ISZB-13/2008.
ISZB-61/2006-2010.
Jegyzőkönyv*
az Országgyűlés Ifjúsági, szociális és családügyi bizottságának
2008. szeptember 30-án, kedden, 9 óra 37 perckor
a Parlament főemelet 58. számú tanácstermében
megtartott üléséről
Tartalomjegyzék
Helyettesítési megbízást adott *
A napirend ismertetése, elfogadása *
Az Állami Számvevőszék jelentése az önkormányzati kórházak és bentlakásos szociális intézmények ápolásra, gondozásra fordított pénzeszközei felhasználásának ellenőrzéséről (0820.) *
Németh Péterné (ÁSZ) hozzászólása *
Ghyczy Gellért (SZMM) hozzászólása *
Egyes adó- és járuléktörvények módosításáról szóló T/6291. számú törvényjavaslat *
Szikszainé Bérces Anna (PM) hozzászólása *
Tájékoztató a "Van véleményem!" értelmileg akadályozott és mentálisan hátrányos helyzetűek érdekérvényesítését szolgáló program tapasztalatairól *
A bizottság 2008. II. félévi munkatervének megvitatása és elfogadása *
1. Egyes adó- és járulék törvények módosításáról szóló törvényjavaslat (T/6291. szám) (Általános vita)
2. A családok támogatásáról szóló 1998. évi LXXXIV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat (T/5482. szám) (Pál Béla, Dr. Vidorné dr. Szabó Györgyi, Katanics Sándor és Deák Istvánné (MSZP) képviselők önálló indítványa) (Kapcsolódó módosító javaslatok megvitatása)
3. Az Állami Számvevőszék jelentése az önkormányzati kórházak és bentlakásos szociális intézmények ápolásra, gondozásra fordított pénzeszközei felhasználásának ellenőrzéséről (0820.)
4. Tájékoztató a "Van Véleményem!" értelmileg akadályozott és mentálisan hátrányos helyzetűek érdekérvényesítését szolgáló program tapasztalatairól
5. A bizottság 2008. II. félévi munkatervének megvitatása és elfogadása
6. Egyebek
Elnököl: Dr. Vidorné dr. Szabó Györgyi (MSZP), a bizottság elnöke
Winkfein Csaba (MSZP)
Bókay Endre (MSZP)
Deák Istvánné (MSZP)
Dér Zsuzsanna (MSZP)
Farkas Imre (MSZP)
Dr. Juhászné Lévai Katalin (MSZP)
Lombos István (MSZP)
Dr. Nyul István (MSZP)
Szabados Ákos (MSZP)
Dr. Szabóné Müller Timea (MSZP)
Tóbiás József (MSZP)
Dr. Tóth István (MSZP)
Török Zsolt (MSZP)
Dr. Aszódi Pál (Fidesz)
Borsos József (Fidesz)
Hirt Ferenc (Fidesz)
Dr. Iván László (Fidesz)
Koszorús László (Fidesz)
Dr. Szabó Erika (Fidesz)
Vígh Ilona (Fidesz)
Dr. Lanczendorfer Erzsébet (KDNP)
Béki Gabriella (SZDSZ)
Helyettesítési megbízást adott
Soltész Miklós (KDNP) Borsos Józsefnek (Fidesz)
Érsek Zsolt (MSZP) Dr. Tóth Istvánnak (MSZP)
Dr. Juhászné Lévai Katalin (MSZP) megérkezéséig Deák Istvánnénak (MSZP)
Szabados Ákos (MSZP) megérkezéséig Lombos Istvánnak (MSZP)
Tóbiás József (MSZP) megérkezéséig Dr. Nyul Istvánnak (MSZP)
Török Zsolt (MSZP) távollétében Tóbiás Józsefnek (MSZP)
Ágh Péter (Fidesz) Koszorús Lászlónak (Fidesz)
Dr. Aszódi Pál (Fidesz) megérkezéséig Dr. Iván Lászlónak (Fidesz)
László Tamás (Fidesz) Dr. Lanczendorfer Erzsébetnek (KDNP)
Dr. Szabó Erika (Fidesz) távozása után Vígh Ilonának (Fidesz)
Dr. Zombor Gábor (Fidesz) Hirt Ferencnek (Fidesz)
Szikszainé Bérces Anna főosztályvezető (Pénzügyminisztérium)
Kiss Zsófia szakmai tanácsadó (Pénzügyminisztérium)
Németh Péterné főcsoportfőnök (Állami Számvevőszék)
Ghyczy Gellért osztályvezető (Szociális és Munkaügyi Minisztérium)
Borok Zsolt (Nem Adom Fel Alapítvány)
Kovács Lajos (Nem Adom Fel Alapítvány)
Farkas Miklós (Nem Adom Fel Alapítvány)
Besenyő Katalin (Nem Adom Fel Alapítvány)
Csath Péter (Nem Adom Fel Alapítvány)
Németh Nikolett (Nem Adom Fel Alapítvány)
Biczó Rita (Nem Adom Fel Alapítvány)
Lacza Ibolya (Nem Adom Fel Alapítvány)
Korózs Lajos államtitkár (Szociális és Munkaügyi Minisztérium)
Schrenk László főtanácsos (Pénzügyminisztérium)
Siklósiné Antal Gyöngyi tanácsos (Pénzügyminisztérium)
Botka Erika szakmai tanácsadó (Pénzügyminisztérium)
Huberné Kuncsik Zsuzsanna főtanácsadó (Állami Számvevőszék)
Siskáné Draviczky Éva számvevő (Állami Számvevőszék)
Dr. Nemeskéri Marianna főosztályvezető (Egészségügyi Minisztérium)
Dely Géza elnök (Nem Adom Fel Alapítvány)
Dely Gézáné (Nem Adom Fel Alapítvány)
Szín Tünde Csilla (Nem Adom Fel Alapítvány)
Horváthné Lang Mónika (Nem Adom Fel Alapítvány)
(Az ülés kezdetének időpontja: 9 óra 37 perc)
DR. VIDORNÉ DR. SZABÓ GYÖRGYI (MSZP), a bizottság elnöke, a továbbiakban ELNÖK: Tisztelt Bizottság! Kedves Képviselőtársaim! Munkatársak! Kedves Vendégek! Egy bejelentéssel szeretném kezdeni. A kiküldött napirendek között második pontként szerepel a családok támogatásáról szóló törvény, amit azért vettünk napirendre, hogy ha kapcsolódó módosító indítvány érkezne hozzá, akkor ezt meg tudjuk tárgyalni. Örömmel jelentem, hogy nem érkezett hozzá módosító indítvány.
A napirend ismertetése, elfogadása
A 2. napirendi pont kivételével teszem fel a kérdést: a kiküldött napirendet elfogadja-e a tisztelt bizottság? Ha igen, kérem szépen, kézfelemeléssel jelezzék! (Szavazás.) Úgy látom, hogy egyhangú. Nagyon köszönöm.
Megkezdjük az 1. napirendi pontunk tárgyalását. Az 1. napirendi pont lenne az egyes adó- és járuléktörvények módosításáról szóló törvényjavaslat, annak is az általános vitára való alkalmasságának a megbeszélése. Ennek tárgyalásához - a gyakorlat szerint - itt kellene lennie egy kedves kollegának, aki az előterjesztő nevében nagyvonalakban legalábbis összefoglalja a tartalmát, illetve mód nyílik, nyílhat arra, hogy kérdéseket tegyünk fel.
A Pénzügyminisztérium részéről kérem, hogy ha jött valaki.... (Siklósiné Antal Gyöngyi: Elnézést kérünk, a főosztályvezető asszony úton van!) Ez esetben, tekintettel arra, hogy az Állami Számvevőszék jelentése lesz a következő napirendi pontunk, ha rugalmasak vagyunk és hozzájárultok, akkor megcseréljük, merthogy onnan a kollega, ha jól tudom, itt van.
Kérném szépen, először formálisan erősítse meg a tisztelt bizottság, hogy megcseréljük-e a napirendi pontokat. (Szavazás.) Köszönöm szépen a rugalmasságot, az együttszavazást.
Tehát 1. napirendi pontként az Állami Számvevőszék jelentését javaslom megtárgyalni, amely nagyon izgalmas, mert az önkormányzati kórházak és a bentlakásos szociális intézmények ápolásra, gondozásra fordított pénzeszközei felhasználásának ellenőrzéséről szól. A téma maga olyan mérhetetlenül izgalmas, hogy tájékoztatom a tisztelt bizottságot, hogy amikor ezt a témát az Egészségügyi bizottság tárgyalta, akkor a bizottság nevében elmentem és meghallgattam ott is ezt a tárgyalást; kíváncsi voltam az egészségügyben dolgozó kollegáinknak a véleményére és meglátásaira. Most pedig szeretném, hogy ha a tisztelt bizottság a témába vágó véleményét is kifejtené ebben a kérdésben.
Tisztelettel és szeretettel köszöntöm Németh Péterné főcsoportfőnök asszonyt, Huberné Kuncsik Zsuzsanna főtanácsadó asszonyt! Itt nekem van még egy név, de nem látom a harmadik személyt, Siskáné Draviczky Éva számvevő asszonyt (Jelentkezik.). A tisztelet neki is szól! Köszönöm.
Felkérem a főcsoportfőnök asszonyt, hogy legyen olyan kedves, kicsit foglalja nekünk össze ennek a nagy munkának a lényegét. Öné a szó.
Németh Péterné (ÁSZ) hozzászólása
NÉMETH PÉTERNÉ (Állami Számvevőszék): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Bizottság! Előjáróban szeretném tájékoztatásul elmondani, hogy az Állami Számvevőszék vizsgálatainak 25-30 százaléka teljesítményellenőrzés, ami azt jelenti, hogy ez esetben nem csak a közpénzek felhasználásának törvényességét ellenőrizzük, hanem a felhasználás célszerűségét, hatékonyságát, eredményességét.
Tehát ezek a vizsgálatok, amelyek elsősorban a jelentősebb közszolgáltatásokra irányulnak, tehát azokra a feladatokra, amelyeket az önkormányzatok ellátnak, és itt próbáljuk értékelni a különböző intézkedéseknek, fejlesztéseknek a hatékonyságát, eredményességét. Ilyen vizsgálatokat az egészségügy és a szociális ellátás területén az elmúlt években többször végeztünk; azonban a két ágazat úgynevezett érintkezési területét képező témában, amely most önök előtt van, ilyen elemzéseket nem végeztünk, tehát ez először került az ellenőrzés napirendjére.
Szeretném szintén elmondani, hogy a vizsgálatot nyilván 2006-ban terveztük be 2007-re, hiszen előtte készül az éves terv. Ezt azért tartom fontosnak, mert a helyszíni vizsgálat 2007. évvel zárult, tehát nem tartalmazza nyilván a 2007-es intézkedések teljes értékű kihatásait, és a 2008-as intézkedéseket is csak érintőlegesen említjük meg, de azoknak sem tudtuk nyilván a kihatásait vizsgálni, tehát kérem, hogy ezeket így kezeljék.
Nyilván az a jelenség vezetett a vizsgált cél kitűzésére, ami nyilvánvaló rendkívül élő és aktuális problémával foglalkozik, hogy ugyanúgy, mint az európai országokban, nálunk is növekedett az időskorúak aránya, azoknak, akik öngondoskodásra nem képesek és a krónikus betegek száma - ugyanakkor ezek kielégítésének a feltételei rendkívül hiányosak voltak. Előtanulmányt is végeztünk és a tapasztalataink, a korábbi vizsgálataink is ezt erősítették meg, tehát csak részlegesen voltak kielégíthetőek az igények. A várakozók száma folyamatosan emelkedett, az elhelyezés lehetőségei az ország egyes térségeiben rendkívül eltérőek voltak, és a különböző ellátási formák között érzékelhetően - már előzetesen is - tapasztalható volt, hogy nem volt megfelelő kapcsolat és különösen az otthoni ápolásra, a hospice ellátásra, egyébre nem alakultak ki a feltételek. Na most, a kitűzött vizsgált időszakban, különösen 2006 és 2007-ben, jelentős intézkedések történtek. Hiszen a 2006. évi, az egészségfejlesztésről szóló törvénynek is fontos célkitűzése volt, hogy az ápolási feltételek javuljanak, tehát a kórházstruktúrának olyan átalakítása történjen meg, hogy az aktív ágyak felszabadításával növekedjenek az ápolási lehetőségek. Hétezres krónikuságy-fejlesztést tűztek ki célul. Ezt a munkát két pályázat is segítette jelentős összeggel, 6,5 és 7,5 milliárd forinttal. A vizsgált időszak tehát jelentős fejlesztést is felölelt.
A jelentés megállapításai megerősítették azokat az információkat, amelyek alapján ezt fontosnak tartottuk. Különösen gondnak érzékeltük azt, hogy mivel az egészségügyi ellátásnak és a szociális ellátásnak is része az ápolás, nagyon nagy probléma, hogy nem találtuk megfelelőnek az együttműködést a két minisztérium között. Önmagában a két szakmánál a kapacitásbefogadás, az ellátórendszer összehangolatlan volt, a szervezeti és finanszírozási kapcsolat nem megfelelő, az azonos tevékenységek minimumfeltételei, engedélyezési eljárásai, a szakfelügyelete és egyéb dolgok rendkívül nagy eltérést mutattak. Nem állt össze egy egységes rendszerré - betegutak szervezése és egyebek nem történtek meg - úgy, hogy ez az intézményrendszer hatékonyan kihasznált lett volna. Hiányosak voltak az együttműködés szervezeti keretei a térségekben is. Így a kórházak tervei nem illeszkedtek kellően a térségi egészségügyi programokhoz. Esetleges és kidolgozatlan kapcsolatokkal találkoztunk az ellenőrzés során.
Hasonlóképpen nem volt kielégítő a szakmán belül az alapellátás és a szakellátás kapcsolata sem. A szociális alapellátás - egy másik vizsgálatnál is tapasztaltuk - nem volt kiépítve. Ez nyilvánvalóan nagyon káros, hiszen a szakellátás felé tolódik el az igény. Ez nem jó az egyénnek sem, hiszen egy otthonközeli ápolás sokkal emberségesebb esetenként és megoldható, és nem jó az államnak sem, hiszen egy szakellátás lényegesen költségigényesebb. A szakellátásba tehát jelentős részben, mintegy egyharmad arányban bekerültek olyanok, akiknek nem kellett volna, hiszen otthon is elláthatók lettek volna. Olyanok is bekerültek, akiknek olyan ápolási igényük volt, amire maga a szakellátó intézmény nem volt felkészülve, tehát sokkal jelentősebb szakmai ellátást igényelt volna. Ugyanakkor azt a jelenséget is egyértelműen be lehetett mutatni, hogy a kórházakban mintegy 30 százalékban az aktív ágyakon ápolási tevékenység folyt, amely szintén lényegesen drágább. Ez költségvetési szempontból nem jó állapot.
Amikor az úgynevezett struktúraátalakítást elhatározta a 2006. évi egészségfejlesztési törvény, készültek számítások, felmérések a kapacitások növelésére, de területi kapacitásigény-számítás nem történt. A különböző felmérések tehát nem álltak össze egy komplex helyzetértékeléssé, és így a regionális egyeztetés sem működött megfelelően. Ismeretes volt akkor is, hogy a RET-ek elutasították a döntést. Tehát változatlanul maradtak fenn problémák. Az is tudvalévő a bizottság tagjai előtt, hogy a kapacitás fejlesztésében 31 százalékkal végül is megnövekedett az ápolási kapacitás. A szakmai tartalom tekintetében - legalábbis a vizsgálat megítélése szerint - egyéb problémák miatt, ismeretesen a kórházi ellátás és egyebek miatt ez szintén nem kapott megfelelő figyelmet, a betegutak jobb megszervezése, a kapacitások jobb hasznosítása további egyeztetéseket és intézkedéseket igényelt volna, amelyekre remélhetően napjainkban és a közeljövőben is sor kerül.
Ami még érdekessége volt, hogy 2007-ben született egy kormányhatározat, amikor is a kormány az ápolás egységesítésével összefüggő feladatok megvizsgálását és intézkedésekről történő beszámolást kért a két minisztériumtól. E határozat végrehajtása időközben nem történt meg, tehát a vizsgálat lezárásáig ez az elszámoltatás vagy beszámoltatás elmaradt.
A problémák a fejlődés ellenére is változatlanul fennmaradtak annak ellenére, hogy javultak az igények kielégítésének feltételei. Összefoglalóan azt lehet mondani, hogy a közfinanszírozásból származó források összehangolt felhasználása e területen továbbra sem volt biztosított, és ebben jelentős lépéseket várnánk. A javaslataink is tulajdonképpen arra irányultak, hogy ez az együttműködés javuljon, a kormány ne tekintsen el a beszámoltatástól. Tehát tekintse át, azt a 2007-es kormányhatározatot végül is hajtsák végre. Az egyértelmű - a jelentés megállapítása alapján is -, hogy itt a feladatokat feltétlenül át kellene ismételten tekinteni.
Változatlanul fontos kérdésnek tartottuk - és a javaslat szintén a kormánynak ilyen irányban fogalmazódott meg -, hogy fontos lenne az, hogy az EU-s pályázati forrásokat úgy használják ki, hogy komplex intézményeket fejlesszenek, amiben ezek az úgynevezett betegutak és a hatékony kihasználás jobban megszervezhető lenne. Ugyanakkor a vizsgálat időpontjában a pályázati célok között ilyen komplex fejlesztésre kiírások még nem voltak, tehát erre felhívtuk a kormányzat figyelmét.
Ugyanakkor az ágazati miniszterektől pedig nyilvánvalóan többféle intézkedést kértünk, illetve javasoltunk a minisztereknek: a működési ellátási követelmények egységesítését, a fejlesztések összehangolását, a működési feltétel finanszírozásoknak az összehangolását és nem utolsósorban az érintettek, tehát az intézményben lakók ápolási fokozatba sorolásának és egészségügyi ellátásának a fokozatos nyomon követését, figyelemmel kísérését javasoltuk. Örömmel szeretném tájékoztatni a bizottságot, hogy azóta kaptunk a minisztériumoktól tájékoztatást, írásos tájékoztatást, hogy a két minisztérium kijelölte azokat a szakállamtitkárokat, akik felelősek ezen érintkezési felületen jellemző tevékenységnek az összehangolásáért és elkészítettek egy intézkedési tervet, amely tulajdonképpen a javaslatunkat teljes értékűen tartalmazta. Ezen túlmenően is, nyilván hozzátették azokat a szakmai feladatokat, amit szükségesnek tartottak, azt mi nagyon köszönettel vettük és reméljük, hogy így az ellenőrzésünk nem volt hiábavaló. Tehát már év végén is, amikor számba vesszük, hogy végül is mik történnek az ellenőrzések nyomán, már konkrétumokról tudunk számot adni. Köszönöm szépen a figyelmüket.
ELNÖK: Nagyon köszönöm a főcsoportfőnök asszonynak ennek a hatalmas anyagnak a viszonylag rövid és lényegre törő összefoglalóját. Minden jelentésben a nagy munkának akkor van igazán értelme, hogy ha látjuk, hogy amit önök adtak instrukciókat, kéréseket, előremutatásokat, az bizony a kormányban termékeny talajra hullik; ezért aztán, mielőtt a kedves képviselőtársaknak adom meg a szót, szeretném felkérni - és egyben üdvözölni - Ghyczy Gellért osztályvezető urat a kormány részéről, ha volna kedves tájékoztatni bennünket, hogy éppen ott milyen konkrét cselekvésekre került sor.
Amíg ő elfoglalja a helyét, engedjék meg kedves képviselőtársaim, hogy nekifussak a helyettesítési listának - kellő türelemmel és empátiával hallgassák.
Soltész Miklós alelnök urat Borsos József képviselő úr helyettesíti, Érsek Zsolt képviselő urat Tóth István, míg Szabados Ákos képviselő urat Lombos István. Tóbiás József helyett Nyul István fog szavazni, Ágh Péter úr helyett pedig Koszorús László képviselő úr. Aszódi Pál úr nincs itt, Iván László professzor úr helyettesíti őt, László Tamás urat Lanczendorfer Erzsébet képviselő asszony és Zombor Gábor urat pedig Hirt Ferenc úr helyettesíti; menet közben Szabó Erika képviselő asszony távozott, őt pedig Vígh Ilona képviselőtársnőnk helyettesíti - tehát megállapítom, hogy határozatképesek vagyunk.
Átadnám a szót Ghyczy Gellért osztályvezető úrnak, legyen olyan, kedves tájékoztassa a bizottságot. Köszönöm.
Ghyczy Gellért (SZMM) hozzászólása
GHYCZY GELLÉRT (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): Köszönöm szépen. Azt gondolom, hogy a vizsgálat eredményeinek vagy a jelentésnek a tartalma nagyon részletesen bemutatásra került az előzőekben. Azt tartom fontosnak kiemelni, hogy nagyon szorosan együttműködtünk az ÁSZ munkatársaival, és mint azt a főcsoportfőnök asszony is említette, elkészítettük azt a javaslatot, intézkedési tervcsomagot, amely az ÁSZ jelentésben foglaltakra próbál reagálni (Dr. Aszódi Pál megérkezik a bizottsági ülésre.), tehát gyakorlatilag mi magunk is egyetértünk azzal, hogy ezen a területen rendkívül sok tennivaló van még.
Ezek az együttműködések már korábban is megkezdődtek, vegyes bizottságok működtek korábban is és ennek lesz most egy újabb fejezete, az ÁSZ jelentésnek a kapcsán. Mint azt az előzőekben már hallhattuk, kijelölésre kerültek a kapcsolattartó és felelős szakállamtitkárok, mind az EÜM, mind pedig az SZMM részéről és egyébként pedig több pontban megállapodtak ennek a vegyes munkabizottságnak az első ülésén; egyrészt megpróbáljuk - a két tárca megpróbálja - valamilyen módon az egészségügyi és a szociális intézményben folyó ápolást, illetve gondozást és annak szakmai tartalmát összehangolni. Szeretném, csak zárójelben, megjegyezni, hogy erre történtek kísérletek, hiszen a legutolsó szociális törvény módosításánál is erre történt kísérlet abban, hogy a szociális intézményekben a törvény az alapápolási feladatokat rögzítette. De tudjuk jól, főleg az idősek otthonaiban, számtalan esetben a szakápolásra is szükség van, melynek erre a lehatárolásra, hogy a szociális terület jelen pillanatban csak az alapápolási feladatokat láthatja el, erre egész egyszerűen a költségvetés, illetve a finanszírozási problémák miatt került sor. Jelesül, hogy a szociális normatíva jelenleg nem tartalmazza, illetve nem tudja tartalmazni ennek a tevékenységnek a megnövekedett költségeit, de reményeink szerint erre a későbbiekben megoldás fog születni.
Ugyancsak ígéretet tettünk arra, hogy a kapacitásokat feltérképezzük mind szociális, mind egészségügyi területen és ezeket össze fogjuk hangolni. Az így összehangolt kapacitást, illetve szükséges fejlesztéseket meg fogjuk jeleníteni a vonatkozó - főleg az Új Magyarország fejlesztési tervben - megjelenő pályázatokban, tehát szeretnénk ezeket is majd valamilyen módon összehangolni, illetve utána megjelentetni; valamint, ami még nagyon fontos, hogy modellkísérleteket kívánunk indítani, hogy a gyakorlatban szerezhessünk tapasztalatot arról, hogy milyen módon lehet ezt a két rendszert úgy összehangolni, hogy az valóban az ellátottak érdekeinek legmegfelelőbb legyen. Köszönöm szépen. (Tóbiás József megérkezik a bizottsági ülésre.)
ELNÖK: Köszönöm szépen osztályvezető úr tájékoztatását. Mielőtt átadom kedves képviselőtársaimnak a szót, egy körben gondolom: kérdés vélemény, álláspont kifejtése. Engedjék meg, hogy beolvassam még azt a helyettesítést, tekintettel arra, hogy Arnóth Sándor képviselőtársunknak a mandátum visszaadása a holnapi naptól hatályosul, ezért a mai napon a helyettesítéséről gondoskodott a frakció Aszódi Pál úr személyében. Köszönjük szépen.
Kedves képviselőtársaim, önöké a szó, kinek adhatom meg először? (Dr. Iván László jelentkezikl.) Iván László professzor úr, parancsoljon! (Korózs Lajos megérkezik a bizottsági ülésre.)
DR. IVÁN LÁSZLÓ (Fidesz): Tisztelettel köszöntöm a bizottságot, az ÁSZ és a kormány képviselőit. Meg kell mondjam, hogy hosszú életem történetei és szakmaiságom ötvenegy esztendeje alatt ezek a problémák, ezek a kérdések sokkal kiélezettebben is meg sokkal szelídebben is újra és újra visszatérő problémák. Szó szerint tudnám idézni a most elhangzottakat a régebbi meg nem oldott problémákhoz kapcsolva, és sajnos a jelenlegi helyzetben azok a rendkívül fontos szemléletbeli és gyakorlatbeli közös állásfoglalások kell, hogy megoldást kapjanak. Ebben kellene segítenünk megítélésem szerint, hogy a több éve, évtized óta általam is meg az intézményes funkcióim által is kért és javasolt olyan megoldás megszülessen, amely valamelyest egy kicsit rendezné ezeket a dolgokat. Akár a kapacitásokkal kapcsolatos mostani dolgokat, akár az ellátási rendszeren belüli anómikus együttműködési zavarokat, a szakmai egyeztetéseket, a minősítési egyeztetéseket, az ellátási szinteknek a különböző specifikációját és így tovább és így tovább. Nincs olyan idősödő, időskorú ember - ezt tényleg nagyon komolyan mondom, tudományosan is, felmérések, tapasztalatok alapján is látjuk -, akinél valamilyen egészségügyi probléma vagy valamilyen szociális probléma ne lenne.
Ezeknek az aránya és súlyossága váltakozik az életútjuk során. Amikor kezdetben valaki - ez a napi gyakorlat - bekerül egy olyan ellátórendszerbe, amely nem egészségügyi profilnak megfelelő ellátással betegotthonként működik, és mondjuk öt perc múlva, vagy egy-két nap múlva egy stroke éri, vérnyomáskiugrása lesz, vagy egyéb zavar történik, legyen az bármi, egy fertőzés, tüdőgyulladás, az egész rendszer az ő számára összeomlik - és akkor jönnek a problémák. Nem tudni, hogy hova kerülhet. Ma Magyarországon a családok, az emberek, az egyedül élők és az idős ellátórendszerek szenvedik el azt, hogy egyszerűen nem tudják, hova kerüljenek az intézetbe kerültek, az alapellátásba kerültek a valamilyen speciális ellátás vagy legalábbis a szükséges ellátás szempontjából. Ez egy alapvető probléma tehát.
Régóta javasoltam - és ma is gondolok erre -, hogy mind a két tárcánál, az egészségügyi tárcánál, a szociális tárcánál és ezenkívül az úgynevezett költségvetés-előkészítő intézményeinknél is egy úgynevezett szociális plusz egészségügyi elkülönített foundot, alapot kellene létrehoznunk. Ezt annak idején sokszor elmondtam, Korózs államtitkár úr is emlékszik rá, akkor is és előtte is felvetettem: nem lehet áttörni ezt a "nem tudom, miért ragaszkodást". Ennek nyilvánvalóan megvannak a szabályai, de nem tudom, miért nem lehet megtenni, hogy egy egészségügyi plusz szociális found legyen a költségvetésben elkülönítetten, amelynek a szükségleteknek az arányok szerinti biztosítása lenne a feladata.
Másrészt egyáltalán hogyan tudjuk elképzelni? Jó, ez most a divat és a lehetőség is, hogy az Európai Unió pénzeit, az EU-s pénzeket pályázatok révén kell valamiképpen beszerezni. Jó, rendben van! De nem tudom megérteni, hogy a pályázatok révén elnyert pénzekkel hogyan tudjuk a magyar szociál-egészségügyet, az idősellátás valamilyen szintű harmonizálását és a szükségleteket - nemcsak az igényeket - folyamatosan valamiféle igazságosság alapján biztosítani. Nem valószínű, hogy ez menni fog. Mindig visszatérünk a kérdésekhez.
A harmadik megállapításom: a kórházakban aktív ágyon fekvő idősek ügye megint óriási probléma. Most 30 százalékot mondunk, de volt ez már 60 százalék - attól függ, hogy a felméréseket végzők milyen szempontok szerint mérik fel, milyen következetességgel és milyen longitudinális menetben, tehát időbeni összehasonlító folyamatrendszerben. Nagyon nagy probléma, hogy még mindig nem alakult ki a tanácsadó szakmai szervezetek és testületek megfelelő egyezményes és alkalmazható javaslatrendszere, hogy milyen protokollokkal, milyen szinteken, a megbízható ellenőrzés módszerével hogyan történjenek ezek.
Itt vagyunk ezeknél a nagyon fontos kérdéseknél, amelyek az ÁSZ által megállapított rendkívül fontos - ne haragudjon, elnök asszony, azt mondom, nemcsak izgalmas kérdések -, súlyos kérdések, a napi életet érintő, az idős ember, a hozzátartozójának, a szomszédjának, a mindennapi társadalmi életünk legsúlyosabb kérdései, egy óriási, 20-25 százalékos réteg többszörösen sújtott, többszörösen hátrányos helyzetének a megoldása, még akkor is, ha vannak szigetek, egyedek. Ezek nagyon súlyos kérdések. És mi történik? Az ÁSZ és bárki, aki vizsgálatot folytat - legyen az civil vagy tudományos szervezet -, elkezdi felmérni: itt felmérnek, ott felmérnek, és utána mi következik? Általánosítás! A szondavizsgálatból általánosítás következik, összemosás történik. És a végén mi lesz a megoldás? Mi történik? Bizottságokat jelölünk ki, vegyesbizottságokat. A bizottságok időben tolják maguk előtt az ügyet. Időben eltolva az ügyet, az ellenőrzés és a kontrollvizsgálatok nem történnek meg.
Tehát itt egy nagyon súlyos rendszerzavar, nagyon súlyos együttműködési zavar van, és nagyon súlyos, az emberek életét, a jövő idősödők életének minőségét, egészségügyét, szociális biztonságát érintő súlyos kérdésekről van szó. Nekünk, az Ifjúsági, szociális és családügyi bizottságnak egy javaslatot mindenképpen meg kell fogalmazni, elfogadva ezeket a nagyon fontos vizsgálati eredményeket, nagyon fontos megjegyzéseket, amelyeket a kormány részéről Ghyczy úr tett, de el kellene jutnunk egy olyan állásfoglaláshoz, hogy javasoljuk a kormánynak és a parlamentnek, hogy csináljunk egy olyan felterjesztést, beterjesztést, amelyben valamennyi párt részéről és a pártok körüli szakértői garnitúrából kiválasztva segítségként céltudatosan dolgozzunk ki egy állásfoglalást is.
Ez tehát így ebben az esetben visszatérő évtizedes problémaként nem megoldás, mert súlyosak a problémák. Annál is inkább, mert közben az egészségügyi rendszert érintő átalakítás durva és - sajnos meg kell, mondjam - brutális beavatkozásai, valamint a szociális törvényből származó következtetésekhez kapcsolt források, módszerek és az ellenőrzés hiányosságai miatt ez maga előtt görgeti és bővítetten újratermeli ugyanezeket a problémákat. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen, professzor úr. Szeretném köszönteni Korózs Lajos államtitkár urat, még akkor is, ha nem kíván hozzászólni ehhez a témához, mint előzetesen tájékozódtunk. Örülünk, hogy itt van és hallgatja a vitát. Azt gondolom - professzor úr mondandójával kapcsolatban természetesen nagyon sok mindennel egyetértek, és természetesen sok mindennel nem -, hogy ezzel a kérdéssel ilyen szinten is foglalkoznunk kell és valamilyen állásfoglalást, véleményt nekünk is meg kell fogalmazni - ebben biztos vagyok.
Ha szabad visszaélni elnöki mivoltommal, én ott látom a legnagyobb problémát, hogy azt ugyan tudjuk, mennyire súlyos, nehéz - és valóban, nemcsak izgalmas - a helyzet, de én még nem találtam meg a filozófiáját, hogy minek mentén fogjuk tudni, mit választunk szét és hogyan, mert még ez sem világos, hogy a finanszírozást vagy a beteg-, illetve idősellátást kell szétválasztani. Ez számomra alapvető kérdés, de felteszem, a vitában ez majd kikristályosodik.
Megadom a szót Nyul István képviselő úrnak, őt követi majd Borsos képviselő úr.
DR. NYUL ISTVÁN (MSZP): Köszönöm szépen, elnök asszony. Azt hiszem, ez a jelentés rendkívül korrekt, indikátor jellegű, és mintegy a szakmai útmutatásokat is kijelöli - különösen a jelentés zárószakaszában lehet erre hivatkozni. Úgy gondolom, egy öregedő társadalomban egy nagyon komplex és összetett problémával állunk szemben. De azt is el lehet mondani, azt hiszem, a kormányzatnak az az elgondolása, hogy az otthoni ápolás tevékenységét erősíteni kell. Ez egyértelmű. Az adatokból ez is kiderül. Amikor utal arra, hogy a regionális operatív programon belül gondolni kellene a területi egyenlőtlenség felszámolására, tehát úgy kitalálni a pályázatokat, hogy az úgynevezett fehér foltokon is biztosítani lehessen az otthoni ápolás megteremtését, nagyon-nagyon komoly előrelépést jelentene számunkra. Miért? Ha megnézzük a bentlakásos intézmények összetételét, azt mutatja, hogy egyharmad részben olyan ember van bent, aki otthoni ellátásban is jól ellátható lenne - mindenkinek ez lenne a jó, elsősorban az illetékes egyénnek és a társadalomnak egyaránt. Van már arra is példa, hogy ez átrendeződik, hiszen bizottság dönti el, hogy ki kerülhet be intézménybe, és amikor megállapítják, hogy valóban ott lehet, és csak ott lehet ellátni, akkor ez olyanfajta egészséges szűrőt jelent, amely biztosítja annak lehetőségét, hogy nem feltétlenül a férőhely számát kell növelni, és valóban nem ezt kell növelni, hanem az otthoni ellátást erősíteni és biztosítani.
Ami kétségtelenül hiányzik a jelentésből, a következő. Egy-két év múlva biztos, hogy más jelentést fogunk kapni, hiszen az a krónikuságyszám-növelés, amely az egészségügyben bekövetkezett, most még nem igazán érezteti a hatását. Azt hiszem, hogy ezen a téren is jobb lesz a helyzet, ha valóban a kapacitásokat rendezni kell. Erre van is utalás, és remélem, lesz eredménye ennek. Gondoljunk arra, hogy a fekvőbeteg-gyógyintézetekben szociális oldalon fejkvóta, normatíva alapján történik az ellátás. A kórházakon belül az ápolási, krónikus osztályon szintén csak normatíva van. Tehát ha valahol "teljesítményfinanszírozottá" lehetne tenni, más lenne a helyzet, és nem biztos, hogy ezt meg lehet oldani.
Felhívnám a figyelmet arra - kétségtelenül nagy gond -, hogy a szociális intézményekben a szakellátás pillanatnyilag hiányzik. Azt mondom, hogy az alapellátás is nagyon komoly problémákat hordoz magában, hiszen a szociális intézmények jó részében úgy van megoldva, hogy van egy orvos, aki tiszteletdíjas, viszont nem rendelkezik mindenféle jogosítvánnyal, amelyet OEP befogadhatott. És ha arra gondolok, hogy a szakápolásnak és a szakszemélyzetnek a felkészültsége sem olyan, mint egy aktív kórházi osztályon, akkor itt is van még bőven tennivalónk. A jelentés viszont jó útmutatást ad mindezekhez, tehát megoldási lehetőséget biztosít, természetesen ehhez a kapacitást is mindenképpen növelni kell.
Azt hiszem, hogy amikor itt a 65 év fölötti korcsoportról beszélünk, ami több mint másfélmillió embert jelent, és annak 13 százaléka olyan súlyos, hogy önálló ellátásra képtelen, akkor azt hiszem, hogy a többit is meg kéne gondolni, át kéne nézni, hogy a többi 65 év feletti embernek mi a helyzete és ebbe az irányba kell elindulnunk.
A jelentést nagyon jónak tartom, összefoglalóképpen azt tudnám mondani, hogy ha a minisztériumok összehangolják az itt elmondottakat, és ezen irányba indulnak el, akkor - mind az egészségügyi, mind a szociális ágazat összehangolt működésével - biztos, hogy nagyobb eredményeket tudunk elérni. Köszönöm. (Borsos József jelentkezik.)
ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Kérném szépen Borsos képviselő úr türelmét, mert az etikett szerint, miután Béki képviselő asszony jelentkezett előbb, neki kell szót adjak és azután majd önnek.
Képviselő asszony!
BÉKI GABRIELLA (SZDSZ): Köszönöm szépen - úgy is, mint ellenzék. Abból a szempontból, hogy ez a jelentés nagy hangsúllyal kimondta, hogy itt szükség lenne a szociális ágazat és az egészségügyi ágazat együttműködésére, egyeztetésre, összedolgozásra - hallatlan jelentőségűnek tartom az anyagot. Mi ezt jó néhányan már nagyon régóta "furulyázzuk", hogy itt bizony össze kellene hangolni ezt a két dolgot - nem tudom, mi mindenen múlik, hogy ez mind a mai napig nem sikerült és csak a reményeimet tudom kifejezni, hogy mondjuk, egy ilyen ÁSZ jelentéssel megerősített javaslat vezethet elmozdulásra, eredményre e tekintetben.
A kérdésemet igazából, a finanszírozás szempontjából szeretném megfogalmazni. Nekem az benyomásom, hogy azok a szakmai követelmények, személyi állományra vonatkozó szakmai előírások, amik egyfelől léteznek, másfelől pedig azok a normatívák, amik adottak a feladat ellátásához, eleve ellentmondásban vannak egymással. Nem csak a bentlakásos intézményekhez lehet tapasztalni, hanem a szociális ellátórendszerben szinte mindenhol - a családsegítőtől kezdve szinte mindenhol -, hogy ezek a szakmai követelmények azokból a normatívákból, amik kapcsolódnak a szolgáltatáshoz, finanszírozhatatlanok. A kérdés úgy fogalmazódik meg, hogy ezzel a problémával mennyire szembesít bennünket ez az anyag, vagy mennyire került-e ez a vizsgálat során felszínre.
Szerintem nagyon komoly figyelmeztetés számunkra a vizsgálati anyagban, hogy a bentlakásos intézményben elhelyezettek legalább egyharmada - ahogy elhangzott az összefoglalóban is - alapellátásban, gyakorlatilag házi gondozásban támogatható, kezelhető lenne, mégis bentlakásos intézményt vesz igénybe. Azt gondolom, hogy amire mindennél nagyobb szükség lenne, szembesíteni bennünket azzal, hogy mi mennyibe kerül, hogy olyan számsort tudnának letenni elénk a szakemberek, hogy hány forint hány fillér mondjuk a házi gondozás fejlesztésének a megoldása és ezzel szemben hány forint hány fillér az, hogy ha a bentlakásos intézményeket fejlesztjük. Biztos vagyok benne, hogy a házi gondozás lenne a gazdaságilag kifizetődőbb, járhatóbb út és akkor még nem hoztam szóba azokat az emberi szempontokat, amik nyilván pluszban felértékelik ennek a megoldásnak a fontosságát.
Előrevetítve, némiképp szkeptikus vagyok a modellkísérletekkel kapcsolatban, amire utalás történt az élet más területén, egyébként az egészségügyben is jó néhányszor csináltunk modellkísérletet. Hogy csak az egyik ilyen kiterjedt vállalkozássá bővült kísérletre utaljak, az irányított betegellátás nem mondom, hogy tanulságnélküli volt, de azt gondolom, hogy modellkísérlet nélkül is szembesülni lehetne azokkal a problémákkal, feladatokkal, amiket meg kell oldani. Tehát én egy kicsit kibúvóként tudom értékelni, hogy ha ez a megoldási javaslat körülbelül olyan - ahogy Iván professzor úr is utalt rá -, ha nem tudunk valamit érdemben megoldani, akkor csinálunk egy bizottságot, hogy tegyen javaslatot; kicsit ilyen nekem ez a modellkísérletes ötlet, miközben az egész rendszerrel kellene érdemben foglalkoznia a változások lépéseinek az eltervezése mentén. Köszönöm a figyelmet.
ELNÖK: Köszönöm, képviselő asszony. Borsos képviselő úr, most már biztosan ön!
BORSOS JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm, nehogy kormánypártit megelőzzek.
ELNÖK: Rugalmasak vagyunk.
BORSOS JÓZSEF (Fidesz): Én magam rendkívül nagy örömmel vettem tudomásul azt a tájékoztatást, hogy végre a kormány kormányként gondol erre a kérdésre és a két tárca kijelöl egy-egy embert, aki próbál egymással valamiféle kontaktust összehozni. Ez egyébként nem értem, hogy miért olyan nagy esemény, mert ennek így kellett volna régóta is működni - ez talán annak köszönhető, hogy személyi változások is történtek a minisztériumokban. De azért ez még engem nem nyugtat meg, mert ebben az anyagban szinte szó szerint sok olyan mondatot meg lehet találni, amit mondjuk, jómagam is a 2006-os egészségügyi törvények vitája kapcsán elmondtam, és ott is felhívtuk arra a figyelmet, hogy az egészségügyi rendszernek ne essünk neki anélkül, hogy a szociális rendszert nem vesszük elő vele párhuzamosan. A jegyzőkönyveket vissza lehet nézni, nem csak én mondtam ezt el egyébként, más is elmondta, de örömmel tölt el, hogy ez visszaköszön legalább ebben az anyagban - akkor erre nem volt foganat, hogy ezzel a kérdéssel ily módon foglalkozzunk.
Aztán amikor a szociális törvény módosításait vettük elő, akkor is ugyanezeket elmondtuk, hogy nem jól van ez így, hogy először megszüntetünk, korlátozunk valamit, és amit helyette gondolunk: ugye az alapellátást, az pedig még nem épült ki és még jó hosszú ideig nem is fog kiépülni.
Itt szeretném annyiban az anyag néhány megállapítását, legalábbis vitatni, amikor arról beszél, hogy komplex intézményfejlesztés lenne a célszerű. Azt gondolom, hogy nem komplex intézményfejlesztésről kellene beszélni, hanem arról, ami az előbb elhangzott Béki képviselőtársamtól is, hogy komplex rendszerfejlesztésről kellene beszélni; mert ha intézményfejlesztésről gondolkozunk, az olyan lesz, mint a svájci bicska, ami egyébként mindenre jó, csak semmire se alkalmas - ez tipikusan az az eset. Ezt már sokszor tapasztaltuk, amikor ilyen komplex fejlesztéseket elindítottunk. Ilyen lesz például a komplex kistérségi egészségügyi központ is, ennek is ugyanez lesz a problémája.
A másik, a RET-ekkel kapcsolatban. Én a nyugat-dunántúli RET-nek alapító elnöke voltam. Addig, amíg nem volt kötelező a RET-eket létrehozni, hanem a RET-ek maguk önállóan szerveződtek meg, önállóan álltak össze és önmaguk határozták meg, hogy kik legyenek a tagjai, addig ezek a RET-ek, legalábbis a nyugat-dunántúli RET kiválóan működőképes volt. Le tudott tenni a régióra vonatkozóan teljes konszenzussal elfogadott fejlesztési programot, kapacitásoknak a szétosztását, ami teljesen egységesen elfogadásra került; ami ugyan több ágyszámot tartalmazott, mint amennyit később a miniszter megjelölt, de jóval kevesebbet, mint amennyi eredetileg volt. Tehát önmagában meg tudott egyezni a régió bizonyos kapacitáscsökkentésekben tekintettel arra, hogy egyébként megnézte azt is, hogy a szociális rendszer hogyan áll mondjuk abban a régióban. Onnantól kezdve hibádzott a dolog - ezt nem itt kellene mondanom, de mivel magunkra is mutogatok -, amikor bekerült a politika a RET-ekbe és helyi politikusok kerültek be - sajnos a miniszteri rendeletekben és a törvényekben került ez meghatározásra, hogy a fenntartók részéről a politika került be.
Onnantól kezdve nem nagyon működött a dolog, mert mindenki védte a saját kis intézményét, és nem arról szólt a dolog, hogy megtalálja a helyét a rendszerben az adott intézmény. A RET-nek mint intézménynek, nem mondanám ki azt, hogy teljesen haszontalan volt a működése, mert elő lehet venni a fiókokból olyan anyagokat, amelyek egyébként majd használhatók lennének, és meg lehetne fontolni az Egészségügyi Minisztérium részéről is. De ugyanígy vannak a szociális, fejlesztési koncepciók is, például Zala megyében kiváló anyag készült, amely egyébként az akkori minisztérium tisztségviselőinek vagy tisztviselőinek a véleményével is találkozott. Például pályázatot nyertünk az alapján, címzett pályázatot olyanfajta új intézményi modell kialakításával, amely most készült el, és majd ki fog derülni, hogy jól működik-e.
Ennek az anyagnak az észrevételei, maga a tényrögzítés, azt gondolom, jó. Azzal kapcsolatban, ami a kiútra mutat, nem biztos, hogy jó. Ezt gondoljuk át. Nem tudom, milyen célt szeretnénk elérni. Ha komolyan vesszük, hogy ténylegesen össze akarjuk rendezni ezeket a kapacitásokat, akkor a legegyszerűbb dolog az lenne, hogy elővesszük egy bentlakásos szociális intézmény főnővérét és egy kórházi ápolási osztály főnővérét, leültetjük őket, és 24 óra alatt kidolgozzák azt a protokollt, amely alapján egyébként elválasztható, hogy meddig terjed az, ami az időskorból fakadó gondozási szükséglet, és honnan kezdődik az egészségügyi állapotból fakadó ápolási szükséglet. Akik ott dolgoznak élesben, ezt nagyjából el tudják határolni. Ha esetleg olyannal találkozott az államtitkár úr, aki ezt nem tudja, az valószínűleg tévedésből van a munkahelyén a nagy munkaerőhiány következtében. Azt gondolom, és csatlakozom az előttem szólókhoz, hogy igen, ebben a bizottságunknak nagy szerepe lenne, hogy állást foglaljunk, hogy ez milyen irányban induljon el. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Két rövid megjegyzésem lenne. Azt gondolom, nem az intézményeinkben van a hiba, hanem bennünk, emberekben, mert mi töltjük meg tartalommal - változni elsősorban nekünk kell.
A másik pedig, mielőtt a szó Tóth István képviselőtársunké -, hogy én is osztom azt az álláspontot, hogy nagyon-nagyon fontos szerepe van ebben a kérdésben a bizottságunknak. Egy javaslattal élnék. Kiváló nyugdíjpolitikai albizottságunk működik. Amennyiben felkérjük ezt az albizottságot, hogy dolgozza ki - hiszen kiváló szakemberek ülnek benne - a bizottság állásfoglalás-tervezetét, amelyet aztán megvitatunk, kérem, gondolkodjanak el ezen. Nagyon jó lenne.
Megadom a szót Tóth István képviselőtársunknak.
TÓTH ISTVÁN (MSZP): Akik valamilyen szinten dolgoztak vagy dolgoznak ebben a rendszerben, elmondhatják, hogy azok a megállapítások, amelyek az anyagban visszaköszönnek, nem újak, viszont szépen rendszerbe szedettek, és többé-kevésbé jól hangsúlyozottak is. Amit szeretnék hangsúlyozni, az az anyagon kívül van, de akár a professzor úr, akár Nyul képviselő úr már utaltak rá. Mindenféleképpen az otthonápolást kellene forszíroznunk. Erről szakmai oldal szempontból már nagyon sokszor beszéltünk, de úgy látszik, ezeken a megbeszéléseken újra és újra előjön. Azt hiszem, hogy ez a legemberségesebb, talán szakmailag is az egyik leghatékonyabb dolog lenne, legalábbis azokon a szinteken, amelyeket a professzor úr is említett. Tehát azokon a szakmai szinteken, ahol ennek a megvan a kompetenciája, mindenféleképpen a legköltséghatékonyabb és ebből a szempontból talán a legjobb megoldás.
A javaslatokat nagyon szépen összeszedettnek láttam. Ahogy elmondták, tulajdonképpen három nagyobb javaslat volt, hogy legyen egy egységes, működtethető és a különböző szakmai szintek között a megfelelő szakmai protokollok szerint. Erről szakmai szinten megint csak egyezség van, ezzel nem is kellene sokat bíbelődni. Együttműködés a különböző szintek, illetve az ágazatok között, amire a szervezés és az egyéb dolgok megindulnak.
A legnagyobb problémát - és ez az utolsó gondolatom - a finanszírozási összehangolás, illetve a finanszírozás rendbetétele tekintetében látom, ami mind az egészségügyben, mind a szociális ágazatban régóta téma, és azt hiszem, hogy pár év múlva is erről fogunk beszélni, ha ilyen tempóban haladunk.
A professzor úr említette, hogy az aktív ágyakon fekszenek 30 százalék arányban, és szóba kerültek ezek a szakmai protokollok. A szakmai protokoll ezen nyilván segítene valamit, de tessék elhinni, gyakorlóként tudom mondani, elsősorban ennek finanszírozási oka van. Ugyanis azok a kis kórházak, amelyek bármennyire tudják, hogy ápolási osztályra, krónikus osztályra lenne szüksége, ha az igazgató ezt meghúzza, akkor tulajdonképpen harakirit követ el, mert olyanok az ösztönzők. Inkább az aktív ágyon tartom ott, és a HBCS-nek azt a részét kapja meg az intézmény. Itt jönnek ezek a problémák. Nem tudom, hogy ezt miért ne lehetne egy-két hónapos munkával helyrehozni. Legalább a korrekciót meg lehetne csinálni, mert egyszerűen képtelenség. Akik benne vannak, tudják, hogy a HBCS és a német pontrendszer, az ápolási és a krónikus tekintetében az intézmények mennek abba az irányba. Ha a rehabilitációs egytizeddel több, akkor rehabilitációs intézetek lesznek. Ugyanazt csinálják. Ki akarjuk söpörni az aktívból? Áttesszük krónikusra? Ugyanazt csinálja ugyanaz a reumatológiai osztály, csak most más címen. Időnként - ahogy szoktuk mondani - a gyereket kiöntjük az ivóvízzel. Ha a finanszírozásban nem lesz fél éven belül változás, az az egész rendszer úgy, ahogy az egészségügy, ugyanolyan padlón lesz anyagilag. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Aszódi képviselőtársunk kiment a teremből, ezért következik Vígh képviselő asszony.
VÍGH ILONA (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Bizottság! Kedves Vendégeink! Mindig nagy érdeklődéssel olvasom az ÁSZ jelentéseit, mert nekünk, képviselőknek erre nagyon fontos odafigyelni, és ezúttal is megköszönöm, hogy ezekkel a nagyon precíz jelentésekkel segítik a munkánkat.
Tisztelt Képviselőtársaim! Most az anyag kapcsán bennem is felmerült egy kérdés, hogy egyáltalán jó irányban megyünk-e. Nem túl régen voltam Nagyváradon, illetve a romániai területeken, és beszélgettünk esetlegesen a szociális együttműködésről. Elmondták nekem, hogy ott egyáltalán nem működik ez az intézményrendszer, mint ami nálunk, mert alapvetően a család oldja meg az idősek szociális vagy egészségügyi gondjait. Én is azt gondolom, nálunk is kicsit rossz az irány, mert nagyon elmentünk az intézményesített forma felé, és én is támogatnám azt, ha az otthonápolásra fektetnénk nagyobb hangsúlyt. Azt gondolom, hogy az időseknek a családban van a legjobb helyük. Az elmúlt években azt tapasztalom, hogy intézményesített formákat hoztunk létre, és ilyen-olyan okok miatt a család nem vállalja az idősek gondozását. Tehát én ezt nem tartom megfelelőnek. Támogatnám, hogy az otthonápolást segítsük valamilyen módon.
Az Egyesült Államokban voltam kint nem túl régen, és ott is felvetődött a szociális ellátórendszer kérdése. Ott a foglalkoztatottak 40 százaléka háztartásokban dolgozik. Azt gondolom, nálunk is nagyon jó lehetne valamiféle adaptálása ennek a rendszernek. Foglalkoztatási problémával küszködünk Magyarországon is. Érdemes lenne a foglalkoztatást a háztartásokban picit bevezetni vagy ott kompenzálni a jelenlegi problémát.
A másik: Iván professzor úr említette, hogy az egész rendszer súlyos zavarral küszködik. Valóban van egy bizonyos fajta jogbizonytalanság. Éppen előttem van a békéscsabai kistérségi idősek otthonának egy nagyon hosszú levele, ahol 76 lakó él, és kifogásolják azt, hogy a törvényi változások eredményeképpen az emelt szintű otthonokban magasabb támogatást kell, hogy fizessenek. Tehát nem tartható az, hogy ilyen gyakori törvénymódosítást vezetünk be, és ezzel nagyon nehéz helyzetbe hozzuk azokat az időseket, akik ebben az esetben az emelt szintű ellátórendszerbe kerültek be. Elmondják, hogy alkotmányellenes, amit most tesz a kormány, és a költségvetési törvény vitájában kérik, érjük el azt, hogy ezt a törvénymódosítást töröljék el. Most úgy tűnik, hogy az emelt szintű otthonokba a gazdagok kerültek be, de itt leírják nekem, hogy erről szó nincs. Eladták a lakásaikat, a házaikat, az egyösszegű befizetést meg tudták oldani, de most egy törvényi változással rendkívül nehéz helyzetbe hozták őket. Én ezt is problémának látom, hogy nem biztonságos, nem kiszámítható a rendszer. Az elnök asszonynak szeretném átadni ezt a levelet. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Természetesen átveszem, bár megkérdezném, hogy hol van az a befizetett pénz, hiszen eladta a házát. Az éremnek két oldala van. Aszódi képviselő urat tájékoztatom, hogy miután éppen nem volt bent, helyette Vígh Ilona képviselőtársunk kapott szót.
Most következik Juhászné Lévai Katalin. Engedjenek meg még annyi tájékoztatást, hogy a 4. napirendi pont kis vendégei mérhetetlen izgalommal készülnek, ezért kérem, legyünk erre tekintettel minden felszólalásunkkor.
DR. JUHÁSZNÉ LÉVAI KATALIN (MSZP): Köszönöm a szót. Azt gondolom, hogy az a jelentés, ami előttünk van, olyan értelemben megelőzte azokat a kormányzati lépéseket, amelyeket az elmúlt egy évben megtettünk, hisz a kormányzati szándék is abba az irányba megy el, amit itt valamennyien helyeslünk, hogy lehetőség szerint egyrészt osszuk meg a felelősséget a család, az önkormányzatok és az állami felelősségvállalás között. Hangsúlyozva azt, hogy a családnak nagyobb szerepet kell vállalni, és azt gondolom, ez egy szemléletformálás is. Nagyon sokszor tapasztalható, az orvosok mondják el egészségügyi intézményekben, hogy könyörög a családtag, hogy ne kelljen hazavinni a beteget, ezért hálapénzt képes fizetni az orvosnak, csak ne küldje haza, mert nincs, aki ápolja, vagy urambocsá! még azt is végiggondolom, hogy talán nem is nagyon szeretik ezt a fajta tevékenységet, tehát az időskor, kvázi vannak esetek, ahol nyűg a család számára.
Tehát ezek azért olyan problémák, amelyek nyilván egy társadalmi szemléletmód vagy gondolkodás változtatását is követelné, nyilván ez egy nagyon nehéz ügy, de azt gondolom, hogy valóban növelni kell a család felelősségvállalását különösen ott, ahol olyan anyagi körülmények között vannak az utódok, hogy képesek a szülőket, nagyszülőket gondozni, ápolni, eltartani és megfizetni, amennyiben erre igény van.
Ugyanakkor a házi gondozásnak a beindítása egy nagyon kemény kormányzati szándék volt, emlékezzünk rá, hogy egy jó évvel ezelőtt fogadtuk el azokat a szabályokat, amelyek ennek az erősítését szolgálják - nem nagyon aratott nagy sikert úgy összességében, mert tényleg egy ilyen intézményközpontú szolgáltatásra vagyunk szocializálódva. Azt gondolom, hogy valóban egy jogos javaslat lenne az, hogy tekintsük át az elmúlt egy évnek a tapasztalatait, amióta ez az új rendszer életbe léptett és kérni szeretném a tárcától, hogy ha van erre lehetőség, adjon egy áttekintést arról, hogy sikerült-e a házi betegápolás irányába elmenni, illetve hogyan működnek ezek a felülvizsgáló bizottságok, a rehabilitációs bizottság, ezeknek a tapasztalatai.
Minden önkormányzat valóban rendelkezik a szociális területre egy programmal. Az a kérdés, hogy mennyire veszi helyben komolyan a testület azt a programot, amit általában jó szakemberrel szoktak elkészíteni, mennyire igazodik az a valós igényekhez az adott településen, és mennyire veszi komolyan a testület, hogy ezt a programot egyébként végrehajtsa.
Európai uniós források állnak rendelkezésre valóban arra, hogy a házi betegápolás - ehhez a humánerőforrás fejlesztést kvázi civil szervezeten keresztül vagy azok működtetésével megoldható legyen. Szeretném kérni, hogy kapjunk egy tájékoztatást a tárcától arra, hogy milyen pályázatok kerültek 2007 és 2009 között kiírásra ezen a területen, hol tart ezen pályázatok elbírálása, és milyen eredményesség látszik, hisz mutatókat kell az európai uniós pályázatoknál bemutatni, hogy mit tudtunk megvalósítani. Most zajlik a tervezése a 2009 és '10-es időszaknak a régiókban is és egyébként az ágazati szinten is, hisz az akciótervek most készülnek - arról is ha kaphatnánk egy rövid áttekintést, hogy a szociális ellátórendszernek ezen területét hogyan kívánja ösztönözni és támogatni a tárca.
Nagyon fontosnak tartom azt, hogy összekeveredik az egészségügyi ellátás és a szociális ellátás, mert az a tapasztalatom, hogy a RET-ekben elsősorban a kórházi ágyakért szoktak verekedni, a kapacitásért és minden egyébért. Ezért indokolt lenne az a rendszer, hogy a RET-ek mellett egy szociális kerekasztal is működhessen egy térségben, egy régióban, hisz azt gondolom, hogy két jól elválasztható területről beszélünk, és nyilvánvalóan vannak olyan határterületek, ahol találkozik a két ágazat és ezt pedig, ennek az együttműködését azt gondolom, hogy innen felülről mintaértékűen lehet és kell csinálni. Úgy tapasztalom, hogy mind a szociális területen, mind az egészségügyi tárcánál javult az a helyzet, hogy koordinálnak és együttműködnek ebben a tevékenységben; azt gondolom, hogy persze az, hogy önkormányzati szinten vagy régió szinten ez hogy működik, ez csak példaként jelenhet meg a kormányzat oldaláról, kötelezően nyilván ezt nem lehet előírni.
Tehát még egyszer szeretném kérni, mint Nyugdíjpolitikai albizottság, szívesen vennénk azt, hogy ezzel a két témával a tárca jelentése kapcsán foglalkoznánk, ha egyetért a bizottság vele. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Nagyon szépen köszönjük. Kérdezem Aszódi képviselő urat, hogy fenntartja-e a hozzászólási szándékát. (Dr. Aszódi Pál: Igen.)
Tessék parancsolni!
DR. ASZÓDI PÁL (Fidesz): Nem csak, hogy nem sértődtem meg a sorrend miatt, hanem örülök a sorrendnek, mert szinte páros felelgetést lehetett volna csinálni a képviselő asszonnyal: egy mondatot ő mond, egyet én, de a kettő nem stimmel.
Kérem szépen, én egy konkrét példát szeretnék elmondani, hogy értsük, amiről szólni szeretnék. Pécsről van szó, Bókay képviselő úr tudja. A '80-as évek elején épült egy nyugdíjasház, nagyszerű: ott elhelyeztek nagyon sok embert - most hirtelen nem akarok fals számot mondani, mert nem készültem annyira - nagyon sok nyugdíjast, eladták a lakásukat, a házukat, befogadta őket ez az intézmény, a nyugdíjukból a rezsiellátást és egyéb dolgot is. Most jön a lényeg: egy szinten hét szobából álló egészségügyi intézmény volt, volt! - ezt most ebben az évben szüntették meg, és aki akkor azért ment be és jól érezte magát ebben az intézményben, mert magányos volt, most a házi betegállásról szó sem lehet, most ott áll, hogy 85 éves korára került abba a helyzetbe, hogy ami miatt bement oda, azt most nem kapja meg. Most mentőkkel cipelik őket városszerte, már amikor van mentő.
Röviden akarom csak ezt a problémát felvetni, de valószínű más szinten is fel fogom vetni - és megígértem nekik, hogy adandó alkalommal erről szólok. Tehát ez tarthatatlan dolog, hogy egy szociális helyzetet, ami nagyszerűen működött, az önkormányzat így tönkretegyen, nem is hoztak határozatot, nem is közölték - aztán utána jöttek a szépítgetések szokás szerint. Ezek az emberek félre lettek tájékoztatva. Majd még, mielőtt a parlamentben is felszólalnék ez ügyben, konkrétabban megnézem az adataimat, mert már elég sok van, de most egyelőre ennyit láttam fontosnak elmondani, hogy ez egy nagyon sajnálatos eset és az ilyeneket nem volna szabad megengedni. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Bókay Endre úr következik nemcsak a megszólíttatás okán, egyébként is így jelentkezett - meg van komponálva. Tessék!
BÓKAY ENDRE (MSZP): Köszönöm szépen a szót. Egyébként tényleg kérdés-felelet, ahogy válaszolunk egymásnak.
Ez a nyugdíjasház az én körzetemben van, tehát nagyon jól ismerem, mind a lakókat, tartom velük rendszeresen a kapcsolatot. Ami megszűnt ott, a betegotthon, de szerintem együttesen kérjünk információt erre. Azt a tájékoztatást kaptam, hogy egyszerűen nincs kihasználva - nyugdíjasházról van szó és e fajta egészségügyi ellátás biztosítására egyszerűen soha nem volt kötelezve ez a ház, valamikor felszerelték maguknak és egy-két lakó volt itt időnként, de ezt a feladatot kint a Malomvölgyi Szociális Otthon látja el. Aki a nyugdíjasházban lakik most, az egy szerződésszerű ígéretet kapott arra, hogy amennyiben egy ilyen folyamatos ellátásra van szüksége, akkor erre a szociális otthonban elsőbbségi jogot élvez, tehát ott fogják elhelyezni, folyamatosan ellátni.
Azt gondolom, hogy ebbe most ne menjünk bele, én elég korrektnek tartom a háttér elrendezését ennek, de forduljunk akár közösen egy közös levélben az érintettekhez és tőlük kapunk egy magyarázatot, amit mind a bizottság, mind a parlament elé szívesen tárunk.
Néhány megjegyzésem lenne az eddig elhangzottakhoz. Az ÁSZ jelentéséből nem érzékeltem igazán, hogy a kistérségi szervezések mennyire jelentenek hatékonyságnövelést, mennyiben jelentenek költségcsökkentést és jobb ellátást.
A pécsi kistérségben megszerveződött ez a típusú ellátás. Lehet, hogy máshol kevésbé, és még talán nem általános, azért nem foglalkoztak vele. Pécsen a házi jelzőrendszer kiterjesztése rendkívül intenzív. Azt vettük észre ugyanis, hogy a nagyvárosok közül a legtöbb szociálisotthon-férőhely Pécsen van, viszont ez is kevés volt - ahogy az anyagban is benne van. Ennek elejét csak úgy tudjuk venni, ha a házi jelzőrendszeren keresztül kiterjesztjük ezt a típusú szolgáltatást. Azt vettük észre, hogy az érintettek szívesen veszik, hiszen mindenki a saját szociális környezetében, otthonában szívesebben veszi ezt a fajta ellátást. A költségek között felmerült, hogy a kórházak, bentlakásos intézmények és az otthoni ápolási költségek kapcsán hozzá kell tenni a szakmai és egyéb kiadásokat is. Egy ilyen komplex szemlélet nagyon jó lenne. Ez a hatékonyságot, illetve a döntések előkészítését az egyes önkormányzatok esetében biztos, hogy segítené, ha tisztán látnák, hogy mi mennyibe kerül.
Azt hiszem, senki nem vetette fel, ezért szeretném főleg az Egészségügyi Minisztériumtól kérni, hogy a szociális otthonokban történő háziorvos-ellátást valamilyen módon rendezzék. Vagy kártyapénzzel, vagy megbízási díjjal, de valamilyen módon próbáljuk lerendezni. Például Pécsen is ugyanez volt a szociális otthonban. Egy darabig megbízási díjért látta el egy fiatal orvos ezt a tevékenységet, aztán kártyapénzzel, végül nem tudták eldönteni, hogy igazából melyik a megfelelő ellátási mód, és máshol keresett a maga számára munkát.
Végül hangsúlyoznám - egy hosszabb távú program keretében, egy hosszabb távú stratégia keretében - ez nyilván nem a mostani idősekre vonatkozik -: az öngondoskodás és az önellátás az előre való takarékosságot jelenti, hogy valaki időskorára próbáljon meg, ami a nyugdíjrendszerben már benne van, ebben az ellátórendszerben is gondolkodjanak az emberek még fiatalon azon, hogy később milyen ellátást tudnak finanszírozni maguknak, és milyet tudnak megteremteni. Elnök asszony, köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm a szót, kedves képviselő úr. Úgy látom, tisztelt bizottság, hogy igazából nem tudjuk befejezni ezt a vitát, mert messze vagyunk a megoldástól, de abba kell hagynunk. Mielőtt megkérdezem az előterjesztőket, hogy esetleg van-e reflexiójuk a beszélgetésnek ebben a stádiumában, hadd mondjam azt, hogy mennyire komolyan veszi a kormányunk, hogy az egészségügyi és szociális tárcának ebben abszolút együttműködése van, hadd köszöntsem dr. Nemeskéry Marianna főosztályvezető asszonyt is az Egészségügyi Minisztérium részéről.
Most pedig megkérdezem a főcsoportfőnök asszonyt: van-e valamilyen reflexiója az elhangzottakra?
NÉMETH PÉTERNÉ (Állami Számvevőszék): Tisztelt Bizottság! Nagyon örülök a kialakult vitának, mert alátámasztja, hogy a munkánk nem volt hiábavaló. A mi feladatunk az, hogy fontos és megoldásra, tehát intézkedésekre érett kérdésekre ráirányítsuk a figyelmet, tehát egy tükröt állítsunk az érdekeltek elé, hogy így néz ki a helyzet, ebben intézkedni kell, próbáljuk bemutatni az összefüggéseket, nyilván ameddig ezt a lehetőségeink engedik és megfogalmazni javaslatokat is, hiszen könnyű beszélni vagy a helyzetet bemutatni, ha megoldási irányba nem mutatunk.
Az Állami Számvevőszék természetesen nem fogja tudni megoldani ezt a problémát, és lehet, hogy a javaslataival szemben is sokkal jobbat tud a szakma - amennyiben összeül és együtt gondolkodik - kitalálni. Tehát mi ezt rugalmasan kezeljük. De elmozdulást mindenképpen szeretnénk, és nem utolsósorban a képviselők munkáját szeretnénk elősegíteni, a tisztánlátást és a döntéseket a különböző kérdésekben, részben egy rendszert érintően és amik itt napirendre kerülnek. Úgy gondolom, a vita visszatükrözte, hogy ez az ellenőrzés ennek megfelelt.
Nagyon egyetértek azokkal, akik azt mondták - Iván László professzor úr kezdte ezt a kérdéskört -, hogy rendkívül sokoldalú szemléletbeli és gyakorlatbeli változtatásra van szükség ahhoz, hogy ebben a helyzetben érzékelhető elmozdulás történjen. Az is igaz, hogy a kormányzat ez irányban megkezdte a lépéseket, de az is igaz, hogy a megtett lépésekben is van jól funkcionáló akár intézmény, akár gyakorlat, és van rosszul funkcionáló. Elhangzott egy nagyon jó zalai példa, elhangzott vitatható pécsi példa és egyéb. Azt hiszem, a szakma feladata az, hogy ezeket értékelje, elemezze, ami jó, továbbvigye, népszerűsítse, elterjessze, ami pedig nem jó, azon korrigáljon. Valóban a RET-eknél is van, aki működik, de alapvetően mégis érzékelhető volt, hogy nem vállalták fel a döntéseket, és problémák voltak.
Azt sem lehet egyértelműen kijelenteni, és ez a nehézsége és a szépsége is ennek a területnek, hogy most mit kell egyértelműen fejleszteni. Épp az igények sokszínűsége, a lehetőségek sokszínűsége, az, hogy valahol a család sem akar ápolni, valahol persze szeretnének, de nincsenek meg a feltételek és így tovább, tehát ezt lehetne sorolni. Azt hiszem, a jelentésben is sok mindenről szó van. Ezt mindig az igényekhez igazodóan és a lehetőségekhez igazodóan kell megoldani egyes térségekben. A kormányzat feladata az, hogy differenciáltan segítse, hogy az elmaradottabb térségek fel tudjanak zárkózni, hiszen mindig belép az, hogy az önkormányzatok lehetőségei milyenek.
Béki Gabriella felvetéséhez is kapcsolódnék, hogy tulajdonképpen a normatív hozzájárulás egy hozzájárulás, és nagyon jelentős szerepe van még a személyi térítéseknek és a fenntartók térítésének. Több képviselő felvetette, hogy alapvető, hogy a finanszírozást rendbe tegyük. De szeretném hozzátenni, hogy ezt alapvetően meg kell, hogy előzze a feladatok tisztázása, hogy mi az állam feladata, mi a civil szervezet, a magánszemély és a család feladata, tehát kiknek mi a feladatuk. Utána jöhet a finanszírozás kérdése. Tehát ez az, amiben az első lépést meg kell tenni - legalábbis nekünk ez a véleményünk, és nemcsak ebben a kérdéskörben, hanem más kérdéskörök vizsgálata kapcsán is.
Annyit szeretnék még hozzátenni, hogy igyekszünk figyelemmel kísérni, hogy valóban történik-e intézkedés, nemcsak úgy, hogy ha nem a következő évi beszámolóban érzékeltetjük a parlament előtt, hiszen számonkérünk, hanem úgy is, hogy most például már vizsgáljuk a költségvetést, véleményezzük. Ott pont ezzel a kérdéssel is foglalkoztunk, ami itt felvetődött, hogy ha a szociális törvény módosítása értelmében tartalmilag változik egy intézményi ellátás, akkor az megjelenik a finanszírozásban. Egyelőre még nem láttuk, hogy ez megjelent, de majd a parlamenti szakaszban vélhetően a dolgok rendeződni fognak. Azt hiszem, a bizottság is oda fog figyelni erre. Köszönöm szépen a véleményeket és az aktivitást.
ELNÖK: Köszönöm a főcsoportfőnök asszonynak, a kedves munkatársának és a minisztérium képviselőinek a munkáját. Ezt a napirendi pontot azzal zárom le, hogy remélem, hamarosan elénk kerülhet az az állásfoglalás-tervezet, amely vitáját majd megejtjük. Köszönöm szépen a szíves megjelenést.
Egyes adó- és járuléktörvények módosításáról szóló T/6291. számú törvényjavaslat
Máris áttérünk az eredetileg 1. napirendi pontként - de most másodikként - szereplő egyes adó- és járuléktörvények módosításáról szóló törvényjavaslat vitájára, amelynek tárgya megállapítani azt, hogy általános vitára alkalmas lesz-e a Ház előtt.
Köszöntöm Szikszainé Bérces Anna főosztályvezető asszonyt, Schrenk László főtanácsos urat, Kiss Zsófia szakmai tanácsadót, Siklósiné Antal Gyöngyi tanácsos asszonyt és Botka Erika szakmai tanácsadó asszonyt. Üdvözlöm önöket szeretettel! Tessék helyet foglalni, kedves főosztályvezető asszony! Felhívom a kedves képviselőtársaim figyelmét a határozatképesség megtartására. A főosztályvezető asszonyt pedig a legnagyobb tisztelettel arra kérem, hogy legyen kedves nagyon célirányosan a témát a bizottságunk elé felvezetni. Nagyon szépen köszönöm.
Szikszainé Bérces Anna (PM) hozzászólása
SZIKSZAINÉ BÉRCES ANNA (Pénzügyminisztérium): Köszönöm szépen, elnök asszony. Tisztelt Bizottság! Próbálom célirányosan megfogalmazni, hiszen hogy a 29 törvény módosítását tartalmazó javaslatról részletesen beszéljünk, valóban nagyon hosszas időt igényelne, és az idő szorításában vagyunk. Természetesen a bizottság feladat- és hatáskörébe tartozó kérdésekre próbálok majd fókuszálni, tehát mondjuk például a számviteli törvényt nem fogom részletesen ismertetni, de ami az egyéb kérdéseket illeti, a járulékot különösen, majd fel fogom hívni a figyelmet egy külön javaslatra, hiszen jelzem, az elnök asszonynak a képviselői mivoltában is van némi szerepe abban, hogy ez a történet így alakul remény szerint.
Néhány dolgot szeretnék kiemelni az önök előtt lévő adó- és járuléktörvény módosítási javaslatából. Itt arról van szó - és azt gondolom, ez az önök munkáját is nagyon segíti -, hogy a tegnapi napon a 2009. évi költségvetési törvényjavaslat I. kötete is benyújtásra került. Tehát a kettő közötti összefüggésrendszer most már jobban látható, tehát azok a javaslatok, ami itt az adó- és járuléktörvényben megjelenik, az már a konkrét számok nyelvén is megjelenik a költségvetési törvényjavaslatban.
Igazából az adó- és járuléktörvénynek nagyon nehéz volt az előkészítése, ugyanakkor a nehézségben olyan momentumok is voltak, amire mindenképpen szeretnék külön kitérni. Az egyik ilyen kérdés, hogy a korábbi évek kialakult gyakorlatától eltérően mód volt arra, hogy az érdekképviseletekkel, tehát az OÉT-tel is történjen konzultáció a kialakult javaslatban. Szeretném arra is felhívni a figyelmet, hogy ennek eredményeként még az utolsó előtti pillanatban is igazából változott az, hogy az adójárulék módosítás hogy, és mint kerül be a parlament elé.
Alapvetően a költségvetési összefüggések miatt csak annyit szeretnék mondani, amit nyilván önök is tudnak, hogy ugye Magyarország a konvergenciaprogram teljesítésének végrehajtásán dolgozik; ez 2009-ben is rendkívül komoly feladatokat jelent, hiszen az államháztartási hiányt csökkenteni kell a 2009-es évben is, tehát 3,2 százalékos hiányszintet kell elérni. Ez eléggé rendesen meghatározza azt, hogy igazából a bevételi oldalon mit lehet tenni.
A másik nagy vonulat - négy fő momentumra szeretném az adótörvény módosítások kapcsán felhívni a figyelmet. Az egyik fő cél a versenyképesség javítása és a foglalkoztatás ösztönzése, tehát ez az egyik fő célkitűzés.
A másik - régi történetünk -: az adórendszer egyszerűsítése, tehát ebben az irányban is próbálunk nagyon sok lépést tenni.
A következő fő célunk a feketegazdaság visszaszorítása, ebben a vonatkozásban is próbálunk a készpénzforgalomnak a további korlátozása kapcsán lépni.
És a következő, negyedik fő cél: az ellenőrzés és a szankcionálási rendszer fejlesztése, hiszen nyilván ez is hozzátartozik ahhoz, hogy ezek az adóintézkedések kellő hatékonysággal működjenek.
Egyrészt szeretném felhívni az önök szíves figyelmét az önök elé került tájékoztatóra, ami az adó- és járuléktörvények módosításának a legfontosabb kérdéseit próbálja kiemelni. Ennek kapcsán szeretném jelezni, hogy ennek az intézkedéscsomagnak a hatásait is bemutatjuk egy táblázatban, ami egészen konkrétan, csak nagyon egyszerűen, a következő évi változásoknál a fő cél a vállalkozások terheinek a csökkentése. Ez jelenti azt is, hogy az összességében 167 milliárd forintos kihatásnak abból is 122 milliárd a vállalkozásoknál jelenik meg és 45 milliárd pedig a lakosságnál. Tehát ez is egy fontos kérdés, úgy gondolom, a közterhek csökkentésénél, tehát a vállalkozásokat szeretnénk igazából, hogy úgy mondjam helyzetbe hozni és ennek keretében lépni.
Arra is szeretném felhívni a figyelmet, hogy ebben a törvénymódosítási csomagban a köztehercsökkentésnél, tehát a bérterhek csökkentésének igazából egy első lépése fogalmazódik meg, hiszen a kormány elhatározása szerint nem ez a 4 százalékos tehercsökkenés a végső állomás ebben a kérdésben, hanem 10 százalékos tehercsökkenést szeretnénk elérni - ez az első lépése ennek a csomagnak, ami 2009. évre megvalósul.
Konkrétan ez azt jelenti, hogy 2009 április hónapjától a járulékfizetésben is egy sávos fizetési kötelezettség jelenik meg a javaslat szerint, ami azt jelenti, hogy a mindenkori minimálbér kétszereséig érvényesül mind a társadalombiztosítási járulékfizetésnél, mind pedig a munkaadói járulékfizetésnél egy kedvezmény és az ezt meghaladó szint után változatlanok a feltételek, tehát az afölötti kereseti viszonyoknál ugyanazok a lépések vannak, mint eddig voltak. Tehát egészen konkrétan azt jelenti, hogy a munkáltatói egészségbiztosítási járulékfizetés csökken a jelenlegi 5 százalékról 2,5 százalékra és a munkaadói járulék 3 százalékról 1,5 százalékra - még egyszer hangsúlyoznám, hogy április hónaptól -, tehát a javaslat ezzel számol.
A járulékintézkedések közül elmondanám azt, amire utaltam, hogy elnök asszonynak is volt némi szerepe. Ettől az évtől került bevezetésre az, hogy a kiegészítő tevékenységet folytató, tehát a nyugdíjas vállalkozók esetében az egészségügyi szolgáltatási járulékfizetésnek a konstrukciója megváltozott, a nemzeti kockázatközösség keretében az állam által fizetett járulékfizetés-váltással egyidejűleg. Ami egészen konkrétan azt jelentette, hogy az új, ez évtől hatályos szabályok szerint, az olyan nyugdíjas vállalkozónak, aki egyrészt saját maga egyéni vállalkozó, másrészt pedig társas vállalkozásnak is a személyesen közreműködő tagja, ő duplikáltan köteles megfizetni a 4350 forintos egészségügyi szolgáltatási járulékot.
A javaslat szerint ez a következő év január elsejétől megváltozik, és itt is az történik, hogy egyszer, tehát nem duplikáltan, hiába van valakinek többes vállalkozási jogviszonya, egyszer kell teljesíteni ezt a most már némileg emelkedő fizetési kötelezettséget, ami azt jelenti, hogy jelenleg 4350 forint ez a fizetési kötelezettség - a javaslat szerint ez jövőre 4500 forintot jelent. Hiszen tavaly el lett fogadva az a konstrukció, hogy 2009. évtől az egészségügyi szolgáltatási járuléknak mindig a tervezett inflációval egyező mértékben kell emelkednie, tehát a 4500 forint ennek felel meg.
Néhány dologra hívnám fel a figyelmet. A személyi jövedelemadózásban például az adómentes juttatásoknál: a szociális gondozási díjnál a jelenlegi összeghatár 120 ezer, ez 180 ezer forintra emelkedik a következő évben. Néhány egyszerűsítési példa. A személyi jövedelemadózásban egyrészt az eredeti elképzelésekhez képest, amikor egy 1l százalékos egészségügyi hozzájárulás fizetési kötelezettség lett volna előírva az adómentes természetbeni juttatásokra, ez elmaradt, tehát ezt az intézkedést nem tartalmazza a csomag. Ehelyett viszont például az történik, hogy volt egy ilyen 400 ezer forintos határ, ahol a természetbeni juttatások egy része beletartozott - például az önkéntes pénztári juttatások is ilyen körbe tartoztak; ez a 400 ezer forintos korlát megszűnt, tehát nincs ez a keretösszeg - ez is azt gondolom, hogy mindenképpen egy figyelemreméltó kérdés.
A másik, amire még ugyancsak a társadalombiztosítási rendszert segítő lépésként szeretném felhívni a figyelmet, hogy nagyon sok további lépés történik a jogviszony-ellenőrzéssel kapcsolatban, ami pontosan a naprakészséget jelenti meg azt, hogy valóban rendben legyen mindenkinek az, hogy hogyan is áll az egészségügyi jogosultsága. Ilyen kérdés a jogelőd, jogutód adatszolgáltatási kötelezettségének a rendezése, vagy például az a szabály, hogy az új javaslat szerint a jövő évtől olyan esetben, amikor munkaügyi ellenőrzés során valakinél kiderül, hogy biztosítási jogviszonyt kell rendezni, akkor most már az adatközlő az Országos Munkaügyi és Munkabiztonsági Főfelügyelőséghez eljut pontosan azért, hogy minél inkább lehessen ezekben lépni, tehát a biztosítási jogviszony rendezése érdekében.
Köszönöm szépen, ennyit szerettem volna mondani.
ELNÖK: Főosztályvezető asszonynak külön nagyon köszönöm a felvezetését a témának.
Tisztelettel javaslom a bizottság tagjainak, hogy ha lehet, egykörös megszólalásokkal - véleményformálás, kérdés - próbáljuk meg ezt a napirendi pontot megtárgyalni.
Kérdezem, hogy ki kíván először szólni. (Jelzésre:) Juhászné Lévai Katalin emelte a kezét, Koszorús képviselő úr, Béki Gabriella képviselő asszony, Iván professzor úr, Borsos képviselő úr.
Juhászné Lévai Katalin képviselő asszonyé a szó.
DR. JUHÁSZNÉ LÉVAI KATALIN (MSZP): Nagyon röviden, miután általános vitáról van szó. Nyilvánvalóan számomra, mint kormánypárti számára is az a fontos, hogy az államháztartás egyensúlyát mennyiben szolgálja ez a javaslat, illetve a konvergenciaprogramot követően hogyan tudjuk mérsékelni a hiányt 2009-ben, illetve ezzel párhuzamosan a gazdasági növekedés mértéke milyen és ezt milyen eszközökkel érjük el.
Nagyon fontosnak tartom azt, hogy a versenyképesség és a foglalkoztatásnak az erősítése áll a középpontban, hisz azt gondolom - magam is egy nagyon elmaradott térségben élek - a legfontosabb, hogy munkajövedelemhez juttassuk az embereket, és ezeknek a terheit csökkentsük, hogy a vállalkozónak legyen kedve munkahelyet bővíteni, és ehhez támogatást kapjon. Tehát örömmel veszem azokat a kormányzati intézkedéseket, amelyek egyértelműen csökkentik a munkaadó terheit, amikor foglalkoztat, illetve olyan atipikus foglalkoztatási formák, illetve új támogatotti formák, mint a Start-régiókártya és így tovább ösztönzik a munkaadót arra, hogy bővítse a munkahelyeket, és természetesen csökkentse a terheket.
A másik, ami nagyon fontos számomra, a feketegazdaság fehérítése. Nagyon fontosnak tartom ezt is, de természetesen azzal a megjegyzéssel, hogy nyilvánvalóan az ellenőrzés során viszont oda kell figyelni arra, hogy milyen hangnemben és hogyan fog megjelenni az adóhivatal ezeknél az ellenőrzéseknél, egyáltalán a hivatal humánus viselkedésére hívnám fel a figyelmet. Nagyon egyszerű egy tízezer forintos problémánál erélyesen fellépni. Azt gondolom, hogy oda kell figyelni az ellenőrzésnél, hogy korrekten és elsősorban emberségesen próbálják a gondokat, problémákat megoldani.
Nagyon fontosnak tartom azt is, hogy az adózó emberek 40 százaléka jelentős többletjövedelemhez jutna azáltal, ami a személyi jövedelemadó új táblájának a bevezetését illeti. Nagyon bízom abban, hogy amikor majd belép a minket is érintő, mármint a bizottság hatáskörét érintő "Út a munkához" program, akkor ezek az intézkedések a költségvetés oldaláról is fogják segíteni azt, hogy nagyon sok, ma még munka nélkül lévő embernek sikerüljön megfelelő jövedelemhez jutni. A családtámogatást és minden egyebet nem érinti negatívan ez a javaslat, ilyen értelemben támogatom az általános vitára alkalmasságát. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm, képviselő asszony. Koszorús László képviselő úré a szó.
KOSZORÚS LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót. Igazából egy speciális területre szeretnék rákérdezni, méghozzá a jövedéki adók emelésére, ami a szesz- és a dohányipar vonatkozásában tapasztalható lesz a jövőben, legalábbis információim szerint. A Pénzügyminisztérium képviselője beszélt a feketegazdaság visszaszorításáról. Ha megemeljük a jövedéki adót, akkor ez lépcsőzetesen történik, vagy pedig egyszeri emeléssel? Ez milyen mértékű lesz, illetve egyeztettek-e a piaci résztvevőkkel? Ha ez egyébként ez ilyen triviális közgazdaságtani alaptudás, hogy ha megemelkedik értelemszerűen e termékek ára, mondjuk egy 500 forintos terméknek 650 forintos ára lesz, akkor értelemszerűen nőni fog a feketegazdaság is. A dohány területén a megvásárolt termékek 8 százaléka kerül át Ukrajnából, főleg a keleti határokon Magyarországra. Hogyan számolnak? Ez mennyi bevételkiesést fog eredményezni? Tehát ha megemeljük a cigaretta árát, a költségvetésből hány tízmilliárd forint fog kiesni, és így a feketegazdaságba mennyi fog bekerülni, ha nem lépcsőzetesen emeljük a dohánytermékek vagy a szeszesitalok, termékek árát, hanem egy összegben? Kalkulálnak-e ezzel a veszéllyel?
ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Béki Gabriella képviselő asszony következik.
BÉKI GABRIELLA (SZDSZ): Elnök asszony, köszönöm a szót. Tisztelt Bizottság! Három témához szeretnék kérdést, illetve észrevételt fűzni. Ezen az anyagon végiggörög az a szemlélet, hogy az adminisztrációt egyszerűsíteni szeretné, egyszerűsíteni ígéri gyakorlatilag mindenféle tétel vonatkozásában. Ezzel némiképp felesel, hogy az szja-nál az adókedvezmények köre bővül. Ez pedig szerintem nem egyszerűsítés, hanem bonyolítás. Az összefoglaló tájékoztató anyag 12. oldalán lehet megtalálni azokat az új elemeket, amelyek háztartási szolgáltatások igénybevétele címszó alatt szóba jönnek. Tizenhárom ilyen jogcímet számoltam össze zárójelben. Most én azt gondolom, ennek a pénzügyi kihatása azért nem jelentős, mert egy jövedelemszinthez van kötve az igénybevételi lehetőség, és ha jól tudom, az összes adókedvezmény százezer forintos plafonon belül kell, hogy maradjon. Ez az egyik kérdés, hogy jól tudom-e, hogy az összes vagy csak a különböző típusú adókedvezmények közül néhány, például ez a csokor is, belül kell maradjon. Azt gondolom, sok tekintetben üres halmaz, ami meg fog jelenni, mert ha más jogcímeken az ember már kimeríti az adókedvezmény lehetőségét, akkor nyilván ezekre a jogcímekre nem kerülhet sor.
Megmondom őszintén: találok e jogcímek között olyanokat, amelyeket nem is értek, hogy miért kerül ide, nem helyeslem, nem tartom követendőnek a gyermekfelügyelettel kapcsolatos szolgáltatás, a gyermekgondozással kapcsolatos szolgáltatás számlázott igénybevételének az ilyen típusú kedvezményét. Egyetlen olyan jogcímet tudok elképzelni, amit aktuálisan és átmenetileg indokoltnak látok adókedvezménnyel megsegíteni, ez pedig az energiatakarékosság érdekében a fűtéskorszerűsítéshez kapcsolódó különböző megoldások számlázott igénybevétele.
Egyébként régtől fogva az adókedvezmények számának a csökkentését szeretnénk elérni az adórendszerben. Azt gondolom, egyszerűsítést igazából ez jelentene. Itt pedig az ígérettel ellentétben, hangsúlyozom, inkább a bonyolítás látszik a rendszerben, és nem az egyszerűsítés.
A másik téma, amiről röviden szeretnék szólni és kérdezni, a feketegazdaság visszaszorítását elősegítő intézkedések. Ezek is szinte tételenként végiggörögnek a tájékoztatóban, illetve a tervezett változtatások indoklásaként. Kérdés, hogy a tervezett lépések valóban alkalmasak-e arra, hogy a feketegazdaságot visszaszorítsák. Például a készpénzfizetések korlátozásának a javaslata, ötlete az én felfogásom szerint abszolút nem alkalmas arra, hogy érdemben változzon a feketepénzmozgás. Ez az intézkedés, hogy a minimálbért meghaladó részt kötelezően majd bankszámlára kell utalni a munkavállaló számára, egy olyan ötlet, amely lehet, hogy papíron jól néz ki, de hogy nem fog működni, az szerintem előre prognosztizálható. Ez az embereknek biztosan nem lenne jó, a bankoknak igen - de ez számomra nem annyira fontos szempont. Hangsúlyozom, nem működne. Megjegyzem, a tájékoztatóban is feltételes módban van fogalmazva, hogy ez az összeg átutalással történhet, és a számviteli törvénynél jelenik meg a részlete, a háttere ennek a dolognak. Csakhogy valami miatt azt feltételezem, hogy ezekkel a feketepénzekkel nem az a baj, hogy a készpénzforgalomban jelennek meg szabályosan, hanem hogy ott sem jelennek meg.
Végül, de nem utolsósorban a harmadik téma, amit szeretnék röviden szóba hozni, a rehabilitációs járadék, amely egy régóta működő - ez a kérdés, hogy jól működő-e - gyakorlatilag büntetési forma azon cégek számára, akik nem alkalmaznak kellő volumenben megváltozott munkaképességű embereket. Ennek - ha tetszik - büntetésnek, illetve járulékformának a háromszorosra történő megemelése található a javaslatban. Ez már egy komoly tétel. A baj az, hogy az előző évek tapasztalata alapján az az információm, hogy a korábbi alacsonyabb összegű járulékot sem fizették be a munkáltatók. Ennek a típusú járulékoltatásnak a behajtása igazából nem megoldott. Lehet, hogy az én információim régiek, ezért tenném fel kérdésként, hogy valóban fűz-e hozzá a Pénzügyminisztérium reményt, hogy ezzel a büntetéssel lehet hatni a megváltozott munkaképességűek nagyobb arányú foglalkoztatására, elkerülendő ezt a szigorú büntetést, vagy valójában ugyanúgy nem fog működni, mint ahogy korábban az alacsonyabb járulékfizetés sem működött. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm, képviselő asszony. A jegyzeteim szerint Iván László professzor úr következik. Egyúttal átadom az elnöklést Winkfein Csaba alelnök úrnak. Tessék, képviselő úr! (Az ülés vezetését Winkfein Csaba veszi át.)
DR. IVÁN LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm szépen. Az adó kérdése: azt hiszem, amióta a Kárpát-medencébe bejöttünk, mindig probléma volt, mert senki sem szeret adózni; az adózás viszont az egyetlen olyan lehetőség, ahol legálisan bevételt tud egy társadalmi intézményes rendszer biztosítani. De ettől eltekintve az lenne a kérdésem, és mi magunkhoz is szólok, reflektálva a beszámolóra, hogy vajon hova kerül a családi adózás. Végleg elkerült a lehetőségek közül, vagy pedig esetleg ez még visszatérhet valaha?
A másik kérdés magunkhoz: vannak mostani újabb kezdeményezések, az elektronikus bejelentés és az adóbevallás most mindinkább előtérbe kerül. Kérem szépen, ma Magyarországon messze nem érett még meg sem a technikai felszereltség, sem az emberek hozzá való viszonya, nagyon sok kis vállalkozás képtelen ezt az új típusú elektronikus bevallási rendszert követni, hibák tömege fordul elő, tehát szakértőt kell alkalmaznia, ami újabb kiadás, újabb probléma és a többi.
A harmadik megjegyzésem. Itt vannak a panelprogramok. Így látszólag milyen nagyon nagyszerűnek tűnnek, hogy akkor rajta, a panelházaknak oldjuk meg a szigetelését - nem egy ilyen panelháztömbről tudok konkrétan, frissiben zajlanak. Nagyon sok nyugdíjas, kisjövedelmű ember elnyomorodik azért, mert a blokkot felújító vállalkozó vagy vállalkozás azt mondja, hogy kaptunk erre mondjuk 80 millió forintot; a 80 millió forintot most rátáblázzuk természetesen a lakókra, a lakók arányosan ennyit és ennyit kötelesek fizetni, de nem tudnak fizetni még kétévi úgynevezett hitelgarancia mellett sem, mert mi történik: ráterhelik, jelzálogot tesznek a lakására. Ez egy óriási kérdés és óriási probléma. Arról nem beszélve, hogy az egészség vonatkozásában ma már tudjuk, hogy az olyan szigetelések, amelyek a levegőcserét lecsökkentik 10-20-30-40 százalékra - márpedig ez a cél, hogy az energia ne szökjön meg -, azok egészségtelenek; a radongáz termelődéséről van szó a zártrendszerű lakásokban. Ez fontos a rákkeltésben, az érbetegségeknél stb., kimutatott tanulmányok és kimutatott kutatásaink vannak.
A negyedik megjegyzés. Mi a helyzet a munkakönyvvel? Ez visszatérő, örök kérdésem. Nem csak a házmesterségek megszüntetéséről van szó, ami óriási kérdés, tudjuk miért alakultak ki - munkakönyv. A munkakönyvön keresztül valamiféle rendben ellenőrizhető a maga számára is, mások számára is, egy követéses lehetőség lenne, és a munkakönyv alapján a munkavállalás és a munkakönyv nélküli munkavállalás elválasztódna, tehát a feketegazdaság és az adóelkerülés stb. szempontjából is borzasztó fontos. Tudom, hogy nagyon kényes kérdés, de fel kell, hogy vessem.
A másik - most már befejezem - a lényegében 2007-től már érvényben lévő nyugdíj melletti munkavállalás tizenkétszeres minimálbér-túllépési - mondjuk - kötelezettség, hogy akkor viszont megszünteti vagy az egyiket, vagy a másikat, illetve ez egy olyan rejtett formája az adóemelésnek, hogy megemelkedik addig is az összeg, és az összeg emelkedésével az adósság is megváltozik. Ezzel kapcsolatosan van-e valamiféle - mert nem látom, nem találom - módosító elképzelés vagy lehetőség, hogy valamiképpen enyhítsük ezt a terhet is. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönjük szépen.
Borsos képviselő úrral zárjuk a kört. Tessék öné a szó!
BORSOS JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm szépen. Csatlakozni szeretnék az előttem szólókhoz néhány olyan kérdéssel, ami nem egészen világos az egyébként mindenhol nagyon sűrűn emlegetett tehercsökkentéssel és adminisztrációcsökkentéssel. Például nem egészen értem azt, hogy miért gondolja az előterjesztő azt, hogy bevezet járulékcsökkentést két lépcsőben: ugye a minimálbér duplájáig, meg afölött; miért gondolja azt, hogy egyrészt az egyszerűsíti az adminisztrációt, másrészt, hogy ezzel a feketegazdaság csökken. Pontosan, hogy nőni fog vele, mert érdeke lesz, hogy lejjebb vegye a bejelentett fizetését, és más módon rendezze a fölötte levő részt, tehát abszolút nem az egyszerűsítés irányába és abszolút nem a feketegazdaság csökkentése irányába hat.
Nem egészen világos, hogy milyen célt akartak azzal elérni - nekem az a gyanúm, hogy inkább a következő lépcsőnek az előkészítése -, hogy megszűntetik a 400 ezer forintos sávhatárt és majd egy gyors, rögtön, mint ahogy megszoktuk az adótörvények módosításánál, mondjuk jövő tavasszal, bevezetésre kerül a 11 százalékos adó. Mert itt csak egy nyomásra való visszalépés történt, de nem lett átgondolva az, hogy a természetbeni juttatások rendszere milyen is legyen ezután, mert, ha a 400 ezer forintos sávhatárt eltörlöm, ugyanakkor nem rendezem az összes többit - egyébként egyenként meglevő sávhatárt -, akkor olyan túl nagy előrelépést és könnyítést nem tettem sem a vállalkozóknak, sem pedig a munkavállalóknak. Főleg abban az értelemben, amikor arról lenne szó, hogy az embereknek, a munkaerőnek az újratermelését, a rehabilitálását legalább azzal segítsük - nem beszélve a belföldi idegenforgalomról, ami megint csak élénkítő hatású lenne -, hogy például az üdülési csekkeknek a mértékét, annak az összegének a mértékét azt azért hozzá lenne célszerű igazítani egyrészt a mai árakhoz, másrészt pedig az időközben bekövetkezett elég nagymértékű inflációhoz.
Aztán az sem egészen világos, illetve az előterjesztésben világosnak tűnik, hogy igaz ugyan, hogy mindenféle egyéb kedvezményt behozunk a személyi jövedelemadó kedvezmények körébe, de a plafont elég alacsonyan hagyjuk meg. Az egy más kérdés, hogy célszerű-e behozni ezeket, mert például gyermekfelügyeletet, meg háztartásvezetést nem biztos, hogy a havi 280 ezer bruttó keresettel rendelkező emberek vesznek igénybe, sőt nem igazán ők veszik ezt igénybe. És ha még hozzáteszem, hogy ez bruttó és egyébként pedig olyan durván tavaly nettó 200 ezer kellett ahhoz, hogy egy négytagú család a létminimum szintjén megéljen, nos akkor eléggé nevetségesek ezek, inkább parasztvakításnak tűnnek ezek az új tételek, mintsem értelmes és egyébként a mindennapokban működő vagy végiggondolt rendszernek.
A rehabilitációs hozzájárulásnál szintén. Tehát egy olyan meglevő büntetőadót emel fel drasztikusan, holott a másik oldalon a rehabilitációs rendszerrel kapcsolatos legutóbbi törvénymódosítás úgy tűnik, hogy csődben van, nem működik, a munkáltatók javarésze nem talál magának; tehát nem arról van szó, hogy ő nem akar foglalkoztatni, egy csomó munkahelyen nem is lehet ilyet foglalkoztatni, a másik helyen pedig nem talál, mert a rehabilitáció intézményrendszere nem működik. Miért kell? Ha azt akarjuk, hogy a munkáltatók ehhez pozitívan álljanak hozzá, akkor ehhez pozitív támogatás kell, nem egy büntetés, mert így ez nem fog működni.
A másik. Látszólag ugyan a gazdagok büntetése - egy-egy kormányzati kommunikációban jól hangzik - a cégautó-adó. Eszerint az előterjesztés szerint, a jövőben a gyerekotthonok, az idősotthonok autói után - ami egyébként a mindennapi működéshez kell - vagyoni típusú adót fognak fizetni, cégautó-adót fognak fizetni. Cégautó-adót fog fizetni az a kényszervállalkozó Borsod megyében, akinek nem a cége által megvett autója van, hanem használja az autóját a vállalkozásához. (Közbeszólás: Nem erről van szó.) Akkor valószínű én értem rosszul, de egyébként, ha a szöveget elolvasom, akkor ez így van. Akkor pontosítani kell, mert az APEH nem a pozitív megoldást fogja választani, hanem azt, amivel többet lehet majd behajtani a rendszer keretében.
Tehát azt gondolom, hogy nem éri el azt a célt, amiről beszél, mert egyrészt amikor arról beszél, hogy adót csökkent, olyan helyeken vezet be látszólagos csökkenést, ami nem valódi csökkenés. Sőt, amit majd el fog hagyni, a 4 százalékos különadót, nem azokat a kis- és közepes vállalkozásokat fogja segíteni, akik egyébként a foglalkoztatás javításában tudnának segíteni, hanem pontosan a multikat segíti.
Ugyanakkor az ő részükre ugyanúgy emelkedik 16 százalékról 18 százalékra a vállalati nyereségadó, ami őket sújtja. Ez nem segíti tehát azokat a célokat. Itt alapvetően szociális és foglalkoztatási szempontból néztem ezt a kérdést. Ebben a formájában ez az előterjesztés a deklarált célokat nem fogja tudni teljesíteni. Ezt újra kellene gondolni, és valóban végig kellene gondolni, hogy azt a célt akarják-e elérni, amit leírtak, vagy pedig csak egyszerűen ami az előbb is elhangzott, a konvergenciaprogramnak megfelelően növelni kellene az állami bevételeket, aztán majd lesz valahogy. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Az elnök asszony visszaérkezett a terembe, ezért visszaadom az elnöklést az elnök asszonynak. (Az ülés vezetését dr. Vidorné dr. Szabó Györgyi veszi át.)
ELNÖK: Köszönöm szépen. Úgy értesültem, hogy a hozzászólásokat ezzel le is zárhatjuk. Kérem, főosztályvezető asszony, legyenek kedvesek megadni a válaszokat. Köszönöm.
SZIKSZAINÉ BÉRCES ANNA (Pénzügyminisztérium): Köszönöm szépen. Valóban nemcsak én adok választ, mert van olyan rész, amelyben a kollegina fog segíteni, a cégautóadó kérdésében, a többit megpróbálom én elmondani. A jövedéki adóban, ahogy az előterjesztés és a normaszöveg is tartalmazza, van egy kivétel, az üzemanyagokra nem vonatkozik, tehát ezeknek a részét nem érinti ez a változás. Itt összességében 10 százalékos mértékű emelésről van szó. A cigaretta esetében szeretném elmondani, hogy a cigarettánál egy EU-s kötelezettség végrehajtása történik meg. Igazából Magyarország 2009. január 1-jével vállalhat ebben lépéseket, tehát ennek a megvalósítása történik a cigaretta esetében. A szesz esetében néhány példát szeretnék elmondani, ahogy a tájékoztató is kitér erre, hogy ez a 10 százalékos emelés a fogyasztói árakban körülbelül mit fog jelenteni. A fél liter 40 százalékos alkoholtartalmú pálinkánál 58 forintot fog jelenteni. Egy üveg sörnél 4 forintot fog jelenteni, a pezsgőnél pedig 11 forintot fog jelenteni ez a javasolt változtatás. Ezeket szeretném elmondani. Összességében pedig a jövedéki adónál javasolt változtatások 25 milliárd forintos bevételi többletet jelentenek a 2009. évre, mert a csomag - mint jeleztem - egy komplex csomag. Nyilván a Vám- és Pénzügyőrségnek, azoknak, akiknek ebben hatáskörük van, olyan eszközöket próbálunk még a kezükbe adni, ami segíti az ez elleni harcot. Ennyit tudnék ehhez elmondani.
Béki képviselő asszony több kérdést tett fel. Az szja-kedvezmények bővítését vetette fel. Én erre nyilván nem tudok mit mondani. A javaslatok megfogalmazódtak. Nyilván egyszer el kell jutni ahhoz, hogy az szja-kedvezmények kérdésével egészében foglalkozzunk, hogy az mennyire működik jól funkcionálisan, vagy nem működik. Ennyiben tehát egyetértek a felvetésével.
Ami a háztartási típusú kiadások egy bizonyos jövedelmi körben történő kedvezményezését tartalmazza, az igazából pontosan a fekete-szürke elleni küzdelem, tehát egy fehérítés irányába próbál menni, hogy ezzel a kedvezménnyel ösztökélem azt, hogy ne zsebből zsebbe menjenek ezek a kifizetések, hanem számla legyen mögötte, és ennek alapján lehessen igazából ezt a kedvezményt érvényesíteni. Ennek tehát kimondottan a fehérítés lenne a tartalma. Kétségtelen, hogy a jövedelemkorlát egy korlátja ennek a kedvezménynek. Itt is nyilván lehet abban is gondolkodni, hogy majd kiderül, hogy ez a történet hogy működik, tehát a fehérítő hatása hogyan működik a következő évben, és azután lehet értékelni ezt az új konstrukciót, hogy mennyire vált be, vagy nem vált be. Azt gondolom, valóban a fűtéskorszerűsítési rész az, ami nagyon fontos, hiszen pontosan az energiakérdésben is ez lehet a kivezető út a problémák megoldásában, akár a távfűtéses lakások, minden vonatkozásban, ami itt elhangzott, hogy az energiafelhasználás hatékonysága és egyáltalán ebben kellene haladni, mert ez az igazi megoldás, nem pedig a különböző újabb és újabb támogatási formák. Ezzel szakmailag teljesen egyetértek.
Természetesen lehet vitatni szakmailag, hogy azok a javaslatok, amelyek megjelennek a csomagban, mennyire lesznek vagy nem lesznek hatékonyak. Mindenképpen a szándék valóban a feketegazdaság elleni fellépés különböző eszközökkel. Ilyen például a számlaadási kötelezettség. Például az áfával kapcsolatban: ha valaki 900 ezer forint értéket elérő valamit vásárol, akkor köteles a számla adása. Mindenképpen ilyen történet van. A készpénzforgalommal megint az lenne a történet, hogy annak a visszaszorításával, hogy bankszámlára utalással, tehát ez is egy régi történet, ebbe az irányba van próbálkozás. A munkabér-átutalás kapcsán azt már most jelzem, hogy nyilvánvalóan még további finomítás kell ebben a történetben, illetve szeretném jelezni, hogy bizonyos tárgyalások megindultak az ügyben, hogy ne ez az egyszeri mentes átutalás legyen, hanem adott esetben legyen ennél több lehetőség is, hogy külön térítés nélkül, tehát ebben a vonatkozásban is van próbálkozás. A feltételes mód megfogalmazása, azt gondolom, helyénvaló, hiszen itt egy törvényjavaslatról beszélünk, és akkor lesz ebből valami, ha a tisztelt Országgyűlés elfogadja. Ilyenkor mindig feltételes módban lehet beszélgetni bármiről, hiszen ez egy törvényjavaslat, ennek csak ez az egyetlenegy oka, és nem a bizonytalanság. Bizonytalanság annyiban van, hogy a parlament hogyan fogja elfogadni. Ez mindig benne van mindenféle törvényjavaslatban. Ez egy megfogalmazás mindösszesen.
A rehabilitációs hozzájárulást többen érintették. Kétségtelen, hogy itt egy háromszorosára emelkedésről van szó. Itt az a cél, hogy éppen az integrált foglalkoztatásra próbáljunk ösztökélni, hogy valóban gondolkodjon el a foglalkoztató, hogy mennyire teljesíti inkább az 5 százalékos kötelező foglalkoztatási szintet és vállalja ehelyett inkább - tehát ha nem foglalkoztat - ennek a terhét. Igazából pontosan abban az irányban szeretnénk tovább lépni, hogy a megváltozott munkaképességűek foglalkoztatását segítsük, mint ahogy más vonatkozásban is a társasági adónál az adóalap-csökkentésnél vannak változások, de például a megváltozott munkaképességűek foglalkoztatásának a kedvezménye változatlanul megmarad a javaslat szerint is.
A lakásfelújítás ügyben - Iván professzor úr, elnézést kérek - nem vagyok illetékes, majd talán külön beszélgessünk erről. Az adó kapcsán nem tudok ehhez hozzászólni, de természetesen utánanézek annak, amit felvetett. A munkakönyv szintén nem igazán hiszem, hogy ide tartozik. Annyi jelzés volt itt, hogy készül az "Út a munkához" program, amely keretében különböző foglalkoztatást segítő intézkedési csomag várható, hogy hamarosan a tisztelt bizottság elé kerül. Gondolom, ott majd talán fel lehet vetni a kérdést.
A cégautóügyben pedig a kolleginának szeretném megadni a szót. Köszönöm szépen.
KISS ZSÓFIA (Pénzügyminisztérium): A cégautóügyben a képviselő úr azt érintette, hogy ez egy vagyoni típusú adó, és éppen ezért hiányolja a szociális célú kedvezményeket ebből a rendszerből. Ez tényleg egy vagyoni típusú adó, amely célja szerint valamennyi nem magánszemély tulajdonában álló személygépkocsit terhelne. Léteznek azonban a rendszerben olyan mentességek, amelyek azokat a személygépkocsikat, amelyeket ténylegesen abból a célból használ valamiféle szociális szervezet vagy pedig egészségmegelőző vagy gyógyító céllal működő szervezet, hogy olyan személyeket szállítson, akik gyakorlatilag önerejükből nem képesek mozgásra, tehát súlyosan fogyatékosak, illetve szállításra szorulnak, e személygépkocsikat a rendszer mentességben részesíti. Tehát ezek mentessé válnak. Az olyan járművek tekintetében pedig, amelyek jellemzően gyermekotthonok tulajdonában vannak, gondolom, ezek elsősorban buszok, tehát nem személygépkocsik, a gyermekeket nem ezzel szállítják, nem fog kiterjedni ennek az adónemnek a hatálya. Azok a gépjárművek, amelyek speciális kidolgozottságot igényelnek, mert egy mozgáskorlátozott szállítására egy speciálisan kidolgozott személygépkocsi szükséges esetleg, mentességben fognak részesülni a cégautóadó alól.
ELNÖK: Köszönöm szépen a válaszokat. Szeretném megkérdezni a képviselőtársakat, hogy elégedettek-e a válaszokkal. (Borsos József és dr. Iván László jelentkezik.) Jó, egy-egy percben megadom a szót Borsos képviselő úrnak, majd Iván professzor úrnak.
BORSOS JÓZSEF (Fidesz): Sokan vannak, akik dolgoznak a rendszerben, idősotthonokban, gyerekotthonokban is, és nemcsak kisbuszok vannak. Különféle típusú személygépjárművek vannak, amelyek annak számítanak. Ezek kellenek a mindennapos működéshez. Figyelembe véve azokat a mentességeket, amelyek megvannak, nem terjed ki, és önkormányzati tulajdonban lévő gépjárműveknél is ugyanez a helyzet.
ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Professzor úr!
DR. IVÁN LÁSZLÓ (Fidesz): Egyetlen kérdésem van. A családi adózásra vonatkozóan nem kaptam választ.
ELNÖK: Köszönöm. Visszaadom a szót főosztályvezető asszonynak.
SZIKSZAINÉ BÉRCES ANNA (Pénzügyminisztérium): Köszönöm szépen. Tehát a családi adózás vonatkozásában ez a törvényjavaslat nem tartalmaz igazából semmiféle lépést, a személyi jövedelemadózás van változatlanul. Ahogy professzor úr is említi, a családi adózás kérdése nagyon régóta napirenden lévő történet, most ebbe nem nagyon szeretnék belemenni. Vannak valóban olyan országok, ahol ez egy jól működő rendszer, itt is többször volt már vizsgálat ebben a kérdéskörben, az önök előtt lévő törvényjavaslat nem foglalkozik ezzel a kérdéssel. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen, főosztályvezető asszony.
Tájékoztatom a tisztelt bizottságot, hogy mint általában a költségvetéssel foglalkozó törvényeknél nem kell előadót állítani, ez kivétel az adójogszabály az adótörvény ez alól, ezért mikor most szavazásra fogom feltenni a kérdést, hogy az önök előtt fekvő egyes adó- és járuléktörvények módosításáról szóló T/6291-es számú törvényjavaslatot általános vitára alkalmasnak tartják-e, akkor többségi és kisebbségi előadóról is kell majd gondoskodni.
Felteszem a kérdést szavazásra, kedves képviselőtársak: a T/6291. számú törvényjavaslatot általános vitára alkalmasnak tartják-e? Aki igennel szavaz, kérem, emelje fel a kezét! (Szavazás.) Tizenöt igen szavazat. Ki az, aki nem tartja alkalmasnak általános vitára? (Szavazás.) Tizennégy nem szavazat. Megállapítom, hogy a törvényjavaslatot a bizottság általános vitára alkalmasnak tartja.
Kérdezem, hogy a többségi előadó szerepét Juhászné Lévai Katalin elvállalja-e. (Dr. Juhászné Lévai Katalin: Igen.) Köszönöm. Kisebbségi előadóként Borsos József képviselő urat jelentjük be.
Köszönöm a kedves vendégeknek, a minisztérium tisztelt képviselőinek a közreműködést és ezzel a napirendi pontot lezárom.
Kedves képviselőtársaim, most kérek önöktől két perc technikai szünetet, hogy ez a kis lelkes csapat hadd vonuljon be ebbe a terembe. Külön köszönöm önöknek, hogy ilyen szép létszámmal itt vannak és közreműködünk együtt e napirendi pont tárgyalásában. Köszönöm szépen. (Rövid szünet.)
Tisztelt Bizottság! Kedves Vendégeink! Rátérünk a 4. napirendi pontunkra, amelynek címe: "Tájékoztató a "Van Véleményem!" értelmileg akadályozott és mentálisan hátrányos helyzetűek érdekérvényesítését szolgáló program tapasztalatairól".
Megkülönböztetett tisztelettel és szeretettel köszöntöm a kis csapatot, akik ennek a programnak a bemutatására érkeztek hozzánk. Nem először vannak már itt az Országházban, találkoztunk már - nagy tisztelettel figyeltem akkor is a bátorságukat és a fantasztikus megjelenésüket.
Kérem szépen a kedves képviselőtársaimat, hogy ne én mutassam be ezt a csapatot, engedjék meg, hogy máris átadjam a szót, mert nem csak véleményük van, hanem minden mást el tudnak nekünk mondani.
Hölgyeim és Uraim, önöké a szó. Tessék parancsolni! Azt kérem, hogy a jegyzőkönyv kedvéért, aki beszél éppen, legyen olyan kedves és mondja be a nevét.
Tessék parancsolni!
FARKAS MIKLÓS (Nem Adom Fel Alapítvány): (Előadását számítógépes prezentáció kíséri.) Sok szeretettel köszöntöm önöket. Farkas Miklós vagyok, a "Van Véleményem!" program egyik résztvevője. A "Van véleményem!" program Magyarország 18 nagyobb megyeszékhelyében zajlott, és a pécsi, miskolci, csömöri és a budapesti tapasztalati szakértők tartottak előadást értelmileg akadályozott kollegáink részére, ami - így visszagondolva - nagyon hasznos volt - mi nem adjuk fel.
Még azt szeretném elmondani, hogy köszönöm szépen, hogy megtiszteltek önök azzal, hogy minket meghívtak. A dián a pécsi, a miskolci és a csömöri tapasztalati szakértők logói láthatók, illetve a Kézenfogva Alapítvány logója. Azért mondom, mert a Kézenfogva Alapítvány volt az a szervezet Magyarországon, amely 2005-ben elindította ezt a programot, de erre még egy kicsit később is szeretnék visszautalni - tehát még egyszer mondom, köszönöm szépen a lehetőséget, és ahogy a hölgy kérte, Farkas Miklós vagyok.
BICZÓ RITA (Nem Adom Fel Alapítvány): Biczó Rita vagyok. Szeretném elmondani a támogatóink nevét: a Szociális és Munkaügyi Minisztérium, a Nemzeti Civil Alapprogram, a Civil Társadalom Fejlődéséért Alapítvány.
NÉMETH NIKOLETT (Nem Adom Fel Alapítvány): Jó napot kívánok! Németh Nikolettnek hívnak, az egyik tapasztalati szakértő vagyok. Mindenki a saját életében tudja eldönteni, hogy mi jó neki, hiszen nap, mint nap tapasztalja a saját bőrén, ezért a fogyatékkal élő emberek is maguk érzik a bőrükön, hogy mi jó nekik, de ezt még az egyetemeken sem tudják megtanítani a segítőknek a sérült emberek és a tapasztalati szakértői.
FARKAS MIKLÓS (Nem Adom Fel Alapítvány): A "Van Véleményem!" program előzményei. Ahogy már említettem, 2005-ben Magyarországon a Kézenfogva Alapítvány indította el ezt a "Van Véleményem!" programot. Ez úgy történt, hogy 2005-ben megkeresett engem a Kézenfogva Alapítvány, hogy legyek az értelmileg akadályozott kollegáimnak a szóvivője. Egy nemzetközi konferencián több európai uniós országból érkező sérült tapasztalati szakértőknek tartottak előadást, hogy ők is megismerjék a jogaikat, és képesek legyenek az ott megtanultakat előadni a társaiknak, hogy aztán a későbbiekben - visszamenve az országukba - tudjanak előadásokat tartani.
CSATH PÉTER (Nem Adom Fel Alapítvány): Jó napot kívánok! Én is nagyon sok szeretettel köszöntök mindenkit. Csath Péter vagyok. Farkas Miklós kollégémról szeretnék pár szót beszélni. Amikor Farkas Miklós tapasztalati szakértő külföldön járt egy tréningen, az ott szerzett tapasztalatokat átadta a Magyarországon élő különböző tapasztalati szakértőknek.
FARKAS MIKLÓS (Nem Adom Fel Alapítvány): Egy sajtótájékoztató keretében tartottunk előadást a sajtó képviselőinek a program megismerése céljából. A program során a négy parlamenti párt képviselőivel kerekasztal-beszélgetést tartottunk, ahol előzőleg elkészített kérdéseinkre a parlamenti pártok képviselői tudtak választ adni számunkra.
NÉMETH NIKOLETT (Nem Adom Fel Alapítvány): A "Van véleményem" program célkitűzései a következők. A fogyatékkal élő emberek képesek legyenek a jogaikért kiállni, és képessé váljunk az életünkkel kapcsolatos döntéseinket befolyásolni.
BESENYŐ KATALIN (Nem Adom Fel Alapítvány): Jó napot kívánok! Besenyő Katalin vagyok. A "Van véleményem" program céljairól szeretnék beszélni. Ennek az egésznek az az egyik célja, hogy a fogyatékkal élő emberek az életükkel kapcsolatos döntésekben véleményt tudjanak mondani, minél több kérdésben tudjanak véleményt mondani az életükkel kapcsolatban. A második célja az, hogy ha már véleményt tudnak mondani, akkor ennek következtében tudjanak döntést hozni. Az utolsó célja pedig az, hogy ha döntést tudtak hozni, akkor tudják megfogalmazni azt is, hogy az a cél, hogy saját maguk a legönállóbb módon tudják kinyilvánítani a véleményüket, és hogy ne a segítők adjanak minden szót a szájukba, hanem a legönállóbban mondják el a saját gondolataikat.
Az önérdekérvényesítő csoportokról sem kell elfeledkezni, mert az is fontos, hogy alakuljon minél több ilyen önérdekérvényesítő csoport, ahol ilyen különböző foglalkozásokat tudnak szervezni a fogyatékkal élő embereknek különböző megyékben, városokban. Köszönöm.
CSATH PÉTER (Nem Adom Fel Alapítvány): A "Van véleményem" program célja az is, hogy itt, a parlamenten belül a döntéshozó politikusok minél jobban megismerjenek minket, országos és helyi szinten is, és hozzásegítsenek bennünket ahhoz, hogy a rólunk és nekünk szóló írásokat és törvényeket, a különböző dolgokat jobban értsük.
KOVÁCS LAJOS (Nem Adom Fel Alapítvány): Kovács Lajos vagyok. A "Van véleményem" program az egész országban zajlik, amelynek öt különböző eleme van. Az első a felkészülés: szakmai tréninget tartottunk Érden, internetes beszélgetéseket tartottunk számítógépen, a végén pedig konferenciát tartottunk Szolnokon sérült embereknek, hogy tanuljanak abból, amiből felkészültünk és átadtuk a tudásunkat.
NÉMETH NIKOLETT (Nem Adom Fel Alapítvány): A "Van véleményem" program részei a következők. Mi, tapasztalatai szakértők egy sajtótájékoztatót tartottunk 2007 novemberében, amikor eljöttünk Budapestre szintén a Parlamentbe, ahol elmondtuk a problémáinkat. Elmondtuk a személyes problémáinkat is, és más dolgokat is elmondtunk a döntéshozóknak. Tájékoztattuk az itt jelenlévőket, hogy hogyan és mikor indul ez a program. Erről azt lehet tudni, hogy 2007-ben indult a "Van véleményem" program.
BICZÓ RITA (Nem Adom Fel Alapítvány): Előadásokat tartottunk 21 megyében. A segítőknek, a sérülteknek, a hozzátartozóknak és a döntéshozóknak tartottunk előadást. Szeretném elmondani, hogy hol tartottunk előadásokat: novemberben Kaposváron, decemberben Szegeden, februárban Pécsen, Áprilisban Miskolcon.
LACZA IBOLYA (Nem Adom Fel Alapítvány): Lacza Ibolya vagyok. Az első részben diák segítségével beszéltünk a problémákról és a jogokról. Ezután személyes tapasztalatokat beszéltünk meg a közösség tagjaival. Az utolsó részben arról beszéltünk, hogy hogyan lehet csatlakozni a programhoz.
BOROK ZSOLT (Nem Adom Fel Alapítvány): Háromszor voltunk a minisztériumban, ahol elmondtuk a problémákat.
FARKAS MIKLÓS (Nem Adom Fel Alapítvány): Szerettük volna, ha a mai alkalommal a négy parlamenti párt képviselőivel újra egy kerekasztal-beszélgetést tudtunk volna lebonyolítani, de erre sajnálatos módon nem kaptunk lehetőséget. De mi úgy gondoltuk, hogy nem állunk meg, nem adjuk fel és megragadtuk az alkalmat, hogy ezt a szép programot bemutassuk, amire egyrészt nagyon büszkék vagyunk, hogy meg tudtuk csinálni, másrészről pedig ennek nagyon nagy jelentősége van, hogy ezt be tudtuk mutatni. Mert ha mi nem tudjuk ezt a programot bemutatni, akkor talán a politika nem igazán foglalkozik ezzel kellőképpen. Ezt a "Van Véleményem!" programot mutatjuk be.
Még azt szeretném elmondani, hogy a 18 megyeszékhelyen tartott előadáson nagyon-nagyon sok probléma keletkezett, nagyon-nagyon sok jelzés jött, hogy ez kéne, az kéne, amaz kéne, de nyilvánvalóan egy parlamentben nem lehet öt órán keresztül a problémákról és a gondokról beszélgetni; de mi szintén nem adtuk fel, és a fő mozzanatokat most itt szeretnénk megmutatni. Összeszedtük azokat a főbb problémákat, amelyeket a leges legtöbben, mondhatnám úgyis, hogy a leges legtöbb szavazatot kapott problémákat, életbevágó dolgokat szeretnénk most önök elé tárni.
BOROK ZSOLT (Nem Adom Fel Alapítvány): Nekem az a problémám, illetve sok más embernek itt a világban, akik ebben a helyzetben vannak, akik gondnokság alatt állnak és szeretnék megszűntetni ezt a gondnokságot, csak hát ez az egész egy kicsit olyan zavaros, nehézkes. Köszönöm.
NÉMETH NIKOLETT (Nem Adom Fel Alapítvány): Szintén van még egy problémánk a munkavállalással kapcsolatban, ami annyit jelent, hogy a mai világban sajnos nagyon nehezen tudnak elhelyezkedni az emberek, mert mindig beszüntetik ezeket a munkákat. Nagy a munkanélküliség és sajnos nagyon nehezen tudnak elhelyezkedni nem csak az egészséges, de a sérült emberek is, mert nincs meg az a lehetőség, hogy munkahelyeket biztosítsanak, főleg védett munkahelyeket. Köszönöm.
BICZÓ RITA (Nem Adom Fel Alapítvány): Az oktatásról. Sokan vannak, akik jól teljesítenek egy-egy oktatási szakmában, de kevés lehetőségük van képzésen részt venni.
BESENYŐ KATALIN (Nem Adom Fel Alapítvány): Ha a fogyatékkal élő emberekről van szó, akkor meg kell említeni azt az esetlegesen sűrűn felmerülő problémát is, hogy a kliensek igényeit kellene kielégíteni, mármint gondolok itt a programokra. És a kliens, ahova el szeretne jutni, oda jó lenne, ha tudnák biztosítani nekünk azokat a helyeket, ahova el szeretnénk jutni, de ez gondozó és fizetés hiányában sajnos nem igazán jön létre.
KOVÁCS LAJOS (Nem Adom Fel Alapítvány): Az akadálymentesítés még fő probléma volt, hogy a vonaton az emelőket nem nagyon akarják használni, és felemelik a beteg embert emelő nélkül, nem használják ki az emelőket. És még vannak olyan hivatalok, ahova nem lehet bejutni, mert nincs tolószék; például a polgármesteri hivatalban a szociális politikai osztályra nem tud feljutni, mert a fél emeleten van, és csak lépcsővel lehet felmenni. Ennyit szerettem volna mondani.
FARKAS MIKLÓS (Nem Adom Fel Alapítvány): A továbbiakban azt is szeretnénk, ha egy fogyatékkal élőre az intézményében és a vele együtt lévők jobban odafigyelnének, jobban foglalkoznának vele, illetve, hogy a parlamenti pártok képviselői is - ahogy a hölgy mondta, hogy a jegyzőkönyv miatt mondjuk be a nevünket -, tehát hogy mi is úgy gondoljuk, hogy a fontossági dolgokat kell komolyan venni. Azt is szeretnénk, hogy ha mi, fogyatékkal élők, szervezhetnénk olyan konferenciákat, ahol mi Pécsről és nagyobb megyékből választanánk magunknak képviselőket, akik összejönnének, és azt mondanák, hogy itt vagyunk például húszan, meg vagyunk választva X., Z. megyéből és akkor mi a megválasztott megyékből ketten elmennénk évente egyszer a parlamentbe és az összegyűjtött problémákat évente egyszer meg tudnánk beszélni.
Szeretném megköszönni a lehetőséget, hogy be tudtuk mutatni, el tudtuk mondani és meg tudtuk értetni magunkat, köszönjük szépen a lehetőséget. Szeretném megkérdezni, hogy kinek van kérdése az elhangzottakkal kapcsolatban vagy egyébként rólunk, bármilyen kérdést a programmal kapcsolatban fel lehet tenni.
ELNÖK: Köszönöm szépen a tapasztalati szakértő hölgyeknek és uraknak ezt a felvezetést. Kérem, hogy kapcsoljuk fel a lámpákat.
FARKAS MIKLÓS (Nem Adom Fel Alapítvány): Bocsánat, elnézést!
ELNÖK: Tessék!
FARKAS MIKLÓS (Nem Adom Fel Alapítvány): Elnézést, hogy a szavába vágok, de még szeretnék mondani valamit. Tavaly egy egyedülálló kezdeményezés kapcsán megkerestük a segítőinket azzal a céllal, hogy egy rendezvényt szeretnénk csinálni, ahol árva gyermekeket szeretnénk támogatni, és ennek a rövid klipjét szeretnénk bemutatni, amely körülbelül négy perces.
ELNÖK: Természetesen figyeljük. Köszönöm szépen.
FARKAS MIKLÓS (Nem Adom Fel Alapítvány): Köszönöm szépen. (A jelenlévők megtekintik a Nem Adom Fel Alapítvány által készített videoklipet.) Köszönjük szépen a lehetőséget.
Szeretném elmondani: úgy gondoljuk, mi elég gazdagok vagyunk ahhoz, hogy másoknak tudjunk segíteni. Ezzel a mottóval ismét szeretném megköszönni a lehetőséget, és szeretném kiosztani a tiszteletteljes meghívókat. Szeretném elmondani azt is, hogy ha úgy gondolják, akár most, akár a későbbiekben is lehet jegyet kapni erre a rendezvényre, illetve arra is van mód, hogy ha önök többen úgy gondolják, hogy családtaggal, baráttal, ellenséggel (Derültség.) szeretnének érkezni, akkor egy ottani kis páholyt is tudunk biztosítani. Ez a rendezvény olyan egyedülálló, hogy itt nincs olyan, hogy MSZP és Fidesz - itt egy csapatként kell gondolkodnunk, egy csapatnak kell lennünk, és gyakorlatilag mind a 365 parlamenti képviselő - mondhatnám - szavazatára, segítségére szükség lenne. (Besenyő Katalin: Te Miklós, figyelj már ide: mit ittál, hogy azt mondod, ellenséggel is lehet jönni? - Derültség.) Ásványvizet! (Derültség.)
ELNÖK: Kedves Vendégeink! Tisztelt Bizottság! Külön köszönöm Miklósnak, hogy átsegített az iménti meghatódásom percein, mert komolyan fontolgattam, hogyan is fogok tudni megszólalni, de ahogy figyeltem a kedves képviselőtársaimat, azt gondolom, valóban itt most nincs MSZP és Fidesz, mert annyira együtt voltunk most mindannyian önökkel, hogy azt remélem, ez a jövőben is így lesz. (Farkas Miklós: Nem adjuk fel! Ez a lényeg!) Mi sem! (Derültség.)
Hogy a politikára kicsit visszatérjek, hadd mondjam önöknek: ez az a fórum, a parlament Ifjúsági, szociális és családügyi bizottsága, amely mindig nyitott az önök megkeresésére, véleményére (Farkas Miklós: Köszönjük szépen!), sőt azon túl, hogy a mostani jegyzőkönyvből is fogunk küldeni egy példányt önöknek, legyen ez a kezdete annak az együttműködésnek, amely remélem, hogy jobb és jobban végrehajtható jogszabályok születéséhez fog majd vezetni.
Azt gondolom, kedves képviselőtársaim, azért nem adok nektek szót, mert akkor mindenkinek szót kellene adnom - biztos vagyok benne, hogy mindegyikőtöknek van véleménye. De ez most nem az a helyzet, hogy ennek szabad utat engedjek, mert azt gondolom, nekünk azt kell rögzíteni, hogy ez egy nyitánya egy elkövetkezendő kapcsolatnak, amelynek a részleteit meg fogjuk beszélni. Köszönjük a meghívókat. Láttam, több képviselőtársam nyitott volt arra, hogy egy későbbi kapcsolatban a november 14-i rendezvényre másokat is magunkkal tudjunk vinni. Kérem, kedves Miklós, ossza ki ezeket a meghívókat! Nagyon köszönjük.
Azt kell mondanom, hogy ennek a gyönyörű szép 4. napirendi pontnak a lezárását kell most elrendelnem. Nekünk tovább kell haladni a munkában, az 5. napirendi pont tárgyalása következik, ha kicsit összeszedtünk magunkat lelkileg. (Dr. Aszódi Pál: Hozzászólás nélkül tapsoljuk meg őket! - Taps.)
FARKAS MIKLÓS (Nem Adom Fel Alapítvány): Elnök Asszony! Most nem tartanám fel az ülést azzal, hogy kiosztom a meghívókat, inkább az ülés végén tenném meg.
ELNÖK: Ezt külön megköszönöm, és akkor tudjuk folytatni a munkát. Nem szerettem volna udvariatlan lenni. Egyébként természetesen nyugodtan maradhat a társaság - kísérjék figyelemmel azt a munkát, amelynek önök is részesei. (Farkas Miklós: Megvárjuk.) Köszönöm szépen.
A bizottság 2008. II. félévi munkatervének megvitatása és elfogadása
Kedves Képviselőtársaim! Tisztelt Bizottság! Engedjék meg, hogy az 5. napirendi pontra térjünk át, amelynek a témája a bizottság második féléves munkatervének a megvitatása, illetve elfogadása. Kiküldtük a munkatervet, amelyet természetesen előzőleg mindkét alelnök úrral egyeztettünk. Őszintén szólva, sok hozzátennivalója nem volt az alelnök uraknak.
Kérdezem a tisztelt bizottságot, hogy a bizottság tagjainak van-e véleményük, hozzátennivalójuk a kiküldött anyaghoz. (Nincs jelentkező.) A mosolygó, bólogató arcokból úgy látom, úgy érzékelem, hogy ezt a kiküldött programot el tudja fogadni a tisztelt bizottság. Ha az élet nem szól közbe, és nem írja felül, akkor megpróbálunk ennek a mentén haladni és úgy végezni a II. féléves munkánkat.
Szavazást kérek a tisztelt bizottságtól, hogy elfogadjuk-e a beterjesztett napirend, illetve munkaterv szerinti II. féléves munkánkat. Aki egyetért vele, kérem, emelje fel a kezét! (Szavazás.) Megállapítom, hogy a bizottság egyhangúlag elfogadta ezt a munkatervet. Nagyon szépen köszönöm. Az 5. napirendi pont tárgyalását lezárom.
Végül és nem utolsósorban a 6. napirendi pont következik, az "egyebek". Hadd csillantsak meg ismételten egy kis reménysugarat a tisztelt bizottság előtt: amennyiben a hatáskörünkbe vagy ügykörünkbe tartozó kapcsolódó módosító indítványok nem kerülnek be a zárszámadáshoz, jövő héten kedden - nagy sajnálatomra ugyan - nem kell itt találkoznunk. Úgy tűnik, hogy legközelebb két hét múlva fogunk tudni találkozni. De tudják, hogy ez igazából minden héten csütörtökön, a Házbizottság ülését követően dől el. Természetesen az írásos tájékoztatót időben megkapják.
Kedves képviselőtársaim, van-e bármelyikőtöknek az "egyebek"-hez kérdése vagy hozzászólása? (Nincs jelentkező.) Ha nincs, akkor megköszönöm a tisztelt bizottság mai igazán hosszú és nagyon tartalmas munkáját. További jó munkát kívánok a viszontlátás reményében.
(Az ülés befejezésének időpontja: 12 óra 12 perc)
|
Dr. Vidorné dr. Szabó Györgyi |
Jegyzőkönyvvezetők: Turkovics Istvánné és Vicai Erika