KORB-4/2007.
(KORB/21/2006-2010.)
az Országgyűlés Környezetvédelmi bizottságának
2007. február 27-én, kedden, 10.00 órakor
a Képviselői Irodaház V. emelet 562. számú tanácstermében
megtartott üléséről
Tartalomjegyzék
Helyettesítési megbízást adott: *
Elnöki bevezető, a napirend megállapítása, elfogadása *
A világ kulturális és természeti örökségének védelméről szóló 1972. évi UNESCO Világörökség Egyezmény 2002-2006 közötti magyarországi végrehajtásáról szóló jelentés *
Dr. Fejérdy Tamás (Oktatási és Kulturális Minisztérium) expozéja *
Dr. Fejérdy Tamás (Oktatási és Kulturális Minisztérium) válaszai az elhangzottakra *
Dr. Nagy Mihály (Oktatási és Kulturális Minisztérium) válaszai *
A Magyar Köztársaság európai uniós tagságával összefüggő kérdésekről és az európai integráció helyzetéről szóló jelentés és a jelentés elfogadásáról szóló határozati javaslat *
Müller Adrienn (Külügyminisztérium) szóbeli kiegészítése *
Müller Adrienn (Külügyminisztérium) válaszai az elhangzottakra *
Elnököl: Katona Kálmán (MDF), a bizottság elnöke
Dr. Orosz Sándor (MSZP), a bizottság alelnöke
Dr. Nagy Andor (KDNP), a bizottság alelnöke
Fetser János (MSZP)
Gyárfás Ildikó (MSZP)
Dr. Józsa István (MSZP)
Kis Péter László (MSZP)
Dr. Oláh Lajos (MSZP)
Dr. Tompa Sándor (MSZP)
Balogh József (Fidesz)
Császár Antal (Fidesz)
Fehérvári Tamás (Fidesz)
Molnár Béla (KDNP)
Gusztos Péter (SZDSZ)
Helyettesítési megbízást adott:
Dr. Nagy Imre (MSZP) Kis Péter Lászlónak (MSZP)
Szabó Imre (MSZP) dr. Orosz Sándornak (MSZP)
Bányai Gábor (Fidesz) Császár Antalnak (Fidesz)
Farkas Sándor (Fidesz) Fehérvári Tamásnak (Fidesz)
Kékkői Zoltán József (Fidesz) dr. Nagy Andornak (KDNP)
Dr. Fejérdy Tamás (Oktatási és Kulturális Minisztérium)
Dr. Nagy Mihály (Oktatási és Kulturális Minisztérium)
Müller Andrienn főosztályvezető-helyettes (Külügyminisztérium)
Dr. Baranyai Gábor főosztályvezető (Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium)
(Az ülés kezdetének időpontja: 10 óra 10 perc)
Elnöki bevezető, a napirend megállapítása, elfogadása
KATONA KÁLMÁN (MDF), a bizottság elnöke, a továbbiakban ELNÖK: Köszöntöm a bizottság megjelent tagjait, a minisztérium képviselőjét, a vendégeket, érdeklődőket. Bizottsági ülésünket megkezdjük. Határozatképesek vagyunk 19 fővel. A kiküldött napirendet az egyebek rovatban a víziközművel kapcsolatos munkacsoport anyaggal szeretném kibővíteni. Aki egyetért a bővítéssel együtt a napirenddel, kérem, hogy szavazzon! (Szavazás.) Köszönöm szépen.
Az első napirendünk a világ kulturális és természeti örökségének védelméről szóló 1972. évi UNESCO világörökségi egyezmény 2002-2006 közötti magyarországi végrehajtásáról szóló jelentés megtárgyalása. A minisztérium részéről dr. Fejérdy Tamás jelent meg. Köszönjük szépen, és meg is kérem, hogy expozéját tartsa meg.
Dr. Fejérdy Tamás (Oktatási és Kulturális Minisztérium) expozéja
DR. FEJÉRDY TAMÁS (Oktatási és Kulturális Minisztérium): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Mindenekelőtt köszönöm a tárca, tehát az Oktatási és Kulturális Minisztérium, és ha megengedik, akkor a hivatalom, a Kulturális Örökség Hivatal nevében is ezt a lehetőséget, hogy a bizottság napirendjére tűzte ennek a számunkra, és remélem, nemcsak számunkra oly fontos jelentés megtárgyalását, megvizsgálását.
Nem szeretnék hosszú expozét tartani, mert úgy gondolom, hogy egyrészt valamennyien jól ismerik ezeket a helyszíneket, másrészt pedig az anyagból azt is ismerik, hogy nagyjából mi történt az elmúlt időszakban.
Talán két dolgot szeretnék kiemelni. Az egyik: mielőtt még rá tetszenek kérdezni, hogy ellentmondás van a címben szereplő dátum és a jelentés tartalma között, azért a jelentés sokkal nagyobb ívben foglalkozik az üggyel, tehát lényegében majdnem 1985-ig visszamegy bizonyos pontokhoz. Ennek az az oka, ami egyszerre jó és egyszerre talán egy mulasztás pótlása, hogy most először kerül arra sor, hogy ez a bizonyos jelentés az Országgyűlés elé kerül.
Ezért ugyan valóban a hangsúly ezen a négy éven van és erről szól, de úgy gondoltuk a jelentés készítésekor indokoltnak, hogy ez szerepeljen benne.
A másik, amit szeretnék kiemelni, az, hogy az elmúlt időszakban sem állt meg az élet hála istennek és folytattuk a munkát. Azt remélem, hogy a tisztelt képviselő hölgyek és urak nyomon követték azt az örömteli eseményt, hogy egy újabb jelölést nyújtottunk be a világörökségi felvételre ez év január 26-án, ha jól emlékszem a dátumra, mégpedig a várományosi listán szereplő egy közös helyszínünkkel, Szlovákiával, a komáromi erődrendszer jelölése történt meg, ami engedjék, hogy egy kicsit büszkélkedjek azzal, hogy egy nagyon-nagyon intenzív szakmai munka eredményeként úgy gondolom, hogy esélyes jelölés. Természetesen a döntést ettől kezdve nem mi hozzuk, nem a mi kezünkben van, hanem az UNESCO Világörökség Bizottsága az eljárási rendjének megfelelően jövő év közepén, tehát 2008 június végén, július elején hozza meg a döntését, addig persze még egy nagyon hosszú és nagyon komplex értékelési folyamat fog lezajlani.
Ez lett volna a két legfontosabb dolog, és úgy gondolom, hogy fontosabb az, hogy az önök számára álljon rendelkezésre hosszabb idő. Minden kérdésre igyekszem választ adni, lehet, hogy lesz olyan, amire nem tudok, akkor majd elnézést fogok kérni, de nagyon igyekszem.
Talán még egy mondatot tennék hozzá, hogy ez az anyag, ami a mellékletei nélkül nem olyan vastag, ez valójában ilyen jéghegy-effektusként egy nagyon bőséges háttéranyag összefoglalása, amely anyag egyebek között a korábbi változatának, a Világörökség Bizottság tagjai által véleményezett, tagjaitól bejött vélemények alapján alakult át, másrészt valamilyen mértékben, lehet, hogy a világörökségi helyszínek számára nem elegendő mértékben, de tartalmazza azokat az információkat is, amelyeket éppenséggel a helyszínektől kaptunk. Elnök úr, köszönöm szépen, én ennyit gondoltam volna elmondani.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Nagy Andor alelnök úr!
DR. NAGY ANDOR (KDNP): Ez egy kiváló jelentés, köszönjük szépen a jó munkájukat, semmi oka annak, hogy az ellenzék ezt ne támogassa.
Szeretnék néhány kérdést feltenni és néhány jobbító szándékú javaslatot vagy észrevételt is tenni, ha megengedik.
Egy kicsit szerencsés helyzetben vagyok, mert Nógrád megyének abban a választókörzetében vagyok képviselő, ahol Hollókő és Ipolytarnóc is van. Tehát nekem van egy már mostani világörökség részét képező településem, Hollókő, és bízom benne, hogy valamikor Ipolytarnóc is esetleg a világörökség része lehet. Az egyik kérdésem pont arra vonatkozik, hogy úgy tudom, már tettünk kísérletet arra, hogy Ipolytarnócot felvegyék, ezt a palóc Pompei-nek nevezett ősleletet a világörökség részei közé, és szeretnék tájékoztatást kérni öntől, hogy hogyan látja ezt a kérdést, mi történt eddig.
Mivel Hollókőt egy kicsit jobban ismerem, tudom jól, hogy annak, hogy valaki, valamely település vagy valamilyen természeti egység a világörökség része, nem feltétlenül vannak ennek olyan nagy előnyei, mert közvetlenül pénzzel ez nem jár információim szerint, amit a polgármestertől kaptam. Van számos előnye, hiszen ha valamely település a világörökség részévé válik, felkerül egy térképre és bekerül egy olyan marketingrendszerbe, egy olyan turisztikai kínálati rendszerbe, amely közvetetten persze hoz előnyöket, de az én információim szerint közvetlen módon nem. Az egyik javaslatom vagy kérdésem az lenne, hogy nem gondolkodtunk-e már el azon, hogy esetleg legyen egyfajta világörökségi alap - nem tudok jobb szót rá -, amely egy olyan pénzügyi alap lenne mondjuk a tárca költségvetésében, amely segítené a világörökségre pályázó településeket, nemzeti parkokat a pályázat elkészítésében. Tehát nem egy olyan alapról beszélek, amely infrastrukturális beruházásokat szolgál, hanem amely kifejezetten a pályázatot segíti, illetve ha már egy település, egy természeti egység a világörökség része, akkor segítséget nyújt neki valamilyen marketingmunkában.
Tehát ez lenne az egyik javaslatom, kérdésem, hogy van-e ennek létjogosultsága.
A másik kérdésem a magyarországi világörökségi ügyekkel kapcsolatos jogszabályi háttérre vonatkozik. Tudom jól, hogy Tokaj környékén - talán 28 település van ott, ha jól emlékszem, abban a világörökségi természeti egységben -, azt szeretném megkérdezni, hogy azt szabályozza-e ma a magyar törvényhozás, hogy ha mondjuk valaki valamilyen beruházást akar ezeken a világörökségnek nyilvánított területeken elvégezni, akkor arra speciális szabályok vonatkoznak-e, vagy ugyanazt a hatósági utat járja végig mindenki, mint más, egyébként a világörökség részét nem képező területeken. Információm van arról, hogy például ezen a területen egy csúcserőművet készülnek építeni, amivel kapcsolatban persze, vagy nem tudom, igaz-e egyáltalán a hír, de azt szeretném megkérdezni, hogy vonatkoznak-e erre speciális szabályok? Ha nem, akkor nem kellene-e esetleg speciális szabályokat alkotni kifejezetten erre a problémára?
Azt hiszem, hogy ennyi elég is talán, és még egyszer nagyon köszönjük ezt a tartalmas jelentést.
DR. FEJÉRDY TAMÁS (Oktatási és Kulturális Minisztérium): Elnézést, hogyan működik a dolog, rögtön válaszoljak?
ELNÖK: Nem, gyűjtjük. Gusztos képviselő úr!
GUSZTOS PÉTER (SZDSZ): Köszönöm szépen. Nógrád megyei polgárként és képviselőként természetesen Ipolytarnóc mellett magam is szívesen lobbizok, de most nem ezért kértem szót, hanem azzal összefüggésben, amit Nagy Andor alelnök úr itt a vége felé mondott, igaz, nem ebben az erőműves vonatkozásban. Tehát arról hallhatnánk-e valamit, hogy milyen speciális szabályok vonatkozhatnak ezekre a területekre, illetve egészen pontosan arra vagyok kíváncsi, hogy abban a nagyon-nagyon vitatott fővárosi kérdésben, amelyet az Óvás Egyesület, mint civil szervezet képvisel talán legmarkánsabban és legkövetkezetesebben, nagyon komoly politikai, jogi vitában állva leginkább a VII. kerületi, de több kerületi önkormányzattal a fővárosban, ebben a vitában töredelmesen megvallom, nem volt időm részleteiben sem és sajnos, általánosságában sem a bizottsági ülés előtt megnézni ezt a jelentést, ezt meg fogom tenni a későbbiekben, de természetesen erre szeretnék rákérdezni. Ezzel valamilyen összefüggésben foglalkozik-e ez a jelentés, a jelentés készítői hogyan látják ezt a kérdést? Sérült-e a kerületben, illetve a környéken zajló munkálatok folyamán a világörökségi terület, vannak-e olyan speciális szabályok, amelyek ennek különleges védelmet biztosítanak, és ezeknek a speciális szabályoknak a sérelme kimondható-e úgy, ahogy ezt mondjuk ebben az ügyben meglehetősen harciasan fellépő civil szervezet állítja?
Nem titkolom, azért kérdezem, mert természetesen azt gondolom, hogy ha ez megáll, akkor ezzel természetesen a politikának foglalkoznia kell, és nem vagyok benne biztos, hogy helyes az a magatartás, hogy az Országgyűlés, adott esetben az Országgyűlés szakbizottsága, a kérdéssel foglalkozó politikusai, beleértve természetesen saját magamat is, mindeddig az elmúlt években ezt az ügyet egy önkormányzati belügyként kezelték, és gyakorlatilag az önkormányzati politikusokon túl ebben parlamenti szinten szakpolitikus vagy politikus nem nagyon szólalt még meg ebben a kérdésben. Nem gondolom, hogy ez egy fenntartható gyakorlat, tekintve ezeket a folyamatokat. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Orosz Sándor alelnök úr!
DR. OROSZ SÁNDOR (MSZP): Röviden a jelentéshez: először is a köszönő szó. A másik, hogy mindig kérdésként merül fel, hogy melyik várományosnak mikor reális a bekerülése. Ha ezzel kapcsolatosan kaphatnánk valamilyen információt.
Lehet, hogy egy lehetetlen kérdés lesz a következő, amit még szeretnék megtudni, ez pedig az, hogy nyilván rendkívüli megtiszteltetés, mondjuk így, hogy a szó legnemesebb értelmében érték bekerülni ebbe a kategóriába. Ugyanakkor - és erről az anyag is szól bizonyos helyeken - ennek nyilván egyszerű, hétköznapi, ha tetszik, merkantil következményei is lehetnek. Ezzel összefüggésben az a kérdésem, hogy vizsgálják-e, van-e olyan jellegű együttműködés, amelyik a különböző világörökségbe került objektumok, tájak adott közegre gyakorolt ilyen gazdasági, társadalmi, kohéziós hatásait méri? Összefüggésben, hogy hogyan néz ez ki Magyarországon, hogy néz ez ki a közös, de az államhatárokon átnyúló, esetleg más tagországokban, mondjuk az Európai Unió más tagországaiban hasonló helyzetekben? Köszönöm. Mi természetesen támogatjuk a jelentés elfogadását.
ELNÖK: Császár Antal!
CSÁSZÁR ANTAL (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Én csak a figyelmet szeretném felhívni a világörökség részét képező területeken az utak állapotára, hogy több figyelmet kellene fordítani ezekre az utakra, mivel vannak olyan területek, amelyeket rettentően nehezen lehet megközelíteni. Van olyan, hogy 15-20 éve nem újították fel azokat az utakat, és ha szeretnének oda ellátogatni, nagyon nehéz megközelíteni.
Még egyszer kérem, hogy több figyelmet kellene fordítani ezekre a területekre, gondolok itt Tokaj-Hegyaljára, valamint Aggtelek környékére, ezek az utak már annyira rosszak, hogy a turisták sem szívesen mennek ki ezekre a helyekre. Köszönöm. (Kis Péter László: Jogos!)
MOLNÁR BÉLA (KDNP): Mint tudjuk, az épített, ember által létrehozott, megváltoztatott környezet legalább olyan fontos, mint a természeti környezet, hiszen a városlakók az ember által megváltoztatott környezetben élnek, ezért nagyon fontos ez a jelentés, és nagyon fontos az, amit Fejérdy Tamás hivatala végez. Ezért kérdezném azt, Gusztos Péter képviselőtársammal együtt, hogy Budapest történelmi részei megvédéséhez megfelelő eszközei vannak-e a hivatalnak vagy igényel-e, mert most van a pillanat, hogy igényeljen ehhez valami támogatást. VII. kerületi problémák is felmerültek, de ugyanakkor léteznek más kerületekben, például az I. kerületben is, hogy ha a lakásnak épült házakat eladják a jelenlegi bérlőknek, akkor valójában mi fog velük történni, átalakítják, és ezzel elvesztik az eredeti jellegüket, és számtalan más is.
A másik kérdés, hogy a régészeti feltárásokra a régészeti szakma állandó jelleggel azt sugallja, hogy kevés a pénz. Most viszont lehet, hogy nem vagyok kellően tájékozott, de úgy érzem, hogy van egy pozitív folyamat: az M3-as autópálya építése, a nyíregyházi szakasza azért készül el lassan, mert ott régészeti feltárások vannak. Ez egyrészt rossz, mert Nyíregyházát minél hamarabb be kellene csatlakoztatni az autópálya-rendszerbe, másrészt viszont nagyon jó, hogy ezek a régészeti feltárások az építkezés költségéből megvalósíthatók, mert különben feltételezem, hogy nagyon nem lenne pénz.
Tehát valójában hogyan áll ma a régészet, hogyan lehet a régészeten segíteni, hogy ne csak autópálya-építésnél legyen kellő mennyiségű pénz, amivel folytatni tudják a munkájukat?
A harmadik kérdés pedig a komáromi erődrendszer, ami nagyon jó lenne, ha valóban a világörökség része lenne. Van-e ehhez megfelelő ereje, lobbiereje a hivatalnak, van-e elegendő támogatása itthonról, illetve igényel-e bármilyen támogatást, amit az itt ülők esetleg meg tudnak adni, gondolom, valamennyien jó szívvel, hogy ez valóban át is menjen majd? Köszönöm szépen.
ELNÖK: Jól láttam, Gusztos Péter újra? (Gusztos Péter: Igen.) Ismételjél!
GUSZTOS PÉTER (SZDSZ): Nem ismételném meg, ez egy másik praktikus kérdés. Az utakhoz kapcsolódnék magam is, hogy vonatkozik-e valamilyen különleges szabályozás erre, vagy ugyanúgy, ugyanazok az állami, önkormányzati kötelezettségek állnak meg ezeknél a területeknél, mint úgy általában, vagy van-e valami speciális?
Az első probléma tényleg létezik, bár mondjuk Hollókő esetében egy kicsit jobb a helyzet, amennyiben mondjuk az egyik irányból, Pásztó irányából meglehetősen jól megközelíthető a település, a másik irányból, Szécsény felől már katasztrofális útviszonyok vannak. Az pedig különösen pikáns, hogy az összes többi út a térségben milyen állapotban van, de mondom: ott legalább az egyik irányból biztosított a tisztességes, kulturált közlekedés. Azt hiszem, ezt jól mondom, képviselő úr. (Dr. Nagy Andor: Megcsinálták!) Tehát a kérdésem az, hogy vonatkozik-e erre valamilyen speciális állami, önkormányzati kötelezettség vagy nincsen ilyen?
ELNÖK: Ha nincs több hozzászóló, akkor én jövök. Én nem vagyok annyira oda a jelentéstől. Itt a kérdések kapcsán felmerült a jogszabályi környezet. Az 1985. évi, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának a törvénye, rendelete hozta létre az UNESCO-egyezményt, tette törvénnyé, de azóta, húsz év alatt törvényi szabályozás nem történt ez ügyben, miniszteri rendeletek, részletszabályozások igazgatják. Azt gondolom, hogy mindenképpen megfontolandó lenne az itt felmerülő kérdések kapcsán is, hogy egy törvényt érdemelne a dolog. Ez nem kérdés, javaslat, de nyilván lehet rá válaszolni, hogy nem, mert minden rendben van.
Van egy Világörökség Nemzeti Bizottság, és van egy tárcaközi bizottság. Az lenne a kérdésem, hogy mit csinál ez a bizottság, mikor ült össze, és ezt a jelentést tárgyalta-e a bizottság? Ismereteim szerint egyébként a környezetvédelmi bizottság elnöke ennek hivatalból tagja. A kérdést azért is teszem fel, mert nem vettem észre, hogy összeült volna ez a bizottság, és ez azért egy elég súlyos jelentés ahhoz, hogy ezt meg kellett volna tárgyalnia, és odaírni, hogy egyetért vagy mik az észrevételei.
A kérdésem a következő, hogy a világörökségi listán szereplő magyar örökségeket fenyegeti-e valamiféle veszély, illetve ezeknek az elhárítására milyen eszközök vannak. Gondolok itt például arra, hogy a Várbazár kapcsán már felmerült az a kérdés, hogy a veszélyeztetett listára kerül emiatt a Budai Vár, illetve lehet, hogy oda is került, ezt nem tudom. Tehát erre szeretnék választ kapni, nyilván ön ezt tudja. Nyilván van egy nemzetközi tevékenység, amely be tud avatkozni a listára kerülés, illetve a veszélyeztetett körbe kerülés dolgába.
Amit az anyagból nem tudtam meg, érdeklődésemre sem, hogy egyáltalán mi az, hogy kezelés? Valahol, valaki megfogalmazta azt, hogy mit jelent az, hogy Hollókő kezelése vagy az Andrássy út kapcsán? Tehát kinek a felelőssége az, hogy az Andrássy út 77-et turisták tömege fényképezi egyébként, mert a VIII. kerület legócskább házaival is vetekszik az állapota. Tehát ebben a kérdésben van-e, mondjuk ha kezeli az állam, akkor mit ért ez alatt, hogy kezeli? Úgy tudom, hogy az UNESCO elő is írja, hogy kezelési terveket kell készíteni. Vannak-e ilyen kezelési tervek egyes védett területenként?
A függelékben felsorolja, ez nekem egy kicsit olyan, mint egy ilyen turistaismertető. Azt gondolom, hogy egy ilyen komoly jelentésben, amikor egy-egy világörökséget ismertetek, akkor az ezzel kapcsolatos terveket, finanszírozást, elképzeléseket illene ismertetni, nem úgy, mint egy ilyen útikönyvben, hogy a turistát odacsaljam, ugyanis azt gondolom, hogy egy bizottságot és a képviselőket ez érdekelné. Nem derül ki az anyagból, hogy milyen pénzügyi finanszírozásra van lehetőség. Elhangzott itt az alap, én is felírtam, hogy egy önálló költségvetési sort mindenképpen megérdemelne a téma, ugyanis ennek a kulturális jelentőségén túl egy nagyon jelentős turisztikai szerepe van, az pedig a költségvetésben meg kellene hogy jelenjen. Részben a meglévők, most már így mondom, hogy kezelési tervének a megvalósítása miatt, a másik rovat nyilván arról szólna, hogy mit akarunk bevinni.
Tehát ön most elmondta, hogy a komáromi erőd, mint javaslat bekerült, hogy kerüljön bele a világörökségbe, akkor ott kellene mögötte lenni számoknak, hogy miből és mit akarunk megcsinálni ahhoz, hogy ez tényleg egy látogatható világörökség legyen, kezdve a megközelítéstől, a vendégek fogadásán keresztül. Tehát ez pénz nélkül nem megy, és ez az anyag az én olvasatomban úgy tűnik, hogy mannával táplálkozik, tehát sehol egy árva szó nincs arról, hogy ki adja erre a pénzeket.
Tehát kellene szerintem egy alap, és azt is, hogy ez a jelentés legyen, ezt is egy miniszteri rendelet végrehajtásai között szerepel, tehát azt gondolom, hogy mindenképpen a bizottságnak legalább annyi javaslatot kellene tenni, hogy egy világörökség-törvényt alkosson meg a parlament. Szerintem egyelőre ennyi elég lesz.
Tompa képviselő úr!
DR. TOMPA SÁNDOR (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Elnézést, hogy mielőtt le akarta zárni éppen a kérdéseket, megszólalok, de részben a felvetései, részben már az itt elhangzottak mondatják azt velem - és hadd diktáljam be a jegyzőkönyvnek -, hogy egy olyan körzetnek vagyok a képviselője, ahol Diósgyőr vára található, nem aspirál világörökségi helyszínre, de azokat a problémákat, amelyeket maga az előterjesztés is tartalmaz, és amit itt önök is feszegetnek, általánosságban is megpedzeném.
Biztosan sokat segítene az elnök úr által javasolt törvény is, de ha csak manna van, akkor a törvény sem ér sokat. Azt gondolom, hogy egyrészt világörökségekben is és lehetséges világörökség-helyszínekben is gazdagok vagyunk, műemlékekben is gazdagok vagyunk, de mintha ez a gazdagságunk nem párosulna anyagi gazdagsággal is, és sokszor ezek az értékek veszendőbe mennek, bár tudjuk, hogy értékek, de nincsenek forrásaink.
Tehát én fontosabbnak tartanám, ha lenne egyáltalán egy olyan koncepció, egy olyan terv arról, hogy mit tervezünk, mit szeretnénk ott megvalósítani, mert az az érzésem, hogy sokszor ok nélkül védünk, ok nélkül korlátozásokat fogalmazunk meg egy-egy világörökségi helyszín vagy lehetséges helyszín vagy akár egy műemlék környezetében, és ezt a dilemmát különösen a városokban vagy a sűrűn lakott területeken nehezen lehet elfogadtatni az állampolgárokkal.
Azt gondolom, hogy ez legalább megérne egy olyan vitát, egy elemzést, hogy tényleg mik a terveink, sok-e, kevés-e. Ha kezdeményezünk újabb világörökségi helyszíneket, vannak-e ehhez tényleg turisztikai vagy hasznosítási terveink, állnak-e ehhez rendelkezésre források? Ezt a dilemmát vetném fel ennek a vitának a kapcsán, és azt gondolom, mielőtt bármiféle törvényalkotásba vagy új szabályok alkotásába belevágnánk, ezeket az alapkérdéseket kellene magunkkal tisztázni. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Nem az én dolgom erre válaszolni, de szerintem a törvénynek pont ezeket az alapkérdésekkel kellene a határokat megszabnia. Van-e még kérdés? (Nincs jelzés.) Ha nincs, akkor kérnénk a válaszokat.
Dr. Fejérdy Tamás (Oktatási és Kulturális Minisztérium) válaszai az elhangzottakra
DR. FEJÉRDY TAMÁS (Oktatási és Kulturális Minisztérium): Köszönöm szépen. Igyekszem majd mindenre válaszolni, és kérem, hogy figyelmeztessenek, ha valami kimaradna, nem szeretném.
Az elhangzottak sorrendjében szeretnék válaszolni. Egy dolgot előrehoznék, éppen az elnök úr által felvetett dolgok közül, ezt a bizonyos "hogyan működött ebben az ügyben a bizottság" dolgot. Úgy gondolom, elnézést kell kérnem a bizottság nevében, és az elvégzett munka folyamatát egy picit önkritikusan tekintve, mert igaz, hogy a Világörökség Magyar Nemzeti Bizottsága egy őszi ülésén foglalkozott az anyaggal, azonban az ennek az anyagnak egy korábbi változata volt, és azóta a továbbfejlesztett változatokat csak elektronikus és/vagy rendes postán továbbítottuk, és ebből elnök úr szavaiból arra következtetek, hogy nem mindenhová, amiért tényleg elnézést kérek. Csak azt tudom ígérni, hogy az egyik tanulsága többek között ez ennek a mai munkának, hogy erre jobban odafigyelünk a jövőben.
A bizottságot egyébként valóban komolynak gondoljuk, és nagyon fontos, hogy ne egy-egy hivatal vagy egy-egy szakma önmagában döntsön, hiszen ennek az egésznek a lényege tulajdonképpen az, amit itt tényleg óriási örömmel érzékelek a mai napon is, hogy ez valóban mindenkit érdekel. Nagyon köszönöm a kérdéseket, ami arra utal, hogy itt valóban önök is nagyon alaposan foglalkoztak a dologgal, és komolyan szeretnék ezt a dolgot velünk együtt jobbítani és eredményesebbé tenni.
Tehát ez egy nagyon jó jel, és nagyon köszönöm, az elismerő szavakat pedig külön köszönöm. Az az igazság, hogy mi magunk is érezzük persze, hogy ennél még jobbat is lehetett volna vagy kellett volna csinálni, el is hangzott számos olyan észrevétel, ami ezt igazolja.
Akkor most sorban. Ipolytarnóc többeket is érdekel, és egyáltalán a várományosi listán szereplő helyszínek. Ipolytarnóccal kapcsolatosan azt tudom mondani, hogy ez számunkra egy rendkívül fontos és nagyon értékes helyszín, úgy tűnik, hogy a balsors üldözi - már bocsánat ezért a nem túl emelkedett kifejezésért -, tudniillik ezt már körülbelül háromszor előterjesztette, korábban a Magyar Népköztársaság, aztán egyszer a Magyar Köztársaság is. Különböző balszerencsés okok miatt egyszer sem sikerült. Volt olyan, hogy visszavontuk, a legutóbb például a durbani ülésen ezelőtt két évvel az történt, hogy végül is egy olyan döntést akart hozni a Világörökség Bizottság, hogy egyszer s mindenkorra kimondja, hogy ez egy nagyszerűen kezelt, jó helyszín, de nem üti meg a világörökség szintet, tehát legyen geoparkos szisztémába tartozó bármi, és kapjon mindenféle diplomákat, hogy mintaértékű módon működtetik. Ez sikerült olyanná változtatni, hogy nem "dobtak ki" bennünket végleg, Magyarország megkapta azt a lehetőséget, hogy még előterjesztheti újra, de valószínűleg nem önmagában, hanem egy európai sorozatjelölés részeként. Most ezen dolgozunk a természetvédelmi kollégákkal együtt, hogy ezt végül is úgy tudjuk megtenni, hogy valóban sikeres legyen.
Ez azért nem egyszerű dolog, és bocsánat, hogy túl hosszú vagyok, igyekszem majd a többire rövidebben válaszolni, mert a jelenleg 830 tételt számláló lista dinamikáját lassítani szeretné a bizottság. Tehát a korábbiaknál sokkal kritikusabban, sokkal szelektívebb módon igyekszik dönteni a felvételekről. Azt kell mondanom, hogy nehezebb, mint korábban volt, sokkal nehezebb, ez nem jelenti azt, hogy feladtuk. Most egy ilyen érlelődési folyamat van Ipolytarnóc esetében, tehát nem adtuk fel.
Amit dr. Nagy Andor alelnök úr mondott: igen, az előnyök valóban nem közvetlenül forintban jelentkeznek, ezt többen is említették, hanem az ismertségben, amely egyébként semmilyen más vonatkozásban nem érhető el ilyen mértékben. Egyben azt gondolom, hogy ez részben a veszélyeknek is a forrása. Egy-egy olyan helyszín, mint Hollókő esetében - ami valójában egy nagyon-nagyon sérülékeny, sebezhető örökségi helyszín, nemcsak a falura gondolok, hanem Hollókő végül is a környezettel, a tájjal együtt az, ami - látszik, hogy milyen gondokkal szembesülünk. Tehát igen, ez a bizonyos turizmus azért egy kétarcú dolog, az viszont nagyon fontos - és ezen a helyszínekkel együtt dolgozunk -, hogy ha már a terhelést a helyszínek kapják, akkor a bevételből is nagyobb mértékben részesüljenek.
Ennek a szabályozásnak egy lehetősége az önök által, többük által felvetett világörökség alap. Az egy jó kérdés, hogy tárcakezelésbe kell-e kerülnie, ugyanis az egész dolog tulajdonképpen minden tárcát érint, bocsánat, tehát valamilyen megoldást valóban érdemes kitalálni. Tehát ezt érdemes tovább érlelni. Erre egyelőre ennyit tudnék mondani. Való igaz az is, hogy a közös feladatokra vonatkozik, majd később visszatérnék még a finanszírozásra.
Ami a jogszabályi hátteret illeti, itt megint több kérdés érintette, ezért próbálok egy generális és Tokaj-specifikus választ adni. A generális válasz úgy szól, hogy a világörökségi jegyzékbe való felvételnek előfeltétele, hogy a jelölést beterjesztő részes állam, jelesül most Magyarország területén már nemzeti vagy országbeli védelmet élvezzen. Ez a világörökség tulajdonképpen igazából egy olyan addicionális védettségi kategória, ami vagy ismertségből, vagy a nemzetközi figyelem odairányulásából következik, de követelmény, hogy az adott országon belül védett legyen. Ez azt jelenti a 8 magyarországi helyszín esetében, hogy vagy műemlék-együttesként vagy műemléki jelentőségű területként, vagy pedig nemzeti park kategóriában védettek. Itt egy kivétel van, ahol igyekeznünk kell a kivételséget megerősíteni, ez éppenséggel pont a tokaj-hegyaljai történeti borvidék. Nem a bor miatt védett egyébként, hanem a kultúrtáj miatt. Ott ugyanis az történt, hogy a védettség, ami az egész területre kiterjed, az valójában a zárt borvidékre vonatkozó szabályozás, ami nemcsak a borral, hanem a tájjal összefüggésben is szabályokat fogalmaz meg. Ugyanakkor valamennyien érezzük a szükségességét, és folyik a deregulációja annak, hogy az egész terület történeti táj kategóriában védetté legyen nyilvánítva. Tehát ez még előttünk áll. Ez esetben világosabbá válik az eljáró hatóságok, szakhatóságok szerepköre.
Még egy megjegyzés, ez még mindig nem Tokaj-specifikus, elnézést kérek. A világörökségi helyszínek két fő részből állnak, és ez igaz Tokajra, igaz a budapesti helyszínre, mindegyikre: egy úgynevezett magterületből, ami valójában a világörökségi helyszín, és egy védőzóna vagy pufferzóna, átmeneti zóna. Az a szomorú valóság vagy a pozitív valóság - kinek hogy tetszik -, hogy a védelem csaknem ugyanolyan szigorú és ugyanolyan módon számon kért a pufferzónában, mint a magterületen, hiszen a pufferzóna pont azért lényeges és fontos, hogy a magterület ne egyfajta drasztikus váltással csatlakozzék a tágabb környezethez, hanem ott is meglegyen a történeti összefüggés.
Tokaj esetében a 28 településből azt hiszem, 7 vagy 8 tartozik a magterülethez, a többi a pufferzónához. Végeredményben ez annyit jelent csupán, hogy a magterületen belül az úgynevezett kiemelkedő, egyetemes értékek megőrzését szigorúbban követi figyelemmel a Világörökség Bizottság, illetve az ő titkárságaként működő Világörökség Központ.
A kezelési terv ebben az esetben azt jelenti, hogy addig is, ameddig ebben a történeti táj kategóriában a védelem meg nem születik, a kezelési terv egy iránymutató dokumentum. Erre majd a jogszabályokról szólóan szeretnék még egy-két mondatot mondani. A kezelési tervvel bizonyos értelemben bajok vannak, mármint a jogi státuszával, erre szeretnék majd egy pillanatra visszatérni.
A csúcserőmű-tervről egy civil szervezet jelzése nyomán értesültünk, illetve nem vagyok egészen pontos, mert egy előzetes környezetvédelmi hatástanulmány járt már a miskolci regionális irodájában a KÖF-nek előzetes szakhatósági állásfoglalásra. Tehát ez nem tudom, hogy milyen irányba fog továbbhaladni. Egyelőre én személy szerint nem ismerem a tervet, annyit tudok, hogy aggályokat fogalmaztak bele, tehát ha úgy tetszik, figyelemmel kísérjük. Most ebben se pluszt, se mínuszt nem szeretnék és nem is tudok nyilatkozni, az biztos, hogy nyilvánvaló módon semmilyen táji környezetben nem közömbös az ilyen típusú beavatkozás. Nyilvánvalóan egy világörökségi helyszínen, még ha csak a pufferzónáról van is szó, nagyon oda fogunk figyelni.
Gusztos képviselő úr kérdésére részben válaszoltam, részben most akkor folytatnám. A speciális szabályok iránt érdeklődött. Tulajdonképpen azt kell mondanom, hogy olyan értelemben nincsenek speciális szabályok, ami a természetvédelmi vagy az örökségvédelmi jogszabályokon túl valamit mutat, viszont a legutóbbi törvénymódosítás, amelyik a 2001. évi LXVI. törvénybe beépítette - teszem hozzá: végre - a világörökséggel való foglalkozást, kötelezően előírja a kezelési tervek meglétét. Ha úgy tetszik, ez lenne az a bizonyos speciális szabály. Még egy picit késleltetném a csattanóját, hogy hogyan állunk most ezekkel, de igazából ezen kívül más nem nagyon van.
A konkrét esetet illetően, ami a budapesti védőzónába eső, egyébként rendkívül értékes területet, egyebek között a régi pesti zsidónegyedként is ismert belső erzsébetvárosi területet illeti, azt kell mondanom, hogy itt bizony, egy olyan szintre jutottak a gondok, amelyeket valóban az Óvás Egyesület, mint civil szervezet nagyon közelről kísér, és ha úgy tetszik, jelentős segítséget nyújt a hivatalos értékvédelemnek. Tehát olyan szintre jutottak a gondok, hogy ezzel most már a Világörökség Bizottság párizsi központja is foglalkozik, ami több mint intő jel. Ha megengedik, nem tudom, mennyi időm van, igyekszem rövidre fogni, de túl sokat tetszettek kérdezni, hál' istennek.
Példaként mondom, hogy a budapesti világörökségi helyszín az egyik legproblematikusabb, aminek rengeteg oka van. Az egyik többek között az a komplexitás, amit a kerületek és a főváros közötti együttműködés - hogy nevezzem így - jelent vagy kellene hogy jelentsen, a másik pedig az, hogy nyilvánvaló módon a fejlesztési és beruházási nyomás itt a legnagyobb. Ha úgy tetszik, sikertörténetnek lehet nevezni a budai alsó rakparton tervezett szélesítés elvetését, ahol azt kell mondanom, bocsánat, egy kicsit hadd veregessem meg a satnya vállunkat, példaértékű módon járt el a Magyar Köztársaság, együttműködve Budapest Fővárossal: nem vártuk meg, sőt megelőztük azt, hogy az UNESCO valamilyen fajta szemöldök-összevonásra kényszerüljön. A Világörökség Magyar Nemzeti Bizottság titkársága és Budapest Főváros együtt hívták meg a szakértőket, és a szakértői vélemény alapján döntött úgy a főváros, hogy más megoldást választ. Tehát úgy tűnik, hogy azért a civilekkel együttműködve itt is az történt, hogy lehet eredményeket elérni.
Nagyon köszönöm Gusztos képviselő úrnak azt a megjegyzését, ami úgy szól, hogy nem önkormányzati belügy. Ez rendkívül fontos megállapítás. Valóban, ennek a világörökségi együttműködésnek a lényege az, hogy ebben államok vesznek részt, a részes államok. Ez persze nem jelenti azt, hogy csak és kizárólag állami feladat és felelősség a világörökségi helyszínek gondozása, fenntartása, működtetése, de nem is önkormányzati belügy. Tehát nemcsak állami, nemcsak önkormányzati, egy olyan közös felelősség, amelynél az államnak - ha úgy tetszik - kifelé nagyobb a kötelezettsége, befelé csak együttműködéssel tudja megoldani. Azt a magam részéről nem tudom elképzelni, egy műemlékvédő őskövület, hogy a tulajdonos önkormányzatok nélkül eredményesen lehetne értéket védeni. Ez kizárt dolog, csak velük együtt lehetséges. Egyébként erre vannak is jó példák.
Orosz képviselő úr kérdésére, hogy melyik várományosi helyszínnek van esetleg nagyobb esélye és hogyan mérlegeljük. Ha úgy tetszik, itt valóban egy forró pontra tapintott. Ez egy nagyon-nagyon nehéz és nagyon felelősségteljes dolog, hiszen a világörökségi együttműködésben is van egyfajta evolúciós megközelítés, ami azt jelenti, hogy míg korábban esetleg egy-egy típusú helyszínnek jelentős esélye lett volna, napjainkban kisebb. Általánosságban hozzá kell tennem, de azt hiszem, az anyagból is kiderül, hogy az európai helyszíneknek mostanában kisebb az esélye, mert a Világörökség Bizottságban van egy olyan törekvés, hogy a nagy UNESCO-régiók reprezentáltságát a listán kiegyenlítse, és Európából már úgymond túl sok van a listán, amely persze, bennünket nem rettent vissza attól, hogy jól előkészítsük.
Komárom után a következő már előkészület alatt álló, nem tudom, hogy aztán ez lesz-e a következő helyszín, Lechner Ödön és köre, vagyis a magyar szecesszió. Erre azért látunk esélyt, mert a világörökségi listán például rajta van Gaudi életműve és óriási egyhangúsággal emelte be a Világörökség Bizottság, vagy egy Louis Faragan nevű mexikói kortárs építész munkái, nem akarom ezzel untatni a bizottságot, erre úgy tűnik, hogy van esély. Még azt is mondanám itt, nem tudom, hány szemközt, hogy úgy gondoljuk, hogy ez a bizonyos jelölés a magyar szecesszióra valami olyasmi kellene hogy legyen, hogy ha már felvette a bizottság valamikori ülésén a listára a magyar jelölést, akkor ki kellene nyitni a kapukat a Kárpát-medence egészére, beleértve a marosvásárhelyi csodákat, a Komor és Jakab-féle nagyszerű házakat, a szabadkai zsinagógát, és még rengeteg dolgot, vagy a szabadkai városházát; csodák vannak.
Azért gondoljuk ezt második lépcsőnek, mert egy ország, egy részes állam előterjesztését sokkal könnyebb megszervezni, megoldani, bevinni - ha úgy tetszik - trójai falóként a listára, úgyhogy ezt csak ilyen háttér-információként szeretném mondani. Egyébként mindegyikkel foglalkozunk a várományosi listán.
A harmadik, amely igen-igen jó esélyekkel jelölhető, csak nagy munkát igényel a jelölése, ez a budapesti világörökségi helyszíneknek egy újabb bővítése, ezúttal a föld alatt és a budai oldalon, a budai termálkarszt barlangrendszere. Azt tudom mondani a tisztelt bizottságnak, hogy ez valóban a világ csodája. Nem tudom elképzelni, hogy ne lenne esélye, ráadásul nem is növeli a listára felvett elemek számát, mert Budapesthez kérnénk csatolni. Tehát ezen nagyon érdemes dolgozni. Dolgozunk rajta, mozog előre a római limesz pannóniai szakaszának az előkészítése, ugyanígy mozog előre és egyre jobb formát ölt az egyesített Visegrád-Esztergom-Dunakanyar kultúrtáj helyszín.
Egy kicsit nehezebb az eset a Balaton-felvidéki utóvulkanikus helyszínen, ami a Tihanyi-félsziget, a vulkáni hegyek és a hévízi forrás, tehát ezen is kell dolgozni. Nem akarnám mindegyiket felsorolni, azt gondolom, már így is túlterjeszkedtem az időmön.
Egy nagyon izgalmas kérdés, azon kívül, hogy megtiszteltetés, hogy milyen következményei vannak és vizsgáljuk-e. Az UNESCO-együttműködés keretében remélem, hogy erre is történt utalás az anyagban, a korábbi változatban mindenképpen benne volt, egy úgynevezett időszaki jelentéstételei kötelezettség van, amely a nagy UNESCO-régiónként megy végig. Európára 2005-2006-ban került sor. Az 1998 előtt felvett helyszínekről kellett jelentést tenni, ami a nyolc magyar helyszín közül négyet foglal magába: Aggtelek barlangrendszer, Budapest, Hollókő és Pannonhalma. Ennek egyebek között országon belüli, ez be van építve a jelentésbe, de országon kívüli tanulságai is vannak. Mindazokat, amiket itt a képviselő úr itt nagyon jogosan felvetett, hogy az előnyök, hátrányok, akár veszélyek a helyszínekre, például a túlzott turizmus, ennek az eredményének a feldolgozása folyamatban van. Még annyit mondanék talán, hogy a monitoring rendszer helyszínenként, ami a kezelési terv fontos bázisa és része, ennek a kiépítése is folyamatban van. Ez egy nagyon alapos munkát igényel.
Talán mondanám egy kicsit irigykedve, mint műemlékes, hogy a természeti helyszínek jobban állnak e tekintetben, a nemzeti parkok esetében mind a kezelési tervnek, mind a monitoringnak már sokkal nagyobb hagyománya van, mint a kulturális örökség esetében.
Császár képviselő úr az utak állapotára utalt. Erre azt tudom mondani, hogy nem tudok hozzászólni természetesen. Csak legfeljebb egyetérteni tudok azzal, hogy a világörökségi helyszínek elérhetősége rendkívül fontos, mint minden más helyszín elérése. Annyit talán tájékoztatásul aláhúzhatnék, hogy mivel az utakat egyebek között arra is használjuk, tárcaközi együttműködés keretében erre mintegy 70 milliós projekt volt az elmúlt évben, hogy táblákon jelöljük meg, hogy hogyan érhetők el ezek a helyszínek. Persze, a táblák akkor érnek igazán sokat, ha az utat használni is lehet, ez valóban így van, de azt gondolom, hogy ez nem az én felségterületem.
Molnár képviselő úr következne, és egyetértek azzal, hogy az épített és a természeti örökség, környezet megőrzése egyaránt rendkívül fontos. Itt ugyan nem UNESCO-szint, de mégis egy pillanatra hadd említsem meg, hogy az európai együttműködés keretében úgy tűnik, hogy egyre nagyobb hangsúlyt kap a 2000-ben elfogadott úgynevezett firenzei egyezmény az európai táj védelméről, amelyik nem igazán tesz különbséget a természeti, az ember által formált táj között, mind a kettőt egyformán fontosnak tartja. Sőt van benne egy nagyon érdekes kitétel, ami első pillanatra talán meghökkentőnek tűnik, hogy az úgynevezett sérült vagy roncsolt tájakra is oda akar figyelni, tehát azokat sem írja le.
A régészeti ügyekre én nem tudok válaszolni, dr. Nagy Mihály kollégám az Oktatási és Kulturális Minisztériumból talán segítségre tud lenni ebben a dologban, aztán még folytatnám a többiekkel.
Dr. Nagy Mihály (Oktatási és Kulturális Minisztérium) válaszai
DR. NAGY MIHÁLY (Oktatási és Kulturális Minisztérium): Köszönöm szépen. Tisztelt Bizottság! Akkor röviden a régészeti kérdésekről. Elhangzott egy olyan kijelentés, hogy a régészeti feltárások akadályozzák vagy késleltetik a beruházásokat. Ez egy gyakori vád a régészettel kapcsolatban. Azt kell mondanom, hogy a jelenlegi jogszabályok megfelelően rendezik a régészeti feltárások kérdését. Itt inkább a jogszabályok betartásával és a különböző tevékenységek összehangolásával lehet probléma.
Egyébként gyakori jelenség az, hogy a beruházó későn adja át a régészeknek a területet, és azt a késedelmet, amit más területen felhalmozott, azt a feltáráson szeretnék behozni. Most készül egyébként egy olyan jogszabály-módosítás a minisztériumban, amely egy központi szakszolgálatot szeretne létrehozni, és ettől azt remélik a készítők, hogy a nagy beruházásoknál gyorsabbá fog válni a munka.
Tehát összefoglalóan annyit lehetne mondani, hogy a pénz a nagy beruházásoknál rendelkezésre áll, viszont a hagyományos régészeti tevékenységeknél, amelyet a megyei illetékes múzeumok látnak el, nem ez a helyzet. Tehát csak a nagy beruházásokon lehet jelenleg megfelelően finanszírozni a régészeti feltárásokat, és amennyiben a szereplők tevékenységüket összehangolják, ahogyan ez egyébként a jogszabályokban is elvárásként szerepel, akkor ezeket a késedelmeket be lehet pótolni.
Van még egy lehetőség arra, hogy gyorsítsuk a régészeti munkát, az örökségvédelem alapja a közhiteles hatósági nyilvántartás. Tehát azt a nyilvántartást kellene országos lefedettséggel kiépíteni, amely már a beruházások tervezésénél meg tudja mondani, hogy az adott területen lesz-e szükség feltárásra vagy sem. Úgy tudom, hogy a hivatalnál a szakmai kapacitás erre rendelkezésre áll. Amennyiben költségvetési támogatást is kapnak, akkor minden bizonnyal belátható időn belül ezt a nyilvántartást fel tudják építeni.
Egyetlen kiegészítést hadd tegyek még a világörökségi helyszínek megközelítéséhez. Az Új Magyarország fejlesztési programban szerepelnek olyan elképzelések, amelyek a kiemelt örökségi helyszínek, köztük a világörökségi helyszínek megközelíthetőségét szolgálják. Itt megint csak a tervek készítésénél kell majd gondolni arra, hogy legyen egy közlekedési kiegészítő eleme is a pályázatoknak. Köszönöm szépen a figyelmet.
DR. FEJÉRDY TAMÁS (Oktatási és Kulturális Minisztérium): Köszönöm szépen Nagy Mihály segítségét és a kiegészítést. Próbálok gyorsítani. A komáromi erődrendszer. Igen, nagyon is kell lobbizni. Nem úgy lehet lobbizni, hogy befolyásoljuk a bizottság döntését. Úgy lehet lobbizni, hogy az adott helyszínt minél jobb helyzetbe hozzuk. Ez az igazi lobbizás a felvétel érdekében, hiszen annál az említett értékelési folyamatnál a helyszínre érkeznek szakértők az ICOMOS-tól, az UNESCO-tól, akik pontosan ezeket fogják értékelni.
Itt már utaltam a különleges szabályokra, a kezelői tervre, most megismételném, hogy részben összhangban azzal, amit Nagy Mihály úr is mondott, hogy a kezelési terv tulajdonképpen egyfajta kotta, amiből muzsikálni lehet, a helyszín fenntartását, bemutatását, konzerválását, megközelítését, mindent illetően. Elvileg és gyakorlatilag is kell egy rövid távú és hosszú távú részének lenni, és ebben bizony, olyasminek is szerepelnie kellene, összhangban a vonatkozó önkormányzati szabályokkal, hogy jó minőségű úton lehessen megközelíteni. Ez olyan értelemben nincs még meg mindenhol, és akkor most itt a kezelési tervre végre válaszolnék: tehát a kezelési terv egy ilyen, ha úgy tetszik, használati utasítás és program a helyszínek jó karbantartásához, amely gyakorlatilag minden fontos gyakorlati kérdésre ki kell hogy térjen, és még egyszer mondom: összhangban kell lennie a helyi szabályozással. Sajnos, ez azért nagyon nehéz, mert általában a helyi szabályozás előbb készült, mint a kezelési tervek, egyébként örömmel mondanám, hogy mind a nyolc helyszínre van kezelési terv, kisebb örömmel mondanám, hogy még nem mindenhol működik tökéletesen, de legalább a tervek már megvannak, és úgy tűnik, hogy Budapesten is a legjobb úton vagyunk afelé, hogy az új városvezetés - beleértve az új főépítész asszonyt is - végre odáig jutott, hogy egységes kezelő szervezet működtetését indítja el.
Ami a kezelési terv jogi státuszát illeti, azt kell mondanom, hogy ez további munkát igényel. Jelenleg három változatban is elkészítettük a tervezetet, hogy milyen műfajban lehessen ezt életbe léptetni. Itt olyan nehézségek is felmerülhetnek, pont az említett önkormányzati szabályozásokkal összefüggésben, ha ez mondjuk kormányrendeleti szinten vagy miniszteri rendeleti szinten valósul meg, akkor milyen mértékben írhatja felül - valószínűleg semmilyen mértékben - az önkormányzati szabályokat. Ennek az összehangolásának a módját keressük most éppen.
Amit elnök úr említett a jogszabályalkotásról, az egészen pontosan úgy van, hogy 1985-ben, amikor egy kicsit ilyen csínytevésszerűen sikerült csatlakoznunk az egyezményhez, egy elnöki tanácsi törvényrendelet cikkelyezte be. Ehhez képest annyi előrelépés mégiscsak történt, egyébként valóban többször felmerült az önálló törvényalkotás gondolata, úgy tűnik, hogy ezt végül is egy olyan, nem tudom, hogy átmeneti vagy végleges megoldás váltotta ki vagy válthatta ki, hogy a 2005. évi LXXXIX. törvény amikor módosította a 2001. évi LXIV-est, akkor a Magyar Köztársaság történetében először beemelte törvényi szintre a világörökségre vonatkozó szabályokat. Tehát igazából ilyen értelemben törvényi szinten is vannak érvényes szabályok.
Ha megengedik, én most itt nem foglalnék állást, hogy kell-e az önálló törvény vagy nem kell, az biztos, hogy felmerült, az is biztos, hogy van egyfajta törvényi szabályozás. A lényeg azt hiszem, azon múlik, hogy hogyan tudjuk ezt érvényesíteni, érvényre juttatni, ami rendkívül fontos.
A bizottság működésével kapcsolatosan már azt hiszem, hogy elmondtam - és még egyszer elnézést kérek, ha esetleg, sőt biztos, ha nem tökéletesen -, itt elnök úr konkrét példával feltette a kérdést ezeknek a bizonyos veszélyeztetett helyszíneknek az ügyében. Ez egy rendkívül ritkán alkalmazott, ha úgy tetszik, óvatosan alkalmazott eszköze a világörökségi együttműködésnek. Sajnos, úgy tűnik, egyre többször rászorul a Világörökség Bizottság. Egy gyors statisztika: a 830 helyszínből évente több mint százzal, 130-140-nel kell foglalkozni a bizottság ülésén, amelyikkel valamilyen baj van. Jelenleg a veszélyeztetett listán 33 tétel szerepel, köztük olyan tétel, mint Drezda. Azért, mert Drezda világörökségi helyszínen, ami egy történeti táj, egy autópálya-hidat akarnak átvezetni az Elbán, ami az esetleges törlés veszélyét is felveti. Hozzáteszem: még soha nem törölt helyszínt a listáról a Világörökség Bizottság.
Budapest nincs a veszélyeztetett listán, de valóban első menetben az történik, hogy ezen bizonyos megőrzési állapotvizsgálat alá veti a Világörökség Bizottság. Ennek a veszélye nagyon itt van, mind a zsidó negyed ügyében, mind pedig az említett Várbazár ügyében, de ott még hál' istennek nem tartunk, hogy a vádlottak padjára kerülnénk. Hozzáteszem, hogy eredeti szándéka szerint a veszélyeztetett lista nem erről szólt volna, hanem a nemzetközi szolidaritás felkeltésének lett volna az eszköze, ha katasztrófa ért egy helyszínt vagy finanszírozási nehézségek vannak, annak a megsegítésére. Újabban úgy tűnik, hogy egyre inkább erre használják, Pécs rajta volt a veszélyeztetett listán, Köln rákerült a veszélyeztetett listára, mindegyik esetben a védett területen tervezett magasházépítés miatt, amit azért szeretnénk hangsúlyozni, mert úgy hallom, hogy Budapest esetében is vannak ilyen törekvések, amit gyorsan szeretnék tisztázni, hogy az örökségvédelem vagy a világörökségi védelem nem a magasházak ellen van, csak nem mindegy, hogy hol, és nem mindegy, hogy milyen épül. Ez viszont fontos.
Nem tudom, hogy a kezelés fogalmára igazán tudtam-e választ adni...
ELNÖK: Nem akarok közbekérdezni, de ki hagyja ezt jóvá? Engem ez érdekel. Van egy kezelési terv, azt valaki jóváhagyja? Van erre egy jogszabály?
DR. FEJÉRDY TAMÁS (Oktatási és Kulturális Minisztérium): Erre próbáltam talán túl lágyan utalni, hogy ez a része tisztázatlan, amit maguk a helyszínek, a helyszíneken működő kezelő szervezetek, amelyek helyszínenként nagyon mások, fogadják el saját maguk számára. Például mondok egy érdekes példát: nemzetközi kezelési terve van, miután határon túlnyúló helyszín, a Fertő-tó-Neusiedlersee kultúrtájnak, együtt Ausztriával. Például a most benyújtott komáromi erődrendszerre van egy magyarországi kezelési terv, van egy szlovákiai, és van egy kezelési rendszerszisztéma, amit a két ország közösen működtet. Megjegyzem: erre a jelölésre hoztuk létre, és majd most látjuk meg, hogy milyen jól fog működni.
ELNÖK: De ne menjünk külföldre, hadd kérdezzem meg, hogy Budapest, tehát a budai vár, Andrássy út, annak ki a kijelölt kezelője?
DR. FEJÉRDY TAMÁS (Oktatási és Kulturális Minisztérium): A kérdés jó, ennek nincs kijelölt kezelője.
ELNÖK: Akkor kezelési terve sincs, ha nincs kezelő.
DR. FEJÉRDY TAMÁS (Oktatási és Kulturális Minisztérium): A törvény szerint a főváros kellene hogy legyen. Erre most nagyon jó jelek vannak végre iksz év után, nem mondom, hogy mennyi év után, hogy a kerületeket összehozva végre egy nagyon jó minőségben elkészített kezelési tervet - mert terv van - valaki működtetni fogja.
ELNÖK: Jó, mert van kerületeket koordináló bizottság a fővárosban, erről tájékoztatást kaptunk, hátha ennek ez jól állna.
DR. FEJÉRDY TAMÁS (Oktatási és Kulturális Minisztérium): Úgy tudom, hogy a lisszaboni projekt keretében fog létrejönni egy ilyen rehabilitációs projektszervezet.
ELNÖK: Jó, én megértettem a választ.
DR. FEJÉRDY TAMÁS (Oktatási és Kulturális Minisztérium): Ez napi feladat, hogy próbáljunk nyomást gyakorolni a helyszínekre, hogy ez jöjjön létre, inkább segíteni szeretnénk, ez az igazság.
Ami a melléklet tartalmát illeti, ez az egyik olyan terület, ahol lehet, hogy hibásan, terjedelmi okokból bizonyos dolgokat nem szerepeltettünk, amit a helyszínektől kaptunk, ez egy tanulság a jövőre nézve. Itt újból felmerült az alap. Azt tudom mondani, hogy a finanszírozás kérdése általában talán nem túl erősen szerepel ebben a jelentésben, ennek ellenére talán azt gondolom, kiolvasható belőle, hogy az első nemzeti fejlesztési terv is már jelentős forrásokat tudott erre a területre irányítani. Ugyanúgy az Új Magyarország Fejlesztési Terv látszik annak a forrásnak, amely legalábbis a legjelentősebb finanszírozási eszközöket jelentheti és kell hogy jelentse ezekre a helyszínekre nézve. Legjobb tudomásom szerint az összes érintett régióban a prioritások - ez önmagában egy ellentmondás - prioritása a világörökségi helyszínek mikénti kezelése. Inkább reméljük, hogy nem csak mannából fog táplálkozni ez a terület, mert akkor valószínűleg abból nem tud megélni.
Ami a Tompa képviselő úr által felvetett, ha úgy tetszik általános és elvi megközelítéseket illeti, természetesen itt is mint egy jolly joker, a kezelési tervnek kellene a már védett vagy már világörökségi helyszínek keretén belül mindazokat a lehetőségeket és korlátokat meghatároznia - és meg is határozzák egyébként, csak ezeket érvényre kell juttatni -, amelyekből világosan kiderül már a szándék megfogalmazása, hogy mit lehet és mit nem lehet tenni. Kérem, hogy azt fogadják el nekem, hogy minden műemléknek, minden műemléki együttesnek, minden természetvédelmi területnek van egy sajátos kapacitása, és van egy bizonyos fejlesztési potenciája, ami összefügg ezzel a kapacitással. A bajok ott vannak, ha ezt a kapacitást meghaladó vagy attól eltérő, a lehetőségektől eltérő léptékű fejlesztést próbálnak az adott területen megvalósítani.
Tehát azt gondolom, hogy mint a műemlékvédelemben általában, itt többnyire nem az szokott a probléma lenni, hogy egy adott műemlékkel kapcsolatban valamilyen fajta integrált szemléletű, tehát megőrzés-fejlesztést egyszerre szolgáló terv kerül előtérbe vagy tervet kell megvalósítani, a probléma általában ott van, amikor a dolog nem arányos. Tehát nem ennek a bizonyos értékmegőrzést lehetővé tevő kapacitásnak a határain belül mozog.
Arra nagyon kell vigyáznunk, és azt hiszem, hogy ez talán kiderült a jelentésből, hogy ezek a világörökségi helyszínek ne váljanak a saját ismertségük és sikerük áldozataivá. Erre sajnos, van példa. Több olyan helyszín van már, egyet elmondok, és ez az utolsó szó, ígérem, a Fülöp-szigeteki rizsteraszok, tehát messziről hozom a példát, az első kultúrtáj a világörökségi listán. Már amikor felvették a listára, volt egy kis aggály, hogy nem lesz-e ebből baj. Jelentem: lett. Ma a veszélyeztetett listán van. Miért? A rizsteraszok egy fantasztikus dramatikus táj, ahol az emberek napi munkával, kegyetlen munkával művelik, tartják fenn ezt az eredményt. A világörökségi státusszal turisztikai célpont lett, és azok a személyek, akik korábban a rizsteraszokat művelték, könnyebben megélnek a turistákból. Így aztán elhanyagolták a rizsteraszokat, amelyek lényegében elkezdtek drámai módon tönkremenni. Magyarul: a helyszín a saját sikerének áldozata lett. Na, ezt mi nem szeretnénk a magyar helyszínekkel. Elnézést, hogy hosszú voltam.
ELNÖK: Akkor befejezem: importrizst árulnak a turistáknak. Nagyon szépen köszönöm ezt az érdekes kiegészítést. Ez a személyes véleményem: ebből nagyon sok mindent be kellett volna írni szerintem a jelentésbe. Tehát például azt, hogy veszélyeztetett volt Pécs, és egy olyan rovatot én hiányolok, ami arról szól, hogy feladatok, és pont a környezetvédelmi programnak volt egy ilyen nagyon jó része, hogy megmondta, hogy ezt gyorsítsuk, ezt csináljuk, ezt védjük, stb., De ettől függetlenül azt gondolom, kaptunk egy olyan képet, ami úgy látom a képviselő urak arcán, hogy megkapták az információt.
Mielőtt szavazunk, arról tájékoztatom a bizottságot, hogy a kulturális bizottság velünk párhuzamosan tárgyalta ezt az anyagot, és általános vitára alkalmasnak tartja, és elfogadja a világörökségről szóló tájékoztatót. Erről is kell határoznunk, mert ő a főbizottság. Megkérdezem a környezetvédelmi bizottság tagjaitól, hogy aki a jelentést elfogadja, és általános vitára alkalmasnak tartja, kérem, szavazzon! (Szavazás.) Egyhangú.
Akkor fel kell tennem formálisan még egyszer, hogy aki a kulturális bizottság határozatát - amely ugyanezt tartalmazza - elfogadja, kérem, szavazzon! (Szavazás.) Ez is egyhangú, 19.
Köszönjük szépen. Bizottsági előadót is kell állítanunk. Én lennék. Köszönöm szépen.
DR. FEJÉRDY TAMÁS (Oktatási és Kulturális Minisztérium): Nagyon szépen köszönöm valamennyiünk nevében, akik ezzel foglalkozunk, a bizottságnak ezt a valóban érdemi munkát, és azt kell mondanom, hogy jegyeztem a nagyon pozitív javaslatokat, és beépítjük a további munkába, remélem, sikerrel. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönjük szépen az előterjesztést és a munkát.
A következő napirendi pont a Magyar Köztársaság uniós tagságával összefüggő kérdésekről és az európai integráció helyzetéről szóló jelentés. Kérem az előterjesztőket, hogy foglaljanak helyet.
Köszöntöm Müller Adrienn főosztályvezető-helyettes asszonyt a Külügyminisztériumból, dr. Baranyai Gábor főosztályvezető urat pedig a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztériumból. Parancsoljon!
Müller Adrienn (Külügyminisztérium) szóbeli kiegészítése
MÜLLER ADRIENN (Külügyminisztérium): Köszönöm szépen. Jó napot kívánok! Tisztelt Bizottság! A bizottság napirendjén a 2005. évről szóló, a Magyar Köztársaság uniós tagságával és az európai integráció helyzetéről szóló jelentés szerepel napirenden. Az Országgyűlés és a kormány európai uniós ügyekben történő együttműködéséről szóló törvény az, amelyik előírja a kormánynak, hogy a kormány évente jelentést készítsen az Országgyűlés részére. Ez a jelentés tulajdonképpen egy átfogó képet kíván adni mindig az előző év történéseiről. Ilyen típusú jelentés egyébként az Európai Unió intézményei között is létezik, hiszen az Európai Bizottság is készít minden évben éves jelentést a tagállamoknak és a közvéleménynek, illetve a tagállamok, a Tanács is készít minden évben ilyen jelentést az Európai Parlamentnek.
Ez a jelentés a 2005. évvel foglalkozik, azóta igen sok minden történt. Jelezni szeretném a bizottságnak azt, hogy a 2006. évvel foglalkozó jelentés előkészítését is megkezdte a kormány, és az várhatóan április legelején beterjesztésre kerül az Országgyűlés részére.
Ez a jelentés két nagy fejezetből áll: az uniós 2005-ös fejleményekről és a magyar prioritásokról. Természetesen minden részletre nem tud kitérni, de tulajdonképpen a legfontosabb történéseket tartalmazza. Itt szeretném hangsúlyozni azt, hogy a környezetvédelmi bizottságnak is, úgy mint az Országgyűlés többi bizottságának tulajdonképpen az év folyamán folyamatosan van lehetősége arra, hogy uniós kérdésekkel foglalkozzon, mind az egyeztetési eljárás keretében a bizottság napirendjére kerülő környezetvédelmi tervezetek kapcsán, mind pedig a parlamentnek a hagyományos munkája keretében.
Bevezetőként ennyit szerettem volna mondani, és ha a bizottságnak bármilyen kérdése van, akkor főosztályvezető úrral állunk rendelkezésükre. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Képviselő Urak! (Nincs jelzés.) Nehogy rám hagyjátok! Én készültem. Akkor úgy látom, van tíz perc arra, hogy elmondjam, hogy miből készültem. Megosztom önökkel, hátha a következőnél használni lehet.
Az anyag kizárólag jogalkotás, jogharmonizáció kérdéssel foglalkozik az én olvasatomban. Hiányosságként mondanám azt, hogy például nem foglalkozik a mentességek kérdésével. Számos ügyben kértünk mentességet, ezek hogy állnak?
Én a saját területemből emlékszem, hogy a vasút piacnyitásával kapcsolatban, a légi forgalommal kapcsolatban volt mentességkérelem. Ennek az alakulásáról, a határidőkkel kapcsolatosan hogyan állunk, azt gondolom, hogy erre ki kellett volna térni.
A másik az Unió és Magyarország közötti pénzügyi kapcsolatok elemzésére, ezzel kapcsolatosan a hozzájárulás és a részesedés kérdésére, tehát mennyit adtunk be, mennyit kaptunk. Azt gondolom, hogy ez mindnyájunkat érdekelne. Ez egy ilyen jelentésben benne kellene hogy legyen.
Nyilván a dicséreteket nem mondom, tehát ne értse félre, de azzal nem töltjük az időt, azzal nyilván tisztában vannak. Voltak kifogásolási eljárások. Mi a bizottságban néhánnyal találkoztunk, én például tudom, hogy az emissziós kötelezettségünknek tavaly nem tettünk eleget az év végén. Idénre áthúzódott a dolog, de azt gondolom, hogy vannak ennél ismertebbek is. (Dr. Józsa István: A kiosztási tervre gondol elnök úr?) A kiosztási tervre az emissziónál, de itt, a bizottságnál is merültek fel kérdések. Van, amit azért tárgyaltunk, mert kifogással élt az Unió, ezért korrigáltunk. Már akkor kíváncsi lettem volna, hogy hány ilyen eset volt, ebből az anyagból ezt nem tudtam meg. (Dr. Orosz Sándor: Az egyes agrártárgyú törvények módosításáról.) Mi volt a kifogás, nem emlékszel? (Dr. Orosz Sándor: Most én sem emlékszem rá.) Lehet, hogy taktikai jellegű volt, bennem felmerült az, hogy egy ilyennel, ha nem visszük be a törvénybe, egy fél év múlva kifogásolják, egy egész évet lehet nyerni. De egy biztos, hogy több ilyennek kell lenni. Az uniós képviselőnk küldött egyszer egy listát, de azt most nem hoztam magammal.
Ugyanakkor a harmadik vagy negyedik - most már nem is tudom - az intézményekkel kapcsolatos ügyek, Európai Bíróság, európai ombudsman hazánkkal kapcsolatos történéseiről sem beszél az anyag. Tehát itt nem történt semmi vagy direkt nem beszél?
Nem tudom, sikerült-e követni. Körülbelül ennyi az, amiről azt gondolom, hogy mindenképpen a parlamentnek kell tudni, tehát talán még bele lehet rakni.
Most kérdezem a képviselőket, hátha ihletet kapott valaki.
DR. OROSZ SÁNDOR (MSZP): Ihletet nem kaptam egyébként. Valószínűleg ha én szólok, akkor én többet szóltam volna dicsérőleg. Azt azonban az emlékeimben kutatva, itt a nálam részlegesen kinyomtatott anyagból most nem tudom lekövetni, de úgy emlékszem, hogy például ezek a bizonyos eljárások száma konkrétan szerepel. Emlékezetem szerint valami 58-as szám volt ott, amiből 24 zárult le. Tehát azt gondolom, hogy az elnök úr által elmondott vagy elhallgatott jók valamivel gazdagabban vannak ebben a jelentésben, mint ahogy ő azt megfogalmazta. Köszönöm.
ELNÖK: Akkor ha választ kaphatok vagy kaphatunk.
Müller Adrienn (Külügyminisztérium) válaszai az elhangzottakra
MÜLLER ADRIENN (Külügyminisztérium): Köszönöm szépen. Köszönjük a megjegyzéseket, mert természetesen ezek mindig építőek és most, amikor a következő évi jelentést készítjük, akkor nagyon fontos az, hogy a képviselők milyen elemeket szeretnének még hangsúlyosabban látni egy ilyen jelentésben.
Ha elnök úr megengedi, akkor röviden reagálnék azokra a konkrét pontokra, amelyeket említett. Az első, amit említett, hogy ebben a jelentésben főleg jogalkotási és jogharmonizációs lépések szerepelnek. Az uniós fejlődés nagy részét azért a jogalkotás jelenti, tehát nyilvánvalóan többségében ilyen fejlemények vannak, de azért fel szeretném hívni a figyelmet arra, hogy bizonyos végrehajtási típusú részek is vannak benne, például a közösségi alapok felhasználásával összefüggő részek, amelyekért ugyan nem a Külügyminisztérium az első helyi felelős, de az akkori Nemzeti Fejlesztési Hivatalnak, ma már Ügynökségnek az erre vonatkozó részei szerepelnek a jelentésben. De mindenesetre természetesen nekünk is segítség, és a jövőt tekintve megfontoljuk, hogy esetleg a végrehajtás vonatkozásában még több adatot beírjunk ebbe a jelentésbe.
A mentességek tekintetében: az anyag a 20. oldalon tartalmaz részt a 2005-ben lejáró mentességekről. Valóban nincsen rész a folyamatban lévő és az előttünk álló mentességek tekintetében a teljesítésről, de magáról a 2005. év történéseiről és a lejáró mentességekről, az annak érdekében hozott intézkedésekről egy részt betettünk, de ez is megfontolandó, hogy esetleg az előttünk álló mentességeket érdemes-e bevenni ebbe az anyagba.
A következő elem, amit említett, a pénzügyi kérdések és a költségvetéssel kapcsolatos kérdések. 2005 volt az első olyan év, amikor teljes évben volt Magyarország az Európai Unió tagja. Ezekkel az adatokkal a 2006-os jelentést már egyértelműen ki kell majd egészítenünk.
A következő, amit elnök úr említett, a kötelezettségszegési eljárások. Ezekről szintén egy rövid összefoglalót tartalmaz a jelentés a 18. oldalon. Ismertettük azt, hogy milyen típusú eljárások indultak Magyarország ellen. Itt két nagy kategóriát különböztettünk meg. Egyrészt azok a kötelezettségszegési eljárások, amelyeket a bizottság azért indít, mert álláspontja szerint a tagállam Magyarország egy irányelvet nem ültetett át a nemzeti joga. Ezek elég - úgymond - egyszerű eljárások, mert tartalmilag a bizottság nem vizsgálja a hazai szabályozást, csak azt vizsgálja, hogy megvan-e egy irányelvet átültető jogszabály vagy nincsen.
A másik kategória pedig a tartalmi kötelezettségszegési eljárások, ahol konkrét jogszabályok kapcsán a bizottság vizsgálódik, és úgy állapítja meg, hogy a magyar szabályozás ellentétes a közösségi joggal. Hogy példát mondjak, ilyen volt például a regisztrációs adóra vonatkozó szabályozás, amit aztán módosítottunk is.
Amit ön említett a nemzeti kiosztási terv kapcsán, ez egy 2006-os eljárás volt, és mivel ez a jelentés a 2005. évről szól, ez nyilvánvalóan nem szerepelt ebben. Egyebekben pedig ez az összefoglalás csak a fő vonalakat és számokat tartalmazza. Ennek pedig az az oka, hogy az országgyűlési jelentés egy nyilvános jelentés, ellenben ezek a kötelezettségszegési eljárások - pontosan az érzékenységük miatt - nem kapnak teljes nyilvánosságot. Egyébként ezt az Európai Bizottság, illetve az uniós dokumentumok nyilvánosságára vonatkozó szabályok szabályozzák. De ezek azok az eljárások, amelyekről egy zárt ülés keretében a bizottság tagjait részleteiben is tudjuk tájékoztatni, ellenben egy ilyen jelentésbe csak a fő vonalakat és számokat, amelyek egyébként az Unió honlapján is elérhető nyilvános adatok, azokat tudjuk szerepeltetni.
Elnök úr említette még az intézményi ügyeket, az Európai Bíróságot és az ombudsmant konkrétan, ha jól emlékszem. Az Európai Bírósággal kapcsolatos eljárások kapcsán a jelentés szintén tartalmaz egy rövid összefoglalót a 19. oldalon. A bírósági ügyek már sokkal nagyobb nyilvánosságot kapnak, hiszen a bírósági szakasz már nyilvános. Ott bárki ezeken a tárgyalásokon részt vehet. Ennélfogva ez az anyag részletesebben tartalmazza azokat a bírósági ügyeket, ahol Magyarország akár beavatkozóként részt vett, vagy akár írásbeli észrevételt tett bírósági eljárásokban, mert például valamelyik magyar bíróság kezdeményezett ilyen előzetes döntéshozatali eljárást. Itt megint példaként tudom hozni a regisztrációs adóval kapcsolatos bírósági eljárást vagy a helyi iparűzési adóval kapcsolatos eljárást, vagy például a Tokaji név használatával kapcsolatos bírósági eljárásokat. Ezekről egy-egy rövid ismertetőt szintén tettünk az anyagba.
Mindazonáltal ezek fontos jelzések és lehetséges, hogy akkor a következő évi jelentésekben ezeket még hangsúlyosabban fogjuk szerepeltetni és még részletesebben ismertetjük. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Ez egy nagyon szép, gondos anyag, de azt gondoltam, hogy nem ez a dolgom, az majd a plenáris ülésen elhangzik, és az időt ki kell használni. Azt gondolom, hogy egy kicsit jobban ki kellene emelni azt, hogy ha van egy ilyen csoport.
A másik: mi már próbálkoztunk, hogy kérünk tájékoztatást levélben, akkor miniszter úr azt írta, hogy megkérdezi az illetékes bizottságtól, hogy kiadhatja-e. Ez két hónapja történt. Amire kérdeztünk, az addigra már nem aktuális.
Tehát jól értem, hogy azt sem lehet, ami már megoldódott? Tehát ha volt ilyen eljárás, mondjuk a kötelezettségszegés kapcsán, azt sem lehet megmondani, hogy milyen témakörökben van? Itt ugyanis egy szám van, hogy 13, ebből ennyi, és ami megoldódott, azt se lehet tudni ezek szerint, hogy igen, orvosoltuk, arról volt szó, hogy... pont.
Nem tudom, hogy ennyire titokzatos-e ez az Unió, de megértettem. De én azért kérem, hogy gondolják át, mert azt gondolom, hogy egy képviselőnek ez rendkívül érdekes. Nyilván majd a bizottság, ha úgy gondolja, akkor kérünk erről tájékoztatót. De engem a válasz egyébként kielégített, és bízom abban, hogy be lesz építve a következőbe, és akkor folyamatosan csak dicsérő szavakat fogok az anyagról mondani.
Megkérdezem a képviselő hölgyet, urakat, van-e még kérdés? (Nincs jelzés.) Ha nincs, akkor aki az általános vitára bocsátással egyetért, kérem, hogy szavazzon! (Szavazás.) Egyhangú.
A határozat ugyanarról szól, hogy alkalmasnak tartjuk. Ezt ideértjük, tehát egyben szavaztunk. (Dr. Józsa István: Külön kell szavazni!)
Akkor megkérdezem, hogy aki a határozattal egyetért, kérem, jelezze! (Szavazás.) Egyhangú.
Bizottsági előadót állítunk-e vagy sem? Én jelentkezem. (Dr. Nagy Andor: Hány ember beszélhet? Nincs kisebbségi előadó?) Nincsen. Természetesen bizottsági előadóként elismerő szavakkal fogom kezdeni, és az észrevételeimet is megteszem.
DR. OROSZ SÁNDOR (MSZP): És a bizottsági ülésen elhangzott kérdésekre adott nagyon korrekt válaszokról.
ELNÖK: Köszönjük szépen a munkát és a megjelenést. Még az egyebek hátra van, ne menjetek el. Az lenne a javaslatom, tekintettel arra, hogy a megítélésem szerint - de az alelnök urak is így látják - a víziközműtörvény egy jelentős környezetvédelmi gazdasági, de szerintem politikai ügy is, próbáljuk meg azt, hogy követjük a törvény alakulását, nem amikor bekerül ide, hanem bekapcsolódunk a munkába már most. Ennek érdekében egy munkacsoportot kellene létrehozni. Az a papír, amit kiosztottam, az egy vázlat, azt majd a munkacsoport kiegészíti, de a lényeg az, hogy Rey Gyula vállalná a titkársági feladatokat, a kormánypárt és az ellenzék egy-egy tagja venne részt ebben a munkacsoportban. Nagy Andor már jelezte, hogy ő szívesen dolgozik ezen, Orosz Sándorék majd eldöntik, hogy ki legyen az. Tulajdonképpen most csak azt kellene eldöntenünk, hogy egyetértetek-e azzal, hogy egy ilyen munkabizottságot, két fős bizottságot hozzunk létre. Ők majd mindig beszerzik a megfelelő variációkat, de már küldözgetik az anyagokat, és akkor ezt tudjuk követni, és amikor ide kerül, addigra már a bizottság képben lesz.
DR. OROSZ SÁNDOR (MSZP): Szavazás előtt, hogy igen, ezt mi is támogatjuk. A javaslatban szerepel, hogy kiket indokolt felkérni közreműködésre. Erre nézvést vannak kiegészítések is, ezzel együtt elfogadjuk.
ELNÖK: Az csak indokolásnak tekintendő, és aki képvisel titeket, beírja oda. Aki egyetért a javaslattal, kérem, hogy szavazzon! (Szavazás.) Köszönöm szépen. Egyhangú.
DR. NAGY ANDOR (KDNP): Én még egy rövid időre szeretnék szót kérni két témában. Az egyik, hogy azt szeretném kérni az elnök úrtól nyomatékosan, hogy ha lehet, akkor kiszámítható időpontban legyenek a bizottsági ülések, mert itt többféle elkötelezettségünk van, és komoly problémát okoz látható módon most is az, hogy hirtelen 10 órakor lett.
Azt javasolnám, hogy legyen mindig kedden 13 órakor a bizottsági ülés, és csak rendkívüli esetben térjünk ettől el, amennyiben a képviselőtársaim ezzel a javaslatommal egyetértenek. Lehet más időpont is, csak legyen kiszámítható, hogy lehessen számolni vele. Akkor ezt zárjuk le, mert a másik javaslatom más témájú.
ELNÖK: Ezzel kapcsolatban van is egy döntésünk. (Dr. Oláh Lajos: 10 óra nem jó?) Van egy döntésünk a kedd 13 órára, mert a vidékiek, kapcsolódik a parlamenthez, stb. (Fehérvári Tamás: Kedden parlament van 9-től. A vidékieknek ugyanúgy be kell jönni.) Ez most egy másik vita lesz, hogy a vidékinek mit kellene csinálni kedden. De a 13 óra, ebédidő, a legkevésbé frekventált időpontnak tűnt. Erről egyszer döntöttünk. Most azért lett 10 órakor, mert a szocialista frakció kérte, hogy hozzuk előbbre.
A jövő héten szerdán a legfőbb ügyész kérte, hogy ő szerdán 10 órakor tud rendelkezésre állni, ezt már egy hónappal ezelőtt bejelentettük, hogy ez szerdán van.
DR. JÓZSA ISTVÁN (MSZP): Legyen kedden 10 órakor.
ELNÖK: Akkor valaki tegyen módosító javaslatot, hogy a kedd 10 órát tűzzük ki, és akkor kedden 10-kor lesz, ha egységes a vélemény. De akkor azt mondjuk, hogy csak ha cigánygyerekek esnek az égből, például ha a legfőbb ügyész csak szerdán tud jönni, vagy ha egy hónappal előre egyeztetve a szerdát adtuk meg. De nekem jó a kedd 10 óra.
DR. OLÁH LAJOS (MSZP): Elnök Úr! Akkor szeretnék módosító javaslatot tenni, hogy kedden 10 órakor tartsuk.
ELNÖK: Oláh képviselő úr módosító javaslatával, hogy az irányidőpont kedden 10 óra, aki egyetért, kérem, szavazzon! (Szavazás.) Köszönöm. Akkor erre fogom időzíteni, de a jövő héten, március 7-én, szerdán 10 óra.
DR. NAGY ANDOR (KDNP): Nekem egy javaslatom lenne. A múlt héten egy kicsit bátortalannak tűnhetett a javaslatom, hogy a szemétégető ügyével foglalkozzunk. Szerintem ma, legalábbis a nyugati megyékben ez az egyik legnagyobb probléma. Ezért a javaslatom az lenne, hogy akár a következő ülésre, szerdára vegyük fel a napirendi pontok közé, hogy hogyan áll az Ausztriában tervezett szemétégető ügye. Hívjuk meg a tárca megfelelő képviselőit, és javaslom, hogy az ülésen vehessen részt Szentgotthárd független polgármestere, Viniczai Tibor is, valamint szerintem az érintett képviselőtársainkat is, pártállástól függetlenül tájékoztassuk, hogy ezzel az üggyel foglalkozunk, mert úgy látom, hogy ez egy nagyon komoly politikai ügy is lehet, elég erős a civil tiltakozás a szemétégetőmű ellen. A három megye közgyűlési elnöke már tett egy olyan nyilatkozatot is, hogy felmondják a hagyományosan jó burgenlandi tartománnyal kötött együttműködésüket, fekete zászlót tűztek ki az osztrák és a magyar, és az európai zászló helyett Szentgotthárdon, tehát itt turbulencia van, és ez érint bennünket is.
Azt javaslom, hogy tegyük meg ebben az ügyben azt, amit a bizottságunk megtehet, és tűzzük ezt napirendre.
ELNÖK: Azt gondolom, hogy az érintettekkel kellene egyeztetni arról, hogy most pontosan mi a jó időpont, mert pont amiatt, hogy esetleg a megyei elnökök, a polgármester úr, én már felvettem a kapcsolatot, a nagykövet úrral beszéltem, hogy az osztrák zöldeket próbálja összehozni velünk. Tehát erre valami összevont akciót lehet szervezni. Jövő szerdára gondoltál?
DR. NAGY ANDOR (KDNP): Azt javaslom, hogy jövő szerdán foglalkozzunk végre vele, mert ha húzzuk az időt, akkor nem tudom, mi lesz, és az egy másik kör, hogy mondjuk az osztrák zöldekkel találkozzunk a helyszínen, egy kihelyezett bizottsági ülés formájában. Javasolnám azt, hogy ezt is csináljuk meg, de ez legyen egy második kör.
DR. JÓZSA ISTVÁN (MSZP): Szeretném az egyebek napirend keretében tájékoztatni a jelenlévőket, a bizottságot, hogy kezdeményezésünkre ez a kérdés felkerült Busenbauer kancellár úr és Gyurcsány Ferenc miniszterelnök úr szombati megbeszélésének témái közé. Ez pozitív meghallgatásra talált a kancellár úr részéről, tehát ő személyesen fog érdemben foglalkozni ezzel a kérdéssel. (Dr. Nagy Andor: Ez mit jelent?) Ehhez kell egy kis idő, amíg kiderül.
ELNÖK: Én olvastam erről egy sajtóközleményt: határozottan az volt a kancellár úr válasza, hogy az erőmű nem szennyez. (Dr. Nagy Andor: Ne aggódjunk!) A többire azt mondta, hogy intézkedik, erre - most benn van a szobámban a hír - ezt mondta, hogy az erőmű semmilyen szennyezést nem okoz, tehát lehetne akár Graz mellett is - mondom én. Ő nem mondta, ezt sajnos, csak én mondom. (Dr. Józsa István: Akkor legyen ott!)
Szerintem ezt tűzzük napirendre és megvitatjuk a jövő héten, nincs ennek semmi akadálya. Idejönnek az illetékesek, elmondják, polgármester úr érjen rá szerdán és kész.
DR. OLÁH LAJOS (MSZP): Ezt akartam javasolni, elnök úr. Szerintem most ne nyissuk meg a vitát ezzel kapcsolatosan, viszont támogatnám Nagy Andor képviselőtársam javaslatát, hogy kezdjünk el foglalkozni vele, és ha nem is az össznépi beszélgetés keretében, de legalább induljon el valami. Nekem két kérésem lenne az elnök úrhoz. Az egyik, hogy szeretném kérni, hogy a miniszter úrtól kérjen már egy anyagot a hulladékkérdés témájában, hogy hogyan áll ez a német hulladékügy. Voltak itt nálunk, elmondta miniszter úr, hogy itt vannak a német rendőrök, már mindent néznek, ugyanakkor a médiából az jön vissza, hogy az 5 ezer tonnából 1000-valahány száz tonnáról van csak megállapítva pontosan, hogy német eredetű.
Ezért azt kérném, hogy kapjunk egy tájékoztatást a minisztériumtól, hogy hogyan áll a hulladékok ügye. Az a javaslatom, hogy addig, amíg ez valamilyen irányba nem záródik le, akár ilyen havi rendszerességgel kapjunk valamiféle utánkövetést, mert sajnos, tipikus népbetegségünk itt, hogy foglalkozunk egy témával, és ezután ki tudjuk pipálni ezt a dolgot.
A másik javaslatom, nem konkrétan a szerdaira, de egy belátható időn belül szeretném, ha meg tudnánk hívni - ahogy jeleztem - az országos rendőrfőkapitányt, hogy a felállítandó zöldkommandóról tájékoztasson minket, hogy ez hogyan működne, kikkel működik együtt, milyen hatáskörrel, stb.
Tehát azt kérném, hogy ezt is vegyük fel, mihelyt túl vannak itt a nagy fennforgásokon, tegyük meg, hogy kezdeményezzük vele is a beszélgetést. Ez a két javaslatom lenne. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Szerintem szavazhatunk is, hogy ezeket végrehajtjuk. A feladatot vettük. Tehát akkor arról döntsünk, hogy a rendőrkapitányt is idehívjuk-e a legfőbb ügyész mellé a jövő hétre, illenek egymáshoz... (Dr. Oláh Lajos: Ha nem jó neki, akkor a következő alkalommal.) Császár képviselő úr!
CSÁSZÁR ANTAL (Fidesz): Lenne még egy javaslatom a következő ülésre. Az egyebekben szeretném, ha a megújuló energiával kapcsolatban, a pályázati rendszerrel kapcsolatban kapnánk valamilyen tájékoztatót. Ez nagyon fontos lenne, mert nem tudunk benne lépni.
Kérném, hogy a következő ülésen az egyebek napirendi pontban ezt tárgyaljuk már meg, legalábbis kapjunk róla tájékoztatást. Köszönöm.
ELNÖK: Azt gondolom, hogy a jövő hét nagyon kemény, ha most csináljuk Szentgotthárdot, a legfőbb ügyész meghallgatását, és még van napirend. Vegyük ezt elő a következő alkalommal. (Császár Antal: Akkor belátható időn belül.) Köszönöm szépen. Akkor a bizottsági ülést bezárom.
(Az ülés befejezésének időpontja: 11 óra 43 perc)
|
|
Katona Kálmán |
Jegyzőkönyvvezető: Pavlánszky Éva