KORB-6/2006.
(KORB-6/2006-2010.)
az Országgyűlés Környezetvédelmi bizottságának
2006. október 10-én, kedden 13 órakor
a Képviselői Irodaház 562. számú tanácstermében
megtartott üléséről
Tartalomjegyzék
Napirendi javaslat:*
Az ülés résztvevői*
A bizottság részéről*
Megjelent*
Helyettesítési megbízást adott*
Meghívottak részéről*
Hozzászóló(k)*
Elnöki megnyitó*
Az Országos Területrendezési Tervről szóló 2003. évi XXVI. törvény, valamint a Balaton Kiemelt Üdülőkörzet Területrendezési Tervének elfogadásáról és a Balatoni Területrendezési Szabályzat megállapításáról szóló 2000. évi CXII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat (T/969. szám) (Általános vita)*
Szavazás*
Bizottsági vélemény készítése: az Európai Parlament és a Tanács irányelve a felszín alatti vizek szennyezésekkel szembeni védelméről (COM (2003) 550; 2003/0210/COD)*
Bizottsági vélemény készítése: az Európai Parlament és a Tanács irányelve a hulladékokról*
Tájékoztató a miskolci ivóvízszennyezés vizsgálatáról*
Dr. Horváth Lászlóné (Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium) válasza*
Varga Tibor (Miskolc Megyei Jogú Város Polgármesteri Hivatala) válasza*
Vojtilla László (MIVÍZ Miskolci Vízmű Kft.) válasza*
Határozathozatal*
Egyebek*
Elnököl: Katona Kálmán (MDF), a bizottság elnöke
Dr. Orosz Sándor (MSZP)
Dr. Nagy Andor (KDNP)
Dr. Józsa István (MSZP)
Kis Péter László (MSZP)
Dr. Tompa Sándor (MSZP)
Balogh József (Fidesz)
Bányai Gábor (Fidesz)
Császár Antal (Fidesz)
Farkas Sándor (Fidesz)
Fehérvári Tamás (Fidesz)
Kékkői Zoltán József (Fidesz)
Molnár Béla (KDNP)
Helyettesítési megbízást adott
Fetser János (MSZP) Kis Péter Lászlónak (MSZP)
Gyárfás Ildikó (MSZP) dr. Tompa Sándornak (MSZP)
Hunvald György (MSZP) dr. Józsa Istvánnak (MSZP)
Dr. Oláh Lajos (MSZP) dr. Orosz Sándornak (MSZP)
Dr. Baranyai Gábor főosztályvezető (Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium)
Dr. Balásházy László osztályvezető (Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium)
Markó Csaba főosztályvezető (Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium)
Dr. Fábián Eszter tanácsos (Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium)
Dr. Horváth Lászlóné osztályvezető (Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium)
Magó Erzsébet osztályvezető (Önkormányzati és Területfejlesztési Minisztérium)
Liebe Pál (VITUKI)
Bodnár Éva (Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium)
Vojtilla László (MIVÍZ Miskolci Vízmű Kft.)
Varga Tibor (Miskolc Megyei Jogú Város Polgármesteri Hivatala)
(Az ülés kezdetének időpontja: 13 óra 15 perc)
KATONA KÁLMÁN (MDF), a bizottság elnöke, a továbbiakban ELNÖK: Tisztelt Bizottság! Üdvözlöm a megjelenteket, bizottsági tagokat, vendégeket, szakértőket. A bizottság határozatképest, az ülést megnyitom. Tíz képviselő jelen van, öten helyettesítéssel képviseltetik magukat. A küldött napirendekhez képest nem javaslok módosítást. Aki a kiküldött napirendi javaslattal egyetért, kérem, hogy szavazzon. (Szavazás.) Egyhangú. Köszönöm szépen.
Az első napirendi pontunk az Országos Területrendezési Tervről szóló 2003. évi XXVI. törvény, valamint a Balaton Kiemelt Üdülőkörzet Területrendezési Tervének elfogadásáról és a Balatoni Területrendezési Szabályzat megállapításáról szóló 2000. évi CXII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitára alkalmassága. Megadom a szót a minisztérium képviselőjének, hogy elmondja, hogy miről kell döntenünk.
MAGÓ ERZSÉBET (Önkormányzati és Területfejlesztési Minisztérium): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Az OTRT törvény soron kívüli módosítását az EU által támogatott észak-balatoni hulladéklerakó projekt megvalósíthatósága indokolja. A Királyszentistván területén tervezett hulladéklerakó hely területe a katonai és polgári repülőtér 13 km-es védőtávolságán belül van, melyet az OTRT törvény 22. § (2) bekezdés j) pontja rögzít. Az OTRT törvény módosítása arra irányul, hogy az OTRT törvény 1/6-os számú mellékletében Szentkirályszabadja repülőteret kiveszi a közös felhasználású katonai és polgári repülőtér kategóriájából, illetve hasonló értelemben módosítja a balatoni törvény 39. § L/C pontját.
A Magyar Honvédségnél végrehajtott szervezeti változások szerint Szentkirályszabadja repülőtérnek megszűnt a katonai hasznosítása, az érintett önkormányzatok megkapták a tulajdonukba a repülőtér területét polgári repülőtérként való hasznosításra, ezt rögzíti a 2134/2005-ös és a 2208/2005-ös kormányhatározat.
A törvénymódosítás elfogadásával jogilag is lehetővé válik a repülőtér polgári repülőtérként való hasznosítása és a továbbiakban nem kell alkalmazni a repülőtér tekintetében az OTRT törvény 22. §-ának az előírását. A fenti előterjesztést az érintett önkormányzatok, tehát Veszprém megyei jogú város és Szentkirályszabadja is támogatja, valamint a Balatoni Fejlesztési Tanács is. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Megkérdezem a képviselő urakat, hogy kíván-e valaki kérdést feltenni.
DR. JÓZSA ISTVÁN (MSZP): Köszönöm elnök úr. Nagyon röviden szeretnék szólni. Én azt hiszem, hogy a tények pozitív változását kell átvezetnünk a vonatkozó törvényekbe, tehát én javaslom, hogy a bizottság támogassa ezt a javaslatot és bocsássuk általános vitára.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Nincs több kérdés, hozzászólás. Felteszem a kérdést szavazásra. Aki az előterjesztést támogatja általános vitára, kérem, hogy szavazzon. (Szavazás.) Egyhangú. Köszönöm szépen.
A második napirendi pontunk bizottsági vélemény készítése: az Európai Parlament és a Tanács irányelve a felszín alatti vizek szennyezésekkel szembeni védelméről. Üdvözlöm a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium képviselőit, megadom a szót.
DR. BARANYAI GÁBOR (Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Röviden egy bevezetést mondanék az irányelvjavaslattal kapcsolatban, illetve azzal, hogy eddig mit tett a tárca az Országgyűlés tavalyi álláspontjának a tükrében. Ez a javaslat az úgynevezett víz keretirányelv, a vízügyi politika kereteit meghatározó, 2000-ben elfogadott nagyszabású közösségi jogszabálynak az egyik végrehajtási jogszabálya. Tartalma szerint meglehetősen technikai, leginkább a víz keretirányelv által kiadott jogalkotási restanciát hivatott rendezni. Az irányelvjavaslatot 2004 júniusában terjesztette elő az Európai Bizottság, amikor is megkezdődött ennek az első olvasata, amely egészen 2006 januárjáig tartott formálisan. Fontos kiemelni, hogy a Magyar Köztársaság a tanácsi első olvasatban nemmel szavazott az irányelvvel kapcsolatban, majd röviden kitérek arra, hogy ezt miért is tette.
2006 júniusában befejeződött az irányelv második olvasata az Európai Parlamentben. Jelenleg az úgynevezett konciliációs egyeztetési vagy békéltetési eljárás zajlik, amely egy közösségi jogszabály elfogadásának a legutolsó, záró fázisa. Ebben a fázisban mind a tagállamoknak, mint az Európai Parlamentnek meglehetősen szűk a mozgástere. Gyakorlatilag a korábban felnyitott és lezárni nem bírt kérdésekkel foglalkozhatnak csak. A Magyar Országgyűlés környezetvédelmi bizottsága már 2005 májusában tartott egy meghallgatást erről az irányelvjavaslatról. Júniusban az európai ügyek bizottsága szintén foglalkozott vele és 2005. június 14-én egy véleményt is elfogadott a környezetvédelmi bizottság. Ez a vélemény jelentős mértékben befolyásolta a magyar kormány eljárását, különös tekintettel arra, hogy a június 14-i vélemény tükrében szavazott nemmel 2005. június 24-én a kormány az úgynevezett első olvasatot lezáró politikai megállapodás ellen.
Jelenleg három kérdéskör köré csoportosítható azon ügyeknek a száma, illetve tartalma, amelyek még változatlanul nyitva vannak és a parlament és a tanács közti megállapodás tárgyát képezik. Az első az, hogy a parlament elvi környezetvédelmi alapon be szeretne vezetni egy olyan típusú szigorítást ebbe a jogszabályba, amelyik kizárná, hogy a felszín alatti vizek minősége, állapota akár a legminimálisabb mértékben is romoljék. Ez további szigorítás lenne a víz keretirányelv, az alapul fekvő jogszabályhoz képest, ugyanis az azt írja elő, hogy egy adott minőségi státuskategórián belül lehet csökkenés, azonban egyik kategóriából nem mehetnek lejjebb. Ez azért elég jelentős különbség.
A másik ilyen kérdéskör, hogy létezik egy irányelv 1991-ből, ami a mezőgazdasági eredetű nitrátterhelésekkel foglalkozik. A tagállamok egy része korábban szeretett volna elérni egy kivételt, amelynek értelmében a mezőgazdasági eredetű nitrátterhelések nem tartoznának ezen irányelv hatálya alá, és ezt tükrözi a tanácsnak az eddigi álláspontja is. Egyébként ez volt az a pont, amely miatt Magyarország nemmel szavazott anno a javaslatra. Úgy gondoljuk, hogy környezetvédelmi szempontból indokolatlan, illetve a nagy nitrátterhelésű mezőgazdasággal rendelkező országok javára pedig egy indokolatlan versenyelőnyt jelentett volna ez a megoldás. Gyakorlatilag a nitráttal szennyezett vizek jelentős részének a kivételét eredményezte volna a jogszabály alól. A harmadik ilyen nyitott pont az logikájában és tartalmában kapcsolódik az első kérdéshez, nevezetesen az Európai Parlament be szeretne vezetni egy abszolút tilalmat arra, hogy bármiféle emberi tevékenységből veszélyesanyag-kibocsátás, -terhelés érhesse a felszín alatti vizeket. Ezzel ellentétes a tanács rögzített álláspontja, amely egy törekvést ír elő: tehát a tagállamoknak törekedni kell arra, hogy a felszín alatti vizek ezen veszélyes anyagok által ne szennyeződjenek. Itt van három kérdésünk.
Az első és a harmadik, bár környezetvédelmi szempontból mindenféleképpen elvi alapon támogatható lenne, úgy gondoljuk, hogy ez nem tükrözi a gazdasági és technológiai racionalitást. Jelenleg a magyar kormány álláspontja az, hogy az abszolút szennyezettségi szinttel kapcsolatos parlamenti módosító csomagot nem támogatja, mert hogy nem tartja kivitelezhetőnek, a nitrát irányelv alóli, illetve az ezen irányelv alóli kivételét a mezőgazdasági eredetű nitrátszennyezéseknek nem támogatja. Itt tehát együttgondolkodunk a parlamenttel, és a harmadik esetben a veszélyesanyag-kibocsátások abszolút tilalma kapcsán szintén a racionalitásra hivatkozva nem támogatjuk az Európai Parlament álláspontját.
Nyilván főleg az első és az utolsó kérdésben, ahol jelenleg is élesen szemben állnak az álláspontok, kompromisszumra lesz szükség. Ennek a kompromisszumnak a kidolgozásában az Európai Parlament raportőre, az Európai Bizottság, illetve a Tanács aktuális elnöke, azaz a finn delegáció vesz részt. Amennyiben a tisztelt bizottságot a határértékekkel kapcsolatos szakmai kérdések érdeklik, a kollégám áll rendelkezésükre.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Megkérdezem a bizottság tagjait, hogy ki kíván kérdezni.
DR. NAGY ANDOR (KDNP): Csak annyit szeretnék megkérdezni, hogy miről döntünk pontosan, mert nem világos a számomra. Miért kell ehhez a bizottság? Igen vagy nem? Nem volt világos, hogy a bizottság most miről fog dönteni. Főleg az utolsó kérdés esetén.
DR. BARANYAI GÁBOR (Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium): Ez egy beszámoló, amikor mi a kormány tevékenységéről beszámolunk.
ELNÖK: Én majd válaszolok. Van egy beszámoló, a beszámolóról mi véleményt alkotunk, alkothatunk. Ha úgy érezzük, hogy egyetértünk a kormány álláspontjával, akkor az a véleményünk, hogy egyetértünk. Itt vannak ilyen fogalmak, hogy csekély túllépés. Ha jól értettem, erre mondta azt, hogy ezt valahogy meg kéne határozni. Ez nekünk nem jó. Azt gondolom, a bizottság egy ilyen mondattal nem tud mit kezdeni, hogy a szennyezőanyag koncentrációjának csekély mértékű változása. Műszaki szemmel ez nem kezelhető. Ön azt mondta, hogy itt számokat vagy kategóriákat kell felállítani. De szerintem van itt a teremben olyan, aki ehhez jobban ért. Majd megkérdezzük őt. De a lényeg az, hogy nekünk egy véleményt kell alkotni, nem egy igen-nemmel, hanem egy beszámolóval kapcsolatosan.
DR. JÓZSA ISTVÁN (MSZP): Köszönöm a szót elnök úr. A kérdés kategóriában szólnék. Az elnök úr utalt már rá, a környezetvédelmi bizottság 2005. június 15-ével, ha jól emlékszem, konszenzussal fogadta el ezt a véleményt, a most is napirenden lévő két irányelvvel kapcsolatban. Ha ezt ki lehetne fejteni, jó lenne, hogy sikerült-e ezt érvényesíteni, végül is ezzel összhangba került-e a magyar álláspont képviselete. Mert ez egy lényeges szempont. Ha ezzel összhangban van, nincs akadálya, hogy mi ezt most elfogadjuk. Köszönöm.
ELNÖK: Én úgy értettem, el is hangzott szerintem a mondat, hogy a bizottság véleménye befolyásolta a kormányzati álláspontot. Az, hogy tételesen hol tartunk, ez most a kérdés. Azért arra kérem, hogy válaszoljon, hogy volt ez a korábbi bizottsági vélemény, jól értettük-e, én úgy értettem, hogy ez befolyásolta, figyelembe vették, és a mostani nyitott kérdéseket sorolta fel három pontban, és erről a három pontról érdemes még vitát nyitni. És ha van szakértő, akkor természetesen adunk lehetőséget.
DR. BARANYAI GÁBOR (Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium): Igen, pontosan ez történt. Van is igazából egy listánk arról, hogy mi az, amit anno figyelembe vett a kormány. Nem is tudom, hogy van-e olyan pont, amit talán nem képviseltünk volna. Annyit még, hogy ebben a három kérdésben, amit említettem, hogy nyitott álláspontok vannak, ebből a nitrátügy, a mezőgazdasági terhelések kivétele az irányelv alól, ez már korábban is napirendre került. Tehát a bizottságnak a 2005-ös véleménye ebből a szempontból változatlanul, úgy gondoljuk, hogy irányadó. Itt igazából két darab nyitott kérdés van, amit ön is említett, hogy vajon elfogadjunk-e egy olyan szövegezést, hogy már a legcsekélyebb szintű vízállapotromlás sem elfogadható vagy pedig ragaszkodjunk tovább a víz keretirányelvnek azon struktúrájához, amely meglehetősen egzakt módon meghatározza, hogy mik azok a vízminőségi kategóriák, amelyeken belül lehet állapotromlás, azonban ezek között nem. A másik pedig, hogy bevezessünk-e illetve támogassunk egy abszolút mértékű kibocsátási tilalmat vagy pedig törekedjünk ezen kibocsátásoknak a megszüntetésére. Itt szintén van egyfajta elvi ellentét a parlament és a tanács között. Azonban a mi véleményünk ebben a tekintetben az, hogy egy megvalósítható jogszabályt kell elfogadni. Tehát mind az első, mind a harmadik kérdésben mi támogatnánk, illetve a kormány a jelenlegi tanácsi álláspontot támogatja, a nitrátkérdésben pedig eltérve a tanácsnak a korábbiakban rögzített álláspontjától, közelednénk az Európai Parlamentnek az álláspontjához. De ez utóbbi kérdésben már 2005-ben a bizottság egyszer véleményt nyilvánított és mi ebben jártunk el.
Ha esetleg a korábbi vélemény részletesebb kifejtése vagy válaszát kívánják, akkor a kollégám ezt részletesen el tudja mondani. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Parancsoljon képviselő úr!
CSÁSZÁR ANTAL (Fidesz): Köszönöm szépen. Nekem egy kérdésem volna, a felszín alatti vizek szennyezését mennyiben befolyásolja az, hogy az útalapban mondjuk Borsod megyében nem kavicságyat alkalmaznak, hanem kohósalakot. Szerintem ez a vízszennyezés Miskolcon nagyon érezhető volt. Nagyban befolyásolja azt is, hogy jelen pillanatban a 37-es útnál is elő van írva, hogy a kavicságy helyett kohósalakot kell használni. Szerintem ez a felszín alatti vizeket nagyban szennyezi. Ezzel kapcsolatban mi a véleménye?
DR. BALÁSHÁZY LÁSZLÓ (Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium): A felvetett probléma tulajdonképpen a hazai hatályos jogszabályok alapján is kezelhető. A 219/2004-es kormányrendelet megmondja, hogy a tevékenységeket úgy kell végezni, hogy azok a felszín alatti vizeket ne veszélyeztessék és ne szennyezzék. És amennyiben olyan anyagot használnak, ami potenciálisan veszélyt jelenthet, mint például az ön által említett anyagok, akkor megfelelő szigetelőrendszert kell építeni ahhoz, hogy ezek az anyagok ne kerülhessenek bele a felszín alatti vízbe. Tulajdonképpen ezt a részt már a hazai szabályozás kezeli, de ugyanebben a szellemben született a víz keretirányelv is, ami már hatályos uniós szabályozás, illetve ezen a nyomon halad a most készülő új felszín alatti vizek védelmére vonatkozó irányelv. Ez megerősít tulajdonképpen minket abban, hogy a vizeinket megvédjük az ilyenekkel szemben.
DR. OROSZ SÁNDOR (MSZP): Köszönöm szépen. Az Európai Unióhoz csatlakoztunk 2004 májusában, és az ebből eredő sok-sok újdonság megszokása, különösen a ritkábban előforduló újdonságok megszokása vagy megismerése és begyakorlása még hagy kívánni valót maga után. Nagy Andor alelnöktársam tulajdonképpen a szívemből szólóan kérdezett, merthogy nem pontosan értjük, mint környezetvédelmi bizottság, hogy mi is a teendőnk. Kétségtelen tény, hogy jó egy évvel ezelőtt egy olyan véleménytervezetet is megvitattunk az akkor elénk tárt vitapontok alapján, ami alapján született ez a bizonyos környezetvédelmi bizottsági vélemény, amiről azt kell mondani a beszámoló alapján, hogy egybevágott a legfontosabb kérdésekben azokkal a kormányzati véleménynyilvánításokkal, amikre egyébként sor került az irányelv EU-, brüsszeli és más fórumain való véleménynyilvánításkor. Tehát egy oldalon azt gondolom, hogy a bizottság ezt kell, hogy konstatálja, hogy a kormányzati álláspont a környezetvédelmi bizottság egy évvel korábbi álláspontját képviselte, közvetítette.
A másik, az itt felmerült néhány kérdés vonatkozásában vélhetőleg egy valamilyen irányt szabó, megerősítő döntés meghozatalára szükség lehet, bár, amint hallottuk, erre olyan hosszú időnk nincsen, és igazából ma már a vélemények - hogy mondjam? - szabadabb alakításának a lehetősége is korlátos. Megmondom őszintén egy mondatáról, ami többször is elhangzott, azt gondolom, hogy egy ilyen döntéshozatali szinten megfelelő kapaszkodó. Mindkét témakörben, az egyik az osztályozás kérdése, a másik a megtiltás kérdése, olyan irányelvben szabad csak gondolkodni, ami reális célkitűzéseket és betartható módon tartalmaz. Tehát lehet, hogy nagyon elvszerű azt mondani, hogy semmi nem mehet bele. De hát ismerve az embert és ennél is sokkal fontosabb, a természetet, ember által befolyásolhatatlan elemek is meghatározzák azokat a paramétereket, amiknek a változatlanságát akarjuk rögzíteni. Tehát én azt gondolom, hogy életszerű és betartható szabályokat kellene, hogy közvetítsenek. E tekintetben ezt a szándékukat a bizottság ebben a két kérdésben megerősíthetné. És ha ennek valamilyen formálizált véleménytervezet elfogadásával is érvényt kell szerezni, akkor körülbelül ez az a megfogalmazható dolog, amit el is fogadhatnánk akár egy leírt szövegtervezet alapján, akár a jegyzőkönyv alapján összeszerkesztve az igen tisztelt tárgyaló delegációk számára. Köszönöm elnök úr.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Nem tudom, hogy kell ezt a feladatot megoldani, hogy az ember megfogalmazza, megpróbálja összefoglalni és visszahozza a bizottsághoz vagy ezt most rögtön... Én nem vagyok olyan okos, hogy kapásból azt tudjam mondani, hogy nem, nem. Mert végül is azt mondja a tárca is, amit mi gondolunk, legalábbis így érzékelem. Tehát akkor csak annyi lenne a döntés, hogy ezt a csapásirányt megerősíti a bizottság. Nem tudom, a képviselő urak ezt hogy látják. Megkérdezem a teremben lévő szakértőket, hogy valaki tenne-e hozzá ehhez valamit. Liebe Pál, tessék!
LIEBE PÁL (VITUKI): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Ha már megszólítattam, én a VITUKI-ban dolgozom már negyven éve és sokat foglalkoztam a felszín alatti vizekkel és a felszín alatti vizek minőségével, és ezen ismeretek birtokában szeretnék néhány kiegészítést, illetve véleményt mondani. Az elhangzott három álláspontot azért támogatnám, mert szakmailag is ez a vélemény. Tehát az első az, hogy reális, végrehajtható szabályozás legyen. Azzal szeretném még kiegészíteni, hogy az a szabályozás, ami a víz keretirányelvben szerepel, amely küszöbértékeket és a küszöbértékek felé romló tendencia megfelelő időben való megfordítását irányozza elő, ez a reális, és sajnos, ami tiszteletreméltó álláspont lenne környezetvédelmi szempontból, hogy semmilyen változást nem engedünk meg, ez nem hajtható végre reálisan. Itt szeretném felhívni a figyelmet, hogy nemcsak a jövőről van szó, hanem a múltról is. És nagyon sok helyen már szennyezések vannak a felszín alatti vizekben, amely szennyezést meg kell szüntetni, de ezzel nem fog azonnal megszűnni, hanem hosszú ideig még ott van, sőt változások is fognak bekövetkezni. Ez probléma is, mert ahol a további szennyezés már nem történik, de a szennyező anyag benne van a felszín alatti vizekben, ott két álláspont lehetséges: az egyik az, hogy ezeknek nem szabad szétterjedni és itt a különösebb nagy koncentrációjú szennyezésekről van szó, ezeket el kell távolítani, viszont van a szennyezéseknek egy másik része, amelyik benne marad és lesznek olyan pontok a felszín alatt, ahol még lesz állapotromlás, viszont azokon a korlátokon belül kell tartani, amely korlátokat a víz keretirányelv megfogalmaz.
Azt is tudnunk kell, hogy a felszín alatti vizek egy része ivóvízként, önmagában tisztítás nélkül nem alkalmas, vannak természetes szennyező anyagok. Ezt úgy lehet megfogalmazni, hogy ne okozza a vízkezelési igénynek a növekedését a szennyezés, és ez tulajdonképpen ezekkel a küszöbértékekkel, azok jó megfogalmazásával szabályozható is.
A másik kérdés, a nitrátszennyezések kérdése. Ehhez azért szólnék hozzá támogatólag, mert Magyarországon a felszín alatti víztestek kémiai kockázatát a leginkább ez a diffúz mezőgazdasági és sajnos a települések alatti korábbi nitrátszennyezés jelenti. A mezőgazdasági nitrátszennyezések kivétele ez alól a szabályozás alól nem lenne helyes.
A harmadik kérdéshez pedig annyit, hogy a jelenlegi magyar szabályozás is tiltja a közvetlen bevezetését a veszélyes szennyező anyagoknak a felszín alatti vizekbe. A közvetlen bevezetésnél pedig azokat a szempontokat lehet figyelembe venni, ami elhangzott a kormányzati álláspontban.
Még egyre szeretném felhívni a figyelmet, ami nem hangzott még el a parlament módosító indítványaira tett észrevételekben sem, hogy a címet meg óhajtják változtatni, mégpedig a szennyezéssel és állapotromlással szembeni védelmet teszik be a címbe. Ugyanakkor az állapotnál mennyiségi és kémiai állapotról beszél, itt pedig ebben a szabályozásban a későbbiekben a mennyiségi állapotról nem esik szó. Tehát a mennyiségi jó állapotnak az elérése vagy megtartása fontos, de ennek a részletei ebben a szabályozásban nem szerepelnek. Ennyit szerettem volna hozzátenni.
ELNÖK: Köszönöm szépen.
DR. NAGY ANDOR (KDNP): Én újra egy értelmezési kérdést szeretnék feltenni. Lehet, hogy velem van a baj. Azért kérdeztem az előző alkalommal is, hogy miért van itt az ügy. Most végigfutottam a június 15-i bizottsági szakvéleményt és nagyon nagy segítséget kaptam a VITUKI munkatársától, hogy értsem, hogy miről van szó, csak nem látom bennünk azt a képességet, hogy bizottsági véleményt tudjunk megfogalmazni. Mert magamat is beleértve, nem vagyunk vízügyi szakemberek, valamiféle szakértői támogatásra szükség van, ami most elhangzott, de nem látom a bizottság mögött most ezen az ülésen azt a nagy szakmai hátteret, ami alapján egy újabb véleményt lehetne megfogalmazni, és nem értem a különbséget, hogy mi az új helyzet a korábbi, június 15-i véleményünkhöz képest. Kell-e egy újabb véleményt megfogalmaznunk ahhoz, hogy tovább tudjanak lépni, vagy meghallgatunk egy tájékoztatást és azt tudomásul vesszük és megbízunk abban, hogy továbbmegy a dolog. Mert én ezt látom reálisabbnak, nem érzek magunkban annyi erőt sem, meg képességet sem, hogy valamiféle véleményt fogalmazzunk meg itt ezen a helyen, ami segítene önöknek. Én inkább azt látom, hogy adjunk egy felhatalmazást, egy bizalmat arra, hogy menjenek a június 15-i irányelv alapján tovább.
ELNÖK: Jó, én azt gondolom, hogy a parlamenti bizottságok úgy szoktak működni, hogy ha problémát lát a bizottság, szavaz a dologról vagy keres képviselőt, elnököt, alelnököt, tehát bejönnek valamiféle információk, illetve most például itt nem véletlen egyébként, hogy a Liebe Pál urat megkértük, hogy mondja el a véleményét. Itt feltehető a kérdés, hogy a mennyiség a cím alapján most akkor bekerül vagy nem kerül be. De egyébként valóban nem nekünk kell a szakmai irányt mutatni, de azért a rátekintést megtesszük. Most az alelnök úr kérdésére és a szakértő úr által felvetettre kérném, hogy reagáljon a kormány.
DR. BARANYAI GÁBOR (Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium): Köszönöm szépen. Csak eljárásjogilag a víz mennyiségi és minőségi állapotáról: valóban, ahogy hallottuk a VITUKI képviselőjétől, maga a víz keretirányelv a vízminőséget két paraméter szerint értékeli, az egyik a víz kémiai, a másik a felszíni víz mennyiségi állapota. Az eredeti mandátum a víz keretirányelvben arról, hogy egy leányirányelvet készítsenek, ez a víz kémiai állapotához kötődik, ekképp a parlament túlterjeszkedne a víz keretirányelv mandátumán, ha a mennyiségi állapotnak a paramétereit is bele szeretné venni ebbe az irányelvbe. Azonban ezt nem szeretné belevenni, igazából itt egy részükről szerintem pontatlan megfogalmazás van, és éppen azért, mert az állapot kérdését ők ennyire markánsan kívánják megjeleníteni, valószínű ott több képviselő gondolkodásában ez csak az állapotnak az itt aktuális formájáról, azaz a kémiai állapotról rögzült. Tehát egyetértünk azzal, hogy felesleges lenne a címben utalást tenni a vízállapot-romlásra általában, mert az nemcsak az irányelv közvetlen tárgyát képező kémiai állapotra, hanem az egyébként az irányelv tárgyát nem képez mennyiségi állapotra is utalna, tehát pontatlan lenne a cím. És ekképp ezt nem támogatjuk. De úgy gondoljuk, hogy ez nem fog végül átmenni az egyeztetésnek a folyamatában.
ELNÖK: Ez nem hangzott el eddig, csak most, hogy a címváltozást nem támogatják. Korábban erről nem volt tárcaálláspont, hogy a címmel kapcsolatban tegyünk észrevételt, hogy ne bővüljön a cím, hanem az eredeti cím legyen.
DR. BARANYAI GÁBOR (Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium): Alapvetően én itt a fontosabb kérdéseket emeltem ki, mi készítettünk egy tárgyalási álláspontot, ami a bizottság részére is eljutott. Ez az egész végső egyeztetési eljárás az Európai Parlament és a Tanács között körülbelül 30 oldalon keresztül felsorolt kisebb-nagyobb jelentőségű módosító indítványokról szólt. Az, hogy a címben változás történjék-e vagy sem, az szorosan kapcsolódik ahhoz a kérdéshez, ahogy mi az állapotromlást kezeljük. Ez implicite benne van. És nem gondoltuk szükségesnek, hogy a fő kérdéseken kívül az egyébként nagyon szerteágazó mellékes kérdéseket is exponáljuk, mert ezek alapvetően különböző paragrafusokhoz kötődő konkrét szövegjavaslatok és elég nehezen kezelhetők egy ilyen rövidebb formában.
ELNÖK: Azért vagyunk ám ilyen értetlenek, mert először csináljuk ezt. Legalábbis én, de a bizottsági tagok többsége. Úgyhogy egy kis türelmet kérek a kérésekkel kapcsolatban, mert ki kell találnunk, hogy mit kezdjünk ezekkel a kérdésekkel. Parancsolj!
BÁNYAI GÁBOR (Fidesz): Köszönöm szépen. Kérdésem volna a minisztériumhoz, hogy ez az EU Parlamenti irányelv, ha szigorodik, mit von maga után. Például szigorúbb lesz-e a felszín alatti vizek védelmének az elbírálása? Illetve egyetértek Liebe Pállal, hogy nem lenne jó a határértékeket tovább csökkenteni, mert így sok gondot okoz Magyarországon a most is érvényben lévő vízminőség-határérték betartása. De nem tudom, hogy vonatkozik-e az egész irányelv arra, hogy Magyarországon a felszín alatti vizek nitrátterhelésének nem a legnagyobb okozója a mezőgazdaság. Ha valaki bármelyik alföldi településen az elmúlt 50 évben a települési folyékony hulladéknak az elhelyezését megvizsgálja, akkor azt látja, hogy súlyosabb szennyezést okozott a felszín alatti vizek minőségi romlásában, mint a mezőgazdaság. Ez az én véleményem.
A növényvédő szerekkel kapcsolatban pedig az a kérdésem, hogy van itt egy mondat az anyagban, hogy "nincs egyetértés az EP-vel a szennyező anyagok listáját tekintve. Tehát igazából nagyon nehéz megállapítani, hogy miről is tárgyalunk valójában, mert maga a lista nem áll rendelkezésre jelen pillanatban, amiről el kell dönteni, hogy mi alapján akarjuk ezt a szigorítást az Európai Parlamenttel szemben képviselni.
DR. BALÁSHÁZY LÁSZLÓ (Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium): Ha szabad, az első kérdésre reagálnék. Az irányelv tervezete beidézi a már más uniós irányelvekben lévő határértéket. A nitrátra vonatkozóan 50 mg/liter, növényvédő szerekre pedig 1,0 mikrogramm/liter formájában. Az egyéb anyagokra vonatkozóan pedig nem állapít meg a közösség szintjén határértéket, hanem megadja azokat a szempontokat, amelyek alapján a tagállamoknak kell majd a határértékeket kidolgozniuk. Ilyen szempontból nehéz megítélni, mivel még a jogszabályi szempontrendszer nincs elfogadva, ezért nem indultak el sem a tagállamokban, sem Magyarországon az ezen szempontok szerinti határérték-meghatározások, hogy ez hogy fogja befolyásolni a határértékeket. De az előzetes becslések és az Igazságügyi Minisztérium által végzett jogi hatásvizsgálat eredménye az volt, hogy lényeges változást a fennálló, most is Magyarországon hatályos határértékekhez képest nem fog okozni. De ez nem jelenti azt, hogy esetleg a kadmiumnál nem lesz egy kis szigorítás vagy a higanynál egy másik irányba való elmozdulás, ezt most véletlenszerűen mondom, de lényeges különbségek nem lesznek ahhoz képest, mint amit a mai magyar határértékrendszer tartalmaz. Egyébként ez nemcsak a magyar előzetes hatásvizsgálat eredménye volt, amint említettem, az Igazságügyi Minisztérium egy európai uniós projektben vesz részt, aminek keretében számos tagállamban előzetesen becsülték a várható hatást, és Angliától kezdve Szlovákiáig ugyanerre a véleményre jutottak a szakértők. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Parancsolj, Liebe úr!
LIEBE PÁL (VITUKI): A másik kérdésre szeretnék reagálni: valóban a települések alatt jóval nagyobb a nitrátszennyezés, több ezer milligramm/litert is mértek már, és lehet mondani azt, hogy átlagosan 500 mg/l-es értékekkel számolhatunk. Ugyanakkor a mezőgazdasági területek alatt is meghaladja több helyen az 50 mg/l-t, ahogy az előbb említésre került. Az átlag körülbelül ezen a szinten van vagy valamivel fölötte, viszont ezek jóval kiterjedtebb területek a településekhez képest nyilvánvalóan. Köszönöm szépen.
DR. BARANYAI GÁBOR (Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium): Elnézést, csak volt még egy képviselői kérdés, hogy vajon miről beszélünk, ha a listákról nincs megállapodás az EP és a parlament között. Igazából arról van szó, hogy van két listánk, az egyik azt mondja meg, hogy közösségi szinten melyek a határértékek. Itt a nitrát és a pleszticid határértékről van szó. De van egy másik listánk, amely megmondja, hogy melyek azok az anyagok, amelyekre majd nemzeti szinten az egyes víztestekre lebontva kell a tagállamoknak határértéket megállapítani. Ennek a mellékletnek van három része és a vita akörül zajlik jelenleg a klorid és a szulfátok között, hogy ez vajon a természetben és emberi tevékenység eredményeként egyaránt előforduló anyagnak vagy ionnak minősül vagy pedig sós víz vagy egyéb anyag bomlásának jellemző paramétere. Tehát igazából a listában megegyezés van, hogy mi lesz a lista, az, hogy ezt hogyan klasszifikáljuk, ami egyébként egyáltalán nem változtatja meg a státusát ezeknek az anyagoknak, akörül folyik egy akadémiai vita.
FARKAS SÁNDOR (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Hallgatom ezt a bizottsági ülést, nem akartam hozzászólni, de még most sem tudom, hogy igazán miről kellene beszélgetnünk. Vagy ha sejtem, akkor viszont úgy érzem, hogy nincs valamilyen anyag a kezünkben, mert én most már több éve vagyok parlamenti képviselő és ahhoz szoktam hozzá, hogy bizonyos javaslatok kerülnek a képviselők elé. Az, hogy az európai uniós javaslat itt van előttünk, az egy dolog, de konkrétan ez az Európai Unió és a minisztérium közötti vitának az anyaga. Ebből amit a minisztérium javasol, elméletileg azt kéri a bizottságtól, ha jól értelmezem, hogy támogassa a minisztériumi javaslatokat. Így van?
ELNÖK: Legalábbis úgy érzem, hogy már kialakult valami. Folyamatosan tájékoztatja a tárca az uniós tárgyalásokról a bizottságot. A bizottság pedig meghallgatja. Ha mi úgy érezzük, hogy van fogás a tájékoztatón, akkor leülünk, megfogalmazzuk és bizottsági határozatként elküldjük a minisztériumnak. Ha nincs, tudomásul vesszük a tájékoztatót és megy tovább az élet. Én most nem találtam olyan fogást, tehát a bizottság meghallgatta, megköszöni, további jó munkát kíván, de nem határoz. Nem a mi dolgunk. A bizottság azért van, hogy képben legyen és ha van annyi információnk, hogy valami hibát látunk, akkor arra ráugrunk. Azt gondolom, hogy most ennél egyszerűbb a dolog. Hozzáteszem, hogy kaptunk anyagot, ha az ember végigbogarássza és bele akar mindenbe szólni, akkor az egy másik testület. Én ezt javasolnám tehát, hogy a bizottság a tájékoztatót vegye tudomásul és kövessük figyelemmel a folyamatokat. De azért természetesen megadom a szót a minisztérium képviselőjének. Csak azért szóltam közbe, mert nem szeretném most már, hogy nagyon elkalandozzunk.
DR. BARANYAI GÁBOR (Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium): Nekünk ehhez nincs mit hozzátenni, mi meghívottak vagyunk, és azt tesszük, amit a bizottság tőlünk elvár. Adott esetben minket nem köt a bizottság véleménye, de azt maximálisan igyekszünk figyelembe venni. Tehát ez műfajilag egy meglehetősen új dolog, ami tavaly kezdődött először, hogy mi itt megjelenünk, és ennek az eredménye volt ez a tavalyi vélemény.
ELNÖK: Én úgy gondolom, hogy jó hogy van, jó lenne, ha minden területen meglenne, hogy az azzal a területtel foglalkozó képviselőknek legyen képe, aztán meg tudják kérdezni a szakértőiket és tudjuk követni a folyamatot.
BÁNYAI GÁBOR (Fidesz): Mivel tárgyalási álláspontról van szó, én azt kérdezném, hogy a Verespatak ügye ebben az ügyben mennyire lehet súlypontos, mert a felszín feletti vizek védelméről is lehetne beszélni, abból lesz a felszín alatti víz. Tehát ebből a szempontból Verespatakot mennyire tudjuk képviselni az Európai Parlamentben például az engedélyezési eljárás esetében?
DR. BALÁSHÁZY LÁSZLÓ (Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium): A verespataki bányászat a magyar országhatártól igen távol esik, és egészen más víztesteken történik vagy víztestet érint, mint a határokkal közvetlenül érintett, határokkal osztott felszín alatti víztesteknél. Ennek a szabályozásnak abból a szempontból nincs jelentősége, hogy Magyarországot hogy érinti a Verespataki bányászat. Románián belül lehet szerepe ennek a szabályzásnak áttételesen. Hiszen az ottani felszín alatti víztest, illetve az ottani felszín alatti vizek veszélyeztetését még az eddigi szabályokhoz képest kiegészíti újabb normákkal. De ennek ilyen szempontból Magyarország számára nagyon áttételesen biztonságnövelő szerepe van.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Nekem akkor az a javaslatom, hogy szépen csendben tudomásul vesszük a tájékoztatót és követjük az eseményeket. Köszönjük a minisztérium képviselőinek a segítséget, a tájékoztatást, a szakértő kollégának is és továbblépünk. Ennyi.
Bizottsági vélemény készítése: az Európai Parlament és a Tanács irányelve a hulladékokról
Következik a bizottsági vélemény készítése: az Európai Parlament és a Tanács irányelve a hulladékokról című napirendi pontunk. Ez a napirend először van előttünk és még fog elénk kerülni. Kérem, hogy a tájékoztatót tartsa meg.
DR. BARANYAI GÁBOR (Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium): Köszönöm szépen. Ez valóban egy eltérő fázisú meghallgatás lesz. Jelentős különbség a két ügy között az, hogy gyakorlatilag ennek az irányelvnek a tárgyalása első olvasatban van mind a tanács, mind az Európai Parlament részéről és még jelentős koncepcionális kérdések vannak nyitva. Amennyiben ebben a fázisban kíván megszólalni a környezetvédelmi bizottság, akkor itt még sok olyan nyitott kérdés van, amelyben ezt az álláspontot a kormány magáévá tudja tenni. Éppúgy, mint ahogy a felszín alatti vizeknél történt egy évvel ezelőtt.
Mondanék szintén néhány bevezető gondolatot erről a hulladék keretirányelvről. Összefoglalnám, hogy hol tart a tárgyalás, illetve melyek azok a nyitott kérdések, amelyekre lehet reflektálni. A jelenleg hatályos hulladék keretjogszabály az Európai Unióban egy meglehetősen első fecske volt. 1975-ben született egy keretszabályozás jelleggel, a bevett neve is az, hogy hulladék keretirányelv, amelyet később több ízben módosítottak. Ennek ellenére ez őrzi a '75-ös koncepciókat, illetve struktúrát. Mind az Európai Bíróság jogalkalmazói tevékenysége, mind az időközben felmerült egyéb gyakorlati problémák, illetve a technológiai és koncepcionális fejlődés meghaladta ezt az irányelve, ezért szükségessé vált, hogy ezt az alapoktól kezdve ismételten végiggondolják, illetve a tagállamok és az Európai Parlament elfogadjon egy új keretjogszabályt. Ennek megfelelően az Európai Bizottság 2005 decemberében előterjesztett egy javaslatot, amelyet 2006 második félévében, azaz gyakorlatilag a finn elnökség alatt kezdtek érdemben tárgyalni ezzel párhuzamosan az Európai Parlament is elkészítette az első olvasati véleményét. Tekintettel arra, hogy ez a hulladékkal való foglalkozás alapvető jogszabálya, azaz gyakorlatilag A-tól Z-ig az összes koncepcionális kérdéssel foglalkozik, ezért nagyon széles spektruma ezeknek a rendelkezéseknek.
Elmondanám, hogy melyek azok a fő pontok, amelyek egyrészt nemcsak, hogy nyitottak, hanem jelentős, adott esetben koncepcionális viták zajlanak körülötte. Az egyik az irányelv tárgyi hatálya, és ezen belül is néhány alapvető definíció. Az egyik az, hogy mit tekintünk hulladéknak, tehát hogy hol szűnik meg hulladéknak lenni egy adott termék, illetve mikor tekinthetjük ezt ismételten alapanyagnak. Ehhez kapcsolódik egy másik kérdés, a különböző hulladékkezelési technikáknak, illetve technológiáknak az elhatárolása. Ezen belül is különös relevanciával bír a hulladékégetés egyrészről, mint egy ártalmatlanítási forma, másrészt pedig az energetikai hasznosítás, mint egy környezetileg preferált, úgynevezett hasznosítási forma közti elhatárolás.
A következő nagy koncepcionális kérdés az úgynevezett hulladékhierarchia. Ennek a hierarchiának az a szerepe, hogy a közösség, illetve a tagállamok cselekvését meghatározza a tekintetben, hogy mit kell kezdeni a hulladékkal. A hatályos szabályozás alapján van egy hármas osztatú hulladékhierarchiánk, amely a megelőzést, a hasznosítást, illetve az ártalmatlanítást takarja. Ezen három kategórián belül nincsen további specifikáció, ami azért jelentős alkalmazási problémákra vezetett. Hogy csak egy példát mondjak: az úgynevezett energetikai hasznosítás, amikor én elégetek egy cementgyárban valami hulladékot, az épp olyan jónak minősült, mint mondjuk a hulladéknak az ismételt, illetve a hulladékká is válható termék ismételt felhasználása. Tehát a jelenlegi hulladékhierarchia nem elég cizellált, nem teljesen tükrözi azokat a környezetvédelmi prioritásokat, amelyeket egyébként a legtöbb tagállam már megfogalmaz. Jelenleg a tervezetben egy ötosztatú hulladékhierarchia van, amelynek a csúcsán a megelőzés áll, értelemszerűen, alatta van az újrahasználata azon termékeknek, amelyek újrahasználhatók, alatta a reciklálás, ez az anyagában lévő feldolgozás. Negyedikként szerepelnek az egyéb hasznosítási műveletek, mint például az égetéssel, illetve az energia-visszanyeréssel történő hasznosítás, illetve ötödikként a környezetileg legkevésbé preferált megoldás, az ártalmatlanítás, ami a jelenlegi, illetve a tervezett hierarchia szerint gyakorlatilag a hulladéklerakást jelentené.
Van egy kodifikációs koncepcionális kérdés, ami valószínű a bizottságot kevésbé érdekli. Ez arról szól, hogy vajon ebbe a keretjogszabályba berakjanak-e speciális szabályokat, úgynevezett egyedi hulladékáramokról. Nevezetesen a hulladékolajokról, illetve a veszélyes hulladékokról. Egy új szabályozási eleme ennek a jogszabálynak a korábban hanyagolt úgynevezett hulladékmegelőzés kérdése. Annak ellenére, hogy 1975 óta a hulladékkal való foglalkozás elsődleges deklarált prioritása a megelőzés, ennek ellenére a legtöbb közösségi jogszabály csak deklaratív szinten nyilatkozik a hulladékmegelőzésről. Ebben jelentene egy előrelépést az a kötelezettség, mely szerint a tagállamoknak hulladékmegelőzési terveket kell készíteniük. Az irányelv ebben a tekintetben egyrészt előírna egy kötelezettséget, hogy tervet kell készíteni, másrészről pedig egy mellékletben meghatározná azt, hogy melyek ezen hulladékmegelőzési terveknek a lehetséges elemei. Értelemszerűen a megelőzés nem egy műszaki kérdés, az egy nagyon széles körű, gazdasági, társadalmi kérdés. Ennek megfelelően elég éles viták vannak a körül, hogy milyen mélységű, terjedelmű, illetve milyen kötelező erejű legyen egy ilyen hulladékmegelőzési program.
Nagyjából ennyit szerettem volna erről a jogszabályról mondani, annyit kiemelnék ismételten, hogy itt vannak még nagyon komoly nyitott kérdések, másrészt az eljárás akképp zajlik, hogy körülbelül a hónap közepére, végére a finn elnökség el fog készíteni egy új, úgynevezett elnökségi tervezetet, ami azt jelenti, hogy innentől meglehetősen rohamos tempóban szűkülni fog a nyitva álló kérdések száma. Amennyiben a különböző műszaki, illetve koncepcionális kérdésekről lenne még kérdés, Markó Csaba kollégám részletes felvilágosítást tud adni. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Képviselő urak! Most már tudjuk azt, hogy egy tájékoztatót hallgatunk meg, most meg az a baj, hogy nagyon sok a nyitott kérdés, de nyilván nem vagyunk szakértők. Kérdezem, hogy van-e kérdés. (Nincs jelentkező.) Ha nincs, akkor a tájékoztatót köszönjük szépen. Azt kérjük, hogy amikor ez szűkül, kérünk újabb tájékoztatót.
Tájékoztató a miskolci ivóvízszennyezés vizsgálatáról
Következik a tájékoztató a miskolci ivóvízszennyezés vizsgálatáról. Megadom a szót a minisztérium képviselőjének.
DR. HORVÁTH LÁSZLÓNÉ (Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium): Jó napot kívánok! Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! A folyó év júniusi elején Miskolcon bekövetkezett ivóvízszennyezés, amit rendkívüli időjárási körülmények is megelőztek és amely egyes fogyasztók megbetegedéséhez vezetett, a sajtóból is elég jól ismerhető, ettől függetlenül a város előterjesztői néhány tulajdonságát ennek az eseménynek meg fogják világítani.
A Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium saját szakmai felelősségi körében rendelt el vizsgálatot, mely vizsgálatnak a céljait szeretném megismételni, amely a jelentésben is olvasható.
Kiemelem tehát, hogy céljaink az eseményhez vezető körülmények és a helyzet szakmai értékelése, szakmai segítségnyújtás a kibontakozáshoz és az esetlegesen szükségessé váló szabályozási tennivalók megállapítása. Szeretnék utalni a vizsgálat módszerére. A minisztériumi vizsgálat alapvetően támaszkodott a város által felállított vízszennyezés tényfeltáró bizottság előzetes jelentésére, amelyik július 3-án született meg. Emellett támaszkodott a Miskolci Egyetem elemző tanulmányára, ugyanakkor figyelembe vette a minisztériumi vizsgálat területi szerveink jelentéseit, emellett rendelkezésünkre állt az Országos Közegészségügyi Központ Országos Környezetegészségügyi Intézetének, népszerűbb nevén az OKI-nak a tárggyal kapcsolatos szakvéleménye. Szakértői konzultációra is sor került és mindezek alapján vonta le a minisztérium a saját következtetéseit és tett javaslatokat az ellátásért felelős önkormányzat számára.
Tekintettel arra, hogy a minisztériumi vizsgálatot lezáró, a 2006. augusztus 4-i sajtótájékoztató alapját képező jelentés a bizottsági tagok rendelkezésére áll, jelen alkalommal csak néhány fontos kérdést szeretnék kiemelni.
Elsőként azt, hogy a víziközmű-üzemeltető szervezetek és az ellátásért felelős önkormányzatok számára figyelmeztető jel kell, hogy legyen a miskolci vízszennyezés esete, a közüzemi vízellátás biztonságának kockázatai szempontjából. A másik kiemelés: nemcsak Miskolcra jellemző a tőkekivonás gyakorlata, mellyel összefüggésben ezen a helyen is nyomatékosítani szükséges, hogy a szolgáltatással kapcsolatosan jelentkező bevételeket, a művekre kell fordítani, a ráfordítások hiánya értelemszerűen a vízellátórendszerek leépüléséhez, a kockázati tényezők szaporodásához, a vízellátás biztonságának, különösen minőségi biztonságának gyengüléséhez vezet.
Harmadik kérdésként el kell mondanom, hogy aligha engedhető meg egy vízellátórendszer olyan műszaki kialakítása, amelynek körülményei között a vízminőségi problémát a fogyasztó is észleli vagy esetenként a fogyasztó észleli először. Tudomásom szerint az ilyen helyzetek elkerülésére a legfontosabb intézkedések már megtörténtek, illetőleg folyamatban vannak.
A miskolci vízszennyezés kapcsán arra láthattunk példát, hogy a sérülékeny vízbázis védelmi rendszerére magas színvonalú védőterületi kijelölő határozat áll rendelkezésre és van hatályban, ugyanakkor a végrehajtás csak részlegesen történt meg. Ennek nyilvánvalóan finanszírozási gondok vannak a hátterében. Egyébként az előbbi megállapítást akkor is meg kell tennünk, hogy ha a mai jogi szabályozás és az újabb ismeretek alapján a hivatkozott védelmi rendszer és kijelölő határozat továbbfejlesztésre szorul, amire nyilván a következő időszakban sor is fog kerülni.
Negyedik elemként szeretném kiemelni, hogy a védekezési lehetőségek szempontjából feltétlenül szükséges alternatív megoldás folyamatos rendelkezésre állása akkor, ha a fő vízbetáplálást igen sérülékeny karsztvízbázisról biztosítják. A két vagy több lábon állás különösen fontos nagy lélekszámú települések, városok vízellátása esetében. Szerencsére ez az adottság, követelmény itt Miskolc városa esetében rendelkezésre áll, illetőleg teljesül.
Csak óvatosan említem meg, hogy tulajdonképpen a társaság minőségirányítási rendszerek alapján működik, és minden bizonnyal ezekre nézve tanúsításokkal is rendelkezik. Az eset kapcsán nyilván ezen minőségirányítási rendszerek működőképességét és hatékonyságát érdemes értékelni. A minisztériumi jelentés a következő szakmai javaslatokkal zárul. Ez az írott anyagban is szerepel, csak ki kell emelnem. Az új kút biztonságos üzemeltetéséhez szükséges fejlesztéseket az üzemeltető társasággal a város hajtassa végre. Ismereteink szerint ezek már részben megtörténtek. A tulajdonos hosszú időn keresztül jelentős tőkét vont ki a rendszerből. A jövőben a rendszer működtetéséből származó bevételeket, jövedelmeket a rendszer fejlesztésére, biztonságának növelésére kell fordítani.
A közműves vízellátás biztonságának megfelelő szintre emelése érdekében gondoskodni kell arról, hogy a miskolci vízellátó rendszer a karsztvízbázis mellett folyamatosan támaszkodjék eltérő vízbeszerzésen alapuló vízbetáplálásra is.
A továbbiakban szeretném a bizottságot tájékoztatni arról, hogy a Magyar Tudományos Akadémia vízgazdálkodás-tudományi bizottsága, vízellátási és csatornázási bizottsága 2006. szeptember 26-i ülésének napirendjére tűzte a miskolci vízszennyezés témáját. Az ülésen nagy hangsúlyt kapott egyebek között a megelőzés fontossága, az időjárási szélsőségek figyelembevételének szükségessége, a tőkekivonás gyakorlatának súlyos következményei vagy például a teljes költségmegtérülés elvének alkalmazása a díjmegállapítás során, mint igény. Ami a megelőzést illeti, és itt a közegészségügyi szakemberek kifejezésével élve, a fogyasztó egészségterhelésének megelőzéséről van szó, tehát a megelőzés elvének előtérbe kerülése motiválja a jelenleg hatályos uniós ivóvízirányelv tervezett módosítását, melyben előírásra kerül majd az úgynevezett vízbiztonsági terv készítése. Ez a szemlélet kellene, hogy áthassa az ivóvízszolgáltatást különösen nagy lélekszámú települések, mint Miskolc város esetében. Addig is kellene, hogy ez a szemlélet minél jobban érvényesüljön, amíg ez kötelező szabályozássá válik, hiszen itt még azért évek telnek el, amíg ebből az uniós törekvésből hazai jogharmonizációs aktus történik.
Végezetül szeretném jelezni és felhívni a figyelmet arra, hogy a szabályozási tennivalók körében elsősorban a víziközmű törvényi szabályozás mielőbbi megvalósítása kapott nyomatékot a miskolci vízszennyezés révén. Ennek a törvényi szabályozásnak, ami előkészítésre került bizonyos szinten, nagyon fontos elemei járulhatnak hozzá a magyarországi víziközmű-szolgáltatás hosszú távú biztonságának megteremtéséhez, mint például a működési engedélyezés bevezetése, ami tulajdonképpen azt célozza, hogy a szolgáltatásban csak minden szempontból felkészült szervezetek vehessenek részt vagy például a fogyasztóvédelmi speciális szabályok megteremtése törvényi szinten a víziközmű-szolgáltatás tekintetében vagy az árképzésnek a megalapozása, ami majd elvezet oda, hogy minél hamarabb a teljes költségmegtérülés elvét lehessen alkalmazni. Természetesen emellett szükséges majd a rászorultság elvén alapuló támogatási rendszer kialakítása is. És mindezeknek a segítőjeként intézményfejlesztésre is szükség lesz. Számos más dolog is szerepel természetesen az előkészített törvényben, itt most csak azért említettem, mert ez az eset is rávilágít arra, hogy ez a szabályozás nagyon időszerű.
Köszönöm a tájékoztatás meghallgatását, ha kérdések merülnek fel, megpróbálok ezekre válaszolni. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. A képviselő uraké a szó.
BÁNYAI GÁBOR (Fidesz): Köszönöm szépen a szót elnök úr. Mennék sorba. Van egy jelentés előttünk a minisztérium részéről és a 3. oldal tetején az van, hogy ennek az új kútnak a vize folyamatos lúgozás ellenére is még június 29-i vizsgálat szerint is szennyezett volt. Ez hogyan lehetséges? Értem, hogy a rendszer hogyan működik, de hogy még az utolsó méréskor sem volt csíramentes, ezt nem értem. Aztán kérdezem még, hogy hogy lehet, hogy nem volt erre a kútra engedély, miközben az ISO-minősítés működik.
Másik kérdés, hogy Miskolcon hány karsztvizet kitermelő kúttal biztosítják az ivóvizet és a többi kútnál mi a helyzet a megfigyelési rendszerrel, a monitoringrendszer ki van-e építve azóta. Van-e tartalék vízbázis Miskolcon, ha ilyen rendkívüli esemény bekövetkezik, tudnak más irányból vizet betáplálni a rendszerbe?
Illetve olvasom a 4. oldalon, hogy felső forrás nélküli kútnál nincs zavarosságmérő. Csak megjegyzem, én Bács-Kiskun megyéből származom, ha nálunk ilyen szabálytalanság bekövetkezne, azonnal bezárnák a vízműveket és iszonyatos bírságot rónának ki ezekre a cégekre, hogy ha ennek a töredékét is eléri. Ezt csak megjegyzésként mondom, nem bántásképpen.
Továbbá nem értem, hogy miért nincs medence, amit ír is a jelentés, hogy a vízbe bekeverik a klórt és akkor a tartásideje is megnőne és hatékonyabban tudnák a vizet csíramentesíteni. És hogy nincs vízügyi engedély az egész rendszerükre, ez is furcsa, és mit ér az ISO9100 és 11100-es minőségbiztosítási rendszer, ha nem volt haszna ebből Miskolc városának.
És kérdésként még, hogy mekkora büntetést kapott a Miskolci vízmű ezért a szennyezésért. Köszönöm szépen.
DR. TOMPA SÁNDOR (MSZP): Én azt gondolom, tisztelt bizottság, hogy ez a kérdéskör az önkormányzati bizottság asztalára is tartozó lenne, merthogy a jelentésből kiderül, és van szerencsém amúgy is tudni róla, mert hogy Miskolc Város Közgyűlésének tagja vagyok és a közgyűlés egy tényfeltáró bizottsági jelentést készíttetett, amely részben már a meghivatkozott egyetemi szakvéleményre alapult, és jó volna több oldalról is látni a problémát. Én azt gondolom, attól nem lehet eltekinteni, hogy egy olyan havária, esőzés következtében indult el ez az esőzés, amely nem normális, nem gyakori, nem sűrűn fordul elő a Bükk-hegység térségében, és ez persze rávilágított egy sor olyan problémára, műszaki hiányosságra is, ami részben az anyagban is szerepel.
Amire én szeretném felhívni a figyelmet, az az, hogy itt az önkormányzatok és a kormányzat felelőssége a vízbázisok tekintetében nem tisztázott. Ez az eset is többek között rámutatott arra, hogy az önkormányzat, illetve az általa alapított társaság és az állam feladata időnként tisztázatlan, hogy kinek milyen tervező feladat-megfogalmazó, adott esetben finanszírozási feladata lenne. A javaslatok között egy olyan kérdésre is szeretném ráirányítani a figyelmet, és erre egy olyan, előzőleg megszólalt képviselőtársam is utalt, hogy vajon van-e a városnak tartalék vízbázis-lehetősége. Itt utalás történik arra a minisztériumi javaslatok között, hogy vegyen igénybe más forrásokat. Az Észak-Magyarországi Regionális Vízműtől vesz át most jelenleg is a város forrásokat. Nagyon rosszak a tapasztalataink, ez egy állami cég és nagyon rossz a vízminőséggel kapcsolatos tapasztalatunk. A lakosság részben talán amiatt is, hogy érzékenyebb volt a katasztrófa következtében, nagyon kritikusan szemléli azokat az övezeteket, ahol az ÉMV-től átvett vizet használ a vízművek. Én azt gondolom még egyszer, hogy egyrészt a bizottságunknak nagyon fontos jövőbeni feladata is, hogy az idevonatkozó jogszabályokat, törvényeket áttekintse, de legalább annyira fontos, hogy az önkormányzatok önkormányzati feladatmegosztását is tisztázzuk ebben. És én ezekkel a kiegészítésekkel tartom ezt a tájékoztatót elfogadhatónak, és bár elnök úr eltekintett tőle, én fontosnak tartanám, hogy a polgármesteri hivatal, illetve a vízművek képviseletében itt lévő kollégákat is majd meghallgassuk.
ELNÖK: Én nem eltekintettem, én arra gondoltam, hogy az előterjesztő elmondta, hogy mi a megállapítás, és ha megfelelő időben jelzik, hogy szólni akarnak, természetesen szót kapnak.
DR. NAGY ANDOR (KDNP): Én szeretnék néhány észrevételt tenni és kérdezni is. Az a szerencsénk van, hogy épp most tárgyaljuk a zárszámadási törvényt és a zárszámadási törvény kapcsán megnéztük a minisztériumnak a 2005-ös költségvetését és nagyon sok mindenről, így a vízbázisvédelmi programról is elég egyértelműen kiderült, hogy nem volt rá elég pénz. Amikor elolvastam a négy javaslatot, amellyel zárul a jelentés, hármat összekapcsoltam és odaírtam azt a szót melléjük, hogy pénz. Világosan ketté szeretnék választani két dolgot. Van egyszer egy ügy, egy 3164 embert érintő vízszennyezési ügy, amely egy kicsit morbid lesz, de azt mondom, hogy bizonyos szempontból még jó is, ha megtörténne, felhívta a figyelmet számos olyan problémára, amelyek léteztek, de mivel nem történt ilyen nagyságrendű vízszennyezés, ezért majdhogynem elsikkadtak. Tehát egyfajta precedenssel állunk szemben, amelyről kíváncsian várom, hogy mit mondanak a város képviselői, rengeteg tanulsággal tud járni. A rendszer beteg, több sebtől vérzik a gyerek és a minisztérium képviselője említette a víziközmű törvényt, tehát azzal is baj van, hiszen ez az ügy is rámutat világosan arra, hogy ezt rendezni kell. Tőkekivonás történik, mert például az amortizációval lehet ügyeskedni. Nem kell visszaforgatni, ha szüksége van az önkormányzatnak pénzre és ő üzemeltet egy ilyen víziközművet, akkor például ki tud venni ilyen módon pénzt.
Ha jól tudom, akkor Magyarországon a '90-es években indult egy úgynevezett vízbázisvédelmi program a karsztvizekkel kapcsolatban, és ha jól tudom, Magyarországon a karsztvizekből nyerjük a legjobb minőségű vizet. Az egyik kérdésem az lenne, hogy helyes-e az a megállapítás, hogy még mindig olcsóbb lenne a magyarországi karsztvízbázist megvédeni, amire utaltak az akadémiából, és gondolom, ezért tanácskozik, hogy hogy lehetne megelőzni az ilyen problémákat, mint az egyébként rossz minőségű vizeket technológiailag megszűrni.
A másik kérdésem az, hogy igaz-e az az állítás, hogy ha ez a vízbázisvédelmi program nem lett volna leállítva 2004-ben, mert hát tudjuk, nem volt rá elég pénz, akkor nem történt volna meg ez a vízszennyezés. Vagy nincsen összefüggés a két esemény között. És egy újabb kérdésem van a város képviselőihez: tudomásom szerint egy kísérletet tettek arra, hogy eladják a víziközművet, de ez a privatizáció meghiúsult. Adnának-e nekünk egy tájékoztatást arról, hogy újra kísérletet tesznek-e arra, hogy eladják a víziközművet, illetve annak egy részét, mert ha jól tudom, a törvény csak a 49 százalékos értékesítést teszi lehetővé. Illetve hallhatnánk-e arról valamit, hogy összefügg-e sikertelen privatizáció ezzel a szennyezéssel? Köszönöm szépen.
TA/11
ELNÖK: Mielőtt válaszolnának, egy kicsit visszamennék az elejére. Nem tudom szó nélkül hagyni, hogy a jelentés szerzője nem jelenik meg, magyarul egy olyan jelentést kaptam, legalábbis én, amelyen nincs dátum és aláírás. (Közbeszólás.) Nincs aláírás. Ez egy tény.
A másik, hogy nyilván kellett volna ismertetni magát az eseményt. Abból indul ki, hogy mindenki olvasta az újságban, és tök jó minden, de én azt gondolom, hogy ha egy minisztérium csinál egy jelentést, akkor abban először leírja, hogy miről végez vizsgálatot. Lehet, hogy ez felesleges dolog, de mivel négy évig fogunk dolgozni, valamit rendet csináljunk a jövőre vonatkozóan.
A harmadik dolog, amit Andor is említett, hogy ez nem egy egyedi eset, volt Esztergomban, volt Balatonfüreden, és most Miskolcon, tehát a minisztériumnak figyelni kellett volna arra, hogy itt nem egyszerűen arról van szó, hogy sok eső esett, és a későbbiekben majd ki is derül, hogy mi... Azt mondja a jelentés, hogy fel kell mérni a vízbázis állapotát mind a kutak közelében, mind az utánpótlás területén, aztán azt mondja, hogy soron kívül el kell végezni a vízbázis állapotának vizsgálatát. Aztán azt is mondja, hogy tisztázni kellene, hogy a 987-es védőterületi határozat előírásaiból mi, milyen mértékben valósult meg. Azt gondolom, hogy ez lett volna a vizsgálat tárgya, hogy ezt tisztázza.
A kérdésem úgy hangzik, hogy ezek a vizsgálatok elkezdődtek-e, mert elég idő eltelt a jelentés megfogalmazása óta. Van egy rendelet, amely '97-ben született, jövőre kell a hatályos vízbázisvédelmi rendeletnek teljesülnie. Ennek a rendeletnek az alkalmazása milyen stádiumban van? Egy éve van egyébként a városnak arra, hogy ezt alkalmazza.
Aztán azt mondja, hogy a fertőzött vizet adó kútnak nincs üzemeltetési engedélye. Ez egy nagyon durva mondat. Egy lángossütőt is azonnal megbüntetnek, ha nincs engedélye. Nem tudom, egy önkormányzati társaság hogy működik így. Vakon üzemeltették - így van írva -, bizonyos szempontból vakon üzemeltették. Itt a KÖFE ellenőrzési felelőssége rögtön felmerül. Hozzáteszem, hogy amikor egy ilyen ügy nyilvánosságra kerül, én nem azt szoktam mondani, hogy visszamenőleg miért, de most végigrohantak az összes kúton és megnézték, gyorsan csináltak egy ellenőrzési tervet, amely szerint egy hónap alatt mindenki küldje be az engedélyét? Mert ha itt előfordulhat, akkor nyilván az országban számos helyen, és ott van az a jó mondat az egészségvédelemről a vízzel kapcsolatban.
Az is benne van, hogy a minőségellenőrzésre vonatkozó jogszabályokat nem tartották be. Ahogy a - ugye, mondhatom ezt? - kolléganő mondta, van ISO minősítése, de nem elegendő a minősítés, és kiderült a vizsgálatból, hogy nem tartották be. Aztán azt mondja, hogy a fertőtlenítés műszaki megoldása nem garantálja a biztonságot. Erre mondhatom a kérdést: most már garantálja? Aztán, nincs egységes rendszerbe foglalt vízjogi üzemeltetési engedély.
Az egészből nekem az a tanulság, hogy vártam volna ennyi idő után azt az intézkedési tervet az ülésre, amely azt mondja, hogy és ezen jelentés kapcsán a minisztérium a következő intézkedéseket hozta: egy, kettő, három, négy... Tettem rá célzásokat. Mert különben szerintem a hatóságoknak hivatalból azonnal intézkednie kell.
Természetesen megértve a város finanszírozási gondjait, abban tökéletesen egyetértek Tompa képviselő úrral, hogy rendezni kell a hatásköröket, a feladatokat. Ennek tükrében már egy határozati javaslatom lenne is, hogy ezt a bizonyos víziközmű-szolgáltatási törvényt rakjuk vissza napirendre, ugyanis kivették a jogalkotási tervből, amikor talán - én úgy emlékszem - ennek örültünk legjobban a kormányprogramból, hogy végre van egy olyan dolog, amiről mindnyájan tudjuk a területen, hogy ez nagy probléma. Ez a fővárosban, vidéken, mindenhol gond.
Most, ha nincs több kérdés, akkor a válaszokat várjuk. (Császár Antal jelentkezik.) Parancsoljon!
CSÁSZÁR ANTAL (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Nekem egy rövid kérdésem lenne. Tudjuk azt, hogy a miskolci önkormányzat több alkalommal tett kísérletet értékesíteni a miskolci vízművet. Ennek tükrében nem tudom, mennyire van tisztában a miskolci önkormányzat azzal is, hogy ha értékesíti a vízügyet, akkor ez a terület már nem hozzá tartozik, innentől kezdve adott egy olyan engedélyt, amely Miskolc város elkerülő szakaszát - ahogy az előbb is említettem - egy salakágyas úttal próbálja rendbe hozni. Viszont a miskolciak tudják, köztudott, hogy ez a Sajó-parton húzódik végig, és Miskolc vízellátásában nagymértékben szerepet kap - vegyük alapul a miskolci likőrgyárat is -, hogy a Sajóból veszi az ivóvizet, ami közvetlen kapcsolatban van ezzel a résszel. Erre kérnék egy rövid választ, hogy mennyire esedékes ez, hogy mennyire zavarja a vízellátást ez az útszakasz.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Tompa Sándor, még egyszer.
DR. TOMPA SÁNDOR (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Bizottság! Nem illik kétszer ugyanabban a témában megszólalni, de már a kettővel ezelőtti napirendi pont kapcsán is szóba hozta a képviselőtársam ezt a kohósalak-históriát, és szeretném azt leszögezni - és ebben a környezetvédelmi felügyelőséggel is egyetértésben vagyunk -, hogy a kohósalaknak és a bekövetkezett vízszennyezésnek, haváriának egymáshoz semmi köze. Ugyancsak nincs semmi köze az elkerülő útnak sem a vízszennyezéshez, amire Császár úr utalt. Ez egy külön történet. Nyilván a város kellős közepén van egy nagy kohászati salaklerakó, amit hasznosítani akar. Az előbb éppen a hulladékgazdálkodásról beszélgettünk, és annak a ma ismert legjobb technológiáját alkalmazzák ennek a bizonyos elkerülő útnak az alapozásánál, de még egyszer mondom, nincs...
Mint ahogy a privatizációnak vagy a privatizációs kísérletünknek sincs semmi köze - azt gondolom - a vízszennyezéshez. Ez egy nagyon komoly ügy, a választásokra is, és az elmúlt egy évben a város politikai közhangulatára is nagyon jelentősen rányomta a bélyegét, de azért azt gondolom, abban a szakemberekkel egyetértésre jutottunk, hogy nem ez okozta a vízszennyezést. Ez azzal függ össze, amire itt már többen utaltak, hogy az önkormányzatoknak forrást kell keresni ahhoz, hogy a szolgáltatásaikat fejlesszék. Kísérletet tettünk arra, hogy forrást vonjunk be a miskolci vízművek fejlesztésébe. Ez sikertelen volt, mert nem volt olyan ajánlat, amely a város szempontjából érdekes lehetett volna, vagy hasznos lehetett volna.
Ezt a vitát nem szeretném abba az irányba elvinni, hogy a vízmű-privatizációt ellenzők és nem ellenzők táborának mi a véleménye. Minden bizonnyal nagyon sok önkormányzat az elkövetkezendőkben a különböző közszolgáltatások privatizációjára fog tenni kísérletet. Nekünk, törvényalkotóknak szerintem az a feladatunk, hogy olyan szabályokat fogalmazzunk meg, és olyan jogszabályok alkalmazása legyen, hogy legyen bár annak az állam, az önkormányzatok vagy a magánszféra a tulajdonosa, azokat a szabályokat teljesítse, még ha vízszolgáltatásról is szól ez a történet. Köszönöm szépen.
ELNÖK: A képviselő urat megvédem, ő csak aggódott. Ő nem mondta, hogy ezért lett volna. Ugye, te csak aggódtál?
Ha előtte akar szólni a Miskolc városi vízmű... Ne haragudjatok, mutatkozzatok be, és akkor tudni fogom!
VARGA TIBOR (Miskolc Megyei Jogú Város Polgármesteri Hivatala): Varga Tibor vagyok, a Miskolci Polgármesteri Hivatal Építési, Környezetvédelmi és Településfejlesztési Főosztályának a vezetője.
VOJTILLA LÁSZLÓ (MIVÍZ Miskolci Vízmű Kft.): Vojtilla László vagyok, a MIVÍZ Miskolci Vízmű Kft. ügyvezetője.
ELNÖK: Elnézést, az elején nem adtam szót, de úgy láttam, hogy akkor van értelme, amikor már van mire válaszolni. Kérem, hogy a válaszadást a három versenyző ossza meg egymás között.
Dr. Horváth Lászlóné (Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium) válasza
DR. HORVÁTH LÁSZLÓNÉ (Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium): Köszönöm szépen a válaszadás lehetőségét. Megpróbálok abban a sorrendben haladni, ahogy a kérdések elhangzottak. Előre kell bocsátanom, hogy itt olyan gyakorlatias kérdések is megfogalmazódtak, amelyeket természetesen a tőlem jobbra ülő városi előterjesztők fognak majd megválaszolni - zavarosságmérés, a saját minőségirányítási rendszer -, ezekben ők felkészültebbek a válaszadásra.
Az első kérdező kérdései közül a tárca részéről leginkább kíván választ az engedélyezettséggel kapcsolatos kérdés, és ez másoknál is felmerült. Minden bizonnyal a miskolci vízellátó rendszer esetében, amely egy összetett rendszer, nem álltak össze mindazok a feltételek, amelyek az engedély kiadását lehetővé tették volna. Általában az a panasz - és úgy tudom, hogy Miskolcon is ez volt az egyik fő gond az elmúlt években -, hogy bizonyos tulajdonkérdéseket nem sikerült rendezni, és ezek nélkül, a tulajdon feletti rendelkezési jog megfelelő igazolása nélkül nem tud az engedély megszületni.
Az is fel szokott merülni, hogy az engedélyezettség megléte vagy meg nem léte csak formális, adminisztratív kérdés. Ez nem így van, ha itt már sikerült volna egy szakmailag jól megalapozott, előírásokkal megfelelően gazdagított engedélyt létrehozni a kérelmezőknek és az érintett hatóságoknak, akkor ez biztos, hogy már az elmúlt években is javította volna a vízellátás biztonságát. A körülményekhez, hogy ez miért alakult így, és miért nincs még napjainkra egy teljes körű, minden kérdést felölelő engedély, a város és a szolgáltató még nyilván fog kiegészítő gondolatot fűzni.
Az állam felelőssége a vízbázisok tekintetében egy héttel ezelőtt is felmerült kérdés. A miskolci vízszennyezés kapcsán mindenképpen hangsúlyozni szükséges, hogy a települések vízellátásának felelősei minden szempontból - az ellátás mennyiségi, minőségi vetületei, vagy a vízbázisok védelme szempontjából - a települési önkormányzatok. Ezt a vízgazdálkodásról szóló és az önkormányzatokról szóló törvény egyértelműen megfogalmazza. Az állam felelőssége a vízbázisok tekintetében kiterjed egy komoly részterületre, az úgynevezett távlati vízbázisokra, azoknak a megvédésére, hogy a jövő generációi számára is biztosítottak legyenek a megfelelő vízbeszerzési lehetőségek.
Ugyanakkor a kérdést nyilvánvalóan azért teszik fel többször, mert volt egy nagyon szép program, amely a kilencvenes évek közepén elindult, a vízbázisvédelmi célprogram, amely európai környezetben is példaértékű volt, és nem a tárca szándékain múlott az, hogy az elmúlt években ez a finanszírozás oldaláról legyengült. Ugyanakkor, amikor készültem a meghallgatásra, akkor megvizsgáltam az eddigi ráfordításokat, és azt tudom tájékoztatásul önöknek elmondani, hogy a program körülbelüli költségigénye mintegy 22 milliárd forint, amelyből körülbelül 12 milliárd forint ráfordítás meg is történt, és az elmúlt években történt ez a fokozatos csökkenés.
Azt is ki kell emelni, hogy a vízbázisvédelmi program a vízbázisvédelemnek csak bevezető szakasza, amely nem egy állami kötelezettség, hanem egy állami vállalás volt, amellyel segíteni szerette volna az önkormányzatokat. Mégpedig ez az előzetes fázis azzal ér véget, hogy az alapállapot-felmérést követően elkészül az úgynevezett biztonságba helyezési terv, és ez átadásra kerül a tulajdonos önkormányzat és a szolgáltató részére, akik kötelesek gondoskodni a tényleges biztonságba helyezésről, majd pedig a szolgáltató magáról a folyamatos biztonságban tartásról. Tehát ez a bizonyos bevezető szakasz gyengült el a finanszírozás oldaláról, de ma már látszanak a kibontakozás jelei, ugyanis a környezeti és energetikai operatív programban harcolunk azért - és ez jelenleg még így van ebben a pillanatban -, hogy a vízbázisok védelme megfelelő súllyal szerepeljen. Most már azért harcolunk, hogy ne csak az állam eddigi vállalása -, amelynek a végén elkészül a biztonságba helyezési terv, majd ez átadásra kerül -, hanem a tényleges biztonságba helyezés is kapjon pályázati lehetőséget az Unió támogatási kereteiből a környezeti és energetikai operatív programban.
Ettől függetlenül, és visszautalva az egy héttel ezelőtti, a zárszámadással kapcsolatos témára, ahol szintén felmerült ez a kérdés, akkor jelezte az előterjesztő, hogy 320 millió forintot a tárca mégis a saját forrásaiból megpróbált előteremteni, és október 4-én az ezzel kapcsolatos javaslat a miniszter úr részéről jóváhagyásra is került, tehát egy kis forrást előteremtett a tárca. Ebből a 2001-ben megkezdett vízbázisvédelmi programok befejezésére fog sor kerülni, de emellett Miskolc esetében is egy olyan előkészítő tevékenységre, hogy Miskolc helyre legyen hozva arra a pillanatra, amikor már az uniós támogatás iránti pályázatot nyújthat be.
Rossz az átvett víz minősége - nagyjából, egyszerűen így írtam le -, tehát kifogások vannak az állam tulajdonában lévő, jelenleg a vízellátást biztosító vízművel kapcsolatosan. Nyilván ez a vízmű nem tudja azt a minőséget nyújtani jelen állapotában, mint amit a karsztvíz. A karsztvíz a legjobb vizek közé tartozik, és nincs is ilyen szándéka a minisztériumnak - ezt belső jelentésben le is írtam -, hogy ettől a ragyogó minőségtől Miskolc fogyasztóit megfossza. Tehát úgy gondoljuk, hogy az alapvető vízellátást a jövőben is erre kellene fordítani, hogy kiegészítő funkcióval bírjon az állam vízműrendszere, amelyre fordítani kellene, hogy jobb legyen a minősége, de az elmúlt években nem volt olyan mértékű az igénybevétele ezeknek a vízbázisoknak, amely mellett gazdaságosan lehetett volna ráfordításokat eszközölni. Amikor a minisztérium ebben a kérdésben állást foglalt, akkor úgy gondolkodott, hogy a város jövőbeni biztonságos vízellátásának megalapozásához összehasonlító vizsgálatokat kellene végezni, alapvetően két megoldási módozat figyelembe vételével. Az egyik irányt jelentheti a karsztvízbeszerzésre való támaszkodás, és az ennek biztonságához szükséges valamennyi intézkedés számba vétele, mert itt ez a lényeg, a másik pedig az alternatív lehetőségek megvizsgálása. Ez az összehasonlító elemzés eddig még nem történt meg; ennek elvégzése az ellátásért felelős önkormányzat feladata.
Azért is említettem ezt meg, mert eddig a karsztvízbeszerzésre való támaszkodásnál annak a gazdasági előnyei messzemenően érvényesültek a város és a fogyasztók számára. Itt egy alacsonyan tartott vízszínvonalról is beszélhetünk. Ha számba vennénk - és itt el fog hangzani - azokat az intézkedéseket, amelyeket azonnal végre kell hajtani, és amelyeket közép- vagy hosszú távon végre kell hajtani azért, hogy ez a karsztvízbázis kellő biztonsággal álljon a fogyasztók rendelkezésére, akkor ez anyagilag rendkívül súlyos terheket jelent. Ezzel nem azt akarjuk mondani, hogy erre ne kerüljön sor, de ezeket számszerűsíteni kell, és akkor tudunk beszélni arról, hogy melyik vízellátási módozatnak milyen arányt kell a jövőben a város vízellátásában képeznie.
A vízbázisvédelmi programról már tettem említést, ha további kérdés van, akkor még fogok válaszolni.
Elhangzott, hogy olcsóbb lenne a karsztvíz megvédése esetleg, vagy más megoldási módozat lenne-e gazdaságosabb. Itt hangsúlyoznom kell, hogy azok az intézkedések, amelyek a város tényfeltáró bizottságának végső jelentésében olvashatóak, és amelyről nyilván valamilyen kivonat el fog hangzani, és amely intézkedéseknek a zömét már az elmúlt években is végre kellett volna hajtani, csak most az eset kapcsán kerültek asztalra, és azonnalisággal lesznek végrehajtva, ezen intézkedések olyan komoly költségkihatásúak lehetnek, hogy ez is döntően befolyásolhatja Miskolc jövőbeni vízellátásról az elmélkedést.
Oka lehet-e a vízbázisvédelmi program leállítása ennek a kialakult eseménynek? Ezt ilyen formában nem lehetne megfogalmazni. Az igazi, ehhez analóg téma - és ez a jelentésben is szerepel - az a körülmény, hogy itt a város vízellátásának állandó szakmai segítsége a miskolci egyetem. Ilyen komoly szakmai segítség az ország más pontjain a vízellátásban aligha áll rendelkezésre, és ez a teljes tudásanyag benne volt abban a '87-es védelmi határozatban, amely megszületett, és ha lett volna elég erő, figyelem, akarat arra, hogy az abban foglaltak végrehajtása időben megtörténjék, akkor a minisztérium álláspontja szerint ez az esemény ilyen súllyal nem következett volna be. Tehát itt gond az, hogy nem sikerült azt a határozatot végrehajtani. Igaz, hogy módosításra szorul, de a lényeg most is helytálló ebben a határozatban, csak ma már a védelmi rendszerek lehatárolását komolyabb, tudományos módszerekre alapozzák, tehát modellezésen alapuló módon. Pontosításra kerül majd a védelmi határozat tartalma, de a lényeg benne van, és ha ezt sikerült volna végrehajtani, ez az, ami esetleg kevésbé problémássá tette volna ezt a kialakult esetet, amelyet mi sem akarunk természetesen a csapadékvízre fogni. Ezt csak azért említettem meg, mert erről híresült el ez az eset.
Az eladás nem az én területem.
Az elnök úr kérdései. Rendkívüli módon sajnálom, hogy aláírás nélküli anyagot kapott a bizottság. Mivel az én kezemben egy aláírt példány van, ismeretlen számomra, hogy mikor és hol került le ez az aláírás. Az aláíró augusztus 2-án dr. Varga Miklós vízügyi szakállamtitkár.
Nem ismertettem az eseményt, de utaltam arra, hogy az igazán a részletekben jártas utánam következő előterjesztők ezt nyilván összefoglalják, és nem akartam, hogy ez ismétlés legyen. Ők ezekben a dolgokban jártasabbak. Elnézést, hogy az én jelentésem nem ezzel kezdődött.
Valóban, a különböző esetek, Esztergom, Balatonfüred - de más dolgokról is lehetne még itt beszélni - azt jelzik, hogy a vízellátás biztonsága tekintetében a kockázatok nőnek. Azért is adtam rövid tájékoztatást a tisztelt bizottság számára arról, hogy maga az Unió is átgondolja az ivóvíz-irányelvét, annak a szellemiségét, és a vízbiztonságra, a megelőzés elvére, az egészségveszélyeztetés megelőzésére helyezi a hangsúlyt.
Fel kell mérni a kutak állapotát. Ezek olyan gyakorlati kérdések, amelyeknek mind-mind az elmúlt években tulajdonképpen több anyagi ráfordítás esetén meg kellett volna történniük. Ezek következnek a jogszabályokból, következnek a védelmi határozatból. A mi vizsgálatunknak ez azért nem lett volna tárgya, mert a minisztérium csak a saját szakmai felelősségi körében tud vizsgálódni, ez pedig a szabályozás területe, tehát a részletes gyakorlati vizsgálódás a vízszennyezés-tényfeltáró bizottság munkájában történt, igaz, hogy ebben az egyik területi szervünk is közreműködött, tehát ilyen értelemben a részletes vizsgálódásban is részünk volt. Ugyanakkor nekünk meg kellett maradnunk ezekben a körökben, amelyekről a jelentés szól.
Valóban a 123/97-es kormányrendelet közeledik a lejáratához, és nyilvánvaló, hogy ezek a határidők, ha gyakorlatias szemmel nézzük, nem tudnak maradéktalanul teljesülni. Szeretném azért még egyszer megemlíteni, hogy számos kijelölő határozat viszont már megszületett, és a kijelölő határozatok után nem következik a megfelelő biztonságba helyezés, mert anyagi akadályokba ütközik. Tehát valahol a végrehajtás anyagi segítése, támogatása minden bizonnyal szükséges lesz.
Egyébként, ami a vízbázisvédelmi célprogram végrehajtásának arányait illeti, az üzemelő és sérülékeny vízbázisoknak - most nem veszem elő a papírt - mondjuk mintegy fele, 50-60 százaléka körüli tétel, de volumenében 70 százalék fölötti az a vízmennyiség, amelyet érintően a vízbázisvédelmi célprogram végrehajtásra került.
Egyébként arra is van magyarázat, hogy miért nem Miskolcnak ez a jelentős vízbázisa került előtérbe hamarabb. Teljes szakmai felelősséggel jártak el a területi szerveink, amikor először kisebb léptékű, kevésbé bonyolult karsztvizes jellegű vízbázisoknál ütemezték a felmérés elvégzését, hogy ebből tanulva, együtt a miskolci egyetem tudományos ismereteivel fogjanak bele ebbe a legnagyobb falatba. A legnagyobb falatba viszont már azért nem tudott belefogni a vízügyi szektor, mert a források meggyengültek, de először felkészült erre a legnagyobb falatra.
Annak a rendezése, hogy nincs egységes vízjogi üzemeltetési engedély, tehát részengedélyek vannak, de egységesen nincs, szintén fontos. Mint ahogy erről a szakállamtitkár úrral is egyeztettem, egy jól megszületett engedély jelentős hozzájárulást jelenthet a vízellátás biztonságának javításához. Az valóban nem sokat ér, ha csak formálisan születik meg egy papír, egy határozat, hanem annak a valós érdemi tartalma, előírások kellenek, és azoknak a végrehajtása, és megfelelő ellenőrzési apparátus is ahhoz, hogy a végrehajtást nyomon tudjuk követni.
Az elnök úr várta volna a minisztérium intézkedési tervét. A minisztérium intézkedési terve ilyen gyakorlati kérdésekben nem tud megmutatkozni, viszont a vízszennyezés-tényfeltáró bizottság a végső jelentésén belül elkészítette az azonnali, közép- és hosszú távú intézkedések sorozatát. Ezt a végső jelentést a szaktárca még nem dolgozta fel teljes részletességgel, de fel fogjuk dolgozni, és ezeket a véleményünkkel fogjuk ellátni, mert bizonyos kérdéseket egy picit másképpen közelít meg a szaktárca. Ezek az intézkedések tehát meg vannak fogalmazva, amelyekre itt szükség van.
Örömmel hallottam, hogy a környezetvédelmi bizottság fontosnak tartja a víziközmű-törvény mielőbbi tárgyalását. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Mi is köszönjük szépen. Megadom a lehetőséget a miskolci kollégáknak.
Varga Tibor (Miskolc Megyei Jogú Város Polgármesteri Hivatala) válasza
VARGA TIBOR (Miskolc Megyei Jogú Város Polgármesteri Hivatala): Tisztelt Bizottság! A megalakult tényfeltáró bizottságnak alapvetően három kérdésre kellett választ keresnie: elkerülhető lett volna-e a vízszennyezés, mi volt a bakteriális vízszennyezés oka, és milyen preventív intézkedéseket kell megtenni. Többször elhangzott a mai tárgyaláson, hogy a miskolci tényfeltáró bizottság milyen részletesen vizsgálta az adott vízföldtani hátteret, és próbálta meg feltárni az adott kérdésekre a választ. Nem tudom itt részletesen ismertetni, de elhoztam a bizottság számára mind a tényfeltáró bizottság előzetes jelentését, amelyben a vízföldtani háttér és számtalan körülmény részletesen tárgyalva van, illetve a végső jelentését is elhoztam átadni, amelyben pedig a rövid távon, illetve hosszú távon megteendő intézkedések kerültek megfogalmazásra.
Készítettem még egy rövid összeállítást, egy időrendi összefoglalót, hogy a vízszennyezés óta napjainkig milyen intézkedések kerültek megtételre. Alapvetően az állapítható meg, hogy a rövid távon javasolt, szakmailag alátámasztott intézkedések vagy megtörténtek, vagy pedig folyamatban vannak és viszonylag rövid időn belül lezárulnak.
Átadnám a szót Vojtilla László igazgató úrnak, aki a legtöbb elhangzott kérdésre tud válaszolni, illetve az ideiglenesen megtett intézkedések lényegét is tudja vázolni, ha ez a bizottságot részletesen érdekli.
Vojtilla László (MIVÍZ Miskolci Vízmű Kft.) válasza
VOJTILLA LÁSZLÓ (MIVÍZ Miskolci Vízmű Kft.): Tisztelt Bizottság! Tisztelt Elnök Úr! Bevezetőként mondanék három-négy mondatot a történetről, hogy időben-térben pontosan pozícionáljuk. Június elején, 2-áról 3-ára virradó éjszaka volt felhőszakadás a Bükk hegységben. A víztermelő telepeinken is mérjük a csapadékot, ott jóval kevesebbet lehetett mérni, 50 milliméter alatti csapadékot mértünk, a hegységben pedig becslések szerint a 160 millimétert is meghaladta a csapadék. Alapvetően ez volt a jelenség elindítója.
Június 6-án menetrendszerű mintavételt tett a vízművek, amelynek 8-án volt egy előzetes kiértékelése. A levett több mint 10 vízmintából 2 vízminta, és a tapolcai vízműtelepen vett minta mutatott jóval határérték fölötti Coliform-indexet. A hatóság, az ÁNTSZ 7-én vett vízmintát a városban, azokon a területeken is, ahol a szennyezést bemértük, illetőleg feltételezhető volt. Azokon a helyeken a hatósági vízminta negatív volt. Folyamatosan nagyon sok mintát vettünk, 8-án két vízminta mutatott jóval kisebb túllépést a határértékeken belül. Fontos azt rögzíteni, hogy a vízmű saját monitoringrendszere, saját mintavétele hozta elő ezt a problémát. Az ÁNTSZ-t természetesen azonnal tájékoztattuk, amikor még a nem hivatalos eredmények megvoltak. Hamarabb futott be a vízmű tájékoztatása az ÁNTSZ-hez, mint a legelső megbetegedésről szóló jelentés, tehát a vízmű rendszere észlelte ezeket a dolgokat, problémákat.
Magát a közegészségügyi hatást, amelyet nagyon nehéz víz terjesztette betegségnél tisztázni, itt sem sikerült. A betegeknél talált kórokozókat a vízben nem sikerült megtalálni, itt inkább a statisztikai összefüggésekből lehetett azt a következtetést levonni, hogy vízi járvány történt, miszerint azok, akik megbetegedtek, jóval nagyobb számban válaszoltak igennel arra a kérdésre, hogy ittak-e a vezetékes vizet, mint akik nem szenvedtek betegségeket.
A konkrét kérdésekre válaszolnék. Először talán az engedélyre, ez többször sorra került. Közel 100 évvel ezelőtt elindult vízmű a miskolctapolcai vízmű, az 1972-ben kiadott engedélye a mai napig érvényes a miskolctapolcai vízműnek. 1986-ban egy vízmű-korszerűsítés indult be, amely '89-ben fejeződött be. Ennek az volt a lényege, hogy korábban a forráskürtőnek, amely a mélyből tör föl, nagyon mélyről, a felső részén kiépített kútszerű forrásfoglalásba -, amely csak 4-4,5 méter mélységű volt - búvárszivattyúkat nem lehetett elhelyezni, ezért szükséges volt, hogy búvárszivattyúk elhelyezésére alkalmas másik kútszerű építmény létesüljön. Pár méterre van egymástól a két létesítmény, és ugyanazt a barlangi felszálló ágat veszi célba. A búvár palack nélkül, levegővétellel lemegy az egyikbe, és a másikon fel tud jönni, annyira közel vannak egymáshoz. Tehát ez nem egy önálló, független kút, hanem ugyanannak a forrásnak két műve.
Ennek a korszerűsítésnek az üzemeltetési engedélyét a vízmű megkérte. A hatóságok a helyszíni üzembejáráson hozzájárultak 1989-ben. Később levelezések voltak, adatszolgáltatások, pontosítások -, amelyről az osztályvezető asszony is beszélt -, így függőben maradt a dolog. Így az új kutat is magába foglaló üzemeltetési engedélyt felmutatni nem lehet, ugyanakkor nem lehet azt mondani, hogy üzemeltetési engedély nélkül üzemeltetett volna a vízművek, ez egy függőben lévő helyzet volt. Ennek a lezárására megtörténtek természetesen az intézkedések, a vízmű már beadta a mostani állapotnak a legaprólékosabb felmérésen alapuló, tulajdonképpen végleges üzemeltetési engedélyét a kútra.
Az egységes üzemeltetési engedélyt jogszabály nem írja elő, a dolog logikai alapon működik. Egy szennyvíztisztító telep esetén, ahol apró részletekből épül fel a szennyvíztisztító telep, és külön-külön engedélyek vannak, amikor befejeződik, akkor célszerű a végén megszüntetni, és emellett egy új, egységeset kiadni, de a város teljes rendszerére ezt kidolgozni nem célszerű megoldás. Valószínűleg a jövőben is ilyen összevonások lesznek, de a város egészét nemigen lehet majd célba venni.
A konkrét kérdésekre: a vízművekről, azt hiszem, már eleget mondtunk, beszéltünk. Hány karsztvíz-kitermelő kút van? Ezeket forráskutaknak nevezzük, kútszerű kialakításúak. A miskolctapolcaival együtt 7 darab ivóvízhálózatot befogott forrásfoglalás van. Ezen kívül még vannak a városban mélyforrások, a melegkarsztra vonatkozó melegvíz-forrásfoglalásra, ezeknek 10-nél több a száma, ebből 3-at üzemeltet a vízmű. Ezek fürdőellátásokat szolgálnak.
A monitoringrendszer. A vízszennyezés előtti állapotokat vizsgálva, összehasonlítva az országgal, és nemzetközi kitekintésben is, a monitoringrendszer megfelelt a standard-eknek, tehát az elvárható kiépítéseknek. Nyilvánvalóan a június 8-ai észlelés után már sokkal szigorúbb kritériumokat kell megfogalmazni, és azokat kell teljesíteni a saját magunk számára is, és nyilván a hatóság oldalára is. A tapolcai vízműnél egy nagyon erős monitoringrendszert alakítottunk ki: ezek a mérőszondák A folyamatosan mérő szondák már be vannak építve, a beüzemelésük megtörtént, folyamatosan mérnek. Nemcsak zavarosságot mérnek ezen túl, és klórszintértéket a hálózat felé elinduló vízben, hanem olyan paramétereket is igyekeztünk megnevezni és megvalósítani, amely a szennyezést kísérő jelenség lehet. Ha a csapadékvízzel - ez a feltételezés, és ez helytálló - kerülhet be a karszton keresztül szennyezés, akkor annak lehet a hatása, hogy a lágy víz hígítja a karsztvizet, változik a keménysége és változik a vezetőképessége, ezért egy folyamatos vezetőképesség-mérő szonda is beépítésre került.
A másik jelenség, ha a szennyezés önmagában nem steril, nem baktérium kerül be, hanem valamilyen szerves anyaggal kerülhet be, tehát még egy viszonylag ritka, nagyon érzékeny - és persze drága - mérőszonda is bekerült, amely az oldott szervesanyag-tartalmat vizsgálja a vízben, és a folyamatos mérést percenkénti adatközléssel juttatja ki. Tehát ha megtörténik egy szennyezés a vízben, és az ezen a ponton jelentkezik, akkor azt ki lehet mondani, hogy ezt közel 100 százalékos biztonsággal be lehet azonosítani és tetten lehet érni. Ezen kívül még természetesen más paraméterek, a pH-érték, és további kémiai paraméterek mérése történik a kútban, illetve nem is a kútban, hanem a vízműben, amely a hálózat felé jön.
A klórozásra vonatkozóan voltak kérdések, hogy elavult a klórozás, a kút talpán történik. Hogy elavult-e vagy nem elavult, lehet ezt a szót használni vagy nem használni, egy elterjedt eljárás volt a korábbiakban. Ennek egyetlen hátránya van, hogy ha a kútból túlfolyó víz van, akkor a környezetbe klórozott víz jut ki. Az erősen lecsökkent víz mellett Miskolctapolcán jellemző, hogy a kútból túlfolyó vizek vannak. Ennek az átalakítása megtörtént, közvetlenül a szivattyú szívócsonkjára van úgy beszerelve a klórozott víz bevezetése, hogy máshová nem juthat, csak magába a szivattyúba, és onnan a csővezetékbe. Ezt azért tartjuk jobbnak, mint a csővezetékbe beinjektálni a klórozott vizet, mert sokkal intenzívebb, sokkal jobb a bekeveredés. Amikor a gázklórozódás beindul, akkor a klór nem a vízbe jut és ott oldódik. Az első időszakban, az első 30-60 másodpercben a legintenzívebb a fertőtlenítés. Ezt az időszakot kellene kihasználni - de figyelek, hogy el ne tévedjek a szakmai részletekben.
A tartalék vízbázis. A tartalékok egyrészt a karsztforrás-foglalások önmagukban, tehát a karsztforrások kapacitása ingadozik, de a legkisebb vízigényük is egyesítve több, mint a város összes vízigénye. A másik nagyon jelentős tartalék vízbázis az északi regionális vízműtől történő vízvásárlás lehetősége. Az elmúlt tíz évben mindig annyi vizet vásároltunk a rendszerből, hogy a ÉRV-ből bejövő vezeték életben legyen, folyamatosan áramoljon benne a víz, és az ÉRV a szükséges forrásokhoz, a pénzforrásokhoz, tehát a pénzügyi fedezethez hozzájusson. 2006-os szinten számolva, ha átszámítjuk, minden évben 300 millió forint értékben vásároltunk vizet a regionális vízműtől. Idén ez természetesen nagyobb lesz, mert jóval több vizet vásárolunk onnan.
Az ISO. A társaság viszonylag hamar, a vízműcégek közül az elsők között vezette be az ISO 9000-es és a 11000-es minőségtanúsításokat. Ezeknek adott esetben nagyon fontos tartalma van: az ISO magában foglalja, rögzíti a módosításokat, az ISO tükrében könnyebb volt választ keresni arra a kérdésre, hogy van-e belső felelősség vagy nincs. A minőségtanúsításnak a másik legfontosabb küldetése az, hogy ismétlődő hibák ne legyenek. Ha megtörtént egy hiba, azt nagyon alaposan föl kell tárni, és olyan intézkedéseket kell tenni, hogy még egyszer ne ismétlődjenek. Nem emberi hibára gondoltam, csak teljesen általánosítva.
Természetesen az üzemeltetési szabályzat átdolgozása megtörtént, a holnapi napon adjuk be a hatóságokhoz a nagyon alaposan átdolgozott, és különösen a haváriahelyzetekre kimunkált fejezetrészekkel kibővített üzemeltetési szabályzatunkat. Ezt követően természetesen a minőségtanúsítási rendszerünket is nagyon alaposan át kell alakítani és ki kell majd bővíteni.
Volt még kérdés, a likőrgyár. A likőrgyárnak van egy mélyfúrású kútja, ahol hidrogeológiai kutatásokat végeztek - nem mi végeztük, csak van róla információnk -, tehát nem a Sajóból kapja a kút a vizet és az ásványvízzé van minősítve, hanem a Bükk hegységnek az elszivárgó vizét használják, nem a Bükk lábánál felszínre kerülő vizet, amelyet tulajdonképpen szökevényvíznek is lehet mondani. Pontosan ezek miatt a geológiai összefüggések miatt használhatják a Lillafüredi ásványvíz megnevezést, mert a felszínen lévő kohósalak szerencsésen kizárható ebből a problémakörből.
A vízbázis állapota, a '87-es határozat. Valóban kimagasló, szakmailag csúcsteljesítmény volt a '87-es határozat. Az ebben foglaltakat természetesen mi is felülvizsgáltuk, megállapítottuk, hogy ezek döntő részben megvalósultak. A '87-es állapotban csatornázatlanok voltak a bükki falvak, ma valamennyi csatornázott, és a szennyvize, Répáshutát kivéve, a miskolci szennyvízhálózatba van levezetve, nem is a Bükk hegység felületén tisztított. Répáshuta annyira messze van, hogy azt nem lehetett lehozni, ott egy helyi tisztító a befogadó, amely Tapolcával ellentétes irányban engedi le a Bükk hegységből. Az engedélyben is úgy szerepel, hogy a felszíni vízbázis befogadója az általános, tehát nem szigorított védelmi követelményeknek feleljen meg.
A '87-es határozatban vannak persze anyagi okok miatt elmaradt részek. Az egyik ilyen, hogy egy bizonyos szakaszon a helyi tanácsnak - még úgy fogalmaz, nyilván az önkormányzat örökölte ezt a feladatot - le kell burkolni a medret. Itt a felgyorsítás miatt a vízmű vállalta magára a patak burkolásának kiviteli terveit, és csúszást lehet ezeken a pontokon megállapítani. Az állattartásra vonatkozó szabályok, a háztartásokban keletkezett, elszippantott szennyvizek - ami a '87-es határozatban még nagy probléma volt, hogy a Bükkbe kijártak a patakra autókat mosni az emberek, meg olajat cserélni, és hogy a szippantott szennyvizek ne kerülhessenek a Bükk területére, ezért táblákat kellett kihelyezni -, ezek a problémák már szerencsére megoldódtak. Forgattuk a húsz évvel ezelőtti határozatot, és összevetettük a mai állapotokkal: láthatjuk, hogy nemcsak rosszak, hanem jó állapotok vannak, a környezetvédelem területén is jó dolgok vannak. Ezt 80 százalékban megvalósította, 20 százalékban pedig megpróbálja megvalósítani. Itt újabb szabályok, ismeretek vannak, amelyeket fel kell majd dolgozni. A 123-as kormányrendelet is alapvetően arról szól, hogy milyen szabályok mellett kell haladni, miket kell betartani egy-egy ilyen vízbázis-kijelölő határozatánál. Itt inkább ennek majd a korszerűsítése lesz fontos.
Nem tudom, hagytam-e ki valamint. Vannak ezek a határozatok. 40 pontba szedte a tényfeltáró bizottság a javaslatokat. Az első 17 a rövid távon megteendő intézkedéseket tartalmazza. Ezek mindegyikét elindítottuk, több mint 10 már befejeződött, és a kivitelezési munkák idejétől függően 1-3 hét múlva valamennyi megtörténik. A 23 pont pedig a fejlesztéseket, a távlati programokat veszi alapul. A forrásfoglalásoknál ezeknek a kivitelezése a napokban fog befejeződni.
A behatás, védőbiztosítás és a tárolómedence. Úgy van kialakítva a miskolctapolcai vízmű, hogy van egy 3 kilométeres távvezeték-szakasz, ezen a szakaszon semmilyen fogyasztó nem juthat a vízhez, 3 kilométer után vannak az első elágazási pontok, és magára Miskolctapolcára is úgy jut el a víz, hogy elmegy 3 kilométeres távolságra, és onnan utána visszajön a város melletti csomópontokból, hogy elég hosszú legyen a behatási idő. A tárolóban és a csővezetékben történő behatási idő biztosítására legalább 30 perc időt kell hagyni a klórnak, hogy a fertőtlenítő hatását kifejtse, ez itt bőven teljesül. A behatási idő és a klórozás eredményességének biztosítására kiépült 1,5-2 kilométerre a vízműtől egy klórmérési pont, ahol adott esetben még utóklórozást is lehet végezni, ha erre szükség van. Onnan folyamatosan klórszintmérési jelzés jön vissza a miskolctapolcai vízműbe, és ha bármi rendellenesség van, azonnal meg lehet állítani a víz áramlását, a csövet ki lehet üríteni, és a szükséges fertőtlenítést el lehet végezni. Azért jobb a csőhálózatban való behatási idő biztosítása egy nyílt tárolótól, mert itt nyomás alatt van a vezeték, és minél nagyobb nyomása van a víznek, annál jobban oldva tudja tartani a gázokat, beleértve a klórgázt is. A nyílt tároló medencénél pedig érintkezik a levegővel a vízmennyiség, és az érintkezési felületen nagy arányban el tudja veszíteni a klór mennyiségét. Általában a szivattyútelepeken vagy a víztelepeken hozamkiegyenlítés miatt vannak a tárolómedencék kialakítva, van egy szűrési technológia, annak vannak ingadozásai, szűrőt kell mosatni, és a hálózatnak is vannak ingadozásai a vízigényt tekintve. Ezt az ingadozást egy tárolóval egyenlítik ki itt, Tapolcán, így ilyen hozamingadozás-kiegyenlítésre nincs szükség. Ezért van ez így kialakítva, és tulajdonképpen ezt tökéletesítettük.
Most rendeltünk, mert nagyon jó tapasztalataink vannak egy bizonyos gyorsteszttel, amely 18 óra után tud vízminőséget vizsgálni, és ami nagyon lényeges, hogy a hagyományos vizsgálatoknál nehezen megy, hogy a Coliform-indexet és azon belül a fekáliás eredetűt hogyan lehet kettéválasztani megbízhatóan és pontosan, mert nem mindegy, hogy a talajban, a környezetben bárhol előfordulható szennyezés kerül be, vagy pedig a fekáliás jellegű jön be, - az sokkal veszélyesebb. Ezt a gyorsteszt rendkívül jól el tudja határolni, és már 18 óra után nagyon megbízható eredmények vannak vele.
A csatornahálózatokat vizsgáltuk Miskolctapolcán és Bükkszentlászló területén. Találtunk szabálytalan bekötéseket, élővízbe történő szennyvízvezetéseket, ezeket már mind sikerült megszüntetni. A visszaduzzadás a szennyvízcsatorna-hálózatban. Két jellemző pontot választottunk, egyet Tapolcán, a másikat pedig Bükkszentlászlón. Ha vízszintemelkedés van a szennyvíztelepen, akkor rögtön riasztójelzés van a megfelelő helyen, tehát intézkedni lehet, hogy a csatornahálózatból ne tudjon kijutni szennyvíz a környezetbe. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen a tájékoztatókat. Nekem ez a napirendi pont azért volt tanulságos, mert szóban sok mindent megtudtunk. Ez sajnos a jelentésben nincs, tehát nem hiszem, hogy a jelentést el tudjuk fogadni. Olyan jelentést kellene kapnunk, vagy nem is tudom pontosan mit, hogy van egy miskolci eset, ezzel kapcsolatban vannak a minisztériumnak feladatai, van, amit már elvégzett maga a társaság, de egészében ezt vissza kellene hozni a bizottsághoz. Annyi idő eltelt, hogy most már a jelentésben benne kellene hogy legyen, hogy ténylegesen megtörtént-e, mit tett a KÖFE az ellenőrzés területén és így tovább. Ezt már nem lehet leszűkíteni miskolci üggyé, mert számomra egy kicsit ijesztő volt, meg kell mondanom, hogy hány helyen van lyuk ezen a rendszeren. Nem tudom, a bizottsági tagok ezt hogy látják. Felteszem a kérdést, hogy ezt a jelentést - mert ez egy jelentés - elfogadjuk-e vagy sem... (Közbeszólás: A napirendben tájékoztató van.) Elfogadjuk-e a tájékoztatót, és hogy legyen-e második lépés.
Felteszem a jelentést szavazásra. Aki elfogadja, szavazzon!
DR. JÓZSA ISTVÁN (MSZP): Elnök úr, ügyrendi javaslatom lenne. Köszönöm a szót. Úgy gondolom, hogy a tájékoztatóval igazából az a dolgunk, hogy meghallgassuk, és jelölhetünk ki további feladatokat, amelyek, azt hiszem, az együttműködésre vonatkoznak. A meghívóban helyesen szerepel, hogy a környezetvédelmi minisztérium képviselője és Miskolc város önkormányzatának képviselője, de jelentés csak egy volt, tehát tájékoztatás kettő, de jelentés egy. Úgy gondolom, hogy igazából a kettő összefésülését kellene hogy kérje a bizottság egy olyan feladatterv formájában, amelynek látni az eredményét is.
ELNÖK: Lehet, hogy szigorú vagyok, de valahogy szeretném tudatni a tárcával, hogy ennél alaposabb munkát is lehet végezni, mint ez a jelentés. Erről a jelentésről szeretnék véleményt mondani. Tájékoztatónak neveztük azt, hogy megkaptuk a jelentést, tájékoztatót kaptunk a miskolci vizsgálatról. A cél az - abban tökéletesen egyetértek veled, ezt is akartam valahogy kihozni -, hogy ennek az esetnek a kapcsán tekintsük át ezt a problémakört, mert mi már nem Miskolcról beszéltünk, hanem erről a helyzetről, amely... Ez egy nagyon jó mondat volt: "Az ivóvízellátás biztonságát veszélyeztető kockázatok nőnek." Ez hangzott el. Ezen az ügyön keresztül szeretném a bizottsághoz visszahozatni ezt az ügyet, hogy tekintsük át a vízellátás biztonságának kérdését. Ez a cél, nem a Miskolc... Nyilván megteszik a miskolciak, amit kell.
DR. OROSZ SÁNDOR (MSZP): Elnök úr, ha ezt egy picit közvetlenebb ügyrendi formában értelmezem, akkor, azt gondolom, hogy a tájékoztató meghallgatásának tényéről külön döntést nem szükséges hozni. Amennyiben ennek a tájékoztatónak a meghallgatása az elnök úrban azt a szerintem alapos szándékot okozta, amit az előbb megfogalmazott, akkor javaslom feltenni határozatként szavazásra, hogy erre így a bizottság vissza akar-e térni, és én azt gondolom, hogy vissza akar térni. Nem gondolom, hogy arról nekünk még külön dönteni kell, hogy ennek az apropóján - az teljesen természetes, hogy ennek az apropóján. Magyarán arról a megfogalmazásról javaslok szavazást tartani, amelyet most mondott el, hogy a vízellátás biztonságát veszélyeztető kockázatok növekedése miatt ezt a kérdést... (Dr. Józsa István: Miskolcot ebből hagyjuk ki.) Így van. (Császár Antal: Tanulságként lehet felvetni ezt a példát.)
ELNÖK: A miskolci példa hozta elő ezt. Valahogy legyen úgy, hogy a miskolci eset kapcsán vizsgáljuk felül. A kolléganő majd megmondja a főnökének, hogy máskor az ilyen jelentéseket rendesebben kellene csinálni. Nem ragaszkodom hozzá, hogy ezzel többet foglalkozzunk.
Előremutatóan döntsünk akkor úgy, hogy a miskolci, balatonfüredi és esztergomi esetek kapcsán a bizottság kéri, hogy a vízellátás biztonságát veszélyeztető kockázatokkal kapcsolatos minisztériumi intézkedésről tájékoztassa a bizottságot. Így jobb?
Aki ezzel egyetért, kérem, szavazzon! (Szavazás.) Egyhangú.
Köszönöm szépen a munkát, különösen azért, mert közben jött egy rendes, részletes anyag, csak most, menet közben. Nagyon köszönöm a bizottság türelmét. Úgy éreztem, hogy egy olyan ügybe akadtunk, amely fontos dolgokat jelzett.
A munkaterv. A munkatervet úgy tekintem, mint egy bármikor kiegészíthető vázlatot. Azt a munkatervet, amelyet megkaptatok, bármelyik ülésen bárki kezdeményezheti, hogy bővítsük, szűkítsük, de azért legyen valami váz.
Ennek szellemében kérem, hogy aki ezzel egyetért, szavazzon! (Látható többség jelentkezik.) Köszönöm szépen.
Lenne gyorsan néhány mondanivalóm. Az egyik, hogy megalakult a kárpát-medencei magyarok képviseleti fóruma; biztos hallottatok róla. Én kértem egy levélben, hogy a környezetvédelmi bizottság is legyen benne. Első menetben ezt elutasították, de azt nem zárták ki, hogy egy kormánypárti és egy ellenzéki tag a gazdasági albizottságba meg legyen hívva a környezetvédelmi bizottságból. Ha ez megtörténik, akkor majd eldöntjük, hogy ki legyen az, aki a két oldalt képviseli, de ennyit mindenképpen tettem saját hatáskörben, hogy képviselve legyünk a környezetvédelem oldaláról.
A másik, hogy a jövőben a bizottsági jegyzőkönyvek hitelesítésének az a menete, hogy mindenki megkapja e-mailen a jegyzőkönyvet, és ha valaki a megkapást követő három nap múlva nem reagál, azt úgy vesszük, hogy elfogadta. Ezzel kapcsolatban szeretném megjegyezni, hogy többeknek az e-mailcíme azt jelzi vissza, hogy nem fogadja, tele van a posta. Látom, hogy a jól szervezett frakcióknak összeállítja a személyzet az anyagot, de ettől függetlenül a postaládát ki kell takarítani időnként, mert nem tudja fogadni. Szerintem a nyári anyagot még mindig ott vannak. (Farkas Sándor: Kinek van tele?) A személyiségi jogokat nem fogom megsérteni (Derültség.), de kérem, hogy mindenki nézze meg, és legyen azzal tisztában, hogy amennyiben három napig nem reagál a jegyzőkönyvre... Így döntött a Ház, és ezért felhívom a figyelmeteket, hogy az e-mailt nézzétek vagy nézessétek a titkárnővel, hogy megjött-e. Zsuzsa pedig mondta, hogy küldi az anyagokat, és többeknél visszajelzi, hogy tele van a postaláda.
Az egyebek között annyi lenne, hogy a tervezett következő bizottsági ülés időpontja 25-én lenne, mert a 23-a miatt eltoldóik a parlament, kedd-szerdán kezdünk, és addigra lesz annyi ügy, hogy 25-én 13 órakor tudunk ülni. Ha ez is rendben van, akkor köszönöm szépen a részvételt.
(Az ülés végének időpontja: 15 óra 30 perc.)
|
|
Katona Kálmán (MDF), |
Jegyzőkönyvvezető: Lajtai Szilvia és Takács Alíz