ISZB-17/2008.
ISZB-65/2006-2010.

Jegyzőkönyv*

az Országgyűlés Ifjúsági, szociális és családügyi bizottságának
2008. november 10-én, 9 óra 05 perckor
a Képviselői Irodaház I. emelet III. számú tanácstermében
megtartott üléséről


Tartalomjegyzék

Napirendi javaslat*

Az ülés résztvevői*

A bizottság részéről*

Megjelent*

Helyettesítési megbízást adott*

Meghívottak részéről*

Megjelentek*

Elnöki megnyitó*

A napirend elfogadása*

A családon belüli erőszak miatt alkalmazható távoltartásról szóló törvényjavaslat (T/6306. szám) (Dr. Sándor Klára, Dr. Magyar Bálint, Dr. Kóka János, Gusztos Péter, Dr. Hankó Faragó Miklós és Geberle Erzsébet (SZDSZ) képviselők önálló indítványa) (Általános vita)*

Dr. Magyar Bálint (SZDSZ) szóbeli kiegészítője*

Dr. Sömjéni László (IRM) állásfoglalása*

Kérdések, vélemények, megjegyzések*

Dr. Sömjéni László (IRM) válaszadása*

Dr. Magyar Bálint (SZDSZ) válaszadása*

Szavazás*

Egyes adó- és járuléktörvények módosításáról szóló törvényjavaslat (T/6667. szám) (Általános vita)*

Szatmári László (PM) szóbeli kiegészítője*

Kérdések, vélemények*

Szatmári László (PM) válaszadása*

Szavazás*

Egyebek*


Napirendi javaslat

1. A családon belüli erőszak miatt alkalmazható távoltartásról szóló törvényjavaslat (T/6306. szám) (Dr. Sándor Klára, Dr. Magyar Bálint, Dr. Kóka János, Gusztos Péter, Dr. Hankó Faragó Miklós és Geberle Erzsébet (SZDSZ) képviselők önálló indítványa) (Általános vita)

2. Egyes adó- és járuléktörvények módosításáról szóló törvényjavaslat (T/6667. szám) (Általános vita)

3. Egyebek

Az ülés résztvevői

A bizottság részéről

Megjelent

Elnököl: Dr. Vidorné Dr. Szabó Györgyi (MSZP), a bizottság elnöke

Winkfein Csaba (MSZP), a bizottság alelnöke
Bókay Endre (MSZP)
Deák Istvánné (MSZP)
Dér Zsuzsanna (MSZP)
Érsek Zsolt (MSZP)
Farkas Imre (MSZP)
Dr. Juhászné Lévai Katalin (MSZP)
Lombos István (MSZP)
Dr. Nyul István (MSZP)
Szabados Ákos (MSZP)
Dr. Szabóné Müller Timea (MSZP)
Tóbiás József (MSZP)
Dr. Tóth István (MSZP)
Török Zsolt (MSZP)
Hirt Ferenc (Fidesz)
Dr. Iván László (Fidesz)
Dr. Szabó Erika (Fidesz)
Dr. Lanczendorfer Erzsébet (KDNP
Béki Gabriella (SZDSZ)

Helyettesítési megbízást adott

Soltész Miklós (KDNP) Dr. Szabó Erikának (Fidesz)
Lombos István (MSZP) megérkezéséig Dér Zsuzsanának (MSZP)
Tóbiás József (MSZP) távozása után Winkfein Csabának (MSZP)
Dr. Aszódi Pál (Fidesz) Hirt Ferencnek (Fidesz)
László Tamás (Fidesz) Dr. Iván Lászlónak (Fidesz)
Vígh Ilona (Fidesz) Dr. Lanczendorfer Erzsébetnek (KDNP)

Meghívottak részéről

Megjelentek

Dr. Sömjéni László főosztályvezető (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium)

Dr. Magyar Bálint (SZDSZ) képviselő

Szatmári László főosztályvezető-helyettes (Pénzügyminisztérium)


(Az ülés kezdetének időpontja: 9 óra 05 perc)

Elnöki megnyitó

DR. VIDORNÉ DR. SZABÓ GYÖRGYI (MSZP), a bizottság elnöke, a továbbiakban ELNÖK: Tisztelt Bizottság! Képviselő Hölgyek és Urak! Kedves Munkatársak! Vendégeink! Megkezdjük a mai, remélem rövid, de nagyon tartalmas bizottsági ülésünket - tekintve, hogy holnap folytatjuk a munkát fél 10-kor a szokott időben.

Most két nagyon fontos törvénynek az általános vitára való alkalmasságát kell megbeszéljük. A kiküldött napirenden nem kívánok változtatni.

A napirend elfogadása

Kérdezem a tisztelt bizottságot, egyetértenek-e a kiküldött napirenddel. (Szavazás.) Köszönöm szépen. A bizottság tagjai kézfelemeléssel szavaztak - megállapítom, hogy a napirendet egyhangúlag elfogadtuk.

Az első napirendi pont címe: a családon belüli erőszak miatt alkalmazható távoltartásról szóló törvényjavaslat, amelyet T/6306-os számon kaptak kézhez.

A családon belüli erőszak miatt alkalmazható távoltartásról szóló törvényjavaslat (T/6306. szám) (Dr. Sándor Klára, Dr. Magyar Bálint, Dr. Kóka János, Gusztos Péter, Dr. Hankó Faragó Miklós és Geberle Erzsébet (SZDSZ) képviselők önálló indítványa) (Általános vita)

Miután egyéni képviselői indítványról van szó, a törvényjavaslatot dr. Sándor Klára és dr. Magyar Bálint jegyzi, dr. Kóka János, Gusztos Péter, dr. Hankó Faragó Miklós és Geberle Erzsébettel.

Szeretettel üdvözlöm Magyar Bálint urat, aki előterjeszti számunkra ezt a törvényjavaslatot és köszöntöm dr. Sömjéni László főosztályvezető urat az Igazságügyi és Rendészeti Minisztériumból a kormány képviseletében; és köszöntöm - későn jövő, ám de megérkező - kedves képviselőtársaimat és máris átadom a szót először az előterjesztő képviselőjének Magyar Bálint úrnak.

Képviselő úr, parancsoljon!

Dr. Magyar Bálint (SZDSZ) szóbeli kiegészítője

DR. MAGYAR BÁLINT (SZDSZ): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Bizottság! Képviselőtársaim! Nem kívánok hosszan érvelni a törvényjavaslat mellett, hiszen azt hiszem, néhány adat elegendő lehet az érvek sorában.

2003 óta próbálja a kormány sikertelenül szabályozni ezt a kérdést és mondom, hogy sikertelenül még akkor is, hogy ha 2006 folyamán született egy törvényi szabályozás és ez a törvényi szabályozás nem váltotta be a hozzáfűzött reményeket. Ugyanis 2006 óta, a törvény életbelépése óta, a családon belüli erőszak következtében többnyire nők több mint százan haltak meg Magyarországon két év alatt - hetenként egy nőt megölnek a családon belüli erőszak következtében.

Ha tekintetbe vesszük azokat az adatokat, amelyeket civil szervezetek felmérései jelentenek, hogy általában a nők a negyvenedik bántalmazás után fordulnak átlagosan segítségért, és ha tekintetbe vesszük azt - nem cinikusan mondom, hanem komolyan -, hogy meghalni elég nehéz, akkor látni lehet, hogy ez a jéghegy csúcsa. Ahol száz nő meghal két év alatt, ott pofonok és verések ezrei és tízezrei fordulnak elő, rendszeresen bántalmazzák családon belül többnyire jórészt ezeket a nőket. Ami igazán meglepő talán, de mégis a felmérések másik jellegzetes adata, hogy az iskolai végzettség igazán nem differenciálja ezt az ügyet. Tehát az alacsony iskolai végzettségűek körében ugyanúgy fordul elő, mint a magas iskolai végzettségűek körében ez az idézőjelbe tett "népi szokás".

A jelenleg érvényben lévő szabályozásnak a legfőbb gyengéje az, hogy a távoltartást elrendelő határozat átlagos meghozatali ideje körülbelül fél év. Gondoljunk abba bele, hogy ha valakit bántalmaznak rendszeresen, megfélemlítenek, megfenyegetnek egy családban, akkor milyen lelkierő vagy milyen erő kell ahhoz, hogy fent tudja tartani az igényét arra, hogy a bántalmazót távol tartsák és kivárja az ilyen eljárásoknak a végét. Ráadásul tudni kell azt is, hogy a bántalmazás nem csak a nők ellen irányul, hanem jelentős mértékben a gyermekek ellen is, tehát a nők döntő része azért vonja vissza az ilyen típusú beadványait, kérelmeit, mert eközben a gyermekeit próbálja meg védeni egy még rosszabb helyzettől.

Ez a jelenlegi szabályozási tervezet, amelyet Sándor Klára képviselőtársammal előterjesztettünk, lényegében lehetővé teszi az azonnali intézkedést, lehetővé teszi azt, hogy a távoltartást el lehessen közvetlen rendelni és nem hagy lyukat a rendszeren, tehát hogy ha büntetőeljárásra kerül sor, akkor is a büntetőeljárás egész ideje alatt lehetővé teszi ennek különböző módokon történő meghosszabbítását.

A javaslatunk beadását követően tárgyalásokat folytattunk az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium képviselőivel és MSZP-s képviselőtársakkal is. Itt felmerült néhány változtatásnak az igénye, amelyre mi, mint előterjesztők nyitottak vagyunk, mi itt polgári peres eljárásban is lehetővé tesszük a távoltartásnak az ideiglenes alkalmazását - a szakértők úgy gondolják, hogy ezt a részt ki lehetne hagyni, tehát a rendőrségi eljárás után már a büntetőeljárás következne. Nem vagyok jogász - lehet, hogy nem pontosan fogalmazok -, de a büntetőeljárás során érvényesíthető kényszerítő eszközökhöz analóg módon szabályoznák ezt a kérdést is, tehát ha egy bíróság elrendelheti az előzetes letartóztatást, elrendelheti a házi őrizetet, akkor ennek analógiájára elrendelheti a távoltartás intézményét is.

A lényeg az, hogy ha egyszer egy bántalmazott személy összeszedi a bátorságát, a hatósághoz fordul, akkor ezzel ne rontsunk a helyzetén azáltal, hogy a bántalmazót utána visszaengedjük az ő fizikai közelségébe, és lehetővé tesszük azt, hogy fenyegetően, bántalmazóan lépjen fel a jövőben is vele szemben. Másrészt ez a javaslat a szankciókat is szigorítja, illetve alkalmazhatóvá kívánja tenni, hogy egy hatékony eszköz legyen.

Természetesen ez a szabályozás nem teszi feleslegessé az egyéb típusú kezelését, eljárásait az ügynek: a mediálást, az érzékenyítő programokat, minden ilyesmit; csak azt látjuk, hogy ezek a programok gyakorlatilag nem érnek semmit. Ha nincs ott az a fenyegetés a bántalmazóval szemben, hogy a távoltartásra sor kerülhet, akkor semmilyen motivációja nincsen, hogy ezen a gyakorlaton - a bántalmazás gyakorlatán - változtatni tudjon. Ezért kérem képviselőtársaimat, hogy támogassák ezt a törvényjavaslatot.

Újra hangsúlyozom, hogy előterjesztőként nyitottak vagyunk a javító szándékú módosító javaslatokra és reméljük, hogy még ebben az őszi ülésszakban elfogadásra kerül, hiszen mindenkinek szembe kell nézni a lelkiismeretével, hogy ahány hét annyi halott asszony áldozatként jelenik meg, amelyben a mi közös felelősségünk is megfogalmazható, hiszen az, hogy mindez bekövetkezhet, ez nem kis mértékben a törvényalkotás hiányosságaiból is fakad. Köszönöm a figyelmüket.

ELNÖK: Köszönöm szépen képviselő úr. Mielőtt átadnám a szót a főosztályvezető úrnak, szeretném a helyettesítéseket ismertetni.

Soltész Miklós alelnök urat Szabó Erika képviselő asszony helyettesíti, Juhászné Lévai Katalin megérkezett, Lombos István képviselő urat Dér Zsuzsanna, Tóbiás képviselő úr megérkezett, üdvözlöm; Aszódi Pál képviselő urat Hirt Ferenc képviselő úr, László Tamás urat Iván László képviselő úr, Vígh Ilonát Lanczendorfer Erzsébet képviselő asszony helyettesíti és természetesen határozatképesek vagyunk.

Most pedig megkérdezem a kormány képviseletében dr. Sömjéni László főosztályvezető urat erről az előterjesztésről.

Parancsoljon!

Dr. Sömjéni László (IRM) állásfoglalása

DR. SÖMJÉNI LÁSZLÓ (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Bizottság! A probléma mélységét és nagyságát képviselő úr érzékeltette, erről nem szeretnék beszélni. Való igaz, hogy van egy büntetőeljárásbeli jogintézményünk, ami a távoltartást a büntetőeljárásban szabályozza, de mi is úgy látjuk, hogy ez nem elégséges azokon a területeken, amikor még büntetőeljárás nem indul - megfelelő eszközöket kell teremteni és használhatóvá tenni. Úgy látjuk, hogy az előterjesztés ezt az igényt kielégíti, megfogalmazza.

Azonban - és erre szintén utalt képviselő úr - egyes pontokban úgy látjuk, hogy aggályok merülhetnek fel a későbbi jogalkalmazás során, ezért azok módosítását mindenképpen indokoltnak látjuk. Ha ezek a módosító indítványok megszületnek, és elfogadást nyernek, akkor úgy gondoljuk, hogy egy olyan törvény születik, ami alkalmazható lesz, az alkotmányos igényeket kielégíti és hatékony eszközként használható majd a családon belüli erőszak megelőzésére. Tehát általános vitára alkalmasnak tartjuk a javaslatot azzal, hogy módosító indítványokat szükséges benyújtani. Köszönöm.

Kérdések, vélemények, megjegyzések

ELNÖK: Köszönöm szépen főosztályvezető úr.

Megnyitnám a vitát, egy körben szeretném kérni a kedves képviselőtársakat, hogy véleményt, megjegyzést, illetve kérdést tegyenek fel.

Szabó Erika képviselő asszonynak adom meg a szót és utána Szabóné Müller Timeának.

DR. SZABÓ ERIKA (Fidesz): Az előterjesztőtől is és a kormány képviselőjétől is azt szeretném megkérdezni, hogy a nemzetközi gyakorlat területén az eljárásrend hogyan illeszkedik a mostani javaslat és a külföldi szabályozást illetően. Tehát az, hogy ha egy államigazgatási határozattal szemben nincsen fellebbezési lehetőség, például az egy kivételes dolog a magyar jogrendben. Az Igazságügyi Minisztérium mit mond erre és lehetne-e részletezni azokat a módosítási javaslatokat, amelyeket a minisztérium még fontosnak tart, mert az álláspontunk kialakításához ez is fontos szempont. Köszönöm.

ELNÖK: Köszönöm szépen képviselő asszony.

Dr. Szabóné Müller Timeáé a szó!

DR. SZABÓNÉ MÜLLER TIMEA (MSZP): Köszönöm szépen a szót. Azt gondolom, hogy nagyon fontos témát vetettek fel az előterjesztők, és ahogy ezt láttuk a kiegészítésben, egy hihetetlen nehéz kérdéssel állunk szemben; mert csak a törvényi szabályozás - mind a meglévő szabályozás, mind pedig, amit most ez a törvényjavaslat biztosít - természetesen nem oldja meg a problémát, a legfontosabb egy szemléletformálás. Mert ha nem kerülnek nyilvánosságra, nem mernek a bántalmazottak a hatósághoz fordulni, ha a társadalom nem érzékeli ezt a problémát, és nem látja azt, hogy ebben teendője van, akkor legyen bármilyen szigorú és jól átgondolt szabályozás a törvényekben, ez hatásfokot nem ér el.

A tavalyi évben a kormány kiemelt figyelmet fordított a családon belüli erőszak elleni kampányra, egy országos kampánysorozatban vehettünk részt, ahol bizony láttuk, hogy mekkora jelentősége van és milyen nagyon sokat tett a kormányzat az elmúlt években ezen a területen. A családon belüli erőszaknál természetesen nem csak a nőket kell példaként felhozni, 3-5 százalékban férfiak sérelmére is követnek el családon belüli erőszakot és természetesen - ami mondjuk, a médiában is a leginkább átjön - a gyermekek ellen elkövetett, illetve az időskorúak ellen elkövetett családon belüli erőszak.

Nagyon örülök, hogy ez a törvényjavaslat megszületett, mindenféleképpen általános vitára alkalmasnak fogjuk találni. Azt gondolom, hogy a képviselőcsoport néhány módosító javaslattal hozzá fog járulni ahhoz, hogy ez teljessé váljon. Szeretném arra felhívni a saját figyelmünket is és a közvélemény figyelmét is, hogy a szemléletformálás sokkal nagyobb jelentőségű, hogy ne lehessen az, hogy két férfi összekacsintva elmeséli egymásnak, hogy és egyébként helyre tettem az asszonyt. Ennek a fajta viselkedésnek a teljes mértékű elutasítása az, ami szerintem sokkal nagyobb hatékonyságot fog abban jelenteni, hogy ne haljanak meg, és ne váljanak bántalmazottá se nők, se férfiak, se gyerekek. Köszönöm.

ELNÖK: Köszönöm szépen képviselő asszony. Kérdezem, hogy további hozzászólás, kérdés van-e.

Lanczendorfer Erzsébet képviselő asszony!

DR. LANCZENDORFER ERZSÉBET (KDNP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Én csak azon gondolkodtam most el, hogy bölcs dolog-e úgy általános vitára bocsátani ezt a nagyon-nagyon fontos és súlyos kérdést, hogy már eleve tudjuk, hogy úgyis módosító indítványokra lesz szükség. Nem lenne-e célszerű úgy a javaslatot elkészíteni, hogy lássuk miről szavazunk és ez tényleg fontos, utalt egyébként erre. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm képviselő asszony.

Béki Gabriella képviselő asszony, utána Dér Zsuzsa következik.

BÉKI GABRIELLA (SZDSZ): Köszönöm. Nekem egy kiegészítő kérdésem van, ha már a témáról alkalmunk van beszélni. Van-e azzal kapcsolatban információ, statisztika, hogy ezekben az esetekben, ahol az erőszak jelen van, milyen százalékban fordul elő az alkohol, mint probléma: az alkoholizmus.

ELNÖK: Köszönöm szépen képviselő asszony.

Dér Zsuzsát illeti a szó!

DÉR ZSUZSANNA (MSZP): Köszönöm a szót. Én is nagyon üdvözlöm ennek a témának a napirendre tűzését, nekem is kérdéseim vannak.

Ennek a módosításnak lesz arra hatása, önök hogy vélik, esetleg van-e erre felmérés, hogy az a jelzőrendszer, ami most is megvan a társadalomban: védőnők, óvónők, gyermekgondozók, iskola, tehát a pedagógusok és a környezet - mennyire tud részt venni ezeknek a bántalmazásoknak, családon belüli erőszaknak a megfékezésében vagy megállításában. Illetve a családok átmeneti otthona, mint intézmény képes-e, ha szigorítjuk a távoltartást, befogadni azokat a családokat és gondoskodni róluk, akik a távoltartás során kikerülnek, vagy éppen a lakást kénytelen elhagyó bántalmazókról tudunk-e gondoskodni, mert bennem ez is nagyon-nagyon sok kérdőjelet vet fel. Köszönöm.

ELNÖK: Köszönöm szépen képviselő asszony. Ha nincs több kérdés, vélemény, akkor engedelemmel én is egy kérdést feltennék még a főosztályvezető úrnak.

Nagyon sokat szoktunk vitatkozni éppen ebben a bizottságban a szociális jogokat illetően. És amikor a hajléktalanságról kerül szó, akkor számtalanszor mindig előveszem ezt a problémát, hogy nekünk ma az alkotmányunkban nincsen benne a lakhatáshoz való jog alkotmányos kötelezése. Kérdezem, hogy változott-e ne adj' isten menet közben, nem tudom ezt a kérdést, hogy hogyan állunk ezzel a problémával, hiszen ez az egyik kulcskérdése azt gondolom ennek a jogszabálynak. Hangsúlyozni kívánom, úgy tudom, hogy a lakhatásnak nincs alkotmányos előírása most, nem rossz, de örülnék neki, hogy ha lenne. Köszönöm szépen.

Főosztályvezető urat kérem a válaszadásra.

Dr. Sömjéni László (IRM) válaszadása

DR. SÖMJÉNI LÁSZLÓ (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium): Köszönöm a szót. Végighaladnék az összes kérdésen, ami felmerült.

A nemzetközi gyakorlat kérdése. Egyre több ország fogad el olyan szabályozást, ami távoltartással kapcsolatos jogintézményt tesz az adott állam jogrendszere részévé. Legutoljára Spanyolországban történt egy ilyen és az egy nagyon kemény és szigorú szabályozás. Többnyire a rendőrség feladatává tesszük azt, hogy ebben a kérdésben eljárjon és a cél mindenképpen az, hogy egy promt intézkedés szülessen, tehát akkor, amikor a családon belüli erőszak helyzetét érzékeli az eljáró hatóság, akkor ennek megfelelően nagyon gyors adekvát választ tudjon adni; tehát itt nincsen lehetőség arra, hogy egy hosszabb eljárás keretében ítéljék meg a helyzetet. És akkor itt átkanyarodnék arra a kérdésre, hogy miben más az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium által javasolt megoldás.

A szabad demokrata képviselők javaslata azt célozza, hogy a távoltartást a rendőrség rendelhesse el azzal, hogy ez egy 10-től 30-napig terjedő időtartamban határozódhasson meg. Mi azt gondoljuk, hogy a magyar alkotmányos berendezés egy kicsit más, tehát nem lehet egyszerűen átvenni a nemzetközi gyakorlatot. Ma Magyarországon a rendőrség jogkorlátozást jogszerűen 72 órában tehet meg, ezért a mi javaslatunk az az, hogy a rendőrség egy gyors, promt eljárás keretében ezt a távoltartást megteszi, de ez csak 72 óráig tarthat, ezalatt a 72 óra alatt viszont a bíróságnak kell döntést hoznia arról, hogy fenntartja-e, meghosszabbítja-e ezt a távoltartást. Tehát a 30 napos cél mindenképpen elérhető, de azzal, hogy itt bírói kontrollt szükséges az eljárásba beépíteni.

A rendőri döntés ellen az, hogy a javaslat kimondja: nincs helye fellebbezésnek, az nem azt jelenti, hogy nincs helye jogorvoslatnak. Kiadási esetben a közigazgatási eljárásról szóló törvény lehetőséget biztosít arra, hogy törvény kimondja, hogy a közigazgatási határozat ellen ne lehessen fellebbezéssel élni; ebben az esetben automatikusan bírósági felülvizsgálatra van lehetőség. Tehát a döntésnek a jogorvoslati fóruma megvan, csak nem egy felettes közigazgatási szerv fogja ezt elbírálni, hanem rögtön automatikusan bíróság fog a kérdésben dönteni, illetve amint említettem, itt a mi elképzelésünk az az, hogy 72 órán belül bíróhoz kerül az ügy, tehát a kérdés megítélése automatikusan bíróságnál biztosítva lesz.

Mennyiben játszik az alkohol szerepet a kérdésben. Erre vonatkozóan nincsen felmérés, hiszen a családon belüli erőszaknak a kérdésköre nagyon nagy látenciát mutat. Azt tudjuk, hogy az össz-bűnözést nézve, tehát az összes bűncselekmény elkövetésénél mintegy 25 százalék az alkohol befolyásolása - ebben a kérdéskörben jóval magasabb, de kutatásunk, statisztikánk, adatunk erre vonatkozóan nincsen.

A jelzőrendszer kérdése. A mi javaslatunk tartalmaz egy olyan passzust is, hogy azok a szakmák, akik érzékelhetik a családok veszélyeztetettségét - és akkor itt szóba kerültek azok: a védőnő, pedagógus, gyerekorvos, cssk., tehát az a kör, aki ebben a mozog - azok tegyenek jelzést, és ez a jelzés számon kérhető legyen. Ma a jelzőrendszernek az az egyik problémája, hogy törvény előírja, de nincs mögötte felelősségi rendszer. Most készül a gyermekek védelméről és a gyermekügyi igazgatásról szóló törvény módosítása, ebben már megfogalmazza a javaslat tevője azt, hogy ez a jelzőrendszer erősödjön meg azáltal, hogy a felelősségi rendszer számon kérhető legyen benne. Ezt a szabályozást - ezt a számon kérhető felelősségi rendszert - mi szeretnénk, ha a családon belüli erőszakban is átvihető és alkalmazható lenne. (Lombos István megérkezett.)

Hova megy a bántalmazott, és akkor itt a két kérdés összeér.

A családok átmeneti otthona alapvetően a bántalmazottra van kitalálva. Itt a bántalmazó kérdésköre érdekesebb, hiszen a távoltartás pont azt célozza, hogy a bántalmazó menjen el, tehát nem a bántalmazott, a bántalmazottat védi.

Való igaz, az alkotmány nem ír elő lakhatáshoz való jogot, de itt nem is lakhatásról van szó véleményem szerint, hanem egy időleges elhelyezésről, arról az időszakról van szó, amíg a távoltartó határozat hatálya alatt áll a távoltartott és erre az időszakra vonatkozóan kell őt valamilyen módon elhelyezni. Ráadásul egy olyan helyzetben vagyunk, ahol bűncselekmény még nem történt, hiszen ha történik bűncselekmény, akkor büntetőeljárásnak kell indulni, és a büntetőeljárásban kell a cselekményt megmérni. Tehát egy olyan helyzet van, amit a családon belüli erőszaknak hívunk, de ez még csak egy veszélyhelyzet, egy olyan helyzet, amelyben valószínűsíthető az, hogy egy komolyabb sérelem is fog születni, de sérelem, sértés, tehát bűncselekmény még nem történik. Tehát ebben a helyzetben, ebben a kényes helyzetben tartja távol az állam a bántalmazót, és ezért mi azt gondoljuk, hogy nem is lakhatásról, hanem elhelyezésről kell beszélnünk és ezt az elhelyezést megfelelő módon meg kell oldani. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen főosztályvezető úr.

Az előterjesztőnek adom meg a szót!

Dr. Magyar Bálint (SZDSZ) válaszadása

DR. MAGYAR BÁLINT (SZDSZ): Köszönöm szépen, elnök asszony. Azt hiszem, hogy vannak olyan kérdések, amelyekben nagyon nehéz úgy dönteni és úgy állást foglalni, hogy a kecske is jóllakjon, és a káposzta is megmaradjon. Itt alkotmányos elvek ütköznek egymással. Az emberi élethez és az emberi méltósághoz fűződő alkotmányos elvek és értékek ütköznek a tulajdonhoz fűződő értékekkel. Eddig a férfidominanciájú parlament következetesen az utóbbi mellett voksolt. A kérdés az, hogy hány embernek kell meghalni azért, hogy változtassunk ezen a helyzeten.

Amikor felmerül az a kérdés, hogy mit csináljunk a bántalmazóval, érdekes módon, amikor a büntetőtörvénykönyvről vitatkozunk és mondjuk a lopásnak a tényállásáról, meg a büntetőjogi tételeiről vitatkozunk, akkor nem mondjuk azt, hogy de meg kell vizsgálni azt, hogy az illető rendelkezik-e megfelelő jövedelemmel egyébként a saját fenntartásához és ennek fényében döntsük el, hogy megbüntetjük-e azért, hogyha kirabol egy boltot, vagy kirabol egy embert. Az, hogy sokkal érzékenyebbek vagyunk a bántalmazók jogai iránt évtizedek óta, mint a bántalmazottak jogai iránt, szerintem ez egyszerűen nem tartható tovább, egy alapvető erkölcsi kérdés. Természetesen a szakmai oldalon meg kell nézni, hogy mit kell tenni.

Nem szeretném azt, hogy ha a törvényalkotók azt a felelősséget a nyakukba vennék, hogy megfelelő ellátást kell biztosítaniuk, lakhatást kell biztosítaniuk, elhelyezést kell biztosítaniuk a bántalmazó számára. Miért? Nem is oldható meg egyébként. És ha belegondolunk abba, hogy az az eljárás szociológiailag egyáltalán hogyan működik, hogy ahhoz, hogy egy rendőr egy helyszínen azt mondja, hogy távoltartásra kötelez valakit, tehát arra, hogy hagyja el az adott lakást, ez felfogható analógiaként tettenérésként is. Fellebbezés? Egy áruházi betörésnél valakit elkapnak, akkor felvetjük azt, hogy ne hajtsák végre azt, hogy eltávolítják az áruházból és hagyja abba ezt a cselekményt, mert előbb ő még fellebbez, és addig még ő pakolja ki az árukat? Természetesen bírósághoz lehet fordulni jogorvoslatért, de az nem egy tartható állapot, hogy amikor egy rendőr odamegy és látja, hogy meg kell tenni ezt a lépést, akkor azt mondják, el lehessen küldeni. Ez azt jelenti, hogy a bántalmazót védjük, és a bántalmazottnak a lehetőségeit mérhetetlenül beszűkítjük.

Azért lássuk világosan, hogy egy olyan eljárásrend, amely fél év alatt hozza meg a döntést arról, hogy a távoltartás megvan-e, megengedhető-e, ez rosszabb helyzetbe hozza a szerencsétlen bántalmazottat, ha egyáltalán bejelentést tesz, mintha nem szól egy szót sem és tűri és megpróbálja csendben túlélni, csendben túlélni a bántalmazást. Ha egy olyan rendszert léptetünk életbe, amely nem teszi lehetővé az azonnali intézkedést, és nem teszi lehetővé, hogy a büntetőeljárás teljes ideje alatt távol tartsák az illetőt, akkor néhány verés nyomán vissza fogja vonni a magánvádas feljelentését a szerencsétlen asszony - és mondhatunk itt 3-5 százalék férfit, de azért lássuk már világos, hogy alapvetően nőkről és gyerekekről (Dr. Iván László: És idősekről.) és idősekről van szó. Tehát magyarul, azt látni kell, hogy ezeknek az embereknek, hogy egyáltalán a jogaikkal élni tudjanak, védelemre van szükségük és ezt a védelmet nekünk meg kell adni.

Természetesen minden jogorvoslati lehetőséget biztosítani kell, sőt az Igazságügyi Minisztériummal való tárgyalások során felmerült az is, hogy a visszaélések elkerülése érdekében a hamis vád, meg a rágalmazás, meg minden egyéb tényállásnak az analógiájára próbáljuk biztosítani azt, hogy ha indokolatlanul történt bejelentés, feljelentés, távoltartás, akkor azt ne lehessen - idézőjelbe mondom - "megúszni", tehát ne lehessen egy eszközként élni ezzel a lehetőséggel. De egyébként ennek a törvénynek alapvetően a bántalmazottakat kell védenie.

Egyébként osztrák példát vettünk alapul és azt kell látni, hogy Magyarország minden egyes intézkedésnél, minden egyes törvényalkotásnál megvárhatja, amíg a 27 tagállamból már 20-ban, meg 25-ben már előrelépnek, amíg hajlandó lépni. Szerintem a rendelkezésre álló nemzetközi példák és a magyar helyzet elegendő arra, hogy ne várjuk ki a sort, ne mindig utolsók legyünk abban - különösen nem abban, hogy a bántalmazott nők, gyermekek és idősek védelmére ezt a törvényt megalkotják. És még egyszer hangsúlyozom, azok a módosítások, amelyek az Igazságügyi Minisztériumtól érkeznek, ezek számunkra döntő részben elfogadhatók és gyorsítható az eljárás, hogy ha az általános vita elkezdődik és egyben, egy módosító csomagként bejön erre a vitára.

ELNÖK: Köszönöm szépen képviselő úr. Mielőtt a vitát lezárom, utolsó hozzászólóként Iván professzor úrnak adom meg a szót.

DR. IVÁN LÁSZLÓ (Fidesz): Tisztelt Bizottság! Kedves Elnök Asszony! Azért kértem szót, hogy egyrészt igazán csak kiegészítő gondolatokként felhívjam a figyelmet arra, hogy a "Korhatár" című folyóiratban - a 2008. októberi 10. számban - megjelent egy ismertetésem az "Idősek bántalmazása" címmel - ha valakit érdekel, igazán örömmel venném.

De az idősek bántalmazásával összefüggésben és az itt elhangzottakkal kapcsolatosan, mint igazságügyi pszichiáter is évtizedek óta hasonló dolgokkal, sőt súlyos, kevésbé súlyos dolgokkal találkozom, és azt kell mondjam, hogy nagyon fontosak azok a szempontok, hogy milyen garanciák vannak beépítve és ezeknek a garanciáknak a beépítése - mind a törvényalkotás menetében, mind a végrehajtásban - tételesen egyszerűen világosan kell, hogy megfogalmazódjanak.

A másik dolog pedig - hiszen ezt az igazságügyi pszichiátrián belül tanítom is egyetemeken - azt nagyon fontosnak tartom, hogy bár nagyon sürgős, nagyon fontos kérdés, régóta feszíti ezeket a meglévő törvényt és rendelkezéseket, de ne hamarkodjuk el olyan szempontból, hogy esetleg módosító javaslatok nélkül - és ebbe mi is szeretnénk belépni - menjen tovább az általános vitára, tehát ezt mindenképpen tanácsolnám. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Nagyon köszönöm professzor úrnak. Azt gondolom, hogy az előterjesztő már szólt és akkor áttérhetünk a szavazásra. Tehát a vitát lezárom.

Szavazás

Felteszem a kérdést kedves képviselőtársaimnak, hogy általános vitára alkalmasnak találják-e a T/6306-os javaslatot. Aki igennel szavaz, kérem, emelje fel a kezét! (Szavazás.) 16 igen. Nemmel szavazott-e valaki? (Szavazás.) (Nincs ilyen.) A tartózkodókat kérném szépen. (Szavazás.) 8 tartózkodás mellett a bizottság általános vitára alkalmasnak találta ezt a törvényjavaslatot.

Többségi, illetve kisebbségi megszólalásra van lehetőség. Kérdezem a többségit: Szabóné Müller Timea lesz a többségi - kérdezem a kisebbségi előadó személyét: Lanczendorfer Erzsébet képviselő asszony fogja tolmácsolni.

Nagyon megköszönöm az előterjesztő képviselőjének: Magyar Bálint képviselő úrnak, megköszönöm a főosztályvezető úrnak a részvételt és a közös munkát, az 1-es napirendi pontot lezárom.

Áttérünk kedves képviselőtársaim a 2-es napirendi pontra, amely az egyes adó- és járuléktörvények módosításáról szóló T/6667. számon benyújtott törvényjavaslat vitáját illeti, ezen belül is, hogy alkalmasnak találja-e a bizottság ezt a törvényjavaslatot általános vitára.

Egyes adó- és járuléktörvények módosításáról szóló törvényjavaslat (T/6667. szám) (Általános vita)

Üdvözlöm szeretettel Szatmári László főosztályvezető-helyettes urat a Pénzügyminisztériumból a kormány képviseletében, és kérem, legyen kedves, szóban egészítse ki ezt a benyújtott törvényjavaslatot. Köszönöm.

Szatmári László (PM) szóbeli kiegészítője

SZATMÁRI LÁSZLÓ (Pénzügyminisztérium): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Bizottság! Sajátos helyzetben vagyok, hiszen ez forma szerint egy új törvénycsomag, azonban, mint a tisztelt bizottság is bizonyára tisztában van vele, tartalmában ez a törvénycsomag megismétli a T/6294-es számú törvényjavaslat csomagból azokat az intézkedéseket, amelyeknek célja alapvetően az adórendszer, illetve az adókötelezettségek egyszerűsítését célozta, illetve olyan intézkedéseket, amelyek a feketegazdaság kifehérítését, illetve egyes, az adóbevételeket jelentősen rövidítő adózó magatartások szankciórendszerét szigorította volna.

Tehát gyakorlatilag a két törvénycsomag között az igazi markáns különbség az, hogy a 6667-es törvénycsomagban azok az intézkedések, amelyeknek elsődleges célzata az adóterhelés befolyásolása lett volna, nem szerepelnek, de mint említettem az egyszerűsítő, illetve a feketegazdaság kifehérítését szolgáló javaslatok szerepelnek - tehát ilyen módon ez a törvénycsomag jelentős részében ismert.

Amikor egy bizottság ügykörét érintően a kormány képviseletében megjelenünk, akkor mindig összeszedjük azokat az intézkedéseket, amik közvetlenül a tisztelt bizottság ügykörét érintik és ebben a törvénycsomagban ilyen változásokról, módosításokról viszonylag kevés helyen van szó - ha megengedik, ezeket konkrétan megnevezném.

Az egyik ilyen módosítás a szociális gondozói díj esetében az adóterhet nem viselő összegnek a viszonylag jelentősebb emelése, az évi 120 ezer forintról 180 ezer forintra történő emelése, illetve az árvaellátásra tekintettel kapott özvegyi nyugdíjnak az adórendszerbeli helyzetének a megváltoztatása. Ez a jelenleg hatályos szabályozás mellett ez a nyugdíj nyugdíjnak minősül. 2009-től visszamenőleges hatállyal ez a nyugdíj átminősül adómentes jövedelemmé. Nagyon lényeges a két jövedelem közötti különbség.

Mint a tisztelt bizottság is bizonyára tisztában van vele, az adóterhet nem viselő járandóságnál ugyan nem kell megfizetni az adott juttatásra, járandóságra jutó adót, azonban összeadódik a mellette megszerzett jövedelem, tehát befolyásolhatja a mellette megszerzett jövedelemnek az adómentességét. Minden adómentes jövedelmet gyakorlatilag úgy kell tekinteni, minthogyha nem is létezne, tehát ilyen módon az ezt a járandóságot megszerző magánszemélyeknek az adójogi helyzete kétségkívül ezzel a változtatással könnyebbé válik.

Elég sajátos módon arról is kell szólnom, ami ebben a törvénycsomagban viszont nem szerepel. Elég vegyes, mondhatni elutasító fogadtatásban részesült a korábban visszavont törvényjavaslatban az a változtatás, ami a társasági adóztatás esetében egyes adóalap-kedvezmények megszűnéséhez kapcsolódott volna, így többek között a közcélú adományok kedvezménye is abban a törvénycsomagban nem szerepelt, azonban a most benyújtott, tehát a 6667-es számon jegyzett törvényjavaslatban ez a változtatás nincs benne, tehát magyarul ez az adóalap-kedvezmény a társasági adó rendszerében megmarad.

Természetesen minden olyan változás, amelyik egyszerűbben teljesíthetővé teszi az adókötelezettség teljesítését, illetve amelyek a feketegazdaság kifehérítését szolgálják, összesített hatásukban nyilván érintik a tisztelt bizottság ügykörét is, úgy gondoltam, hogy azonban ezek voltak a leglényegesebbek, amelyekre ki kellett térnem. Köszönöm megtisztelő figyelmüket.

Kérdések, vélemények

ELNÖK: Köszönöm szépen főosztályvezető-helyettes úrnak az előterjesztést. Megnyitom a vitát, illetve mielőtt átadom a szót a jelentkezőnek, tájékoztatom kedves képviselőtársaimat, hogy ez a törvény nem úgy viselkedik, mint a költségvetés, hogy egyben hangzanak el vélemények, hanem a mostani véleményeket meg lehet fogalmazni többségi, illetve ha lesz, akkor kisebbségi véleményként a plenáris ülésen - tehát ebből a szempontból is tessenek végiggondolni.

Kérdezem, hogy a célirányosan kiemelt rövid összefoglalóval kapcsolatban a beterjesztett törvényjavaslathoz ki kíván szólni. Iván professzor úrnak adom meg a szót először.

Tessék parancsolni!

DR. IVÁN LÁSZLÓ (Fidesz): Kétségtelen, egy csomó dolgot kell rendezni, de ez az özvegyi nyugdíj úgynevezett adómentességi kifejezés bennem nagyon komoly kétségeket vált ki annál is inkább, mert ez hasonlít egy kicsit ahhoz, ami a 2007-es évtől kezdve a nyugdíj mellett végzett munkajövedelem és a nyugdíj összevonásával kapcsolatos állásfoglalás, hogy ugyan nem a nyugdíj lesz adóköteles, de a két jövedelem összevonásával megemelkedik az adósáv. Na most, értem, hogy fontos dolog az, hogy valamiképpen az özvegyi nyugdíjakkal kapcsolatban legyen intézkedés, de nem tudom, hogy mi indokolja azt pontosan, hogy ezt a javaslatot, ezt a törvényjavaslatot elfogadjuk, hiszen végül is összeadódnak és alig van olyan özvegy - nem tudom számszerűen mennyi -, aki ne kényszerülne arra, hogy az özvegyi nyugdíja mellett dolgozzon. Na most, azt rendkívül fontosnak tartanám, hogy itt azért ezt árnyaltan gondoljuk át és ennek a kifejezésnek is, hogy adómentesség van egy zavaró hatása lélektanilag is, mert nagyszerű, akkor az özvegyi nyugdíj adómentes, csak igen, utána jönnek, mint a biztosítási szerződéseknél az apró betűk. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen képviselő úr.

Béki Gabriella képviselő asszonyé a szó!

BÉKI GABRIELLA (SZDSZ): Köszönöm elnök asszony. Két kérdést szeretnék feltenni. Az eredeti adócsomagban az egyik sarkalatos lépés a tb-járulék fizetés részleges csökkentése volt. Azt gondolom, hogy ez egy fontos és koncepcionális kormányzati szándékot tükrözött, hogy megkönnyítse az alacsony iskolai végzettséggel rendelkező szakképzetlen munkaerő foglalkoztatásának a terheit. Miért mondott le a kormány erről a lehetőségről?

A másik kérdés a rehabilitációs járulékkal kapcsolatos. Az eredeti javaslatban egy jelentős mértékű emelése szerepelt, nem volt időm most végigböngészni, azt szeretném tudni, mert nem tért ki rá, hogy változatlanul része ennek a csomagnak vagy ezt a szándékot is revideálták?

ELNÖK: Köszönöm szépen képviselő asszony.

Farkas Imre képviselő urat illeti a szó!

FARKAS IMRE (MSZP): Köszönöm elnök asszony. Kedves Képviselőtársaim! Nehéz utat járt meg ez az adótörvény a korábbi időszakhoz képest és most mindenképpen féloldalasnak látszik, hiszen azok az elemei maradtak ki, amelyek éppen az adókedvezményeket tartalmazták. Ráadásul ezeknek az adókedvezményeknek a fogadtatása is rendkívül vegyes volt, hiszen a legtöbben - most a parlamenti pártokat vizsgálva - még azokat az adócsökkentéseket is kevésnek tartották volna, ami az eredeti tervezetben szerepelt. Most ránézve erre a törvényre, még érdekesebb lesz ennek a fogadtatása, gondolataim szerint.

Részben nehezebb lesz, hiszen hiányozni fog ez az eleme a törvényjavaslatnak. Részben azonban pozitív is lehet, hiszen ha adócsökkentés nem is, rengeteg olyan kisebb-nagyobb horderejű változtatás van ebben a törvényjavaslatban, amelyik részben az adóegyszerűsítést szolgálja, részben a feketegazdaság elleni fellépést és sok-sok más elemet, szinte nehéz is négy-öt pontban összefoglalni, hogy mi minden szerepel ebben a törvényjavaslatban.

Azt gondolom, hogy ha a törvényjavaslatnál elvonatkoztatunk attól, hogy milyen elképzelések voltak az adócsökkentésre és azt nézzük, hogy technikai oldalról milyen szabályok járulhatnak hozzá az adóval kapcsolatos közérzetnek a javításához, akkor azt hiszem, hogy ilyen oldalról feltétlenül támogatható ez a törvényjavaslat és az MSZP részéről mi támogatni is tudjuk. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen képviselő úr. Szétnézek, úgy látom, hogy nincs több hozzászóló, a vitát lezárom és megkérem a kormány képviselőjét, hogy szíveskedjék válaszolni a felvetett kérdésekre. Köszönöm szépen.

Szatmári László (PM) válaszadása

SZATMÁRI LÁSZLÓ (Pénzügyminisztérium): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Bizottság! Elsőként is Iván professzor úr felvetésére. Ez most az a változás, amikor nincsenek apró betűk, ami adómentes, az adómentes. A nyugdíj alapesetben nem adómentes, hanem adóterhet nem viselő járandóság. Ebből a körből került át az árvaellátásra tekintettel kapott özvegyi nyugdíj az adómentes juttatások körébe. Mint említettem, az azt jelenti, hogy az adóztatás szempontjából ez az ellátás úgy fog viselkedni, minthogyha nem is lenne, tehát itt nem lehet apró betű.

Béki Gabriella képviselő asszony felvetésére. Ebben az adócsomagban azok az intézkedések, amelyeknek alapvető célzata valamilyen módon az adóterhelésnek a befolyásolása, ezek nem szerepelnek. Tehát a járulékintézkedések, a rehabilitációs hozzájárulásnak az emelése sem szerepel, sem azok a módosítások, amelyek a terhelés átrendezési oldaláról - volt, akik nehezen éltek meg, egyes adózói körök -, sem azok, amelyek könnyítéseket jelentettek volna. Ez persze nem jelenti azt, hogy egyáltalán nem szerepelnek olyan változások, amelyek egyes adott adózó esetében ne jelentene némi adóterhelésbeli változást. De ezeknek a célzata alapvetően nem az, hogy összességében változzon az adóterhelés, hanem ha ilyen szerepel, akkor vagy valamely méltánytalan helyzetet próbál orvosolni, mint például ez a bizonyos árvaellátásra tekintettel kapott özvegyi nyugdíj; mint önök bizonyára emlékeznek, 2001-ig a nyugdíj ugyanúgy adózott, mint most. Tehát gyakorlatilag a nyugdíj összege után akkor sem kellett megfizetni az adót, de beleszámított a mellette megszerzett összes jövedelemadó terhelésébe és emellett volt igaz az, hogy akkor is az árvaellátásra tekintettel kapott özvegyi nyugdíj - tehát ilyen rendszer mellett is - adómentes volt, tehát nem folyt bele a nyugdíj általános adójogi megítélésébe.

Amikor 2007-től gyakorlatilag visszatért az a szabályozás, hogy a nyugdíj adóterhet nem viselő járandósággá vált ismét, akkor gyakorlatilag ez a szétválasztása az árvaellátást tekintve kapott özvegyi nyugdíjnak az általános értelemben vett nyugdíjaktól sajnálatos módon elmaradt és ez az ilyen ellátásban részesülő magánszemélyeket érintette kedvezőtlenül. Ez most ilyen szempontból egy korrekciós változtatás. Gyakorlatilag ennyit szerettem volna elmondani ezekről a felvetésekről. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen főosztályvezető-helyettes úr.

Szavazás

Most pedig a 2. napirendben foglaltak szerint a T/6667-es számú törvényjavaslat általános vitára való alkalmasságáról döntünk. Kérem, hogy aki ezt a törvényjavaslatot általános vitára alkalmasnak tartja, kézfelemeléssel jelezze!

Ismételten felteszem a kérdést, tehát az egyes adó- és járuléktörvények módosításáról szóló törvényjavaslatot, aki általános vitára alkalmasnak tartja, kérem, kézfelemeléssel szavazzon! 15 igen. Nem szavazat! (Szavazás.) 8 nem szavazat. Kérdezem, hogy tartózkodás volt-e. (Szavazás.) 1 tartózkodás mellett a bizottság általános vitára alkalmasnak tartotta - ezzel a 2-es napirendi pontot lezárom.

Megköszönöm a főosztályvezető-helyettes úrnak a munkáját. Mielőtt a 2. napirendi pontot bezárom, többségi és kisebbségi előadót kíván-e állítani a bizottság? (Egyeztetés.) Később mondják meg, de ma kell - tehát kérem szépen a jelzést a bizottságnak. Köszönöm szépen. Most van lezárva a 2. napirend.

Egyebek

A 3., egyebek pontnál csak azt szeretném ismételten mondani, hogy holnap fél 10-kor a szokott helyen és időben bizottsági ülést tartunk, mindenkit szeretettel várok. Köszönöm szépen a mai munkájukat, szép napot mindenkinek.

(Az ülés befejezésének időpontja: 9 óra 55 perc)

 

Dr. Vidorné Dr. Szabó Györgyi
a bizottság elnöke

Jegyzőkönyvvezető: Turkovics Istvánné