KORB-1/2007.
(KORB-18/2006-2010.)
az Országgyűlés Környezetvédelmi bizottságának
2007. január 25-én (csütörtökön) 9 óra 08 perctőla Képviselői Irodaház V. emelet 562. számú termében megtartottüléséről
Tartalomjegyzék
Napirendi javaslat*
Az ülés résztvevői:*
A bizottság részéről*
Megjelent*
Helyettesítési megbízást adott*
Meghívottak részéről*
Hozzászólók*
Elnöki megnyitó*
Dr. Oláh Lajos hozzászólása*
A napirend elfogadása*
Tájékoztató a közelmúltban az Európai Unió más országaiból engedély nélkül Magyarországra szállított és itt tárolt hulladék okozta károkról és a jövőben hasonló esetek elkerülése érdekében teendő kormányzati intézkedésekről*
Dr. Persányi Miklós tájékoztatója*
Terbe Zoltán hozzászólása*
Kérdések, hozzászólások, reflexiók*
Elnöki zárszó*
1.Tájékoztató a közelmúltban az Európai Unió más országaiból engedély nélkül Magyarországra szállított és itt tárolt hulladék okozta károkról és a jövőbeni hasonló esetek elkerülése érdekében teendő kormányzati intézkedésekről
Tájékoztatást ad:a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium képviselője, valamint az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium képviselője
2.Egyebek
Elnököl:Katona Kálmán (MDF), a bizottság elnöke
Dr. Orosz Sándor (MSZP), a bizottság alelnöke
Dr. Nagy Andor (KDNP), a bizottság alelnöke
Dr. Józsa István (MSZP)
Dr. Oláh Lajos (MSZP)
Balogh József (Fidesz)
Bányai Gábor (Fidesz)
Császár Antal (Fidesz)
Fehérvári Tamás (Fidesz)
Kékkői Zoltán József (Fidesz)
Molnár Béla (KDNP)
Helyettesítési megbízást adott
Gyárfás Ildikó (MSZP) Dr. Józsa Istvánnak (MSZP
Szabó Imre (MSZP) Dr. Oláh Lajosnak (MSZP)
Dr. Tompa Sándor (MSZP) dr. Orosz Sándornak (MSZP)
Farkas Sándor (Fidesz) Fehérvári Tamásnak (Fidesz)
Dr. Persányi Miklós környezetvédelmi és vízügyi miniszter
Kovács Kálmán államtitkár (Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium)
Dr. Piros Attila főosztályvezető (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium)
Terbe Zoltán polgármester (Kiskunmajsa)
(Az ülés kezdetének időpontja: 9 óra 08 perc.)
KATONA KÁLMÁN (MDF), a bizottság elnöke - a továbbiakban ELNÖK: Jó reggelt kívánok! Üdvözlöm a körünkben megjelent miniszter urat és államtitkár urakat, a bizottság megjelent képviselőit, a meghívottakat, az érdeklődőket és a sajtó képviselőit.
A mostani rendkívüli ülést Oláh Lajos képviselő úr kezdeményezte, de mivel egy képviselő nem tud bizottsági ülést összehívni, végigkérdeztem a frakciókat, és minden frakció megerősítette ezt egy-egy támogató aláírással. Tehát Oláh Lajos kezdeményezéséből egy ötpárti egyetértésű rendkívüli ülés keletkezett.
Csak annyit mondanék el elöljáróban, hogy két levelet írtam, egy levelet a miniszter úrnak, amelyben megpróbáltam összefoglalni, hogy mire lennénk kíváncsiak, mire szeretnénk választ kapni. Egy második levelet pedig Lamperth Mónika miniszter asszonynak küldtem, tekintettel arra, hogy számos olyan jelzést kaptam, amely arra hívta fel a figyelmet, hogy ennek a nagyon magas műanyagtartalmú szemétnek - majd kiderül a beszélgetés során, hogy ez pontosan mennyi is -, az 5 ezer tonna körüli szemétnek a meggyulladása, az esetleges véletlenszerű meggyulladása jelentős környezeti károsodást okozhat. Ezért felhívtam arra a figyelmet, hogy ezzel kapcsolatban az intézkedést tegye meg. Direkt nem írtam azt, hogy őriztesse ezt, mert azt gondolom, hogy tűzrendészeti szempontból ez nagyon kevés. Tehát ez a két információ van még.
Azt gondolom, tartozunk annyival Oláh képviselő úrnak, hogy először neki adjam meg a szót, hogy néhány mondatban indokolja, miért is gondolta úgy, hogy üljünk össze és beszéljük meg ezt.
DR. OLÁH LAJOS (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Szerintem indoklásra nincs szükség, látjuk, hogy hányan vannak a teremben. Örülünk annak, hogy ez ennyi embert érdekel. Annak is örülünk, hogy ha szomorú, esős hétköznapokon ugyanennyi embert érdekel a környezetvédelem, akkor egy lépéssel talán előrébb tudnánk menni.
Támogatom azt, hogy először a meghívott vendégeink kapjanak szót, hogy tájékoztassák a bizottság tagjait és a megjelenteket. Ugyanakkor azt javasolnám, hogy előzetesen mondjunk nekik egyfajta szempontrendszert, mert talán hatékonyabbá teszi a munkánkat, hogy amikor tájékoztatást adnak, akkor mi az, amire térjenek ki.
Én ezek közül megpróbáltam néhányat előzetesen összeszedni. Szeretném, ha választ adnának arra, hogyan látják, van-e dolga az Országgyűlésnek a szabályozás területén, vagy a szabályozást megfelelőnek tartják ebben a formájában? A hulladékgazdálkodási bírság szigorúságával kapcsolatosan örülnék, ha elmondanák a véleményüket.
Mi a hatóság feladata és szerepe az ilyen típusú ügyekben? Hogy látják a különböző szervek, szervezetek együttműködését? Milyen tanulságok vannak, hogy lehetne a megelőzés irányába elmozdulni?
Tudjuk, hogy az Európai Bizottság is foglalkozott hasonló kérdéskörrel. Arra kérnénk választ, hogy az európai szabályozás kapcsán lát-e olyan területet, ahol a kormánynak kezdeményezéssel kellene élnie akár a szabályozás módosítása ügyében?
Ha a környezettudatosság szerepéről is mondana egy-két szót! Látszik, hogy ez a megelőzésben talán kulcsszerepet tudna játszani.
Tudjuk, hogy a legdrágább szemét az lesz ebben a szituációban, amit nem találunk meg.
Szeretném kérdezni a miniszter urat, hogy milyen intézkedéseket sikerült foganatosítani, illetve a felügyeletek milyen irányba mozdulnak el, hogy a lehető legjobb felderítést érjük el, hiszen, amit nem találunk meg, amit összekevernek magyar hulladékkal, az lesz a legdrágább a Magyar Köztársaságnak. Végül: lát-e olyan maffiaszerű működésre utaló jeleket, amelyek esetleg a parlament más bizottságainak összehívását is indokolttá tehetik?
Én a magam részéről néhány szempontot szerettem volna adni, hogy utána talán kevesebb kérdéssel tudjunk előre menni.
Köszönöm szépen a szót, elnök úr.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Ami eddig lezajlott, napirend előttinek kell tekintenünk annak ellenére, hogy munkaszerű volt a hozzászólásod.
Azt szeretném a bizottság tagjaival közölni, hogy a rendkívüli ülés összehívását dr. Oláh Lajos - MSZP -; Katona Kálmán - MDF -, dr. Nagy Andor - KDNP -, Bányai Gábor - Fidesz - és Gusztos Péter - SZDSZ - kezdeményezték, egy napirendi ponttal. A napirendi pont: tájékoztató a közelmúltban az Európai Unió más országaiból engedély nélkül Magyarországra szállított és itt tárolt hulladék okozta károkról és a jövőben hasonló esetek elkerülése érdekében teendő kormányzati intézkedésekről. Aki ezzel az egy napirendi ponttal egyetért, kérem, szavazzon! (Szavazás.) Köszönöm szépen, egyhangú.
Az ülésre meghívtuk a környezetvédelmi miniszter urat és az Igazságügyi Minisztérium képviselőjét, a szövetségeket, satöbbit. A jegyzőkönyv kedvéért kérem szépen mondani, hogy dr. Persányi Miklóson kívül ki az, akit jegyzőkönyv szerint rögzítsünk az Igazságügyi Minisztérium részéről. Mert a többiek segítenek, ugye, így kell érteni, miniszter úr? (Dr. Persányi Miklós: Én kaptam a meghívást. - Kovács Kálmán: Én mint képviselő...) A képviselő úr odatolakodott az államtitkár helyére. (Derültség.)
Az Igazságügyi Minisztérium részéről ki van jelen? (Dr. Piros Attila: Dr. Piros Attila vagyok.) Dr. Piros Attila, köszönöm szépen.
Megkérem miniszter urat, hogy tájékoztasson minket.
Dr. Persányi Miklós tájékoztatója
DR. PERSÁNYI MIKLÓS környezetvédelmi és vízügyi miniszter: Egy súlyos bűnüggyel állunk szemben, és ezzel a bűnüggyel két ország különböző hatóságai foglalkoznak már, és az uniós szabályoknak megfelelően, a hazai előírásokat követve folyik ennek a bűnügynek a felgöngyölítése, és megtörténik minden olyan szükséges intézkedés, ami ennek a hulladéknak a sorsát rendezi majd.
Nagyon sok vélemény hangzott el ezen ügy kapcsán az utóbbi hetekben, jogos a közvélemény felháborodása, és úgy vélem, hogy nekünk is a legnagyobb szigorral kell a dologban eljárnunk. De ezzel együtt indokolt, hogy tiszta, jogállamhoz méltó eszközökkel folyjon az ezzel kapcsolatos állami tevékenység.
A sokféle nyilatkozat között akadt olyan is - nemcsak a hulladékügy kapcsán, hanem a tárca tevékenységéről szólva is -, amelyben például Katona Kálmán elnök úr jóindulattal elégségesnek nevezte a tárca elmúlt időszaki munkáját. Úgy vélem, hogy egy ellenzéki képviselőtől ez egy nagyon nagy dicséret, mert az ellenzék általában nem szokta elfogadni azt a színvonalat, ahogyan a kormányzat működik. Ez természetes is.
ELNÖK: Miniszter úr, erre reagálnom kell: félévi bizonyítványról van szó, tehát lehet javítani. (Derültség.)
DR. PERSÁNYI MIKLÓS környezetvédelmi és vízügyi miniszter: Engedtessék meg nekem az is, hogy az eddig elhangzott nyilatkozatok alapján én viszont azt mondjam, hogy ilyen jó bizonyítványt Katona Kálmán elnök úrnak nem tudnék adni arról, hogy milyen tájékozottsággal rendelkezik a környezetvédelmi hatósági eljárási rendben. Elmondom majd azt is, hogy miért.
Néhány példát említek. Az egyik ilyen fő problematika az, hogy vajon a jogszabályok megfelelnek-e az előírásoknak, vagy nem. A jogszabályok mind Magyarországon, mind az Európai Unióban a hulladékszállítást megfelelően szabályozzák. Ugyan ebben vannak olyan felvetések, amelyek korrekcióra szorulnak, illetve korrekciót kívánnak, ez viszont folyamatban van. Alapvetően az Európai Közösségen belül a Közösség tagországaira irányuló vagy onnan kifelé történő hulladékszállítás felügyeletéről, ellenőrzéséről tanácsi rendelet rendelkezik, a 259/93-as rendelet. Tekintettel arra, hogy ez rendeleti szintű szabályozás, ennek megváltoztatására, szigorítására vagy enyhítésére tagállami szinten nincs lehetőség. 2004. május 1-je óta Magyarországon is érvényesek ezek a rendeletek.
Azt kell mondanom, hogy ezek önmagukban is kellően szigorúak, de a szabályok betartása és az érvényesítés egy másik kérdés. Ugyan tudjuk, hogy több ezer év óta elég komoly rendszerek mondják azt, hogy ne ölj, ne lopj, mégis vannak gyilkosok és tolvajok. Ugyanígy, hiába vannak komoly szabályok a hulladékügyben, amelyben sajnos komoly haszonra lehet jelenleg szert tenni, és ez mindaddig így lesz, amíg óriási differenciák vannak az egyes országokban a hulladékkezeléssel kapcsolatos költségek tekintetében. Tehát ennek a bűnügynek a fő mozgatója nem egyébben keresendő, hanem abban, hogy ez az anyagi motívum fennáll. A nyereségvágy mozgatja ezeket az ügyeket, s nemcsak Magyarországon, hanem mindenütt, ahol ez történik, akkor is, amikor Nigériába, Indiába, Csehországba vagy Szlovákiába szállítanak illegális módon hulladékot, vagy esetleg ott a kevesebb szabályozottság miatt nem is illegálisan történnek ilyen szállítmányok.
Ez az egyik kérdés. Hogy ezeket a jelenlegi szabályokat szigorítani kell, meg kell változtatni uniós szinten, ezt Magyaroszág tudja, és Magyarország ennek érdekében fel is lép.
Ennek a hivatkozott uniós jogszabálynak a módosítására az utóbbi években egy új rendelet kidolgozása kezdődött meg. Ebbe nagyon aktívan kapcsolódtunk be, és kértük azt, hogy az úgynevezett zöldlistás hulladékokra vonatkozó rendelkezéseket szigorítsa meg az Unió. Ennek eredményeként egyebek mellett egy új rendelet készül, és az új rendelet a kötelező nyomtatvány használatát már előírta az ilyen szállítmányok számára is. Lehetőséget ad a tagállamoknak arra, hogy a fenti dokumentum alapján a zöldlistás hulladékok szállításának a bejelentését is előírják.
A rendelet már elfogadásra került és 2007 júliusában lép hatályba. Ennek végső értelmezése, kiegészítése jelenleg folyik a Bizottság szervezésében. Amikor ez megtörténik, akkor haladéktalanul módosítjuk a 120/2004-es kormányrendeletet, és a lehető legszigorúbb hazai szabályozást valósítjuk meg ennek az uniós rendeletnek a keretében.
A helyzet tehát alapvetően az, hogy mind az uniós szabályozási keret, mind a csatlakozó hazai jogszabályok kellő szigort, garanciát és szabályozottsági szintet jelentenek. Természetesen ha a tisztelt képviselő uraknak ezzel kapcsolatban konkrét felvetése, észrevétele vagy kételye van, ezeket nyilván nagyon szívesen vesszük. És hogyha például a szabályozást indokolt módosítani, erre is nyitottak vagyunk. Jelenleg nem látunk ilyen okot, ugyanis mind az uniós, mind pedig a hazai csatlakozó szabályok kellő garanciát nyújtanak arra, hogy a hulladékszállítás és a nemzetközi hulladékszállítás is garanciákkal legyen körülbástyázva. Természetesen ezeket meg lehet sérteni, ezeket a normákat át lehet hágni, ez viszont már bűnügy.
Bűnügyként természetes módon nem csupán a környezetvédelmi hatóságok feladata, hogy ezzel foglalkozzanak, hanem a bűnügyekhez hasonló minden egyéb esetben a megfelelő állami szervezetrendszerek fellépése kell. Tehát a rendőrség, éppúgy, mint egy betörésnél, lopásnál vagy gyilkosságnál, ugyanúgy nyomozni köteles, és Magyarországon a kezdetektől fogva ezt teszi is.
Az ügyészség a vádhatóság szerepét ugyancsak be kell, hogy töltse, és a magyar ügyészség ezt teszi. És amikor vádemelésre sor kerül és bírói szakaszba lép az ügy, akkor a független magyar bíróságnak a fennálló jogszabályok alapján kell intézkednie.
A fennálló magyar jogszabályok - az előbb a szállításról beszéltem - a büntető oldalon is példásan szigorúak. Másfél évvel ezelőtt a büntető törvénykönyv módosításakor javasoltam, hogy a települési hulladékkal kapcsolatos visszaélések is bűncselekményként kerüljenek be a Btk.-ba. Ez az Országgyűlés bölcs döntésének megfelelően bekerült. Ma ez a bűncselekmény 3 esztendeig terjedhető szabadságvesztéssel büntethető a magyar jog szerint. Ez egy nagyon fontos előrelépés. Régebben ilyen szigorú eljárás ebben nem volt. Talán a jogi környezetről dióhéjban ennyit elegendő elmondani. Tehát le szeretném szögezni még egyszer, hogy nincsenek olyan nagy hiányosságok és lyukak a magyar jogi rendszerben, talán az uniósban sem, amelyek miatt ez a bűncselekmény bekövetkezhetett volna.
A másik kérdés a hatóságok kérdése. Talán az elmondottakból is kiderül, hogy ebben az ügyben nem a zöldhatóságok azok a hatóságok, amelyek közvetlenül nyomoznak például a bűncselekmény elkövetése kérdésében, de a hatóságok kezdettől fogva nagyon aktívak ebben a dologban. Meg kell mondanom, azért naivitás azt gondolni, hogy akad a világon olyan zöldhatóság, amely például több száz ezer kamion után szaladgál az utakon, és próbálja kiszűrni, hogy vajon éppen melyikben van illegális hulladék. Nyilván más típusú filozófia szerint építkeznek ezek a hatóságok, a magyar zöldhatóságok is eszerint építkeznek.
Felvetődött az is, hogy azért történhetett meg ez az eset, mert gyengült a hatósági ellenőrzési rendszer Magyarországon. Egy ilyen tézis akkor bizonyára arra is igaz, hogy Csehországba valószínűleg azért vittek be 20 ezer tonnányi, Németországból származó ugyanilyen hulladékot, mert a magyar hatósági rendszer nem olyan, mint amilyen. Úgy vélem, a két dolog között nincs összefüggés, ahogy a csehországi, úgy a magyarországi importnak is az anyagi motívum a fő mozgatója, és nem az, hogy a hatóság történetesen nem jár a kamionok nyomában.
Ha megengedik, néhány adatot idézek arról, hogy a zöldhatóságok az elmúlt 3 esztendőben hány ellenőrzést folytattak a saját ellenőrzési tervüknek megfelelően. Tudom, hogy az elnök úr az írásban előre feltett kérdései kapcsán kérte, hogy erre külön térjek ki, ezért ezt szeretném is megtenni. 2004-ben az országban működő zöldhatóságok összesen 3103 tervezett ellenőrzést végeztek, 4258-at hajtottak végre. Panaszbejelentés alapján további 1419 esetben indult meg eljárás, és egyéb, nem feltétlenül helyszíni ellenőrzést további 14706 esetben folytattak le. Ez a szám 2005-ben, ugyanebben az összetételben: 3970 ellenőrzést terveztek, 5678-at folytattak le, tehát lényegesen többet; panaszbejelentés alapján 2260-at végeztek el. Az egyéb ellenőrzések száma pedig közel 20 ezer, 19940 volt összességében.
A 2006. évben, tehát amikor ez az eset történt, a zöldhatóságok 6581 ellenőrzést terveztek, 7427-et folytattak le, panaszbejelentés alapján további 3014-et; egyéb, nem feltétlen helyszíni ellenőrzést, tehát amely írásban indítványozott ellenőrzés, 39196-ot. Tehát ha mindezt összeadom, 2006-ban több mint 56 ezer különböző ellenőrzést folytattak le, de hadd emeljem ki, hogy a helyszínen lefolytatott, végrehajtott ellenőrzések száma 7427. Lehet azt mondani, hogy ez kevés. Lehet azt mondani, hogy mondjuk a Magyar Demokrata Fórum szívesen emelné meg az állampolgárok adóit, hogy még nagyobb államapparátusokat működtessünk, de én úgy gondolom, hogy nem ez a járható út. Egyébként látszik, hogy a hatósági ellenőrzés lényegesen erősödött az elmúlt 3 esztendőben, azután, hogy létrejött az egységes zöldhatóság.
El kell mondanom azt is, hogy a német hulladékkal kapcsolatban a behozatalra az illetékes hatósághoz, ez a Környezet-, Természetvédelmi és Vízügyi Főfelügyelőség, semmiféle engedélykérelem nem érkezett sem a külföldi, sem a magyar cégek részéről.
Így a főfelügyelőség a hulladékkal kapcsolatos behozatalhoz semmiféle engedélyt nem adott, ez egy abszolút illegális tevékenység. Azt, hogy történetesen a Magyarországra belépő több száz ezer nehéz szállító jármű között vajon melyikben van másodfeldolgozásra szolgáló nyersanyag, vagy ki tudja, hogy milyen anyag, nem olyan egyszerű azonosítani, még az erre feljogosított ellenőrző szerveknek sem, a rendőrség sem könnyen tudja ezt megállapítani, a vám- és pénzügyőrség sem, amely egyéb országokban és korábban Magyarországon is ezeket a szállítmányokat ellenőrizte.
Nyilván felmerül a szabályozottság kérdése, hogy vajon, ha a zöldlistás hulladékoknál létezne egy mostaninál szigorúbb papírozási rendszer, akkor ez hatékonyabb lenne-e. A válasz az, hogy igen, és ahogy említettem, ennek az uniós szintű szabályozása érdekében felléptünk, és ez meg is történik.
A tárgyi hulladék behozatalára vonatkozó uniós rendelet 26. cikkely (1) bekezdése szerint illegális szállításnak minősült, és ezt a tényt az illetékes német hatóság is megerősítette, és ez adja a jogalapot a felelősség és a szükséges teendők meghatározásához is. Nagyon fontosnak tartom, hogy azon a tárgyaláson, amelyet a német nagykövet úrral kezdeményeztem, és most hétfőn folytattam le, Németország nagykövete egyértelművé tette, hogy Németország teljesíteni fogja a kötelezettségeit, és a Németországból idekerült szemetet vissza fogják szállítani Németországba. Ugyanezt a készséget fejezte ki az illetékes német hatóság is. Természetesen felvetődik a kérdés, hogy ez miért nem történik meg ma vagy holnap. Ahhoz, hogy ez megtörténjen, a német hatóságnak is jogállami eszközöket kell használnia, tehát amikor ő a kötelezést kiadja a hulladék szállításáért ott felelős cégek számára, abban neki bíróság előtt is megálló bizonyítékokat kell adnia. Ezeket a bizonyítékokat elsődlegesen mitőlünk várja.
Két nappal ezelőtt érkezett hozzánk az illetékes német hatóság egy levele, amelyben azt mondja: Jogszabályi előírásainknak megfelelően először meg kell győződnünk arról, hogy a kérdéses hulladék attól a termelőtől származik-e, akit mi utasítunk a visszaszállításra, ezen túlmenően döntésünkben fel kell tüntetni a visszaszállítandó hulladék mennyiségét, minőségét és a telephelyeket, címeket, ahonnan el kell szállítani. A felelős személynek képesnek kell lenni eleget tenni a visszaszállítási kötelezettség bármilyen további kérdés nélküli elvégzésére, ami azt jelenti, hogy a közigazgatási döntésünknek olyan pontosnak kell lennie, amennyire csak lehetséges. Tehát jelenleg ezeknek a bizonyító dokumentációknak az összeállítására van szükség.
Látva azt, hogy a német hatóság az ottani egyik cég adatai alapján egyelőre lényegesen kevesebb, összességében mintegy 1100 tonna hulladékot tudott ottani könyvelésbe venni, nekünk a további, mintegy 4000 tonna hulladék eredetét is egyértelművé kell tennünk. Éppen ez indokolja azt is, hogy a hulladékot jelenleg ne mozgassák. Közvetlen környezeti kockázatot ez a hulladék nem képvisel. Emiatt, hogy a német hatóság számára is elérhető, felmérhető legyen, ha ez az igény később felvetődik, ez a hulladék ott maradhat, ahol van, még akkor is, ha hulladékot Magyarországon olykor szoktak égetni; elnök úrnak volt egy ilyen bejelentése az előbb is az önkormányzati és területfejlesztési miniszter asszonyhoz intézett levelében. Magyarországon - meg kell mondanom - környezeti szempontból még legalább néhány millió tonna olyan hulladék van, amelynek az égetése bizony kockázatot képviselne, ha azt valaki nyílt színi körülmények között fölgyújtaná és elégetné. Természetesen ezekre a hulladékmennyiségekre mint bizonyítékra is szükség van. Tehát a környezetre valóban negatív megoldás lenne, ha ezt égetnék. Én nem tételezném azt fel, hogy a bűnelkövetők itt még szeretnének további bűnöket felírni a bűnlajstromra, hiszen nagyjából már sikerült azonosítani azt a kör, amely ebben az egész ügyletben részt vesz.
Ha már bűnről van szó - Oláh képviselő úrnak is volt ilyen természetű kérdése, hogy vajon van-e itt maffiaszerű jelenség -: ismeretekkel rendelkezünk arról, hogy van Európában hulladékmaffia. Arról is, hogy a maffia, a hagyományos olasz maffia is foglalkozik, de elsősorban Olaszországban és a nagyon közeli térségekben hulladékbűnügyekkel, mint ahogy más bűnügyekkel is foglalkozik. Az, hogy az ebben az ügyben szereplőknek bármiféle átfogó európai hálózathoz lennének szálai, eddig semmiféle adattal nem támasztható alá, nem is biztos, hogy ez így megtörténne. Sajnos, ebben a hulladékügyben - nemcsak ebben, hanem hulladékügyekben - nagyon sok az ad hoc, spontán elem, egy-egy jó üzlet lehetősége és nagy nyereség besöprése mozgatja az ebben szereplő feleket. Adattal rendelkezünk például arról - a prágai nagykövetségünk szolgáltatta ezt -, hogy a csehországi vizsgálatok azt mutatták ki, hogy az ottani, Németországból történt hulladékszállítás kérdésében azok a cseh személyek, akik irányították a hulladék importját - ez négy személy volt összesen, és körülbelül 30 emberből álló hálózatot mozgattak -, hetente négyen mintegy százezer euró nyereségre tettek szert több hónapon keresztül. Ez egy akkora tétel, ami már eléggé megmozgatja az emberek fantáziáját.
El kell mondanom azonban, ha már hulladékimportról, -exportról beszélünk, hogy ez nem egyszerűen magyar nemzeti kérdés. A hulladék arra áramlik, amerre a nyereséget be lehet a végén söpörni. Ebben a pályában ennél a hulladéknál is a vizsgálat feltárt olyan elemeket, hogy a Szinkron 99 Kft. ügyvezetője azt nyilatkozta, hogy az volt a tervük, hogy a hulladékot majd egy feldolgozási művelet után továbbviszik, amit elég nehéz elképzelni, ha szeméttelepeken rakták le, és egyes helyeken szétterítették. Visszatérve ahhoz a kérdéshez, hogy vajon ezeknek mi lehet a sorsa: ezeknek valószínűleg az lesz a sorsa - ez az összmennyiséghez képest egy kisebb szegmens, 1-2 százalék vagy valami hasonló arány, a zöm szerencsére még tömbökben, bálákban van jól definiált helyeken -, hogy ezeket a hulladékokat, főleg ha már összekeveredtek azóta magyar kommunális hulladékkal, valószínűleg ott kell hagyni, ezt senki nem fogja utána szétguberálni. Ezt csak azért említettem, mert ha ez is történt, akkor az az érv nem áll meg, hogy az újrafeldolgozás volt a fő cél, mint ahogy az sem áll meg, hogy az ezt követő fázisban a maradék hulladékot Romániába a dévai hulladékégetőbe vitték volna tovább elégetésre. Látni kell azt, hogy mindaddig, amíg ilyen olcsó Magyarországon hulladékot lerakni, és hulladéktól megszabadulni, addig lesznek ilyen törekvések a jövőben is. A kérdés az, hogy vajon a szankcióink eléggé szigorúak-e, és vajon vannak-e eszközeink arra, hogy ezt jobban el tudjuk hárítani.
2005. november 18-án "Zöld bűnözés" címmel szervezett a minisztérium egy konferenciát, a fővédnöke a köztársasági elnök úr volt.
Ezen részt vett Lomnici Zoltán, a Legfelsőbb Bíróság elnöke, Polt Péter úr, akkori legfőbb ügyész, a Belügyminisztérium akkori államtitkára és a Vám- és Pénzügyőrség országos parancsnoka. Én ezen a konferencián mondtam, hogy a zérótolerancia elvét kell alkalmazni az illegális hulladékelhagyással és a hulladékkal való visszaéléssel szemben.
Nagy örömömre szolgált, hogy az ott lévő, más hatalmi ágakat képviselő személyek is megerősítették azt a készséget, hogy igen, a környezeti bűnözéssel szemben valóban indokolt a fellépés.
Ami még fontosabb, és a bizottság szíves figyelmébe ajánlanám ezt a kérdést esetleges későbbi témaként, hogy az ilyen ügyekben született eljárások száma az utóbbi esztendőkben jelentősen megnövekszik, és nem feltétlenül azért, mert sokkal több az ilyen bűnügy. Egyrészt azért, mert több a lakossági bejelentés, másrészt azért, mert az érintett hatóságok sokkal nagyobb intenzitással üldözik ezeket, mint régen. Harmadrészt pedig azért, mert a bírósági ítéletek is egyre komolyabbak, szigorúbbak és következetesebbek. Tehát van a magyar jogrendszerben egy tendencia, amely, ahogy a társadalomban is megvan, egyre érzékenyebb ezeknek a környezeti bűnöknek az üldözésére.
Nyilván a másik ilyen kérdés maga az ellenőrzés. Az előbb elmondtam, hogy az éves betervezett ellenőrzések milyenek voltak, de azért hadd említsem meg, hogy rendkívüli ellenőrzéseket is tartott a környezetügyi hatóság, például a veszélyesnek ítélt üzemek és létesítmények soron kívüli ellenőrzése történt meg 2004 októberében. Ezekben részt vettek a társhatóságok is, tehát például a népegészségügyi szolgálat, a katasztrófavédelem. Tehát látunk egy olyan tendenciát is, hogy ma már nemcsak a környezetügyi hatóságok lépnek fel magányosan, ahogy az elmúlt évtizedekben ez történt. Én rendkívül fontosnak érzem azt is, hogy ebben a szemétügyben is az elvárható legnagyobb aktivitással vesznek részt kezdettől fogva a rendőrség munkatársai és a helyi önkormányzatok, és mindenki teszi a dolgát.
Tehát én alá szeretném húzni, hogy bármilyen nagy botránykő ez az eset, de ebben a magyar hatóságok azt teszik, ami a dolguk: megfelelő gyorsasággal, figyelemmel és alapossággal a nemzetközi előírások és nyilván a törvények adta keretek között. A jogállamiság még akkor is jogállamiság, ha nagyon felháborító egy-egy ügy.
A másik ilyen jelentős ellenőrzéssorozatra 2005 júniusa és 2006 márciusa között került sor, amely zöldkommandós akciósorozatként hét régióban, a környezetvédelmi és vízügyi miniszter és a belügyminiszter megállapodása alapján történt. Ez elsődlegesen a 120/2004-es kormányrendeletben előírtak végrehajtásának az ellenőrzését szolgálta, különösképpen a veszélyes tevékenységet végzőkkel kapcsolatban. Hulladéklerakók, hulladékégetők ellenőrzése is történt, de veszélyes anyagot feldolgozó üzemek, autóbontók és veszélyes anyagot szállító járművek ellenőrzése is történt ebben az akciósorozatban. Az utóbbi keretében a biztonsági előírások megtartásának a vizsgálatát is elvégezték.
Ebben az esztendőben is tervezünk egy hasonló ellenőrzési sorozatot, ez a tárca éves munkatervében már helyet kapott. Ebben az évben a települési hulladékokkal kapcsolatos rendszereket, működő telepeket fogjuk megvizsgálni. A helyzetet nehezíti az, hogy azért ez egy nagyon széttagolt rendszer. Magyarországon a települési hulladékokért való intézményes felelősséget elsődlegesen az önkormányzatok viselik.
Az országban jelenleg engedéllyel működő hulladéklerakók száma valamennyivel ezer alatt van, de emellett van mintegy 1500, engedéllyel nem rendelkező régi, bezárt, elvileg nem működtethető hulladéklerakó, régi szeméttelep. Ezek rekultivációja óriási költségigényű, hiszen évtizedekig úgy történt ide a hulladék lerakása, hogy nem voltak korábban környezeti előírások; örültek, hogy egyáltalán a szervezett hulladékszállítás létrejött. Azt lehet mondani, hogy azért itt egy nagyon komoly feladattal állunk szemben, amely feladat, én úgy vélem, legalább egy évtizedig eltart, még akkor is, hogyha az új regionális hulladékkezelési rendszerek létrehozatalánál mindenütt van egy rekultivációs szegmens is. Lépésről lépésre szabadulunk meg ezektől, de ezeknek a teljes felszámolása 100 milliárdos nagyságrendet képvisel.
Ezeket az üresen álló hulladéklerakókat személyzet nem őrzi, oda nem engednek ki, meg be, ezek le vannak zárva, elvileg oda nem szabadna bemenni, de tudjuk, hogy időről időre ebbe a problémába sajnos beleütköznek a helyi önkormányzatok, hogy ide azért próbálnak szemetet vinni. Ez is egy illegális tevékenység, és ezzel kapcsolatban a tulajdonosnak és az üzemeltetőnek vannak kötelezettségei.
A tulajdonos és az üzemeltető fontos szereplő ebben az egész rendszerben. Magyarországon a hulladékkal kapcsolatos törvényi szabályozás úgy van kialakítva, hogy a hulladéknak mindig van gazdája, egyrészt az, akinél termelődik ez a hulladék, majd ezt követően neki kell gondoskodnia az ártalmatlanításról. De tegyük fel, hogy ha valahová máshová helyezi ezt el, és ő már nem lelhető fel, akkor a terület tulajdonosa válik a hulladék gazdájává. És az állam csak akkor lép be ebbe a képbe, és csak akkor kell az adófizetők pénzét akár veszélyes hulladékdepóniák illegális felszámolására, vagy települési hulladékdepóniák illegális felszámolására költeni, ha ezek a korábbi felelősök már nem lelhetők fel, és a költségek nem háríthatók rájuk. De sajnos ezzel találkoztunk az elmúlt években. Bizony akadtak olyan cégek, amelyek profitvágyból olcsón megszabadultak a hulladéktól, és utána az államra maradt a költség.
Éppen ennek a helyzetnek a megszüntetése vagy jobb kezelése érdekében dolgozunk azon, hogy a környezeti felelősségről szóló, részben uniós szabályokat, de egyébként a saját magunk miatt is indokolt szabályozásokat az idén, még ebben a félévben a parlament elé terjesszük a környezetvédelmi törvény megfelelő paragrafusainak a módosításával, és utána egy megfelelő kormányrendeleti keret is szabályozza ezeket a kérdéseket.
Ilyen szabályozási terület lehet a biztosítékadás rendszere vagy a kötelező biztosítás bevezetése. Én felháborítónak tartom, hogy Magyarországon a hulladékkal kapcsolatos visszaélések megelőzésére, vagy a veszélyes anyagokkal való visszaélés megelőzésére nem létezik ugyanolyan rendszer, mint mondjuk egy utazási irodánál, annak a garanciájaként, hogy nem az állam fogja majd visszautaztatni a kint rekedt utasokat, ha az iroda véletlenül közben tönkremegy. Tehát ugyanígy ezt a rendszert is módosítani szeretnénk.
Az ellenőrzési tevékenységről már szóltam, a hatóságok együttműködését említettem, de engedjék meg, hogy néhány részlettel is szolgáljak! A KVVM és az Országos Rendőr-főkapitányság között egy együttműködési megállapodás van a környezeti bűnözés üldözésére. A KVVM és a polgárőrség között is több éve együttműködés van, amit helyi szinten a felügyelőségek realizálnak, és a helyi polgárőrök szerveznek meg a saját területükön.
A felügyelőségeknek egy nagyon szoros, kialakult együttműködése van a helyi önkormányzatokkal ezekben az ügyekben, és rendszeresek a társhatóságok közötti közös események, mint például a Belügyminisztérium és a KVVM által közösen szervezett konferencia volt, amelynek az volt a címe, hogy "Egymással, környezetünkért felelősséggel". Az illetékes hatóságok vezetői egy napon keresztül tárgyaltak erről.
Természetesen nem hagyható ki az egész ügyletből a társadalom, az állampolgár és az önkéntes tevékenység. Nem lehet Magyarországon se minden kamion, se minden ember mögé egy rendőrt állítani. Ezért nagyon nagy szerepe van annak, hogy ha valaki ilyen bűnügyeket érez, ezt jelentse be éppúgy, mint mikor történetesen a villamoson zsebtolvajt lát, vagy a szomszéd házánál betörőt. A hatóságoktól az nem várható el, hogy ott álljanak mindenki mellett, és minden tanyánál minden fészerben tudják, hogy abban legális vagy illegális anyag van.
Hadd kérdezzem azt a jelen lévő képviselő uraktól, hogy kinek van vezetői engedélye. Bizonyára mindenkinek. Ezzel együtt vannak olyanok, akik engedély nélkül is volán mögé ülnek, vagy úgy is volán mögé ülnek, amire az engedélyük nem szól, például vannak ittas vezetők. Mi lenne az ittas vezetők kiszűrésére a legjobb módszer? Minden utcasarkon minden autóvezetőt megállítani, és megszondáztatni, és akkor nem lennének annyian, vagy minden bizonnyal sokkal kevesebben lennének az ittas autóvezetők. Látható, hogy az egész ügyben van egy társadalmi racionalitás, amelyet kezelni szükséges.
Tehát én úgy vélem, hogy ebben az ügyben tovább kell folytatni a hatóságoknak a vizsgálatait, a rendőrségét a maga vonalán, az ügyészségét a maga vonalán, a zöldhatóságnak a maga vonalán. Szorosan együtt kell működnünk az illetékes német hatóságokkal, ahol a rendszer egy kicsit bonyolultabb a mienknél, mert ott kétszintű, szövetségi és tartományi szinten is foglalkoznak környezeti ügyekkel. Ennek a hulladékszállítmánynak az eddigi adataink szerint a gazdái elsődlegesen Baden-Württemberg tartományban találhatóak. Az ügyben ott nyomozó illetékes hatóság a baden-württembergi különleges hulladék hatóság, és velük tartja a kapcsolatot a Környezetvédelmi, Vízügyi és Természetvédelmi Főfelügyelőség. Emellett a nagykövet úrral történt megbeszélésemet követően egy nappal már Berlint értesítette, és Berlinben a Szövetségi Környezetvédelmi Minisztérium is kijelölte az illetékes felelősét ezzel az üggyel foglalkozni, hogy valóban korrekt rendezése lehessen a dolognak.
A mai napon - már levegőben van - érkezik Budapestre a német Környezetvédelmi és Reaktorbiztonsági Minisztérium parlamenti államtitkára, akivel egy munkaebéden veszünk részt, és utána az államtitkár úrral részletes tárgyalást fogunk folytatni. A tárgyalás napirendjén az ő kérésükre a német elnökség környezeti prioritásai, a mi kérésünkre ennek a hulladékügynek a különböző részletei és megoldási törekvései fognak szerepelni.
Én úgy gondolom, jóllehet botrányos esettel állunk szemben, hasonlóan botrányos ez az eset, mint amikor Csehországban történt komoly mennyiségű, a mienket négyszeresen meghaladó mennyiségű hulladék kivitele, és ahogy az ottani nagy felháborodás a szomszédos német régióból megszüntette ezt a hulladékkereskedelmet, ugyanígy a konzekvens magyar fellépés és végül a hulladék visszaszállítása el fogja venni a hulladékkereskedők kedvét attól, hogy Magyarországot a jövőben célpontnak tekintsék.
Jóllehet, nem feltétlen abban a szerkezetben, ahogy eredetileg a kérdések szóltak - több kérdés volt -, remélem minden kérdésre sikerült valamilyen választ adnom. Ami a bizottságot érintheti, hogy vajon kell-e országgyűlési szabályozás ebben az ügyben. A válaszom az, hogy a meglévő szabályozásokon túl nem indokolt jelenleg törvényi módosítás e tekintetben. A büntetések, beleértve a bírságtételeket is, kellően szigorúak, a hatóságok pedig azt teszik, ami az ő dolguk. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen, miniszter úr. Nem visszaélve az elnök lehetőségével arra hívnám fel a figyelmét, hogy a hatóságok elbizonytalanodása, átszervezések sokasága és a létszámcsökkentés következtében létrejött helyzetről az ÁSZ-jelentésből is tájékozódhat miniszter úr, az ombudsmani jelentésből és a zöldszervezetek jelzéseiből is, tehát azt gondolom, hogy az én véleményalkotásom nem egy kizárólagos MDF-es álláspont.
Említette, hogy Csehországban a hatóságok jó vagy rossz működése nem befolyásolta a hulladéklerakást. Ugye, így mondta? Én azt szeretném mondani, hogy én azt vártam volna, hogy a cseh és a szlovák eset ismeretében - hiszen ezek előbb voltak, a hírek sokkal előbb jöttek - milyen intézkedési tervet dolgoztak ki önök a megelőzés érdekében. Ugyanis a tárca legfőbb alapelve a megelőzés és az elővigyázatosság, tehát nagyon fontos lett volna erről beszámolni, hogy a hírek kapcsán milyen megelőző intézkedéseket tettek.
DR. PERSÁNYI MIKLÓS környezetvédelmi és vízügyi miniszter: Ugye, az adatra tetszik emlékezni, hogy megkétszereződött az elmúlt három évben az ellenőrzések száma?
ELNÖK: A konkrétumokról kell beszélni, azt mondani, hogy összeültünk, intézkedési tervet készítettünk, mert azt hallottuk, hogy elindult a szemét áramlása Kelet-Európa felé. Egy évvel ezelőtt tízezer tonna szemetet ajánlgattak körbe Magyarországon az engedélyeseknek. Ha erről a tárcának nem volt tudomása, az azt jelenti, hogy a szakmával való kapcsolatán is javítani kell.
A vezetői engedéllyel kapcsolatos, abszolút liberális nézeteivel kapcsolatban meg arra hívnám fel a figyelmet, hogy a Belügyminisztérium húsvétkor mindig fokozott ellenőrzést tart, tudja, hogy melyek a kritikus időszakok. Ez erre az esetre is vonatkoztatható, tehát ha máskor ezt a vezetői engedély példát mondja, akkor tegye hozzá, hogy "és bizonyos ellenőrzések ennek ismeretében", mivel húsvétkor locsoláskor megkínálnak minket, erős jelleműek nem isznak, és egyre kevesebben teszik ezt, mert tudják, hogy húsvét tájékán fokozott közúti ellenőrzés van. Ez a megelőzés része, de nem akarom elvinni a vitát.
Azt hiszem, az lenne a korrekt, ha az Igazságügyi Minisztérium képviselőjét, dr. Piros Attila - ugye, főosztályvezető? (Piros Attila: Igen.) - főosztályvezető urat megkérdezném, hogy szeretne-e előzetesen a kérdéseken túlmenően tájékoztatást adni.
DR. PIROS ATTILA (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium): Köszönöm. Csak annyit, hogy a konkrét esetben - mindannyian tudjuk - büntetőeljárás van folyamatban, a büntetőeljárás szabályai szerint nagyon szűk a tájékoztatási lehetőség ebben a kérdésben, és a miniszter úr már jelezte a Büntető törvénykönyv 281/A. § törvényi szabályozásának megfelelőségét, ezt én is fenntartom. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Volt, aki jelentkezett, hogy szeretne az ülésen részt venni. Megkérdezem először a képviselő urakat, hogy Kiskunmajsa polgármesterének adhatunk-e néhány percre lehetőséget. (Általános helyeslés.) Köszönöm szépen.
Tessék parancsolni!
TERBE ZOLTÁN polgármester (Kiskunmajsa): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Terbe Zoltán vagyok, Kiskunmajsa polgármestere, és köszönöm, hogy szót kaphatok a mai bizottsági ülésen.
Az a szomorú apropó adott erre lehetőséget, hogy Kiskunmajsán egy állampolgári bejelentés alapján indult el az egész ügy, és a városunk így került a magyarországi és a külföldi média címoldalára.
Úgy tűnik, szerencsére megállt a folyamat. Ez a szemétszállítási hullám megtorpanni látszik. Mi, kiskunmajsai polgárok azt szeretnénk tudni - és ezt levélben is kérdeztük a minisztériumtól, de nem kaptunk még rá választ -, hogy vélhetően mennyi ideig tart, amíg a jogi eljárás lezajlik, és Kiskunmajsáról, a volt szovjet laktanyából és a tanya területéről mikor kerül elszállításra az az illegálisan lerakott hulladék, ami most ott van és szennyezi a környezetet? Ez érdekel minket a leginkább.
A másik fontos kérdés az, és ebből a miniszteri beszámolóból nem igazán kaptam rá egyértelmű választ, milyen esély van arra, hogy még egyszer hasonló eset forduljon elő Magyarországon? Kiskunmajsa tanyás térség, rengeteg olyan tanya van, ahova a kamionok észrevétlenül, vagy nagyon nehezen észrevehető módon szemetet szállíthatnak. Mi az esélye annak, hogy ez az eset még egyszer előfordul, ha ez ekkora üzleti haszonnal kecsegteti a szereplőket? Bízhatunk-e abban, hogy Kiskunmajsán az állampolgároknak nem kell bejelentést tenniük ilyen ügyben? Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen.
Akkor a képviselő urakat kérdezem, hogy ki kíván kérdezni. (Jelzésre.) Tessék!
Kérdések, hozzászólások, reflexiók
MOLNÁR BÉLA (KDNP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Miniszter Úr! Hallottuk, hogy a jogszabályok Magyarországon és az EU-ban nagyjából megfelelőek, illetve tervezve van ezeknek a kicsit szigorúbbá tétele is.
Ennek igen örülünk, de nem igazán kaptunk választ arra, hogy hogyan érvényesítjük szigorúbban ezeket a jogszabályokat. A jogszabályok érvényesítése mindig annyira szigorú, amennyire az adott szükség megkívánja. Most úgy gondoljuk, hogy megvan az adott szükség, tehát a szigorúbb érvényesítésnek éppen itt van az ideje. Hallottuk azt is, hogy a hatóságok azt teszik, ami a dolguk.
Tisztelt Miniszter Úr! Ez elég? Ez körülbelül olyan, mint amikor a kisiskolában azt mondják, hogy jól van, fiam, legalább megpróbáltad, elégséges. Azért az életben ez nem elégséges. Magyarországot senki sem akarja szemétlerakóvá tenni. Azt hiszem, politikai oldaltól függetlenül egyikünk sem akarja.
Ezért az, hogy a hatóságok azt teszik, ami a dolguk, ebben a helyzetben kifejezetten kevés. A tévében, a médiában nem egyszer hallottunk vonakodó fellépésről akár a vámhatóságok, akár a rendőrség kapcsán.
Öntől azt hallottuk, hogy valóban mindenki teszi a dolgát, de az eredmény, ami látszódik, kevés. Szeretnénk arról hallani, hogy mi az a húsvéti akcióterv, amit az elnök úr is említett, ami meg fogja akadályozni a következő ilyen jellegű bűncselekményeket? Nagyon helyes, hogy bűncselekményekről beszél, de a bűncselekmények megelőzése sarkalatosan fontos ennek az országnak. Arra szeretném kérni, hogy akár most, vagy ha nincs ilyen, akkor minél hamarabb dolgozza ki ezt a megelőző akciót, nyilván nem egy minisztérium, hiszen itt több minisztériumról van szó, és erről is kapjunk tájékoztatást. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Józsa képviselő úr!
DR. JÓZSA ISTVÁN (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Én úgy gondolom, hogy kicsit hosszúra sikeredett ez a miniszteri beszámoló.
Szerintem a kevesebb több lett volna, ugyanis a miniszter úr elmondta a lényeget, hogy a kormányzat részéről itt kemény fellépés történt. Szerintem példa nélküli, hogy a miniszter, a szakminiszter az uniós ország nagykövetét behívatja, és azonnali, gyors intézkedést kér. Példa nélküli, hogy az adott ország szakminisztériumának államtitkára ilyen rövid határidőn belül megjelenjen, és konkrét készséget mutasson arra, hogy a valóban súlyos eset felszámolásra kerüljön.
Én azt hiszem, a mai parlamenti bizottsági ülésnek ez az információértéke, hogy itt egy kemény, határozott munka folyik. És hogy ez az eset állampolgári bejelentésre felszínre került, ami nagyon fontos, mert tényleg csak összefogással tudjuk felderíteni ezeket az ügyeket, egy gyors és határozott felszámolást mutat.
Én úgy gondolom, hogy nagyon lényeges azon törvényi háttér fejlődése, amit a miniszter úr említett, hogy 2005. szeptember 1-jétől ez bűnügynek minősül. Csak osztozni szeretnék ebben a szándékban, hogy mi ezt kezdeményeztük. Egy eredményes együttműködés hozta magával azt, hogy ez valóban törvénnyé vált.
Szeretném kiemelni, amit a miniszter úr említett a 2006 novemberi, zöldbűnözésről szóló konferencia kapcsán, hogy ezek az esetek több hatóság illetékességi területére esnek. A kezdeményező Oláh Lajos képviselőtársam már érintette az uniós szabályozást.
Ennek keretében szeretném megemlíteni a schengeni szabályozás felülvizsgálatának a szükségességét is. Ugyanis a belső piac működése korrekt partnerek esetén természetesen nagyon előnyös, de ha egy-egy ilyen szállítmány mögött nincs auditált, igazolt partner, akkor én úgy gondolom, hogy a schengeni liberalizált mozgás keretében ilyen veszélyeket magunkra vállalni túlzott engedékenység.
Én tudom, hogy jelenleg az Unión belül erre nincs lehetőség, de felvetném, hogy a Vám- és Pénzügyőrségnek legyen nagyobb lehetősége ilyen szállítmányok felderítésére, amire utalt az elnök úr is. A szakmában azért vannak ilyen hírek, hogy erre a hatóságok figyelni tudjanak.
Egy dolgot szeretnék még kiemelni, amire a polgármester úr is utalt. A szemét azért nem várhat a bírósági ítéletig. Tehát valami megoldást kell találni arra - különösen arra, ami veszélyes hulladéknak minősül és környezeti kockázattal jár -, hogy a lehető legrövidebb időn belül... (Dr. Persányi Miklós: De nincs ilyen...) Én tudom, ez sárgalistás hulladék, de... (Dr. Persányi Miklós: Nem veszélyes...) Jelen esetben egyetértek azzal, hogy ilyen nincs, de ha lenne, akkor a kérdésem arra vonatkozik, hogy milyen lehetősége van a minisztériumnak arra, az anyagi hátteret is beleértve, hogy ezt nagyon rövid határidőn belül megoldja?
Szeretném felvetni ennek kapcsán a korábbi kezdeményezésemet egy hulladékalap létrehozására, amit a hulladékgazdálkodásban részt vevő piaci társaságok töltenének fel a törvényi szabályozás következtében. Ez lehetőséget biztosítana soron kívüli intézkedések fedezetére, amit követően a bíróság majd természetesen eldönti, hogy kinek milyen hozzájárulása legyen. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Többször elhangzott, a miniszter úr most is megerősítette, hogy ez a hulladék a környezetre nem veszélyes, ugye? Hogy a besorolás szerint... (Dr. Persányi Miklós: A szakmai kategória szerint nem minősül...)
Én azért felolvasom azt, hogyan szól az a bekezdés, mert azt hiszem, ez nem volt világos, amit én Lamperth Mónika miniszter asszonynak írtam: "Megítélésem szerint többeknek érdekében állhat a bizonyítékok eltüntetése, a visszaszállítási költségek megspórolása, de nem zárhatjuk ki a véletlen tűzeset bekövetkezését sem." Még egyszer elmondom: ez az anyag magas hőfokon égő, nagy környezetszennyezéssel járó veszélyt hordoz magában. Ez az egyik.
A másik, hogy ezek a szétterített szemetek, de az összebálázottak is, ha bármikor megbomlanak... Talán van olyan élményük, ami nem közvetlen környezetszennyezés olyan szempontból, hogy a nejlonzacskó a fán lóg. De ha ezek elindulnak egy nagy szélben, akkor nehogy már azt mondjuk, hogy ez az ott élő emberekre nem jelent környezeti szennyezést - ez az!
Tehát itt, azt gondolom, egy megelőzési program kell. Nem szeretnék részletekbe belemenni, hogy egy szemetet szállító teherautót le kell takarni egy hálóval. Egy biztos: végig kell gondolni a szakmának, hogy mi a teendő annak érdekében, hogy ez ne váljék környezetszennyezővé. Nem hiszem, hogy ebben vitát kellene nyitni, hanem inkább azon kellene gondolkodni, hogy milyen feladataink vannak.
A másik pedig: csatlakoznék az előttem szólóhoz, hogy a visegrádi országok egyértelműen veszélyeztetettek az ügyben, idézőjelben mondom, hogy a kedvezőbb hulladékfeldolgozási áraik miatt, ezért mindenképpen kívánatos lenne, ha a miniszter úr kezdeményezné a visegrádi országok környezetvédelmi szekciója keretében, hogy együttesen lépjen fel a négy ország az Unió felé ebben az ügyben a szabályozás rendezése dolgában.
Császár képviselő úr következik.
CSÁSZÁR ANTAL (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Csak szeretnék csatlakozni Józsa képviselőtársamhoz, én is a miniszter úrhoz szeretnék egy kérdést feltenni. A sajtóban nyilatkozott, hogy bőven van idő a kommunális hulladék eltávolítására. Szerintem ezt a hulladékot minél hamarabb el kell szállítani, ez nem zárt padozattal rendelkező helyen van tárolva, így az eső, a vihar a szennyezőanyagokat kioldja, mondjuk az újságból az ólmot, ezzel szennyezi a talajt, valamint a felszín alatti vizeket súlyosan károsíthatja. Köszönöm a szót.
ELNÖK: Lajos!
DR. OLÁH LAJOS (MSZP): Köszönöm szépen. Szerintem abban nincs vita, hogy a miniszter úr legalább annyira szeretne ettől a hulladéktól megszabadulni, mint amennyire mi meg kívánunk ettől szabadulni; akkor legalább nem kap ilyen kérdéseket a polgármester úrtól, hogy mikor tűnik el onnan a hulladék.
Államtitkár úrral fog ebédelni. Én azt gondolom, hogy magától is megtenné, de nagyon fontos lenne, hogy nyomatékkal kérje azt, hogy a német hatóságok a lehető leggyorsabban jöjjenek ki, a helyszínt szemlézzék, amint lehet. Hisz ha egy bűncselekményt, ne adj' isten, gyilkosságot elkövetnek adott esetben nyilvános helyen, amiatt a nyilvános helyet se zárják le hónapokon keresztül, hanem megtörténik a helyszínelés, és utána továbblépnek. Tehát, ha az államtitkár felé ez egy erős kérés lenne, hogy a német hatóságok a lehető leggyorsabban jöjjenek ki, és szemlézzenek a helyszínen, akkor azt gondolom, hogy annak mindenki örülne.
Ugyanakkor ne felejtsük el, hogy amellett, hogy a kérdést fel kell tenni a miniszter úrnak, hogy mit kívánnak tenni, egy ilyen bizottsági ülésnek az is szerepe, hogy a civilek figyelmét felhívja erre a dologra, és ezentúl ne akkor értesüljön egy polgármester, amikor már halomban áll a hulladék, hanem a társadalmi figyelem sokkal inkább irányuljon rá ezekre a dolgokra.
A papírozás szigorítását mondta a miniszter úr, hogy a zöldhulladék tekintetében szigorúbb papírozás lesz. Az a baj, hogy amikor az út mentén ott áll a vámhatóság képviselője, a kocsiban belül ez a papír egy mappában van, ezt senki nem fogja látni, tehát ez a hatóság feladatát nem egyszerűsíti olyan mértékben, mint ami jó lenne. Ezen a területen én nem vagyok szakértő, de lehet-e esetleg olyan európai uniós kezdeményezést tennünk, hogy azon járművek esetében, amik ilyen típusú hulladékot szállítanak, már magán a járművön, a kamionokon kívül lehessen tudni, hogy zöld-, sárga- vagy piroshulladékot szállítanak? Ezt a jelzést fel lehet-e tenni kívülre? Ebben az esetben sokkal egyértelműbben tudná a hatóság ellenőrizni. Szúrópróbaszerűen megáll az út mentén, nem kell megállítani minden kamiont, hanem tudja, hogy ez hulladékszállítással foglalkozik, állítsuk meg, nézzük meg, hogy a papírozás rendben van-e. Amennyiben már van ilyen, örülök neki, csak akkor nem értem az ellenőrzés kérdését, mert akkor sokkal egyszerűbb. Ha nincs, akkor azt gondolom, hogy ez egy olyan terület, ahol nézzük meg, hogy van-e magyarországi szabályozásra lehetőség, vagy pedig ez uniós kérdés, akkor viszont a képviselőtársaimhoz fordulnék, hogy akár a szocialista, akár a fideszes európai parlamenti képviselők menjenek el abba az irányba, hogy éljenek kezdeményezési jogukkal, mert talán ez segítheti a megelőzést. Köszönöm szépen.
ELNÖK: (Jelzésre:) Képviselő úr, szólni kíván?
KOVÁCS KÁLMÁN (SZDSZ): Igen.
ELNÖK: Parancsolj!
KOVÁCS KÁLMÁN (SZDSZ): Köszönöm szépen. Képviselőként kívánok a bizottság ülésén szólni. Először is köszönöm szépen, hogy a bizottság ebben a tárgyban összehívásra került, mert ez valóban lehetőséget ad arra, hogy nemcsak a kormányzati szándékról, hanem egyfajta társadalmi összefogásról is beszéljünk, mert azt gondolom - és ezt szeretném aláhúzni -, hogy ebben a kérdésben én is elsődlegesen a bűncselekmény megelőzésére helyezném a hangsúlyt. Úgy gondolom, ebben az elmúlt időszak nagyon komoly előrelépés történt. Ha azt mondjuk, hogy a szabályozás területén mi az, ami a mi dolgunk: először is a komolyabb, szigorúbb szabályozás. Ez másfél évvel ezelőtti kezdeményezésre megtörtént. A második a fokozott ellenőrzés. Szeretném hangsúlyozni, hogy 2004-2005-2006 között megkétszereződött az ellenőrzés száma, 2005 és 2006 között, tehát részben a tavalyi események hatására is majdnem 60 százalékkal nőtt meg az ellenőrzések száma. A harmadik a határozott fellépés. Én alá szeretném húzni, hogy nemzetközi bűncselekményekben és ilyen típusú, vagyoni típusú vagy ahhoz kapcsolódó bűncselekményekben a nemzetközi eljárás nem túl gyors. Aki ismeri ezt, annak a szemében nyilvánvalóan világos, hogy szerintem példásan gyors intézkedés történt akár a nagykövet úr berendelése és tájékoztatása kapcsán, akár német oldalról annak az elismerése, hogy itt valóban hulladékról és illegálisan szállított hulladékról van szó. Tehát már az előzetes információk alapján egy ilyennek a nyilvános, hivatalos, írásban történő elismerése egy nagyon határozott lépés. Az államtitkárral történő mai találkozónk, amely a további lépéseket tudja elősegíteni, azt gondolom, hogy kormányzati oldalról egy gyors intézkedés.
Mit lehet még tenni? Meggyőződésem, hogy egy társadalmi összefogás is szükséges. Itt nyilván nem az a helyes, ha polgármesterként egyébként a magyar jogszabályok szerint az önkormányzat feladat- és hatáskörébe rendelt tevékenységet megpróbáljuk felelősségben az államra tolni, vagy az állami oldalról lévő kötelezettségeket megpróbáljuk az önkormányzatra, a civil szférára, az állami vagy közösségi szférákra, hanem közösen próbáljuk megoldani. Azt hiszem, ebben a kérdésben ez a megoldás idehaza is. Európai szinten pedig - és erre szeretnék nagyon kitérni - Schengen után mi itt belül egy gyakorlatilag nagyon könnyű átjárhatóságú gazdasági-társadalmi közösséget fogunk formálni. Ebben a közösségben új technikákat kell kitalálni arra, hogy hogyan tudjuk a bűnt megelőzni, és olyan technikákat bevezetni, amelyek nem sértik az állampolgárok jogait, főleg személyiségi jogait, tehát nem kell minden járművet megállítani, de mégis nyomon tudjuk követni. Szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy Európa ebben több irányban is lép, nemcsak a biztosítékadás, nemcsak a feltüntetés területén, hanem például a műholdas árukövetés, a szállító járművek tételes árunemekre vonatkozó műholdas követése, amelynél a transzparencia kérdése megoldott vagy megoldottá válik. Ha az adatvédelmi kérdéseket meg tudjuk oldani európai szinten, akkor ez például jelenthet az áruk teljes szállítására vonatkozóan egy nagy biztonságot.
Tehát szeretném aláhúzni, hogy a felelősségeket ne kenjük innen oda, onnan amoda, hogy nem olyan könnyű megállapítani adott esetben egy áruféleségről, akár egy belső vagy mélységi ellenőrzés során, hogy ha az a szállítólevélen újrahasznosítható nyersanyagként van feltüntetve, az vajon szemét vagy nyersanyag. Tehát ne várjuk ezt mindenkitől. Erre vannak azok az európai szintű megoldások, amelyek felé menni kell. Én azt gondolom, hogy ebben a vonatkozásban jó úton járunk.
Én a legnagyobb veszélyét annak látom, ha a hulladék itt maradna, és ezért próbálunk mindent elkövetni annak érdekében, hogy az országból távozzon. '94 és '97 között már volt egy ilyen eset, akkor veszélyes hulladék kerül Magyarországra Németországból vasúti úton. Akkor - szintén államtitkár voltam - sikerült a német hatóságokkal megegyezni, és végül visszaszállították Németországba. Bízom benne, hogy a mostani hulladék jelentős része, az, ami még szállítható, visszaszállításra kerül. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Én azt gondolom, hogy az ügy konkrét kezeléséről mindnyájan elmondhatjuk azt, hogy határozott fellépés történt, és az eddigi fázisig abban az ütemben történt, ahogy optimálisan ezt kezelni lehet.
A személyes véleményem az, hogy a megelőzés területén van bőven tennivaló. Igazodni kell a jelenlegi helyzethez, a határok megnyitásához, és ahhoz, hogy ilyen országgá váltunk pillanatnyilag.
Áttekintettem a felügyelőségek szervezeti szabályzatát, amelyek a honlapokon fent vannak. Nincs fent mindenkié. Azt szeretném elmondani a miniszter úrnak, hogy a felügyeletek szervezete mindenhol más és más struktúrában működik. Kívánatos lenne ezt egységesíteni. Egy szervezetnél találtam önálló felügyeleti és ellenőrzési részleget - máshol nincs -, Székesfehérvárott. Próbáltam tájékozódni, úgy tudom, hogy Nyíregyházán is van, de tízből kettő. Ez azért fontos jel a szervezeti struktúra szempontjából, hiszen ha az ellenőrzés szervezeti egysége nincs meg önállóan egy struktúrában, akkor az ellenőrzés is esetleges, és ellenőrzési tervek kellenek, amelyek ezt szabályozzák.
Összeírtam néhány gondolatot. Kérem a bizottsági tagokat is, hogy figyeljenek! Nem hiszem, hogy nekünk most bármilyen elmarasztaló vagy dicsérő határozatot kell hoznunk, de azért javasolnék néhány intézkedést - bízom benne, hogy ezekkel a miniszter úr is egyet fog érteni.
Azt szeretném javasolni, hogy a környezetvédelmi és vízügyi miniszter az ügy tapasztalatai alapján tegyen megoldási javaslatot és képviselje a magyar érdekeket az Európai Unió Miniszterek Tanácsa környezetvédelmi minisztereinek következő találkozóján, és természetesen várjuk, hogy erről a bizottságot tájékoztassa, ha megteszi.
A másik, hogy a miniszter úr kezdeményezze a visegrádi együttműködés környezetvédelmi szekciójában az ebben a témában való egységes fellépést, még mielőtt ez az Unió felé indul, hiszen hasonlóan veszélyeztetettek vagyunk.
Ha egyetért a bizottság, írnék a 24 európai parlamenti képviselőnknek, továbbá az Európai Bizottság környezetvédelmi, közegészségügyi és élelmiszer-biztonsági kérdésekkel foglalkozó biztosának egy figyelemfelhívó levelet ebben a témakörben.
Továbbá azt gondolom, hogy a szervezeti struktúra stabilitását meg kell teremteni, és az új helyzetnek megfelelő munkastílust kell kialakítani. Gondolok itt arra, amit az előbb elmondtam, hogy az ellenőrzést szervezeti struktúrában kell a felügyeletnek beépítenie.
Javaslom, hogy a tárca elsősorban a társszervekkel fokozza az együttműködést - gondolok itt a regionális szinten való együttműködésre, nem szeretem ezt a szót használni, nem tudom, hogy ez jó-e - a zöldkommandó felállítása dolgában. Egy ilyen egységes fellépést - teljesen mindegy, hogy mi a neve - tartanék szükségesnek. Tudom, hogy voltak már ilyen tervek, ezeket elő kellene venni, és ezekből egy precíz formát meg kellene valósítani.
Szeretném, ha jobban támaszkodnánk a társadalmi egyesületekre. Ehhez természetesen költségvetési támogatást is kell nekik adni, hogy egyáltalán segíteni tudjanak, hogy meglegyen az alap-infrastruktúrájuk.
A HuMuSz adta nekem ezt a javaslatot, ez egy kicsit hajaz a húsvéti locsolással. Azt javasolják, és ezt most a sajátomként adom tovább, hogy vegyük számba az országosan veszélyeztetett területeket, objektumokat, és a megelőzési programban ezeket helyezzük előtérbe. Gondolok itt arra, hogy hol vannak alkalmas lerakók, elhagyott orosz laktanyák, tanyák, szakadékok - azt hiszem, ez egy nagyon jó gondolat.
Az utolsó előtti az, hogy a tárca kezdeményezzen tárgyalásokat és egyeztessen az önkormányzatokkal helyi szinten annak érdekében, hogy a hasonló események felderítése kapcsán az önkormányzatok lakossággal történő együttműködése hatékonyabban történjen.
Végezetül azt szeretném mondani, én már rátértem erre három árvíz során, amikor a sajtó folyamatosan hátszelet adott, folyamatosan segített és korrekt tájékoztatást adott - ezt most is így érzem.
Tehát azt szeretném kinyilvánítani bizottsági elnökként, de szerintem a bizottsági tagok nevében is, hogy köszönjük a sajtónak ezt a korrekt segítségét. Azt szeretnénk, ha továbbra is ilyen profi módon tájékoztatnának ebben a kérdésben.
Miniszter úr!
DR. PERSÁNYI MIKLÓS környezetvédelmi és vízügyi miniszter: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Bizottság! Csak csatlakozni tudok az elnök úr végső gondolataihoz.
Úgy vélem, hogy a közvélemény megfelelő tájékoztatása ebben az esetben nagyon nagy jelentőségű. Ez így történt az elmúlt hetekben, hónapokban, és remélem, a következőkben is megmarad ez a figyelem.
Nyilván ez segít abban, hogy hasonló esetek a jövőben kevésbé fordulhassanak elő. Ha megengedik, én szeretném azt a vélekedést megerősíteni, ami itt több képviselő úr szájából is elhangzott, hogy nagyon nagy szerepe van a környezeti tudatosságnak és az állampolgárok fellépésének, többek között nemcsak abban, hogy ezeket az eseteket minél gyorsabban megtaláljuk, hanem hogy a nyilvánosság ítélje el az ezzel ügyeskedőket.
A minap egy rádióműsorban szerepeltem, és a hallgatói kérdések között volt egy nagyon felháborodott megnyilvánulás, de én mégis egyet tudok vele érteni. Eszerint aki ilyen üzletből nyerészkedik és próbál magának hasznot szerezni, az hazaárulást követ el. Lehet, hogy kemény ez a fogalmazás, de úgy vélem, hogy ennek az értékítéletnek kell megjelennie a társadalmi mindennapjainkban.
Aki valóban abból próbál kisebb-nagyobb hasznot húzni, hogy az országot közben kisebb-nagyobb mértékben tönkreteszi, ez nem megengedhető cselekvés. Ha megengedik, én ezt azért kiterjeszteném egy kicsit szélesebbre!
Itt nem Németországra haragszunk, itt a bűnelkövetőkre haragszunk, azokra, akik az érvényes jogrendet megsértve próbálnak nyerészkedni. Ha ez a hulladék mondjuk - zömmel Bács-Kiskun megyében van - Zalából vagy Szabolcsból került volna ki, azt ugyanilyen elítélendőnek és ugyanilyen cselekménynek tartanám akkor is.
Sajnos azt kell mondanom, hogy az ország egyik legszembetűnőbb és legzavaróbb környezeti problémája az illegális hulladék elhagyása. Ez ugyan kisebb-nagyobb mértékben, de azért sokfelé történik, viszonylag kevés ember által. Az ország lakosságának pár ezreléke sincs az, aki 10 millió ember életkörnyezetét teszi tönkre azzal, hogy az útra, útszélre, a városok szélére, a patakpartokra hordja ki az építési törmeléket vagy a kommunális hulladékot. Lényegében nincsen közöttük különbség, lehet, hogy ők csak pár tízezer forintot nyernek ezen az üzleten, és nem milliókat vagy százmilliókat. Egy hasonló tőről fakadó gondolkodásról van szó.
Az ország lakosságának többsége tiszta országot akar, nem akar térdig a szemétben gázolni. Ez a felháborodás, ami ezt az esetet övezi, erről szól.
Én úgy érzem, hogy ez egy nagyon fontos dolog, éppen ezért a nyilvánosság értékítéletének ebben az ügyben nem Németországgal szemben, hanem a hulladékelhagyókkal és a hulladékbűnözőkkel szemben kell elsődlegesen megfogalmazódnia, legyenek azok németek, magyarok vagy bármely országból valók.
A vita során felvetődött több kérdés. Szeretném ismét megerősíteni: a hulladék nem veszélyes hulladék, tehát nincs jelen közvetlen környezeti kockázat, éppen ezért elfogadható az, hogy amíg a vizsgálat zajlik, a hulladék ott lehet, ahol most van, de érdekünk az, hogy ez minél előbb elkerüljön onnan. A hatósági vizsgálatok, hogy tényleg elégséges bizonyítékot szolgáltassunk a német hatóságok számára, és így ők is cselekedni tudjanak, néhány hetet bizonyosan igénybe fognak venni. Amíg ez meg nem történik, addig aligha lehet bármit tenni. De ahogy Oláh képviselő úr is ezt javasolta, én egy erős kérést fogok ezzel kapcsolatban a német fél számára megfogalmazni, hogy ez legyen az ő szempontjukból is egy prioritás, hiszen Németország az európai környezetvédelmi szabályozásban és eljárásokban bizony egy élenjáró ország, és nem hiszem, hogy nagyon megengedhetné magának, hogy ebből akár a német belpolitikában, akár európai szinten egy olyan kép rajzolódjon ki, hogy nem tartaná be az uniós, ezzel kapcsolatos előírásokat. Tehát ezt egyértelműen világossá tette a német nagykövet úr, és minden bizonnyal megismétlésre kerül majd ma az államtitkár úr tárgyalásai folyamán is.
A következő ilyen kérdés, amit szeretnék egyértelműen aláhúzni, amit már többedszer hallok, hogy a hatóságok el vannak bizonytalanodva, és emiatt nem tudnak cselekedni. Ezt határozottan cáfolom. Ez szubjektív vélekedés, amely adatokkal, tényekkel nincs alátámasztva. Amely adatokat ismertettem és bemutattam, arról szólnak, hogy a zöldhatóságok sokkal több ellenőrzést végeznek, mint a korábbi években végeztek, sokkal gyorsabb az ügyintézés, mint mondjuk 4-5 évvel ezelőtt volt, sokkal kevesebb az elintézetlen irat, mint ami 4-5 évvel ezelőtt volt. Nyilván, ha tízszer ennyien, százszor ennyien lennének, akkor még több kapacitásuk lenne mindenre, de a helyzet jelenleg az, hogy van egy adott állapot, nagyjából annyian dolgoznak most ott, amennyien 2000 környékén dolgoztak, és ezek az emberek egy lényegesen hatékonyabb munkavégzéssel érték el ezt az eredményt. Tehát én egyáltalán nem örömmel hallom, és úgy érzem, hogy valóban magas színvonalú és egyre magasabb színvonalú szakmai munkát nagy lelkesedéssel, nagy hozzáértéssel végző szakembereknek a munkáját minősíti le, ha azt mondjuk, hogy az ő munkájuk elbizonytalanodott, vagy nem jobb, mint volt.
Lezajlott a zöldhatóságok esetében egy egyesítés, amelyben különböző szakterületeket kellett egymáshoz illeszteni, a környezetvédelmi, a vízügyi és a természetvédelmi hatóságokat, ezt az élet lehetőségeinek és a szakmák érzékenységének megfelelő, ütemezett módon végeztük el. Ez a folyamat lezárult, a következő esztendőkben, én úgy vélem, nem kell ezeket a rendszereket bolygatni. Elnök úrral egyetértek abban, hogy itt a stabilitás és a konszolidáció a legfontosabb dolog, amit valóban meg kell tenni. Ennek része az, hogy most a főfelügyelőségünk megkezdte a szervezeti és működési szabályzatok áttekintését, és úgy gondolom, hogy az elnök úr felvetett kérése egybeesik azokkal a szándékokkal, amelyeket a főigazgató asszonyék már meghirdettek, hogy az ellenőrzési tevékenységet erősítsék tovább. De vannak intézkedési tervek, úgy hívják ezeket, hogy ellenőrzési tervek. Ahogy említettem, az elmúlt három évben mintegy kétszeresére, duplájára emelkedett a tényleges ellenőrzések és az összes ellenőrzések száma is. Őszintém megmondom, ezt a magas számot látva ez számomra is egy meglepő adat volt, mert a legfrissebb, a 2006-os adatokkal még én sem rendelkeztem az elmúlt napokig. Tehát vannak ilyen ellenőrzési tervek, és ezekkel nagy odafigyeléssel foglalkoznak a kollégáink.
Nyilván szükség van a társhatóságok együttműködésére is, és ennek az idei akciósorozatnak a kialakítására is sor került, és itt is van egy régi vita, hogy vajon az ellenőrzési tevékenységet a különböző hatóságok hogyan folytassák, hogy legyen-e egy állandó környezetrendőrség Magyarországon, vagy ne legyen. Ha kellene környezetrendőrség, akkor bizony kellene sok más rendőrség is, mert elég sokféle terület létezik. Én úgy vélem, hogy egy rendőrség kell, amely viszont minden olyan ügyet, amely törvénybe ütköző, kellő szigorral üldöz, és még egyszer megismétlem, amit a bevezetőben mondtam: számomra ennek az esetnek az egyik nagy tanulsága az, hogy végre Magyarországon a zöldhatóságokon kívüli szervezetek is sajátjuknak érzik a környezeti dolgokat - szerintem ezt fontos itt, a bizottsági ülésen is leszögezni -, még nem mindenhol, nem mindenki, de ez az ügy is mutatja, hogy itt egy nagyon fontos elmozdulás történt a különböző hatóságok környezeti mentalitásában.
Nyilván az ellenőrzésnél felvetődik egy kérdés, hogy hol van az a józan arányosság - államtitkár úr gondolata -, az a társadalmi költség, amely szembeállítható a nyerhető társadalmi haszonnal, és az ellenőrzéseknél ezeket is mindig mérlegelni kell.
Az együttműködésben az önkormányzatok megkerülhetetlenek, és itt polgármester úr is említette, hogy milyen nagy jelentőségű lenne ez. Azért arról ne feledkezzünk meg továbbra sem, hogy a települési hulladékokkal kapcsolatos tevékenység Magyarországon az állami feladatmegosztásban az önkormányzatoké. Alapvetően az önkormányzatok felelőssége ez. A mezőőri szolgálat működtetése is az önkormányzatok felelőssége. Tehát én azt mondhatom, hogy nagyon fontos, hogy ezek a rendszerek jól működjenek, nagyon fontos, hogy minél több helyi lakos kapcsolódjon be ezeknek a működtetésébe. Kihagyhatatlan szereplők az önkormányzatok. Előfordulnak olyan esetek, amikor egy-egy ilyen bűnügy kapcsán egy önkormányzat az ő erejét meghaladó állapottal szembesül. Nyilván ilyenkor fel kell a többi állami szereplőnek is sorakozni mellé, segíteni a problémát megoldani, például a hulladék elszállításának a kellő eréllyel való kikényszerítésével és kikövetelésével. Ezt tesszük.
Felvetődött, hogy egy erős kérést fogalmazzunk meg az elvitelre vonatkozóan. Erős kérést fogunk megfogalmazni. Egyesek úgy vélték, még a diplomáciában is kicsit szokatlannak tartották azt az erélyt, amellyel ebben az ügyben én felvetettem ezt a kérdéskört, de úgy gondolom, hogy egy nagyon nagy jelentőségű dologról van szó. A minap az egyik reggeli tévéműsorban azt kérdezték tőlem, hogy mitől vagyok ennyire harcias, hogy minden külföldi partnernek nekimegyek, a Rába-ügyben az osztrákoknak, a Verespatak-ügyben a románoknak. Én nem megyek neki senkinek, de az ország érdekeit kellő határozottsággal szükséges képviselni. Ha vannak jól látható szabályok, megállapodások, kétoldalú egyezmények és nemzetközi szerződések, akkor ennek megfelelő cselekvést el kell várni a partnereinktől, és nyilván ezt kellő hangsúllyal meg is kell jeleníteni.
Megnyugtatásként hadd mondjam azt, hogy a szemét nem fog a bírósági ítéletig várni. Azt tudjuk, hogy a bírósági ítéletek nem szoktak olyan gyorsan megszületni, de azt se remélje senki, hogy a szemét 1-2 napon belül eltűnik, vagy 1-2 héten belül eltűnik. Megvannak a jogállami eljárásrend szabályai: a hatóságoknak le kell folytatniuk a bizonyítást; nem kell megvárni a vádemelést, nem kell megvárni a bíróság ítéletét. A hatóság kötelezéseket fog kiadni, a hatóság bírságokat ki fog vetni. Már az eddigiek alapján látszik, hogy ez indokolt.
A bírság minden bizonnyal elrettentő összegű lesz, nem azért, mert érzelmileg ezt én úgy szeretném, hanem mert a magyar jogszabályok elrettentő szigorúságú bírságtételeket tartalmaznak. Ha az elkövető nem tesz eleget a kötelezettségének, akkor lép be a másik ország intézkedése a saját személyeivel szemben, tehát van ennek egy ügymenete, amelyet mind Magyarországon, mind Németországban a jogszabályok elég pontosan szabályoznak.
Új engedélyezései folyamatot kell például lefolytatni a visszaszállítás ügyében. Ez nem abból áll, hogy szólok Hanzinak Stuttgartban, hogy szíveskedjen gépkocsiba ülni, idejönni, felszedni és hazavinni a szemetet. Ha ilyen egyszerű lenne az élet, az gyönyörű lenne, ennek örülnénk a legjobban, de ez így nem megy.
Mint ahogy az élet a tekintetben sem olyan egyszerű, mint amikor vasfüggöny volt. Amikor vasfüggöny volt, akkor a határon az ilyen szállítmányok biztos, hogy fennakadtak volna. Ahogy Magyarország ennek az esztendőnek a végén csatlakozik a schengeni rendszerhez, még annyi ellenőrzés sem lesz a határon, mint most.
Éppen emiatt én azt egy nagyon jó javaslatnak gondolom, amit Oláh képviselő úr megfogalmazott a kamionok jelzésére vonatkozóan. Jelenleg nincs ilyen európai szabályozás. Kérdeztem a szakember kollégáimat, ők sem tudnak ilyenről. Ha veszélyes anyagot szállít a jármű, akkor kötelező a megjelölés, mert erre van egy ilyen megállapodás. De nincs tudomásom arról, hogy ez eddig valóban megjelent volna igényként európai szinteken. Biztos, hogy nagyon sokat jelentene a mostani szúrópróbaszerűségen túl a tényleges ellenőrzés.
Most már van egy érvényes szabályozás, de mindig újra, meg újra kinyílnak ezek a szabályozások. Ezt a kérdést én képviselni fogom, és fel fogom vetni a különböző uniós fórumokon. Lehet, hogy azzal a módszerrel, amit az elnök úr mondott, hogy az európai parlamenti képviselőkhöz intézett levéllel, vagy valamilyen formában, de szerintem ez például nemcsak hazai, hanem európai nagyságrendű problémákat oldhatna meg.
Hogy itt életbe lép egy új EU-irányelv, és ez az EU-irányelv már a magyar törekvéseket, amelyek szintén ennek a hulladékszállításnak a szigorítását szolgálják, figyelembe veszi, és komolyabb irathátteret kíván meg a hulladékszállításokkal kapcsolatban, ez fontos garanciát jelent. Tehát ennek az évnek a közepétől még bonyolultabb lesz a hulladékcsempészeknek, mert nem tudom őket másnak mondani, ilyen tevékenységeket folytatniuk.
Ebben az esztendőben, csak meg szeretném ismételni, szeretnénk egy átfogó zöldkommandós ellenőrzést tartani. Azért nem állandó szervezetként működtetni egy zöldkommandót, mert a rendőrség tegye a maga dolgát. A zöldkommandó éppen arról szól, hogy az adott tárgykörben illetékes hatóságok vegyenek ebben részt - ezek nem feltétlenül mindig ugyanazok. Tehát nem biztos, hogy mondjuk a hulladékszállítási ügyben ott kell állnia az ÁNTSZ képviselőjének, de biztos, hogy például egy falopási ügyben az erdészeti szolgálat illetékes. És ha mondjuk falopások ellen lépnének fel a hatóságok egy ilyen zöldkommandós ellenőrzésen, akkor az erdészetnek kellene ott lennie. Tehát itt nem az állandóság a fontos, hanem az, hogy rendszeres legyen ez az ellenőrzési tevékenység.
A hulladékalap kérdésköre, amit Józsa képviselő úr vetett fel. Ez tulajdonképpen az elmondott biztosítékadási rendszer kapcsán egy elem. Tehát a környezeti felelősségre vonatkozó törvényi szabályozás megerősítése és az ebből levezetett pénzügyi rendszerek, tehát hogy például bizonyos rendszerességgel biztosítékot kell befizetniük a veszélyes tevékenységet folytatóknak, vagy akár a hulladékgazdálkodási tevékenységet folytatóknak, ez teremthetne meg egy úgynevezett hulladékalapot, amely tud arra adni valamiféle garanciát, hogy amikor a probléma bekövetkezik, és a végén minden törekvés ellenére az államra száll a fizetési kötelezettség, akkor legyen mihez nyúlni.
Arra a kérdésre, ez is elhangzott, hogy van-e a minisztériumnak lehetősége vagy forrása annak a hulladéknak a kezelésére, ami majd nem kerül visszaszállításra: erre azt lehet mondani, hogy van, tehát ezt a fedezetet elő lehet teremteni. Van a költségvetésben kárelhárításra egy külön fejezet idén is, tehát nyilván hozzá lehet nyúlni ezekhez a tartalékokhoz. Ha meg ezen túlnyúlna, akkor meg az állami költségvetés tartalékához.
A nemzetközi ügyekhez engedjék meg, hogy még néhány dolgot mondjak! Az elnök úr javasolta, hogy a visegrádi négyek forduljanak az Európai Bizottsághoz ebben az ügyben. Tisztelettel jelentem, ez megtörtént. 2006-ban már aláírtunk egy olyan dokumentumot, amely a határokon át történő hulladékszállítás szigorítását kérte az Európai Bizottságtól.
Az EU Tanács-ülésen, ha indokolt lesz, természetesen felvetem az ügyet. A következőt, úgy vélem, nem indokolt, mert a német félben megvan a készség arra, hogy rendezze az ügyet, az európai lovagiasság háttérszabályainak megfelelően. Az általános szigorítás pedig benne van az új direktívában; másfelől pedig a politikai deklarációt a lengyelekkel, a szlovákokkal és a csehekkel együttesen a tavalyi esztendőben már megtettük. Nyilván magáról az eseményről, hogy ez a hulladékimport illegális módon megtörtént, tájékoztatni fogjuk a Bizottságot. Tehát a Tanács-ülés kapcsán én most nem látok olyan elemet, amit a Tanács tényleg tárgyalhat.
Engedjék meg, hogy a nemzetközi lépéseink közül azért olyanokat még kiemeljek, hogy a német nagykövet úrral való tárgyaláson abban is megállapodás született közöttünk, és gondolom, az államtitkári tárgyaláson ez ugyancsak terítékre került, hogy a két ország környezetvédelmi minisztériumai egymással közös eljárásrendet fogalmazzanak meg. Látható, hogy Közép-Európában a visegrádi országok irányába elsődlegesen Németország tűnik a legfőbb exportőrnek. Jóllehet a német hatóságok ugyanúgy elítélik ezeket az ügyeket, mint mi, ezért fontosnak érzem, hogy legyen a magyar és a német hatóságok között a hasonló ügyek megelőzésére és az ügyekben való eljárásra egy leírt vészforgatókönyv, hogy akkor ki kit keres meg, mit kell csinálni, hogy minél gyorsabban történjenek az intézkedések. Erre egy javaslatot ki fogunk dolgozni, a felelősöket már kijelöltük mindkét minisztériumban a német nagykövet úr látogatását követően.
Ha zárógondolatként megengedik, én megköszönöm a képviselő urak és az elnök úr ezen konstruktív gondolatait, amelyek kapcsán több elemmel hozzájárultak ahhoz, hogy milyen irányba vigyük tovább ezt a tevékenységet, és remélem, hogy ez is nagy segítséget ad ahhoz, hogy ilyen esetek a jövőben ne lehessenek. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Mielőtt befejeznénk az ülést, csak arra hívnám fel a miniszteri figyelmét, hogy a 2000-es létszámra hivatkozott a környezetvédelmi területen, szerintem a 2004-esre kellett volna. Nyilván épp az ön közreműködésével az uniós elvárás miatt egy erősebb szervezet volt, ennek a létszámcsökkentése azóta folyamatosan... (Dr. Persányi Miklós: Számosabb, nem erősebb.) Igen, számosabb volt. Én még egyszer arra hívom fel a figyelmet, hogy ennek a tájékoztatónak is egyik tanulságaként levonhatom azt, hogy a megelőzés területén van tennivaló.
Nem hangzott el - nyilván okkal -, hogy hány ilyen német szemétlerakást fedeztek fel a hatóság emberei. A sajtóból ez nem jött át. Lakossági bejelentések sorozatáról volt szó. Ez az ellenőrzési háló ebben az ügyben kicsit ritkának bizonyult. Sűrűbbre kell szőni. Ebben a bizottság természetesen a miniszter úr segítségére lesz, ha ilyen kérés van, arra mi ráerősítünk. A bizottság büszke lehet arra, ha egy ügyet napirendre tűzünk, például a Rába-ügyet, akkor a miniszter úr keményen fellépett az osztrák nagykövetnél, most napirendre tűztük ezt, most a német követnél. Ha én nagykövet lennék, figyelném a Környezetvédelmi bizottság napirendjét, és megfelelő időben kipucolnám a cipőmet, és indulnék a miniszter úrhoz.
A lényeg az, hogy segíteni akarunk. Tehát azt gondolom, hogy megértette a Rába-ügyben is, ebben is, hogy a bizottság összehívásának egy igazi célja volt, hogy egy szélesebb, konkrét tájékoztatást adjunk és kapjunk. Megköszönöm a felkészítő anyagokat is. Külön szeretném megköszönni - végül is nem került sorra, de nyilván hasznosítják az itt hallottak - a Külügyminisztérium munkatársainak, az ORFK-nak, a Legfőbb Ügyészség képviselőinek, hogy rendelkezésünkre álltak. Köszönjük az érdeklődést.
A bizottság tagjainak azt szeretném mondani, hogy március 7-én 10 órakor a legfőbb ügyész úr beszámolóját fogjuk meghallgatni. A tavaszi munkarendet szétküldtük. Hogy legközelebb mikor lesz ülés, majd kiküldjük.
Köszönöm szépen még egyszer mindenkinek.
(Az ülés befejezésének időpontja: 10 óra 53 perc.)
|
|
Katona Kálmán |
Jegyzőkönyvvezetők: Madarász Mária és Nánásiné Czapári Judit