KORB/10/2006.
(KORB/10/2006-2010.)
Jegyzőkönyv*
az Országgyűlés környezetvédelmi bizottságának
2006. november 8-án, szerdán 10.40 órakor
a Paksi Atomerőmű Központi Épületének II. emeleti
tárgyalójában megtartott
kihelyezett üléséről
Tartalomjegyzék
Napirendi javaslat: *
Az ülés résztvevői *
A bizottság részéről *
Megjelent *
Meghívottak részéről *
Hozzászóló(k) *
Elnöki megnyitó *
Tájékoztató a Paksi Atomerőmű 1-4. blokk 20 éves üzemidő-hosszabbítása környezeti engedélyezésének helyzetéről. Tájékoztatást ad Hamvas István, a Paksi Atomerőmű Zrt. műszaki vezérigazgató-helyettese *
Kovács József bevezetője *
Hamvas István tájékoztatója *
Rónaky József hozzászólása *
Kérdések *
Tájékoztató és helyszíni tájékozódás a Paksi Atomerőmű 2. blokki helyreállításának munkálatairól. Tájékoztatást ad Kovács József, a Paksi Atomerőmű Zrt. vezérigazgatója *
Kérdések *
Elnököl: Katona Kálmán (MDF), a bizottság elnöke
Dr. Orosz Sándor (MSZP)
Dr. Nagy Andor (KDNP)
Balogh József (Fidesz)
Császár Antal (Fidesz)
Fehérvári Tamás (Fidesz)
Kékkői Zoltán József (Fidesz)
Molnár Béla (KDNP)
Hamvas István, a Paksi Atomerőmű Zrt. műszaki vezérigazgató-helyettese
Kovács József, a Paksi Atomerőmű Zrt. vezérigazgatója
Eckler Enikő (Paksi Atomerőmű Zrt.)
Rónaky József, az Országos Atomenergia Hivatal főigazgatója
Jeszták Lajos, a Dél-Dunántúli Környezetvédelmi Felügyelőség igazgatója
Tóth Ferenc országgyűlési képviselő (Fidesz)
(Az ülés kezdetének időpontja: 10 óra 40 perc)
KATONA KÁLMÁN (MDF), az ülés levezető elnöke, továbbiakban ELNÖK: Tisztelt Meghívóink! Tisztelt Bizottság! Nagy tisztelettel üdvözlöm a meghívóinkat a Paksi Atomerőmű Zrt. részéről, a megjelent bizottsági tagokat és minden kedves vendéget. A kihelyezett bizottsági ülésünket megnyitom.
Az 1. napirendi pontunk egy tájékoztató a Paksi Atomerőmű 1-4. blokk 20 éves üzemidő-hosszabbítása környezeti engedélyezésének helyzetéről. Tájékoztatást ad Hamvas István, a Paksi Atomerőmű Zrt. műszaki vezérigazgató-helyettese. De először most megadom a szót Kovács Józsefnek, a Paksi Atomerőmű Zrt. vezérigazgatójának.
KOVÁCS JÓZSEF (Paksi Atomerőmű Zrt.): Tisztelt Bizottság! Kedves Jelenlévők! Tisztelettel köszöntöm önöket, őszintén örülök a környezetvédelmi bizottság érdeklődésének, hogy miként haladnak a munkálatok, mi történt itt az erőműben. Ennek a kötelességünknek próbáltunk eleget tenni akkor, amikor megkértük a bizottságot, hogy jöjjön el és látogassa meg az erőművet, hogy meggyőződhessen arról, hogy mi is történik itt. Ugyanakkor szeretném megragadni az alkalmat, hogy a mai napon picit képet adjunk arról is, hogy a másik igen fontos feladatunk az üzemidő-hosszabbítási projektünk hogyan halad előre és különösképpen a környezeti hatásvizsgálati eljárásban hová érkeztünk és milyen tennivalóink vannak még, hogy teljesüljenek a követelmények. Hadd mutassam be a munkatársaimat: Hamvas István úr, a műszaki vezérigazgató-helyettesem, Pichler István úr, a Tájékoztatási Központ vezetője, Bognár Péter úr, a titkárság vezetője és itt vannak a hölgyek, urak mögöttünk: Kovács Ferenc úr, az üzemidő-hosszabbítási projekt vezetője és Eckler Enikő asszony, aki szintén az üzemidő-hosszabbításban dolgozik és a környezeti hatásvizsgálati eljárásnak volt egyben a felelőse.
A mai nap programjáról talán ennyit, hogy egy jó órát töltenénk azzal, hogy tájékoztatnák a tisztelt bizottság a két témában, tehát az üzemidő-hosszabbításban és a sérült üzemanyag eltávolításban, ezt követően üzemlátogatáson vennénk részt. Azt javaslom, hogy beöltözésmentes tájékozódás legyen ez, látszani fog, hogy mi történik a 2-es blokknál, utána pedig egy olyan helyiségben töltenénk el egy negyedórát, ahol gyakorlatilag egyenes adásban látható, hogy mi történik az aknában, a tisztítótartályban és a munkaplatformban, ahol a munkavégzés történik és szeretném meginvitálni a bizottságot egy rövid ebédre, ezt követően pedig egy sajtótájékoztatóra kerülne sor, ahol tájékoztatjuk a tisztelt sajtó képviselőit. Még Rónaky úr fog csatlakozni hozzánk, ő az OAH főigazgatója, kicsit késik, de őt is várjuk.
ELNÖK: Köszönjük szépen a lehetőséget, én ugyan úgy emlékszem, mintha mi kezdeményeztük volna a látogatást, de ez a lényeget nem érinti. Megadnám a szót a bizottságunk tagjainak balról jobbra egy rövid bemutatkozás erejéig. A bizottság szakértői is itt vannak, úgyhogy csak egy nagyon rövid bemutatkozást kérek. (A bizottság tagjai röviden bemutatkoznak.) Két dolog foglalkoztat minket, maga a kárelhárítás, ez egy fontos kommunikációs ügy is, a másik, hogy azért a bizottság tagjai még érkezni is fognak, viszonylag újak, és egyáltalán az, hogy lássuk az atomerőművet, mert azért lesznek itt döntések az elkövetkező időben az élettartammal kapcsolatban.
HAMVAS ISTVÁN (Paksi Atomerőmű Zrt.): (Tájékoztatóját projektor segítségével tartja meg.) Köszönöm szépen. Tisztelettel köszöntöm a bizottság tagjait és a megjelenteket. Szeretném azt is megköszönni, hogy készült egy parlamenti állásfoglalás, igen komoly támogatottságot kaptunk, olyan komolyat, amit az Európai Unióban hihetetlenül magasnak tartottak, de meg vagyok róla győződve, hogy ez így is van, hiszen ezt igazolja, hogy a gazdasági bizottság is volt itt többször és nézték azt a feladatot, amíg mi előkészítettük a helyreállítást. Az üzemidő-hosszabbításnak csak arról a szerepéről beszélnék, ami a környezeti hatástanulmány és a környezetvédelmi engedély megszerzését készítette elő. Az üzemidő-hosszabbítás egyéb részei, nevezetesen a műszaki megalapozása és a meghosszabbított üzemeltetéshez szükséges program előkészítési munkáiról csak annyit hadd mondjak, hogy azok alapvetően mérnöki tevékenységgel elvégzendő munkák, ezek zajlanak, az egész ország, illetve a külföldi szakértők bevonásával, tehát mindazon tudásbázissal, ami Magyarországon általunk elérhető.
A környezetvédelmi engedély megszerzése szempontjából pár dolgot szeretnék mondani, amiből kiemelném elsősorban azt, hogy a Paksi Atomerőmű egy létező létesítmény, nem létesítés előtt álló, tehát a környezetvédelmi engedélyek megszerzése szempontjából sok különleges jelleget visel magán. Szeretném bemutatni azt, hogy a környezeti hatástanulmány milyen főbb megállapításokat tett és hogy a legfontosabb az, hogy az engedély megszerzését követően sem állunk meg. És bemutatnám azt a tevékenységet, ami az elkövetkező időszakra vonatkozik és a környezetre gyakorolt hatással kapcsolatos.
Az előzményekről pár szót: nem volt egyszerű eldönteni a jogszabály alapján, hogy a Paksi Atomerőmű üzemidő-hosszabbításához kell-e egyáltalán környezetvédelmi engedélyt szerezni, illetve milyen eljárással kell szembenéznünk. Éppen ezért két menetben elkezdődött egy egyeztetés a szakhatóságok, hatóságok bevonásával. Az akkori jogszabályokat, az ésszerűséget, logikát figyelembe véve 2002-ben egy olyan megállapodás született, mely szerint, mivel hogy egy korábbi jogszabály szerint a Paksi Atomerőműnek nem kellett környezetvédelmi engedéllyel rendelkeznie, tehát környezetvédelmi engedéllyel nem rendelkezünk, ezért nem volt mit felülvizsgálni, helyette az a döntés született, hogy egy környezeti hatásvizsgálatot készítünk el, amelyet két lépcsős eljárásban folytatunk le. Készítünk egy előzetes környezeti hatástanulmányt és utána egy részletest, az új jogszabály szerint, ami azt követően megjelent. Ez a bázisát jelenti annak, hogy az úgynevezett zöldhatóság az engedélyt kiadja. Ebben a megállapodásban született egyezség abban is, hogy egy monitoringprogramot indítunk ahhoz, hogy az üzemidő-hosszabbításhoz szükséges információkat megszerezzük.
Mik ezek a sajátosságok, amiket említettem? Az, hogy közel húsz éve működő, tehát nem létesítés előtt álló berendezésről, rendszerről van szó, így tehát meg lehetett vizsgálni az, hogy az elmúlt időszakban az akkori nulla állapothoz viszonyítva milyen hatást gyakorolt a környezetre, be lehetett mutatni a jelent, és ezt követően kell bemutatni azt, elég komoly adatok alapján már, hogy a jövőt tekintve a környezetre milyen hatást gyakorlunk. A sajátosságunk az, hogy mindamellett, hogy mi próbáljuk az üzemidőt meghosszabbítani, egy más jogi szerv, intézmény a felelőse a Paksi Atomerőmű leszerelésének, illetve a környezetvédelmi szempontból is fontos kérdést jelentő kiégett üzemanyag, a radioaktív hulladék hosszú távú kezelésének a kérdésében.
Az is egy sajátosság, hogy eleve úgy indultunk, hogy a hatósággal egyeztetni kellett, hogy hogyan járjunk el, azzal a hatósággal, amelynek menetközben állandóan szervezeti átalakítások javították a munkáját, és ez következik most is és ilyen értelemben szinten egy ilyen változó időszakot átélve kaptunk engedélyt az üzemidő hosszabbítására a Bajai Környezetvédelmi Hatóságtól.
Sajátosságunk, ami abból fakad, hogy már létezünk, hogy közel száz reaktoridőnyi üzemeltetési adattal rendelkezünk, amelyek a környezetre gyakorolt hatás szempontjából fontosak. Csak egy példa, a kibocsátási adatok, hogy milyen kibocsátásokat jelent a Paksi Atomerőmű működése, ezeket konkrét számszerű adatokkal tudjuk bemutatni.
Továbbá láthatók azok a jogszabályi változások, amelyek nemcsak a szervezeti változást jelentik, hanem a folyamat jogi fázisát is néha egy kicsit megváltoztatták.
A környezeti hatástanulmány következő ábrájáról, a felépítésről egy pár szót. Nyilván az alapokat mutatja be, egyrészt az előzetes környezeti tanulmányt, ez az EKT rövidítés, másrészt a részletes környezeti hatástanulmányt, aminek RKH a rövidítése. Nagyon sok dokumentumra alapozva tudtuk ezt megtenni és így külön sajátossága ennek a tanulmánynak, hogy van referenciadokumentum, tehát be tudom mutatni a saját múltját és kellett ehhez választani egy referenciadátumot is, hogy meddig történik ez. Az előzetes környezeti hatástanulmány 2002 év végéig szólt, azt az állapotot figyelembe véve foglalkozott az erőmű környezeti hatásaival, a részletes elemzés pedig a 2004 év végi állapotot tükrözi.
A felépítés, ahogy a nagy könyvben megírják, foglalkozik a múlttal, a környezheti hatásokat elemzi végig. Ezt nem olvasnám fel, látható a képen.
Kiemelném a 8. pontot, ami az üzemzavar következményeinek a környezetre gyakorolt hatásával foglalkozik, ez azért érdekes, mert a külföldi érdeklődés középpontjában ez, az ezektől való félelem állt, amit talán végérvényesen le tudtunk zárni.
A következő kép a környezeti hatástanulmányunk legfőbb megállapításait tartalmazza. Az első és legfontosabb volt meghatározni a hatásterületet, amely érintett lehet az üzemidő-hosszabbítás kapcsán. Itt gyakorlatilag mindent, amit lehetett figyelembe vettünk, figyelembe vettük a radiológiai, hőtermelési, tájképi, a településkörnyezetbe beleértve a társadalmi-gazdasági hatásokat is. Ez alapján a hatásterület gyakorlatilag - alig látszik, egy szaggatott vonal - az erőmű körüli 6,3 km-es körterület, ez az, ami radiológiai szempontból hatásterületnek számíthat, amit az üzemzavar-elemzések eredményeként kaptunk. Tíz kilométeres körzet a másik hatásterület, ami elsősorban a tájképi szempontból határozta meg a tíz kilométeres körzetet, bár ezt örököltük is, igazándiból ez a szovjetek egy ilyen szokásos gyakorlatot ajánlottak. A légterelési térkép szempontjából is meghatároztunk egy területet, ez a Duna tőlünk délre eső, a Sió csatlakozásáig tartó szakasza, ami ilyen értelemben az elemzés tárgyát képezi és hatásterületnek számít, illetve a társadalmi-gazdasági szempontból - nem látszik elég jól a kontúrja - a tíz kilométeres sugarú kört érintő települések a saját területükkel együtt. Az összes érintett ilyen település kontúrját adja ez a sárga terület, ezt tekintettük ilyen értelemben hatásterületnek társadalmi-gazdasági szempontból. Ez összesen 22 települést érintett.
Most a környezeti hatástanulmány megállapításait elemezve a következő ábra mutatja, hogy milyen vizsgálatok készültek és milyen szempontból készültek elemzések. Az alapvető megállapításokat tartalmazza. Gyakorlatilag azt lehet mondani, hogy a megállapítás zöme az, hogy érdemben se a levegőre, se a környezetre, se a talajvízre olyan környezeti hatást a Paksi Atomerőmű üzemeltetése és a meghosszabbított üzemeltetése nem gyakorol, ami különleges kezelést igényelt volna. Ebből kiemelkedő a Duna hőterelése, mert talán az az, ami relatíve a legnagyobbnak mondható. De ez is nem számottevő, hiszen ez egy hőtérkép, a Dunáról készült hőtérképekből, sok mozaikból összeállított térkép. A színskála látható itt, a piros a meleg zónát jelenti, a Paksi Atomerőmű itt van és itt folyik ki a melegvízcsatornán a víz. Itt látható egy kis melegvízcsóva a piros színét tekintve, de lejjebb is és a Duna felső szakaszán is vannak meleg területek, ami azt jelzi, hogy maga a környezet gyakorol a Dunára hőterelés szempontjából olyan hatást, mint amit mi gyakorlunk, azaz érdemben mi nem torzítjuk el a Duna ezen szakaszának sem a biológiai jellemzőjét jobban, mint ahogy maga a természet ezt teszi. Látszik ez itt is, ezen a szakaszon is. Tehát itt is megállapítható, hogy tovább nincs is értelme elemezni a Duna hőterelésének a hatását, mint a Sió déli szakaszáig.
ELNÖK: Egy valamit hadd kérdezzek, mit jelent ez a meleg?
HAMVAS ISTVÁN (Paksi Atomerőmű Zrt.): A hatósági korlátok szabják meg azt, hogy a Duna vízét mennyire melegíthetjük fel. Magára a felmelegítésre is van korlát, de az igazi korlát, és ez a válasz: a Duna kifolyó csatornától 500 méterre lévő szakaszában a víz hőmérséklete nem lehet nagyobb, mint 30 Celsius fok. Tehát ezek a piros tartományok 30 foknál kisebbek. A 30-at soha nem értük még el.
ELNÖK: Mennyi a sárga?
HAMVAS ISTVÁN (Paksi Atomerőmű Zrt.): Ezen a színskálán lehetne látni. Az átlaghőmérséklet 24 fok, tehát ez a sárga. A mostani nyári időszak produkált egy olyat, amikor 26 fokos Duna átlaghőmérséklet volt.
MOLNÁR BÉLA (KDNP): A kifolyó melegvíznek mennyi a hőmérséklete?
HAMVAS ISTVÁN (Paksi Atomerőmű Zrt.): Télen 14 fokkal melegíthetjük fel a Duna vízét, nyáron pedig 11-gyel, az átlagos felmelegítés 4 fok. Tehát 4 fok az a hőmérsékletnövekedés, amit mi produkáltunk. De a hőmérséklet is állandóan változik.
MOLNÁR BÉLA (KDNP): Nem a Dunáé, hanem, ami a csövön kijön, az hány fokos?
HAMVAS ISTVÁN (Paksi Atomerőmű Zrt.): Azért mondom, hogy ez függ attól, hogy a Duna bejövő hőmérséklete milyen. Ha egy 0 fokos víz jön be, akkor 4 fok megy ki, ha 15 fokos jön be, akkor átlagban 19 fokos víz megy ki.
A következő ábra, ami a radiológiai szempontból kijelölt hatásterület, ez a bizonyos 6,3 km sugarú, korábban szaggatott körrel jelölt terület, amely a nagy radioaktív kibocsátás szempontjából vizsgálva a tervezési üzemzavarokat, a legkedvezőtlenebb esetet tekintve 6,3 km-es. Ezen kívül senki nem kaphat sugárzás szempontjából 90 E?-nél több, úgynevezett megengedett dózisszintet. Csakhogy a szám milyen mértékű a természetes háttérsugárzáshoz képest, 0,1 E? a természetes háttérsugárzás, ennek egy nagyságrenddel nagyobb értéke az, amit mindenki a természetes háttérsugárzás eredményeként elszenved. Tehát, amit a Paksi Atomerőműben bekövetkező radioaktív kibocsátás szempontjából legkedvezőtlenebb terhelés esetén kaphat, az ennek 0,1-e esetén lehetséges. Ez az a 6,3 km körön kívüli terület, amelyik ezt nem kaphatja meg, az azon belüliek ebből a szempontból érintettek. Ezt hozta ki az elemzés.
Az országon átterjedően, a határ szempontjából is vizsgáltuk az erőmű működésének a szerepét, a radioaktív kibocsátás szempontjából a levegőben, a felszíni vizekben. Amiket elmondtam, ezek alapján egyértelművé vált az, hogy a hatásterületen kívül számottevő hatást már mi a környezetre nem gyakorlunk, így tehát az országhatáron keresztül tapasztalható, méréssel kimutatható hatás nincsen. Nyilvánvalóan senki nem mondhatja azt, hogy egyszer a Duna itt 4 fokkal felmelegszik, akkor az elvben nem hat a túloldalon, a horvát oldalon, de nyilván mérésekkel kimutathatóan mérték ők, ilyen értelemben ezt alapul véve döntött úgy a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium, hogy például a Paksi Atomerőmű üzemidő-hosszabbítása kapcsán az ESPA-egyezményt követve nem értesíti a szomszédos országokat arról, hogy üzemidő-hosszabbításra készül és esetleg határon átterjedő hatással számol. Ennek ellenére Ausztria, Románia és Horvátország az ESPA-egyezmény előírásaira, lehetőségeire hivatkozva ezt megtette.
Itt pár szót a történelmi - nekünk már hál' Istennek történelmi - folyamatról, ami magán a kronológiát jelenti. Nem volt egyszerű. A hivatalos procedúra, az államigazgatási eljárás 2004. április 5-én kezdődött. Sokat dolgoztunk, egyeztettünk a szakhatóságokkal, közben az Energiaklubbal is küzdöttünk. A következő oldal mutatja azt, hogy végül is október 25-én megkaptuk a zöldhatóságtól a környezetvédelmi engedélyt, ami nyilván még nem emelkedett jogerőre. Mi nagyon reméljük, hogy jogerőre emelkedik, de számolunk azzal is, hogy az Energiaklub bírósági eljárást kezdeményez és megtámadja ezt a döntést. Abban bízunk, hogy ennek az eredménye is mégis csak pozitív lesz.
Három igazi közmeghallgatás volt, ahol úgy érezzük, hogy meg kellett küzdenünk, a hazai nagyon békés, csendes volt, két helyen, Pakson és Kalocsán volt. Kalocsán egy önkormányzati kezdeményezésű közmeghallgatást tartottak, ahol szintén ugyanolyan információcsomagot adtunk. Ezek békések voltak, tehát tükrözik azt, hogy Magyarország eléggé pozitívan elfogadja az atomerőmű működését. Ausztria, amely köztudottan antinukleáris, egy közmeghallgatáson két tanulmány elkészítésével és egy konzultációval végül is elfogadta azt a tényt, hogy a Paksi Atomerőmű üzemidő-hosszabbítása érdemben nem befolyásolja a jogszabályoknak megfelelően az ő életüket. És nagyon fontos itt az, hogy Magyarország és Ausztria között van egy kétoldalú megállapodás a krízishelyzetekben kialakuló kölcsönös tájékoztatási kötelezettségről. Erre az egyezményre alapozva ide át lehetett utalni minden olyan kérdést, ami az osztrákokat izgatja, de leginkább a környezetvédelmi engedélyezési procedúrához tartozó. Románia volt a következő, akikkel egy közmeghallgatást kellett lebonyolítani Nagyváradon, ez augusztus 31-én megtörtént, ott is lezárhatónak tekinthető. Egy jegyzőkönyv rögzíti mindhárom esetben azt, hogy elfogadták az ESPA-eljárás szerint azt, hogy a Paksi Atomerőmű üzemidő-hosszabbítása meg fog történni.
Az üzemidő-hosszabbítási engedély megkapása természetesen nem jelenti azt, hogy úgy gondoltuk, hogy akkor elvégeztünk mindent, ami szükséges. Tovább ügyködünk, egyrészt a radiológiai eljárások betartásán minél kisebb kibocsátásra törekedve. Minden olyan intézkedést, amit elkezdtünk a kibocsátás csökkentése érdekében, azt folytatjuk. Teljes rekonstrukciót hajtunk végre a környezetelemző rendszerünkön, fejlesztjük és pontosítjuk azokat az eszközöket, amelyekkel az esetleges kibocsátásokat ellenőrizni tudjuk.
A hagyományos környezetvédelmi előírások tekintetében is az ábrán látható elvárásoknak megfelelően ezeket a munkákat tervezzük.
Végül összegzésként egy dolgot emelnék ki, mert az ábra sok mindent mutat, de a legfontosabb az, hogy a környezeti hatástanulmány, ami elég részletes volt és bemutatta, hogy a további üzemelés nem jelent a környezetre károsító hatást, nagyobb mértékűt, mint eddig. És azt pedig be tudtuk bizonyítani, hogy ez kellően kicsi és mind a múltban, mind a jövőben nagy figyelmet fordítunk arra, hogy a nyilvánosság bevonásával a saját üzemeltetésünkre a környezetre gyakorolt hatásról kellő tájékoztatást adjunk. Beleértve ebbe azt is, ami környezetvédelmi szempontból úgymond potenciális kockázatnak tekinthető, a sérült kazetták elszállítása, ami a következő napirendi pont témája lesz. Köszönöm szépen.
KOVÁCS JÓZSEF (Paksi Atomerőmű Zrt.): Köszönöm szépen. Kérdezem, hogy van-e az elhangzottakhoz kérdése a képviselő uraknak.
ELNÖK: Azt szeretnénk kérni, hogy Rónaky úrnak adjunk szót.
RÓNAKY JÓZSEF (Országos Atomenergia Hivatal): Köszönöm szépen. Azért szerettem volna szót kérni, hogy elmondjam, hogy a környezetvédelmi engedélyezési eljárás során, különösen Ausztriával kapcsolatban folyton volt egy kettő gondolkodás, aminek a lényege az volt, hogy a környezetvédelmi eljárás során van lehetőségük beavatkozni, viszont a környezetvédelmi eljárás Magyarországon és általában a világban, de nálunk a hatályos törvények szerint is, nem foglalkozik az erőmű súlyos üzemzavari helyzeteivel. Az erőmű súlyos üzemzavari helyzeteivel, általában a nukleáris biztonsági kérdésekkel Magyarországon a következő engedélyezési fázis a nukleáris biztonsági engedélyezés foglalkozik. Ezért azt a megoldást választottuk, hogy a környezetvédelmi hatóság és a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium meghívására kezdettől részt vettünk az eljárásban, elmentünk a meghallgatásokra, meghallgattuk a kérdéseket. Az osztrákok esetében sikerült is az osztrák kormányzattal egy kompromisszumos megoldást kialakítani. A legnagyobb gondot a tartományi politikusok okozták az eljárás során, mivel tartományi választások előtt álltak és emiatt izgalmi állapotban voltak az eljárás lezárása idején éppen, de végül sikerült egy olyan kompromisszumos megoldást az osztrák kormánnyal egyetértésben kialakítani, hogy az őket leginkább érintő kérdésekben, amiket ők írásban, szóban feltettek és ez a Paksi Atomerőmű esetleges súlyos balesetével kapcsolatban felmerülő számtalan kérdés volt, tehát ezekre a választ meg fogják kapni folyamatosan, nemcsak a nukleáris engedélyezési folyamat utolsó fázisában. Vagyis a Hamvas úr által már említett kétoldalú találkozókon. Ez a kétoldalú informális kapcsolat egy kormányközi egyezményen alapul, amelynek nemcsak a veszélyhelyzeti értesítés a tárgya, hanem az információcsere. Ez a lényegesebb és fontosabb tartalmi része ennek az egyezménynek. Ennek kapcsán évente egyszer találkozunk hol Ausztriában, hol Magyarországon. A következő ilyen ülés, ahol az osztrákok érdemi tájékoztatást fognak kapni már menetközben éppen a második napirendben sorra kerülő sérült üzemanyag eltávolításról is.
A folyamatos élő kapcsolatot kihasználva biztosítottuk az osztrákokat arról, hogy ahogy eddig, úgy ezután is semmi nem marad titokban számukra és ez nagyban segítette feloldani azt az ellentmondást, hogy amikor nekik lehetőségük van beavatkozni, akkor egy olyan kérdésbe akartak beavatkozni, ami nem tárgya ennek az engedélyezésnek. Végül is feloldottuk ezt, és itt a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium és a hatóság igen komoly rugalmasságot tanúsított és mindig időben tájékoztatott minket. Ez egy folyamatos kormányzati koordináció volt az egész folyamat kapcsán. Köszönöm szépen.
KOVÁCS JÓZSEF (Paksi Atomerőmű Zrt.): Köszönöm szépen. Kinek van kérdése?
FEHÉRVÁRI TAMÁS (Fidesz): Köszönöm szépen. Két kérdésem lenne. Az természetes, hogy támogattuk a parlamenti döntést, arra utalt vissza, hogy egység volt ez ügyben, hogy húsz évvel a Paksi Atomerőmű üzemelési idejét meghosszabbítsuk. Engem egy kicsit az érdekelne, hogy mi lesz azután, amikor letelik a húsz év. Akkor ez az atomerőmű már elér egy olyan kort, ami egyéb más intézkedéseket követel majd meg. Tehát nekünk ezzel a döntésünkkel, hogy meghosszabbítjuk az üzemidőt, számolnunk kell az atomerőmű további sorsával. És erre kérnék egy-két alternatív ötletet, hogy mi van akkor, ha továbbra is az akkori parlamentek hozzájárulnak az üzemidő-hosszabbításhoz. Lehetséges-e ez? Lehetséges-e az atomerőmű további fejlesztése vagy újat kell építeni? Vagy mi van akkor, ha akkor már a világ úgy fog állni, hogy azt fogják mondani, hogy az atomenergiát ne használjuk tovább energiatermelésre?
A másik kérdésem pedig a bátaapáti hulladéklerakóval kapcsolatos. Szeretném megkérdezni, hogy elindult-e az üzemelése, hordtak-e már oda sugárzó anyagot? Ha nem, akkor mikorra várható ez és mekkora a lerakó kapacitása?
KOVÁCS JÓZSEF (Paksi Atomerőmű Zrt.): Köszönöm szépen. Az utóbbira adnék választ. A Radioaktív Hulladékkezelő Közhasznú Társaság gyakorolja a felügyeletet, tehát ő irányítja a beruházási munkálatokat és a későbbiekben is ő lesz az üzemeltetője ennek a kis és közepes aktivitású hulladéktárolónak. az RHK Kht. közép és hosszú távú tervében természetesen megfelelő módon biztosítva vannak azok a források, amelyek lehetővé teszik a beruházás tervezett határidőre történő befejezését. A Rónaky úr felügyeli egyébként főigazgatói beosztásában az RHK Kht.-t is, tehát erről ő nagyon pontosan és részletesen tud, ha szükséges, tájékoztatást adni. 2008-ban tervezzük egyébként a Paksi Atomerőműben keletkező kis és közepes aktivitású hordós hulladékoknak a Bátaapátiba történő elszállítását. Tehát egyelőre tudomásunk szerint zökkenőmentesen folynak a beruházási munkálatok és készülnek a vágatok. A Mecsek Érc Társaság végzi a kivitelezési munkálatokat, ahol a múltkor is már jártunk, a helyszínen megtekintette a Paksi Atomerőmű, az MVM vezetése az RHK Kht.-val közösen. Tehát én egyelőre nem látok akadályt az itt keletkező hulladékok hosszú távú elhelyezésének ügyében. Ez az utóbbi kérdésre a válasz.
A másik kérdés pedig az volt, hogy mi lesz húsz év után a Paksi Atomerőmű sorsa. Abban az esetben és bízom benne, hogy ha az OAH kiadja a Paksi Atomerőmű üzemeltetési engedélyét az elkövetkező húsz évre, akkor nekünk azon kell munkálkodnunk, hogy ebben az időben elkészítsük azt a leszerelési tervet, amely alapján majd elvégezhető a Paksi Atomerőmű leszerelése. Ez egy jól bevált gyakorlat a világban, megvan a technológiája, hogy hogyan kell egy atomerőművet lebontani, rekultiválni, ha elérte a tervezett élettartamának a végét. Ha megkapjuk még húsz évre az engedélyt és 2037-ben a 4-es blokkunknak is lejár ez az engedélye, akkor el kell végezni azokat a munkálatokat, amelyeket úgy hívnak, hogy leszerelés és az a lényege ennek, hogy ennek a finanszírozási feltételeit a Paksi Atomerőmű üzemideje alatt megteremtjük. Tehát az úgynevezett Központi Nukleáris Pénzügyi Alapba fizetünk be évente közel 24 milliárd forintot, amelyet akkumulálunk és ez benne van a Paksi Atomerőmű által megtermelt villamos energia költségében, tehát nem majd az unokáinknak kell gyakorlatilag megfizetni a leszerelés költségeit, hanem mindazok, akik ma élvezik az olcsó villamos energia hatását, előnyeit, mi fizetjük meg. És ezek között a költségek között szerepel elismert költségként a radioaktív hulladékkezelés finanszírozásával összefüggő feladatoknak az alapképzése és az erőmű lebontásának, leszerelésének a költsége. Tehát azt gondolom, hogy mind műszakilag, mind pénzügyileg és a törvények szempontjából is biztosítva vannak a feltételek. Tehát a kérdésre a válasz az, hogy ha eléri még a plusz 20 éves élettartamát az erőmű, akkor már nem tervezzük a meghosszabbítását, hanem a leállítás és a leszerelés fogja a kezdetét venni. Természetesen azért egy picit összefüggéseiben vizsgálva, a Paksi Atomerőmű a hazai villamosenergia-termelés 40 százalékát biztosítja. A hazai beépített termelői kapacitás közel 8000 megawatt és ebből közel 2000 megawattot képvisel Paks, nyilvánvaló, hogy gondoskodni kell arról, hogy ha az energiafogyasztás mértéke a megfelelő prognózis szerint évente 2 százalékkal várhatóan nőni fog, és Magyarországon közel 6000 megawattnyi kapacitás fog nyugdíjba vonulni, kiöregedni, akkor időben kell gondoskodni Magyarországon, hogy hogyan miként kívánjuk ellátni a hazai fogyasztókat villamos energiával. De ez egy másik kérdés. Az egyik lehetséges alternatíva a nukleáris opció, amit majd vizsgálni kell.
FEHÉRVÁRI TAMÁS (Fidesz): Tehát leszerelés után ez a terület gyakorlatilag úgy nézhet ki, mint amikor elkezdték az erőművet építeni?
KOVÁCS JÓZSEF (Paksi Atomerőmű Zrt.): Igen. Rekultiválni kell a helyszínt.
FEHÉRVÁRI TAMÁS (Fidesz): Még egy kérdés, Bátaapátival kapcsolatban tettem fel, hogy a hulladéklerakó kapacitása elegendő lesz-e.
KOVÁCS JÓZSEF (Paksi Atomerőmű Zrt.): Így van, elég lesz. A Paksi Atomerőmű üzemideje és a 20 évvel történő meghosszabbítás alatt keletkező hulladékoknak a tárolását is lehetővé teszi. Ilyen a kapacitása a létesítménynek.
RÓNAKI JÓZSEF (Országos Atomenergia Hivatal): Ha szabadna egy jó hírrel kiegészíteni? Az egyik jó hír, hogy nemcsak a meghosszabbított élettartammal kapcsolatos hulladékmennyiség, hanem az erőmű leszerelésével kapcsolatos hulladékmennyiségre is potenciálisan alkalmas a bátaapáti telephely. A másik, kevésbé jó hír, hogy nagyon nagy erőfeszítések szükségesek ahhoz, hogy a bátaapáti hulladéktároló képes legyen időben befogadni az erőmű hulladékait. Úgy tűnik, hogy ezek az erőfeszítések sikeresek lesznek, de nem egyszerű a feladat, és azért nem, mert a Központi Nukleáris Pénzügyi Alapnak van egy olyan sajátossága, hogy ez a magyar állami költségvetés része. És a magyar állami költségvetésbe az adott évi befizetés és az adott évi költés különbsége esetünkben csökkenti az államháztartás aktuális évi hiányát. Ebből adódóan minden pénzügyminiszternek eddig az volt - 1998 óta működik ez az alap -, a törekvése, hogy a bevételt maximalizálja az adott évben az alapnál és a kiadást pedig minimalizálja. Ez egy állandó harcot jelent. Ha valaki a vezérigazgató úr által hivatkozott alapdokumentumot, az úgynevezett közép- és hosszú távú tervét a Központi Nukleáris Pénzügyi Alapnak megnézi, az egy olyan szakmai terv, amit évente aktualizálunk és azt mutatja, hogy az elkövetkező években milyen feladatok merülnek fel, azok mennyibe kerülnek és mennyit kell költeni. Azt mutatja, hogy 2007-ben 17 milliárd forint lenne az optimális, a szakmai optimum, most 12 jut rá. És ha évközben valami bevételhez jutunk, még különböző úton-módon egymilliárdhoz hozzá lehet valahogy jutni.
Ennek két következménye van. Az egyik következmény, hogy ez az a minimum, amin még épp el tudjuk érni, hogy a Kovács vezérigazgató úr által említett célt, miszerint 2008-ban a hulladékszállítások megkezdődhessenek Bátaapátira, ez még teljesül, viszont az alap többi feladata átmenetileg háttérbe szorul. És ez a folyamat most már elég régóta tart, tehát a nagy aktivitású hulladékok majdani potenciális tárolóhelyén, Bodán, a szükséges kutatások gyakorlatilag a minimális mértékben folynak. Egy kicsit háttérbe szorul a másik hosszú távú feladat, ez pedig a püspökszilágyi hulladéktárolónak a biztonságnövelése, úgyhogy ebben a tudatban mondanám azt, hogy éppen hogy tudja a kht. 2008 végére ezt a körülményt teljesíteni. De ez sokáig így nem mehet. Ezek a feladatok szakmailag indokolt feladatok és előbb-utóbb meg kell őket csinálni, mert ha elmaradnak, később fognak nagyon sokba kerülni. A költségvetési vita kapcsán, nem hiszem, hogy ez egy vitatétel lesz, de legyenek a tudatában a képviselő urak, hogy amit most megszavaznak, az az abszolút szakmai minimum és már ez is rendkívüli erőfeszítéseket követel. A további években várhatóan még hangosabban fogjuk kérni azt, hogy a Központi Nukleáris Pénzügyi Alap szakmai feladatait ne csak költségvetési szempontok, hanem szakmai szempontok is befolyásolják.
ELNÖK: Én eddig abban a hitben voltam, hogy az atomerőmű a mi villanyszámlánkból befizeti az alapba a pénzt. Ezek szerint az alapban nincs pénz. A pénz nincs meg. (Közbeszólás: De megvan.) Nincs az alapban a pénz. Azért teszek fel kérdéseket, mert nem biztos, hogy a képviselő urak ezt így pontosan ismerik és az a cél, hogy a környezetvédelmi bizottság megértse. Akkor tudunk valamit támogatni vagy nem támogatni.
RÓNAKI JÓZSEF (Országos Atomenergia Hivatal): Megpróbálok rá válaszolni, hogy hol a pénz. Amennyire én tudom, mert én nem vagyok pénzügyi szakember és engem mindig be lehet vinni az erdőbe megfelelő pénzügyi szakkifejezések használatával. De az alapot azért a hivatal kezeli.
Háromféle ilyen típusú alap működik a világban. Az egyik azt mondja, ilyen Franciaországban és Németországban van, hogy az üzemeltető hozza létre azt a pénzügyi eszközt, amivel ő ezt csinálja. Ezt arra használják például, hogy Kelet-Európában bevásároltak. És finanszírozták a saját növekedésüket.
Vannak olyan országok, ezek zömmel a skandináv országok, ahol egy államilag szigorúan ellenőrzött pénzügyi alap van, ami szintén privát alap. Magyarán az üzemeltetők által létrehozott alap, és ezt befektetik a nemzetközi pénzpiacon, de rendkívül szigorú szabályok között és nagyon komoly állami ellenőrzés mellett. Ez a másik verzió. Van olyan ország, ahol még nincs ilyen alap.
A negyedik a magyar találmány, amelyik egyébként máshol is van, ez az elkülönített állami pénzalap. Ennek van számos előnye, mert nem támadható versenyjogi oldalról, a német és a francia gyakorlatot Európában már igen intenzíven támadják versenyjogi oldalról, mert azok a német és francia cégek, amik ezt az alapot néhány évtizede felhalmozták, óriási versenyelőnybe kerülnek, mert be tudnak fektetni belőle. A skandináv alap ebből a szempontból jobb, mert arra nem használhatja, hogy a saját növekedésére befektessen, hanem a garantált nemzetközi pénzpiaci eszközökbe fektetheti be a pénzét. A magyar alap más logikával működik. Ez a logika az, hogy a kincstáron elkülönített számlára kerül és a kincstárat gazdagítja az eddig felhalmozott százmilliárd forint. Most pillanatnyilag, de ez folyamatosan nőni fog. És a kincstár ezért a pénzért fizet. Ő használhatja ezt a pénzt. Hogy mire használja, azt tőle nem kell megkérdezni, de megmondom, hogy mennyit fizet érte: ez az előző átlagos jegybanki alapkamat. Ezt minden év januárban befizeti a kincstár az alapba, azaz átvezeti erre a számlára a központi költségvetés egyik kiadási tételeként. Ez azt jelenti az én nem pénzügyi, hanem reálvilágban élő ember felfogásomban, hogy ez az alap a magyar államháztartás által felhasználható pénzeszköz, magyarán nem kell kibocsátani állampapírt ebben az értékben, hanem egy ilyen kamatfeltétellel ezt az állam használja. Azért fizeti az állam, hogy az értékét az alap őrizze. Volt egy olyan kétéves periódus, amikor karácsonyi ajándékként érkező december valahányadikán lévő törvénymódosítás megszüntette két évre az alap értékállóságát, aztán ezt két év után sikerült orvosolni. De most már az alap ilyen szempontból értékálló. Ez egy nagyon erős garancia, mert az állam garantálja az értékállóságot, viszont bizonyára nem optimális az alap növelése szempontjából, feltehetően a jegybanki alapkamatnál kedvezőbb feltételekkel is be lehetne ezt fektetni. Ennek a magyar állami konstrukciónak az én megítélésem szerint egyetlen hátránya van, mert ez abszolút garanciát ad végül is, mert az állam elvállalta ezeknek a hosszú távú feladatoknak az elvégzését, a pénzügyi háttér biztosítását, viszont a finanszírozás az engedélyes részéről érkezik, magyarul a villanyszámlában jelenik meg. Ami a hátrány, az a minden évi költségvetési vita, erre többször felhívtuk a figyelmet, legutóbb a Petrétei miniszter úr, aki a hivatalt felügyeli és az alap felett rendelkezik, hívta fel a pénzügyminiszter figyelmét, hogy ezt hosszabb távon lenne célszerűbb rendezni, hogy a költségvetési hiányban játszott szerepe az alapnak ellentmondásban van azzal a ténnyel, hogy az alap feladatai a való világból keletkezően évről évre változhatnak. Van olyan év, amikor kisebb összeget kell kifizetni, de van olyan év, amikor egyszerre két nagy feladat jelentkezik. Jövőre a bátaapáti nagy beruházás megkezdése. Ezek 3-4 évre jelzett kiadások, amelyek ugyan tervezhetők, csak a költségvetés-tervezés nehézen visel el ilyen tüskéket. Körülbelül ennyit tudok elmondani.
ELNÖK: Az engedélyben a meghosszabbításnak nem feltétele a tárolási kapacitás megléte? Amikor elindult Paks, akkor is úgy indult, hogy majd időközben meg lesz oldva a tárolás. Erre ment vissza a Szovjetunióba, volt egy ilyen konstrukció, aztán meg nem, aztán rakosgatjuk magunk alá és azt gondolnám, hogy ha most arról beszélünk, hogy meghosszabbítjuk, akkor az egy minimum feltétel, hogy a tárolás meg legyen oldva. Akkor pedig, ha jól értem, a költségvetés azt akarja mondani, hogy ő most ennyit adna az alapból vissza, mintha kölcsön vette volna, és ez a költségvetésben egy sor, ami nem elegendő. Vagy legalábbis jól fogalmazott. Nem mondta, hogy nem elegendő, de azt lehetett érteni, hogy azoknak a munkáknak az elvégzésére ez a pénz nem elegendő. Ha valaki azt mondja, hogy késélen, hajszál híján talán még megy a dolog, akkor az ezt jelenti, hogy bizonytalanság van. Akkor több pénzt kell az alapból kivenni ahhoz, hogy biztonsággal meglegyen a tárolás.
KOVÁCS JÓZSEF (Paksi Atomerőmű Zrt.): Ez egy bonyolult kérdés, erre hadd válaszoljak én. Nagyon fontos, hogy a Paksi Atomerőmű tisztességesen fizeti a megállapított kvótákat, amit be kell tenni a Központi Nukleáris Pénzügyi Alapba és ezt egyébként a MEH elismeri költségként. És a magyar fogyasztó megfizeti. A másik oldala ennek a felhasználása. Nagyon fontos, hogy a tervek és ezeknek a pénzeknek a felhasználása jó gazda szemmel történjék. Arra is törekedni kell egyébként, amikor a kiadásokat tervezi az RHK, hogy igen, arra törekedni kell, hogy jól sáfárkodjunk azokkal a pénzekkel, mert most be van iktatva egy közbenső szervezet, amit Radioaktív Hulladékkezelő Közhasznú Társaságnak hívnak, hiszen állami feladattá vált a keletkező radioaktív hulladékok elhelyezése, kezelése, amelyet korábban a Paksi Atomerőmű végzett. Most egy másik állami szerv gazdálkodik a pénzügyi alappal. Tehát nagyon fontos, ahogy a Rónaky úr elmondta, ma ez egy műszaki vagy technikai minimum, amely ugyanakkor lehetővé teszi a feladatok finanszírozását, de hangsúlyozom, arra is törekedni kell, hogy optimálisan annyit költsünk, amely éppen szükséges a feladatok végrehajtásához. Hiszen annak a pénznek majd rendelkezésre kell állni a lebontáshoz. Tehát nem élhetjük fel a pénzeket pusztán azért, mert valami műszaki csodát kívánunk egyébként létrehozni. Tehát optimalizálni kell a kiadásoldalról is ezt a projektet. Én ma nem látok akkora problémát, hogy ne épülne meg az átmeneti tárolónak a szükséges modulja, 2007-re a tervek szerint rendelkezésre fog állni a 16. modul. Itt látható egyébként, ha bemegyünk az erőműbe. Épülnek, készülnek, de annyi pénz nem áll rendelkezésre a rendszerben, hogy minden igényt egyfajta tökély szinten ki tudjunk elégíteni. Óriási igény van egyébként a nukleáris pénzügyi kassza iránt. Ez érthető, hogy a nukleáris létesítmények közelében működő önkormányzatok, települések joggal tartanak igényt. Ma is megpróbáljuk ezeket a finanszírozási formákat jól működtetni, de van egyfajta ésszerű határ, amit ebből bizonyos célokra, nem beruházásra, kutatásra-fejlesztésre lehet fordítani. Tehát óriási az éhség, az igény, semmi pénz nem lenne elég minden igény kielégítésére.
És az sem működik, hogy a pénzügyi alapba történő befizetés mértékét növeljük-növeljük, mert ezzel meg a Paksi Atomerőmű a versenyképességét veszítené el, hiszen 2007. július 1-jétől a villamosenergia-piac liberalizációja megtörténik és nemcsak magunkhoz kell mérni magunkat és nemcsak a mátrai erőműhöz, hanem a nemzetközi energiatermelő partnerekhez is mérni kell a saját költségeinket és versenyképességünket. Egyrészt növelni kell a versenyképességünket, hatékonyságunkat, másrészről pedig gondoskodni kell szakszerűen arról, hogy a nukleáris energiatermeléssel összefüggő egyéb feladatok finanszírozhatósága is biztosítva legyen. Tehát komplex az ügy termelői oldalról nézve. Nyilvánvalóan egy kicsit más a hatóság, az alapkezelő és a kht. oldaláról nézve. De valamiféle puszta költségvetési szempontból is kell nyilvánvalóan bizonyos szempontokat érvényesíteni.
Ahogy a Rónaky úr elmondta, ebben az Európai Unióban nincs egységes álláspont, konszenzus az alapkezelés kérdésében. Van, aki növekedésre használja, van, aki pedig más módon használja fel.
ELNÖK: Az előző kérdés úgy hangzott, hogy ha nincs élettartam-hosszabbítás, akkor ez az alap, ami most van, megoldaná-e a leszerelésnek a költségét.
KOVÁCS JÓZSEF (Paksi Atomerőmű Zrt.): Meg, meg! Ez egy nagyon fontos összefüggés, sőt egyébként az üzemidő-hosszabbítás még arra is lehetőséget teremt egyébként, hogy ne 30 év alatt, hanem 50 év alatt képezzük meg ennek az árát.
ELNÖK: Ezért is mondom, mert lehet, hogy nem figyeltem, de a tárolás mint a hatástanulmány része nem volt kiemelve. Nagyon szerényen, talán meg sem volt említve. Mert itt most arról is van szó, hogy hogyan kommunikáljuk. Tehát mi az, ami az embereket és a világot izgatja, és az egyik ilyen fontos kérdés, hogy hova tesszük a kiégett üzemanyagot. És ezért azt gondolnám, hogy ezt legalább ugyanakkora kockába kell beírni, hogy csak akkor járulunk hozzá, hogy ha biztosítva van az anyagok elhelyezése. Ha ez így van, akkor rendben. van.
MOLNÁR BÉLA (KDNP): Hadd térjek vissza még az előző, "mi lesz húsz év múlva" kérdéshez. A vezérigazgató úr válasza nekem kicsit csalódás volt, mert arról beszélt, hogy hogy kell lebontani ezt a négy blokkot, de tudomásom szerint tervbe van véve az 5-ös és a 6-os blokk. Ha megépül az 5-ös, meg a 6-os blokk, akkor úgy üzemel tovább, hogy lehet, hogy négyet lebontunk, de még ezer megawatt fölött képes még két blokk üzemelni. Ugye? Én egy pozitív jövőképet hadd várjak el az egész paksi vezetéstől, hogy lesz 5-ös, 6-os blokk. Ha lesz? Ez is egy kérdés, ezen is érdemes gondolkodni, hogy erről mi a bizottság véleménye. Mert abban az esetben az ország energiaellátásában folytatja Paks a súllyal való részvételt.
KOVÁCS JÓZSEF (Paksi Atomerőmű Zrt.): Képviselő Úr! Nem akartam csalódást okozni, számomra természetes, hogy Pakson kell, hogy épüljön még blokk. A telephely alkalmas, megkutattuk, megvizsgáltuk, az elemzések elkészültek, hogy további 2000 megawattnyi villamos kapacitásra a telephely alkalmas anélkül, hogy a Duna hőterhelése bármiféle korlátot jelentene. Ez számomra majdhogynem evidencia.
MOLNÁR BÉLA (KDNP): De akkor nincs rekultiváció Pakson?
KOVÁCS JÓZSEF (Paksi Atomerőmű Zrt.): Rendelkezésre áll az a szabad terület a négy üzemelő blokk mellett, amely alkalmas egyébként további nukleáris létesítmények megépítésére. Tehát az a hely rendelkezésre áll, nem ezeknek a helyén kell felépíteni, ha olyan döntés születik, hogy Pakson további blokkok épüljenek. Tehát ezeknek a lebontása meg fog kezdődni a szükséges pihentetési idő után, hogy lecsengjenek a dózisteljesítmények megfelelő szintre. Tehát a két dolgot külön kell választani.
Ha Pakson új nukleáris létesítmény épül, ebben az Országgyűlésnek feladata van ugyanúgy, mint 2005-ben. Egy új nukleáris létesítmény létesítési engedélyeztetési eljárása előtt az atomtörvény egyértelműen rendelkezik, hogy országgyűlési pozitív határozat birtokában lehet csak ilyen munkába fogni. Tehát mi optimisták vagyunk, de ennek a kérdésnek el kell jutnia a Magyar Országgyűlésig és ott kell erről dönteni.
HAMVAS ISTVÁN (Paksi Atomerőmű Zrt.): Magyarországon az elkövetkező időszakban, pontosan 2020-ig hatezer megawatt kapacitás megépítése szükséges, aminek hátterében elsősorban az erőművek kiöregedése, a környezetvédelmi követelményeknek való megfelelés miatti leállítás, illetve az igények növekedése áll. És ebben a hatezer megawattban nincs benne az, hogy a Paksi Atomerőmű még további húsz évig üzemel. Hatezer megawatt óriási teljesítmény, amihez igen-igen fel kell kötni Magyarországnak a gatyáját a költségvetés szempontjából, de ezeket igazából állami finanszírozásból nem is nagyon lehet megoldani. Ez azért fontos, mert ugyanakkor Szentpéterváron a G8-ak igen-igen határozottan kinyilatkoztatták azt, hogy az atomenergetikát igenis fejleszteni kell és el is indult, Amerika régóta csinálja, az oroszok most jelentették be szeptember 19-én Bécsben először, hogy egy nukleáris programot indítanak el a jövő évtől kezdve, ami gyakorlatilag azt jelenti, hogy 2012-ben lép az első hét atomerőműblokk életbe és utána évente 2000-2000 megawattnyi blokkot akarnak egészen 2036-ig. Miért mondom ezt? Nemcsak azért, mert a világ már elismerte ezt, nehogy mi véletlenül lemaradjunk ez ügyben, mert egy kicsit kezdünk hátul kullogni az Európai Unió fejével gondolkodva, viszont ha későn ébredünk és későn mondjuk ki a döntést abban, hogy kell ilyen létesítmény, akkor mi majd akkor próbálunk megrendelni valakitől, amikor már nincs helye a kapacitásában arra, hogy nekünk gyártson. Már most kérdőjelekkel látják el azt az ambiciózus programot az amerikaiak, amit az oroszok csinálnak, nem beszélve a távol-keletről. Kína, India nukleáris erőművi arzenáljának a növelésére gondolok. Már most is kérdőjellel látják el azt, hogy a jelenlegi ipari kapacitás tudja-e ezt teljesíteni. Ha mi nem tesszük meg, hogy ebben a ciklusban, 2010-ig a parlamenti elvi hozzájárulást egy új atomerőmű létesítésére megtörténjen, akkor nem reális az, hogy nekünk 2020 előtt felépüljön atomerőmű. Ha most a döntés megszületne, akkor is nagyon erősen kéne igyekezni Magyarországnak, hogy elérje azt, hogy 2020-ra belépjen egy ezer megawattos kapacitás.
FEHÉRVÁRI TAMÁS (Fidesz): Hol a legszűkebb a gyártókapacitás?
RÓNAKI JÓZSEF (Országos Atomenergia Hivatal): Egy reaktortartályban. Vasban!
KOVÁCS JÓZSEF (Paksi Atomerőmű Zrt.): Tehát időben be kell állni a boltban a sorba, hogy jusson. (Derültség.)
DR. OROSZ SÁNDOR (MSZP): Picit visszalépnék a kitermeléshez. Amikor mi döntöttünk a parlamentben, akkor ez a döntés csak arra adott alkalmat, hogy beindulhassanak ezek az engedélyezési eljárások, amiknek az eredménye akár az is lehetne, hogy ez az elvi engedély, amit az Országgyűlés meghozott, fontos, első lépés volt, de nem döntötte el a paksi üzemidő-hosszabbítás sorsát. Ezért is érdekes, hogy a különböző vizsgálatok, mert ebből a szempontból mondhatjuk azt, hogy Magyarországon ez lesz az első olyan eljárás, amikor a környezeti hatásvizsgálat minden szükséges eleme egy atomerőmű kapcsán megtörténik, hogy ez milyen módszerrel is zajlik. Engem nagyon izgatott az, hogy máshol is piros. Ott mi van?
KOVÁCS JÓZSEF (Paksi Atomerőmű Zrt.): Ott langok vannak, jó horgászhelyek, olyan ágak a Dunában, amelyek a folyó sodorvonalától elzárt terek, ahol nem mozgatja át a vizet a Duna áramlása. Ez nagyon függ a Duna vízszintjétől, és ezekben a langokban nyáron egyébként, ahol kicsi a vízáramlás, természetesen a vízhőmérsékleten ez érezhető. Ez teljesen természetes. Nagyon fontos, és csak tudatosítani szeretném még egyszer, hogy van egy abszolút korlát, ez a 30 fok, elhangzott, hogy a melegvizes kifolyótól 500 méterre bármely szelvényen nem emelkedhet 30 fok fölé és van a relatív korlát, amely minden pillanatban a hidegvízcsatorna felé belépő és a melegvízcsatorna felé kilépő vízhőmérséklet közötti deltát, tehát a növekményt korlátozza, és ha ez meghaladná a mi belső nukleáris biztonsági szabályzatunk tartalmazta előírásokat, akkor csökkenteni kéne a blokkok teljesítményét, amire egyébként még az elmúlt időszakban soha nem került sor, tehát olyan távol állunk ettől a relatív korláttól.
DR. OROSZ SÁNDOR (MSZP): Azért is kérdeztem, mert ez egy élő víz, szerencsére, és reméljük, hogy még hosszú ideig az lesz. De a vizsgálatok kiterjednek-e ezen területek összehasonlító biológiai vizsgálatára? Hogy milyen élőlények vannak itt, milyenek ott? Ezek azonosak, távoliak egymástól, mert hosszú távon végül is az is érdekes a környezeti hatásban, hogy ez ugyan abszolút értékben azonos, de intenzitásában azért mégis csak eltérő melegség az ökoszisztémának bizonyos elemeire milyen hatással van. Ami valószínűleg a környezeti hatás üzemeltetés szempontjából talán kevésbé érdekes, de lehet, hogy egyszer perdöntő is lehet. Nyilván erre is majd ki lehet térni.
A másik, az üzemidő-hosszabbítás, meg a mi lesz utána kérdéséhez kapcsolódik. Ez egy modell értékű környezethasználati vizsgálat, engedélyezési eljárás, és ugye itt lesz egy olyan kérdés is, hogy atom-e vagy más. Van-e arra nézve bármiféle adat, hogy más erőművek hasonló környezeti hatásvizsgálatai és e között, hogy ha összehasonlítanánk, akkor milyen kép rajzolódik ki: környezethasználati szempontból kedvezőbb, rosszabb, kockázatosabb, miben kockázatosabb, miben jobb?
KOVÁCS JÓZSEF (Paksi Atomerőmű Zrt.): Nyilvánvalóan értékeljük, mérlegeljük, hogy mit jelent a környezetre az atomerőmű és mit jelent más erőműtípusok üzemeltetése, ahol a fűtőanyag más. Néhány adat a környezetterhelés szempontjából, és most vonatkoztassunk el egyébként a hőterheléstől: minden erőműtípus, amely fosszilis tüzelőanyagot használ vagy nukleáris üzemanyaggal üzemel, ma a technika jelenlegi színvonalán, a megtermelt hőmennyiségének körülbelül 70 százalékát kiengedi a környezetbe. Tehát mindössze 30 százalékából keletkezik villamos energia és ez legyen bármilyen típusú üzemanyaggal előállított villamos energia. Az összes többi vagy a hűtőtornyokon keresztül melegíti a környezetet vagy ha zárt hűtőkörrel rendelkezik, az élő vizek hőmérsékletét emeli, tehát hőterhelést okoz. E tekintetben nincs különbség. Ez érthető.
Ugyanakkor a környezetterhelés más szempontjait már érdemes vizsgálni. Látszik ezen az ábrán, hogy 6600 gigawattóra villamos energiát termelünk meg, és Pakson közel a kétszeresét termeljük meg, tehát 12-14 ezer gigawattóra körüli az éves termelésünk, akkor látható, hogy ha egy szénerőmű barnaszénnel ezer megawattos teljesítményt nézve, elhasznál kétmillió tonnát, lignitből 7,6 millió tonnát, olajból 1,2-t és 920 ezer tonnát és az atomerőmű mindössze 20 ezer tonnányi üzemanyagot fogyaszt. De a kibocsátás oldaláról, itt egyrészt az oxigénfogyasztás is izgalmas, hiszen ahol égés történik, az oxigén felhasználásával jár, de nézzük meg, hogy széndioxidból mennyit fogyaszt egy erőmű. Egy ezer megawattos szenes erőmű 5,2-6 millió tonna széndioxidot bocsát ki. Mert a fosszilis tüzelésű erőművek által kibocsátott széndioxidról van szó, ami üvegházhatást okoz és a globális felmelegedéshez hozzájárul. Kéndioxidból is tetemes a kibocsátás. Tehát vizsgáljuk, vizsgálni kell, értékelni kell és látható, hogy az atomerőmű e tekintetben nem terheli a környezetet. Más dolog, hogy az itt keletkező kis- és közepes aktivitású hulladékot el kell helyezni biztonságosan, szakszerűen, de ugyanakkor még nem beszéltünk arról a zagymennyiségről és arról, ha kéntelenítővel próbáljuk csökkenteni a kibocsátások mértékét, megint csak keletkeznek melléktermékek. Annak az helyezéséről is beszélni kell. Tehát elég bonyolult környezeti hatásvizsgálatot végeztünk akkor, amikor a Duna hőterhelését vizsgáltuk és más szempontokat is mérlegelve én azt gondolom, hogy az üzemidő-hosszabbítás környezetterhelés és környezeti hatás szempontjából is egy helyes, jó döntés.
A másik kérdés pedig arra irányult, hogy vajon milyen hatással van az oköszisztémára az üzemidő-hosszabbítás, illetve az erőmű. Dunaföldvártól Mohácsig vizsgáltuk ebben a környezeti hatásvizsgálati eljárásban az ökoszisztémára gyakorolt hatását a Paksi Atomerőműnek. Tehát részletesen megkutattuk, megvizsgáltuk, hogy mik ezek a hatások és bátran merjük állítani és a környezetvédelmi hatóság is úgy ítélte meg, hogy nincs káros következménye a Duna élővilágára a Paksi Atomerőmű működésének. A Duna vízhozamának közel egyharmadát kiemeljük a vízkivételi műben és különféle tisztítóberendezésekben megtisztítjuk és az a hőmennyiség, amit visszaengedünk, az igaz, de igen jelentős mértékben tisztítjuk meg egyébként a Dunát, és erről már nem teszünk említést, és ezért nagyon sok vízhasználati díjat, 3,5 milliárd forintot fizetünk.
HAMVAS ISTVÁN (Paksi Atomerőmű Zrt.): Még annyit, hogy ez nem a környezeti hatástanulmányban van benne, hiszen annak a célja a hatósági előírásoknak való megfelelés. Ilyen elemzést az erőmű csinált.
MOLNÁR BÉLA (KDNP): Két hasonló kérdést tennék fel: az egyik fólián láttam a Duna-mederpartfallal kapcsolatos félmondatot, elnézést a tájékozatlanságomért, ha rá lehetne kérdezni, hogy mi újság a Duna-meder partfalával. A másik pedig, hogy volt egy olyan, hogy a radiológiai környezetszennyezést a felére csökkentjük. Erről is volt szó. Miről mire csökkentjük? Csak két rövid kérdés.
KOVÁCS JÓZSEF (Paksi Atomerőmű Zrt.): Eckler Enikőt kérném meg, hogy a Duna-mederrel kapcsolatos kérdésre válaszoljon.
ECKLER ENIKŐ (Paksi Atomerőmű Zrt.): A Duna-meder és -partfal vizsgálata egy speciális, célzott vizsgálat volt, ennek a hatástanulmánynak a keretében. Azt vizsgáltuk, hogy az atomerőmű vízkivétele következtében, illetve a beállított műtárgyak következtében van-e a Duna medrében mélyülés, feltöltődési változások és várható-e ez a továbbiakban, és, hogy ez milyen hatással van a keveredésre. Hiszen kivesszük a vizet az ábrán látható módon, bebocsátjuk elég jelentős vízárammal, hogyan tud ez keveredni. És ezeket a vizsgálatokat két éven át folytattuk. A vizsgálatok eredménye adott volt, nemcsak a mérésekre mentünk rá úgy, mint sebességmérés, vízhozammérés, mélységmérés, hőmérsékletmérés, hanem ezeknek a manuális mérési eredményeknek a bázisán egy modellprogramot készítettek a VITUKI-nek a munkatársai. Ők a legnagyobb szakértői a témának és más vizes szakemberek is. Bevontuk még a BM vízközmű tanszékét is a méréseinkbe és az ő eredményeik alapján bátran lehet mondani, hogy a jövőben nem várható olyan irányú változás, amit ez a húsz év folyománya, a vízkivétel befolyásolna.
KOVÁCS JÓZSEF (Paksi Atomerőmű Zrt.): Volt még egy kérdés, hogy a radioaktív kibocsátások hogyan csökkenthetők. Talán csak annyit: végzünk bizonyos elemzéseket, számításokat, amelyek arra irányulnak, hogy egy kedvezőtlen üzemzavari szituációban mekkora lesz a környezetterhelés és a környezeti kibocsátás mértéke. Vannak még folyamatban olyan biztonságnövelő intézkedéseink, átalakításaink, amelynek eredményeként egy 6,3 kilométeres kör lehet csak hatásviselő és nem nagyobb. És a kibocsátások így fognak csökkenni ilyen szintre, ha ezek a biztonságnövelő intézkedések megvalósulnak.
HAMVAS ISTVÁN (Paksi Atomerőmű Zrt.): Ez konkrétan azt jelenti, hogy elvben lehetséges potenciális üzemzavarok azok az események, amelyeknek a bekövetkezési valószínűsége olyan, hogy a rendelettevő jogszabály előírja, hogy ezeket elemezni kell, és be kell mutatni, hogy az erőmű védelmi rendszere, eszközparkja, berendezései egy ilyen üzemzavart kezelni tudnak és a kibocsátás mértéke nem lehet nagyobb annál, mint ami a hatósági korlát. Illetve az ezáltal elszenvedett dózis. Minden törekvése minden erőműnek az, hogy javítsa a biztonsági színvonalat. Mi ezt rögtön elkezdtük és sok milliárd forintot költöttünk, és ennek az egyik eleme konkrétan az, hogy ha a gőzfejlesztő berendezés valamilyen oknál fogva tömörtelenné válna oldalirányba, akkor ez egy kedvezőtlen üzemzavar és az átalakítással azt akarjuk javítani, hogy az így kikerülő radioaktivitás mennyisége annál az állapotnál kisebb legyen, tehát a 6,3-nél szűkebb kör legyen esetleg az érintett. Erre megvan a műszaki lehetőség. Ez irányítástechnikai, vezérlési, tehát egy műszaki átalakítás.
Dél-Dunántúli Környezetvédelmi Felügyelőség: Csak az Orosz úr kérdésére adott választ egészíteném ki azzal, hogy a hatásvizsgálat egyértelműen bizonyította, hogy milyen típusú változások nem észlelhetők. Viszont ennek a hőterhelésnek vannak közgazdasági szempontból előnyös következményei. Mióta az erőmű üzemel, a Dunán jelentősen összefüggő jégtakaró nem alakult ki téli hideg időkben, ezért például a jégtörő flotta, ami a jeges ár megelőzősét szolgálja a vízügyi ágazatban, tulajdonképpen feleslegessé vált és ennek az üzemelési költségei, fenntartási költségei jelentős megtakarításokat hoztak. Ez összességében mondjuk pozitív, de ez oda is vezet, hogy a készenlét nekünk egy ... (Közbeszólás: De lejjebb szükséges.) A mohácsi jeges ár miatt alakult ki egy jégdugó a Mohács-sziget környékén és ez okozta a jelentős árvíz okozta károkat és ezért kellett kialakítani azt a nagymértékű védelmi szintet, ami a Duna alsó szakaszának a betöltéséhez vezetett. Ezen is a készenléti szint most alacsonyabbra tehető. Tehát ennek összességében vannak pozitív következményei is. Csak ezt akartam mondani.
DR. NAGY ANDOR (KDNP): Van annak előnye is, meg hátránya is, ha az ember időben nem kerül sorra. Az a hátrány mindenképp megvan, hogy egy csomó kérdés elhangzik, amit szeretne feltenni, az előnye meg az, hogy ha a végén szól és jókat mond, akkor megmaradhat. Akik nem jártasak a parlamenti munkában, nem biztos, hogy tudják, hogy egy ilyen környezetvédelmi bizottságban vannak laikusok is. Ide nem úgy válogatódnak be a politikusok, hogy ki a környezetvédelmi szakember, ki foglalkozik mondjuk mérnökként a területtel, hanem olyan emberek is vannak benn, mint például én, aki jogot tanult. És volt egy nagyon jó fizika tanárom, de nem tanította nekünk az atomenergia működését, és lehet, hogy lesz olyan része a látogatásunknak, ahol elmagyarázzák nekünk, de ha nem lesz, magyarázzák már el nekem, legyenek szívesek röviden, hogy hogy is lesz az uránból atomenergia.
Azért is kérdezem ezt, mert a hozzászólásokból és a válaszok egy részéből kiderült, hogy Magyarországon az egyik legfontosabb kérdés az energiapolitika. Most olyan időket élünk, hogy majdnem az abszurditás határát súrolja az a viszony, ami van az ellenzék és a kormánypártok között, kivonulunk, amikor a miniszterelnök szólásra emelkedik, nehezen tudjuk tolerálni azt, hogy ... mindegy, ezt már mindenki tudja, és ez megfoszt bennünket attól a lehetőségtől is, hogy értelmes vitákat folytassunk egyébként olyan dolgokról, amelyek az ország érdekét szolgálják. Szerintem ilyen az energiapolitika is.
És a világ most úgy néz ki, hogy mivel a gazdasági növekedés tart ott, ahol tart, győzni kell energiával, a döntéshozók keresik az alternatívákat, a kiutat. És elég erős küzdelem van a fosszilis lobbik, az atomenergia-lobbik, a mostanában alakuló megújuló atomenergia-lobbi között, hogy melyik is legyen az a terület, amelyet a döntéshozók különböző érdekek miatt preferálnak. Hát ugye Magyarországnak az energiafüggősége elég jelentős, ezt nem kell magyarázni és itt szeretném azt elmondani ellenzéki alelnökként, hogy szerintem ma nincs a parlamentben olyan politikai erő, amely atomenergia-ellenes lenne. És úgy látom a magyarországi politikai fejleményeket, hogy a parlamenten kívül lévő politikai erők között is marginális szerepet játszanak azok az egyesületek, talán pártok is, amelyek úgymond atomenergia-ellenesek lennének.
Nekünk volt egy képviselőtársunk, az Illés Zoltán, aki azért tudott olyanokat mondani, amelyek némi riadalmat keltettek még a paksiak körében is, szeretném önökkel érzékeltetni, hogy a Zoli nincs már itt (Derültség.) és úgy gondolom, hogy bár mi környezetvédelmi bizottság vagyunk, kicsit reálisabban látunk dolgokat, de én nem mondanám önökről, meg a többiekről sem azt, hogy atomenergia-pártiak vagyunk, de nagyon jól látjuk azt a realitást, hogy a magyar lakosságnak legalább 60 százaléka nem lát problémát a Paksi Atomerőmű működésében. 40 százalékát a villamos energiának itt állítjuk elő, ha jól emlékszem 6 forintos kilowatt óra áron. Ráadásul ez egy nemzeti energiatermelő egység, amely az importfüggőségünket csak tudja csökkenteni.
Azért kezdtem úgy, hogy nem értem az atomerőmű működését, mert azért olvasgatok dolgokat arról, hogy mi zajlik a világban, mi lehet kiút és tudom azt is, hogy Franciaországban az Európai Unió talán, meg az Egyesült Államok most épít egy új generációs nukleáris erőművet és érdekelne az, hogy az a technológia, amit itt a '70-es években beépítettek ebbe a négy blokkba, nem is tudom, hogy mindegyikben ez van-e, de hogy ez ugyanaz a technológia-e, ami az esetleg megépülő újabb két blokk kapcsán felmerül. A világban hol tartunk a '70-es évekhez képest? Mert igaz, hogy ez nem egy csernobili atomerőmű, de azért nem a legújabb technológiájú, ha jól emlékszem. Lehet, hogy az ebéd alatt is beszélgethetünk erről, nem feltétlenül most, csak már nem bírtam ellenállni. (Derültség.) Nem folytattuk le egymás között sem, de a Fideszen belül sem olyan egyszerű vita az, hogy az atomenergiát támogassuk-e. Én úgy látom, hogy a Fideszen belül nincs olyan erő, ami ez ellen lenne, de hogy milyen legyen a fosszilis energiának a szerepe, igaz-e, hogy 50-60 év múlva nem lesz olaj, hogy 80 év múlva nem lesz urán. Én ezeket hallom konferenciákon, főleg olyanokon persze, amit környezetvédőknek szerveznek, meg a környezetvédelemmel foglalkozó politikusoknak, de ezek olyan állítások, amelyek elhangzanak és ezek mind-mind a döntéshozókat a megújuló energiák irányába terelik. Az atomenergiáról meg nem tudom, hogy az alternatíva vagy megújuló energiaforrás-e. Van-e olyan technológia, amit már mondjuk a Holdon kutatnak és megújulóvá teheti a nukleáris energiát. Köszönöm szépen.
KOVÁCS JÓZSEF (Paksi Atomerőmű Zrt.): Hadd válaszoljak a kérdésekre. Egyrészt felajánlom itt a mai alkalommal, hogy nagy tisztelettel meghívjuk az alelnök urat és még azokat, akik ez után a téma után részletesebben érdeklődnek, ide a Paksi Atomerőműbe és akár ezt a témát napirendre tűzzük egy alkalommal vagy több alkalommal, hogy ha erre tényleg igény mutatkozik. Nagyon szívesen állunk rendelkezésre, mert olyan horderejű és olyan terjedelmes a téma, amely azt gondolom, hogy több időt érdemelne, mintsem most egy-két mondatban erre válaszolni.
Ez egy olyan energiatermelési mód, hogy a nagy tudósaink találtak egy olyan izotópot, egy olyan atomot, amelyet, hogy ha megfelelő sebességű és tömegű részecskével - és ez a neutron - eltalálunk vagy picikét a közelébe célzunk, akkor ez befogja és kettéhasad, és keletkezik két más tulajdonsággal rendelkező izotóp, atom, amely nagy sebességgel távolodik egymástól és mindeközben óriási energiamennyiség szabadul fel. És hogyha ezeket berakjuk egy speciális környezetbe, amit üzemanyag-kazettának hívunk, és ezt egy reaktorba helyezzük, ahol optimális feltételeket hozunk létre, akkor szabályozott módon lehet hőmennyiséget termelni ilyen módon. Tehát dióhéjban így szól. De tudós kollégám részletesebben el tudja mondani.
Ez a reaktortípus, amelyet az oroszok a '60-as évek közepén kísérleteztek ki és utána kereskedelmi forgalomba hoztak, egy rendkívül megbízható, jó konstrukció, ez épült itt meg Pakson. Nagyon bölcsek voltak annak idején, amikor a blokkok létesítésével összefüggő tárgyalások folytak az oroszokkal, mert nemet mondtak arra a típusra, ami ugyanez volt, csak nem rendelkezett akkor kontémenttel, egy olyan berendezéssel, amely csőtöréses üzemzavarok esetén képes egyébként a belső térben megnövekedő nyomást csökkenteni, kondenzálni a kikerülő gőzöket, megakadályozva ezzel a környezetbe való kikerülését. Tehát annak idején, amikor döntés született ezen reaktortípus és a blokkok létesítéséről, akkor már egy fejlesztett változata került ide Magyarországra, ellentétben például az akkori NDK-ban, Greiswaldban épültek olyan blokkok, amelyek nem rendelkeztek ezzel a biztonsági berendezéssel és Bulgáriában és Jaslovske Bohunice-ben, Szlovákiában épültek olyanok, amelyeket most leállítanak egyébként. Tehát ilyen szempontból a konstrukció megfelelő, ismerve az orosz tervezői gyakorlatot, igen nagy tartalékkal rendelkeznek, tehát a mérnöki, tervezői biztonsági tényezők náluk magasabbak, tehát elég sok anyag került beépítésre. Ilyen szempontból tényleg tartósnak és jónak bizonyulnak a berendezéseink. Maga az energiatermelés módja egyébként a jelenleg épülő atomerőművekben sem más, mint a jelenlegi. Tervezés alatt vannak a negyedik generációs erőművek. Kutatások folynak egyébként, hangsúlyozom, ez a munka még a kutatás fázisában van és talán az elkövetkező húsz évben, ha prognosztizálhatók olyan eredmények, amelyek következtében már változni fog az üzemanyag-kazetták összetétele, amelynek eredményeként sokkal kevesebb radioaktivitás marad jelen majd az üzemanyag-kazettákban. Tehát ezek a fejlesztési irányok a kutatás fázisában vannak, nyilvánvaló, hogy a biztonsági rendszerek műszaki színvonala már a most épülő, úgynevezett harmadik generációs erőművekben is sokkal fejlettebb, sokkal több passzív, olyan biztonsági rendszerelem van beépítve ezekbe a blokkokba, hogy segédenergia, emberi beavatkozás nélkül is egyfajta biztonságos állapot áll elő üzemzavari szituációt követően is. Tehát ilyen irányban folytatódnak kutatások. És természetesen olyan kutatások is körvonalazódnak, ahol a fúziós energiatermelés válik majd egyszer vélhetően valóra a világon, de itt még legalább 60-70 év szükséges ahhoz, hogy így termeljünk energiát.
ELNÖK: Megkaptuk az alapképzést is, most már gyerekjáték lesz az üzemzavar elmagyarázása.
KOVÁCS JÓZSEF (Paksi Atomerőmű Zrt.): (Tájékoztatóját projektor segítségével tartja meg.) 2003 áprilisában történt egy üzemzavar, ami az erőmű történetének egyik legsúlyosabb üzemzavara volt, a nemzetközi eseményskálán 3-as minősítést kapott az esemény. Ebben az időszakban a 2-es blokkunk le volt állítva, főjavításon volt és az üzemanyag átrakás volt folyamatban. Annyit talán hadd mondjak el, hogy volt egy olyan folyamat a Paksi Atomerőműben, hogy magnetitlerakódás keletkezett a reaktorban az üzemanyag-kazettákon, ezáltal csökkent az üzemanyag-kazettákon átáramló víz mennyisége, és ezért korlátozni kellett a blokkok teljesítményét. Hogy miért történt, erről a későbbiekben teszünk említést, egyébként ez a jelenség megszűnt és hogy miért szűnt meg, azt is elmondom.
Úgy döntöttünk akkor, hogy megtisztítjuk az üzemanyag-kazettákat egy kémiai-vegyi tisztítási módszerrel, amelyet már alkalmaztunk korábban az erőműben, akkor egy 7 üzemanyag-kazettát megtisztító berendezést alkalmaztunk, itt egy 30 üzemanyag-kazetta megtisztítására alkalmas berendezést kértünk a Siemens cégtől. Leszállította, elkészítette, és ezzel fogtunk hozzá a tisztításhoz és ebben a tisztítótartályban történt az üzemzavar, amelynek következtében 30 üzemanyag-kazettánk megsérült.
Több vizsgálat történt az üzemzavar bekövetkezte után. Vizsgáltuk mi, vizsgálta a Rónaky úr által irányított OAH, több nemzetközi független szakértői vizsgálat történt a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség és a mások részéről. A megállapítások valahol ugyanazok voltak, tervezői hiba történt, a Siemens-Framaton tervezői elkövettek egy nagyon komoly tervezői hibát, a saját műszaki szakembereink nem fedezték fel ezt a tervezési hibát, az engedélyeztetési eljárás menetében szintén elkerülte ez a tervezési hiba mindenki figyelmét. Ugyanakkor túlzott mértékben megbíztunk a Framatonban, aki egyben irányította is a tisztítási műveletet. Mindezeknek az eredménye volt ez az esemény.
Amikor bekövetkezett az esemény, már április 30-án létrehoztunk egy úgynevezett helyreállítási projektet, amelynek kizárólagos feladata volt az üzemzavar következményeinek kezelése, az elhárítással összefüggő műszaki feladatok, felkészülés ennek az elhárításnak a végrehajtására.
Még lépjünk vissza az előző képre. Ezen a képen láthatjuk magát a tisztítótartályt, illetve az üzemanyag-kazetták sziluettje látszik a tetején. Kamerával közelítettük meg a víz alatt a tisztítótartályt, először távolabbról, később közelebb mentünk, hogy lássuk pontosan, hogy mi történt az üzemanyag-kazettákkal. Hat vizsgálatot végeztünk 2005-ben és júliusban már olyan vizsgálatot is végeztünk, amikor a tisztítótartály középső nyílásán behatoltunk a tisztítótartályba, hogy ott térképezzük fel, hogy milyen az üzemanyag struktúrája, mennyire sérült meg, milyen az eloszlása, a geometriája, szerkezete, tehát hogy egyre több információnk legyen. Az elvégzett vizuális vizsgálatok eredményeként tudtuk felrajzolni azokat a képeket, amelyek támpontot adtak a sérülés mértékéről, módjáról, az üzemanyag struktúrájáról. Látszik a hosszmetszeti ábrán, hogy hogy nézett ki az üzemanyag struktúrája a tartályban. A másik képen pedig láthatjuk, szintén a színskálán, hogy milyen magas a törmelék a tisztítótartályon belül.
Nagyon fontos volt és nemcsak vizuális vizsgálatokat végeztünk, több hazai és nemzetköz független tudományos intézettel készíttettünk elemzéseket, számításokat arra vonatkozóan, hogy mennyire biztonságos egyébként az üzemanyag struktúrája, szerkezete, tehát neutronfizikailag milyen messze van a kritikus mértéktől. Ezek az elemzések egyértelműen azt igazolták, hogy nem lép fel kritikus esemény a tisztítótartályon belül az üzemanyaggal. Ezt megerősítették még olyan vizsgálatok, amikor méréssel is igazoltuk egyébként ezeknek a számításoknak a helyességét. Tehát a vizuális vizsgálatok, a tudományos elemzések, analízisek és az elvégzett neutronfizikai mérések együttesen igazolták azt, hogy biztonságos állapotban van a sérült üzemanyag a tisztítótartályban, tehát neutronfizikai értelemben. És egyre több információhoz jutottunk az üzemanyagról. Nagyon fontos volt ez, mert ezen információk birtokában tudtuk megtervezni azokat a műszaki lépéseket, amelyek szükségesek voltak az eltávolításhoz. Így hát ez nagyon fontos információ volt mindannyiunk számára.
Kértünk ajánlatot a TVEL cégtől és a Framatontól. Több cég egyébként nem tudott komplex ajánlatot adni a felhívásunkra, és egy kétszintű eljárás eredményeként a TVEL ajánlatát értékelte jobbnak a bizottság már júliusban, és szeptember 9-én megkötöttük a szerződést a TVEL konzorciummal, aki vállalta ennek a feladatnak a komplex végrehajtását.
Megkezdődött a munka óriási erőkkel, a TVEL több cége dolgozott a tervezés során a kivitelezési munkákban, például Dimitrovgrádban készült el annak az úgynevezett munkaplattformnak a makettje, amelyet beemeltünk a 2-es blokki 1-es aknába és ezen a munkaplattformon folyik a munka, ott szerszámok segítségével ezen keresztül csipeszeljük, fogjuk meg a sérült törmeléket és rakjuk tokokba, amelyeket aztán ledugózunk. Lényeg az, hogy megkezdődött a fejlesztőmunka. Itt Dimitrovgrádban, ahol ezt a munkaplattform-makettet látjuk, ez volt az alapja a fejlesztésnek és ez volt az a hely, ahol már a mi magyar szakembereink részt vettek az orosz kollégákkal együtt egy úgynevezett gyakorlati képzésen. Együtt sajátították el a magyar szakemberek az orosz szakemberekkel már ott kinn a szükséges fogásokat és együtt dolgoztak egyébként még a fejlesztéseken is. Nemcsak a munkaplattformot kellett elkészíteni, hanem el kellett készíteni, meg kellett tervezni azokat a szerszámokat, amelyek segítségével maguk az elhárítási munkák végrehajthatók. 70 különböző szerszámot terveztek és gyártottak le az orosz szakemberek. Ezek a szerszámok alkalmasak arra, hogy megfogjuk az üzemanyag-kazettákat, eldaraboljuk például egy víz alatt működő fűrésszel, amelyet pneumatikus hajtással láttak el, tehát ezzel vágjuk le az üzemanyag-kazettáknak a fejrészét, majd a lábrészét. Olyan csipeszek, markolók, amelyekkel meg lehet fogni egy icipici üzemanyag-pasztilladarabot, de meg lehet fogni egyébként egy hatszög formájú, viszonylag épen maradt üzemanyag-kazetta nagyobb darabot is. Olyan szivattyúk, amelyekkel fel lehet szívni az ólommal azonos sűrűségű pasztilladarabokat is. Tehát minden körülményre felkészülve készültek el ezek a szerszámok.
Nem bíztuk a véletlenre a dolgot. Legyártattunk egy olyan tisztítótartályt, amely teljes méretű makettje, hasonmása annak a tisztítótartálynak, amely a 2-es blokki 1-es tartályban található. Ott látható az ábrán a tisztítótartály. Azért gyártattuk le a makettet és azért rendeltünk az oroszoktól úgynevezett imitátor kazettadarabokat, hogy itt a helyszínen az 1-es blokki 1-es számú aknába helyezve inaktív körülmények között tudjunk gyakorolni, felkészülni. Nemcsak elméletben, hogy majd így fogjuk csinálni, hanem idejött 45 orosz szakember, akik kint Dimitrovgrádban a mi magyar szakembereinkkel együtt vettek részt az ottani fejlesztésekben és betanításban, és amikor ideszállítottuk a szerszámokat, itt volt a tisztítótartály makettje, akkor itt az oroszokkal együtt sajátították el a magyar szakemberek azokat a fogásokat, amelyekkel majd később aktív körülmények között a 2-es blokkban lehetett ezt a munkát végrehajtani. Említettem, hogy talán ez az egyik legfontosabb berendezése az elhárításnak. Ez egy úgynevezett munka- és emelő plattform, ami ma benne van a 2-es blokki 1-es számú aknában. Ezen keresztül történik egyébként a munkavégzés. Ide lehet lemenni erre az alsó vízszintes lemezre és itt vannak olyan nyílások, amelyek biztosítják, hogy a szerszámmal le tudunk nyúlni a víz alatt a tisztítótartályba és ezeket az említett műveleteket, vágás, csipeszelés, szivattyúzás, elvégezzük és láthatók, hogy a tisztítótartálynak a felső peremére egy úgynevezett védőperemet helyeztünk. Ezen vannak nyílások és ezekben vannak azok az üres tokok, amelyet a szerszámokkal megtöltünk üzemanyag-darabokkal, ezekkel a tokokat ledugózzuk és utána pedig átrakjuk, átemeljük a pihentető medencébe.
Ez a berendezés közel 25 tonnás szerkezet, amelynek a belsejét tudjuk körbe mozgatni. 30 centis lépésekben lehet mozgatni le-fel és gyakorlatilag másfél perc alatt az aknából kidaruzható, kiemelhető a szerkezet. A tervezés feltétele volt, hogy olyan úgynevezett biológiai védelemmel lássuk el ezt a berendezést, ezt a szerkezeti elemet, hogy a munkát végző szakembereknek a sugárterhelése nem lehet nagyobb, mint a Paksi Atomerőműben bárhol munkát végző dolgozóknak a sugárterhelése. Rendkívül jól sikerültek ezek a tervek, mert a dózisadatok visszaigazolják, hogy lényegesen alatta van a munkaplattformban munkát végzők dózisteljesítménye, elnyelt dózisa például a napi 0,2 E?-es limitértéknek. Tehát ez volt az egyik legfontosabb szerkezeti eleme, berendezése a feladatok végrehajtásának.
Említettem azt, hogy készítettünk tokokat. Ezekbe a tokokba rakjuk bele a törmeléket és ezeket a tokokat le kell zárni és ebben történik a pihentető medencében öt éven keresztül a törmeléknek a pihentetése. Nemcsak tömören kell zárni ezeknek a tokoknak, hanem a hatóság támasztott olyan követelményeket, hogy bizonyos mechanikai hatásoknak is ellen kell állnia ennek és olyan próbákat végeztünk, hogy ezeknek a követelményeknek a megfelelőségét tudjuk igazolni. Ejtési próbának tettük ki ezeket a tokokat és ezeknek is ellenállt, tehát nem találtunk olyan sérülést, amely egyébként megkérdőjelezte volna ezeknek a tokoknak az alkalmasságát, hogy tudjunk benne tárolni sérült üzemanyag-törmeléket.
Készítettünk egy animációs filmet, amely segítségével közérthető lesz, hogy mi is ennek az elhárítási munkának a menete. Ezen a képen láthatjuk a munkaplattformot, amelyet az előbb mutattam be. Felülről nézve vannak rajta ólomüveggel ellátott ablakok, amelyen keresztül lehet látni, hogy mi történik a tisztítótartályban. Itt vannak azok a nyílások, amelyeken keresztül a szerszámokat le lehet engedni és el lehet végezni ezeket a munkaműveleteket. Ezen a képen látható egy röntgenkép, ahol látható a tisztítótartály, az a védőperem, amely tartalmazza az üres tokokat, amelyeket meg kell töltenünk. Ez a medence mellett a pihentetőmedence. Ezekben a rácsokban tároljuk a normál, kiégett üzemanyag-kazettákat öt éven keresztül, és itt látható a vízszint. A 250 tonnás daruval beemeljük a munkaplattformot a 2-es blokki 1-es aknába.
Mi a munka menete? Beemeljük a munkaplattformot a daruval az 1-es aknába, ezt követően az üres tokokat behelyezzük daru segítségével ezen a résen keresztül a védőperem furataiba, ezt követően megtöltjük a munkaplattformon keresztül a korábban bemutatott szerszámok segítségével az üres tokokat, ezeket ledugózzuk, ezt követően kiemeljük a munkaplattformot a medencéből és az itt látható átrakó géppel, amely az üzemanyag-kazetták mozgatását végzi, átszállítjuk az 1-es aknából a hermetikusan lezárt tokokat a pihentető medencébe. Amikor ezt kiszállítottuk, visszahelyezzük a munkaplattformot, megtöltjük újra üres tokokkal a tisztítótartály védőperemét, és folytatódik a munka. Ez egy ciklus, és öt hét ilyen ciklussal tudunk úrrá lenni a feladaton. Ennek eredményeként fogjuk egyébként eltávolítani az összes üzemanyagot a tartályból.
Nézzük meg a filmet, hogy hogyan történnek a műveletek egymás után. Mint említettem, érkezik a 250 tonnás daru és szállítja a munkaplattformot és behelyezzük a 2-es blokki 1-es aknába. Itt már látható a tisztítótartály, a daru elengedi, ezt követően le lehet menni a munkaplattformra. A helyszínen lent tartózkodók tudják egy mechanizmus segítségével körbeforgatni ennek a berendezésnek a belsejét és láthatjuk, hogy ott van a tisztítótartály és az üzemanyag-kazettafejek. Megtöltöttük a tokokat, ezt követően ki kell emelni a munkaplattformot. A tokok most már megtöltve, lezárva találhatók itt ebben a védőperemben. Ezt követően az átrakó gép munkarúdjával megfogjuk a ledugózott, lezárt tokokat, és átszállítjuk ide, itt pedig leengedjük a megfelelő kijelölt pozícióba. Leengedi a gép a tokfejet, kiengedi, felhúzza a munkarúdját, a gép visszamegy a tisztítótartály fölé és megfogja a következő tokot és így sorban egyenként átszállítjuk a pihentető medencébe. Ez a munka menete. Miután mindegyik tokot átszállítottuk és kiürült ez a védőperem, tesszük vissza a munkaplattformot a helyére és kezdődik elölről ezeknek az üres tokoknak a behelyezése és megtöltése.
Talán ez a kis film érzékelteti a legjobban, hogy milyen egymásutániságban követik egymást a feladatok. És ugye látható a képen, az ábrán, hogy jön vissza a munkaplattform a 2-es blokki 1-es aknára. Ezt fogjuk majd látni a helyszínen is.
Itt látható a munkaplattform, 45 orosz szakember gyakorlatozott már itt 2006 augusztusában együtt a magyar munkairányítókkal. Öt fő magyar műszakvezetőt jelöltünk ki és öt független magyar felügyelő, aki folyamatosan független ellenőrként ellenőrzi, hogy szakszerűen, az előírásoknak megfelelően történik a munkavégzés. Említettem az elején, hogy a vizsgálatok megállapították, hogy a Paksi Atomerőmű túlságosan megbízott a Framatonban és ráruházta, átadta azt a fajta felelősséget, amelyet a munka irányítása jelent. Okulva ebből, megfogadva ezt a tanácsot, az elhárítási munkákat a magyar szakemberek irányítják. Van orosz műszakvezető és magyar műszakvezető. Minden vitatott kérdésben, ha olyan helyzet áll elő, meg kell állni, megkonzultálják a vezetők és a Paksi Atomerőmű vállalja, viseli, hordja ennek a munkának a felelősségét, tehát ez egy és oszthatatlan, ez a mi felelősségünk. Így épült fel az irányítási rendszer. Mi történt eddig? Megérkeztek október 1-jén és 2-án Magyarországra azok az orosz szakemberek, akik a munkát végzik, 3-án leállítottuk a 2-es blokkot, lehűtöttük és elvégeztük a reaktor szétszerelését. Ezt követően beemeltük a munkaplattformot a 2-es blokki 1-es aknába. Elvégeztük azt az utolsó ellenőrzést tételesen, amely a műszaki biztonsági feltételek teljesüléséről győzött meg bennünket, a hatóságot és október 15-én vasárnap délután nyúltunk hozzá az első üzemanyag-kazettafejhez a 2-es blokki 1-es aknában. Három év, hat hónap, öt nap felkészülés után, miután birtokában voltunk az összes hatósági engedélynek. Én azt gondolom, hogy rendkívül nagy munkát végeztünk, mind a hatóságok, mind az oroszok, mind pedig a paksi szakemberek, hogy minden biztonsági előírásnak és követelménynek megfeleljünk. Nagyon feszes menetrend volt. Másutt a világban is voltak hasonló jellegű üzemzavarok, ott ennek a kezelése, a felkészülés sokkal több időt vett igénybe. Én azt gondolom, hogy jó munkát végeztek idáig az elhárításban dolgozó szakemberek.
Hol tartunk most? Túl vagyunk egy olyan cikluson, amelyet az animációs filmen láttunk. Már megtöltöttünk 11 darabot tokot üzemanyag-kazettadarabokkal, -törmelékkel, és ezt a 11 tokot az átrakó gép segítségével már átszállítottuk a pihentető medencébe és behelyeztük a megfelelő pozícióba. Visszapakoltuk a munkaplattformot a 2-es blokki 1-es aknába és 4 tok már be van helyezve és folyamatban van a tokok megtöltése.
Látni fogjuk a képeken, hogy azt a felső övlemezt, amely tartotta az üzemanyag-kazettákat, szétforgácsoltuk, kivágtuk, kvázi szabaddá tettük a tisztítótartályt. Már nincs ott az a felső övlemez, tehát a tisztítótartályon belülre jutottunk és onnan történik az üzemanyag-kazettatörmelék összeszedése. Gyakorlatilag három műszakban dolgoznak a szakemberek, szigorúan minden eseményt naplóznak, amely történik a 2-es blokkon, a helyreállítási projekt a maga működése szerint történik, mind orosz, mind magyar nyelven elkészítik az előző nap 24 órájáról az eseményeket, ezeket kiértékelik vezetői szinten. Ugyanakkor itt a fél 8-as vezetői értekezleten a helyreállítási projekt vezetője beszámol és abban az esetben, hogy ha szükséges egyéb döntés még magasabb vezetői szinten, akkor ezek megszületnek, tehát megvan a működési rend, ki van alakítva és ez megfelelő módon működik.
Néhány kép, hogy mi is van tulajdonképpen a blokkon. Itt látunk három videóképet. Az első kép maga a tisztítótartály, itt üzemanyag-kazettafejeket látunk. Ez egy régebbi felvétel, 2006. 10. 18-ai. Ez a kameraállás tulajdonképpen a munkaplattformon lent tartózkodó, munkát végző szakembereket mutatja. Tehát gyakorlatilag ez a kép is rendelkezésre áll.
Ez a 2-es blokki reaktorcsarnok, ide el fogunk menni. Már az első ciklusban, amikor 11 darab tokot megtöltöttünk, elszállítottunk, közel 400-500 kilónyi törmeléket kiszedtünk a tisztítótartályból, az összes kazettafejet eltávolítottuk, levágtuk, a tisztítótartály felső övlemezét gyakorlatilag teljes mértékben eltávolítottuk. Nagyon fontos volt ez a művelet. Hadd említsem meg a tokok átszállítását, hiszen úgy történik az eredeti technológia szerint, hogy kiemeljük a vízből és úgynevezett félszáraz átszállítás van, amikor az a biológiai védelem, amelyet a víz jelent, megszűnik és a zsilipen keresztül történik az átszállítás. Nagyon kedvezőek voltak a sugárzási eredmények és a tapasztalatok az átszállítás során. Távirányítással történt a feladat végrehajtása. Tehát azon a gépen, amelyik megfogta a tokot és átvitte, nem tartózkodott rajta személyzet, tehát távirányítással történt a tokok megfogása, átszállítása, tehát egy nagyon komoly műveleten vagyunk túl hibamentesen. Nagyon jók a tapasztalatok és folytatódik a munka.
Szeretném hangsúlyozni, hogy a sérült üzemanyag-kazetták eltávolításával kapcsolatban nem állítottunk fel időkorlátot, itt alapvetően a nukleáris biztonság teljesülését tekintjük elsődlegesnek. És van még egy olyan fontos dolog, ami azt gondolom, hogy ennek a munkának a sikerét szolgálja. Nemcsak műszakilag kell jól kezelni ezt a feladatot és hibamentesen, hanem azt gondolom, hogy a nukleáris energetika jövője igényli azt a fajta társadalmi párbeszédet és folyamatos kommunikációt, amelyet igényel egy ilyen kiemelt feladat végrehajtása ma Magyarországon. Éppen ezért óriási hangsúlyt fektetünk erre, és Paks város önkormányzatát, illetve a társadalmi ellenőrzési információs társulást hívtuk ide, mielőtt még elkezdtük volna a munkákat. Őket tájékoztattuk először, hogy a 2-es blokkban mi fog történni. Meghívtuk szintén az önkormányzati választások után az újraválasztott képviselőtestületet, az Országgyűlés Gazdasági és informatikai bizottságának albizottsága, az Energetikai albizottság szintén járt itt Pakson. Őket is tájékoztattuk. A 30 km-es körzetben élő országgyűlési képviselőket vendégül láttuk. Tehát folyamatosan, majdnem minden héten hívunk ide olyan személyeket, akik tényleg meghatározók a megye, a régió, az ország életében és folyamatosan sajtótájékoztatókat tartunk annak érdekében, hogy tényleg hiteles, korrekt képet kapjon Magyarország ma arról, hogy mi folyik a Paksi Atomerőműben és hol tartanak az elhárítási munkálatok. Azt gondolom, hogy ez így korrekt, mert ennyivel tartozunk a világnak, a környezetünknek és a nukleáris energetika jövőjének. Ja és holnap jön a megyei önkormányzat elnöke és két alelnöke.
Nagyon jól megosztjuk a feladatokat, a műszakiak a műszaki munkára koncentrálnak, nem keverednek össze a feladatok, mindenki nyugodtan dolgozhat, akinek az a feladata, hogy mérnökként, technikusként vagy lakatosként ott álljon és csinálja a dolgát.
Egyébként ma Magyarországon elhangzott, hogy 76 százalékos a társadalmi támogatottsága a nukleáris energiának, ez meglehetősen magas, még európai mércével mérve is. Csak ezen a bázison lehet azokat a társadalmi, gazdasági döntéseket meghozni, hogy milyen energiatermelési mód legyen a jövő számára elfogadható Magyarországon. Tehát ilyen szempontból emiatt nem kell szégyenkeznünk.
Lépjünk tovább. Ezt az ábrát már bemutattam, hogy milyen környezeti hatásai vannak a villamosenergia-termelés más módozatainak, főként a környezeti kibocsátás, széndioxid, szénmonoxid, por. Ezer megawatt körülbelül 5,2 tonnányi széndioxid-termeléssel jár, ha ez 2000 megawatt, akkor közel 10 millió tonna széndioxid képződik. De nézzük meg, hogy mennyibe kerül, mert ez is egy izgalmas kérdés lehet, erőművi kapacitást bővíteni.
ELNÖK: Nem szeretném félbeszakítani, de azt gondolom, hogy a balesetről újra átmentünk oda, hogy szeressük az atomot. Úgy indult, hogy 3-as fokozatú esemény történt. Az, hogy ez hogy lett akkor kommunikálva, arra ne menjünk vissza. Nem volt olyan világos ez akkor, de mit jelentett ez abból a szempontból, hogy mi következhetett volna be, ha nincs szerencsénk. Mert én állítom, hogy így kell fogalmazni. Mi lett volna ennek a következménye? Beindul egy láncreakció?
Itt egy laikusnak úgy tűnik, hogy valami szemetet szedünk kifelé. Nem erről van szó nyilván, de nagyon diszkréten úgy fogalmazott, hogy hibamentesen. Mi lenne az a hiba? Leesik? Nyilván vannak érzéseim, de nem tudom olyan szakszerűen megfogalmazni, ahogy valamelyikük megfogalmazná. De ez a lényege, hogy volt egy esemény, ami szerencsére nem volt olyan súlyos, amilyen súlyosság potenciálisan ebben benne van. Aztán úgy rémlik, hogy az sem hangzott el, hogy itt sokkal nagyobb kazetta tisztítása történt, mint szabadott volna. És a harmadik, hogy most ebben a folyamatban, hogy ha lemegyünk és ott állunk és nem hibamentes az esemény, akkor mi történik?
KOVÁCS JÓZSEF (Paksi Atomerőmű Zrt.): Megkérem Rónaky urat, hogy az első kérdésre válaszoljon.
RÓNAKI JÓZSEF (Országos Atomenergia Hivatal): A kommunikációról én sem beszélnék, de azért megemlíteném, mert büszke vagyok rá az egész szakma nevében, hogy az utolsó magyar országjelentésben, amit 2003 októberében publikáltak, akkor a paksi üzemzavar kezeléséről kommunikációs szempontból egy pozitív mondat van. Semmi más. Tehát megdicsérték Magyarországot, hogy ezt az üzemzavart nagyon jól kommunikálta. De ez már csak tényleg a mundér védelme.
A válasz: én azt hiszem, hogy ennél sokkal súlyosabb helyzet nem alakulhatott volna ki. A kommunikációs zavart zömmel az okozta anno, hogy amikor megtörtént az esemény, nem láttunk be a tartályba, mert beszorult a fedél. Az is része volt az eseménynek. Kinyílt, lejátszódtak a folyamatok és utána tíz napig azt tervezte az erőmű személyzete, hogy nem fogja kinyitni a fedelet, mert nem tudja biztonságosan és hogy ne csináljon nagyobb bajt, nem nyitja ki. Tíz nap után belenéztünk és ezt a csúnya látványt láttuk, akkor emeltük fel a 7 fokozatú kommunikációs skálán a skálát 2-esről 3-as fokozatra. Ezt sokan akkor úgy interpretálták, hogy tíz napig hazudtunk. Az erőmű is, meg mi is. Nem ez történt. Nem láttuk. Nem tudtunk belenézni a tartályba. Mi történhetett volna? Ennél azért súlyosabb esemény nem nagyon történhetett volna. Mindjárt elmondom azt is, hogy miért. A kézikönyv szerint minősítettük, azt mondtuk el, amit tudunk. Ezek vélemények. Én három és fél éve dolgozom ezen, akkor a környezetvédelmi bizottság ülésén többször tárgyaltuk, volt egy külön parlamenti vizsgáló bizottság, ahol körülbelül 30 órát töltöttünk együtt, ott elég alaposan megtárgyaltuk. Visszatérve a fontos részére a kérdésnek. A fontos része az, hogy mennyivel súlyosabb esemény történhetett volna, és az a válaszom, hogy sokkal súlyosabb nem nagyon. Azt is elmondom, hogy miért. 30 darab kiégett fűtőelem volt a tartályban. Mind a 30 megsérült. Méghozzá használhatatlanná vált, összetört lényegében. Ami két dolog elvileg súlyosbíthatta volna a helyzetet, ha kritikus lesz. Egy spontán kritikus állapotba kerül. Ez nem azt jelenti, hogy atombombaként felrobban, hanem egy sokkal rosszabb sugárzási helyzet alakul ki egy rövid időre ott a környéken. Tehát sok ember kaphatott volna sugárterhelést. A kritikusságszámítás egy nagyon-nagyon nehéz műszaki feladat és a magyar szakemberek egy része aggódott is. Gondos utánaszámolás után, amit egyrészt megcsináltak a legjobb magyar kritikussági szakemberek, többek között a Szatmári professzor, aki akkor a legjobban aggódott, megcsinálták az oroszok az akkori helyzetnek, valamint az egész kirakásnak a kritikussági ellenőrzését. És mivel ez a legnehezebb része a feladatnak, itt mi az amerikai hatóság segítségét is kértük. Az amerikai hatóság felülvizsgálta ezeket a számításokat, pontosabban az amerikai hatóság ehhez értő, nemzetközi hírnévnek örvendő intézetének szakemberei felülvizsgálták és megállapították, hogy sem az esemény alatt, sem azóta, sem most a kirakás során a kritikusság nem kritikus, hogy ilyen vulgárisan fejezzem ki magam. Tehát nem kell aggódni, foglalkozni kell vele, de nem kell aggódni.
Még egyszer mondom, hogy ha kritikus lesz, akkor annyi történik, hogy ott benn az épületben a sugárzási helyzet rosszabb, és mint ahogy most senki nem kapott többletsugárzást az esemény során sem itt az épületben, sem a környéken, valószínűleg néhány ember, aki ott volt, az kapott volna nagyobbat, de hogy mennyit, azt nem tudjuk. De az sem halálos, hanem a korlátokat meghaladó mértékű. A második lehetőség, ami előállhatott volna, hogy ha nem megy be a hidegvíz időben, nem vesszük észre, mint ahogy észrevették a kollégák, hogy van valami baj, hogy valami történt a tartályban, hogy sérült a fűtőelem, ha ezt nem veszik észre, hanem még hosszabb ideig ott marad ez hűtés nélkül, akkor előállhatott volna olyan helyzet, hogy a fűtőelemek megolvadnak részben. Nem teljesen. Részben. Ez azért kellemetlen, mert ekkor nagyobb mennyiségű hasadvány, radioaktív anyag tud belőle kikerülni, ekkor a környezeti kibocsátás nagyobb lehetett volna. Feltehetően a határértéket meghaladó. De nem volt ott annyi radioaktív anyag, hogy ha az egész megolvad, és kikerül a környezetbe, akkor ott intézkedni kellett volna. Tehát veszélyhelyzet a környezetben akkor sem jött volna létre, de az erőmű rendesen túllépte volna a környezeti kibocsátási korlátot.
A második kérdésre a válasz: a hatósági engedélyezés során gondosan megvizsgáltuk, hogy milyen rendkívüli helyzetek jöhetnek létre és egyetlen olyan rendkívüli helyzetet nem látunk, amelyik a környezetet vagy az itt dolgozókat lényegesen veszélyeztetné. Amit veszélyeztet, az a folyamat hossza. Tehát ha valamilyen rendkívüli helyzet itt előáll, akkor meg kell állni, újra kell gondolni és amikor a probléma megoldódott, akkor lehet folytatni. Nem merültek fel olyan kockázatok az engedélyezés során, amik akár az itt dolgozókat, akár a környezetben élőket bármilyen módon veszélyeztették volna.
HAMVAS ISTVÁN (Paksi Atomerőmű Zrt.): Ha egy meteor becsapódik az országban, Paksnak le kell állnia, tehát, hogy egy tíz főből álló személyzet nem veszi észre, hogy valami nem gömbölyű, ennek gyakorlatilag nulla a valószínűsége. A kritikus tömeg nem kiló. Nagyon fontos az alakja. Elvben ebből az üzemelő mennyiségből lehet kritikus rendszert csinálni.
MOLNÁR BÉLA (KDNP): Még egy kérdés: ami itt üzemanyag megsérült, az már többet nem használható fel? Ez egy veszteség. Nem kis anyagi veszteség. Ugyanakkor az egész tartályt sem lehet többet felhasználni, az is veszteség. A kiesett termelés is egy veszteség. Hogy áll itt egy kártérítési helyzet? A jelen munkálatok költségét tehát ki viseli és van-e kártérítési lehetőség?
KOVÁCS JÓZSEF (Paksi Atomerőmű Zrt.): Erre is fogok válaszolni, de az elnök úrnak volt még egy kérdése, amire nem kapott választ. Én azt értem ez alatt, hogy hibamentesen hajtjuk végre ezt a munkát, hogy nem történik üzemi baleset, dózistúllépés, tehát mindazokat a szabályokat, intézkedéseket maradéktalanul szigorúan betartják a munkában részt vevők. Itt nem azt értem ez alatt, hogy van egy apró technikai malőr, hogy meg kell élezni a fúrót, mert nem sikerült kifúrni első körben valamit vagy megfogni valamit.
ELNÖK: Főigazgató úr az első körben válaszolt erre, azért a kérdésem arról szólt, hogy a nukleáris következménye az, amikor leesik vagy nem ér bele, félnedves. Mi történhet, amikor belemarkolnak? Mert az volt a válasz, hogy a sugárzás körül történhetnek dolgok. Ennyi.
KOVÁCS JÓZSEF (Paksi Atomerőmű Zrt.): Igen, az erőműben dolgozók és a környezetben élők sugárterhelését kell garantálni, hogy az ne lehessen nagyobb, mint a megengedett, erre vonatkozóan pedig a felkészülés kellő garanciát nyújtott.
A Molnár képviselő úrnak hadd mondjam el, hogy nagyon jól érzékeltette, hogy több, mint egy évig állt a 2-es blokk, a 2003 áprilisi üzemzavar, amely már egy főjavítást követő leállás után történt, 2004. augusztus 20-án indult vissza a 2-es blokk, tehát több, mint egy év állásidő és termeléskiesés után ez nyilvánvalóan közvetett kárként árbevétel-kiesés formájában jelentkezett. Természetesen ezzel számolni kellett és a Paksi Atomerőmű az üzleti tervét így készítette. A közvetett károk kérdésében pedig mind a biztosító társaságok, mind a Framaton AP részéről történtek lépések. Tehát oly mértékű volt a kártérítési összeg, amelyet kaptunk a Framatontól és a biztosító társaságoktól, hogy a felmerülő közvetlen árainknak a fedezetéül elégséges volt. Ami bennünket érintett: az elhárítás költsége, illetve a kieső árbevétel, amelyet ki kell gazdálkodnunk. (Közbeszólás: Példa nem volt még Magyarországon arra, hogy egy ilyen nemzetközi vitában magyarok győztek volna. Miért a románok fizettek kártérítést?)
RÓNAKI JÓZSEF (Országos Atomenergia Hivatal): A kártérítési tárgyalások időszakában zajlott a finn atomerőmű tendere, aminek az egyik versenyzője és végül nyertese az az Arega cég volt, amit más néven Framaton AP-nek neveznek. Tehát el akarták nyerni a finn tendert, el is nyerték. És ez jótékony hatással volt a tárgyalások légkörére is.
ELNÖK: Ha nincs több kérdés a képviselő urak részéről, én megköszönöm a tájékoztatást és menjünk megnézni a 2-es blokkot.
(A bizottság tagjai ezután megtekintik a 2-es blokkban folyó tisztítási munkálatokat.)
(Az ülés befejezésének időpontja: 13 óra 05 perc)
|
Katona Kálmán (MDF) |
Jegyzőkönyvvezető: Lajtai Szilvia