ISZB-20/2009.
ISZB-89/2006-2010.
Jegyzőkönyv*
az Országgyűlés Ifjúsági, szociális és családügyi bizottságának
2009. szeptember 21-én, hétfőn, 9 óra 2 perckor
a Képviselői Irodaház I. emelet III. számú tanácstermében
megtartott üléséről
Tartalomjegyzék
Napirendi javaslat *
Az ülés résztvevői *
A bizottság részéről *
Megjelent *
Helyettesítési megbízást adott *
Meghívottak részéről *
Hozzászólók *
Megnyitó *
A napirend elfogadása *
A magyar jelnyelvről és a magyar jelnyelv használatáról szóló T/10221. számú törvényjavaslat (Általános vita) *
Korózs Lajos (Szociális és Munkaügyi Minisztérium) szóbeli kiegészítése *
Hozzászólások *
Szavazás az általános vitára való alkalmasságról *
A bizottsági előadó kijelölése *
Döntés képviselői önálló indítvány tárgysorozatba-vételéről, általános vita: a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény módosításáról szóló T/10077. számú törvényjavaslat *
Dr. Kökény Mihály (MSZP) szóbeli kiegészítése *
Varga Ágnes (Szociális és Munkaügyi Minisztérium) véleménynyilvánítása *
Kérdések, hozzászólások *
Válaszok, reflexiók *
Dr. Barát Gábor (Országos Nyugdíj-biztosítási Főigazgatóság) *
Varga Ágnes (Szociális és Munkaügyi Minisztérium) *
További hozzászólások *
Dr. Kökény Mihály (MSZP) válaszai, reflexiója *
Szavazás a tárgysorozatba-vételről *
Szavazás az általános vitára való alkalmasságról *
A bizottsági előadó kijelölése *
A Magyar Köztársaság 2008. évi költségvetéséről szóló törvény végrehajtásáról szóló T/10380. számú törvényjavaslat (Általános vita); az Állami Számvevőszék J/10380/1. számú jelentése a Magyar Köztársaság 2008. évi költségvetése végrehajtásának ellenőrzéséről *
Szóbeli kiegészítések *
Nyenyestánné Endrész Katalin (Pénzügyminisztérium) *
Dr. Szelényi György (Pénzügyminisztérium) *
Bamberger Mária (Állami Számvevőszék) *
Szavazás az általános vitára való alkalmasságról *
Egyebek *
1. A magyar jelnyelvről és a magyar jelnyelv használatáról szóló törvényjavaslat (T/10221. szám) (Általános vita)
(Első helyen kijelölt bizottságként)
2. Döntés képviselői önálló indítvány tárgysorozatba-vételéről, általános vita:
A társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat (T/10077. szám)
(Dr. Vidorné dr. Szabó Györgyi és dr. Kökény Mihály (MSZP) képviselők önálló indítványa)
3. a) A Magyar Köztársaság 2008. évi költségvetéséről szóló törvény végrehajtásáról szóló törvényjavaslat (T/10380. szám) (Általános vita)
b) Az Állami Számvevőszék jelentése a Magyar Köztársaság 2008. évi költségvetése végrehajtásának ellenőrzéséről (J/10380/1. szám)
4. Egyebek
Elnököl: Dr. Vidorné dr. Szabó Györgyi (MSZP) elnök és
Winkfein Csaba (MSZP) alelnök
Soltész Miklós (KDNP) alelnök
Bókay Endre (MSZP)
Deák Istvánné (MSZP)
Dér Zsuzsanna (MSZP)
Érsek Zsolt (MSZP)
Farkas Imre (MSZP)
Dr. Juhászné Lévai Katalin (MSZP)
Lombos István (MSZP)
Dr. Nyul István (MSZP)
Rónavölgyi Endréné (MSZP)
Dr. Tóth István (MSZP)
Török Zsolt (MSZP)
Dr. Hoppál Péter (Fidesz)
Dr. Iván László (Fidesz)
Koszorús László (Fidesz)
László Tamás (Fidesz)
Vígh Ilona (Fidesz)
Dr. Zombor Gábor (Fidesz)
Béki Gabriella (SZDSZ)
Dr. Dragon Pál (független)
Helyettesítési megbízást adott
Bókay Endre (MSZP) megérkezéséig Dér Zsuzsannának (MSZP)
Lombos István (MSZP) megérkezéséig Dr. Tóth Istvánnak (MSZP)
Dr. Nyul István (MSZP) megérkezéséig Farkas Imrének (MSZP)
Dr. Szabóné Müller Tímea (MSZP) Deák Istvánnénak (MSZP)
Tóbiás József (MSZP) dr. Vidorné dr. Szabó Györgyinek (MSZP)
Hirt Ferenc (Fidesz) Soltész Miklósnak (KNDP)
Dr. Iván László (Fidesz) megérkezéséig Koszorús Lászlónak (Fidesz)
László Tamás (Fidesz) távozása után dr. Zombor Gábornak (Fidesz)
Dr. Szabó Erika (Fidesz) dr. Hoppál Péternek (Fidesz)
Dr. Lanczendorfer Erzsébet (KDNP) Vígh Ilonának (Fidesz)
Dr. Kökény Mihály (MSZP)
Korózs Lajos szakállamtitkár (Szociális és Munkaügyi Minisztérium)
Dr. Barát Gábor főigazgató (Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság)
Varga Ágnes főosztályvezető-helyettes (Szociális és Munkaügyi Minisztérium)
Nyenyestánné Endrész Katalin főosztályvezető-helyettes (Pénzügyminisztérium)
Dr. Szelényi György főosztályvezető-helyettes (Pénzügyminisztérium)
Bamberger Mária számvevő tanácsos, tanácsadó (Állami Számvevőszék)
(Az ülés kezdetének időpontja: 9 óra 2 perc)
DR. VIDORNÉ DR. SZABÓ GYÖRGYI (MSZP), a bizottság elnöke, a továbbiakban ELNÖK: Jó reggelt kívánok mindannyiuknak! Tisztelt Bizottság! Kedves Vendégeink! Kedves Munkatársak! Kérem, akit illet, szíveskedjék helyet foglalni. Megkezdjük a mai bizottsági ülésünket.
Szokás szerint a tisztelt bizottság előzetesen megkapta a napirendi javaslatot, amely négy pontot tartalmaz az írásban kiadottaknak megfelelően, változtatni nem kívánok rajta. Kérem a tisztelt bizottságot, hogy aki a napirendi pontokkal egyetért, kézfelemeléssel jelezze. (Szavazás.) Köszönöm szépen, egyhangú.
Máris rátérünk az első napirendi pontra: a magyar jelnyelvről és a magyar jelnyelv használatáról szóló T/10221. számú törvényjavaslatra, amely javaslatnak a vitájában első helyen kijelölt bizottság vagyunk, és döntésünkben meg kell majd állapítanunk, hogy általános vitára alkalmasnak tartjuk-e. Az első napirendi pont előadója Korózs Lajos államtitkár úr, akit szeretettel üdvözlök, nem kevésbé dr. Páva Hanna főosztályvezető asszonyt és dr. Juhász Péter tanácsos urat. Államtitkár úr, öné a szó.
Korózs Lajos (Szociális és Munkaügyi Minisztérium) szóbeli kiegészítése
KORÓZS LAJOS (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): Nagyon szépen köszönöm. Három indok van, ami miatt most itt vagyunk a parlamenti bizottság előtt. Az egyik: ismeretes, hogy a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ-egyezmény szerint a nyelv mint fogalom magába foglalja a jelnyelvet is, másrészt a részes államok - mi aláírtuk szerződésileg -, vállalják, hogy a hallássérült közösségek nyelvi identitását erősítik, valamint elősegítik a jelnyelv elsajátítását, illetve hogy a hallássérült személyek oktatása terén a legmegfelelőbb nyelven történjék ez az oktatás. Ezen túlmenően 2003-ban az európai parlamenti ajánlás is elfogadásra került, amelyben az Európai Parlament javasolja a tagállamoknak, hogy hivatalosan ismerjék el a jelnyelvet, képezzenek jelnyelvi tolmácsokat és jelnyelvi oktatókat, valamint részesítsék jelnyelvi oktatásban a siketeket. Ez a két ilyen hivatalos indok. A harmadik pedig az, hogy körülbelül tíz hónappal ezelőtt én ezt megígértem, tehát megígértem, hogy lesz jelnyelvi törvény. Tehát ez a három indok van, vagyis megígértem, hogy lesz jelnyelvi törvény, tehát ide van terjesztve, a másik az európai parlamenti ajánlás, a harmadik pedig az ENSZ-egyezmény.
Kedves Barátaim! Azt hiszem, különösebben nem kell ragoznunk. Mintegy három-négy évvel ezelőtt a jelnyelvi tolmácsszolgálatok országos kiépítésével kezdődött meg az a munka, amely idevezetett, hogy beérett egy lehetséges törvénynek a megszületése. Először regionális szinten kerültek kialakításra a jelnyelvi tolmácsszolgálatok, majd rá egy évre már megyei szintű hálózatként gyakorlatilag az egész országot lefedi a jelnyelvi tolmácsszolgálat.
A törvény célja a hallássérült, valamint a siket-vak emberek életminőségének javítása, társadalmi esélyegyenlőségének növelése, a közszolgáltatásokhoz való egyenlő esélyű hozzáférés biztosítása, és ezen túlmenően a törvény részletesen foglalkozik a siket, illetve hallássérült tanulók és hallgatók jövőbeni képzésével, azok lehetőségeivel az általános iskolától kezdve az egyetemi, felsőoktatási intézményekig bezárólag. Az általános iskolai oktatás eredményességének a növelése, a felsőoktatási intézményekbe bekerülő hallássérültek arányának a növelése, és természetesen munkavállalóként a jobb munkaerő-piaci pozíciók elfoglalása a célja a jelnyelvi törvény elfogadásának, illetve elkészítésének. Én azt gondolom, különösebben nem kell magyarázni, milyen nagy horderejű előterjesztésről van szó.
Kérem a bizottságot, hogy tartsa általános vitára alkalmasnak ezt az előterjesztést, és kérem a bizottságot, hogy ha jobbító szándékú indítványaik vannak, azokat az általános vita lefolytatásáig tegyék meg, igyekszünk ezeket akceptálni, és beépíteni a törvénybe. Abban bízom, hogy néhány héten belül végszavazásra fog sor kerülni. Tényleg egy nagyszerű dologról van szó. Én azt gondolom, hogy ebben az ügyben nem igazán van helye pártpolitikai csatározásoknak. Jó ügyről van szó, és ha a jó ügyet szolgálja az Országgyűlés, akkor, azt gondolom, nagyon sok ezer hallássérült polgártársunknak teszünk jót. Köszönöm szépen hogy meghallgattak, tessenek parancsolni!
ELNÖK: Köszönöm szépen, államtitkár úr, a példamutatóan rövid összefoglalóját. Mielőtt megnyitom a vitát, azért emlékeztetem a tisztelt bizottságot, hogy éppen ez a bizottság volt az, mi voltunk azok, akik négypárti határozati javaslatot is megfogalmaztunk ebben a tárgyban. Tehát - visszacsatolok - ennyire a legkevésbé sem pártpolitikai csatározások színtere ez. Nagyon fontosnak tartjuk azt a jogszabályt, és nagyon remélem, hogy egyformán fogjuk támogatni. Ezzel együtt szétnézek, megnyitom a vitát. Megkérdezem kedves képviselőtársaimat, hogy kíván-e valaki szólni néhány szót ebben a tárgyban, vagy pedig... (Soltész Miklós jelzésére:) Az alelnök úrnak adom meg a szót. Tessék, Soltész Miklós alelnök úr!
SOLTÉSZ MIKLÓS (KDNP): Köszönöm szépen. Államtitkár úr, nem parancsolunk, hanem köszönjük a minisztériumnak és a minisztérium munkatársainak a gyors munkát. Azt gondolom, itt valóban nem pártpolitikai kérdésről van szó, hanem egy régi-régi adósságról, amit, remélem, néhány héten belül valóban teljesíteni fogunk.
Azt tudom, hogy néhány bizottságban megjelentek olyan levelek vagy szakmai vélemények, amelyek kiegészítenék a törvényt. Én azt gondolom, hogy egyébként az előkészítő munka példaértékű volt, tehát minden társadalmi és szakmai szervezet hozzászólhatott. Ilyen értelemben ha gondolja a minisztérium, akkor beépíti azokat a javaslatokat, ha nem, nem. Mi egyébként egy az egyben így is el tudjuk fogadni a törvényt. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm, alelnök úr. Közben tájékoztatom a bizottságot: ugye mindannyian megkapták, megkaptátok ezeket a leveleket, mert ami elnöki pozíciómban hozzám e tárgyban érkezett, azt abban a pillanatban megkapta a tisztelt bizottság. Hogy a részletes vitában hogyan állunk hozzá, azt meglátjuk, tehát erről még bizonyára kell beszélnünk.
Ahogy szétnézek, azt látom, azt erősítik meg a kedves képviselőtársak, hogy vitának helye nincs, nagyon jó az előterjesztés. Az előterjesztő, gondolom, hasonlóképpen áll hozzá. (Korózs Lajos bólint.) Köszönöm szépen, nem kíván szólni.
Szavazás az általános vitára való alkalmasságról
Felteszem a kérdést, kedves képviselőtársaim. Aki az úgynevezett jelnyelvi törvényt általános vitára támogatja, kérem, kézfelemeléssel jelezze. (Szavazás.) Nagyon köszönöm, teljesen egyhangú.
A bizottsági előadó kijelölése
Miután előadót kell állítanunk, felkérem a jelen nem lévő, de információim szerint a feladatot vállaló - a Házszabály lehetővé teszi, hogy őt kérjük meg - Hirt Ferenc urat, hogy tolmácsolja bizottságunk álláspontját.
Köszönöm szépen, az első napirendi pontot ezzel lezártam.
Máris folytatjuk a második napirendi ponttal, amelynek a címe a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény módosítására készült törvényjavaslat. Ez egyéni képviselői indítvány, Kökény Mihály, az Egészségügyi bizottság elnöke, és szerény személyem jegyezzük ezt a módosítást. Szeretettel és tisztelettel üdvözlöm Kökény Mihály képviselőtársunkat, aki eljött az indítványt előterjeszteni, és Varga Ágnes főosztályvezető-helyettes asszonyt a Szociális és Munkaügyi Minisztériumból, aki a kormány képviseletében lesz a segítségünkre. Felkérem Kökény Mihály elnök urat, legyen kedves összefoglalni, hogy mit is szeretnénk ezzel a módosítással elérni. Tessék, öné a szó.
Dr. Kökény Mihály (MSZP) szóbeli kiegészítése
DR. KÖKÉNY MIHÁLY (MSZP) előterjesztő: Köszönöm szépen. Tisztelt Bizottság! Az elnök asszonnyal közösen jegyzett, nagyon rövid, kis törvényjavaslatunk arról szól, hogy a korábban bevezetett keresetkorlátot, tehát az előrehozott nyugdíj keresetkorlátját oldjuk fel. Mi indokolja ezt? És muszáj erről néhány mondatot mondani, mert nyilvánvaló, hogy bár sok minden elhangzott már ezzel kapcsolatban, talán nem árt, ha szólok erről pár szót.
Azt látjuk egyrészt, hogy a korábbi, hatályba lépett szabályozáshoz képest jelentősen megváltoztak az öregségi, előrehozott öregségi nyugdíjba vonulásnak a szabályai. Ebből a szempontból talán az a legfontosabb, hogy megszűnt az a helyzet, hogy a nyugdíjat a biztosítás alapjául szolgáló jogviszony változatlan fenntartása mellett is igénybe lehet venni, tehát bárki, aki igénybe akarja venni az előrehozott nyugdíjat - hozzátéve, hogy most már a férfiak számára 2011-től, hölgyek számára 2013-tól megszűnik a csökkentés nélkül előrehozott nyugdíj -, emellett már nincs arra lehetőség, hogy úgy vegye ezt igénybe, hogy közben változatlanul fenntartja a munkaviszonyát, a biztosítási jogviszonyát; azt neki fel kell mondania, és hogyha megállapítják a nyugdíjat, ha akar, vagy ha tud, egy más munkaerő-piaci helyzetben, más pozícióban természetesen jelentkezhet a munkaerőpiacon, de ez már nyilván egy más jogi helyzet. Tehát bizonyos értelemben e tekintetben megváltoztak az érdekeltségi viszonyok, tehát sokkal nehezebb ezt igénybe venni, helyesen, a politikai, nyugdíjpolitikai céloknak megfelelően.
Ez azonban talán még nem lenne elég indok a korlát feloldásához, de egyrészt azt láttuk, és azt értékeltük, hogy számos ágazatban, és az oktatást és különösképpen az egészségügyet szeretném itt kiemelni, elsősorban a diagnosztikai területeken azzal kell számolni, hogy 2010-től egyes szakterületek és részlegek intézményekben egészen működésképtelenné válhatnak, mert mindenféle jelzés és felmérés azt mutatja, hogy az egészségügyi dolgozók az előrehozott nyugdíjat fogják választani, és ez természetesen nehézséget fog jelenteni. Arról nem beszélve, hogy ahol majd valamilyen, mondjuk megállapodást itt vagy ott kötnek, az nyilván nem legális lesz, tehát erős érdekeltségi elem keletkezik a fekete- és szürkegazdaságban való részvételre, mint ahogy erről vannak jelzések.
Nem látjuk azt - és gondolkodtunk ezen, konzultáltunk erről -, hogy itt most ennek a korlátnak a feloldása a kötelezettségekre, a nyugdíjkiadásokra bármilyen hatást gyakorolna összességében, azt viszont érzékeljük és látjuk, hogy ha ez a változatlan korlátozó, tehát gyakorlatilag a minimálbéren való foglalkoztatási lehetőség marad csak fenn, akkor igen jelentős, több milliárdos vagy egyes számítások szerint több tízmilliárdos kieséssel is számolni kell az adók és járulékok tekintetében.
Mindezek alapján indokoltnak gondoljuk a korhatár alatti öregségi nyugdíjasként végzett keresőtevékenységgel kapcsolatban korábban bevezetett és 2010-ben kiterjeszteni szándékolt korlátozás megszüntetését. Röviden ezt szerettem volna elmondani.
ELNÖK: Köszönöm szépen, elnök úr. Most pedig megkérem Varga Ágnes főosztályvezető-helyettes asszonyt, hogy a kormány hozzáállását legyen kedves tolmácsolni. Tessék!
Varga Ágnes (Szociális és Munkaügyi Minisztérium) véleménynyilvánítása
VARGA ÁGNES (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): Az előrehozott nyugdíjjal és minden korhatár előtti nyugdíjjal párhuzamos foglalkoztatás korlátozását a '96-os konvergenciaprogram... (Közbeszólások: 2006-os!) ..., a 2006-ban indult konvergenciaprogram részeként illesztettük a nyugdíjrendszerbe. Az a diagnózis vezetett ehhez a javaslathoz, hogy az emberek 90-95 százaléka - ha van munkája, ha nincs munkája, ha megfelelő egészségben tudna még tovább dolgozni, ha nem - azonnal elmegy nyugdíjba a legkorábbi időpontban, és mellette, ha van munkája, és ha bírja erővel, egészséggel, akkor tovább dolgozik. A korhatáremelés célját dezorganizálja ez a helyzet.
Én azt gondolom, hogy az a döntés, amely 2008-tól az újonnan megállapított korai nyugdíjak esetében már tiltja a nyugdíjjal párhuzamos foglalkoztatást, illetve annak a jövedelemhatárát igen szigorúan limitálja, illetve az az átmeneti szabály, amely után 2010-től már minden - ismétlem: - korai nyugdíjas esetében keresetkorlátozást kell alkalmazni, az azt a célt tűzte maga elé, hogy az effektív korhatár a nyugdíjrendszerben növekedjen.
A nyugdíj fő célja szerint azok ellátása, akik valamilyen okból már nem tudnak dolgozni, olyan betegek, olyan komoly egészségkárosodást szenvedtek el, hogy nem tudnak dolgozni, vagy olyan idősek, hogy már nem győzik erővel a korábbi tempóban a munkájukat. Megjegyzem: tavalyi méréseink szerint a folyamatosan dolgozó mintegy 220-250 ezer nyugdíjas közül a létszám fele korhatár feletti, ami igen nagy meglepetés volt a nyugdíj-szakértők számára. A korhatár alatt rendszeresen foglalkoztatottak tehát ennek a körnek a derékhadát teszik ki, de korántsem a döntő többségét. És gondolnunk kell azokra a nyugdíjasokra is, akik pont a foglalkoztatási nehézségek miatt csak időszakosan, alkalmi jelleggel tudnak dolgozni, az ő létszámukról az APEH becsléseit tudjuk használni. Velük együtt a nyugdíj mellett foglalkoztatottak olyan 250 ezren lehetnek most. Tehát ez az a létszám, akikről beszélünk, akiket 2010-től érint az a szabály, hogy korábban, 2008 előtt mentek nyugdíjba, és 2010-et követően a nyugdíj mellett már nem dolgozhatnak korlátlanul, az összesen két női korosztályt érint - férfi korosztályt nem érint, mert két év volt az átmenet -, tehát két női korosztály az, amely korábban megtehette, a mai nap is megteheti, hogy a korai nyugdíja mellett dolgozik, és a jövő évtől korláttal dolgozhat.
Én azt gondolom, hogy a nyugdíjból csinálunk viccet akkor, hogyha valaki képes, tud, van munkaerő-piaci alkalma arra, hogy tovább dolgozzon, és közben igénybe veszi a teljes összegű öregségi nyugdíjat, és a nyugdíjat és a keresetet együttesen úgy tekinti a munkáltatója, hogy a legtapasztaltabb, a legértékesebb munkaerőt nem kell olyan jól megfizetnem sem a pedagóguspályán, sem az egészségügyi szakdolgozók körében, mert úgyis meg fogja kapni mellette a nyugdíját. Szóval ebben látok egy munkáltatói rájátszást az idősebb egészségügyi szakdolgozók foglalkoztatásánál is és a legtapasztaltabb pedagógusok foglalkoztatásánál is.
A nyugdíj nem zsebpénz, és szerintem normális bérígéret mellett szüneteltetni fogják a korai nyugdíjas dolgozók a nyugdíjukat, és addig, amíg megéri nekik az egészségügyben, az oktatásban vagy bármilyen más pályán dolgozni, addig nem lesznek bolondok otthagyni a munkájukat. A kormányzat álláspontja tehát jelen pillanatban az, hogy nem ért egyet ezzel a kezdeményezéssel.
Hozzátenném, hogy maga a technikai megoldás, amelyet alkalmazunk, nem tökéletes. Használjuk már második éve, ezért most alkalom nyílhat arra, hogy magát a módszert, ahogy valaki bejelenti azt, hogy elérte a nyugdíjminimum tizenkétszeresét év közben, és ezt regisztrálják, és felfüggesztik számára a nyugdíjat, ezt gördülékenyebbé, szellemesebbé, ötletesebbé tegyük, mint most. Az APEH leghamarabb a keretkorlát elérését követő harmadik hónapban képes jelezni a nyugdíj-biztosítási, igazgatási és folyósítási szervek felé, hogy van egy olyan nyugdíjas, aki elérte a keresetkorlátot. Itt az ügyfél - ha jelzi, hogy ő már el fogja érni a keresetkorlátot, ha nem - gyakorlatilag jogosulatlan nyugdíjfelvétel sértésébe kerül, tehát utólag kell visszafizetnie a nyugdíjat. Ez nem kellemes, ez nem egy ügyes megoldás, itt helye van a javításnak, nem védem meg ezt a részét a dolognak, mert tényleg nem működik gördülékenyen, és az ügyfél számára sok bosszúságot okoz. De azt gondolom, hogy maga a cél, az, hogy a korcentrumot növeljük, megvédhető és megvédendő. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen, a főosztályvezető-helyettes asszonynak a kormány véleményét.
Hadd legyen nekem az első kérdésem, kedves képviselőtársaim! Ön mondta, főosztályvezető-helyettes asszony, hogy két női korosztályt érintene ez a javaslat. Létszámot tudna-e mondani, hogy a két női korosztályban ez körülbelül hány embert jelent így.
VARGA ÁGNES (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): Sajnos nem tudom.
ELNÖK: De körülbelül?
VARGA ÁGNES (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): Ezek a korosztályok körülbelül olyan 90 és 100 ezer között lehetnek, a többségük nő, tehát a 60 százalékuk nő - ebből lehet következtetni körülbelül az érintettek körére.
ELNÖK: Köszönöm szépen, főosztályvezető-helyettes asszony. A kormány tehát nem tudja támogatni ezt az indítványt. Hozzá kívánom tenni, hogy az egész nyugdíjrendszerünk alakításában és törvényi szabályozásában átmeneti időket élünk. Mint ahogy elhangzott, optimális törvény nincs ebben a tárgyban, éppen emiatt az átmeneti helyzet miatt. Azt gondolom, hogy maga a módosítás sem lehet optimális; vizsgálnunk azt kell, hogy milyen hatást ér majd el.
Kedves képviselőtársaim, megnyitom a vitát. (Soltész Miklós, Török Zsolt és dr. Zombor Gábor jelzésére:) Soltész Miklós alelnök úr jelentkezett először, utána Török Zsolt képviselő úr és Zombor Gábor képviselő úr következik.
SOLTÉSZ MIKLÓS (KDNP): Kérdezni szeretnék, egyben a nyugdíjbiztosítási főigazgató úrtól is, ha lehet, hiszen annak idején ő is érvelt a nyugdíjszabályok megváltoztatásával kapcsolatban. Neki mi a véleménye, ha szabad kérdezni. Illetve a főosztályvezető-helyettes asszonytól a következőt kérdezném: átlagosan havonta hány olyan nyugdíjas volt, aki mondjuk elérte ezt a keresetkorlátot, és van-e arra valami statisztikai adatuk, hogy hánynak függesztették igazából fel a nyugdíját azért, mert a keresete meghaladta a minimálbér tizenkétszeresét? Illetve a főigazgató úrnak a véleményét is kérem - köszönöm szépen, és megtisztel minket -, mert, azt hiszem, néhány hónappal ezelőtt kaptunk önöktől egy nagyon tisztességes és átfogó anyagot a nyugdíjrendszer jelenlegi helyzetéről, a gondokról és azokról a lépésekről, amelyeket a legutóbbi években megtettek. Hogy illeszkedik bele ez a javaslat? Illetve lát-e mondjuk ebben veszélyt a nyugdíjrendszer nem összeomlása, de mondjuk nehézségei felé, hogyha ezt a javaslatot az Országgyűlés elfogadja? Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen, alelnök úr. Hadd adjam meg a szót a képviselőtársaknak, és együtt szeretném aztán a választ hallani, ha lehet.
Török Zsolt képviselő úr következik. Parancsoljon!
TÖRÖK ZSOLT (MSZP): Egyrészt magam is a főigazgató úr invitálását javasoltam volna. Másrészt az előterjesztéssel kapcsolatban: az előterjesztők által szándékozott cél elérése szerintem mindenképpen fontos. Az, hogy milyen mértékben korlátozzuk vagy nem korlátozzuk a nyugdíj mellett felvehető jövedelmeknek a nagyságát, hogy kinek mi az álláspontja ez ügyben, az persze településtípustól, az egy főre eső jövedelemtől vagy sok mérőszámtól függően változhat, azonban nagyon nehéz azt mondani, hogy mondjuk egy alacsony nyugdíjjal nyugdíjba vonult személy esetében a minimálbér tizenkétszerese esetén milyen helyzetbe hozzuk, hogyha teljes mértékben korlátozzuk vagy a bér vagy a nyugdíj kifizetését. Nem lehet ezt figyelembe venni, tehát mégis csak valamilyen mérőszámot kell esetleg alkalmazni, vagy nem a tizenkétszeresénél, hanem a huszonnégyszeresénél kell meghúzni a határt, hogy ha az egyéves jövedelme meghaladja a nyugdíjminimum huszonnégyszeresét, vagy a nyugdíj összegétől függővé tenni, vagy az egy főre eső, a háztartásban egy főre eső jövedelem mértékéhez igazítani esetlegesen a jövedelmet. De valóban a nyugdíj az időskori vagy más esetben..., de jelen esetben mondjuk az időskori ellátáshoz kötődő összeg, amit a társadalombiztosítás fizet, vagyis valamennyien fizetünk. Ebből adódóan célszerű is vizsgálnunk szerintem a javaslatot, hogy az egyénekre, a személyekre milyen hatással jár, hogyha törvényi úton korlátozzuk a jövedelemszerző képességét. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Zombor Gábor képviselő urat illeti a szó.
DR. ZOMBOR GÁBOR (Fidesz): (Hangosítás nélkül:) Egy kicsit a múltba visszanézve emlékszem arra, amikor ennek a törvénynek volt a vitája, és meglepő módon visszaköszönnek azok az érvek, amelyeket akkor elmondtunk, a bizottsági elnök módosító javaslatában. Rendkívüli módon fájdalmas az, hogy a kormány egy olyan indokot alkalmaz az elutasításra, amely egyébként azóta ezer ponton megbukott, nevezetesen a konvergenciaprogramra való hivatkozás, hiszen azóta folyamatosan újabb és újabb megszorítások...
ELNÖK: Elnézést kérek, képviselő úr, drága, egy picit ha hangosabban mondaná, hogy itt, ezen az oldalon is halljuk! (Dr. Zombor Gábor: Megpróbálom.) A képviselőtársakat pedig megkérem, hogy halkabban beszélgessenek. Köszönöm. (Közbeszólások: Nem szól a mikrofonja.) Akkor mondja egy másikba!
DR. ZOMBOR GÁBOR (Fidesz): (Hangosítás nélkül:) Remélem, azért hallották a képviselőtársak, amit mondtam.
ELNÖK: Igen. (Érsek Zsolt Zombor Gábornak: Ismételd meg, olyan jó volt!)
DR. ZOMBOR GÁBOR (Fidesz): (Hangosítás nélkül:) Tulajdonképpen egyszerűen nem értem a kormány álláspontjának az indoklásában, amikor azt tetszett mondani, hogy a nyugdíj nem zsebpénz. Ezek az emberek azért úgy tudtak elmenni nyugdíjba, hogy végigdolgozták azt az időt, amit a törvény akkor rájuk szabott, és ez nem alamizsna szerintem. És most nem demagógiából, szociális demagógiából mondom ezt, hanem mert ezek az emberek végigdolgoztak azt a bizonyos időt, lehet, hogy nagyon kemény munkakörökben, és amikor jogosultak lennének erre a juttatásra, akkor kizárjuk őket a munkaerőpiacról.
Véleményem szerint egyszerűen nem tartható ez a dolog. Akkor is elhangzott, hogy óriási problémák lesznek különböző ágazatokban, most az egészségügyi, a szociális meg az oktatási szféra felismerte, hogy egyszerűen ebben a mai magyar valóságban ezek nélkül a szakemberek nélkül gyakorlatilag kulcsfontosságú ellátások megszűnnek.
Szeretném azt mondani, hogy a mi oldalunk támogatja ezt a törvénymódosítási javaslatot, és nagyon szeretném, hogyha a kormány felülvizsgálná az álláspontját, az indoklást meg főleg, mert még egy bizottsági ülésen el lehet ilyeneket mondani, de ha mondjuk ez a nyilvánosság előtt hangzik el, akkor az nagyon komoly visszhangot válthat ki.
ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Szétnézek. (Dér Zsuzsanna jelzésére:) Dér Zsuzsa képviselőtársnőnket illeti a szó.
DÉR ZSUZSANNA (MSZP): Köszönöm szépen. Én a következőkre szeretném felhívni a figyelmet: amikor a parlament annak idején bevezette az előrehozott nyugdíjnak az intézményét, az szorosan összefüggött a rendszerváltással, azzal az időszakkal, amikor több százezer ember veszítette el a munkahelyét, és azokat a korosztályokat kívánta abba a helyzetbe hozni, hogy ne maradjanak ellátás nélkül, illetve hogy ne jelentsen ez a felszámolás, végelszámolás és privatizáció alatt lévő cégeknél többletterhet, hogy ezt az előrehozott nyugdíjat igénybe vegyék. Ez a rendszer igenis elavult. Ma nem ez a társadalmi helyzet. Ma munkanélküliek tömkelegével is számolnunk kell.
Én mindig is igazságtalannak tartottam, és az én környezetem állandóan felháborodott azon, hogy az előrehozott nyugdíj után ugyan a mögött az íróasztal mögött, ugyanazért a pénzért dolgoztak emberek, magyarul két egymás mellett ülő, ugyanazon munkát végző ember közül az egyik kétszeres vagy háromszoros jövedelemre tehetett szert, mint a másik, és mindezt az adófizetők pénzéből. Ne felejtsük el, hogy itt nem elsősorban a nagyon nehéz, komoly fizikai munkát végző emberekről van szó, hanem azokról a vezető beosztású munkatársakról, akiknek lehetőségük van egyáltalán kibrusztolni a vezetőjüknél, hogy tovább dolgozhassanak. És megint ismétlem: a nyugdíjat is az adófizetők pénzéből kapják, és ezt a munka mellett szerzett jövedelmet is.
Azzal meg aztán végképp nem értek egyet, hogy a munkavégzést bármilyen szociális körülményhez mérjük, mert a munkavégzés után járó bérnek a teljesítményen kell alapulnia.
Én tehát, bármennyire is megértem az egészségügy helyzetét, valami más megoldás javasolok. Nem szabad a nyugdíjrendszert ezzel lejáratni, nem szabad, hogy azokat az embereket, akiknek lehetőségük sincs erre, olyan helyzetbe hozni, hogy méltatlanul hátrányba kerüljenek az - úgymond - tűzhöz közel állókkal szemben. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm, képviselő asszony. (Dr. Hoppál Péter és dr. Juhászné Lévai Katalin jelzésére:) Hoppál Péter úr, utána Juhászné Lévai Katalin következik.
DR. HOPPÁL PÉTER (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök asszony. Tisztelt Bizottság! Én azt hiszem, hogy a jelenleg hatályban lévő szabályozás az, ami még azzal együtt is, amit az előbb képviselőtársunk elmondott, kiöntötte a fürdővízzel a gyermeket is. Tehát nagyon sok olyan eset történt, amely esetekben egyszerűen az éhhalál szélére sodortunk vagy sodort ez a szabályozás embereket, méghozzá bizonyos esetekben a nemzet színe-javát. Mert gondoljunk csak azokra, akiknek - és itt nem feltétlenül mondjuk a fegyveres erők tagjaira gondolok - el kell menniük előrehozott nyugdíjba, azért, mert mondjuk a munkakörük vagy a teljesítményük 25 év alatt teljesen lestrapálta őket - ilyenek mondjuk a táncművészek, gondoljunk rájuk! A táncművészeknek 43 éves korukban már nincs helyük a színpadon, mert tönkrementek. Ezek a nemzeti kiválóságaink 43 éves korukban nyugdíjat kapnak, és utána, hogy megéljenek, tanítják azt a művészetet, amit addig műveltek. És elmennek tanítani, és két hónap után már nem tudják felvenni a fizetésüket, nem vehetik fel a fizetésüket a jelenlegi szabályozás szerint. (Közbeszólás az MSZP-s képviselők soraiból: Akkor jó fizetésük van, 400 ezer forintos fizetés!) Ne firtassuk, hogy milyen fizetésük van! Tehát az éhhalál szélére sodorja őket ez a most hatályos intézkedés. Ezért én is úgy gondolom, hogy a kormányzat érvelése a jelenlegi módosítás ellenében nem életszerű, és pontosan például ezt a szegmenst agyonvágja.
ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Most pedig átadom a szót Juhászné Lévai Katalin képviselő asszonynak.
DR. JUHÁSZNÉ LÉVAI KATALIN (MSZP): Nem tudom, hogy rendelkezésre áll-e valamilyen statisztika arról, hogy akik jelenleg is igénybe veszik ezt, és a nyugdíj mellett dolgoznak, milyen kereseti kategóriába tartoznak, illetve milyen beosztásokhoz kötődik ez a kettősség, mert ebből, azt gondolom, lehetne következtetni arra, hogy valóban a nagyon alacsony nyugdíjasok kategóriájában vagy a magas keresettel rendelkezők veszik ezt igénybe.
ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő asszony. Szétnézek... (Béki Gabriella jelzésére:) Béki Gabriella képviselő asszonyt illeti a szó. Egy leltárt hadd csináljak, kedves képviselőtársaim... (Deák Istvánné jelzésére:) És Deák Istvánné kér még szót. Köszönöm szépen.
BÉKI GABRIELLA (SZDSZ): Köszönöm szépen, elnök asszony. Tisztelt Bizottság! A probléma, amit most a javaslat kezelni akar valamilyen módon, akkor keletkezett, amikor az új nyugdíjtörvény megalkotásakor, az előrehozott nyugdíj lehetőségének a szabályozásakor nem gondoltunk arra, hogy ezzel a lehetőséggel nemcsak azok fognak élni, akik elvesztik a munkahelyüket, hanem gyakorlatilag mindenki. Ez egy olyan ténykörülmény, amit idővel a kormány megpróbált korrigálni, de a probléma lényege mégiscsak az, hogy mi a korhatáremelés fájdalmainak a csökkentése céljából találtuk ki az előrehozott nyugdíjat, elsősorban vagy főként, kizárólag azok számára, akik kiszorulnak a munkaerőpiacról. Tehát amit mondani akarok, az nagyon rímel arra, amit Dér Zsuzsanna az előbb megfogalmazott: nem gondoltunk rá '97-ben, amikor a törvényt csináltuk, hogy gyakorlatilag mindenki be fogja jelenteni az igényét az előrehozott nyugdíjra, és két jövedelmet kapcsol értelemszerűen. Éppen ezért én egyetértettem azzal, amikor néhány év elteltével a kormány korrigált, és azt mondta, hogy választani kell.
De van egy olyan másik probléma is, hogy a nyugdíjak összege sokak számára rendkívül alacsony, és van egy olyan probléma is, hogy amikor a nyugdíjkassza bajban van - és most már néhány éve bajban van -, akkor a kormány mindig az éppen nyugdíjba készülőkre vonatkozó szabályok szigorításával, rontásával avatkozik közbe, következésképp a kisnyugdíjak, az átlag-, átlag alatti nyugdíjak tömeges keletkezésével kell szembenézni. Ezzel kellett szembenézni eddig is, de a jövőre vonatkozóan ez, azt gondolom, még súlyosabb helyzetet idéz elő, hiszen ahogy a társadalomban nő azoknak az embereknek az aránya, akik magas szolgálati időt összerakni nem tudnak, mert részmunkaidőben foglalkoztatottak, átmenetileg munkanélküliek, alkalmi munkákból szerzik a szolgálatiidő-napokat, itt magas, normális megélhetést biztosító nyugdíj kiszámíthatatlan lesz.
Következésképp én magam is abban látom ennek a dilemmának a megoldását, hogy fenntartva a választási kényszert, hogy nyugdíjat kap-e az illető a korhatár alatt, vagy tovább dolgozik, azt a mértéket kellene jól bekalibrálni, ami az összeférhetetlenség határa, ami most a minimálbérnek a 12-szerese. Azt gondolom tehát, hogy ha előttünk van ez a javaslat, akkor ebben az irányban kellene számításokat végezni.
Erre vonatkozik az én kérdésem a főigazgató úrhoz, hogy mi az a mérték, amit ő ennek a dilemmának a kezelésére alkalmasnak tart, hogy egyrészt tényleg ne szoruljanak ki a munkaerőpiacról azok, akiknek a munkájára nagyon nagy szükség van, hiszen nem véletlen, hogy az egészségügyi szakdolgozók példájára vonatkozóan indult el ez a javaslat, másrészt viszont hogy ez a, ha tetszik, bőkezűség, hogy párhuzamosan lehet nyugdíjat és fizetést is felvenni, ne terhelje túlontúl a nyugdíjkasszát. Köszönöm a figyelmet.
ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő asszony. Deák Istvánnét illeti a szó. Tessék!
DEÁK ISTVÁNNÉ (MSZP): (Hangosítás nélkül:) Köszönöm szépen. Megpróbálok hangosan beszélni, mert nincs előttem mikrofon... (Dér Zsuzsanna az előtte lévő mikrofont átadja Deák Istvánnénak. - Derültség.)
Tisztelt Bizottság! Örülök, hogy Béki Gabriella előttem szólt, mert nekem is elsősorban azzal van problémám, hogy ezt a törvényt valamilyen szinten talán cizellálni, finomítani kellene, és itt elsősorban a mértékekről van szó. Azért mondom ezt, mert iskolaigazgatóként roppant nehéz nekem mint munkáltatónak például ezeket a helyzeteket megoldani. Gondoljunk arra, hogy - egy tanévről beszélünk - az adott pedagógusnak, ha előrehozott nyugdíjas, nem tudom úgy beállítani az óraszámát, illetve hogy az egész tanévre megfelelően el tudja látni a feladatát, az pedig nem megoldás, hogy szeptemberben elkezdődik a tanév, meg kell néznem, hogy van-e még arra a négy hónapra neki egyáltalán lehetősége munkát vállalni, vagy hogy januártól decemberig hogyan fogom tudni elosztani az ő munkáját. És bizonyos területeken, bizony az oktatásban sem egyszerű pedagógusokat kapni.
Ezért én azt gondolom, hogy azokon a helyeken, ahol például kötött, mert közalkalmazotti, köztisztviselői státuszban van, és én ott nem dönthetem el, hogy mennyi bért fogok adni az adott feladatért az adott dolgozónak, ott valahol ezeknek a mértékeknek ezekkel az előírásokkal kellene összhangban lenniük. Tehát ebben a módosításban, én azt gondolom, ezeket kellene figyelembe venni, hogy ahol nem minimálbér, hanem előírt, kötelező illetmény, bér és egyéb van, arra ne mondjuk azt, hogy de egyébként csak minimálbért kereshet, mert akkor az alkalmazását abszolút nem tudjuk megoldani.
Én azt gondolom, hogy ez mind az egészségügyben, mind az oktatásban megoldaná esetlegesen a problémát, összességében viszont ragaszkodunk az elveinkhez és a törvénynek ahhoz az előírásához, amit egyébként annak idején jól átgondoltan megalkottunk. Szerintem itt kellene tehát valahol a megoldást keresni, hogy a két szabályozást összhangba tudjuk hozni, és akkor ezzel megoldódna az a probléma is, amelyről az ellenzéki képviselő úr itt nagy érzékletességgel beszélt, hogy az éhenhalásba sodorjuk például a táncművészeti tanárokat is. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm, képviselő asszony. Az alelnök úrnak adom meg a szót - úgy látom, hogy utolsó hozzászólóként... (Soltész Miklós: A válasz után.) Ja nem, bocsánat.
Akkor, ha nincs több kérdés, mindenekelőtt megkülönböztetett tisztelettel üdvözlöm Barát Gábor főigazgató urat, és köszönöm, hogy beült a válaszadók sorába. Most pedig kérem, hogy az elhangzottaknak megfelelően fogalmazzák meg számunkra a válaszokat. Nem tudom, hogy az elnök úr óhajt-e elsőként szólni. (Dr. Kökény Mihály jelzésére:) Nem, akkor viszont Barát Gábor főigazgató úré a szó. Parancsoljon!
Dr. Barát Gábor (Országos Nyugdíj-biztosítási Főigazgatóság)
DR. BARÁT GÁBOR (Országos Nyugdíj-biztosítási Főigazgatóság): Köszönöm szépen. Először is köszönöm a lehetőséget - és számomra megtiszteltetés -, hogy néhány szakmai tényre felhívhatom a figyelmet. Teljesen igaza van az alelnök úrnak, hogy azon nyugdíjszabály-változások tekintetében, amelyek a korcentrum növelését szolgálták, én mellszélességgel kiálltam, érveltem. Egy kivétel volt, mert ez nem kapcsolódik ehhez, és ez ellenőrizhető módon mindig így volt: komoly fenntartásaim voltak a nyugdíj melletti kereset, foglalkoztatás szabályait illetően. Komoly elvi... Ez nem mértékkérdés, hanem értékkérdés.
Itt az a probléma - kezdem a végén -, hogy amit a képviselő asszony felvetett, abban teljesen igaza van, hogy az élet a legjobb rendező, és a legjobb jogszabály is olyan, hogy a napi gyakorlat a foglalkoztatási ágazatokban felülírja a legtisztességesebb szándékot is. De hogyha ilyen irányba megyünk, akkor erősen bennem van - mert én még dolgoztam benne - a '70-80-as évek keresetkorlátozása, ahol szakmánként differenciált volt, hogy órakeret volt, 800, 1300, 1260, kereseti korlát, szóval egy bürokratikus, olyan rendszer volt, amely a foglalkoztatáspolitikát egy az egyben átültette a nyugdíjpolitikába. Én úgy gondolom, hogy ezt érdemes megfontolni. Nem hiszem, hogy ez az út járható ebben a kérdésben.
A legfontosabb dolog, hogy itt felmerült az előrehozott nyugdíj, és hogy milyen veszélyt jelent ez a nyugdíjakra. Nekem az a véleményem, hogy semmilyen veszélyt nem jelent sem nyugdíjpolitikailag, sem a bevétel-kiadás egyenlegét illetően, sőt azt hiszem, ebben a témában hivatkozhatom az ÁSZ-jelentésben leírtakra, mert náluk semlegesebben senki nem fogalmazhatja meg, úgy gondolom, a kritikát vagy a támogatást, mert azért ez az a kérdés, amely erősen érzelmi viharokat vethet fel. Hisz könnyű azt mondani, hogy valaki dolgozik, és mellette keres is. Igen ám, csak azért a helyzet azóta lényegesen változott.
Az alapkérdés véleményem szerint a következő: hogy azok az érvek, amelyeket a javaslattevők felhoztak, nevezetesen az időközbeni jogszabály-módosítások - lásd a nyugdíjjogosultságnál hogy nyugdíj vagy kereset, kereset vagy nyugdíj, lásd az szja kezelését, közgazdasági szempontból a mostani struktúra, úgy gondolom, korrekt, ugyanakkor kicsit szigorúbb, mint a korábbi években a nyugdíj és kereset szja-kénti kezelése - involválnak-e, megalapoznak-e egy új álláspontot. Én úgy gondolom, hogy ezt kell mérlegelni.
Nekem határozottan az a véleményem, hogy rendkívül sok nyomós indok, szakmai indok szól amellett, hogy a ma működő jogintézmény alapos átgondolásra szorul. Nem vagyok biztos abban, hogy ellene gyalogol a nyugdíjpolitikai elveknek, sőt az a véleményem, hogy a nyugdíjpolitika, a nyugdíjelvi kérdések tekintetében semmilyen sérüléssel - jó magyarsággal - nem állnánk szemben, mert az előrehozott nyugdíj, ahogy arra Béki Gabriella képviselő asszony utalt, helyesen az emelkedő korhatáremelés különböző negatívumainak az enyhítésére szolgált. Erről '96-ban született egy törvény, azt átvette a '97-es, sokak által reformtörvénynek nevezett nyugdíjtörvény. Mindenki tudta, hogy ez problémát fog okozni, de jól szolgálta azon egyéni problémákat, amelyekre a képviselő asszony is utalt, és nekem meggyőződésem, hogy egy korhatáremelést nem is lehet másképp indítani vagy folytatni, csak úgy, hogy ésszerű kereteken belül és meghatározott feltételek mellett lehetőséget adok... Mert azért figyelemmel kell lenni arra, hogy itt komoly jogosultsági feltételek vannak, tehát az előrehozott nyugdíj szerzett jog, és ha én az előrehozott nyugdíjat igénybe veszem, utána pedig visszamenőleg adott esetben egy foglalkoztatáspolitikai problémát akarok vele megoldani, az, én úgy gondolom, erősen átgondolandó kérdéskör.
Az adatokról néhány gondolatot, de előtte engedjenek meg még egy mondatot! Nagy tisztelettel javasolom, hogy ne adminisztratív problémaként vegyék ezt, tehát ne az legyen a meghatározó, hogy itt most milyen adatközlésre kerül sor az APEH és a nyugdíjfolyósító szerv között, merthogy az adatok elég érdekesek, hiszen 176 esetben került sor 2008-ban a nyugdíjak felfüggesztésére, ebben az évben mondjuk a tegnapi napig vagy a múlt péntekig bezárólag pedig közel százban. Azt azért tudjuk, hogy hányan dolgoznak a nyugdíj mellett, és ez azt mutatja, hogy itt valami nem stimmel, vagy valami stimmel, csak nem a legális irányba viszi el az ügyet, hanem, gondolom, egy más, számunkra, és azt vettem ki, az önök számára sem egészen támogatható gazdasági szférába tolja el a foglalkoztatást.
Ez azért fontos, mert számszaki dolgokkal nagyon sokszor tartalmi kérdéseket próbálunk elkefélni vagy elrendezni. Itt, én úgy gondolom, ez nem lenne szabad. Sokat mondanak a számok, de nagy tisztelettel javaslom, hogy ne az legyen, hogy milyen adatközlés van. Mindenki csinálja tisztességesen a dolgát! Sajnos abban sok igazság van, hogy egy késői adatközlésnek nincs nyugdíjjogi konzekvenciája, mert a mai rendszer egy esetben ír elő szankciót: hogyha valaki novemberben túllépi az évest, akkor a decemberi nyugdíjat nem kapja meg. De hogyha év közben túllépi, és szünetel a nyugdíja önkéntesen, akkor is szankciót kap, ha pedig mondjuk az APEH - ilyen előfordult; persze minden rendszerben előfordul ilyen - három hónapnál később közli az adatokat, akkor nincs lehetőség még a 90 napon belül felvett, felróhatóságot feltételezve, felróhatóság nélküli jogintézmény alkalmazásával ellátást visszakövetelni.
Számításaink, direkt számítások - hogy kereseti mértékek felmerültek - nincsenek, merthogy a nyugdíj, amikor igénybe veszi valaki, semleges. Tehát nagyon nagy veszélye lenne, hogyha egy más irányba tolnánk el, de nagyon sokat mutat, hogy ezzel párhuzamosan van egy olyan jogintézmény, hogy aki a nyugdíj mellett dolgozik, és egyéves biztosítási jogviszonya van, az az ez alatt elért, a nyugdíjjárulék alapjául elért keresetnek a 0,5 százalékát kapja. Volt vita arról, hogy ez sok vagy kevés a járulékkal szembeállítva, és itt legalább annyira igaza van az egyik oldalnak, mint a másiknak, de a mi elemzésünk, amely éppen erre irányult, azt mutatja, hogy az átlagos emelés olyan 8-900 forint, ez az átlagos, ami azért a minimálbérnél nagyobb járulékalapot feltételez. Persze van 300-400 forintos emelés is, de van 1500 meg 2 ezer forintos is, ami már a járulékplafon irányában elérendő keresetről szól. De hangsúlyozni szeretném, hogy itt a kérdés nyugdíjpolitikai kérdés, elvi kérdés, nem technikai, adminisztratív kérdés, és azt kell megfontolni - és ezt nagy tisztelettel javaslom -, hogy az időközbeni jogszabályváltozások, amelyek lezárták azt az utat, hogy aki tud, az akkor is menjen el nyugdíjba, amikor egyébként dolgozhat, ez megszűnt, az adókezelés is szigorodott.
Én úgy gondolom, hogy bölcsen lehet ezt a kérdést megközelíteni. Attól óvnám önöket, hogy mértékkérdést csináljunk ebből, tehát hogy azt mondjuk: kevés a minimálbér, legyen a kétszerese. Így egy más szinten újratermelődik a probléma. Én úgy gondolom, hogy valamilyen korrekt kibeszélt, átbeszélt megoldásra mindenképp szükség van.
Köszönöm szépen a lehetőséget, hogy a magánvéleményemet elmondhattam. (Derültség.)
ELNÖK: Megértettük, főigazgató úr, köszönöm szépen. Szétnézek, a kormány képviselőjét kérdezem, kíván-e hozzáfűzni bármit. (Varga Ágnes jelzésére:) Parancsoljon!
Varga Ágnes (Szociális és Munkaügyi Minisztérium)
VARGA ÁGNES (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): Az egy nagyon érdekes kérdés, hogy havonta vajon milyen létszámot érinthet az, hogy meghaladja, korai nyugdíjasként meghaladja a keresete a bérminimumot. Egy közgazdasági becslést próbáltam erre tenni, figyelembe vettem, hogy hányan dolgoznak folyamatosan, hogy hányan dolgoznak szakaszosan a nyugdíj mellett; hogy erről mennyire megbízható információink vannak, azt illetően jeleztem, hogy ezek nem valami megbízható információk, de valami képünk van erről. Próbáltam végiggondolni, hogy közülük hányan lehetnek, akik nem szokták elérni a bérminimum 12-szeresét, és én úgy tippelem, hogy olyan 50 ezer fő lehet, aki korai nyugdíj mellett rendszeresen a bérminimum fölötti jövedelemre tesz szert. Úgy gondolom, hogy ez egy nagyon konzervatív, szerény becslés, ennél inkább nagyobb számok jönnének ki, hogyha ennek egy komoly kutatással utánajárnánk.
Ami a nyugdíj és a mellette megszerezhető jövedelem viszonyát illeti, nem vagyok félős. Én azt gondolom, hogy zsebpénznek akkor lehet tekinteni a nyugdíjat, hogyha a munkáltató nézi annak, és ennek megfelelően javadalmazza a legtapasztaltabb munkaerőt. Akkor ő zsebpénznek nézi azt a jövedelmet, amit a kollégája a nyugdíjalaptól kap.
Azt gondolom, hogy fordítva kellene pillantanunk magára a konstrukcióra. Az előrehozott nyugdíj egy kedvezmény. Van egy törvényi korhatárunk: 62 év nőknek, férfiaknak a nyugdíj-korhatár. Aki ennél korábban megy nyugdíjba, az egy kedvezményt élve. Európai gyakorlat az, hogy ezen idő alatt, a korhatár betöltéséig nem lehet mellette keresetre szert tenni. Csak a vállalkozóknak szokták megengedni, hogy valamilyen limittel, nem rendszeresen, jövedelmet szerezhessenek, alkalmazottaknak például az európai gyakorlatban nem szokták megengedni még a bérminimumig sem a nyugdíj melletti keresetszerzést, és ezzel nem az illető sanyargatása vagy a munkához való jogának a csorbítása a cél, hanem az, hogy növekedjen a korcentrum, hogy mindenki gondolja végig otthon, kockás papíron, a konyhaasztal szélén, hogy mivel jár jobban: azzal, ha tovább dolgozik, több szolgálati időt szerez, nagyobb nyugdíjra szerez jogosultságot, vagy pedig azzal, ha egy szerényebb nyugdíjat kiegészít egy keresettel. Ez mindenkinek az egyéni döntése. A nyugdíj egyensúlyának pedig az lenne kedvezőbb folyamat, hogyha a nyugdíjba vonulás korcentruma növekedne. Persze most egy gazdasági válság közepette beszélünk erről, amikor a közszféra különböző közszolgáltatásai, foglalkoztatási helyzete sem egyszerű, én ezt megértem.
Ami pedig azt illeti, hogy kedvező vagy kedvezőtlen hatása lenne-e ennek a törvénymódosításnak, én erre egyértelműen azt tudom mondani, hogy egész biztosan kedvezőtlen hatása lenne, mert így aztán végképp mindenki úgy gondolná, hogy jár neki az előrehozott nyugdíj, és hogy az nem egy kedvezmény. Egyébként itt van a Pénzügyminisztérium szakértője, hogyha valaki erről kalkulációkat vagy számszaki megközelítéseket szeretne tudni, akkor érdemes őt is megkérdezni.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen a főosztályvezető-helyettes asszonynak a kiegészítést. Most Soltész Miklós alelnök úrnak adom meg a szót.
SOLTÉSZ MIKLÓS (KDNP): Köszönöm, elnök asszony. Tisztelt Bizottság! Tisztelt Vendégeink! Nagyon szépen köszönöm, hogy reagáltak a felvetett gondolatokra, kérdésekre. Én ezek alapján mégiscsak azt gondolom, hogy ez az egész egy értelmetlenül fenntartott rendszer, hiszen a számokból egyértelműen kijön az, legalábbis amit az Állami Számvevőszék, illetve a főigazgató úr is mondott, hogy minimálisan érintett úgy embereket, akiknek fel is függesztették a nyugdíját. Az Állami Számvevőszék jelentése szerint 178 főről van szó, Barát Gábor főigazgató úr meg ez évre további néhány száz embert mond. Tehát hogyha az 500 főt elérjük, az már sok.
Viszont ami meglepő ebben a vitában - és én nem szeretném önt megbántani, főosztályvezető-helyettes asszony, de innen is látszik -, hogy nincsen igazából adatszolgáltatás. Egy sor adminisztrációs munkát kellene elvégezni, és ahhoz képest a megnyert haszon, hogyha most csak ilyen csúnya haszon- és pénzügyi szemlélettel nézzük, minimális. Viszont az üzenete sokkal rosszabb. Mert azok, akik még annak idején előrehozott öregségi nyugdíjba vagy korhatár alatti nyugdíjba mentek, azok az emberek még azt a törvényi szabályozást élvezték, fogadták el, kapták meg, és nem tehettek róla, hogy akkor olyanok voltak a szabályok. Viszont azoknak a tapasztalt embereknek, akik akár pedagógusként, akár más területen dolgoznak, és mondjuk visszahívják őket tanítani, segíteni, szolgálni, azoknak az embereknek szerintem teljesen ellehetetleníti ez a munkáját. Itt tehát nem százezrekről és milliókról van szó, nincs értelme ennek a fenntartásának.
A másik: tegnapelőtt beszéltem egy takarítóasszonnyal, egy nagyon tisztességes asszonnyal, akinek van egy fogyatékos gyereke, megözvegyült két évvel ezelőtt, és most felfüggesztette ezt a munkát, a hátralévő három hónapban nem jár be az iskolába. Gond ez egyébként az iskolaigazgató asszonynak, mert keresnie kell valaki olyat, akiben meg is bízik, aki a gyerekeket is és a munkáját is szereti, majd utána pedig januártól el kell küldenie azt a negyedéve foglalkoztatott emberkét, mert visszajön megint az előző. Ez teljesen fölösleges.
Tehát, tisztelt bizottság, én érzem a feszültséget a szocialista többségi frakcióban, de higgyék el, hogy az előterjesztőknek ebben a tekintetben, felülvizsgálva a két vagy három évvel ezelőtti rossz szavazási döntésüket, igazuk van, és nincs értelme olyan szabályozást fenntartani, amely egyébként hosszú távon nemhogy segít, hanem rossz üzenetet küld a munkavállalók irányába. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm, alelnök úr.
Most pedig végezetül, de nem utolsósorban Kökény Mihály elnök úré a szó.
Dr. Kökény Mihály (MSZP) válaszai, reflexiója
DR. KÖKÉNY MIHÁLY (MSZP) előterjesztő: Köszönöm szépen. Nagyon sok minden elhangzott a vitában. Annyit hadd mondjak csak nagyon röviden, hogy akkor, amikor ezt a korlátozást a kormány javaslatára elfogadta a parlament, akkor ennek az akkori szabályok tükrében igenis volt értelme, én tehát ezt vállalom. Csak közben az idő, a szabályok változása ezen túllépett, túllépett rajta, mert - ezt az előbb itt részleteztem, nem akarok ebbe újból belemenni - az előrehozott nyugdíjazási szabályok, az egész technológia megváltozott; utána lehet ennek nézni.
Én úgy látom, hogy a tényleges nyugdíjazási korcentrum egyébként nem emelkedik ezzel az intézkedéssel, ha egyáltalán az Országgyűlés ezzel foglalkozik, mert már nyugdíjban lévő személyek kereső tevékenységének a korlátozásáról van szó. Az pedig sajnos... (Varga Ágnes: Ez örökre szólna!) Az a véleményem, hogy az egészségügyben különösképpen így van ez. Sajnos nem az a helyzet, hogy akkor majd lehetőséget és helyet adunk kórházi röntgenosztályokon, laboratóriumokban és még nagyon sok helyen a fiataloknak, mert nincs utánpótlás, egyáltalán nincs utánpótlás. Ez ma sajnos azt jelenti - de mondhatnék más példákat is -, hogy jó néhány kórház elveszíti a működési feltételét, és ez még az egyéb bajaink mellett is komoly gondokat fog okozni.
Én érzem természetesen ebben az összes feszültséget, és nem is szeretnék itt és most lefolytatni olyan vitákat, amelyeket már egyébként hetek óta folytatunk különböző szakmai körökben. Én ezt alapvetően egy szakmai kérdésként kezelem, és minderre való tekintettel azt kérem - és én is szeretnék hivatkozni arra, hogy egyébként az Állami Számvevőszéknek is nagyon egyértelműen ez volt a javaslata -, hogy a tisztelt bizottság vegye ezt a javaslatot tárgysorozatba. A parlamenti vitában nyilván van arra mód és lehetőség, hogy tovább vitatkozzunk róla. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm, elnök úr.
Mielőtt rátérünk a szavazásra, előterjesztőként egy mondatot engedjenek meg nekem is! Nagyon örülök ennek a vitának, amelynek ma itt fültanúja, részese lehettem, és el kívánom mondani, kedves képviselőtársaim, hogy az elhangzottak csak megerősítették abbéli szándékomat, hogy fenntartjuk ezt a módosító indítványt. Én csak arra kérem a kedves képviselőtársakat, azokat is, akik egészében vagy részében nem értenek egyet ezzel, hogy akkor tudunk érdemben vitatkozni, hogyha ezt a Ház tárgysorozatba veszi, akkor megnyílik a vita lehetősége.
Mielőtt szavazunk, bediktálom a helyettesítéseket. Szabóné Müller Tímeát Deák Istvánné; Tóbiás József képviselő urat Vidorné; Hirt Ferenc képviselőtársunkat Soltész Miklós alelnök úr helyettesíti; Szabó Erika képviselőtársnőnket Hoppál Péter képviselő úr (Közbeszólás: Már ő sincs.) helyettesítené, ha itt lenne; Lanczendorfer Erzsébet képviselő asszonyt pedig Vígh Ilona képviselőtársnőnk helyettesíti. Megállapítom, hogy természetesen határozatképesek vagyunk.
Szavazás a tárgysorozatba-vételről
Most pedig szavazásra teszem fel a napirendünk második pontjában szereplő témában a kérdést, az első kérdést, nevezetesen hogy a bizottság támogatja-e, hogy a Vidorné és Kökény Mihály jegyezte, a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló törvény módosításának javaslata tárgysorozatba kerüljön-e. Aki igent mond erre, kérem, kézfelemeléssel szavazzon. (Szavazás.) Huszonhárom igen. A nem szavazatokat kérem szépen. A tartózkodó szavazatokat kérem szépen. (Szavazás.) Három tartózkodás.
Megállapítom, hogy a bizottság tárgysorozatba vette ezt az indítványt.
Szavazás az általános vitára való alkalmasságról
A következő és egyben befejező szavazás, amire még sor kerül, arról szól, hogy általános vitára alkalmasnak tartja-e a bizottság ezt az indítványt. Aki igennel szavaz, kérem, jelezze. (Szavazás.) Húsz igen. A nem szavazatokat kérem, tehát ki nem tartja általános vitára alkalmasnak? Nincs ilyen. A tartózkodó szavazatokat szeretném most összeszámolni. (Szavazás.)
Négy tartózkodás mellett a bizottság általános vitára is alkalmasnak találta az indítványt.
A bizottsági előadó kijelölése
Feltétlenül szeretnénk előadót állítani. Kérdezem kedves képviselőtársaimat, hogy ki az, aki az előterjesztők mellett a bizottság többségi döntését megtámogatná a parlamentben. (Koszorús László: Az elnök asszony! - Derültség. - Deák Istvánné jelzésére:) Jó, Deák Istvánné lesz a többségi előadó, és köszönöm szépen a... (Soltész Miklós: Kisebbségi is lesz?) Bocsánat, Deák Istvánné lesz a bizottság előadója. Köszönöm szépen.
Megköszönöm a... (Soltész Miklós: Kisebbségi vélemény nincs? - Közbeszólások: Nincs! Tartózkodás volt!) Tartózkodás volt. (Közbeszólások.)
Megköszönöm a szíves részvételét az előterjesztő úrnak, a kormány képviselőjének, Barát Gábor főigazgató úrnak - majdnem főorvos urat mondtam (Derültség.) -, és a második napirendi pont tárgyalását bezárom.
Áttérünk a harmadik napirendi pontra, és az elnöklést most átadom Winkfein Csaba alelnök úrnak. Köszönöm.
(Az elnöklést Winkfein Csaba, a bizottság alelnöke veszi át.)
ELNÖK: Köszönöm szépen. Javaslom, hogy folytassuk a munkát, térjünk át a harmadik napirendi pont a) és b) alpontjaira. Köszöntöm Nyenyestánné Endrész Katalin főosztályvezető-helyettes asszonyt a Pénzügyminisztériumból, dr. Szelényi György főosztályvezető-helyettes urat szintén a Pénzügyminisztériumból, valamint Bamberger Mária számvevő tanácsost, tanácsadót az Állami Számvevőszéktől. Javaslom, hogy úgy kezdjük el a munkát, hogy meghallgatjuk a Pénzügyminisztérium, majd az Állami Számvevőszék véleményét, aztán pedig mind a két pontról megnyitjuk a vitát. Tessék!
Nyenyestánné Endrész Katalin (Pénzügyminisztérium)
NYENYESTÁNNÉ ENDRÉSZ KATALIN (Pénzügyminisztérium): Tisztelettel köszöntöm a bizottságot. Az önök előtt lévő T/10380. számú törvényjavaslat az államháztartásról szóló törvénynek a zárszámadással kapcsolatos rendelkezései végrehajtását tartalmazza. Az e törvényben foglaltak alapján a kormány a tárgyévet, tehát a 2008. évet követő nyolc hónapon belül benyújtotta az Országgyűlésnek vitára a zárszámadásról szóló törvényjavaslatot, és ezt megelőzően két hónappal a Számvevőszék rendelkezésére bocsátotta a tervezetet. Az Állami Számvevőszék számára biztosítottuk a helyszíni ellenőrzés lehetőségét, és folyamatos egyeztetéseken keresztül az Állami Számvevőszék számos észrevétele átvezetésre került a tervezeten.
A törvényjavaslat tartalmazza a 2008. év államháztartás gazdálkodási, illetve az államháztartás pénzügyi folyamatairól történő elszámolásokat. Az I-II. kötet azokat az alapvető információkat tartalmazza, amelyek globálisan bemutatják a 2008. év költségvetési és gazdálkodási folyamatait. A 2008. évi gazdaságpolitikájáról néhány szóban összefoglalásképpen annyit, hogy 2008 I-V. hónapjában a GDP még növekedésnek indult, de azt követően a begyűrűző pénzügyi és gazdasági válság hatására a növekedés, elsősorban a kereskedelmi partnereink megrendeléseinek a beszűkülése miatt, megtorpant, és az év egészében a GDP növekedése 0,6 százalékban realizálódott, szemben az eredetileg tervezett 2,8 százalékkal. A munkaerő-piaci folyamatokat tekintve az év egészében a munkanélküliségi ráta 7,8 százalék volt, ami kissé magasabb, de még nem jelentett érdemi elmozdulást az előző évhez képest, amikor ez a mutató 7,5 százalékos volt. A bruttó átlagkeresetek növekedése az év egészében 7,5 százalékos volt. Az infláció az év egészében 6,1 százalék volt, tulajdonképpen az év vége felé ez az ütem erőteljesen csökkent, és az év végén 3,5 százalék volt az infláció.
A költségvetési folyamatok jellemzéseként azt mondanám, hogy a tervezéskor az államháztartás pénzügyi, pénzforgalmi hiányát 1,2 százalékban határozta meg a törvény. Ettől eltérően, ennél kedvezőbben alakult a teljesítés: a tényleges államháztartási hiány 897,7, a GDP 3,4 százaléka volt. A pénzforgalmi hiány mellett a maastrichti egyenlegmutató, tehát az eredmény szemléletű hiánymutató is 3,4 százalékban realizálódott.
Alrendszerenként tekintve a zárszámadás egyenlegét a központi alrendszer a 2008. évet 870 milliárd forintos deficittel, a tb pénzügyi alapjai 67,5 milliárd forintos hiánnyal, az elkülönített állami pénzalapok pedig 28,2 milliárd forintos többlettel zárták. A helyi önkormányzati alrendszer pénzforgalmi egyenlege 15,6 milliárd forintban teljesült.
A benyújtott költségvetési törvényjavaslat II. kötete részletes áttekintést ad a parlamentnek a költségvetés, az államháztartás funkcionális kiadásainak az alakulásáról is. A társadalombiztosítási és jóléti funkciók a F6-os funkciókód alatt találhatók, amiből látható, hogy ezeknek a kiadásoknak az államháztartás összkiadásokon belüli aránya kissé növekedett: 2007-ben ez az arány 33 százalék, 2008-ban pedig 34,3 százalék volt. Ezen belül a költségvetés-politikában prioritásként megjelölt nyugellátások mértéke emelkedett, ezeknek a részaránya a 2007. évi 18,9 százalékról 20,3 százalékra nőtt.
Néhány szóban szeretnék még említést tenni a Szociális és Munkaügyi Minisztérium költségvetésének alakulásáról, hiszen a bizottság érdeklődésére számot tartó területek, kiadási tételek itt jelentkeznek az önkormányzati alrendszer mellett. A tárca feladatai rendkívül szerteágazóak és sokrétűek. A 2008-as költségvetési törvény a tárca intézményrendszerének a működőképességét folyamatosan biztosította. A fejezeti kezelésű előirányzatok között tervezett szakmai programok közül néhány olyan dolgot emelnék ki, amely kiadás nagyságrendje tekintetében ezt a kiemelést, úgy gondolom, indokolttá teszi.
Az egyik ilyen kiadási tételt a hozzájárulás a lakossági energiaköltségekhez történő kompenzációs célú kiadás jelentette, az erre fordított támogatás 81 milliárd forint volt 2008-ban. A vonatkozó jogszabályok szerint azok részesülhetnek ilyen támogatásban, akiknél a családban az egy fogyasztási egységre eső jövedelem nem haladja meg az öregséginyugdíj-minimum három és félszeresét. Ezen belül négy támogatási sáv került kialakításra eltérő támogatási mértékekkel. A kompenzáció bonyolítását a Magyar Államkincstár végzi.
A másik ilyen, nagyságrendjében kiemelkedő tételt a szociális célú humán szolgáltatások normatív támogatása jelenti. Ez az egyházi és a nem állami fenntartású szociális intézmények működési támogatását tartalmazza. Mint az önök előtt is ismert, a nem állami egyházi intézmények az önkormányzati fenntartókkal azonos feltételek mellett, azonos jogcímen és összegben igénylik és kapják meg ezeket a normatív állami hozzájárulásokat. A tényleges kiadás, az alapnormatíva tényleges kiadása 36,9 milliárd forint volt, ami 24 százalékkal haladta meg a 2007. évit. Az egyházi fenntartók emellett kiegészítő támogatást igényelhetnek, az erre kifizetett összeg 8,1 milliárd forint volt, ami 9,7 százalékos növekedést jelentett az előző évhez képest.
A Nyugdíjbiztosítási Alap tervezése során a bevételek és a kiadások 2872,2 milliárd forintban kerültek megállapításra törvényi szinten, összhangban az államháztartási törvénynek az egyensúlyi követelmények tervezését előíró rendelkezésével. A tényleges kiadások ettől eltértek: a bevételek 2857,6, a kiadások 2925,2 milliárd forintban, a hiány pedig 67,6 milliárd forintban realizálódott. A Nyugdíjbiztosítási Alap a likviditás megőrzése érdekében folyamatosan igénybe vehette az egységes kincstári számlát.
A főbb változások, amelyek jellemezték a 2008. évet, a következők voltak röviden:
Az Egészségbiztosítási Alaptól a Nyugdíjbiztosítási Alaphoz került a III. csoportú rokkantsági nyugdíjak finanszírozása, és az ehhez szükséges fedezet is, olyan formában, hogy 4 százalékpontnyi járulékátrendezés történt a Nyugdíjbiztosítási Alap javára az Egészségbiztosítási Alaptól. A kiadások között új ellátásként jelent meg a rehabilitációs járadék. Miután ez volt az induló év, az erre fordított kiadás még minimális, 0,6 milliárd forint volt.
A nyugdíjakra kifizetett összeg 2891,7 milliárd forint volt, ami az előző évit 10,7 százalékkal haladta meg. Az éves átlagos nyugdíjemelés 7,3 százalékos volt a következőképpen: januárban a nyugdíjak 5 százalékkal nőttek, majd kiegészítő nyugdíjemelésre került sor májusban és novemberben, mind a két alkalommal 1,1 százalékos növelés történt visszamenőleges hatállyal. Emellett folytatódott a korrekciós célú nyugdíjemelés, az erre fordított összeg 34 milliárd forint volt. A nyugdíjak reálértéke minden hatást figyelembe véve 1,8 százalékkal nőtt. Az alap működési kiadásaira a főösszeg 0,94 százaléka fordítódott, ami 27,4 milliárd forintos összeget jelentett.
És most engedjék meg, hogy az önkormányzati szociálpolitikára vonatkozó tényekről kollégám adjon önöknek számot. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönjük szépen. Dr. Szelényi Györgyöt kérjük meg, hogy röviden szóljon erről. Tessék!
Dr. Szelényi György (Pénzügyminisztérium)
DR. SZELÉNYI GYÖRGY (Pénzügyminisztérium): Köszönöm. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Bizottság! Az ágazathoz kapcsolódóan csak a legszükségesebb tényeket fogom most önökkel megosztani, természetesen a kérdések folyamán, ha kell, rendelkezésre állok. Néhány alapvető tény:
Az önkormányzatok 2008-ban mintegy 3500 milliárd forinttal gazdálkodtak, amelyben az állami támogatások mértéke 1421 milliárd forint volt. Ebből kifejezetten az ágazati működéséhez közel 280 milliárd forint járult hozzá, ebből 175 milliárd a segélyezés és a közcélú munka támogatását és feladatait látta el, 104-105 milliárd forint pedig az intézmények működéséhez járult hozzá. Látni kell azt, hogy az önkormányzati szociális feladatok ellátásában mintegy 485 ezer segélyezettre és havi átlagban 15-16 ezer közcélú munkásra kell gondolni, valamint az intézményrendszerben közel 185 ezer rászorult részesült ellátásban. A szociális intézményrendszerben 2008-ban teljes munkaidőben mintegy 65 ezer munkavállaló dolgozott.
Úgy gondolom, ezek a legfontosabb indulóadatok az önkormányzati szociálpolitika 2008. évi tényeit tekintve, egyébként meg a szükséges információkat kérdésekre rendelkezésre bocsátom. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönjük szépen. Folytassuk, az Állami Számvevőszék képviselőjét, Bamberger Máriát kérem, hogy röviden ő is szóljon, hiszen az anyagot mindannyian megkaphattuk, megismerhettük. Kérem szépen, tessék, öné a szó.
Bamberger Mária (Állami Számvevőszék)
BAMBERGER MÁRIA (Állami Számvevőszék): (Hangosítás nélkül:) Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Képviselők! A Számvevőszék évek óta ezt a gyakorlatot folytatja, a zárszámadási ellenőrzések során szabályszerűségi ellenőrzést végez a központi költségvetési szervek...
ELNÖK: Elnézést, nem halljuk. Be kellene kapcsolni a mikrofont. Tessék!
BAMBERGER MÁRIA (Állami Számvevőszék): ...A központi költségvetési szervek vonatkozásában az úgynevezett financial audit ellenőrzést végzi, az elkülönített állami pénzalapok és a társadalombiztosítási alapok vonatkozásában pedig az adott évre jellemző jogszabály-változások hatásait is elemzi, a financial audit helyett tulajdonképpen ebben a körben könyvvizsgálati ellenőrzés zajlik.
A 2008. évi költségvetésben, ha az egészről beszélünk, az Állami Számvevőszék a megbízhatósági ellenőrzést a fejezetek nagy részénél kiadta. Az e körbe tartozó fejezeteknél - tehát itt a Szociális és Munkaügyi Minisztériumot értem - a megbízhatósági ellenőrzést helyénvalónak találta, néhány javaslatot, illetve megjegyzést, figyelemfelhívást tett a megbízhatóság mellett, ezek az anyagban olvashatók. A társadalombiztosítási alapok közül a Nyugdíjbiztosítási Alapnál a könyvvizsgálat a beszámolót auditálta, megfelelőnek minősítette. A zárszámadási ellenőrzés keretében évek óta tartóan, visszatérően kifogásoljuk a Nyugdíjbiztosítási Alap bevételeit meghatározó munkáltatói és munkaadói járulékok egyszámlára történő befizetésének a helytelenségét, illetve minden évben javaslatot teszünk, hogy a jövő tervezése és elemezés szempontjából szükséges lenne ezeknek az adatoknak az ismerete, ami sajnos még mindig nem valósul meg.
Emellett az előző napirendi ponthoz kapcsolódva szeretném jegyezni, hogy ahogy el is hangzott, vizsgálatunk során elemeztük és értékeltük a 2008. évben a Tny. 22. §-a alapján, tehát a nyugdíj mellett munkát végzőknek, akiknek letelt a 365 napjuk, és akiknek a nyugdíját megállapították, ennek egy részletes statisztikája van, és az abban szereplő adatok, illetve az abból végzett számítások azt bizonyítják, hogy körülbelül 50 milliárd forint bevétele - járulékbevétel, szja-bevétel, munkaadóijárulék-bevétel - keletkezik egy évben a költségvetésnek a nyugdíj melletti foglalkoztatásból. Itt tehát az előző napirendi ponthoz kapcsolódva csak annyi megjegyzést szeretnék tenni, hogy valóban az egyének döntenek, csak a mai magyar valóságban, úgy gondolom, az egyének mindig úgy döntenek, hogy a biztos nyugdíjat választják, és nem a bizonytalan munkát.
Ennyivel szeretném kiegészíteni.
ELNÖK: Köszönjük szépen a szóbeli kiegészítést.
Most pedig visszaadom az elnöklést az elnök asszonynak.
(Az elnöklést dr. Vidorné dr. Szabó Györgyi, a bizottság elnöke veszi át.)
ELNÖK: Köszönöm szépen, alelnök úr. Köszönöm szépen a munkatársaknak az összefoglaló beszámolót. Tájékoztatom a tisztelt bizottságot, hogy ebben a témában a parlament előtt mi személyesen nem fogunk megszólalni az előterjesztés tárgyalásánál, tekintettel arra, hogy a szokásoknak megfelelően mind a többségi, mind a meglévő kisebbségi véleményt írásban fogjuk közölni, és a pénzügyes kollégák, a pénzügyi bizottság tagjai fogják ezt elmondani. Ezt kívántam előrebocsátani.
Most pedig megnyitom a vitát, remélve, hogy tudjuk tartani az időt, hogy ez ne húzódjon el nagyon. Kérdezem a kedves képviselőtársakat, ki az, aki e tárgyban szólni kívánna. (Senki nem jelentkezik.) Nem látok jelentkezőt.
Ezért ismételten megköszönöm az előterjesztők munkáját. Írásban természetesen össze fogjuk foglalni a véleményünket.
Szavazás az általános vitára való alkalmasságról
Most felteszem szavazásra a kérdést - egyetlen szavazással kell most foglalkoznunk. Aki a Magyar Köztársaság 2008. évi költségvetéséről szóló törvény végrehajtásáról szóló törvényjavaslatot, amelyet T/10380. számon kaptak kézhez képviselőtársaim, az elkészített anyagot általános vitára alkalmasnak tartja a bizottság tagjai közül, tehát aki igennel szavaz, az, kérem, jelezze. (Szavazás.) Tizenhét igen. A nem szavazatokat kérem szépen. (Szavazás.) Kilenc nem. A tartózkodást kérdezem. (Szavazás.) Nem volt tartózkodás.
Megállapítom, hogy a bizottság ezt a törvényjavaslatot általános vitára alkalmasnak tartotta.
Megköszönöm kedves munkatársainknak a részvételt, ezt a napirendi pontot bezárom.
A 4. napirendi pontban, az egyebeknél egyetlen mondandóm lenne a kedves képviselőtársaknak: azért tartottunk ma ilyen, viszonylag hosszabb bizottsági ülést, hogy holnap teljes lendülettel és erőbedobással részt vehessünk a parlamenti vitában, amely reggel 9-kor, a napirend előttiek után mindezekkel a témákkal foglalkozik, mind a hárommal: tehát idősügyi stratégia, ifjúsági stratégia, jelnyelv. Kérem, hogy legyetek ott minél nagyobb létszámban.
Köszönöm szépen a mai megjelenést. Nagyon jó munkát és szép hetet mindannyiótoknak!
(Az ülés befejezésének időpontja: 10 óra 23 perc)
Dr. Vidorné dr. Szabó Györgyi
a bizottság elnöke
Winkfein Csaba
a bizottság alelnöke
Jegyzőkönyvvezető: Molnár Emese