KORB-20/2007.
(KORB-37/2006-2010.)
az Országgyűlés környezetvédelmi bizottságának
2007. június 19-én, kedden, 13 óra 25 perckor
a St.Gotthard Spa és Wellness termálparkban
(Szentgotthárd, Füzesi út 3/A)
megtartott üléséről
Tartalomjegyzék
Viniczay Tibor polgármester köszöntője
Kérdések, hozzászólások, válaszadás
Dr. Orosz Sándor (MSZP) hozzászólásai, kérdései és a válasz
Dr. Nagy Andor (KDNP) hozzászólása, kérdései
Szőnye Ildikó (Élőlánc Magyarországért) hozzászólása, kérdései
V. Németh Zsolt (Fidesz) hozzászólása, kérdései
Dr. Fodor Gábor környezetvédelmi és vízügyi miniszter válaszai
Továbi hozzászólások, kérdések
Woki Zoltán külügyi referens (PRONAS) hozzászólása
Szinetár Csaba tudományos munkatárs (ŐNP) hozzászólása, kérdései
Dr. Nagy Andor (KDNP) szóbeli előterjesztése
Dr. Orosz Sándor (MSZP) kiegészítése az előterjesztéshez
Petíció a Rába érdekében teendő legsürgetőbb intézkedések ügyében
Kovács Vince, az Osztrák Köztársaság tiszteletbeli konzulja hozzászólása és a válasz
A bizottság részéről
Megjelent
Elnököl: Katona Kálmán (MDF), a bizottság elnöke
Dr. Orosz Sándor (MSZP), a bizottság alelnöke
Dr. Nagy Andor (KDNP), a bizottság alelnöke
Gyárfás Ildikó (MSZP)
Dr. Józsa István (MSZP)
Császár Antal (Fidesz)
Helyettesítési megbízást adott
Fetser János (MSZP) dr. Orosz Sándornak (MSZP)
Szabó Imre (MSZP) dr. Józsa Istvánnak (MSZP)
Bányai Gábor (Fidesz) dr. Nagy Andornak (Fidesz)
Fehérvári Tamás (Fidesz) Császár Antalnak (Fidesz)
Meghívottak részéről
Hozzászólók
Dr. Fodor Gábor környezetvédelmi és vízügyi miniszter
Viniczay Tibor polgármester, Szentgotthárd Város Polgármesteri Hivatal
Szőnye Ildikó, Élőlánc Magyarországért
Woki Zoltán külügyi referens, Pro Natura St.Gotthard Civil Összefogás
Szinetár Csaba zoológus, az Őrségi Nemzeti Park Tudományos tanácsának tagja
Kovács Vince, az Osztrák Köztársaság tiszteletbeli konzulja
Megjelentek
Őri István kabinetfőnök, Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium
A Rába Szövetség, a Kerekerdő Alapítvány és az Élőlánc Magyarországért Vas megyei csoportjának képviselői, a petíció átadói
(Az ülés kezdetének időpontja: 13 óra 25 perc)
KATONA KÁLMÁN (MDF), a bizottság elnöke, a továbbiakban ELNÖK: Az Országgyűlés környezetvédelmi bizottságának kihelyezett ülésén köszöntöm a megjelenteket, a miniszter urat, a polgármester urat, a bizottság megjelent tagjait és az érdeklődőket.
Három napirendi pontot terveztünk megtárgyalni, az első a miniszter úr tájékoztatója az akciócsoportról és mindenről, amit a térség érdekében az utóbbi hetekben végzett, a második napirendi pont keretében én adnék egy rövid tájékoztatót a bizottságnak az osztrák parlament alelnökével folytatott megbeszéléséről, a harmadik napirendi pontban Nagy Andor alelnök úr az országgyűlési határozati javaslatunkról tájékoztatja a bizottságot és az érdeklődőket. Az egyebek között eddig egy kérés volt, három környezetvédelmi szervezet szeretné a bizottságnak átadni a petícióját, amelyet javasolok átvenni.
Aki ezzel a napirenddel egyetért, kérem, szavazzon! (Szavazás.) Köszönöm szépen, a bizottság a napirendi javaslatot elfogadta.
A vendéglátó polgármester úrnak adnék kettő perces köszöntőre időt. Hármat kért, de kettőt kap, mert az idő nagyon halad, nehogy a miniszter úr elmenjen. (Derültség.) Kérlek, próbáld meg két percben összefoglalni!
Viniczay Tibor polgármester köszöntője
VINICZAY TIBOR polgármester (Szentgotthárd Város Polgármesteri Hivatala): Miniszter Úr! Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Nagyon szépen köszönöm ezt a lehetőséget, hogy Szentgotthárd a helyszínen tájékoztathatja a miniszter urat és a bizottságot a problémákról és azokról a lehetőségekről, amelyeket az elmúlt időszakban elkezdtünk megvalósítani. Szentgotthárd az utóbbi öt évben idegenforgalom-fejlesztésbe kezdett, és egy gyönyörű terméket hozott létre, amelyben önöket vendégül láthatjuk.
Ez a fürdő is veszélybe kerülhet akkor, ha nem kapunk önöktől segítséget. Azt gondolom, az elmúlt időszakban a miniszter úrtól kapott segítség és a bizottság aktív munkája el fogja érni, hogy lehetőségünk lesz megmenteni az Őrséget, a szentgotthárdi idegenforgalmat.
Nagyon szerény ajándékkal szeretnénk önöknek bemutatni, mi is az, amit féltünk. Féltjük az őrségi erdőt, az őrségi erdőben növő gombákat, az őrségi állatállományt, a turistákat. E kis ajándékcsomagot szeretnék átadni a kollegáim segítségével, ebben a csomagban őrségi termékcsoport található természetbarát csomagolásban. (A polgármester munkatársai egy-egy csomagot adnak át a bizottság tagjainak.) A tök az a növény, amely ezen a rendkívül nehéz terepen megél. A tök szára mélyen a földből szedi össze azokat a kincseket és anyagokat - a tiszta tápanyagot -, amelyet a ma még kristálytiszta levegő és a föld ad, ezt is féltjük. A tökmagolaj az Őrség egyik specialitás. Az a gyümölcs, amelynek származéka ez a mézes pálinka, az Őrség kristálytiszta levegőjének köszönheti tisztaságát, szintén őrségi specialitás.
Kérem önöket, hogy kóstolják, ízleljék meg, hogy tudják, mi az az érték, amelyet szeretnénk megvédeni! Kérem önöket, érezzék jól magukat Szentgotthárdon, jó munkát kívánok!
ELNÖK: Köszönöm szépen a rövid köszöntőt, és köszönjük szépen az ajándékot, a pálinkát hazafelé fogjuk megkóstolni.
Az lenne a javaslatom, hogy az első napirendi pont keretében a miniszter úr tájékoztat bennünket és a várost, utána - amíg a miniszter úr ráér - tőle lehet kérdezni, majd áttérünk a második napirendi pontra.
Parancsolj, miniszter úr!
DR. FODOR GÁBOR környezetvédelmi és vízügyi miniszter: Köszönöm szépen, tisztelt elnök úr. Először is instrukciót kérek arra vonatkozóan, hogy felállva vagy ülve beszéljek a bizottság és a jelenlévők előtt.
ELNÖK: Javasoltam volna még a zakó levételt is, mert addig más sem meri levenni, amíg a miniszter nem veszi le. Nem beszélve arról, hogyha felállsz, megmerevedik a nyakunk. (Derültség.)
DR. FODOR GÁBOR környezetvédelmi és vízügyi miniszter: Igen, már 2. számú hőségriadó van. Rendben, maradok ülve, és a zakót is le fogom venni. Köszönöm szépen, és engedje meg a tisztelt bizottság - és a jelenlévők: Szentgotthárd város polgármestere, a környékbeli érdeklődők, polgármesterek önkormányzati képviselők, civil szervezetek képviselői -, hogy mindenkit nagy szeretettel köszöntsek.
Hadd kezdjem azzal: nagyon köszönöm a környezetvédelmi bizottságnak, hogy partner volt abban, hogy ezt az ülést most itt, Szentgotthárdon tartsuk. Szerintem ennek nagy jelentősége van a környezetvédelem ügye szempontjából, több okból is. Egyfelől azért, mert most a legaktuálisabb ügyünk e téren a Rába habzásának a kérdése, és erről is szeretnék az első pontban beszélni. De a Rába habzásán túl Szentgotthárd az égetőmű miatt is komoly dilemmában van, úgyhogy arról is kell majd néhány szót váltani.
Kezdjük a Rábával. Először is, szeretnék beszámolni a tisztelt bizottságnak a friss fejleményekről és arról, hogy mi várható e téren. Vannak a jelenlévők közül, akik már részben hallották azt, amit elmondok, hiszen a civil szervezetek képviselőivel Körmenden találkoztam, és az ott elhangzottakat szeretném megerősíteni, illetve kiegészíteni.
Ismert, hogy az elmúlt hat évhez képest az elmúlt egy évben politikát váltottunk a Rába habzásának kezelése ügyében. Úgy néz ki, hogy ez a politika meghozhatja a gyümölcsét. Ennek eredményeként azt látjuk, hogy az osztrák félnek változott a magatartása és a Rába habzásának kérdéséhez való hozzáállása.
Létrehoztunk egy akciócsoportot, amelynek az a feladata, hogy konkrét technikai megoldást tegyen le az asztalra. Nekem az volt az elvárásom az akciócsoport ténykedésével kapcsolatban, hogy nem újabb tanulmányokat és javaslatokat kell termelni, hanem a konkrét technikai megoldást kell letenni elénk az asztalra. Magyar részről Őri István kabinetfőnök úr - aki mellettem ül - az akciócsoport vezetője. Azért választottam őt erre, hogy legyen világos, közvetlen politikai irányítással működik ez az akciócsoport, és az osztrák partnerminiszter, Joseph Pröll úr is a maga kabinetfőnökét jelölte osztrák részről az akciócsoportba.
Így közvetlenül is direkt információink vannak arról, hogyan áll a csoport munkája. Örömmel számolhatok be arról, hogy úgy tűnik, előrehaladás van. A mi megváltozott magatartásunk megváltoztatta az osztrák fél magatartását is. A határozott magyar fellépés azt eredményezte, hogy osztrák részről is tudatában vannak már a problémának, érzékelik azt, hogy a magyarok részéről más a viszonyulás a Rába habzásához, mint előzőleg volt, és tőlük is más magatartást válunk. Ezt minden szinten tapasztaljuk. Ez egyértelműen érzékelhető az akciócsoport munkájában, de más csatornákon is hasonló hírek jutnak el hozzánk.
Hadd emeljem itt ki azt, hogy szoros együttműködésben dolgozunk a köztársasági elnök úrral, a parlament elnökével és a környezetvédelmi bizottsággal, hogy mindazokat felsoroljam most, akik az elmúlt időszakban hivatalos tárgyalásokat folytattak az osztrák féllel. Ezt ezúton köszönöm, itt külön kiemelten a környezetvédelmi bizottságnak és elnökének, Katona Kálmán úrnak, de a jelenlévő alelnök uraknak, Orosz Sándornak és Nagy Andornak is szeretném megköszönni, hiszen mindannyiukkal szoros az együttműködés, és a bécsi látogatás előtt velük tudtunk is egyeztetni arról, hogy milyen közös stratégiát kövessünk ebben az ügyben.
De szeretném elmondani azt is, hogy ugyanez a helyzet a köztársasági elnök úrral is. Szoros együttműködésben vagyunk, rendszeresen egyeztetjük lépéseinket, és a köztársasági elnök úr azokból az anyagokból dolgozik, amelyből mindannyian - tehát a bizottság és mi is -, és a házelnök asszony is. Ugyanis a házelnök asszonnyal szintén szoros együttműködésben alakítjuk ki a közös fellépést. A házelnök asszony is volt a múlt héten Ausztriában, a köztársasági elnök úr szombaton tárgyal az osztrák köztársasági elnökkel. Minden tárgyalásról az a visszajelzésünk, hogy az osztrák fél érzékeli a megváltozott magyar álláspontot, és maguk is megváltoztatták a hozzáállásukat a Rába habzásának kérdéséhez.
Mint mondtam, van előrelépés, amely többek között abban áll, hogy ma már az osztrák fél elismeri a felelősségét. Ez minden fórumon nyilvánossá vált, és azon túl, hogy elismerik a felelősségüket a Rába habzásában, az is egyértelmű, hogy Ausztria hajlandó e téren aktívan fellépni, és anyagilag is hozzájárulni ahhoz, hogy a habzást megállítsuk, visszaállítsuk az eredeti állapotot, és a Rábának tiszta legyen a vize. A célunk egyértelműen ez. Amikor konkrét határidőket kértem Joseph Pröll miniszter kollegámtól, akkor azt kértem tőle, hogy a határidőket úgy szabjuk meg, hogy azok szorosak legyenek, és tartsuk is be. Tehát amikor szeptemberben állapodtunk meg, az azt jelenti, hogy az akciócsoportnak szeptemberre le kell tennie az asztalra azt a javaslatot, amely alapján a technikai megoldás meg fog születni.
Az eddigi eredmények fényében azt várom, hogy elérhető legyen ebben az évben az, hogy a Rába vize újra tiszta lesz, és meg tudjuk állítani a habzást. Ez nagyon nagy előrelépés, és nagyon remélem, hogy sikerül is. Ez döntően az osztrák félen múlik, de mi természetesen a leghatározottabban rajta leszünk ezen az ügyön, hogy az eredményeket elérjük.
E héten a legfontosabb esemény a Rába kérdésében az lesz, hogy 21-én - tehát csütörtökön - az akciócsoport Bécsben fog ülést tartani. Az első ülésre Magyarországon került sor, kifejezetten a mi kérésünkre, ugyanis ezzel is demonstrálni akartuk, hogy mi azonnal el akarjuk indítani az akciócsoport munkáját, és mint tudjuk, május végén össze is ültek az akciócsoport kijelölt tagjai. A mostani bécsi ülés elé is reményekkel nézünk. Azt várjuk az osztrák féltől, hogy ezen az ülésen tegyen javaslatot a konkrét technikai megoldásra. Mi természetesen felkészültünk erre, ismerjük a technikai hátteret, van a tarsolyunkban magyar javaslat is, de elsősorban az osztrák félen áll, hogyan tudjuk megoldani a habzás kérdését és mindazokat a technikai problémákat, amelyek egyébként megoldhatók. Tehát van rá technikai megoldás.
Összességében tehát az akciócsoportból és a diplomáciai csatornákból szerzett információk alapján is arra számítunk, hogy itt jelentős előrelépés van az osztrák magatartás megváltozásában, és tapasztaljuk, hogy az osztrák fél a probléma megoldására törekszik. Remélem, hogy a csütörtöki ülés is ezt fogja bizonyítani. Mi a magunk részéről a leghatározottabban fogunk fellépni, továbbra is aktívak kívánunk lenni az akciócsoport munkájában; ha kell mi fogunk letenni javaslatokat az asztalra, és szigorúan igyekszünk betartani a határidőket. Azt szeretnénk, ha minél hamarabb bejelenthetnénk, hogy újra tiszta a Rába vize, és sikerült megtalálnunk azokat a megoldásokat, amelyek eredményeként egy 6-7 éves történet végére pontot tehetünk.
Nos, ennyit a Rába kérdéséről, és természetesen, ha a bizottsági tagoknak ezzel kapcsolatban van még információjuk vagy kérdésük, hozzáfűznivalójuk, örömmel állunk rendelkezésükre - én is, és Őri István kabinetfőnök úr is, aki az akciócsoport tagja. Megjegyezem, az elnök úr utalt rá, amikor nekem itt engedélyt adott az ülve beszélésre és a zakó levételére - amelyre nemsokára sor fog kerülni -, hogy nekem 2 óra körül el kell mennem, de a kabinetfőnök úr itt marad, tehát ő a később felmerülő kérdésekre tud majd válaszolni.
A másik ügy, Szentgotthárd kérdése, az égetőmű ügye. Ez a két kérdés - azt lehet mondani - sajnos párhuzamosan merül fel, és nem teszi egyszerűvé a kapcsolatunkat Ausztriával, hogy most két komoly, környezetvédelemmel kapcsolatos diplomáciai probléma merül fel. Ettől függetlenül nem szabad megijednünk a második, tehát a Szentgotthárd mellé tervezett égetőmű kérdéskörének az elrendezésétől sem.
Ez az ügy azért más, mint a Rába kérdése, mert kezdeti stádiumban van az égetőmű tervezése, majd a felállításának az ügye. Úgy érzem, itt más a mozgásterünk, a folyamat elején bele tudunk szólni az ügyekbe, és ez nagyon nagy lépéselőny. A Rába ügyében kész ténnyel kellett szembesülnünk. Ott, amikor a hozzájárulásunk visszavonására utasítottam a munkatársaimat - közel 3-4 héttel ezelőtt -, akkor az volt a helyzet, hogy azt kellett megállapítanunk, hogy onnantól kezdve a bőrgyárak működése a Rába mellett jogszerűtlen. Itt, az égetőmű kérdésében a folyamat elején vagyunk, és ebben szeretnénk is határozottan fellépni azért, hogy még az elején el tudjuk varrni azokat a szálakat, amelyek esetleg - ha nem lépünk fel kellő határozottsággal - a későbbiekben problémákat fognak okozni. Mi ebbe az eljárásba az espoo-i egyezmény alapján kívánunk bekapcsolódni, meg is tettük ezt a lépést, és természetesen szeretnénk az észrevételeinket közölni.
Fontos, hogy ezek az észrevételek technikailag, környezetvédelmi szempontból, és nemzetközi-jogilag is megalapozottak legyenek. Úgy látom, hogy Ausztria a Rába habzás kapcsán és az égetőmű révén is olyan helyzetbe kerül, hogy az a politikai háttér, az a kép, amely Ausztriára jellemző volt, és amelyre Ausztria joggal volt büszke - nevezetesen, hogy a környezetvédelmi kérdéseket komolyan veszik Ausztriában, és maga Ausztria is a szomszédos országokkal, Szlovákiával, Magyarországgal kapcsolatban határozottan lép fel ezekben a kérdésekben -, az osztrák közvélemény előtt most önmagukra vonatkozóan sérül. Ezért továbbra is azt gondolom, hogy Szentgotthárd ügyében is az a feladatunk, hogy akárcsak a Rábánál, legyünk határozottak, kezdettől fogva legyen világos, hogy mi eltökéltek vagyunk a saját érdekeink érvényesítése mellett, de ez a határozottság soha ne lépjen át a durvaság színterére.
Meg kell őriznünk ezt az egyensúlyt, mert ha érzelmileg eldurvult, elvadult viszony lesz a két ország között, akkor nem tudjuk megoldani, akkor marad a nemzetközi jog. Természetesen bízom a nemzetközi jogban, hiszen jogász vagyok, és maximálisan hiszek a jogállami normákban, fontosnak tartom a demokrácia szempontjából, de azért legyünk tisztában azzal, hogy a nemzetközi jog egy lassú folyamat. Ha arra akarjuk bízni a problémáink megoldását, akkor 5-10 éves távlatokban kell gondolkodni. Márpedig a Rába ügyét belátható időn belül szeretném megoldani, mert szerintem az ittenieknek is ez az érdeke. Nem akarnak újabb 6-7 évet várni, és azt gondolom, Szentgotthárdnak is az az érdeke, hogy tárgyalásos úton, jó, korrekt viszonyban, azonban rendkívül határozottan fellépve tudjuk elrendezni az égetőmű kérdését. A legjobb egyébként az lenne, hogyha közös pontokat tudnánk találni Magyarország és Ausztria között, közös érdekeket, amelyek eredményeként ez az égetőmű - ez lenne a legjobb, a kívánatos megoldás - máshol tudna megépülni, nem pedig itt, Szentgotthárd város közelében. Mert egyébként magyar érdek is fűződne hozzá, hogy legyen a közelben égetőmű, osztrák érdek is, de ahhoz - úgy tűnik - nem fűződik egyik félnek sem érdeke, hogy pont itt legyen, ahova most éppen tervezik. Tehát ez lenne a kívánatos cél, amit el kellene érni.
Nos, ennyit akartam bevezetőként elmondani, hiszen az idő rövidségére tekintettel is úgy gondolom, érdemes takarékoskodnunk vele.
Köszönöm szépen a figyelmet
ELNÖK: Köszönöm szépen a miniszter úr tájékoztatóját. Azt gondolom, ebből érezhettük, hogy felgyorsultak az események a megoldás irányában. Most arra adnék lehetőséget, hogy a jelenlévők - és nemcsak az asztalnál ülők, hanem mindazok, akik itt az, egyébként nagyon szép aulában vannak - a témát érintő kérdéssel forduljanak a miniszter úrhoz. Természetesen most a két percen túl a polgármester is ide értendő. (Nincs jelzés.) Valószínűleg azért nincs most kérdés, mert a miniszter úr nagyon pontosan elmondta, hogyan állnak a történések.
(Jelzésre.) Orosz alelnök úr!
Kérdések, hozzászólások, válaszadás
Dr. Orosz Sándor (MSZP) hozzászólásai, kérdései és a válasz
DR. OROSZ SÁNDOR (MSZP): Köszönöm szépen a tájékoztatást, miniszter úr. Hadd tegyek fel először - mert én vagyok a kormányoldali alelnök - egy provokatívnak tűnő kérdést.
Lassan több mint fél évtizedes folyamatról van szó, a helyiek elég korán - idejekorán - jeleztek itt mindenféle problémát, a megelőző években számtalan helyi majd térségi, sőt országos fórumot is gyakran felhasználtak arra, hogy felhívják a figyelmet a problémákra. Nyilván ennek is köze volt ahhoz, hogy 2005-ben az osztrák-magyar kormányülés közös nyilatkozatának is részévé vált a Rába vízgazdálkodási kérdésköre.
Mi lehetett az oka mégis annak, hogy az idén - ahogyan ön is fogalmazott, miniszter úr - érzékelik az osztrákok, hogy változott az álláspont? Szerintem nem az álláspont változott, hanem az intenzitás változott, de mégis - ha szabad úgy fogalmazni - ezt megelőzően miért nem látszott a magyar álláspont? Az persze örvendetes, hogy most már végre látszik az álláspont.
A másik: nagyon egyetértek, hogy itt két külön témáról van szó, és számunkra nem biztos, az a jó, ha ez bárhol is összekapcsolódik. De legjobb ismereteim szerint a hulladékégető programja kapcsán nem túl távoli jövőben lejár egy véleményezési határidő, amelynek a meghosszabbítását kezdeményezték. Kérdezem, hogy e tárgyban hogyan állunk. Hiszen amennyire tudom, azért nem érkeztek csőstől a vélemények, és mint ahogyan mondja, itt még előtte vagyunk az eseményeknek. Nagyon jó lenne, hogyha ez nem egy ilyen szokásos magyar patópálos hozzáállást eredményezne! Mondjuk el, ami problémánk van az adott ismeret szintjén a hulladékégető dolgában!
Ezt a két kérdést szerettem volna feltenni, köszönöm.
ELNÖK: Miniszter úr, öné a szó a válaszra.
DR. FODOR GÁBOR környezetvédelmi és vízügyi miniszter: Nos, kezdem az első kérdéssel, amelyet Orosz Sándor alelnök úr feltett.
Miért változott a helyzet, illetve miért pont most változott, és mi volt ennek az oka? Itt egy folyamatról van szó, ebben a folyamatban Magyarország valóban igyekezett megtenni több mindent az elmúlt években, hiszen voltak levélváltások, volt figyelemfelhívás, volt közös kormányülés, volt miniszteri találkozó, tehát valóban volt több minden. Zárójelben megjegyzem, azért ne feledjük el - talán ilyen nyilvánosság előtt is érdemes elmondani -, hogy rendszeresen vannak mérések egyébként a Rábán, most is, magyar és osztrák oldalról voltak mérések, és jelenleg is folynak ilyenek. A Bécsi Egyetem tanulmányt készített a helyzetről, amely egyébként kimondja, hogy a bőrgyárak felelősek azért a folyamatért, ami itt elindult. Tehát sok minden ismert volt.
Azt gondolom, talán egy régről megőrzött szokás volt, ami gátolta Magyarországot abban, hogy határozottabban lépjen fel, nevezetesen az, hogy meg kell gondolni, milyen típusú konfliktust vállalunk a szomszédainkkal, és annak milyen következménye lehet. Amikor egy hónappal ezelőtt átvettem a miniszteri megbízatást és találkoztam ezzel a helyzettel, úgy ítéltem meg, hogy Magyarország már régen kimerített minden lehetőséget, amely számára rendelkezésre állt a normális diplomáciai kereteken belül, és ilyenkor nincs más, mint világossá tenni a partner számára, hogy mi mindent megpróbáltunk, mostantól kezdve egyértelműen fel kell lépnünk az érdekeink védelme érdekében. Tehát ez volt a politikai fordulat.
Azt látom, hogy Magyarországnak azért megvan a diplomáciai hagyománya, amelyben azért elég óvatos ezekben a nemzetközi fellépésekben. Azt gondolom, ezen kell abból a szempontból változtatnunk, hogy nekünk nem szabad valamilyen harcias képet mutatnunk magunkról a nemzetközi mezőnyben, mert - még egyszer hangsúlyoznám - ha mi durvának és civilizálatlannak tűnünk a fellépéseinkben, dupla akkora kárt okozunk magunknak, mintha nem lépnénk fel határozottan. De a határozott fellépésnek is meg kell teremteni a kultúráját, és talán erről szól ez a történet, hogy elérkeztünk egy olyan ponthoz, amikor lajstromozni lehetett, hogy ezt is, azt is, amazt is megtettük, mégsem történt semmi. Akkor változtatni kell. Azt gondolom, ezt a lépést kellett megtenni ebben az ügyben, és láthatóan most következett be ez a lépés, és az osztrák fél magatartása is változott. Szerintem ez a magatartás annak köszönhető, hogy együttesen tudtunk fellépni, tehát a magyar oldal együttes fellépésének, illetve annak, hogy Ausztriát pont olyan pillanatban érte, hogy folyamatosan és egyre inkább jeleztük a problémákat, hiszen büszkék voltak arra, hogy ők környezettudatos országként vannak számon tartva a nemzetközi közvéleményben, és ez olyan ponton érintette az osztrák politikát, hogy szerintem ennek volt hatása.
Azt mondtam, hogy a magyar fellépés is fontos volt ebben az ügyben, és ezt itt szeretném megint hangsúlyozottan kiemelni, hogy pártállástól függetlenül együttesen tudunk fellépni, szerintem ez nagyon sok mindent mutat. Mutatja például azt, hogy minden politikai vitánk ellenére Magyarországon a politikai pártok a közös ügyekben, a fontos nemzeti érdekekben képesek együtt fellépni. Tehát ezt azért érdemes feljegyezni, hogy ezt meg tudjuk tenni, megvan rá a közös akarat. Másfelől a közös fellépés - tehát a köztársasági elnök úr, a házelnök asszony, a bizottság, a minisztérium fellépése - együttesen mutatja azt, hogy politikai egyetértés van a magyar fellépés mögött, és ez határozott diplomáciai offenzívát is jelent. Szerintem ez is hozzájárult ahhoz, hogy kialakult ez a más helyzet.
A hulladékégető ügye, hogy mennyiben járnak le határidők, és milyen hozzászólások és anyagok érkeztek ezzel kapcsolatban. Nos, az eredeti határidő június 27-én jár le, és mi hosszabbítást kértünk, tekintettel arra, hogy az osztrák fél korrekten járt el ebben a történetben, de mégis túl rövid volt az a határidő, amelyet megszabott. Így kértük, hogy július 16-ig hosszabbítsák meg a beadási határidőt, és szeretnék mindenkit felkérni arra, hogy vegyen részt ebben a munkában. Egyébként az anyag ismert és nyilvános, hozzáférhető a mi honlapunkon és más módon is. Tehát minden civil szervezeti, hivatalos szervezeti hozzászólást, részvételt örömmel fogadunk. A magunk részéről is megtesszük ez ügyben a szükséges lépéseket, de itt fontos, hogy a civil társadalom is mutassa meg az erejét.
A Rába kérdésében is - nem győzöm hangsúlyozni - a hazai és az osztrák környezetvédő mozgalmaknak, a Greenpeace és mások fellépése szerintem rendkívül üdvös és hatásos. Ennek nagyon örülök, és azt gondolom, az ügy érdekét szolgálja. Megjegyzem, itt sem győzöm hangsúlyozni, azért nagyon kell figyelni arra, hogy ezzel ne lépjünk át egy bizonyos határt. Mert ha ez átlépi azt a határt, amelyről az osztrák fél úgy gondolja, hogy az már a durvaságot súrolja, akkor nem teszünk jót az ügynek, de ami idáig történt, azzal szerintem minden rendben volt.
A hulladékégető ügyében is ezt kérem, hogy a civil szervezetek is aktívan vegyenek részt ebben a folyamatban! Mondják el a véleményüket, csatlakozzanak ehhez az eljáráshoz, küldjék el az észrevételeiket! Ez demonstrálja az osztrák fél felé is azt, hogy itt nem néhány ember ügyéről van szó, amely nem egy hivatalos probléma, ez nem a bizottság, nem pusztán a város vezetésének a kérdése, hanem egy fontos civil ügy Magyarországon, mely érinti az itt élő lakosságot, de egyúttal Magyarország számára fontos környezetvédelmi probléma.
ELNÖK: Mielőtt Nagy Andornak adnék szót, annyit mondanék el, mert nagyon fontosnak tartom, hogy már most látszik, szerintem ezt nem így kellene. Van egy szentgotthárdi környezetterhelési csomag, tehát én csomagban gondolkodom. Ugyanis, ha szétdaraboljuk, akkor előfordulhat, hogy egy megoldódik, és azt már lehet úgy kommunikálni, hogy megoldottuk.
Itt három dolog van, ezt a miniszter úr eddig nem említette - nyilván véletlenül. Van a Rába habzása, van a sóterhelés, amely - megítélésem szerint - súlyosabb, mint a hab, csak kevésbé látszik, a harmadik a hulladékégető. Ezt együtt kell megoldaniuk az osztrákoknak! Tehát nem lehet, hogy csak az egyik vagy a másik, és szerintem akkor van esélyünk arra, hogy mindháromra keresnek megoldást, ha ezt mi mindig együtt kezeljük, mint problémát, Valahogyan a kommunikációban a hab a szimpatikusabb. Nekem is van egy nagyon jó mondatom - most el is sütöm -, ezt Bécsben, a parlamentben tanultam az osztrák kollegától, aki a szlovák-osztrák határon képviselő, és úgy fogalmazott, hogy a sörön szereti a habot, különösen az osztrák sörön, de a Rábán nem. De a sót sem szeretem a folyóban. A levesben, megfelelő mértékben igen, de a sörben sem szeretem. (Derültség.) Remélem, világosan beszélek. A bizottság a korábbi anyagaival, állásfoglalásaival is arra törekedett, hogy Szentgotthárd térségének környezetterhelési problémáját egy, szétválaszthatatlan, megoldandó egységként kezelje.
(Dr. Fodor Gábor: Bocsánat, elnök úr! Egy rövid kommentárt megenged ehhez?) Természetesen.
DR. FODOR GÁBOR környezetvédelmi és vízügyi miniszter: Köszönöm, hogy felhívta a figyelmünket a só kérdésére. Erről valóban tudatosan nem beszéltem, és azonban azért nem említettem - bár egyetértek az elnök úrral, hogy a Rába sóterhelése nagyon súlyos probléma -, mert az akciócsoport ezzel is foglalkozik. Tehát az akciócsoport tevékenykedésében ez is benne van, a Rába szennyezésének ez egy fontos, immanens része. A habzás kérdése elválaszthatatlan a sóterhelés növekedésétől. Tehát a bőrgyárakon kívül a geotermikus erőmű is ugyanúgy ott vannak ebben a történetben. Tehát az akciócsoport foglalkozik ezzel, ha esetleg Őri István úrtól, az akciócsoport vezetőjétől kérdezik, el fogja mondani, hogy ez természetesen ugyanúgy ott van az asztalon, tehát egyként kezeljük.
Az égetőmű kérdésében azt gondolom, hogy a problémákat egymás mellé lehet tenni, de azért elválasztanám őket. Tehát a Rába kérdését azért szeretném elválasztani, mert itt vagyunk a megoldás küszöbén, ezt meg kell oldani. Szerintem a környékbeliek is ezt szeretnék. Az égetőmű kérdésével kapcsolatban: remélhetőleg ezt is meg fogjuk oldani rövid időn belül, abszolút bízom ebben, mert látom ennek a kimenetelét, de ez másfajta történet lesz, más az ütemezése. Tehát nem néhány hónapon belül fogunk elérni oda, hanem szerintem ez hosszabb történet lesz. A Rábának van előtörténete, az égetőműnél most kezdődik a történet. Tehát most az elején vagyunk, és itt más stratégiát is kell képviselnünk. Egyébként az osztrák félnek - szeretném jelezni - minden alkalommal elmondjuk ezt is, tehát amikor a Rábáról beszélünk, az égetőművet is mindig odatesszük, de itt szerintem más stratégia kell. Az nem lenne jó, ha úgy raknánk eléjük csomagban ezeket a dolgokat, hogy előrehaladunk a Rába ügyében, a terveink szerint néhány hónapon belül a megoldásnál vagyunk, az égetőműnél még nem, és azt mondjuk, hogy nem fogadjuk el, mert a másiknál még nem értünk el megoldást. Szerintem ezt a helyzetet azért el kellene kerülni.
Tehát azt mondom, hogy oldjuk meg a Rábát, és párhuzamosan legyünk rajta az égetőmű ügyén.
ELNÖK: Alelnök úr!
Dr. Nagy Andor (KDNP) hozzászólása, kérdései
DR. NAGY ANDOR (KDNP): Köszönöm a szót, elnök úr. Szeretnék konkrét kérdést is feltenni, de mielőtt ezt megteszem, én is elmondanám a helyzetről a véleményemet. Mi a hármas határon vagyunk, és ha jól tudom, azt az éttermet is így hívják, ahol voltunk. Szerintem ez a hármas hatás is, amely éri ezt a hármas határt, hozzájárul ahhoz, hogy itt ez az ügy nem pusztán környezetvédelmi ügy, hanem politikai ügy is, ahogyan a miniszter úr is helyesen mondta, és alelnöktársam és elnök úr is mondták.
Ma Magyarországon olyan a helyzet, hogy szerintem a környezetvédelem ügye - mint olyan - szerintem egyelőre politikai értelemben még marginális ügy. Néhány olyan ügy van, amely kiemeli ebből a marginalitásból, és szerintem ez a Szentgotthárd környéki ügy is ilyen lett. Hiszen a köztársasági elnöktől kezdve a parlament elnök asszonyán át a civileken keresztül a politikai ártokig, az új miniszter belépéséig nagyon sok minden mutatott abba az irányba, hogy ebből politikai ügy lett. Szerintem ez segíthetett - és segíthet is - bennünket abban, hogy például a tárgyalási pozícióink is erősebbek legyenek, mint mondjuk voltak akár két-három - vagy négy-öt - évvel ezelőtt.
A környezetvédelem ügye a természeténél fogva olyan, hogy alkalmas arra, hogy összefogjanak a parlamenti pártok, és szerintem a mai megosztott magyar világban az is örvendetes dolog, hogy ebben össze tudtunk fogni. Ebben nekünk nagyon sokat segítettek a civilek és a média. Segített, és azt gondolom, kötelességünk is, hogy megtegyük ilyen esetekben azt, ami a részünkről megtehető, és én személyesen örülök annak, hogy ezt most elmondhatom Szentgotthárdon is. Ez fontos érték, és örülök annak, hogy az új miniszter színrelépésével már elérhettünk talán egy fél sikert, és nagyon bízom benne, hogy mindhárom dologban sikert is érhetünk el.
A konkrét kérdésem a következő. Az az akciócsoport, amely létrejött, ezek szerint csak a Rába ügyével foglalkozik-e, vagy a Lapincs ügyével is?
Ha jól értem, a hulladékégetővel nem foglalkozik, és ha nem, akkor felvetném azt a javaslatot, hogy később hozzunk létre egy akciócsoportot akár a hulladékégető ügyére is, mert azt látom, hogy abban nem történtek meg a szükséges egyeztetések. Joggal mondhatta eddig az osztrák fél, hogy nem volt ügy. De látszik az is, hogyha ebből ügy lesz, és mondjuk a bíróság elé visszük, akkor az egészet megette e fene - jó magyarosan mondva. Sokkal több értelme van - főleg akkor, ha sikert tudunk elérni a Rába és a Lapincs esetében - egy hasonló párbeszédnek, és itt kiemelném a párbeszédet, mert nem ellene vagyunk az osztrákoknak. Szeretnénk velük - és gondolom, akik itt vannak, azok is - még hosszú ideig együtt élni, de amennyire tudom, azért elég barátságtalan lépésként élték meg a helyiek, hogy azt a hulladékégetőt pont ide rakják, a határhoz. Ez kicsit olyan, mint amikor az ember a szemetét a kertjének abba a sarkába viszi, ahonnan már nincs tovább, mert a szomszéd jön. Ezenkívül ennek a hulladékégetőnek volt egy előtörténete, ezt eredetileg nem ide tervezték. Amennyire látom, ez mozgott keleti irányba, és ha mondjuk itt Olaszország vagy Svájc lenne, nem biztos, hogy idetették volna az osztrákok.
Azért is örülök annak, hogy van egyetértés, és határozott álláspontot képviselünk a parlamenten belül, mert nekünk is meg kell tanulni megvédeni a környezetvédelmi, nemzeti érdekeinket. Lehet, hogy egy ilyen akciócsoport, háta mögött a politikai támogatással, a parlamenttel, a civilek és a média segítségével előbbre visz bennünket a szemétégető ügyének a megoldásában is.
ELNÖK: Köszönöm szépen. A miniszter úrnak a csomaggal kapcsolatos válaszára annyit: nem úgy gondoltam, hogy az kész van, és nincs mit nem elfogadni, hanem arra gondoltam, hogy együtt. De most ezt Andor jól megvilágította, hogyha az akciócsoportnak ez nincs a munkaprogramjába, akkor nyilván erre valami megoldást kell találnunk.
Szőnye Ildikó szeretne kérdezni, az Élőlánctól.
Szőnye Ildikó (Élőlánc Magyarországért) hozzászólása, kérdései
SZŐNYE ILDIKÓ (Élőlánc Magyarországért): Jó napot kívánok! Szombathelyi vagyok, és azért kértem szót - ugyan majd a Rába ügyében szeretnék az egyebek napirendi pontban egy petíciót felolvasni -, mivel, ha jól tudom, a miniszter úrnak talán ez az első megnyilatkozása a tervezett égetőmű ügyében. Tudom, hogy érzékeli a miniszterségével kapcsolatos civil várakozásokat, ezért azt gondoltam, fontos megemlíteni, hogy az égető kapcsán egy olyan pillanatban merült fel ez a kérdés, amikor a hulladékgazdálkodással és egyáltalán, az erőforrás-gazdálkodással kapcsolatban nagyon komoly - mondjuk így - harcok folynak tulajdonképpen a civilek és a különböző érdekcsoportok között.
Azt gondolom, ez a két dolog elválaszthatatlan egymástól. Az Élőláncon kívül tagja vagyok a KukaBúvár Egyesületnek is, ezért talán az átlagembernél kicsit tájékozottabb vagyok ez ügyben, ezért szeretném elmondani, hogy azt gondolom, amikor Magyarország vállalásokat tesz a hulladékkezeléssel kapcsolatosan, és egyáltalán kialakítja a politikáját, akkor elkerülhetetlen, hogy a szó szerinti értelemben vett fenntarthatósági szempontokat figyelembe vegye. Ez azt jelenti, hogy újra kell fogalmazni, újra kell értékelni a hulladékhoz, meg egyáltalán, az erőforrásokhoz való viszonyunkat, és amikor erről születik egy olyan koncepció, amely a civilekkel is egyeztetve, és nem kizárólagosan a gazdasági szempontok szerint születik meg, akkor alakíthat ki az ország egy olyan álláspontot, amely arról szól, hogy akár Nyugat-Magyarország, akár Kelet-Ausztria hulladékával mi történjen.
Azt gondolom - sőt tudom, hiszen a szentgotthárdiakhoz hasonlóan kapcsolatban vagyunk osztrák civilekkel, sőt az osztrák zöld párttal -, osztrák oldalról igenis vannak olyan törekvések, amelyek azt erősítik, hogy nem, sőt biztosan nem a hulladékégetés a megfelelő eljárás. Európai uniós szinten is létezik egyfajta prioritási sorrend, mely szerint ez a legkárosabb hulladékkezelési technológiaként van számon tartva. Ez az, amit próbálunk elmondani, vagyis hogy nem feltétlenül a hulladékégető helye az első számú eldöntendő kérdés, hanem csak egy tágabb koncepció kialakítása után folyhatnak tárgyalások az osztrák féllel ez ügyben.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Miniszter úr kérlek, mielőtt elköszönsz, egy percet adj, hogy V. Németh Zsolt képviselő úr megszólalhasson. (Dr. Fodor Gábor: Kettőt is. - Közbeszólások, derültség.) Egy percet kap, majd beosztja.
V. Németh Zsolt (Fidesz) hozzászólása, kérdései
V. NÉMETH ZSOLT (Fidesz): Nagyon nehéz lesz egy percben szólnom, de megpróbálom gyorsan összefoglalni. Két dologról szeretnék szólni. Egyik az, hogy rengeteg ismeret felhalmozódott bennünk erről a problémacsomagról. Én is úgy érzem, hogy környezetvédelmi, jogi és politikai kérdéseket vetünk fel. Ugyanakkor azt látom, hogy itt már csak politikai megoldás van. Megpróbáltuk környezetvédelmi oldalról, hogy ennyi vagy annyi a határérték, így vagy úgy értelmezik az osztrákok, a hatóságok - nem sokra mentünk. A jogi oldalról mindenki elmondja, hogy hosszú időbe telik, tehát nem nagyon van megoldás.
Engedjék meg, hogy mivel sem a környezetvédelem területén, sem jogi területen nem bírok hatalmas ismeretekkel - nem nyomaszt ez a hatalmas tudomány -, ezért józan paraszti ésszel álljak hozzá ehhez a dologhoz. Kicsit kapcsolódva Nagy Andor képviselőtársamhoz, szerintem a szemétégető ügyével kapcsolatban olyan természetű a probléma, mint az, hogyha nekem van egy grillsütőm a kertemben, 20 éve a lombos fák alatt, és a kerítés másik oldalán a szomszéd komposztálót épít, nem nagyon vitatkozom azon, hogy vajon környezetvédelmi beruházás-e a szerves trágya létrehozása, vagy jogi természetű-e, hogy megteheti-e ott, hanem vigye el onnan. Azért vigye el onnan, hogy ne legyünk rossz szomszédok! Úgy látom, hogy ehhez segítenek hozzá a civilek, és a maga eszközével mindenki, aki ebben közreműködik.
A miniszter úr tevékenységét nagyon nagyra értékelem, és ezt nem azért mondom, mert persze, most némi kritikát is mondok, hanem őszintén gondolom, hogy ez a hangütés, amely a probléma kezelésében megtörtént, helyes. Másnak nem mondanám el a kritikámat, politikai elefántoknak különösen nem, de önnek, akinek az imázsa része a demokratikus alapjogok védelme, igen. Ha kapok egy meghívót a Környezetvédelmi Minisztérium fejlécével, és Budapestről hazajövök, mert tegnap éjszaka szavaztunk - egyébként pont ebben az ügyben - a parlamentben, polgármesterként kapom ezt a meghívót, akkor meglehetősen szokatlan, hogyha pártzászló alatt találom magam. Mert ha nem minisztériumi meghívó, akkor nincs ott helyük a köztisztviselőknek, ha köztisztviselők vannak ott, akkor nincs helye a pártlogónak. Tehát ezt hadd említsem meg.
Amúgy természetesen elmennék, ha párt szervezné is, mint ahogyan elmentem a Szocialista Párt által szervezett rendezvényre itt Szentgotthárdon, világos volt, hogy ez a rendezvény milyen. De hogy ezt kicsit tompítsam, még egyszer hangsúlyozom, hogy a Rába ügyében tett lépéseit támogatom, és az országgyűlési határozati javaslat is, melyben példás együttműködés van a politikai pártok között, az ön tevékenységét akarja támogatni.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Képviselő úr, csak a gyengébbek kedvéért: hol van az a zászló? (Dr. Fodor Gábor: Ezt majd én el fogom mondani. - Derültség, közbeszólások.) Parancsoljon!
Dr. Fodor Gábor környezetvédelmi és vízügyi miniszter válaszai
DR. FODOR GÁBOR környezetvédelmi és vízügyi miniszter: Hadd kezdjem az alelnök úr felvetéseivel. Teljesen egyetértek azzal, amit mondott az alelnök úr, én is politikai ügyként tekintem én is ezeket a lépéseket. Teljesen igaza van, politikai ügyként is kell kezelnünk, mert ez másfajta megközelítési módot igényel. Erre mondtam, hogy most már nem abban a fázisban vagyunk, amikor még öt tanulmányt kell rendelnünk a kérdésről, hanem, világos politikai megoldásra kell törekedni.
Az akciócsoport ügye. Az akciócsoport feladatkörébe természetesen nem tartozik bele a hulladékégető kérdése, hiszen az akciócsoport a Rába szennyezésének a megoldására jött létre. Beletartozik a sóterhelés, a geotermikus erőmű, a hulladékégető nem, az önálló kérdéskör. Hogy erre létrehozunk-e akciócsoportot? Lehet. Az ötlet jó. Ezt egyáltalán nem vetem el, sőt fel is jegyeztem, mert lehet, hogy erre szükség lehet, de igazság szerint annak örülnék a legjobban, ha nem lenne rá szükség. Ez azt jelentené, hogy a két minisztérium és a két ország normális együttműködésében meg tudjuk oldani meg tudjuk oldani a problémát. Ez lenne az ideális. Akciócsoportra akkor van szükség, amikor nem mennek a dolgok. Akkor ki kell venni a szokásos kerékvágásból az ügyet, és azt mondani, hogy most létrehozunk egy külön csoportot, határidővel, tessék a megoldást produkálni. Lehet, hogy szükség lesz rá, úgyhogy köszönöm a javaslatot. A párbeszéd fontosságának aláhúzását pedig külön köszönöm alelnök úrnak, mert nagyon lényegesnek tartom én is. Legyünk határozottak, de még egyszer hangsúlyoznám, olyan határokon belül, amelyben meg tudjuk őrizni a higgadt, nyugodt párbeszédet.
A felvetést, amit hallottunk az Élőlánc részéről, szintén köszönöm, értem, természetesen mi is stratégiában kívánunk gondolkodni. Erre céloztam, hogy vannak közös osztrák és magyar érdekek a hulladékégetővel kapcsolatban. Természetesen tudom, hogy van olyan környezetvédő álláspont, amely önmagában a hulladékégetők ilyen típusú építését és telepítését is aggállyal nézik. Természetes, hogy ezt is meg fogjuk vizsgálni, de ne feledjük el, hogy itt azért alapvetően az osztrák fél akarja telepíteni ezt a létesítményt és nem a magyar fél, tehát nekünk itt azért korlátozott a beleszólási lehetőségünk.
Németh Zsolt képviselő úr felvetésére itt is meg tudom erősíteni, hogy helyeslem, én is egyetértek azzal, amit mondott, hogy politikai megoldásra van szükség. Amire célzott a képviselő úr, illetve polgármester úr, az volt, hogy mielőtt idejöttünk, előtte Körmenden volt egy összejövetelünk, oda kapott egy meghívót a képviselő úr polgármesteri minőségében is, és meg fogom nézni a meghívót, de eszünk ágában nem volt összekeverni sem a pártlogót sem a minisztériumot. A minisztérium az minisztérium, és a minisztériummal azt is egyértelműen demonstrálni kívánom, hogy mi itt arra törekszünk, hogy függetlenül attól, ki kormánypárti, ki ellenzéki, komoly, értelmes együttműködés legyen köztünk a nemzeti érdekeinkért, amely a környezetvédelmi értékek kemény képviseletét jelenti. Tehát nekem ez, ha úgy tetszik, politikai hitvallásom, úgyhogy eszünk ágában sincs ezeket összekeverni. Ha véletlenül összekeveredett, elnézést érte, majd meg fogjuk nézni, egyébként semmi ilyen szándékunk nem volt, de természetesen a Szabad Demokraták Szövetsége tagjai Körmenden részt vettek ennek a találkozónak a megszervezésében, de ezt egyáltalán nem pártrendezvénynek szántuk. Úgyhogy fel sem merül az ilyen.
Nagyon szépen köszönöm a bizottságnak és a jelenlévőknek is a megtisztelő figyelmet, én megyek tovább - további programokra -, és a tisztelt bizottságnak és a jelenlévő civil képviselőknek, önkormányzati képviselőknek, polgármestereknek és mindenkinek további nagyon jó munkát, kellemes délutánt kívánok, és köszönöm szépen, hogy a bizottság eljött és itt tartja a kihelyezett ülését. Még egyszer nagyon köszönöm a bizottságnak a segítséget és a támogatását.
ELNÖK: Köszönjük szépen. Hasonlóképpen köszönjük a miniszter úrnak a megjelenést. Azt tudom mondani, az hogy a minisztertől ilyen sok időt kaptunk, nagy dolog, megbecsüljük. A bizottság nevében azt tudom mondani, hogy a szentgotthárdi környezetterhelési csomag dolgában a bizottság részéről meglesz a folyamatos együttműködés.
Köszönöm szépen. (Dr. Fodor Gábor távozik az ülés színhelyéről.)
Az első napirendi pontnál maradva, akinek most jutna szó, annak is érdemes elmondania a kérdését, mert az államtitkár úr itt marad, és mi is továbbítjuk a jegyzőkönyvet a miniszter úrnak.
Woki Zoltán jelentkezett szólásra. Kérem, foglaljon helyet az asztalnál!
Továbi hozzászólások, kérdések
Woki Zoltán külügyi referens (PRONAS) hozzászólása
WOKI ZOLTÁN (Pro Natura St.Gotthard Civil Összefogás): Tisztelt Bizottság! Szeretettel köszöntök mindenkit a Pro Natura Szentgotthárd Civil Összefogás nevében. Néhány gondolatot szeretnék elmondani, Katona elnök úr kiegészítéséhez egy további kis kiegészítést szeretnék mondani.
Volt szó a Rába-Lapincs hulladékégetőről, de ezt a gondolatsort továbbfejlesztve, Szentgotthárd térségére a legnagyobb veszélyt maga a heiligenkreuzi businesspark jelenti, amely a hulladékégetőnek is a helyet ad. Tehát ezt a komplex kezelést úgy javasolnánk, hogy ennek a businessparknak a jövőjét - a jövőben ide telepítendő üzemek milyenségét - is egyeztetni kell az osztrák féllel. Elvileg ezt Szentgotthárd is megtehetné, hiszen igen kis százalékban tulajdonos benne, így azonban szinte semmi beleszólása nincs ebbe. Tudniillik ne az legyen, hogy a hulladékégetőt esetleg megakadályozzuk - reméljük így lesz -, és egy év múlva kezdünk majd tiltakozni egy öntöde ellen, mert ide akarnak telepíteni egy többkéményes öntödét, két év múlva esetleg egy cementművet, három év múlva egy kohóművet, és így tovább.
Jelenleg is bejelentették már, hogy a túloldalon építenek egy biogázüzemet, egy bioetanol-üzemet, amelynek azért a szagterhelése kicsit veszélyes lehet, és tíz nappal ezelőtt volt egy fesztivál, ahol Burgenland tartományfőnök-helyettese végig arról beszélt, hogy ezt a businessparkot óriási mértékben kell fejleszteni, munkahelyeket kell teremteni az osztrákoknak, ne kelljen messzire utazniuk, és így tovább. Tehát mintegy további üzemek sokaságára tett ígéretet ebben a businessparkban.
Azt kérem a minisztériumtól, és minden illetékestől, hogy ezt a businesspark témát valamilyen formában napirenden kellene tartani az osztrák illetékesekkel, és olyan "meg nem támadási szerződést" kierőszakolni, hogy ide azért ne jöjjön bármilyen ipar. Tudjuk, hogy egy ipari parkban nem teniszpályákat és uszodákat építenek, de mindenképpen tisztázni kell, hogy milyen ipar, mekkora kéményekkel jön ide az orrunk elé. Van már itt egy biomassza-erőmű, amely okádja a füstöt, főleg a téli-őszi hónapokban, ebben az erőműben 60-80 éves fákat égetnek, tehát nem a biomasszának megfelelő dolgokat. Ebben az ipari parkban találhatunk 300 tonna kommunális szemetet, amelyről még a mai napig sincs tisztázva, hogy nem kísérleti égetésre hozták-e ide - erre vonatkozóan igen nagy a gyanúnk -, itt voltak balesetek, robbanások, olaj a Lapincsban, és így tovább.
Tehát még egyszer arra szeretném felhívni mindenkinek a figyelmét, hogy ezt a businessparkot valahogyan együttesen és komplexen kellene kezelni.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen a hozzászólást. Az jutott eszembe - tiszteletlenül -, hogy a telhetetlenség is egy bűnkategória, aki nem tudja, hogy körülbelül hol a határ. Azt hiszem, az önkormányzatiság szent dolog, és azért a parlament országgyűlési bizottság abba, hogy egy közös ipari parkban milyen tevékenységet folytassanak, abban az esetben avatkozik bele, ha országos üggyé dagadó, vagy esetleg olyan ügy, amelyért érdemes vállalni. Azt hiszem, pillanatnyilag az a három téma, amellyel foglalkozunk az országgyűlési kérdés, de egy ipari parkba betelepülő társaságok dolgát ebbe belekeverni, az nagymértékben lerontja a hatékonyságot, és nem is a mi dolgunk. De természetesen gondolom, itt többen vannak, akik ebben hatáskörrel rendelkeznek, tehát nem javasolnám, hogy ebbe belemenjünk. Azt igen, és ezt vallom - mondhatnám, hogy a jegyzőkönyv miatt mondom itt ki -, hogy a szemétégetőt csírájában kell elfojtani, nem akkor, amikor már van engedély meg kijelölés. Abban hiszek, hogy a befektetők nem szeretnek zűrös helyre települni, tehát meg a két tárca meg fogja tudni oldani ezt a kérdést, hogy elkerülje a kényelmetlenséget.
Szinetár Csaba zoológusnak, az Őrségi Nemzeti Park tudományos tanácsadó testülete tagjának adom meg a szót.
Szinetár Csaba, az ŐNP tudományos tanácsadó testülete tagjának hozzászólása, kérdései
SZINETÁR CSABA (Őrségi Nemzeti Park): Tisztelt Bizottság! Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Kabinetfőnök Úr! Köszönöm a lehetőséget, hogy pár gondolatot mondhatok. Részben javaslat, részben kérdés, amit szeretnék a bizottsághoz intézni.
Az elhangzott hozzászólásokból is kiderült, hogy az Őrség és a térség ezer sebből vérzik, és a Rába mellett az említett hulladékégető és egyéb környezeti veszélyforrások az egész megyét, különösen ezt a régiót sokszorosan sújtják. Ezzel kapcsolatban egy javaslatot szeretnék tenni, amelyet már írásban is megfogalmaztam, illetve egy kérdést intéznék a bizottsághoz.
Az év elején történt változás, a környék természetvédelmi önálló igazgatóságának megszüntetése tekintetében felülvizsgálatra kerül-e? Konkrétan úgy érzem, hogy a jelenlegi helyzet komolyságát mutatná - a miniszter urat idézve, aki Körmenden azt mondta, hogy kellő elszántságot kell mutatnia az országnak a Rába ügyében -, ennek az elszántságnak a demonstrálására volna lehetőség, ha a térség természetvédelmi érdekeinek elsődleges szolgálója, az önálló nemzeti parki igazgatóság megszüntetése, illetve ennek a kérdése felülvizsgálatra kerülne. Javaslatként mondanám, illetve kérdezném, hogy ezt a kérdést akár a kabinet, akár a bizottság napirenden kezeli-e.
A másik, amiről úgy gondolom, hogy feltétlenül fontos. Nem húzódott volna hat évig a Rába szennyeződésének a kérdése, ha kellő időben és kormányzati vagy nemzeti parki odafigyeléssel a Rába helyzetének folyamatos, korrekt állapotfelvételezése történt volna. Úgy érzem, ez még mindig időszerű, és még mindig nem oldódott meg. Tehát nem elegendő bizonyos kémiai paramétereket mérni, olyan komplex hidrobiológiai vizsgálatra lenne szükség, amely minden objektív kárigénnyel, helyzetértékeléssel kapcsolatban minimális elvárás lehetne a magyar fél részéről. Tehát határozott javaslatot tennék arra, hogy a bizottság támogassa, és ha lehet, teremtse meg a lehetőségét annak, hogy a Rába esetében nem csak a halakra, és nem csak a víz kémiai szennyezésére vonatkozóan, hanem komplex hidrobiológiai vizsgálatára, elsősorban az úgynevezett vízi makro-gerinctelen faunára vonatkozóan is végeztessen el állapotfelmérést, egy olyan monitorozást, amely a jelenlegi és a remélt javuló helyzet korrekt alátámasztására alkalmas lehet.
Tehát a gondolataimat elsősorban a most meglévő élővilág érdekképviselete terén tettem, és elsősorban a Rába élővilágát képviselem.
Köszönöm a lehetőséget.
ELNÖK: Köszönöm szépen a környezetért való tenni akarását, meg amit eddig tett. Az első kérdése, az önálló nemzeti park dolgában azt tudom ígérni, hogy a nemzeti parkok kérdését napirendre fogjuk venni, ősszel tervezzük megtárgyalni, és ennek keretében nyilván foglalkozni fogunk az oktalanul megszüntetett Őrségi Nemzeti Park ügyével. (Dr. Józsa István: Nem a nemzeti park szűnt meg, hanem az igazgatóság.) Átszervezésével - maradjunk ebben. A lényeg az, hogy ezzel foglalkozni fogunk. Azt hiszem, azért adagolni kell a miniszter úrra zúdított feladatokat, mert részben utána kell járni, ha ezzel majd a bizottság foglalkozni fog.
A másik, hogy nyitott kapukat dönget. Nagy Andor alelnök úr fogja ismertetni az országgyűlési határozati javaslatot, amelynek az elfogadására már nagyon jó esély van, mondhatnám, hogy 99,9 százalék, hiszen a módosítókat megszavazta a parlament, abban erre kitérünk. Tehát ezt Andor majd fel fogja olvasni. Nyilván nem ilyen szépen, hogy vízi makro-gerinctelen, de általában értjük mind a két dolgot, és az országgyűlési határozatban felkérjük a kormányt arra, hogy egy ilyen munkát végezzen el.
Lecsapok a csöndre és ezt a napirendi pontot lezárom. Az államtitkár urat megkérdezem, kíván-e valamit reagálni? (Őri István: Nem.) Akkor továbbmegyünk.
Azt gondolom, a tájékoztató kimerítő volt, az az út, amelyen elindultunk együtt - a miniszter úrral az élen - sikerrel kecsegtet.
Mit tudott még ebben tenni a környezetvédelmi bizottság? Erről szól a 2. napirendi pont. Az alelnök urakkal a múlt héten Bécsben jártunk, a bécsi parlament alelnöke Glawischnig-Piesczek Éva asszony fogadott, aki a Zöldek, az erős zöld párt színeiben parlamenti alelnök. Ő minden párt részéről hívott képviselőt, nyilván a környezet, a környezetvédelem irányában érzékeny képviselőket, akik a környezetvédelmi bizottság tagjai. Nem kellett őket sokat győzködni, hiszen fel voltak készülve, pontosan tudták, hogy mi a helyzet.
Az alelnök asszony - a többi képviselővel egyetértésben - azt a javaslatot tette, hogy ők megidézik a bizottság elé a gazdasági minisztert és a környezetvédelmi minisztert, hogy számoljon be arról, miért nem tartják be az osztrák törvényeket. Ez az ő megközelítésük. Egyébként nagyon kemény szavakkal illette mindkét tárcát. De a lényeg, amely minket érint az, hogy a Rába és a geotermális erőmű dolgában is nagyon határozott álláspontot képvisel: meg kell szüntetni a sószennyezést, a sóterhelést és a mosószer-kibocsátást. Meg kell oldani!
Én már ezzel is elégedett lettem volna, de további eredményt is ígértek. Norbert Hofer képviselő úr, aki Dél-Burgenland képviselője, azt vállalta, azt ígérte a bizottságnak, hogy a burgenlandi tartományi tanácsnál népszavazást fog kezdeményezni a Jennersdorf körzetében építendő hulladékégető dolgában, magyarul akarnak-e a lakosok hulladékégetőt vagy sem. Ugyanis ő azt mondja, hogy ebben a fázisban, ahol még csak a meghallgatások vannak, társadalmi oldalról lehet nyomást gyakorolni, és miután tartományi választások is lesznek, ezért ennek a fogadtatása nagyobb lehet. Azt, hogy mi lesz az eredménye, nyilván nem előlegezte meg, de azt hiszem, hogy ez nekünk olyan segítség lehet, amit magunk nem tudunk megtenni, hiszen mi a másik oldalról szagoljuk az ibolyát. Magam Pestújhelyen lakom, és a rákospalotai szemétégetővel évtizedes hadakozásban vagyunk, tudjuk, hogy amikor arról vitatkozunk, hogy ennyi meg annyi higany, meg van vagy nincs, merről fúj a szél, az nagyon egyenlőtlen harc. Nekünk, pestújhelyieknek csak a szaglásunk adatott meg, a szemétégető pedig állandón mindenféle méréseket mondott, amire nem volt eszközünk, hogy ellenőrizzük, tehát legjobb, ha nincs. Ezt szoktuk mondani. Azt gondolom, meg lehet találni a közös megoldást. A lényeg az, hogy országos üggyé vált, az osztrák parlament foglalkozott vele. Elég lassan jött össze ez a találkozó, de úgy tudom mondani, hogy megérett. Tehát, ha a parlament is foglalkozik vele, ez megadhatja azt a hátteret, amely osztrák oldalról kell.
Ennyit mondanék a bécsi találkozóról. Van-e ezzel kapcsolatban valakinek kérdése, mert ehhez nagyon jól hozzá lehetne kapcsolni a magyar parlamentben történteket.
Alelnök úr, mint az előterjesztő képviselője, parancsoljon!
Dr. Nagy Andor (KDNP) szóbeli előterjesztése
DR. NAGY ANDOR (KDNP): Valamikor márciusban V. Németh Zsolt képviselőtársammal és Katona Kálmán elnök úrral fogalmaztunk meg egy határozati javaslatot, amelyet bevittünk a környezetvédelmi bizottság elé, azzal a nem titkolt szándékkal, hogy próbáljunk meg ötpárti egyetértést elérni ebben a szerintünk fontos ügyben. Kezdetben vita volt közöttünk, bár azt gondolom, a célban valamennyien egyetértettünk. Hármas célt fogalmaztunk meg ebben a parlamenti javaslatban: hogy szűnjön meg a habzás a Rábán, ne legyen sóval terhelt a Lapincs, és ne azon a helyen épüljön meg a hulladékégető, ahova az osztrákok tervezik. De kezdetben vitáztunk a kormánypárti képviselőtársainkkal azon, hogy vajon ez az eszköz, ez a parlamenti határozati forma segít-e ezeknek a céloknak az elérésében, nem gyengíti-e a kormányzati pozíciókat.
A mi személyes véleményünk az volt, és ez még a miniszterváltás előtti időszakra vonatkozik, azt gondoltam, hogy segítjük a magyar kormányt abban, hogyha egy kicsi határozottságot mutatunk, és mondjuk a parlamenti pártok kötelezik a Magyar Köztársaság környezetvédelmi miniszterét arra, hogy határozottabban lépjen fel az osztrákokkal szemben. Közben megtörtént a miniszterváltás, és a múlt héten eljutottunk odáig, hogy az összes vitás kérdésben megállapodtunk, és külön köszönöm Orosz Sándor alelnök úrnak azt a hozzáállást, amelyet tanúsított. Megtehették volna, hogy - ahogyan általában ma nem ritka a parlamentben -, hogy úgymond, lenyomják az ellenzéki javaslatokat, és teljesen más dolgot csinálnak. De nem ezt az utat választották, és azt gondolom, ez is használ majd az ügynek. Jó érzés lesz a jövő héten, 25-én valamennyiünk számára, amikor majd a parlament egyhangúlag meg tudja szavazni ezt a parlamenti határozatot.
Nem olvasnám fel az egész szöveget, de szeretnék kiemelni belőle néhány bekezdést, anélkül, hogy untatnék bárkit, de lehet, hogy vannak köztünk most olyanok, akik ezt nem fogják soha megnézni, és jó, ha itt Szentgotthárdon helyben elhangzik legalább néhány dolog, hogy mi is van megfogalmazva ebben a szövegben.
Az első bekezdés így hangzik: az Országgyűlés elfogadhatatlannak tartja, ha egy ország oly módon hárítja át, illetve oldja meg környezeti... bocsánat, nem. (Jegyzőkönyvön kívüli egyeztetés.) Tehát közkívánatra elolvasom az egész szöveget, másfél oldal.
"Az Országgyűlés a magyar polgárok egészségének védelme, az Alkotmányban rögzített egészséges környezethez való jog érvényesítése érdekében a következő határozatot hozza:
1. Az Országgyűlés elfogadhatatlannak tartja, ha egy ország oly módon hárítja át, illetve oldja meg környezeti problémáit, hogy az a szomszédos alvízi vagy fő szélirányba fekvő ország számára kedvezőtlen, káros környezeti következményekkel jár, környezeti kockázatot jelent. Az Országgyűlés az ilyen jellegű problémák megoldásában az érintettetek együttműködését helyezi előtérbe.
2. Az Országgyűlés aggódik Szentgotthárd város és térsége lakosságát és társadalmát kedvezőtlenül érintő, az Osztrák Köztársaság területéről származó káros környezeti hatások miatt, és tiltakozik az osztrák hulladékégető határ mellé tervezése ellen, szolidaritást vállal az érintettekkel.
3. Az Országgyűlés felhívja a kormányt, hogy továbbra is tegyen meg mindent a térség környezeti kárainak elhárítására, a környezeti veszélyek, kockázatok megelőzése érdekében. Ennek keretében:
a) értékelje és szükség szerint kezdeményezze a két- és többoldalú nemzetközi szerződésekben, továbbá az EU-jogszabályokban rögzített előírások és határértékek felülvizsgálatát, módosítását, szigorítását a felvízi, illetve fő szélirány szerinti kibocsátók vonatkozásában.
b) Az EU Víz Keretirányelvének megfelelően a Rába folyó teljes vízgyűjtőiére közös vízgyűjtő-gazdálkodási tervben értékelje a környezeti állapotot és a környezeti kockázatokat.
c) kezdeményezzen tárgyalásokat az Osztrák Köztársaság kormányával arra vonatkozóan, hogy a heiligenkreutzi ipari parkba tervezett hulladékégető-mű ne a magyar országhatár közelében épüljön meg.
4. Az Országgyűlés felkéri és támogatja az országos, regionális és helyi társadalmi szervezeteket, hogy hazai és nemzetközi kapcsolataikat is felhasználva, tevékenyen működjenek közre Szentgotthárd és térsége környezeti állapotának javítása, a hulladékégető határ mellé építésének megelőzésre érdekében.
5. Az Országgyűlés felkéri a tudományos testületeket, hogy kutatásaikkal segítsék a térség környezeti állapotának felmérését és a várható hatások feltárását, az Országgyűlés és a kormány intézkedéseit.
6. Az Országgyűlés felkéri a kormányt, hogy a térség környezeti helyzetéről folyamatosan számoljon be az Országgyűlés illetékes szakbizottságának."
Ez tehát a határozati javaslat, nagyon bízunk benne, hogy hétfőn fel tudjuk tenni az "i"-re a pontot.
Köszönöm szépen a figyelmet.
ELNÖK: Azt gondolom, ez szokatlan a parlament életében, különösen, mert egy térségre koncentrál, de azt hiszem, aki a szöveget figyelte, megértette, hogy ez az összes határ menti országnak szól, hiszen olyan vízgyűjtő közepén vagyunk, ahol ilyen probléma bármikor adódhat, tehát a kormánynak erre fokozottan kell figyelni. Miután ellenzéki kezdeményezésnek indult ez az országgyűlési határozat, egyszerűen taktikai ütemezési megfontolásokból, de közös indítvánnyá vált. Fontosnak tartom és kérem, hogy Orosz alelnök úr - azt is mondhatnám, hogy ezt az új végső megfogalmazást lehet olyan közös szövegnek mondani, amely az egész környezetvédelmi bizottság közös megfogalmazása - egészítse ki ezt.
Dr. Orosz Sándor (MSZP) kiegészítése az előterjesztéshez
DR. OROSZ SÁNDOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Amiben teljes egyetértés van - és a kályhához érdemes visszamenni a táncosoknak is, akkor könnyebben megy -, az egyrészt az, hogy a Rába legyen tiszta, ne legyen benne só, naftalinszulfonát, ne legyen rajta hab. A másik, hogy ne épüljön meg a tervezett helyen a hulladékégető-mű. Ez volt az a két megfogalmazható és mindenki által vallott cél, amelyben teljes egyetértés volt. Amiben nem volt teljes egyetértés az, hogy milyen ütemezéssel, milyen technikákkal tudunk e célok elérése érdekében közreműködni.
Utalt rá V. Németh Zsolt is, hogy találkoztunk itt a helyszínen is többen, a környezetvédelmi bizottság több tisztségviselője, tagja, ilyen-olyan fórumokon találkozott, és időnként összekeveredett a cél és az eszköz: hogy te akkor vagy e cél hívője, ha akarsz országgyűlési határozatot, és ha nem akarsz, akkor ezt a célt sem akarod. Ezt a mai magyar politikában nem szokatlan jelenséget is kellett kezelni, és igazából ez okozott nehézségeket.
Az Országgyűlés környezetvédelmi bizottsága egyszer már teljesen konszenzusos alapon elfogadott egy környezetvédelmi bizottsági tájékoztatót. Ez a neve - ez sajnos kicsit lekicsinylő név -, amely olyan közös állásfoglalás a Magyar Köztársaság Országgyűlése környezetvédelmi ügyekben legkompetensebb csapatának, amelyre illik odafigyelni. Ez az illendőség Magyarországon még hagy némi kívánnivalót maga után, mert bár ennek a környezetvédelmi bizottsági döntésnek megfelelően felvettük a kapcsolatot sok más mindenkivel, mégis, a fülük botját sem mozdították rá. Ez volt az a szituáció, amikor ellenzéki képviselőtársaink azt mondták, hogy akkor benyújtják, és őrült hiba lett volna, ha itt bármilyen megosztottságot mutat a Magyar Köztársaság Országgyűlése. Mert egyébként nincs is megosztottság ebben a kérdésben, de mégis előállhatott volna, hogy megosztottságot mutatunk fel. Ezek azok a dolgok, amelyekre utalt elnök úr is, és alelnök úr is.
Azt gondolom, sikerült egy olyan szöveget megállapítanunk, és tegnap ezt a szöveget - mint módosító indítványokat - teljes egyhangúsággal fogadta el a Magyar Köztársaság Országgyűlése, tehát nagy esély van rá, hogy ugyanez a jövő héten is meglesz, amikor gyakorlatilag ugyanerről a szövegről kell zárószavazást tartani.
Amire nagyon szeretném felhívni a figyelmet - és itt Woki Zoltán úr kapcsán is, és ahogy alelnök úr is, amikor elkezdte idézni, nem a preambulummal kezdte, hanem az 1. ponttal -, az érintett térség, a térségen belüli együttműködés fontosságára. Nem lehet úzust csinálni abból, hogy egy-egy térség egyik részének érdekei országgyűlési határozati döntéseken keresztül érvényesüljenek a másik rovására. Ha sikerrel járunk minden egyes dolgunkban - márpedig remélem, hogy sikerrel járunk -, akkor is, itt nem lesz Eldorádó, itt érdekütközések lesznek a közös ipari park területén, nem lehet minden kérdésben országgyűlési határozatot hozni, és ne is csináljunk ebből úzust.
Ennek megfelelően nyilván azokhoz a kérdésekhez, amelyeket Woki úr itt elkezdett mondogatni, abban az együttműködésben viszont jó alapot teremthet az a folyamat, amelyben most vagyunk ebben az egész ügyben.
A szövegben kettős célt igyekeztünk követni. Az egyik: tényleges segítségnyújtás Szentgotthárd térsége aktuális problémáinak a rendezésében, a másik egy jóval nehezebb ügy. Ez pedig nem más, mint amit - jobb kifejezések híján - alvízi országi helyzetünkkel, és a fő szélirány szerinti helyzetünkkel próbáltunk érzékeltetni. Bárhol a vízfolyás felső részén eleresztett szenny és mocsok ide jön hozzánk. Valaki pöffent, azt a szél idehozza. Ott nem fáj, nekünk nagyon-nagyon fáj, és nemcsak Szentgotthárdon fáj, hanem sok-sok más helyen. A Magyar Köztársaság ebben a környezeti szituációban van, tehát nekünk nagyon fontos az is, hogy az a - mondjuk úgy - lendület, amely adott esetben ennek a kérdésnek a megoldása kapcsán megjelenik, tudjon segítséget jelenteni a szlovák oldali, a nem EU-tag ukrán oldali hasonló szennyezésekkel, és ne feledjék el, nem olyan rég volt a Tisza ügye, a ma már EU-tag Romániával kapcsolatos hasonló probléma - talán ott a szélirány kevésbé érdekes, de a vízfolyásra ott is érvényes -, az azokkal kapcsolatos problémák rendezésében is.
Ha ezt így nézzük, akkor azt gondolom, a szentgotthárdiaknak azért is köszönetet kell mondani, mert ilyen típusú környezeti állapotaink szempontjából ekkora felelősséget felvállaló politikai dokumentumot még a Magyar Köztársaság Országgyűlése így, ilyen formában nem fogadott el, és ezzel a saját dolgaikkal hozzá tudtak ahhoz is járulni, hogy idáig eljussunk, és reményeink szerint - ahogyan ez illik a környezetvédelmi ügyekhez - teljes többpártisággal és ha lehet, teljes egyértelműséggel
Elnök úr, köszönöm a lehetőséget a kiegészítésre.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Szerintem a szentgotthárdiak száz év múlva nagyon büszkék lesznek arra, hogy a magyar parlament ennyit foglalkozott velük, és akkor már nem fogják tudni, hogy mi volt ez, csak azt, hogy fontosak voltak. (Viniczay Tibor: Már most büszkék vagyunk.) Tekintettel arra, hogy jól el voltunk látva, hogy azt gondolom, a határozati javaslat az ügyet fogja szolgálni, megengedek magamnak egy kritikai észrevételt.
Mégpedig azt mondanám el - már legutóbb is gondolkodtam rajta, hogy elmondjam-e ezt, azt gondoltam, hogy nincs hozzá közöm, de most, miután már ennyire idevalósiak vagyunk, ide járunk ebédelni és ülésezni -, feljogosítva érzem magam, az államtitkár úr figyelmét is kérem ehhez. Kimegyünk mindig a helyszínre, megnézzük, hogy habzik, de ennek a műnek az állapota katasztrofális, szégyen. Szégyene az egész vízügyi igazgatásnak, ahogyan ez kinéz, az a rozsdás szerkezet. Azt kérdezném: még festék sincs? De nyilván nem ennyire egyszerű a dolog, azok a bemosódások a partfalon, nyilván hab nélkül is eléggé égés.
Tehát azt gondolom, ezt rendbe kellene hozni, ezt a vízügynek célzom, a környezet, a part és annak az egésznek az elhanyagoltságát pedig a városnak. Tehát ha van egy ilyen szép folyópart - akár habzik, akár nem -, ezt ki kellene használni, rendben kellene tartani! Ebben a polgármester úr érezze magát kicsit érintettnek! Természetesen lehet védekezni, de nem tudok elképzelni jó védekezést erre. Ezt rendbe kell szedni, mert ide most nagyon sokat fogunk járni, de nem csak ezért. Ez olyan szép pontja világnak, hogy vétek ezt ilyen állapotban tartani. Ha ez valakinek egy kicsit rosszul esik, akkor tekintsen el attól, hogy ebben rosszindulat van, én ezt tényleg építő szándékkal mondom. Bevallom, egyszer ezt már hazavittem, most másodszor úgy gondoltam, hogy itt hagyom, és legközelebb megkérdezem, hogyan áll a dolog, illetve majd látni fogom. (Dr. Nagy Andor: Ha a habok engedik.) Nem, addigra nem lesz ennyire habos.
Polgármester úr, szeretnél a végén valamit mondani? (Jelzésre.) Parancsolj! (Viniczay Tibor: Hány másodpercet kapok?) Háromkor szeretnénk elindulni. (Derültség.)
VINICZAI TIBOR polgármester (Szentgotthárd Város Polgármesteri Hivatala): Teljes mértékben igaza van az elnök úrnak, de Szentgotthárd 40 évig azért el volt zárva a külvilágtól, és az elmúlt négy évben kétmilliárd forintot vontak el tőlünk. Ez nem panasz, tény. Az elvonás helyett építettünk egy kétmilliárdos fürdőt, és Magyarország egyetlen vadvízi evezős pályáját tervezzük azon a területen, amelyről az elnök úr szólt, a Nyugat-dunántúli Vízügyi Igazgatósággal együtt. Megvannak a terveink, megvan a koncepciónk, és remélem, hogy amikor az elnök úr kimondhatja - mondjuk egy év múlva -, hogy biztosan nem Szentgotthárd mellett lesz a hulladékégető, megkezdődik az építése ennek a vadvízi evezős pályának, és sokkal szebb látványt fog nyújtani ez a terület. Mindamellett azért tényleg illene olyan szinten tartani, ha már ilyen népszerűségnek örvendünk, amit az elnök úr mond, és megfogadom a szigorú kritikát. A városgazdálkodási vállalatnál fogom kezdeni, megmondom, hogy nincs prémium, ha a legközelebbi látogatásnál is ilyen lesz, úgyhogy valamit tenni kell. (Derültség, közbeszólások.)
Nagyon szépen köszönöm az elnök úrnak, az alelnök uraknak azt a munkát, amit az elmúlt időszakban végeztek. Kicsit meg voltunk lepődve azon, hogy miért ilyen nehezen fogadta el a bizottság ezt az előterjesztést, de most már mindent értek, teljes mértékben elfogadom az érveket. Nagyon szépen köszönjük, és a jövő héten valóban büszkék leszünk, hogy olyan döntés fog születni, amely valóban politikamentes, ötpárti egyezséggel jött létre, és Szentgotthárd ebben elöl járt e tekintetben. Azt szeretném mondani önöknek, hogy e kisváros valóban büszke erre a bizottságra és az Országgyűlés munkájára a térség érdekében, hiszen valóban egyedül maradtunk volna. Egy évvel ezelőtt, amikor ezt a hírt meghallottuk, akkor a kollegáimmal felállítottunk egy programtervet, hogy mit tud ilyenkor csinálni egy kisváros. Ebben a programtervben szerepelt - piramisszerűen, alulról felfelé építkezve -, hogy mindenkit fel szeretnénk kérni. Ezt megtettük, a miniszterelnök úrig, a köztársasági elnök úrig bezárólag, és azt hiszem, ez a bizottság tette igazából jelentőségteljessé ezt a folyamatot azzal, hogy valóban országgyűlési határozat fog születni. Ezt az önkormányzat, a térség, az őriszentpéteri térség nevében is nagy tisztelettel megköszönöm. Magam személyesen javaslatot fogok tenni a szentgotthárdi képviselő-testületnek, melyben "Szentgotthárdért" díjra fogom felterjeszteni ezt a testületet. Amennyiben a testület ezt elfogadja, magam szeretném ezt a bizottságnak átadni.
Azt szeretném még elmondani, hogy a fürdő júliusban nyílik, valamennyiüket - családjukkal együtt - nagy tisztelettel várnánk itt, akár magánjellegű látogatásra is, és a a bizottsági ülés után szeretnék kérni még tíz percet, hogy a fürdő igazgatója bemutathassa, milyen terméket hoztunk létre. Valamennyiüknek jó egészséget és jó munkát kívánok!
ELNÖK: Köszönjük szépen. (Közbeszólás: Lehet mentegetőzni, a műtárgy miatt.) Ne mentegetőzz! Abból csak baj lesz. (Derültség, közbeszólások.) Nehogy te is azt mondd, hogy elvettek kétmilliárdot, és építettél egy kétmilliárdosat. (Derültség, közbeszólások.)
Petíció a Rába érdekében teendő legsürgetőbb intézkedések ügyében
Majdnem elkövettem egy hibát, de még korrigálhatok. Ugyanis volt egy kérés az egyebek között. (A petíció átadóihoz.) Csak átadni szeretnék, vagy fel is olvasnák?
SZŐNYE ILDIKÓ (Élőlánc Magyarországért): Már kiosztottuk, de örülnék, ha elhangozna. De szeretnénk a forma kedvéért is átadni a bizottság számára.
ELNÖK: Én elolvastam, és felteszem, hogy a képviselők is elolvasták, kérem, kíméljenek meg tőle. Úgy vesszük, mintha felolvasták volna. Kérem, adja át, a kamerák veszik, a küldetés így teljesítve van. (Az Élőlánc Magyarországért, a Kerekerdő Alapítvány és a Rába Szövetség képviselői átadják az elnöknek a petíciót.)
Még egy szó erejéig várjunk, konzul úr, parancsoljon!
Kovács Vince, az Osztrák Köztársaság tiszteletbeli konzulja hozzászólása és a válasz
KOVÁCS VINCE az Osztrák Köztársaság tiszteletbeli konzulja: Az osztrák nagykövetség nevében nagy tisztelettel köszönöm a meghívást. Nagy figyelemmel hallgattam a bizottság ülését, nagyon korrekt hangnem volt, pro és kontra véleményekkel. Természetesen erről nagyon rövid összefoglalót kell adnom az osztrák nagykövetség felé, mint tiszteletbeli osztrák konzul.
Az a kérésem az elnök úr felé, hogy ha lehetséges - az esetleges félreértések elkerülése céljából - a jegyzőkönyvből akár egy kivonatos példányt kaphatnék.
ELNÖK: Természetes, a szó szerinti jegyzőkönyvet fel szoktuk tenni az internetre, de elküldjük.
KOVÁCS VINCE az Osztrák Köztársaság tiszteletbeli konzulja: Nagyon szépen köszönöm a lehetőséget.
ELNÖK: Polgármester úr, köszönjük szépen a vendéglátást. Nagyon szép helyen rendezték, büszke lehet rá, hogy egy ilyen lehetősége van, itt komoly konferenciákat is lehet rendezni. A "Szentgotthárdért" címért hajtani fogunk. (Derültség.) Különösképpen, ha ingyen fürdőjeggyel jár. (Derültség, közbeszólások.) Ezt nem gondoltam komolyan, nem akarjuk romba dönteni a várost. Az ülést bezárom.
(Az ülés befejezésének időpontja: 14 óra 54 perc)
|
|
Katona Kálmán |
Jegyzőkönyvvezető: Ulrich Ferencné