1. Tájékoztató a lakáshitelesek megsegítésére eddig alkotott törvények és kormányintézkedések hatásairól
2. Egyebek

 

Az ülés résztvevői

A bizottság részéről

Megjelent

Elnököl: Dr. Vidorné dr. Szabó Györgyi (MSZP), a bizottság elnöke
Winkfein Csaba (MSZP), a bizottság alelnöke

Soltész Miklós (KDNP), a bizottság alelnöke
Bókay Endre (MSZP)
Deák Istvánné (MSZP)
Farkas Imre (MSZP)
Lombos István (MSZP)
Rónavölgyi Endréné (MSZP)
Tóbiás József (MSZP)
Hirt Ferenc (Fidesz)
Dr. Iván László (Fidesz)
Koszorús László (Fidesz)
László Tamás (Fidesz)
Dr. Szabó Erika (Fidesz)
Dr. Tiba István (Fidesz)
Vígh Ilona (Fidesz)
Dr. Zombor Gábor (Fidesz)
Dr. Lanczendorfer Erzsébet (KDNP)
Béki Gabriella (SZDSZ)

Helyettesítési megbízást adott

Dér Zsuzsanna (MSZP) Farkas Imrének (MSZP)
Érsek Zsolt (MSZP) Lombos Istvánnak (MSZP)
Dr. Juhászné Lévai Katalin (MSZP) Deák Istvánnénak (MSZP)
Dr. Nyul István (MSZP) Rónavölgyi Endrénének (MSZP)
Dr. Szabóné Müller Timea (MSZP) Tóbiás Józsefnek (MSZP)
Dr. Tóth István (MSZP) Winkfein Csabának (MSZP)
Török Zsolt (MSZP) dr. Vidorné dr. Szabó Györgyinek (MSZP)
Dr. Hoppál Péter (Fidesz) László Tamásnak (Fidesz)

 

Meghívottak részéről

Simon Gábor szociális és munkaügyi minisztériumi államtitkár
Dr. Kovárik Erzsébet szakállamtitkár (Szociális és Munkaügyi Minisztérium)
Marsi Erika szakállamtitkár (Pénzügyminisztérium)
Kiss Kornélia főtanácsos (Pénzügyminisztérium)
Dr. Farkas Ádám elnök (Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete)
Seregdi László igazgató (Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete)
Szeliczey Gergő főosztályvezető (Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete)

(Az ülés kezdetének időpontja: 9 óra 07 perc.)

Elnöki bevezető

DR. VIDORNÉ DR. SZABÓ GYÖRGYI (MSZP), a bizottság elnöke, a továbbiakban ELNÖK: Hölgyeim és Uraim! Kérem, foglaljanak helyet. Tisztelt Bizottság! Szeretettel köszöntöm a bizottság tagjait, munkatársainkat, kedves vendégeinket, a sajtó képviselőit és mindazokat, akik figyelemmel kísérik a bizottságunk mai munkáját.

Az Ifjúsági, szociális és családügyi bizottság mai ülése úgynevezett rendkívüli ülés, a Házszabály szerint a képviselők egyötödének írásbeli kérése alapján lehet és kell összehívni; mind a két oldal megtette ezeket a lépéseket. Aminek külön örülök, hogy együtt dolgozunk most is, és együtt foglalkozunk ezzel a nagyon súlyos kérdéssel, ezért határoztam úgy, hogy a mai napon tartjuk meg ezt a rendkívüli ülésünket.

A bevezetőt szeretném nagyon rövidre fogni. Mielőtt üdvözlöm a kedves vendégeinket, engedjék meg, hogy elmondjam, hogy azt hiszem, nincs olyan ember nemcsak Magyarországon, szerte a világban, aki, ha azt hallja, hogy árverés, azt hallja, hogy kilakoltatás, akkor ne rándulna össze a gyomra, és ezzel mi is mindannyian így vagyunk. Csakhogy nekünk mint országgyűlési képviselőknek itt nem áll meg, nem állhat meg az érzésünk, hanem tudnunk kell, kötelességünk és felelősségünk tudni, hogy mi az, amit nekünk meg kell tenni ahhoz, hogy ilyen érzés lehetőség szerint soha senkiben ne történjen meg.

A napirendi javaslat ismertetése

A mai nap napirendi pontjait szokás szerint megküldtem önöknek. Természetesen egyetlen fontos kérdéssel foglalkozunk ma, a lakáshitelesek megsegítésére eddig alkotott törvények és kormányintézkedések hatásairól címmel megfogalmazott napirendi ponttal, és - mint mindig - második napirendi pontként az egyebek jön szóba.

A napirend elfogadása

Először megkérem a tisztelt bizottságot, hogy kézfeltartással jelezze, amennyiben a napirendi pontokkal egyetért. (Szavazás.) Köszönöm szépen.

Egyhangú szavazásnak lehettünk szem- és fültanúi.

Szeretném tájékoztatni a tisztelt bizottságot, hogy elsőként meghívott vendégeinknek, a kormány képviselőinek fogok szót adni, hogy lássuk a tényeket. Hiszen önök is az utóbbi napokban észlelhették és érzékelhették: egymásnak ellentmondó adatok láttak napvilágot, és nem pontosan úgy értékeltük ezek tartalmát, ahogy mindannyian gondoltuk. Ezért azt kérem, először lássunk tisztán a kérdésben, és második nagyon fontos lépésként pedig azt kérem a tisztelt bizottságtól, hogy ne múljék el ez a mi rendkívüli összejövetelünk a nélkül, hogy nem fogalmaztuk meg az esetleges feladatainkat, nem fogalmaztuk meg azt, hogy mit lát a bizottság, és milyen lépéseket kíván még a bizottság. Ennek érdekében egy állásfoglalás-tervezetet készítettem el, amelyben a megállapításainkat, felkéréseinket, határozatainkat egybefoglaljuk, és tájékoztató címen megküldjük valamennyi képviselőtársunknak az egész Országgyűlésben, vezetőknek, frakcióvezetőknek és leginkább a tartalma miatt a kormánynak. Ezt a tervezetet természetesen, hogy legyen miről vitázni, megkérem kedves munkatársaimat, hogy osszák ki önöknek, tanulmányozzuk, és erről beszélgetni fogunk.

Most pedig elmondom a tisztelt bizottságnak még, hogy amikor határoztam a bizottság összehívásáról, akkor a meghívókat Kiss Péter miniszter úrnak küldtem egyrészt, arra gondolván, hogy bár leginkább pénzügyi kérdésekről van szó, de hiszen olyan súlyos társadalmi hatásai vannak, hogy mindenképpen ebből az aspektusból is meg kell vizsgálnunk a kérdést. Miniszter úr nem tudott jelen lenni, de felkérte Simon Gábor államtitkár urat a Szociális és Munkaügyi Minisztériumból, hogy ő legyen az, aki helyette és a nevében ezeket a kérdéseket megválaszolja nekünk. Szeretettel köszöntöm még dr. Kovárik Erzsébet szakállamtitkár asszonyt is a Szociális és Munkaügyi Minisztériumból.

A második meghívót Oszkó pénzügyminiszter úrnak küldtem, hiszen mint említettem, azért leginkább pénzügyi kérdésekről van szó. Ő maga sajnos nem tudott részt venni, de a minisztérium képviseletében a kormánynak ezt a szeletét Marsi Erika szakállamtitkár asszony a Pénzügyminisztériumból fogja nekünk megvilágítani. Mellette üdvözlöm Kiss Kornélia főtanácsos asszonyt úgyszintén a Pénzügyminisztériumból.

És végül, de legkevésbé sem utolsósorban meghívást a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete elnökének, dr. Farkas Ádám úrnak küldtem, akinek volt lehetősége, hogy megtisztelje a bizottságunkat. Üdvözlöm őt, valamint két munkatársát még, Seregdi László igazgató urat, valamint Szeliczey Gergő főosztályvezető urat.

Megkérem akkor először Simon Gábor államtitkár urat, legyen kedves, mutassa be ezt a problémát ebből a szemszögből. Köszönöm.

Tájékoztató a lakáshitelesek megsegítésére eddig alkotott törvények és kormányintézkedések hatásairól

Simon Gábor tájékoztatója

SIMON GÁBOR szociális és munkaügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót. Elnök Asszony! Tisztelt Képviselő Asszonyok! Képviselő Urak! Az elmúlt hetek sajtónyilvánosságában elhangzottak alapján igazán helyénvaló, hogy önök ezt a mai bizottsági ülést kezdeményezték, és életre hívták. Hiszen ez módot teremt arra, hogy a kormányzati intézkedések bemutatásával ennek a társadalmilag fontos kérdésnek a napirendre vételével mindannyian a valós helyzetről egy tisztább, átláthatóbb, világosabb képet kapunk, ezáltal ez könnyíti a majdani politikai vagy szakmai megszólalásainkat is.

Ezért köszönöm elnök asszonynak, hogy lehetővé tette, hogy ne csak egy szempontból, csak a Szociális és Munkaügyi Minisztérium vagy a társadalompolitikáért felelős miniszter szemszögéből, hanem sokfajta szempontot érvényesítve tudjunk ma egy tájékoztatót tartani. A Pénzügyminisztérium és a PSZÁF képviseletével egy nagyon széles szakmai, pénzügyi hátteret is át tudunk önöknek adni erről a helyzetről.

Elöljáróban szeretném elmondani, hogy az elmúlt hónapokban számos kormányzati intézkedés történt, illetve olyan jogszabály-módosítások, amelyek a nehéz helyzetbe került állampolgárok védelméért történtek. Az intézkedések egyszerre szolgálták a megelőzést, ebben a hitelviszonyok fenntartása ügyének a segítését és a krízishelyzetbe került családok megsegítését. Az intézkedésekről, a valós tényszerű helyzetről szeretnénk ma tájékoztatót tartani kollégáimmal, hogy a későbbiekben önök felelős jogalkotóként járhassanak el, hiszen ez nem önmagában egy kormányzati ügy, ez nyilvánvaló, a közélet minden szereplőjét, benne a törvényhozásban ülő képviselőket is érinti. Szeretnénk ezt a tájékoztatást megadni, hogy a támogatást érdemi módon tudják önök megtenni, és nem szükségszerűen egy kommunikációs offenzíva keretében. Szeretnénk a támogatást, illetve az információval való ellátást, a tényszerű helyzet bemutatását megtenni, hogy a nehéz helyzetbe jutott honfitársainkon való segítséget érdemi módon tudjuk akár a jogalkotás segítségével is megtenni. Talán egy mondatot engedjenek meg még, hogy ne álljon elő az a helyzet, hogy a tények és a politikai nyilatkozatok sokszor elkerülik egymást. Szeretnénk ebben segíteni az önök munkáját, hogy ez a megszólalásokban is át tudjon jönni.

Szeretnénk a tájékoztatást megadni azért is, hogy képesek legyünk azt az emberi támogatást megadni, azt a személyes segítséget nyújtani az érintett családok számára, amiben kétségeim nincsenek, hogy egyetértünk, kormányoldalon vagy ellenzéki oldalon ülő képviselőink egyaránt így gondolkodnak erről a helyzetről, hogy javítsuk a családok helyzetét, és közben utat tudjunk nyitni a társadalmi szolidaritásnak, utat tudjunk nyitni a helyi összefogásoknak, a helyi kezdeményezések elindításának.

Éppen ezért a kormányzati intézkedésekről egy rövid áttekintést magam nyújtanék, a tényleges helyzet és annak háttere bemutatására Marsi Erika szakállamtitkár asszonyt szeretnénk javasolni, és a pénzügyi háttérrel, bankokkal, pénzügyi közvetítő cégekkel kapcsolatos intézkedésekkel, információkkal kapcsolatban pedig elnök urat szeretnénk kérni, hogy ezt a tájékoztató munkát végezzék el.

Egy szempontot szeretnék még önöknek ajánlani, ami a kormányzati megközelítés elvi alapját jelenti. A nagyságrend, hogy hány családot érint a dolog, az csak a megoldás módját befolyásolja és nem a politikai figyelmet. Azaz azt szeretném önöknek mondani, hogy egy család érintettsége is kell, hogy megfelelő lépéseket indukáljon a kormány részéről és nyilvánvalóan a jogalkotók részéről. Csak a megoldás módját befolyásolja, hogy hány családról beszélünk és nem a szándék minőségét.

Ennek alapján szeretnék néhány intézkedést az önök figyelmébe ajánlani, az idővel való gazdálkodás miatt nem részletesen kibontva, hanem csak érintve, hiszen önök vélhetőleg jól tájékozódtak az elmúlt hetekben ezekről. 2008 őszén és 2009 februárjában is a kereskedelmi bankokkal a miniszterelnök úr kezdeményezett megállapodást. Ennek a megállapodásnak az eredményeként a bankok lehetővé tették, hogy a hitelek futamideje meghosszabbítódjon, a devizahitelek forintra váltása megtörténhessen, vagy átmenetileg csökkenjen a törlesztőrészlet.

Ugyancsak kormányzati intézkedés volt az áthidaló kölcsönök lakáshitelre az állam készfizető kezességével történő elfogadása. Ebben gyakorlatilag az áthidaló kölcsön és az állami készfizető kezességnek az elfogadása, a jogszabályokba való beépítése is megtörtént, azzal a szándékkal, hogy nyújtsunk támogatást, segítséget, amikor a pénzügyi intézmények által alkalmazott megoldások már nem vezetnek eredményre. Ugyancsak idesorolom az önkormányzatok tevékenységét lehetővé tevő, azt elősegítő jogszabályok elfogadását abban az esetben, amikor a kényszerintézkedés már folyamatban van, ugyanakkor a lakhatás biztosítását szeretnénk az állampolgárok számára nyújtani. Ebben az esetben részben az árverési időszak meghosszabbításával, részben az árverésen kívüli vétel hatályának a megteremtésével, részben az önkormányzat elővásárlási jogának biztosításával szeretnénk világos támogatást nyújtani a nehéz helyzetbe jutott családok számára.

Idesorolom a "Sikeres Magyarországért" bérlakás-hitelprogramot is, ahol az önerő nélkül finanszírozható hitelcélok közé került be az önkormányzatok elővásárlási jog alapján történő lakásvásárlása abban az esetben, ha az önkormányzat vállalja azt, hogy az adott lakást bérlakásként fogja hasznosítani. Szeretnénk azt a szempontot érvényesíteni, ami a tulajdonos-bérlő-tulajdonos folyamatát tudja létrehozni, azaz megtartani annak a lehetőségét, hogy a nehéz helyzetbe került családok lakhatási feltételei meg tudjanak maradni. Ehhez egyébként feltételül, támogatásul a Magyar Fejlesztési Bank nem kevés forrással rendelkezik, amit az önkormányzatokkal való együttműködésben erre a célra lehet felhasználni.

Aztán nagyon fontos az, hogy áttételesen, a jogszabályok szemléletén keresztül és az abban hozott intézkedéseket érvényesítve is tudjunk lépéseket tenni. Például a hitelezési gyakorlat felülvizsgálata és abban a fogyasztók védelmének a képviselete, a fogyasztó védelmét szolgáló intézkedések érvényesítése is ebbe a témakörbe tartozik, például az uzsoratevékenység szankcionálása - nagyon sokszor a probléma forrása már eleve ide kötődik vissza -, illetve idesorolódik az az, úgy vélem, hogy fogyasztóvédelmi szempontból is rendkívül fontos intézményi szolgáltatási felületet bővítő döntés, ami a PSZÁF számára egy teljes fogyasztóvédelmi hatósági jogkört biztosít ezen a területen. Elnök úr majd minden bizonnyal fog erről beszélni. De én ezt - túlnyúlva ezen a kérdésen is - egy fontos lépésnek tekintem.

Közvetve, jogszabály-módosításokba beépítve a bírósági végrehajtásról szóló törvény módosításánál is igyekeztünk humánus szempontokat érvényesíteni: az adósok lakhatási feltételei védelmének az érdekében akár a végrehajtás felfüggesztésének az intézményét, akár a halasztás fél évre történő bevezetését, vagy a végrehajtói részletfizetés bevezetését. Ezek már egy kritikus időszakban, de mégis a humánus támogatást tudják biztosítani. De idesorolódik az is, amit mindannyian nyugtáztunk, a téli általános kilakoltatási moratórium ügye is. Ezek is hozzátartoznak egy kritikus helyzetben lévő család segítéséhez.

Ugyancsak néhány szóban a szociális ellátások, szolgáltatások területét is szeretném felidézni. A szociális ellátórendszer két irányban, a prevenció és az utólagos segítségnyújtás területén is kíván e témakörben támogatást nyújtani. A prevenció a fizetőképesség megőrzését is szolgálja, az utólagos segítségnyújtás pedig a fizetőképesség helyreállítását ezen a téren. Idetartozik a lakásfenntartási támogatás, a szociális alapú gáz- és távhőtámogatás, de idetartozik a krízisprogram is, akkor is, ha ebben van vita a közélet szerepelői között, mégis úgy gondolom, hogy ez az eszköz is itt egy használható, felhasználható eszköz, illetve a kivételes nyugdíjemelés, illetve egyszeri segély a nyugdíjasok számára.

Tisztelt Képviselő Hölgyek és Urak! Ezen intézkedések megszületése során mi többször konzultáltunk civil, állampolgári, szakmai érdekvédő szervezetekkel, köztük konzultáltunk a Magyar Szociális Fórummal, a Szociális Kerekasztal képviselőivel. Azokat az érveket, véleményeket, amiket ők megfogalmaztak, az intézkedések meghozatalánál, a kormányzati portfólió formálásánál figyelembe vettük. Nyilvánvaló, hogy egy folyamatnak sohasem a végén, hanem menet közben, az intézkedések meghozatala és formálása során vagyunk.

Mi azt várjuk el ettől a bizottsági üléstől, hogy segít abban, impulzust ad olyan kérdésekben, amiket még további kormányzati intézkedésekké lehet formálni. Önök nagyon fontos szereplői ennek az ügynek és ezen ügy megoldásának. Tisztelettel kérem önöket, hogy szakmai vitájukkal segítsenek abban, hogy világítsanak rá még olyan kérdésekre, amiknek a megoldásával a családok ügyét tudjuk szolgálni, segíteni.

Elnök asszony, köszönöm. Ha megengedi, továbbadom a szót szakállamtitkár asszonynak.

ELNÖK: Köszönöm szépen államtitkár úrnak az összefoglalóját. Felkérem szakállamtitkár asszonyt, egészítse ki ezeket az adatokat további tényekkel. Köszönöm.

Marsi Erika tájékoztatója

MARSI ERIKA szakállamtitkár (Pénzügyminisztérium): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Képviselő Urak! Tisztelt Bizottság! Elöljáróban annyit szeretnék mondani, hogy a számok ezen a téren lehet, hogy érzelemmentesnek tűnnek, ugyanakkor függetlenül attól, hogy milyenek a nagyságrendek - ahogy államtitkár úr is mondta -, mi is nagyon fontosnak tartjuk, hogy minden egyes szám mögött azért emberek és családok vannak.

Egy kicsit a számokról! A számok és a statisztikák, hangsúlyozom, hivatalos forráson, úgy a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete, mint a Magyar Nemzeti Bank adatain alapulnak, másrészt van egy központi hitelnyilvántartó rendszer, és a központi hitelnyilvántartó rendszerben a jelzáloghitel-adósokra vonatkozó számok. 2009. június 30-án az összes jelzáloghitel - beleértve a szabad felhasználásút, és beleértve a lakás célúakat is - 5800 milliárd forint volt, ez nagyságrendileg 1,4 millió hitelszerződést jelent, tehát ennyi mögöttes ingatlant. Amúgy Magyarországon a lakás célú ingatlanok száma 3 millió körül van, tehát egy kicsit kevesebb, mint az 50 százaléka.

Az MNB és a PSZÁF június végi statisztikája alapján a jelzáloghitelek 2 százalékánál - összegében 2 százalékánál - volt a tartozás 90 napon túli. Ez a 2 százalék az átlagos hitelállomány alapján számítva - az átlagos hitelállomány 4,8 millió és 5 millió forint között van - 40 ezer darab szerződést jelent, és 40 ezer darab ingatlant. Csak szeretném kiemelni, megjelentek különböző információk sajtókban, kommunikációkban 700 ezer darab szerződésről. A 40 ezer ehhez képest 6 százalék, de hangsúlyozom, ez nem azt jelenti, hogy a problémát marginálisnak tartanánk, csak a nagyságrendek miatt.

Ugyanezt a számot alátámasztja, hogy július végén a központi hitelnyilvántartó rendszerben, a KHR-ben a 90 napot meghaladóan nem fizető adósok száma 39 ezer, tehát közel 40 ezer, és ez tételesen darabszám. Azt szeretném még hangsúlyozni, hogy ezek nemcsak a bankok, hanem a pénzügyi vállalkozások is. Hajlamosak vagyunk elfelejteni, hogy ezen a piacon jelentős szereplők a pénzügyi vállalkozások is. Természetesen azért a bankok súlya meghatározó, de akkor kapunk teljes képet, ha a pénzügyi vállalkozásokat is nézzük.

Mit jelenthet ez a gyakorlatban? Az, hogy valakinek van egyszer egy 90 napot, 3 hónapot meghaladó tartozása, nem jelenti azt, hogy az adott hitel bedőlt, és megindul a végrehajtás vagy a fedezet érvényesítése. Hosszú idők statisztikája támasztja alá azt, hogy a 90 napot meghaladóan nem fizető adósok általában 15 százalékánál kerül sor a fedezet bevonására, érvényesítésére vagy végrehajtására. Ha ezt a számot nézzük, akkor a 40 ezer adós tekintetében ez éves szinten 6 ezer végrehajtást, fedezetbevonást jelent. Ezt azért szeretném hangsúlyozni, mert a megjelent statisztikák és információk a médiában mást tartalmaznak. A Magyar Nemzeti Bank felmérése szerint 2008 szeptemberétől 2009 májusáig bezárólag 3 ezer esetben került sor fedezet bevonására, érvényesítésére vagy végrehajtására.

Képviselő urak, először is elnézést kérek, hogy én itt ilyen számokat mondok, lehet, hogy ezek a számok így nehezen követhetők, de a cél - mint ahogy államtitkár úr mondta - nem a probléma szőnyeg alá söprése, hanem hogy milyen megoldási lehetőség, milyen megoldási megközelítés alapjául szolgál ez a nagyságrend.

Amikor a kormányzat májusban előkészítette a lakáshitelesek megsegítésére vonatkozó törvényt, pont ezekkel a számokkal számolt. 2009. I. negyedévében egy kicsit még jobb volt a helyzet, de nem sokkal. Éves szinten mi pont egy ilyen aránnyal számoltunk, és ebből kiindulva és éppen ezért volt a lakáshitelesek átmeneti törlesztőrészleteinek csökkentésére irányuló megközelítés. Még annyit elmondhatok, hogy a tavaly ősszel a bankokkal kötött önkéntes megállapodás alapján a bankok eddig 10 ezer ügyfélnél ütemezték át az adósságot úgy, hogy alacsonyabb lett a törlesztőrészlet. Átlagban ez az átütemezés azt jelentette, hogy hét évvel kitolták a futamidőt, vagy 6-24 hónapra jóval alacsonyabb fix összegű törlesztőrészletet határoztak meg.

Mint ismeretes, a miniszterelnök úr és a bankok vezetői között megállapodás született arról, hogy készül egy magatartáskódex, mely magatartáskódex - hangsúlyozom - már a Bankszövetségnél van, tehát az első tervezet a kormányzat részéről átadásra került. Ez a magatartáskódex tartalmaz normákat arra vonatkozóan is, hogy nemcsak a szerződéskötés előtt, hanem a szerződés fennállása alatt az ügyfelek esetleges fizetési problémái esetén vagy a hitelfelmondás esetén vagy végrehajtás esetén milyen normákat fogadnak el a bankok. Tehát ez a magatartáskódex nemcsak az egyoldalú szerződésmódosításra koncentrál, természetesen az a fő hangsúly, hanem a hiteladósokkal, jelzáloghitel-adósokkal kapcsolatos normákat is megfogalmazza.

Azért a tapasztalatok alapján még egy dologra fel szeretném hívni a figyelmet. Tehát mint ahogy mondtam, nemcsak bankok, hanem pénzügyi vállalkozások is hiteleznek. A bankok a miniszterelnök úrral folytatott megállapodás, de még a tavalyi megállapodás kapcsán is - és a számok ezt alátámasztják - önmérsékletet gyakoroltak a végrehajtásoknál. Ugyanakkor a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletéhez - és erről az elnök úr majd bővebben tud beszélni - jutottak el olyan információk, amelyek azt a gyanút vetik fel, hogy esetleg pénzügyi vállalkozások követeléskezelés kapcsán visszaélhettek. Hangsúlyozom, ez még csak gyanú, és bővebb információt az elnök úr tud mondani. Ennyit a számokról.

A kormányzati intézkedés és a Pénzügyminisztérium részéről erre irányul minden törekvés, hogy minden olyan hitel- és jelzáloghitel-adós, aki képes és hajlandó együttműködni, a banki és átmenti törlesztési könnyítéssel továbbra is hitelkapcsolatban maradjon. Ennek a konstrukciónak a sikerességét egy-másfél hónapon belül lehet értékelni, mivel az eljárásokat és a szabályokat ki kell dolgozni. Tehát ebben a helyzetben be kell vallanom, még nem vagyunk abban a helyzetben, hogy azt tudjuk mondani, hogy igenis, már több tízezren, húszezren vették igénybe, annál is inkább, miután július 28-án hagyta jóvá az Európai Bizottság. Ahhoz, hogy ez egy rutinszerű, napi konstrukció legyen, egy másfél hónap kell. Nagyon szépen köszönöm, és ha bármi kérdés van, kérés, szívesen válaszolok.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen Marsi Erika szakállamtitkár asszony összefoglalóját, és külön köszönöm, hogy számszaki szakember lévén is azzal kezdte, hogy minden egyes szám mögött egy-egy család van, ami azt gondolom, hogy alapvető megközelítési módja az egész problémának.

Most pedig engedjék meg, hogy felkérjem dr. Farkas Ádám elnök urat, legyen olyan kedves, tájékoztassa a bizottságot. Köszönöm.

Dr. Farkas Ádám tájékoztatója

DR. FARKAS ÁDÁM elnök (Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Képviselő Hölgyek és Urak! Tisztelt Bizottság! Szeretném én is megköszönni a meghívást, és megpróbálok röviden tájékoztatást adni azokról a tapasztalatokról, amelyeket a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete szerzett a - nevezzük így - problémás hitelek és az ehhez kapcsolódó hitelintézeti, pénzügyi vállalkozási gyakorlat vizsgálatai során.

Számos vizsgálat keretében tájékozódtunk, és ezzel nem untatnék senkit, hogy milyen típusú és formájú vizsgálat keretében került a PSZÁF kapcsolatba a problémásnak minősülő és a családok számára gondot jelentő nem fizetéssel, pénzügyi nehézségek problémakörével. Azt tudom mondani, hogy az elemzéseink és a vizsgálataink alapján a kép vegyes, és négy különálló esetet szeretnék megkülönböztetni abból a szempontból, hogy milyen jelenségeket tapasztaltunk, és ezekre a jelenségekre milyen intézkedésekkel lehet válaszolni, és milyen lépések történtek ténylegesen ezekre válaszul.

Az első eset, amit elkülönítenék, ahol a pénzintézet, illetve a pénzügyi vállalkozás hitelezési gyakorlata jogszerű is, és elfogadható. Tehát a magatartás elfogadható és kezelhető, és olyan adósról van szó, aki akar fizetni, a szándéka teljesen egyértelmű, de sajnos a válság kapcsán vagy éppen nem a válság kapcsán, de nehéz helyzetbe került, a fizetőképessége megrendült. Azt gondoljuk, hogy erre van példa, sajnos nagy számosságú példával találkozunk a vizsgálatok során. Ezeknél a nehéz helyzetbe került adósoknál mindenképpen indokolt és szükség van valamifajta kormányzati támogatásra, valamilyen válaszlépésre. Úgy érezzük, hogy ezek a lépések elég széles körben megtörténtek. Itt államtitkár úr és szakállamtitkár asszony több ilyen lépést is említett, hadd ismételjem meg gyorsan. Az áthidaló, a bankok által kezdeményezett áthidaló kölcsönök; törlesztőrészlet fixálása; futamidő-hosszabbítás; az egyoldalú szerződésmódosításról szóló jogszabályok meghozatala; illetve az állami készfizető kezesség intézménye; vagy végső esetben, amikor már a végrehajtás irányába mennek ezek a problémás hitelek, akkor pedig az önkormányzati elővásárlási jog és az ehhez kapcsolódó rendelkezések. Ezek olyan lépések, amelyek segítik azokat az ügyfeleket, még egyszer mondom, ahol a hitelintézet jogszerűen és normálisan viselkedett, de az adós pénzügyi helyzete megrendült, a fizetőképessége még helyreállítható, hiszen a szándéka megvan, és segítséggel lehet ezen változtatni.

Van egy olyan eset is, a második esetet mondanám, ahol szintén a hitelintézet gyakorlata jó, jogszerű, de olyan adósról van szó, aki nem akar együttműködni, és nem hajlandó fizetni annak ellenére, hogy néha tudna, van, aki persze nem hajlandó és nem is tudna fizetni. Azt kell, hogy mondjam, tapasztaltunk ilyet is elég nagy számban. Többek között néhány, a sajtóban nagy nyilvánosságot kapott ügyben, amit konkrétan kivizsgáltunk, kiderült, hogy a tisztelt ügyféllel szemben, aki különben panaszkodik arra, hogy hogyan jártak el vele, teljes mértékben szakszerűen és jogszerűen jártak el. Egész egyszerűen a válságot jóval megelőzően az egyetlen törlesztőrészletet követően, amit levontak tőle, egyetlenegyszer nem fizetett egyetlenegy fillért sem, majd két év múlva megtörténik az a lépés, ami miatt panaszkodik a médiában. Tehát ilyen példa is van. Azt gondolom, hogy ezeknél az ügyfeleknél - és nagyon-nagyon figyelni kell, hogy ezeket az ügyfeleket el tudjuk választani - én nem tartom indokoltnak, hogy nagyon jelentős védelmet kapjanak vagy segítséget kapjanak. Ezt egészen pontosan azért gondolom így, mert nagyon-nagyon fontos, hogy azon ügyfelek érdeke is védve legyen, akik egyébként erejüket néha meghaladóan is, de megfeszítve törlesztenek, és fizetnek még egy válság esetén is. Tehát van ilyen eset is, azt szeretném mondani.

A harmadik eset az, ahol a hitelintézet magatartása ugyan jogszerű, de nem tekinthető etikai szempontból kielégítőnek vagy megfelelőnek, és ilyen esetben az ügyfelek e miatt a magatartás miatt, illetve a válság miatt nehéz helyzetbe kerülhetnek. Ezekben az esetekben - ilyenek például az indokolatlan egyoldalú szerződésmódosítások esetei, a túl gyors végrehajtás, ahol rugalmatlan a pénzintézet magatartása egy nehéz helyzetbe került ügyféllel szemben, ahol nem mutatkozik kellő készség a megegyezésre az egyébként megegyezni szándékozó családdal vagy ügyféllel szemben -, úgy gondoljuk, hogy igenis fel kell lépni a hitelintézetek, illetve a pénzügyi vállalkozások gyakorlatával szemben. Itt a válasz egyrészt a magatartási kódexben rejlik, és itt szeretném kiemelni egy fontos elemét ennek a magatartáskódexnek.

Szakállamtitkár asszony már említette azt, hogy ez a magatartáskódex-tervezet, amit már eljuttattunk a hitelintézetek számára, az egész hitelezési folyamatot felöleli, tehát nem csupán azt a szakaszt, amikor már problémássá válik egy hitel, hanem a legelső lépésektől kezdve a legutolsó lépésekig. Az a kezdeményezésünk, hogy a hitelintézetek vállalják, hogy amennyiben elfogadásra kerül, és meg tudunk egyezni a kódex tartalmában, részévé teszik ezt a kódexet a szerződéses feltételeiknek, az általános szerződéses feltételeiknek, a szabályzataiknak, ez pedig azt jelenti, hogy a kódexben vállalt kötelezettségek akár hatósági eszközökkel is kikényszeríthetők lesznek. Tehát szeretnénk, ha ezt vállalnák a bankok, magyarán, ha aláírják ezt a kódexet, akkor azt komolyan is vennék.

Nyilvánvalóan ugyanebben a helyzetben, ha ilyen magatartást tapasztalunk, ekkor is előfordulhat az, hogy ettől a magatartástól függetlenül vagy részben ezzel összefüggésben nehéz helyzetbe kerülnek családok. Itt megint, ha a készségük és a hajlandóságuk megvan, akkor ezen kormányzati lépésekkel lehet segíteni. Itt ismét csak ugyanazokra az intézkedésekre szeretnék hivatkozni, amelyekről már beszéltem. Én azt gondolom, hogy ha ezek az intézkedések tényleg alkalmazásra kerülnek, bekerülnek a gyakorlatba, olajozódik ezeknek az alkalmazása, akkor nagyon sok családon tudnak átmenetileg segíteni.

Van egy negyedik eset is, amit tapasztaltunk, erről is többször szó esett, ez - hogy úgy mondjam - a legszörnyűbb eset. Itt egyértelműen azt lehet látni, hogy vannak olyan, elsősorban pénzügyi vállalkozások, amelyek jogszerűtlen, tehát jogszabályellenes magatartást tanúsítottak az adósokkal szemben. A vizsgálataink során - és ezek a vizsgálatok már több hónapja, sőt, hosszú hónapok óta zajlanak szépen a háttérben - felderítésre került egy olyan, mondjuk így, hogy modell vagy konstrukció, amelyben a pénzügyi piacok különböző szereplői, elsősorban pénzügyi vállalkozások, hitelközvetítők, ingatlanközvetítők, követeléskezelők valamilyen személyi összefonódás révén összejátszanak, és illegális, illetve kimondottan uzsoratípusú vagy uzsorakölcsönzés típusú tevékenységet folytatva olyan helyzetbe hoznak adósokat, hogy azok gyakorlatilag tehetetlenné válnak ezekkel a csoportosulásokkal szemben.

Ennek a magatartásnak az első lépése gyakorlatilag jogosulatlan hitelezés, tehát, hogy olyan hiteleket nyújtanak jogosulatlanul, tehát nem engedélyek mentén, elsősorban magánszemélyek vagy engedéllyel nem rendelkező vállalkozások, amelyek egyértelműen azt a célt látszanak szolgálni, hogy megszerezzék ügyfeleik ingatlanait. Ilyen, mondjuk így, hogy struktúrát vagy modellt többet is feltérképezett a PSZÁF az elmúlt hónapok során.

Szeretném jelezni, hogy ebben - tekintettel arra, hogy törvénysértő magatartásról van szó, és Btk.-ba illő törvénysértések gyanúja merül föl - természetesen felvettük a kapcsolatot a nyomozó hatóságokkal. Szeretném jelezni, hogy a PSZÁF által tett feljelentések alapján a rendőrség nagy erőkkel nyomoz ezekben az ügyekben, és több mint 120 feljelentés alapján már több mint 150, mondjuk így, hogy gyanúsított került a hatóságok látókörébe, és ezt a vizsgálatot a PSZÁF, illetve a nyomozó hatóságok együttműködve tovább folytatják. Nyilvánvalóan nagyon-nagyon fontos, hogy ezek akkor lesznek megállíthatók, ha ezek a nyomozások olyan értelemben sikerrel zárulnak, hogy potenciális vádemelések is megtörténhetnek.

Azt gondolom, hogy ebben az esetben a mi dolgunk az, hogy ha felderítünk ilyet, és szakmailag megalapozottnak látjuk ezt a gyanút, akkor ezt közvetítsük a megfelelő hatóságok felé, illetve annak érdekében, hogy ez a jövőben ne fordulhasson elő, ahol szükséges, ott a szabályozásban, a törvénykezésben majd szakmai javaslatokkal álljunk elő. Azt gondolom, hogy itt nagyon-nagyon nehéz más eszközökre gondolni, itt a legkeményebb fellépésre van szükség. Természetesen azokban az esetekben, ahol ilyet tapasztalunk, szintén indokolt a kormányzati segítség az ilyen helyzetbe került családok megsegítésére.

Tehát úgy gondolom, hogy a kép vegyes, többféle tapasztalatot találtunk, vagy többféle tapasztalattal rendelkezünk ma már. Nagyon fontos, hogy ezekben a vitákban és ezekben a törekvésekben, ahol segíteni próbál a kormányzat, ott világosan elválasztódjon, hogy ki az, akin segíteni kell, akin segíteni érdemes, és mik ezek az eszközök, amivel segítséget nyújtunk.

Szeretném azt is nagyon hangsúlyozni, hogy mindez a segítség össztársadalmi szempontból akkor a leghatékonyabb, ha tényleg csak azokra irányul, akiknek erre valóban szükségük van, és nem okoz olyan problémát, ami később az egész társadalom számára megnehezítheti vagy megdrágíthatja a hitelfelvételeket, a hitelek igénybevételét. Itt konkrétan arra gondolok, hogy nagyon-nagyon óvatosan kell kezelni azt a kérdést, hogy nem szabad, hogy a segítség bárkit arra bátorítson, hogy ne fizessen, ne teljesítse a kötelezettségeit. Ez egy nagyon-nagyon fontos szempont a jövő szempontjából, de azt gondolom, hogy ezek a célzott intézkedések, amik megtörténtek, nagyon helyesen találják meg azt a határt, ahol a segítség azoknak jár vagy jut, akik valóban rászorulnak.

Én ennyit szerettem volna mondani, és természetesen én is, kollégáim is állunk elébe bármilyen további kérdésnek.

ELNÖK: Köszönöm szépen elnök úrnak is az összefoglalóját. Kérni is szeretném a kormány képviseletében megjelent valamennyi kedves munkatársat, hogy maradjanak velünk, hiszen most kezdődik a vita, most kezdődnek a kérdések és felvetések.

A helyettesítési megbízások ismertetése

Mielőtt erre rátérnénk, kötelességem, hogy a helyettesítéseket a jegyzőkönyv számára ismertessem. Dér Zsuzsanna képviselőtársunkat Farkas Imre képviselő úr, Érsek Zsoltot Lombos István, Juhászné Lévai Katalint Deák Istvánné, dr. Nyul Istvánt Rónavölgyi Endréné, dr. Szabóné Müller Timeát Tóbiás József, dr. Tóth Istvánt Winkfein Csaba alelnök úr, Török Zsoltot Vidorné Szabó Györgyi, dr. Hoppál Péter urat László Tamás képviselő úr helyettesíti.

Most pedig, kedves bizottsági tagok, kedves képviselőtársaim, indítványozom, hogy szokásunknak megfelelően egy körben próbáljuk kezelni a kérdéseket, tehát mind a kérdés felvetésére, mind a vélemény megfogalmazására módjuk van most. Előzetes jelzés alapján Soltész Miklós alelnök úrnak adok először szót, és kérem a jelentkezőket.

Kérdések, észrevételek, hozzászólások

SOLTÉSZ MIKLÓS (KDNP), a bizottság alelnöke: Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Bizottság! Tisztelt megjelent vendégek - a kormány részéről is, máshonnan is, civil szervezetektől -, azt gondolom, hogy a probléma súlyosságát jelzi az, hogy házelnök asszony a saját adatai, saját számai alapján kezdeményezett egy országgyűlési gyűlést, ezt követően mi pedig kezdeményeztük a bizottság ülését, amelyet először visszautasítottak a szocialisták, majd mégiscsak csatlakoztak ehhez, hogy megtartsuk; tehát jellemző az, hogy igazából nem a számok a fontosak, bár ahogy önök is hangsúlyozták, és nagyon megdöbbentő: ha néhány emberről is van szó, vagy néhány tucat, néhány száz, néhány ezer emberről, akkor igenis mindenkin meg kell próbálni segíteni. Én azt gondolom, és azt javasolom a kormány képviselőinek, hogy a házelnök asszonnyal is beszéljék meg a vitatott számokat, őt is esetleg tájékoztassák. Gondolom, ő nemcsak úgy a kisujjából vette ezeket az adatokat, hanem valahonnan mégiscsak tájékozódott. De azt hiszem, nem is ez a lényeges dolog, amit én el szerettem volna mondani.

Ha megengedik, először néhány kérdést tennék föl, de majd úgyis egyben kapunk rá választ, remélem, a többi képviselőtársaimmal együtt, majd azt követően mondanám el a véleményemet, véleményünket, a Fidesz-KDNP frakciószövetségét, illetve azt a javaslatot, amellyel idejöttünk az Országgyűlés bizottsága elé. Néhány kérdést hadd tegyek föl akkor.

A családok átmeneti otthonainak nőtt-e a kapacitása az elmúlt időszakban? És nemcsak, hogy a kapacitása nőtt-e, hanem az ide jelentkezők vagy sajnos fölvettek száma az elmúlt időszakban nőtt-e?

Változtat-e a kormány azon a gyakorlatán a most következő költségvetési évben, hogy 2005 óta nominálisan is csökken a családok átmeneti otthonának támogatása? Azt hiszem, nem kell magyarázni ebben a súlyos helyzetben, hogy miért fontos ez és a fenntartók szempontjából miért fontos kérdés.

Szeretném megkérdezni, hogy ha valóban igaz, hogy idén - és idézőjelben mondom a "csak"-ot - "csak" 3 ezer kilakoltatott családról tudnak önök, mi van ővelük? Mibe került a szociális ellátó rendszernek az ő támogatásuk, az ő megtartásuk, és jellemzően milyen körülmények között élnek most ezek a családok? Van-e esélyük arra, hogy bármikor is önálló otthonra tegyenek szert? Azért szeretném hangsúlyozni a kérdés mellett ezt a gondolatot, hogy önálló, hiszen ők, amikor hitelt vettek föl, ők amikor a bankokhoz vagy pénzügyi szervezetekhez fordultak, akkor ők jó hiteleseknek bizonyultak. Nem tehettek arról, hogy 5 éve, 6 éve, 8 éve önök folyamatosan azt mondták, hogy dübörög a gazdaság, minden rendben van, és bátran bele mertek vágni lakásépítésbe, otthonépítésbe. Tehát szeretném tudni pontosan, mi van ezekkel, tudnak-e ezekről a családokról, és mennyi pénz terheli most emiatt a szociális ellátó rendszert pluszban?

A Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének elnök urához szeretnék néhány kérdést föltenni, bár egyikre már szinte válaszolt is előadása közben. A jogszerű, de etikátlanul kilakoltatott családok számát szeretném tudni, illetve mit tudnak tenni ebben az esetben az etikai kódexeken kívül? Ha törvény van, és azt sem tartják be sok helyen, és ha kódexet akarnak önök létrehozni vagy megállapodni velük, tudjuk, mennyit ér egy kódex, mondjuk, a bevásárló központok és a magyar beszállítók érdekében, vagyis vitájában.

Illetve még egy kérdést szeretnék önhöz föltenni, hátha tud segíteni, hiszen a Pénzügyminisztériumtól nincs itt képviselő. A bankok a hitelválság során... (Közbeszólások: De van!) Van? (Simon Gábor: Szakállamtitkári szinten.) Akkor bocsánat, elnézést kérek, szakállamtitkár asszonytól elnézést kérek. Akkor öntől szeretném pontosan kérdezni, hogy a bankok a hitelválság során mekkora IMF-hitelmennyiséget kaptak, mekkora támogatást kaptak. Meg is magyarázom a kérdésemet. Ha a bankok megkapják a támogatásokat, ők megkapják egyébként az adófizetők pénzéből ezt a támogatást, hiszen bizonyos szempontból ők fogják visszafizetni egy részét, akkor miért nem kaphatnak ugyanilyen segítséget azok a családok, akik az utcára kerülnek, és iszonyú tragédiák elé kerülhetnek?

És akkor tisztelt hölgyeim és uraim, tisztelt bizottság, hadd térjek rá arra a gondolatra, ami miatt azt gondolom, hogy mindenki érezte, hogy ennek a bizottsági ülésnek össze kell ülnie, és nemcsak hogy össze kell ülnie, hanem kimenete is kell, hogy legyen. Én azt látom, hogy a szocialista képviselőtársaim elnök asszony bevezetése során elkészítettek egy állásfoglalást. Azt hiszem, állásfoglalásból, illetve javaslatból tele van a padlás, és azok az emberek, akik katasztrofális életkörülmények közé kerülhetnek, azok köszönik szépen az állásfoglalásokat, de azzal fizetni nem tudnak. Éppen ezért az önök állásfoglalásának egy részét egyébként el tudjuk fogadni, meg támogatni is tudunk olyan gondolatot vagy olyan javaslatot belőle, hogy mindaddig, amíg a törvényi szabályozás nem védi meg teljes mértékben azokat a rászorultakat, akik valóban rászorultak a segítségre - nem azokról beszélünk, akik nem akarnak fizetni -, addig a 90 napos moratóriumot a bankok önmaguk próbálják betartani, és mindenképpen addig a kilakoltatásokat szüntessék meg.

Én ezzel személy szerint egyetértek, de ennél sokkal többre van szükség, és ha megengedik, akkor néhány pontban fölsorolom azokat a javaslatokat, amelyeket tulajdonképpen - államtitkár úr is azt mondta - impulzusként szeretnénk önöknek átadni, egyben pedig országgyűlési határozati javaslatként benyújtani a parlament elé.

Az 1. pontja ennek, hogy megfelelő szabályozást kell alkotni a kilakoltatások megelőzése érdekében.

2. pontja: lehetőséget kell biztosítani arra, hogy az adós maga értékesítse az ingatlanát megfelelő időtartamú, legalább 6 és 12 hónap közötti időszakon belül. Nagyon jól tudjuk, hogy milyen maffia ugrott rá erre a területre. Nagyon sokan ezért nemcsak, hogy a pénzüket nem kapják vissza a lakásuk eladása során, hanem még tovább is adósságban maradnak, mert olyan olcsó áron értékesítik a lakásukat.

3. pontja: speciális szabályozást igényel az az eset, amikor a forint árfolyamromlása miatt a hitel összege meghaladja az ingatlan értékét, illetve ha a fedezetül szolgáló ingatlan értékesítése sem fedezi a hitel összegét.

A 4. pontban kérjük: kedvezményt kell biztosítani az adós számára egyösszegű visszafizetés esetén.

Az 5. pontban: szabályozni kell az első törlesztőrészlet elmaradása és a végleges fizetésképtelenség közötti időtartam kamatfeltételeit.

6. pont: szabályozni kell a tartozás átütemezésének lehetőségeit és feltételeit.

A 7. pont a júniusi törvényhez kötődik, az önkormányzatokat terhelő lehetőségről. Egyébként abban az esetben, ha az önkormányzatok nem lennének eladósodva, abban az esetben, ha önök jövőre 120 milliárd nagyságrendű pénzt nem akarnának elvonni az önkormányzatoktól, akkor lehet, hogy jó megoldás lett volna, hogy az MFB-n keresztül hitelt vegyenek föl, és utána pedig az MFB-hitelből megvásárolják a bajba jutottak lakásait, majd ott tartsák őket bérlőként. Persze ez önkormányzati törvényt is érint, idáig a szabályozás nem jutott. Éppen ezért azt javasoljuk, hogy az állam a Magyar Fejlesztési Bank Zrt.-n keresztül váltsa ki a fizetésképtelen adósok hiteleit. Nem az önkormányzatokat kell terhelni ezzel. Más kérdés, ha az önkormányzat vállalja és tudja - nagyon kevés lesz ilyen -, akkor persze minden módot meg kell találni.

És végül ki kell terjeszteni a jelenleg érvényes törvények személyi hatályát minden olyan állampolgárra, aki munkája elvesztése miatt képtelen fizetni a lakáshitele törlesztő részletét. Ezt azért hangsúlyozzuk, mert önök, amikor a törvényeket meghozták, nem fogadták el azokat a módosító javaslatokat, miszerint ne csak a 2008. szeptember 30-át követően állásukat elvesztőket kell segíteni, hanem az az előttieket is. Magyarországra a válság a rossz gazdálkodás következtében már sokkal korábban eljutott, az embereknek egy nagy része már akkor nagyon nehéz helyzetbe került, így aztán nagyon nehéz egy olyan határvonalat húzni, hogy október 1-jét követően csak azok érdemesek a támogatásra, segítésre, mások pedig nem.

Tisztelt Bizottság! Tisztelt Országgyűlés! Tőlünk az emberek azt várják, hogy hathatós és kemény fellépéssel segítsük az ő érdekeiket. Még egyszer hangsúlyozom befejezésképpen, hogy azokat az embereket, akik most bajba kerültek, a bankok, a hitelintézetek jó adósnak minősítették 1 éve, 2 éve, 15 éve. Ezek az emberek annak idején áfát fizettek, az építőanyag-ipar sikeréhez hozzájárultak, a munkásoknak feladatot és lehetőséget adtak, ezeken az embereken kötelessége segíteni a magyar kormánynak, ezáltal az Országgyűlésnek is. Kérem, hogy ebben legyenek partnerek, és ebben az irányban tevékenykedjen a kormány, ne pedig látszatintézkedéseket tegyen, mert annak semmi értelme nincsen.

Köszönöm szépen a figyelmüket.

ELNÖK: Köszönöm, alelnök úr. Winkfein Csaba alelnök úré a szó.

WINKFEIN CSABA (MSZP), a bizottság alelnöke: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Meghívottak! Tisztelt Bizottság! Két kérdésem lenne. Az egyik az, hogy van-e arra tapasztalat, van-e arra adat, hogy a helyi önkormányzatok hogyan reagáltak erre a helyzetre? Gondolok itt az önkormányzatok elővásárlási jogára, hogyan éltek ezzel, illetve más egyéb, anyagi vagy más támogatást nyújtottak-e?

Kérdezném, hogy a Pénzügyminisztérium készített-e olyan tájékoztatást, amelyet az önkormányzatok számára eljuttatott, hogy milyen lehetőségük van ebben a helyzetben a helyi önkormányzatoknak? Természetesen nem áthárítva a problémát, de ilyenkor különösen fontos minden segítség, minden összefogás mind helyi, mind pedig kormányzati szinten. Tehát éltek-e az önkormányzatok ezzel a lehetőséggel, és ha van rá adat, akkor azt is szeretném tudni, hogy hány esetben, illetve milyen konkrét intézkedéseket tettek vagy tehettek volna az önkormányzatok? (Béki Gabriella megérkezik az ülésre.)

A másik kérdés pedig: lehet-e azt tudni, hogy a 3000 ingatlannál - amiről beszélünk, hogy 2008 szeptembere és májusa között árverésre kerültek - milyen okok állnak a háttérben? Lehet-e azt tudni, hogy ez a válság miatt alakult-e ki, vagy más egyéb okok vannak a háttérben? Erről, ha hallhatnánk egypár szót. Azt is lehet látni meg tudni, hogy körülbelül ezeknek az ingatlanoknak a 10-15 százaléka az, amelyet sikeresen árvereztek. Mi van a többi 85-90 százalékkal?

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen, alelnök úr. Koszorús László képviselő úré a szó, parancsoljon!

KOSZORÚS LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök asszony. Igazából kérdésekkel most nem élnék, hiszen nagyjából Soltész Miklós alelnök úr a kérdéseinket nagymértékben föltette, inkább csak egy rövid véleményt engedjenek meg, hogy elmondjak.

Nagyjából erről a problémáról lassan két és fél éve tudunk. 2007-ben már látható volt, hogy Magyarországon a lakosság eladósodik. Akkor egyébként több ezer milliárd forintra volt tehető az az összeg, amit különböző hitelek formájában családi háztartások fölvettek. Az elmúlt két évben, sőt az elmúlt héten a kormány, illetve az MSZP részéről csak különböző jól hangzó nyilatkozatokat lehetett hallani. A jól hangzó nyilatkozatok ellenére viszont konkrét intézkedés nem történt. Tehát azt kell, hogy megállapítsuk, hogy a kormányzat jelen pillanatban ezt az ügyet nem kezeli. Jelen pillanatban ezeket ilyen sajtótájékoztatókon keresztül, itt most sem hallottunk semmiféle konkrétumot sem szakállamtitkár asszonytól, sem szakállamtitkár úrtól, hogy konkrétan hogyan fogják megsegíteni azokat az embereket, akik egyébként most már komoly bajba jutottak, vagy a jövőben egyébként bajba fognak jutni. Egy általános jolly jokerként fel szokták hozni a törlesztőrészletek elnapolását, de lényegében azokra a problémákra, amikkel nap mint nap szembesülnek a hitelesek - például kezelési költségek, a különböző, működésükkel kapcsolatos dolgok, amit egyébként a PSZÁF javaslatára most kiküldtek az összes hitelesnek az egyoldalú szerződésmódosítások kibújásával kapcsolatosan -, semmi konkrét lépést nem látott idáig a lakosság.

Hogy lehet az, kérem szépen, hogy az egyoldalú szerződésmódosításokkal kapcsolatosan az Országgyűlés hoz egy törvényt, ezt követően a kereskedelmi bankok kiküldenek egy levelet, és arra hivatkozva, hogy nekik nő a rezsiszámlájuk, a jövőben a törlesztőrészletek megemelése nem elképzelhetetlen? Tehát konkrét intézkedés nincsen ezen a területen.

Államtitkár úr is, illetve a PSZÁF elnöke is az elmúlt fél órában egy etikai kódexre hivatkozik, amit nem kötelesek aláírni a kereskedelmi bankok. Ki kötelezi őket arra, hogy majd ezt az etikai kódexet betartják?

Vagy elhangzanak olyan jövőbeli kormányzati intézkedések, amik majd ténylegesen segíteni fognak azokon, akik egyébként az utcára kerülnek. Tehát a probléma sokkal nagyobb annál, mint amit önök két és fél évvel a probléma kezdete után még mindig kommunikációs területen elmondanak.

Egyébként volt egy javaslatunk 2007. október 11-én, ami praktikus megoldásokkal külföldi példák alapján a hiteleseknek nyújthatott volna különböző segítségeket. Önök hatszor egymás után a parlamentben ezt leszavazták. Tehát nem két éve, a vonat, az önök vonata ebből a szempontból már rég elment. Itt konkrét intézkedésekre van szükség, nem pedig arra hivatkozni, hogy júliusban elküldték az etikai kódexet a kereskedelmi bankoknak, azok majd válaszolnak, aztán ezt követően majd valamikor aláírják. Kérem szépen, ez a felelőtlen hozzáállás ahhoz fog vezetni, hogy emberek százezrei fognak az utcára kerülni a jövőben.

Már réges-régen konkrét lépésekkel kellett volna a kormánynak előállni. Jelen pillanatban egyébként az a véleményem, hogy ebben a kérdésben és a szociális válság területén elvégzett munkájuk konvergál a nullához. Jelen pillanatban, ha elmennek vidékre, szembesülnek tényleg azokkal az emberekkel, akik a következő időszakban az utcára kerülnek, vagy már utcára kerültek, akkor látni fogják, hogy azok az intézkedések, amiket önök az elmúlt fél órában itt felhoztak, nem nyújtanak konkrét segítséget. Sokkal keményebben kell - gazdasági válság van, hölgyeim és uraim - odalépnie az Országgyűlésnek, a kormánynak, ha tényleg a lakosságnak segíteni akarunk. Úszik a magyar lakosság az adósságokban, és a lakáshitelek nyilvánvalóan csak egyik szegmensét képezik ennek a történetnek. Jelen pillanatban a kormány ezen a területen nem más, mint egy fogatlan tigris.

Köszönöm.

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Bókay Endre képviselőtársunk jelentkezett. Öné a szó.

BÓKAY ENDRE (MSZP): Elnök asszony, köszönöm szépen a szót. Én a jelen lévő képviselőktől, a PSZÁF és a kormány képviselőitől kérdezném, hogy tudnak-e olyan információt szolgáltatni nekünk, hogy a most kialakuló helyzetben az adósság mennyire köszönhető egyrészt a válságnak, és mennyire - ne haragudjanak, hogy ezt a szót használom - egy megszokott trendet jelent. Tudjuk, hogy minden évben voltak bedőlő lakáshitelek, történtek tragédiák családon belül, ami miatt az érintettek elvesztették a lakásukat.

Megmondom, hogy miért kérdezem ezt. A két dolog, ha egymástól elválasztjuk, két különböző eljárást igényel. Nyilván a válság hatására egyrészt arra gondolhatunk, hogy olyan megoldásokat alkalmazzunk az önkormányzatok bevonásával, amely a válság elmúltával esetleg az eredeti helyzetet helyreállítja. Mire célzok? Mi Pécsen végiggondoltuk, és az önkormányzattal elkezdtünk kidolgozni egy olyan modellt, hogy az önkormányzat, az adósok és a hitelnyújtó hármas megegyezik egymás között, és azt mondják, hogy az önkormányzat felvállalja, na nem az ingatlan megvásárlását, hanem a hitel ilyen módon történő átvételét. Hogy konkrét legyek, azt mondjuk, hogy 20 milliót ér egy ingatlan, és 12 millió rajta a hitel, akkor ne azt tegyük, hogy a 20 milliós ingatlanról tárgyalunk, hanem a 12 milliós hitelről. Nos, ezt a hitelt átvállalja, és az önkormányzat időszakosan csökkentett részleteket terhel az adósra, tehát, aki a lakásban lakik, és azt mondja, most nem vagy tulajdonos, lakbért fizetsz, de egy emelt összegű lakbért állapít meg a rendelet során, és ennek az emelt összegű lakbérnek egy része akár 4-5 év múlva egy előtörlesztést jelent, és az adós visszavásárolhatja ezt a lakását.

Egy nagyon életszerű problémából indultunk ki, mert azt láttuk, hogy vannak olyan családok, akiknél a fiatal gyermekek most már egyetemre járnak, és potenciálisan egy jól kereső állást kaphatnak néhány év múlva. Számukra biztosítsuk azt, hogy a számukra kedves otthont, azt a fészket, amiben fölnőttek, vissza tudják vásárolni! Tehát egy ilyen típusú ajánlás kidolgozásával élhetnénk, ami azt jelenti, hogy a válságnak ezt a negatív hatásait, nem azt mondja, hogy végérvényessé teszi - hiszen egy eladott lakás ilyen értelemben nem biztos, hogy újra az övék lesz -, de lehetővé teszi egy ilyen eljárással, hogy vissza tudják vásárolni az érintettek. Természetesen több alternatívát ki lehet dolgozni, ki lehet egy olcsóbb lakbérrel azt is, hogy véglegesen bérlakásban maradnak az érintettek, mert ők erre, mondjuk, nem is tartanak igényt. Tehát itt főleg a PSZÁF képviselőitől kérdeznénk, hogy lehetőség van-e arra, hogy például ilyen esetben az önkormányzatok a hitelre és nem a lakás értékére alkudjanak. (Koszorús László elhagyja az üléstermet.)

Soltész képviselőtársam fölvetett pontokat, megpróbáltam ezeket lejegyzetelni. Néhány dologgal teljesen egyetértek, hiszen itt tisztáznunk kell, hogy mi van azokkal a speciális hitelösszegekkel, amikor a hitel meghaladja az ingatlan értékét, és itt nyilván a devizahitelekre gondolt, amikor a forint ára miatt fölmennek ezek a hitelösszegek, és nagyon drágává válnak.

Figyelmébe ajánlanám még Koszorús képviselőtársamnak, aki épp elhagyta a termet - annyira mégse izgul az érintettekért -; az ő számára válaszolnám a következőt arra, hogy azt mondja, hogy a kormány nem tett semmi konkrét intézkedést. Én ezt egyszerűen nem értem. Egyrészt tudjuk azt, hogy a forint árfolyamának jelentős javulásával 400 milliárd forinttal csökkent az 1,7 millió hiteles tartozása, össztartozása, ez azt jelenti, hogy ennyit javult a forint árfolyama. E mögött nem valami bantu néger törzs főnökei állnak, hanem mégiscsak a magyar kormány. (Koszorús László visszatér az ülésterembe.)

A másik: bevezettük az áthidaló kölcsönöket. Ezektől a kölcsönöktől - most nem is tudom, 15 vagy hány napja lehet igénybe venni - ne kérjük most számon azt, hogy bármilyen konkrét hatást kifejtenek, ezek nyilván 2-3 hónap múlva kezdenek el hatni.

A harmadik, hogy a törvény korlátozta az egyoldalú szerződéseket. Tény, hogy a bankok erre föl kiküldtek olyan leveleket, és tegyük hozzá, hogy a kormány azonnal összehívta a bankokat, leült velük megállapodást kötni, és szerintem egy nagyon kulturált konszenzust kötöttek, ami azt jelenti, hogy vagy a kódex kidolgozására, vagy újabb törvények módosítására kerül sor. Azt is tudjuk, hogy most pontosan azért, mert nem a hitelezők, tehát a bankok elsősorban tartanak igényt a lakásokra vagy akarják elárverezni a lakásokat, sőt a bankokról tudjuk, hogy kevésbé érdekeltek, hogy lakásokat árverezzenek el, ők sokkal inkább abban érdekeltek, hogy az adós képes legyen arra, hogy tartósan hosszú távon fizeti tartozásait. Ezért a kormány előkészít egy olyan törvényt, ami a jelzáloghitel esetében, tehát amikor egymás közt egyeznek meg az adósok, és úgy tesznek ki valakit a lakásukból, amire kevésbé van rálátásunk, és ez tény, hogy ezt is egy törvénymódosítással a bíróság hatáskörébe utalja. Tehát ne lehessen a különböző hitelközvetítő intézetek és az adósok között olyan megegyezést kötni, aminek értelmében jöhetnek ezek a klasszikus őrző-védők, és kiteszik az érintetteket a lakásból.

A másik a lakásmaffia ellen, ami bevezetett törvény, ami az internetes, illetve elektronikus értékesítést teszi lehetővé. Nyilvánvalóvá vált egyik napról a másikra, hogy minden, nemcsak a lakás, hanem más ingatlanok esetében is beváltotta a hozzá fűzött reményt, és sokkal jobb színvonalon lehet értékesíteni őket.

A Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete 2009. szeptember 1-jétől egy teljes hatósági jogkört kap. Talán megkérdezhetjük a felügyelet elnökét, de azt hiszem, itt mindenki tisztában van azzal, hogy ez mit jelent, tehát az eddigi gyakorlatnál egy sokkal szélesebb jogkört és egy sokkal hatékonyabb intézkedést. Ezt már ezzel a néhány nappal nem tudjuk előrébb hozni, de szerintem egy lényeges javaslat volt. Ez körülbelül a hatodik intézkedése a kormánynak, és akkor tegyük hozzá, hogy a devizahitelek átválthatósága forintra, szerződések módosítása esetében nem lehet egyoldalúan megtenni, ha az érintettel szemben a bankok ilyen formán járnak el, akkor átmehetnek másik intézethez, tehát jó néhány lehetőséget biztosított a kormány, és igenis, azt tudjuk mondani, hogy folyamatosan foglalkozik ezzel a problémával. Tehát én nem értek egyet önnel. Most, amit fölsoroltam, akkor azt nem tekinthetjük semmisnek. Köszönöm szépen, nagyjából ennyit szerettem volna mondani, de ha a vitában a későbbiekben kell, akkor még szeretnék hozzászólni.

Köszönöm, elnök asszony.

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Most pedig szólásra jelentkezett Zombor Gábor képviselő úr. Neki adom meg a szót.

DR. ZOMBOR GÁBOR (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Ahogy az előbbi hozzászólásból is látszik, az önkormányzatok erősen törik a fejüket, hogy hogyan lehet a nehéz helyzetbe jutottakon segíteni. Ami egy alapkérdés számomra, hogy miért az önkormányzatoknak kell és csak kizárólag nekik törni a fejüket, hogy most éppen hitelintézetté válnak vagy ingatlanfejlesztővé, amikor véleményem szerint ez ugyanolyan mértékben az állam feladata is lenne, hiszen az államnak meg is vannak erre az eszközei, míg az önkormányzatoknak korlátozottak.

Amikor arról beszélünk, hogy milyen jó intézkedés ez az elővásárlási jog, akkor azt ne felejtsük el, hogy ebben a helyzetben az önkormányzat már az utolsó kapaszkodó a kilakoltatottak számára. Ez nem jog, hanem már kötelezettség. Tehát az önkormányzatoknak gyakorlatilag ezekben a helyzetekben elővásárlási kötelezettséget írt elő ez a jogszabály, hiszen nem tudunk mást csinálni, segíteni kell. Ha van bérlakása az önkormányzatnak, és általában a mostani időszakban, amíg beindul majd a végrehajtás, üres bérlakásokban próbálja elhelyezni a krízishelyzetbe jutottakat, de azoknál az önkormányzatoknál, ahol nem lesz forrás, kötelezően hitelfelvételt ír elő egy jogszabály? Mivel ebből a helyzetből nincs kiút, ezt önök is tudják. Tehát, ha bejön a polgármesteri hivatalba egy kilakoltatott család, azon segíteni kell. Tehát önök kötelezettséget írtak elő, és nincs a rendelkezésben sem állami kezességvállalás, ha már az önkormányzatokra ilyen terhet rónak, illetve nincs olyan szabályozás, ami azoknál az önkormányzatoknál, akiknek nincs már hitelfelvételi lehetőségük, mert túllépte a hitelkeretét - ezt bizonyára a pénzügyi szakemberek tudják, hogy nem kevés ilyen önkormányzat van -, és azokon a helyeken is lesznek kilakoltatások, illetve nem tud már hitelhez jutni, mit fognak csinálni? Mi lesz azokkal az emberekkel?

Én úgy gondolom, hogy ezt mindenféleképpen figyelembe kellene venni, ha nem is teljesen átvenni a felelősséget az államnak az MFB-n keresztül. Egyébként erre van példa, mert ha jól tudom, az Egyesült Államokban pont a másodlagos jelzálogpiac bedőlése után az volt az eljárás, hogy az állam vásárolta föl a bedőlt hiteleket, illetve az ingatlanokat, illetve a fedezeteket, és olyan konstrukciót alkottak, amiben amíg fizeti a bérleti díjat, addig bérli, de lehetőség van az újraértékesítésre. Az önkormányzatok esetében nagyon bonyolult az újraértékesítés. Érdemes lenne majd önkormányzati szakemberekkel megvitatni; rendkívül nehéz, vagyonvesztés, milyen áron veszi meg az önkormányzat, milyen áron adja el, olcsóbban nem adhatja. Hogy fogunk mi segíteni, szociális alapon hogyan lehet ingatlant értékesíteni? Semmilyen szabályzat nincsen rá. Az Állami Számvevőszék egyébként pontosan az ilyen ügyekre szokott komoly észrevételt tenni, ha bármilyen okból olcsóbban ad el az önkormányzat ingatlant, mint mondjuk, amennyiért vásárolt. Úgy gondolom, hogy a probléma át lett azért nyomva rendesen az önkormányzatokra. Ezt a helyzetet akár közösen, de akár az állam egymaga is tudta volna kezelni. Nem igazából értem, hogy miért csak az önkormányzatok vannak, de megnyugtatok mindenkit, hogy az önkormányzatok segíteni fognak, mert kénytelenek segíteni, és meg fogják oldani ezeket a problémákat.

Azért felhívnám a figyelmet, hogy nem egy olyan intézkedés, nemcsak szociális típusú intézkedés született az elmúlt időszakban a kormányzat részéről, amikor a feladat jogszabályban meghatározásra került, és fedezet nincs hozzá. Ez az, amiről beszélünk, pont ilyen. Én orvos vagyok, éppen most az egészségügyben kötelező traumatológiai ellátás van bizonyos intézményekben, és nem fizeti ki az állam az ellátások nagy részét. Tehát én óva inteném a kormányt, hogy ilyen típusú kríziskezelésbe menjen bele, amikor így lerúgjuk magunkról a feladatot, és megpróbáljuk másokkal elvégeztetni. Én úgy gondolom, hogy mindenkinek van felelőssége és kötelezettsége ezekben az ügyekben.

Elnök úrnak szeretném mondani, hogy nagyon rossz eljárás kezd kialakulni, nemcsak az illegális tevékenységet vagy nem legális tevékenységet folytató pénzintézeteknél, hanem olyan bankoknál is, amelyekről nem gondolnánk, és én konkrét ügyet tudok. Tegnapi nap helyeztünk el bérlakásban egy egyedülálló, ötgyermekes hölgyet, akinek a lakását úgy adta el a bank - amely egyébként kapott az IMF-hitelből is, hogy lehessen szűkíteni a kört -, hogy a hölgy fizette, amíg bírta, körülbelül másfél millió forintot kifizetett a 9 millió forintos hitelből, és úgy számolják ki az eladási árat, ami közel a fele volt, vagy egy picivel több, mint a fele az eredeti vételárnak, hogy neki egy fillér ne jusson belőle. Még így is fél áron kapta meg az a követeléskezelő, aki egyébként utána, nem tudom, tíz nap alatt olyan módszerekkel takarította el onnan ezt a családot, ami szerintem felháborító.

Tehát vannak tragédiák, meg fogjuk oldani, de véleményem szerint nem kizárólag az önkormányzatok feladata ez, és nem szabad a felelősséget és a feladatot lerúgni magáról a kormánynak. Erre szeretném kérni önöket.

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. A jelentkezés sorrendjében László Tamás képviselő úré a szó. Most pedig átadom az elnöklést Winkfein alelnök úrnak. Köszönöm.

(Az ülés vezetését Winkfein Csaba, a bizottság alelnöke veszi át.)

LÁSZLÓ TAMÁS (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Képviselőtársaim nem hagynak időt a jelen lévő vendégeknek, hogy válaszoljanak a sok-sok kérdésre. Én sem kérdést teszek föl, hanem véleményt mondok két olyan megszólalásra, amik előttem hangzottak el, hogy azért a válaszadásra ezzel a jelenséggel kapcsolatban erőteljesen késztessem a kormány jelen lévő képviselőit.

Simon Gábor államtitkár úr és Bókay Endre is, érdekes módon, valószínűleg freudi elszólásként devizahitelről beszélt. Ezek, kérem szépen, devizaalapú hitelek voltak kezdettől fogva, és amikor, mondjuk, az ügyfél devizában akarta kifizetni ezt a pénzt, akkor mondták, hogy ez virtuális, ez nem úgy néz ki, maga hiába hozza ide nekem a svájci frankot, nem fizetheti ki ebben. Azt gondolom, hogy a PSZÁF, amikor ezt a virtuális szerződést, a devizalapú hitel gondolatát meghallotta, abban a pillanatban szabályozás után kellett volna hogy kiáltson. Tehát úgy gondolom, hogy itt egy alapvető késedelmeskedés van, utána kullogunk olyan eseményeknek, amelyek családokat képesek tönkretenni.

A másik dolog: mikor csinálunk magatartási kódexet? Amikor már minden eszköz kihullott a kezéből, illetőleg nem csinál semmit sem az állam, akkor megpróbálja azt a rendkívül szövevényes hálózatot, rendszert valahogyan összerendezni, és valamiféle önként vállalt kötelezettségekbe beszorítani az embereket.

Itt van a kezemben egy olyan típusú levél, amiről Bókay Endre képviselőtársam beszélt, csakhogy ennek a levélnek a dátuma a lehető legnagyobb cinizmussal június 15-e, vagyis az utolsó parlamenti ülésnap, a kézbesítés időpontja pedig augusztus 5-e. Tehát augusztus 5-én kapja kézhez a június 15-ei keltezésű levelet. Nem mondom most az illető bankot, mert nagyon bízom benne, hogy a PSZÁF-nak a kezében van ez a levél is konkrétan, ami azt a magatartási kódexet írja le, amit a bankok képviselnek. Tehát én úgy gondolom, hogy itt ez az igazi helyzet, nem az, amiről önök elképzelnek különböző dolgokat.

Csak néhány részletet hadd olvassak föl ebből a levélből, hogy netán a jelen lévő média is tájékoztathassa az embereket! Leírja körülbelül 30 pontban, hogy milyen esetekben tehet a bank az ügyfélre nézve kedvezőtlen, egyoldalú szerződésmódosítást.

Azt mondja: jogi és szabályozási környezet változása esetén, amikor a bank tevékenységére, működési feltételeire vonatkozó vagy azt érintő jogszabályváltozás, jegybanki rendelet vagy a bankra kötelező egyéb jogszabályok, illetve hatósági előírások megváltoznak.

Azt mondja: nemzetközi minősítő intézetek által rendszeresen közzétett országkockázati mutató negatív irányú változása. Azért ez kellőképpen döbbenetes egy hitelfelvevő számára, hogy ő egy országkockázati tényezőtől függ, és az alapján módosíthatnak hitelszerződést. Tehát az, hogy a PSZÁF nem lépett ebben az ügyben azonnal, és nem kódexszel kell ilyen esetben lépni, hanem törvényi erővel kell ilyen esetben lépni, egészen biztos.

Mondok még néhány, nagyon kedves kitételt. Nem sorolom föl az összeset, bár az összeset érdemes lenne itt az emberek számára elemezni. A következő: pénz- vagy tőkepiaci forrásszerzési lehetőségek változása. Mi köze ennek egy hitelező felé? Mi köze ennek?

Aztán: fogyasztói vagy termelői árindex változása.

De mondok sokkal szebbet: a bank által nyújtott szolgáltatás kockázatának, illetve kockázati tényezőjének változása portfólió szinten. A portfólió nem az egyes emberre vonatkozik, hanem a bank által kihelyezett mindenféle, rendkívül kockázatos vállalkozásokra vonatkozik, attól az egyéni hitelezőnek nem lehet függenie.

De mondok még szebbet! Azt mondja: a bank által igénybe vett technikai eszközök, ingatlanok használatáért, illetve bérletéért fizetett bankköltségek hátrányos változása. Kérem szépen, ha a bérleti díj megváltozik, feltehetően olyan okból, hogy a Magyar Posta egy általa tulajdonolt helyről beköltözik egy lényegesen drágábban bérelt épületbe, vagy ugyanezt megteszi, mondjuk, a MÁV, feltehetően a bankok is szórakoznak ilyesmivel, azt majd a hitelfelvevő fogja fizetni? Ez azért, kérem szépem, azonnali beavatkozásra kellene hogy késztesse a PSZÁF-ot, a kormányt, a kormányzó pártot.

Még szebb: a bank működési költségeinek hátrányos változása. Hihetetlen, nem?

Aztán: a postai, távközlési, internetszolgáltatás feltételeiben, illetve ezen szolgáltatások díjaiban történő hátrányos változás.

Azt mondja - ez még inkább mindennek a csúcsa -: külső szolgáltató által biztosított szolgáltatások elvégzéséért felszámított, továbbterhelt díjak, jutalékok, költségek hátrányos változása.

Azt mondja: a banki egyoldalú szerződésmódosítás gyakorlására vonatkozó részletes szabályokat, a szerződésmódosítás feltételeit a bank üzletszabályzata és az adott szolgáltatásra vonatkozó általános szerződési feltételei tartalmazzák. Ez kis, apró betűvel a szerződés alján ott van, tehát nem új dolgot mondott az illető bank, hanem olyan dolgot mondott, amelyek az ő üzletszabályzatában és az általános szerződési feltételekben szerepelnek. Tehát ő csak idézte és összeállította újonnan ezt az anyagot. Az, hogy ezt a PSZÁF, a pénzügyi kormányzat, a kormány, az állam nem vette észre, hogy ilyen helyzetbe lehet hozni hitelfelvevőket, úgy gondolom, nemcsak hogy "késedelmesszívűség", hanem végzetes hiba egy kormány részéről.

Azt mondja: ezen szabályzatok megtalálhatóak bármely bankfiókban vagy a bank internetes honlapján. Még egyszer mondom az időpontot: június 15-ei a dátum, augusztus 5-én kézbesítették az ügyfélnek. Ezen tessék egy kicsikét elgondolkodni!

Azt hiszem, hogy nem ilyen tájékoztatóra van szükség, amit elnök asszony itt a kezünkbe nyomott különböző óhajok és sóhajok sorrendbe állításáról, hanem a pontos és egyébként meglévő diagnózis alapján azonnali és sürgős intézkedésre lett volna szükség már hónapokkal ezelőtt, nem pedig magatartási kódex összeállítására, mert ez a magatartási kódex, amit a bank kiküld az ügyfeleinek.

Köszönöm szépen a szót.

ELNÖK: Köszönjük szépen. Ha jól látom, Hirt Ferenc képviselő úr jelentkezett, de ha egy kormánypárti, egy ellenzéki hozzászólás van, és közben Deák Istvánné képviselő asszony is jelentkezett, képviselő asszonynak adnám meg a szót, közben pedig visszaadom az elnöklést az elnök asszonynak.

(Az ülés vezetését dr. Vidorné dr. Szabó Györgyi, a bizottság elnöke veszi át.)

DEÁK ISTVÁNNÉ (MSZP): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Bizottság! Tisztelt Vendégek! Azt gondolom, hogy az a téma, ami miatt ma a rendkívüli szociális bizottsági ülést kezdeményezték mind a jobboldali, mind pedig a baloldali képviselők, sokkal súlyosabb, sokkal fontosabb és mindenki számára sokkal jelentősebb ügy annál, hogy azon kezdjünk el esetlegesen vitatkozni, hogy ennek a problémának a megoldása elsősorban kormányzati vagy elsősorban önkormányzati feladat, vagy elsősorban a bankok és egyéb szervezetek feladatai.

Én azt gondolom, hogy ebben az ügyben mindenkinek megvan a feladata, megvan a szerepe. A kormányzatnak elsősorban az a szerepe, hogy olyan jogi, pénzügyi és egyéb feltételeket teremtsen, amelyekben az egyéb szereplők megtalálják azokat a feladatokat, módokat, módszereket, amikkel a leginkább rászorulókat segíteni tudják. Mindannyian tudják önök is, mi is, hogy egyetlenegy kormányzat sem volt, amely garantálni tudta volna bármikor, hogy ha valaki hitelt vesz fel, akkor élete során, amíg ezt a hitelt vissza nem fizeti, soha nem fog vele esetlegesen olyan történni, ami miatt a hitel visszafizetése nehézségekbe ütközhet.

Természetesen minden kormánynak megvan a feladata abban, hogy ha ilyen helyzetbe akár csak egy család is kerül, abban megoldást, segítséget találjon. Hogy ez nem megy egyik pillanatról a másikra, hogy újabb és újabb módszereket kell találni, azt gondolom, az pedig a világ változásából alakul, hiszen más megoldást kell keresni egy válság idején, egy gazdasági-pénzügyi válság idején. Most egyébként a hozzászólásokban szinte először halljuk a jobboldal részéről, hogy valóban elismeri, hogy egy jelentős gazdasági válság nehézségeivel küzdünk, és ez okoz ilyen és ilyen problémákat számunkra, akár szociális, akár egyéb területen is.

Meg kell, hogy mondjam, hogy ez persze egy felelősségteljes gondolkodást is indukál, azt gondolom, mindegyik oldalon. Természetes, hogy a kormány az elmúlt időszakban mindent megpróbált, hiszen hallottuk is, hogy milyen jogszabályok módosítását kezdeményezi, a bankokkal milyen megoldásokat kezdeményez, és természetesen az önkormányzatokat is hogyan tudja ebbe bevonni. Én Bókay képviselő úrral értek egyet, és abból a tájékoztatóból nagyon sok konkrétumot hallottam, éreztem, amit most itt kaptunk, és szó nincs arról, hogy az elmúlt időszakban a kormány csak nézte volna nagy kerek szemekkel, hogy mi történik ezen a területen, hanem bizony jelentős intézkedéseket tett, amelyek hatására ma nem 400 meg 450 forint egy euró, hanem közel 400 milliárd forinttal csökkent a lakáshitelesek betétállományának értéke. Ez egy-egy hiteles esetében akár havi 5-10 ezer forinttal vitte vissza a törlesztőrészletet, és nemcsak a lakás-, hanem idetartozhat akár gépkocsi- vagy egyéb hitelek kérdése is.

Tehát azt gondolom, hogy akkor járunk el helyesen, és akkor volt értelme vagy van értelme a mai rendkívüli szociális bizottsági ülésnek, ha úgy állunk fel az asztaltól, hogy további lépésekre biztatjuk a kormányt, és kérjük, hogy még több megoldást keressen, és próbáljon meg segítséget nyújtani a nehéz helyzetbe került családoknak, amelyet egyébként én azt gondolom, hogy teljesen rendben lévő, hogy bizottsági üléssel és állásfoglalással indítottunk el. Amennyiben szükséges és úgy látjuk, akkor akár a parlamentben is biztos, hogy szó kerülhet ezekről a kérdésekről. Természetesen az eddigi megnyilatkozásokkal összhangban parlamenti vitanapnak is vagy témának is fontos kérdés ez. De mivel elég közel vagyunk már a parlament rendes ülésének megnyitásához is, ezért én is azokat a határidőket javaslom, amelyek az állásfoglalásban megjelentek. A kormány szeptember 15-éig javasolt törvénymódosításait azt gondolom, hogy a parlament rendes menetében, ülése alatt időnk és lehetőségünk lesz megvitatni, és azokat a javaslatokat, amelyeket az ellenzék hoz ebben a körben, biztos, hogy érdemes áttekintetni, megvitatni, és mindazokat beemelni, amelyek ezeknek a problémáknak a megoldását lehetővé teszik.

Ezért én köszönöm a tájékoztatást. Egy kérdésem lenne még, csatlakozva szintén Bókay képviselő úrhoz, hogy tendenciájában is lehet-e valóban követni a bedőlt hitelek mértékének növekedését az elmúlt időszakban, vagy ez egy olyan szám, amely egyébként a gazdasági válságtól, vagy az elmúlt időszak nehézségeitől függetlenül is így szokott alakulni, vagy mi az a mérték, ami erre a területre inkább jellemző lehet?

Az utolsó gondolatom pedig nekem is a PSZÁF vezetéséhez lenne. Számomra megdöbbentő leginkább és talán a négy problémakör vagy négy különböző jelenség közül az utolsó, ahol a pénzügyi vállalkozások jogszerűtlen működtetése vagy működése hozza nagyon nehéz helyzetbe a hitelfelvevőket, akik sok esetben más hitelre esetleg nem voltak jogosultak, vagy nem kaptak egyébként hiteleket, tehát rákényszerültek, hogy ilyen hitelfelvételhez folyamodjanak. Itt lehet-e gyorsítani ezeknek a vizsgálatoknak a menetét, és az ebből levonható következtetéseket valamilyen olyan jogi szabályozásba átültetni, amely a lehető leggyorsabban jut el a büntető szakaszig vagy akár egy törvényjavaslat egy törvénymódosításig? Mert azt gondolom, hogy ez a legnehezebb és a legfontosabb kérdés talán a négy közül, amit ön felvetett, számomra legalábbis, hogy a törvénytelenségeket minél gyorsabban szüntessük meg, vagy azokat a kapukat, amelyek ezt lehetővé teszik, zárjuk be.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő asszony. Hirt Ferenc képviselő úr következik. Hadd nézzek szét egy tájékozódás erejéig, hogy Hirt Ferenc képviselő úr után óhajt-e még valaki szólni. (Jelzésre:) Bókay képviselő úr ismételten, akkor először Iván professzor úr, majd László Tamás képviselő úr, hogy legyen időnk a válaszokról is még beszélgetni.

Hirt képviselő úr, öné a szó.

HIRT FERENC (Fidesz): Köszönöm, elnök asszony, a szót. Én két gyakorlati problémára szeretném felhívni a jelenlévők figyelmét, amiről nem nagyon esett szó. Lakáshitelesekről beszélünk, viszont vizsgálni kell azt is, hogy lehet, hogy ő vígan tudná fizetni azt a 6-8-10 millió forintos lakáshitelét, de lehet, hogy kezes volt korábban egy bizonyos hitelben, ami lehet, hogy csak 800 ezer vagy egymillió forint, és ővele úgy jártak el, hogy ez miatt nem tudja fizetni azt a lakáshitelt. Ezért is rossz az a megközelítés, hogy 2008 végétől nézzük a bajba jutott emberek sorsát. Tehát lehet, hogy sokkal kisebb problémával meg lehet oldani azt a lakáskérdést, ezt is vizsgálni kellene, minden élethelyzetet, hogy miért kerültek bele ebbe. Nagyon sok adós kezes, és a többi, nem sorolom, aláírtak vagy uzsorakölcsönt vettek fel. És még egyszer mondom, lehet, hogy csak egymillió forintos problémája van, és nem a 12 milliós lakáshitelt kellene orvosolni. Ha ezt így kezeljük, akkor csak az egyik hátizsákját nézzük meg a hátán, holott lehet, hogy több is van, és egészen másképpen kell elindulni.

A másik pedig a fogyatékossággal élők helyzete. Nagyon sok olyan lakás van, amely hála istennek vagy saját erőből vagy önkormányzati vagy állami segítséggel akadálymentesítve lett. Ezeket az embereket megint egészen másképpen kell elbírálni, mikor át kell őket helyezni, vagy ki kell lakoltatni, mert nem lehet őket betenni megint egy olyan lakásba, nem illene, ami nincs akadálymentesítve, és nem megfelelő a számukra.

Ennyit szerettem volna, köszönöm.

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Mielőtt Bókay Endre képviselő úrnak adnám meg a szót, szeretném a tisztelt bizottság és a vendégek elnézését kérni, de két dolog közül választhatunk: megfulladunk a melegben, vagy nem halljuk egymást. (A bizottsági ülés ideje alatt a Duna fölött repülőgépek az augusztus 20-ai bemutatóra gyakorolnak.) Azt gondolom, hogy az ügy fontossága miatt inkább... (Közbeszólás: Fulladjunk meg! - Derültség.) ...halljuk egymást, és egy kicsit bírják ki ezt a meleget! Remélem, hogy nem tart sokáig. Megkérem Bókay képviselő urat, parancsoljon!

BÓKAY ENDRE (MSZP): Elnök asszony, köszönöm a szót. Négy rövid felvetésem lenne. Zombor képviselőtársam említette azt, hogy miért az önkormányzatok. Részben azért, mert egyrészt ott rendelkeznek a legtöbb információval, ott tudják felmérni. Van egy normatívából fenntartott családsegítő intézményhálózat, amely fel tudja mérni, hogy ténylegesen milyen szociális helyzetben vannak azok az adósok, akiket meg akarnak segíteni. Másrészt van lakhatási támogatása az önkormányzatoknak, most nagyon sok önkormányzati vezető elfeledkezett arról, hogy a költségvetési törvény 3. számú mellékletében, amire lehet ezt alkalmazni, abban a felsorolásban benne van, hogy a lakástörlesztésekre is, tehát a hiteltörlesztésekre is használhatják ezt az összeget. Kétségkívül többre lenne szükség, hiszen a lakhatási támogatások per pillanat nem igazán fedezik azoknak a főleg nehéz helyzetbe kerülteknek a költségeit, amire szükségük lenne.

A másik megjegyzésem az, hogy amikor beszélünk a tartozásokról és egyebekről, vannak más intézményes formái is, hogy ezeket rendezzük. Az egyik az, ami a magáncsőd intézményének a kidolgozása, amely előtt állunk. Ez azt jelenti, hogy ha valaki valamiféle vagyonnal rendelkezik, ugyanúgy, mint a cégek, tehát a kereskedelmi és egyéb, iparban működő cégek esetében, a magánembereknek is valamilyen módon ezt a fajta tartozását, ha vagyonnal rendelkeznek, megoldják, és van egy másik forma, ami élő és működő 3 vagy 4 év óta, ez a bizonyos adósságkezelő program, amikor komplexen valakinek az összes adósságát, tehát amit itt ön is felhozott, hogy van villanyra, gázra, egyéb költségekre szóló tartozása, de ezt rendezik az érintettel. Igaz, hogy elég keményen belelnyúlnak akkor az érintett életébe, de szerintem elég jogos, mert ha közpénzekből finanszírozzuk valakinek a korábbi tartozása rendezését, akkor ehhez igenis joguk van. Tehát azért mondom, hogy van lehetőség más szempontból is, nemcsak egyesegyedül most a csőd esetében az önkormányzatok ilyesfajta megoldására.

Végezetül, biztos, hogy tisztább képet fogunk kapni, hiszen a kormány döntése értelmében augusztus 31-étől visszamenőleges hatállyal kéri a bankokat, hogy havonta közöljék azt, hogy milyen adósság-, hitelállományuk volt, és ez hány embert, milyen személyt hogyan érintett. Tehát visszamenőleges hatállyal, ami azt jelenti, hogy számunkra lesz egy egyértelmű, tiszta kép, ami a bizottság további működésében is - hiszen nem hiszem, hogy most beszélünk erről a dologról utoljára - további intézkedéseknek is ad egy nagyon jó alapot, mert egy nagyon tiszta képünk lesz, hogy mi történik Magyarországon adósokkal, hitelesekkel kapcsolatban.

Köszönöm.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Iván László képviselő úr következik, és elnézést kérek az iméntiért.

DR. IVÁN LÁSZLÓ (Fidesz): Végighallgatva a mostani felszólalásokat, arra a konklúzióra jutottam magam is, hogy amit összefoglaltunk, illetve összefoglalt és elmondott Soltész Miklós alelnök úr, azt hiszem, mindazt a kérdést érinti, amellyel kapcsolatosan nem tűzoltásra van szükség, hanem egy rendszerszemléletű, rendszergyakorlatú, konstruktív és nagyon komoly felelősségi szinten megvalósítandó programról van szó. Ezt minél előbb és minél gyorsabban végre kell hajtani. Elodázhatatlan az a felvetés is, hogy tulajdonképpen itt a felelősség szintjén mégiscsak az alkotmányért felelős és az alkotmány alapján működtetett kormányzás és a kormányzás intézményei részéről számos olyan mulasztás vagy probléma vetődött föl, amit természetesen nem lehet figyelmen kívül hagyni.

Többek között az a tájékoztatás és az a felvilágosítás, ami az állampolgárok részére minden egyes kormányzás részéről minden társadalomban, különösen olyan helyzetben, mint nálunk, alapvető követelmény. Tehát nyilvánvaló, amire Soltész Miklós is utalt: vajon, ha akkor, amikor ezeket a hiteleket fölvették, ezeknek a hiteleknek a felvételénél egy nagyon alapos, sok száz kérdésből álló föltárás is történt, hogy lehet az, hogy ez mégis nem kellőképpen biztonságosan valósulhatott meg? Ez az egyik megállapításom.

A másik megállapítom, hogy itt azért egyértelműen a bankok védelméről van szó. Akár tetszik, akár nem, itt, nem azt mondom, hogy bankterror - az nagyon erős kifejezés lenne, közelít ahhoz -, de egy bankvédelem történik, és nem a hitelfelvevő személyiségét, családját, körülményeit érintő védelemnek a most máris nagyon fontos preventív beépítéséről van szó. Igaz, hogy mindazok, amik elhangzanak, alkalmasak lehetnek sok mindenre, különösen akkor, ha ezek rendszerben történnek. Mondhatjuk nyugodtan, hogy tűzoltást megpróbálnak. A bankok magatartáskódexében én nem tudok bízni. A bankok nem magatartáskódex szerint működnek, hanem a fennmaradásuk és a profitjuk érdekében működnek, lehet, hogy vannak bankok, amelyek ezt különböző módon próbálják enyhíteni, de a magatartáskódex egy teljesen fölösleges kiadás.

Az utolsó megjegyzésem, hogy nem tudom, hogy vajon a kezesek ügye ebben az egész hitelkonstrukciós rendszerben hogy alakult. Nagyon sok szülő, nagyszülő kezesként járult hozzá és segítette a fiatalok lakáshoz jutását többek között azzal, hogy a hitelfelvételnél kezesként működött. Van-e erről valamilyen adatunk, és ha igen, akkor mi lesz a kezesek sorsa a bedőlő hitelválságban? Nem utolsósorban: a mostantól kezdve nem visszatekintő, de azokat figyelembe vevő, preventív stratégiai fejlesztések hogyan valósulnak meg? Ami itt elhangzik, és az expozíciókból is kiderül, nem preventív stratégia, hanem - mint mondtam - tűzoltás, gyors megoldás, és ez is, sajnos, egy nem megfelelően kialakított előző, preventív stratégia híján kell hogy történjen.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen, Iván László képviselő úr. Végül megadom a szót Zombor Gábor képviselőtársunknak.

DR. ZOMBOR GÁBOR (Fidesz): Csak egy nagyon rövid mondat. Nem akarok én vitatkozni Bókay képviselő úrral, csak egy picit furcsa ez a kettős gondolkodás, hogy amikor az önkormányzatnak fizetni kell, akkor mi ismerjük jobban a körülményeket, amikor az iparűzési adók beszedését elveszik tőlünk, akkor pedig nem jól ismerjük a körülményeket. Tehát én úgy gondolom, hogy ez az indokolás nem volt teljesen helytálló. Én javaslatokat tettem, és úgy gondolom, hogy ezt a kettős gondolkodást talán az önkormányzati bizottságban is majd mellőzni kellene a jövőben.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Most pedig, kedves képviselőtársaim, nagy levegőt veszünk, és a nagyon sok felvetődött vélemény, kérdés tárgyában megadom a szót a kormány képviselőinek olyan sorrendben, ahogy ők kívánnak válaszolni. Én azt kérem szépen, hogy különös tekintettel a konkrétan elhangzott javaslatokra történjenek meg a válaszok.

Megkérdezem, ki kíván először szólni. (Jelzésre:) Simon Gábor államtitkár úré a szó. Parancsoljon!

Simon Gábor reflexiója

SIMON GÁBOR szociális és munkaügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen, elnök asszony. Köszönöm szépen a bizottságnak az elmúlt másfél óra szakmai észrevételeit, javaslatait és vitáit. Sokkal higgadtabb és szakmaibb volt a vita, mint ahogy az a média előrejelzései alapján várható volt, ezt én tisztelettel köszönöm önöknek. Még néhány lánglelkű megszólalást is ebbe a körbe bele tudunk illeszteni, ami egyébként javaslatot nem tartalmazott, de rendkívül hitelesen interpretált egy álláspontot. Tiszteletben kell tartani ezt is, úgy vélem, ha valaki így gondolkodik erről a dologról.

Talán egy dologban segített a mai bizottsági ülés - úgy érzékeltem, hogy alelnök úr is rögtön az elején erre jelzést tett, amikor jelezte, hogy nem a számok a fontosak -: a számokban talán most már nincs vita, tehát abban a nagyságrendben, amiről beszélünk, annak a szakmai megalapozottságában, annak, ha úgy tetszik, a hátterében, nincs vita. Ez egy fontos előrelépés, mert ez segíti a későbbiek során az intézkedésekhez, a különböző preventív vagy a helyzetet megoldani akaró lépésekhez való együttműködéshez vezető út kialakulását.

Ha elnök asszony megengedi, két megjegyzésem a javaslatra vagy a bizottság állásfoglalására is volna, mert ugyan képviselőtársunk jelezte, hogy ebben semmi érdemi javaslat nincsen, de azért én úgy látom, hogy ebben több olyan javaslat van, amit én megfontolásra javasolnék a bizottságnak, és elfogadásra is, ezekhez kapcsolódva szeretnék néhány szót szólni még.

Van egy szemléletbeli különbség, és ezt érzékeltem a megszólalásokban is, amely szemlélet leginkább arra irányul, hogy hogy tekintünk az állampolgárokra: önálló felelősséggel, döntési kompetenciával rendelkező felnőtt emberként, vagy valamilyen gyámságra, gyámkodásra vagy valamilyen paternalista megközelítésre szoruló gyerekként nézünk rá? Én úgy vélem, hogy a mi megközelítésünk az első megközelítést preferálja: önálló felelősséggel, döntési kompetenciával rendelkező felnőtt emberekről beszélünk. Nyilvánvaló, ez a felelősség megjelenik akkor is, amikor valaki a saját életéhez kapcsolódó döntést hozza meg, és ezt figyelembe véve kell egyébként a segítséget is nyújtani. Ezt a felelősséget nem lehet elvenni az emberektől, ezt szeretném mondani, mert akkor gyámság alá helyezzük őket. Lehet, hogy ez egy kormányzati attitűdben majd egyszer föl fog vetődni, de én tanácsolnám, hogy ezen gondolkodjanak el, hogy lehet-e így viszonyulni ezekhez az ügyekhez.

Ami az intézkedésekhez kapcsolódik: több képviselőtársunk is elmondta, hogy semmilyen intézkedéseket nem hozott a kormány. Őszintén úgy vélem, hogy az elején elég hosszas listát mondtunk el önöknek, én magam tíznél több intézkedést soroltam fel, és elnök úr is, szakállamtitkár asszony is tett néhányat. Lehet azt mondani erre, hogy nem hallottuk őket, vagy nem figyeltünk eléggé oda, hogy melyek voltak ezek, de szerintem a jegyzőkönyvben benne lesznek. Nyilvánvaló, ez lehetőséget teremt arra, hogy annak kapcsán egyes intézkedésekhez kötődően kifejtsük a véleményüket.

Az úgy nem korrekt, ha azt mondják a felsorolt intézkedésekre, hogy ezek nincsenek. Mondják azt, hogy mi az, amivel nem értenek egyet, hogy hol kellene esetleg pontosítani. Nagyon fontos szakmai érveket mondtak el - és ezt tisztelettel köszönöm -, olyan szakmai megközelítéseket, amiket úgy gondolom, hogy nekünk kell a későbbiek során figyelembe venni, erre most is, és a későbbiek során is reagálunk.

A reagálásban hadd kérjek annyi toleranciát önöktől, hogy miután itt nagyon sok javaslat volt - és alelnök úr pontjainak a zömét is idetartozónak gondolom -, és egyikünk sem rendelkezik legalábbis az asztal innenső oldalán gyors- és gépírói képesítéssel, ezért amennyit itt tudtunk jegyezni, azt megtettük, a jegyzőkönyvből minden bizonnyal nagyon precízen meg fogjuk tudni nézni, hogy melyek voltak azok a javaslatok, amiket önök tettek, és úgy gondolom, hogy érdemi módon reagálunk. Ma is lesz egy-kettő, amire fogunk reagálni, de úgy vélem, hogy az a korrekt, ha komolyan vesszük az ön javaslatait, és erre megfelelő módon szakmailag is felkészült válaszokat fogunk adni.

Ami az önkormányzat szerepéhez kapcsolódik - és én nem akarom itt az önkormányzat működésében egyébként nagyon nagy gyakorlattal rendelkező képviselő urakat vitára ingerelni -, nyilvánvaló, hogy minden összefügg mindennel, a folyamat elején ott van az az egyébként jogos társadalmi igényre támaszkodó döntés, amikor a kilencvenes évek elején az önkormányzatok eladták a bérlakásokat a benne lakóknak, és ez elindított egy olyan folyamatot, nekem is van szerencsém látni az önkormányzatom működését, ahol mára kialakult egy ínség ezen a piacon, nincsen kellő számú megfelelő önkormányzati bérlakás, amivel egyébként a szociális problémákat lehetne kezelni. Azt gondolom, hogy a szükségből lehet erényt kovácsolni. Ha ez is egy módja annak, hogy ezen a téren tegyünk előrelépést, akkor ezt is mérlegelni kell a döntésnél.

Még egy szemléletbeli megjegyzést hadd tegyek! Mi az elején nagyon csak reménykedtünk abban, hogy esetleg lesznek olyan felvetések, amelyek az elfogadást is bírják akár a bizottsági patkó mindkét oldalán ülő képviselők részéről, de legalább a megértésben reménykedünk, hogy van néhány dolog, amit úgy értettünk meg közösen, hogy az lehetőséget teremt, hogy egy cselekvési platformról tudjunk aztán lépéseket kezdeményezni.

Szerény felvezetésemet követően szeretném a kollégáimnak megadni a lehetőséget, hogy egy-egy szakmai ügyre is reagáljanak, először talán a Pénzügyminisztérium képviseletében, aztán a Szociális és Munkaügyi Minisztérium részéről Kovárik Erzsébet szakállamtitkár asszony néhány megjegyzést tesz, és a végén, miután itt nagyobb léptékben is volt, a PSZÁF részéről elnök urat kérem meg, hogy néhány dologra reagáljon.

Köszönöm szépen, elnök asszony.

ELNÖK: Köszönöm szépen, államtitkár úr. Akkor ennek fényében Marsi Erika szakállamtitkár asszonyt illeti a szó.

Marsi Erika reflexiója

MARSI ERIKA szakállamtitkár (Pénzügyminisztérium): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Bizottság! Én is elnézést kérek, ha valamit nem jól jegyzeteltem vagy nem teljeskörűen, a későbbiekben visszatérünk rá.

Kezdeném azzal, hogy mennyiben a válság következménye ez a helyzet, vagy mennyiben tendencia, vagy mi várható, és hogy mennyiben volt eladósodott a lakosság 2007-ben, és mennyire egy 2 éves probléma vagy éppen 3 éves.

2008. év végéig, és nem a szeptembert említem, habár szeptembertől a gazdaság visszaesése, a termelés volumenének csökkentése kihatott a munkanélküliségre, 2008. év végétől látható az a tendencia, hogy emelkedett a fizetési késedelmek aránya. Addig hosszú évekig függetlenül attól, hogy 2006-ban, 2007-ben, de még 2008 elején is nagyon dinamikus volt a lakossági hitel növekedése, addig az időpontig stabilan 1 százalék körül volt a tartósan nem fizetők aránya. Mint említettem, ez június végén volt 2 százalék. Mindenféle értékeléseket, stresszteszteket végeztünk. Mi ugyanígy a 2 százalékkal számoltunk. A legrosszabb esetben - és mondom, tényleg ez egy nagyon negatív scenario - ez 3 százalék lehet úgy az év végéig, ami a következő évben lefut. Tehát egyértelműen a válság következménye ez a növekedés, és a növekedés oka még idén első félévben a munkanélküliség mellett a deviza alapú hitelek törlesztőrészleteinek az emelkedése volt. Ma már ez nem ok, és éppen ezért az áthidaló hitelről szóló törvény nemcsak a munkanélküliekre, hanem a valamilyen mértékben jövedelemcsökkenést elszenvedőkre is vonatkozik. Ma már inkább probléma az, hogy vagy alacsonyabb bérű munkát talál, vagy a korábbi 40 óra helyett 36 órában foglalkoztatják, és emiatt alacsonyabb a jövedelme. A válságnál azért ez egy átmeneti helyzet, egyetlenegy kormányzat sem és egyetlenegy ország sem biztosíthatja mindenkor, hogy minden hitelfelvevőnek probléma esetében megoldást ad. Van ennek egy stabil aránya, most van egy átmeneti növekedése. Az ipari termelés már egy kicsit emelkedett, a nemzetközi helyzet, főleg a német gazdaság helyzete javul, minden bizonnyal egy féléves, háromnegyed éves távban megjelenik ennek a lefutása a lakossági hitelek törlesztőrészleteiben is. Ez az általános bevezetésem.

Hangzott el kérdés arról, hogy mennyi támogatást kaptak a bankok a hitelválság kapcsán, és mire fordítják. Szeretném leszögezni, a bankok nem kaptak támogatást, hanem hitelt kaptak, és a hitelnek pedig épp az a célja, hogy a gazdasági visszaesés kapcsán a hiteleket a vállalkozói szektor hitelezésére fordítsák. A hitel piaci kamatozású, és működik egy bizottság az MNB, Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete és a PM részvételével, amely azt nézi, hogy ezek a hitelek a gazdaság, a vállalkozások finanszírozását szolgálják. Tehát hangsúlyozom, a bankok nem kerültek támogatásra. Ez elég drága hitel, amit vissza kell fizetni. Az is hozzátartozik azért a képhez, tudjuk, hogy nemcsak a hitelkínálattal, hanem a hitelkereslettel is problémák vannak, tehát hogy megfelelő, piacképes és a hiteleket visszafizetni tudni vállalkozások kapják a pénzt.

Elhangzott kérdés, hogy mi lett a 3 ezer kilakoltatottal, hol vannak a szociális ellátó rendszerben. Hangsúlyozom, a 3 ezer nem kilakoltatást jelent, a 3 ezer azt jelenti, ahol ingatlanárverezésre került sor. Annak ellenére, hogy mi rendszeresen konzultálunk úgy a banki károsultak egyesületével, úgy a nagycsaládosok egyesületével, most például 11 órára a banki károsultak jönnek hozzám, semmilyen formában nem kaptunk olyan megerősítést, hogy a 3 ezer kapcsán a szociális ellátó rendszerben egy nagytömegű megjelenés volt. Természetesen ez az egyedi embereknek a problémáját nem kezeli, de ez nem azt jelenti, hogy a 3 ezer az kilakoltatás.

Hangzottak el javaslatok: lehetőség, hogy maga értékesítse 6-12 hónapban; mi van, hogy ha a forint árfolyama romlik, és az LTV - tehát ezek mindenképpen olyan javaslatok, amelyeket megfontolunk és megvizsgálunk, azért ebből egy jó párat meg is vizsgáltunk. Tehát attól, hogy az árfolyam-emelkedés miatt a fedezet értéke a hitelhez képest változik, ha az adós fizet, akkor az az adós helyzetében semmilyen változást nem jelent. Tehát egy hitel nem kerülhet felmondásra azért, mert a fedezet értéke az árfolyam gyengülése miatt alacsonyabb.

Kedvezmény biztosítása végtörlesztés esetén: szeretném kiemelni, éppen a tavaly őszi és 9 bank által aláírt megállapodás kapcsán a bankok mindenféle plusz törlesztési díj vagy előtörlesztési díj felszámolása és pluszköltség nélkül felajánlották ezt a lehetőséget. 26 ezren éltek vele.

Maga értékesítse az ingatlant, kilakoltatás - ez a magatartási kódexben szerepel. Bár az elnök úr még egyszer elmondja, annyiban más ez a magatartási kódex, hogy ez nem attól fog függni, ha valaki elfogadja, hogy be akarja tartani vagy nem. A cél az, és ezt már elfogadták, hogy mindenki, aki aláírja, kötelezően beveszi a szabályzatába. Márpedig ha beveszi, innentől kezdve a PSZÁF-nak mint hatóságnak, joga van szankcionálni a saját maga által jóváhagyott szabályzatok be nem tartását. Ennyiben egy kicsit félreérthető a magatartáskódex, mert ez nem az a hagyományos magatartáskódex, amely önkéntes alapon egy önkéntes etikai bizottság irányításában működik. Tartozásátütemező szabályozás szintén ebben a részben van, de ugyanígy a tartozásátütemezés a bankokkal kötött megállapodás része.

Helyi önkormányzatok részére tájékoztatás - van-e érdeklődés? Az MFB, amely a refinanszírozó, tájékoztatást juttatott el, ezenkívül minden bankban is elérhető. Nem tudok beszámolni számszerű tapasztalatokról, miután még nagyon az elején vagyunk. Én magam nagyon sok telefont kaptam önkormányzatoktól, vélhetően biztos, hogy lesznek olyan helyzetek és lehetőségek, és én nagyon pozitív hozzáállást tapasztalok az önkormányzatok részéről.

Koszorús László úr az eladósodottságról szólt, és hogy már erről két éve beszéltünk. Azért nemzetközi szinten a magyar lakosság eladósodottsága jóval alacsonyabb. Ahhoz képest magas vagy magasabb, amilyen volt a kilencvenes években. Annyit még hadd jegyezzek meg, hogy nem az 5-6 éve felvett hitelekkel van probléma, hanem főleg azoknál, akik 2007-ben vagy 2008. augusztusig erős forint mellett vették föl, és a lakás értékéhez képest nagyon magas áron, tehát erre kell koncentrálni. Éppen ezért szorgalmazta a kormány az átmeneti törlesztési lehetőséget, mert éppen az áthidaló kölcsön és az alacsony törlesztési lehetőség az, ami a környező gazdasági válság miatt segít ebben a helyzetben.

Zombor Gábor úr az USA-ban a hiteladósok megsegítéséről beszélt. Mi is foglalkoztunk vele, és néztük, egyetlenegy probléma van, hogy ott a bérleti díj piaci. Tehát, amennyiben valaki nem tudja fizetni a hitelét, és a hitel helyett bérleti díjat fizet, akkor ebben a helyzetben a nagyon eladósodottak, akik az átmeneti törlesztési csökkentéssel sem tudnak élni, a piaci alapú bérleti díjat sem tudnák fizetni. Erre senki nem talált egy jó megoldást. Én úgy tudom, az USA-ban is, aki ezt nem tudja fizetni, annak a lakását értékesítik.

Egy nagy témakör, amiről gondolom, majd elnök úr szól részletesebben, az egyoldalú szerződésmódosítás és a bankok magatartása. A tavaszi ülésszakon nagy egyetértésben került elfogadásra az egyoldalú szerződésmódosítás szabályozását megfogalmazó törvény. Ez a törvény azt mondja, hogy minden részletek nélkül ok-okozati összefüggés. Lehet igenis sok esetben cinikusnak mondani azokat a leveleket, amiket a bankok kiküldtek, de vannak esetek, mint például a forrásköltség, hogy ha a betétek emelkednek, vélhetően a fizetendő betéti kamat emelkedik, akkor a hiteleknél is kell. Éppen ezért azonnal lépett a kormány: két hónapos moratórium ezeknek a végrehajtására.

Az általam előbb említett etikai kódex konkrétumokat tartalmaz, és negatív listákat, hogy mit nem lehet. Tehát azt hiszem, hogy ezzel a kormány azonnal lépett, azonnal intézkedett, és amennyiben ebben nem sikerül megállapodni, a törvény szövegének módosítására teszünk javaslatot.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen, szakállamtitkár asszony. Dr. Kovárik Erzsébeté a szó.

Dr. Kovárik Erzsébet reflexiója

DR. KOVÁRIK ERZSÉBET szakállamtitkár (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): Köszönöm szépen. Én azt hiszem, hogy nagyon rövid leszek, hiszen konkrét kérdéseket kaptam. A javaslatokból is kiderült, meg abból, hogy havonta mérjük a különböző szociális ellátóintézményekbe a beáramlásokat, hogy szerencsére, azok a lakáshitelesek, akikről beszélünk, még nem a szociális rendszer ügyfelei. Azért mondom, hogy szerencsére - és nekem ettől szokott összerándulni a gyomrom -, mert az a legvégső megoldás, amely mindig regresszív, utólagos, és nagyon kevés hatékonysággal bír, tehát innen, ha valaki ide bekerül, nagyon nehéz újra talpra állítani egy családot vagy embereket.

Ezért is nagyon örülök azoknak a javaslatoknak, amik elhangzottak, mert egyértelműen a megelőzésre irányulnak, arra, hogy minden körülmények között a lakásukban tartsuk azokat az embereket, akik átmenetileg vagy hosszabb időre nehéz helyzetbe kerültek, fizetési nehézséggel küzdenek, elvesztették az állásukat, tehát hogy oldjuk meg azokat a problémákat, hogy ezek a családok ne az utcára kerüljenek.

Az összes ilyen javaslat a megelőzésre irányult. Én végignéztem a végrehajtási törvényt, ott is számos lehetőség van arra, hogy hat hónapra meghosszabbítsák a végrehajtás idejét, a bíróság lehetővé tegye, hogy a lakásukban bent maradjanak a családok. De, ha megnézzük a nemzetközi gyakorlatot is, rengeteg ötletet lehet még találni, hogy hogyan lehet ezt segíteni. Például, ami nekem nagyon tetszett, a lengyelek azt csinálják, hogy a bent lakó megelőzi az összes jelzáloghitelest, legalább egy évi bérleti díj fejében, tehát, ha értékesítik a lakást, akkor is bent maradhat.

Tehát mindenképpen azt gondolom, hogy ezekben az esetekben a megelőzés segíthet, hiszen - és akkor most már konkrét válaszokat adnék - a szociális ellátórendszer, akár a családok átmeneti otthonát nézem, akár a gyermekek szakellátását, a gyermekvédelmi szakellátást vagy a hajléktalan ellátást, rendkívül véges, és rettenetesen sokba kerül.

Még nem érzékeljük azt, hogy a szociális ellátórendszerben megjelentek volna ezek a családok. Nagy valószínűséggel azért, mert még vannak tartalékok, még működik a családi és társadalmi háló, de ha idekerülnek, akkor azt tudom mondani, hogy a szociális ellátórendszernek a családok átmeneti otthonában egy négytagú család egyéves ellátása 2,5 millió forintot jelent. Én egészen biztos vagyok benne, hogy 2,5 millió forintból sokkal jobb megoldásokat lehet találni. Ezért is köszönöm ezeket a javaslatokat, mert ezek a megelőzésre irányulnak.

Minden élethelyzetet vizsgálni kell, erre is volt javaslat, és ezzel teljesen egyetértek. A krízisprogramnak, én úgy gondolom, az egyik előnye az lehet, hogy azok az emberek, akik most kerültek rettenetesen nehéz helyzetbe, eljutnak a családsegítőhöz, az önkormányzatokhoz - tudjuk, hogy nem megkerülhetőek az önkormányzatok -, ahol elmondják, hogy milyen szociális segítségeket vehetnek még igénybe. Ahogy ezt egy szociális munkás fogalmazta meg: azoknak a családoknak, akik régóta krízishelyzetben élnek, régóta szegénységben élnek, megvannak a túlélési technikái, azok a családok, akik most kerülnek a szegénységbe, a lecsúszás veszélyével szembe, azt sem tudják sokszor, hogy hova forduljanak, s ezért szerintem borzasztó fontos, hogy az összes lehetőségről rendszeres és folyamatos tájékoztatást kapjanak.

Egy dolgot még szeretnék elmondani. A mi ügyfeleink között nagyon sokan vannak, akik nem azért vesztik el a lakásukat - és ez a tendenciához is kapcsolódik -, mert lakáshitelt vettek föl, hanem mert a közműtartozásokat nem tudják fizetni. Ebben az évben lehetőség nyílik arra, hogy az energiaszolgáltatók extraprofitjából 2 milliárd forintot az így felgyülemlett közműtartozások rendezésére fordítsunk, valamint 10 ezer előrefizetős mérőkészülék felszerelésére, ami a további eladósodást tudja csökkenteni.

Köszönjük a javaslatokat, szerintem nagyon sokat lehet ebből hasznosítani.

ELNÖK: Köszönöm szépen, szakállamtitkár asszony. Végezetül pedig szeretném a szót megadni Farkas Ádám elnök úrnak, parancsoljon!

Dr. Farkas Ádám reflexiója

DR. FARKAS ÁDÁM elnök (Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete): Köszönöm, elnök asszony. Tisztelt Bizottsági Tagok! Több kérdés is elhangzott többek olvasatában, megpróbálok ezekre én is valahogy így rendszerezve válaszolni.

Az egyik kérdés, ami többektől elhangzott, hogy tendenciát látunk-e a válság kapcsán a követelések minőségének a romlásában, illetve a problémás esetek számának és összegének növekedésében. Erre a válasz egyértelműen az, hogy igen. Tehát lehet látni egy egyértelmű összefüggést a pénzügyi válság, ennek a begyűrűző hatása, illetve a hitelek minőségének romlása, a fizetési késedelmek, illetve a hitelfelmondások számának növekedése között.

Volt többektől, önkormányzati ügyekben nagyon járatos és tapasztalt képviselőktől volt több olyan kérdés, ami arra vonatkozott, hogy milyen módon, technikailag milyen módon tud az önkormányzat segíteni abban, hogy megelőzhető legyen potenciálisan egy kilakoltatás, illetve fedezetérvényesítés. Ezzel kapcsolatban azt szeretném mondani, hogy természetesen az önkormányzatok kezében is vannak eszközök, amelyek segítségével kezességet vállalhatnak részlegesen vagy teljesen az adósságszolgálat törlesztésében, a helyébe léphetnek átmeneti időre az ügyfélnek. Adott esetben végrehajtás során elővásárlási joguk van, és elhangzott egy olyan kérdés, hogy lehetséges-e az, hogy követelést vásároljon az önkormányzat, tehát hogy belépjen a hitelező helyébe. Erre is lehetőség van egyedi esetben engedély nélkül. Ha valaki ezt üzletszerűen csinálja, tehát több ilyen követelésvásárlásban gondolkodik, akkor ehhez természetesen engedélyre van szükség, hiszen ez egy a Hpt. szerint engedélyköteles tevékenység. De létre lehet hozni olyan kezdeményezést, ahol egy engedéllyel rendelkező vállalkozás az önkormányzatok nevében megvásárol követelést, és ezáltal biztosítja azt, hogy ezeknek a követeléseknek a kezelése szociális szempontokat is figyelembe tudjon venni, illetve mondjuk így, hogy kíméletesebb legyen, mint mondjuk, egy profi követeléskezelő kezelésében.

Elhangzott több olyan kérdés, Soltész képviselő úr kérdezte azt, hogy lehet-e tudni, hogy a jogszerű, de etikátlan kilakoltatások száma mennyi. Nyilvánvalóan erre sajnos számszerűen nem tudok válaszolni, hiszen ahhoz egyenként meg kellene vizsgálni a kilakoltatásokat. Több olyan javaslatot is mondott a képviselő úr, amelyekkel teljes egészében egyetértek, sőt utána számos más javaslat is elhangzott. Hogy mondjak egy példát, például azzal, hogy deviza alapú hitelt devizában lehessen törleszteni, nem tudok jobban egyetérteni, mint ahogy a javaslat elhangzott. Különben ebben a bizonyos bankok által most véleményezésre kerülő magatartási kódexben tételesen szerepel, hogy ezt a bankok vállalják, hogy a devizahiteleket devizában is lehessen törleszteni. Tehát azt szeretném mondani, hogy a javaslattal teljesen egyetértünk.

A másik javaslattal, ami az eljárásokra vonatkozott, tehát hogy elsőbbséget biztosítsunk a végrehajtás során a bentlakónak vagy a lakástulajdonosnak, ezekkel is teljesen egyet tudok érteni. Azt gondolom, hogy akkor, amikor egy hitel már problémássá válik, és a fedezet érvényesítéséről van szó, ott már nem nagyon van helye a kódexnek, ott törvényi szabályozásra van szükség, és ebben nagyon-nagyon körültekintően eljárva lehet javítani a mai gyakorlaton. Azt szeretném elmondani, hogy a PSZÁF ebben a pillanatban vizsgálja az árverések gyakorlatát is, és próbálunk arra konkrét technikai javaslatokat tenni törvényi szabályozás tekintetében, hogy hogyan lehetne javítani az árverések szabályozását annak érdekében, hogy minél kevésbé lehessen visszaélésre felhasználni ezeket. Olyan szinten vizsgáljuk az árveréseket, hogy próbavásárlóként inkognitóban elmegyünk árverésekre, tehát a kollégáink beülnek konkrét árverésekre, és azt kell, hogy mondjam, hogy ott is vegyesek a tapasztalatok. Volt olyan árverés, amit teljesen tisztességesen bonyolítottak, 120 ingatlant kínáltak árverésre, egyébként a nagyobb részét közműtartozások elmaradása miatt, és összesen a 120-ból 7 ingatlan kelt el. Tehát amikor arról beszélünk, hogy mennyi is az értéke az ingatlannak, mi annak a fedezetnek az értéke, egy válsághelyzetben ezt tényleg nagyon-nagyon nehéz megbecsülni, hogy mire van piac, mire van kereslet, és milyen áron van kereslet. 120 ingatlanból ezen a konkrét árverésen, ahol nemrég voltunk, 7 darab ingatlanra volt egyáltalán érdeklődés, amit bármilyen áron is el lehetett adni.

Vannak olyan árverések, ahol nem mondható el az, hogy tisztességesen végzik az árverezők ezt a gyakorlatot, ezért minden olyan javaslatot támogatunk, és teljes egyetértésünkkel találkozik, ami az árverések tisztaságát, átláthatóságát és azoknak az előnyöknek a biztosítását jelenti, ami a bentlakónak vagy az ingatlan tulajdonosának az elsőbbségi vagy elővásárlási vagy bármilyen előnyét támogatják vagy biztosítják.

A következő pont, ami felmerült, és erről mindenképpen érdemes néhány szót beszélni, mert ez egy filozófiai kérdés, és ez a magatartási kódex, illetve az egyoldalú szerződésmódosítási jogok gyakorlása. Szakállamtitkár asszony már röviden elmondta, de menjünk végig, hogy itt mi történt, és egyetértek, a felolvasáshoz hasonló leveleket természetesen mi is láttunk, és el fogom mondani, hogy a PSZÁF mit látott, mit csinált, és mi az elképzelés. Tavasszal elfogadásra került elég nagy egyetértésben az a törvény, amely korlátozni próbálta a bankok egyoldalú szerződésmódosítási jogát. Ez a törvény azt írta elő, hogy akkor lehetséges egy bank számára egyoldalúan szerződést módosítani az adósával szemben, ha ezt egy szabályzataiban megjelenített ok-okozati összefüggéssel bizonyítja. Ez volt a törvény szövege. Ami itt történt - és egyébként ez egy picit akkor filozófiai kérdéssé is válik -, hogy a bankok a törvényben előírt határidő, tehát a régi törvényben előírt 15 napos értesítési határidő megtartása mellett júliusban, augusztus 1-jén lépett hatályba a törvény, július 15-ét megelőző napokban sorra módosították az üzletszabályzatukat. Betettek olyan ok-okozati listákat, olyan oklistákat, amiket itt a képviselő úr felolvasott, amelyek a törvény betűje szerint megfeleltek annak az elvárásnak, hogy jelöljenek meg okokat a szerződésmódosításra. Magyarán szólva, azt láttuk, hogy volt egy törvényi szándék, egy törvényi szabályozási szándék, de ebben a piaci szereplők, hogy úgy mondjam, megtaláltak vagy megpróbáltak találni olyan lehetőséget, amivel megpróbálták ezt a szándékot ellehetetleníteni.

Abban a pillanatban, ahogy ezt érzékelte a pénzügyi felügyelet - tehát még egyszer mondom, ezek július 10-15-e között jöttek ki -, az összes bank üzletszabályzatát elemeztük két napon belül, és 17-én, két nappal ez után az ominózus nap után, sor került a kormányzat és a bankok közötti találkozóra. Azt a levelet is egyébként megismertük, hogy melyik bank küldte ki azt a levelet a szövegből, több bank is ehhez hasonló oklistákat juttatott el az ügyfeléhez. Néhány banknál egyébként informális hatással ezt már akkor rögtön módosították, de ez nem elegendő megoldás, nem elégséges megoldás. A megoldás az lett, vagy az lesz várhatóan, hogy létrejött ez a találkozó a bankok és a kormányzat között. Ezen a találkozón a bankok vállalták, hogy az imént felsorolt, illetve más bankok által értelemszerűen más, általuk megjelölt oklista alapján nem módosítanak szeptember végéig egyoldalúan szerződést, tehát nem fognak élni azzal a lehetőséggel, amit jogilag megteremtettek maguknak ebben az oklistában. Ezzel szemben létrejön egy magatartási kódex. Ez a magatartási kódex kiemelten kitér arra, hogy mik azok az elfogadható okok, és ezeknek nagyon szűk köre van, ami alapján egy bank a későbbiekben egyoldalú szerződésmódosítást érvényesíthet, és mik azok, amik nem elfogadhatóak. A képviselő úr számosat fölsorolt ezekből, amik értelemszerűen nem tekinthetők elfogadhatónak.

Amennyiben ez a magatartási kódex által szabályozott környezet nem fog tudni létrejönni, akkor a kormányzat értelemszerűen törvényi szabályozással fogja megpróbálni kezelni ezt a helyzetet, hogy ez ne fordulhasson elő. De szeretném azt hangsúlyozni - és mondom, ez tekinthető egy filozófiai vitának -, számos, nálunk fejlettebb országban az ilyen típusú kódexek, ahol egy szabályozó hatóság, illetve a kormányzat egy piaci szegmens szereplőivel egy kódexben állapodik meg, ezek működni tudnak. Azért gondolom azt, hogy erre meg kell adni az esélyt, mert akkor el tudjuk azt kerülni, hogy egy törvényi szabályozás ugyan létrejön, mint ahogy létrejött tavasszal, de a piaci szereplők ennek a betűjét meg tudják kerülni a valóságban. Tehát én azt szeretném kérni ezzel kapcsolatban mindenkitől, hogy adjuk meg az esélyét annak, hogy egy ilyen kódex létrejöjjön, ez tartalommal legyen megtöltve, valós tartalommal, a piaci felek által elfogadottan, adjuk meg annak a lehetőségét, hogy ez bekerüljön a bankok szabályzatába, és ellenőrizhető és szankcionálható legyen, hogy betartják-e ezt a kódexet, és csak akkor forduljunk a törvényi szabályozáshoz, ha ez nem működik.

Elfogadom egyébként azokat a kételyeket vagy aggodalmakat, amelyek azt jelzik, hogy nem biztos, hogy ez fog működni. Egyetértek, nem biztos. Próbáljunk meg erre kísérletet tenni, éppen azért, hogy egy olyan értelmes szabályozás, szakmailag megalapozott szabályozás jöhessen ki, ami a bankok és az ügyfelek egymással szembeni erőpozícióját kiegyenlítettebbé teszi a mainál, hiszen mindannyian tudjuk, hogy ma nem kielégítő ez az egyensúly. Én ennyiben szerettem volna erre egy picit hosszabban reagálni.

Azt hiszem, hogy minden kérdést érintettünk, ami felmerült.

ELNÖK: Köszönöm szépen, elnök úr. Engedjék meg, kedves képviselőtársaim, hogy nagyon röviden néhány kiegészítést én is megtegyek. Az első mindjárt egy pontosítás. Elhangzott alelnök úr részéről, hogy elutasítottuk a bizottság összehívását. Szó nincs erről. Megjelentek különböző nyilatkozatok. Az első kísérletre, ami a bizottság összehívását kezdeményezte, azonnal megtettük a lépéseket.

A második felvetésem: önök tudják természetesen, de a jegyzőkönyv számára megint csak nem haszontalan talán, hogy a tájékoztató - amelyet voltam bátor önöknek szétosztani - a bizottságunknak az Országgyűlés Házszabályában szabályozott megjelenési formája. Ez a mi műfajunk, tehát a bizottság, ha valamilyen állásfoglalást hoz - márpedig ebben van néhány -, akkor azt a Házszabálynak megfelelően úgynevezett tájékoztató formájában teszi, amely tájékoztató egyébként elektronikus úton eljut az Országgyűlés elnökének, az országgyűlési bizottságoknak, a képviselőcsoportok vezetőinek, s ezzel egyidejűleg valamennyi képviselőtársunknak.

Amit én rendkívül fontosnak tartok, és természetesen a legfontosabb, hogy a kormányzati oldal is megkapja, mert én nagyon fontosnak tartom, kedves képviselőtársaim, hogy ezt a többi bizottság is lássa, nézzék meg, hogy milyen úton indultunk el. Azt gondolom, abban nincs vita köztünk, hogy ez az egész hitelkérdés és adósságkérdés egy olyan mérhetetlenül komplex és összetett probléma, hogy egyedül a szociális bizottság nyilván nem fogja tudni legjobb szándék mellett sem teljességében kezelni az ügyet. Igen, szükség van arra, hogy valamennyi bizottság ezt együtt tegye meg, viszont ez az a lépésünk, ez a szociális bizottságnak a lépése, amely majd indukálja is a parlamenti tárgyalást, mert ezzel kell kezdenünk.

Én arra kérem a tisztelt ellenzéki képviselőtársaimat, olyan szemmel fussák végig még egyszer a tájékoztatóban megfogalmazott felvetéseinket, hogy mi az, amivel végképp nem tudnak egyetérteni, ami ellentmondana az önök gondolkodásmódjának. Mindjárt hadd előlegezzem meg, meghallgatva ezt a két és fél órás vitát: nincs ilyen.

Ne felejtsék el, hölgyeim és uraim, hogy ez a tájékoztató egy keretjellegű megfogalmazást tartalmaz, és felhívom az önök figyelmét az utolsó előtti bekezdésre, amely azt mondja, hogy a bizottság megállapítja, hogy átlátható pénzügyi tevékenység kialakítása, satöbbi, satöbbi; csak egy példálózó tételt hozott fel, de ehhez természetesen hozzáértendő mindaz, amit ma önök elmondtak, különös tekintettel alelnök úrnak a tételes felvetéseire. Itt vannak a jegyzőkönyvben, ezek azok a - mondjam így - megrendelések, politikai megrendelések, amelyek eljutnak általunk ebben a formában a kormányzathoz, és még azt is leírtuk, hogy 15-éig ezeknek a felvetéseknek törvényjavaslat formájában kell megjelenni ahhoz, hogy valóban elmondhassuk, hogy érdemben tett ez a bizottság.

Tehát én arra kérem a tisztelt ellenzéki képviselőtársamat, hogy ilyen módon kezeljék ezt a Házszabályban számunkra előírt lehetőséget, ne hagyjuk ki, hogy meglépjük ezt, mert nagyon fontosnak tartom, és azt gondolom, mindannyian nagyon fontosnak tartjuk ezt.

Én nagyon szépen köszönöm a mai, rendkívül sok felvetést. Én nemhogy bízom benne, hanem tudom, hogy nagyon sokat fogunk ezzel még foglalkozni, nagyon sok egyéb aspektusból, hogy ne említsek mást: meg kell tanulnunk a pénzügyeinket kezelni, meg kell tanulnunk a változó világban a gyerekeinket is megtanítani arra, hogy mi az, hogy pénzfelvétel, mi az, hogy hitel.

Mielőtt szavazásra tenném fel a kérdést a tájékoztató szövegét illetően, én is szeretnék egy kérést tolmácsolni, gondolom, az egész bizottság nevében. Szeretném kérni a Szociális Minisztérium munkatársait egy olyan tájékoztató, olyan anyag elkészítésére, amelyben kifejezetten a közműtartozásokkal foglalkozik, a közműtartozás, jelzálog és végrehajtás tárgyában egy teljes körű tájékoztatót szeretnék kérni írásban, és ezzel a kérdéssel természetesen kívánok foglalkozni, kívánunk foglalkozni. (Soltész Miklós jelentkezik.) Most alelnök úrnak adom meg a szót.

SOLTÉSZ MIKLÓS (KDNP), a bizottság alelnöke: Nagyon röviden. Úgy fogalmazott elnök asszony, hogy ilyen szempontból vizsgáljuk a tájékoztató elfogadását. Mi valóban olyan szempontból vizsgáljuk, és azt gondoljuk, hogy kevés. Ez nem ösztöni a kormányt arra, hogy minden feladatot azonnal elvégezzen. Éppen ezért mi egy határozati javaslatot fogunk benyújtani az Országgyűlés felé, és így aztán Simon Gábor államtitkár úrnak sem kell a gyorsírást megtanulni, hanem néhány óra múlva már olvashatja az abban összefoglalt pontokat.

Köszönöm.

ELNÖK: Köszönöm szépen alelnök úrnak ezt a kiegészítését. Természetesen az országgyűlési határozati javaslat, akár egyéni képviselőként, akár többük előtt nyitva áll, én mindösszesen annyit mondtam, és kérem ismételten, hogy a bizottságunknak a lehetséges megjelenési formájához önök is adják a támogatásukat.

Határozathozatal

Most pedig, kedves képviselőtársaim, tisztelt bizottság, kérem, hogy aki elfogadja a tájékoztatót, amit önöknek kiosztottunk, az ebben szereplő dolgokat támogatja, és azzal egyetért, kézfelemeléssel jelezze! (Szavazás.) Tizenöt igen. Kérdezem, van-e tartózkodás. (Szavazás.) Tizenkettő tartózkodás, ha jól számoltam, de rögtön kapok egy kontrollt. (Jelzésre:) Igen, Béki képviselő asszony szintén tartózkodott, így számoltam tizenkettőt.

Megállapítom, hogy a kiosztott tájékoztatóban foglaltakat a bizottság többsége elfogadta.

Kedves Képviselőtársaim! Tisztelt Bizottság! Kedves Vendégeink! Ezzel az 1. napirendi pontot lezárom. Megköszönöm mindannyiuknak a szíves részvételt és a rendkívül aktív munkát.

Elnöki zárszó

Megkérdezem még a kiküldött és elfogadott napirendnek megfelelően, hogy a 2. pontban szereplő egyebek kérdésében van-e kedves képviselőtársaimnak bejelentenivalójuk. (Nincs jelzés.) Miután ilyen jelentkezőt nem látok, kívánok önöknek további kellemes nyarat a viszontlátás reményében.

Köszönöm szépen. Bezárom az ülést.

(Az ülés befejezésének időpontja: 11 óra 28 perc.)

Jegyzőkönyvvezetők: Baloghné Hegedűs Éva és Nánásiné Czapári Judit