KORB-11/2007.
(KORB-28/2006-2010.)
Jegyzőkönyv*
az Országgyűlés környezetvédelmi bizottságának
2007. április 25-én, szerdán 10 óra 04 perckor
az Országház főemelet 61. számú tanácstermében
megtartott üléséről
Tartalomjegyzék
Napirendi javaslat *
Az ülés résztvevői *
Elnöki bevezető *
A napirend elfogadása *
Dr. Fodor Gábor környezetvédelmi és vízügyi miniszterjelölt kinevezés előtti meghallgatása *
Dr. Fodor Gábor bemutatkozó beszéde *
Hozzászólások *
Szavazás *
Elnöki zárszó *
Elnököl: Katona Kálmán (MDF), a bizottság elnöke
Dr. Orosz Sándor (MSZP), a bizottság alelnöke
Gyárfás Ildikó (MSZP)
Dr. Józsa István (MSZP)
Kis Péter László (MSZP)
Dr. Nagy Imre (MSZP)
Szabó Imre (MSZP)
Dr. Tompa Sándor (MSZP)
Balogh József (Fidesz)
Bányai Gábor (Fidesz)
Császár Antal (Fidesz)
Farkas Sándor (Fidesz)
Fehérvári Tamás (Fidesz)
Kékkői Zoltán József (Fidesz)
Molnár Béla (KDNP)
Gusztos Péter (SZDSZ)
Helyettesítési megbízást adott:
Dr. Nagy Andor (KDNP) Kékkői Zoltán Józsefnek (Fidesz)
Fetser János (MSZP) dr. Józsa Istvánnak (MSZP)
Dr. Oláh Lajos (MSZP) Kis Péter Lászlónak (MSZP)
Dr. Tompa Sándor (MSZP) megérkezéséig dr. Orosz Sándornak (MSZP)
Dr. Fodor Gábor környezetvédelmi és vízügyi miniszterjelölt
(Az ülés kezdetének időpontja: 10 óra 04 perc)
KATONA KÁLMÁN (MDF), a bizottság elnöke, a továbbiakban ELNÖK: Tisztelt Bizottság! Határozatképesek vagyunk. Ülésünket megkezdjük. Köszöntöm az ülésünkön megjelent dr. Fodor Gábor miniszterjelölt urat és a tárca képviselőit, államtitkárokat - és gondolom, hogy különböző beosztásúak vannak még -, érdeklődő vendégeinket.
Gyurcsány Ferenc miniszterelnök úr levelet intézett a bizottsághoz, amelyben arról tájékoztatott minket, hogy az alkotmány 33. § (4) bekezdésében foglaltak szerint javaslatot kíván tenni a Magyar Köztársaság elnökének dr. Fodor Gábor környezetvédelmi és vízügyi miniszterré történő kinevezésére május 7-ei hatállyal, és felkéri a bizottságot, hogy hallgassuk meg, és döntsünk a jelöléssel kapcsolatosan.
A menetrend az, hogy először a jelölt elmondja a politikai, majd szakmai bemutatkozó beszédét, ezt követően a bizottság tagjai kérdéseket tehetnek fel a jelöltnek, a jelölt válaszol, ha akarunk, újabb kérdéseket teszünk fel, és a végén következik a határozathozatal.
A napirend elfogadása következik; egy napirendi pontunk van. Aki a napirendi ponttal egyetért, az kérem, szavazzon! (Szavazás.) Köszönöm szépen, egyhangú.
És akkor még egyszer üdvözlöm a jelölt urat, és megkérem, hogy a bemutatkozó beszédét mondja el.
Dr. Fodor Gábor környezetvédelmi és vízügyi miniszterjelölt kinevezés előtti meghallgatása
Dr. Fodor Gábor bemutatkozó beszéde
DR. FODOR GÁBOR környezetvédelmi és vízügyi miniszterjelölt: Köszönöm szépen, elnök úr, és engedje meg a tisztelt bizottság, hogy nagy örömmel köszöntsek mindenkit, és hadd bocsássam előre, hogy igazán örömmel teszek eleget ennek a kötelezettségnek, hogy itt a bizottság előtt beszéljek elképzeléseimről.
Teszem ezt azért is, mert liberális és rendszerváltó politikusként szeretném vállalni ezt a megtiszteltetést, a környezetvédelmi miniszteri posztra való felkérést. És azért szeretném ezt előrebocsátani, mert nyilván képviselőtársaim közül is sokan figyelemmel kísérték az elmúlt hetekben zajló vitákat, amelyeket mi liberálisok folytattunk arra vonatkozóan, hogy merre is menjen tovább a Szabad Demokraták Szövetsége. Itt néhány fontos kérdést fogalmaztunk meg. Például beszéltünk ebben az elnökválasztási kampányban arról, hogy az egész magyar társadalom, így mi is, hogyan viszonyulunk a siker kérdéséhez. Én elmondtam akkor is, hogy a siker fontos számunkra, nekünk kellenek a sikerek, mindannyiunknak, az országnak is, de kellenek azok az emberek is, akik ma nem az élet napos oldalán vannak, és sokan vannak ilyenek ma Magyarországon. Értük felelősséget kell hogy érezzünk. Ez a terület, a környezetvédelem ügye egy olyan terület, ahol mindenkinek, a sikereseknek és a kevésbé sikereseknek is van tennivalója, van felelőssége. Itt összeérnek a problémák.
Beszéltünk ebben a kampányban arról is, én különösen, hogy nem mindegy az, hogy milyen úton jutunk el a sikerhez. Ha emlékeznek rá a jelenlevők, bizony a mi vitáink jelentős része innen származott. Én azt mondtam, önmagában az, hogy sikeresek vagyunk, semmit nem támaszt alá, semmit nem legitimál. Nem mindegy, hogy milyen úton érjük el azokat az eredményeket.
A környezetvédelem ügye erről szól, tisztelt képviselőtársaim, pontosan erről szól. Nem mindegy, hogy Magyarország az Európai Unióban hogyan lesz sikeres, nem mindegy, hogy a jövőnk hogyan alakul. Ha arról beszélünk, hogy azt szeretnénk, hogy ennek az országnak a gazdasági fejlődése minél gyorsabb legyen, az életszínvonalunk nőjön, ez nagyon helyes, ezt mindannyian kell hogy támogassuk, mindannyian ezt szeretnénk. De nem mindegy, hogy milyen úton érjük el ezeket a célokat, hogy közben a környezetünk milyen állapotban van, hogy közben valóban az a felelősség, amit kell hogy érezzünk a felnövekvő generációkért, képes-e megmutatkozni a döntéseinkben. A környezetvédelem ügye erről szól, pontosan erre világít rá.
Én a néhány héttel ezelőtti vitáinkban elmondtam azt, hogy az egész magyar politikai közélet egyik legnagyobb problémája, hogy mély szembenállás van. Sokszor mi, vitatkozó felek úgy gondolkodunk egymásról, hogy a vitapartnereinket ellenségnek tekintjük. Én ebben nem vagyok hajlandó részt venni, én ebből ki akarok lépni, és tudom, hogy sokan a parlamenti képviselők közül, a pártok képviselői közül ugyanúgy gondolják, mint én. Én párbeszédet akarok, értelmes párbeszédet a mai politikai erők között. Tudjunk bizonyos ügyekben együttműködni. Mutassuk meg, hogy vannak közös ügyek. A környezetvédelem ügye ilyen ügy, ahol bárhol is ülünk a parlamentben, ellenzékben, kormánypártban, ugyanazokat a kérdéseket tudjuk szolgálni, ugyanazokat az ügyeket tudjuk továbbvinni.
Nos, ezért is vállaltam ezt a megtisztelő felkérést, mert maga a feladat összhangban van azzal, amit én a Szabad Demokraták Szövetségén belül liberális politikusként és rendszerváltó politikusként ebben az országban el akarok érni. És ugyanezeket a célokat akarom elérni környezetvédelmi miniszterként is, hogy igen, legyen felelősség. A felelősség a legfontosabb a munkánkban. Ezt a felelősséget szeretném miniszterként megmutatni. Felelősség legyen mindazokért, akik elesettek a mai magyar társadalomban. Felelősség legyen a sikeresekért is, felelősség legyen azért az útért, ahogy elérjük az eredményeinket, és felelősség legyen bennünk a párbeszédért, és nem utolsósorban felelősség a saját gyerekeinkért. Mert ha van terület, ahol ez leginkább érvényes, a környezetvédelem ügye ilyen. A jelen levő képviselők sem kivételek ez alól, én sem. Az az igazság, hogy én is, amikor a kisfiamra és a kislányomra nézek, akkor mindig az jut eszembe, hogy vajon milyen világban fognak élni 10, 20, 30 év múlva, hogy az a világ, amiben élnek, abban tudnak-e boldogok lenni, és az a világ tud-e olyan lenni körülöttük, ami boldog és kényelmes, szerethető életet ad a számunkra. Ez a felelősség a felnövekvő generációkért, a gyerekeinkért, ez az, ami a legfontosabb többek között a környezetvédelem ügyében. Én ezt is akarom szolgálni miniszterként a tárca élén.
Nos, a szavaimból talán kiderült, hogy egy más irányt akarok szabni a környezetvédelem ügyének. Itt egy más gondolkodásra van szükség, egy politikára. Megjegyzem, én azt gondolom, a minisztérium nagyon jó teljesítményt nyújtott sok tekintetben az elmúlt időszakban. Kiváló szakemberek dolgoznak a minisztériumban - ez rendben is van. Nyilván meg fogunk egymással ismerkedni, és nyilván ki fog alakulni az a mód, ahogy együtt kell dolgoznunk. Az viszont biztos, hogy a politikában kell egy ilyen váltás, amiről beszélek.
Én ezt a minisztériumot nem szakminisztériumként képzelem el. A környezetvédelem ügye nem ágazati kérdés. A környezetvédelem ügye az egész kormányra vonatkozó kérdés. Én a környezetvédelem ügyét úgy kívánom képviselni miniszterként, hogy legyen világos, ennek a szemléletnek az egész kormány működésében ott kell lenni, és a kormányon keresztül a parlament működése is át kell, hogy itatódjon. Ott kell lenni mindannyiunk gondolkodásmódjában, a kormány döntéseiben, legyen az a Gazdasági Minisztérium, legyen az az Egészségügyi Minisztérium, legyen az a Földművelésügyi Minisztérium vagy bármelyik minisztérium, ott kell lenni ennek a gondolkodásmódnak, hogyan vagyunk felelősek a 10-20-30 év múlva élő generációkért és az akkori Magyarországért. Tehát én nem egy ágazatot akarok képviselni, hanem egy gondolkodásmódot, ahol fordulatot akarok elérni, és ez egy fordulat a mostani helyzethez képest az a gondolkodásmód, a szemléletmód. Egy másfajta szemléletmódot akarok kialakítani. Ezt tekintem a környezetvédelmi minisztérium élén a hitvallásomnak, ezt tekintem a legfontosabb feladatomnak, és ebben kérem a segítségét mindenkinek. Ahogy mondtam, párbeszédet hirdetek mindenkinek - és ezt őszintén gondolom -, kormánypárti és ellenzéki politikusoknak, mert mindenkire számítok, mert nekünk meg kell mutatni ebben az ügyben, hogy igen, tudunk együttműködni, vannak fontos ügyek, ahol Magyarországért, a Magyar Köztársaságért együtt tudunk tevékenykedni.
Emlékszem arra, hangsúlyoztam rendszerváltó politikusként a rendszerváltás ügyét egyáltalán. Emlékszem arra, hogy a rendszerváltás idején, amikor sokan elkezdtünk politizálni, a Duna ügye, a bős-nagymarosi vízlépcső ügye milyen fontos társadalmi ügy volt, széles összefogás volt ebben a kérdésben. Ebben a teremben látok sokakat a civil szervezetek képviselői közül, akikkel együtt mentünk, együtt tüntettünk, és látok a képviselők közül is olyanokat, akik ott voltak, együtt mentünk, együtt tüntettünk. Ez egy közös ügy volt. Ez egy nagyon lényeges, fontos, közös ügy volt a pártállammal szemben, az akkor szerveződő magyar civil társadalom egyik legfontosabb ügye volt, széles társadalmi kérdés. Kevés olyan ügy volt, amelyben alapkonszenzus volt. Ez olyan volt. Én azt szeretném elérni, hogy a környezetvédelemről való gondolkodásunk ügye, a környezettudatos gondolkodás ügye ugyanilyen széles társadalmi konszenzuson nyugodjon. Teremtsük meg azt a politikai összefogást, amely kell ezen ügy képviseletéhez.
Három alapelvet is szeretnék elmondani az ars poeticámmal kapcsolatban. Az egyik az, hogy nem korlátozunk, hanem tájékoztatunk. A minisztériumot ebben a szellemben szeretném vezetni. Nem büntetünk, hanem ösztönzünk. Nem utasítunk, hanem felvilágosítunk. E három fontos alapelv meg kell, hogy határozza a viszonyunkat a környezetvédelem kérdéséhez. Amikor a környezetvédelemről beszélünk, óhatatlanul is a holnapra gondolunk, a felnövekvő generációk holnapjára.
Elhoztam két apróságot a bizottsági tagoknak, tegnap vásároltam - akkor jutott az eszembe. Itt van egy papírzacskó, ugye? (Nejlonzacskót mutat fel. - Közbeszólások: Az nem papírzacskó!) Igen, ez a másik a papírzacskó, ez meg a nejlonzacskó. (Felmutatja mind a két zacskót. - Derültség.) Kiválóan felismerték a bizottsági tagok! (Derültség. - Dr. Orosz Sándor: Igen, most jól mondta.) Még az alelnök úr is kiválóan felismerte! (Derültség.) Szóval, tudjuk - ebben a bizottságban különösebben nem kell részleteznem -, hogy ez a nejlonzacskó. Ezzel járkálunk, egymillió darab kerül naponta forgalomba. Tudjuk, jelentős része a kukákban landol a későbbiekben. A papírzacskó szép, megjegyzem, nekem sokkal jobban tetszik. Tudjuk jól, hogy ráadásul újrahasznosítható. Szóval, a holnapért való gondolkodásban ilyen apróságok komoly szerepet játszanak. Komoly szerepet játszanak, hogy felelősséget érzünk-e azért, mi saját magunk is teszünk azért, hogy igen, próbáljuk választani a papírzacskót. Megjegyzem, tegnap én is, amikor a boltban vásároltam, kértem, hogy adjanak papírzacskót, és azt mondták, hogy nincsen - de legalább próbálkoztam. Azt szeretném, hogy ez a próbálkozás legyen tartós, erőteljes, egyre intenzívebb próbálkozás a részünkről, hogy igen, akarjuk, akarjuk ezt a felelősséget az apró, pici lépésekben a holnapért érezni, hogy lássuk, igen, mi, hétköznapi emberek is tehetünk valamit azért, hogy a holnapunk kiegyensúlyozottabb és normálisabb legyen.
A magyar háztartásokban több ezer tonna gyógyszert tárolnak például feleslegesen, tudjuk jól. A Föld napján tízezer köbméter szemetet gyűjtöttek össze aktivisták. Ennek a szemétnek az eldobálásában ott vagyunk szinte mindannyian valamilyen módon. Persze, tudom, vannak kiváló emberek, akik kifejezetten figyelnek arra, hogy keressék a kukát, és oda dobják a szemetet, a csikket nem dobják ki az autóból egyáltalán, vannak ilyen kiváló emberek. De egyúttal tudjuk azt is, hogy a többség nem ilyen. Ezek apró dolgok, amelyekben meg kell próbálnunk változni. Ez egy szemléletmód, ez egy gondolkodásmód. Nekünk a legfontosabb feladatunk, hogy ezen is változtassunk. Mi, liberálisok, természetesen tudjuk jól, hiszünk az állami intézményrendszer fontosságában, de mindannyian tudjuk, amikor a szabadságról vitatkozunk, emlékezzünk csak rá, amikor a gyűlöletbeszéd kérdésében és más ügyekben vitatkoztunk, hogy nem pusztán a jogszabályok azok, amelyek más helyzetet teremtenek egy országban, hanem a politikai kultúra. Ezt a kultúrát kell megváltoztatni. Ebben van nekünk feladatunk, nemcsak a liberálisoknak, megjegyzem, mindannyiunknak, mert ez a konzervatívoknak is ugyanilyen fontos. Ugyanilyen fontos a szocialistáknak is. Ez a kultúra, ami körülöttünk van, mindannyiunk közös ügye.
Azt is tudjuk ráadásul, hogy az emberek sokszor úgy beszélnek, hogy miért érdekel az engem, hogy olaj ömlik a tengerbe, messze van tőlünk, minek foglalkozunk mi mondjuk azzal, hogy Japánban kampányok figyelmeztetnek arra, hogy a halfogyasztást csökkenteni kellene, hiszen annyi nehézfém halmozódott már fel a halakban, hogy ez nem tolerálható. Ezek távoli problémák. Persze, távoliak, mondhatjuk erre, de ez nem igaz. A környezetvédelem ügye olyan, ahol a távoli problémák nagyon rövid időn belül helyi problémák lesznek. Ezek ugyanúgy eljutnak ide, hozzánk nemcsak azon keresztül, hogy hoznak hozzánk is halat, és majd esszük nemcsak a sushibárokban, hanem máshol is természetesen, hanem mindannyian felelősek vagyunk azért, hogy mi történik a világban.
Ha azt szeretnénk tényleg őszintén, hogy a gyerekeink egy szebb és jobb, élhetőbb világban éljenek, hogy ne fogyasszuk el előlük a Földet, akkor ezekre az ügyekre figyelnünk kell ma Magyarországon, és figyelnünk kell arra is, hogy a világban mi történik. Ugye, David Bauernek volt az a híres mondása, hogy "gondolkodj globálisan, cselekedj lokálisan". Nos, ennek szellemében kell gondolkodnunk. Igen, gondolkodjunk az egész világról, egyre inkább, hiszen az ügy, amiről beszélünk, a környezetvédelem ügye a világot érintő ügy, de nekünk itt helyben kell tetteket végrehajtanunk, és úgy cselekednünk, ahogy kell.
Ehhez apró lépések kellenek. Vigyáznunk kell a lakóhelyünkre, vigyáznunk kell az ivóvízre, vigyáznunk kell arra, hogy környezettudatos háztartást vezessünk. Ezek mind-mind olyan ügyek, amelyekben tudunk változni. Kellenek ehhez kampányok, kell segítség, de ezekben tudunk változni. Én olyan minisztériumot akarok, amely az élére áll ezeknek az ügyeknek, amely próbálja megváltoztatni, formálni ezt a gondolkodásmódot. Ehhez kell az új politika, ehhez kell egy új mentalitás.
Van egy fontos ügy, amit külön szeretnék kiemelni. Az ENSZ bizottsága azt mondta, hogy 2080-ig 2,5 fokkal fog emelkedni az átlaghőmérséklet, ezzel számolnak. Tudjuk jól, hogy sokfajta kutatás van, de a kutatók jelentős része egyetért a tendenciával, hogy a klímaváltozás azt eredményezheti, hogy a növény- és állatfajok húsz százaléka pusztulhat ki a Földön. A környezetszennyezés és a klímaváltozás miatt olyan egészségügyi problémákkal számolhatunk, mondják szintén ezek a kutatók, amelyek miatt különböző trópusi betegségek megjelenhetnek, hiszen megváltozik körülöttünk a klíma, éhínség jelenhet meg. Ez a kutatás, amiről beszéltem, azt prognosztizálja, hogy akár 600 millió embert érinthet ez a probléma.
A tengerszint emelkedése szintén óriási mezőgazdasági és az életkörülményekkel kapcsolatos súlyos változásokat okozhat. Azt mondják, szintén kutatók, hogy 2080-ra 2,3 milliárd ember szenvedhet majd vízhiányban. Klaus Töpfer, az ENSZ környezetvédelmi programjának a vezetője nyilatkozta azt, hogy véleménye szerint az ideológiai típusú konfliktusok, háborúk helyett fel kell készülni olyanokra a jövőben, amelyek a vízért, az élhető körülményekért folynak majd.
Tisztelt Képviselőtársaim! Ezek a jövőt jelentik, ezek víziók a jövőről, tudjuk. De a kutatók figyelmeztetését komolyan kell vennünk. Hihetetlen sebességgel változik körülöttünk a világ, és igen, én azt gondolom, a klímaváltozás kérdése egy olyan ügy, amelyet politikánk középpontjába kell állítani. Eljött Magyarországon is az idő arra, hogy ezzel a kérdéssel komolyan foglalkozzunk, hogy Magyarország stratégiát dolgozzon ki erre az ügyre. Nem mehetünk el mellette csak egy kézlegyintéssel, nem mondhatjuk azt, hogy ez messze van, itt ülünk 2007-ben a parlamentben, és mit foglalkozunk mi azzal, hogy mi lesz 2080-ban, mi lesz 2050-ben. Nem így van.
Emlékeznek rá a jelenlevők, azzal kezdtem ezt a mai beszélgetést, hogy a felelősségre szeretnék építeni. Ez a felelősség pontosan erről szól, hogy figyelünk arra, hogy mi lesz a gyermekeink és az unokáink sorsa, és őket bizony nagyon komolyan fogja érinteni ez a kérdés. Nincs időnk, nincs választásunk. És én pedig tenni akarok azért, hogy a gyerekeink és az unokáink élete jobb és élhetőbb legyen. Ez az én hitvallásom, és ezért kívánom vállalni a miniszteri posztot.
Engedjék meg, hogy most beszéljek arról is, hogy maga a minisztérium mit tehet mindazokért a célokért, amelyeket itt a bevezetőmben elmondtam önöknek. Három alapelvet szeretnék elmondani a minisztériumi tevékenységgel kapcsolatban, amit szeretnék megvalósítani.
Először is a társadalmi bázis kiszélesítése. Ez az első és legfontosabb. Amiről beszéltem idáig a bevezetőben, nem fog működni, ha nincsenek ott mögöttünk az emberek, ha nincsenek ott mögöttünk mindazok, akikhez közvetlenül el kell jutni. Erről szól a zacskós példa. Egyszerű, apró példa. El kell jutnunk az emberekig, a hétköznapi emberekig, az apró lépésekig, a teljesen hétköznapi ügyekig, ahol meg tudjuk tenni azokat az apró lépéseket, amelyek kellenek, amivel az emberek a felelősségük révén rájönnek arra, hogy nem egyszerűen az életüket akarjuk megváltoztatni radikálisan, nem a kényelmüket akarjuk felrúgni, hanem a felelősséget szeretnénk a gondolkodásukban megjeleníteni. Ehhez kell a társadalmi bázis. Igen, én széles társadalmi bázist akarok teremteni ennek az ügynek.
A másik az együttműködés, vagyis a kooperáció. Együttműködés több szinten, egyfelől a döntéshozók szintjén. Itt gondolok a parlamentre és elsősorban erre a bizottságra. Meg kell mondanom, ennek a bizottságnak én kulcsszerepet szánok az együttműködésünkben. Ismerik a tisztelt bizottsági tagok, hogy én ennek a bizottságnak voltam már tagja egy négyéves ciklusban, és nagy megtiszteltetés volt számomra. Az elmúlt időszakban nem ismertem közelről a bizottság munkáját, de talán nem árulok el titkot azzal, ha azt mondom, hogy mindenki, akit megkérdeztem, azt mondta, hogy ez egy nagyon jó bizottság, és hogy az utóbbi időszak egyik legjobb összetételű környezetvédelmi bizottsága. Én ennek külön örülök. És nagyon szeretném, ha a bizottsággal egy szoros, aktív együttműködésünk lenne. Mindenkire számítok, pártállástól függetlenül, és ezt nagyon komolyan gondolom.
Számítok a kormányra, természetesen, hiszen legyen világos, hogy a kormányon belül is én egy szemléletmódot szeretnék képviselni, és egy szemléleti váltást akarok elérni a környezetvédelem ügyében és a felelősség ügyében, a hitvallás szellemében, amit elmondtam. És számítok a társminisztériumokra is, mert igen, világossá akarom tenni, hogy a környezetvédelem ügye olyan, amiben nekünk, a minisztériumnak kell meghatározó szerepet játszani. Nem valamiféle tárcasovinizmus miatt, egyáltalán nem, hanem azért, hogy ezt az átfogó szemléletmódot, szemben az ágazati gondolkodással, képviselni tudjuk. Mert igen, az ágazati gondolkodással szemben én egy átfogó szemléletmódot akarok megvalósítani.
Ide tartoznak, az együttműködés szereplői közé a gazdasági élet szereplői. Rájuk is óriási szükség van, hiszen tudjuk jól, nem lesz a semmiből egyszer csak a magyar költségvetésben hatalmas támogatás e téren, főleg most, amikor napirenden az van, hogy hogyan tudjuk a költségvetés rendkívül rossz helyzetét egyensúlyba hozni. Ne kergessünk illúziókat, és nem akarok senkiben sem fölösleges álmokat elindítani. Nem. A helyzet adott, nagyon nehéz anyagi körülmények között kell megvalósítani a céljainkat. Ezt úgy tudjuk megtenni többek között, ha kiterjesztjük az együttműködést a gazdasági élet szereplőire, értelmes, jó ügyekbe bevonjuk őket, ahogy egyébként ezt teszik szerte a világon, mindenhol.
Az együttműködés vonatkozik a tudományos életre is, a Magyar Tudományos Akadémiára és a kutatókra, akiknek nagyon komoly feladatot szánok az elkövetkezendő időben. Említettem, hogy a klímaváltozás kérdését szeretném stratégiai üggyé tenni a munkámban. Ehhez nagyon komoly kutatói háttér kell. Tudom, hogy már elindultak munkák. Tudom, hogy több műhelyben foglalkoznak kiváló emberek ezekkel a kérdésekkel. De ezeket én szeretném összefogni, és szeretném egységes stratégiaként kezelni, hogy legyen világos, hogy ennek az országnak kell fenntartható fejlődési stratégia, kell a klímaváltozással kapcsolatos stratégia is. Igen, kell olyan energiastratégia, olyan energiapolitika, amiben ott vagyunk, és ezeket a szempontokat tudjuk érvényesíteni.
És az együttműködő partnerek között kiemelt helyen szeretném említeni a civil szférát. Ez a terület, a környezetvédelem ügye olyan, ahol az a civil társadalom, amelyről beszéltünk annak idején, a rendszerváltás idején, hogy milyen fontos lenne, hogy megerősödjön Magyarországon, most 17 évvel a rendszerváltás után nyugodtan mondhatjuk, ez az a terület, ahol a legerősebb a civil szféra, ahol valóban van civil társadalom, ahol lehet mire építeni. És nekünk, nekem, mint liberális gondolkodású embernek ez nagyon nagy öröm, hiszen mi azt mondjuk, hogy az a jó, ha számtalan feladatot nem az államnak kell elvégezni, hanem jön a társadalom, és maga el tudja végezni, ki tudja benne fejteni az álláspontját, van véleménye, aktivitása. Igen, ezért nagyon jó a civil társadalomnak ez az erőssége. Én erre építeni akarok, és egy szoros partneri viszonyt akarok kiépíteni a civil szervezetekkel.
És természetesen ide tartozik a média is, hiszen amiről beszéltem, ez az új feladat, az új küldetés, az új politika, ami kell a minisztérium élén, ez a média segítsége nélkül nem elérhető, de szerintem ebben mindannyian közösen érdekeltek vagyunk, hogy tudjuk e téren változtatni.
Három alapelvvel kezdtem, és a harmadikkal adós vagyok, ez a szakértelem kérdése. A szakértelem, amely azt látom, hogy ott van a minisztériumban, ott van mögöttünk, ott vannak az államtitkárok, itt is ülnek mellettem jó néhányan, Kovács Kálmán politikai államtitkár úr például, Dióssy László államtitkár úr, Haraszti Lászlót is itt látom, Erdey Györgyöt is itt látom, tehát itt vannak az államtitkárok, akik kiváló munkát végeztek az elmúlt időszakban. Szeretnék velük együtt dolgozni, és azt gondolom, hogy mögöttük pedig ott áll egy olyan csapat, amely szintén nagyon sok mindent letett az asztalra az elmúlt időszakban. Meg fogjuk egymást ismerni, ki fogjuk alakítani az együttdolgozás munkarendjét. Jól fog működni szerintem ez a rendszer, mert minden tenni akaró, értelmes, szakmailag felkészült emberre számítani kívánok, és nekik helyük van mögöttem, jöjjenek és segítsenek, mert ennek egy kompetens minisztériumnak kell lennie.
Említettem azt, hogy a környezetpolitikának fontos területei vannak Magyarországon. Engedjék meg, hogy ezzel kapcsolatban öt fontos pontot vázoljak fel a bizottság tagjai számára. Ma már beszéltünk itt a klímaváltozás kérdéséről - mindenképpen ezt tenném az első helyre. Ez egy stratégiai kérdés, ezzel foglalkoznunk kell, és ezt akarom a politikánk középpontjába állítani, a fenntartható fejlődéssel, a klímaváltozással és az energiapolitikával kapcsolatos stratégiai döntéseket. Ez a stratégia, amit ki kell alakítanunk.
Ez egy új típusú politizálást jelent a környezetügy számára. Meg kell, hogy mondjam, szívem szerint - ha egy titkot elárulhatok a jelenlévőknek, bár persze vicces titokról beszélni a média ilyen típusú jelenléte mellett - tulajdonképpen jobban örülnék annak, ha a minisztériumot a fenntartható fejlődés minisztériumának vagy környezetügyi minisztériumnak hívnák. Ez jobban kifejezi azt, amiről én beszélek. Természetesen nem ez a kérdés most, hogy mi az elnevezés, de jobban megmutatja azt a tartalmat, amit én szolgálni akarok, hogy nem egy ágazatról beszélünk, hanem egy ügyről, amely minden területen jelen van a kormány politikájában.
Az új kihívások globálisak, a problémák pedig lokálisak. Ezért amikor globális kihívásokról beszélünk, Magyarország számára kell adaptálnunk az árvízzel kapcsolatos, éghajlati katasztrófákkal kapcsolatos, közbiztonsággal és élelmiszer-biztonsággal kapcsolatos ügyeket. Ez is egy fontos feladatunk lesz. Ma a társadalomban elég általános az a gondolkodásmód, amikor azt mondjuk, hogy az utólagos beavatkozás igazából a mi feladatunk. Én ezen is fordítani akarok. Nem az utólagos beavatkozást tekintem a környezetügy fő kérdésének, hanem a megelőzést. Utólagos beavatkozás helyett megelőzés kell, hogy legyen a fő profilunk az elkövetkezendő időben. A tudatformálás, amiről már beszéltem, nem egy elhanyagolható kérdés. Kell a jövőkép kialakításához egy olyan tudatformáló gondolkodásmód, amely jelen van az oktatásban. Ma már látjuk a csíráit, ma már látunk apró eredményeket e téren. De ennél sokkal hangsúlyosabban kell megjelennünk. Itt komoly szerepe kell, hogy legyen az oktatásnak is, együttműködésre van szükség a kormányon belül is ezekben a kérdésekben.
Szeretnék önöknek néhány konkrét ügyet mondani azzal kapcsolatban, hogy miket tekintünk az első és elkövetkezendő időszakban fontos és megvalósítandó céloknak. Az egyik a jövő nemzedékek országgyűlési biztosának a kérdése. Erről a sajtóban is olvashattak már sokat, beszéltem is a jelenlévők közül többekkel, bizottsági tagokkal. Én ezt egy fontos ügynek érzem. Itt egy olyan civil kezdeményezésről van szó, amely évek óta ostromolja a politikát azért, hogy hozzuk létre ezt az országgyűlési biztosi posztot. A közelében vagyunk. Én ezt nagyon fontos ügynek érzem. Miniszterként mindenképpen mellé akarok állni a kezdeményezésnek - amit ötpárti konszenzus övez -, ezt is szeretném leszögezni. Ötpárti konszenzus van mögötte. Ma már csak technikai részletekről vitatkozunk ezzel az üggyel kapcsolatban. Ez egy nagy siker. Az összes párt büszke lehet arra, ha ezt most sikerül megvalósítanunk. Itt vagyunk a küszöbén. Arra kérem a bizottsági tagokat, hogy ne engedjük ki a kezünkből, ne engedjük, hogy ez az ügy kicsússzon a kezünkből.
A másik ilyen fontos kérdés az érdekvédelmi szervezetekkel és zöldszervezetekkel kapcsolatos párbeszéd ügye. Ennek a szükséges mechanizmusait mindenképpen ki akarom alakítani. Ezt tekintem második lépésnek a jövő nemzedékek országgyűlési biztosa mellett.
A harmadik lépésnek tekintem azt, hogy a kormány környezetügyi tevékenységét ténylegesen a környezetvédelmi minisztériumnak kell koordinálnia. Ez az, amit az előzőekben már futólag említettem, csak itt nagyon világosan és egyszerűen szeretném megfogalmazni: azok a kérdések, amelyek a környezetügyhöz tartoznak, a mi kompetenciánkban kell, hogy legyenek, és nekünk is el kell mondanunk a véleményünket más tárcáknak ide vonatkozó ügyeivel és terveivel kapcsolatban. El akarom készíteni legkésőbb 2008 elejére a fenntartható fejlődés stratégiáját és a klímastratégiát azért, hogy a következő költségvetés tervezésénél a kormány már eszerint tudjon költségvetést készíteni, meg kell jelenniük e szempontoknak a kormány egész tevékenységében.
Újra akarom gondolni a Vásárhelyi-tervet, azt a Vásárhelyi-tervet, amelyet az elmúlt időszakban elfelejtettek. Ne legyen illúziónk megint e téren, persze a Vásárhelyi-terv is mehetne, ha a szükséges pénzforrások rendelkezésre állnának. De amíg az ország költségvetési egyensúlya meg nem teremtődik, addig nem lesz lehetőségünk nagy pénzek mozgatására. Azonban a mostani helyzetben is vannak tartalékok. A mostani helyzetben is tudjuk jól, az újragondolásával ez a terv elindítható. Azokat a fontos szempontokat, amelyek megjelennek a gondolkodásban a Vásárhelyi-tervvel kapcsolatban, hogy tekintsük vidékfejlesztési programnak, tekintsük biztonságpolitikai kérdésnek, meg kell jeleníteni. Ezért kell újragondolni. Így nagy szerepünk lesz ebben a kérdésben, és számítok a Földművelésügyi Minisztériumra is.
Meg akarom határozni a legfontosabb feladatokat a minisztériummal kapcsolatban a környezetügyi stratégiában. Szeretnék öt és tíz évre szóló stratégiát készíteni. Előre szeretném bocsátani, ebbe be akarom vonni az összes parlamenti pártot, hiszen négyévente választások vannak ebben az országban. Ezt az ügyet nem úgy kell végeznünk, hogy majd a magunk számára csinálunk valamit, és majd jönnek az utódaink, hiszen ne adj' isten valamikor kormányváltás van - bár persze mindenki, aki kormányon van, természetesen abban reménykedik, hogy majd nem lesz kormányváltás, de hála istennek, a demokrácia olyan, hogy mindig van kormányváltás -, tehát ezeknek az ügyeknek túl kell élniük az egyes kormányzati ciklusokat. Erről szól a közös felelősségünk, hogy vannak ügyek, amelyekben mindannyian odaállhatunk, mint a jövő nemzedékek ombudsmanja. Meg kell teremteni az ötpárti együttműködés alapjait. Tudom, hogy a bizottság erre jó alap, hiszen kiválóan dolgozik, és ezért is számítok a bizottságra ezekben a kérdésekben.
Végül annyit hadd mondjak a tisztelt bizottságnak - talán kiderült a szavaimból -, hogy én egyértelműen partnerséget ajánlok. Partnerséget, együttműködést, azt, hogy számítsunk egymásra, hogy jöjjenek, és segítsenek, és mi is segíteni fogunk. Szerintem nagyon nagy dolgokat tudunk megvalósítani, elsősorban ezt az új gondolkodásmódot, új szemléletmódot, amely felelősen gondolkodik stratégiai kérdésekről, amely a holnapról gondolkodik, amely azt mondja, hogy a most felnövekvő generációkért érzünk felelősséget. Én az eddigi politikai pályafutásomban ezeket a szempontokat próbáltam szolgálni mindig, akkor is, amikor a környezetvédelmi bizottság tagja voltam, de akkor is, amikor az emberi jogi bizottságban, amikor az alkotmányügyi bizottságban tevékenykedtem, mert ugyanezek az elvek vannak jelen az emberben, ha valakinek ez a politikai hitvallása, és tudom, hogy itt, az asztal körül is sokan ugyanígy gondolkodnak erről, hiszen ismerjük egymást. Merjünk belevágni! Jöjjenek, és segítsenek nekem a bizottsági tagok, mi pedig ezt a tárcát ez ügyben sikerre fogjuk vinni. Köszönöm a figyelmet.
ELNÖK: Köszönöm a jelölt úr előadását.
Most a képviselő hölgy és a képviselő urak szólhatnak hozzá, illetve kérdezhetnek. Gusztos Péter már jelentkezett. Jelentkezett még Kékkői úr, aztán majd mindenki szépen sorban. Péter, parancsolj!
GUSZTOS PÉTER (SZDSZ): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Miniszterjelölt Úr! Tisztelt Bizottság! Megjelentek! A liberális pártnak különös felelőssége van a környezetvédelem ügyében. A második kormányzati ciklusban adja, delegálja a Szabad Demokraták Szövetsége a környezetvédelmi minisztert, de a gazdasági minisztert is ugyanez a liberális párt adja. Az SZDSZ érzi és érti azt a felelősséget, amit ezen tárcáknak az irányítása jelent. Az SZDSZ érzi azt a politikai felelősséget, amely a környezetvédelem ügye tekintetében jó értelemben véve terheli a liberális pártot. Büszkék vagyunk az elmúlt évek munkájára. Büszkék vagyunk arra a szakmai munkára, amit Persányi Miklós miniszterként végzett. Akik ebben a bizottságban ülnek, azok tudják, hogy ez egy szakmailag megalapozott, büszkén vállalható munka volt.
Fodor Gábort egy új feladattal jelölte az SZDSZ miniszternek. Ez a feladat pedig az, hogy minisztérium szakmai munkáját legalább megőrizve, de ha lehet, még tovább javítva a korábbinál nagyobb politikai súlyt adjon a környezetvédelem ügyének. A bizottság tagjai talán majd vitatni fogják ebben a vitában, hogy a miniszterjelölt miért az SZDSZ-en belüli elnökválasztási kampány egyes elemeivel indította a bemutatkozását. Én ezt fontos dolognak tartom. És nem annyira liberális politikusként, mint inkább környezetvédő elkötelezettségű politikusként fontosnak tartom, hogy a rendszerváltás óta nem volt még olyan környezetvédelmi miniszter Magyarországon, aki a saját pártjában annyira erős lett volna környezetvédelmi minisztersége idején, mint ahogy ez Fodor Gáborról elmondható lesz, amennyiben leteszi az esküt, és megkezdi miniszteri munkáját. Ez nekünk, zöld ügyekben elkötelezett képviselőknek fontos szempont kell hogy legyen, párthovatartozástól függetlenül. Én ennek nagyon örülök.
Fodor Gábort alkalmasnak és képesnek érzem arra, hogy ezt a fontos feladatot megvalósítsa, hogy a kormányzaton belül nagyobb politikai súlyt, nagyobb érdekérvényesítő erőt adjon a környezetvédelem ügyének. És annak is örülök, hogy nem a tárcáról és nem valamifajta tárcasovinizmus szellemében beszélt a miniszterjelölt, hanem a környezetvédelem, a fenntartható fejlődés ügyéről, mert ennek az ügynek úgy általában kell nagyobb politikai súlyt adni.
Azt gondolom, hogy a parlamenti képviselők azt is tudják, hogy a miniszterjelölt alkalmas és képes a párbeszédre is, hiszen emberi hozzáállását és politikai tisztességét a különböző politikai oldalak közül sem vitatta soha senki. Ez egy fontos lehetőség a környezetvédelem ügyében, hiszen itt sok konszenzus, sok konszenzusos ügy kell és lehet.
Természetesen a liberális párt fontosnak tartja a környezetvédelem területén a szigorú szabályozást, adott esetben a szankciókat is. Ez vitathatatlan. De talán a többieknél még nagyobb hangsúlyt helyeznénk a szemléletformálásra, ahogy azt a miniszterjelölt is elmondta, hiszen mi is tudjuk azt, amit valamennyi elkötelezett ember tud ebben az ügyben, hogy ez egy olyan kérdés, ami a mindennapokban, a fejekben dől el, és minden egyes polgárnak van bőven mit tennie ezen a területen. Én erre a feladatra is alkalmasnak és képesnek érzem a miniszterjelöltet.
Összefoglalva tehát az SZDSZ mint párt és az SZDSZ frakciója teljes mellszélességgel támogatja ezen politikai és szakmai célok megvalósításában Fodor Gábort, és arra kérjük a parlamenti frakciókat, az ügyben elkötelezett szakpolitikusokat, hogy nyitottan, az együttműködésre nyitottan és párbeszédkészen fogadják az új minisztert, és természetesen segítsék a felvetéseikkel, a javaslataikkal.
Három konkrét ügyről szeretnék még nagyon röviden szólni. Az első a jövő nemzedékek ombudsmanjának ügye. Ez egy régi vita. Az SZDSZ több politikusa, Fodor Gábor és jómagam is, az eredeti elképzelést vitattuk. Vitattuk egy alkotmányvédő megfontolásból, vitattuk azért, mert nem szerettük volna, hogy az ombudsmani intézmény inflálódjon azzal, hogy új és új ombudsmani hivatalok jönnek létre, ötödik, aztán hatodik, aztán hetedik. Az a politikai kompromisszum, ami körül most ötpárti konszenzus alakult ki, az viszont megnyugtató kompromisszum, hiszen a jelenlegi ombudsmani rendszeren belül oldja meg ezt a kérdést, és egyszerre képes megnyugtatni az alkotmányvédő elkötelezettségű politikusokat és azokat is, akik szerint szükség van - és szerintünk is szükség van - a jövő nemzedékek biztosi tisztségére. Ez egy nagyon jó indítás, azt gondoljuk, hogy ha a miniszter egy ilyen konszenzusos üggyel a környezetvédelem ügyében sikert tud elérni.
Két, talán kisebb szeletet érintő saját vesszőparipámmal kapcsolatban pedig kérdést szeretnék megfogalmazni a miniszterjelölthöz. Az egyik a kerékpáros közlekedésnek az ügye, amit nagyon fontosnak tartok, és nem szeretném az időt rabolni azzal, hogy újra felsorolom, hogy milyen területeken van komoly felelőssége a liberális pártnak ebben az ügyben.
A másik pedig, szintén, ha tetszik, mániám, ez az állatvédelem ügye, amit én a környezetvédelem egy fontos, szimbolikus területének tartok. Fodor Gábor is képviselőként támogatta annak idején azt a büntető törvénykönyvi módosítást, ami az állatkínzást bűncselekménnyé tette Magyarországon. Az én kérdésem most arra irányul - lehet, hogy ez inkább kérés -, hogy tegyen meg mindent a miniszter annak érdekében, hogy ezen a területen is a szemléletformálás is kapjon nagyobb szerepet, mert egy büntetőjogi szankció vagy tud működni, vagy nem, de hogy ez az oktatásban megjelenjen, az általános iskolákban megjelenjen szemléletformáló elemeként az oktatásnak, azt nagyon-nagyon fontosnak tartom valamennyi állatvédővel együtt, és itt bőven van még mit tenni. Azt gondolom, hogy egy környezetvédelmi miniszternek itt is lehet fontos, szimbolikus és konkrét feladata is.
Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Feltesszük a kérdéseket, és aztán egyben válaszol a miniszterjelölt úr. Kékkői képviselő úr!
KÉKKŐI ZOLTÁN JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. A bemutatkozást dicsérni nem az én feladatom, ezért ha megengedi, miniszterjelölt úr, kérdéseket teszek föl.
Az egyik kérdésem a költségvetést érinti. Hallottuk ezzel kapcsolatos véleményét. Szeretném megkérdezni a miniszterjelölt urat, hogy tervezi-e a 2007-es minisztériumi költségvetésen belüli módosítást. Nem átcsoportosításokra, hanem újabb költségvetési forrásokra lenne szükség. Hogy miért teszem fel ezt a kérdést? Hétfőn tárgyaltuk a Környezetvédelmi bizottságban a 2006-os ÁSZ-jelentést, ha megengedi, ebből két mondatot felolvasnék: "A fejezet gazdálkodására 2004-től döntően a központi források szűkülése hatott. A kiadási előirányzat 2003-tól drasztikusan, mintegy harmadával csökkent." A későbbiekben írja: "A források szűkítése miatt késik a törvényekben rögzített, illetve EU felé vállalt programok teljesülése." Tehát ezért tettem föl a kérdésemet a költségvetéssel kapcsolatban.
És még két rövid kérdést szeretnék feltenni. Ön is egyetért azzal, hogy a Tubesen lokátor épül? A másik kérdésem: ki a felelős azért, hogy Garénál megállt a környezeti ártalmak felszámolásának folyamata? Ön előtt is ismert, hogy a polgári kormány ideje alatt a hordók és a hordókban tárolt szennyeződés megsemmisítése megtörtént, 2002 óta pedig a mintegy százezer tonna talajnak a megsemmisítése áll.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Szabó Imre!
SZABÓ IMRE (MSZP): Elnök Úr! Miniszterjelölt Úr! A bevezető előadásában jó irányt fogalmazott meg. Nagyon fontos, hangsúlyos témák kerültek elő, mint a partnerség, a párbeszéd, a mindenkire számítunk, hogy ez nem egy tárcaügy, gyakorlatilag kihatással kell lennie az egész kormányzatra és az egész társadalomra annak a politikának, amit szeretne megvalósítani. És elhangzott még egy nagyon fontos dolog, hogy ez konszenzusos ügy, azaz hogy pártpolitikától függetlenül mindenkire számít. Nagyon szerencsésnek tartanám, ha ez a későbbi kommunikációban is így folytatódna tovább, hiszen ez valóban egy olyan kormányzati terület és a társadalomnak egy olyan fontos, jövőt is meghatározó területe, amiben nem tartanám szerencsésnek, ha markáns pártpolitikai érdekek jelennének meg.
A másik, amire én nagyon nagy örömmel figyeltem, a civil társadalomnak a jelenlétét, támogatását igénylő mondata volt. Egy picit kilépve a képviselői szerepkörből, megemlítve, mint a Magyar Természetbarát Szövetség nemrégen megválasztott elnöke szeretném üdvözölni azt, hogy a nemzeti parkok, az őrszolgálatok, a társadalmasítás, a feladat és az együttműködés megosztása tekintetében is számomra rokonszenves megnyilvánulásokat hallhattam, illetve olvashattam róluk.
Ugyanakkor a tárca és a civilek közötti együttműködés mindig is érzékeny pontja volt a mindenkori környezetvédelmi miniszternek, hiszen Magyarországon a környezetvédelem területén a legerősebb a civil jelenlét, és ezeknek a civil szerveződéseknek ma már a médiában is nagyon jó kapcsolataik vannak, azaz azzal a klasszikus médiapolitizálással, nyomásgyakorlással is rendelkeznek, amivel ügyeket el tudnak mozdítani, vagy ügyeket serkenteni tudnak. Nem minden esetben volt a rendszerváltás óta teljesen szabályozott, áttekinthető és mindenki számára átlátható a tárca és a civil ügyeknek a kérdésköre. Ön most azt fogalmazta meg, hogy újra akarja rendezni. Ha ennek picit a részleteiről hallhatnánk.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Császár Antal!
CSÁSZÁR ANTAL (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Miniszterjelölt Úr! Nagyon örülök neki, hogy a bevezetőjében említette, hogy a társadalmi bázis kiépítése egy nagyon fontos célja. Ezen belül kérném a segítségét abban, hogy a megújuló energiákkal kapcsolatban - a biogáz-, hulladékhasznosító üzemek kapcsán - a kis- és középvállalkozók is lehetőséget kapjanak. A megjelent pályázatok alapján a felmérésünk az, hogy a kis- és középvállalkozók ebben nem tudnak részt venni. Szerintem irányított rendszerben van, mivel a gáz- és az energiacsatlakozási pontokat - nem tudom, készakarva-e, vagy hogyan - minél távolabb viszik azért, hogy ne tudjanak pályázni ebben a lehetőségben. Arra kérném, hogy a segítséget adja meg nekünk ebben, hiszen vannak csatlakozási pontok a közelben is. Ez azt jelenti, hogy meg tudjuk tenni, hogy a kis- és középvállalkozók is részt vesznek benne. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Orosz Sándor képviselő úr!
DR. OROSZ SÁNDOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Jelölt Úr! Képviselőtársam! Engedjék meg, hogy egy szubjektív megjegyzéssel kezdjem: ez egy nagyon szimpatikus bemutatkozás volt. Mint a Magyar Szocialista Párt környezetvédelmi tagozatának elnöke, azt tudom mondani, hogy ilyen pillanatok után mondhatja nyugodtan az ember, hogy érdemes volt a Magyar Szocialista Pártnak megvédeni a környezetvédelmi tárcát a Gyurcsány-kormány legutóbbi megalakulásakor. Szükség van minisztériumra, egy olyan gondolkodású minisztériumra, ahogy ezt a bevezető előadásában mondta. Végtelenül boldog vagyok, és őszintén szólva azt akartam volna kérdésként feltenni, hogy mit kíván folytatni, mit kíván megváltoztatni, de a bevezető előadásában számos olyan elemet megjelenített, ami erre a kérdésemre válaszolt. Nagyon örülök annak, amit a környezetvédelmi tárca ma ott dolgozó embereinek szaktudásáról, teljesítményéről mondott, mert azt gondolom, ez valóban elismerésre érdemes.
Egy jó filozófiájú központi közigazgatási szerv van a fejében, jelölt úr. Nagyon örömteli számomra az a megfogalmazása, amely úgy szól, hogy a kormánynak kell zöldebbnek lenni. Hogy aztán ez a közelebbről nem részletezett koordinátori szerep erre elégséges, avagy sem, ez nyilván részletkérdés is. Ha úgy gondolja, hogy van már bizonyos részlet e tekintetben, akkor szívesen hallanék erről is.
Ugyanakkor szeretném felhívni a figyelmét arra, hogy úgy fogalmazott, más irány kell a politikában. A környezetvédelmi bizottságban - megköszönve egyébként azokat az elismerő szavakat, amelyeket a bizottság munkáját illetően mondott -, tudjuk, hogy voltak nekünk ilyen ügyeink, sőt parlamenti értelemben is. Elég, ha utalok a genetikailag módosított növényekkel kapcsolatos nagyon sikeres összjátékra a parlament, a kormányzati tényezők között. Vagy elég, ha utalok a Zengő ügyére, esetleg a darab alapú termékdíj magyarországi bevezetésének az ügyére, ahol ugyanez a gondolkodásmód jelent meg. Sikerre vittük. Aztán hogy mást is mondjak, ilyen volt a parlagfű is, majd aztán amikor egy picit magára maradt az ügy, akkor szembetalálkozunk vele, hogy olyan, mintha nem tettünk volna semmit. Tehát az ügyekben a jelenlegi lökésszerű ilyen irányok tartóssá tételére szeretném felhívni a figyelmét. Nem teljesen megdolgozatlan a terep, remélem, ebben egyetértünk, tartóssá kell tudni tenni ezt a fajta gondolkodásmódot és kormányzást. Együttműködésekben gondolkodik - teljes mértékben egyetértettek, azt hiszem, az eddigi hozzászólók és én magam is.
A gazdaság szereplői vonatkozásában azonban szeretném kérdezni, vagy esetleg ráirányítani a figyelmét, hogy a gazdaság szereplői nem egyszerűen költségvetési befizetők. A bevonásuk nagyon bonyolult dolog. Ezt nem azért gyártják (Felmutat egy nejlonzacskót.), mert adott esetben mondjuk az a menedzser ne lenne természetvédő - a gazdasági érdekek olyanok. Éppen ezért a gazdaság szereplői vonatkozásában, a filozófiában nem a bevonás, nem a költségvetési kérdés, hogy majd mi tudjuk, mire kell elkölteni, "fizessétek be a költségvetésbe a pénzt" gondolkodás, hanem valami olyasmi érvényesülhetne, hogy a legjobb, ha a gazdasági érdekek szolgálják a környezet ügyét és védik meg az emberiség által egyébként minden nap elkövetett rombolástól.
Ez azt is jelenti sok esetben, hogy nem a gazdától kellene megvédeni a földet, nem a halásztól, a horgásztól a vizeket, nem a vadásztól és az erdésztől az erdőt és folytathatnám ezt a sort, hanem - megfogalmazta - ösztönző szerepet szán a tárcának, igen, azokat a gazdasági emeltyűket kell odapakolni a gazdának, a halásznak, a vadásznak, az erdésznek és a többinek, amelyekkel ő egyébként megvédi a természetet vagy azt a környezeti elemet, amit éppen használ.
Elindultunk a zöldadózás gondolatkörében - a kormányban ezt erősíteni lenne indokolt. Érdekelne a véleménye erről az ökoadóügyről.
Szemléletformálás: nagyon sok és tényleg korrekt kijelentése mellett szeretném azt mondani, hogy a gyerekek fogják megoldani - ez tiszta. De a gyerekek nem tudják jól elkezdeni, ha nem teszünk a ma élő idősebb korosztályok átalakítása érdekében is sokkal, de sokkal határozottabb lépéseket. Ugye, a VAHAVA-t a kettővel korábbi környezetvédelmi miniszter, Kóródi Mária párttársuk indította útjára - nagyon-nagyon-nagyon tartós, jó gondolatok fogalmazódtak meg. Ezeknek az aprópénzre váltása, az önkormányzatok, az egyes emberek, a háztartásokhoz való akár kampányszerű eljuttatása talán nem lenne felesleges a gyermekek egyébként képzésbe beillesztett környezetformálása mellett. Ha a gyerek időnként a szülőjénél is látná, amire egyébként az iskolában oktatják, akkor talán előbb következhetne be, hogy valóban tesz is érte. Egy ilyen VAHAVA-, network kampányra vagy valami hasonlóra gondolnék.
Említette, és ne kerüljük meg ezt a kérdést - hiszen nyilván nemcsak én kapok e-maileket, hanem mások is kapnak e-maileket -, a bősi kérdést. Bős ügyében jó és rossz döntések születtek. Ahogy ön fogalmazott, ha csak azt nézzük, akkor előállhat az a helyzet, ami a rossz döntések alapja, hogy az eszköz helyet cserél a céllal. Az az együttműködés, amire utalt, és amivel egyébként egyet is értek, alapvetően a korábbi rendszer leváltását célzó mozgalom volt, amelynek egyfajta emblematikus szerepét töltötte be a bősi ügy. Még egyszer mondom, ez így teljesen rendjén való. Az is rendjén való, hogy a környezeti kérdések ezáltal sokkal rangosabbak lettek, és például Bős ügyében is szerepet kaptak. De az biztos, hogy ma mindennek eredményeként megoldatlan problémahalmaz van mind környezeti, mind gazdasági, mind társadalmi értelemben is. Éppen ezért - és mivel a tárca egyik kiemelt feladata egyébként a szlovákok felé ennek a kérdésnek a rendezése - érdekelne ezzel kapcsolatos álláspontja a jelölt úrnak.
Szimpatikus, jó irányú, éppen ezért azt gondolom, egyértelműen támogatható, alkalmas jelöltről van szó. Köszönöm a figyelmüket.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Molnár Béla!
MOLNÁR BÉLA (KDNP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Miniszterjelölt Úr! Mi, kereszténydemokraták, úgy gondoljuk, hogy elsőre mindenkinek meg kell adni a bizalmat és később a tettei, a munkája el fogja dönteni, hogy ki tudja-e érdemelni, vagy nem. Együttműködésre természetesen saját kereszténydemokrata elveinknél fogva is nyitottak vagyunk. Azonban az ön bevezetőjében több olyan dolog elhangzott, amire szeretnék reagálni, és ez ügyben kérdezni.
Az energiaproblémát csak egy szóval említette, hogy energia. Orosz Sándor alelnök úr már egy kicsit részletesebben, de engedje meg, miniszterjelölt úr, hogy ez ügyben egy átfogóbb kérdést intézzek önhöz. Tudjuk jól, hogy az elkövetkezendő években úgy nyolcezer megawatt erőművi kapacitás építése szükséges Magyarországon. Ez természetesen elsősorban a gazdasági bizottságra tartozik, de ugyanígy elsősorban azt gondolom, hogy erre a bizottságra is tartozik, illetve az ön által vezetett minisztériumra fog tartozni. Mert nem mindegy, hogy milyen úton jutunk el céljainkhoz, hogy önt idézzem, hogy azt ne mondjam, hogy a klasszikusokat idézem. Nem mindegy.
Természetesen tudjuk, hogy a fosszilis energiahordozók káros hatása miatt mennyit szenvedünk, szenvedtünk, és ezeknek a leváltása milyen nehézségeket okoz. Tudjuk azt is, hogy a megoldás egyik szcenáriója a lignit alapú fejlesztés, mert lignit az van. De a gazdasági elemzők azt is mondják, hogy ezt inkább el kellene tenni későbbi időkre, és nem ez irányba kellene fejleszteni, bár talán ez a legolcsóbb, viszont a legkörnyezetszennyezőbb. Nem is kérdezem az ön álláspontját, mert azt hiszem, ebben teljesen egyértelmű, hanem itt az "akkor ugyan mi legyen" kérdés merül föl. Nyilván tiszta energiával kellene megoldani ezt a problémát, nap, szélenergia, biomassza, nagyon jól tudjuk, hogy föltornázni tíz százalékra iszonyatos erőfeszítés. Nagyon jól tudjuk, ennek az erőltetése óriási gazdasági terheket róna az országra.
És itt merül föl a nulla szennyezésű atomerőműnek a kérdése. Ön, zöld múltját ismerve, ezt szeretném kérdezni, hogyan viszonyul majd az atomerőmű problémájához, az atomerőművi fejlesztésekhez.
És nyilvánvalóan itt kerül elő az is, hogy és a vízi erőművekkel mit tudunk kezdeni, hiszen országunkban borzasztóan kevés lehetőség van vízi energiára. És ennek az egyik lehetősége az, hogy ugyan 1988-ban konszenzus volt - ahogy alelnök úr is mondta, magam is messzemenően a vízi erőmű ellen voltam akkor, mint ahogy talán nagyon sokan itt a teremben -, de nem érkezett-e el az idő, hogy ezt a kérdést újragondoljuk. Tehát én inkább együtt kérdezném alelnök úrral, hogy ebben a kérdésben, atomerőmű-kérdésben mi az ön álláspontja, mi várható az ön által vezetett minisztériumtól.
A másik már egy konkrétabb kérdés, a parlagfű, ami nem feltétlenül pénzkérdés. Viszont az eseti kampányok, az időnként menjünk, tépjünk ki néhány tő parlagfüvet, nagyon jól tudjuk, hogy nem megoldás. A minisztérium eddig adós volt a komplex védekezés kialakításával, holott a szakma már kidolgozta ennek a különböző feltételeit, és azt gondolom, hogy csak egy következetes odafigyelés szükséges ahhoz, hogy ezt a kérdést sokkal jobban megoldjuk, mint ahogy ma megoldjuk. Ezért kérdezném öntől, hogy várható-e ez az ön által vezetett minisztériumtól.
Még konkrétabb kérdés a harmadik, a csepeli galvániszap kérdése, ami egy érdekes pályát futott be az elmúlt hónapokban, a létezés tagadásától eljutottunk oda, hogy minisztériumi honlapon már elismerték, hogy a talaj is és a talajvíz is szennyeződött. Mit kíván ön tenni ebben a kérdésben, mert azt hiszem, ez teljes mértékben az ön által vezetett minisztériumra fog tartozni.
És utoljára talán egy kicsit tréfásabb kérdés, tisztelt miniszterjelölt úr, tudja-e ön, hogy mennyibe kerül az a nejlonzacskó, ami ön előtt van, és tudja-e ön, hogy mennyibe kerül az a papírzacskó, ami ön előtt van. Legyen ez költői kérdés, amire a költő adja meg a választ, noha nem vagyok költő: olyan 10-30 fillér a nejlonzacskó, és 1-2-3 forint egy vele azonos méretű papírzacskó, vagy még több. Ezt a meglehetősen nagy különbséget ne felejtsük el, és amikor ön szemléletformálást mond és a gazdasági szereplőknek arról a kötelezettségéről beszél, hogy akarjanak, akkor nem az a megoldás, hogy ön bemegy az üzletbe, és azt mondja, hogy kérek papírzacskót. Ez egy pótcselekvés. Ha ön a Környezetvédelmi Minisztériumot ilyen bevezetéssel kívánja üzemeltetni, ahogy most mondta, akkor engedje meg, hogy adjunk önnek egy feladatot: el tudja-e érni a ciklus végére, hogy az előállítási költsége a papírzacskónak ugyanannyi legyen, mint a nejlonzacskónak? Akkor nemcsak szép szavakat hallottunk öntől, hanem valódi munkát, valódi cselekedetet, ami előtt megemelhetjük majd a kalapunkat. Erre fogunk várni, tisztelt miniszterjelölt úr.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Örülök, hogy nem én vagyok a jelölt... (Derültség.) Nagy Imrének megadom a szót.
DR. NAGY IMRE (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Tisztelt Miniszterjelölt Úr! Megmondom őszintén, először arra gondoltam, hogy nem is fogok kérdezni, mert nagyon jó és teljes körű volt a bevezető, azt gondolom. Nem lepett meg vele, hál' istennek, hiszen úgy gondolom, hogy politikusként és a jövő iránt elkötelezett politikusként jól ismerem, hadd mondjam azt, hogy Heves megyei politikusként is jól ismerem, ami külön öröm számomra, és mondhatom, hogy emberként is. Ezért alkalmasnak tartom, és azt hiszem, az egyik legfontosabb dolog, amit szeretnék kiemelni abból, amit ön mondott, és amihez a támogatásomról is biztosíthatom, az gyakorlatilag az a szemléletformálás, amelyből kiindult a mondandója, és talán az a gondolat, amelyet úgy fogalmazott, hogy a társadalmi bázis kiszélesítése. Mert tökéletesen egyetértek abban, hogy alapvető megközelítési különbség van abban, amit ön most elmondott a szándékaival kapcsolatban és nagyon gyakran bizony a jelenlegi gyakorlatunkkal kapcsolatban.
Azt is mondanom kell, hogy persze mindenki mondhatja, hogy a környezetvédelem, a környezet ügye, ahogy ön fogalmazott, minden egyes szakterületet érint. Lehet, hogy ez olyan, mint a pénz, nincs ma olyan, aki ne kerülne ezzel kapcsolatba. Mégis hadd ajánljak még egy területet a figyelmébe, ez a turisztika területe, mert azt gondolom, hogy például a vidékfejlesztés mellett a turisztika talán az egyik legtöbbször kapcsolódó, legtöbbször érintkező terület. És itt hadd emeljem ki, hogy magam is sokszor ellentmondásba keveredem, de alelnök úrhoz kapcsolódva hadd ne mondjak mást, rengeteg konfliktussal fog találkozni.
Használta a globális és a lokális szót. Azt gondolom, hogy globálisan egyetértés van mondjuk a földművelők, a turisták, a vadászok és a környezetvédők között, de lokálisan nagyon sok konfliktus és probléma van, és azt gondolom, hogy sokszor fogják a minisztériumtól várni ezeknek a konfliktusoknak a feloldását. Magam mégis azon a véleményem vagyok - a műemlékvédelemmel kerültem sokszor kapcsolatba, és azt hiszem, ugyanez igaz a természetre is, a környezetünkre -, hogy nem az elzárás a megóvás igazi módja, hanem a minél gyakoribb kapcsolat a természettel és környezetünkkel, hogy azt minél jobban megismerhessük, és a gyakorlatban úgy védjük, hogy az valójában az életminőségünk részeként, annak a használatával jár együtt.
Szimpatikus volt, hogy a klímaváltozást említette, de több kérdés is érintett részügyeket, ezért örülnék és megadnám a lehetőséget, hogy egy picit átfogóbban mondjon még néhány gondolatot az energiapolitikáról, hiszen azt gondolom, hogy ezt többen említettük, de nemcsak szétszabdalva, ezt csak együttesen lehet értelmezni és kérdezni.
Örülök annak, hogy érintette a Tiszát, magam ott nőttem fel a partján. Sokszor voltunk abban a veszélyben, hogy éppen csomagolunk, hogy költöznünk kell. A Vásárhelyi-tervről beszélt. Hadd irányítsam a figyelmét mindenképpen olyan kérdésre, amire korábban nem gondoltunk volna, de Eger polgármestereként sokszor átéltem nagyon fájdalmasan, hogy a hegyvidék, a hegyvidéki tározók kérdése azt gondolom, hogy ugyanúgy fontos.
Végezetül még egy kérdést engedjen meg, hiszen több panaszom volt korábban földhasználókkal, tulajdonosokkal védett területek kérdésében. Több helyen olvastam ezzel kapcsolatban a véleményét, de kíváncsi lennék a védett területek nagyságát, és főként annak tulajdonlását, kezelését illetően.
Köszönöm szépen, és amennyiben eskütételre kerül sor, és bízom ebben, akkor jó munkát kívánok, és csak a partnerségemet tudom önnek felajánlani. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Farkas Sándor!
FARKAS SÁNDOR (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Miniszterjelölt Úr! Hallgatva az ön bemutatkozását, illetve miniszterjelölti tájékoztatóját, azt hiszem, nemcsak én fogalmazhatom meg azt a gondolatot, hogy eléggé globális volt, ha szabad így mondanom, és kevésbé volt konkrét, mai, a társadalmat érintő kérdésekre való megnyilvánulása, éppen ezért szeretném most önt arra kérni, van egy pár gondolatom, kérésem, hogy ha nem is teljességgel, de néhány mondatban majd reagáljon rá.
Először ön tájékoztatott bennünket a Vásárhelyi-terv fontosságáról, azt hiszem, ami nem is lehet kérdés közöttünk, ebben összhang van. De azt azért meg kell kérdeznem, hogy most, egy évvel e rendkívül komoly tiszai árvíz és károk után ön mit szól, és mit kíván tenni első lépésben. A megroggyant, mai napig kijavítatlan gátrendszer - szerencsére ma aszály van - nem került kijavításra, a dél-alföldi szakaszon körülbelül másfél-két milliárd forint hiányzik. Most nem esik az eső, de ennyi erővel akár eshetne is. Akkor mi lenne? Ez az egyik kérdésem.
A másik kérdésem az energiapolitikához kapcsolódik. A bizottság tagjai, gondolom, már tudják, hogy mit akarok kérdezni. Mint dél-alföldi ember és a geotermális energia elkötelezett felhasználója, jó értelemben felhasználója, szeretném megkérdezni, mi a szándéka a minisztériumnak a geotermális energiával, mennyire kívánja még tovább büntetni ezeket a felhasználókat, vagy pedig az ön személyében eljön az a miniszter - végre eljöhetne -, aki pont ennek a geotermális energiának az ésszerű, környezetvédelmi szempontból is megfelelő hasznosítását támogatja. Szeretném, ha ez így lenne.
Van még egy kérdésem. Ön említette, hogy a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztériummal szorosabb kapcsolatot szeretne kialakítani a vidékfejlesztési politikában. Szerintem ez rendkívül helyeselendő és okos ötlet. Ugyanakkor szeretném megkérdezni, ön szerint meddig tartható az az állapot, hogy a magyar mezőgazdaságban - mindegy, hogy kis- vagy nagyvállalkozás, egyéni vagy társas vállalkozás - sokkal szigorúbb környezetvédelmi szabályok, törvények működnek, mint Európa fejlett oldalán lévő államokban, holott tudjuk, hogy mi, a magyar mezőgazdaságból vagy mezőgazdaságban élők annak a támogatási rendszernek még mindig maximum az 50-60 százalékánál tartunk. Úgy érzem, ez megkülönböztetése a mezőgazdasági termelőknek, kicsiknek, nagyoknak - teljesen mindegy. Kérdezem önt, hogy ebben kíván-e lépni. Nem a feloldást kérem, nem a feloldásról beszélek, hanem egységes, paritásos elven a piaci viszonyok kialakítása mellett szeretném, ha ebben állást tudna foglalni. Remélem, hogy a kérdéseim konkrétak voltak. Nagyon szeretném, ha erre választ kapnék. Teljes mértékű választ természetesen nem várok, de lehet, hogy lesz még olyan bizottsági ülés, amikor a miniszter úr eljön, és ismételten visszatérhetünk rá. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Józsa képviselő úr!
DR. JÓZSA ISTVÁN (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Nagy ívű, komoly programbeszédet hallgattunk, messze túlnyúlt egy bizottsági bemutatkozás keretein. Azt hiszem, azon túl, hogy a bizottság számára megtisztelő szituáció, azzal együtt, hogy a partneri viszonyt felajánlotta a jelölt úr, örömteli, hogy olyan várományosa van a miniszteri feladatnak, aki nemcsak szűk tárcamegközelítésben, hanem sokkal szélesebb értelemben, nagypolitikai szinten kívánja ezt az ügyet kezelni. Azt hiszem, ahogy a bizottság partner volt ehhez az ügyhöz, ezután is partner tud lenni.
Több, mint szimbolikus, hogy a rendszerváltás gondolatával kezdte. A környezetügy az egyik, ahol még nem értünk a végére. Ennek leírt, taxatív része is van az uniós csatlakozási szerződésünkben, az úgynevezett derogációs témakörben. A konkrét kérdésem erre irányul. Milyen opcióban látja a miniszterjelölt úr ennek a kérdését, a teljesíthetőséget, a hazai környezetvédelmi ipar esélyeit, az uniós pénzek felhasználási arányait is figyelembe véve?
ELNÖK: Köszönöm szépen. Van-e még jelentkező? (Császár Antal: Szeretném kiegészíteni a kérdéseimet.) Császár képviselő úr!
CSÁSZÁR ANTAL (Fidesz): Köszönöm. Elnézést, hogy még egyszer szót kérek, elnök úr. Miniszterjelölt úr, egy kérdés kimaradt, amire szeretnék választ kapni. Mit kíván tenni a külföldről illegálisan hazánk területére szállított szemét ügyében? Konkrétan mi lesz annak a szemétnek a sorsa, ami illegálisan hazánkban tartózkodik? Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Fehérvári képviselő úr, parancsolj!
FEHÉRVÁRI TAMÁS (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Miniszterjelölt Úr! Egyetlenegy konkrét kérdéssel szeretném kiegészíteni az előttem szólókat és kérni önt, hogy válaszoljon. A bevezetőjében - számos dologban egyetértettünk - említette, hogy az elkövetkező évtizedek ivóvíz-ellátási problémái mind világszinten, mind pedig országos szinten komoly problémákat okozhatnak. Mi várható az elmúlt években meghirdetett ivóvízbázis-védelmi programmal kapcsolatban, különös tekintettel a 129 település által benyújtott, 400 ezer lakost érintő derogációs kérelem sorsára, amely egyelőre problémát okoz?
Még egy kiegészítő kérdésem lenne. Tervei szerint a Balaton vízbázisának védelmével kapcsolatban milyen elkövetkező intézkedéseket tervez? A jelenlegi kiváló minősítés mögött hallani olyan hangokat is, hogy a Balatonban vélhetően a mérgező kékalga elért már egy bizonyos szintet, amely esetlegesen a következő időszak turisztikai problémáit is okozhatja e kiemelt üdülőterületen. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Bányai Gábor!
BÁNYAI GÁBOR (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Jelölt Úr! Sokszor elmondta a "klímaváltozás" kifejezést. Pár konkrétumot szeretnék a munkájához segítségül adni, és kívánok egyúttal sok sikert a munkájához.
Bizonyára ön is tudja, a FAO úgy döntött, hogy Magyarország közepe, a Duna-Tisza közi hátság, Pest, Bács-Kiskun és Csongrád megye jelentős része az elsivatagosodásnak lesz az egyik európai, nem célterülete, hanem vesztese. Már látható, ez a terület a következő években - látható az idei aszály során is - milyen gondok előtt áll. Komoly népességerő-csökkenésben lesz része. Van erre az első magyarországi konkrét, komplex és klímaváltozásra választ adó, az első magyar választ adó program, amely elméletileg most kerül majd a kormány elé, ez a Duna-Tisza közi homokhátság komplex fejlesztési terve. A fenntartható fejlődést fogalmazza meg ez a program. Kérem öntől, egyrészt támogassa 800 ezer ember életkörülményeinek a javítását. Ez a program önnek is nagy segítség lesz amiatt, hogy ugyan az ön elődje szakember volt, de eléggé elkezelte az ilyenfajta témákat. Kívánom, hogy erős ember legyen a kormányban ezen a területen is. Ez egy javaslat és kérés ön felé, hogy segítse ennek a három megyének a közös programját.
A másik - ami kérdés -, hogy az ön elődje elég módszeresen építette le a nemzeti parkokat és a környezetvédelmi hatóságokat. A hatóságok esetében Baja és Gyula a konkrét példa. A két hatóság megszüntetésének egyik eredménye az, hogy az ön által említett szemétbálaügy Magyarországon elindult, mert nincs, aki ellenőrizze Bács-Kiskun, Békés és Csongrád megye részén. Szerintem ennek fontos szerepe volt abban, hogy ez megtörténhetett. A nemzeti parkok esetében véleményem szerint nagyon súlyos hiba, ha folytatódik az a fajta leépítés, amely megindult az elmúlt másfél esztendőben. Kérem, hogy ezt állítsa meg. Azt kérjük, hogy ha már klímaváltozásról beszélünk, akkor a Vásárhelyi-tervet ne tessenek átgondolni, reformálni, hanem tessenek végrehajtani, mert ezt nagyon szeretnénk, mind a Tisza mentén élők, mind az ország érdeke is azt kívánja, hogy az a víz, ami a Tiszában időnként nagy mennyiségben folyik, hasznosítható legyen. Megjegyzem mindenki előtt, Magyarországon folyik Európa egyik legnagyobb folyója, a Duna, és mellette a Tisza sem kis vízmennyiségű folyó. Másodpercenként 3-6 ezer köbméter folyik le a két folyóban. Kérem önt, segítsen Magyarország akár agrárgazdálkodóinak, akár turizmusfejlesztéssel foglalkozó szakembereinek, akár mindenkinek, hiszen ha az ország egy napi vízmennyiséget kivenne ebből a két folyóból, az bőven fedezné akár egy éven keresztül mind a vízfogyasztásunkat, mind az öntözési lehetőségeket. Ehhez szervesen kapcsolódik az ön tárcája, és mint vízügyi miniszternek, ez nagyon fontos lesz az ön munkájában is.
Csak annyit mondanék még, hogy még egyszer sok sikert kívánok. Kérem, erősítse meg a tárcát, mert ez közös érdekünk. Meg fogunk tudni egyezni abban, hogy ez erős tárca legyen. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Egy bizottsági elnöknek van olyan feladata is, hogy sokan azt gondolják, hogy az elnökhöz kell a kérdéseket elküldeni, és ezek jelentős része kiesett a kérdések során, de most megadom magamnak a szót Katona Kálmánként (Derültség.), és MDF-es képviselőként szólalok meg.
Energiáról nem fogok beszélni, mert az kimerítően elhangzott. Én is úgy éreztem, hogy egy komoly politikusi tájékoztató volt, egy hitvallás, de az ördög a részletekben bújik meg. Örülök, hogy jogász lesz a miniszter, mégpedig azért, mert bízom benne, és azért kérdésként teszem fel, mert a jelenlegi jogalkotási rend számos szempontból nem felel meg. Az egyik a nyilvánosság kérdése. Mert az igaz, hogy föltesszük a honlapra négy vagy hat nappal az ülés előtt, tehát nincs idő arra, hogy akár a civilek, akár a szakértők ténylegesen komoly véleményt tudjanak mondani. A másik az, hogy nincsenek hozzá hatástanulmányok, és úgy kellene a törvényt beterjeszteni, hogy valamit legalább a rendeletből is lássunk, hogy hogyan is gondolja ezt megcsinálni a tárca. Én azt kérdezem, hogy ez ügyben tervez-e változtatást a jelölt úr.
A másik az, hogy az ÁSZ, az ombudsman, a legfőbb ügyész jelentésében mindig megfogalmazódnak észrevételek, egyre több környezetvédelmi tárgyú egyébként. Ezeknek a hasznosítása a praktikus dolgoknál megtörténik, tehát a gépkocsi-nyilvántartás nem volt rendben, ott megtörtént, de a nagyobb lélegzetű ügyeknek a visszaforgatása a rendszerbe rendszeresen elmarad. Kíván-e ezzel kapcsolatban lépést tenni a jelölt úr?
A tárca intézményeiről azt kell elmondanom, hogy 2002-ben született egy 65 millió forintos átvilágítás. Ezt nem sikerült megismernünk, de ez alatt az idő alatt a mai napig 45 szervezetet érintett az átalakítás. A régi országos vízügyi főigazgatóság az elmúlt három évben négyszer kapott új nevet. Nyilván a feladatai is átcsoportosultak. Az lenne a kérdésem; egyrészt először a várakozásomat fogalmazom meg, remélem, hogy nem lesz újra átszervezve, mert azt gondolom, hogy kritikai észrevételeket tudnék tenni, de a stabilitás nagyon fontos lenne az elkövetkezendő időkben. Arra kérnék választ, hogy nyilván a szervezetáttekintést meghirdette, ezt hogy gondolja a stabilitás igényével összeegyeztetni. Ez nagyon fontos.
A másik, hogy az elmúlt tíz évben ötszörösére nőtt a környezetvédelmi felügyelőségek ügyiratforgalma. Eközben, az átszervezések közben szépen lecsökkent a létszám, tehát egyre kevésbé bírják ezt a tempót, egyre több ügyhöz kell környezetvédelmi hatósági engedély, elképesztő számú jogszabálynak kell megfelelni, 90 fölött van a jogszabályok száma. És akkor visszamennék a jogász miniszterhez, hogy szándékozik-e egyébként az Unióval összhangban a törvényhozás kapcsán egyszerűsíteni, összevonni, mert gondoljon bele, ha egy hatóságnak ennyi szabályt kell egy engedélynél figyelembe venni.
A harmadikat elmondta a szakértelemre vonatkozóan, tehát itt nem tenném fel ezt a kérdést.
A másik az, hogy nekem tetszik a "nem büntetünk, hanem ösztönzünk", a gyermeknevelésben. A szemételhagyók esetében ez nem vált be. Tehát kérem a miniszter urat, hogy árnyalja ezt a dolgot, mert sajnos az elmúlt évek tapasztalata, de bizottsági tapasztalat is arról szól, akár az üvegvisszaváltás ügyében úgy tűnik, hogy a módszereket azért át kell gondolni. Itt van például a visszaváltható palackok ügye, amiben kérdem a miniszter urat, hogy kívánja-e ezt napirendre venni, mert elönt minket a palack. (Az asztalokon levő ásványvizes üvegekre mutatva:) Nem kellett hoznia egyébként pillepalackot, az van bőven az asztalon, tehát nem kell a demonstrációt külön megszervezni.
Azt gondoltam, hogy el fog hangzani, de akkor természetesen nekem muszáj elmondanom a Rába és Szentgotthárd ügyét. Tehát nemcsak a folyó, nemcsak a só, nemcsak a bőrgyár, hanem most már a hulladékégető ügye is. Erről majd tájékoztatjuk a jelölt urat, amint miniszter lesz, hogy a bizottság hol tart, tehát mi már szervezzük a találkozót az osztrák bizottsági elnökkel, már az időpont is megvan, de ezzel kapcsolatosan kíváncsi lennék az álláspontra.
Néhány dolog foglalkoztatja az embereket, ebből kiemelném azt, hogy a környezetvédelemmel foglalkozó, elsősorban a környezeti őrök száma jelentősen lecsökkent, és eközben felütötte a fejét egy olyan jelenség az erdeinkben, amit azt hiszem, úgy kell mondani, hogy quadozók és motorozók. Elképesztő, mondjuk, ha belegondolok abba, hogy én egy nyuszi vagyok, és megjelenik egy ilyen négykerekű, baromi hangos jármű, azt gondolom, hogy egész napra elrontja a közérzetemet. De mint turista is azt gondolom, hogy itt tenni kéne valamit. Mi a véleménye például arról, hogy kötelezően legyen rendszámuk ezeknek a járműveknek, legalább az azonosítás miatt, és itt már rögtön a testvér-minisztériummal lehetne együttműködni. Támogatna-e egy ilyen gondolatot, hogy legyen rendszám? És természetesen, ami már elhangzott, a természetvédelmi szervezetek létszámának, hatáskörének a növelése, mert a másik az, hogy nem nagyon tudnak mit kezdeni ezekkel a meglehetősen erőszakos járművekkel.
Azt gondolom, elég sok mindenre várunk választ. Csak érintettük a víz kérdését. A tárcán belül a mennyiség és a minőség ügye el van választva. Én azt gondolom, hogy ez nem jó. (Jelzésre:) Most elbizonytalanodtam, mert egy nagy szaktekintély így csinált, hogy már nincs elválasztva. Ha már nincs elválasztva, akkor nem aktuális a kérdés, akkor tegyetek a miniszterjelölt úrnak egy kis cédulát, hogy már nincs. Én még abban vagyok, hogy el van választva. Akkor ezt nem teszem fel.
És azt szeretném, tulajdonképpen mint bizottsági elnök most kinyilatkoztatnék egyet, hogy a vizek kormányzása a Kárpát-medencében nem egy katasztrófavédelmi ügy - rendszeresen így hangzik el -, ugyanis a vízből eredő gondok több mint 80 százaléka, ezt most nagyon jól érezzük, abból ered, hogy kevés a víz. Tehát az igazi nagy feladatok az öntözés, a vízmegtartás és az ivóvíz kérdése, az ivóvízminőség kérdése, a felszín alatti vizek védelme, és mivel az árvíz nagyon látszik, annak nagyon jó a médiafelülete, a kérdésem csupán annyi, hogy ugye, jelölt úr, egyetért velem ebben, és ennek szellemében fogja a tárcán belül a vízügyet kezelni.
Köszönöm szépen. És akkor megadom a szót, ha adhatom, ugye, senki nem kíván kérdezni. (Senki nem jelentkezik.) Jelölt úr, parancsoljon!
DR. FODOR GÁBOR környezetvédelmi és vízügyi miniszterjelölt: Köszönöm szépen, elnök úr. Akkor szeretnék végigmenni a kérdéseken és rövid választ adni. A válaszok természetesen bizonyos területeken érinteni fogják mások kérdéseit, majd erre fogok utalni, hiszen több kérdés összekapcsolódott.
Kezdem Gusztos Péter képviselő úr kérdésével a kerékpáros közlekedéssel kapcsolatban. Igen, egy nagyon fontos ügyre kérdezett rá a képviselő úr, megjegyzem, nekem céljaim közé tartozik, hogy a kerékpárutak hosszúságát jelentősen növeljük Magyarországon. Ebben a gazdasági tárcával kell együttműködni, és a gazdasági tárca partner is ebben a kérdésben. Szeretném elérni azt, hogy ez a jelentős növekedés olyan mértékű legyen, hogy a ciklus végére meg tudjuk duplázni a kerékpárutak számát Magyarországon. Ez kulcsfontosságú, a kerékpáros kultúra, és egyáltalán, önmagában a kerékpározás sportként is, természetszeretetként is, a melléállás szerintem mindannyiunknak közös ügye és fontos feladata, a fiatalokat pedig különösen érinti.
Az állatvédelem ügyével kapcsolatban kérdezett a képviselő úr. Teljesen egyetértek, ezzel az üggyel magam is mögötte álltam egyébként az állatvédelmi törvénynek, ahogy utalt rá, és a későbbiekben is szeretnék erre komoly figyelemmel lenni, hiszen minden jó érzésű embert megint csak érint ez a kérdés. Szerintem a megfelelő szankciórendszer mellé párosításával ott kell végig lennünk ezen az ügyön. Az állatvédelem kérdését fontos ügyként kívánom kezelni.
Kékkői képviselő úr kérdezett a költségvetéssel kapcsolatban, és az ÁSZ jelentésére is utalt. Igen, az ÁSZ jelentésében foglaltak nagyon fontosak, én ezekkel egyetértek. A helyzet az - több, költségvetésre vonatkozó kérdés is volt a képviselő urak részéről -, hogy szeretném a bizottság támogatását kérni, hiszen nekem a költségvetésem az, amit a parlament jóváhagy, abból tudok gazdálkodni, amit a jelenlévő képviselők megszavaznak. Tessék megszavazni, tessék odatenni, odaállni, segíteni abban, hogy a költségvetés jó irányban változzon! Hozzátenném, legyünk tisztában a realitásokkal: ma Magyarországon valóban a költségvetési egyensúlyt kell megteremteni, és ezzel most egy nehéz politikai, gazdasági helyzet párosul, nem lehet csak úgy, hasraütésszerűen a különböző tárcák költségvetését megváltoztatni, növelni úgy, ahogy szeretnénk. Azonban lehet bizonyos kérdésekben eredményt elérni - erre utalt Kékkői képviselő úr is a nagyon bölcs felvetésével. Kérem a tisztelt bizottság tagjait és a frakciókat is, hogy néhány értelmes ügyben, amely nem borítja fel a költségvetési egyensúlyt, sőt beleillik a konvergenciaprogramba, néhány ilyen ügynek álljanak mellé.
Ezt azért merem hangsúlyozni, mert itt is nézzünk ki egy picit magunkból, lássunk olyan világot, amely körülöttünk ma létezik. Az Európai Unióban ma, amikor erről beszélünk 2007-ben és az elkövetkezendő években, kettő fontos stratégiai politikai kérdés van, és 2010-ben is ez lesz a két legfontosabb stratégiai kérdés. Az egyik az energia és az energiafüggés kérdése, amely - látjuk - súlyos politikai kérdés, lásd az Oroszországgal kapcsolatos vitát és sok minden mást. Nagyon súlyos kérdés az energiafüggés kérdése. A másik a környezetvédelem ügye. Ez a két legfontosabb politikai kérdés ma az Európai Unióban. Nekünk az a dolgunk, hogy a magyar kormány gondolkodása is befogadja ezeket a szempontokat. Legyen világos, nem történhet meg, hogy a világ elrohan mellettünk, mi meg hadakozunk a saját kis problémáinkkal, minden tárca jön a maga kis gondjaival - természetesen joggal -, hogy az önkormányzatoknak ilyen gondjuk van, a honvédelemnek ilyen gondja van. Ez teljesen természetes dolog, de én erre próbáltam hivatkozni, hogy ezek nem általános, üres szavak, hanem ez egy szemléletmód, hogy lássuk meg, merre megy a világ, mi az a felelősség, amivel tartozunk magunknak és a felnövekvő generációknak. Ez például arról szól, hogy igen, egy költségvetési vitában néhány jó ügy mellé tudjunk odaállni. Ehhez kérem én a segítséget. Ezt nem én fogom eldönteni, ezt a parlament fogja eldönteni, hogy mi van a költségvetésünkben.
Kérdezte Tubest, Garét a képviselő úr. Annyit hadd mondjak, közismert, hogy a Zengő ügyében aktívan léptem fel. Hadd mondjam azt, talán ebből kikövetkeztethető, hogy természetesen az ember a szükséges rosszat elfogadja, de nem vagyok lelkes semmiféle ilyen típusú építmény iránt, ami most készül Tubesre. Tubesnél viszont más a helyzet, ezt azért látnunk kell világosan. A szükséges döntések megvannak, a szükséges engedélyek megvannak, ráadásul a népszavazás is, mint láttuk, hozott egy eredményt. Itt más a helyzet, mint a Zengőnél. Meg kell látnunk, hogy a normális menetben hova jutunk, és szerintem mellé kell állni ennek az ügynek, amivel döntenek az emberek, függetlenül attól, hogy mindig lesznek, akikben lesznek jó és rossz érzések ezzel kapcsolatban. A garéi ügy is ilyen. Garéval kapcsolatban tisztában vagyok a helyzettel, tisztában vagyok azzal, hogy itt most újra van érzékenység Garéval kapcsolatban. Én a képviselő úrnak is a segítségét kérem abban, hogy próbáljuk kezelni ezt az ügyet. Én erre teljesen nyitott vagyok, kész vagyok.
Amit Szabó Imre felvetett a nemzeti parkokkal kapcsolatban, az őrszolgálattal, a hatóságokkal kapcsolatban, többeknél előjött ez a kérdés. Igen, én a programomban meghirdettem, külön nem beszéltem róla, de örülök annak, hogy ez alkalmat ad arra, hogy beszéljek arról, hogy a hatósági rendszert, a hatóságok működését, a környezetvédelemmel kapcsolatos hatóságok működését meg akarom erősíteni. Itt egy komoly probléma van. Erre többen utaltak, az ellenzéki képviselők, a kormánypárti képviselők is egyaránt. Szükséges a támogatás, a melléállás. Itt egy olyan ügyről van szó, hogy nem tudjuk azokat a normákat érvényesíteni, amelyeket joggal várunk el magunktól, amelyeket törvényben fektettünk le, és amelyeket az Európai Unió követel tőlünk, ha nem tudjuk a szakhatóságokat megerősíteni. Én ebben is kérem a segítségét. Szeretnék ebben az ügyben lépéseket.
Egyébként a parlagfű kérdése máshol is előjött, a képviselő úr nem utalt rá, de ismerem a tevékenységét ebben az ügyben, és nagyra is értékelem. Szeretném, ha a parlagfű kérdésében, amely más képviselő úr kérdésében is előjött, tudnánk együttműködni.
A tárca és a civil ügyek kapcsolatát kérdezte. Igen, szeretném, ha ez a koordináció sokkal elmélyültebb lenne. Azt is szeretném, amire Katona Kálmán elnök úr kérdezett többek között a végén, hogy világossá kell tenni, nekünk az a dolgunk, hogy a döntéshozatalba és a döntés-előkészítésbe is minél korábban és minél mélyebben bevonjuk a civil szférát és a közvéleményt. Nem az emberek elől elzárva titkosan kell megszületnie bizonyos dolgoknak. Természetesen a minisztérium működésének van egy természetes menete, amikor a vitáink még olyan kezdeti stádiumban vannak, azokat először nekünk kell lefolytatni egymással. Miután megszületnek bizonyos javaslatok, utána azt a legszélesebb nyilvánosság előtt kell megvitatnunk, és ebbe kell bevonni a civil szférát - ezt tervezem, az ilyen típusú párbeszéd kialakítását.
Császár Antal képviselő úr kérdezett a megújuló energiáról, a biogázról. Nagyon fontosnak érzem az ügyet. Az egyik leglényegesebb kérdés, hiszen ha energiapolitikáról beszélünk, akkor Magyarország számára ez egy kulcsfontosságú ügy, hogy tudjon előrejutni e kérdésben. Kérdezte a képviselő úr, hogy mellé állunk-e ennek az ügynek. Igen, egyértelműen mellé akarok állni, és majd egy más kérdésnél szeretnék erre visszatérni részletesebben, hogy miért tekintem ezt egy nagyon lényeges pontnak, egyfajta kitörési pontnak Magyarország számára.
Rákérdezett a szemétügyre, a német szemétügyre is. A hozzáállásom alapvetően az ebben a helyzetben, hogy ahonnan jött a szemét, oda kell visszamennie. Természetesen azt is tudom, hogy ezek nemzetközi problémák, nemzetközi kérdések, és nem olyan egyszerű ez az ügy, mint ahogy most megteszem ezt a kijelentést, de ez az alapállás. Szerintem ebből az alapállásból kell tárgyalnunk, és elérni szükséges eredményt.
Orosz Sándor képviselő úr is több kérdést tett fel. Teljesen egyetértek a koordinációra és a genetikailag módosított növényekre vonatkozó megjegyzéseivel. Igen, itt sikereket értünk el a parlamentben, és szerintem erre joggal lehetünk büszkék. Ott vagyunk mögötte. Öt párt van emögött a döntés mögött, döntések mögött, úgyhogy szerintem joggal lehet a bizottság is büszke erre.
A zöldadóról kérdezett még és Bős kérdéséről. Na most, a zöldadó egy olyan ügy, amely szerintem egy széles körű megvitatást igényel. Én egyáltalán nem zárkózom el ettől, és azt gondolom, ezt szintén lehet egy társadalmi problémává tenni. Nagyon szeretném, ha a magyar társadalom tudna ebben véleményt nyilvánítani, hogy mellé tud-e állni egy ilyen kezdeményezésnek. Meg kell mondanom, nekem a gondolat szimpatikus, de szeretnék erről egy jóval szélesebb körű szakmai és társadalmi vitát elindítani, mint amit ma látunk.
Bős kérdése egy olyan ügy, amely kielemzésével szerintem több bizottsági ülést el lehetne tölteni. Hadd tegyem világossá, hogy ma már ez elsősorban nemzetközi jogi kérdés. Számunkra kulcsfontosságú a vízmegosztás normális betartása, és hogy legyen víz a Duna medrében. Ez ma, jelen pillanatban egy kulcskérdés. Azt látom, hogy folyamatos tárgyalások vannak e téren. A szükséges tájékozódásokat meg kell tennünk ebben az ügyben a minisztériumban. A dolgok jelenlegi állása szerint nem kizárt, hogy a bősi kérdés abba az irányba megy, hogy a két fél, a szlovák és a magyar fél a fennálló problémákat nem fogja tudni külső segítség nélkül megoldani, de ezt majd meglátjuk az elkövetkezendő időben, hiszen jelen pillanatban, ebben a pillanatban is és az elkövetkezendő hetekben is lesznek olyan lépések, amelyek majd befolyásolják a később kialakuló döntésünket és véleményünket.
Molnár Béla képviselő úr energiával kapcsolatos kérdést tett fel. Felvetette az energiaügyet. A fosszilis energiákkal kapcsolatban, a megújuló energia, az atomenergia és atomerőmű kapcsán kérdezte az én álláspontomat. A képviselő úr említette a 8 ezer megawattnyi erőmű építési szükségletét. Valóban vannak olyan szakértői anyagok, amelyek ezt prognosztizálják, de vannak olyanok, amelyek azt mondják, hogy nem ennyire van szükség, hanem kevesebbre, hiszen ebben nincs benne az energiafelhasználásnak részben a visszaesése, részben a takarékosság, amely mérsékli az esetleges jövőbeni energiafelhasználást. Ezt a kérdést azért szeretném idehozni, mert már a kiindulópont körül is szakértői vita van, hogy legyen világos, ez a megalapozása annak, amikor arról beszélek, hogy szükséges egy közös energiastratégia kidolgozása, a klímaváltozással kapcsolatos stratégia, a fenntartható fejlődés mellett igen, kell az energiapolitika is, hogy legyen világos, mire építünk az elkövetkezendőkben. Biztos, hogy az atomenergia ebben szerepet fog játszani, hiszen létezik egy atomerőmű ma Magyarországon. Létezik, és ezt valamilyen módon tudomásul kell venniük azoknak is, akik elszánt ellenzői az atomenergiának, és azoknak is, akik elszánt támogatói.
Én nem tudom elképzelni, őszintén szólva az atomenergiával kapcsolatos döntéseket anélkül, hogy a magyar társadalom széles rétegei ez ügyben ne tudjanak véleményt nyilvánítani. Itt egy olyan ügyről van szó, amely hosszú távon meghatározhatja az országot. Nagyon sok energiapolitikus amellett teszi le a voksot, hogy igen, szükség van Paksra hosszú távon, élettartam-meghosszabbítás. Mások arra teszik le a voksot, hogy bővítésre van szükség, hiszen az atomenergia szerepét és súlyát növelni kell a magyar energiapolitikában. Mások azt mondják, hogy nem, hiszen a világban van egy olyan tendencia, amely az atomerőművekkel szemben foglal állást, és azt mondja, hogy más típusú energiaforrásokat kell néznünk.
Ezek a kérdések, amelyek mellett súlyos érvek hozhatók fel, nem dönthetők el úgy, hogy valakik kis irodákban leülnek, és kész helyzetet teremtenek a magyar társadalom számára. Tehát én itt a leglényegesebb pontnak, ha úgy tetszik, fordulópontnak azt tekintem, hogy ezekbe a vitákba a társadalom minél szélesebb rétegeit be kell vonni, és a társadalommal közösen kell meghozni ezeket a döntéseket. Ez nem a konzervatívok, nem a szocialisták és nem a liberálisok ügye, egyik se, hanem itt megint egy olyan ügyről van szó, amely pártállástól függetlenül a magyar társadalom jövőjének a fontos ügye, és szerintem itt gyakorlatilag a társadalom véleményét kell kikérnünk ebben az ügyben.
Parlagfüvet kérdezte a képviselő úr. Igen, a parlagfűvel kapcsolatban megjegyzem, ez nagyon fontos, lényeges programnak tekintem, természetesen a földművelésügyi minisztériummal együttműködve. Ezek olyan apró ügyek, mint a zacskó kérdése, amire egyébként a képviselő úr utalt, és megjegyzem, igaza van, ismerjük egymást, a parlamentből, tudom, a képviselő úrnak a felkészültsége igazán kiváló, úgyhogy igaza van abban, amit mondott. De azért hadd hívjam fel a figyelmét arra, hogy amikor arról beszél, hogy milyen olcsó ez a nejlonzacskó, ebben az olcsóságban nagyon sok minden nincs benne, hiszen aztán ennek a zacskónak nagyon komoly költségei vannak a tekintetben, hogy hogyan tudjuk megsemmisíteni, hogyan tudjuk feldolgozni, és ezt nem tartalmazza ez a költség.
Tehát ezért is gondolom azt, hogy bizony van szerepe, nemcsak esztétikai szerepe van a papírzacskónak, nemcsak az, hogy szeretjük sokan, nemcsak az, hogy azt gondoljuk, hogy igen, oda kell mellé állnunk, hanem amit többen megfogalmaztak itt a bizottsági vitában, hogy érdekünk is, és gazdasági érdekünk is kell hogy legyen, mert akkor működik jól az egész rendszer, ha nem pusztán valamiféle morális hozzáállásra építünk, hogy rendes emberek vagyunk és igen fontos számunkra a környezetnek az ügye, hanem az érdekeink is ezt kívánják, a gazdasági érdekeink, amit itt többen megfogalmaztak, Orosz képviselő úr is, Molnár képviselő úr is megfogalmazta ezeket.
Nagy Imre képviselő úr kérdezett rá turisztikaügyben, hogy hogyan vélekedem én erről, és mennyire kapcsolható össze a környezetvédelem ügye a turisztikával. Teljes egészében egyetértek azzal, amit például Katona Kálmán képviselő úr felvetett a quad kérdésben, az is ide tartozó apró ügy, igen, én nagyon szeretnék együttműködni a turisztikában gondolkodókkal, és tudom, hogy Nagy Imre képviselő úr ráadásul e téren kiváló teljesítményt nyújtott nemcsak polgármesterként, hanem képviselőként is, úgyhogy számítok is a javaslataira. Teljesen egybefüggő a két terület. Nem tudom elképzelni a környezetvédelmet a turisztikai szempontok figyelembevétele nélkül.
Ugyanez vonatkozik a védett területek kérdésére. Más képviselő is megkérdezte, hogy mit gondolok a védett területek ügyéről. Igen jelentős, igen kiterjedt ma Magyarországon a védett területek nagysága. Szerintem erre az országnak büszkének kell lenni, komolyan kell venni ezeket a területeket, komolyan védeni is kell. A jelenlegi rendszerben, a jelenlegi struktúrában a szükséges, megfelelő munkát nem tudjuk elvégezni, és ehhez kell megint segítség és támogatás, mert az ország turisztikai szempontból és környezetvédelmi szempontból is akkor tud előremenni, ha oda tudjuk tenni mellé ezt a támogatást. Jó, ha ehhez jobb költségvetési pozíciónk van, de a mostani költségvetési helyzetből is szerintem ki lehet hozni még segítséget, támogatást a hatósági rendszerek működéséhez és a fenntartás megvalósításához.
Fazekas képviselő úr volt a következő kérdező. (Jelzésre:) Bocsánat, Farkas Sándor képviselő úr, elnézést. Itt a globális kérdéseket említette, hogy én ezekkel kezdtem, nem véletlenül, mert szerettem volna az egész gondolkodást, most ismerkedünk meg egymással, azt az egész gondolkodást, amit képviselek, olyan keretek közé helyezni, hogy lehessen érteni, hogy az egyes konkrét dolgokban miért mondom azt, amit mondok, miért következik ez fontos alapelvekből.
Geotermális energiáról beszélt, említette, hogy szeretné, hogy ha itt az ésszerű hasznosítás mellé odaállnánk. Kész vagyok teljes egészében erre, üljünk le, beszéljük meg, nézzük meg a részleteket. Beleillik abba a logikába, amiről beszéltem a különböző energiaforrásokkal kapcsolatban, teljes egészében. Szerintem az országnak óriási szüksége van arra, hogy keresse ezeket a forrásokat. Magyarország súlyos függőségben van, ez politikai problémát, biztonságpolitikai problémát is okoz és nagy kockázatot a jelenlegi energiahelyzet, hogy milyen függőségben vagyunk. Nemcsak a környezetvédelem ügye miatt, hanem hosszú távú politikai érdekünk is az, hogy keressük a megoldásokat e téren, és én az energiapolitikában ezeket a politikai szempontokat is keményen és komolyan akarom érvényesíteni. Tehát minden előtt tárva van az ajtó. Jöjjön és ismerjük meg ezeket a javaslatokat.
Szigorú szabályok a mezőgazdaságban, említette, bizonyos kérdésekben. Igen, egyetértek az ügyben, hogy itt olyan szigorúak sokszor a szabályok, hogy nem tudnak vele mit kezdeni azok, akiknek fel kellene használni a szükséges támogatásokat és pénzeket. És itt általánosságban hadd említsem meg, több képviselő úr is említette, szintén az elnök úr is említette itt a végén a szabályok kérdését. Én nagyon határozottan deregulációpárti vagyok. Tehát én azt gondolom, hogy itt van egy olyan szabályozási dzsungel ezen a területen is, megjegyzem a gazdasági területen is, mezőgazdasági területen is, amiben rendet kell vágni. Rendes, tisztességes, egyszerű ember, aki ha mondjuk a mezőgazdaságban tevékenykedik, nem tud tanácsadó nélkül semmit sem lépni ma Magyarországon, ami egy teljes abszurditás. De megjegyzem, a vállalkozók területén is ez a helyzet a gazdaságban. Itt komolyan olyan munkát akarok elindítani, amely egy átfogó, jelentős és radikális deregulációs folyamat, hogy egyszerűbbé és tisztábbá tegyük a jogszabályi környezetet. Teljesen egybevág a véleményem a képviselő úr felvetésével, úgyhogy egyként gondolkodunk erről.
Józsa István képviselő úr említette azt, hogy az Európai Unió elvárásaihoz és az ígéretekhez, fenntartásokhoz hogyan viszonyulunk. Talán szavaimból kiderült, hogy én nagyon lényeges ügynek tekintem, hogy az Európai Unióval milyen a viszonyunk. Megjegyzem, nem azért, mert nekünk szolgaian kellene az Európai Uniót szolgálni, biztos, hogy vannak kérdések, amelyekben konfliktust kell vállalni az uniós tendenciákkal. De pont a környezetvédelem ügye olyan, amiben szerintem az Unió nagyon jó példával szolgál, és sok tekintetben előttünk jár, sok mindent tanulhatunk. Tehát én az uniós elvárásokat és az uniós szabályokat komolyan veszem, ezeket szeretném is minél hamarabb átültetni a magyar gyakorlatba. És természetesen a magyar érdekek védelmével, hozzátenném, azoknak a szigorú védelmével, de azt gondolom, nekünk jelen pillanatban hasznos, amit az Unió képvisel. Amit képvisel, minket csak ösztönöz, hogy abba az irányba menjünk.
A környezetvédelem olyan kérdés volt az elmúlt években Magyarországon, hogy persze, ide is kéne pénz, oda is kéne pénz, akkor vegyünk el innen. Ebből kell kitörnünk, és ebben az Unió nekünk bástya, segítség, támogatás, mert odaáll mellénk, és azt mondja, hogy ezt nem lehet csinálni, ez nem korszerű gondolkodás. Itt egy alapvető változásra van szükség az egész magyar politikai élet és a kormányok gondolkodásában.
A következő kérdező Fehérvári Tamás képviselő úr volt, ivóvízprogrammal, balatoni vízbázissal kapcsolatban. Nagyon egyetértek a képviselő úr felvetésével, és ez megint csak az elnök úr felvetésére is rímel, hogy bizony ma Magyarországon nem egyszerűen csak az árvíz a kérdés a vízterületen, hanem önmagában a víz léte, a víz minősége. Egyetértek. Azt a konkrét ügyet, amit említett, azt is a szükség esetén szerintem meg tudjuk beszélni, és tudunk rá választ adni. A balatoni vízbázis kérdését is és a vízminőségi kérdést is olyannak tekintem, ami számomra kulcsfontosságú ügy, és nemcsak számomra, hanem mindenki számára, aki ebben az országban szereti Magyarországot. A Balaton kérdése fontos kérdés.
Én szeretném a munkatársainkkal a hivatalba lépés után ezt a balatoni kérdést külön áttekinteni. Nagyon sok kiváló polgármestert ismerek a Balaton környékén, ismerem az ezzel foglalkozó szakembereket. Nagyon szeretném, ha az a program, ami egyébként az elmúlt években elindult és hozott is eredményt, mert ahhoz képest, hogy körülbelül tíz évvel ezelőtt mi volt a helyzet, most előre jutottunk a Balatonnal kapcsolatban is, nagyon szeretném, ha ezt tovább tudnánk folytatni. A Balatonra szükség van, nem olyan állapotban, ahogy az elmúlt években sokszor láttuk, és nem olyan vízminőséggel. És valóban, én is hallottam ilyen híreket, hogy vannak olyan javaslatok, vannak olyan kutatások, amelyek azt mutatják, hogy még nem látható annyira, de történnek a mélyben bizonyos változások a balatoni vízben. Ezekre oda kell figyelnünk, és ezt mindenképpen meg kell néznünk, át kell tekintenünk, hogy mi a helyzet most.
Bányai képviselő úr fölvetette a homokhátság-programnak az ügyét. Számíthat rám, nagyon fontosnak érzem az ügyet, biztos, hogy mellé fogunk állni.
Nemzeti parkok, hatóságok, Vásárhelyi-terv. Erről már itt beszéltem, szeretném megerősíteni a hatósági munkát, a környezetvédelmi szakhatóságok helyzetét, tevékenységét. Itt hadd említsem meg a képviselő úrnak adott válasznál azt, hiszen többen érintették ezt a kérdést, hogy én úgy tekintem ezt az egész ügyet, mert tudjuk jól, hogy a nehéz költségvetési helyzet mindig indok arra, hogy létszámcsökkenés legyen, forráselvonás legyen e téren, az ebből származik, és ez jogos is, mert az egész ország érdeke az, hogy a költségvetési egyensúlyt megteremtsük. Ámde, ahogy pénzügyi területen is nem azzal foglalkozunk, hogy az APEH-et hogyan próbáljuk meggyengíteni, és hogyan próbáljuk az APEH létszámát csökkenteni, ugyanez a helyzet a környezetvédelem területén a környezetvédelmi szakhatóságok kérdésében is. Ezek súlyos problémák - a német szemétnél és máshol is előjön ez a kérdés. Magyarországon van egy kialakult rendszer, amelyre méltán büszkék lehetnénk, de ezt a rendszert meg kell erősíteni, mert jelen pillanatban mutatkoznak benne működési zavarok. Oda kell állni mellé, és támogatni kell. A képviselő úr felvetésével tehát teljesen egyetértek.
Vásárhelyi terv: igen, ahogy ez világos volt a részemről, én ezt vidékfejlesztésnek is tekintem, tájgazdálkodásnak is tekintem, biztonságpolitikai kérdésnek tekintem. Természetesen nyilvánvaló, hogy azokat a fontos és lényeges lépéseket, amelyekre számítanak az ott élők, a környéken élők, többek között a Tisza mellett élők is, ahogy Nagy Imre képviselő úr hivatkozott erre, szerintem megfelelő ütemezéssel meg kell csinálnunk.
Nos, Katona Kálmán képviselő úrnak vannak még kérdései, amelyeket időközben nem érintettem. A jogalkotásra kérdezett rá először. Igen, nagyon fontosnak tartom azt, hogy a jogalkotásban azt a deregulációt elvégezzük, amiről beszéltem, illetve lényegesnek érzem a nyilvánosság megteremtését és azt is, amit az elnök úr említett, hogy hatástanulmányok is legyenek a szükséges döntéseink mellett. Teljesen egyként mozog a gondolkodásunk. Én is ezt szorgalmazom évek óta egyébként parlamenti képviselőként a különböző minisztériumi javaslatokkal kapcsolatban.
Az árvízkérdésről már beszéltünk. Említette azt, hogy a nagyobb ügyekben, amit megjelölnek mások, az ombudsman, a legfőbb ügyész, az Állami Számvevőszék, ezeknek az ügyeknek legyen visszacsatolása a minisztériumi munkában. Amikor arról beszéltem, hogy párbeszédet akarok, együttműködést a különböző szervezetekkel, erről szólt többek között. A képviselő úr, illetve az elnök úr felvetésével teljesen egyetértek.
Az átvilágításra rákérdezett, hogy 2002-ben volt átvilágítás a minisztériumban. Igen, említettem, hogy most is szeretném, hogy legyen, és azért, mert azt gondolom, ez így korrekt. A minisztérium munkájával, szakmai munkájával alapvetően elégedett vagyok. Ha kell bármilyen változtatást tenni, azt meg kell alapoznunk megfelelően szakmailag, és nem hasraütésszerűen kell csinálni. Bizonyos időközökben szerintem szükséges, hogy ilyet megtegyünk. Közben az élet változott annyit, hogy ezt szükséges megtenni. Egyébként ez teljes egészében a stabilitással - elnök úr ezt kérdezte - összhangba hozható, mert én egy stabil minisztériumi vezetést látok, rájuk akarok támaszkodni alapvetően, és azt akarom, hogy a minisztérium nyugodtan, kiegyensúlyozottan, jól végezze a szakmai munkáját.
Ügyiratforgalom: erről már beszéltem. Igen, az ügyiratforgalom borzalmasan megnőtt. Ez sok mindennek köszönhető, többek között a jogszabályi dzsungelnek is, de köszönhető a problémák növekedésének is. Kell hozzá a mellérendelése a támogatásnak, és kell a dereguláció, amivel egyszerűsítjük a helyzetet. (Elnök: Létszám is kell hozzá.) Így van, létszám is kell hozzá, ahogy mondja az elnök úr. Bizony, kell hozzá létszám is.
A "nem büntetünk"-re kitért, hogy bizonyos kérdésekben viszont azt gondolja, nem kell figyelembe venni ezt az elvet. Természetesen ez egy általános szemléletmódbeli elv, de nyilvánvaló, mint ahogy a büntetőjogban is, egyébként az életben vannak szigorú szabályok, amelyek átlépése komoly büntetéssel jár. Itt is ezt gondolom, tehát egyként gondolkodunk itt is az elnök úrral, hogy bizony a szennyezőket természetesen meg kell büntetni, a szükséges szankciókat életbe kell léptetni.
A visszaváltható üveg kérdésében is számíthat rám a bizottság. Ismerem az ezzel kapcsolatos terveket, javaslatokat. Szerintem itt is előre tudunk lépni.
A Rába-habzás kérdése újabb nemzetközi ügy. Május 1-jével adott elődöm egy határidőt, ami után azt javasolta, hogy a feleknek le kell ülniük és megnézni, hogy történt-e érdemi változás a Rába vízminőségével kapcsolatban. Én erre kész vagyok. Meg fogjuk tenni, ahogy átveszem a hivatalt, ezt az ügyet is meg fogjuk nézni, meg fogjuk vizsgálni, valóban az osztrák fél eleget tett-e azon ígéreteinek, amelyeket az elmúlt időszakban tett a Magyar Köztársaság irányában. A vizsgálat eredményeként fogjuk megtenni a szükséges lépéseket.
A quad-kérdése: a rendszámot támogatnám-e, vagy nem. Bármit, lehet az rendszám, lehet az más is, ami civilizált körülményeket teremt ahhoz, hogy aki az erdőt akarja járni nyusziként is, turistaként is, bármilyen módon, az nyugodtan érezze magát az erdőben, és nyilván a quadosok pedig joggal várják azt, hogy nekik pedig megfelelő pályákat jelöljenek ki, ahol - anélkül, hogy az erdőt és a természetet tönkretennék - tudnak hódolni a szenvedélyüknek. Szerintem ez megoldható. Én mátrai emberként - Nagy Imre is utalt erre, én gyöngyösi vagyok, ő pedig egri - nagyon jól tudom, a mátraiak sokan jönnek most az utóbbi időben hozzám, és panaszkodnak arra, hogy békés sétálók az erdőben egyszercsak rémülten rohannak félre, mert őrületes sebességgel crossmotorosok és quadozók zúgnak el ezeken az utakon. Ez biztos, hogy komoly problémákat jelent, nem beszélve arról, hogy tudjuk, nemrég meg is halt egy ember, a Mecsekben volt egy szerencsétlenül járt quados. Ez ügyben rendet kell tenni, mert komoly problémák lesznek, és én is érzem a társadalmi nyomást ezen a téren, hogy lépnünk kell.
A víz volt az utolsó kérdés, amit az elnök úr feltett, és erre részben válaszoltam. Teljesen egyetértek azzal, hogy nem pusztán katasztrófavédelemként kell kezelnünk ezt a kérdést, hanem az ivóvíz kérdéseként és a létező víz kérdéseként is. Megjegyzem, ha már a katasztrófavédelemnél tartunk, a gátak jelentős része ki van javítva az én ismereteim szerint. A szükséges javításokat el fogjuk végezni. A kormány továbbra is egy felülről nyitott keretet tart szükségesnek és hozott létre arra vonatkozóan, hogy ha bármiféle árvíz előfordul, akkor tudjunk abba belenyúlni, és a szükséges támogatást mellé tudjuk tenni. Tehát ez nagyon lényeges. De én sem tekintem a vízügyet pusztán árvízvédelmi vagy katasztrófavédelmi kérdésnek, hanem ennél sokkal többnek, stratégiai ügynek.
Nos, tisztelt képviselőtársaim, nagyon köszönöm a kérdéseket, amelyeket kaptam. Nyugodtan mondhatom, hogy a bizottság megtisztel ezzel. Az elkövetkező időben lesz még alkalmunk, hogy találkozzunk jó néhányszor, ezeket a kérdéseket végigvegyük, és egyéb más konkrét ügyekről is beszéljünk. Én a kérdések sokaságát az érdeklődésnek és megtiszteltetésnek veszem, és ez számomra nagyon sokat jelent. Nagyon örülök annak, hogy úgy érzem, a bizottsággal rögtön az első pillanatban egy nagyon jó, közös hangot tudtunk megtalálni. Köszönöm szépen a figyelmüket.
ELNÖK: A válasz után lehetőség van arra, hogy ha a kérdező nem pontosan kapott választ, újra kérdezzen, vagy ami eszébe jutott, megkérdezze, tehát még nem zárjuk le. Én egy dolgot szeretnék - azt gondolom, az elnöknek ilyen kötelezettsége van. Nagyon fontos dolog a meghallgatás, erre nagyon sokan figyelnek. A saját tapasztalatomból kiindulva tettem hajdan egy olyan mondatot, ami nem volt teljesen világos akkor miniszterjelöltként. Most szeretném helyére rakni: a Balaton vize nagyon-nagyon hosszú ideje nem volt ilyen jó minőségű, mint most, nagyon régen nem volt ilyen jó mennyiségi szempontból sem. Ha csak ezt az egy szempontot veszem, nem szeretném turisztikai szempontból a jelölt úrnak azt a mondatát így hagyni, hogy a mélyben... Nem, nincsen. Sok minden gondolat van, de egy biztos, hogy arról kell beszélni, ami bizonyított, ami bizonyosság. Pillanatnyilag az a bizonyosság, hogy a Balaton vízminősége minden szempontból nagyon jó. Én ezt fontosnak tartom.
A másik, ha még annyi kis türelme lenne a bizottságnak, mert kifelejtettem két dolgot. Az egyik a vasút és a közút kérdése. Egyetlen dologról kérném a jelölt úr álláspontját. A május eleji áremelés pontosan négy és félszer olyan mértékben emeli a vasúti tarifát, mint az autóbuszét. Úgy gondolom, ez egy környezetvédelmi miniszternek elfogadhatatlan. Ez egy rossz közlekedéspolitika. Arra ösztönzöm az utast az árpolitikán keresztül - nem büntetéssel, hanem pénzügyi ösztönzéssel -, hogy kiegyenlítődjön az az előny, amit eddig a vasút viselt. Azt kérdezem, hosszú távon - különösen, hogy a tárca egy párt kezében van - ezt az irányt szándékozik-e korrigálni.
A másik a civilek támogatása. Én tettem a költségvetésben javaslatot arra, hogy legyen 200 millió forint a tárcánál arra, hogy különböző feladatokat megtartson. A civilek sokkal nagyobb hatékonysággal végzik el a feladatokat egyébként, mint az apparátus, mert a lelkesedés és az önkéntes munka hozzáadódik. Ezt a javaslatot akkor a kormánytöbbség leszavazta. Nem tudom, emlékszik-e a jelölt úr, hogy hogyan szavazott, de volt 2003-ban egy nagyon érdekes javaslata a jelölt úrnak. Nem tudom, emlékszik-e rá. Kérdezném, hogy kívánja-e ezt leporolni? (Dr. Fodor Gábor: A civil támogatással kapcsolatban?) Igen, a civil támogatással kapcsolatban.
Megkérdezem, akar-e még valaki szólni. (Senki sem jelentkezik.) Ha nem, akkor kérem, hogy erre válaszoljon.
DR. FODOR GÁBOR környezetvédelmi és vízügyi miniszterjelölt: Köszönöm szépen. Akkor lezárásként annyit hadd válaszoljak a fölmerültekre, hogy elnök úr javaslatával teljesen egyetértek a Balatonnal kapcsolatban, igen, tudom, ennek turisztikai jelentősége is van, de az igazság is ez, hogy valóban a hírek mindarról szólnak, hogy kiváló a vízminőség. Amit mondtam, azt azért mondtam, mert a képviselő úr felvetését nincs jogom kétségbe vonni, hogy neki is vannak olyan ismeretei, anyagai, bármi, ami alapján ezt mondja, ezért mondtam azt, amit te is mondtál most, hogy persze, utánanézünk a dolognak, ha van ilyen, akkor meg fogjuk vizsgálni, ez nyilvánvaló. De hála istennek csak jóról tudok én is beszámolni a Balatonnal kapcsolatban. Van víz és nagyon jó minőségű víz van a Balatonban, úgyhogy reméljük, hogy sok vendég is fog érkezni mindannyiunk örömére, és sok magyar ember is oda fog menni.
Vasút kérdése, tarifaemelés. Persze, erről biztosan komolyan lehet vitatkozni, és igaza van az elnök úrnak, aki ráadásul közlekedési kérdésekben is szakember. Azt gondolom, hogy itt alapvetően gazdasági kérdések húzódhatnak meg a háttérben, és részben a MÁV helyzete és az egész vasúti közlekedés helyzete. Majd alkalmunk lesz a bizottsággal komolyan átgondolni, hogy mit tudunk itt tenni.
Civilek támogatása. Igen, bajnak érzem azt, hogy a civilek támogatása nem olyan mértékű idén, mint amilyennek kellett volna lenni, úgyhogy remélem, hogy ebben a jövő évi költségvetésben tudunk javítani, úgyhogy az, amire hivatkozott anno az én javaslatommal kapcsolatban, igen a szándékát teljes egészében fenntartom...
ELNÖK: Az egy százalékról van szó.
DR. FODOR GÁBOR környezetvédelmi és vízügyi miniszterjelölt: Igen, az egy százalékkal kapcsolatban mondtad. Tehát abszolút a szándékát fenntartom, én azt gondolom, hogy a költségvetés helyzetének a pontos ismerete után kell megfogalmaznunk ezeket a javaslatokat. Remélem, hogy azok a hírek, amelyek érkeznek, tartósan jók lesznek a magyar költségvetés helyzetével kapcsolatban.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Ha nincs több kérdés, észrevétel, akkor szavazunk.
Kérdezem a bizottság tagjait - a jelölt alkalmasságáról fogunk dönteni -, aki egyetért a jelöléssel, az kérem, hogy szavazzon! (Szavazás.) Tizenkettő igen. Tartózkodás? (Szavazás.) Hét. Köszönöm szépen.
Akkor a nagyok úgy szokták csinálni, hogy jelölt úr, gratulálok! (Katona Kálmán kezet fog dr. Fodor Gáborral.)
DR. FODOR GÁBOR környezetvédelmi és vízügyi miniszterjelölt: Köszönöm szépen.
Köszönöm szépen, elnök úr, és engedje meg a tisztelt bizottság, hogy hadd köszönjem meg a bizottságnak ezt a bizalmat és támogatást. Meg kell mondanom, külön büszke vagyok arra, hiszen én is ismerem a parlamenti menetet, hogy a támogatást a kormánykoalíciós pártoktól is megkaptam, és az ellenzéki pártok is vagy tartózkodással vagy támogatással szavaztak. Ez számomra azt jelenti, hogy az a párbeszéd, amit én itt meghirdettem és amihez a segítséget kérem, az elkezdődhet, és ezt nagyon köszönöm a bizottság tagjai részéről. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Elnökként annyit tennék hozzá a sajtó számára, hogy van a pozitív tartózkodás fogalma. (Derültség.)
A következő ülésünk május 7-én lesz, akkorra tervezzük, május 7-ére, ami elég sokára van.
Köszönöm szépen a részvételt és az érdeklődést.
(Az ülés befejezésének időpontja: 12 óra 04 perc)
|
Katona Kálmán |
Jegyzőkönyvvezetők: Vicai Erika és Dani Judit