ISZB-19/2009.
ISZB-88/2006-2010.
Jegyzőkönyv*
az Országgyűlés Ifjúsági, szociális és családügyi bizottságának
2009. szeptember 8-án, kedden 9 óra 4 perckor
a Képviselői Irodaház 512. számú tanácstermében
megtartott üléséről
Tartalomjegyzék
Napirendi javaslat *
A bizottság részéről *
Megjelent *
Helyettesítési megbízást adott *
Meghívottak részéről *
Hozzászólók *
Megjelent *
Elnöki megnyitó, napirendi sorrend módosítása, szavazás a napirendről *
Az idősügyi nemzeti stratégiáról szóló határozati javaslat (H/10500. szám) (Általános vita) (Első helyen kijelölt bizottságként) *
Korózs Lajos államtitkár szóbeli kiegészítője *
Kérdések, hozzászólások *
Korózs Lajos államtitkár reagálása *
Határozathozatal *
A nemdohányzók védelméről és a dohánytermékek fogyasztásának, forgalmazásának egyes szabályairól szóló 1999. évi XLII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat (T/9856. szám) (Az Egészségügyi bizottság önálló indítványa) (Általános vita) (Első helyen kijelölt bizottságként) *
Dr. Schvarcz Tibor szóbeli kiegészítője *
Dr. Ábrahám Attila hozzászólása *
Vita, hozzászólások *
Válaszok *
Határozathozatal *
A nemzeti ifjúsági stratégiáról szóló határozati javaslat (H/9965. szám) (Általános vita) (Első helyen kijelölt bizottságként) *
Rauh Edit szakállamtitkár szóbeli összefoglalója *
Vita *
Rauh Edit szakállamtitkár reagálásai *
Határozathozatal *
Egyebek *
1. A nemdohányzók védelméről és a dohánytermékek fogyasztásának, forgalmazásának egyes szabályairól szóló 1999. évi XLII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat (T/9856. szám) (Az Egészségügyi bizottság önálló indítványa) (Általános vita) (Első helyen kijelölt bizottságként)
2. A nemzeti ifjúsági stratégiáról szóló határozati javaslat (H/9965. szám) (Általános vita) (Első helyen kijelölt bizottságként)
3. Az idősügyi nemzeti stratégiáról szóló határozati javaslat (H/10500. szám) (Általános vita) (Első helyen kijelölt bizottságként)
4. Egyebek
Az ülés résztvevői
Elnököl: Dr. Vidorné dr. Szabó Györgyi (MSZP), a bizottság elnöke
Soltész Miklós alelnök (KDNP)
Bókay Endre (MSZP)
Deák Istvánné (MSZP)
Farkas Imre (MSZP)
Lombos István (MSZP)
Dr. Szabóné Müller Timea (MSZP)
Tóbiás József (MSZP)
Dr. Tóth István (MSZP)
Török Zsolt (MSZP)
Dr. Hoppál Péter (Fidesz)
Dr. Iván László (Fidesz)
Koszorús László (Fidesz)
László Tamás (Fidesz)
Dr. Szabó Erika (Fidesz)
Dr. Zombor Gábor (Fidesz)
Dr. Lanczendorfer Erzsébet (KDNP)
Béki Gabriella (SZDSZ)
Dr. Dragon Pál (független)
Helyettesítési megbízást adott
Winkfein Csaba (MSZP) Török Zsoltnak (MSZP)
Dér Zsuzsanna (MSZP) dr. Vidorné dr. Szabó Györgyinek (MSZP)
Érsek Zsolt (MSZP) Lombos Istvánnak (MSZP)
Dr. Juhászné Lévai Katalin (MSZP) Deák Istvánnénak (MSZP)
Dr. Nyul István (MSZP) dr. Tóth Istvánnak (MSZP)
Rónavölgyi Endréné (MSZP) Farkas Imrének (MSZP)
Tóbiás József (MSZP) távozása után Bókay Endrének (MSZP)
Hirt Ferenc (Fidesz) Soltész Miklósnak (KDNP)
Dr. Szabó Erika (Fidesz) távozása után Koszorús Lászlónak (Fidesz)
Dr. Tiba István (Fidesz) dr. Zombor Gábornak (Fidesz)
Vígh Ilona (Fidesz) László Tamásnak (Fidesz)
Dr. Zombor Gábor (Fidesz) távozása után dr. Lanczendorfer Erzsébetnek (KDNP)
Korózs Lajos államtitkár (Szociális és Munkaügyi Minisztérium)
Rauh Edit szakállamtitkár (Szociális és Munkaügyi Minisztérium)
Dr. Schvarcz Tibor (MSZP) előterjesztő (Egészségügyi bizottság)
Dr. Ábrahám Attila miniszteri biztos (Egészségügyi Minisztérium)
Dr. Raffay Bálint szakmai tanácsadó (Egészségügyi Minisztérium)
Bodor Tamás főosztályvezető-helyettes (Szociális és Munkaügyi Minisztérium)
Debreczy Márta szakmai tanácsadó (Szociális és Munkaügyi Minisztérium)
Jeszenszky Zita osztályvezető (Szociális és Munkaügyi Minisztérium)
(Az ülés kezdetének időpontja: 09 óra 04 perc)
Elnöki megnyitó, napirendi sorrend módosítása, szavazás a napirendről
DR. VIDORNÉ DR. SZABÓ GYÖRGYI (MSZP), a bizottság elnöke, a továbbiakban ELNÖK: Jó reggelt kívánok! Tekintve, hogy határozatképesek vagyunk, indítványozom, hogy kezdjük el az ülést, így is ötperces késésben vagyunk.
Tisztelettel köszöntöm a bizottság minden tagját, kedves vendégeinket, munkatársainkat. Szeretném máris azzal kezdeni, hogy az eredetileg megállapított és kiküldött napirendben javaslatot teszek a napirendi pontok sorrendjének változtatására, tekintettel arra, hogy államtitkár úrral és szakállamtitkár asszonnyal így tudtunk egyeztetni időt. Első helyre tennénk az idősügyi nemzeti stratégiáról szóló határozati javaslat tárgyalását, ezt követően kerülne sor a nemdohányzók védelmében született javaslatra és fejeznénk be az egyebek előtt a nemzeti ifjúsági stratégiáról szóló határozati javaslat tárgyalásával. Kérem a tisztelt bizottságot, hogy (Dr. Szabó Erika érkezik az ülésterembe.) aki a napirendi pontok ily módon történő változtatásával egyetért, kézfelemeléssel jelezze. (Szavazás.) Egyhangú igen. Köszönöm szépen.
Ezért mindjárt az első napirendi pontnál tisztelettel és szeretettel köszöntöm Korózs Lajos államtitkár urat és megkérem, hogy a rendelkezésére álló időkereten belül legyen olyan kedves, foglalja össze, hogy mit kell tudnunk az idősügyi nemzeti stratégia előttünk fekvő részéről. Államtitkár Úr!
Korózs Lajos államtitkár szóbeli kiegészítője
KORÓZS LAJOS államtitkár (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): Nagyon szépen köszönöm. Tisztelettel köszöntöm én is a bizottság minden egyes tagját. Jó érzés idejönni. (Derültség.) Remélem, hogy a képviselőtársaim a nyár folyamán kipihenték magukat és a jövő héten hétfőn teljes erőbedobással tudunk nekimenni az őszi ülésszaknak.
Tisztelettel tájékoztatom a bizottságot, hogy reményeink szerint a Házbizottság holnap az első napirendek között fogja javasolni a parlamentnek, hogy a két nemzeti stratégiát tárgyaljuk meg. Én azt gondolom, hogy ennek még üzenetértéke is van, hogy az idősügyi stratégia és az ifjúsági stratégia egyszerre kerül a Ház elé, hiszen demonstrálni tudjuk azt, hogy itt a generációk együttműködésének, a generációk egymásra épültségének soha nem volt akkora létjogosultsága, mint most.
Kedves Barátaim! A nemzeti idősügyi stratégiát gyakorlatilag az Idősügyi Tanács rendelte meg, a múlt év tavaszán, márciusban volt az a tanácsülés, amikor a tanács elnöke maga is azt mondta, hogy érdemes lenne ennek a testületnek foglalkozni egy nemzeti stratégia megalkotásával. Annál is inkább, mert a Központi Statisztikai Hivatal és a Népességtudományi Intézet az elmúlt évben, meg az azt megelőző évben komoly kutatási munkákat, előreszámításokat végzett arra nézvést, hogy hogyan alakulnak a demográfiai trendek Magyarországon, természetesen a Kárpát-medencében, hiszen eszméletlen nagy hatással van ránk, hogy a határon túl is hogy alakulnak a demográfiai folyamatok, és persze nem lehet elszakítani az európai demográfiai trendektől a magyar trendeket sem. Következésképpen a megrendelés úgy szólt, hogy lehetőség szerint kerüljön olyan helyzetbe a nemzeti stratégia, hogy ez év tavaszán vagy a tavaszi ülésszak végeztével tudjon az Országgyűlés ezzel a kérdéssel foglalkozni.
Tizennégy olyan szakmai területet fogalmazott meg az előkészítő csapat, amellyel egy hosszú távú nemzeti stratégiában foglalkozni kell. Bizottságonként 8-12-13 fő dolgozott rendkívül nagy szakmai háttérrel, megalapozottsággal, tudóstársaságokkal, kutató műhelyekkel, akadémikusokkal felvértezve. Jelentem: mintegy 140 ember dolgozott a nemzeti stratégia elkészítésén, illetve a háttértanulmányok elkészítésén és több, mint 1200 oldal háttértanulmány készült. Természetesen egy nemzeti stratégia nem tud ezer oldalakban gondolkodni, hiszen ezeknek a háttértanulmányoknak a következtetéseit kellett nekünk levonni, a következtetéseket kellett a stratégiában megfogalmazni. Nem kezdtük elölről és nulláról ezt a munkát! Nagy tisztelettel kell hogy említsem, hiszen az Idősügyi Tanács közel egy évtizeddel ezelőtt többek között Iván László képviselő úr professzor úr irányításával készített egy nemzeti idősügyi chartát 2001-ben. Ez kilenc éve volt, most már természetesen, mire stratégia lesz belőle, majdnem tíz év telt el, de az idősügyi charta volt az alapja ennek a stratégiának a megfogalmazásában, és volt egy nemzeti cselekvési tervünk, egy kormányzati idősügyi cselekvési terv, amelyet röviden csak "KINCS"-nek neveztünk és így alakultak ezek a háttértanulmányok, illetve a dokumentumok. És persze figyelembe vettünk európai uniós dokumentumokat, az ENSZ által javasolt direktívákat.
A 14 munkacsoport, csak felsorolásszerűen: a jogbiztonsággal, a kommunikáció nyilvánosságával, a képzéssel, illetve az élethosszig tartó tanulással, az egészségügy és a rehabilitáció kérdésével, a mentális egészséggel, a szociális ellátásokkal, nyugdíjügyekkel, foglalkoztatással, kultúrával, sporttal, rekreációval, esélyegyenlőségi kérdésekkel, életútmodellel és az önkéntességgel, valamint a generációk közötti együttműködéssel foglalkozott részletesen. Önöknek lehetőségük volt a stratégiában megfogalmazottakat részleteiben elolvasni, én erre nem kívánok kitérni.
Itt nincs másról szó, mint arról, hogy a veszteségelvet, amely mindeddig jellemezte a magyar társadalmat, fel kell váltani valamilyen pozitív töltésű cselekedettekkel, hiszen mindenki meg kell, hogy tervezze a maga időskorát, tudja azt még aktív korában, hogy ő milyen idős kort szeretne magának. Következésképpen a megmaradt képességeknek az aktivitását, aktivizálását kell egy ilyen stratégiában megfogalmazni. Ezen túlmenően pedig, hogy ha konszenzus van, azt gondolom, hogy az Országgyűlés ezt a stratégiát konszenzussal tudja elfogadni, és akkor a javaslatunk úgy szól, hogy a most elvégzendő feladatokon túl minden kormánynak megadnánk azt a lehetőséget, hogy ha konszenzus van a stratégiai célok elérésében, illetve megfogalmazásában, akkor minden kormány hároméves akciótervekkel, a célok elérése érdekében tegye meg azokat az intézkedéseket, amit ő jónak lát. Egy ilyen stratégiai terv végrehajtásában nagyon sokféle kormány kell hogy dolgozzon még együtt, sokszor lesznek még választások, mikorra a végére érünk ennek a dolognak. Azt gondolom, hogy ha a célok elfogadását követően, a prioritások megfogalmazását követően a végrehajtásban is van egyfajta egymásra épültség, akkor a következő 15-20 évben biztos, hogy fogjuk tudni teljesíteni a stratégiában megfogalmazott és elérendő célokat.
Nagyon szépen köszönöm. Felvezetőként ennyit kívántam mondani és természetesen várom a véleményeiket és a végén majd, elnök asszony, szeretnék azokra reflektálni, hogy ha így jó.
ELNÖK: Köszönöm szépen államtitkár úrnak a mintaszerűen rövid összefoglalóját. Természetesen a vitát azonnal megnyitom. Javaslom kedves képviselőtársaim, hogy a véleményeket, kérdéseket foglaljuk egybe, és csak szeretném tájékoztatni a tisztelt bizottságot, hogy amiről nekünk ma döntenünk kell, az az általános vitára való alkalmasság kérdése. Minél hamarabb megkezdődhessék a vita a parlamentben és azt gondolom, hogy eljön még az az idő is hozzá, hogy abszolút a részletekbe menően ismét fogunk tudni vitatkozni a mai napon kívül is. Természetesen Iván László professzor úrnak mint első jelentkezőnek, máris megadom a szót. Parancsoljon, önt illeti.
DR. IVÁN LÁSZLÓ (Fidesz): Tisztelettel köszöntöm a bizottság e ciklusbeli első, tulajdonképpeni érdemi ülését.
Nagyon örülök annak, hogy ennek a stratégiának az előkészítésében, deklarálásában részt vehetek. Két oknál fogva. Az egyik, hogy sokat próbáltunk tenni és tettünk is, hogy ennek az idősügyi kartának az életben maradásával fenntartsuk a figyelmét a mindenkori kormánynak.
Annak idején kétségtelen, amikor ezt kidolgoztuk, hozzá szerettük volna kapcsolni mindazt a végrehajtási, cselekvési programot is, amit részben a KINCS-program is tartalmazott, amely aztán valahogy nem került elő és nem valósulhatott meg. De ez az idősügyi charta alapján is elkészült, idősügyi nemzeti stratégia úgy tűnik - és nemcsak úgy tűnik, hanem meg kell mondjam, hogy a magam részéről - üdvözölhető, nagyon kellemes meglepetést jelentett számomra, hiszen nemcsak hogy egy élő lelkiismeret és egy politikai, kormányzási felelősség és egy párthátterű felelősség is - úgy tűnik, hogy - megvalósul benne, hanem eklektikusan próbálja összefoglalni az eddigi lehetőségeket, illetve felvetett gondolatokat. Ennek a stratégiának valóban stratégiai jellege van 25 évre szólóan. A 25 év egy komoly negyedévszázados nemzedékváltási korszakot is jelent, tehát nem lehet közömbös a magyar népesség és a magyar kormányzás sok szempontjából, hogy ez a stratégia milyen további támogatást kap vagy milyen módon valósul meg.
Az én részemről mindenképpen mindjárt a hozzászólásom elején leszögezem, hogy általános vitára alkalmasnak tartom, nagyon szükségesnek tartom, és természetesen azt is kifejezem, hogy maga a stratégia mondanivalójával, felépítésével, számos későbbi, a stratégia kibontásában szereplő programlehetőségével és szempontjával feltétlenül tárgyalási alapot jelent. Nem azt mondom, hogy nincs hozzáfűznivalónk és azt sem mondom, hogy ezzel így, ahogy van, lépésről lépésre az ember azonnal érthetően egyetért, hanem egy olyan program, amire fel lehet fűzni majd a jövő 25 esztendejének a lehetőségeit is, elképzeléseit, víziót, de főleg a megvalósíthatóságához szükséges feltételeket. Hiszen mindig arról van szó, hogy a háttérgaranciák, -feltételek mennyire valósíthatók meg és hogyan kapcsolódnak ehhez a stratégiához.
A stratégiáról egy nagyon fontos megállapításom az tehát, hogy nagyon jól szervezi és foglalja össze az eddigi problémák megoldásához szükséges szempontokat, szemléletben, eszmeiségben, még módszertanilag is ad kiutat és lehetőséget, hogy hogyan képzeli el a jövőt, de számos dologra természetesen nem ad választ. Valószínűleg azért nem, mert egy stratégiának nem feltétlen ez a feladata és célja, de azért van néhány olyan dolog, amire majd ki fogunk térni, amely miatt azért ennek a stratégiának vannak ellentmondásai, és már jól látható most is, hogy milyen fogalmakhoz milyen konkrét tartalmat kell majd kapcsolnunk.
Tudniillik nagyon sok benne az úgynevezett látványos, nagyon szépen hangzó, nem azt mondom, hogy jelszó, de időnként úgy éreztem magam, mintha május 1-jei jelszavakat olvasnék és hallanék vissza - de kétségtelen, hogy a jelszavaknak is van jelentőségük -, egy biztos, a jelszavak elemzése közben is, ahogy végignéztem és végigelemeztem, vannak olyanok, amelyek most meglepően csengenek számunkra. Mégpedig az egyik ilyen, hogy ez a stratégia nemcsak hogy felhasznál bizonyos régebben kidolgozott és felvetett szempontokat, hanem olyanokat fogalmaz meg, amelyekkel szemben az eddigi, baloldalinak nevezett kormányzások erősen tiltakoztak. Ilyen volt például a küldetés, misszió. Ez azért nem volt éppen elfogadott szempont, hiszen nagy vádak érték éppen az ellenzékünket és annak idején a kormányzási időszakot is, hogy mi az, hogy misszió és mi az, hogy küldetés! Most ez belekerült ebbe a stratégiába. Én nagyon helyesnek tartom egyébként, hogy legyen tartalma a küldetésnek.
A másik ilyen dolog, hogy belekerült az, hogy az időspolitikáról kvázi kíván valamiképpen szólni és az időspolitikához rendelt idősügyi szakpolitikai szempontokat is felvetett, illetve tartalmaz. Aminek a jelentősége mindannyiunk számára meghatározó és rendkívül fontos. Az is kétségtelen, hogy az a megállapítás, hogy az időspolitika átfogó tervezése még nem történt meg Magyarországon, ezzel egyet lehet érteni, de azt is hangsúlyozom, hogy az átfogó tervezéshez ez is egy lehetőség, ez az idősügyi stratégia, de számos kérdésben azért ezt majd a továbbiakban nyilvánvalóan ki kell egészíteni, de az alapvető vitára alkalmasságát nem vitatom, sőt támogatom.
Azt szeretném még megjegyezni, hogy nemcsak a lózungok szintjén vannak fogalmak, amelyek úgy lógnak, meg nagyon jól hangzanak, kétségtelen, azért benne vagyunk egy választási előkészítésben, tehát nyilvánvalóan mindenki szeretné a legjobbat, én úgy gondolom azonban, hogy vannak azért olyan kérdések és dolgok, amelyek felvetnek bizonyos választ akár már most is, hogy milyen idősképben gondolkodunk a jövőt illetően. Ez ebből a stratégiából nem derül ki. Tehát mi lesz 10-15 év múlva? Mire gondolunk? Milyen idősmodellt tudunk elképzelni? Beleértve a különböző határozatokat az ENSZ-től kezdve az Európa Tanácson, a WHO-n és egyebeken keresztül, sőt az Idősügyi Tanácson keresztül is. Milyen jövendő idősképet gondolunk megfogalmazni és ehhez milyen feltételeknek a megváltoztatása szükséges alapvetően? Nagyon tisztességesen kicseng ebből az, hogy számos dologban bizony hiányok voltak, számos dolgot nem sikerült megoldani. Őszintén próbálja ezt megfogalmazni, a válaszok természetesen nem ezen a stratégián múlnak, de a stratégián az múlik, hogy a válaszokhoz kellőképpen tud-e felzárkózni a következő kormányzásoknak a saját kormányzási és cselekvési stratégiája.
Hogy milyen idősek lesznek 25 év alatt, nem tudjuk megmondani. Kétségtelen, nem ártana persze. Azt is hangsúlyozom, hogy a nemzedékek közötti transzferek kérdésének, ami ma világviszonylatban mindenütt előtérben van - idősügyben, nemzedéki ügyben, együttműködési, partnerségi szinten egyaránt -, számos deklarációja, számos megfogalmazott, tényleg őszinte és becsületes, hangzatos megfogalmazása van, de az biztos, hogy a nemzedékek egymáshoz való viszonyának a világviszonylatban jól észlelhető anómikus folyamatok mentén a magyar népesség és a magyar nemzet szempontjából létkérdése az, hogy milyen transzferek hogy fognak működni, milyen transzfereket hogy tudunk biztosítani. Ezért ez egy valóban nagy rendszerszemléletben rendszerszemléleti gyakorlatokat igényel. Ezeknek a rendszerszemléleti gyakorlatoknak a kimunkálása adja meg a lehetőségét, hogy ebből a nagyon jól vagy szépen, hangzatosan megfogalmazott stratégiából mi valósulhat meg.
Talán még befejezésképpen folytatnám a gondolataimat, hiszen számos kérdés volna. Van néhány olyan megállapításom és megjegyzésem, hogy ez a stratégia fontos, sokrétű adatokat tartalmaz és most hogy ezt irányelvnek nevezzük vagy határozatnak, ez egy másik kérdés, de ez a határozat alá van támasztva számos dokumentatív, elfogadható adattal.
A másik, hogy életmodell viszont nem rajzolódik úgy ki sem az első, sem a második ütemterv vonatkozásában, inkább bizonyos szükségletek, igények, részben kritikai feldolgozása, részben pedig bevonása a stratégiába jelzi, hogy ez egy 25 éves, két ütemben zajló tervezést igényel, amelyen belül viszont ellentmondásos az, hogy első lépésként jelzi mindjárt a bevezetőben ezt a stratégiát. Az első lépéshez viszonyítottan 25 éven belül azért a kétbontásos ütemtervvel együtt ez meglepő számomra. De az is nagyon fontos, hogy milyen monitoring lesz. Tehát a monitoring végre monitoring lesz. Volt is, mindig volt monitoring, csak a maga módján, az állampárti korszakban "olyan" monitoring, a későbbiek során is voltak helyi monitoringok, de valóban ez a rendszerszemléletű, összefoglaló, szemléletet és gyakorlatot összefoglaló monitoring nem működött. Hogy ez hogy fog megvalósulni, az egy másik kérdés.
Még valami, ami engem meglehetősen zavarba hozott, hogy méltó időskor hangzik vissza mindenhonnan manapság. Bárhová nyúlunk, akármelyik európai vagy világszervezet irányába, akár szakmailag, akár demográfiailag, akár jóléti, akár fenntartható egészség, élethosszig tartó tanulás szempontjából, ez a bizonyos méltó időskor jön szóba. Mi érezzük és tudjuk, hogy mi a tartalma, lényege a méltó időskornak, de alapjában véve igazából nincs megfogalmazva ebben a stratégiában, hogy mit jelent a méltó időskor. Hiszen az egész ezt célozza meg, a méltó időskort különböző szakaszokban.
Talán még egy mondat: azt is nagyon fontosnak érzem, hogy mire számíthat a fiatalabb nemzedék. A fiatalabb nemzedék arra számíthat, amit az idős nemzedék hagyatékoz. És a hagyatékozott idős értékekből, idősek által hagyatékozott értékekből a flexibilitásnak nevezett - ugye itt nagyon jól hangzik ez is, flexibilitásnak és hatékonyságnak jelzett - fogalommal hogy fog találkozni. Nyilvánvaló az is, hogy ez a stratégia új szemléletet is jelent és igényel. Ennek az új szemléletnek a fedezete és a gyakorlati kivitelezésében a szakmaiság mellett természetesen a kormányzás, a mindenkori kormányzások közfelelős közkötelezettsége nélkülözhetetlen.
Köszönöm szépen a figyelmet és a magam részéről megerősítem, hogy alkalmasnak tartom vitára és a kormányzás felé vagy kormány felé feltétlenül ezt a határozatban rögzített állásfoglalást támogatom. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen professzor úr. Bókay Endre képviselő urat és utána László Tamás képviselő urat illeti a szó.
BÓKAY ENDRE (MSZP): Elnök Asszony! Köszönöm szépen a szót. Számunkra is nagyon szimpatikus ez a stratégia, egyrészt azért, mert rendkívül komplexen foglalkozik vele és nagyon jó a szemlélete, amit a bevezetőben el lehet olvasni ezzel kapcsolatban, hogy a nemzetközi dokumentumokra és háttérre hivatkozva folyamatosan az uniós, illetve a helyi, korábbi anyagokat is figyelembe veszi és feldolgozza. És azt hiszem, ez az egyik olyan típusú anyag - most nem mondom ezt a szót, hogy "végre!", de - ami tényleg figyelembe veszi a korábbi gondolatokat, elképzeléseket és beépíti ebbe a stratégiába, mert szerintem a világ legtermészetesebb dolga, hogy ha valamit készítünk, akkor minden korábbi elképzelést, ismeretanyagot felhasználunk ezekhez. Nekünk a szellemisége különösképpen fontos, olyan értelemben, hogy az idősebb generációt megpróbálja meghatározni 65-75 év közötti, illetve 80 évesekre, különféle módon próbálja definiálni. Ma már nem úgy kezeli, mint a korábbi időszakokban. Elég jellemző volt, hogy megbecsüljük, akikre vigyázunk, de igazából a társadalom már nem számít, legfeljebb otthon a család számít rájuk. Itt nagyon lényeges ez a szemléletváltás, hogy most már a társadalom is igenis számít az idősekre és az elemzések során ki is derült, hogy a magasan kvalifikáltak, tehát akik iskolázottabbak, a korábbi életükben aktívabb tevékenységet folytattak, azok bizony az idősebb korukra is ezt a fajta tudásukat átviszik és a tevékenységüket, az új életvitelüket, életmódjukat ki tudják alakítani és a társadalom számára természetesen ilyen értelemben a korábbihoz képest nem vesztik el azt a hatékony segítségüket, ami eddig volt. Az ő tevékenységükre jellemző az például, itt a statisztikai adatok is kimutatják, hogy a legtöbb munkavállaló pontosan ebből a körből kerül ki.
Sajnos van egy másik tendencia, amivel mindenképpen szembe kell néznünk, ez a korhatár előtti nyugdíjazás. Tudjuk, hogy Magyarországon 62 év, de 58 éves korban mennek az emberek átlagban nyugdíjba. Ez rendkívül kemény kihívás, egyrészt azért, mert nyilván a befizetők, a járulékosok száma jelentős mértékben csökken, munkából kiesnek emberek ilyen értelemben, a másik oldalon pedig a kifizetések, tehát a számukra biztosított nyugdíjakat ez azért terheli. Kérdés az, hogy ha ehhez valamifajta olyan betegség is társul, ami úgymond elég súlyos hosszú távú gondoskodást igényel a részükre.
A másik a komplex gondolkodása ennek a stratégiának, hiszen éppen úgy ideveszi az egészségügyi, kulturális és egyéb ágazatok szolgáltatásait is. Talán egy picit az egészségügyi ágazattal való kapcsolatát én jobban hangsúlyoznám. Azért tenném ezt meg, mert nyilván ismert dolog, hogy az ember a befizetéseit, amit az állam részére befizet, leginkább idős korában, életének utolsó 10-15 évében veszi igénybe és nekünk nem mindegy ebből a szempontból sem, hogy milyen szintű ellátást tudunk számukra biztosítatni. Az idősek számára az van, hogy valamifajta nagyon terhes, nagyon nehéz, mozgáskorlátozott, kellemetlen életmódot - hogy így fejezzem ki magam - tudunk biztosítani számukra vagy valami tudatos gondolkodással, felkészüléssel egy olyan életmódot, ami főleg Hollandiában jellemző, hogy tulajdonképpen az idősek csak az életük utolsó 2-3 évében élnek meg súlyos betegséget, előtte nem, turistaként járják a világot, nagyszerűen élnek és tulajdonképpen egy tartalmas emberi életet tudnak megvalósítani. Nálunk még sajnos szinonimája is ez a kifejezés, hogy az időskorhoz a szegénységet és a betegséget kötjük és egyéb dolgokat. Jó lenne, ha a gondolkodásunkban ezt leválasztanánk, mert a statisztikai adatok is azt bizonyítják, hogy ez azért már csökkenő tendenciát jelent, tehát már egy más időskori világ rajzolódik ki a számunkra.
A stratégiával kapcsolatban azt szeretném mondani, hogy jónak tartom ezt a háromévenkénti felülvizsgálatot, ellenőrzést, sőt azt is el tudom képzelni, hogy bizonyos értelemben esetleg a későbbiekben egy trendforduló hatására jelentősen változik az időskori stratégiánk. Nagy kérdés persze, hogy ezekből mi az, amit meg tudunk a napi konkrétumok között valósítani. Itt felhívnám arra a figyelmet, ami benne is van a stratégiában, hogy kétféle felelősség van, az egyik az állami felelősség, amelyik az intézményrendszert, a hálózatot működteti. Itt nemcsak magáról a szociális ellátórendszerről vagy az idősek gondozásáról szól a dolog, hanem a kulturális és egyéb intézményhálózatról is szó van. De hangsúlyoznunk kell az egyén felelősségét is. És főleg azok körében, akik ma mondjuk a 20-as, 30-as éveiket élik és aktívan dolgoznak, felhívni az ő figyelmüket arra, hogy előtakarékossággal és egyebekkel hogyan tudják előkészíteni a saját időskorukat, ami vélhetően mindenki számára, ha csak nem valami tragédia történik az életében, bekövetkezik.
Mindezen gondolatok mellett támogatjuk a magunk részéről ezt a stratégiát. Ha esetleg szükség van, akkor gondolom, a minisztérium segít bennünket abban, hogy a háttéranyagokhoz hozzáférjünk. Azt láttuk, hogy nagyon jól szerkesztett statisztikai hátterek vannak. Ha vannak kérdéseink, gondolom, ezekhez megkapjuk ezeket a dolgokat.
Egy kérdésem lenne még. Gondolom, egy széles körű vita is zajlott erről az idősek között, és ezzel kapcsolatosan formálódott ki ez a stratégia, ami előttünk van, mert engem Pécsett keresett egy közösség, több szakszervezet és kérte, hogy erről a stratégiáról tartsunk egy vitát. Gondolom, hogy ez azért történt, mert egy széles körű társadalmi vita előzte meg ennek az elkészítését és ez a 77 oldal, ami előttünk van, nyilván ebből készült. Elnök Asszony! Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen képviselő úr. László Tamás képviselő úré a szó.
LÁSZLÓ TAMÁS (Fidesz): Köszönöm a szót elnök asszony. Tisztelt Bizottság! A dicséreteket és mondjuk a pozitív elemzést az előttem szólók már elmondták, én inkább kérdéseket vetnék fel ezzel a stratégiával kapcsolatban.
Számomra egy kicsit olyan ez a stratégia, hogy kapcsolódjak Bókay Endre képviselő úrhoz, mintha valóban a turistabuszról leszálló holland vagy német vagy osztrák nyugdíjasokra íródott volna. Ezzel szemben a helyzet Magyarországon, egyes régiókban ráadásul különösen rossz az idős emberek életére vonatkoztatva.
Az idős embernek a legfontosabb dolga az volna, hogy az életét kerek egészként, teljességében össze tudja foglalni és át tudja adni a következő generációnak. Ez egy nagyon fontos szempont volna, bizonyos vonatkozásaiban természetesen az anyag tartalmazza. De sokkal fontosabb az idős emberek számára a biztonság kérdése, az életük garantált biztonsága, ami sajnos a nyugdíjrendszerre és egyáltalán a nyugdíjakra vetítve jelenik meg. Az egy nagyon fontos dolog és örülünk annak, hogy ez a program nem nyugdíjkérdésként kezeli az idősügyet, hanem ennél sokkal szélesebb spektrumban szemléli. Azt gondoljuk, hogy a teljességre törekvő időskor számára a garantált biztonság egy alapvető tényező kellene hogy legyen és ehhez kapcsolódva mondanék én két mozzanatot.
Az egyik a jelenből indul ki, a másik pedig egy jövőbeni veszélyt rejt magában. A jelen helyzet: például lakótelepeken, de nagyon sok vidéki településeken idős emberek élnek már túlnyomó számban, a lakótelepek kiüresedése és elöregedése nagyon erőteljes tendencia. Mi azt látjuk, hogy a lakótelepeken élő, főleg egyedülálló nyugdíjasok számára az alternatíva az, hogy a rezsit fizetik ki vagy esznek. Tehát itt igen nagy számban fordul elő ez a probléma, és ez a trend a jövőre kivetül és problémaként jelentkezik.
Egy másik problémát hadd vessek fel, mert ez már az első ütemben is óriási problémaként fog jelentkezni, a 2010-2022 közötti időszakban is már valami egészen szorító veszélyként leselkedik ránk. Ma közel egymillió ember él alkalmi munkából. Ezeknek az alkalmi munkából élő embereknek nem lesz nyugdíjuk vagy olyan minimális nyugdíjuk lesz, ami miatt a szociális ellátórendszerre egy hihetetlen méretű teher zúdul. Mi azt gondoljuk, hogy ez egy olyan probléma, amivel igenis foglalkozni kell. Ezek az emberek a statisztikákban sem nagyon jelennek meg, hiszen nem szerepelnek semmilyen ellátórendszeri kategóriaként. Mi lesz velük?
Tehát én úgy látom, hogy van az idősügyi stratégiának rengeteg pozitív vonatkozása, de nem foglalkozik egy csomó olyan szorító, ma létező, működő gonddal, ami az alapvető biztonságérzettel függ össze és úgy látjuk, hogy ezeknek az embereknek nem a biztonságérzetükkel van a gondjuk, hanem alapvetően azzal, hogy a fizikai életszükségleteiket hogyan elégítik ki és így az életük kiteljesedéséről és a továbbadásáról szinte nem is beszélhetünk. Tehát én azt gondolom, hogy ezekre a kérdésekre választ kell adni, ezekre a kérdésekre egy hosszú távú stratégiának pontos, egzakt programokat kell tartalmaznia, nem egy félmondatos megjelenítésben kell, hogy ezek a gondok megjelenjenek. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen képviselő úr. Miután úgy látom, hogy több jelentkező nincs, ... rosszul láttam, Béki Gabriella képviselő asszonyé a szó.
BÉKI GABRIELLA (SZDSZ): Köszönöm szépen elnök asszony. Tisztelt Bizottság! Sok pozitív megfogalmazás elhangzott a stratégiával kapcsolatban, azt gondolom, hogy ha stratégiát olvasunk, egyfelől azt kell vizsgálni, hogy mi van benne, másfelől azt is, hogy mi nincs benne, mi az, ami hiányzik. A harmadik kérdés pedig, ami felmerül, az az, hogy túl a társadalmi vitán, a végtermékkel mennyire voltak/vannak megelégedve az érintettek, az érintett civil szervezetek. Amit kérdésként szeretnék feltenni, ez az utóbbi, mert államtitkár úr utalt rá, hogy itt milyen komoly munka előzte meg és mennyi vita a végterméket, de hogy végül is a végtermékről hogyan formáltak véleményt a civil szervezetek, az érintett civil szervezetek, az bennem felmerülő kérdés.
Ami az anyagot illeti, az nekem is tetszett olvasás közben. Azt gondolom, hogy valóban egy stratégiába minden pozitív elvárást, jót és szépet megpróbál egy stratégiát alkotó belefogalmazni. Ehhez képest valóban a jelenlegi gyakorlat hiányérzetet hagy az emberben. Bár azt tapasztaljuk - igaz, hogy messze több ez az anyag, mint maga a nyugdíjrendszer, értelemszerűen -, hogy a kormányzatok most már több ciklus óta azt a gyakorlatot követik az idősek, a nyugdíjasok védelme érdekében, hogy mindig a nyugdíjba készülőknek a feltételeit, kondícióit rontják. De hát ők azok, akik majd az időskor tagjaiként szeretnének teljesebb életet élni idős korukban.
Az anyag olvasása közben nekem igazából egy dolog hiányzott vagy egy dolgot tartottam kevésnek benne, és ez az egészségüggyel való foglalkozás. Mindannyian tudjuk, hogy az idős emberek nagyobb számban betegek és több egészségügyi problémával küszködnek a kor előrehaladtával. Ez az anyag nagyon sok tekintetben érinti az egészség kérdését, az életminőség kérdését és ehhez jó gyakorlatokat sorol a sporttól akár az internetig mint újszerű életminőség-javító elemet, de kifejezetten azzal, hogy az egészségügyi ellátórendszer hogyan foglalkozzon az idős emberekkel, hogy az ne egy ilyen legyen, hogy "hát a korral jár, hogy beteg", és ne egy ilyen lemondó, legyintgetéses szolgáltatás legyen, azzal kifejezetten nem foglalkozik.
Egy utalás van, akár ha a közeli tennivalókra gondolok a 2010-es intézkedések között, hogy a fogyasztóvédelmi odafigyelés az idősek által igénybe vett szolgáltatásokra fokozottabb legyen. Így általában, azt gondolom, hogy az egészségügyi szolgáltatások nyújtásának a színvonala, megfelelő odafigyelés nagyon fontos lenne.
Mindent egybevéve, én magam is meg fogom szavazni ezt az idősügyi stratégiát, mert azt gondolom, hogy nagyon fontos, hogy elkészült. Természetesen jobb lett volna, ha már a ciklus elején tudjuk ezt tárgyalni, de fontos és nagyon jó, hogy elkészült és itt tartunk és szerintem is egy igényes, színvonalas anyag. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen képviselő asszony. Most akkor felkérem államtitkár urat, legyen kedves és válaszoljon a felvetődött kérdésekre.
Korózs Lajos államtitkár reagálása
KORÓZS LAJOS államtitkár (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): Köszönöm szépen elnök asszony. Néhány mondat erejéig rabolnám csak az idejüket, lévén több napirend is van. Tisztelettel jelentem, hogy közben kaptam az sms-t, hogy a javaslat úgy fog szólni, hogy jövő héten kedden délelőtt az ifjúsági stratégiával kezdi a parlament a plenáris ülést és délután vagy ezt követően pedig az idősügyi stratégiával foglalkozik. Teljesen véletlen természetesen, hogy így alakult a napirendek beosztása. Ezt a véletlent persze idézőjelben értem.
Ha az egész stratégiaalkotást mintegy folyamatábrán kéne ábrázolni, most nemcsak a társadalompolitikára értem a stratégiaalkotást, de körülbelül ugyanezt a tematikát kell követni. Akkor is, hogy ha egy vállalati tervezésről van szó, akkor is, hogy ha valamilyen társadalompolitikák megfogalmazásáról van szó. Borzasztó fontosnak tartottam és higgyék el, az egyéves munkában messze több, mint félévet azzal töltöttünk, hogy a lehető legtöbb tudással bíró embert, aki az idősügyről valamit is tud - a nyugdíjtól az egészségügyön keresztül a geriáterekig bezárólag, a kutató matematikusig, a biztosításmatematikusig bezárólag - nagyon sok szakembert összeszedjünk, mert én magam is azt kértem tőlük, hogy a legfontosabb, hogy legyen egy helyzetelemzést. A helyzetelemzés minden stratégiaalkotásnak az alfája és ómegája, mert ha nem jó a helyzetelemzés, hogy ha pontatlan a helyzetelemzés, akkor rossz következtetéseket fogunk levonni, hogy ha ezek az adatok nem egzaktak, ezek nincsenek összerendezve, ezek nem következnek egymásból, nem egymást erősítik, tehát ezt pontosan kell tudni. Nagyon-nagyon fontosnak tartom, hogy ha nem olyan szép a leányzó fekvése, azt is meg kell mondani. Mert ha rögtön a helyzetelemzésben szépítünk, akkor nem tudunk jó döntéseket hozni a későbbiek folyamán. Nem tudjuk jól megfogalmazni a stratégiai célokat. Tehát legelső volt a helyzetfeltárás, helyzetelemzés.
Meg kell fogalmazni az elérendő célokat, mintegy jövőképet kell megfogalmazni, de a jövőképet, ha megfogalmazzuk, abban nagyon sok olyan tétel lesz, amelyet rögtön nem tudunk megcsinálni. Egyetlen egy kormány sem, egyetlen egy társadalom sem, ezért prioritásokat kell megfogalmazni, hogy ez a jövőképünk, ezt szeretnénk elérni és ennek érdekében mit akarunk megcsinálni. De, amit meg akarunk csinálni, az is rangsorolva legyen, hogy mi az, amit promt meg kell csinálni, mi az, amit egy éven belül meg kell, mi az, amit tíz évben belül és mit akarok elérni húsz év múlva.
Meg kell fogalmazni a fejlesztendő területeket, hiszen hogy ha alapos a helyzetértékelésünk és tudjuk is a társadalmi célokat, akkor meg kell tudnunk fogalmazni azt, hogy melyek a fejlesztendő területek. Melyek azok, amelyeket illik szinten tartani, isten őrizz, hogy olyan megfogalmazás legyen, hogy mit kell visszafejleszteni, természetesen erről nincs szó. Oda tettük a végére, hogy a kormányok meg fogják kapni a jogosultságot ahhoz, hogy a cselekvési terveiket hozzáigazítsák. A javaslatunk egyébként az, hogy hároméves cselekvési tervek legyenek, ez is szándékolt. Véletlenül sem gondoltam én magam sem azt, hogy négyévesek, tehát ne legyenek cezúrák a kormányváltások között, hanem legyen egyfajta kontinuitás. Majd egyszer persze egyszerre fog lezajlani, amikor itt is letelik a három év, majd 3x3 után következik és egybe fog esni a választással, mert a 12-nél pont egybe fog esni, de van egyfajta egymásra utaltság, hogy figyelembe véve - átcsúszik az egyik kormány tüsténkedése az idősügyben - a másik kormány cselekvését is, ha nem is determinálja, de bizony befolyással tudjon lenni rá.
A professzor úr is említette, de én magam is mondom: az ellenőrzést és a monitoringot borzasztó fontosnak tartom, de nem az elején. Ezt a monitorozást, az állandó követést akkor kell megcsinálni, amikor már elvégeztünk valamilyen munkát. Azt lehet megnézni, monitorozni, amit elvégeztünk. Itt a cselekvési tervnek és a monitorozásnak a kiépítése a jövő zenéje, mert most az előző négyből hárommal kell foglalkozni, mert azt gondolom, hogy a helyzetfeltáráson túlvagyunk a célok és a jövőkép megfogalmazásával, a prioritásokkal és a fejlesztendő területekkel.
Az időpolitika természetesen szakpolitikát igényel. Béki képviselő asszony is utalt rá, mindannyian utaltak rá. Én azt gondolom, hogy a szakpolitikáknak kőkeményen hadrendbe kell állni a dolgokat illetően. Legyen ez akár a szociális ellátórendszer, legyen ez akár az egészségügy, legyen ez a szabadidős tevékenységekkel foglalkozó szakpolitika, legyen ez a nyugdíjrendszerrel foglalkozó szakpolitika. Mondom ezt azért - és itt talán azzal a gyakorlattal kéne szakítanunk, hogy van nyugdíjpolitika, van kultúrpolitika, van oktatáspolitika, ezek ezer szállal szövik át egymást -, mert nincs olyan, hogy külön kultúrpolitika. Lehet, hogy a '60-as években úgy gondolták, hogy van ilyen. Nincs ilyen! Mert a kulturális politikánk mindent determinálni fog. Determinálja a munkaerő-piaci helyzetet, determinálja a jövedelmet, a járulékfizetést, a későbbi jólétet, amit biztosítani tud magának az ember. A szakpolitikák közötti átjárásra soha nem volt akkora szükség, mint a jövőben lesz. Nem tudjuk figyelmen kívül hagyni.
Azt gondolom, az idősügy és az ifjúság ügye az, amikor a különböző politikai erőknek kőkeményen le kell ülni egy asztalhoz, mert tényleg a jövőnkről van szó. Ha nem lennének azok a demográfiai kihívások, akkor is kell foglalkozni egy ilyen stratégiával. De mivel készülnek ezek az előreszámítások, pontosan tudjuk, néhány ezer eltéréssel, hogy mennyien leszünk 2020-ban, 2030-ban, 2040-ben. De a nyugdíjstratégiai jelentésünket is 2050-ig kellett elkészíteni, amelyet elküldtünk Brüsszelnek.
Kedves Barátaim! A rendszerváltás évében - egyszer egy vitában, a parlamentben valamikor éjszaka ezt el is mondtam, de nem akarom önöket untatni vele -, ugyanannyi ember volt 60 éven felüli, mint 14 éven aluli. Ha a 60-hoz hozzáadjuk a 14-et, körülbelül addig él egy ember úgy átlagban, azt is mondhatnánk, hogy demográfiai szempontból egyensúlyban volt a magyar társadalom. 2010 itt van holnap, kedves barátaim, már a 60 éven felüliek többen lesznek, mint a 19 éven aluliak. A korcsoportokat a demográfiában ötévenként vesszük alapul. Tehát már a 60 éven felüliek többen lesznek, mint a 19 éven aluliak. 2030-ra a 60 éven felüliek többen lesznek, mint a 14 éven aluliak. Rá tíz évre már a 70 éven felüliek is többen lesznek, mint a 14 éven aluliak és rá tíz évre a 70 éven felüliek többen lesznek, mint a 19 éven aluliak. Az itt ülők mindegyike élni fog még akkor, amikor a 75 éven felüliek többen lesznek, mint a 14 éven aluliak. Tehát itt a kihívás arról szól, hogy gyakorlatilag belátható időn belül szinte minden második ember a magyar társadalomban idős ember lesz. És erről nem tudomást venni, ez a legnagyobb butaság, azt gondolom.
Milyen lesz a magyar idős embernek az élete 15-20 év múlva? Én azt gondolom, hogy a magyar idős ember aktívan él, kirándul, kerékpározik, túrázik, internetezik, beszél angolul, szabadidejében tanulja a kínai nyelvet (Derültség.), önkéntes munkát végez azért, mert nincs ideje arra, hogy mexikói sorozatokat nézzen, közösségbe jár, tartja a kapcsolatot az erdélyi, kárpátaljai, vajdasági magyar barátaival, illetve közösségeivel, van tisztességes nyugdíja, hozzáfér a szociális ellátórendszerhez, akadálymentesen - ezt átvitt értelemben is említem természetesen - és számíthat a társadalom szolidaritására. (Gyér taps.)
Kedves Barátaim! Ebből a stratégiából két héten belül egy országgyűlési határozatnak kéne születni. Én ahhoz kérem a bizottság támogatását, hogy aktívan vegye ki részét az általános vitából és szavazza meg az országgyűlési határozatot.
Befejezésképpen, igen, Bókay képviselő úrnak is mondom, illetve mindenkinek a bizottságban, hogy az idősügyi delegált szervezetek ki-ki a maga szája íze szerint foglalkozott a stratégiával, hiszen minden szervezet delegált minden munkacsoportra szakembert, és ha az országgyűlési határozat elfogadásra kerül, nincs ma Magyarországon olyan idősügyi szervezet, aki ezzel tartalmában, érdemében ne foglalkozna. A műfaj sokféle, a pécsiek éppen egy idősek akadémiáját akartak szervezni rá, a múlt héten elverte őket az eső, egyébként azért maradt el a múlt heti rendezvény - én magam is mentem volna -, mert beázott az épületük, de meg lesz tartva. Én arra bíztatom a tanácsban lévő szervezeteket, hogy minden szervezet foglalkozzon az idősügyi stratégiával, a Polgári Szövetségtől kezdve a NYOSZ-on, a NYOK-on, a Vasutas Szövetségen keresztül mindenkinek állunk rendelkezésére, szakembereket is biztosítunk hozzá. Ha érdemben egy-egy területtel akarnak kiemelten foglalkozni, ahhoz is tudunk delegálni olyan szakembereket, akik nagy tudói annak a fejezetnek, amivel kiemelten kívánnak foglalkozni.
Kedves Barátaim! Tegyük ezt azért, mert az idős ember egy társadalmi tőke. Ez nem nyűg a társadalom nyakán, egy olyan társadalmi tőke, hasznosság, olyan jószág - közgazdasági értelemben -, amellyel sajnos nem él kellőképpen a magyar társadalom. Ezt a társadalmi tőkét sokkal jobban kell kihasználnunk, mint ahogy eddig használtuk, ezt természetesen idézőjelbe tettem, hogy kihasználjuk, mert eszméletlen értékek hordozói az idős emberek. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak.
ELNÖK: Köszönöm szépen államtitkár úrnak az előterjesztését. Köszönöm a vitát.
Felolvasom a helyettesítéseket: Winkfein Csaba képviselő urat Török Zsolt, Dér Zsuzsannát Vidorné, Érsek Zsoltot Lombos István, Juhászné Lévai Katalint Deák Istvánné, dr. Nyul Istvánt Tóth doktor, Rónavölgyi Endrénét Farkas Imre képviselő úr, Hirt Ferenc urat Soltész Miklós alelnök úr, Szabó Erika képviselő asszonyt Koszorús László képviselő úr, Tiba István képviselő urat Zombor Gábor, Vígh Ilona képviselő asszonyt László Tamás képviselő úr helyettesíti.
Kérném szépen, a szavazást a tekintetben teszem fel, hogy az Ifjúsági, szociális és családügyi bizottság általános vitára alkalmasnak tartja-e az idősügyi nemzeti stratégiáról szóló H/10500. számú határozati javaslatot. Aki igennel szavaz, kérem, kézfelemeléssel jelezze! (Szavazás.) Volt-e tartózkodás? (Nincs jelentkező.) Nem volt. Ellenszavazatot sem láttam. Nagyon szépen köszönöm. Megállapítom, hogy egyhangúlag támogatta a bizottság.
A jövő héten kedden, mint hallották kedves képviselőtársaim, lesz az általános vitája ennek, akkor úgyis kérem, hogy délelőtt is legyen ott a bizottság, az ifjúsági stratégia is a mi témánk. (Korózs Lajos államtitkár távozik az ülésteremből.), Tehát adjuk elő a bizottság indítványát. (Török Zsolt: a bizottság indítványát elnök asszony ismertesse a parlament ülésén.) Megértettem, tekintettel arra, hogy egyhangú volt a szavazás, köszönöm szépen a felkérést, természetesen elfogadom. Természetesen remélem, hogy mindkét oldalról nagyon sok hozzászóló lesz, mert ez a vita - azt gondolom - megérdemli, hogy nagyon aktívan részt vegyünk benne és aki csak teheti, szíveskedjék szólni ott a házban erről a kérdésről.
Az első napirendi pontot lezártam.
Második napirendi pontként a nemdohányzók védelméről és a dohánytermékek fogyasztásának, forgalmazásának egyes szabályairól szóló 1999. évi XLII. törvény módosításáról szóló, T/9856. számon benyújtott törvényjavaslatot tárgyaljuk, amely törvényjavaslat az Egészségügyi bizottság önálló indítványa. Az Egészségügyi bizottság részéről köszöntöm dr. Schvarcz Tibor képviselőtársunkat és alelnök urat, aki legyen olyan kedves, foglaljon helyet az előadói pulpituson és tegye meg, hogy az önálló indítványról és annak tartalmáról tájékoztatja a bizottságunkat. A képviselő úr mellett felsorakozik az Egészségügyi Minisztérium segítségeként dr. Ábrahám Attila miniszteri megbízott és dr. Raffay Bálint szakmai tanácsadó urak, őket is szeretettel és tisztelettel köszöntöm.
Megkérem képviselőtársunkat, alelnök urat, Schvarcz Tibort, hogy legyen kedves, foglalja össze az indítvány lényegét. Köszönöm.
Dr. Schvarcz Tibor szóbeli kiegészítője
DR. SCHVARCZ TIBOR (MSZP) előterjesztő: Köszönöm szépen a szót elnök asszony. Az Egészségügyi bizottság úgy döntött, hogy önálló indítványként terjeszti a parlament elé a nemdohányzók védelméről szóló törvény módosítását. Ez már egy nagyon régóta húzódó törvénytervezet. Ezzel tulajdonképpen az volt a célunk, hogy hasonlóan az európai országokban bevezetett szigorításokhoz, mi is próbáljuk szigorítani egyrészt a dohányzásra kijelölt területet, másrészt pedig a dohánytermékek hozzáférését, tehát, hogy hol lehet cigarettát vásárolni, ki vásárolhat cigarettát, milyen körülmények között és hol nem szabad dohányozni.
Már több bizottságban megfordult ez a törvényjavaslat és mindenütt támogatták. Mi most a törvénytervezetnek egy finomított, úgynevezett light-os változatát terjesztjük a parlament elé. Nem annyira szigorú, mint amilyet Nyugat-Európában számos országban bevezettek, a kiskocsmák népét egyelőre - idézőjelben mondom - megkíméljük a törvény szigorától, tehát bizonyos helyen lehet dohányozni, csak a melegkonyhás szórakozóhelyeken lesz tiltva a dohányzás. Közösségi területeken, egészségügyi, oktatási intézményekben és bizonyos közforgalmi területeken az utcán lesz dohányzási tilalom. Nem elsősorban a büntetés irányából közelítjük meg, mint a korábbi tervezet, hanem a fokozottabb ellenőrzést szeretnénk a fokozottabb példamutatás irányába elvinni főleg az oktatási és egészségügyi intézményekben.
A hozzáférést és a cigarettavásárlás szabályait is egy picit megszigorítottuk. Tehát megvan, hogy milyen területen és hol lehet dohányterméket vásárolni. Ez azt jelentené, hogy picit megnehezítjük a dohányosok életét. Nem azért, mert mi a dohányosok ellen vagyunk, hanem szeretnénk védeni a nemdohányzókat. Mindenütt, ahol bevezették ezt a törvényt és megszigorították, nem azzal a logikával tették ezt, hogy a dohányosokat üldözzék, hanem azt mondták, hogy aki nem dohányzik, annak is joga van az egészséges környezethez, az egészséges levegőhöz. Mi is ezt szeretnénk, ugyanis a passzív dohányzással nagyon nagy mennyiségben kerülnek be ugyanazok a dohánytermékek az ártatlan ember, a nem dohányzó ember szervezetébe és ugyanolyan kárt okoznak, mintha maga szívná. Egy passzív dohányos körülbelül 60-70 százalékát "élvezi" annak, amit egy aktív dohányos kibocsát és ugyanúgy káros termékeket bocsát ki. A dohányzásról mint káros szokásról, ha beszélünk, akkor a szív- és érrendszeri megbetegedéseknél és a daganatos megbetegedéseknél az első helyen említhető a dohányzás, második helyen pedig az alkohol vagy együtt a kettő, mert általában, aki dohányzik, az alkoholt is fogyaszt és fordítva. Tehát egyelőre most a dohányzás visszaszorítását céloztuk meg, az alkohol elleni kampányt egy későbbi időpontban tűzzük napirendre a népegészségügyi program részeként.
Amennyiben a tisztelt bizottsági tagoknak van kérdésük, nagyon szívesen válaszolunk az előterjesztő társaimmal együtt. Köszönöm szépen a figyelmet.
ELNÖK: Köszönöm szépen alelnök úrnak az előterjesztését. Mielőtt megnyitom a vitát, érdekelne bennünket a kormányálláspont ebben a kérdésben. Érdeklődöm, hogy melyikük kíván szólni. Dr. Ábrahám Attila miniszteri megbízottnak adom meg a szót.
Dr. Ábrahám Attila hozzászólása
DR. ÁBRAHÁM ATTILA (Egészségügyi Minisztérium): Köszönöm szépen a szót elnök asszony. Tisztelettel köszöntöm a bizottságot. Arról tudom tájékoztatni a bizottságot, hogy jelenleg kormányálláspont nem áll rendelkezésre, a kormány-előterjesztés, a kormányálláspont kialakítása jelenleg áll elkészítés alatt. Még szakmapolitikai egyeztetés vár az anyagra. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Kedves Képviselőtársaim! Még az előterjesztőnek visszaadom a szót.
DR. SCHVARCZ TIBOR (MSZP) előterjesztő: Kormányálláspont nem áll rendelkezésre, de szeretnénk ezt a törvénytervezetet úgy elfogadtatni a parlamenttel, hogy a lehető legnagyobb konszenzussal fogadja el, hiszen akkor hiteles és akkor jó ez a törvénytervezet, ha minél többen megszavazzák a parlamentben. Csak akkor lehet azt mondani, hogy teljes súlyával támogatta a parlament ezt a törvénytervezetet. Akkor a bevezetése sokkal egyszerűbb és könnyebb lesz, hogy ha nem egy 50 százalékkal elfogadott törvény. Az eddigi bizottsági vitákon is, a bizottság által megszondázott bizottságokban mindenütt egyhangúlag támogatták ezt a törvénytervezetet, sőt legtöbb helyen még azt is kérték, hogy inkább a szigorúbb változatot terjesszük be, ne ezt a light-osat. Egyelőre fokozatosan kívánunk ebben lépni. Most ezt az egyszerűbb és könnyebben kivitelezhető változatot terjesztjük a parlament elé. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen alelnök úr. Már beszéltünk róla, a mi bizottságunk is foglalkozott ezzel a kérdéssel. Nem tudom, emlékeztessem-e kedves képviselőtársaimat, hogy ezt a bizottságot is az az álláspont jellemezte, hogy próbáljunk meg minden ésszerűen végrehajtható tevékenységet a nemdohányzók védelmében elfogadtatni a parlamentben, amely aztán majd végrehajtható. Én most megnyitom a vitát. Van-e valakinek észrevétele, hozzáfűznivalója, kérdése? Átadom a szót Béki Gabriella képviselő asszonynak első ízben, utána Iván professzor úrnak.
BÉKI GABRIELLA (SZDSZ): Köszönöm szépen elnök asszony. Tisztelt Bizottság! Én nagyon örülök, hogy végre benyújtásra került ez a javaslat, ha már, mi magunk ilyen sokáig késlekedtünk vele, mondom ezt a Szabad Demokraták nevében, mert már régóta terveztük, hogy módosítani kell a nemdohányosok védelméről szóló törvényt. Én különösen örülök annak, ha a képi elrettentés kötelező előírása ebben a javaslatban szerepel. Van néhány kérdésem ezzel kapcsolatban.
Eredetileg a törvény mellékletben tartalmazta azokat a pontos szövegeket, amiket kötelezővé tett a dobozokra, mint felírandó figyelmeztetést. Most ez a javaslat nem mellékletben akarja szerepeltetni sem a szövegeket, sem ezeket a képi elrettentést jelentő előírásokat, hanem egy külön jogszabályt emleget a javaslatban. Amiről én azt gondolom, hogy tulajdonképpen fölösleges külön jogszabályt alkotni erről, hiszen már tapasztalatunk van benne, hogy a mellékletben felsorolás jól bevált, jól működik. Pontosan le volt írva, hogy milyen szöveg alkalmazandó, ugyanezt kellene vagy lehetne véleményem szerint megcsinálni a képi elrettentés emblémáival is, hiszen itt uniós tapasztalatról, előírásról van szó. Tehát nem arról, hogy most valakik elkezdik kitalálni, hogy mik legyenek ezek a képek és a többi, hanem gyakorlat van. Én magam nyáron Romániában jártam és megütközve láttam, hogy előbbre járnak, ott már az, hogy a cigarettás dobozokon ezek az univerzális képek ott szerepelnek, az egy - hogy úgy mondjam -, már megszokott, a fogyasztók által megszokott természetes gyakorlat.
Tehát az első kérdésem az, hogy miért nem tesszük bele ezeket az előírásokat egy mellékletbe, pontosan miért kell külön jogszabályra hagyatkozva még további időt tölteni ennek a dolognak a megoldásával? A másik kérdésem ugyancsak a rendeletalkotással kapcsolatos, hogy ha már rendeletet tart szükségesnek a jogszabály mellé előírni a javaslat, akkor miért kormányrendeletre kellene majd várni, miért nem lehet egészségügyi miniszteri rendelet ugyanúgy, mint ahogy a forgalmazással kapcsolatban a közlekedésért felelős miniszter van egyértelműen megjelölve a szövegben.
Van egy harmadik kérdésem is, ami talán lehet, hogy nem a szigorítás, hanem a rugalmasabb kezelés irányába megfogalmazott kérdés. Az a tapasztalat, hogy a pénztárnál történt elhelyezése a dohánytermékeknek, szintén egy jól bevált gyakorlat. Most az 5. § sokkal részletezőbben írja le, hogy hogyan is kell a kereskedelmi egységekben foglalkozni a dohánytermékekkel. Ugye eddig is említette a törvény az elkülönített polcokat, de itt még különbséget tesz az üzlet mérete szerint, hogy 100 négyzetméternél nagyobb üzletben, kisebb üzletben nem egyformák a szabályok. Szóval szeretnék választ kapni arra, hogy miért nem lehet 1800 négyzetméternél nagyobb üzletekben a pénztárnál elhelyezni a dohánytermékeket. Ez minden bevásárló központot érint.
És végül, de nem utolsó sorban azzal kapcsolatban is szeretnék kérdést megfogalmazni, hogy a melegkonyhás vendéglátóhelyeken miért ennyire univerzális a tiltás. Kérdezem ezt azért, mert ha egy étteremben tényleg van több helyiség és jól elkülöníthető, akkor miért nem maradhat életben az a liberális, rugalmas szabályozás, hogy van dohányzó terem és van nemdohányzó terem. Ennyi, köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen képviselő asszony. Úgy látom, hogy más hozzászóló nincsen... bocsánat, Dragon Pál képviselő urat illeti a szó.
DR. DRAGON PÁL (független): Tisztelt Bizottság! Én egy általános kérdést szeretnék feltenni, amely arról szól, hogy igaz-e az, hogy a nemdohányzók, illetve a passzív dohányosok nagyobb veszélynek vannak kitéve, mint a dohányosok, mivel a nemdohányzó szervezete, immunrendszere nincs kellőképpen a dohányzás fogadására, a passzív dohányzás következményeire felkészülve. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen képviselő úr. Megkövetem Iván László professzor urat, elfelejtettem, hogy szót kért, öné a szó. Elnézést!
DR. IVÁN LÁSZLÓ (Fidesz): Tisztelt Bizottság! Egy dologra szeretném felhívni a figyelmet, többször is elmondtam már és beszéltünk régebben is erről. Nagyon komolyan kellene hangsúlyozni dohányzásügyben, hogy a várandós anyákat és a magzatukat milyen károsodások érik, kiemelt hangsúlyt kellene fordítanunk az őket érintő felvilágosításra és a szülés után, a csecsemőkorszakban és a kisgyermekkorszakban a velük együtt történő passzív dohányzásnak a súlyosságát - amely többszörös, tízszeres, százszoros, kétszázszoros veszélyt jelent - nagyon komolyan kéne vennünk. Ennek az ismertetését nem látom sehol. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen professzor úr. Most, nagyon alaposan szétnézve is úgy látom, hogy visszaadhatom a szót az előterjesztőnek. Alelnök úr, parancsoljon!
DR. SCHVARCZ TIBOR (MSZP) előterjesztő: Köszönöm szépen. A jogi kérdésre az Egészségügyi Minisztérium képviselője válaszolna.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Akkor a jogi kérdés megválaszolására felkérjük dr. Raffay Bálint szakmai tanácsadó urat.
DR. RAFFAY BÁLINT (Egészségügyi Minisztérium): Tisztelt Bizottság! Köszönöm a lehetőséget.
Béki Gabriella képviselő asszony első kérdéseire szeretnék jogi, jogtechnikai típusú választ adni. Az első kérdése arra irányult, hogy ha a nemdohányzók védelméről szóló törvény melléklete most tartalmazza a figyelmeztető feliratokon kötelezően feltüntetendő mondatokat, akkor miért tűnik el ez a melléklet a törvényből. Utalt arra is, hogy ez egy uniós szabályozási kérdés. Ezt meg tudom erősíteni, a mondatok semmiképpen nem tűnhetnek el magából a jogrendszerből, mivel a 2001/37-es EK-irányelv a mellékletében ezeket a mondatokat tételesen, szövegszerűen meghatározza. Azaz ezeket a mondatokat a jogrendszerben hagyni Magyarországnak jogharmonizációs kötelezettsége. Az Igazságügyi és Rendészeti Minisztériummal folytatott egyeztetések során az a szakmai álláspont alakult ki, hogy valóban úgy tűnik, hogy jobb lenne, ha a törvény melléklete ezeket a mondatokat továbbra is változatlan formában tartalmazná és a színes, képes figyelmeztető feliratok esetében a kormányrendelet, ami ezeknek a feltüntetését részletesen meghatározná, tulajdonképpen csak a technikai szabályokat adná meg. Természetesen, ahogy említette már a miniszteri megbízott úr, a kormányálláspont kialakítása folyamatban van ebben a kérdésben.
Azt kell még elmondani ezekről a színes figyelmeztető feliratokról, hogy az Európai Bizottság ezeket nagy felbontású, nyomdai alkalmazásra alkalmas elektronikus formában bocsátja rendelkezésre, és ezért mindenképpen szükséges néhány olyan részletszabály, ami a gyártóknak a szükséges segítséget megadja ahhoz, hogy ezek ténylegesen a dobozokra kerülhessenek.
Éppen ezzel függ össze képviselő asszony második kérdése, hogy ez miért kormányrendeleti szint. Eleve a nemdohányzók védelmére vonatkozó szabályozás több tárca felelősségi körébe tartozik, az egészségvédelmi, közegészségügyi szabályokért az egészségügyi miniszter felelős, azonban a csomagolás fogyasztóvédelmi kérdés is, a gyártás pedig jelenleg az agrártárca kompetenciájába tartozik. Valószínűleg azért került a törvénytervezetbe egy kormányszintű felhatalmazó, merthogy több minisztériumnak, legalább három tárcának a feladatkörét érinti jelenleg a címkézés szabályozása. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Alelnök urat kérdezem, hogy ő válaszol tovább, vagy átadja a szót. (Dr. Schvarcz Tibor: Miniszteri biztos úr!) Miniszteri biztos úrnak adjuk meg a szót. Parancsoljon!
DR. ÁBRAHÁM ATTILA miniszteri biztos (Egészségügyi Minisztérium): Köszönöm szépen.
Béki Gabriella képviselő asszonynak volt a felvetése, hogy "a pénztárnál elhelyezett" volt korábban. Azt tudni kell, hogy a nagyobb bevásárló központoknak a legfrekventáltabb eladási helye pont a pénztáraknál van és eladói, értékesítői oldalról komoly harc folyik azért, hogy ki kerülhet a pénztárakhoz a termékeivel. Egész egyszerűen azért, mert a pénztárak kikerülhetetlenek. Tehát a sorban álló, a gyerekkel sorban álló anyától elkezdve mindenki ott kell hogy elmenjen, ezért indokolt az elkülönített hely. Már csak azért is, hogy a véletlen látótérbe kerülő hatás, akár az, hogy a cigarettás dobozok úgy vannak elhelyezve, hogy azok reklámfelületként működnek, ne képeződjön le később vásárlási szokássá, hogy megveszik, ahogy ez a rágóknál, a nyalókáknál és egyéb mindennél előfordul. Nyilván a gyerek jogkövető magatartás esetén nem kaphat dohányterméket, de ennek eléje mennénk és ezért szeretnénk elkülönített helyre, ahogy ezekre a shop-okra Nyugat-Európában jellemző, hogy elkülönített dohánycsapok állnak rendelkezésre.
A melegkonyhásnál, hogy miért univerzális a tiltás. Fontosnak tartanám megemlíteni a munkavédelmi szempontot. Lehet, hogy vendég nem megy oda be, viszont aki ott dolgozik, annak be kell mennie és általában a munkavállalók olyan kiszolgáltatott helyzetben vannak, hogy nem merik azt mondani a főnöknek, hogy ha neki dohányos helyre kell bemenni, akkor ő itt nem dolgozik, mert örül, hogy ha állást kap. Tehát nemcsak a vendégekről van szó, illetve az ellenőrizhetőség kérdése is sokkal nehezebbé válik, mint ezzel az univerzális tiltással, ahogy képviselő asszony említette. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Alelnök úr!
DR. SCHVARCZ TIBOR (MSZP) előterjesztő: Igen, a passzív dohányzásra válaszolnám: egyrészt aki nem dohányzik, érzékenyebb a dohánytermékekre, mert hiszen a passzív dohányosok ugyanúgy 80 százalékban ki vannak téve a káros hatásoknak, és itt a vendéglátóhelyeken az ott dolgozók védelmét is szolgálná ez a rendelet. Írországban a kocsmákból azért lehetett kitiltani a dohányzást, mert azt mondták a kocsmában dolgozók, hogy a csaposnak is joga van tiszta, egészséges levegőben dolgozni.
Iván professzor úr kérdésére válaszolnám azt, hogy volt egy felméréses disszertáció, ahol megnézték, hogy a kissúlyú koraszülötteknél milyen rizikótényezők játszanak szerepet, hogy kissúlyú koraszülötteket hoznak világra a várandók anyák. Elsősorban a dohányzás, alkoholfogyasztás és a rendszertelen életmód az, ami szerepet játszik. Tehát, hogy ha sikerül a dohányzást valamilyen módon visszaszorítani, akkor teszünk egy lépést afelé, hogy a kissúlyú koraszülöttek számát csökkentsük. Valóban a legkárosabb hatást a dohányzás a kismamáknál fejti ki. A kórházakban nagyon sokszor lehet látni sajnos, hogy a szülészeti osztályok előtt, kint az udvaron várandós anyukák füstölnek és szívják azt, amit nem kellene nekik. Tehát azért mindenképpen az egészségügyi intézményekben is meg kell szigorítani a dohányzás engedélyezését azért, hogy ezeket a káros tényezőket ki tudjuk küszöbölni. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen alelnök úr. Miután úgy látom, hogy ebben a tárgykörben nincs további kérdés és felvetés, felteszem a bizottságnak a kérdést. Tisztelt Bizottság! Kérdezem, hogy a nemdohányzók védelméről és a dohánytermékek fogyasztásának, forgalmazásának egyes szabályairól szóló 1999. évi XLII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslatot első helyen kijelölt bizottságként szociális bizottságunk általános vitára alkalmasnak tartja-e. Aki igennel szavaz, kérem, szíveskedjék felemelni a kezét. (Szavazás.) Egyhangú szavazatot látok. Egy gyors ellenpróba. Ellene volt-e valaki? (Nincs jelentkező.) Nem. Tartózkodott-e valaki? (Nincs jelentkező.) Nem.
Megállapítom, hogy ezt a módosítást egyhangúlag támogatta a bizottságunk. Köszönöm szépen alelnök úrnak és a kedves munkatársaknak.
Érdeklődöm a tisztelt bizottságtól, hogy előadót kíván-e állítani? A javaslat szerint Béki Gabriella lenne, aki a bizottság véleményét tolmácsolja a parlamentben. Köszönöm szépen. Ezzel lezártam a második napirendi pontot.
És máris áttérünk a harmadik napirendi pontunk tárgyalására. Köszönjük alelnök úr, viszontlátásra. (Dr. Schvarcz Tibor, dr. Ábrahám Attila és dr. Raffay Bálint távozik az ülésteremből.)
A nemzeti ifjúsági stratégiáról szóló határozati javaslat következik, amelyet H/9965. számon kaptak meg a bizottság tagjai. Felhívom a figyelmet, hogy szintén első helyen kijelölt bizottságként foglalkozunk ezzel a kérdéssel. A kérdés pedig úgy vetődik fel, hogy általános vitára alkalmasnak tartjuk-e ezt a javaslatot. A vitához megérkezett Rauh Edit szakállamtitkár asszony a Szociális és Munkaügyi Minisztériumból. Tisztelettel és szeretettel köszöntöm. Valamint Debreczy Márta szakmai főtanácsadó asszonyt és Bodor Tamás főosztályvezető-helyettes urat a minisztériumból úgy szintén üdvözlöm. Most pedig felkérem szakállamtitkár asszony, legyen kedves és foglalja össze a bizottság számára az előterjesztés lényegét. Köszönöm.
Rauh Edit szakállamtitkár szóbeli összefoglalója
RAUH EDIT szakállamtitkár (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): Tisztelt Elnök Asszony! Alelnök Úr! Tisztelt Bizottság!
A bevezetőben három dologról kívánok beszélni. Első részben egy kicsit a stratégia készítésének indokairól, okairól és apróbb részleteiről, a második részben tájékoztatnám önöket arról az egyeztetési folyamatról és társadalmi vitáról, amelyen ez a tervezet keresztülment, és végül ismertetném a stratégia célrendszerét.
Önök hozták azt a döntést 2007-ben, az akkori, ifjúságról szóló jelentés tárgyalását követően, hogy szükséges egy hosszú távú stratégiát készíteni és az országgyűlési határozat 2/b. pontjában felkérték a kormányt, hogy 2008. december 31-ig dolgozza ki és terjessze elő a nemzeti ifjúsági stratégiát. Ez a nemzeti ifjúsági stratégia egy hosszú távú fejlesztési dokumentum, amely egyértelműen irányt ad az államnak, az ifjúság szereplőinek, a korosztállyal kapcsolatos intézkedések, illetve tevékenységek kiszámítható, tervezhető szervezéséhez, és mint önök is tudják, szintén ugyanúgy, mint az idősügyi stratégia, évtizedes hiányt pótolna.
Ebben az időszakban, illetve ugyanebben az országgyűlési határozatban döntés született arról is, hogy a hosszú távú stratégia megvalósítása rövid távú kétéves, illetve egy-, hároméves cselekvési tervben kell, hogy megvalósuljon. Az első kétéves cselekvési tervet, amely 2010 és 2011 évekre szól, ez év december 31-ig kell elkészíteni.
A nemzeti ifjúsági stratégia megvalósításával kapcsolatosan egy alapvető követelménynek tekintettük és önök is azt kérték, hogy a stratégia megvalósítása folyamatosan legyen nyomon követve, tehát legyen egy monitoringrendszer hozzácsatolva. Jelezném, hogy a tartalmi részekből is világosan kiderül, hogy a célok és a részcélok lebontását követően ott vannak azok az indikátorok, mutatók, amelyek mentén lesz lehetősége részben a kutatóknak, részben a szakembereknek monitorozni a stratégia végrehajtását.
Nagyon fontos döntése volt önöknek, hogy ebben az országgyűlési határozatban rendezték a nagymintás kutatások elvégzésének az idejét és a beszámolást, tehát a jelentési kötelezettséget. Ez a két nagyon fontos tevékenység összhangba került az országgyűlési határozattal.
A nemzeti ifjúsági stratégiát keretként kell tekintenünk, amely kormányokon átívelő, mindenki által vállalható, hosszú távú célokat fogalmaz meg. Erre majd a későbbiekben szeretnék kitérni. A mindenkori kormány a kétéves cselekvési programokban fogalmazhatja meg a prioritásait.
A parlament döntését megerősítette többek között az is, hogy 2009. április 27-én az Európai Bizottság elfogadta a következő évtized ifjúságpolitikájának új közösségi stratégiáját, vagyis európai szinten is megfogalmazódott, hogy szükség van egy hosszú távú ifjúsági stratégiára. Valamennyi tagállamban paradigmaváltásra van szükség az ifjúság vonatkozásában és nemcsak Magyarországon, hanem az Európai Unió, sőt mondhatnám azt, hogy a világ számos tagállamában ugyanazok a trendek mutatkoznak, mint például az elöregedés, az elhúzódó, kitolódó tanulóidő, a tanulmányokat folytatók megnövekedett aránya, ezzel együtt az aktív dolgozó fiatalok arányának csökkentése, az ifjúságnak az oktatás, a munkaerőpiac és a szabadidő vonatkozásában fennálló sebezhetősége, az intézményrendszerbe vetett bizalom megrendülése, valamint a közélettől való eltávolodás. Tehát nemcsak Magyarországon, hanem számos országban indokolttá vált egy hosszú távú stratégia készítése.
A megalkotásakor ugye, mint ahogy utaltam is erre, egy EU-s tervezési logikát alkalmaztunk és az analizáló-szintetizáló tervező munka elvégzésére egy 17 fős szakértői munkacsoportot kértünk fel. Ezek szakértők, a rendszerváltástól napjainkig vagy az államigazgatásban vagy szakértői területen, tehát szakértőként vagy szakpolitikusként dolgoztak az ifjúság ügyeiben, az ifjúság ügyeiért és én úgy gondolom, hogy egy nagyon legitim, társadalmilag is elfogadott szakértői csoport segítette a munkánkat.
Fontosnak tartottuk és ezt önök is kérték, hogy egy olyan stratégiát készítsünk, amelyet egy nagyon széles társadalmi vita követ, előz meg és a végén, a folyamatában majd értékelni fog. Ezt a következőképpen hajtottuk végre: a munkacsoport által készített első változat szolgált a társadalmi vita alapjául, amelyet sajtótájékoztatón mutattunk be, ezzel egy időben a vitaanyag felkerült a minisztérium honlapjára. A társadalmi vitát a Mobilitás Országos Ifjúsági Szolgálat regionális ifjúsági irodái szervezték meg a régió civil szervezetei számára. Vagyis körbejártuk az országot. 2008. április 22. és 28-a között megközelítőleg 300 részvevővel vitattuk meg az ifjúsági stratégia alappilléreit.
Ezzel párhuzamosan a Mobilitás honlapjára felkerült vitaanyagként a stratégia és nagyon fontos, 600 észrevétel, hozzászólás érkezett a stratégiához, ezt követően a munkatársaim és a szakértői csoport feldolgozta ezeket az észrevételeket. Újabb egyeztetésre került sor, amelyben részben befogadásra kerültek ezek az észrevételek, részben megválaszolásra kerültek abban az esetben, ha nem kerültek be a stratégiába. Fontos tudniuk, hogy volt egy nagyon intenzív egyeztetési időszak, ez körülbelül egy hónapra tehető, amely idő alatt a parlamenti politikai pártok ifjúsági szervezeteivel egyeztettünk, a történelmi egyházak képviselőivel, szakértőivel, az önkormányzati szövetségekkel, jelentősebb civil ifjúsági ernyőszervezetekkel, a Cserkészszövetséggel, az Úttörőszövetséggel, a Szakszervezeti Ifjúsági Szövetséggel, hogy néhány példát említsek. Különböző testületekkel, például a Hallgatói Önkormányzatok Országos Konferenciájával, regionális ifjúsági tanácsokkal és szakmai szövetségekkel is, amelyek közül ifjúságkutató műhelyeket, ifjúsági szakértői szervezeteket kértünk fel a véleményezésre.
Fontos tudni, hogy a pártok ifjúsági szervezetei írásbeli nyilatkozatokban támogatták az előterjesztésnek az Országgyűléshez való benyújtását. A társadalmi vita ezen szakaszában a Szociális és Munkaügyi Minisztériumon belül is vitára bocsátottuk, illetve megkezdtük a szakmai egyeztetést a társminisztériumokkal, vagyis elindult az államigazgatási egyeztetése is. 2008. október 27-én a társadalmi vitát egy záróeseménnyel zártuk, a Budapesti Európai Ifjúsági Központban, majd a kormány által a parlamentnek benyújtott anyagot a kormányszóvivői tájékoztató keretében mutattuk be, és az előterjesztés felkerült a tárca és a Mobilitás honlapjára.
Engedjék meg, hogy a stratégia tartalmi részénél néhány fontos célra hívjam fel a figyelmüket. Az első és a legfontosabb tulajdonképpen, hogy ez a stratégia óriási kihívások elé állítja a megvalósítókat, hisz' egy paradigmaváltásra van szükség: az ifjúságra erőforrásként kell tekinteni és erőforrásként kell kezelni, nem pedig problémaként. Nagyon fontos egy olyan mainstream politika, amely a különböző szakpolitikákat összehozza és valamennyi döntés előkészítésénél az ifjúság érdekei figyelembevételre kerülnek és nagyon fontos - ez is a kihívások közé tartozik -, hogy képesek legyünk a helyi közösségeket érzékennyé tenni az ifjúság ügyei iránt és minél szélesebb körbe bevonni a fiatalokat a saját életüket, illetve a társadalom életét érintő döntésekbe.
Ha megkérdeznék, hogy mi az átfogó célja a stratégiának, akkor két dolgot emelnék ki. Az első és a legfontosabb, hogy hagyjuk a fiatalokat, a fiatalokban lévő erőforrások kibontását és támogassuk, valamint ezzel párhuzamosan a társadalmi integrációjukat is segítsük elő. Az átfogó célokat specifikus célokkal kiegészítettük, az egyik ilyen az ifjúsági korosztályok és a közösségek érvényesülésének az elősegítése. Mire van ehhez szükség? Versenyképes tudás biztosítására, az önálló élethez szükséges kompetenciák fejlesztésére, a kulturális fogyasztás és a kultúrában való részvétel színvonalának javítására, a területi különbségek csökkentésére, az infokommunikációs ellátottság javítására, az interkulturális környezetben való helytállás, együttműködés segítésére. Sorolhatnám tovább, de megemlíteném a következő specifikus célt, amely nagyon fontos, ez az ifjúsági szakma és az ifjúsági civil szervezetek munkájának az elősegítése, hiszen a társadalmi integrációt pontosan ez az aktivitás segíti elő a legjobban.
Felhívnám a figyelmet arra a specifikus céljára a stratégiának, amely a társadalmi integrációhoz szükséges környezetet kívánja fejleszteni. Itt a legfontosabb a gyermekvállaláshoz szükséges társadalmi-gazdasági, mentális feltételek erősítése, a családi környezet, a fiatalok munkavállalásának és önálló egzisztenciateremtésének az elősegítése, valamint a kirekesztettség és a marginalizáció esélyeinek csökkentése, a társadalmi mobilitás lehetőségeinek bővítése. Mindezeket a célokat horizontális célok is áthatják és ez az anyagból, remélem, hogy ki is tűnt.
A horizontális célok három nagy csoportba sorolhatók: az egyik az esélyegyenlőség elősegítése, a másik a magyarság és az európaiság megélésének a támogatása és az élhető környezet, az egészséges környezet, a fenntartható fejlődés biztosítása.
Az esélyegyenlőség elősegítésénél a horizontális elv szintén egy ilyen mainstream módon kell hogy érvényesüljön, vagyis minden tevékenység, minden szolgáltatás, minden intézmény megtervezésekor tekintettel kell lenni a hátrányos helyzetben lévők speciális szükségleteire és természetesen ezeket a speciális célokat az anyagban ki is bontottuk. A magyarság és az európaiság megélése is mint egy horizontális szempont jelenik meg. Ez azt jelenti, hogy a nemzeti ifjúságpolitikai célokat össze kell hangolni az Európa Tanács, az Európai Unió döntéshozatali, illetve együttműködési fórumai által deklarált célokkal, értékekkel, nagyon fontos, hogy a határainkon túl élő magyar fiatalok is reális történelemszemléleten alapuló toleráns, tudatos, lokális, nemzeti és európai identitást tudjanak megszilárdítani, amely gyakorlatilag segítséget nyújt a magyarságuk megéléséhez is.
Az élhető környezet vonatkozásában a fenntartható fejlődés, a társadalmi jólét folyamatos növelését úgy kell elérni, hogy az a következő nemzedék számára is lehetőséget jelentsen, tehát védenünk kell a társadalmi és a természeti környezetünket is. Társadalmi vita során világossá tettük, hogy ez a stratégia célokat fogalmaz meg és a célokhoz vezető utat meghagyja a mindenkori kormányok számára és a kormányoknak a kétéves, illetve a hároméves középtávú intézkedéscsomagban lesz lehetősége a prioritások mentén meghatározni a stratégia végrehajtását. Úgy értékeljük, hogy nem értékmentes a stratégia, hisz' hangsúlyt fektet nagyon fontos területekre, mint például a család, a szociális biztonság, a szolidaritás, az egészséges környezet, de ugyanakkor el kell mondjuk, hogy ideológiamentes, hiszen kerüli az eltérő társadalompolitikai megközelítések megjelenítését.
Röviden így tudtam összefoglalni, hogy ez a stratégia hogy is néz ki és mit tartalmaz. Bízom benne, hogy a bizottság általános vitára alkalmasnak találja és tisztelettel várjuk az önök észrevételeit, kérdéseit. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen szakállamtitkár asszonynak az előterjesztést. Megnyitom a vitát, kedves képviselőtársaim, Koszorús László képviselő úr után Deák Istvánné következik. Parancsoljon!
KOSZORÚS LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm szépen a szót elnök asszony. Tisztelt Bizottság!
Csak egy rövid észrevételt szeretnék a részünkről tenni az ifjúsági stratégiával kapcsolatban, ami bizonyára nagyon fontos, hiszen mégis egy olyan generációról van szó, amely hosszabb távon pont a politikusok és az ország döntéshozói döntéseinek következményeit fogja viselni.
Én azon vagyok egy kicsit meglepődve, hogy az elmúlt időszakban sajnos az ifjúsági törvénynek az újragondolását nem sikerült az elmúlt hét évben megvalósítani. Az 1970-es évekből származó ifjúsági törvénnyel dolgozunk mind a mai napig. Ezért a stratégia inkább csak egy gyengébb pótlása ennek a törvénynek, amit ideje lenne már végre felkarolni és újítani. Ennek ellenére kicsit megdöbbenten hallgattam, hogy milyen jó fiatalnak lenni Magyarországon, amikor pont az önök kormánya emelte drasztikusan a diákhitel kamatait, volt még szó a választásokkor a felsőoktatásban a kollégiumi férőhelyek bővítéséről, volt itt szó ingyenes jogosítványról a fiataloknak, volt ingyenes nyelvvizsgáról szó. Az utazási kedvezmények(Sic!) az elmúlt időszakban brutálisan megnövekedtek, a szociálislakás-építés teljesen leállt, a fészekrakó programról nem lehet már tudni. Akit a szülei nem tudnak támogatni az egyetem vagy főiskola után, annak szinte lehetetlen egy kétszobás lakást mondjuk a fővárosban vásárolni. Sőt még beszéltek a tandíj bevezetéséről is.
Tehát úgy gondolom, hogy bár nyilvánvalóan egy pozitív elmozdulás, ezért az általános vitára kerülését támogatni fogjuk, de lássuk be őszintén, hogy amit az elmúlt időszakban önök a fiatalokkal párbeszéd alapján kezdeményeztek vagy végrehajtottak, viszonylag kevésnek mondható.
De, ha beszélünk a fiatalok egészségi állapotáról vagy a munkahelyekről, ma Magyarországon minden negyedik, egyetemről kikerült fiatal munkanélküli lesz, hogy ha a fiatalabb generációt nézzük, a 15 év alattiakat, van egy rendkívül érdekes KSH-adatsor, miszerint minden hetediknek már hiányzik legalább egy maradandó foga, tehát katasztrofális helyzetben van ez a generáció. Aki egy kicsit valamihez is ért és mondjuk beszél nyelveket, az elhagyja az országot, a felsőoktatásból kikerülő fiatalok szakmunkásként helyezkednek el Nyugat-Európában. Szóval én azt gondolom, hogy mielőtt itt a nagy társadalmi párbeszédről, meg a széles körű stratégiaalkotásról beszélünk, azért ezekről a tényekről sem szabad elfeledkezni, amik nyilvánvalóan egy nyolcéves kormányzásnak a lezárását nem éppen dicsőítik. De nyilvánvalóan ez a stratégia több, mint a semmi, ezért elfogadjuk, és bízunk abban, hogy a következő időszakban talán ezzel a generációval, amely, mondom, az önök kormánydöntéseinek, a mindenkori kormány döntéseinek a leghosszabb távon elszenvedője vagy nyertese, értelemszerűen foglalkozni fognak.
Ez egy minimális elmozdulás, de roppant kevés ahhoz, amit az elmúlt hét évben ez ellen a generáció ellen tett az önök kormányzása. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm képviselő úr kedves, elismerő szavait. Átadom a szót Deák Istvánné képviselőtársunknak.
DEÁK ISTVÁNNÉ (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Bizottság! Ahogy szakállamtitkár asszony is mondta, 2007-ben a bizottság döntött úgy egy országgyűlési határozatban, hogy felkéri a kormányt, hogy készítse el a nemzeti ifjúsági stratégiát hosszú távra.
Én azt gondolom, hogy szakállamtitkár asszony beszámolója, illetve az elénk került anyag alapján elmondhatjuk, hogy ebben az elmúlt időszakban egy nagyon alapos szakmai munka folyt ezen a területen, és ez a stratégia tartalmazza mindazt az elvárást, amit egy hosszú távú stratégiának egyébként műfaji szempontból is tartalmaznia kell, illetve szakmai szempontból is tartalmaznia kell.
Ez az összefoglaló, amit itt most hallottunk, is bizonyítja, hogy egy nagyon tudatosan megtervezett, végigvitt munka eredménye, amely mindemellett bírja a civil szervezetek, a szakmai szervezetek támogatását, és bár jó lett volna - természetesen -, ha ez sokkal előbb készül el, de ahhoz, hogy egy ilyen konszenzus kialakuljon, ahhoz valóban hosszú időre, szakmai megalapozottságra van szükség. Itt, azt gondolom, nem bánjuk semmiképpen, hogy ez az idő egy picit elhúzódott, mert annál alaposabb és annál előkészítettebb anyag került az asztalunkra.
A stratégiában meghatározott célrendszerek is - azt gondolom, hogy - nemcsak a bizottság és az Országgyűlés elvárásaival, de ahogy hallottuk, az európai uniós elvárásokkal is összhangban vannak és ez is azt mutatja, hogy igenis az ezzel foglalkozó szakértői csapat igyekezett a nemzetközi kitekintésnek és az elvárásoknak is megfelelve elkészíteni ezeket az anyagokat. Tény, hogy nagyon sok feladatot is meghatároz ezáltal ez a stratégia és valóban a cselekvési tervek fogják aztán megmutatni ennek a stratégiának az igazi értékét, hiszen ezek az 1-3 éves cselekvési tervek, amelyekben lebontjuk majd vagy lebontják a mindenkori kormányok a hosszú távú stratégia rövidebb céljait és a megvalósítható feladatokat is, amelyeknek pénzügyi és egyéb hátterét is biztosítani tudják, ezek fogják majd mérni és megmutatni a valóbani eredményeket. Ezért is nagyon fontos, hogy jól kidolgozott és valóban az értékeket mérő indikátor, illetve monitoringrendszereket is tartalmaz az anyag, hiszen feltétlenül szükséges időnként megállni és az elvégzett munkát elemezni, és amennyiben szükséges, az elemzések után pedig esetleges módosításokat is végrehajtani a stratégiában. Hiszen a hosszú távú elképzeléseket bizonyára menetközben az évek és az évek által biztosított lehetőségek változtatni, alakítani fogják.
Én is nagyon fontosnak tartom a paradigmaváltást, hiszen azért meg kell hogy mondjam, hogy az elmúlt években, évtizedekben az ifjúságra időnként mint megoldandó problémára tekintettünk és kevésbé láttuk azokat az értékeket, amelyeket ők képviselnek. Én pedagógusként az ifjúságot egy még ki nem teljesedett gyöngyszemnek tekintem, igyekszem segíteni a munkájukat is, és bizony, hogy ha így látjuk őket, a lehetőséget és az értéket bennük és ezt támogatjuk, akkor azt gondolom, hogy mindjárt egy egészen más elfogadóbb, segítőbb, támogatóbb attitűd az, amelyet a társadalom az ifjúság felé sugározni fog.
Erre feltétlenül szükségük is van, mint gyakorlott intézményvezető tudom én is, hogy nincsenek könnyű helyzetben, bizony szükségük van a társadalom támogató, befogadó, segítő, ugyanakkor nem az anyáskodó és helyettük gondolkodó és a problémáikat megoldó, hanem igenis a lehetőségeket kinyitó, kitáró programokra. Itt a komplexitásról, meg a különböző területeknek az egymásra hatásáról, azt gondolom, már az idősügyi stratégia kapcsán is beszéltünk, nagyon fontos és ez az anyag erre is példát mutat számunkra. Az elmúlt évek kormányzati cselekvései - azt gondolom, hogy - nagyon sokat próbáltak tenni és nagyon nagy eredményeket értek el, elsősorban az esélyegyenlőség területén. Ide tartozónak látom az "Új tudás" programot, ide tartozónak látom a különböző esélyegyenlőségi terveket.
Örülök, hogy amellett, hogy ezek az esélyegyenlőségi tervek elsősorban a nőkre terjedtek ki eddig, illetve a szociálisan hátrányos helyzetűekre vagy a kisebbségekre és most kiemelt figyelmet kap általában az ifjúság és bekerül ebbe a körbe mint az esélyegyenlőséget biztosító feltételek szempontjából kiemelt közösség. Hiszen ez talán egyre több támogatást, segítséget fog számukra nyújtani és ha ezt komplexen a családdal együtt tervezzük, hiszen nem emelhető ki a gyermek és az ifjú a családból, abból a szűk vagy tágabb környezetből, amiben él, akkor - azt gondolom, hogy - ezek a hatások egymásra tekintettel erősíteni fogják egymást.
Úgyhogy én a magam részéről egyrészt gratulálok az e munkában részvevő mindenkinek, a bizottságnak pedig mindenképpen javaslom az általános vitára való alkalmasság támogatását. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen képviselő asszony. Török Zsolt képviselő urat láttam jelentkezni. Parancsoljon, öné a szó!
TÖRÖK ZSOLT (MSZP): Köszönöm szépen elnök asszony. Először is a magam részéről az első szó a köszöneté. Köszönet illeti a minisztériumot, mert tényleg egy hosszú és rendkívül sok egyeztetéssel teli munkát végeztek, ami olykor konfliktusoktól sem mentes tevékenységet jelentett. Hála istennek sok esetben nem politikai vagy egyéb alapon, hanem azért, mert más és más megközelítésből látták civilek, szakértők, generációk, hiszen azért egy ifjúsági stratégiát megalkotva nemcsak a fiatalok érthetnek az ifjúsági stratégiához, sőt, sok esetben felülről szemlélve sokkal jobban láthatják mások, akik ebben közreműködtek. A minisztérium mellett kiemelt köszönet illeti a szakértőket, akik részt vettek ennek az egész anyagnak a megalkotásában és azokat a civileket, akik a társadalmi párbeszédben részt vettek alkotó vagy olykor csak kritikus észrevételeikkel. De biztos, hogy sokat segítettek, és valóban, ahogy államtitkár asszony is említette, a politikai pártok ifjúsági szervezetei is konzultáltak ez ügyben többször egymással is, a szakértőkkel is, a minisztérium képviselőivel is, és érdekes módon, amikor egy asztalhoz ültek a pártok ifjúsági szervezetei, akkor konszenzus alakult ki a jövőre vonatkoztatva.
A múltat megítélve persze lehetnek viták most már pár ezer éve, ki hogy éli meg... Például, amit Koszorús László képviselőtársam elmondott ez ügyben a tandíjról és a pályakezdő diplomások munkanélküliségével kapcsolatban, én csak Pálinkás József, fiatal pályakezdő szavait szeretném idézni, aki "Az egyetemekben folyó diplomagyár" c. munkát említette az utóbbi időszakban több alkalommal, mely jelentős mértékben hozzájárult a pályakezdő diplomások munkanélküliségéhez és ez évtizedek óta megoldatlan probléma Magyarországon. Még egyszer mondom, egy pályakezdőről van szó Pálinkás József személyében. (Moraj.)
Az ifjúsági törvényt magam is támogatnám... (Moraj.) Már úgy gondolom, hogy azért lehet valószínűleg pályakezdő, mert... (Koszorús László: Pályakezdő az akadémia elnöke?) párttársam, képviselőtársamnak is azért mertem csak őt hívni tanúként, hogy segítsen megvilágosítani ezt a problémát és nem nagy tapasztalatú ember, ezt idézőjelbe téve jelzem, minden tiszteletem Pálinkás úré, és azért tartottam méltónak arra, hogy idézzem szavait.
Az ifjúsági törvénnyel magam is egyetértek és támogatnám, hogy mielőbb ifjúsági törvény szülessék. Ez úgy néz ki, hogy az elmúlt 15-20 évben sokszor előkerült az ifjúsági törvény igénye. Amióta én emlékszem, persze bizonyára hamarabb is sokszor, csak én már régóta vagyok fiatalabb. És mindig lepattant valahogy. És mindig azt látom, hogy olyan okok miatt nem sikerül átvinni az ifjúsági törvényt, minthogy valószínűleg más érdekcsoportok vagy lobbicsoportok vagy társadalmi csoportok is nyomást gyakorolnak abban a pillanatban, amikor ez megjelenik, hogy erre szükség volna. Szerintem pedig érdemes lenne, ahogy Deutsch Tamás minisztersége idején nem sikerült ifjúsági törvényt elfogadni, úgy eddig nem sikerült ifjúsági törvényt elfogadni. De ebben megint azt látom, hogy talán van esély arra, hogy összefogás alakuljon ki, különböző világ- vagy politikai nézetű fiatalok között és ebben civil kezdeményezésekkel is lehet élni.
Ami az ifjúsági stratégiát illeti, magam is üdvözlöm az abban foglaltaknak a jelentős részét. Az a paradigmaváltás, amiről Deák képviselőtársam is beszélt, illetve államtitkár asszony is említette, nem megoldandó probléma, hanem kihasználandó, kiaknázandó erőforrás, egy lehetőség a fiataloknak az ügye. Szerteágazó, horizontális és vertikális bontásban is fiatalabb korosztályi, életmódbeli, egészségi, családi, szocializációs és mindenféle téren jelentős programpontokat tartalmaz a stratégia. Azok, amiket említett államtitkár asszony, azt emelném ki még egyszer: értékeket tartalmaz, de politikai, világnézeti értékrendet nem sugall. Ez egy nagyon fontos tétel szerintem, mert adjuk meg a lehetőséget a fiataloknak arra, hogy milyen irányba mennek. De értékek! Legyen valamilyen érték, ami alapján mennek. Én magam is egyébként azt szeretem bármilyen ifjúsági közösségben, táborban, hogy amikor csinálnak valamit, mindig azt szoktam mondani: "bármit csináltok, legyen az szórakoztató programtól kezdve a sportig, legyen értelme és értéke az adott ügyben, legyen benne értékrend, amit sugalltok". Lehet egy buliban is valami értéket sugallni, hogy például ez egy kábítószer-ellenes esemény legyen.
Még egyszer mondom, értékeket megfogalmaz ez a stratégia, de politikai és világnézeti értékrendet azonban nem sugall, ez egy nagyon fontos eleme. És azért is, mert talán ez lehetett az alapja annak, hogy a történelmi egyházak, politikai pártok ifjúsági szervezetei mind azt mondták, hogy azért támogatják ezt a stratégiát, nemcsak a beterjesztését, hanem lehetőleg a tartalmát is jelentős mértékben, mert a közös pontokat találtuk meg benne. Mi az, ami összeköt, azt találtuk meg benne és nem azt, ami elválaszt. Ezért én a magam részéről is támogatnám ezt a stratégiát, és még egyszer köszönetemet szeretném a magam nevében is kifejezni a minisztérium munkatársainak, a szakértőknek és a civil szervezeteknek, akik ebben részt vettek. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen képviselő úr. Szabóné Müller Timea képviselő asszonyé a szó.
DR. SZABÓNÉ MÜLLER TIMEA (MSZP): Köszönöm szépen a szót. Egy dolgot szeretnék leszögezni, hogy ugyanúgy látjuk-e, mert szerintem ez fontos dolog. Két stratégia került ma a bizottság elé, mind a két stratégiával kapcsolatban alapvetően - legalábbis az egyeztetés folyamatában azt láttuk, hogy - jobb- és baloldal egyetért abban, hogy mérhetetlen hiánypótló, a szakma és a társadalom nagyon régóta várta ezt a két stratégiát. Mind a két stratégiánál az első hozzászólásokból kihámozható az, hogy nagyjából támogatjuk ezt a két dolgot.
Ugyanakkor Koszorús képviselő úr, azt gondolom, hogy összekeverte a szezont a fazonnal, ez egy nem idevaló hozzászólás volt. Az én véleményem szerint. Hogy ha politikai számvetést szeretne csinálni és belénk belénk rúgni az ifjúsággal, az elmúlt időszakban történt dolgokat illetően, nyilván ezt állni fogjuk és fogunk erre válaszolni, de ily' módon megsérteni és semmibe venni egy szakma, talán 14 legelismertebb képviselője által megírt dokumentumot, hogy azt mondja róla, hogy picikét több, mint a semmi, ezt egy bizottsági ülésen nagyon erős dolognak tartom.
Korózs államtitkár úr azzal kezdte az idősügyi stratégiát, hogy nagyon szép dolog, hogy az idősügyi stratégia az ifjúsági stratégiával együtt került be. (Moraj.) Szeretném kérni Koszorús László képviselő urat, hogy hallgassa végig még egyszer, amit Iván László professzor úr az idősügyi stratégiához hozzáfűzött. Nyilván a professzor úr is tudott volna kritikát megfogalmazni felénk, de talán, hogy ha még egyszer végighallgatja, meg fogja azt érteni, hogy van még mit tanulni az idősebb korosztálytól stílusban, intelligenciában, meg kulturáltságban. (Derültség az ellenzék oldaláról.)
Nagyon fontosnak tartjuk és ezt mi a mi részünkről tartani is fogjuk, hogy ez a stratégia maradjon úgy szakértői szinten és egy szakma elismeréseként, egy társadalmi csoport elismeréseként a parlamentben is, ahogy azt egy szakma indította el hosszú évekkel ezelőtt. Talán a legnagyobb dolog, amit ma az ifjúsági szakma mond, hogy ez a stratégia végre ma itt van a parlament előtt és végre reális lehetőséget ad annak, hogy ezt elfogadjuk.
Hosszú egyeztetés folyamatában nagyon sok szereplő dolgozott ebben, tartalmi kérdésekbe, miután sok mindenki elmondott mindent, nem szeretnék részletesen belemenni. Ami gondolatom és hozzáfűznivalóm volt, én magam is az egyeztetés folyamatában hozzátettem. Voltak, amiket a szakma befogadott és belekerültek és voltak, amiben meggyőztek, hogy nem jól látom a kérdést és másképpen kell ezt gondolni.
Még egyszer mondom, általános vitára ez az anyag alkalmas, ebben az anyagban mind a kompromisszum és a szakmaiság megjelenik, amikor a konkrétumok szintjére tudunk menni, akkor a magunk részéről azzal a korláttal, amit a szakma ebben korlátot fog szabni, abban kompromisszumkészek leszünk. Egy ilyen stratégiát elfogadni, azt gondolom, tényleg akkor van értelme, hogy ha abban teljes konszenzus van, mert a megvalósítás lesz a lényeg, az a célrendszer és azok a részcélok, amelyek most belekerültek. Minden politikai erőnek az lesz a lényeg - mert nyilván mi politikailag fogjuk ezt nézni -, hogy mi az, amit be lehet ebből vállalni és hogyan tudja egy-egy politikai párt kialakítani a saját kétéves stratégiáját ebben, hogy ez úgy legyen elfogadva, hogy mindenki számára elfogadható legyen. Ne vigyük ezt be a napi politika acsarkodásába, meglesz a lehetőség és az idő, amikor ezeket a besorolásokat nekünk el lehet mondani. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen képviselő asszony. Jelentkezett Béki Gabriella. Parancsoljon, öné a szó!
BÉKI GABRIELLA (SZDSZ): Köszönöm szépen elnök asszony. Tisztelt Bizottság! Azt gondolom, hogy van egy alapvető dilemma, amivel egy ilyen stratégiaolvasás kapcsán a képviselőknek meg kell küzdeni. Megküzdöttem én ezzel magam is olvasás közben. Amit mondani akarok, az sok tekintetben passzol ahhoz, amit az előttem szóló képviselő asszony szóbahozott. Ez az alapvető dilemma az, hogy van előttünk egy anyag, ami igazán kerek és szép. Megfogalmazódik benne mindenféle pozitív elvárás, jó szándékkal készült, alapos munkával készült, azt gondolom, hogy nehéz fogást találni benne, úgymond, mert tényleg egy jó anyag. Az a dilemma, hogy szét tudjuk-e választani az aktuális kormány közelmúltbeli aktuális intézkedéseitől ezt a célt. Szét kell-e választani és meg tudjuk-e ezt csinálni?
Amikor én ezt az anyagot olvastam, nem véletlen, eszembe jutott a "Legyen jobb a gyerekeknek" c. stratégiai program is, azt is nagyon őszinte elszántsággal alkottuk. Ha jól emlékszem, azt is konszenzussal hozta meg a Ház és utána mégis következtek olyan intézkedések, amik nem igazán abba az irányba hatottak, hatnak, ami annak a programnak a célja volt. Engem is zavar, hogy ebben az anyagban olvasunk olyanokat speciális célként mint a gyermekvállalás fontossága, a család és a karrier összeegyeztetése pár hónappal azután, hogy éppen rövidítettük a gyesnek az időtartamát, hogy éppen hozott a kormány olyan intézkedéseket, amelyek nem segítik a gyermekvállalást és gyermeknevelést, hanem éppen ellenkezőleg.
Én mégis azt gondolom, hogy ha stratégiáról van szó, akkor fontos és szükséges, hogy az ember ezt a két dolgot külön tudja választani. Ebben a stratégia szerintem tényleg nagyon jó, szerkezetében is, gondolatmenetében, helyzetértékelésében és céltételezéseiben is nagyon jól sikerült anyag. Megkülönböztet általános célokat, horizontális célokat, speciális célokat, tele van olyan típusú konkrétummal, utalva még azokra a mutatókra is, amik mentén ennek a stratégiának a sikerét, eredményességét majdan mérni lehet; nehéz azt mondani rá, hogy ezt most miért is ne fogadjuk el.
Még egyszer mondom: miközben engem is zavar ez az összefüggés, ez az úgynevezett aktuálpolitikai összefüggés, én erre az anyagra nem tudom azt mondani, hogy nem alkalmas általános vitára, mert azt gondolom, hogy ez tényleg egy nagyon színvonalas munka, jó, hogy elkészült, iránymutató lehet egy következő kormány munkájához is. Tehát én ezekkel a megjegyzésekkel indokolnám azt, hogy én a magam részéről általános vitára alkalmasnak tartom az anyagot és ezt ajánlom képviselőtársaimnak.
ELNÖK: Köszönöm képviselő asszony. Egy perc reagálásra megadom a szót Koszorús László képviselő úrnak.
KOSZORÚS LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót elnök asszony. Tisztelt Bizottság! Félreértés ne essék, mert lehet, hogy a sok düh vagy negatív energia közepette Müllerné Szabó Timea vagy Müller Szabó Timea (sic!) nem vette észre, hogy mi támogatjuk az anyagot. Egyébként meg nyilvánvalóan nem velem kell veszekedni, hanem a választásokon elszámolni azokkal a fiatalokkal, akik nyilvánvalóan Budaörsön lehet, hogy nem éppen a mélyszegénységben tengetik az életüket, de mindenesetre meghívom önt szívesen Komlóra vagy az Ormánságba, ahonnan én származom és ott nyugodtan elmondhatja, hogy mennyire sikeres is ez a történet. Valószínűleg az a párbeszéd, ami szakmai szinten zajlik és a szakértőivel közösen, az olyan hátrányos kistérségekben, ahol egyébként a fiataloknak semmilyen lehetőségük nincsen, és az elmúlt hét évben, pont egyetértve Béki Gabriellával, a kormány sem tett nagyon sok mindent annak érdekében, hogy ezek a fiatalok onnan el tudjanak mozdulni, azok lehet, hogy nem értenek egyet és nem velem, hanem pont önökkel fognak vitatkozni. Ez nem egy személyes kérdés, hanem itt tényleg fiatalok százezrei szembesülnek sokszor a kormánynak nem ösztönző, hanem inkább visszatartó döntéseivel. De hát nyilvánvalóan majd a választásokon, hiszen mindannyian politikusok vagyunk, ezért vagyunk egyébként az Országgyűlés Ifjúsági bizottságában, majd szembenézünk az eredményekkel. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm képviselő úr. Úgy látom, hogy több jelentkező nincsen. Egyetlen mondatot szeretnék magam is hozzáfűzni a ma délelőtthöz: nevezetesen, hogy milyen izgalmas napunk volt ma az idősügyi és az ifjúsági stratégia együtt-tárgyalásával. Egy szálat hadd emeljek ki, hogy hogyan függnek össze ezek a kérdések egymással. Amikor az idősügyben beszéltünk arról, hogy milyen fontos az idős ember egészsége, egészségmegőrzése és az azzal való foglalkozás, akkor azt kell látnunk - és kérem külön szakállamtitkár asszonyt, amikor majd a stratégiának a gyakorlati megvalósítására, a cselekvési programra kerül sor, hasson oda -, hogy az ifjúsági stratégia megvalósításában legyen hangsúlyos a gyermekek egészségre való nevelése és a gyermekek egészségének a kiemelt kezelése. Hiszen ez lesz és ez kell legyen az az alap, amire majd később sok mindent építhetünk. De ennek az alapnak a híján hiába fogunk beszélgetni időskori egészségmegőrzésről, az már kvázi hozott anyag, amivel nem fogunk tudni mit kezdeni a leggondosabb felkészülés mellett sem akkor, hogy ha az alapokat nem teremtjük meg.
Most pedig megkérem szakállamtitkár asszonyt, hogy legyen kedves, válaszoljon a felvetésekre.
Rauh Edit szakállamtitkár reagálásai
RAUH EDIT szakállamtitkár (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): Köszönöm szépen. Munkatársaim és a magam nevében is köszönjük az elismerő szavakat, meg az esetleges kritikákat is, bár úgy érzékeltem, hogy ebből volt tényleg a legkevesebb.
Én talán ebben a politikai vitában, ami itt felmerült, nem is kívánok részt venni, én szakembernek tartom magam, nem politikusnak. (Moraj az ellenzék soraiból.) Azonban azt el kell mondani, hogy a stratégia készítése sokkal hamarabb elkezdődött, mint ahogy a gazdasági válság elérte Magyarországot is, és magunk között azt gondolom, hogy beláthatjuk, hogy egy nagyon feszült politikai helyzetben elég nehéz egy hosszú távú stratégiát olyan nagyon jól megvédeni. De úgy érzem, hogy ez talán sikerült ma mégis, mert hogy nem véletlen, hogy eddig nem született meg az ifjúsági törvény. Nincs ifjúsági törvény, ezt jelezném a képviselő úrnak. Az ifjúsági törvény az államigazgatási egyeztetésen, meg társadalmi vitán túljutott, már-már azt hittük, hogy lesz is törvény belőle, de miután olyan törvényt hozni nem látták érdemesnek a politikusok, ami üres és nem lehet tartalommal megtölteni, ezért nem hozták meg ezt a döntést. Most én úgy gondolom, hogy ha egy stratégia elfogadásra kerül, a stratégia végrehajtási folyamatának az egyik szerves része, hogy az ifjúságot érintő, illetve valamennyi jogszabálynak az áttekintése ifjúsági, politikai szempontból megtörténjen. És én el tudom azt képzelni, hogy a közeljövőben lesz egy olyan lélektani pillanat, amikor a politikusok is úgy látják, hogy szükséges egy ifjúsági törvényt megalkotni és meg lehet tölteni olyan tartalommal, ami egy törvénynek megfelel és ami végrehajtható és ami finanszírozható.
Szeretném megköszönni Deák képviselő asszonynak a részletes hozzászólását és az elismerő szavakat is. Teljes mértékben jól látja - ugyan arról nem beszéltünk, de valóban -, teljes mértékben összehangoltuk az Európa Tanács, Európai Unió elvárásaival, sőt mi több, bennünket a stratégiakészítésre az is ösztönzött, hogy az Európa Tanács a mi kérésünkre monitorozta Magyarországot és amikor ez megjelent, nyilvánosságra került, ezt is egyébként bemutattuk széles társadalmi körben, ez az anyag is rámutatott arra, hogy igenis szükség van egy koncepciózus stratégiára, ami hosszú távon jelöli ki azt az irányt, amelyre rá lehet építeni azokat a lépéseket, amelyek a különböző kormányzati ciklusokban megvalósíthatók.
Török Zsolt képviselő úr is elismerő szavakat mondott, a szakértőink egy része itt van egyébként körünkben és ha elnök asszony is támogatja, akkor a bizottsági ülést követően ezt az elismerést a szakértői csoport felé közvetíteni fogjuk. És itt szeretném megjegyezni, hogy a kétéves cselekvési programon is megkezdte a minisztérium a munkálkodást, és ugyanez a szakértői kör is be lett vonva, ahogy itt elhangzott kérés szintjén, hogy ők is részt fognak venni ennek a cselekvési programnak az értékelésében. Nem az elkészítésében konkrétan, mert az a minisztériumok dolga lesz, de összehasonlítva a stratégiával, mi az, amit ők ebből jónak tartanak, mi az, amivel kiegészítenék.
Köszönjük Müller képviselő asszonynak is a támogatását, Béki Gabriellának is. Itt csak annyiban térnék ki Béki Gabriella hozzászólására, hogy igen, ezt a helyzetet, ezt a nehézséget mi is érezzük, hogy egy stratégia mindig célokról szól, egy pozitív jövőképet fogalmaz meg. Ha megnézzük, hogy mi a jelen valóság, akkor mindig találunk problémákat, de őszintén szólva, mi ezeket soha nem titkoljuk. A 2008-as ifjúságról szóló gyorsjelentés hónapokkal ezelőtt nyilvánosságra került, és a bizottság részére is megküldtük. Ha most megkérdeznék, hogy mi a helyzetelemzést mi alapján készítettük el, akkor azt kell mondjam, hogy az ifjúságkutatás eredményei alapján készítettük el, ez még kiegészült olyan statisztikai mutatókkal, amit a KSH-tól szereztek be a szakértők. Tehát mi igazából úgy gondoljuk, hogy a helyzetkép, ami most az előterjesztésben viszonylag szűken van megfogalmazva, de mi is tudunk olyan háttéranyagot biztosítani, ami a teljes körű helyzetképre vonatkozik, de itt van a 2008-as kutatási eredmény, ez önmagáért beszél. Ez is indokolttá teszi azt, hogy stratégiára van szükség. Ez a dilemma, igen, bennünk is megfogalmazódott és nem titkolom, hogy kicsit szorongva jöttünk a bizottság elé, mert ez a fajta feloldhatatlan ellentmondás, ami most társadalmilag megjelenik, ez bennünket, szakembereket is nyomaszt, de én bízom abban, hogy hosszú távon gondolkodunk, mert ilyen típusú hosszú távra vonatkozó döntések járhatnak eredménnyel.
Elnök asszony javaslatát, hogy a kétéves cselekvési tervben az egészségnevelés a gyermekek, fiatalok vonatkozásában prioritásként jelenjen meg, maximálisan támogatnunk kell, hiszen az ifjúság egészségiállapot-mutatói, amire utaltunk a helyzetelemzésben, amire kitér a gyorsjelentés is, az azt mutatják, hogy számtalan teendő van a családban, számtalan teendő van ifjúsági, korosztályi csoportokban, hiszen akkor már többnyire önálló döntéseket hoznak meg a fiatalok a saját egészségükkel kapcsolatosan. Erre nagy gondot fogunk fordítani, és egyetértünk azzal, hogy azt, hogy milyen lesz az egészségi állapotunk idős korunkban, azt az határozza meg, hogy hogyan élünk gyermekként és fiatalként.
Mindenkinek köszönöm szépen a támogató kérdéseit, javaslatát és várjuk a bizottság döntését. Köszönjük szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen szakállamtitkár asszony. Olyannyira szeretném magam is megköszönni a szakértői csoport jelenlévő tagjainak azt az óriási horderejű munkát, hogy egyben meg is hívom őket, hiszen azt remélem, hogy egy részletes vita kapcsán nagyon sok mindenről fogunk tudni még beszélgetni ennek a témának a keretén belül és kérem, igényeljük, hogy azt a fajta szakmai segítséget, amely a mi megalapozott döntésünkhöz szükséges, itt adják meg nekünk továbbra is.
Mielőtt szavazásra teszem fel a kérdést, még két helyettesítést diktálok a jegyzőkönyv számára: Zombor Gábor képviselő úr távozott és Lanczendorfer Erzsébet helyettesíti őt, Tóbiás József képviselő urat pedig Bókay Endre képviselő úr.
Most pedig felteszem a kérdést, hogy a bizottságunk a nemzeti ifjúsági stratégiáról szóló H/9965. számon benyújtott határozati javaslatot általános vitára alkalmasnak tartja-e. Aki igen, kézfelemeléssel jelezze. (Szavazás.) Úgy látom, hogy egyhangú igen. Egy ellenpróbát szeretnék kérni tartózkodás és ellenszavazat kérdésében. (Nincs jelentkező.) Megállapítom tehát, hogy a bizottságunk egyhangúlag támogatta az általános vitára való alkalmasságot. Felkérném Deák Istvánnét, legyen kedves a bizottság határozatát röviden majd a Házban ismertetni. Megköszönöm szakállamtitkár asszonynak és kedves munkatársainak a részvételt, ezt a napirendi pontot lezártam.
Végül és nem utolsó sorban egyebek. Annyit hadd mondjak, kedves képviselőtársaim, hogy szeretném, hogy ha a következő héten nem lenne bizottsági ülésünk, hiszen elfoglaltak vagyunk a parlamentben. Nagyon kérem, legyenek ott, legyünk ott minél nagyobb számban a bizottság részéről, hogy ezt a két stratégiát átbeszélhessük. Ellenben nincs kizárva, hogy a rákövetkező héten a kedden kívül még egy hétfő reggeli bizottsági ülést is kell tartanunk, ha úgy hozza majd a sors, hogy keddre elő kell készíteni valamit. Ezt most még nem tudom megmondani, de a jövő hétre így készüljünk, hogy a parlamentben találkozunk. Ha nincs egyéb véleményt, köszönöm a mai napi nagyon komoly munkáját a bizottságnak és szép napot kívánok. Viszontlátásra!
(Az ülés befejezésének időpontja: 11 óra 13 perc)
|
Dr. Vidorné dr. Szabó Györgyi | |
|
a bizottság elnöke |
Jegyzőkönyvvezető: Lajtai Szilvia