KORB-1/2006.
(KORB-1/2006-2010.)
az Országgyűlés környezetvédelmi bizottságának
2006. június 7-én, szerdán, 9 óra 30 perckor
a Képviselői Irodaház II. számú tanácstermében
megtartott üléséről
Tartalomjegyzék
A határozatképesség megállapítása, a napirend elfogadása
A bizottsági tagok bemutatkozása
A környezetvédelmi és vízügyi miniszterjelölt meghallgatása
Dr. Persányi Miklós szóbeli tájékoztatója
Döntés a miniszterjelölt alkalmasságáról
Napirendi javaslat:
Az ülés résztvevői:
A bizottság részéről:
Megjelent:
Elnököl: Katona Kálmán(MDF), a bizottság elnöke
Dr. Orosz Sándor (MSZP), a bizottság alelnöke
Dr. Nagy Andor (KDNP), a bizottság alelnöke
Bedő Tamás (MSZP)
Demendi László (MSZP)
Fetser János (MSZP)
Gyárfás Ildikó (MSZP)
Dr. Józsa István (MSZP)
Kis Péter László (MSZP)
Dr. Oláh Lajos (MSZP)
Szabó Imre (MSZP)
Balogh József (Fidesz)
Bányai Gábor (Fidesz)
Császár Antal (Fidesz)
Farkas Sándor (Fidesz)
Fehérvári Tamás (Fidesz)
Kékkői Zoltán József (Fidesz)
Molnár Béla (KDNP)
Gusztos Péter (SZDSZ)
Helyettesítési megbízást adott:
Demendi László (MSZP) Szabó Imrének (MSZP)
Gusztos Péter (SZDSZ) dr. Józsa Istvánnak (MSZP)
Meghívottak részéről:
Hozzászóló
Dr. Persányi Miklós környezetvédelmi vízügyi miniszterjelölt
(Az ülés kezdetének időpontja: 9 óra 35 perc.)
1-10/Gy
KATONA KÁLMÁN (MDF), a bizottság elnöke, a továbbiakban ELNÖK: Köszöntöm a bizottság tagjait, köszöntöm a miniszter urat, aki immár nagyon izgatott a meghallgatás miatt, és időben megérkezett.
A határozatképesség megállapítása, a napirend elfogadása
Természetesen előtte még van feladatunk. Első feladatunk a határozatképesség megállapítása. Megállapítom, hogy a bizottság minden tagja megjelent, tehát határozatképesek vagyunk.
A meghívóban kiküldött napirendi pontjaink a következők: 1. napirendi pont a bizottság megalakulása; 2. napirendi pont a környezetvédelmi és vízügyi miniszterjelölt kinevezés előtti meghallgatása; 3. napirendi pont az Egyebek.
Kérdezem a bizottsági tagoktól, van-e a napirenddel kapcsolatban észrevételük. (Nincs jelzés.) Amennyiben nincs, kérdezem, ki ért egyet a napirenddel. Aki egyetért, szavazzon! (Szavazás.) (Mindenki jelez.) Köszönöm szépen. A bizottság a napirendet egyhangúlag megszavazta. Ezzel bizottságunk megalakult.
Kérem a bizottsági tagokat, tekintettel arra, hogy a meghallgatást 10 órára hirdettük meg, addig néhány dolgot beszéljünk meg. Az egyik az lenne, hogy röviden, fél percben a bizottsági tagok bemutatkoznak. Abban szeretnék megállapodni, hogy szerdán tartsuk-e a bizottsági üléseket. Amennyiben lehetőség van rá, kedden is tarthatunk ülést. Az a parlament elnökének a kérése, hogy a parlament plenáris ülésének a munkáját ne zavarjuk. Sok a vidéki képviselő, a plenáris üléséhez kössük, ha azon a napon nem tudjuk megoldani.
Tehát kérem, mindenki mondjon magáról valamit, én majd a végén. Nagy Andorral kezdjük.
A bizottsági tagok bemutatkozása
DR. NAGY ANDOR (KDNP): Nagy Andornak hívnak, másfél éve vagyok a környezetvédelmi bizottság tagja. A 2004. évi időközi választáson jutottam be a parlamentbe a Nógrád megyei szécsényi választókörzetből, ahol 2006-ban is nyertem. Orbán Viktor kabinetfőnöke voltam politikai államtitkárként 1998 és 2002 között, amikor a Fidesz kormányzott. Ügyvéd vagyok, Németországban és Magyarországon tanultam. Szerencsére a német nyelvet is és az angol nyelvet is jól beszélem, mert 2004-ben sikerült három hónapot a Harvard Business Schoolban eltöltenem, és ott Executive MBA-t csinálni.
A 2006-os ciklusban a KDNP-frakció tagja vagyok, és a KDNP-ből a bizottságban ketten képviseljük a konzervatív oldalt. Örülök, hogy a bizottság alelnökeként dolgozhatom az elkövetkezendő négy évben. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Orosz alelnök úr!
DR. OROSZ SÁNDOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Orosz Sándor vagyok, Óbudán a negyedik alkalommal is egyéni körzetben megválasztott országgyűlési képviselő. Végzettségem szerint jogász vagyok. Parlamenti múltam az elmúlt több mint egy évtized alatt: a mezőgazdasági bizottság elnöke, alelnöke voltam, és az előző ciklus óta a környezetvédelemhez szervezetszerűleg is csatlakozva a környezetvédelmi bizottság alelnökeként tevékenykedtem. Ezt szerettem volna most is folytatni, ami megadatott.
Bízom benne, hogy a környezetvédelmi bizottságban a megszokott, az ügy elkötelezettségét is bizonyító együttműködés a mostani ciklusban is folytatódik. Ebben a reményben kívánom folytatni alelnöki tevékenységemet. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Sorba megyünk a bemutatkozásban. Parancsolj!
BEDŐ TAMÁS (MSZP): Bedő Tamás vagyok, Csongrád város polgármestere. A Csongrád megyei területi listáról kerültem be a parlamentbe. Ez az első ciklusom, de polgármesterként már négy éve tevékenykedem. Alapvégzettségem egyébként mezőgazdász, azon belül több szakirányban, és mint egy érintett település polgármestere, elsősorban az árvízvédelmi, vízügyi kérdésekkel kívánok foglalkozni.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Parancsolj!
10
CsE 11-20
FETSER JÁNOS (MSZP): Fetser János vagyok, Békés megye 6. számú választókerületéből kerültem be egyéni képviselőként. Tizenkét éve vagyok Orosháza polgármestere, nevelőtanári diplomám van, 23 évig az orosházi üveggyárban különböző beosztásokban dolgoztam, legutóbb mint főtechnológus. Az előző négy évben is a környezetvédelmi bizottság tagja voltam. Köszönöm szépen.
GYÁRFÁS ILDIKÓ (MSZP): Gyárfás Ildikó vagyok, 1994 óta vagyok folyamatosan országgyűlési képviselő, egyéni választókerületben szerepeltem sikeresen, Borsod-Abaúj-Zemplén megye 7. számú választókerületében. A megyei önkormányzatnál dolgozom 1990 óta alelnökként, most is a megyei közgyűlés elnöke vagyok. Alapdiplomámat tekintve kémia-fizika szakos középiskolai tanár vagyok, és van egy másoddiplomám, Miskolcon szereztem, környezetvédelmi szakmérnök. Köszönöm szépen.
DR. JÓZSA ISTVÁN: Köszönöm a lehetőséget. Ildikó szerény volt, ő a legjobb egyéni eredményt elért képviselő az Országgyűlésben. Külön gratulálok hozzá. Józsa István vagyok, 2002 óta vagyok tagja a környezetvédelmi bizottságnak. Az idén másodízben választottak meg Újbudán, a XI. kerületben, a 17-es egyéni választókörzetben országgyűlési képviselőnek. Eredeti diplomám matematikus mérnök, mérnök-közgazdász. Környezetvédelmi kérdésekkel 10-12 éve foglalkozom, elsősorban a megújuló energiaforrásokkal, az energiatermelés környezeti hatásaival és általában a környezetgazdálkodási ipar kérdéseivel. Emellett elkötelezett híve vagyok a parlagfűmentesítésnek. Tizenkét éve vagyok alapító kuratóriumi tagja egy parlagfűellenes alapítványnak. Szeretném elmondani az újonnan érkezetteknek, hogy a környezetvédelmi bizottság elmúlt négy évére az igényes szakmai munka volt jellemző, és én, mint akinek van szerencséje folytatni ezt a munkát, szeretném, ha a következő években is ilyen hangvétel és szakmai munka lenne a jellemző. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm.
KIS PÉTER LÁSZLÓ (MSZP): Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Kis Péter László vagyok, második ciklusos képviselő, mind a kétszer Szolnok megyei területi listáról kerültem a parlamentbe. Az eredeti végzettségem agrár, a másoddiplomám vállalkozásszervező szakmérnök vagyok. Kisújszálláson élek, az előző ciklusban is a mezőgazdasági, illetve a környezetvédelmi bizottság tagja voltam, jelen állás szerint most is. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm.
DR. OLÁH LAJOS (MSZP): Jó napot kívánok. Oláh Lajos vagyok, és legalább egy hete parlamenti képviselő, tehát nem tudok parlamenti múltat magam mögött, mint az előttem szólok. Jogász vagyok, oroszul, angolul beszélek, Debrecenből, a Hortobágy mellékéről származom. Az életemből néhány momentum, a Budapesti Értéktőzsde igazgatóságának voltam tagja, az ÁPV igazgatóságának is, voltam más nagy energetikai cégnél is. Hajdú-bihar megyei területi listáról kerültem be a parlamentbe. Köszönöm szépen.
SZABÓ IMRE (MSZP): Jó napot kívánok. Szabó Imre vagyok. 1988-tól 2002-ig, elég hosszú időn keresztül a Magyar Természetbarát Szövetség többszörösen újraválasztott tisztségviselője, főtitkára voltam, amikor is ennek a munkakörnek a lehetőségeként 1990 és '92 között a nemzetközi szövetség természetbarát akadémiájának elvégzését követően ismerkedtem meg lényegében a környezetvédelem és a természetvédelem fontosságával. '98-tól országgyűlési képviselő vagyok, az első ciklusban a frakció helyettesének választottak, környezetvédelmi ügyekkel foglalkozó hozzászólások jutottak kitűnő osztályrészemül, és '98-2002 között az MSZP környezetvédelmi tagozatának elnökeként dolgoztam. Ebben az időszakban, 2001-2002-ben a környezetvédelmi kabinetet vezettem. A választási programunk összeállításáért voltunk kollégáimmal felelősek. 2002-ben, miután megválasztottak a Pest Megyei Közgyűlés elnökévé, ezért a tisztes civil foglalkozásomat a Természetbarát Szövetségnél fel kellett adnom, azóta a Pest Megyei Közgyűlés elnöke vagyok. A közgyűlés elnökeként számos lehetőségem volt, hogy a természetvédelemmel, környezetvédelemmel kapcsolatos elkötelezettségünknek tanújelét adjuk.
ELNÖK: Köszönöm.
MOLNÁR BÉLA (KDNP): Molnár Béla vagyok, a KDNP frakciójának tagja. Első ciklusban vagyok képviselő. Eddig 12 évig voltam önkormányzati képviselő Angyalföldön, hivatásom villamosmérnök, ipari technológiák környezetvédelemmel kapcsolatos kérdéseivel foglalkoztam, valamint az atomenergiával. A KDNP budapesti elnökeként a főváros környezeti problémáival kívánok ezután részletesebben foglalkozni. Köszönöm szépen.
KÉKKŐI ZOLTÁN JÓZSEF (Fidesz): Kékkői Zoltán vagyok, Baranya megyei területi listáról kerültem be, '98 óta vagyok képviselő. Dolgoztam az idegenforgalmi bizottságban, a területfejlesztési bizottságban és az informatikai bizottságban, a mezőgazdasági bizottságban, és most módomban áll a környezetvédelmi bizottságban dolgozni. Megpróbálok ennek is eleget tenni. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm.
FEHÉRVÁRI TAMÁS (Fidesz): Fehérvári Tamás vagyok, Tolna megye fideszes területi listájáról kerültem be a parlamentbe. 1998 óta vagyok a parlament tagja, az előzőekben az ifjúsági és sportbizottságban tevékenykedtem, most debütálok a környezetvédelmi bizottságban, remélem, hogy hasznos tevékenységet tudok kifejteni ebben a bizottságban is. Polgári foglalkozásom egyébként pedagógus, műszaki tanár vagyok.
ELNÖK: Köszönöm szépen.
FARKAS SÁNDOR (Fidesz): Farkas Sándor vagyok, 1994-től megyei önkormányzati képviselő, majd '98-tól országgyűlési képviselő, négy éven keresztül a mezőgazdasági bizottság elnökeként dolgoztam. Az elmúlt négyéves ciklust a mezőgazdasági bizottság tagjaként éltem meg. Emellett van tisztességes foglalkozásom, amit szeretnék továbbra is űzni, ez pedig egy mezőgazdasági részvénytársaság vezérigazgatója vagyok most már 1992-től, az első munkahelyemen, ezt hozzá kell tenni. Ezen kívül, úgy gondolom, fontos megemlíteni ebben a bizottságban, mivel az elmúlt időszakban is több olyan kapcsolat alakult ki a környezetvédelmi bizottsággal, illetve a miniszter úrral is, a Magyar Lovasszövetség elnökeként próbálok eleget tenni a magyar lovastársadalom fejlődésének, és remélem, hogy ezzel ebben a bizottságban is fogunk tudni foglalkozni a környezetvédelmi kérdéseken túl. Számomra, a térség számára a legfontosabb a termálenergia hasznosításának a kérdésköre, amely, remélem, hogy ebben a bizottságban is megfelelő támogatást fog kapni. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Tessék parancsolni!
CSÁSZÁR ANTAL (Fidesz): Jó napot kívánok. Császár Antal vagyok, a Vállalkozók Pártjának elnöke, országos listán kerültem be a parlamentbe, első ciklusomat kezdtem. Mellette a Borsod megyei pálinkafőzők egyesületének főtitkára vagyok, ahol környezetvédelmi szempontból nagyon sokat tudunk tenni, és bízom benne, hogy maximálisan részt tudunk venni a környezetvédelmi tevékenységben. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm.
BALOGH JÓZSEF (Fidesz): Köszöntöm a bizottság tagjait. A nevem Balogh József, 1998 óta vagyok a Bács-Kiskun megyei körzet országgyűlési képviselője, illetve a megyei közgyűlés nemzeti etnikai és kisebbségi bizottság elnöke lettem. A mezőgazdasági bizottság tagja voltam.
ELNÖK: Köszönöm.
BÁNYAI GÁBOR (Fidesz): Jó napot kívánok. Bányai Gábor vagyok, újhullámos zöldfűlű. Pedagógus vagyok, illetve kertészmérnök szakmérnöki diplomám van. Bács-Kiskun megye 1-es választókerületének képviselője vagyok a Fidesz részéről.
(20)
21-30/Gy
ELNÖK: Köszönöm szépen a bemutatkozásokat.
Magamról: Katona Kálmán vagyok, a budapesti listáról kerültem a parlamentbe. 1990 és 1994 között voltam képviselő. A Hírközlési Főfelügyelet alapító elnökhelyettese, 1998-2000 között pedig közlekedési, hírközlési és vízügyi miniszter, majd a Magyar Villamos Művek elnök vezérigazgatója voltam 2002-ig.
Most a környezetvédelmi bizottság elnöke lettem, amivel kapcsolatban annyit tudnék mondani, hogy szeretném, ha a jogalkotás egészére kiterjedne az ökoszemlélet, és remélem, tudjátok, a konszenzus híve vagyok. Remélem, ez a bizottság jól fog működni.
Köszönöm szépen a bemutatkozásokat.
Annyit mondanék, hogy az albizottságokat és egyéb kérdéseket egy későbbi ülésen tárgyaljuk meg, most ne várakoztassuk a miniszter urat. Egyébként is a kormányalakítás körül még lesz mozgás a parlamenti bizottságokban is, úgyhogy az ilyen döntéseinket egy kicsit halasszuk későbbre. Arra is számítson mindenki, hogy akár a jövő hét hétfőjén is lehet bizottsági ülés, de szerdára valószínűsítem, hogy lesz, hiszen a kormány pénteken fog olyan javaslatokat benyújtani, amelyek érinthetnek bennünket is. Ezt a napirendi pontot bezárom.
Még egyszer köszöntöm dr. Persányi Miklós miniszter urat, aki egyben miniszterjelölt is. Az a menetrend, hogy a miniszter úr még egyszer bemutatkozik. Nyilván mondani fog a programjából fontos dolgokat, majd ezt követően a képviselő hölgy és az urak kérdezhetnek, a miniszter úr válaszol, lehet kiegészítő kérdést tenni, azután döntünk arról, hogy a jelölt urat javasoljuk-e a köztársasági elnök úrnak.
Megkérem a jelölt urat, időkorlát nélkül, kellő önmérséklettel (Derültség.) tartsa meg az előterjesztését.
A környezetvédelmi és vízügyi miniszterjelölt meghallgatása
Dr. Persányi Miklós szóbeli tájékoztatója
DR. PERSÁNYI MIKLÓS miniszterjelölt: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Bizottság! Valóban, ezt a két szót, hogy "tisztelt bizottság", végig is gondoltam, hogy tényleg komolyan gondolom, hiszen itt most minden korábbinál tekintélyesebb személyekből áll ez a bizottság. Szakmailag egyértelműen felkészült, elkötelezett országgyűlési képviselői csoport az, amelyik ebben a bizottságban helyet kapott. Én nem emlékszem olyan környezetvédelmi bizottságra, amelyben valóban ennyi fontos vezető beosztást betöltő önkormányzati vezető vagy ilyen nagy háttérrel, szakmai tapasztalattal rendelkező bizottsági tag jelen lett volna. Úgy gondolom, erre érdemes az együttműködést is optimista módon feltételezni és alapozni, jóllehet, a múltban is a környezetvédelmi miniszterek számára gyakorta volt partner az Országgyűlés környezetvédelmi bizottsága.
Tudom, hogy a környezetvédelmi és vízügyi miniszteri jelölés az, amelyik nekem most megadatott. Hadd mondjam el: jóllehet, elsődlegesen környezetvédelmi miniszterként kerültem ebbe a pozícióba három évvel ezelőtt, az elmúlt években bőven megtapasztaltam azt is, hogy milyen vízügyi miniszternek lenni.
Hadd kezdjem régebbről. Utánaszámoltam: 33 esztendeje, egy harmad évszázada van annak, amikor egyetemistaként először kezdtem el a környezetvédelemmel foglalkozni, szinte egy időben azzal, hogy ez a fogalom Magyarországon annak idején megjelent. Ez a '70-es évek eleje volt, és végül az egyetemi szakdolgozatomat is környezetvédelmi tárgykörből írtam - ez nem szerepel az életrajzban -, egy nagyon érdekes növénymorfológiai tárgykörből, amely arról szólt, hogy a levél felszíni struktúráknak milyen pormegkötő-képessége van elektronmikroszkópos vizsgálatok alapján. Ez valóban nagyon hasznos, mert a városokban ez alapján lehet eldönteni, hogy mely fákat érdemesebb ültetni.
Amint az életrajzomból is látható, én biológia-népművelés szakon szereztem diplomát, ami arra utal, hogy nagyon régóta a világot interdiszciplináris módon próbálom megközelíteni, és az érdeklődésem sem volt soha olyan, hogy egy-egy szűk szakterületnek nagyon a mélyére ástam volna, sokkal inkább integráló, többféle szempontot magában foglaló tanulmány volt az, amit végeztem, és a későbbi szakmai majd tudományos pályafutásom is ilyen természetű ügyekkel foglalkozott.
Azzal, hogy egyidejűleg természettudományi és bölcsészettudományi karra is jártam, majd később Gödöllőn, az Agrártudományi Egyetemen szereztem környezetvédelmi szakmérnöki diplomát, nagyon széles spektrumban adott bepillantást a különböző diszciplinákba, végül a Magyar Tudományos Akadémián a kandidátusi disszertációmat politikatudományból védtem meg, úgyhogy a politikatudományok kandidátusa vagyok. A témám 1986-ban a Környezetvédő társadalmi aktivitás fejlődése külföldön és hazánkban címmel szerepelt, és azt mondhatom, hogy abban az időben valóban Kelet-Európában is meglehetősen ritka volt, hogy valaki ilyen tárgykörrel foglalkozott volna. A pártállami időkben a környezetvédelem, különösképpen mint társadalmi, állampolgári, civil aktivitás, nem volt különösebben divatos dolog. Úgy vélem, nagyon érdekes általános szabályokat és konkrét hazai jelenségeket is sikerült ekkor megragadni. Igen gyakran publikáltam a '80-as évek második felében hazai különböző környezetszociológiai és környezetpolitikai tárgyú írásokat. Érdekes módon ez annyira korai volt ebben az időben, hogy a folyamatok jellemzésére ezt még a mai publikációkban is idézik például amerikai szerzők.
Ezt követően 1986-ban kerültem az Országos Környezetvédelmi Hivatalhoz, majd amikor ebből a hivatalból és a Vízügyi Hivatalból 1988-ban megszervezték a Környezetvédelmi és Vízgazdálkodási Minisztériumot, ebben a minisztériumban lettem főosztályvezető. (Dr. Szalóki Gyula felé:) Szalóki úr azért bólogat, mert már akkor is volt szerencsénk egy hivatalban dolgozni, és az ember pályafutása azóta is sok ponton ismét találkozik a környezetügy olyan régi közigazgatási szakembereivel, akik esetleg közeli kollégái vagy kicsit távolabbi munkatársai lettek a tárca különböző szervezeteinél.
Mintegy öt esztendeig dolgoztam a tárcánál, majd közel négy évet töltöttem külföldön: egy esztendőt az Egyesült Államokban egy amerikai kormányösztöndíjjal, ahol ugyancsak az ottani környezetvédelmi tevékenységet volt szerencsém részben tanulmányozni, részben pedig amerikai egyetemeken előadóként a kelet-európai viszonyokról előadni. Ezt követően három évig Londonban dolgoztam az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Banknál, ahol környezetvédelmi főszakértői beosztásban voltam, és a kelet-európai nagy programok környezeti átvilágítását végeztem el. Olyan beruházási programokra gondoljanak, mint amilyen például az M1-es, M5-ös autópálya létesítése Magyarországon vagy mondjuk az M0-s autópálya déli szektorának környezeti megítélése. Ugyancsak itt a banknál volt egy olyan szép feladatom is, hogy a környezetvédő társadalmi beleszólás lehetőségeit a különböző beruházási rendszerekbe és a jogharmonizáció ezzel kapcsolatos kérdéseit a rendszerváltás idején az akkori 25 kelet-európai országban átfogóan tanulmányozhassam, és ezzel kapcsolatban konzultációkat is szervezhessek kelet-európai szakembereknek.
30
CsE 31-40 Persányi folyt.
Szép, nyugodt körülmények között, rengeteg munkával ugyan, nagyon izgalmas feladaton dolgoztam az Európabanknál, mígnem egy szabadság idején véletlenül kezembe került egy hazai napilap és abban egy hirdetés, hogy a fővárosi önkormányzat főigazgatót keres a Fővárosi Állat- és Növénykertbe. Miután nekem volt egy gyermekkori álmom, hogy szeretnék a budapesti állatkertben igazgató lenni, nem tudtam megállni, hogy ne nyújtsak be egy pályázatot, a család meglehetős rosszallása ellenére, akik azt mondták, hogy nem olyan rossz nekünk itt, Londonban, az itteni fizetéssel és körülményekkel, de támogattak abban is, hogy ha nekem ez vágyam volt, akkor ebbe fogjak bele. Közel egy évtizeden keresztül igazgattam a Fővárosi Állat- és Növénykertet, amiről azt gondoltam, hogy a környezeti szemléletformálásnak az egyik legfontosabb intézménye ebben az országban. Ma is ezt gondolom. Úgy vélem, hogy az állatkerteknek, amelyekbe a világon vagy 600 millió ember megy el egy-egy esztendőben, hatalmas szerepük van abban, hogy az emberek mit gondolnak a természetről, más élőlényekről, és hogyan lehetne így pozitív üzeneteket és új viselkedési mintákat is közvetíteni annak érdekében, hogy a világot ne tegyük mi, emberek annyira tönkre, amennyire tesszük.
Úgy vélem, hogy ezt a tevékenységemet ismeri legjobban talán a képviselő hölgyek és urak többsége is meg a magyar közvélemény is, éppen ezért meglehetős meglepetéssel ért engem, amikor egy szép napon az SZDSZ elnöke felkeresett azzal a felkéréssel, hogy vajon ezt a környezetvédelmi és vízügyi miniszteri posztot nem látnám-e el. Ha úgy tetszik, volt egy gyermekkori álmom, az állatkert, és volt egy felnőttkori álmom, amikor a hivatalban dolgoztam, hogy egyszer majd egy fontosabb vezető lehetek itt, és jobban meg tudom az ügyek folyását határozni. Úgy véltem, hogy az állatkertben már sok mindent elvégeztem, szinte a maguk útján mennek ott a dolgok, és rövid gondolkodás után igent mondtam erre a felkérésére. Ezt követte az első miniszterjelölti meghallgatásom. Hadd mondjam el azt, hogy abban a ritka helyzetben vagyok, talán környezetvédelmi miniszterjelöltként először, akit harmadszor hallgat meg országgyűlési bizottság. Ugyanis a Gyurcsány-kormány alakulásakor ugyancsak volt egy miniszteri meghallgatás.
Egy másik érdekes kérdés, hogy amikor miniszter lettem, akkor látható volt, hogy a környezetvédelmi miniszterek kihordási ideje ebben az országban meglehetősen rövid, az átlag szolgálati idejük másfél esztendő volt. Én most már három esztendeje töltöm be ezt a feladatot, és úgy tűnik, hogy ez még meg is hosszabbodik. Az eddig csúcstartó négy esztendeig egy teljes ciklust szolgált végig, Baja Ferenc. De voltak olyanok, akik csupán néhány hónapig töltötték be ezt a posztot. Most már, ha úgy tetszik, én javítom a statisztikát, hogy ez érdem, vagy hiba, az egy nagyon izgalmas kérdés. Ugyanis egy környezetvédelmi miniszter óhatatlanul egy konfliktushalom tetején üldögél. Nem mintha a többi miniszter lényegesen jobb helyzetbe lehetne, de ezen a területen bármiféle döntés mások érdekeit rontja, még ha egyeseknek ez kedves is.
Igazából ez nem olyan, mint az állatkert, amikor egyszerre lehet mindenkit boldoggá tenni, az állatokat, a látogatókat, az ott dolgozó embereket, hanem ha valakinek sikerül egy komolyabb környezeti intézkedést hoznia, annak mindig megvannak a szenvedő alanyai, akik ennek az árát megfizetik. A környezetügy arról szól, hogy a világ nemcsak a miénk, hanem másoké is, és óhatatlanul mi magunk vagyunk a környezetkárosítók minden esetben. Minden állampolgár. Amikor a környezetnek valamilyen kedvezőbb dolgot teszünk, akkor ezzel saját magunkat is korlátozzuk, a saját kényelmünkből is kell, hogy feladjunk. Különösen akkor vannak ennek igen érzékeny megjelenései, amikor a környezetet károsítók, a szennyezők is kell hogy fizessenek a környezetkárosításért annak érdekében, hogy ne minden adófizető fizessen helyettük.
Természetesen ezek állandó konfliktusok, amelyek jelen vannak a környezetügyben, a természetvédelem, jelen vannak a vízügyben is. A vízügyben persze egyértelműbbek a viszonyok, bár messze nem konfliktusmentes az a terület sem. Egyértelmű, hiszen egy elemmel, az egyik legfontosabb elemmel kell folyamatosan küzdeni ebben az országban, hol a víztöbblettel, hol a vízhiánnyal. Sajnos, a víztöbblet az, amely közvetlenebb és nagyobb fenyegetést képvisel, és az elmúlt hónapok is megtanítottak bennünket arra, hogy erre a területre nem lehet a kellőnél több figyelmet fordítani, mert minden figyelem kevés. Nem szeretnék most itt kitérni arra, hogy milyen jelentőségű az országban a már másfél évszázada építgetett, fejlesztett védelmi rendszer sorsa, hogy milyen erővel kell folytatni ennek kiépítését, és milyen új filozófiákat kell ezen a területen megvalósítani. Egy valami biztos, hogy ezen a területen mindig hatalmas feladatok lesznek, ahogy voltak az elmúlt három esztendőben is, illetve a következő négyben, hétben, tízben és húszban is lesznek.
Az előbb több mindent mondtam el saját magamról személyesen, azért hadd szóljak arról is, hogy tárcavezetőként milyen módon kívántam dolgozni, és hadd mondjam azt, hogy lényegesen másként nem szeretnék a jövőben sem tevékenykedni. Úgy vélem, hogy ezt a képzettséget, szakmai tapasztalatot, ezt az interdiszciplináris szemléletmódot, különösképpen egy ilyen, többféle szakterületet egyesítő tárca élén, az embernek szándékkal kell érvényesíteni. A másik, hogy azokat a közigazgatási előzményeket, tapasztalatokat, azokat a kérdéseket, hogy hogyan tud az állam a környezetvédelemben együttműködni a civil kezdeményezésekkel, úgy vélem, továbbra is érdemes hasznosítani. Érdemes a nemzetközi jártasságra is hagyatkozni, de a magam számára nem kevésbé a személyes elkötelezettséget, ami az ember számára nagyon sokszor okoz nemcsak külső, hanem belső konfliktusokat is. Hiszen egy elkötelezett környezetvédelmi miniszter nem lépheti túl a jogszabályi kereteket, és nem lépheti túl törvényi felhatalmazását.
Éppen az elmúlt napokban saját kollégáim egy csoportjával beszélgetve mondtam azt, hogy nagyon tisztelem, hogy nagyon sokuk személyes meggyőződésből környezetvédő, de amíg a munkaidejükben vannak, addig hivatalnokok.
(40)
41-50/Gy (Persányi Miklós)
Hivatalnokok, akiknek az a dolguk, hogy a jogszabályokat hajtsák végre, és ne az érzelmeiknek engedjenek. Tapasztaltunk ilyent bőséggel a múltban, és úgy vélem, egy jogállamban azért ennek vannak súlyos korlátai. Tehát hadd mondjam azt, hogy esetenként helyzetekben nyilván nagyon szívesen döntenék a szívem javára, de miniszterként látom azokat a korlátokat, amelyekben a társadalmi érdekek egyeztetési folyamatának sorozatában lehet és kell megtalálni a szükséges kompromisszumokat.
Úgy vélem, a tárcának ebben a négy esztendőben számos eredménye született, ebből három évben - hiszen ez nem a legelső induló éve volt ennek a kormányzati ciklusnak, hanem az utolsó három esztendeje - valóban komolyan elszámoltatható és felmutatható eredményei vannak, még akkor is, ha mindent, amit a külvilág ezen a tárcán számon kér, nem tudtam megvalósítani. Úgy vélem, ami elérhető volt, azt én elértem, és tiszta a lelkem abból a szempontból, hogy vajon megtettem-e mindent ahhoz, hogy mindenben az én szakmai meggyőződésem javára dőljenek el a dolgok.
Ha egy miniszter, amikor döntési pontokhoz érkezik, a helyén ülve és rendre egy irányba dönt, azt gondolom, elsődlegesen a környezetügy javára kell döntenie, hiszen ez nem egy mitikus valami, hanem az emberek életéről, egészségéről, jólétéről szóló dolog, és ilyen tekintetben ennek az országnak a boldogulásában rendkívül szorosan összefügg. Nem gondolom, hogy szükség lehet egy olyan misztikus gazdasági fejlődésre, amely mindent maga alá gyűr, amely eredményeként nincsen tiszta levegőnk, nincsen tiszta vizünk, elpusztulnak a madarak a kertjeinkből, hanem akkor él jól ez az ország, ha a fejlődését nem csupán pénzben és GDP növekedési százalékokban méri, hanem akkor, ha az élet minőségét adó kérdésekben is javulás van. A modernizáció nyilván ezerféle ponton kerül konfliktusba ezzel a gondolattal, és ezekben a konfliktusokban megtalálni a kompromisszumokat nyilvánvalóan nem egyszerű, nem is mindig sikerülhet, de törekedni kell rá, hogy kellő következetességgel sikerüljön a környezetet védeni.
Készítettem egy rövid összeállítást, és az elnök urat kérem, nem mondanám végig, hogy az idővel is takarékoskodjunk, de ha az elnök úr megengedi, akkor ezt közreadnám.
ELNÖK: Természetesen.
DR. PERSÁNYI MIKLÓS miniszterjelölt: Az egyik a tárca eredményeit színesen összefoglaló füzet, a másik pedig két sűrűn teleírt oldal, amelynek minden bekezdése azzal kezdődik - ez meglehetősen szerénytelennek is tűnhet -, hogy mi történt Persányi Miklós minisztersége idején. Összesen kilencszer fordul elő ez a kifejezés, és előre elnézést kérek érte, de talán ez így érdekesebb, mintha csak szárazon sorolnám fel azokat az ügyeket, amelyeket fontosnak gondolok.
Hadd tegyem mellé, hogy ennél lényegesen több történt, hiszen a tárcának voltak a szakmai részterületeken megtörtént előrelépései is, amelyek egy kétoldalas papírra nem férnek rá. Büszke vagyok ezekre a termékekre, ezek a tárca termékei, ha úgy tetszik, az én miniszteri időszakom termékei. Ha a következő esztendőkben sikerül ehhez hasonló számú terméket összehozni, amelyek ezekkel a súlyukban felérnek, akkor én boldog leszek. Tudom, hogy ez az időszak még kevésbé lesz egyszerű, mint a mögöttünk lévő, nagyon sok ok miatt, hiszen egy reformidőszakban a lendületes modernizáció idején a környezeti kérdések óhatatlanul konfliktusba fognak kerülni más-más szempontokkal. Hadd kérjem azt, hogy ezekben a konfliktusokban a bizottság legyen a miniszter partnere és szövetségese. Voltak ilyen konfliktusok a múltban is, és voltak olyanok, amelyek éppen a bizottság aktív közreműködésével dőltek el olyan irányba, amely a környezet számára hasznosabb, mint az ellenérdekelt lobbik számára. Ellenérdekeltek is vannak, és vannak nagyon radikális környezetvédelmi követelésekkel előálló csoportok is, civil csoportok is; ki-ki másként látja a világot, igazából egyik csoportnak sem lehet a végén maradéktalanul igaza.
A kompromisszumok megtalálása a legkényesebb munka ebben a beosztásban, és én ezeket a jövőben is igyekszem megtalálni, még akkor is, ha hol az egyik, hol a másik, hol pedig mindkét oldalon lesznek boldogtalanok az én miniszteri tevékenységemmel, és a következőkben mondják majd azt - most is volt -, hogy tessék ide egy jobb minisztert találni, aki vagy bölcsebb, vagy nagyobb hatalmú, vagy még ügyesebb, és egy szájból tud hideget, meleget fújni. Én valószínűleg nem ez leszek.
Néhány szót azért arról is hadd szóljak, hogy mi az, ami az előttünk álló időben történhet ezen a területen. A kormányprogram tartalmazza ezt, ezért nem szeretnék erről a részleteiben sem beszélni, hiszen a házbizottság állásfoglalása is az, hogy a kormányprogram vitája majd a kormányprogram vitáján legyen, de bizonyos mértékig ez mégis személyes program. Egyfelől büszkén mondom, hogy személyes program, mert az általam javasolt intézkedések jelentős része bekerült a kormányprogramba. Ennek a kormányprogramnak a környezetügyi fejezete bátran összehasonlítható bármelyik korábbi magyar kormány programjába bekerült környezeti tézisekkel. Terjedelmében is részletesebb, és a velejét tekintve is igen komoly állítások vannak itt. Ezek között hadd mondjam, én úgy vélem, a legfontosabb, ennek a kormányzati következő ciklusnak a legfőbb karakterét az adja meg, hogy a környezetügyi fejlesztések évei jönnek.
Az elmúlt pár esztendőben az uniós előcsatlakozás és a csatlakozási alapok nyomán már jutottak ebbe az országba olyan források, amelyek igen komoly fejlesztéseket indítottak meg például a szennyvízelvezetés, a szennyvíztisztítás területén vagy a levegőtisztaság-védelem területén - például a nagy tüzelőberendezések európai normáknak megfelelővé tétele -, de mondhatnám a regionális hulladékkezelési rendszerek kiépítését, az újrahasznosítás nagy ütemű elterjedését az utóbbi években és folytathatnám. Az, ami előttünk van 2007-2013 között az Új Magyarország program keretében, azt számolom, ez nem csupán az EU-támogatásokat jelenti, hanem a hazai önrészt is és a hozzácsatlakozó helyi önkormányzati önrészeket, a különböző piaci szereplők részvételét ezekben a fejlesztésekben, de évenként mintegy 2000 milliárd forint az, amely a környezetben pozitív fejlesztéseket jelent. Ebben akadnak kisebb hányadban olyan közlekedési fejlesztések, mint például egy település elkerülő útvonalának a megépítése, de a zöme valóban kimondottan környezetügyi fejlesztésre lesz elköltve, beleértve az árvízvédelmi rendszer fejlesztését is, beleértve a megújuló energiaforrások vagy az energiahatékonysággal kapcsolatos fejlesztésekre költött pénzeket. is.
50
CsE 51-60 Persányi folyt.
Ez egy nagyon nagy pénz, ez azt jelenti, hogy Magyarországon a következő esztendőkben szinte minden ötödik forint ennek a területnek a javítására fog szolgálni. Soha ilyen lehetősége nem volt ennek a szektornak, jóllehet, ezt a pénzt nem mindet a tárca, a minisztérium kompetenciájában kell elkölteni, hanem a helyi önkormányzatoknál, azoknak az összefogásánál, azokban a konzorciumokban, amelyeket olykor több száz önkormányzat állít össze, nem kis bonyodalmakat okozva ezzel, de mégis, úgy vélem, hogy azért ez egy nagyon komoly kihívás a tárcavezető számára is. A fejlesztésekben benne vannak, ahogy mondtam az árvízvédelmi rendszer fejlesztései, a Duna teljes fővédvonalának befejezése, a Tisza-vidéken egy nagyon komoly előrelépés a Vásárhelyi-terv további beruházásaival. Nagyon nagy előrelépés a mellékfolyók tekintetében, itt a Hernád éppen ezekben a percekben okoz nagyon komoly gondokat, hiszen jelenleg az eddig volt legnagyobb vízszint felett 30 centiméterrel jön Ócsalánosnál a víz, és még óránként 2 centiméterrel árad, tehát jó néhány óráig még ott lesz az áradás, és a kiépített, megemelt ideiglenes védvonalakon, ezek önkormányzati töltések, amelyek megerősítésébe most az állami szervezetek bekapcsolódtak, már átbukik a víz, mert minden várakozást meghaladó sebességgel jön. A Hernád árvízvédelmi töltéseinek teljes körű kiépítését ennek a ciklusnak a végéig el lehet végezni. A Körös-vidéken a hiányzó töltéseket el lehet készíteni, de a Zagyva- és a Tarna-rendszeren is. Hadd ugorjak azért vissza a Dunához is, ha az alsó Dráva vidékén hiányzó védműveket ki kell építeni.
A mostani csapadékos tavasz megmutatta ezeket a rendkívüli esőzéseket, amelyek különösen a hegy- és dombvidékeken okoznak gondokat. Elindítjuk azt a programot, amely a egy- és dombvidéki tározók egész láncolatát hozza majd létre a következő esztendőkben. Itt van az aszály, amelynek az enyhítésére főleg a homokhátságban és a Jászságban szeretnénk programokat. Ezek azok, amelyek a víz mennyiségét érintik. De itt vannak a víz minőségi kérdései. A csatornázás és szennyvízelvezetés ebben a kormányzati ciklusban minden 15 ezer lakos egyenértéknél nagyobb agglomerációban befejeződik. Hadd emeljem ki itt a terem melletti Dunát, amelynek még most is, most még nagy a víz, most könnyű, de egyébként is a fővárosban termelt szennyvizek felét tisztítatlanul kell elviselnie. Megépül egész Európa jelenleg legnagyobb környezetvédelmi beruházása, a központi szennyvíztisztító, korszerűsítésre és bővítésre kerül az észak-pesti, megépül a dél-budai szennyvíztisztító, és a dél-pesti szennyvíztisztító szennyvizeit a soroksári meder helyett már a főmederbe tisztított állapotban fogják átvezetni. Ez is egy bevezető ahhoz, hogy olyan térségi vízgazdálkodási programokat tudjunk megvalósítani, mint a ráckevei, soroksári Duna teljes rehabilitációja, vagy a kis-balatoni vízvédelmi rendszer teljessé való kiépítése, és sorolhatnám ezeket tovább.
Itt vannak a hulladékkezelési rendszerek, az évtized végéig, tehát ebben a ciklusban be kell zárni valamennyi régi szeméttelepet, amely nem rendelkezik megfelelő műszaki védelemmel, ez uniós vállalásunk, és el kell indítani az új regionális hulladékkezelési rendszereket az országban gyakorlatilag mindenhol, ahol ez a probléma még nincs megoldva. Folytatni fogjuk az elszennyezett területek kármentesítését. Itt elkezdtünk olyan évtizedekig magunk előtt tologatott, az ország által soha nem rendezett beruházásokat, mint a nagytétényi Metallochemia, a pécsi uránbánya által visszahagyott szennyezett területek, vagy a balatonfűzfői Nitrokémia által otthagyott, a Balaton közelségében lévő környezeti károk. Az országban mindenütt egészséges ivóvizet akarunk biztosítani, elsősorban Észak- és Dél-Alföld térségében nem találkoznak az európai szabvánnyal az ott lévő ivóvíz-paraméterek. Ezt a gondot is az évtized végére kell, uniós vállalásunknak megfelelően befejezni.
Mindezek a hazai környezetipart is komoly új helyzetbe hozzák. Erről hadd mondjam azt, hogy úgy vélem, hogy egy környezetvédelmi és vízügyi miniszternek nemcsak a környezet védelméért kell felelősnek lennie, hanem azért is, hogy azok a cégek és az egész szolgáltatásegyüttes, amely munkalehetőséget teremt, amelynek az ország versenyképessége számára nagyon fontos jövőbeni pozíciója is lehet, akár a megújuló energiaforrások kiaknázásával kapcsolatos tevékenységekre gondolunk, jöjjön ez akár a mezőgazdaságból, akár a napból, vagy a szélből, ezek mind-mind új gazdasági lehetőségek. Az Európai Unió összességében 3,5 millió ember dolgozik környezetiparban és szolgáltatásban, majdhogy egy Magyarországnyi népességet tart el ez a szektor. Kiemelt felelősségnek tekintem azt, hogy az ebben lévő cégek tevékenységét saját fellépésemmel is segítsem, nemcsak abban, hogy ezeknél a nagyberuhbázásoknál helyzetbe hozzuk őket, hanem annál is, hogy hogyan tudnak az egyre inkább megnyíló kelet-európai és más piacokon jó pozícióba kerülni, hiszen bennünket egy kis fáziskéséssel ugyanúgy követnek a környezetügyi fejlesztések. Az előző ciklusban, a korábbi meghallgatásoknál ezt az ügyet nem említettem, de most különös hangsúllyal szeretném ezt szerepeltetni.
Természetesen nem csupán fejlesztésekre van szükség a környezetügyben, hanem új stratégiák megalkotására, és egyes területeken a rendszerváltás óta elmaradt reformok végigvitelére. Ilyen stratégia például a nemzeti éghajlatváltozási stratégia. Ezt az éghajlatváltozási stratégiát megalapozza az a hároméves kutatássorozat, amely a tárca és a Tudományos Akadémia közösen végzett el, és úgy vélem, hogy hosszú távon adhat iránymutatást. A tárcának aktívnak kell lennie egy másik stratégia megalkotásában, jelenleg írja az Európai Unió újra a fenntartható fejlődés európai stratégiáját, és ezzel párhuzamosan végre Magyarországnak is elő kell ezzel a stratégiával állnia, amely természetesen nem egy tárca felelőssége, hanem egy átfogó kormányzati feladat.
Vannak különböző szükséges reformintézkedések is, ilyen például a víziközművekkel kapcsolatos reform. Jelenleg Magyarországon az ivóvízszolgáltatás és a szennyvízzel kapcsolatos közszolgáltatás meglehetősen súlyos anomáliákkal rendelkezik, összesen vagy 400 cég működik ezen a területen, ebből 300 cég adja a szolgáltatásegyüttes körülbelül egytizedét, és 100 cég a maradék 90 százalékot.
(60)
61-70/Gy (Persányi Miklós)
Ez is mutat valamit és azt is, hogy a szolgáltatás minősége, hosszú távú garanciái, a művek fenntartása, az amortizációs költségek biztosítása nincs hosszú távon rendezve. Tehát szükséges ebben megfelelő szakmai sztenderdeket alkotni, csökkenteni az állam szerepét a szolgáltatásban, meg kell alkotni az egységes víziközműtörvényt, és kell egy olyan hatóságot létesíteni, amelyik a szolgáltatásban az indokolatlan költségeket nem engedi bevenni. Mondhatnám azt is, hogy a belvízvédekezéssel kapcsolatban is újra kell gondolni azt, ami itt, ebben az országban történik, hogy a társadalmi ésszerűség legyen meghatározó, mert jelenleg itt is sok az anomália.
Szükségesnek érzem a nemzeti parkok reformját. Magyarországon olyan fejlődés nyomán jöttek létre ezek a parkok, amelyek jelenleg ezért csak a kisebb részükben felelnek meg a nemzetközi elvárásoknak. Mintegy három, négy olyan nemzeti parkunk van, amelyek területén a gazdálkodás egységes logika szerint zajlik, más nemzeti parkoknál állami tulajdonként az ellenérdek konfliktusmezeje rajzolja körbe, és ebből elég sok társadalmi többletkiadás, ellentmondás is fakad.
Véleményem szerint ahogyan szükség van egy egységes víziközműtörvényre - ez nyilván e miatt a bizottság elé is kerül meglehetősen rövid időn belül, még ebben az esztendőben szeretném -, ugyanígy szükség van a nemzeti parki törvényre, amely segít abban, hogy ezek a most költségvetési intézmények valóban inkább a nemzet parkjai legyenek. Szükséges ehhez az is, hogy azok a korábbi konfliktusok, amelyek a helyi társadalommal kialakultak a nemzeti parkok és az ott élő emberek között, enyhüljenek. A helyi embereknek, az ott élő közösségeknek legyen nagyobb szerepük a parkok irányításában, mint ahogyan számukra komoly értéket, rangot jelent egy-egy ilyen nemzeti parki ottlét.
Szükség van kisebb horderejű, de fontos intézkedésekre, olyan környezeti zavarások felszámolására, amelyek nagyon sok ember életét keserítik meg. Lehet, hogy nem okoznak visszahozhatatlanul károkat a természeti értékekben, de nagyon kellemetlenek, és rengeteg panasz érkezik ezekre, és most egy kicsit eklektikus az, amit mondani szeretnék. Ilyen a szemételhagyás, az ország különböző gyönyörű tájain vagy esetleg csak faluszélein, vízpartjain kisebb, nagyobb szemétkupacokba botlik az ember. Itt sok önkormányzati vezető van, tudják, milyen hatalmas költséget okoznak ezek a számukra. Jóllehet a büntetőjogi feltételeket ezek szankcionálására megteremtettük az előző kormányzati ciklus utolsó esztendejében, de mégis ki kellene találni, hogyan tud a tárca az önkormányzatokkal jobban együttműködve a bizonyításban és a valóságos felelősségre vonásban is eljárni, segíteni.
A rendkívüli szennyezések rendkívül sok gondot okoznak ott, ahol megjelennek, és bizony azért Magyarországon is volt, talán van is az úgynevezett hulladékbűnözés, amely a veszélyes hulladékokat ahelyett, hogy a szükséges költségek árán megfelelő biztonsággal ártalmatlanítaná, inkább illegális módon megszabadul tőle, majd egy cég, amelyik ezt felvállalta, csődbe megy, és az államra marad a százmilliós nagyságrendű kármentesítési költség. Ez követhetetlen, kezelhetetlen, és úgy vélem, meg kell akadályozni, hogy az ilyen esetek létrejöjjenek, az egyik oldalon ellenőrzési tevékenységgel, a zöld kommandó tevékenységének a folytatásával, de a másik oldalon a biztosítékadás intézményének a bevezetésével. A gazdaság szereplői ennek nyilván nem örülnek, de ahogyan például egy utazásszervező iroda anélkül nem szervezhet külföldi társasutat, hogy egy alapba ne fizetne be biztosítékot arra, hogy onnan majd vissza is hozza a nyaralókat, úgy gondolom, a társadalom számára sokkal veszélyesebb tevékenységek tekintetében is szükséges, hogy ezt a biztosítékadást rendezzük.
Érdekes módon az életet keserítő környezeti zavarások közé tartozik érdekes módon az egyes extrém sportok védett területeken vagy a lakónegyedekben való űzése, ami nem oda való. Nagyon sok panaszt kapunk ilyen tekintetben turistáktól, természetvédőktől vagy egyszerűen csak a nyugalmat és csendet kereső emberektől a motocross illegális művelése miatt vagy a jetskizésről olyan helyeken, ahová ezek nem valók. Tehát én nem az extrém sportok ellen vagyok, hanem az ellen, hogy ebből másoknak kellemetlensége lehessen. Az államnak, még akkor is, ha ez közvetlenül nem a mi tárcánkhoz tartozik, mert ez közlekedésrendészeti vagy egyéb kérdés, ezt rendbe kell tennie.
Befejezésül még szólni szeretnék a kormányzás kérdéséről, nevezetesen, hogy szükség van a rendkívül nagy számúvá vált, nagyon sok részletkérdést is szabályozó jogi szövevényeink egyszerűsítésére, csökkentésére. Tehát egy deregulációs programot kell végrehajtani annak érdekében, hogy a környezet megfelelő módon legyen megvédve, de felesleges bosszúságot ne okozzunk senkinek, ne legyenek ezek a folyamatok bonyolultabbak, a gazdaságot jobban hátráltatóbbak, mint mondjuk a szomszédos uniós országokban. Tehát kevesebb, de pontosabb szabályt kell meghagynunk, és ez nagyon intenzív szabályozást kíván. Ennek nyilván van egy másik eleme is: az egész közigazgatási rendszer reformját éljük meg, a környezetügyi hatóságok nagyon sok üggyel foglalkoznak, olyannal is, amilyennel szerintem egyáltalán nem nekik kellene foglalkozniuk.
Például ha valaki a házán kicseréli a cserepet és az azbeszt palát, vagy bármilyen építési hulladékot keletkeztet, a regionális környezetvédelmi hatóságnál kell igazolnia azt, hogy a hulladékot megfelelő lerakón helyezte el. Azzal, hogy igazolni kell, egyetértek, de azt, hogy ehhez mondjuk Csongrádról Szegedre, Békésből Szegedre kell menni - ennél extrémebb példákat is mondhatnék -, feleslegesnek tartom. Nem egy ilyen túlszabályozásunk van, ahol egy koncepció alapján évről évre csiszolgatva bonyolultnál bonyolultabb részletszabályok alakultak, ami nem volt a törvényhozó szándéka, de most itt vannak a nyakunkon. Sokat haladtunk ebben a deregulációban az elmúlt két-három esztendőben, de nem eleget, tehát ezt a folyamatot tovább kell vinni, és bizonyos hatásköröket át kell adni a megerősödő kistérségi önkormányzatok szakhatóságainak.
Nos, ezek nagyjából azok a körvonalak, amelyekkel az előttem álló időszakot kezelni szeretném. Befejezésül hadd ismételjem meg még egyszer azt, hogy ebben a nem egyszerű folyamatban számítok a tisztelt bizottság támogatására és partnerségére. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen a miniszterjelölt úr előadását. Kérdezem a képviselő hölgyet és urakat, ki kíván kérdezni a miniszterjelölt úrtól. Akinek szándéka van, jelezze, és megpróbálom igazságosan kialakítani a sorrendet. (Dr. Józsa István: Az a javaslatom, hogy kérdéssel kombinált hozzászólás lehetne-e?) Aki kérdéssel kombinált hozzászólást kíván tenni, kérem, jelezze. Ez egyébként természetes, így szokott lenni. Tehát aki kérdést, hozzászólást kíván tenni, kérem, jelezze!
70
CsE 71-80
Nagy Andor, Orosz Sándor, Fetser János, Bedő Tamás, Józsa István, Oláh Lajos, Császár Antal, Farkas Sándor, Kékkői Zoltán, Fehérvári Tamás, Molnár Béla, Bányai Gábor, Balogh József lesznek a hozzászólók. Természetesen ez nem jelenti azt, hogy csak ők szólhatnak hozzá, csak hogy egy igazságos sorrendre tudjunk javaslatot tenni. Köszönöm szépen. Nagy Andornak adom meg először a lehetőséget.
DR. NAGY ANDOR (KDNP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Miniszter Úr! Kedves Képviselőtársaim! Látom, hogy szinte mindenkit jelentkezett, igyekszem az önmérsékletet fontos rendező elvként figyelembe venni. Azért kicsit hosszabb leszek, mint képviselőtársaim, mert alelnökként, úgy gondolom, egy kicsit részletesebben el kell mondani a véleményünket, képviselőtársaim pedig főleg kérdezni fognak.
Azzal szeretném kezdeni, hogy a Fidesz és Kereszténydemokrata Néppárt jelen lévő tagjai nevében gratulálok a miniszter úrnak ahhoz, hogy immár harmadszor sikerült miniszterré válni. Ez egy magyar rekord. 1990 óta szerintem ilyen politikusunk nem volt. A környezetvédelemben biztosan nem volt. Miniszter úr használta azt a kifejezést, hogy a kihordási idő másfél év, kívánom, hogy legyen négy éve a miniszter úrnak. Már volt három, és ha még lesz négy éve, akkor az a hét év jól fog hangzani, ehhez kívánok jó egészséget és sok sikert.
Amikor gondolkoztam azon, hogy a miniszteri meghallgatási műfajban hogyan építsem fel a beszédemet, akkor végül is elvetettem azt a variációt, hogy bombázzuk szét a miniszter urat rengeteg kérdéssel. Olvasgattam jegyzőkönyveket a miniszteri meghallgatásról, és voltak ilyen kísérletek, szerintem ez egy rossz út, úgyhogy nem is ezt fogom követni. Szeretném elmondani a véleményemet arról röviden, hogy mit gondolok a kormányprogramról. Dicsérni is fogom a miniszter urat és a tárcát is, mert erre is adok, de mivel ellenzéki alelnök vagyok, engedtessék meg nekem, hogy alkotó ellenzékiként elmondjak néhány olyan javaslatot is, amit nem látok sem a kormányprogramban, sem az elmúlt négy évben. Szeretnék olyan konkrétumokra rákérdezni, amit részben most is hallottam, illetve olvastam miniszter úrtól, a Vásárhelyi-tervvel, a víziközmű-törvénnyel és a GMO-szabályozással lesznek ezek kapcsolatosak.
Azzal szeretném kezdeni, és ezt most őszintén mondom, hogy szerintem a tárcának jó minisztere van. Én egy olyan embert ismertem meg Persányi Miklósban az elmúlt másfél évben, aki tényleg komolyan vette a partnerséget, ha kereste a bizottság ellenzéki tagja, akkor rendelkezésre állt. Jó érzés ez, és fontos tulajdonság. Ön fogalmazott úgy valamelyik írásában, vagy talán interjújában, hogy egy liberális elkötelezettségű, baloldali identitású szakembernek tartja magát. Azt gondolom, hogy ez rendben is van. Olyan emberként ismertem meg, aki européer, jól beszél nyelveket, ez a magyar politikai életben szerintem szükséges lenne, de nem feltétlenül egy adott, hanem egy érték. Egy olyan ember, aki szimpatikus tud lenni, és hiteles is a maga múltjával és szakmai hozzáállásával. Ráadásul környezetvédőként lett környezetvédelmi miniszter, aki a magyar politikai életet figyelemmel kíséri, azért az tudja jól, hogy nem feltétlenül a legjobb orvosból kell egészségügyi minisztert csinálni, mert a politika logikája más, mint a szakmai logika, de azért nem árt, ha ezt a tárcát egy környezetvédő viszi. Ugyanilyen jelentősége lenne persze annak is, hogy jó legyen az adott tárca vezetőjének az érdekérvényesítő képessége. Ehhez viszont politikai beágyazottság kell, ez a miniszter úrnak nem feltétlenül az erős oldala.
Nagyon örülünk annak, és személyesen is örülök annak, hogy önálló minisztérium lett újra a környezetvédelmi és vízügyi tárca, mert itt egy kormányzati struktúraváltás van, és ennek áldozatul eshetett volna maga a szaktárca is, mint ahogyan tudomásom szerint voltak ilyen forgatókönyvek. Ez is egy pozitívum, ezt szeretném itt külön megemlíteni. És nagyon sok ágazati elképzelésével, amit most itt elmondott, illetve amiket az MTI-nek adott interjújában olvastam, egyetértek. Hát ki ne örülne annak, hogy az elkövetkező időszak, legalábbis a 2007-2013 közötti időszak a zöld fejlesztések időszaka lesz. Ahogy ön is mondta, minden ötödik fejlesztési forintot ráadásul környezetvédelmi célokra fogunk elkölteni. Hétezer milliárdot évente, gyorsan kiszámoltam a mobiltelefonomban lévő számológépen, hogy ez napi 5,7 milliárd forintot jelent. Ez hihetetlen. Nem hiszem, hogy a magyar történelemben volt olyan időszak, amikor ennyi pénz érkezhetett az országba. De ez egyben egy nagy felelősség is, mert nem mindegy, hogy ezt a rengeteg pénzt mire költik. Tehát évente ezermilliárd. (Dr. Persányi Miklós: Évente 300.) Az jóval kevesebb, de az is nagyon sok pénz. Naponta háromnegyed milliárd, az sem semmi, 750 millió forint vasárnap is. Ez egy hihetetlen felelősség. Nem mindegy, hogy ez a pénz mire megy el. Azt hiszem, az ellenzék akkor jár el helyesen, ha figyeli azt is, hogy ha ezekből a pénzekből próbál valaki lenyúlni valamit, akkor azt legalább tegye szóvá.
Örülök annak is, hogy a fenntartható fejlődés stratégiája el fog készülni Magyarországon is. Ahogy ön mondta, az Európai Unió ezzel foglalkozik. Készül egy új energiastratégia az EU-ban is, ennek lesz egy magyarországi változata is, ha jól értettem, s ebben külön lesz a megújuló energiának is szerepe. Az MTI interjúban a miniszter úr kitért arra, hogy a biomassza, illetve a bioüzemanyagok ezen túl még kiemeltebb támogatást kapnak. Szerintem ez nagyon fontos dolog, és ellenzékiként is csak egyet tudok vele érteni. Annak meg aztán különösen örülök, hogy a miniszter úr úgy fogalmazott, hogy nemcsak a környezetvédelmet kell fejleszteni, hanem támogatnia kell a mindenkori magyarországi környezetvédelmi minisztériumnak és miniszternek is a magyar környezetvédelmi ipart. Azt gondolom, hogy ez magyar érdek, nemzeti érdek, és örülök neki, és szeretném felajánlani az ellenzéknek ebben is a támogatását. Támogassuk azokat a magyar cégeket, amelyek a régióban multinacionális cégekké akarnak válni. Ne feltétlenül a német, a francia, vagy angol, amerikai cégek játsszák ezt a szerepet abban a régióban, ahol Magyarországnak a geopolitikai helyzete meglehetősen kedvező.
Annak is örülök, hogy megpróbál a minisztérium összhangot teremteni a magyarországi természeti erőforrások védelmében. Nem pontosan értem, hogy mi kerül át az FVM-től ide, a szaktárcához az erdőgazdálkodás, illetve az erdővagyon védelme kapcsán, de ez majd bizonyára ki fog derülni. Csak azt akartam jelezni, hogy számos olyan fontos dolog van, amivel csak egyetérteni lehet. De! És akkor itt térnék rá azokra a dolgokra, amelyekkel nem feltétlenül értek egyet, illetve amelyek nem világosak a számomra. Ezekre szeretnék rákérdezni.
Ha végignézem az elmúlt négy év környezetpolitikáját, illetve a következő kormány környezetvédelmi programját, akkor, úgy érzem, és cáfoljon meg a miniszter úr, ha nem így van, hogy kezd megszűnni szerintem egy úgynevezett önálló magyar környezetpolitika. Itt a magyart aláhúzom.
(80)
81-90/Gy (Nagy Andor)
Mit értek ezen? Azt látom, azért kap kiemelt szerepet a szennyvíztisztítás, a hulladékgazdálkodás, mert ezek jelennek meg elvárásként az EU-ban, és a minisztérium a könnyebb víz hátán próbál utazni, amit még értek is, mert ez még mindig egyszerűbb, és azokat a pénzeket próbálja megszerezni az EU-ból, amelyeket könnyebb onnan megszerezni, ráadásul a szennyvíztisztítókat átadni, a hulladékgazdálkodási rendszereket avatni mindig sajtóesemény, át lehet vágni a nemzeti színű szalagokat, tehát médiaeseményt lehet belőlük csinálni. Tehát - és félreértés ne essék, nem azt mondom, hogy ez nem kell - valójában ma Magyarországon ez-e a legfontosabb kérdés? Néha olyan érzésem van, hogy nem ez a lényeg.
Mi a lényeg? Én két dolgot szeretnék kiemelni, és azt javasolom a miniszter úrnak, ezt fontolja meg az elkövetkező négy évben, hogy nem kellene-e másképp csinálni vagy másképp gondolkodni. A lényeg szerintem például az, hogy történik-e valami például a magyarországi nagyvárosok, kiemelten Budapest környezetminősége érdekében. Itt a környezetszennyezés kapcsán a levegőminőségre és a zajvédelemre gondolok. Kicsit komikusan jegyzem meg, hogy van már olyan szólás, hogy Budapest az a város, ha az ember jó helyen lakik, reggel felébred és csend van, akkor hallhatja a kismadarak köhögését, mert már olyan szinten szennyezett a budapesti levegő. Ezt a szándékot nem látom sem az elmúlt négy évben, sem az elkövetkező négy év programjában. Vagy itt van egy másik ügy. Ma Magyarországon, sőt a világ jó részén a környezetvédelem azért van nehezebb helyzetben, mert a környezetszennyezés maga nemcsak a termelésben jelentkezik, hanem jó része áttevődött a szolgáltatásokra, a fogyasztásra. Harminc évvel ezelőtt egy környezetvédő politikusnak egyszerű dolga volt, mert egyszerűen blokádot kellett szervezni egy leállítandó gyár köré, és meg lehetett szüntetni a szennyezést. Ma a környezetszennyezés jó része a fogyasztás során jelentkezik: eldobáljuk a műanyag palackokat, hajtjuk az autókat és a többi, sokkal nehezebb a helyzet. Ahogyan a miniszter úr is utalt rá, a fogyasztóval kellene szembe menni, ami kockázatos és nem egyszerű dolog, de nem látok semmi olyan törekvést, ami ezt kimondaná, vagy tenne valamit a szemléletformálásban ennek az egyébként új, de kezelendő jelenségnek a megoldására.
Ezen túl rátérnék néhány konkrét ügyre, ahogyan említettem. Kezdeném a Vásárhelyi-tervvel. Frakciótársaim közül lesz olyan, aki a Hernád térségében képviselő, ő hitelesebben el tudja majd mondani azt, amit az árvízvédelem kapcsán érdemes elmondani. A Vásárhelyi-terv szinte egyfajta gumicsontja lett az elmúlt négy évnek. Én magam másfél éve ülök a bizottságban, és csak egy szeletét ismerem a történetnek, de hal jól értem - ezt kérdezem is a miniszter úrtól -, igaz-e az az állításom, hogy az egykori Vásárhelyi-tervvel kapcsolatos elképzelések gyakorlatilag leredukálódtak árvízvédelemre. Mire gondolok? Arra gondolok, hogy minden, ami az úgynevezett mentett területen van, tehát a védműrendszeren kívül, az a vidékfejlesztésben ezután nem kap szerepet. Ha jól emlékszem, a Vásárhelyi-tervnek valahol ez is célja volt, ha már árvízvédelmet csinálunk, fejlesszük a turizmust, és teremtsünk munkahelyeket azokon a vidékeken, ahol úgyis hozzányúlunk a Tisza, a Hernád, a Duna melletti védművekhez. Ez az embereknek munkát ad, ráadásul megvédi őket az igen csak fenyegető árvizektől.
A másik kérdésem a víziközműtörvénnyel kapcsolatos. Az én választókörzetemben is felmerült ez problémaként. Leegyszerűsítve arról van szó, ahogyan a miniszter úr is mondta, van vagy négyszáz olyan cég, amely a vízellátással foglalkozik. Ezeknek a vízműveknek a jó része rossz állapotban van, ráadásul drágán adják a vizet, az amortizációt nem arra fordítják, amire kell, tehát rendezni kell a helyzetet. De nem szerencsés a reform szót használni akkor, ha ez a rendezés mondjuk privatizáció útján történik, mert a reform - ezt általában mondom a Gyurcsány-kormány reformelképzeléseire - nem azt jelenti, hogy eladunk valamit, hanem sokszor be kell tenni pénzt valamibe, azért, hogy egy másik struktúrát hozzunk létre. Azt kérdezném: a miniszter úr ezt a reformot úgy képzeli-e el, hogy eladjuk a négyszáz víziközmű-társulás iksz százalékát, bevonunk külföldi vagy magyar tőkét, és ezzel majd megoldódik a kérdés? Én azt szeretném jelezni, hogy ezzel nem oldódik meg a kérdés. Itt olyan vagyontárgyak vannak, amelyeket ha elherdálunk, azt nem reformnak, hanem szabad rablásnak hívják. Ezekre garanciákat kell kérni, és mindent meg kell tenni azért, hogy ne történjen vagyonfelélés, ráadásul a lakosság megfelelő áron kaphasson ivóvizet.
A harmadik kérdés, amire még kitérnék, a gmo-val, azaz a genetikailag módosított szervezetekkel kapcsolatos. Az MTI-nek adott interjújában a miniszter úr úgy nyilatkozott, hogy meg kell alkotni egy szigorú szabályozást, azért, hogy a hagyományos és a genetikailag módosított növények együttes termesztését lehessen szabályozni. Itt szeretném nagyon határozottan megfogalmazni a Fidesz és a kereszténydemokraták álláspontját. Mi úgy gondoljuk, Magyarországra nem szabad beengedni semmiféle gmo-t. Sajnálom, hogy Szlovákiában a múlt héten megakadályozták azt az egyébként közép-európai elképzelést, hogy csináljunk egy gmo-mentes Közép-Európát, és tiszta élelmiszereket vigyünk piacra, mert ne higgyük azt, hogy majd a dán, az amerikai, a német technológiákkal a magyar gazdák versenyezni fognak. Ez nem fog megtörténni, viszont ha itt a biogazdálkodásra át tudtunk volna állni, és tiszta élelmiszereket tudnánk eladni nemcsak Magyarországon, hanem mondjuk a német piacon, ahogyan azt a lengyelek teszik, akkor ezzel szerintem sokkal többet tudnánk profitálni. Én nem ismerem pontosan azt, mit kell tenni azért, hogy az Európai Unió ne kényszeríthessen bennünket arra, hogy beengedjük ide a genetikailag módosított növényeket, de azt kérdem a tárcától - és ehhez minden támogatást megadunk -, akadályozzuk ezt meg, mert azt gondolom, ez egy egységes magyar érdek.
Ha megengednék, még azt szeretném, hogy nagyon röviden a választókörzetemből egy konkrét kérdést feltegyek. Azt olvastam az MSZP programjában, hogy a Nógrád megyei 3. számú választókörzetben 2007 és 2013 között meg fog épülni - Cserhátszentivánon, Rimócon kettő, Varsányban és Nógrádsipeken pedig egy-egy - az úgynevezett záportározó. Azt szeretném kérdezni, hogy ez tényleg így van-e. Ténylegesen meg fognak-e épülni ezek a záportározók? Elmondhatom-e a helyben élő választópolgáraimnak, hogy ezzel a jó hírrel szolgálhatok?
Azért voltam egy kicsit hosszabb, és azért próbáltam a dicséret mellett kritikát is megfogalmazni, mert összességében a mi frakciónk a végén nemmel fog szavazni, annak ellenére, hogy a miniszter úr és a tárca érdemeit is elismerjük, de a szerintem a hét lényeges és a kormányprogramban az elmúlt négy évben nem tapasztalt jelenség, valamint a három ügyben tapasztalt szabályozás miatt nem tudjuk a meghallgatás végén a miniszter úrra azt mondani, hogy igen. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Orosz Sándor alelnök úr!
DR. OROSZ SÁNDOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Miniszterjelölt Úr! Tisztelt Bizottság! A miniszterjelölt úr alkalmatlan, mondtam volna, ha nem figyeltem volna, hol is ülök, hiszen olyan szép szavakat mondott az alelnöktársam, hogy azt hittem, a kormánypárti alelnök szól. Természetesen én nem mondok ilyent, mert igen meggyőző előadást is hallottunk, és természetesen én magam is meggyőződéssel vallom, nagyon alkalmas jelöltet választott a miniszterelnök-jelöltünk. Igyekszem rövidebb lenni.
A tisztelt képviselőtársaim is jelezték, hogy támogatásuk mellett kérdéseket is tennének fel. Ügyviteli javaslatként azt mondanám, hogy minden egyes kérdésre nem lenne helyénvaló visszatérni, mert akkor valószínűleg késő estig itt ülhetünk, a legtöbbjére lesz még alkalom konkrét törvényjavaslatok, nota bene akár még a kormányprogram vitája kapcsán is visszatérni.
Említettem bemutatkozáskor, hogy Óbuda országgyűlési képviselője vagyok, ezért őszinte örömmel hallottam, hogy a Duna teljes védvonalának kiépítéséről is szólt a miniszterjelölt úr. Az adott konkrét területen, egészen pontosan a Római parton felvetődött kérdés is arra inspirál, hogy feltegyek egy olyan jellegű kérdést, hogy a kiépítés alatt egészen pontosan mit kell majdan értenünk. Ezt azért is kell feltennem, hiszen örömömre szolgáló módon az éghajlatváltozással kapcsolatos stratégiai kérdések is előjönnek a következő ciklusban, és mint tudjuk, egyre magasabb árhullámok jönnek. Hogyan vélekedik erről a kérdésről? Egyáltalán a korábbi elvek szerinti vízgazdálkodási elvek, árvízvédelmi elvek szerinti kiépítésre kell gondolnunk, avagy esetleg más megoldások is érthetők ez alatt a kifejezések alatt?
90
CsE 91-100 Orosz Sándor folyt.
A másik: nagyon szimpatikus volt számomra a dereguláció. Ma Magyarországon a vállalkozók szájából igen gyakran hangzik el az, hogy ne legyünk pápábbak a pápánál. Ez igen gyakran a környezetvédelmi kérdések kapcsán hangzik el, ami mögött igen gyakran adminisztratív terhek húzódnak meg, és igen gyakran a hivatal packázása, ami talán forintokban nem is fejezhető ki. Ugyanakkor látnunk kell, hogy mindez nem más, mint az adott vállalkozói kör versenyképességének igen komoly akadálya. Ezért azt gondolom, hogy az a fajta környezeti megfontolás, amit itt miniszterjelölt úr közvetített, nevesen, hogy partnere a környezetvédelem a gazdaságnak, ha az is partner a fenntarthatóságban. Ez egy minőségileg más mentalitást jelent a gazdaságszervezésben. Én, mint aki a halászok érdekében szoktam igen gyakran eljárni, mindenképpen üdvözlendőnek tartom, hiszen az EU egységes piacán egy kis nemzet saját túlszabályozásaival saját vállalkozóinak tud igen komoly hátrányokat okozni. Márpedig nem gondolom, hogy épelméjű politikus ezt felvállalhatja. Azt gondolom tehát, hogy jó irányba haladunk.
Őszintén szólva, nem tudom, hogy hány millió jut egy napra, én nem tudtam olyan gyorsan számolni, mint ahogy alelnök úr és miniszterjelölt úr itt egymással beszélgetve átszámolták hirtelen a súlyos és fontos milliárdokat, mégis azt gondolom, hogy miközben minden ötödik forint környezeti megfontolásból kerül kiadásra, ennek az igazságát és jóságát is elfogadom, miniszter urat bátorítanám azért arra, hogy minden egyes forinthoz kössék hozzá a környezeti megfontolást. Amiből nem az következik, hogy környezeti beruházásnak kell lennie, de minden egyes forint kiadásakor merüljön fel a kérdés, árt-e, használ-e a környezet ügyének. Ezt a követelményt kell a fejlesztésekkel szemben felállítani. Ebből nem az következik, hogy az esetlegesen ártókat nem kell adott esetben megvalósítani, de akkor tudnunk kell, hogy árt, és azt hiszem, hogy ez a bizonyos biztosítékadási rendszer is akkor tud életképesen működni, ha ez a megfontolás már ebben a fázisban is érvényesülhet.
Összességében miközben örömmel hallva sok szempontból egyetértettem alelnöktársam minősítésével, egy ponton, azt gondolom, tényleg vitatkoznunk kell. Én miniszterjelölt úr gondolatait, megfogalmazásait azért találtam rendkívül szimpatikusnak, mert nem a fejlesztésekre helyezte a súlyt, hanem arra a gondolkodásmódra és annak a szükséges megváltoztatatására, aminek a végeredménye az új Magyarországon nem a fejlesztések sokasága, hanem olyan, itt élő emberek, egy olyan nemzet, amely felelősséget vállal és visel is a jövő nemzedékeiért. Ennek a kialakítására mind terjedelemben, mind gondolatiságában is sokkal nagyobb teret szánt jelölt úr is. Ez számomra nagyon szimpatikus. Ugyanis nem régen, talán a múlt héten, miniszter úr, éppen az Európai Unió házában egy nagyon fontos akció magyarországi beharangozó sajtótájékoztatóján volt alkalmam részt venni mint hallgató. Miniszter úr mint ügyvezető miniszter tartotta az egyik előadást, amely éppen arról szólt kampányszerűen, hogy a klímaváltozás rajtad múlik. Az Európai Unióban is ugyanaz a gondolat, amit egyébként alelnök úr is megfogalmazott, ugyanaz, amit miniszterjelölt úr is, miniszter úr is meg kíván valósítani, nevesen, hogy minden egyes ember legyen tudatában annak, hogy tevékenysége, egyáltalán a létezése bizonyos környezeti kockázatokkal, szennyezésekkel jár, és ennek a kiszűrése érdekében senki más, leginkább ő tehet. Ha valóban felelősséget érez az unokájáért, akkor neki tennie kell. Ez talán az egyik legfontosabb dolog.
Ehhez persze egy kicsit túl kellene terjeszkednünk az Országgyűlés környezetvédelmi bizottságának határain. Mint említettem, én immáron második ciklusomat kezdem ebben a bizottságban, és való igaz, hogy jó volt az együttműködés, ezt kívülről jó érzéssel meg lehetett állapítani, ugyanakkor mégis az össz egészre való kihatása ennek talán kisebb volt, mint az erre fordított energia és idő. Ezért valahol el kellene tudnunk kezdeni azon is munkálkodni, és örömmel vettem Olajos Péter európai parlamenti képviselő úrnak a felajánlkozását, hogy talán zöldítsük egy kicsit ki a politikai életet is. A politikában is váljon a zöld gondolat, a környezettudatos megfontolások rangosabbá, mint a megelőző időben. Ehhez pedig együttműködésre van szükség, még egyszer mondom, nemcsak itt, a bizottságon belül, de a parlament egészében, illetőleg talán ezen túl is.
Az együttműködésnek számtalan terepe van, ennek csak egyike a politikusok egymás közötti beszélgetése. Nyilván rendkívül fontos a civilekkel való kapcsolat, ami nagyon összetett, hiszen azt kell mondanom, minden szempontból pozitív teljesítménynek az értékelése is lehet negatív, mint ahogy ennek is láttuk tanújelét miniszter úr kapcsán, de természetesen az ellenkezőjét is. Hiszen civil szervezetek egyik része úgy értékelte, hogy talán nem Persányi a jó miniszter, más civil szervezetek meg nagyon határozottan azon az állásponton voltak, hogy igen, ő jó és megfelelő, sőt, adott esetben kiválóan végzi feladatát. A kapcsolatokban a sokszínűség mellett azért kitüntetett helyet kell hogy kapjon a tudomány, és erre jó példákat szolgáltatott éppen miniszter úr. Hiszen a minisztersége alatt kapott megbízást a Magyar Tudományos Akadémia kutatási programjának végrehajtására, és ennek a végére is értünk. Kérdezem, hogy ennek az időzítésével kapcsolatosan milyen elképzelései vannak, a folytatásával, illetőleg az Országgyűlés elé terjesztésével kapcsolatban milyen elképzelései vannak.
Egy meghallgatás mindig sajátos műfaj. Ezért engedjék meg, hogy én is a GMO-val zárjam. Mégpedig azért, mert az előző ciklusban annak az albizottságnak a vezetője voltam, amit a környezetvédelmi bizottság hozott létre. Nem gondolom, hogy itt most kizárólag a jelölt állásfoglalása érdekes.
(100)
101-110/Gy (Orosz Sándor)
Nagy Andor alelnöktársammal, amint ez kiderült az előző ciklus zárószavazásán is, teljesen egyetértünk abban, az egy kívánatos állapot, hogy Magyarország GMO-mentes. Az is tényszerű, hogy ennek a fenntartásáért lépett a kormány. Az is tényszerű ugyanakkor, hogy éppen a Magyar Tudományos Akadémián belül is éles viták vannak erről a kérdésről. A politikusok abban azonban végül is egyetértettek, hogy ez nem egyszerűen csak tudományos kérdés, hanem ezen jóval túlmutató kérdés, az összesre most nem szeretnék kitérni. Itt a legfontosabb, nevezzük talán taktikai ügynek, hogy el lehet-e érni a gmo-mentességet, ha nem csinálunk semmit. Tehát a pusztán szembenállás, a pusztán tartsuk magunkat az álláspontunkhoz elegendő-e? Azt gondolom, éppen az, amit Nagy Andor úr felvetett és megemlített, kevés.
Tehát ha aktívan nem vonjuk be a bennünket körülölelő országokat abba, hogy legyenek ebben partnerek, akkor bizony nem az a baj, hogy egyedül maradunk, hanem fizikailag válik nehézkessé ennek az egyébként jó célnak a megvalósítása. Erre a helyzetre is igaz az, hogyha nincsenek olyan szabályaink, amelyek egyáltalán mederben tartják a lehetőséget, akkor korlátlanul lehet bármit tenni, hiszen sajnos az Európai Unió megváltoztatott szabályai kedveznek a genetikailag módosított szántóföldi növények közül azoknak, amelyek az egyes tagországokban a termesztés bevonásával bejegyzésre kerültek. Ennek megfelelően nem arra kellene nekünk lőnünk, hogy kell-e szabályozni vagy sem, mint ahogyan azt érzékeltem az alelnök úr megfogalmazásában, hanem arra kellene a hangsúlyt helyeznünk, hogy majdan - hiszen ez nyilván nem mai vita - hogyan szabályozunk, és hogyan teremtsük meg azt a nemzetközi feltételrendszert, amelyik a mi törekvéseinket határainkon kívül is tudja támogatni.
Befejezésül összegezve: képviselőtársaim nevében is mondhatom, ismételten örömmel fogok igennel szavazni Persányi miniszterjelölt úr alkalmasságának megítélésében, és én magam is együttműködést, Persányi úrnak pedig sok kitartást, jó egészséget, sok sikert kívánok a munkájához. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Császár Antal képviselő úr!
CSÁSZÁR ANTAL (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Miniszterjelölt Úr! Egy rövid kérdésem lenne önhöz. Én Borsod megyét képviselem, ezen belül is a Hernád-völgyét. Tudjuk azt, hogy jelen pillanatban katasztrofális helyzet van Borsod megyében, a Hernád-völgyében.
A tegnapi rádiónyilatkozatában elhangzott, hogy az önkormányzatok feladata a gátak megerősítése. Attól félek, hogy az önkormányzatoknak nincs olyan pénzeszközük, amellyel ezt meg tudják erősíteni. 2003-ban ígéretet tettek arra, hogy a Hernád-völgyében a gátakat megerősítik, megmagasítják. 2003 óta csak a védekezésre fordítottak összeget.
Most az a kérdésem, a miniszterjelölt úrnak mi a véleménye az elkövetkezendő években ezzel kapcsolatosan. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Bedő Tamás képviselő úré a szó.
BEDŐ TAMÁS (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Miniszterjelölt Úr! Tisztelt Bizottság! Két rövid hozzászólást szeretnék tenni. A miniszterjelölt úrral nem a parlamenti bizottság keretén belül ismerkedtünk meg, hanem két olyan projekt kapcsán, amelyből az egyik örömteli, a másik egy kicsit a napi aktualitása miatt fontos, de ezt senki nem várta.
Az egyik a 82 települést összefogó homokhátsági hulladékgazdálkodási projekt, új korában is Kohéziós Alap projekt. Itt senki nem utalt az európai uniós nagy projektek lebonyolítására, hogy a Környezetvédelmi Minisztériumban 2003 óta jelentősen felgyorsult ezeknek a projekteknek a lebonyolítása, és erős ráhatással működik is ez a dolog. Azt gondolom, minden egyes projekt, amelyik elkezdődött, bele fog férni a határidőkbe. Itt viszont a minisztériumnak komoly tárgyalásokra lesz szüksége ahhoz, hogy ezeket a projekteket az eredetileg a Financial Memorandumban megküldött költségek között tartsa, illetve Brüsszeltől egyes pótmunkákra majd lehetőséget és pénzt tudjon szerezni. Gondolok itt például a miniszterjelölt úr által mondott szeméttelepek, hulladéklerakók rekultiválásának költségeire. Ezt a munkát, amit a miniszterjelölt úr végzett ebben az ügyben, külön is meg szeretném köszönni.
A másik kérdésem csatlakozik Császár képviselő úrhoz, hiszen ő most a Hernád-völgyében élheti át mindazt, amit mi néhány hete a Tisza-völgyében és a Körösök völgyében átélhettünk. Minden idők legmagasabb tiszai és Körös-völgyi árvizét tapasztalhattuk meg az Alsó-Tisza-vidéken, illetve a Körös-zugban, a Körös-torkolatnál. Ez olyan hibákra hívta fel a figyelmet, illetve nem hibákra, hanem azokra a talán kicsit szakmai téveszmékre, amelyek azt mondták, hogy az Alsó-Tisza-vidéken körülbelül minden rendben van az árvízvédelmi művekkel, hiszen itt valóban jelentős probléma - leszámítva a 2000. évi csongrádi árvizet - az elmúlt időszakban nem volt. A kérdésem is majd ehhez csatlakozik: miként látja a Tisza-vidék, ezen belül a Közép-Tisza-, Alsó-Tisza-vidék, a Körös-völgyek árvízi fejlesztési lehetőségeit?
Az ott élők nevében szeretném megköszönni, hogy a kormányzat most is jelentős összeggel járult hozzá a megsérült gátszakaszok és a különösen veszélyes partok helyreállításához. Egyben szeretném megköszönni és gratulálni a miniszterjelölt úrnak ahhoz a munkához, amit az árvízi védekezés során tanúsított. Remélhetőleg az elkövetkező négy évben az árvízvédekezés kapcsán nem kell majd annyit találkoznunk a gáton, de ha így adódik, akkor bármire felajánlom minden segítségemet. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Megadom a szót Farkas Sándor képviselő úrnak.
FARKAS SÁNDOR (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Miniszterjelölt Úr! Úgy gondolom, amikor a környezetvédelmi bizottságba felkérést kaptam, és ebben a bizottságban kell majd dolgoznom, mint korábban nyolc évig a mezőgazdasági bizottságban dolgozó ember, per pillanat nem nagyon láttam, hová is jutottam, hol is kell majd dolgoznom, de az elmúlt napokban, illetve a mai bizottsági ülés első részében is meggyőződtem arról, hogy jó helyre kerültem, és ennek örülök. Ezt személyesen szeretném kijelenteni, már csak azért is, mert ebben a körben, ahol egy páran mezőgazdászok vagyunk, nem kerülhető meg a környezetvédelmi kérdés a mezőgazdálkodás alapkérdéskörével. Ez olyan szorosan összekapcsolódó témakör, amelynek az elkövetkezendő 15-20 évben mindig prioritással kell szerepelnie a vidéken élő emberek számára, végül is ezért örülök annak, hogy ebben a bizottságban munkálkodhatom szakemberként.
Három témakört szeretnék felemlíteni, megpróbálom aránylag rövidre fogni. Ez a három témakör részben mezőgazdasági, de ugyanakkor természetesen más vonatkozása is van. Az első témakör a gmo-növények termesztése, ami körül a mai bizottsági ülésen is kialakult néhány gondolat. Nagyon szeretném elkerülni azt, hogy ne beszéljünk olyanról, amit nem tudunk megoldani. Nézzünk szembe a valósággal. Ma Magyarországon információim szerint gmo-növények már vannak. Tehát az, amikor mi mentesnek hirdetjük magunkat, nem biztos, hogy szerencsés. Lehet hirdetni, de nem biztos, hogy megfelel a valóságnak. Az meg külön kérdés számomra, hogy mindig csak a szántóföldi növényekről beszélünk, holott tudjuk, a kertészeti növények területén is azoknak a cégeknek, amelyek a gmo-technológiában előrehaladott állapotban és előrehaladott fejlesztésben vannak, a növényeik jelentős része a magyar kertészeti kultúrában már felhasználható. Tehát ezt a kérdéskört sokkal alaposabban kell végiggondolni. Hozzáteszem, nem vagyok gmo-párti, tehát nem erről beszélek, csak a realitásról szeretném a bizottság tagjait, illetve a vendégeket tájékoztatni. Tehát azt gondolom, ezt sokkal alaposabban végig kell nézni, és el kell dönteni, hogy valóban meg tudunk-e felelni annak a saját magunk által is célként kitűzött elvárásnak, hogy Magyarországon gmo-s növényeket ne termesszünk. Ezzel egyetértek, de a realitás már ezen túl van.
A második témakör, ami hosszú évek, évtizedek óta a vesszőparipám - és remélem, hogy ebben a bizottságban a minisztériummal közös gondolatalkotásra módom lesz -, nem más, mint a kettős hasznosítású belvíz- és öntözőrendszerek működtetése, illetve az ezek körül kialakult rendkívül hosszú, mélyreható viták, problémák, amelyek megoldása ma már elengedhetetlen. Számtalan indulat képződik abból a rendezetlenségből, amit - most nem azt mondom, hogy egy tollvonással - megfelelő rendszer kiépítésével nagyon gyorsan meg lehetne oldani.
110
CsE 111-120 Farkas folyt.
Az elmúlt négy évben, sajnos, de nemcsak az elmúlt négy évben, hanem az elmúlt húsz évben sem láttam semmiféle olyan előremozdulást, semmiféle olyan előrelépést, amellyel ezt a kérdést kezelni tudtuk volna. Eleve a víztársulatok kialakítása és az azok körüli viták nem jutottak nyugvópontra, ma is komoly gondot, komoly feszültséget okoznak a gazdatársadalomban, de nemcsak a gazdatársadalomban, hanem a vízi területen lévőknek is. Tehát meggyőződésem szerint ezt a kérdést rendezni kell.
Nagyon kíváncsian várom azt a miniszteri előterjesztést, amelyben olvashatóvá válik az, hogy az öntözővíz-szolgáltatóknak is van olyan kötelezettsége, amelyben garanciát vállal az öntözővíz minőségére. Végignéztük, ma sajnos ilyen konkrétum nem szerepel egyetlen egy minisztériumi rendeletben sem. Tehát az öntözővíz-szolgáltatóknak semmiféle kötelezettségük nincs arra, hogy milyen minőségű öntözővizet szolgáltassanak. Úgy gondolom, ez egy olyan feladat, és ahány alkalom lesz, annyiszor fogom elmondani, és szeretném, ha ebben a minisztérium partner lenne, hogy ezt a kérdést megoldanánk, mert egy szolgáltatásért akkor lehet fizetni, ha annak ellenszolgáltatása van. Tehát minősége van, és akkor természetesen az igénybe vevő ezt ki fogja fizetni.
Másik kérdéskör a termálenergia hasznosítása. Nem olvastam az anyagban, sem a zöldben, sem a másikban, sehol sem, holott Magyarország egyik kitörései pontjának tartom a termálenergia ésszerű, okszerű hasznosításának és lehetőségének a feltárását. Nagyon sajnálom, hogy ebben az anyagban nincs benne, de hát miniszterjelölt úrnak volt egy államtitkára, aki éppen ugyanabba a városba való, ahová én, szentesi, és ebben a térségben, a Dél-Alföldön van az ország legtöbb termálkincse és a legtöbb termálkútja. Az én választókörzetemben 36 működő termálkút van. Nemcsak ezért szólok ebben az ügyben, hanem úgy is, mint annak a cégnek vezetője, ahol szintén van termálkút. Ennek a hasznosítása körül felesleges viták, különböző problémák vannak, évtizedek óta húzódó kérdéseket kellene normálisan rendezni. Azokat a megkülönböztetések, amelyek a mezőgazdasági hasznosítás, illetve a kommunális hasznosítás között húzódnak, vagy eltörölni, vagy pedig egységesíteni. Ezt nem tudom elfogadni. A brüsszeli tárgyalásaink során nemcsak Olajos Péterrel, hanem több brüsszeli diplomatával, kel az alternatív termálenergia kérdéséről is beszéltünk, elfogadhatatlannak tartjuk azt, hogy olyan megkülönböztetése legyen az ilyen jellegű energiafelhasználásnak, ami büntetést jelent, nem pedig az ésszerű, okszerű hasznosítást. Ezekre a gondolatokra szeretném a miniszterjelölt úr figyelmét felhívni. Természetesen ezek szakmai kérdések, nem gondolom azt, hogy ebben azonnali szakmai választ kapok, inkább gondolatébresztésnek szántam. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Fetser János képviselő úr.
FETSER JÁNOS (MSZP): Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Miniszter úr bevezető gondolataiban három olyan kérdéskört említett, ami a Dél-Alföldön élő állampolgárok, az önkormányzatok számára kiemelten fontos. Szeretném elöljáróban megfogalmazni, hogy több tárca, az önkormányzatok, a kistérségek, a megyék, regionális tanácsok összehangolt gondolkodására és fejlesztésére van szükség. Hiszen bevezető gondolatában a miniszter úr említette a dél-alföldi ivóvízjavító programot. Jelen pillanatban a Dél-Alföld ivóvize nem felel meg az uniós követelményeknek, tehát ez kiemelten kezelendő program. Itt azonban szeretném felhívni a döntéshozók figyelmét, hogy a Dél-Alföld számára nem felel meg, és nem fogadható el az a mai álláspont, hogy ennek az ivóvízjavító programnak a terheit a ROP keretein belül a Dél-Alföld oldja meg és vállalja magára. Nem tehetünk arról, hogy egy ilyen térségben élünk. Mindenféleképpen kiemelt állami szerepvállalást várunk ebben a kérdésben.
A másik, amit az előttem szóló Farkas képviselő úr részben érintett, és szeretném felhívni a miniszter úr figyelmét rá: jelen pillanatban elértünk egy olyan állapotot, amikor az önkormányzatok, egyes kistérségek, vagy megyék meg tudják oldani azt a problémát, hogy a mélyen fekvő területekről, az önkormányzatok belterületéről, gazdálkodók területéről el tudják vezetni a vizet. Nagyon nagy probléma, hogy sem tervek, sem elképzelések nincsenek arra, hogy a 10-20-30- éve, nyugodtan lehet mondani, lerohadt állapotban lévő állami belvízelvezető csatornák kérdése hogyan oldódik meg. Jelen pillanatban folyamatosan kapják az önkormányzatok a beruházásaik során az ATIVIZIG-től azt a fajta, számomra felháborító választ, hogy egy szennyvíztelep bővítésénél, vagy egy munkahelyteremtő beruházásnál oldják meg a plusz keletkezett víz elvezetését, és ebben az állam nem kíván szerepet vállalni. Szeretném azt mondani, hogy a megnövekedett csapadékvíz elvezetését sem tudja megoldani. Azt gondolom, hogy az előbb elhangzott számok és a nemzeti fejlesztési terv II. tükrében nagyon fontos, hogy készüljenek olyan, több megyés, regionális tervek, elképzelések, amelyek a Maros, a Tisza, a Körösök irányába ezeket a vizeket le tudják vezetni.
A harmadik igen fontos terület, szintén elhangzott, kérjük ebben a tárca hatékony közreműködését, és a segítségét, egy olyan délkelet-alföldi regionális hulladékgazdálkodási rendszernek vagyok az elnöke, amely 103 önkormányzat közreműködésével jött létre. A Dél-Alföldön a következő időszakban 106 elhagyott hulladéklerakót kell rekultiválni. Hihetetlenül nagy szám, megvan a határidő, amire az önkormányzatoknak és a tárcának közösen el kellene végeznie, jelen pillanatban számunkra, számomra úgy tűnik, hogy ez a határidő nem tartható. Természetesen, mivel az előző években az együttműködés korrekt volt miniszter úrral is, és a bizottságon belül is egy politikamentes, elsősorban szakmai munka folyt, számíthat a támogatásunkra, a támogatásomra, mi pedig számítunk az ön, a tárca szakembereinek támogatására, és számítunk arra, hogy egy összehangolt környezetpolitika valósul meg térségünkben, a Dél-Alföldön is. Köszönöm a figyelmét, jó munkát, sok sikert kívánok.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Kékkői képviselői úr.
KÉKKŐI ZOLTÁN JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Miniszterjelölt Úr! Két témában szeretnék feltenni kérdést. Az egyik a lokátorállomással, a radarállomással kapcsolatos. Mint tudjuk, annak idején a Zengőre szerették volna telepíteni a radarállomást, de a komoly tiltakozásnak köszönhetően ezt sikerült megakadályozni. A parlamentben elsőként szólaltam fel a Zengő védelme érdekében, és akkor azzal fejeztem be a gondolatomat, hogy a bánáti bazsarózsa élni szeretne. Hát, most felteszem a kérdést miniszter úrnak, hogy támogatja-e, vagy nem a lokátorállomás telepítését a Tubesre. Tudjuk jól, hogy Tubes mellett emberek élnek, akik tiltakoznak a lokátorállomás ellen. Most úgy fejezném be a gondolatomat, hogy az ott élő emberek is élni szeretnének. Miért teszem fel mégis ezt a kérdést? Azért, mert végleges kormánydöntés még nincs ezzel kapcsolatban. Mint miniszter, a kormányülésen hogyan fogja ezt a témát képviselni?
A másik kérdésem Garéval kapcsolatos. Tudjuk jól, hogy Garén komoly környezetszennyezésre alkalmas hulladékot tároltak, dioxin tartalmú hordók voltak ott. A polgári kormány idejében ezt sikerült megszüntetni, elszállítani.
(120)
121-130/Gy (Kékkői Zoltán)
Az elmúlt négy évben kellett volna a szennyezett talaj megszüntetését elvégezni. Ez nem történt meg, most is húzódik. Várom majd a miniszterjelölt úr válaszát azzal kapcsolatban, hogy milyen elképzelések vannak. Arra hivatkoznak, hogy nincs erre pénz, ugyanakkor peren kívüli egyezség született Garé vonatkozásában. Tudjuk jól, volt egy olyan megállapodás is, hogy úgynevezett roclákban tárolták volna ezeket a dioxintartalmú hordókat. Szerencsére ez nem történt meg, mert most a roclákból kellene kiszedni ezeket a hordókat, ami újabb pénzbe kerülne.
Itt nem is ez a lényeg, hogy kifizettek 7,7 milliárd forintot büntetésként, hanem ezek a hordók - nem tudom, a miniszterjelölt úr járt-e Garén -, ezek a speciális bevonatú betontartályok most is ott vannak, szennyezik a környezetet, tehát egy újabb környezetszennyezéssel állunk szemben. Azt gondolom, a 7,7 milliárd forintba bele is fért volna ennek az elszállítása. A tegnapi nap folyamán ott jártam, lefényképeztem ezeket a roclákat. Ezeket a képeket át szeretném adni a miniszterjelölt úrnak, hogy ebben intézkedjen. (A képeket átadja dr. Persányi Miklósnak.)
ELNÖK: Köszönöm szépen. Józsa István képviselő úr!
DR. JÓZSA ISTVÁN (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Én is a tényekről szeretnék beszélni. Úgy gondolom, a tények makacs dolgok. Az, hogy a miniszter úr most miniszterjelöltként lehet jelen, mögötte azok a tények állnak, amit kilenc pontban felsorolva elénk tárt, hogy a minisztersége alatt milyen eredményeket ért el. Azt hiszem, természetesen szerényen, de ezeket a tényeket érdemes rögzíteni, annál is inkább, mert mi magunk, kormányoldali képviselők sem voltunk mentesek bizonyos aggodalmaktól, amikor ezek a szervezetkorszerűsítési, szervezetintegrációs lépések beindultak, és öröm számunkra, hogy most azt mondhatom, eredményre vezettek. Azon túl, hogy sikerült a 2006. évi árvíztől megvédeni az országot, ezzel egyben az új szervezet a vízzel kapcsolatban átesett a tűzkeresztségen, ha szabad ezt a képzavart mondanom. Azt hiszem, lényeges, hogy egy komoly és jól működő integrált szervezetet tudhatunk magunk mögött mind a környezetvédelem, mind a vízügy területén.
Bevezetőjében a miniszterjelölt úr említette, hogy a fejlesztéseket és a megújítandó környezeti stratégiát összhangba kívánják hozni. Azt hiszem, kifejezetten jó időszak, amikor ennyi fejlesztési lehetőségünk van, foglalkoznunk kell a jövővel is, mert egészen más egy úgymond szegény szituációban elméleteket gyártani - ez is nagyon fontos -, de sokkal jobb most a lehetőségünk, amikor nagyon komoly fejlesztési források állnak rendelkezésre.
Kiemelném az elképzelései, véleményei közül azt, amit a környezetvédelmi iparról mondott. Ez olyan sikerágazat lehet, ami összekapcsolva a kormány patrióta gazdaságpolitikájával, mely keretében a közbeszerzések, a beruházások, a működés területén a hazai ipart előnyben lehet részesíteni, a környezetvédelmi ipart döntően itt lehet folytatni, természetesen utána exporttevékenységet is lehet végezni.
Szeretném a figyelmet felhívni a szabályozásra. Tehát az uniós csatlakozást megelőzően a legszükségesebb jogharmonizációs lépések megtörténtek. Az azóta eltelt időszaknak vannak tapasztalatai; mind a hulladékhasznosítás, mind a környezetvédelmi ipar szabályozása területén vannak olyan tapasztalatok, amelyeket érdemes lesz hasznosítani.
Még egy dolgot szeretnék megemlíteni. Magyarország a Kyotoi Protokoll teljesítésében jól halad, inkább pozitív eredményről lehet beszámolni. Ami viszont kihasználatlan lehetőség, az a kvótahasznosítás lenne, és a keretszabályozásra a kezdeti lépések megtörténtek. Itt lehet olyan járulékos környezetvédelmi hasznot is realizálni, ami épp a környezetvédelmi ipar lehetőségeit bővítené. Tehát szeretném javasolni, hogy a kvótahasznosítás kérdését tartsuk napirenden, és keressük a további lehetőségeket.
Csatlakozva az Orosz alelnök úr által megfogalmazottakhoz én is azon a véleményen vagyok, hogy talán történelmi pillanat, hogy egy miniszter többszöri meghallgatás után ellenszavazat nélkül kerüljön az Országgyűlés elé, mint miniszterjelölt. (Az ellenzék közbeszólásai: Mi azért kérünk szavazást! - Derültség.) Gondolják meg magukat, ellenzéki képviselőtársaim, mert az eredmények magukért beszélnek, és az ellenzéki pozíció is rejt bizonyos alkotó lehetőségeket, amelyekkel most élhetnének. Tehát a magam részéről támogatom a jelölését. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Molnár képviselő úr!
MOLNÁR BÉLA (KDNP): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Miniszterjelölt Úr! Az idő előrehaladta miatt erős önkorlátozással igyekszem a kérdésekre szorítkozni. Először a minisztériumával kapcsolatával kérdezek.
Jelenleg a takarékoskodás és a létszámleépítések korszakát éljük. A kérdésem az, hogy szakmailag mekkora létszámleépítést tart indokoltnak egy ilyen létszámleépítő időszakban a Környezetvédelmi Minisztériumban. Feltételezzük, ez nem a nullától különböző szám, hiszen az előző időszakban is voltak megszorító intézkedések. Amennyiben azonban előkerülne ez a kérdés, hogy ismét létszámleépítésre kényszerül a minisztérium, kérdezem, lesz-e elég ereje ahhoz, hogy a kormányban a saját szakmai szempontjait keresztülvigye, és ezzel ne engedje meg, hogy a leépítések, az elvonások a Környezetvédelmi Minisztériumot az ellehetetlenítés szélére sodorják.
A másik már szakmai kérdés. Évtizedek óta szinte háborítatlanul folyik a zöld környezet beépítése elsősorban Budapesten és környezetében. Jelenleg is a Margitszigeten építkezés folyik, azon a Margitszigeten, amelyik Budapest egyik legszebb zöldterülete. Nagy csatározás után most olyan uszodaépítés folyik, ahol indokolatlan fakivágásokról hallunk, arról, hogy a megengedettnél nagyobb területen folyik az építkezés. Tudjuk, ön korábban is ellenezte ezt, de sajnos nem volt elég politikai ereje, hogy keresztülvigye, illetve megakadályozza ezt az építkezést. Egyre többször lehet hallani azt is, hogy a Gellért-hegy tetejére uszodát és egyéb építkezéseket terveznek. A budai hegyekben egyre kevesebb az erdő és egyre több az épület. Ezen építkezések a környezetvédelmi érdekeinket messzemenően sértik. Kérdeznénk: hol a határ, ahol meg lehet állítani ezeket az építkezéseket? Lesz-e elég ereje a minisztériumnak ahhoz, hogy megakadályozza a további zöldterület-beépítéseket Budapesten, illetve Budapest környékén?
A harmadik, egyben utolsó kérdésem a parlagfűvel kapcsolatos. Mint tudjuk, Magyarország rendkívül fertőzött a parlagfűvel, ennek ellenére a szigorú jogszabályok betartatása meglehetősen aszimmetrikus. Kisebb földterületek tulajdonosait fényképezik, akár felülről is, kiszabják a bírságokat. Ez önmagában nem is volna baj. A baj az, hogy a nagyobb földterületek tulajdonosai vagy akár a MÁV meglehetősen nagy földterületein nem irtják a parlagfüvet. Ha nem is irtják a parlagfüvet ezeken a földterületeken, a büntetés viszont elmarad. Ezt aszimmetrikusnak, igazságtalannak érezzük. Kérdezem: az egységes elbírálás hogyan és mikorra várható? Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Szabó Imre képviselő úr!
SZABÓ IMRE (MSZP): Támogatom a miniszter úr által elmondott deregulációs javaslatokat, hogy az önkormányzatok időnként a pályázatok benyújtásával nagyon komoly probléma elé állnak. Határidő-betartásokat gátolnak azok a hatósági engedélyek, amelyeket még a polgármesterek is kilincselés és külön utak bekapcsolásával tudnak csak megszerezni. 130 CsE 131-140 Szabó Imre folyt. Ha már így felszólítást és lehetőséget kaptam a megszólalásra, természetesen azon túlmenően a legfontosabb tételek megvalósítását is támogatni fogom.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Bányai Gábor képviselő úr.
BÁNYAI GÁBOR (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Miniszterjelölt Úr! Először is kérném szépen a telefonokat kikapcsolni, mert nagyon zavaró, amikor beszélgetés közben sms-eket küldözgetünk egymásnak.
Az első kérdésem ahhoz kötődik, hogy a legutolsó információim szerint az elmúlt években 20-25 százaléknyi EU-forrást vélt Magyarország igényelni, elkölteni, ezzel szemben a nagyon impozáns szocialista párti választási ígéretek, nagyon tetszik, ami abban tételesen benne van, lát-e esélyt miniszter úr arra, hogy ilyen gyenge forráslehívás mellett a választási programban szereplő projektek megvalósulnak.
A másik egy személyes térségbeli ügy. Van egy önkormányzat Rém községben, ahol szélerőművet terveztek, van rá beruházó, van rá forrás, de nem támogatják a projektet. Többszöröse az államigazgatási végrehajtási eljárási időkeretnek az engedélyezési eljárás. Ebben lehet-e segítséget adni ennek az önkormányzatnak? Egy nagyon nehéz sorsú településről van szó, de volna hozzá befektető, aki ebben segítene. Ezt kérdezte tőlem, és kérte, hogy kérdezzem meg öntől.
A másik kérdésem, hogy magunk is támogatjuk a bioüzemanyag előállítását, és a térségünk erre predesztinált is bizonyos értelemben és mértékben, de jelen pillanatban a MOL Rt. nem köteles felvásárolni az üzemanyagot. Ezzel a szabályozással fogunk-e foglalkozni a következő ciklusban?
A feleségem kérte, hogy kérdezzem meg a miniszter úrtól (Derültség.), nagyon szereti a visszaváltható üveges termékek vásárlását, és ennek az újbóli elterjesztésére milyen elképzelések vannak, vissza lehet-e szorítani a környezetszennyező anyagok előállítását. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Balogh József.
BALOGH JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Miniszterjelölt Úr! A homokhátsági térségből jöttem az Országgyűlésbe, és a homokhátságon élő családok problémájára szeretném felhívni a figyelmet. Olvastam az MSZP választási programjában, hogy a homokhátság vízvisszatartási rendszerére Bács-Kiskun és Pest megyében együttesen 18 milliárd forintot kívánnak felhasználni. Szeretném megkérdezni, hogy a közép-homokhátsági részen, Lajosmizse, Kecskemét, Szabadszálás, Fülöpháza, Kerekegyháza, Kunpeszér térségét hogyan érinti ez.
Szeretném megkérdezni a miniszterjelölt úrtól, hogy a tiszta ivóvízzel való ellátást hogyan próbálja megoldani a tanyákon élő családok számára. Igazán nemes gondolat, hogy minden egyes családot tiszta vízzel ellássunk, én is támogatom ezt, minden tőlem elvárható támogatást meg is adok ehhez. De szeretném javasolni, hogy a Kiskunságban, ahol a Kiskunsági Nemzeti Park működési területén élnek ezek a családok, a régi tanyákon, amelyek épített környezetünk látványosságai, rendkívül romos, lepusztult állapotban vannak, már annál is fogva, hogy az ott élő gazdacsaládok a mezőgazdaságból próbálnak megélni, és tudjuk azt, hogy mennyire kicsi ebből a jövedelem. Nem tudunk igazán szép látványosságot mutatni a külföldi turistáinknak, ezeket a lepusztult tanyákat látják. Gondolok arra, hogy valami tanyafelújítási programot kellene szorgalmazni, hasonlóképpen, mint a korábban meghirdetett panelprogramban. Állami segítséget kellene adni az itt élő családoknak, hogy tanyáikat fel tudják javítani, akár a tetőzetet, a nyílászárókat. Ebben természetesen benne van a tiszta ivóvíz, a villanyhálózat bővítése is idetartozik, hogy megfelelő körülmények között élhessenek ezek az emberek. Azt gondolom, megérdemlik ezt. Nyilván vissza nem térítendő támogatással, illetve kedvezményes kamatozású hitellel lehet segíteni.
Tudjuk nagyon jól, hogy a homokhátságon nincs víz. Várják azt, hogy ne csak a vízvisszatartásról beszéljünk, hanem a vízpótlásról is, hiszen nincs mit visszatartani. Ebben a térségben nincs víz, ezek az emberek akkor látnak vizet, ha a vizespoharat a szájukra veszik. Ennek ellenére a földjeik, ingatlanjaik után vízgazdálkodási érdekeltségi hozzájárulást kell fizetni, hektáronként differenciáltan meg van határozva, hogy mennyit. Az ott élő emberektől ezt teljesen jogtalanul követeljük. Kérdezem miniszterjelölt úrtól, hogy a jövőben hogyan gondolja a vízgazdálkodási érdekeltségi hozzájárulás problémáját megoldani a homokhátságon élő gazdacsaládok ügyében. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Egy rövid időre átadom az elnöklést Nagy Andor alelnök úrnak, és kérem, hogy add meg a szót.
DR. NAGY ANDOR (Fidesz): Arra a rövid időre megadom a szót. (Derültség.)
KATONA KÁLMÁN (MDF): Köszönöm szépen. A dicsérő szavak elhangzottak, én is igazolom miniszter úr fényes múltjának gyöngyszemét. A múlt héten el is ámultam az állatkertben, mert valahogy kimaradt ez egy-két évig, és örömmel látom, hogy rajta tartja a tekintetét most is.
A feltenni szándékozott kérdéseim zömét elmondták képviselőtársaim, néhányat azért megerősítenék. Az egyik, ami nem hangzott el, hogy a vízminőség és a vízmennyiség, vagy a vízkészlet-gazdálkodás és a vízminőség kezelése máshol történik. Azt gondolom, hogy ezt csak együtt lehet kezelni. Az lenne a kérdésem, hogy ez ügyben gondolkodott-e már miniszter úr, illetve a jövőben ezeknek a kérdéseknek az együttes kezelését tervezi-e.
Az árvízzel kapcsolat mint háromszoros kormánybiztos azt gondolom, hogy nyilván a szakma lelkiismerete, lelkesedése segítette hozzá az országot, hogy megint megússzunk egy nagy árvizet. Ezúton is szeretném mindenkinek megköszönni, aki ebben részt vett bármilyen minőségében. Ugyanakkor azt kell mondanom, hogy az elmúlt négy év a vízügyi szolgálatok nagy megpróbáltatása volt. Ha csak azt említem, hogy köztisztviselőből közalkalmazott lett, közalkalmazottból köztisztviselő, a vízügyi dolgozók egy részét, a szakmai gárdát megrostálta. Az, hogy most nagyon sok elbocsátott és nyugdíjazott munkatárs jött vissza lelkesen védekezni, nem akarok neveket említeni, de találkoztam 72 éves kollégával, aki védekezést irányított, nagyon nagy volt a feladat.
Az, hogy a vízügyi igazgatóság megszüntetése után hatáskörök a vízügyi közgyűjteményhez kerültek, amelyet hétköznapi nyelven vízügyi múzeumnak nevezünk, egy kicsit szokatlan. Itt hatásköri problémák is adódnak, akár kifizetés, védekezés, irányítás dolgában. Tudom, hogy a minisztériumba került sok minden, de hogy az országos műszaki törzsnek nincs felügyeleti jogköre a vízügy fölött, nagyon megnehezíti a hatékony munkát. Az lenne a kérdésem, hogy szándékozik-e a miniszter úr, vagy inkább azt szeretném sugallni, hogy szándékozza összefoglalni az elmúlt védekezés tanulságait.
(140)
141-150/Gy (Katona Kálmán)
Mindig elhangzik, hogy nagyobbak, mint a valaha soha nem látott nagy vizek, és úgy tűnik, ez nem fog megállni. Ezzel kapcsolatosan szeretném kérni a miniszterjelölt urat, hogy kiértékeli, elemzi, ennek ismeretében újra átgondolja a vízügyi szervezet struktúráját, elsősorban a kellő megbecsülésüket helyre téve. Ezt megfelelő szintre lehet zökkenteni, hiszen a szakma elkötelezettsége nem kérdéses.
A Vásárhelyi-tervvel kapcsolatban, miután akkor én voltam a miniszter, amikor a kollégák engedélyt kértek ennek az előkészítésére, ott egy komplex vidékfejlesztési és árvízvédelmi gondolkodás folyt. Nagyon jó lenne, ha ez nem veszne el a megvalósítás során. A kormányprogramról most nem illik beszélni, mert most csak a jelölt urat hallgatjuk meg, de a kormányprogramban nagyon az árvízvédelemre hajaznak a mondatok. Remélem, ez csak megfogalmazási probléma.
Egy konkrét kérdésem lenne. Van-e arról tudomása a miniszterjelölt úrnak, hogy Szentgotthárd térségében az osztrák oldalon egy nagy hulladékégető tervei készülnek? Ezzel kapcsolatban indultak meg a jelzések. Nem tudom, a miniszter úrhoz eljutott-e, Burgenlandban közvetlenül a határnál, az ipari park szomszédságában tervezik a hulladékégetőt. Azt hiszem, nem is kell mondanom, ez nem lenne szerencsés.
A következő téma a megújulóból a szélerőművek engedélyezésének a kérdése. Itt nagyon érdekesen alakul az a harc, ami a hagyományos energialobbi és a megújulók között zajlik. Egészen szokatlan eljárást hajtott végre az Energia Hivatal, amikor lefelezte az engedélykérelmeket, és azt mondta, a felét adja ki. Ha valaki már csinált valamilyen projektet, tudja, ha egy üzleti tervet elkészítenek hat szélerőműre, de csak hármat kapok, akkor nem tudom abból a pénzből kihozni, ha csak az alállomásra csatlakozás kérdéseit veszem, de egyáltalán a mentalitás nem megfelelő. Egyébként tudom a szakmai magyarázatot, de azt hiszem, ezt körbe kellene járni. Arra vagyok kíváncsi, a miniszter úr is tudja-e? (Dr. Persányi Miklós: Tudom.)
A másik: több száz termálkút van Magyarországon, olyan termálkút, amelyeket annak idején a MOL fúrt. Az alapszabály úgy szól, hogy az 1990 előttiek az államé, az 1990 utániak nem. Évek óta nem tudnak a vállalkozók hozzáférni, és ez tipikusan a kis- és középvállalkozók terepe lenne. Ez rendezetlen. Meg kell vallanom itt is, hogy a leváltásom után találkoztam a problémával, de jó lett volna, ha előtte találkoztam volna vele, mivel akkor még a vízügyhöz tartozott ez a dolog. Fel kellene gyorsítani azt a folyamatot, amely eldönti, hogy milyen formában jutnak hozzá - és hangsúlyozom - a magyar befektetők a magyar földeken lévő, a magyar állami vállalat által fúrt kutak hasznosításához. Itt az erőmű-hasznosítástól nyilván a növénytermesztési hasznosításig van szó. Ez egy komplex ügy. Kíván-e a tárca ezzel kapcsolatosan foglalkozni, miután most egyértelmű, hogy a megújuló energia a feladatelosztásban ide került?
Végezetül azt kérdezem: ugye, véletlen-e az, vagy én nem figyeltem kellően, hogy az oktatás nem merült fel az ön beszámolójában kellő súllyal? A környezettudatos életre való nevelésre gondolok, arra, hogy a társadalom döntő többsége alapvető fogalmakkal nincs tisztában. Ezt az általános iskolai szinten egy program keretében kell elindítani, mert feléljük a jövőnket. Bányai képviselő úr adta az ihletet: az én feleségem is küldött egy kérdést. (Derültség.) A szelektív hulladékgyűjtőkben összegyűlt anyagot feldolgozzák-e? Van-e erre a minisztériumnak rálátása? Én fővárosi képviselő vagyok, és nagyon lelkes a főváros a szelektív gyűjtésben, de olyan mendemonda kering, hogy ezeket összeborítják, és a szeméttelepre kerülnek. Ugye, ez nem így van? Köszönöm szépen.
DR. NAGY ANDOR (Fidesz): Visszaadom az elnöklést az elnök úrnak.
ELNÖK: Van-e további kérdés? (Nincs jelentkező.) Nagyon sok a kérdés. A kérdések zömét majd a bizottsági üléseken fogjuk megtárgyalni. A miniszterjelölt úré a szó.
DR. PERSÁNYI MIKLÓS miniszterjelölt: Köszönöm szépen, elnök úr. Azt ugyan nem hallottam, hogy hány órát kapok a válaszokra, mert annyi biztosan kellene, mint amennyi a hozzászólásokra kellett, de igyekszem takarékoskodni az idővel. Mindenekelőtt hadd köszönjem meg azokat a pozitív véleményeket, amelyek akár a miniszterjelölt alkalmasságára, akár a tevékenységére vonatkoztak. Igyekszem meghálálni azzal, hogy nem leszek túl hosszú, de nyugtával dicsérjük a napot.
A legfontosabb üzenetek egyike az, hogy azt a fajta együttműködést és dialógust, amely a környezetügy különböző szereplői között legyen, egy tárca, egy miniszter vagy egy miniszter, illetve a parlamenti képviselők, a tudomány, a civil mozgalmak között, ezt nagyon fontosnak gondolom. Nemcsak személyemben tartom ezt fontosnak, hanem azt, hogy a tárca ezt feladott leckeként számon tartsa, ne csak a saját fazekában főjön a hivatalnok, mire valami bölcsességgel előáll, de nem kevésbé fontos az érdekeltek bevonása, legyenek ezek a gazdák, az ipar különböző képviselői, még akkor is, ha nem mindig születnek mindenki teljes megelégedésére a döntések. Nagyon jó lenne, ha mondjuk a minisztériumban több olyan ember dolgozna, aki közelről ismeri az életet, a gyakorlatot, a gazdaságot megjárta már, és nem csak a főutcát látta belülről életében.
Nyilván az a közigazgatási reform, ami azt is jelenti, hogy a jövőben kevesebb közszolgával kell ellátni az állami feladatokat, a minisztériumra is vonatkozik. Ha jól emlékszem, Molnár képviselő úr kérdése volt, hogy mit csinál a minisztérium, és mennyivel csökken a létszám, mekkora leépítés lesz. Ahogy a jelenlegi keretszámok folynak - erről folyt egyeztetés a miniszterelnök úrnál, akinek az volt a szándéka, hogy egy jó csapatkapitány mielőtt a pályára küldi a csapatot, megmondja, hányan legyenek benne, megmondja, mekkora a pálya, amin játszunk -, a minisztériumban 10 százalékos létszámleépítést tesz szükségessé, és a meglévő meglehetősen komplikált struktúra jelentős egyszerűsítését jelenti. A jelenleg körülbelül 30 főosztályú szervezeti egység helyett 15 lesz a tárcánál, a létszámot illetően pedig - ha jól olvasom az újságot - a Környezetvédelmi Minisztérium nagyobb marad, mint a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium.
150
CsE 151-160 Persányi folyt.
Tegnap Kóka miniszterjelölt úr a meghallgatásán azt mondta, hogy körülbelül 300 fős minisztériummal működik. Négyszáz fős? (Közbeszólás: 398.) Háromszázkilencvennyolc. A miénk, azt hiszem, egy fővel több lesz. De valóban, ez egy olyan minisztérium, amelynek vannak fontos szerepkörei, ha a vízügyről beszélünk, szakmailag kell egy minimális létszám, és a többinél is. Azért van egy határ, ami alá menni nyilván nem szerencsés. Igazából azt én is fájdalom nélkül veszem tudomásul, ha mondjuk a minisztériumon belül a különböző szolgáltató szerepkörök, a bérszámfejtésről a gépkocsiszervezésig, egy remélhetően jól működő központi szervezetbe koncentrálódnak.
Azt nem mondanám, hogy vita volt, de nagyon magvas gondolatok hangzottak el, amelyek némelyike, hadd mondjam őszintén, ha kérdés volt, én sem tudom rá a választ. De talán senki sem. Nagy Andor alelnök úrnak az volt az állásfoglalása, hogy az ellenzék nem fogja az igenlő szavazatát megadni, azért nem akarom neki azt a kellemetlen kérdést szegezni, hogy ha megválaszolom azt az öt ügyet, amit felsorolt, akkor vajon megfogja-e változtatni a véleményét. (Derültség.) Mert, hogy őszinte legyek, nem tudom minden aggályát eloszlatni. Nem tudom azt eloszlatni, hogy a világ a globalizációs folyamatok következtében olyan természetű világgá változott, amelyben a szennyezés a fogyasztásra terelődött át. Szerencsére, azért a termelési oldalon is maradt, ha így nézzük. Nem tudom azt sem eloszlatni, hogy vajon az önálló magyar környezetvédelem az egyesült Európán belül milyen lesz. Körülbelül olyan lesz, mint amilyen önálló magyar agrárpolitika is lesz, vagy amilyen sok egyéb politikája is lesz ennek az országnak, vagy már van, egy egységes Európában.
Lehet erre azt mondani, hogy ezt a kérdést akkor kellett volna meggondolni, amikor az ország az Unióhoz csatlakozott, de az egy természetes jelenség, hogy az Uniónak van egy átfogó környezetpolitikája, amely a tagországok számára kötelező, ez át nem léphető, ezen túl nyilván van tengernyi sajátosság, amit képviselhetünk. De vannak olyan határok, amiket meg nem haladhatunk. Ilyen kérdés például, hadd kezdjem egy olyannal, ami persze egészen szorosan véve nem a környezetügyi tárca elsődleges kompetenciája, hanem a földművelésügyié, hogy vajon mi legyen a pozíciónk GMO-ügyben. Ha megint eloszlathatom az ellenzék kételyeit e tekintetben, hadd mondjam azt, hogy én GMO-ellenes vagyok. Ilyen tekintetben tehát ezt a kérdést kilőttük, majd számolom, hogy hány maradt.
Nem gondolom, hogy a haladást eleve el kellene utasítani, és hogy lehetetlen modern biotechnológiai módszerekkel biztonságos jövőt elképzelni. Hiszen nekem eredendően van egy biológus diplomám, vizsgáztam éppen eleget genetikából, biokémiából és minden egyébből, hogy azért sejtsem, hogy ez a dolog miről szól. A probléma az, hogy a jelenleg létrehozott, genetikailag módosított szervezetek közül nagyon kevésről áll rendelkezésünkre az a megfelelő tudományos garancia, amely az alkalmazást lehetővé tenni. Ez egy hatalmas vita, amiről szerintem érdemes lenne egyszer a bizottságnak akár egy napot elbeszélgetnie. Nem egymás mellett és nem az ellenérdekeltek mellett. Valóban, mielőtt egy ország ehhez megadja a beleegyezését, szükséges az, hogy tényleg a megfelelő környezeti hatásvizsgálatok rendelkezésre álljanak, és ehhez nem elegendő az, hogy egyes helyeken pár éveken keresztül ez köztermesztésben folyt. Nem látjuk a hosszú távú genetikai következményeket, nem látjuk az ökológiai hatásokat. Nagyon fontos ezeket minél előbb tisztázni.
A helyzet úgy áll; hogy ebben az EU tagországainak mozgástere korlátos, még akkor is, ha Ausztria, vagy Lengyelország azt mondta, hogy ők eleve GMO-ellenesek. Magyarország is ezt mondta mind ez idáig, és ezt nagyon intenzíven támogatom is. Csak látni kell, hogy az EU döntéshozatali mechanizmusai szerint ebben a tagországoknak nincs szabadságuk. A WTO eljárást indított már az EU ellen a kereskedelem korlátozása miatt. Persze, lehet mondani, hogy nem akarunk a globális kereskedelmi rendszerben részt venni, csak ezt nem lehet önmagában, egyedül egy szegény környezetvédelmi miniszterjelölttől számon kérni.
Az EU-n belül egyközös eljárási rend van, és vannak úgynevezett komitológiai szabályok, amelyek megváltoztatásáért Magyarország intenzíven fellépett, még azt is hozzáteszem, hogy jómagam intenzíven felléptem az EU környezetvédelmi tanácsának ülésén. Ezek a szabályok arról szólnak, hogy a komitológiai döntéshozatal nem egyszerű többséget vár el, hanem egy bizonyos karakter szerint összerakott minősített többséget, amelyben súlyuk van a legnagyobb tagállamoknak, épp úgy, mint a tagállamok számának. Nem egy olyan környezeti tanácsülésen vettem részt, ahol a többiekkel együtt én is az ellen szavaztam, hogy az EU a tagországokra rákényszerítse ezt a technológiát, és a bizottság olyan döntést hozzon, amivel a tagországok többsége, ha nem is minősítetten, esetleg nem értene egyet. De jelenleg az a jogi állás, és úgy vélem, hogy a továbbiakban is azért kell fellépnünk, hogy az EU-eljárás változtatását érjük el. De ezzel párhuzamosan, mivel az ország vagy azt vállalja, hogy azt mondja, hogy akkor pedig nem teljesíti az EU-előírásokat, és elébe megy azoknak a szankcióknak, amik ezzel járnak, és nem kevés az anyagi terhe sem. Például, ne adj' isten, a bizottság olyan döntést hoz, hogy amíg egy adott tagország nem teljesíti a követelményeket, addig nem adja a támogatásokat az ország számára. Akkor az kérdés, hogy melyik ujjunkat harapjuk meg jobban.
Úgy vélem, hogy ez a vita EU-szinten még nem fejeződött be, de fontos, hogy mi ebben azért legyünk következetesek. A következetesség nem azt jelenti, hogy behunyt szemmel utasítunk el mindent, vagy behunyt szemmel fogadunk el mindent, hanem álljon rendelkezésre az a megfelelően bizonyított rendszer, mielőtt ilyen termékeket köztermesztésbe engedünk vonni Magyarországon. Jelenleg nincsenek köztermesztésben, még akkor sem, ha elképzelhető, hogy valamely szomszédos országból egy-egy gazda engedély nélkül áthoz ilyeneket. Az együttermesztési törvényre pedig azért van szükség, hogy ha előáll az az állapot, amikor nincs az országnak egyéb választása, akkor ne nyakló nélkül szakadjon ránk ez a probléma, hanem legyen egy olyan jogi szabály, amelynek alapján azt lehet mondani, hogy itt nem, ott pedig igen, és egyébként is ezek kellően szigorú szabályok legyenek ahhoz, hogy azért ne legyen olyan egyszerű a GMO-k termesztésbe vonása.
(160)
161-170/Gy (Persányi Miklós)
Az nagyon jó kérdése az alelnök úrnak, hogy vajon azok-e a magyar környezetpolitika lényeges kérdései, amelyek szerepelnek ebben a kis terméklistában, és itt van például a nagyvárosok környezetminősége. Hadd ajánljam a figyelmébe ennek a terméklistának az 1. oldal utolsó bekezdése alsó részét, amely elmondja, hogy a levegőszennyezés érdekében mi minden történt ebben az országban. Ezek nagyon jelentős intézkedések, és bizonyos légszennyező anyagok a nagyvárosok levegőjéből az elmúlt években igen jelentősen lecsökkentek.
Például mondjuk az ólom nem az elmúlt négy esztendő eredménye, de eltűnt a magyar levegőből, a kén a minimális töredékére csökkent, és a szálló por nagyobb frakcióira ugyanez vonatkozik, miközben itt van a rendkívül felfokozott személygépkocsi és gépkocsi-közlekedés, ami viszont valóban okozza azokat a levegőszennyezési, zajszennyezési problémákat, amelyekkel nagyon nehéz együtt élni. Erre vonatkozik az elkerülőút-építési program, ami történetesen nem az én tárcám eredménye, de mégis ebben a három évben történt, valami ráhatásunk volt, mint ahogyan arra, hogy a regisztrációs díj differenciált meghozatala a személyes eredményem. Nem valószínű, hogy most ilyen lenne a személygépkocsik regisztrációs díjrendszere, ha nem sikerül annak idején úgy lobbizni a pénzügyminiszternél, mint ahogyan a környezetterhelési díjnak a levegőterhelési díj szegmense szerintem a magyar környezetvédelmi szabályozás egyik legkomolyabb kormányzati eredménye, mint ahogyan a talajterhelési díj, eleve a környezetterhelési díj tényleges bevezetése egy évtizednyi törvényi felhatalmazás után szerintem komoly fegyvertény. Ugyanilyen az autópálya-matricásítás, tehát eleve elvinni a településekről a jelentős forgalmat, ez nagyon jelentős. A fő szenvedő alany Budapest, ezért Budapest egész közlekedési rendszere, a metró felújítása, az M0-s autópálya befejezése lényeges.
A bevezetőmben kitértem arra, hogy úgy vélem, bizonyos ügyekben együtt kell a zöld követelésekkel járni, de van egy olyan pont, amikor nem kell. Az M0-s autópályát tipikusan olyan kérdésnek érzem, ami lényegesen több környezeti előnnyel jár, ami miatt ennek a keleti szakaszát és az északi részét a lehető legrövidebb időn belül be kell fejezni, ami ennek a városnak fellélegzést hozhat, és úgy vélem, a metrót is be kell vezetni.
Azt is megemlítem, hogy vannak olyan ügyek, amelyekkel egyetértek, például azzal, hogy a zöldterületek ne csökkenjenek, ezeket ne építsék be, mert sajnos, ami Budapesten és az agglomerációjában történt, az minden, csak nem pozitív dolog a környezetre. Az ellen viszont soha nem volt kifogásom, hogy egy teniszpálya helyén uszoda legyen, ezt nem elleneztem, ahogyan Molnár képviselő úr tudni vélte. Egyébként ezek alapvetően önkormányzati hatáskörbe tartozó kérdések, mint ahogyan a parlagfűkérdésben a büntetés nem miniszteriális hatáskör, az önkormányzatoknak van leadva, és a MÁV-ot ugyanúgy megbírságolhatják, mint ahogyan a vízügyi igazgatóságot, ha nem kaszáltatja le a gátat.
Térjünk még vissza a nagy kérdésekhez. A víziközmű reformkérdésnél úgy érzem, itt egy reformértékű dolognak kell történnie, bár magának a szónak nincs jelentősége, de annak, hogy az ügyek nem mehetnek tovább úgy a régi mederben, ez biztos. A négyszáz víziközműcégből történetesen öt van állami tulajdonban, a többi nincs. Az, hogy ezekkel mi történik, arról alapvetően a tulajdonos önkormányzatok döntenek. Egyes önkormányzatok, például a fővárosi egy évtizeddel ezelőtt ezt a döntést már meghozta. Én nem látom a Fővárosi Vízművek vagy a Fővárosi Csatornázási Művek tevékenységében azt, hogy ennek olyan nagyon káros következménye lett volna, mármint annak, hogy bizonyos százalékban privatizáció révén bevontak olyan jelentős menedzsmenttapasztalattal és tőkével is rendelkező cégeket, amelyek ezt elvégezték. Azt hiszem, a többi önkormányzatnak is meg kellene adni ezt a lehetőséget, és majd döntenek, mi az, ami hosszú távon a szolgáltatás színvonalát és biztonságát garantálni képes.
Én a megoldást nem abban látom, hogy feltétlenül a vagyont és a vízkincset kellene eladni, mert a vízkincsnek örökké államinak kell maradnia. Az, hogy a vagyon mikor, milyen mértékben ne legyen az önkormányzat birtokában, egy másik kérdés. Abban liberális vagyok, hogy egy önkormányzati szolgáltató cégnek mennyire kell állami tulajdonban lennie, úgy vélem, ez nem feltétlenül szükséges. Tehát itt is az önkormányzatok jobb bevonása éppen úgy lényeges dolog, mint a piac bevonása a problémák megoldásába. De mellé kell tenni azt, hogy az állami kontroll a költségelszámolásnál és az árképzésben viszont a verseny- és árhatóság létrehozatala miért pont ezen a területen ne lenne szükséges. Ha a többi területen van - például a villamos energia tekintetében van -, akkor vajon a jelenlegi, mondjuk önkormányzati vízműcégek költségei felett az önkormányzaton kívül miért nem gyakorol valaki igazából felügyeletet?
Van egy nagyon nagy ügy, amiről egy csokorban próbálok beszélni, ez az árvízi dolgok ebben az országban, amelyek több részkérdésként is elhangzottak. Például az az alapkérdés akár a Duna, akár a Hernád tekintetében, hogy végül is az önkormányzati felelősségből mennyit akar az állam átvenni. Egyes helyeken, ahol az emberek életének, vagyonának közvetlen megvédése érdekében nincs más lehetőség, ott az államnak nagyobb szerepet kell vállalnia. Egyes önkormányzati szakaszok átvételét például én elképzelhetőnek tartom. Ezt igénylik és kívánják is az önkormányzatok. Olyan helyzetekben, amikor nyilvánvaló, hogy egy önkormányzat önmagában nem tudja megoldani a védekezést - például ilyen a Hernád-vidék -, ott az államnak kell a fejlesztéseivel ezt a biztonságot megteremtenie, de azért az önkormányzati felelősség is ott van.
Például Orosz képviselő úr kérdezte, mit értsünk a Duna-védvonal kiépítésén. Erre azt mondom: az állami főművek kiépítését kell alapvetően érteni ez alatt, de semmiképpen nem hiszem, hogy az államnak az ártérre beköltöző nyaralókat és palotákat kellene megfinanszíroznia, megvédenie. Majd akkor, ha már máshol sikerült a falvakat és az ott lévő szegény embereket - akik valóban tényleg önhibájukon kívül nem tehetnek arról, hogy ilyen helyzetben vannak - megvédeni a megfelelő fejlesztésekkel. Ez az idő a következő négy évben nem jön el. Szerintem körülbelül húsz év múlva lesz aktuális kérdés, hogy akkor most azokat az üdülőket is védjük-e, akiknek a vízügyi szolgálat soha nem engedte meg azt, hogy oda menjenek, ellenállt körme szakadtáig, de esetleg nem kérdezték meg, ott akkor szabad-e építkezni, vagy az önkormányzatot sem kérdezték meg.
170
CsE 171-180 Persányi folyt.
Tudom, hogy ez nem ilyen egyszerű luxuskérdés. Sok esetben a települések mélyebben fekvő részeire, vagy árterekre szegény emberek kerültek. Sokkal inkább azon kellene gondolkodni, hogyan lehet az ő átköltözésüket támogatni, de ez inkább szociális kérdés, mintsem hogy óriási költségekkel hogyan lehet ezeket a helyeken bevédeni.
A Vásárhelyi-terv komplexitása tényleg ennek a tervnek az egyik fontos kérdése, mert nem elegendő megvédeni a Tisza-vidéken a településeket, az ott élő embereket sok más dolog is sújtja, a munkanélküliség, az infrastrukturális viszonyok, és így tovább. Azt gondolom, hogy a legnagyobb és a legelső veszély az, hogy elmoshatja a falut, vagy akár a várost az árvíz. Ez egy mindenek előtt való, legfontosabb dolog, és ismerek azért olyan tiltakozó településeket, amelyek közelében lezajlik egy nagy fejlesztés, de az ott lévő 5 településből az az egy, vagy kettő, ahol még nem oldották meg a csatornázást, tiltakozik, amíg ezt meg nem oldják. És joggal tiltakozik, mint ahogy joggal tiltakozik az a másik 2 ezer magyar település, ahol ezt még nem oldották meg. De azt hiszem, hogy ahol egy óriási állami áldozatvállalással a legnagyobb kockázat megoldása történik, ez a legfontosabb, a legelső, a legsürgetőbb.
Természetesen fontosnak érzem, hogy emellé illesszük a vidékfejlesztési programot is, de ez nem ennek a tárcának a közvetlen kompetenciája, csak olyan mértékig, amennyire a művek fejlesztésébe beépíthető. Hadd mondjak egy példát. A Vásárhelyi-terv keretében, egyebek mellett árapasztó tározókat is építünk, és az elsőként épülő tározónál, a Cigánd-Tiszakarád térségében lévő tározó, a művek építése mellett szinte egyidejűleg zajlott le a programelőkészítés és a közbeszerzés is az úgynevezett tájgazdálkodási rendszer kialakítására. Ez már európai uniós támogatással megvalósuló projekt, ha jól emlékszem, 5,5 milliárd forint. Tehát egy olyan vidéken, ahol korábban, jóllehet, az egyik hónapban hatalmas árvíz volt, néhány hónapra rá pedig aszály, például a Bodrogköz ilyen karakterű talajjal rendelkezik. Még az is előfordul, hogy árvíz van a folyó közelében, és aszály a belső területeken. Itt a tározó teljes területén, ha jól emlékszem, ez közel Velencei-tó nagyságú terület, kiépülnek azok a vízszabályozó rendszerek, azok a csatornák, azok az egyéb tájgazdálkodási létesítmények, amelyek ehhez szükségesek, mindez jól mutatja a szándékot. Ugyanez a szándék a többi létesítménynél is.
Van olyan hely, ahol szinte csak a tájgazdálkodási létesítmény megalkotása kell, mert egyébként más építésre nem nagyon van szükség az ottani topográfiai viszonyok miatt. A program vízgazdálkodási része ennek a tárcának a kompetenciája, és ezt tényleg úgy szeretnénk csinálni, hogy ne csak a töltés legyen és ne csak a tározó, hanem akkor ez valóban használható legyen. Hogy aztán sikerül-e az agrárgazdálkodási rendszereket olyanra hangolni, hogy az tényleg jól működjön, az már egy másik tárca ügye, egy másik miniszter meghallgatásán felteendő kérdés.
Hogy a Nógrád megyei záportározók közül az a kettő, amit képviselő úr említette, benne van-e az először indulók között, fejből nem tudom. A tervek úgy szólnak, hogy az új Magyarország program időszaka, hét esztendő alatt 20-30 közötti tározó készül el, nagyobb részük ezen az északi hegyvidéki részen, tehát szinte bizonyosra veszem, hogy a kettőből egy biztos benne van, de lehet, hogy mind a kettő.
Szerintem az alelnök úr minden felvetett kérdésére reagáltam, úgyhogy most már minden jó lesz. (Derültség.) Orosz képviselő úrnak. A nagy fejlesztések mindegyikénél van-e elegendő környezeti kontroll, ez egy alapkérdés. Ebben az új Magyarország programban az egyik rendező elv, amit minden fejlesztésnek ki kell állnia, a fenntarthatósági elv. De ezen túl minden egyes nagyberuházásra ugyanúgy vonatkoznak az európai uniós és hazai hatásvizsgálati és engedélyezési szabályok, amelyekről mások szájából már hallottuk, hogy milyen komplikáltak és hosszadalmasak. Ennél nagyobb garanciát nehéz elképzelni. A klímaváltozási stratégia, úgy vélem, még ebben az esztendőben az Országgyűlés elé terjeszthető. Az én szándékom ez, de mindenképpen egy esztendőn belül.
Bedő polgármester úr azt is mondta, hogy hiányzik a pénz egyes projektek egyes szegmeseihez. Nemcsak a hulladékos projekteknél van ez így, hanem egyes szennyvizes projekteknél is. Zömmel az ISPA finanszírozású projektekből adódik ez, amelyeket valamikor 1999-2000-2001 környékén terveztek. Ezzel nem az akkori kormányra szeretném a felelősséget tolni, bár prominensei itt vannak körünkben, hanem az ember megértheti, hogy milyen kapkodással készültek a programok. Nem minden volt technikailag sem felmérve, ráadásul nem voltak beköltségelve az inflatorikus elemek. Akkor mindenki azt hitte, hogy milyen gyorsan jön az EU-pénz, és milyen hamar meglesznek ezek. Az ISPA 2000-es projektek ebben az évben és a jövő évben fognak végleg lezárulni. Ez alatt azért elszálltak a költségek, változtak a szabályok, még ezt is hozzátehetjük. Nem beszámítva, hogy az EU-csatlakozással milyen új követelmények lesznek, hiszen gyorsan be akarta mindenki adni a támogatási igényét. Ez a probléma nem egyedül a homokhátsági hulladékos projektnél jelentkezik, eddig mindig sikerült valahol megtalálni a megoldásokat. Nagyon remélem, hogy ennél a projektnél is rendben lesz ez.
Bocsánat, az árvíznél nem beszéltem az alsó tiszai védművekről. Muszáj arra a megjegyzésre is visszatérni, amit elnök úr mondott, hogy vajon az árvízi tapasztalatok után hogyan fogjuk ezt majd kiértékelni. Ki kell értékelni, úgy vélem, hogy a kormány számára kell egy összefoglaló tájékoztató jelentést készíteni ezekről az árvizekről, mert egyértelműen látszik, hogy itt valami nagyon szokatlan dologgal kell az országnak szembesülnie. A Vásárhelyi-terv első kigondolása nagyon helyes koncepció volt, hogy adjunk több lehetőséget a víz elhelyezésére, mert látjuk, hogy a folyó nem tudja levezetni. Ezt most még inkább megerősítette, de a Vásárhelyi-tervről való legkorábbi gondolkodás a felső- és közép-tiszai válsághelyzetek orvoslását tartotta legfontosabbnak. Az idén az alsó-Tiszán és a Hármas-Körösön küzdöttünk a legkeservesebben. Azt gondolom, azt is mérlegre kell tenni, hogy melyik fejlesztés hogyan következzen egymás után. Egyáltalán a fejlesztés üteme milyen tud lenni, mert azt látjuk, hogy a költségvetési források erősen beszűkülnek, az uniós források erősen kibővülnek, tehát nyilván ebben is át kell dolgokat értékelni.
De nyugodtan tegyük mellé azt a dilemmát, ami számomra is okoz nyugtalan éjszakákat, hogyan költünk el naponta háromnegyed milliárd forintot. Mert azért ezt menedzsmenttel, tervvel, szakemberekkel bírni nem olyan könnyű. Nyilván ebben benne van sok minden tartalom, a piac működése, érdekeltsége. Ismétlem, a 2 ezermilliárd nem mind európai uniós és költségvetési pénz. Hadd mondjak egy olyan számot is, hogy mostani tudományunk szerint az önálló környezeti operatív programba, nagyon örülök, hogy ilyen lesz, ebben mintegy ezermilliárd a benne lévő európai uniós és költségvetési pénz. (180)
181-190/Gy (Persányi Miklós)
Ebben történetesen például nincsen benne az ivóvíz-minőségjavítási program, mert ez átkerült a ROP-ba, de a pénzzel együtt. Ha az benne lenne, akkor ez 250 milliárd forinttal magasabb összeg lenne. Tehát itt nem arról van szó, hogy azt a ROP más feladatai terhére kell megoldania mondjuk a dél-alföldi régiónak, hanem azért, mert ebből kijött, és oda átment.
Sokat kellene beszélni arról, milyen a környezetügy és a földművelésügy, az agrárium kapcsolatrendszere akár a vízgazdálkodás oldaláról, akár a vegyszerhasználat oldaláról, az agrár-környezetgazdálkodás oldaláról. Amit egyébként tényleg a tárca egyik nagy sikerének gondolok, hogy egy nagyon nehezen induló start után hogyan sikerült segíteni megfordítani az agrár-környezetgazdálkodásra fordított kereteket. Az, hogy 150 ezer hektár helyett a ciklus végére 1,5 millió hektáron kapnak a gazdák ilyen támogatásokat, szerintem ez talán az egyik legnagyobb eredménye a tárca lobbitevékenységének.
Egyben hadd válaszoljak egy kicsit arra is, aki azt mondta, vajon a kormányon belül sikerül-e - Molnár képviselő úr mondta - kellő súllyal fellépni. Persze van egy ideális állapot, amikor maga a miniszterelnök vezeti a környezetvédelmi tárcát, vagy valamelyik pártelnök lesz ennek a tárcának a vezetője, akkor természetesen könnyebben mennek keresztül a dolgok. Őszintén szólva nem éreztem azt, amikor jogos környezeti vagy vízügyi szempontokat vetettem fel, akkor ennek ne lett volna meghallgatása vagy foganatja. Nyilván a kormányon belüli konfliktusokkal nem szoktam a médiához szaladgálni és megpróbálni az újságokon keresztül elérni azt, amit szeretnék. Mondjuk a zöld szervezetek körében nem mindenki szereti, hogy én nem vonulok a GKM vagy a Parlament elé tüntetni a kormány ellen az adott kérdésekben. Ez nem azt jelenti, hogy ne tartanék ki a végsőkig, de huszárrohamot vezényelni olykor tankok ellen nem az én stílusom. Tudom, hogy körülbelül meddig van a szakadék széle, ameddig érdemes elmenni, el is megyek mindenkor, de bele már nem lépek.
Az agrárkérdésekben ilyen volt az agrár-környezetgazdálkodási kérdés, vagy ilyen kérdés az - amit még nem tekintek lezártnak -, hogy végül is nem az erdőgazdálkodás - mert ez egy külön dolog -, de az erdőgazdálkodás felügyelete, mint egy természeti erőforrás felügyelete nem szerencsés, ha az erőforrás kiaknázásáért felelős tárca kezelésében van, mint ahogyan más esetekben sem tartanám célszerűnek; hagyományosan van még erre egy-két példa a magyar kormányzati struktúrában, és ezeket a hagyományokat nem egyszerű megtörni. Hadd mondjam azt, hogy a kisebbik kormánypárt álláspontja az volt, hogy az erdőgazdálkodás felügyeletének a környezetügynél kell lennie, a nagyobbik egyes köreinek viszont nem, de szerintem ettől ennek a dolognak előbb-utóbb rendezésre kell kerülnie. Ez nyilván sok mindenre választ adna, olyan vádakkal szemben is, amelyek a zöldterületek vagy az erdők mostani használati gyakorlatával kapcsolatban megnövelhetnék a garanciákat.
Vannak olyan ügyek, amelyekre az agráriummal való kapcsolatban nem igazán tudok most válaszolni, például arra, hogy hogyan tudna az öntözővíz szolgáltatója a minőségre kötelezettséget vállalni. Egy kicsit elgondoltam, hogy vajon a Tisza vizéből öntözővizet szolgáltató vállalat gondoskodjon-e arról, hogy Románia legyen szíves az összes települési szennyvizét vagy ipari szennyvizét, ami a Tisza vízminőségét meghatározza, tisztítsa meg. Ez nem egy könnyű feladvány. Azt mondhatjuk, hogy az Unió vízkeretirányelvének a betartása Romániára nézve is kötelező lesz, akkor bizonyára javulni fog. Az viszont jogos igény, hogy a környezetügyi szervezetek ne várjanak el jobb vízminőséget a vízhasználótól, mint amilyent egyébként kapnak az élővizekből. Tudom, hogy egy ilyen probléma is fennáll.
A vízgazdálkodás kezelése: ismerjük a torgyáni agrárkoncepciót, azóta ez megosztott. A mezőgazdasági hasznosítású vizek és a vízi társulatok felügyelete az FVM-hez tartozik, az összes többi vízügy pedig hozzánk. Ez a megosztottság nem minden tekintetben jó, mert ebből erednek azok a problémák is, ha a dolog egyik vége rendben van, akkor a másik vége nincs és fordítva. Szerintem ezt el fogjuk rendezni rövid idő alatt, ebben konszenzus van a kormánypártok között.
A többi rövidebb kérdések formájában hangzott el, mint a termálenergia. Eddig azért volt véleményünk arról, hogy a megújuló energiával miként kell foglalkozni, és ez vonatkozik a célra is, de a nagyon komoly és intelligens véleményen kívül azért hatáskörünk nemigen van. Úgy vélem, a következő időben, amikor ez a környezeti operatív programhoz fog tartozni - ez sem volt egy könnyű vita, amit a GKM-mel szemben kellett megnyerni, az ellenvéleményük ellenére -, most a környezeti operatív programban van az ilyen típusú fejlesztés, az energiahatékonyság és a megújuló energia dolga, így ilyen tekintetben a tárcának is több hozzászólása lesz ezeknek az ügyeknek a kezelésében.
A termálenergia hasznosításával kapcsolatos hatósági megkötések nyilván egy izgalmas kérdés, hogy hol van az a pont, ahol az engedmények megtehetők. Én támogatom ezeket, de itt is fontos a másik kérdés, hogy utána milyen öntözővizet fog majd kapni a vízhasználó. (Farkas Sándor: Az a borzasztó, hogy ezt kapja meg öntözővízként.) A termálenergiának a modern technológiai visszasajtolása működne, és nem okoz a sótartalom egy másik környezeti problémát, ez ugyanúgy kezelésre méltó.
A szélerőművek kapcsán van egy mítosz, hogy a környezetvédelmi hatóságok lassítanák a szélenergia terjedését. Mi hatszáznál több kiadott engedélyről, hatszáznál több szélmotorról tudunk, amelyet a természetvédelmi, környezeti hatóság engedéllyel ellátott. Ebből ténylegesen tíz körül van a megvalósult beruházások száma.
190
CsE 191-200 Persányi folyt.
Tehát itt van egy koncesszióvásárlási igény is. Van benne egy probléma, ami miatt szintén vitában állok azokkal, akik a villamosenergia-rendszert irányítják, és azt mondják, hogy nem tud bizonyos mennyiségnél több megújuló energiát felvenni a rendszer, mert nem akkor jelentkezik, amikor az igény. És minden szélerőmű mellé kéne állítani egy kiegyensúlyozó kapacitást. Azt gondolom, egy olyan energiastratégiára van az országnak szüksége, amely ezt a választ tudja, amely nem import fosszilis energiára alapoz, vagy nem import nukleáris energiára, hanem az ország határain belül elérhető megújuló energiát fejleszti nagy intenzitással. Az energiarendszerekben pedig nem egyedül centralizált rendszerekben gondolkodik, hanem amilyen mértékben csak lehet, ha lehet, akkor családi ház, vagy tanya léptékig decentralizálja ezeket a rendszereket.
Nyilván vannak ennek korlátai, de az is tény, hogy ennek érdekében nagyon keveset tettünk az elmúlt évtizedekben, és ennek is megvannak a történelmi okai, hogy miért olyan az energiarendszerünk, amilyen. Ilyen irányba szeretném tolni a kormányzatot is az energetikai döntéseinek meghozatalánál, mint ahogy a megújuló energia támogatásánál sem azt gondolom csupán, hogy akkor nagy biomassza-égető üzemeket kell létesíteni, ami nagy fatömegégetést jelent elsősorban Magyarországon, vagy azt jelentse, hogy akkor most ezentúl a felesleges kukoricából még több felesleget termeljünk, és ebből legyen biodízel. Azt gondolom, hogy meg kell azokat a kis helyi támogatásokat is teremteni, amivel az energiatakarékosság elérhető, vagy mivel egy gazdálkodó saját maga a saját energiaigényének egy bizonyos hányadát meg tudja termelni.
A lokátorállomásról azt mondta Kékkői képviselő úr, hogy a miniszter hogyan képviseli a kormányülésén az ezzel kapcsolatos dolgokat. A kormány ülésén ez nem szerepel. Ugyanis ez egy beruházás, amelyről a hatóságoknak kell dönteniük. Ha a magyar jogszabályok megengednek egy beruházást, akkor azt a beruházást a beruházónak meg kell engedni. Ez nem érzelmi kérdés, hogy szeretem-e a háborút, vagy a lokátorokat, vagy szeretnék-e katona lenni, bár voltam eleget, hanem ez jogállamiságbeli kérdés. Jelenleg egy környezeti hatásvizsgálat zajlik és ennek alapján egy engedélyezési folyamat, és ha kiállja ezeket a követelményeket, akkor, úgy gondolom, egy miniszter, aki a törvényesség képviselője is, nem ellenezhet egy ilyen típusú hatósági döntést. Egyébként is úgy vélem, hogy a miniszternek hatósági ügyekbe nem kell beleszólnia. Talán még véleménye se igen kellene hogy legyen, bár az elmúlt három évi miniszterkedésem idején egyszer-egyszer ezt felvállaltam, köztisztviselő kollégáim nagy rosszallására, és valószínűleg a jövőben is fel fogom. Például az alpokaljai lignitbánya ügyénél azt mondtam az ott felvonult, akkor még három, hozzám tartozó hatóságnak, hogy addig a napig lesznek igazgatói funkcióban, amíg ezt engedélyezik.
Úgy gondolom, hogy vannak olyan ügyek, amelyekben tényleg szükséges a kemény fellépés, a befeszítés, ilyen volt a Zengő ügye is, ahol képviselő úr ellenzéki oldalról ezt a kérdést felvetette, de a kormánypártok oldaláról Kuncze elnök úr volt az, aki a biztatásomra ennek először hangot adott, miután a sajtónak és mindenkinek azt mondtam, hogy úgy vélem, természetvédelmi okokból ez a lehető legrosszabb megoldás, ezt ne csináljuk. A Tubessel kapcsolatban ennyit. Hogy Garéből a szennyezett talajt mikor viszik el című kérdésre az a válasz, hogy akkor, amikor a rangsorban rá kerül a sor. Sajnos vannak előtte való ügyek, mint a Metallochemia befejezése, a budafoki barlanglakásokból a gázmassza elvitele, nincs még kész az uránbánya, nincs még kész a Nitrokémia. Az egy viszonylag nyugalomban lévő dolog, nincs közvetlen kockázat. Van egy országos lista, hogy hány helyen kellene kármentesíteni, ezen több ezer helyszín szerepel. Ebbe a listába fog beállni, és majd akkor kell elvinni onnan a szennyezett talajt. Ezek a betonhordók nagyon csinosak, csak az a baj, hogy nem a tárcáé, hanem a Budapesti Vegyi Műveké, vagy nem tudom, pontosan kié. Nagyon jól néznek ki, biztos, hogy jók valamire. Én például remek házi szennyvíztisztító rendszereknél tudnám ezeknek a hasznosítását elképzelni. Le kell ezeket süllyeszteni, és például egy-egy tanya szennyvízproblémája megoldható lenne.
Az ivóvíz problémája, mert ilyen kérdés is volt, hogyan oldható meg, mert ezek nem lesznek benne a nagy ellátó rendszerek korszerűsítésébe, azt hiszem, hogy erre, mint ahogy a tanyavillamosításra, a tanyasi emberek életének egyébkénti kérdéseire külön térségfejlesztési programmal kell válaszolni abban a régióban, ahol ezek vannak.
A vége felé kezdek járni. Bányai képviselő úr azt kérdezi, hogy milyen gyenge forráslehívást teljesítettünk az elmúlt esztendőkben. Részben már beszéltem az okokról. Ennek az is oka, hogy ezek nem egyszerű projektek, nem volt minden kritikát kiálló az előkészítésük sem, de Magyarország nem áll rosszul az új tagállamok között. Sőt, a környezeti projektek tekintetében kimondottan jól áll a forrásfelhasználásban is. Ennél jobb arányt nemigen lehet az új tagállamok között találni, mint ahogy ezt mi teljesítettük. Hogy mi a garancia? Az, hogy vadul dolgozunk, és iparkodunk megoldani minden problémát. Ahogy három évvel ezelőtt, amikor miniszter lettem, a kérdések egy része éppen arról szólt, hogy ez az EU-projekt miért nem halad, ott leszavazták ezt a koncepciót, amott a tárca felügyelete alatt lévő programok többségével baj volt, és kétes volt, hogy egyáltalán hasznosítani tudjuk-e. Ma egyetlen kérdést nem kaptam ezekről. Tehát ezek a programok haladnak előre. Mindent tisztába tettünk, még azt is, amire egy évvel ezelőtt 20 forintot nem fogadtam volna az ügetőn.
A bioüzemanyagot kérdezte még Bányai úr, és azt mondta, hogy a MOL nem köteles felvásárolni. A MOL konkrétan nem köteles adott termelőtől felvásárolni, de köteles 2007. január 1-től 5,75 százalékos arányban az üzemanyagba ezt bevinni. Szerintem ez egy nagyon nagy lépés. Bányai és Katona úr feleségének szeretném üzenni, hogy egyfelől a szelektíven gyűjtött anyagokat szelektíven dolgozzák fel. Egyszer a bizottságot szívesen végigviszem egy ilyen láncon. Ugyanis a hulladékot összegyűjtő cégeknek a legritkább esetben érdekük ezt nem tenni. Előfordulnak kivételek, hallottam egy-két olyan településről, ahol kitettek már egy szelektív hulladékgyűjtő szigetet, de akkor jön a cég, és összerakja. Rendkívül kártékony dolog, rosszabb, mintha nem lenne ott semmiféle sziget. Volt vagy 15 évvel ezelőtt egy ilyen gyakorlat egy hamvába holt kísérletnél Budapesten is. De ma a termékdíjtörvénynek köszönhetően a cégeknek el kell számolni azzal, hogy teljesítenek bizonyos anyagfajtákból megfelelő mennyiség visszagyűjtését és újrahasznosítását. A termékdíjtörvény azt is segíti, hogy a visszaváltható üvegek aránya lépésről lépésre növekedjen.
(200)
201-210/Gy (Persányi Miklós)
Hálás vagyok a bizottságnak azért, hogy itt most ezzel kapcsolatos kérdéseket nem feszegettek, hogy vajon elég jó-e ez a rendszer vagy sem, megállja-e az EU próbáját a termékdíjunk vagy sem, főleg a csomagolási hulladékokra gondolok. Azt hiszem, meg kell várnunk az ezzel kapcsolatos EU-döntést. Ez a rendszer fokozatos javulást eredményez, de vannak benne olyan túlkomplikált elemek, amelyeket nyilván újra kell gondolni. Szerintem ha ez a rendszer nem állna meg, akkor még mindig van egy kiút, a kötelező betétdíj minden élelmiszer-csomagolásra.
Az elnök úrnak maradt még egy-két kérdése, amelyekre még nem válaszoltam, de ezek nem jelentéktelen ügyek, például a szentgotthárdi hulladékégető. Hivatalosan erről nem kaptunk értesítést. Elvileg az Espooi Egyezmény alapján járt volna egy notifikáció Magyarországnak, mint ahogyan Magyarország például a körmöcbányai és más aranybányatervekről sem kapott értesítőt Szlovákiától, de jelentkeztünk, és ebben az esetben is jelentkezni fogunk, és az osztrák társszervektől igényelni fogjuk azt, hogy tájékoztassanak ennek a programnak a haladásáról.
Zárójelben hadd említsem meg: ilyen helyi beruházások - akár hulladékégetés, akár cementgyár - az ország különböző helyein vannak, vannak elképzelések, programok, de vannak helyi tiltakozások is, másutt is vannak. Nem egy esetben be lehet vásárolni olyan helyzeteket, hogy mondjuk Nyergesújfalun valami miatt nem lesz, de a Duna másik oldalán Nyergesújfaluval, Lábatlannal, Táttal, Esztergommal szemben meg lesz. Most akkor mi van? Ugyanis helyi népszavazással ezeket el lehet utasítani, de nem ez az érdekes kérdés - mert e mögött nagyon sok emóció mozog -, hanem az, hogy vajon a megfelelő műszaki paraméterek ilyen esetben biztosíthatók-e, és kiállja-e a környezeti hatásvizsgálat próbáját. Nyilván rengeteg olyan pont van, ahol az ilyen beruházásokkal szembe kell menni ezerrel, mert vagy a természeti, vagy a tájképi érték, vagy valami más ezt indokolja, de vannak olyan dolgok, amiket pedig az ország csak nagyon nagy hátránnyal fog összességében kezelni tudni, ha mondjuk ez nem nálunk történik, hanem a szomszédos országban. De egy egységes európai piacon vagyunk, ezzel minden esetben szembe kell nézni.
A végére hagytam az utolsó kérdést - nem azért, mert kevésbé lenne fontos -, a környezeti tudatosságra való nevelést. Ez valóban hallatlanul lényeges kérdés, de alapvetően annak a kormányzati struktúrának vagyok a híve, amelyben minden miniszter teszi a maga dolgát. A környezetvédelem tipikusan nem olyan ügy, amelyik egy tárcához tartozik, itt is számos ilyen határterületről beszéltünk, amiben ez a környezetvédelem átfogó értelemben a területe, de a tárca illetékessége tekintetében nem az. Például a zöldterületek nem a mi tárcánké, csak akkor, ha védett területről van szó, ott már illetékesek vagyunk. Ilyen maga a környezeti oktatás. Szerintem minden miniszternek a maga dolgát kell jól végeznie. A modern oktatásügyben alapkérdés, hogy milyen módon történik az oktatás-nevelési folyamatban a környezetre nevelés. A tárca dolga annyi, hogy például a nemzeti parkokban alkalmas szabad vegyértékeket, fogadó intézményeket, szálláshelyeket létesítünk ahhoz, hogy oda jöjjenek, de azt, hogy az oktatási programban ez milyen súllyal szerepel, én kérhetem, de nem én döntöm el, hogy végül is milyen mértékben legyen.
Persze van a tárcának más tevékenysége, bizonyos ügyek - amelyek társadalmi szempontból éppen nagyon érdekesek - kikövetelése a társadalomtól. Ez fontos kérdés. Az a szemléletformálás, például a szelektív hulladékgyűjtés rásegítése érdekében amit tettünk, vagy amit másokkal összefogva tettünk a hulladékelhagyással szemben, úgy vélem, ezek mindig aktuális kampányfeladatok, ezekkel időről időre a tárcának is foglalkoznia kell.
Szándékkal egyetlen kérdést sem hagytam ki, remélem, véletlenül sem. Azzal fejezem be, amivel kezdtem: köszönöm a megtisztelő szavakat, köszönöm a támogató szavazatokat, és kész vagyok arra, hogy igazi dialógusban dolgozzunk együtt a következő nem könnyű ügyeken.
Döntés a miniszterjelölt alkalmasságáról
ELNÖK: Köszönöm szépen a választ. Kérdezem képviselőtársaimtól, kíván-e valaki valamit még hozzátenni? (Nincs jelzés.)
Meg kívánom jegyezni, hogy a bizottság, különösképpen a miniszter úr jó egészségnek örvend, hogy ezt a három és fél órát kibírta. Bizonyos esetekben fontos, hogy olyan minisztere legyen az országnak, aki nem megy ki, hogy közben gyorsan döntsenek, ezúttal ez nagy teljesítmény.
Szeretném megelőlegezni a bizottság nevében, hallva a kérdéseket, a kérések stílusát, hogy függetlenül a szavazás eredményétől, a bizottság egészének a támogatását fogod élvezni a munkád során, úgyhogy ennek az előrebocsátásával fel kell tennem azt a kérdést, hogy a kinevezést a bizottság támogatja-e.
Kérdezem a bizottságot, a miniszterjelölt kinevezését támogatja-e. Aki támogatja, kérem, szavazzon! (Szavazás.) 10 igen szavazat. Ki van ellene? 8 nem szavazat. Most megkérdezem, tartózkodik-e valaki? Én tartózkodom, így próbálom az elnöki pozíciómat pozícionálni, és ezt puha igennek kell felfogni.
Köszönöm szépen a részvételt, az aktív közreműködést, és holnap találkozunk. Viszontlátásra!
(Az ülés befejezésének időpontja: 13 óra.)
Katona Kálmán
a bizottság elnöke
Jegyzőkönyvvezetők: Gálné Videk Györgyi, Csoknyay Edit