ISZB-6/2009.
ISZB-75/2006-2010.
az Országgyűlés Ifjúsági, szociális és családügyi bizottságának
2009. április 21-én, kedden, 9 órakor
a Képviselői Irodaház I/III. számú tanácstermében
megtartott üléséről
Tartalomjegyzék
Helyettesítési megbízást adott *
Javaslat a nemdohányzók védelméről és a dohánytermékek fogyasztásának, forgalmazásának egyes szabályairól szóló 1999. évi XLII. törvény módosítására (az Egészségügyi bizottság megkeresése) *
Dr. Schlammadinger József (EÜM) hozzászólása *
A gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló 1997. évi XXXI. törvény, valamint egyes szociális tárgyú törvények módosításáról szóló T/9318. számú törvényjavaslat általános vitája (Első helyen kijelölt bizottságként) *
Dr. Katonáné dr. Pehr Erika (SZMM) hozzászólása *
Kőnig Éva (SZMM) hozzászólása *
Döntés képviselői önálló indítvány tárgysorozatba-vételéről, általános vita: *
a) Egyes szociális tárgyú törvények módosításáról szóló T/9203. számú törvényjavaslat (Czomba Sándor, Dr. Kovács Zoltán, Bernáth Ildikó, Bányai Gábor (Fidesz) és Soltész Miklós (KDNP) képviselők önálló indítványa) *
Czomba Sándor (Fidesz) hozzászólása *
Kőnig Éva (SZMM) hozzászólása *
Czomba Sándor (Fidesz) reflexiója *
b) A szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló 1993. évi III. törvény módosításáról, valamint a Magyar Köztársaság 2009. évi költségvetéséről szóló 2008. évi CII. törvény módosításáról szóló T/9358. számú törvényjavaslat (Dr. Vidorné dr. Szabó Györgyi (MSZP) képviselő önálló indítványa) *
Kisgyörgyné Cziráki Andrea (SZMM) hozzászólása *
1. Javaslat a nemdohányzók védelméről és a dohánytermékek fogyasztásának, forgalmazásának egyes szabályairól szóló 1999. évi XLII. törvény módosítására (az Egészségügyi bizottság megkeresése)
2. A gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló 1997. évi XXXI. törvény, valamint egyes szociális tárgyú törvények módosításáról szóló törvényjavaslat (T/9318. szám)
(Általános vita)
(Első helyen kijelölt bizottságként)
3. Döntés képviselői önálló indítvány tárgysorozatba-vételéről, általános vita:
a) Egyes szociális tárgyú törvények módosításáról szóló törvényjavaslat (T/9203. szám)
(Czomba Sándor, Dr. Kovács Zoltán, Bernáth Ildikó, Bányai Gábor (Fidesz), Soltész Miklós (KDNP) képviselők önálló indítványa)
b) A szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló 1993. évi III. törvény módosításáról valamint a Magyar Köztársaság 2009. évi költségvetéséről szóló 2008. évi CII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat (T/9358. szám)
(Dr. Vidorné dr. Szabó Györgyi (MSZP) képviselő önálló indítványa)
4. Egyebek
Elnököl: Dr. Vidorné dr. Szabó Györgyi (MSZP), bizottság elnöke
Winkfein Csaba (MSZP), a bizottság alelnöke
Soltész Miklós (KDNP), a bizottság alelnöke
Bókay Endre (MSZP)
Érsek Zsolt (MSZP)
Dr. Juhászné Lévai Katalin (MSZP)
Lombos István (MSZP)
Dr. Szabóné Müller Timea (MSZP)
Dr. Tóth István (MSZP)
Velez Árpád (MSZP)
Dr. Hoppál Péter (Fidesz)
Dr. Iván László (Fidesz)
Koszorús László (Fidesz)
László Tamás (Fidesz)
Dr. Szabó Erika (Fidesz)
Vígh Ilona (Fidesz)
Dr. Lanczendorfer Erzsébet (KDNP)
Béki Gabriella (SZDSZ)
Helyettesítési megbízást adott
Soltész Miklós (KDNP) megérkezéséig László Tamásnak (Fidesz)
Bókay Endre (MSZP) megérkezéséig Érsek Zsoltnak (MSZP)
Deák Istvánné (MSZP) Winkfein Csabának (MSZP)
Dér Zsuzsanna (MSZP) dr. Juhászné Lévai Katalinnak (MSZP)
Farkas Imre (MSZP) Lombos Istvánnak (MSZP)
Dr. Nyul István (MSZP) Tóth Istvánnak (MSZP)
Tóbiás József (MSZP) Velez Árpádnak (MSZP)
Török Zsolt (MSZP) dr. Vidorné dr. Szabó Györgyinek (MSZP)
Velez Árpád (MSZP) távozása után Bókay Endrének (MSZP)
Hirt Ferenc (Fidesz) Koszorús Lászlónak (Fidesz)
Koszorús László (Fidesz) megérkezéséig dr. Szabó Erikának (Fidesz)
Dr. Tiba István (Fidesz) Soltész Miklósnak (KDNP)
Vígh Ilona (Fidesz) távozása után dr. Hoppál Péternek (Fidesz)
Dr. Zombor Gábor (Fidesz) dr. Lanczendorfer Erzsébetnek (KNDP)
Czomba Sándor (Fidesz) országgyűlési képviselő
Fekete László főosztályvezető-helyettes (Szociális és Munkaügyi Minisztérium)
Gulyásné dr. Kovács Erzsébet főosztályvezető-helyettes (Szociális és Munkaügyi Minisztérium)
Dr. Katonáné dr. Pehr Erika főosztályvezető (Szociális és Munkaügyi Minisztérium)
Kisgyörgyné Cziráki Andrea főosztályvezető-helyettes (Szociális és Munkaügyi Minisztérium)
Dr. Kökény Mihály, az Egészségügyi bizottság elnöke
Kőnig Éva főosztályvezető (Szociális és Munkaügyi Minisztérium)
Dr. Marschalkó Izabella főosztályvezető-helyettes (Egészségügyi Minisztérium)
Dr. Schlammadinger József főosztályvezető-helyettes (Egészségügyi Minisztérium)
(Az ülés kezdetének időpontja: 09 óra 06 perc)
DR. VIDORNÉ DR. SZABÓ GYÖRGYI (MSZP), a bizottság elnöke, a továbbiakban ELNÖK: Jó reggelt kívánok! Tisztelettel és szeretettel köszöntöm a bizottság megjelent tagjait, a kedves vendégeinket!
A kiküldött meghívóban szereplő napirendi pontokon nem javaslok változtatni. Megkérdezem a tisztelt képviselőtársakat, hogy van-e valakinek más észrevétele. (Nincs jelentkező.) Ha nincs, akkor amennyiben a bizottság tagjai elfogadják a napirendi javaslatot, szíveskedjenek kézfelemeléssel jelezni. (Szavazás.) A napirendet egyhangúlag elfogadtuk. Köszönöm szépen.
Javaslat a nemdohányzók védelméről és a dohánytermékek fogyasztásának, forgalmazásának egyes szabályairól szóló 1999. évi XLII. törvény módosítására (az Egészségügyi bizottság megkeresése)
Rátérünk az 1. napirendi pont tárgyalására, amely javaslat a nemdohányzók védelméről és a dohánytermékek fogyasztásnak, forgalmazásának egyes szabályairól szóló 1999. évi XLII. törvény módosítására, amely az Egészségügyi bizottság megkeresése.
Tisztelettel és szeretettel köszöntöm dr. Kökény Mihály elnök urat, az Egészségügyi bizottság elnökét és dr. Schlammadinger József főosztályvezető-helyettes urat az Egészségügyi Minisztériumból. Megadom a szót Kökény elnök úrnak. Tessék!
DR. KÖKÉNY MIHÁLY, az Egészségügyi bizottság elnöke: Köszönöm szépen, elnök asszony. Tisztelt Bizottság! Az Egészségügyi bizottság március 4-én folytatott egy konzultációt, hogy lehetséges-e, a képviselőkben, a frakciókban van-e készség arra, hogy a nemdohányzók védelméről szóló törvényt szigorítsuk. Ez már többször napirenden volt, társadalmi, szakmai viták zajlottak az elmúlt években. Azt is el kell mondanom, az Európai Unióban is egyre határozottabban fogalmazódik meg, hogy indokolt lenne a munkahelyeken - ideértve a vendéglátóegységeket is - a teljes körű tilalom bevezetése. Sőt, az Európai Bizottság azon töpreng, hogy a választások után az új bizottság tesz olyan kezdeményezést, hogy az Unió egész területén direktívával szabályozzák ezt a kérdést.
Jelenleg az uniós országok felében van többé-kevésbé szigorú munkahelyi, illetőleg közterületi tilalom. Magyarországon is van egy köztes szabályozás. Ehhez képest látunk önkormányzati kezdeményezéseket Hódmezővásárhelytől a fővárosig, elsősorban a játszótereken, az aluljárókban tiltják meg a dohányzást. Nyilván a szankciórendszer is ellentmondásos. Ezt látva a bizottság - az Egészségügyi Minisztérium segítségével - összeállított egy javaslatot két változatban. Ezt az elnök asszonynak és több társbizottságnak megküldtük állásfoglalást kérve, mert a bizottság úgy határozott, hogy kérjük meg a társbizottságok állásfoglalását. Több bizottság megtárgyalta - ezt előrebocsátom -, és általában pozitív volt, mármint egészségvédelmi szempontból pozitív volt a vélemény. (Soltész Miklós belép a tanácsterembe, és elfoglalja helyét a tárgyalóasztalnál.)
Ha az elnök asszony megengedi, csak nagyon röviden vázolnám, hogy a törvényjavaslat két változatban a következőt tartalmazza. Mindkét változatban egyértelmű, hogy az egészségvédelmi bírság tételeit növelni kellene, az Európai Bizottság által javasolt képes figyelmeztető feliratokat be kell vezetni, a melegkonyhás vendéglátóhelyeken, a zárt légterű helyiségekben teljes dohányzási tilalom legyen, időben fokozatos hatályba léptetéssel, a munkavédelemről szóló törvény módosításával a munkahelyi dohányzással kapcsolatos tilalom bevezetése legyen meg, és emellett a dohánytermék forgalmazásával kapcsolatos bizonyos szabályok bevezetése.
A két szigorúbb és egy enyhébb változat négy helyen eltérne egymástól. Általában azt kell, hogy mondjam, az Egészségügyi bizottság - de a többi bizottság is, amely eddig tárgyalta a kérdést - természetesen a szigorúbb változat mellett voksolt. Az egyik változat szerint a vendéglátóhelyeken teljesen megszűnne a zárt légtérben történő dohányzás lehetősége, időben fokozatos hatályba léptetéssel.
A másik változatban lenne kivétel a kisebb, csak italt felszolgáló, mondjuk kiskocsmának vagy talponállónak nevezett helyeken. Hozzáteszem zárójelben, hogy ezt Németországban megpróbálták, de alkotmányossági aggályok merültek fel az ilyen típusú különbségtétellel.
A másik különbség az egészségügyi szolgáltatóknál lenne. Az egyik változat szerint teljes a tilalom, a másik változat szerint nyílt légtérben, udvaron dohányzóhely kijelölhető, ha ez a szolgáltatást igénybe vevők útvonalát nem zavarja.
A harmadik különbség a tömegközlekedést tekintve lenne. Az enyhébb változatban nem lenne teljes tilalom, hanem úgy lenne, ahogy jelenleg van: a száz kilométert meghaladó menettávú személyszállító vonatokon kijelölt helyen lehetne dohányozni.
A negyedik különbség a forgalmazással kapcsolatos eladótér méretétől függő szabályokra vonatkozik. Ha az elnök asszony megengedi, ezt nem részletezném hosszan.
A tisztelt bizottság figyelmébe ajánljuk ezt a javaslatot. Az Egészségügyi bizottság azt kérte a társbizottságoktól, hogy foglaljanak állást, mi a véleményük ezzel kapcsolatban. Köszönöm a meghívást.
ELNÖK: Köszönöm szépen, elnök úr. Tájékoztatom, hogy a képviselő hölgyek és urak időben megkapták az anyagot, volt módjuk áttanulmányozni.
A főosztályvezető-helyettes urat kérdezem, hogy óhajt-e valami kiegészítést tenni, vagy elégedett az expozéval.
Dr. Schlammadinger József (EÜM) hozzászólása
DR. SCHLAMMADINGER JÓZSEF (Egészségügyi Minisztérium): Köszönöm a szót, elnök asszony. Természetesen elégedett voltam az expozéval. Az elnök úr tájékoztatása teljes körű volt.
Talán még két mondat, ami a dologhoz hozzátartozik: mint a tisztelt bizottság előtt is nyilván ismeretes, e törvény módosítását megelőzte a 2005. évi III. törvénnyel kihirdetett úgynevezett dohányzásellenes keretegyezmény elfogadása, az ahhoz való csatlakozás, valamint ezt követően a részes felek második konferenciáján elfogadott úgynevezett bangkoki irányelv kihirdetése is. Ha és amennyiben - és nyilván megtették ezt a tisztelt képviselők - végigmennek a rendelkezéseken, ez a javaslat igyekezett az abban foglalt rendelkezéseknek, elsősorban a szellemiségének, a céljának megfelelő módon az abban foglalt követelményeknek, azt gondolom, a lehetőségekhez képest száz százalékig megfelelni. Gondolok például arra, ami talán ebben a bizottságban különösen és kiemelten fontos: a kiskorúak védelme a dohányfüsttel szemben, a passzív dohányzás okozta egészségkárosodásokkal szemben. Ezt a dohányzásellenes keretegyezmény tizenvalahányadik cikkelye kiemelten kezeli. Amikor a forgalmazás kapcsán példának okáért arról rendelkezik a törvényjavaslat vagy egyelőre még törvénytervezet, hogy amennyiben a forgalmazás önálló polcon vagy elkülönített helyen történik, akkor is kizárólag az alkalmazottak közreműködésével lehet hozzáférhető, illetőleg nem preferencia és prioritás a kasszáknál történő hozzáférhetőség ezekhez a termékekhez. Ez mind-mind tételesen levezethető például a dohányzásellenes keretegyezmény ilyen típusú rendelkezéseiből. Ugyanígy az automatából történő forgalmazás tilalmának a további fenntartása, aminek közismert módon továbbra is elsődleges célja a kiskorúak ilyen értelmű védelme, a forgalmazása a hozzájuthatóság szempontjából.
Egyébként ebben a körben a rendelkezések természetesen a hatályos szöveghez képest nem szűkültek. A törvénytervezet mindkét változata egyértelműen rendelkezik arról, hogy közterületen, illetve zárt munkahelyen még a dohányzásra kijelölt helyen sem dohányozhat kiskorú, munkavégzés közben szintén egyáltalán nem. Ilyen értelemben azt gondolom, hogy az ifjúság védelme, mentális és pszichikai egészségük védelme hangsúlyos szerepet kap mindkét tervezetben, mindkét változatban.
ELNÖK: Nagyon köszönöm, főosztályvezető-helyettes úr. Egyébként ezt a bangkoki egyezményt is megkapták a kedves képviselőtársak. Azt gondolom, hogy képben vagyunk.
Jól értettem, ugye, kedves elnök úr, hogy nem kell határozatot hoznunk? Azt gondolom, hogy miután egy ilyen szigorításhoz meglehetős politikai bátorságra van szükség, most egy ilyen kvázi szondázás következne, hogy a tisztelt bizottság, a tagjai hogyan állnak ehhez a kérdéshez. Visszaadom a szót az elnök úrnak, az ő hozzászólása után pedig az első hozzászóló Iván professzor úr lesz.
DR. KÖKÉNY MIHÁLY, az Egészségügyi bizottság elnöke: Azt kértük a levélben minden társbizottságtól, hogy fogalmazzák meg a véleményüket. A bizottságok, amelyek eddig tárgyalták a javaslatot, egy írásos véleményt adtak. Ha ezek rendelkezésre állnak, akkor a bizottság visszatér arra a kérdésre, hogy bizottsági önálló indítvány formájában ezt benyújtja. Ismereteim szerint a kormány ezt támogatni tudja. Az egészségügyi miniszter úr múlt héten a jelölti meghallgatásán is ezt erősítette meg. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen, elnök úr. A jegyzőkönyv alapján ezt el fogjuk készíteni.
Iván László professzor úr következik, utána pedig Koszorús László.
DR. IVÁN LÁSZLÓ (Fidesz): Kedves Elnök Asszony! Kedves Elnök Úr és Megjelentek! Azt hiszem, mindannyiunk számára evidenciaprobléma és evidenciakérdés a dohányzás kérdése.
Három dolgot szeretnék kifejezetten hangsúlyozni. Az egyik az, hogy az eddigi intézkedések, egyezségek és egyezmények között sehol nem találok rendelkezést a várandós anyák védelméről. Nemcsak az ifjúságvédelemről, a gyermekvédelemről kellene beszélni, hanem ki kell hangsúlyoznunk ezt a kérdést a várandós anyákra nézve is.
A második megjegyzésem az, hogy különösen hangsúlyossá kell tennünk a telekommunikáció, a média szerepét. Felül kell vizsgálni, hogy mit engedhetnek meg a médiumok. Milyen módon lehetne védekezni az ellen, hogy a médium közvetítései alatt is dohányozzanak?
A harmadik dolog pedig az, hogy a közintézményekben, a közfelelős intézményekben a dohányzást külön kiemelten szankcionálni kellene. Arra gondolok, hogy ami például itt, a parlamentben zajlik, az elképesztő. Annak idején, amikor képviselőként bekerültem, Kökény elnök úrral pár mondatot váltottam erről. Azt mondta, hogy nagyon racionális gondolat, amit felvetettem, mármint a parlamenten belüli dohányzással kapcsolatban, de hát, azt mondja, ezzel nehéz megküzdeni. Bizony nehéz, de ebben következetes - nemcsak politikai bátorság kérdése - és intézményes tennivalónk is van. Én ezt a három dolgot feltétlenül kiemelném.
ELNÖK: Köszönöm szépen, professzor úr.
Koszorús László képviselő úr!
KOSZORÚS LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Bizottság! Az első és legfontosabb feladat leszögezni, hogy a Fidesz mindent megtesz annak érdekében, hogy a dohányzás mértékét visszaszorítsuk, hiszen mindannyian nagyon jól tudjuk, hogy könnyebb rászokni a cigarettára, mint arról később leszokni. Természetesen az elmúlt két évben nemcsak a nemdohányzók védelméről szóló törvény szigorításakor, hanem a gazdasági reklámtörvény megalkotásakor is megtettük az ehhez kapcsolódó lépéseinket, illetve megszavaztuk ezeket a módosító javaslatokat, amelyekben szerintem ötpárti egyetértés volt.
Azonban a jelenlegi helyzetben egyfajta óvatosságra intenék. Nem az előterjesztéssel kapcsolatosan, de szerintem a bizottság állásfoglalását érdemes egy kicsit óvatosabb alapokra fektetni. Érdemes megnézni a jelenlegi szabályozást. Ha most egy durvább szabályozásról beszélünk, amely egyébként kívánatos - és erre a szintre kell elérni, hogy teljes tiltás legyen Magyarországon -, akkor érdemes megnézni azt, hogy a jelenlegi szabályozást egyáltalán be tudjuk-e tartani. Jelen pillanatban a nemdohányzók védelméről szóló törvényt Magyarországon nem tudja betartatni a hatóság. Felmerül a kérdés, hogy egy durvább törvényt egyáltalán be tudunk-e tartatni.
Tovább megyek: jelen pillanatban milyen jogszabály áll az előterjesztésben? Hogyan büntetnénk azokat, akik az utcán rágyújtanának? Ez egyébként kérdésként felmerül az Egészségügyi Minisztérium felé is, hogy ezt kik tartanák be, hiszen a Fogyasztóvédelmi Hatóságnak vagy az ÁNTSZ-nek nincs is kapacitása. Ha már ténylegesen döntünk arról, hogy hogyan akarunk eljutni a teljes körű tiltásig, érdemes megfontolni, hogy hogyan lehet bevezetni lépcsőzetes módon. Ha a jelenlegi törvényeket sem tudjuk betartani, az új előterjesztésben nincs büntetési tétel, nem tudjuk, hogy milyen hatóság fogja betartatni ezeket a szabályokat, hiszen sem az ÁNTSZ-nek nincs kapacitása erre, sem a Fogyasztóvédelmi Hatóságnak. Jelen pillanatban nem elképzelhető, hogy mondjuk egy vidéki kiskocsmába este 11 órakor bemegy a Fogyasztóvédelmi Hatóság munkatársa, és helyszíni bírságot szab ki az éppen ott rágyújtó vendégre. Vagy akkor ezeket ráterheljük a vállalkozásokra? Úgy fogjuk szankcionálni, hogy megbüntetjük a tulajdonost?
Ezzel kapcsolatban egyébként még nincs is hatástanulmány. Sem a Pénzügyminisztériumtól, sem a Gazdasági Minisztériumtól - amely egyébként kezdeményezett hét évvel ezelőtt egy széles társadalmi párbeszédet, és nem tudom, hogy ez éppenséggel hol tart - nincs válasz arra, hogy egyébként a vállalkozások vagy a kereskedelemmel foglalkozó emberek hogyan reagálnák le, ha nem a fogyasztót, hanem a boltot vagy az éttermet, az üzemeltetőt bírságolnák meg. A kérdés az, hogy egyébként a magyar büntető törvénykönyv hogyan értelmezi a közterületen történő dohányzás bírságát, hiszen jelen pillanatban azt lehet bírságolni, aki rágyújt, aki viszont eldobja a cigarettát, maximum utcai szemetelésért lehet megbüntetni.
Ha állást foglalunk is ebben a kérdésben - én amellett vagyok, és a Fidesz is elkötelezett abban, hogy előbb-utóbb el kell jutnunk a teljes körű tiltásig -, érdemes megfontolni, hogy milyen fokozatokban tesszük meg. Ha a jelenlegi törvényeket sem tudjuk betartani, akkor hogyan gondolnánk azt, hogy két év múlva Magyarországon az a 3 millió dohányos, aki egyébként dohányzik, le fogja tenni a cigarettát csak azért, mert van egy törvény. A fogyasztóvédelemben jelen pillanatban 500 ember dolgozik. Irreális azt gondolni, hogy ez az 500 ember be fogja tartatni ezt a törvényt.
Arra kérem a bizottságot, hogy ha megfogalmazzuk az álláspontunkat - nyilván a végső cél az kell, hogy legyen, hogy a teljes körű tiltás megvalósuljon Magyarországon -, vizsgáljuk meg ténylegesen, kérjünk véleményt a Pénzügyminisztériumtól, a Gazdasági Minisztériumtól, kérdezzük meg a vendéglátóiparban ténykedőket, és tudjuk meg, hogy Magyarországon mit jelent a kis vendéglátó-ipari egység Ausztriához képest. Ezek a kiskocsmák mindenhol különböznek. Például Ausztriában az a szabály, hogy az 50 négyzetméter alatti szórakozó- vagy vendéglátóegységekben megtiltják a dohányzást.
Pontosítsuk tehát ezeket a fogalmakat! Ha megyünk előre, és annak ellenére van egy széles politikai egyetértés azzal kapcsolatban, hogy tiltsuk be a dohányzást széles körűen, nehogy véletlenül azzal a ténnyel szembesüljünk, amely jelen pillanatban sajnos ezen a területen előfordul, hogy nem tudjuk betartatni a törvényeket. Hozzunk olyan törvényeket, szabályokat, amelyeket hosszabb távon be tudunk tartatni! Készítsünk olyan hatástanulmányt, amit egyébként még nem láttam, hiszen az Egészségügyi Minisztériumnak is van hatástanulmánya, a Vendéglátó-ipari Szövetségnek is van hatástanulmánya, készített hatástanulmányt a Tudományos Akadémia is, a dohányipar is. Nézzük meg, hogy lényegében mi az a problémakör, amivel foglalkozunk! Jelen pillanatban ez az előterjesztés inkább csak egy kívánatos célt akar elérni, de konkrétan nincsenek benne azok a szankciók, hatástanulmányok, a különböző érdekvédelmi szervezetekkel való kapcsolatfelvétel konklúziói, amelyek egyébként ahhoz kellenek, ha egy ilyen törvényt meg akarunk szavazni, vagy egy ilyen törvény munkáját el akarjuk kezdeni, főleg úgy, hogy nagyon kényes kérdésről van szó. Egyetértek Kökény elnök úrral abban, hogy ez csak akkor megy, ha ötpárti egyetértés van, egyébként pedig nyilvánvalóan olyan törvény fog születni, amit nem fogunk tudni betartatni. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr.
Szeretném megkérdezni Kökény elnök urat, hogy hogyan gondolja a válaszadást. Sok olyan kérdés vetődött fel, amelyre máris tudjuk a választ. Egyenként kíván válaszolni, vagy egy-egy kör után? (Dr. Kökény Mihály: Egy-egy kör után.) Jó, egy kört megvárunk.
Szabó Müller Timea következik, utána pedig Béki Gabriella. Tessék!
DR. SZABÓNÉ MÜLLER TIMEA (MSZP): Köszönöm szépen a szót. Nagyon örülök annak, hogy egy ilyen javaslatról beszélhetünk. Jó hallani, hogy mindannyian egyetértünk abban, hogy ennek az ügynek itt van a helye előttünk, ebben az ügyben lépnünk kell. Teljesen egyetértek azzal, amit a képviselő úr mondott. A dohányzás olyan volumenű jelenség Magyarországon és a világban mindenütt, amely tekintetében nem lehet a szabályozásban, illetve a büntetésben mindenkihez egyenként odamenni és minden egyes tevékenységet, szabálysértést elkapni. Nekünk az a fontos, hogy irányt mutassunk, megmondjuk a társadalomnak, hogy azt gondoljuk, ebben lépnünk kell, szigorítanunk kell, vagy nem kell szigorítanunk. Ebben a fázisában még nem engedném a jogi útvesztőkbe ezt a javaslatot, mert azt gondolom, hihetetlen módon - már csírájában is - el tudja gáncsolni.
Egyetlenegy prioritás van, hogy a gyermekeket és - ahogy Iván professzor úr mondta - a várandós anyákat, a nemdohányzókat hogyan tudjuk megvédeni attól, hogy passzív dohányosokká váljanak, illetve hogy a dohányzást ne mint egy vagány tevékenységet tüntessék fel a médiában. Nagyon hosszú út volt, amit idáig megtettünk. Onnantól kezdve, hogy a pozitív társadalmi képként megjelenő dohányzást látva ma már mindenki tudja és elfogadta, hogy ez egy káros, egészségkárosító tevékenység, amelyben az embertársam, a velem egy légtérben lévő embertársam dohányzáshoz való viszonyulását, illetve a passzív dohányzását figyelembe kell venni. Legyünk őszinték! Odáig jutottunk el, hogy ma megkérdezik tőlem egy teremben vagy egy szobában, hogy megengedem-e, hogy rágyújtsanak. Ha éppen nem vagyok terhes vagy nincs valami olyan hihetetlen körülmény, akkor - bevallom - az esetek túlnyomó többségében én sem mondom, hogy nem. De nem szeretném, hogy rágyújtson, mert hihetetlen módon zavar, hogy egy hétig a spájzban vagy az udvaron kell tartanom a ruhámat, hiszen egy nemdohányzó családban nyilván olyan ingereket okoz, amiket nem lehet elviselni.
Éppen ezért azt gondolom, hogy habár nagyon nehéz betartatni, de szigorítani kell. Ha nem szigorítunk, és nem mutatjuk, hogy ebben sokkal keményebb lépésre van szükség, akkor erről a holtpontról nem tudunk tovább jutni, és bár tudjuk, ez nem egészséges, szükséges lenne, hogy figyeljek a másikra, de őszintén szólva, ezt túlnyomórészt nem tesszük meg.
Kiemelt dolognak tartom, hogy a politika ebben milyen példát mutat. Én is tragikusnak tartom azt, ami a Parlament folyosóin zajlik. Azt gondolom, ez ebben a kérdésben tényleg tarthatatlan. Saját magunkon kell kezdeni, hogy ne jelenjen meg a médiában félévről félévre, hogy melyik képviselő hol cigarettázott. Mi magunk sem szólunk rá a dohányzó képviselőtársainkra a folyosón.
Azért is üdvözlöm ezt, mert mindarra a problémára rávetíti a figyelmet, ami a dohányzással kapcsolatos. Én magam is azt gondolom - a baloldal is a szigorítás pártján fog állni ebben a kérdésben -, most megtartanám azon az elvi síkon, hogy kapjon a bizottságtól egy abszolút támogató, pozitív utat azzal együtt, hogy amikor eljut a szabályozás mélyebb bugyraiba, akkor nézzük meg, hogy ezt milyen módon kell szabályozni, de ne engedjük a jognak, hogy ellehetetlenítse ezt a fajta szándékot. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő asszony.
Béki Gabriella képviselő asszony következik, utána pedig Soltész Miklós alelnök úr.
BÉKI GABRIELLA (SZDSZ): Köszönöm, elnök asszony. Tisztelt Bizottság! Az én hozzáállásom alapvetően támogató - ezzel talán nem mondok újat. Azt tartanám fontosnak, hogy ha nem nagyon sokat vitatkoznánk azon, hogy mekkorát markolunk. Szerintem ennek a dolognak egyetlenegy magatartás, hozzáállás árt igazán: ha nem foglalkozunk vele. Ezt mondom önkritikusan is, mert mi ketten a képviselőtársammal a Szabad Demokraták Szövetségének a frakciójában már januárban kidolgoztunk egy javaslatot, amelynek a benyújtásával egészen idáig késlekedtünk pontosan azért, mert a frakción belül is kialakult egy olyan vita, hogy mekkorát is kell markolni.
Én reálisan a kis lépések politikáját is célravezetőnek tartom. Tehát nem feltétlenül kell úgy megközelíteni ezt a kérdést, hogy akkor most egy általános, széles körű tiltással frontvonalat nyissunk. Úgy is meg lehet közelíteni, hogy kis lépések taktikájával araszolgatunk előre.
Még egyszer hangsúlyozom, hogy az a legrosszabb, ha nem tartjuk napirenden, ha nem foglalkozunk vele. Való igaz, hogy a hatályos törvény érvényesülésével kapcsolatban sok a kivetnivaló, amire Koszorús képviselőtársam utalt, hogy ezt sem tartják be sok helyen. Ez igaz, mégis mindannyian érzékeljük, hogy amióta van nemdohányzók védelméről szóló törvény, jelentős lépéseket tettünk a változás irányában. Szerintem az nagyon helyes szemlélet, hogy a gyerekekre koncentrálunk, amikor erről a kérdésről gondolkodunk, elsősorban nekik akarunk védelmet a jogszabályainkon keresztül.
A javaslat benyújtását még akkor is támogatom, ha nem ötpárti egyetértéssel indul. Azt gondolom, hogy lehet belőle visszajönni, hogy egy konszenzusos változatot el tudjon fogadni a parlament. Hangsúlyozom, hogy a kisebb lépéseknek is nagyon nagy jelentősége és értelme van. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő asszony.
Soltész alelnök úr!
SOLTÉSZ MIKLÓS (KDNP): Köszönöm szépen. Mindazzal egyetértve, amit az előttem szóló képviselő asszonyok, illetve képviselő urak mondtak, én csak azt szeretném jelezni, hogy egyrészt az elmúlt 15 évben valóban nagy előrelépés volt az országban. Ha felszálltunk egy vonatra, meg lehetett fulladni; ha bementünk egy étterembe, meg lehetett fulladni; ha egy értekezlet vagy bármilyen találkozó volt, meg lehetett fulladni. Köszönet a dohányosoknak is, hiszen nyilván van egy olyan érzetük vagy világuk, amibe nem lát bele az, aki nem dohányzik, tehát hogy miért gyújtanak rá. Tehát köszönet nekik is, hogy ez a helyzet megváltozott.
De én azt mondom, túl azon, hogy amit önök elénk terjesztettek, az egy nagyon fontos és nagyon előremutató gondolatmenet, mindaddig, amíg a képviselők - összességében mondom a képviselőket, mindegy, hogy jobboldali vagy baloldali - bármit szabadon tehetnek a parlamentben, ha egy ilyen törvényt hozunk, akkor kiröhögtetjük magunkat, és az egész nem ér semmit. Itt jön be az a gondolat, amit Koszorús László mondott, hogy vajon ki fogja betartatni. Hát, ha a Házon belül nem lehet betartatni a szabályokat, akkor hol lehet betartatni, akár egy kis faluban, egy kiskocsmában vagy az ország bármelyik részén? Ha mi magunk elhatározzuk, hogy ez ellen közösen teszünk valamit, akkor kezdjük magunkon, mert a példamutatás a legfontosabb a nevelésben és utána a törvények betartatásában is. Egyébként mint üzenet pozitív, de sajnos az lesz a buktatója, ha mi magunk nem tudunk tenni ellene. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm, alelnök úr.
Kérdezem a kedves képviselőtársaimat, hogy ki kíván szólni. (Jelzésre:) Lombos képviselő úr!
LOMBOS ISTVÁN (MSZP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Szeretném előrebocsátani, hogy december 7-e óta nem volt cigaretta a kezemben. (Taps. - Soltész Miklós: A Mikulás hozta? - Derültség.) Ezt csak azért bocsátottam előre, mert az ember életében vannak szituációk, amelyeket nagyon nehezen küzd le. Ha mi, országgyűlési képviselők, hozzá tudunk járulni, hogy az emberek bizonyos szituációban le tudjanak küzdeni bizonyos helyzeteket, akkor úgy gondolom, elértük a célunkat. Hogy a dohányzás ellen küzdeni kell, az nem kérdés. Azt hiszem, hogy egy törvényt megalkotni, amely a dohányzás ellen szól, nem kis feladat - a magyar ember a világon a legkreatívabb ember: bármilyen törvényt is alkot, az első momentum, hogy hogyan lehet kijátszani azt a törvényt. Ha a dohányosokról van szó, akkor ez hatványozottan igaz.
Azt gondolom, az a fajta kultúra, intelligenciaszint, amit el kell érni Magyarországon, bizonyos fokig hiányzik. Ha ez valahol különösen hiányzik, akkor elsősorban a fiataloknál hiányzik. Tragédia látni, hogy fiatalok, 13-14-15 éves gyerekek, lányok is - ez még tragikusabb - cigarettával a kezükben sétálnak, dohányoznak. Ez egyfajta tragédiának fogható fel. De mondom, a kultúrája sincs meg ma Magyarországon a dohányzásnak. Soltész alelnök úr mondta, hogy az országgyűlési képviselők a kijelölt helyre vannak terelve, ahol rá lehet gyújtani. Elég sokan vannak ott - tudom, mert én is ott álltam közöttük sokáig. Ezzel csak azt akarom mondani, hogy a kereteit kell megteremteni ezzel a törvénnyel annak, hogy hogyan lehet leszoktatni a dohányzásról az embereket.
Ha valakiket le lehet szoktatni, és el lehet érni eredményt, akkor azok a fiatalok. Teremtsük meg a lehetőségét annak, hogy az oktatási intézményekben tilos legyen a dohányzás! Teremtsük meg a feltételeit, hogy olyan intézményekben, olyan helyeken, ahol sokan fordulnak meg olyanok, akik nem dohányoznak, tiltsuk meg a dohányzást! Nem fogjuk tudni megtiltani egyébként a dohányzást országos szinten, de tegyünk meg mindent annak érdekében, hogy a kereteit megteremtsük annak, hogy minél kevesebben szokjanak rá. Ezért az ifjúsággal való foglalkozás nagyon fontos. Én most nem a prevencióról beszélek, hanem a kifejezett tiltásról. Ha meg tudjuk tiltani a dohányzást az iskolában, az oktatási intézményekkel kapcsolatos helyeken, akkor szerintem eredményt tudunk elérni.
A hölgyek már nem emlékeznek rá, de vagyunk itt egy páran, talán ketten Iván professzor úrral, akik emlékeznek arra, hogy amikor tizenévesek voltunk, lopva próbáltunk dohányozni, lopva gyújtottunk rá. Ez alól nem jelentenek kivételt a mostani fiatalok sem. Tegyünk meg mindent annak érdekében, hogy ne kerüljön erre sor, és ne fogják meg a cigarettát, mert akkor tudunk eredményesek lenni. Akik most dohányoznak, azoknál nagyon kevéssé érhető el, hogy letegyék a cigarettát. Egyfajta trauma szükséges az ember életében ahhoz, hogy a cigarettáról minden további nélkül le tudjon szokni.
Én tehát azt mondom, a bizottságunk foglaljon állást abban, hogy az Egészségügyi bizottság kezdeményezéseit - amely komoly kezdeményezés - támogatjuk, de ennek a törvényi kereteit úgy kell megteremteni, ahogy Müller Timea képviselő asszony mondta, hogy folyamatosan, kis lépésekben, mert így lehet eredményt elérni. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr.
Én is gratulálok, hogy le tudta tenni a cigarettát - nyolc éve már, hogy ezt én magam is megtettem. Örülök, hogy a bizottságban, bár a saját aspektusából, de rengeteget foglalkoztunk a kábítószer elleni küzdelem problémáival, és most előttünk van a dohányzás kérdése is. Az egész dohányzás kérdését nem tudjuk megoldani és ebben állást foglalni, ha nem az érdekköreinkbe tartozó veszélyeztetett fiatalok, veszélyeztetett idősek szempontjából tudjuk meghozni az állásfoglalásunkat. Hadd vetítsem előre, hogy nagyon szeretném megérni, amikor az alkoholproblémákkal is elkezdünk foglalkozni, mert azt gondolom, az is van legalább ekkora súlyú.
Kérdezem a kedves képviselőtársaimat, hogy kíván-e még valaki szólni. (Nincs jelentkező.) Ha nincs több hozzászóló, kérem az elnök urat, hogy válaszoljon. Köszönöm szépen.
DR. KÖKÉNY MIHÁLY, az Egészségügyi bizottság elnöke: Köszönöm szépen. Nagyon röviden szeretnék mondani néhány mondatot. Egyrészt világosan látni kell: vita nincs, a dohányipar sem vitatja ma már, hogy a dohányzás az idő előtti halálozás első és legfontosabb oka világszerte és sajnos Magyarországon is. Bizonyított tény, hogy a legkisebb és legminimálisabb környezeti dohányfüstnek is komoly kockázata van.
A második dolog, amit a tisztelt bizottság figyelmébe ajánlok, hogy az elmúlt 3-4 évben a közterületi, közintézményi, munkahelyi, vendéglátó-ipari füstmentesség törvényi szabályozása - mint szabályozás - Magyarországon is napirenden van. Rendszeresen figyelem a közvélemény-kutatásokat. Azt mondanám, hogy ennek a szigorú szabályozásnak a társadalmi támogatottsága 70 százalék körül van Magyarországon. Tehát a dohányosokat is ideértve nem változik, 70 százalék körül van. Nyilván a képviselőtársaim is tudják, hogy nem ellenzék és kormánypárt, nem dohányos és nemdohányos között húzódik a határ. Elég stabil társadalmi támogatottsága van egy szigorító intézkedéssorozatnak.
Mi is érzékeltük, hogy a politikusok példamutatása enyhén szólva is kívánnivalót hagy maga után. Az Egészségügyi bizottság ezért fordult az Országgyűlés elnökéhez egy elég határozott hangú levélben, kérve, hogy nézzék meg, hogy milyen további szigorítások tehetők, és hogyan lehet felhívni a politikustársak figyelmét a személyes példamutatás fontosságára. Én magam sem tartom elfogadhatónak azt az állapotot, ami a Parlament déli oldalának a folyosóján néha érzékelhető, bár kétségtelen, hogy most már legalább oda szorult vissza, de ezen is kellene még változtatni.
Ami a szankciókat illeti, az a helyzet, hogy van ország - ismereteim szerint Olaszország -, amely például a vállalkozást szankcionálja. Azt a vendéglátóegységet, ahol a tilalom megszegése megtörténik, és ezt érzékeli a rendőrség Olaszországban - én magam is tanúja voltam ennek, a vendéglátósok ettől félnek -, a hatóság három napra vagy egy hétre azt az egységet bezárja. Ennek nyilvánvalóan van visszatartó hatása. A legkülönbözőbb technikák vannak. (Bókay Endre belép a tanácsterembe, és elfoglalja helyét a tárgyalóasztalnál.)
Összességében azt mondanám, hogy érdemes megfontolni, hogy mi az - és utalok arra, amit Béki Gabriella képviselő asszony mondott -, ami köré valamilyen szakmapolitikai, mondjuk így, konszenzus húzható, teremthető. Lehet, hogy az itt vázolt szabályrendszernél kevesebb. Ha abban sikerül egyetértésre jutni, hogy nézzük meg, legyenek látványosabbak az egészségvédő feliratok, vagy egyetértés van abban, hogy a játszótéren, az aluljárókban vagy ahol melegkonyhát üzemeltetnek és ételfogyasztás van - csak mondtam néhány példát -, szigorítunk ezeken a területeken, lehet, hogy könnyebb lesz. Hozzáteszem, van már ma is egy kétszer megszigorított törvényünk - mondom Lombos képviselőtársamnak, hogy az oktatási intézményekben az iskolaszék döntésétől függően ma is van és akár létezhet teljes körű tilalom ott, ahol az iskolavezetés, illetve az iskolaszék a szülőkkel együtt ezt szükségesnek tartja.
Nagyon köszönöm az észrevételeket. Fontosnak tartom, hogy ezt tartsuk napirenden. Én ezt nem venném le a napirendről, inkább azt mondanám, hogy talán érdemes lenne még ebben a ciklusban néhány lépést tovább megtenni, mert erre van társadalmi igény. Lehet, hogy nem ekkora lépést, de érdemes megnézni, hogy mi az, amihez minden frakció a nevét tudja adni. Köszönöm szépen, elnök asszony. Elnézést kérek, hogy el kell rohannom, de most kezdődik az adótörvény vitája.
ELNÖK: Köszönöm szépen az elnök úrnak és az Egészségügyi bizottságnak is. Ahogy megbeszéltük, a jegyzőkönyv alapján ezt a támogató nyilatkozatot a felvetett kérdésekkel együtt meg fogjuk küldeni a bizottságnak.
Kedves Képviselőtársaim! Az 1. napirendi pont tárgyalását lezárom. További jó munkát kívánok az elnök úrnak és a főosztályvezető-helyettes úrnak! (Dr. Kökény Mihály és dr. Schlammadinger József távoznak a tanácsteremből.)
A gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló 1997. évi XXXI. törvény, valamint egyes szociális tárgyú törvények módosításáról szóló T/9318. számú törvényjavaslat általános vitája (Első helyen kijelölt bizottságként)
Most a 2. napirendi pont tárgyalása következik, amely a gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló 1997. évi XXXI. törvény, valamint az egyes szociális tárgyú törvények módosításáról szóló törvényjavaslat, amelyet T/9318. számon kaptak meg a kedves képviselőtársaim. A tárgyalásunk lényege, hogy ez a törvényjavaslat, ez a módosítás alkalmas-e az általános vitára. Ezt kell eldöntenie a tisztelt bizottságnak. E téma tárgyalásakor segítségünkre lesznek a Szociális és Munkaügyi Minisztérium munkatársai, dr. Katonáné dr. Pehr Erika főosztályvezető asszony, Kőnig Éva főosztályvezető asszony, Gulyásné dr. Kovács Erzsébet főosztályvezető-helyettes asszony és dr. Marschalkó Izabella munkatárs. Szeretettel köszöntöm önöket!
A Szociális és Munkaügyi Minisztérium részéről megjelenteket kérem, hogy legyenek kedvesek, az előterjesztést tegyék meg. Köszönöm.
Dr. Katonáné dr. Pehr Erika (SZMM) hozzászólása
DR. KATONÁNÉ DR. PEHR ERIKA (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Bizottság! Két törvényről szeretnénk kicsit többet beszélni, Kőnig Évával közösen szeretnénk a súlyponti kérdésekre kicsit jobban rávilágítani. Jelezném, hogy a gyermekvédelmi törvény tizenegy éves, és nyilván azok az alapelvek, értékek, amelyek az ENSZ Gyermekjogi Egyezmény kapcsán megvalósultak, teljesen helyénvalók. A törvény nem is akar új munkamegosztást az önkormányzat, illetve az államigazgatás tekintetében, hanem kifejezetten államigazgatási ügyekben próbál változtatni, ami jellemzően ügyészi vizsgálatokból, a magunk vizsgálatából, szakmai módosítási igényekből táplálkozik, illetve az ombudsmani vizsgálatokból is. Változatlanul az az alapelv, hogy a gyermekeket családban tartsuk, a 2 millió gyermekből a 200 ezer gyermek veszélyeztetettségét próbáljuk kezelni és a családból kiemelt mintegy 17 ezer kiskorú, illetve 4 ezer fiatal felnőtt ellátását pedig próbáljuk teljessé tenni. Ennek a filozófiának megfelelően próbál változtatni, pontosítani a törvény, amely érinti a pénzbeli ellátásokat, bizonyos gyámhatósági ügyeket, illetve a gyermekvédelmi törvény, a 2009. szeptember 1-jén hatályba lépő közigazgatási törvény módosításait is végrehajtja, hiszen sok-sok szabályt törvényi szinten kell szabályozni, nem elegendő a kormányrendeleti szabályozás.
Melyek a súlyponti kérdések? Jellemzően a gyermekvédelmi jelzőrendszerre próbál fókuszálni a gyermekvédelmi törvény, hiszen nagyon fontos a gyermekjóléti szolgálat, valóban a más ágazati törvényben meghatározott kötelezettségeket ellátó szervektől kapja ezeket a jelzéseket. Ha nem elégséges, nincs együttműködés, akkor a szociális és gyámhivatal régiós szinten kezdeményezi részben a fegyelmi felelősségre vonás lehetőségével élve az eljárást, illetve nyilvánvalóan ez megvalósít büntető törvénykönyvi tényállást, és az azzal kapcsolatos eljárási kötelezettség is fennáll. Természetesen nemcsak a felelősség elsődleges, hanem hogy a jelzőrendszeri tagok között egy együttműködés legyen, tehát fontos, hogy az érintett szervek, személyek között esetmegbeszélésen a konkrét ügyet és a jövőbeli szerepeket kijelöljék, hiszen erre sajnos sok példa volt már az elmúlt időszakban.
Ami a pénzbeli ellátásokat jelenti, ez részben otthonteremtési támogatás a családból kiemelt, ott felnövő gyermekek számára. Úgy gondoljuk, hogy a részletekben adott támogatás - ami a bérlakás bérleti díjának a rendezését vagy a lakás-előtakarékossági programon való részvételt jelenti - nem egy évre biztosítja az otthonteremtés lehetőségét, hanem hosszú távon. Úgy gondoljuk, hogy ez mindenképpen fontos a mintegy ezer fiatal felnőtt számára, akik ma ebben a támogatásban részesülnek.
Nyilván fontos a gyermektartás pontosítása, könnyítése az átmeneti időszakra, amikor az állam felvállalja ennek a megelőlegezését. Ebben is majdnem több ezer gyermek részesül.
Hangsúlyozza a család felelősségét a családi pótlék természetbeni ellátása, ami kifejezetten csak az elhanyagolt gyerekek esetében jár, és csak akkor, ha a gyermekvédelmi törvény alapellátásával, a szociális munka eszközeivel ez nem előzhető meg. Tehát nem mindenáron, hanem csak akkor, ha a szülői együttműködés nem valósul meg. Ez a védelembe vétellel kapcsolatos, kifejezetten csak a gyerek szükségleteire - tanszer, tankönyv, élelmezés - fordítható.
Nyilvánvalóan emellett fontos a szülők segítése, aminek egyik formája a pénzbehajtási terv, de legalább ennyire fontosak azok a programok, amelyek a gyerekjóléti szolgálat tarsolyában vannak, illetve ami kiteljesedhet az európai uniós programokkal is.
Nagyon fontos a nevelőszülői kérdéskör. Ennek az egyik fontos üzenete volt 2009. január 1-jével kezdődően, hogy emelkedett a költségvetési törvényben a nevelőszülőket megillető díj. Úgy gondolom, ez mindenképpen fontos elkötelezettség. Bár nagyon szépen változott a nevelőszülők száma és a hozzájuk elhelyezett gyerekszám, hiszen ma a családból kiemelt gyerekek 50 százaléka nevelőszülőnél él, nagyon fontos a pénzbeli juttatásuk emelése mellett, hogy a terheik is kicsit könnyebbé váljanak. Ezért mind a hivatásos, mind a hagyományos, mind pedig a helyettesítő szülőnél egy-egy számmal levisszük a gyerekszámot. Ez nem jelenti, hogy ez a létszámcsökkenés generálisan a gyerekek ügyének átvizsgálását jelenti, hiszen kialakul egy állandóság, hanem csak az új belépőkre vonatkozik, vagy a felülvizsgálatoknál érintené a gyerekeket.
A családok átmeneti otthonát tekintve is egy fontos üzenet van a családi felelősség, a szülő-gyermek kapcsolat erősítésénél valóban, hogy részt vegyenek a gyerekek gondozásában.
Hasonló visszalépési lehetőséget biztosít a családba fogadás hangsúlyozása, ami azt jelenti, hogy ha egy gyermeket kiemelnek a családból, de a szülői felügyeleti jogot korábban gyakorló szülő hozzájárul, hogy más hozzátartozó a gyermeket nevelje, akkor nevelőszülőtől, gyermekotthonból egy más családhoz is kerülhet a szülő beleegyezésével. Tehát nagyon fontos ez az átjárhatóság. Nemcsak befelé indulhatnak a gyermekek a rendszerbe, hanem a rendszerből kifelé is jöhetnek.
A többi rész jellemzően a gyámügyi igazgatás igazgatási feladatait van hivatott szolgálni, hogy nagyobb legyen az eszköztár. Gondolok a gyermekvédelmi bírság tekintetében indult módosításra. Nem is elsősorban a bírság a hangsúlyos, hiszen helyette vagy mellette lehetőség van arra, hogy esetmegbeszéléseket hívjanak össze, tudják, hogy hol történt jogsértés, illetve képzésre, továbbképzésre is kerülhessen sor, hiszen gyakran kompetenciák vagy feladat-, hatáskör közötti elégtelenségek is okozhatnak ilyen problémákat.
A másik, hogy a Ket. szabályaiból két gondolatot emelnék ki. Az egyik nagyon fontos, hogy valóban bántalmazás, elhanyagolás esetén a gyámhatóság azonnal be tudjon avatkozni. Erre a Ket. szabályai adnak lehetőséget, hogy bármilyen módon tudjon kapcsolatot tartani a hatóság az ügyféllel vagy az érintett gyermekkel, másrészt pedig azonnal ki tudjon menni, és környezettanulmányt végezve az eljárását tudja indítani.
Ez tehát nagyon fontos változás a gyermekek életében, másrészt pedig az adatkezeléssel függ össze, hiszen az egész gyermekvédelmi törvényt átfogja az úgynevezett "Gyermekeink védelmében" nyilvántartási rendszer, amely bizony fontos lépéseket tesz az ellátások összekapcsolására. Nagyon fontos, hogy szabályozzuk az iratbetekintési jogot ezekben a nyilvántartási rendszerekben is, hogy a másik szülőre vonatkozó adat jellemzően fő szabályként csak akkor tekinthető meg, ha ahhoz hozzájárul. Természetesen vannak olyan élethelyzetek, amikor a másik szülőnek lépni kell, egy gyermekelhelyezési per indításában vagy más hatósági intézkedés megtételében a gyermek érdekében, ezért kinyitja a törvény ezeknél a lehetőségeknél az iratbetekintési jogot.
Úgy gondolom, a gyermekvédelmi törvénynek ezek az elmozdulása kiemelten valóban a gyámügyi igazgatás rendszerét teszi pontossá. Még egyszer hangsúlyoznám, hogy nem akar új munkamegosztást az államigazgatási és az önkormányzati feladatokban, tehát az önkormányzati feladatellátás nem változik a törvény módosítása után sem.
ELNÖK: Köszönöm szépen.
Kőnig Éva főosztályvezető asszony!
KŐNIG ÉVA (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): Tisztelt Bizottság! Ez a törvénycsomag módosítja a kötelező egészségbiztosításról szóló törvényt is két ellátás, a terhességi gyermekágyi segély és a gyermekgondozási díj vonatkozásban. Az eddigi jelenlegi szabályok alapján 180 napos biztosítási idővel lehetőség volt 2 évre egy keresetarányos ellátást szerezni, illetve arra jogosulttá válni. A törvénymódosítás elsődleges célja a biztosítási elv erősítése, hiszen mindkettő keresetarányos ellátás, ezért a korábbi 180 nap helyett az szerepel a törvényjavaslatban, hogy 365 napra, vagyis egy évre kerüljön felemelésre az előzetes biztosítási idő.
Ami még változik, hogy mik azok, amik beszámíthatók. Természetesen vannak olyan dolgok, mint a passzív táppénz esete vagy más ellátások, ahol változás van. Ilyen a felsőfokú oktatási intézmény nappali tagozata: ha valaki egy évig tanult, akkor azt lehet mondani, hogy ha bejelentkezett biztosítottként, akár néhány hétre is jogot szerzett erre az ellátásra. Úgy érezzük, itt is szükséges volt, hogy ez legyen egy meghatározott biztosítási idő. Egy kompromisszumot tartalmaz a törvényjavaslat, hogy itt is kell 180 nap. Tehát nem 365 napos, hanem 180 napos biztosítási idő szükséges ebben az esetben.
Azt is figyelembe vette a törvény, hogy aki ezen ellátások közben, mondjuk a gyermekgondozási díj lejárta előtt újabb gyermeket szül, akkor továbbra is jogosult, tehát a második gyerekre vonatkozóan is. A biztosítási idő felemelése azt jelenti, hogy legalább 365 napig jogosult, de ha ennél több biztosítási ideje volt, akkor továbbra is a gyermek 2 éves koráig igénybe tudja venni az ellátást. Természetesen nemcsak az történhet, hogy közvetlenül utána ilyen nagyon gyorsan jönnek a gyermekek, hanem egy kis idő telik el a két gyermek születése között. A törvény kimondja, hogy aki két éven belül újabb gyermeket szül, az előzőleg megszerzett 365 nap jogosítja az ellátás igénybevételére. Tehát erre is figyelemmel volt.
A bevezetés az alkotmánybírósági döntésnek megfelelően a 300 napot betartotta, tehát ezek a szakaszok a 2010. május 1-je után született gyermekekre vonatkoznak. Addig tehát a régi szabályok lennének érvényben, és csak ezt követően kerülne bevezetésre ez a módosítás.
Ami még módosul, az a családtámogatási törvény. Pehr Erika főosztályvezető asszony elmondta, hogy meg kell teremteni a családi pótlék természetben nyújtható részének a családi pótlékról szóló törvényben is úgymond a másik lábát, hogy ilyen esetben milyen feladatok hárulnak a kincstárra. Tehát ha a jegyző úgy dönt - ami egy lehetőség -, hogy pénz helyett természetben nyújtja, akkor ez egy családtámogatási folyószámlára kerül átutalásra. Nagyon röviden ennyi felvezetést szerettem volna tenni.
ELNÖK: Köszönöm szépen, főosztályvezető asszony.
Kérem a kedves képviselőtársaimat, hogy a kérdéseket, felvetéseket, véleményeket próbáljuk megfogalmazni. Mielőtt erre sort kerítünk és Lanczendorfer képviselő asszonynak adom meg a szót, hadd diktáljam a jegyzőkönyv számára a helyettesítéseket: Soltész Miklós alelnök urat megérkezéséig László Tamás képviselő úr helyettesítette, Bókay Endre képviselő urat megérkezéséig Érsek Zsolt úr helyettesítette. Deák Istvánnét helyettesíti Winkfein Csaba; Dér Zsuzsannát Juhászné Lévai Katalin; Farkas Imrét Lombos István képviselő úr; dr. Nyul István képviselő urat Tóth István; Tóbiás József urat Velez Árpád; Török Zsoltot Vidorné Szabó Györgyi; Velez Árpádot távozása után Bókay képviselő úr; Hirt Ferenc képviselő urat Koszorús László; dr. Tiba Istvánt Soltész Miklós alelnök úr, dr. Zombor Gábor képviselő urat Lanczendorfer Erzsébet képviselő asszony. Köszönöm szépen.
Megadom a szót Lanczendorfer képviselő asszonynak első hozzászólóként.
DR. LANCZENDORFER ERZSÉBET (KDNP): Köszönöm a szót, elnök asszony. A kérdésemet Kőnig Éva asszonyhoz szeretném intézni. Lehet, hogy nem voltam elég figyelmes, de nem kristályosodott ki bennem, hogy ha valaki mondjuk egyetemista, és egyetemistaként szül, mi jár neki. Arra gondolok, aki dolgozott egy percet sem, és ezért kérdezem. Jár-e a terhességi gyermekágyi segély, a gyes, a gyed, és meddig, és mennyi? Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő asszony.
Összegyűjtjük a kérdéseket, ahogy szoktuk. Béki Gabriella képviselő asszony következik.
BÉKI GABRIELLA (SZDSZ): Köszönöm szépen. Az egyik kérdésem nekem is ez lett volna. Egészen pontosan 365 napot ír elő a törvény. Úgy fogalmaz, hogy "a közép- vagy felsőfokú oktatási intézmény nappali tagozatán egy évnél hosszabb ideje folytatott tanulmányok idejéből 180 nap beszámítható". Bennem is rögtön ez a kérdés merült fel, hogy ha csak tanulmányi idő van, akkor ez azzal a következménnyel jár, hogy 365 napot nem veszek figyelembe, tehát ha csak tanul valaki, akkor erre az ellátási formára eleve nem tarthat igényt. Lehet, hogy szofisztikus a kérdés. A tanulmányok, ráadásul nappali tanulmányok alatt vélhetően magas jövedelme, amiből egy picit jobb ellátás, egy picit nagyobb összegű gyed nem számítható ki, nem keletkezik, és értelemszerűbb eleve a gyesben gondolkodni, de mégis itt van a kérdés, hiszen fizethet valaki maga után egészségbiztosítási járulékként nagyobb összeget.
Néhány egyéb kérdésem van. Hogy érthető legyek, egy kis értelmezéssel kezdeném. Az a tapasztalatom, hogy az 50 százalékos természetbeni lehetőség, a családi pótlék természetbeni nyújtása lehetőségének a kinyitása egy zavart keletkeztetett. A zavar pedig abból táplálkozik, hogy a védelembe vett gyerek kategóriát és a veszélyeztetett gyerek kategóriát a híradásokban rendesen összekeverték. Tudjuk, hogy veszélyeztetettnek minősíteni gyermeket eléggé pongyola kategória, bár definíciójában a gyermekvédelmi törvény szerint is százezres nagyságrendekben kell gondolkodni, több százezres nagyságrendben. Mint védelembe vett gyerek, csak 17-20 ezer van - nem tudom pontosan, mennyi. De az egy nagyon komoly, nagyon részletesen leírt procedúra, eljárás mentén alakul ki, hogy valakit védelembe vesznek.
Az alapkérdésem az, hogy úgy értelmezem a jelenlegi jogszabályt is, hogy amikor egy ilyen eljárás keretében a gyámhatóság beavatkozik a gyerek nevelésébe, akkor most is lehetősége van arra, hogy befolyásolja a szülő felhasználási magatartását. Következésképp ezt a jogszabály-módosítást talán felesleges meghozni, ha abban az eljárási menetrendben és abban a gondozási szakaszban, amit a hivatal, illetve a gondozó a védelembe vett gyerek érdekében folytat, most is beavatkozhat abba, hogy hogyan kerüljön a gyerek javára felhasználásra a pénz.
Nagyon-nagyon messzire vezető félreértés alakul ki abból, hogy a védelembe vétel és a veszélyeztetettség összekeveredik, összekapcsolódik. Ráadásul az a tapasztalat, hogy a kistelepüléseken sokkal rosszabb a helyzet. A kistelepüléseken nagyobb számban előfordul akár az elhanyagolás is, akár az a súlyos anyagi probléma, aminek lehet sajnos a következménye egy ilyen igény, hogy avatkozzon be az állam.
Következésképp felmerül a kérdés, ha éppen a kistelepüléseken kulminál a probléma, ahol a gyermekjóléti szolgálat is nagyon gyenge lábakon áll, mindannyian tudjuk, hogy ez alapellátásnak minősül, és hogy az alapellátás száz százalékosan valamennyi településen nem megoldott. Mindannyian tudjuk, hogy sok településen legfeljebb négy órában kiegészítő tevékenységként címzik ki a gyermekjóléttel való foglalatoskodást védőnőknek vagy tanárnőknek stb. Éppen az az érdemi gondozói, ha tetszik, mentori munka, ami kellene ahhoz, hogy egy segítő szándékú beavatkozás eredményes lehessen, véleményem szerint nem biztosított, vagy aggodalmam szerint nem biztosított. Akkor meg minek izgatjuk a közvéleményt ezzel a típusú beavatkozással?
A további kérdésem az adatkezeléssel kapcsolatos. A törvénymódosítás erre is kiterjed. Elsősorban az érdekel, hogy az adatvédelmi biztos hogyan vélekedett. Véleményezte ezt a tervezetet? Miként vélekedett erről? Adatvédelmi szempontok érvényesíthetők-e annak az eljárásnak a során, hogy az adatokról való információ kinyílik az összekapcsolás érdekében? Egyelőre ennyi kérdésem van.
ELNÖK: Köszönöm szépen.
Juhászné Lévai Katalin következik. Tessék parancsolni!
DR. JUHÁSZNÉ LÉVAI KATALIN (MSZP): Tisztelt Bizottság! Nekem is abból a szempontból lennének kérdéseim, amelyet Béki Gabriella képviselőtársam vetett fel. Valóban így van, hogy a komoly hátránnyal küszködő családok elsősorban a kistelepüléseken élnek. Tudjuk, hogy a szolgáltatások pedig elsősorban kistérségi szinten állnak rendelkezésre, tehát kistérségi szinten jelennek meg a szakemberek. Utazószolgáltatás van: pszichológus, pszichiáter, gyermekvédelmi felügyelő és így tovább, tehát nem minden településen áll rendelkezésre team. Azonban meggyőződésem, hogy amikor egy családban probléma van, akkor sokféle szakértelem kell, hogy összerakódjon, illetve szükséges a család naprakész ismerete. Együtt kell élni a településen, hogy igazán tudjunk segíteni, beavatkozni, vagy úgy avatkozzunk be, ahogy arra szükség van, hiszen nyilvánvalóan az a cél, hogy a családban tartsuk a gyermeket, és ott adjunk meg minden segítséget.
A jegyző hatóság. Ebben az esetben fennáll a veszélye annak, hogy ha nem áll rendelkezésre kellő szakértelem, vagy egy település nem tud olyan összefogott programmal, segítséggel, mentorálással jelen lenni, ami szükséges egy ilyen családnál, akkor nagyon gyakran a hivatal útvesztőiben elvész a lényeg ebben az ügyben. Mennyire megnyugtató ez a változás? Ezen azt értem, hogy a gyermek érdekében szigorítani akarunk, de nehogy átessünk a ló másik oldalára, és nagyon kemény szankcionálással pontosan az ellenkező irányba mozduljon el a tevékenység.
Fontosnak tartom végiggondolni, hogy amikor a válságos időszakban ezeket a családokat sújtja leginkább a munkahelyhiány, a lakhatás problémái, hitelek stb., beszélnünk kell arról, hogy meg kellene teremteni egy olyan hálózat létét és képzését a rendszerben, amely segíteni tudna ebben az esetben is, hogy a családi pótlék 50 százalékát hogyan használja fel természetben. Akár az egész család problematikáját meg tudná oldani azzal, hogy egy adósságmenedzseri hálózatot hoznánk létre. Azt gondolom, ez is a család segítését jelentené. Hogy ebben gondolkodik-e a szociális tárca, ugye, beszélünk róla már nagyon régen, de igazán nem látom, hogy a tematikája, a képzése elindult-e ezeknek a mentoroknak, a szakemberek rendelkezésre állnak-e, hiszen nem elég tíz év múlva kiképezni ezeket a szakembereket. A probléma szerintem néhány hónapon belül Magyarországon is megjelenik, amikor majd a lakhatás problémájával elég keményen fogunk találkozni akár a kistelepülésen, akár a nagyvárosi lakótelepeken, ha végiggondoljuk.
Ugyanezt a problémát a családi pótlék kapcsán szeretném megkérdezni. Be van építve, hogy szeptember 1-jétől emelkedik a családi pótlék, és bizonyos kedvezmények is emelkednek. A mostani kormányprogram pontosan a válságkezelés kapcsán ezt már nem teszi lehetővé. A törvénynek ezzel a részével mit kell kezdenünk? Ez mindenképpen fontos lenne.
Azt szeretném még megkérdezni, hogy milyen hatása van a gyesre, a terhességi gyermekágyi segélyre a 180 napos kötelezettség 365 napra való változásának. Milyen anyagi következménye van, illetve milyen százalékban eshetnek ki ebből az ellátásból, a terhességi gyermekágyi segélyből az emberek? Van-e háttérszámítás? Erre lennék kíváncsi. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő asszony.
Hoppál Péter képviselő úr!
DR. HOPPÁL PÉTER (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök asszony. Tisztelt Bizottság! Roppant fontos kérdés a mai társadalmi helyzetben e törvény módosítása, hiszen ha igaz, akkor éppen ezeket a családokat - akiknél felmerül a Béki Gabriella képviselő asszony által is említett veszélyeztetett gyermekek esete -, sajnos úgy tűnik, a Bajnai Gordon miniszterelnök úr által kijelentett megszorítások sújtani fogják. A kérdés tehát az, hogy miként fog lecsapódni ezeknél a családoknál ez a sok intézkedés, amely rájuk nézve nyilvánvalóan kedvezőtlen hatású lesz. A gyermekek jövőjét meghatározza. A modern pszichológia, tudjuk, azt mondja, hogy meghatározzák és kódolják a felnőtt társadalomban betöltött szerepet a gyermekkori görcsök, a gyermekkorban elviselt hátravetettségek, pszichológiai hátravetettségek.
Számukra egy boldogabb jövő érdekében e törvény módosításainak a pozitív és az előrevivő oldalai a fontosnak. Ilyen módon mindenképpen üdvözlendő a főosztályvezető asszony által kiemelt néhány pont közül például a gyermekvédelmi igazgatási bírság bevezetése. A kérdés számunkra az, hogy a már létező szociális igazgatási bírság rendszeréhez hogyan fog idomulni. Jelenleg ezt a bírságot is nagyon nehéz betartatni - sokszor pufogtatott szlogen, hogy minden törvény annyit ér, amennyit betartanak belőle. Hogyan látják önök, hogyan lesz betartható?
Üdvözöljük mindenekelőtt a családi pótlék 50 százalékára kiterjedő természetbeni juttatás rendszerét. Ez mindenképpen fontos nyilván azokban a családokban, ahol nem a gyermekekre költik ezt a juttatást, illetve ahol valószínűség szerint a most jövő megszorítások következtében azok a tényezők felerősödnek, amelyek a családfő munkaképességére vagy a család bevételeire negatív módon hatnak. Lássuk be, személyes sorsok vannak emögött. Ha az apa elmegy és elissza a családi pótlékot, az nem feltétlenül azért van, mert iszákos hajlamú, hanem lehetséges, hogy éppen azért van, mert a politika által kreált élethelyzetek és megszorítások olyan szituációkba sodorják, hogy kilátástalanná válik számára a helyzet, ez pedig sajnos gyermekek százezrein csapódhat le. Ez egy borzasztó nagy felelőssége a politikának véleményem szerint.
Visszautalva erre, azokban az élethelyzetekben, ahol nem a gyermekekre költik, nagyon üdvözöljük, hogy az 50 százalékot ténylegesen, ahogy a főosztályvezető asszony említette, közvetlenül természetben kaphatják meg a gyerekek, amit a szülő nem tud másra használni. Ez tehát egy nagyon üdvözlendő elem. Természetesen a biztosítási elv erősítése is elfogadható lépés számunkra, tehát a 180 napról való előrelépés 365 napra a gyes, gyed igénylése kapcsán.
Azonban mindezek keveset érnek akkor, ha egy most bevezetésre vagy előterjesztésre kerülő új csomag valószínűleg ennek az alapelemeit fogja áthúzni. Tehát a gyes, a gyed és a táppénz rendszerének megváltoztatása sajnos idejétmúlttá teheti a most előttünk álló kormányzati törvénymódosítási előterjesztést. Ilyen egyébként a Juhászné képviselőtársunk által említett családi pótlék szeptemberi emelésének elmaradása is, tehát a befagyasztás. Nem tudjuk, hogy ez miként fog hatni a következőkben.
Mindent összevetve, vannak olyan elemek a módosítások között, amelyek feltétlenül üdvözlendők számunkra. Azonban nem tudjuk, nem látjuk, hogy egy korábbi kormány előterjesztését az új kormány újabb megszorító intézkedései ma miként erodálhatják, úgyhogy számunkra ez ilyen formában nehezen lesz elfogadható és támogatható.
A kérdésem az, hogy van-e valamiféle hatásvizsgálat a minisztériumban arra vonatkozóan, hogy az említett új, bevezetendő megszorítások, a gyes, gyed, táppénz, családi pótlék befagyasztása miként fogják módosítani e törvény lehetőségeit, kereteit, és milyen újabb módosításokra lesz majd szükség. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr.
Úgy látom, hogy a kérdések köre az én hozzászólásomat kivéve befejeződött. Nekem is lenne néhány kérdésem. Hogy milyen hatástanulmányok vannak a minisztériumban, visszautalva a képviselőtársam által elmondottakra, azt gondolom, a családi pótlék befagyasztásáról komoly anyag lehet a minisztériumban, miután négy évig be volt fagyasztva, nem volt emelés, tehát bizonyára erről fognak tudni részleteket mondani a kollégák.
Az én konkrét kérdésem a módosítás 45. §-ával kapcsolatos, amely a törvény 36/A §-át módosítja. Abszolút nem világos számomra, hogy itt kiskorú vagy nagykorú gyermekről van szó. Kérem szépen, hogy ezt pontosítsuk, mert akkor úgy fogom tudni érteni.
A másik a gyeddel kapcsolatos biztosítási jogviszony. Én úgy értelmezem, hogy előírtuk, egy év legyen a biztosításban töltött idő ahhoz, hogy megállapítható legyen a gyed. Ez a gyed ezt követően addig fog járni az egy év fölött, amennyi biztosítás még van, de legfeljebb két évig. Én is úgy veszem, hogy ez valóban abszolút áttér egy ilyen biztosítási jellegű viszonyra. Akkor viszont meg kell kérdeznem, hogy van-e létjogosultsága a plafon életben tartásának.
A következő felvetésem és kérdésem: azon kevesek közé tartozom, aki abszolút nem örülök a családi pótlék 50 százaléka természetben történő adásáról rendelkező résznek. Már csak azért sem, mert a jelen hatályos törvényben azoknál családoknál, ahol meg kellett lépni a védelembe vételt, minden eszköz megvolt és megvan arra, hogy valóban a gyermekre fordíttassék ez az összeg, amit erre kapnak. A tízéves gyakorlatomat csak nem tudom levetkőzni, és tovább gondolom, hogy hogyan is nézett ki a gyakorlatban. A jegyző védelembe veszi a gyereket. Egy gyereket, vagy több gyereket? Automatikusan az összeset a családban, ha több van, vagy csak azt az egyet? Ez az első kérdés. Aztán meghozza a határozatot, amely határozatot meg kell küldeni a családi pótlékot folyósító szervnek, amelynek könyvelnie kell, és innentől kezdve a családi pótlékot folyósító szervnek csak a fele összeget szabad a jogosult kezéhez utalnia, a másik felét azonban nem. A másik felét majd annak utalja, aki megkaphatja valamilyen határozat alapján, mondjuk a jegyző máris rendelkezik, hogy ki legyen az, aki kézhez foghatja ezt a pénzt, vagy nem.
Hogyan történik tovább e pénz kezelése, elszámolása? Ki lesz az, aki kezeli, különösen gondolva valóban ezekre a nagyon szerencsétlen sorsú településekre? Hogyan lesz megvalósítható a gyakorlatban? Ezeket nem látom.
Úgy érzem, valahogy úgy bonyolítottunk rendszeren, aminek - őszintén szólva - nem nagyon tapsolok, megint hangsúlyozva, tökéletesen megértem, hogy a gyermekre kell fordítani a gyermek számára adott pénzt. Ennek a lehetősége most is megvan. Én ezekre szeretnék választ kapni, ha lehet.
Még egyszer szétnézek, hogy kíván-e még valaki szólni. (Jelzésre:) Soltész Miklós alelnök úrnak adom meg a szót.
SOLTÉSZ MIKLÓS (KDNP): Tisztelt Bizottság! Elnök asszony bevezető mondatai késztettek szólásra. A pontosítás kedvéért: való igaz, hogy a polgári kormány négy év alatt nem emelte a családi pótlékot, de alanyi jogon visszaállította a gyest, a gyedet. Az egy társadalomfilozófiai különbség, ami közöttünk van, miszerint a kiegészítő családi pótlékot megkapták azok a családok, amelyek rászorultak, amelyek nem tudtak annyi jövedelmet szerezni munkával, és nekik igenis a családi pótlékuk jóval magasabban emelkedett, mint az elmúlt időszakban, míg azok a családok, amelyek olyan jövedelemmel rendelkeztek, amely igenis kimutatható volt, illetve gyermekeket vállaltak, szültek, és felnevelik őket, nekik a családi adókedvezmény rendelkezésükre állt. Ez volt a különbség. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm a kiegészítést, alelnök úr.
Most pedig átadom a szót válaszok sorában elsőként Kőnig Évának.
KŐNIG ÉVA (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): Köszönöm szépen. Elsőként felmerült a felsőoktatásban tanulók képzése. Azt kell mondani, hogy a jelenlegi szabályozás szerint is biztosítottnak kellett lennie. Az, aki tanult és nem volt biztosított a szülés időpontjában, jelenleg is csak gyesre volt jogosult, tehát nem volt jogosult terhességi gyermekágyi segélyre és gyedre. Általában a realitások kedvéért el kell mondanom, hogy ezekben az esetekben, amikor kiderült, hogy terhes lett, akkor létesített biztosítási jogviszonyt. E biztosítási jogviszony valós vagy nem valós voltát most nem kérdőjelezném meg, vagy erre nem térnék ki, de sok esetben arra utalt, hogy ez egy nagyon rövid időszakú biztosítási jogviszonyszerzés volt.
Ennek volt egy másik következménye is, hogy mivel nem volt meg neki az éves átlagkeresete, ilyen esetben a minimálbér kétszeresének 70 százalékára voltak jogosultak. Tehát egy olyan esetkör állt elő, amely azokkal szemben, akik elvégezték a megfelelő tanulmányaikat, munkába álltak, utána dolgoztak és szültek, mondjuk náluk nem a maximum, hanem a megkeresett kereset alapján lett megállapítva a terhességi gyermekágyi segély és a gyes is. Azt gondolom, ezt a szempontot mindenképpen mérlegelnünk kellett e törvényjavaslat előkészítése során. Ha a törvényjavaslat elfogadásra kerül, és nincs meg a 180 napja, akkor csak gyesre lesz jogosult, tehát a terhességi gyermekágyi segélyt és a gyedet nem fogja tudni igénybe venni.
Még annyit szeretnék mondani, hogy megnéztük, hogy a 365 napot hány százalék nem éri el. Öt százalékról van szó, tehát nem egy hatalmas kört jelent. Ezzel is azt szeretnénk jelezni, hogy nem elsősorban a költségmegtakarítás a szempont, hiszen ezek a költségek felfutó rendszerben 2011-2012-2013-ban fognak jelentkezni, tehát ez nem mai megtakarítás, hanem inkább az aktivitást, a visszatérést, a biztosítást, a női foglalkoztatás erősítését szolgálja. Úgy gondoljuk, a plafon eltörlését a jelenlegi helyzetben, az államháztartás helyzetére tekintettel nem tartjuk időszerűnek, miközben értem az elnök asszony logikáját.
A 45. §-ra is kitért, amelyről valóban nem szóltam. Van egy olyan köre, amely szerint a családi pótlék alapesetben 18 éves korig jár, 18 és 23 év között azoknak jár családi pótlék, akik közoktatási intézményben tanulnak. Ezt minden évben igazolni kellett a családoknak. Már tavaly is próbaüzemben ment, mivel az oktatási hivatalnál megvannak azok az adatok, hogy kik iratkoztak be ezekbe az intézményekbe, hogy ne a családoknak kelljen igazolni. Volt, aki elfelejtette beküldeni - leállították utólag. Az adat segítségével, ami megvan máshol, más adatbázisból átkérhető, gyorsabbá, egyszerűbbé, pontosabbá tehető és könnyíthető az ügyfél dolga. Ez a rendelkezés ezért került be. Ezt az adatvédelmi biztos nem kifogásolta. Mivel száz százalékos biztonság nem mindig adódik, ezért megmaradt az a lehetőség, hogy ha mégis az adatátadásnál valami probléma van, ő maga is igazolja, ha ilyen lenne, de már tavaly is az esetkör igen nagy százalékát - 80 százalék felett - lefedte, és nem kellett igazolást benyújtani.
Kérdezték még a kormány által bejelentett új intézkedéseket. Valóban várhatók ezek az intézkedések. Ezeknek az intézkedéseknek folynak a szakmai és költségvetési kihatási vizsgálatai. Azt gondolom, pontosan megmondani nem áll módunkban - a döntések előkészítése folyik -, hogy ez a törvényjavaslat milyen tényezőkkel és milyen elemekkel fog kiegészülni a jövőben. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen.
A további válaszokat Katonáné Pehr Erikától várjuk. Köszönöm.
DR. KATONÁNÉ DR. PEHR ERIKA (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): A védelembe vétellel, illetve a családi pótlék természetbeni nyújtásával kapcsolatban szeretném hangsúlyozni, hogy egyrészt nem szankció, másrészt nem automatizmus. Maximálisan egyetértek azzal a felvetéssel, hogy szét kell választani a veszélyeztetett és a védelembe vett gyerekek ügyét. Valóban így igaz, hogy még akkor is, ha a gyermeket védelembe veszi a jegyző, és szociális munkást rendel ki mellé, aztán elkészül az úgynevezett egyéni gondozási nevelési terv, majd emellett akár a szülőt kötelezheti bizonyos magatartási szabályokra, adott esetben az étkezés befizetésével a gyermek megfelelő ellátására, ráépülne ennek a pénzfelhasználási tervnek az elkészítésére annak a lehetősége, hogy a családi pótlék 50 százalékát felhasználják. Ez egy újabb lehetőség. Ráépülne a most meglévő gyermekvédelmi rendszerre, hogy ha az önkéntesség nem valósítja meg a gyerek elhanyagolásának kérdését, nem szűnik meg, akkor jön a védelembe vétel, a védelembe vételnek is vannak különböző mozzanatai, és ennek egyik strukturált lehetősége, de csak lehetősége az, hogy a családi pótlék természetbeni formájáról dönthessenek, amiről meg kell hallgatni a szülőt, a gyermeket, a jelzőrendszeri tagokat. És itt jöhetne be az a felvetés, amivel maximálisan egyetértek, hogy a családot együtt kell kezelni, ahol adott esetben jelen van a családsegítő szolgálat vagy más jelzőrendszeri tag szerepet ellátó szakember, az adósságkezelés lehetőségeit is végigvegye.
A pénzfelhasználási terv pontosan ezt jelentené, hogy rátekint a szociális munkaeszközeivel a család gazdálkodására, de kifejezetten a korlátozás csak az 50 százalékot mint tetőt jelenítheti meg. Nagyon jól tudjuk, hogy a gyerekétkeztetés, az ingyenessége vagy pedig az 50 százalékos be nem fizetése mellett ez milyen gondokat jelent. Lehet, hogy ez pár hónapig tart, lehet, hogy ezt meghosszabbítják. Nyilvánvalóan az eseti gondnoki szerepkör nem jellemzően csak gyerekjóléti szolgálatot jelenthet, bár tényleg így igaz, hogy vannak egyszemélyes szolgálatok, de azért jelzem, hogy a gyerekjóléti szolgálatok 75 százaléka kistérségi szinten működik. Valóban hozzájárult a költségvetési törvény irányultságot jelentő kiegészítő normatívája. A családjogi törvény ezt a lehetőséget ismeri. Ha a gyermek vagyonát a szülő nem megfelelően kezeli, akkor ez a vagyonkezelés korlátozható. A családjogi törvény filozófiájába ez beleérthető.
Vannak olyan gyámhivatali döntések, amikor egy bérlakás bérleti díjának a felhasználására nem mindkét szülőt, hanem csak az egyiket vagy netalán egy másik hozzátartozót jelöl ki. Tehát csak egy lehetőség, nem szankció, nem automatizmus, de nyilvánvalóan a gyerek ellátása, étkezése, úgy gondoljuk, ezzel biztosítható.
Valóban látva a terheket is, ami a szociális szakmában létezik - bár nyilvánvaló, itt nemcsak a gyerekjóléti szolgálatot kell majd szociális munkaeszközét biztosító szakemberi hálózatként figyelembe venni -, lehetőség lenne nyilván a gyerek életkorának megfelelően más szakember kirendelésére is eseti gondnokként. Ez tehát tág kör, de mondom, még a családon belül is kezelhető, hiszen vannak olyan nagyszülők, hozzátartozók, akik a maguk empatikus készségével még ezt a szülői gazdálkodást is befolyásolni tudják, hogy egy eseti gondnok tíz gyermek feladatkörét láthatja el. Ez is egy tető, ez is egy lehetőség, tehát nem mindenáron.
Mondom, a filozófia változatlanul igaz, hogy önkéntes segítéssel lehetséges, és ha erre nincs mód, akkor jön be, és akkor sem biztos, hogy minden védelembe vett gyereknél ezzel a lehetőséggel kell élni. Nyilvánvalóan a mérlegelés és a szociális szakma felelőssége, hogy milyen javaslatot tesz. Nyilvánvalóan az első, aki találkozik a családdal, a gyerekjóléti szolgálat. Biztos, hogy az információk tőle jönnek, és hozzá nyúl vissza a jegyző, ha nem tőle jön az információ, hogy menjen ki, térképezze fel, hogy valóban a védelembe vétel és a természetbeni ellátás együtt nyújtható. Tehát nem kötelező, nem automatikus, és a többi szakma bevonásával dönthet arról, hogy a gyermek ne legyen elhanyagolt, ne legyen ellátatlan. A számuk jelentős. Mind a családban élő, mind a védelembe vett, mind pedig a családból kiemelt gyerekek veszélyeztetettségi oka jellemzően a bántalmazás mellett az elhanyagolás. Maximálisan csak lehetőség, és nem szankció - ezt szeretném hangsúlyozni.
Ami az adatkezelést jelenti, természetesen a "Gyermekeink védelmében" nyilvántartási rendszer adatlapjaira szigorú kormányrendelet vonatkozik. Ezt kifejezetten az adatvédelmi biztos látta és véleményezte. A mostani adatkezelés csak a Ket. szabályaival való összhangot teremti meg az iratbetekintés jogába. Tehát a nyilvántartási rendszert, amit úgy hívunk, hogy "nyir-maci", a "Gyermekeink védelmében" nyilvántartási rendszert az ombudsman, illetve az adatvédelmi biztos kérésére szabályoztuk kormányrendeletben, és ehhez nem nyúlnánk hozzá. Ez tulajdonképpen csak a Ket. szabályaival való összhang megteremtését jelenti.
Ami a nehéz helyzetet jelenti, nyilván itt elsősorban a gyermekétkeztetés területe tudna talán kinyílni, hogy kiszélesíti-e a kormányzat a bölcsődés korú gyerekektől a hatodik osztályos gyerekekig, akik rendszeres gyermekvédelmi kedvezményben részesülnek, az ingyenes étkeztetést, vagy ami döntés már megszületett, a nyári étkezést. Ez is döntés kérdése, hogy a családi pótlék emelése mellett a kormány hogyan foglal állást, hogy a rendszeres gyermekvédelmi kedvezmény jövedelemhatárát emeli, vagy sem. Nyilvánvaló, hogy az irány ki van jelölve, nyilvánvalóan ez a kormány döntésétől függ. Úgy gondolom, a gyermekvédelmi törvény messzemenően szaktörvény, és ennek megfelelően próbáltunk nekiállni a módosításnak már a tavalyi évben is, függetlenül attól, hogy milyen válságkövetkezményei is vannak a gyermekek tekintetében.
ELNÖK: Köszönöm a főosztályvezető asszony válaszait.
Kedves Képviselőtársaim! Most szavazni fogunk. A szavazás tárgya, hogy a benyújtott módosító javaslatot a bizottság általános vitára alkalmasnak tartja-e. Aki erre a kérdésre igennel válaszol, kérem, kézfelemeléssel jelezze! (Szavazás.) Tizenhat igen szavazat. Ki az, aki nemmel szavaz? (Szavazás.) Tizenegy ellenszavazat. Ki tartózkodik? (Szavazás.) Nem jelentkezett senki sem. A bizottság a módosító javaslatot általános vitára alkalmasnak tartotta.
Ez esetben többségi és kisebbségi bizottsági előadót van módunk állítani. Hogy meghozzam a kedves képviselőtársaim kedvét, tudniuk kell, hogy a papírforma szerint ma meglehetősen későn kerül sor ennek a törvénynek a tárgyalására, méghozzá úgy, hogy 17 óráig tart az adótörvények vitája, ezt követően egy másik törvény tárgyalása következik - általános vita a lezárásig -, és csak ezután kerül sor a gyermekvédelmi törvény vitájára.
Ennek ismeretében Soltész Miklós alelnök úr már jelezte, hogy dr. Hoppál Péter lesz az, aki vállalja a kisebbségi előadó szerepét.
A többségi előadó tárgyában szétnézek... (Nincs jelentkező. - Derültség.) Úgy tűnik, hogy kénytelen leszek én elvállalni (Bókay Endre: Ez a legjobb döntés.), merthogy úgyis ott ülök. Megértettem. (Derültség.)
Kedves Képviselőtársaim! Kedves Kollégák! A 2. napirendi pont tárgyalását lezárom. Köszönöm szépen a segítséget.
Döntés képviselői önálló indítvány tárgysorozatba-vételéről, általános vita:
Máris áttérünk a 3. napirendi pontra - döntés képviselői önálló indítványok tárgysorozatba-vételéről, illetve általános vitára való alkalmasságról -, amely a) és b) pontot tartalmaz. Az a) pontban az egyes szociális tárgyú törvények módosításáról szóló törvényjavaslat szerepel, amely Czomba Sándor, dr. Kovács Zoltán, Bernáth Ildikó, Bányai Gábor Fidesz-képviselők és Soltész Miklós KDNP-képviselő önálló indítványa.
Az előterjesztő képviseletében Czomba Sándor képviselő úr lesz az, aki a bizottság részére az expozét tartja. Azt az információt kaptuk, hogy a tárca képviseletében Fekete László főosztályvezető-helyettes úr és Kőnig Éva főosztályvezető asszony lesz a segítségünkre. Üdvözlöm önöket!
Tessék parancsolni, képviselő úr! Öné a szó.
Czomba Sándor (Fidesz) hozzászólása
CZOMBA SÁNDOR (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Bizottság! Nemrégiben a parlament előtt volt a szociális törvény átfogó módosítása, és most újra előhoztuk.
Először is talán indokolni kellene, hogy mi az oka. Az alaptörvényhez közel száz módosító indítvány érkezett annak idején - a többsége a kormányoldalról -, véleményünk szerint nagyon jó módosító javaslatok is érkeztek. Meglepetésünkre a módosítók szavazásakor nagyon sok képviselőtársunk - szocialista képviselőtársunk - visszavonta az indítványát, és még a kezdeményezésemre szavaztunk azokról.
Úgy értékeljük, az elmúlt időszakban mind a kormányzati oldal részéről, mind a miniszterjelölti meghallgatáson a miniszter úr részéről elég komolyan hangzott el az, hogy a szociális ellátórendszer, a szociális törvény átfogó újragondolása vagy adott esetben módosítása javasolt. Úgy tűnik, hogy egy lépéssel sikerült megelőzni ezt a gondolatmenetet - több, mint egy hónappal ezelőtt be lett adva ez a törvény. Gyakorlatilag nagyon sok része visszaköszön a korábbi időszakból, azt mondom, 90 százaléka azoknak a módosítóknak, amelyek sajnos nem kaptak többséget decemberben a szavazáson, vegyesen ellenzéki és kormányoldali képviselői javaslatok is, illetve van néhány elem, ami valóban újszerű.
Csak távirati stílusban - mert úgy gondolom, hogy a bizottság előtt világos az, amiről itt szó van - a legfontosabbakat szeretném kiemelni. Komoly vitánk volt a szociális segélyezetti kör kapcsán a parlamentben. Mi annak idején azt mondtuk, hogy csak az egészségkárosodottak legyenek azok, akik szociális segélyt kapnak, mert a segély alapfogalma arról szól, hogy átmenetileg segít azoknak, akik valóban nincsenek munkára kész vagy képes állapotban. Bekerült az 55 év feletti, és bekerült a 14 éves korú gyereket nevelő szülő - nem ragozom, ez a bizottság előtt világos. Egy dologra szeretném felhívni a 14 év alatti gyerekek esetében a figyelmet. Mondjuk 9 éves a gyerek, és mondjuk nincs napközi az adott településen, a gyerek 8 órától 14 óráig az iskolában van nappal - a kérdésem, hogy miért nem tud a szülő adott esetben 6 órás közfoglalkoztatást vállalni. Ez csak egy szűk keresztmetszet.
A következő, ami nagyon lényeges kérdés. Az aktív korúaknál az ellátást jelentő kérelem kapcsán az Állami Foglalkoztatási Szolgálatnál a két éven belüli egy év együttműködés van előírva. Szeretném jelezni, hogy minden egyes munka nélkül töltött nap káros azok számára, akik most elveszítik a munkahelyüket. Tehát a javaslatunk arról szól, hogy a két éven belüli egy év együttműködés helyett egy éven belüli fél év együttműködés legyen, mert pontosan ez a féléves időszak az, amikor egy fél év után, ha nem talál valaki munkát, akkor bizony mentálisan is és egyéb módon leépül. Tehát ne bővítsük ezt a kört, ne húzzuk az időt ezzel kapcsolatban.
A következő, ami nagyon lényeges kérdés, és sokszor jómagam is mondtam a parlamentben is, hogy amíg segéllyel annyit lehet keresni, mint munkával, addig érdemi előrelépést nem lehet elérni. Jelen pillanatban a szociális segély maximuma a mindenkori nettó 8 órás minimálbér, magyarul annyit lehet keresni adott esetben. Főleg a segélyezetti körben, Borsodban, Szabolcsban, Zalában - tehát a leghátrányosabb helyzetű térségekben -, ahol ez óriási feszültséget okoz, az a javaslatunk, hogy a nettó 6 órás minimálbérnél több ne legyen a segély mértéke. Így is pontosan annyit keres, mint amennyit egy részmunkaidős, 6 órás közcélú foglalkoztatással fog keresni, de úgy gondoljuk, hogy így igazságosabbá tehető a rendszer.
A szigorítással kapcsolatban komoly vitát váltott ki, hogy mi azt mondtuk, hogy akinek a tanköteles korú gyereke nem jár iskolába - nem járatja a szülő, vagy a gyerek saját hibájából nem jár -, azoknál komolyabb szankciót kell alkalmazni, újra visszahoztuk.
Egy másik nagyon fontos dolog a következő. Én a Beregből jövök, olyan területről, ahol a cigánylakosság száma meglehetősen nagy és sok helyen megvalósult az integráció, magyarul cigány és nem cigány származású lakosok egymás mellett laknak. Az egyik porta ragyog, gyönyörű és az idős néni adott esetben az egyik kezében tartja a botot, a másikban meg a kapát, míg a szomszédban pedig nyakig ér a dudva - és mindketten sorban állnak valamiért, az asztalról szeretnének levenni. Mi azt mondtuk, hogy legalább annyit tegyenek le az asztalra, hogy a saját portájukat rendbe rakják - ez is benne van taxatíve a javaslatban.
A következő nagyon lényeges kérdés. Az előbb szó volt a természetbeni ellátásokról. Módosult a törvény, nagyobb százalékot hozott be. Mi még ezzel a nagyobb százalékkal sem elégedtünk meg, mi a 20 százalék helyett 30, illetve a 60 százalék helyett 70 százalékot javasolunk, és egy nagyon lényeges kérdés, hogy a gyermekjóléti alapellátásban élő gyerekekre is terjesszük ki ennek a körét - és akkor nem megyek ennél tovább.
Finanszírozás, önkormányzatok része: csak szeretném jelezni a bizottságnak, óriási gondot okoz, hogy a jelenleg hatályos törvényben van az előleg kérdése. Nem ragozom, tudják önök nagyon jól: 50 százalék előleget lehet fizetni abban az esetben. Rengeteg önkormányzat jelezte, hogy óriási baj van, mert ha a kérelem bent van, és a kérelem jogos, a jegyző gyakorlatilag nem tehet mást, mint gyorsított eljárásban megállapítja, és fél éven belül majd visszaketyegtetik ezt a pénzt - padlóra küldi a kis önkormányzatokat, nincs ennyi pénze. Öt-hat millió forint ez egy adott településen, ahol legutóbb jelezték, képtelen rá az önkormányzat - bent van, ketyeg a bomba. Csak szeretném jelezni, hogy ehhez is hozzá kell nyúlni.
Az ápolási díj egy új elem. Az ápolási díjjal kapcsolatban két dolgot vetettünk fel. Az egyik része arról szól, hogy bővítsük a kört. Ismert, hogy jelenleg hozzátartozó az, aki ápolhat. Nagyon sok esetben a hozzátartozó nem tud, nem akar, nincs jelen, nincs hozzátartozó. Nagyon nagy szükség lenne az idős ember otthoni ápolására, mert nem nagyon szívesen menne bentlakásos intézménybe. Ebben az esetben miért ne adjuk meg a lehetőséget az adott településen is? Azért nem bővítettük a kört, mert aki mondjuk 30 kilométer távolságban él, nem biztos, hogy ugyanúgy el fogja tudni látni, tehát adott településen élő olyan természetes személy, aki képes rá. Egy másik nagyon lényeges eleme, hogy legyen egy bizottság, amely ezt megvizsgálja. Jelen pillanatban senki nem vizsgál semmit. Tehát mi alapján feltételezzük azt, hogy egyébként egy hozzátartozó alkalmas ennek a feladatnak az ellátására, alaphelyzetből alkalmas a feladat ellátására? Ehhez érteni kell, ehhez pedig megfelelő garanciákat kell - úgy gondoljuk - a törvényben rögzíteni.
Az önkormányzatokkal kapcsolatban a finanszírozás kérdése az, amire szeretném még felhívni a figyelmet. Ez a vitában is komoly gondot jelentett. A mi javaslatunk szerint a 80 százalék helyett a szociális segély összegének 90 százalékát központi támogatásból javasoljuk finanszírozni, illetve a közcélú foglalkoztatásban résztvevőknél a 95 százalékot a személyi és tárgyi feltételekkel is szeretnénk. Ebben a kérdésben lehet majd vitatkozni, hogy a tárgyi mennyi összeg legyen, de hogy nagy baj van ezzel kapcsolatban; tehát ha az önkormányzat több száz embert kíván foglalkoztatni, itt a tárgyi feltételek - munkavédelmi, és nem ragozom - biztosítása adott esetben közel annyi összeget jelent, mint egyébként a személyi része. Tehát nagyon fontos az, hogy ha az önkormányzatra teszünk - méghozzá nem kis - feladatot, akkor emellé megfelelő finanszírozást is tegyünk.
Sok minden más is van még itt, de megmondom őszintén, hogy egy picit zavarban voltam, mert úgy gondoltam, hogy a szociális bizottság mellett a foglalkoztatási bizottság is fogja tárgyalni, mert ami ezután jön, gyakorlatilag Burány úr eredeti javaslata - csak nem öt plusz egy, hanem három plusz egy szó -, és ez alapvetően inkább foglalkoztatáspolitikai kérdés. Ha kíváncsiak rá, vagy érdekli önöket, nagyon szívesen belemegyek, de ha nem lesz kérdés ezzel kapcsolatban, akkor ezt a részt most nem vesézném ki. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen a képviselő úrnak az előterjesztést. Most szétnézek, hogy ki kíván szólni, és utána megadom a szót kedves képviselőtársaimnak.
Előtte egy mondatot engedjen meg, képviselő úr! Bárcsak igaza lenne, hogy egy átfogó szociális törvénymódosítás történt! Sajnos nem az történt, hanem mindaz, amit akkor elvégeztünk, kizárólag csak az Út a munkához programhoz kapcsolódó módosításokat tartalmazta annál is inkább, mert például az ápolási díjban kottára egyetértünk, de hát még nem tartunk ott. Köszönöm szépen. (Jelzésre:)
Lombos képviselő úr!
LOMBOS ISTVÁN (MSZP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Képviselő Úr! Tisztelt Bizottság! Nagyon röviden csak annyit szeretnék mondani, hogy nem. Ezt pedig azért mondom, mert nagyon sokszor hallom magunk között is, az önök részéről is, az ellenzéki képviselők részéről is, hogy hatástanulmányokra van szükség. Nálunk a városban megjelent a városi újság legutóbb, az alpolgármester úr arról nyilatkozott, hogy az Út a munkához program bevezetése óriási terhet ró az önkormányzatokra, az önkormányzati költségvetésre, hogy nem tudják finanszírozni a feladatokat - erre mondtam azt, hogy nem, ez nem így van.
Hatástanulmányt kell végezni, meg kell nézni, hogy mennyi a segélyezettek száma, mennyi a segélyekre fordítandó költségvetési finanszírozási kötelezettség, és mennyibe kerül az Út a munkához program bevezetése kapcsán felmerülő önrész. Ha ezt megteszik, akkor a költségvetés - a számok pedig nem hazudnak - egyértelműen biztosítja, hogy olyan feladatokat kell az önkormányzatnak vállalnia, amelyet elbír, amellyel munkához tudja juttatni a segélyen lévő munkaképes embereket, és munkához tudja juttatni azokat, akik beleférnek még abba a finanszírozási keretbe, amely a regisztrált munkanélküliekről szól. Ha ez így van, akkor bebizonyítható egyértelműen, hogy a 95 százalékos finanszírozás az Út a munkához program keretében megoldja a munkanélküliek foglalkoztatását, a munkavállalásra alkalmas segélyen lévőknek a foglalkoztatását és ezzel mintegy fejleszthető, rendben tartható a település, és tisztán munkával ellátható feladatmegoldások is lehetségesek.
Mondok egy példát. Balassagyarmaton a strand működtetése éves szinten mintegy 10 millió forintot emésztett fel. A közmunka keretében foglalkoztatottak foglalkoztatása a strandon 3 millió forintra szűkítette a strand fenntartásának a lehetőségét, ennek a finanszírozása ugyanis nem költségvetési forrást igényel. Mindezt csak azért mondom el, hogy ebből az egész ügyből, ami nekünk sem öröm, hogy a szociális ellátórendszerre fordítható pénzeknek az ügyét szűkíteni kell, meg kell szigorítani, de azt látni kell, hogy egy szándék, egy közös akarat lehetővé teheti az olyanfajta pénzfelhasználásokat, amelyek egyes embereknek munkalehetőséget biztosítanak.
Tehát azt mondanám, hogy nem kellene ebből se pro, se kontra politikai kérdést kreálni, kifejezetten ellátórendszeri szakmai kérdést kellene vitatnunk. Ha pedig ez így van, akkor a szándék mindenképpen oda fog vezetni, hogy azok az emberek, akik munkaképesek, akik hajlandók munkát végezni, munkához fognak jutni és ez pedig az önkormányzatok részéről finanszírozható kistelepülésen, nagytelepülésen egyaránt. Egyébként az infrastruktúrája, a különböző munkafeltételei biztosíthatók az önkormányzat részéről, mert egy kistelepülésen 8-10 főnek nem kerül olyan sokba a lapát és a seprű, hogy azt ne bírná kigazdálkodni az önkormányzat, egy nagytelepülésen pedig olyan foglalkoztatási intézmények működnek, ahol erre már felkészültek és biztosítható a munkafeltétel.
Csupán azért kértem szót, mert megértem a képviselő úrék - az ellenzéki képviselők - szándékát. Mi sem vagyunk más oldalon ebben az ügyben, mert a szociális rászorultság, a szociális ellátás bizony nagyon fontos ügy, és minden rászorulttal foglalkozni kell, de be kell látni, hogy vannak olyan feltételrendszerek, amelyeket figyelembe kell venni akkor, amikor alkalmazzuk. Tehát azt kérem, hogy tanúsítsunk megértést a mostani pillanatban abban, hogy milyen lehetőségek vannak - ezeket a lehetőségeket kell maximálisan egy akarattal kihasználnunk. Köszönöm, elnök asszony.
ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr.
Ez esetben a kormány képviselőinek adnám meg a szót. Tessék parancsolni, Kőnig Éva!
KŐNIG ÉVA (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): Köszönöm szépen. Nem tudok kormányzati álláspontot képviselni, mert a helyzetből adódóan ezt nem tárgyalta, tehát szakmai véleményt tudok mondani.
Azt tudnám mondani, hogy a szociális részen vannak olyan felvetések, amelyeket megfontolandónak tartunk. Ilyen felvetés például rögtön az 1. §, hogy ne legyen különbség a piaci keretek között szerzett jövedelem és a közfoglalkoztatásból szerzett jövedelem figyelembevételével, tehát vannak ebben ilyen dolgok. A rövidítéssel is tudnánk, hiszen szerettünk is volna annak idején ezzel közösen élni - hangsúlyoznám, hogy az előzetes együttműködés ideje alatt is lehet dolgozni. Amivel átgondolandónak tartjuk - és most már a tapasztalatokat mondom -, a felülvizsgálatok lezárultak, az érintettek, tehát a segélyezettek 85 százaléka rendelkezésre állási támogatásra lett jogosult. A foglalkoztatás szempontjából nagyon magas ez az arány, tehát nagyon sok önkormányzat jelezte, hogy ennyi számú embernek - főleg kis önkormányzat, ahol sok lett a segélyezett helyett a rendelkezésre állási támogatásra jogosult - a munkavégzést nehezen tudja biztosítani.
Tehát ezt valóban - ahogy képviselő úr is említette - ki kell majd értékelni. Év végén meg kell nézni, hogy a pénzfelhasználás a foglalkoztatás terén hogyan alakul, lehetett-e, hogyan ennyi ember. Tehát azért mondom, a 200 ezer ember 85 százalékát foglalkoztatni kellene 90 napig, és hogy ez a gyakorlatban mit fog eredményezni, végre tudják-e hajtani az önkormányzatok, ezt mindenképp ki kell emelni. Megfontolandónak tartjuk, mivel igen kevesen kapnak ezután segélyt - hogy így mondjam -, a rendelkezésre állási támogatás pedig 28 500 forint, tehát az öregségi nyugdíjminimum. Tehát az a helyzet, hogy 200 ezer ember olyan sok segélyt kap, ez nem igaz, hiszen annyira lecsökkent a segélyezettek száma - a többségnél ez a helyzet.
Az előlegnél próbáltunk egy kicsit enyhíteni. A 62/2006. számú rendeletet módosítottuk éppen amiatt, hogy ha megállapítja, de üres a kassza és nem tudja kifizetni; eddig csak a kifizetett támogatás volt visszaigényelhető, most már a megállapított támogatást is be tudja tenni az adatlapba az önkormányzat. Ezt a segítséget tudtuk így hirtelen nyújtani az előleg kérdésében az önkormányzatok részére.
Ami a pénzt érintő dolgokat illeti, azt gondolom, hogy az ország gazdasági ismerete tudatában ezek nagyon nehéz kérdések. Ilyen az ápolási díj kérdése is. Azt gondolom, hogy a szakmai szívünk ezt régóta szeretné, de ez egy olyan mértékű kiterjesztést jelentene, amit nem tartunk aktuálisnak, tehát a szociális részről azt tudom mondani, hogy vannak benne olyan pontok, amelyeket a legközelebbi módosításnál magunk is megfontolandónak tartunk, de a többség olyan, amit nem tudunk elfogadni. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen, főosztályvezető asszony.
Juhászné Lévai Katalin jelentkezett, utána pedig Koszorús László képviselő úr következik. Ugye jelentkezett, képviselő úr? (Koszorús László: Ügyrendi kérdésben.)
Ügyrendi? Parancsoljon!
KOSZORÚS LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm. Bocsánat, mi a kormány álláspontjára lettünk volna kíváncsiak, nem pedig a minisztérium vagy a képviselőjének a saját szakmai álláspontjára. Tehát mielőtt tovább megyünk, mondom, hogy mi a kormány álláspontjára vagyunk kíváncsiak, nem pedig a saját szubjektív véleményére. Köszönöm.
ELNÖK: Megértettem ezt az ügyrendit, természetesen úgy értékeli. A világon semmi gond nincs, annál is inkább, mert (Koszorús László: Úgy fejezte be, hogy nem támogatja.) a tárgysorozatba-vételnél különben nincs is szükség ilyen véleményre. Egyszerűen konzultálunk, és ön eldönti, hogy ezt hogyan fogja értékelni.
KŐNIG ÉVA (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): Elnézést a rossz befejezésért!
ELNÖK: Köszönöm szépen. Azt hiszem, hogy ezt a vitát így lezárhatjuk, ellenben az érdemi vitában adom tovább a szót Juhászné Lévai Katalinnak.
DR. JUHÁSZNÉ LÉVAI KATALIN (MSZP): Tisztelt Képviselőtársaim! Az Út a munkához program keretében, azt gondolom - valóban amikor elindult április 1-jétől, mert nagyjából akkortól látjuk egyáltalán, hogy a gyakorlatban hogyan kezd működni -, korai most még azzal foglalkozni, hogy egyébként milyen gyermekbetegségek jönnek elő az első év után. Tehát biztos vagyok abban, hogy meg kellene várni azt az első tapasztalatot, ami az önkormányzatok részéről az egész rendszernek a működésében még felvetődik. Hiszen ezek egy része nem a gyakorlat oldaláról vetődött fel, hanem feltételezett helyzetek során, illetve első nekifutásra, amihez nem tudott még mondjuk a finanszírozási rendszer alkalmazkodni. Hiszen ezek technikák, hogy egyébként az önkormányzat számára előlegbe oda lehet-e adni azt, amit be tud tervezni, hogy hány embert foglalkoztat, ennek mennyi az önköltsége, amit az önkormányzatnak meg kell - azt a 10 százalékot - előlegezni. Tehát szerintem ezek olyan technikai ügyek, amelyek nem törvénymódosítást igényelnek, hanem egyszerűen a működés folyamán korrigálható a kormányzat, illetve a hivatalok részéről.
A másik dolog, amit nagyon fontosnak tartok, az a szemlélet, amivel én akkor sem értettem már egyet, amikor a törvény vitája zajlott. Tehát valóban azt gondolom, hogy igen, az embereknek az értelmes munkához meg kell teremteni a lehetőséget, amennyiben lehet. Erre az önkormányzatok egy része alkalmas, valljuk be őszintén, a másik része nem alkalmas. A polgármesterek oldaláról, illetve a képviselő-testületek oldaláról áttekintve, vannak olyan települések, amelyeknél abszolút nem jelentkeznek problémák, mert tényleg értelmes feladatokat tudnak adni az ottani rendszeres szociális segélyen lévőknek, ismerik a gondjaikat, problémáikat, és valóban komplexen próbálják megközelíteni a problémát, hogy visszahelyezzék őket a munka világába. Máshol meg van olyan, aki úgy áll hozzá, hogy betemettetem az árkot meg kiásatom az árkot, és ezt fogom két vagy három hónapon keresztül csináltatni.
Ezeket a tapasztalatokat is végig kell vennünk, hisz azt gondolom, hogy amikor a foglalkoztatási terveket elkészítették az önkormányzatok - nem tudom, hogy a szakmai vélemények ütköztetésénél átment-e mind az első rostán -, amit én látok az az, hogy követelték a polgármesterek, legyen nekik lehetőségük arra, hogy valóban munkajövedelemmel és munkára próbálják fogni azokat, akik szociális segélyben részesülnek. De nem tudták megfelelően előkészíteni többségében azt, hogy tényleg érezze mind a lakosság, mind pedig az, akit bevontak ebbe az ellátásba, hogy értelmes munkát végez.
Olyan problémák is felvetődnek, hogy ha nem tudjuk biztosítani az állami szférán keresztül - kvázi az önkormányzat és intézményein keresztül - azt, hogy értelmes foglalkoztatást adjunk, gondolkodni kell abban, hogy a mezőgazdaság felé hogyan tudjuk ezt kiterjeszteni - én akkor is képviseltem ezt, amikor az eredeti törvényt vitattuk. Azt gondolom, éppen a kistelepüléseken, Szabolcsban, Hajdú-Biharban ma is tudjuk, hogy feketén dolgozik egyébként a rendszeres szociális segélyen lévő a tormaföldön, 4 ezer forintot keres naponta napidíjban vagy napszámban, és ez jóval több egyébként, mint a szociális segély mértéke. Ha ezt be lehetne vonni, és átláthatóvá lehetne tenni, és még mondjuk a foglalkoztató oldaláról is meg tudnánk szüntetni a feketemunka-végzést, azt gondolom, ennek erkölcsileg is, anyagilag is és mindenféleképpen az államháztartás szempontjából komoly jelentősége lenne. Tehát ebben azonnal lépni kellene, hisz még a mezőgazdasági munkák jelentős része hátra van, és nem valószínű, hogy ehhez egyébként törvényt kell nekünk módosítani, hanem ez is rendeletekkel korrigálható lenne.
A másik dolog, amit nagyon fontosnak tartanék, hogy olyan is előfordul, hogy mondjuk az a feladat, hogy kiviszik az ebédet két utca lakóinak. Na most, kiviszi az ebédet két utca lakóinak, és attól kezdve sétál az utcán, hogy ne érezze azt, hogy ő nem dolgozik 6 órában, amennyiben neki dolgozni kell - de hát, tudjuk, hogy ez a tevékenység nem köt le 6 óra hosszát. Itt is beszéltem hölgyekkel, akik érzik, hogy egyébként dolgoznak, meg nem is dolgoznak, tehát erkölcsileg ez sem igazán egy nagyon épületes tevékenység. Ugyanakkor pedig van a faluban olyan vállalkozó, aki azt mondja, hogy tőle elvitték ezt a hölgyet erre az ebédkihordásra úgy, hogy értelmesen egyébként 8 órában tudta varrni a ruhákat AMK-kiskönyvvel. Az a kérdésem, hogy nem lehetne-e ide kiközvetíteni, ahol eredetileg is 8 órában értelmesen tevékenykedett, és otthagyni. Azt gondolom, ezek mind olyan ügyek, amelyeket menetközben össze kell írni és minél hamarabb jelezni a tárca felé, hogy ezekben azonnal próbáljunk lépni. Azt gondolom, hogy a vállalkozók egy része is - főleg ezek a kisvállalkozók, ahol néhány 10 embert foglalkoztatnak - szívesen dolgozna a településen lévő, általa is ismert emberekkel, és azt gondolom, hogy mindenki jól járna. Tehát én ebben az irányban mozdulnék el inkább azonnal.
Az, hogy a szociális ellátással és a szociális törvénnyel kapcsolatosan nekünk dolgunk van - tényleg már lassan évtizedek óta mondjuk, ha lehet ilyet mondani -, azt gondolom, annak a teljes átalakítására lenne szükség, mert túlhaladta a kor, és nem toldozgatni-foldozgatni kellene, hanem új alapokra helyezni, új filozófiával kellene megközelíteni.
Az Út a munkához programnál egy azonnali beavatkozást igényelnék, ami nem biztos, hogy törvényi módosításokat igényel - még egyszer mondom -, hanem olyan korrekciót, amit a gyakorlathoz kell igazítani.
A munkaruha, munkaeszköz beszerzéséhez pedig információim szerint a regionális tanácsoknál lehet pályázniuk az önkormányzatoknak, és úgy tudom, hogy a források ebben rendelkezésre állnak, tehát nem valós probléma, mert ha az önkormányzat észnél van és tudja, mit akar csinálni, akkor a regionális tanács felé ezt benyújthatja, és ott meg is kapja hozzá a támogatást.
ELNÖK: Köszönöm szépen képviselő asszony.
Szétnézek, van-e még képviselőtárs hozzászóló. (Nincs jelentkező.) Ha nincsen, akkor az előterjesztő képviselőnek adnám vissza a szót. Parancsoljon!
Czomba Sándor (Fidesz) reflexiója
CZOMBA SÁNDOR (Fidesz): Köszönöm szépen. Igyekszem röviden válaszolni. Lombos képviselőtársam egy szóval elintézte a válaszát, hogy nem, és azt mondta, hogy ne politizáljunk, hanem szakmázzunk.
Képviselőtársam, szakmázzunk, és akkor mondok konkrét dolgokat, a szakmát. Önkormányzat - ön hozta fel ezt a példát. Hogy gondolkodik a települési önkormányzat? Itt van a "rátos" ember nálam - a 28 500 forint 20 százalékát kell finanszíroznom, ez 5700 forint. Nézzük meg, hogy mi volt a korábbi időszakban! A korábbi időszakban a rendszeres szociális segély, az átlag szociális segély 30 ezer forint körül volt, ennek a 90 százalékát finanszírozta a központi költségvetés, magyarul 3 ezer forintomba került. Tehát a 3 ezer és az 5700 forinti összeg számomra már mindenképpen pluszban jelentkezik a korábbi időszakhoz képest, tehát többe fog kerülni nekem.
Menjünk tovább! Nézzük meg, hogy 95 százalékot fog finanszírozni a közfoglalkoztatásnál! Nézzük meg, hogy mennyi ez! A minimálbérhez viszonyítva durván bruttó 60 ezer. A 60 ezer 5 százaléka 3 ezer forint, tehát 3 ezer forint plusz munkaruha, mert enélkül nem megy - brigádvezető, stb., stb. -, és megint csak ott tartok, hogy nem 3 ezer forintba kerül nekem, hanem legalább 6 ezer forintba, tehát ebben a megoldásban is többe kerül, mint a korábbi időszakban. Magyarul az önkormányzatnak mindenképpen pluszforrást kell hozzátennie a korábbi szociális segélyes ellátáshoz képest. Honnan? Itt kezdődik az alapvető probléma.
Az első kiindulás az volt, hogy 200 ezer - ha jól emlékszem a számításokra az Út a munkához programban - segélyes van. Ebből - durván felezzük - 100 ezer szociális segélyezett lesz, úgy ahogy; a másik 100 ezer pedig rendelkezésre állási támogatást kap, és bízzunk benne, hogy ennek egy jelentős része majd munkát fog vállalni. Már régen felborult ez a számítási metodika. Itt hallottuk, nem 100 ezer szociális segélyezett van, hanem a 200 ezernek a 85 százaléka, ha jól emlékszem "rátos".
Többször kértem, hogy mondja meg nekem valaki, a miniszterjelölti meghallgatáson kérdeztem a miniszter urat, hogy tessék mondani, miniszter úr, van-e erre forrás. Félreértés ne essék, ha azt kérdezik tőlem, hogy segélyt kell adni, vagy munkát, ez nem is volt kérdés, akkor sem volt kérdés számukra, amikor erről beszéltünk, a mögötte lévő tartalmat, tehát ha az önkormányzatnak feladatot, felelősséget adok oda, akkor ahhoz forrásokat is biztosítanom kell.
Mondok egy példát. Lehet, hogy egy 10-15-20 fő szociális segélyezetti körben lévő 200-300 fős településen ez nem okoz problémát, aláhúzom, de nálam a 40 településből - pedig a Beregben elég aprófalvas települések vannak - 32 azt mondta, hogy Sanyi, ezt nem tudjuk tovább kezelni. Tudniillik egy 450 fős településen 90-100-110 "rátos" szociális segélyezett van - egyrészt nem tud neki munkát adni, másrészt ami a nagyobbik probléma, hogy nem tudja finanszírozni. Tehát ha úgy döntök, hogy próbálok, mert mérlegelek, látom, hogy ott 5700, emitt meg 6000, hát akkor majdnem mindegy, hogy mit csinálok. Vannak félelmeim egyébként, hogy amiatt azt fogja mondani, hogy hagyom őket, és kevesebb gondom-nyűgöm van vele, és tényleg csak azokat szemelem ki, akik munkára képesek, akarnak dolgozni és alkalmasak is. Ezt egyébként megtették az önkormányzatok a korábbi időszakban, emlékeznek rá - közcélú foglalkoztatás. Naponta 3900 forintot kapott az önkormányzat ezért, és azt mondta a polgármester, hogy köszönöm szépen. Sokan azt mondják most, hogy inkább ne nyúltatok volna bele, hagytuk volna így, a 3900 forint naponta nekem megadta a lehetőséget arra, hogy bért, járulékot finanszírozzak, és innentől kezdve azokat az embereket szedtem ki, akik valóban képesek és akarnak is dolgozni. Tehát úgy gondolom, hogy ez maximálisan szakma, amiről beszélek.
Kőnig Évával kapcsolatban azt örömmel hallottam, hogy van olyan javaslat, amit tudnának támogatni. Én is úgy gondolom, hogy talán az 1-esen és a 3-ason kívül még talán több is lehet; és azt is örömmel hallottam, hogy az előleg módosult, bár szerintem ennél nagyobb, tehát ezt törvényi szinten kellene átgondolni.
Az ápolási díjjal kapcsolatban pedig ha azt tesszük fel, hogy bővül a kör, merthogy esetleg többen lesznek, nem az ápolásra szorultak köre bővül gyakorlatilag, mert ők most is ott vannak, hanem azok, akik ezt az ápolási díjat igénybe vehetik. De én meg azt mondom, hogy ha azt vizsgálnánk, hogy egyébként egy bentlakásos intézményben mibe kerül az idős ellátása, és mibe kerül otthoni körülmények között, akkor már nem biztos, hogy az állam oldaláról ez annyira rossz üzlet - bocsánat a kifejezésért.
Juhászné Lévai Katalin képviselőtársam is az életből jön, tehát azokat a példákat mondja, én is tudnék még sok ilyet hozzátenni. Ismerjük a problémát. Az értelmes munkával kapcsolatban nagyon lényeges kérdésre tapintott rá - a parlamenti vitában is gyakorlatilag többször hangsúlyoztuk. Gondoljuk most végig: 45 ezer forintot fog nettóban kapni az önkormányzat 95 százalékos finanszírozással, bocsánat a kifejezésért, vettem a bátorságot, azt mondtam annak idején, hogy vízgereblyézésre sok esetben - ön ároktemetést mondott, hát szinonima, körülbelül ugyanaz a szituáció -, miközben a másik oldalon az elsődleges munkaerőpiacnál vagy nincs nyitva pályázat, vagy ha nyitva van - ugye tetszenek érteni az aggodalmat? Az egyik oldalon, ahová valóban és azonnal, nem lépcsőzetesen megy majd a munka világába, hanem egyszer csak ott van, termel és értelmes munkát végez, míg a másik esetben - valljuk be - lesz nagyon sok ember, aki soha az életben nem lesz az elsődleges munkaerőpiacon alkalmas arra a feladatra, amiről mi most beszélünk.
Ezért nagyon fontosnak tartanám - nemcsak a mezőgazdaság, hanem ahogy mondtuk annak idején, a szociális szövetkezetek és a vállalkozások, tehát a mostani vállalkozások vonatkozásában -, mivel van egy csomó megváltozott munkaképességű embereket foglalkoztató cég. Volt, aki konkrétan megkeresett és azt mondta, hogy nagyon szívesen foglalkoztat, van egy faüzeme: 20 ember, abból ötöt meghagy a régiből, 15-öt kitesz, mert megvan rá a lehetőség, hozzatok be 15 embert, és ha én megkapom azt a 45 ezer forintot, amit most az önkormányzat megkap, szívesen foglalkoztatok. Ebbe az irányba mozdulnánk el, és amiről nem beszéltem, a foglalkoztatási rész ez a rész lett volna, de nem akarok visszaélni a bizottság tagjainak a türelmével.
Azt szeretném önöktől kérni, hogy folytassuk ezt a vitát a parlamentben. Úgy gondolom, hogy nem rendeleti szinten kell ezeket a problémákat megoldani, mert ezek súlyosabbak annál. Zárójelben szeretném megjegyezni, hogy ha rendeleti szinten ez rendezhető, akkor meg miért nem teszik. Tehát akkor hajrá, de úgy gondolom, hogy ezt törvényi szinten kellene szabályozni, és vitázzunk erről a parlamentben, azt javaslom. Ha van benne tízből öt olyan elem, amely önök szerint is hasznos - szerintünk egyébként mind a tíz működőképes -, akkor adjuk meg az esélyét annak, hogy beszéljünk erről. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen, kedves képviselő úr.
Most pedig szavazás következik. Bocsánat, a szavazás megkezdése előtt még egy helyettesítést bediktálok a jegyzőkönyv számára: Vígh Ilona képviselőtársunkat Hoppál Péter képviselő úr helyettesíti.
A kérdésfeltevés úgy szól, hogy tárgysorozatba veszi-e a bizottság a benyújtott módosító indítványt. Aki igennel szavaz, kérem, emelje fel a kezét! (Szavazás.) Kilenc igen szavazat. Aki tartózkodik, kérem szépen, hogy jelezze! (Szavazás.) Tizenhat tartózkodás. Volt-e olyan, aki nemmel szavazott? (Szavazás.) Ilyet nem látok. Megállapítom, hogy a bizottság nem vette tárgysorozatba a benyújtott indítványt.
Köszönöm a képviselő úrnak és a kedves képviselőtársainknak a munkát, azt remélve, hogy meglesz ennek a gyümölcse.
A 3. napirendi pont a) pontját fejeztük be. A b) pontja következik, kedves képviselőtársaim, a szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló 1993. évi III. törvény, valamint a Magyar Köztársaság 2009. évi költségvetéséről szóló 2008. évi CII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat. Szeretettel és tisztelettel köszöntöm - elnézést kérek, kérem, hogy legyen olyan kedves a jegyzőkönyv számára közölni a nevét.
KISGYÖRGYNÉ CZIRÁKI ANDREA (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): Kisgyörgyné Cziráki Andrea vagyok. Tisztelettel köszöntöm a bizottságot!
ELNÖK: Üdvözlöm, kedves főosztályvezető asszony. Tekintettel arra, hogy magam jegyzem ezt a módosító indítványt, és miután időben megkapták a kedves képviselőtársaim, nem is untatnám önöket a részletekkel. Mindössze azt mondanám, hogy ezzel pontosan a menetközben - az ápolási szükséglet belépése kapcsán - kialakult nem egészen olajozott működésnek a problémáit szeretném kiküszöbölni, amennyiben a képviselőtársak is elfogadják. Kérem a támogatást.
Kérdezem a tárcát - nem tudom, hogy tárcavélemény vagy kormányvélemény van-e a tárgyban. Utána pedig majd kérdezem, van-e valaki, aki szólni kíván. (Jelzésre:) Soltész Miklós alelnök úr lesz a következő hozzászóló. Köszönöm.
Kisgyörgyné Cziráki Andrea (SZMM) hozzászólása
KISGYÖRGYNÉ CZIRÁKI ANDREA (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): Köszönöm szépen. Tisztelt Bizottság! A benyújtott törvénymódosítási javaslat számos olyan kérdést tartalmaz, ami a jobb keresetű jövedelemmel rendelkező ellátottaknak, illetve hozzátartozóknak lehetőséget biztosítana arra, hogy hozzátartozóik elhelyezését az intézményben megoldják. Ebből a három javaslatból kettő érinti a költségvetési törvényi rendelkezéseket is, az ahhoz kapcsolódó módosítási rész is megjelenik a javaslatban. Ebben a formátumban a kormány nem tudja támogatni ezt a módosítást, ugyanakkor el tudnánk képzelni olyan megoldást, amellyel lehetőség nyílna a javaslatok többségének más formátumban történő megjelenítésére. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. A vitát megnyitom. (Jelzésre:) Soltész alelnök úr, parancsoljon!
SOLTÉSZ MIKLÓS (KDNP): Köszönöm szépen, elnök asszony. Nagyon röviden: amikor tavaly tárgyaltuk a szociális törvény módosítását, akkor már ezt javasoltuk. Akkor a bizottság egyébként egyöntetűen támogatta, majd sajnálatos módon az Országgyűlésben a módosító indítványunkat a többség leszavazta. Azt gondolom, hogy amit az elnök asszony behozott, teljesen racionális, teljesen érthető és támogatható javaslat.
ELNÖK: Nagyon szépen köszönöm, alelnök úr. Van-e további hozzászólás? (Nincs jelentkező.)
Amennyiben nincs, még egy mondatot mondanék, már csak az utolsó szó jogán. Szó nincs arról ebben az előterjesztésben sem, hogy bármilyen előnyben részesülne az, akinek jobb a fizetési képessége. Ez esetben pusztán arról van szó, hogy ha ő bejut, egyéb akadályokat vesz, mondjuk az ápolási szükségletet, akkor külön nincs hercehurca a jegyző és egyéb bizonylatok vizsgálatával, hanem ha vállalja, hogy kifizeti a díjat, akkor egyszerűen nincs tovább hercehurca - hogy lefordítsam az alelnök úr szavait.
Ellenben ott a másik probléma, ami koncepcionális, amelyben akkor sem értettünk másokkal egyet, hogy egy intézménybe történő bejutásnak a rászorultsága nemcsak anyagi rászorultság lehet, hanem szellemi, fizikai. Tehát nemcsak az szorul ápolásra adott esetben, aki gondozásra is szorul vagy fordítva - nem tudom, melyik a helyesebb kifejezés -, hanem az, aki például már nem tud egyedül élni tovább, akinek már meghaladja a képességeit, hogy mikor kell a villanyszámlát be- és kifizetni. Számukra ugyanúgy kötelességünk helyet biztosítani, és ráadásul az az anomália áll vagy állt elő, hogy nincsenek kihasználva a férőhelyek, mert bizony ezek az ápolási szükségleti vizsgálatok ezt nem teszik lehetővé.
Ezt csak azért szándékoztam leszögezni, hogy nem arról van szó, hogy a tehetősebbeket juttatjuk helyhez, hanem pusztán egyszerűsítünk egy eljárást, amit remélem, hogy majd még tovább fogunk tudni javítani akkor, amikor egy nagyon átfogó szociális törvény lesz előttünk, amelybe az előbb hallott a) pontban tárgyalt tételek közül is bizony sokat beemelhetünk.
Kedves képviselőtársaim, megértettem, hogy azt mondja a kormány képviselője, hogy valamilyen más forma legyen. Konzultálni fogok, de a magam részéről ezt meghagyom támogatottként, hogy ne veszítsünk időt, ha nem muszáj. Köszönöm szépen.
Ha nincs más hozzáfűznivaló, akkor viszont szavazásra teszem fel a kérdést. Ki az, aki támogatja e módosító indítvány tárgysorozatba-vételét? (Szavazás.) Köszönöm szépen. Egyhangú.
Ezután az általános vitára való alkalmasságról kell szavaznunk az elfogadott napirend értelmében. Aki általános vitára alkalmasnak tartja, kérem, jelezze! (Szavazás.) Ismételten egyhangú. Nagyon köszönöm a kedves képviselőtársaimnak.
Köszönöm szépen a kormány képviselőjének, és akkor erről még beszélünk. (Az Elnök dr. Buksza Zsolttal konzultál.) Segítségképpen mondja a kedves titkár úr, hogy előadót állíthat a bizottság, ha óhajt - később is visszatérhetünk erre a kérdésre. Köszönöm szépen. A 3. napirendi pont b) pontját, így a teljes 3. napirend pont tárgyalását is befejeztük.
Kérdezem tisztelettel, hogy a 4. napirendi pont - az "Egyebek" - keretében van-e valakinek valamilyen bejelentenivalója, azon túl, hogy amikor búcsúzunk, hadd mondjam rögtön, hogy nagy valószínűséggel jövő héten hétfő reggel kell, hogy találkozzunk egy nagyon rövid bizottsági ülésen az adómódosítók szavazása miatt. Nem lesz hosszú ülés, időben megküldjük az anyagot. Kérem, hogy lelkileg így készüljön a tisztelt bizottság.
Nagyon szépen köszönöm a részvételt. Mindannyiuknak kívánok további szép napot, jó munkát!
(Az ülés befejezésének időpontja: 11 óra 20 perc)
|
Dr. Vidorné Dr. Szabó Györgyi |
Jegyzőkönyvvezetők: Vicai Erika és Turkovics Istvánné