KORB-9/2008.
(KORB-66/2006-2010.)
Jegyzőkönyv*
az Országgyűlés Környezetvédelmi bizottságának
2008. április 8-án, kedden, 13 órakor
a Képviselői Irodaház V. emelet 562. számú tanácstermében
megtartott üléséről
Helyettesítési megbízást adott: *
Napirend elfogadása, határozatképesség megállapítása *
Egyes egészségügyi tárgyú törvények módosításáról szóló T/5393. számú törvényjavaslat általános vitája *
Dr. Schlammadinger József kiegészítése *
A géntechnológiai tevékenységgel, annak mezőgazdasági és élelmiszer-előállítási alkalmazásával kapcsolatos egyes kérdésekről és az ezeket érintő magyar stratégiáról szóló 53/2006. (XI. 29.) OGY-határozatban foglaltak végrehajtásáról szóló jelentés elfogadásáról szóló (H/5212. számú határozati javaslat kapcsolódó módosító javaslatainak megvitatása *
A kapcsolódó módosító javaslatok megvitatása *
Tájékoztató a környezetvédelmi termékdíjról, továbbá egyes termékek környezetvédelmi termékdíjáról szóló 1995. évi LVI. törvény kereskedelmi csomagolásokra vonatkozó szabályozásával összefüggő, az Európai Bizottság által kezdeményezett kötelességszegési eljárásban képviselt álláspontról, az ezzel kapcsolatos elképzelésekről és szakmai javaslatokról *
Dr. Baranyai Gábor tájékoztatása *
Dr. Baranyai Gábor válaszadása, reagálása *
Az Európai Parlament és a Tanács rendelete az új személygépkocsikra vonatkozó kibocsátási követelményeknek a könnyű haszongépjárművek széndioxid-kibocsátásának csökkentésére irányuló közösségi integrált megközelítés keretében történő meghatározásáról (COM(2007)856;0297/COD) (Bizottsági vélemény előkészítése) *
Szoboszlay Miklós tájékoztatása *
Az Európai Parlament és a Tanács rendelettervezete a növényvédő szerek forgalomba hozataláról (COM(2006)388;2006/0136/COD) *
1. Egyes egészségügyi tárgyú törvények módosításáról szóló T/5393. számú törvényjavaslat általános vitája
2. A géntechnológiai tevékenységgel, annak mezőgazdasági és élelmiszer-előállítási alkalmazásával kapcsolatos egyes kérdésekről és az ezeket érintő magyar stratégiáról szóló 53/2006. (XI. 29.) OGY-határozatban foglaltak végrehajtásáról szóló jelentés elfogadásáról szóló (H/5212. számú határozati javaslat kapcsolódó módosító javaslatainak megvitatása (a mezőgazdasági gazdaság önálló indítványa)
3. Tájékoztató a környezetvédelmi termékdíjról, továbbá egyes termékek környezetvédelmi termékdíjáról szóló 1995. évi LVI. törvény kereskedelmi csomagolásokra vonatkozó szabályozásával összefüggő, az Európai Bizottság által kezdeményezett kötelességszegési eljárásban képviselt álláspontról, az ezzel kapcsolatos elképzelésekről és szakmai javaslatokról (Tájékoztatást ad a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium képviselője)
4. Az Európai Parlament és a Tanács rendelete az új személygépkocsikra vonatkozó kibocsátási követelményeknek a könnyű haszongépjárművek széndioxid-kibocsátásának meghatározásáról (COM(2007)856;2007/0297/COD) (Bizottsági vélemény előkészítése) (Tájékoztatást ad a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium és a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium képviselője)
5. Az Európai Parlament és a Tanács rendelettervezete a növényvédő szerek forgalomba hozataláról (COM(2006)388;2006/0136/COD) (Bizottsági vélemény előkészítése) (Tájékoztatást ad a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium és a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium képviselője)
6. Egyebek
Elnököl: Katona Kálmán (MDF), a bizottság elnöke
Dr. Orosz Sándor (MSZP), a bizottság alelnöke
Dr. Nagy Andor (KDNP), a bizottság alelnöke
Gyárfás Ildikó (MSZP)
Dr. Józsa István (MSZP)
Szabó Imre (MSZP)
Dr. Tompa Sándor (MSZP)
Bányai Gábor (Fidesz)
Császár Antal (Fidesz)
Fehérvári Tamás (Fidesz)
Molnár Béla (KDNP)
Velkey Gábor (SZDSZ)
Helyettesítési megbízást adott:
Fetser János (MSZP) Szabó Imrének (MSZP)
Dr. Józsa István (MSZP) távolléte idejére dr. Tompa Sándornak (MSZP)
Dr. Tompa Sándor (MSZP) távolléte idejére dr. Józsa Istvánnak (MSZP)
Kis Péter László (MSZP) Gyárfás Ildikónak (MSZP)
Dr. Oláh Lajos (MSZP) Velkey Gábornak (SZDSZ)
Winkfein Csaba (MSZP) dr. Orosz Sándornak (MSZP)
Balogh József (Fidesz) Fehérvári Tamásnak (Fidesz)
Farkas Sándor (Fidesz) Császár Antalnak (Fidesz)
Fülöp István (Fidesz) Bányai Gábornak (Fidesz)
Dr. Schlammadinger József főosztályvezető (Egészségügyi Minisztérium)
Dr. Baranyai Gábor főosztályvezető (Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium)
Borsányi-Bognár Levente (Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium)
Dr. Bézi-Farkas Barbara osztályvezető (Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium)
Dr. Vértes Csabáné vezető tanácsos (Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium)
Szoboszlay Miklós szakmai tanácsadó (Gazdasági és Közlekedési Minisztérium)
Bibók Zsuzsanna főosztályvezető-helyettes (Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium)
Gólya Gellért főosztályvezető-helyettes (Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium, élelmiszerlánc-felügyeleti főosztály)
Dr. Raffay Bálint szakmai tanácsadó (Egészségügyi Minisztérium)
Dr. Kovács Zsolt főosztályvezető (OTH)
Markó Csaba főosztályvezető-helyettes (Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium)
Dr. Gosztonyi Ádám főosztályvezető (Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium)
Kiss Beatrix vezető főtanácsos (Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium)
Gábriel Géza tanácsos (Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium, élelmiszerlánc-felügyeleti főosztály)
(Az ülés kezdetének időpontja: 13 óra 7 perc)
KATONA KÁLMÁN (MDF), a bizottság elnöke, a továbbiakban ELNÖK: Jó napot kívánok! Tisztelt Bizottság! Tisztelt Vendégeink! Bizottsági ülésünket megkezdjük.
Napirend elfogadása, határozatképesség megállapítása
Megállapítom, hogy a bizottság határozatképes.
A kiküldött napirendhez képest egy változtatási javaslatom lenne. Van néhány módosító javaslat a géntechnológiai országgyűlési határozathoz, és ha ezt ma meg tudjuk tárgyalni, akkor nem kell hétfőn reggel összeülnünk, ezért mindenképpen javaslom, hogy ezt fogadjuk el. Aki a változtatással együtt a napirendet elfogadja, az emelje fel a kezét! (Szavazás.) Köszönöm szépen. A bizottság egyhangúlag elfogadta a napirendet.
Ezt az új napirendi pontot a végére tesszük, hogy a tárca képviselője át tudja nézni.
Egyes egészségügyi tárgyú törvények módosításáról szóló T/5393. számú törvényjavaslat általános vitája
Az egészségügyi tárgyú törvények módosításáról szóló törvénnyel kezdünk. Kérem, hogy a minisztérium vagy a kormány részéről, aki megjelent, hangosan mondja a nevét és a titulusát.
DR. SCHLAMMADINGER JÓZSEF (Egészségügyi Minisztérium): Schlammadinger József vagyok, az Egészségügyi Minisztérium jogi főosztályának vezetője.
ELNÖK: Kolléga úr se legyen inkognitóban!
RAFFAY BÁLINT Tiszteletem! Raffay Bálint vagyok, az Egészségügyi Minisztérium jogi főosztályának szakmai tanácsadója.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Hallgatjuk az előterjesztőt!
Dr. Schlammadinger József kiegészítése
DR. SCHLAMMADINGER JÓZSEF (Egészségügyi Minisztérium): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. A törvényjavaslat jellege jelzés értékű, számos törvényjavaslatot, törvényt megnyit - mint a címéből is látszik - ez az előterjesztés, így az egészségügyi törvényt, az egészségbiztosítási törvényt, és azt gondolom, ami e bizottság számára a legfontosabb, megnyitja a kémiai biztonságról szóló 2000. évi XXV. törvényt is.
A törvényjavaslatban megnyitott törvényhelyek alapvetően nem egymással összefüggő jogi szabályozási célt tűztek ki, így különösen nem igaz ez a bizottság által talán leginkább prioritásként kezelt kémiai biztonsági törvényre. Ennél a törvényjavaslatnál, illetve a törvényjavaslat ezen részénél egyértelműen jogharmonizációs összefüggései vannak a javaslatnak. Mint nyilván önök előtt is ismert, 2008. június 1-jéig van egy olyan jogharmonizációs feladatunk, amelyet a bizottság, illetve az Európai Unió 2006-ban elfogadott, úgynevezett REACH-törvényével határozott meg a tagállamok számára. Ez a 2006. évi 1907. rendelet, amely - jogforrási jellege is jelzi, hogy - közvetlenül hatályos. Ez azonban természetesen nem mentesít bennünket attól, hogy ennek jogkövetkezményeit a hatályos jogban levonjuk. Nem mentesít, már csak azért sem, hiszen a REACH-rendelet elfogadásához kapcsolódott egy irányelv is, amely az e területen korábban hatályos irányelv meglehetősen kemény módosításával hajtja végre irányelvi szinten a REACH-rendeletet a közösségi jogban. Ez az irányelv viszont egyértelmű jogharmonizációs feladatot jelent nemcsak következményeiben, hanem tételesen, jogi szempontból is.
2000-ben, amikor megszületett a kémiai biztonságról szóló törvény, akkor kizárólag azok a közösségi jogi irányelvi összefüggések álltak rendelkezésünkre és határozták meg munkánkat, amelyek részben most is hatályosak. A rendelet új helyzetet teremtett a kémiai biztonság szabályozása területén. Anélkül, hogy a kémiai biztonság jelentette védelmi szintet, ami vonatkozik a dolog mind humán-egészségügyi, mind környezetvédelmi összefüggéseire, csökkenteni kívánná, rendeleti szinten minden tagállam számára egy az egyben kötelező módon határozta meg a kémiai biztonság rendszerének alapvető strukturális és magatartási szabályait. Ez kifejezésre juttatta azt az igényt, hogy az Európai Unió gondolkodásában, szakmai, jogi filozófiájában olyan prioritást élvező területről van szó, ahol az Unió elkerülhetetlennek vélte a rendeleti szintű szabályok megalkotását.
A szabályozás filozófiája annyiban új, és ami miatt alapvetően kell módosítanunk a kémiai biztonságról szóló törvényt, az az, hogy a legalapvetőbb magatartási szabályokat, hatósági aktivitásokat közösségi hatáskörbe vonta. Létrehozta az Európai Vegyianyag-ügynökséget, amely a kémiai biztonság európai uniós szintjén központi szervévé vált és válik. Meg kell jegyeznem, hogy e szervezet felépítése folyamatban van, tehát még nem egy lezárt folyamatról van szó, amit egyébként majd igyekszünk a törvényjavaslatban is visszatükröztetni. Azokat a hatósági tevékenységeket, amelyek részben-egészben nemzeti hatáskörben voltak - gondolok például a veszélyes vegyi anyagok regisztrációjára, bizonyos engedélyezési jogosítványokra -, ennél az ügynökségnél helyezte el. A mi 2000-es szabályozásunk alapvetően a nemzeti szabályozásnak, illetőleg a nemzeti hatásköröknek adott prioritás, amelyet nyilvánvalóan egy ilyen típusú uniós szabályozási megközelítés érdemben módosít.
Tehát amellett, hogy mi elismerjük az Európai Vegyianyag-ügynökség ügydöntő hatásköreit, emellett természetesen azt gondolom, különös tekintettel a REACH-rendeletben foglalt részzáradékra is, bizonyos nemzeti szabályozási lehetőségeinket meg kívántunk, meg akarunk tartani. Gondolok itt jelesül arra, hogy úgy kívánunk bizonyos hatósági kompetenciákról lemondani - tesszük ezt a rendelet kötelező rendelkezése okán -, hogy a lehetséges mértékig és körben nemzeti sajátosságainkat, illetőleg nemzeti jól informáltságunkat is szem előtt tartva bizonyos hatósági tevékenységeket, regisztrációs aktusokat nemzeti hatáskörben is megtartunk.
Túl azon, hogy a jövőben valamennyi veszélyes anyag és készítmény regisztrációja a Közösségben történik, és ennek lesz érdemi joghatása, a tevékenységet jelenleg végző Országos Tisztifőorvosi Hivatal, ezen belül is az Országos Kémiai Biztonsági Intézet azon veszélyes anyagok és készítmények vonatkozásában, amelyek Magyarországon valamilyen foglalkozásszerűen végzett tevékenység kapcsán alkalmazásra, felhasználásra kerülnek, ezekre továbbra is vezetne egy nemzeti regisztrációs rendszert. Ez azt az érdeket szolgálja, hogy túl az Európai Unió szintjén megvalósuló szabályozási és nyilvántartási rendszeren, mindenkor pontos és akut ismereteink legyenek arról, hogy ma Magyarországon ki, milyen veszélyes anyaggal, veszélyes készítménnyel, milyen típusú tevékenységet végez.
Azt gondoltuk, ez egy olyan nemzeti érdek, amelynek fenntartása különösen addig, amíg az előbb hivatkozott és jelzett ügynökség felállítása folyamatban van, szervezetrendszerének kiépítése folyamatban van, felállítása és érdemi tevékenységének megkezdése folyamatban van, addig ez egy olyan típusú nemzeti feladat, amelynek felhagyásával vétek lenne élni.
A szabályozási megközelítés még annyiban új, amennyiben jó néhány területen a korábban hatósági központú megközelítéseket a gazdasági szféra proaktív magatartására bízza. Ez azt jelenti, jó néhány esetben, ahol eddig prioritást, elsődlegességet kapott valamely hatóság, nemzeti vagy közösségi hatóság feladatköre - jelesül bizonyos kockázatbecslések elvégzése például -, ezen a területen sokkal inkább a gazdasági élet szereplői váltak olyan ügydöntő jelentőségűvé és szereplőkké, akik ilyen értelemben, kooperálva természetesen a mindenkori hatósággal, átvették a hatóság bizonyos fokú szerepét - szigorú monitor- és kontrollrendszer mellett -, és helyettük, mellettük végeznek el olyan tevékenységeket, amelyek eddig a hatósági tevékenység részét képezték.
Tehát egy olyan egyensúlyi helyzetet próbáltunk ezzel a törvényjavaslattal most megteremteni, ami előtérbe helyezi a közösségi jellegű szabályozást és a közösségi fórumrendszerek elsődlegességét, azonban úgy, hogy nem sérti természetesen az áruk szabad áramlásának elvét, továbbá bizonyos nemzeti feladatokat és hatásköröket a kémiai belbiztonság és ezen keresztül a környezetvédelem érdekében fenntartunk. Röviden ennyi, és természetesen várjuk kérdéseiket.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Kérdezem a képviselő hölgyet és urakat, hogy ki akar kérdezni. Orosz képviselő úr.
DR. OROSZ SÁNDOR (MSZP): Egyetlenegy kérdés, mert a laikus ember számára le kell fordítani a még oly precíz szavakkal megfogalmazottakat is, nevesen, ezzel a - mondjuk így - többletszabállyal a magyarországi egészséges környezet iránti biztonságérzetünk feltételrendszere eggyel több védelmi szintet kap, mint ha csak az európai uniós szabályok érvényesülnének? Jól értelmeztem azt, amit elmondott?
DR. SCHLAMMADINGER JÓZSEF (Egészségügyi Minisztérium): Természetesen, hiszen a szabályozás jogforrási jellege is jelzi, hogy a Közösség szintjén gyakorlatilag teljes körűen meg kell valósulnia annak a harmonizációnak, amit az irányelvi szabályozásnak elvileg el kell érnie, de rendeleti szinten ez biztosított. Tehát én azt gondolom, hogy nemcsak a szabályozás szintje, hanem tartalma is eggyel följebb helyeződött. Maga a REACH-rendelet lehetőséget biztosít arra, hogy szigorúan a REACH-rendelet által minimum- és maximumparaméterként meghatározott kémiai biztonsági szabályok mellett, azok figyelembevételével a nemzeti szabályozások, illetőleg bizonyos nemzeti biztonsági érdekek, amelyek a kémiai biztonság területén megfogalmazódnak - mind a humánegészségügy, mind a környezetvédelem területén -, garanciát kaphassanak a nemzeti szabályozás szintjén is, ezáltal egyfajta rugalmasabb szabályozást biztosítva a területnek.
ELNÖK: Köszönöm. Béla, parancsolj!
MOLNÁR BÉLA (KDNP): Köszönöm a szót, elnök úr. Ez utóbbi válaszával kapcsolatban, ha megengedi, egy kicsit mélyebb választ szeretnék kérni. Az Európai Unióba belépve nagyon sok esetben tapasztaltuk azt, hogy a magyar szabályozás szigorúbb volt, mint az európai uniós, és nem egyszer fellazítottuk a szabályozásunkat; volt úgy is, hogy fordítva történt. Ebben az esetben hogy állunk? Mi most az Európai Unióhoz igazítjuk a törvényeinket, ez most fellazít, vagy szigorít? - ez az egyik kérdésem.
A másik pedig, hogy az Európai Vegyianyag-ügynökségről mondta, hogy a felépítése jelenleg folyik. Pillanatnyilag hol tart a magyar rész felépítése? Tudjuk-e, hogy hol lesz ez, hány fő dolgozik ott, honnan és milyen költségvetéssel fog ez működni? Köszönöm szépen.
DR. SCHLAMMADINGER JÓZSEF (Egészségügyi Minisztérium): A másodikkal kezdeném a választ. Talán lényeges lett volna már a felvezetőben is megemlítenem, de erre most alkalmat kaptam, hogy említsem, a magyar intézményrendszer a 2000. évi törvény elfogadásával, illetőleg ezt követően már a csatlakozásunk előtt folyamatosan kialakultnak tekinthető. Magyarországon is létrejött az az információs központ, amely egyébként az Országos Kémiai Biztonsági Intézetben testesül meg. Azt a kontaktszerepet látja el, és a jövőben is el kívánja látni, amely mind az Unió viszonylatában, mind pedig a hazai kémiai biztonság területén megjelenő szereplőkkel való folyamatos információtartást, kapcsolattartást biztosítja, és egyúttal megjelenítik a nyilvántartási rendszerek vezetésén keresztül az ellenőrizhetőségi, monitorozási rendszer lehetőség, amelyet a jövőben is meg kíván tartani.
Mi pillanatnyilag úgy látjuk, hogy ennek az intézményrendszernek a lényeges átalakítására, egyáltalán átalakítására - itt legfeljebb a humánerőforrás szempontjából érdemes ezt a dolgot végiggondolni, de magában az intézményi struktúra megváltoztatásában nem -, egy kialakult rendszerrel találjuk szemben magunkat, és azt gondolom, ez jó és örvendetes. Egyelőre tehát a REACH-ben elsősorban szabályozási kihívást és nem egy intézmény-átalakítási kihívást látunk. Annak nem látjuk értelmét, hogy egy - álláspontunk szerint - jól működő, a kémiai biztonság hazai garanciarendszerének megteremtésére alkalmas szervezetrendszert egy rendeleti szintű szabályozás érdekében most lar't pour lar't elkezdjünk lebontani. Tapasztaljuk ezt sajnos az ÁNTSZ kapcsán számos területen. Én azt gondolom, hogy ezen a területen ez az igény nem igazán fogalmazódott meg, nem igazán fogalmazódhat meg, tehát részünkről egy ilyen aktivitást nem látunk feltétlenül szükségesnek.
Megmondom őszintén, abból nem készültem, hogy hányan dolgoznak a hivatalban, hányan látják el ezt a feladatot, de az ÁNTSZ-es munkatársak természetesen, ha szükséges, rendelkezésre fognak állni, és kellő információkat tudnak adni.
Ami a szabályozás felpuhítását és fellazítását illeti, én azt gondolom, hogy nemzeti jogalkotásunk rossz úton jár, ha ezt teszi. Egyébként maga a REACH-rendelet, ha jól emlékszem, hogy visszakereshető legyen, a 128. cikkely (2) bekezdése pontosan meghatározza azokat a célokat, amelyek keretei között lehetőség van nemzeti szabályok megalkotására. Ez a célrendszer persze kellően általánosan megfogalmazott; megjegyzem, egyik célrendszer éppen a környezetvédelem markáns érdeke, a másik pedig a humánegészségügy, amit én magam is többször kiemeltem.
Tehát azt gondolom, hogy ha ezekkel a célokkal indokolt módon, okszerűen és jól élünk, akkor nem lehet gond. Egyébként pedig a közösség kontrollmechanizmusa teljesen alkalmas arra, hogy szükség szerint, adott esetben az áruk, szolgáltatások szabad áramlásának sértő elvét elérő szabályozásokat szükség szerint visszanyesse. Tehát én azt gondolom, hogy ettől érdemben, komolyan most nem félek, sokkal inkább örülünk annak, hogy ez a nemzeti szabályozási mozgástér megmarad, bár nyilván a rendelet okán lényegesen szűkebb terjedelemben. Tehát maga a rendeleti szint is kizárja azt - mert érdemben eltérni tőle nem lehet -, hogy itt egy széles nemzeti mozgástér és ambivalens szabályozási megoldások szülessenek. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Ha nincs több kérdés, akkor én egy praktikus dolgot vetnék fel. Nem új, mert az előző törvényben is így van, de nem tudom, hogy jó-e itt így, ahogy van. Itt van egy fogalom-meghatározás, és kevesebb fogalom van benne, mint az előző törvényben; ez az egyik. A másik kérdés: megfejtettük Szalóki úrral ketten, viszonylag rövid idő alatt, hogy a fogalmaknak ez az érdekes sorrendje nyilván az angol abc szerint van. De ez egy magyar jogszabály, és mégis a kémiával kezdődik a sorrend. A jogalkotásnak az a hagyománya, hogy amikor fogalmakat sorolok, ezt abc-rendben teszi, hogy aki keres, az megnézhesse az abc szerint. Szerintem az összes jogszabálynál abc szerint kellene sorba rakni a fogalmakat.
A másik kérdésem pedig az, hogy a környezetvédelmi tárcának ebben a kémiai biztonsági ügyben semmi szerepe nincs? Azt gondolom, hogy ez hiányzik, és valahol a 37. § körül a környezetvédelmi tárca feladatait meg kellene fogalmazni; ez a 21. oldal. Szabad a gazda!
DR. SCHLAMMADINGER JÓZSEF (Egészségügyi Minisztérium): Köszönöm. Miután megszületett a REACH-rendelet, ezért a két jogszabály - a magyar törvény és a REACH-rendelet - összefésülése kapcsán, ahogy jellemeztem a dolgot, a Közösség egyfajta prioritást engedett most már saját magának, ami jogtechnikai szinten azzal járt, hogy a magyar törvényből mindazokat a rendelkezéseket, amelyek ugyanúgy vagy másképpen a REACH-rendeletben benne vannak, vissza kellett nyesni, ki kellett szedni. Azokat is ki kellett szedni, amelyek esetlegesen a 2002-es szabályozás időtállóságát is bizonyítják, bár ilyen, hála a jó Istennek viszonylag kevés volt, azokat természetesen módosítani kellett.
A fogalomlista ebből következően azért szűkült, mert azok a fogalmak, amelyek a deregulációs tevékenység okán szükségtelenné váltak e törvény szempontjából, azok kikerültek a fogalmak közül. Az, hogy a sorrend helyes-e vagy sem, ezt nyilvánvalóan majd megnézzük, a jelzést vettük. Megjegyzem, legalábbis az általunk alkalmazott kodifikációs gyakorlatban az szokott lenni a rendszer, hogy a fogalmakat a jogszabályi szabályozás sorrendjében próbáljuk meg definiálni. Más kérdés természetesen, hogy ez a sorrend igazodott korábban a 2000. évi törvény előfordulási sorrendjéhez. Elnök úrnak lehet, hogy igaza van, sőt biztos vagyok benne, igaza van abban, hogy talán ilyen tekintetben ezt végig kellene gondolni, és egy tisztább szabályozási rendszert a törvénybe bevinni. Mi a javaslatot megköszönjük, és a világon semmi akadályát nem látom, hogy ezt egy módosító indítvánnyal kezelni tudjuk.
A Környezetvédelmi Minisztérium szerepére vonatkozott elnök úr másik kérdése. Azt gondolom, hogy egyrészt szabályozási funkciója a Környezetvédelmi Minisztériumnak továbbra is lesz. Ha megnézzük a felhatalmazó rendelkezések sorát, ott a Környezetvédelmi Minisztérium szerepel. Értelemszerűen a Környezetvédelmi Minisztérium szerepe okafogyottá válik, ahol megszűnik egy adott hatósági tevékenység, amelyben korábban a Környezetvédelmi Minisztérium vagy éppen valamely területi szerv számára vagy egy centrálisan alárendelt szerve számára a törvény jogkört biztosított. Ez az a hatáskör-szűkülés, amivel a törvényjavaslat nem tud mit kezdeni, és nem is szabad, hogy bármit is kezdjen vele.
Ha úgy gondolja a tisztelt bizottság, hogy magának a szabályozást ellátó minisztériumnak kell még a felhatalmazásban szereplő jogalkotási feladatokon túl további feladatokat adni, akkor természetesen a lehetséges irányvonalak meghatározásában mi együtt tudunk működni. Meg kívánom jegyezni, a Környezetvédelmi Minisztériummal teljes egyetértésben, és nemcsak azért, mert kormánydöntés született, hanem valódi egyetértésben született meg a tervezet, és ilyen igény részükről nem fogalmazódott meg.
ELNÖK: Kérdezem a bizottság tagjait, hogy van-e még kérdés, észrevétel. (Nem jelentkezik senki.) Akkor arról döntünk, hogy általános vitára alkalmasnak tartjuk-e. Aki általános vitára alkalmasnak tartja a törvényjavaslatot, azt kérem, szavazzon! (Szavazás.)
Tizenhét igen szavazattal a bizottság egyhangúlag elfogadta.
Ha főosztályvezető úr, kihozza az ellenőrző könyvét, beírok egy ötöst felkészülésből. Köszönjük szépen a részvételt.
Bizottsági előadónak van jelentkező? Ki szeretne bizottsági előadó lenni? (Szalóki Gyula: Molnár Béla úgy látom, elvállalja.) Molnár Béla lesz a bizottság előadója. (Molnár Béla bólintással jelzi beleegyezését.) Köszönöm szépen.
Tisztelt Bizottság! A géntechnológiával kapcsolatos országgyűlési határozat egyperces ügy lesz, úgyhogy ezzel folytatjuk. A minisztérium képviselői soron kívül megjelentek, ezért javaslom, most tárgyaljuk meg.
DR. VÉRTES CSABÁNÉ (Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium): Kiment a kolléganőm telefonálni, ha elnök úr gondolja, akkor behívom őt.
A kapcsolódó módosító javaslatok megvitatása
ELNÖK: Ön is tökéletesen tudja képviselni a kormányt. Üljön szépen oda az asztalhoz! Az a sorrend, hogy a kolléganő bemondja a nevét és a titulusát. Tessék!
DR. VÉRTES CSABÁNÉ (Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium): Vértes Csabáné vagyok, szakmai tanácsadó.
ELNÖK: Köszönjük szépen. Az első módosító Bagi Béla képviselő úr indítványa. Már megszoktuk, hogy a g) ponttal foglalkoznak a képviselő urak. Megkérdezem a kormány álláspontját a módosító javaslattal kapcsolatban.
DR. VÉRTES CSABÁNÉ (Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium): Ez az 5212/7. szám alatt beadott indítvány. Sajnos nem tudjuk támogatni a módosító indítványt. Nem tudom, esetleg ismertessem az indoklást?
ELNÖK: Van valakinek hozzászólása?
DR. NAGY ANDOR (KDNP): Elnök úr, én indokolást szeretnék kérni, ha lehet.
DR. VÉRTES CSABÁNÉ (Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium): A Btk. 280. paragrafusa fogalmazza meg, hogy mi az a tevékenység, amely veszélyezteti, illetve jelentős mértékű szennyezéssel veszélyezteti a környezetet, és ott az (5) bekezdésben szerepel egy olyan megfogalmazás, hogy "A szennyezés a föld, a levegő, a víz, az élővilág, valamint azok összetevői jogszabályban vagy hatósági határozatban megállapított kibocsátási határértéket meghaladó terhelését jelenti." Ez a genetikailag módosított szervezetek esetében nem értelmezhető. Tehát ilyen, hogy kibocsátási határérték, nincsen, jelölési határértékről beszélünk a genetikailag módosított szervezetek esetében, ez a megengedett jelenlét élelmiszer- és takarmánytermékekben. Tehát "kibocsátási határérték" kifejezést nem tudunk értelmezni a genetikailag módosított szervezetek esetében.
Van esetleg egy részletesebb véleményünk is az indoklásban megfogalmazottakhoz.
ELNÖK: Köszönjük szépen, most már megvilágosodtunk, elég lesz. Orosz képviselő úr!
DR. OROSZ SÁNDOR (MSZP): Csak azt szerettem volna mondani alelnöktársamnak, hogy én azért nem tudom többek között támogatni, mert nem hiszem, hogy a Btk. az, amelyik a környezet dolgainak megvédésében a legelső helyen van, az nekem az ultima ratio lehet. Kár lenne így leszűkíteni az ennél jóval bővebb határozati javaslatot.
ELNÖK: Megkérem a bizottság tagjait, hogy aki támogatja Bagi Béla képviselő úr indítványát, az szavazzon! Ilyen nincs. Ellene? (Szavazás.) Kilenc nem. Tartózkodás? (Szavazás.) Nyolc.
A bizottság egyharmada sem támogatta.
Vécsi István képviselő úr indítványa a következő.
DR. VÉRTES CSABÁNÉ (Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium): Támogatjuk.
ELNÖK: Képviselő urak? Orosz képviselő úr!
DR. OROSZ SÁNDOR (MSZP): Ez miben tér el az általunk múltkor elfogadottól?
DR. VÉRTES CSABÁNÉ (Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium): Azt hiszem, csak szövegezésében.
DR. OROSZ SÁNDOR (MSZP): Azt én is feltételeztem. (Derültség.)
DR. VÉRTES CSABÁNÉ (Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium): Ez az 5212/2. számú módosító javaslat?
DR. OROSZ SÁNDOR (MSZP): Nem, ez az 5212/5.
DR. VÉRTES CSABÁNÉ (Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium): Azt hiszem, ez az, amelyből a "haladéktalanul" szó elhagyásra kerül, de nekem is meg kell néznem, elnézést kérek. (Áttanulmányozza a bizottság és a kormány képviselője a szöveget.) Elnézést kérek, nálam nincs meg az 5., csak az állásfoglalás van itt. Sürgősen kellett eljönnünk, és nem nyomtattuk ki, ezért csak az állásfoglalást tudom ismertetni. (Dr. Bézi-Farkas Barbara megérkezik az ülésterembe.) Talán Barbara tud mondani bővebbet is róla.
DR. OROSZ SÁNDOR (MSZP): Szerintem ez mind tartalmilag, mind szövegében ugyanaz, jelölésrendszerében van az, hogy ahol mi betoldottunk a kihagyott elé, ott sokszor ugyanazt a betoldást a kihagyott végére tették, de semmilyen más érdemi különbséget nem látok a kettő között.
ELNÖK: Javaslom a bizottságnak, hogy szeresse a saját indítványát.
DR. OROSZ SÁNDOR (MSZP): Így van, én is ezt javaslom.
ELNÖK: Mi úgy látjuk, hogy ez ugyanaz.
DR. BÉZI-FARKAS BARBARA (Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium): Egyetlenegy különbség van Vécsi képviselő úr javaslata és a bizottság által korábban beadott módosító javaslat között, mégpedig a d) pont vonatkozásában, ahol a Vécsi képviselő úr változatában szerepel továbbra is az a kitétel, hogy a szükséges pénzügyi forrásokkal együtt kell megteremteni a kutatásoknak, illetve a tájékoztatási rendszernek a tervét, és emlékeim szerint a pénzügyi forrásokra történő utalás hiányzik a környezetvédelmi bizottság módosító javaslatából. Ezt az egy különbséget fedeztem fel a két módosító indítvány között. (Rövid egyeztetés.)
ELNÖK: Alelnök úr is úgy emlékszik, hogy mi is benne akartuk hagyni "a szükséges pénzforrásokkal együtt" kitételt. Majd megnézzük, mert ez talán a szerkesztésnél került ki belőle, de a biztonság kedvéért ezt megszavazzuk, és akkor benne van. Aki ezzel egyetért, azt kérem, hogy szavazzon! Ha Vécsi képviselő úr indítványát megszavazzuk, akkor rendben lesz a dolog. (Szavazás.) Tartózkodás? Ellene?
A bizottság elfogadta. Köszönöm szépen, és köszönjük szépen a soron kívüli részvételt önöknek, befejeztük a napirendet.
Kértük a Környezetvédelmi Minisztériumot, hogy a környezetvédelmi termékdíjról, egyes termékek környezetvédelmi termékdíjáról szóló '95. évi törvény kereskedelmi csomagolásokra vonatkozó szabályozásával összefüggő, az Európai Bizottság által kezdeményezett kötelezettségszegési eljárásban képviselt álláspontról tájékoztassa a bizottságot. Államtitkár úr levélben fordult hozzánk, hivatkozva a Házszabály 94. paragrafusára, és kérte, hogy zárt ülésen tárgyaljuk a napirendet. A Házszabály 94. paragrafusa módosító indítványokról szól, és egyébként sem látunk semmi olyan indokot, ami zárt ülést követelne, úgyhogy kérjük a tájékoztatót, majd szokásunk szerint utána a képviselők kérdezhetnek.
A jegyzőkönyv kedvéért kérem szépen a tárca képviselőinek nevét és beosztását.
DR. BARANYAI GÁBOR (Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium): Baranyai Gábor főosztályvezető vagyok, balra tőlem Borsányi-Bognár Levente főosztályvezető-helyettes úr ül, és Markó Csaba főosztályvezető úr érkezett még.
ELNÖK: Gábor, te kezded, ugye?
Dr. Baranyai Gábor tájékoztatása
DR. BARANYAI GÁBOR (KVM): Igen, köszönöm szépen. Tisztelt Bizottság! Tisztelt Elnök Úr! Meglehetősen atipikus helyzet az, hogy a kormány beszámol egy folyamatban lévő jogsértési ügyről. Ilyeneket a nyomozás érdekeire tekintettel szűk körben, vagy egyáltalán nem szoktak nyilvánosságra hozni. Tekintettel arra, hogy a bizottság nem tekintette indokoltnak a zárt ülés elrendelését, az én tárgyalási, beszámolási mandátumom értelemszerűen szűkül. Röviden szeretném felvázolni, hogy milyen időrendben, illetve milyen tartalommal kezdeményezett az Európai Bizottság eljárást Magyarországgal szemben. Röviden szeretnék arra is kitérni, hogy milyen válaszokat adtunk, majd az eljárás további várható lépéseiről mondanék néhány szót.
2006. július 4-én egy úgynevezett formális felszólításban fordult a magyar kormányhoz az Európai Bizottság, melyben kifogásolta a magyar környezetvédelmi termékdíjrendszernek az úgynevezett kereskedelmi csomagolásokra, tipikusan az italcsomagolásokra vonatkozó szabályozását, ezen belül is kifejezetten a termékdíjmentesség feltételeit. Ezek ugyanis megvalósítják a Római Szerződés 95. cikkében lefektetett diszkriminatív adózás tilalmának sérelmét.
Alapvetően az volt a kifogása az Európai Bizottságnak, tekintettel arra, hogy ez a termékdíjmentesség nem egyedi, nem a csomagolóanyag típusához kapcsolódik, hanem a csomagolt termékhez, azaz attól függően voltak eltérőek a feltételek, hogy valaki sört árul, bort vagy ásványvizet és a többi, nem pedig attól, hogy effektíve az egy műanyagpalack, üveg vagy fémdoboz. Ez önmagában véleménye szerint objektíve nem indokolható. Hasonlóképpen az, hogy a különböző termékcsoportok között volt egy meglehetősen markáns eltérés a termékdíjmentesség, mint visszagyűjtési százalék tükrében, az Európai Bizottság úgy ítélte meg, hogy ez kifejezetten a söripar tekintetében hátrányosabb a külföldi gyártók vonatkozásában.
A magyar válasz erre a formális felszólításra 2006 szeptemberében megszületett, amely tartalmazta a kormánynak azt a jogi álláspontját, mely szerint ez az adózási forma nem diszkriminatív, illetve, hogy környezetvédelmi szempontból azok a distinkciók, amelyeket fenntartottunk, egyrészről indokolhatóak, másrészt nem valósít meg de facto piacvédelmet. Volt egy meglehetősen részletes, több körből álló levelezés egyébiránt az Európai Bizottsággal, mely többször különböző adatokat kért, illetve pontosításokat ahhoz a levélhez képest, amelyet mi részükre eljuttattunk.
2007. július 4-én, pontosan egy évre rá, hogy az Európai Bizottság az első levelével előjött volna, megírta a második levelét is, amelyet úgynevezett indokolt vélemény formájában bocsátott ki. Ez előképe egy későbbi Európai Bíróság előtti keresetlevélnek. Ez az úgynevezett indokolt vélemény több pontban is megismételte mindazt, amit az Európai Bizottság az első körben állított, effektíve nem nagyon fogadta el a magyar álláspontot. Ezzel a meglehetősen elnyújtott és a maga nemében atipikus bizottsági vizsgálattal párhuzamosan megkezdődött a magyar termékdíjrendszer felülvizsgálatáról egy meglehetősen széles körű gondolkodás, ami később konzultációkhoz is vezetett.
Ennek tükrében és azon érv tükrében, hogy amennyiben Magyarország teljes mértékben megismétli ezen második körben is az álláspontját, akkor várhatóan az Európai Bíróság elé kerülünk, ott pedig várhatóan egy két-hároméves pereskedés eredményeként egy meglehetősen dedikált próbaperben az Európai Bíróság eldönti, hogy ez a rezsim valóban diszkriminatív-e vagy sem, mi úgy gondoljuk, hogy egy szürke zónán belül vagyunk, ahol mi még a nem diszkriminatív oldalon vagyunk, így célszerű átgondolnunk a hazai termékdíjrendszer szabályozását.
Erre tekintettel, valamint arra tekintettel, hogy egyébként is - hazai jogalkalmazási okokból - indokoltnak tűnt ennek a rezsimnek a széles körű felülvizsgálata, ezért a magyar kormány 2007 szeptemberében, fenntartva a korábbi jogi álláspontját, konzultációkat kezdeményezett az Európai Bizottsággal. Ennek több írásos és szóbeli eleme is volt, amelyről röviden annyit mondanék, fenntartva ennek a konzultációnak a sub judice, bizalmas jellegét, hogy bemutattunk egy alternatív koncepciót - mely koncepciónak a fő elemeiről néhány gondolatot mondanék majd -, mely provizórikusan úgy tűnt, hogy az Európai Bizottság szakmai álláspontjával egyezik. Amennyiben ezt mi egy jogszabályi formában, illetve egy előzetes, részletes koncepcióban kifejtjük, és az Európai Bizottság ezt elfogadhatónak tartja, illetve az ehhez csatolt menetrendet is, akkor ők az eljárás továbbfolytatásától eltekintenek.
Mi ez az alternatív rendszer? Két dolgot kifogásolt elsősorban az Európai Bizottság. Az egyik az, hogy a különböző terméktípusok között meglehetősen nehéz objektív kritériumok alapján különbséget tenni, másrészről a mentességi feltételek, azaz kvázi az adó mennyisége nem az adott termék környezeti terheléséhez, azaz a papírdoboz, a rétegzett italcsomagolás, műanyagpalack és a többi effektív környezetterheléséhez kapcsolódik, hanem ahhoz, hogy ebben milyen terméket forgalmaznak.
Változatlanul hangsúlyozva, hogy a magyar kormány fenntartja a korábbi jogi álláspontját, hogy a létező rezsim nem diszkriminatív, úgy gondoljuk, hogy el tudunk lépni abba az irányba, amit az Európai Bizottság kifogásként felhozott, nevezetesen, hogy nem a termék tartalmához, hanem magának a csomagolásnak a minőségéhez, azaz a környezet terheléséhez kötnénk a termékdíjat. Fenntartanánk azokat a környezetvédelmi szempontokat, amelyek egyébként a korábbi rezsimet is vezérelték, nevezetesen a célunk az, hogy megakadályozzuk, hogy lerakásra kerüljenek ezek a csomagolási hulladékok. Ennek legalább két következménye van. Az egyik az, hogy preferálni kell a többutas-csomagolást, ami az újrahasználhatóságot jelenti, másrészt ezt a többutas-csomagolást a lehető leghosszabb ideig a rendszeren belül kell tartani, hogy ezáltal minél később váljék hulladékká, másrészt pedig a rendszerben forgó hasznosuló anyagmennyiség lehetőleg minimális legyen.
Ennek tükrében az a koncepció, amelyet a kormány már előzetesen látott, és amelyet hamarosan meg fogunk küldeni az Európai Bizottságnak, szintén ennek az informális konzultációnak a keretében, az fenntartja azt a rendszert, hogy kereskedelmi csomagolásokat, mint a legpregnánsabb környezetterheléssel járó csomagolási formát önálló rezsim alá vonja. Fenntartja azt, hogy darabalapú lenne ez a csomagolás, illetve darabalapú lenne a termékdíj, tehát nem térnénk vissza a korábbi tömegalapú termékdíjhoz ezen speciális díjtételek tekintetében, és kötnénk az újrahasználathoz a különböző ösztönző rendszereit ennek a rezsimnek.
Ennek mondanám most a fő elemeit: egyrészt eltérő díjtétel vonatkozna az egyutas- és többutas-csomagolásra, ahol értelemszerűen kevesebb díjat kell fizetni a többutas-csomagolásra. Azért, hogy a betétdíjas rezsim, illetve ezen belül is az újrahasználat minél szélesebb körben elterjedjék, kedvezményes lenne a termékdíjfizetés, illetve egyfajta alacsonyabb díjtételt kell fizetni, amennyiben egyidejűleg egy adott terméket betétdíjjal forgalmaznak. Részben érinti a kedvezmények visszaigénylését is a rendszer, nem ab ovo kedvezmény lenne, hanem visszaigénylés.
Úgy gondoljuk, hogy ez a rendszer egyszerűbb, átláthatóbb és könnyebben adminisztrálható lesz, mint a mostani. Megszüntetné azt a kicsit perverz ösztönzését a rendszernek, amit a jelenlegi tud, nevezetesen, hogy szükség van egy bizonyos szintű visszagyűjtésre ahhoz, hogy valaki mentesüljön, de nem érdekelt maga az érintett cég abban, hogy ő ezt a visszagyűjtést fokozza az adott százalék fölé, ugyanis amint ő elért egy visszagyűjtési szintet, onnantól tovább semmiféle anyagi hasznot nem élvez, ha ezt a visszagyűjtést fokozza. Most ez a rendszer gyakorlatilag darab és egyedi termékhez kötve állapítaná meg a termékdíjat. Minél többet forgalmaz valaki többutas-csomagolásban, és minél többet gyűjt effektíve vissza, százaléktól függetlenül, ő anyagilag annál jobban jár.
Mondanék néhány szót a menetrendjéről ennek a várható történetnek, illetve reményeink szerinti sikeres befejezésről. Április folyamán ezt a részletes koncepciót egy normaszöveg formájában meg fogjuk küldeni az Európai Bizottságnak. Ez az ő kérése volt, hogy lássa, az az irány, amit mi korábban felvázoltunk, valóban be is fog következni. Ezzel egyidejűleg, még május folyamán megkezdjük a hazai egyeztetést, és értelemszerűen annak tükrében, hogy az Európai Bizottság pozitívan vagy negatívan fogadja az általunk kifejtett részletes koncepciót, tudjuk továbbgörgetni részleteiben a hazai jogalkotási folyamatot.
Ez a rendszer, amit mi kitaláltunk, a Környezetvédelmi Minisztérium és a társtárcák együttműködéséből ered, tehát nem a levegőből keletkezett, hanem vannak előzményei, illetve bizonyos szintű konzultáció a közigazgatáson belül és közigazgatáson kívül is történt, egyfajta érdemi, széles körű, társadalmi egyeztetés. Tekintettel arra, hogy egyrészt van egy folyamatban lévő eljárás, másrészt ez nem a rendes jogalkotási folyamat még, hanem annak egy előfázisa, ez még nem történt meg. Utaltam rá, hogy május folyamán ezek mindenféleképpen meg fognak történni.
A kormányzat célja az, hogy 2008 őszén az országgyűlési ülésszakra ez a jogszabály bekerülhessen, és az adótörvények hatályba lépésére előírt minimum 45 nap hatályba lépési idő tükrében ez minél hamarabb hatályban is lépjen. Ennyit szerettem volna elmondani. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönjük szépen. Képviselőtársaim, kinek van kérdése? Nagy Andor alelnök úr!
DR. NAGY ANDOR (KDNP): Köszönöm a szót, elnök úr. Mielőtt elmondom a véleményemet, szeretnék visszatérni arra, amivel ön a hozzászólását kezdte, hogy zárt ülés vagy nem zárt ülés. Ez egy elég kimerítő tájékoztató volt, és végig az járt a fejemben, hogy ha zárt ülés lett volna, akkor még mit hallhattunk volna. Itt történt egy levélváltás, egy szerintem komoly hibával, mert a Házszabálynak egy olyan pontjára hivatkozva kértek zárt ülést, a 94. paragrafusra hivatkoztak, ahol nincs is szabályozva a zárt ülés. Azt akarom csak jelezni, hogy ha zárt ülést kérnek tőlünk, akkor azt tegyék egyértelművé, hogy arra miért van szükség, mert mi nem akadályozni kívánjuk a minisztérium működését, hanem segíteni. Tehát a bizottság alapvetően nem azért ül össze, hogy mindent megakadályozzon, még az ellenzék sem, hanem hogyha vannak jó ügyek, amin lehet segíteni, akkor próbáljuk segíteni, ha valamiről viszont nem beszélhetnek, mert olyan titkokat tartalmaz, amelyekről nem tudhat a nyilvánosság, akkor azt egyértelműen meg kell mondani. Szerintem ebből a levélből ez nem derül ki, és sajnálom, hogy ebben az ügyben, ami egyébként lényeges ügy, a zárt ülés és nem zárt ülés elég sok időt elvett, legalábbis bennünket, az elnök urat és a két alelnököt illetően.
Számomra ennek a beszámolónak az volt az egyik fő üzenete, hogy itt valamiféle változás történik a termékdíjtörvény kapcsán. Azt valamennyi szereplő látja, hogy ez a termékdíjtörvény több sebből vérzik, és azt az alapvető célját, hogy a hulladék mennyiségét csökkenteni lehessen, azt nagyon nehéz elérni vele. Volt egy konkrét ügy, az importsörügy, amit diszkriminatívnak minősítettek, és valójában ez az ügy, ez a konkrét sérelem vezetett odáig, hogy elkezdik újragondolni magának a termékdíjtörvénynek az ügyét is. Ha jól értettem a hozzászólásukból, önök is látják azt, mert a végén talán ezzel a mondattal fejezte be ön is, hogy az a rendszer, amin dolgoznak, nem a legtökéletesebb rendszer, de önöket is az a cél vezérli, hogy a termékdíj kapcsán az összes érdeket figyelembe lehessen venni. Az iparban is különböző érdekek vannak. Van, akinek a jelenlegi szabályozás a jó, van, akinek lehet, hogy az lenne jó, amire éppen készülnek, amiről pontosan még nem tudjuk, hogy micsoda. Ezt is látjuk, és ezt is értékelni lehet.
Említette főosztályvezető úr, hogy a társadalmi egyeztetés majd májusban fog elindulni. Számomra ez sem volt egyértelmű parlamenti képviselőként, hogy ez miért akkor indul el. Én úgy értettem, úgy tudtam, hogy március 31-ig kell a magyar kormánynak benyújtania az Európai Bizottságnak azt az új normaszöveget, amelyről majd tárgyalni fognak, de ezek szerint ez majd áprilisban megtörténik. Ha jól értettem a szavait, akkor most jelenleg nem a rendes jogalkotási folyamatban vagyunk, hanem egy előzetes fázisban. Ezek szerint májusra lesz a dolog olyan érettségi állapotban, hogy egy úgynevezett rendes foglalkozás elkezdődik? Nem lesz ez, mondjuk az ipar szereplői számára túl késő? Nem állítják őket egyfajta kész helyzet elé? Azt is tudom, hogy ők is megosztottak. Én nem lobbyérdekeket akarok itt képviselni, hanem magának az egyeztetési folyamatnak az értelmességére próbálok rákérdezni, hogy jó-e ez így. Hiszen itt is egy zárt ülés lett volna, ami végül is nem lett, és én most nem tudom, hogy melyek azok az információk, amelyeket nem oszthattak meg velünk, de nem kétlem azt sem, hogy joguk van bizonyos információkat nem elmondani, hiszen a jogszabályok ezt is lehetővé teszik.
Tehát összességében vannak bennem kétségek, de a tájékoztatás némi reményre adott okot, hogy itt lesznek változtatások, amelyek talán közelebb viszik az egész termékdíjtörvényt a valósághoz is oly módon, hogy talán a természetvédelem, a hulladékgyártás folyamata is jobban figyelembe vehető lesz majd. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Orosz Sándor képviselő úr.
DR. OROSZ SÁNDOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Azt gondoljuk, hogy demokráciában nincsenek titkok, de ne ámítsuk magunkat, mindig, mindenhol lehetnek és vannak is titkok, de én azt gondolom, hogy teljességgel fölösleges lett volna itt bármiféle zárt ülést tartani. A félreértések szerintem arra vezethetők vissza, hogy olyan ügyekben, ahol az Európai Unióhoz történt csatlakozásunkat követően többszereplőssé válik a történet, nevesen nemcsak magunk vagyunk, értve ez alatt a Magyar Köztársaság jogalkotóit és jogalkalmazóit, hanem ezen kívüli pálya is van, azt tudomásul kell venni, hogy akkor lehetünk sikeresek és hatékonyak, hogyha egységes magyar álláspont van. Tudjuk, hogy ez persze nem minden esetben van így, többek között ebben a vonatkozó ügyben sem feltétlenül van így. Az ilyen szituációkban az egyeztetés számtalan félreértést meg tudna előzni, és akkor nem azon vitatkoznánk, hogy lenne, vagy nem lenne értelme a zárt vagy nem zárt ülések megtartásának.
Azt gondolom, hogy egy picit idő előtti, hogy mi foglakozunk ezzel, de nagyon tisztességes, nagyon korrekt tájékoztatást kaptunk, és ezt nagyon szépen köszönöm. Biztos vagyok abban, hogy ezzel az eljárással is kell még az Országgyűlés környezetvédelmi bizottságának foglalkoznia, és ezt követően pedig teljesen természetes, hogy bármilyen változtatás lesz a magyar termékdíjrendszerben, annak az egyik főbizottsága a környezetvédelmi bizottság lesz, és annak menetében az úgynevezett szakmai kérdések - és szakma alatt most nem feltétlenül csak környezetgazdálkodási szakmai szempontokat értek - itt megvitatásra kerülnek.
A téma érzékenységére is figyelemmel azonban én fontosnak tartanám azt - és ilyen irányú igények, kezdeményezések a környezetügy területén voltak már több alkalommal is az elmúlt időszakban -, hogy majd, amikor a főosztályvezető úr által normális jogalkotási folyamatnak nevezett fázisba érünk, annak már a társadalmi vita szakaszába is próbáljuk meg becsatlakoztatni a környezetvédelmi bizottságot, vagy ha úgy tetszik, a parlamentben érintett pártokat. Talán ezzel meg lehet előzni olyan későbbi ügyeket, mint ami ebben a kérdésben is bekövetkezett. Arról nem is szólva, hogy a túlburjánzás közepette is torzónak tekinthető a jelenlegi termékdíjas szabályozás, mert a nagy-nagy akarat közepette sem sikerült az ennek a másik lábát jelentő betétdíjas rendszert pontosan melléilleszteni. De ez megint egy olyan kérdés, amit majd akkor ráérünk megbeszélni.
Summa summarum én köszönöm a tájékoztatást, nagyon korrektnek és jónak tartom az elhangzottakat. Fontosnak érzem, hogy tegyünk rendet a magyar termékdíjas szabályozásban, még akkor is, hogyha ennek most csak egy rendkívül kis szeletét érintettük, hiszen ez az egész eljárás, a kötelességszegési eljárás - most nem a hulladékköbméterek tekintetében mondom, hanem a szabályozási terület tekintetében - egy területe az egésznek, de mi nagyon pontosan tudjuk, hogy ennél szélesebb körű problémái vannak a magyar termékdíjas rendszernek. Nyilván van egy nagy része ennek az egész ügynek, jelezte is a tájékoztatóban, hogy ez egy diplomáciai tárgyalás olyan keretei közé tartozik, ami bizalmi kérdésnek is tekinthető. Én megfordítanám egy picit a dolgot, és ha már így adódott a világ folyása, ne várjanak külön döntést a környezetvédelmi bizottságtól, de ha már ezt a tájékoztatást meghallgattuk, csak inspirálnám önöket arra, hogy csinálják tovább ezt a korrekt és magyar érdekeket szolgáló eljárásukat. Köszönöm.
ELNÖK: Kíván még valaki szólni? (Nincs jelzés.) Ha nem, akkor én annyit tennék hozzá, hogy főosztályvezető úr nagyon elegánsan megoldotta a zárt ülés, nem zárt ülés kérdését, és azt gondolom, hogy ezek alapján minden képviselő el tudja dönteni, hogy van-e dolga ezzel, vagy nincs. Én azt hiszem, hogy a mi döntésünk egyébként nem döntően a formai hiba, hogy hányadik paragrafusra hivatkoztak, hanem mi úgy láttuk jónak, szemben egy zárt üléssel, amely mindenféle találgatásokat inspirál, hogy egy tájékoztató alapján el tudjuk dönteni, hogy mit tegyünk, ezért nem támogattuk ezt a kezdeményezést. Természetesen a bizottság segít, ha kell, minden fórumon, és a megfelelő időben ezeket a jogszabályokat majd napirendre fogjuk tűzni, amikor idekerülnek elénk. Egyébként pedig megoldottunk egy 2006-os ügyet, mert 2006 végén kértünk először tájékoztatót.
Ha nincs több kérdés, nincs több hozzászólás, akkor visszaadom a szót. Parancsoljon!
Dr. Baranyai Gábor válaszadása, reagálása
DR. BARANYAI GÁBOR (Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium): Köszönöm szépen az elnök úr és az alelnök urak megértését. A zárt ülés nemcsak a magyar bürokraták belső zsigeri reakciója, hogy nem szeretjük elmondani, hogy mi is zajlik itt, annak ellenére, hogy ezek egy jelentős része bizalmas. Ez egy interaktív folyamat az Európai Bizottsággal, és a Bizottságnak az az irányelve, hogy ő maga nem adja ki. Tehát a túloldalon ők ugyanennek az eljárásnak a titkait meglehetősen védik, és jelentős részben ez az oka annak, hogy mind a Külügyminisztérium, mind pedig az Európai Bizottság, amikor e tárgyban a kapcsolat létrejön, akkor ők a lehető legszűkebb nyilvánosságot tartják ilyen ügyekben indokoltnak. Úgy gondolom azonban, hogy a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium a továbbiakban is nyitottan és pozitív hozzáállással kívánja az Országgyűlést mindazon ügyekről tájékoztatni, amely ezzel kapcsolatos.
Néhány gondolat erejéig visszatérnék Nagy Andor alelnök úr felvetéséhez, hogy vajon nem késő-e a májusi jogalkotás, illetve akkor a nyilvánosság elé lépni ezzel a jogszabállyal. Értelemszerűen bizonyos fontos egyeztetési köröket már azelőtt le szeretnénk folytatni, hogy valóban ez a normaszöveg a nyilvánosságra kerülne. Úgy gondoljuk, hogy ez egyrészt időt igényel még, és hogy ez egy kellő szilárdságú és várható támogatottságú normaszöveg lesz, másrészt meg kell várni az Európai Bizottságnak is azt az előzetes véleményét, ami számunkra a zöld jelzést megadná, nevezetesen, hogy ne csináljunk egy olyan szabályozást, amivel ismételten belefuthatunk egy sorompóba.
A másik, ami talán jó hír, hogy ez egy meglehetősen egyszerű jogszabály lesz. A jelenlegi formájában ez egy táblázatmódosítás, illetve effektíve egy paragrafus. Tehát a rendszer a jelentős egyszerűsítés irányába megy el, kihagynánk azokat - ahogy Orosz alelnök úr mondta -, a burjánzásait ennek a rendszernek, amelyek mind a hatóságok, mind pedig az érdemi címzettek számára egy meglehetősen jelentős adminisztratív terhet jelentettek, és ez egy meglehetősen egyértelmű jelzés az ipar részéről is, hogy igenis ebbe az irányba kell elmenni.
Tehát úgy gondoljuk, hogy itt egyfajta huszárvágásra van lehetőség, illetve szükség is ahhoz az organikusan túlfejlett rendszerhez képest, amit 2004 óta folyamatosan dagasztunk és módosítunk. Ebből a szempontból valószínű, hogy mivel a rendszer meglehetősen egyszerű lesz, és egy szint után igazából csak a számokat kell beilleszteni, ami az Országgyűlésnek lesz majd a végső döntése, ezért úgy gondoljuk, hogy a májustól őszig tartó idő elegendő lesz arra, hogy ezek az egyeztetések érdemben és kellő mélységben megtörténjenek. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönjük szépen a tájékoztatót, ezzel ezt a napirendi pontot lezártuk.
Következő a személygépkocsik széndioxid-kibocsátásának csökkentése. Megkérjük a tárca képviselőit, hogy mutatkozzanak be.
BIBÓK ZSUZSANNA (Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium): Bibók Zsuzsanna vagyok, a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium főosztályvezető-helyettese.
SZOBOSZLAY MIKLÓS (Gazdasági és Közlekedési Minisztérium): Szoboszlay Miklós vagyok, a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium most alakult fenntartható fejlődés osztályának vezetője.
ELNÖK: Gratulálunk!
SZOBOSZLAY MIKLÓS (Gazdasági és Közlekedési Minisztérium): Egyelőre csak megbízottként, mert jön majd egy igazi.
ELNÖK: Tessék!
SZOBOSZLAY MIKLÓS (Gazdasági és Közlekedési Minisztérium): Megengedi elnök úr, hogy nekilendüljek?
ELNÖK: Sőt, kérném.
Szoboszlay Miklós tájékoztatása
SZOBOSZLAY MIKLÓS (Gazdasági és Közlekedési Minisztérium): 2007 márciusában az Európai Tanács úgy határozott, annak jegyében, hogy a klímavédelemből minden iparág és minden tevékenység kivegye a részét, a személygépkocsiknak és általában az autóiparnak széndioxid-, illetve gázkibocsátás-csökkentést kell végrehajtania. Azt irányozta elő, hogy ezt 2012-re a személygépkocsik esetében ez egyelőre 120 g/km legyen. Ennek nagyságrendje, hogy értékelni lehessen, elmondom, jelenleg az európai átlag 162 g/km a személygépkocsiknál. Ez az eladási számokkal súlyozott számtani átlag. Tehát durván 25 százalékos CO2-kibocsátáscsökkentést jelent a 120 gramm, amely ugyanilyen mértékű üzemanyagfogyasztás-megtakarítást jelent gyakorlatilag. Az a rendelet, amelyik ezt tartalmazza, előirányozza, hogy 130 g/km-re kell csökkenteni a kibocsátásokat motortechnikai intézkedésekkel, és ehhez társul további, egyelőre pontosan meg nem határozott 10 gramm, amelyik a légkondicionálóval, a gumiabroncsokkal, a vezető számára használt fokozat-visszajelzéssel és -ajánlással, egyéb járulékos eszközökkel történik.
Az irányelvben vitatényként a következők jelennek meg: van egy tehermegosztási elképzelés, ugyanis az Európai Unió a 130 grammos határértékre történő csökkentést úgy képzeli el, hogy a jelenlegi tömegfüggvényében felrajzolható CO2-kibocsátási egyenest betolja a 130 gramm és a jelenlegi átlagos tömeg, az 1200 kg által meghatározott pontba, és e pont körül elforgatja a jelenlegi meredekség 60 százalékára. Egy kicsit bonyolultnak tűnik.
ELNÖK: Nem rajzolnád le oda?
SZOBOSZLAY MIKLÓS (Gazdasági és Közlekedési Minisztérium): De, természetesen, nagyon szívesen. (A táblához megy, és ábrázolja a mondottakat.) Tehát itt van egy koordináta, ahol itt van az M, a járműtömeg, és itt a CO2-kibocsátás. Itt vannak a 110, 120, 130, 140 és a többi, és itt a 800, az 1000. Tehát a jelenlegi valahogy így néz ki, és a 130 gramm itt látható, ez az egyenes, és a mai átlagos tömeg az 1200 kg. Ezt az egyenest betolja erre a pontra, majd a meredekségét lefekteti. Ez a lefektetés nagyon izgalmas dolog, mert ez határozza meg, hogy melyik járműkategória-gyártónak mekkora a terhe. A luxuskategória itt van a nagy járműtömegeknél. Ha én ezt nagyon lefektetem, akkor nekik itt egy katasztrofális mennyiségű csökkentést kell csinálniuk, míg a kisautók köszönik szépen, jól vannak. Ha a meredekség egy kicsit nagyobb, akkor rögtön látszik, hogy a felső-, a közép- és a prémiumkategória viszonylag kisebb terhet visel, viszont alul is kell csinálni valamit a kisautók kategóriájában. Talán most már érthető, hogy miért ez az egyik centrális vitája a dolognak.
A véleményeket e téren úgy lehetne ismertetni, hogy míg az Európai Unió javaslata 60 százalék, a német autóiparé 80, addig az olasz és a francia javaslat 30. Az is érthető, hogy a rendelet igen dinamikus vitája miért torpant meg egy picit, és most a mélyben dolgoznak az erők. Tudni, hogy Magyarország esetében a német autóiparhoz való kötődésünk ezer szállal működik, így azzal szembe menni nem tanácsos. Jelenleg az Audi, a General Motors befektetett és folyamatosan fektet be, és gyárt, az 5 milliárd eurót meghaladó nagyságrend, és akkor még a Boshról nem beszéltem. Ha az autóipari foglalkoztatottságot nézzük, az sem jelentéktelen. Tehát egyfajta gazdaságpolitikai megfontolás abba az irányba hatna, hogy mi a németeket támogassuk.
Van azonban nekünk egy Suzukink is, és ez a másik iránya a dolognak, amelyiket szintén nem szeretnénk lehetetlen helyzetbe hozni. Különösen nem szeretnénk azért, mert Magyarországon a járműeladások 70 százaléka az alsó, a közép- és a kisautó kategóriába tartozik. Ha ott jelentős drágítást csinálunk azáltal, hogy a követelményeket megemeljük, akkor feltehetően a magyar járműállomány megújulási rátája fog ebből veszíteni, és összességében nem jövünk ki pozitívan belőle.
Nagyon érdekes az irányelv rugalmassági mechanizmusa. Egyrészt rugalmassági mechanizmust határoztak meg a tekintetben, hogy nem minden egyes járműnek kell tudnia ezt, hanem az egy eladott járműállomány átlagában kell ezt a gyártóknak teljesíteniük; ez az egyik oldala a dolognak. A másik oldal, hogy megengedi a különböző gyártók pullban való teljesítését. Ez elég jelentős könnyebbség lehet az olyan típusú gyártónak, mint a Volkswagen, ahol egy úgynevezett pullt lehet csinálni a Seat, Skoda, Audi, VW között, hiszen ez egy gyártói grupp, míg a külső, mint például, ami a BMW-t vagy a Porshét érinti, rendkívül nehéz fizetéses alapon, költségtérítéses alapon pullt létrehozni.
Nagyon érdekes, és vita tárgyát képezi a bírság kérdése a határérték túllépése esetén. Grammonként, eladott darabonként számol, és bírságot vet ki a Bizottság, méghozzá oly módon, hogy az első évben, 2013-ban 20 euró/g/db, a második évben 35, a harmadik évben 60, és ez 2015-re eléri a 95 euró/g/db értéket. Ez azt jelenti, hogy az ETS-ben részt vevő cégeknél alkalmazott bírsághoz hasonlítjuk, ott tonnánként 100 euró a bírság. El kell merengeni, hogy az autóipari tervezett 2015-re 95 euró/g/darab. Ez a túllépésre vonatkozik természetesen.
Magyarország e tekintetben csatlakozott azokhoz az országokhoz, akik ennek egy ésszerű mérséklését javasolják. Hozzátéve, hogy természetesen tudjuk, az ösztönző hatás a bírságnak valamilyen mértékű függvénye, és nyilván azt is vizsgálni kell, hogy mekkora költséget jelent a csökkentés, és ahhoz képest kell a bírságot értékelni. Ugyanis, hogy mekkora összeget jelent a csökkentés, az rendkívül nehéz kérdés. Az Európai Autógyártók Szövetsége végzett erre számítást, külön a General Motorstól is kaptunk számítást erre, és ez 3000 euró/gépkocsit jelent 2012-re. Ez a 3 ezer euró részben tulajdonítható csak a CO2-kibocsátásnak, de az Euro5-határérték is 2011-ben lép hatályba, és ennek a kettőnek az együttes megcsinálása okozza egyszer, másrészt az a tény, hogy az autóiparnál a fejlesztési ciklus 3-5 év, és a gyártásban tartási ciklus 7-8 év. Ez azt jelenti, hogy ha rosszul kapja valamelyik gyártó ezt a szabályozást - és ez most alakul ki -, akkor futó fejlesztéseket kell újragondolni, és futó modelleket kell 2012-ben levenni a palettáról, amelynek a költségét természetesen kénytelen lesz áthárítani, mert jelenleg az európai autóipar profitabilitása 1-1,5 százalékot ér el az értékesítésre vetítve. Ez már nem bírja el ezt a költségnövekményt, mint ahogyan elég nagy kérdés, hogy a magyar autókereskedések vagy autóvásárlók hogyan fogják elviselni ezt a durván 750-800 ezer forintos felárat a tipikusan 3 millió forint körüli autóknál.
A személyes véleményemet mondom, amelyik nem kormányálláspont, de engedjék meg, hogy megosszam önökkel. Én attól félek, hogy le fog játszódni még egyszer az, ami a katalizátor-felszerelésnél megtörtént, nevezetesen, hogy a nálunk jobban álló országok támogatást adtak a járművek cseréjéhez. Ez az ottani autóiparok számára egy bummot jelentett, és az összes szemetet sikerült kisöpörniük - idézőjelben mondom a szemetet, mert hiszen a magyar állománynál néha az még jobb volt -, de sikerült kisöpörniük hozzánk. Erősen félek attól, hogy ugyanez még egyszer le fog játszódni. Röviden ennyit. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Annyira jól adtad elő, hogy kérdezni is alig tudunk, de azért Molnár Bélában nem csalódom.
MOLNÁR BÉLA (KDNP): Köszönöm szépen, elnök úr. Néhány kérdés fölmerült bennem, ha szabad föltenni. Az első az, hogy említette a Suzukit, mint ahol érdekeltek vagyunk. Lehet-e tudni, hogy a Suzuki pillanatnyilag hol tart, mennyi g/km az átlaga az általa gyártott kocsiknak? Nem biztos, hogy ezt most tudjuk, csak érdemes lenne tudni, hogy neki ez milyen terhet jelent, és hogy hová fog ez vezetni.
SZOBOSZLAY MIKLÓS (Gazdasági és Közlekedési Minisztérium): 142 g/km, de ha a Vitarát leveszem róla, akkor csak 128 g/km.
MOLNÁR BÉLA (KDNP): Akkor mondjuk úgy, hogy nekik sima az arcuk.
BIBÓK ZSUZSANNA (Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium): Ahogy a főosztályvezető úr elmondta, itt nem átlagról van szó. Ezt a tehermegosztást úgy kívánja megoldani a bizottság a javaslatával, hogy ez a specifikus határérték lesz minden gyártóra nézve, de nem 130 gramm lesz, hanem az adott gyártási palettához mérten, hogy milyen tömegű jármű az átlagtömeg, amit ő gyárt, ahhoz mérten a nagyobb autógyártóknak egy picit magasabb lesz, a kisebb autókat gyártóknak pedig alacsonyabb. Tehát ez a Suzuki esetében azt jelenti, hogy nem 130 g/km lesz a rávonatkozó specifikus határérték, hanem ennél alacsonyabb. Hogy pontosan mennyi, ezt nem tudom megmondani, mert természetesen ez az ő részletszabályaik tartalma. Tehát ez a specifikus érték lesz, és ezt kell neki tudnia. Ha neki 140-142 g/km lesz, akkor ezt neki egy esetleges 115-120 grammig kell lecsökkentenie, mert az jut rá ebből a tehermegoszlásból.
MOLNÁR BÉLA (KDNP): Köszönöm szépen. Van egy másik kérdés, amelyik élesebb, mint ez, mert ez inkább egy tájékoztató jellegű kérdés volt. Ön szerint várható, hogy 6-800 vagy egymillió forinttal emelkedik a gépkocsik ára, ha beleszaladunk ebbe a dologba. Óhatatlanul fölmerül az emberben, hogy évtizedeken keresztül az volt minden autóközlekedéssel foglalkozó szervezetnek a véleménye, hogy a régi autókat söpörjük ki az országból, és új autókat szerezzünk be, mert azoknak kisebb a környezetterhelése. Ezzel ellentétben, ha jól emlékszem, tavaly jött be az a törvény, amely az autók utáni adófizetést alapjaiban fölborította, és gyakorlatilag minél nagyobb tömegű, minél újabb az autó, annál nagyobb adót kell utána fizetni. Lehet, hogy nagyon leegyszerűsítem ezt a kérdést, de én így élem meg, hogy ha nagyobb cm3-es autót veszek, akkor több adót fizetek, ha nagyobb súlyt veszek, több adót fizetek.
Bennem az merül föl, hogy némileg át kellene gondolni, hogy az eddigi, az elmúlt évtizedekkel szembe menő ezen törvényt meddig lehet fönntartani, mikor lehet visszafordítani azt, hogy esetlegesen az autók után fizetett adónál nem a cm3-t kellene figyelembe venni, hanem a szennyezés kibocsátását. Természetesen tudom, hogy az adó nem környezetvédő, nem a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium írja elő, hanem a Pénzügyminisztérium, ahol a szempontrendszer alapvetően nem környezetvédő, de talán a bizottság és civil szervezetek segítségével érdemes lenne ez ügyben kampányt kezdeni, amennyiben a bizottság ezt így képzeli el.
SZOBOSZLAY MIKLÓS (Gazdasági és Közlekedési Minisztérium): Képviselő úrral mélységesen egyetértek abban, hogy ösztönözni kellene a viszonylag alacsony fogyasztású és csekély szennyezésű járművek beszerzését, de talán annyiban tudom védeni a jelenlegi rendszert, hogy a regisztrációs adó realizálja ezt a dolgot, amikor az 1400 cm3 alatt is azt mondja, hogy az Euro3-as normát nem teljesítő jármű egymillió forintos regisztrációs adót fizet, és 210 ezer forint regisztrációs adót fizet az Euro4-es jármű. Ezenkívül további kedvezmény is létezik még a CO2-kibocsátásra ma már, ha 120 gramm alatt van. Miután a gépjárműadó 10-20 ezres nagyságrend, és ha a regisztrációs adóban megkedvezményeztük a kis fogyasztású, korszerű járművet, akkor addig, amíg ez az adóstruktúra él, elfogadható az a tény, hogy 20 ezer forintos nagyságrendű, sok évre elnyújtottan fizetett adóban nincs meg már a kedvezmény. Még egyszer mondom, én személy szerint nem vagyok tőle boldog, de ez elfogadható.
BIBÓK ZSUZSANNA (Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium): A Pénzügyminisztérium pont ezért kezdeményezte ennek a jogszabálynak a felülvizsgálatát, hogy ne csupán a teljesítmény határozza meg. Noha a széndioxid-kibocsátással valóban arányban van, de mivel az avulást is bevezették most már ehhez az adónemhez, ezzel nem tudtunk egyetérteni. Tehát folyamatban van a dolog, próbáljuk változtatni.
ELNÖK: Tessék!
CSÁSZÁR ANTAL (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Nekem egy rövid kérdésem van: mi a helyzet a hibridautók kibocsátási értékével kapcsolatban? Köszönöm.
SZOBOSZLAY MIKLÓS (Gazdasági és Közlekedési Minisztérium): A hibridautó alapvetően azért készült valamikor, hogy a fogyasztást tudja csökkenteni, és ezáltal az ÜHG-kibocsátást. Ez a szabályozás tolerálja ezt, hiszen a flottaátlagban benne lesz, hogyha alacsony kibocsátású hibridet csinálnak. De tudni kell, hogy hibrid és hibrid között egetverő különbségek vannak. Szeretném mondani, hogy míg a Toyota Priusnak egy 37 kW-os motorja és egy ahhoz applikált akkumulátorpakkja van, addig a Honda hibridben egy 17 kW-os motor van és egy ahhoz applikált pakk. Nyilván az elektromos üzemmód és a klasszikus benzin üzemmód használati aránya a kettőnél nem azonos. Nem szeretném senkiben az illúziókat ébreszteni, már mondtam a Suzukinak a 142 grammját, de kérem szépen, a Lexusnak a nagy kategóriájú hibridje 270 gramm CO2-kibocsátású, mielőtt elájulnánk attól, hogy hibrid. Természetesen van előnye, még egyszer mondom, de akkor, hogyha valóban eredményt hoz, és azt sokkal inkább lehet mérni azáltal, hogy mi a kibocsátása, mint azzal önmagában, hogy hibrid.
ELNÖK: Köszönjük szépen. Ha nincs több kérdés, akkor köszönjük a tájékoztatót. Nekünk május végén kell erre visszatérnünk, addigra lesz filctoll is a rajzoláshoz.
SZOBOSZLAY MIKLÓS (Gazdasági és Közlekedési Minisztérium): Ahogy tudtam, lerajzoltam.
ELNÖK: De megértettük, úgyhogy köszönjük.
SZOBOSZLAY MIKLÓS (Gazdasági és Közlekedési Minisztérium): Viszontlátásra!
ELNÖK: Hogy kik érkeztek a minisztériumból, vagy minisztériumokból, ezt mindjárt megtudjuk.
GÓLYA GELLÉRT (Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium): Az FVM képviseletében vagyunk jelen, a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium részéről csupán megfigyelőként vesz részt a kolleganő.
ELNÖK: A jegyzőkönyv számára a nevet és a beosztást kérem bemondani!
GÓLYA GELLÉRT (Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium): Gólya Gellért vagyok, az FVM élelmiszerlánc-felügyeleti főosztályának főosztályvezető-helyettese. Mellettem Gábriel Géza szakreferens kollega ül.
ELNÖK: Úgy gondolom, ön fog beszélni, úgyhogy tessék!
GÓLYA GELLÉRT (Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Engedjék meg, hogy az Európai Parlament és az Európai Tanács növényvédő szerek forgalomba hozatalával kapcsolatos rendelettervezetéről, az együttdöntési eljárás jelenlegi folyamatáról, illetve a tervezet tartalmáról egy áttekintést, ismertetést adjak.
Az Európai Bizottság 2001-ben adott helyzetjelentést a növényvédő szerek forgalomba hozataláról szóló 91414-es EGK-irányelv alkalmazásáról. Ennek során mind az Európai Parlament, mind a Tanács úgy döntött, hogy a bizottságot arra kéri föl, hogy egy módosító közösségi szabályozást készítsen elő. Ez először 2006 szeptemberében került a koreper elé, és azt is hozzá kell tenni, hogy ez egy nem szokványos előkészítő eljárás volt, hiszen addig a tagállamok nem kerültek bevonásra. Az is érdekes volt, hogy először a tervezet a koreperre került, és csak ezt követően kezdődtek meg a szakértői ülések.
A joganyag, a 2006-2007. évi vitákat követően 2007. október 23-án került az Európai Parlament elé, ahol az első olvasatot megvitatták, és számos véleményt fogalmaztak meg. A tervezet célja elsősorban az, hogy számos környezetvédelmi, humán-egészségügyi és természetesen engedélyezési technológiai szempont mentén egységesítse a növényvédőszer-engedélyezést, fölváltsa a korábbi irányelvet, és rendeleti szinten adjon egy szabályozást. Különbség az is, hogy a nemzeti hatásköröket lényegesen csökkentik, így korábban a hatóanyag-engedélyezést már uniós hatáskörbe vonták, most a készítmény engedélyezése is ide kerülne. Azonkívül számos szabályozást tartalmaz a kötelező, kölcsönös elismerésre, a donális értékelésre, helyettesítő rendszerre és kizáró kritériumokra.
A legutóbbi tanácsi munkacsoporti ülés lezárta a rendelet vitáját, így az attasék ülésére, majd azt követően a koreperre, majd a Miniszterek Tanácsára terjeszti elő a javaslatát. Az előterjesztés nem vitamentes. Sem a Bizottság, sem a Tanács között nincsen konszenzus, sem az érdekvédelmi képviseletek, az ipar képviselői, illetve számos szakmai civil szervezet szempontjából a tervezetet számos kritika éri. Álláspontunk szerint a célja, az alapkoncepciója a rendelettervezetnek, pontosabban a környezetvédelem, a humán toxicitás figyelembevétele, abszolút támogatandó, az is előnyös, hogy közösségi szinten egy egységes engedélyezési rendszert próbál bevezetni. Ugyanakkor számos ponton negatívummal találkozhatunk a rendeletben, hiszen kevésbé veszi figyelembe a nemzeti sajátságokat, és ebből eredően az a környezetvédelmi szemlélet, amely alapvetően célja lehetne ennek a rendeletnek, bizonyos tekintetben sérül.
A szlovén elnökség az idei év első félévében igyekszik lezárni ezt a tervezetet, és várhatóan a francia elnökség az év szeptemberében terjeszti majd második olvasatra a parlament elé. Várható elfogadása, illetve a hatályba lépése 2010-11-ben lehetséges.
Tartalmát tekintve a rendelet fő pozitívumaként talán megemlíthető a párhuzamos behozatal, a paralel import. Ezt azért is emelném ki, mert ma már volt szó kötelezettségszegési eljárásról, és erről ugyancsak számot kellett adnunk itt, a környezetvédelmi bizottság előtt. Német és magyar közreműködéssel, segítséggel sikerült ebben a rendeletben a párhuzamos import szabályozását pontosítani. A párhuzamos import nem más, mint amikor egy hazánkban engedélyezett referenciakészítményre való hivatkozással egy, az Európai Unió más tagállamában engedélyezett készítmény egy gyorsított engedélyezési eljárásban forgalomba hozatali engedélyt kaphat rövid idő alatt. Ebben természetesen nem szerepelnek a technológiai és egyéb analitikai vizsgálatok.
Sajnos az a tapasztalat, hogy ez mind Németországban, mind Franciaországban és hazánkban is a hamisítás melegágyát jelentette. Nem is csoda, hiszen hogyha csak arra gondolunk, hogy egy készítmény fejlesztése milyen költségeket emészt föl, 185 millió forint az Európai Unióban, 10 év, mire egy hatóanyagból készítmény lesz, sokkal egyszerűbb egy referenciatermékre, főként generikus készítmények esetén egy engedélyt kérni. Itt számos esetben indiai és kínai előállítású termékeket találtunk, eltérően az engedélyező okirat tartalmától.
Mindenféleképpen egy pontosabb szabályozásra lenne itt szükség mind környezetvédelmi, mind a felhasználói expozíciók tekintetében. Magyarországon ez megvolt, ekkor kötelezettségszegési eljárásban az Európai Unió - hivatkozva az áruk szabad áramlására - ezt a szabályozást föllazította. Most Franciaország viszont egy precedens értékű ügyben pert nyert az Európai Bíróságon a Bizottság ellen, így egy, a korábbi magyar szabályozás visszaállítására kerül sor, és ennek megjelenítésére ebben a rendeletben. Ez tehát mindenféleképpen egy pozitívum.
Ugyanakkor hangsúlyoztam azt, hogy a bizottsági anyag előkészítése nem a normál menetben történt annak ellenére, hogy azóta számos szakértői egyeztetés felmerült. Úgy ítéljük meg, hogy ez a rendelettervezet sokkal komplexebb értékelést és hatáselemzést igényelt volna, mind társadalmi-gazdasági, akár környezetvédelmi, humán-egészségügyi és technológiai szempontok figyelembevételével. E tekintetben a tervezet számos, a Környezetvédelmi Minisztériummal és a társtárcákkal konszenzuson alapuló, véleményünk szerint vitatható ponttal rendelkezik.
Ezek közül kiemelném például a zonális értékelést. Ennek az a tartalma, hogy az Európai Uniót a tervezet 3 zónára osztaná, északira, középsőre és délire. Mi a középső zónába kerültünk, és ez a kötelező és kölcsönös elismeréssel együtt azt eredményezné, hogy az Írországtól Romániáig terjedő régióban az engedélyezett készítmények kötelezően elfogadandóak lennének. Talán nem kell azt részletezni, hogy akár bomlásdinamika szempontjából, a környezeti sors, a felhasználói expozíció, a fitotoxicitás, a károsító kultúrakör szempontjából nem ugyanaz Dublin, mint Budapest. Tehát e tekintetben a nemzeti sajátosságok figyelembevételét feltétlenül szükségesnek tartanánk mind technológiai, mind környezetvédelmi szempontból.
A kötelező kölcsönös elismerést mi önkéntes alapos javasoljuk módosítani, illetve a Bizottság elé terjesztettünk olyan megoldási javaslatokat is, amely az elismerést nem egy az egyben tenné kötelezővé a zónán belül, hanem az adatokat két részre bontanák. Van olyan adatkör, mint az analitikai módosított toxikológia vagy a fizikai, kémiai tulajdonságok, amelyek egységesen értékelhetőek az Európai Unióban, de a környezeti sors, a biológiai hatékonyság és a technológia tagállami felülvizsgálatot igényelne, tehát szét kellene bontani.
Javasoltuk azt is, hogy az Európai Unió vegye figyelembe, hogy a nemzetközi standardalkotó szakmai szervezeteknek már kidolgozott agroökológiai és környezetvédelmi felosztása van - ilyen például az Európai Növényvédelmi Szervezetnek, az EPPO-nak a felosztása -, de ez sem került elfogadásra. Nincs egyetértés egyébként a zonális felosztás tekintetében a Tanács, illetve a Parlament között. Az Európai Parlament az első olvasat során ezt a tervezetet elutasította, de a bizottsági ajánlásban továbbra is ez a verzió szerepel.
Megemlíteném még a helyettesítő rendszert is. A helyettesítő rendszer nem más, mint amikor egy készítmény engedélyezését bizonyos veszélyalapú megítélésben, kritériumok alapján megtiltanák akkor, hogyha van más, környezetkímélőbb készítmény a piacon. Abszolút támogatandó, hogy az összehasonlító értékelést el kell végezni, de azt is tudni kell, hogy 1993-tól, amikor mintegy 800 hatóanyaggal rendelkeztünk, az Európai Unióban egy folyamatos felülvizsgálat van, és most mintegy 300 hatóanyag áll rendelkezésünkre. Az engedélyezési eljárásban és felülvizsgálatban egy nagyon szigorú, humán és környezetvédelmi előírásokon alapuló felülvizsgálati rendszer van. Tehát ami már ezen az engedélyezési procedúrán átment, egy további felülvizsgálatra kellene, hogy kerüljön.
Fontos, hogy itt objektív követelményeket támasszunk, hiszen hogyha lecsökkentjük a hatóanyagok körét egy elfogadható mértékben, akkor egyrészt a károsítók ellenálló képessége és technológiai-termesztési biztonsága merül föl, ugyanakkor a piacon megjelenik a monopolhelyzet, az áremelkedés és számos közvetett hatások. Azt is látni kell, ahhoz, hogy például környezetkímélő, szelektív, a biológiai diverzitást kevésbé befolyásoló készítményt fejlesszen valaki, nem lehetséges, hogyha a végső megmérettetésben, még a normális európai uniós felülvizsgálaton kívül fölmerül a kockázata, hogy kiesik a rostán.
Még inkább hangsúlyosabb problémaként merül föl az úgynevezett kizáró kritériumok problémája. Itt is számos tagállammal együtt aggályunkat fejeztük ki, hogy itt egy veszélyalapú elvi megítélés van, amikor a növényvédő szerek kizárását, hatóanyagok kizárását bizonyos kritériumokhoz kötik. A kockázatalapú megítélést tartanánk célszerűnek, egy kockázatkezelést, hiszen, ha az orvosságok, a humángyógyszerek veszélyességét nézzük, gyakorlatilag mindegyik lehet méreg, de kellő alkalmazással természetesen gyógyszerként alkalmazható. Vagy egy másik esetet említenék, az etilalkohol a laborgyakorlatban karcinogén, ugyanakkor sokan fogyasztják a lakosság körében. Tehát mindenféleképpen a kockázatalapú megítélést támogatnánk.
Ezek a kizáró kritériumok az első parlamenti olvasat során számos parlamenti javaslattal egészültek ki. Ezek a javaslatok többnyire szimpátiát keltettek az Európai Unió élelmiszer és fogyasztóvédelmi főigazgatóságán is, így már Paola Testori-Coggi főigazgató-helyettes asszony a francia mezőgazdasági szervezet rendezvényein is hirdette, hogy a növényvédőszer-hatóanyagoknak mintegy 85 százalékát be fogják tiltani. Ha én ezt most részletezem, ez úgy nézne ki, hogy a rovarölő szereknek maximum mintegy 83-94 százaléka kerülne betiltásra, a gombaölő szereknek 70-85 százaléka, a gyomirtó szereknek 52-80 százaléka. Ezek főként humán toxikológiai előírások alapján történnének.
Megint csak hangsúlyozom, hogy ha a hazai növényvédelmet vagy környezetvédelmet tekintjük, akkor azt kell mondanom, akár az agrártámogatások, akár az uniós támogatások tekintetében nézem, hogy a környezetvédelem egy szélesedő terület. Nem hiába az integrált növényvédelem, az ökológiai termesztés egy preferált területet jelent a termesztésben, ugyanakkor ez a hozzáállás olyan szempontból okozhat problémákat, mint az alapvető stratégiai cikkek megtermelése.
A Nomisma, a bolognai egyetem gazdaságkutató intézete elemezte, hogy milyen terméscsökkenéssel járna, hogyha ilyen mértékű lenne az a termékpaletta-szűkülés, ami lehetővé tenné a megfelelő termesztési biztonságot. A gabonaféléknél, a búzánál mintegy 29 százalékos terméscsökkenést eredményezne, a burgonyánál 33 százalékosat, a szőlő esetében 10 százalékot jelentene. Ehhez hozzáteszem a hazai kamara elemzését, amely az érdekképviseleti szervekkel együtt történt, hogy a növényvédőszer-költségeket 50 és 100 százalékkal növelné. Néhány adat: kukorica esetében a kieső termékek aránya rovarölő szerből 69 százalék - ez csupán Magyarországon, készítményre lebontva -, gombaölő szerből 83 százalék. De ha nézem az olajos növényeket - akár repce, napraforgó -, akkor a rovarölő szerek 98 százaléka az engedélyezett készítmények közül betiltásra kerülne, 78 százaléka a gombaölő szereknek, ami szakmai szempontból és a termelési biztonság szempontjából is gondot jelent.
Ha az Európai Unió a jelenlegi ilyen árucsökkenés vagy termeléscsökkenés mellett további exportra szorulna e termékekben, akkor gyakorlatilag a szabályozás nem érte el a célját, mert a harmadik országokra ilyen jellegű korlátozást nem lehet ráhúzni. Ha a harmadik országokban pedig használják a betiltást, az ilyen mértékben betiltott hatóanyagokat, akkor nyilván a szabályozás nem érte el az eredeti célját. Elő lehet írni természetesen a szervizsgálatot, mint ahogyan az orosz fél most az Európai Unióval szemben megszabott memorandumában előírja. De hozzáteszem, hogy ha a hazai termékeknél nézzük, hogy a szakszerűen felhasznált növényvédő szereknek esetében hány százalékban találhatunk szermaradékot, akkor lényegesen jobbak vagyunk az Európai Uniónál. A termékek 60 százaléka a növényvédőszer-felhasználás mellett sem mutat kimutatható mértékben növényvédőszer-maradékot. Hogyha az importot nézzük, ott viszont 64 százalék az, amiben találhatók ilyen hatóanyagok.
Még engedjék meg, hogy ennél a pontnál néhány globálisabb kitekintést tegyek. Volt szerencsénk Brüsszelben számos fórumon, széles körű érdekképviseleti szervek részvételével folytatott fórumon a mezőgazdaság jövőjéről egyfajta vitán részt venni, ahol globálisan az élelmezés merült föl. Franciaországban 40 új károsító jelent meg az utóbbi időben, mivel az áruk szabad áramlásával nincs kontroll, plusz még a globális felmelegedés hatására. Ezt mindenféleképpen kezelni majd.
Fölmerült az is ezen a meglehetősen környezetvédelmi jellegű - magam is környezetvédőnek tartom, mielőtt ez másként tűnne - fórumon, mégpedig az, hogy a világ növekvő népességének ellátása nem biztosított, és nem is lesz biztosított a jövőben. Ahhoz, hogy egy százalékkal növekedjen az átlagtermelése az élelmiszernek, 500 millió hektár bevonására lenne szükség a termelésbe, ez viszont per pillanat nem áll rendelkezésre, még akkor sem, hogyha a legnagyobb területtel rendelkező Brazíliát is idesoroljuk.
Összefoglalva: számos aggály merül föl a rendelettervezettel kapcsolatban mind nemzeti álláspont szempontjából, mind az Unió és a civil szervezetek részéről, de a továbbiakban ez politikai döntéshozatalt igényel majd az együttdöntési eljárás keretein belül. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönjük szépen a kimerítő, minden részletre kiterjedő előadást. Képviselő urak? Erre 2-3 hét múlva fogunk visszatérni, addig megemésztjük. Köszönjük szépen a tájékoztatót.
Jövő hétfőn, a dolgok mai állása szerint nem kell ülnünk. Jövő keddre tettük a Rába-ügyet, illetve Szentgotthárd és térsége kérdését, jön az államtitkár asszony a külügytől. Aztán téma lesz még a Tubes, érkeznek a Honvédelmi Minisztérium és Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium képviselői, és ha még a plenárisból lesz ügyünk, akkor azokat is megtárgyaljuk mához egy hétre. Köszönöm szépen a részvételt.
(Az ülés befejezésének időpontja: 15 óra)
|
Katona Kálmán |
Jegyzőkönyvvezető: Bihariné Zsebők Erika