KORB-38/2007.
(KORB-55/2006-2010.)
az Országgyűlés Környezetvédelmi bizottságának
2007. november 28-án, szerdán, 12 óra 15 perckor
a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium VII. emeleti tárgyalótermében
(1011 Budapest, Fő u. 44-50.)
megtartott üléséről
Tartalomjegyzék
Napirendi javaslat*
Az ülés résztvevői*
A bizottság részéről*
Megjelent:*
Helyettesítési megbízást adott:*
Meghívottak részéről*
Hozzászólók:*
Elnöki megnyitó*
Kovács Kálmán államtitkár (KvVM) köszöntője*
Tájékozódás az UNESCO Világörökség kitüntető címmel rendelkező épített környezet, természeti környezet (Natura 2000), tájörökség, illetve kultúrtáj védelmével kapcsolatos szabályozási és finanszírozási kötelezettségek teljesítésének helyzetéről a Tokaj-hegyaljai borvidék világörökségi helyszín példáján*
Tájékoztatást ad: az ülést kezdeményező egyesületek képviselője*
a térség polgármestereinek képviselője*
az ügyben feladatkörrel rendelkező minisztériumok képviselői*
Takács András (Abaújaranyos Faluszépítő Egyesület) szóbeli kiegészítője*
Koncz Ferenc alelnök (BAZ megyei Közgyűlés) hozzászólása*
Májer János polgármester (Tokaj város) hozzászólása*
Rónavölgyi Endréné országgyűlési képviselő, polgármester (Szerencs város) hozzászólása*
Fejérdy Tamás (Kulturális Örökségvédelmi Hivatal) hozzászólása*
Pintér István igazgató (Észak-magyarországi Környezetvédelmi Természetvédelmi és Vízügyi Felügyelőség) hozzászólása*
Dr. Nagy Mihály (OKM) hozzászólása*
Harcz Zoltán (FVM) hozzászólása*
Képviselői hozzászólások*
Reagálások az elhangzottakra*
Elnöki zárszó*
1. Tájékozódás az UNESCO Világörökség kitüntető címmel rendelkező épített környezet, természeti környezet (Natura 2000), tájörökség, illetve kultúrtáj védelmével kapcsolatos szabályozási és finanszírozási kötelezettségek teljesítésének helyzetéről a Tokaj-hegyaljai borvidék világörökségi helyszín példáján
Tájékoztatást ad:
az ülést kezdeményező egyesületek képviselője
a térség polgármestereinek képviselője
az ügyben feladatkörrel rendelkező minisztériumok képviselői
2. Egyebek
Elnököl: Katona Kálmán (MDF), a bizottság elnöke
Dr. Orosz Sándor (MSZP), a bizottság alelnöke
Dr. Nagy Andor (KDNP), a bizottság alelnöke
Gyárfás Ildikó (MSZP)
Szabó Imre (MSZP)
Dr. Tompa Sándor (MSZP)
Bányai Gábor (Fidesz)
Császár Antal (Fidesz)
Velkey Gábor (Fidesz)
Helyettesítési megbízást adott:
Molnár Béla (KDNP) Dr. Nagy Andornak (KDNP)
Fetser János (MSZP) Dr. Orosz Sándornak (MSZP)
Dr. Józsa István Dr. Tompa Sándornak (MSZP)
Kis Péter László (MSZP) Gyárfás Ildikónak (MSZP)
Dr. Nagy Imre (MSZP) Velkey Gábornak (SZDSZ)
Dr. Oláh Lajos (MSZP) Szabó Imrének (MSZP)
Fehérvári Tamás (Fidesz) Bányai Gábornak (Fidesz)
Takács András elnök (Abaújaranyos Faluszépítő Egyesület)
Koncz Ferenc alelnök (BAZ megyei Közgyűlés)
Májer János polgármester, Világörökségi Egyesület (Tokaj)
Rónavölgyi Endréné országgyűlési képviselő, polgármester (Szerencs)
Fejérdy Tamás alelnök (Kulturális Örökségvédelmi Hivatal)
Pintér István igazgató (Észak-magyarországi Környezetvédelmi Természetvédelmi és Vízügyi Felügyelőség)
Dr. Nagy Mihály osztályvezető (Oktatási Minisztérium)
Harcz Zoltán főosztályvezető-helyettes (Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium)
Csanádi Béla főmérnök (Szerencs Polgármesteri Hivatal)
(Az ülés kezdetének időpontja: 12 óra 15 perc)
KATONA KÁLMÁN (MDF), a bizottság elnöke, a továbbiakban ELNÖK: Szeretettel köszöntöm a megjelenteket. Az Országgyűlés Környezetvédelmi bizottsága határozatképes. Az ülésünket megkezdjük.
Köszöntöm vendégeinket: a civil szervezeteket, a kormány képviselőit, a hatóságok képviselőit és külön köszöntöm Kovács Kálmán miniszter urat, aki helyt adott az ülésünknek.
Úgy gondolom, hogy mielőtt az ülést elkezdjük, a házigazdának megadnám a szót, hogy köszöntse a megjelenteket.
Kovács Kálmán államtitkár (KvVM) köszöntője
KOVÁCS KÁLMÁN államtitkár (Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium): Köszönöm szépen. Mint a környezetvédelmi államtitkár nagy szeretettel köszöntöm a bizottság tagjait és természetesen úgyis, mint korábbi informatikai miniszter.
Azzal szeretném kezdeni, hogy nagy örömünkre szolgál, hogy a bizottság megkeresésére a bizottság munkájának helyszínéül a minisztérium adhat most otthont. Azt hiszem, hogy ez bár alapvetően - mondjuk úgy - a szokásos rendtől eltér, hisz a Parlamentben szokott a bizottság vagy a Képviselői irodaházban ülésezni és kihelyezett ülései is általában a megfelelő objektumokban vannak, amelyet vizsgál, vagy amelyről éppen vitatkozik; de azt hiszem, hogy a bizottság és a tárca közötti együttműködés szándékát, tehát a parlament és a kormány együttműködési szándékát mindkét fél részéről jelzi ez a gesztus. Úgyhogy még egyszer nagy szeretettel köszöntöm rendhagyó módon a Környezetvédelmi Minisztérium VII. emeleti tárgyalójában a bizottságot és valamennyi kedves vendéget, aki egy nagyon komoly és azt hiszem, hogy precedens értékű, sok gyakorlati jövőre szóló tanulsággal szolgáló ügyben itt most megjelent.
A szerencsi beruházással kapcsolatos - amely Tokaj történelmi borvidék világörökségi terület környezetében van - jogi és politikai álláspontját is a tárca többször kifejtette; a lényege, amivel szeretném összefoglalni, hogy a mi áttekintésünk szerint a tárcához tartozó hatóságok - a jogszabályok adta kereteken belül - a legnagyobb körültekintéssel jártak el. Engedélyezték ennek az égetőműnek, ami egyébként egy környezetbarát technológiát alkalmaz, és amely egyébként a megújuló energia előállításának, mint stratégiai programnak természetes résztvevője és ilyen értelemben előremutató projekt, az engedélyezését támogatták, az első és másodfokon meghozott döntések jogszerűsége azt hiszem, hogy nem vitatható, legalábbis a mi belső vizsgálatunk és áttekintésünk szerint nem.
Ugyanakkor úgy gondoljuk, hogy biztosan igaz az, hogy nem mindent kell megépíteni egy adott területen vagy létrehozni attól, hogy a jogszabályok azt lehetővé teszi. A jogszabályok szigorú alkalmazása mellett természetesen számít az ott élők véleménye és számít még nagyon sok körülmény is. Éppen ezért javasolta a parlamentben a környezetvédelmi miniszter a területen élő polgároknak, a területen élő politikai vezetőknek, hogy kezdeményezzenek adott esetben egy olyan közvélemény-kutatást, ami legyen népszavazás, amelyben valóban az ott élők elmondhatják az álláspontjukat: elfogadják-e a környezetükben az ilyen típusú beruházást, fejlesztést. Mi ezt a demokrácia részének tekintjük, és úgy gondoljuk, hogy amennyiben sokan ennek szükségét látják, akkor ez ugyanúgy a demokratikus intézményrendszer keretein belüli eljárás, mint a hatósági eljárások, hozzátartozó. Úgy gondoljuk, hogy néha valóban ezek a megoldások jelenik a választ egy-egy olyan kérdésre, ami túlterjed a jogszabály keretein.
Ugyanakkor arra is tekintettel vagyunk és megértjük azt a fajta kezdeményezést, amely a világörökség védelméről szól. A világörökség ugyanis, álláspontunk szerint, nem egy kis közösség javaslatát és véleményét tükrözi. Akkor, amikor Magyarország kezdeményezi valamely területének, valamely értékének a világörökség alá vonását, akkor az az egész országnak a szempontját, az egész országnak az értékrendjét tükrözi, éppen ezért indokolt, hogy egy jogszabályi keret gondoskodjon is erről, hogy hogyan kell védeni azt a világörökséget. Az UNESCO világörökségről szóló törvénye, törvényi szabályozása, törvényerejű rendeleti szabályozása ezt megteszi az 1985-ös határozat óta Magyarországon.
Természetesnek tekintjük, hogy át lehet tekinteni, hogy ez minden szempontból megfelel-e a XXI. század követelményrendszerének, ezt egy természetes törekvésnek tartjuk. A minisztérium szakmai csapata természetesen minden ilyen kérdésben, amennyiben ezt a magyar parlament vagy a magyar parlament képviselői, adott esetben a Környezetvédelmi bizottság kezdeményezi, a szakmai munkában a szakmai kompetenciájukkal és segítőkészségükkel részt vesznek.
Politikusként csak azt tudom kívánni ebben az ügyben is, hogy kellő körültekintéssel és ugyanakkor azzal az érzékenységgel fogadják ezeket az ügyeket, amely érzékenység a XXI. század elején ma már talán egy kicsit nagyobb és jobban odafigyelő, mint mondjuk néhány évtizeddel ezelőtt. Azt hiszem, hogy ma már nem kell felhívni arra a figyelmet - de ebben a környezetben, itt a Környezetvédelmi Minisztérium tárgyalójában mindenképp hangsúlyozni szeretném -, hogy a fenntartható fejlődés egy a környezettel harmonizáló fejlesztéspolitikát, fejlődést jelent. Ennek vannak jogszabályi oldalai, ezt maximálisan kívánjuk betartani és betartatni és vannak olyan társadalmi formái, társadalmi elemei is, amelyre érdemes körültekintően odafigyelni.
A bizottság munkájához nagyon sok sikert kívánok a mai napra és egyébként is a partneri együttműködését pedig köszönöm és szeretném tájékoztatni a bizottságot, hogy a bizottsági elnök úr levelének és kérésének megfelelően a főfelügyeletünk főigazgatónője, valamint a nemzeti park igazgatója, a helyi felügyelet vezetője és munkatársaim a minisztériumból állnak rendelkezésre minden szakmai kérdésben ebben a tárgyban. Ehhez kívánok nagyon jó tanácskozást és még egyszer: örömmel adunk helyet szívesen máskor is a bizottság munkájának. Köszönöm szépen.
És akkor most, ha megengedik, a hatalmi ágak megfelelő szétválasztásának megfelelően, távozom és a bizottság munkájának, a szabad folyásának teret adok. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Azért szólítottam az államtitkár urat miniszternek, mert én így szoktam meg őt és én is, amikor borotválkozom nagy ritkán, akkor magamat miniszternek látom - most éppen bizottsági elnök vagyok. (Derültség.)
Tájékoztatást ad: az ülést kezdeményező egyesületek képviselője
a térség polgármestereinek képviselője
az ügyben feladatkörrel rendelkező minisztériumok képviselői
A civilek kezdeményezték az ülés összehívását és azért kértük meg államtitkár urat, hogy lásson vendégül, mert kicsi a termünk otthon, nem fértünk volna el. Azt gondolom, hogy nagyon fontos arra mindig odafigyelni, hogy ha civil szervezetek jelzéseket adnak, itt ez megtörtént.
Azt előre szeretném tisztázni, hogy a Környezetvédelmi bizottság nem egy döntéshozó, nem egy hatóság; azt a célt tűztem a bizottság elé, hogy a képviselők tisztábban lássák ezt a helyzetet. Nyilván nagyon fontos a jövő szempontjából, hogy itt ezt a helyzetet aztán mi kielemezzük, javaslatot tegyünk a döntéshozóknak, a kormánynak.
De a konkrét ülésnek most az lesz a menete, hogy először meghallgatjuk a kezdeményező civilek képviselőit - sikerült megállapodni abban, hogy Takács András úr fogja ezt elmondani. Utána az érintett megye képviseletében Koncz Ferenc; a polgármesterek képviseletében Májer Jánost jelölték; természetesen Szerencs polgármester asszonya, Rónavölgyi Endréné is elmondja az észrevételeit. Azért vannak itt a hatóságok, az UNESCO bizottság részéről a képviselő, a főfelügyelet, a területi felügyelet: FVM, hogy ha kell válaszolni, kell információt adni, akkor ők jelzik, hogy szeretnének hozzátenni és akkor természetesen meg kapják a szót. És azt sem zárom ki vagy zárjuk ki, hogy a jelenlévő civilek közül, ha szükséges, akkor természetesen szót kapjanak.
De egy kicsit fogjuk össze a dolgot, ezért elkezdjük a munkát, és Takács Andrást kérném fel először, hogy tárja fel az ő szempontjából a helyzetet.
Takács András (Abaújaranyos Faluszépítő Egyesület) szóbeli kiegészítője
TAKÁCS ANDRÁS (Abaújaranyos Faluszépítő Egyesület): Köszönöm a szót elnök úrnak és köszöntöm a tisztelt bizottságot és vendégeket. Takács András vagyok az Abaújaranyos Faluszépítő Egyesület elnöke.
A mai napirendi pontot három civil szervezet kezdeményezte a miénken kívül a Tokaj-Reneszánsz - Tokaji Nagy Borok Egyesülete; a Tokaji Bormívelők Társasága és ehhez csatlakozott a Sátoraljaújhelyi Polgármesteri Hivatal, illetve a polgármester: Szamosvölgyi Péter úr.
Az indítványunknak - hogy azt az ismert kérdést tárgyaljuk meg - alapvetően az a fő oka, hogy megítélésünk szerint a zempléni tokaji történeti világörökségi terület életében elindult egy általunk nagyon negatívnak ítélt iparosítási tendencia és úgy ítéljük meg, hogy ezek a tendenciák alapjaiban veszélyeztetik a világörökségi terület értékeit és ellentétesek a vonatkozó kezelési tervvel.
Valójában mind a három üggyel nagyon alaposan foglalkoztunk. Az első ügy: a szerencsi szalmatüzelésű erőmű, a második ügy: az Aranyos-völgyi szivattyús energiatározók ügye, a harmadik pedig a tőketerebesi tervezett szénerőműnek a kérdése.
Azért, hogy segítsünk eligazodni a tényekben és a környezetben, kiadtam kiosztásra egy térképvázlatot, ami nagyon pontosan megmutatja a világörökségi területnek a határait. Azt gondolom, hogy ebből a térképvázlatból nagyon pontosan látszik, hogy a szerencsi erőmű és az Aranyos-völgyi erőművek is a világörökségi területen találhatók, nem annak a környezetében vagy annak a közelében.
Az aggodalmainknak hangot adtunk az UNESCO Világörökség igazgatósága felé is, ami azt jelenti konkrétan tényszerűen, hogy 2007 júliusában és 2007 szeptemberében bejelentettük ezeket az erőmű beruházásokat az UNESCO Világörökségi Központ főigazgatójának Francesco Bandarin úrnak, akitől kaptunk egy levelet. Ennek a keltezése 2007. október 23-a volt, amiben Francesco Bandarin úr arról tájékoztatott minket, hogy a magyar állam állandó UNESCO képviselőjén, Lakatos András nagykövet úron keresztül tájékoztatást kért a magyar állam képviselőitől a világörökségi területet érintő erőmű beruházásokról, illetve a világörökségi terület általános állapotáról.
Most egészen röviden szeretném ismertetni a három beruházás ügyet, ami alapjaiban veszélyezteti - megítélésünk szerint - a világörökségi területet. Ezek közül legelső a hírekben nagyon sokat szerepelt szerencsi szalmatüzelésű erőmű. Ennek a beruházója a BHD Hőerőmű Kft. Ez a beruházás rendelkezik a szükséges hatósági engedélyekkel: megkapták május 10-én keltezve az egységes környezethasználati engedélyt, a nyár folyamán az elsőfokú építésügyi engedélyt és ezen jogerős engedélyek birtokában október 15-én elkezdődtek a beruházás földmunkái Szerencs mellett.
Azon túl, hogy ez egy világörökségi terület, mik a fő problémáink? Kértem azt, hogy kerüljön kiosztásra egy anyag, amit én most ismertetek - bízom benne, hogy minél többen ezt meg tudták esetleg nézni, de ezt alaposan is szeretném ismertetni természetesen. A fő probléma az az, hogy a hegyalja világörökségi terület rendelkezik egy elfogadott kezelési tervvel, vagy letölthet a www.tokaj.hu weblapról is. A szerencsi beruházás ezt a kezelési tervet a számításaink szerint legalább 9 pontban sérti meg, ami azt jelenti, hogy a kezelési terv teljesen egyértelműen rögzíti a követendő irányelveket a környéket érintő fejlesztések kapcsán. Kimondja azt, hogy a fejlesztéseknél tekintettel kell lenni a táj- és természetvédelem szempontjaira, korlátozni kell a beépítést, a zöldmezős beruházásokat, a területpazarlást, nem szabad a tájképet elcsúfítani villanyvezetékkel vagy egyéb műszaki létesítményekkel. Kimondja, hogy a szállítás és közlekedési rendszer nem károsíthatja a világörökség értékeit; kimondja, hogy a közlekedési és szállítási rendszert úgy kell karbantartani, illetve olyan módon lehet fejlesztéseket végezni a térségben, amely az egész világörökségi terület fenntartható fejlődését szolgálja. Ezen túl olyan megjegyzéseket tesz ez a kezelési terv, hogy a fejlesztéseket összhangba kell hozni a táj- és a természet értékeinek a megőrzésével.
Kérem, hogy ha van rá mód, olvassák el majd az általam felsorolt pontokat részletesen, ezek összevethetők természetesen a hatályos kezelési tervvel - mi 9 pontot találtunk, ahol a beruházás ezt a kezelési tervet sérti.
A másik nagy probléma, a helyszínválasztáson túl, maga az erőművi konstrukció. Itt a beruházói kommunikációban rendre azt halljuk, hogy ez egy kis erőmű, ami egy vidékfejlesztés-környezetbarát beruházást jelent. A tények mentén néhány dolgot szeretnék felsorolni. Ez egy nagyon nagy szalmatüzelésű erőmű. Amíg nem érzékelte a beruházó a problémákat, nem kis erőműnek nevezte, hanem a világ legnagyobb szalmatüzelésű erőműjének - a teljesítménye 49,9 megawatt. Most sorrendben, ami ennél kisebb, de szintén nagy, Angliában található: egy 38 megawattos; és a világ szalmatüzelésű erőműveinek a túlnyomó része nem haladja meg a 20 megawatt teljesítményt; és ebben magyar szakértők is egyetértenek, hogy Magyarországon a 15 és 20 megawattos szalmatüzelésű erőműveket kellene lehetőség szerint megépíteni.
Nagyon fontos az egész jelenség bemutatásában az, hogy miért 49,9 megawattos a szerencsi szalmatüzelésű erőmű, azért, mert a Magyar Energia Hivatal 50 megawatt felett már nagy erőműnek nevezi az erőműveket, és a kis erőművektől kötelezően át kell venni az államnak garantált áron a megtermelt energiát. Ez egy nagyon fontos momentum a szerencsi történetben, hisz nem szakmai okokból lett ez 49,9 megawattos, hanem üzleti okokból. Az üzlet és a természetvédelem pedig nagyon sokszor jó barátnak kéne, hogy legyen, de nem sikerül.
Nagyon fontos a 49,9 megawattos teljesítmény esetén a beszállítási terhelése az erőműnek. Szeretnék néhány számot idézni, hogy honnan szállítanák a szalmát a szerencsi erőműbe. Mezőkeresztes 74 kilométeres út, Mezőcsát 93 kilométer, Görbeháza 78 kilométer, Hajdudorog 98 kilométer, Hajdunánás 92 kilométer. Ez egy másik nagyon fontos szempont, hisz a szalmatüzelésű erőművek akkor válnak valóban helyi vidékfejlesztési modellekké és akkor maradhatnak meg környezetvédelmi beruházásnak, hogy ha az egész erőművi teljesítmény össz energiamérlege kedvező, amit lehetőleg a beszállítással csökkenteni kell. Tehát valójában a világban - legjobb tudomásom szerint - nincs olyan szalmatüzelésű erőmű, ahonnan 70, 93, 98, s a többi kilométeres beszállítói távolságokkal kalkulálnak.
Nagyon fontos a beszállításokról még pár szót váltani. Azt gondolom, hogy a sajtóban és a beruházói prospektusokban nagyon sok számot hallunk arról, hogy körülbelül ez mit jelent forgalomterhelést tekintve. Kiosztottunk egy másik anyagot, egy háromoldalas anyagot, ahol megnéztük azt - ami hiteles dokumentumnak minősíthető -, hogy a beruházó által készített hatástanulmány mit mond a tüzelőanyagról, illetve a beszállítási kötelezettségről, beszállítási igényekről. Azt írja a hatástanulmány: az erőmű tüzelőanyag igénye - most nagyon nagy számokat fogok mondani - 265 ezer tonna/év, ami azt jelenti, hogy óránként 33,1 tonna - tehát hatalmas mennyiségekről van szó. A tüzelőanyag 80 százalékban gabonaszalmát, 20 százalékban más tüzelőanyagot tartalmaz. Valójában van egy nagyon fontos adat a 97 oldalon - szintén a csatolt anyagban ez megtalálható -, ahol a beruházó 198 járművel számol naponta, tehát naponta 198 jármű tudja ezt az óránként 33 tonna szalmamennyiséget beszállítani az erőműbe; ez azt jelenti, hogy ha munkanapokkal számolunk, hogy évente 50 ezer gépjármű terhelné a világörökségi területnek az útjait. Nagyon fontos, hogy ezek az adatok a beruházó hatástanulmányából valók, azt gondolom, hogy ezek alapján kapták meg az engedélyt, ezeket nagyon nehéz vitatni.
Két nagyon fontos tapasztalat még az engedélyezési folyamattal a beszállítási terhelés kérdéséhez. Az Észak-magyarországi Környezetvédelmi Természetvédelmi és Vízügyi Felügyelőség a beszállításokkal kapcsolatos környezeti terhelést érdemben nem vizsgálta. Ez azt jelenti, hogy a 26 oldalas egységes környezethasználati engedélyben összesen négy sorban szerepel az 50 ezer jármű/év. Olyan megállapításokat tesznek, amit azt gondolom, mindenki meg tud tenni, hogy a beszállítások napközben történnek, és logisztikai program alapján kerül az erőműbe beszállításra az adott szalmamennyiség.
Nagyon fontos még, ehhez a gondolatkörhöz kapcsolódóan, hogy a beruházó által készített hatástanulmány összesen 11 sorban érinti a világörökségi státuszát a területnek, és ami még - nem tudom hova tenni ezt a dolgot -, hogy az egységes környezethasználati engedély nem is tért ki a terület világörökségi státuszára - az összesen 26 oldalban egyetlen betű vagy sor sem utal erre.
Nagyon fontos a beruházói érvelésnek az áttekintése abból a szempontból, hogy miért pont Szerencset találták alkalmasnak egy ilyen beruházásra. Itt valójában számomra egyetlen érv tűnik talán elfogadhatónak, az, hogy itt viszonylag olcsón rá lehet csatlakozni az országos energetikai hálózatra. Azt gondolom, hogy egy erőmű beruházásnál, ami világörökségi területet érint, a beruházó ne ezzel próbáljon spórolni, hanem olyan telephelyet keressen a beruházásának, ahol rá tud csatlakozni, vagy ha nem tud, akkor ezt oldja meg kiegészítő beruházásokkal.
Összességében nagyon sok probléma van még a szerencsi szalmatüzelésű erőművel. Talán nem mellékes néhány kiegészítő tény ehhez. Ezt az erőművet nem tartalmazza az országos területrendezési tervről szóló törvény; a beruházási terület a nemzeti ökológiai hálózatnak része, valamint a feszíni vizek vízminőségi, vízvédelmi, vízgyűjtő, területének minősül. Azt gondolom, hogy ezek szintén olyan érvek, amelyek az ellen szólnak, hogy ezt a beruházást - bár minden jogszerű volt, annak tűnik, mondhatnák sokan civilek - bár nem kételkedünk természetesen semmilyen jogszabályban és semmilyen hatósági eljárásban, mi is azt gondoljuk, hogy ezt az erőművet valójában nem szabad megépíteni Szerencs mellett a világörökségi területen.
Most áttérnék sokkal rövidebben az aranyosvölgyi szivattyús energiatározók kérdésére, amelyek szintén egy nagyon érdekes történet keretei közt lennének csak elmondhatók, amit idő hiányában nem tudok megtenni. Ami nagyon fontos, hogy ugyanarra a dél-zempléni területre, világörökségi területre három beruházó is beadta ugyanazt vagy közel azonos engedélyezési kérelmét. Ebből következően a kis egyesületünk három beruházó munkáját követte nyomon, amely eredményességében ott tart, hogy a három beruházóból ketten megkapták már a másodfokú szakhatósági elutasítást, tehát nem kapnak környezetvédelmi engedélyt, míg a Magyar Villamos Művek Zrt. megkapta az elsőfokú engedélyelutasítást, és ők megfellebbezték ezt másodfokon, ami most van folyamatban. Itt csak egy kitétel: hogy az egyik beruházónk a SZET Kft. ugyanaz, mint a szerencsi erőmű esetében a BHD Hőerőmű Kft.
Az aranyosvölgyi beruházásokkal valójában még több probléma is lehetne, hogy ha nagyon alaposan megnéznénk ezt a helyzetet. Azon túl, hogy világörökségi területnek minősül, része a NATURA 2000 hálózatnak, a nemzeti ökológiai hálózatnak magterületen. És ami szintén egy nagyon tanulságos tapasztalat egy magyar állampolgár és civil szervezeti vezető részére, hogy a beruházók lefelejtettek egy falut a tervekről, ami azt jelenti egészen konkrétan, hogy a mi 100 fős falunk: Aranyos, Aranyospuszta nem szerepel a terveken. És a beruházók elfelejtették azt a tényt megemlíteni, hogy a völgyzárógát, ami szükséges a kellő víz biztosításához, hogy ha megépülne, akkor egy 100 fős település kerülne egy 70 méter magas völgyzárógát elé, ami körülbelül 15-20 emelet magasságot jelent, e mögött pedig 20-30 millió köbméter víz állomásozna. Azt gondolom, hogy azért le lettünk felejtve a tervekről, nem jelentette azt, hogy nem kezdtünk el foglalkozni az ügyekkel természetesen.
A harmadik beruházás, ami miatt kértük a mai bizottsági meghallgatást vagy tanácskozást, az szintén egy világörökségi területet érintő beruházás a határ túlsó oldalán, Tőketerebes vonzáskörzetében; azt gondolom, hogy ennek a jelentősége nem kisebb, mint az előző két beruházásé. De azért nem szeretném ezt hosszabban ismertetni, mert a médiából szintén nagyon sok információ rendelkezésre áll és azt gondolom, hogy ez az a beruházás, amit a magyar állam, a magyar kormány, a helyi polgármesterek nagyon szakszerűen az elején elkezdtek úgymond karbantartani és mederbe terelni. Szeretném itt is megköszönni ezt a munkát a sátoraljaújhelyi polgármester úrnak, munkatársainak, akik nagyon szakszerűen egy magyar önkormányzat részéről a gazdái ennek a tőketerebesi ügynek.
Hogy mégis mi a világörökségi vonzata a tőketerebesi erőműnek? Itt két dolog nagyon fontos. Egyrészt érinti a magyar világörökségi területet; másrészt pedig biztos nagyon sokan tudják, hogy a tokaji borvidékből 2,5-3 - ez nézőpont kérdése - település átlóg Szlovákiába, mint hegyaljai bort készíthető szlovákiai boros települések. És hogy a szlovák kormány már kezdeményezte az UNESCO felé azt, hogy ezt a három szlovákiai borász települést is csatolják a magyar világörökségi területhez, ami azt jelenti, hogy ez a három település már rákerült a Szlovák Köztársaság úgynevezett várományosi listájára, mint leendő világörökségi terület, ami szintén egyfajta előzetes figyelmet és védelmet igényel már. Itt nagyon fontos az, hogy szlovákiai civil szervezetek is dolgoznak az ügyben és a legjobb tudomásom szerint a napokban ők is elküldték Francesco Bandarin úrnak azt a levelüket, amelyben kérik az UNESCO vizsgálatát a Szlovák Köztársaság - nem mondom, hogy ellen - valamilyen támogatásával megvalósult tőketerebesi beruházás ügyében.
Ezt a három ügyet szerettem volna ismertetni a tisztelt bizottsággal. Röviden összegezve, mi azt gondoljuk, hogy ezek a beruházások egy nem kívánatos fejlődési pályát indítanak el Hegyalján és jelentős mértékben veszélyeztetik az utóbbi évtizedben, években megvalósult igen jelentős munkahelyteremtő beruházásokat: a borászatokat, a turisztikai vállalkozásokat. Nagyon fontos érvnek tartom a munkateremtő és minden beruházásnál, de csak egy nagy szőlőbirtok Hegyalján állandóan 50 embert foglalkoztat, idénymunkában 2-300-at és ilyen szőlőbirtokból egyre több található.
Kötelességünknek érezzük azt, hogy fölhívjuk a figyelmet ezekre a tendenciákra az UNESCO Világörökségi Központja felé, a magyar állam képviselői felé és minden magyar állampolgár figyelmét szeretnénk erre a világörökségi ügyre ráirányítani, mert azt gondolom, hogy komolyan kellene vennünk azt, hogy ez egyetemes értéket képviselő világörökségi terület, amiért mi magyar állampolgárok és a magyar kormány felelős a világ közvéleménye és a világ kultúrát szerető emberei felé.
Nagyon fontos még egy gondolat, hogy a mostani munkánkat összekapcsoltuk egy tágabb - nevezhetjük így - természetvédelmi politikával, ami azt jelenti, hogy nagyon szeretnénk, hogy ha a jövőben komolyan megfontolásra kerülne az önálló Zempléni Nemzeti Park megalakítása, amelyről azt gondoljuk, hogy ez sokkal nagyobb figyelmet tudna adni a térségünknek, és sokkal inkább tudná koncentrálni a szükséges vidékfejlesztési kapacitásokat.
Most az ügy ismertetését összesen négy kéréssel szeretném zárni a tisztelt bizottság felé, a tisztelt vendégek felé. Az egyik kérés az arról szól, hogy minél hamarabb kezdődjön el egy olyan törvényalkotó folyamat, amelyik garantálja azt, hogy a Magyar Köztársaság eleget tud tenni a világörökségi ügyek tekintetében a nemzetközi kötelezettségvállalásainak, ami azt jelenti, hogy 1972-ben a Magyar Köztársaság aláírta azt az UNESCO szerződést, amiben azt vállalta, hogy megőrzi, és értékalapon fejleszti a világörökségi értékeket.
A másik, ami szintén nagyon fontos, hogy szeretnénk, ha tiszta víz kerülne ebbe a most picikét maszatos pohárba a zempléni erőművi beruházások kapcsán. Ezt a tiszta vizet mi csak úgy látjuk jelenleg elérhetőnek, hogy ha az UNESCO vizsgálata nyomán, amit elindított a Magyar Köztársaság felé, egy olyan egyeztetés, tárgyalás kezdődik a magyar állam képviselőinek a vezetésével, mely az összes világörökségi területet érintő erőmű-beruházás ügyet végigtekinti az elejétől a jelen állapotig. Minden dokumentumot megnézve, bekérve; meghallgatva minden lehetséges szereplőt, szakhatóságokat, beruházót, civil oldalt, akkor egészen biztosan vagyunk abban, hogy csak a történet egészének ismeretében lehet megfogalmazni azt, hogy Magyarország milyen jelentést fog az UNESCO felé január végén elpostázni. Azt gondolom, hogy csak az összes lehetséges ismeret birtokában lehet megtalálni azokat a válaszokat, hogy a Magyar Köztársaság hogyan tud olyan jelentést küldeni, amely nem csak a mostani állapotokat rögzíti, hanem tartalmazza már a szükséges megoldásokat.
Mi azt gondoljuk, hogy a civil oldalnak ez nem egy túl nagy elvárása az állam képviselői részéről; ehhez a munkához minden támogatást megadunk. Azt gondoljuk, hogy van idő bőven, két hónap alatt nagyon sokat lehet haladni egy üggyel; meg lehet nézni, hogy mikor, hol és mi történt és meg lehet nézni azt, hogy milyen megoldásokat lehet találni.
Nagyon fontosnak tartjuk a tisztelt bizottság figyelmét felhívni arra a tényre, hogy az országos területrendezési tervről szóló törvény jelenleg van módosítási egyeztetési szakaszban, és jövőre fogja elfogadni a magyar Országgyűlés illetve kormány. Nagyon fontos az, hogy amikor a bizottság - ha lehet ilyen kérésem - ezt a törvénymódosítást majd tárgyalja valószínű a tavaszi időszakban, akkor ne támogassa azokat a beruházásokat, amelyek világörökségi Natura 2000, védett vagy védelemre tervezett területeket érintenek.
A végére is értem az előterjesztésemnek, a beszámolómnak - azt gondolom, hogy közös munkával és közös erőfeszítéssel egészen biztosan meg tudjuk őrizni Tokaj és más világörökségi területeken található kulturális értékeinket és a civil szervezetek elkötelezettek abban, hogy ne csak büszkék legyünk valamire, hanem azt értékalapon fejlesszük is.
Nagyon szépen köszönöm, hogy meghallgattak és visszaadom a szót elnök úrnak.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Én próbáltam a négy kérést felírni, de elvesztettem. Hármat mondott? (Takács András: Három volt.) Ha három volt, akkor jó, mert három van.
TAKÁCS ANDRÁS (Abaújaranyos Faluszépítő Egyesület): Mondom: a törvényalkotó folyamatok kezdődjenek; kezdődjön egy összes erőműügyet áttekintő vizsgálat értelmezés és ez alapján szülessen válasz az UNESCO felé; az országos területrendezési tervről szóló törvényt különös tekintettel figyelje majd a bizottság - és a negyediket nem mondtam - szégyellem is magam -, hogy támogassák törekvésünket az önálló Zempléni Nemzeti Park megalakításáról. Ezt azért felejtettem le, mert lehet, hogy egy év múlva ezt önálló napirendi pontban szeretnénk majd előterjeszteni, ha lesz rá mód. Köszönöm szépen elnök úr.
ELNÖK: Köszönöm. Elhangzott, csak nem ebben, hanem előtte egy kicsivel. Köszönöm szépen.
Az elnöknek nem kell állást foglalni, egyet azért mégiscsak teszek. Azt gondolom, hogy akkor fordul az ember külső segítségért, amikor a belső lehetőségeit kimerítette és az UNESCO-hoz fordulás mondjuk ezt a meghallgatást is megelőzte, de gondolom mást is. Tehát nem vagyok abban biztos, hogy e nélkül nem lehet egy dolgot elrendezni, ez a jövőre is szerintem tanulságos lehet. Először próbáljuk a dolgainkat bent elrendezni, és ha nem sikerül, akkor megyünk kifelé, ugyanis egy ilyen vizsgálat sok minden másra is kiterjedhet - nem tartom a legszerencsésebb megoldásnak.
Azt elfelejtettem mondani, hogy 10 percben próbáljuk elmondani a hozzászólásunkat. A következő hozzászólónak már mondom a 10 percet.
Sok minden elhangzott. Minden további felszólalót arra szeretnék kérni, hogy ugye figyeli, hogy mit mondtak előtte és akkor azt az ismétlési részt kihagyva, a 10 perc szerintem sikerülni fog.
Koncz Ferenc úrnak, a Megyei Közgyűlés alelnökének adnám meg a szó, aki egyébként a Környezetvédelmi bizottságnak volt a tagja az előző ciklusokban.
Koncz Ferenc alelnök (BAZ megyei Közgyűlés) hozzászólása
KONCZ FERENC (Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Közgyűlés): Köszönöm szépen elnök úr. Tisztelt Bizottság! Elég nehéz dolgom van, mert valamikor a Környezetvédelmi bizottság tagja is voltam, jelenleg a Megyei Közgyűlés alelnöke és különben a Szerencsi Önkormányzat képviselője is vagyok, úgyhogy ez a kérdés több oldalról mélyen érint engem.
A Megyei Közgyűlés alelnökeként el kell mondanom, úgy tűnik, hogy Borsod-Abaúj-Zemplén megye az idevágyott erőművek terepe, nem győzzük a fejünket kapkodni, hogy milyen elképzelések kerülnek elő a sutból, mert ezekről szép lassan kiderül, hogy több évtizedesek nagyon sokszor, mint például ez a bizonyos simai erőmű, ami különben az Aranyosi-völgybe lett odaképzelve vagy odakívánva. És azt mondta elnök úr, hogy mivel végighallgattuk az előzőekben Takács András mindenre kiterjedő előadását, bizony bele fogunk férni a 10 percbe, éppen ezért arra is kérem az elnök urat, hogy 5 perc múlva kopogjon és esetleg, ha 10 perc múlva nem venném észre, akkor pedig vonja meg a szót tőlem, de remélem, hogy erre nem fog sor kerülni.
Egy biztos. Meggyőződésem, hogy Magyarországon kezdeni kell valamit azzal a területtel, ami az úgynevezett bioenergia szférája, amiben óriási lehetőség van sok oldalról - most ezt nem akarom hosszan kifejteni, mert az itt ülők nagy része valószínűleg ezt már többször hallotta, és bizonyosan untatnám is vele. Ennek az egyik lehetősége volt, amikor ezelőtt több mint egy esztendővel jelentkezett a Szerencsi Önkormányzat előtt egy reménybeli beruházó, aki a legkorszerűbb technológiát ígérte Szerencsre és egy körülbelül 30 kilométeres beszállítói körről beszélt és arról, hogy ez a beruházás mindenkivel egyeztetve és az összes hegyaljai szereplőt megkérdezve, azoknak a véleményének a figyelembevételével fog majdan megépülni.
A Szerencsi Önkormányzat bólintott is erre a felkérésre és ennek következtében alakult ki ez a polémia, ami aztán szép lassan országos üggyé duzzadt és bizony azt kell, hogy mondjam, hogy ennek a fajta megbeszélésnek, aminek én nagyon örülök és nagyon szépen köszönöm, hogy ez itt a mai alkalommal megtörténik és annak is, hogy igen magas, tehát minisztériumi szinten kapunk erre helyszínt. Ennek a megbeszélésnek véleményem szerint jóval előbb, jóval korábban meg kellett volna történnie, és biztos vagyok abban, hogy akkor az a helyzet, ami most kialakult, az a helyzet talán nem alakult volna ki.
Ugyanis az, hogy az UNESCO felé érkezett egy ilyen jellegű kérés, amit az elnök úr említett az előbb, az azért volt, mert amikor a szereplők érezték azt, hogy itt mi történik és apró megjegyzéseket tettek, akkor folyamatosan az a válasz érkezett erre, hogy mindenféle hatósági anyag megvan, itt az építkezés el fog kezdődni, mert itt minden szabályos és minden a lehető legnagyobb rendben van.
Nagyon örültem akkor, amikor Szalóki Gyula megkeresett engem ezelőtt körülbelül egy hónappal, ha jól emlékszem, és a Környezetvédelmi bizottság elnöke személyesen győződött meg arról, hogy mik ezek az elképzelések, amelyek a megyénket érintik. Elmentünk Simára megnéztük és bizony közösen azt a véleményt alkottuk meg, hogy az az ember, aki Magyarország egyik leggyönyörűbb völgyébe, az Aranyosi-völgybe szivattyús erőművet tervez, az másféle galádságokra is képes. Tehát úgy tűnik, hogy az Aranyosi-völgyi szivattyús erőmű abban a formában talán nem fog megépülni, mint amit akkor oda megterveztek, és nagyon remélem, hogy ebben legalábbis konszenzus van minden szereplő között - ez az egyik megjegyzésem. Úgy tűnik, hogy ebben a dologban talán a megyei elképzeléseknek megfelelően dőlt el a helyzet.
Félelmeink vannak persze Tőketerebes ügyében is, hiszen én magam személyesen is részt vettem azon a megbeszélésen, amelyet magyar oldalon tartottunk Sátoraljaújhelyen és istennek hála, civil részről érkezett Szlovákiából segítség a mi irányunkba. Úgy tűnt akkor első pillanatban, hogy sikerül azt elérni, hogy a tőketerebesi erőmű megépítésére sor kerüljön, remélem, hogy ez a továbbiakban is így marad, ez nem fog megváltozni; de abban biztos vagyok, hogy ebben a magyar államnak, a magyar kormánynak hathatós lépéseket kell tennie.
És akkor elérkeztünk a szerencsi erőműhöz. A szerencsi erőmű mostanra országos üggyé dagadt, országos üggyé duzzadt és azt mutatja, hogy egy olyan elképzelés, amely bizonyos területen, személyes meggyőződésem, biztosan pozitív, hogy alakult át mindenképp riasztó beruházássá. Ugyanis ilyen erőművekre - biogáz vagy éppen biomassza erőművekre személyes meggyőződésem szerint - nagyon sokra van szükség az országban, az egy másik kérdés, hogy szabad-e 50 megawattos erőművet építeni úgy, hogy a szőlészekkel való megbeszélésem során azt látom, úgy érzem, hogy ami a legnagyobb probléma ezzel az erőművel az a beszállítás hatalmas távolsága, az az óriási forgalom, ami erre a világörökségi területre esne.
Úgy gondolom, hogy egy módon lehet konszenzusra jutni, méghozzá úgy, hogy ha zöld asztal mellé leülnek az ügy szereplői és átbeszélik ezt a kérdést. Borsod-Abaúj-Zemplén megyében a megyei önkormányzat vezetésével működik egy Környezetvédelmi Tanács. Ennek a Környezetvédelmi Tanácsnak az összehívását személyesen kezdeményeztem. Ez a környezetvédelmi tanács a jövő héten össze fog ülni és át fogja beszélni azokat a kérdéseket, amely a szerencsi erőművel kapcsolatban felmerül. A Környezetvédelmi Tanács magára nézve kötelezőnek érzi azt, hogy ebben a kérdésben egyeztessen, és egy olyan eredményt próbáljon elérni, amely a résztvevő felek mindegyikét kielégítheti a jövőben. Ebben Takács András ültem már leültem és Takács András úr a saját részéről együttműködőnek bizonyult; természetesen meg fogjuk keresni a többi résztvevőt is ebben a kérdésben.
Summa summarum azt látom, hogy egy 100 kilométerről beszállított alapanyaggal működtetett erőmű - hogy is mondjam, elnézést a kifejezésért - zöldsége is megkérdőjeleződhet. Itt nyilván egy kisebb beszállítási körben kell ezt a dolgot megoldani, ezt pedig csak úgy tudom elképzelni, ha a kapacitása ennek az erőműnek kisebb lesz. Egy kisebb kapacitású erőmű más helyszínen és más beszállítási móddal véleményem szerint megoldaná ezt a problémát - ebben kell megegyezni. Ezt a kérdést, biztos vagyok benne, hogy ha a szereplők megfelelő módon állnak az ügyhöz, meg lehet oldani.
Végezetül a Megyei Közgyűlés azt kéri a Környezetvédelmi bizottságtól, hogy tegyen lépéseket abban az ügyben, amelyet Takács András úrtól is hallottunk, hogy a megfelelő törvényalkotói szinten a világörökségek kérdése megfelelő módon rendeződhessen. Az előbb elmondtam, hogy a Környezetvédelmi Tanács vezetésével a résztvevők, érintettek meghívásával megpróbálunk ebben a kérdésben a jövő héttől egy helyszíni kapacitás, beszállítási mód és útvonal szempontjából valamifajta közös megoldásra jutni; és ami nagyon-nagyon fontos, és ami sajnos eddig bizonyosan nem történt meg, az pedig az, hogy az érintetteket körültekintő és kimerítő módon kell tájékoztatni. Ez nem történt meg, sem a szerencsiek, és a környezetében lévő települések pedig különösen nem ismerik azt, hogy pontosan mi fog történni, pontosan mi fog épülni Szerencsen. Köszönöm szépen, a saját részemről ezt szerettem volna elmondani.
ELNÖK: Köszönöm szépen.
Egy dologgal egészíteném ki az alelnök úr mondandóját, hogy jó ötlet a zöld asztal, a fehér az eredményesebb szokott lenni, tehát javaslom a színváltást ez ügyben. Nyilván a zöldet a környezetvédelem miatt mondtad. (Koncz Ferenc: Természetesen.)
Hasonló feltételekkel kérném Májer János urat is, hogy mondja el, amit fontosnak tart.
Májer János polgármester (Tokaj város) hozzászólása
MÁJER JÁNOS polgármester (Tokaj): Tisztelt Elnök úr! Tisztelt Képviselő Asszonyok, Képviselő Urak! Kedves hatósági Vezetők, főhatósági Vezetők! Sorrendben igyekszem szedni a címeket - és kedves Érdeklődők! Előjáróban is szeretném megköszönni a Világörökségi Egyesület nevében, hogy itt lehetek, és szót kaphattam. Nem a városunkat képviselem, hanem tulajdonképpen a Világörökségi Egyesületet, amelyik e tekintetben egy fontos szervezet, hiszen világörökségi területen létesülő beruházásokról van szó, és én egy csokorba szedném ezt, hiszen nem kizárólag Szerencsről, hanem három olyan beruházásról van szó, amelyikkel szemben a civil szervezetek részéről felmerültek kifogások.
Alapjában véve azt szeretném elmondani, hogy Tokaj-hegyalja lokálisan nem egy településre vagy egy létesítményre kapta meg a világörökségi címet, hanem a kultúrtáj kategóriájában. Ez önmagában azt jelenti, hogy nem csak azt a szőlőt kell megvédeni, bort kell megvédeni, annak a termelési hagyományait, amelyek évszázadok alatt kialakultak és tulajdonképpen ennek a vidéknek meghozták a hírnevet, hanem azokat az épített és természeti örökséget is, amelyhez tartozik és nem csak az épített természeti örökség, hanem a kultúrának az egyéb szegmensei is. Kultúrtáj tekintetében tehát azt gondolom, hogy amikor aggályokat fejezünk ki, akkor a településeknek a belső területeinek, a szőlőterületeknek a védelme, az egyéb műemlékeknek, nem műemlékeknek a védelme markánsan megfogalmazódik - bármelyik erőműről van szó, nem szeretném egyikre sem ezt kihegyezni.
Ezt mindenképpen azért szeretném aláhúzni, mert a Magyar Köztársaság adós egy világörökségi törvénnyel, amelyet már az előttem szólók többen is kifejtettek és ezt azért szeretném aláhúzni és nem sokat szólni róla, mert hogy ha ez a törvény megalkotásra került volna, akkor most valószínű, hogy nem ülünk itt, mert különböző megoldások születhettek volna, amelyek adott esetben a jelenlévők körében is elfogadható lenne mindenki számára.
A világörökségi törvényről annyit szeretnék mondani, hogy ennek a normaszövege elkészült, volt egyfajta közigazgatási civilekkel történő egyeztetése és sajnálatos módon ez a törvénynek az Országgyűlés elé való beterjesztése megbicsaklott valamikor egy évvel vagy fél évvel ezelőtt, amit végtelenül sajnálatosnak tartok, mert ez az alfája és ómegája az egésznek. Ha ez a törvény most megalkotásra került volna, akkor az a kezelési terv, amit a Világörökségi Egyesület kötelező feladatként egy éven belül elkészített, akkor most ez a kezelési terv minden településnek a törvény hatályánál fogva a rendezési tervében lenne; tehát magyarán szólva: a világörökségi területeken olyan beruházások nem lennének megvalósíthatók, amelyek tulajdonképpen tájrombolóak, környezetszennyezőek vagy bármilyen egyéb olyan problémákat okoznak, amelyek folytán itt most tárgyalunk.
Azt gondolom, hogy ez azért fontos, mert ha ezt nem fogjuk megalkotni, akkor előbb-utóbb az UNESCO fog bennünket ezzel kapcsolatosan számon kérni. Szeretném talán megvédeni a barátaimat, hogy az UNESCO-hoz fordultunk. Tessék nekem megmondani, hogy kihez forduljunk akkor, amikor nem kaptunk tájékoztatást. Tokajban ez év júniusában volt egy tüntetés a közlekedés ellen és akkor még mi az erőmű ellen nem tüntettünk, mert nem is tudtuk, hogy létezik. Tehát ez év júniusában az az 50 ezer diák - nem ennyien tüntettek -, akik megfordultak Tokajban a Hegyalja fesztiválon, azok egy dolgot tudtak, hogy Tokaj-Hegyalján és azoknak a városaiban olyan közlekedési problémák merültek fel a kamionforgalom tekintetében - a 7,5 tonnát meghaladó kamionforgalom tekintetében -, ami elviselhetetlen, ez ellen tüntettünk, ez ellen demonstráltunk. Tehát magyarán szólva, picit nem értem a hatóságokat, hogy amikor azt mondják, hogy jogszerűen meghozták a döntéseiket, akkor miért nem tudnak azok a szervezetek erről a beruházásról, amely meghatározza az egész borvidéknek és a világörökségi területnek a jövőjét és a sorsát.
Nagyon szeretném felhívni arra is a figyelmet, hogy a civil szervezetekben nem egyfajta mumust, nem egyfajta rosszindulatú gáncsoskodó szervezeteket kell figyelni vagy tekinteni, hanem olyan támogató szervezeteket, amelyek egy másfajta szemléletet hoznak be, és tulajdonképpen nem akadályozóképpen kívánnak fellépni, hanem adott esetben a korrigálás szándékával. A magam részéről azt tudom mondani, hogy a borászoknak megvannak a maguk szempontjai, hogy miért vannak kétségbeesve, ezt nem kívánom részletezni, hiszen ez a szöveges anyagban is megjelent, másfelől pedig a médiában számos helyen megfogalmazták. Mi a magunk részéről a hegyaljai városok, de akár mondhatjuk azt, hogy a kistérségek is, kétségbe vagyunk esve a további közlekedési terhelések folytán.
A közelmúltban a televízióban volt egy műsor: a "Szólás szabadsága", elnézést, remélem nem ez a reklám helye, de a háttéranyaghoz benyújtott anyagokból kiderült - és ennek a forrása a Magyar Közútkezelő Kht. -, hogy például a Rakamaz, Bodrogkisfalud térségében egy fél év alatt 30 százalékkal növekedett a kamionforgalom, ettől teljesen kétségbe vagyunk esve. Ha erre még további forgalomnövekedés zúdul, akkor ki kell mondani azt, hogy elviselhetetlenné válik a táj, mondhatnám úgy, hogy itt élned, halnod vagy elköltöznöd kell, mert a helyi embereknek most jelenleg - legalábbis, akik ezt a forgalmat elszenvedik - ez a véleménye. És ez a véleménye annak a négy városnak is, amelyik a közelmúltban Sátoraljaújhelyen egy egyeztető megbeszélést tartott Szamosvölgyi Péter úr - aki itt ül mellettem - vezetésével, ahol felemeltük a szavunkat a közlekedéssel kapcsolatosan a problémák miatt; Sátoraljaújhely városon ma jelenleg 2600-nál több kamion halad keresztül a főúton.
Tehát azt gondoljuk, hogy mindegyik városnak: Szerencs városnak, Sárospatak városnak, Sátoraljaújhely városnak, Tokajnak és a kistérségeiknek megvannak a közlekedési problémáik. Azt gondolom, hogy ha egy ilyen fejlesztésre sor kerül, mint amiről most tárgyalunk, akkor ennek van több ága. Meg kell oldani a közlekedési problémákat, e tekintetben például szeretnénk azt, hogy ha az országos területrendezési tervben az erőművi beruházásokkal, hogy ha azokat annak megfelelően, ahogy a Takács András úr elmondta, a közlekedésnek a problémáival is foglalkoznának, mert a helyzet a lakosság számára és az egyéb ott vállalkozók számára elviselhetetlen.
A magam részéről azt szeretném kérni a bizottságtól, hogy hasson oda, hogy a kormány mielőbb alkossa meg ezt a törvényt és nyújtsa be a parlament elé. Ellenkező esetben ennek a Világörökségi Egyesületnek, a kezelési tervnek, semmi értelmét nem látom, ezt pedig egyébként az UNESCO elvárja tőlünk. Egyébként pedig azért vagyunk egy kicsit kétségbe esve és visszük ki a problémáinkat az országhatáron túlra is, mert ebben az esztendőben monitoringozni fogják a Világörökségi Egyesület tevékenységét, hiszen ötévenként felülvizsgálatra kerül sor - lehet, hogy ez átcsúszik majd a 2008-as esztendőre - és tulajdonképpen nem azokat az értékeket, nem azokat a számokat, nem azokat a dolgokat fogják tapasztalni, mint öt évvel ezelőtt, amikor a világörökségi címet ennek a borvidéknek megajánlották.
Összességében azzal szeretném zárni ezt a dolgot, hogy ezek az erőművi építések nem kizárólag egy városnak a problémái, azt gondolom, hogy a borvidéknek, vagy ha úgy tetszik, miután egybeesik majdnem, a világörökségi területnek a problémája. Tehát, ha bármilyen ezzel kapcsolatos népszavazási kezdeményezés lenne, amit az államtitkár úr megfogalmazott a köszöntőjében, illetve miniszter úr többször megfogalmazott a sajtónyilatkozataiban, akkor azt gondolom, hogy nem egy településnek a problémájaként kell kezelni, hanem a világörökség területére kellene kiterjeszteni, ha egyáltalán ilyennek az elrendelésére sor kerülne. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak.
ELNÖK: Köszönöm szépen az értékes hozzászólást. Itt a közlekedéssel kapcsolatban azt mondanám, hogy ez a 30 százalékos növekedés: országosan is körülbelül itt tartunk; tehát a kamionforgalom, az áruszállítás - mármint környezetvédelmi szempontból nézve - a közútra terelődött egyre jobban, tehát ez ügyben kell tennünk majd valamit.
Itt a konkrét ügy kapcsán tájékoztatom polgármester urat, hogy éppen aznap voltam én is lent a fesztiválon a zöldsátorban, úgyhogy én is demonstráltam a kamionforgalom ellen, a sorba beállva. Tehát egyetértek ezzel, ezt át kell tekinteni, elkerülő kell egyébként a városnak, azt gondolom, hogy ez a megoldás.
Azzal kapcsolatosan, hogy lehet-e most népszavazást kiírni, hadd kérdezzek valamit. Tudom, hogy ez ilyen szempontból nem könnyű ügy, most ugye már hárman szóltak. Azt gondolom, hogy ha a döntésben Koncz Ferenc közelről látta, hogy van ez az ügy - és hát tudom, mert beszélgettünk róla - ez egy abszolút pozitív ügyként indult: megújuló energiát fogunk termelni. Több ügyet ismerve - lehet, hogy egy kicsit csúsztatok, de majd a hatóság helyreigazít -, nem tudom, hogy van-e olyan komoly beruházás ma Magyarországon, amit nem fellebbez meg valaki, ez az egyetlen, amiről tudok. Tehát hogy van az, hogy most ilyen erők összeálltak és tényleg tiszteletreméltó erőfeszítést tesznek az ügyben és senki nem írt meg egy kétsoros fellebbezést a döntéssel szemben, hogy fordulhatott ez elő? Nem feltétlenül kell válaszolni, szónokinak is mondhatom. De ha van válasz rá, akkor az a választ adja meg, hogy miért nem fellebbezte meg senki.
MÁJER JÁNOS (Tokaj város polgármestere): A következő információkat tudom, ha valaki másképp tudja, cáfoljon meg, vannak itt a borászok részéről képviselők. Tehát a borászok bejelentették a beavatkozási szándékukat, hogy fellebbezési lehetőséget kapjanak. A fellebbezési lehetőséget akkor kapták meg, amikor már a jogerős építési engedélyt megkapták, furcsa ez a jogi csűrés-csavarás.
ELNÖK: A felügyelőség majd erre válaszol, hogy ez hogy lehet, de az, hogy eddig én nem hallottam arról, hogy a közmeghallgatás ne lett volna szabályosan meghirdetve, ne lett volna elég nagyméretű terem biztosítva ahhoz, hogy mindenki el tudja mondani: idő, s a többi; tehát ezek a szokásos procedúrák időt vesznek igénybe és ezzel nem élt senki - tehát nyilván van erre valami magyarázat.
Parancsolj, András!
TAKÁCS ANDRÁS (Abaújaranyos Faluszépítő Egyesület): Lenne egy magyarázat. Tehát a szerencsi szalmatüzelésű erőmű ügyében valójában amikor az illetékes miskolci hatóság kiadta az elsőfokú környezethasználati engedélyt, azzal egy időben már a Tokaj Reneszánsz kérvényezte az ügyféli jogállást az ügyben, hogy betekintést tudjon nyerni a dokumentumokba; de valójában 2-3 nap határidő elcsúszással lekéstek erről.
Még egy gondolat, hogy miért futottunk az UNESCO-hoz. Én nem vagyok egy árulkodós fajta, óvodában sem voltam az, de Aranyosban novemberben békésen tűrtük és dolgoztunk azon, hogy novemberben, decemberben és februárban három beruházó beadta ugyanazt az engedélyt, sőt még akkor is beadta a harmadik, amikor az első megkapta ugyanarra a területre az elsőfokú elutasítást és az ember elfáradt. Tehát én szeretnék dolgozni, pihenni és azt gondoltuk, hogy a magyar állam nem véd meg minket, hisz valójában az történik most, hogy ha megkapja az MVM Zrt. is majd a másodfokú elutasítást várhatóan novemberben, akkor azonnal beadhatja még egyszer már másnap ugyanazt az engedélyt ugyanazzal a szakmai tartalommal ugyanarra a területre.
Azt gondolom, hogy szeretnék most egy ötödik dolgot is kérni az elnök úrtól, a bizottságtól, hogy ha lehet, hogy a jogalkotás terjedjen majd ki arra is, hogy eltekinteni a nagy ipari beruházásoknak az engedélyezési kultúráját Magyarországon. Itt két dolog nagyon fontos lenne. Az egyik az az, hogy ha el van utasítva egy engedély jogerősen, akkor ne lehessen beadni másnap újra; a harmadik pedig át kell gondolni a társadalmi nyilvánosság kérdését a nagy erőmű és ipari beruházások esetében. Ez azt jelenti egészen konkrétan, hogy a szerencsi szalmatüzelésű erőmű ügyében az illetékes miskolci hatóság egy ennél - mutatom - sokkal kisebb, mert ez fel van nagyítva, felnagyítottuk, hirdetést tett közzé az Észak-Magyarország című lapban a közmeghallgatásról.
Szoktam újságot olvasni, mostanában már a hirdetéseket is olvasom minden Észak-Magyarország és hasonló helyi sajtóban, hogy mikor lesz közmeghallgatás valahol. El tudnám fogadni azt a megoldást, hogy egy bizonyos beruházási nagyság felett meg kell keresni a környéken bejegyzett civil szervezeteket a hatóságnak, és tájékoztatni kell őket a beruházásról. Miért van sok fellebbezés? Azért van nagyon sok fellebbezés, mert a beruházók nagyon sokáig szeretnék eltitkolni a beruházásaikat, nagyon későn veszik elő őket. Most valójában Abaújszántó a legérintettebb település a szivattyús energiatározók ügyében és Abaújszántón több mint egy év eltelt úgy, hogy a képviselőtestület nem tűzte napirendi pontra ezt a kérdést. Egy év alatt a helyi önkormányzat a helyi lakosságot semmilyen módon nem tájékoztatta, hanem az a filozófia, hogy ha majd lesz egy engedély vagy még egy, akkor majd tájékoztatjuk a lakosságot, ami kb. az a jelenség, hogy majd úgy tájékoztatják a lakosságot, hogy itt van az engedély, mindenki hozzájárult, ez egy nagyon jó dolog. Köszönöm szépen a kiegészítési lehetőséget.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Szerintem itt ezt hagyjuk függőben, mert vannak a közmeghallgatásra is előírások - megjegyeztem az ötletet. De azt azért elmondhatom, hogy az Aranyosvölggyel kapcsolatban a hatóság a vártán áll, tehát itt rendben van a dolog. A másik oldalon is hatósági oldalról rendben van a dolog, csak ott úgy gondolják, hogy lett volna ok az elutasításra, nyilván jogszabályi nem volt, valami más. Ez a törvény jövőbemutató üzenet, amiket természetesen felírtam, de azért le kívánom szögezni, hogy ahol úgy látja a hatóság, hogy nem, akkor nem. Na most, ha valaki más tartalommal vagy más cég nevében újra-újra próbálkozik, ez az engedélyezések világában megengedett, ha erre van pénze, hogy újabb-újabb pályázatokat írjon; a hatóság meg figyeljen oda, és ha tudja, hogy miről van szó, akkor azt nyilván már csak ismételni tudja, hogy elutasítja. Az elutasításról azt hiszem, nem szoktak senkit értesíteni, már úgy értem, hogy a szervezeteket, előtte kell.
A hatástanulmányra visszatérve. A hatástanulmányt általában a beruházó csináltatja meg; úgy látom egyébként, hogy ennek a Szerencsnek a hatástanulmányában minden benne van, amit önök kifogásolnak, tehát azt nem lehet mondani, hogy eltitkolta, hogy ő nem fog kamionnal menni, meg nem ekkora lesz, meg nem így lesz, nem úgy lesz. Tehát én úgy láttam, hogy abban ő leírta, hogy mit akar csinálni, ez a része azt gondolom, hogy rendjén van. Az összes kérdés egyébként az én részemről, mert nyilván a bizottság megfelelő körben kialakítja az álláspontját, hogy méltányolható kérdések hangzanak el; tehát eddig ilyen szempontból jól állunk.
Na most nem azt szerettem volna ebből kihozni, hogy az erőműépítő és a civilek vagy a polgármesterek csatázzanak, hanem azt, hogy mi egy világos képet lássunk és ennek egy fontos része, azt gondolom, hogy az érintett Szerencs város polgármestere is elmondja, hogy ő hogy látja az ő polgármesteri székéből ugyanezt a helyzetet.
Megkérem polgármester asszony, hogy akkor azt a 10 percet ossza be.
Rónavölgyi Endréné országgyűlési képviselő, polgármester (Szerencs város) hozzászólása
RÓNAVÖLGYI ENDRÉNÉ országgyűlési képviselő (Szerencs város polgármestere): Köszönöm szépen elnök úr. Tisztelt Bizottság! Eléggé aránytalan ez az időmegosztás. De azt gondolom, hogy ha már bokorba szeretnénk szedni az érveket és ellenérveket és a tájékoztatást, talán Szamosvölgyi Péter úrnak lenne célszerű most a szót átadni, hiszen azonos oldalt képviselve - Sátoraljaújhely polgármesterének -, mert hátha vetődik fel olyan kérdés, amely kapcsán aztán tudok kapcsolódni én is a mondandómban.
ELNÖK: Nekünk volt egy olyan megállapodásunk, hogy a polgármester urak állítanak egy szóvivőt, ez most elhangzott; tehát ha majd újabb forduló lesz, akkor megadom a szót másnak is, de azt választották, hogy Tokaj polgármestere: Májer úr fog beszélni. Ön nem polgármesterként, hanem szerencsiként, tehát szeretném, hogy Szerencs is megszólaljon - ott hárman ülnek, szerintem hárman is beszélhetnek, de szerencsi szerencsésként szóljon.
RÓNAVÖLGYI ENDRÉNÉ országgyűlési képviselő (Szerencs város polgármestere): Köszönöm szépen. Még egyszer mondom, hogy boldogan magamhoz ragadom a szót már csak annál is inkább, mert azt gondolom, hogy tényleg rendkívül fontos, hogy a szerencsi szalmatüzelésű erőművel kapcsolatos anomáliák, információk, fél-információk, csúsztatások valamilyen módon pontosításra kerüljenek. Óva inteném magunkat attól - bizonyára nincs is így -, hogy a jelenlévők, a bizottság tagjai, itt az érdeklődők, szakértők valamiféle olyan osztályozásba mennének bele, hogy Hegyalján vannak olyanok, akik szeretik a természetet, akik védik a természetet, mindent megtesznek a Tokaj világörökség védelméért és vannak olyanok, akik mindent megtesznek az ellen, hogy ez valamilyen módon tönkremenjen és azokat a kulturális történelmi értékeket, amelyek ezen a vidéken fellelhetőek, ezek a feledés homályába kerüljenek - nyilvánvalóan nincs így.
Sokan ismerik, de talán vannak olyanok, akik nem jártak Zemplénben és erről szeretnék néhány szót mondani. Zemplén nem egy egységes tájegység, a szőlőtermesztésen túl sokféle tevékenységet folytatnak az emberek. Négy olyan nagyobb település reprezentálja a térséget, mint: Sárospatak, Sátoraljaújhely, Tokaj és Szerencs és ez egy-egy térséget is jelent tulajdonképpen és egy-egy sajátosságot is.
Sátoraljaújhely mindig is a közigazgatásnak a fellegvára volt, Sárospatakot úgy aposztrofáljuk, hogy a Bodrog-part Athénje, a kultúra fővárosa ott Zemplénben, Tokajtól soha senki nem vitatta el, és ebben erősítjük, hogy a szőlőtermesztésnek és a borkészítésnek a fellegvára. Ebből a sorból egy picit kilóg Szerencs városa, hiszen Szerencs városra azt mondjuk, hogy Hegyalja kapuja, Zemplén kapuja, amely mindig is több évtizedekre, évszázadra visszamenőleg inkább az agráripari tevékenység területén jeleskedett. Szerencs számára nem volt idegen az a megkeresés, ami a szalmatüzelésű erőművesek részéről történt, hiszen köztudott, hogy közel 120 éve működik ott a Szerencsi Cukorgyár, működött a Csokoládégyár. Ez a város és ez a város térsége a Zemplén foglalkoztatottságában mindig jelentős szerepet játszott; egyfajta kétlakiság volt jellemző az ott élő emberekre: elmentek az ipari üzembe dolgozni és délután hazamentek és művelték a szőlőt.
A rendszerváltást követően azonban ez a helyzet azért megváltozott különböző okok következtében. A kisgazdák, a kis szőlőművelők tönkrementek, létrejött egy - most azt mondom - nagybirtokosabb rendszer, bejött a francia tőke, a spanyol tőke, az olasz tőke és megjelentek hazai tulajdonosok is és szőlőbirtokok is, amelyek felölelik ma gyakorlatilag Hegyalját. Tehát nem kisgazdákról van szó, hanem nagyobb földterülettel rendelkező szőlőbirtokokról, amelyek azt gondolom, hogy jó, hogy itt voltak, jó hatással voltak a tokaji szőlőtermesztésre vagy hegyaljai szőlőtermesztésre, inkább ezt mondanám. A foglalkoztatottság vonatkozásában itt elhangzott egy szám, körülbelül 100 ezer él Zemplénben, ebből 4000 fő az, aki mindennapi megélhetését a szőlőtermesztésből tudja biztosítani, az idénymunkások száma olyan 15 ezer körül lehet, és ott van a többi ember, akinek szintén meg kellene élni. El kell, hogy mondjam, hogy talán a városok kivételével, de a körzetben 20 százalék fölött van jóval a munkanélkülieknek az aránya.
Mi, akik mindannyian nagy felelőséget érzünk ezért a kultúrtájért, felelősséget kell, hogy érezzünk az emberek foglalkoztatásáért, a mindennapi megélhetéséért és mindannyian tudom, hogy fontos feladatnak tartjuk a foglalkoztatottság bővítését is. Mint ahogy említettem, Szerencstől nem idegen egy agráripari tevékenység és miután Szerencs város Önkormányzata azt mondta, hogy amennyiben a hatósági eljárások során az erőmű létesítői bizonyítják, hogy semmiféle káros hatással nincs ez a beruházás erre a vidékre, akkor Szerencs város Önkormányzata befogadja ezt a beruházást ipari parkba, az ipari parkba. Abba az ipari parkba, ami világörökségi oltalom alatt nem áll és azért hoztuk létre, hogy a zempléni embereknek, a Szerencs, Szerencs környéki és zempléni embereknek foglalkoztatási lehetőséget lehessen biztosítani. Nem önkormányzati területen, de az ipari területén valósul meg, már most folyamatban van, ahogy itt elhangzott ennek az erőműnek a létrehozása.
Ami azt a társadalmi környezetet illeti, ahogyan történt ez az engedélyezési eljárás, nem az önkormányzat az engedélyező hatóság, de mi is jó néven vesszük, hogy semmiféle olyan szabálytalanság nem történt az engedélyezés folyamán, amely esetleg bárkinek felróható volna; ez nem a város érdeme, ez azoknak a hatósági szerveknek és engedélyeztetőknek az érdeme, akik ezt elvégezték.
Szerencs városában több alkalommal közmeghallgatást tartottunk; 3-400 fő vett részt ezen a közmeghallgatáson. A környezeti hatástanulmány előzetes vizsgálata kapcsán is elég széles körben vettek részt érdeklődők és érintettek. A környék települései számára vagy kisebb, vagy nagyobb cédulákon azért kifüggesztették, hogy mi történik itt a Hegyalján és nem volt egyetlen-egy felszólalás sem a beruházás ellen. A Szerencsi Önkormányzat egyhangúlag támogatta ennek a beruházásnak a megvalósítását, tehát semmiféle olyan jel és indok nem mutatott arra, hogy itt bármiféle népszavazással kellene erősíteni vagy gyengíteni ennek a beruházásnak a megvalósítását.
Szeretnénk összefoglalni, hogy Szerencs városa a tokaji világörökségnek úgy része, hogy a védőzónájában tartozik, az ütközőzónában. Ipari park területen valósul meg ez a beruházás, széles körű társadalmi egyeztetés volt ebben a város részéről, ami a várost illeti, illetve az engedélyezés eljárás során semmi olyan külső körülmény nem vetődött fel, amely ennek a jogszerűségét vitatná. Igen, a város felelősséget érez a Tokaj világörökségért és ezért kerestük meg az Örökségvédelmi Hivatalt, hogy ha ez a beruházás megvalósulna, akkor olyan feltételeket szabjanak a tervezésnél, hogy tájba-illeszkedő legyen ez a beruházás. Ennek kapcsán többször áttervezték ezt az erőművet és a javaslatok alapján különféle megoldásokat teljesítettek a beruházók. Tehát azt gondolom, hogy ilyen módon a városnak a körültekintése és felelősségérzete jól érzékelhető.
Milyen problémák vetődnek fel? Felvetődik elsősorban a közlekedés kérdése, amely erőművel vagy erőmű nélkül is élő probléma. Nagyon őszintén el kell mondani ebben a körben is, hogy az az úthálózat-fejlesztés, amely az ország bizonyos területein hála istennek megvalósul, ez Zemplénben nem valósult meg. Most történik a 37-es útnak a négy-nyomsávosítása Miskolctól Gesztelyig, azon dolgozunk mi zempléni polgármesterek, hogy ez továbbfolytatódjon Sátoraljaújhelyig; és igenis Tokajnak valós problémája az, hogy óriási forgalom megy Tokajon keresztül és a Tokaj elkerülő utat meg kell építeni. Nemrég volt a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium részéről egy egyeztető megbeszélés. Ezen a megbeszélésen három alternatívát vitattunk meg - vagy vázoltak föl helyesebben a tervezők -, és ebből a három alternatívából azt gondolom, hogy ki tudjuk választani, tudjuk erősíteni azt, amely a térség számára a legelőnyösebb.
Mi lehet a feladatunk? Azt gondolom, hogy a szembeállítás helyett az összefogás. Az, hogy együtt kell dolgozni a térség fejlesztéséért, hogy olyan beruházásokat, amelyek nem zavarják a szőlőtermesztést, amely nem zavarja a világörökségi tájat, azt be kell fogadni; nem elűzni kell a befektetőket, mert megnézhetjük magunkat, hogy a 20 százalékos vagy 26 százalékos munkanélküliség hova fog még gerjedni. Tehát azt gondolom, hogy fejlődéspártinak kell lenni és ebben a fejlődéspártiságban együttműködésre, együttgondolkodásra van szükség.
Csak üdvözölni tudom egyébként azokat a javaslatokat, amit a Takács úr elmondott, hogy igen, le kell pontosítani, hogy mit lehet, és mit nem lehet megépíteni egy világörökségi területen. Meg kell nézni, hogy mit lehet tenni a magterületen, mit lehet tenni a védőzónában - ezt feketén-fehéren meg kell határozni -, hogy ne a települések ugorjanak egymásnak, ne a szőlőtermesztők és nem szőlőtermesztők ugorjanak egymásnak ezen a területen.
Nagyon fontosnak tartom, hogy felesleges riogatással az embereknek a nyugalmát nem kellene háborgatni, és azt is gondolom, hogy igen, aki a szomszédba megy az igazságért, az rosszul jár. A bíróságon is, meg bárhol is lehet igazságot keresni, nem biztos, hogy az az igazság, amit mi gondolunk magunknak. Óva intem ezt a grémiumot is attól, hogy az UNESCO-hoz szaladgáljunk igazságtételért, hogy most elveszik-e a világörökségi címet vagy nem - azt gondolom, hogy ennek a lehetősége sem áll fönn. De mindannyian tudjuk, akik ott élünk, hogy Tokaj-Hegyalján rendkívül sok tájseb van. Ez a világörökségi terület úgy lett meghatározva, hogy a kőbányák, a szemétlerakó, amely 60 kilométeres körzetből Zemplénbe - a szőlőbirtok, a szőlők tövébe - viszik a szemetet, hordják Zemplénből 60 kilométeres távolságból; a kőbányák, a mádi ásványbányának a volt működése és sorolhatnám tovább. Szóval, hogy kell-e ezt megmutatnunk mindenkinek. Valóban az-e a veszély, hogy megépül egy európai normáknak is megfelelő bioerőmű vagy az a veszély, hogy közben történtek vagy nem történtek a világörökségi területen olyan dolgok, amelyek valóban veszélyeztethetik ezt a címet.
Háziasszony lévén azt szoktam mondani, hogy ami otthon elintézhető és egy picit a kötény alá seperhető és ott megoldható, akkor talán ezt ott kell megtenni. A város mindig is lojális volt Zemplén többi települései iránt és azokkal az emberekkel szemben, akik nem az iparból, hanem a mezőgazdaságból szerezték a kenyerüket - úgy gondolom, hogy nekünk ezt az utat kell végigjárni. Országgyűlési képviselőként is ezt az utat keresem és teszem meg. Éppen a legközelebbi parlamenti ülésen lesz talán lehetőségem elmondani és kérni képviselőtársaim segítségét a 37-es út további nyomsávosítása érdekében és Tokaj elkerülő út megépítése érdekében is szeretnék szót kérni és támogatást keresni. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Szerintem nem volt aránytalan az időbeosztás, mert nem is volt több mondanivalója, pontosan érződött, hogy itt van a pont elhelyezve.
Egy kört mentünk. A hatóság, ha akar nyilatkozik. Egy személy biztos van, aki nyilatkozni akar, az UNESCO Világörökség Magyar Nemzeti Bizottság titkárságvezetője, nem véletlenül a fő helyre ültettük, ő nagyon figyelt. Megkérném Fejérdy Tamás urat, hogy a fentiek ismeretében, amik neki nem újak, azt a 10 percedet légy szíves oszd be.
Fejérdy Tamás (Kulturális Örökségvédelmi Hivatal) hozzászólása
FEJÉRDY TAMÁS alelnök (Kulturális Örökségvédelmi Hivatal): Köszönöm szépen elnök úr. Tisztelt Bizottság! Tisztelt Jelenlévők! Örülök annak, hogy erre a megbeszélésre itt most sor került. Valóban - ahogy itt elnök úr említette - ez előttünk nagyon is ismert.
Mielőtt azonban kicsit részleteibe mennék a dolognak, egy nagyon fontos kérdést szeretnék tisztázni, aztán vegyük le a napirendről, hogy ki hova szaladt kit feljelenteni, bejelenteni. A Világörökség Magyar Nemzeti Bizottság Titkárságának kötelessége volt, meg is tettük, a Világörökség Egyezmény irányai szerint, hogy egy ilyen léptékű beruházást be kell jelenteni, tehát nem arról van szó, hogy most csak a civilek ezt vagy azt bejelentették, ezt mi hivatalból a Magyar Köztársaság nevében megtettük - csakhogy világos legyen a dolog. Ezt egyébként elmondtuk a beruházónak, hogy mindenképp ezt fogjuk tenni, őket sem érhette meglepetés, ha már egyszer - igaz, hogy nem '72-ben kedves Takács úr, hanem '85-ben - a Magyar Köztársaság csatlakozott az Egyezményhez, akkor próbáljuk betartani. Tehát azt hiszem, hogy ez így világos, legalábbis a szalmatüzelésű erőművel kapcsolatban ez biztosan így van, így történt és az is így van - ahogy itt elhangzott -, hogy van egy jelentéstételi kötelezettségünk; természetesen minden hasonló esetben, minden más részes államra ugyanígy fennáll. Talán felfigyeltek rá a jelenlévők, hogy az UNESCO Világörökség Központja: Francesco Bandarin igazgató vezetésével első lépésként azt reagálta, hogy visszafordult a nagykövet úron keresztül a részes államhoz Magyarországhoz, akkor tessék elmondani; tehát nem vizsgálóbiztost küldött, meg nem tudom miket, első lépés a szuverenitás tiszteletben tartásával a helyzetnek a pontos tisztázása.
A második pont, amiről beszélni szeretnék, tulajdonképpen egyáltalán nem új, minden elhangzott itt a bennünket érintő dolgokat illetően, és én sem mondhatok mást, mint azt, hogy a pillanatnyi helyzetben jogsértés nem történt; illetve egy dolog történt, az, hogy a Magyar Köztársaság nem tudja teljesíteni a vállalt kötelezettségeit. Ugyanis az a bizonyos kezelési terv, ami elhangzott, egy kötelezettség, de nem a fiók számára. Na most, amikor mi találkoztunk képviselő asszonnyal, beruházókkal többször találkoztunk, minduntalan az asztalra tettük ezt a kezelési tervet, azonban nincs súlya, a magyar szabálysértési tervek hiányában ilyen nem létezik. Ugyan az Országgyűlésnek hála, amikor az örökségvédelmi törvényt 2005-ben módosította, akkor beemelte a kezelési terv kötelezettségét, ami egy nagy lépés előre, sajnos számos más részszabály nem született meg, így az sem, hogy ennek miként kell összefüggésbe kerülni a helyi szabálysértési tervekkel. Tehát valójában azt kell mondanom, hogy talán azért sem történt jogsértés, mert a jog olyan kereteket adott, amivel nem is kellett nagyon megsérteni, hogy ez a helyzet előálljon.
Az is igaz, ami itt elhangzott, hogy a beruházók, illetve a tervezők főleg, folytattak egyeztetéseket a titkárságunkkal; hozzáteszem, hogy nekünk nincs hatósági szerepkörünk. Tehát az, amikor elhangzik médiában, itt-ott, amott vagy leírják, hogy a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal engedélyezte, az így ebben a formában nem igazán felel meg a valóságnak - bocsánat. Az viszont igaz, hogy az egyeztetéseket megkísérelték lefolytatni, le is folytatták velünk és miután az az érvünk, hogy itt van, tessék a kezelési terv, hogy ez, meg ez, meg ez nem illik bele, ez végül is jó szándék kérdése, hogy elfogadják-e. Következő lépésként természetesen lefolytattuk az egyeztetéseknek azokat a részeit is, ha nem veszik tudomásul, akkor először is megkértük, hogy ne oda tegyék Szerencsen. Csináltak három változatban tanulmányt bizonyítva azt, hogy csak oda lehet tenni; felvetettük, hogy akkor talán nem szalmát, hanem venyigét kellene égetni, ha már Tokaj-Hegyalján vagyunk, ez is valahogy el lett hesegetve.
Na most, amit elfogadott a beruházó, kétségtelen, hogy megpróbálja az egésznek a tájképbe illesztését, ami nem olyan egyszerű dolog, de igyekszik ezt jobban megvalósítani: süllyesztéssel, emeléssel, takarással, így-úgy. A Párizsba küldött jelentésünknek azt hiszem egy fontos eleme az, hogy mind a kettőt közöltük, azt is, hogy megpróbálták ezt a dolgot és azt is, hogy nem biztos, hogy ez tökéletesen megoldja a kérdést.
Na most akkor tulajdonképpen, lehet hogy dr. Nagy Mihály kollegámnak a kenyerét veszem el, (dr. Nagy Mihály jelzi, hogy nem.), aki az Oktatási és Kulturális Minisztériumból jött. Tudniillik, nyilván nem független a helyzettől, de mégis azt mondom, hogy függetlenül egy kicsit a mai bizottsági üléstől, tudomásom szerint az Oktatási és Kulturális Minisztérium már elhatározta, hogy a kulturális örökségvédelemről szóló törvényt - hogy mondjam - átdolgozza, módosítja, kiegészíti, különös tekintettel a világörökségi jogi szabályozásra. Arról én most nem tudnék semmit sem mondani, hogy ez egy önálló törvény lesz-e, vagy pedig része a módosított örökségvédelmi törvénynek - nem tudom, hogy Nagy Mihály főosztályvezető úr tud-e erről bármit mondani -, a lényeg az, hogy természetesen, ha úgy teszünk, mint a magyar kormány intézménye, a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal részéről tisztában vagyunk azzal, hogy a jogi kereteken javítani kell.
Talán még annyi magyarázattal is szolgálhatok, vagy kötelességem a bizottság tagjainak mondani, hogy akkor hogyan vehette föl 2002-ben a Világörökség Bizottság Tokajt, ha nem volt megoldva a jogi környezet? Azt kell mondanom, hogy a Magyar Köztársaság szerintem nagyon jóindulattal és tényleg komolyan véve a dolgot, úgy gondolta akkor, hogy a zárt borvidékre vonatkozó jogszabályok és az egyes területekre vonatkozó részvédelmek elegek lesznek, ma már tudjuk, hogy nem így van - tehát ezen tovább kell lépni.
Végül is azt gondolom, hogy nagyon fontos - tényleg borzasztóan gondosan figyeltem, jegyeztem - úgy gondolom, hogy számos jó és fontos előrelépést mutató gondolat megfogalmazódott. Ha megengedik a jelenlévők, két fő csoportba sorolnám. Az egyik, amelyik esetében azt mondom - bocsánat, nem akarok cinikus lenni, de bizonyos értelemben talán jó, hogy kipattant ez a dolog. Ez rávilágított arra, hogy nem csak a Tokaj történelmi borvidék, egyáltalán a magyar világörökségi ügyek esetében van még és kell fejlesztenünk a jogi szabályozási környezetet, amire - még egyszer mondom, hogy az ágazat részéről együtt a környezetvédelmi tárcával - készen állunk; mondjuk ez egy nagy munka, de nyilván muszáj megtenni, minél előbb, annál jobb.
A másik pedig konkrétan ezeknek - én most csak egyre vagy talán kettőre koncentrálnék - a szerencsi szalmatüzelésű erőműnek a kérdésére, illetve Tőketerebesre külön kitérnék gyorsan. Tehát az, hogy jogszerű, azt gondolom nem érdemes ismételgetni papagájként, hogy ezt nem vitatjuk. Azt gondolom, hogy ha egy ilyen típusú választ küldünk január 31.-i határidővel a Világörökség Központnak, akik ezt beterjesztik a Világörökség Bizottság július elején Quebecben tartandó 32. ülésére, nem biztos, hogy ezt nagy megelégedéssel tudomásul fogja venni a bizottság, hogy minden rendben van. Tehát felvetem azt, hogy itt többek javaslatára valóban érdemes volna - hangsúlyozottan mondom - világörökségi szempontból áttekinteni, mert a részelemeket tekintve nem tudok azon vitatkozni, hogy a dolgok a szabályoknak mindenben megfelelt, nem is akarok. Világörökségi szempontú hatástanulmány nem készült, mi ilyet egyébként nem kérhettünk, de ha kérhettünk volna, kértünk volna - hozzáteszem. Tehát itt azt gondolom, hogy ha tényleg ez fennáll - márpedig úgy látom, hogy fennáll -, hogy az összes lehetséges szereplő mondjuk bennünket, vagy lehet egy szinttel magasabban a kulturális kormányzatot is beleértve, együtt a környezetvédelemmel elképzelhető, sőt fontosnak tartanám, hogy ezt a konkrét esetet illető helyzetáttekintés mindenképpen szülessen meg, hogy a jelentés, amit el kell küldenünk, az valóban ne csak azt tartalmazza mechanikusan, hogy minden rendben, hanem azt, hogy ha mégsem, akkor mit teszünk.
Tőketerebesről meg csak annyit mondanék, egyrészt mi valójában óriási támogató módon és komolyan figyeljük azt az erőfeszítést, amit a környezetvédelmi tárca tesz az Espooi Egyezmény végrehajtásában. Ugyanakkor már megküldtük minden illetékes helyre a véleményünket - és ezt továbbra is fenntartjuk -, hogy a Világörökség Egyezmény az egyezményhez csatlakozott részes államok számára kötelezővé teszi a más részes államok területén lévő világörökségi helyszínek nem károsítását is, márpedig északi szomszédunk részese ama Világörökségi Egyezménynek.
Ami pedig a szlovákiai oldalra eső Tokaj-hegyaljai vagy Tokaj történelmi borvidék részt érinti, az valóban úgy van, ahogy azt hiszem Takács András úr említette, hogy az ottani területi lista része. Hogy mondjam finoman, szóval talán nem az első helyen áll abban, hogy most a csatlakozás-kiegészítéssel a szomszédos ország előlépjen, de mindenképpen egy fontos szempont, hogy ha most esetleg valamit végre helyrehozhatatlanul elrontana egy ilyen beruházás, akkor az nyilván rájuk nézve is gondot okozhat.
Azt remélem, hogy minden feljegyzett dologra reagáltam és természetesen készen állok a továbbiakban is a kérdésekre kollegáimmal együtt. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. A miskolci felügyelőség igazgatójának adom meg a szót.
PINTÉR ISTVÁN igazgató (Észak-magyarországi Környezetvédelmi Természetvédelmi és Vízügyi Felügyelőség): Köszönöm szépen elnök úr. Elnézést kérek, hogy kissé rekedté váltam, de nem az izgalomtól, hanem egy megfázás vírusos következményeitől.
Azért kértem szót, mert úgy érzem, hogy nem elég egy hatóságnak azzal megelégedni, hogy jogszerű volt ebben a szituációban, amikor több olyan kérdés felmerül, ami nemzetközi egyezményeknek való megfelelőség kérdését érintheti, hanem azért is, mert ezzel talán segíti a bizottság munkáját.
Az egyik, amit szeretnék elmondani és ez a nemzetközi egyezmény egyik verziója: az Oroszi Egyezményhez kapcsolódó nyilvánossági kérdés. Bár Szerencs polgármester asszonya, Rónavölgyi Endréné tisztázta azt, hogy a tájékoztatás kellő körűen megtörtént, hadd mondjam el, hogy ez nem is olyan egyszerűen kellő körültekintéssel, hanem három fázisban történt meg. Tehát azt mondani egy 2006 nyarán indult eljárásról, ami befejeződött 2007 tavaszán, hogy nem került információ valakihez abban a térségben, meglehetős kételkedésre enged következtetést. A felügyelőség az előzetes vizsgálati szakaszban 13 település - túlnyomórészük a borvidék tagja - részére küldte meg a dokumentációt, majd a hatásvizsgálati szakaszban szintén a hatásvizsgálati dokumentációt tette közzé, honlapján közzétette, a sajtóban megjelentette; tehát itt azt a vádat kelteni, hogy nem feleltünk meg az Oroszi Egyezménynek, megint csak egy kicsit ilyen kifelé mutogatás ízű nézetem szerint.
A másik, amit szeretnék fölvetni, itt a közlekedéssel kapcsolatos kérdéskör, bár elnök úr erre bizonyos mértékben szinte választ adott, hogy a közutak fejlesztése vajon hogyan alakuljon ebben az országban. A másik oldalról hadd mondjam azt, hogy a környezetvédelmi hatóságnak az az istenek szerepköre nem adatott meg, hogy arra tekintettel, mert a közutak használtsági mértéke valamilyen mértéket meghalad, akkor Magyarországon beruházásokat tiltson meg. Gondoljunk bele, Miskolc belvárosának a terheltsége miatt mondjuk, a borsodi kazincbarcikai iparvidéken már nem engedélyezhetnénk a BorsodChemben semmilyen beruházást. Vagy ha széles körben tekintem ezt a dolgot, és meddig kell ezt a széles kört tekinteni, egy téli üzemben Németországba szállítanak be nyersanyagokat, amelyek áthaladnak Budapesten. Budapest közlekedéséhez nem kell, azt hiszem kommentárt fűzni, tehát már ezek is lehetnének szempontok - ezt csak a megemlítés szintjén mondanám.
Van még egy szempont, ami szintén érdekes lehet, hogy a környezetvédelmi hatóság az a hatóság, amelyik a saját hatáskörében, tehát itt a környezeti elemekről van azért szó, ami a mi hatáskörünk, a kulturális örökségvédelmi kérdések nem a felügyelőség hatásköre, bár a felügyelőség ellátásában vizsgálatra kerül, de azt nyilván a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal területi szervei szakhatósági álláspontjukban fejtik ki - ezt csak úgy zárójelben jegyzem meg. Tehát a felügyelőség eljárásában nyilvánvalóan egy nem gyakran felszólaló érdek a környezetvédelmi érdek, amit persze a zöldszervezetek a maguk módján érvényesíteni igyekeznek nagyon helyesen, és ezzel segítik is munkánkat, ezeknek a képviselete úgymond a feladatunk a jogszabályi keretek között. Tehát nyilvánvaló, hogy korlátozó szerepkörünk van: beruházásokkal, egyebekkel szemben.
Vajon meddig mehet el egy környezetvédelmi hatóság a korlátozásban akkor, amikor a szabadpiaci verseny szabályai is érvényesülni kellenek a Magyar Köztársaság területén is. Itt elhangzott, hogy 100 kilométerről hozzák a szalmát vagy még nagyobb távolságról. Hadd jegyezzem meg, hogy ez már piaci kérdés. Értem én, hogy környezetvédelmi vonatkozásai vannak, mert mindennek vannak, de ha megépül egy szalmatüzelésű erőmű Hajdúnánás térségében, akkor valószínűleg elviszi a piacot a szerencsi erőmű elől. Tehát ilyen értelemben a környezetvédelmi hatóság a piacba való beavatkozást követné el, ha erre tekintettel tenne szabályozásokat. A jogszabályalkotásunkban, meg minden ilyen tekintetben ez fontos szempont, hiszen állandó támadás ér bennünket a túlkorlátozás vagy a túl-megengedés mezsgyéjének a helyes megtalálása miatt.
Többet nem szeretnék, mert azt hiszem egyébként a jogszerű és szakszerű ügyintézésünket nem kifogásolta senki, és ez nekem nagy megelégedésre szolgál. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Ehhez annyit tennék hozzá, hogy a korábbi - Takács András által elmondott - hozzászólása arról szólt, hogy mikortól érzi ő környezetbarátnak a rendszert. Azt mondja, hogy bizonyos távolságon túl már annyi egyéb terhelést okoz, hogy akkor ő - ez egy teljesen indokolt megközelítés - ahogy a szemétégetőknél például bizonyos hatásfok fölött hasznosítás, alatta meg csak ártalmatlanítás, ezen vitatkozik most az unió, hogy mikortól nevezze minek, tehát nem mindegy a támogatás szempontjából.
De én azt gondolom, hogy ebbe olyan formában ne menjünk bele, mert valóban egy befektetőnek, ha nincs ilyen típusú szabályozás, akkor neki joga eldönteni, hogy mit hol éri meg. Az egy másik, amit mond a Takács úr, hogy talán ezt szabályozni kellene, hogy mikor minek tekintek valamit, mert hiszen a közlekedés kapcsán azért kell mondanom, hogy hálózatos rendszerekben minden változás kihat a többire is, tehát mi nem vagyunk olyan nagy ország, hogy ezt ne kelljen figyelembe venni, amikor egy ilyen kérdést vitatunk. De azt hiszem, hogy a vita eddigi menete elég világosan mutat egy irányba, hogy a világörökségeink kapjanak kiemelt védelmet. Hogy tudjuk ezt megoldani, tulajdonképpen ez az igazi kérdés. Miért nem kapnak pillanatnyilag, hogy ha nem kapnak, akkor kapjanak-e? Azt gondolom, a saját véleményem szerint, hogy kapjanak. Van egy példa, amelyik most felhívta a figyelmünket és az igazi nagy feladat az, hogy ne legyen ilyen példa több, legyen jobban körülhatárolva, és akkor nem kell ilyen típusú üléseket tartani.
Kérem még, aki a tárca részéről itt van, kíván-e szólni.
Dr. Nagy Mihály (OKM) hozzászólása
DR. NAGY MIHÁLY (Oktatási és Kulturális Minisztérium): Köszönöm szépen. Bemutatkozom, Dr. Nagy Mihály vagyok az Oktatási és Kulturális Minisztérium osztályvezetője. Ami ránk vonatkozik. Mi annyit tudtunk ebben az ügyben tenni, hogy a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal megvizsgálta, hogy az adott területen régészeti műemléki védettség fennáll-e; mivel nem állt fent, ezért az engedélyeket ki kellett adni, illetve hozzá kellett járulni az engedélyek kiadásához.
Amit Fejérdy Tamás úr említett, hogy próbálták, mint Világörökségi Bizottság csökkenteni azokat a vizuális szennyező elemeket, amelyeket egy ilyen nagyméretű ipari beruházás a területen jelentene, ez az ő szívességük volt gyakorlatilag, de valóban nincs hatósági jogkörük ebben a tekintetben.
Röviden annyit tudnék mondani, hogy a kulturális terület, illetve az Oktatási és Kulturális Minisztérium üdvözöl minden olyan beruházási szándékot, amely a világörökségi értékek megóvását és emberek számára jobb hozzáférhetőségét szolgálja. Itt azonban főleg a civilek részéről felmerült egy olyan aggály, hogy ez a beruházás esetleg éppen ellenkező hatást fog gyakorolni a világörökségi helyszínre. Mi megkértük a Világörökség Magyar Nemzeti Bizottságát, hogy a következő ülésén ezt a kérdést vizsgálja meg, tegyen javaslatot a megoldásra, beleértve a jogszabályi környezetnek a korszerűsítését.
Egyetlen dologra szeretném itt felhívni a figyelmet, amit jelenleg jogszabályokkal nem tudunk szabályozni. Itt most az összes megszólaló véleményét összegezve olyan kép rajzolódik ki bennem, hogy gyakorlatilag többről van szó, mint csupán szakhatósági vagy hatósági engedélyek helyességéről. A világörökségi helyszín egy nagyon komoly vonzerőt jelent, ami miatt az emberek felkeresik a területet. Ezt a vonzerőt nagyon nehéz fenntartani, viszont nagyon könnyű károsítani. A kérdés most itt az, hogy ha megjelenik a világörökségi védőzónában egy komoly ipari beruházás, ez most vajon javítani fogja a terület kulturális-turisztikai vonzerejét, vagy éppen ellenkezőleg károsítani fogja.
A másik nagy kérdés, ami megint csak nehezen szabályozható hatósági eszközökkel, az a tokaji márkanévnek a jó hírneve. Egy ilyen beruházás hozzájárul-e ahhoz, hogy javuljon a tokaji márkanév, az emberek bizalma megerősödik ez által, vagy pedig csökkenteni fogja a tokaji márkanév iránti bizalmat; nem akarok prejudikálni, éppen ezért kértük meg a Világörökség Nemzeti Bizottságát, hogy vizsgálja meg a kérdést.
Úgy gondolom, hogy a kulcsszó itt a fenntarthatóság lenne. Figyelembe kellene venni azt, hogy mit nyerünk egy ilyen beruházással, mérlegelve azt is, hogy természetesen ez munkahelyeket teremt, szükségünk van az energiára is és ugyanakkor meg kellene vizsgálni, hogy esetleg mit veszthetünk a másik oldalon. Itt most nem csak a presztízsre gondolok, hanem arra is, hogy esetleg az emberek a jövőben nem érdeklődnek a tokaji világörökség iránt vagy a tokaji bor iránt. Ezek azok a dimenziók, amelyeket a jelenlegi hatástanulmányok nem tudják vizsgálni és nem is kötelességük, hogy vizsgálják. A jövőben azt hiszem, hogy ha az ilyen eseteket meg akarjuk előzni, akkor ezeknek a vizsgálatára is ki kellene terjednünk.
Ezért lenne nagyon fontos, hogy legyen egy világörökségi törvény, és hogy a kezelési tervek beépüljenek a helyi szabályozási tervekbe, amelyek ezt a dimenziót is vizsgálat tárgyává tennék. Köszönöm a figyelmet.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Megkérdezem az FVM képviselőjét, hogy kíván-e szólni.
Harcz Zoltán (FVM) hozzászólása
HARCZ ZOLTÁN főosztályvezető-helyettes (Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium): Tisztelt Elnök Úr! Két percben szeretnék reagálni. Harcz Zoltán vagyok az FVM Agrárpiaci főosztályának főosztályvezető-helyettese.
A mai beszélgetésen többször felmerült a szlovák tokaji borvidék kérdése, illetve egyszer a közeli, illetve remélem távoli jövőben a világörökségi területhez történő csatlakozása. Ezen a ponton szeretném elmondani, hogy Szlovákia a mai napig nem teljesítette azt a 2004 júniusában kötött megállapodást, amelyben gyakorlatilag az Európai Bizottság és a magyar kormány feltételekhez kötötte, hogy ezen a két- és fél településen tokaji bort termelhessenek. Szlovákia a mai napig nem teljesítette a területi lehatárolást, nem vette át azokat az ellenőrzési előírásokat, amelyeket Magyarországon alkalmazni kell, tehát más játékszabályok léteznek elsősorban ellenőrzési és intézményrendszer szempontjából a két területen. Úgy gondolom, hogy először, mielőtt a szlovák tokaji oldalról úgy beszélünk, mint a világörökség potenciális része, először a borászati játékszabályokat kellene ugyanarra a szintre hozni és ez a mai napig nem történt meg. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. A képviselő urak is szólhassanak.
Orosz Sándor képviselő úr már jelentkezett.
DR. OROSZ SÁNDOR (MSZP): Ez azt jelenti elnök úr, hogy megkaptam a szót?
ELNÖK: Igen, már megkaptad.
DR. OROSZ SÁNDOR (MSZP): Bár óvott elnök úr attól, hogy a meghallgatás közbeni beszélgetésünk néhány elemét megosszam a bizottsági ülés jelenlévőivel, de időnként vállalni kell a veszélyt.
Legelőször is egy picit más volt a szándéka a kezdeményezőknek, mint ami volt a szándéka a bizottsági meghallgatás kitűzésekor, de azt hiszem, hogy jó lesz ez így, összeáll ez a dolog annak ellenére, hogy egy picit egyoldalúra indult, amit azért szeretnék rögtön az elején megjegyezni, mert nekem mindig gyanús, hogy ha valami nagyon kristálytisztán fekete vagy nagyon kristálytisztán fehér. Az ügyek nem ilyenek, mint ahogy itt sem.
Azzal szeretném kezdeni, darabolva a dolgokat: Tőketerebes és egyáltalán ez az egész kérdéskör. Annak idején itt a bizottság hosszantartó kemény csatározást követően végül az Országgyűlésben is teljes konszenzussal kezdeményezett egy országgyűlési határozatot Szentgotthárd ügyében, de nem csak Szentgotthárdról szól. Erre azért szeretném felhívni a figyelmet, mert a Tőketerebessel kapcsolatos magyar kormányzati magatartás mögött ott van az Országgyűlésnek az az álláspontja, ami értékeink, környezeti természeti értékeink védelmét, a külföldi ország területéről indulókat is kvázi felhatalmazzuk a magyar kormányt, hogy lépjen fel ellene. Szerintem ennek megfelelően jártak el Tőketerebes kapcsán is és járnak el, remélem a jövőt illetően is.
De akkortájt is mondtam a bizottsági ülésen, amit most is szeretnék megerősíteni. Szóval nem szeretném, hogy ha a Magyar Köztársaság Országgyűlésének Környezetvédelmi bizottsága nyakába vonná azt a feladatot, hogy kvázi szuperhatóságként járjon el nagyberuházások magyarországi elhelyezését illetően. Remélem, hogy ez a mai meghallgatás senkiben sem kelti azt a képzetet és kérem, hogy ne is közvetítsenek ilyen képet, hogy ha valahol valakinek nem tetszik egy odatervezett valami, csak oda kell menni a Környezetvédelmi bizottságba, aztán az majd jól elrendezi. Nem dolgunk. Nem lehet dolgunk országgyűlési határozati javaslati formába bújtatva sem, és nem lehet törvényi javaslat formájába bújtatva sem. Erre egyébként vannak jogszabályok és a jogszabályok bizony Magyarországon hierarchikus rendben működnek.
Szeretném mondani, mivel itt nagyon sok polgármester van, önök otthon törvényhozók; de ezt gondolom, nem kell mondani. Törvényhozók a tekintetben, hogy a területükön lévő területfejlesztési, településfejlesztési, területhasználati ügyekben önök a saját önkormányzati rendeleteikkel a perdöntők. Ja, hogy ennek megalkotása során dolgokat figyelembe kell venni. Igaz. De akkor itt jön egy kérdés, milyen területminősítési előkészítés volt a 2002-es világörökséggé nyilvánítás előtt, hogy ha most vitatkozunk azon, hogy mit szabad, mit nem lehet. De legjobb ismereteim szerint, vagy ha tetszik, akkor hadd kérdezzem: a világörökségi minősítésnél a területen élő emberek, önkormányzatok milyen tájékoztatást kapnak arról, hogy a területhasználatot illetően, ha megjön a minősítés, akkor ezt lehet, ezt nem lehet - ebben hadd kapjak már egy felvilágosítást, hogy ha van életélménye valakinek erről. Mert úgy tudom, hogy egyébként a kezelési tervet az illetékes önkormányzatok mindegyike elfogadta - a nagy kezelési tervről beszélek. De, ha nem így lenne, akkor szóljanak. Mert világörökséggé minősíteni valamit, majd erre tekintettel az ott élő emberek törekvéseit - már bocsánat a profán megfogalmazásért - jól arcul csapni, azért ez úgy nem udvarias.
Számtalanszor felvethető a kérdés, hogy az üzleti megközelítés az ilyen gyanús dolog. Na de hát nem merül fel ugyanígy - mert itt most valami energetikai gyanú merült fel az egyik oldalon - a másik oldalon is vannak turisztikai beruházások, van borászati beruházás - vagy csak aszút érlelnek? Úgy tudom, hogy nem, nem csak aszúról szól Tokaj-Hegyalja.
Azt egyébként nagy érdeklődéssel hallottam, hogy egy-egy nagy szőlészet ott 50 állandó embert foglalkoztat - ez a családi gazdaság? Jó. Na tehát azt gondolom, hogy többféle gazdasági érdek is ütközik itt. De azért azt megkérdezem, hogy ha valaki a világörökséggé nyilvánítás anyagi hasznát lefölözi vagy ott helyben élő vagy éppen itt a fővárosban politikusként működik, az ad-e kedvezményt mondjuk az ilyen-olyan beruházásában korlátozott más településeknek. Ez nyílván fel sem merült, de egy ilyen szituációban akár ez is előhozható. Jóval korábban kellene beszélni zöldasztalnál Feri vagy fehérasztalnál. Azt gondolom, hogy az a legelső beszélgetés valahol hibádzhatott a világörökséggé minősítés kapcsán, ennek eredményeként most mindenki által jogszerűnek minősített eljárás egy adott kommunikációs szakaszában hirtelen valami baj van ezzel. Mi a baj? Akkor mondjuk meg, hogy mi a baj. Esetleg elkerülő út kell Tokajra, biztos vagyok benne, hogy kell. (Szabó Imre: Pest megyében is körülbelül 20 helyre.) Igen. Egyébként én most szívom a fogam, hogy itt átalakították ezt a Budapest megállapítást, mert hídban utazom én is, az aquincumi híd az én nagy bánatom, hogy eddig nem épült meg, úgy tűnik, hogy ismét a távoli idők homályába vész.
ELNÖK: De lesz metró helyette.
DR. OROSZ SÁNDOR (MSZP): Lesz metró, ezt meg elnök úr akarja itt megfúrni mellettem. (Derültség.)
Azt gondolom, hogy magyarul kellene beszélni, időben kellene beszélni és akkor nem a nyakánál fogva előrángatott és nem feltétlen időben előrángatott érvekkel, esetleg még ráadásul politikai üggyé fabrikálni ott az adott területen egyébként helyben eldönthető kérdéseket. Nem sikerült a végére jutnom, hogy mi volt előbb: a tyúk-e vagy a tojás; ki kit jelentett be, fel az UNESCO-nál; eddig nem tudtam egyébként, hogy ez egy ilyen félelmetes szervezet volna. Ha valaki pontos időrendet elmondana, hogy mi az, ami automatikusan kötelező jelentéstétel, tehát az egyezményből folyó; mi az, ami az adott ügy kapcsán, ha úgy tetszik hatóságszerű módon kötelező, tehát az ügyhöz kapcsolódó kötelezés; mi az, ami azért jelenik meg most jelentéstételi kötelezettségként, mert állítólag itt valami nincsen rendben.
És itt ennek kapcsán szeretném azt is megkérdezni, hogy vajon a terület, ez a magterület és védőzóna mit jelent - mert a legelső az volt, hogy a területén van. De ez a terület legalábbis két részből áll, legalább kettő, de lehet, hogy három: magterület, védőzóna és ezen a mondjuk, körbehatárolt területen belül léteznek olyan négyzetméterek, hektárok, ami nincs is benne? Úgy emlékszem, hogy ilyen nem lehet. Akkor viszont jogos a kérdésem, hogy azok a tájsebek, amelyikről képviselőtársam, Szerencs polgármester asszonya beszélt, ezek - mert itt valaki azt mondja, hogy - ez biztos, hogy a magterületben nincs ilyen, biztos, hogy nincs ilyen - a kezelési terv tartalmazza ezeknek a megszüntetésével, eltüntetésével kapcsolatos bármiféle elkötelezettséget.
Úgy gondolom egyébként, hogy nem lesz jobb a helyzet, hogy ha örökségvédelmi törvény lesz, már most a konkrét ügy kapcsán. Támogatom, hogy vizsgálja meg a magyar kormány, hogy lehet-e ezen a helyzeten akár törvényalkotási úton is változtatni. Erős kételyem van, mint már 14. éve az Országgyűlésben regnáló képviselő - egyéni választókerületben megválasztott képviselő -, hogy javítana a helyzeten a törvényhozás.
Ugyanazt érzem, mint ami adott esetben a Vásárhelyi-terv kapcsán látszik. Hiába van elhatározás, hogy ha a helyben élők nem applikálják be a saját mindennapjaikat meghatározó saját aktusaikba, elhatározásaikba, helyi rendeleteikbe az ügyeket, akkor nincs az az isten, bocsánat, és nincs az a törvény, amelyik ezt helyettük pótolná. Az legfeljebb arra ad lehetőséget, hogy még bizonytalanabb legyen a helyzet. Mert egy törvényben nem lehet felsorolni az egyébként meglehetősen sokszínű magyar világörökségi területek összes sajátosságának megfelelő szabályokat, tehát óhatatlanul megint csak olyan általánosságok lesznek, hogy ne bántsa a tájat - azt eddig is tudjuk. Ha ennél többet akarnak, higgyék el, a legjobb megoldás ott helyben szabályozni és ezért gondolom, hogy a kezelési tervek és ezt megelőzően egyáltalán, amikor szóba kerül, hogy valamely terület ilyen vagy olyan minősítést kapjon, beleértve a védelemre való tervezettséget, beleértve a Natura 2000-et, beleértve a nemzeti parkot, merthogy az mit is jelent.
Azt mondjátok, hogy kezdeményezitek, rendben van, de akkor tisztázni kell előre mielőtt ebből bármiféle vita lenne, hogy ti szerintetek az ott élők szempontjából ez milyen pozitív változást hoz, illetőleg azt is előre tisztázni kell, hogy mit nem csinálhat, amit korábban csinált vagy esetleg feltételezhetően, ha most ugyan nem csinálja, de jövőre szeretné csinálni, hogy akkor ezt teheti, avagy nem teheti. E nélkül kezdeményezni, és e nélkül területté minősíteni valamit az csak ilyen vagy ehhez hasonló későbbi viták kialakulását eredményezi. Ezért örülök annak, hogy idehoztátok, javasoltátok és a magam részéről ezért pártoltam azt, hogy erről beszélgessünk, mert bíróságok nem vagyunk, de egy közös gondolkodásnak részesei lehetünk egy ilyen bizottsági meghallgatáson. Köszönöm elnök úr.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Majd a jegyzőkönyvből visszanézzük, alelnök úr elmondta tulajdonképpen a leendő törvény fontos elemeit, csak rossz következtetést vont le belőle, de ezt majd azt gondolom, egy rendes bizottsági ülésen megvitatjuk.
Nagy Andornak megadom a szót!
DR. NAGY ANDOR (KDNP): Köszönöm a szót, elnök úr. Még mielőtt erre az ülésre sor került volna, nekünk volt egy előzetes vitánk arról, hogy hogy fogjuk ezt a mai ülést lebonyolítani - utólag látszik, hogy nem vagyunk egyszerű helyzetben. Nekem eszembe jutott az a TV műsor, amit azt hiszem, hogy úgy hívnak, hogy Mónika show, ami ilyen kibeszélő show. Én nem láttam még ilyet, de azt hiszem, hogy az a funkciója, hogy egymással konfliktusban lévő embereket próbálnak leültetni, akik ugyan meg nem békélnek egymással, de legalább elmondhatják, hogy mi a bajuk - ha másra, erre biztos, hogy jó volt ez az ülés, mert én is sokat tanultam, figyelmesen hallgattam a hozzászólókat. Végig az volt az érzésem, amikor először a Takács Andrást hallgattam, hogy neki is igaza van, a szerencsi polgármesternek is igaza van, a hatóságnak is igaza van, tulajdonképpen mindegyik fél olyan dolgokat mondott, amiben nem nagyon találtam olyan dolgot, hogy ne tudnék vele, amikor beszélt azonosulni. Kiderül ilyenkor, hogy az az úgynevezett fenntarthatóság, ami a gazdasági, a környezetvédelmi, meg a társadalmi érdekeket próbálja harmonizálni, az életben azért nem egy olyan egyszerű történet és valamerre mindig elbillen a mérleg. Hogy merre billen el, az egy bonyolult kérdés, de úgy érzem ebben a beszélgetésben, hogy ha most végignézem azt a három konkrét ügyet, amit tárgyaltunk: a szerencsi bioerőmű ügyét, a szivattyústározós erőművet, meg a Tőketerebest, hogy a szerencsi esetében itt minden jogszerű, meg szakszerű volt.
Tehát itt beszélgethetünk mi sok mindenről, de ez meg fog épülni, meg fog történni, mert nem történt jogszabálysértés. Ugyanakkor az az érzésem is van, hogy attól még, hogy valami jogszerű, meg szakszerű, nem biztos, hogy minden rendben van vele, mert ahogy a tokaji polgármester úr is elmondta, azért sok félelmünk van a teherforgalom megnövekedése miatt; de azt is lehet mondani, hogy ezt majd a piac elrendezi, ha ez nem fog működni, akkor a cég bedől, aztán nem lesz belőle erőmű. De nem valószínű, hogy ez fog történni, mert ha jól látom 36 milliárdot ölnek bele, azért azok végiggondoltak nagyon sok mindent, nem hiszem, hogy hibáznak valamiben.
Azt sem szeretném, ha úgy mennénk el innen a végén, hogy mondjuk a civil szervezeteket ostoroznánk, hogy mi a fenének kekeckednek, mert azért azt a lehetőséget adjuk meg nekik - még ha határidőn kívül is teszik -, hogy ehhez joguk van. Tehát ők nem feltétlenül a beruházások ellen érvelnek, mert egy beruházónak se érdeke egy olyan közegben dolgozni, ahol mondjuk nem mindenki barátságos vele szemben, mert az előbb-utóbb nem fog menni, az nem jó az üzletnek sem.
Nekem lenne egy alapvető kérdésem, és nem tudom megítélni azt, hogy most a világörökségi törvény jó-e, jót tesz-e a majd a jövőben az ügyeknek, mert én azt érzem, hogy a konkrét ügyeket nem fogjuk tudni befolyásolni. A bizottság egyébként se, de ahogy az információból kiderült, nem nagyon van mozgástér. Ha jól értem, a második ügyben, ott a hatóság nem fog adni, tehát a szivattyústározós erőmű ügyében nem fog adni egyszerűen környezethasználati engedélyt. A Tőketerebesnél nagyon pesszimista vagyok, mert ha jól értem, azt mondta Fejérdy Tamás, hogy van egy olyan rendelkezés az Espooi Egyezményben, hogy ha valaki részese a világörökségi egyezménynek, tehát ugye itt nincs vétójogunk.
Tehát ne kergessük magunkat abban az illúzióban, hogy majd mi azt megakadályozzuk, ráadásul lehet, hogy egy clean technology-t fognak a szénerőműnél alkalmazni, ami a legújabb technológiája a szénerőműveknek és még az is meg fog felelni egyébként az megújuló energiákkal kapcsolatos célkitűzésnek; tehát van egy olyan új technológia, hogy a szenes erőművekben a keletkezett CO2-t elnyeletik és nem lesz CO2 kibocsátása. Tehát az az erőmű lehet, hogy meg fog épülni és minden tiszteletem Fodor Gáboré, meg a minisztériumé, mi sok mindent tehetünk, de nem fogjuk tudni megakadályozni, mert vétójoga Magyarországnak nincsen. A szerencsi esetében, mint mondtam, szerintem menni fog a maga útján, tehát nem nagyon látok itt mozgásteret.
Mégis azt megkérdezném, hogy ha lett volna világörökségi törvény, és a világörökségi törvényben van, ha jól értem ez a kezelési terv - én jogász vagyok, és nagyon érdekelne ennek a jogi státusza, mert ha jól értem, ennek nincsen. A kérdésem a következő, ha van világörökségi törvény, és a kezelési tervnek van jogi státusza, megadta volna-e az engedélyt erre az erőműre a hatóság? Ha nem adhatta volna meg, akkor azt javaslom, hogy sürgősen hozzunk egy ilyen törvényt, mert akkor a hatóság is egyszerűbben tud cselekedni. És akkor nem értek egyet az Orosz Sándorral, hogy ez hiábavaló, mert ha másért nem, már ezért megéri, mert világos helyzetet teremt és a kezelési tervnek, amelyet kötelezővé tesz, az akkor beépül, mondjuk a helyi - most rendezési tervnek hívják, korábban szabályozási terv volt, egyszerűen figyelembe kell venni.
ELNÖK: Az a kérdés, hogy mi a cél. Hogy ha az a cél, hogy adjunk a világörökségi területeknek a többi területéről kiemelt védelmet, erre kellene a törvény, ennek kellene cövekeket leverni, és ez lenne egy támasz, de nem vagyok abban biztos. Én törvénypárti vagyok - aki emlékszik rá, fél éve is elmondtam - ma reggel egyébként örömmel hallottam a miniszter úr szájából is, hogy az általam feltett kérdésre azt mondta, hogy törvény kellene, de biztos van más megoldás is. Például az, hogy új törvényt hozni vagy a mostaniba egy részt belerakni. A lényeg az, hogy a jogszabályi környezetet kell ahhoz megteremteni, hogy a hatóság tudjon dolgozni, hogy meg tudjuk akadályozni, amit meg akarunk. Aztán hogy azt törvény csinálja vagy más rendelettel oldják meg; egy biztos, az látszik, hogy jelenleg ezek nem elég stabilak, tehát ez a cél nem valósul meg a jelenlegi jogszabályi környezetben, miközben mindenki tudja, és szorgosan akarja azt, hogy a világörökséget megóvjuk.
Császár Antal!
CSÁSZÁR ANTAL (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Mint Zemplénben élő képviselő szeretnék egy pár gondolatot felvázolni. Kimondottan az erőmű mellett szeretnék egy pár olyan pozitív gondolatot felvázolni, amit javaslok a tokaji polgármester úrnak is, hogy ezt meg kellene szívlelni és ki kellene járni ezt a lehetőséget, hogy Tokajban az elkerülő út mindenféleképpen megépüljön és ennek a feltételrendszere az, hogy az útfejlesztési programban benne szerepel ez az elkerülő út, de nem szerepel benne a híd, ami Tiszalök és Tiszaladányt kötné ösze. Ezzel a híddal, ha ezt meg tudjuk valósítani, tehermentesíteni tudjuk Tokajt teljes mértékben. Tudjuk, hogy a felmérések alapján Tokajban naponta 1800 kamion megy át, ez nagyon szennyezi a levegőt, zajszint, a lakások megrepednek. Ha az elkerülő út megépül, teljes mértékben a turisztika karjaiba adjuk Tokajt, nem fogja szennyezi a környezetet.
A másik, amire ki szerettem volna itt térni, a Taktaköz helyzete. Lehetetlen helyzetben van, teljesen el van szigetelve - ez az elkerülő út pedig arra vezetne a Taktaközön keresztül, kikerülve a világörökséget; olyan településeket vonna be a vérkeringésbe, akik most teljes mértékben ki vannak zárva. Én az út mellett, az elkerülő út mellett lennék, és nagyon kérném azt, hogy támogassuk az erőművet, mivel minden engedélye megvan és ennek a térségnek egy olyan lendületet adna, amivel munkahelyeket tudnánk teremteni. Amikor megyek hazafelé Zemplénbe tavasszal, borzalmas tüzeket látok az úton, folyamatosan égetik a venyigéket. De, hogy ha alapul vesszük azt, hogy a tarcali hegy, úgyis hívják, hogy kopasz, ennek az eredménye az, hogy leégetik az egész területet - ez szinte tavasszal mindig megtörténik, hogy óriási tüzek vannak. Bízom benne, hogy ezzel el tudnánk kerülni, mert a szerencsi erőműben ezeket a venyigéket fel lehet dolgozni és a nádégetés, ami ott folyamatos, égetik azt a területet a Taktaközön végig, ezért vannak a közmunkások, ezeket le lehet kaszáltatni, ezt be lehet szállítani az erőműbe, nagyon fontos lenne.
Ami még eszembe jutott. A parlagfűvel kapcsolatban van nekünk uniós szabályunk, hogy a parlagfű-mentesítés nagyon fontos dolog. Igen, vannak olyan szervezetek, akik foglalkoznak ezzel, hogy parlagfű mentesíteni kell, de még nem láttam olyan programot, ahol megmondják azt, hogy mit kezdenek ezzel a parlagfűvel. Egyáltalán összeszedik-e vagy foglalkoznak-e vele, de ebben az erőműben ezt a parlagfüvet is el lehet égetni, vagy a parlagfüvet összeszedni a lekaszált termékkel, ebből kiválogatva a parlagfüvet, ezt tovább tudjuk hasznosítani, a megmaradt füvet viszont el tudjuk égetni.
Én mellette szólnék az erőmű mellett és a terület polgármesterét arra ösztönzöm, hogy erőltessük ki azt a hidat, a tiszalöki hidat, épüljön meg, és akkor épüljön meg az elkerülő út is. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Velkey képviselő úr!
VELKEY GÁBOR (SZDSZ): Köszönöm szépen. Szeretnék legelőször is a legelső hozzászóláshoz kapcsolódni, Takács Andrásnak a hozzászólásához. Abból a szempontból rendkívül szimpatikus volt nekem, hogy a javaslatai valóban kizárólag olyan kérdésekre koncentráltak, amelyek ránk tartoztak. Az azt követő hozzászólások rengeteg olyan ügyet vetettek fel, amiben nekünk sem hatáskörünk, sem lehetőségünk nincs állást foglalni. Aztán utána ötre kiegészítette; de az első három javaslata mind olyan kérdés, amiben nekünk véleményt kell alkotnunk, és azt gondolom, hogy ezzel kell foglalkoznunk.
Azzal a javaslattal, hogy a nemzetközi egyezményekhez kötődő hazai szabályozást tegyük rendbe, azzal nagyon egyetértek, úgy gondolom, hogy ez az első feladat és azért nagyon jó ez az apropó, mert a kényszer előttünk van, és lépni kell. Az, hogy tiszta víz kerüljön a pohárba, amit szintén elmondott, úgy gondolom, hogy elkerülhetetlen, hisz a jelentést, ha jól hallottuk, az UNESCO felé január 31.-ig el kell küldeni, és azt gondolom, hogy ez még előtte a bizottság elé fog kerülni ez anyag, innentől kezdve lesz alkalmunk az ügyben tájékozódni.
A harmadik ügyet pedig, hogy az országos területrendezési terv ilyen értelmű felülvizsgálata szükséges, szintén nagyon fontosnak tartom, már csak azért is, mert a helyi szabályozási ügy ezzel szorosan összefügg. Az egyik dokumentumban benne van elég konkrétan úgy fogalmazva, hogy az önszabályozás jogi dokumentuma a korábban többször emlegetett kezelési terv, az önszabályozás pedig csak akkor valósulhat meg, hogy ha a helyi rendeletalkotók azokat az elveket, amiket megfogalmaz ez a kezelési terv, a saját jogi anyagukba be tudják építeni és beépítik-e.
Az lenne a kérdésem, hogy a helyi rendezési tervek átdolgozásra kerültek-e ennek fényében vagy meg lett volna a lehetőség arra, hogy átdolgozásra kerüljenek. Mert igazából az a kérdés, ami itt felmerült, hogy hogy lehet érvényesíteni a kötelezettségeket az ezeknek a dokumentumoknak, tehát az országos területrendezési tervnek és a helyi rendezési terveknek a kérdése. Hogy ha ezek a tervek a lehetséges szabályozást figyelembe véve megtörténtek széles körűen - fogalmam sincs, hogy így történtek-e -, akkor további beavatkozási lehetőségeink a piaci folyamatban sem nekünk, sem a helyi hatóságoknak nincsen. Onnantól kezdve, ha akarjuk, ha nem, tüntethetünk, szaladgálhatunk mindenhova, az autonóm piaci szereplők a saját érdeküknek, szándékuknak megfelelően alakíthatják ki a piaci körülmények szerint a beruházásaikat, szállítási távolságtól, üzemmérettől és akármilyen egyéb más kérdéstől kezdve. És mi erről beszélgethetünk, hogy szeretjük-e a nagy erőműveket vagy nem, ha a szabályozás erre vonatkozóan semmilyen lehetőséget nem takar - és az én ismereteim szerint nem nagyon alakíthat ki -, akkor ez pont úgy fog történni, ahogy ez a számukra kívánatos vagy szükséges.
Azt gondolom, hogy nekünk tovább kell menni, mint bizottságnak ezen az úton és valószínűleg már ebben a konkrét ügyben - a szerencsi erőmű ügyben - ennek érdemi hatása nem lehet; további ügyekben nagyon is lehet és ez egy nagyon fontos lehetőség most a bizottság előtt. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen.
Tompa Sándor képviselő úr!
DR. TOMPA SÁNDOR (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Bizottság! Azt gondolom, hogy tényleg nem szerencsés, hogy ha ilyen ügyekben ülünk le, mint a mai, mert hiszen Koncz Feri mondta, hogy szükség lett volna odahaza egy fehérasztalra vagy zöldasztalra. Amikor előkészítettük ezt az ülést, javasoltam elnök úrnak, hogy praktikus lett volna Szerencsen megtartani, de lehet, hogy jóval korábban ezt a beszélgetést és nem jutunk idáig; azzal együtt, hogy számomra is vannak tanulságai az ügynek és azok a felvetések minden bizonnyal megfontolandóak, amelyeket a civil szervezetek megfogalmaztak.
De azt gondolom, ma már a szereplők mind világosan látják, hogy a három - ide az asztalunkra borított - ügy nem egyenlő fajsúlyú, nem egyenlő minőségű, nem egyenlő előkészítettségű. Tehát itt a szerencsi tekintetében magam is, mint ott élő ember, találkoztam ezekkel - igaz, hogy az Észak-Magyarország című újságban -, ezt a törvény előírja, de természetesen ma már Internet van, nap, mint nap jelennek meg ilyen felhívások a környezetvédelem és a különböző önkormányzatok részéről. Azt gondolom, hogy ha tényleg lokálpatrióták, tényleg helyi ügyekért aggódóak vagyunk, akkor ezekre érdemes odafigyelni.
Mint ahogy azt gondolom, hogy nyilván menekülési útnak gondolják a civil szervezetek, hogy nemzeti parkot kezdeményeznek. Valószínű nincs a tarsolyukban vagy a hátizsákukban az összes támogató aláírás azokról a településekről, mert jómagam olyan választókerületben vagyok, ahol nemzeti parki érintettség van, hát bizony enyhén szólva viták szoktak ott lenni - itt van Duska úr, aki az igazgatója ennek a nemzeti parknak. De azt gondolom, hogy időben ki kell ezeket vitatni, mielőtt ilyen szándékot fogalmazunk meg akár egy fehérasztal körül is.
Összefoglalva, tehát azt mondom, hogy voltak tanulságai az ügynek. Nekünk borsodiaknak vagy Borsod-Abaúj-Zemplén megyeieknek mindenekelőtt az a tanulság, hogy ha van valami vitánk, akkor talán odahaza üljünk le előbb és vitassuk meg, és csak utána menjünk más fórumokra. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Gyárfás Ildikó!
GYÁRFÁS ILDIKÓ (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Azt hiszem, hogy képviselőtársam mondandóját szeretném folytatni, illetve terveztem folytatni, nem belemenve végül is a részletkérdésekbe. De előre bocsátva, hogy köszönöm Takács András úrnak az összeállítását annál is inkább, mert akik eljöttek a mai bizottsági ülésre, és itt ülnek az asztal körül, úgy gondolom, hogy valamennyien személyes ismerőseim, hiszen Borsod-Abaúj-Zemplén megye egy meghatározó térség jeles képviselői valamennyien. Nem belemenve a részletekbe, talán egy kicsit szubjektíven azt kell, hogy megfogalmazzam, hogy egyetértek azon felszólalóval, aki azt mondta, hogy nagyon kár, hogy ez a kérdés a megye határát túllépte, és országos szintűvé nőtte ki magát. Ha kinyitjuk a napilapokat, vagy bekapcsoljuk a televíziót, vagy a parlament plenáris ülésén kérdések-válaszok hangzanak el, akkor Tokaj-Hegyaljáról a világörökségről, illetve a beruházásokról esik szó.
Nem szeretném én sem megismételni azt, amit Tompa Sándor mondott, hogy bizony itt nagyon sok kérdés csúszik össze, hiszen három, de ha úgy nézem, hogy az útépítés is, mint megfogalmazódó igény, szóba került, akkor négy különböző dologról van szó. Csak azt sajnálom megyeiként, aki nagyon-nagyon sokat dolgozott az elmúlt másfél évtizedben azért, hogy Tokaj-Hegyalja nem csak Magyarországon, hanem az ország határain kívül is ismert és elismert legyen, hogy a borunkat minél többen fogyasszák úgy, mint ahogy azt tették az elmúlt évtizedekben, hogy ezt a kérdést nem rendezték időben. Hiszen, mint ahogy Tokaj polgármester urától hallottuk, a világörökség minősítést 2002-ben kapta a terület, ott voltam, nagyon örültünk valamennyien ennek. Öt év múlva felülvizsgálatra kerül és minek utána most eléggé széles országos problémává duzzadt ez a kérdés, most már azt hiszem, hogy azért is dolgoznunk kell, hogy ezt a minősítést, a világörökség minősítést ne veszítsük el. Tudjuk bebizonyítani, hogy ez a terület alkalmas arra, hogy ezt a címet viselje és büszkék legyünk a magterület és a védőterületben is azokra az értékekre, amelyeket az elmúlt években ki tudtunk vívni.
Biztos vagyok abban, hogy a jogszabályi környezetet felül kell vizsgálni, nyilván ezért vannak a szakemberek, hogy mindezt megtegyék. Ez az eset valóban precedensértékű lehet abból a szempontból, hogy a halaszthatatlan feladatokat nagyon rövid időn belül el kell végezni. De azt hiszem, hogy van még egy tanulsága a most tárgyalt ügynek, ügysorozatnak, nevezetesen az, hogy a szakértőket illető kérdéseket, illetve azok eldöntését a szakértőkre és a hozzáértőkre kell bízni, a politikai felhangokat pedig ha lehet, kerülni kell, mert nem politikai kérdés Tokaj-Hegyalja jövőjének a kérdése vagy a zempléni érintetlen természeti környezet megóvásának a kérdése, hanem szigorúan szakmai kérdés.
A bizottság tagjaként, Borsod-Abaúj-Zemplén megyeiként csak azért szeretnék dolgozni az elkövetkezendő időszakban, hogy a kialakult helyzet ne tűnjön negatív kampánynak, ne vessen rossz fényt a térségre, és ne riassza el a Tokaj-Hegyaljára utazó külföldi és belföldi turistákat és tudjunk az elkövetkezendő időszakban változtatni mindezen. És a kitűzött célt, amit közösen megfogalmaztunk jó néhány évvel ezelőtt, hogy Tokaj-Hegyalja büszkesége Magyarországnak, azt meg tudjuk őrizni, sőt tovább tudjuk fejleszteni az elkövetkezendő években is. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Valahogy le kellene zárni. Az a kérdésem, hogy érez-e valaki az előterjesztők körül korlátozott időben, hogy szóljon, természetesen akkor megadom a szót.
Koncz Ferenc, parancsolj!
KONCZ FERENC alelnök (BAZ megyei Közgyűlés): Köszönöm szépen elnök úr. Tisztelt Bizottság! Nem az ügy kibeszélése és az ügyben való nyugvópontra jutás veszélyezteti Tokaj-Hegyaljának az ügyét, azért maradjunk ebben - zempléniként mondom és Borsod-Abaúj-Zemplén megyei alelnökként ezt a kérdést.
Még egy megjegyzésem lenne. A zöldasztalt szándékosan mondom csak azért, mert picit olyan személyes megkeresésként éreztem itt a jelzéseket a fehérasztal irányában.
Sándor! Tokaj-Hegyalja világörökségi területté nyilvánításában az én munkám is benne van, mint persze sok másé is. Tény, hogy akkor az vezérelt minket, hogy minél korábban, de azért azóta eltelt 5 esztendő és azóta is meg kellett volna hozni azokat. Természetesen a felelősség mindenkié, de nincs értelme a visszamutogatásnak - ez az egyik megjegyzésem az üggyel kapcsolatban.
A másik pedig, hogy miért kell törvényt hozni? Azért kell törvényt hozni, mert úgy tűnik, hogy ha zárt borvidékre közösen elfogadott - hogy is mondjam - szabályzatot sem volt hajlandó betartani itt ebben az esetben, vagy legalábbis több helyen; itt le van írva nekem: 9 pontban lépnek túl ezen a szabályzaton az erőmű építésével kapcsolatban azért, mert mint ahogy elhangzott, ez nem törvény. Ha törvény lenne, úgy tűnik? Elhangzott az a kérdés - nem tudom erre érkezett-e válasz Andor -, hogy ha törvény lenne, akkor megadták volna-e az engedélyt; ez elég nagy probléma, hogy ott helyben ezt nem tudtuk eldönteni és ez persze arra is válasz, hogy miért jött ki onnan ez a kérdés. Ezért jött ki és azért jött ki, mert én ott voltam nem egy olyan megbeszélésen, ahol a civil szervezetek képviselői beszéltek az építtetővel, hát ne tessenek megtapasztalni azt a stílust és azt a hangulatot, ahogy ezek lezajlottak - ez a mostani beszélgetés sokkal jobb stílusban, sokkal előremutatóbb módon zajlott le és én nagyon remélem, hogy ennek pozitív és mindenki számára megnyugtató következményei is lesznek. Köszönöm szépen elnök úr.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Nem hogy nem törvény, hanem helyi rendelet sem, tehát itt most visszamutattál magatokra, tehát amit a Sándor mondott, hogy azért egy csomó mindent helyben is meg lehetett volna oldani.
Polgármester úr, parancsolj!
MÁJER JÁNOS (Tokaj város polgármestere): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselő Asszonyok, Képviselő Urak! Úgy gondoltam, hogy még egyszer szólok egyfelől azért, mert a Világörökségi Egyesület megszólíttatott, mintha valami zavar lenne ezzel a kezelési tervvel.
Először is szeretnék eloszlatni minden kétségbeesést. A világörökségi kezelési tervet 2003-an elkészítettük, valamennyi önkormányzatnak szétküldtük, valamennyi önkormányzat megkapta és megtárgyalta vagy nem tárgyalta meg - az ő lelke rajta. Egy biztos, hogy Tállyán megtartottunk 2003-ban egy közös, a polgármesterek által képviselt önkormányzati ülést, ahol a polgármesterek, akik jelen voltak, bejelentették, hogy az ő testületük elfogadta a kezelési tervet, ettől kezdve - körülbelül a polgármestereknek a 80 százaléka volt ott - ez hatályosult. Vannak olyan önkormányzatok, akik beépítették a város vagy a település rendezési tervükbe, vannak olyan önkormányzatok, amelyek a beruházás előtt egy órával is hajlandók rendezési tervet módosítani, ezért azt gondolom, hogy nem vita témája, mert senkinek nem lehet a saját belső dolgaiba beleavatkozni, és nem is kívánunk.
Ennyit szeretnék a kezelési tervvel kapcsolatosan elmondani, mielőtt még visszatekintenénk arra, hogy mi követtünk el hibát, hogy véletlenül a világörökség részévé váltunk. Nem véletlenül történt, mindenki nagyon akarta és azt is szeretném hozzáfűzni, hogy nagyon sokan ennek az előnyét is igénybe vették. Gondoljunk csak az első uniós ciklusra, amikor 2,1 milliárd forint jött erre a világörökségi területre a turisztikai vonzerők fejlesztésére úgy Szerencs városban, mint Újhelyben, mint Tokajban, mint Sárospatakon és a kisebb településeken is projekteket nyertek meg a települések; tehát ez a világörökségi dolog nem egy elcsépelt és nem egy elutasítandó haszontalan dolog.
Nagyon fontosnak tartom, amiről itt nem beszéltünk, a borászoknak az aggályait, nem volt lehetőségük hozzászólni, de általában a sajtóban és a médiában nem is az útról van szó, hanem a borászoknak az aggodalmairól. A borászok kétségbe vannak esve attól, hogy marketing szempontból az erőmű veszélyezteti a bor eladási lehetőségét, a piacát, hiszen egész Európa borban úszik és a tokaji bornak azért annak ellenére, hogy kiváló és meg vagyunk győződve, hogy ez a világon a legjobb, azért eladási gondjaink vannak. Tehát azt gondolom, hogy a borászoknak ilyen szempontból az aggodalmukat nem kellene leseperni a dologról, hiszen nem is volt alkalmuk hozzászólni; és az nem az elnök úrnak vagy az előkészítőknek a hibája, valószínű, hogy mi követtük el ezt a hibát.
Végighallgattam mindenkinek pontosan az előadását, hozzászólását. Nagyon megragadott engem egy dolog, amit Fejérdy Tamás barátom mondott. Amikor elmondta azt, hogy a projekteket az Örökségvédelmi Hivatal elé terjesztették és az Örökségvédelmi Hivatalnak háromféle változata volt Szerencs város esetében. Na most, én, aki a második vagy a harmadik település vagyok Szerencs mellett, nem kaptunk meghívást, hogy egyáltalán a projektet megismerjük. Kicsit neheztelünk érte, de az idő mindent meggyógyít és megszépülnek az emlékek, de azért a közlekedés szempontjából mindenképpen szerencsés lett volna, hogy ha minket is meghívnak ehhez.
Visszatérve a Fejérdy Tamás úr által elmondottakhoz. Azt gondolom, hogy ha Szerencsen is valósult volna meg, vagy valósul meg ez a beruházás, ha mondjuk ezt a Taktaköz felé tették volna, ahol a termőterület közelebb van, akkor a borászok részéről, vagy adott esetben a világörökség részéről sem érkezett volna olyan markáns ellenállás és kétségbeesés, mint úgy, hogy a világörökségi pufferzónának a területén valósul meg. És tulajdonképpen ez az erőmű akármennyire is a befektető, mert azt mondjuk meg őszintén, hogy a befektető több száz millió forintot fordít arra plusz költséget, hogy mélyebbre teszi a kazánokat, megpróbálja a különböző tereptárgyakkal, növényzettel lehetőleg eltüntetni ezt a létesítményt - nem tájsebet mondok. Annak ellenére azt gondolom, hogy ha ez a fehérasztal, vagy zöldasztal akkor összejön és azoknak a bevonásával; értem itt a borászokat, a civileket, az örökségvédelmet, mindenkit, akkor biztos, hogy nem itt a hatóságokkal vitatkoznánk, meg nem kerülne a megyén kívülre - ahogy Gyárfás Ildikó képviselő asszony mondta ezt a dolgot, hanem tulajdonképpen a megyén belül is ez a kérdés sokkal jobban kezelhető lett volna.
Egyet mindenképpen szeretnék leszögezni. Azt mindenkinek tudomásul kell venni, hogy Tokaj-Hegyalját mindig a borászattal és a szőlészettel fogják azonosítani. A borászok hamarabb ott voltak, mint bármilyen ipari befektető. Azt gondolom, hogy az ő értéküknek, érdemeiknek, az ő munkájuknak a semmibevétele vagy figyelmen kívül hagyása - inkább így helyesbítek - bizony nagyon-nagyon nagy problémát jelent az ő számukra. Mert lehet, hogy ennél a beruházásnál 133 ember jól fog járni, és akkor, hogy ha van 4000 borász Tokaj-Hegyalján, előfordulhat - nem állítom, nincsenek rá semmilyen bizonyítékaim -, hogy ők pedig lehet, hogy kárt fognak szenvedni. Most is azt mondom, hogy nagyon meggondolnám azt, hiszen még olyan sok beruházási munka nem történt meg, hogy ha végiggondolná a város és mondjuk, rátenné egy taktaközi irányba ezt az erőművet, akkor bizonyára ezek az ellenállások jelentős mértékben tompulnának.
Végezetül szeretnék egy dolgot leszögezni és én számos helyen azért nem jelentem meg, mert nem szeretném ezt az egész kérdést Tokaj és Szerencs város személyes problémájának tekinteni. Tehát nem két kis kakas acsarkodásáról van szó, egyszerűen én a Világörökség Egyesület elnöke vagyok, ilyen minőségemben nyilvánulok meg; polgármester asszony a város polgármestere, ő pedig ebben - tehát mindenki végzi a maga dolgát. Arra kérem a médiát, arra kérem a képviselőket, arra kérek mindenkit, hogy ne érezzék azt, hogy itt a két városnak az esetleges véleményeltérése okoz olyan feszültséget, amelyik ilyen szintre tud emelkedni.
Harmadrészről - és ezzel be is szeretném fejezni - nagyon örülök neki, direkt nem én hoztam fel, hogy valamilyen megoldás kell Tokaj, Bodrogkeresztúr, Tarcal, Rakamaz települések elkerülésére, ezt elnök úr maga is tapasztalta, mint mondta és a hozzászólásokból is ez kiderült. Arra kérem a tisztelt képviselőket, hogy amikor ez a terv bekerül az országos területrendezési tervnek a módosításába, akkor lehetőleg olyan tervet és olyan változatot fogadjanak el, amelyik nem olyan messziről kerüli el Tokajt, hogy az a szándék, ami arra vonatkozik, hogy Tokajt elkerülje, az nem teljesül. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak.
ELNÖK: Hogy nem messze kerülje, ezt most nem értettem, hogy a Halászcsárdát érintse? (Májer János: Nem, elnök úr. Nem ilyen egyszerű a dolog.) (Dr. Orosz Sándor: Ha nagyon messzire kerüli el, akkor nem fogják használni, hanem bemennek.) A végén már elmagyarázták, hogy ne túl messzire kerüljön.
MÁJER JÁNOS (Tokaj város polgármestere): Tehát van három megoldás. A három megoldásban van két olyan megoldás, amelyik olyan távolról kerülné el Tokajt, olyan messziről, hogy tulajdonképpen az út építésének a hatékonysága, a tervező és a közlekedési tárca véleménye szerint a 30 százalékot nem éri el és van olyan megoldás, ahol 70 százalékos hatékonysággal elkerülhető a város.
ELNÖK: Értem. Köszönöm szépen.
Fejérd Tamás úr!
FEJÉRDY TAMÁS alelnök (Kulturális Örökségvédelmi Hivatal): Köszönöm elnök úr, röviden tényleg, mert azt hiszem, hogy szinte minden elhangzott talán többször is.
Arra a kérdésre még egyszer visszatérek, nem akartam volna, hogy ez most kikerült vagy nem került ki Borsod-megyéből. Tisztelt Bizottság! Tisztelt Jelenlévők! Ez világörökség, itt nincsen megyehatár, nincsenek országhatárok, ez világörökség - szóval itt ezzel nem érdemes szenvedni. A probléma szintjén, ezzel nagyon egyetértek a képviselő asszonnyal, mindenkivel, de az, hogy erre mindenki odafigyel, itt nincs mit csinálni. Tehát azt hiszem, hogy két különböző dolog van. Az, hogy a problémát otthon megoldani, az lenne valamennyiünk közös feladata és tényleg errefelé kell haladni; de hogy egy bizonyos szinten túl nem tudjuk házon belül tartani, az a dolog természetéből következik, ezen nem érdemes hosszan szenvedni.
Aztán Nagy Andor képviselő úr kérdezte, hogy ha lett volna törvény, akkor engedélyeztük volna-e? Kérem szépen, ha törvény lenne olyan, amit mi szeretnénk - most önálló jogszabály, jogi környezet, mit tudom én -, akkor világos, hogy a kezelési tervnek volna státusza, a kezelőszervnek volna ereje, és akkor egyszerűen nem fordulhatna elő, hogy egy településnek - mindegy, hogy hogy hívják a települést - a szabályozási terve úgy módosul valamilyen konkrét céllal, hogy az szembemegy a kezelési tervvel. Ha most olyan helyzetbe lett volna - bocsánat, nem engedélyező hatóság, János neked is mondom - velünk nem úgy egyeztettek, mint engedélyező hatósággal, a titkársággal, miután tudvalevő volt, hogy jelentenünk kell róla, persze, hogy egyeztettek velünk.
Tehát a dolog úgy szól, ha most a kezelési tervet én tekinthettem volna - nem én, hanem Paszternák István kollegám mondjuk a miskolci regionális iroda vezetője -, hogy az egy jogszabály, abban neki dönteni kell, akkor biztos nincs ez a dolog, bocsánat; mert ellene megy mindannak, amit egyébként Szerencs is szerintem elfogadott, meg mindenki elfogadott. Orosz képviselő úrnak egy válasz, amit már tulajdonképpen Májer polgármester úr megmondott. Igen, azt gondolom, hogy sok mindenben igaza van, azt hiszem, hogy amikor a világörökség lét felé halad valaki, akkor a nagy eufóriában nem is nézi, hogy annak milyen következményei vannak. De normál esetben - és mondjuk itt egy kicsit a Tokaj történelmi borvidék nem annyira normál - nem is jöhet szóba a listába vétel, ameddig az országon belül ezek a védettségi szintek nincsenek megoldva.
Itt az történt a Magyar Köztársaság részéről is, meg szerintem a Világörökség UNESCO Bizottság részéről is nagy jó szándékkal - egy budapesti ülésről lévén szó, ne tessék elfelejteni -, budapesti ülésen volt egy olyan helyzeti előny, hogy a vendéglátó országnak egy előterjesztését úgy felvették, hogy mondjam (Közbeszólás: Nem vizsgálták.) de, mindent vizsgáltak, hogy majd egy év múlva meglesz a kezelési terv. És mit tesz a véletlen meg is lett - egy dolog nem derült ki, hogy annak milyen az ereje.
Még egy utolsó mondat. Valójában a kezelési terv törvény, jogszabály minden megléte, természetesen nem azt jelenti, hogy ez egy ilyen királyi út lesz, és minden automatikusan megoldódik, hiszen az, hogy például egy olyan erős kezelési tervet, amelyik oda-vissza hatásban van a helyi szabályozási tervekkel, tényleg mindenki elfogadjon, tényleg sokat kell ülni egymás mellett és beszélni; de ez a normális rendje a dolgoknak, azt gondolom, mielőtt teljesen kész van. Itt az a baj, ami most nem jó, hogy a világörökségi egyezményben a Magyar Köztársaságot a mindenkori kormányok képviselik. Soha nem leveleznek az önkormányzatokkal, soha nem leveleznek a civil szervezetekkel, fogadják a kérdéseket, de a felelős mindig a kormány. Na most, ha mi egy olyan választ adunk - bocsánat, most köztisztviselőként nyilatkozok -, ami nem vet jó fényt a Magyar Köztársaság kormányára, sőt magára a köztársaságra, az nem jó. Tehát hiába az a helyzet, ami - és ez a zárómondatom elnök úr - azért köszönöm a magunk részéről ezt a lehetőséget, mert világossá vált, hogy itt most ez a dolog nem valaki vagy valami ellen megy, hanem valamiért - legalábbis ezt mi így tekintjük. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Egyébként az, hogy ezt a meghallgatást összehoztuk, az, hogy ezt hozhattuk volna a helyszínen is, ezt az idő mondatta velem, hogy itt kezdeményezzem a bizottságnál. Mert arra hogy Tokaj térségéből bemenjen megfelelő számú képviselő, annak a valószínűségét az elkövetkezendő hetekben nagyon kicsinek találtam; miután arra láttam hajlandóságot, hogy ide meg eljöttök, ezért azt gondoltam, hogy az idő ebből a szempontból fontos volt, hogy minél előbb legyen.
Takács úr megmutatja, hogy hogyan tud röviden beszélni.
TAKÁCS ANDRÁS elnök (Abaújaranyos Faluszépítő Egyesület): Levegőt veszek előtte. Néhány dolog nagyon röviden valóban. Nagyon fontos az úthálózat fejlesztése, de mi nem gondoljuk azt, hogy az erőmű által generált évi 40 ezer gépjármű az összemosható ezzel az útfejlesztéssel, ez két külön kérdés: van az erőmű, az általa okozott probléma és van külön az úthálózat, ezeket nagyon komolyan meg kell vizsgálni külön, azt gondolom.
A másik az, amit Orosz Sándor alelnök úrnak válaszolnék, hogy mi fontosnak érezzük a törvényt. Nem azért érezzük fontosnak a törvényt, hogy tudjunk szaladgálni az UNESCO-hoz esetleg pár év múlva; azért tartjuk fontosnak a törvényt, mert az egész erőmű Zemplénben elindított egy nagyon szoros és nagyon jó együttműködést a helyi civil szervezetek és nagyon sok helyi önkormányzat között. Azt gondolom, hogy mi szeretnénk ezt a munkát végigvinni, végigcsinálni - ha lehet ilyen csúnyán fogalmazni -, ami azt jelenti, hogy szeretnénk, ha ez a törvény megszületne. Szeretnénk, hogy ha ez a törvény a kezelési tervet - amit oly sokat emlegettünk ma - valóban egy dokumentummá nyilvánítaná, ami egy hatályos rendelettel, egyébbel ér fel és utána szeretnénk a településeknek minden támogatást megadni annak érdekében, hogy e szerint tudják a helyi érdekvédelmi rendeleteiket és a helyi rendezési terveiket összhangba hozni.
Nagyon fontos az összhang, ebben is egyetértek Orosz Sándorral, hogy mindenkinek tudnia kell azt, hogy mit szabad és mit nem szabad. Mi azt érezzük borász barátainkkal, mindenkivel, nagyon sokakkal, akikkel együtt dolgozunk, hogy ez a szerencsi erőmű túllépte a szabad-nem szabad határt abban az irányban, hogy szerintünk ezt nem szabad. Megindokoltam azt, hogy miért, nem szeretném ismételni. Azt gondolom, hogy valójában mi bízunk abban, hogy január végéig egy olyan tárgyalássorozat generálódik az állami szereplők vezetésével, ahol ismétlem megint, az UNESCO felé egy mindenki számára elfogadható helyzetértékelést tud postázni a Magyar Köztársaság és ehhez csatolva egy megoldási tervet kifejezetten a szerencsi szalmatüzelésű erőmű kérdésére, esetére. Tehát mi minden tárgyalásra el fogunk menni, ahová meghívást kapunk és nagyon sok tárgyalást szeretnénk generálni ennek érdekében saját kereteinken belül.
Utolsó dolog az, hogy mindenkit szeretettel meghívok bármikor - akár holnap is már lehet érkezni - Tokaj-Hegyaljára. Az e-mail címünk, telefonszámunk elérhető a bizottságnak továbbított anyagokon, tehát bárkinek meg tudjuk mutatni azt, hogy hol élünk, mivel szeretnénk gazdálkodni, és mit szeretnénk értékalapon fejleszteni.
Visszaadom a szót elnök úrnak és remélem, hogy rövidnek ítélte ezt a levegő nélküli két percet.
ELNÖK: Ötös, köszönöm szépen.
Utolsó hozzászóló polgármester asszony, parancsoljon!
RÓNAVÖLGYI ENDRÉNÉ (Szerencs város polgármestere): Köszönöm szépen elnök úr. Én azért mégiscsak kérek egy fél mondat időt az én kollégámnak, aki építési szakember és 30 éve gyakorolja az engedélyezési munkálatokkal kapcsolatos dolgokat, kezelési tervről három mondatot szeretne mondani és utána én kettőt.
ELNÖK: Jó.
CSANÁDI BÉLA főmérnök (Szerencs város): A kezelési terv körül úgy látom csúcsosodnak a kérdések. A kezelési terv, nem vitatjuk, dokumentumként létezik. Elkészült 2003-ban az alapja, 2003 végén tárgyalta a világörökségért civil szervezet egyesület, aminek az önkormányzatok polgármesterei a tagjai, de ezt a kezelési tervet akkor átdolgozásra visszaadták. 2004 januárjában történt meg az átdolgozása, január-végi keltezéssel készítette el az a csapat, az a szakértői team, akinek ezzel foglalkoznia kellett; utána már nem került újbóli jóváhagyásra senki által. Megküldték valóban az önkormányzatoknak, nem tudom, nem akarok más önkormányzatok nevében nyilatkozni, azt az egyet tudom, hogy Szerencs környékén jó néhány önkormányzat nem hagyta jóvá ezt a kezelési tervet.
És akkor engedjék meg, hogy idézzek csak egy rövid mondatot magából a kezelési tervből. Azt mondja, maga a kezelési terv, maga ez a dokumentum, hogy a kezelési terv megfelel az UNESCO elvárásainak, olyan tanácsadó keretjellegű stratégiai irányító és befolyásoló szereppel bíró dokumentum, melyet az érintettek egyhangú jóváhagyása legitimál. Úgy gondolom, hogy aki jogi területen mozog, az beláthatja, hogy itt az érintettek az önkormányzatok. Az önkormányzatoknak kell jóváhagyniuk ezt a kezelési tervet és utána beépíteniük valóban a saját rendezési terveikbe, a saját szabályozásaikba.
Nagyon sok esetben ez megtörtént. Szerencs esetében is megtörtént, jelzem, hiszen Szerencs rendezési tervét 2006-ban hagytuk jóvá, és mi úgy gondoljuk, úgy érezzük, hogy megfelelünk a kezelési tervnek. Talán azért érzékelhetjük ezt mi, mert mint ahogy el is mondtam, ez egy keretjellegű dokumentum, nem tartalmaz konkrétumokat, nem tartalmaz konkrét megfogalmazásokat. Amit a Takács elmondott, hogy 9 ponton miért nem felel meg az erőmű telepítése ennek a kezelési tervnek, mind a 9 ponttal tudok vitatkozni, és még tudok mellé másik 9 pontot felsorakoztatni, hogy miért felel meg ennek a kezelési tervnek, viszonylagos kérdés.
ELNÖK: Most nem nyitunk új vitát.
CSANÁDI BÉLA főmérnök (Szerencs): Nem akarunk vitatkozni. Úgy gondolom, hogy ez szakmai vita lehet köztünk bármikor és valóan nem idetartozik. Én csak arra hívnám fel a figyelmet, hogy annak érdekében, hogy az UNESCO soron következő vagy az első ellenőrzés, első monitoringja meg tudjunk felelni közösen Tokaj-Hegyalján a világörökség elvárásainak, annak érdekében úgy érzem, hogy van tennivalónk. E kell menni az önkormányzatokhoz, tárgyalniuk kell erről újra az önkormányzatoknak, és az önkormányzatoknak el kell fogadniuk ezt a kezelési tervet, vagy hogy ha nem tudják elfogadni, akkor módosítani kell rajta újra, de ezt gyűrni kell. Éppen ezért mondom azt, hogy az sem helytálló meglátás, hogy bármilyen módon vagy bárhol ellentétes lenne az erőmű építése a kezelési tervvel. Nem, véleményünk szerint nem az. Jó néhány helyen, jó néhány anyagban indoklás is szerepel a beruházó részéről, sőt hivatkozás pontosan a kezelési tervre, hogy miért kell ezt ide Tokaj-Hegyaljára telepíteni ezt az erőművet.
Még egy dolgot, hogy ha megengednek és inkább a helyből érkezettek figyelmét hívnám fel arra, hogy központi jellegű szabályozást kívánunk azért, mert nem tudjuk megbeszélni egymással és nem tudjuk megoldani azt az anomáliát, ami kialakult például ennek a szerencsi erőmű telepítésének az ügyében. Nagyon óvnék mindenkit attól, hogy egy olyan erős központi szabályozást húzzon magára bármely terület, bármely világörökségi terület, amely aztán gátat szab bármiféle fejlődésnek, világörökségi fejlődésnek is. Nem ez a megoldás, nem ez az út és nem ez az UNESCO elvárása sem. Az UNESCO elvárása az, hogy a helyiek döntsék el, hogy mit kezdenek a világörökséggel. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Elnök asszony két mondata következik.
RÓNAVÖLGYI ENDRÉNÉ (Szerencs város polgármestere): Köszönöm szépen. Az első mondatom az az, hogy szóval nem szabad összekeverni - hétköznapi nyelven - mondjuk a szezont a fazonnal vagy a rokit a bugival, mert mind a kettő tánc, de más a koreográfiája. Tehát amikor itt három erőműről beszélünk, akkor három különböző erőműről beszélünk. Egészen más a helyzet egy Tőketerebesivel, egészen más a helyzete az Aranyos-völgyi erőműnek és teljesen egészen más, amikor a szerencsi szalmatüzelésű erőműről beszélünk. Az utóbbi egy mezőgazdasági alapanyagot feldolgozó tevékenységet folytató erőmű, amely ha úgy tetszik környezetvédelmi beruházásként is értékelhető.
Azt gondolom, valóban nagyon fontos, hogy helyben ezekről a dolgokról beszéljünk. Ez megtörtént, nehogy azt gondolják a jelenlévők, hogy itt Tokaj és Szerencs között nincs beszélő viszony, 4 órás személyes beszélgetésünk volt polgármester úrral, bizonyára emlékszik rá, amikor a szalmatüzelésű erőművel kapcsolatos kérdéseket részletesen megbeszéltük. Aztán volt is egy olyan álláspont, hogy bánom én, csak megépüljön a Tokaj elkerülő út.
ELNÖK: Azt gondolom, hogy a helyi dolgokat tegyük el.
RÓNAVÖLGYI ENDRÉNÉ (Szerencs város polgármestere): Nem volna jó, ha a borászok mögé bújva, a borászokat hogy is mondjam motiválva, valamiféle olyanfajta beruházások ellen ösztönöznénk őket, amelyek részben a világörökség megóvását is célozzák, másrészt pedig a fejlődés lehetőségét is biztosítják.
Befejezésként muszáj, hogy elsüssem, amit a krónikaíró írt. Említettem, hogy közel 120 éve működik Szerencsen a Cukorgyár és ekként jegyezték fel a telepítések körüli körülményeket. "Akkoriban telepítési helyként Sátoraljaújhely, ezen kívül Nagymihály, Tiszalúc és Szerencs szerepelt az elképzelésekben. De Zemplén vármegye bizottságának 1889 negyedik hó másodiki tavaszi rendes közgyűlése jegyzőkönyve szerint Újhely város polgársága a létesítendő cukorgyárnak a székvárosban leendő építtetése iránt eddig teljes közönyösséget tanúsított. Ezért a vállalkozók más, elegendő vízzel és már akkor vasútvonallal rendelkező helyeken is próbálkoztak. Volt, ahol a szőlő és a bor minőségét féltették a gyár füstjétől. A hegyaljai borvidéken érzékelhető idegenkedés fő okát azonban abban kell látnunk, hogy a szőlőbirtokosok az olcsó munkaerő-kínálat elvesztésétől félnek".
Remélem 120 év múltán nem ez a végső tanulság. De azt gondolom, hogy mindent összefogva meg kell tenni a térség fejlesztése érdekében, nem egymással szemben állítani az embereket, hanem megfogni egymás kezét és mindenkinek biztosítani, hogy minden embernek kenyér kerüljön az asztalára akár szőlőtermesztésből él meg, akár gyári munkás. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Megpróbálok valami kis összefoglalót tenni - én kalácsban gondolkodom.
Elhangzottak kérések. Azt gondolom, hogy a bizottság ezeket még átbeszéli, vettük. Nyilván értékelni fogjuk a meghallgatás tanulságait, de azért én megelőlegezhetem, hogy az a bizonyos három, meg kettő kérés kellő fogadtatásra fog találni.
Azt a következtetést vontam le magam, hogy a jogszabályi környezetet abból a szempontból, hogy a világörökség kiemelt védelmet kapjon, át kell tekinteni. Bízom abban, hogy a bizottság abban egyet fog érteni, hogy a kormányt arra kéri fel, hogy tekintse át és amennyiben az áttekintésnek az az eredménye - nem kételkedem abban, hogy az lesz az eredménye -, hogy világörökség védelmi törvényt vagy más megoldást tegyen a parlament elé, hogy ezt a célt el tudjuk érni. Tehát ezt azt hiszem, meg lehet előlegezni - a többi elhangzott gondolatokat egy következő ülésen majd átbeszéljük.
Szerintem nagyon fontos volt, hogy itt ültünk. A képviselők egy csomó pluszinformációt kaptak. Én direkt nem hívtam meg a beruházót, mert szerintem ez nem arról szól, hogy a beruházónak megéri vagy nem. Itt ez arról szól, hogy mit tudunk tenni a világörökségi területek témában, és nem erről az egy területről van szó, hanem az lenne fontos, hogy mind a 8 meglévő, meg a 2 reménykedőnek olyan helyzetet teremtsünk, hogy ne kelljen azon vitatkozni, hogy most akkor a kezelési terv milyen erejű. A kezelési terv kapcsán az jutott eszembe, hogy a társasházi törvény azt mondja, hogy egyhangúan kell dönteni a felújításról - és azok szépen összedőlnek. Azt gondolom, hogy a jogszabályi környezetet kell olyanná tenni, hogy biztosak legyünk abban, hogy ezek a világörökségi területek az utódainknak is meglesznek, mi pedig haszonélvezői leszünk.
Sok munka van az önök előterjesztésében, ehhez kívánok kitartást, én állok rendelkezésre, szerintem az egész bizottság. A szakmai döntésekben, nyugodtan mondhatom, hogy ránk számíthatnak, messzemenően egyetértek az elkerülő út dolgával is. Tehát itt, ami előjött külön-külön is átgondolandó, együtt is és azt gondolom, hogy ezt a három órát nem töltöttük el itt hiába, és ha van itt a vendéglátók részéről valaki, akkor üzenem, hogy a pogácsa is jó volt (Derültség.) és köszönöm szépen, hogy megjelentek. (Derültség.)
(Az ülés befejezésének időpontja: 15 óra 03 perc)
|
|
Katona Kálmán |
Jegyzőkönyvvezető: Turkovics Istvánné