ISZB-26/2009.
(ISZB-95/2006-2010.)
Jegyzőkönyv*
az Országgyűlés Ifjúsági, szociális és családügyi bizottságának
2009. november 17-én, kedden, 9 óra 10 perckor
a Képviselői Irodaház V. emelet 512. számú tanácstermében
megtartott üléséről
Tartalomjegyzék
Helyettesítési megbízást adott *
A Magyar Köztársaság 2010. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat (T/10554. szám) (A bizottság feladatkörébe tartozó kapcsolódó módosító javaslatok megvitatása) *
A kábítószer-probléma kezelése érdekében készített nemzeti stratégiai programról szóló határozati javaslat (H/11084. szám) (Általános vita) (Első helyen kijelölt bizottságként) *
Portörő Péter (SZMM) szóbeli kiegészítője *
Dr. Felvinczi Katalin (NDI) szóbeli kiegészítése, válaszadása *
A magánnyugdíjról és intézményeiről szóló törvényjavaslat (T/11079. szám) (Általános vita) *
Szikszainé dr. Bérces Anna (PM) szóbeli kiegészítője *
Szikszainé dr. Bérces Anna (PM) válaszadása *
További kérdések, vélemények *
Szikszainé dr. Bérces Anna (PM) további válaszadása *
1. A Magyar Köztársaság 2010. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat (T/10554. szám)
(A bizottság feladatkörébe tartozó kapcsolódó módosító javaslatok megvitatása)
2. A kábítószer-probléma kezelése érdekében készített nemzeti stratégiai programról szóló határozati javaslat (H/11084. szám)
(Általános vita)
(Első helyen kijelölt bizottságként)
3. A magánnyugdíjról és intézményeiről szóló törvényjavaslat (T/11079. szám) (Általános vita)
4. Egyebek
Elnököl: Dr. Vidorné dr. Szabó Györgyi (MSZP), a bizottság elnöke
Winkfein Csaba (MSZP), a bizottság alelnöke
Soltész Miklós (KDNP), a bizottság alelnöke
Bókay Endre (MSZP)
Dér Zsuzsanna (MSZP)
Farkas Imre (MSZP)
Dr. Juhászné Lévai Katalin (MSZP)
Lombos István (MSZP)
Dr. Tóth István (MSZP)
Török Zsolt (MSZP)
Hirt Ferenc (Fidesz)
Dr. Hoppál Péter (Fidesz)
Dr. Iván László (Fidesz)
László Tamás (Fidesz)
Dr. Szabó Erika (Fidesz)
Vígh Ilona (Fidesz)
Dr. Lanczendorfer Erzsébet (KDNP)
Béki Gabriella (SZDSZ)
Helyettesítési megbízást adott
Soltész Miklós (KDNP) távozása után László Tamásnak (Fidesz)
Bókay Endre (MSZP) távozása után Lombos Istvánnak (MSZP)
Deák Istvánné (MSZP) Dr. Vidorné dr. Szabó Györgyinek (MSZP)
Érsek Zsolt (MSZP) Dér Zsuzsannának (MSZP)
Dr. Nyul István (MSZP) Dr. Tóth Istvánnak (MSZP)
Rónavölgyi Endréné (MSZP) Török Zsoltnak (MSZP)
Dr. Szabóné Müller Timea (MSZP) Dr. Juhászné Lévai Katalinnak (MSZP)
Tóbiás József (MSZP) Farkas Imrének (MSZP)
Koszorús László (Fidesz) Soltész Miklósnak (KDNP)
Dr. Tiba István (Fidesz) Dr. Szabó Erikának (Fidesz)
Dr. Zombor Gábor (Fidesz) Vígh Ilonának (Fidesz)
Dr. Dragon Pál (független) Dr. Iván Lászlónak (Fidesz)
Szikszainé dr. Bérces Anna főosztályvezető (Pénzügyminisztérium)
Portörő Péter igazgató (Szociális és Munkaügyi Minisztérium)
Dr. Hajós Andrea tanácsos (Szociális és Munkaügyi Minisztérium)
Dr. Felvinczi Katalin igazgató (Nemzeti Drogmegelőzési Intézet)
Rézmovits Ádám főosztályvezető-helyettes (Pénzügyminisztérium)
Dobos Timea fogalmazó (Pénzügyminisztérium)
(Az ülés kezdetének időpontja: 9 óra 10 perc)
DR. VIDORNÉ DR. SZABÓ GYÖRGYI (MSZP), a bizottság elnöke, a továbbiakban ELNÖK: Tisztelt Bizottság! Szervusztok. Egy nulladik, nem hivatalos napirenddel hadd kezdjem. Tisztelt Bizottság! Nagyon büszke vagyok rátok, meg erre a bizottságra, nagyon jó érzés ennek a bizottságnak az elnökének lenni. Nagyon szeretném, ha azt az almanachot, amit most kitettem az asztalra - ott van Szabó Erikánál - tegyétek már meg, ha nem esik nehezetekre, hogy ha csak az aláírásotokkal tisztelitek meg, az is nagy öröm, de ha írtok bele egy pár gondolatot, nagyon szeretném azt eltenni magamnak, hogy mindig emlékezzek ezekre az időkre - kérlek, adjátok körbe és tegyétek meg. Köszönöm szépen.
Most pedig megnyitom a bizottság ülését. Az előzetesen kiküldött napirendi pontokon nem kívánok változtatni.
Amennyiben kedves képviselőtársaim, nektek sincsen ez irányú felvetésetek, akkor kérem szépen, hogy a kiküldött napirendi pontokat kézfelemeléssel szavazzuk meg. (Szavazás.) Köszönöm szépen. Egyhangú.
Ennek megfelelően az 1-es szám alatt a 2010. évi költségvetésről szóló törvényjavaslathoz érkező és a bizottság ügykörébe tartozó módosító indítványokat fogjuk megbeszélni, ezt is kiküldtük írásban, láthattátok - a végén lesz egy kiegészítés, mondani fogom.
Ennek a napirendi pontnak a tárgyalásához tisztelettel és szeretettel köszöntöm Szikszainé Bérces Anna főosztályvezető asszonyt a Pénzügyminisztériumból és máris kérlek benneteket, vegyétek magatok elé az ajánlást. Papírtakarékossági okokból, miután az interneten megtalálható, nem osztottuk ki, ellenben kijelöltük pontosan szám szerint, hogy milyen indítványokról kell határoznia a bizottságnak.
Az első - nincs sok, megnyugtatásul közlöm, hogy egy 20 körül fogunk mindösszesen szavazni - a 12/3-as: Szabó Lajos képviselőtársunk indítványa, amely elhagyást javasol ebben a témában méghozzá nonprofit gazdasági társaságok fenntartói legalább többségi befolyással rendelkezik, a Kincstárnál elkülönített számlát vezessen.
Kérdezem először a kormány képviselőit, támogatja-e a kormány.
SZIKSZAINÉ DR. BÉRCES ANNA (Pénzügyminisztérium): A kormány támogatja. Ennek az az oka egyébként, csakhogy szakmailag mondjam, hogy a költségvetési megalapozó törvénycsomagban van ez a szabály, tehát egy duplikáció lett volna, ha itt is itt hagyjuk, tehát abszolút formalitás a történet. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen. A kormány támogatja. Kérdezem képviselőtársaimat, ki az, aki támogatja. (Szavazás.) Egyhangú igen - köszönöm alelnök úr, a segítséget. A bizottság támogatta.
A 31/16-os lesz a következő. A 31/16-ost Balogh József képviselőtársunk adta be: falugondnoki hálózattal kapcsolatos az indítvány.
Kérdezem a kormányt.
SZIKSZAINÉ DR. BÉRCES ANNA (Pénzügyminisztérium): Nem támogatja.
ELNÖK: A kormány nem támogatja. Van-e valakinek kérdése? (Nincs jelzés.) Nincs. Aki támogatja, kérem, emelje fel a kezét! (Szavazás.) 13 igen. Kérem a tartózkodásokat! (Szavazás.) 12. Tehát 13 igen és 12 tartózkodás mellett, a bizottságunk ezt az indítványt - bocsánat, volt-e nem szavazat (Nincs jelzés.) - támogatta.
A következő a 37/27-es szám alatti indítvány: Zsigó Róbert képviselő úr indítványa: szintén faluhálózattal, falugondnoki hálózattal kapcsolatos.
Kérdezem a kormányt.
SZIKSZAINÉ DR. BÉRCES ANNA (Pénzügyminisztérium): A kormány nem támogatja.
ELNÖK: A kormány nem támogatja. Kérdezem a bizottságot, ki az, aki támogatja. (Szavazás.) 11 igen. Aki nem támogatja? (Szavazás.) 15 nem. Béki Gabriella tartózkodott, tehát 1 tartózkodás mellett, a bizottság nem támogatta. (Közbeszólások.)
Elnézést, vissza kell térnem az előzőhöz, szeretném még egyszer megkérdezni, mi mindannyian helyettesítünk, ami rendben van: 15-ös létszámmal. Mindenki felemelte a kezét? (Soltész Miklós: 15-ből 2) Igen, viszont 15-ből 2 eljött, az 13. Béki Gabi, tudom, te voltál a 16. és a kedves képviselőtársak ezen az oldalon 11-en vannak, és 11 szavazatot számolunk. Kérem szépen, azt a szavazást lezártam, most már tisztáztuk, hogy visszamenőleg nem szavazgatunk, lezártam - értem, professzor úr lesz az, aki Dragon Pált még helyettesíti. Köszönöm.
A 37/27-esen túljutottunk, nem támogatta a bizottság.
A 135/7-es lesz a következő: dr. Nagy Gábor Tamás képviselő úr indítványa: pályázatkezeléssel kapcsolatos.
A kormányt kérdezem.
SZIKSZAINÉ DR. BÉRCES ANNA (Pénzügyminisztérium): Nem támogatja a kormány.
ELNÖK: A kormány nem támogatja. Van-e a képviselőtársak között, aki támogatja? 12 igen. Aki nem támogatja, kérem, emelje fel a kezét! (Szavazás.) 15 nem, és 1 tartózkodás mellett, a bizottságunk nem támogatta.
A következő a 135/9-es, Szabó Lajos képviselő úr indítványáról kérdezem a kormányt.
SZIKSZAINÉ DR. BÉRCES ANNA (Pénzügyminisztérium): A kormány támogatja.
ELNÖK: A kormány támogatja. Kérdezem a képviselőtársakat, aki támogatja, emelje fel a kezét. (Szavazás.) Egyhangú igen, köszönöm a segítséget.
A 135/10-es, Vidorné és képviselőtársai indítványát a kormány?
SZIKSZAINÉ DR. BÉRCES ANNA (Pénzügyminisztérium): Támogatja.
ELNÖK: Köszönöm szépen. A kormány támogatta. Aki igent szavaz, kérem szépen, jelezze! (Szavazás.) Egyhangú igen, köszönöm.
A 135/13-as lesz a következő, Szabó Lajos, illetve Vidorné és társai - ezek szerint egyformát nyújtottunk be, milyen véletlen.
Kérdezem a kormányt.
SZIKSZAINÉ DR. BÉRCES ANNA (Pénzügyminisztérium): Támogatja a kormány.
ELNÖK: A kormány támogatja. Képviselőtársaimat kérdezem, a jelzésből egyhangú igen támogatást kapott. (Szavazás.) A bizottság támogatta. Köszönöm. (Jelentkezés.)
Béki Gabriella képviselő asszonyé a szó!
BÉKI GABRIELLA (SZDSZ): Azt szeretném kérni, tekintve, hogy ez egy olyan javaslat, ami több sort érint és átrendez, egy mondatban mondjátok el már, hogy minek a javára és honnan, mert ilyen gyorsan nem lehet áttekinteni.
ELNÖK: Írásban még meg volt ott kint, mindenkinél ott volt indokolással, mindennel együtt a gépen, de megkérem a kormány képviselőit, hogy segítsen ennek a részleteinek a kibontásában. Köszönöm.
SZIKSZAINÉ DR. BÉRCES ANNA (Pénzügyminisztérium): Annyit szeretnék elmondani, tisztelt bizottság. Az első körben volt arról szó, hogy fejezetek közötti átcsoportosítás kapcsán, de volt arról szó, hogy a fogyatékos szervezetekkel történő megállapodás alapján. Egyelőre a forrás kérdés van elrendezve első körben, és akkor is jelezve volt, hogy a második körben, miután még a tárgyalások nem zárultak le teljesen abban az időszakban, akkor kerül sor arra, hogy az érdekképviseleti szervezetekkel történt megállapodás alapján ennek az egésznek a bebontása. Tehát az, hogy az egyes szervezeteknél hogy néz ki, arra majd a második körben kerül sor, itt igazából ennek a bebontása van a fogyatékos szervezetek érdekképviseleti szervezeteivel történő megállapodás alapján, ez erről szól, ezt a megállapodást hajtja végre a kormány igazából.
ELNÖK: Köszönöm szépen.
Soltész alelnök úr!
SOLTÉSZ MIKLÓS (KDNP): Nem akarom megcáfolni főosztályvezető asszonynak a gondolatait, amit mondott, de ez részben igaz, mert igenis a szervezetekre is történt megállapodás, még hogyha messze nem az a pénz, amit idén kaptak. De konkrét összegek is megjelennek a szervezeteknél a tárgyalások során, meg is jelentek, el is fogadták - mármint kényszerűségből, de mégis elfogadták -, és ezt egyébként a következő módosítók, amelyek már kimondottan a szervezetekre vonatkoznak, a mienk, ezt fogják tartalmazni. Tehát itt nemcsak egy általános összegről volt szó, hanem a szervezeteknek bizonyos emelését is tartalmazza.
ELNÖK: Köszönöm alelnök úr.
Béki Gabriella képviselő asszony!
BÉKI GABRIELLA (SZDSZ): Igen, többek között azért is kérdeztem, mert látom, hogy Soltész Miklósék is tettek javaslatot, és ezen kívül feltűnő, hogy a civil szervezetek nevesített pénze pontosan az a 75 millió, amiben megállapodás történt a tárca és a szervezetek között. A múltkori szavazás, a parlamenti szavazás úgy csoportosított ide át 150 milliót, hogy az eredetileg a költségvetésben szereplő 50 milliós sorokat 65-re egészítette ki. Ezekben a módosító indítványokban megjelenik, hogy 65-ről 70-re, a nyitott kérdés számomra, amit most nem tudok ilyen gyorsan áttekinteni, az az, hogy a pályázati keretük hogy alakul, hogy változik.
ELNÖK: Főosztályvezető asszony!
SZIKSZAINÉ DR. BÉRCES ANNA (Pénzügyminisztérium): Elnézését kérem a tisztelt bizottságnak, de az egész történet a szaktárca égisze alatt zajlott, és elnézést, de ennek a részleteiről nem fogok tudni itt beszámolni - úgyhogy bocsánatot kérek, de ennél többet nem tudok mondani, mint amit elmondtam.
Elnézést alelnök úr, azt mondtam, hogy az első szakaszban a kereteket teremtettük meg, és utána volt a megállapodás, hogy utána lesz a második szakaszban ennek a konkrét szétdobása, tehát ezt mondtam önnek - úgyhogy elnézést.
Ezért meg elnézést kérek, de nem tudok jelen pillanatban többet mondani, mint azt, hogy a tárca a megállapodást hajtotta végre, ami a szervezetekkel történt, ennél többet sajnos, elnézést, de nem tudok mondani.
ELNÖK: Köszönjük szépen, hiszen erről már rengeteget beszéltünk; arról nem is beszélve, hogy a 135/13-asnak már eldöntöttük a támogatását.
Az adminisztráció megvan, tehát a jegyzőkönyv számára a helyettesítéseket be tudom diktálni. Deák Istvánnét Vidorné Szabó Györgyi, Érsek Zsoltot Dér Zsuzsa, Nyul Istvánt Tóth István, Rónavölgyi Endrénét Török Zsolt képviselő úr, Szabóné Müller Timeát Juhászné Lévai Katalin, Tóbiás József urat Farkas Imre, Koszorús László képviselő urat Soltész alelnök úr, Tiba István képviselő urat Szabó Erika képviselő asszony, dr. Zombor Gábor képviselő urat Vígh Ilona képviselőtársnőnk és végül Dragon Pál képviselő urat Iván László professzor úr helyettesíti. Köszönöm.
Most akkor áttérünk a 138/3-as: Soltész Miklós és Hirt Ferenc képviselők javaslatára, ugyancsak az előbb tárgyalt témakörben - erről kérdezem a kormány képviselőjét.
SZIKSZAINÉ DR. BÉRCES ANNA (Pénzügyminisztérium): A kormány nem támogatja, az előbbiekkel összefüggésben.
ELNÖK: A kormány nem támogatja. A bizottságot kérdezem. Aki támogatja, kérem, emelje fel a kezét! (Szavazás.) 12 igen. A tartózkodó szavazatokat szeretném összeszámolni. 15. Béki Gabit nem látom. (Béki Gabriella: Szavaztam az előbb.) Annyira nem látunk oda a végére sajnos, ez okozza a problémát. Tehát 13-ra kell módosítanom az előző igen szavazatot és így lesz 15 tartózkodás. Nem szavazat, ebből következően nem volt, mert így vagyunk teljesek és akkor így kell megállapítani, hogy nem támogatta a bizottság a 138/3-as indítványt.
A 138/4-es, Soltész Miklós és képviselőtársai indítványáról kérdezem a kormányt.
SZIKSZAINÉ DR. BÉRCES ANNA (Pénzügyminisztérium): A kormány nem támogatja.
ELNÖK: A kormány nem támogatja. Kérdezem a képviselőtársakat.(Szavazás.) 13 igen. A tartózkodó szavazatokat 15-ben látom, ezért aztán nem támogatta a bizottság.
A következő a 138/23-as, amelyet Velkey Gábor képviselő úr nyújtott be: ez a Magyar Lelki Elsősegély Telefonszolgálatok Szövetségével kapcsolatos.
Kérdezem a kormányt.
SZIKSZAINÉ DR. BÉRCES ANNA (Pénzügyminisztérium): A kormány nem támogatja.
ELNÖK: A kormány nem támogatja. Kérdezem a bizottságot. (Szavazás.) Szeretném kérni a bizottság tagjait, hogy aki a Velkey Gábor képviselő úr indítványát szavazza, kérem, emelje fel a kezét! (Szavazás.) 2 igen. A tartózkodó szavazatokat kérném szépen. Egyharmadot sem kapott.
A 138/24-esen: Balog Zoltán képviselő úr, Soltész Miklós, Béki Gabriella, Világosi Gábor, Pettkó András képviselőtársaink indítványát a Baptista Szeretetszolgálattal kapcsolatban a kormány.
SZIKSZAINÉ DR. BÉRCES ANNA (Pénzügyminisztérium): Nem támogatja.
ELNÖK: Nem támogatja. Az igen szavazatok? (Szavazás.) 13. A tartózkodó szavazatok? (Szavazás.) 15. A bizottságunk nem támogatta.
A 138/25-ös szám alatt dr. Kozma József, Balog Zoltán, Soltész Miklós, stb. képviselőtársak indítványát: Ökomenikus Segélyszervezet témájában a kormány!
SZIKSZAINÉ DR. BÉRCES ANNA (Pénzügyminisztérium): A kormány nem támogatja.
ELNÖK: A kormány nem támogatja. (Szavazás.) Az igen szavazatokat 13-ban tudom megszámolni, a tartózkodó szavazat 15., tehát bizottságunk nem tudta támogatni.
A 138/26-os sorszám alatt Szabó Lajos képviselő úr javaslatát: rehabilitációs célú munkahelyteremtő támogatás ügyben a kormány!
SZIKSZAINÉ DR. BÉRCES ANNA (Pénzügyminisztérium): A kormány támogatja.
ELNÖK: A kormány támogatja.
Alelnök úr kér szót.
SOLTÉSZ MIKLÓS (KDNP): Elnézést, csak pontosan miről szól ez az indítvány?
ELNÖK: Kérem szépen a főosztályvezető asszonyt, hogy a 138/26., amely arról szól, hogy a 3 milliárdból 1 lesz - mi ennek az oka?
SZIKSZAINÉ DR. BÉRCES ANNA (Pénzügyminisztérium): Elmondanám. Tehát a rehabilitációs foglalkoztatás támogatására jelenleg is többfajta támogatási forma van. Van a költségkompenzáció; van a rehabilitációs foglalkoztatás; és van a szociális foglalkoztatás. Itt arról van szó, hogy az a keretösszeg, ami erre a célra volt, az úgy tűnik, elnézést, hogy a tárca helyett mondom, de nem volt teljesen jó a belövése ennek a három célnak és igazából itt van egy átcsoportosítás a szociális foglalkoztatás támogatására. Tehát itt az volt a probléma, hogy a szaktárca ezt a történetet nem teljesen jól lőtte be, már bocsánat, hogy ilyeneket mondok, de ez a fő oka - tehát ugyanarra a célra kerül igazából felhasználásra. Tehát a rehabilitációs foglalkoztatásnak többféle formája van, és ennek van egy forrás növekedése, ennek a javaslatnak az alapján. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm főosztályvezető asszony. Tehát lehetne röviden akkor úgy mondani, hogy ez a pénz a rehabilitációs célú foglalkoztatástól nem vész el, csak átalakul.
SZIKSZAINÉ DR. BÉRCES ANNA (Pénzügyminisztérium): Így van.
ELNÖK: Köszönöm, megértettem.
Alelnök úr, ismét.
SOLTÉSZ MIKLÓS (KDNP): Ne haragudjon, főosztályvezető asszony, de hova alakul át még egyszer, tehát ezen a területen nyilván hiányozni fog pontosan azért, amit ön elmondott.
SZIKSZAINÉ DR. BÉRCES ANNA (Pénzügyminisztérium): Elmondom akkor még egyszer. Tehát többféle formája van ma is a költségvetésben; nyilván alelnök úr is tudja, hogy nagyon sokféle támogatási forma van a megváltozott munkaképességűek foglalkoztatásának segítésére. Ennek az egyik formája a rehabilitációs célú munkahelyteremtő támogatás, azon kívül vannak azok, amiket elmondtam: van költségkompenzáció, a nagyobb arányban megváltozott munkaképességűeket foglalkoztató szervezetek támogatása és van a harmadik a szociális foglalkoztatásnak a támogatása. És itt az a történet volt, hogy a szaktárca azért javasolja ezt az átcsoportosítást a rehabilitációs célú munkahelyteremtő támogatásról a szociálisra, mert utólag, hogy mondjam, a tapasztalatok nyomán egyértelmű, hogy sajnálatos módon nem a rehabilitációs munkahelyekre értendő támogatásnak a felhasználása a meghatározó, hanem inkább a szociális és az volt a helyzet, hogy arra adott eredetileg kevesebbet.
Tehát ez az átcsoportosítás ezt a célt szolgálja, tehát maga a forrás - ugyanúgy, ahogy elnök asszony elmondta - ugyanarra a célra kerül felhasználásra, csak a jogcíme egyik helyről a másikra kerül, de ugyanazt a célt szolgálja. De ebben, elnézést, ennél többet nem fogok tudni mondani, lévén, hogy ez is a szaktárca története, miután most a fejezeten belüli belső dolgokról beszélgetünk, de ennek ez a szakmai indoka, ennyit szeretnék elmondani. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm, főosztályvezető asszony.
Alelnök úr!
SOLTÉSZ MIKLÓS (KDNP): Azért szeretném indokolni a tartózkodásunkat, mert nyilván azzal egyetértünk, hogy a szociális foglalkoztatás támogatása ezen a területen növekedjen. De véleményem szerint - és nem önnel kell valóban vitatkozni, a szaktárcával -, miután az volt a cél az elmúlt években az átalakításnál, hogy a rehabilitációt minél jobban erősítsék, illetve minél inkább abba az irányba menjen el, hogy aztán a nyílt munkaerőpiacra kikerüljenek a megváltozott munkaképességűek, így ez az irány, ez a változtatás, nem hogy ezt szolgálná, hanem pontosan az ellenkező irányba mutat. Tehát ezért semmiképp sem tudjuk igennel támogatni, tartózkodunk a másik indok miatt. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen, alelnök úr. Ezért aztán szavazásra teszem fel a kérdést, hogy a 138/26-ost a bizottság támogatja-e. (Szavazás.) 13 tartózkodás mellett, az igen szavazatokat 15-ben számítva, a bizottságunk támogatta ezt az indítványt.
A 138/27-es számon, Vécsi István képviselő úr, szó szerint ugyanezt az indítványt nyújtotta be (Dr. Buksza Zsolt tanácsadó: Más a lába.) - a másik lába, más, köszönöm szépen titkár úrnak, ezért szavaznunk kell. A vitát lefolytattuk ebben a tárgyban, tehát a 138/27-es indítványról kérdezem a kormányt.
SZIKSZAINÉ DR. BÉRCES ANNA (Pénzügyminisztérium): A kormány nem támogatja.
ELNÖK: A kormány nem támogatja. A bizottságot kérdezem, kapott-e egyharmadnyi szavazatot ez az indítvány. (Szavazás.) Nem kapott, bizottságunk nem támogatta.
A következő a 139/1., Szabó Lajos képviselő úr indítványát a kormány.
SZIKSZAINÉ DR. BÉRCES ANNA (Pénzügyminisztérium): A kormány támogatja.
ELNÖK: A kormány támogatja. Kérdezem a bizottságot. Aki támogatja, kérem, jelezze! (Szavazás.) Egyhangú igen szavazatot kapott, köszönöm szépen.
A 139/2-es alatt Vidorné és képviselőtársai indítványáról kérdezem a kormányt.
SZIKSZAINÉ DR. BÉRCES ANNA (Pénzügyminisztérium): A kormány ezt nem támogatja.
ELNÖK: A kormány ezt nem támogatta. Kérdezem a képviselőtársakat, aki támogatja, kérem, emelje fel a kezét! (Szavazás.) 18 igen mellett; a tartózkodást kérdezem, a nem szavazatokat kérdezem. A támogatás megvan, köszönöm szépen, a bizottságunk támogatta a 139/2-est.
A 148/1-es számon, Keleti György képviselő úr indítványa az általunk kijelölt utolsó, erről kérdezem a kormányt.
SZIKSZAINÉ DR. BÉRCES ANNA (Pénzügyminisztérium): A kormány nem támogatja.
ELNÖK: A kormány nem támogatja ezt az indítványt. Kérdezem a képviselőtársaimat, hogy kapott-e egyharmadot ez a módosítás. (Szavazás.) Nem kapott, bizottságunk nem támogatja.
Béki Gabriella képviselő asszony jelezte, csak nem tudtuk kiküldeni, ezért hagytam utolsónak, a 133/20-as indítványról szeretné a bizottság véleményét és döntését kérni.
A 133/20-as indítványt Béki Gabriella jegyzi, kifejezetten a rákbetegek szervezeteinek támogatásáról szól.
Megkérdezem előbb a kormány álláspontját. Kormány!
SZIKSZAINÉ DR. BÉRCES ANNA (Pénzügyminisztérium): A kormány jelenleg ezt nem támogatja.
ELNÖK: A kormány jelenleg ezt nem támogatja.
Béki Gabriella képviselő asszony!
BÉKI GABRIELLA (SZDSZ): Azért szeretnék egy kis értelmezést adni a bizottság tagjainak, mert talán nem mindenki lapozta át, a 133/18-ról is szó van. Arról van szó, hogy az egészségügyi tárcán belül is van egy olyan tendencia, meg a szociális tárcában, hogy nevesített pénzosztogatás helyett inkább pályázati kereteket próbál a költségvetés tartalmazni; itt az történt, hogy nevesítve lekerültek, például a rákbetegek-szervezetek, viszont a pályázati összeg a tavalyi 143 millió forintról 45-re csökkent. 45-re úgy, hogy abból kapnak pénzt a köztestületek, tehát az Orvosi Kamara, a Szakdolgozói Kamara, a Gyógyszerész Kamara, valamint a társadalmi szervezetek. Erről azt gondolom, hogy ez egy fizikai nonszensz, ezért csoportosítottam át 100 millió forintot az ilyen pályázati lehetőségű támogatásra, ez a 133/18-as és 60-at újra nevesítve a rákbetegek-szervezeteknek, ez a 133/20-as.
Még azt is hadd idézzem fel, hogy 12 évvel ezelőtt, milyen nagy dolog volt, és a rákbetegek-szervezetek életében milyen lendületet hozott, hogy sikerült - még a Horn-kormány ideje alatt - nevesítetten valamennyi fix támogatást biztosítani nekik a költségvetésben. Így a képviselői munkám 20. évében végtelenül szomorú lennék, ha azzal búcsúznék a parlamenttől, hogy ezt is lehúzzák.
ELNÖK: Köszönöm képviselő asszony.
Iván László professzor úr!
DR. IVÁN LÁSZLÓ (Fidesz): Egyetlen kérdésem lenne, hogy elvileg is és gyakorlatilag is, amit Béki Gabriella is mondott, az teljesen logikus és nagyon reális. A pályázati és a nevesítési támogatások között a kormányzás milyen szempontból tett discipline határozottan következtetést, és miért inkább a pályázatok felé tolja a dolgot, amikor a pályázatok mögött tudjuk, hogy mennyi egyéb érdek húzódik meg, és nem jut el pontosan azokhoz nagyon sokszor, akik a leginkább rászorultak vagy érintettek lennének. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen professzor úr. Rendkívül fontos gondolatot vetett fel, azonban itt és most ennek a vitának a lefolytatását nem tudjuk megtenni, de mindenképpen visszatérünk rá - kizárólag a módosító indítványokról szavazunk.
Megértettem Béki képviselő asszonynak is az indítványát, a 133/18-asról nem, ellenben a 133/20-asról megkérdezem a tisztelt bizottság véleményét. A kormány azt mondta, hogy ebben a formában nem támogatja.
Kérdezem a bizottságot, aki a 133/20-ast támogatja, kérem, emelje fel a kezét! (Szavazás.) Úgy látom, hogy egyhangú támogatást kapott a bizottságtól.
Kedves képviselőtársaim, mi többet nem választottunk ki az ügykörünkhöz illeszkedően. (Jelentkezésre.)
Béki képviselő asszony!
BÉKI GABRIELLA (SZDSZ): Nem világos számomra a bizottság döntése.
ELNÖK: Nemcsak nem látni, hallani se lehet ebben a teremben. Ezzel indítottam, hogy a 133/18-asról nem fogunk szavazni, ellenben a 133/20-asról igen, meg is történt és megkapta a bizottság egyhangú támogatását.
Miután egyéb indítványt nem látok, a kedves képviselőtársaim részéről, ezért az 1-es napirendi pontot, megköszönve a főosztályvezető asszony segítségét, bezárom.
A második napirendi pont következik, amely a kábítószer-probléma kezelése érdekében készített nemzeti stratégiai programról szóló határozati javaslat. Az általános vitára való alkalmasságáról kérdezem majd a bizottság véleményét, mely bizottság első helyen kijelölt - az anyagot H/11084-es számon kapták meg képviselőtársaim.
(Zaj, beszélgetés.) Kedves képviselőtársaim, nem halljuk egymást, kérem, hogy egyszerre egy beszéljen, szót adok mindenkinek.
Ebben a pontban szeretettel és tisztelettel köszöntöm Portörő Péter igazgató urat, a Szociális és Munkaügyi Minisztériumból, szintén onnan: dr. Hajós Andrea tanácsos asszonyt és dr. Felvinczi Katalin igazgató asszonyt, a Nemzeti Drogmegelőzési Intézetből.
Megnyitom ennek a programnak, napirendi pontnak a vitáját. Ki kíván először szólni?
Igazgató úr kíván először szólni, Portörő Péter úré a szó, parancsoljon!
Portörő Péter (SZMM) szóbeli kiegészítője
PORTÖRŐ PÉTER (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Bizottság! A parlament idén márciusban fogadta el azt a határozatot, amely alapján a kormányt egy új stratégiai program megalkotására kérte fel. Az indoklásban szerepelt, hogy mindezt a szakmai szervezetek, a nemzetközi szervezetek, intézmények bevonásával tegye meg. Ez a stratégiai program elkészült. Támaszkodik a jelenleg hatályban lévő drogstratégia értékelési anyagára, folytatni kívánja a 2000-ben konszenzussal elfogadott stratégiai program végrehajtását is bizonyos tekintetben és célkitűzéseit; kiegyensúlyozott megközelítésben a kereslet- és kínálatcsökkentés egyensúlyára alapozva fogalmaz meg intézkedéseket, illetve célkitűzéseket.
A stratégiának három fő pillére van. Ezek közül az első a megelőzés és a prevenció pillére, ez fogalmazza meg a legtöbb célkitűzést, mintegy 42 darab ilyen célkitűzés szerepel a stratégia anyagában. A második fontos pillér a kezelés, ellátás, ártalomcsökkentés célkitűzéseit határozza meg, azokat a hiányzó láncszemeket, illetve fejlesztési szükségleteket jeleníti meg, amelyek tulajdonképpen az elmúlt időszakban láthattuk, hogy továbbra is fennállnak a hazai ellátórendszerben, egészségügyi szociális ellátórendszerben, és a kliensszükségletek alapján kívánja megfogalmazni a fejlesztés irányait. Sokkal inkább a szociális és egészségügyi ellátók együttműködésére alapozottan kíván egy kliens kezelési rendszert fejleszteni és továbbépíteni. A harmadik fő pillére a stratégiának, a kínálatcsökkentés feladatait fogalmazza meg. A kínálatcsökkentés területén elsősorban a kapacitásfejlesztést, tehát a bűnüldözés elleni fellépést, a bűnüldözés elleni tevékenységek megerősítését szorgalmazza, illetve együttműködéseket. Nemcsak a hatóságok szintjén, hanem akár a szociális szféra, az egészségügyi szféra és a kínálatcsökkentő szervek munkájában látja el ezt a feladatot, illetve a civil szervezetekkel.
A három fő stratégiai pillér megvalósítását szintén három átívelő eszköz kívánja megvalósítani - bizonyos tekintetben átemelésre kerültek eszközök az előző stratégiából. Az első nagyon fontos ilyen eszköz a közösségi együttműködés, az állampolgárok is részesei, illetve tevékeny szereplői a stratégia végrehajtásának. Ebben a tekintetben folytatódhatnak a kábítószerügyi egyeztető fórumok által végzett feladatok, illetve a koordináció tekintetében meg kívánja erősíteni az eddigi kapacitásokat, nemcsak az intézmények, a hazai intézmények szintjén, hanem a nemzetközi együttműködés keretében is. A harmadik átívelő eszköz pedig a kutatás, értékelés, monitorozás feladatait foglalja össze.
A stratégia anyagához, amint láthatták, mellékletek is járulnak. Ezek azt kívánják elősegíteni, hogy könnyen megérthető legyen az a helyzet, az a külpolitikai tényezőrendszer, ami a stratégia megalkotását befolyásolja, illetve a hazai helyzet aktuális adatait is tartalmazza. A stratégia kiterjesztő jelleggel nemcsak az illegális kábítószerekkel foglalkozik, hanem több nagyon fontos kérdéssel: az alkohol, a dohányzás és egyéb olyan viselkedési függőségek, amelyek együtt jelentkeznek a kábítószer-használattal - ezt látjuk a kutatásokból is, hogy együttesen kell ezekre beavatkozásokat terveznünk. Tehát a mellékletek foglalkoznak az egyéb addiktológiai kérdések bemutatásával is, illetve egy olyan anyag is csatolásra került, amely a különféle stratégiák közötti összhangot kívánja megteremteni: egészségügyi, hajléktalanügy tematikája, illetve egyéb olyan stratégiák, amelyek közvetlen kapcsolatban állnak a kábítószer-probléma kezelésével is, például az ifjúsági stratégia.
Engedjék meg, hogy néhány szót szóljak arról, hogy miért fontos ez a stratégia. Idén januárban megkezdődik hazánk EU-s társelnöksége Belgiummal és Spanyolországgal, az uniós drogstratégia megvalósításának felelősévé is válik Magyarország. Ez a stratégia teljes mértékben összhangban áll az uniós drogpolitikai célkitűzésekkel, az uniós drogstratégiával és azzal az akciótervvel, amely 2009 és 2012-re fogalmaz meg feladatokat. Azért fontos az, hogy ezzel a stratégiával összhangban legyünk, hiszen a mindenkori kormányzatnak ezeket a szempontokat érvényesíteni szükséges. Minden ország, minden uniós ország rendelkezik drogstratégiával és mindenütt az a tendencia látszik, hogy ezeket a stratégiákat igyekeznek összehangolni az uniós drogstratégiával.
Nemcsak az uniós drogstratégia, hanem az ENSZ drogpolitikája is tükröződik ebben az anyagban, illetve hivatkozások is találhatóak arról az eseményről, arról a politikai eseményről, ami idén márciusban volt Bécsben, ahol újabb tíz évre határozták meg az ENSZ tagállamok számára a következő drogpolitikai célkitűzéseket.
A stratégia előkészítése mintegy egyéves folyamat volt, bevonásra kerültek a szakmai szervezetek, és nemcsak a kialakítás során, hanem a szakmai-társadalmi vita során is megfogalmazták az észrevételeket. A társadalmi vita keretében szintén egy honlap is létrejött: a drogstratégia.hu, ahol a lakosság részéről hangoztak el javaslatok, hogy milyen legyen Magyarország drogstratégiája. Ez is, ez a drogstratégia.hu, tehát az állampolgárok bevonása, illetve a szakmai szervezetek véleménynyilvánítása is teljes mértékben megtörtént és gyümölcsöző volt; azt gondolom, hogy a társadalmi-szakmai vita során nagyon sok plusszal, pluszdologgal bővült a stratégia anyaga. Összességében a szakmai ernyőszervezetek, akiket számon tarthatunk, támogatták a stratégia szakmai anyagát. A Magyar Addiktológiai Társaság, amely magában foglalja az országban működő összes szociális munkást, pszichológust, akik ezen a területen dolgoznak, támogatták az anyagot, a szakkollégiumok, az Addiktológiai Pszichiátriai Szakkollégium is támogatta, illetve valamennyi olyan ernyőszervezet, nagyobb csoportosulás egyetért a dokumentum szövegével, aki a területen dolgozik.
Azt hiszem, hogy a dokumentumok önök előtt ismeretesek, nem térnék ki a részleteire, de természetesen minden kérdésre válaszolunk. Nagyon fontos volna, ha látható, hogy emellett a dokumentum mellett ott van a szakma támogatása, akkor minél nagyobb politikai támogatást kapjon; ezt a szakmai szervezetek nevében, azt hiszem, hogy elmondhatjuk, illetve láthatjuk, hogy a politika támogatása az ő munkájukat is elősegíti a jövőben. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen, igazgató úr. Nagyon jólesett hallani, itt nekünk, politikusoknak, hogy a szakma teljes körének a támogatását bírja ez az anyag és azt gondolom, hogy mi is azon leszünk, hogy a támogatásunkat megadjuk.
A múltkor úgy jártunk igazgató asszonnyal, hogy a kérdésekre szeret inkább válaszolni, de annyira jó volt az anyag, hogy akkor se vetődtek fel kérdések - ezért megelőzendő az, hogy így járjunk ismételten, megkérdezem az igazgató asszonyt, kíván-e szólni.
DR. FELVINCZI KATALIN (Nemzeti Drogmegelőzési Intézet): Nem, maradok a kérdéseknél. Köszönöm szépen a lehetőséget.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Nem változtat. Megköszönöm az előterjesztést. Megkérdezem kedves képviselőtársaimat, kinek van kérdése, felvetése, mondandója - egy körben, ha kérhetem.
Hoppál Péter képviselő úr!
DR. HOPPÁL PÉTER (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök asszony. Tisztelt Bizottság! Miután az ifjúsági és az idősügyi stratégiát végigtárgyaltuk és szavaztunk is róla, azután most nagy gyorsasággal a drogstratégia kérdése is elénk fog kerülni, elénk kerül. Nyilvánvaló, hogy itt az elmúlt évek vagy ciklusoknak az elmaradt munkája egyfajta, úgy tűnik, itt a stratégiák beérkezésekor - és még a parlament előttünk álló hónapjaiban is várhatóak újabb stratégiák, amelyek beérkeznek -, hogy valamiféle stratégiaalkotás történik. Azt gondoljuk, hogy ez egy kicsikét tűzoltásnak látszik most a ciklus letelte előtt pár hónappal stratégiákat behozni. Ezeknek a társadalmi vitáját és az időszerűségét nyilvánvalóan permanensnek és folyamatosnak tekintjük, azonban azt az időpontot, azt a minősített időt, amikor ez tárgyalásra kerül, ezt nem tartjuk alkalmasnak. Tehát a gond az, hogy egy folyamatos permanens társadalmi vita végére vagy egy bizonyos szakaszára akar pontot tenni ez a mostani stratégia, ezzel az időzítéssel nem tudunk azonosulni semmiképpen; amikor esetleg kormányváltás történhet, akkor három hónappal, négy hónappal ezen aktus előtt már nem nagyon érdemes kapkodó munkával ilyen anyagokat beterjeszteni.
Semmiféle szakmai részletbe nem kívánok belemenni, hiszen nagyon komoly szakmai szervezeteknek az előkészítéseképpen kellene, hogy egy kormányzati, illetve nemzeti stratégiává alakuljon ez a kérdés. Mindenesetre gyakorló tanárként, intézményvezetőként azt látom, hogy a prevenció sajnos a mindennapi életben, ne haragudjanak, de kézzelfogható eredményt nem tudott produkálni az elmúlt években, tehát ennek a háromszoros felkiáltójele számomra, mint a mindennapokban az ifjúság között élő embernek, fájó hiányosság: prevenció, prevenció, prevenció. Amíg ezt mindenekelőtti hangsúlyként nem tudja egy kormányzati cselekvés felmutatni, addig kár ezzel a kérdéssel érdemben foglalkozni, mert minden csak Dunára víz és a statisztikák folyamatosan és évről évre romlanak, tehát ilyen értelemben mi ezzel sajnos azonosulni nem tudunk. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen képviselő úr. Winkfein képviselő úr jelentkezett először, aztán Iván László professzor úr. De nem tudom megállni, hogy ne éljek vissza az elnöki lehetőségemmel, és azt az egy mondatot hadd mondjam el képviselőtársaim, hogy mindaddig komoly változás a mi politikai életünkben itthon nem lesz, amíg nem vagyunk képesek az országban gondolkodni és nem a kormányokban és a kormányváltásokban. Köszönöm.
Alelnök úr!
WINKFEIN CSABA (MSZP): Köszönöm szépen. Én se megyek bele a szakmai részbe, szerintem lesz alkalmunk holnap este a parlamentben hosszasan beszélni a szakmai részéről is; tényleg öröm számunkra, hogy a különböző szakmai szervezetek támogatják ezt a szakmai anyagot.
Képviselő úrnak mondanám, hogy ez nem annyira új keletű, nem hírtelen elénk került anyagról van szó, hiszen mi tavasszal tárgyaltuk ezt a parlament előtt és kértük, hogy ennek a folyamatnak a vége valamikor szeptember-október legyen, amikor is a Ház el tudja majd kezdeni tárgyalni a drogstratégia tervezetét - ez itt van, ez így is történt. De ha megnézzük, 2000-ben fogadta el a parlament az előző, illetve a most még életben lévő drogstratégiát és azt úgy fogadtuk el, hogy 9 évre, ennek a lejárata pedig 2009. év vége. Ha egy felelős kormány, ha egy felelős képviselőnek nincs más lehetősége, mint az, hogy ha lejár egy ilyen stratégia, akkor egy újat készítsen még időben és legyen rá ideje is, hogy szakmailag ezt végig tudja vitatni és a Ház pedig el tudja fogadni még az év végéig úgy, hogy a jövő év január 1-jétől már egy új drogstratégiája legyen az országnak.
Most ez a folyamat van, itt tartunk. Azt gondolom, hogy bőven van lehetősége és van mozgástere minden egyes kormánynak majd a következő időszakban, hiszen cselekvési tervekre lesz lebontva ez a stratégia. Az igaz, hogy ez egy 9 éves hosszú távú stratégia, általában egy stratégiát mindig így szoktak megalkotni - ön említette az ifjúságit, meg az idősügyi stratégiát, mind-mind hosszú távú időszakról beszél. De vannak rövid távú cselekvési tervek, ennek az első időszaka az a következő pár hónap lesz, de van két-három hónapja a következő évben a kormánynak, hogy elkészítse az első cselekvési tervet; azt gondolom, hogy minél hamarabb, annál jobb és utána pedig a következő kormány, vagy kormányoknak pedig lesz lehetősége és mozgástere a cselekvési terven belül a maga súlypontjait, hangsúlyait megfogalmazni.
Azt gondolom, hogy ez az anyag, nemcsak az, hogy a szakmai szervezetek támogatják, a civil szervezetek támogatják, hanem teljes egészében illeszkedik az uniós drogstratégiához, az ottani akciótervekhez - azt gondolom, hogy mindenképpen egy jó szakmai anyag, mindenképpen támogatandó és a mi frakciónk ezt is fogja tenni. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm alelnök úr.
Iván László professzor úré a szó!
DR. IVÁN LÁSZLÓ (Fidesz): Nagyon köszönöm. 1959-ben többször elmondtam, referáltam először a Semmelweis Egyetem Pszichiátriai Klinikáján: "a drog útja a világban és a drog jelene Magyarországon" címmel és már akkor és azóta megállás nélkül tapasztalom azt, hogy a legnagyobb problémának akkor azt láttuk és láttam, hogy teljesen a mélyben, titkoltan, adatszolgáltatási klauzulákkal telerakott kérdés és ügy volt. Semmit nem lehetett a felszínre hozni, a belügynek és a különböző titkosszolgálati egységeknek a szigorú blokkja alatt állt, nem szivárgott ki semmi, pedig már akkor több mint 26-30 ezer kemény drogos ember volt Magyarországon - ezt azóta se tárta fel senki.
Egy 80 oldalas jelentést készítettünk, később a '70-es évek elején a főváros részéről. Tehát számos olyan dologgal találkoztam és emlékszem, amely nagyon fontos ahhoz, hogy össze tudja az ember vetni azt, hogy most amikor felszínre kerülő adatok már vannak, amikor statisztikai hivatalok és egyéb felmérések, tudományos kutatási követéses vizsgálódási lehetőségekből származó adataink már vannak, hogy most felhasználjuk-e azokat a tapasztalatokat, és fel tudjuk-e használni, fel tudjuk-e mérni azt, hogy valóban eddig mi történt előrelépés formájában. Na most, amit merek mondani, az az, hogy sajnos egy olyan fellazuló morális világban, és egy olyan fellazuló morális és ráadásul még specializáltan magyar valóságban egy olyan stratégia, amelyiknek vannak ugyan előzményei - múltja van, az kétségtelen -, de nincs meg az ebből leszűrhető tanulsága a kormányzásoknak, különösen mostanában. Eltelt néhány év, hogy leszűrte ez a kormányzás azokat a tapasztalatokat, amelyek az előző időszakokban felhalmozódtak.
Teljesen egyetértek sok mindenben elnök asszonnyal, de egy biztos, hogy minden alkalommal abba botlunk bele, abba a kérdésbe és dilemmába, hogy vannak kormányzások fölötti, meg pártok fölötti ügyek. Ilyen az idősügy, ilyen az ifjúsági, ilyen tulajdonképpen a mentálhigiéné, ilyen a társadalomnak a gazdasági, stb., stb. vonatkozásai, de mindig a pártokból álló ilyen, vagy olyan, kevésbé, vagy inkább demokratikus kormányzások feladataként valósulhatnak meg. Na most, ha itt ezt nézzük, akkor ez közköteles közfelelősség. Nagyon fontos, tehát kormányzásokhoz is kötnénk a dolgokat, de sajnos az elmúlt évek során pontosan erre nem derült fény, ami most a stratégiában tulajdonképpen kívánalom lenne, hogy abból a szempontból is nézzük, hogy az esély kockázatok arányában mit tudunk elérni.
Pillanatnyilag nekem is az a véleményem, hogy ez a stratégia megtörtént, van egy tervezet kétségtelen, de nem látok benne olyat, ami az előző tapasztalatok, az előző kockázatok, az előző dilemmák feloldásához egy picit is közelebb jutna. Mert benne vannak a nagy szavak: a megelőzés, benne vannak az ellátás, benne vannak a reintegrálás, stb., stb., sok minden benne van - ezek lózungok, ugyanolyan lózungok, mint az Európai Unióban, sajnos. Ha az Európai Unió stratégiáit megnézi az ember, meg az egyezményeit, azok mind lózungokkal vannak telítve, semmiféle igazán elemző, visszatekintő kivonata nincs azoknak a megállapításoknak. Ez ott kell, mert majd ötszázegynehány milliós társadalmi összességnek - az "egybesült államok", ahogy ezt mondta nekem egy rektorunk - a dolgait próbálja szolgálni.
Magyarországon jelenleg azonban ennek a stratégiának meg kell mondjam - hasonlóan az idősügyi stratégiához, amivel kapcsolatban felszólaltam és többször is említettem - kell, hogy legyen bizonyos kiemelt része, amiben kétségtelen kell egy együttgondolkodás, egy együttérzés, de a megoldásokhoz nagyon komolyan át kell nézni, hogy ezek a most ajánlások, tervezetbeni ajánlások, mennyire tudják előrevinni a dolgokat - ezt sajnos nem látom. Nemcsak a mi bajunk ez, hanem a világ baja is. És azt is hangsúlyoznom kell, nem javult a droghelyzet, inkább kibővült, eszkalálódott és sokféle olyan érdekek menti, meg kell mondjam, kormányzási figyelmetlenség vagy hiba következtében, nemhogy a mindennapi közvalóságban érvényesülnének az elvárásaink, a gondolataink, a szakmaiságunk, a politikai - talán azt lehet mondani - elkötelezettségünk, hanem inkább lazulnak, fokozódnak és itt a legnagyobb probléma, ez a legnagyobb dilemma. Biztos, hogy ez kormányzásokra vár, a következő kormányzásnak is rengeteg problémája lesz, de pillanatnyilag ez a véleményem és állásfoglalásom.
ELNÖK: Köszönöm szépen professzor úrnak a mondandóját.
Kérdezem a kedves képviselőtársaimat, van-e még hozzászólási szándék. (Nincs jelzés.) Ha nincs, megkérdezem az előterjesztő képviseletében itt ülő kollegákat, kívánnak-e reflektálni.
PORTÖRŐ PÉTER (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): Igen.
ELNÖK: Igazgató úr!
PORTÖRŐ PÉTER (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): Csak röviden szeretnék két dolgot mondani és az igazgató asszony is biztosan hozzá fog szólni.
Valóban a célok 2009-ben jártak le, tehát a hosszú távú célkitűzése a stratégiának 2009., ilyen szempontból itt a folytonosságról van szó; másrészt pedig nagy hangsúlyt fektettünk az előző stratégia tapasztalatainak értékelésére, egy nagyon komoly összetett tanulmány jelent meg a stratégia.hu honlapon, illetve azt hiszem, érdemes lenne szólni Felvinczi Katalinnak, hiszen a Nemzeti Drogmegelőzési Intézet szervezte meg az értékelés folyamatát. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Átadom a szót igazgató asszonynak.
Dr. Felvinczi Katalin (NDI) szóbeli kiegészítése, válaszadása
DR. FELVINCZI KATALIN (Nemzeti Drogmegelőzési Intézet): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Asszony! Hölgyek és Urak! Megpróbálok nagyon rövid lenni, mert gondolom, hogy nem praktikus, ha most igénybe vesszük túlságosan sokáig az önök idejét. Megérintettek Iván professzor úr szavai, amikor azt mondja, hogy aggályai vannak azzal kapcsolatosan, hogy vajon az előttünk fekvő, illetve a Ház előtt fekvő drogstratégia levonta-e az előző drogstratégiának a tapasztalatait vagy bármilyen viszonyban van-e az abból levonható tapasztalatokkal.
Ahogy Portörő Péter igazgató úr említette, tulajdonképpen az előző drogstratégiának három értékelési menete volt. Az egyik még egy úgynevezett félidős értékelés volt, 2004/2005 magasságában, amiről a parlament előtt a különböző bizottságokban a kormánynak számos helyen beszámoltunk, hogy ez milyen tapasztalatokkal járt. Ez a félidős értékelés elsősorban azt vizsgálta, hogy vajon mennyire voltak érvényesek a nemzeti drogstratégiában 2000-ben meghatározott célkitűzések, mennyiben voltak érvényesek visszatekintve, illetőleg ezek a célkitűzések mennyiben reflektálnak az Európai Unió drogstratégiájában megfogalmazódó célkitűzésekkel - ez volt mondjuk a fő kérdésfeltevése ennek a félidős áttekintésnek.
Most, hogy így a stratégia futamidejének a végére értünk, két különböző értékelési folyamat került lebonyolításra. Az egyik kifejezetten a számok nyelvén beszél, az a címe, hogy "drogpolitika számokban", ez egy tanulmánykötet, 12 fejezetben tekinti át a magyarországi kábítószerhelyzetben beállott változásokat az elmúlt 8-9 évben, és valóban megpróbálják ebben, a tanulmányokat író kutatók a saját kutatási tapasztalataikat felvonultatni, és azt megvizsgálni, hogy vajon a drogstratégia célkitűzéseivel összefüggésbe hozhatóak-e azok a változások, amelyek a magyarországi kábítószerügy területén beállottak.
És a harmadik fajta értékelés, részben dokumentumok elemzése, ilyen értelemben nem tudunk változtatni rajta, tehát elkészül a 2009. évi jelentés a magyarországi helyzetről című kiadvány; illetőleg 2004 óta folyamatosan tájékoztatjuk az Európai Uniót a magyarországi kábítószerhelyzet fejleményeiről a Nemzeti Drog Fókuszpont jóvoltából. Nos, tehát itt olyan dokumentumok elemzésére került sor, hogy vajon amit elhatároztunk, amit akciótervekben rögzítettünk, azok a tevékenységek milyen mértékben valósultak meg a jelentések, a statisztikai adatok tanulsága szerint. Továbbá ez is úgynevezett percepciókat, vagy észlelteket is vizsgált, hogy a kábítószerügy különböző szereplői, azok mit látnak eredményesnek, mit látnak eredménytelennek és milyen javaslatokat fogalmaznak meg a jövőre vonatkozólag.
Ezek a tapasztalatok, megítélésem szerint, eléggé pregnánsan tükröződnek az új drogstratégiában, merthogy egyfelől célzottabb célmeghatározások születtek talán, mint az előzőben voltak; másfelől pedig priorizálni - tehát ilyen fontossági sorrendet is sikerült végül is megállapítani a különböző célterületek között és a célterületeken belül is. Tehát nem mindent egyszerre szeretne fejleszteni ez a drogstratégia, hanem a különösen is problematikus pontokra szeretne hangsúlyt helyezni, és ezek a különösen is problematikus pontok az előzetes értékelésekből világlottak ki, és akkor, amikor például a kezelés-ellátás pillér fejlesztéseit nézzük, akkor azok nagy részben azokat a hiányosságokat próbálják orvosolni vagy pótolni, amelyek az előző drogstratégia megvalósítása kapcsán váltak nyilvánvalóvá.
Számtalanszor leírtuk, hogy az úgynevezett ellátási lánc valamennyi eleme megjelenik, ámde viszont nagyon eltérő fejlettségű; például ezt a problémát kívánja orvosolni a kezelés-ellátás pillérben elővételezett számos fejlesztés, tehát hogy arra tett kísérletet a szakma, ennek a dokumentumnak az előkészítése során, hogy az előző stratégia megvalósítása kapcsán észlelhető hiányosságokat érvényesíteni lehessen az új stratégiában. Tehát, hogy legalább szakmai értelemben egy folyamatosság tükröződjön, ami már azért is könnyen elképzelhető, merthogy nagyon hasonló szakmai kör az, amelyik a jelenlegi drogstratégia kialakításában részt vett, és akik az előző drogstratégia megalkotásában is részt vettek. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen igazgató asszonynak. Szétnézek, kérdezem kedves képviselőtársaimat, és közben egy gyakorlati tudnivaló, holnap a parlamentben az utolsó napirendi pont lesz egyébként ez a vita, kérem szépen, hogy legyetek ott minél nagyobb számban.
Ha nincs további hozzászólás, akkor viszont szavazni fogunk. Tehát a kábítószer-probléma kezelése érdekében készített nemzeti stratégiai programról szóló H/11084-es számú határozati javaslatról kérdezem a bizottságot, hogy általános vitája ajánlja-e az Országgyűlésnek. Aki igent szavaz, kérem, emelje fel a kezét! (Szavazás.) 16 igen. A nem szavazatot kérdezem. (Szavazás.) 12 nem mellett, a bizottságunk támogatta és általános vitára alkalmasnak találta.
Megköszönöm nemcsak az elmúlt években, évben végzett kemény munkát, hanem a mai részvételüket is, igazgató asszonynak, igazgató úrnak, és ezzel a 2-es napirendi pontot mielőtt lezárnám, meg kell kérdeznem képviselőtársaimat, merthogy előadót kell állítanunk a parlamenti vitához: többségi és kisebbségi véleményt.
A többségi véleményt Winkfein Csaba alelnök úr vállalta magára. A kisebbségi véleményt beszéljétek meg, és kérem minél hamarabb a jelzést, hogy le tudjuk adni a parlamentben, hogy ki lesz a kisebbségi vélemény tolmácsolója, ha most nincs. Köszönöm szépen. Nem kaptam jelzést, kedves képviselőtársaim, hogy kívántok-e előadót állítani. Nem kötelező kisebbségi véleményt megfogalmazni, csak azt kellene tudnom most, hogy fogtok-e később jelölni egy személyt, vagy nem és ezt ma kellene, rövid időn belül. Köszönöm, jelezzétek, legyetek kedvesek.
A magánnyugdíjról és intézményeiről szóló törvényjavaslat (T/11079. szám) (Általános vita)
A 3-as napirendi pontnak a tárgyalására fogunk áttérni, amely a magánnyugdíjról és intézményeiről szóló törvényjavaslat általános vitájáról szól, amelyet a T/11079-es számon kaptatok meg, kedves képviselőtársak, és amely vitához Szikszainé Bérces Anna főosztályvezető asszonyt ismételten köszöntöm, aki velünk van ezen a mai délelőttön, valamint Rézmovits Ádám főosztályvezető-helyettes urat és Dobos Timea fogalmazó asszonyt, mindhárman a Pénzügyminisztérium részéről fogják a kormány előterjesztését tolmácsolni.
Azt gondolom, hogy főosztályvezető asszony lesz az, aki összefoglalja ennek a törvényjavaslatnak a lényegét.
Öné a szó, parancsoljon!
Szikszainé dr. Bérces Anna (PM) szóbeli kiegészítője
SZIKSZAINÉ DR. BÉRCES ANNA (Pénzügyminisztérium): Köszönöm szépen, elnök asszony. Tisztelt Bizottság! Azt gondolom, hogy igazából a magyar állampolgárok szempontjából egy rendkívül fontos törvényjavaslat van önök előtt, hiszen ez a törvényjavaslat jelenleg a magánnyugdíj-pénztári létszám alapján több mint hárommillió embert érint igazából, az ő jövendő ellátásukról beszélünk.
Önmagában ez a törvényjavaslat, ennek az előkészítése egy nagyon régi történetre vezethető vissza, hiszen meg kell mondani, hogy a ma hatályos törvénynek bizonyos hiányosságai már a 2000-es évek elején világossá váltak, egészen konkrétan a járadékszabályozás rendkívül nagyvonalú keretszabályairól beszélek, hiszen önmagában ez a ma hatályos törvényi szabályozás nem ad igazából támpontot a jövendő járadékban részesülők számára, hogy egészen konkrétan milyen ellátásra számíthatnak. Tehát ebből a dologból kiindulva, már az egész rendszer '98-tól indult, de ezzel a problémakörrel igazából már a 2000-es évek elején is volt foglalkozás, csak akkor nem sikerült ebben igazából előrehaladni.
Most ez a törvényjavaslat egyrészt ezt a problémát kívánja megoldani, tehát a járadékszabályozás szempontjából egy teljesen egyszerű, áttekinthető, az állampolgár számára is nagyon egyszerűen kiszámítható ellátási szabályozást ad, hiszen igazából a pénztár által közzétett évenkénti járadéktényező alapján minden évben igazából a megtakarítás alapján nagyon egyszerűen kiszámolható az, hogy a jövendő ellátása az illetőnek mi lesz. Azt gondolom, hogy ebből a szempontból ez a javaslat az egyes pillér vonatkozásában is rendkívül iránymutató, hiszen sajnos az egyes pillér vonatkozásában jelenleg a jelenlegi szabályok bonyolultsága miatt nem nagyon lehet kiszámítani, legalábbis az állampolgár nem tudja kiszámítani azt, hogy milyen ellátásra számíthat - tehát ez az egyik története a dolognak.
A másik, amit nagyon szeretnék hangsúlyozni, hogy ez a változtatás nem arról szól, hogy a '98-as döntés, tehát amikor létrejött az, hogy a kötelező rendszer részeként egy második pillér jön létre. Az nem arról szól, hogy önmagában ez a döntés lett volna rossz, hiszen ha körbenéznek a tisztelt képviselő urak, hölgyek, akkor azt látják, hogy Európában minden olyan országban, ahol demográfiailag probléma van - márpedig Európa országainak döntő részére jellemző ez a dolog -, ott mindenütt mindenképpen a társadalombiztosítási nyugdíj mellett, más típusú, tehát kettes pillér tőkefedezeti jellegű megoldásokban gondolkodnak. Ha végignézünk akár Svédországon, akár Olaszországon, akár végignézünk Lengyelországon, tehát igazából mindenütt egy ilyen irányú történet zajlott.
A másik dolog, amit szeretnék kiemelni, hogy - nem feltétlenül emlékszik mindenki rá - annak idején volt szerencsém részt venni ennek az előkészítésében. Igazából akkor is a pénztári típusú megoldása az intézményi formának egyfajta kompromisszum eredményeként alakult ki, hiszen akkor már az önkéntes pénztárak működtek néhány éve. Ezek nyomán alakult ki az, hogy ez az - őszintén szólva szövetkezeti jellegű - irányítási forma alakult ki, ami valójában nagyon szép eszme, csak a gyakorlatban meg kell mondani, hogy nem igazán nagyon működik, legalábbis nem jellemzően, hiszen a magánnyugdíj-pénztári tagoknak elméletileg joguk van minden közgyűlésen részt venni és képviseltetni magukat. Valójában a tagságnak jellemzően csak egy-két százaléka az, aki részt vesz ezeken a közgyűléseken.
Tehát igazából az a történet, hogy ez az új törvényjavaslat kettő típusú fő dologgal foglalkozik: egyrészt a járadékszabályozásnak a kérdéskörével, másrészt az intézményrendszeri átalakításra tesz javaslatot - ez a kettő dolog egymással teljesen szorosan összefügg, hiszen nem mindegy, hogy a járadékszolgáltatást milyen intézményrendszer fogja tudni megvalósítani. Meg kell mondani, hogy az egyébként nagyon széles körű szakmai előkészítést illetően, tehát ez a törvényjavaslat meg kell mondani, hogy nem "csupán" - idézőjelben -, és nem megkérdőjelezve az államigazgatást, de ez nemcsak az államigazgatási tevékenységnek az eredménye, hanem a témával foglalkozó külső szakértők: aktuáriusoktól kezdve igazából, természetesen a pénztárak képviselőivel közösen sikerült ezt a törvényjavaslatot előkészíteni.
A másik dolog, amit szeretnék kiemelni, hogy ez a törvényjavaslat igazából - hogy mondjam - a jövőre nézve tesz iránymutatást, hiszen miután jeleztem, hogy '98 óta működő intézményrendszeri formáról van szó, természetesen egy ilyen intézményrendszernek az átalakítása nem oldható meg úgy, hogy decemberben elfogadásra kerül egy megoldás, majd pedig januártól működni kezd az új forma. Ezért ez a törvényjavaslat kellő felkészülési átmeneti időt ad az egész folyamatnak a lezajlására, és összhangban azzal a történettel, hogy a ma hatályos törvény szerint is, önmagában a járadékszolgáltatás 2013. január 1-jétől indul; hiszen ahhoz, hogy járadékszolgáltatás legyen, ahhoz 15 éves felhalmozási időszaknak kell eltelnie, ezért az egész átalakulási folyamatnak az időpontja 2013. január 1-jétől indul az új történet. Természetesen ehhez egyéb olyan átmeneti szabályok is tartoznak, ami például meghatározza azt, hogy meddig lehet egyáltalán magánnyugdíj-pénztárt alapítani, illetve mikor lehet átlépni, tehát van egyfajta moratórium, ami éppenséggel azt próbálja segíteni, hogy az egész folyamat minél zökkenő mentesebben tudjon lezajlódni.
A másik dolog, amit nagyon szeretnék kiemelni, hogy ez az intézményi formaváltás természetesen nem érinti a magánnyugdíj-pénztári tagoknak a felhalmozott megtakarítását és ennek hozamait, hiszen természetesen ezek a megtakarítások egy az egyben kerülnek át az új intézményi formában az illető saját számlájára, tehát ebből a szempontból is természetesen a megfelelő garanciákra alkotmányossági követelmények érvényesítésére törekedtünk a törvényjavaslat kialakítása során.
A másik dolog, amit szeretnék szintén kiemelni, hogy a tisztelt parlament ez év nyarán fogadott el egy olyan törvénymódosítást, ami pontosan a magánnyugdíj-pénztári tagoknak egy védelmét próbálja érvényesíteni a jövő év január 1-jétől, ez pedig a hozamgaranciának az intézménye. Ez arról szól, hogy a szolgáltatás igénybevételekor, tehát amikor a járadékszolgáltatás aktuálissá válik, akkor kerül érvényesítésre a hozamgarancia, ami azt jelenti, hogy igazából a felhalmozási időszak egésze vonatkozásában egy inflációkövető értékmegőrzést kívánunk garantálni, megfelelő feltételekkel, garanciákkal - tehát ez a hozamgarancia most 2010. január 1-jétől fog érvényesülni. Természetesen az önök előtt lévő törvényjavaslat keretében erre a garanciára is figyelünk, és természetesen megőrizzük ezt a 2010-től érvényesülő garanciarendszert, és az új intézményi formánál is megmarad a garancia; tehát mindenképpen az átalakításnál is a mostani vívmányokat szeretnénk megőrizni az új intézményi formánál is, erre alapvetően törekszünk. Tehát ezek is mindenképpen az egész magánnyugdíj-pénztári tagság védelmét kívánják biztosítani.
Tehát még egyszer hangsúlyoznám azt, hogy a fő cél mindenképpen azoknak a - egyébként a szakma által régóta ismert - problémáknak a megoldása a fő cél, ami a magánnyugdíj-pénztári rendszer eddigi működése alapján egyértelművé vált. És mindenképpen azt szeretném még hangsúlyozni, hogy ez természetesen nem azt jelenti, hogy az az irány, ami '98-ban meghatározásra került, abban változás lenne, hiszen ahhoz, hogy az időskori biztonságot tudjuk garantálni, ahhoz szükség van ennek a pillérnek a további működésére is. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen, főosztályvezető asszony.
A kollegák, nem tudom, kívánják-e kiegészíteni, vagy a kérdésekre válaszolni majd, Rézmovits urat kérdezem.
Kedves képviselőtársaim, mielőtt megnyitom a vitát, tájékoztatlak benneteket, hogy a parlament a ma délután folyamán - információim szerint 3 óra után, 4 óra körül - kezdi meg ennek a törvénynek az általános vitáját, tehát tulajdonképpen a vezérszónoki körre kerül sor és a bizottsági vélemények hangoznak el, az érdemi vita remélhetőleg a következő héten lesz.
Most pedig megnyitom a vitát, kérdezem képviselőtársaimat, kíván-e valaki ebben a tárgyban szólni.
László Tamás képviselő úr, parancsoljon!
LÁSZLÓ TAMÁS (Fidesz): Köszönöm a szót. Néhány kérdésem lenne. Az első kérdésem az volna, hogy ki kezdeményezte ennek a törvénynek a megalkotását.
A második kérdésem, amit már feszegettünk a parlamentben, azonnali kérdés vonatkozásában, hogy az APEH által nagy nehezen beszedett összegeket függő számlán tartják, tehát nem kerül át azonnal a címzetthez, és ez rendkívül magas összeg, 82 milliárd forint volt az elmúlt időszakban. Ennek a haszna kié és egyáltalán a függő számlákat rendezi-e ez a törvény, illetőleg azt, hogy a befizetők abban a tudatban vannak, hogy az ő pénzük azonnal az ő számlájukra kerül, és ehelyett hónapokig máshol parkoltatják ezt a pénzt.
A harmadik kérdésem pedig az, hogy mi garantálja a lehető legmagasabb nyugdíjszolgáltatást ebben a rendszerben.
És van egy nagyon érdekes dolog - a 30. és a 35. paragrafus (1), illetőleg (3) bekezdésében -, hogy egyösszegű járadék nagyon szűk esetben kérhető akkor, ha a járadék összege nem éri el a legkisebb öregségi nyugdíj 5 százalékát, ez 28 500 forint, ez 1400 forint körüli összeg - milyen befizetésekről van ebben az esetben szó? Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm képviselő úr.
Török Zsolt képviselő úr jelentkezett, öné a szó!
TÖRÖK ZSOLT (MSZP): Köszönöm szépen, elnök asszony. Alapvetően támogatjuk a törvénytervezet megvitatását és elfogadását. Itt azt hiszem, hogy a választóvonalakat lehet, hogy pártpolitikai alapon is meg lehet majd húzni a különböző érvek és ellenérvek között, de nemcsak ennek a törvénynek, hanem a '97-es nyugdíjreform kapcsán is alapvetően. Annak idején, nyomon követtem a parlamenti vitáját - az előbb tetszett említést tenni arról, hogy tetszett ebben közreműködni - és érdekes volt, hogy ellenzéki és kormánypárti képviselők akkor is, és feltételezem sok esetben most is, nem feltétlenül politikai hovatartozás, hanem inkább korosztályi hovatartozás alapján fogalmazzák meg esetleg véleményüket bizonyos kérdésekben. Hiszen más és más érdekek küzdhetnek meg akkor, akik közelebb állnak a szolgáltatások igénybevételéhez, mint akik esetleg távolabb állnak; mindenesetre rendezni kell ezt a helyzetet, amit itt felvázolt a felvezetésben is a minisztérium képviselője. Azt gondolom, hogy mindenkinek az az érdeke, hogy egyértelmű és tiszta viszonyok alakuljanak ki és a járulékfizető polgárok érdekét szolgálja az átalakítás, úgyhogy a magam részéről támogatom. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr.
Béki Gabriella képviselő asszony!
BÉKI GABRIELLA (SZDSZ): Köszönöm szépen a lehetőséget, elnök asszony. Azzal szeretném kezdeni, hogy a magam részéről általános vitára alkalmasnak tartom az anyagot, de ennek leginkább az az oka, hogy vannak itt olyan kérdések, amit törvényben szabályozni, rendelkezni kell róluk, mint a járadék kifizetésnek a részletszabályai, amik nem lettek annak idején, '97-ben megoldva.
De ugyanakkor azt is szeretném szóba hozni, hogy az a tapasztalat, az az információ ezekről a pénztárakról, hogy miközben azzal az igénnyel indítottuk őket, hogy majd a tagok érdekei érdekében tevékenykednek - és most is az fogalmazódott meg -, minket ez a szempont érdekelne a legjobban, hogy hogyan lehet olyan szabályokat csinálni, ami az érintettek számára előnyös, kedvező. Az a tapasztalat, hogy ezek a pénztárak az elmúlt években nem így működtek, nagyon nem így működtek. Az a tapasztalat, hogy azok a hozamok, amiket ezek a pénztárak realizáltak évről évre, messze, messze alatta maradtak azoknak a hozamoknak, amiket egyéb pénzintézeti termékek produkálni tudtak.
Én egy pénzügyi analfabéta vagyok, jelentem, és nem igazán érzékelem, hogy ez a változás, amit most előkészít ez a törvényjavaslat, hogy tudniillik ezen túl nem pénztáraknak fogjuk nevezni ezeket az intézményeket, hanem biztosítóknak, tartalmilag, meg érdemben milyen változást jelentenek, miért jelentenek nagyobb garanciát a tagok számára - illetve nem tudom, hogy ebben az új rendszerben tagok-e továbbra is, igen, miért jelentenek nagyobb garanciát. Kérdezem ezt azért is, mert általában a biztosító intézetekkel kapcsolatban sincsenek olyan nagyon pozitív tapasztalatai a biztosítottaknak. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő asszony. További kérdések. Szeretném, ha egy körben tudnánk a kérdéseket, véleményeket elmondani. (Nincs jelzés.) Nincsen.
Megkérem főosztályvezető asszonyt vagy főosztályvezető-helyettes urat, fogalmazó asszonyt, a válaszokat mondják el nekünk. Köszönöm.
Szikszainé dr. Bérces Anna (PM) válaszadása
SZIKSZAINÉ DR. BÉRCES ANNA (Pénzügyminisztérium): Köszönöm szépen, elnök asszony. Tisztelt Bizottság! Először László Tamás képviselő úr kérdéseire válaszolnék. Ezt a törvényjavaslatot a kormány terjesztette be a tisztelt parlament elé. Ez a kezdeményezés a pénztárak, és meg kell mondani, hogy miután túl vagyunk már némileg az érdekegyeztető tanácsos egyeztetéseken némileg, mert még ez folytatódik, de ettől függetlenül, meg kell mondani, hogy maguk a munkavállalók is azt fogalmazták meg, hogy rendet kell tenni ebben a vonatkozásban. A járadékszabályozást mindenképpen meg kell tenni, és pontosan azokat a problémákat, amiket ők jeleztek az intézményrendszeri forma kapcsán, ez a javaslat kívánja rendezni.
Tehát ennek a története, még egyszer, ahogy itt a felvezetőben próbáltam elmondani, nagyon régi időkre nyúlik vissza, hiszen így, ahogy elhangzott, igazából ennek a '97-es előkészítése során nagyon sok kompromisszum született az intézményrendszeri formát illetően, és mára bebizonyosodott, ha ezt az intézményrendszeri formát így hagyjuk, az komoly veszélyeket jelenthet az egész konstrukciónak a lelkét jelentő járadékszolgáltatás biztosítása vonatkozásában. És meg kell mondani pontosan, miután nagyon sok állampolgárt érint ez a történet, tehát mint mondtam, több mint hárommillió, tehát konkrétan hárommillió hetvenezer ember van jelenleg magánnyugdíj-pénztári tagként, az nem engedhető meg, hogy az ő időskorú biztonságuk veszélyeztetve legyen. Mindenképpen úgy gondolom, hogy egy felelős kormánynak ezzel a kérdéssel foglalkoznia kell, tehát nem hagyható bizonytalanságban a magyar lakosság ilyen nagy része; és természetesen, ahogy ez a dolog fejlődik tovább, egyre nagyobb lesz ez a létszám évről évre, tehát nyilvánvalóan ez egy rendkívül fontos kérdés.
Még egyszer jelzem, hogy ez a kérdéskör, a járadékszolgáltatás kérdése már a '98-2002 közötti időszakban is előjött, akkor is alakultak munkacsoportok ennek a kérdésnek a rendezésére; akkor végül is sajnos nem lett továbbhaladás ebben a történetben, de igazából ez a törvényjavaslat ezt a folyamatot, ezt a munkát folytatja, illetve próbálja befejezni ebben a vonatkozásban - tehát mindenképpen ez a fő történet.
A másik kérdés, ami elhangzott, az APEH beszedéssel kapcsolatos. Tehát 2007-től működik az, hogy az adóhatósághoz került a tagdíjbeszedésnek a kérdése. Az egy valós probléma, amit a képviselő úr jelzett, hogy a befizetések nem feltétlenül rögtön kerülnek az egyénnek a számlájára. Azt viszont szeretném elmondani, hogy azon túlmenően, hogy valóban az a cél és azt kell elérni, hogy minél előbb odakerüljön a befizetés, természetesen önmagában az egész történetnek az a lényege, hogy ez a befizetés megfelelően befektetésre kerüljön és hozamok realizálódjanak. Ez ettől függetlenül megtörténik, hiszen maga a befizetés azonnal odakerül a pénztárhoz, és ebből adódóan a pénztár a befektetést meg tudja tenni, tehát ezzel nincsen probléma.
Az kétségtelen, hogy ma még nem tökéletes a rendszer sajnos, most már a működésnek a harmadik évében sem lehet azt mondani, hogy teljesen tökéletes, mert vannak ilyen problémák; de azt is meg kell mondani, hogy ezeknek a problémáknak az egy része önmagában a pénztáraknak a nyilvántartási rendszereivel is összefügg. Azoknál a pénztáraknál, ahol ez a fajta nyilvántartási rendszer, adatkezelés korszerűbb formákban van, sokkal jobban tud kommunikálni az APEH rendszerrel, és ott ezek a problémák nem igazán jellemzőek. Tehát, amit ön elmondott, azt a kritikát el kell fogadni, hogy még nincs teljesen tökéletes állapotban, de azt meg kell mondani, hogy a 2007-es indulástól kezdve egyértelmű javulás van ebben a történetben, természetesen az a cél, hogy minél előbb ezek a problémák rendeződjenek. De szeretném hangsúlyozni - mint ahogy az interpellációra elhangzott válaszban is ez elhangzott -, hogy ez nem érinti a magánnyugdíj-pénztári tagoknak a hozamát, hiszen a pénz azonnal befektetésre kerül, önmagában az az adminisztrációs rész van később, hogy mikor van az ő egyéni számláján. Tehát kétségtelen, hogy az lenne a jó, ha ez így egyidejűleg történne, de a befizetések döntő részénél ez a dolog rendeződött. Tehát még egyszer hangsúlyozom, hogy az adóhatóság is mindent megtesz annak érdekében, hogy ezek a problémák fokozatosan kerüljenek felszámolásra, de ez a pénztáraknak a rendszerén is múlik, hogy végül is ezt hogy tudják megoldani.
A garancia. Tehát a történetnek az a lényege, hogy igazából az új intézményrendszeri működési forma kívánja garantálni azt, hogy a lehető legmagasabb hozam tudjon realizálódni, hiszen kétségtelen, hogy a választható portfóliós rendszer már néhány éve működik, és ennek pontosan az a célja, hogy igazából - ami itt elhangzott szintén a hozzászólásoknál - a korosztályi kérdéseket is próbálja a választható portfóliós rendszer kezelni. Mert nyilván, aki közelebb áll a nyugellátáshoz, annak inkább a klasszikus garantált hozam, inkább a biztonságra törekvés az izgalmas, mások részére, ahol még ez távolabb van, ott lehet, hogy inkább jobban, tehát ezt a választható portfóliós rendszert továbbviszi ez a történet. Az, hogy milyen garanciák vannak.
Az egyik garanciát elmondtam önöknek, hogy van egy hozamgarancia történet, amit változatlanul a Garancia Alap fog biztosítani az új konstrukcióban is; és a másik garancia pedig maga az egész működési rendszer - tehát önmagában abban nincs változás, hogy természetesen a felügyeletnek van változatlanul meghatározó szerepe abban, hogy önmagában a megalakulásnál, majd pedig az egész működés során közbelépjen. A másik dolog pedig az, hogy igen erőteljes szabályokat javasol már most a törvényjavaslat, és ezt jelzem, hogy még szeretnénk továbberősíteni, hogy a tulajdonlást, tehát a tulajdonszerzést ezekben az új intézményi formákban akarjuk korlátok közé szorítani, pontosan az állampolgárok érdeke szempontjából, hogy ne kerülhessenek ők olyan helyzetbe, hogy valaki - hogy mondjam - más célra kívánja itt a dolgokat kihasználni - tehát ez a másik történet.
A harmadik dolog, amit szeretnék kiemelni, hogy az egész dolognak az a másik fő irányvonala, hogy pontosan azokat a ma, az intézményrendszeri formából adódó, bizonyos problémákat tudjuk kezelni, amit igazából az jelent, hogy a pénztárak mögött az teljesen világos, hogy ma is a pénztártagság döntő részét érintő pénztáraknál vagy biztosítói, vagy pedig banki háttér működik. De a mai szabályok alapján azt kell mondani, hogy a szabályok lehetőséget adnak arra, hogy ezek a háttérben és egyébként tulajdonosi felelősség nélkül működő biztosítók, bankok igazából - hogy mondjam - bizonyos játékteret kapnak arra, hogy a pénztáraknál megjelenő befektetésekben bizonyos manipulációs történetek nem kizártak, tehát nem azt mondom, hogy ez a jellemző, de nem kizártak a mostani szabályok szerint. Ezért kívánjuk azt az intézményrendszeri átváltoztatást biztosítani, ami ezeket a történeteket kizárja, tehát ez is pontosan azért történik, hogy a pénztártagok védelme is egy garancia ebben a vonatkozásában, tehát még egyszer mondom, ezzel az egész történettel az a cél, hogy a magánnyugdíj-pénztári tagok jövendő időskori ellátása mindenképpen garantált legyen, és megfelelő színvonalat biztosítson igazából.
Ennek kapcsán még egy dolgot elmondanák, amiről a bevezetésben nem beszéltem, hogy igazából a következő nagy történet - és ez már egy picit átvezet az egyes szolgáltatással kapcsolatos dologra. Mindenképpen arra törekszünk, hogy miután ez a konstrukció az egyes pillérnek egy kiegészítő konstrukciója, ebből adódóan olyan lépéseket alkalmazzunk, ami arról szól, hogy további összhangot próbál biztosítani igazából az egyes pillérrel, akár a hozzátartozói ellátásnál, akár egyebekben.
Az egyösszegű járadékszolgáltatással kapcsolatban. Nagyon köszönöm egyébként a kérdést, hogy elhangzott, mert ez egy nagyon fontos történet, hiszen ma meg kell mondani, hogy éppen azért, mert hiányoznak a járadékszolgáltatásnak a szabályai nagyon széles körben, illetve gyakorlatilag, aki mostanság akarná igénybe venni a szolgáltatást, az valójában nem is tudna mást venni igénybe, mint egyösszegű pénzfelvételt, ami egy elég veszélyes történet. Hiszen itt arról van szó, hogy valakinek lehet, hogy nagyon jó az, hogy adott esetben 4-5-6 millió forintot fel tud venni a számlájáról, de ugyanakkor ez azzal jár, hogy anno majd, amikor adott esetben 25-30 éven keresztül kapja majd a nyugellátását, akkor neki ez a havi járandóságából természetesen hiányozni fog. Hiszen csak a tb-nyugdíjból fogja majd kapni az ellátást havonta, és nem lesz neki a járadék oldalról a magánnyugdíj-pénztári rendszerből szolgáltatása, tehát mindenképpen azt szeretnénk, hogy visszaszorítsuk az egyösszegű szolgáltatásnak az igénybevételi kérdéseit. Hiszen, még egyszer hangsúlyoznám, hogy az egész történetnek az a lényege, hogy az időskori biztonságot garantáljuk és annak egy pillére a kettes pillér, tehát mindenképpen erre törekszünk.
Ezért igazából - amit ön is észrevett - a törvényi szabályozási javaslat alapján, nagyon szűk körben engedjük meg az egyösszegű járadékszolgáltatást. Ez azt jelenti, hogy az egyik oldalról akkor engedem meg, ha túl magas lenne igazából maga a járadékszolgáltatás, a másik oldalról pedig akkor engedem meg, ha túlságosan alacsony lenne - amit ön idézett, az pontosan a túlságosan alacsony, tehát nagyon alacsony. Ez egyébként egészen konkrétan a mai szabályok szerint olyan 2-3 ezer, 3600 forintos összeget jelentené, amit nem kell önnek mondani, hogy a 3600 forint effektíve semmit nem jelent, tehát nincs nagyon értelme ezt havonta biztosítani, ezért van az egyösszegű járadékszolgáltatás így meghatározva.
Részben, válaszolva is már a Béki Gabriella képviselő asszony által feltett kérdésekre. A fő története ennek az, hogy tiszta, átlátható viszonyokat próbáljunk teremteni, mert szeretnénk mindenképpen azokat a dolgokat megelőzni, amit - biztosan emlékeznek reá - a MÁV Biztosító Egyesületnek a tavalyi története eredményezett, itt ez a dolog többszöröse, mint mondtam: 3 millió embert érintő dologról van szó. Egyértelmű, hogy ez is azt erősítette, hogy ezeket a fajta történeteket egy ilyen nagy népességet érintő dolognál nem szabad semmilyen módon fenntartani, ezért kellett rajta változtatni.
A másik dolog, hogy a hozamok vonatkozásában kétségtelen, hogy a '98-as év nem volt a pénztárak éve, viszont azt szeretném elmondani, ha figyelik a mostani hozamokat, az eléggé egyértelmű, hogy átlagszinten ezek a hozamok, tehát a veszteségek, ami tavaly a pénztáraknál megjelent, azok az év eddigi folyamatai alapján visszajöttek. Tehát természetesen egy átlagot mondok, hiszen ez pénztáranként változik, de azt lehet mondani, hogy átlagos szinten ez a hozamveszteség, ami az elmúlt évben történt, az most már mindenképpen visszajött igazából. Tehát pontosan, amit Béki képviselő asszony is keresgél, az egész történetben abszolúte a tiszta, átlátható, kiszámítható történetre szeretnénk javaslatot tenni, mert most ebben kétségtelen, hogy önkritikusnak kell lenni, hogy a '98 óta működő rendszerben ilyen téren voltak problémák. De pontosan ezt szeretnénk megoldani, hogy a jövőre nézve, amikor az egész konstrukció igazából beindul, és 2013-ban kezdődik ennek a története, onnantól kezdve teljesen egyértelmű és világos mindenki számára, hogy átlátható és biztonságos történet tudjon zajlódni.
Biztos, hogy van abban egy olyan történet, hogy a kvázi szövetkezeti jellegű működésről egy zártkörű részvénytársasági váltás némi váltást jelent, kétségtelen, de meg kell mondanom, hogy azokkal a szabályokkal, amit elmondtam, hogy akár a tulajdonszerzés, akár az egész működés folyamat kísérésével kapcsolatban mindenképpen azt kívánja a törvényi szabályozás elérni, hogy ezek a problémák ne legyenek. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen, főosztályvezető asszony. Nézek még képviselőtársaimra, van-e még valamilyen felvetés.
László Tamás képviselő úr!
LÁSZLÓ TAMÁS (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. A függő számlákkal kapcsolatos vélemény teljesen világos, hogy az önök álláspontja azt jelenti, hogy a pénzintézet haszna biztosított, az egyéné nem.
SZIKSZAINÉ DR. BÉRCES ANNA (Pénzügyminisztérium): Nem, nem ezt mondtam.
LÁSZLÓ TAMÁS (Fidesz): De én ezt így értelmezem. (Derültség.) Ezt érzékelem ebből, tehát hogy azonnal a befektetését a pénzintézet meg tudja tenni, de nem az egyén számlájára kerül, ezért a pénzintézet haszna biztosított, az egyéné nem, tehát az egyén hozamgaranciája nem biztosított ebben a kérdésben - itt törvényi garanciára volna szükség mindenképpen.
Nagyon érdekes volt az, amit mondott ezzel a bizonyos egyösszegű járadékkal kapcsolatban. Úgy látom, hogy itt is a biztosító védelméről van szó és nem a biztosítottéról. Tudniillik, ha a biztosító úgy működik, mint ahogy jelenleg működnek ezek a pénzintézetek, hogy a hozamgarancia egyáltalán nem biztosított, és ebbe az ügybe nem lép be se a PSZÁF, se senki az állam részéről. Itt is pusztán arról van szó, hogy ne tudják az emberek akkor azt mondani, hogy kérem szépen, a saját kezembe akarom venni a sorsomat, kiveszem egy összegben az általam befizetett pénzeket és megpróbálom a magam útján megoldani azt, amit az állam nem garantál, a pénzintézet nem biztosít. Tehát úgy látom, hogy itt a kockázat és a felelősség egyensúlya nem biztosított, és azt kellene garantálni ebben a törvényben - ez egyelőre, úgy látom, hogy nem teljes körű. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr.
Vígh Ilona képviselő asszony!
VÍGH ILONA (Fidesz): Köszönöm szépen. Meg szeretném kérdezni, hogy a jelenleg hatályos törvény lehetőséget biztosít-e arra, hogy a magánnyugdíj-pénztárból át lehet-e lépni másik rendszerbe, erre vonatkozóan vannak-e adataink. Meg szeretném kérdezni, hogy a nyugdíj és idősügyi kerekasztalnak mi volt a véleménye ezzel kapcsolatban, mi az ő állásfoglalásuk. (A képviselői hozzászólás zajban, hangosítás nélkül történt.)
ELNÖK: Bocsássatok meg, nem lehet hallani, a jegyzőkönyvvezető nagyon sokat kínlódik.
VÍGH ILONA (Fidesz): Már el is mondtam, köszönöm.
ELNÖK: A válaszadásban kérem szépen. (Jelentkezésre.) Mielőtt a válaszra kerül sor, még Béki Gabriella képviselő asszony!
BÉKI GABRIELLA (SZDSZ): Adatokat szeretnék hallani. Biztos vagyok benne, hogy rengeteg információ, számítás létezik a magánnyugdíj-pénztárak működésével kapcsolatban. Most, hogy közel kerülnek a járadék kifizetési periódusok, van-e valami információ vagy kaphatunk-e valami információt arról, hogy hol fognak szóródni ezek az így szerezhető járadékok. Kérdezem ezt azért is, mert többé-kevésbé azzal tisztában vagyunk, hogy a társadalombiztosítási nyugdíjpénztártól szerezhető nyugdíjak milyen intervallumban mozognak és hogy mi az átlaguk. Itt szó volt arról, hogy mikor javasolt az egyösszegű kifizetés, itt hallottunk már valami minimum összeget, jó lenne a másik végét is ismerni, illetve hogy körülbelül az átlag, a havi átlag - emlékeim szerint, a kiszámítható nyugdíjnak a kétharmadát folyósítja a tb-nyugdíj és az egyharmadát majd a magánnyugdíj-pénztár -, szóval hogy hogy alakulnak ezek a számok. Köszönöm.
ELNÖK: Szétnézek, mielőtt átadom a szót a kormány képviselőjének. Van-e még hozzászólás? (Nincs jelzés.) Nincs, akkor bezártam a vitát és kérem a válaszokat.
Szikszainé dr. Bérces Anna (PM) további válaszadása
SZIKSZAINÉ DR. BÉRCES ANNA (Pénzügyminisztérium): Köszönöm szépen, elnök asszony. Tisztelt Bizottság! László Tamás képviselő úr részére még egyszer elmondanám, hogy a dolog miről szól.
Tehát a befizetés, ami odakerül: a tagdíj egyértelműen azonnal, az APEH gyakorlatilag 24 órán belül a pénztárnak a számlájára utalja ezt a pénzt, ebből adódóan a pénztár azonnal befekteti ezt a pénzt a pénztártagság egésze érdekében. Ezt követően azok a történetek, hogy még az egyéni számlára, ahol probléma van, ezt követően természetesen odakerül az egyéni számlára, tehát semmilyen banknak vagy biztosítónak, vagy pénzintézetnek, vagy akárminek a számlája nem gazdagodik ezzel. Még egyszer szeretném elmondani, a pénztár befekteti ezt a pénzt, tehát 24 órán belül a befizetést követően ott van a számlán, tehát a pénztár, ami a magánnyugdíjpénztár annak a számláján van ott és az befektetheti azonnal. Tehát ezzel az égvilágon semmi probléma nincsen, hiszen akkor sem egyenként fekteti be a magánnyugdíjpénztár a tagoknak a pénzét, hanem azokat a befektetendő pénzeket fekteti be, tehát nem erről szól a történet, utána az az egyéni számlára kerül, természetesen annak a hozamával együtt, tehát ezzel nincsen semmi probléma.
Tehát az, amit ön mond, hogy pénzintézet, vagy bárki gazdagodna ezen a történeten: se az adóhatóság, se a pénzintézet, se a magánnyugdíjpénztár nem gazdagodik ezen, hiszen ennek ez a menete, ez teljes félreértés, hogy ezzel valakinek másnak lenne haszna, ezt szeretném elmondani.
A másik dolog, ez többször elhangzott, hogy biztosító. Most meg kell mondani, hogy ez nem egy klasszikus biztosító történet, hiszen ennek megvannak a maga sajátos szabályai éppen abból adódóan, hogy mire alakul ez a biztosító rt., zártkörű rt. egyébként. Az egész szabályozásnál nem egy az egyben a Bit-nek a szabályairól beszélünk, hiszen ezeket a sajátosságokat, hogy milyen tevékenységről van szó, azt természetesen a törvényjavaslat előkészítése során teljes egészében figyelembe kellett venni. Tehát itt vannak sajátosságok, ami attól függ például - csak mondok egy ilyen példát -, hogy a szavatoló tőkének a nagyságrendje abszolút attól függ a javaslat alapján, hogy milyen tagságról van szó, tehát hány létszámmal. Ez pontosan például arról szól - mást nem tetszik ilyen szabályokat találni -, hogy a kispénztárakat is segítsük abban, hogy majd át tudjanak alakulni. Tehát itt differenciálva van a szavatoló tőke például, ami más esetben nem így van, tehát pontosan az egész konstrukciónak az átalakítását próbáljuk segíteni ezekkel a szabályokkal.
Tehát még egyszer hangsúlyoznám, hogy ez nem egy klasszikus biztosító történet, nagyon egyszerűsítve, nyilván a sajtóban is egyszerűbb azt mondani, hogy biztosító, de ez egy sajátos biztosító történet, ez nem ugyanaz a történet, mint általában az üzleti biztosító, ennek megvannak a maga furcsa sajátos szabályai éppen azért, hogy figyelembe vesszük azt, hogy mi ennek az egésznek a funkciója. Tehát azt kell biztosítanunk, hogy a járadékszolgáltatás mindenképpen tudjon működni, ez erről szól, tehát abszolúte ezek a sajátosságok működnek.
A következő kérdés, az egy összegűnél meg abszolút arról szól a dolog, hogy az alapfunkciója az egésznek az, hogy járadékot adjak, egy időskori biztonságot adjak, azért juttatjuk vissza az egy összegű történetet, hogy ne ez a dolog sérüljön. Tehát még egyszer akkor engedjük meg, ha egy bizonyos szint fölött van, lett ellátása, járadéka az illetőnek, illetve ha nagyon alacsony.
Elhangzott kérdésként, hogy mi az a maximum, ez a minimálbérnek a négyszerese, ami járadékként van, ez mai szinten 268 000 forintot jelent és még egyszer hangsúlyoznám, hogy ez egy kiegészítő pillér, tehát a döntő részletet a társadalombiztosítási nyugellátás adja változatlanul, tehát ez a történet. A másiknál, a nagyon alacsony összegűnél - még egyszer mondom - nincs értelme a havi járadéknak, hiszen annyira csekély összeg jön ki, hogy abból nem segít semmit, tehát akkor az esetben sokkal jobb, ha egy összegben kapja meg az illető.
A visszalépések vonatkozásában volt a másik kérdés. Valóban az önök által nyáron elfogadott törvénymódosítás alapján, ez év december 31-éig van visszalépési lehetőség azok számára, akik az elmúlt évben, 2008. december 31-ig, betöltötték az 52. életévüket, és önkéntesen léptek be annak idején a rendszerbe. Most még valóban nem tudunk átfogó adatokat mondani erre vonatkozóan, mert az egész folyamat zajlik, az kétségtelen, hogy az eddigiek során pár tízezer ember, aki jelentkezett ezzel a történettel. Mi a magunk részéről szakmailag mindenképpen, de az is, hogy az 52 éves életkor hogy került meghatározásra, természetesen ugyancsak számítások alapján, figyelembe véve a pénztárak központi nyilvántartásának az adatait, hogy milyen korösszetétel, milyen megtakarítás a jellemző, tehát igazából ennek alapján került ez meghatározásra. És még annyit, hogy az eléggé egyértelmű, hogy mindenképpen azok számára, akiknél az van, hogy átlag vagy átlag alatti keresettel rendelkeznek, az ő esetükben eléggé egyértelmű, hogy az a célszerű, ha visszalépnek a társadalombiztosítási nyugdíjrendszerbe. Éppen azért, mert ez az időszak, a 15 év, nagy valószínűséggel nem képes arra, hogy pótolja azt az adott veszteséget, amikor - az akkor nem egészen átgondolt döntés alapján - úgy döntött, hogy a magánnyugdíj-pénztári rendszerbe visszalép.
A másik kérdés, a NYIKA-val, a nyugdíj és időskor kerekasztallal kapcsolatos. Azt biztosan tudják - nem tudom, de akkor elmondanám -, hogy hamarosan a NYIKA, a remények szerint, a jelentésével el fog készülni - még erre nem tudok mit mondani, hogy ezzel mi van. Egyet viszont elmondanék, hogy ennek a törvényjavaslatnak a szakmai előkészítésében a NYIKA elnöke, Holtzer Péter úr igen jelentős szerepet játszott, tehát ővele szakmailag ez teljesen végig volt a munkabizottságunkban tárgyalva. Tehát a dolog lényege, hogy nem mondanám, hogy Holtzer úr, mint a NYIKA elnöke vett részt, hanem mint a téma szakértője vett részt ebben a történetben.
Béki Gabriella kérdésére válaszolva, természetesen készültek számítások és vannak is és ezt bármikor, bárkinek a rendelkezésérre bocsátjuk, tehát Gabika semmi gond, ezt meg tudjuk neked küldeni.
A másik pedig, hogy nagyon nehéz azt mondani, hogy milyen a járadék, természetesen minél hosszabb időt tölt el valaki a magánnyugdíj-pénztári rendszerben, nyilvánvalóan annál nagyobb a felhalmozása, és ebből adódóan a majdani járadéka is. Ennél többet most így nem nagyon tudnék mondani, de mindenképpen ezeket a számításokat, ami ezt az egészet megalapozta, természetesen bárkinek még egyszer felajánlom, hogy nagyon szívesen a rendelkezésére bocsátjuk. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen, főosztályvezető asszony. (Jelentkezésre.)
Parancsoljon, képviselő úr!
LÁSZLÓ TAMÁS (Fidesz): Csak egyetlen kérésem lenne, ezeket a számításokat, ha nekem is elküldenék, azt megköszönöm.
SZIKSZAINÉ DR. BÉRCES ANNA (Pénzügyminisztérium): Természetesen.
ELNÖK: Ügyelni fogunk rá. Most pedig szavazni fogunk, kedves képviselőtársaim. Először bediktálnék még két helyettesítést. Soltész Miklós alelnök urat László Tamás képviselő úr, Bókay Endre képviselőtársunkat pedig Lombos István képviselő úr helyettesíti.
A szavazásra a következő kérdést teszem fel, hogy a magánnyugdíjról és intézményeiről szóló T/11079-es számú törvényjavaslatot a bizottságunk általános vitára ajánlja-e az Országgyűlésnek. Aki igent szavaz, kérem, emelje fel a kezét! (Szavazás.) 15 igen. Kérem a nem szavazatokat. (Szavazás.) 12 nem szavazat mellett, tartózkodás nélkül, a bizottságunk általános vitára ajánlja az Országgyűlésnek.
Tehát, mint jeleztem, megkezdődik ma az általános vitája ennek a kérdésnek, többségi és kisebbségi előadót kell állítson a bizottságunk. Többségi előadóként Török Zsolt képviselő úr fog szerepelni, kisebbségi előadóként - úgy hallottam - Iván László professzor úr, érdekes.
Megköszönöm a kedves munkatársaknak a segítségét ehhez a 3-as ponthoz, amelyet lezárok, és máris áttérünk a 4-es napirendi pontra, ami az egyebek nevet viseli.
Semmit nem tudok még kedves képviselőtársaimnak mondani a jövőnkről, mert minden képlékeny, de időben fogom jelezni, hogy mikor lesz a következő találkozónk - és abszolút 5. napirendi pontként... (Jelentkezésre.)
Béki Gabriella képviselő asszony, ebben a pontban, tessék!
BÉKI GABRIELLA (SZDSZ): Az egyebek között. Török Zsolt ösztönzésére, elmondanám a bizottságnak, hogy a múlt hét végén, csütörtökön, pénteken egy kitűnő kétnapos szociális expo volt - a XIII. kerületben egy művelődési központban került megrendezésre. Felvonult a szakma színe-java, és a második napon volt egy olyan kerekasztal-beszélgetés tematikus résztvevőkkel, amire az országgyűlési képviselőket is várták, tehát mi is meg tudtunk szólalni, tényleg nagyon izgalmas volt. Személy szerint nagyon sajnálom, hogy a televízión keresztül szinte nem volt visszhangja.
ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő asszony. Akkor végül, de nem utolsósorban, a bizottság nevében a közelgő Erzsébet napra Isten éltessen drágám, szeretettel gratulálunk. (Taps.) Kívánok nagyon jó munkát a kedves képviselőtársaknak, szervusztok, viszontlátásra.
(Az ülés befejezésének időpontja: 10 óra 55 perc)
|
Dr. Vidorné dr. Szabó Györgyi |
Jegyzőkönyvvezető: Turkovics Istvánné