ISZB-16/2008.
ISZB-64/2006-2010.
Jegyzőkönyv*
az Országgyűlés Ifjúsági, szociális és családügyi bizottságának
2008. október 28-án, kedden 9 óra 30 perckor
az Országház főemelet 58. számú tanácstermében
megtartott üléséről
Tartalomjegyzék
Napirendi javaslat *
Az ülés résztvevői *
A bizottság részéről *
Megjelent *
Helyettesítési megbízást adott *
Meghívottak részéről *
Hozzászólók *
Elnöki megnyitó *
Napirendi szavazás előtti hozzászólások *
Szavazás a napirend-változtatási kérésről *
Szavazás a napirendről *
A bizottságnak kiadott interpelláció tárgyalása, jelentés készítése: a) dr. Zombor Gábor (Fidesz) képviselő által "Hány idős ember maradt ki, illetve került később idősotthonba a késlekedés miatt?" címmel I/6353. számon benyújtott interpellációjának tárgyalása *
Korózs Lajos (Szociális és Munkaügyi Minisztérium) tájékoztatója *
Dr. Zombor Gábor reagálása *
Hozzászólások *
Korózs Lajos (Szociális és Munkaügyi Minisztérium) válaszai *
Kiss Györgyi (Országos Rehabilitációs és Szociális Szakértői Intézet) kiegészítése *
Határozathozatal *
Hirt Ferenc (Fidesz) képviselő által "Miért akadt el már megint az akadálymentesítés?" címmel I/6424. számon benyújtott interpellációjának tárgyalása *
Korózs Lajos (Szociális és Munkaügyi Minisztérium) tájékoztatója *
Hirt Ferenc reagálása *
Hozzászólások *
Korózs Lajos (Szociális és Munkaügyi Minisztérium) reagálása *
Határozathozatal *
Pettkó András (MDF) képviselő által "Milyen tervei vannak a kormánynak a kábítószer-probléma eddigieknél hatékonyabb kezelésére?" címmel I/6199. számon benyújtott interpellációjának tárgyalása *
Korózs Lajos (Szociális és Munkaügyi Minisztérium) tájékoztatója *
Pettkó András reagálása *
Hozzászólások *
Határozathozatal *
A Magyar Köztársaság 2007. évi költségvetésének végrehajtásáról szóló törvényjavaslat (T/6133. szám) (A bizottság feladatkörébe tartozó kapcsolódó módosító javaslatok megvitatása) *
A Magyar Köztársaság 2007. évi költségvetésének végrehajtásáról szóló törvényjavaslat (T/6133. szám) *
A Magyar Köztársaság 2009. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat (T/6571. szám, új/átdolgozott változat a T//380. szám helyett) (Általános vita); az Állami Számvevőszék véleménye a Magyar Köztársaság 2009. évi költségvetési javaslatáról (T/6571/1. szám) *
Szóbeli kiegészítések *
Szikszainé dr. Bérces Anna (Pénzügyminisztérium) *
Dr. Szelényi György (Pénzügyminisztérium) *
Dr. Csépán Mária Magdolna (Állami Számvevőszék) *
Kérdések, hozzászólások *
Szikszainé dr. Bérces Anna (Pénzügyminisztérium) válaszai, reflexiói *
Szavazás az általános vitára való alkalmasságról *
A Magyar Köztársaság 2009. évi költségvetését megalapozó egyes törvények módosításáról szóló törvényjavaslat (T/6572. szám) (Általános vita) *
Szikszainé dr. Bérces Anna (Pénzügyminisztérium) szóbeli kiegészítése *
Kérdések *
Szikszainé dr. Bérces Anna (Pénzügyminisztérium) válaszai *
Szavazás az általános vitára való alkalmasságról *
EGYEZTETÉSI ELJÁRÁS - A Tanács irányelve a személyek közötti, vallásra vagy meggyőződésre, fogyatékosságra, életkorra vagy szexuális irányúltságra való tekintet nélküli egyenlő bánásmód elvének alkalmazásáról (COM(2008)426; 2008/0140/CNS) (Bizottsági vélemény készítése) *
Dr. Ságvári Ádám (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium) szóbeli kiegészítése *
Kérdések, válaszok, hozzászólások *
Egyebek *
1. A bizottságnak kiadott interpelláció tárgyalása, jelentés készítése:
a) Dr. Zombor Gábor (Fidesz) képviselő által "Hány idős ember maradt ki, illetve került később idősotthonba a késlekedés miatt?" címmel I/6353. számon benyújtott interpellációjának tárgyalása
b) Hirt Ferenc (Fidesz) képviselő által "Miért akadt el már megint az akadálymentesítés?" címmel I/6424. számon benyújtott interpellációjának tárgyalása
c) Pettkó András (MDF) képviselő által "Milyen tervei vannak a kormánynak a kábítószer-probléma eddigieknél hatékonyabb kezelésére?" címmel I/6199. számon benyújtott interpellációjának tárgyalása
2. A Magyar Köztársaság 2007. évi költségvetésének végrehajtásáról szóló törvényjavaslat (T/6133. szám) (A bizottság feladatkörébe tartozó kapcsolódó módosító javaslatok megvitatása)
3. a) A Magyar Köztársaság 2009. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat (T/6571. szám, új/átdolgozott változat a T/6380. szám helyett) (Általános vita)
b) Az Állami Számvevőszék véleménye a Magyar Köztársaság 2009. évi költségvetési javaslatáról (T/6571/1. szám)
4. A Magyar Köztársaság 2009. évi költségvetését megalapozó egyes törvények módosításáról szóló törvényjavaslat (T/6572. szám) (Általános vita)
5. EGYEZTETÉSI ELJÁRÁS - A Tanács irányelve a személyek közötti, vallásra vagy meggyőződésre, fogyatékosságra, életkorra vagy szexuális irányultságra való tekintet nélküli egyenlő bánásmód elvének alkalmazásáról (COM(2008)426; 2008/0140/CNS) (Bizottsági vélemény készítése)
6. Egyebek
Elnököl: Dr. Vidorné dr. Szabó Györgyi (MSZP) bizottság elnöke
Winkfein Csaba (MSZP) alelnök
Soltész Miklós (KDNP) alelnök
Deák Istvánné (MSZP)
Dér Zsuzsanna (MSZP)
Farkas Imre (MSZP)
Dr. Juhászné Lévai Katalin (MSZP)
Lombos István (MSZP)
Dr. Szabóné Müller Timea (MSZP)
Dr. Nyul István (MSZP)
Szabados Ákos (MSZP)
Tóbiás József (MSZP)
Dr. Tóth István (MSZP)
Török Zsolt (MSZP)
Dr. Aszódi Pál (Fidesz)
Hirt Ferenc (Fidesz)
Dr. Iván László (Fidesz)
László Tamás (Fidesz)
Dr. Szabó Erika (Fidesz)
Dr. Tiba István (Fidesz)
Vígh Ilona (Fidesz)
Dr. Zombor Gábor (Fidesz)
Dr. Lanczendorfer Erzsébet (KDNP)
Béki Gabriella (SZDSZ)
Helyettesítési megbízást adott
Bókay Endre (MSZP) Farkas Imrének (MSZP)
Dér Zsuzsanna (MSZP) távozása utána Deák Istvánnénak (MSZP)
Lombos István (MSZP) megérkezéséig Dér Zsuzsannának (MSZP)
Dr. Nyul István (MSZP) távozása után Tóth Istvánnak (MSZP)
Szabados Ákos (MSZP) távozása után Winkfein Csabának (MSZP)
Dr. Szabóné Müller Timea (MSZP) távozása után dr. Vidorné dr. Szabó Györgyinek (MSZP)
Tóbiás József (MSZP) távozása után Török Zsoltnak (MSZP)
Török Zsolt (MSZP) megérkezéséig dr. Nyul Istvánnak (MSZP)
Dr. Aszódi Pál (Fidesz) távozása után dr. Iván Lászlónak (Fidesz)
Koszorús László (Fidesz) Vígh Ilonának (Fidesz)
Dr. Szabó Erika (Fidesz) távozása után Soltész Miklósnak (KDNP)
Dr. Tiba István (Fidesz) távozása után László Tamásnak (Fidesz)
Dr. Zombor Gábor (Fidesz) megérkezéséig dr. Lanczendorfer Erzsébetnek (KNDP)
Korózs Lajos államtitkár (Szociális és Munkaügyi Minisztérium)
Kiss Györgyi főosztályvezető (Országos Rehabilitációs és Szociális Szakértői Intézet)
Portörő Péter főosztályvezető-helyettes (Szociális és Munkaügyi Minisztérium)
Szikszainé dr. Bérces Anna főosztályvezető (Pénzügyminisztérium)
Somogyi Andrea osztályvezető (Pénzügyminisztérium)
Szelényi György főosztályvezető-helyettes (Pénzügyminisztérium)
Dr. Csépán Mária Magdolna igazgatóhelyettes (Állami Számvevőszék)
Szabó Tamás számvevő tanácsos (Állami Számvevőszék)
Bogár Ágnes osztályvezető (Szociális és Munkaügyi Minisztérium)
Sáradi Lászlóné szakmai főtanácsadó (Szociális és Munkaügyi Minisztérium)
Dr. Ságvári Ádám osztályvezető (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium)
Dr. Tölgyessy Fanni Flóra fogalmazó (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium)
(Az ülés kezdetének időpontja: 09 óra 34 perc)
DR. VIDORNÉ DR. SZABÓ GYÖRGYI (MSZP), a bizottság elnöke, a továbbiakban ELNÖK: Jó reggelt kívánok! Tisztelt Bizottság! Köszöntöm a bizottságot, a kedves munkatársakat és a vendégeket.
Szeretném a bizottság új tagját, dr. Tiba Istvánt üdvözölni, kívánjuk, hogy érezze nagyon jól magát ebben a csapatban.
Az előzetesen kiküldött napirendi javaslat nem változott menet közben. Kérdezem, hogy kinek van javaslata módosításra. Alelnök úr, parancsoljon.
Napirendi szavazás előtti hozzászólások
SOLTÉSZ ISTVÁN (KDNP): Köszönöm szépen. Kérem szépen a bizottságot, hogy vegyük le a 3-as, 4-es pontot a napirendről, hiszen a tegnap esti zárt szocialista frakcióülésről kiszivárgott és ma reggel bejelentett módosítások oly mértékben érintik, főleg a szociális és családügy területét, ami teljesen komolytalanná teszi a mai bizottsági tárgyalást.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Képviselőcsoportonként egy-egy fő kaphat szót. Ki kíván szólni?
DR. JUHÁSZNÉ LÉVAI KATALIN (MSZP): Tisztelt Bizottság!Azt gondolom, hogy abban a helyzetben, amiben az ország van, teljesen normális dolog, hogy együttműködve gondoljuk végig a mai ötpárti egyeztetések kapcsán azokat a módosításokat, amelyeket a most benyújtott költségvetéshez remélhetőleg közösen fogunk támogatni. Azt szeretném javasolni, hogy tárgyalja a bizottság a napirendi pontokat.
ELNÖK: Köszönöm szépen.
SOLTÉSZ MIKLÓS (KDNP): Én egyetértenék sok együttműködéssel, de amikor azt sem tudjuk, hogy mi lesz az ötpárti találkozón ma délben vagy délelőtt, akkor mi hogy tudunk több száz milliárd forint sorsáról dönteni. Amikor a nyugdíj változik, a 13. havi bérek változni fognak vagy visszavonják? Hogy lehet így dönteni, amikor nem tudjuk, hogy a GDP mekkora lesz. Önök tudják? Majd úgyis fogunk erről vitázni, mert nyilván önök felveszik napirendre, de önök tudják, hogy mennyi lesz a GDP!? Mikor néhány hete még azt mondták, hogy 3 százalék, most már 1,2 százalékot terveznek? Tegnap már azok a hírek jöttek, hogy negatív lesz a GDP, hogy fognak önök dönteni, amikor egy százalék GDP-változás több, mint 150 milliárd forintot jelent a költségvetésben? Hogy fognak önök a szociális ügyekről dönteni, ha fogalmunk sincs pontosan, hogy mi lesz a költségvetés fő számaival?
ELNÖK: Köszönöm szépen. Még Béki Gabriella kért szót.
BÉKI GABRIELLA (SZDSZ): Köszönöm szépen elnök asszony. Az ügyrendi javaslattal kapcsolatban fontosnak tartom, hogy elmondjam: azt gondolom, ma Magyarországon nincsen izgalmasabb, fontosabb kérdés, mint éppen a költségvetés kérdése. Ezért nem is értem, hogy miért jön ide az asztalra egy olyan javaslat, hogy vegyük le a napirendről. Pontosan azokat a kérdéseket, amelyeket elkezdett felsorolgatni az alelnök úr, azokat lehetne újra feltenni, érdemben tisztázni, ha napirenden van a költségvetés tárgyalása.
Ezért határozottan ellenzem, hogy levegyük a napirendről.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Iván Lászlóé a szó.
DR. IVÁN LÁSZLÓ (Fidesz): Nagyon röviden szeretnék csak hozzászólni. A lényeg, hogy azt kell eldönteni, hogy éppen a legfrissebb események ismeretében vajon a Napkelte szerinti bejelentésekhez igazodjunk vagy pedig a valóságos megbeszélések eredményeit figyelembe véve döntsünk. Én is amellett vagyok, hogy miután ezt nem tudjuk eldönteni, nem kaptuk meg a megfelelő adatokat, azt hiszem, hogy nem lehet efölött dönteni, amit jelenleg szeretnénk.
Szavazás a napirend-változtatási kérésről
ELNÖK: Köszönöm. Elhangzott valamennyi frakció véleménye. Először a módosító indítványt teszem fel szavazásra. A bizottság támogatja-e, hogy az előzetesen megküldött programból a 3-4-es pontokat elhagyjuk a mai nap folyamán? (Szavazás.) Tizenegy. Aki nem támogatja? (Szavazás.) Tizenöt. Tartózkodás nem volt. Tehát a kiküldött napirend szerint maradunk. Nem fogadta el a bizottság a módosító indítványt.
Most a napirendi javaslat egészéről szavazunk. Ki támogatja a javaslatot? (Szavazás.) Tizenöt. Aki nem? (Szavazás.) Tizenkettő. A bizottság elfogadta a kiküldött napirendet.
A bizottságnak kiadott interpelláció tárgyalása, jelentés készítése: a) dr. Zombor Gábor (Fidesz) képviselő által "Hány idős ember maradt ki, illetve került később idősotthonba a késlekedés miatt?" címmel I/6353. számon benyújtott interpellációjának tárgyalása
Rátérünk nyomban az első napirend tárgyalására. Szeretettel köszöntöm Korózs Lajos államtitkár urat és Kiss Györgyi főosztályvezető asszonyt. Miután olyan napirend van előttünk, amelynek a tárgyalásában még nincs előttünk gyakorlat, nevezetesen, hogy a parlamentben interpellációs kérdésre adott válasz el nem fogadása miatt foglalkozik ezzel a kérdéssel a bizottságunk, ilyen még nem volt. Államtitkár úr fogja előterjeszteni ezeket a pontokat. Meghívtuk természetesen azt a képviselőtársunkat, aki nem tagja a bizottságunknak, de egyéb elfoglaltságai miatt Pettkó képviselő úr nem tudott ma jelen lenni. Az indítványom az ezzel kapcsolatban, hogy amikor úgy határoznak, hogy elfogadják ezt az interpellációra adott választ, akkor az elfogadott részéről talán egy ember volna jó, ha összefoglalná a véleményt. Illetve természetesen ott, ahol úgy érzi a csoport, hogy nem tudja elfogadni ezt a véleményt, pusztán időkímélés céljából, érdemes lenne egy embernek összefoglalni ezt a véleményt. Ez csak egy javaslat, efölött nem tudunk szavazni.
Kérem szépen az első interpellációt dr. Zombor Gábor képviselő úr nyújtotta be annak idején, "Hány idős ember maradt ki, illetve került később idősotthonba a késlekedés miatt?" címmel. Megadom a szót Korózs Lajos államtitkár úrnak, hogy ismertesse velünk a tárca álláspontját, miután bediktáltam a jegyzőkönyv számára a helyettesítéseket. (A jegyzőkönyv elején részletezve.)
Korózs Lajos (Szociális és Munkaügyi Minisztérium) tájékoztatója
KORÓZS LAJOS államtitkár (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): Köszönöm szépen a lehetőséget. Tisztelettel köszöntöm a bizottság minden egyes tagját. Jó érzés itt önökkel ismét együtt lenni. Szeretném előrebocsátani, hogy miniszter asszony halaszthatatlan közfeladatai ellátása végett nem tud részt venni a bizottsági ülésen, ezért a tárcát én képviselem.
Zombor Gábor képviselőtársam egy olyan dologra irányította rá a parlament figyelmét, amellyel nekünk is szándékunkban állt egy másfajta metodikában foglalkozni ezzel a kérdéssel. A bizottság tagjai előtt ismeretesek azok a folyamatok, amelyek az elmúlt két évben kristályosodtak ki, hogy tudniillik a bentlakásos intézményekben egyrészről borzasztó sokan álltak sorba, másrészről pedig az látszott a különböző vizsgálatokból, hogy nagyon sokan gyakorlatilag a szociális biztonságuk biztosítása végett jelentkeztek bentlakásos intézményekbe és ebből következően nagyon komoly sorban állás alakult ki az ország különböző területein. Az is látszott a különböző vizsgálatokból, hogy nem feltétlenül intézményi elhelyezésre van szüksége minden egyes bentlakónak, hiszen az alapszolgáltatások hiánya miatt nagyon sokan gondolták úgy, hogy ha a települési önkormányzat képtelen biztosítani például a szociális étkeztetésben a meleg ételt, ha képtelen a házi segítségnyújtásban biztosítani azt a segítséget, amely lehetővé teszi egy rászoruló idős embernek a heti tisztálkodást, a lakásnak a karbantartását, a tüzelő begyűjtését és a megfelelő körülmények biztosítását, akkor a legegyszerűbb megoldásnak azt tartották, hogy lehetőség szerint beutalták egy bentlakásos intézménybe.
Az is látszott, hogy egy bentlakásos intézményben egy férőhely finanszírozásából négy-öt alapellátási szolgáltatást lehet finanszírozni. Tehát nem feltétlenül kell annak a személynek bentlakásos intézményben lenni, akinek csak arra van szüksége, hogy napi egyszeri meleg ételt kapjon. Nem feltétlenül kell bentlakásos intézményben lenni annak, akinek éppen arra van szüksége, hogy egy héten egyszer valaki segítsen a lakás kitakarításában, karbantartásában vagy naponta segítsen a tisztálkodásban.
Az úgynevezett gondozási szükséglet mint mérőszám, már a szakmában évekkel ezelőtt kialakult és a múlt év végén jogszabályi döntés értelmében ettől az évtől kezdve négyórás gondozási szükséglet vagy azt meghaladó gondozási szükséglet kerül megállapításra, ahol jogosulttá válhattak bentlakásos intézményben való elhelyezésre.
Szeretném elmondani képviselő úr interpellációjára, hogy a települési önkormányzatok elsősorban azon rászorulókat kell, hogy ellássák, akik magas gondozási és ápolási szükséglettel rendelkeznek, alacsony jövedelemmel rendelkeznek és alacsony a vagyonuk. Illetve a legkisebb érdekérvényesítési képességgel rendelkeznek. Ha képviselőtársaim visszaemlékeznek rá, ezeket szó szerint annak idején Dávidné Hídvégi Júlia volt főosztályvezető asszony tételesen mint szempontokat a törvénymódosítás tárgyalásakor annak idején itt a bizottság előtt is elmondta.
A képviselő úr interpellációjában feltett kérdésekre tételesen szeretnék választ adni. Elsősorban megjegyezném azt, hogy az ORSZSZI nem több hónapos késéssel, de ez év februárjában kezdte meg a gondozási szükséglet felülvizsgálatát, soron kívüli felvétellel ez ideig is módja volt az intézményeknek a gondozásra szorulók felvételére. Nagyon sok intézmény ezt meg is tette. Éltek az intézmények a soron kívüli felvétellel.
A másik felvetődő problémára a válaszom: az ORSZSZI-hoz kezdetben hetente mintegy 1700-2000 kérelem érkezett a gondozási szükséglet vizsgálatára, az intézet hetente 5-600 szakvéleményt ad ki, amelyek közel 80 százalék helyszíni vizsgálat alapján történik. Tehát nincs szó arról, hogy az intézetnek ne lenne többé ez irányú feladata. Később ki akarok térni arra is, hogy ezen túlmenően milyen feladatokat lát el az intézmény.
Az intézethez 2008. október 10-ig 17878 vizsgálati igény érkezett, amelyből 16117 esetben szakvélemény készült. A különbözetet az adja, hogy vannak olyan szakvélemények, amelyekre több időt kell fordítani, illetve van, ahol hiánypótlásra is sort kell keríteni. A rendelkezésre álló adatok szerint közel négyezer főt vettek fel ebben az évben. Tehát nem a gondozási szükséglet vizsgálata akadályozta meg a szabad férőhelyek feltöltését. Jó példa erre egyébként éppen az interpelláló képviselőtársam által képviselt választókörzet, Kecskemét, ahonnan 162 vizsgálati kérelem érkezett be, és mind a 162 esetben az ORSZSZI szakvéleményt adott ki.
Ha megengedik képviselőtársaim, néhány adatot ezen túlmenően szeretnék még elmondani. Bács-Kiskun megyében az eddig beadott kérelmek száma 452, az eddig elintézett összes ügyszám 443, feldolgozás alatt mindösszesen kilenc darab van és határon túli ügy Bács-Kiskun megyében egy sincs.
Ezen túlmenően a jegyzői bizottságokra vonatkozóan kért tájékoztatást képviselőtársunk. A jegyzői bizottságok felállításáról szeretném kijelenteni, hogy az önkormányzatok feladata. Az ORSZSZI minden jegyzői bizottságba szakértőt delegált, a jegyzői bizottságokban készen áll munkát vállalni, a bizottságok munkájának eredményessége nem az intézettől függ, egyébként a jegyzői bizottságok működnek, többségükben jól működnek. 283 jegyzői bizottság megalakult, kétharmad részük folyamatosan működik és több, mint 12 ezer esetben határozatot is hoztak.
Ahogy említettem 272 bizottság alakult meg ez év májusáig, akkor tekintettük át az első negyedéves munkát. Augusztus 31-ig 283 jegyzői bizottság alakult meg, meg kell mondanom azt is, hogy májusig valóban 11 jegyzői bizottság nem működött, de augusztus 31-ig nem volt olyan jegyzői bizottság, amelyik ne működött volna. Ez év májusáig 4352 szakvéleményt adott ki a jegyzői bizottság, augusztus végéig már közel 12 ezer jegyzői szakvélemény született meg.
Ahogy említettem az első pontban, a beadott kérelmek száma 17878 darab, feldolgozott iratok száma 16878 darab, feldolgozott iratok száma 16117 darab, elfogadott szakvélemények 13400 darab, elutasított mindösszesen 1551 darab és a különbözet még feldolgozás alatt áll, ez 1761 darab.
Az ORSZSZI szociális szakértői tevékenysége nem merül ki a gondozási szükséglet vizsgálatában, itt térek vissza az első pontban megfogalmazottakra. A komplex rehabilitációs feladatok meghatározásában is feladatot vállal, több, mint harminc vizsgálati jogcím többsége érinti a szociális ellátásokat, amely alapján az ORSZSZI-nak végeznie kell a munkáját. Többnyire olyan ügyekkel foglalkozik, amely a szociális területhez kapcsolódik, mint például a súlyos fogyatékosság megállapítása, a fogyatékosság miatti tanulási képesség változás megváltozása, a közlekedési támogatásra való jogosultság megállapítása és még sorolhatnám.
Azt nem vitatom, hogy mint minden új rendszernek, a gondozási szükséglet megállapításának is vannak hiányosságai, de én azt gondolom, hogy a rendszer folyamatos korrekciójával ezek a felvetődő problémák orvosolhatók. Kérem a tisztelt bizottságot, hogy a kiegészített válaszomat támogassa és fogadja el. Köszönöm szépen elnök asszony.
ELNÖK: Köszönöm államtitkár úr. Meg szeretném kérdezni Kiss Györgyi főosztályvezető asszonyt, hogy óhajtja-e kiegészíteni az iménti információkat. (Nem.) Köszönöm.
Kedves Képviselőtársaim! Először Zombor Gábor képviselő úrnak adok szót, hogy ezt a viszonylag kimerítő és részletes információt, ami bizony bőven meghaladja egy interpellációra adható válasz időkereteit, el tudja-e fogadni.
DR. ZOMBOR GÁBOR (Fidesz): Köszönöm szépen. Nekem a problémám továbbra is az, hogy államtitkár úr, higgye el, hogy ismerem a várost, amelyet irányítok és a számok, amelyeket én elmondtam, azok valósak. Továbbra is vannak üres helyeink, továbbra is fenntartom, hogy a százalékok, amelyeket elmondtam az interpellációban, azok úgy vannak. Hogy önök milyen statisztika alapján dolgoznak, van róla némi fogalmam, hiszen dolgoztam az államapparátusban is és dolgoztam a közigazgatásban is, hogy mi számít feldolgozottnak és elintézettnek, és hogyan tudja kezelni a statisztika ezeket az ügyeket.
Megnyugszom, hogy ha ezek a számok valósak. Nem győződtem meg arról, hogy ezek korrelálnak a kecskeméti számokkal. Továbbra is problémának látom azt, hogy magát az egész rendszert nem tartom igazságosnak, hiszen ezek az idős emberek, akik az önkormányzatokhoz és az állam gondoskodásához fordulnak, nem ok nélkül teszik. Nem akarok belemenni abba, hogy ezután meg még inkább rá fognak szorulni, de ha ilyen nyögvenyelősen megy egy rendszeren, hogy a saját kapacitásainkat sem tudjuk arra használni, amelyre létrehoztuk és üres helyeket kell fenntartanunk, akkor valami probléma van az ügyintézésben.
A másik, amit szeretném megemlíteni, hogy úgy tudom, hogy pontosan emiatt, hogy a kieső normatívákat tudják pótolni a bentlakásos intézmények, éppen most írtak ki egy több, mint félmilliárdos pályázatot. Ha ennyire jó a helyzet, akkor miért volt erre szükség? A választ azért nem tudom elfogadni, mert a mi számaink validak és Kecskeméten miért nem ezt tapasztaljuk. Köszönöm szépen. A választ nem tudom elfogadni.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Kíván-e valaki hozzászólni?
DR. IVÁN LÁSZLÓ (Fidesz): Azt hiszem, hogy amióta szociális ügy van Magyarországon és a szociális ügy közköteles felelősséggel kellene, hogy működjék, azóta gond, hogy a szükségletek és a kielégítettség között nyílt az olló, sosem volt elég. Ezt tudomásul kell venni, évtizedeken keresztül jártam az országot többféle funkcióban és láttam azt, hogy mindig sokkal több volt az igénylő, mint akiket ki lehetett elégíteni. Azonban a jelenlegi problémával kapcsolatosan azt nagyon komolyan figyelembe kellene vennünk, hogy az idősügy és az idősek helyzete nem egy úgynevezett bebetonozott, azonos változatlan valami. Hanem az egy pillanatról pillanatra változó dolog.
Az én kérdésem az lenne országos szintre vonatkoztatva is, hogy történik-e szükségletkövetés. Jó, egyszer megállapítunk egy keresztmetszeti vizsgálattal egy bizonyos tételt, számokat hozunk, a számok mögé elrejtjük a valóságot, sajnos, de nincs szükségletkövetés. Mint ahogy nincs egy olyan szóráselemzés sem, hogy a négy óra, amit kitűztünk alapkövetelménynek, hogy legalább négy órát, illetve annál többet kell biztosítani az illető egyénnek az otthoni ellátásában, támogatásában, hogy az a négy óra hogy alakul. Ha négy óra tíz perc, 3,9 óra vagy öt óra, ez mély homályban van, hogy ezek a tételek mit jelentenek országos szinten vagy akár megyei szinten, mert úgy látjuk, hogy a valóságos helyi ismeretek nem tudják felülírni az ORSZSZI-nak a statisztikai adatait.
A Magyar Szociálpolitikai Társaság, amelynek most már 1992 óta elnöke vagyok, négy szakcsoporttal működünk, látja azt, hogy milyen gondok vannak az idősellátásban. Az az érzésem, meg a véleményem is, hogy itt valamiképpen ellentmondások vannak és az ellentmondásokat feloldandó, nem kaptuk meg a megfelelő információkat, mert ez, amit most kaptunk, csak fokozza az elégedetlenséget.
Az az érzésem, hogy így ebben a változatban az interpellációra adott válasz, kiterjesztve országos szintre, nem felel meg a valóságnak. Ezt nem is lehet így elfogadni. Annál is inkább, mert az idősödés folyamatában romlik az egészségünk és a szociális biztonságot és a ráfordított összegek is beszűkülnek. Nagyon súlyos, megélhetési válság felé tartunk, abban már benne is vannak rétegek, tehát az idősellátásnak a bentlakásos intézményhez kapcsolt tennivalói egészen más megközelítést igényelnek. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm. Van-e még valaki? Béki Gabriella!
BÉKI GABRIELLA (SZDSZ): Köszönöm szépen. Nagyon sok számot hallottunk, engem igazán egy olyan információadat érdekel, amit viszont nem hallottunk. Iván képviselő úr utalt arra, hogy a szükségletek és a lehetőségek kapacitása mindig is eltér egymástól. Ebben az interpellációban nem az volt igazán probléma, hogy nem elégséges a kapacitás a szükséglethez képest, hanem az, hogy nincs feltöltve a kapacitás, háttérkörülmények miatt, tudniillik a rászorultság mérésének a nehézségei miatt. Hogy úgy vannak a rendszerben szabad kapacitások, hogy valójában ott állnak hosszú, tömött sorban a rászorultak. Amikor döntött a parlament a négyórás szükségletmérésről, sokunkban élt az aggodalom, hogy jó technikát találunk-e a rászorultság méréséhez, hiszen itt objektivizálni akarunk valamit, ami nagyon nehezen objektivizálható, illetve kifejezhető óra-perc dimenziókban.
Amikor döntöttünk róla, akkor is tudtuk előre, hogy nyilvánvaló, hogy az átmenet fog nehézségekkel járni. Hogy előáll ez a helyzet, amire az interpelláció irányult, az szinte borítékolható volt. Engem ahhoz, hogy a választ elfogadjam, igazából az érdekel, hogy ez után a néhány hónap után, az átállás hónapjai után most, ha mérleget csinálunk, hogy néz ki a kapacitás és a bekerülési igény mérlege. Tehát igazából akkor fogadnám el a választ, még egyszer hangsúlyozom, nagyon sok adatot és információt itt felsorakoztatott államtitkár úr, hogy ha a folytatásra a jövőre nézve tudna nekem valami megnyugtatót mondani azzal kapcsolatban, hogy üresen nem fognak állni a helyek csak azért, mert itt megnehezítettük, akadályokat gördítettünk a bekerülés elé. Érthető, azt hiszem, a kérdésem. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm képviselő asszony. Mielőtt visszaadom a szót az előterjesztőnek, megkérdezem, hogy kíván-e még valaki szólni e tárgyban. (Nincs jelentkező.) Lezárom ezt a kört, visszaadom a szót az államtitkár úrnak.
Korózs Lajos (Szociális és Munkaügyi Minisztérium) válaszai
KORÓZS LAJOS államtitkár (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): Köszönöm szépen. Nem fognak üres ágyak maradni, erre én vagyok a garancia. (Moraj.) Hangsúlyozom, nem fognak maradni üres ágyak. A jövő hónapban, novemberben-decemberben tételesen végig fogjuk vizsgálni az összes férőhelyet, a teljes szabályozást, és hogy ha ebben módosításokra van szükség, úgy is fogtok vele találkozni, mert ide fogok jönni a Szociális bizottság elé. Egyrészről a módosításokkal szükség van egy új rendszer bevezetésénél erre a 10-12 hónapra, hogy lássuk, hogy hogyan működik, hol vannak esetleg problémák, hol lehet egyszerűbbé tenni, rugalmasabbá tenni akár a bírálatot, akár a férőhely-feltöltést, akár a finanszírozást.
Tudom jól, hogy a legdrágább finanszírozási forma az üresen maradt ágy. Hiszen a rezsit ki kell fizetni mindenkinek. A jobb lelkű intézményvezetők ezért nem bocsátottak el embereket, mert éppen kevesebb klienssel kellett dolgozniuk, munkabért és közterheket fizetni kellett. Ezt hangsúlyozom, a jövőben nem lesz így. Ha így is van. Nem kételkedem képviselőtársam állításában, egyet tudok, hogy a beérkezett kérelmek, az elbírált kérelmek és a folyamatban lévő ügyek azok a számok, amelyeket elmondtam.
Hogy ha Kecskeméten ennek ellenére még mindig vannak üres ágyak, annak nem lehet az az oka, hogy Kecskemétről ezt nem tudják feltölteni. Ha így van, a jövő héten újra idejövök a bizottság elé.
Engedje meg elnök asszony, hogy főosztályvezető asszony kiegészítsen.
Kiss Györgyi (Országos Rehabilitációs és Szociális Szakértői Intézet) kiegészítése
KISS GYÖRGYI (Országos Rehabilitációs és Szociális Szakértői Intézet): Köszönöm szépen. A számok az ORSZSZI számadatait tekintve valósak és az iktatási rendszerünkön alapulnak. A kecskeméti intézmények egyéb adatait, az üres férőhelyek számát, a várakozók számát, a betöltött férőhelyek számát az FSZH adatbázisából tudjuk. Az FSZH vezeti azt a regisztert, ahová félévenként a fenntartóknak adatot kell szolgáltatniuk. Tehát a kecskeméti intézmények vonatkozásában a fenntartói adatszolgáltatás alapján az FSZH adatbázisából megtudtuk azt, hogy nagyon jelentős a várakozók száma, a két kecskeméti intézményre 421 összesen. A betöltetlen férőhelyek száma e szerint az adatszolgáltatás szerint is húsz, azért áll az ORSZSZI értetlenül ez előtt a szám előtt, mert 162 kérelem érkezett be Kecskemétről. Ez az iktatási rendszerünkben nyomon követhető és mi 162 ügyet dolgoztunk fel, ebből szakvéleménnyel zárult 151. A képviselő úr említette, hogy a feldolgozott és az elintézett esetenként jelenthet mást. A feldolgozott iratok száma 162, amely azt jelenti, hogy ebből volt olyan, amit át kellett helyezni illetékességből más kirendeltségre. Volt olyan, akit nem értünk el, nem tudtuk elvégezni a helyszíni vizsgálatot. Kiadott szakvéleménnyel zárult 151 eset, a 151-ből 124-et ítélt úgy a bizottság, hogy idősotthoni ellátásra jogosult. 27 esetben házi segítségnyújtásra jogosult. Tehát a kiadó, elfogadó 151 szakvéleményből a betöltetlen üres húsz férőhelyszámot nem értjük. Nemcsak Kecskemét esetében egyébként, több esetben is tapasztalja az ORSZSZI azt, hogy ilyen problémák adódnak. Jelzik az intézmények, hogy üres férőhelyeik vannak, miközben többszöröse a kiadott szakvéleményeink száma és igazából nem értjük akkor, hogy miért nem töltik fel. Azt gondolom, az ORSZSZI részéről is, hogy mindenféleképpen indokolt azt megnézni, hogy hol vannak azok a szakvéleménnyel rendelkező idősek, akik nem foglalják el a számukra kínálkozó férőhelyeket. A mi adataink bármikor nyomon követhetőek. Abszolút hiteles, friss adatok.
A szakértői hálózatunk egyébként olyan felelős, többdiplomás felelős szakértőkből álló iratkezelésileg nagyon fegyelmezett intézet munkatársaként ülök itt, hogy a mi adatainkhoz véleményem szerint kétség nem férhet és bármikor nyomon követhető. Éppen azért, mert szeretnénk a félreértéseket tisztázni és elkerülni a jövőben, hogy kétség férjen a mi adataink hitelességéhez, azt gondoltuk, hogy régiónként feldolgozzuk és kitesszük az internetre a honlapunkra a feldolgozott és kiadott szakvélemények számát intézményenként. És ezt egybe lehet vetni az FSZH adataival, ahol pedig nyilvántartják az üres férőhelyeket és mindenki tud tájékozódni, hogy hogyan vannak ezek arányban. Egyébként ismereteink szerint az egy évben összes férőhelyet elfoglalók száma körülbelül nyolc-tízezer. Én úgy gondolom, hogy a 16 ezer körüli szakvéleményünkkel nem állunk olyan rosszul. Nem hiszem azt, hogy előfordulna, hogy az ORSZSZI vizsgálatai miatt nem tudják ma már a férőhelyeket betölteni.
Az biztos, hogy februártól tudtunk elindulni, ez január hónapban kieső gondozási napokat jelenthetett, de még februárban is, hiszen februárban indultunk és azért idő kell ahhoz, hogy elvégezzük a helyszíni vizsgálatot, a bizottság összeüljön és kiadjuk a szakvéleményt.
Ami még tovább nehezíti - és erről soha nem beszélünk -, az a vagyonvizsgálat kérdése, hiszen a gondozási szükségletről a szakvélemény, amikor elkészült, utána lehet vagyonvizsgálatot kérni a jegyzőtől, ami további egy hónappal meghosszabbíthatja a várakozást. Célszerű azt átgondolni, hogy nem lehetne-e a kettőt esetleg egy időben.
Tehát úgy gondolom, hogy februártól ez a munka nagyon intenzíven, jó ütemben, folyamatosan és jó színvonalon történik és az adataink a mai naptól megtekinthetőek. Folyamatosan, régiónként tesszük fel az adatainkat és megtekinthetőek lesznek a honlapunkon. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Úgy tűnik, hogy nagyon nem volt hiába, hogy ezt a kérdést így feldolgoztuk, mert meg kell nézni, hogy az ellentmondások a végrehajtás melyik fázisában alakultak ki.
DR. ZOMBOR GÁBOR (Fidesz): Mivel szakmai kérdésről beszélünk és én azokkal az adatokkal, amelyekkel az interpellációmat készítettem, eljutottam az minisztériumba. Amit szintén köztisztviselők készítettek, én javaslom, hogy ezt vessék össze, hogy hol van a közel százas eltérés a szakvélemények között.
ELNÖK: Köszönöm. Indítványozom a tisztelt bizottságnak, lezárván a vita szakaszát, hogy az államtitkár úr és főosztályvezető asszony által nagyon bőven kiegészítettekkel együtt fogadja el az interpellációra adott választ és erről tájékoztassa a parlamentet jelentésében.
Aki elfogadja a választ, szavazzon! (Szavazás.) Tizenöt igen. Aki nem? (Szavazás.) Tizenegy nem. A bizottságunk elfogadta a választ. Tartózkodás nem volt.
Tájékoztatom a képviselőtársakat, hogy egyrészt írásban kell tájékoztassa a bizottság a parlamentet, másrészt mód és lehetőség van arra, hogy mind az interpelláció elfogadása mellett, mint ellen egy-egy véleményt fogalmazzanak meg és erről tájékoztassák a plenáris ülést. Mi előzetesen megbeszéltük, hogy Lombos képviselő úr mondja el a többségi álláspontot. Kérdezem az alelnök urat, hogy most jelölik meg az előadójukat vagy később. (Soltész Miklós: Később.) Köszönöm szépen.
Hirt Ferenc (Fidesz) képviselő által "Miért akadt el már megint az akadálymentesítés?" címmel I/6424. számon benyújtott interpellációjának tárgyalása
Az b) pont következik, Hirt Ferenc "Miért akadt el már megint az akadálymentesítés?" címmel I/6424. számon benyújtott interpellációjának tárgyalása. Megadom a szót ismét Korózs Lajos államtitkár úrnak.
Korózs Lajos (Szociális és Munkaügyi Minisztérium) tájékoztatója
KORÓZS LAJOS államtitkár (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): Köszönöm szépen a lehetőséget. Az egyenlő esélyű hozzáférés megteremtését célzó regionális kiírásra érkezett pályázatok jelentős részét és nemcsak 300-at, ahogy az interpellációban elhangzott, nem azért utasították el, mert azok nem voltak megfelelő színvonalúak, hanem mert az adott régióban olyan sikeres volt a konstrukció, hogy a pályázók a teljes rendelkezésre álló keretet felhasználták. Emellett valóban voltak olyan pályázatok, amelyeket szakmai okokból kellett elutasítanunk vagy elutasítaniuk a pályázatot kiíróknak.
Nagyon sok építészeti hiba található ezekben. Azzal egyetérthetünk képviselőtársaimmal, hogy senki nem finanszírozna olyan pályázatot, ahol mondjuk a kerekesszékesek számára kialakított patika előtt úgy kezdődik a rámpa, hogy van előtte egy 30 cm-es lépcsőfok. Gondolom, senki nem finanszírozna olyan pályázatot, ahol 15-20 fokos dőlésszöggel úgy gondolják, hogy csinálnak egy rámpát, csak azon ember nincs, aki felmenjen, nemcsak kerekesszékkel, még egy kismama sem tudja feltolni a babakocsit.
Meg kell hogy mondjam, a műszakiakon kívül van egyéb problémánk is. Ezen túlmenően van lehetőségünk arra, hogy a szakemberképzésre forrásokat állítsunk be, hiszen évekkel ezelőtt elkezdődött egy munka, többek között a Mérnöki Kamarával, ahol a szakmérnökök képzésében részt vettek civil szervezetek, illetve a Műegyetem és ehhez én nagy reményeket fűzök, hogy a jövőben ezek a műszaki tartalomból adódó problémák megoldódjanak.
Szeretném elmondani a tisztelt bizottságnak, hogy tévedés az, hogy 2007/8-as időszakban át nem utalt csaknem 2,5 milliárd forint megmaradna, ezeket ugyanis a 2009-10-es időszakban megjelenő akadálymentesítési konstrukciókban minden egyes régió újra meghirdeti. Egyedül a Nyugat-Dunántúli Regionális Fejlesztési Tanács jelezte, hogy akadálymentesítési forrásainak egy részét át kívánja csoportosítani más területre, ez valóban így van, a szociális tárca ugyanakkor jelezte, hogy ezzel az elképzeléssel egyáltalán nem ért egyet, a legmesszebbmenőkig tiltakozunk. Itt szeretném megjegyezni a tisztelt bizottságnak, hogy november 14-re ki van tűzve a Fogyatékosügyi Tanács ülése és én ott kezdeményezni fogom, hogy az Országos Fogyatékosügyi Tanács foglaljon állást abban, hogy elutasítja a régiónak ezt a kezdeményezését. Én bízom abban, hogy a régiós tanácsot vezető elnököt, illetve a tanács tagjait meg lehet győzni arról, hogy ne csoportosítsák át ezeket a tételeket.
Van egy másik dolog, amiben tökéletesen egyetértünk képviselőtársammal. Én sem tudom elfogadni az "Ej, ráértünk arra még" gyakorlatot, ezért is érint rosszul, hogy a kötelezettek nagy részét még 2008-ban is halogatják vagy félmegoldásokkal próbálják letudni az akadálymentesítést. Jelentős részük meg sem kísérel pályázati forráshoz jutni, holott bőven lenne lehetőség. Azt azonban talán mindenki belátja, hogy a minisztérium senki helyett nem tud pályázatokat írni és pályázatokat benyújtani. Engedjék meg képviselőtársaim, hogy néhány háttér-információval is szolgáljak. A korábban elhangzott válaszhoz még azt hozzá kell fűznöm, hogy a nyugat-dunántúli operatív bizottság esetében a regionális fejlesztési tanács, ahogy mondtam, a források átcsoportosítását tervezi, a kormány elé benyújtott akciótervben viszont 2009 első negyedévére 360 millió forintos keretet szerepeltet ez az érintett tanács. Lényeges tehát, hogy itt is lesz a pályáztatás, így valamennyi régióban folytatódik a program.
Tény, hogy ez a keret alacsonyabb az eredetileg tervezettnél, a források eredeti szintre történő növelése érdekében a tárcánk levélben kereste meg a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség elnökét. Mindemellett lényeges, hogy az akciótervek társadalmi vitája, amely a múlt héten kezdődött el - így módja van még az Országos Fogyatékosügyi Tanácsnak is állást foglalni - novemberben folytatódni fog.
Engedjék meg, hogy néhány régiót kiemeljek, mert borzasztóan tanulságos, hogy mely régió fordít erre figyelmet és melyek azok, ahol - nem mondom, hogy elhanyagolható mértékű, mert ez a régió fejlettségéből is adódik -, nem megfelelő a figyelem erre a dologra. Meg kell említenem az észak-alföldi régiót. 2009-10-ben 1330 millió forintot terveznek akadálymentesítésre. Ők egyébként nagyon jól szerepeltek ebben az akciótervben is, amelynek most lesz vége, hiszen 1,8 milliárd forintot meghaladó összeggel nagyon ígéretes pályázatokat tudtak támogatni. Összességében 90 százalékos intenzitással támogattak 176 projektet az észak-alföldi régióban. Észak-Magyarország, amelyik messze kimagaslik az összes többi régió közül, ebben az akciótervben kétmilliárd forintot fordítottak, 90, illetve 95 százalékos támogatási intenzitással. Ez a legmagasabb. A következő akciótervben, tehát 2009 és 2010-re is 1900 millió forintot kívánnak fordítani erre a programra és több, mint 300 projektet támogatnak ebből a programból, hiszen 2007. szeptember 14-ével le is jártak ezek a pályázatok. És hangsúlyozom, 304 darab pályázat érkezett be, reményeim szerint, mindegyik sikeres lesz. Közép-Magyarország, aki eddig is nagyon sokat fordított rá, hiszen majdnem kétmilliárdot ebben az akciótervben és a következőben is 1,7 milliárd forintot kívánnak fordítani. A támogatásintenzitásuk 90 százalékos, tehát gyakorlatilag 10 százalék önrészt kérnek és már most november közepéig várják a pályázatokat, de már beérkezett 61 pályázat.
Meg kell említeni a nyugat-dunántúliakat, akik ugyan kevesebb forrást szántak erre, nyilván azért, mert nagy valószínűséggel egy fejlett régióról van szó, de még ők is ebben a akciótervben 730 millió forintot fordítottak és 360-at terveznek. Náluk összesen 35 pályázat érkezett be. Hangsúlyozni szeretném azt, képviselőtársaim, hogy véleményem szerint ez a fajta aktivitás, amelyet a régiók tanúsítanak akadálymentesítésben, nagyon dicséretes, ugyanakkor vissza kell utalnom arra a problémára, amellyel a bevezetőmben is foglalkoztam, hogy az akadálymentesítés sokszor azért hiányos, vagy akadozik, vagy készül el nem megfelelő módon, mert hiányzik az ahhoz szükséges mennyiségű és minőségű szakember. Ennek a problémának a feloldása érdekben a TÁMOP 5.4.5. konstrukció keretében a jövőben 840 millió forintot kívánunk fordítani az egyenlő esélyű hozzáférés szakmai hátterének kialakítására, amelynek eredményeképpen legalább 25 akkreditált, többségében felsőfokú képzés fogja biztosítani, hogy mindig megfelelő számú és színvonalú tudással rendelkező szakember álljon rendelkezésre, hogy ez ne lehessen akadálya annak, hogy színvonalas pályázatok készüljenek és színvonalas projektek valósuljanak meg. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm nagyon sok új adatot tartalmazó beszámolóját. Először Hirt képviselő úrnak adnám meg a szót.
HIRT FERENC (Fidesz): Köszönöm elnök asszony. Államtitkár úr, köszönöm a válaszát, hallottam benne pozitív dolgokat is, abban bíztam, hogy megpróbáljuk akadálymentesíteni tényleg ezeket az akadálymentesítésre szóló pályázatokat.
Én sem azért tettem meg az interpellációmat, mert azok irányába szerettem volna támogatást kérni, akik 30 centis lépcsőket hagynak a rámpák előtt. Ennyire nem szeretnék komolytalan lenni. Azoknak nem is kell megadni.
Én azokon szeretnék segíteni, akik viszonylag kisebb települések és jó szándékkal szeretnének akár egy óvodát vagy polgármesteri hivatalt akadálymentesíteni. És sajnos, hogy olyan pályázatok, formanyomtatványok vannak, amelyek olyan változatosan próbálják megnehezíteni a pályázók életét, hogy szinte remegve kell őket kitölteni, kibontani a borítékot, hogy mi jön vissza. Egy egyszerű matematikai véletlen elszámolás végett megbuknak pályázatok, megbuknak azért, mert esetleg valahol nem írták alá, mert tényleg figyelmetlenek voltak, és én ebben szerettem volna - és erre rövid egy háromperces interpelláció - előrejutni, hogy olyan pályázatokat próbáljunk legalább az akadálymentesítés terén kialakítani, ami jobban befogadóbb, segítőbb, nemcsak egyszeri hiánypótlásra van lehetőség. Ha csak egyszerire van lehetőség, akkor legalább konzultációnak hívjuk, kérjük be először a dokumentumokat. Tényleg menjenek el a polgármesteri hivatalokba, üljenek le, ne e-mailbe, telefonon kérjenek wordben, meg excelben szerkesztett válaszokat, hanem beszélgessenek azokkal az emberekkel, akik ezeket a pályázatokat intézik. Jó szándékkal intézik, hogy miken buknak meg pályázatok. Nevetséges és felháborító. És nagyon sokszor nem komoly összegekről van szó, de nincsen a polgármesteri hivataloknak egy-két-három millió forintja az akadálymentesítésre. És mondom, banális dolgok miatt nem is értem azokat a kollégákat, akik a pályázatokat befogadó helyeken ülnek. Érdemes megnézni ezeket az egyoldalas válaszokat. "Tisztelt Pályázó! Elutasítottuk a pályázatot..." És miért? Ezeket kéne megnézni.
A szakmérnökrésze nagyon fontos lenne, ebben sok segítség kellene a pályázók részére, mert valahol nagyon gyorsan lépni kellene kiadványokkal vagy oktatással, mert tényleg sok helyen nem tudják, hogyan kell akadálymentesen építeni. Én ennyit szeretnék hozzáfűzni, és ezért nem fogadom el a választ, mert nem a 30 centis járdáról van szó. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm. Béki Gabriella jelentkezett.
BÉKI GABRIELLA (SZDSZ): Köszönöm szépen. Nekem lenne egy kérésem és egy kiegészítő kérdésem. Ha már az interpelláció alkalmat adott arra, hogy az akadálymentesítésről beszéljünk. A '98. évi XXVI. törvény tartalmazott határidőket, ezeket egy ízben már módosítottuk. Egészen precíz, részletező ütemtervvel. Ami engem érdekel az interpelláció adta lehetőség kapcsán, annak a megbecsülése államtitkár úr részéről, hogy hogy látja, ahogy haladnak ezek a munkák - merthogy halad, ez tagadhatatlan -, mit gondol, hogy az újabb határidők időarányos teljesítésében hol tartunk. Szembe kell majd néznünk egy olyan helyzettel, hogy elérkezik a határidő és nem fejeztük be a munkát vagy azt mondja az államtitkár úr, hogy ezek mentén a pályázatok mentén jó ütemben úgy halad az akadálymentesítés folyamata, hogy az a módosított határidő tartható lesz? Engem ebben a folyamatban ez kitüntetetten érdekel.
A kérésem pedig az lenne, hogy ezeket az információkat, amiket most módunk volt meghallgatni egy gyors felsorolás formájában, kapjuk kézhez. A képviselőknek küldjék át. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm. Van-e még jelentkező? (Nincs jelentkező.) Egy mondattal én is hozzájárulnék ehhez a témához. Itt nem arról van szó, hogy "Ej, ráérünk arra még!", hanem konkrétan arról van szó, hogy vannak önkormányzatok, amelyek nem képesek elkészíteni egy pályázatot és ha jól hallottam, államtitkár úr mondta, hogy megpróbálnak ezen a problémán is segíteni, hogy bizony jó pályázatok készüljenek el. Mert azt nehezen tudom elképzelni, hogy a kormány képviselőjéhez vagy a köztisztviselőhöz minden egyes helyre le tud menni ezeket a pályázati lapokat áttekinteni, de hogy jobbá tegyük valamilyen központi segítséggel ezeket a pályázatokat, erre megvan minden remény. Államtitkár úrnak adok szót.
Korózs Lajos (Szociális és Munkaügyi Minisztérium) reagálása
KORÓZS LAJOS államtitkár (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): Köszönöm szépen a figyelemfelkeltést, rá fogok figyelni erre, amit említett képviselőtársam.
Béki képviselőtársam kérdésére: azt gondolom, hogy időarányosan most jól állunk. Nem dicsekvésként mondom, hanem realitásként. Közel háromezer olyan érintett ügy van, amelyben a közszolgáltatásokhoz való egyenlő esélyű hozzáférés kapcsán programot, projektet kell megvalósítani és ebből több, mint 800 valósult meg. Tehát a határidőket a Fogyatékosügyi Tanács izzadta ki magából és ő fogalmazta meg. Látván azt, hogy minek van realitása. Ők sem akartak irreális határidőket ebben a kérdésben. Én most úgy látom, hogy időarányosan jól állunk, nem kiabálom el természetesen. Arra kérem a bizottságot, hogy ha nem esik nehezükre, a jövő év első félévében kérjék a minisztériumot, hogy egy időarányos áttekintést adjon. Most darabszámmal nem készültem, de az arányok ezek, amiket elmondtam. Addigra én is rákészülök és tudok egy összegzést adni majd arról, hogy mely régiók milyen pályázatokat írtak ki, hány pályázó érkezett, mert hogy még van olyan régió több, három pontosan, akinek még nem járt le a pályázati benyújtási határidő. Egy összesítő adattal az év elején fogok tudni szolgálni. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Még Hirt úrnak megadom a szót.
HIRT FERENC (Fidesz): Csak nagyon röviden arra szeretnék reagálni, hogy mindig azt mondják, hogy nem tudnak pályázni az önkormányzatok. Hát azért emberek vagyunk, tévedhetünk. Ha egy számot rosszul írunk be teljesen véletlenül, attól még tudunk pályázni, csak tévedtünk. Ilyen alapon a kormány nem adhatná be a másodszor átdolgozott költségvetést, mert csak egyszeri hiánypótlásra van lehetőség a pályázatoknál. Miért kell meghagyni benne az egyszeri hiánypótlást? Miért nem lehet még egyszer hiánypótoltatni? Cinikusság! Felháborító! Nem tudnak pályázni. Miért nem? Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm. Indítványozom a tisztelt bizottságnak, hogy a kiegészített választ fogadja el és ezt indítványozza a parlamentnek is. Aki a választ elfogadja, kérem, emelje fel a kezét. (Szavazás.) Tizenöt. Aki nem tudja elfogadni a választ? (Szavazás.) Tizenegy. Tartózkodás nem volt.
Kérdezem Béki képviselő asszonyt, hogy elvállalja-e az előadó szerepét. (Béki Gabriella bólogat.) Ha nem lesz itt, én helyettesítem. Köszönöm.
Alelnök urat kérdezem. (Soltész Miklós: Később nevezzük meg a személyt.) Köszönöm szépen.
Pettkó András (MDF) képviselő által "Milyen tervei vannak a kormánynak a kábítószer-probléma eddigieknél hatékonyabb kezelésére?" címmel I/6199. számon benyújtott interpellációjának tárgyalása
A c) pontra kerül sor. Pettkó András képviselő által "Milyen tervei vannak a kormánynak a kábítószer-probléma eddigieknél hatékonyabb kezelésére?" címmel I/6199. számon benyújtott interpellációjának tárgyalása. Üdvözlöm Pettkó képviselő urat. Megadom a szót Korózs Lajosnak.
Korózs Lajos (Szociális és Munkaügyi Minisztérium) tájékoztatója
KORÓZS LAJOS államtitkár (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): Köszönöm szépen. Nem kívánom megismételni, ami a parlamentben elhangzott, hiszen képviselő úr pontosan tudja az én álláspontomat ebben a kérdésben. Én arra szeretném kérni a képviselőtársaimat, illetve az albizottságot is, hogy még több aktivitással ezen a szakmai területen. Én szívesen partner vagyok ebben.
Azt engedjék meg, hogy egy nagyon rövid visszatekintést mondjak. A felnőtt lakosság körében a droghasználati szokásokról egy dolog biztosan megállapítható. Struktúrájában hasonló, azonban elterjedtségében jelentősen különbözik az európai uniós tagállamok tapasztalataitól, ami nálunk elsősorban a cannabis és a cannabis-származékok kipróbálásának ügyét jelenti. Magyarország abszolút értékben is, érintettség ügyében is az Európai Unió tagállamai között hátul kullog. Hál' Istennek. Még akkor is, ha nyáron történtek ezek a sajnálatos események.
Néhány évre visszamenőleg áll rendelkezésünkre számadat a droghasználati célú szerkipróbálásokról. Egy vizsgálat eredményeit szeretném elmondani. Egy középiskolát mértek Budapesten, a szerkipróbálásban érintettek aránya 1992-ben még csak 13 százalékos volt, 1999-ben már 29 százalékos, 2003-ban 35 százalékos, 2005-ben is 35 százalékos és 2007-ben ez lecsökkent 31 százalékra. Tehát gyakorlatilag 2005 óta van egy folyamatos csökkenés a kipróbálók között. Ezt a trendet, hogy ha tudnánk őrizni, elégedettek lehetnénk vele. Európában évente több, mint 9 ezer ember hal meg kábítószer-használattal összefüggő közvetlen halálozás miatt. Magyarországon enyhe csökkenés tapasztalható az utóbbi három évben, ahogy említettem, 2006-ban 25 haláleset volt, 2007-ben 24 volt a közvetlen illegális szer okozta haláleset. Én bízom benne, hogy ebben az évben is hasonló vagy inkább alacsony értéket lehet majd tapasztalni.
A kábítószerügyi koordinációért felelős tárcaként a költségvetésünkben 2000 óta olyan egymilliárd forint körüli összeg szerepel a drogprobléma kezelésével kapcsolatos fejezeti soron. Azt nagyon fontosnak tartom hangsúlyozni, hogy ezeken a némileg változó éves költségvetési összegeken belül magára a prevenciós programokra fordított összegek viszont nem változtak, olyan 600-700 millió forintot költünk évente prevenciós programokra. Ezzel kapcsolatosan a különböző tárcák megfogalmaztak véleményeket, ezt, ha igénylik, meg is osztom önökkel. 2005-ben 996 millió forintot fordítottunk, amely közel egymilliárd, 2006-2007-ben egymilliárdot meghaladót, 2008-ban is egymilliárdot meghaladót, szeretnénk ezt tartani a jövő évi költségvetésben is.
2009-ben elsősorban a civil szervezetek programjait és a civil szervezetek működését biztosító pályázatokat szeretnénk támogatni. Meg kívánjuk őrizni, ahogy mondtam, ezt a keretösszeget, amivel eddig számítottunk, azaz a Pettkó képviselőtársam által említett nagyon fontos tevékenységek pályázati támogatási összegeit nem kívánjuk csökkenteni.
Az Új Magyarország fejlesztési tervben a soron lévő fejezeti pénzekhez sikerült mintegy 490 millió forint pályázati forrást hozzárendelni a hazai forráslehetőségekhez. Ez az összeg 2008-2009-ben, miután akkor használódik fel, van, ami áthúzódik, jelentősen megnöveli a prevenciós programokra fordított összegeket. Ezt mindenképp eredményként kezelném. Ebből leszünk képesek új programokat is fejleszteni. A kábítószer-fogyasztással foglalkozó vizsgálati eredményeket szívesen közreadom minden képviselőnek, a KKB-n a legutolsó ülésen volt egy összefoglaló tájékoztató, ennek statisztikai adatait, kimutatásait tárgyalta a tárcaközi bizottság. Én ezeket - hangsúlyozom - szívesen közreadom.
Képviselőtársaim, én többet nem kívánok ehhez hozzáfűzni, ha van kérdésük, természetesen szívesen állok rendelkezésükre.
ELNÖK: Köszönöm szépen államtitkár úr. Szokásainkhoz híven, először az interpelláló képviselőnek adnám meg a szót.
PETTKÓ ANDRÁS (MDF): Köszönöm a szót. Tisztelt Bizottság! Először azért szeretnék néhány gondolatot elmondani, hogy én miért is adtam be ezt az interpellációt, hiszen még nyáron adtam be, amikor a sajnálatos halálesetek megtörténtek. Mindannyian tudjuk, hogy ezen a területen éves szinten sajnos halnak meg emberek. Különböző számokat lehet hallani, különböző számokat lehet olvasni. Egyetlen egy szám sem korrekt teljes mértékben, hiszen nem minden esetben történik meg például a boncolás, amikor egy közúti baleset történik és még durvább számok is lehetnek. De ezen kár vitatkozni. Inkább azon kellene vitatkoznunk, hogy néhány hónapja Magyarországon másfajta koalíció van, egy párt viszi kisebbségben a kormányzást és ha megnézzük a kábítószer-probléma területét, az elmúlt öt és fél évben a kisebbik párt akarata érvényesült. Én ezt az MDF képviselőjeként így látom. Akár a Btk.-módosítást nézzük, akár más dolgokat. Most az interpelláció során lehetőség lett volna arra, hogy azt mondja az egyedül kormányzó párt, hogy tévedtünk az iránnyal, korrigálásra van szükség. Egyébként pedig az államtitkár úr azt mondta, hogy 2000 óta nagyjából ugyanannyi pénzt fordítunk erre a területre. Az Állami Számvevőszék megállapításai alapján 2000-től 2004-ig dinamikusan fejlődött, tehát mind a két kormány alatt, mind a polgári kormány alatt, mind a Medgyessy-kormány alatt az erre a területre elköltött pénz nőtt. Egymilliárd-kilencszáz valahány millió forintig ment el. Ha megnézzük a 2005-6-7. és a 2008. évi költségvetést, azt látjuk, hogy egymilliárd forint körüli az az összeg, ami be van állítva. Természetesen ehhez még jönnek más források is. Az eseti bizottságban mindegyik frakció azt mondta, hogy ez a pénz kevés ennek a problémának a kezelésére. Mind a három területre egyformán szükséges növelni a pénzügyi támogatásokat, tehát nemcsak a prevenciós, hanem a rendvédelmi szervek és a kezelések területére is, ebben szinte valamennyi párt egyetértett.
Miért nem fogadtam el az interpellációra adott választ? Mert államtitkár úr ugyan őszintén beszélt, de nem mondta, hogy tévedtek és nem kellett volna engedni az SZDSZ nyomásának a Btk. megváltoztatása kapcsán. Nem a pénz a minden. Mindenesetre rengeteg olyan dolog van, amit nem sikerült megoldani az elmúlt hat évben. Én számtalanszor tettem fel azt a kérdést például az egészségügyi tárcának, hogy mi lesz azokkal a terhes anyákkal, akik kábítószert fogyasztanak, aztán megszületik a gyermekük és nincsen nagyon olyan hely, ahová tudnának fordulni annak érdekében, hogy a születendő gyermek ne legyen függő.
Felvetettem azt is számtalanszor, hogy a KKB-ban a rendvédelmi szervek régen szavazati joggal vettek részt az üléseken, miért kellett ezt megváltoztatni. Természetesen az helyes, hogy a civilek bent vannak, de azt nem tartom helyesnek, hogy a KKB harmadik lába nem tud szavazni az üléseken.
Jó, hogy van a parlamentben eseti bizottság, amit Winkfein Csaba vezet. Ebben volt számtalan felvetésünk és én azt gondolom, hogy ebből a kérdésből nem szabad pártpolitikai kérdést csinálni. A szakmai mezsgyén kéne továbbmenni. Egy biztos, hogy a költségvetési forrásokat oda kell tenni annak érdekében, hogy maga a probléma csökkenjen és ennek következtében a halálesetek is csökkenjenek Magyarországon. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Megadom a szót Winkfein Csaba alelnök úrnak.
WINKFEIN CSABA (MSZP): Tisztelt Bizottság! Hát nagyon sok mindennel foglalkoztunk az eseti bizottságban. Próbáltunk szakmai alapokon megközelíteni minden kérdést, hiszen nagyon sokrétű feladatról van szó. Szinte minden tárcát érintő feladatról beszélhetünk. A kormány tanácsadó testületeként érdemi, szakmai álláspontokat tudunk megfogalmazni. Mi ehhez mint képviselők, illetve a bizottságban ott ülő szakértőkkel közösen próbáljuk ezt a munkát segíteni. Egyrészt a mentén, amit az öt parlamenti párt közösen anno elfogadott 2001-ben a hazai drogstratégiában, másrészt pedig megpróbáljuk a napi feladatokat is figyelembe venni. Így volt Pettkó képviselő úr javaslatára egy rendkívüli ülésünk, ahol a nyári eseményeket, a július-augusztusban történt túladagolásos eseteket vizsgálta a bizottság. Ott abban maradtunk, hogy ezt a kérdést tovább kell vizsgálni, hiszen egy jelenlegi helyzetre kaptunk választ. De azt láttuk, hogy itt további feladataink vannak.
Kértük a Kábítószerügyi Koordinációs Bizottságot, hogy ők is vizsgálják át és tegyenek le egy javaslatot a kormánynak, hogy milyen feladatok vannak ezen a területen. Úgy tudom, hogy ez meg is történt. Fontosnak tartjuk, hogy a kormány ezekkel kapcsolatban majd adja meg a tájékoztatóját úgy, hogy minél hamarabb az eseti bizottság ezt a témát újra napirendre tudja tűzni.
De köszönöm azokat a plusz információkat ezzel kapcsolatban, amiket az államtitkár úr itt elmondott. Ezt a témát folytatni kell, azt gondolom.
A másik fontos kérdés a pénzügyi, költségvetési helyzet. Azt kell látni - képviselő úr! -, hogy honnan indultak ezek a számok. 2000-ben közel 700 millió forintról indultak és eljutott 2004-re 1.700.000 millió forintig előirányzatként, de ez csökkent a végén. Azt látjuk, hogy 2003-ban volt a legmagasabb és az igaz, hogy körülbelül évente 1-1,2 milliárd forint körül volt ez a sor megjelenítve.
Tavaly az eseti bizottságban abban maradtunk, hogy próbáljuk ezt az összeget szinten tartani. A módosító javaslataink eredményeképpen ezt el tudtuk érni. De ebben is összefogásra van szükség, hogy az idei költségvetésben is a kitűzött célokat el tudjuk érni. Abban maradtunk képviselő úr, hogy amikor 2000-ben ez a stratégia elfogadásra került és közel száz cél volt meghatározva, azt mondtuk, hogy az új hazai drogstratégiában fontos lenne fő prioritások mentén haladni és azokhoz hozzárendelni a költségvetést. Ez a jövő, ebben kell közösen gondolkodnunk, ebben van feladata az eseti bizottságnak is a következő évben, hogy ezeket jól és pontosan megfogalmazzuk és ahhoz kérjünk szakmai és pénzügyi támogatást. Ezekkel a kiegészítésekkel kérem, hogy ezt a kiegészítést támogassuk. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. László Tamás jelentkezett.
LÁSZLÓ TAMÁS (Fidesz): Köszönöm a szót. Ebben a drogkérdésben van egy virtuális valóság és van egy valóság. Úgy látom, hogy az államtitkár úr a virtuális valóságról beszél. Mondok egy egészen konkrét történetet ezzel kapcsolatban. Amikor rákérdeztünk a kerületi rendőrkapitányra, hogy hogy áll a droghelyzet a XV. kerületben, akkor azt mondta, hogy a XV. kerületben nincsen drogprobléma. Akkor jeleztük, hogy éjszakánként bizonyos pontokon valamiféle elosztás működik, és akkor az volt a válasz, hogy ja, bocsánat, azért nincsen a kerületben drogprobléma, mert a BRFK foglalkozik vele. Ez azonnal utal arra, amiről Pettkó András beszélt, hogy nagy baj az, hogy a rendvédelmi szerveknek semmilyen beleszólása nincs ebbe a bizottságba. Nem akarok Parkinsonra utalni, aki azt mondja, hogy ha valamilyen problémát akarsz eliminálni, hozzál létre különböző bizottságokat. Ebben a témában óriási a látencia és bizony azt mondjuk, hogy 1,7 milliárd forint, 1,2 milliárd forintot fordítanak erre a célra, azt ott helyben kell elkölteni. Helyben, szigorú, kemény jelenléttel. Amikor mi felszólaltunk ismételten a rendőrségen, akkor azt mondták, hogy különleges kiképzett emberekre van szükség. Mi meg azt mondtuk, kérem szépen, a körzeti megbízottat tessék kiképezni arra, hogy ne déli 12 és egy óra között legyen ott a terepen, hanem éjszaka és kapjon megfelelő kiképzést arra, hogy ő bizony fel tudjon lépni ezekben az ügyekben. Erről én azt gondolom, hogy a kormányzat eléggé homokba dugott fejjel viselkedik és nem a szigorú helyi jelenlétnek a szintjén. A pénzek 95 százalékát helyben kell elkölteni.
DR. IVÁN LÁSZLÓ (Fidesz): 1959 novemberében kért fel a Semmelweis Egyetem, akkor még Budapesti Orvosegyetem Pszichiátriai Klinikájának igazgatója, Nyírő Gyula professzor, hogy mint ifjú kezdő, tartsak egy ismertetést a klinikai közösség előtt, meghívottak jelenlétében "A drog útja a világban és a drog útja Magyarországon" címmel. 1959 volt. Ezt csak azért mondom, mert ezek az adatok titokban voltak, hozzáférni gyakorlatilag nem lehetett, miután igazságügyi pszichiáter is vagyok és voltam, ezért közelebb kerültek bizonyos adatokhoz. Az 1970-es évek elején már a titkos ügykezelés ellenére körülbelül 25-27 ezer drogost tartott Magyarország számon. Erről manapság nem így nyilatkoznak. A legfontosabb kérdés, hogy mennyi a változás és mikortól alakult ez a robbanásszerű terjedés a világban is és nálunk különösen.
Pettkó képviselőtársunknak az interpellációját rendkívül fontosnak tartom. Miután az eddigi intézkedések, próbálkozások, törvényalkotás, módosítás, stb. mind azt jelzi, hogy a 2002-től 2008 októberéig ráfordított összegek mintegy tízmilliárdos tétele gyakorlatilag nem hozta meg az elvárható és az akkor tervezett eredményeket.
Még valamit szeretnék mondani: a legriasztóbb adatok nemcsak azok, hogy most 35-ről 31 százalékra - ami nem szignifikáns változás egy ilyen témában - változott az adatok között a drogosok érintettsége, hanem az, hogy a drogügyön belül a korcsoportok, a súlyos drogfogyasztás, tehát a veszélyes drogok fogyasztása és ezen belül a ráfordított támogatási rendszerek hogy alakultak. Meg kell mondjam, hogy az összes valamire való adat, egyetértek azzal, hogy a mélyben történő változásokat valóban nem tudjuk követni, mert különbözőek az adatok, de a változások azt jelzik, hogy a nehéz, súlyos, veszélyeztető drogoknak az aránya fokozódik. A korcsoportokon belül anteponálódik a drogfogyasztás a súlyos és a nem súlyos drogokkal kapcsolatban, mi több, nemcsak drogok, hanem egyéb tudatmódosító készítményekkel kapcsolatosan is. Tehát a fiatalabb nemzedék felé az ifjúság, a gyermekkorúak és a pubertás korúak irányába tevődik át a súlypontja és ez egy rendkívül veszélyes tendencia. Plusz ráadásul olyan adataink is vannak, hogy az a beállítódás, az az állásfoglalás, hogy a kipróbálást és a fogyasztást veszélyesnek tartó fiatalok aránya hogy változott. Erről nem nagyon beszélünk, pedig sajnálatos módon ez egy nagyon súlyos kérdés, mert például a marihuána esetében 1995-ben 80 százalék minősítette és tartotta veszélyesnek, '99-ben már 76 százalékra csökkent, 2003-ban 59 százalék és ezért különösen veszélyes volt azután a Marihuánával kapcsolatos hírverés és pártállásfoglalás - sajnálatos módon ismerjük -, mert 2000-ben már 15 ezer Extasit foglaltak le és 2003-ban 135 ezer, 2004-ben pedig 170 ezer tablettát.
Tehát fokozatosan csökkent az úgynevezett kipróbálás veszélyét realizáló és elfogadó fiataloknak a száma, aránya és emellett bekerültek ezek a készítmények, amelyek rendkívül súlyos következményekkel jártak.
A második megjegyzésem, hogy ez a kábítószer-politika, amit 2002 óta különösen észlelünk és 2006-tól rohamosan hozta meg a maga súlyos következményeit, azt is jelenti, hogy megbukott és a bűnözés vonatkozásában a kábítószerrel összefüggésbe hozható bűnözéseknek az arányváltozása és számadatváltozása jelzi azt, hogy nagyon súlyos a probléma a jogi háttér kezelésével kapcsolatosan is. Mert a bűnmegelőzés nem hatékony, a megelőzési programok nem elégségesek. Támogatásuk csökkenő tendenciáival meg még rontja a jelenlegi helyzetet is. Prevenció és megelőzés tekintetében 40 százalékkal kevesebb pénz van például a 2002-es évi költségvetésben, mint mondjuk 2002-ben vagy 2001-ben. A tendencia 2007-re is romlott és a jelenlegi előrebecslése az, hogy egymilliárd forint változatlanul marad a tavalyihoz képest, ez sajnos ezt a tendenciát még csak megerősíti és fokozza.
A bűnözés, a terjedés, az anteponálódás évjáratban és a súlyos drogoknak a bekerülése jelzi azt, hogy az a változás, amit mondott Korózs államtitkár úr, hogy 2003-tól 35 százalékról 2007-re 31 százalékra csökkent, ez egyrészt nem szignifikáns, másrészt az azon belüli adatok és tendenciák még a felszínre kerülő adatok alapján is súlyos kérdésként vetik fel ezt a problémát.
Pettkó képviselő úrhoz. A címben azt írja, milyen tervei vannak a kormánynak a kábítószer-probléma eddiginél hatékonyabb kezelésére. Én legszívesebben kiegészíteném, hogy nem a hatékonyabb, hanem hatékony kezelés vonatkozásában. Mert a hatékonyabbhoz kellett volna egy hatékony alap és ez a hatékony alap és hatékony háttér sajnálatos módon a tendenciák, a jelen helyzet, a mértékkel, de mégis csak megközelítőleg biztos adatok birtokában nem igazolható. Inkább a hatékony kezelésre kellene végre programot kidolgozni, stratégiát kialakítani, a hátteret összefüggéseiben megfelelőképpen kezelni és nyilvánvaló, hogy az utánfutó szervizelésnek a hibájába esünk állandóan. Amikor bekövetkeztek a halálesetek hirtelen Magyarországon a nyáron, akkor hirtelen mindenki felfigyelt megint, de magának az ügynek a komplex rendszerben, rendszerszemlélettel, rendszeralappal és költségvetéssel összefüggő kezelése nem történt meg és nem is történik jelenleg sem. Tehát így a magam részéről elfogadhatatlannak tartom.
ELNÖK: Köszönöm. Pettkó képviselő úrnak adom vissza a szót.
PETTKÓ ANDRÁS (MDF): Köszönöm szépen. Tisztelt Bizottság! Én azért javaslom a bizottságnak, hogy ne fogadjuk el most ismét ezt a választ, mert amennyiben a bizottság ezt nem fogadja el, akkor egy konkrét intézkedési tervnek az elkészítésére tudjuk késztetni a tárcát. Én azt gondolom, hogy egy fontos területről van szó, azt gondolom, hogy fel kell gyorsítani az új nemzeti drogstratégia elkészítését. Ezen a területen számos olyan dolog van, amit meg kell tenni, akár eseti bizottság szinten is. Amennyiben nem fogadódik el az interpellációra adott válasz, akkor ezen a területen egy ésszerű gyorsítás tud bekövetkezni. Ha magam is a bizottság tagja lennék, ennek a szellemében nem fogadnám el a választ. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm. Török Zsolt képviselő úr.
TÖRÖK ZSOLT (MSZP): Nem tudom, hogy házszabályszerű-e, de volt olyan kérdése Pettkó úrnak, amire nem kaptunk választ, hogy a koordinációs bizottságban ki rendelkezik szavazati joggal és ki nem, van-e annak valami akadálya, hogy szavazati joggal rendelkezzen, aki nem. Nem tudom, hogy ezt a kérdést feltehetem-e.
ELNÖK: Minden további nélkül kérheti. Nem zártam még le a vitát, most fogom, hogy ha államtitkár úr hozzáfűzte a mondandóját.
KORÓZS LAJOS államtitkár (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): Köszönöm szépen a lehetőséget. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Bizottság! A KKB-ban a Rendészeti Minisztérium képviseli az összes rendészeti szervet és természetesen szavazati joggal rendelkezik. Hogyha arra vonatkozik a felvetése képviselő úrnak, hogy a rendőrségnek legyen pluszban képviselete és szavazati joga önálló jogon, én ettől nem zárkózom el. A jövő héttől kezdve így lesz.
A konkrét intézkedési terv. Én azt gondolom, hogy most a nemzeti stratégiát tételesen végig kell vennünk, végig kell néznünk és a nemzeti stratégiából adódóan körülbelül egy hónapot, másfél hónapot kérek a képviselő úrtól és a bizottságtól és egy konkrét intézkedési tervvel ide fogok jönni a bizottság elé.
Azt szeretném azért elmondani, hogy mielőtt még azt gondolnánk, hogy itt minden magyar ember kábítószert fogyaszt és ezt borzasztó fiatal korban kezdi el kipróbálni, tévedés ne essék, ez nem így van. Hál' Istennek a kábítószert elutasítók száma évről évre növekszik. Tehát azt nem vitattam egy percig sem, hogy főleg a fiatal korosztályokat célozzák meg, nem vitattam el azt, hogy egyre fiatalabb korban próbálják ki, de azt mellé kell tenni, hogy egyre többen vannak olyanok, akik elutasítják a kábítószer-használatot és pontosan tisztában vannak ennek veszélyeivel is. Hogy a három területre mikor mennyit fordítsunk a költségvetési forrásokból, én borzasztó fontosnak tartom a prevenciót, mondtam azt, hogy nekem van egy különbejáratú véleményem erre, csak és kizárólag akkreditált szervezetek vehetnek részt benne. Tinglitangli szervezetek nem járhatnak be iskolákba, középiskolákba, nem tudom, milyen tartalommal, kvázi prevenciós foglalkozásokat tartani. A jövőben ez sem lesz így.
Hogy ha képviselőtársaim támogatnak abban, hogy a KKB napirendjeiről, üléseiről értesüljenek, hiszen tegnap ismételten volt egy hozzám intézett kérdés, akkor én minden KKB-ülés napirendjét, a napirendhez készült előterjesztéseket megküldöm. Nemcsak képviselő úrnak, mert ezt neki tegnap felajánlottam. Annál is inkább, mert mint parlamenti képviselőknek, önöknek ehhez betekintési joguk is van.
Azt is el kell mondani, hogy miért van a BRFK-hoz rendelve. Azért, mert a BRFK-n van egy olyan speciális csoport, amelyik ezzel a problémával foglalkozik. Erre elsősorban rendészeti szempontok miatt van szükség.
Képviselő úr célzást tett a Btk. módosítására. Térjünk vissza erre a kérdésre. Én mindenben partner vagyok, amelyik a kínálati oldalt szűkíteni akarja, akár rendészeti eszközökkel is. Ugyanakkor használói oldalon - azt hiszem - abban egyetértünk, hogy ezek az emberek azért áldozatok. És inkább a kezelésre, utógondozásra kell talán egy kicsivel nagyobb hangsúlyt fektetni. Hogy a rendelkezésre álló források hogyan kerülnek elosztásra, ebben én természetesen szintén partner vagyok, hogy konzultáljunk róla, hogy a prevenció, a rendvédelem és a kezelés ügyében hova milyen forrásokat fordítunk. Azt azért meg kell jegyeznem, hogy a rendészeti feladatok ellátására nem ebből a forrásból kell pénzt biztosítanunk. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Kevés témának van önálló eseti bizottsága a parlamentben, kérem Pettkó urat, röviden foglalja össze a véleményét.
PETTKÓ ANDRÁS (MDF): Hogy ha őszinték és korrektek akarunk lenni, akkor az elkövetkező hetekben van rengeteg olyan interpelláció, ami első tárgyalásként vissza fog kerülni a Házhoz. Államtitkár úr azt mondta néhány perccel ezelőtt, hogy másfél hónap kell nekik arra, hogy cselekvési programot összeállítsanak. Ha most nem szavazna az interpelláció sorsáról a bizottság, hanem másfél hónap múlva, akkor elképzelhető, hogy más szavazati arány következne be. Nem tudom, hogy erre van-e lehetőség. (Moraj.) (Korózs Lajos: A Házszabály szerint most szavaznunk kell.)
ELNÖK: Megköszönöm Pettkó képviselőtársunk kiegészítését, nekünk most az a feladatunk, hogy házszabály szerint úgy, ahogy elénk került a kérdés, döntsünk. A magam részéről meghallgatva valamennyi érvet és ellenérvet, azt indítványozom a tisztelt bizottságnak, hogy fogadja el a kiegészített és nagyon kimerítő választ. Nem ezen múlik mindaz a program, amit Pettkó képviselő úr most számon kért, mert annak egy más útja, módja van.
Kérdezem a bizottságot, hogy ki fogadja el az interpellációra adott válasz. (Szavazás.) Tizenöt igen. Aki nem fogadja el? (Szavazás.) Tizenegy. Tartózkodás nem volt. A bizottság elfogadta a választ. A többségi vélemény előadójának Winkfein Csaba alelnök urat kérjük fel és gondolom, hogy később fogunk értesülni a kisebbségi vélemény előadójának személyéről. (Soltész Miklós: Később.) Köszönöm szépen.
A Magyar Köztársaság 2007. évi költségvetésének végrehajtásáról szóló törvényjavaslat (T/6133. szám) (A bizottság feladatkörébe tartozó kapcsolódó módosító javaslatok megvitatása)
A második napirendi pontra térünk át, amely a Magyar Köztársaság 2007. évi költségvetésének végrehajtásáról szóló törvényjavaslat kapcsolódó módosító javaslatainak megvitatása.
De még előtt a helyettesítésekről kell tájékoztatnom önöket: Tiba István képviselő úr eltávozott, László Tamás helyettesíti, Nyul István képviselő urat Tóth István képviselő úr, Tóbiás képviselő urat Török Zsolt képviselő úr és Dér Zsuzsa képviselő asszonyt pedig Deák Istvánné. (Soltész Miklós: Én helyettesítem Szabó Erikát!) Szabó Erika képviselő asszonyt pedig Soltész Miklós alelnök úr helyettesíti. Köszönöm.
A Magyar Köztársaság 2007. évi költségvetésének végrehajtásáról szóló törvényjavaslat (T/6133. szám)
A 2. napirendi pont tárgyalásánál tisztelettel és szeretettel üdvözlöm - ha megtalálom a listát (Dr. Buksza Zsolt átadja az elnöknek a meghívottak listáját.) köszönöm - Szikszainé Bérces Anna főosztályvezető asszonyt, Somogyi Andrea osztályvezető asszonyt, illetve Szelényi György főosztályvezető-helyettes urat a Pénzügyminisztérium részéről. Két kapcsolódó módosító indítvány van a tisztelt bizottság asztalán, mind a kettő ugyanannak a passzusnak a módosítását javasolja: az egyik egy bizottsági indítvány, amely komplettebb, a másik pedig a Balog Zoltán képviselő úr és társai által jegyzett egyéni képviselő indítvány. Ez utóbbival szeretném kezdeni, ez az utóbbi a kiegészítő ajánlástervezet 3. pontja. Az anyag önök előtt van, kedves képviselőtársaim. Kérdezem a kormány képviselőit, hogy Balog Zoltán és képviselőtársai indítványát támogatja-e a kormány.
SZIKSZAINÉ DR. BÉRCES ANNA (Pénzügyminisztérium): Nem támogatjuk a javaslatot.
ELNÖK: Nem támogatja. (Soltész Miklós jelzésére:) Az alelnök úrnak adom meg a szót, parancsoljon!
SOLTÉSZ MIKLÓS (KDNP): Főosztályvezető asszony, én egy kérdést szeretnék feltenni a pontos számra nézve: így, a módosításokkal együtt mennyi lesz egész évre az egyházi és szociális kiegészítő normatíva. Tehát az oktatásira most nem vagyok kíváncsi, csak a szociálisra.
ELNÖK: Bocsánat, mielőtt a főosztályvezető asszony válaszolna, megkérdezem kedves képviselőtársaimat, hogy merült-e fel még kérdés önökben. (Senki nem jelentkezik.) Nem. Akkor a főosztályvezető asszonyt kérdezem.
SZIKSZAINÉ DR. BÉRCES ANNA (Pénzügyminisztérium): Átadnám a szót.
SOMOGYI ANDREA (Pénzügyminisztérium): Bocsánat, Somogyi Andrea vagyok. A kérdésére a válasz az, hogy most a 2007-es elszámolásokról szavazunk, a 2007-es zárszámadásnál megtörténtek a kifizetések. Most a kiegészítőnek a korrigálására kerülne sor, de ezt a 2008-as terhére szükséges elszámolni. A 2008-as egyházi normatíva, illetve a humán szolgáltatások normatívája kapcsán még csak az I-IX. hónap adata áll rendelkezésünkre, annak nagyjából időarányosnak mondható a felhasználása.
ELNÖK: Köszönöm szépen, osztályvezető asszony. Tehát az volt a kormány válasza, hogy nem támogatja ezt a módosítót. Kérdezem a tisztelt bizottságot, támogatja-e... (Soltész Miklós jelzésére:) Elnézést! Alelnök úr!
SOLTÉSZ MIKLÓS (KDNP): Nagyságrendileg akkor is kérném szépen, hogy mennyi ez. Ráér egyébként a szavazás után is, tehát ha nekem utána megmondja, azt is megköszönöm.
SOMOGYI ANDREA (Pénzügyminisztérium): Elnézést, tehát akkor a 2008-as...
ELNÖK: Osztályvezető asszony, parancsoljon!
SOMOGYI ANDREA (Pénzügyminisztérium): Elnézést! A 2008-as humán normatíva, tehát az alapnormatíva az eredeti előirányzat 37 274 millió forint, ennek a felhasználása teljesen időarányosan történik. Az egyházi kiegészítő támogatás eredeti előirányzata 2 444 millió forint, pillanatnyilag még nem történt előrehozás, ugyanis ez egy automatikusan túlteljesülő előirányzat, de még nem kért le a tárca előrehozást.
ELNÖK: Köszönöm, osztályvezető asszony. Megkérdezem az alelnök urat, hogy tovább tudunk-e menni, elégedett-e a válasszal.
SOLTÉSZ MIKLÓS (KDNP): Igen, köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Akkor szavazunk. A kormány nem támogatta ezt a módosító javaslatot. Kérem a tisztelt bizottságot, hogy aki támogatja, az emelje fel a kezét. (Szavazás.) Tizenegy igen. Aki nem támogatja? (Szavazás.) Tizenöt nem. 11 igennel és 15 nemmel a bizottság ezt a módosító indítványt nem támogatta.
A másik módosító javaslat, mint jeleztem volt, egy bizottsági módosító indítvány ugyanerre a passzusra, a száma pedig T/6133/20., a javaslat szintén önök előtt van. A kormány képviselőjét kérdezem, támogatja-e a kormány ezt az indítványt.
SZIKSZAINÉ DR. BÉRCES ANNA (Pénzügyminisztérium): Igen, ezt támogatja.
ELNÖK: Köszönöm szépen. A kormány támogatja. Kérdezem a bizottságot, hogy ki támogatja ezt az indítványt. (Szavazás.) Tizenöt igen. Kérdezem, hogy ki nem támogatja? (Szavazás.) Ilyen nincs. 15 igennel és 11 tartózkodással ezt a módosító indítványt a bizottság támogatta.
Egyéb módosító indítványról e napirendi pont keretében nem tudunk. A 2. napirendi pontot lezárom. Köszönöm.
A Magyar Köztársaság 2009. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat (T/6571. szám, új/átdolgozott változat a T//380. szám helyett) (Általános vita); az Állami Számvevőszék véleménye a Magyar Köztársaság 2009. évi költségvetési javaslatáról (T/6571/1. szám)
A 3. napirendi pont kapcsán a kedves kollégák mellett hadd üdvözöljem és köszöntsem még dr. Csépán Mária Magdolna igazgatóhelyettes asszonyt az Állami Számvevőszék részéről, Szabó Tamás urat ugyancsak az Állami Számvevőszék részéről, végül de nem utolsósorban a Szociális és Munkaügyi Minisztériumból Bogár Ágnes osztályvezető asszonyt, valamit Sáradi Lászlóné szakmai főtanácsadó asszonyt.
A 3. napirendi pontunk, amelynek a napirenden maradásáért megküzdöttünk, szintén két részből áll, a) és b) pontja van. Az a) pont a 2009. évi költségvetésről szóló T/6571. számú törvényjavaslat újradolgozott változata, amelyet T/6380. számon adtak be - vagy fordítva, azt majd mindjárt tisztázzuk a jegyzőkönyvben. A bizottság feladata ebben a témában az, hogy ennek a jövő évre szóló költségvetési javaslatnak az általános vitára való alkalmasságáról döntsön. Megkérem a főosztályvezető asszonyt, hogy e nagyon izgalmas és kényes helyzet elé legyen kedves, mondjon el nekünk egy pár gondolatot. Köszönöm.
Szikszainé dr. Bérces Anna (Pénzügyminisztérium)
SZIKSZAINÉ DR. BÉRCES ANNA (Pénzügyminisztérium): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Bizottság! Igazából eléggé rendhagyó körülmények között tárgyaljuk a 2009. évi költségvetést, hiszen egy új változat került önök elé. Ennek az alapvető oka természetesen a megváltozott gazdasági helyzet: a pénzügyi válság Magyarországot is elérte, ennek megfelelően sajnos az eredetileg tervezett makropályát elég jelentősen módosítani kellett. Ez természetesen a költségvetés egészét érintő kérdés volt, tehát ha az önök hatáskörébe tartozó nyugdíjakat nézzük például, ennek következményeként a nyugellátások emelését, az egész konstrukciót igen jelentős változások kellett hogy érintsék. Ebből adódóan döntött úgy a kormány, a Házszabály adott passzusának megfelelően, hogy új változatot nyújt be, tehát az eredetileg benyújtott törvényjavaslatot visszavonja, és új változatot nyújt be a 2009. évi költségvetésre.
Csak néhány dolgot mondanék el a makrogazdasági feltételekről szintén a tisztelt bizottság feladat- és hatáskörébe tartozó ügyekben. Az egyik fő történet, ami a gazdasági fejlődésnek, a GDP-nek a növekedési arányát érinti. Az eredetileg tervezett, benyújtott javaslat 3 százalékkal számolt, a most önök előtt lévő változat 1,2 százalékos gazdasági növekedéssel számol. Az új makropályának megfelelően egyéb változások is történtek. Változik a bruttó keresettömeg növekedése, az is szerényebb mértékű lesz, illetve a nettó átlagkereset-növekedés is, ami pont a nyugellátások esetében azt jelenti, hogy az eredetileg tervezett 5,6 százalékos nyugdíjemelésben is változás áll be, hiszen a nettó átlagkereset-növekedés és a fogyasztói árindex a javaslat szerint egyformán 3,9 százalék, ebből adódóan az úgynevezett svájci indexálásnak megfelelően 3,9 százalékos nyugdíjemeléssel számolunk január hónaptól a törvényi előírásoknak megfelelően.
Az adott helyzetben sajnos azzal sem tudunk számolni, hogy a foglalkoztatás bővülésére kerülne sor, tehát ilyen elképzelések sincsenek.
Megpróbálnék a tisztelt bizottság feladat- és hatáskörébe tartozó két fő területre fókuszálni, és természetesen a kollégákkal a vita során részletesen is válaszolunk a különböző kérdésekre. Ez a két területet természetesen nyilván a Nyugdíjbiztosítási Alapnak a kérdései, illetve a szociális és munkaügyi tárcának a költségvetése, és nyilván miután a tisztelt bizottság önkormányzati kérdésekkel is foglalkozik, kollégám még majd az önkormányzati kérdésekről is mondana néhány mondatot.
A Nyugdíjbiztosítási Alap esetében igazából már az eddigiek során is elmondtam, hogy milyen makrogazdasági változások voltak, amelyek természetesen a nyugdíjkiadásoknál is megjelennek, amit illetően viszont igazából a korábbi változatban sem volt intézkedés. Az eredeti elképzelés szerint köztehercsökkentés volt, de ez már az előző változatban sem érintette volna a Nyugdíjbiztosítási Alapot - ez változatlan, tehát sem a munkáltatói, sem pedig az egyéni járulékmértékek nem változnak a következő évben. Ami a makropályának megfelelően változik, az az egyéni nyugdíjjárulék napi felső határa: az eredetileg benyújtott változatban 21 200 forint volt ez az összeg, most szerényebb mértékű a növekedés, ebből adódóan ez is változik, tehát a 21 200 forintról 21 ezer forintra változik a javaslat szerint ez az összeg.
A Nyugdíjbiztosítási Alap költségvetése az államháztartási törvény előírásainak megfelelően természetesen minden évben nullszaldósan kerül tervezésre, tehát a bevételek és a kiadások egyensúlyban vannak egymással. Ehhez természetesen nagyon sok minden hozzájárul, tehát azon túlmenően, hogy az alap fő bevételi forrásai a járulékok, a költségvetés is jelentős forrásokkal járul hozzá ehhez a helyzethez: egyrészt a gyesen, gyeten lévők, gyermeknevelési támogatásban részesülők nyugdíjidőszakának a biztosítása érdekében történő járulékfizetés jelenik meg, a másik nagy tétel pedig a magán-nyugdíjpénztári tagok járulékkiesése, aminek az összege a benyújtott javaslat szerint 365,3 milliárd forint a következő évben. Változás jelenik meg a korkedvezmény-biztosítási járuléknál, hiszen itt is egy változás van az elfogadott törvény szerint: most már ennek a mértéke is emelkedik, vagyis az első évben még 75 százalék volt, most pedig már az 50 százalékos szabály jön be a foglalkoztatók számára. Ez 9,6 milliárd forintot jelent az alapnál. Ezen túlmenően 209,7 milliárd forint van központi költségvetési pénzeszköz-átadásként tervezve.
Kiemelném még a fegyveres testületek kedvezményes nyugellátásával kapcsolatos összeget, ami szintén jelentősebben emelkedik: 69,4 milliárd forint, ami itt a Nyugdíjbiztosítási Alap költségvetésében szerepel.
Igazából egy új tételre hívnám fel még a figyelmet, ami az Egészségbiztosítási Alap költségvetésével függ össze: részben visszajön kicsit az úgynevezett keresztfinanszírozás a két alap között, ami egészen pontosan a gyeden lévők utáni nyugdíjbiztosítási járulékfizetést jelenti, amit mint biztosítási ellátást a törvényjavaslat szerint a következő évtől teljes egészében az Egészségbiztosítási Alap finanszírozná, és a gyeden lévők utáni nyugdíjbiztosítási járulékot ugyancsak az Egészségbiztosítási Alap fizetné. Ebből egy pénzeszköz-átadás van a Nyugdíjbiztosítási Alap számára, ennek az összege 21,6 milliárd forint, ami szintén a Nyugdíjbiztosítási Alap bevételeként jelenik meg.
A következő téma már összefügg a következő ponttal, tehát a költségvetést megalapozó törvénymódosítási csomaggal is, de ennek a hatásait természetesen ez a benyújtott törvényjavaslat is tartalmazza. A benyújtott megalapozó törvénymódosítási csomag szerint a nyugdíjkorrekciós programnak a 2009. évre tervezett lépése megvalósul, de némi időbeli csúszással, tehát nem január 1-jétől, hanem szeptember 1-jétől történne meg a javaslat szerint a nyugdíjkorrekciós program következő évi lépésének a megvalósítása, ami három nyugdíjba vonult korosztályt érint: az 1988-1990, az 1992-1995, illetve az 1997-1998 között nyugdíjba mentek külön korrekciós nyugdíjemeléséről van szó. Természetesen ez már így szerepel a Nyugdíjbiztosítási Alap számaiban, hiszen a kettőnek összhangban kell lennie.
A másik kérdéskör a szociális és munkaügyi tárcának a költségvetése. Itt is csak néhány dologra szeretnék kitérni. Ezen a téren a benyújtott új változat igazából azokat a fő prioritásokat próbálja megőrizni, amelyek a korábbi változatban is szerepeltek. Ilyen például a Nemzeti Fogyasztóvédelmi Hatóság feladatátvétele a tárcához, ahol többletlétszám kerül biztosításra a benyújtott költségvetési javaslat alapján. Ugyancsak ilyen kérdés az ellenőrzéssel, a fehérítéssel összefüggő változás: a Munkavédelmi és Munkaügyi Főfelügyelőségnél is növelésre kerül a létszám, ennek a fedezetének a biztosítása is megtörténik. És ugyancsak ilyen kérdés az Országos Rehabilitációs és Szociális Szakértői Intézet létszámfejlesztése, ami, azt gondolom, szintén egy fontos kérdés, hiszen az egyik fő kérdés lenne, hogy a rehabilitációs rendszerben a megváltozott munkaképességűek foglalkoztatása irányába próbáljunk menni.
A többi fejezeti előirányzatnál csak néhány dolgot emelnék ki. Pont az ez előtti napirendi pont keretében volt szó a kábítószer-megelőzésről, kábítószer-problémáról. Erre vonatkozóan is tartalmaz természetesen a tárca költségvetési javaslata előirányzatot, amelynek az összege 914,7 millió forint. Ugyancsak kiemelendő az ifjúsági feladatok előirányzata, ami összességében 665,5 millió forint. Igazából ezeket szerettem volna alapvetően kiemelni.
Egy másik tétel a családi támogatások tétele, amely szintén összefügg a benyújtott költségvetést megalapozó törvénymódosítási csomaggal. A javaslat szerint a családi pótléknál is megvalósul emelés a tervezett inflációnak megfelelően, de az időpontja ennek is változik az eredetileg elképzelthez képest: ez tehát megtörténik, de nem január 1-jétől, hanem a javaslat szerint szeptember 1-jei időponttal. Ez egészében azt jelenti, hogy differenciáltan, gyakorlatilag gyerekszámtól függően 500 és ezer forint között emelkedik a családi pótlék összege a törvényjavaslat alapján.
Igazából ennyit szerettem volna elmondani, és akkor a kollégám kiegészítené néhány mondattal az önkormányzati ügyeket.
ELNÖK: Arra kérem Szelényi urat, hogy nagyon röviden, ha majd lesz kérdés, akkor kérnénk bővebben. Csak kis mértékben érint bennünket, úgyhogy csak igen röviden kérjük, Szelényi úr. Köszönöm.
Dr. Szelényi György (Pénzügyminisztérium)
DR. SZELÉNYI GYÖRGY (Pénzügyminisztérium): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Bizottság! Néhány tényszerű dolgot mondanék el a benyújtott költségvetési törvényjavaslattal kapcsolatban. A benyújtott törvényjavaslatban mintegy 300 milliárd forint szolgálja az önkormányzatoknál, a helyi önkormányzatoknál a szociális jogcímű támogatásokat és normatívákat. Jelentős újdonság 2009-től a rendszeres szociális segélyezési és közfoglalkoztatási rendszernek az átalakítása, amelynek e tekintetben a lényege az, hogy a korábbiakhoz képest mind az önkormányzatot, amely ezt szervezi, mint az érintettet érdekeltté teszi abban, hogy elsősorban a közfoglalkoztatásban vegyen részt. Ennek megfelelően míg 2008-ban az erre szolgáló mintegy 95-96 milliárd forintos forrásból 15-20 százalék szolgált közfoglalkoztatásra, most a különböző rugalmas szabályokat is figyelembe véve közel 50 százalék szolgálja ezt a célt. Részletes igénybevételi feltételeit a törvény 3. és 8. számú mellékleteiben lehet érzékelni.
Az intézményi ellátásoknál jelentős dolog, amit talán ki kell emelni, hogy az alapellátásnál, a házi segítségnyújtásnál, a szociális étkeztetésnél egyébként pedig meg az idősotthoni ellátásnál az érintett jövedelmének a függvényében differenciált normatíva szolgálja az intézmények működéséhez történő hozzájárulást.
Még két dolgot szeretnék kiemelni. Az egyik az, hogy a Legyen jobb a gyerekeknek! program keretében a 2008-as összeghez képest további 1,2 milliárd forint járul hozzá a nyári gyermekétkeztetéshez, a másik az, hogy a gyermekek esélyegyenlőségének növelése érdekében a bölcsődei létszámlehetőségek kapcsán további 300 férőhely finanszírozásával számolunk. A tényleges mutatószámok a jelenleg folyó, úgynevezett önkormányzati mutatószám-felmérés kapcsán fognak véglegeződni. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm a nagyon lényegre törő tájékoztatást. Mielőtt megnyitnám a vitát, szeretném megkérni az igazgatóhelyettes asszonyt, hogy legyen olyan kedves a benyújtott törvényjavaslat kapcsán az Állami Számvevőszék véleményéről tájékoztatni bennünket.
Dr. Csépán Mária Magdolna (Állami Számvevőszék)
DR. CSÉPÁN MÁRIA MAGDOLNA (Állami Számvevőszék): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Bizottság! A költségvetési vélemény készítése az Állami Számvevőszéknél mindig egy versenyfutás az idővel című feladat, mert mindig az utolsó pillanatokban tudjuk véglegezni a véleményünket, jóval a helyszíni ellenőrzések befejezését követően. Ez most is így történt, azonban azzal a változással, hogy a szeptember 29-ei költségvetési javaslatot visszavonták, és új költségvetési javaslatot terjesztett be a kormány. Ezt már csak nehezen tudtuk kezelni, és csak praktikus szempontból, a vélemény kezelése szempontjából tartom fontosnak elmondani, hogy mellékletbe tettük mindazokat a megállapításokat, amelyeket még az előző költségvetési javaslat alapján készítettünk, és vélemény elején, mintegy 40 oldalban foglaltuk össze az új költségvetési javaslathoz viszonyított eltéréseket, itt hívjuk fel a figyelmet a fő változásokra.
A társadalombiztosítás alrendszerénél nagyon érdekes a helyzet, mert hogyha a számokat nézzük, az alrendszer szintjén szinte nem történt semmi, hiszen nüánsznyi a változás, miközben a Nyugdíjbiztosítási Alapot és az Egészségbiztosítási Alapot eltérően érinti az új költségvetési javaslat. Ezzel kapcsolatosan kolléganőm elmondta a lényeget. Én azt gondolom, arra kell még esetleg felhívni a figyelmet, hogy amennyiben újabb kiadáscsökkentésre születnek intézkedések, az elsődlegesen a Nyugdíjbiztosítási Alapot, de megítélésem szerint az Egészségbiztosítási Alapot is érinteni fogja. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen az igazgatóhelyettes asszony tájékoztatóját.
Megnyitom a vitát, bár szeretném jelezni, hogy mikor elkezdtük a napirendről való beszélgetést, szinte már meg is előlegeztük, hogy hogyan is állunk ezzel a kérdéssel. Egy jogi szakkifejezést engedjenek meg nekem! Van a római jogban egy olyan, hogy a dolgok jelen állása szerint. Ma, amikor ilyen időket élünk világszerte, Európa-szerte, akkor a dolgok jelen állása szerint ezt tudjuk beterjeszteni a parlament elé, a legfontosabb a számunkra viszont az, hogy legyen bent egy költségvetési javaslat, amelynek a részleteiről fogunk tudni beszélni. Azt gondolom, hogy ebben az időszakban azt a hibát elkövetni, hogy ne legyen egy országnak költségvetése, egy nagyon nagy felelőtlenséget jelentene. Én tehát azt kérem a bizottságtól, hogy olyan szellemben foglalkozzon ezzel a kérdéssel, hogy be tudjunk terjeszteni egy anyagot általános vitára, hogy legyen miről beszélnünk, s legyen mit alakítani, hogyha az idők alakulnak. (Dr. Iván László és Soltész Miklós jelentkezik.)
Először Iván professzor úr kezét láttam... (Dr. Iván László: Köszönöm szépen, de átadom az alelnök úrnak!) Elnézést kérek, alelnök úr, azt nem láttam.
SOLTÉSZ MIKLÓS (KDNP): Köszönöm szépen, elnök asszony. Köszönöm a minisztérium képviselőinek, illetve az Állami Számvevőszék igazgatóhelyettes asszonyának a véleményét. Értem őket, mert nekik az a feladatuk, hogy a korábban beterjesztett, majd visszavont javaslat után a másodszor beterjesztett költségvetési javaslatról kell beszélniük. Tisztelt képviselőtársaim, ezért nem hozzájuk, hanem önökhöz szólok.
Az első, amit el szeretnék mondani, hogy miután az előző költségvetési javaslatot visszavonták az Országgyűlés elől, azóta a bevételi főösszeg 62 milliárddal, a kiadási főösszeg pedig 144 milliárddal változott. Ha igazak a tegnapi hírek - és nem tudjuk, hogy most éppen mit döntött a kormány, vagy mit szeretne elérni önökkel, de ha igazak a hírek -, akkor minimum 300 milliárddal kell csökkenteni a kiadási főösszeget. Ehhez képest persze nem tudjuk, hogy a bevételit hogy fogják csökkenteni.
Hogyha önök vagy bárki közülünk egy háztartást vezet, és ennyire nem lát előre, ha nem tudja, mi lesz a jövőben, akkor bizony nem lehet betervezni külföldi utat, nyaralást, nem lehet betervezni felújítást és semmi mást sem. Hogyha most itt, ezzel azt irányozzák elő, és azt fogják mutatni az egyes szervezeteknek, akár társadalmi szervezeteknek, akár az ezen a területen dolgozóknak, vagy akár az önkormányzatoknak, hogy ennyi és ennyi összeget fognak kapni, és közben egészen más lesz a jövő, akkor... (Zaj.) - megkérem a titkár urat, hogy egy kicsit halkabban, köszönöm szépen - ..., tehát ha egészen más lesz a jövő, akkor hogy fogják ezek a szervezetek, az intézményvezetők, az önkormányzati vezetők és általában a minisztériumok a munkájukat végezni? Hogy alátámasszam, miért mondom ezt, tisztelt képviselőtársaim, egy hónappal ezelőtt még 3 százalékos GDP-emelkedésről beszéltek, mármint hogy ennyit terveztek - ezt most a főosztályvezető asszony is alátámasztotta. A jelenlegi költségvetési javaslatban már 1,2 százalékról beszélnek. Sajnos - és ezt nem mi mondjuk; nehogy valaki ránk fogja, hogy mi terjesztjük a rossz hírt - már negatív GDP-ről is beszélnek, nem is kevésről: 1-1,5 százalékot, de akár 3 százalékot is mondanak gazdasági elemzők. Hogyha ez igaz - és itt az első kérdésem a főosztályvezető asszonyhoz -, önök mennyivel számolnak 1 százalék GDP-növekedésnél, illetve -csökkenésnél? Igaz-e, hogy nagyságrendileg több mint 150 milliárd forintot jelent 1 százalék? Ez lenne az első kérdésem.
A másik felvetés: hogyha a 13. havi béreket elveszik a közszolgáktól, márpedig erről volt szó, az 800 ezer embert érint - értem, hogy a minisztérium képviselői erről nem beszélhettek, mert nincsen benne a költségvetési javaslatban -, hogyha ennyit elvesznek a közszolgáktól, akik az egyik oldalról már így is sokkal több munkát végeztek el mind az önkormányzatoknál, mind máshol az országban a létszámleépítések miatt, a másik oldalról pedig még a pénzt is visszaveszik, akkor milyen minőségi munkát lehet majd elvárni ezektől az emberektől?
A 13. havi nyugdíjról, hogy most azzal mi lesz, nem is beszélnek önök. Hogy lehet úgy tárgyalni a szociális és családügyi bizottságban tárgyalni a költségvetést, hogy kósza hírek keringenek arról, hogy mi lesz a 13. havi nyugdíjnak a sorsa, hogy mi lesz ezzel a változtatással? Ha jól tudom a főszámot, 20 milliárd forinttal csökkentik az államháztartásnak a hiányát azzal, hogy augusztus végére kitolták a nyugdíjkorrekciós törvény szerinti kifizetést, most pedig 100 milliárdos összegről beszélünk. Erről miért nincs szó? Hogy lehet erről dönteni, kedves képviselőtársaim?
A főosztályvezető asszony említette a kötelező magán-nyugdíjpénztárak ügyét. Nagyon köszönöm azt a számot, amit mondott, hogy jövőre több mint 360 milliárdot kell majd kiegészíteni a költségvetésből a nyugdíjkasszába a kötelező magán-nyugdíjpénztárak miatt. Képviselőtársaim, szembesüljenek most már végre azzal a hibás döntésükkel, amelyet 2002-ben hoztak meg, amely csak eddig 2 ezer milliárd forint kiesést jelent a költségvetésnek, és amely olyan magáncégek kezébe jutott, amelyeknek a sorsa most bizonytalanná vált; bizonytalanná vált, mert nem lehet tudni, hogy a kötelező magán-nyugdíjpénztárakban mennyit veszítettek értékükben azok a pénztártagok, akiket önök belekényszerítettek. (Lombos István: Senkit nem kényszerítettünk!) Mielőtt a képviselő úr a fejét csóválná, hogy ez nem idetartozik, csak annyit mondanék, hogy ez nagyságrendileg annyi, mint az a kölcsön, amit tegnap említettek, az a 12,5 milliárd dollárnyi kölcsön. Itt áll ma az ország. És megpróbálják összemosni, hogy ez közös felelősség. Ne próbálják összemosni! Önök rontották el a gazdaságot a különböző döntéseikkel, önök tették versenyképtelenné, és önök hozták a legnehezebb helyzetbe az elmúlt években, Közép-Európában a legrosszabb helyzetben vagyunk.
Mielőtt azt kérdezik, hogy miért politizálunk itt, és szakmai dolgokról kellene beszélni, kedves képviselőtársaim, hadd mondjam el, hogy a tegnapi Népszabadságban önök feladtak egy olyan hirdetést, amelynek az a címe: "Vedd észre a változás!", és egy fotópályázatra hívják fel az emberek figyelmét egy több millió forintos hirdetésben. Vedd észre a változást! Önök észreveszik a változást? Észreveszik azt, hogy mekkora összegek mentek el ebből az országból teljesen fölöslegesen, és most megnyomorítják a szociális területet a családokat? A Nagycsaládosok Országos Egyesületének a 30 millió forintját nem akarják kifizetni, teljesen kihúzták a sorokból? Teljesen kihúzták?! Közben meg 100 millió forinttal növelik az abortuszok támogatottságát. 100 millió forinttal! Arra tesznek pénzt, de a NOE-nak nincsen 30 millió. És sorolhatnám tovább azokat a döntéseket, amelyek következtében azt kell mondanom, hogy ha a szociális és családügyi bizottság ezt a költségvetési javaslatot támogatja, akkor semmi mást nem támogat, mint ami a két héttel ezelőtti bizottsági ülésen téma volt, és amiben, úgy láttam, egyetértés volt: az igen nagy gondot jelentő gyermekszegénység és általában a szegénység problémáját továbbnövelve támogatják ezt. Nem lehet erre mást mondani.
Tisztelt főosztályvezető asszony, hadd tegyek fel még néhány konkrét kérdést! Egyrészt ezek után, hogy most itt, a költségvetésben 1,2 százalékos GDP-emelkedéssel számolnak, mégis mire számítanak jövőre önök mint Pénzügyminisztérium? Az előbb már feltettem a kérdést, hogy 1 százalék GDP-változás mennyit jelent, hogy önök mennyivel számolnak? 1 százalék emelkedés, 1 százalék esés mit jelent a költségvetés számára?
A következő kérdésem: lesz-e minimálbér-emelés, számolnak-e önök ezzel?
A következő kérdésem: megszűnik-e a 13. havi bér a közszférában?
A következő kérdésem: mi lesz a 13. havi nyugdíj sorsa?
A következő kérdésem: mennyivel tervezik módosítani a kiadási főösszeget és a bevételi főösszeget az elkövetkezendő években?
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm, alelnök úr. Azért hadd mondjam azt, kedves alelnök úr, hogy ön meg összemossa a költségvetés elfogadását egy bizottsági, általános vitára való alkalmassági javaslat vitájával. Számtalanszor előfordult, hogy közös módosítókat csináltunk, amikor érdemben tárgyaltuk a költségvetést... (Soltész Miklós: Elnök asszony, szeretnék erre reagálni, ha megengedi!) Megadom a szót, alelnök úr.
SOLTÉSZ MIKLÓS (KDNP): Én nem összemosom, csak szeretném felhívni a figyelmüket, hogy 62 milliárd forinttal változott a bevételi főösszeg, és 144 milliárd forinttal változott a kiadási főösszeg az először benyújtotthoz képest a most előttünk lévő költségvetési javaslatban. Visszavonták, önök is megszavazták, és önök vonták vissza, önök jelentették be először, azért, mert úgy gondolták, hogy ez már olyan hatalmas nagy változás, hogy itt valamit tenni kell. Most nem 144 milliárdról beszélünk, hanem egy 300 milliárdot meghaladó főösszegről. Amikor tehát ön azt mondja nekem, hogy én összemosom a tárgyalást a módosításokkal és minden egyébbel, akkor én azt mondom, hogy nem összemosom, kedves elnök asszony, hanem felhívom a figyelmet arra, hogy ebben olyan nagy ellentmondás van, hogy ezt így nem lehet végigvinni. (Winkfein Csaba közbeszól.) Parancsol, alelnök úr? (Winkfein Csaba közbeszól.)
ELNÖK: Köszönöm, alelnök úr. Most hadd nézzek fel! (Jelzésre:) Az első jelentkező Iván professzor úr volt, őt követi Deák képviselő asszony, László képviselő úr, valamint Lombos képviselő úr, ez lesz a sorrend.
DR. IVÁN LÁSZLÓ (Fidesz): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Bizottság! Megjelent Kormányképviselők! Rendkívüli aggodalom vezérel mindannyiunkat, meg vagyok róla győződve, csak éppen a fiskális politikának és a végrehajtó intézményeknek, többek között a minisztériumok közül a Pénzügyminisztériumnak természetesen kötött keze és lehetősége van, mert itt a kormány és a kormányzási politikának a kérdésben és felülvizsgálatában kell gondolkodnunk mindazok alapján, amiket itt részben az alelnök úr elmondott, részben pedig ami néhány dolgot el fogunk mondani. Nekem is lenne majd néhány felvetésem.
Mindjárt az elején felteszem azt a kérdést, hogy vajon azok a nem kósza, hanem majdnem megerősített hírek, miszerint az IMF úgy ad extrém, tehát külön, kiemelt, speciális kölcsönt, hogy ennek fejében bizonyos megszorításokat hangsúlyosan, következetesen fenn akar tartani, és csak ebben az esetben kapja meg Magyarország ezt a kikiáltott vagy legalábbis kikiáltás előtt álló támogatást. Ezek között szerepel a szociális ráfordítások, a nyugdíjkérdés, az egészségkérdés, a szociális ellátás ügyét érintő megszorítások hármas csoportja is. Az első kérdésem tehát az lenne, hogy vajon ezzel kapcsolatosan jelenleg mi a kormány állásfoglalása, illetve mi a kormányzat részéről megjelentek ismerete és informáltsága.
A második megjegyzésem az lenne, hogy ami most történik, az sajnálatos módon megint egy olyan ürügyhelyzethez kapcsolódó törvénybeterjesztés ügye, aminek az egyik ürügye, nagyon jól tudjuk, a konvergenciaprogramnak, a konvergenciakövetelményeknek való megfelelés volt. Ez mára már kifújt, ezt nagyon jól tudjuk, hiszen nem volt alkalmas arra, hogy azokat a hiányokat, elégtelenségeket, amelyek mind a szociális, mind a fenntartható egészség, mind a nyugdíjasok, az idősödők kérdésében várható lett volna. A második ürügy jelenleg nyilvánvalóan a világválság. Mindkét ürügy olyan, hogy ezen belül minden társadalom, minden érintett állam, minden érintett közösség gyakorlatilag a saját belső viszonyaihoz, nemzeti érdekeihez, társadalmi szokásaihoz és lehetőségeihez méri a válság következményeinek a megoldását.
Jelenleg, ebben a beterjesztésre kerülő költségvetésben nem látom azt - hallottuk már az egyéb adatokat is -, hogy valóban hazai, nemzeti és társadalmi ügyeink súlyos kérdéseit érintően lenne benne olyan, nem ígérvény, hanem olyan leosztás, olyan elképzelés vagy olyan számszaki rész, amely a saját problémáinkat kellőképpen tudná kezelni. Nevezetesen: többször elmondtuk, elmondjuk, hogy Magyarországon nagy réteget érintő, valóban megélhetési válság van már. Ez csak fokozódik, akár ha a létminimumot nézzük, a létminimum alatt, a létminimum közeli, a létminimum közeli felső réteget nézzük, és ebben ráadásul még az a tendencia is benne van, hogy lecsúszóban vannak a még valamiképpen elfogadhatóan élő emberek. Ezek között a nyugdíjas és idős emberek sorsa, a nyugdíjas és idős emberek megélhetési válsága nyilvánvalóan nemcsak őket érinti személy szerint, ami nagyon súlyos kérdés, hanem magával hozza mindazokat a problémákat, amelyek például rátevődnek a fogyasztásra, amelyek például rátevődnek a többi nemzedékkel való kapcsolatukra, tehát az úgynevezett - ha szabad így mondanom - transzportokra, a nemzedékek közötti transzportok kérdésére, hiszen kiterjedően vonzza, rántja maga után az elszegényedésen keresztül a minőségromlás, az egészségromlás folyamatait is. Azt kell mondjam tehát, hogy ez a megélhetési válság, amely eddig is súlyosan fenyegető volt már, most ezzel a beterjesztett költségvetéssel nemhogy megoldást kap, nemhogy korrekciót kap, hanem gyakorlatilag fokozza ezt a megélhetési válságot népességileg, számszerűen, minőségében, és nem kezeli, nincs rá megfelelő kezelési formula, nincs rá megfelelő kezelési program, hogy a költségvetés ezen beterjesztése mellett, ha ez elfogadottá válik, akkor 2009-ben milyen eszközökkel, milyen módszerekkel, milyen kezelési programokkal lehet ezen változtatni. Hiszen látjuk, a korrekciós program, amely a 2005-ös törvény alapján egy 2009-ig tartó korrekció a nyugdíjasoknál az elmaradt nyugdíjak értékét illetően, már jelzi, hogy 970 ezer ember részesült volna összesen 22 milliárd forint összegű nyugdíjemelésben, ezzel szemben a jövő év szeptemberéig elhalasztott, felfüggesztett, befagyasztott korrekció, emelés ezektől az emberektől 14,5-15 milliárd forintot von el, azaz fejenként ez közel 15 ezer forintot jelent.
Hol tart az infláció? Hogy néz ki az infláció? Hogy néz ki a GDP? Hogy néz ki az ezzel kapcsolatos nyugdíjemelés egyéb változatainak az előre jelezhetősége? Úgy, hogy a megélhetési válság kiterjedésével, fokozódásával, közfelelős köztevékenységünket érintve sajnálatos módon a súlyos kockázatok növekedésével kell hogy számoljon. Ezt nem látom ebben a költségvetési beterjesztésben, és nem látom azt sem, hogy ez nem fog még módosulni. A kérdésem tehát teljesen indokoltnak látom, tehát hogy a kérdésemnek megfelelően ez az IMF-fel való valamiféle egyeztetés jelenleg hogy áll, másrészt hogy áll az, amit már az alelnök úr is elmondott, mert azok a kérdések érintik a megélhetést, mégpedig nem akárhogy, mert a tartalékok közben kifogytak, a kapacitások beszűkültek, a kiadások inflálódása növekszik. Tehát beszorulás, regresszió jön, és elégtelenség szintjén az emberek sokasága fog megélhetési válságba kerülni, nem tudnám megmondani, hány százaléka, de nagy százaléka fog bekerülni a következő esztendőben. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Deák Istvánné következik.
DEÁK ISTVÁNNÉ (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Bizottság! Az elhangzottakban, már akkor, amikor a napirendi pontok megszavazására került sor, egy kisebb vita alakult ki azon, hogy ezt a kérdést egyáltalán napirendre vegyük-e. Én messzemenőkig kapcsolódnék Béki Gabriella képviselő asszonyhoz, aki azt mondta akkor, hogy a legnagyobb felelőtlenség az lenne, hogyha nem vennénk napirendre, és nem tárgyalnánk a költségvetési törvényjavaslat vitára alkalmasságáról. Hiszen, azt gondolom, éppen kifelé és talán a pénzügyi világ felé minden párt részéről azt kellene egységesen kommunikálnunk, hogy igen, nekünk vannak elképzeléseink, mi tudjuk, hogy mit szeretnénk, tudjuk, hogy hogy szeretnénk ebből a válságból kikerülni, hogy ehhez milyen költségvetési koncepcióra és egyébre van szükség.
Azt gondolom, mindig akkor kell átmenni a hídon, amikor odaérünk. Pillanatnyilag, a mai bizottsági ülésen mi azt az anyagot tudjuk tárgyalni, amely előttünk van. Ezzel kapcsolatban tudnak nekünk választ adni, azt gondolom, a kormány, illetve a minisztériumok képviselői is. Nem tudnak választ adni azokra a virtuális kérdésekre, amelyek itt elhangzottak, hogy mi lenne, ha, ha így, ha az újság ezt mondta, a Nap-kelte meg azt mondta, hiszen tudomásom szerint pontosan most zajlik az ötpárti egyeztetés, ahol a miniszterelnök úr minden parlamenti párt képviselőjét beavatja ezekbe a kérdésekbe, és ha majd ott megszületnek a megállapodások, az egyezségek, akkor, feltételezem, majd olyan módosítók és egyebek jöhetnek be ide, a bizottság elé, amelyekben akár mind az öt párt meg tud egyezni, azért, hogy Magyarország kikerüljön ebből a pénzügyi válságból, és hogy egy olyan költségvetés készüljön, amely ennek az alapját biztosítja. Ezért én feltétlenül nagyon fontosnak tartom, hogy ma alkalmasnak találjuk ezt a tervezetet arra, hogy az általános vitában majd lehetőségünk legyen bizonyos módosítások elvégzésére, javaslatok befogadására és azoknak a megvitatására.
A költségvetési tervezetre visszatérve: látjuk, természetesen látjuk, hogy mekkorák a különbségek a korábbi költségvetés egyes tételei és a most benyújtott költségvetési javaslat egyes tételei között. Azt gondolom, menet közben lehet majd még ezeken akár finomítani is, be lehet majd hozni olyan módosítókat, amelyek esetleg pont a nagycsaládosok egyesületének a támogatása vagy nem támogatása vagy a támogatás mértékének a meghatározásáról szólnak. Azt gondolom, sok mindent tudunk még ezen javítani, de nagyon nagy baj lenne, ha most ebből a kérdésből politikai kérdést csinálnánk. Arra kérem a jobboldal és az ellenzék minden képviselőjét, hogy ma szakmai kérdéseket vitassunk meg politikai felhangok nélkül. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm, képviselő asszony. László Tamás képviselő úr következik.
LÁSZLÓ TAMÁS (Fidesz): Köszönöm a szót. Valóban nehéz és kritikus helyzet van az országban, illetőleg a minket körülvevő környezetben. Ezzel együtt azt látjuk, hogy vannak sokkal jobban védekező országok, sokkal jobban felkészült országok, amelyek egy ilyen válsághelyzetet ügyesebben tudnak kezelni, amelyek sokkal jobb háttérrel rendelkeznek ehhez. Az, hogy mi Európa sok országa közül abba a három-négybe kerültünk bele, amelyek egészen kritikus helyzetbe kerültek, az a mostani kormány bűne, és nagyon csodálkozom azon, hogy úgy beszélnek erről szocialista képviselőtársaink, mint hogyha ez valami fátum volna, ami ellen gyakorlatilag semmilyen védekezési lehetőség nincsen. Mi nem így látjuk ezt a dolgot.
Itt ugyanúgy a valóság és a virtuális valóság ütközését látjuk. A virtuális valóság a költségvetés, amely most a második változatban készült el, és ki tudja, hány változatban fog elkészülni. Ennek a sok változatnak az alapvető oka az, hogy a valósággal nem néz szembe a kormányzat, és hogy a valóság sajnos, ha most csak a saját témánkra, a családok helyzetére vetítjük le, egészen elkeserítő és kritikus számomra. Csak néhány adat: a NOE támogatásának a nullára való csökkentése, azt hiszem, egy állandósuló reflex. Tehát hogyha a NOE kritikát fogalmaz meg a kormányzat különböző intézkedéseivel szemben, akkor az első intézkedés az - tavaly is egy ugyanilyen vitában voltunk -, hogy akkor nullára csökkentjük a támogatásukat. Én azt hiszem, hogy ezeket a reflexeket kellene talán kicsikét hátrébb szorítani, és akkor mondjuk a kormány hitelessége és problémamegoldó képessége jobban látszódna.
Egy másik ilyen dolog, ami azt mutatja, hogy mennyire nem a valóságos helyzethez igazodik a költségvetés-tervezet - és a lakótelepen élők ügyében hadd szólaljak itt fel! -, az, hogy három év alatt több mint egyharmadára csökkent a gáz- és távhő-kompenzáció összege, ami bizony a családok életét valami egészen kritikus módon megnehezíti és lehetetlenné teszi. Az, hogy '89 óta a 63-szorosára nőttek az energiaárak, és hogy 2003 óta 300 százalékot meghaladó mértékben növekedtek a távhőárak, az azt jelenti, hogy a lakótelepeken élők bizony ezt a terhet nem képesek elviselni. Itt mindig elhangzik az, hogy az igazságosság jegyében próbálnak ilyen dolgokban dönteni. Én szívesen elhívom a bizottság tagjait mondjuk Újpalotára, hogy mutassanak nekem ott, az újpalotai lakótelepen tehetős embereket, és ha tudnak, akkor azt mondom, hogy ennek a kompenzációcsökkentésnek van létjogosultsága. Nem nagyon fognak ilyen embert találni, ezt azért már előre jelzem.
Az átdolgozott törvényjavaslatban az úgynevezett Robin Hood-adó már egyáltalán nem szerepel. Mi több vitában elmondtuk, hogy először is ez a gazdasági helyzet nekik is, ezeknek az energiavállalatoknak is kapóra jön, mert villámgyorsan ki fogják tudni mutatni, hogy egy büdös fillér nem fog befolyni ebből. Egyelőre még azért azt látjuk, hogy a költségvetésben ugyan nem szerepel ez a 30 milliárd forint körüli többletbevétel, de az a törvénytervezet még mindig él. Én azt gondolom, azt is vissza kellene vonni, és valamit kezdeni kellene az egész távhő- és gázár-kompenzáció ügyével.
Emlegették már a különböző átcsoportosításokat. Azért én megkérdezem, hogy mennyivel növelték az E-Alapot. Itt arról van szó, hogy egy átcsoportosítás van, és az a szám, amellyel növelték, meg tudja mutatni azt, hogy valójában a gyedről most hogyan gondolkodik a kormány.
Én tehát azt látom, hogy egyrészt ez a gazdasági válság úgy hat a kormányra, hogy úgy képzelik el, mint egy nagy szőnyeget, ami kilót a szőnyeg alól, azt körülvágják, és mindazt, ami a kormánynak az előző évekbeli bűne, hibája, hazugsága, azt meg besöprik alá; egy egészen különleges gyúelegy, ami a szőnyeg alatt van. Ez a magyar valóság nem ismeretéről szól, és arról, hogy bizony a családok helyzetét egyáltalán nem veszik figyelembe, és bizony a szociális érzékenység hiányát látjuk minden intézkedésben.
ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Lombos István képviselő úr jelentkezett.
LOMBOS ISTVÁN (MSZP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Mielőtt bármit mondanék, elnézést kérek a késésért, de úgy jártam, mint a tipikus esetben lévő rendőr, aki éppen a Klauzál utca sarkán állt, és a Madách utca sarkán osztották a drogot. A Pozsonyi utca bedöglött, és egy órát álltam a forgalom kellős közepén. Még egyszer mondom: mint a rendőr, aki nem éppen ott állt, ahol a drogot osztják.
Nem igazán készültem hozzászólásra, mert úgy gondoltam, hogy az Ifjúsági, szociális és családügyi bizottság nem a politizálás színtere. Én úgy gondoltam, hogy szigorúan szakmai témák mentén kell szólni, és az alelnök úrnak azt javaslom, hogy a kérdéseit a szokásos módon, sajtótájékoztató keretében tegye fel, az illetékesek pedig majd választ fognak neki adni. Nagyon sajnálom, hogy ilyen kellemetlen helyzetbe hozza azokat a köztisztviselőket, akik idejöttek hozzánk, hogy bizonyos esetekről tájékoztassanak minket, és nagyon sajnálom, hogy olyan kérdéseket tesz fel, amelyek kapcsán ön is nagyon jól tudja, hogy arra nem adhatnak választ, merthogy nincs rá egzakt válaszuk. Tudniillik azokra a válaszok most készülnek, éppen az ötpárti egyeztetés kapcsán, ahol a miniszterelnök úr az önök frakcióját is tájékoztatja a leendő teendőkről.
Ami pedig képviselőtársaimat illeti, akik velem szemben ülnek, szeretném elmondani, hogy itt most nem részletes vagy általános vita folyik a költségvetésről, hanem arról kellett volna beszélnünk, ami a napirendben fel van tüntetve, ami egyébként sajnos már nem aktuális. És el kellett volna fogadni Béki képviselő asszony javaslatát, hogy erről ma ne beszéljünk, mert ennek kapcsán lehetőségük van az ellenzéki képviselőknek arra, hogy politikát csináljanak belőle, amit én nagyon sajnálok. Mert ha önök nem tudják, hogy ma Magyarországon és a világban mi történik, akkor talán nyitottabb szemmel kellene járniuk, és akkor nem beszélnének olyanokról, amik nem idevalók, és nem tennének fel olyan kérdéseket, amelyek ma még abszolút nem válaszolhatók meg.
Egyébként pedig az én mondanivalóm csak ennyi lett volna, mert mindenki, aki megnyilvánul, aki kérdést tesz fel, véleményt fogalmaz meg, az maga az ember. Köszönöm, elnök asszony.
ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. (Dr. Zombor Gábor jelentkezik.) Le akartam zárni a vitát, de akkor még Zombor képviselő úrnak adok szót... (Béki Gabriella, Török Zsolt jelentkezik.) ...és Béki Gabriella képviselő asszonynak, Török Zsolt képviselő úrnak adok szót, egyben az elnöklést átadom Winkfein Csaba alelnök úrnak. Tessék parancsolni!
(Az elnöklést Winkfein Csaba, a bizottság alelnöke veszi át.)
DR. ZOMBOR GÁBOR (Fidesz): Köszönöm szépen. Akkor beszéljünk a jövendőbeli költségvetésről! Ha a kormány képviselői nem tudnak válaszolni, akkor önök tájékoztassanak bennünket, hogy tegnap este miről volt szó! (Lombos István: Ki hatalmazott fel erre minket? - Dr. Vidorné dr. Szabó Györgyi elhagyja az üléstermet.) Ha mást nem tud, akkor miről tárgyalunk, képviselő úr? (Lombos István: Nem kellett volna! Nem kellett volna forszírozni! - Közbeszólások.) Legyenek szívesek tájékoztatni bennünket, hogy miben állapodott meg a frakció a kormánnyal! (Lombos István: Nincs itt az ideje!) Tájékoztassanak bennünket, engem például mint polgármestert, hogy tudjunk önkormányzati költségvetést tervezni! (Lombos István: Nincs itt az ideje! Majd időben!) Ha hazamegyünk, tudjuk-e azt, hogy miről tárgyalunk? Nem tudjuk, miről tárgyalunk. Ez nem politika, ez képviselői kollegialitás kérdése; mondják el, hogy mi történt! Mert ami ma történik, az nem egyeztetés, hanem egy diktátum... (Lombos István: Tájékoztatás!) ..., tájékoztatás, hogy ez lesz, eszitek, nem eszitek, ez van. Na, ehhez nincs bátorság! (Lombos István: Nem kell bátorság!)
ELNÖK: Köszönjük szépen, képviselő úr. Jelezni szeretném önnek, hogy az előttünk fekvő anyagról tudunk tárgyalni, ezt tettük az elmúlt, most már bő félórában, és ehhez kérjük a szakmai véleményeket, észrevételeket. Jelenleg az általános vitára való alkalmasságról tárgyalunk.
Béki Gabriella képviselő asszonyé a szó.
BÉKI GABRIELLA (SZDSZ): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Bizottság! Én elismerem, hogy szokatlan, szokatlanul nehéz helyzetben tárgyaljuk ezt a költségvetést, amely a második változatban van előttünk. Az általános vitára való alkalmasságról van szó. Én a napirendi szavazásnál is azért sürgettem ennek a kérdésnek a tárgyalását, mert azt gondolom, hogy ketyeg az óra, és előre bejelentem, hogy azért fogom általános vitára engedni ezt a törvényt a magam részéről, mert azt gondolom, hogy nagyon nagy bajt zúdítanánk az országra azzal, hogyha nem tudnánk a költségvetésben megállapodni. Mint ahogy azt is gondolom, hogy ez az anyag, amely itt előttünk van, lényeges pontokon, jelentős mértékben, sok milliárdot érintően, lehet, hogy sok százmilliárdot érintően változni fog.
Az ellenzéki képviselő uraknak, akik ott a jobb oldalon ülnek, és felvetik, hogy miről tárgyalunk, lehet, hogy igazuk lenne abban, hogy a költségvetés visszavonását és egy olyan új anyag beterjesztését szorgalmazzák, amely ezeket a szempontokat, amelyek utóbb megjelentek a híradásokban, hogy van rá a kormány részéről fogadókészség, tartalmazza. Tisztelt képviselőtársaim, erre már nincsen idő.
Amikor az első változat visszavonását bejelentette a kormány, akkor én nagyon örültem, és azt reméltem, hogy kapunk a kezünkbe egy olyan komolyabb, szigorúbb költségvetést, amely költségvetésben helyt kap az a szabad demokraták felfogása szerint szükséges több százmilliárdos kiadáscsökkentés, megszorítás, amelyről olyan sokat nyilatkoztak a pártok vezetői. Én nem akarok ebben a számháborúban kinyitni egyetlen kérdést sem, hogy akkor az most ezermilliárd, ötszázmilliárd, háromszázmilliárd. Azt remélem, hogy a következő hetekben nagyon mély, alapos vitákban, ráadásul ötpárti egyeztetésekben ki fog alakulni az a mérleg, amit aztán majd a parlament többséggel el tud fogadni.
Nekem magamnak, illetve a Szabad Demokraták Szövetségének óriási csalódást okozott az új változat benyújtása, mert úgy van, ahogy néhányan már felidézték, hogy itt egyenleg tekintetében mindösszesen 82 milliárd forint korrekcióra került sor, és ez hihetetlenül kevés, gyakorlatilag említésre nem méltó. Ezért nem volt érdemes visszavonni az első változatot, ennyicskét módosító indítványokkal is lehetett volna korrigálni, mint ahogy, azt gondolom, ennél többet fogunk most korrigálni, reményeim szerint, módosító indítványokkal.
Ennyi bevezető után szeretnék néhány kérdést konkrétan is szóba hozni, azzal kezdve, hogy miről nem akarok beszélni. Én például egyáltalán nem akarok beszélni a várható gazdasági növekedésről, azt gondolom, hogy nálam jártasabb emberek sem tudják nagyságrendileg megbízható pontossággal prognosztizálni, hogy milyen gazdasági növekedés lesz. Itt a dolognak az iránya helyes, hogy tudniillik csökkentette azt a mértéket, amivel számol, amivel tervez a Pénzügyminisztérium, és lehet, hogy a módosításokban további csökkentés is szerepet kaphat.
Amiről inkább szeretnék szólni, az azokat a kérdéseket érinti, amelyek a költségvetésnek, egészen pontosan a közterheknek a szerkezeti átalakulására vonatkozó igények, javaslatok voltak kormányoldalról, meg lettek volna részünkről is, amelyeket meg kellett volna lépni, és amelyekkel kapcsolatban én csüggedten látom, hogy még a bátortalanul eltervezett néhány lépés is visszavonásra került ebben az új változatban. Gondolok itt első helyen a társasági adóra, ahol a kormány eredetileg tervezett egyfajta átalakulást, átalakítást, és aztán ripsz-ropsz lemondott róla. (Dr. Vidorné dr. Szabó Györgyi visszatér az ülésterembe.) Az új változatban a társas vállalkozók különadója nincsen eltörölve, pedig azokat a reménysugarakat, hogy a vállalkozások lendületet kaphatnak, jó néhányan a különadó eltörléséhez fűzték, illetve ahhoz a szerkezeti átalakításhoz, ami az első javaslatban megjelent.
Kérdést konkrétan az új változattal kapcsolatban a lakossági befizetésekre vonatkozóan szeretnék feltenni. Az új változatban a személyi jövedelemadó közel 40 milliárddal van nagyobb összegre tervezve, és én sehogy nem tudom kitalálni, hogy mi lehet ennek a hátterében, hogy milyen megfontolások alapján számolnak az új változatban nagyobb személyi jövedelemadó-befizetéssel - mondom, közel 40 milliárd a különbség -, mint a régiben, amikor a recesszió azt is jelentheti, mint ahogy már híre van, hogy nagyobb a munkanélküliség, inkább személyi jövedelemadóbevétel-csökkenéssel lehet feltehetően számolni, mint -növekedéssel.
Ehhez képest nagyon apró, bagatell tételnek tűnik a magánszemélyek különadójának a tervezett változása, merthogy itt viszont a 31 milliárd helyett egy parányi csökkenéssel számolnak, amit megint csak nem tudok értelmezni. Vita volt, közöttünk is vita volt a különadó eltörlésének a lehetőségéről, én váltig azt mondtam, azt mondom ma is, hogy ezt a különadót most eltörölni nem lehet, és helyénvalónak látom, hogy szerepel a költségvetésben.
Jó néhány tétel van, amellyel kapcsolatban, azt gondolom, hogy részletesen és hosszan fogunk vitatkozni a következőkben. Engem is nagyon foglalkoztat az egész nyugdíjalap alakulásának a kérdése. Én a magam részéről már hetekkel ezelőtt javaslatot tettem a saját frakciómban arra, hogy hozzá kell nyúlni a 13. havi nyugdíjhoz, át kell alakítani. Egyszerűen egy olyan 227 milliárdos kiadásról van szó, amelynek eredetileg sem volt meg a forrása, és költségvetési pénzből, hiányt növelve került finanszírozásra, most meg, ebben a helyzetben, azt gondolom, hogy elkerülhetetlen. Ezért örülök ezeknek a legfrissebb híreknek, amelyek bejelentésre kerültek, hogy a kormány mégiscsak rászánja magát arra, hogy ehhez a kérdéshez hozzányúljon.
Még egyszer hangsúlyozom: sokkal előbbre tartanánk, hogyha a kormány az első változat visszavonása idején szánta volna rá magát azokra a radikálisabb lépésekre, amelyekre most, látszólag egy ilyen külső körülmény kényszerítő hatására, fogja rászánni magát. Úgyhogy ezekkel az észrevételekkel ott szeretném befejezni, amit már idő közben szóba hoztam: a Szabad Demokraták Szövetsége úgy döntött, hogy általános vitára küldi az anyagot, de ez az igen szavazat nem azt jelenti, hogy a költségvetést, a jelenleg beterjesztett költségvetést el tudjuk vagy el akarjuk fogadni, erről szó nincs, hanem az ahhoz fűzött reményünket jelenti, hogy itt, a parlamenti vitában tényleg érdemi módosulások mentén, módosító indítványok megnyugtató elfogadása mentén előáll egy olyan költségvetés, amely vállalható. Köszönöm a figyelmet.
ELNÖK: Köszönjük szépen. Mielőtt megadnám a szót Török Zsolt képviselő úrnak, átadom az elnöklést az elnök asszonynak.
(Az ülés vezetését dr. Vidorné dr. Szabó Györgyi, a bizottság elnöke veszi át.)
TÖRÖK ZSOLT (MSZP): Köszönöm szépen. Általános vitára alkalmasnak tartom. A magánvéleményemet hadd mondjam el, mert lehet, hogy nem 11:15 arányban fog a vélemények és szavazatok aránya megoszlani az én véleményem esetében, bár erről nem fogunk szavazni (Derültség.), hanem lehet, hogy 1:25 arányban, és elnézést kérek, de akkor a jegyzőkönyv kedvéért mondom el inkább a véleményemet.
Képviselő úr, polgármester úr, amit elmondott, a kérdései, én úgy látom, jogosak, és lehet, hogy ma, holnap, holnapután, a jövő héten, két hét múlva együtt fogunk módosítókat írni éjszakákat görnyedve, és különböző pártállású emberek különböző ügyek mentén olyan szövetségeket kötnek és olyan módosítókat gyártanak, amilyet még nem láttunk itt az elmúlt 18 évben. Lehet, hogy mi fogunk közös módosítókat írni, mindannyian, a bizottság tagjai, mert én azt látom, hogy a felelősség most nem egyenlő a népszerűséggel. Ugyanúgy, mint ahogy egy családanya, egy családapa sokkal népszerűbb lehet, hogyha osztja a cukorkát, a csokoládét, egyébként meg utána szomorúan tapasztalja, hogy milyen rossz a gyereknek a foga, lehet, hogy inkább oda kell figyelni, és most valószínűleg az odafigyelésnek van itt az ideje.
Hogy mi magunk is érzékeltessük, hogy milyen a helyzet, ha nemcsak a szociális bizottság, hanem általában minden bizottság vagy a parlament egésze azt mondja, hogy nem akarunk jövő évi költségvetést csinálni, nincsen semmi gond, megy tovább az idei évi költségvetés egytizenkettedes leosztásban - vagy valami ilyesmi szabály van, hogyha jól tudom -, és ezzel nincs nagy gond. A gond azzal van, hogy innentől kezdve van egy bizalmi válság, és például hogy az árfolyamokkal szemléltessük azt, amit szemléltetni, Izlandon az történt, ha a magyar viszonyokra lefordítjuk, hogy a most 270 forintos euró 700 forintba kerül. Az az autó, amivel járunk, az nem jár, nemhogy nem jár, hanem nincs, nemhogy nem tankolunk, nem biztosítunk, hanem nincsen semmi. És erre nem lehet azt mondani, hogy a burzsoázia meg a milliárdosok mondjanak le a vagyonukról - bár néha jó lenne, ha a vagyonukról lemondanának -, hanem mindenkit érint. A remetét, az erdőben élő nincstelent talán nem érinti, mert ő magvakon él, de aki valamilyen szinten a civilizáció berkein belül él, mindenkit érint. Mert van, aki azt mondja, hogy nekem nincsen semmi gondom, nekem sincs se részvényem, se pénzem, nekem ingatlanban van a pénzem; igen, de hogyha elindul egy csődhullám, és elkezdik a bankok árverezni a lakásokat, akkor az én egri 10 milliós panellakáskám a felét-harmadát sem fogja másnap érni, és akár el akarom adni, akár nem, elüldögélhetek benne szépen lassan, a hűvösben, de úgy különösebben másra nem nagyon fog menni az ember. Tehát mindannyiunkról szól, mindannyiunkról. Éppen ezért fontos szerintem, hogy ebben összefogjunk.
Ha a népszerűséget akarom hajszolni, akkor felállok, és azt mondom a parlamentben: mondjon le! - olyan könnyű kimondani, sőt még megkérem a jegyzőkönyvvezetőt, hogy írja oda vastag betűvel, hogy a Török mondta. Tök jó lesz szerintem 20-30 év múlva, hogy én ilyet mondtam itt a parlamentben. De ha felelősségről beszélünk, akkor meg kell valamit alkotnunk. Még egyszer mondom: nem biztos, hogy az a legjobb, ami most itt van, vagy ami holnap, a jövő héten vagy két hét múlva előttünk lesz. De általános vitára egyrészt alkalmas, másrészt meg kell csinálnunk, harmadrészt kell olyat tennünk - és akkor igazából innen jön a magánvéleményem -, ami a szociális területet érinti, és ez az, ami a szaktárcát is érinti: hogy az életmód-átalakításban hogyan tudnánk közreműködni.
A Bokros-csomag után 2006-ban az úgynevezett konvergenciaprogram, amely rendkívül nagy népszerűségnek örvendett mind a 10 millió magyar állampolgár között, sem tudta "megtanítani" a magyar embert arra, hogy hogyan kellene átalakítani az életmódját. Minden évben egyre több és több mobiltelefon fogyott el. 8 milliárd forintot költöttünk emeltdíjas sms-re, és ezeket nem Magyarország két leggazdagabb embere küldte egymásnak, hogy: szeretlek, Sanyi, szeretlek, Sanyi, szeretlek, Sanyi, szeretlek, Sanyi, oda-vissza, egész nap, éjjel-nappal, hanem mi küldtük mindannyian. Biztos, hogy a képviselők ebből nagyon nagy részt vállaltak magukra, és hedonista módon költötték a pénzt, de talán esetleg a másik 9,9 millió ember is részt vett ebben valamilyen szinten - nem a legszegényebbekről beszélek, ismernek annyira képviselőtársaim, nem róluk beszélek. Arról beszélek, hogy a fitnesztermek forgalma hogyan nőtt az elmúlt években. Arról beszélek, hogy a 3-4-500 ezer forintos utak forgalma annyi lenne Magyarországon az APEH jövedelembevallásai alapján, hogy maximum egy utazási irodát el lehetne tartani ilyen utakból - tucat számra vannak ilyen utazási irodák, amelyek félmilliós utakat kínálnak. Ha egy család elmegy oda, az 2-3-4 millió forint. Kik mennek oda? Az APEH szerint ezer vagy kétezer embernek van erre pénze. Vagy az APEH nyilvántartása nem stimmel, vagy az utazási irodák nem adnak el ilyen utakat, vagy lehet, hogy nem adóznak megfelelő számban? Tehát nemcsak a legszegényebbekről vagy a középrétegről, hanem a leggazdagabbakról is beszélek, akik nincsenek a látókörünkben. Ezeket át kell alakítanunk.
Mennyit költünk például az uzsorásokra? Az uzsorásoknak én három kategóriáját különböztetem meg. Az elsőbe a legális, törvényes uzsorások tartoznak, ezek azok, akik márványba, vadászatokba öntik a pénzüket, a mi pénzünket, mármint banki ügyfelek pénzét. Ezek azok, akik egyébként hirdetik is magukat, mindegyik hálózatról ugyanaz a véleményem ebből a szempontból. Nem tudnak mit kezdeni vele, már osztaléknak sem akarnak többet kifizetni, ezért vesznek valahol még egy kis márványt, építünk még egy bankpalotát, azt mondják: bírja a magyar, szedjük el tőle a pénzt! A másik csoport a féllegális uzsorások csoportja, akik hirdetik, hogy 400 százalék THM. És ez legális, kérem! És amikor azt mondjuk, hogy lépjünk már fel ellenük, akkor hol az egyik oldalról, hol a másik oldalról azt mondják: ne, ne, ne, mert ezek azért jó dolgot is csinálnak, mert a szegény embereknek nincs más lehetőségük, mint heti részletfizetéssel, kétajtós szekrényekkel az ajtóban találkozni, és azok 5-6 ezer forintot szednek el hetente tőlük. Nézzük ezeket, és azt mondjuk: igen, joga van a 400 százalékos THM-hez. Hol?! Ez az igazságtalanság, hogy ilyen meggazdagodást engedünk! És vannak a törvénytelen uzsorások, akik a szegénység vámszedői, akik a rendszeres szociális segélyezetteket zsigerelik ki hetente, és amikor kimegy mondjuk Borsod-Abaúj-Zemplén megyében a megyei főkapitányságtól egy alakulat, és az élete kockáztatása árán - nem a tüntetőkkel küzdenek meg, az kismiska ahhoz képest, amikor ott az uzsorásokkal megküzdenek -, letartóztatják őket, este 8-kor beviszik őket, az uzsorásokat, egy nagy fegyverarzenált szednek el tőlük, és másnap reggel azt mondja a bíróság, hogy: hát végül is nem nagyon követtek el semmit; az a kis fegyver volt náluk, mit tesz az? Kicsikét kizsigerelik az embereket, elszedték a bankkártyájukat, a személyi igazolványukat, mindent, ugyan már, kérem! A bíró nem mer kiadni egy határozatot. Azt mondja a rendőr ezek után: tudod, mikor megyek én legközelebb oda! És továbbra is szedik a szegénység vámszedői a pénzt a szegényektől. Ezekkel kell valamit kezdenünk.
Tudom, nem az általános vitára való alkalmassághoz tartozik, előre elnézést kértem, és lehet, hogy magánvéleményem, és nem tud vele azonosulni senki, de jövedelemátcsoportosításokra van szükség. És ne mondja nekem senki, hogy akár az első, akár a második konzervatív kormány, akár a baloldali kormányok komolyan hozzá mertek ehhez nyúlni! Nem mertünk, se mi, se más nem mert hozzányúlni ehhez, mert nem merünk egyenként, mert félünk a következő választások eredményétől. Azt kellene eldöntenünk, hogy a nagytőkések érdekei ilyen szempontból a fontosak, vagy a másik 10 millióé, csak a másik 10 millió meg befolyásolva is van. A tegnapi napon megjelent egy újságcikk, amelyben az van - pikírt a megjegyzés, ne szó szerint vegyék! -, hogy Rothschild kutyája jobban él, mint néhány szegény ember. Tényleg így van. Nem tudom, hogy él-e még Rothschild nevű ember, nem tudom, hogy van-e kutyája, nem tudom, hogy tényleg jobban él-e, ez egy átvitt értelmű hasonlat, de egy közepes jövedelmű család ma Magyarországon - egy közepes jövedelmű család! - többet költ állateledelre... Nem tudom, a '70-80-as években, amikor én gyerek meg fiatal voltam, nem is tudtam, hogy van állateledel. Lehet, hogy én Egerben nagyon a világ végén laktam, de nem tudtam, hogy van ilyen, hogy állateledel-bolt. Akkor még nem volt. És mégis voltak kutyák is, meg valahogy megéltek az emberek is. Lehet, hogy ez demagógia, ítéljenek el miatta, nem baj!
Nem azt akarom mondani, hogy a lumpeneket támogassuk, sőt, a lumpeneket kevésbé támogassuk, de a szolidaritás maradjon meg, legyen szolidaritás a legszegényebbek, az arra rászorulók és a magukért tenni akarók irányába, a jövedelemátcsoportosítás pedig úgy nézzen ki - és ezt nem nagyon látom egyelőre a költségvetésben -, hogy igazságosabb is legyen! Nem azt gondolom, hogy aki dolgozik, aki okos, tehetséges, akinek a családja évszázadok óta megtette azt, amit megtett, és amiatt van jövedelme és vagyongyarapodása, attól el kell venni, és oda kell adni a lumpennek, nem ezt mondom, csak azt mondom, hogy egy igazságosabb jövedelemelosztásra van szükség. És a gazdasági növekedés alapjait is biztosítani kell.
Minden területről lehet elvenni. Csak hogy mondjak egy számot: az elmúlt évben Magyarország egyik leggazdagabb emberének a vagyongyarapodása - nem a vagyona, hanem a vagyongyarapodása - annyi volt, mint a rendszeres szociális segélyre elköltött teljes évi költségvetés. 200 ezer emberre és azok családjára költöttünk annyit, mint amennyi egy embernek... Nem irigylem tőle, gyarapodjék még jobban, Magyarország gyarapodik ezáltal, csak valahogy nem egy igazságos társadalom ez szerintem.
Ha népszerűségre törekednénk, akkor persze nem kellett volna konvergenciaprogram, meg most sem kellene nullás vagy nulla közeli vagy 1-es, mínusz 1-es, plusz 1-es növekedéssel számolni, hanem azt kellene mondani, hogy 20. havi nyugdíj, meg extra családi pótlék - bármit be lehet dobni szerintem. Azt is lehet mondani, hogy mondjon le, mindent el lehet mondani, de szerintem azt kellene megnézni, hogy hogyan tudunk például ezen a területen az életmód- és szemléletmód-változtatásra is eszközöket találni, hogy hogyan tudunk olyan jövedelemátcsoportosításokat végrehajtani, ahol a szolidaritás is megvan, de nem arra ösztönözzük az embereket, hogy munka nélkül éljenek meg, a leggazdagabbaktól pedig azt várjuk el, hogy ha több a tehetsége, több a lehetősége, akkor a felelőssége is több legyen.
Még egy gondolat: szintén valamelyik újságcikkben olvastam azt, hogy némelyik magyar ember birtokkoncentrációját az Esterházyak 300 év alatt nem tudták produkálni, azt, mint amit itt mi 18 év alatt néhány ember esetében produkáltunk akár a föld, akár más vagyontárgyak esetében. Én ezekre szeretnék választ kapni, nem feltétlenül pont ebben a költségvetésben, hanem abban, amit együtt fogunk megcsinálni, mert szerintem együtt fogjuk megcsinálni. Azt gondolom, hogy a ma déli tájékoztatás és a következő napok eseményei is arra fognak minket késztetni, hogy együttműködjünk. Biztos, hogy fogunk vitatkozni, még bizottsági ülésen is - bár szerintem bizottsági ülésen már jóval kevesebb vita lesz, mert itt nincs kamera -, a parlamentben lehet, hogy többet fogunk vitatkozni, mert kamerák is vannak, de kérem képviselőtársaimat, támogassuk az általános vitára való alkalmasságát. Lehet, hogy most nem szavazzák meg az ellenzéki képviselők, de akkor abban kérem a segítségüket, hogy utána, amikor majd a módosítókat gyártjuk, utána, majd mikor segítünk annak érdekében, hogy bizonyos társadalmi csoportoknak jobb legyen, hogy ne engedjünk el bizonyos társadalmi csoportokat, akkor találhassunk közösen megoldásokat. Én ebben partner leszek, higgyék el! Nem biztos, hogy én vagyok a legjobb partner, tudom, csak azt tudom, hogy magam is felajánlom a kezemet. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm, kedves képviselő úr.
Egy gyors kasszát hadd csináljak, miközben fél szemem az órára vetem. Aki még nem szólt, és jelentkezett, az Juhászné Lévai Katalin. (Dr. Juhászné Lévai Katalinnak:) Még tartod a jelentkezésedet? (Dr. Juhászné Lévai Katalin: Igen.) Tartod. Hirt Ferenc úr még nem szólt. Iván professzor úr már kapott szót, úgyhogy tőle a végén, egy nagyon rövid egypercest hadd kérjek, jó? Akkor Juhászné Lévai Katalin következik, tessék!
DR. JUHÁSZNÉ LÉVAI KATALIN (MSZP): Tisztelt Képviselőtársaim! Azt gondolom, hogy valamennyien értjük és tudjuk, hogy valójában milyen helyzetben van ez az ország most. És lehet mutogatni egymásra, hogy hogyan kerültünk ebbe a helyzetbe, de azt gondolom, azt is mindnyájan tudjuk, hogy Magyarország nem tudja bezárni a kapuit már nagyon régen, és valamennyien, akiknek valamilyen módja volt a döntéshozásban részt venni a rendszerváltás előtt és után is, felelősek vagyunk azért, hogy ez a helyzet tőlünk függetlenül alakult ki, és nyilvánvalóan hozzájárult a mindenkori magyar kormányok tevékenysége vagy a parlament döntései, hogy esetleg gyengébb állapotban vagy éppen most milyen állapotban érte az országot ez a válság. Sokkal komolyabb a kérdés annál, mintsem hogy azon lehetne most vitatkozni, hogy egyébként elegáns-e visszavonni, beterjeszteni, visszavonni, két nap múlva beterjeszteni, visszavonni vagy éppen módosító indítványokkal formálni azt, hogy hogyan lehet ennek az országnak a stabilitását biztosítani. Ugyanis erről szól a kérdés. Mert valóban igaz az, hogy mi lesz a panelben lakókkal, de ezek részletkérdések ahhoz a nagy kérdéshez képest, hogy egyébként ebben az országban mondjuk tudunk-e nyugdíjat fizetni, tudunk-e fizetést adni azoknak, akikről valamennyien felelősen kell hogy gondolkodjunk. Számomra egy mérce van: legyen egy olyan tárgyalási alap - és ez a benyújtott bevétel és kiadás -, amit úgy lehet közösen átformálni, hogy ne legyen bizonytalanság abban, hogy legalább a nyugdíjakat, a béreket oda tudjuk adni holnap, holnapután és azután. Ha ebben együtt tudunk működni, azt gondolom, ez a felelős magatartás, és most valóban nem annak van itt az ideje, hogy ki tud nagyobbat mondani.
Egyet szeretnék kérni mindenkitől az asztal jobb és bal oldalán: hogy ebben a felelős szellemben próbáljuk az emberek és az ország érdekeit képviselni, és én biztos vagyok abban, hogy egyik oldalon sem lehet játékszer az ország sorsa. Nagyon szeretném, hogyha a gyerekem is egy normális országban élne, akinek meg még nincs gyereke, szeretné így felnevelni, és én azt gondolom, hogy most a mi kezünkben van a döntés lehetősége, és tök mindegy, hogy melyik pártban ülünk. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm, képviselő asszony. Hirt képviselő úr, utána Iván professzor úr következik.
HIRT FERENC (Fidesz): Köszönöm. Csak nagyon röviden szólnék. Én is a felelősségteljes költségvetés kialakításában szeretnék most segítséget kérni, amikor a társadalmi szervezetek, az ernyőszervezetek, a fogyatékosügyi ernyőszervezetek támogatásának a sorait böngésszük, és módosítókat adunk be rá. Valóban felháborító az, hogy terhességmegszakításra a B-változat plusz 100 milliót biztosít, ezektől az ernyőszervezetektől meg elveszünk 100 millió forintot. Ez aprópénz a költségvetésnek, de nekik óriási összeg pont egy ilyen nehéz gazdasági helyzetben. Úgyhogy ebben kérek majd segítséget. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Kérem a professzor urat, hogy röviden foglalja össze a mondanivalóját.
DR. IVÁN LÁSZLÓ (Fidesz): Nem is összefoglalni szeretném, hanem képviselőtársainkhoz és a barátainkhoz, szakmai, emberi, politikai barátainkhoz és ismerőseinkhez szólnék egy pár mondattal. Ami itt végigvonul a mi vitáinkon, azt én rendkívül fontosnak tartom, a beterjesztéseket, a válaszokat, a megjegyzéseket, a kiegészítéseket - így kellene hogy pezsegjen az élet. Azonban valami egészen súlyos - és engedjék meg, hogy ezt mint lélektanász is mondjam! - fogalmi válságban is vagyunk. És ez nem most kezdődött, hanem már régebben látszik. A különböző felszólalásainkkal egyszerre vagyunk neomarxisták, egyszerre vagyunk neosztálinisták, egyszerre vagyunk neo- ilyen-olyan meg amolyanok - neoliberálist nem mondok -, de sajnálatos módon összekeverednek a fogalmak, összekeverednek a dolgok, és ennek a csúcsa az, amikor bevonulunk abba a sündisznóállásba, és azt mondjuk, hogy ez politikai, ez szakmai, ez szakértői, és ezt magamnak, magunknak is mondom. Nem, együtt van egy parlamenti nagybizottságban a politika, a szakértéshez szükséges politikai és szakmapolitikai állásfoglalás és tudás és ismeret, és ezt nem lehet hermetikusan elválasztani, mert aki nem tartja politikai ügynek a parlament, a politikailag megalapozott parlament nagybizottságában, az sajnálatos módon nem a közösséget meg a politikon zoont, a társas társadalmi embert tekinti fontosnak, hanem valamiféle hárítást érzek ebben a magunk részéről, hogy akkor ez azért nem jó, ezt ne mondjuk, mert ez politikai; ezt ne mondjuk, azért, mert ez meg olyan szakmai, ami nem ránk tartozik.
Szóval a jövőben elkerülni a jövőben azt, legalábbis a magam részérő igyekszem ebben részt venni, hogy ha egyszer a bizottság tagjaiként egy bizottsághoz benyújtott javaslatot tárgyalunk, akkor azt nagy felelősséggel nyilvánvalóan mindenki fontosnak tartja, de akkor ott abban egyszerre ott van a társadalmi felelősségünk, ott van a mindannyiunk által hozott szakmai és emberi tapasztalatunk, de nincs ott az a szakszerű szakmaiság, ami nem is a mi feladatunk, és nem is ránk tartozik, hanem azokra, akik itt nekünk segítenek, akik kiegészítik és előkészítik az anyagot. Ebből a szempontból nézve én azt mondom, hogy ez a beterjesztett javaslat sajnos előbb jött, mint kellett volna - ebben, azt hiszem, mindannyian egyetértünk. Ezt akkor lett volna szabad vagy akkor kell majd benyújtani, amikor azokkal az információkkal rendelkezünk, amelyekben döntés például ma születik, amihez már megtörténtek az előkészületek. Akkor lehetne igazán érdemileg azt mondani, hogy ez most jó vagy nem jó, alkalmas vagy nem alkalmas. Így tényleg nem tudja az ember megmondani. Így inkább azt mondja az ember, hogy ezt így halasszuk el, ez így, ebben a formában nem alkalmas arra, hogy egy nagyfelelősségű parlament elé, a plenáris ülésre vigyük.
Ezt szerettem volna elmondani, és nagyon kérem, ne rójanak meg azért, hogy itt a végén ezeket a magunk számára fontos fogalmakat is megpróbálom legalábbis elmondani és tisztázni.
ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Lezárnám ezt a kört.
Nagyon sok kérdés elhangzott, amelyekről mindannyian tudjuk, még a kérdésfeltevő is, hogy nem mindegyikre tud a tárca jelen lévő képviselője, képviselői válaszolni. Kérem szépen, hogy mindazokra, amelyek természetesen olyan szakmai felvetések, amelyekre meg tudják adni a választ a kormány képviselői, legyenek kedvesek, adják meg, és utána szavazni fogunk. Köszönöm.
Szikszainé dr. Bérces Anna (Pénzügyminisztérium) válaszai, reflexiói
SZIKSZAINÉ DR. BÉRCES ANNA (Pénzügyminisztérium): Köszönöm szépen, elnök asszony. Tisztelt Bizottság! Természetesen azt szeretném előrebocsátani, amit az elnök asszony is elmondott, hogy most ez a változat van előttünk, tehát ezt tudjuk tárgyalni. Természetesen olyan kérdésekről, amelyek éppen ötpárti egyeztetés alatt vannak, én nem tudok nyilatkozni, hiszen nem az én jogköröm. Még egyszer elmondanám, hogy mi köztisztviselők vagyunk, és nagyon szépen köszönöm azoknak, akik ezt külön hangsúlyozták; mi nem politizálunk, nekünk ez nem tisztünk, ne is lenne helyes, ha politizálnánk, mert nem ez a dolgunk. Mi természetesen a tárgyszerű kérdésekre tudunk tárgyszerű válaszokat adni mindenféle egyéb hozzászólás nélkül. Ezt szeretném most megtenni.
Az első kérdés Soltész képviselő úr részéről hangzott el. Egyrészt a GDP értékét kérdezte. Ezt természetesen a benyújtott költségvetési törvényjavaslat is tartalmazza, e szerint a GDP értéke folyó áron 28 490 milliárd forint a következő évben, tehát ez az, ami a mai, a benyújtott költségvetési javaslat alapján a 2009-es évre előirányzott.
A minimálbér-emelés kérdéséről természetesen nem tudok nyilatkozni, hiszen - mint az nyilván ismert - az Országos Érdekegyeztető Tanács hatásköre minden évben a minimálbér-emelés kérdéséről dönteni. Ez, még egyszer hangsúlyozom, az OÉT jogköre, nem a parlamenté, bár volt olyan időszak, amikor a parlament döntött ebben a kérdésben, de ez az OÉT jogköre. Kétségtelen, hogy itt egy olyan helyzet van, hogy a korábban kötött megállapodás határideje lejár, tehát a hároméves szerződés itt lejár, jelenleg valóban 2008-ra van rögzítve a minimálbér összege. Elkezdődtek ezek az egyeztetések, de még nem lehet azt mondani, hogy ez megtörtént volna. Jelenleg a 69 ezer forintos minimálbér van érvényben, az OÉT fog javaslatot tenni a kormánynak arra, hogy az kihirdesse a vonatkozó jogszabályt.
Az egyéb kérdésekre, amelyek a 13. havi bérrel, illetve nyugdíjjal kapcsolatosak, természetesen nem tudok válaszolni. Ebben a javaslatban ilyen megoldás nem szerepel. Hogy mi fog történni, azt én természetesen nem tudom elmondani, erről tehát nem nagyon beszélnék.
Elhangzottak számok a bevétel-kiadásnál. Arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy azt azért tessenek figyelembe venni, hogy az előző javaslathoz képest az államháztartási hiány jelentősen csökkent: 3,2 százalékról 2,9 százalékra csökkent, ami nyilván meg kell hogy jelenjen a kiadási számokban is. Ez a különbség nyilván ebből adódik.
Iván professzor úr felvetéseivel kapcsolatban szeretném elmondani, hogy a nyugdíjkorrekciós program az elfogadott törvény szerint nem 2009-ben, hanem 2010-ben fejeződik be, tehát 2010-ben a rokkantsági nyugdíjak esetében van még lépés. Itt arról van szó, hogy megvalósul a 2009. évi is, csak némi időbeli csúszással történik meg ezen javaslat alapján.
A következő konkrétabb kérdés az adócsomaggal volt kapcsolatos. Az is ismeretes, hogy jelenleg visszavont állapotban van az adócsomag. A tervek szerint a kormány a korábbi helyett, szintén ötpárti megállapodás alapján saját javaslatot, új változatot fog benyújtani, amire valószínűleg ma, holnap, tehát rövid időn belül sor fog kerülni. Miután az államháztartási törvény előírja azt, hogy 45 napos határidő van, ebből adódóan a javaslatok jó része nagy valószínűséggel nem január 1-jével, hanem későbbi időponttal fog bevezetésre kerülni, bár a megállapodásoknak megfelelően itt természetesen nem tehernövekedési kérdések vannak, hanem az egyszerűsítés, a fehérítés irányába mutató javaslatok fognak várhatóan megjelenni.
A következő konkrétabb kérdés Béki Gabriella képviselő asszony részéről érkezett, gyakorlatilag az adóbevételekkel kapcsolatban tett fel konkrét kérdéseket, illetve megfogalmazott egyfajta kritikát az adórendszer átalakításának az elmaradása kapcsán. Én nem tudok hozzászólni ahhoz, hogy ez hogy és mint alakult, de tulajdonképpen a korábbi csomag, az adócsomag és a költségvetés is azzal számolt, hogy van egyfajta közteher-átrendeződés, ami részben a járulékterhek csökkentését is jelentette volna, illetve egyéb lépések is voltak benne. Miután egyértelművé vált, hogy ezekre nincs mód, ezért született igazából az a döntés, hogy visszavonásra kerül az ezzel kapcsolatos javaslat, és ezért ezek itt nem tudnak megjelenni. Igazából ez egy olyan kérdés, ami adott esetben nyilván előjöhet még a további parlamenti munka során.
A személyi jövedelemadónál rendkívül egyszerű a növekedés oka. Az egyik oka az, hogy effektíve - hogy mondjam? - nincs valorizáció a személyi jövedelemadózásban, tehát ha van egyfajta bérnövekedés, az természetesen azt jelenti, hogy akkor az szja-ban bevételi többlet jelenik meg. A másik oka pedig, hogy megjelenik a fehérítéssel kapcsolatos eddigi lépések, illetve a tervezett egyéb lépések hatása. A magánszemélyek különadójánál pedig, ahogy azt a benyújtott javaslat indokló része is tartalmazza, egy 13 százalékos növekedés van egészen konkrétan. Ezt általában a legfelső jövedelmeknél számoljuk, legalábbis a jövedelemadó-bevallási adatok alapján, mint ahogy mi is számoljuk, amikor a nyugdíj felső határát határozzuk meg, mert ez a kettő összefügg egymással. Ez az adózók kapcsán körülbelül 10 százalékot jelent, ez a 13 százalék tehát egy körülbelül reális növekedés ezeket a tényezőket figyelembe véve.
Elhangzott a terhességmegszakítással kapcsolatos felvetés. Itt a jövendő módosítók kapcsán szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy itt két külön dologról van szó, hiszen itt, a fejezetnél ez egy úgynevezett vonal alatti tételként jelenik meg, ami kvázi egy külön kérdés, tehát a kettő között nehéz a mozgás. Tehát a társadalmi szervezetekkel kapcsolatos gond vonatkozásában a parlamenti vita során nyilván mód van arra, hogy módosuljon, egy 30 milliós vagy pár milliós tételben nyilván lehet mozgástér, de ezt nyilvánvalóan nem szeretném előrebocsátani.
Köszönöm szépen, a konkrét kérdésekre, úgy hiszem, megpróbáltam válaszolni. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen a főosztályvezető asszony összefoglalását.
Szavazás az általános vitára való alkalmasságról
Szavazásra teszem fel a kérdést. Az önök előtt fekvő T/6571. számú, a Magyar Köztársaság 2009. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslatot általános vitára alkalmasnak tartja-e a bizottság? Aki igen, kérem, kézfelemeléssel jelezze. (Szavazás.) Tizenöt igen. Aki nem tartja alkalmasnak általános vitára? (Szavazás.) Tizenegy ellenszavazat. Tartózkodás nincs.
A bizottság 15 igen és 11 nem szavazattal, tartózkodás nélkül általános vitára alkalmasnak találta a törvényjavaslatot.
Ezzel a 3. napirendi pontot lezárom.
A Magyar Köztársaság 2009. évi költségvetését megalapozó egyes törvények módosításáról szóló törvényjavaslat (T/6572. szám) (Általános vita)
Máris áttérünk a 4. napirendi pontra, amelynek a tárgya mindig szervesen illeszkedik az előbb tárgyalt kérdéshez. A törvényjavaslat száma T/6572., és a Magyar Köztársaság 2009. évi költségvetését megalapozó egyes törvények módosításáról szól. Ugyancsak az a feladata a bizottságnak, hogy eldöntse, általános vitára alkalmasnak tartja-e, és bekerüljön-e a parlament elé. A főosztályvezető asszonyt kérdezem, hogy ki kívánja-e előzetesen egészíteni pár gondolattal az írásos anyagot. Tessék!
Szikszainé dr. Bérces Anna (Pénzügyminisztérium) szóbeli kiegészítése
SZIKSZAINÉ DR. BÉRCES ANNA (Pénzügyminisztérium): Egy pár mondattal, igen, hiszen a költségvetéssel kapcsolatos magyarázatnál is kitértem már néhány dologra. Nagyon röviden, de különösen a bizottság feladat- és hatáskörét érintő néhány módosításra szeretném felhívni a figyelmet.
2006-ban született meg az az alkotmánybírósági döntés, miszerint a költségvetésnek és a zárszámadásnak mindig úgynevezett tiszta törvényjavaslatnak kell lennie, ami azt jelenti, hogy egyéb törvénymódosításokat nem tartalmazhat, tehát ha adott esetben a zárszámadás vagy adott esetben a költségvetés azt igényli, akkor az ezt megalapozó, ehhez kapcsolódó törvénymódosításokat egy másik, külön törvénycsomagban kell szerepeltetni. Ennek megfelelően kerül önök elé a 2009. évi költségvetést megalapozó törvénymódosítási csomag. Ez a mostani csomag 18 törvény módosítására tesz javaslatot, ezek közül néhányat emelnék ki.
Az egyik kérdés a közteheralapok egységesítése című dolog, amely az eredeti adócsomagból ismerős lehet önöknek. Itt alapvetően egy adminisztrációegyszerűsítési dolog jelenik meg, ami azt jelenti, hogy a munkaadói járuléknál, illetve a szakképzési hozzájárulásnál a fizetési kötelezettség alapja azonossá válik a társadalombiztosítási járulékkal. Szeretném hangsúlyozni, hogy itt semmiféle olyan vezérelve nincs a módosító javaslatnak, hogy ebből bevételnövekedés álljon elő, itt egyértelműen az egyszerűsítés, tehát a vállalkozások adminisztrációjának az egyszerűsítése a cél.
A következő ilyen csomag, amely a költségvetéshez abszolút kapcsolódik, a társadalombiztosításijárulék-törvény módosítása, ami az egészségügyi szolgáltatási járuléknak a növekedéséről szól. Ez a növekedés arról szól, hogy igazából ennek is van előzménye, hiszen ez évtől került sor arra, hogy egy egységes, fix összegű egészségügyi szolgáltatási járulék működik, és már a tavalyi, tehát az idei évtől érvényes változtatások során meghirdetésre került, hogy a 2009. évtől a tervezett inflációnak megfelelő mértékben emelkedik az egészségügyi szolgáltatási járulék. Ennek megfelelően kerül sor arra, hogy a mai 4350 forint a következő évben 4500 forintra, tehát a napi 145 forint napi 150 forintra fog emelkedni a javaslat alapján. Még egy könnyítő típusú rendelkezés is megjelenik benne, ami arról szól, hogy az idéntől érvényes szabályok szerint a nyugdíjas vállalkozók, tehát akik nyugdíjasként vállalkozási tevékenységet folytatnak, és ezt a tevékenységüket "nemcsak" egyéni vállalkozóként, hanem emellett társas vállalkozás tagjaként is folytatja, az ő esetében a mai szabályok szerint duplikált fizetési kötelezettség van az egészségügyi szolgáltatási járuléknál, tehát a 4350 forintot kétszer kell megfizetnie. A javaslat szerint ez a következő évtől változik, és egyszer kell megfizetni, tehát a 4500 forint nem kétszer, hanem egyszer lesz megfizetendő ebben a körben, tehát a nyugdíjas vállalkozók esetében. Ezzel kapcsolatban ezt szeretném elmondani.
Az államháztartási törvény módosítása kapcsán nagyon örülök, hogy itt ülnek mellettem az ÁSZ képviselői, hiszen az államháztartási törvény módosítása sok olyan javaslatot tartalmaz, amely az Állami Számvevőszék régi igénye. Az egyik ilyen kérdés például az elkülönített állami pénzalapok könyvvizsgálatának a módszertana. Itt a javaslat szerint a 2010. évtől az elkülönített állami pénzalapoknál, ideértve a társadalombiztosítás pénzügyi alapjait, az Állami Számvevőszék szerinti könyvvizsgálati módszertant kell alkalmazni ezen elkülönített állami pénzalapok könyvvizsgálatánál is, tehát ez is meghirdetésre kerül.
A bizottság feladat- és hatáskörébe tartozó kérdések körében az államháztartási törvény módosításánál kiemelném még, hogy a kincstár felhatalmazást kap egy egységes szociális nyilvántartás vezetésére, aminek a célja pontosan az, amiről a bizottsági vita során a költségvetés kapcsán itt is volt szó, hogy együtt lehessen látni, hogy valakinek milyen ellátásai vannak. Természetesen a javaslat a jegyző számára is hozzáférést kíván biztosítani ehhez a kincstár által vezetett nyilvántartáshoz, pontosan az egyben látás érdekében, tehát hogy lássuk a jövedelmi viszonyokat. Ez a másik kérdés.
Megjelenik az ugyancsak a költségvetés kapcsán említett nyugdíjkorrekciós program időbeli ütemezésének a változása, ami a január 1-jét szeptember 1-jére módosítja.
Kiemelném még a Nemzeti Civil Alapprogram-törvény módosítását, ami egy pozitív történet a mai előirányzathoz képest, hiszen két évig egy befagyasztott összeg szerepelt a Nemzeti Civil Alapprogramnál, ez az összeg 6,8 milliárd forint volt, a javaslat szerint pedig rögzítésre kerül, hogy a 2009. évben 7,7 milliárd forint az, ami a Nemzeti Civil Alapprogram támogatásaként megjelenik. És a javaslat egyfajta törvényi mechanizmust is bevisz, pont azért, hogy a befagyasztás kérdése ne jöjjön elő. Erre is szeretném felhívni a figyelmet.
Ugyancsak említettem a 2009. évi költségvetés kapcsán, hogy a családi pótlékről, tehát a családi támogatásokról szóló törvény módosítása is szerepel itt. Ez az emelést jelenti, ahogy azt említettem, az 500 és ezer forint közötti havi növekedést. A benyújtott törvényjavaslat 2009. szeptember 1-jétől javasolja ennek az emelésnek a végrehajtását.
Van még néhány olyan módosítást, amely igazából az illetéktörvény módosításával függ össze, amely az igazgatási szolgáltatási díjaknak a törvényben felhatalmazását írja elő, és ezzel kapcsolatban néhány törvény módosítása jelenik itt meg.
Köszönöm szépen, én ezeket szerettem volna kiemelni. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen az összefoglalót, főosztályvezető asszony.
Elnézést, az imént elfelejtettem bediktálni a jegyzőkönyv számára, hogy Szabóné Müller Timeát helyettesítem, más újabb helyettesítésre nem kerül sor.
Megkérdezem képviselőtársaimat, hogy óhajtanak-e erről a kérdésről további vitát nyitni. (Senki nem jelentkezik.) Amennyiben nem, megköszönöm... (Soltész Miklós jelentkezik.) Bocsánatot kérek! Alelnök úr!
SOLTÉSZ MIKLÓS (KDNP): A főosztályvezető asszonyhoz teszem fel a kérdést, amely lehet, hogy politikainak tűnik majd Lombos úrnak, de ez különösebben nem zavar most már, pláne azok után, amit Török Zsolt elmondott, amivel egyébként 80 százalékban egyetértek. Főosztályvezető asszony, azt szeretném öntől megkérdezni, hogy a néhány nap múlva esetlegesen benyújtásra kerülő adótörvények mennyire változtatják meg ezt a törvényt, illetve - kicsit visszatérek majdnem hogy az előző napirendi pont vitájához, nem akarom újrakezdeni - hogy módosul ezek szerint, vagy mit látnak, mit kell majd módosítani még ebben a törvényben? Köszönöm szépen.
ELNÖK: További kérdés merült-e fel? (Senki nem jelentkezik.) Ha nem, akkor lezárom a vitát, és megkérem a főosztályvezető asszonyt, szíveskedjék a választ megadni.
Szikszainé dr. Bérces Anna (Pénzügyminisztérium) válaszai
SZIKSZAINÉ DR. BÉRCES ANNA (Pénzügyminisztérium): Köszönöm szépen. Még egyszer hangsúlyoznám, hogy két külön csomagról van szó. Azt én nem vitatom, hogy lesznek olyan törvények, amelyek az adócsomagban is módosulnak, nem csak a költségvetést megalapozó törvénymódosítási csomagban. Ilyen például az adóigazgatási eljárás rendjéről szóló törvény, illetve a társadalombiztosítási járulékról szóló törvény, de ott alapvetően - még egyszer hangsúlyoznám - az egyszerűsítő és a fehérítést szolgáló lépések jelennek meg, amit önök már igazából megismerhettek a korábbi adótörvény-módosítási csomagból. Az abban szereplők közül igazából azok maradnak el, amelyek a közterhek bizonyos csökkentését, átrendezését javasolták volna, most az egyszerűsítést, a fehérítést szolgáló lépések, javaslatok fognak megjelenni. Ez a módosítás egy ettől független történet, tehát ha itt változás van, annak nincs köze a benyújtandó 2009. évi adó- és járuléktörvény-módosítási csomaghoz. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen, főosztályvezető asszony.
Szavazás az általános vitára való alkalmasságról
Szavazásra teszem fel a kérdést. Az önök előtt fekvő T/6572. számú törvényjavaslatot a bizottság általános vitára alkalmasnak találja-e? Aki igen, kérem, emelje fel a kezét. (Szavazás.) Tizenhárom igen. Aki nemmel szavaz? (Szavazás.) Tizenegy nem. Tartózkodás nincs.
A bizottság 13 igennel, 11 nemmel, tartózkodás nélkül általános vitára alkalmasnak találta a törvényjavaslatot.
Megköszönöm a kedves kormányképviselők munkáját, jelenlétét, minden jót kívánok, viszontlátásra!
EGYEZTETÉSI ELJÁRÁS - A Tanács irányelve a személyek közötti, vallásra vagy meggyőződésre, fogyatékosságra, életkorra vagy szexuális irányultságra való tekintet nélküli egyenlő bánásmód elvének alkalmazásáról (COM(2008)426; 2008/0140/CNS) (Bizottsági vélemény készítése)
Áttérünk az 5. napirendi pontunkra, amelynek az elővezetésében segítséget kérünk szépen. A kollégák, akik itt vannak - nem tudom, így van-e - dr. Ságvári Ádám osztályvezető úr, valamint dr. Tölgyessy Fanni Flóra fogalmazó asszony az Igazságügyi és Rendészeti Minisztériumból. (Jelzésre:) Itt vannak, köszönöm szépen, foglaljanak helyet! (A kormány képviselői helyet foglalnak az asztalnál.) Addig, amíg leülnek, hadd... (Párhuzamos beszélgetések.) Bocsánat, zavarom a képviselőtársakat? (Török Zsolt: Nem. - Derültség.) Elnézésüket kérem, folytatnánk az ülést.
Egy nagyon izgalmas, valódi szakmai kérdés áll a tisztelt bizottság előtt. Ahogy a múltkor is említettük, és ahogy az írásos tájékoztatóban megkapták, ez egy Európai Tanács-irányelv. És hogyha tudunk ezzel a kérdéssel foglalkozni - és megkapták azt a tervezetet is, amelyet esetleg elfogadni gondolunk -, az azt jelenti, hogy ebben a témában az első pillanattól kezdve végig fogjuk tudni követni, végig fogjuk tudni kísérni ezt a nagyon izgalmas folyamatot, hiszen ez egy első aktusa ennek a folyamatnak, a részesei lehetünk egy komoly európai uniós irányelvnek.
Megkérem a kedves kollégákat, hogy legyenek olyan kedvesek röviden összefoglalni, miről is van szó. Köszönöm.
DR. SÁGVÁRI ÁDÁM (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium): Köszönjük a szót. Tisztelt Bizottság! Hadd mutassam be még Enyedi Eszter kollégánkat a szociális tárcától, aki az IRM fő felelőssége mellett a szociális tárcát képviseli az irányelvvel kapcsolatban.
ELNÖK: Köszönöm.
Dr. Ságvári Ádám (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium) szóbeli kiegészítése
DR. SÁGVÁRI ÁDÁM (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium): Felvezetésként nagyon röviden csak annyit mondanék el, hogy ez az önök előtt fekvő irányelvtervezet az amszterdami szerződést követő uniós antidiszkriminációs jogfejlődés legfrissebb megnyilvánulása. Lényegét tekintve a jelenleg hatályos jogszabályi irányelvi keretet egészíti ki azáltal, hogy meghaladja azt a jelenlegi rendszert, miszerint az életkoron, a szexuális irányultságon, vallási vagy egyéb világnézeti meggyőződésen, illetve a fogyatékosságon alapuló diszkriminációt pusztán a kereső tevékenység, illetőleg a foglalkoztatás és a szakmai továbbképzés területén érvényesíti, ugyanis az irányelv tárgyi hatálya a jelenlegi, hatályos irányelvi rendszert kiegészítve már kiterjed a szociális biztonság területére, ideértve az egészségügyi ellátást, a szociális biztonsági rendszereket, emellett az oktatás területére, illetőleg az árukhoz és szolgáltatásokhoz való hozzáférés területére. Tehát egy jóval tágabb tárgyi hatállyal rendelkező irányelvről van szó.
ELNÖK: Nagyon szépen köszönöm a példamutatóan rövid összefoglalót.
Kedves Képviselőtársaim! Azt remélem, hogy időben megkapták, és át tudták tanulmányozni ezt a kérdést. Tényleg csak a munkánk megkönnyítésére szedtük vagy szedtem össze ezeket a legfontosabb gondolatokat, de nem kell szavaznunk ebben a kérdésben, és ha önöknek van olyan felvetése, gondolata, amiről úgy gondolják, hogy ebben az írásos dokumentumban még szerepeljen, azt én örömmel veszem, elfogadom, meghallgatom. Önöké a szó. (Dr. Lanczendorfer Erzsébet jelzésére:) Lanczendorfer képviselő asszony!
Kérdések, válaszok, hozzászólások
DR. LANCZENDORFER ERZSÉBET (KDNP): Köszönöm szépen. Szeretném megkérdezni, hogy a különböző szexuális irányultságra való tekintet nélküli egyenlő bánásmód, ennek a deklarálása segíti-e a homoszexuálisok közötti regisztrált élettársi kapcsolatot - ami, tudjuk jól, burkolt formában a homoszexuálisoknak kíván egy, a házasság intézményéhez megszólalásig hasonló jogintézményt biztosítani -, netántán a homoszexuálisok házasságkötését? Mondhatják-e azt, hogy ugyanaz a bánásmód illet meg engem, mint iksz férfit, ipszilon nőt, ha ők házasodhatnak, én is házasodhatok? Kereszténydemokrata képviselőkként természetesen nem fogadjuk el a regisztrált élettársi kapcsolatot, úgyhogy számomra különösen fontos, hogy ez mit jelent. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm, képviselő asszony. Mielőtt válaszadásra kerül a sor, hadd kérjem, hogy próbáljuk meg ezt is egy körben rendezni, és amennyiben kérdésük, felvetésük van, hasonlóképpen a képviselő asszonyhoz, akkor most legyenek olyan kedvesek ezt mondani. (Senki nem jelentkezik.) Nem látok ilyet. Köszönöm szépen.
Megkérem a fogalmazó asszonyt, hogy válaszoljon. Ugye, jól mondom, hogy ön fog válaszolni? (Dr. Tölgyessy Fanni Flóra: Igen.) Köszönöm.
DR. TÖLGYESSY FANNI FLÓRA (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium): Nagyon szépen köszönöm a szót, akkor én válaszolnék erre. Köszönöm szépen, egy nagyon fontost kérdést tett fel a képviselő asszony. Az a lényeg, hogy az irányelv 3. cikk 2. pontja szerint az irányelv nem érinti a házassági vagy családi állapotra, illetve a reproduktív jogokra vonatkozó nemzeti törvényeket. Ez azt jelenti, hogy az irányelv semmilyen módon nem kíván abba beleavatkozni, hogy egy tagállam elfogadja-e a bejegyzett élettársi kapcsolatot vagy az azonos neműek házasságát. Azt is fontos viszont megemlíteni, hogy amennyiben egy tagállam ezeket elfogadja, úgy ebben a kérdésben természetesen vonatkozik rá az irányelv. És csak megjegyzés szintjén szeretném megemlíteni az Európai Bíróság egyik, a Tadeo Maruko-ügyben meghozott ítéletét, amely arról szólt, hogy Németországban elismerik a bejegyzett élettársi kapcsolatot, és azt hasonlóan szabályozzák, mint a házassági viszonyt. Egy azonos nemű párnál az egyik fél meghalt, és az volt az eldöntendő kérdés a német bíróság előtt, hogy vajon jogosult-e özvegyi nyugdíjra a túlélő fél. Az Európai Bíróság elé, tehát a luxemburgi bíróság elé került az ügy, és a bíróság megállapította, hogy amennyiben egy tagállam a házassághoz hasonlóan szabályoz, akkor a házassági vagyonjog tekintetében sem lehet megkülönböztetés az azonos neműek kapcsolata esetében. Ugyanígy ez az irányelv is folytatja ezt, tehát kifejezetten erre nem tartalmaz rendelkezést, de meg is kérdeztük a bizottság képviselőitől, rákérdeztünk, és amennyiben egy tagállam elismeri a bejegyzett élettársi kapcsolatot, és azt hasonlóan szabályozza a házassághoz, akkor igenis kiterjed rá a hatálya, és nem lehet hátrányban részesíteni az azonos nemű házastársakat, illetve bejegyzett élettársi kapcsolatban élőket. Nagyon szépen köszönöm.
ELNÖK: Én is köszönöm. Elnézést, csak hogy pontosan értsem: de ez nem az irányelvből fakad, hanem minden nemzet saját jogalkotásában rendelkezik vagy nem rendelkezik erről - kérdezem én.
DR. TÖLGYESSY FANNI FLÓRA (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium): Így van, hiszen ez tagállami hatáskör, az Európai Unió ebben nem rendelkezik kompetenciával ezen a területen.
ELNÖK: Nagyon köszönöm. (Dr. Lanczendorfer Erzsébetnek:) Hadd kérdezzem meg a képviselő asszonyt, hogy így elfogadja-e a választ.
DR. LANCZENDORFER ERZSÉBET (KDNP): Milyen egyenlő bánásmódot kíván biztosítani ez az egyeztetési eljárás a homoszexuálisok számára?
DR. TÖLGYESSY FANNI FLÓRA (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium): Ugyanolyan egyenlő bánásmódot kíván biztosítani, mint ahogy a fogyatékosokra vagy az életkor vagy a vallásos meggyőződésre is ugyanúgy vonatkozik az egyenlő bánásmód követelménye, azzal, hogy a fogyatékosok, illetve az életkoron alapuló megkülönböztetés esetében nyilvánvalóan vannak bizonyos kivételek, például a biztosításmatematikai számítások. A szexuális irányultság tekintetében nyilvánvalóban nem fordulhat elő, hogy mondjuk egy biztosítás azért legyen magasabb vagy alacsonyabb összegű, mert azonos neműek a felek. Ugyanúgy a hatály, tehát minden, ami az irányelvben szabályozva van, az ugyanúgy vonatkozik a szexuális irányultságon alapuló megkülönböztetésre is.
ELNÖK: Köszönöm szépen. (Soltész Miklós jelzésére:) Az alelnök úrnak adom meg a szót. Parancsoljon!
SOLTÉSZ MIKLÓS (KDNP): Köszönöm szépen. Kicsit kapcsolódva az elnök asszony kérdéséhez: amennyiben a bizottság támogatja ezt és a bizottsági véleményt, amit készítünk - mert, ugye, jól látom, erről van szó (Az elnök bólint.) -, attól kezdve viszont már kötelező az országra ez az irányelv, és hogyha az irányelvet elfogadjuk, akkor az országon belüli törvényeket, amelyek most, jelenleg vannak, kötelezően ki kell terjeszteni minden területre, amit itt mint irányelvet elfogadunk?
ELNÖK: Köszönöm szépen. (Dr. Tölgyessy Fanni Flórának:) Tessék parancsolni a válaszadásra!
DR. TÖLGYESSY FANNI FLÓRA (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium): Ezzel kapcsolatban azt szeretném jelezni, hogy a Magyar Köztársaság már rendelkezik egy törvénnyel, ez az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról szóló 2003. évi CXXV. törvény, amely minden diszkriminációs ok tekintetében, így például a szexuális irányultság tekintetében is tiltja, hogy bármilyen megkülönböztetés legyen, legyen az közvetlen vagy közvetett, hátrányos megkülönböztetés. Igazából tehát a magyar jog már most megfelel az irányelv követelményeinek. Azt kell tudni, hogy most még nagyon korai fázisban vannak a tárgyalások, viszont amennyiben az irányelvet elfogadja az Európai Unió, akkor át kell ültetnünk, tehát nem lesz közvetlenül alkalmazandó jog. Viszont igen csekély átültetési kötelezettségeink vannak, hiszen az előbb említett törvény már most meglehetősen átfogóan szabályoz, tehát inkább olyan tekintetben vannak átültetési kötelezettségeink, hogy a 2007. évi XCII. törvénnyel elfogadtunk egy ENSZ-egyezményt, ez a fogyatékosok jogairól szóló egyezmény, amelyet bizonyos szempontokból lekövet ez az irányelv, és bár a fogyatékosokról szóló törvény sok tekintetben megfelel ennek az ENSZ-egyezménynek, mégsem mondja például ki többek között azt, hogy az ésszerű alkalmazkodás követelménye már megalapozza a hátrányos megkülönböztetést. Tehát ilyen apróságok tekintetében lehetnek átültetési kötelezettségek. Illetve ami nagyon érdekes, az az, hogy az egyenlő bánásmódról szóló törvény, illetve a különböző magánnyugdíj-, illetve foglalkoztatásinyugdíj-törvényekben a biztosításmatematikai számításoktól eltérni akkor lehet, hogyha nők és férfiak esetében indokolt az eltérés, viszont az irányelv megengedi ezt a fogyatékosság, illetve az életkor esetében is. Tehát a magyar szabályok most szigorúbbak, mint amelyeket az irányelv enged. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Közben egy kis polémia alakult ki, és hadd osztom meg ezt a kedves képviselőtársakkal! Azt az indítványt szerettem volna az imént előterjeszteni, hogy miután itt semmi másról nincsen szó, mint egy véleményről, egy bizottsági véleményről, és, lám, a kérdést ki így látja, ki úgy látja - bár én ebből azt fogtam meg, hogy nem ezen az irányelven múlik majd, hogy egy nemzet hogyan kezeli a homoszexualitás kérdését élettársi, házastársi, s a többi, kapcsolatban, csak ha kezeli, akkor viszont utána nem lehet diszkriminálni (Dr. Tölgyessy Fanni Flóra bólint.), köszönöm a bólintást. De azt szerettem volna megajánlani, hogy szívesen írunk vagy írok bele még egy pontot, mert azt nyugodtan el lehet mondani, hogy ugyanakkor a Kereszténydemokrata Néppárt, a Fidesz, s a többi, tehát aki gondolja, ezt a kérdést így látja. Tehát nem döntő. Mondom, ez egy javaslat, (Béki Gabriella jelzésére:) de mielőtt e felett döntenénk, Béki Gabriella képviselő asszonynak adom meg a szót.
BÉKI GABRIELLA (SZDSZ): Köszönöm szépen. Ha további pontot írunk bele, akkor én akceptálnám Bajai Zsuzsi felvetését, ami a családjogi állással kapcsolatos hátrányos megkülönböztetésre utal. Tudnillik tapasztaljuk, minden nap tapasztaljuk, hogy a gyermeket egyedül nevelő nők hátrányos megkülönböztetést szenvednek. Tehát, ha jól értem, akkor az uniós irányelvben erre a szempontra nem térnek ki, de mi megtehetjük, hogy kitérünk rá.
ELNÖK: Köszönöm. Kérem a válaszadást, fogalmazó asszony.
DR. TÖLGYESSY FANNI FLÓRA (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium): Ezzel kapcsolatban azt szeretném mondani, hogy ez az irányelv - mint ahogy a címe is jelzi - nem terjed ki mondjuk a nők és férfiak közötti megkülönböztetésre. Viszont ami nagyon érdekes, az az, hogy pont 2008-ban hozott az Európai Bíróság egy ítéletet a Coleman-jogesetben, amelyben volt egy édesanya, akinek a gyermeke sajnos fogyatékosnak született, és emiatt számos esetben késett a munkahelyéről, más kolléganői, akik szintén gyermekesek voltak, szintén késtek, ennek ellenére a munkáltató csak őt akarta kirúgni a munkahelyről. Ezzel kapcsolatban egy pert indítottak, mondván, hogy ez hátrányos megkülönböztetés, mégpedig közvetlen hátrányos megkülönböztetés, amit a bíróság elfogadott. Tehát egyértelműen van egy európai bírósági ítélet arra, hogy mindegy, hogy a hátrányos megkülönböztetést a fogyatékos személy vagy más szenvedi el rajta keresztül, az ugyanúgy közvetlen hátrányos megkülönböztetésnek számít.
Ezzel kapcsolatban mi is jeleztük és fogjuk jelezni még hangsúlyosabban az Európai Bizottságnak, hogy lehet, hogy jó lenne, hogyha az irányelvben legalább preambulumi bekezdés szintjén említés történne erről a jogesetről, hogy mindenki számára nyilvánvaló legyen az, hogy nemcsak a fogyatékos személy, mármint aki személyesen érintve van, hanem ha annak hozzátartozója a fogyatékosság miatt hátrányos megkülönböztetésben részesül, az ugyanúgy diszkrimináció. Hiszen az Európai Közösségről szóló szerződés 13. cikke, illetve több irányelv sem mondja ki azt, hogy ki az, aki szenved a megkülönböztetés miatt, ez igazából lényegtelen. Az a lényeg, hogy a meghatározott diszkriminációs okok miatt történjen a megkülönböztetés. Köszönöm szépen
ELNÖK: Béki Gabriella képviselő asszony? (Béki Gabriella Morvainé Bajai Zsuzsannával egyeztet. - Béki Gabriella jelzésére:) Megadom a szót.
BÉKI GABRIELLA (SZDSZ): Amit felvetettem, az messze túlmutat ezen a konkrét példán, hiszen itt a háttérben a fogyatékosság, a fogyatékossággal összefüggő diszkrimináció van jelen, én pedig fogyatékosság nélkül, a családi jogállással összefüggő diszkriminációról beszéltem. Hogyha - adaptálva a példát - azért késik egy nő a munkahelyéről, mert mondjuk egyedül nevel gyermeket, és ezzel kapcsolatban intoleráns a munkaadó, míg másoknál ugyanez nem merül fel késés esetén, akkor, azt gondolom, jelen van és tetten ért egy családi jogállással összefüggő hátrányos megkülönböztetés.
Amire utaltam, az az, hogy az előítéletek mentén ezektől a diszkriminációktól napjainkban Magyarországon sokan szenvednek. Tudom, hogy az, amit felvetettünk, túlmutat ezen az irányelven, de mint diszkriminációs problémát a napirend kapcsán idetettem az asztalra, és azt gondolom, hogy erre mi a véleményformálásunkban egy szakaszban kitérhetünk.
ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő asszony. Szétnézek megint, hogy van-e valakinek hozzáfűznivalója. (Senki nem jelentkezik.) Akkor, engedjék meg, képviselőtársak, hogy megnézvén ezeket a pontokat azt mondjam, hogy igazából amikor azt gondoltuk, hogy ez egy nagyon érdekes kérdés, amellyel tényleg kellene a bizottságunknak foglalkoznia, ezt meglehetősen a fogyatékosságra és az életkorra hegyeztük ki, a pontjaink tehát valóban erre vonatkoznak. Hadd kérdezzek meg egy olyat, hogy azok a pontok, tehát a véleményben azok a pontok, amelyek kifejezetten ebben a kérdésben készültek, azok valamennyiünk számára elfogadhatóak-e. Nézek körbe, mert itt szavazásról nincsen szó. (Senki nem jelentkezik.) Akkor azt mondom, hogy lehet tovább bővíteni, természetesen további pontok további véleményt tartalmazhatnak, tehát nem kell az egészet vagy a részleteit elvetni, hanem ki kell bővíteni, hogy lássák vagy lássa a Ház a bizottságunknak a színes és akár nem ugyanazt tartalmazó véleményét.
(Soltész Miklós jelzésére:) Alelnök úr!
SOLTÉSZ MIKLÓS (KDNP): Köszönöm szépen, elnök asszony. A 3., a 4. és az 5. pont, amit véleményként összeállított az elnök asszony, azt gondolom, nagyrészt támogatható. Azzal vitatkoznék, hogy a mi törvényi szabályozásunk az egyenlő bánásmód, illetve a fogyatékosság szempontjából szigorúbb-e vagy nem, de lehet, hogy így van, és akkor az 5. ponttal is teljesen egyet tudunk érteni. De az 1. pont ilyen szempontból elfogadhatatlan, mert azt mondja ki, hogy: "A bizottság egyetért azzal, hogy közösségi szinten kerüljenek meghatározásra az egyenlő bánásmód elvének tagállami szintű végrehajtását garantáló minimumszabályok.". Hogyha ezt így, egy az egyben elfogadjuk, akkor pontosan az a kérdés, amelyet Lanczendorfer Erzsébet képviselő asszony felvetett, abban a pillanatban számunkra bizonyos szempontból kötelező előírás, és nem hiszem, hogy ezzel akár a kormánypárti képviselők többsége egyetértene, akár az ellenzékben lévő szabad demokraták véleményével viszont kicsit már irányba mutatna. Én tehát azt mondom, azt kérdezem a bizottságtól, hogy miért kerget bennünket ebben a kérdésben a tatár. Azt javaslom, hogy hozzuk vissza, és nézze át mindenki. Mert abban meg megint egyetértek Béki Gabriellával, hogy a gyermeküket egyedül nevelők..., de akkor hogy emeljük ki őket? Egyetértek azzal, hogy az otthonon vagy családon, de inkább otthonon belüli erőszak kérdése is idetartozik akkor már, még hogyha a fogalmazó asszony megemlítette is, hogy ezt már máshol szabályozták.
Én tehát az egészet egy kicsit olyan értelemben tartom furcsának, hogy vallási, világnézeti kérdést, fogyatékosságot és szexuális hovatartozást sorolunk egybe. Ne tegyük egy szintre ezeket a kérdéseket! Ha meg igen, akkor igenis bővítsük ki mindazokra a területekre, amelyekre egyébként általában ezek a kérdések rá kell hogy világítsanak, és nemcsak a kérdések, hanem a megoldások is.
ELNÖK: Köszönöm. Fogok majd válaszolni az alelnök úrnak, de Béki Gabriella szót kért, ugye? (Béki Gabriella: Igen.) Köszönöm.
BÉKI GABRIELLA (SZDSZ): Én ugyanezt akartam javasolni. Nincs időhöz kötve, hogy mikor alakítjuk ki a bizottsági álláspontunkat. Pontosan a felmerült új szempontok miatt azt szeretném kérni, hogy egy későbbi alkalommal hozzuk még vissza a bizottság elé.
ELNÖK: Köszönöm. Nagyon jó lenne, mert úgy látom, hogy príma jókat elvitatkozunk. Igen ám, csak az Országgyűlés elnöke október 31-ei dátummal kérte, hogy ha a bizottságok véleményt kívánnak nyilvánítani, akkor azt addig küldjék be. Ennyi. Én is szívesen visszahoznám akárhányszor, de ha köt bennünket valami, akkor ez köt. (Dr. Iván László jelzésére:) Máris megadom a szót, bocsánat, professzor úr, jelentkezett? (Dr. Iván László: Igen.) Engedtessék meg, hogy az alelnök úrnak válaszoljak!
A cím adott, a címet nem mi találtuk ki, hanem adott ez a cím. Ezért vettük ki. Hiszen akár a világnézeti meggyőződés, akár a szexuális irányultság számomra az emberi jogi bizottsághoz tartozna kifejezetten, illetve ők is nyilváníthatnak véleményt, és tárgyalják is, ha jól tudom. Mi tehát kifejezetten ezt a kört szerettük volna vagy én szerettem volna megcéloztatni a bizottsággal, hogy bizony mi a fogyatékosok esetében nyilvánítsunk véleményt, tényleg annál is inkább, kedves képviselőtársak, hogy büszkék lehetünk a jogszabályainkra - ne nem a végrehajtásra és annak minden területére, de a jogszabályainkra feltétlenül.
De folytassuk a vitát! Átadom a szót a professzor úrnak.
DR. IVÁN LÁSZLÓ (Fidesz): Azt hiszem, hogy maga az "egyenlő bánásmód" egy szerencsétlen fogalom, ugyanis nem tükröződik és nem jelenik meg benne, hogy ennek két változata van mint ilyen fogalomnak. Az egyik az egyenlő bánásmód antidiszkriminatív szempontból, de benne foglaltatik az is, hogy a közkötelességek, kötelességek szintjén viszont egy szankcionálásnak a lehetősége, amely a bánásmódot mint olyat kiterjeszti azokra is, akiknél a bánásmód egyenlő büntethetőséget és egyenlő szankcionálást is kell hogy jelentsen. Tehát a törvény alól kivonni ilyen formában nem lehet. Ezért maga a fogalom szerencsétlen.
Az európai uniós bizottságokban is sokat tárgyalták ezt. Én csak felvetem ezt a gondolatot, hogy legyen bennünk egy ilyen dolog, hogy az, hogy azt mondjuk: egyenlő bánásmód, az ne jelenthesse azt, hogy nem kötelezett bárki ebben a magyar társadalomban vagy az európai társadalomban arra, hogy bizonyos alapvető erkölcsi normáknak megfeleljen, hogy alapvetően büntethetőséget kizáró legyen, és megkülönböztetés lehessen azoknak, akik ezzel visszaélnek. Tehát a kétféle részét, az egyenlő bánásmódban szereplőket és a törvénykezés által biztosított eljárási módokat egységbe kell hozni. Nyilvánvaló, hogy akkor... Én most nem akarok megbántani közöttünk sem senkit, de hogyha azt mondom, hogy egy bestiális gyilkossággal végrehajtott bűncselekménnyel kapcsolatosan egyenlő bánásmódot kellene biztosítani az illetőnek, anélkül, hogy egyedileg tárgyalnánk a dolgot, akkor nagyon nagy hibát követnénk el. Másrészt pedig nyilvánvaló, hogy amikor olyan felvonulásokat szervezünk, és ezeket még politikailag is megtámogatjuk vagy szakmailag még meg is magyarázgatjuk - ami persze nem lehet így -, akkor az egyenlő bánásmód mögé lehet bújtatni sok mindent, ami közerkölcsellenes, ami közízlésellenes, ami közszokásellenes és a mindennapi életben az emberi szocializációnak, például a személyiségfejlődésnek az ártalmára is van.
Ezt én csak azért mondom, hogy csínján kell bánnunk ezzel a fogalommal, és hogy érezzük át, hogy az egyenlő bánásmód egy nagyon szép fogalom, olyan, mint a francia forradalom három nagy petárdája, ami most robban: egyenlőség, testvériség, szabadság. Nem valósult meg, és nem is valósul meg, ha nem tesszük hozzá a feltételeket és a szabályozókat. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm, professzor úr. Mielőtt továbbadom a szót, szeretném felhívni a képviselőtársak figyelmét a nyitómondatra, arra a két bekezdésre, amely önök előtt van, amelyben kifejezetten a bizottság feladatkörét érintően a szociális védelmet, a szociális ellátórendszert, a szociális előnyöket, illetve a következő bekezdésben az életkort és a fogyatékosságot emeltük ki, és elhagyván az 1. pontot, amit az alelnök úr mondott - minden további nélkül elhagyható természetesen -, ezzel a szemüveggel legyenek olyan kedvesek még egyszer megnézni.
Megmondom, miért szorgalmazom ezt. A bizottságunk, jelesül én kikértem ezt a témát, mert tényleg egy izgalmas, érdekes dolog, számít rá a parlament, számít rá az elnök asszony, hogy adunk valamilyen véleményt. Én tehát azt kérem szépen, hogy ne vegyük le napirendről, e miatt az október 31-ei határidő miatt nem is tudnám most levenni, tehát azt kérem, keressük meg azt a minimumot, amelyben úgy tudunk megállapodni, hogy önök mindannyian egyetértenek azzal, ami benne van. Mondom, ezt az 1. pontot természetesen elhagyjuk, és ha a bevezetőt meg tetszenének még egyszer nézni, azt gondolom, az sok segítséget fog adni. Így, ezen a módon megfogalmazhatja-e a bizottság a véleményét?
Bárkinek szót adok, aki szólni kíván. (Senki nem jelentkezik.) Akkor megkérdezem az alelnök urat és Lanczendorfer képviselő asszonyt, hogy így, ezzel a módosítással együtt mi a véleményük.
SOLTÉSZ MIKLÓS (KDNP): Mielőtt elmondanánk...
DR. LANCZENDORFER ERZSÉBET (KDNP): Kétségtelen, hogy a tervezet a bizottság működési területe szempontjából...
SOLTÉSZ MIKLÓS (KDNP): ...Bocsánat!
DR. LANCZENDORFER ERZSÉBET (KDNP): ...két fontos társadalmi csoport, a fogyatékossággal élők és az életkorra való tekintet nélkül egyenlő bánásmód elvének alkalmazása kapcsán az idősek vonatkozásában rendelkezik kiemelt jelentőséggel. Magyarán tehát akkor mi csak erről a két csoportról nyilatkozunk.
ELNÖK: Igen.
DR. LANCZENDORFER ERZSÉBET (KDNP): Igen, ez elkerülte a figyelmemet. Pedig elolvastam.
ELNÖK: De nem csoda, és én is rögtön ráhangolódtam, mert összességében az irányelv címe ezt adja. De ami a mi bizottságunkat, a hatáskörünket meg a mi kompetenciánkat illeti, az csak ez.
Alelnök úr!
DR. LANCZENDORFER ERZSÉBET (KDNP): Igen, és maga az egésznek a címe meg EU-s...
ELNÖK: másik bizottságé is.
DR. LANCZENDORFER ERZSÉBET (KDNP): Tehát mindenki... Igen.
ELNÖK: Köszönöm, képviselő asszony. Akkor most megadom a szót az alelnök úrnak.
SOLTÉSZ MIKLÓS (KDNP): Fél perc olvasási szünetet kérek.
ELNÖK: Hölgyeim és uraim, kedves képviselőtársak, öt percre... (Soltész Miklós: Elég egy!) ..., egy percre felfüggesztjük a munkát, és kérem, ezzel a szemmel tessenek még egyszer megnézni. Nem az a cél, hogy ne legyen egyetértés abban, amit írunk.
SOLTÉSZ MIKLÓS (KDNP): Ha az 1. pontot kivesszük, elnök asszony, akkor...
ELNÖK: Persze, az már abban a másodpercben ki lett véve.
SOLTÉSZ MIKLÓS (KDNP): Jó, csak jelzem.
ELNÖK: Természetes. Akkor, kérem szépen, kimondom, hogy a jegyzőkönyv számára is nyilvánvaló legyen: a beterjesztett vélemény, véleménytervezet 1. pontja úgy, ahogy van, egy az egyben kijön, elmarad, a számozás értelemszerűen megváltozik, és mindösszesen négy pontot fog tartalmazni, hiszen a bevezető rész a kiterjesztő címnek egy szűkítő témáját adja meg, és úgy megy bele a részletekbe. Ha ez így elfogadható (Dr. Lanczendorfer Erzsébet és Soltész Miklós: Igen.), akkor megköszönöm a munkát... (Néhányan szavazásra emelik a kezüket.) Nem kell szavazni, nem az a lényeg, hogy átmegy vagy nem megy át, hanem hogy valóban tartalmazza a mi véleményünket.
Végül következik az egyebek. Mindig azon igyekszünk, ahogy ahányszor csak lehet, próbáljuk meg, hogy minden második kedden jöjjünk össze, hiszen elég szép munkákat végzünk. Úgy tűnik, hogy ez talán még az 5-ére alkalmazható lesz. Természetesen önök időben megkapják a tájékoztatást, mert csütörtökön a Házbizottság mondja ki a szentenciát. Azonban van bent a Ház előtt egy nagyon érdekes javaslat: a családon belüli erőszak kérdése. A Házbizottság állást foglal majd arról, hogy mikorra kívánja a tárgyalást tenni. Ha úgy dönt a Házbizottság, hogy a lehető leghamarabbra kívánja azt tenni, akkor csak ezzel az egy napirendi ponttal - hiszen csak az általános vitára való alkalmasságát kell eldöntenünk - esetleg egy hétfői 9-től 10-ig tartó ülést javaslok, hogy ha nincs más, csak ezért ne kelljen kedden összejönni, ha ez így megfelel. De, mondom, időben tájékoztatom a kedves képviselőtársakat.
Van-e valamelyikőtöknek az egyebekben mondanivalója? (Senki nem jelentkezik.)
Megköszönöm a mai nagyon-nagyon tartalmas munkát. Külön megköszönöm a kedves kollégáknak, hogy itt voltak, kiböjtölték ezt az időt, és segítették a munkánkat.
További szép napot kívánok mindenkinek!
(Az ülés befejezésének időpontja: 13 óra 30 perc)
Dr. Vidorné dr. Szabó Györgyi
a bizottság elnöke
Jegyzőkönyvvezetők: Lajtai Szilvia és Molnár Emese