ISZB-12/2008.
ISZB-60/2006-2010.)
Jegyzőkönyv*
az Országgyűlés Ifjúsági, szociális és családügyi bizottságának
2008. szeptember 16-án, kedden, 13 óra 05 perckor
a Képviselői Irodaház V. emelet 512. számú tanácstermében
megtartott üléséről
Tartalomjegyzék
Napirendi javaslat *
Az ülés résztvevői *
A bizottság részéről *
Megjelent *
Helyettesítési megbízást adott *
Meghívottak részéről *
Hozzászólók *
Megjelentek *
Elnöki megnyitó *
A napirend elfogadása *
Döntés képviselői önálló indítvány tárgysorozatba-vételéről: A nyugellátások 2007. évi emeléséről történő beszámolási kötelezettségről és a nyugdíjak reálértékének helyreállítását szolgáló kormányzati intézkedésekről szóló határozati javaslat (H/5981. szám) (Dr. Semjén Zsolt és Harrach Péter (KDNP) képviselők önálló indítványa) *
Harrach Péter (KDNP) szóbeli kiegészítése *
Kérdések, vélemények *
Harrach Péter reflexiója *
Szavazás *
A Magyar Köztársaság 2007. évi költségvetésének végrehajtásáról szóló törvényjavaslat (T/6133. szám) (Általános vita) *
Az Állami Számvevőszék jelentése a Magyar Köztársaság 2007. évi költségvetése végrehajtásának ellenőrzéséről (6133/1. szám) *
Szikszainé Bérces Anna (Pénzügyminisztérium) szóbeli kiegészítője *
Dr. Csépán Mária Magdolna (Állami Számvevőszék) szóbeli kiegészítése *
Hozzászólások *
Szikszainé Bérces Anna (Pénzügyminisztérium) válaszadása *
Szavazás *
A családok támogatásáról szóló 1998. évi LXXXIV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat (T/5482. szám) [Pál Béla, dr. Vidorné dr. Szabó Györgyi, Katanics Sándor és Deák Istvánné (MSZP) képviselők önálló indítványa] (Döntés bizottsági módosító javaslat benyújtásáról) *
Egyebek *
1. a) A Magyar Köztársaság 2007. évi költségvetésének végrehajtásáról szóló törvényjavaslat (T/6133. szám) (Általános vita)
b) Az Állami Számvevőszék jelentése a Magyar Köztársaság 2007. évi költségvetése végrehajtásának ellenőrzéséről (6133/1. szám)
2. Döntés képviselői önálló indítvány tárgysorozatba-vételéről: A nyugellátások 2007. évi emeléséről történő beszámolási kötelezettségről és a nyugdíjak reálértékének helyreállítását szolgáló kormányzati intézkedésekről szóló határozati javaslat (H/5981. szám) (Dr. Semjén Zsolt és Harrach Péter (KDNP) képviselők önálló indítványa)
3. A családok támogatásáról szóló 1998. évi LXXXIV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat (T/5482. szám) (Pál Béla, Dr. Vidorné dr. Szabó Györgyi, Katanics Sándor és Deák Istvánné (MSZP) képviselők önálló indítványa) (Döntés bizottsági módosító javaslat benyújtásáról)
4. Egyebek
Elnököl: Dr. Vidorné dr. Szabó Györgyi (MSZP), a bizottság elnöke
Winkfein Csaba (MSZP), a bizottság alelnöke
Soltész Miklós (KDNP), a bizottság alelnöke
Bókay Endre (MSZP)
Dér Zsuzsanna (MSZP)
Érsek Zsolt (MSZP)
Farkas Imre (MSZP)
Dr. Juhászné Lévai Katalin (MSZP)
Lombos István (MSZP)
Szabados Ákos (MSZP)
Tóbiás József (MSZP)
Dr. Tóth István (MSZP)
Török Zsolt (MSZP)
Arnóth Sándor (Fidesz)
Dr. Aszódi Pál (Fidesz)
Borsos József (Fidesz)
Hirt Ferenc (Fidesz)
Dr. Iván László (Fidesz)
Koszorús László (Fidesz)
László Tamás (Fidesz)
Vígh Ilona (Fidesz)
Dr. Zombor Gábor (Fidesz)
Dr. Lanczendorfer Erzsébet (KDNP)
Helyettesítési megbízást adott
Bókay Endre (MSZP) távozása után Lombos Istvánnak (MSZP)
Deák Istvánné (MSZP) Dér Zsuzsannának (MSZP)
Dr. Nyul István (MSZP) dr. Tóth Istvánnak (MSZP)
Szabados Ákos (MSZP) megérkezéséig Érsek Zsoltnak (SZP)
Dr. Szabóné Müller Timea (MSZP) Farkas Imrének (MSZP)
Tóbiás József (MSZP) távozása után Török Zsoltnak (MSZP)
Török Zsolt (MSZP) megérkezéséig dr. Vidorné dr. Szabó Györgyinek (MSZP)
Ágh Péter (Fidesz) dr. Aszódi Pálnak (Fidesz)
Arnóth Sándor (Fidesz) megérkezéséig Soltész Miklósnak (KDNP)
Koszorús László (Fidesz) megérkezéséig Borsos Józsefnek (Fidesz)
Dr. Szabó Erika (Fidesz) Vígh Ilonának (Fidesz)
Dr. Zombor Gábor (Fidesz) megérkezéséig dr. Iván Lászlónak (Fidesz)
Dr. Lanczendorfer Erzsébet (KDNP) megérkezéséig László Tamásnak (Fidesz)
Béki Gabriella (SZDSZ) dr. Juhászné Lévai Katalinnak (MSZP)
Harrach Péter (KDNP) országgyűlési képviselő
Varga Ágnes főosztályvezető-helyettes (Szociális és Munkaügyi Minisztérium)
Szikszainé Bérces Anna főosztályvezető (Pénzügyminisztérium)
Dr. Csépán Mária Magdolna igazgatóhelyettes (Állami Számvevőszék)
Bogár Ágnes főosztályvezető-helyettes (Szociális és Munkaügyi Minisztérium)
Somogyi Andrea osztályvezető (Pénzügyminisztérium)
Draviczky Éva számvevő (Állami Számvevőszék)
Szelényi György (Pénzügyminisztérium)
(Az ülés kezdetének időpontja: 13 óra 05 perc)
DR. VIDORNÉ DR. SZABÓ GYÖRGYI (MSZP), a bizottság elnöke, a továbbiakban ELNÖK: Tisztelt Bizottság! Kedves Vendégeink! Szeretettel köszöntöm önöket a mai, remélhetőleg relatíve rövidnek mondható bizottsági ülésünkön, bár nagyon sok szép feladat áll előttünk.
A kiadott javaslattól eltérően kérem a kedves képviselőtársak hozzájárulását ahhoz, hogy a 2-es és az 1-es napirendi pontot cseréljük meg, tekintve, hogy az előterjesztő képviseletében megjelent Harrach Péter alelnök úrnak az ideje így engedte meg, hogy előterjessze a javaslatát. Ezt leszámítva, a napirendi pontok változatlanok.
Kedves Képviselőtársaim! Aki a kiküldött napirendi pontokkal egyetért, kérem, kézfelemeléssel jelezze! (Szavazás.) Úgy látom, hogy teljesen egyhangú, köszönöm a megértésüket.
Tehát első napirendi pontként a nyugellátások 2007. évi emeléséről történő beszámolási kötelezettségről és a nyugdíjak reálértékének helyreállítását szolgáló kormányzati intézkedésekről szóló határozati javaslat H/5981-es számon kerülne terítékre.
Az előterjesztő képviseletében szeretettel üdvözlöm Harrach Péter képviselő urat, alelnök urat és kérem, hogy terjessze elő a határozati javaslatot.
Öné a szó!
Harrach Péter (KDNP) szóbeli kiegészítése
HARRACH PÉTER (KDNP): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Bizottság! Mindig nagy örömmel és megilletődöttséggel jövök bizottsági ülésre, hiszen bevallom, hogy 10 éves képviselői múltamban egy percig sem voltam bizottsági tag; ez a helyzetemből adódott, mindig valami más feladatom volt, de az örömöm ezért talán fokozott, amikor mégis megjelenhetek egy bizottsági ülésen.
Az oka, ami miatt itt vagyunk, hogy Semjén Zsolt képviselőtársammal együtt benyújtottunk egy határozati javaslatot, amely arról szól, hogy a tavalyi évben elszenvedett reálértékvesztést valamiképpen pótoljuk a nyugdíjasok esetében. Nagyon jól tudom, hogy a reálbérveszteséget sem ártana pótolni, az még talán egy kicsit nagyobb is volt: 4,8 százalék, de ha már lehetőségünk van, a nyugdíjasoknál ezt az éves szinten 30 ezer forintos veszteséget valamiképpen tegyünk rá kísérletet, hogy pótoljuk.
Bizonyára, aki nem szakmai, hanem politikai szempontok szerint gondolkodik, akkor első pillanatban eszébe ötlik, hogy valami hasonló ötlet megfogalmazódott egy másik kormányzati ciklusban is, akkor 19 ezer forintról volt szó. Semmi köze a kettőnek egymáshoz, de ha már szóba került, hadd mondjam el a magam szempontjából az előzményről három-négy mondatban a véleményemet.
Tudjuk, hogy a nyugdíjak reálértéke a rendszerváltás óta elég hullámzóan alakult. Az első ciklusban 8 százalékos veszteség történt, a másodikban 12, és a harmadik ciklusban sikerült megakasztani ezt a folyamatot, amikor 22 százalékos reálérték-növekedés következett be. Ezért, mint az akkori tárca vezetője - nem mentségként, csak az igazság ismertetéseként - hadd mondjam el, hogy abban a ciklusban minden évben nőtt a nyugdíjak reálértéke és az a bizonyos Horn-kormány idején született törvényben foglalt választási ígéret egy más módon került megvalósításra, nem az első évben, hanem négy évre elosztva, de nagyobb mértékben, mint ahogy az ígéret szólt. Ezért nem tudjuk elvállalni a 19 ezer forintos veszteséget, hanem azt mondjuk, hogy sokkal több volt a nyereség.
Na most, térjünk vissza erre a tavalyi eseményre, mert valóban a második ciklus után most történt meg először a negyedik ciklusban, hogy a reálértékük csökkent a nyugdíjaknak, hiszen '98 óta 2006-ig folyamatosan minden évben emelkedett a nyugdíjak reálértéke, most ismét egy csökkenés történt. Maradjunk hűek az elmúlt 10 évnek a hagyományához, és ne engedjük, hogy 2007-ben is ilyen veszteség érje a nyugdíjasokat, már csak azért sem, mert a törvényben van egy lehetőség a kormányzat számára, amely arról szól, hogy egy összegben is pótolhatja - egyszeri juttatásként pontosabban - ezt a veszteséget.
Ezért mi olyan javaslatot teszünk, hogy nem a 2008. évben, amikor nincs lehetőségünk arra, hogy a költségvetés adott keretei között pótoljuk ezt a hiányt, hanem a 2009. évben tegyük meg, méghozzá úgy, hogy 12 hónapra elosztva az egytizenketted részét havonta próbáljuk meg pótolni ennek a hiányosságnak, természetesen azzal a számítási móddal, ami ha jól emlékszem, 2001-ben lépett életbe, hogy a nyugdíjas fogyasztói kosárnak a beszámításával, méghozzá ez a 2001. decemberi kormányrendeletben született meg, illetve törvénymódosítással.
Tehát a javaslatunk, ami önök előtt van, úgy szól, hogy 2009-ben minden hónapban történjen meg ez az éves szinten átlagosan 30 ezer forintos pótlás, hiszen 2007-ben - még ezt a számot engedjék meg - a nyugdíjas-infláció 10,2 százalékos volt, a nyugdíjemelés pedig 6,5 százalékos. Tehát ezt a veszteséget ilyen módon kívánjuk pótolni.
Nem szeretném az idejüket tovább igénybe venni. Ez az előterjesztők véleménye. Köszönöm a figyelmüket.
ELNÖK: Köszönöm az előterjesztést, alelnök úr. Mielőtt megnyitnám a vitát, kérdezem, hogy a kormány képviseletében Varga Ágnes főosztályvezető-helyettes asszony itt van-e. (Varga Ágnes jelentkezik.) Köszönöm szépen. Kérem szépen, foglaljon helyet. Hadd kérdezzem meg, hogy a kormánynak mi az álláspontja a benyújtott javaslatot illetően. Öné a szó. (Arnóth Sándor megérkezik az ülésre.)
VARGA ÁGNES (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): A kormány a benyújtott javaslatot nem támogatja.
ELNÖK: Főosztályvezető-helyettes asszony, egy rövid indokolást hadd kérjek. Köszönöm.
VARGA ÁGNES (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): Törvényben rögzítetten összesen hét év időtartamban korrekciós intézkedések valósulnak meg 2006 óta. Úgy gondoljuk, hogy ennek következetes végrehajtását szeretnénk megvalósítani a svájci indexálás törvény szerinti szabályai mellett, valamint a 13. havi nyugdíj megtartása mellett. Nem szeretnénk ettől a korrekciós programtól, az indexálás törvényi rendjétől, továbbá a 13. havi nyugdíj rendszerétől eltérni és ettől eltérő intézkedéseket tenni.
ELNÖK: Köszönöm szépen, főosztályvezető-helyettes asszony. Most pedig, kedves képviselőtársaim, megnyitom a vitát egy körben. Tehát azt kérem, hogy kérdésüket, esetleges véleményüket egyszerre legyenek kedvesek elmondani, és az egy kör után lezárom a vitát. Köszönöm. (László Tamás, dr. Iván László jelentkezik.) A szót először László Tamás képviselő úrnak, majd Iván professzor úrnak fogom megadni. Tessék, képviselő úr!
LÁSZLÓ TAMÁS (Fidesz): Köszönöm a szót. Ez a nyugdíj reálérték csökkenése a Szociális és Munkaügyi Minisztérium honlapján volt fönt néhány hétig, hónapig, utána egyszer csak eltűnt. Tehát azt gondoljuk, hogy ez egy reális és valóságos dolog, hogy 2007-ben ez a csökkenés bekövetkezett.
Jómagam a lakótelepen élőket különös figyelemmel kísérem, és azt látom, hogy az elmúlt időszakban az ő életkilátásaik, lehetőségeik rettenetesen beszűkültek. Ma már a jellemző lakótelepi lakosság a nyugdíjasok, és azok között óriási számban vannak a kisnyugdíjasok. A lakásrezsire ma már egy átlagos háztartásban 50-60 százalék fordítódik, a kisnyugdíjasok esetében 70-80 százalék. Tehát itt olyan számokról van szó, ami azért azt indokolja, hogy ezt a kiegyenlítést bizony meg kellene csinálni, pláne, ha arra gondolunk, hogy idén négyszer volt gázáremelés, négyszer volt távhődíjemelés. Ezeket az összegeket ma már egyre nehezebben fizetik ki a lakótelepen élők, különösen a nyugdíjasok, kisnyugdíjasok, és az ő életükben valóban a "fűtünk vagy eszünk" választási lehetőség áll fenn. Tehát azt gondolom, hogy ez az előterjesztés kifejezetten ezen a nagyon jelentős népcsoporton tudna segíteni.
Egy pillanatra visszatérek arra a bizonyos 19 ezer forintra. 800 ezernél több ember kapott több nyugdíjat az Orbán-kormány döntése alapján, mint az átlag, és én azon csodálkozom, hogy abból a 800 ezerből egy se szólalt föl és nem hárította el, nem mondta azt, hogy kérem szépen, nem vettek el tőlünk semmit sem, hanem inkább többet adtak, mint amennyit megígértek. Tehát úgy gondolom, hogy bizony ezt az igazságot nekünk sokkal többet kellett volna hangoztatni, de arra gondoltunk, hogy az emberek úgyis a pénztárcájukat nézik, és annak alapján fognak ítélni, de úgy tűnik, hogy az önök hamis propagandája sokkal hatékonyabb volt a 19 ezer forintról, mert a mai napig állandóan ezt szuggerálják és sugallják, az igazság ezzel szemben egészen más. 22,2 százalékkal nőtt a nyugdíjak reálértéke az Orbán-kormány idején, tehát nem az, hogy elvettek 19 ezer forintot, hanem lényegesen többet adtak. Ez a 3,9 százalékos reálnyugdíj-csökkenés viszont, úgy gondolom, hogy drámaian érinti az itt élőket.
Köszönöm a figyelmet. (Dr. Juhászné Lévai Katalin jelentkezik.)
ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Elnézést kérek professzor úrtól, de miután Juhászné Lévai Katalin is jelentkezett, így megtartanánk ezt az ellenzéki-kormánypártit. (Dr. Iván János: Sejtettem, hogy nem ez az oldal.) Köszönöm, professzor úr.
Juhászné Lévai Katalin, parancsolj!
DR. JUHÁSZNÉ LÉVAI KATALIN (MSZP): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Bizottság! Azt gondolom, hogy ahogyan az előterjesztés is elmondta, senki nem vitatja azt, hogy a jelenlegi törvényes szabályok szerint járt el a kormány akkor, amikor megállapította a nyugdíjasok járandóságát, illetve figyelembe véve a svájci indexálásnak a jelenleg érvényben levő hatályos szabályát, aszerint adja meg a korrekciót. Nem beszélve arról, hogy azt gondolom, hogy a 13. havi nyugdíj, amelyet egyébként csak úgy szeretném megjegyezni mellékesen, önök szerettek volna legutóbbi nagyszerű költségvetési javaslatuk kapcsán - hogy emeljük az áfa mértékét - elvenni a nyugdíjasoktól mintegy lehetőséget. Ezért eléggé érdekesnek tartom ezt a megközelítést. Igen, a 13. havi nyugdíjat szerették volna feláldozni arra, hogy egyébként a költségvetésben adódó problémákat megoldják. A Fidesz-Magyar Polgári Párt programjában van benne, Orbán Viktor terjesztette elő ezt a nagyszerű javaslatot.
Azt gondolom, hogy ez a kormány a nyugdíjasok iránt elkötelezett. (Közbeszólások.) El fogom hozni a következő alkalommal, rendben van.
ELNÖK: Elnézést kérek, a szó Juhászné Lévai Katalin képviselő asszonyé.
DR. JUHÁSZNÉ LÉVAI KATALIN (MSZP): Azt gondolom, hogy álságos megoldásnak tartom azt, hogy négy év reálérték-csökkenését hasonlítja most össze előterjesztő úr, a 22 százalék és a 3,9 százalék. Tehát nem tévesztendő össze, hogy négy év alatt és egy év alatt milyen mértékben változik a nyugdíj reálértéke. A kormány a 13. havi nyugdíj fenntartásával, illetve a hatályos jogszabályok betartásával tud a költségvetés keretei között eleget tenni a feladatának, és azt gondolom, hogy ezért semmiképpen nem támogatandó.
A másik dolog, ami a távfűtést illeti. Szeretném elmondani képviselőtársamnak, hogy a tavalyi évben is megtörtént a korrekció és a támogatás, és ebben az évben is meg fog történni. Gondolom a tegnapi miniszterelnöki hozzászólásban is hallották, hogy a kormány külön figyelmet fordít arra, hogy azt a problémát, amit egyébként ön pedzeget, és sajnos tudjuk és szembesültünk ezzel a problémával, a nyugdíjasok számára és minden rászoruló számára nagyobb mértékben kívánja kompenzálni, mint azt az elmúlt évben megtette, tehát ilyen értelemben odafigyelünk arra, hogy segítsünk a rászorultakon. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm képviselőasszony.
Iván László professzor urat illeti a szó!
DR. IVÁN LÁSZLÓ (Fidesz): Nagyon köszönöm. Azt hiszem, hogy amikor nyugdíjasokról és velük együtt idősödőkről és időskorúakról szólunk, akkor a mindenkori társadalmak, világviszonylatban is, de Magyarországon különösen - speciális helyzetünknél fogva nagyon súlyos kérdésről van szó, ezt azt hiszem, mindannyian érezzük, tudjuk - felelősséggel kell, hogy kezeljük. Akkor, amikor Harrach Péter alelnök úr beterjesztését hallgattam és hallgatom, visszaemlékezve az Idősügyi Tanács társelnöki korszakára, amikor együtt voltunk társelnökök négy éven keresztül, az Idősügyi Tanácsban ezek előtérbe kerültek akkor is, és akkor volt egy bizonyos elképzelés és voltak bizonyos indítványok, amelyekkel próbáltuk megoldani.
Kétségtelen, hogy az a korszak, tehát 1998 és 2002 között, más gazdasági-társadalmi ágyazatban volt, mint ahogy most jelenleg élünk. De azt szeretném, hogy ha minden elfogultság, harag, harc és indulat nélkül józanul gondolnánk arra, hogyan lehetne, vagy hogyan kellene megoldanunk azt a problémát, amikor a közel hárommillió valamilyen nyugdíjasnak az ügyében és életében olyan egymillió körül olyanok vannak, akik 50 ezer forint körül, illetve alatti nyugdíjat kapnak. Mi több, járva a vidéket és ismerve az adatokat is, vannak olyan nyugdíjasok - most én nem azt feszegetem, hogy miért alakult ez ki -, akik bizony 20-25 ezer forintos nyugdíjat kapnak.
Az is tény, hogy voltak bizonyos tartalékok, és amikor erről beszélünk, ennek az új korszak feltételének a figyelembevételével méltányosan kell kezelnünk, hogy bizony közben ezek a tartalékok is elfogytak. És az elfogyott tartalékokkal élő, a megélhetés, a létminimum küszöbén vagy alatt élő embereknek most már nem ugyanazok a feltételeik vannak, hogy a csak svájci indexálással és a csak 13. havi nyugdíjjal kiegészítve, és egyéb vonatkozásban adott alkalommal bizonyos segélyezési rendszerekhez, segélyekhez kötött életfeltételeik biztosíthatók lennének. Tehát nem csak az olló nyílik, sajnos szemben bizonyos deklarált dolgokkal, hogy zárul az olló a nagyon gazdagok és a nagyon szegények között, ez a mindennapi életben még nem így néz ki, de egészen biztos, hogy alapvető kérdés, hogy a meglévő nyugdíjasok - a középnyugdíjasok, az alacsony nyugdíjasok - lecsúszási folyamatának nem tudtunk megálljt parancsolni. Nem tudtunk olyan megoldást találni, amellyel ma ne azt kellene néznünk, hogy akár a mostani súlyos helyzetet tekintve a most téli hónapokban a klímahatásokra bekövetkező veszteségeink a nyugdíjasok körében milyenek lesznek. Azt sem lehet kihagyni a figyelmünkből, hogy sajnos közben az inflálódás kegyetlen, és az inflálódás pontosan azokat a mindennapi élethez szükséges szükségleteinket - nem is az igényeinket - érintik, amelyek a megélhetést érintik, tehát: az élelmezést, a táplálkozást, a fűtést, a világítást, a gázt, satöbbi, satöbbi. Azt mindannyian látjuk. Ezért is mondom, nem egyszer fejeztem ki azt a véleményemet sajtótájékoztatóknál is, hogy sajnos ma nemcsak szociális, meg gazdasági problémákkal jellemzett válságfolyamatokról van szó - ezt sokféleképpen lehet persze értelmezni -, hanem megélhetési problémáink vannak.
Ezek a megélhetési problémák olyan feltételt teremtenek, hogy szembesülnie kell mind a kormánynak, mind a pártoknak és mindazon embereknek, akik egyáltalán együtt éreznek a mindennapi magyar valósággal, hogy mi lesz ennek a következménye. Még nem mértük fel például az elmúlt pár évben azt, hogy az egyébként is meglévő, a nyugdíjasokat, időseket érintő, többszöri megbetegedések, krónikus megbetegedések, akut megbetegedések milyen veszteségeket jelentenek, ezt majd a statisztikák ki fogják hozni. De már tapasztalom, járva az országot - és nem most kezdtem, évtizedekkel ezelőtt is már nyugdíjasklubokban, nyugdíjas fórumokon, régebben helyi úgynevezett továbbképző előadásokon tapasztaltam azt -, hogy a mostani idős vagy nyugdíjas emberek helyzetében az egészséget közvetlenül is veszélyeztető folyamatok mennek végbe. Tehát nem csak arról van szó, hogy szubjektíve nem tudom megvenni ezt vagy azt: a kecskesajtot vagy a luxustáplálékot, nem erről van szó, a tejet, a mindennapi kenyeret, a mindennapi cukrot, a mindennapi satöbbit, a gyümölcsöket. Nem is beszélve arról, hogy ezek most jelenleg bizony már az időseket, nyugdíjasokat olyan helyzetben találják, hogy nem is tudják megvenni.
Összefoglalva az egész kérdést. Azt hiszem, hogy ha egy nagyon becsületes és nagyon reális mérleget csinálunk, hogy vajon, amikor mi a svájci indexálásba kapaszkodunk, mert nincs más most pillanatnyilag, amikor mi érthetően a 13. havi nyugdíjban is gondolkodunk, hogy nézzük már meg azt, hogy a mostani nyugdíjasoknak a nagyobb része - van kisebb része - érthetően hogy tud ebből kijönni, tapasztaljuk is, hogy nem tudnak kijönni. Na most, vagy azt mondjuk, hogy hát igen, ez a vesztesége egy nagy átalakulásnak, és természetesen egy nagy társadalmi, gazdasági átalakulásban nem ezek az elsődleges szempontok, de ezt nem mondhatjuk. Ezt nem mondhatjuk, és akinek egyáltalán a lelkiismerete, érzékelése, szíve és agya van és gondolkodunk is, muszáj ezzel valamit tenni. Hogy tudunk változtatni?
Ha azt mondjuk, hogy a svájci indexálást nem tudjuk pillanatnyilag megváltoztatni, ha azt mondjuk, hogy nem tudjuk befolyásolni pillanatnyilag azt, hogy a 13. havi nyugdíj mellett talán valami mást is adjunk, akkor azt hiszem, hogy mérlegelnünk kellene ezt az ajánlatot. Valahol meg kellene találnunk azt a pénzt, erről van szó, amelyik például 2009-től ezt a javaslatot vagy akár ennek egy módosított változatát vagy akár többet is, tehát ne csak 30 ezer forintról legyen szó, hanem többet is kalkuláljunk be. És akkor azt megnézzük, hogy a jelenlegi Nyugdíjbiztosítási Alapba és a nyugdíjalapba is tudjuk nagyon jól, hogy a költségvetésből pénzek mennek, anélkül nem is élne, nem is lenne, az E-Alapba is, nem tudna létezni - nem tudnánk létezni, ha nem az állami költségvetés támogatásában részesülnénk. Tehát nézzük meg, hogy hátha meg lehet ezt oldani, meg vagyok róla győződve, hiszen annyi minden másra tudunk valahonnan előkotorni pénzeket, talán ezzel a megoldással tudnánk mit kezdeni. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen professzor úr.
Arnóth Sándor képviselő úr következik, aztán Borsos képviselő úré a szó.
ARNÓTH SÁNDOR (Fidesz): Köszönöm, elnök asszony. Először is mindenkitől elnézést szeretnék kérni a néhány perces késésemért, de először még Debrecenben kellett kitérnem egy szerződést aláírni, és onnantól kezdve a meglehetősen síkos autópályán korcsolyáztunk végig, emiatt történt a késésem.
A másik dolog az, hogy Katikának szeretném mondani, hogy megcsalja az emlékezete. Az elmúlt 17-14 évet pénzügyi bizottságokban töltöttem el, és sajnos nem úgy van ez, ahogy Kati meglehetősen lendületesen előadta itt a 13. havi nyugdíjjal kapcsolatosan a dolgokat. Szívesen elmagyarázom majd neked, de nem akarom ezzel terhelni a bizottság ülését. Viszont a személyes polgármesteri tapasztalatomat hadd osszam meg önökkel.
Minden szerdán tartok fogadóórákat, és sajnos nagyon szép számmal jönnek a fogadóórára a nyugdíjasok. (Dr. Juhászné Lévai Katalin felé:) Ha valaki nem érzékeli ezt a problémát, márpedig ez látszik a szavaidból, hogy te nem érzékeled, akkor szívesen látnálak vendégül, és akkor majd nézzük meg, hogy azok az emberek, akik kihozták az országot a háborúból, fölépítették az '50-es évek romjai után, akik talán még dolgoztak a rendszerváltás körüli disznóságok idején is, milyen helyzetben vannak.
Gyakorlatilag itt a professzor úr szavaihoz tudnék csatlakozni abban, hogy bármiféle rendet, tömeget is alkotunk, gyakorlatilag ezekkel a rendeletekkel olyan minimális pénzösszegek kerültek az emberekhez, hogy ez valóban különösen a leghátrányosabb kistérségekben élőknél valódi krízishelyzetet idéz elő, a szó szoros értelmében krízishelyzeteket idéz elő. Ez a legtorokszorítóbb krízishelyzetek sorozata. Amikor azt mondja nekem a hölgy, hogy nézze meg, polgármester úr, negyvenvalahányezer forintot kapok, és ebből mondjuk 3800-4000 forintot kell csak a szemétdíjra kifizetni. Miből fogok enni a hónap végén? Miből fogom kifizetni a gázt, a vizet, a villanyt és a többit? Akkor még gyógyszerről nem is beszéltünk. Ezt nem lehet így kezelni. Mi már megtettünk mindent. Tettünk, a fenét tettünk! Dehogy!
Aki nem hiszi, nagyon szívesen átadom most szerdán a fogadóórámat, kíváncsi vagyok, hogy mit fognak szólni ehhez. Olyan szociális krízishelyzetet teremtettek, és ennek a krízishelyzetnek van egy rossz híre is önök számára, MSZP-s képviselők és SZDSZ-esek, hogy ez a nyugdíjascsomag csak az egyik szelete ennek a szociális krízishelyzetnek, mert akkor még ott van a cigányság helyzete, ami abszolút kezeletlen, illetve úgy van kezelve, hogy nesze polgármester, oldd meg, mi meg ott vergődünk benne. Megoldhatatlan kérdés. Nincs még kezelve akkor a munkanélküliek problémája, a csökkent munkaképességűek problémája, és sorolhatnám.
Ez egészen messze vezető probléma, amit egyszerűen nem tudnak kezelni önök. Egyszerűen nem tudnak kezelni. Ha ezt így csináljuk, önök le tudják szavazni, de attól a probléma még ott marad, és most már nem is a szőnyeg alatt, hanem egyszerűen omlik ránk ez az egész épület. Ez az egész épület omlik ránk.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Borsos József képviselő úré a szó.
BORSOS JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm a szót. Azért itt néhány dolgot érdemes lenne a helyére tenni, amikor vizsgáljuk ezt a beadványt.
Először a 13. havi nyugdíj fontosságáról szóltak itt előttem kormánypárti képviselőtársaim. Azért azt szögezzük le, hogy a legutóbbi nyugdíjszámítás módszerének a változtatása azért ezt az akkori 13. havit, amit plusznak lehetett tekinteni, elolvasztotta. Tehát az újaknál a csökkenést éppen hogy ellensúlyozza a 13. havi. Tehát ez nem igazán segíti ki a nyugdíjasokat a mai formájában már.
A másik ez a svájci indexálás, amire sokat hivatkozunk. Ez nyilvánvalóan jó számítási módszer abban az esetben, ha megfelelően növekszik a gazdaság. Még egy jó, stabil, kiegyensúlyozott demokráciában is megfelelő számítási módszer lehet. De nálunk, 1. nem megfelelően növekszik a gazdaság, a másik pedig, hogy a kormány belekezdett egy olyan átalakítási procedúrába, főként és elsősorban az időseket érintő területeken - egészségügy, szociális ellátás -, és folyamatosan vonnak meg eddig egyébként járó vagy könnyen, viszonylag könnyen igénybe vehető szolgáltatásokat, akkor ebben az esetben figyelemmel kellene lennünk arra, hogy a svájci indexálás ebben az esetben egy negatív értékű vagy értékváltozású nyugdíjat eredményez.
Azt gondolom, hogy ilyen esetben, amikor egy ilyen típusú átalakítás történik a rendszerben, minimum azt ki kellene mondani, hogy nem engedhetjük meg azt, hogy a nyugdíjak reálértéke csökkenjen. Ha ebből a szemszögből vizsgáljuk a kérdést, akkor azt gondolom, hogy az előterjesztésünknek az első fele szerintem nem okozhat különösebb vitát, hiszen az Országgyűlésnek vagy főleg a mi bizottságunknak azért feladata lenne az, hogy néha megkérdezzük a kormányt, hogy a hatályos jogszabályokat egyébként úgy alkalmazzák-e, ahogy azt kell. Szerintem egy ilyen vizsgálat nem okoz senkinek se különösebb nehézséget, legfeljebb tisztábban fogunk látni. Vagy azt fogja megállapítani, hogy nagyon jól alkalmazták, vagy azt, hogy nem, és akkor ezen valamit javítani kellene.
A második fele az előterjesztésnek pedig arról szól, amit itt az előbb is mondtam, hogy mondjuk ki azt, hogy nem csökkenhet a nyugdíjak reálértéke ilyen körülmények között. Ebben az esetben, ha azért ebben egyet tudunk érteni, akkor még azt is el tudnám képzelni, hogy akár kormánypárti oldalról érkezhet olyan módosító javaslat ehhez az előterjesztéshez, hogy egyébként kérjük meg a kormányt, hogy dolgozzon ki egy olyan javaslatot a törvény módosítására, ami megőrzi a mostani rendszer előnyeit, de rögzíti azt, hogy egyébként ha olyanok a körülmények, akkor minimum a nem csökkenést el kell érni a nyugdíjak reálértékének. Szerintem ezt fontoljuk meg. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Először Soltész Miklós alelnök úrnak adok szót, és utána jön Aszódi képviselő úr.
SOLTÉSZ MIKLÓS (KDNP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Bizottság! Néhány tényt szeretnék elmondani, főleg Juhászné Lévai Katalinnak a hozzászólásával kapcsolatban.
Először is a Szociális és Családügyi Minisztérium honlapján lehetett látni kétszer is egymás után a következő tényszámot, tehát ez nem véletlennek a műve volt. Az Orbán-kormány alatt vagy a polgári kormány alatt 22,2 százalékkal emelkedtek a nyugdíjak reálértékben. Mi mindig is azt hangoztattuk, hogy közel hasonló, közel azonos mértékben emelkedtek a szocialista-szabad demokrata kormány idején 2002 és 2006 között. De ezek tények, ezeket nem lehet eltagadni, és nagyon kérem, hogy ne mondja azt, hogy a mi kormányunk alatt nem emelkedtek reálértékben a nyugdíjak. Tehát ezek tények.
Az is tény, és Gyurcsány Ferenc egy beszédében elismerte most a nyár elején, hogy a tavalyi évben 3,8 százalékkal reálértékben csökkentek a nyugdíjak. Elismerte ezt. Nem sok helyen mondta el, de egy beszédében elmondta. Ez is tény.
Hozzá szeretnék szólni ahhoz is kicsit, hogy a tényeket tovább fölsoroljam, és érdemes föllapozni egyébként a későbbi napirenden tárgyalt tavalyi költségvetési zárszámadási törvénynek néhány sorát. 2006-ban még 208 milliárd volt a táv- és gázhőtámogatás kompenzációja. 2007-ben 110 milliárdot fizetett ki az állam, persze ezt mindenkinek az adófizetők pénzéből fizette ki, tehát nem mint Róbert bácsi, szétosztogatja a saját vagyonát, hanem másoknak a pénzéből, de majdnem a felére csökkent. Ebben az évben 83 milliárdot fizet most már csak ki, és ha a konvergenciaprogramot önök betartatják és betartják, akkor jövőre ez már csak 67 milliárd lesz. Ezt csak azért szeretném mondani, hogy amit László Tamás képviselőtársam mondott akár a távhővel most már lassan sújtott lakásokban élőknek a helyzetéről, az egy kőkemény, valós dolog és egy kőkemény, valós probléma. Tehát azt ne bagatellizáljuk azzal, hogy önök ennyit és ennyit kifizetnek, mert folyamatosan óriási léptékben és mértékben csökken ezeknek az ott élő embereknek a támogatása.
Még egy, ne haragudjon, képviselő asszony, ez már nem számadat, amit mondok, de ön szerintem összekeverte a Fidesz és a KDNP programját a szocialisták szórólapjával, mert ott tüntették fel ezeket a számokat, hogy Orbán Viktor és az egész Fidesz-KDNP elvenné a 13. havi nyugdíjat. Tehát azt gondolom, hogy ez egy teljesen értelmezhetetlen gondolat.
ELNÖK: Köszönöm, alelnök úr. Aszódi képviselő úr következik.
DR. ASZÓDI PÁL (Fidesz): (a hangosító berendezés használata nélkül:) Tekintettel arra, hogy elég régóta megy ez a vita, az előterjesztővel és az ellenzéki képviselők felszólalásával egyetértek, és ezáltal sok mindent már nem mondok el. De ha jól emlékszem, a 3,8 százalékos mértékű reálvesztésről a miniszterelnök úr is beszélt. Akkor most felülvizsgáljuk a miniszterelnök úr beszédjét képviselői szinten? Lehetne, de majd utánanézünk egy interpellációval.
Most a 13. havi nyugdíj megint felvetődik. Kérem szépen, tisztázzuk már egyszer, hogy 6 hónapot elcsalt a kormány, azzal nyert választást, hogy a 13. havi nyugdíjat bevezeti, és nem vezette be csak 2006 novemberében - elcsalt 6 hónapot; minden évben elcsalt 25-öt, egy hetet, két hetet, három hetet, ezt is fel kellene számolnunk.
Kérem szépen, a méltányosság. A méltányosság - emlékezzünk rá, itt is volt vita. Felemelték az 500 millió forintos keretet a javaslat szerint 600-ra. A Fidesz 700 milliót javasolt, leszavazták, nem kell annyi azoknak, akiknek a javára önök találták ki ezt a törvényt. Össze fogjuk gyűjteni csokorba szépen, amikorra majd remélhetőleg az októberi határozat megszületik a parlamentben a nyugdíjasok helyzetét illetően.
De még egy nyomatékos dolgot említenék - ezt a 22,2 százalékot. Próbáljuk már megnézni a kormányjelentésből, amit a kormány 2005. július 15-én elküldött az Európa Tanácsnak, ott is elismerte, mit vitatkozunk itt állandóan a 22,2-ről, egyszerűen nem értem. Tessék megnézni a beszámoló jelentést, mert erre kötelezték 2005. július 15-ig. Most nem folytatom tovább, de ha parlamenti vita lesz ebből előbb-utóbb, majd akkor ott szépen csokorba szedjük. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm képviselő úr.
Dér Zsuzsa képviselő asszonynak, majd Zombor Gábor képviselő úrnak adom meg a szót.
DÉR ZSUZSANNA (MSZP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Nagyon nagy tisztelője vagyok az alelnök úrnak, Harrach Péter úrnak, koromból adódóan sajnos most már több évtizede. Most is gratulálnom kell ehhez az előterjesztéshez, borzasztó jól időzítettek, és úgy gondolom, hogy nagyon jól megtalálták azt a mezsgyét, ahol borzasztó jól lehet politizálni a kormány ellen, és tovább lehet az indulatokat hergelni. Miért mondom ezt? Azért, mert ez a közel hárommillió nyugdíjas, ezek az emberek nem homogén csoport. Önök is nagyon-nagyon jól tudják, hogy a közel hárommillió emberből csak nagyon kevésre illik rá az, amit önök itt nagyon szépen összekevernek, hogy távhő, meg távhőtámogatás hozzájárulása, meg panellakás, panellakásnak a rezsi költsége és egyebek.
Engem egy kicsit felháborít, hogy ezt a múlt évi, 2007. évi 3,8 százalékos reálnyugdíj-csökkentést úgy állítják be, mint ha ezt valaha is titkolta volna a kormányzat. Önök többször is elmondták, hogy ezt Gyurcsány Ferenc is elismerte. Soha nem titkolta a kormányoldal, hogy a konvergenciaprogram kapcsán igenis lesznek rétegek, akiknek az életszínvonala átmenetileg csökkenni fog, ezt a politikát az első perctől kezdve nyíltan vállaltuk és vállaljuk most. Úgy gondolom, hogy ezeket a folyamatokat, amik elindultak az országban, nem szabad azzal gátolni, hogy tovább sokkoljuk az embereket, hanem a meglévő törvényeinket kell hogy végrehajtsuk, és hogy ha egyáltalán itt értékmegőrzésről beszélünk, akkor legalább differenciáljunk az igenis jó anyagi körülmények között lévő nyugdíjasok és az egyéb körülmények között hátrányos helyzetbe került családok tekintetében. Önmagában az, hogy valaki nyugdíjas, az egy állapot, nagyon sokan közülük többletmunkát vállalnak, jövedelem-kiegészítésre tesznek szert, és úgy gondolom, hogy az a szociálpolitika, amit ma a kormányzat folytat, sokkal alkalmasabb arra, hogy a családok értékeit és a családok jövedelmi viszonyait megvédjük, mintsem hogy egy alkalommal kompenzáljuk a kiesett nyugdíjakat teljesen differenciálatlanul, függetlenül a családok körülményeitől. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm képviselőasszony. Mielőtt Zombor Gábor képviselő úrnak megadnám a szót, szeretném Arnóth Sándor képviselő urat tájékoztatni, hogy akkor tudok ismételten szót adni önnek, hogy ha már mindenki, aki szeretett volna szólni, elmondta a hozzászólását. (Arnóth Sándor: Köszönöm szépen.)
DR. ZOMBOR GÁBOR (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Nem tudom, hogy kérdést lehet-e feltenni, elnök asszony.
ELNÖK: Természetesen.
DR. ZOMBOR GÁBOR (Fidesz): Akkor csak egy hozzáfűznivalóm lenne, hogy én, mint gyakorló polgármester, aki igen sok ilyen bizottsági ülésen, meg testületi ülésen vesz részt, úgy gondolom, hogy ennek a szakbizottságnak talán azon nem szabadna vitatkozni, hogy napirendre veszi-e a nyugdíjak reálértékét megőrző indítványt a parlament. Gondolom, hogy ez a pénzügyi kormányzatnak lesz a dolga, hogy eldöntse, hogy a kormány tud-e erre pénzt biztosítani vagy nem. Szerintem az a vita, ami ennek az előterjesztésnek a kapcsán kialakul, talán nem is méltó ehhez az előterjesztéshez. Ez a személyes véleményem, és elnézést, ha valakit ezzel megbántottam.
A másik, amit az üggyel kapcsolatban szeretnék kérdezni, hiszen egy nagyváros polgármestereként igen sok panellakással, távfűtött lakással vagy gázfűtéssel rendelkező lakással bírunk és elég sok nyugdíjas van. Van-e arra számítás, hogy azok a számok, amelyek nem tudom, hogy igazak, vagy nem igazak, hogy ebben az évben mindösszesen 66 milliárd lesz a kompenzáció - ezt honnan fogjuk kigazdálkodni. Igaz-e ez a szám, inkább ezt kérdezem. Korábban ez 180 milliárd volt, és most olyan információim vannak, hogy ez lemegy 66-ra. Ez az első kérdés. Ha ez nem igaz, akkor mennyi lesz, mert erre nekünk is majd fel kell készülni; ha még véletlenül igaz, akkor honnan kapunk erre a központi költségvetésből fedezetet, hogy ezek a krízishelyzetek ne következzenek be. Hiszen azt azért mindnyájan tudjuk, hogy a polgármesteri hivatalokban a fogadóórákon vagy a támogatások megítélésénél ott abszolút nincs pártpolitika, tehát ott emberi életsorsok vannak, jövedelmek vannak, kifizetetlen számlák vannak, adósságkezelés van, tehát nekünk erre fel kell készülni. Ha arra választ kapok, nagyon köszönöm.
Azt javaslom a bizottságnak, hogy talán ne most folytassuk le a nagy pártpolitikai vitákat, amikor egy ilyen előremutató kezdeményezés van. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Mielőtt átadom a szót Lanczendorfer képviselő asszonynak, szeretnék máris válaszolni a képviselő úrnak. Nagyon igaza van, nem itt és most kell lefolytatni ezeket a vitákat - amiket ön kérdezett, ezeket a költségvetés vitájánál fogjuk megejteni.
A másik mondandóm pedig az, hogy kétségtelen tény, hogy ha akarjuk, a nyugdíjakkal, a nyugdíjasok helyzetével minden összefügg, nem tudunk olyan szeletét az életnek kiválasztani, amelyik nem függne vele össze. Azonban itt és most kedves képviselőtársaim, van egy feladatunk, jelesül: az előterjesztésnek a tárgysorozatba-vétele. Kérem önöket, hogy ebben a témában maradjunk, hiszen lesz még módunk más ügyekben máskor vitázni. Köszönöm.
Most pedig Lanczendorfer képviselőasszonyé a szó!
DR. LANCZENDORFER ERZSÉBET (KDNP): Köszönöm szépen a szót. Kedves Képviselőtársaim! Ezt a kérdést én se nem jobb-, se nem baloldali kérdésnek tekintem, hiszen a társadalomnak egy nagyon kiszolgáltatott rétegéről szól az előterjesztés.
Biztos vagyok benne, hogy a fedezetet, az anyagi fedezetet az illetékes szervek meg fogják tudni találni. Nagy tisztelettel és nagy szeretettel kérem önöket, támogassák a kereszténydemokratáknak ezt a javaslatát, hiszen tudják, ahogy Antoine de Saint-Exupéry mondta, hogy jól csak a szívével lát az ember, ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan. Az emberek sokszor elfelejtik ezt az igazságot, mondta a megszelídített róka a kis hercegnek. Mi itt ne felejtsük el, kérem, támogassák ezt a javaslatot. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm képviselő asszony.
Kérdezem, hogy mindenki elmondta-e, amit ebben a tárgykörben szeretett volna. (Nincs jelzés.)
Végül megkérem Arnóth Sándor képviselő urat, hogy legyen kedves rövidre fogni második mondandóját.
ARNÓTH SÁNDOR (Fidesz): Köszönöm a lehetőséget. Igazán nem leszek hosszú. Gondolom, nem árulok el titkot, hiszen minden csatornán nyilvánosságra került ez a dolog, hogy csökkennek azok a bizonyos jövedelmek, amiről szó van. És nem is az az igazi baj, higgyék el, hogy ezek a jövedelmek 3 százalékkal följebb vagy lejjebb vannak, azt már valahogy majd csak kezeli az élet. Az igazi kérdés az - és engedjék meg, hogy ilyen régi vágású renitensként mondjam -, hogy vajon ez az egész folyamat, amiről most mi beszélünk, vajon a konvergenciaprogramunk keretében halad-e előre, vagy csak egy pénzkivonásról van szó - na, ez az igazi kérdés és ez az igazi baj. Mert szerintem ennek a konvergenciaprogramhoz az ég' adta világon semmi köze. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm képviselő úr. Tisztelt Bizottság! Akkor ezt a vitát itt és most lezárom és átadom a szót az előterjesztőnek, Harrach alelnök úrnak.
Parancsoljon!
HARRACH PÉTER (KDNP): Köszönöm szépen. Néhány mondattal szeretnék válaszolni az elhangzottakra.
A kormány képviselőjét megértem, amikor azt mondja, hogy nem szeretnének eltérni a tervezettől, nem is azt kérjük, hogy eltérjenek, csak egészítsék ki azt a tervet ennyivel.
Juhászné Lévai Katalin azt mondta, hogy törvényes szabályok szerint járt el a kormány. Ezzel is egyetértek, de nem a törvény által biztosított lehetőségeket használta ki. Gondoljanak csak arra, hadd mondjak egy példát, annak idején mi is a svájci indexálás szabályai szerint emeltük a nyugdíjakat, de minden évben hozzátettünk 3 százalékot. Ez lehetőség volt, ezt megtettük. Mi valami hasonlót kérünk most.
Elhangzott az is, hogy négy év növekedését nem szabad egy évhez hasonlítani. Azt hiszem, elismertem, hogy 9-10 éve folyamatosan emelkedett a nyugdíjak reálértéke, és ezt a két kormány idején történt folyamatos emelési szakaszt nem szabad megállítani egy csökkenéssel.
A 13. havi nyugdíjról azért, hogy az igazság teljes legyen, tegyük hozzá, hogy azt egy 2049/2002-es kormányhatározat döntötte el, Varga Mihályt és szerénységemet bízta meg a kormány azzal - az Orbán-kormányra gondolok -, hogy a 13. havi nyugdíj bevezetésének finanszírozási feltételeit dolgozza ki. Ennyit az Orbán-kormány 13. havi nyugdíjjal kapcsolatos hozzáállásáról. Megértjük azt, hogy a Medgyessy-kormány első határozata volt az a bizonyos 1106/2002-es, amivel ezt eltörölték, és a saját ízlésük szerint folytatták a munkát, mint ahogy mi tettük annak idején a Horn-féle ígérettel kapcsolatban. De erre minden kormánynak megvan a lehetősége, ha tisztességes folytatást kíván.
Elhangzott az, hogy a nyugdíjasok nem homogén csoport, és differenciálni kell. Valóban, mi is úgy gondoljuk, hogy a nyugdíjasok egy olyan társadalmi réteget képviselnek, amelynek a nyugdíj emelésénél is néha differenciálni kell. Ezt nem kell rendszeresen, mert a szociális szempont nem írhatja felül a biztosítási szempontot, de néha meg lehet tenni egy korrekciót, ahogy most a kormány megtette ezt. De emlékeztetnék, hogy annak idején mi is megtettük, ami nagy ellenállást váltott ki, mert akkor 11 és 25 százalék között volt a nyugdíjemelés. A legkevesebb a 11 százalék volt, '99-re gondolok. Ezért ezt a differenciálást éppen az alacsony nyugdíjak érdekében tettük meg, amikor a minimum 3500 forint volt, a minimális emelkedés. Tehát valóban igazságtalannak tűnik néha, hogy a nagy nyugdíjak is százalékosan emelkednek és a kicsik is, de hát ez a játékszabály, néha korrekciót kell elvégezni. Ebben egyetértek képviselő asszonnyal, hogy nem homogén csoportról van szó.
Még két megjegyzést engedjenek meg. Nem szeretnék direkt pártpolitikai vitákba keveredni, már csak azért is, mert tegnap is elmondtam a parlamentben: én tökéletesen egyetértek a miniszterelnök úrral, hogy megegyezésre van szükség, különösen ilyen kérdésekben, ahol a nyugdíj és egészségügyi biztosítási rendszer fenntarthatósága a tét a közeljövőben vagy egy-két évtizeden belül. De ezt a megegyezést mindenképpen egy nagy társadalmi és parlamenti legitimációval rendelkező kormánynak kell megtenni, amelyben van annyi nagyvonalúság, hogy bizalommal fordul az ellenzék felé, és erre alkalmasnak kell lenni valakinek, hogy együttműködjön.
A szociális bizottságról annyit, ebben egyetértek képviselő úrral, hogy úgy érzem, ha már le kell törölni ezt az előterjesztést az asztalról, ezt hagyjuk meg a pénzügyi szakembereknek vagy a plenáris ülésnek. De egy szociális bizottság nem teheti meg azt, hogy egy ilyen javaslatot nem enged tovább.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen, alelnök úr. Mielőtt a szavazásra kerül a sor, visszaélve elnöki jogkörömmel, egy mondatot engedjenek meg nekem. Sajnálom, hogy magam sem tudom támogatni a tárgysorozatba-vételt, és nem azért a tartalomért, ami körül itt most a vita zajlott, hanem ez a határozati javaslat többről, másról és másképpen szól, mint amiről itt a kedves kollegák nem ejtettek szót. A témáról készséggel, javaslom is, hogy egy albizottság tűzze napirendre, érdemes is lehet tárgyalni.
Mielőtt szavazásra kerül a sor, bemondanám a helyettesítéseket. Bókay Endre képviselőtársunkat helyettesíti Lombos képviselő úr a távozásától, Deák Istvánné képviselőtársnőnket Dér Zsuzsa helyettesíti, dr. Nyul István képviselő urat dr. Tóth István, Szabados Ákos képviselő urat megérkezéséig Érsek Zsolt képviselő úr helyettesítette, Török Zsolt képviselő urat megérkezéséig Vidorné Szabó Györgyi helyettesítette, Szabóné Müller Timea helyettesítéséről Farkas Imre képviselő úr gondoskodik, Ágh Péter képviselő urat Aszódi képviselő úr helyettesíti jelenleg is, Arnóth Sándor képviselő urat helyettesítette megérkezéséig Soltész alelnök úr, Koszorús László képviselő urat megérkezéséig Borsos József képviselő úr helyettesítette, és végül, de nem utolsó sorban Szabó Erika képviselő asszonyt pedig Vígh Ilona képviselő asszony helyettesíti. Még kell egy megjegyzést tennem, hogy Béki Gabriella képviselő asszonyt Juhászné Lévai Katalin helyettesíti. Így teljes a bizottság létszáma.
HARRACH PÉTER (KDNP): Nem szeretnék senkit zavarba hozni a szavazás alatt, úgyhogy eltávozom. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönjük, képviselő úr. Minden jót! Viszontlátásra!
Tisztelt Bizottság! Tehát felteszem a kérdést. Aki a nyugellátások 2007. évi emeléséről történő beszámolási kötelezettségről és a nyugdíjak reálértékének helyreállítását szolgáló kormányzati intézkedésekről szóló H/5981. számon benyújtott határozati javaslat tárgysorozatba-vételét támogatja, az emelje fel a kezét. (Szavazás.) 13 igen. Aki ezt az előterjesztést nem támogatja, most emelje fel a kezét. (Szavazás.) 13 nem. A tartózkodókat kérdezem. (Szavazás.) 3. Köszönöm. Ezt a napirendi pontot a bizottság nem támogatta tárgysorozatba. Ezt a napirendi pontot lezárom.
Máris rátérünk - és köszönöm a kedves köztisztviselők türelmét - a mostani 2. napirendi pontunkra, amely két részből áll. Először T/6133-as számon a Magyar Köztársaság 2007. évi költségvetésének végrehajtásáról szóló törvényjavaslat, amelynek az általános vitájáról döntünk, a másik pedig az Állami Számvevőszék jelentése a Magyar Köztársaság 2007. évi költségvetése végrehajtásának ellenőrzéséről, ennek a száma 6133/1.
Szeretném, sőt nemcsak szeretném, hanem köszöntöm is nagy szeretettel Szikszainé Bérces Anna főosztályvezető asszonyt a Pénzügyminisztériumból és Somogyi Andrea főosztályvezető asszonyt szintén a Pénzügyminisztériumból, az Állami Számvevőszék részéről dr. Csépán Mária Magdolna igazgatóhelyettes asszonyt, Bamberger Mária számvevő tanácsos asszonyt, illetve Draviczky Éva számvevő asszonyt, mint jeleztem, az Állami Számvevőszéktől. Bocsánatot kérek, még Szelényi György úr neve van nekem felírva, nem tudom, hogy Szelényi úr itt van-e? (Szelényi György jelentkezik: Igen.) Szeretettel üdvözlöm Szelényi György urat is a Pénzügyminisztérium részéről.
Első lépésként a kormány képviselőinek adnám meg a szót, hogy ezt az előterjesztést legyenek kedvesek a témába vágóan ismertetni a bizottsággal.
Szikszainé főosztályvezető asszony!
Szikszainé Bérces Anna (Pénzügyminisztérium) szóbeli kiegészítője
SZIKSZAINÉ BÉRCES ANNA (Pénzügyminisztérium): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Bizottság! A zárszámadás az egyik legnehezebb feladata mindig a bizottságoknak, hiszen már csak a kötetek terjedelme miatt is, aki komolyan gondolja, hogy ezeket áttanulmányozza - mármint nyilván önök így is gondolják -, akkor ez egy rendkívül komoly feladatot jelent már csak a terjedelmi okok miatt is. Természetesen nem kívánom önöket a teljes mélységgel terhelni, hiszen nyilván a bizottságokat az ő feladat- és hatáskörébe tartozó kérdések érdeklik alapvetően.
Itt alapvetően három kérdést, három területet szeretnék kiemelni. Néhány szót szólnék csak a makrogazdasági kérdésekről, ezt követően egyrészt az előző napirendi pont is szólt már a nyugdíjbiztosításról, tehát a Nyugdíjbiztosítási Alap kérdéseiről beszélgetni, és a szaktárca területét érintően, nyilván, ami a bizottságot érinti - már itt az előző menetben is igazából volt róla szó: részben a családtámogatások, részben pedig a rokkantsági rehabilitációs ellátásokról szeretnék néhány szót mondani. És ha megengedné elnök asszony, akkor az ÁSZ-jelentésre is néhány vonatkozásban ennek keretére kitérnék, de az a célszerű, ha talán tulajdonképpen egybekapcsoljuk a két pontot, hiszen összefüggnek egymással a kérdések, tehát néhány általános dolgot szeretnék kiemelni. (Zaj.)
Itt is már az elején is szeretnék kapcsolódni....
ELNÖK: Elnézést kérek főosztályvezető asszony, hogy megszakítom, még jó, hogy tudok szájról olvasni, bár ebben a szemüvegben igen nehézkes. Kedves képviselőtársaim, kérem, hallgassuk meg a főosztályvezető asszonyt. Köszönöm.
SZIKSZAINÉ BÉRCES ANNA (Pénzügyminisztérium): Köszönöm szépen. Tehát már az első néhány makroadatban is szeretnék az ÁSZ jelentéshez kapcsolódni, hiszen a 2007-es zárszámadás során az ÁSZ-nak is az egyik kiemelt észrevétele igazából - a 2007-es költségvetésnek is a fő vezérfonala - a konvergenciaprogramnak a teljesítése. Itt maga az ÁSZ-jelentés is abszolút kiemeli azt a kérdéskört, hogy az eredetileg tervezett hiány 6,9 százalékos volt GDP-arányosan, ehhez képest a tényleges teljesülés 5,4 százalék volt. Ez ugye effektíve azt jelenti - az ÁSZ-jelentés is kiemeli ezt a részét -, hogy az eredetileg tervezett hiányhoz képest 22,3 százalékkal jobb lett a hiány, mint ami az eredetileg tervezett 2007-es költségvetésben szerepelt.
Azt gondolom, hogy természetesen ennek kétségtelen nyilván egyéb makroadatokban olyan megnyilvánulásai vannak, ami ennek a velejárója, de ugyanakkor néhány olyan dologra, mutatóra is szeretném felhívni a figyelmet, ami mindenképpen pozitíven értékelendő. Az egyik természetesen az, hogy a GDP érték folyóáron természetesen 2007-ben is emelkedett, méghozzá a 2007-es költségvetésben tervezett 25.280 milliárdhoz képest 25.373,9 milliárd. A másik pedig, amit még ki szeretnék emelni a termékek és szolgáltatások exportja, ami az eredetileg tervezett költségben: 2007-es évben 11 százalék volt, ténylegesen pedig 14,2 százalék, tehát ezeket szeretném igazából kiemelni a 2007-es költségvetési évnek a folyamatai közül - tehát a konvergenciaprogramban a hiánycsökkentés úgy gondolom, hogy nagyon jól teljesült a 2007-es évben.
A másik kérdés: a Nyugdíjbiztosítási Alappal szeretnék egy kicsit foglalkozni. A Nyugdíjbiztosítási Alapnál az államháztartási törvény előírásainak megfelelően minden évben nullszaldósan kell tervezni a Nyugdíjbiztosítási Alap költségvetését, ami egyszerűen mondva: a bevételek és a kiadások egyensúlyát jelenti, tehát mindig nullszaldóval kell tervezni. A 2007-es évben is ez történt. Itt egy pici túlteljesülés történt a 2007-es évben, mert 200 millió forintos szufficittel zárta végül is a 2007-es évet a Nyugdíjbiztosítási Alap. De ez természetesen - a nullszaldós követelmény következtében - a zárszámadási törvényjavaslatban úgy szerepel, mint amit ma az alapnál tartalékba kell helyezni, tehát, ha 200 millió forint a szufficit, az tartalékba kerül.
Az Áht. alapján szeretném elmondani önöknek, hogy a tartalékba helyezés az Áht. előírások alapján azt jelenti, hogy ez egyfajta tartalék az alapnál, tehát nem pénzeszközelvonás történik, hanem az ott marad tartaléknak. Persze a 200 millió forint egy ekkora alapnál nem jelent nagy mozgásteret, de ettől függetlenül ez az alapnál maradó pénzeszköz, tehát nem vonja el a költségvetés, nincs befizetési kötelezettsége, ez az alapnál marad tartaléknak. Ennek ennél az alapnál nincs akkora jelentősége, mint az Egészségbiztosítási Alapnál, mert ott egy 27 milliárdos szufficit van, tehát sokkal nagyobb összegről van szó, ahol szintén tartalékként való kezelést javasol a zárszámadási törvényjavaslat.
Az kétségtelen, hogy a 2007-es évben is a költségvetésnek más forrásokból jelentős összegekkel kell igazából az alap külön kiadásaihoz hozzájárulnia. Az egyik ilyen nagy tétel: a magánnyugdíjpénztárba átlépett személyek járulékbefizetésének a pótlása, ez 297,2 milliárd forint volt az elmúlt évben. A központi költségvetésben tervezett egyéb pénzeszközátadás 138,5 milliárd forint volt; a gyedben, gyetben részesülők nyugdíjbiztosítási járulékának a megtérítése pedig 31 milliárd forintot jelentett, és a fegyveres testületeknél pedig korkedvezmény biztosításra mintegy 13,2 milliárd forint jelenik meg az alapoknál.
A nyugdíj reálérték-alakulásáról itt az előző napirend kapcsán kétségtelen, hogy egy elég jelentős vita zajlott, de ehhez nem szeretnék igazából hozzászólni; csak persze nyilván az is kérdés, hogy mit mihez viszonyítunk. Ha például az egyéni nyugdíjakat a keresetekhez viszonyítjuk, akkor picit más a helyzet, hiszen 2007-ben, ha ezt nézzük, hogy a keresetekhez képest hogy alakul, akkor 2007. évben a nyugdíjaknál reálérték-növekedés van, tehát 3,6 százalékkal jobb a helyzet, mintha a keresetekhez viszonyítjuk. Persze, nyilván, még egyszer mondom, hogy minden összehasonlítás kérdése részben, tehát ha ezt nézzük és ráadásul ez a 3,6 százalék, akkor növekvő reálérték alakulást jelent, és ha a korrekciós intézkedésekkel együtt nézzük, akkor pedig 5 százalékos a pozitív szaldó - ha a keresetekhez viszonyítjuk, akkor megint más a szituáció - ezt szeretném elmondani.
A tárca fejezethez tartozó kérdések vonatkozásában pedig egyrészt, amit jeleztem, a családtámogatások alakulását szeretném kiemelni. Itt a családi pótlékra fordított kiadások a 2006. évi tényleges kiadásokhoz viszonyítva 30 milliárd forinttal magasabb összegben teljesültek. Ez azt jelenti, hogy 9,5 százalékos emelkedés volt, amiből magának a családi pótléknak az emelése 6,2 százalékos volt, az egyéb változások létszám és strukturálisan tágul, tehát a 9,5 százalékból 6,2 százalék az infláció, a többi pedig egyéb tényezők.
Szeretném még kiemelni a rehabilitációs foglalkoztatásnak a kérdését, hiszen a 2007-es év igazából egy átmeneti év volt a rehabilitációs foglalkoztatás támogatásában, amikor még a korábbi rendszer - úgynevezett: célszervezeti rendszer - is működött, belépett az új támogatási forma. Ennek nem csak az előirányzatait szeretném önöknek elmondani, illetve, hogy hogy teljesültek ezek végül is ténylegesen. A megváltozott munkaképességűek foglalkoztatásának támogatása 2007. évben - még a Pénzügyminisztérium fejezetében is szerepelt - 20 milliárd forintot jelentett, ennek a tényleges teljesülése 21,7 milliárd forint volt. A másik két előirányzat már a szociális és munkaügyi tárca fejezeténél jelent meg, ez egyrészt a megváltozott munkaképességűek foglalkoztatásának bértámogatása. Itt az előirányzat eredetileg 4 milliárd forint volt, a tényleges teljesülés ezt jelentősen meghaladta, tehát 8 milliárdon felüli volt a felhasználás.
Viszont a megváltozott munkaképességűek foglalkoztatásával összefüggő költségkompenzációnál itt a tényleges teljesülés elmaradt a tervezettől, tehát 26,7 milliárd forint volt a tervezett, és ehhez képest 22 milliárdot meghaladó volt a felhasználása ennek az előirányzatnak.
Igazából amit még szeretnék kiemelni, az az ÁSZ-véleményben egy-két dolog lenne. Az ÁSZ a Nyugdíjbiztosítási Alap vonatkozásában is egyértelműen megállapítja, hogy itt egy sajátos helyzet van a két alap zárszámadásánál, hiszen külön auditor cég végzi a zárszámadás értékelését, ez törvényi előírás. Természetesen 2007-es évben is ez történt meg. Ezt figyelembe véve az ÁSZ a jelentésében egyértelműen megállapítja, hogy az auditálás a 2007. december 31-én fennálló vagyoni, pénzügyi és jövedelmi helyzetről megnyugtató és valós képet ad, tehát ezt maga az ÁSZ is elismeri a jelentésében.
Kétségtelenül vannak olyan ÁSZ-javaslatok, amelyeket meg lehet fontolni, ilyen a költségvetési beszámolóval kapcsolatos javaslat, bár az, hogy ez egy kicsit megváltozzon hatáskörileg, annak egyéb következményei is vannak. Mi úgy gondoljuk, hogy az, hogy külön auditálás van, az alapok egyfajta függetlenségét is jelenti, és azt gondoljuk igazából, hogy ezt a jövőben is mindenképpen célszerű lenne megtartani a sajátos helyzetük miatt az alapoknak. Tehát ezt mindenképpen fontosnak tartjuk.
Egy kicsit beszélnék arról, amit azt gondolom, hogy az ÁSZ is fel fog vetni, ez a munkáltatói nyugdíjjárulék és az egyéni nyugdíjjárulék egybe-külön kezelésének a kérdése. Ezek olyan kérdések, amelyekben persze, természetesen van olyan szakmaiság, amit meg lehetne fontolni, ugyanakkor nem titkolom azt sem, hogy vannak olyan elképzelések, amelyek még a mostani bontásnál is szűkebb bontás irányába haladnának. Ezt nem tudom titkolni, hogy ilyen elképzelések vannak az adó-, járuléktörvények jövő évi változtatása kapcsán. Nyilván az önök kezében is van ez a kérdés, hogy mennyire támogatják, nem támogatják ezeket az elképzeléseket.
Köszönöm szépen. A magam részéről ennyi kiegészítést szerettem volna tenni.
ELNÖK: Köszönöm szépen, főosztályvezető asszony. Megadnám a szót dr. Csépán Mária Magdolna igazgatóhelyettes asszonynak, Állami Számvevőszék. Tessék parancsolni!
Dr. Csépán Mária Magdolna (Állami Számvevőszék) szóbeli kiegészítése
DR. CSÉPÁN MÁRIA MAGDOLNA (Állami Számvevőszék): Köszönöm szépen, elnök asszony. Tisztelt Bizottság! Nagyon-nagyon röviden tennék szóbeli kiegészítést, mert úgy gondolom, hogy minden, amit fontosnak tartottunk, az le van írva ebben a két kötetben.
A társadalombiztosítás alapjainak a zárszámadásához kapcsolódóan egyetlen kérdést emelnék ki, ami engem személy szerint bánt is, hogy lehet olyan olvasata, amit már többször hallottam délelőtti bizottsági ülésen is, meg talán már itt is elhangzott, hogy mi a jelentésünkben azt írtuk le, hogy az államháztartási hiány kialakulásához a társadalombiztosítás pénzügyi alapjai mintegy 830 milliárd forinttal járulnak hozzá. Ennek lehet egy olyan olvasata, és sajnálom, hogy így van, hogy ez egy roppant tragikus jelenség, tűrhetetlen, sajnálatos és egyebek. Azt gondolom, hogy ennek szakmai indokai és okai vannak, alapvető okai. Itt elég, ha csak két dologra utalok: a Nyugdíjbiztosítási Alapnál a magánnyugdíjpénztárak miatti pénzeszközátadásra, mert az egyéni járulékbevétel innen kiesik, és azt pótolni kell törvényi előírások által, tehát emiatt a Nyugdíjbiztosítási Alapnak nem lehet hiánya. Az Egészségbiztosítási Alapnál pedig a pénzeszközátadás legnagyobb része az azok utáni járulékfizetés, akik után senki nem fizet járulékot, a költségvetés fizeti. Tehát ennek szakmai oka és magyarázata van. Nem szabad vagy nem javasolt úgy értelmezni, hogy önmagában valamilyen rendszerbeli óriási problémára utal ez a szám.
Egyebekben nem egészíteném ki a leírtakat.
Visszatérve, amit Szikszainé kolléganő mondott, hogy a hiánycsökkenés tényét mi is elismerjük, és nyilvánvalóan ezt pozitívan ítéljük meg. Az Egészségbiztosítási Alapnál, ha kis összegben is, de bekövetkezett az a csoda, hogy a sokéves hiánnyal szemben többlettel zárta a 2007. évet. Azt gondolom, hogy mielőtt még kitörő örömmel üdvözölnénk ezt a dolgot, azért még várni kell a 2008-at, 2009-et, hogy folytatódik-e ez a tendencia, vagy tartós marad-e az, hogy viszonylagos egyensúlyban tudják tartani az Egészségbiztosítási Alap költségvetését.
Az auditálás kérdésében nem szeretnék állást foglalni, mert azt hiszem, én kisebbségi vélemény vagyok az ÁSZ-ban, úgyhogy amit Anikó elmondott, azzal maximálisan egyetértek, hogy ez egy nagyon komoly dolog, ezt nagyon meg kell fontolni, hogy az államháztartási törvény előírásait esetleg valamilyen módosítással igazítsák az ÁSZ javaslataihoz. Gondolom, erre majd a későbbiekben sor kerül szakértői megbeszéléseken is.
A járuléktéma. Igen, hallottam már erről, hogy azzal együtt, hogy még tavaly is ellene voltunk és még akkor viszonylag sikerrel, hogy az úgynevezett egyszámla bevezetésére ne kerüljön sor. Hallom, hogy most ez újfent napirenden van. 100 százalékig biztos vagyok abban, hogy az Állami Számvevőszék ellenezni fogja ezt a dolgot.
Ennyit tudok mondani elöljáróban. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen, igazgatóhelyettes asszony. Tisztelt Bizottság! Miután az írásos anyag önöknek jó ideje rendelkezésére áll, tehát minden részletet, amire önök kíváncsiak, meg tudják kérdezni a köztisztviselő kollégáktól, javaslom, hogy ugyanolyan egykörös hozzászólás, illetve kérdés kört tegyünk, mint az előző témánál, hogy tudjunk jobban gazdálkodni az idővel. Csak egy kis előrevetítése a jövendőnek, hogy a mai álláshoz képest, ha egyéb nem történik, akkor a jövő kedden nem kell bizottsági ülést tartanunk. Adjon ez önöknek erőt, plusz még beindítottuk egy kicsit a légkondicionálót, hogy jobban tudjanak önök koncentrálni.
Most pedig átadom a szót, kedves képviselőtársak. (Borsos József jelentkezik.) Borsos képviselő úr kezdi. Parancsoljon!
BORSOS JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm a szót. Azért ezzel a pontos és valós képpel vélhetően van némi probléma, például a nyugdíjalapnak a szufficites voltával, mert ha van egy több mint 120 milliárdos olyan tétel, amit nem lehet egyértelműen olyan tartozásnak minősíteni, ami be is hajtható és be is folyhat, és van egy olyan 60-70 milliárdos papíron kimutatott túlfizetés, aminek a valóságos háttere nem egészen nyilvánvaló, hogy miből is származik - valószínűleg mindenféle elszámolási meg bevallási hibákból származik -, akkor ez a túlfizetés valószínűleg nem annyi. A pontos és a valós kép nem biztos, hogy bennünket nagyon jó irányba vezet, ha ezt egyértelműen elhisszük.
A másik ilyen ehhez kapcsolódó megjegyzés az, hogy ha az állam meg egyébként kötelezően pótol a rendszerbe, akkor nyilván annyit pótol, amennyit muszáj, tehát ha több a pénz a rendszerben, akkor nem fog többet pótolni, hogy még több legyen. A vitában ezt azért járjuk egy kicsit körbe, hogy ez a szufficitesség mennyire jó.
Azzal pedig maximálisan egyetértek, hogy problémát okoz az elszámolásban és az átláthatóságban, ami ellen egyébként tiltakoztunk akkor is, amikor a vonatkozó jogszabályt módosította a parlament, hogy vonjuk össze a befizetéseket egy kalapba, aztán majd az APEH elszámol vele. Akkor is mondtuk, hogy alkalmatlan a rendszer erre, hogy ez pontos és kimutatható legyen, jómagam még módosítót is nyújtottam be hozzá, de kisebbségi véleményt képviseltünk ebben a kérdésben.
A költségvetés végrehajtásával kapcsolatosan csak még egy megjegyzés - mert aztán az általános vitában úgyis előkerül sok részlet, csak egy példán keresztül -, hogy a költségvetést miért nem fogom tudni elfogadni ennek a végrehajtásáról szóló beszámolót. Például, amikor a költségvetési törvényben megfelelő kereteket rendelünk egy-egy területhez, annak intézményi hátteréhez és a kormány végrehajt intézményi összevonásokat, megszűntet régieket, aztán létrehoz újakat, például a Szociálpolitikai és Munkaügyi Intézetet létrehozta, és ott olyan szerződéses viszonyokat alakított ki egy köztisztviselői törvény hatálya alá tartozó szervezetnél, hogy megbízási szerződéseket köt az alaptevékenységre vonatkozó feladatok ellátására, határozatlan idejű időtartammal.
Aztán olyan feladatokhoz, amik egyébként magának az intézménynek az alapfeladatai közé tartozik, megbízásos jogviszonyú személyeknek olyan intézkedési jogköröket biztosít, amit egyébként csak köztisztviselők láthatnának el, ezek nem igazán biztosítják számomra azt, hogy a költségvetési pénzek jól vannak felhasználva. Mi sem bizonyítja ezt egyébként a legjobban, hogy például itt most a nyár végével ebből az intézetből komplett osztály áll föl és azt mondja, hogy köszöni szépen ebben nem vesz tovább részt.
Azt gondolom, hogy érdemes lenne a költségvetés végrehajtásával kapcsolatban azt is végigvizsgálnunk, hogy a számok mögött, ami tevékenység zajlott, az tényleg annak érdekében zajlott-e és ténylegesen azt szolgálta-e, hogy az a költségvetési elv vagy irány jöjjön ki az átalakulásból vagy alakításból, vagy a költségvetési pénzek felhasználásából, amire áldását adta egyébként a többség a magyar Országgyűlésben. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen képviselő úr. Kinek adhatok még szót a zárszámadás ügyében.
Török Zsolt képviselő úr!
TÖRÖK ZSOLT (MSZP): Köszönöm szépen elnök asszony. Két megjegyzésem és egy kérdésem lenne. Az egyik megjegyzés az csak egy vélemény. Bízom benne, hogy a 2006 második fél évi, illetve a 2007. évi költségvetés az utóbbi és a következő időszak legnehezebb költségvetési időszaka volt, és nem nagyon lesz a következő időkben direktben erre szükség. Bár a napokban napvilágot látott hírek a tengerentúlról, Európa nyugati feléről nem sok optimizmusra adnak okot, a kedvezőtlen hatások mindig begyűrűznek, a kedvezőek annyira nem szoktak - de ez csak egy megjegyzés, a történelmi munkásságom része.
A másik, amit szerettem volna mondani, az a szufficitekre vonatkozó megjegyzésem. Szintén - ha lehet így megfogalmazni - magánvélemény, annak örülnék, ha szufficites költségvetéseket terveznénk minden alapban, mert ahogy a családunkban is úgy gondolkozunk, hogy szufficitesek akarunk a végén már lenni - akinek van gyereke, az tudja, hogy nem adósságot szeretne hagyni a gyerekekre, hanem inkább vagyont, valamifajta továbbindulást. Még a skandináv államokban a különböző politikai erők is azon vitatkoznak, hogy ki tud több szufficites ígéretet letenni az asztalra, nem pedig azt, hogy minél többet osztani - megint azt gondolom, hogy ez a zárszámadással kapcsolatos magánmegjegyzés volt.
A kérdés, ami miatt igazából szót kértem, az az, hogy szintén az egységes befizetés egy számlára történő befizetést feszegeti. Ha az adókat és a járulékokat egy számlára fizetik be a vállalkozások, magánszemélyek, akkor mi garantálja, hogy az adott alapokhoz kerülnek például ezek az összegek; tehát mi alapján lesz ez biztosítva, hogy tuti, hogy odakerül az adott számlára, az adott alaphoz, az adott kasszába a befizető által címzett összeg - nem látom a garanciáját perpillanat, és emiatt érdeklődnék. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen képviselő úr.
Zombor Gábor képviselő úr után Vígh Ilona következik. (Dr. Zombor Gábor átadja a szólás jogát Vígh Ilonának.) Köszönöm, nagyon kedves.
Vígh Ilona képviselő asszonyé a szó!
VÍGH ILONA (Fidesz): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Bizottság! A Pénzügyminisztérium képviselőjétől szeretném megkérdezni, a rehabilitációs foglalkoztatás esetén szóba kerül bizonyos költségkompenzáció. Azt gondolom, hogy a rehabilitációs foglalkoztatókra nagyon nagy szükség van Magyarországon éppen az elmúlt évben hozott törvény miatt is, hogy mindazok, akik csökkent munkaképességűek, azok visszakerüljenek a munkaerőpiacra.
Én kapcsolatban vagyok több rehabilitációs foglalkoztatóval, és bizony nagyon nagy problémát okoz ezeknek a cégeknek az, hogy a költségkompenzációt nem, vagy nagyon későn kapják meg és vannak olyan cégek, amelyek automatikusan megkapják és vannak, akik nagyon nagy hátrányt szenvednek emiatt. Szeretném megkérdezni, hogy mégis közel 5 milliárd forinttal alatta van a tényleges kiadás a tervezetnek, mi ennek az oka. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen képviselő asszony a kérdését külön.
Zombor képviselő úr, parancsoljon!
DR. ZOMBOR GÁBOR (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Hozzáfűznék néhány gondolatot az ÁSZ képviselőjéhez, illetve Török Zsolt képviselőtársamhoz a legnagyobb tisztelettel természetesen, hiszen ha szufficites költségvetéssel tervezünk és hajtunk végre, ez rendkívül fontos. De azzal nagyon óvatosan bánnék, hogy mondjuk az Egészségbiztosítási Alap szufficitje ez egy csoda, mert lehet, hogy számszakilag csoda, de a hátterében nagyon komoly problémák vannak. Úgy gondolom, és azért mondtam az élő tiszteletet, hogy biztos majd az ÁSZ jelentésében megjelenik az is, hogy a kiadási oldalon pedig olyan hiányosságok vannak és olyan alulfinanszírozottság, amelyekről most külön meg kell említeni, hogy lehet, hogy ez a szufficit is csak relatív, hiszen sok beteget nem tudnak időben ellátni megfelelő szinten. És ez szintén megint nem pártpolitikai kérdés most, hanem objektív valóság - kellő mértéktartást javaslok ebben az ügyben, kellő tisztelettel.
ELNÖK: Köszönöm szépen képviselő úr. Van-e még valakinek kérdése. (Nincs jelzés.) Ha nincs, akkor bezárom a vitát és megkérem főosztályvezető asszonyt, igazgatóhelyettes asszony, legyenek kedvesek válaszolni. Köszönöm szépen.
Szikszainé Bérces Anna (Pénzügyminisztérium) válaszadása
SZIKSZAINÉ BÉRCES ANNA (Pénzügyminisztérium): Köszönöm szépen, elnök asszony. Néhány dologra szeretnék reagálni. Kétségtelen, hogy az APEH adatszolgáltatással kapcsolatban még mindig állnak fent problematikák, de ugyanakkor maga az ÁSZ jelentés is megállapítja, hogy javulás van egyértelműen a 2006-os évhez viszonyítva, tehát most már a járulékadósok és túlfizetők adatai jelentősen pontosodtak a 2006. évhez képest, tehát egy javuló folyamat van igazából az APEH tevékenységgel kapcsolatban.
Ugyanakkor azt is megjegyzi az ÁSZ jelentés, hogy a leltárakban elszámolt pénzforgalom megegyezik az alapok számlájára ténylegesen 2007-ben befolyt bevételekkel, tehát itt is igazából nem tesz észrevételt. Tehát van egy javuló folyamat, azt nem állítanám, hogy a teljes tökéletesség állapotában van, mert azt nem mondhatjuk, de egyértelműen javulás van ebben a tevékenységben.
Ami a Török Zsolt képviselő úr kérdését illeti, itt egy kicsit bajban vagyok, hiszen amit én itt említettem, az igazából egy formálódó elképzelés, hiszen a kormány még nem döntött a 2009. évi adójárulék kérdésekről; van valóban jelenleg is egy ilyenfajta elképzelés. Ennek az alapeszméje az, hogy egyszerűsödjön a vállalkozások adminisztrációja, persze kérdés, hogy ez a másik oldalról mennyiben okoz, vagy nem okoz problémát. Ahhoz, hogy a bevételek hogy jutnak el és kellő időben jutnak-e oda, ahova kell az ellátások finanszírozásához, nyilván a kormány most fogja majd kialakítani ezzel kapcsolatban az álláspontját, tehát én ebben most nem mondanék semmit - valóban van egy ilyen elképzelés, de kormányzati döntés jelenleg nincs ebben a kérdésben.
Ami itt Vígh képviselő asszonynak a kérdése volt, az ugye a megváltozott munkaképességűek foglalkoztatásának a költségkompenzációja. Mi is csodálkoztunk, őszintén szólva, hogy itt ilyen maradvány akadt végül is a felhasználásnál; ezt mi a magunk részéről arra tudjuk fogni, tehát azt gondoljuk, hogy azért, mert kevéssé ismerték még 2007. évben ezt az új rendszert. Tehát itt egy váltás volt az előző konstrukcióhoz képest, tehát igazából meg kellett szokni azt, hogy 2007-ben év közben volt egy váltás, mert korábban ez a célszervezeti támogatási forma volt, és ezt váltotta ki fokozatosan a másikfajta támogatás.
Mindehhez még azért elmondanám, hogy igazából éppen az Országos Fogyatékosügyi Tanács is foglalkozik már azzal, hogy az új konstrukciónak a tapasztalatait, tehát az új támogatási formát értékelje, és adott esetben változtatásokra tegyen javaslatot. Jelzem, hogy azok a kérdések is felmerültek, amit ön emlegetett, hogy az egésznek a hatékonyabbá tétele, gyorsabb felhasználás. Tehát ez is megfogalmazódott már a Fogyatékosügyi Tanácsban is, és ezzel foglalkozás van már az illetékeseknél, tehát ez a szociális és munkaügyi tárcát jelenti a PM-mel meg egyéb szervezetekkel közösen.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Igazgatóhelyettes asszony, kíván kiegészíteni? (Dr. Csépán Mária Magdolna: Köszönöm szépen, én nem.) (Török Zsolt jelentkezik.) Milyen ügyben, kedves képviselő úr? Lezártam a vitát. Köszönöm szépen a megértését, jeleztem előre. A vitát lezárom.
Megköszönöm főosztályvezető asszonynak és igazgatóhelyettes asszonynak a válaszokat, az előterjesztést.
Szavazni egyetlen kérdésben kell a tisztelt bizottságnak, a Magyar Köztársaság 2007. évi költségvetésének végrehajtásáról szóló törvényjavaslatról, amelyet T/6133. számon kaptak kézhez. Mielőtt felteszem szavazásra a kérdést, még bejelentem, hogy Bókay Endre képviselő úr távozott, de semmi baj, mert Lombos István képviselő úr helyettesíti.
Tisztelt Bizottság! Felteszem tehát a kérdést, hogy a T/6133. számú törvényjavaslat általános vitára való alkalmasságát támogatja-e a bizottság. Aki igent szavaz, kérem, emelje fel a kezét. (Szavazás.) 16 igen. Aki nemet szavaz? (Szavazás.) 13 nem. Ebből következően tartózkodás nem volt. Megállapítjuk, hogy a bizottság általános vitára alkalmasnak tartja ezt a törvényjavaslatot.
Megköszönöm a köztisztviselők szíves részvételét.
Az utolsó előtti nagyon rövid napirendi pontunkra térek át nyomban. (Zaj.) Ha megengedik, kedves képviselőtársaim, nem engem zavar, hogy önök beszélgetnek, hiszen ez rendjén való, hanem borzasztó nehéz a kollegáknak a jegyzőkönyvet vezetni. Tehát amikor kérem, hogy legyenek olyan jók, és egy kicsit csendesebben, akkor mindez ezért történik, hogy tudják végezni a munkájukat.
A 3. napirendi pont. Ha emlékeznek még a kedves képviselőtársaim, a családok támogatásáról szóló 1998. évi LXXXIV. törvény módosítását idehoztuk önök elé. Ez egy egyéni képviselői indítvány volt, aminek a lényege az, hogy a gyeten lévő anyukáknak ne kösse meg senki sem a kezét, hogy öt órát lehet csak a gyermeke egy intézményben, mert bizony előfordulhat olyan élethelyzet, hogy hosszasabban kell igénybe vegye a gyermekintézményeket.
Akkor a tisztelt bizottságnak - ezúton is köszönöm - az volt a véleménye, hogy igen, támogatható ez az előterjesztés, sőt egy kötelezően benyújtandó módosítási javaslatra még meg is kértük a bizottságot, hogy ezt ne az egyéni képviselő, hanem maga az ifjúsági, szociális és családügyi bizottság végezze el ezt a módosítást. Annak rendje-módja szerint benyújtottuk, és sajnos a szakmai munkánkat fölülírta a politika, mert már az az egy aktus még az elmúlt ülésszak végén, hogy a Házszabálytól eltérően szavaztassuk meg ezt a módosítást, hogy már szeptember 1-jétől az anyukák élhessenek ezzel a joggal, sajnos a házbizottságban nem kapta meg a többséget. Most ott tartunk, hogy van egy egyébként elfogadott és mindenki által támogatott jogszabály, amelyet nem szavazott meg az Országgyűlés. Még van egy szépséghibája, hogy a hatálybalépésének az idejét mindannyian szeptember 1-jében határoztuk meg.
Nem tudunk mást tenni, ismételten önök elé hoztam ezt a módosítást azzal, semmi más nincs benne, mint az, nyilván önöknek ott van az asztalán és látják, hogy ezt a bizonyos határidőt kénytelenek vagyunk a kialakult helyzet miatt január 1-jében megállapítani.
Mielőtt vitára, szavazásra bocsátanám a kérdést, üdvözlöm szeretettel a minisztérium képviseletében Bogár Ágnes főosztályvezető-helyettes asszonyt, és kérdezem, hogy ezzel a javaslattal kapcsolatban mi a kormány álláspontja, támogatja-e vagy sem.
BOGÁR ÁGNES (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): Természetesen egyetértünk a módosító javaslattal.
ELNÖK: Köszönöm szépen, főosztályvezető-helyettes asszony. Nagyon elcsodálkoztam volna őszintén szólva, ha más jellegű választ kapok.
Tisztelt Bizottság! Tehát itt van előttünk egy bizottsági módosító indítvány, amely majd január 1-jei hatálybalépést ír elő. Szeretném megkérdezni, hogy óhajtunk-e e tárgyban vitázni, mert ha nem, akkor máris szavazunk. (Nincs jelentkező.) Tehát kérem szépen, aki támogatja, hogy benyújtsuk ezt a bizottsági javaslatot, tegye fel a kezét. (Szavazás.) Úgy látom, hogy egyhangú. Köszönöm szépen a támogatást. Tehát benyújtjuk ezt a bizottsági határozati javaslatot.
Főosztályvezető-helyettes asszony, köszönöm szépen a segítségét.
Végül az Egyebek. Hadd mondjam és erősítsem meg még egyszer, úgy néz ki, hogy ha valami falrengető dolog nem történik, akkor nincs szükség arra, hogy a jövő kedden találkozzunk, bár nagyon fognak nekem hiányozni, de lelkileg lehet így készülni. Természetesen, ha olyan történik, ami megváltoztatja ezt az előzetes álláspontot, akkor időben és nyomban értesítjük önöket.
Van-e valakinek az Egyebekben valami? (Nincs jelentkező.) Nagyon köszönöm a megjelenést. További jó munkát kívánok önöknek! Viszontlátásra!
(Az ülés befejezésének időpontja 14 óra 37 perc.)
|
Dr. Vidorné dr. Szabó Györgyi |
Jegyzőkönyvvezető: Turkovics Istvánné és Földi Erika