KORB-12/2007.
(KORB-29/2006-2010.)
Jegyzőkönyv*
az Országgyűlés Környezetvédelmi bizottságának
2007. május 7-én, hétfőn, 9 óra 8 perctőla Képviselői Irodaház V. emelet 562. számú termében megtartottüléséről
Tartalomjegyzék
Napirendi javaslat *
Az ülés résztvevői: *
A bizottság részéről *
Megjelent *
Helyettesítési megbízást adott *
Meghívottak részéről *
Hozzászólók *
Megjelentek/jelenlévők/résztvevők *
Megnyitó *
A napirend elfogadása *
Az állampolgári jogok országgyűlési biztosának és általános helyettesének 2006. évi tevékenységéről szóló J/2098. számú beszámoló (Általános vita) *
Dr. Takács Albert, az állampolgári jogok országgyűlési biztosa általános helyettesének szóbeli kiegészítése *
Kérdések, hozzászólások *
Dr. Takács Albert, az állampolgári jogok országgyűlési biztosa általános helyettesének válaszai, reflexiói *
További hozzászólások, reflexiók *
Szavazás az általános vitára való alkalmasságról *
A Magyar Köztársaság gyorsforgalmi közúthálózatának közérdekűségéről és fejlesztéséről szóló 2003. évi CXXVIII. törvény módosításáról szóló T/2838. számú törvényjavaslat (Általános vita) *
Dr. Bozay Erika (Gazdasági és Közlekedési Minisztérium) szóbeli kiegészítése *
Kérdések, hozzászólások *
Válaszok *
Dr. Bozay Erika (Gazdasági és Közlekedési Minisztérium) *
Thoroczkay Zsolt (Gazdasági és Közlekedési Minisztérium) *
Szavazás az általános vitára való alkalmasságról *
Egyebek *
Megemlékezés Kiss Sándor Károlyról *
Tájékoztató a bizottság következő ülésének időpontjáról *
Tájékoztató a bizottság által rendezendő konferenciáról *
2. A Magyar Köztársaság gyorsforgalmi közúthálózatának közérdekűségéről és fejlesztéséről szóló 2003. évi CXXVIII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat (T/2838. szám) (Általános vita)
3. Döntés képviselői önálló indítvány tárgysorozatba-vételéről:
A Szentgotthárd és térsége környezeti állapotának védelme érdekében teendő sürgős intézkedésekről szóló határozati javaslat (H/2692. szám) (Dr. Nagy Andor, KNDP, V. Németh Zsolt, Fidesz, és Katona Kálmán, MDF, képviselők önálló indítványa)
4. Egyebek
Elnököl: Katona Kálmán (MDF), a bizottság elnöke
Dr. Orosz Sándor (MSZP), a bizottság alelnöke
Dr. Nagy Andor (KDNP), a bizottság alelnöke
Fetser János (MSZP)
Gyárfás Ildikó (MSZP)
Dr. Józsa István (MSZP)
Kis Péter László (MSZP)
Dr. Nagy Imre (MSZP)
Dr. Oláh Lajos (MSZP)
Szabó Imre (MSZP)
Dr. Tompa Sándor (MSZP)
Balogh József (Fidesz)
Császár Antal (Fidesz)
Farkas Sándor (Fidesz)
Fehérvári Tamás (Fidesz)
Molnár Béla (KDNP)
Gusztos Péter (SZDSZ)
Helyettesítési megbízást adott
Fetser János (MSZP) megérkezéséig Kis Péter Lászlónak (MSZP)
Dr. Nagy Imre (MSZP) megérkezéséig dr. Józsa Istvánnak (MSZP)
Szabó Imre (MSZP) megérkezéséig dr. Tompa Sándornak (MSZP)
Balogh József (Fidesz) megérkezéséig Fehérvári Tamásnak (Fidesz)
Bányai Gábor (Fidesz) Császár Antalnak (Fidesz)
Kékkői Zoltán József (Fidesz) Farkas Sándornak (Fidesz)
Gusztos Péter (SZDSZ) távollétében Szabó Imrének (MSZP)
Dr. Bozay Erika (Gazdasági és Közlekedési Minisztérium)
Dr. Takács Albert, az állampolgári jogok országgyűlési biztosának általános helyettese
Thoroczkay Zsolt (Gazdasági és Közlekedési Minisztérium)
Megjelentek/jelenlévők/résztvevők
Dr. Bálint István (Gazdasági és Közlekedési Minisztérium)
Dr. Gosztonyi Ádám (Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium)
Dr. Herke Miklós (Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium)
Horváth Balázs (Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium)
Kiss Diána (Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium)
Dr. Kunné dr. Simonyi Anna (Országgyűlési Biztosok Hivatala)
Markó Csaba (Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium)
Radnai Anna (Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium)
Szijjártóné Pallag Orsolya (Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium
(Az ülés kezdetének időpontja: 9 óra 8 perc)
KATONA KÁLMÁN (MDF), a bizottság elnöke, a továbbiakban ELNÖK: Jó reggelt kívánok! Köszöntöm a körünkben megjelent Takács Albert urat, az állampolgári jogok országgyűlési biztosának általános helyettesét, munkatársait, minden vendégünket, a bizottság tagjait. Az ülés határozatképes.
Három napirendi pontot javasoltunk a mai napra. Kérdezem, hogy a kiküldött napirenddel kapcsolatban van-e észrevétel. (Dr. Orosz Sándor jelentkezik.) Orosz Sándor úr, parancsolj!
DR. OROSZ SÁNDOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. A 3. napirendi pont kapcsán szeretném mindannyiunk figyelmét fölhívni arra, hogy a bizottság állást foglalt egyszer ebben a kérdésben, ami azt is jelenti, hogy az előtte állunk egy együttes bizottsági ülésnek vagy legalábbis a bizottsági tisztikarok találkozójának, amiről én még ezelőtt három perccel úgy tudtam, hogy május 31-én kerül sorra, (Az elnök jelzésére:), itt mutatja az elnök úr, hogy ez június 13-án lesz. Ez csak időpontban jelent változást a mondandómban, tartalmában nem, nevesen azt javaslom, hogy a bizottság ezt a napirendi pontot, ezt a javaslatot akkor tűzze a napirendjére, amikor túl leszünk ezen a bizonyos együttes bizottsági ülésen. Ennek az ügyrendi megfelelője az, hogy kérem az elnök urat, hogy ne egyben tegye fel szavazásra a napirendet, hanem pontonként haladjunk végig, és a másik kettőt tárgyaljuk meg. Erről az az álláspontunk, hogy ezt a bizonyos együttes ülést követően tűzzük magunk elé, akkor tárgyaljuk meg, és akkor foglaljunk benne állást. Ha pedig a Házbizottság ezt az érvelést nem fogadja el, azt gondolom, akkor is ráérünk majd ezen gondolkodni, de szerintem épp elég észérv szól amellett, hogy ezt a menetrendet kövesse a bizottság. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Ha az alelnök úr megengedi, akkor ezt úgy értelmezem, hogy az a javaslatod, hogy a 3. napirendi pontot ne tárgyaljuk.
DR. OROSZ SÁNDOR (MSZP): Elnök úr, nagyon precízen fogalmaz, ha leszikárítjuk a javaslatot, de az én javaslatom ennél több volt. Napirendi javaslatként a június 13-ai ülés után javaslom ugyanezt beterjeszteni. Tehát nem általában elvetésről van szó, mert az elnök úr mondandója úgy is érthető, mint hogyha mi ezt úgy általában elvetnénk - ennél én többet mondtam.
ELNÖK: Akkor az a kérésem, hogy aki egyetért az alelnök úr azon javaslatával, hogy a 3. napirendi pontot, amely Szentgotthárd térségével foglalkozik, ma ne tárgyaljuk, hanem a június 13-ai találkozót követően - az egyébként, alelnök úr, még nem a közös ülés, hanem a tisztikari ülés, de mindegy - tárgyaljuk, az szavazzon! (Szavazás.) Ez tíz. Aki nem ért vele egyet? (Szavazás.) Négy. Köszönöm szépen.
Akkor ezt a napirendi pontot ma nem tárgyaljuk.
Az új napirend: az első napirendi pont állampolgári jogok országgyűlési biztosa általános helyettesének a 2006. évi tevékenységéről szóló beszámolója, a második napirendi pont pedig a köztársaság gyorsforgalmi közúthálózatának közérdekűségéről és fejlesztéséről szóló 2006. évi CXXVIII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat. Aki egyetért ezzel a napirenddel, az, kérem, szavazzon. (Szavazás.) Tizennégy igen. Köszönöm szépen.
Rátérünk az első napirendi pontra. Megkérdezem az általános helyettes urat, hogy kíván-e szólni.
DR. TAKÁCS ALBERT, az állampolgári jogok országgyűlési biztosának általános helyettese: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Az évek során kialakult gyakorlathoz hasonlóan egy néhány szavas kis kiegészítést ezúttal is fűznék az írásban közzétett beszámolónkhoz, annál is inkább, mert egy meglehetősen hosszú, hatéves ciklusnak a végén vagyunk, és valamilyen módon ezt a hat évet ezzel a szóbeli kiegészítéssel is szeretném lezárni.
Természetesen a parlament bizottsági rendszerében vannak olyan bizottságok, amelyek tárgykörüknél fogva nagyon közel állnak az ombudsmanhoz, ilyen az alkotmányügyi bizottság, valamint az emberi jogi bizottság, de nem szeretném elhallgatni azt a szubjektív véleményemet, hogy én a Környezetvédelmi bizottság ülésein mindig nagy-nagy szeretettel, érdeklődéssel vettem részt, és nem azért, merthogy a környezetvédelem most egy divatos jelszó, és mert aki ehhez nem pozitívan viszonyul, az alkotmányos demokratának nem is nagyon tekinthető, tehát nem a divat miatt mondom, hanem mert valóban engem is foglalkoztatnak a környezetvédelem kérdései, egészen hétköznapi dolgokban is. Az életnek a minősége nagymértékben függ attól, hogy milyen az a természeti és épített környezet, amelyben élünk, tehát nagy érdeklődéssel és szeretettel vagyok itt most is a bizottság ülésén.
A 2006. év során az Országgyűlési Biztosok Hivatalához némileg kevesebb panasz érkezett, mint a korábbi években. Ezeknek a panaszoknak a természete azonban olyan, hogy egy-egy panaszindítványban a panaszosok általában több mindent kifogásoltak, tehát egy-egy panasz meglehetősen szerteágazó, és munkatársaim tudnának beszámolni arról, hogy a besorolásnak és az adminisztratív kezelésnek a rendjében milyen problémát okoz, amikor egy panaszbeadványban négy-öt, egymástól meglehetősen eltérő kifogás is megfogalmazódik.
Az elmúlt évnek a tendenciái közül azt szeretném kiemelni, hogy meglehetősen nagy számban érkeztek adó- és pénzügyi tárgyú panaszok. Ez valószínűleg az adó-, illeték- és pénzügyi rendszer átalakításával is összefüggésbe hozható, az adóterhek növelésével is összefüggésbe hozható. Ez mindenféleképpen egy kiugró és említésre méltó tendencia, korábban ezek a panaszfajták ilyen súllyal nem szerepeltek.
Lényegében a korábbi évek gyakorlatával összhangban alakultak a büntetőeljárási, büntetés-végrehajtási ügyek, ezek jellege, mennyisége az elmúlt évben alapvetően nem változott. Két tipikus, visszatérő probléma van: az egyik a védelemhez való jognak az érvényesülése, a panaszok egy része ezzel áll kapcsolatban, a másik pedig a büntetőeljárás alá vont személyeknek a kapcsolattartási joga, ideértve a szabadságvesztésüket töltőknek az ilyen irányú jogosultságait is.
A harmadik nagy tárgykör, amely 2006-ban is jelentős volt, a gyermeki jogok világa. Az adatvédelem mellett valószínűleg a gyermeki jogok képezik azt a területet, amelyen Magyarországot nemzetközi színtéren is meglehetősen nagy figyelem kíséri, és rendszeressé váltak az ilyen irányú elszámoltatások. A gyermeki jogokkal kapcsolatban azt lehet mondani, hogy a 2006. év is bizonyította, hogy azok az állami intézmények, amelyek a családot igyekeznek pótolni, tehát a bentlakásos intézmények, azok - ha szabad így mondani - a szükséges rosszat jelentik; hatékonyságuk nem éri el annak a hatékonyságát, mint hogyha a gyermeket akár pótszülőknél, nevelőszülőknél helyezték volna el. Az ombudsmanok próbálják szorgalmazni azt, hogy csak a lehető legindokoltabb esetben kerüljön sor gyermeke bentlakásos intézményben való elhelyezésére.
Állampolgársági és idegenrendészeti ügyek 2006-ban szerencsére kisebb súllyal kaptak szerepet az ombudsmanok tevékenységében. Ennek valószínűleg az a magyarázata, hogy Magyarország körül most egy viszonylag békés övezet helyezkedik el, ezért a migráció kevésbé érinti az országot.
Nagyon érdekesen alakultak az oktatási ügyek, az oktatási jogokkal kapcsolatos ügyek. Itt két, látszólag egymással ellentétes tendencia bontakozik ki: egyrészt számos esetben azt kellett tapasztalni, hogy az iskola, a pedagógus a gyermekek irányában nem megfelelő fegyelmezési eszközökkel él, de ennek az ellenkezője is látszik: pedagógusok is emelnek panaszt, miszerint eszköztelenek bizonyos diákattrocitásokkal szemben.
A következő téma, amelyet szeretnék megemlíteni, a klasszikus rendőrségi ügyek témája, amely ügyek közül két irányzat volt jellemző a 2006. év során. Az egyik a szokásos rendőri túlkapásokat firtató panaszok köre, ezeket a sajtóból úgy lehetne összefoglalni, mint a fotósokkal kapcsolatos ügyek, a Magyar Nemzet és a Népszava fotósa tartozik ebbe a körbe. A másik pedig a 2006. szeptemberi-októberi eseményekkel kapcsolatos rendőri fellépésekkel összefüggő panaszok köre. Az írásbeli összefoglalónkba ebben a körben azok az ügyek kerültek bele, amelyek 2006. december 31-éig lezárásra kerülhettek. Panaszok 2007. tavaszán is, egészen az elmúlt időkig érkeztek, és néhány nappal ezelőtt fejeztem be, összegeztem egy hivatalos vizsgálatomnak a megállapításait - értelemszerűen ez a néhány nappal ezelőtt napvilágra került jelentés nem része a 2006-os beszámolónak.
Megemlíteném még a médiakörben érkezett panaszokat és vizsgálatokat. Itt két, a korábbi évekével egybeeső probléma mutatkozott. Az egyik a Panaszbizottságnak a visszatérően kifogásolt eljárása, amelynek a lényege az, hogy olyan eljárási szabályokat alakított ki, amelyek a médiatörvénnyel valójában nincsenek összhangban, és ez számos problémát vet fel. A másik kérdés pedig a gyermekműsoroknak, a gyermekvédelemnek a médiában való érvényesülése, amely szintén sok kívánnivalót hagy maga után.
A korábbi beszámolókkal szintén egyezően az ombudsmanok mindig törekedtek arra, hogy a szakbizottságok profiljába vágó panaszokkal külön is foglalkozzanak, így szeretném most a környezetvédelemnek a fő problématerületeit, úgy, ahogy az nálunk lecsapódott, külön is megemlíteni.
A környezetvédelmi ügyek számos leágazást mutatnak. A hagyományos, klasszikus környezetvédelem mellett ide szoktuk sorolni vagy bizonyos tekintetben idetartoznak az építési ügyek, mert az épített környezetet érintik, valamint a szomszédjogok körébe tartozó panaszok, amelyek szintén hordoznak környezeti vonatkozásokat. Így ha nem csak a szűken vett környezetvédelmi tárgyú ügyeket nézzük, akkor azt kell mondani, hogy a panaszoknak a száma meglehetősen magas, több százra tehető, annak ellenére, hogy a 2006. és során olyan nagy érdeklődést kapott eljárásaink nem voltak, mint amilyen volt korábban a mecseki lokátor ügye vagy néhány nagy beruházással összefüggő ügyek. De ezek a kisebb jelentőségű vagy kisebb hatókörű panaszok is jól mutatják, hogy a környezetvédelemnek milyen problémái vannak.
Az első dolog, amit szeretnék megemlíteni, az az ügyféli jogállásnak a tisztázatlansága. A környezetvédelem, éppen azért, mert a környezetről van szó, az emberek pontosan meg nem határozható körét érinti, és a jelenlegi szabályaink az ügyfélnek a státuszát meglehetősen szűken kezelik. Ezért nagyon sok esetben vita tárgyát képezte az, hogy valaki, akit valamilyen környezeti károsodás ért, vagy az bántja, az rendelkezik-e az ügyféli jogállással. Az ombudsmanok számos ajánlást tettek, hogy az ügyféli státusz szélesítendő, és akár egy ilyen populárisakció-féle ügyfélfogalom is kialakítható lenne. Jelenleg ugyanis az a helyzet, hogy a hatóságok általában közérdekű bejelentésként, közérdekű panaszként képviselik vagy kezelik az ilyenfajta ügyeket, ami messzemenően nem éri el azt a hatékonyságot, mint hogyha valaki ügyfél, és ennek megfelelő jogorvoslati eszközökkel is rendelkezik.
A másik dolog, amit szeretnék megemlíteni, az a környezetvédelmi hatóságok működése, a hatóságok működésének a hatékonysága. Az államreform keretében a környezetvédelmi hatóságok is átszervezésre, átalakításra kerültek, és jelenleg a környezetvédelmi felügyelőségek meglehetősen komplex módon foglalkoznak a környezetvédelem keretébe tartozó kérdésekkel. Egészen a legutóbbi időkig számos esetben azt kellett tapasztalnunk, hogy a hatóságok létszáma a megnövekedett feladatok elvégzését nem teszi lehetővé. A hatóságok éppen e miatt a létszámszűkösség miatt nem tudnak vizsgálatokat folytatni, helyszíni tanulmányokat végezni, hanem - ahogy mondani szokták - a saját, a rendelkezésükre álló szakismeret alapján döntenek, ami sok esetben borzolja az állampolgári kedélyeket. Hogy csak a legutóbbi esetet említsem: a szigligeti fasornak a kivágása esetében valóban nem történt helyszíni vizsgálat, hanem az alapján az ismeret alapján engedélyezték a fák kivágását, hogy ezeknek a fáknak a kivágása 35-40 éves koruk után már indokolt lehet. Ez a fajta hozzáállás nyilvánvalóan nem felel meg a tisztességes eljárás követelményeinek, de szeretném még egyszer hangsúlyozni, hogy ez nem a környezetvédelmi hatóságok szakemberállományán, a hozzáállásán múlik, hanem a létszámnak a szűkösségén.
Ami az egyes ügyfajtákat illeti, a 2006. év során számos panasz érkezett a szabadtéri rendezvényekkel kapcsolatban - itt a zajártalom az, ami a lakókat érinti. Meg kell találni azt a kompromisszumot, azt a középutat, amely ezeknek a kulturális rendezvényeknek a megtartásához érdekként fűződik, ugyanakkor a lakóknak a nyugalmát sem zavarja a szükségesnél nagyobb mértékben. Itt valószínűleg az a probléma, hogy magasabb szintű jogszabályok hiányoznak, és az önkormányzatoknak az ilyenfajta ügyekben való eljárása meglehetősen eltérő képet mutat. Szükséges volna egy legalább kormányrendelet szintű szabályozás, amely a szabadtéri rendezvényeknek a megtartását és az ezzel kapcsolatos dolgokat szabályozza.
Ugyancsak nagy súllyal szerepelt a 2006. év során az ombudsmanok tevékenységében a közlekedéssel okozott környezeti károk kérdése. Ennek több összetevője van. Az egyik, hogy nem látszik az a fajta közlekedésfejlesztési koncepció, amely a környezeti tudatosság szempontjait is figyelembe véve a települések terhelhetőségét szem előtt tartaná. A másik dolog pedig inkább pénzügyi és anyagi természetű: hogy a közlekedésnek nemcsak üzemanyag- és amortizációs költségei vannak, hanem úthasználati díjak is egyre nagyobb mértékben vetődnek fel, így terjed az a megoldás, hogy a közlekedés olyan útvonalakra terelődik, amelyek a forgalom ilyen mértékének az elviselésére már nem képesek, nem alkalmasak, ezért ezek környezeti problémákat jelentenek.
A harmadik tipikus témakör az építkezésekkel összefüggő környezeti károknak a kérdése. Nemcsak a panaszokból, hanem személyes tapasztalásból is lehet tudni, hogy ma az építkezéseknél az engedélyezés fő szempontja az, hogy a ház a telken többé-kevésbé szabályosan helyezkedjen el, hogy az a lakókörnyezetet milyen mértékben terheli, az nem szokott szerepet játszani, és a hatóságok ezzel nem is foglalkoznak. Ez nagyon sok esetben évekig tartó, meglehetős kellemetlenséget okoz a lakókörnyezet számára.
Hasonló probléma vetődik fel telephely-engedélyezési ügyekben. Miközben a vállalkozási szabadság alapvető joga zavartalanul működik, az önkormányzatok és más hatóságok kis figyelmet fordítanak arra, hogy az állattartásnak vagy bizonyos ipari tevékenységnek a lakókörnyezetben olyan környezeti ártalmai is lehetnek, amelyek miatt azt a tevékenységet ott nem volna szabad végezni.
A hagyományosan visszatérő, utolsó ügycsoport, amelyet meg szeretnék említeni, az a hulladékgazdálkodásnak a kérdésköre, amelynek kapcsán részben a hulladéknak a gyűjtése, másrészt pedig az ártalmatlanítás módja szokott problémát okozni. Ilyen jellegű panaszok továbbra is nagyszámban érkeznek.
A hulladékgazdálkodás körében szeretném megemlíteni azt is, hogy egyre több problémát okoz a korszerű ártalmatlanítóhelyeknek a működtetése, amelyek földrajzilag valahol el kell hogy helyezkedjenek, és az érintett lakosság körében ez meglehetősen nagy ellenállást szokott kiváltani, nem egy esetben akadályozza ezeknek a létesítményeknek a létrehozását.
Nagyon röviden ezt szerettem volna szóbeli kiegészítésként a beszámolónkhoz hozzáfűzni, és természetszerűen, mint ahogy az máskor is volt, nagy érdeklődéssel és szeretettel várom a bizottság megjegyzéseit, kérdéseit, még akkor is, ha a környezetvédelmi ügyek nagy része az idő közben alkotmánybíróvá választott Lenkovics Barnabásnak a hatáskörébe tartozott. Megpróbálok a kérdéseikre úgy válaszolni, mint ahogy a kormányszóvivő is szokott: a tényeket közlöm majd, és a személyes hozzáállásomat, hogy én azt esetleg másként csináltam volna vagy másként gondoltam volna, természetszerűen homályban hagyom, hiszen másfél hónappal a mandátum lejárta előtt ez nem volna ildomos megoldás.
Köszönöm szépen a türelmüket.
ELNÖK: Köszönöm szépen az előzetes tájékoztatót. Megkérdezem a képviselő urakat, hogy ki kíván kérdést feltenni, észrevételt megfogalmazni. (Jelentkezések.) Az alelnök urak. Orosz Sándor alelnök úr!
DR. OROSZ SÁNDOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr, és köszönöm Takács úrnak a szóbeli kiegészítését is. Szeretném biztosítani arról, hogy ha az ombudsman és annak általános helyettese jön a környezetvédelmi bizottság elé, akkor az nemcsak nekik, hanem a bizottság országgyűlési képviselő tagjainak is élményt jelentett a szónak mind a tartalmi, mind pedig az előadási értelmében.
A tavalyi esztendő választási év volt, ami valószínűleg általában is azt jelenti, hogy az ombudsmanoknak kevesebb a dolguk, mert mással foglalkoznak - ez látszott a környezetvédelmi ügyszám alakulásán is. Én azt gondolom, hogy ezek az ombudsmani jelentések hosszú távon hozzá fognak járulni ahhoz, hogy a környezettudatossághoz szükséges információk ezen az ágon is terjedjenek.
Az engedélyezések ilyen-olyan tapasztalatai: zaj, bűz és hasonlók. Tudom, hogy nem kifejezetten ombudsmani kérdés, de talán önöket is foglalkoztathatja, hogyha jönnek ezek az ügyek, és tengerikígyó módjára megoldhatatlan emberi konfliktusokká duzzadnak, és odakerülnek önök elé, hogy vajon van-e, létezhet-e valamilyen más megoldás az örökös panaszkodás helyett. Kérdezem, hogy milyen tapasztalatuk van, az emberek a panaszkodás helyett esetleg kártérítési igényként megfogalmazva mondjuk a zaj által az ingatlanukban okozott értékcsökkenést nem tudnák-e hatékonyabban képviselni a saját érdekeiket. Egyáltalán az ilyen megelőzési jellegű gondolkodás, az ügyekből levonható következtetések alapján történő, a megelőzésben való gondolkodás mennyire van jelen? Kérdezik-e önöket egyáltalán ilyen ügyekben?
A másik kérdés is hasonló jellegű, hiszen szóba is hozta az úthasználati díjak ügyét. Szóval az egy dolog, hogy ha egyébként a forgalmat elbíró - megjegyzem: ilyennel még nem találkoztam - úton, amelyen korábban nem kellett díjat fizetni, ott bevezetik azt, de ettől nem lehet azt várni, hogy utána a sokkal jobb útalappal rendelkező autópályára mennek, ha egyébként van technikai megoldás, ha fizikai értelemben van még egy másik út, ami fizikai értelemben ugyan van, de az már valóban nem bírja el. Mi magunk is azt javasoltuk, hogy az útdíj ilyen értelmű kiszélesítése mellett minden, egyébként arra alkalmatlan útra kerüljön ki, hogy oda behajtani ezekkel a gépjárművekkel tilos. Az önök elé került ügyekben felmerül-e ez a téma, nevesen hogy egyébként ki lehetne tenni ilyen táblát, mert úgy gondolom, hogy közlekedésrendészeti és közlekedésbiztonsági értelemben jogi akadálya nem lehet annak, hogy ezek a táblák kikerüljenek. A táblakihelyezésre jogosultak figyelmét önök felhívták-e erre, van-e ilyen irányú tapasztalat? Ha van, és esetleg negatív, akkor ezekből mi látszik? Mert én magam is azt gondolom, hogy önmagában az úthasználati díj - amivel egyébként személyesen egyetértek - nem fogja megoldani a kérdést, legfeljebb a jelenleg is rosszabb állapotú utak még további tönkretételét okozhatja ez sok helyen, szaporítva az ombudsmanhoz forduló állampolgárok lehetőségét a panaszra.
Említette, hogy a mandátum vége felé járnak. Valószínű, hogy ebben a ciklusban ilyen minőségben még egyszer nem találkozunk, ezért engedje meg, hogy a környezetvédelmi bizottságnak a Magyar Szocialista Párt frakciójához tartozó képviselői nevében megköszönjem az egész ciklusban végzett munkáját személyesen önnek is, és kérem, hogy ezt legyen kedves majd tolmácsolni Lenkovics Barnabás úrnak is. Köszönöm a figyelmet.
ELNÖK: Andor!
DR. NAGY ANDOR (KDNP): Köszönöm a szót, elnök úr. A bizottságnak volt már lehetősége arra, hogy meghallgassa az ÁSZ elnökét is meg a legfőbb ügyészt is, és ők is érdekes véleményeket mondtak, ahogyan önök is kitértek a magyar környezetvédelem állapotára a jelentésnek abban a részében, amelyet ön említett.
Egy dolgot szeretnék kiemelni azok közül, amelyeket felsorolt: ez a hatóságok működésének a hatékonyságával kapcsolatos észrevétele. Mind a legfőbb ügyésznek, mind az ÁSZ-nak, de az ön előadásából is az derül ki, hogy nincs egyszerű helyzetben a környezetvédelmi tárca a hatósági működés szempontjából, hiszen az európai uniós tagságunkat követően a környezetvédelemben is megnövekedtek a feladatok, ugyanakkor egy olyan reformfolyamat indult el, amely nagymértékű létszámleépítéssel járt. És ahogy ön is mondja, a jegyzők, illetve a zöldhatóságok, amelyek környezetvédelmi hatósági jogköröket gyakorolnak, nem tudnak eleget tenni bizonyos kötelezettségeknek.
Átfutottam a jelentésüket, és azt szeretném kérni öntől, hogy emeljen ki egy olyan ügyet, amely ön szerint jelentős ebből a szempontból, és amelyből látszik az, hogy egy létszámleépítés akár a gazdaságnak, akár a környezetvédelemnek milyen károkat okozhat. Ez lenne tehát az egyik kérdésem.
A másik kérdésem nem a környezetvédelemmel kapcsolatos részekre vonatkozik. Szeretném megkérdezni, hogy jól értettem-e azt, amit az úgynevezett klasszikus rendőrségi ügyek kapcsán említett, hogy két tipikus ügycsoportot vizsgáltak: az úgynevezett szokásos rendőri túlkapásokat, a fotósok esetét, illetve a szeptemberi-októberi fellépéseket. Ez az utóbbi politikai szempontból egy nagyon érzékeny terület. Jól értettem-e, hogy ön csinált egy külön jelentést, amely azonban nem képezi a részét annak a jelentésnek, amelyről most döntünk, legalábbis az általános vitára való alkalmassága tekintetében. És jól tudom-e, hogy ez az úgynevezett külön jelentés a 4435/2006-os jelentés, vagy másról van szó? És azt is szeretném megtudni, hogy miért nem lehet a része ez a külön jelentés ennek az általános jelentésnek. Van-e ennek valamilyen oka? Vagy ez majd akkor azt jelenti, hogy a 2007-es tevékenységük kapcsán fogjuk ezt vizsgálni, miközben egy 2006-os ügyről van szó?
A harmadik észrevételem nem tartozik a jelentéshez, de mivel itt van, és nekem most van lehetőségem erre rákérdezni, szívesen meghallgatnám röviden a véleményét a jövő nemzedékek országgyűlési biztosával kapcsolatban. Ön is tudja, a legutóbbi javaslat az, hogy az általános helyettes intézményét szüntetnék meg, és annak a helyén jönne létre kvázi egy jövő nemzedékek országgyűlési biztosa, akinek a hatásköre kapcsán azért vita van, de ennek a megoldásnak az elfogadását illetően az én információim szerint van parlamenti politikai konszenzus. Érdekelne a személyes véleménye ezzel kapcsolatban. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Képviselő urak, van-e még kérdés, hozzászólás? (Senki nem jelentkezik.) A hölgy eltűnt? (Dr. Orosz Sándor: Igen, el kellett mennie.) Csak mert akkor nem kell mondani, hogy: "képviselő hölgy", emiatt fontos ez. (Senki nem jelentkezik.) Ha nincs több hozzászólók, akkor én is mondanék néhány gondolatot.
Az egyik az, hogy szerepel egy mondat az anyagban, amely a következőképpen hangzik: "A környezetvédelem állami szervei nem képesek kellő hatékonysággal, időben fellépni a környezeti elemeket veszélyeztető hatásokkal szemben.". Azt kérdezném meg, hogy ezt a mondatot most így, a bizottság előtt is fenntartja-e az ombudsmani hivatal.
A másik: "Az addigi átszervezések kontraproduktívak voltak.". Én annyiban egészíteném ki Nagy Andor alelnök úr mondandóját, hogy énszerintem nemcsak a létszám a kérdés, hanem maga a koncepció is. Benne is van az anyagban, hogy távol kerültek a döntések a helyszínektől. Itt én elsősorban arra gondolok - nem tudom, mert nem fogalmazza meg -, hogy a hatósági munka vált el gyakorlatilag az üzemeltetéstől. Igazából csak magamat akarom megerősíttetni, hogy ugye ugyanazt mondja, amit én szoktam mondani, hogy a távolság azt jelenti, hogy a helyszínről elkerült a döntés valahova, a zöldhatósághoz, a másik pedig az, hogy ha nem képesek erre, akkor nem csupán létszámkérdésről van szó, hanem szervezési kérdésről is.
A következő, hogy a hulladékgazdálkodásról szóló részben azt mondja, hogy a környezetvédelmi és vízügyi minisztert is felkérte arra, hogy a hulladékgazdálkodásról szóló törvényt módosítsa, annak érdekében, hogy rendeződjenek azok a panaszok, amelyek arról szólnak, hogy mondjuk egy nyaralótulajdonos ugyanúgy fizet, egy egyedülálló ugyanúgy fizet; milyen lehetőségek vannak itt a menet közbeni módosításokra? Ugyanakkor azt mondja az anyag, hogy az önkormányzatok felé tett észrevételeket a képviselő-testületek rendre figyelembe vették, és módosították a helyi rendeletüket. De nem találtam meg a szövegben, hogy a környezetvédelmi miniszter lépett-e az ügyben. Tulajdonképpen ez a két kérdésem lenne.
Miután a szocialista frakció már gratulált a négyéves munkához, én a Magyar Demokrata Fórum frakciója nevében köszönöm meg azt a tényleg nagyon színvonalas munkát, és bízom benne, hogy ennek a folytatása be fog következni. Ennek a szellemében javasolnám azt, hogy vigye tovább az elkövetkező ciklusra azokat a javaslataimat, miszerint vizsgálják meg a Natura 2000 dolgát, amelynek kapcsán nagyon sok észrevétel jön a bizottság felé is az ügyben, hogy most akkor mi lesz; kijelölték a területet, a kártérítés hogy lesz, mit tehetne ő ezzel. A másik, ami nagyon aktuális lenne, az a repüléssel kapcsolatos kérdések köre, a zaj- és a levegőszennyezés dolga. Nemcsak Ferihegy, hanem Sármellék, Debrecen, Pécs vagy Pécspogány is ebbe a körbe tartozik. A harmadik kérdés pedig - remélem, hogy lesz rá mód - a fakivágásoknak a kérdése, vizsgálata. Ez a három olyan téma lenne, amivel kapcsolatban mindenképpen kérném, hogy a következő menetben a hivatal tűzze a vizsgálatának a napirendjére. Köszönöm szépen, én ennyit mondtam volna.
És akkor, ha nincs több kérdés (Senki nem jelentkezik.), akkor kérem szépen, hogy válaszoljon.
DR. TAKÁCS ALBERT, az állampolgári jogok országgyűlési biztosának általános helyettese: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Köszönöm szépen az elismerő szavakat és a búcsúztató szavakat. Az valószínűnek látszik, hogy ilyen minőségben most ülök itt utoljára, és akkor ehhez kapcsolódva hadd kezdjem a jövő nemzedékek ombudsmanjának kérdésével! Az én álláspontom úgyszólván a megválasztásomtól kezdve az volt, hogy igazából az általános helyettesi tisztségre nincsen szükség, azért nincsen, mert az ombudsmannak az intézményét mindig egy exkluzivitás, egy különlegesség adja, és akkor tud az ez intézmény jól működni, ha kevés ombudsman van, és pontosan azonosítható, hogy a főombudsman vagy az ombudsman mit csinál és mivel foglalkozik. Ez Európa minden országában így van. A magyar megoldás, hogy van egy biztos, és van egy általános helyettes, az számos nehézséget vet fel. Anélkül, hogy az eredeti foglalkozásomhoz visszatérnék már itt most, és egyetemi előadást szeretnék tartani, nekem már az is kérdéses, hogy ezt a beszámolót Lenkovics Barnabás helyett én egyáltalán megtarthatom-e, tudniillik az általános helyettes az országgyűlési biztos akadályoztatása esetén helyettesíti, és jelenleg ő nem akadályoztatva van, hanem személyében nem létezik. A másik ilyen nagy helyettesítési dolog a köztársasági elnök helyettesítése, csakhogy ott világos a jogszabály, hogy akadályoztatása esetén, vagy ha tisztsége idő előtt megszűnik, akkor az Országgyűlés elnöke helyettesíti - ott világos, hogy lehet helyettesíteni. Itt ez a második fordulat kimaradt, tehát az általános helyettes, túl azon, hogy egy miniszteri pozíciót megspórolt ezzel a jogalkotó, és csinált belőle egy államtitkárit, azon túlmenően azt, hogy mitől általános helyettes, nem nagyon tudnám megmondani.
Ha eljött az idő arra, hogy az intézmény átalakuljon, mert most a jövő generációjának ombudsmanja egy kicsit megbolygatta ezt az állóvizet, én annak őszintén örülök. Azonban az a véleményem, hogy ha a jövő generációjának országgyűlési biztosát szabályozzák, akkor azt nagyon körültekintően kell csinálni. Korábban többször mondtam, hogy igazából egy ilyen pozícióra nincsen szükség, hiszen az országgyűlési biztosok, mint látni lehet, elég nagy figyelemmel foglalkoznak ezzel a kérdéssel. Ez nem azt jelenti, hogy a környezetvédelem vagy a jövő generációjának ügye nem fontos. Ma úgy látszik, hogy ez az intézmény létre fog jönni, és én úgy gondolnám, hogy akkor jön létre helyesen, hogyha ez az intézmény intézkedik az országgyűlési biztosoknak a tipikus ombudsman jellegű tevékenységéhez. Az Országgyűlés egyszer már túllépte ezt a határt, ami nem kevés gondot okoz: az adatvédelmi biztos ügyében, aki hatóság és ombudsman egy személyben. Mert ott is arról volt szó, hogy olyan mindenütt a világon van, hogy adatvédelmi biztos, csak van adatvédelmi hatóság is, tehát a normális országokban ez kettéválik. Magyarországon ez egy és ugyanaz, holott egy ombudsmannak nem dolga, hogy a schengeni biztonsági rendszer technikai kérdéseivel foglalkozzon, ez az adatvédelmi hatóságnak a dolga. Az adatvédelmi ombudsman foglalkozzon azzal, hogy a temetőket be szabad-e kamerázni, meg lehet-e kamerát elhelyezni az üzletben, hogy ne vigyék ki a fehérneműt vagy a nem tudom mit, de hogy egy rendőrségi vagy egy idegenrendészeti nyilvántartás hogyan működik, az nem az ombudsman dolga.
Ezt azért mondom, hogy ha lenne vagy lesz jövő generációjának országgyűlési biztosa, akkor ezt olyan módon kell létrehozni, hogy valóban egy szószóló jellegű ombudsman legyen, aki felemeli a hangját oktatási, kulturális, tudományos, környezetvédelmi ügyekben, arra való tekintettel, hogy 10-20 év múlva az adott ügy a fenntartható fejlődést szolgálja-e vagy sem. De az általam ismert változatok, hogy ez egy különleges hatóság, amely majd megtilt meg mindenféle döntéseket hoz, az biztosan nem illeszkedik be a képbe. Összességében tehát az a véleményem, hogy ha marad egy általános biztos, amelynek a neve akkor furcsán fog alakulni, mert mitől állampolgári jogok országgyűlési biztosa, ha most már sem adatvédelemmel, sem nemzeti és etnikai kisebbségi jogokkal, sem ezzel a pontosan meg nem fogható jövő generációs jogokkal nem foglalkozhat - kérdés, hogy akkor ez a szűkülő hatáskör végül is micsoda -, de azt gondolom, hogy ha ez valóban egy ombudsman lesz ez a jövő generációjának országgyűlési biztosa vagy bármilyen más néven nevezendő ombudsman, akkor körülbelül ebben a felállásban elképzelhető, és működik.
Nem szeretném elhallgatni, hogy szerintem az ideális megoldás az lenne, hogy van egy országgyűlési biztos, akinek vannak szakosított helyettesei, ideértve az adatvédelmi biztost, a kisebbségi biztost és a jövő generációjának országgyűlési biztosát is. Attól még, hogy helyettes, tökéletesen működik. Szeretném megemlíteni a görög példát, ahol öt helyettes van a görög ombudsmannak a gyermeki jogoktól kezdve a fogva tartottakon át vannak ombudsmanok, és azok teljesen önállóan, az ombudsman befolyásától függetlenül működnek, de magának az intézménynek az exkluzivitását nem veszélyeztetik, nem merül fel az a kérdés, hogy egy környezetvédelmi konferenciára most akkor ki a szösz menjen el, mert az országgyűlési biztos miért ne mehetne el, hiszen az az ő dolga is, csak mellesleg van egy szakosított valaki. Tehát magát a gondolatot nem tartom rossznak, de nagyon körültekintően kell eljárni, hogy ezt az intézményt - és ez alatt az ombudsman intézményét értem - mindenféle extra dolgokkal ne hozza lehetetlen helyzetbe, mert az adatvédelmi biztos is kilóg már a sorból, nem lenne jó, ha még egy valaki kilógna.
A jövő nemzedékek országgyűlési biztosa nyilván személyzeti bővítést fog eredményezni, hiszen ez egy olyan speciális kérdés, ami az Országgyűlési Biztosok Hivatalának a létszámát, az ott dolgozó szakembereknek a létszámát növelni fogja. Ez is felveti azt a kérdést, hogy ha szükséges és indokolt egy ilyen pozíció létrehozása, akkor ezzel együtt nem kellene-e elgondolkodni a környezetvédelmi hatóságoknak, az úgynevezett zöldhatóságoknak a hatékonyságán, és nem kellene-e azt is erősíteni. Tudniillik amit egy környezetvédelmi felügyelőség, egy zöldhatóság nem tud elvégezni, azt természetesen az ombudsman sem tudja elvégezni. Itt a problémát én tehát abban látom, hogy ezek a zöldhatóságok vannak legyengítve.
Elhangzott egy olyan kérés, hogy mondjak rá példát. Talajszennyezés nehézfémekkel, égetéssel. A környezetvédelmi hatóság 8 hónap múlva jutott el odáig, hogy a szakvélemények rendjében, helyszíni szemlével el tudja dönteni, meg tudja állapítani azt, hogy valóban történik-e ez a szennyezés vagy nem, azért, mert a két munkatársának a rendjében ez van. Persze az ombudsman ilyenkor szokta azt mondani, hogy vannak sürgősebb dolgok, és ha ilyen jellegű környezetszennyezésnek a veszélye merül fel, akkor azt indokolt lenne soron kívül kezelni, de a dolog mutatja, hogy az nem hatékony környezetvédelem a hatóságok részéről, ahol ennyi sok hónap múlva kerül arra sor, hogy valamilyen vizsgálatot le tudjanak folytatni.
Hogy a prevenció vagy az utólagos kárpótlás milyen viszonyban áll egymással? Nyilvánvaló, hogy a prevenció a fontos, a zaj, a bűz és más, környezetvédelmet károsító tevékenységek folytatásakor, ezt szigorúan kellene venni, és úgy kellene kiadni az engedélyeket, hogy ez valóban számon kérhető legyen. A leggyakoribb tapasztalat az, hogy mire a környezetvédelmi hatóság kiszáll, addigra nem bizonyítható, hogy az tevékenység történt, akkor nincsen zaj, és akkor éppenséggel nincsen bűz, mert közben elfújta a szél. És a hatóság ilyen esetben tehetetlen, mert ezek a környezetkárosítások természetesen előfordulnak, csak éppen tényállásszerűen nagyon sok esetben nem lehet bizonyítani, hogy az bekövetkezik. Ilyen különösen akkor van, hogyha lakóövezetben ilyen-olyan-amolyan ipari tevékenység folyik, nagyon nehéz ilyenkor igazolni az, hogy ez megtörténik. Indokolt lenne elgondolkodni azon, hogy lakókörnyezetben ilyen jellegű tevékenység végzéséhez szabad-e egyáltalán engedélyt adni. Itt ugyanaz a probléma - csapongok itt össze-vissza -, mint a hulladékgazdálkodásnál, ahol a mai napig nem lehet az ipari és a lakossági hulladékot, a gazdasági és a lakossági hulladékot egymástól elválasztani, mert ha én otthon zacskós tejet fogyasztok, akkor az természetszerűen lakossági hulladék, ha meg a lakásomban egy kft. működik, és zacskós tejet fogyasztok, akkor az gazdasági hulladék - teljesen nonszensz a dolognak a kezelése, de a tevékenységek végzésének a háttere ez. A prevenció tehát nagyon fontos.
A panaszosoknak azt szoktuk ajánlani, hogy ha már egyszer a károsodás bekövetkezett, és az ingatlan tényleg értékcsökkentté válik zaj vagy más környezeti szennyezés miatt, akkor próbálják meg az értékcsökkenést kártérítés révén valahogy mégis kompenzálni. Ez bírósági útra tartozik, a bírósági folyamatok meglehetősen lassúak. A tökéletes megoldás nyilván az, hogy ha csökkent az ingatlanom értéke, akkor kapjak érte valamilyen kártalanítást. Ez egy nagyon nehéz és hosszadalmas dolog, és a panaszos aktuális problémájára nem jelent megoldás, de természetszerűen ilyen tanácsokkal szoktuk a panaszosokat segíteni.
Az úthasználat kérdése. Igen, nekem is az a véleményem, hogy az ellen, hogy az útdíjak spontán módon elterelik a forgalmat arra nem alkalmas utakra, az ellen csak úgy lehet felvenni a küzdelmet, hogy bizonyos járműfajtákat egyszerűen ki kell tiltani, és lehetetlenné kell tenni, hogy az útdíjat ilyen módon megkerüljék. Természetesen tudom, hogy az útdíj egy jelentős tényező a családok életében, a háztartásokban is és az ipari vállalkozások keretében, de azért az a véleményem, hogy ez nem egy olyan volumenű teher, amely miatt ezt a fajta környezetvédő intézkedést ne lehetne megtenni.
Ugyancsak ez a véleményem a hulladékkezelésről, ami kétségkívül egy díj, amit fizetni kell, és nagyon sok esetben ez is terheket jelent, de én néha azért eléggé tágra nyílt szemekkel nézem az elkerülésnek azt a módját, hogy pont ezt a háztartási tételt igyekszik valaki megúszni. Összességében az útdíjról is és erről is az a véleményem, hogy nem egzisztenciális fordulópont egyik sem, tehát azt akarom mondani, hogy más oldalról meg kellene tenni azokat a szigorításokat, amelyek a kijátszást vagy az elkerülést próbálják gyakorlattá tenni.
A hulladék kérdésében többször próbáltunk jogszabály-módosítást elérni. Az a probléma, hogy a Hgt. rendszere olyan, különösen a mentességek tekintetében, amely elég nagy mozgásteret enged az önkormányzatoknak. Azt hiszem tehát, hogy a környezetvédelmi miniszternek fel kellene lépni egy ilyen irányú precizírozás érdekében - erre nem került sor. Az önkormányzatok valóban gyakran szokták teljesíteni az ajánlásainkat, azért, mert az önkormányzatokhoz címzett ajánlásaink nagy része olyan, amely a díjfizetés módjával, a hulladékszállítás gyakoriságával kapcsolatos, tehát tipikusan önkormányzati döntést igénylő kérdés, és az önkormányzatok látják, hogy ennek a közszolgáltatásnak a szervezése számukra is sokkal könnyebb, ha ezek a kiskapuk nincsenek meg, ezért az önkormányzatok többnyire eleget tesznek a felkérésünknek. Valószínű, hogy erre a miniszteri jogszabály-módosításra a Hgt. koncepcionális átalakításának a keretében kerülhet majd sor.
Utoljára szeretném hagyni a rendőrséggel kapcsolatos dolgokat. Összességében mintegy száz panasz érkezett az Országgyűlési Biztosok Hivatalához, panaszok - az utolsó panaszok - még 2007 áprilisában is jöttek. A jelentésben azok az ügyek szerepelnek, amelyeket 2006. december 31-éig le lehetett zárni. Ezek olyan jellegű ügyek voltak, ahol a panaszból azt állapítottuk meg, hogy a bejelentés, úgy, ahogy megtörtént, nem az országgyűlési biztosok dolga. Amikor valaki - és a panaszosoknak az első hulláma ilyen bejelentést tett - azt állítja, hogy rendőrök őt bántalmazták, az bűncselekmény, az ilyen ügyeket áttettük az Ügyészségi Nyomozó Hivatalhoz, és ezekkel az foglalkozik. A panaszoknak egy más része olyan, amelynek az elbírálásához nincs szükség arra, hogy pontosan meg tudjam mondani, ki az a rendőr, aki a jogsértést elkövette, és kivel szemben követte el a jogsértést - ezek az úgynevezett emberi jogi jogsértések. Ahhoz, hogy megállapítsam azt, hogy valakit indokolatlanul akadályoztak a gyülekezési jogának a gyakorlásában, vagy hogy rendőri túlkapás történt vele szemben - és ez emberi jogi jogsértés a szónak a hagyományos értelmében -, ahhoz elég azt körüljárni, elég azt megfogalmazni, hogy ez valahol, valakivel szemben megtörtént. A sajtóban megjelent képek, a televízió híradásai itt vannak a szemünk előtt. Nem tudom azt, hogy kivel szemben melyik rendőr intézkedett, de maga a tény, hogy ott valakit, aki már védekezésre képtelen állapotban van, megrugdostak vagy odébb húztak, az nyilvánvaló - ez az emberi jogi jogsértés.
Ilyenfajta panaszok 2007-ben is érkeztek, és ezzel kapcsolatban folytattam valószínűleg azt a számú vizsgálatot, amit a képviselő úr is említett, de a könnyebb azonosíthatóság kedvéért mondom, hogy ez a vizsgálat 2007. május 3-án zárult, tehát ilyen dátummal van lezárva. Ebben áttekintettem azokat a dolgokat, amelyeket ombudsmanként meg tudok állapítani, rámutattam, hogy hol és milyen módon történtek emberi jogi jogsértések, és nagyszámú ajánlást is megfogalmaztam a végén részben az igazságügyi miniszternek, részben pedig a rendőrség vezetőinek. Ez a jelentés nem része a 2006-os beszámolónak - természetesen ennek a folyamatnak a tartozéka -, és azért nem, mert ez 2007. május 3-án zárult. Természetszerűen az országgyűlési képviselők és bárki számára hozzáférhető, hiszen a főbizottságainknak, tehát az alkotmányügyi bizottságnak, az emberi jogi bizottságnak meg lett küldve ez a jelentés, az interneten fent van, úgy, mint minden jelentés.
Azt szerettem volna ezzel először is mondani, hogy semmiféleképpen nem volt az szándékom, hogy az én mandátumom 2007 júliusában úgy járjon le, hogy erről az ügyről nem mondom el a magam véleményét, ez mindenféleképpen megtörtént volna. Miután a meghallgatások során számos bizottság kifogásolta azt, hogy én ebben nem foglaltam egyértelműen állást, nem fejtettem ki egyértelműen és terjedelmesen a véleményemet, ezért az első meghallgatáson is elmondtam, és azóta mindig megemlítettem, hogy ezt a jelentést úgy fogom elkészíteni - és május 3-án az napvilágra is került -, hiszen ez egy folyamat, hogy ha valaki úgy érzi, ennek alapján mondana véleményt mondani szerdán a beszámolónkról a plenáris ülésen, akkor erre a lehetősége meglegyen. Ez elkészülhetett volna természetesen a plenáris beszámoló után is, hiszen - még egyszer mondom - ezt egymagam dolgoztam fel, egyetlenegy munkatársam ebben a nem közreműködött, ez a személyes véleményemet tükrözi az első betűtől az utolsóig. Ha ez július 1-jén születik meg, szerintem akkor sem történt volna semmi, hiszen a mandátumom alatt megszületett volna. Azért gyorsítottam fel egy kicsit az elkészülését, mert nem akartam, nem szerettem volna, hogy ha valaki úgy gondolja, hogy azért szeretné ezt tudni - természetesen ahogy az itteni megnyilatkozásom is befolyásolja, hogy önöknek mi a 2006-os tevékenységről a véleményük, ugyanúgy nyilván ez is -, és ennek a tükrében szeretne véleményt mondani, akkor ne tudja, hogy erről nekem mi a véleményem. Ez tehát megvan, de, még egyszer mondom, ez nem a 2006-os beszámoló, amiért a felelősséget természetszerűen mindenféle tekintetben vállalom és viselem.
Egyébként szeretném elmondani, hogy a beszámolónak, ennek a mostani, a május 3-ai beszámolónak volt egy januári változata, januárra elkészült egy összeállítás a hivatalban, amelyet - hogy is mondjam? - azért nem adtam ki, mert sokkal szűkebb körben mozgott, mint ahogy én ezt a dolgot meg szerettem volna világítani, sokkal egysíkúbb volt. Ha valaki látta ezt a május 3-ai keltezésűt, akkor látta, hogy abban a jogalkotástól kezdve elég sok minden dologról esik szó. Ennyi időbe tellett, amíg egymagam ezt a jelentést össze tudtam hozni, mert, még egyszer mondom, ezt személyesem magam készítettem. Röviden ennyit tudnék erről mondani.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. (Dr. Nagy Andor jelentkezik.) Andor, parancsolj!
További hozzászólások, reflexiók
DR. NAGY ANDOR (KDNP): Röviden szeretnék visszatérni erre a kiegészítő jelentésre, ha megengedi. Azt nagyon értékelem, hogy ez május 3-án megszületett. Magyarországok azt a gyakorlatot követjük, hogy úgynevezett naptári években gondolkodunk, így készül a költségvetés, az üzleti évet is így számítják, és az is, amiről most beszélünk, egy jó példa arra, hogy ez sokszor nem életszerű, hiszen itt egy olyan eseményről van szó, amely 2006-ban történt, de a panaszok egy része legalábbis 2007 áprilisában érkezhetett be önökhöz. Ez nem az ombudsmani hivatal dolga, de valószínűleg előbb-utóbb Magyarországon is el kell gondolkodniuk a törvényhozóknak azon, hogy nem kellene-e ezt a rendszert megváltoztatni akár az üzleti évek, akár a költségvetés tekintetében. De ez csak egy megjegyzés volt.
Ha jól tudom, erre a kiegészítő jelentésre azért került sor, mert valamelyik szakbizottságban szóvá tették, hogy ön nem foglalt állást kellőképpen a 2006-os jelentésben, és, gondolom, ez vezette önt is arra, hogy egy ilyen kiegészítő jelentéssel éljen. A mi frakciónk, a KDNP-frakció, és a Fidesz-frakció e miatt a kiegészítő jelentés miatt nem fogja tudni megszavazni az általános vitára való alkalmasságot, de én is szeretném megköszönni az ön eddig munkáját mind a két frakció nevében, és sok sikert kívánok önnek személyesen az elkövetkező időszakban mind a magánéletében, mind pedig a munkája során. Köszönöm szépen. (Dr. Takács Albert jelentkezik.)
ELNÖK: Parancsoljon!
DR. TAKÁCS ALBERT, az állampolgári jogok országgyűlési biztosának általános helyettese: Csak egyetlen rövid megjegyzésem lenne, illetve szeretnék valamit nyomatékosítani. Egyetértek a képviselő úrral abban, hogy a folyamatokat folyamatként kell értékelni. Hogy években gondolkodni jó vagy nem jó, nem tudom, de ez a 2007. május 3-ai jelentésem nem kiegészítő jelentés, ezt nagyon szeretném nyomatékosítani. A beszámoló ez, erről lehet véleményt mondani, hogy elég, nem elég, az ebben foglaltakat nyilván árnyalja mindaz, amit azóta csináltam. Mondok valamit: ha ittasan közlekedési balesetet okoztam volna 2007 márciusában, az természetszerűen nem része a 2006-os tevékenységnek, de az Országgyűlés és a parlamenti képviselők nyilvánvalóan ennek a későbbi eseménynek az ismeretében véleményeznék azt, és persze kihatna a 2006-os tevékenységemre is. Ez tehát nem egy kiegészítő jelentés, ez egy önálló állásfoglalás, egy önálló összefoglalása ennek a szeptemberi-októberi eseménysorozatnak, amelyet én május 3-án tettem közzé. Természetszerűen - még egyszer mondom - ha ezt elolvassák, lesz egy véleményük arról, hogy én mit gondolok ezekről az eseményekről, de ez nem kiegészítés, a beszámolónk ez. Annál is inkább lehet ezt így csinálni, mert lesz egy plenáris vita, amelyen a beszámolóról állást kell foglalni, és van még egy nagyon lényeges mozzanata a dolognak: hogy 2007 júliusában az ombudsmani megbízatások megszűnnek, és a felvetődő, újabb személyekben gondolkodás során meg lehet fontolni azt, hogy a 2006-os és az immáron a 2007-esből ismert tevékenység alkalmassá teszi-e a szereplőket vagy az embereket arra, hogy bármilyen minőségben folytassák vagy ne folytassák a tevékenységet. Itt tehát számos lehetősége van az Országgyűlésnek arra, hogy a tetszését vagy a nemtetszését ezzel a dologgal kapcsolatban kifejezze. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. (Oláh Lajos jelentkezik.) Oláh képviselő úr!
OLÁH LAJOS (MSZP): Tisztelt elnök úr, köszönöm szépen. Szeretnék egy gyenge kísérletet tenni, hátha meg tudom győzni a KDNP- és a Fidesz-frakciót, hogy fogadják el ezt a jelentést. Ha elővesszük ezt a könyvet, és megnézzük, hogy a tetejére mi van írva, akkor azt látjuk: "Az állampolgári jogok országgyűlési biztosának és általános helyettesének 2006. évi tevékenységéről". Nem az a címe, hogy a Magyarországon 2006-ban történt események értékelése, hanem hogy a biztosok 2006. évi tevékenységéről szóló beszámoló. Tehát hogyha grammatikailag is értelmezzük a dolgot, akkor az, amit Nagy Andor képviselőtársam mondott, nem állja meg a helyét, hisz az a tevékenység, amit ő hiányol, hogy erről az eseményről nincs semmi, az a tevékenység 2007-ben történt. Azt gondolom, hogy ez a gondolatmenet egy picit bukfencet vetett, amikor elmondta. Nagyon szeretném kérni, hogy gondolják meg, és támogassák ezt a jelentést. Köszönöm szépen. (Dr. Nagy Andor: Nem kérek szót, szavazzunk!)
Szavazás az általános vitára való alkalmasságról
ELNÖK: Akkor felteszem a kérdést, hogy ki támogatja, hogy a jelentés a plenáris ülésre kerüljön. Aki igen, kérem, szavazzon. (Szavazás.) Tizenegy igen. Aki tartózkodik? (Szavazás.) Hat. Ellene ki van? (Szavazás.) Kettő.
A bizottság támogatja.
Köszönjük szépen a beszámolót és a megjelenést. (Dr. Takács Albert távozik.)
Kérem, hogy gazdasági minisztérium képviselői foglaljanak helyet. (Megtörténik.)
Következik a 2. napirendi pont: a Magyar Köztársaság gyorsforgalmi közúthálózatának közérdekűségéről és fejlesztéséről szóló 2003. évi CXXVIII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat. A jegyzőkönyv miatt kérem bemondani, hogy a tárca részéről ki vesz részt az ülésen.
DR. BOZAY ERIKA (Gazdasági és Közlekedési Minisztérium): Jó napot kívánok! Bozay Erika, a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium főosztályvezetője vagyok, kollégám Thoroczkay Zsolt főosztályvezető-helyettes úr.
ELNÖK: Köszönöm. Akkor aki szólni kíván önök közül, az szóljon! Parancsoljon!
Dr. Bozay Erika (Gazdasági és Közlekedési Minisztérium) szóbeli kiegészítése
DR. BOZAY ERIKA (Gazdasági és Közlekedési Minisztérium): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Az autópálya-törvény kisterjedelmű módosítását tartják a kezükben. Egy nagyon rövid szóbeli kiegészítést fűznék a törvényjavaslathoz, és utána a kérdéseikre jómagam, illetve a főosztályvezető-helyettes úr válaszolnánk.
Amint említettem, a törvény kisebb terjedelmű módosítására tesz javaslatot a törvényjavaslat. Egyrészt az úgynevezett programutakkal kapcsolatos szabályozás hatályon kívül helyezésére vonatkozó rendelkezések találhatók a törvényjavaslatban. Talán ismert az, hogy a programutakban testet öltő finanszírozási konstrukciót a kormány egy korábbi döntésével úgymond megszüntette, és ennek a törvényi leképzését tartalmazzák a törvényjavaslat rendelkezései. Ezzel összefüggésben szükségessé vált a vagyonkezelői jognak, illetőleg az útkezelői jognak az újraszabályozása.
A törvénymódosítás második fontosabb elemét a gyorsforgalmi utak építésének eddig legnagyobb akadályát képező úgynevezett közműkiváltások szabályozása képezi. Itt alapvetően az jelentett problémát, hogy az autópályák nyomvonalának az előkészítése során gyakran nehézséget okozott a különböző közműveknek, a különböző vezetékeknek, kábeleknek az áthelyezése, az ezzel kapcsolatos munkálatoknak az elvégzése, illetőleg hogy ez egy nagyon időigényes feladat volt, sok esetben nehezen sikerült megállapodnia az autópálya-építtetőnek és a közműszolgáltatóknak. A törvényjavaslat éppen ezért próbál egy olyan szabályozást beépíteni, amely egyrészt a felek kölcsönös együttműködését úgymond törvényi szinten kényszerítené ki, ügyelve ugyanakkor arra, hogy mindkét fél érdekei a lehető legteljesebb mértékben érvényesüljenek.
Ugyancsak az úgynevezett akadálymentesítés témaköréhez kapcsolódik a Nemzeti Földalapról szóló törvény módosítása. Itt alapvetően az okozott korábban problémát, hogy ha a kijelölt nyomvonal útjába kerülő föld termőföldnek minősült, akkor az automatikusan a Nemzeti Földalapról szóló törvény hatálya alá került, és ennek a problémának az orvoslására szolgálna a Nemzeti Földalapról szóló törvény, azzal, hogy az is bekerül a Nemzeti Földalapról szóló törvénybe, hogy az a földrészlet, amelyet mégsem használnak fel az autópálya-építéshez, de termőföldnek minősül, az viszont kerüljön be a Nemzeti Földalapba, és ilyen módon a Nemzeti Földalapról szóló törvény továbbra is be tudja tölteni a célját.
A harmadik legfontosabb része ennek a módosításnak a törvény mellékletének a módosítása. A törvény mellékletében kerülnek felsorolásra azok az utak, amelyekre a törvény hatálya kiterjed. Itt arra szeretném felhívni a tisztelt bizottság figyelmét, hogy a mellékletben felsorolásra kerülő utak a közlekedésfejlesztési operatív programban szereplő útlistával azonosak. A cél tulajdonképpen az volt, hogy a kormány korábbi határozatával elfogadott KÖZOP-projektlistát törvényi szinten is megjelenítsük. Itt viszont szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy a két lista nem teljesen azonos olyan szempontból, hogy a KÖZOP-projektlista egy kissé tágabb, hiszen abba nemcsak a törvény hatálya alá tartozó gyorsforgalmiút-fejlesztések tartoznak, hanem annál szélesebb körű útfejlesztések is, viszont a törvény hatálya értelemszerűen csak a gyorsforgalmi utakra terjed ki, ezért lehet némi eltérés a két lista között. Másrészt még arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy nem teljesen azonos struktúrában tartalmazza a melléklet az útlistát, mint a KÖZOP-projektlista, ezért lehet, hogy egy kicsit hosszabb keresgélés alapján lehet teljesen beazonosítani a két listát.
Nagyon röviden ennyi szóbeli kiegészítést szerettem volna a törvényjavaslathoz fűzni. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Thoroczkay úr nem kíván szólni?
THOROCZKAY ZSOLT (Gazdasági és Közlekedési Minisztérium): Ha a projektekkel kapcsolatban kérdés, észrevétel merül fel, akkor majd azokra válaszolnék.
ELNÖK: Köszönöm. (Dr. Tompa Sándor jelentkezik.) Szólásra jelentkezett? (Dr. Tompa Sándor: Igen.) Parancsoljon, Tompa úr!
DR. TOMPA SÁNDOR (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Ez a törvényjavaslat, illetve az elődje már nagyon sok módosítást megélt, és mindig a viták kereszttüzében van, de ahogy itt érzékelem, a megjelenése után továbbra is a melléklet fogja az igazi vitákat kiváltani. Ettől azonban sokkal fontosabbnak tartom, hogy már az Orbán-kormány idején, éppen az elnök úr minisztersége alatt megfogalmazódott a közérdekűségről szóló gondolat, hiszen ahhoz, hogy egy ilyen nagy projekt megvalósulhasson, és viszonylag gyorsan megvalósulhasson, nagyon sok feltételnek kellene teljesülnie. A korábbi módosítások során is - hogy is mondjam? - egy iterációs folyamat jelent meg, és nem hiszem, hogy a végső megoldást adná, ami előttünk van. Annál is inkább, mert kevésnek tartom, hogy csak az autópályák vagy a gyorsforgalmi utak közérdekűségéről beszélünk, fontos lett volna, lenne, hogy a második nemzeti fejlesztési terv nagy projektjeit vennénk alapul, ha a nagyberuházásokkal kapcsolatos tervezés, előkészítés, engedélyezés és kivitelezés időszakában a közérdekűség problémakörét egy átfogó törvényben szabályoztuk volna. Úgy tűnik, hogy e tekintetben még nincs meg a konszenzus a kormányzati és a különböző szakmai lobbik között.
Összességében ezt a törvényjavaslatot, illetve ezt a módosítást, azt gondolom, mégiscsak érdemes általános vitára bocsátani, hiszen azokat a tapasztalatokat, amelyek az elmúlt években összegyűltek, megpróbálja rendszerbe foglalni, és megpróbál egy olyan - elnézést a kifejezésért! - nyomvonalat kijelölni, amely talán egyszerűsíteni fogja a következő időszakban a gyorsforgalmi utak előkészítését, tervezését.
Kifejezetten a bizottság szakterületét érintő, jelentős módosítás nem található benne. Megjegyzem: a környezetvédelmi, vízjogi, zajvédelmi engedélyek egyébként már a tervezés fázisában el kell hogy dőljenek, erre itt most ez a törvényjavaslat, módosítás nem tér ki. Úgyhogy én összességében általános vitára alkalmasnak tartom a munkacsoportunk, a frakciónk nevében, megjegyezve, hogy bár az előadó szólt a lista szerkezetéről, elő kell venni a különböző listákat, akár a kormány által elfogadott indikatív, nagyberuházási listát is, de utalnék arra, hogy már szakmai egyeztetésen van az országos területrendezési terv törvényjavaslata, és ha valaki ne adj' isten azt is előveszi és ideteszi, elég nehezen tudja beazonosítani a különböző projektelemeket.
Mindezekkel a megjegyzésekkel is általános vitára alkalmasnak tartjuk. Köszönöm szépen. (Dr. Orosz Sándor jelentkezik.)
ELNÖK: Köszönöm szépen. Orosz Sándor!
DR. OROSZ SÁNDOR (MSZP): Köszönöm. Tompa képviselőtársam általános értékelésével teljes mértékben egyetértve én magam két kérdést szeretnék feltenni. Az egyik abba a tárgykörbe tartozik, amelyet Tompa úr is feszegetett, a közérdekűség tárgykörébe. Van-e olyan vizsgálat vagy modell, hogy maga a közérdekűségi törvény mit gyorsított az eljárásokon, ha igen, örülnék, ha annak az eredményéről tudnának egy pár szót szólni.
A másik az NFA ügye. Én személyesen, de nemcsak én személyesen, hanem az Országgyűlés Környezetvédelmi bizottsága is megtapasztalhatta, már aki eljött arra az összejövetelre, amelyen megnéztük az autópálya-építést, hogy ott tombolt a parlagfű, amiből egy dolog következett: gazdátlannak tűnt. A kérdésem a következő: ez a mostani átrendezése az NFA, földművelésügyi tárca, építtető, kincstár dolognak jár-e - remélem, igen! - olyan eredménnyel, hogy az az e tekintetben gazdátlannak tűnő állapot ott megszűnik, felszámolódik. Szeretném elmondani, hogy ha ez a törvényjavaslat elkészítésének a folyamatában nem merült fel problémaként vagy olyan feladatként, amit ezzel kezelni kellene, akkor jelzem: ez a mostani módosítás alkalmat kell hogy teremtsen arra, hogy egyértelművé vált viszonyok közepette az építtető gondoskodjon arról, hogy a terület végig, az építés teljes időszakában parlagfűmentesen legyen tartva. Ezzel kapcsolatosan is szeretném egyébként a véleményüket hallani. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen. (Dr. Nagy Andor jelentkezik.) Andor!
DR. NAGY ANDOR (KDNP): Én is kérdezni szeretnék. 18 új gyorsútszakasz szerepel ebben a módosításban, és azt szeretném kérdezni, jól értem-e azt, hogy a kormány már elfogadta a KEOP-nak azt a részét, amely uniós forrásként kijelöli annak a fedezetét, amelyből ez az egész program megvalósítható. Maga az akadálymentesítés, tehát ez a kiváltás igényel-e pluszköltségeket, s ha igen, akkor ennek a forrásai szintén uniós források-e, vagy a magyar költségvetést terhelik, és ha ez utóbbit, akkor ezek a források hol szerepelnek? Vannak-e határidők ebben a javaslatban, azt is szeretném megkérdezni. Ránézve a mellékletre nem látok benne határidőket. Az utolsó kérdésem pedig az, hogy ha nem szerepel itt, ebben a mellékletben valamelyik gyorsforgalmi út, az azt jelenti-e, hogy az nem fog megépülni, vagy valami más oka is lehet-e. És rá is kérdeznék Nógrád megyében a Hatvan és a Salgótarján közötti szakaszra, hogy az azért nincs-e benne, mert nincsen szükség hozzá újabb forrásokra, mert arra már megvannak, vagy kikerült-e belőle? Szeretném, ha ezt elmondaná nekem. Köszönöm szépen. (Farkas Sándor jelentkezik.)
ELNÖK: Farkas Sándor!
FARKAS SÁNDOR (Fidesz): (Hangosítás nélkül:) Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! A mellékletet olvasgatva, illetve nézegetve két kérdésem fogalmazódott meg. Először is a több év óta húzódó, a Hódmezővásárhely és Szeged között hiányzó 4 kilométeres szakasszal mi lesz? Szerintem egy torzója a magyar közútépítésnek és autópálya-építésnek vagy akármilyen útépítésnek, hogy most már, azt mondom, gyakorlatilag befejezetlenül áll egy nagyon fontos és talán a Dél-alföld egyik legforgalmasabb úthálózatának ez a része. A másik kérdésem szintén a Dél-alfölddel kapcsolatos. Szeretném megkérdezni, mi indokolja azt, hogy a Szeged, illetve Maroslele, Makó és az országhatár közötti autóút gyakorlatilag mire a határra ér, már csak kétszer egy sáv, pedig Szegedről rendesen, autópályaként indul el, holott azt tudjuk, hogy ennek az útszakasznak, a 43-as útnak a forgalma kimondottan a határ és Szeged között nagy, és a mai napig sem épült meg a Szegedet elkerülő út, az északi elkerülő út, ami szintén ennek az útszakasznak az egyik legfontosabb része, amely Szeged belvárosi részét tudná tehermentesíteni. Ezeket nem látom ebben a programban. Nemcsak nekem mint helyi vagy térségben élő képviselőnek fontos ez, ez egy országos kérdés, mert akkora a tranzitforgalom, ami számunkra terhelést jelent, nem örömet, amit meg kellene oldani.
ELNÖK: Köszönöm. (Szabó Imre jelentkezik.) Imre!
SZABÓ IMRE (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Köszöntöm az előterjesztőket! Szintén konkrét kérdésem lenne. A 2003-2005-ös gyorsforgalmiút-fejlesztési tervben szerepelt az M25-ös Egert Füzesabonnyal összekötő útja. A január végi kormánydöntésben elkerülő útként láttuk ezt definiálva. Van-e a kettő között összefüggés, azért maradt ki, gyorsforgalmivá bővíthető elkerülő útként épül-e meg, vagy valami más oka van annak, hogy ebben most nem szerepel? Köszönöm. (Kis Péter László jelentkezik.)
ELNÖK: Kis Péter!
KIS PÉTER LÁSZLÓ (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Az én fölvetésem, illetve kérdésem sem igazán környezetvédelmi vonatkozású, inkább afelől szeretnék érdeklődni, hogy a tervezés, a koncepciókészítés mechanizmusa igazából milyen, hisz az elmúlt két-három évben számtalan egyeztetés, számtalan koncepció, sok esetben koncepcióváltás is előfordult az úthálózat-fejlesztésben. Milyen háttérszándékok, akaratok fogalmazódnak meg akkor, amikor három megye kifejezett tiltakozása és egyet nem értése ellenére kerülnek be olyan útszakaszok a fejlesztésbe, amelyeknek a költségéből lényegesen nagyobb szükségletet kielégítő fejlesztés valósulhatna meg. Hogy ne rébuszokban beszéljek: a Kecskemét-Szolnok közötti út négysávosításáról van szó. Az elmúlt három évben, merem mondani, soha nem volt szó erről a dologról, soha, semmiféle egyeztetésen nem került ez a dolog felvetésre, és most bepottyan, még egyszer mondom: három megye tiltakozása, egyet nem értése ellenére. Tudom, hogy ez az M4-M8 nyomvonalának a kérdése, de amikor a Feisman úrral történt egyeztetés volt, akkor azt mondták, hogy ebben a keretben, pénzügyileg ebben a költségkeretben gondolkodjunk, és csak olyan javaslatot tegyünk a módosításra, amely valahonnan elvesz, és valahova odatesz. Ez Szolnok, Hajdú és Szabolcs megye egyeztetése volt, és mi azt mondtuk, hogy egyelőre nem látjuk indokoltnak, hogy ebben az időszakban ez az út megépüljön, és sokkal indokoltabb területeket jelöltünk meg. Tehát egyáltalán hogy megy ez a koncepciókészítés, arra szeretnék rákérdezni. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Ha nincs több kérdés (Senki nem jelentkezik.), akkor azért én is feltennék egy kérdést.
Jól értem azt, hogy kötelezem a szolgáltatót arra, hogy végezze el a fejlesztést, és utólag valamikor, ha jól értem, 90 nappal utána finanszírozom meg? Én azt gondolom, hogy nem minden szolgáltatónak van éppen kéznél ennyi pénz, az autópálya- meg a gyorsfogalmiút-építésnél általában a költségvetés biztosítja a keretet. Legalább az előleg dolga szerepel valahol, hogy hogy lesz ez megépítve? Vagy kap egy levelet, aztán kérjen kölcsön, építse meg? Nincs ez így rendben, ha az önkormányzati cégekben gondolkodom, akkor azt mondom, hogy semmiképpen. De a kérdésem az, hogy jól értem-e. Köszönöm szépen.
Akkor várjuk a válaszokat.
Dr. Bozay Erika (Gazdasági és Közlekedési Minisztérium)
DR. BOZAY ERIKA (Gazdasági és Közlekedési Minisztérium): Köszönöm szépen. Tompa képviselő úr részéről hangzott el a közérdekűséggel kapcsolatos kérdés. Mi is azt gondoljuk, hogy az autópálya-törvény 2003-ban történő elfogadásának valóban ez volt az egyik legfőbb célja, a közérdekűség gondolatát kimondani, és törvényi szinten megjeleníteni. Ez továbbra is nagyon fontos cél. Tudjuk, hogy a törvény hatálya a gyorsforgalmi utakra és azok építésére terjed ki, ugyanakkor vizsgáljuk annak a lehetőségét, hogy hogyan lehetne a közérdekűség gondolatát tágabb körben kiterjeszteni, természetesen nem valamennyi útépítésre, de legalább az országos jelentőségű utak megépítésére. A közúti közlekedési törvény módosítása során most vizsgáljuk ezt a gondolatot. Ugyanakkor arra is szeretném felhívni a figyelmet, hogy az Országgyűlés 2006-ban elfogadott egy másik fontos törvényt, amely a nemzetgazdasági szempontból kiemelt jelentőségű beruházások megvalósításának a gyorsításáról és egyszerűsítéséről szól. Bizonyos beruházások tekintetében ez is lehetőséget ad arra, hogy felgyorsítsák a különböző engedélyezési eljárásokat, és vannak olyan útépítési projektek is, amelyek ennek a 2006. évi LIII. törvénynek a hatálya alá vonhatóak.
Ezzel együtt szeretném jelezni, hogy folyamatban van a közúti közlekedési törvény módosításának az előkészítése, és mi is vizsgáljuk ennek a gondolatát. Az aztán természetesen egy más kérdés, hogy hogyan lehet ezt esetleg komplexebb módon kezelni, akár külön törvénnyel, de mint jeleztem, a mostani módosítása az autópálya-törvénynek egy kisebb terjedelmű módosítás volt, tehát nem ezzel az átfogó, koncepcionális felülvizsgálati szándékkal nyúltunk hozzá az autópálya-törvényhez, ezért most csak erre terjed ki a módosítás.
Elhangzott az a kérdés is, hogy van-e olyan vizsgálat, amely azt nézi, hogy beváltak-e azok a remények, amelyeket a jogalkotó a közérdekűség törvényi szintű szabályozásához, kimondásához fűzött. Sajnos nem tudok ilyen vizsgálatról, de a jövőben mindenképpen végzünk ilyet.
Elhangzott egy kérdés a Nemzeti Földalapról szóló törvény módosításával kapcsolatban is. Itt azt szeretném jelezni, hogy az elsődleges célunk az volt ezzel a törvénymódosítással, hogy egyértelmű jogi helyzetet teremtsünk, mivel jelenleg a Nemzeti Földalapkezelő Szervezet és a Kincstári Vagyoni Igazgatóság megpróbálta valahogy rendezni a vagyonkezelői jog kérdését, de a vonatkozó jogszabályok igazából egymásnak ellentmondó szabályokat tartalmaztak. A mostani módosítással egyértelművé válna a szabályozás, és azt gondolom, hogy így a Kincstári Vagyoni Igazgatóság is időben meg tudja kötni a vagyonkezelői szerződéseket az út építtetőjével, onnantól kezdve viszont már egyértelmű, hogy kinek a kötelessége és feladata a parlagfű-mentesítés feladatának az elvégzése. Reméljük tehát, hogy ez ezt a problémát is megoldja, de a mostani törvénymódosítás azért természetesen nem az NFA- törvény átfogó módosítására irányult; mondom, alapvetően az volt a fő cél, hogy ezt az egyértelmű jogi helyzetet megteremtsük, és így viszonylag rövidre lehet zárni ezt a vitát.
Az elnök úr - aztán a mellékletekkel kapcsolatos kérdésekre majd Thoroczkay úr válaszolna - a közműkiváltással kapcsolatban tett fel egy kérdést. Valóban szerepel egy olyan rendelkezés a törvényben, miszerint 90 napon belül köteles elszámolni. Valójából mi itt igazából csak az elszámolási kötelezettséget akartuk nevesíteni és 90 napban bekorlátozni, de ez nem jelenti azt, hogy ne kellene vagy ne lehetne előleget fizetnie az építtetőnek. Egyébként ezt a kifejezett rendelkezést éppen a környezetvédelmi tárcával folytatott hosszas egyeztetések eredményeként írtuk be a törvényjavaslatba, a környezetvédelmi tárca éppen a vízi közművekkel kapcsolatos problémát jelezte. Ezért mondom, hogy ez a rendelkezés alapvetően ennek az egyeztetésnek az eredményeként került be.
A törvény valóban rögzíti azt, hogy az építtető köteles a közműkiváltás költségeit fedezni. Itt viszont arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy tulajdonképpen a mostani gyakorlat szerint is megfinanszírozta az építtető, tehát az autópálya építtetője a közműkiváltásokat. Eddig igazából nem volt meg ennek a megfelelő törvényi háttere, tehát most ezt teremtenénk meg. Ez már eddig is beépült az autópálya-építés költségeibe, viszont mi most szeretnénk törvényi szinten is hangsúlyosabbá tenni azt, hogy itt csak az indokolt költségeket lehet az autópálya-építés során megfinanszíroztatni, tehát hogy ne legyen az, hogy egy közműszolgáltató adott esetben valami, úgymond luxusberuházást szeretne közműkiváltás címszó alatt megvalósítani, vagyis csak azokat a közműkiváltásokat lehetne ez alapján finanszírozni, amelyek valóban azért váltak szükségessé, mert a nyomvonal éppen ott halad, és emiatt át kell helyezni valamilyen vezetéket. Ennyit a finanszírozásról, és, mondom, ez a korábbi gyakorlatnak a törvényi szintre való emelése, tehát ehhez megvannak a szükséges források.
És akkor átadnám a válaszadás lehetőségét.
Thoroczkay Zsolt (Gazdasági és Közlekedési Minisztérium)
THOROCZKAY ZSOLT (Gazdasági és Közlekedési Minisztérium): A projektek előtt egy kis kiegészítés az NFA-s történethez. Ha arra irányult a kérdés, akkor ami terület nálunk van, azt kaszáljuk, tehát ott a parlagfű-mentesítés megtörténik.
A kiváltások többletforrást kívánnak-e, ezt írtam fel. Nem kívánnak többletforrásokat, ezek benne vannak a projekt összköltségében, tehát további költségvetési forrást nem igényelnek. Erre a módosításra a gyorsítás miatt volt szükség.
A 21-es főút, tehát a Hatvan-Salgótarján útvonal hiányzik a törvényből. A törvényből valóban hiányzik, de a kormány döntése szerint a KÖZOP-ban szerepel, és el lehet mondani, hogy 2013-ra, tehát a pénzügyi ciklus végére Hatvantól Salgótarjánig kétszer kétsávos út fog vezetni. Ennek a kiépítése - itt főúti kétszer kétsávos szakaszról van szó - nem tartozik az autópálya-törvény hatálya alá.
A következő kérdés a 47-es számú főút kimaradt szakaszára vonatkozott. Ez szintén ugyanez a kategória, tehát nem gyorsforgalmi útként, de - egyetértve azzal, hogy ez egy rendkívül fontos fejlesztés - a kormány által elfogadott KÖZOP-ban szerepel, és nevesítésre kerül, hogy Algyő-Hódmezővásárhely, négy sávra bővítés, III. ütem. Tehát biztos, hogy ez az elkövetkező évek egyik... (Farkas Sándor: És ez mikorra várható? Bocsánat, hogy beleszólok!) Tekintettel a projekt jó előkészítettségére, úgy tudom, hogy szerepel az első két év akciótervében, magyarul - most már 2007-et lassan elfelejthetjük az útépítés tekintetében - 2008-ig megvalósul, inkább úgy mondom, hogy az építése elkezdődik. Ezt bizonyosan lehet mondani.
A Maroslele-országhatár közötti út, a M43-as út is felvetődött kérdésként. A forgalmi előrebecslések nem indokolják, hogy azonnal teljes autópálya-keresztmetszet épüljön ki, és a program összeállításakor tekintettel kellett lenni a források korlátosságára is, ezért ahol nem indokolt első ütemben a teljes kiépítés - nemcsak itt, hanem az M3-nak a Vaja-Vásárosnamény szakaszán is, meg az M8-as néhány szakaszán is -, ott költségkímélési okokból kétszer egy sávval valósulna meg a fejlesztés.
Eger bekötése szerepel a közlekedési operatív programban, valóban olyan címmel, hogy Füzesabony-Eger útvonal fejlesztése Andornaktálya és Maklár elkerülő szakaszokkal. Itt az Andornaktálya és Maklár elkerülő rész már a távlati M25-ös út részeként valósul meg. A gyorsforgalmi törvényben nem javasoltuk nevesíteni, mert a projektnek a jelenlegi kiépítése nem gyorsforgalmi, hanem az első üteme egy későbbi gyorsforgalmivá történő fejlesztésnek. De szerepel a kormányprogramban, és a nyomvonal azon a szakaszon egyértelműen a későbbi gyorsforgalmi út nyomvonala.
A tervezés mechanizmusát illetően is volt kérdés, nevesítve Kecskemétet és Szolnokot. Épül egy dunaújvárosi híd. Szakmai szempontból biztos, hogy hiszünk abban, hogy szükség van a főváros tehermentesítésére, illetve a területfejlesztési szempontokhoz is úgy gondoljuk, hogy nagy távlatban ki kell hogy alakuljon egy kelet-nyugati tengely az ország középső részében, amely a különböző régiókat összeköti, országhatáron túlnyúlva is. Hogy ennek 2013-ig kell-e megvalósulnia... Itt is felmerül a források korlátossága. Nyilvánvaló, hogy a teljes tengely nem tud kialakulni. Hogy az adott szakasz most 2013-ig vagy utána történik meg, az szakmai szempontból indifferens. Mi javasoltuk a programba állítását, és javasoljuk az ott tartását is.
A határidőkre vonatkozó kérdés hangzott még el. Az autópálya-törvényben valóban nincsenek határidők, de a közlekedési operatív programról hozott kormánydöntésben szerepelnek a kivitelezés várható kezdései, tehát ott szerepelnek határidők. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Képviselő urak, mindenki kapott választ? (Közbeszólások: Igen.) Akkor köszönjük szépen.
Szavazás az általános vitára való alkalmasságról
Szavazunk. Aki általános vitára alkalmasnak tartja a törvénytervezetet, kérem, jelezze. (Szavazás.) Tíz. Ki tartózkodik? (Szavazás.) Kilenc. Ellene van valaki? (Szavazás.) Egy.
A bizottság támogatja.
Előadót állítunk, akar valaki előadót állítani ez ügyben? (Közbeszólások: Tompa Sándor!) Tompa Sándor úr!
DR. TOMPA SÁNDOR (MSZP): Jeleztem az alelnök úrnak, hogy milyen gondjaim vannak, hogy nem tudok ott lenni, mert várhatóan holnap lesz az általános vitája, de megtisztelő a felkérés.
DR. OROSZ SÁNDOR (MSZP): Erre a helyzetre úgy készültünk, hogy nem lesz bizottsági előadó.
ELNÖK: Jó, akkor nem állítunk bizottsági előadót.
Köszönjük szépen a minisztérium képviselőinek a tájékoztatót és a megjelenést.
Megemlékezés Kiss Sándor Károlyról
Egy kis figyelmet kérek szépen még. A bizottsági tagokkal együtt szeretnék megemlékezni Kiss Sándor Károlyról, aki Alexandre Kiss néven a környezetvédelmi jog világszerte ismert tudósa volt, aki a közelmúltban halt meg, és többek között a Le Monde egy jelentős cikkben emlékezett meg róla.
Kiss Sándor Károly 1925. június 2-án, Budapesten született, tanulmányait Magyarországon végezte. '47-ben Franciaországban telepedett le, ott jogi tanulmányokat végzett, diplomázott a párizsi Politikatudományi Intézetben diplomázott és a házai Nemzetközi Jogi Akadémián, és megszerezte a párizsi egyetem jogi doktorátusi címét. '51-ben belépett a Nemzeti Tudományos Kutató Központban, ott dolgozott '93-ig, nyugdíjba vonulásáig mint kutatási igazgató. Elismert tudományos kutatóként és szerzőként oktatta a nemzetközi környezetvédelmi jogot számos egyetemen. Oktatott Strasbourgban a Robert Schuman egyetemen, ahol a Szovjetunióval és a szocialista államokkal foglalkozó kutatóközpont igazgatója, majd a környezetjogi tanszék igazgatója volt. Oktatott továbbá a Santa Clara egyetemen Kaliforniában és Rotterdamban is. Meggyőződéses európai polgárként évtizedekig közreműködött az Európai Tanács munkájában, ellátta az Európai Környezetjogi Központ elnöki tisztét. '94-ben részt vett a francia Környezetjogi Társaság megalapításában, valamint ő volt az ENSZ környezetvédelmi programjához delegált szakértő. Csehszlovákia és Magyarország között a Bős-nagymarosi vízerőműrendszer kapcsán felmerült konfliktus megoldására ő javasolta a magyar kormánynak, hogy a vita rendezésére a felek forduljanak nemzetközi bírósághoz. A szívélyes természetű protestáns Alexandre Kissnek köszönheti Franciaország az egyetlen létező francia nyelvű nemzetközi környezetjogi kézikönyvet.
Legyünk büszkék rá!
Tájékoztató a bizottság következő ülésének időpontjáról
A következő ülésünk szerdán, 1 órakor lesz, és muszáj szerdán ülést tartani, bár szerdán parlamenti ülés is van. (Közbeszólások: Hány napirendi pont van?) Négy téma van: visszajön a gyorsforgalmi... (Közbeszólások: Nem lehet holnap?) Nem tudjuk holnap megtartani, mert holnap vannak bennünket érintő napirendi pontok: a kiotói általános vitája. Mindent megtettünk a Gyulával, hogy ne legyen szerdán, de kell hogy legyen, úgyhogy legyetek szívesek úgy beosztani az időt. (Közbeszólások: És hánykor?) 1 órakor.
Tájékoztató a bizottság által rendezendő konferenciáról
Aki tud, jöjjön el csütörtökön a Felsőházi ülésterembe, nagyon sok civil jelentkező van, körülbelül 400 olyan jelentkező van, és mi adjuk az elnököt, és a kerekasztal-vitában is részt veszünk, úgyhogy várunk titeket mind a két programon. Köszönöm szépen.
Tehát szerdán, 13 órakor találkozunk, és utána jön az alelnök úr albizottsága... (Dr. Orosz Sándor: Igen, utána ellenőrző albizottsági ülés lesz!) Rögtön utána lesz az ellenőrző albizottság ülése. Összehívtad már, elnök úr? (Dr. Orosz Sándor: Még nem.) Még nem.
DR. OROSZ SÁNDOR (MSZP): Előzetesen keddre terveztük volna, de praktikus okokból, a minisztériumok egyeztetése miatt lesz szerdán.
ELNÖK: Köszönöm szépen a részvételt.
(Az ülés befejezésének időpontja: 10 óra 43 perc)
Katona Kálmán
a bizottság elnöke
Jegyzőkönyvvezető: Molnár Emese