KORB-11/2008.
(KORB-68/2006-2010.)
az Országgyűlés Környezetvédelmi bizottságának
2008. április 22-én, kedden, 13 órakor
a Képviselői Irodaház V. emelet 562. számú tanácstermében
megtartott üléséről
Tartalomjegyzék
Helyettesítési megbízást adott:
Napirend elfogadása, határozatképesség megállapítása
Dr. Süth Miklós élelmiszerlánc-felügyeleti szakállamtitkár tájékoztatása
Dr. Gellért Zita Márta kiegészítése
1. Az élelmiszerláncról és hatósági felügyeletéről szóló törvényjavaslat (T/5450. szám) (Általános vita)
2. Döntés képviselői önálló indítvány tárgysorozatba-vételéről, általános vita:
A bevásárló-reklámtáskáról és a műanyag zacskóról szóló törvényjavaslat (T/5419. szám) (Dr. Oláh Lajos (MSZP) képviselő önálló indítványa
3. A Nemzeti Fenntartható Fejlődési Tanács közjogi jogállásáról, jogköréről, összetételéről és feladatairól, valamint működési kereteiről szóló határozati javaslat (H/5499. szám) (Tóbiás József (MSZP), Ékes József (Fidesz), dr. Nagy Andor (KDNP), Katona Kálmán (MDF), Velkey Gábor (SZDSZ) és Szili Katalin (MSZP) képviselők önálló indítványa) (Általános vita)
4. Egyebek
5. Találkozó a Szlovák Nemzeti Tanács Mezőgazdasági, környezet- és természetvédelmi bizottságának delegációjával
Elnököl: Katona Kálmán (MDF), a bizottság elnöke
Dr. Orosz Sándor (MSZP), a bizottság alelnöke
Dr. Nagy Andor (KDNP), a bizottság alelnöke
Fetsen János (MSZP)
Gyárfás Ildikó (MSZP)
Dr. Józsa István (MSZP)
Kis Péter László (MSZP)
Dr. Oláh Lajos (MSZP)
Dr. Tompa Sándor (MSZP)
Balogh József (Fidesz)
Bányai Gábor (Fidesz)
Császár Antal (Fidesz)
Farkas Sándor (Fidesz)
Fülöp István (Fidesz)
Dr. Rétvári Bence (KDNP)
Helyettesítési megbízást adott:
Szabó Imre (MSZP) dr. Oláh Lajosnak (MSZP)
Winkfein Csaba (MSZP) dr. Tompa Sándornak (MSZP)
Fehérvári Tamás (Fidesz) Fülöp Istvánnak (Fidesz)
Velkey Gábor (SZDSZ) dr. Orosz Sándornak (MSZP)
Dr. Süth Miklós élelmiszerlánc-felügyeleti szakállamtitkár
Dr. Vercseg Orsolya, a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium növény-egészségügyi, talajvédelmi és agrár-környezetvédelmi osztályának szakértője
Fábián Gyula, a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium
Dr. Balázs Gábor (Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium)
Dr. Gellért Zita Márta osztályvezető (Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium)
Magda Kosutová képviselő
Lubos Martinák képviselő
László Köteles képviselő
Peter Gabura képviselő
Lukač Milan bizottsági munkatárs
Pálfi Ferenc tolmács
Dr. Kocsner Tibor (Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium)
Szabó Lajos szakreferens (Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium)
Dr. Bézi-Farkas Barbara osztályvezető (Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium)
Dr. Nógrádi Eszter referens (Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium)
Dr. Izsáné dr. Somogyi Lilla (Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium)
(Az ülés kezdetének időpontja: 13 óra 30 perc)
KATONA KÁLMÁN (MDF), a bizottság elnöke, a továbbiakban ELNÖK: Tisztelt Bizottság! Kedves Vendégek! Köszönöm a türelmet. Bizottsági ülésünket megkezdjük.
Szeretettel köszöntöm új tagunkat, Rétvári Bence képviselő urat. Magas a mérce, az elődöd nagyon aktív volt, úgyhogy neked is mindenhez hozzá kell szólnod.
Köszöntöm a körünkben megjelent szlovák mezőgazdasági és környezetvédelmi bizottság tagjait! Azt gondolom, hogy az egyéni bemutatást akkor ejteném meg, amikor a két bizottság elkezdi a tárgyalást. Most gyorsan pörgessük le kötelező napirendjeinket!
Napirend elfogadása, határozatképesség megállapítása
Megállapítom, hogy a bizottság határozatképes.
A kiküldött napirendhez képest módosítást én nem javasolok. Ha más sem, akkor, aki egyetért, szavazzon! (Szavazás.) Tartózkodás, ellenszavazat? Ilyen nincs. Köszönöm szépen.
A bizottság egyhangúlag elfogadta a napirendet.
Első napirendi pontunk az élelmiszerláncról és hatósági felügyeletéről szóló törvényjavaslat általános vitája. Köszöntöm a kormány képviselőit. Kérem szépen, államtitkár úr és munkatársai, hogy nevüket, beosztásukat a jegyzőkönyvnek mondják be!
DR. SÜTH MIKLÓS élelmiszerlánc-felügyeleti szakállamtitkár: Köszönöm szépen, elnök úr. Magam Süth Miklós vagyok, szakállamtitkár, az élelmiszerlánc-felügyeleti szakállamtitkárság vezetője.
Udvariassági sorrendben szeretném bemutatni kolleganőimet: dr. Vercseg Orsolya a növény-egészségügyi, talajvédelmi és agrár-környezetvédelmi osztály szakértője; dr. Kocsner Tibor az állategészségügyi és élelmiszer-ellenőrzési területeknek, valamint a növény-, talaj- és agrár-környezetvédelem osztályának főosztályvezetője.
Megkérem szakállamtitkár urat, vagy ahogy beosztották, hogy röviden a tervezetet ismertesse a bizottsággal.
Dr. Süth Miklós élelmiszerlánc-felügyeleti szakállamtitkár tájékoztatása
DR. SÜTH MIKLÓS élelmiszerlánc-felügyeleti szakállamtitkár: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Bizottság! Hölgyeim és Uraim! Egyetlenegy dolog miatt vagyok nagyon nehéz helyzetben, ez pedig nem más, minthogy gyorsan kell, hogy bemutassam ezt a törvényt. Ez nekem több szempontból is nehézséget tud jelenteni, egyrészt az idővel való takarékosság fontos igény lenne, viszont olyan sok mindent próbáltunk belefoglalni ebbe a törvénybe, ami kellő időt igényelne. Ha megengedik, ennek ellenére megpróbálom valóban csak a lényegi elemeket kiemelni, már csak azért is, mivel a részletes vitánál gondolom, ismételten lesz lehetőségem a törvény részleteit is megosztani önökkel.
A törvény arra kívánna megoldást találni, hogy az elmúlt időszakban jó néhány szervezeti változás következett be, amelyet nem követett olyan mértékű jogszabály-változás, amely alapjaiban meghatározta volna, hogy az élelmiszerláncot csak úgy lehet jól szabályozni, hogyha a földtől a fogyasztó asztaláig egy minőségirányítási rendszernek megfelelő, proaktív, preventív rendszert valósítunk meg. Kifejezetten az az elvárásunk a törvénytől és a törvény alapján a munkánktól, hogy egy megelőző jellegű, és inkább a problémák gyökerét is kezelő kérdéskörre tudjunk reagálni. Egy példát szeretnék említeni, és a környezetvédelmi bizottság előtt szándékosan teszem, hogy a növényvédő szerek felhasználása nem kizárólagosan csak emberi egészséget tud befolyásolni, hanem környezetünk biztonságát is jelentősen tudja befolyásolni.
Ugyancsak a törvény fontosságát és szükségességét szeretném azzal is aláhúzni, hogy azon szervezeti átalakulás, amely - most már mondhatom, hogy - a tavalyi év október 1-je óta működik, miszerint a korábban önálló főosztályként megjelenő növény- és talajvédelmi főosztály, az állategészségügyi és élelmiszer-ellenőrzési főosztály és az élelmiszeripari főosztály egy közös főosztályként kezdte meg a minisztériumban a központi irányítást. Ebből a szempontból nekünk nagyon fontos volt, hogy területi szervezeteinket is megpróbáljuk ugyanennek a szemléletnek alárendelni.
Az elmúlt időszak nagyon jól bizonyította, hogy bármelyik hatóság, bármelyik minisztérium felügyelete alatt végezte a munkáját, kiváló szakmai munkát végzett a saját maga adta keretek között. Ez azt jelentette, hogy ha egy ellenőrzési pontban, az élelmiszerlánc egy elemében valamilyen anomáliát tapasztalt, ott a jogszabály adta keretek között megfelelő szankciórendszert alkalmazott. Viszont elhagytunk egy nagyon fontos dolgot, hogy hogyan lehet ezt megakadályozni a jövőben. Ha egy példát megint csak megengednek nekem: mondjuk, a vendéglátás területén azt tapasztalták a kollegák, hogy a hűtőben azonosíthatatlan és mindenféle eredet nélküli, vagy legalábbis eredetazonosítás lehetősége nélküli húst találtak, akkor értelemszerűen ezt megsemmisítették, szankcionáltak érte. Csak azt nem néztük meg, hogy honnan jött a vásárlás, ki volt az, aki ezt az állatot levágta, ki volt az, aki ezt az állatot tartotta.
Hogyha rendet szeretnénk ezen a területen tenni, akkor azt gondoljuk, hogy szakmai szempontból a közösen, egymás mellett dolgozó szervezeteket, szakembereket kell inspirálni a közös gondolkodásra és a közös feladat-végrehajtásra. Több minden elősegítette ezt a gondolatunkat, egyrészt a jelenlegi helyzet és a helyzetre adandó válaszok, valamint az a szlogen, amelyik az egész világon elhíresült, hogy "a földtől a fogyasztó asztaláig". Én azt gondolom, hogy példa értékűt próbálunk alkotni Magyarországon, mert ezt megpróbálnánk a közigazgatás nyelvére lefordítani, megpróbálnánk egy törvényben, egy legmagasabb szintű jogforrásban biztosítani, hogy ez ne csak egy szlogen, hanem egy valóban működő szervezeti rendszer legyen.
Ugyancsak egy nagyon fontos kérdés, én azt gondolom, hogy az a négy törvény, amelyik szabályozza jelen pillanatban ezt a területet, hiába működik egy szervezetben, hogyha más eljárásrendet gyakorol. Egészen másképpen intézkednek azok a kollegáink, akik a takarmány-ellenőrzés területén találnak anomáliát, mint akik az élelmiszer-ellenőrzés területén, vagy akik esetlegesen a talajvédelem vagy a növényvédelem területén ellenőriznek, miközben intézkedéseink alapvetően megegyeznek szemléletében. Egy növény-egészségügyi problémára is pont úgy próbálunk reagálni, mint egy állategészségügyi problémára, azaz kijelöljük a megfelelő zónákat, hatékony intézkedéseket teszünk a probléma felszámolására. Tehát szemléletében hasonló, szemléletében jelentősen kötődő területeket kívánunk szabályozási szempontból is egységes úton megvalósítani.
Még egy nagyon fontos indokot kell, hogy elmondjak a törvénnyel kapcsolatban, ez pedig nem más, mint a partnerség. Mi azt gondoljuk, hogy akkor lehet érdemben előrelépést tenni, ha nem kizárólag csak szankcionálunk, hanem valóban egyértelmű jogszabályi környezetet hozunk létre, amikor a vállalkozás is tudja, hogy mi az, amit be kell, hogy tartson. Több esetben, én azt gondolom, hogy többféle szinten jelent meg az a problémája a gazdasági vállalkozásoknak, hogyha az egyik szolgálat ellenőre jött, követelt valamit, ha a másik szolgálattól jött valaki, az pont egy ellenkezőt kért, és a harmadik ezt még meg tudta fejelni egy harmadik elvárással. Rendkívül nehéz környezetet tud ez teremteni a vállalkozások számára, ezért azt gondoljuk, hogy szerencsésebb, hogyha a fogyasztó is tudja, hogy kivel van kapcsolatban, ki az, akihez az élelmiszerláncban talált problémájával forduljon, de ugyanígy természetesen tudják a vállalkozók is, hogy ki az ő partnerük, kikkel kell egyértelműen ellenőrzött és ellenőrző kapcsolati rendszerbe kerülniük.
Ami szintén indokolta a négy törvény egy törvényben való megjelenését, az nem más, minthogy törvényeinket át kellett tekintenünk. Igaz, hogy az állat-egészségügyi törvényt nem olyan régen, három éven belül módosították, ennek ellenére ez az új szervezeti felállás a többi törvény áttekintésével azt mutatta, hogy akár a növényegészségügyről és talajvédelemről szóló törvény a 2000. évben volt felülvizsgálva. 2000 óta nagyon sok minden történt, nómenklatúrájában változott a terület, és alapvetően intézkedési lehetőségeiben változott a terület. Pont ebből a tapasztalatból eredően, hogy akár néhány év alatt egy törvény el tud avulni, vagy bizonyos részei nem szolgálják a hatékony közigazgatási eljárást, ezért úgy gondoljuk, hogy inkább egy keret jelleget kell adni, és ezt követően majd az ágazati törvények pontosan rögzítik, hogy egy-egy esetben miként kell eljárni. Ezzel megadják azt a lehetőséget is, hogy minél inkább a legfrissebb szakmai igénynek tudjon eleget tenni az eljáró és az alkalmazó is.
Amit nagyon fontosnak éreznék még elmondani, hogy egy olyan kérdésre is kívánunk reagálni az új törvénnyel, ami szokatlan. A világon az élelmiszer felügyeletéről és az élelmiszerlánc felügyeletéről szóló törvények arra jöttek létre, hogy a legális vállalkozókat kívánják szabályok közötti működésre bírni. Jó néhány olyan esemény indokolja ennek változtatását, amely az elmúlt két és fél, három évben történt, hogy nem elég a legális vállalkozásokra, hanem az illegális vállalkozásokra is fókuszálni kell. Ennek megfelelően a törvényi szabályozást és a rendeleti szintű szabályokat is ennek megfelelően kell felállítanunk, ennek tükrében kell a jelenlegi helyzetre reagálni.
Ebben a törvényben már megjelenítjük, hogy miként lehet azokkal a vállalkozásokkal is egyértelmű felelősségi kapcsolatot létrehozni, akik nem jelentkeztek a hatóságnál, akiket a hatóság vagy önmaga, vagy valamelyik bejelentő alapján tud leleplezni, hogy megfelelő intézkedéseket tudjunk tenni. Én azt gondolom, elvárja ma már a lakosság is tőlünk, hogy egy olyan választ tudjunk adni, amelyik megnyugtató számára és kellőképpen elrettentő. Már a törvény előkészítése során is különböző érveket, érdekeket lehetett hallani, voltak, akik azt mondták, hogy ezzel a törvénnyel tönkretesszük a vállalkozásokat.
Azt kell mondanom, hogy a törvényben alapvetően sokféle szankció van, de kétféle pénzügyi szankciót alkalmazunk. Az egyik természetesen kifejezetten magára a termékre, tehát az élelmiszerlánc valamelyik elemében keletkezett termékre irányul, a másik a vállalkozóra, aki ezt a tevékenységet végzi. Ha megnézzük a határokat, amelyeket az új törvény kívánna megteremteni, mint bírságtételeket, akkor el kell, hogy mondjuk, még azt is látni kell, hogy csökkentek a bírságtételek. Eddig a minőségvédelmi bírság, amely a termékre irányult, minimum összege 50 ezer forint volt, az új törvény 20 ezer forintban kívánja ezt megjelölni. Én azt gondolom, hogy ez pont azt a változást igényli kezelni, hogy egy lejárt fogyaszthatósági idejű termék a polcon, amelyik véletlenül maradt ott, nem egyezik meg azzal, amelyiket esetleg szándékosan átcímkézték.
Értelem szerint a másik oldalon pedig a lakosság elvárására szeretnénk reagálni, hogy a bírságmaximumokat feljebb emeljük. Ez a vállalkozás méretéhez is alkalmazkodik, pont abból kifolyólag, hogy nagyon sokszor ért minket az a vád, hogy a kiskereskedőket ellehetetlenítjük, míg a nagyok könnyedén kifizetik a bírságokat. Ennek megfelelően a törvényben megjelenik egy olyan új szankciórendszer a bírságok tekintetében, amely a nettó árbevételt veszi alapul, és az előző év nyilvános nettó árbevétele alapján határozza meg a maximumértéket. Ez abban az esetben igaz, hogyha a tevékenységről beszélünk, mert ott az indulás különböző összegeket jelent. A kisvállalkozásoknál ugyanúgy 20 ezer forintot, mint ahogyan a terméknél is említettem, hogy 20 ezer forintra csökken, de a maximumösszeg 15 millió forintra nő arról a 3 millióról, amit ma maximum a legnagyobb vállalkozásra is ki tudunk róni, ha a tevékenységében valami olyat követ el, ami a fogyasztók egészségét, biztonságát veszélyezteti, vagy esetleg a termékkel kapcsolatos minőségnek nem tesz eleget.
Viszont azt is látni kell, hogy ha a tevékenységgel kapcsolatos, azaz egy szándékos tevékenység, amelyik a fogyasztók érdekeit nem szolgálja, mi több, akár az egészségüket befolyásolhatja, ott egy nagy cég esetében már 5 millió forintról indul a bírság. Tehát nem 20 ezer forintról indul a bírság, mint a kicsinél, hanem 5 millióról. Ez a hatóságnak egy nagyszerű lehetőséget adna arra, hogy valóban szakmai felkészültsége alapján egy megfelelő range-be tudja elhelyezni, hogy kit, milyen mértékben kell szankcióval sújtani.
Ugyancsak fontos változás a szankciórendszerben, hogy a bírságok befizetése, amit értelem szerint mindenki követel tőlünk, hogy mondjuk meg, és a nyilvánosság sokszor igényli azt, mondjuk meg, hogy kit, mikor bírságoltunk, és ebből mennyi pénz került befizetésre az állam számára. Ilyenkor - egy kicsit szégyenlősen - azt kell mondanom, hogy minél magasabb a bírságtétel, annál kisebb a hajlandóság ennek megfizetésére. Viszont azt látjuk, hogy nem mást kell tenni, minthogy bírósági eljárást kezdeményezni, amely a jogorvoslat egyik útja, de szükséges és fontos viszont, hogy a bírságot ennek lezárulta előtt be kell fizetni. Azaz, amikor a határozat megjelenik a bírságról, 15 napon belül a bírságoltnak ezt be kell fizetnie. Ha a hatóság tévedett, és ezt a bíróság megállapítja, akkor természetesen kamatokkal együtt fizeti vissza a bírságot a hatóság. Ez azért fontos, mert a hatóságnak is egy olyan eszközt ad a kezébe, amivel még inkább hangsúlyozza a felelősségét.
Az előbb a nyilvánosság szót említettem, és ez is egy fontos változás az élelmiszerláncról szóló hatósági felügyelet tevékenységében. Nagyon sokszor kaptuk azt a vádat, hogy eltitkoljuk a cégek nevét. A jelenlegi európai uniós szabályozás rendeleti szinten azt írja le, hogy abban az esetben van meg a lehetőség a vállalkozás nevének nyilvánosságra hozására, ha közvetlen életveszély van. A közvetlen életveszélyt rendkívül nehéz a bíróság előtt megvédeni, ennek következtében természetesen mindegyikünk inkább csak körülírja a termékeket, viszont egyértelműen látjuk, hogy a fogyasztó nem ezt várja el tőlünk. A fogyasztó nem azt akarja hallani, hogy kék-fehér csomagolásba tett, ilyen-olyan termék, hanem azt akarja tudni, pontosan hogy hívják a terméket, és hogy ki állította elő. Erre a törvénnyel szeretnénk lehetőséget teremteni, hogy ne csak lehetőség legyen, hanem kvázi e terület vezetőjének kötelessége legyen megjeleníteni ezt a kérdéskört.
Visszatérve ahhoz az indításhoz, ami miatt azt gondolom, és megköszönöm, hogy a bizottság érdeklődik a törvény részletei iránt, alapvetően a kollégák minden olyan kérdésnél, legyen az állategészségügyi, de ugyanígy az élelmiszer-szabályozás kérdésében is a hulladékok, melléktermékek kezelése és a növény- és talajvédelemben a kemikáliák felhasználása, az visszakapcsolódik környezetünk fenntarthatóságához, a környezet védelméhez. Nekünk csak egy biztonságos élelmiszerláncban, környezetben előállított termék tudja garantálni a megfelelően biztonságos élelmiszert a fogyasztók számára.
Ezt próbáltuk ebben a törvényben létrehozni, még hogyha a terjedelme rendkívül hosszú is, és meggyőződésem, hogy nemcsak nekem kell többször nekiállni, több éjszakát rászánni, hogy egyszer a végére jussak, ennek ellenére ez a felére csökkent az eredeti szabályozáshoz képest. Tehát a 4 törvényben lévő szabályokhoz képest ez a felére csökkent, és azt gondoljuk, könnyebbséget jelent, hogy egy törvényben találhatja meg az alkalmazó is ezeket a szabályokat, minthogyha különböző helyekről kell összevadásznia. Nagyon sok esetben, hála Istennek, már azzal találkozunk, hogy nemcsak egy-egy elszigetelt élelmiszerlánc-elemről van szó, hanem valóban termékpályák épülnek fel, és a termékpályák kapcsolódásában a törvény egy egyértelmű szabályozást kíván megvalósítani.
Nagyon szépen köszönöm a figyelmüket, röviden ennyiben szerettem volna összefoglalni a törvény indokoltságát. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönjük szépen. Megkérdezzük a képviselő hölgyet és urakat, hogy kíván-e valaki kérdést feltenni. Kis Péter, aztán Farkas képviselő úr.
KIS PÉTER LÁSZLÓ (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Tisztelt Vendégeink! A törvénynek jelentős előélete van. Azt hiszem, akik régebben képviselők, tudják, hogy egy hároméves folyamatot zár le ez a törvény, a T/5450. számú törvény. Emlékezhetünk rá, hogy Magyarország uniós csatlakozását követően megindult az áruk szabad áramlása, ami Magyarországra nézve, finoman fogalmazva, nem éppen minden esetben pozitív hatással volt, problémák jelentkeztek az élelmiszer-kereskedelemben és több területen is. Ebben az időszakban a veszélyjelzés megtörtént, ennek hatására többek között az Országgyűlés Mezőgazdasági bizottsága egy eseti bizottságot hozott létre, amelyik bizottság többfordulós szakmai konzultációt végzett abban az időszakban, és pártoktól függetlenül állt össze egy egységes akarat a helyzet javítására. Ennek eredménye volt az, hogy 2005-ben egy 58/2005-ös országgyűlési határozat jött létre. A lényeg az volt, hogy jöjjön létre egy kézből irányított, egységes ellenőrző szervezetbe tömörült, teljes élelmiszerláncot átfogó felügyeleti rendszer. Az országgyűlési határozat kapcsán intézkedések sorozata indult el, így az FVM belső szervezetében is, amire utalt államtitkár úr is, illetve megtörtént az ellenőrzések összehangolása is.
Továbbá, folytatva az előéletét a törvénynek, egy kormányhatározat jelent meg 2006-ban, ami egyértelművé tette, hogy az ellenőrzést végző hatóságoknak az FVM-miniszter irányítása alá kell, hogy kerüljenek. Ezt követően, én azt gondolom, ebben egyetértünk, hogy javult az ellenőrzés hatékonysága. A nagy akciókon túlmenően folyamatossá vált az ellenőrzés, de ekkor már a társhatóságok jogsegélyére is szükség volt. Nem térnék ki több részletre, hisz az általános vitára való alkalmasságról tárgyalunk most, és államtitkár úr azt hiszem, a lényeget kiemelve nagyszerűen elénk tárta ezt a törvényt.
Végezetül annyit még szeretnék elmondani, hogy államtitkár úr említette, az egy törvénybe történt integrálás mennyivel csökkentette azt a terjedelmet, ami korábban megvolt a négy nagy horderejű törvény visszavonásával kapcsolatosan. Ha a törvényt nézzük, akkor az általános és a részletes indoklást is leszámítva - elnézést a kifejezésért - egy kicsit farnehéznek néz ki a törvény, hisz az élelmiszer-biztonságért felelős minisztert mintegy 35 rendelet megalkotására hatalmazza fel a törvény, 75 fogalom-meghatározást találhatunk a törvényben, ami ezzel illeszkedik az európai uniós fogalmi körhöz. A törvény nagy horderejét és jelentőségét az is igazolja, hogy 7 minisztérium jogalkotását is érinti a törvény.
Tehát láthatjuk, hogy ez nem egy salátatörvény, hanem egy vadonatúj törvény, még a nemzetközi jogban is újdonságnak számít, hogy az élelmiszerlánc egységes jogi környezetben történő szabályozása történik meg. Én azt gondolom, hogy ez a törvény általános vitára mindenképpen alkalmas, hiszen a 10 millió magyar állampolgár, fogyasztó érdekeit szolgálja. Tehát általános vitára alkalmasnak tartom, és kezdeményezem, hogy szavazzuk meg.
ELNÖK: Köszönjük szépen. Farkas képviselő úr!
FARKAS SÁNDOR (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Azzal az elvvel, hogy a szántóföldtől az asztalig elvet érvényesítsük, és a megfelelő ellenőrzési rendszereket építsük fel és működtessük, azt hiszem, hogy ebben a kérdésben senki, semmiféle különösebb akadályt és aggályt nem támaszt. Inkább talán azt kellene megfogalmazni és konkretizálni, hogy hogyan lehet ezt egyáltalán betartani és követni. Mert az, hogy minél több szakigazgatási szervezetet, minél több ellenőrző szervet alakítunk ki, építünk föl, szervezünk meg, nem biztos, hogy teljes mértékben ezt a célt szolgálja.
Nézzük meg a termelő oldalát! Én innen próbálom levezetni ezt a kérdéskört, hogy kinek, mikor, milyen feltételeknek kell, hogy megfeleljen. Én úgy gondolom, ugyanakkor természetesen nem gondolom azt, hogy nem kell szabályozni a termelés feltételeit, de nem vagyok róla meggyőződve, hogy azt a fajta túlszabályozást el kell végezni, ami számomra ebből a törvénytervezetből, előterjesztésből kitűnik. Mivel tudjuk azt, hogy ma már a termelők jelentős része olyan adminisztratív kötelezettségnek van kitéve, illetve olyan elvárást fogalmaznak meg felé, ami a munkájának jelentős részét teszi ki, és már nem a termeléssel, hanem a különböző adminisztrációval foglalkozik. Számomra ez elfogadhatatlan és nonszensz. Az, hogy egy mezőgazdasági termelő, gazdálkodó, élelmiszer-előállító munkájának jelentős részét saját maga adminisztrálásával töltse el, foglalja le az idejét, úgy gondolom, hogy ez elfogadhatatlan. Számomra ez az előterjesztés valami ilyet sugall, hogy olyanfajta plusz kötelezettséget jelent, mai szerintem termelői oldalról, még egyszer mondom, elfogadhatatlan.
Ezzel nem azt akarom mondani, hogy nem kell ellenőrizni a termelőt, nem kell ellenőrizni a feldolgozót, mert ez önmagában nem lenne igaz, sőt nem lenne helyes. Mindannyian egyetérthetünk abban, hogy megfelelően biztonságos élelmiszert kell, hogy fogyasszunk, nemcsak nekünk, és itt szoktuk mondani, hogy unokáinkra is gondolni kell, és még a későbbi utódainkra is, ez rendkívül módon beleillik ebbe a fogalmi körbe. De én úgy gondolom, hogy amikor a takarmányozásról, az élelmiszer-előállításról, talajvédelemről, növényvédelemről beszélünk, és ezt megpróbáljuk egy törvényben valahogy rendezni, még egyszer azt kell mondanom, mint mezőgazdász - Gábor, te vagy még ebben a teremben hozzám ilyen szempontból közelálló -, ezt én nem tudom elfogadni, hogy ennyire ledegradáljuk azt a szakmát, amit mezőgazdaságnak és élelmiszer-előállításnak hívunk, hogy egy ilyen törvényben a feltételeit szabályozzuk le. Számomra ez elfogadhatatlan.
Ugyanakkor szeretném megkérdezni azt, hogy ez az új szervezet, amelyiket élelmiszerláncot felügyelő hatóságnak, vagy nem tudom, hogy minek fogunk nevezni, ennek a költségvetése hová fog tartozni? Az MGSZH-hoz? Vagy hová lesz ez becsatolva? Az FVM költségvetésébe? Honnan fogja ez a saját költségeit fedezni? Remélem, nem arról szól - és ezt már határozottan szeretném visszautasítani -, nem arról a nagyszámú büntetésről, szankcióról, amelyről államtitkár úr itt több alkalommal is utalást tett. Remélem, nem ez fogja fenntartani ezt a szervezetet! Mert, ha valaki ezt így gondolja, akkor most mondom azt, hogy teljesen elfogadhatatlan számomra ez a törvénytervezet. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Orosz Sándor képviselő úr!
DR. OROSZ SÁNDOR (MSZP): A kisebb ágazatok esélyegyenlősége érdekében mondanám, hogy nemcsak a termőföldtől az asztalig, hanem a tótól a tányérig a feladat ugyanúgy szól, és ez a törvényjavaslat ennek kíván megfelelni.
Általánosságban azt tudom elmondani, mint Kis Péter, hogy általános vitára mindenképpen javaslom. Fontos, hogy erről a témáról beszéljünk. Államtitkár úr elkötelezettségét nem tudom, Magyarországon van-e ember, aki nem ismeri, itt is tanújelét adta ennek. A feladata azért itt ennél egy kicsit nehezebb, mert nem elég elkötelezettnek lenni az élelmiszer-biztonság általános ügyéért, itt megfelelő szabályozási technikát is kell találni, ez pedig a mi felelősségünk. Előttünk van egy alapanyag, ezt az alapanyagot általános vitára alkalmasnak tartom, erről beszéljünk, és ennek alapján ezt az ügyet próbáljuk meg tisztességesen rendezni.
Én előéletem alapján őszintén örülök annak, számos olyan törvény van ebben, amihez valami közöm volt, a parlagfű benne maradt. Őszintén szólva attól riadtam meg, hogy élelmiszer-biztonság, és ki fogják hajítani, de benne maradt. A legújabb tapasztalatok alapján azt gondolom, hogy jó alapom van feltételezni, hogy némileg precízebben lehet majd megfogalmazni a végső szöveget. Kérdezem, és ez némileg csatlakozik Farkas képviselő úr gondolataihoz a tekintetben, hogy ha egységes élelmiszerlánc-biztonság van, akkor mi a csudának van szükség négyféle bírságra? Kérdezem, mi ennek a célja, hogy négyféle bírság marad fenn, négy elnevezésű bírságot konstituál ez a törvény.
Ezzel is összefüggésben szeretném megfogalmazni néhány kérdésemet. Négy korábbi, meglehetősen sok végrehajtási rendelettel megáldott törvény hatályon kívül helyezésre kerül, ezáltal egyszerűsödik a törvényi szabályozás. Bár jogászként hozzáteszem, a felhívott európai jogszabályok ismerete is fontos ahhoz, hogy megértsük, mi van ide leírva, és nem vagyok abban biztos, hogy ennek az ismeretnek mindenki a birtokában van. Én magamról tudom állítani, hogy nem vagyok ennek birtokában. Van egy nagyon praktikus megfogalmazás, nevesen, hogy a korábbi törvényekre kiadott végrehajtási rendeletek e törvény végrehajtási rendeletei lesznek.
Mikorra várható ezen rendeleteknek a felülvizsgálata, és mikor érzi ezt a vállalkozó? Én azt remélem, ellentétben Farkas képviselőtársam prekoncepciójával, hogy a kevesebb hatóság egyidejűleg egyszerűsítettebb eljárásrendet és az indokoltnál nem nagyobb adminisztrációt jelent a jövőben. Mikor érzi a vállalkozó, termelő, állattartó termelő, hogyha a mezőgazdasági körben vagyok, hiszen ezek az új fogalmak, amelyek erre a körre vonatkoznak, mikor érzik a szabályok egyszerűsödését, emberközelibbé válását anélkül, hogy az élelmiszer-biztonsági követelményeken bármiféle csorba esne. Megjegyzem, szerintem a termelőnek elemi érdeke, hogy önmaga számára is egy bizonyos regisztrációt, adminisztrációt végezzen, ezért javaslom, hogy így közelítsünk hozzá. Eléggé sajnálatosnak tartom, hogy Magyarországon mezőgazdálkodni hozzáértés nélkül is lehet, mert a ma hatályos szabályok sajnos így néznek ki; hozzáteszem, hogy a halászatban ez nem pont így van, ott azért érteni kell hozzá.
De, ha már sokat foglalkoztam a halászat kis ágazatával, két kérdésem lenne. Az Európai Unió jelentősen különválasztotta a mezőgazdaságot és a halászatot. Kérdezem, és nem feltétlenül a mai ülésnapon kérek rá választ, de ha tudnak válaszolni rá, annak nagyon örülök, hogy állat-e a hal? (Derültség.) Mettől meddig? (Derültség.) Higgyétek el, ez egy alapkérdés. Továbbá termőföld-e a halastó? Köszönöm.
ELNÖK: Andor, föl van adva a lecke!
DR. NAGY ANDOR (KDNP): Hihetetlen, hogy képviselőtársam milyen kreatív, minden előterjesztésnél el tud jutni a halastó, illetve a halászat problémájáig, ezt külön értékelem.
Köszönöm a szót, elnök úr. Szerintem egy nagyon időszerű és fontos témát tárgyalunk, de itt a környezetvédelmi bizottság nem az első helyen kijelölt bizottság. Bár mi abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy van két képviselőtársunk is, aki valaha volt elnöke a mezőgazdasági bizottságnak, tagjai ma is és értenek is hozzá, én magam kevésbé. Azért azt szeretném elmondani, hogy szerencsére Magyarországon egy olyan szerencsés helyzetben vagyunk, hogy élelmiszerhiánnyal nem kell szembenéznünk. De aki most olvassa az újságokat, az láthatja, hogy az egész világ egy olyan élelmiszerválsággal kénytelen szembenézni, amely részben a világ bizonyos területein élelmiszerhiányt eredményez - Kelet-Ázsiában rizshiány van, ami szinte képtelenség -, vagy furcsa módon a bioüzemanyagok elterjedése szándék nélkül, nem is kizárólagosan de egyfajta élelmiszerár-emelkedést idézett elő. Mind a kettő egy olyan problémát jelent, amellyel foglalkozniuk kell a felelős döntéshozóknak.
Nekünk Magyarországon az élelmiszerár-emelkedéssel kell foglalkoznunk, szerencsére élelmiszerhiánnyal - és reméljük, ez a jövőben is így lesz - nem. Ahogy Kis Péter képviselőtársam is mondta, a rendszerváltás, illetve az, hogy nyitott piacgazdasággá váltunk, olyan jelenségekkel szembesít bennünket, amelyekre nem voltunk felkészülve, mint például élelmiszerhamisítás, romlott élelmiszerek és a többi. Egy kicsit hosszan, de arra próbálok kilyukadni, hogy nagyon is jó, hogy végre a döntéshozók olyan lendülettel, ahogy azt az államtitkár úr csinálta, ezt külön értékelem, nekiállnak, hogy ezt a problémát orvosolják. A szándék tehát teljesen rendben van.
Viszont egyetértek Farkas Sándorral abban, hogy vajon az az eszköz, amelyet választunk, kielégítő-e, meg tudjuk-e oldani velük azokat a problémákat, amelyeket próbálunk megoldani. Nekem az az érzésem, hogy nem. Miért mondom ezt. Említette Orosz Sándor például a parlagfű ügyét. Hadd idézzek itt a törvényből konkrétan egy mondatot, ha megtalálom. A 17. § (3) bekezdés b) pontjában az szerepel, hogy "A termelő köteles a termőföldet a talaj szennyezését okozó talajidegen anyagoktól megóvni." Ad abszurdum a műtrágya lehet, hogy talajidegen anyagnak minősülhet, úgyhogy ezt a bekezdést, majd ha önök alkalmasnak tartják általános vitára, és erről vitázni fognak, valószínűleg át kell dolgozni, és precízebben kell megfogalmazniuk.
A másik megjegyzésem a méhészek letelepedésével kapcsolatos. Az én választókörzetemben nagyon sok élnek - én Nógrád megyében vagyok képviselő - méhészetből, és nincs egyszerű dolguk. Ők hívták fel a figyelmet arra, hogy ha jól értem, ezentúl a törvény úgy szabályozná a letelepedési bejelentési kötelezettséget, hogy az úgynevezett láncfelügyeleti szervnél kell bejelenteni. Eddig - ezt mondták nekem - az önkormányzatnál kellett bejelenteni. Ez mennyire életszerű? Én nem tudom elképzelni, hogy egy csóró méhész, aki egyébként is tele van problémákkal, majd elkezdi keresgélni ezt a láncfelügyeleti szervet. Nem lett volna egyszerűbb ezt hagyni az önkormányzatoknál, és azokat összekötni a láncfelügyeleti szervvel? Mert minél egyszerűbb az ember élete, annál nagyobb kedvvel dolgozik, és ne bonyolítsuk honfitársaink dolgát, hanem egyszerűsítsük! Szerintem ez a szándék vezérelhette önöket is, bár lehet, hogy ez nem szándék volt, de a megoldás maga nem jó.
A másik az állami akkreditált laboratóriumok szerepe, ezt is említik a törvénytervezetben. Akkor miért privatizálták őket, hogyha ezeknek a laboratóriumoknak kiemelt szerepet szánnak? Ha pedig privatizálták, akkor hogyan lehet megoldani azt, hogy hatósági feladatokra használunk magánkézben lévő laboratóriumokat? Egy kicsit olyan érzésem van, mintha fordítva ülnénk a lovon, ezt már néhányszor megtapasztaltuk, hogy előbb születik meg egy törvény, és később egy stratégia. Talán nem volt feltétlenül átgondolva az akkreditált laboratóriumok privatizációja, ha most ezt a törvénytervezetet megnézem.
Összességében tehát azt mondom, hogy a szándék jó, tegyünk rendet, de az a megoldás, amit választanak, nem jó, nem kielégítő, ezért az ellenzék nem fogja tudni általános vitára alkalmasként ezt a törvénytervezetet támogatni.
Végezetül egy dolgot még mondanék, ha már hozzányúlnak a rendszerhez, és törvényt csinálunk, nem fordult-e meg a fejükben az, hogy egy teljesen önálló, költségvetési szempontból is önálló, létszámgazdálkodását tekintve is önálló olyan hivatalt hozzunk létre, amely nem a bevételeitől függ, hanem megkapja a pénzt arra, hogy végre rendet tegyen, és azokat a disznóságokat megszüntesse, amelyek előfordulnak. Van egy olyan keleti mondás, hogy az vagy, amit megeszel. Képviselőtársam utalt rá, nem mindegy, hogy milyen minőségű élelmiszert eszünk meg, a gyerekeink mit esznek majd meg az unokáink, tehát ez egy nagyon fontos dolog. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Én köszönöm Nagy Andor képviselő úr kiváló felszólalását, de szeretném felhívni a figyelmét, hogy a Fidesz-KDNP-szövetségen kívül még két ellenzéki párt van (Derültség.), az MDF és az SZDSZ a parlamentben, úgyhogy a jövőben a nagyobbik ellenzéki pártról beszéljen. Van még kérdés? (Farkas Sándor: Bocsánat, még kérdeznék.) Egészítsd ki, rendben, mert aztán jön a válaszözön.
FARKAS SÁNDOR (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Egy kérdést felírtam magamnak a lap aljára, de véletlenül átlapoztam rajta. A törvényben milyen biztonsági feltételek vannak a külföldről behozott élelmiszerekkel kapcsolatban? Ma jelentős részben Magyarországon az a legnagyobb problémánk, hogy a külföldről behozott élelmiszerekkel kapcsolatban van minőségi kifogásunk. (Kis Péter László rázza a fejét.) Ebben én vitatkozom veled, hogy rázod a fejed, Péter, mert ez meggyőződésem. Mi az a biztonsági feltétel ebben a törvényben, hogy a külföldről behozott, esetleg rossz vagy gyengébb minőségű élelmiszerek ne kerüljenek a fogyasztók polcára.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Államtitkár úr, öné a szó.
DR. SÜTH MIKLÓS élelmiszerlánc-felügyeleti szakállamtitkár: Köszönöm, elnök úr. Nagyon szépen köszönöm, képviselő urak, a kérdéseket. Ha megengedik, akkor sorban válaszolnék.
Kis Péter képviselő úrnak nagyon szépen köszönöm, hogy volt szíves felhívni a figyelmemet egy fontos dologra, amit én a bevezető gondolataimban nem tettem meg, hogy valóban ez egy hosszú-hosszú időszak folyamata, eredménye. Az utolsó három évet kiemelve, mert ahhoz még egy kormányrendeletet is hozzá lehet tenni, amelyik azt mutatja, hogy valóban régóta próbál megoldást találni az élelmiszerlánc-felügyelet. Korábban a törvény is valóban úgy indult, hogy az élelmiszer-biztonságról szólt, de rájöttünk, hogy az élelmiszer-biztonság nem fedi le ezt az egész területet, ezért kell a biztonság szót elhagyni belőle. Ma már a nemzetközi fórumokon is egyértelműen a biztonság szó helyett az élelmiszerlánc kifejezést alkalmazzák, és ennek felügyeletét értjük alatta.
Ebből a szempontból én azt gondolom, hogy valóban a farnehézsége megvan a rendeletnek. Ezt mindegyikünk érezte, amikor megpróbálta átolvasni, saját magam is erre utaltam, hiszen jó néhány éjszaka azzal szembesültem, hogy nagyot tud ez ütni, mert elég nagy papír, és rám esik. Viszont van egy nagyon nehéz helyzetünk, az agrár joganyag 60-70 százaléka élelmiszerláncra vonatkozik. Tehát ezt a mennyiségű szabályozást kell valahogyan úgy beletömörítenünk egy anyagba, amely keretet ad neki, mégis megpróbál könnyíteni, mert egy közvetlen kapcsolatot próbál teremteni a vállalkozók és a hatóság, valamint a fogyasztók között, viszont egy minimum mennyiség alá nem lehet menni.
Több kérdésre is választ fog adni, hogy nagyon nehéz helyzetben vagyunk, mert úgy kell egy törvényt létrehoznunk, hogy ez a törvény ne ütközzön az európai uniós joganyagokkal. Jó néhány gondolat, amelyeket önök fölvetettek, bennünk is megfogalmazódott, egy dolog miatt viszont nem tudjuk megtenni, mert az európai uniós szabályokkal nem lehet ellentétes. Értelemszerűen nekünk ezt be kell mutatnunk paragrafusról paragrafusra, hogy nem ütközik egyetlenegy európai uniós joganyaggal sem.
Áttérve arra a kérdéskörre, amit Farkas képviselő úr fogalmazott meg, és a legutolsó kérdésével kezdve, miszerint milyen biztonsági feltételek vannak a külföldről behozott termékekkel szemben, ez a törvényben nem lehet rögzíteni. Non diszkriminatívnak kell lenni minden tagországnak. Hiába a belső késztetésünk, hiába szeretnénk szigorúbb elvárásokat tenni, és mi magunk is azt mondjuk, hogy azért jobb a magyarországi élelmiszer, mert itt nemcsak a kész élelmiszert tudjuk nézni, hanem annak előállítási folyamatát is. Azaz valóban az állattartó telepen, a növénytermesztésben, a takarmánykeverőben, a feldolgozásnál, a kereskedelemben tudjuk nézni, tehát több helyről van információnk, és saját vizsgálataink alapján is egy képünk van róla, hogy mi az, amit Magyarországon elő tudunk állítani. Viszont egy határainkon kívülről behozott termékről csak azt tudjuk, hogy az a termék mit mutat. Nem lehet megtenni.
Az összes akciónkban is mindig kínosan ügyelnem arra, hogy amikor olyan bejelentéseket teszek, hogy levettünk véletlenszerűen a polcról 15 olyan terméket, amelyet határainkon kívül állítottak elő, és 15 olyat, amit határainkon belül, és míg a miénk megfelelt a magyar élelmiszerkönyvi elvárásnak, addig a határainkon kívül előállítottakból csak összesen 4 felel meg. Erre is nagyon vigyáznom kell, nehogy azt mondjam, hogy csak ezt a 15-öt, hanem egyből oda kell mellé tennem, hogy ugyanúgy megvolt arányában a másik 15, mert a külképviseletek abban a pillanatban jelentésükben megírják, hogy Magyarország diszkriminálja más országok tevékenységét az egységes piac ellenére. Tehát ezen a nagyon nehéz pengeélen kell valahogyan megtalálnunk a szabályozásnak azt a lehetőségét, hogy ugyanaz vonatkozik mindegyikre, azaz nem tehetünk különbséget a szabályozási szinten.
A végrehajtásban kell szintén non diszkriminatív módon beépítenünk, hogy hogyan tudunk esetlegesen szabályainkkal a magyarországi feltételeknek eleget tenni. Egy olyan példát mondok erre, amelyik, azt gondolom, annak ellenére, hogy határainkon kívülről vendégek vannak itt, nem fogják félreérteni. A húsvéti időszakban a bárányszállítás is egy probléma, mert a magyarországi tenyésztők úgy érzik, hogy őket túlellenőrizzük, míg a határainkon kívülről tranzitként származó élőállatok kisebb ellenőrzésnek vannak kitéve. Az idei szabályozásban úgy tettük a szabályozást, hogy ne legyen diszkriminatív, hogy a hosszú távú szabályokra adtuk ki utasítást a kollegáknak a mindennapokra, hogy ellenőrizzék. Nem azt mondtam, hogy magyarországit ne, csak, ha megnézzük a hosszú távú szállítás paramétereit, akkor Magyarországon egy kicsit utaztatni kellene az állatokat, hogy ugyanannyi idő kijöjjön, minthogyha esetleg valóban más országból jön keresztül Magyarországon.
Rendkívül komolyan kell vennie minden egyes tagországnak, hogy az Európai Unióban, természetesen a többi 26 tagország azt keresi, hogy mivel kívánunk mi gátat szabni a szabad kereskedelemnek. Jó néhány példa mutatja, hogy a kereskedelem sajnos volt, amikor már prioritást élvezett az emberi biztonsággal és az egészséggel szemben is. Tehát ezért vagyunk nagyon nehéz helyzetben, hogy hogyan tudjuk ezt szabályozni.
Az adminisztratív teher: nagyjából ugyanaz az adminisztratív teherrel is a problémánk, mint az előzővel. Köszönöm szépen Orosz Sándor képviselő úrnak, hogy igen, sajnos nem elég ma jól tenni a feladatunkat, hanem ezt dokumentálni is kell. Szakmai fájdalmunk a mai napig, hogy Magyarország nincs tbc-mentes országként elismerve szarvasmarháinkat tekintve. A '70-es években elődeink megtették azt, hogy mentesítették az országot. 2008-ban még mindig nem tudom elfogadtatni az Európai Unióval, hogy Magyarország mentes, és nem más miatt, minthogy nem tudjuk papíron bizonyítani. Hiába tesszük most már három éve, hogy mindent dokumentálunk, azt mondják, hogy jó-jó, három évre ez igaz, de mi volt előtte.
Ugyanaz a kérdés, mi magunk is azt szeretnénk, hogy ez a teher ne legyen ilyen mértékű, ennek ellenére nem tudunk mit tenni, mert nem tudunk eredményt felmutatni. Amivel tudjuk biztosítani a gazdák versenyképességét amellett, hogy a környezetet és magát a fogyasztót biztonságban látjuk, hogy olyan mentesítési programokat indítunk el, amelyek miatt Magyarország előnyt élvezhet a többi országgal szemben. A sertés példáján keresztül: ha már elérjük az Aujeszki-féle betegségtől való mentességet, akkor nem azt kell mondanunk, hogy ebbe az országba nem lehet behozni más országokból származó sertést, hanem akkor azt lehet mondani, hogy csak olyat lehet behozni, amelyik szintén mentes Aujeszkitől. A logikája fordul a dolognak, viszont ezt szintén csak papírral tudjuk alátámasztani. Azért nem tartunk még az Aujeszki-mentességben sem ott, hogy már ezt tudnánk alkalmazni, mint elért eredményt, mert a papírok még mindig kifogásként merülnek fel az Európai Unióban, hogy nem elég, nem annyi, még ez is kellene, az is kellene. Értelemszerűen ezt a papírt valahová tovább terhelnünk, és mivel a felelősség a vállalkozásé, és a vállalkozó elé kell kerülnie, ezért nála is meg kell jelennie az adminisztrációs tehernek.
Ami szintén egy új szervezettel kapcsolatos kérdés, valóban egy nagyon heterogén állapot van most még mindenkinek a fejében, én azt gondolom, még a saját magunkéban is, a szakmai fejekben is. Ugyanis volt növényvédelmi szolgálatunk, volt állategészségügyi és élelmiszer-ellenőrző szolgálatunk, van ÁNTSZ-ünk, van fogyasztóvédelmünk - és elnézést, akiket kihagytam, még biztosan jó néhányat fel lehetne sorolni -, és csak azokat említettem, amelyek az élelmiszerlánchoz közelebb vannak. Ebben elkezdtünk egy olyan változást, hogy akik az élelmiszerrel foglalkoznak, azok legyenek egy szervezetben. Határkőként említettem a felvezetésben október 1-jét. Október 1-jén 104 került át az ÁNTSZ-től, pont azért, hogy a vendéglátásban és a megelőző fázisokban is érvényesülni tudjon a közegészségügyi szemlélet.
Ebben a tervezetben a fogyasztóvédelmi hatóságra is egy olyan tervezet van, amelyik egyértelműbben lehatárolja, hogy ugyanazt a terméket két hatóság ne vegye a kezébe, mert nincs értelme, és a vállalkozót két hatóság ne bírságolja meg ugyanazért, mivel az egyik ezt már megtette. Mi azt reméljük, ha sikerül ezt a változatot előbbre vinni, akkor ez azt fogja jelenteni, hogy valóban az élelmiszerrel kapcsolatban egy új név jelenik meg. Ráadásul a törvénynek szintén van még egy újdonsága, mert ma már nem nevezi meg konkrétan a hatóságot; nem nevezheti meg. A jelenlegi jogalkotásnak ez az egyik alappillére, hogy nem lehet a hatóságot nevén nevezni, hanem a feladatot kell megjelölni, és ezért van így, hogy az élelmiszerlánc felügyeletéért dolgozó hatóság. Ezt követően, és ez már válasz lesz arra a kérdésre is, amely Nagy Andor képviselő úrtól merült fel, hogy mit lehet tenni a méhészettel és a bejelentési kötelezettséggel kapcsolatban.
Megjelöli a rendelet, hogy kinél kell a bejelentést tenni, viszont ezt követően a kormány a törvény alapján kijelölheti, hogy ez a hatóság kicsoda. A jelenlegi tervek szerint, és értelemszerűen a törvény alapján létrehozott rendeletek nem változtatnak a gyakorlaton, hanem magát a jegyzőt fogják megjelölni. Csak az a különbség, hogy a jelenlegi jogalkotásban nem nevezzük nevén a gyereket, hanem megadjuk a lehetőséget, hogy az adott helyzethez lehessen igazítani az ilyen jellegű szabályozást.
Visszatérve viszont ahhoz a kérdéshez, hogy új szervezet vagy sem, van új szervezet, csak nem a törvény miatt, ugyanis létrejött a mezőgazdasági szakigazgatási hivatal. A mezőgazdasági szakigazgatási hivatalban az előbb említett szervezetek mellett még jó néhány szervezet bekerült, mint például a falugazdász hálózat, az erdészeti hatóság. Ott sok minden együttesen van, viszont két elnök, szakmai elnökhelyettesség van. A mezőgazdasági szakigazgatási hivatal egyik elnökhelyettese az élelmiszerlánc-felügyeletéért és annak irányításáért felelős vezető, Bognár Lajos dr., aki egyben az országos főállatorvos helyettese is. Tehát a szakmaisága az élelmiszerláncnak úgy van egy szervezetben, hogy a minisztériumban van a főállatorvos, a hivatalban van egy elnökhelyettes, aki egyben a főállatorvos helyettese is. Tehát így valósul meg, de ez egy hivatalt jelent jelen pillanatban Magyarországon. Tehát nem lett, nem lesz több hivatal, hanem egy hivatal van, és ezen belül ennek az elnökhelyettességnek a feladatait kívánná a törvény egységesen szabályozni. Ennek következtében nincs külön költségvetése, hanem az MGSZH költségvetése az élelmiszerlánc-felügyeleti szervnek is a költségvetése.
Én azt gondolom, hogy azt az elképzelést, amelyik megfogalmazódott két felszólalásban is, hogy egy bevételektől és a bevételi kényszertől mentes hatóság jöjjön létre, mindegyikünknek közös vágya és elképzelése. Ezen is nagyon sokat gondolkodunk, hogy hogyan lehetne ezt megteremteni, mert ha csak ezt az elnökhelyettességet és a korábbi növény-egészségügyi és állategészségügyi szervezet tevékenységéhez kötődő pénzügyi feltételt, ez éves szinten durván 30 milliárd forintot jelent. Ez egyrészt nagyon sok pénz, másrészt az ember egészségéről van szó, ezért azt gondolom, hogy nagyon kevés pénz. Ebből a szempontból a költségvetésben majd meg kell találni azt, hogy ennek finanszírozását megoldani.
Ma jelen pillanatban akár a bírságbevételek is hozzájárulnak a költségekhez. Ebből a szempontból majd hosszú távon meg lehet keresni, meg lehet találni, hogyan lehet ebben egyenlő teherviselés, mert ha ezt is kicsit bontanánk, láthatjuk, hogy jelen pillanatban a vágóhidak fizetik a legnagyobb részt. A húsvizsgálati díjon keresztül ők folyamatosan fizetnek egy díjat, míg a többi vállalkozás nem, és itt ismételten bejön az a kérdés, hogy ha nem határainkon belül lett előállítva, és itt jön forgalomba, azoktól a terhektől mentes, mint ami itthon rajta van. Tehát mi abban is gondolkodunk, hogyan lehet ezeket a termékeket is ebbe az egységes teherviselésbe bekapcsolni. Amint említettem, ez nem a szakmai törvény, hanem úgy értékeljük, hogy ez gazdasági kérdés, és így a költségvetéshez kapcsolódóan szeretnénk ennek szabályozását a jövőben megváltoztatni.
Orosz Sándor képviselő úr két nagyon egyszerű kérdést tett fel, és hihetetlenül nehéz rá válaszolni. Az élő hal annak függvényében változik, hogy élelmiszer-e vagy élőállat, hogy milyen célt szolgál. Ahogy képviselő úrral tudjuk, sok esetben ez úgy indul el, hogy nem más lesz, mint élelmiszer, ezért semmilyen dokumentumnak nem kell kísérnie, csak kereskedelminek. Azaz, ha arról egy számla ott van, akkor az a kereskedelmi tétel, mi úgy tudjuk, hogy bekerül egy bemutató akváriumba vagy egy feldolgozó üzembe. Sajnos a példák azt mutatják, hogy vannak vállalkozások, amelyek úgy gondolják, hogy ha már egyszer itt van, és nem tudok vele mit tenni, leteszem a természetes vizekbe. Ha pedig így jött volna, hogy a természetes vizekbe kerül, akkor állategészségügyi bizonyítványnak kellene kísérnie, mert ettől a pillanattól kezdve veszélyt rejt a magyarországi élő állatokra. Európai uniós szabályozás, itthon csak vergődünk és kínlódunk vele. Pont azért, hogy meg tudjunk felelni a törvénnyel az európai uniós elvárásnak, nem tudunk rajta változtatni, ezért a rendkívül egyszerű kérdésre sem tudom megmondani a választ. Legfeljebb vissza tudok kérdezni, csak ez nem válasz, hanem egy megoldatlan kérdés nyitottságát mutatja.
A második kérdéssel még inkább zavarba hoz a képviselő úr, hogy termőföld-e a halastó. Bevallom őszintén, szégyellem magam, de nem fogok tudni rá válaszolni. Jogi szakértő kolleganőmre nézek, aki a növény- és talajvédelmi szolgálatunk jogi szakértője, hogy termőföld-e a halastó.
DR. VERCSEG ORSOLYA (Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium): Igen, termőföldvédelmi tulajdon.
DR. SÜTH MIKLÓS élelmiszerlánc-felügyeleti szakállamtitkár: A termőföld védelméről szóló törvényhez tartozik. Tehát a válaszunk igen erre a kérdésre. Viszont azt gondolom, ez is sokkal messzebb mutat a kérdésnél, mert sokkal több minden van mögötte, ami miatt a képviselő úr ezt a kérdést feltette. Sajnos még ebben a törvényben sem fogunk tudni megoldásokat és megnyugtató megoldásokat tenni erre a kérdésre.
Nagyon szépen köszönöm azt a felvetést, hogy a 17. § (3) bekezdés b) pontját vizsgáljuk meg. Bejelöltem magamnak, és ígérem, meg fogjuk nézni. Elvileg, ha akarom értem, ha akarom, nem értem. A törvény nem lehet ilyen, és nem hozhatjuk a döntéshozókat abba a helyzetbe, hogy egy olyan bekezdésre kelljen igent mondani, ami nem mindenki számára egyértelmű. Ezt mindenféleképpen meg fogjuk nézni, hogy valóban hogyan lehet a talajidegen anyagokat még jobban definiálni, hogy ne legyen ebben félreértés, hogyan kell esetleg kiutalni.
A méhészek problémájára utaltam, hogy jelen pillanatban nincs változás benne, a jegyző feladata továbbra is. A tárcaközi egyeztetéseknél a jegyzők munkáját felügyelő minisztérium képviselői egyértelműen elfogadták, hogy továbbra is az ő feladatuk marad ugyanúgy, mint jó néhány más, akár a közterületen lévő elhullott állatok kérdése is. Terveink szerint ez is jegyzői feladat, terveink szerint továbbra is az ő feladatuk maradna.
A laboratóriumok kérdése egy rendkívül összetett kérdés. Magyarországon 20 darab laboratórium volt három évvel ezelőtt. Nagyon sok igénye van, egyrészt humánerőforrás igénye, másrészt dologi igénye. A dologi igény alatt természetesen pénzt, pénzt és pénzt ért az ember. Ebből a szempontból meg kellett vizsgálnunk, hogy mit tudunk tenni a laboratóriumokkal. Azt a döntést kellett meghoznunk, hogy még hogyha a leggyorsabb megoldás nem más, mint hogyha minden megyében marad egy akkreditált laboratóriumunk, sokkal olcsóbb megoldás, hogyha azokon a területeken - és itt régiókban gondolkodunk - ahonnan a minta szállítható, és ott hozunk létre olyan laboratóriumi központokat, amelyekben a legújabb műszer van, és ahol valóban a műszer nemcsak ott van, hanem működtetik is. Szomorú tapasztalat volt számomra, hogy voltak olyan nagy értékű műszereink - százmillió forintos értékű nagy műszerekre kell gondolni -, amit ki sem csomagoltak ezekben a laboratóriumokban. Ez viszont pazarlás, mert oda kell tenni, ahol azt használják, és ha van pénzünk, akkor majd inkább frissítsünk 2-3 év múlva, minthogy vegyünk 20 darabot, és utána soha ne tudjuk frissíteni, mi több, ne legyen olyan szakemberünk, aki ezt tudja működtetni.
Értelem szerint ez mindig vitákat generál. Ahol laboratóriumot bezárunk, ott egyértelmű a vélemény, hogy ezt nem lenne szabad bezárni, ahol nyitva hagyunk, ott mindenki meg van elégedve vele. Én azt gondolom, hogy nekünk is odáig kell majd eljutnunk ebben, hogy az akkreditált laboratórium az elvárás. Akkreditált laboratórium nélkül nem lehet a bíróság előtt is megfelelő módon alátámasztani, hogy a tevékenységünk kvantitatívan is bemutatható és megbízható. Tehát ebből a szempontból az államnak akkreditált laboratóriumokkal rendelkeznie.
Nem is tudom, hogy hány ujjam kellene hozzá-, hogy megmondja, hányféle laboratóriumunk van, mert van a növény- és talajvédelmi szolgálatnak növényvédelmi laboratóriuma meg talajvédelmi. Van az állategészségügyi szolgálatnak olyan, amelyik állategészségügyi diagnosztikai, van, amelyik az élelmiszert vizsgálja, és van olyan, amelyik a takarmányt. Én azt gondolom, hogy ez nagyon jó, de én azt a példát is jónak láttam, amit Badenwürttenberg tartományban lehetett látni, hogy a műszer ugyanaz, csak a szakember más és a metodika más. Azaz legyen egy profi műszer, és ahhoz legyen olyan szakember, aki megfelelő időben tudja azt működtetni, és ki tudja használni. Ez inkább gazdaságossági és a lehetőségeinkhez mért változtatás, és nem igazán egyéb kérdéseket ölel fel.
Még egy dolgot nem lehet elfelejteni, hogy Magyarországon is már számtalan olyan laboratórium van jelen, amely az élelmiszerláncban a talajtól egészen a kész termékig vizsgál, amelyik magánkézben van. Ők meg azt követelik tőlünk, hogy mi az, hogy az állam is szolgáltat, azaz nemcsak állami vizsgálatokat végzünk el, hanem az ellenőrzöttek megbízásos munkáit is ellátjuk. Ha nagyon feszegeti az ember, akkor valóban akár még összeférhetetlenség is lehet, mert hogyha ő vizsgáltat nálam, akkor az bevételt hoz, azzal a bevétellel lehet gazdálkodni, és akkor melyik élvez megint csak előnyt. Tehát nagyon sok olvasata van a dolognak. Ma jelen pillanatban úgy látjuk, hogy újra kell gondolni az egész laboratóriumi kérdést, de egyre biztosan szükség van, és a területnek megfelelően kell, hogy szükség legyen rá.
Az utolsó kérdésre vagy véleményre magam is azt gondolom, hogy ezt is meg lehet fontolni, de ez természetesen nem a szakhatóság javaslataként tud megfogalmazódni. Jelen pillanatban ebben a szervezeti felépítésben van meghatározva ennek a munkának a végrehajtása. Nagyon szépen köszönöm.
ELNÖK: Köszönjük szépen a kimerítő választ. Ha nincs több kérdés, a határozathozatal következik. Aki általános vitára alkalmasnak tartja az előttünk lévő törvényt, azt kérem, hogy szavazzon. (Szavazás.) Tíz. Tartózkodás? (Szavazás.) Kettő. Ellene? (Szavazás.) Hét.
A bizottság támogatja. Köszönöm szépen. A bizottság előadója Orosz Sándor képviselő úr. Kisebbségi előadó? Andor? (Dr. Nagy Andor: Kell kisebbségi előadó.) Nem muszáj. Köszönöm szépen.
Köszönjük szépen a munkát, és majd még találkozunk.
DR. SÜTH MIKLÓS élelmiszerlánc-felügyeleti szakállamtitkár: Köszönjük szépen.
ELNÖK: Következő napirendünk dr. Oláh Lajos képviselő úr önálló indítványa. Oláh képviselő úr maradhat a helyén, mert sérült. Parancsolj!
DR. OLÁH LAJOS (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Nagyon röviden csak annyit, hogy mielőtt a törvényjavaslatot benyújtottam, előtte hónapokon keresztül a honlapon és minden lehetséges egyéb módon köröztettem, tehát meg lehetett tekinteni. Az élelmiszerlánccal egy évvel ezelőtt ültünk le az első egyeztetésre. Azóta azt tapasztaltam, hogy hála Istennek a törvény hatályba lépése előtt már elkezdtek átállni a lebomló, környezetbarát zacskókra. Lehetett volna egy olyan út is, én ezt kezdeményeztem náluk, hogy álljanak össze, és egyfajta belső szabályozást valósítsanak meg, maguk döntsenek arról, hogy lebomló zacskókat választanának. Angliában erre konkrét példa van, hogy így csinálták, ők azt válaszolták, azt szeretnék, ha erről jogszabály születne, mert akkor az egyértelmű, és nem lesz olyan, aki ezt az utat választja, a másik pedig a másik utat.
Láthatjuk, ez nem egy világtól elrugaszkodott dolog, Indiában például útjelző táblák vannak, ahol kirakják, hogy nejlonzacskót bevinni tilos. Ugandában, egy másik nagyon fejlett országban szintén tilos a műanyagzacskók használata, de számtalan példát tudnék még mondani.
Ha valaki azt kérdezné, nem környezetbarátabb-e, hogyha mindenki egy lenszatyorral menne, és azt vinné folyamatosan, azt tudnám mondani, hogy teljesen természetes, hogy környezetbarátabb lenne, de jelen pillanatban nem látom azt, hogy a társadalomban ezt a környezettudatosság lenne, ezért legalább ezt a kis lépést tegyük meg, és lépjünk előre.
Egy zacskót átlagosan 20 percig használunk, miközben 3-400 év a lebomlási ideje. A klasszikus példám az, hogy ha az utolsó budai pasa itt hagyott volna egy műanyag zacskót, akkor az a napokban bomlott volna le. Azt kérem a bizottságtól, hogy támogassa ezt. Teljesen természetes, hogy minden jobbító módosító indítványra nyitott vagyok, és örömmel venném.
Zárszóként annyit, hogy a minisztériummal futottunk egy kört, ők alkalmasnak tartották ezt a javaslatot általános vitára. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Tisztelt Bizottság! A képviselő úr önálló indítványának napirendre-vételéről és általános vitára való alkalmasságáról kell döntenünk. A részletes vitánál fogjuk azt majd megtudni, hogy melyik jogszabály mondja meg azt, hogy a lebomlót miről lehet megismerni. Azt kérdezném meg, a képviselők közül van-e valaki, aki kíván szólni? (Közbeszólás: A kormány képviselőjének adjuk meg a szót, elnök úr.) A kormány képviselőjét üdvözlöm. Legyen kedves bemutatkozni!
DR. FÁBIÁN GYULA (Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium): Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Köszönöm a szót. Fábián Gyula vagyok a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium jogi főosztályáról. Kollégám dr. Balázs Gábor, aki a környezetgazdasági főosztályról érkezett.
Röviden ismertetve a tárca álláspontját elöljáróban elmondható az, hogy a törvényjavaslatban megfogalmazott célok, nevezetesen a műanyag bevásárlótáskák lebomló változatra való lecserélése maximálisan támogatandó. Mindannyiunk előtt ismert az, bevásárlás alkalmával szembesülünk ezzel a problémával, és mindannyiunk érdeke egyébként is egy olyan rendszer felé való elmozdulás, hogy környezetbarátabb megoldás felé mozduljunk el.
Ami viszont aggályos jelenlegi formájában ezzel a tervezettel, az az, hogy bizonyos európai közösségi jogi problémákat vet fel, aminek két oldala van. Egyfelől az Európai Közösséget létrehozó Római szerződés 28. cikke úgy rendelkezik, hogy bármely kereskedelmet korlátozó, közvetett vagy közvetlen rendelkezés a szerződésbe ütközik. A törvényjavaslat úgy fogalmaz, hogy a kis kereskedelmi szolgáltató, amennyiben az általuk árusított, forgalmazott terméket elszállítás céljára lebomló, biológiailag beiodegradálódónak minősülő bevásárló-reklámtáskába, illetve ezzel egy tekintet alá eső műanyag zacskóban forgalmazhatja.
A másik érintettsége egy európai uniós irányelv, a 94/62-es EK-irányelv, amely egy csomagolási irányelv, és a csomagolóanyagok alkalmazásáról szól. Ez az irányelv 18. cikkében kimondja azt, hogy amennyiben egy csomagolóanyag, egy hagyomány műanyag zacskó megfelel a csomagolási irányelv által támasztott lényegi kritériumoknak, akkor annak piacra jutását korlátozni nem lehet. Itt egy rövid kitérőt tennék, mert van nemzetközi jogi vonatkozása is ennek a kérdésnek.
Franciaország készített egy törvénytervezetet, amelyben 2010 januárjától megtiltaná - teljesen a hasonló módon ezzel a törvénytervezettel - a hagyományos műanyag bevásárló-reklámtáskák, zacskók alkalmazását. Mivel ez a csomagolási irányelv hatálya alá tartoznak az ezt a kérdést rendezni szándékozó jogszabályok, ezért egyfelől bejelentés-köteles a Bizottság részére egy notifikációs eljárás keretében, amikor a tagállam bemutatja az adott jogszabályt az Európai Unió Bizottságának, aki a tagállamokkal együtt ezt véleményezi. A notifikációs eljárás keretében ezt a hatályba léptetés előtt meg kell tenni, tehát addig nem léptethető hatályba, amíg meg nem történik.
Egyfelől a csomagolási irányelv miatt ez egészen biztosan notifikációs eljárásköteles, másfelől a 98/34-es EK-irányelv, ami a műszaki tartalmú jogszabály-tervezeteknek az elfogadásáról szól, szintén előírja azt, hogy ilyen esetben ezt be kell mutatni előzetesen a Bizottságnak. Ezek a várható problémák.
Az ezzel lényegében azonos francia javaslat esetében megtörtént ennek a Bizottságnak történő bemutatása, és a Bizottság pontosan ezekre a dolgokra hívta fel a figyelmet, hogy az irányelv 18. cikke alapján, ha megfelel az általános kritériumoknak, akkor nem lehet a piacra jutását korlátozni egy ilyen terméknek, illetve szinten a 28-as EK-szerződésbeli rendelkezésre hívta fel a figyelmet.
Mivel alapvetően az elérni kívánt cél maximálisan támogatandó, ezért alternatív javaslatként korábban is és most is a minisztérium azt javasolja, hogy a termékdíjtörvény rendszerén belül kerüljön a kérdés rendezésre. Egyébként a francia jogesetben az Európai Unió Bizottsága részletes véleményében is azt javasolta, hogy gazdasági szabályozó eszközökkel történjen elsősorban az ilyen kérdések rendezése.
A tárca álláspontja az, hogy mivel a környezetvédelmi termékdíjról szóló 1995. évi LVI. törvény módosítása ősszel várhatóan módosításra kerül, ezért erre rákapcsolódva ez a kérdés a gazdasági szabályozók útján megnyugtatóan rendezhető. Ennek részletein el kell gondolkodni, hogy a biológiailag lebomló bevásárló-reklámtáskára egy nagyon alacsony, míg a hagyományos műanyag zacskók esetében egy igen magas termékdíjtétel kerüljön meghatározásra. Ennek a részletein nyilván el lehet gondolkodni. Ha esetleg van szakmai kérdésük, illetve jogi, akkor munkatársaim rendelkezésükre állnak.
DR. BALÁZS GÁBOR (Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium): Egy apróságot szeretnék hozzátenni, hogy melyek ezek a lényegi követelmények. Tisztelt Bizottság! Elhangzott az a szó, hogy lényegi követelményeknek való megfelelés. Felvetődik, hogy melyek ezek a lényegi követelmények, amelyeknek meg kell felelnie a csomagolásnak. Az első az, hogy optimális tömeg és térfogat legyen. A második az, hogy minimális toxikusanyag-tartalma legyen, amit egyrészt a nehézfémtartalom-szabályozással, illetve limittel próbálnak megoldani, másrészt az irányelven keresztül. A harmadik az - és ezek már választhatók -, hogy a csomagolásnak vagy újra feldolgozhatónak, tehát anyagában hasznosíthatónak kell lennie, vagy energetikailag hasznosíthatónak vagy biodegradálhatónak.
Tehát akkor, amikor megvizsgálták ezt a francia esetet, kiderült, hogy a polietilén minden esetben teljesíti a követelményeket, hiszen újra feldolgozható. Tehát minden tudományos bizonyíték amellett szólt, hogy újra feldolgozható. Tehát a tárca bármennyire is maximálisan támogatná azt, hogy visszaszoruljon ez a terület, egyszerűen megfelel a lényegi követelmények. Ez kétirányú dolog. Akkor, hogyha egy csomagolás megfelel a lényegi követelményeknek, nincs joga a tagállamnak kitiltania a piacról. Tehát ez a fő gondunk pillanatnyilag.
ELNÖK: Az előterjesztőnek adnám meg újra a szót.
DR. FÁBIÁN GYULA (Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium): Még egy rövid mondat erejéig szeretnék szólni. Ezt az álláspontunkat természetesen a többi tárcával az érintettség folytán egyeztettük. Az Igazságügyi és Rendészeti Minisztériummal, aki a jogharmonizációért elsődlegesen felelős, egyeztettünk, illetve egyeztettünk a Pénzügyminisztériummal, a Gazdasági és Közlekedési Minisztériummal, az Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztériummal és a Miniszterelnöki Hivatallal is. Ők is ezen az előbb említett állásponton vannak.
ELNÖK: Egy kis hibát elkövettek, ugyanis az előterjesztővel is egyeztetni kellett volna, de most mindjárt megadom neki a szót.
DR. OLÁH LAJOS (MSZP): Köszönöm szépen. A minisztérium mondta ezt a problémát, de eddig nem így vetette fel, hanem azt javasolta, hogy menjen be ez a törvényjavaslat, és utána menjünk ki Brüsszelbe. Egyébként én egy idő után nem annak híve vagyok, hogy ha Brüsszel előzetesen csúnyán néz, akkor semmit ne csináljunk, hanem szerintem menjünk oda, nézzük meg, hogy mit reagálnak. Én több ország környezetvédelmi minisztériumával levelezésben vagyok, hogy ne csak Magyarország kezdeményezze ezt a dolgot, hanem több ország irányából egy nyomás rá. Még Sztavrosz Dimasz urat is bombázom egy ideje levelekkel, és ebben Hegyi Gyula EP-képviselő is segít, hogy ebben próbáljunk meg előre menni.
A francia variánshoz képest egyébként van egy alapvető eltérés, itt ugyanis hagytunk egy kiskaput, mert lehet egyébként hagyományos zacskót használni, ha garantálják a 80 százalékos visszagyűjtését. Tehát abban bízom, hogy talán ez a kiskapu lehet, hogy nem tökéletes, de lehet, hogy már kinyitottuk, és talán valamilyen irányba el lehet menni.
Azt szeretném kérni a tisztelt bizottságtól, hogy továbbra is támogassák, hogy a parlament tárgyalhasson erről a dologról, és menjünk ki Brüsszelbe, és képviseljük. A franciák kimentek, megcsinálták, menjünk ki mi is! Ausztráliában is elindultak ebbe az irányba, Kínában elindultak, Indiában csinálják, úgyhogy talán előbb-utóbb az Európai Unió is képes lesz arra, hogy elég bátor legyen ahhoz, hogy meglépje ezt a dolgot. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Van kérdés, hozzászólás?
DR. OROSZ SÁNDOR (MSZP): Frakciónk azt támogatja, amit Lajos megfogalmazott. Köszönöm szépen.
DR. NAGY ANDOR (KDNP): Mi is teljes mellszélességgel kiállunk Oláh Lajos képviselőtársunk kezdeményezése mellett. Külön értékelem a képviselő úr kreativitását, meg azt, hogy hírlevelet küld rendszeresen az e-mail címünkre. Abba is bele szoktam nézni, rengeteg jó ötlet van benne. Ha így halad tovább, akkor előbb-utóbb még akár Nobel-díjas is lehet belőle, ki tudja. És javaslom, hogy esetleg Oláh-féle szatyornak hívjuk ezt a bevásárlótáskát. (Derültség.)
ELNÖK: Semmiképpen ne komolytalankodjátok el a dolgot, ez egy nagyon komoly ügy. Arra kell vigyáznunk, képviselő úr nehogy az elkövetkezendő hetekben kormánytaggá váljon, mert akkor kénytelen a kormány álláspontját osztani, és visszavonni saját indítványát. Úgyhogy erre figyeljél, Lajos.
Az a kérdésem, hogy aki támogatja szeretett képviselőtársunk kiváló indítványát, az emelje fel a kezét! (Szavazás.) Köszönöm szépen, a tárgysorozatba-vételt a bizottság elfogadta.
Aki az általános vitára való alkalmasságot is támogatja, az kérem, jelezze! (Szavazás.) Tartózkodás? Ellene? (Nincs jelzés.)
Köszönöm szépen. A bizottság egyhangúlag támogatta.
Tompa képviselő úr lesz a bizottsági előadó. Köszönöm szépen.
Köszönjük szépen a kormány képviselőinek is a megjelenést.
A Nemzeti Fenntartható Fejlődési Tanács közjogi jogállásáról, jogköréről, összetételéről és feladatairól, valamint működési kereteiről szóló határozati javaslatot tárgyaljuk most meg, amely Tóbiás József, Ékes József, dr. Nagy Andor, Katona Kálmán, Velkey Gábor, Szili Katalin önálló indítványa. Nem kell elmagyarázni, tudjátok, hogy miről van szó. Megkérdezzük a kormány képviselőinek véleményét, de előtte a bemutatkozást kérjük szépen.
Dr. Gellért Zita Márta kiegészítése
DR. GELLÉRT ZITA MÁRTA (Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium): Köszönöm szépen, elnök úr. Gellért Zita vagyok, a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium osztályvezetője. Kolléganőm Izsáni Somogyi Lilla a jogi főosztályról.
Kormányálláspont nincsen még, a holnapi kormányülés fogja ezt a határozati javaslatot tárgyalni. A tárca álláspontja az, hogy általános vitára alkalmasnak találjuk, tehát támogatjuk.
ELNÖK: Köszönjük szépen. Aki a bizottság részéről általános vitára alkalmasnak találja az indítványt, az szavazzon! (Szavazás.) Köszönöm szépen. Tartózkodás? Ellene? (Nincs jelzés.) Nem volt.
A bizottság egyhangúlag elfogadta az általános vitára való alkalmasságot.
Egy előadó kellene a nem aláírók közül. (Rövid egyeztetés.) Orosz Sándor képviselő úr kimaradt az aláírók közül, úgyhogy ő lesz a bizottsági előadó.
Mielőtt utolsó napirendi pontunkat elkezdenénk, kinyitjuk az ablakot egy percre, és átrendezzük magunkat.
(Rövid szünet. - A szlovák delegáció tagjai megérkeznek az ülésterembe.)
ELNÖK: Szeretettel köszöntöm újra a szlovák környezetvédelmi bizottság tagjait. Egyszerűbbnek tűnt mai ülésünk, sokkal rövidebb idő alatt szoktunk végezni, de nyilván a vendégek inspirálták a képviselőket a szereplésre, és a téma is nagyobb érdeklődésre tartott számot, mint gondoltam, ezért elnézést kérek a kicsit hosszabb várakozásért. Továbbá egyfajta bemutatót tudtunk tartani abból, hogyan összetart a környezetvédelmi bizottság, abban az esetben, amikor egy tagjáról van szó.
Mivel kibővültünk, újra bemutatnám a bizottság tagjait. A bizottság főtitkárát már ismeritek, Orosz Sándor alelnök úr szocialista párti képviselő, Nagy Andor alelnök úr kereszténydemokrata képviselő, Kis Péter képviseli a szocialista párti képviselőket, Gyárfás Ildikó szintén szocialista párti képviselő és Császár Antal képviselő urat pedig már ismeritek.
Most ugyanezt kérem a másik oldaltól is, hogy mutatkozzanak be.
Magda Kosutová: Először is meg szeretnénk köszönni, hogy részt vehettünk a bizottság ülésén. Majdnem azt mondhatom, hogy otthon érezhettem magam, mert az önök tárgyalása nagyban hasonlított a miénkhez. El kell mondanom, hogy mi már magunkénak tudhatjuk ezt a törvényt, mi élelmiszerügyi törvénynek hívjuk. Csak az elnökünknek, ami a szavazatok számlálását illeti, nem olyan egyszerű a dolga, mert mi nem egyik és másik oldal vagyunk, hanem több párt képviselői, több oldalt képviselünk.
Most szeretném bemutatni a küldöttségünket, és exkuzálnom kell Sláby urat, az elnökünket, akinek megbeszélése volt a kormányfővel, és emiatt csak este tud csatlakozni hozzánk. Bal oldalon kezdem, Köteles László urat szeretném bemutatni, akit már minden bizonnyal ismernek. Ő az egyedüli, aki most nem küszködik nyelvi nehézségekkel, ő a Magyar Koalíció Pártjának tagja. Mellette Lubos Martinák úr ül, ő a Smer szociáldemokrata párt képviselője. Jobb oldalon Peter Gabura úr, a kereszténydemokrata párt képviselője ül. Én Magda Kosutová vagyok, ugyancsak a Smer szociáldemokrata párt képviseletében. Lukač Milan úr bizottságunk titkára, a tolmácsunk pedig Pálfi Ferenc.
ELNÖK: A három nap programját ma délelőtt már megbeszéltük. A holnapi nap házigazdája Nagy Andor alelnök úr lesz, de természetesen a bizottság többi tagja is ott lesz a programon. Most az lenne a kérdésem, hogy melyek azok a témák, amelyekről szeretnének eszmét cserélni a ma délutáni megbeszélésen. Van-e olyan, amit előkészítettek?
Magda Kosutová: Semmiféle előkészített programunk, kérdéseink nincsenek, de szeretnénk tájékoztatást kapni a szlovák-magyar környezetvédelmi bizottság munkájáról, illetve a Natura 2000-rel kapcsolatos eredményekről, hogy ezeket tudjuk egyeztetni az általunk elért eredményekkel.
Peter Gabura: Nekem az a kérdésem, hogy a gázkibocsátási kvóták átrendezésével kapcsolatos kérdésekről tudnánk-e beszélni?
Lubos Martinák: Mivel én magam erdész vagyok, és egy erdész nemcsak vadászattal foglalkozik, hanem az állatok védelmével is, szeretném megkérdezni, hogy milyen eredményekről tudnánk esetleg véleményt cserélni, ami a nagy túzok védelmét illeti, mivel ez a madár a határt nem tartja tiszteletben, a határon átjáró madár. És ha esetleg önöknek volna valami kérdésük a szlovákiai vonatkozó jogszabályokról, azt Köteles László fogja önöknek elmondani. Ő a szakember, így ezzel is időt takarítunk meg.
ELNÖK: Akkor hozzákezdünk a felvetett témák tárgyalásához. Elhangzott most javaslatok, kérdések, és én megnéztem azt is, hogy a két bizottság korábbi találkozóinak mik voltak a témái. Mivel a célunk az, hogy a két bizottság legyen folyamatos kapcsolatban, és ennek felfrissítése az elsődleges cél. Azt gondolom, legfontosabb a személyes kapcsolat, hogy ismerjük egymást, hogyha vannak ügyeink, tudjuk, kihez lehet fordulni.
A korábbi tárgyalásokon komoly érdeklődés volt a nukleáris biztonság kérdése körül, ezen belül a Nukleáris Alap működésére kérdeztek, amely akkor még nem volt Szlovákiában. A másik téma, amelyben össze kellene fognunk, ez a génmódosított növények kérdésköre. A globális felmelegedés kapcsán a megújuló energiatermelés kérdése foglalkoztatta még a korábbi bizottságot. Továbbá elsősorban vízügyi együttműködés él a két ország között, melyről azt tudom elmondani, hogy jó az együttműködés a két ország adatforgalma a kölcsönös tájékoztatás terén, teljesen kölcsönös és folyamatos. Az árvízvédelemről pontos, gyors és korrekt tájékoztatást adunk mindig egymásnak.
A Duna hasznosításának kérdése a két ország egyik neuralgikus pontja, de ebben is van némi elmozdulás, elsősorban a vízmegosztásra vonatkozó kérdésekben. Úgy tűnik, hogy az Öreg-Dunával kapcsolatos kérdésekben közel vannak egymáshoz az álláspontok szakértői szinten. Nagyon hasznos projekt zajlott le a közelmúltban az Ipoly folyón, a tésai és az ipolytölgyesi duzzasztóművek mellett hallépcsők épültek, ami újra átjárhatóvá tette a folyót, és működik is, ami nagyon fontos, hogy a halak is tudják.
Ami bennünket foglalkoztat, a legfontosabb a klímaváltozás kérdése. Elfogadta parlamentünk a nemzeti éghajlat-változási stratégiát, a Nemzeti Fenntartható Fejlődési Tanács létrehozásáról egy országgyűlési határozatot. A tanács összetételéről és működési szabályairól szóló országgyűlési határozati javaslat volt a mai ülés egyik tárgyalási pontja. Ez egy ötpárti indítvány volt, amelyet a parlament öt pártjának egy-egy képviselője adott be. A Nemzeti Fenntartható Fejlődési Tanácsnak az a lényege, hogy a társadalom minden fontos szereplője részt kap benne. Egy kicsit olyasmi ez, mint egy felsőház, ugyanis minden döntést, jogszabályt ez a testület a fenntarthatóság szempontjából fog vizsgálni. A mindenkori parlament elnöke ennek a testületnek az elnöke.
Számunkra nagyon fontos kérdés Tokaj-hegyalja kérdése, a tőketerebesi erőmű léte, nemléte, és magunknak is szabályozni kell az UNESCO világörökségi területek védelmét, ezt jogszabályi oldalról rendeznünk kell. Azt nem tudom, hogy Szlovákiában az allergén növények kérdése, elsősorban a parlagfű mennyire van napirenden, de nekünk ez egy nagyon jelentős problémánk. Továbbá él a Magyar Köztársaság és a Szlovák Köztársaság kormányai közötti környezetvédelmi egyezmény. Ezt áttekintve azt tartom a legfontosabbnak, hogy a globális felmelegedéssel kapcsolatos uniós döntések teljesítése kapcsán kell nekünk együttműködnünk. (Magda Kosutová segítséget kér, mert e-mailt kellene küldenie.)
Az a javaslatom, hogy Orosz alelnök úr most rövid tájékoztatást ad a Natura 2000-ről, addig én elkísérem Önt.
DR. OROSZ SÁNDOR (MSZP): Azzal szeretném kezdeni, hogy a Magyar Köztársaság és néhány csatlakozó terület az Európai Unió egységes Pannon ökorégiójának az egyik része. Olyan ország vagyunk, amelyik egy az egyben benne van egy ökorégióban. Más országok, így például Szlovákia is több régióhoz tartozik. Ezt azért mondtam előre, mert a Pannon ökorégiónak vannak Szlovákiát érintő területei is. Ezt valamikor úgy kell összeraknia az érintett országoknak, hogy ez egy tényleg jól működő ökorégió lehessen. Nyilván ezt is fogja tudni segíteni, hogy a különböző tagállamok a Natura 2000 programban kijelölték a területeiket.
Magyarországon az összes területnek durván 20-21 százaléka a kijelölt terület. Óriási vitákat váltott ki, hogy miért pont ennyi és miért pont ezek a területek kerültek kijelölésre, és azt lehet mondani, hogy még nem vagyunk a folyamat végén. Nincs teljes összhang a kijelölés és a Natura 2000 területeken való gazdálkodás szabályozása között, értve ez alatt azt, hogy még nincsen meg minden szabály, hogy mit lehet, mit nem lehet ezeken a területeken csinálni. Nálunk egy kicsit gondot jelent az is, hogy a korábbi természetvédelmi jogszabályok alapján különböző védettségi szintű területek voltak, mint például országos jelentőségű, ezen belül is fokozott vagy csak védett terület, helyi érdekből elrendelt védettség. Tehát a védettségi szintek igen színes kavalkádja van jelenleg Magyarországon. Némileg enyhít az ilyen jellegű gondokon, hogy az úgynevezett agrár-környezetgazdálkodási támogatások működnek Magyarországon, nemcsak az Európai Unióhoz történt csatlakozásunktól, hanem az azt megelőző időktől kezdődően.
A területkijelölések egy publikus jogszabályban jelentek meg, egy vastag kötetben és CD-n. A gyep vonatkozásában megjelent a Natura 2000 gyepterületeken való gazdálkodás szabályrendszere. Az Új Magyarország vidékfejlesztési program tartalmaz agrár-környezetgazdálkodási támogatásokat, kifejezetten Natura 2000-es területeken való gazdálkodásra szóló támogatásokat, illetőleg Natura 2000 területek kezelési tervének kialakításával kapcsolatos támogatásokat. Gyakorlata inkább csak a környezetgazdálkodási támogatásoknak van, a Natura 2000 gyakorlatáról még nem tudunk mit mondani.
Túzokprogram is szerepel az Új Magyarország vidékfejlesztési programban. Nem értettem pontosan az elején, a túzokprogramból mi érdekelné a kollegát?
Peter Gabura: Milyen intézkedéseket foganatosítottak a mezőgazdaság területén a túzok védelme érdekében, és annak érdekében, hogy a túzok megéljen és tudjon szaporodni.
(Az ülés elnöke és Magda Kosutová visszaérkezik az ülésterembe.)
DR. OROSZ SÁNDOR (MSZP): A túzok egyrészt védett állat, fokozottan védett madárfajról van szó, ami azt jelenti, hogy már a zavarása is tilos. A helyén való magatartás, hogy ha valaki meglát egy túzokot, elkezd futni. Praktikusan a fészkelő hely környékét abszolút védelem övezi, a művelési ág esetében - ezek főleg gyepek - az emiatt kieső bevételekre, illetve többletköltségekre támogatást lehet igényelni meghatározott szabályok szerint. Ezen túlmenően kifejezett rezervátumkörülmények között igen komoly túzokszaporítási programot hajtanak végre Magyarországon a Körös-Maros Nemzeti Park területén. Hozzáteszem, hogy azon a környéken viszonylag sok szlovák is él.
DR. SZALÓKI GYULA: A módszertani központ Dévaványán, a Tiszántúl déli részén van, a legnagyobb állomány most itt van. Ezt Duna-síknak is nevezik, ami nem a homokhátság, hanem egy mélyebben fekvő terület. A másik két kisebb terület a hevesi sík, és a Hanságban is van túzoktelep; egyébként pedig (Az ülésterem falára mutatva.) ott van a falon a képe.
Peter Gabura: Köszönöm szépen.
Magda Kosutová: A Natura 2000-rel kapcsolatban szeretném megkérdezni, hogy a védett területekből mennyi van, és mennyi a madárvédelmi terület.
DR. OROSZ SÁNDOR (MSZP): Erre mondtam, hogy az ország összességét, ha nézem, a terület 20 százaléka Natura 2000-ben van kijelölve. De azt most megmondani, hogy melyik a madárvédelmi és melyik az élőhelyvédelmi, megmondom őszintén, most nem tudom. Erre itt most nem vagyok felkészülve, de ha szükséges, tájékoztatom önöket.
Magda Kosutová: Ebből az derül ki, hogy nálunk sokkal több a védett terület a Natura 2000 keretében.
DR. OROSZ SÁNDOR (MSZP): Persze, hiszen ott vannak az erdők.
Magda Kosutová: Jelenleg van folyamatban a terület nagyságának az átértékelése.
DR. OROSZ SÁNDOR (MSZP): Ez olyan jellegű vitákat jelent, mint amilyeneket én is jeleztem, hogy nálunk vannak?
Magda Kosutová: Nem voltam bent, amikor ön beszélt, de a lényeg az, arról van szó, hogy gazdasági szempontok vannak ennek hátterében, hogy az ebből keletkezett veszteségeket hogyan lehetne pótolni. Tehát erről folyik nálunk a vita. Az embereket ugyanis korlátozzuk a gazdálkodás lehetőségében, és nem tudjuk ezt megfelelően kompenzálni.
DR. OROSZ SÁNDOR (MSZP): Miben korlátozzák?
Magda Kosutová: Gazdasági szempontból nem tudják kellően kihasználni saját területeiket. Például van, ahol nem lehet trágyázni, van, ahol nem lehet kaszálni, és nagyon sok erdőt jelöltek ki.
DR. OROSZ SÁNDOR (MSZP): Ezt én értem, ezért is van több területük, mert nagyon sok területet jelöltek ki.
KÖTELES LÁSZLÓ: Ha arányaiban nézzük, a Skandináv országokat leszámítva Szlovákiában van a legtöbb erdő. Az előző miniszter úr kicsit túllőtt a célon, gazdasági lehetőségei szerint jelölte ki ezeket a területeket, és most próbáljuk a gazdasági lehetőségekbe beleférni, és közben megtartani a legértékesebb területeket.
ELNÖK: Azt mondhatjuk, hogy mi is túllőttünk a célon, és mi is most rendezgetjük, hogyan lehetne ezt megoldani, de ezt a gazdák mondják. Természetesen környezetvédelmi oldalról a mindenkori miniszter azt mondja, hogy ennek a támogatási rendszerét kell megoldani.
Magda Kosutová: Igen, csakhogy miből?
DR. OROSZ SÁNDOR (MSZP): Végig kell gondolni, hogy egyáltalán mit érdemes korlátozni. Egy példát mondanék, mert tudják, hogy "halas" vagyok: a halgazdálkodást nem korlátozni kell, hanem inkább hagyni kell, hogy működjön, mert akkor lesz madárleszállóhely. A legértékesebb vizes élőhelyek mindig a halastavak környékén vannak.
Magda Kosutová: Erre válaszul egy nagyon érdekes példát tudunk felhozni Szlovákiából, ahol annyira védtük a kormoránt, hogy az összes halat megzabálták, és most a kormorán él, de hal nincs.
DR. OROSZ SÁNDOR (MSZP): És gondolom, a környék úgy néz ki, mintha atomtámadás érte volna, a kormoránguanó miatt. Ez is azt mutatja, hogy élőhelyvédelemre van szükség, nem pedig fajok egyedvédelmére. Folyamatban van egyébként - éppen a kormoránkárokra tekintettel - a kormoránnal kapcsolatos európai intézkedések általános felülvizsgálata, pont ennél a fajnál tapasztalt rendkívül kellemetlen következményekből kiindulva. Nálunk engedéllyel már lőhető a nagy kormorán.
Peter Gabura: Kivételes esetekben már Szlovákiában is engedélyezték. Ez a halászok igénye volt elsősorban.
DR. OROSZ SÁNDOR (MSZP): Nálunk is így kezdődött.
Peter Gabura: A természetvédők tiltakoztak, fenntartásokkal fogadták, de ez alaptalan volt.
Magda Kosutová: Mivel hallottuk itt, hogy komoly teret szenteltek itt a bizottsági ülésen a parlagfűnek, én utánanéztem, azért mentem ki, hogy megnézzem az e-mailben, ez nálunk csak két helyen fordul elő Kelet-Szlovákiában. A parlagfű nálunk nem jelent nagy veszélyt, nálunk inkább a tűzelhalás okoz nagy károkat. A parlagfű megjelent persze nálunk is a globális felmelegedés alapján, de nem jelentős károkozó tényező.
KÖTELES LÁSZLÓ: Jelenleg nálunk a parlagfű nem aktuális probléma, de belátható időn belül nekünk is meg kell hozni ugyanazokat a rendelkezéseket, amelyeket önök itt meghoztak már.
DR. OROSZ SÁNDOR (MSZP): Kifejezetten a parlagfű dolgában, hogyha ki lehetne alakítani az Európai Unió egészére kiterjedő egységes stratégiát - ezt mi az Európai parlamenti képviselőinken keresztül kezdeményezni kívánjuk -, ebben, azt gondolom, azoknak az országoknak, amelyekben még nincs nagy gond, de veszélyeztetett helyzetben vannak, erre jó volna odafigyelni. Mi ezt a támogatnánk mindenképpen, mert a legokosabb dolog a megelőzés, mert ha már ott van, nagyon nehéz tenni ellene, akkor már késő.
Magda Kosutová: Ennek a növénynek az agresszív voltára való tekintettel a lehető legkorábban kellene lépni. Elmondhatjuk önöknek, hogy foglalkozunk majd ezzel a kérdéssel a bizottságban.
Ami a génkezelt növényeket illeti, erre már van egy jogszabály Szlovákiában. Vonatkozik ez mindenekelőtt a kukoricára, és azt lehet mondani, nagyon szigorú feltételek mellett. Szlovákiában jelenleg mintegy 30 hektáron folyik ennek termesztése kísérletképpen.
DR. OROSZ SÁNDOR (MSZP): Maradjon is úgy!
Magda Kosutová: Az én véleményem is ugyanez.
Lubos Martinák: Nálunk eléggé egységes nézet uralkodik azzal kapcsolatban, hogy a génkezelt növények, termékek, élőlények elterjedjenek. Azt nem szeretnénk elérni, hogy olyan természeti hatásokat hoznánk létre, terjesztenénk, amely két generáción is túlhaladnak. El kell mondani, hogy a mi bizottságunkban nemcsak az emberi, hanem általában, ami az embriókkal való kísérleteket illeti, egy törvénnyel szabályoztuk. Csak azokkal lehet kísérletezni, amelyek genetikai hibákra, sérülésekre vonatkoznak. Ezt a törvényt az Egészségügyi Minisztériummal karöltve nyújtottuk be. A parlamentben ez egységes támogatásra talált, nem volt ellenszavazat sem.
ELNÖK: Mi is elutasítottuk.
KÖTELES LÁSZLÓ: Kutatási céllal ez a lehetőség továbbra is létezik, de a képviselők általános véleménye az elutasítás volt.
ELNÖK: A kvótakereskedelemmel kapcsolatosan is érkezett kérdés, melyről Nagy Andor alelnök úr fog tájékoztatást adni.
DR. NAGY ANDOR (KDNP): Ez az egész kvótakereskedelem nagyon bonyolult ügy, mert Magyarország gazdasági fejlődését korlátozhatja, ha túlságosan szigorúan vesszük a környezetvédelmi előírásokat, ugyanakkor az Európai Bizottság előírta, hogy mit kell teljesítenie Magyarországnak. Mi elég korán csatlakoztunk a kiotói egyezményhez, és azt vállaltuk, hogy 6 százalékkal csökkentjük a CO2-kibocsátást 1985-87-hez képest. Akkor nem volt nehéz, mert a szocialista nagyipar összeomlott a rendszerváltás után, és gyakorlatilag Magyarországnak alig kellett módosításokat elérnie.
Két rendszer van - most egy kicsit bonyolult dolgokat fogok mondani, de elkerülhetetlen -, az egyik az úgynevezett ETS-rendszer, ami európai kereskedelmi rendszert jelent, amibe a CO2-kibocsátást belevesszük, tehát vannak iparágak, amelyek érintettek, és van egy ETS-en kívüli rendszer. Az ETS-en belül Magyarország leadta a nemzeti tervét a 2008-2012 közötti időszakra. Mi 31 millió tonnát kértünk, hogy annyit ismerjenek el, annyi lesz a kibocsátás, de ezt nem fogadták el, és le akarják vinni 26,9 tonnára. Mi az Európai Bírósághoz fogunk fordulni, mert nem fogadjuk el a Bizottság álláspontját, ők ugyanis a 2005-ös évet akarják bázisévnek venni, mi viszont az 1990. évet. Nem lehet tudni, hogy mi fog történni, ez az ügy folyamatban van. A magyar ipar egy része bírálja a kormányt, hogy még így is túl keveset kért. Ez volt tehát az a rendszer, amelyik az ETS-rendszeren belül van.
Most nézzük az ETS-en kívüli iparágakat! Például a közlekedés jelenleg nem esik a CO2-korlátozás alá. Ez egy nagy vitakérdés, hogy beteszik ebbe a rendszerbe a közlekedést. Most 2008 januárjában fogadta az Európai Bizottság az úgynevezett zöldenergia és klímavédelmi csomagot. Ebben Magyarországnak plusz 10 százalékot engedélyeznek az ETS-en kívüli rendszerben; ez nekünk jó.
Összességében, ha az egész ipart nézzük, az ETS-rendszert és az ETS-en kívüli rendszert, az új tagállamok rosszabbul járnak, mint a régiek. Annak ellenére, hogy a mi pozíciónk is javult, mi is egyetértünk azzal, hogy ez így nem jó, és azt mondjuk, hogy az Európai Bizottságnak el kell ismernie, hogy itt egy rendszerváltás volt, és újra kell számolni. Egyelőre itt tartunk. Van egy olyan elképzelés, hogy a kvóták 10 százalékát azok között az országok osztanák fel, ahol az Európai Unión belül a legalacsonyabb a GDP. Ezt mi támogatjuk, és ez szerintem Szlovákiának és nekünk is jó. Ennyit tudok mondani a kvótakereskedelemről.
Lubos Martinák: Ebben az alapvető filozófiában megegyezhetünk annak ellenére, hogy az Európai Bizottság azt mondta, hogy sok az üzletelés ezekkel a kvótákkal. Mivel az ipar továbbra is fejlődni fog, mi is az Európai Bírósághoz fordultunk ezzel a panasszal. Az a véleményünk, hogy vannak országok a világban, amelyek nagy tartalékokkal rendelkeznek, ami a kibocsátások csökkentését illeti - például Kína, az Egyesült Államok -, amelyek nem mozdulnak a kérdésben. Én arra gondolok, hogy mi az intézkedéseinkkel már bizonyos értelemben a kereteinken is túlléptünk. Úgy gondolom, hogy ami a szűrőberendezések kapacitásait és lehetőségeit illeti, már a lehetőségeink határán vagyunk, ezt már nem lehet tovább csökkenteni.
DR. NAGY ANDOR (KDNP): Én is szívesen elmondanám a személyes véleményemet erről az egész problémáról röviden. Az egész kiotói rendszernek az értelmét sokan megkérdőjelezik, mert egy globális problémát, a felmelegedést lokálisan kezeli, hiszen nem minden tagország csatlakozott a kiotói egyezményhez, mert például Kína, India, az Egyesült Államok egyáltalán nem. Hogy az Európai Unió miért erőlteti mégis ezt az ügyet, én arra a következő választ adtam magamnak.
A világgazdaságban van egy trendváltás, és mivel az energia véges - olajból, gázból ki tudja, meddig vannak készletek -, azok a gazdaságok fognak nyerni, akik időben átállnak az alacsony szénkibocsátású gazdaságra. Nekünk ebben a régióban az a bajunk, hogy rövid távon ez nekünk nem érdekünk, hosszú távon pedig, ha most nem kezdjük el, ki fogunk maradni a versenyből. Tehát meg kell találnunk azt az arányt, hogy nehogy tönkretegyük a nemzeti iparunkat, de mozduljunk el abba az irányba, amit ez az egész kvótakereskedelem céloz, hogy rákényszerítse a gazdaságokat egy trendváltásra.
Lubos Martinák: A tőketerebesi erőművel kapcsolatban elhangzott egy kérdés az önök részéről. Mi voltunk képviselőként egy kiszálláson, és azt kell mondanunk, hogy mivel ott megszűnt a cukorgyár és a környezetterheléssel kapcsolatos gondok, maguk az ottani lakosok is az erőmű ellen voltak. Tehát indult egy lakossági kezdeményezés ellene, amit mi is támogattunk. Ugyancsak nem hagyhatom ki annak megemlítését sem, hogy Nagymihály mellett volt egy vegyszergyár, ahol különböző vegyi anyagokat gyártottak, és a környéken élők körében a rákos megbetegedések száma folyamatosan nőtt. Ma már azt lehet mondani, hogy a korábbi környezetszennyezés mára a második generációba lépett át. Ez az eredmény, amit ott tapasztaltunk, annyira egyértelmű volt számunkra, hogy én úgy gondolom, ezzel a problémakörrel a bizottságunkban is fogunk majd foglalkozni.
Prioritásaink közé fog tartozni, hogy méregtelenítsük ezt a területet, főleg, ami a vegyi üzem máig érezhető hatását jelenti, és a mellette lévő mesterséges tavat is dekontaminálni, méregteleníteni kell. A pozitívuma ennek a dolognak az, hogy a károsanyag-kibocsátás már megszűnt, tehát a forrás megszűnt, így most már a hatás mai következményének felszámolásával foglalkozhatunk. Úgy gondolom, hogy európai uniós alapokból - amelyek most majd megnyílnak - lehetne forrást találni, hogy abból finanszírozzuk ezeket a megoldásokat.
Utolsó megjegyzésem, és ez egyúttal az önök figyelmének felkeltésére elmondhatom, hogy hamarosan elérkezik az az idő, amikor az ivóvíz hiánycikk lesz. Éppen Magyarország és Szlovákia az a terület, az a vidék, ahol nagy mennyiségű ivóvíztartalék van még, ezért szeretnénk felhívni a figyelmüket és felszólítani önöket a vízszennyező gócpontok behatárolására, mert fontos, hogy ezeket az ivóvízkészleteket megőrizzük. Éppen itt lenne szükség az együttműködésre közöttünk, hogy föld alatti, távolsági vízvezetékeket kellene kiépíteni, mert a jövőben erre minden bizonnyal szükség lesz. Erre kellene megteremteni a közös, törvényes kereteket.
Magda Kosutová: Én csak annyiban szeretném kiegészíteni kollegámat, hogy 2007-ben jött létre egy ukrán-magyar-szlovák vegyes bizottság, éppen a tiszai kérdésekkel kapcsolatban, úgyhogy ennek az alapjai már le vannak téve.
KÖTELES LÁSZLÓ: Az árvízkérdés azért lenne fontos, mert míg szinte azt lehet mondani, hogy Szlovákia és Magyarország között ideális az együttműködés árvízvédelmi, vízügyi kérdésekben, legyünk őszintén, az ukrán féllel mindössze beszélő viszonyban vagyunk. A Kárpátokat elkezdték nagyon intenzíven feldolgozni, azokat a vízgyűjtő területeket elsősorban, ahol a Tisza, az Ung és a Latorca vízgyűjtőterületei vannak. Mi az árvizet órák alatt észrevesszük, ugyanis beszűkültek árvízvédelmi területeink. Minden egyes tiszai árvíz visszanyomja a Bodrogon a vizet, és nekünk a víztározóinkat kell megnyitni. Nem hivatalosan engem megkértek, hogy mondjam el, előbb-utóbb Magyarországnak is foglalkozni kell ezzel a kérdéssel. Esetleg közösen Ukrajnához fordulni, és megszüntetni azt a versenyt, ami jelenleg folyik, hogy minden ország csak gátjainak magasságát növeli.
ELNÖK: Kormánybiztosként többször is volt alkalmam foglalkozni a feladattal, de az igazi megoldás a Vásárhelyi-terv, amely egy tározósorozatot irányoz elő. Ez akár 60 cm-es apasztást is képes lesz produkálni, ha elkészül, mert már nem lehet a gátakat az égbe emelni. A felszín alatti vizek feltárása, vízkészletek feltárására, a veszélyeztetettség megállapítására, védelmére van egy kormányprogram, amely most ugyan egy kicsit lelassult, de bízunk benne, hogy majd föl fog gyorsulni. Pillanatnyilag 70 százalékos készültségben van, a kritikus területekből annyi lett feltárva, illetve védve.
Mivel van egy programunk, menetrendünk, és nem lehet teljesen kizsákmányolni magunkat, gondolom, önök is minimum 5 vagy 6 órakor keltek, hogy időben itt legyenek, ezért azt javaslom, hogy mára fejezzük be a munkát.
Összekészítettünk önöknek egy tájékoztató anyagot, egy csomagot, hogy este ne unatkozzanak. A nemzeti parkokról szóló anyag is megtalálható benne, többek között a Bükki Nemzeti Park, ahová holnap megyünk, a bizottság 2002-2006 közötti tevékenységét bemutató kiadvány, valamint egy meghívó a Renexpo kiállításra, ahová holnapután megyünk és egy kis tájékoztató. (A további program egyeztetése, időpontok pontosítása.)
Peter Gabura: Végezetül igazán szeretném megköszönni ezt a szívből jövő, melegszívű fogadtatást és tárgyalást, melyen igazán emberi, humánus szellemű megbeszélést folytattunk. Minden itt elhangzott dolgot az emlékezetemben és a szívemben fogok megőrizni.
Sajnos nekem ma esete el kell utaznom, és nem tudok a továbbiakban önökkel maradni, de az itt eltöltött időről mindent megőrzök a szívemben.
Magda Kosutová: Végül szeretném megköszönni önöknek ezt az egész napot, hogy foglalkoztak velünk, és hogy részt vehettünk a bizottság ülésén. Ennek emlékére szeretnénk mi is egy kis ajándékot átadni önöknek. (Ajándékok átadása-átvétele, fotózás.)
(Az ülés befejezésének időpontja: 16 óra 23 perc)
|
|
Katona Kálmán |
Jegyzőkönyvvezető: Bihariné Zsebők Erika