ISZB-5/2009.
ISZB-74/2006-2010.
Jegyzőkönyv*
az Országgyűlés Ifjúsági, szociális és családügyi bizottságának
2009. április 15-én, 13 óra 04 perckor
a Parlament főemelet 58. számú tanácstermében
megtartott üléséről
Tartalomjegyzék
Helyettesítési megbízást adott *
A szociális és munkaügyi miniszterjelölt kinevezés előtti meghallgatása *
Dr. Herczog László szociális és munkaügyi miniszterjelölt szóbeli tájékoztatója *
Dr. Herczog László szociális és munkaügyi miniszterjelölt reflexiója *
Elnököl: Dr. Vidorné Dr. Szabó Györgyi (MSZP), a bizottság elnöke
Winkfein Csaba (MSZP), a bizottság alelnöke
Bókay Endre (MSZP)
Deák Istvánné (MSZP)
Dér Zsuzsanna (MSZP)
Érsek Zsolt (MSZP)
Farkas Imre (MSZP)
Dr. Juhászné Lévai Katalin (MSZP)
Lombos István (MSZP)
Dr. Nyul István (MSZP)
Tóbiás József (MSZP)
Dr. Tóth István (MSZP)
Török Zsolt (MSZP)
Velez Árpád (MSZP)
Hirt Ferenc (Fidesz)
Dr. Hoppál Péter (Fidesz)
Dr. Iván László (Fidesz)
Koszorús László (Fidesz)
László Tamás (Fidesz)
Dr. Szabó Erika (Fidesz)
Vígh Ilona (Fidesz)
Dr. Lanczendorfer Erzsébet (KDNP)
Béki Gabriella (SZDSZ)
Dr. Dragon Pál (független)
Helyettesítési megbízást adott
Soltész Miklós (KDNP) László Tamásnak (Fidesz)
Bókay Endre (MSZP) megérkezéséig Deák Istvánnénak (MSZP)
Dr. Nyul István (MSZP) megérkezéséig Dr. Tóth Istvánnak (MSZP)
Dr. Szabóné Müller Timea (MSZP) Lombos Istvánnak (MSZP)
Dr. Tiba István (Fidesz) Koszorús Lászlónak (Fidesz)
Dr. Zombor Gábor (Fidesz) Dr. Lanczendorfer Erzsébetnek (KDNP)
(Az ülés kezdetének időpontja: 13 óra 04 perc)
DR. VIDORNÉ DR. SZABÓ GYÖRGYI (MSZP), a bizottság elnöke, a továbbiakban ELNÖK: Tisztelt Bizottság! Kedves Vendégeink! Legyetek kedvesek helyet foglalni. Megkezdjük a munkánkat. A parlament Ifjúsági, szociális és családügyi bizottságának ülését megnyitom.
Szeretettel és tisztelettel köszöntjük Dr. Herczog László jelölt urat, Kórozs Lajos államtitkár urat, valamennyi kedves kollegát a minisztériumból, a Nyugdíjfolyósító Intézettől, kedves vendégeinket.
A kiküldött napirendi pontok a következők: az 1. pont szerint a szociális és munkaügyi miniszterjelölt kinevezés előtti meghallgatása; 2. napirendi pontként pedig az egyebeket javasoljuk felvenni.
Kérdezem a bizottság tisztelt tagjait, hogy óhajtják-e kiegészíteni a kiküldött napirendet. (Nincs jelzés.) Ha nem, akkor megkérem a tisztelt bizottságot, hogy kézfelemeléssel fogadja el ezt a napirendet. (Szavazás.)
Köszönöm szépen. Megállapítom, hogy egyhangú volt a szavazás, tehát a bizottság a napirendet elfogadta.
Mielőtt az első napirendi pontra rátérnénk, szeretném üdvözölni két tagunkat itt a bizottságban. Dr. Dragon Pál urat, aki független színekben vesz részt a munkánkban, szeretettel köszöntjük és Dr. Hoppál Péter urat szeretettel köszöntöm a bizottság ülésén és szeretném még köszönteni Velez Árpád urat, nem csak, mint új képviselőtársunkat, hanem egyben, mint új bizottsági tagunkat is. Köszönöm és jó munkát kívánok mindannyiunknak mindannyiunk nevében.
Mielőtt az első napirendi pontra áttérnénk, a helyettesítéseket mondom a jegyzőkönyv számára. Soltész Miklós alelnök urat László Tamás képviselő úr, Bókay képviselő úr megérkezett, Nyul István képviselő urat Tóth István képviselő úr, Szabóné Müller Timea képviselő asszonyt Lombos István helyettesíti, Vigh Ilona képviselőtársunkat Dr. Szabó Erika képviselő asszony, Zombor Gábor képviselő urat Lanczendorfer Erzsébet képviselő asszony helyettesíti.
A szociális és munkaügyi miniszterjelölt kinevezés előtti meghallgatása
Tehát az 1. napirendi pont, a mai fő napirendi pontunk ismételten a miniszterjelölt úr meghallgatása.
Megkérem először miniszterjelölt urat, hogy legyen olyan kedves egy bevezetővel ismertesse meg magát a bizottság tagjaival. Öné a szó, parancsoljon!
Dr. Herczog László szociális és munkaügyi miniszterjelölt szóbeli tájékoztatója
DR. HERCZOG LÁSZLÓ szociális és munkaügyi miniszterjelölt: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Bizottság! Tisztában vagyok azzal, hogy a szociális és munkaügyi miniszterség talán legnehezebb, legkonfliktusosabb területe a szociális ellátás, a szociálpolitika lesz, ennek ismeretében próbálom majd tenni a legjobbakat. Komolyan gondolom azt, hogy a miniszter az szolgát jelent. Teljesen tisztában vagyok azzal, hogy csak az lehet sikeres miniszter, csak az lehet sikeres kormány, aki az ország érdekeit nézi, őket próbálja szolgálni. Ez egyértelműen azt jelenti, hogy partnerséget kell hirdetni és nem csak mondani, hanem gyakorolni.
Világéletemben csapatban dolgoztam, számomra a csapatmunka természetes. A csapatmunka nem csak azt jelenti, hogy más tárcák képviselőivel, országgyűlési képviselőkkel, nyilvánvalóan a parlamenttel, bizottságokkal kell szorosan együttműködni, hanem ezt saját magamra nézve kötelezőnek tartom még az apparátusommal is. Tehát teljesen egyértelmű - és ezt vallom -, hogy attól, hogy engem ez az igen váratlan megtiszteltetés ért, attól nem cserélődtem ki, nem lettem okosabb, nem lettem a foglalkoztatáspolitika, a munkaügy, meg a szociálpolitika legnagyobb tudója Magyarországon és ennek szellemében kérem is a tisztelt bizottságot, érdekképviseleteket, hogy működjünk együtt, mert e nélkül eredményt elérni ezen a területen nem lehet.
Figyelemmel kísérve a szociálpolitikai vitákat, nagyon jól látom, hogy itt is, mint minden más területen, léteznek irányzatok, nézetek, és azt vallom, hogy biztos recept nincs. Határozottan nem hiszek a csodaszerekben, határozottan nem hiszek abban, hogy létezik egy olyan eszköz, amely a bajainkra megoldást talál, abban viszont hiszek, hogy létezik az eszközöknek az a kombinációja, optimuma, amely segítséget nyújt. Ezek közül kell mindig kiválasztanunk a legjobb megoldást. A partnerség nemcsak azt jelenti, hogy az érintettek feje fölött döntünk, nem olyan megoldás kell, amelybe az érintetteket csak belevonjuk, hanem olyan pályák kialakításában szeretnék közreműködni, amelyek az egyéneknek választási lehetőséget nyújtanak. Magyarán, nem hiszek abban, hogy bárki fölülről meg tudja mondani, hogy mi a helyes életvezetés, abban viszont nagyon hiszek, hogy egy felelős kormánynak kötelessége lehetőségeket teremteni, és ezen keresztül választási lehetőség elé állítani az embereket. Azzal is tisztában vagyok, hogy ezt egyszerűbb elmondani, mint megcselekedni. Ráadásul vannak olyan csoportok, ahol ilyen választási lehetőséget különösen nehéz felajánlani, és ha van egy bizottság, amely ezzel tisztában van, hogy van egy ilyen terület, akkor ez egyértelműen a hátrányos helyzetűek, a halmozottan hátrányos helyzetűek, akik számára nagyon differenciált, érzékeny, sok esetben egyénre szabott megoldásokat kell találni.
Szeretném még azt is elmondani, hogy én előre tekintek. Az előre tekintés egyfelől jelenti azt, hogy tisztelettel vagyok minden korábbi miniszter kollégám felé, ami egyebek mellett azt is jelenti, hogy nem fogom fölbontani azt a borítékot, amelynek az a tartalma, hogy "kenj mindent az elődödre". Én ezzel hangsúlyosan nem kívánok élni, viszont előre szeretnék tekinteni. Tisztában vagyok azzal, hogy nagyon komoly feszültségeket kell megoldanunk, és ezen problémák megoldásán kívánok fáradozni.
Ami a szociálpolitikát illeti, én nem egy programbeszédet szeretnék most mondani, erre most nyilvánvalóan nincs is meg a lehetőség, de szeretném elmondani azokat a motivációkat, szándékokat, amelyek engem mozgatni fognak, amennyiben miniszter leszek. Számomra a legnagyobb problémát azok jelentik, akiknek a mindennapi megélhetésük van veszélyben, az élelem, a ruházkodás, a lakás. Tudom, hogy ez egy szociális bizottságban, ha úgy tetszik, egyértelmű axióma, de úgy gondolom, hogy ehhez a szociális bizottság kevés; és ezt nehogy sértésnek vegyék. A gondolatom az, hogy ha ez nem a kormány egészének a politikája, ha ez irányban a tárcák nem tudnak, nem képesek együttműködni, akkor egyetlen minisztérium nem tud átütő eredményt elérni. Minden kormányzati döntésnél figyelemmel kell lenni a szociális szempontokra is. Ezt természetesen nemcsak a szociális ügyekre értem, hanem a foglalkoztatáspolitikára, a fogyasztóvédelemre, és minden más, nem a minisztérium által érintett területre is igaz, hogy egy kormány attól lesz jó kormány, ha a különböző érdekeket képes harmonizálni, sorba rendezni. Ez egyfelől jelenti azt, hogy nehéz költségvetési harcokra számítok.
A költségvetésről annyit azért szeretnék elmondani - és ez általános tapasztalatom, mivel nekem már igen sok kormányban volt szerencsém állami vezetőként dolgozni -, hogy nincs olyan helyzet, amikor elegendő forrás áll rendelkezésre. Pénzből sosem elég, és ezt akkor is elmondanám, ha most dinamikus gazdasági növekedés körülményei között találkoznánk, hiszen Magyarországon, azt kell mondanom, hogy mindig voltak szegények, hátrányos helyzetűek, akiken segíteni kellett, és soha nem volt erre elegendő pénz. Ez azt is jelenti, hogy miközben egyfelől nyilvánvalóan törekedni fogok arra, hogy a szociális szektor számára minél több forrás jusson, másfelől azzal is tisztában vagyok, hogy törekedni lehet rá, de teljes sikert elérni nem, tehát biztos, hogy minden feszültség nem orvosolható. Azt hiszem, talán az alaptermészetemnél fogva is olyan vagyok, hogy mindig igyekszem mások érveit is figyelembe venni. Tudom, hogy a környezetvédelmi miniszternek is nagyon alapos érvei lesznek környezetvédelmi beruházásokra, amelyeknek az elmaradása mindenkit hátrányosan érinthet, és az összes többi tárcának is meglesz a megalapozott érve, mégis azt gondolom, hogy ha létezik prioritás, akkor az a legelesettebbek, legszegényebbek támogatását kell hogy jelentse.
Miután a források korlátozottak voltak mindig is, és most még korlátosabbak lesznek a válság miatt, ez eleve egyfajta szelekciót kíván, magyarán a rászorultsági elv nagyobb érvényesítése megítélésem szerint nem kerülhető meg. Igazából a rászorultsági elv számomra azt jelenti, hogy megkeressük azokat a lehetőleg objektív, társadalmilag is elfogadható kritériumokat, amelyek alapján differenciáltan tudjuk támogatni az elesett rétegeket. Természetesen minden rászorultsági modellnek kulcskérdése, hogy a célzottság érvényesül-e. (Koszorús László (Fidesz) megérkezik a bizottság ülésére.) Sok rendszer azért működik kevéssé hatékonyan, mert ugyan a cél és a szándék nemes, de az elosztási mechanizmus, a rendszer olyan, hogy nem éri el azokat, akiket igazán el kellene érni. Azt is tudjuk, hogy ez korántsem magyar jelenség, és abból sem kell titkot csinálni, hogy mindazon országokban, ahol a korrupció létezik, az nemcsak a gazdaság, hanem a szociális rendszerek hatékony működését is nehezíti.
Úgy gondolom, hogy önmagában vett szociálpolitika nem létezik. A részpolitikáknak együttesen kell koherens társadalompolitikát kialakítani. Egy kicsit konkrétabban, arra gondolok, hogy - ahogy mondani szokták - a legjobb foglalkoztatáspolitika a gazdaságpolitika, és lehet, hogy ez túl meredek állítás, de a legjobb szociálpolitika a jó foglalkoztatáspolitika. Ez önmagában nem is igaz, de hogy egy jó foglalkozáspolitika elengedhetetlen egy jó szociálpolitika szempontjából, az mély meggyőződésem. Ismerjük az ősi kínai mondást, hogy "ne a rizst adja, hanem tanítsa meg rizst termeszteni". Tehát a hátrányos helyzetű rétegeken természetesen a konkrét pillanatban anyagi támogatásokkal is segíteni kell, de ez mindig csak rövid távú megoldás, azt is mondhatnám, hogy a feszültségeket fenntartja vagy újratermeli, de az igazi megoldást az jelenti, ha elősegítjük a beilleszkedését a társadalomba és ennek a legjobb módszere pedig, ha munkához tud jutni. Munkához juttatni a világon mindenütt nehéz, Magyarországon is - egy válságos helyzetben különösen nehéz. Ráadásul azt hiszem, hogy a hátrányos helyzetű rétegeknél kifejezetten speciális problémákkal kell megküzdeni. Gondolok arra, amikor alapvető készségek hiányoznak, funkcionálisan analfabetizmus vagy a fogyatékkal élők helyzete, amelyek mind-mind speciális megoldást kívánnak.
Azt is vallom, hogy nem lehet pénzzel mindent megoldani. Nyilván pénz nélkül eredményes szociálpolitika nem lehet, de a társadalmi igazságtalanságoknak - és így a szociális igazságtalanságoknak - társadalmi gyökerei vannak. Ezekről szociológusok, pszichológusok nagyon értékes tanulmányokat írtak, nagyon finom rejtett mechanizmusokat tártak fel, hogy az egyenlőtlenségek hogyan termelődnek újra, hogy az egyik világhírű szerző művének a címére utaljak. Ebből persze az is következik, hogy átfogó változás rövid távon, azt hiszem nem lehetséges, fokozatos javítás viszont igen és erről még egy gazdasági válság kellős közepén sem mondhatunk le.
Azt gondolom, hogy ha csökkenteni kell a költségvetési kiadásokat, márpedig kell és ezt ennek a kormánynak fel kell vállalnia nem jókedvéből, hanem szükségszerűségből, az egy dolog és egy másik dolog, hogy ezek a kiadáscsökkentések hol következnek be. Egy család szempontjából nem ugyanaz az élethelyzet, hogy ha valakinek le kell mondani abban az évben a nyaralásról, minthogyha nem jut a gyereknek ennivaló, nem jut ruhára, cipőre, vagy éppen a lakhatás kerül veszélybe. Tehát az alapvető elemi létfeltételek biztosítása megítélésem szerint elkerülhetetlen, tehát ezeket biztosítani kell, ez az a pont, ahol nagyon következetes és kemény kívánok lenni. Ezt azért is mondom, mert azt szokták mondani, hogy olyan megengedő vagyok, igyekszem is figyelembe venni mindig mások szempontjait - remélem, erre is törekszem -, de tisztában vagyok vele, hogy csak engedményekből nem lehet várat építeni, nem lehet rendszereket építeni, tehát vannak olyan alapvető követelmények, amelyekhez ragaszkodni kell.
Tehát a kormányban azt kívánom képviselni, hogy a szegények, a leghátrányosabb helyzetű rétegek minden segítséget megkapjanak rövid és hosszú távon egyaránt. A hosszú táv azt jelenti, hogy természetesen olyan rendszerek kimunkálásán szükséges dolgozni, amelyek hosszú távon hatnak. A kormányban a megbízatás ugyan egy évre szól, de azt tudjuk, tudnunk kell, hogy számos olyan intézkedés van - ez nem csak erre a kormányra igaz, minden kormányra igaz -, amely hosszú évekre és a szociálpolitikának létezik olyan területe is, gondolok a nyugdíjra, amely évtizedekre határozhat meg folyamatokat.
Ha már a nyugdíjat említettem, hallhatták, hogy készülődik a kormány a nyugdíjazást érintő változásokra. Ezzel kapcsolatban annyit szeretnék megjegyezni - és nem a kormányprogramról szólok -, hogy ez nem magyar probléma. Ettől persze még a mi helyzetünk egy csöppet sem lesz könnyebb, csak arra szeretnék utalni, hogy valahányszor szerencsém volt részt venni egy nemzetközi konferencián, az ageing mindig egy külön bizottságban vagy egy szekcióban téma volt és mindig is beszéltek arról, hogy az idősödés problémája - különösen közép- és hosszú távon - milyen finanszírozási veszélyekkel jár. Az teljesen világos, hogy a mai nyugdíjrendszer ebben a formában nem finanszírozható, tehát a változásokat elkerülhetetlennek gondolom.
Engem rendkívül megdöbbentett az az adat, amikor kiderült, hogy Magyarországon a nyugdíjba menőknek 96 százaléka a törvényes nyugdíjkorhatár előtt megy nyugdíjba - ez számomra sok mindent jelent, de jót nem. Az öregségi nyugdíjkorhatár akármennyi is, de annak valamennyire centrumnak kellene lenni, itt úgy gondolom, hogy rendszerhibák vannak. A rokkantosítás rendszere megítélésem szerint nem működik jól, nagyon sok az a kiskapu, amin keresztül tulajdonképpen a munkanélküliség elől elmenekültek nyugdíjazásba emberek. Ez a folyamat egyébként nem 2006-ban, nem 2002-ben, nem 1998-ban, hanem '90-'91-ben kezdődött, de akkor sem az akkori kormány hibájából, hanem azok a drámai változások miatt, amik akkor a foglalkoztatottság, illetve a munkanélküliség alakulásában bekövetkeztek - ugye mindnyájan ismerjük: eltűnt másfél millió munkahely és az ebből fakadó szociális problémákat. Tehát azt hiszem, hogy itt szabályozásváltozásra szükség van, ugyanakkor ezt sem gondolom mereven.
Tehát az állításom nem az, hogy az öregségi nyugdíjkorhatár előtt, ha valaki nyugdíjba megy, az valami hiba lenne, nem erre gondolok. Sőt ellenkezőleg, a rugalmas nyugdíjkorhatárt kifejezetten kívánatosnak tartanám foglalkoztatási szempontból is, de az egyének szempontjából is. Az a tapasztalatom, hogy vannak persze olyanok, akik már 57, 58, 60 éves korban nagyon szeretnének elmenni nyugdíjba, de olyanok is vannak, akik nagyon szeretnének 65, vagy éppen 70 éves korig dolgozni. Azt hiszem, hogy a nyugdíjszabályozásnak, a nyugdíjrendszernek ezekre az élethelyzetekre is figyelemmel kell lennie. Tehát a forrásokat, a foglalkoztatáspolitikát és a nyugdíjrendszert is szeretném összehangoltabbá tenni.
Ami a családtámogatást illeti, minden szociálpolitikának ez természetszerűleg az alapja. Azt gondolom, hogy a legnagyobb figyelem a nagycsaládosokra kell, hogy irányuljon. Még pénzügyminisztériumi koromból emlékszem a számításokra, amelyek egyébként ma is igazak - ezzel csak arra akartam utalni, hogy ez sem ma történt, nem a rendszerváltozás bűne, nem egyik kormánynak sem a bűne, de ettől még tény, hogy a családok egy főre jutó jövedelme erős korrelációt mutat az eltartottak, a gyerekek számával. Ebből következik, hogy ahol sok gyerek van, ott nagyobb a szegénység, ott még jobban meg kell nézni minden forintot, hogy hova tegyenek.
Tehát azt hiszem, hogy a nagycsaládosok támogatása mindenképpen megkülönböztetett figyelmet kell, hogy kapjon és talán ideérteném az étkeztetés támogatását is - ez már a korábbiakból is egyértelműen következik, szóval éhes gyerek ne legyen ebben az országban. Itt arról tudok beszámolni önöknek, hogy egy 2,4 milliárd forintos keret elkülönítésre került a gyermekek nyári étkeztetésére, a rendelet elkészült, államtitkár úr a kézjegyével ellátta és a dolgok jelenlegi állása szerint abban a megtiszteltetésben lesz részem, hogy amennyiben megkapom a kinevezést, akkor talán ez lesz az első rendelet, amit aláírhatok. Ez nem az én érdemem természetesen, de nagyon örülök, ha ezzel kezdhetem a pályámat.
Amikor arról beszéltem, hogy a szociális rendszerek nem választhatók el más rendszerektől, akkor természetesen az esélyegyenlőségre is gondoltam. Ha jól tudom, ez másik bizottság fő területe, de nem lehet szociális helyzetről esélyegyenlőség nélkül beszélni. A szociális hátrányok újratermelődésének, azt hiszem, talán legfontosabb szociológiai oka a nem egyenlő esélyek, az esélyegyenlőtlenségek újratermelődése. Itt említhetjük a nagycsaládosokat, nyilván szólni kell a nőkről, a fogyatékkal élőkről, a romákról, nem egy esetben a fiatalokról, a hajléktalanokról. Sajnos nem is könnyű teljes felsorolást tenni, olyan sok társadalmi csoportra, rétegre kell figyelemmel lenni.
Amikor arra utaltam, hogy pénzzel nem lehet mindent megoldani, akkor sajnos azt kell mondanom, hogy számos esetben, mondhatom azt is, hogy rossz társadalmi beidegződések és előítéletek is nehezítik az előrelépést. Én az esélyegyenlőséggel kapcsolatban azt vallom, hogy amikor azt halljuk bárkitől, hogy úgy nyilatkozik, hogy valamilyen társadalmi problémának egy réteg, egy foglalkoztatási csoport, rassz az okozója, akkor tessék gyanakodni, akkor ott valamilyen valós problémát megkerülnek, eltussolnak, ráadásul előítéletet gerjesztenek, és ezáltal a problémát nem megoldják, hanem elmérgesítik. A kirekesztés a legsúlyosabb bűn, amit el tudok e tekintetben képzelni.
A romák helyzete. Tudom, senki nem tudta még megoldani, és nem akarom most azt ígérni, hogy én meg fogom, azt azonban vallom, hogy ez a népcsoport megkülönböztetett figyelmet kíván, és azt is, hogy a romákkal kapcsolatos társadalmi konfliktusokat nem lehet egyoldalúan a romákra hárítani. Minden kooperáció - a kooperációt azért használom, mert az emberiség egyebek mellett azért érte el ezt a civilizációs fokot, mert képes együttműködésre, képes kooperálni - mindig valamennyi szereplő segítő szándékán nyugszik. Nem lehet egy népcsoporttól várni azt, hogy oldja meg a saját helyzetét, ehhez az is szükséges, hogy a nem roma társadalom a kezét a romák felé nyújtsa, együttműködjön, és ne legyen kirekesztő. A kirekesztés itt különösen újragerjeszti a problémákat, erősíti a szegregációt, és sehova nem vezet.
Köszönöm szépen, hogy meghallgattak, és várom a kérdéseiket, észrevételeiket és kritikájukat.
ELNÖK: Köszönöm szépen a jelölt úrnak az időben jól körülhatárolt összefoglalóját, miközben megköszönöm az Országgyűlési Könyvtár, a tájékoztatási osztály háttéranyagát a meghallgatáshoz, amelyet minden alkalommal megkaptunk, mint ahogy most is, ez a képviselőtársaim előtt van.
Amíg összeszedik a gondolataikat a kedves képviselőtársaim, szeretnék idézni egy házbizottsági állásfoglalásból, amely a miniszterjelöltek meghallgatása tárgyában keletkezett, és azt tartalmazza, hogy amikor a jelölt a bevezetőjét elmondta, ezt követően a bizottsági kérdések feltevésére kerül sor, amely egyrészt a jelölt életútjára vonatkozhat, másrészt pedig az ő ágazati, tárcavezetési elképzeléseire, mondjuk így, a személyes programja ismertetésére terjed ki. Röviden összefoglalva azt mondanám, hogy a személyiségét kell megismernünk az előttünk ülő jelölt úrnak.
Kedves képviselőtársaim, annyit kérnék még, miután a jelölt úrnak három órakor egy következő meghallgatás elé kell ülnie, hogy a kérdések megfogalmazásában legyünk arra tekintettel, hogy választ is tudjunk még ezekre kapni. (László Tamás: Ügyrendi!)
Ügyrendi kérdésben László Tamás képviselő úr következik. Parancsoljon!
LÁSZLÓ TAMÁS (Fidesz): Úgy látom, hogy a jelenlegi bizalmi, gazdasági és szociális válságból a legsúlyosabbnak a szociális válság néz ki. Én nem szeretném, ha két vagy három órában korlátoznánk ezt a miniszterjelölti meghallgatást, mert az előttünk álló egy év olyan szociális viharokkal lesz terhes, hogy nagyon alaposan ismernünk kell a miniszterjelölt úr elképzelését arról, hogy hogyan fogja ezt az egészet kezelni. Én javaslom, hogy ne korlátozzuk, hogy három óránk lehet csak a miniszterjelölt urat meghallgatni.
ELNÖK: Szeretném megjegyezni, képviselő úr, hogy semmiféle korlátozást nem tettem, kértem az önök megértését, mindösszesen erről volt szó.
Most pedig megadom önöknek a szót, egy ellenzéki és egy kormánypárti sorrendben. A professzor urat láttam elsőként jelentkezni, majd Lombos képviselő úr következik, utána Lanczendorfer Erzsébet jön, Török Zsolt képviselő urat láttam, és innen hadd folytassam tovább.
Tessék parancsolni!
DR. IVÁN LÁSZLÓ (Fidesz): Tisztelettel köszöntöm a bizottságot és a megjelent jelölt urat, Herczog Lászlót, akinek a részünkre bocsátott, általam áttanulmányozott életrajzból a munkásságához és a szervezeti rendszeren belüli működéséhez kapcsolódóan vannak benyomásaink. De ismertük is egymást, emlékeim szerint még az Orbán-kormány idején, a szociális minisztériumban, hisz az Idősügyi Tanács társelnökeként tevékenykedtem. Meg kell mondjam, hogy imponáló az a szakmaiság, az a részvétel a mindennapi szakmapolitikában, amely az életrajzából is kiderül, és nyilvánvaló, hogy az életkora is jelzi, hogy nemcsak a tudásanyaga, hanem a tapasztalati anyaga is gazdagodott az elmúlt évek során.
De egyvalamit nem találtam, és ezt egyben bevezető kérdésként is előre bocsátom, hogy igaz, hogy munkaüggyel, foglalkoztatásüggyel ön rendkívül sokoldalúan, nagyon elmélyülten, szakszerűen foglalkozott, de egyvalamit nem találok, hogy az idősüggyel foglalkozott volna. Meg kell mondjam, hogy a nyugdíjügy nem egyenlő az idősüggyel. Tudjuk nagyon jól, hogy az idősödés és az időskor kérdése világviszonylatban a legmeghatározottabbá vált, és világviszonylatban van egy olyan demográfiai robbanás, amelyen belül az őszülő nemzedék, az idős nemzedék és az idősödés kérdése egy rendkívül fontos kérdésként középpontjába került mind a szociálpolitikának, mind az egészségügynek, az egészségpolitikának, és nem utolsó sorban a gazdaságpolitikának is. Azt hiszem, elkerülhetetlen lenne az a kérdés, ha csak ezt az egy kérdést tenném föl, de többet is fogok föltenni, hogy a jelölt úrnak ezzel kapcsolatosan, az idősüggyel kapcsolatosan mi az állásfoglalása, hogyan értékeli, vagy legalábbis hogyan látja a magyarországi idősügy helyzetét. Tehát nemcsak a nyugdíjpolitikát, nemcsak a nyugdíjas ügyet, amely ennek természetesen nagyon fontos része, hanem magát az idősügyet.
Emlékeztetni szeretném midannyiunkat arra, hogy 2001-ben elkészítettük az Idősügyi Tanács részéről az Idősügyi Chartát. Ez egyedülálló charta volt, nem szociális charta önmagában, hanem idősügyi charta. Az Idősügyi Chartának négy fejezetét alakítottuk ki. Ennek a négy fejezetnek - nagyon röviden - az egyik része az volt, hogy az idősödés mentén az idősödő emberek minél hosszabban maradhassanak a mindennapi életben, szerepeikben, a mindennapi élet aktivitásában. Nyilvánvaló, hogy ez azt is sugallta és sugallja számomra, aki sok évtizede foglalkozom ezzel a kérdéssel, hogy minél hosszabban legyen aktív minden szerepében, így a munka vonatkozásában, a tevékenység vonatkozásában, és természetesen a szabadidőnek nevezett lehetőségeiben is.
A második szempontunk az volt, hogy minél hosszabban élve, az egészségének a biztonságát garantálni igyekezzen a mindenkori társadalom és ez egy alaptételünk volt. A harmadik az, hogy minél hosszabban az élete során a szociális biztonsága is biztosítva legyen, illetve garantált legyen. És a negyedik megjegyzésünk és megállapításunk az volt, hogy jogvédelme legyen és még ombudsmant is javasoltunk - idősügyi ombudsmant -, amely ezeket az ügyeket kezelné. Miután egy nagy rétegről van szó világviszonylatban is, de hazánkban meg különösen, akkor, amikor minálunk egyszerre idősödünk mi is, de egyszerre fogyatkozunk, ráadásul nagyon komolyan fogyatkozunk, tehát az aktív munkavállalók száma, aránya lényegesen csökkent. De a hosszabbéletűségnek bizonyos értelemben a vele járó esély kockázati aránya viszont lényegesen és különösen csapkod bennünket, hiszen a kockázatok miatt a mi időseink és az idősödőink sokkal több betegségben, sokkal több kóros problémával küzdve kell, hogy éljék az életüket.
Ezt csak azért mondom, mert az Idősügyi Chartának a célja az volt, hogy erre kiépítünk egy idősügyi törvényt - ez nem valósult meg máig sem -, ezért máris felhívom a figyelmet jelölt úrral kapcsolatosan, hogy ez egy nagyon komoly lehetőség, hogy az Idősügyi Charta alapján idősügyi törvényünk is legyen - nem gondolom, hogy ez most meg fog valósulni egy éven belül.
Azt is felvetettük már többször, és ezt azért említem, mert az idősödésnek jelölt úr elmondott néhány kapcsolt, rendszerbe illeszthető nagyon fontos kapcsolódási pontját: a gazdasággal és a többi és a többi, a munka világával; de egyvalamit nagyon komolyan hangsúlyoznánk - éppen az idősödésből származó problémáknál - és ez a nyugdíjasokat éppúgy érinti a rokkantnyugdíjassággal, meg egyébként is, mint ahogy az idősödőket is, az egészségüggyel való kapcsolódása. Annak idején még azt az eretnek gondolatot is felvetettem, hogy a mindenkori költségvetésben úgy próbáljuk az idősügyet egy másféle megközelítésben korszerűsíteni - ha szabad ezt mondani - a rendszer szemléletén belül a rendszer gyakorlatával, hogy külön legyen a költségvetésben egy olyan alfejezet, amely alfejezet az úgynevezett idősüggyel kapcsolatos szociálegészségügyi alfejezetként szerepelne, amely szociálegészségügyi alfejezetből lehetne biztosítani azokat az eddig nagyon rosszul kezelt problémák megoldását, amelyek ma időseinket érintik.
Ezen rövid kis bevezető után, hadd jegyezzem meg a következőket. Azt hiszem, hogy amikor a szociálpolitikáról egészében beszélünk, meg amikor a rendszerekről beszélünk, akkor persze annak a korszerű követelménynek is a gondolatmenetétben gondolkozunk és a gyakorlatát próbáljuk elérni, hogy ma a rendszerek korszakát éljük - ugye a tudományban jól ismertek ezek: a tudomány ágazatokban, az intézkedésekben, a gyakorlatokban rendszerről beszélünk. Igen ám, de a rendszereket és a rendszert - ma a rendszerelméletek és szemléletek mellett - rendszergyakorlati kiegészítés nélkül hiábavalónak tekintjük és tekintem.
Ami viszont konkrétan most már az életminőségünk, az idősödés egészsége, fenntartható egészsége mellett meghatározó, az nyilvánvalóan nyugdíjpolitika is: szociálpolitika, de mellette azon belül nyugdíjpolitika. Ezzel kapcsolatosan azt kell sajnálatosan megállapítani, hogy amikor a nyugdíjtörvény módosítások a '97-es évihez viszonyítottan elindultak és bekövetkezett az a helyzet, hogy a tizenharmadik havi nyugdíj tekintetében sajnálatos módon 2009. január 1-i hatállyal 80 ezer forint értékben maximált tizenharmadik havi nyugdíj összegével egy nagyon komoly probléma nyílt ki azzal, kizárta a 62 év alatti nyugdíjasokat, azaz csak azok kaphatnak 2009-től tizenharmadik havi nyugdíjat, akik a tárgyévet megelőző évben betöltötték a 62 életévüket. Ez a törvénymódosítás véleményem szerint és véleményünk szerint megosztó jellegű, nagyon komoly problémaként a nyugdíjas társadalmat megosztja: 62 éven felüli és 62 éven aluli nyugdíjasokra. Megosztja a 62 éven aluli nyugdíjasokat azokra, akik továbbra is részesülnek a tizenharmadik havi nyugdíjban: a rokkantnyugdíjasok, a baleseti rokkantnyugdíjas és a többi és azokra, akik 2009-ben nem kaptak tizenharmadik havi nyugdíjat.
Továbbá ez a megosztás önkényes. Ugyanakkor negatívan diszkriminálja a közel 274 ezer 62 éven aluli nyugdíjast. Nem ad kellő hosszúságú felkészülési időt és nem adott felkészülési időt és nem rendelkezik külön azokról, akik a tárgyi évben töltik be a 62. életévüket, vagyis az 1947-es korosztályról, azaz a törvényalkotó nem alkotta meg a megfelelő átmeneti intézkedéseket - visszamenőleges hatályú, mert kizáró feltétel a tárgyi évet megelőző évben egy adott kor be nem töltése.
Fentiek alapján ezt a törvénymódosítást alkotmányellenesnek minősíthetjük. A vázolt logika mentén a kormány 2009. március 13-án egy újabb törvényjavaslatot nyújtott be az Országgyűlésnek, amelyen keresztül azonban azt lehet látni, hogy a tervek szerint ez a módosítás 2010 januárjában lép életbe, vagyis hogy azt a 80 ezer forintot havonta elosztva beépíti. Ez a tervezett intézkedés nem csak az előzőekben vázolt 62 éven aluliakat érinti hátrányosan, hanem a 2009-ben nyugdíjba menőket is kizárja a tizenharmadik havi nyugdíj beépítéséből, azaz további 100-120 ezer főt érint. És mivel ez a módosítás - a törvény 6/A. paragrafusa - körülbelül 400 ezer főt zár ki az élethosszig tartó tizenharmadik havi nyugdíjból, ez a tervezett intézkedés is megosztó jellegű ugyanúgy, mint az előbb említettek és diszkriminatív, önkényes, nem ad kellő felkészülési időt. Nem tartalmaz megfelelő átmeneti intézkedéseket a 62. életévet időközben már betöltött, de tizenharmadik havi nyugdíjban mégsem részesülők részére - visszamenőleges hatályú, ezért alkotmányellenes.
Ennek alapján, ezek alapján kérdéseim ebből a szempontból a következők. Mi a véleménye ezekről a felvetett kérdésekről? Kíván-e ön vagy pártja ez ügyben: az MSZP - nem az ön, hanem a kormány mögött álló MSZP - az Alkotmánybírósághoz fordulni? Hajlandó-e ön és/vagy pártja: MSZP háttér magánszemély, vagy kormánya majd, pártja, magánszemély vagy civil szervezet Alkotmánybírósághoz fordulását támogatni egyáltalán?
És akkor folytatnám röviden, most már befejezve ezt a gondolatsort - jó néhány kérdéssel terhesen természetesen -, hogy emlékezzünk csak arra, hogy a 2002-es és 2006-os választási kampányban az MSZP zászlajára tűzte a tizenharmadik havi nyugdíj sikeres bevezetését. A 2008 decemberében elfogadott módosítás szerint - tudjuk nagyon jól, említettem már - a tizenharmadik havi nyugdíjat megvonták több mint 274 ezer előrehozott öregségi nyugdíjban részesülőtől, ugyanakkor maximálták a tizenharmadik havi nyugdíj összegét is 80 ezer forintban - ezt csak tényszerűen jelzem az előzőhöz kapcsolva. 2009 márciusában a 80 ezer forint első felét megkapták a nyugdíjasok, de Bajnai György Gordon tervei szerint, amelyek most már előtérbe kerültek - reméljük, hogy a részleteit is megismerjük - a második felét már egyetlen nyugdíjas sem kapná meg, 2010. január 1-től pedig megszűnne a tizenharmadik havi ellátás. Egyetért-e jelölt úr a miniszterelnök tervezett csomagjában szereplő ezen lehetőséggel, illetve tervezettel?
Aztán Gyurcsány Ferenc 2008. október 17-én a következőket mondta a Napkelte műsorában, hogy meg fogjuk őrizni a tizenharmadik havi nyugdíjat - múlt év, múlt év vége. A volt miniszterelnök ismét nem mondott igazat, mert Bajnai György Gordonnak nem áll szándékában az idős emberek tizenharmadik havi ellátásának megőrzése. Ennek fényében egyetért-e az összes nyugdíjast érintő tervezett drámai megszorításával a kormánynak tagjaként, szakmúlttal, szaktapasztalattal rendelkező miniszteri státuszban?
Gyurcsány Ferenc az MSZP munkástagozatának ülésén a következőket mondta: nem lehet felrúgni azt a társadalmi egyezséget, amelyet a szocialisták kötöttek a társadalmi csoportokkal, köztük a nyugdíjasokkal és a munkásokkal". A Fidesz ezzel a két csoporttal akart "tengelyt akasztani" - mondta -, amit nem engedünk meg" - jelentette ki. Enyhén szólva is saját maguknak megengedhetik ezt a tengelyakasztást. Kérdezem tehát, miért függesztették fel több mint 830 ezer nyugdíjas nyugdíjkorrekciós emelését, halasztották el, de lényegében felfüggesztették, elvéve ezzel több mint 22 milliárd forintot a többnyire hetven év fölötti emberektől. Milyen közmunkaprogramokkal kíván társadalmi egyezséget kötni a 8,1 százalékos regisztrált munkanélküliekkel akár 10 százalékra emelkedő munkanélküliség mellett? Vannak-e konkrét számítások, tervek a GDP növekedéséhez kötött nyugdíjpótlékról? Ha igen, akkor kérem, ismertesse a részletes szabályait, vagy legalább a vázlatát szíveskedjék megadni!
Utolsó gondolatként, és kérdésként is természetesen, Gyurcsány Ferenc blogjában a következőket írta. Tudom, hogy nehéz most egy már távozó miniszterelnökben gondolkodni, de miután jogfolytonos a kormány jelenlegi szakértősége és a jelenlegi válságkezelése, nem söpörheti szőnyeg alá, és nem hagyhatja maga mögött ezeket az ígérvényeket és ezeket a megállapításokat, tehát ezt sajnálatosan a jelölt úrnak nagyon komolyan kell venni és nagyon komolyan kell kezelni a kormánynak, azért is vetettem ezt föl. A blogjában azt írta, hogy "Az elmúlt napokban a Fidesz vezetői egyre csak azt szajkózzák, "de hát ők megőrzik a nyugdíjak reálértékét". Tegyük hozzá, éppen azzal van a baj, hogy csak arra mernek garanciát vállalni. Tudniillik a jelenlegi és általunk képviselt nyugdíjprogram ennél többet ad a nyugdíjasoknak." Ezért függesztik fel a svájci indexálású januári nyugdíjemelést, így kívánják megőrizni a nyugdíjak vásárlóértékét?
Befejezésképpen - és nagyon köszönöm a türelmet és a figyelmet - azért fölvetődnek a következő, befejező kérdéseim is, és erre kérek szépen valamelyest választ, legalábbis gondolatként ezt cseréljük úgy ki, hogy erre majd kérjük a tevőleges választ is. Mi a véleménye ezekről a felvetett kérdésekről, és kíván-e az Alkotmánybírósághoz fordulni, hajlandó-e magánszemélyekkel kapcsolatosan állásfoglalásokat megbeszélni és kialakítani a civil társadalmi követelmények és kezdeményezések vonatkozásában egyaránt? Nagyon bízom benne, nagyon szeretném, és mindannyian szeretnénk azt, ha a nyugdíjasság kérdése, a nyugdíjügy, és az idősödés és idősügy, annak minden vonatkozásával ebben a bizonyos rendszerszemléletben a napi megélhetési válságban élő, idősödő nyugdíjas réteg számára valamiféle reményt, de nem csak reményt, gyakorlati rendszert, gyakorlati megoldást is adna. Ebben kérem szépen az állásfoglalását, válaszát. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. A következő hozzászóló, illetve kérdező -, mert, ugye talán még emlékeznek a képviselőtársaim arra, amit felolvastam - Lombos István képviselő úr. Tessék!
LOMBOS ISTVÁN (MSZP): Köszönöm a szót, elnök asszony. El akartam mondani, hogy az előbbi, a Házszabályra való hivatkozása arra késztetett, hogy kérdést tegyek föl, ezt fogom tenni, bár véleményem is van, de ezt pedig majd a szavazatommal kívánom kifejezni, az elkövetkezendő időszakban pedig, ha együtt kell dolgoznunk még egy évig, akkor a munkámmal. A miniszterjelölt úrnak ezt mondhatom véleményként.
Ami pedig a kérdésemet illeti, én abban a szerencsés helyzetben voltam, hogy idefelé a kocsiban a foglalkoztatási bizottság néhány információjáról tudtam tudomást szerezni, éppen ezért a szociális bizottságban mindenképpen el kell mondanom és meg kell kérdeznem, hogy - mindenki tudja, a miniszterjelölt úr is említette az előbb, hogy a legjobb szociálpolitika a foglalkoztatáspolitika - a kormányban miniszterként milyen járulékpolitikát tud támogatni és képviselni a szociális bizottság támogatása mellett. Köszönöm szépen előre is.
ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Lanczendorfer képviselő asszony!
DR. LANCZENDORFER ERZSÉBET (KDNP): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Asszony, tisztelt Miniszterjelölt Úr, tisztelt Bizottság! Kérdéseket fogok feltenni, de első mondatként hadd mondjam, hogy nagyon vonzó volt számomra az a bejelentése a miniszterjelölt úrnak, hogy a legkiszolgáltatottabb, a magukon segíteni nem tudó rétegekre különösen fog figyelni.
Ezzel kapcsolatban hadd mondjak egy sokkoló anyagot, amelyet a Ferge Zsuzsa által vezetett munkacsoport írt le a Legyen jobb a gyerekeknek! című tanulmányban - bizonyára ismeri a miniszterjelölt úr -, hogy a nagycsaládosok, akikről szintén szót ejtett és segítségét ajánlotta, 60 százaléka él létminimum alatt, és a szegény gyerekeknek 45 százaléka - írja Ferge Zsuzsa -, jön nagycsaládból. Én a családpolitikával kapcsolatban szeretnék egy-két kérdést feltenni.
A kereszténydemokratáknak, miután én kereszténydemokrata képviselő vagyok, volt egy javaslatuk a családi adózással kapcsolatban, ami nagyon jól bevált a finneknél, a franciáknál, ami azt jelenti, hogy nemcsak a családi jövedelmet veszi figyelembe az adózási rendszer, hanem azt is, hogy ebből a jövedelemből hányan élnek. Az bizonyára nagy különbség, hogy félmillió forintból egy gyermeket nevel egy házaspár vagy ötöt. Ezt igazságosnak gondoljuk, mi kereszténydemokraták. Hogy látja ezt a miniszterjelölt úr, és bevezethetőnek gondolja-e? Ez az egyik.
A másik: a gyes és a gyed lerövidült két évre. Ennek milyen következményei lesznek? A munkaerőpiacra kellene visszajuttatni az édesanyákat most, amikor munkahelyek szűnnek meg. Milyen elképzelései vannak ezzel kapcsolatban, a munkaerőpiacra hogy gondolja eredménnyel visszajuttatni a kétéves gyesről, gyedről visszatérő kismamákat? Ez az egyik része, az édesanyai rész. Mi lesz a gyermekkel? Van-e elég bölcsőde? Hány bölcsőde van Magyarországon, és milyen a kihasználtság? Egy éve, két éve, úgy emlékszem, hogy nagyon magas, több mint 120 százalékos kihasználtsággal működtek. Javult-e ez az arány azóta, avagy kénytelenek lesznek a szülők magánbölcsődékbe adni a gyereküket, ha kapnak munkát? Ezt a magánbölcsődei rendszert milyennek ítéli meg? Mennyivel jelent több kiadást a családoknak, a szülőknek, mint az állami bölcsődei rendszer?
Van még egy harmadik, illetve most már talán negyedik kérdésem is. Abban az esetben, ha egy friss diplomás szül, mondjuk már az egyetemen úgy döntött, hogy lediplomázik, és gyorsan meg is születik a gyermeke, és nincs munkaviszonya, akkor milyen támogatást kaphat egy ilyen édesanya? Ez volt a családpolitikával kapcsolatos kérdésem, de van egy az idős emberekkel kapcsolatban is.
Tudjuk azt, hogy az idősotthonok normatívái nagyon-nagyon lecsökkentek az utóbbi három évben, és bizony nagyon sokan Győrben is - én győri vagyok, és Győrben is figyelemmel kísérem ezt - lassan a működésképtelenség határára kerülnek. Tervezi-e legalább az inflációkövető emelését az idősotthonok normatíváinak? Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő asszony. Török Zsolt képviselő úré a szó.
TÖRÖK ZSOLT (MSZP): Köszönöm szépen. Kérdésem csupán egyetlen egy volna, ami engem az utóbbi időszakban aktívan érintett és érdekelt, az Út a munkához programmal kapcsolatos. A miniszterjelölt úr kívánja-e folytatni az Út a munkához programmal kapcsolatos teendőket, van-e szükség esetleges jogszabály-módosításokra, vagy van-e már arra vonatkozóan tapasztalatunk önkormányzatoktól, munkaadói, munkavállalói szervezetektől, hogy milyen hatással volt az Út a munkához programnak a beindulása? Jól tudjuk, január 1-jén lépett ugyan hatályba a törvény, de április 1-jétől működik élesben a rendszer. Van-e már valamilyen tapasztalat, kell-e bármilyen jogszabály-módosításra sort kerítenünk a tavaszi ülésszak alatt, illetve kívánja-e folytatni a miniszterjelölt úr ezt a programot? Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Béki Gabriella képviselő asszony következik.
BÉKI GABRIELLA (SZDSZ): Köszönöm szépen. Tisztelt Bizottság! Tisztelt Jelölt Úr! Nekem két kérdésem van és egy észrevételem vagy kérésem inkább.
Az egyik kérésem teljesen általános. Abból indulok ki, amit miniszterelnök úrtól hallhattunk első mondatként jelölt korában: nagyon fog fájni, azok az intézkedések, amikre készül a kormány, nagyon fognak fájni. Nekem szociálpolitikusként nagyon nem mindegy, hogy nem egyformán fog fájni a különböző társadalmi csoportoknak.
Örömmel hallottam, hogy nagyon rokonszenves, nagyon humánus, megértő, empatikus szemlélettel, a szegények iránti elkötelezettséggel szólalt meg jelölt úr. De ha végiggondolom, hogy a kormány tervezett intézkedései: az áfanövelés, a gázártámogatás csökkentése vagy megszüntetése, a családi pótlék befagyasztása és a többi és a többi, sorolhatnám még a tervezett intézkedéseket - ezek bizony mind a legszegényebb családokban sokkal érzékenyebben fognak lecsapódni, sokkal súlyosabban fogják megélni ezeket az intézkedéseket. Van-e valami elképzelése, javaslata azzal kapcsolatban, hogyan lehet ellensúlyozni a végeken, hogy ne torkolljon drámába ezeknek az intézkedéseknek a hatása.
A másik konkrét kérdésem a bérekkel kapcsolatos, egy kicsit kitekint, túltekint a szociálpolitikán. Hallottunk arról is, hogy tervezi a kormány a minimálbér megszüntetését, mint olyat - erről hogyan gondolkodik a jelölt úr?
És a kérésem az azzal kapcsolatos, hogy itt a közelmúltban az elmúlt években nagyon jó programok születtek, ilyen középtávú programok, mint a "Legyen jobb a gyermekeknek" program, vagy a "Roma integráció évtizede" program. Azt gondolom, hogy ezekhez érdemes visszanyúlni, ezeket érdemes komolyan venni és segíteni ezeknek a megvalósulását, mert ezekkel a programokkal mindig az a baj, hogy megszületnek és aztán zömmel papíron maradnak, és nem mennek át a gyakorlati megvalósulás terepére, vagy nagyon sok elemük nem valósul meg.
Egyébként pedig nagyon hálátlan szerepnek látom azt, amire most jelölt úr vállalkozik, nehéz időket élünk, úgyhogy sok energiát kívánok hozzá.
ELNÖK: Köszönöm szépen képviselő asszony. Független képviselő úr, Dragon Pál következik a kérdésével. Parancsoljon képviselő úr!
DR. DRAGON PÁL (független): Köszönöm a szót, elnök asszony. Jelölt úrtól szeretném megkérdezni, hogy hogyan látja a saját helyzetét is, hogy akkor, amikor ő is és valamennyien mi is többet szeretnénk fordítani szociális kérdésekre, mert akik szociális kérdésekkel foglalkoznak, látják, hogy melyik helyekre és mennyi kellene, és ugyanakkor hallottuk a miniszterelnök-jelölttől, hogy erre nem igazán fog jutni. Sőt többször elhangzik az is, hogy Magyarország többet költ szociális kiadásokra, mint mondjuk az Európai Unió jelentős országai - kicsit ilyen vulgárisan megfogalmazva -, tőlünk a Lajtán túl - tehát ez érdekelne.
A másik. Elhangzott itt már ugyan, hogy a gyes, gyednek az ideje három évről kettőre csökken. Ezt a kérdést ugyanakkor szeretném egy kicsit összehozni a bölcsőde kérdésével is, hogy a gyed és a gyes csökken, az édesanya egy évvel korábban kell hogy elmenjen dolgozni, ugyanakkor munkahely nincs és bizonyos közgazdászok számítása szerint a bölcsőde nagyon drága is. Tehát nem látja-e a jelölt úr annak a lehetőségét, hogy esetleg a kormányprogramnál ezt is figyelembe venni, hogy ha spórolni akarunk, akkor min kellene takarékoskodni és hogyan kellene a forrásokat még jobban ésszerűsíteni, racionalizálni.
Ugyanakkor a család kérdésnél az is nagyon fontos és figyelembe kell venni, hogy Magyarország lakossága évente egy közepes várossal, egy Váccal - 35-40 ezer lakossal - csökken, tehát ilyen értelemben ezekben a családtámogatási kérdésekben hathatós lépésekre lenne szükség és azt tudjuk, hogy most nem telik és nincs rá lehetőség. Szeretném megkérdezni, hiszen önnek nagy gyakorlata van, hiszen pártállásra való tekintet nélkül több kormányban is felelős pozíciókat töltött be, tehát azt hiszem nem lesz eretnek a kérdés, ha megkérdezem, például a szocpol. kedvezményre szeretnék rákérdezni, ott is úgy tudjuk, hogy visszafogásról van szó, holott hatékony emelést kellene ezen a területen is megvalósítani. Például kiterjeszteni a szocpol lehetőségét nem csak az új lakás építésére, hanem akár a felújításokra vagy átépítésekre, vagy használt lakásvásárlásokra is.
Talán még egyet szeretnék itt említeni és kérdezni, hogy a jelölt úr nem lát arra lehetőséget, hogy esetleg több bérlakást építeni - akár kisebbet is -, hogy a fiatalok lakáshoz tudjanak jutni és ezeket a lehetőségeket a gazdasági tárcával is összehangolni. Március 2-án tettem le az esküt és mindjárt olyan hatékony dolgokat tapasztalhattam a parlament működésében - sok helyen el is mondtam -, hogy miért bántjátok ezt a parlamentet, van ennek egy másik arca is, amikor szakmai kérdésekről beszél. Ilyen volt például az építőipar helyzetbehozásáról szóló előterjesztés, országgyűlési határozat, és ha az építőiparról beszélhetünk, akkor itt is például, ha összefognának a tárcán belül - a miniszterelnök úr vezetésével -, akkor talán ide is lehetne olyan pénzeket csoportosítani: az építőipart is segíteni, a gazdaságot is segíteni, ugyanakkor a családokat is, hogy lakáshoz jutnának a fiatalok. Köszönöm szépen a lehetőséget.
ELNÖK: Köszönöm szépen képviselő úr. Juhászné Lévai Katalin következik.
DR. JUHÁSZNÉ LÉVAI KATALIN (MSZP): Szeretném először is azt mondani, hogy az a szakmai tapasztalat, ami az érdekegyeztetésben felhalmozódott a miniszterjelölt úr személyében, azt gondolom, hogy nagyon-nagyon szükséges lesz pontosan ezen a területen. Hiszen ahhoz, hogy békés társadalmi konszenzus legyen, azt gondolom, hogy fontos, hogy minden érintett csoporttal és talán azokkal is, akik nehezen tudják képviselni a saját érdekeiket, szót kell érteni, tehát ez nagyon fontos ezen a területen.
Szó esett már itt arról, hogy a felálló kormánynak a programjában a gyes és a gyed átalakításával kapcsolatosan vannak elképzelések és egy bizonyos szempontból fontos is. Azt gondolom, hogy mivel nőket érint majd ez az intézkedés, a foglalkoztatás területén végig kell gondolni, hogy a körükben amúgy is alacsony foglalkoztatási rátát hogyan tudnánk ezzel javítani, de nyilvánvalóan itt fontos az is, hogy a belépő, vagy hamarabb belépő hölgyek esetében milyen lehetőséget lát miniszterjelölt úr.
Engedje meg, hogy egy kérést is megfogalmazzak. Ma délelőtt egy albizottsági ülésen találkoztam azzal a problémával, hogy ha 20-áig - április 20-ig - nem sikerül aláírnunk 65 akkreditált, megváltozott munkaképességű embert foglalkoztató szervezetnek az ez évre szóló finanszírozási szerződését, akkor veszélybe kerülhet több tízezer ember foglalkoztatása. Szeretnénk itt is kérni a miniszterjelölt urat, hogy ez legyen az első feladata, hogy a jogi előkészítést felgyorsítva minél hamarabb, 20-áig aláírhassák ezt a szerződést. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm, képviselő asszony. Koszorús László képviselő úr jön.
KOSZORÚS LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök asszony. Roppant szimpatikus volt, hogy a miniszterjelölt úr nagy ívű tervekkel nem állt elő, hiszen, gondolom, ön is tudja, hogy három év alatt a negyedik miniszter a bizottság előtt, aki különböző elképzelésekkel próbálja kecsegtetni a bizottság tagjait. Én mind a három minisztertől - ön most ugye a negyedik miniszterjelölt három év alatt - ugyanazt szoktam megkérdezni, mivel sokszor hallottuk kormánypárti politikusoktól, hogy nem lesz gázáremelés. Ön hogyan viszonyul ehhez a kérdéshez, lesz-e gázáremelés? Mennyiben kívánja változtatni a támogatási rendszert, és konkrét javaslatokkal mikor fog előrukkolni a minisztérium?
Annyit még engedjen meg, hogy talán javaslatként hadd tegyem meg - ön azt mondta magáról, hogy egy megengedő típus -, hogy a következő évben érdemes lesz a szunnyadó harcost felébreszteni magában, hiszen egy nagyon kritikus év előtt állunk.
Visszatérve a kérdésemhez, pontosan szeretném tudni, hogy az emberek rövid távon várhatják-e, hogy megemelik a gázárakat, vagy pedig nem, illetve ha nem, akkor milyen támogatási rendszert kíván nyújtani segítségként azok számára, akik már most, idén télen - a távhőről nem is beszélve - a tavalyelőtti gázárnak a többszörösét kellett hogy kifizessék. Hiszen az elmúlt három év alatt, ha nem is tízszer, de legalább nyolcszor emelték a gáz árát.
Várom a megtisztelő válaszát.
ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Bókay Endre képviselő úr következik.
BÓKAY ENDRE (MSZP): Köszönöm a szót. A jelölt úrhoz nekem egy javaslatom lenne, amelyre igazából nem várok választ, mert említette, hogy a legjobb szociálpolitika a foglalkoztatáspolitika, és a szakképzés keretén belül nagyon jó intézkedéssort indított el a Szociális és Munkaügyi Minisztérium. Tisztelettel hadd kérjem, és javaslom az ön és a minisztérium számára, hogy ezt az utat járjuk be és folytassuk, hiszen épp az a foglalkoztatást elősegítő egyik program, ha képzett fiatalok kerülnek ki az életbe, és így munkát tudnak maguknak találni.
A másik viszont inkább már kérdés, hogy a célzott szociális támogatásokat mennyire kívánja ön felerősíteni. Hiszen tudjuk azt, hogy a szociális támogatások egy része csak úgy szétterül a társadalom körében, és nem biztos, hogy azokat támogatjuk ezekkel a juttatásokkal, akik azt leginkább megérdemlik, viszont azt is tudjuk, hogy a célzott támogatásoknak sajnos olykor igen nagy a költségük. Az a kérdés, fölmerül az a dilemma, hogy mit tegyünk. Vagy alacsony költségen sokaknak, vagy relatív magasabb költségen keveseknek, elsősorban olyanoknak adunk támogatást, akik erre jogosultak vagy rászorultak.
Ugyanígy, mivel a nyugdíjak előkerültek, az a kérdésem vagy inkább felvetésem ön felé, mert természetesen a későbbiekben lehet arra válaszolni, hogy nagyon gyakran összekeveredik előttünk a nyugdíj és a szociális ügy. Vannak bizonyos dolgok, amelyeket szociális segélyként kell rendeznünk, és nem nyugdíjban, mert a nyugdíj egy egészen más típusú juttatás. Szerintem a kettő keveredését egy kicsit célszerű lenne szétválasztani a minisztérium tevékenységében, és ezen keresztül természetesen elősegíteni azt, hogy a társadalom tudatában is szétválasztódjon e két dolog. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Vígh Ilona képviselő asszony következik.
VÍGH ILONA (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Bizottság! Tisztelt Miniszterjelölt Úr! A tegnapi napon megalakult a szakértői kormány. Én azt gondolom, hogy a szakértői kormány más területeket helyez prioritásként előtérbe, és az előző kormány, amikor a gazdasági megszorításokról volt szó, elsősorban a nyugdíjasokon és a családosokon szeretne szorítani.
A miniszter jelölt úr biztosan tudja, hogy az adótörvények benyújtásra kerültek a parlament elé. Ezeket az adótörvényeket időközben visszavonták, de ebben az adótörvényben olyan tételek szerepelnek, amelyek teljesen ellentmondanak a miniszterjelölt úr terveinek. Én azt tartom a legnagyobb problémának, hogy lehet jó szándéka a miniszterjelölt úrnak, ha a kormány egészen más irányba megy. Nem hallottunk még arról, hogy szociális átalakítást tervez-e a kormány, egyelőre csak kiadáscsökkentésekről van szó, és elsősorban a nyugdíjasokat és a családosokat érintik ezek a megszorítások. A szakszervezetek is jelezték már, hogy a korábbi adótörvényben megfogalmazottakkal nem értenek egyet, és nyilván ez irányban ki fogják fejezni majd szándékukat.
A miniszterjelölt úr beszélt a nyugdíjaztatásokról. A nyugdíjtörvény is a parlament előtt van, megkezdődött az általános vitája. Ez a nyugdíjtörvény is nagyon-nagyon sokat ront a jelenlegi helyzeten is, és folyamatosan romlik a nyugdíjba vonulók pozíciója, esélye. Én azt szeretném megkérdezni, hogy gondolkodnak-e egy igazságosabb nyugdíjrendszer kialakításában, például az állami szférában is az önálló számlavezetésben gondolkodnak-e. Tudjuk, hogy hiába léptünk át a magánnyugdíjpénztárba 1997-ben, ma már, a mai ismeretek szerint a magánnyugdíjpénztár mínusszal működik, úgy tudom, hogy 20-30 százalékos mínuszt termel, ahelyett, hogy abban bíztunk, hogy olyan jól tudja majd forgatni a pénzünket, hogy pozitívan fog majd a mérleg záródni. Gondolkodik-e ebben a miniszterjelölt úr?
A nyugdíjakhoz kapcsolódva még azt szeretném kifejezésre juttatni, hogy talán mindenképpen ildomos lenne, hogy akik negyvenévi szolgálati idő szerint fizettek, azok mindenféle negatív megszorítás nélkül menjenek nyugdíjba. A jelenlegi, előttünk lévő törvény szerint bizonyos százalékokkal kevesebbet kapnának. Azt gondolom, hogy meg kellene állni a negyvenéves szolgálati időnél. A miniszterjelölt úr hogyan látja ezt? Én azt gondolom, hogy nagyon sokaknak lenne ez a szándékuk, hogy akármennyi szolgálati idejük van, negyven év után nyugdíjba tudjanak menni azok, akik a nyugdíjas éveket akarják tölteni.
A rokkantnyugdíjaztatással kapcsolatban a miniszterjelölt úr is nyilván tudja, hogy annak ellenére, hogy ez ügyben is szigorított a törvény az elmúlt években, ma ugyanúgy lehet rokkantsági nyugdíjat igénybe venni, mint korábban, tehát még el lehet intézni, hogy egy hónap alatt valaki rokkantnyugdíjat vehessen igénybe, tehát van még annyi pénz. Próbálnak-e valamit az ügyben tenni, hogy ne az egészségügy oldja meg a foglalkoztatási problémát? Tulajdonképpen most arról van szó, hogy azért nyugdíjaztatják le magukat, mert foglalkoztatási probléma van. Egy gyakorlati példát mondtam most a miniszterjelölt úrnak, ez most megtörtént, hogy egy hónap alatt valaki nyugdíjba ment. (Közbeszólás: Beteg?) Igen, lehet azt is mondani.
Az esélyegyenlőséggel kapcsolatban nagyon fontos kérdést vetett fel a miniszterjelölt úr, bár nekem az a véleményem, hogy az esélyegyenlőség egy soha be nem teljesülő fogalom. Megkérdezem a miniszterjelölt urat, aki itt kiemelten szólt a romákról, hogy most mi fog történni, ugyanis a kormány zárolta a romatelepeken élők lakhatási és szociális integrációs programjára biztosított összeget teljes egészében. Akkor hogyan fog megvalósulni vagy hogyan alakul az esélyegyenlőség éppen a legnehezebb helyzetben lévő romák esetében?
Én is szeretném a miniszterjelölt úrnak jelezni, hogy elindult az Út a munkához elnevezésű program, és a polgármestertársaim jelezték a minisztériumnak, az Országgyűlés felé, hogy milyen problémák vannak a programmal kapcsolatban. Valamennyi polgármesternek kérése volt, hogy ne csak bértámogatás legyen ebben a programban, hanem legyen legalább egy minimálisan 20 százalékos anyagtámogatás is. Az volt a visszajelzés, hogy kaptunk választ, de erre a mai napig nem kaptunk választ, hogy egyáltalán milyen módon tudnának az anyagköltségek finanszírozásához is segítséget nyújtani. Elég sok probléma vetődött fel ezzel a programmal kapcsolatban.
Miniszterjelölt úr, nagyon fontos a gyermekek kérdése. Elhangzott a Legyen jobb a gyermekeknek! című program. Ezzel is az a problémám, hogy elkészült a program, de a kormány intézkedései ellentmondanak az ebben a programban megfogalmazottaknak. Ugyanis bevezetésre került a gyermekvédelmi kedvezmény, amely - idézőjelben - csak 650 kisgyermektől vonta el a havi 5435 forintot. Ugyan indult most egy európai uniós támogatás, amely nagyon döcögősen indul, hosszadalmas, nem nagyon lehet ezeket igénybe venni. Valamit kellene tenni az európai uniós támogatásokkal is, mert én azt gondolom, hogy azok a gyerekek, akik most a leghátrányosabb helyzetben vannak - és én egy ilyen településen vagyok polgármester -, és akik nem kapják meg a felzárkóztatáshoz szükséges segítséget, azok örökre hátrányban maradnak. Nagyon jó lenne, ha működne az európai uniós program, de tájékoztatom miniszterjelölt urat, hogy nem működik, és ennek utána kellene nézni, hogy miért ilyen lassú, milyen ilyen hosszadalmas.
Köszönöm szépen, ennyit szerettem volna egyelőre.
ELNÖK: Köszönöm szépen képviselő asszony. Dér Zsuzsa következik.
DÉR ZSUZSANNA (MSZP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Bizottság! Tisztelt Miniszterjelölt Úr! A kérdésem, amit fel kívánok tenni, az nem szorosan kapcsolódik az Ifjúsági, szociális és családügyi bizottság munkájához, de mert hangulatilag igenis ide kapcsolódik, és mert az országgyűlési könyvtár által összeállított anyagból látom, hogy ön foglalkozott fogyasztóvédelmi kérdésekkel is, ez erre vonatkozik.
Az elmúlt év őszén, ellenszavazat és tartózkodás nélkül, elfogadta a parlament a fogyasztóvédelmi törvény módosítását. Magam is üdvözöltem azt a fajta szigorítást, hogy ha az emberek életét, testi épségét, vagy éppen a fiatalkorúakat veszélyeztetendő akár alkohollal vagy cigarettával kiszolgálják a fiatalokat, a fogyasztóvédelmi hatóságok, illetve a szakhatóságok nem mérlegelhetnek, hanem szigorúan ki kell szabniuk a bírságot és üdvözöltem azt is, hogy ezek a bírságok differenciáltak ma már és a szolgáltató, illetve az árut értékesítő forgalmához kötöttek.
Az is nagyon jó hatással lehet a társadalomra, megítélésem szerint, hogy az ideiglenes üzletbezárások, illetve bizonyos áruk forgalmazásának megtiltását ma már kötelező nyilvánosságra hozni. A kérdésem a következő. Tervezi-e a tárca, hogy az elkövetkezendő időszakban, amikor az élethelyzetek egyre nehezülnek, fokozott ellenőrzésekkel a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztériummal, illetve a Nemzeti Fogyasztóvédelmi Hatósággal karöltve fokozzák ezeket az ellenőrzéseket, mert meggyőződésem, hogy a nehezebb élethelyzetekben az emberek sokkal érzékenyebbek arra, hogy a pénzükért megfelelő árut és szolgáltatást kapjanak és hozzá kívánnak-e járulni ezzel is a hangulat, illetve a közérzet javításához. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen képviselő asszony. László Tamás képviselő úr következik.
LÁSZLÓ TAMÁS (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Miniszterjelölt Úr! Az eddigi meghallgatásokat végignéztem, végigolvastam és azt láttam, hogy a miniszterjelöltek általában azt mondták, hogy ők még nem tudják, hogy mire vállalkoztak igazán. Azt hiszem, hogy az ön vállalása is egy ilyen ugrás a sötétbe, vagy ilyen víz nélküli medencébe, mert hiszen valóban a program nem ismert, csak annyit lehet róla tudni, hogy nagyon fog fájni, mindenkinek fog fájni, nem vonjuk be cukormázzal a keserűpirulát és a satöbbi - tehát ilyen megfogalmazásokat hallunk. Illetőleg az eddig napvilágot látott programelemekkel kapcsolatban azt lehet olvasni, hogy megnyomorítanák a magyar családokat, Ferge Zsuzsa egyenesen éhséglázadást vizionál, a Nagycsaládosok Egyesületének elnöke azt mondja, hogy tulajdonképpen a földbe döngölik a kis- és közepes keresetű embereket és így tovább. Tehát itt rengeteg olyan megszólalás van már, amelyik arról szól, hogy kérem azért a társadalom ellen fog állni ennek az egész programnak. A szociális intézkedések miatt, mind az MSZP programja miatt az Alkotmánybírósághoz fognak fordulni, tehát itt rendkívüli nagy széles körű ellenállás is ki fog bontakozni ezzel a csomaggal szemben.
Egy dolgot elöljáróban le kell szögezni és azt hiszem, az ön személye éppen valójában ezt a jogfolytonosságot mutatja. Tehát ön ugyan azt mondta, hogy megdöbbentő számára az, hogy 96 százaléka előbb megy nyugdíjba és előtte ugye azt mondta, hogy a legjobb szociálpolitika, foglalkoztatáspolitika - azt hiszem, hogy az az ember, aki folyamatosan a kormányzat csúcsain dolgozik, az ilyen kijelentéseket nem tehet. Nem mondhatja azt, hogy most talált valamit, ami számára megdöbbentő, mert hiszen mondjuk ez a kérdés is azt mutatja, hogy itt bizony erről önök tehetnek. Tehát az ön munkásságának a része az, hogy az ország idejutott, az, hogy éllovasból sereghajtók lettünk, hogy mondjuk összehasonlítva a szomszédos országokkal, bennünket ez a válság egészen más helyzetben ért - és ugye ön elsősorban a foglalkoztatáspolitikával foglalkozott az eddigi pályája során, éppen ezért a felelőssége azt hiszem, hogy hatványozott ebben a helyzetben.
Maga ez az egész szociális és munkaügyi tárca rendkívüli mértékben szerteágazó. Három olyan területen szeretnék kérdést feltenni önnek, amik ezt a szerteágazó mivoltát mutatják meg ennek a tárcának, de ugyanakkor azért az összefüggésekre is, egyfajta társadalmi vízióra is, kíváncsi vagyok, mert az alapvető kérdés, ami az egészet megelőzi, az az, hogy az önök által egyelőre nem pontosan tudott - vagy legalábbis a társadalom orrára nem kötött - MSZP csomag mögött van-e valamiféle hatástanulmány. Tehát tudják-e azt, hogy milyen következményekkel fog járni ennek az MSZP-csomagnak a végrehajtása, tudják-e pontosan azt, hogy ez mit fog jelenteni a demográfiai helyzetre, a népesedési helyzetre, mit fog jelenteni a családok életére vonatkozóan, a gyerekvállalásra vonatkozóan és így tovább. Tehát azt hiszem, hogy ez a hatástanulmány elengedhetetlen ahhoz, hogy egy ilyen egészen elképesztő és radikális csomagot önök végrehajtsanak.
A kérdéseim. Az első kérdésem arra vonatkozik, mondjuk az életrajzából olvastam, hogy ön a gazdagréti lakótelepen lakik és nem is akar onnan elköltözni - mondjuk ez egy derék dolog. A gazdagréti lakótelep ugyan nem a legalacsonyabb presztízsű lakótelepek közé tartozik Budapesten, hanem a legmagasabb presztízsűek közzé, tehát mondjuk nem a Havanna, vagy nem tudom én a kőbánya-újhegyi vagy a csepeli lakótelep, vagy mondjuk az újpalotai lakótelep színvonalán helyezkedik el, mégis itt ennek kapcsán, a lakótelepi lét kapcsán, szeretnék egyfajta társadalmi vízióra rákérdezni, hogy ön hogy látja a lakótelepen élők helyzetét. Tehát hogy látja azokat a lakótelepi embereket, akiknek a 35 százaléka - tehát a rossz minőségű lakótelepen élők 35 százaléka - egyedülálló nyugdíjas, aki ráadásul a rezsiköltséget alig tudja kifizetni, a bevételének már lassan 60-70 százalékát teszi ki a rezsiköltség és ebből legnagyobb hányadot a távhő teszi ki. Ezek az emberek védekezésképtelenek, tehát egyszerűen nem tudnak ez ellen semmit se tenni, hogy mondjuk a távhő ára 2003 óta 350 százalékkal emelkedett.
Nem tudnak semmit sem tenni abban az ügyben, hogy a gázfűtéssel és melegvíz-előállítással szemben a távhő olyan versenyhátránnyal bír, ami az ő számukra elviselhetetlen és ráadásul ki se tudnak menekülni ebből a helyzetből. Ez 2 millió embert érint körülbelül, olyan 650 ezer háztartást. Ráadásul a lakótelepen élőknek egy másik nagyon nagy hányada - körülbelül szintén olyan 30-35 százaléka - csonka családokat jelent, általában gyermekeiket egyedül nevelő édesanyákat jelent, ahol szintén egy keresőnek kell megküzdeni az itteni helyzettel. Őket sújtja nagyrészt a közszférában már eddig bekövetkezett 24 százalékos reálbércsökkenés, mert hiszen a lakótelepeken rengetegen élnek, akik a közszférában dolgoznak alacsony jövedelemmel, tehát a lakótelepi lét önmagában egy olyan rendkívül összetett és súlyos probléma, hogy ebben az esetben egyszerűen így egy vállrándítással kimondani azt, hogy a távhő-kompenzációt 2010-től elvonjuk, és tulajdonképpen magukra hagyjuk a lakótelepen élő embereket, azt hiszem megengedhetetlen.
Tehát itt az első kérdésem az az, hogy ön például támogatni fogja-e azt a javaslatunkat, hogy mi a távhő áfáját 20-ról 5 százalékra kívánjuk csökkenteni, pontosan annak érdekében, hogy azt a rendkívüli mértékű versenyhátrányt kiegyenlítsük vagy enyhítsük, amivel mondjuk a gázfűtéses lakással szemben a távfűtéses lakásban élő megbirkózni kénytelen. Ez az egyik nagy csomag, hogy egyáltalán a lakótelepi lét, a távfűtés, a távhőkompenzáció kérdésében milyen álláspontot képvisel, és kezdeményezően lép-e föl, hogy a távhő áfáját 20-ról 5 százalékra csökkentsük. Ez az egyik nagy terület.
A másik nagy terület, amelyet Dragon Pál képviselőtársam érintett, de egy picit bővebben kifejteném, a lakástámogatási rendszer. A szocpol. megnyirbálása szintén egy fenyegető rémként jelentkezik. Mit jelent majd a lakástámogatások felfüggesztése, milyen hatása lesz a családi életet kezdő fiatalokra nézve ezeknek az intézkedéseknek? Az Orbán-kormány által bevezetett kiegészítő kamattámogatású hitelek esetében netán visszamenőlegesen kívánják megvonni az állami támogatást, és mire kívánják majd fordítani azt a több mint 230 milliárd forintot, amelyet jelenleg az otthonteremtésre fizet az állampolgároknak a Magyar Köztársaság költségvetése?
Felvetődött az, hogy bérlakás-építési programot kell indítani. Ha a közelünkben lévő országot, mondjuk, Ausztriát tekintem, ott 20-25 százaléka a lakásoknak bérlakás. Nálunk ez már csak 7 százalék, és ezen belül csak 3-4 százalék a szociális bérlakás. Itt egy hatalmas bérlakás-építési programra van szükség, amivel egyébként a lakótelepeken élő, rendkívül nehéz helyzetbe került családok problémáin is enyhíteni lehet. Tehát itt egy átfogó bérlakás-programot kell indítani, amivel kapcsolatban szintén kíváncsi vagyok az ön véleményére. Egészen biztos az, hogy a mobilitás, a lakáscsere lehetőségét is valamilyen módon meg kellene könnyíteni. Ebben a vonatkozásban Magyarország nem jár az élen, tehát nálunk, ha egyszer belekerültek a lakásokba, akkor beleszorulnak az emberek, és nem haladnak ezen tovább.
Egy harmadik kérdés, megint csak érzékeltetve, hogy mennyire átfogó és mennyire szerteágazó ennek a tárcának a világa, a magánnyugdíjpénztárak témakörében szeretnék még kérdezni. Nemcsak a válság, nemcsak a nemzetközi gazdasági válság sújtotta igazából a '97-ben átalakított nyugdíjrendszer második lábát, ezeket a bizonyos magánnyugdíjpénztárakban elhelyezett tagdíjakat, hanem már előzőleg is rengeteg probléma volt ezzel. Azt hiszem, hogy az ilyen nagy kockázatú portfólióban való elhelyezésébe ezeknek a pénzeknek már régen be kellett volna avatkozni az államnak. Nem tette meg, most pedig már azt látjuk, hogy 2008-ban közel négyszázmilliárd forint volt a megtakarított tagdíjak vesztesége. Tervezik-e azt, hogy korlátozzák ezeknek a nagy kockázatú portfólióknak a felfüggesztését, és lehetővé kívánják-e tenni, hogy visszalépjenek tömegesen az emberek az állami nyugdíjrendszerbe, mert hiszen ennek a bizonytalansága rendkívüli mértékű? Ha ezt az egész témakört nézzük, ez ugyan nem egy egyéves program, de egész biztos, hogy már most szembe kell nézni azzal, hogy azok az emberek, akik minimálbéren dolgoztak - és ebből a szempontból a foglalkoztatáspolitikának és az adórendszernek komoly bűnei vannak - néhány év múlva milyen helyzetben lesznek. Óriási tömegek lépnek majd be vagy szeretnének belépni az egyébként abszolút megnyirbált szociális ellátó rendszerbe. Ráadásul látunk olyan kimutatásokat is, hogy közel egymillió ember alkalmi munkából él ebben az országban, tehát ez megint a foglalkoztatáspolitikát, és ezzel kapcsolatban a szociálpolitikai összefüggéseket érinti. Hogyan készülnek fel erre, hogyan tudják majd befogadni ezeket az embereket, milyen tervük van azzal kapcsolatban, hogy az alkalmi munkavállalókat valamilyen módon bevonzzák a foglalkoztatáspolitikába? Itt megint csak egy társadalomkép fölrajzolására volnék kíváncsi.
Én örülök annak, hogy ön megengedő típus, de azt hiszem, hogy inkább valóban harcosnak, érdekvédőnek kell lenni, megkeresni azokat a pontokat, ahol a foglalkoztatáspolitika valóban enyhíteni tud a ránk váró rendkívüli szociális nehézségeken.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Hirt Ferenc képviselő urat illeti a szó.
HIRT FERENC (Fidesz): Elnök asszony, köszönöm a szót. Tisztelt Miniszterjelölt Úr! Két kérdést szeretnék feltenni, nem húzván az időt. Tudom, hogy nem ezek lesznek a legfontosabb kérdések önnek és a költségvetésnek, de az érintettek számára annál fontosabbak.
Az egyik az, hogy tudnak-e róla, hogy a fogyatékosügyi ernyőszervezetek, a nagy országos szervezetek eddig, bár lassan májust írunk, egy forint támogatást még nem kaptak meg a 2009. éviből, szó szerint ott állnak a tönkremenés szélén. Mi ennek az oka? Szeretném kérni, hogy erre fordítsanak figyelmet az első napokban.
A másik a mozgássérülteknek a gépjármű-szerzési és -átalakítási támogatásával kapcsolatos. Itt valamivel több mint 1,6 milliárd forintot irányzott elő a 2009-es költségvetésben a parlament, és ebből úgy tudom, hogy 1,1 milliárdot zároltak. Elégségesnek látja-e ezt a 400 millió forintot országosan? Azt gondolom, hogy ez már aprópénznek is kevés. Mire lesz ennek a zárolt 1,1 milliárdos összegnek a sorsa?
ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Szabó Erika képviselő asszony következik.
DR. SZABÓ ERIKA (Fidesz): Köszönöm, elnök asszony. Tisztelt Miniszterjelölt Úr! Én két kérdést szeretnék feltenni. Az egyik kérdés igazodna a Házbizottság ajánlásához, mely szerint a jelölt személyiségét, emberi tulajdonságait kellene most a bizottságnak valamilyen szinten fölmérni, a másik kérdés pedig egy konkrétabb szakmai kérdés lesz.
Nagy érdeklődéssel hallgattam az ön bevezetőjét, és ha utána nem hallgatom végig a képviselők kérdéseit, akkor a bevezetőből ki sem derült volna számomra, hogy Magyarországon egy soha nem látott mértékű gazdasági, szociális, társadalmi válság van, amelynek a kezelésére most létrehoztak úgy-ahogy, nagy nehezen egy kormányt, ahol majd valamilyen program alapján döntések születnek és irányítják az ország ügyeit. De az ön mondandójából sajnos ez nem derült ki, pedig ön egy nagy tapasztalattal rendelkező közigazgatási szakember, és nyilván tudja, hogy mire vállalkozott. Már mi, képviselők is, ellenzéki képviselők is megismertünk néhány tervet, hogy a családtámogatások terén, a szociális támogatások terén milyen megszorítások következnek. Valójában önt egy nagyon drasztikus MSZP-s megszorító csomag végrehajtására kérték föl. Engem az érdekelne, hogy milyen belső motiváció, milyen belső meggyőződés alapján vállalta el ön ezt a pozíciót. Hogyan gondolja megmagyarázni saját magának is, hogy asszisztál egy ilyen program végrehajtásában, vagy a szakmai tudását adja ennek a programnak a végrehajtásához, hiszen vannak alternatívák? Nemcsak kiadáscsökkentéssel lehet az ország helyzetén javítani, hanem például a gazdaság beindításával és a bevételek növekedésével is lehetne. Nagyon érdekel az ön belső motivációja. Ez tehát az első kérdésem.
A másik a közgyógyellátás intézményével kapcsolatos, amit az elmúlt években már többször átalakítottak, és ezzel a jogosultak körét jelentősen csökkentették, holott, mint tudjuk, nagyon sok a rászorult. Érdekelne, hogy milyen konkrét intézkedéseket kíván tenni ebben a kérdéskörben. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm, képviselő asszony. Hoppál Péter képviselő urat illeti a szó. Parancsoljon!
DR. HOPPÁL PÉTER (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök asszony. Tisztelt Bizottság! Tisztelt Miniszterjelölt Úr! Ahogy hallgattam a jelölti expozét, az tűnt ki belőle számomra, hogy a bizottság feladatainak nagy részét felölelte az ön beszéde, érintette legalábbis valamilyen formában. A szakmai tájékozottsága tehát nemcsak az életpályájából tűnik ki, hanem a szakterületek felsorolásánál is megmutatkozott. Néhány szubjektív, ha szabad mondani, talán ars poeticus megnyilvánulásából azonban azt a konzekvenciát vontam le, hogy ezzel együtt önnek politikai hitvallása is van, legalábbis ez egy kicsikét előjött a sorok közül számomra. Ilyen értelemben - most a szakértői kormánynak nevezett kormányban vállalt politikai küldetése tekintetében - egy kicsit sajnálom, meg kell, hogy mondjam őszintén, hiszen személyében úgy érzékelem, hogy a szakmaiság és a politikum konfliktusba fog kerülni méghozzá rövid időn belül és ez bizonyára nehéz feladatok elé fogja önt állítani.
A konkrét tárgykör felsorolásában Iván László képviselőtársunk az idősügyet hiányolta, én viszont az ifjúságpolitikai elképzeléseknek a hiányát érzékeltem. Az esélyegyenlőség célcsoportjai körében ön a nők, a fogyatékkal élők, a romák és a hajléktalanok mellett említést tett a fiatalokról is. Meggyőződésem szerint nagyon nagy hangsúlyt kell most éppen a demográfiai válság időszakában is helyezni a jövő generációjának életminőségére. Első és koncepcionális jellegű kérdésem éppen erre vonatkozik miniszterjelölt úrhoz, hogy milyen hangsúlyt kíván majd helyezni a jövő generációinak ügyére munkája során. Tehát az ifjúságpolitika milyen arcéleket mutathat meg a jelenlegi válság és a tervezett megszorítási csomag tekintetében.
Engedjen meg még két kisebb, talán nem koncepcionális, hanem lényegre törő kérdést is, amely az ifjúság egészségi állapotára és a közösségi szerveződés lehetőségeire vonatkozik. Elsőként, mindnyájunk számára nagyon szívbemarkoló adatokat hallunk évről évre, amik a drogérintettség tekintetében a fertőzöttség állapotát mutatja Magyarországon a fiatalok körében. Tudjuk jól, hogy a központi költségvetés elég jelentős forrásokat használ fel drogprevencióra. Az a kérésem tisztelettel, hogy hova megy ez a pénz, és hogy közben a fiatalkorúak drogérintettségi statisztikája évről évre miért romlik az elköltött összegek ellenére. A pénz mellé, nem gondolja-e miniszterjelölt úr, hogy eszközöket is kell vagy kellene rendelni, és ha így gondolja, egyetért velem, akkor milyen eszközöket kíván majd foganatosítani e tárgyban, lesz-e koncepció, ami megvédi gyermekeinket, a jövő generációit a drog és az ebből származó deviáns, elhajló és betegséggel terhelt életpályától.
A harmadik és egyben befejező kérdésem a közösségi szerveződés, a fiatalok közösségi szerveződésének segítése tárgyáról szól. A Szövetség a Gyermekekért Alapítvány az a szervezet, amelynek keretén belül, információim szerint, az úttörők - a hajdani és még ma is meglévő úttörők - költségvetési támogatásban részesülnek. Ugyanakkor úgy tudom, hogy a világméretű cserkészmozgalom magyarországi képviselői ilyen támogatásban nem részesülnek. Az a kérdésem tisztelettel, hogy mit kíván tenni, hogy kiegyensúlyozza ezt a konfliktust, hogy a cserkészek támogatás hiányában és az úttörők pedig támogatási bővelkedésben élhetik le ifjú közösségalkotó tevékenységüket. Tisztelettel várom válaszait, köszönöm szépen.
ELNÖK: Nagyon köszönöm, kedves képviselő úr, a kérdéseket, ezzel a vitát lezárom.
Felkérem a miniszterjelölt urat, hogy azokra a kérdésekre, amelyek az elején felolvasott vonalba illeszkednek, válaszolni szíveskedjék. Köszönöm.
Dr. Herczog László szociális és munkaügyi miniszterjelölt reflexiója
DR. HERCZOG LÁSZLÓ szociális és munkaügyi miniszterjelölt: Köszönöm szépen. Tisztelt Bizottság! Mielőtt megkísérelném, hogy tételesen válaszoljak a kérdésekre, két előzetes megjegyzést szeretnék tenni.
Az első, hogy a pénznek vannak sajátos törvényei. Ha lemegyünk egy boltba ezer forinttal, akkor ott nem tudunk ezerháromszáz forintért vásárolni. Az, hogy megszorításokról beszélnek, megítélésem szerint ez egy politikai fogalmazás, a dolognak a lényegét abban látom, hogy nagyon fontos célokra nem jut annyi forrás, mint amennyire szükség lenne, ezért kénytelen - megítélésem szerint bármelyik kormány - valamilyen szelekciós mechanizmust kialakítani. Amikor elvállaltam, akkor itt nyilván nem az motivált, hogy megszorítsak és néhány képviselő ennél keményebb megfogalmazásra is vállalkozott, hanem az, hogy ami elkerülhetetlen, azt a legméltányosabban, a leghátrányosabb helyzetűekre nézve a legkisebb veszteséget okozóan lehessen megoldani. Ezer forintból ezerháromszáz forintot semmilyen kormány nem tud kiosztani, ez se, a megelőző se, az azt megelőző se, meg az azt megelőző se tudott, erre sajnos figyelemmel kell lenni.
Továbbá, akármennyire is elcsépelten hangzik, mégis kénytelen vagyok azt mondani, hogy a válság rendkívüli helyzeteket produkál. Ugyanaz a politika, amit korábban folytattak kormányok, az most nem folytatható, itt bizonyos változásokra szükség van. Azt látom, hogy itt van két iskola, vagy két nézetrendszer, ami az egyik szerint csökkenteni kell a kiadásokat, a másik szerint ezt meg lehet úszni; azt is látom, hogy itt most engem szívesen beszorítanának ebbe a vitába, de én ebbe most nem hagyom magam beszorítani.
A másik megjegyzésem pedig, hogy számos kérdés a kormányprogramra vonatkozott. A kormányprogramról, ugye önök elmondták, hogy az még nem ismeretes, na most, ha nem ismeretes, akkor ne vitassuk meg és elnök asszony azzal kezdte az ülést, hogy ismertette a kötelezettségeimet, ha úgy tetszik és a jogaimat és elmondta, hogy a mai ülés nem a program, nem a korábbi intézkedések megvitatására szolgál. Ezt egyébként azért kívánom hangsúlyozni, mert önmagában egy gyed vagy gyes rendszer átalakítása nem ítélhető meg. A történet pontosan arról szól - és ez bármelyik intézkedésre igaz -, hogy ezt a teljes egész összefüggésében lehet megítélni: hogyan érinti bármelyik intézkedés például a leghátrányosabb rétegeket, ha itt ellehetetlenülés következik be, akkor csinál-e valamit a kormány, nem csinál, tud-e valamit tenni, vagy nem tud tenni. Írott anyag nélkül, megítélésem szerint, erre korrekt szakmai választ nem lehet adni, tehát nem látom annak értelmét, hogy találgassunk és pártpolitikai csatákba nem kívánok belemenni.
A történetet egyébként nem úsztam meg, úgyhogy semmi ok az aggodalomra, hiszen ha lesz kormányprogram, lesznek konkrét törvényjavaslatok, akkor nekem meg kell nyilvánulnom, ezt tudom, és meg is fogok nyilvánulni.
A történethez hozzátartozik az is - ha megengedik, akkor nem sorrendben válaszolok a kérdésekre -, ha úgy találom, hogy egy törvényjavaslat alkotmányellenes, akkor nem az Alkotmánybírósághoz fordulok, hanem a kormányhoz, hogy úgy vélem, hogy ez a javaslat alkotmányellenes és a kormányülésen nem fogom támogatni. A miniszternek az a dolga, hogy alkotmányellenes törvényjavaslatot ne nyújtsunk be az Országgyűlésnek, úgyhogy eszerint fogok eljárni.
Egyebekben, amit Iván László képviselő úr mondott az idősüggyel kapcsolatban, azzal maximálisan egyetértek. Mély meggyőződésem, hogy az idősügy nem nyugdíjkérdés, ennél sokkal több. Az anyagi biztonság természetesen meghatározó, de emellett, egyebek mellett az egészségügyi állapot nagyon lényeges, tehát nem mindegy, hogy milyen egészségügyi, egészségbiztosítási rendszer van, úgyhogy számomra az a komplex megközelítés, amire felhívta a figyelmet, az elfogadható, egyetértek és köszönöm ezúton is a segítségét.
Ami a nyugdíjrendszerre vonatkozó kérdés, itt azt is kérdezték, hogy hogyan fogok viszonyulni az egyébként még teljes konkrétságában és részletességében nem ismert nyugdíjjavaslatokhoz, és ezt nagyon szeretném hangsúlyozni, mert csak komplex, és jól ismert, teljes rendszerekhez lehet szakmailag korrektül viszonyulni. Úgy gondolom, hogy a nyugdíjrendszer alapja akkor alapos, akkor működő, ha fenntartható mint rendszer, ha finanszírozható, és ha rugalmas, tehát a rendszeres kihívásokra, új kihívásokra rugalmas, megfelelő választ tud nyújtani. Következésképpen a válaszom az, hogy ha ezen feltételeknek meg fognak felelni a változtatások, akkor támogatni fogom, ha nem tudnak megfelelni, akkor nem fogom támogatni, és akkor ezzel fogok érvelni a kormányon belül.
Hogy ne legyen később csalódás, szeretném elmondani, hogy nincs arról szó, hogy én az eddigi pályám során is minden kormányintézkedéssel egyetértettem. Szerintem ilyen ember nincs, mondjuk meg, miért is lenne. Nyilvánvaló, rengetegféle intézkedés volt, és minden embernek is van egy sajátos felfogása, nem lehet mindig mindennel egyetérteni. Az tévedés, hogy én ezeket passzívan néztem, mert az államigazgatási vitákban, egyeztetésekben én aktívan részt vettem, ha szabad ilyet mondani, de azt sosem tartottam megengedhetőnek, hogy mint szakállamtitkár kritizáljam a kormány tevékenységét. Mert a kormány egy olyan szervezet, hogy egy ideig vita van - de ez más területeken is így van, én úgy olvastam, hogy még pártoknál is -, vitatkoznak, megszületik egy döntés, és utána már kifele nem vitatkozunk. Én legalábbis ezt a magatartást szeretném követni. Tehát mindent meg fogok tenni az elmondott értékek, érdekek, célok megvalósítása érdekében, de nem olyan módon kívánom ezt megvalósítani, én személy szerint azt nem tartom helyesnek, hogy ha valami nem tetszik, akkor ezért a nyilvánossághoz fordulok. Ezeket a küzdelmeket belül kell lefolytatnom, és le fogom folytatni.
Hogy a civil társadalommal hajlandó vagyok-e párbeszédre: természetesen. Létezik az Idősügyi Tanács, az Idősügyi Tanácsnak kiemelkedő szerepe lesz a nyugdíjrendszer bármilyen átalakításában. Hozzáteszem, nemcsak az Idősügyi Tanácsnak, hanem például az Országos Érdekegyeztető Tanácsnak is, hiszen minden olyan változást, amely évtizedekre szól, ráadásul közvetlenül érinti a munkáltatók, munkavállalók helyzetét, nemcsak a már, hanem a leendő nyugdíjasokkal is egyeztetni kell. Természetesen erre is sor fog kerülni.
Milyen járulékpolitikát tudnék támogatni? Az abszolút igazságban itt sem hiszek. Nagyon sokan megfogalmazták, úgy tűnik, hogy most épp kormányzati lépés is várható, hogy legyen egy általános járulékcsökkentés. Azt gondolom erről, hogy a járulékok csökkentése önmagában üdvözlendő, ez a vállalkozások mozgásterét növeli, az azonban nem biztos, hogy a foglalkoztatottságot is növeli. Az összefüggést nem látom automatikusnak. Mondhatnám azt is, hogy olyan helyzetekben, ahol van piaci kereslet az adott vállalkozás termékei iránt, ott ez járhat foglalkoztatásbővüléssel, olyan helyeken pedig, ahol ezek az előfeltételek hiányoznak, ott a foglalkoztatás növekedése nem következik be. Ez nem jelenti azt, hogy ez ne lenne jó a vállalkozások számára. Ezt nem is érzem egy bonyolult közgazdasági összefüggésnek, hogy minél kisebb az elvonás, annál kedvezőbb ez a vállalkozásoknak. Ez igaz, de azt kell mondani, hogy önök engem arra figyelmeztettek, és igazuk van, hogy a szociális ellátáshoz források kellenek, a forrásokat pedig nem lehet mástól, csak a vállalkozásoktól és a magánszemélyektől beszedni, mert az államnak nincs jövedelme.
Emellett nagyon fontosnak tartom a differenciált járulékkedvezményeket. Arra gondolok, és ez a jelenlegi foglalkoztatáspolitikának is a része, hogy a foglalkoztatásban hátrányos csoportok - és itt említhetjük a pályakezdőket, fiatalokat, gyesről, gyedről visszatért édesanyákat, illetve az idősebb korosztályt, valamint azt a réteget, amelynek a munkaerőpiacon való helytállási képessége, kompetenciája nagyon alacsony - foglalkoztatását segítsük. Erre van egy eléggé kialakult technika, hogy ha a munkáltató ilyen személyek foglalkoztatását vállalja meghatározott ideig, akkor meghatározott mértékű járulékkedvezményben részesül. Ezt a formát én támogatom, ilyen konstrukciók ma is léteznek, és arra fogok törekedni, hogy ezek a jövőben is létezzenek.
A családi adózás. Lehet, hogy meg fognak lepődni, de a hetvenes-nyolcvanas években, inkább a nyolcvanas évek elején a Pénzügyminisztérium lázasan dolgozott a családi jövedelemadózáson. Én is részt vettem szakmai vitákon, nagyon lelkesek voltunk, és próbáltuk kidolgozni. Akkor is nagyon nagy vita volt a családi adózásról, ugyanis ennek kétségtelenül van egy nagyon mély szociális tartalma, amit én el is fogadok. Egyébként mindenki nagyon szimpatikusan viszonyult akkor a családi jövedelemadózáshoz. A szimpatikussága pedig ennek a rendszernek abból adódik, amit talán másfél órával ezelőtt mondtam, hogy az egy főre jutó családi jövedelem a gyerekszám alapján differenciált. Ez adja ennek az elvi alapját. Azóta rengeteg szakmai hozzászólás, tanulmány, értekezés született, amelyek azt meg szokták említeni, hogy nagyon bonyolult, drága az adminisztráció, nehezen definiálható a család, és főleg ez azoknak a családoknak jó, ahol a házastársak jövedelme között nagy a különbség. A családi jövedelemadónál nem mindegy, hogy ugyanannyit keresnek, vagy pedig a két jövedelem között nagy különbség van. Azt tudom mondani, és ezt azért is merem vállalni, mert én midig úgy szeretek gondolkodni, hogy minden konstrukciónak vannak előnyei és hátrányai is, ezzel becsületesen el kell számolni és össze kell vetni, hogy ennek a javaslatnak nyilván vannak előnyei is és hátrányai. Nyilván el fogja dönteni a kormány, hiszen az adózásért szerencsére nem én vagyok a felelős, hogy ilyen rendszer felé mozduljunk-e el, vagy maradjunk annál az álláspontnál, amit a másik álláspont képviselői vallanak, hogy egyszerűbb, ha inkább pénzbeli ellátásokkal segítjük a gyermekeket, és az adórendszert a szociálpolitikára nem használjuk.
A nyugdíjrendszerhez még annyit szeretnék hozzátenni - ez az egyéni nyugdíjszámlára vonatkozó kérdés volt -, hogy valami már most is létezik, inkább kvázi egyéni számlának nevezném, de ez egy más modell. Nem kívánom ezt most sem támogatni, sem elutasítani. Azt vallom, hogy ilyen nehéz és igényes kérdésekre felelős választ kell adni. Tudomásom van róla, hogy a nyugdíj- és idősügyi kerekasztal ezzel a kérdéssel foglalkozik, és érdeklődve várom, hogy ők milyen álláspontra fognak jutni.
Az idősotthonok normatíváinál ezt nem csak az idősotthonok normatíváira mondom, hanem általában a normatívákra, nyilván nem törekedhetek másra, mint minimum az inflációkövető támogatásra - ez egy elvi álláspont. Azt pedig kérem, fogadják el, vagy ne éljenek vissza, hogy miután már nagyon sok költségvetési ütközetben vettem részt, hogy van, amikor ezt sikerül érvényesíteni, van amikor nem - azon leszek, hogy ezt minimálisan sikerüljön érvényesíteni, különösen a legkedvezőtlenebb helyzetű csoportok számára. Tehát, ha a kérdés úgy szólt, hogy legalább az inflációkövető normatíva megőrzést támogatom, erre a válaszom az, hogy igen.
Az Út a munkához programot folytatni kívánjuk természetesen. A program még egészen friss, tehát konkrét tapasztalatokról még nem mernék beszámolni. Annyit tudunk, hogy 10 százalék az nagyjából, akik nem kérték, vagyis úgy tudjuk, hogy a segélyezettek köre tisztult; de ahogy azt szoktuk mondani, hogy egy hónap munkanélküliségi adatból vagy béradatokból semmilyen következtetést ne tessék levonni, ugyanígy azt mondom, hogy két hét alapján következtetést levonni azt ne tegyük.
A nagyon fog fájni című vagy mottójú kérdésre. Teljesen tisztában vagyok vele, hogy ez nem egyformán fog fájni, tehát nem is tudok más célt magam elé kitűzni, minthogy egy arányosság érvényesüljön. Értem azalatt azt, hogy akik a leghátrányosabb helyzetben vannak, őket ez az intézkedés ne érintse - célként ezt tűzöm ki, tehát vannak olyan minimumok, amelyek minimumok alá nem szabad menni. Mikor azt a példát mondtam, hogy nem mindegy az, hogy az iksz forint elvétele azt jelenti, hogy nem lesz vacsora, vagy hogy elmarad egy nyaralás - egy ilyen alternatívánál nem nehéz állást foglalnom, tehát ezt a szemléletet kívánom érvényesíteni. Konkrétabban csak azért nem válaszolok, mert erre a kérdésre is vonatkoztatom azt a megközelítést, hogy a rendszer teljes ismeretében lehet konkrét és őszinte választ adni.
Ami a minimálbért illeti. A minimálbér megszüntetése nincs napirenden, ilyen szándék nincsen - ezt véletlenül egész biztosan tudom. Arról olyan vélemények szoktak elhangzani, hogy a minimálbér adómentességét szüntessük meg. Ezen álláspont mögött elsősorban az van, hogy ha a minimálbér adómentes - és most az adó visszatérítést egy pillanatra tessék elfelejteni -, akkor abban a kedvezményben mindenki részesül. Most pontosan, hogy ez ne legyen így, ezért van ez az adó visszatérítési konstrukció, ami nagyon bonyolult, eléggé nehezen kezelhetővé teszi az adórendszert. Megkockáztatok annyi személyes megjegyzést, mert sokat kérdeztek, én nem szeretem, nagyon szeretnék egy olyan személyi jövedelemadó-rendszert, amely adó visszatérítést nem tartalmaz; de természetesen nem olyan módon, hogy ez bármely rétegnél nettó keresetcsökkenést okozzon, tehát ezt nyilván csak ilyen feltételek mellett lehet megvalósítani. És ha már a személyi jövedelemadót kimondtam - és talán ennek van szociálpolitikai jelentősége -, én a személyi jövedelemadózásban a progresszív adónak vagyok a híve és nem a lineárisnak.
Ami a programokat illeti, erre többen is utaltak, képviselő asszony is és mások is. Itt szeretném tájékoztatni a bizottságot, hogy négy olyan hátrányos helyzetű csoport van, akikre vonatkozóan stratégiát dolgoz ki a tárca - ez az ifjúság, az idősügy, a hajléktalanok és a nők társadalmi esélyegyenlősége. Az a szándékom, hogy ezek a stratégiák a kormány elé, majd az Országgyűlés elé kerüljenek, és akkor ismét találkozunk és akkor már konkrétan tudjuk ezeket megvitatni - tehát minden képviselő asszonynak és úrnak válaszolom, hogy az ez irányú igényükkel egyetértek és ez ügyben lépéseket tervezek.
És az a kérdés, hogy tényleg túl sokat költünk-e, erre kétféle választ lehet adni. Az egyik, hogy nem, nem költünk túl sokat, mert egy olyan országban, ahol vannak szegények - nem is kevesen -, ott nem lehet azt mondani, hogy túl sokat fordítunk szociális ellátásokra. Másfelől pedig azt kell mondanom, hogy ha egy ország a kiadásait nem tudja fenntartani, akkor ott valami probléma mégiscsak van, akkor ezt át kell tekinteni, a rendszereken változtatni kell, mert a fenntarthatatlan rendszerek olyan államháztartási, költségvetési egyensúly megbomláshoz vezetnek, amelyeknek nagyon komoly hátránya lesz, és azt hiszem, hogy most értjük egymást.
A gyes, gyedre nyilván még később fogunk visszatérni. Annyit azonban szeretnék már most is jelezni, hogy teljesen egyetértek mindazokkal, akik felhívták a figyelmet, hogy a gyes, gyed rendszer bármilyen átalakítása - hogy fogalmazzunk nyersen -, szigorítása az éremnek csak az egyik oldala lehet, tehát elkerülhetetlen a férőhely bővítése. Az a szándékom, azt kívánom képviselni, hogy férőhelybővítés legyen: bölcsőde, óvoda és a családi napköziknek a támogatása, amit fontosnak tartok - tehát itt is egy változatos intézményrendszert. Ez természetesen nem egy egyéves koncepció, ezt mondanom sem kell, ezt nyilván egy hosszú távú programnak gondolom; vagyis a még általam nem ismert következő és még inkább nem ismert azt követő kormánynak is akár szívesen a figyelmébe ajánlom, hogy a gyermekférőhelyeknek a bővítésén dolgozzon.
Egyebekben készültek hatásszámítások a minisztériumban: 166 ezer a gyesen levőknek a száma, mintegy 70 ezret érintene az intézkedés. Ezt persze most csak feltételezett módban mondom, és mi úgy ítéljük meg, hogy nagyjából a fele visszatér a munkaerőpiacra, 20-30 százalék, aki segélyezett lesz és 15-20 százalék, aki újabb gyereket vállal - körülbelül a hatásait egy ilyen intézkedésnek így ítéljük meg.
Ami a bérlakásokat illeti - ez tényleg nem a szakterületem, és ha jól tudom még csak nem is ennek a minisztériumnak a kompetenciája. Annyit azért mondok, hogy az, hogy bérlakás program induljon, ezzel egyetértenék. Sok kritika érte a korábbi lakáspolitikát, értem ezalatt azt, hogy a bérlakásokat igen hírtelen megszüntettük - engem meggyőztek, bár hozzáteszem, hogy tényleg nem vagyok a lakásépítésnek a szakembere. Arról viszont tudomásom van, hogy az építőipar fellendítésére a kormány önálló programot kíván kialakítani - nem én leszek a felelőse.
Konkrét kérdés volt, erre azért hadd válaszoljak, hogy április 20-ig a védett szervezeteknél. Igen, itt az volt a probléma, hogy egy jogsértésre bukkantunk, ezt kivizsgáltuk, megtörtént, aláírásom van az engedélyig - szeretném április 20-ig aláírni, de az még jobb lenne, ha államtitkár úr írná alá, mert akkor az még hamarabb életbe lép, tehát a szándék ez.
A gázáremelés. Mindenben nem én vagyok az illetékes, úgyhogy ezúttal a gázáremelésre vonatkozó válasz elmarad, mert ez nem a Szociális és Munkaügyi Minisztérium kompetenciája.
Ami a foglalkoztatás és a szakképzés helyzetét illeti - volt szerencsém ma ezt a foglalkoztatási bizottságban részletesen kifejteni -, lényegét abban látom, és ennek viszont nagyon fontos szociális aspektusa is van, hogy miközben a hosszú távú stratégia a foglalkoztatás bővítése, jelenleg a hangsúlyt a munkahelyek megőrzésére kell fordítani. Ezért olyan programokat indítunk, illetve folytatunk, amelyek lehetővé teszik, hogy a vállalkozások ne bocsássanak el, a programok között értve azt is, amikor például a munkaidő rugalmasabb szabályozásával kerüljük el az elbocsátásokat.
Azzal egyetértek, hogy a rokkantsági nyugdíjnál ezt nem az egészségüggyel kell megoldani, azt viszont vallom, hogy a rendszer tisztítása szükséges.
A romatámogatásnál annyit szeretnék említeni, hogy rendelkezésre áll 350 millió forint, plusz az áthúzódó programok.
Az Út a munkához programot, ha jól emlékszem, többen kérdezték, arra válaszoltam, hogy folytatjuk.
Még volt a fogyasztóvédelmi törvényről egy szintén konkrét kérdés. Az ellenőrzést természetszerűleg erősíteni kívánjuk. Az elmúlt időszakban növekedett a létszám is a Nemzeti Fogyasztóvédelmi Hatóságnál, illetve van egy központi program, amelyben nem egyszerűen a fogyasztóvédelmi hatóság egyedüli tevékenységére van bízva az ellenőrzés, hanem az összes érintett hatóság együttműködésére építünk. Ez rendkívül fontos, mert nem jó az, amikor kimegy az ellenőr, és azt mondja, hogy ja, hát ez az APEH dolga, ja, hát ez az élelmiszer-ellenőrzés dolga, és akkor elmegyünk mellette, hanem komplex, összehangolt ellenőrzésekben gondolkodunk.
Elnézést kérek, én már tíz percet késtem a másik bizottságból, úgyhogy itt megállnék, de ha bizalmat kapok, akkor még fogunk sokszor találkozni. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen a miniszterjelölt úrnak az összefoglalóját, és én is csak azt erősítem, hogy ez az első találkozásunk így, ebben a körben, de remélem, hogy nem az utolsó, és ebben a bizottságban partnerre talál a miniszter úr valamennyi olyan előterjesztéshez, amely minket érint.
Most pedig, tisztelt bizottság, felteszem a kérdést, hogy az Ifjúsági, szociális és családügyi bizottság a jelölt miniszterré történő kinevezését támogatja-e. Aki igen, kérem, emelje fel a kezét! (Szavazás.) Tizenhét igen. Van-e, aki nemet szavazott? (Szavazás.) Tizenegy nem. Tartózkodott-e valaki? (Nincs jelzés.) Megállapítom, hogy a bizottság a jelölt miniszterré történő kinevezését támogatja.
Köszönjük, hogy itt volt köztünk, és további sikereket kívánunk. Minden jót!
DR. HERCZOG LÁSZLÓ szociális és munkaügyi miniszterjelölt: Nagyon köszönöm.
ELNÖK: Azonnal folytatjuk az egyebekkel, elköszönök a jelölt úrtól. (Rövid szünet.)
Tisztelt Bizottság! Az 1. napirendi pontot lezártuk. A 2. napirend pont az egyebek, amelyben kettő bejelentenivalóm van. Nem tudom, emlékszik-e a tisztelt bizottság, hogy a legutóbbi ülésünkön nyugdíjtémában beszélgettünk hosszasan, és akkor a bizottság tisztelt tagjai kértek egy nagyon komoly összeállítást Baráth Gábor úrtól nyugdíjszámításokról, hogy a hiány miből adódik. Elkészült ez az anyag, de nem cipeltük ide át.
A második bejelentés, hogy a következő héten kedden biztos hogy kell ülnünk, akkor ott át tudom adni ezeket az anyagokat, de ha valaki előbb is szeretné, akkor a bizottság titkárságán megtalálható. Mindenkinek készítettünk egy példányt. Nekem több bejelentenivalóm nincs.
Kérdezem a tisztelt bizottságot, az egyebekben van-e valamilyen további téma? (Nincs jelzés.) Ha nincs, akkor szeretném megköszönni a mai részvételt, és találkozunk a jövő héten kedden. Időben megy az értesítés. Köszönöm szépen. Jó munkát mindenkinek!
(Az ülés befejezésének időpontja:15 óra 16 perc)
|
Dr. Vidorné Dr. Szabó Györgyi |
Jegyzőkönyvvezetők: Turkovics Istvánné és Takács Aliz