KORB/14/2007.
(KORB/31/2006-2010.)
Jegyzőkönyv*
az Országgyűlés Környezetvédelmi bizottságának
2007. május 15-én, kedden, 13 órakor
a Képviselői Irodaház 567. számú tanácstermében
megtartott üléséről
Tartalomjegyzék
Napirendi javaslat *
Az ülés résztvevői *
A bizottság részéről *
Megjelent *
Helyettesítési megbízást adott *
Meghívottak részéről *
Hozzászóló(k) *
Elnöki megnyitó *
A napirend elfogadása *
A Magyar Köztársaság gyorsforgalmi közúthálózatának közérdekűségéről és fejlesztéséről szóló 2003. évi CXXVIII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat *
A Magyar Köztársaság európai uniós tagságával összefüggő kérdésekről és az európai integráció helyzetéről szóló jelentés *
Müller Adrienn szóbeli kiegészítése *
Kérdések, hozzászólások *
Válaszok *
Döntés általános vitára való alkalmasságról, bizottsági előadó állítása *
Az ENSZ éghajlat-változási keretegyezménye és annak kiotói jegyzőkönyve végrehajtási keretrendszeréről szóló törvényjavaslat *
Dr. Pénzes Zsuzsanna szóbeli kiegészítése *
Vita és szavazás *
Tájékoztató a Megújulóenergia-útiterv, megújuló energiák a XXI. században: egy fenntarthatóbb jövő építése című bizottsági közleményről *
Dr. Szerdahelyi György szóbeli kiegészítése *
Dr. Csoknyai Istvánné szóbeli kiegészítése *
Varga Tamás szóbeli előterjesztése *
Kérdések, hozzászólások, válaszok *
Az Európai Parlament és a Tanács irányelve a hulladékokról *
Dr. Baranyai Gábor szóbeli kiegészítése *
Markó Csaba szóbeli kiegészítése *
Tájékoztató a környezet büntetőjog általi védelméről szóló Európai Parlament és Tanács irányelve című javaslatról *
Dr. Rajmon Balázs szóbeli kiegészítése *
Kérdések, hozzászólások, válaszok *
Tájékoztató a fenntartható vízgazdálkodás irányában az Európai Unióban, a 200/60 EK vízkeretirányelv végrehajtásának első szakasza bizottsági közleményről *
Dr. Baranyai Gábor szóbeli kiegészítése *
Kérdések, hozzászólások *
Dr. Baranyai Gábor válaszai *
Tájékoztató a vízpolitika területén a környezetminőségi előírásokról és a 200/60/EK irányelv módosításáról szóló jelentéstervezetről *
Egyebek *
Elnököl: Katona Kálmán (MDF), a bizottság elnöke
Dr. Orosz Sándor (MSZP), a bizottság alelnöke
Gyárfás Ildikó (MSZP)
Dr. Józsa István (MSZP)
Kis Péter László (MSZP)
Dr. Nagy Imre (MSZP)
Szabó Imre (MSZP)
Balogh József (Fidesz)
Bányai Gábor (Fidesz)
Császár Antal (Fidesz)
Farkas Sándor (Fidesz)
Fehérvári Tamás (Fidesz)
Kékkői Zoltán József (Fidesz)
Helyettesítési megbízást adott
Dr. Nagy Andor (KDNP) Kékkői Zoltán Józsefnek (Fidesz)
Fetser János (MSZP) Kis Péter Lászlónak (MSZP)
Dr. Oláh Lajos (MSZP) dr. Nagy Imrének (MSZP)
Dr. Tompa Sándor (MSZP) dr. Józsa Istvánnak (MSZP)
Farkas Sándor (Fidesz) Bányai Gábornak (Fidesz)
Molnár Béla (KDNP) Császár Antalnak (Fidesz)
Gusztos Péter (SZDSZ) dr. Orosz Sándornak (MSZP)
Dr. Csoknyai Istvánné (Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium)
Dr. Baranyai Gábor (Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium)
Dr. Balásházy László (Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium)
Dr. Pénzes Zsuzsanna (Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium)
Markó Csaba (Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium)
Dr. Elek Andrea (Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium)
Dr. Szerdahelyi György (Gazdasági és Közlekedési Minisztérium)
Dr. Bozzay Erika (Gazdasági és Közlekedési Minisztérium)
Varga Tamás (Földművelési és Vidékfejlesztési Minisztérium)
Müller Adrienn (Külügyminisztérium)
Dr. Rajmon Balázs (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium)
(Az ülés kezdetének időpontja: 13 óra 18 perc)
KATONA KÁLMÁN (MDF), a bizottság elnöke, a továbbiakban ELNÖK: Tisztelt Bizottság! A bizottság határozatképessé vált, elrendeztük a papírokat is. (Folyamatos zaj.) Hivatali... Egy kis figyelmet kérek! Hivatali hatalmammal élve felhatalmazok mindenkit, hogy vegye le a zakóját, aki úgy érzi, én már példát mutattam, be sem hoztam. (Derültség.)
Kérések érkeztek a bizottsághoz, mégpedig a kiküldött napirend sorrendiségének a megváltoztatására. Az a kérés, hogy az első napirendi pont legyen a harmadik, a második az első, a harmadik a második, és a megújuló energia jöjjön fel a negyedik helyre, és utána már szépen sorban lesz. A vendégek jobb időkihasználása érdekében született a kérés, én támogatom.
Megkérdezem a bizottság tagjait, hogy a kiküldött napirend ilyen irányú módosításával egyetértenek-e. (Szavazás.) 11 igen. Tartózkodás? (Szavazás.) 6 tartózkodás.
Megkérdezhetem, hogy mi az oka? Valaki megmondaná? Csak hogy tudjam, hogy mit nem vettem észre.
FEHÉRVÁRI TAMÁS (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Személy szerint azért nem támogattam ezt a napirend-módosító javaslatot, mert nagyon kevés időm van, határidőre el kell mennem, mert zajlik a parlamentben is az ülés.
Egyébként több olyan határozatot nem tartunk be már rendszeresen, amiben megállapodtunk a bizottsági ülések kezdetekor. Szerintem egyrészt szerencsétlen ez a 13 órai kezdés, másrészt pedig így a szavazásos kérdések hátrébb sorolódtak, és ezen nyilván nem fogok tudni részt venni.
ELNÖK: Nem sorolódtak, félreértés! Pont fordítva, nem sorolódtak hátra, csak a sorrendjük változott.
Nekem az a javaslatom... A 13 órát napirendre fogom tűzni, hogy... (Fehérvári Tamás: Egyszer már döntöttünk, hogy 10 órakor fogjuk tartani, talán egy hónapja.) Kedden?
FEHÉRVÁRI TAMÁS (Fidesz): Igen, hogy kedden 10 órakor lesz, és nem 13 órakor.
ELNÖK: Bocsánatot kérek! A módosító indítványok feldolgozásához idő kell. Tehát ha mondjuk általánosan meghallgatunk, vagy magunk napirendre tűzünk valamit, akkor mi vagyunk az urak. Ha módosító indítványok vannak, akkor én arra szoktam törekedni, hogy a vidékieknek ne kelljen visszajönniük, de az anyagoknak meg kell érkezniük, és ez 12 előtt nem tud lebonyolódni. Ennyi. Jó, köszönöm, megértettem.
Az 1. napirendi pont a Magyar Köztársaság gyorsforgalmi közúthálózatának közérdekűségéről és fejlesztéséről szóló 2003. évi CXXVIII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat, T/2838. számon van előttünk.
Tizenkilenc módosító indítvány van, ebből hat olyan, ami környezetvédelmi jellegű, 4-től 9-ig. Természetesen, ha a bizottsági tagok úgy látják, hogy bármelyik másikat meg kell beszélni, akkor szóljanak, mi így véltük.
A 4. számú módosító indítványról beszélünk, itt vannak a tárca képviselői. Mondták a nevüket?
DR. BOZZAY ERIKA (Gazdasági és Közlekedési Minisztérium): Köszönöm a szót, elnök úr. Bozzay Erika vagyok, a GKM infrastruktúraszabályozási főosztályának vezetője, kollégám Toroczkay Zsolt, a hálózati infrastruktúra főosztály főosztályvezető-helyettese.
ELNÖK: Köszönöm szépen, a jegyzőkönyv miatt kérdeztem.
Azt is megkérem gyorsan, hogy nagyon röviden értelmezzék a 4. számú indítványt, és utána nyilatkozzanak, hogy mi az álláspontjuk!
DR. BOZZAY ERIKA (Gazdasági és Közlekedési Minisztérium): Köszönöm a szót, elnök úr. Szeretném jelezni, hogy tekintettel arra, hogy tegnap zárult le a részletes vita a plenáris ülésen, csak tárcaálláspontot tudok képviselni; a kapcsolódó módosító javaslatokkal kapcsolatos kormányzati álláspontról holnap dönt a kormány.
A 4. ajánlási pontban szereplő módosító javaslatot nem támogatja a tárca. Ennek az az indoka, hogy az Európai Unió támogatási alapjaiból nyújtott források tulajdonképpen a költségvetésben megjelennek, tehát nem kell ezt külön nevesíteni a törvényjavaslatban.
ELNÖK: Van olyan, aki a módosítóval kapcsolatban akar szólni? (Nincs jelentkező.)
Aki támogatja Molnár László és Szántó János képviselő urak indítványát, az kérem, kézfelemeléssel jelezze! (Nincs jelentkező.) Senki. Akkor nem kell továbbmenni.
A bizottság egyharmada sem támogatja.
Kérném szépen, hogy az 5. számú módosító indítványt hasonlóképpen magyarázza el nekünk.
DR. BOZZAY ERIKA (Gazdasági és Közlekedési Minisztérium): A kiegészítő ajánlás 5. pontjában szereplő módosító javaslat összefügg a 6., 7., 8. és 9. ajánlási pontokban szereplő javaslatokkal. Ez egy korábban benyújtott módosító javaslathoz kapcsolódik, a lényege pedig az, hogy a jelenlegi miniszteri rendelet helyett kormányrendeleti szintre utalná a nyomvonal-kijelölő rendelet jogszabályi szintjét, továbbá határidőt írna elő a kormány számára, hogy a nyomvonal-kijelölő rendeletet elfogadja. 60 napos határidőt javasol e tekintetben az előzetes környezetvédelmi eljárás során hozott határozat közlésétől számítva. A tárca álláspontja az, hogy támogatható a javaslat.
ELNÖK: A bizottságból akar valaki szólni? (Nincs jelentkező.)
Aki az 5. számú módosító indítványt - Szántó János, Kovács Tibor és Molnár László indítványa - támogatja, az kérem, kézfelemeléssel jelezze! (Szavazás.) Tíz. Tartózkodás? (Szavazás.) Hat.
A bizottság támogatja.
A 6. számú módosító indítvány szintén Szántó János, Kovács Tibor, Molnár László indítványa. Kérem a tárca értelmezését.
DR. BOZZAY ERIKA (Gazdasági és Közlekedési Minisztérium): Köszönöm szépen, elnök úr. Ez a javaslat összefügg az előző, 5. pontban szereplő javaslattal, az indok ugyanaz, és ezt is támogatja a tárca.
ELNÖK: Megkérdezem a bizottság véleményét.
Aki támogatja a 6. számú módosító indítványt, az kérem, kézfelemeléssel jelezze! (Szavazás.) Tíz. Aki tartózkodott? (Szavazás.) Hat.
A bizottság támogatja. Köszönöm szépen.
A 7. számú módosító indítvány Szántó János, Kovács Tibor, Molnár László indítványa. Kérem a tárca értelmezését először.
DR. BOZZAY ERIKA (Gazdasági és Közlekedési Minisztérium): Köszönöm szépen. Ez az ajánlási pont is összefügg az előzőekben tárgyalt módosító javaslatokkal: a törvényben elvégzi a kormányrendeleti szintre emeléshez szükséges további módosításokat. Miként az előző pontokat, ezt is támogatni javasolja a tárca.
ELNÖK: Köszönöm szépen.
Aki a 7. számú módosító indítványt támogatja, az kérem, kézfelemeléssel jelezze! (Szavazás.) Tíz. Aki tartózkodik? (Szavazás.) Hat.
A bizottság támogatja.
A 8. számú módosító indítvány Szántó János, Kovács Tibor, Molnár László indítványa. Kérem a tárca értelmezését.
DR. BOZZAY ERIKA (Gazdasági és Közlekedési Minisztérium): Köszönöm szépen. Ez a módosító javaslat is az előzőekkel áll összefüggésben; ez hatályon kívül helyezné azt a rendelkezést, ami eddig a miniszternek adott felhatalmazást a nyomvonal-kijelölő rendeletre. Ezt is támogatni javasolja a tárca.
ELNÖK: Köszönöm szépen.
Aki támogatja, az kérem, kézfelemeléssel jelezze! (Szavazás.) Tíz. Aki tartózkodik. (Szavazás.) Hat.
A bizottság támogatja. Köszönöm szépen.
A 9. pont Szántó János, Kovács Tibor, Molnár László javaslata. Most már kíváncsi vagyok rájuk - majd megnézem. Parancsoljon!
DR. BOZZAY ERIKA (Gazdasági és Közlekedési Minisztérium): Köszönöm szépen. Ez is az előző módosító javaslatokhoz kapcsolódik, ez is egy jogtechnikai pontosítást végez el a módosítással összefüggésben a törvényben, és ezt is támogatni javasolja a tárca.
ELNÖK: Aki támogatja, az kérem, kézfelemeléssel jelezze! (Szavazás.) Tíz igen. Aki tartózkodik? (Szavazás.) Hat.
A bizottság támogatja.
A többit én nem javasolom tárgyalni. Ha nincs ezzel kapcsolatban észrevétel, akkor én megköszönöm a tárca segítségét.
A Magyar Köztársaság európai uniós tagságával összefüggő kérdésekről szóló jelentés következik, ez egy általános vitára való alkalmasság.
Megkérem a tárca képviselőjét, hogy tájékoztasson minket! A nevéről is, utána pedig az anyagról.
Müller Adrienn szóbeli kiegészítése
MÜLLER ADRIENN (Külügyminisztérium): Köszönöm szépen, elnök úr. Müller Adrienn vagyok, a Külügyminisztérim EU-koordinációs és jogi főosztályának főosztályvezető-helyettese, és Elek Andrea főosztályvezető-helyettes asszony kísért el a Környezetvédelmi Minisztériumból.
A bizottság napirendjén szerepel a Magyar Köztársaság uniós tagságával összefüggő kérdésekről, és az európai integráció helyzetéről szóló jelentés. Ezt a jelentést a kormány minden évben benyújtja az Országgyűlés részére. A jelentés egy átfogó képet kíván adni a tavalyi év, tehát a 2006. év európai uniós tagságával összefüggő kérdésekről.
Természetesen nagyon sok minden történt a 2006. évben is, így a jelentés minden részletre kiterjedően nem tud részletes tájékoztatást adni, azonban azokat a legfontosabb eseményeket és csomópontokat mindenképpen be szerettük volna mutatni az Országgyűlésnek, amik valóban fontosnak tekinthetők.
Itt még szeretném azt hangsúlyozni, hogy az Országgyűlés párhuzamosan mind a plenáris ülésen, mind pedig a bizottságokban folyamatosan foglalkozik európai uniós kérdésekkel, és ebben a jelentésben is számos olyan kérdés szerepel, amit a környezetvédelmi bizottság például az egyeztetési eljárás keretében már megtárgyalt, ismerte, és ismeri a magyar kormány álláspontját az egyes uniós tervezetekkel kapcsolatosan.
Röviden ennyit szerettem volna, bevezetésképp elmondani, amennyiben kérdésük van, állunk szíves rendelkezésükre. Köszönöm.
ELNÖK: Kérdezem a bizottság tagjait, hogy ki kíván az anyaggal kapcsolatban kérdezni, észrevételt tenni. (Az ülésterembe érkezik Balogh József. - Jelentkezésre:) Parancsolj!
KÉKKŐI ZOLTÁN JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Két kérdést szeretnék feltenni az anyaggal kapcsolatban.
Az egyik a 25. oldalt érinti, ha jól tudom, a 25. oldalon olvasható a következő, hogy Magyarország kötelezettséget vállalt az ivóvízminőség uniós előírásoknak történő határidőkhöz kötött megfelelésnek. Tudjuk jól, hogy 2006. december 25-éig kellett volna ennek megfelelni, és Magyarország nem teljesítette ezt a vállalt kötelezettséget.
Az anyagban olvasható az is, hogy ezzel kapcsolatban a kormány írt az Európai Unió Bizottságának, hogy halasztást kér, és ezzel az anyag be is fejeződik, nem tudunk róla, hogy a halasztásra valóban megkaptuk-e az Uniótól a lehetőséget. Ebből az anyagból úgy tűnik, hogy elég, hogy kérünk egy halasztást, és úgy néz ki, hogy ezzel minden le van rendezve. Ez az egyik ilyen kérdésem.
A másik pedig nem teljesen környezetvédelemmel kapcsolatos, de a 35. oldalon van egy táblázat az NVT-vel kapcsolatban. Az NVT-ben, a 6. pontban olvasható a korai nyugdíj. Mint tudjuk, egy országgyűlési határozati javaslat is van azzal kapcsolatban, hogy 2006. január 1-jén be kellett volna vezetni. Ebből a táblázatból lehet látni, hogy nulla forint lett a felhasználás 2006-ban is. Mi ennek az oka? Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Ha nincs több kérdés, akkor kérem a választ.
MÜLLER ADRIENN (Külügyminisztérium): Köszönöm, elnök úr. Az első válasz tekintetében hadd adjam át a szót Elek Andreának!
ELEK ANDREA (Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium): Az említett összefoglaló idején, amikor a kormány összeállította ezt az összefoglalót, akkor még a kormány Bizottság felé történő megkeresésére nem érkezett hivatalos válasz. Félhivatalos választ tudunk jelen pillanatban, ami annyit jelent, hogy az irányelv adta derogációs lehetőség a nem megfelelés esetén egy további hároméves időtartamra való kitolás. Ezt nem kell a Bizottságnak engedélyeznie, ezt tudomásul kell vennie az Európai Bizottságnak. Ezt az Európai Bizottság tudomásul vette, informális jelzés alapján. Az ezt megerősítő hivatalos álláspontjukat még várjuk. (Közbeszólás: Tehát még nincs?) Nincs, de információnk szerint ezt tudomásul vette a bizottság, tehát nincs probléma.
MÜLLER ADRIENN (Külügyminisztérium): A második kérdés tekintetében itt a nemzeti vidékfejlesztési terv forrásainak felhasználásával kapcsolatban kérdezett képviselő úr. Mivel ez a kérdés alapvetően az FVM-hez tartozik, én most itt nem tudok teljesen konkrét választ adni önnek, de azt tudom ígérni, hogy meg fogjuk keresni az FVM-et, és írásban fogunk válaszolni a kérdésére.
Amit ez a táblázat mutat, az a felhasználások valós kerete a 2006. évben. Az, hogy ez miért ennyi, amennyi, ennek az indoklására, ígérni tudom, hogy írásban visszatérünk. Elnézést kérek. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Képviselő asszony, képviselő urak? (Nincs jelentkező.) Úgy látszik, hogy minden világos. Akkor köszönjük szépen a tájékoztatót.
Döntés általános vitára való alkalmasságról, bizottsági előadó állítása
Általános vitára való alkalmasságról kell szavaznunk. Aki általános vitára alkalmasnak tartja, az kérem, szavazzon! (Szavazás.) 12 igen. Tartózkodás? (Szavazás.) 6 tartózkodás. Ellene nem volt senki. Köszönöm szépen.
Tehát a bizottság a javaslatot 12 igen szavazattal, 6 tartózkodás mellett általános vitára alkalmasnak tartja.
Esetleg kisebbségi véleményt akar mondani valaki? Kékkői úr? Többségi? (Dr. Orosz Sándor: Attól függ, mikor lesz.) Nem tudjuk. Bizottsági előadót a Szocialista Párt állít. Így jó? (Dr. Orosz Sándor: Ez így jó!) A szocialisták fognak jelölni egyet, attól függ, hogy mikor lesz a tárgyalás. Józsa képviselő urat írjuk be, mert ő nagyon figyelt. Te leszel a bizottsági előadó. Lehet cserélni. (Dr. Józsa István: Mikor lesz ennek a vitája?) Ezt nem tudjuk, nincs kitűzve. (Zaj.)
Az ENSZ éghajlat-változási keretegyezménye és annak kiotói jegyzékkönyve a végrehajtási rendszer keretéről szóló törvényjavaslat módosító indítványait nézzük meg.
Egy módosító indítványt osztottunk ki, Gusztos képviselő úrét. Megvan mindenkinek? (A bizottsági tagok bólintanak.)
Nem én fogom elmondani, hanem megkérem a tárca képviselőjét, hogy Gusztos képviselő úr indítványát értelmezze, és utána nyilatkozzon, hogy támogatja-e vagy sem.
Dr. Pénzes Zsuzsanna szóbeli kiegészítése
DR. PÉNZES ZSUZSANNA (Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium): Pénzes Zsuzsa vagyok, jó napot kívánok, a minisztérium jogi főosztályának főosztályvezető-helyettese, kolléganőm pedig a környezetfejlesztési főosztály kolléganője.
A módosító indítvány arra tartalmaz javaslatot, hogy az éghajlat-változási program időszakát rövidebb időszakban határozza meg, hogy előreláthatóbban és pontosabban legyen tervezhető, kétéves időszakra, és az éves beszámolási kötelezettséget írja elő.
A kormány támogatja a módosító indítványt.
ELNÖK: Képviselő hölgy, urak? (Nincs jelentkező.) Akkor azt kérem, hogy aki a módosító indítványt támogatja, az szavazzon! (Szavazás.) Egyhangúan támogatjuk, 17 igen szavazattal. Köszönöm szépen.
Kiosztottunk kettő bizottsági módosítójavaslat-javaslatot; először határozzuk meg, hogy melyik az első. A kétoldalassal kezdünk, mert az a 4. §-ról szól. Megegyeztünk ebben? Ez három pontból áll. Megkérem, hogy ebből az indítványból az elsőt, a 4. § (4) bekezdését mondja el, hogy miért javasolja, hogy mi terjesszük be.
DR. PÉNZES ZSUZSANNA (Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium): Kizárólag pontosításra vonatkozóan tartalmaz javaslatot ez a módosító indítvány véleményünk szerint. Amennyiben a módosítás nem kerül bele, akkor nehezen értelmezhető ez a törvényszakasz. Azt tartalmazza a 4. § (4) bekezdése, hogy az adatszolgáltatási kötelezettség és az előrejelzési kötelezettség esetében is bírságfizetésre lehet kötelezni az adatszolgáltatásra kötelezettet, viszont hibás a benyújtott törvényjavaslat abban a tekintetben, hogy nem vezeti végig logikusan az adott szakaszon belül.
ELNÖK: Alelnök úr hozzátesz egy kicsit.
DR. OROSZ SÁNDOR (MSZP): Elnök úr kérésére. Vizuálisan is látható, hogy maga a (4) bekezdés a (2) és a (3) bekezdésre való utalással kezdődik. Amikor még egyszer ez az utalás logikusan bekövetkezik, akkor az eredeti javaslat nem tartalmazza a (3) bekezdést, illetőleg annak szövegszerű megfogalmazását, ezért ez utóbbit a (3) bekezdésre, illetőleg az előrejelzésre vonatkozóan logikusan beszúrja a mostani javaslat, ami kimaradt korábban. Így érthető? Nem.
ELNÖK: Dehogynem, most már értem. A többiek is értik? Ne bizalmi alapon szavazzatok, ez komoly dolog.
Aki a 4. § (4) bekezdésével kapcsolatban támogatja, hogy bizottsági módosító indítványon keresztül korrigáljunk, az kézfelemeléssel szavazzon! (Szavazás.)
Egyhangú; meg lettünk győzve.
Köszönjük szépen. Mehetünk a másodikra.
DR. PÉNZES ZSUZSANNA (Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium): A 2. pont módosítása azért szükséges, mert egy adott napot határoz meg, hogy a felügyeleti díjat megfizessék a fizetésre kötelezettek, viszont a módosítás alapján egy egzaktan, pontosan meghatározott időszak, 30 nap lesz arra, hogy a felügyeleti díjat megfizessék, míg a benyújtott javaslatban az van, hogy az adott napon kell megfizetni.
ELNÖK: Így van. Ez így logikusabb. Képviselő hölgy, urak, egyetértünk vele?
Aki ezzel egyetért, az kérem, kézfelemeléssel jelezze! (Szavazás.) Köszönöm szépen.
Egyhangú.
A harmadik következik.
DR. PÉNZES ZSUZSANNA (Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium): A harmadik az 1. ponthoz kapcsolódik, és pontosan meghatározza, hogy kik azok, akik bírságfizetésre kötelezettek, tehát pontosítja a felhatalmazást. E kötelezettség megszegése az adatszolgáltatási és előrejelzési kötelezettség megszegése.
ELNÖK: Aki ezzel egyetért, az kérem, kézfelemeléssel jelezze! (Szavazás.) Köszönöm szépen.
Egyhangú.
Ez a bizottsági módosító megszületett.
A 9. §-sal kapcsolatban kérem, hogy azt magyarázza el.
DR. PÉNZES ZSUZSANNA (Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium): Az 1. és a 2. pont összefügg. Azt tartalmazza a módosító javaslat, hogy a vagyonkezelő jogot a miniszter gyakorolja, a miniszter viszont ezt a vagyonkezelői jogot az általa kijelölt és a minisztérium irányítása alá tartozó központi költségvetési szerv közreműködésével kívánja gyakorolni. Ennek megfelelően pontosítja a törvényjavaslatot a módosító javaslat.
ELNÖK: Akkor hadd kérdezzem meg, hogy ahhoz, hogy gyakorolja a jogot, nem kell-e átruháznia ezt a vagyonkezelői jogot, hiszen a gyakorlást átadhatja valamelyik szervének. Ez kérdés.
DR. PÉNZES ZSUZSANNA (Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium): Nem kívánja átruházni a miniszter a vagyonkezelői jogot, ő akarja gyakorolni, csak a vagyonkezelői jog gyakorlásában vagy ennek ellátásában működne közre az adott költségvetési szervvel.
ELNÖK: De akkor azt miért kell kivenni?
DR. PÉNZES ZSUZSANNA (Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium): Mert vitatott volt, hogy ez a közreműködés a vagyonkezelési jog átruházása-e, és úgy gondoljuk, hogy ez a megfogalmazás pontosabban meghatározza azt, hogy az adott költségvetési szerv közreműködne csak a vagyonkezelői jog ellátásában, viszont vitatott volt az, hogy ha ez a mondat benne maradhat, akkor közreműködhet-e a költségvetési szerv.
ELNÖK: Én nem tartom ezt jónak, hogy átruházhassa. Átruházás nélkül is az ő felügyelete alá tartozó szerv gyakorolja - nem a miniszter maga gyakorolja, hanem valamelyik szerven keresztül -, de a vagyonkezelő jognak a miniszternél kell maradnia az én megítélésem szerint.
Ez csak az én véleményem. Kérdezem a képviselő urakat, hogy ezzel kapcsolatban akar-e valaki szólni. (Nincs jelentkező.) Én nem értek egyet azzal, hogy átruházza.
DR. PÉNZES ZSUZSANNA (Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium): Csak szeretném kiegészíteni. Az első mondat benne maradna, tehát a vagyonkezelői jogot a miniszter gyakorolja, csak ennek a feladatnak az ellátásában venne részt egy szerve, de nem ruházná át a vagyonkezelői jogot.
ELNÖK: De akkor miért kell ilyen komplikált mondat? Akkor miért nem azt mondjuk, hogy a vagyonkezelői jogot a miniszter az általa kijelölt központi költségvetési szerv útján gyakorolja? Miért kell két mondatba rakni? Azért, mert toldoztunk utólag? Azt mondja, hogy a miniszter gyakorolja az általa kijelölt szerven keresztül, és akkor az egy darab világos mondat.
DR. PÉNZES ZSUZSANNA (Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium): Azért szeretnénk ezzel a megfogalmazással, mert ha benne marad az első mondat, ennek a mondatnak a kiegészítésével véleményünk szerint egyértelmű, hogy a miniszter a vagyonkezelői jog gyakorlója és nem az általa kijelölt költségvetési szerv; az a költségvetési szerv csak közreműködik ennek ellátásában. (Dr. Józsa István: Feltételes módban van: "gyakorolhatja", és ez így helyes.)
ELNÖK: Ismétlünk egyet - én megértettem. Szerintem egy mondatba kellene venni, de lehet kettőben is.
Aki ezzel a megfogalmazással egyetért, az kérem, kézfelemeléssel jelezze! (Szavazás.) Tíz. Aki tartózkodik? (Szavazás.) Hét. Aki nemmel szavaz? (Nincs jelentkező.)
(Rövid tanácskozás.) Ne haragudjatok, de a miniszter önmaga nem tudja ezt gyakorolni; valamelyik szervén keresztül gyakorolja. A felelősség ott van - ez a lényeg, és valamely szervével megoldja. Ez egy ragozása a dolgoknak szerintem, későn jutott eszükbe, hogy nem jól van. Rossz volt a beterjesztés, és szerintem nem tökéletes a megoldás, de majd egy csatlakozó csatlakozóval megoldjuk. (Derültség.)
A másodikat kérem szépen!
DR. PÉNZES ZSUZSANNA (Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium): A 2. pont az 1. ponthoz kapcsolódik, és csak azt mondja meg, hogy a miniszter rendeletben fogja a vagyonkezelésben közreműködő szervet kijelölni.
ELNÖK: Én már nagyon rossz passzban vagyok, de annyi mindent olvastam törvényben. Felhatalmazza a minisztert, hogy rendeletben állapítsa meg. Mi ez a "kap"? Felhatalmazást kap a miniszter? Milyen törvényszöveg ez? Legyet szoktak elkapni. Szerintem felhatalmazza a minisztert, és kész.
DR. JÓZSA ISTVÁN (MSZP): A törvény által kap felhatalmazást. Senki nem hatalmazza fel, hanem a törvény által kap felhatalmazást.
ELNÖK: De ez, hogy felhatalmazást kap a miniszter... Ha nektek tetszik, vegyük be... (Dr. Orosz István: Mindig így van.)
Aki egyetért azzal, hogy felhatalmazást kap a miniszter, az szavazzon! (Szavazás. - Dr. Józsa István: De nem az a módosító, hanem ami alá van húzva... - Derültség.) Aki tartózkodik? 7 tartózkodás van, és 10 igen. Igen, de ha javítunk, akkor meg kell nézni az egész mondatot.
Köszönjük szépen, hogy korrigálnak rajtunk keresztül. (A napirendi pont tárgyalásához érkezett vendégek elhagyják az üléstermet.)
Melyik következik? Megújuló energiák, Szerdahelyi úr. A jegyzőkönyv kedvéért kérem, mondjátok, hogy ki kicsoda!
DR. CSOKNYAI ISTVÁNNÉ (Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium): Dr. Csoknyai Istvánné vagyok a Környezetvédelmi Minisztériumból, vezető főtanácsos.
DR. SZERDAHELYI GYÖRGY (Gazdasági és Közlekedési Minisztérium): Dr. Szerdahelyi György, Gazdasági Minisztérium, szakmai tanácsadó.
VARGA TAMÁS (Földművelési és Vidékfejlesztési Minisztérium): Varga Tamás vagyok, az FVM részéről.
ELNÖK: Akkor kérem szépen, hogy aki szóbeli kiegészítést ad, az kezdje el!
Dr. Szerdahelyi György szóbeli kiegészítése
DR. SZERDAHELYI GYÖRGY (Gazdasági és Közlekedési Minisztérium): Igen, elnök úr, köszönöm szépen.
Pár szóval akkor felvezetném, nagyon röviden és nagyon gyorsan, hogy miről is szól, és mi az előzménye ennek a 2007. januári, majd az azt követő határozatokban megjelenő számoknak.
A helyzet az, hogy a 12 százalékra vonatkozó elképzelés már 1997-ben megjelent az Európai Unióban, 2001-ben a zöldáramra vonatkozó direktívában szintén megjelenik, igaz, hogy nem kötelező jelleggel, de mindenesetre célként megjelenik. A helyzet az, hogy a januári energiacsomag, ami tulajdonképpen ezt a bizonyos 20 százalékot bevezeti, előrevetíti, az ebben a kérdésben megvizsgálja és megállapítja, hogy a 12 százalék valószínűleg nem teljesíthető 2010-re, legfeljebb 10 százalék érhető el.
2001-ben jelent meg egy direktíva a zöldáramtermelésről, amely 22,1 százalékot kíván európai uniós szinten előirányozni, hogy a megújuló energiahordozó-bázisú villamos energiának EU-szinten ennyit kellene elérnie. Ez a januári vizsgálat azt mutatja, hogy ez megközelíti, 19 százalék környékére várható, de ez a direktíva sem fog teljesülni, ezt állapítja meg az Unió.
2003-ban jelent meg megint csak egy direktíva a bioüzemanyagokról, amely 2005-re 2 százalékot, 2010-re 5,75 százalékot irányzott elő. 2001-ben mindössze 1 százalék volt. Megállapítja az anyag, hogy a 2010-es is erősen kérdéses, hogy mennyire érheti el ezt a bizonyos 5,75 százalékot.
Ezt követően készítette elő tulajdonképpen az Európai Bizottság ezt a bizonyos januári energiacsomagot. Ebben az energiacsomagban a megújulókkal kapcsolatban az jelenik meg, hogy az Európai Bizottság megvalósításra érdemesnek, és elképzelhetőnek tartja a 20 százalékot, de a 10 százalékos részarányt bioüzemanyagban viszont kötelezőként javasolja előírni a tagállamok számára.
Az Energia Tanács 2007. február 15-én vitatta meg ezt a kérdést. Az Energia Tanács úgy fogalmazott, hogy a 20 százalékot kötelezőként nem szabad előírni, ezt tulajdonképpen csak célkitűzésként szabad megfogalmazni, és megerősítette a 10 százalékos kötelező célkitűzést. Majd ezt követően, március 8-9-én az Európai Tanács ülésén születtek újabb határozatok, és ezen az ülésen az Európai Tanács megváltoztatta az Energia Tanács korábbi álláspontját, kötelező érvényűre emelte fel 2020-ra a megújuló energiahordozó részarányt is, de megállapította, hogy a nemzetközi célkitűzéseket a bizottság az országok beleegyezésével fogja megállapítani, tehát nem egy olyan teljesen - hogy mondjam - 20 százalék, és mindenkinek 20 százalék.
Nézzük meg, hogy hogyan állunk magyar vonatkozásban! Jelenleg a villamos energiában - az optimistább számokat mondom, amiben benne van a hulladékégetés is, bízva abban, hogy 2020-ig ez már bizonyára szelektív lesz, tehát legalizálódik ez az álláspont - 3,8 százaléknál tartunk, az összenergiában pedig, nagyon-nagyon megnyomva a talicskán kihozott biomasszát, így is 4,9 százaléknál vagyunk.
A miniszterelnök úr ezen a bizonyos márciusi ülésen azt nyilatkozta, hogy a kötelezettségvállalásoknál nagyon óvatosnak kell lenni, nehogy olyat vállaljunk, amit nem tudunk teljesíteni. Ezzel ugyanis a miniszterelnök úr jelezte, hogy a szavahihetőség végeredményben elveszthető lenne, és Magyarországra ő azt nyilatkozta, hogy 14-15 százalékot érez reálisnak, nem érzi a 20 százalék realitását.
Mi vizsgálatot végeztünk arra, hogy tulajdonképpen mi az, amire a jelenlegi tendenciák alapján azt mondhatjuk, hogy reális. A jelenlegi feltételeket kivetítve 2020-ra, tehát ami jelenleg a KEOP-ban, az Új Magyarország fejlesztési tervben rendelkezésre áll hét évre, azt előrevetítve, egy nagyon kedvező helyzetet a piaci vonatkozásban is figyelembe véve, a meglévő tendenciák szerint valahol olyan 12-13 százalék környékére merjük mondani, hogy a jelenlegi feltételek mellett, ha ugyanígy változik a jövő, ez érhető el.
Megvizsgáltuk azt, hogy mi az, amit mondjuk maximumként el lehet érni, ez csak pénzkérdés. Ha így nézzük a helyzetet, akkor 14-20 százalék közöttre elvileg valóban fel lehet menni, de ahhoz, hogy a 20 százalékot elérjük, durván körülbelül ezer milliárdos beruházást kell végrehajtani az energetikában. Ez az ezer milliárdos beruházás... Bocsánat, ötezer milliárdos, itt elnéztem a számot, nem mindegy. Ötezer milliárdos beruházás, és ha 10 százalékot tekintünk támogatási igényként, az körülbelül ötszáz milliárd forint, ha 20 százalékot, az már ezer milliárd forint.
Ennek a realitását úgy lehet vizsgálni, hogy a KEOP-ban 63 milliárd áll rendelkezésre, 10 százalék mellett 2020-ig 500, 20 százalék mellett pedig ennek a duplája kellene. Elképzelhető, tehát megvalósítható akár a 20 százalék is, de nagyon-nagyon mélyen bele kell nyúlni a zsebbe, mert hiszen a piaci alapon megvalósuló beruházásokkal kapcsolatban az Európai Uniónak az a véleménye, hogy bizony a megújuló energiahordozók önmagukban támogatás nélkül nem versenyképesek.
Tehát sok-sok támogatással végeredményben 14-20 százalék között, ha megvan az anyagi keret, elképzelhető. Ennek fizikai feltételeit tulajdonképpen elsősorban az teremti meg, hogy a Földművelésügyi Minisztériumnak - Varga Tamás kollégám megerősíti - egy nagyszabású energetikai fejlesztési programja van, amihez akár egy ekkora fejlesztés is meg tudja teremteni nyersanyagoldalról a feltételeket. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Kollégák?
Dr. Csoknyai Istvánné szóbeli kiegészítése
DR. CSOKNYAI ISTVÁNNÉ (Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium): Ehhez azt szeretném hozzátenni, hogy itt van ez a renewable energy road map, a hosszú távú megújuló útiterv. Az Európai Unió a márciusi csúcsértekezleten eldöntötte, hogy a megújulóból mennyit lehet vállalni kötelezően, és ahhoz, hogy ezt el tudják dönteni, hatásvizsgálatokat készítettek különböző modellek futtatásával. Készítettek egy Primes és Green-X modellt, amelynek lefuttatásával rengeteg hatást vizsgáltak, hogy tulajdonképpen milyen számszerűsített érték mellett és hogyan vállalják - ami most már meghatározott, hogy össz európai uniós szinten kötelező a 20 százalék -, és ezen belül, de a tagállamok aztán tulajdonképpen a gazdasági és a földrajzi adottságaiktól függően vállalnak majd egy részértéket. A 10 százalékos bioüzemanyag-részarány kitűzését 2020-ig kötelezővé tették.
Vizsgáltak egy olyan modellt, hogy mi volna akkor, ha a piacra bíznák az egészet, és nem avatkoznának bele, nem lenne aktív megújuló energiapolitika. Ekkor egy 10,5-12,5 százalékra emelkedhetne 2020-ig a megújuló energiafelhasználás részaránya. Ha aktív megújuló energiapolitikát folytatunk, akkor tulajdonképpen a 20 százalék is megközelíthető, tehát a 20 százalék vállalható, és a 10 százalék kötelező. Megvizsgálták azt is, hogy a biomassza-mennyiség elegendő-e az Európai Unióban ahhoz, hogy kitűzzünk magasabb célértékeket, másrészt, hogy a villamosenergia-rendszer hogy tudja fogadni a növekvő megújuló energiákat és elsősorban az időjárásfüggő energiákat, például a szél-, vagy a napenergiákat.
A hatástanulmány feltárja, és kijelenthető, hogy költség szempontjából az externális költségek és a haszon teljes beépítése nélkül a megújulók nem versenyképesek a fosszilishez képest. Piaci alapon, ha csak arra szorítkozunk, hogy nem egy aktív megújuló energiapolitikát alkalmazunk, hanem a piaci megközelítést, akkor 400-600 millió tonna CO2-vel lesz kevesebb 2020-ra, ha viszont a 20 százalékos részarányt vállaljuk, amihez aktív politika is tartozik, a kibocsátáscsökkentés 600-900 millió tonnának felel meg.
Azt is megvizsgálták ebben a tanulmányban különböző modellekkel, a Primes és a Green-X modellekkel, hogy milyen pozitív és negatív hatások érhetők el, ha a magasabb célértéket vizsgáljuk, milyen hatással lesz a foglalkoztatásra, a GDP-re és az exportlehetőségekre. A tanulmányból az derül ki, hogy 20 százalékos arány esetében a GDP 0,5 százalékkal magasabb lenne, mint a BAU esetében, tehát a "business as usual"-re, a foglalkoztatás pedig körülbelül 0,3 százalékkal nőne, és a bioüzemanyag-szektorban majdnem 150 ezerre emelkedne az állások száma.
Megállapítható, hogy a nagyobb megújulóenergia-részarány felhasználás kedvezően befolyásolja az üvegház gázkibocsátást, ezért globális értelemben jótékonyan hat a biológiai sokféleségre is. Lokálisan szemlélve a dolgokat, a tanulmány ezt is megvizsgálta: figyelembe kell venni például a szélturbinák elhelyezésénél a madarak vonulásának útvonalát, vagy hogy biodízel-gyártásnál a pálmaolaj, vagy Brazíliában a bioalkohol előállításánál komoly globális problémák jelentkezhetnek. E negatív hatások elkerülése miatt a bizottság dolgozik olyan irányelveken, amely a szélenergia-fejlesztés vonatkozásában kíván előrelépni, és tervben van véve, hogy kidolgoz egy sémát, mely része a bioüzemanyag direktíva felülvizsgálatának is.
Alapvetően egyébként azt lehet mondani, hogy a nagyobb arányú megújuló energiafelhasználás pozitív hatással van a biodiverzitásra - persze figyelembe kell venni a fent említetteket. A fosszilis tüzelőanyagok megújulóra történő kiváltása alapvetően pozitív hatással lesz a levegőminőségre - ezt is kimutatta a tanulmány -, különösen, ha szenet váltunk ki megújulóra. A gáznál ez már nem olyan egyértelmű, csak CO2 vonatkozásban. A közlekedés terén minimális levegőminőségi hatásokat fog eredményezni, mert szigorúak az emissziós határértékek a közlekedésben, és a használt üzemanyagok minőségi előírásai is európai szinten elfogadottak. Amit itt meg kell említeni, hogy a hagyományos fűtés lecserélése biomasszára esetében negatív hatások is lehetnek a levegőminőségre, főleg a kis tüzelőberendezéseknél, ahol gyenge teljesítményű tüzelőberendezéseket használunk.
A tanulmány keretén belül még érzékenységvizsgálatokat is végeztek; itt összehasonlítják a 20 százalékos kitűzendő arányt a 16, 18 és 22 százalékos részarány hatásaival. Az analízis megállapította, hogy 20 százalék felett, például 22 százalékos részarány esetében a költségek nagyobb mértékben növekednek, mint a hasznok, a tanulmány tehát azt hangsúlyozza végső soron, hogy érdemes az ambiciózusabb megközelítést használni. Még vannak vizsgálatok, nem tudom, hogy elmondjam-e, hogy a 20 százalékon belül az ágazatok között is a hűtés, fűtés, a közlekedés, a villamos energia...
ELNÖK: Hadd kérdezzem meg, hogy amiről beszél, ezt megkaphatja-e a bizottság, mert nekünk ez nincsen meg, és akkor okosabbak lennénk.
DR. CSOKNYAI ISTVÁNNÉ (Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium): Persze. Van ennek egy rövidített változata - egy összefoglaló - és egy hosszú.
ELNÖK: Szerintem ez egy nagyon jól felkészült bizottság, a hosszút is el tudja olvasni.
DR. CSOKNYAI ISTVÁNNÉ (Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium): Szeretném bemutatni (Egy grafikont felmutatva.), hogy a 20 százalékos célérték elérésénél tulajdonképpen a különböző megújuló energiaforrásokból mi lesz 2020-ra az irányadó. Itt lehet látni, hogy 2004-ig a vízenergia-hasznosítás dominált az egész Európai Unióban, és ahol ez lehetséges, 2004-től 2020-ig a víz ugyanúgy domináns lesz, de az onshore és az offshore szélenergia-hasznosítás főleg a skandináv országokban, a szigetországokban lesz lehetséges, az offshore nyilvánvalóan itt nem lehetséges. A biomassza-hasznosítás fokozatosan nő, és a biogáz az utolsó, ez a kis rózsaszín, az is növekszik. Amit még ebből le lehet olvasni, hogy a biohulladék a geotermikus energiahasznosítás mellett a villamosenergia-előállításra nem lesz jelentős az Európai Unióban, hanem a biomassza és a biogáz.
Az elektromosáram-termelésnél is, hogy mik lesznek azok a megújuló energiafajták, amiből a legnagyobb növekményt tervezik 2020-ig kihozni.
ELNÖK: Köszönjük szépen. Ha egy példányt kaphat a bizottság, azt nagyon meg fogjuk köszönni. (Dr. Csoknyai Istvánné: Jó.)
Megkérdezem, hogy az FVM részéről van-e kiegészítés.
Varga Tamás szóbeli előterjesztése
VARGA TAMÁS (Földművelési és Vidékfejlesztési Minisztérium): Az FVM részéről csak annyit szeretnék hozzátenni, ahogy Szerdahelyi úr is elmondta, hogy a mezőgazdaság képes biztosítani akár a 14, akár a 20 százalékos részarány eléréséhez szükséges biomassza-, illetve alapanyag-mennyiséget mezőgazdasági forrásból. Az FVM is elkötelezett annak érdekében, hogy a kitűzött célok eléréséhez szükséges biomassza megtermeléséhez, biztosításához szükséges intézkedéseket megtegye és meglépje, mint ahogy például az Új Magyarország vidékfejlesztési programba is beépítésre kerültek azok az intézkedések, amelyek az európai célú biomassza-termelést célozzák, de most nem mennék bele az intézkedések részleteibe. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Megkérdezem a bizottság tagjait, hogy kíván-e valaki kérdezni. Kékkői képviselő úr!
Kérdések, hozzászólások, válaszok
KÉKKŐI ZOLTÁN JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Röviden szeretnék kérdezni, rögtön a mezőgazdaságot érintő kérdést szeretnék feltenni.
Olvastam valahol, hogy Angliában 400 ezer hektáron termesztenek repcét, és ha az összes megtermelt repcét bioüzemanyagra használnák fel, az Angliában felhasznált össz biodízel 1,2 százalékát váltaná csak ki.
Tehát én most érdeklődnék, hogy a mezőgazdaságban, ha ezt biztosítani tudjuk, mekkora területre lenne szükség ahhoz, hogy esetleg mondjuk a 20 százalékos kiváltáshoz besegítsen a mezőgazdaság. Köszönöm szépen.
VARGA TAMÁS (Földművelési és Vidékfejlesztési Minisztérium): Válaszolhatok is rögtön?
ELNÖK: Persze!
VARGA TAMÁS (Földművelési és Vidékfejlesztési Minisztérium): Köszönöm a szót. Kékkői úr kérdésére válaszolnék. Az 5,75 százalékos részarány eléréséhez biodízel vonatkozásában körülbelül 300 ezer hektár olajnövény-vetésterületre van szükség. Most van 233 ezer hektár repce, a napraforgót nem tudom hirtelen, fejből megmondani, de 600-800 ezer hektár körül van, tehát megvan az az olajmagmennyiség.
A másik, hogy a 20 százalék az összes megújulóra vonatkozik. Tehát azon belül nem jelenti azt, hogy most 20 százalékot kell elérnünk a bioüzemanyagokból is, és a biodízelből is, csak 10-et, hanem a 20 százalékban valószínűleg domináns lenne a tüzeléstechnikai célú felhasználás. Ezen belül is szeretnénk erősíteni a melléktermékek és hulladékok tüzeléstechnikai hasznosítását, illetve a célirányos növénytermesztést azokon a területeken, ahol ez fenntartható, megvalósítható.
20 százalékot biodízelből, olajos növényekre alapozva nem valószínű, hogy tudunk biztosítani, bioetanolokból jóval többet tudunk, mint a 10 százalékos részarány, előállítani.
ELNÖK: Akkor még egy gondolat erejéig...
KÉKKŐI ZOLTÁN JÓZSEF (Fidesz): A költségvetést ez hogyan érinti? (Dr. Józsa Imre: Rosszul...)
VARGA TAMÁS (Földművelési és Vidékfejlesztési Minisztérium): Ez az agrárköltségvetést úgy érinti, hogy az Új Magyarország vidékfejlesztési programjának 85 százalékát az Európai Unió biztosítja, rögzített költségvetési kerete van. A területalapú támogatások jelentős részét az Európai Mezőgazdasági és Garanciaalap biztosítja, tehát európai uniós forrású, leszámítva azt a top up részt, ami 2010-13-ig folyamatosan kifuttatásra fog kerülni, tehát korlátozottabban érinti a költségvetést, attól függ, hogy mekkora részarányt szeretnénk biztosítani. Tehát ez tényleg nagyon változó, hogy mennyit akarunk az egyes energiaforrás-típusokba biztosítani, és milyen gyorsan szeretnénk azt elérni. Most fejből erre nem tudok számokat mondani, de mezőgazdasági oldalról viszonylag korlátozottabban érinti a hazai költségvetést, tekintettel arra, hogy ha megfelelő, összehangolt politikát folytatunk, akkor lehetővé tudjuk tenni ezeknek a brüsszeli forrásoknak az elérését és bevonását.
ELNÖK: Nem akarom az időt húzni, csak értelmezési kérdésem lenne. Az egész megújuló program az Unión belül, ez a 20 százalék abból jön ki, hogy mennyi szén-dioxid-kibocsátást akarok megspórolni, vagy csökkenteni. Tehát az üvegházhatás oldaláról közelítem meg, és azért mondok különböző arányú megújuló energiát. Ehhez a 20-hoz - most így mondom -, a teljesítéséhez az energiamegtakarítás és a hatékonyságnövelés nem adható hozzá? Tehát ha mondjuk 16-ot megújulózok, és 4-et pedig hatékonyságot növelek, akkor összejön a 20. Így lehet ezt érteni?
DR. SZERDAHELYI GYÖRGY (Gazdasági és Közlekedési Minisztérium): Válaszolnék elnök úrnak. Ez két külön határozat. Az egyik határozat a megújuló energiahordozókról szól, és ez előír 20 százalékot, és van egy másik határozat az energiahatékonyságról, amely viszont előírja, hogy 20 százalék energiamegtakarítást kell elérni. Ez teljesen összefüggésben van azzal, hogy üvegházgázokra általában európai uniós szinten szintén 20 százalék az elképzelés a csökkentésre, fejlettebb országok esetében pedig 30 százalék is megjelent.
Tehát tulajdonképpen ez két külön, és egymás mellett élő két határozat. Az egyik a 20 százalék energiamegtakarítás, a másik emellett 20 százalékos részarány elérése, és mindez nyilván annak érdekében, hogy egyrészt az üvegházhatás, másrészt az EU egyre növekvő importfüggőségének a mérséklése. Azok a különböző előnyök, amik a gazdaságon végiggyűrűznek, és amiről Annamária már a tanulmány kapcsán is beszélt, én ezekre nem térnék ki, tehát nyilván a sok előny biztosítása érdekében, de ez két külön, és párhuzamos elvárás.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Figyeltetek, képviselő urak? (Dr. Józsa Imre: Abszolút. Háromszor húszig...) Van kérdés? Kétszer húsz is elég... Szép feladat!
Császár képviselő úr!
CSÁSZÁR ANTAL (Fidesz): Nekem volna egy rövid kérdésem a hulladék-újrahasznosítással kapcsolatban, vagy melléktermék-újrahasznosítással kapcsolatban. Nem tudom, mennyiben érinti a családi vagy a kis- és középvállalkozásokat a támogatási rendszer. Az uniós támogatásokat megkapják, de egy családi vállalkozás nem biztos, hogy hozzá tudja tenni azt a másik 50 százalékot, és nem látom esélyét annak, hogy a családi vállalkozások akár egy biogázüzemet, vagy egy kisebb égetőművet létre tudjanak hozni, mivel nincs meg az anyagi hátterük hozzá. Az FVM-en keresztül van-e valami lehetőség arra, hogy ezeket a kis- és középvállalkozásokat, vagy családi támogatásokat tudjuk támogatni? Köszönöm.
VARGA TAMÁS (Földművelési és Vidékfejlesztési Minisztérium): Köszönöm a kérdést. Ahogy elmondta képviselő úr is, a támogatás nyilván nem tudja száz százalékban biztosítani a fejlesztéseket, viszont az FVM nem pénzintézet, ezért kvázi hitelkonstrukciókkal nem tudunk közvetlenül mögéállni. Egyelőre annyit tudok mondani, hogy egyeztetéseket folytatunk annak érdekében, hogy milyen kedvezményes hitelkonstrukciókban lehetne a termelők érdekében összekapcsolni ezeket a támogatási konstrukciókat, esetleg ezeknek az előfinanszírozását.
A biogázra rákérdezett képviselő úr. Ha nitrátérzékeny területen valósítja meg egy állattartó telep az állattartó telep korszerűsítését - ha jól emlékszem, ez a 27/2007-es FVM-rendelet -, ott közel 75 százalékos a támogatási intenzitás, tehát kiemelkedően magas, pont azért, mert egy környezetileg érzékeny területen történik a fejlesztés megvalósítása.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Köszönjük szépen a tájékoztatót, a jó előkészítést, és további jó munkát kívánok! Köszönöm a megjelenést. Kapunk majd anyagot. (A napirendi pont tárgyalásához érkezett vendégek elhagyják az üléstermet.)
Az Európai Parlament és a Tanács irányelve a hulladékokról
Következik az Európai Parlament és a Tanács irányelve a hulladékokról.
Üdvözlöm a minisztériumok képviselőit! Kérem szépen, hogy a jegyzőkönyv kedvéért mutatkozzatok be!
DR. BARANYAI GÁBOR (Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium): Baranyai Gábor vagyok, a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium közösségi és nemzetközi főosztályának főosztályvezetője.
MARKÓ CSABA (Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium): Jó napot kívánok! Markó Csaba vagyok, a minisztérium hulladékmegelőzési és -kezelési osztályának főosztályvezető-helyettese.
ELNÖK: Akkor kérem szépen, hogy aki készült, az mondja el a szóbeli előzetest.
Dr. Baranyai Gábor szóbeli kiegészítése
DR. BARANYAI GÁBOR (Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Ez már a többszöri alkalom, hogy a bizottság foglalkozik az új, úgynevezett hulladék keretirányelvvel. Mint ismeretes, ez az az irányelv, amely 1975-ben született meg a jelenleg hatályos formájában, ahhoz képest volt néhány strukturális változás, amelynek eredményeképpen egy újrakodifikált változatot elfogadtak 2006-ban, ez azonban nem nyúlt hozzá a gyakorlatilag 1975 óta fennálló struktúrához.
Ehhez képest a VI. környezetvédelmi akcióprogram előírásaival összhangban az Európai Bizottság 2005 decemberében közzétette ezt az új hulladék keretirányelvet, amelyet értelemszerűen az Európai Parlament és Tanács párhuzamosan kezdett el tárgyalni; gyakorlatilag 2006. második felében kezdődött egy érdemi tárgyalása ennek a finn elnökség alatt, illetve komoly előrelépés 2007. első felében, a német elnökség ideje alatt történt meg.
A tárgyalások menetéről annyit, hogy amikor a tisztelt bizottság először hallgatott meg minket - először, mint minisztériumot, aztán az ipar képviselőivel párhuzamosan már az egész szektort -, akkor még meglehetősen korai fázisban volt ennek az irányelvnek a tárgyalása, viszont jelentősen felgyorsult: a jelek szerint 2007. június 28-án a Környezetvédelmi Miniszteri Tanács ülésén egy politikai döntés fog születni az irányelv tanácsi első olvasatának lezárásáról. Ez azt jelenti, hogy a mostani fázisban nagyjából már a nagyköveti szinten tárgyalják, azaz a maradék fennálló politikai döntések elvarrása történik.
Melyek ezek a lényeges politikai döntések vagy egyáltalán témakörök, amelyek komolyabb érdeklődést váltanak ki, és amelyek továbblépést jelentenek ahhoz képest, amit az 1975-ös irányelv is tudott? Először is a hulladékgazdálkodási hierarchiában van egy előrelépés. Ez az az általános szakpolitikai sorrend, ami megmondja, hogy mit kell tenni a hulladékkal. Ez a jelenleg hatályos rendszerben egy háromosztatú, meglehetősen egyszerű hierarchia, amelynek felső lépcsőjén a megelőzés van, a következő lépcsője a hasznosítás - beleértve az összes hasznosítási formát, adott esetben az égetéssel, az energia-visszanyeréssel történő égetést is -, a harmadik pedig az ártalmatlanítás, ami klasszikusan a lerakás, illetve a nem energia-visszanyeréssel történő égetés. Ezt tovább cizellálja az új irányelv egy ötlépcsős elemmé, hierarchiává bővítve. Ennek elemei értelemszerűen: az elsődleges cél a megelőzés, a második - és ez már Magyarország számára érdekesebb - az újrahasználatra való előkészítés, tehát kvázi egy termék újrahasználata, a következő az újrafeldolgozás, azaz a recikláció, az anyagban történő hasznosítás, ezután jönnek az egyéb hasznosítási módok, mint például az energiahasznosítás és az ártalmatlanítás, mint környezetileg legkevésbé preferált kategória. Nagyon fontos, hogy ebben a témában a Környezetvédelmi Miniszteri Tanács már 2006-ban egy döntést hozott, tehát kvázi a tanács részéről van egy politikai elkötelezettség az ötlépcsős hierarchia mellett.
Nagyon fontos, hogy egy meglehetősen összetett dogmatikai szerkezet mentén működik az egész hulladékgazdálkodási rezsim. Voltak jelentős hiányosságok a hatályos definíciókban. Itt történt néhány szinten előrelépés: egyrészt a hulladéktermelők kapcsán elkülönítjük az elsődleges hulladéktermelőt, ami nagyon fontos, hogy lehetőleg mindig annál maradjon a felelősség, aki egyébként a hulladék keletkezéséért első helyen felelős, másrészt megkülönböztetjük azt, akihez valamilyen kezelési céllal kerül a hulladék. Van néhány szintén alapvető definíció, amely változik ahhoz képest, ami korábban volt. Én ezek közül kiemelném a hasznosítás kérdését és ezen belül is a hulladékégetést, mint a környezetileg preferált - hasznosítás versus hulladékégetés -, környezetileg negatívnak ítélt ártalmatlanítási kategória kérdését. Az a lényeg, hogy hogyan minősítsük a hulladékégetést. E körül kezd kialakulni nagyjából egy konszenzus, amelynek lényege az, hogy bizonyos energetikai hatásfok fölött az égetést hasznosításnak minősítsük. Ennek az a következménye, hogy az áruk szabad áramlásának elve szerint meglehetősen rugalmasan lehet hulladékot égetésre exportálni, importálni egy alapszabály szerint; a másik, hogy e hatásfok alatt a hulladékégetést tekintsük ártalmatlanításnak.
A következő fontos előrelépés a hulladék keretirányelvben, az új tervezetben, hogy foglalkozik a melléktermékek, illetve a hulladék elhatárolásával, valamint az, hogy mikortól válik egy "A" szereplő által hulladéknak tekintett dolog egy "B" szereplő által hasznosítandóvá váló nyersanyaggá. Ez szintén egy klasszikus elhatárolási kérdés, hogy vajon az ócskavas hulladék-e vagy pedig alapanyag, következésképpen szabadon áramolhasson Európában vagy pedig sem.
Pontosítja az új irányelv a felelősségre vonatkozó szabályokat; önálló rendelkezést tartalmaz a gyártói felelősségről. Nagyon fontos, hogy van egy meglehetősen markáns magyar javaslat, ami azt szeretné elérni, hogy teljesen egyértelművé váljon az, hogy a hulladék elsődleges termelői, amikor a kezükből kikerül a hulladék, nem mentesülhetnek a hulladék kezeléséért fennálló kötelezettségük alól pusztán egy úgynevezett előkezelési tevékenységre való átadással, tehát én nem szabadulok meg a hulladékomtól azáltal, hogy becsomagoltatom, hanem egy úgynevezett végleges hulladékkezelési tevékenységnek kell ezt alávetni.
Nagyon fontos, hogy előrelépés lesz a biohulladékok kezelésében. Magyarország azon országok álláspontját osztotta, illetve képviselte a tárgyalások során, hogy a biológiailag lebomló hulladékokról kell egy önálló keretirányelv. Erről a jelenlegi jogszabály egy meglehetősen sporadikus vázat tartalmaz csak.
Említettem már az energiahatékonyság, égetés kérdését. Ennek van egy nagyon komoly hazai direkt aspektusa, nevezetesen, hogy mennyiben korlátozhatja egy tagállam az égetésre vagy egyéb más hasznosításra szánt települési kevert hulladékok behozatalát. Nemcsak Magyarországon, hanem Közép-Kelet-Európában több helyen, illetve furcsa módon Dániába irányulóan is megindult egy meglehetősen erőteljes német hulladékexport ecodumping jelleggel; több tagország próbált ennek gátat vetni jogi eszközökkel, nem utolsó sorban a kurrens elnökséget adó Német Szövetségi Köztársaság is. Ennek megfelelően a tervezet jelen formájában tartalmaz egy rendelkezést arra, hogy bár létezik egy hatályos hulladékexport, -import rendelet, ezen túlmenve, amikor települési kevert hulladékokról van szó, akkor minden ország meglehetősen széles körben tudja majd korlátozni a nemzeti kapacitások védelme érdekében e hulladékok áramlását.
Nagyjából ezek lennének a fő vitatott, illetve megoldásra váró tárgykörök. Megkérdezem a hulladékos kollégámat, hogy kívánja-e ezt kiegészíteni.
Markó Csaba szóbeli kiegészítése
MARKÓ CSABA (Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium): Köszönöm szépen a lehetőséget. Igazából a legfőbb vitapontokat, illetve témaköröket Gábor bemutatta. Szakmai szempontból arra a dilemmára szeretném felhívni a figyelmet, ami az energetikai hasznosítás és az égetés között, a hasznosítás és az ártalmatlanításnak való besorolás között fennáll.
A német elnökség ezt az egy témát kezelte eddig a fő tárgyalói szinten, tehát a nagyköveti szintű tárgyalásokon kiemelt témakörként. Tulajdonképpen annak a nagyköveti tárgyalásnak, vagy egyeztetésnek nagyjából az lett az eredménye, hogy a német elnökség által javasolt kompromisszumos megoldás, amely jelenleg az irányelv-tervezetben szerepel, lehet a kiút a probléma feloldásában. Ennek az a lényege, hogy egy bizonyos energiahatékonysági szint fölött a települési hulladékégetést hasznosításként el lehet ismerni, azzal a korlátozással, hogy a tagországok a saját hulladékkezelésükhöz szükséges kapacitások biztosítása érdekében a szabad mozgását ezeknek a hulladékoknak energiahasznosításra korlátozhatják, és érvényesíthetik az ötlépcsős hierarchiában az energetikai hasznosítás hasznosításon belüli leghátulra kerülését.
Talán még annyit mondanék kiegészítésül, illetve tájékoztatásul, hogy az Európai Parlament is tárgyalta ezt első olvasatban, a Bizottság irányelvjavaslatát. Ehhez 97 módosító javaslatot tettek, természetesen ezeket a módosító javaslatokat majd a Bizottság is meg fogja tárgyalni, és amikor a Tanács elsőolvasati véleménye is megvan, akkor kerül egyeztetésre a Parlament és a Tanács közötti véleményeltérések tisztázása. Talán olyan parlamenti javaslatokat emelnék itt ki, amelyek a legtöbb esetben visszautalnak a VI. akciótervben megfogalmazott célkitűzésekre, és ennek érdekében javasolja például a Parlament, hogy konkrét, elérendő hasznosítási és megelőzési célokat szerepeltessenek az új irányelvben, számszerű célokat. Ezek között például azt javasolják, hogy 2020-ig érje el az Unió, hogy ne képződjön több hulladék az Unió területén, mint amennyi 2012-ben fog képződni.
Hasznosítási oldalról olyan javaslatok fogalmazódtak meg, hogy a hagyományosan hasznosítható hulladékfajták lerakása, illetve ártalmatlanítása általában kerüljön betiltásra, és minden papírhulladék, fémhulladék maximálisan kerüljön hasznosításra.
Nyilván ezek a javaslatok alakítani fogják a végső, kialakuló irányelveket. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Kérdezem a képviselő urakat. Amíg gondolkodnak, én megkérdezném, hogy ez az öt lépcső nem fellazítja-e azt a jó kis három lépcsőt. Nem volt világosabb a három? Ez nekünk tetszett? Az olyan egyértelmű volt. Ez az öt nem igazi lépcső, három lépcső van, csak egyet kettévágtunk, vagy három részre vágtunk. (Dr. Józsa István: Kettőt vágtunk ketté.) Amikor az égetésről beszélünk, akkor a kibocsátásról nem beszélünk, tehát hogy milyen technikával, hogyan égetem, és milyen áron. (Dr. Józsa István: A kvótába beletartozik a szén-dioxid is?) A képviselő úr kérdezni szeretne... (Derültség.)
DR. JÓZSA ISTVÁN (MSZP): Kiegészítő kérdésem van. Kapcsolódnék elnök úrhoz, hogy az égetésnél a szén-dioxid-kvótába beletartozik-e a kibocsátás.
ELNÖK: Most Orosz képviselő úr kérdez.
DR. OROSZ SÁNDOR (MSZP): Még egyelőre nem tudom, hogy melyik a precízebb, a három-e, vagy az öt, igazából azt sem tudom, hogy ez az öt öt-e, vagy még több, de igazából a megelőzés bővült, mert az újrahasználat elvileg ebben a fogalomban benne van.
Magyarországi, saját tapasztalatomon nyugvó kérdés: vegyünk egy betétdíjas üveget! Szerintem ez egy pillanatig sem hulladék. Ennek ellenére most, a hulladékirányelv alapján ez a megelőzés elvébe tartozik akkor, ha újratöltik. De ha ugyanez a betétdíjas palack azt a sorsot követi, hogy bedarálják, akkor az már mégsem a megelőzés elve, hanem az újrahasználat előkészítése, amikor bedarálják. De mi után, és mikor válik hulladékká? Mert azért annak is van jelentősége, nemcsak Magyarországon, hanem ebben az egész forgatagban, hogy mikor válik valami hulladékká, hiszen csak onnantól kezdve érvényesülnek vele szemben a hulladékokkal kapcsolatos szállítási, biztonsági satöbbi előírások. Mindaddig, ameddig nem hulladék...
Namost, azért mondtam el ezt ilyen hosszadalmasan, mert ezek a problémák jelenleg is fennállnak, a mostani hármas besorolásban is problémaként jelentkeznek. Ezek ugyanolyan gyakorlatias problémákat jelenthetnek öt besorolás mellett is. Mi a helyzet az ilyen finomra hangolások tekintetében az új hulladékirányelv kapcsán? Történik-e előrelépés, vagy továbbra is bizonyos értelemben minden ország magára lesz hagyatva, és aztán ilyen-olyan hulladék- és más lobbik alakítják, hogy mikor minek minősül ez vagy az a termék?
ELNÖK: Van még felszólaló? (Nincs jelentkező.) Akkor megkérdezem, hogy megelőzésre mi mennyit költünk. Ugye ennek van az első fázisa, a megelőzés. Ha már megvan egy fogalom, akkor arra mennyit költünk, és kérdeztem a hatékonyságot. Most ezt kérdezném még. Jöhet a válasz, képviselőtársaim? (Nincs ellenvetés.) Akkor kérjük szépen!
MARKÓ CSABA (Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium): Köszönöm szépen, elnök úr. Én kezdeném a válaszadást.
Először az ötlépcsős hierarchiáról. Ennek most az a lényege, hogy a középső lépcsőt, a hasznosítás-lépcsőt háromfelé osztotta, és a hasznosításon belül tesz különbséget a különböző megoldások között. Tehát az újrahasználatra való előkészítés alapvetően azt jelenti, amikor a roncsautót szétbontják, abból a használható alkatrészeket kiszedik, minősítik, és újra forgalomba hozzák. Tehát az újrahasználatra egy komplex hulladék előkészítése megtörténik, bizonyos részeinek az újrahasználatára.
A következő két lépcsőnél válik egyértelművé az, hogy az anyagában történő hasznosítás előbbrevaló az energetikai hasznosításnál. Itt érvényesül az, hogy ha egy termék előállításába már energiát fektettünk, és természeti erőforrásokat használtunk fel hozzá, akkor ezt az anyagfelhasználást a lehető leghosszabb ideig a fogyasztás-termelés-anyag körforgásában tartsam, és ha ezt már nem tudom megtenni, akkor nyerjem vissza a befektetett energiát, vagy amennyit vissza lehet abból nyerni.
Tehát ebből a szempontból az öt lépcső mindenképpen hasznosabb eligazítást ad abban, hogy a hasznosításon belül mi az, amire jobban kell törekedni, nagyobb erőfeszítéseket kell tenni.
Azért van szükség igazából ennél a minél részletesebb lépcsőzésre, mert sajnos a hagyományos gazdasági megítélése, illetve értékelése ezeknek a kezelési eljárásoknak pontosan fordítottja ennek a prioritási rendnek, a lerakás a legolcsóbb megoldás a gyakorlatban, és a megelőzés, illetve a megfelelő újrahasználat előkészítése a legdrágább.
Ami az égetési technikákat illeti, erre külön irányelv van a hulladékégetésre vonatkozóan, ami viszont nem foglalkozik azzal, hogy egyébként hasznosításnak számít-e az a termikus eljárás, amit alkalmaznak vagy ártalmatlanításnak számít, sőt azzal sem foglalkozik, hogy ténylegesen kémiai értelemben égetéssel történik-e meg ez a kezelés, vagy bármilyen más termikus eljárással. A pirolízis is oda tartozik; ott a kibocsátási határértékek, illetve a hulladék előkészítésével kapcsolatos kötelezettségek egyértelműen szabályozásra kerültek, itt ezért a technológiába nem szól bele a keretirányelv, ugyanakkor az is igaz, hogy folyamatban van, megkezdte a bizottság az égetési irányelv felülvizsgálatát is, de az nem akar ebbe belemenni, hogy most hasznosításról van-e szó vagy nem.
A szén-dioxid-kvótaszámításnál, amennyire én tudom - bár ezt az előző társaság pontosabban el tudta volna mondani -, a hulladékégetők nem számítanak bele a kereskedelmi rendszerbe, de ebben valószínűleg lesz változás.
DR. BARANYAI GÁBOR (Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium): Annyit hozzátennék, hogy ahol együttégetés van, például a cementgyáraknál, ott a cementművek beszámítanak, csak az úgynevezett dedikált égetőművek kerültek ki a kvótakereskedelem hatálya alól.
MARKÓ CSABA (Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium): Itt is az egyik probléma valóban az, hogy az együttégetésnél, ha erőműben, cementgyárban, téglagyárban hulladékot használnak fel fűtőanyag kiváltására, akkor az automatikusan hasznosításnak számít, és egyébként, mint szén-dioxid-kibocsátó, beletartozik a kvótarendszerbe. A hulladékégetők esetében, akik kimondottan a hulladékégetésre létesültek, ezek ártalmatlanításnak számítanak a jelenlegi szabályozás szerint, és nem számítanak bele a szén-dioxid-kvótába, tehát itt van egy bizonyos versenyjellegű probléma is, hogy tulajdonképpen az egyik égetés bizonyos szempontból előnyt élvez a hagyományos hulladékégetéshez képest, viszont azt is csak akkor lehetne támogatni, ha az valóban olyan hatékonysággal váltja ki az energiahordozókat, mint ahogy az egy cementgyárban megtörténik.
Hogy megelőzésre mennyit költünk, ez egy elég nehéz kérdés; már azt is nehéz statisztikailag is bemutatni, hogy mennyi a megelőzés. Ha statisztikai trendeket, GDP-növekedéssel arányos hulladékképződést veszünk alapul, akkor ki lehet számolni egy nagyon nagy várható hulladékképződést, és ehhez képest statisztikailag be tudjuk mutatni, hogy annyit messze nem értünk el, tehát akkor sikeres volt a megelőzés, ugyanakkor ehhez az is hozzátartozik, hogy az elmúlt években a nagy hulladékhányaddal járó technikák, ipari tevékenységek Magyarországon elég jelentősen visszaestek - tehát a kohászat, az energetika, a bányászat -, amelyek mind nagyon nagy hulladékmennyiséggel járó tevékenységek. Ennek következtében ez elmúlt 5 évben körülbelül, nem akarok túlozni, az egyharmadára visszaesett a hulladék mennyisége ezekben az ipari ágazatokban, ami alapvetően nem a technológiafejlesztésre fordított támogatások vagy beruházások eredménye, hanem egyszerűen a nagy mennyiségű hulladékkal járó tevékenységek ellehetetlenülése.
A Gazdasági Minisztériumnak vannak támogatási lehetőségei elsősorban a gazdasági versenyképesség operatív programon keresztül azon kis- és középvállalkozások támogatására, akik olyan technológiát vezetnek be, amelyekkel a hulladékképződés is mérsékelhető, illetve a hulladék veszélyességének mérséklése megtörténhet. A környezeti és energetikai operatív programból ezek a támogatási lehetőségek a legutóbbi egyeztetési tárgyalásokon egyértelműen átkerültek a gazdasági versenyképességi operatív programba. Konkrét összeget sajnos nem tudok mondani, mert állami támogatási források az utóbbi években nem nagyon voltak, uniós támogatási forrásokra számítunk, a Környezetvédelmi Minisztériumnak pedig a Környezetvédelmi Alap megszűnése óta gyakorlatilag ezek a forrásai megszűntek.
DR. BARANYAI GÁBOR (Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium): Én még egy gondolatot tennék hozzá, nevezetesen, hogy miért is jó ez a hulladékhierarchia Magyarországnak. Talán emlékezetes, hogy jelenleg folyik egy vizsgálat Magyarország ellen a környezetvédelmi termékdíjak kapcsán. Az egyik kvázi vád az, amivel minket az Európai Bizottság megilletett, hogy preferáljuk az újrahasználatot a csomagolások esetén az egyéb hasznosítási formákkal szemben, nevezetesen, hogy ledaráljuk, üveget vagy pedig műanyag palackot csinálunk belőle. Pont ez az ötlépcsős hierarchia az, amely szétválasztja ezeket a lépéseket, és még a recikláláshoz, az anyagában történő hasznosításhoz képest is előnybe helyezi a termékek újrafelhasználatát, az effektív, önmagában történő használatát, tehát számunkra a hazai rezsim szempontjából is egy kedvező változás.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Nincs több kérdés. Akkor az a javaslatom a határozatképességünkre való tekintettel is, hogy a bizottság térjen vissza arra, hogy hozzunk határozatot vagy sem. Én készítenék javaslatot a mai tájékoztató kapcsán, és akkor ezt majd megmutatom.
Köszönöm szépen a tájékoztatót, és akkor majd visszatérünk erre. Köszönöm szépen.
A büntetőjog a következő. Köszöntöm az Igazságügyi Minisztérium képviselőjét! (Dr. Baranyai Gábor felé:) A Környezetvédelmi Minisztérium részéről csak úgy itt vagy, erre jársz? (Dr. Baranyai Gábor: Ideülhetek, de alapvetően az IRM.) Ha ez a háttérmunka jó az IRM-nek, akkor megkérem a minisztérium képviselőit, hogy a jegyzőkönyv kedvéért mutatkozzanak be, és néhány szót mondjanak el előzetesen.
Dr. Rajmon Balázs szóbeli kiegészítése
DR. RAJMON BALÁZS (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium): Köszönöm szépen. Rajmon Balázs vagyok, az IRM büntetőjogi és rendészeti kodifikációs főosztályának osztályvezetője, kolléganőm pedig Tisza Judit, a főosztály munkatársa.
Igyekszem rövid lenni. A tisztelt bizottság napirendjére vette a környezet büntetőjog általi védelméről szóló irányelvjavaslatot, amelynek az előzményeiről nagyon röviden annyit, hogy 2001-ben már kidolgozásra került egy irányelvjavaslat, ami aztán az Unión belüli első, illetőleg harmadik pilléres hatásköri vitákra tekintettel nem került elfogadásra. Ehelyett 2003-ban egy kerethatározat, ami az Unión belüli harmadik pilléres jogalkotás eszköze, került elfogadásra. Ennek megfelelően Magyarország 2005. szeptember 1-jei hatállyal módosította a büntető törvénykönyv rendelkezéseit a 281. A §-ban a természet- és a környezetkárosítás bűncselekményei kapcsán. Ezek szeptember 1-jén léptek hatályba, ezt követően szeptember 13-án az Európai Unió Bírósága meg is semmisítette ezt a kerethatározatot, illetőleg ennek egy részét, az 1.7 cikkelyét.
Tulajdonképpen ennek felváltását célozza a jelenlegi irányelvjavaslat, amely tartalmában éppen ezért nagyjából megegyezik a korábbi kerethatározat szövegével. Itt mindösszesen arról van szó, hogy az Európai Unió Bírósága állást foglalt a tekintetben, hogy a környezet büntetőjogi védelmének az első, illetőleg harmadik pilléres szabályozása hogyan osztható meg. Ennek megfelelően egy irányelvben kerül jelenleg ez szabályozásra.
Tartalmilag, mint az előbb említettem, az irányelv tartalma nagyjából megegyezik a korábbi kerethatározat tartalmával, ami azt is jelenti, hogy a Btk. szabályai tulajdonképpen teljes egészében megfelelnek, hiszen azok hatályban vannak 2005. szeptember 1-je óta, ezeknek a rendelkezéseknek megfelelően
A kormány kialakította az egységes álláspontját az irányelvjavaslattal kapcsolatban, ezt az európai koordinációs tárcaközi bizottság megtárgyalta és elfogadta. Ezt az álláspontot természetesen az igazságügyi tárca, illetve a környezetvédelmi tárca közösen alakította ki. Ennek tartalmáról nagyon röviden annyit, hogy tulajdonképpen három olyan pont van az irányelvjavaslatban, amelyben Magyarország az irányelvjavaslat tekintetében mindenképpen módosításokat javasol, illetőleg az álláspontja az, hogy a jelenlegi rendelkezések nem teljesen pontosak. Eddig két alkalommal került sor a tanácson belül az anyagi jogi munkacsoportban az irányelvjavaslat megtárgyalására. Igazán érdemi vita még nem tudott kibontakozni ilyen rövid idő alatt, de azt minden tagállam egyértelművé tette, hogy magát az irányelvjavaslatot alapvetően támogatja, de szövegszerű pontosító javaslatai szinte mindenkinek lesznek, hiszen azért vannak olyan koherenciazavarok az irányelvjavaslatban, amiket muszáj kiküszöbölni.
Magyarország számára három kérdés különösen fontos. Az egyik az úgynevezett védett élőhely kérdése, amelyet az irányelvjavaslat megfogalmaz. Ez abból a szempontból nem tűnik jelenleg szerencsésnek egyrészt, hogy nem derül ki, hogy ennek pontosan mi a tartalma, másrészt a belső jog önmagában ezt a fogalmat, hogy védett élőhely, nem ismeri. Természetesen vannak olyan területek, amelyeket védelemben részesít a természetvédelmi jog, és ennek megfelelően a büntetőjog is, de jelenleg nem derül ki az irányelvjavaslatból, hogy pontosan mi az a védett élőhely, ezért ennek pontosítására mindenképpen szükség lesz. Ennek a jogi technikája még nyilván nem kidolgozott, egy lehetséges út az, ami jelenleg szerepel a magyar javaslatban, illetőleg felmerült esetlegesen már a munkacsoport-tárgyalás során is, hogy utalni kell a különböző uniós jogi normákra, amelyek meghatározzák ezeket a védett élőhelyeket.
A második nagyon fontos kérdés az ózonkárosító anyagok kibocsátása, illetőleg az ózonkárosító anyagokkal kapcsolatos termékek kereskedelme, illetőleg ezek használata. Egyrészt a korábbi kerethatározat csak a kereskedelmet rendelte szankcionálni, a jelenlegi irányelvjavaslat a használatot is szankcionálni rendeli. Ez tehát mindenképpen egy többletelem a Btk. szabályozásához képest is. Ha ez így marad, nyilván nem fog akkora problémát okozni, természetesen lehet módosítani a büntető törvénykönyvet.
Ugyanakkor itt van egy nagyon fontos kérdés, ez pedig az, hogy az irányelvjavaslat semmilyen mennyiségi korlátot nem tartalmaz, tehát ez azt jelenti, hogy akár az egy személy által használt olyan eszköz - kozmetikai, egyéb eszköz -, amely ózonkárosító anyagokat tartalmaz, szankcionálás alá vonható. Ezt mi semmiképpen nem tartjuk szerencsésnek, és egyébként a Btk. 2005. évi megalkotásakor is figyelemmel voltunk erre, és teljes egyetértés volt minden szakma tekintetében abban, hogy a személyes használatot meghaladó mennyiségű terméket, illetőleg ezeket a magatartásokat lehet csak szankcionálni. Ez tehát a második kérdés.
A harmadik kérdés pedig kifejezetten egy büntetőjogi kérdés, ezt pedig annyiban lehetne összefoglalni, hogy a harmadik pilléres jogalkotásban a tipikus jogi eszköz a kerethatározat. A kerethatározatnak az európai uniós szerződésből kifolyólag a szankciók meghatározásánál mindösszesen arra van lehetősége, hogy azt mondja, hogy az államoknak meg kell teremteniük a hatékony, arányos és visszatartó erejű szankciókat, konkrét szankciónemeket, illetőleg az egyes szankciónemeken belül, tehát szabadságvesztésen belül konkrét büntetési mértékeket nem határozhat meg egy kerethatározat. Ennek az az oka, hogy 25, illetőleg most már 27 tagállam eltérő büntető jogrendszerei nem tudják azt kezelni, hogy ha egy uniós határozat egységes szankciórendszert állapít meg.
Ez a harmadik pillérben tehát egy teljesen elfogadott jogi környezet. Ennek ellenére az irányelv jelenleg konkrét büntetési tételeket állapít meg. Ezzel kapcsolatban azt lehet elmondani, hogy szinte minden tagállam, tehát kivétel nélkül minden tagállam, nyilván a büntetőjogi részben jelezte, hogy elfogadhatatlan, és a szankciókat másképpen kell megfogalmazni.
Én nagyjából ennyiben foglaltam volna össze, ha bármilyen kérdés van, nagyon szívesen válaszolok rá. Köszönöm szépen.
Kérdések, hozzászólások, válaszok
ELNÖK: Köszönöm szépen. Dr. Orosz Sándor!
DR. OROSZ SÁNDOR (MSZP): Mindenki vitatja, hogy az Európai Unió itt ebbe a büntetőjog-politikába beleszólhat, hogy hány évet szabjon ki. Milyen, ki, miért? Sokallják, vagy keveslik?
DR. RAJMON BALÁZS (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium): Nem közvetlenül erről van szó, hogy sokallják vagy keveslik. Önmagában azt az elvet tartja elfogadhatatlannak minden tagállam, illetőleg nem tudja elfogadni az összes tagállam... Hogy mondjak egy példát: a legsúlyosabb bűncselekmények kapcsán, például a tel-avivi terrorcselekmények kapcsán elfogadott uniós jogi aktusok mindösszesen azt mondják, hogy olyan szankciókat kell a tagállamoknak kilátásba helyezniük, amelynél a legalsó küszöb egy vagy két év. Innentől kezdve az, hogy egy tagállam ezt a bűncselekményt úgy bünteti mondjuk, hogy kettőtől nyolc évig terjedő szabadságvesztéssel, vagy öt évtől tizenegyig, ezek a 27 államban teljesen különbözőek. Ezen ok miatt, mivel ennyire eltérőek a szankciórendszerek, egész egyszerűen az egy elv a harmadik pilléres jogalkotásban, hogy az Európai Unió a kerethatározatokban nem állapít meg konkrét büntetési tételeket, és nem is állapíthat meg. Ez egyébként valószínűleg az Európai Unió Bíróságának a próbáját sem állná ki, pontosan azért, mert a harmadik pillérben ez nem elfogadott, különösen nem lehet ez elfogadott ezért egy első pilléres jogalkotásban.
Tehát nem került az szóba, hogy bárki sokallja vagy kevesli a büntetési tételeket, teljes részletességgel, mindezidáig. Köszönöm.
ELNÖK: Más kérdés, észrevétel? (Nincs jelentkező.) Köszönjük szépen a tájékoztatót. Majd ősszel újra visszatérünk rá. (A napirendi pont tárgyalásához érkezett vendégek elhagyják az üléstermet.)
Következik: tájékoztató a fenntartható vízgazdálkodás irányában az Európai Unióban, a vízkeretirányelv végrehajtásának első szakasza bizottsági közleményről. A jegyzőkönyv kedvéért kérem a neveket!
DR. BARANYAI GÁBOR (Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium): Baranyai Gábor ismételten, és...
DR. BALÁSHÁZY LÁSZLÓ (Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium): Balásházy László vagyok, a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztériumban osztályvezető.
ELNÖK: Parancsoljatok!
Dr. Baranyai Gábor szóbeli kiegészítése
DR. BARANYAI GÁBOR (Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium): Röviden néhány szót mesélnék egyrészt a vízkeretirányelvről, mint a diszkusszió tárgyáról, különös tekintettel arra, hogy a következő téma is ehhez kapcsolódik, másrészt pedig egy pár szót arról, hogy műfajilag mi is ez a tájékoztató, és akkor majd Balásházy kollégám néhány szót magáról az érdemi végrehajtásról.
Gyakorlatilag vízvédelem területén a hetvenes évek óta vannak jogszabályok, ezek meglehetősen sporadikusak voltak, egy-egy részterületet, illetve már a kilencvenes években egy-egy nagyobb infrastrukturális kérdést tettek fel. Ezek közül kiemelkedik például a szennyvíz és az ivóvíz irányelv. Azért, hogy a vízzel, mint egy teljesen globális elemmel, az Unió egységesen foglalkozzék, 2000-ben elfogadtak egy meglehetősen terjedelmes, közel hatvan oldalas ernyőjogszabályt, amelyet vízkeretirányelvnek hív nagyjából a szakzsargon.
Ennek a főbb elemei egyrészt, hogy új adminisztratív keretek közé szorítja, vagy tereli a vizekről való gondolkodást, ez a vízgyűjtő-gazdálkodási szemlélet, amely ugye magyar vízügyi történetben már egy régi tradíció. Ennek a lényege az, hogy minden létező vízfolyást, illetve állóvizet be kell sorolni egy vízgyűjtő-gazdálkodási területbe, amely egy nagyobb vízgyűjtőhöz tartozik. Magyarországon ez a Duna vízgyűjtője, és három részvízgyűjtő található rajta.
A második fontos lépcsője a vízkeretirányelvnek, hogy bevezeti az úgynevezett ökológiai vízminőség fogalmát, ami körülbelül arról szól, hogy nemcsak kémiai szempontból kell a felszíni vizeket jó állapotba hozni, hogy úgymond a desztillált víz kémiai anyagoktól mentes legyen, hanem ennek a víznek az élet egy megfelelő diverzitását is fenn kell tudnia tartani, erre pedig az abban lévő különböző gerinces és gerinctelen élő szervezetek sűrűségéből, illetve összetettségéből lehet következtetni.
A vízkeretirányelv meghatároz egy meglehetősen részletes beavatkozási programot, illetve hozzá egy jogalkotási programot. Ezen jogalkotási programhoz kapcsolódik majd a következő napirendi pont.
Ez nagyjából az, hogy 2008. év végéig a tagállamoknak el kell készíteniük egy úgynevezett vízgyűjtő-gazdálkodási terv tervezetet, ezt társadalmi és szakmai vitára kell bocsátaniuk. 2009 végére el kell fogadni azt a minden vízgyűjtő területre vonatkozó vízgyűjtő-gazdálkodási tervet, amely egyrészt tartalmaz egy állapotfelmérést, amibe beletartozik többek közt például a vízhasználatok gazdasági elemzése is. Ehhez képest meg kell határozni azokat a különböző környezeti célállapotokat, amelyeket el szeretnénk érni, illetve egy intézkedési programot kell tartalmaznia, amely meg fogja mondani, hogy milyen lépcsőben és milyen menetrenddel fogjuk ezeket a jó vízállapotokat elérni.
A határidő, amelyre ezt a jó vízállapotot el kell érni, 2015. Ott van egy általános hatéves tartama minden vízgyűjtő-gazdálkodási tervnek. Ezen belül vannak még különböző részhatáridők, 2005-ben el kellett készítenünk egy úgynevezett interkalibrációs listát, amely megmondta, hogy mely pontokon kell Európa vizeit mérni, és hogy ezeket majd hogyan hasonlítsuk össze. El kellett végezni a vizek használata, illetve a vízszolgáltatások gazdasági elemzését. 2010 végéig meg kell valósítani gyakorlatilag a teljes költségmegtérülés elvét a vízszolgáltatások területén satöbbi, satöbbi.
Tehát egy meglehetősen részletes, és a maga nemében mind adminisztratív, mind tartalmi szempontból egy meglehetősen terhes feladatrendszert tartalmaz a keretirányelv.
Ehhez képest ír elő a keretirányelv a tagállamok számára különböző jelentéstételi kötelezettségeket az Európai Bizottság részére, illetve az Európai Bizottság részére is előír egy tájékoztatási kötelezettséget, amely alapvetően a tagállamok által beadott jelentésekre alapul.
Az első, ami a bizottság előtt van, az Európai Bizottság jelentése, amelyet gyakorlatilag a 2005-2006. folyamán beadott tagállami jelentésekből állított össze. Ennek van egy összefoglaló része a vizek állapotáról, összegzi a tagállamok eddigi tapasztalatait, illetve különböző ajánlásokat fogalmaz meg a jövőre nézve, tekintettel arra, hogy 2015 a mi céldátumunk.
Ehhez képest kérem Balásházy kollégát, hogy egészítse ki az általam elmondottakat.
DR. BALÁSHÁZY LÁSZLÓ (Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! A Bizottság tagállami jelentések összehasonlítására kialakított egy viszonylag egyszerű pontozási rendszert, és ez alapján értékelte a tagállamok teljesítését, jelentéstételi teljesítményét. Magyarország jó helyezést kapott ebben az értékelésben, a 25 tagállam között a 9. sorba kerültünk, olyan országok közelébe, mint például Nagy-Britannia.
A jelentés a tagállamok teljesítményét bizonyos szempontokból bemutatja, de sehol nem tartalmazza azt, hogy egy tagállam miért nem kapta meg a száz százalékot, tehát tételesen nem hoz fel semmilyen olyan gondot valamelyik állammal kapcsolatban, amiért nem kapta meg a száz százalékot. A háttéranyagok tartalmazzák ezt, de ezek nem részei a jelentésnek.
Magyarországra vonatkozóan megemlít az anyag például olyasmit, hogy a jelentés készítését megelőző években, illetve amire a jelentés támaszkodott, a vizek állapotát illetően a monitoring véleményük szerint kívánnivalókat hagy maga után, és nem látják a jelentésből azt a világos programot, ami tartalmazná, hogy Magyarország hogyan fejleszti a monitoringprogramját.
Ezzel kapcsolatban szeretném elmondani, hogy 2007. március 22-e volt a monitoring tételi jelentés határideje, Magyarország ezt teljesítette, és ebben a jelentésben már egyértelműen benne van az, mind a felszíni, mind a felszín alatti vizekre, hogy hol, milyen méréseket, milyen sűrűséggel fog az ország végezni. Úgy gondolom, hogy ez a hiányosság ezzel a jelentéssel automatikusan meg fog szűnni.
Egyébként, amit még említ, hogy a források a szennyezőanyagokra vonatkozó ismeretek tekintetében kívánnivalókat hagynak maguk után. Ezt mi is tudjuk, ezt mi írtuk bele. Ezen a téren változást a vízgyűjtő-gazdálkodási terv mostani készítési szakasza fog hozni, hiszen 2008. év végéig kell a tagállamoknak, így Magyarországnak is ezt a tervet elkészíteni, és ennek egyik fejezete a vizeket veszélyeztető emberi tevékenységek számbavétele.
Még annyit említenék meg, hogy ez a 9. hely tulajdonképpen azt is jelenti, hogy a Bizottság által elfogadhatónak ítélt mérték fölött, jóval fölötte van az a pontszám, amit Magyarország kapott a jelentést illetően. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Alelnök úr!
DR. OROSZ SÁNDOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. A vízkeretirányelv végrehajtásának aktuális állapotairól: hát nem túl rózsás azért, ami itt látszik. Ez ugye két dolgot vet fel. Az egyik, hogy talán maga az EU vízkeretirányelv volt kicsit ambiciózusabb, mint a tényleges lehetőségek, egy oldalról, másrészt esetleg valamilyen egyéb oka van. Miért mondom ezt? Azért mondom ezt, hogy maga a vízkeretirányelv a felszíni víztestek vonatkozásában többféle kategóriát ismer, annak ellenére, hogy egyébként mindegyikkel kapcsolatosan egy fejlődést kíván elérni, de maga a besorolás például az adott tagállamra tartozó kérdés volt. Én magam személyesen találkoztam olyan értékeléssel, hogy kár volt ilyennek vagy olyannak besorolni, mert ezzel kapcsolatosan az elérendő célok is másként alakulnak, és értelemszerűen másfajta végrehajtási állapotot sikerül produkálni egy-egy méréskor.
Kérdezem, hogy ez a fajta vélekedés jelen van, vagy nincsen jelen, vagy abszolút félretájékoztattak ebben a vonatkozásban. Azért is teszem fel ezt a kérdést, mert itt van például az első ábra, ahol négy, szerintem nem jelentéktelen országnak nincs is adata. Ha jól tudom megfejteni a neveket, Finnország... (Közbeszólás: Görögország!) .., Görögország, Hellas akar lenni, gondolom, Olaszország és Svédország, akiknek itt semmilyen adatuk nincsen.
Akkor láttunk olyat, hogy Hollandia esetében a veszélyeztetettség majdnem száz százalékos; Magyarország sem mutat e tekintetben jó paramétereket, mert nyilván mindegyiknek a saját víztesteihez képesti százalékokról van szó. Itt is azért 60 százalékot meghalad azon víztestek aránya, ahol - mit is jelent ez a veszélyeztetettség? - várhatóan nem lehet elérni a vízkeret-irányelvben megcélzott környezeti ökológiai és kémiai állapotokat. Igen jelentősnek tűnik az a rész majdnem mindenhol, túl a "no datán", hogy egy csomó helyen nincs elégséges adat, tehát azt hiszem, hogy az a megállapítás nagyon megállja a helyét, miszerint az eredmények azonban részletesebb elemzéseket igényelnek, de egy kicsit a "nagyot akar a szarka, de nem bírja a farka" helyzetet látom itt ebben a dologban.
Találkozom nap mint nap értelmezési nehézségekkel itt, Magyarországon, többek között azzal, hogy bár nálunk nem túl vastag ez a nem elégséges adat, én ennél nagyobbra számítottam egyébként a nem elégséges adat vonatkozásában, mert sokszor nem tudjuk azt, hogy milyen az egyik víztestből a másik víztestbe átkerülő víz minősége, ha éppen a kémiai állapotot nézzük. Ezért aztán Magyarországon egy sajátos hierarchia is kialakult, nevezetesen, hogy az úgynevezett mesterséges vagy módosított víztestek kvázi mintha alacsonyabb rendűek volnának, mint a természetes víztestek. Ezért például, bár erősen emberi beavatkozás által érintett, mondjuk, éppen a Duna is, pontosan nem tudom, hogy a Duna vonatkozásában ezek a víztesti minősítések most akkor hogyan s miként alakulnak: mennyi ebből a természetes, mennyi az erősen módosított és esetleg mennyi a mesterséges víztest. Leginkább azt látom, hogy a természetes víztest minősítés nagyon kevés helyen állja meg Magyarországon a helyét sok megfontolás miatt, bár darabszám szerint egy kis hegyi patak valószínűleg egy természetes víztest, de nagy folyóink egyike sem tekinthető annak, figyelemmel például Vásárhelyi úr tevékenységére a XIX. században.
Ezzel együtt is örülök ennek az úgynevezett kilencedik helynek. Én is néztem ezeket az igazgatási megállapodásokat és a gazdasági elemzéseket, de vízgyűjtő-gazdálkodási terv esetében, ha jól emlékszem, most a társadalmi vita folyamatában vagyunk itt ma Magyarországon, de javítsanak ki, ha még esetleg e fázis előtti állapotok vannak.
DR. BARANYAI GÁBOR (Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium): Még nem. Jövő év decemberében kell letenni társadalmi vitára a tervet.
DR. OROSZ SÁNDOR (MSZP): Ez azért lep meg, mert bizonyos, társadalmi vitának nevezett jelenségek mostanában is zajlanak a vízgyűjtő-gazdálkodásnál. Itt van egy olyan specialitás is, ami az egész vízkeretirányelv végrehajtására is érdekes lehet, hogy hozzánk kívülről jönnek, ráadásul vannak olyan vízgyűjtők - hogy csak egy ilyet mondjak, a Lapincs és a Rába kérdése -, ahol azért anélkül, hogy ezek ne lennének összekapcsolva, igazából nem tud semmit mondani a teknő alján lévő.
Ezzel foglalkozik-e, foglalkozott-e ez a vizsgálat? Nekünk itt egy ilyen kivonatszerű anyagunk van, gondolom én, és ebből nem igazán derül ki, hogy ilyen határvízi ügyek mennyiben kapnak szerepet az egyes minősítésekben. Azt mondják, hogy ne tájékozódjak tovább.
ELNÖK: Dehogynem! Ez egy félreértés, rosszul hallottál egy szót, úgyhogy csak nyugodtan, visszaadom a szót.
DR. OROSZ SÁNDOR (MSZP): Befejeztem a tájékoztatást. (Dr. Józsa István: Tájékozódást mondtam.)
ELNÖK: Parancsoljon!
BÁNYAI GÁBOR (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Három kérdésem volna a szakértők felé. Az első kérdésem először is arról szólna, hogy van ebben a szövegben a 2. oldalon a túlságosan kevés víz és a sok víz esetén, hogy mit tesz majd Magyarország a vízpótlás, a vízvisszatartás területén. Mit tervezünk, és mit teszünk majd?
A második kérdésem a következő. A 3. oldalon a harmadik fekete ponttal jelzett bekezdésnél az szerepel, hogy "annak biztosítása, hogy a vízárak megfelelő ösztönzést jelentsenek a vízhasználók számára" - a vízkészlet hatékony felhasználásához kapcsolódó rész. Mit tervez a kormányzat ezen a területen? Azt értem, hogy ez vízáremelést jelent valamilyen szinten, csak ezt hogyan értelmezzük majd a későbbiekben. Milyen formában tervezik, az ön által is elmondottakhoz illeszkedően, hogy a szolgáltató nyeresége benne legyen a víz árában? Csak jeleznem kell, hogy Írországban a víz ingyen van a lakosságnak, ezzel szemben itt az uniós irányelv pedig másról beszél.
A hármas pont: a vízgazdálkodás vízgyűjtőkre alapozása - a 3. oldalon az első fekete ponttal megjelölt bekezdésnél. Alelnök úrhoz kapcsolódóan: elég kevés vízgyűjtőnk van most már, sajnos. Mit teszünk majd Románia, Ukrajna, Ausztria, Szlovákia irányában? Ha megnézzük, akkor Ausztria elég komolyan veszélyeztetett területekkel rendelkezik, miközben Románia szemérmesen elhallgatja a valós tényeket, és alig van veszélyeztetett vize, 25-30 százalék mértékben. Mit teszünk velük szemben? Jelzem, hogy Magyarország valószínűleg az előbb említett három-négy ország szennyezésének a levét issza, éppen ezért illeszkedik a kérdésem az alelnök úr által feltettekhez is.
Ez a három kérdésem lenne, hogy mit teszünk ez ügyben, és javasolom, hogy mindenki olvassa el, hogy a víz nem szokásos kereskedelmi termék, hanem örökség, amit annak megfelelően kell óvni, védeni és kezelni - ez csak a preambuluma a keretirányelvnek. (Közbeszólás: Nehogy illetékköteles legyen.) Az ne legyen, isten ments! Köszönöm szépen.
ELNÖK: Azt szeretném kérdezni, hogy ha lesz vízgyűjtő-gazdálkodási terv - ez készül, hogy az Unió megcélozza -, akkor beleszólhatunk majd a két felső bőrgyár működésébe is, ami a Rába szennyezését illeti, esetleg még a Lapincs-tó szennyezésébe is? Ha vízgyűjtő-gazdálkodási tervről van szó, akkor az nyilván bővebben érthető.
A másik, hogy foglalkozik-e az Unió a kutakkal, hogy hány kút van, van-e kút, és milyen állapotban vannak a kútjaink? Azok is egy fontos nemzeti értéket képviselnek, de rossz tapasztalataink vannak ez ügyben, hogy hogyan tartjuk ezt karban. Egyáltalán ez valamilyen formában felmerül-e az Unión belül vagy sem? Itt van az ideje a válasznak.
DR. BARANYAI GÁBOR (Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium): Köszönöm szépen. Először én fogok nagyjából sorrendben menni a joginak vagy általam joginak vagy adminisztratívnak vélt kérdések mentén, és akkor Balásházy kolléga kiegészít majd a tartalmi, műszaki részletekkel.
Az, hogy mit tekintünk kockázatos víztestnek - ez az 1. melléklet ábrája -, első látásra egy sajátos negatív értékítéletet tartalmaz, azonban ennek nem ez a célja. Gyakorlatilag jelen fázisban a keretirányelv végrehajtása abban a korai szakaszban van, ahol leginkább felmérések, monitoring és különböző állapotmeghatározások zajlanak. Jelenleg abból nem tudunk olyan típusú következtetést levonni, hogy az effektív érdemi intézkedésekkel elmaradnánk, mert ezeket még nem is definiáltuk. Ebből a szempontból az, hogy egy adott országnak milyen mennyiségű területe, illetve vízgyűjtője minősül úgynevezett kockázatosnak, tehát abban a tekintetben kockázatosnak, hogy 2015-ig elérje a jó vízállapotot, ez leginkább természeti adottságaitól függ. Hollandia, mint egy erősen nitrátszennyezett ország, aki egyébként Észak-Nyugat-Európa minden szennyvizét kapja és maga is nagy kibocsátó, értelemszerűen rendkívül sok ilyen kockázatos víztesttel rendelkezik. Ami nagyon fontos azonban, hogy maga a vízkeretirányelv nem egy merev rendszer, ugyanis maga a 4. §, ami előírja egyrészt az általános környezeti célállapotokat, illetve előírja azt, hogy milyen részletes környezeti célállapotokat kell meghatározni, lehetővé teszi az ezektől való derogációkat is.
A derogációnak többféle módja lehet. Az egyik az, hogy hosszabb határidőt állapítok meg a jó állapot elérésére: ez 2015-höz képest az első körben lehet még plusz hat év, amit mindig indokolni kell a vízgyűjtő-gazdálkodási tervben. Egy következő derogációs lehetőség az, amikor én eleve alacsonyabb környezetminőségi határértékeket állapítok meg. Ezt szintén indokolni kell, illetve meg kel mondani, hogy mi az a terjedelem, illetve mik azok az intézkedések, amiket tenni fogok azért, hogy ez mégis teljesüljön. A harmadik, amit a felszíni vizeknél és az ökológiai állapotnál lehet bevezetni - és erre már utalt Orosz alelnök úr is -, az úgynevezett mesterséges vagy erősen módosított víztest kategóriába való besorolás. Ez egy lehetőség arra, hogy egyes tagállamok ne az úgynevezett jó ökológiai állapotot érjék el, hanem az úgynevezett jó ökológiai potenciált, ami értelemszerűen eggyel rosszabb, nem a természetközeli állapotot takarja, azonban tipikusan még a beavatkozással jelentősen terhelt felszíni vizek ökológiai állapotánál jobb, tehát ez is egy előrelépést takar. A negyedik derogációs kategória pedig nem a meglévő rosszat, hanem egy jövőbeni rossz elérését érinti, nevezetesen, hogy beavatkozhat-e egy tagállam úgy a vizek állapotába, adott esetben egy nagy infrastrukturális beruházással, hogy az jelentősen degradálja a fennálló vízminőséget, ami pontosan ellentétes azzal, ami a keretirányelv célja.
Önmagában tehát a kockázatos víztestek besorolása értelemszerűen tartalmaz bizonyos szubjektív elemeket is egy-egy ország részéről, másrészről viszont például Hollandia szinte az egész országot erősen módosított víztestnek jelölte ki, ami látszólag azt jelenti, hogy kockázatos, másrészről viszont számára egy könnyebbség, hogy nem kell elérni azt a magas védettségi szintet, hanem csak egy alacsonyabbat. Bizonyos esetekben tehát egy ország érdekelt lehet abban, hogy jelentős mennyiségű víztestet minősítsen kockázatossá. Bár én nem vagyok a priori vizes szakember, azért ennek egy részét ismerem: az erősen módosított, illetve természetes, azaz kockázatos víztestek besorolásánál, ha a Duna szakaszát nézzük, fel van osztva Szigetköz, Szap, Ipoly, illetve az Ipolytól Mohácsig - gyakorlatilag ez a három szakasz van. Eddig egy ideiglenes kijelölése történt meg ezeknek a víztesteknek. Alapjaiban a bős-nagymarosi vízlépcsőrendszer felső műtárgyaira tekintettel a szigetközi Duna-ágat erősen módosított víztestnek minősítettük.
Van egy vita arról, hogy vajon erősen módosítottnak kell-e tekinteni a Szap- és az Ipoly-torkolat közötti víztestet, és gyakorlatilag az Ipolytól lefelé a Duna magyarországi folyását pedig természetes víztestnek tekintjük. Nagyon fontos hangsúlyozni, hogy ez sosem kötelezettség, ez egyfajta lehetőség arra, hogy én kevesebbet teljesítsek, mint amit az irányelv alapvetően előír. Lehetséges tehát az, hogy egy szorgalmas ország kitalálja azt, hogy ő minden adott esetben, betonmedence kapcsán, teljesíteni akarja az igen magas vízminőségi előírásokat. Hogy a nemzetközi kooperáció hogyan valósul meg ebben a rendszerben, ez értelemszerűen az egyik kulcspontja az egész vízkeretirányelv végrehajtási sikerének.
Valószínűleg történetileg ez egy brit kezdeményezés volt, az egész vízgyűjtő-gazdálkodási terv elgondolás, ami nagyon illik a brit szigetek, illetve a skandináv térség folyóira. Azt hiszem, a Duna vízgyűjtőin 16 ország szerepel, ebből effektív a legtöbb érintett, és nyilván Olaszországnak vagy Lengyelországnak a szerepe azért marginális, de itt egy világon egyedülálló kooperációra van szükség ahhoz, hogy ez valamilyen szinten működjön. Maga a vízkeretirányelv felállít egy hierarchiát, amelyben az az elsődleges cél, hogy egy egész vízgyűjtőre készüljön egy egységes vízgyűjtő-gazdálkodási terv. Értelemszerűen ennek léptéke meglehetősen korlátozott, legalábbis a mélységét tekintve, azonban azt hiszem, hogy a világ csodájára ez elkészült, a Duna-védelmi Nemzetközi Bizottság a hasonló nevű egyezmény égisze alatt elkészített egy roof reportnak, fedőjelentésnek hívott dokumentumot, amely egyfajta keretbe helyezi a tagállamok későbbi vízgyűjtő-gazdálkodási terveit. Nagyon fontos, hogy ebben benne lesznek a nem EU-tagállamok is.
Nyilván ez egy nagyléptékű dolog, ezt le kell bontani nemzeti, illetve vízgyűjtő-kerületi szintre - ez folyamatban van. Nagyon fontos, hogy a keretirányelv előírja a vízgyűjtő-gazdálkodási tervezés során a nemzetközi együttműködést, sőt sajátos módon - és ez elsőként szerepel az európai környezetvédelmi jogban - egy kvázi vitarendezési eljárást is bevezet. Ez az, amire Fodor miniszter úr hivatkozik, ez a vízkeretirányelv 12. §-a. Most az Európai Bizottság elé akarja vinni többek között a Lapincs, illetve a Rába különböző szennyezéseinek kérdését. Van egy olyan mechanizmus tehát, nyilván ez nem egy túlságosan strikt, bebetonozott jogi mechanizmus, amelyek a tagországok közti úgymond súrlódásokat hivatottak rendezni, azonban mégis létezik. Itt van egy kooperációs kötelezettség egyrészt a tagállamok közt, amikor ezeket a vízgyűjtő-gazdálkodási terveket összeállítják, másrészt, ha nem sikerül, akkor van egyfajta fórum, ami elé mehetünk. Nagyon fontos, hogy pont Balásházy úr javaslatára és az ügy következetes képviseletének eredményeképp bekerült a felszín alatti vizes irányelvbe, hogy az osztott vízgyűjtő területeken, illetve határokra osztott víztestek esetén kooperálni kell az országoknak, hogy lehetőség szerint közös környezetminőségi határértékeket állapítsanak meg. Van tehát egyfajta mechanizmus ebben a rendszerben, ami, úgy gondoljuk, hogy sokkal több, mint amit egyébként a határvízi megállapodások tudnak, illetve mögötte van egyfajta európai bürokrácia, aki legalábbis ezt részben végre fogja hajtatni rajtunk.
A következő - és akkor itt nagyot lépnék - a vízpótlás, vízvisszatartás kérdése, amiben esetleg Balásházy úr tud valamit mondani. Ez egyébként nem egy klasszikus területe a vízkeretirányelvnek, ezt nagyjából a vízszolgáltatások, illetve a víz használata kategóriájába sorolja be, egyébiránt pedig minden ilyen, például a duzzasztóművek működését be kell illeszteni a vízgyűjtő-gazdálkodási tervekbe, amelyek bizonyos környezetiállapot-javulás irányába hatnak. Ez egyébként a bős-nagymarosi tárgyalások során az egyik kiinduló magyar álláspont: van egy vízkeretirányelvünk, ezek szerint át kell alakítani a bősi erőművet; kérjük, hogy Szlovákia megfelelően kooperáljon Magyarországgal e téren.
Nagyon fontos a vízárak kérdése. Kellett készíteni egy gazdasági elemzést még 2005. év folyamán, ami nagyjából két dologra terjed ki - egyrészt a klasszikus vízszolgáltatásokra. Ennek definíciója körül azért van egyfajta értelmezési probléma, azon túl, hogy tipikusan ide soroljuk a víz-, szennyvízszolgáltatásokat, illetve ide számoljuk az ipari vízkivételeket - a saját kutas, illetve a közműrendszerből kivett vízkivételeket -, valamint a mezőgazdasági célú vízfelhasználást.
Jelenleg folyik egy párbeszéd Magyarország és az Európai Bizottság között, hogy vajon egyéb területeket ide kell-e számítani, nevezetesen például ad absurdum a hajóút fenntartását, amelyre egyébként nemzetközi szerződések előírják, hogy ezt úgymond minden részes államnak ingyenesen kell biztosítani, illetve például a duzzasztás, a termálvízkivétel és a többi. Tehát ha a szűken vett vízszolgáltatási halmazt vesszük, akkor jelenleg folyik éppen egy OECD-vizsgálat, amely részben az Országgyűlés Környezetvédelmi bizottságának közreműködésével fog megvalósulni. Nagyjából az látszik, hogy a 2005-ös gazdasági számítások szerint a Magyarországon beszedett vízdíjak fedezik azt a költségmegtérülést, amelyet egyébként a vízkeretirányelv előír. Ettől meglehetősen szűk körben kell eltérni pont a "szennyező fizet" elvre hivatkozva, és ekképp valószínűleg Írországnak is lépnie kell abban, hogy ingyenesen szolgáltatja a vizet. Tehát ez a típusú gondolkodás, nevezetesen, hogy ingyen adjunk bizonyos környezeti szolgáltatásokat, meredeken ellentétes azzal, amire egyébként az európai környezetpolitika felépült.
Visszatérve kicsit talán konkrétabban a vízgyűjtő-gazdálkodási tervek/nemzetközi együttműködés/bőrgyárak kérdésre. Annak ellenére, hogy a vízkeretirányelv egy a priori nemzetközi jogszabály, tehát a korábbiakhoz képest meglehetősen széles körben rendezi a szomszédos, illetve az egyéb alvízi, felvízi tagállamok kapcsolatát, azért ez még mindig egy meglehetősen gyenge eszköz marad. Vannak bizonyos eljárási kötelezettségek, nevezetesen tagállamoknak kooperálni kell, beszélgetni kell. Azt soha nem írja elő egyébként se a vízkeretirányelv, sem pedig ennek a leányjogszabályai, hogy csak közösen lehet megállapítani és csak mondjuk ugyanazt a környezeti határértéket. Együttműködési kötelezettség van. A másik, hogy van ez a kvázi vitarendezési eljárás a keretirányelv 12. §-a szerint, mely lehetővé teszi, hogy az Európai Bizottsághoz forduljunk az ügyünkkel, a Bizottságnak 6 hónapja van arra, hogy választ adjon, illetve az úgynevezett szabályozó kommitológiai bizottságok elé kerülhet, egy tagállami szavazás van, amennyiben nincs egyetértés a kérdésben.
Mit tehet ilyenkor egy ország, ha mindezek a meglehetősen soft vitarendezési mechanizmusok még mindig nem alkalmasak? Ultima ratio fennáll az Európai Bíróság elé vitele egy másik országnak, amit nyilván Magyarország is egy adott pillanatban megfontolhat például a Rába habzása kapcsán. Azonban nagyon fontos, hogy ezekhez - meglehetősen konkrét példa - a nemzetközi határértékek kellenének, ami például a Rába-habzás kapcsán nincs, tehát nincs általában a sóterhelésre, illetve azokra a kibocsátásokra, amelyek okozzák ezt a problémát. Tehát ilyenekre nincs EU-s határérték, illetve vannak bizonyos alapelvi tételek, amelyekre hivatkozással valószínű, hogy egyfajta jogi eljárást meg tudnánk indítani. Úgyhogy vannak, hogy ha összehasonlítjuk mondjuk a tíz évvel ezelőtti helyzettel, akkor a jelenlegi jogi környezetben Magyarországnak sokkal komolyabb lehetőségei vannak. Valóban ezek nem érik el azt a szintet, hogy mi innen megmondjuk, és ők megcsinálják. Ezt egyébként semmilyen jogrendszer nem tudja. Valószínűleg az EK-jog az, ami a legszélesebb körű beavatkozási lehetőséget biztosítja a szomszédoknak az ilyen típusú ügyeiben.
Átadnám a szót Balásházy Lászlónak.
DR. BALÁSHÁZY LÁSZLÓ (Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium): Nagyon szépen köszönöm. Szinte minden kérdés szóba került. Két dolgot szabad legyen megemlítenem. Orosz Sándor elnökhelyettes úr említette, hogy a VKI ambiciózus jogszabály. Valóban a közösség szintjén is az, és a tagállami megvalósításban is ilyen formában jelenik meg, hiszen a jogharmonizáció keretében át kellett venni azokat a célkitűzéseket és határidőket, amelyeket az irányelv tartalmaz. De nagyon sok múlik a részleteken, nemcsak jogi szempontból, műszaki szempontból is. Például az, hogy mit tekintünk egy víztest esetében jó állapotnak, múlik alapvetően a környezetminőségi határértékeken, kémiai szempontból nézve a jó állapotot.
A felszín alatti vizek tekintetében összesen két határérték lett uniós szinten meghatározva, a nitrátra és a növényvédő szerekre van határérték, úgynevezett környezetminőségi szabályérték. A többi szennyezőanyag tekintetében Unió szintjén nem sikerült megállapodni az új, felszín alatti vizek védelmére vonatkozó irányelv kapcsán, hanem csak azt írta elő az Unió, hogy mely szennyezőanyagokra milyen szempontok figyelembevételével kell a határértéket megállapítani. Kézenfekvő, hogy amennyiben egy tagállam úgy ítéli meg a receptorainak az állapotát - figyelembe véve a felszín alatti vízben, a földtani környezetben végbemenő lebomlási, átalakulási folyamatokat -, hogy ezeket mérlegelve viszonylag magas határértékeket lehet megállapítani, akkor sokkal kevesebb víztest lesz kockázatos állapotban, mintha egy másik megközelítést követ, és az elővigyázatosság elvétől vezetve szigorú határértékeket állapít meg, mert a szigorú határérték túllépésére nyilvánvalóan sokkal nagyobb a valószínűség, mint egy enyhébb határérték esetén.
Ez a probléma bent van az egész európai közösségi szakmai gondolkodásban. Ezért a Bizottság útmutatókat készít, készíttet. Éppen a felszín alatti vizek tekintetében jelenleg három útmutató készül, az egyik a felszín alatti vizek, víztestek állapotának értékelésére és a trendek vizsgálatára, másik a küszöbértékek meghatározására - ezen bizonyos küszöbértékek a határértékek -, és készül még egy. Pillanat, most hirtelen megszakadt a fonal, de később eszembe fog jutni. Sok fog múlni azon, hogy például ezek az útmutatók majd milyen követelményeket támasztanak, függetlenül attól, hogy ezek nem jogszabályok, és ezért az alkalmazásuk nem kötelező, azoktól el lehet térni, de a Bizottság mégis abba az irányba viszi a dolgot, hogy az útmutatókban született megegyezések mértéket jelentsenek a tagállamoknak a víztestek jellemzésében, állapotának értékelésében.
A másik, amit szeretnék említeni, ez a kevés víz, sok víz, vízvisszatartás. Valóban a keretirányelv csak annyit határoz meg, hogy ezen munkálatok során is figyelembe kell venni a vizekre vonatkozó környezeti célkitűzéseket, de a készülő, például árvízvédelemmel foglalkozó uniós jogszabály azért ennél már egy kicsit továbbmegy, illetve készül most egyelőre közösségi szinten csak egy dokumentum, nem jogszabálytervezet, de a távolabbi célok között ott van, hogy azért abból is majd jogszabály lesz, a vízhiánnyal kapcsolatos intézkedésekre vonatkozó alapvető előírások megfogalmazása.
Konkrétan, hogy Magyarország mit tesz a vizek visszatartása és a jövőbeni vízhiány veszélyének csökkentése ügyében: A Vásárhelyi-terv konkrétan tartalmaz olyan tervtartalmi elemeket, amelyek a vizek visszatartására vonatkoznak. Nagyberuházások lettek előirányozva ezen a téren. De tipikus vízhiány által veszélyeztetett terület a magyar Mezopotámia, tehát a Duna-Tisza közi terület, amelyre vonatkozóan például a környezeti és energetikai operatív programban, az úgynevezett KEOP-programban szerepel a Duna-Tisza köze vízháztartásának javítását szolgáló beruházások finanszírozása, első lépésként az egész megvalósíthatóságra vonatkozó átfogó tanulmány készítése.
Nyilván, mint aki ezt a kérdéskört ismeri, tudja, hogy a terület nagyon mozaikus, és ezért nagyon alapos előkészítést igényel az, hogy milyen beruházások fognak megfelelni a térség vizeinek jó állapotával szemben támasztott követelményeknek, illetve mik azok a vízvisszatartási intézkedések, amelyek a terület népességmegőrző képességét, az ott folyó gazdálkodás megőrzésének feltételeit a legjobban szolgálni tudják, ahogy ezt szokták mondani, fenntartható módon. Köszönöm szépen.
Bocsánat, a kutak volt még éppen az elnök úr által felvetett kérdés. A vízkeretirányelv a felszín alatti vizek tekintetében foglalkozik a mennyiségi állapotra vonatkozó általános követelmények megfogalmazásával, de részletekbe nem bocsátkozik. Ez a terület tulajdonképpen a vízkeretirányelvben és az egész uniós vízpolitikában egy mostoha terület uniós szinten, és az a vezérelv, hogy a szubszidiaritás elvének megfelelően ezzel a kérdéskörrel alapvetően tagállami szinten foglalkozzanak az országok vagy még kisebb, tartományi szinten.
Magyarországon valóban jelentős problémát jelent a kutak karbantartási feladatainak elmaradása, problémát okoz a sok engedély nélküli kút megléte. A vízgyűjtő-gazdálkodási terv készítése során felmerült már szakmai szinten, hogy ezt a problémát Magyarország a kiegészítő intézkedések között bemutatja, és a probléma enyhítésére, megoldására vonatkozó lépéseket a vízgyűjtő-gazdálkodási tervbe bevennénk.
Csak tájékoztatásul jelzem, hogy ez nemcsak Magyarországon probléma. Nem olyan régen egy ilyen uniós szakmai összejövetelen Portugália képviselője azt mondta, hogy a felszín alatti vizek tekintetében az egyik kiegészítő programjuk lesz a vízgyűjtő-gazdálkodási tervben a hátrahagyott, rossz állapotban lévő kutak felmérése és rendbetétele.
DR. BARANYAI GÁBOR (Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium): Elnézést, tényleg nem az időt húzva, de elnök úr egy kérdésére válaszolnék, hogy vajon az osztrák vagy a magyar releváns vízgyűjtő-gazdálkodási tervben benne kell-e lenniük a bőrgyáraknak. Mivel valószínűleg nem fog közös vízgyűjtő-gazdálkodási terv készülni - bár ezeket nyilván egyeztetni fogják például a Rábára -, legalábbis nem olyan nagyon alacsony léptékű, az osztrákban mindenféleképpen benne kell lennie. Ha az osztrákban nem lesz megjelölve, hogy ez egy szennyező forrás, hogyan kívánják ezt felszámolni, adott esetben milyen lépésekkel, milyen források mentén, akkor Ausztria meg fogja sérteni az európai közösségi jogot, amelyre nulladik verzióban már az Európai Bizottság felhívhatja a figyelmét, de bármely állampolgár, állami szerv vagy bárki. Igazából tehát amennyiben a szomszédos országok vízgyűjtő-gazdálkodási tervei hiányosak lesznek, mint például a Csallóköz kapcsán hiányzik belőle a bősi vízlépcső, akkor értelemszerűen ott elkövettek egy jelentős eljárási tartalmi hibát, amelyet mi kifogásolhatunk, de nemcsak mi, hanem jobb esetben már a saját ország polgárai is. Köszönöm.
DR. BALÁSHÁZY LÁSZLÓ (Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium): Bocsánat, eszembe jutott közben a harmadik útmutató tárgyköre. A közvetlen és közvetett bevezetések tárgykörére készítenek európai uniós szinten útmutatót. Ez az új, felszín alatti vizek védelméről szóló irányelv 6. §-ához kapcsolódó útmutató lesz. Köszönöm.
ELNÖK: Kérdezem a bizottságot, hogy kellően kiokultunk-e. Köszönjük szépen a részletes tájékoztatót. Még nem lehet elmenni, csak ez a napirend zárul le.
Következik: a vízpolitika területén a környezetminőségi eljárásokról szóló jelentéstervezet. (A kormány képviselője felé:) Csapjunk a lovak közé! A jegyzőkönyv kedvéért legyen szíves a nevét elmondani.
SZÁNTÓ SZILVIA (Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium): Szántó Szilvia vagyok a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium közösségi és nemzetközi főosztályról. Jó napot kívánok!
ELNÖK: Üdvözlöm! Ki fog erről egy kis tájékoztatást adni?
DR. BARANYAI GÁBOR (Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium): Szintén én. Néhány mondatot szólnék csak, aztán a kollégáim kiegészítik esetleg tartalmi vagy műszaki mondandókkal.
Mint említettem, a vízkeretirányelv a vizek jó állapotának elérését tűzi ki célul. Ennek van egy markáns kémiai eleme is. A kémiai különböző vegyi anyagok vizekbe bocsátását meglehetősen régóta szabályozza az Európai Közösség, illetve annak elődje, az Európai Gazdasági Közösség. 1976-tól volt egy meglehetősen rosszul végrehajtott keretirányelv, ami két listába sorolta a különlegesen veszélyes anyagokat, majd ezekhez csapott egy úgynevezett leányirányelvsort, amely előírta, hogy milyen iparágakban milyen veszélyes anyagokat nem lehet kibocsátani, illetve egy másik körre pedig előírta, hogy a tagállamoknak a vízgyűjtők szintjére lebontva szennyezéscsökkentési programokat kell készíteniük. Ez egy nagyjából részletes sikert elérő jogi szabályozás lett, és amikor a vízkeretirányelv hozzányúlt ehhez a kérdéshez, akkor célul tűzték ki, hogy ezt a régi '76-os irányelvet, illetve annak leányirányelveit egyrészről hatályon kívül helyezik, másrészt tartalmilag is felülvizsgálják ezeket a vegyi anyag listákat.
Ennek megfelelően terjesztette elő az Európai Bizottság a jelen irányelvet, amely az úgynevezett elsőbbségi, azaz a nagyon veszélyes vegyi anyagok felszíni vizekben, üledékekben, illetve biótákban lévő koncentrációjára állapít meg közösségi szintű környezetminőségi előírásokat. Nagyon fontos, hogy míg hallottuk, hogy a felszín alatti vizeknél közösségi szinten mindössze kettő darab anyagban sikerült megállapodni, a többi mind tagállami hatáskörbe került, itt 33 kiemelt anyag, illetve más szennyező kerül abba a listába, amelyet minden országnak el kell érnie a saját területén. Nagyon fontos, hogy ennek az irányelvnek a végrehajtási határidői illeszkednek a vízkeretirányelv általános végrehajtási programjához, nevezetesen 2005 decemberére kell elérni az itt meghatározott értékeket.
Tekintettel arra, hogy Magyarországnak körülbelül 95 százaléka, illetve a felszín alatti vizek 95 százaléka külföldről érkezik, ezért számunkra igen-igen fontos, hogy ezek az értékek közösségi szinten legyenek meghatározva, tehát ne kelljen folyamatos veszekedésben lennünk a felvízi országokkal, másrészt az is fontos, hogy amennyiben határérték feletti szennyezés érkezik Magyarországra, azért ne mi legyünk a felelősek. E tárgyban a tárgyalás jelen fázisában van némi érdekellentét, de azért nagyjából konzekvens és erőteljes magyar fellépéssel sikerült a kurrens elnökségi anyagba beletenni egy passzust, amely gyakorlatilag a határérték feletti szomszéd, illetve felvízi országból származó szennyezések kapcsán mentességet ad az alvízi országnak, mondván, hogy nem ő tehet róla.
Az Európai Bizottság furcsa módon vitatja ezt a jogi megoldást, és úgy gondolja, hogy nekünk azzal a lehetőséggel kellene élni, amely szerint a vízkeretirányelv 4. §-ának valahányadik bekezdése alapján mi eltérő határértékeket, azaz magasabb határértékeket állapítanánk meg. Ennek van egy kulpabilitás eleme, tehát azt mondom, hogy én kvázi bűnös vagyok, bár nem én vagyok ennek az oka, ellenben ki kell magyaráznom, hogy mit és hogyan fogok ezzel csinálni. Magyarországnak erre ráhatása igazából csak a széles körű vízgyűjtő-gazdálkodási tervezés keretei között van, az pedig - ahogy az előbbi témánál mondtuk - meglehetősen limitált, úgyhogy mi maximálisan ragaszkodunk ehhez, úgy lehet mondani, hogy ez az egyetlen autentikus magyar pont ebben az egész tárgyalási javaslatban.
Annyit még az ügy menetéről, hogy terjedelmileg ez nem egy jelentős jogszabály, igazából néhány cikkből, illetve egy meglehetősen hosszú mellékletekből áll. Tekintettel a terjedelmi korlátokra, illetve arra, hogy már hasonló jogszabályai azért voltak az EU-nak, ezért meglehetősen gyorsan tárgyalják. A Tanács szeretné lezárni az első olvasatát 2007. június 28-án, és erre van komoly esély is. Részünkről ennyi lenne a tájékoztatás.
ELNÖK: Nagyon földhözragadt, már kicsit beteges kérdésem lenne. Ha itt a vízminőségről beszélünk, akkor a folyók természetes állapotához hozzátartozhat a habzás? Magyarul hogyan fogjuk ezt kezelni? Azt hiszem, itt a Rábánál az a probléma, hogy igazából nem tudjuk kimutatni pontosan, hogy mi is van itt, illetve azt tudjuk, hogy mi marad benne, de az nincs benne a minőségi előírásokban. Tehát várható itt a minőség oldalról megoldás?
DR. BARANYAI GÁBOR (Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium): Szűken értelmezve ezt a jogszabályt nem valószínű, ugyanis ez a nagyon veszélyes vegyi anyagokkal foglalkozik, amelyek legtöbbje egyébként be van tiltva, vagy egyébként van rá valami határérték. Nem tudom tényleg a kérdést összerakni. Van néhány olyan vegyi anyag, amit bebocsátanak, és a Rábában ez valahogy egy habot képez, de éppen ezért mondják az osztrák partnerek, hogy ez igazából esztétikai probléma, nincs ezekre egyébként határérték. Tehát itt nagyjából rákkeltő, meg karcinogén meg egyéb anyagok vannak a listán. De nem tudom, Szilvi, esetleg...
SZÁNTÓ SZILVIA (Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium): Tényleg amit főosztályvezető úr elmondott, hogy itt alapvetően a bioakkumulatív toxikus rákkeltő anyagokról van szó. 33 anyagot tételesen sorol fel ennek a jogszabálytervezetnek a melléklete, és ezekre alapvetően a kibocsátási határértékeket állapítja meg, amelyeket majd monitorozni kell, ellenőrizni kell. Ez a jogszabálytervezet ezen nem mutat túl. Amennyire én tudom, vagy amennyire mi tudjuk, a Rába-habzáson itt nem segít ez a jogszabály, tehát itt nincs olyan anyagról szó, ami ebben a listában szerepelne. Tehát arra sincs lehetőségünk most igazából, hogy olyan anyagokat felvetessünk erre a listára, amelyek nem felelnek meg ezeknek a Pvtv.-, PBT-, CMR-kritériumoknak, tehát ezeket a nagyon veszélyes anyagokká minősítő kritériumoknak.
DR. OROSZ SÁNDOR (MSZP): Azért bátorkodom még egy picit tovább húzni az időt, mert a napirend előtt a madarak és a fák napja kapcsán szóbahoztam azt is, hogy a környezetünk védelmét szolgáló nemzetközi szabályokban bizonyos ellentmondások feszülnek. Éppen ilyen ügy például ez a Rába-ügy is, hiszen sok esetben kibocsátási határértékekről van szó, vagy olyan anyagokról van szó, amelyek úgy önmagukban semmiféle szennyezést nem eredményeznek, de hogy abból mennyi van ott, az adott esetben lehet, hogy egy minőségi változást is eredményez.
Azért hoztam ezt szóba, mert ezt az ellentmondást nyilván normatív módon nagyon nehéz föloldani. De akkor, amikor ilyen kérdésekkel is foglalkozik, márpedig foglalkozik, már az Európai Unió megfelelő fórumrendszere, és nekünk meg egyébként ez szorítja a megfelelő helyen a nemkívánatos szerveinket, akkor nekünk érdekünk ezzel kapcsolatosan tovább is menni. Tehát azt gondolom, hogy lehet, hogy nem lehet beletetetni, lehet, hogy nem lehet elérni, de az, hogy nem tudom elérni, az nem, tehát ez az előminősítés azért nem kellene, hogy visszatartson bennünket attól, hogy ezekkel a kezdeményezésekkel éljünk. De lehet, hogy ebben a tárgyalásokban sokkal tapasztaltabb emberek azt mondják, hogy az meg öngyilkosság lenne. Én most ennek ellenére mégis azt érzem, hogy jogi értelemben, mind nemzetközi jogi, mind EU-jogi értelemben nem egy jó pozíció az, amiben most jelen pillanatban vagyunk. Ezt egy picit kellene erősíteni, azt gondolom.
DR. BARANYAI GÁBOR (Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium): Röviden kicsit szubjektíven válaszolnék. Én úgy gondolom, hogy Magyarország még ennél nem volt erősebb nemzetközi jogi pozícióban. Ez persze önmagában elég kevés, de körülbelül ennyit ér az EK-jog vagy a nemzetközi jog. Annyiban számunkra segítség a vízkeretirányelv, illetve azok a szupranacionális végrehajtási mechanizmusok, amelyek a sajátosságát adják az Európai Uniónak, hogy maga a vízkeretirányelv egy holisztikus szemléletű jogszabály, és általában az állapotromlást jogellenesnek minősíteni, kivéve, ha bizonyos konjuktív feltételeknek nem felel meg az a konkrét állapotromlás, illetve a jó állapot elérését kötelezettséggé teszi.
Ezen túl még itt vannak a természetvédelmi jogszabályaink, nevezetesen a Natura-2000 területek kijelölése, ahol egy általános zavarási, illetve beavatkozási tilalom van, amire azt lehet adott esetben mondani, hogy a Rába mint folyó, meg kell nézni, hogy ezt például Natura-2000 élőhellyé ki van-e jelölve, hogy ott mit lehet tenni. Tehát abból következően, hogy itt vannak általános kötelezettségek, amelyeket az Európai Bíróság sokkal komolyabban vesz, mint például egy magyar jogalkalmazó, ezekre lehet hivatkozni. Tehát például az osztrákokkal való fennálló vitában az egyik valószínű jövőbeni érv az lehet, hogy amikor a Rábát teljesen elborítja a hab, akkor az csökkenteni a benapozását, az algák felszaporodásával jár, satöbbi, satöbbi. Tehát általában a vizek jó ökológiai állapotát érinti. Lehet, hogy éppen numerikusan nincs rá határérték, de kumulatív létrejöhet egy olyan negatív környezeti hatás, amelyet mi problematikusnak tartunk. Ők ezt nem üthetik el azzal, hogy szerintük ez egy esztétikai probléma. Tehát alapvetően úgy látom, hogy a vízkeretirányelv ad egy meglehetősen tág és igénybe vehető keretet. Eddig még tudomásom szerint senki nem vette igénybe ezt a mechanizmust, de itt az ideje.
DR. OROSZ SÁNDOR (MSZP): Egy megjegyzést, elnök úr, azt hiszem, hogy a szituációra is jellemző. Keresztes Katalin halbiológus folytat egyfajta vizsgálódást ott az állományváltozásban. Az még nem száz százalékos érvényű megállapítás, hogy hasonlatosan, mint a ciánszennyezést követően a Tiszában, itt is érzékelhető, hogy a német bucó életteret nyert a magyar bucó rovására, és ez nem vicc.
DR. BARANYAI GÁBOR (Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium): Ez szerintünk belefér a vízkeretirányelv szerinti ökológiai állapotromlásba.
ELNÖK: Ha nincs több kérdés, akkor köszönjük szépen a tájékoztatót, a részvételt, a kitartást.
Az "Egyebek" jön. Május 21-én 9 órakor lesz egy informális tanácskozás jellegű bizottsági ülés, ahol Scott Fraizer sziú indián környezetvédő tart előadást, ő járja a világot, és a hagyományokra támaszkodó környezetvédelmi szemléletéről tart egy előadást. Állítólag ez egy nagyon érdekes dolog lesz. Ezt az I. emelet kettőben tartjuk, oda 21-én 9-re várom az érdeklődő képviselőket. Szóljatok azoknak is, aki nincs itt.
22-én 13 órakor bizottsági ülés, KEOP, és 3. pont az OECD. 22-én lesz itt az OECD delegációja, a két alelnök úr. Józsa István képviselő úr fog velük vacsorázni este 7-kor. (Dr. Józsa István: Külföldön vagyok.) Alelnök úr, keressünk angolul tudó szocialistát, hogy ki legyünk egyenlítve. Angolul, franciául, németül tudó szocialista képviselőt jelöl az alelnök úr. A Parlamentben lesz 7 órai kezdettel egy ilyen munkavacsora.
Előkészítő anyagot küldünk.
Podolák képviselő úr kezdeményezi - ő az energetikai bizottság elnöke és a gazdasági bizottság alelnöke -, hogy június 7-én, Pakson, horgászversennyel összekötött informális ülést tartson a két bizottság. 8 órakor indulnánk autóbusszal, 10 órára Paksra érnénk, 10-12-ig lenne a két bizottságnak egy közös informális ülése. Ezt követően, nem pontosan értettem, hogy halat fogunk, és abból ebédelünk (Közbeszólás: Nem!), mert ez elég reménytelen. (Dr. Orosz Sándor: Abszolút reményteli egyébként, mert jó horgászvíz.) De mivel a paksiak a környezetvédelmi bizottság támogatását meg akarják nyerni, már búvárok készülnek, hogy ráakasztják a mi horgainkra a halakat. (Derültség.) Erre jelentkezni kellene, válaszolni kellene a bizottsági elnök úrnak, alelnök úrnak, hogy ki tud elmenni. Sajnos én személy szerint 7-én, csütörtökön nem tudok elmenni. Alelnök urak?
DR. OROSZ SÁNDOR (MSZP): Én vélhetően tudok menni. Régen jártam Pakson. (Dr. Józsa István: Ez olyan dolog, hogy hallgattassék meg a másik fél is; el kell menni, meg kell nézni.)
ELNÖK: (Császár Antal felé:) Akkor a Fidesz, KDNP részéről téged megbíznánk, hogy toborozzál még egy-két embert.
Köszönjük szépen. A mai ülést bezárom.
(Az ülés befejezésének időpontja: 16 óra 03 perc)
|
Katona Kálmán |
Jegyzőkönyvvezető: Biczó Andrea, Földi Erika és Várszegi Krisztina