ISZB-18/2008.
ISZB-66/2006-2010.
Jegyzőkönyv*
az Országgyűlés Ifjúsági, szociális és családügyi bizottságának
2008. november 11-én, hétfőn 9 óra 30 perckor
a Képviselői Irodaház III. tárgyalójában
megtartott üléséről
Tartalomjegyzék
Napirendi javaslat *
Az ülés résztvevői *
A bizottság részéről *
Megjelent *
Helyettesítési megbízást adott *
Meghívottak részéről *
Hozzászólók *
Elnöki bevezető *
Döntés képviselői önálló indítvány tárgysorozatba-vételéről: a kegyeleti támogatás bevezetéséről szóló törvényjavaslat (T/6473. szám) (Dr. Vas János (független) képviselő önálló indítványa) *
Dr. Vas János szóbeli kiegészítője *
Varga Ágnes reflexiója *
Vita *
Dr. Vas János reflexiói a vitára *
Határozathozatal *
Egyes szociális és foglalkoztatási tárgyú törvények módosításáról szóló törvényjavaslat (T/6647. szám) (Általános vita) *
Dr. Kovárik Erzsébet szóbeli kiegészítője *
Vita *
Dr. Kovárik Erzsébet reflexiói *
Határozathozatal *
A Magyar Köztársaság 2009. évi költségvetéséről szóló T/6571. számú törvényjavaslat *
A bizottság feladatkörébe tartozó módosító javaslatok megvitatása *
A Magyar Köztársaság 2009. évi költségvetését megalapozó egyes törvények módosításáról szóló T/6572. számú törvényjavaslat *
A bizottság feladatkörébe tartozó módosító javaslatok megvitatása *
Az egyes adó- és járuléktörvények módosításáról szóló T/6667. számú törvényjavaslat *
A bizottság feladatkörébe tartozó módosító javaslatok megvitatása *
Egyebek *
1. Döntés képviselői önálló indítvány tárgysorozatba-vételéről: a kegyeleti támogatás bevezetéséről szóló törvényjavaslat (T/6473. szám) (Dr. Vas János (független) képviselő önálló indítványa)
2. Egyes szociális és foglalkoztatási tárgyú törvények módosításáról szóló törvényjavaslat (T/6647. szám) (Általános vita)
3. A Magyar Köztársaság 2009. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat (T/6571. szám, új/átdolgozott változat a T/6380. szám helyett) (A bizottság feladatkörébe tartozó módosító javaslatok megvitatása)
4. A Magyar Köztársaság 2009. évi költségvetését megalapozó egyes törvények módosításáról szóló törvényjavaslat (T/6572. szám) (A bizottság feladatkörébe tartozó módosító javaslatok megvitatása)
5. Egyes adó- és járuléktörvények módosításáról szóló törvényjavaslat (T/6667. szám) (A bizottság feladatkörébe tartozó módosító javaslatok megvitatása)
Elnököl: Dr. Vidorné dr. Szabó Györgyi (MSZP) bizottság elnöke
Winkfein Csaba (MSZP) alelnök
Deák Istvánné (MSZP)
Dér Zsuzsanna (MSZP)
Érsek Zsolt (MSZP)
Farkas Imre (MSZP)
Dr. Juhászné Lévai Katalin (MSZP)
Lombos István (MSZP)
Dr. Nyul István (MSZP)
Szabados Ákos (MSZP)
Tóbiás József (MSZP)
Dr. Tóth István (MSZP)
Török Zsolt (MSZP)
Dr. Aszódi Pál (Fidesz)
Hirt Ferenc (Fidesz)
Dr. Iván László (Fidesz)
Koszorús László (Fidesz)
László Tamás (Fidesz)
Vígh Ilona (Fidesz)
Dr. Zombor Gábor (Fidesz)
Dr. Lanczendorfer Erzsébet (KDNP)
Béki Gabriella (SZDSZ)
Helyettesítési megbízást adott
Soltész Miklós (KDNP) László Tamásnak (Fidesz)
Bókay Endre (MSZP) Érsek Zsoltnak (MSZP)
Deák Istvánné (MSZP) megérkezéséig Lombos Istvánnak (MSZP)
Szabóné Müller Tímea (MSZP) Dér Zsuzsannának (MSZP)
Koszorús László (Fidesz) Zombor Gábornak (Fidesz)
Dr. Szabó Erika (Fidesz) dr. Lanczendorfer Erzsébetnek (KDNP)
Dr. Tiba István (Fidesz) Hirt Ferencnek (Fidesz)
Dr. Kovárik Erzsébet szakállamtitkár (Szociális és Munkaügyi Minisztérium)
Dr. Vas János (független) előterjesztő
Szikszainé dr. Bérces Anna főosztályvezető (Pénzügyminisztérium)
Szelényi György főosztályvezető-helyettes (Pénzügyminisztérium)
Szatmáry László főosztályvezető-helyettes (Pénzügyminisztérium)
(Az ülés kezdetének időpontja: 9 óra 36 perc)
DR. VIDORNÉ DR. SZABÓ GYÖRGYI (MSZP), a bizottság elnöke, a továbbiakban ELNÖK: Köszöntöm a bizottság tagjait, minden kedves érdeklődőnket. Megkezdjük a mai ülésünket. A kiküldött napirendi javaslat hat pontot tartalmaz, ezen nem kívánok változtatni és remélem, hogy a képviselőtársaim is el tudják fogadni így, ahogy kiküldésre került. Kérdezem tehát, hogy a képviselők elfogadják-e. (Szavazás.) Egyhangú. Köszönöm szépen.
Az első napirendi pontunk: döntés képviselői önálló indítvány tárgysorozatba-vételéről: a kegyeleti támogatás bevezetéséről szóló törvényjavaslat, dr. Vas János képviselő önálló indítványa. Megadom a szót Vas János képviselő úrnak és megkérem a kormány képviseletében megjelent Varga Ágnes főosztályvezető-helyettes asszonyt a Szociális és Munkaügyi Minisztériumból, hogy foglaljon helyet az asztalnál.
Dr. Vas János szóbeli kiegészítője
DR. VAS JÁNOS (független): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Bizottság! Kedves Vendégek! 2007. május 13-án volt ennek az önálló képviselői indítványnak az első tárgyalása, akkor még a kegyeleti járandóság címet viselte. Akkor a tárca képviseletében megjelent főosztályvezető asszony néhány észrevételt tett ezzel az indítvánnyal kapcsolatosan. Ezeket véleményem szerint sikerült bedolgozni, így elnevezésében nem járandóság, hanem támogatás lett. Illetve a kormányzat részéről észrevétel volt, hogy túl szűk a kedvezményezetti kör, akkor a társadalombiztosítási ellátási körben a saját jogú nyugellátásban részesülő nyugdíjasok elhalálozásával kapcsolatosan nyújtott volna támogatást a családnak, aki az eltemettetést végzi. Most én úgy gondolom, hogy mind a jogosultsági, mind a kedvezményezetti kört sikerült kibővíteni. Gyakorlatilag arról lenne szó, hogy aki a társadalombiztosítási ellátások valamelyikében részesül, illetve ennek az alrendszerében valahol feltűnik, annak halála esetén a családja egy méltányossági összeget kapna a magyar államtól az eltemettetés költségeinek az enyhítésére. Erre azért van szükség, mert Magyarországon gyakorlatilag 1700 önkormányzat az, ami a működőképessége határára sodródott és a temetési segélyt kérelemre folyósítják, ezzel is terhelik az önkormányzatokat. Én úgy gondolom, hogy ha lehet babakötvényt adni a születéskor, ugyanúgy lehet az elhalálozáskor is a magyar államnak - aki egyébként az adófizetők pénzéből gazdálkodik - szerepet vállalni az eltemettetés költségeiben.
Tehát arra kérem tisztelettel a képviselőtársaimat, hogy ezt a kibővítetti kört támogatni szíveskedjék és nagyon bízom, hogy a kormány képviseletében megjelent főosztályvezető asszony is tudja támogatni ezt a bővítetti, jogosulti kört. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Megadom a szót Varga Ágnesnek.
VARGA ÁGNES (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): Üdvözlöm a bizottság tagjait. A kegyeleti támogatás jelen konstrukcióját a tárca részéről nem tudjuk támogatni. Egyrészt párhuzamos struktúrát alakítana ki az 1993. évi III. törvénnyel, amely rendelkezik a temetési segélyről és a köztemetés lehetőségéről. A Társadalombiztosítási Nyugdíj Alap 2009. évi költségvetése be van nyújtva, nem terveztük meg a Nyugdíj Alapban ennek a szolgáltatásnak a forrását. Párhuzamos struktúrát alakítana ki, mint mondtam, a szociális törvény vonatkozó szolgáltatásaival és továbbra is kimaradna egy jelentős kör.
Valamikor a társadalombiztosítási szolgáltatások között létezett temetési segély, akkor a társadalombiztosításnak a gyermekektől a legidősebbekig mindenki tagja volt, mert a szolgáltatások mindezen korosztályoknak szóltak. Mindenkinek járt azonos összegben temetési segély, külön rendelkezés szólt a méhmagzat temetési segélyéről, a kiskorúak temetési segélyéről és a felnőtt korúak temetési segélyhez való hozzájutásáról egy igazi univerzális ellátás volt. A jelenlegi társadalombiztosítási nyugellátási joganyagba illesztve nem fogná át a társadalomnak ezt a széles körét ez a szolgáltatás. Tehát az előbb említett indokokra tekintettel a kormány részéről nem támogatjuk ezt a javaslatot.
ELNÖK: Köszönöm szépen a kormány véleményének tolmácsolását. Megnyitom a vitát.
LOMBOS ISTVÁN (MSZP): Köszönöm a szót. Képviselőtársamnak a javaslata akceptálható, hiszen tudjuk, hogy vannak olyan családok, amelyek rászorulnak a támogatásra haláleset esetén, azonban a költségvetés mai állapota nem teszi lehetővé - mint ahogy a kormány képviselője is mondta -, hogy az önkormányzatok ilyen döntéseit a költségvetésből támogathassák. Azt azonban tudni kell, hogy a helyi önkormányzatoknak van lehetőségük előirányzatot tervezni a költségvetésükbe az ilyen és ehhez hasonló támogatásokhoz. A kelengyepénz az a példa, amely több önkormányzatnál is aktuálisan jelen van. Én azt javaslom, hogy tegyük lehetővé az önkormányzatoknak törvényi előírással is, hogy ilyen és ehhez hasonló támogatásokra tudjanak költségvetési támogatást biztosítani saját keretükből, és akkor a szándék és a támogatási lehetőség is meg fog jelenni az önkormányzatoknál. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Iván László képviselő úré a szó.
DR. IVÁN LÁSZLÓ (Fidesz): Tisztelt Bizottság! Az egyik szemem, sír, a másik sem nevet és ezt nem véletlenül mondom, mert ez egy nagyon kemény kérdés, ti. éppen a vidéki kistelepüléseken élők azok, akik a leginkább rászorulnának erre a kegyeleti támogatásra. A városokban is vannak természetesen ilyenek. Azonban megértjük a problémát, ami gazdaságilag mindenképpen egy függő kérdés és költségvetési függő kérdés is.
Ugyanakkor mi úgy tudjuk, illetve én úgy tudom, hogy ezt a kegyeleti támogatást a Nyugdíj Alapra, a nyugdíjminimum kétszeresére hozták volna be. Ha ez a Nyugdíj Alapból történő kifizetés lenne, akkor mi ezzel nem értenénk egyet, azzal viszont inkább egyetértenénk és itt Lombos képviselőtársam is jelzést tett erre, hogy ha egy külön költségvetési kiegészítéssel, leosztással a települések kapnának meg egy kiegészítést. Ezt azért is említeném, mert ha szabad ezt javasolni, akkor mi ezzel tudnánk a kegyeleti támogatást megtartva, támogatni. Természetesen ez egy költségkérdés is, meg számításkérdés is, meg a tervezéshez szükséges adatbiztonságra is szükségünk van, hogy kb. kikről van szó, hány emberről. Mert ha azt nézzük, egy esztendőben kb. 130-140 ezer polgártársunk távozik el közülünk, akkor azoknak legalább a fele 50-60 százaléka nyugdíjas, a többiek nem. Tehát felvetődik az igazságossági kérdés a szűkülő költségvetés kapcsán is, hogy ezzel a kiegészítéssel tudunk-e foglalkozni. Ebben kérem a gondolat továbbvitelét is. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Winkfein Csaba!
WINKFEIN CSABA (MSZP): Köszönöm szépen a szót. A szocialista frakció azért fog tartózkodni ebben az ügyben, mert nagyon sok tisztázni való kérdés van még. Mindenki ezeket hozta elő. Azt gondolom, hogy van ez annyira fontos ügy, hogy ki legyen érlelve. Beszéljük végig minden egyes kérdését, és a későbbiekben találjuk meg a megoldását, hogy hogyan tudjuk ezt kezelni akár költségvetésileg, akár pedig önkormányzati kérdéskörben törvénymódosítással például. Ezért fogjuk azt javasolni, hogy a későbbiekben térjünk rá vissza.
VÍGH ILONA (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Bizottság! Én is azt gondolom, hogy ez a törvényjavaslat egy picit átgondolásra szorul. Bár azzal egyetértek, hogy a kistelepülések és egyáltalán a települési önkormányzatok ma nagyon nehéz helyzetben vannak, hiszen a képviselőtársam is hivatkozott az előterjesztésben erre. 1500 fő alatti település 2074 van ma Magyarországon és ezek a kistelepülések általában forráshiányosak. A települési önkormányzatok több, mint 40 százaléka forráshiányos. Az is ismert, hogy a normatívák alulfinanszírozottak, tehát ebből az aspektusból való igaz, hogy az önkormányzatok nagyon nehéz helyzetben vannak és jó lenne tehermentesíteni az önkormányzatokat, tehát, hogy ha alanyi jogon járna a kegyeleti támogatás.
Nekem is lenne még egy-két-három javaslatom, hogy milyen támogatást kellene adni a rászoruló szegényeknek, de azt gondolom, hogy a jelenlegi gazdasági helyzetben nagyon méltányos lenne átgondolni, amikor így is az látszik, hogy a szociális szféra túlfinanszírozott, hogy amikor most az államcsőd szele megcsapta hazánkat, most kell-e ezt a támogatást bevezetni.
Tehát én úgy látom, hogy ma a szociális háló nem igazán működik megfelelően. Én inkább a rászorulók támogatásával értenék egyet, ugyanis az a probléma, hogy az igazán rászorultak nem kapnak megfelelő támogatást a mai rendszerben. Át kellene gondoljuk, hogy miképpen lehetne bevezetni egy ilyen vagy ehhez hasonló támogatási formát.
Nem igazán tisztázott, hogy mennyi lenne a költségvetési vonzata és az is átgondolandó, hogy a Nyugdíjbiztosítási Alaphoz mi köze van ennek a támogatási formának. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Béki Gabriella következik.
BÉKI GABRIELLA (SZDSZ): Tisztelt Bizottság! Amit mondani akarok, az nagyon rímel arra, amit Vígh Ilonától az imént hallottunk. Szerintem is nagyon rossz az időzítés, és ezen kívül nem gondolom, hogy amikor a rászorultak további megnyomorítása áll előttünk, lásd a következő napirendi pontot, akkor olyan javaslatot kellene letenni az asztalra, ami alanyi jogon, nem rászorultaknak is valamifajta támogatást biztosít. Tehát mindebből számomra az következik, hogy nem fogalmaznék ilyen udvariasan, mint fideszes képviselőtársnőm, hogy át kell gondolni és a többi. Azt gondolom, hogy ezt a javaslatot el kell utasítani, a magam részéről és a szabad demokraták részéről határozott nemmel fogok szavazni a javaslatra.
Nekem magamnak is sok jó ötletem lenne arra, hogy kiket és milyen technikával támogassunk, de ezek mind olyan javaslatok, ahol a rászorultság jelenik meg. A nyugdíjrendszeren belül is van jó néhány ilyen elvarratlan, kezeletlen ügy, amit hosszú ideje nem tudunk megoldani, úgyhogy akkor, amikor ilyen hihetetlen mértékben differenciált a magyar társadalom jövedelemszerkezete és ezen belül a nyugdíjas társadalom jövedelemszerkezete a mélynyomortól a luxusig, akkor nem lehet alanyi jogú támogatásra javaslatot tenni, képviselő úr! Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Lanczendorfer Erzsébet képviselő asszonyé a szó.
DR. LANCZENDORFER ERZSÉBET (KDNP): Köszönöm szépen. Képviselőtársaim! Az igazságosság is tiltakozik az ellen, hogy alanyi jogon kapja meg ezt a támogatást bárki. Ezt - azt gondolom, hogy - kizárólagosan rászorultság okán kellene megadni. Gondoljunk csak bele, hogy ha hirtelen meghal egy 40 éves háromgyerekes családapa és ott marad a család kereső nélkül. Nem nyugdíjas, de rászorult a támogatásra. Tehát én az igazságosság okán alapvető mérceként a rászorultságot említeném.
Azt gondolom, hogy valóban a párhuzamos szolgáltatás nem a legszerencsésebb, de az előttem szólókhoz csatlakoznék, hogy a költségvetésből az önkormányzatok számára kellene ezt a plusz keretet biztosítani és kizárólag rászorultság alapján, amit a helyi önkormányzatok sokkal jobban ismernek. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Miután nem látok több kezet, hadd vindikáljak jogot magamnak néhány mondatra. Hadd köszönjem meg Vas képviselőtársunknak ezt a felvetést azzal együtt, hogy osztatlan sikert ugyan nem aratott, de szeretném kiemelni, hogy olyan súlyos problémára hívta fel a figyelmünket, aminek mindannyian tudatában vagyunk. Valami borzasztó, hogy ma egy temetéshez segélyt kell kérni. Közelítsük meg erről az oldalról. És ha megnézzük a temetési árakat és a környezetet, akkor őszintén szólva nem is értem, hogy mi kerül ebben ennyire mérhetetlen összegekbe. Úgyhogy amikor erről közelítünk, hogy segíteni kell mégis csak nyilván a rászorulóknak és ebben egyetértünk, azt az oldalát is meg kell vizsgálni, hogy vajon jól tesszük-e, hogy támogatásokat nyújtunk azért, hogy aztán egyre magasabbak legyenek a piaci árak, hiszen most is van temetési segély az önkormányzatoknál, most is csinálnak visszatérítendő kamatmentes kölcsönt azért, hogy valaki eltemettethesse a hozzátartozóját. De kicsit úgy érzem, hogy a támogatásokkal mindig generáljuk a piaci árakat. Meg kéne vizsgálni azt a részét, hogy tudunk-e ez ellen a magas ár ellen tenni valamit. Köszönöm, hogy ez a kérdés elénk kerülhetett, azt hiszem, fogunk tudni ezzel még foglalkozni, mert kell vele foglalkozni és egy más konstrukcióban is a bizottság elé kerülhet. Köszönöm, hogy elhozta elénk ezt a kérdést. A vitát ezzel lezártam és az előterjesztőnek adom meg a szót.
Dr. Vas János reflexiói a vitára
DR. VAS JÁNOS (független): Tisztelt Bizottság! Tisztelt Képviselőtársaim! Kicsit úgy érzem magam, mint az egyszeri férj, aki mindig utoljára tud meg mindent. Szeretném a tisztelt képviselőtársaim figyelmébe ajánlani május 13-át és a retorikát, főleg a kormánypártoktól. Pannon puma akkorát ugrik, ennyi pénz van, annyi pénz van és nagyon megy a gazdaság és nagyon empatikusak vagyunk a nyugdíjasokkal szemben. Most egy fiskális retorikát üt meg Béki Gabriella is és a hozzászólók is. Azt szeretném mondani, hogy én eredetileg a saját nyugellátásban részesülőknek a temetési költségeit szerettem volna enyhíteni. Erről volt szó és akkor az ellenzéki párt támogatásait is bírtam. A kormány részéről volt egy felvetés, miszerint ezt ki kell szélesíteni, mert tűrhetetlen, hogy csak a nyugdíjasok kapnak. Eredetileg én a nyugdíjas problémájára szerettem volna fordítani. Most hogy kibővítettem, mutatja a helyzet, hogy gyakorlatilag olyan helyzetbe kerültem ezzel az előterjesztéssel, hogy már a képviselőtársaim is ellentmondásba kerültek saját magukkal, mert akkor úgy gondolták, most máshogy gondolják. Nagyon nehéz egy olyan problémakört együttesen kezelni, amiben a problémakör tagjai egymással ellentétes érdekűek, illetve nagyon nehéz finanszírozni különböző csoportokat egy forrásból. Én továbbra is azt tudnám elképzelni, hogy a nyugdíjasok problémakörét kell kezelni.
Azt azért szeretném mondani, hogy 300 milliárdos elvonás után - ezt tisztelt kormánypárti képviselőtársaimnak mondom - egy 1,5-2 milliárdos gesztust tenni Magyarországon 2,9 millió nyugdíjasnak, nem gondolom, hogy olyan borzasztó nagy dolog lenne. Ennek körülbelül ennyi költségvetési vonatkozása lesz. A költségvetési vonatkozásra a május 13-i jegyzőkönyvet ajánlanám mindenkinek a figyelmébe, a kormány részéről nem merült fel ilyen kifogás. Eltelt öt-hat hónap és onnantól kezdve már költségvetési probléma is. El kellene dönteni, hogy konzekvens politikát tetszenek-e folytatni vagy aktuálisan mindig a pillanatnyi érdekeknek megfelelően (Moraj.) ... Hadd kérdezzem már meg, hogy ki van kormányon hat éve. (Elnök: Bocsánat, az előterjesztőt illeti a szó.) Én azt szeretném mondani, tisztelt kormánypárti képviselők, hat éve önök vannak, amennyiben hat év alatt nem tudták eldönteni, mi a helyzet, le kéne mondani. (Dr. Juhászné Lévai Katalin: Na most már nemmel fogok szavazni!) Erre azt tudom mondani, aki hat évig vezeti a kocsit és utána nem tudja, hogy merre tart, nem azzal van a probléma, aki a szekér hátulján ül. (Zaj.)
ELNÖK: Köszönöm szépen. Most szavazásra kerül a sor, de előtte a helyettesítésekről tájékoztatom a bizottságot. (A jegyzőkönyv elején részletezve.) Most pedig szavazzunk. Ki támogatja a képviselői önálló indítvány tárgysorozatba-vételét? (Szavazás.) Egy igen. Nemmel szavazott-e valaki? (Szavazás.) Négy. Tartózkodott? (Szavazás.) Huszonkettő. A bizottság nem vette tárgysorozatba a törvényjavaslatot. Megköszönöm az előterjesztőnek és a kormány képviselőjének a munkát.
Máris áttérünk a második napirendi pontra. Egyes szociális és foglalkoztatási tárgyú törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájára. Az előterjesztő képviseletében üdvözlöm dr. Kovárik Erzsébet szakállamtitkár asszonyt, Bódi András főosztályvezető urat, Kőnig Éva főosztályvezető asszonyt a Szociális és Munkaügyi Minisztériumból. Megkérem a szakállamtitkár asszonyt, hogy a szóbeli tájékoztatót tartsa meg.
Dr. Kovárik Erzsébet szóbeli kiegészítője
DR. KOVÁRIK ERZSÉBET szakállamtitkár (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): Tisztelt Bizottság! Az itt benyújtott törvényjavaslat lényege, hogy a szociális segélyezettek jelenleg 200 ezer fős körüli helyzetét megpróbáljuk úgy javítani, hogy lehetőséget biztosítunk számukra a munkavégzésre, a munkavégzésből származó tisztességes megélhetést biztosító jövedelemre, mindeközben úgy, hogy a szociális biztonságot ne sértse a kormány. Rettenetesen nehéz a helyzet és én most nem ismertetném részletesen a törvényjavaslatot, hiszen elég régóta a közbeszéd tárgya ez a helyzet, de azért szeretnék néhány, számomra is döbbenetes statisztikát elmondani, amit ennek a programnak a kidolgozása kapcsán észleltünk. 1993 és 2006 között, ha vizsgáljuk a munkanélküliség területi elhelyezkedését, a munkanélküliség és a szociális segélyezettek területi elhelyezkedését, akkor egy nagyon egyértelmű tendenciát látunk. Csökken a nagyvárosban, a dinamikusan fejlődő településeken a munkanélküliség és a szociális segélyezettek száma, méghozzá a felére, ugyanakkor iszonyatos mértékben nő a leszakadó térségekben, az alacsony képzettségűek esetében, a kistelepüléseken és a romák által lakott településeken.
Csak két számot szeretnék mondani. Kiugróan magas a szociális segélyezettek száma az országos átlaghoz képest az ezer fő alatti kistelepüléseken. Ha a települések fejlettségét tekintjük, akkor a dinamikusan fejlődő települések esetén 1993-ban az országos átlaghoz viszonyítva a szociális segélyezettek száma 63,6 százalék volt, 2006-ban ez 22 százalékra csökkent. Ugyanakkor a leszakadó településeken 1993-ban is iszonyú magas volt ez az arány, 323,5 százalék, 2006-ra ez az arány 731 százalékra nőtt.
Ha az iskolai végzettséget nézem, azok a települések, ahol 10 százalék a hét általános iskolai végzettség, ott 1993-ban 57 volt a szociális segélyezettek aránya, 2006-ra ez jelentősen csökkent, ugyanakkor azokon a településeken, ahol a hét általános iskolai végzettségűek aránya 30 százalék felett volt, a '93-as 316,4 százalékos arányhoz képest 2006-ban ez az arány 618 százalék lett.
Ezekkel csak azt szeretném jelezni, hogy az a probléma, amit meg kellett oldanunk az Út a munkához program kapcsán, a nemcsak a szociális segélyezettekről szól, hanem azokról a térségekről, kistelepülésekről, ahová az elmúlt időszakban a munkanélküliek, szociális segélyezettek és a szegények menekültek, azokról a kistérségekről, ahol hiába várjuk 1990 óta, hogy jelentős beruházások vagy munkahelyek települnek és hatalmas vállalkozások nyújtanak majd munkát ezeknek az embereknek. Ha megnézzük a szociális segélyezettek összetételét, azt látjuk, hogy közel 50 százalékuk iskolai végzettsége nem teszi lehetővé, hogy ha jól működő, dinamikus településeken élnének is, hogy munkához jussanak. Nagyon alacsony az iskolai végzettségük vagy a szakképzettségük is olyan, hogy tulajdonképpen ezzel egy elavult, rosszul használható, a munkaerőpiacon eladhatatlan szakképzettséggel rendelkeznek. Ezeken a településeken nincs vagy ezekben a térségekben nincs munkahely-lehetőség, nem tudjuk ezeket az embereket munkához juttatni, akármilyen foglalkoztatáspolitikai eszközt használunk.
Ugyanakkor azt is észleltük, hogy nem megengedhető, ha ma emberek százezrei éljenek csendes reménytelenségben és semmilyen más lehetőség ne legyen előttük, csak és kizárólag a szociális segélyezés. Nem megengedhető, hogy a szociális segélyezettek között évről évre emelkedjen a fiatalok létszáma. Ma a szociális segélyezettek egynegyede 19-36 év közötti. Ha nincs más lehetőség, akkor elsősorban az államnak az a kötelezettsége, hogy közfoglalkoztatással biztosítson lehetőséget munkabérre, tisztességes munkabérre, nem segélyért végzett munkáról van szó és az állam kötelezettsége és az önkormányzat feladata, hogy ilyen közcélú munkát szervezzen és lehetővé tegye azt, hogy ezek az emberek munkatapasztalatot szerezzenek, legyen mögöttük ott az önkormányzat, amelyik a nyílt munkaerő-piaci elhelyezkedésüket segíti és legyen lehetőségük arra, hogy tartósabb munkavégzés mellett nyíljon esélyük arra, hogy el tudjanak helyezkedni a nyílt munkaerőpiacon. A program jogszabály része talán kevésbé izgalmas, talán sokkal inkább érdekes az, amit még a program mögé - foglalkoztatáspolitikai eszközöket és egyéb eszközöket - próbáltunk tenni. A foglalkoztatók érdekeltté tétele érdekében a Start-extrában kiterjesztésre került három évre az a kedvezmény, amely egy jelentős támogatást jelent azoknak a munkáltatóknak, akik szociális segélyezetteket és tartót munkanélkülieket foglalkoztatnak. A közfoglalkoztatási paktum lehetővé teszi azt, hogy kistérségi szinten próbáljunk hozzányúlni a munkanélküliség helyzetéhez, felmérve a nyílt munkaerőpiacon meglévő elhelyezkedési lehetőségeket. Ehhez vegyük hozzá a képzési lehetőségeket, tehát munkahelyre, konkrét megkeresésre legyenek képzések. A szociális szövetkezeteket, mint a szociális gazdaság egyik formáját 1,2 milliárdos pályázattal segíti idén a kormány és nagyon fontos hozadéka ennek a programnak reményeink szerint, hogy az egységes munkaügyi és szociális adatbázissal a munkanélküliek, tartós munkanélküliek és szociális segélyezettekkel foglalkozó állami intézmények együttműködése jelentősen javulni fog és ennek következtében jobbak lesznek a nyílt munkaerőpiacon történő elhelyezkedés arányai.
A programban nagyon fontos volt számunkra az, hogy a fiatalok esetében ne a közcélú munkavégzési kötelezettséget írjuk elő, mint fokozott együttműködési kötelezettséget, hanem legalább a nyolc általános iskolai végzettség megszerzését. Természetesen ez nem jelenti azt, hogy a képzések szünetében nekik nem lehet felajánlani közcélú munkát, foglalkoztatást, amit természetesen ők is kötelesek elfogadni. A program lényege, ami a szociális törvényben megfogalmazásra került, hogy a jelenleg szociális segélyezettek körében két nagy csoportot alakít ki a törvény, illetőleg az a felhatalmazás, amit az önkormányzatoknak nyújt a törvény és ennek alapján további mentesítési okokat lehet meghatározni, az egyik körben azok a jelenleg rendszeres szociális segélyezettek kerülnek, akiknek az önkormányzat közcélú munkalehetőséget tud felajánlani. Ide kerülnek azok is, akiknek jelenleg is és ezután fokozottabb mértékben képzési lehetőségeket biztosít az állam és ebbe a körbe kerülnek azok a 35 éven aluli szociális segélyezettek, akiknek elsősorban az általános iskolai végzettség megszerzése az együttműködési kötelezettség célja. A szociális segély helyett ezekben az esetekben egyéni jogosultságként egy rendelkezésre állási támogatást állapít meg a törvény, amely azokra az időszakokra szól, amikor az önkormányzat közcélú munkalehetőséget nem biztosít ezeknek az embereknek. Ez az egyéni rendelkezésre állási támogatás, jelenleg a nyugdíjminimum összege.
A kérdésekből, észrevételekből a részletszabályokra vissza tudunk térni, tehát bevezetésként ennyit szerettem volna mondani.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Megadom a szót a képviselőknek. De mielőtt megnyitom a vitát, tájékoztatom a bizottságot, hogy az Önkormányzati és területfejlesztési bizottság holnap foglalkozik ezzel a kérdéssel méghozzá úgy, hogy nagyon sok polgármestert meghívott az érintettek közül és jelezte, hogy a mi bizottságunkból is szívesen lát képviselőket. Nemcsak olyan formában, hogy mint minden bizottsági ülés nyitott és nyilvános, hanem kifejezetten az a kérés, hogy a bizottság képviseletében legyünk ott név szerinti megjelöléssel. Önző módon hadd mondjam, hogy én természetesen ott kívánok lenni. Nagyon szeretném, hogy ha egy ellenzéki és egy kormánypárti képviselőtársam mint kvázi egy delegáció, a bizottságunk részéről képviselné az ügyet. Nem kell most válaszolni, csak előre jelzem, hogy tessék ezen gondolkodni, hogy ki legyen az, akinek a nevét elnök asszony kérésére le is tudnánk adni. Most megnyitom a vitát. Tessék!
TÖRÖK ZSOLT (MSZP): Köszönöm szépen. A szocialista frakció nevében támogatjuk a kormány előterjesztését. Az a célrendszer, amit a szakállamtitkár asszony felvázolt, támogatható. Elsődleges cél, hogy a nyílt munkaerőpiacra segítsük vissza az embereket, főként a pályakezdőket, azokat, akik ma rendszeres szociális segélyből élnek. Ha ez nem sikerül, a közfoglalkoztatás valamilyen formájával nyújtunk számukra lehetőséget. Az oktatásra külön nagy hangsúlyt kell fektetni, nemcsak a 35 év alattiak esetében, hanem a 35 évnél idősebbek esetében is. És itt elsősorban nem a nyolc általános iskolai végzettség vagy a szakma megszerzése a kritérium, hanem az írás-olvasás-számolás ismereteinek az elsajátítása.
Hadd mondjak egy példát: 2004-ben az előző amerikai elnökválasztást követő év elején Szijjártó Péter fideszes képviselőtársammal közösen az Egyesült Államokban egy olyan programot tanulmányoztunk, amely arról szólt, hogy a kisebbségek beilleszkedését hogyan segítik. Itt nemcsak kisebbségi vagy egyáltalán nem kisebbségi programról van szó, mégis nagy többségében érinti a roma lakta településeket, ahogy szakállamtitkár asszony is elmondta és ebben az időben bármelyik tagállamba mentünk el, akár a szövetségi oktatási vagy szociális ügyekkel foglalkozó hivatalnokokhoz, mindig azt mondták, hogy Bush elnök választási programjának megfelelően az elsődleges célunk mindenkit megtanítani írni, olvasni, számolni és angolul. Ez a négy kritérium van. Nem gondolom, hogy ezt át kellene venni és Amerikát mindenben majmolni kellene, de azt igen, hogy ez egy minimumprogram legyen már.
Hosszú társadalmi vita előzte meg ennek a törvénynek a benyújtását és még valószínűleg folytatni is fogjuk. Csiszolgatni kell a tökéletességre való törekvés szándékával ezt is. Az önkormányzatok részéről településtípusától, nagyságától vagy a település vezetőjének mentalitásától függően különböző viták még továbbra is vannak és más és más impulzusok érnek bennünket nap mint nap.
Az egyik ilyen, hogy a közfoglalkoztatásban ki játssza a nagyobb szerepet. Az önkormányzatoknak kell nagyobb szerepet játszani, amikor közfoglalkoztatásban kell nekik munkát szervezni vagy az ÁFSZ legyen ebben partner? Valaki azt mondja, hogy én szeretném megszervezni, majd én tudok mindenkinek munkát adni, fogalmaz egyszerűen a polgármester, míg a másik azt mondja, hogy hát nálunk nem lehet megoldani, nincs rá pénz, valahogy másképp kéne. Összességében egyébként az önkormányzatok álláspontját jelentős mértékben meghatározza, hogy milyen mértékben támogatja az állam a közfoglalkoztatást. Erről érdemes még két mondatot mondani, hogy a segély esetében ma 90:10-es arány van. Ha az önkormányzat segélyt folyósít valakinek, akkor a 90 százalékát az állami költségvetésből le tudja hívni és 10 százalékot kell neki finanszíroznia. Hogyan alakul ez át az új rendszerben? Illetve, ha törvényileg kötelező valakinek szociális segélyt adni, akkor milyen feltételekkel adjuk? Ha az önkormányzat saját hatáskörben dönt, hogy márpedig én inkább segélyezek és nem közfoglalkoztatást szervezek, akkor milyen lehet ez az arány és ha a közfoglalkoztatás esetében megfogalmazott kritikára szeretnénk jogos választ adni, illetve meg is oldani ezt a problémát, nézzük meg: az önkormányzatok jelentős része, elsősorban a kistelepülések azt mondják, hogy szerveznék én közfoglalkoztatást, csak adják oda az árát teljes egészében. Ne csak a bért, bár még az is jó, hogy a járulékokat kifizetik, de a munkaszervezést ki oldja meg. Adnak hozzá embert vagy pedig nekem kell megoldanom? Ezeknél a foglalkoztatási formáknál 8-10-12 embereként egy brigádvezetőre, munkafelügyelőre van szükség. Tudnak-e ebben segítséget nyújtani az állami szervek? Ezek azok a fő kérdések, amik felvetődnek. Összességében a céllal egyetértek, azzal is, amit a szakállamtitkár asszony felvetett, és ha ezekre a kérdéseimre választ kaphatok, ez további támogatáshoz segítheti a bizottságot. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. László Tamás urat illeti a szó.
LÁSZLÓ TAMÁS (Fidesz): Köszönöm a szót. Számomra mindig nagyon érdekes és elgondolkodtató, hogy a kormány talált tárgyként kezel dolgokat. Elhangzott az államtitkár asszony szájából az, hogy 1993 és 2006 közötti adatokat tanulmányozott és döbbenetes számokat találtak. Ez egy folyamat. Ez nem egy olyan jelenség, ami egyszer csak rajtaütésszerűen valahonnan lezuhan, ez egy folyamat, ami sajnos ilyen lavinaként jelenik meg adott esetben, de mégis egy folyamat. Ezek a számok nem így jelennek meg, hogy egyszer csak 700-tól 7 ezer lesz. Ezek bizony folyamatosan figyelendő tények, ami a kormány feladata, tehát úgy gondolom, hogy ha azt vesszük ráadásul figyelembe, hogy ez a kormány kormányoz hat éve, nem rajtaütésszerűen kellett volna, hogy érje ezt a kormányzatot, hanem egy folyamatos figyelés eredménye kellett volna, hogy legyen. Biztos, hogy már korábban be kellett volna avatkozni, nem amikor már olyan irritáció éri a társadalmat, ami kikényszeríti azt, hogy beavatkozás történjen.
Azt hiszem, az első megjegyzésünk, hogy itt olyan jelentős mulasztások vannak, hogy félő, hogy olyan irreverzibilis folyamatok is betokozódtak, ami miatt az eljárásokban bizonyos kételkedéseink lehetnek. Hogy ha azt tekintjük, hogy kiket érint ez a világ, leszakadó térségeket említett, alacsony iskolázottságot, romák társadalmát, ezer fő alatti településeket, stb. Ezt mind tudtuk. Ezek nem olyan dolgok, amik ma derülnek ki, de biztos, hogy ezt a folyamatot hallatlanul felerősítette az a kormányzati tevékenység, amelyik bezárta az iskolákat, megfosztja a vezetőitől gyakorlatilag a településeket és olyan helyzetbe kényszeríti, hogy vezetők nélkül maradnak ezek a közösségek. És teljesen jogosan merül fel az a kérdés, hogy ezek vajon meg tudják-e oldani ezeket a problémákat, amikről beszélünk. Tehát biztos, hogy itt egy nagyon jelentős mulasztássorozat tanúi vagyunk. Ez egy nagyon izgalmas interdiszciplina, az önkormányzatiság, a szociális szféra, a foglalkoztatás, de ide sorolom az egészségügyet, az oktatást és egyéb témaköröket. Ez annyira szerteágazó ügy, amivel kapcsolatban azt látom, hogy a kormányzat most nem tesz mást, mint egy hatalmas üstbe beleszórja a problémát, egy habverővel gyorsan felkavarja és úgy gondolja, hogy ezzel megoldást nyernek az ügyek. Ezzel nem nyer semmilyen megoldást. És talán úgy fogalmazhatnék, hogy ez lehet a mostani programnak a szlogenje, hogy hogyan lehet mindent úgy megváltoztatni, hogy semmi se változzon. Egy körforgást indítanak el az új dolgok bevezetésével is, ami nem okoz, nem jelent igazán kitörést ebben az egész rendszerben. Úgy látjuk, hogy hat évvel ezelőtt tönkre tettek egy olyan világos rendszert, amelyik a munkajövedelmeket és a szociális juttatásokat világosan szétválasztotta. És azt hiszem, ide kellene valahogy visszatérni, hogy ezek megoldódjanak.
Nagyon súlyos gondnak tartom azt, hogy rányom mindent a problémamegoldásban az önkormányzatokra. Azokra az önkormányzatokra, amelyeket egyébként öngondoskodásra képtelenné és védtelenné tettek és ráadásul olyan terhek hullanak rá ezekre az önkormányzatokra, amelyeknél kétséges, hogy nagyon hatékony helyi jelenlét nélkül ezek a problémák megoldhatók lennének. Tehát nekem első pillantásra az egészből az, ami pozitív, hogy foglalkoznak ezzel a kérdéssel, de úgy látjuk, hogy ez a törvényjavaslat a jelenlegi formájában nem alkalmas arra, hogy a szociális ellátórendszert érdemben javítsa. A mi álláspontunk változatlan, az embereknek munkát és nem segélyt kell adni, de ebben nem tesz elegendő lépést ez a törvényjavaslat. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Lombos István következik.
LOMBOS ISTVÁN (MSZP): Köszönöm a szót. Én nem mennék bele a törvény átalakításának az ügyébe, ezt munkacsoportban részletesen megtárgyaljuk és tudjuk, hogy mit kell tenni annak érdekében, hogy ez jobb legyen. Nekem két kérdésem lenne, tendenciózus kérdésem. Az egyik, hogy a kistelepüléseken milyen munkaviszonyt tud kialakítani egy önkormányzat azokkal, akiket közmunkában akar foglalkoztatni. Tudva levő, hogy az önkormányzat közalkalmazottakat vagy köztisztviselőket foglalkoztathat. A másik, hogy a segélyre előirányzott költségvetési összeg átkonvertálható-e bérré, hogy ha erre igény és lehetőség merül fel a kistérségekben. Egyébként pedig én nem csinálnék a témából politikai kérdést. Úgy gondolom, hogy lehet visszafelé mutogatni, lehet különböző időszakokról beszélni, hogy mi hogy volt. A lényeg, hogy most mit tudunk csinálni, hogy a segélyezettek köréből olyan munkavállalókat képezzünk, akiknek hosszú távon a megélhetési lehetőségét biztosítani tudjuk. Hogy ha ezt elmulasztották az elmúlt 16-17 évben a kormányok, akik éppen regnáltak, arról lehet beszélni, azt egy másik vitanapon meg lehetne vitatni. Én úgy gondolom, hogy ez egy olyan téma, amit előremutatóan kell megtárgyalni és olyan döntést kell hozni, ami az elmúlt időszakban a kistelepüléseknek és a nagytelepüléseknek is lehetőséget biztosít az eddig segélyezettek munkával való ellátására.
BÉKI GABRIELLA (SZDSZ): Köszönöm a szót. Az a probléma, ami miatt ez a törvénymódosító csomag elénk került, valóban nagyon súlyos és élő probléma. Az a kérdés, hogy ezzel a javaslattal egy lépést is előbbre jutunk-e a probléma lényegének a megoldásában vagy ezt nem prognosztizálhatjuk.
Nekem összehasonlításképpen eszembe jut az az akciója a valamikori szocialista-szabad demokrata kormánynak, amikor a munkanélküli ellátórendszerbe nyúlt bele, érzékelve, hogy tartós munkanélküliek tömege keletkezik és ragad bele a helyzetébe és akkor egy ellátás átkeresztelésével a jogosultsági feltételek némi megváltoztatásával, valójában szűkítésével, azon az áron, hogy egy picivel magasabb támogatást egy sokkal rövidebb időre adunk, és elkereszteltük álláskeresési támogatásnak, hogy majd ez fogja ösztönözni az embereket igazán. Szerintem be lehet látni utólag, hogy nem vált be. Nem véletlen, hogy eszembe jut ez a hasonlat, mert itt is valami nagyon hasonló zajlik előttünk. Megtámadták sokan, egyébként érthető okokból, de pont ezeken a hátrányos helyzetű településeken tömegesen polgármesterek a rendszeres szociális segély jelenlegi gyakorlatát és erre a kormánynak az a válasza, hogy jó, akkor alakítsuk át, találjunk ki egy rendelkezésre állási támogatást, aminek viszont az összegét a jelenlegi rendszeres szociális segélyhez képest lényegesen alacsonyabban határozzuk meg és azt a reményt kapcsoljuk hozzá, hogy ez majd motiválja az embereket a munkára.
Az előterjesztő képviselője szerintem tényleg fontos, hogy drámai adatokat idézett a valóságtól, hogy milyen ellehetetlenül helyzetben vannak kistérségek, de ezeknek a helyzetén az, hogy átnevezzük, átcímkézzük a támogatást, nem segít. Jó alaposan megszorítunk még itt is, azzal a következménnyel, hogy még rosszabb helyzetbe kerülnek azok az emberek, akik a végeken valóban csak állami támogatásra szorulva tudnak életben maradni, azt gondolom, hogy ezzel látható módon nem oldjuk meg a problémát.
Szeretnék oda visszakanyarodni, hogy a hatályos törvény is előír egy csomó mindent, együttműködési kötelezettséget, előírja a beilleszkedési program készítésének a kötelezettségét, ilyen személyre szóló foglalkozás formájában.
Ami pedig a finanszírozást illeti, hát szeretném magunkat emlékeztetni, hogy amikor három évvel ezelőtt megcsináltuk a legújabb finanszírozási rendszerét a rendszeres szociális segélynek, akkor tettük ezt, amikor megszüntettük a rendszeres gyermekvédelmi támogatást. Úgy szüntettük meg, hogy azt mondtuk, hogy a gyermektámogatást a rászoruló, nagyon rossz körülmények között élő családban élő gyermek támogatását majd a segélyezési rendszerben adjuk úgy, hogy lesz annak gyerek lába. Akkor álltunk át a fogyasztási egységű logikájú segélyezési rendszerre, aminek valóban az lett a következménye, hogy jó néhány család, ahol sok gyerek él, egészen korrekt, tisztességes összegű segélyhez tudott jutni. Ez csapta ki a biztosítékot, hiszen ennek a segélynek az összege közel került, szinte elérte a minimálbér összegét, következésképpen gerjedt egyfajta feszültség. De ha most megnézzük, akkor ennek az uszkve 200-230 ezres sokaságnak úgy válogatja szét az alanyait a javaslat, hogy körülbelül a fele megmarad ilyen-olyan jogcímen a rendszeres szociális segély keretein belül, ugyanakkor a támogatással, ahogy volt, a fogyasztási egységre alapozott finanszírozási technikával. A másik fele viszont, aki kikerül a rendelkezésre állás táborába, az egy fix összegű támogatást kap, ez pedig a minimál nyugdíj összege, a 28 ezer forintos minimál nyugdíj összege. Függetlenül attól, hogy milyen családban él az az ember, aki rendelkezésre áll majd, merthogy aktív korú. Lehet neki egy gyereke, lehet két gyereke, lehet nagyon sok gyereke. Ha nagyon sok gyereke van, akkor itt nagyon jól prognosztizálható, hogy egy támogatászuhanást fog megélni.
Én becsülöm a tárca szándékát, hogy érzékelve ezt a problémát, próbálja kezelni, én tényleg erkölcsi kérdésnek tartom és a szakmai tisztesség jelének látom, hogy a záró rendelkezésekben megjelenik egy utalás arra vonatkozóan, hogy ha itt tényleg előáll az a helyzet, a támogatás összegének a zuhanása, akkor azt majd egy év után felülvizsgálat során pótlólag megkapja a család. Tehát ez a záró rendelkezés árulkodó. Ez pontosan azért íródott ide le, mert az előterjesztő is tisztában van vele, hogy itt bizony az aktív korú, rendszeres segélyezettek esetében jelentős támogatásszűkítés lesz a következménye annak, ami a törvénymódosítás eredménye. Lehetne azzal érvelni, hogy de hát hiszem, ők tényleg el tudnak helyezkedni közmunkában, ráadásul nyolcórás közmunkában, akkor minimálbért kapnak majd és az sokkal több. De ha pontosan olvassuk a javaslat szövegét, akkor ez a közfoglalkoztatási lehetőség nincs garantálva. Ellenkezőleg: egy hónapra vonatkozó kötelezettség van benne. Tehát körülbelül úgy néz ki a dolog, hogy az érintettek egy hónapig kereshetnek minimálbér közeli összeget, hiszen az sincs benne előírva, hogy nyolc órában kell valakit foglalkoztatni. A minimum a hat óra. És utána 11 hónapig meg kapnak lényegesen kevesebb támogatást mint korábban. Elnézést kérek a bizottságtól, lehet, hogy kicsit hosszan mondtam el az értelmezést, amit kiolvastam a törvényből, de ez a lényege, ami miatt én határozottan nemmel szavazok erre a javaslatra.
Lenne egyébként ezen túl is számos részletkérdésben probléma és kérdés, ami felmerült bennem. Ilyen problémának érzem azt, hogy a közfoglalkoztatással kapcsolatban az a tapasztalatunk, hogy nem vezet ki a nyílt munkaerőpiacra. Az a tapasztalatunk, hiszen eddig is szervezhettek közmunkát az önkormányzatok, háromféle közmunka jellegű foglalkoztatás is létezik. Az a tapasztalat, hogy ez inkább stigmatizál, semmint, hogy a munka világába való visszavezetéshez egy hasznos út lenne. Befejezésül hadd hozzam szóba, hogy meglepő számomra, hogy azt a beilleszkedési kötelezettséget, a beilleszkedési programot nem is a rendelkezésre állók számára, hanem továbbra is a rendszeres szociális segélyezettek számára írja elő a törvény, akik pedig még távolabb vannak a munkától és a beilleszkedési lehetőségtől, mint mondjuk a rendelkezésre álló csoport. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Elnézést kérek professzor úrtól, de még nem szoktam meg, hogy Béki képviselő asszony ellenzéki, ezért a sorrendet rosszul állítottam össze, ezért engedje meg, hogy először Lévai Katalinnak adjak szót és ezt követően ön következik. Köszönöm.
DR. JUHÁSZNÉ LÉVAI KATALIN (MSZP): Köszönöm szépen. Én is viszonylag közelről látok olyan településeket, amelyekről szó van, az ezer fő alatti településekre gondolok, de még a kétezer alattiaknál is foltonként, szétszórtan jelentkeznek ezek a problémák. Azt gondolom, hogy egy olyan tendenciával állunk szembe, ami 1993 óta folytatódik. Nem ma döbbentünk rá erre. Látható, hogy a szegénység elől a nagyvárosokba menekülnek az emberek és létrejön egy gettósodás ezekben a kistelepülésekben, ahol pajtaszerű épületekben újratermelődik az, ami ellen harcoltunk, hogy ne alakuljanak ki olyan telepek, ahol a szegénység koncentráltan jelen van. Van szerencsém látni naponta, hogy hogyan élnek ott emberek gyerekekkel például. Ahol foglalkoztatásról egyelőre azon kívül, hogy ha az önkormányzat nem nyúl a hónuk alá vagy nem teremt lehetőséget, valljuk be őszintén, hogy nem lesz - különösen ebben a gazdasági helyzetben - változás.
Az is biztos, hogy ez egy olyan szociális probléma, amit az államnak mégis csak kezelnie kell, hogy a 19-39 éves korosztály kapjon lehetőséget arra, hogy megtanulja, hogy hogyan kell munkába járni, hogy alkalmazkodni kell más emberekhez, hogy lehet egyébként henyélésen kívül mást is csinálni egy településen és a gyerekei ne ezt lássák. Óvnám magunkat attól, hogy olyan oldalról közelítsük meg, hogy itt aztán most megoldottunk foglalkoztatási problémákat. Ez nem erről szól. Ezzel tisztában vagyunk.
Valóban azt gondolom, hogy ugyanakkor van egy rétege ennek a 200 ezer főnek, aki ma is dolgozik amellett, hogy egyébként kap valamifajta ellátást. Nem kellene őket rosszabb helyzetbe hozni, mint amiben most vannak, ebben egyetértek Béki Gabriellával, hogy ha nem tud neki az önkormányzat munkalehetőséget adni, akkor ez a 28.600 forint az egész családot sújtja és valószínű, hogy önhibáján kívül áll elő ez a helyzet, tehát ezt módosító javaslatokkal változtatni kéne.
Amit fontosnak tartok, hogy miután itt vidékről van szó, nem hagyható ki belőle, hogy hogyan lehetne legálissá tenni és kifehéríteni a ma zömében a mezőgazdaságban dolgozó embereknek a feketemunkáját mindkét oldalról. Ugyanis zömében ott dolgoznak a segély mellett és én ebben az irányban hiányosnak tartom ezt az előterjesztést. Ugyanis itt a mezőgazdasági vállalkozókat, akik alkalmazzák őket feketén, is be lehetne vonni ebbe a lehetőségbe. Kedvezőbbé tenni az ő alkalmazásukat a nyári vagy idénymunkák alkalmával. Ezt az oldalát nem látom az előterjesztésnek. Ezt végig kell gondolni.
A másik, hogy ki fogja számukra a munkát megszervezni. Alkalmatlannak tartom az önkormányzatok zömét erre. Van egy ezer fős település, ott van három előadó, meg van a polgármester, meg van néhány képviselőtestületi tag. Ezeknek az embereknek azt is meg kell tanítani, hogy felöltözök, megmosdok, hogy kell munkába menni, tehát olyan mentorokra van szükség, hogy lehetséges normális munkavállaló váljon belőlük és kibírják azt az egy hónapot vagy kettőt vagy ötöt, és erre alkalmatlan a jelenlegi önkormányzati rendszer, hiszen ezer más feladatuk van.
Nem látom biztosítva azt sem, hogy az ÁFSZ majd ezt megszervezi, ugyanis aki a mindennapokat ismeri, az tudja nagyon jól, hogy nincs minden településen állami foglalkoztatási szolgálat, hanem a munkanélküli beutazik a mikrotérségbe, időnként lejelentkezik és aztán el van felejtve. Mert az meg hivatalként működik. Pontosan az a réteg, akiről most beszélünk, hivatalnoki eszközökkel és módszerekkel nem motiválható, nem segíthető és nem hozhatjuk őt olyan helyzetbe, hogy kikerüljön ebből a helyzetből. Tehát én nem látom a garanciáját a törvényben jelenleg annak, hogy ki fogja megszervezni.
Az önkormányzatok sem alkalmasak egyformán még ötlet szintjén sem arra, hogy milyen közmunkákat lehet szervezni, másrészt ki fogja neki adni a kapát, az ásót, a kaszát, ki fogja a munkaruhát biztosítani stb. Ebből a forrásból nem látható, hogy a közmunka megszervezéséhez az eszközoldal is biztosítva van. Márpedig a két kezével elég nehéz lesz az árkot betemetni, meg kitemetni, mint ahogy szokták mondani a polgármesterek, hogy ők ilyen munkát tudnak nekik adni.
Nagyon fontosnak tartom a foglalkoztatási tervet, de emellé a településre vonatkozó, egész településre vonatkozó szociális vagy esélyegyenlőségi tervet is. Nem az iskolai oktatásra gondolok csupán, hanem az adott településnek van-e olyan programja, hogy ha behívom, a gyerekét hová helyezi el, hogy eljárhasson hat órában dolgozni és még értelmes feladatot is kapjon. Ezt a részét nem látom a dolognak.
Azt is szeretném végiggondoltatni, hogy beindultak a vidékfejlesztési programok. Ott van a Leader program. Egyik oldalon teremtek helyeket, forrásokat, adom a támogatást a vidékfejlesztéshez, hol találkozik a két program egymással. Ugyanis ott pedig európai uniós források milliárdjai állnak rendelkezésre ahhoz, hogy ezeket az embereket bekapcsolva a programba értelmes munkahelyet teremtsek vagy egyéni vállalkozóvá vagy önellátóvá vagy önfoglalkoztatóvá tegyem. Nekem a komplexitásával van problémám és ezen feltételek hiányában úgy gondolom, hogy valóban arra lesz alkalmas, hogy egy idő után azt mondjuk, hogy most statisztikailag innen oda betettük és lecsökkentettük látszólag azt a létszámot, amivel a problémát csak elodázzuk és nem hagyjuk meg. Lehet, hogy nagyon kemény vagyok, támogatom a programot, de csak úgy tudom elfogadni, hogy ha ezekre a problémákra módosító javaslatokkal fogunk tudni megoldást és garanciát találni. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm képviselő asszony. Professzor urat illeti a szó.
DR. IVÁN LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm szépen. A téma annyira a húsunkba vágó kérdés, mint a fenntartható egészség, a szociális biztonság, a meglévő dolgok valamiféle integrálására való törekvés, hogy valóban erre oda kell figyelni és választ kell adnunk, hogy ezt a módosítást hogyan kezeljük jelenleg.
Annak idején a Tudományos Akadémia demográfiai bizottságának tagjaként tárgyaltuk már a '90-es évek közepén, majd a 2000-es évek elején is ezt a kérdést és akkor kitűnő ötletek és gondolatok, mi több, meghallgatások is voltak. Egyet mondok: úgy nézett ki, hogy egy nagy terület roma kisebbségének a felzárkóztatása, megélhetése érdekében gyeptéglagyártási programot sikerült megfogalmazni. Kiváló nem roma mérnökkel, szervezővel és mellette egy roma ügyviteli átvivő menedzserrel. Kitűnő gondolatok voltak, megvoltak a feltételek, megvolt a gyeptégla felvevő telepének Németországban az előszerződése, és szétfoszlott, nem lett belőle semmi. Ezt csak azért mondom, mert ha megnéznénk azt, hogy 2002-től vagy akár előbbről is a mai napig hány kezdeményezés, jó szándékú és egészen értelmes program és gondolat nem valósult meg, akkor ezt a jelenlegi kérdést úgy kéne felfognunk, hogy megint egy utánfutó-szervizelésnek a rendkívül elkötelezett harcosaként jelenünk meg. Utánfutó-szervizelés. Ez az egész életünknek az utóbbi években a jellegzetessége, amikor már nagy baj van, gyorsan tűzoltás.
A probléma lényege az, hogy dinamikailag menetében, folyamatában fix, kimerevített képekben gondolkodva próbáljuk a kérdést megoldani és megközelíteni. Miért mondom ezt? Azért, mert itt van ez az egységes adatbázis. Ez állandóan változó, módosuló, nincs tiszta rálátásunk, mert nem folyamatában követjük. Mindenképpen a települések, egy ország életében a követéses dinamikus megközelítése a dolgoknak alapvető. Tehát abban a pillanatban, hogy kimerevítünk valamit, azonnal arra koncentráltan próbálunk megoldást keresni. Ez így nem megy. Minden előtervezésnek és módosításnak az a lényege, hogy tudjuk-e követni a jelen probléma feloldását, a következő probléma megelőzését és a jövőben a hasznosítási ellenőrzöttsége biztosítható-e a követés mentén. Hogy mi valósul meg abból, amit elterveztünk és mi valósul meg a valóságban most amikor ismét egy újabb módosításra kerül a sor.
A második probléma, a motiváció. Mindenkinek tulajdonképpen a legfontosabb gondolata, hogy mi motiválja azokat az embereket, akiket mi a magunk részéről támogatással próbálunk segíteni. Háromfélét jól ismerünk. Az egyik: kikerülni abból a bajból, amiben vagyunk. A második tényező az, hogy a családomért valamiképpen tenni valamit. A harmadik az anyagi motiváció. Lehetne ez első is. Hogy én ebből a helyzetből ki tudok-e kapaszkodni vagy sem. Mind a három fontos, de azt is tudomásul kell vennünk, hogy ennek a rétegnek, akiről beszélünk - őszintén szembe kell ezzel nézni - nagyobb a súlyos érintettsége szociálisan, egészségileg, deviancia szempontjából, mint más rétegeknek. Ez egy súlyosan hátrányos helyzetben lévő réteg. Ennek a rétegnek a módosító javaslat szerint én nem látom egyik motivációs területen sem a valóban hatékony támogatását. Ebben a tervezetben nincs benne.
És még egy utolsó gondolat: azt hiszem, hogy ebben a formában, tervezetben sajnos már láttuk és már látom magam is azt a kudarcot, ami előre már beköszön hozzánk. Ez egy circulus vitiosus, a saját farkába harapó folyamat, amelyikben öngerjesztő folyamatként megy végbe, kikerül, átmenet, bekerül, súlyosabb a helyzet. Az egész gazdaságra, az egész háttérre olyan bővítetten újratermelődő gondokat, kiadásokat, deficitekre építhető kudarcokat fog eredményezni, ami ebben a tervezetben sajnos garantáltan se, meg ráutalással sem, meg következményeiben talán bíztató jelleggel sincs benne. Ezért azt hiszem, hogy ezt így, ebben a formában semmiképpen sem lehet és nem is érdemes támogatni.
Mert tényleg nem szabadna azt a célt kitűzni magunk elé, hogy azért vannak ebben jó dolgok, majd csak lesz valahogy. Nem lesz valahogy! Ezt, ha most így elfogadjuk, ez az öngerjesztő kör csak bővülni fog és viszi, hordja maga előtt az újabb és újabb kockázatokat. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Zombor Gábor urat illeti a szó.
DR. ZOMBOR GÁBOR (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Kicsit hosszabban szerettem volna hozzászólni, de most nem fogok. (Derültség.) Azonban a téma rendkívül fontos. Néhány dologra szeretném felhívni a figyelmet. Az egyik, hogy bármennyire is tiszteletre méltó ez a törekvés, hogy valamilyen szinten ezt a problémát egy kicsit kezeljék, szerintem nagyon veszélyes a helyzet, hiszen ez a törvényjavaslat nem fogja megoldani azokat a problémákat, amelyekkel küzdenek ma az önkormányzatok. Szerintem, hogy ha ebben a formájában vagy ilyen semleges módon fogadja el majd a parlament, akkor eltelik két hónap és tényleg ki fog törni a botrány az önkormányzatoknál. Erre figyelni kell.
A másik az, hogy a helyzetelemzés nem teljesen valós véleményem szerint, hiszen ezek a megoldások teljesen más hatást fognak kiváltani és más módon kezelik a problémákat a leszakadó térségekben, a kistelepüléseken, a nagyobb településeken vagy akár a fővárosban vagy egy olyan városban, mint mondjuk Kecskemét. És ezt azért fogadják el nekem, mert a korábbi életemben hosszú éveket töltöttem egy kisfaluban, ami egy leszakadó térségben volt és a napi problémákat - mint háziorvos - láttam és tudtam. Ez a megoldás nem fog semmit jelenteni, higgyék el, hiszen az a kivándorlás, ami a leszakadó térségekben a kistelepülésekre folyamatosan látható, annak mély egzisztenciális, lakhatási okai vannak, hiszen ott olcsók az ingatlanok, lehet fekete munkát vállalni. Tehát ott hiába akar egy a polgármester majd közmunkát szervezni, nem fog tudni, mert nincs mit, és a finanszírozása sem megoldott.
A másik az, hogy a "dinamikusan" fejlődő településeken alacsonyabb szintű ez a probléma, ez meg azért nem teljesen igaz, mert a háttérben egy olyan bevándorlási tendenciát lehet látni, ami például kifejezetten olyan rétegeket hoz be egy ilyen kategóriájú településre, amivel nem tud ez a település mit kezdeni. Munkahelyet nem tud biztosítani, képzést nem tud biztosítani és nagyon komoly feszültségeket gerjeszt. Külön kellene kezelni ezeket a területeket.
A másik megjegyzésem, hogy általában azok az országok, amelyekre példaként tekintünk, ott azért külön közmunka minisztériumok, közcélú munka minisztériumok, tehát professzionális szervezetek működtetik a rendszert, ami megoldja azt a problémát, ami most úgy néz ki, mintha bedobnánk az egészet, hogy oldják meg az önkormányzatok egy elég bizonytalan rendelkezés alapján azt, hogy itt a közhasznú foglalkoztatás megvalósuljon. Nagyon nagy veszélyeket látok ebben és ezt tapasztalatból mondom, hiszen a városban elég komoly közmunkaprogramok vannak és rendkívül speciális munkaszervezést, felügyeletet igényelnek ezek, hogy értelme legyen és ne legyen ellentétes a hatása.
Néhány dolog még: az, hogy nem hátrányos helyzetű településeket nem támogatnak közmunkapályázatokon, ez szerintem rendkívül problémás, hiszen ezek a települések tudják igazából megszervezni professzionálisan akár a környezetükre kitekintéssel is, hiszen olyan közhasznú gazdasági társaságokat tudnak létrehozni, amely nemcsak a helyben elvégzendő közmunkákra, hanem nagyon sok más egyéb munkára is alkalmas. Nem párhuzamot akarok vonni, de ha a börtönökben meg tudják oldani a normál munkavégzést, akkor talán a szabadlábon lévő, de rászoruló embereknél is érdemes lenne olyan munkavégzést biztosítani, olyan munkát, ami értelmes munkát jelent, hiszen a nem értelmes munka tényleg csak egy hónapra fog szólni.
Azt is fontosnak tartanám, hogy a munka mellett kötelező elméleti képzést kapjanak a közhasznú foglalkoztatásban részesülők. Szintén rendkívül sok példa van erre Nyugat-Európában, ahol az öt napból egyet kötelezően állampolgári ismeretek, napi általános ismerek elsajátítására fordítanak. Azt javaslom, hogy nézzünk kicsit szét a világban, olyan országokban, ahol kiemelten kezelik ezt a kérdést és nemcsak a segélyezés kiváltására, hanem értelmes munkavégzésre, és akkor ténylegesen vissza tud vezetni a munka világába és nemcsak egy kikerülési lehetőséget jelent, ami további társadalmi problémákat fog okozni. Orvosként pedig azt javaslom, hogy nagyon alaposan gondolja át az előterjesztő az általános vitára való alkalmasság kérdését, hiszen olyan kibúvókat tartalmaz, ami már eleve borítékolható, hogy lehetetlenné teszi a tényleges ellenőrzést. Abban a kérdésben, hogy állam vagy önkormányzat, úgy gondolom, hogy egy nagyon komoly professzionális állami szervezet, akár egy minisztérium vagy akár egy önálló államtitkárság, de az elosztást és a közmunkások elbírálását jó lenne, ha az önkormányzatokra bíznák, hiszen a probléma ott csapódik le. Köszönöm.
DR. ASZÓDI PÁL (Fidesz): Köszönöm szépen. Az elemző hozzászólásokhoz nem csatlakozom kiegészítéssel. Egyetértek az ellenzéki képviselők előadásával. Különösen értékelem Béki Gabriella előadását a Lombos képviselő úr felhívása ellenére, mert e nélkül nem értettük volna meg.
Török képviselő úrnak szeretnék válaszolni. Ő azt mondta, hogy mindent a maga idejében. Hát kérem, kedves képviselő úr, nem emlékszik, hogy éveken keresztül a Fidesz mindig azt hangoztatta, hogy segély helyett munkát? Most mindent a maga idejében, kicsit, de megkésve.
A képviselő asszony pedig elmondta, hogy ilyen, meg olyan probléma is van. Most, amikor a munkanélküliség dandárja megindul, olyan zuhatag lesz, főleg vidéken, akkor erre a problémára különös súlyt kell helyezni. Kérdezem a képviselő asszonyt, hogy ha ilyen aggályai vannak, miért szavazza meg. Mert a kormányoldalon ül? Tessék a tartalommal egyezően megnyilatkozni. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen.
VÍGH ILONA (Fidesz): Tisztelt Bizottság! Valóban nagyon fontos témakört tárgyalunk. Több képviselőtársam részéről is elhangzott, hogy főleg a kistelepüléseket érinti ez a nagyon komoly gond és a szakállamtitkár asszony is említette a statisztikákat, hogy milyen mély problémák vannak a főképpen hátrányos helyzetű kistérségekben. Én is úgy látom, hogy ez az előterjesztés nem fogja elérni azt a célt, amit szerettek volna ez ellen elérni. Egyáltalán nem látom azt, hogy ha ez a program megvalósulna, akkor biztosítaná ezt a bizonyos tisztességes jövedelmet a dolgozóknak. Mert hát az valahol nem tisztességes jövedelem, hogy ha közfoglalkoztatásban alkalmazunk bárkit, azt csak egy vagy akár három hónapra tudjuk alkalmazni.
A leghosszabb intervallumban, és az utóbbi időben már nem is nyolc órában, hanem hat órában, és ez a minimálbér 80 százalékát jelenti az érintettek számára. Azt is látni kell hogy ezek a dolgozók használható képzettség és a munkavállaláshoz szükséges kompetencia nélkül jönnek be dolgozni. Tehát én ezt nagyon nagy problémának tartom, alapvetően problémásnak látom az egész előterjesztést. Abban reménykedem, hogy polgármestertársaim, akik részt vesznek ezen a megbeszélésen, javaslatokkal tudnak szolgálni, amik jobbá tehetik ezt a módosítást. Mindenképpen kell beszélni a témáról, én is egyetértek azzal, hogy segély helyett munkát kellene biztosítanunk, de ez a törvény nem az, amely megoldaná ezt a problémát sajnos. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. (Dr. Juhászné Lévai Katalin: Személyes megtámadtatás miatt egy mondatot mondanék.) Parancsoljon képviselő asszony!
DR. JUHÁSZNÉ LÉVAI KATALIN (MSZP): Aszódi képviselőtársamnak: ma általános vitára bocsátásról kell dönteni. Én elmondtam, hogy milyen feltételekkel kívánom és fogom is támogatni a problémát, ugyanis azzal nem oldjuk meg, hogy struccként homokba dugjuk a fejünket, mert a probléma, ahogy látjuk, évek óta itt van velünk. És hogy ha tíz embert fogunk megmenteni ezzel a módszerrel, nekünk az is fontos és végre cselekednünk kell, tehát ezért fogom támogatni.
ELNÖK: Köszönöm. Török Zsolt kért szót.
TÖRÖK ZSOLT (MSZP): Elnézést kérek, csak egy kérdésem lenne még. Ha most nem tudnak rá válaszolni, később is jó. 2006 óta van érvényben a jelenlegi szociális törvény, amiben lehetőség van arra, hogy pl. a rendszeres szociális segélyezettekkel kapcsolatban rendeletet alkossanak az önkormányzatok. 2006 júliusában lépett hatályba. Ha volna arról egy kimutatás az SZMM-nél, hogy hány önkormányzat élt ezzel a rendeletalkotási jogával, vannak-e jó példák, az szerintem hasznos lenne. Ha most nem, a későbbiekben is jó lenne ilyet kapni. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Miután úgy látom, hogy több hozzászóló nincs, tájékoztatom a tisztelt bizottságot, hogy írásban már napokkal ezelőtt jelezte Márton Izabella, a Szegénységellenes Hálózat vezetője, hogy szólni kíván. Ez nálunk úgy mehet a bizottságban, hogy a bizottság meg kell szavazza ezt a felvetést. Én indítványozom a tisztelt bizottságnak, hogy adjunk szót Márton Izabellának. (Szavazás.) Egyhangú. Köszönöm szépen. Megadom a szót.
MÁRTON IZABELLA (Magyar Szegénységellenes Hálózat): Köszönöm szépen a lehetőséget. Mindenkit köszöntök. Nagyon sok minden elhangzott már itt, amit el szerettem volna mondani, úgyhogy igyekszem nem ismételni.
A módosítási tervezettel kapcsolatban: azt gondolom én is, hogy nagyon fontos témáról és területről van szó. Azt gondolom, hogy amit először tisztázni kellene, az az, hogy mi a cél. Az a cél, hogy a magyar lakosság foglalkoztatottsági rátáját növeljük vagy pedig az a cél, ami kimondva, kimondatlanul folyton felmerül, a bizonyos helyi feszültségek csökkentése. Azt gondolom, hogy ez egy jogos és indokolható cél és értelemszerű, hogy a foglalkoztatottságot növeljük, hiszen tudjuk, hogy Magyarország rendelkezik az egyik legalacsonyabb foglalkoztatási rátával az Európai Unión belül. Ugyanakkor ezek az elképzelések természetszerűleg nem alkalmasak arra, hogy a foglalkoztatottsági ráta növekedjen. Ha valóban a foglalkoztatottságot szeretnénk növelni, akkor a mobilitást kellene támogatnunk, akkor a munkavállalókat kellene ösztönöznünk és azon kellene gondolkodnunk, hogy hogyan tudjuk összekötni a munkáltatói szükségleteket a munkavállalók lehetőségeivel. Én arra szeretném felhívni az önök figyelmét, hogy nem szeretnék nagyon hétköznapian fogalmazni, de hogy mennyire a tűzzel játszanak, amikor a jelentkező ún. helyi feszültségeknek eleget téve gyakorlatilag egy olyan módosítását elfogadását támogatják, ami mögött kimondva, kimondatlanul a "büntessük meg a szegényeket, az ingyenélőket, a romákat" hozzáállás áll. Tapasztaljuk az utóbbi hónapokban, években, hogy valóban szaporodnak a helyi konfliktusok, romák, nem romák, szegények, nem szegények között. Én azt gondolom, hogy ez a változtatás ezeket a feszültségeket nem csökkenteni fogja, hanem ahogyan az előttem szólóktól már elhangzott, tovább növeli őket.
Nem mennék bele a részletekbe, csak a módosítási javaslathoz tartozó általános indokolással kapcsolatban mondanék néhány dolgot. A helyzetelemzés kapcsán az egyik legfontosabb kérdés, ami az indokolásban szerepel, az alacsony iskolai végzettségűeknek az elhelyezkedési esélyei, illetve ennek a fokozatos romlása. Nyilvánvaló, hogy a közeljövőben nem nagyon lesz a munkaerőpiacon igény továbbra sem az alacsony iskolai végzettségűek munkájára, tehát azt gondolom, hogy kiemelt célnak a továbbképzéseknek, a képzési programoknak kellene lennie.
A második fő probléma, ami az indokolásban szerepel, az az, hogy ezzel együtt fokozatosan és egyre nő az iskolát korán elhagyó fiatalok aránya. Akik még általános iskolai végzettséggel nem vagy pedig azzal igen, de megfelelő szakképzettséggel nem rendelkeznek. Ha valóban ez a probléma, nem igazán értjük, hogy miért nem az oktatási rendszerrel próbál a kormányzat valamit kezdeni. Azt gondoljuk, hogy hasonló energia-befektetéssel talán ott ennél jelentősebb hozadékot lehetne elérni.
Mik is a megoldások az indokolás szerint? Az indokolás szerint az egyik megoldás a felajánlható munkalehetőségek számának növelése, a tervezet szerint, illetve ez különböző háttéranyagokból olvasható ki, a mai 25 ezres közmunkát végző tömeg 65 ezer főre nőne a közeljövőben. Mi is kétségesnek tartjuk, hogy a települési önkormányzatok hogyan és milyen munkát fognak tudni ezeknek az embereknek nyújtani, illetve teljesen megalapozatlannak tartjuk azokat az elképzeléseket, amelyek a nyílt munkaerőpiacra történő elhelyezésről szólnak. A jelenlegi gazdasági tendenciák és jelenségek ezzel pont szembemennek. Valószínűleg nem fog nőni a munkalehetőségek száma, hanem inkább csökkenni fog.
Egy másik elem a megoldási módok között a rendszeres munkajövedelemhez juttatás. Már elhangzott többektől, hogy itt szó sincs arról, hogy ezek az emberek rendszeres munkajövedelemhez jutnának. Szó van itt 30 napos közfoglalkoztatásról, illetve nyilvánvalóan nem tudunk arról, én legalábbis még nem láttam előzetes számításokat, hogy ténylegesen hány ember fog közmunkába bekerülni, illetve hányan maradnak ezen a bizonyos rendelkezésre állási támogatáson.
PÉ 11 (Márton Izabella)
A harmadik elem az indokolásban arról szól, hogy a közmunka közelebb visz a munka világához, erről is hallottunk itt, hogy ez mennyire nincs így. Gyakorlatilag a közmunkát végzőknek néhány százaléka az, aki utána a nyílt munkaerőpiacon el tud helyezkedni, sőt inkább arról van szó, hogy a közmunka távolít a munka világától. Igen, az időm végére járok, egyetlenegy dolgot szeretnék megosztani önökkel. Az egész problémakör mögött gyakorlatilag az az elgondolás áll, hogy aki segélyt kap, az ezáltal nem válik érdekeltté abban, hogy munkát keressen, munkát végezzen. A Magyar Tudományos Akadémia Gyermekszegénység Programirodája 2007-ben végzett egy kutatást, és ebből az derült ki, hogy akik megkapják a segélyt, azok nagyobb arányban vállalnak alkalmi munkát, mint azok, akik kiszorulnak a segélyből. Tehát a segélyezetti lét még mindig valamivel feljebb van, mint az az élethelyzet, amikor az emberek, illetve a családok semmilyen ellátásban nem részesülnek. Amikor már a rendszeres szociális segélyből is kiszorulnak a családok, akkor annyira ellehetetlenül az életük és annyira leépülnek - hogy ilyen egyszerűen fogalmazzunk -, hogy semmi esélyük nincsen arra, hogy visszakerüljenek a munkaerőpiacra. Köszönöm a figyelmüket.
ELNÖK: Köszönöm szépen Márton Izabellának a hozzászólását. Egyetlen mondat maradt nekem. Annyi, hogy azt gondolom, kedves képviselőtársaim, hogy ismerve ezt a helyzetet, amiben vagyunk, és amiben vannak ezek az emberek: semmit tenni a legnagyobb hiba és bűn. Elindulni egy úton, aminek lehet, hogy nincsenek előre látott perspektívái és nem minden tökéletes, még mindig jobb, és menet közben javítani, mintha nem csinálunk semmit, kedves képviselőtársak. És ha mást nem ér el ez a törvény, mint azt, hogy legalább az emberek elvégzik a nyolc általánost és írni-olvasni megtanulnak ezek a fiatalok, hogy megtanul az ember reggel felöltözni és elmenni, akár csak közmunkára is, az, hogy megfelelő nyilvántartásokat össze tudunk rakni és így nyomon követni a folyamatokat, akkor már megérte. De nem azon az áron, hogy valamelyik család és gyerek kevesebbet kapjon, tehát a módosító indítványaink éppen arra fognak irányulni, hogy azért, mert valaki ugyan munkaképes, de nem kapott munkát vagy nincs közmunkája, egy fillérrel nem kaphat kevesebbet, mint a rendszeres szociális segély összege.
Miután a vitát lezárom, és köszönöm az aktív részvételt, megkérdezem a kormánytól, hogy óhajt-e most válaszolni vagy inkább a részletes vitában? Szakállamtitkár asszony!
Dr. Kovárik Erzsébet reflexiói
DR. KOVÁRIK ERZSÉBET szakállamtitkár (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): Azért néhány kérdésre szeretnék válaszolni feltétlenül, nagyon röviden. Csak azt szeretném elmondani, hogy nem olyan régen voltam itt ugyanennél a bizottságnál, és ugyanaz az érzésem, hogy azok a társadalmi problémák, amelyeket meg kell oldanunk, és amelyekről beszélnünk kell, merthogy azért olyan nagyon sokat erről nem is beszéltünk idáig, hogy hogyan élnek emberek és milyen tendenciák láthatók az országban, ezekről beszélni kell. Ez egy komplex megközelítést igényel. Nem lehet csak kiragadni egy-egy dolgot, és nem lehet számon kérni az Út a munkához program kapcsán azt, hogy le tudjuk-e győzni a szegénységet, a leszakadó kistelepülések, a roma lakosság összes problémáját, az iskolázásból adódó problémákat. Rosszabb a helyzet, mint ahogy Török Zsolt képviselő úr mondta, ma a középfokú oktatásból kikerülők 20 százaléka funkcionális analfabéta, holott van végzettsége, egyre kevesebb embernek, egyre kevesebb fiatalnak van megfelelő végzettsége. Ennek a programnak nem ez volt a célja. Arra az Országgyűlés elfogadta a "Legyen jobb a gyerekeknek!" nemzeti stratégiát, amelynek a végrehajtása is iszonyatosan sok nehézséget okoz.
Ennek a programnak a célja egyértelműen csak az volt, hogy a segélyezettek munkaerőpiaci helyzetét javítsa. Nagyon sok megyében, régióban jártam az elmúlt időszakban, nagyon sok jobb helyzetben lévő régió és megye van, mint Borsod-Abaúj-Zemplén megye például, vagy az észak-alföldi régió, ahol munkaerőt keresnek. Olyan munkaerőt keresnek, akinek informatikai ismeretei vannak, angol nyelvtudása van, és legalább középfokú végzettsége. Ha nem teszünk semmit a segélyezettek érdekében, akkor valószínűleg ez a 200 ezer ember és az ő gyerekeik bennragadnak ebben a reménytelen helyzetben.
Egy mondatot még muszáj mondanom, hogy mi is arra törekedtünk, hogy ne legyen rosszabb helyzet azok számára, akik dolgoznak, hiszen minden épeszű országban az, aki munkát vállal, az további kedvezményeket kap, azért, hogy megérje dolgozni. A biztosítékok arra szólnak, hogy miután körülbelül 8-10 százaléka a segélyezetteknek kapja meg a nettó minimálbért, és azt szeretném mondani, hogy az átlagsegély összege alacsonyabb, mint a nyugdíjminimum, tehát viszonylag kevesen vannak, akik magas segélyösszeget kapnak, azokban az esetekben se legyenek vesztesek. Nem egy hónapi kötelezettsége van az önkormányzatnak a foglalkoztatásra, hanem minimum hat hónapi kötelezettsége, hiszen ha ezt nem tudja biztosítani, akkor szociális segélyt kell megállapítani azok számára, akiknek ezt nem tudja biztosítani.
Hogy ki lássa el ezt a feladatot, azt gondolom, hogy szintén nem volt feladata ennek a törvényjavaslatnak, hogy a mai szociális ellátórendszer egészét, az állam és önkormányzat közötti felelősségvállalás egészét megváltoztassa. A jelenlegi alkotmányos szabályok, az önkormányzati törvény szerint, amelyek kétharmados törvények, ez ma az önkormányzatok felelőssége. Nem tudunk mást tenni, mint eszközöket nyújtani az önkormányzatoknak, hogy nekik is megérje a közcélú munkát folytatni, forrásokat adni ahhoz, hogy ezeket a közcélú munkákat elvégeztessék, és ne felejtsük el, hogy az önkormányzatok értékteremtő munkájával azok a települések is gyarapodnak.
Tehát akkor, amikor a közcélú munkából nem az eddigi 3900 forintot, hanem a tényleges foglalkoztatás költségeit és járulékait tudjuk fedezni, akkor az önkormányzatnak is érdeke, hogy a felszabaduló 5 vagy 15 százalék önrészét ennek a munkának a megszervezésére fordítsa. Nem állítjuk, hogy mindenhol tökéletes lesz, de azt állítjuk, hogy ahol voltak kedvező gyakorlatok - és ez 400 fős településen is előfordul, nemcsak a fővárosban -, ott ezekhez további segítséget tudunk nyújtani. Első lépés, kicsi lépés, de ha nem tesszük meg, akkor szerintem a baj még nagyobb lesz.
ELNÖK: Köszönöm szépen szakállamtitkár asszonynak az összefoglalót. Most pedig szavazásra fogom feltenni a kérdést, miután bejelentem, hogy Nyul képviselőtársunkat Tóth István fogja helyettesíteni a szavazásnál. A kérdés így hangzik, hogy a bizottság támogatja-e az egyes szociális és foglalkoztatási tárgyú törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitára bocsátását? Aki igennel szavaz, kérem, kézfelemeléssel szavazzon! (Szavazás.) 15 igen. Nemmel hány képviselőtársunk szavazott? (Szavazás.) 12 nem. Tartózkodott-e valaki? (Nincs jelzés.)
Akkor megállapítom, hogy a bizottság a T/6647. számú törvényjavaslatot általános vitára alkalmasnak találta.
A többségi előadó a kormánypárt részéről Török Zsolt képviselő úr, egyben kérdezem, hogy elfáradna-e holnap 13 órakor az önkormányzati bizottságra a II-es tárgyalóba? (Török Zsolt: Igen.) Kérdezem, hogy a kedves ellenzéki képviselőtársak közül ki lesz az előadó? (László Tamás: Tiba István!) Tiba István fogja a kisebbségi véleményt mondani. Most tudnak-e dönteni arról, hogy holnap ki vesz részt ezen a kibővített önkormányzati bizottsági ülésen? (Nincs jelzés.) Ha nem, akkor hadd kérjem azt, hogy még a mai nap folyamán a titkárságnak jelezzék, mert le kell adnunk a neveket.
DR. ASZÓDI PÁL (Fidesz): Elnézést kérek, elnök asszony, nem akartam a szavazást megzavarni, de a 12 nemleges szavazat nekem nem megnyugtató, mert lehet, hogy több, de eggyel biztosan több. Tessék szíves lenni újra megszámolni.
ELNÖK: Azonnal újraszámoljuk, csak meg szerettem volna köszönni a kormány képviselőinek a munkáját. Köszönöm szépen. Lezárom a napirendi pontot. (Dr. Aszódi Pál: Elnézést kérek, ha nyitott kapukat döngetek.) Kérem, ezen ne múljon!
Hölgyeim és Uraim! Megtennék még egyszer, hogy akik nemmel szavaztak, azok nyújtsák fel ismételten a kezüket? (Szavazás.) 12 nem szavazat. A legnagyobb jó szándék mellett is. (Dr. Aszódi Pál: Semmi protekció! Köszönöm szépen. - Derültség.)
Kedves Képviselőtársaim! Most pedig szavazások tömkelege következik, és csak tájékoztatásul közlöm, hogy 12.15 órakor el kell hagynunk a termet. De ez nem jelenti azt, hogy ha a munkánkkal nem végeznénk netalán, akkor az 512-esben kellene folytatni, de nagyon remélem, hogy el fogjuk végezni.
Béki Gabriella képviselő asszonyé a szó!
BÉKI GABRIELLA (SZDSZ): Amit mondani akarok, az tekinthető ügyrendi észrevételnek. Én helytelennek tartom azt a gyakorlatot, hogy úgy jelölünk meg bizottsági előadót, hogy valaki nincs itt a bizottsági ülésen. (Farkas Imre: Jogos!) Természetesen a jegyzőkönyvből is fel lehet készülni, de éppen a múlt héten volt egy ilyen vita a parlament plenáris ülésén, hogy x,y képviselő úr előadta a saját képviselői véleményét bizottsági vélemény gyanánt.
Tehát arra szeretném figyelmeztetni magunkat, vagy azt szeretném kérni a bizottságtól, hogy vegyük komolyabban a bizottsági véleményt. Ott nem képviselői magánszámokat kell előadni, hanem összefoglalni azokat az érveket, azokat a gondolatmeneteket, amelyek elhangzottak a bizottsági ülésen.
ELNÖK: Megköszönöm képviselő asszony észrevételét. Azt kell mondanom, hogy teljesen igaza van, bár a Házszabály természetesen erről így nem rendelkezik. Rendelkezik azonban arról - és akkor erre kérem a képviselőtársuk figyelmét felhívni -, hogy a kisebbségi vélemény címén csak azt mondhatja el természetesen, és ez természetesen a többségre is vonatkozik, ami itt elhangzott a bizottságon, a saját véleménye kifejtésére egy más formát, egy hozzászólást kell választania, úgyhogy kérem, hogy ebben segítsenek. Nagyon köszönöm.
A Magyar Köztársaság 2009. évi költségvetéséről szóló T/6571. számú törvényjavaslat
Tehát a harmadik napirendi pontunk következik, amely a Magyar Köztársaság 2009. évi költségvetéséről szóló T/6571. számú törvényjavaslat, amelynek bizottsági tárgyalásához a segítséget nyújtó kormányképviselőként megjelent Szikszainé Bérces Anna főosztályvezető asszony, Somogyi Andrea osztályvezető, és Szelényi György főosztályvezető-helyettes úr, akiket köszöntök a Pénzügyminisztérium részéről.
A bizottság feladatkörébe tartozó módosító javaslatok megvitatása
Miután az általános vitában már szót ejtettünk a lényegi kérdésekről, most szorítkozzunk csak a módosító indítványok szavazására.
Kedves képviselőtársaim előtt kell hogy legyen az a bizonyos paksaméta, a sillabusz is, amely tartalmazza az I-es és II-es kötetből azokat a módosító indítványokat, amelyek érintik a mi ügykörünket. Parancsoljon, képviselő úr!
LÁSZLÓ TAMÁS (Fidesz): Köszönöm a szót. Elnézést kérek, hogy itt megzavarom a dolgok menetét, csak eléggé meglepődve vettük azt észre, hogy a mi bizottságunkra tartozó rendkívül fontos dolgok egyáltalán nem kerülnek ide, ez pedig a november 2-án benyújtott, Veres János miniszter úr által benyújtott módosító indítványok közül számtalan érinti a szociális bizottságot. Tehát úg gondolom, hogy a 3-as melléklet számos pontjának a tárgyalása nagyon súlyos, hogy hiányzik a mostani döntéssorozatból, már csak azért is, mert itt olyan jelentős mértékű normatíva-csökkentésekről van szó, amit mindenképpen valamilyen módon a szociális bizottságnak el kellene bírálni, és döntenie kellene ezekről.
ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr észrevételét, de szeretném felhívni a figyelmét, hogy az ajánlás I-es kötetének az 1. pontja tartalmazza ezt a rendkívül sok mindennel összefüggőt. Kedves képviselő úr, ez valóban nem egy szokványos anyag, ami itt a tisztelt bizottság előtt van, de a helyzet sem szokványos, amiben benne vagyunk. Nem a költségvetés harmadik módosítására vagy új, harmadik költségvetés benyújtására került sor, hanem azt a formát választotta a kormányzat, hogy egy önálló képviselői módosító indítványt rakott össze egy csomagban, amelyet mint jeleztem, a II. kötet első pontjában látnak, ezzel a mérhetetlenül sok összefüggésével. Tehát ez egy forma, amit természetesen a törvény megenged.
Még befejezésül adok szót képviselő úrnak, utána a vitát lezárom.
LÁSZLÓ TAMÁS (Fidesz): Erről a számtalan kérdésről egy döntést hozunk? Ez egészen sajátságos. Itt nemcsak alma, körte, hanem víziló, elefánt és hasonló dolgoknak a témája merül fel, Tehát számomra ez egészen elképesztő történet.
ELNÖK: Ez pontosan így működik. Ez egy módosító indítvány, ami nem jelenti azt, kedves képviselő úr, hogy aztán az összes többi részletben például ön nem tudna egy másik módosító indítványt benyújtani. Ez egy képviselő úrnak egy módosító indítványa. Senki nem gátolja meg önt abban, hogy valamelyik részletben, amelyben úgy gondolja, hogy nem ért vele egyet, kapcsolódó módosító indítványokat nyújtson be.
Most pedig a vitának ezt a részét lezártam. Áttérünk a szavazásra. Tehát meg fogom kérdezni mindig a kormány álláspontját, és utána szavazunk.
Tehát 1. sorszám alatt dr. Veres János képviselő úr módosító indítványcsomagját teszem fel szavazásra. Megkérdezem a kormány álláspontját.
SZIKSZAINÉ DR. BÉRCES ANNA főosztályvezető (Pénzügyminisztérium): Igen, támogatjuk.
ELNÖK: Ha nincs hozzászólás, akkor szavazásra teszem fel a kérdést. Ki az, aki Veres János képviselő úr egyéni indítványát támogatja? Kérem, kézfelemeléssel szavazzon! (Szavazás.) 15 igen. Ki az, aki nemmel szavaz? (Szavazás.) 11 nem. Volt-e tartózkodás? (Szavazás.) 1 tartózkodás.
A bizottság támogatta.
A 11. oldalon a 18. pont következik, kedves képviselőtársaim, dr. Kékesi Tibor képviselőtársunk módosító indítványa. Kérdezem a kormányt, mi az álláspont. (László Tamás: A 2-esről nem szavazunk?)
SZIKSZAINÉ DR. BÉRCES ANNA főosztályvezető (Pénzügyminisztérium): Támogatjuk.
ELNÖK: A kormány támogatja. Szavazásra teszem fel a kérdést. Aki támogatja, kérem, emelje fel a kezét! (Szavazás.) 16 igen. Aki nem támogatta? (Szavazás.) 11 nem.
Mielőtt a 20-asra rátérnék, szeretném tájékoztatni képviselőtársaimat, hogy ugyanúgy, mint minden ilyen szavazáskor, amikor befejeztük a szavazást, meg fogom kérdezni, hogy találtak-e még olyat a kedves képviselőtársak, amelyben állást kell, foglaljon a bizottság. Úgyhogy kérem, hogy a szavazás menetébe ne szóljunk így bele.
A 20. pont következik, szintén Kékesi Tibor képviselő úr javaslata. A kormányt kérdezem.
SZIKSZAINÉ DR. BÉRCES ANNA főosztályvezető (Pénzügyminisztérium): Támogatjuk.
ELNÖK: Szavazásra teszem fel a kérdést. Ki támogatja? (Szavazás.) 15 igen. Ki nem támogatja? (Szavazás.) 11 nem. Tartózkodás? (Szavazás.) 1 tartózkodás. Tehát a bizottság támogatja.
A 23. oldal következik, képviselőtársaim, a 64. számon Harrach Péter és képviselőtársai által benyújtott módosító indítvány. Kérdezem a kormányt.
SZIKSZAINÉ DR. BÉRCES ANNA főosztályvezető (Pénzügyminisztérium): Nem támogatjuk.
ELNÖK: A kormány nem támogatja. Szavazásra teszem fel a kérdést. Ki az, aki támogatja? (Szavazás.) 11 igen. Ki az, aki nem támogatja? (Szavazás.) 16 nem. A bizottság ezt a módosítást nem támogatta.
A 24. oldalon a 66-os módosító indítványt Latorcai János és Soltész Miklós képviselők jegyzik. Kérdezem a kormányt.
SZIKSZAINÉ DR. BÉRCES ANNA főosztályvezető (Pénzügyminisztérium): Nem támogatjuk.
ELNÖK: A kormány nem támogatja. Szavazzunk! Ki az, aki támogatja? (Szavazás.) 11 igen. Ki nem támogatja? (Szavazás.) 15 nem. Tartózkodott-e valaki? (Szavazás.) 1 tartózkodás. A bizottság nem támogatta.
A 68. oldalon a 201. számú javaslat következik, képviselőtársaim, dr. Szabó Erika és képviselőtársai jegyzik. Kérdezem a kormányt, támogatja-e.
SZIKSZAINÉ DR. BÉRCES ANNA főosztályvezető (Pénzügyminisztérium): Nem támogatjuk.
ELNÖK: A kormány nem támogatja. Kérdezem a bizottság tagjait. (Szavazás.) 11 igen. Ki nem támogatja? (Szavazás.) 15 nem. Tartózkodás? (Szavazás.) 1 tartózkodás. A bizottság nem támogatta.
Kérem, hogy a 70. oldalra lapozzanak, képviselőtársaim! A 207-es módosító indítványt Áder János úr nyújtotta be. A kormányt kérdezem, támogatja-e.
SZIKSZAINÉ DR. BÉRCES ANNA főosztályvezető (Pénzügyminisztérium): Nem támogatjuk.
ELNÖK: Köszönöm. A bizottságtól kérdezem, hogy ki támogatja ezt a javaslatot. (Szavazás.) 11 igen. Ki nem támogatja? (Szavazás.) 16 nem. A bizottság nem támogatta.
Kérem, lapozzanak a 120. oldalra, a 353. számú módosító indítványról szavazunk, amelyet Hirt Ferenc és képviselőtársai nyújtottak be. A kormányt kérdezem, támogatja-e.
SZIKSZAINÉ DR. BÉRCES ANNA főosztályvezető (Pénzügyminisztérium): Nem támogatjuk.
ELNÖK: A bizottságot kérdezem, ki az, aki támogatja? (Szavazás.) 11 igen. Képviselő asszony, kérdés van? (Béki Gabriella: Igen.) Máris átadom a szót Béki Gabriellának!
BÉKI GABRIELLA (SZDSZ): Azt szeretném, hogy ha erről, ami a közlekedés fejlesztésének akadálymentesítése, beszélnénk, hogy honnan veszi el a pénzt, miért mond nemet rá a tárca?
ELNÖK: Köszönöm szépen. Akkor a kormány képviselőjének adom át a szót.
SZIKSZAINÉ DR. BÉRCES ANNA főosztályvezető (Pénzügyminisztérium): Azért nem támogatja a kormány, mert az APEH intézményi beruházási kiadásait csökkentené, és igazából ez az APEH feladatainak megvalósítását veszélyeztethetné, hiszen az APEH az elmúlt időszakban nagyon sok olyan feladatot kapott, ami miatt ezekre a beruházásokra szüksége van. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen a választ. Akkor most teszem fel ismételten szavazásra a kérdést. Tehát Hirt Ferenc képviselő úr 353. számon jegyzett indítványát a kormány nem támogatta. És a bizottság? (Szavazás.) 12 igen. Ki nem támogatta? (Szavazás.) 11 nem szavazat. Ki tartózkodott? (Szavazás.) 4 tartózkodás. Tehát a bizottság nem támogatta.
Kérem, hogy lapozzanak a 129. oldalra, ez ebben a kötetben az utolsó, a 382. szám alatt dr. Áder János képviselő úr indítványáról kérdezem a kormány képviselőjét.
SZIKSZAINÉ DR. BÉRCES ANNA főosztályvezető (Pénzügyminisztérium): Nem támogatjuk.
ELNÖK: A kormány nem támogatja. Kérdezem a bizottságot, támogatja-e valaki? (Szavazás.) 11 igen. Ki nem támogatja? (Szavazás.) 16 nem. A bizottságunk ezt nem támogatta.
Képviselőtársaim! Legyenek kedvesek a II. kötetet maguk elé venni, és a II. kötetnek a 142. oldalán fogják megtalálni a 418-as indítványt, Pettkó képviselő úr és Hock Zoltán képviselő úr módosító indítványa. A kormány képviselőjét kérdezem.
SZIKSZAINÉ DR. BÉRCES ANNA főosztályvezető (Pénzügyminisztérium): Nem támogatjuk.
ELNÖK: A kormány nem támogatja. A bizottságot kérdezem! (Szavazás.) 12 igen. Ki az, aki nem támogatja? (Szavazás.) 12 nem. Ki tartózkodott? (Szavazás.) 2 tartózkodás. A bizottság nem támogatta.
A 151. oldal következik, képviselőtársaim, ahol a 448. számú módosító indítványról kérdezem - melyet Jakab István és képviselőtársai nyújtottak be - a kormányálláspontot.
SZIKSZAINÉ DR. BÉRCES ANNA főosztályvezető (Pénzügyminisztérium): Nem támogatjuk.
ELNÖK: A kormány nem támogatja. Kérdezem a bizottságot, ki támogatja. (Szavazás.) 11 igen. Ki nem támogatja? (Szavazás.) 15 nem. Ki tartózkodott? (Szavazás.) 1 tartózkodás. A bizottság ezt az indítványt nem támogatta.
A 449-es következik, amelyet Varga József képviselő úr nyújtott be. Kérdezem a kormány képviselőjét.
SZIKSZAINÉ DR. BÉRCES ANNA főosztályvezető (Pénzügyminisztérium): Nem támogatjuk.
ELNÖK: A kormány nem támogatja. Kérdezem a bizottságot. (Szavazás.) 11 igen. Aki nem támogatja? (Szavazás.) 15 nem. Ki tartózkodott? (Szavazás.) 1 tartózkodás. A bizottság nem támogatta.
Megyünk sorban, a 450. számú módosító indítvány szintén Varga József képviselő úr indítványa. A kormányt kérdezem.
SZIKSZAINÉ DR. BÉRCES ANNA főosztályvezető (Pénzügyminisztérium): Nem támogatjuk.
ELNÖK: A kormány nem támogatja. A bizottságot kérdezem. (Szavazás.) 11 igen. Ki nem támogatja? (Szavazás.) 16 nem. A bizottság nem támogatja.
Béki Gabriella képviselő asszony!
BÉKI GABRIELLA (SZDSZ): Elnézést, de ez a módosító indítvány azért született, hogy a romatelepeken élők lakhatási és szociális integrációs programja kapjon egy kicsit több forrást. Én szeretném jelezni, hogy igennel szavazok rá, és jó lenne, ha minden időbeli kötöttségünk és sürgetésünk ellenére a bizottság a korábbi gyakorlatnak megfelelően bizonyos ügyeket meg tudna támogatni, amit fontosnak tart.
ELNÖK: Köszönöm, képviselő asszony. Itt a bizottságnak erre természetesen minden lehetősége megvan. Az iménti szavazási arányt akkor ezek szerint javítanom kell, erről szólt képviselő asszony. Tehát 12-re változik az igenek száma, és 15-re a nemek száma. Köszönöm szépen.
A 451. számú, Varga József képviselő úr által benyújtott indítvány következik. Kérdezem a kormány képviselőjét.
SZIKSZAINÉ DR. BÉRCES ANNA főosztályvezető (Pénzügyminisztérium): Nem támogatjuk.
ELNÖK: A kormány nem támogatja. A bizottságot kérdezem. (Szavazás.) 11 igen. Ki nem támogatja? (Szavazás.) 15 nem. Ki tartózkodott? (Szavazás.) 1 tartózkodás. A bizottság nem támogatta.
A 452-es, Balog Zoltán és képviselőtársai által benyújtott javaslatról kérdezem a kormány képviselőjét.
SZIKSZAINÉ DR. BÉRCES ANNA főosztályvezető (Pénzügyminisztérium): Nem támogatjuk.
ELNÖK: A kormány nem támogatja. A bizottságot kérdezem. (Szavazás.) 12 igen. Ki nem támogatja? (Szavazás.) 15 nem. A bizottság ezt a módosító indítványt nem támogatja.
Kérem, lapozzanak a 158. oldalra, képviselőtársaim, ahol a 471-es, Pettkó András és Hock Zoltán képviselők benyújtott módosítójáról kérdezem a kormány képviselőjét.
SZIKSZAINÉ DR. BÉRCES ANNA főosztályvezető (Pénzügyminisztérium): Nem támogatjuk.
ELNÖK: A kormány nem támogatja. A bizottságot kérdezem. Aki támogatja, kérem, emelje fel a kezét! (Szavazás.) 6 igen. Aki nem támogatja? (Szavazás.) 1 nem. Aki tartózkodott? (Szavazás.) 17 tartózkodás. A bizottság ezt az indítványt nem támogatta.
A 472-es következik, úgyszintén Pettkó András és Hock Zoltán képviselő urak indítványa. A kormányt kérdezem.
SZIKSZAINÉ DR. BÉRCES ANNA főosztályvezető (Pénzügyminisztérium): Nem támogatjuk.
ELNÖK: A kormány nem támogatja. A bizottságot kérdezem, ki támogatja ezt az indítványt? (Szavazás.) 6 igen. Ki aki, aki nem támogatja Pettkó és Hock képviselő urak indítványát? (Nincs jelzés.) Nincs ilyen. Ki tartózkodott? (Szavazás.) 18 tartózkodás. Ez az indítvány egyharmadot sem kapott.
A következő a 473-as, Ágh Péter és képviselőtársainak javaslata. A kormány képviselőjét kérdezem.
SZIKSZAINÉ DR. BÉRCES ANNA főosztályvezető (Pénzügyminisztérium): Nem támogatjuk.
ELNÖK: A kormány az indítványt nem támogatja. Kérdezem a bizottságot, ki az, aki támogatja. (Szavazás.) 11 igen. Ki az, aki nem támogatja? (Szavazás.) 16 nem. A bizottság ezt az indítványt nem támogatja.
A 474. számon jelzett indítványt dr. Tiba István és képviselőtársai nyújtották be. Kérdezem a kormány képviselőjét.
SZIKSZAINÉ DR. BÉRCES ANNA főosztályvezető (Pénzügyminisztérium): Nem támogatjuk.
ELNÖK: A kormány nem támogatja. Kérdezem a képviselőtársakat, ki az, aki támogatja. (Szavazás.) 11 igen. Ki nem támogatja? (Szavazás.) 16 nem. A bizottság ezt az indítványt nem támogatja.
A következő a 475-ös indítvány, László Tamás és képviselőtársai jegyzik. Kérdezem a kormányt, támogatja-e.
SZIKSZAINÉ DR. BÉRCES ANNA főosztályvezető (Pénzügyminisztérium): Nem támogatjuk.
ELNÖK: A kormány az indítványt nem támogatja. Kérdezem a bizottságot, támogatja-e. (Szavazás.) 12 igen. Ki nem támogatja? (Szavazás.) 15 nem. Tartózkodott-e valaki? (Nincs jelzés.) A bizottság a 475. számú indítványt nem támogatta.
Kérem, lapozzanak a 160. oldalra, a 477. sorszámú, Czomba Sándor és képviselőtársai által jegyzett indítvány következik. A kormányt kérdezem.
SZIKSZAINÉ DR. BÉRCES ANNA főosztályvezető (Pénzügyminisztérium): Nem támogatjuk.
ELNÖK: A kormány nem támogatja. A bizottság támogatja-e? (Szavazás.) 12 igen. Ki nem támogatja? (Szavazás.) 15 nem. A bizottság ezt az indítványt nem támogatja.
478. számon dr. Mátrai Márta és képviselőtársai nyújtottak be javaslatot. A kormányt kérdezem.
SZIKSZAINÉ DR. BÉRCES ANNA főosztályvezető (Pénzügyminisztérium): Nem támogatjuk.
ELNÖK: A kormány nem támogatja. A bizottságot kérdezem, ki az, aki támogatja. (Szavazás.) 12 igen. Ki nem támogatja? (Szavazás.) 15 nem. A bizottság ezt az indítványt nem támogatta.
Kérem, lapozzanak át a 162. oldalra, ahol a 482. számon Vígh Ilona és képviselőtársai által benyújtott indítványról kérdezem a kormányt.
SZIKSZAINÉ DR. BÉRCES ANNA főosztályvezető (Pénzügyminisztérium): Nem támogatjuk.
ELNÖK: A kormány nem támogatja. A bizottságot kérdezem, ki támogatja. (Szavazás.) 12 igen. Ki nem támogatja? (Szavazás.) 15 nem. A bizottság nem támogatta.
A következő 483. számon Varga József képviselő úr javaslata. A kormányt kérdezem.
SZIKSZAINÉ DR. BÉRCES ANNA főosztályvezető (Pénzügyminisztérium): Nem támogatja.
ELNÖK: A kormány nem támogatja. Kérdezem a tisztelt bizottságot, ki támogatja ezt az indítványt. (Szavazás.) 13 igen. Ki nem támogatja? (Szavazás.) 9 nem. Ki tartózkodott? (Szavazás.) 5 tartózkodás. A bizottság nem támogatta.
A 484. szám alatt Balog Zoltán és képviselőtársai által benyújtott javaslatot támogatja-e a kormány?
SZIKSZAINÉ DR. BÉRCES ANNA főosztályvezető (Pénzügyminisztérium): Nem támogatjuk.
ELNÖK: A bizottságot kérdezem, kérem az igen szavazatokat! (Szavazás.) 13 igen. Ki nem támogatja? (Szavazás.) 4 nem. Ki tartózkodott? (Szavazás.) 9 tartózkodás. A bizottság nem tudta támogatni ezt az indítványt sem.
A 164. oldalon a 489. számú indítványról, Hirt Ferenc és képviselőtársainak módosító indítványáról kérdezem a kormányt.
SZIKSZAINÉ DR. BÉRCES ANNA főosztályvezető (Pénzügyminisztérium): Nem támogatjuk.
ELNÖK: A kormány nem támogatja. A bizottságot kérdezem. Ki az, aki támogatja? (Szavazás.) 16 igen. Ki nem támogatja? (Nincs jelzés.) Ki tartózkodott? (Szavazás.) 9 tartózkodás. A bizottság támogatta az indítványt.
A 165. oldalon a 490. számú indítványról, melyet Szabó Erika és képviselőtársai nyújtottak be, kérdezem a kormányt.
SZIKSZAINÉ DR. BÉRCES ANNA főosztályvezető (Pénzügyminisztérium): Nem támogatjuk.
ELNÖK: A kormány nem támogatja. A bizottságot kérdezem, hányan támogatják ezt az indítványt? (Szavazás.) 12 igen. Kik nem támogatják? (Szavazás.) 15 nem. A bizottság nem tudta elfogadni az indítványt.
A 491-es, dr. Aszódi Pál képviselő úr és társai által benyújtott indítványról kérdezem a kormányt.
SZIKSZAINÉ DR. BÉRCES ANNA főosztályvezető (Pénzügyminisztérium): Nem támogatjuk.
ELNÖK: A kormány nem támogatja. A bizottságot kérdezem, ki támogatja ezt a javaslatot. (Szavazás.) 12 igen. Ki az, aki nem támogatja? (Szavazás.) 15 nem. A bizottság nem támogatta.
Kedves Képviselőtársaim! A 492-es következik, amelyet Harrach Péter és Soltész Miklós képviselő urak nyújtottak be. Támogatja-e a kormány?
SZIKSZAINÉ DR. BÉRCES ANNA főosztályvezető (Pénzügyminisztérium): Nem támogatjuk.
ELNÖK: A kormány nem támogatja. A bizottságot kérdezem. (Szavazás.) 12 igen. Ki az, aki nem támogatja? (Szavazás.) 15 nem. A bizottság nem támogatta.
A 493-as következik, Iván László képviselő úr és képviselőtársai által benyújtott módosító indítvány. A kormányt kérdezem.
SZIKSZAINÉ DR. BÉRCES ANNA főosztályvezető (Pénzügyminisztérium): Nem támogatjuk.
ELNÖK: Kérdezem, hogy ki az, aki támogatja. (Szavazás.) 12 igen. Ki az, aki nem támogatja? (Szavazás.) 6 nem. Ki tartózkodott? (Szavazás.) 7 tartózkodás. A bizottság nem támogatta.
A 494. számon Soltész Miklós és képviselőtársainak indítványáról kérdezem a kormányt.
SZIKSZAINÉ DR. BÉRCES ANNA főosztályvezető (Pénzügyminisztérium): Nem támogatjuk.
ELNÖK: A bizottságot kérdezem, ki az, aki támogatja. (Szavazás.) 11 igen. Ki az, aki nem támogatja? (Nincs jelzés.) Nincsen. Ki az, aki tartózkodott? (Szavazás.) 16 tartózkodás. A bizottság nem támogatta.
Ezt követően, kedves képviselőtársaim, a 192. oldalra lapozzanak, ahol az 592. sorszámon dr. Gyimesi Endre képviselő úr által benyújtott javaslatról kérdezem a kormányt.
SZELÉNYI GYÖRGY főosztályvezető-helyettes (Pénzügyminisztérium): A kormány nem támogatja.
ELNÖK: A kormány nem támogatja. Kérdezem a bizottságot, ki az, aki ezt a módosítót támogatja. (Szavazás.) 11 igen. Ki az, aki nem támogatja? (Szavazás.) 15 nem. Ki tartózkodott? (Szavazás.) 1 tartózkodás. A bizottság nem támogatta.
Kérem, hogy lapozzanak a 200. oldalra, képviselőtársaim, ahol a 615. számon a Pánczél Károly képviselő úr által benyújtott indítványt látják. A kormányt kérdezem.
SZELÉNYI GYÖRGY főosztályvezető-helyettes (Pénzügyminisztérium): Nem támogatja a kormány.
ELNÖK: A kormány nem támogatja. A bizottságot kérdezem, ki az, aki támogatja. (Szavazás.) 11 igen. Ki nem támogatja? (Szavazás.) 15 nem. Tartózkodás? (Szavazás.) 1 tartózkodás. A bizottság a 615-öst nem tudta támogatni.
Kérem, hogy lapozzanak a 204. oldalra, a 623. szám alatt Tóth Ferenc képviselő úr nyújtott be indítványt. A kormányt kérdezem.
SZELÉNYI GYÖRGY főosztályvezető-helyettes (Pénzügyminisztérium): Nem támogatja a kormány.
ELNÖK: A kormány nem támogatja. Ki az, aki a bizottságból támogatja? (Szavazás.) 11 igen. Ki nem támogatja? (Szavazás.) 15 nem. Ki tartózkodott? (Szavazás.) 1 tartózkodás. A bizottság nem támogatta.
A 211. oldalon következik a 639-es indítvány, amelyet Révész Máriusz képviselő úr nyújtotta be. A kormány képviselőjét kérdezem.
SZELÉNYI GYÖRGY főosztályvezető-helyettes (Pénzügyminisztérium): A kormány nem támogatja.
ELNÖK: A kormány nem támogatja. A bizottság tagjait kérdezem, ki az, aki támogatja? (Szavazás.) 11 igen. Ki az, aki nem támogatja? (Szavazás.) 15 nem. Ki tartózkodott? (Szavazás.) 1 tartózkodás. A bizottság nem támogatta ezt az indítványt.
Végül a 771-es jön a 253. oldalon, dr. Mikola István és képviselőtársai indítványáról kérdezem a kormányt.
SZIKSZAINÉ DR. BÉRCES ANNA főosztályvezető (Pénzügyminisztérium): Nem támogatjuk.
ELNÖK: A kormány nem támogatja. A bizottságot kérdezem, ki támogatja? (Szavazás.) 11 igen. Ki nem támogatja? (Szavazás.) 15 nem. Ki tartózkodott? (Szavazás.) 1 tartózkodás. A bizottság nem tudta támogatni.
Kedves Képviselőtársaim! Miután nagyon sok indítvány volt előttünk, bizony, elképzelhető, hogy van, ami kimaradt. Van-e most olyan indítvány, amiről úgy gondolja a bizottság, hogy szavaznunk kell? (Nincs jelzés.) Ha nincsen, akkor megköszönöm ennek a napirendi pontnak a tárgyalását, és le is zárom.
Úgy gondolom, hogy a kormány képviselői tovább ülnek a helyükön és segítik a bizottság munkáját, hogy áttérhessünk a negyedik napirendi pontra, mely a Magyar Köztársaság 2009. évi költségvetését megalapozó egyes törvények módosításáról szóló T/6572. számú javaslathoz benyújtott módosítókat tartalmazza, és az ezekről való szavazást. Egy kis sillabuszt ide is készítettünk, ha látják, képviselőtársaim, a 6., 7., 11., 13., 16. számú módosítókat vettük ki ebből a csomagból, és erről szeretném a bizottság véleményét kérdezni.
A bizottság feladatkörébe tartozó módosító javaslatok megvitatása
Az első tehát ennek a kis vékony összeállításnak a 7. oldalán lévő, 6. számmal jelzett, Szabó Lajos képviselő úr által benyújtott javaslat, amely felől kérdezem a kormányt, hogy támogatja-e.
SZIKSZAINÉ DR. BÉRCES ANNA főosztályvezető (Pénzügyminisztérium): Támogatja a kormány.
ELNÖK: A kormány támogatja. Kérdezem képviselőtársaimat, hogy ki támogatja még? (Szavazás.) 14 igen. Ki az, aki nem támogatja? (Szavazás.) 11 nem. Ki tartózkodott? (Szavazás.) 2 tartózkodás. Ezt az indítványt a bizottság támogatta.
A 7. számon ugyancsak Szabó Lajos képviselő úr indítványa található, ami miatt át kellett számolni a megváltozott inflációs körülmények miatt a megjelölt családi pótlék összegét, kérdezem a tisztelt kormányt, hogy támogatja-e.
SZIKSZAINÉ DR. BÉRCES ANNA főosztályvezető (Pénzügyminisztérium): Igen, támogatjuk.
ELNÖK: A kormány támogatja. A bizottságot kérdezem, hogy aki támogatja a számítások miatt megváltozott összeget... (Béki Gabriella jelentkezik.)... parancsoljon, Béki Gabriella képviselő asszonyé a szó.
BÉKI GABRIELLA (SZDSZ): Itt mindösszesen száz forinttal változnak az összegek, nem változik az egygyerekes családoknál, és nem tudom, hogy miért, ha az inflációval korrigálunk.
ELNÖK: Kérem szépen a választ a kormány képviselőjétől.
SZIKSZAINÉ DR. BÉRCES ANNA főosztályvezető (Pénzügyminisztérium): Igen, itt valóban arról van szó, hogy a 2-es számú változatban, költségvetési javaslatban szereplő inflációhoz képest megváltozott az inflációs pálya, tehát ott 3,9 százalékos infláció volt, most pedig 4,5 százalékos. Ebből adódik ez a különbség, hiszen a családi pótléknál bár nem előírás, hogy emelni kell az inflációval, ez igazából egy lehetőség, de miután megváltozott az infláció várható mértéke, ezért emelkedik.
Ezek kerekítési szabályból adódnak igazából, hogy az egygyermekesnél nem változik, mert ott száz forintokra vannak kerekítve, tehát ott nem tudott ennél kevesebbet produkálni, tehát ennek ez az oka, semmi egyéb. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm. Ezért most ebben a kérdésben újra szavazunk, mert félbeszakadt. Tehát kérdezem, hogy a kormány által támogatott, 7. számon Szabó Lajos által benyújtott módosító indítványt támogatja-e a bizottság? Kérem, kézfelemeléssel szavazzanak! (Szavazás.) Egyhangú támogatást látok. (Béki Gabriella: Én szeretnék tartózkodni!) Tehát 1 tartózkodással a bizottság támogatta ezt az indítványt.
Kérem, lapozzanak a 13. oldalra, képviselőtársaim! A 11. szám alatt László Tamás képviselő úr és társai által benyújtott indítványról, ami kiveszi ezt a passzust, kérdezem a kormány képviselőjét.
SZIKSZAINÉ DR. BÉRCES ANNA főosztályvezető (Pénzügyminisztérium): Nem támogatjuk.
ELNÖK: A kormány nem támogatja. Kérdezem a tisztelt bizottságot, ki az, aki támogatja. (Szavazás.) 11 igen. Ki az, aki nem támogatja? (Szavazás.) 16 nem. A bizottság a 11. számú indítványt nem támogatta.
A következő lapon 13. szám alatt Vígh Ilona és képviselőtársai módosítását látják. A kormány képviselőjét kérdezem.
SZIKSZAINÉ DR. BÉRCES ANNA főosztályvezető (Pénzügyminisztérium): Nem támogatjuk.
ELNÖK: A kormány nem támogatja. A bizottság véleményét szeretném tudni. Aki támogatja? (Szavazás.) 11 igen. Aki nem támogatja? (Szavazás.) 16 nem. A bizottság a 13. számú indítványt nem támogatta.
A 16. szám alatt ismételten Szabó Lajos képviselő úr javaslatáról kérdezem a kormány képviselőjét.
SZIKSZAINÉ DR. BÉRCES ANNA főosztályvezető (Pénzügyminisztérium): Támogatja a kormány.
ELNÖK: A kormány támogatja ezt a módosító indítványt. Kérdezem képviselő asszonyt, hogy van-e kérdése?
BÉKI GABRIELLA (SZDSZ): Igen. Tekintettel arra, hogy ez egy nagyon fontos téma, és tekintettel arra, hogy minden módosító indítványt most kaptunk reggel a kezünkbe, szeretnék kérni egy értelmezést, hogy ebben a Szabó Lajos által jegyzettben milyen lényegi változtatások vannak eltervezve.
ELNÖK: Kérném a kormány képviselőjét a válaszadásra.
SZIKSZAINÉ DR. BÉRCES ANNA főosztályvezető (Pénzügyminisztérium): Itt igazából semmi olyan érdemi dolog nincsen. A dolog arról szól, hogy jelenleg különböző feladat- és hatáskörváltozások miatt folyamatban van a pénzügyminiszter feladat- és hatásköréről szóló kormányrendelet felülvizsgálata, tehát a módosítása, és pont a járulékszabályozással összefüggésben, ami egyébként is a pénzügyminiszter feladat- és hatásköre. Az IRM kért tőlünk ilyen felhatalmazó szabályozást, ez abszolút formalitás, tehát semmi lényegi nincs benne. Arról szól, hogy az, ami ma is van, annak meglegyen a törvényi felhatalmazó lába, tehát semmi egyébről nincs szó benne.
ELNÖK: Köszönöm szépen a választ. Akkor most ennek az ismeretében ismételten felteszem a kérdést, hogy a 16. sorszámú, Szabó Lajos képviselő úr által benyújtott, és a kormány által támogatott indítványt támogatja-e a bizottság. (Szavazás.) Köszönöm szépen. Ez valóban technikai dolog, egyhangú támogatást kapott ez az indítvány.
Most megkérdezem kedves képviselőtársaimat, hogy ebben a fejezetben találtak-e még megvitatandó kérdést. (Nincs jelzés.) Ha nem, akkor megköszönöm a kormány képviselőinek, a 4-es napirend tárgyalását ezzel lezártam.
Megköszönöm a Pénzügyminisztérium tisztelt munkatársainak a közreműködést.
Az egyes adó- és járuléktörvények módosításáról szóló T/6667. számú törvényjavaslat
Köszöntöm az egyes adó- és járuléktörvények módosításáról szóló T/6667. számú törvényjavaslathoz beérkezett módosítók megvitatásában részt vevő Szatmáry László főosztályvezető-helyettes urat, kérem, hogy foglaljon helyet. Kedves képviselőtársaimat pedig arra kérem, hogy ezt az általunk kiválasztott 5 módosító indítványt... (Zaj, közbeszólások: Nincsen hozzá sillabusz?) Sillabusz azért nincsen hozzá, kedves képviselőtársaim, mert reggel kaptuk. 5 olyan indítvány van, amit ha most meg tudunk beszélni, nem kell jövő hétfőn összejönnünk. Én mertem vállalni ezt a kockázatot, hogy önök képesek átlátni ezt a helyzetet, és akkor csak jövő héten szerdán fogunk találkozni, de erről még egy mondatot kell majd szólnom.
A bizottság feladatkörébe tartozó módosító javaslatok megvitatása
Kedves Képviselőtársaim! Tisztelt Bizottság! Tehát ebben az adó- és járuléktörvények módosításáról szóló füzetben rögtön az 1. pontot karikáztuk be, ha odalapoznak, itt Herényi Károly képviselő úr az indítványa szerint módosít a sávhatárokon. Kérdezem a főosztályvezető-helyettes urat, hogy a kormánynak mi az álláspontja erről a módosítóról.
SZATMÁRY LÁSZLÓ főosztályvezető-helyettes (Pénzügyminisztérium): A kormány a költségvetési hatására tekintettel nem tudja támogatni ezt a javaslatot.
ELNÖK: Tehát a kormány ezt nem támogatja. Kérdezem a bizottságot, támogatják-e ezt a módosító indítványt. (Nincs jelzés.) Miután egyetlen kezet sem láttam, egyharmadot sem kapott az 1. számú indítvány.
A 4. oldalon, a 3. szám alatt dr. Turi-Kovács Béla és képviselőtársai által, az összevont adókedvezmény tárgyában benyújtott módosító indítványról kérdezem a kormány képviselőjét.
SZATMÁRY LÁSZLÓ főosztályvezető-helyettes (Pénzügyminisztérium): A kormány nem támogatja.
ELNÖK: A kormány nem támogatja. Itt a gépkocsi vételárába való beszámítás bizonyos gyermeklétszámnál az, ami önök előtt van. Tehát a kormány nem támogatja. Kérdezem a tisztelt bizottságot, hogy ezt az indítványt támogatja-e. (Szavazás.) 11 igen. Ki nem támogatja? (Szavazás.) 16 nem. A bizottság nem támogatta.
A 83. számú indítvány lesz az, amiről beszélni fogunk, amely a 70. oldalon található, kedves képviselőtársaim, Pettkó András és képviselőtársai az ügyfélkapu behelyezését javasolja a szövegbe. Kérdezem a kormány képviselőjét.
SZATMÁRY LÁSZLÓ főosztályvezető-helyettes (Pénzügyminisztérium): A kormány nem támogatja.
ELNÖK: A kormány az indítványt nem támogatja. Képviselőtársaimat kérdezem, hogy a bizottság támogatja-e. (Szavazás.) 1 igen. Egyharmadot sem kapott.
A következő a 84. számú indítvány, szintén Pettkó képviselő úr és társai nyújtották be, ugyanaz a téma. Kérdezem a kormány képviselőjét.
SZATMÁRY LÁSZLÓ főosztályvezető-helyettes (Pénzügyminisztérium): A kormány nem támogatja.
ELNÖK: A kormány nem támogatja. Van-e a bizottságban, aki támogatja? (Nincs jelzés.) Egyharmadot sem kapott.
A 90. sorszámon, a 75. oldalon találják a képviselőtársaim Béki Gabriella képviselő asszony módosító indítványát, amely a rehabilitációs hozzájárulás összegével kapcsolatban módosít. Átadom a szót képviselő asszonynak.
BÉKI GABRIELLA (SZDSZ): Szeretném megkérdezni a tárca képviselőjét, hogy miért mondott le erről a szándékáról, hogy a rehabilitációs hozzájárulást emeli, hiszen ez a javaslat, amit én most megfogalmaztam, egy az egyben van átvéve az eredeti adócsomagból.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Akkor meghallgatjuk a kormány véleményét.
SZATMÁRY LÁSZLÓ főosztályvezető-helyettes (Pénzügyminisztérium): Ha most körülbelül a két hónappal ezelőtti állapotban lennénk, akkor nagyon jó érveket tudnék elmondani a javaslat támogatása mellett, hiszen itt valóban nem a bevételi hatás lett volna a cél, hanem inkább a magatartásterelés, hogy legyen ilyen foglalkoztatás. Azonban a kormány úgy döntött, hogy olyan jellegű változásokat, amelyek az adóterhelést növelik, vagy akár érdemben befolyásolják, ez a törvénycsomag nem tartalmaz. Tehát ez a döntés ezzel függ össze. Tehát adóterhelést nem befolyásoló módosítások szerepelnek ebben a csomagban. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Béki Gabriella képviselő asszony!
BÉKI GABRIELLA (SZDSZ): Azt szeretném kiegészítésképpen, hogy mondja meg, hogy mekkora összegről beszélünk.
ELNÖK: Kérem szépen a választ!
SZATMÁRY LÁSZLÓ főosztályvezető-helyettes (Pénzügyminisztérium): Ez az összeg nem elhanyagolható bevételi szempontból, ez egy 25 milliárdos hatású összeg, tehát a foglalkoztatók oldaláról ez egy ekkora tehernövekedést eredményezne.
ELNÖK: Ez esetben azért még egyszer megkérdezem, hogy a kormány akkor nem tudja támogatni ezt a módosító indítványt?
SZATMÁRY LÁSZLÓ főosztályvezető-helyettes (Pénzügyminisztérium): Nem.
ELNÖK: Kérdezem a tisztelt bizottságot, támogatja-e ezt a módosító indítványt. (Szavazás.) 4 igen. Ki nem támogatja? (Szavazás.) 2 nem. Tartózkodás? (Szavazás.) 21 tartózkodás. Egyharmadot sem kapott.
Nem találtunk többet ebben a paksamétában. Török Zsolt képviselő úré a szó!
TÖRÖK ZSOLT (MSZP): Fejvesztés terhe mellett, két szakmai és két olyan, ami egyik bizottsághoz sem tartozik, tehát mindegyikhez tartozik típusú indítványt láttam, amiről esetleg állást kellene foglalni.
ELNÖK: Hányas számú ez?
TÖRÖK ZSOLT (MSZP): A 41-es és a 109-es szerintem szakmai, a családügyi bizottsághoz tartozik, öröklésekkel kapcsolatos az egyik rendelkezés, illetve a 109-es pedig a diáksportot érinti.
ELNÖK: Közben tájékoztatom képviselő urat, hogy a 41-esről, mert ott összefüggés volt, és elnézést, hogy ezt nem mondtam, az 1-es kapcsán tulajdonképpen erről állást foglaltunk. A 109-est pedig kérem, képviselőtársaimat, hogy fussuk át. (Török Zsolt: Ha gondoljátok, a diáksportra van benne utalás, de ahogy gondolja a bizottság.)
Természetesen a képviselő úr javaslata alapján ezt megtárgyaljuk. Nem tudom, sikerült-e kedves képviselőtársaimnak odalapozni, a 89. oldalon a 109-es indítvány, Molnár László és képviselőtársainak indítványa. Erről kérdezem a kormány képviselőjét.
SZATMÁRY LÁSZLÓ főosztályvezető-helyettes (Pénzügyminisztérium): A kormány nem tudja támogatni. Ha megengedik, akkor röviden mondanék róla egy-két mondatot. Az adótörvény olyat nem igazán tud kimondani, hogy egyesületétől kalóriapénz illeti meg a sportolót, mert ha ilyet kimondana a kormány egy törvényben, akkor adja hozzá a pénzt is. Az adómentességről lehetne rendelkezni, de jelzem, hogy ha egyébként a sporttörvény intézményrendszerén keresztül, ahol számos közalapítvány létezik, ez a pénz biztosítható, akkor mindenféle különös rendelkezés nélkül ennek az adómentessége már reális. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Az indítványnak megfelelően azért egy szavazást kérek a tisztelt bizottságtól. Tehát a kormány ezt nem támogatta. Van-e olyan, aki önök közül támogatja ezt a javaslatot? (Szavazás.) 2 igen. Egyharmadot sem kapott, de beszéltünk róla.
Török Zsolt úr, parancsoljon!
TÖRÖK ZSOLT (MSZP): Két olyan van még, amiről viszont szeretném kérdezni, hogy tárgyalja-e a bizottság vagy sem, a 7. és a 85. számú, mivel egyik bizottság hatáskörébe sem tartozik, ezért mondom, hogy mindegyikéhez tartozik, ez a képviselők költségtérítésével kapcsolatos tétel, amire én mind a kettőnél igennel is tudok szavazni, és esetlegesen azt gondolom, hogy talán érdemes róla állást foglalnunk, de ez a bizottság hatáskörébe tartozik.
ELNÖK: Képviselő úr kérdésével nem tudok mit kezdeni, ellenben ha indítványozza, akkor arról fogunk dönteni.
TÖRÖK ZSOLT (MSZP): Indítványozom, hogy a 7. és a 85. számú ajánlási pontokról is szavazzunk! Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm. Kérem kedves képviselőtársaimat, lapozzanak a megfelelő passzusokhoz. Képviselő úr indítványozza, tehát nem képezi vita tárgyát. Tehát a 7. szám alatt Lendvai Ildikó képviselő asszony javaslatáról, amely a képviselői költségtérítéssel kapcsolatos, kérdezem a kormány képviselőjét.
SZATMÁRY LÁSZLÓ főosztályvezető-helyettes (Pénzügyminisztérium): A kormány ezt támogatni tudja.
ELNÖK: A kormány támogatja. Béki Gabriella képviselő asszonyé a szó.
BÉKI GABRIELLA (SZDSZ): Engem a százalékos mérték foglalkoztat, hogy tudniillik miért pont 15 százalék? Miért nem kevesebb, vagy miért nem több? Van egy alsó kulcsunk, az 18 százalék, tehát lehet a főszabálytól eltérni, kivételt tenni, de ha már adóköteles jövedelemként vesszük számításba, akkor valami indokolás, logika ahhoz, hogy miért pont 15 százalék, szükségeltetne.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Kérdezem, hogy főosztályvezető-helyettes úr ebben a 15 százalékban el tud-e bennünket igazítani?
SZATMÁRY LÁSZLÓ főosztályvezető-helyettes (Pénzügyminisztérium): Tulajdonképpen, mivel azért a javaslatot persze nem a kormány nyújtotta be, azért magam azt gondolom, hogy a 15 százalék annyiban elfogadható, hogy ez lényegében azt azért elismeri, hogy ennek a költségtérítésnek nem az egésze jövedelem, hanem egy ilyen átalányadó-mérték jellegűről van szó. (Közbeszólás: Az ekhóhoz hasonló.) Az ekhóhoz hasonló, bár ott egy kicsit abban azért sántít a hasonlat, hogy azon belül az szja csak 9,6 százalék. Tehát tulajdonképpen a 15 százalékban elismerődik, hogy ennek egy része bizonyára azért valójában valósan felmerült költségeket térít. Ezért nem elfogadhatatlan ez a 15 százalékos mérték.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Képviselő asszonyra nézek, ha elfogadható volt a válasz, akkor most szavazásra teszem fel a kérdést. Tehát a kormány támogatni tudja ezt a 7. számú indítványt. Kérdezem a tisztelt bizottságot, hogy támogatja-e. Aki igennel szavaz, kérem, emelje fel a kezét! (Szavazás.) 15 igen. Ki nem támogatja? (Nincs jelzés.) Ki tartózkodott? (Szavazás.) 11 tartózkodás. A bizottság támogatta.
A következő javaslat volt a 85. számú indítvány, ezt képviselőtársaim a 72. oldalon találják. Úgyszintén a költségtérítésről szól. Herényi Károly úr ugyanezt 18 százalékban határozta meg. Kérdezem a kormány képviselőjét.
SZATMÁRY LÁSZLÓ főosztályvezető-helyettes (Pénzügyminisztérium): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Bizottság! A 18 nem esik messze a 15-től, tehát nem ez a kormány "nem" támogatásának az oka, hanem az, hogy szerencsésebb adókötelezettséget adótörvényben szabályozni, itt pedig ez nem adótörvényben történne. Itt a képviselők jogállásáról szóló törvényben mondaná ki az adókötelezettséget, ez nem szerencsés jogtechnikai megoldás. Tehát helyesebb az szja-törvényben kimondani az adókötelezettséget.
ELNÖK: Azt gondolom, ezt megértettük. Béki Gabriella képviselő asszony!
BÉKI GABRIELLA (SZDSZ): Ehhez még azt is hozzá szeretném tenni, hogy annyival szűkebb, hogy nem érinti a polgármesterek, illetve önkormányzati tisztségviselők költségtérítését.
ELNÖK: Köszönöm szépen a kiegészítést. Ennek fényében kérdezem akkor a tisztelt bizottságot, miután a kormány ezért nem tudta támogatni, hogy a bizottság támogatja-e ezt az indítványt. Aki igennel szavaz... (Dr. Aszódi Pál: Elnézést kérek, nekem ügyrendi kérdésem lenne!) A szavazást megejtjük, mert azt közben nem szoktuk megakadályozni, de utána természetesen szót adok képviselő úrnak. Még egyszer felteszem a kérdést: a kormány a 85. számú, Herényi Károly képviselő úr által benyújtott indítványt nem támogatta. Kérdezem a bizottságot, hogy ő támogatja-e. (Szavazás.) 6 igen. Aki nem támogatja? (Szavazás.) 6 nem. Ki tartózkodott? (Szavazás.) 9 tartózkodás. Tehát egyharmadot sem kapott, így a bizottság nem tudja támogatni. Köszönöm szépen.
Most már nem kérdezem meg még egyszer, hogy találnak-e képviselőtársaim még indítványt, mert a végén még találnak. (Derültség.)
Aszódi képviselő úré a szó.
DR. ASZÓDI PÁL (Fidesz): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Bizottság! Komoly hozzáállást igényel tőlünk az a feladat, amit betöltünk. Itt most hallottuk, hogy a 7-es és a 85-ös pontról szavazzunk, de hogy valaki előterjesztette volna, hogy mi van a 7-esben és a 85-ösben, ez legjobb tudomásom szerint nem történt meg. Most belelapozunk, kapkodunk ide-oda, olvasunk, még be sem fejezem a bekezdést, már szavazni kell. Elnézést kérek, ez az én álláspontom.
ELNÖK: Köszönöm szépen az észrevételét, képviselő úr, de nincs ilyen kötelezettség, tehát amikor valamelyik képviselőtársunk, akár ön, mert mondjuk jól ismeri ezt a kérdést, a bizottság elé terjeszti, hogy erről állásfoglalást kíván, az a szavazás előtti felelőssége a képviselőnek, hogy meg akarja-e részletesebben ismerni vagy elegendő volt, amit addig ismert belőle. Nem követtünk el hibát, kedves képviselő úr, valóban van ilyen, amire fel tudunk készülni, arról másképp szavazunk, de bármelyikük indítványára itt rögtön lehet állást foglalni.
Csak megnyugtatásul közlöm, hogy ez a sok bizottság közül egy, tehát azért olyan nagy, életbevágó probléma nem történt. Ha ön úgy érzi, hogy erről bővebb tájékoztatást szeretne, a következő ilyen szavazásnál kérem, hogy mindig előre jelezze, és akkor nyomban meg is állítjuk, megadom a szót, és a magyarázatra lehetőség van. Köszönöm, képviselő úr a türelmét.
Ezzel, kedves képviselőtársaim, az 5. napirendi pontot lezárom. Megköszönöm főosztályvezető-helyettes úrnak a segítséget.
Végül az egyebekben, kedves képviselőtársaim, nekem annyi mondandóm lenne, miután tényleg tisztelettel megköszönöm a mai nagyon kemény nap munkáját, ez így jött össze, van, amikor ilyen feladat áll előttünk, van, amikor jobban tudunk kiteljesedni, a jövő héten hétfőn nem fogunk reggel összejövetelt tartani. Ellenben kedden pedig nem tudunk, mert a vita úgy alakul, hogy kedden estig lehet módosító indítványokat benyújtani a költségvetéshez, tehát legközelebb szerdán, és miután ismerjük az átfedéseket itt a különböző bizottságokkal, én indítványozom, hogy szerdán fél 1-kor próbáljunk meg bizottsági ülést tartani. (Dér Zsuzsanna: Az sokunknak nem jó.) Itt a határozatképességet kell biztosítani. Délelőtt nem tudunk ülni, és nemcsak azért, mert arra kértek a bizottsági elnöki értekezleten, hogy ne tegyük, hanem valóban kell idő áttekinteni, bár nyilván célirányosan mindenki megteszi, másrészt pedig nagyon sok bizottság van szerda délelőtt, ezért kérem kedves képviselőtársaimat, szokjanak a gondolathoz, hogy kénytelenek vagyunk ezt tenni, tehát nincs választási lehetőségünk. A fél 1-et azért gondoltam, mert az még viszonylag egy olyan idő, hogy aki délelőtt el volt foglalva, és remélhetőleg addig végez is a bizottságával, azt merem hinni, hogy nem lesz ez ilyen megterhelő, mint a mai, úgyhogy ezt kérem, hogy a kedves képviselőtársak vegyék tudomásul.
Van-e önöknek az egyebek pontban hozzáfűznivaló, vélemény, kérdés? (Nincs jelzés.) Nincsen. Köszönöm szépen a mai nagyon kemény munkájukat, és további szép napot kívánok önöknek. Viszontlátásra! Köszönöm a munkatársak segítségét.
(Az ülés végének időpontja: 12 óra 15 perc)
Dr. Vidorné dr. Szabó Györgyi
a bizottság elnöke
Jegyzőkönyvvezető: Lajtai Szilvia és Pavlánszky Éva