KORB-16/2006.
(KORB-16/2006-2010.)
az Országgyűlés Környezetvédelmi bizottságának
2006. december 6-án, szerdán, 12 óra 22 perctőla Képviselői Irodaház V. emelet 562. számú termében megtartottüléséről
Tartalomjegyzék
Napirendi javaslat *
Az ülés résztvevői: *
A bizottság részéről *
Megjelent *
Helyettesítési megbízást adott *
Meghívottak részéről *
Hozzászólók *
Megjelentek/jelenlévők/résztvevők *
Elnöki megnyitó *
A napirend elfogadása *
Tájékoztató a Rába és a Lapincs folyók osztrák-magyar határszakasza környezeti állapotáról és az annak javítása érdekében megtett és teendő intézkedésekről *
Dr. Varga Miklós (Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium) szóbeli kiegészítése *
Kérdések, válaszok *
Labritz Béla (Szentgotthárd Város Önkormányzata) hozzászólása *
Elnöki összefoglaló *
Kérdések, válaszok *
A katasztrófák elleni védekezés irányításával kapcsolatos egyes törvények módosításáról szóló T/1309. számú törvényjavaslat *
A bizottság feladatkörébe tartozó kapcsolódó módosító javaslatok megvitatása *
Az alternatív és megújuló energiahordozók elterjesztésének hatékonyabbá tételéről szóló 63/2005.(VI.28.) OGY határozat teljesítéséről szóló J/602. számú jelentés (Általános vita) *
Varga Tamás (Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium) szóbeli kiegészítése *
Kérdések, hozzászólások *
Válaszok, reflexiók *
Varga Tamás (Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium *
Dr. Szerdahelyi György (Gazdasági és Közlekedési Minisztérium) *
Dobi Bálint (Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium) *
Hozzászólások, vélemények *
Szavazás az általános vitára való alkalmasságról *
Az Állami Privatizációs és Vagyonkezelő Zrt. 2005. évi tevékenységéről, a tulajdonában álló, valamint a hozzárendelt vagyon alakulásáról, hasznosításának eredményeiről szóló J/1373. számú jelentés (Általános vita); az Állami Privatizációs és Vagyonkezelő Rt. 2005. évi működésének és a központi költségvetés végrehajtásához kapcsolódó tevékenységének ellenőrzéséről szóló J/880. számú jelentés (Általános vita) *
Szóbeli kiegészítések *
Kocsis Magdolna (ÁPV Zrt.) *
Hegedűsné dr. Müllern Veronika (Állami Számvevőszék) *
Kérdések, hozzászólások *
Válaszok, reflexiók *
Kocsis Magdolna (ÁPV Zrt.) *
Kiss Ernő (ÁPV Zrt.) *
Szavazás az általános vitára való alkalmasságról *
A bizottsági előadó és a kisebbségi véleményt tolmácsoló képviselő kijelölése *
Egyebek *
3. A katasztrófák elleni védekezés irányításával kapcsolatos egyes törvények módosításáról szóló törvényjavaslat (T/1309. szám) (A bizottság feladatkörébe tartozó kapcsolódó módosító javaslatok megvitatása)
4. Az alternatív és megújuló energiahordozók elterjesztésének hatékonyabbá tételéről szóló 63/2005.(VI.28.) OGY határozat teljesítéséről szóló jelentés (J/602. szám) (Általános vita)
7. Egyebek
Elnököl: Katona Kálmán (MDF), a bizottság elnöke
Dr. Orosz Sándor (MSZP), a bizottság alelnöke
Fetser János (MSZP)
Dr. Józsa István (MSZP)
Szabó Imre (MSZP)
Dr. Tompa Sándor (MSZP)
Balogh József (Fidesz)
Bányai Gábor (Fidesz)
Császár Antal (Fidesz)
Kékkői Zoltán József (Fidesz)
Molnár Béla (KDNP)
Helyettesítési megbízást adott
Dr. Nagy Andor (Fidesz) Kékkői Zoltán Józsefnek (Fidesz)
Gyárfás Ildikó (MSZP) Fetser Jánosnak (MSZP)
Kis Péter László (MSZP) dr. Orosz Sándornak (MSZP)
Dr. Nagy Imre (MSZP) dr. Tompa Sándornak (MSZP)
Dr. Oláh Lajos (MSZP) dr. Józsa Istvánnak (MSZP)
Farkas Sándor (Fidesz) Császár Antalnak (Fidesz)
Fehérvári Tamás (Fidesz) Balogh Józsefnek (Fidesz)
Gusztos Péter (SZDSZ) Szabó Imrének (MSZP)
Dobi Bálint (Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium)
Hegedűsné dr. Müllern Veronika (Állami Számvevőszék
Kiss Ernő (ÁPV Zrt.)
Kocsis Magdolna (ÁPV Zrt.)
Labritz Béla (Szentgotthárd Város Önkormányzata)
Dr. Szerdahelyi György (Gazdasági és Közlekedési Minisztérium)
Dr. Varga Miklós (Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium)
Varga Tamás (Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium)
Megjelentek/jelenlévők/résztvevők
Barta József (Pénzügyminisztérium)
Dr. Podonyi László (Állami Számvevőszék)
Vati László (Állami Számvevőszék)
(Az ülés kezdetének időpontja: 11 óra 22 perc)
KATONA KÁLMÁN (MDF), a bizottság elnöke, a továbbiakban ELNÖK: Tisztelt Bizottság! A bizottsági ülésünket megkezdjük, üdvözlöm a megjelenteket. A kiküldött napirendhez képest azt a változtatást javaslom, hogy a 2. napirendi pontot, amely a 2007. évi költségvetésről szóló törvényjavaslathoz benyújtott módosító javaslatok megvitatásáról szól, most ne tárgyaljuk, mert még jöhetnek módosítások. Megvoltak a főszámok, most mindenki átnézheti azokat, és akkor a módosító javaslatokat a jövő héten együtt tárgyaljuk meg. Néhány indítványról lett volna szó. Aki egyetért azzal, hogy a 2. napirendi pontot elhagyjuk, majd a kiküldött napirendet tárgyaljuk meg, az, kérem, szavazzon. (Szavazás.) Egyhangúlag megszavaztuk. Köszönöm szépen.
Az első napirendi pontunk következik: tájékoztató a Rába és a Lapincs folyók osztrák-magyar határszakasza környezeti állapotáról és az annak javítása érdekében megtett és teendő intézkedésekről. Üdvözlöm dr. Varga Miklós szakállamtitkár urat! Mindenki kapott egy írásos anyagot (Felmutat egy dokumentumot:), ezt az anyagot, megkaptátok, el is olvastátok, de azért megkérem az államtitkár urat, hogy a fontos elemeit mondja el. Köszönöm szépen.
Dr. Varga Miklós (Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium) szóbeli kiegészítése
DR. VARGA MIKLÓS, a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium szakállamtitkára: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! A Rába térségében élők körében most már évek óta nagy és súlyos hangulatrontó tényező, hogy a Rába folyó a szentgotthárdi duzzasztó alatt habzik. Ez a jelenség tulajdonképpen az 1990-es évek vége óta jelentkezik, 1997-es kezdéssel indult meg Burgenlandban, Jennersdorf térségében egy bőrgyár építése, és annak a tisztított szennyvizei bekerültek a Rábába. Ehhez az építkezéshez '97-ben a osztrák fél engedélyt kért Magyarországtól a határvízi bizottság keretében, a magyar fél ezt a hozzájárulását - több menetben történt konzultáció, kiegészítés és kvázi biztosításkérés után - azzal adta meg, hogy úgy járul hozzá, hogyha a Rába vízminősége a határszelvényben nem romlik. Ebben az időszakban az osztrák fél elfelejtette Magyarországot tájékoztatni arról, hogy a Rába-völgyben ezen a bőrgyáron kívül Stájerország, Steiermarkt térségében még két további bőrgyár működik Wollsdorfban, illetve Feldbachnál.
A 2000. évben a bőrgyár további bővítését határozták el, amikor is Magyarország nem a gyár bővítéséhez, hanem a szennyvíztisztító-telep működéséhez a hozzájárulását adta, és tekintettel arra, hogy ez a jelenség elkezdődött, a Magyar-Osztrák Határvízi Bizottságban rendszeresen téma volt. Osztrák partnereink először tagadták azt, hogy összefüggésben lehet a bőrgyár működése és a Rába habzása, majd először 2005-ben elismerték ezt az összefüggést, ami azt jelentette, hogy az összes Rába-menti bőrgyárból kibocsátott és tisztított szennyvíz együttesen okozhatja a Rába habzását.
Magyarország kérésére már 2004-ben megindult egy olyan tudományos kutatás, amely a habzás ok-okozati összefüggésére nézve zajlott, és akkor a Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet talált a vízben úgynevezett naftalin-szulfonátot, ami egy tenzid, ami tulajdonképpen bőrgyári segédanyag, amelynek a célja az, hogy a bőrgyártás során használják fel, a hatása ugyanakkor viszont nyilvánvalóan összefügghet a habzással, hiszen az egy habképző detergens anyag. Ugyanakkor Ausztria azt is elmondta, és azóta is többször megismételte, hogy ennek nincs a közegészségügyre és az élővilágra gyakorolt hatása, hiszen az egész világon használják, és sehol nem találtak ilyen jellegű ok-okozati összefüggést. Magyarország erőteljes interveniálása miatt az osztrák fél megbízta a bécsi műszaki egyetemet, hogy az egész Rába-völgy térségének a vizsgálatát végezze el, és tegyen javaslatot olyan intézkedésekre, amelyek ezt a jelenséget megszüntetik.
Ugyanakkor a 2006. májusában megtartott ülésszakon, tekintettel arra, hogy 2004 óta különösebb előrelépés az ügyben nem történt, Magyarország azt a javaslatot tette, amivel az osztrák fél végül is egyetértett, hogy a nyári szezon előtt a jennersdorfi bőrgyár tisztított szennyvizét vezessék rá a heiligenkreuzi kommunális szennyvíztisztítóra, annak érdekében, hogy egyrészt egy utótisztításon essen át ez a szennyvíz, másrészt pedig hogy a Rábáéhoz képest körülbelül dupla olyan vízhozamú Lapincsba kerüljön ez a víz, és a szentgotthárdi duzzasztó alatt az a mechanikus hatás, amely a habzást kiváltja, a bukás által megszűnjön. Ausztria ezt a lépést nem tette meg. November végén érkezett hozzánk egy levél a szövetségi miniszter úrtól, aki azt írta, hogy ezt a lépést a bécsi műszaki egyetem nem tartja elég hatékonynak. Ugyanakkor jelezte, hogy az az intézkedéssorozat december végéig valószínűleg elkészül, illetve az a cél, hogy elkészüljön - szó szerint ezt írta a fordítás alapján -, és így azt megküldi Magyarországnak jóváhagyásra. Ennek a lépésnek a következtében Magyarország környezetvédelmi és vízügyi minisztere válaszul azt rögzítette, hogy bár üdvözöljük azt, hogy ez az intézkedéssorozat megtörténik, és ezt meg fogjuk kapni, ennek ellenére kilátásba helyezte azt az egyébként a diplomáciában talán szokatlan lépést, hogy amennyiben 2007. májusáig, május 1-jéig nem következik be látható javulás a Rába vízminőségében, a jennersdorfi bőrgyár vízjogi engedélyéhez adott magyar hozzájárulást vissza fogjuk vinni. Röviden ez a történet.
Azt kell még elmondani, hogy a habzás egy szinergikus hatás, ami az egész Rába-völgy szennyezése után következik be, és Magyarországnak elemi érdeke, hogy ezt megszüntesse. A két levelet, a két miniszter közti levélváltást most átadom a tisztelt bizottságnak, és természetesen szívesen válaszolok a kérdésekre. Köszönöm szépen. (Kiosztják az említett dokumentumot.)
ELNÖK: Közben elindultak a levelek, és elvettük a kolléga munkáját, de nem baj. Igazgatói szinten osztjuk ki a leveleket, ez azt jelenti, hogy... (Dr. Varga Miklós: Ez az ügy jelentőségét mutatja.) Igen.
Kérdezem a bizottság tagjaitól, hogy van-e kérdés. (Dr. Józsa István jelentkezik.) Tessék!
DR. JÓZSA ISTVÁN (MSZP): Egy rövid kérdést szeretnék feltenni. Azt értem, hogy a szulfonátok hamarabb kerülnek bele, és hogy a duzzasztón történő bukás után történik a kihabzás. Lehet, hogy érthetném a bevezetőből, de azért megkérdezem, hogy ez az úgymond szokatlan és határozott lépés, miszerint a vízjogi engedélyhez való hozzájárulást megvonjuk, miért csak erre az egy bőrgyárra lett megfogalmazva, holott ahogy én értettem, három bőrgyár dolgozik ugyanezzel a technológiával. Köszönöm.
ELNÖK: Varga úr, parancsoljon!
DR. VARGA MIKLÓS, a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium szakállamtitkára: A helyzet az, hogy ez az egy bőrgyár tartozik a Magyar-Osztrák Határvízi Bizottság hatáskörébe, tudniillik az előírások úgy szólnak, hogy bár minden vízgyűjtőn lévő létesítményről, amely befolyással lehet a vízminőségre, véleményt mondhatunk, de Ausztria ezeket nem kérte meg tőlünk, tehát csak ehhez az egy bőrgyárhoz kértek hozzájárulást, és csak ezt van módunk visszavonni. (Dr. Józsa István: Köszönöm.)
ELNÖK: Van-e további kérdés? (Dr. Orosz Sándor jelentkezik.) Alelnök úr!
DR. OROSZ SÁNDOR (MSZP): Köszönöm a tájékoztatást. Őszintén szólva örülök annak, hogy határozottabb lépésre szánta el magát a tárca, amit, azt gondolom, célszerű meg is támogatni. Ezen túlmenően kérdésem lenne - hiszen az összegzés is meg talán maga a felvezető szöveg is szól róla - az Európai Unió vízkeret-irányelvével kapcsolatban. Mert hisz az előző kérdésből is következik, hogy az ügykezelésnek a határvízi bizottság keretein belül való kezelése az illetékességi területet illetően korlátos, a határ mindkét oldalán arra a 6-6 kilométeres szakaszra, amely beleesik, arra olyan-amilyen befolyást lehet gyakorolni, jelen pillanatban azért az látszik, hogy ez sem egy túl erős befolyásolási lehetőség, de vajon az EU vízkeret-irányelvével összefüggésben teljesen eszköztelen a magyar kormány? Ez az egyik kérdés.
Kiosztásra is került itt ez a folyógazdálkodási program, amelynek a kapcsán - különös tekintettel arra, hogy jó szomszédok is vagyunk, az osztrákokkal történelmileg sógorok is vagyunk - az a kérdésem, hogy ennek a tervezési folyamatnak, ennek a tulajdonképpen példa értékű tervezési folyamatnak a felső, tehát a folyó korábbi, osztrák területen lévő szakaszai vonatkozásában van-e ehhez csatlakozás, illetőleg tervbe van-e véve, hogy a folyó egészére nézvést összegezzék ezeket az elképzeléseket, figyelemmel akár a határ menti régiók együttműködésére is? Mert én őszintén szólva - miközben még egyszer elmondom, támogatandónak tartom és nagyra is értékelem a környezetvédelmi tárca radikálisabb fellépését - valós eredményt attól várnék, ha az érintett, a Rába folyó mellett élő osztrákok és az ő civil szervezeteik is hasonlóképpen lépnének fel, mint a kétségtelenül jobban érintett magyar oldali civil szervezetek és önkormányzatok. Kérdezem tehát, hogy ebben a kérdésben vannak-e ismereteik a szakállamtitkár úréknak. Ez nem az önök fő kérdése, de nyilván az sem baj azért, ha egy adott térségben élő magyarok ügyeire ilyen jellegű rátekintése is van a magyar hivatalos szerveknek.
Még egy kérdésem van. Amennyire tudom, nincs túl nagy gyakorlata az ilyen - mondjuk így: - dörgedelmeknek, amelyek itt most megfogalmazódtak. Végül is mi várható? Illetőleg ebben vajon az adott kormány - mert hiszen ez ügyben a környezetvédelmi minisztérium a magyar kormányt képviseli - lépéseit tudja-e, és milyen jogi vagy nem jogi eszközökkel tudja segíteni akár az ottani térségben élő társadalom vagy annak önkormányzatai, illetve akár a népképviselet, tehát a Magyar Országgyűlés? Ezeket szerettem volna kérdésként megfogalmazni.
Köszönöm, elnök úr.
ELNÖK: Államtitkár úr!
DR. VARGA MIKLÓS, a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium szakállamtitkára: Az Európai Unió vízkeret-irányelve gyakorlatilag az osztott vízgyűjtőkön együttműködésre kényszeríti a szomszédos országokat. Ez azt jelenti, hogy a víztestek kijelölésében, amit eddig végre kellett hajtani, Ausztriával egyeztetések folytak, azonos minősítése van a folyónak mindkét oldalon. Ebben az évben kell elkészíteni a víztestek minősítéséről szóló monitoringrendszereket, és ezt március 22-éig kell nekik is, nekünk is az Unió felé benyújtanunk... (Dr. Orosz Sándor: Mármint jövőre!), jövőre, 2007-ben, de ezt ebben az évben el kell készíteni, úgy, hogy január 1-jén már működjön. 2009-ig ad határidőt az Európai Unió valamennyi tagországának arra, hogy a vízgyűjtő-gazdálkodási terveket elkészítse. Ez azt jelenti, hogy a Rába teljes vízgyűjtőjére ilyen tervet kell készíteni. Magyarország egy kicsit előrébb áll ezzel a folyógazdálkodási tervvel, különös tekintettel annak a társadalmi vitájára, de ezt Ausztriának ugyanúgy meg kell csinálnia, és nyilvánvalóan nem részvízgyűjtőkre kell majd ezt a tervet elkészíteni - bár minden folyó részvízgyűjtő, mert csak a Duna a vízgyűjtő, csak ezért pontosítom a szóhasználatot -, tehát mindenegyes ilyen részvízgyűjtőnek a vízgyűjtő-gazdálkodási tervét le kell egyeztetniük a szomszédos országoknak, úgyhogy ez Ausztriának kötelezettsége. Nem ismerjük, hogy ebben előrehaladott lépés történt volna már a részükről, de a határvízi bizottság a kerete annak, hogy ezeknek az egyeztetése megtörténjen, így történt meg a víztestek kijelölése is.
Annyit hozzátennék, hogy a határvízi ügyeken kívül a határon átnyúló hatásokra tekintettel most már érvényes az espói egyezmény, de amikor ezek a gyárak készültek, akkor sajnos még nem volt az. Még annyit hozzá kell tenne, hogy az osztrák tartományok között is komoly konfliktusok adódnak ezekből a szennyezésekből, ugyanis Stájerország nemcsak e tekintetben, hanem egy fürstenfeldi termálhőerőmű tekintetében is szennyezi Burgenlandot, és e vonatkozásban közigazgatási per van folyamatban. Tehát ők is vitatkoznak egymás között, és ebben az ügyben a szövetségi kormány Burgenland mellé állt. Kétségtelen tény viszont, hogy ma a közigazgatásra hatni sem a szövetségi kormány, sem az alul fekvő tartomány nem tud, ezért van nehéz helyzetben Ausztria is a befolyásolással, mi meg pláne, mert mi Ausztriától kérünk.
Hogy mi várható ettől a lépéstől? Azt gondolom, hogy ha valóban meg kell hogy történjen ennek a visszavonása - remélem, hogy nem kell, és hogy addig történik valamit -, akkor illegitimmé, tehát engedély nélkülivé válik a jennersdorfi bőrgyár működése, és ez egy elég érdekes szituációt fog teremteni. Azt gondolom, hogy minden olyan támogatást, amely Ausztriát arra kényszeríti, hogy ezekben a kérdésekben határozottabban lépjen, az nagy segítség elsősorban a térségben élőknek, de természetesen a minisztériumnak is. Arról már tájékoztathatom a tisztelt bizottságot, hogy ez a közös magyar-osztrák kormányülésen téma volt, akkor mindenfajta ígéret elhangzott, hogy megoldást nyer az ügy. Pröll miniszter úr levelében most az is benne van, hogy a szövetségi kormány anyagi eszközökkel fogja támogatni a megoldást, ami szokatlan, hiszen a tartományok általában önállóan intézik az ilyen dolgokat. Látható tehát, hogy a sokféle magyarországi reagálás és sokféle határozott vagy kevésbé határozott, de oda eljutó intézkedés felülvizsgálatra kényszerítette azt az osztrák nézetet, hogy ez egy esztétikai probléma, és minőségileg minden rendben van. Úgy látszik, komolyan veszik azt, hogy ebben az ügyben érdemi lépést kell tenni, és azt gondolom, hogy ha ebben a parlament bizottsága is támogatást nyújt, az mindenképpen segíti ezt az ügyet.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Köszönöm szépen. Mielőtt továbbmennénk, kérem, hogy Szentgotthárd képviseletében Labritz Béla úrnak adjuk meg lehetőséget, hogy megszólaljon. (Labritz Bélának:) Gyere, ülj az államtitkár úr mellé! (Labritz Béla: Köszönöm szépen. - Dr. Orosz Sándornak:) Kell erről szavazni? (Dr. Orosz Sándor: Formálisan igen!) Formálisan szavazunk, hogy a képviselő úr hozzászólhat-e. (Szavazás.) Köszönöm szépen.
Parancsolj!
Labritz Béla (Szentgotthárd Város Önkormányzata) hozzászólása
LABRITZ BÉLA (Szentgotthárd Város Önkormányzata): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Meglepett a felkérés, köszönöm szépen. Mindenekelőtt meg szeretném köszönni az elnök úr látogatását és a bizottság munkáját, ami, azt gondolom, nagymértékben hozzájárult ahhoz, hogy a miniszter úr ezt a lépést úgymond elkövette. Valóban egy nagyon fontos dolog ez a Szentgotthárd térségében élők számára, legkiváltképp talán azért, mert ha kicsit csúnyán fogalmazok, azt mondhatom, hogy Szentgotthárd városa az elmúlt időszakban a hármas hatás városává vált: tönkre tették a Rába folyót, tönkre tették a Lapincsot, és bár nem tartozik a témához, de egy hulladékégetőt is építenek a határ osztrák oldalán, a jövőre átadandó termálfürdő szomszédságában.
Meg kívánom jegyezni, talán nem okozok ezzel újabb diplomáciai problémát, hogy Szentgotthárd városa az elmúlt időszakban egy új iparágat teremtett, ez pedig a bioturizmus, az idegenforgalom. A város ezzel kívánja a bevételeit növelni, és egy másik uniós ország, úgy gondolom, nincs felhatalmazva arra, hogy ezt a lépést elkövesse, ugyanis akár a hulladékégetővel, akár a folyószennyezésekkel lehetetlen helyzetbe hozza a várost, amelynek a bevételei nagymértékben lecsökkennek.
Kicsit a témához kapcsolódva szeretném elmondani, bár az államtitkár úr is elmondta, hogy három bőrgyárról van szó, de ezen kívül van egy fémmegmunkáló üzem is. Öt éve folyamatosan tart a szennyeződés, és a kémiai szennyezésen kívül már láthatóak a biológiai szennyezés nyomai, ami azt jelenti, hogy a víz szervesanyag-tartalma oly mértékben megnövekedett, hogy barnaalgásodás van, bűzös a víz, illetve láthatóak azok a nyomok - sajnos nem tudok másképp fogalmazni -, mint amikor egy pöcegödör szélén állunk, és mállik a kő. A só, amit említettünk, a bőrgyári só talán nem is annyira jellemző a Rába vonatkozásában, mint inkább a Lapincsnál. A bőrgyárakban - nagyon röviden mondom el - az történik, hogy a tengerentúlról érkező nyersbőrt, ami besózva és nem hűtött állapotban érkezik, kiterítik, mosószerrel lemossák, és ennek a mosószernek az egyik hatóanyaga a naftalin2-szulfonát, ami nem más, mint a közönséges ultra. Azon kívül tehát, hogy a mosószer a folyóvízbe kerül, a mosószerrel együtt szerves anyag, bőrdarabok, zsiradékok, egyebek is belekerülnek a folyóba, és ez olyan undorító látványt okoz, ami, azt hiszem, tűrhetetlen.
Nem tudom, mennyi időm van, mert nagyon sok mindent tudnék még ezzel kapcsolatban mondani, de még talán röviden a Lapincsról annyit, hogy a téli időszakban 1200 köbméter termálvizet szivattyúznak fel 1200 méter mélyről, ennek az 1200 köbméter víznek magas a sótartalma, kálium, nátrium és különböző sók, kisebb nyomokban fenol, illetve kőolaj található benne, bár a legutóbbi információk szerint, amiről az elnök úr is tájékozódhatott, a fenoltartalom nagyban megnövekedett. Tehát ha azt mondjuk, hogy 1200 köbméter vízben 71 tonna só van, akkor körülbelül 4 százalékos tengervíz-minőségű, de nem olyan tiszta víz érkezik a Lapincsba, a Lapincs pedig Szentgotthárd alatt összefolyik a Rábával. A sószennyezés, amit ezek a geotermikus vállalatok, pontosabban ez az egy geotermikus vállalat okoz, egyenértékű egy tízezer fős lakosú város teljes kommunális szennyvizével. Tehát ha azt mondjuk, hogy a Rába szennyezése, akkor ez a geotermikus vállalat körülbelül hatszoros-hétszeres szennyezést okoz, mint amit a bőrgyárak okoznak.
Azt gondolom, mindenképpen hatékonyan kell fellépnünk ez ügyben, és még egyszer megköszönöm úgy a bizottságnak, mint az államtitkár úrnak, illetve a miniszter úrnak a munkáját. Bízom benne - mivel mi közel élünk az osztrákokhoz, tudjuk, hogy az osztrákok nagyon kényesek az imázsukra -, hogy az ausztriai szakminisztériumok nagyon kemény lépéseket fognak ezek után foganatosítani a szennyezőkkel szemben is. Itt is elmondom, amit nagyon sok helyen elmondtam már, a médiában is, hogy Szentgotthárd városának nagyon komoly és nagyon hosszú távú kapcsolatai vannak az osztrák emberekkel a kultúra, a sport, az idegenforgalom termén, mindenféle vonalon. Mi nem az osztrák emberekkel vagyunk tehát szemben, mi nem az osztrák barátainkkal állunk perben, mi azokkal az emberekkel állunk szemben, akik a szennyezést okozzák, illetve akik tehetnének ellene. Nagyon szépen megköszönöm, hogy meghallgattak, és utolsó mondatként hadd tegyem hozzá, hogy a környezetszennyezés nem ismer határokat.
ELNÖK: Ez az utolsó mondat sajnos igaz. Megkérdezem, hogy van-e még kérdés. (Senki nem jelentkezik.) Ha nincsen, akkor én mondanék néhány gondolatot.
Azon túl, hogy a határozott fellépést én is üdvözlöm, azt is beláttam most már, mert először azt gondoltam, hogy az engedélyt vissza kell vonni, hogy urak egymás között adnak határidőket, hogy rendezzék a sorokat. A levél, amit a miniszter úr kapott és mindenkinél ott van, arról szól, hogy majd tájékoztatnak minket, és valószínűleg ebben az évben készül egy projekt, finanszírozással együtt, de ha ez januárban lesz, azt gondolom, akkor is elégedettek leszünk. Azt hiszem, az már nem kérdés, hogy a szennyezést elismerik, hogy tenni kell valamit, azt is elismerik. Az elmúlt hét ez irányú mozgásai eredményeként osztrák nagykövetünk is jelentkezett, hogy a két bizottság, a két parlamenti bizottság közös ülésének, találkozójának az előkészítésében a segítségünkre lesz, egy ilyen találkozót, azt gondolom, mindenképpen kell tartani. És az is tény, hogy nem lehet csak a Rábával foglalkoznunk, hanem ezzel az egész környezetvédelmi üggyel kell foglalkoznunk Szentgotthárd térségét illetően.
A Lapinccsal kapcsolatos szennyezés vonatkozásában már elmondtam, de elismétlem, hogy annyit megtudtam az államtitkár úrtól, hogy a földbe való visszasajtolásnak a feltételei tudomása szerint is megvannak ebben a bizonyos erőműben, csak az nyilván költségesebb, mint beleereszteni a folyóba, és hogy ez egy uniós projekt. Azt hiszem, hogy itt azért majd igénybe vesszük Olajos Péter segítségét is, mert uniós támogatásból épült, és uniós irányelv mondja ki a visszasajtolás kötelezettségét. Hogy mindenki érzékelje, főleg a sajtó, elmondom, hogy mi elvégeztünk egy komoly számítást, és arra jutottunk, hogy percenként 50 kilogramm sót bocsátanak a folyóba, tehát úgy képzeljétek el, hogy állnak a hídon, és minden percben belezúdítanak a folyóba egy-egy cementes zsáknyi sót. Ez tehát egy nagyon durva szennyezés, függetlenül attól, hogy milyen határértékek vannak, meg hogy hogy méricskélünk, mert azt hiszem, azért azzal is szembesülnünk kell, hogy nem mindenre vannak határértékek, és emiatt nehezebb a jog érvényesítése. De bízzunk abban, hogy ezt kimozdítottuk! Ha a bécsi egyetem elvégezte a tanulmányt, ha a miniszter úr, az osztrák miniszter úr az önkormányzatokkal együtt - és nagyon fontos, hogy az van ideírva, hogy finanszírozással együtt - elkészít egy tervet, akkor van remény arra, hogy ezt az egészet megfogjuk.
Én magam egy darab naptévés megszólalás kapcsán is érzékeltem, hogy valóban érzékenyek a szomszédok erre; azt mondtam, hogy engem váratlanul ért, hogy Ausztria ilyen módon, ilyen mennyiségben szennyez, valahogy ahhoz hozzá voltunk szokva, hogy harcolunk Verespatak ügyében, meg hogy harcolunk a még nem uniós országokkal, de az Unión belül ezt nem lehet csinálni.
Gondolom, a bizottságnak az lenne most a dolga, hogy megtámogassuk a határozott fellépést, kérjük, hogy a Lapinccsal kapcsolatban egy hasonló átgondolás történjen arról, mit tudunk tenni, hogy mi az az eszköz, amit a tárca ebben az ügyben alkalmazni tud, különös tekintettel arra, hogy mi azt a tájékoztatást kaptuk - az igazgató úr itt ül hátul -, hogy a fenoltartalom 2,25 milligramm/liter, miközben 0,1 a megengedett. Azt gondolom, ezt így együtt kellene megvizsgálni.
Még egyet kérdeznék az államtitkár úrtól, ha már itt van. A mi időnkben volt egy rendelet, az integrált folyógazdálkodásról megvalósításáról szóló kormányhatározat, amit aztán megszüntettek. Most akkor ez teljesen leállt, vagy valamilyen formában máshol megjelenik, csak én nem vettem észre? Mert én úgy emlékszem, hogy az mindenképpen egy jó döntés volt, hogy a különböző tárcák együtt, egy átfogó folyógazdálkodást végeznek. (Dr. Szalóki Gyula: Részletes van!) A részletek megvannak, de integrált szabály nincs. Részletes szabály van, súgja a Gyula, de a mostani beszélgetésünk arról szólt, hogy ez nem egy tárca meg nem egy ország ügy. Ha erre válaszolna, államtitkár úr!
DR. VARGA MIKLÓS, a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium szakállamtitkára: A Rába vonatkozásában ez az integrált folyógazdálkodás, amire ez a határozat született, elkészült, megvolt a társadalmi vitája, egyébként nagyon érdekes tapasztalatokkal, a WWF foglalta össze, és egy kiadványban meg is jelentette, hogy milyen tapasztalatai voltak ennek. Igazából az a kérdés, hogy mikor tud belekerülni valamelyik olyan európai programba vagy támogatott programba, amely a megvalósítását elősegíti. A mostani programokban - tekintettel arra, hogy vannak fontosabb vagy súlyosabb gondok is - nem került bele, de nem adtuk fel, tehát tulajdonképpen úgy gondolom, hogy a megvalósítás előbb-utóbb be fog következni. Nehéz egymás mellé rakni, amikor döntést kell hozni, hogy mondjuk a Duna árvédelmi biztonságát teremtsük-e meg vagy a Rába folyógazdálkodását valósítsuk-e meg, ezeket nehéz összevetni, de a terv megvan, és azt gondolom, hogy amint lehetőség lesz rá, elindul a megvalósítása.
ELNÖK: Azt gondolom, Szentgotthárdról másképp látszik, ők úgy gondolják, hogy hasonló súlyú a dolog (Dr. Varga Miklós: Egyetértek!), és nekünk is az a dolgunk, hogy integráljunk. (Dr. Orosz Sándor jelentkezik.)
Alelnök úr!
DR. OROSZ SÁNDOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Képviselőtársaim bólogatásából arra következtettem, hogy amit az elnök úr hozzászólásként mondott, az akár a bizottság állásfoglalásaként is megfogalmazható volna. én tehát azt gondolom, hogy a végén érdemes lenne egy szavazással is az egyetértésünkről biztosítani részben önmagunkat, részben a tárcát, részben pedig - ami sokkal fontosabb - a kívülállókat. Azt gondolom, hogy azon a két ponton túl, amit az elnök úr megfogalmazott, nevesen hogy a bizottság támogassa ezt az erőteljesebb fellépést, és hogy a tárca vizsgálja meg, hogy a Lapincs esetében milyen eszközök alkalmazhatók - ezt a két dolgot tudtam én felírni, de lehet, hogy csak rosszul figyeltem -, én még két ponttal javasolnám kiegészíteni. A két pont nevesen az, hogy kérjünk folyamatos tájékoztatást, ami, azt gondolom, a jelzése annak, hogy szeretnénk továbbra is rajta lenni és mögötte állni a kérdés megoldásának; illetve a másik, hogy talán nemcsak a bizottsági elnökök magánügye - ezt nem degradálóan mondtam - ez a kérdés, fontos lenne, ha jelezhetnénk az osztrák félnek, esetleg a tartományok megfelelő szerveinek, hogy érdekeltek vagyunk, és kezdeményezzünk együttes testületi bizottsági, környezetvédelmi bizottsági üléseket e kérdés megoldásának az elősegítése érdekében!
ELNÖK: Egyetértek. Félreértettél, a kezdeményezés úgy szólt, hogy a két bizottság készítsen elő egy közös ülést, én tehát nem a két bizottsági elnökről beszéltem. A szentgotthárdi látogatás egyszerűen azért volt, mert a költségvetési törvényjavaslat tárgyalása idején csekély volt a lelkesedés egy szombati kihelyezett ülés iránt. Én akartam látni, és azt gondolom, lehet jobbról vagy balról bármit gondolni, de elindult egy folyamat, a miniszter úr is aktivizálódott, és most van egy állapot. Azt tenném hozzá, hogy a Rába ügyében egy erőteljes lépésre van szükség - és ezt le fogjuk írni -, a másik a Lapinccsal kapcsolatos kérés. A harmadik dolog az lenne, hogy a minisztérium tekintse át a térség, gyakorlatilag Szentgotthárd térségének a környezetvédelmi helyzetét, és kérjen információt a szemétégetővel kapcsolatban is, arra nézve ugyanis az volt eddig a válasz, hogy hivatalos engedélykérelem még nincs, de ezeket az ügyeket általában akkor kell megfogni, amikor még nem hivatalosak. Én tehát azt javaslom a bizottságnak, hogy ezeket fogalmazzuk meg. A negyedik pedig az, hogy egy közös parlamenti bizottsági ülést készítsünk elő, lehetőleg a térségben. Én úgy gondolom, hogy egy parlamenti bizottság bemehet a hőerőműbe, és megnézheti, hogy miért nem használják azt a ketyerét, amivel vissza tudják nyomni a földbe a vizet, mert ha így lenne, akkor az egyik probléma meg is szűnne. De nyilván nem mondhatom azt innen, hogy használjátok, csak arra tudom felhívni a figyelmet, hogy van ilyen, és nem használják. A közös bizottsági ülésre nézve pedig megtesszük a kezdeményezést.
Ez lenne az a határozati javaslat, amit majd megfogalmazunk. Ehhez van-e valakinek észrevétele? (Szabó Imre jelentkezik.) Szabó képviselő úr, tessék!
SZABÓ IMRE (MSZP): Nem lebecsülve a közös bizottsági megjelenésnek a nyomásgyakorló és demonstratív voltát, de miután magam is tapasztaltam, és itt is elhangzott, hogy a szomszédaink nagyon kényesek a sajtónyilvánosságra és a saját természeti értékeik védelmére, ezért azt szeretném kérni, hogy miközben megszervezzük, hogy bizottságostól, mind a két oldalról, odamegyünk, különös figyelemmel kellene segítséget kérni, hogy a nyilvánosság elég erőteljesen kísérje a jelenlétünket, akkor lesz ugyanis hatásos.
ELNÖK: Egyetértek. Államtitkár úr!
DR. VARGA MIKLÓS, a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium szakállamtitkára: Az elhangzottakhoz tennék hozzá néhány pontosító információt, amit kollégáimtól kaptam. A Rába folyógazdálkodási terve a nyugat-dunántúli regionális operatív programban szerepel, ott kívánják a megvalósítást megkezdeni. A fenolhatárérték a határon 2 mikrogramm/liter, és e tekintetben általában a határérték általában alatt van a közös méréseknél, tehát nem milligramm, hanem mikrogramm - csak azért, hogy pontos legyen.
ELNÖK: Ez fontos, persze.
DR. VARGA MIKLÓS, a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium szakállamtitkára: Igen, azért mondom, hogy nem ugyanaz. A térségi hulladékégetővel kapcsolatban pedig azt szeretném bejelenteni, hogy ebben az ügyben a miniszter úr már jóval korábban írt egy levelet a kollégájának, akitől az a válasz érkezett, hogy addig nem tudnak tájékoztatást adni, amíg az engedélykérelem be nem érkezik, de bejelentkeztünk, hogy az espói egyezménynek megfelelően Magyarország részt kíván venni az engedélyezési eljárásban. (Dr. Orosz Sándor jelentkezik.)
ELNÖK: Alelnök úr, mondjad!
DR. OROSZ SÁNDOR (MSZP): Elnök úr, csak azért kérek szót - még nem csiszolódtunk össze -, merthogy ezek szerint félreérthetően fogalmaztam; éppen hogy azt akartam elérni, hogy a bizottság erősítse meg a bizottság elnökének a korábbi szándékát, és emeljük bizottsági erőre azt a törekvést, amit megfogalmazott. Köszönöm.
ELNÖK: Erősítse meg, jó, egyetértek. (Szabó Imre: Hajrá!) De akkor annyit módosítsunk, mert felesleges dolgot ne mondjunk, hogy nem kell kérnünk a tárcát, hogy a szemétégető ügyében lépjen fel, csak azt kérjük, hogy tekintse át Szentgotthárd térségének a környezetvédelmi problémáit, és akkor abban benne van a szemétégető. Be akartam lopni az ügybe a szemétégetőt, ez a lényeg, mert ma nem ezért vagyunk itt, különösen a szakállamtitkár úr nem erre jött, de azért nyilván képben van.
Akkor ha egy ilyen tartalmú állásfoglalással egyetért a bizottság, akkor kérem szépen, hogy szavazzuk meg. (Szavazás.) Egyhangú. Köszönöm szépen.
Úgy gondolom, hogy ezzel ezt a napirendet... (Labritz Béla jelentkezik.) ..., mielőtt befejezzük (Derültség.), a képviselő úrnak adunk még egy lehetőséget egy rövid időre. Gyere!
LABRITZ BÉLA (Szentgotthárd Város Önkormányzata): (Hangosítás nélkül:) Nagyon szépen köszönöm. Lányos zavaromban elfelejtettem egy nagyon fontos dolgot. A képviselő-testület elkészített egy határozatot, amelyet a tegnapi nap folyamán a miniszter úrnak és az államtitkár úrnak is átadtunk. A következő, amit szeretnék elmondani, hogy mi a jövő hét folyamán felkészülünk egy Szentgotthárdot és Szentgotthárd városát, idegenforgalmát érintő kérdésekkel foglalkozó komplett környezetvédelmi anyaggal.
Itt szeretném tisztelettel meghívni az egész bizottságot Szentgotthárd városába egy kihelyezett ülésre a jövő év folyamán.
ELNÖK: Javasolnám, hogy a fürdőavatást követően legyen, ne előtte. (Derültség.)
LABRITZ BÉLA (Szentgotthárd Város Önkormányzata): Igen, arra is, és majd akkor...
ELNÖK: Nem, azután legyen, hogy az már meglegyen, hogy legalább meg tudjuk nézni.
LABRITZ BÉLA (Szentgotthárd Város Önkormányzata): Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Külön megköszönöm a tárcának ezt a jó felkészítő anyagot, amit kaptunk, és akkor kérem, hogy segítsenek ez ügyben. Köszönöm szépen. (Dr. Varga Miklós: Köszönöm szépen. - A napirendi ponthoz érkezett vendégek elhagyják az üléstermet.)
A második napirendi pontot levettük a napirendről.
A bizottság feladatkörébe tartozó kapcsolódó módosító javaslatok megvitatása
A harmadik napirendi pont a katasztrófák elleni védekezéssel irányelveivel kapcsolatos törvényjavaslat, de ennek keretében nincs olyan módosító javaslat, amelyet nekünk meg kell tárgyalnunk.
Az alternatív és megújuló energiahordozók elterjesztésének hatékonyabbá tételéről szóló országgyűlési határozat teljesítéséről szóló jelentés tárgyalása következik. Ki fogja a tárca részéről előterjeszteni? (Varga Tamás jelentkezik.) Akkor kérem, hogy aki az előterjesztő részéről itt van, az foglaljon helyet az asztalnál, és hangosan mondja meg a nevét, hogy a jegyzőkönyvbe be tudjuk írni.
Varga Tamás (Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium) szóbeli kiegészítése
VARGA TAMÁS (Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium): Varga Tamás vagyok az Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium részéről, illetve dr. Szerdahelyi György úr van jelen szakértőként a GKM részéről az előterjesztéssel kapcsolatban. Akkor nagyon röviden szólnék, hogy ne húzzuk az időt.
Amikor ez az országgyűlési határozat megszületett, akkor látni kellett, hogy viszonylag szerény előrelépés történt a megújuló energiaforrások területén, mind a bioüzemanyagok, mind a zöldáram, mind az összes megújuló energiaforrás felhasználásának a vonatkozásában. Az országgyűlési határozat mentén megszülettek azok az intézkedések, amelyek elősegítették ennek a szegmensnek a fejlődését. Pontonként lebontva tartalmazza az előterjesztés, hogy milyen intézkedések történtek ennek a végrehajtására, ezek megtörténtek, és ennek eredményeképpen egy gyors fejlődésnek indult a piac, és megtörténtek azok az első lépések, amelyeket már eredménynek lehet mondani mind a zöldáram felhasználásában az uniós elvárás teljesítése, mind a bioüzemanyagoknak megkezdődött a felhasználása, illetve előremutató lépések történtek ennek vonatkozásában. Korábban volt a mezőgazdasági bizottság ülése, ahol nagyon sok minden elhangzott ezzel kapcsolatban. Tudjuk, hogy a megújuló energiaforrások témaköre jóval bővebb, mint amennyit ez az előterjesztés lefed, amely elsősorban az országgyűlési határozat végrehajtására koncentrál. Tudjuk, hogy nagyon sok probléma, illetve esetleges veszély is felmerülhet mind környezetvédelmi, mind egyéb szempontból, ezeket ismerjük, ezekről tudomással bírunk, és kezelni fogjuk a későbbiek során, amikor a további lépések meg fognak történni. Most nem akarom részleteiben mindegyiket elmondani, például a fatüzelésű erőművekkel kapcsolatban ismerik azokat a visszajelzéseket, amelyek elhangzottak, pont azért törekszünk például a célirányos növénytermesztésre, illetve a melléktermékek fokozottabb begyűjtésére, hogy a hazai erdőállományt ezáltal is kíméljük, illetve próbálunk ezekre áttérni, próbáljuk ösztönözni az erőműveket, hogy áttérjenek erre a biomassza alapanyagra.
Nem tudom, hogy Szerdahelyi úr kíván-e szólni. (Dr. Szerdahelyi György: Ha kérdés van.)
ELNÖK: Kérdezem a bizottság tagjait, hogy ki kíván kérdezni az előterjesztéssel kapcsolatban. (Senki nem jelentkezik.) Véleményt is lehet mondani. (Dr. Józsa István jelentkezik.) Parancsolj!
DR. JÓZSA ISTVÁN (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Nagyon örülök, hogy benyújtásra került ez az értékelés a vonatkozó országgyűlési határozat teljesítéséről, és egyetértek az előterjesztőkkel meg a leírtakkal, hogy végül is a törvénymódosítás, az átvételi ár szabályozása és az országgyűlési határozat együttesen azt eredményezte, hogy kimozdult a holtpontról az alternatív és megújuló energia Magyarországi hasznosítása. Ez egy pozitívum, azt hiszem, hogy ezt mindenképpen meg kell állapítani. Ugyanakkor fokozott figyelmet javasolok mind az FVM, mind a gazdasági, de elsősorban a környezetvédelmi tárca részéről, mert ha egy szabályozási rendszerben egy elem megmozdul valamilyen irányba, akkor a tapasztalatokat figyelembe véve azt általában a többinek is követnie kell.
Varga úr óvatosan utalt az erdőgazdálkodás területén megjelent problémákra, de azt hiszem, hogy ezzel sokkal határozottabban kell foglalkoznunk, mert ami az egyik oldalról előny, pozitívum, hogy haladunk a zöldenergia-hasznosítás terén, az lehet, hogy fokozott szabályozási feladatokat ró ránk a tekintetben, hogy az erdőink állapotát, a felhasználásban az erdőgazdálkodásban megkövetelt egyensúlyt biztosítani tudjuk. Én nem akarok most nagyon túlzó megállapításokat tenni, de biztos vagyok abban, hogy egy sokkal fokozottabb és szigorúbb ellenőrzést igényel az erdészeti felhasználás, mert a piaci reagálás természetes módon a leggazdaságosabb irányba mozdul, ugyanakkor nem biztos, hogy az erdőgazdálkodás, a környezetgazdálkodás szempontjainak ez felel meg - én is finoman fogalmaztam.
Ennek a beszámolónak a kapcsán is szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy gondolkodjunk az erdőgazdálkodással összefüggő szabályok szigorításán, ugyanakkor azt az előremutató tevékenységet, amit talán piacszervezésnek vagy termelésszervezésnek is lehetne nevezni az energiaültetvények, az energiafű, ennek a technológiai megvalósítása területén, azt fokozott ütemben kellene folytatni, és akkor, azt hiszem, kialakulhat egy olyan egyensúlyi állapot, amelynek alapján jó szívvel mondhatjuk azt, hogy amit a szabályozás területén eredményként értékelünk az alternatív és megújuló energiaforrások elterjedésében, az a másik oldalon nem hoz negatív hatásokat. Javaslom elfogadni a beszámolót. Köszönöm. (Dr. Tompa Sándor jelentkezik.)
ELNÖK: Köszönöm szépen. Tompa képviselő úr!
DR. TOMPA SÁNDOR (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Bizottság! Azzal kezdem, amivel Józsa képviselő úr befejezte, hogy javaslom ezt az anyagot általános vitára bocsátani, hiszen ha néhány főbb számot megnézünk, akkor még azt is mondhatjuk, hogy elégedettek lehetünk, hiszen a korábbi kötelezettségvállalásokhoz képest jobbak a számok. De azért az ördög a részletekben van, ahogy mondani szokták, Józsa képviselő úr is utalt bizonyos szabályozási problémákra.
Én az 1.1. fejezet kapcsán szeretnék utalni - lévén a jövő évben valószínűleg foglalkozni fogunk a villamosenergia-törvénnyel - azokra a szabályozási, szintén szabályozási problémákra, amelyek az átvétel kapcsán jelennek meg az MVM részéről. Nevezetesen nagyon komoly beruházások indultak el a különböző alternatív energiatermeléseknél, és adott esetben mindenféle korlátokba ütköznek azok a befektetők, akik bizony időjárásfüggő technológiákat próbálnak alkalmazni. Én tehát fontosnak tartanám, hogy a vita során majd erre is felhívjuk a figyelmet akár a bizottság részéről, akár más felszólalók által. Ezek kapcsán szeretném jelezni, hogy bár régi kérdés, a tárolás ügyében nem sok minden történt Magyarországon. Nevezetesen arról van szó, hogy ezek az energiák, a szél- vagy a napenergia - ahogy a megnevezése is jelzi - időjárásfüggők, és nem akkor keletkeznek, amikor szeretné mondjuk az MVM vagy lakosság, a fogyasztó. Ebben az ügyben is komoly feladata lehet a környezetvédelmi bizottságnak, mert hiszen azok a technológiák, ahogy ma tárolni lehet energiákat, összefüggenek a természettel. Itt csak a tározós vízerőmű problémájára utalnék, de ha más technológiákat is alkalmazunk, ha jól tudom - ebben az elnök úr meg tud erősíteni -, csak gyors indítású gázerőművekkel tudunk szabályozni az MVM-ben, ami szintén felvet környezetvédelmi kérdéseket.
Összességében tehát azt mondanám, hogy ebben a témakörben, amit ez az országgyűlési határozati javaslat megcéloz, érdemes volna a bizottságnak szakmai alapon talán egy kicsit többet, szélesebb merítéssel foglalkoznia, én erre kapacitálnám a bizottság vezetését; valamint arra, hogy a vitában, a villamosenergia-törvény leendő vitájában is térjünk ki arra, hogy hogyan tudjuk azokat a szempontokat érvényesíteni, amelyeket a megújuló energiák jelentettek a szabályozás tekintetében. Köszönöm szépen. (Fetser János jelentkezik.)
ELNÖK: Köszönöm szépen. Fetser János!
FETSER JÁNOS (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Az előttem szólóhoz kapcsolódnék röviden. Azt kell látni, hogy a gyakorlatban a helyzet nem annyira rózsás, mint szeretnénk. A bizottság az elmúlt években többször tárgyalta az alternatív és megújuló energiák helyzetéről, és azt látjuk, hogy az engedélyezés folyamán olyan nehézségekbe ütköznek azok, akik fejleszteni szeretnének és akik el szeretnék terjeszteni az alternatív energiahordozók bevezetését Magyarországon, amelyek sok esetben elveszik a kedvet a beruházástól. Többször volt már róla szó a bizottság ülésén, hogy valami van, de nem az igazi, és sok esetben ellenérdekelt felek vannak. Érdemes lenne egy mélyebb tanulmányt készíteni, hogy kik az ellenérdekelt felek, akik igyekeznek akadályozni ezt a dolgot.
A villamos energiáról már volt szó.
Az engedélyeztetési eljárás folyamán olyan bonyolult és olyan, szinte teljesíthetetlen követelményekkel állnak elő, amelyek az állampolgárok számára egyfajta érthetetlenséget jelent, ha kimegyünk Németországba, Ausztriába, és megnézzük, milyen ütemben fejlődik az alternatív és megújuló energiahordozók százalékos aránya. Magyarország mindenféleképpen rá van kényszerítve arra, hogy valamilyen formában gyorsított ütemben történjen meg mindez. A sajtóban, a gazdasági újságokban folyamatosan megjelennek cikkel, hogy itt ilyen beruházás van, ott olyan, a beruházók nagy része viszont azt mondja, hogy az engedélyeztetési eljárás hihetetlen nehézségekbe ütközik. Szeretnék Tompa képviselő úrhoz csatlakozni, hogy érdemes lesz ezt érdemben elemezgetni és boncolgatni, hogy miért megy ilyen lassan, hogy miért ilyen hosszú a bevezetés időszaka. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. (Császár Antal jelentkezik.) Tessék!
CSÁSZÁR ANTAL (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Nekem a bioüzemanyaggal kapcsolatban lenne felvetésem, egy törvénymódosító javaslatom is be volt adva ezzel kapcsolatban. Úgy látom, az előterjesztésben is szerepel, hogy a bioüzemanyagok, a bioetanol, a biodízel esetén a jövedéki törvény módosítására van szükség, minden esetben. Jelen pillanatban is van olyan hely Magyarországon, ahol bioetanolt állítanak elő, és gondolom, nem okozna nehézséget, ha ott, a helyszínen, az üzemben történne meg a bekeverés, hogy mint üzemanyag kerüljön ki a gyártelepről - jelen pillanatban ez még nem így történik. Erre nézve volt nekem egy javaslatom, és szeretném, ha azt át is tudnánk vinni. Ezeknek az előállító üzemeknek biztosan nem okoz gondot ennek a bekeverése, hiszen rendelkeznek raktár- és tárolótartályokkal, amelyekkel ezt meg lehet oldani, és ezzel ki tudnánk küszöbölni azt, hogy ez az alkohol a feketegazdaságba kerüljön, ami ellen én nagyon harcolok. Attól félek, hogy míg az a Mol telephelyére vagy az üzemanyagtöltő-állomásra kerül, ez az alkohol át is alakulhat, és az élelmiszeriparba is bekerülhet. Ezért volt egy törvénymódosító javaslatom, és szeretném, ha azt majd a bizottság is támogatná. Köszönöm. (Dr. Orosz Sándor jelentkezik.)
ELNÖK: Köszönöm szépen. Alelnök úr!
DR. OROSZ SÁNDOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Néhány évvel ezelőtt Szerdahelyi úrral közösen vehettünk részt - talán ő is emlékszik rá - Kiskunfélegyházán a Szarvasi-1 energiafű konferencián. Akkor is mondtam és most is mondom azt az álláspontomat, hogy itt tulajdonképpen a jövőbeli szerepvállalások szereposztása zajlik, magyarán hogy ki lesz az energia birtokosa, a jövő energiájának a birtokosa a jövőben. Éppen ezért tartom fontosnak nemcsak magát a témát, hanem azt is, hogy ezzel összefüggésben megnézzük, honnan is értünk ide.
Ezt a mezőgazdasági bizottság kezdeményezte ezt annak idején, úgymond sajátos, alternatív megoldást az akkor jelentkező többletekre, aminek látnivalóan vannak egyéb hasznai. Ugyanakkor látszik, hogy az összhangban kezelést ez mintha egy picit gátolná. Azért is gondolom ezt, mert - ahogy Fetser János úr is említette - a beruházók ettől-attól-amattól szenvednek. Én azt gondolom, hogy energetikai beruházás értelemben ez egy jó biznisz, nekik tehát igazából megéri végigcsinálni ezt a dolgot, van azonban egy kör, mégpedig elsősorban a magyar vidéken élő gazdálkodók köre, amely körnek ugyanez a probléma valódi probléma - lehet, hogy egyébként éppen rájuk utalt Fetser úr. Számukra ugyanis ez az egész ügy - és ezért utaltam a kiskunfélegyházi összejövetelre is - egyszerűen annak a lehetőségét tartalmazza, hogy valamely, a jövőben igazán fontos ügyhöz ne egyszerűen csak beszállítóiként, hanem ennél sokkal de sokkal mélyebben, kvázi uraiként viszonyulhassanak.
Itt is szó van róla, hiszen az országgyűlési határozatban is szerepel, hogy a termelők ezen beruházásokban tulajdonosként is jelenjenek meg. Nem tudom, túlzó kérés volna-e, de ha láttatnák, hogy ma van-e különbség a tekintetben, hogy valaki egyébként mezőgazdasági termelőként kíván egy ilyenben valahol részes lenni, mondjuk egy bioetanol-üzemben, ekkor hogy és miként alakulnak a dolgai, vagy ha mondjuk jelen van akár..., bocsánat, ne használjunk neveket, tehát ha mondjuk nagyberuházóként jelenik meg, és ő próbál egy ilyet csinálni. Van-e akár eljárási, akár valamilyen értelemben vett különbség, és - ki merem mondani - van-e valamilyen előnye, biztosítanak-e valamilyen előnyt ennek a termelői verziónak? Ez tulajdonképpen egy picit kérdés is, de jó lenne, hogyha erre ki tudnánk térni.
Ez azért is válhat érdekessé, mert különböző konferenciákon ma már arról hallani, hogy mintha túlkapacitás készülődne, és most már azzal riogatják a magyar termelőket, hogy bizony a kutya sem fogja megvenni tőlük ezt az izét, majd olcsóbb külső, esetleg genetikailag módosított úton előállított alapanyaggal fognak dolgozni ezek a különböző gyárak, üzemek, nem pedig az ott élők termelvényeivel. Van-e valamilyen gondolkodás a tekintetben, hogy ezt a dolgot úgy tartsuk kézben, hogy az egyébként az ország számára is fontos, de én sokkal fontosabbnak érzem azt, hogy az adott települések számára fontos ügyek valamilyen preferenciát kapnak akár a mai napot, akár a jövőt illetően?
És van egy nem elhanyagolható kérdés, amely azt gondolom, ez nem földművelésügyi, hanem inkább energetikai - nem is tudom, mi ennek a pontos szakkifejezése - kérdés, hogy ha vajon, mint ahogy remélem, úgy dől el az előbbi kérdésem, hogy a több helyi élvez elsőbbséget, akkor vajon ezt támogatni fogja-e az egyéb energetikai infrastruktúra, ez tehát a hálózatok kérdése. A hálózatok tehát továbbra is csak a grandiózus beszállítót, energiabeszállítót fogják preferálni, vagy alkalmasság tehető-e, és ha igen, kinek a pénzén tehető alkalmassá a mai magyar energiahálózat arra, hogy több kisebb ilyen üzem energiáját ténylegesen kezelje?
Lehet, hogy nem voltam szakszerű a kérdéseim feltevése során, amiért elnézést kérek, annak is örülök, hogyha kiigazítják a pontatlanságaimat, de talán érzékelhető volt a kérdéseimből, hogy igazából mire és kiknek a javára lennék kíváncsi a kérdéseimre adott válaszokat illetően. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen. (Kékkői Zoltán József: Kérdezni szeretnék, ha lehet!) Kérdezzél!
KÉKKŐI ZOLTÁN JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Az erdők kiirtásával kapcsolatban nem akarok kérdést feltenni, arra majd biztos kapunk választ. Ez ügyben érintett vagyok Baranya megye szempontjából, tudjuk, hogy Baranya megyében nagyon sok erdő áldozatul esett ennek...
ELNÖK: Képviselő úr, megtennéd, hogy a mikrofont közelebb húzod magadhoz?
KÉKKŐI ZOLTÁN JÓZSEF (Fidesz): Jó, arrébb ülök, köszönöm szépen. A kérdésem a támogatásokkal kapcsolatban a következő: a táblázatot, hogy milyen formában történt 2005-ben a támogatás, látjuk, lehet látni, hogy volt ez a gabonafélék esetében, az olajos növények esetében, a fás szárú növények és az energiafű esetében. Azt azonban nem tudjuk, hogy valójában milyen formában és mekkora összegben került ez kifizetésre. Engem érdekelt volna, hogy mennyire vették igénybe ezt a plusztámogatást a termelők. Ugyanakkor a 12. oldalon van egy mondat, hogy: "Az Európai Unió a 2006. évben felülvizsgálja az energianövények támogatásának rendszerét, ennek függvényében további módosítások válhatnak szükségessé.". Ezzel kapcsolatban szeretnék valamit hallani. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Akkor ha nincs több kérdés, hozzászólás... (Bányai Gábor jelentkezik.) Képviselő úr!
BÁNYAI GÁBOR (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Én csak azt kérdezném meg, hogy hozzá lehet-e nyúlni ennek a jelentésnek a szövegéhez, mert a 2. oldal pár megállapításával nem értek egyet. Bele lehet-e ebbe esetleg nyúlni, mert több olyan van, amivel nem értek egyet, mint például, hogy: "az importenergia kiváltásával javul a fizetési mérleg, nő a hazai hozzáadott érték és a GDP". Lehet, hogy ez igaz, de megtévesztő ez a leírás, mert eleve sokkal drágább ez az energia, mint amit a fosszilis energiákra fordítanánk, illetve látszik, hogy... (Dr. Józsa István közbeszól.) Persze, világos, csak az a gond, hogy azért megtévesztő ez a mondat, mert eleve magasabb a támogatása annak a növénynek, amit ilyen célból termelünk, illetve az energia, amit ezáltal termelnek, szintén támogatást igényel, mert drágább, mint az atomenergia meg a kőolajból származó energiaforrások. Én tehát azt mondanám, hogy ez nem alkalmas arra, hogy ezt értékeljük, mert szerintem a fizetési mérleget éppen hogy rontja, mert valahogy elő kell teremteni azt az eurót, amit erre a célra támogatásképpen kifizetünk. Illetve nem értek egyet azzal, hogy diverzifikálni fogja a mezőgazdasági termelés szerkezetét, szerintem épp hogy nem fogja diverzifikálni, mert megint egyoldalúvá fog válni, már az, de még inkább, még fokozottabban egyoldalú lesz a termelés, mert ha a támogatás hektáranként 27 euróval magasabb a támogatás, akkor az azt is fogja szolgálni, hogy a magyar agrártermelők, a kicsit nagyobbak vagy a nagyobbak teljesen átállnak ezeknek a növényeknek a termelésére, és épp a diverzifikáció mint kívánatos cél fog sérülni szerintem. És hogy ez az energia mennyire drága, a Lapincs folyónál láttuk, hogy osztrák barátaink nemhogy visszasajtolnák a geotermikus energia kapcsán a termálvizet, amit már lehűtöttek, hanem leengedik hozzánk, tehát éppen arról van szó, hogy ez egyelőre egy drága technológia, bár egyetértek azzal, hogy a cél az, hogy kiváltsuk a fosszilis energiákat, mert azokkal csak baj lesz.
Illetve hogy hozzájárul a vidéki élet megőrzéséhez, részben érinti a bioetanol kérdését is, amit az alelnök úr felvetett. Majd meglátjuk, hogy ez mennyire fog hozzájárulni a vidéki élet megőrzéséhez, mert nekem is vannak aggályaim, hogy a külföldi bioetanolt és biodízelt hamarabb megveszi az általános, ki nem mondott nevű cég, amely eddig is külföldről szerezte be, ha éppen igénye volt rá. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. (Császár Antal jelentkezik.) Képviselő úr, még egy kérdés?
CSÁSZÁR ANTAL (Fidesz): Volna még egy rövid kérdésem, egy nagyon rövid kérdés. A melléktermékek feldolgozásánál, újrahasznosításánál azt írják a jelentésben, hogy bonyolult annak szétválasztása. Ez egyben azt is jelenti, hogy nem biztos, hogy ezek megkapják a támogatásokat?
ELNÖK: Akkor most magamnak adok szót. Az első észrevételem az, hogy a kormányhatározat értelmében erről 2005. november 30-án kellett volna beszámolni, addig kellett volna a beszámolónak elkészülnie. Ennek a csúszásnak nyilván oka van, erre majd kapunk választ.
A másik, hogy az a cél, hogy egyszerűbb és hatékonyabb legyen az eljárás. Erre azt tudom mondani, hogy nem lett egyszerűbb. Egységes lett, az egységesség felé elléptek, de az egyszerűsítést nem sikerült megvalósítani, és különösen nem lett olcsóbb. Ha azt veszem figyelembe, hogy eddig, korábban mihez kellett engedélyt kérnem, illetve környezetvédelmi hatástanulmányt biztosítanom, akkor azt lehet mondani - ismerjük a számokat -, hogy 50 megawatt felett kellett, most ez 2 megawatt, ugye 2 megawatt? Vagy annál is kisebb, 0,2? A lényeg az, hogy gyakorlatilag mindenre kell. Illetve úgy oldotta meg a hatóság, hogy bevezette az előzetes vizsgálati dokumentáció fogalmát, aminek nyilván megint csak van költsége, majd, ezt követően eldöntötte, hogy kell-e előzetes hatástanulmány vagy sem. És nem tudom, ki mennyire van tisztában vele, de jó lenne, ha mindenki tudná, hogy egy hatástanulmányt a hatóság másfél millió forintért olvas el, ez tehát másfél millió forintba kerül, ilyen és hasonló összegek jelennek meg. A hatósági szolgáltatás eljárási díjai tehát nagyon keményen megemelkedtek ebben az időszakban, amire semmiképpen nem lehet azt mondani, hogy a gyorsabb, egyszerűbb, hatékonyabb ügyintézést, illetve bizonyos tevékenységek bevezetését támogatná, és ez az egész rendszerre vonatkozik. Talán majd visszatérünk ezekre a rendeletekre, ha lesz időnk.
A másik, hogy nekem nagyon érdekes - nyilván van valami magyarázata ennek -, hogy a mezőgazdasági tárcánál van a megújuló energia. Az egyfajta megújuló energia, de mindenféle más lehetőség is van, és hogyha a geotermális energia ügyét kiemelem, akkor azzal kapcsolatban is azt tudom mondani, hogy rendezetlenek a viszonyok. Az igaz, hogy a meglévők kaptak haladékot, de a hozzáférés kérdése, a vízjogi engedély, a bányászati engedély hogy s mint, az bizony nem lett tisztázva az elmúlt időben. Itt tehát, azt gondolom, vannak feladataink.
Csináltam egy táblázatot, hogy mire nem kellett korábban engedély, és most kell: vízerőmű korábban 20 megawattig, most 5 megawattól kell; szélerőmű 2 megawattig, most 600 kilowattól kell; légvezetékek, tehát gyakorlatilag minden be lett nyomva a hatásvizsgálatos körbe, ami nehezíti a dolgot, ez nem vitás, és nem mindig indokoltan. Annak örülök, hogy az atomerőmű bekerült a környezetvédelmi hatástanulmány-kötelezett körbe, mert meglepő módon az nem volt benne korábban, de ez a mi politikai sajátosságainkból adódott.
És akkor néhány..., nem is tudom, hogy ezek kérdések-e vagy javaslatok, hogy mi az, amivel foglalkozni kellene. Nem rendezettek a kötelező áramátvétel technikai körülményei. Azt gondolom, hogy ennek a szabályozása - azt hiszem, erre céloztatok is - megoldandó. Keverednek itt az MVM, a Mavir mint fogalmak, de a lényeg az, hogy a szabályozó feladatai mindenképpen nagyok. Tehát amikor azt mondja valaki, hogy Németországban így megy úgy, akkor azért a sajátos körülményeinket is látni kell, tehát tudni kell, hogy mennyi vízerőművünk van nekünk, hogy szabályozási feladataink vannak. Ez csak annyiban érdekes, hogy én azt gondolom, a döntésnél a döntéshozóknak ezek jelentős részét látniuk kellett volna. Tehát nem akkor kell korlátot szabni, amikor már az engedélyesek meg a beruházók földeket vettek meg bérleteztek, és akkor kiderül, hogy a szélerőműre önkényesen megszabnak egy határt. Én azt gondolom, ez nem segíti elő a befektetői kedvet.
A másik az, hogy ez az anyag a mezőgazdaságra hajaz, valahogy úgy tűnik, hogy abban vannak nagyobb ismeretek. Egyelőre azért több a beszéd, mint a konkrétum. És én is felhívnám a figyelmet arra, amit az alelnök úr is elmondott, hogy azt valahogy meg kellene oldania a szabályozásnak, hogy a hazai alapanyag bekerülését hogy tudom biztosítani, mert azt gondolom, a termelők oldaláról ez az igazi nagy kérdés.
Az erdő védelmében szólalnék még meg. Átestünk a ló túlsó oldalára, amikor a szenes erőműveket bioerőműnek nevezzük, hogyha fát éget. Itt, azt gondolom, meg kell oldani az erdőtörvény, illetve az energetika összehangolását, mert mire észbe kapunk, addigra nagyon érdekes erdeink eltűnnek. Ugyanakkor ez a probléma felmerül az energiaültetvények dolgában is, hogy most akkor melyik erdő számít energiaültetvénynek. Erre én nem találtam választ.
Ha tehát ez a beszámoló azt mondja, hogy a feladatot megoldotta, hatékonyabbá tette, akkor azt mondom, hogy hatékonyabbá nem tette, de el kell ismernem, hogy azzal, hogy az árat, a kötelező átvételi árat megfogalmazta a törvényben, elősegítette a megújuló létrejöttét. A másik oldalról viszont nagy mulasztásban van az eljárás egyszerűsítése dolgában, és én kimondottan negatív elemként értékelem a hatósági eljárási díjak durva megemelését.
Én tehát ilyen megközelítésben ezt a beszámolót nem támogatom, azt mondhatom, hogy a Magyar Demokrata Fórum nevében, csak ez mindig olyan vicces, merthogy egyedül vagyok, de a Demokrata Fórum nem támogatja ennek az elfogadását; azt gondolom, hogy nem kell elfogadni, hanem egy rendes intézkedést kell csinálni, és aztán kell rá visszatérni.
És akkor megkérem a tárca képviselőit, hogy válaszoljanak a feltett kérdésekre, észrevételekre.
Varga Tamás (Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium
VARGA TAMÁS (Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium): Tisztelt Bizottság! Tisztelt Elnök Úr! Először is nagyon szépen köszönjük az észrevételeket, ezek is pluszinformációkat jelentenek nekünk. Ezeknek az észrevételeknek egy jó részével már eleve tisztában voltunk, tehát - ahogy a beszámolót is kezdtem - nagyon sok visszajelzést kapunk. Az, ami ebben a beszámolóban le van fektetve, csak az első lépés, és ezután fognak következni azok a lépések, amelyek finomítják ezeket a lépéseket a továbbiak során.
De hogy a konkrét észrevételekre visszatérjünk, kezdjük az erdővel! Egyetértünk azzal, hogy nyilvánvalóan szigorúbb ellenőrzések szükségesek, hogy jobban érvényt kell szerezni az erdőről és az erdő védelméről szóló jogszabályoknak - ennek lehetnek jogszabály-alkotási, illetve lehetnek hatósági eszközei is, ezen dolgoznak a kollégák. Ez nemcsak a villamosenergia-előállítás miatt fontos, hanem a megnövekedett gázárak miatt is megnőtt a kereslet az erdészeti termékek iránt, és esetleg emiatt is történhetnek nagyobb arányban visszaélések. Ez mindenképpen a minisztérium prioritásában szerepel, ezzel a kérdéskörrel kiemelten foglalkozunk.
A következő kérdéskör a bioüzemanyagokkal kapcsolatos volt. Tényleg látnunk kell, hogy jóval nagyobb igény van erre, mint az a potenciál, amit megterveztünk, illetve amit elképzeltünk, az a 800 kilotonna/év bioetanol-kapacitás. Ezzel kapcsolatban annyit tudok elmondani, hogy amikor egy új iparág kialakul, akkor az igények vagy a bejelentések nyilván jóval meghaladják azt a nagyságrendet, mint ami ténylegesen meg fog valósulni. Ez egyrészről pozitívan is értékelhető, mert így a piaci szektor megerősíti azokat az elképzeléseket, amelyekben gondolkodunk. Ezek közül nyilván nem fog mindegyik megvalósulni, a kormányzatnak lehetősége van arra, hogy azokat a beruházásokat válassza ki, amelyek a lehető legnagyobb társadalmi haszonnal járnak.
Visszatérve az ösztönzésre, hogy van-e elgondolás, igen, van elgondolásunk a bioüzemanyag-szektor vonatkozásában, készült egy nagyobb előterjesztés is, amely ezt összefoglalja. A szinergiával kapcsolatos észrevételek kapcsán azt tudom elmondani, hogy úgy tervezzük kialakítani ezt a szektort, hogy nyilvánvalóan a helyi és a térségi szereplők minél nagyobb részarányt tudjanak ebben képviselni. Ez nemcsak a bioüzemanyagokra igaz, hanem igaz a biomassza-tüzelésre is, illetve a biogáz, illetve az egyéb megújuló energiaforrások vonatkozásában is. Ehhez illeszkedik az NFT II.-n belül a KEOP feltételrendszere, illetve az ENVÁ-n belül is tervezzük a többségi termelői tulajdonban álló elsődleges feldolgozók támogatását a bioüzemanyagok vonatkozásában, amelyek termelői tulajdonban állnak, ezek elsősorban kisebb beruházások, de nyilvánvaló, hogy a piac több szegmensből fog összeállni. Rájuk próbáljuk tehát a támogatásokat fókuszálni.
Kékkői úr ugyan már elment, de az energy crops premiummal kapcsolatban a bizottság felülvizsgálta ezt a rendeletet, és azt kell mondanom, hogy nagyon fontos agrárdiplomáciai sikert tudtunk elérni, ugyanis a korábbi 27 euróról jövőre 45 euró/hektárra fog növekedni a kiegészítő támogatás mértéke, és egy az egyben átvesszük az Unió energy crops premium rendszerét, és ez fogja tartalmazni azt, hogy a melléktermékeket, valamint az egyéb kultúrákat hogyan lehet támogatni.
Hogy a 2005. évben milyen volt az igény? Olyan 10-12 ezer hektár, ahogy emlékszem, pontosabb információkat fejből nyilvánvalóan nem tudok mondani ennek vonatkozásában.
Ami még elhangzott, az az, hogy november 30-a helyett miért most számoltunk be. Azért, mert voltak olyan fejlemények, amelyeket mindenképpen szerettünk volna beleépíteni és megjeleníteni benne, és 2005. november 30-ára ezek még nem voltak teljesen letisztázva.
Hogy miért az FVM az előterjesztő? A megújuló energiaforrásokon belül 80 százalékot képvisel a biomassza. Ez nem jelenti azt, hogy a többivel nem kell foglalkozni. Ez három tárcát érint: az FVM-et, a GKM-et és a KVVM-et, az FVM-et jelölték ki összefogónak, tehát ezért az FVM az előterjesztője, de mind a három tárcát fel lehetne sorolni nyilvánvalóan.
Akkor átadom a szót Szerdahelyi úrnak, amíg összeszedem a választ a többi kérdésre.
ELNÖK: Igen, tessék!
Dr. Szerdahelyi György (Gazdasági és Közlekedési Minisztérium)
DR. SZERDAHELYI GYÖRGY (Gazdasági és Közlekedési Minisztérium): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Egy pár szóval én is hozzászólnék a GKM szempontjából. Először az erdőhöz szeretnék hozzászólni két szóval. Valóban nagyon sokszor elhangzik, hogy nálunk milyen nagy kitermelések folynak, tarvágás meg egyebek, de a helyzet az, hogy a magyar erdőgazdálkodás, meg kell mondjam, nagyon-nagyon szigorúan van szabályozva jelenleg is. Szigorú erdőkitermelési tervek vannak, amelyeket a hatóságok, az FVM és az erdészeti szakhatóságok vizsgálnak, és az erdészetek gyakorlatilag csak azt termelhetik ki, legalábbis jogosan csak azt termelhetik ki, ami ezekben a tervekben jóvá van hagyva. A magyar erdőállomány körülbelül úgy fest, hogy durván 9 millió tonnát lehet kitermelni az erdőkből. 7 millió van jelenleg kitermelve, ez a 7 millió egy tényszám. A 7 millióból 1,4-1,5 millió bennmarad vágási apadékként, ezt nem lehet kihozni. A későbbiekben, amikor végeredményben az élet arra fog kényszeríteni, ezeket is ki kell majd hozni, tehát ennek egy jó részét meg lehet még menteni. A jövőre nézve, a jövőbeni fejlődés szempontjából ezt mindenképpen számításba vesszük. Tulajdonképpen ez az 5,6 millió tonna osztódik meg a papírgyártás, a farostlemezgyártás és az energetika között. Jelenleg ez a helyzet.
Ahhoz, hogy a jövőben fejlődjünk, nagyon úgy tűnik, más út nincs, csak az energiaültetvény, mert azt a bizonyos 2 millió tonnát, ami a 7 és a 9 között van, gyakorlatilag azért nem lehet kivenni, mert a magánerdők helyzete nem olyan stabilan rendezett, hogy ez lehetővé válna. A jövőben tehát mindenképpen energiaültetvényekben kell gondolkodnunk. A jövőben a biomasszának természetesen nagy szerepet szánunk, de mindenképpen energiaültetvény, új telepítések formájában.
A korlátokkal kapcsolatban felvetődött Németország, de felvetődhetett volna és Ausztria is, ott a szélerőművekről van szó nyilvánvalóan. Ehhez hozzá kell tenni, amire az elnök úr egy pár szóval már célzott, hogy figyelembe kell venni a sajátosságokat. Ausztriában mintegy 70 százalékát a villamos energiának vízerőművek állítják elő, Németországnak is jelentős ilyen kapacitásai vannak, tehát rugalmas a rendszerük, bármikor szabályozhat. A magyar rendszer sajnos olyan, hogy alaperőművekkel az éjszakai felhasználás már jelenleg ki van terhelve, és nagyon sokszor Paksot kell már visszaszabályozni. Hogyha további ilyen időjárástól függő és kötelező átvételű erőművek, amelyektől tehát muszáj átvenni, nagy számban rátermelnének a rendszerre - ezer megawatt körül volt az igény, ami lett volna szélerőművekre -, azok éjszaka is rátermelhetnének, mert kötelező az átvétel, és akkor egyszerűen nem tudnánk mit csinálni a villamos energiával, nem tudjuk visszaszabályozni. Ezért lenne fontos, amiről már volt szó, a tárolás kérdése is. Egy szivattyús tározós erőmű éjjel felhasználná a többletet, nappal pedig, a csúcsban, leengedne. Bizony nagyon jó lenne egy ilyen szabályozó kapacitás.
A kérdés az, hogy tulajdonképpen hol is van a megújuló energiahordozó. Ez tényleg érdekes. Három érintett tárca. A fő érintett ilyen szempontból talán a GKM lenne, mert hiszen az energiával mi foglalkozunk, a másik két tárca az FVM és a KVVM, ugyanakkor hozzá kell tenni, hogy a KVVM-nek is nagyon megnőtt a szerepe, hiszen a 2007-2013-as időszakban, az Új Magyarország fejlesztési tervben a KEOP a KVVM-nél van, tehát gyakorlatilag a támogatási rendszer a KVVM-nél van. Természetesen nekünk ebbe nagyon nagy beleszólásunk és ebben nagyon nagy szerepünk van, és gyakorlatilag az energetikát, hogy úgy mondjam, mi csináljuk, de ennek ellenére a KVVM szerepe is nagyon megnőtt ebben a kérdésben. Ezért mondanám, hogy három fontos helye van a témának.
A megújuló energiák közül ez az előterjesztés csak a biomasszával foglalkozik, nem is volt célja, hogy a többivel foglalkozzon, tehát nem érinti a szelet, a vizet - így szól az országgyűlési határozat, és nekünk az volt a célunk, hogy a határozati pontokra adjuk meg a válaszokat. Ez a biomasszára vonatkozik, tehát nem érintjük a vizet, a napot, a szelet meg a geotermiát - lehetett volna természetesen, de akkor nem a 63-as végrehajtásáról beszélnénk.
A jövőben a támogatásoknál mindenképpen figyelembe akarjuk venni a hazai beszállítást és a hazai tulajdonlást. Teljesen egyetértünk ezzel, ezt nagyon fontosnak tartjuk mi is.
Talán még annyit az engedélyezéssel kapcsolatban - természetesen nem a környezetvédelmi engedélyekhez szólnék hozzá, mert az a KVVM-nek a kompetenciája -, hogy a villamosenergia-engedélyezés lejjebb vitelének azért volt egy nagyon szigorú szempontja: az Energia Hivatal, a szabályozó hatóság, meg a GKM is látni szeretné, hogy tulajdonképpen hogy alakul a magyar villamosenergia-rendszer. Eddig 50 megawattig nemigen voltak használható információink, most már 0,5 megawatt fölött ismerjük a helyzetet.
Köszönöm szépen.
VARGA TAMÁS (Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium): Elnézést, az engedélyezéssel kapcsolatban ha még a KVVM részéről szólhatna a kolléga, ez prezentálná, hogy tényleg három tárcának az ügyéről van szó.
ELNÖK: Hadd szóljon!
Dobi Bálint (Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium)
DOBI BÁLINT (Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Dobi Bálint, a környezetvédelmi minisztérium főosztályvezetője vagyok. A környezetvédelmi engedélyezéssel kapcsolatban elhangzott kérdésekre szeretnék reagálni egészen röviden. Ez az új szabályozás, amely két európai uniós irányelvet egyesít, a múlt évi 314/2005-ös kormányrendelet, amely egyrészt a környezetvédelmi hatásvizsgálatot, másrészt pedig az egységes környezethasználati engedélyezést szabályozza. A jogalkotónak a célja igazából az volt, hogy egyszerűsödjön az eljárás. Ha végigszámolgatjuk például az eljárásnak a folyamatát, akkor kiderül, hogy több mint egy negyedévvel megrövidül az eljárás hossza.
A konkrét beruházások határértékeinek a csökkenésével, csökkentésével kapcsolatban részben elhangzottak adatok, részben pedig annyival egészíteném ki az elmondottakat, hogy ami a mi rendeletünknek a mellékletében szerepel, az uniós elvárás, ami abba az irányba mozdulnak el, hogy a természetvédelmi területeken - és ezt szeretném hangsúlyozni, ez a táblázatból is visszaköszön egyébként -, érthető módon, igyekszik csökkenteni a környezet terhelését. Ezért kerültek sorra azok a szigorítások, amelyeket az elnök úr említett. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Nem hiszem, hogy ez a helye a vitatkozásnak, de is, tehát is, mondjuk így, ez is egy szempont volt tehát. Arra, hogy azért vitte le 0,5 megawattra, hogy rálásson, azt tudom mondani, hogy azt gondolom, ez azért nem igazán helytálló, mert bejelentési kötelezettség nyilván lehet. Én a távközlés szabályozásával foglalkoztam hosszasan, és ott rájöttünk arra, hogy nagyon sok mindenben felesleges energiákat kötünk le. A bejelentési kötelezettségből adódóan tudjuk, hogy van ilyen tevékenység, azt is tudjuk, hogy hol végzik, tehát nem hiszem, hogy... Túlságosan le lett víve. Emlékszem, hogy a vízerőműnél még a tárca sem gondolt arra, hogy 5 megawattra le kell vinni, hát milyen vízerőmű az, amely ilyen picike? Ennek nyilván valami más oka lehetett.
Dobi Bálint úr azt mondta, hogy lerövidül. Időre gondolt, hogy időben rövidült le, tehát hogy gyorsabb? (Dobi Bálint: Igen.) Erre azt tudom mondani, hogy az engedélyezés kapcsán nagyon magas az elintézetlen ügyek aránya általában az egységes hatóságnál, és nem az Energia Hivatalban, hanem a zöldhatóságnál. Éppen fordított a jelenség, tehát hogyha megnézi, hogy hol tartunk, akkor azt látni, hogy ott nagy bajok vannak. Ez tehát sajnos nem így van, azaz nem egyszerűsödött.
De amire adott egy érvet valaki, és ezt nagyon köszönöm, arra nézve azért elolvasnám az első három pontját a 63-as országgyűlési határozatnak. Azt mondja: "Felkéri a kormányt - az Országgyűlés -, készítse el az alternatív és megújuló energiahordozók elterjedésének jogi szabályozását az alábbiak szerint: villamos energia előállításához használt alternatív és megújuló energetikai beruházások befektetőinek nagyobb biztonsága érdekében...". Nem mondja, hogy csak a bio, hanem mindenre gondol. Aztán azt mondja, hogy: "termálkincsünk jobb hasznosítása érdekében". Aztán mondja a mezőgazdaságot. Ebből a határozatból adódóan ez tehát a megújuló energiáról szóló beszámoló kellene hogy legyen, de számos megújuló energia hiányzik a beszámolóból. Én megértettem egy félmondatból, hogy önök ezt így értelmezték, de ez a feladat félreértelmezése volt. Ha iskolában lennénk, akkor azt mondanám, hogy írjuk újra ezt a dolgozatot. És nekem ez a javaslatom, mert ez az országgyűlési határozatnak nem felel meg, ez az én személyes véleményem. Én tehát azt gondolom, hogy a határozatban több volt, mint amit kaptunk, és az egységesítés megtörtént - ezt kimondottan a jegyzőkönyv kedvéért mondom -, az egyszerűsítés az eljárásban viszont nem.
Nem tudom, hogy akar-e valaki reagálni, mert ez majdnem kinyilatkoztatás volt, természetesen megadom a szót. (Dr. Orosz Sándor jelentkezik.) Alelnök úr!
DR. OROSZ SÁNDOR (MSZP): Most kivételesen vitatkozom az elnök úrral, már a tekintetben, hogy itt valóban volt egy félreérthető félmondat, hogy mivel foglalkozik leginkább. De ha az elénk beterjesztett J/602. számú jelentés formai osztását ismételten górcső alá veszi az elnök úr, akkor látja, hogy az országgyűlési határozat valamennyi pontjával kapcsolatos tájékoztatót, jelentést, beszámolót tartalmazza. Az kétségtelen tény, hogy az indíttatásnak megfelelően - és, azt hiszem, Szerdahelyi úr félmondata okozhatta itt ezt a félreértést -, az indíttatás okán, meg merthogy a földművelésügyi tárca lett az előterjesztő, a mostani tájékoztatás is bőségesebben foglalkozott az egyébként az országgyűlési határozat 1. pontjának az 1.4, 1.5., 1.6. és 1.7 pontjaiban foglaltakkal. Azt gondolom, azt megkérdőjelezni nem igazán lehet, hogy ez az országgyűlési határozat teljes körére kiterjedő tájékoztató, beszámoló lett volna.
Abban a kérdésben, hogy ez nem határidőben adatott be, azt gondolom, nincs helye vitának, ez ténykérdés. Azt a kérdést persze felveti - és ezt a kérdést önmagunk számára kell majdan feltennünk -, hogy vajon egy VI. hó 28-án kelt országgyűlési határozat mitől remélheti, hogy november 30-áig az akkor meg nem lévők mindegyikére valamiféle válasz születik. Azt hiszem, egy picit a mi magunk túlzó elvárásaként értelmezhető a 2005. november 30-a. Pro forma természetesen így igaz, ez a tájékoztató nem az országgyűlési határozatban megfogalmazott időben készült el.
A műfaját illetően igazából azt gondolom, még nem pontosan tisztázott, hogy nekünk itt most mi a dolgunk ezzel a tájékoztatóval; egyébként nagyon helyes, hogy foglalkozunk vele, csak hogy magával a jelentéssel mi a dolgunk. Józsa István úr megfogalmazta azt az álláspontot, amellyel én személyesen egyetértek, hogy ezt a jelentést igenis terjesszük az Országgyűlés elé, mert egyébként meg a dolog érdeméhez hozzátartozik, hogy a határozat végrehajtásának a helyzetéből következhetnek feladatok, következhet határidők értelmesebb megfogalmazása, ezt pedig, ha már egyszer alapjáraton országgyűlési határozatban gondolkodtunk, akkor megint csak a plénum tudja eldönteni. Én tehát azt gondolom, a mai vita éppen azt támasztja alá, hogy ezt a jelentést igenis terjesszük az Országgyűlés elé, és ott vitassuk meg. Köszönöm, elnök úr.
Szavazás az általános vitára való alkalmasságról
ELNÖK: Köszönöm szépen. Akkor arról kell határoznunk, hogy ez az anyag általános vitára alkalmas vagy sem, aztán a megfelelő helyen majd mindenki elmondja a véleményét.
Aki azt mondja, hogy ez az anyag általános vitára alkalmas, az, kérem, most szavazzon. (Szavazás.) Tíz igen. Aki azt mondja, hogy nem alkalmas általános vitára, az most szavazzon! (Szavazás.) Nyolc. Tartózkodás pedig nincs, igaz? (Közbeszólások: Nincs.) Köszönöm szépen.
Előadót állítunk? (Dr. Józsa István jelentkezik.) Józsa képviselő úr. Kisebbségi előadót állítunk? (Császár Antal jelentkezik.) Császár úr. (Dr. Józsa István: Az elnök úr vállalja?!) Tessék? (Dr. Józsa István: Szívesen látjuk az elnök urat!) De én el tudom mondani egyébként is. (Derültség.) Ne keverjük mindig, és ne legyünk önzőek, mert ha mindig én mondom el... Császár Antal mondja el, ő foglalja össze, majd odaadom neki ezt a puskát.
Köszönöm szépen a megjelenést.
FETSER JÁNOS (MSZP): Elnézést, elnök úr, itt azért elhangzott a te módosítódban is meg az alelnök úr összefoglalójában is, hogy az év folyamán valamikor kellene hogy kapjunk egy átfogó képet a szélenergiáról, a napenergiáról, az ösztönzőkről, mert ez most igazából nem az. Tehát erről kérjünk év közben egy tájékoztatót!
ELNÖK: De erről most nem határoztunk.
FETSER JÁNOS (MSZP): A magunk számára.
ELNÖK: Az az igény merült fel, hogy legyen egy általános, de szerintem ebben most nem fogunk határozni. Majd csinálunk egy nyílt napot, én már elkezdtem dolgozni egy nyílt napon a megújulókról, ami egy kicsit kiegyensúlyozottabb, mint ez lesz. Jegyzőkönyvön kívül mondanék valamit. (Jegyzőkönyvön kívüli hozzászólás.) Tehát csinálunk ezzel kapcsolatban egy nyílt napot, meg a KEOP-programmal kapcsolatban van feladata a tárcának, nyilván azt is napirendre fogjuk tűzni.
Köszönjük szépen. (A napirendi ponthoz érkezett vendégek elhagyják az üléstermet.)
Az ÁPV Rt.-vel kapcsolatos témát az ÁSZ-jelentéssel együtt tárgyaljuk, ahogy szoktuk. Megkérem a Pénzügyminisztérium, az ÁPV Rt. és az Állami Számvevőszék képviselőit, mondják el, ki kit képvisel, és akkor be fog kerülni a jegyzőkönyvbe.
KOCSIS MAGDOLNA (ÁPV Zrt.): Röviden elmondanám, hogy a Pénzügyminisztérium képviseletében a jobbomon Barta József foglal helyet, én az ÁPV Rt. képviseletében Kocsis Magdolna vagyok, én vagyok a beszámolóért és az üzleti tervért felelős ügyvezető igazgató, és Kiss Ernő ügyvezető-helyettes pedig a környezetvédelmi szakterületet képviselő ügyvezető-helyettes az ÁPV Rt.-nél. Az ÁSZ kollégái pedig bemutatkoznak.
HEGEDŰSNÉ DR. MÜLLER VERA (Állami Számvevőszék): (Hangosítás nélkül:) Hegedűsné vagyok az Állami Számvevőszék részéről. Jelen van még Podonyi László kollégám, aki a vizsgálatot vezette és aki a megbeszélésen részt vett. Köszönöm szépen.
ELNÖK: A mikrofont kérjük majd kicsit közelebb húzni. Akkor megkérem az előterjesztő képviselőjét, hogy ha kíván, mondjon néhány gondolatot az anyagról.
KOCSIS MAGDOLNA (ÁPV Zrt.): Az ÁPV Rt. részéről csak egy nagyon rövid felvezetést szeretnék adni arról, hogy az ÁPV Rt. 2005. évi gazdálkodását mi hogyan ítéljük meg. Azt szeretném kiemelni, hogy a 2005. év egy hároméves kormányprogram végrehajtásának az utolsó éve volt, ami privatizációs és vagyonkezelési feladatokat adott az ÁPV Rt.-nek. Mi úgy értékeljük, hogy ez egy kiemelkedően sikeres időszak volt a privatizációs eredményeket illetően: 2003 és 2005 vonatkozásában közel ezer milliárd forintos értékesítési bevételt realizált az ÁPV Rt., ezen belül is a 2005. év, tekintettel a Budapest Airport értékesítésére, egy rekordévnek számított, mivel ekkor önmagában ebből a tranzakcióból 560 milliárd forint bevétel keletkezett. Hangsúlyozni szeretnék azonban azt is, hogy a vagyonkezelési tevékenységet is erősítette a szervezet. Ennek a mutatószámaként azt szoktuk felhozni, hogy a saját tőkére jutó eredmény, ami 2003-ben még negatív volt, mínusz 10,1 százalék, az a 2005. évre már pozitív tartományba került és 6,5 százalékra növekedett.
A 2005. évben a portfólióba tartozó társaságok 73,2 milliárd forintos saját tőkére jutó adózási előtti eredményt realizáltak.
Amit a tranzakciók közül ki szeretnénk emelni, amit jelentős társadalmi érdeklődés kísért, az a Budapest Airport magánosítása, az Antenna Hungária Rt., a Hungexpó, a Nemzeti Tankönyvkiadó, az M-Ingatlan Rt. és a tököli reptér. Ezek már részben a korábbi évben megindult tranzakciók voltak, amelyeknek a teljes lezárása a 2005. évben valósult meg.
Az ÁPV Rt. saját bevétele 155 milliárd forint volt a 2005. évben, és ehhez igazodott a kiadási szerkezete is, ezen belül jelentős volt a 29 milliárd forintos osztalékbefizetés a központi költségvetés részére, valamint hogy 52 milliárd forint értékben tartalékot képzett az ÁPV Rt. a jövőbeni kifizetésekre. Ami a bizottság munkájához kapcsolódó legérdekesebb terület lehet, az az, hogy 11 milliárd forintot fordított környezetvédelmi feladatokra. Ezen belül azt szeretném kiemelni, hogy a volt szovjet használatú ingatlanok környezeti kármentesítése folyik az ÁPV Rt. szervezésében, erre a szervezet 2005-ben 600 millió forintot fordított. A tulajdonosi felelősséghez kapcsolódó kárelhárítási feladatokra 10,3 milliárd forintot, fordítottunk, ebben két megaprojekt van: a Nitrokémia Rt.-ipartelep környezeti kármentesítése, -tehermentesítése és a Mecsekérc és a Mecseköko által végzett bányarekultivációs tevékenység. Ezen kívül még ami a környezetvédelmi tevékenységet illeti, az ÁPV Rt. végzi a korábbi privatizációs szerződésbe foglalt szerződéses kötelezettségek ellenőrzését, a privatizációt megelőző környezetvédelmi auditok elkészítését és társaságainak azt a céltartalék-képzését, ami biztosítja, hogy a környezeti károkra a jövőben megfelelő összeggel rendelkezzenek.
Ennyit szerettem volna az ÁPV Rt. tevékenységéhez kapcsolódóan kiemelni, illetve még annyit szeretnék mondani - az ÁSZ majd külön értékelni fogja az ÁPV Rt. tevékenységének a szabályosságát -, hogy láthatják, hogy a környezetvédelmi forrásfelhasználásokkal kapcsolatban a 2005. évben semmilyen negatív, elmarasztaló megjegyzés nem volt. Úgy gondolom, a korábbi években az ÁSZ tett ajánlásokat a szervezetnek, és ezeket az ÁPV Rt. a szabályozásában, illetve a napi gyakorlatában átvezette. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Kíván még valaki szólni az előterjesztők közül?
Hegedűsné dr. Müllern Veronika (Állami Számvevőszék)
HEGEDŰSNÉ DR. MÜLLER VERA (Állami Számvevőszék): Az Állami Számvevőszék részéről -egyetértvén azzal, amit a kolléganő elmondott - mindössze a javaslataink közül szeretnék néhányra utalni. A kormánynak és a pénzügyminiszternek tettünk javaslatot. Ajánlást tettünk a kormánynak az egységes vagyontörvény megalkotására, illetőleg az állami tulajdonnal rendelkező társaságok működési koncepciójának a meghatározására. A pénzügyminiszternek is tettünk javaslatot az állam vállalkozói és kincstári vagyona nyilvántartására, elszámolásának egységesítésére, illetőleg az elszámolási és a végelszámolási eljárások szabályozására. Tulajdonképpen ezek voltak azok a főbb javaslatok, amelyeket a következő évi vizsgálatunknál majd nyomon követünk és amelyekkel kapcsolatban megnézzük az intézkedéseket. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Kérdezem a bizottság tagjait, hogy kérdést, észrevételt ki kíván tenni. (Molnár Béla jelentkezik.) Béla, parancsolj!
MOLNÁR BÉLA (KDNP): Köszönöm szépen. Örömmel hallgattunk ennyi jó hírt, csak részemről az a probléma, hogy nekünk alapvetően más elképzeléseink vannak az ÁPV Rt. általi működésről. Véleményünk szerint az a privatizációs cél, ami meg van határozva, az nem megfelelő, hiszen itt arról van szó, hogy három év alatt egyenletes ütemben lebontani a maradék tulajdont. Mi úgy gondoljuk, hogy ez így, ebben a formában nem az ország érdeke. Szem előtt tartva azt, ami itt is benne van az anyagban, hogy az elsődleges privatizációs szempont a válsághelyzetben lévő társaságokban való állami szerepvállalás minimalizálásra, ezt el tudjuk fogadni, ugyanakkor azt a részét a dolognak, hogy lehetőleg minél több vagyontól megszabadulni, tehát attól is, ami nyereséges, ami az államháztartásba pozitívumot hoz, azt nem tudjuk elfogadni, ezért tehát az ÁPV Rt. működésével alapvetően van problémánk. Ha ezt figyelmen kívül hagyjuk, akkor onnantól természetesen igaz, amit önök mondanak. A mi olvasatunkban viszont ezért kérdéses az, amikor 91 darab gazdasági társaságot teljes mértékben privatizálhatóként tartunk nyilván, akkor ez milyen nyereségtartalomnak az elvesztését jelenti, amint ezt a 91 gazdasági társaságot privatizáljuk.
A másik, ami viszont a működéssel kapcsolatban probléma, az a tervezési technika. Több helyen előjön a rendkívül alacsony tervezés és egy rendkívül magas megvalósulás. A 73,2 milliárdos nyereség, amit ön említett, szemben áll azzal, hogy tervezve 20,7 milliárd van. Ha 20,7-et tervezünk és 73 valósul meg, az arányaiban azt jelenti, hogy a tervezésben valahol problémák vannak, és valószínűleg nem is olyan kis problémák, ennyire ne ismerné a saját cégét az, aki tervez? Ugyanakkor a tervezett és befolyt osztalék a 17. oldalon hasonlót mutat: 18 milliárd és 28 milliárd. Úgy gondoljuk, hogy ha tervezünk, akkor legalábbis a közelébe kell kerülni a megvalósulásnak. Senki nem várja el a 100 százalékot, de ez olyan különbséget jelent, hogy az emberben felvetődik, hogy ezt valószínűleg tudatosan alátervezik valamilyen, általunk ismeretlen indokkal.
Konkrét problémánk is lenne elsősorban az erdészetek sorsával kapcsolatban. Most nem látjuk ezeket a konkrétan privatizálandó cégek között, nem tudjuk, hogy mi ezekkel a végleges cél, hiszen azon túl, hogy egy kivételével nyereségesek, mint azt az ÁSZ-jelentés megállapította, olyan közjóléti feladatokat végeznek, illetve oly mértékben vállalnak a köznek hasznos tevékenységet, amelynek a kiváltása, amennyiben privatizálva lennének, nem lehetséges. Úgy gondoljuk, hogy ezeket a véglegesen megtartandók közé kellene sorolni, nem tudom, hogy ilyen van-e.
A Mecsekérc is szóba került, az is egy érdekes dolog: 500 milliót költöttünk rá, ugyanakkor, ha jól tudom, megpróbáltuk eladni, és nem sikerült. Kérdezem, hogy mi az oka, hogy a Mecsekércnek nem volt vevője.
A vértesi erőmű - a 16. oldalon szerepel - sorsa megint csak nagyon érdekes, mert a terv 590 millió forint volt, és 40 millióért lett eladva e szerint. Ilyen durva eltérés a tervezés és megvalósulás között mitől lehetséges? Köszönöm szépen. (Dr. Józsa István jelentkezik.)
ELNÖK: Józsa képviselő úr kért szót.
DR. JÓZSA ISTVÁN (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Én úgy gondolom, hogy a környezetvédelmi bizottság ülésén, azzal együtt, hogy természetesen minden képviselői érdeklődést ki kell elégíteni - bár azt hiszem, ha a képviselő úr egy kicsit alaposabban meg kevésbé elfogultan tanulmányozza az anyagot, akkor önmaga is választ kaphatott volna ezekre az összefüggésekre, amelyeket most felvetett -, úgy gondolom, a környezetvédelmi bizottsági ülésen alapvetően azzal kellene foglalkozni, ami a bizottság szakmai körébe tartozik. És én úgy gondolom, hogy igenis példa értékű és pozitív, hogy az Állami Privatizációs és Vagyonkezelő Zrt. az egyébként eredményes tevékenységén belül igen komoly környezetvédelmi és reorganizációs, rekultivációs feladatokat vállalt magára. Úgy gondolom, hogy ez egy több évtizedes adósságnak a törlesztése, és ilyen értelemben azt hiszem, hogy ebben a bizottságban erről mindenképpen elismeréssel kell szólni.
Ezt kiemelve, illetve az Állami Számvevőszék jelentésére alapozva elfogadásra javaslom a beszámolót. Ugyanakkor hozzátenném, hogy azt az elméleti vagy megközelítésbeli vitát nem javaslom, főleg nem a beszámolók részéről, lefolytatni, amit képviselőtársam felvetett. Én azt hiszem, hogy ez a plenáris ülésre tartozik, ott leszünk a patkóban, ott az alapjaitól kezdve végig lehet ezt követni. Ahogy én átnéztem a beszámolót meg az Állami Számvevőszék véleményét is, úgy gondolom, hogy egy korrekt, a privatizációs törvénnyel összhangban lévő, eredményes tevékenységet végzett az ÁPV Zrt.. Ami bizonytalan kérdés az erdészetekkel kapcsolatban felmerült, arra nézve úgy gondolom, azt a privatizációs törvény egyértelműen rendezi, ezek tartós állami tulajdonban maradnak, ilyen probléma tehát nincs.
A tervezés és a realizálás közötti eltéréseket pedig, azt hiszem, teljesen fölösleges számon kérni, ugyanis itt egy privatizációs pályázati gyakorlat mellett egy üzleti optimumot kell elérni, és nem lehet üzleti optimumot elérni, ha a tervbe előre beleírnak bizonyos számokat, mert akkor az istennek nem lehet föléje menni. Én azt hiszem, hogy ez a tevékenység logikájának mondana ellent, és azt hiszem, hogy a ténylegesen realizált eredmények igazolják, hogy 2005. év egy üzletileg is és a korrektségét tekintve is egy eredményes esztendő volt. Külön szeretném pozitívan értékelni a környezetvédelmi célokra fordított erőfeszítéseket. Köszönöm szépen. (Molnár Béla jelentkezik.)
ELNÖK: Köszönöm szépen. A képviselői szabadság jegyében...
MOLNÁR BÉLA (KDNP): Köszönöm szépen. Elnézést, némileg megszólíttatva érzem magamat (Dr. Józsa István: Szó sem volt róla!), ezért kérem, engedjék meg, hogy válaszoljak. Semmiképpen nem kívánom az elméleti vitát lefolytatni, csak a megközelítés magyarázata volt az első néhány mondatom. Ugyanakkor az általam felhozott témák, úgy gondolom, a környezetvédelemben érdekeltek, tehát ha azt mondod, hogy a környezetvédelemmel összefüggő, én úgy gondolom, hogy ide tartoztak ezek a kérdések.
Az erdészeteket nem véletlenül hoztam fel. A privatizációs törvénnyel ellentétben vannak bizonyos információk, és örömmel veszem a megerősítését, ha valóban nem lesz eladva, ha szabad így megfogalmaznom.
Az üzleti optimum valóban azt kívánná, hogy ne minimalizáljuk a várható nyereséget, hogy ne alátervezzük, hanem lehetőleg minél közelebb, hiszen egy nagyobb várható nyereségű céget magasabb áron lehet eladni, mint egy kisebb várható nyereségű céget, úgyhogy ebben is egyetértünk, köszönöm tehát, hogy megerősítesz abban, hogy ez az alátervezés nem volt szerencsés. Köszönöm szépen. (Dr. Orosz Sándor jelentkezik.)
ELNÖK: Alelnök úr!
DR. OROSZ SÁNDOR (MSZP): Ha van, aki látja a lelkem, az tudja, hogy nem kívántam hozzászólni, de az erdők körül kialakult vita alapján feljogosítva érzem magam, hogy mégiscsak szóljak, hiszen anno, amikor az erdőtörvény körüli parlamenti viták zajlottak - és ez meglehetősen közel volt az akkori privatizációs törvény megfogalmazásához, vagy más szóval az állam vállalkozói vagyonával kapcsolatos törvény megfogalmazásához -, akkor nagyon élesen előkerült ez a kérdés. És őszinte örömömre szolgált, hogy akkor az akkori hat párt és azóta gyakorlatilag minden egyes esetben - pártalapot nézve - az Országgyűlés valamennyi pártja elkötelezett amellett, hogy az állami erdő és az állami erdészet nem privatizálható. Ugyanakkor mégiscsak érdekes lehet azért az, hogy az aktuális ellenzék mindig ezzel fenyeget vagy riogat, az aktuális kormányoldal pedig mindig elmondja, hogy nincs erre szándék. Ez számomra csak egy dolgot jelez - és nagyon osztom a véleményedet -, nevesen hogy szándékok azért vannak, ezért a parlamentnek valóban kell erről beszélnie, és ki kell nyilvánítania minden egyes alkalommal, hogy az állami erdő és az állami erdészet nem eladó, és én személyesen ezzel értek egyet a jövőben is.
Ha csak ezt akartad, ha csak ezen nyilatkozat megtételét akartad kicsikarni, akkor én ennek állok elébe, de azt azért én is - mint két lábbal a magyar földön álló - ember érzékelem, hogy persze a politikusok és, mondjuk úgy, a fenntarthatóság egyéb szempontjai alapján hozott döntése nem élvezi osztatlan egyetértését azoknak, akik úgy gondolják, hogy jó, jó, jó, de az az erdő jobb lenne náluk, jó, jó, jó, de jobban szeretnének a sajátjukban vadászni, és a többi, és a többi, és a többi, amiről nyilván képviselőtársam is hallott, és ami miatt megfogalmazta azon vélekedését, hogy talán mégiscsak van, aki meg akarja venni. Vevői szándék tehát biztosan van, eladási szándék azonban nincs. (Molnár Béla: Köszönöm, hogy megnyugtattál!)
ELNÖK: Köszönöm szépen. Mindjárt megadom a szót az előterjesztő képviselőinek, ne tessék türelmetlenkedni, csak hogy egyben tudjunk válaszolni.
Én csak kérdeznék egy nagyon rövidet. Az ÁPV Rt. jelenlegi struktúrájában környezetvédelemi igazgatóság nincs, osztály sincs - ember van-e? Ez az egyik kérdés. (Derültség.) Miért? Ennél lejjebb már nem tudok menni.
A másik kérdésem azzal kapcsolatos, hogy az szerepel itt, és nagyon tetszik nekem, hogy környezetvédelmi kármentesítéssel összefüggő kifizetések történtek meg. Én jobban szeretném, ha az lenne odaírva, hogy a kármentesítés megtörtént. Azért fogalmazok így, hogy van-e olyan ellenőrző tevékenysége az ÁPV Rt.-nek, amely a korábban hozott határozatainak a végrehajtását ellenőrzi évekre visszamenőleg. A bizottság múltjában is van ilyen, Kunmaradas meg ezeknek az ügye, ahol a bizottság volt is, aki törzstag, az talán emlékszik rá. A privatizáció során mindig elő volt írva, hogy ezt meg ezt el kell végezni, de ki az, aki ezeket ellenőrzi? A jelentésben a felületes olvasó ilyet nem talált. Ez lenne az én kérdésem.
És akkor kérem, hogy a kérdésekre, észrevételekre adandó válaszokat osszák el egymás között.
KOCSIS MAGDOLNA (ÁPV Zrt.): Akkor mondanám, amikre én szeretnék válaszolni, aztán a kollégák majd ki fognak egészíteni. Elhangzott, hogy miért nincs külön környezetvédelmi igazgatóság. Volt ilyen, de az úgynevezett hatékonyságjavítás, szervezetilétszám-racionalizálás jegyében az ingatlanterülettel összevonásra került, ám külön ügyvezető-helyettesi szinten képviselt ez a terület, és maguknak a szakembereknek a létszáma nem csökkent jelentősen ezen a területen. Én tehát úgy gondolom, hogy elég nagy hangsúlyt fektet erre a területre az ÁPV Rt.
Az ÁPV Rt.-nél külön van szerződésmenedzsment igazgatóság, amely a privatizációs szerződésekben vállalt kötelezettségek ellenőrzését végzi. Ennek a szerződésmenedzsmentnek a tevékenységével az ÁPV Rt. a saját beszámolójában külön fejezetben foglalkozik, lehet, hogy az országgyűlési beszámolóban a rövidítések miatt ez kevésbé hangsúlyosan került bele. Maga a környezetvédelmi szakterület pedig a szerződések végrehajtásával, azok ellenőrzésével külön foglalkozik, erről a kolléga részletesebb tájékoztatást tud önöknek adni.
A korábbi kérdésekkel kapcsolatban azt a megjegyzést szeretném tenni, hogy az ÁPV Rt. a kormány programját hajtja végre, tehát hogy a privatizációra szükség van-e és milyen mértékbe, az nem ÁPV Rt.-hatáskör. Ilyen értelemben a 2002-2005-ös évben külön kormány-előterjesztés, kormányhatározat volt arról, hogy ezt a privatizációs programot milyen körben, mértékben kell végrehajtani, és ehhez képest mérjük mi a teljesítményünk értékelését. Arról lehet vitatkozni, hogy a jövőre nézve ezt milyen körben célszerű megtenni, erről szerintem vannak is viták, de az én értelmezésemben ez most egy beszámoló, amelyről tárgyalunk.
Hogy a tervezés és a végrehajtás mennyire szakadt el egymástól? Amit ön jogosan jegyzi meg, hogy egy 20 milliárdos eredménytervhez képest volt egy 77 milliárdos teljesítés, annak az az oka, hogy a kisebbségi Mol és a Richter eredménytervét az ÁPV Rt. nem tervezi, mivel ezekben a társaságokban nem többségi tulajdonos, hanem kisebbségi pozícióban van, tehát kvázi leköveti a tényleges teljesítményt, és ez a nagy különbség ebből a két tételből adódik. Maga az, hogy az osztalékterv, illetve az osztalékrealizálás is viszonylag jelentősen, 10 milliárddal meghaladta a tervezetet, az pedig technikailag abból adódik, hogy a Budapest Airport privatizációjakor volt egy olyan döntés, hogy nemcsak privatizációs bevételben kell elvonni az értékesítési bevételt, hanem a társaságban meglévő eredménytartalékot is el kell vonni osztalékágon, mivel az a költségvetés szempontjából egy kedvezőbb technika volt. Ez tehát az oka annak, hogy itt egy felülteljesítés történt, ez gyakorlatilag egy elszámolástechnikai előny miatt jelentkezett.
Kérdés volt a Vértesi Erőmű privatizálása. Hogy ez milyen értéken realizálódott, azt hiszem, ilyen értelemben mellékes, mivel itt egy állami körön belüli mozgás történt, tehát az MVM közvetlen tulajdoni hányadát növelte az ÁPV Rt. közvetett tulajdoni hányada rovására, és az ilyen típusú adásvétel általában sajáttőke-értéken történik. Azt gondolom tehát, hogy ez teljesen technikai dolog, és nincs igazán piaci értelemben vett jelentősége annak, hogy ez az ügylet ténylegesen milyen realizációs értéken történt meg.
A Mecsekérc kapcsán azt tudom válaszolni, hogy én úgy tudom, ebben a privatizációban tényleges kiírás nem volt. Tehát volt ilyen szándék, de én úgy tudom, hogy ez most került a tényleges realizáció szakaszába.
Megkérem a kollégákat, hogy a saját területüket érintően pontosítsák a válaszokat.
KISS ERNŐ (ÁPV Zrt.): A környezetvédelemi kármentesítési programban lévő feladatok ellenőrzése több szinten történik. Egyrészt a környezetvédelmi menedzserek között, akik a környezetvédelmi részlegnél a környezetvédelmi ügyvezetőigazgató-helyettes alá tartoznak, fel van osztva minden környezetvédelmi projekt, és egy úgynevezett tulajdonosi környezetvédelmi menedzseri ellenőrzést végeznek azoknál a projekteknél, amelyek még folyamatban vannak, minimum kéthetenként helyszíni bejárással. Ugyanakkor minden környezeti kármentesítési projekthez egy külső, független szakértőt is megpályáztatunk, aki a környezetvédelmi projekteket ellenőrzi. Itt a minimum az, hogy nyolcnaponként kell a helyszínre menni, de a munkától függően, amikor olyan feladatkörök vannak, akkor ezt sűrítik is. Úgyhogy ezek a környezetvédelmi projektek szigorú ellenőrzés alatt vannak. Azon kívül pedig a kivitelezőknek negyedévenként beszámolót kell írniuk, a beszámolókat külön ellenőrzi még a műszaki ellenőr, és a környezetvédelmi menedzser is ellenőrzi azokat. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Ha más nem kíván hozzászólni, akkor én csak azt fogalmaznám meg ebben az utolsó témában, hogy én a régebbi szerződésekben vállalt kötelezettségek ellenőrzésére, végrehajtására gondoltam, tehát nem a most folyamatban lévőkre, hanem... (Dr. Józsa István: Igen, amikor magántulajdonosok lesznek!), pontosan, hogy megcsinálta-e, merthogy vállalt ezt meg azt. Tudom, hogy másra is kitérhetnénk, de az nem a bizottságra tartozik. Nyilván voltak olyanok is, hogy mennyi ideig, hogy tartja fenn azt a tevékenységet, s a többi, de én azt gondolom, hogy ne süllyedjünk bele ebbe.
Szavazás az általános vitára való alkalmasságról
Én személy szerint azt gondolom, hogy mind a két jelentés megfelel azon feltételeknek, hogy a plenáris ülés napirendjére tűzzük. Aki velem ebben egyetért, kérem, hogy szavazzon. (Szavazás.) Tizenkettő, köszönöm szépen. Aki nem ért egyet az általános vitára alkalmassággal? (Szavazás.) Hat. A bizottság támogatja az általános vitára való alkalmasságot.
A bizottsági előadó és a kisebbségi véleményt tolmácsoló képviselő kijelölése
Akartok kisebbségi előadót állítani?(Molnár Béla jelentkezik.) Kisebbségi van. Ki lesz a többségi előadó? (Dr. Józsa István jelentkezik. - Dr. Tompa Sándor: Azt hittem, az elnök úr vállalja a többségi előadását! - Dr. Józsa István: Az elnök úr vállalja?) Nem vagyok én egy halmozó. (Derültség.) Ennek van egy nagyon szigorú feltétele: ott kell lenni. (Derültség.) Úgyhogy én majd figyelem, hogy hogy csinálod, és akkor legközelebb vállalom. (Dr. Józsa István közbeszól.) Nem, tényleg, most már elvállaltad... (Derültség.)
Mind a kettőről szavaztunk, ugye? (Általános helyeslés.) A kettőről egyben szavaztunk. (Közbeszólások: Igen.) Egy szavazással elfogadtuk mind a kettőt, mert egyben is tárgyaltuk.
Az egyebek között van valami? (Senki nem jelentkezik.) Nem tudom, mikor találkozunk, majd szólunk. Viszonlátásra!
(Az ülés befejezésének időpontja: 13 óra 28 perc)
|
|
Katona Kálmán |
Jegyzőkönyvvezető: Molnár Emese