KORB-19/2008.
(KORB-75/2006-2010.)
Jegyzőkönyv*
az Országgyűlés Környezetvédelmi bizottságának
2008. június 4-én, 10 óra 08 perckor
Kecskeméten a Természet Házában
(Kecskemét, Liszt Ferenc u. 19.)
megtartott kihelyezett bizottsági üléséről
Tartalomjegyzék
Napirend előtti tájékoztató a Kiskunsági Nemzeti Park tevékenységéről, a Natura 2000 program végrehajtásáról a homokhátság vízgazdálkodásáról, a természetvédelmi őrszolgálat helyzetéről *
Dr. Vajna Tamásné igazgató (Kiskunsági Nemzeti Park) prezentációja *
Dr. Kákonyi Árpád igazgatóhelyettes (Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóság) prezentációja *
Kérdések, vélemények, válaszok *
Tájékoztató a nemzeti éghajlat-változási stratégia homokhátságra vonatkozó feladatai végrehajtásának előkészítéséről *
Dr. Kecskés László elnök (Bács-Kiskun Megyei Agrárkamara) tájékoztatója *
Nagy Lászlóné ügyvezető (Bács Agrárház Kht.) tájékoztatója *
Dr. Váradi József főosztályvezető (KvVM) tájékoztatója *
Kovács Nagy Rita osztályvezető (NFGM) hozzászólása *
Képviselői hozzászólások, kérdések, vélemények *
Tájékoztató a Natura 2000 programmal kapcsolatos térségi sajátosságokról, a levonható, általánosítható tapasztalatokról *
Dr. Vajna Tamásné igazgató (KNP) tájékoztatója *
Dr. Kecskés László elnök (Bács-Kiskun Megyei Agrárkamara) tájékoztatója *
Képviselői hozzászólások, kérdések, észrevételek *
Bizottsági kezdeményezés egy országos aszályelleni stratégia kidolgozására *
Kolossváry Gábor főosztályvezető-helyettes (FVM) tájékoztatója *
1. Tájékoztató a nemzeti éghajlat-változási stratégia homokhátságra vonatkozó feladatai végrehajtásának előkészítéséről
Előadók:
Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium képviselője
Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium képviselője
Nemzeti Fejlesztési és Gazdasági Minisztérium képviselője
Bács-Kiskun Megyei Közgyűlés illetékes képviselője
2. Tájékoztató a Natura 2000 programmal kapcsolatos térségi sajátosságokról, a levonható, általánosítható tapasztalatokról
Előadók:
Bács-Kiskun Megyei Közgyűlés illetékes képviselője
Kiskunsági Nemzeti Park képviselője
Bács-Kiskun Megyei Agrárkamara képviselője
3. Bizottsági kezdeményezés egy országos aszályelleni stratégia kidolgozására
Előadó:
Katona Kálmán, a bizottság elnöke
A bizottság részéről
Megjelent
Elnököl: Katona Kálmán (MDF), a bizottság elnöke
Dr. Orosz Sándor (MSZP), a bizottság alelnöke
Dr. Nagy Andor (KDNP), a bizottság alelnöke
Balogh József (Fidesz)
Fülöp István (Fidesz)
Helyettesítési megbízást adott
Fletser János (MSZP) Dr. Orosz Sándornak (MSZP)
Bányai Gábor (Fidesz) Dr. Nagy Andornak (KDNP)
Császár Antal (Fidesz) Balogh Józsefnek (Fidesz)
Fehérvári Tamás (Fidesz) Fülöp Istvánnak (Fidesz)
Meghívottak részéről
Hozzászólók
Dr. Vajna Tamásné igazgató, Kiskunság Nemzeti Park Igazgatóság
Dr. Váradi József főosztályvezető, Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium
Dr. Kákonyi Árpád igazgatóhelyettes, Kiskunság Nemzeti Park Igazgatóság
Nagy Lászlóné, Bács Agrárház Kht.
Kovács Nagy Rita osztályvezető, Nemzeti Fejlesztési és Gazdasági Minisztérium
Dr. Kecskés László elnök, Bács-Kiskun Megyei Agrárkamara
Kolossváry Gábor vezető főtanácsos, Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium
Megjelentek
Kovács Erika igazgatóhelyettes, Kiskunság Nemzeti Park Igazgatóság
Tajti László őrszolgálat-vezető, Kiskunság Nemzeti Park Igazgatóság
Gilly Zsolt osztályvezető, Kiskunság Nemzeti Park Igazgatóság
Schmidt Anita, Nemzeti Fejlesztési és Gazdasági Minisztérium
Dr. Simonyi Péter szakértő
Gulyás Mihály szakértő
(Az ülés kezdetének időpontja: 10 óra 08 perc)
KATONA KÁLMÁN (MDF), a bizottság elnöke, a továbbiakban ELNÖK: Tisztelt Bizottság! Az ülésünket megkezdjük. Köszöntöm a vendéglátókat, a megjelenteket, mindenkit, igazgató asszonyt.
A napirendünket illetően, majd lesz a hivatalos ülés, most tájékozódásnak nevezzük ezt az első részt. Rövid tájékoztatót kapunk a Kiskunsági Nemzeti Park tevékenységéről, a Natura 2000 program végrehajtásáról, a homokhátság vízgazdálkodásáról, a természetvédelmi őrszolgálat helyzetéről, erőnlétéről, létszámáról.
Meg is adom a szót az igazgató asszonynak. Ha vetíteni akar, akkor mi hátrébb ülünk. (Dr. Vajna Tamásné: Igen, ezt szeretném kérni.)
Dr. Vajna Tamásné igazgató (Kiskunsági Nemzeti Park) prezentációja
DR. VAJNA TAMÁSNÉ igazgató (Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóság): (Előadását vetített prezentáció segítségével tartja meg.) Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Vajna Tamásné vagyok, a Kiskunság Nemzeti Park Igazgatóságnak az igazgatója, régi természetvédő és újsütetű igazgató és ebben a minőségemben köszöntöm a bizottságot a Kiskunság Nemzeti Park Igazgatóság Természet Háza látogató bemutató központjában. E mellett helyezkedik el a közvetlen szomszédságában maga az igazgatóság és szeretném mindenekelőtt bemutatni az igazgatóság vezetőit magamon kívül, illetve rajtam kívül. dr. Kákonyi Árpád igazgatóhelyettes urat, akit a vizes körből sokan jól ismernek, Kovács Erika gazdasági igazgatóhelyettes asszonyt, azon kívül Tajti László őrszolgálat-vezető kollegát, aki az őrszolgálatot vezeti és az előbb, aki nekem segített, csak közben el is tűnt, Gilly Zsolt osztályvezető kollegámat, aki a természetismereti osztályt vezeti és egyben a gazdája minden oktatási-nevelési ismeretterjesztési tevékenységnek.
A rövid előadásomat úgy építettem föl, hogy először tisztázzuk, mi is az, hogy nemzeti park igazgatóság, hiszen 10 van belőle, aminek egyike vagyunk. Az nem más, mint a nemzeti parkról elnevezett területi természetvédelmi államigazgatási szerv maga az igazgatóság. Az igazgatóság illetékességi területe, mint ahogy látják, meghaladja az egymillió hektárt, ez Magyarország összterületéhez képest 11 százalék. Nemzeti természetvédelmi oltalom alatt áll 181 ezer hektár, ha ezt az ország összterületéhez hasonlítjuk, akkor az összterülethez képest 2 százalék. Országos jelentőségű védett terület ebből 115 ezer hektár, az úgynevezett ex lege - a jogászok nem szeretik, ha magyarítjuk a latin kifejezéseket -, ami azt jelenti, hogy a törvény erejénél fogva védett szikes tónusú láp. A nemzeti parki törzsfelület ebből - ezt is meg kell magyaráznom. Három kategóriája van a védett természeti területeknek. A legmagasabb kategória a nemzeti park, ez mintegy fele, 50 százaléka az összterületünknek, tájvédelmi körzet 24 ezer hektár és a legkisebb a természetvédelmi terület, mint ahogy látszik is, 1400 hektár; és itt jön a Natura 2000 területek kérdésköre, ami a közösségi jelentőségű védett területeket jelenti, más mint a nemzeti szintű védelem, ahol pedig a Kiskunság Nemzeti Park Igazgatóság működési területén több mint 2 millió hektár található.
Saját vagyonkezelésben adott kincstári tulajdonban és saját vagyonkezelésben ebből a területi körből 54 ezer hektár, ami a működési területünknek mintegy 170 települését fedi le, hiszen Pest megyétől, Bács-Kiskun megyén és Csongrád megyén keresztül három megye területére terjed ki az illetékességi területünk. Ezen kívül sok száz egyéb partner, nemcsak az önkormányzatok, hanem a gazdálkodók, a civil szervezetek tartoznak ebbe a körbe. Ezt a természetvédelmi törvény 5. § (2) bekezdése szerint csak beidéztem a bizottság számára, hogy világos legyen, mi is egy nemzeti parki igazgatóság feladata természetvédelmi kezelési szempontból.
Nem kívánom felsorolni az összeset, csak a vastagon szedetteket, hogy a megóvás, a természetvédelmi területi erőforrások védelmezése, a folyamatok épségének, azaz a működőképesség fenntartása, és például, ahol most is vagyunk, a kutatási, bemutatási, oktatási, nevelési, ismeretterjesztési tevékenység. Ezenkívül nemcsak a természet által létrehozott értékek tartoznak ebbe a körbe, hanem az ember által létrehozott értékek is, gondolok itt a tájképi és a kultúrtörténeti értékekre - úgy szoktuk mondani, kicsit tréfásan, ahova az ember keze már betette a lábát az elmúlt időszakban -, tehát erre is kiterjed a természetvédelmi védelem tevékenységi köre. Itt, amit nagyon sokszor emlegetünk, a konfliktusok forrása bizony az, hogy a védett természeti értékeket nemcsak a jelen, hanem a jövő számára is meg kell őriznünk és fenn kell tartanunk, ami nagyon fontos dolog.
A természetvédelmi kezelés és a természetvédelmi vagyonkezelés lényegét emeltük ki a kollegáim segítségével az önök számára, mert a két fogalom szintén nem azonos. A természetvédelmi kezelést valamennyi védett természetvédelmi területen el kell végezni, hiszen ott vannak azok az értékek, melyek megóvásáról szó van. A vagyonkezelés kizárólag a saját vagyonkezelésben lévő, az előbb már bemutatott 50 ezer hektár körüli területre terjed ki.
Milyen eszközrendszer segít bennünket a természetvédelmi, illetve a vagyonkezelésben? Vagy ügyfélként veszünk részt ebben a folyamatban, és ez a gazdálkodástól független objektivitást biztosítja számunkra, vagy pedig szakértőként veszünk részt a 2005 óta működő, úgynevezett zöldhatóságok tevékenységét segítendő, amikor szakértőként, szakvéleményezőként veszünk részt egy folyamatban. Tehát itt nincs fellebbezési jogunk. A két minőség közül vagy az egyiket, vagy a másikat választjuk, természetesen nem váltogathatjuk.
A természet kiemelt oltalma külön fejezet számunkra, hiszen a természet kiemelt oltalmát mi a védett természeti területek, védett természeti értékek és a Natura 2000 területek felosztásában tárgyaljuk, mert vannak területtel és terület nélkül védett értékeink. A területtel védett értékek a védett természeti területek és a Natura 2000 területek, de gondolják végig, hogy valahány védett vagy fokozottan védett növény- vagy állatfaj található Magyarországon, illetve a mi működési területünkön, és ezek társulásai is terület nélkül védett. Tehát ahol előfordulnak, ott védettek, függetlenül attól, hogy benne vannak-e egy nemzeti parki területben vagy nem ott védettek, és ez szintén sok probléma forrása.
Milyen eszközökkel biztosítjuk ezt a kiemelt oltalmat? Természetesen első helyen a jogi szabályozás áll, második helyen meg maga a kezelés, ami nagyon összetett tevékenység, és a hatósági-szakhatósági eszközökkel, a zöldhatósággal és egyéb társhatóságokkal karöltve, azonkívül támogatások és pályázatok keretében próbáljuk erre a forrásokat megteremteni.
A természetvédelmi őrszolgálatról is szólnék pár szót. Szintén nem kívánom felsorolni, hogy milyen feladatai vannak, elolvasható a dián, hogy milyen feladatokat jelent az őrszolgálatunk számára ez a nagyon fontos tevékenység. Ők a területen a kezünk és a lábunk, mert nélkülük nincs igazán értékes természetvédelem.
Most kicsit közelebbről a védett természeti területek a Duna-Tisza közén. Hogyan is helyezkednek el? Látható, hogy a két víz köze, mitől olyan értékes. (A Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium munkatársai megérkeznek.) Megérkeztek közben a környezetvédelmi minisztériumi kollegáink is, üdvözöljük őket.
Pár képet mutatnék arról, hogy a törvény erejénél védett lápok esetében, a képen a piros és kék mit jelent. A pirossal jelzett területek már az előtt is védettek voltak, mielőtt a természet védelméről szóló törvény hatályba lépett volna - ezek tehát a '97 előtti védetté nyilvánítások -, és amikor hatályba lépett a természet védelméről szóló törvény akkor a törvény erejénél fogva ezek a dolgok kerültek hozzá, itt most csak a Duna-Tisza közére koncentrálva. Lehet látni, hogy bőségesen van ebből is ezen a területen, de hogy meddig, azt nem tudjuk. Az viszont teljesen tiszta sor, hogy a szikes tavak, amelyek szintén a törvény erejénél fogva védettek, koncentrálódnak erre a területre, és nagyon-nagyon jelentős természeti értéket képviselnek.
Ebből csak pár képet mutatnék - sajnos nem túl jók itt a fényviszonyok -, az úgynevezett Duna menti síkság területeit látjuk pirossal, abból villantunk fel pár képet. Itt teljesen mások a talajviszonyok és az ökológiai viszonyok, mint ahogy a homokhátságon, amiről nemsokára szó lesz.
Egy pár élőkép arról, hogy miről is beszélünk. Ez például a Zabszék nevezetű szikes tó, aminek az a természete, hogy ugyanabban a naptári évben hajlamos kiszáradni és utána újra vízzel megtelni, egyike a legértékesebb élőhelyeinknek. Ilyen a nátrium-hidrogén-karbonát meg a nátrium-szulfát, ez egy nagyon jellegzetes kép róla, bár nagyanyáink örültek neki annak idején, mert ezt használták mosáshoz vízlágyítás céljából, de erre most nem térek ki. Ez is egy jellegzetes tájképi részlet, amikor az a bizonyos aszály - amiről az elnök úrral egy pár szót váltottunk az elején - milyen felszíni domborzati formákat képes kialakítani.
Itt már a turjánvidéken járunk, egyébként azon a térképen is ezek a dolgok látszanak, bár az egy 1883-as '84-es állapotokat bemutató térkép - nem vonom el a figyelmüket. Tehát ez a turjánvidék itt középen, ahol a buckaközi mélyedésekben és a lefolyástalan területeken nagyszerű élőhelyek bírtak kialakulni az évezredek folyamán és ebből látunk egy pár jellegzetes társulást. És itt a háttérben a "Pipacsok a búzamezőben", búza a pipacsmezőben című képet látják, aminek a természetvédők nagyon örülnek, de én agrármérnök vagyok és tudom, hogy a gazdák sokkal kevésbé örülnek, de azért látványnak igencsak szép.
És végül megérkezünk a homokhátság területére, ami egyik témája a mai bizottsági ülésnek. A homokhátságot az IPPC nemrégiben félsivatagos területté minősítette ezt a globális éghajlatváltozásnak legjobban kitett magyarországi tájat, ami ugye fájó pontja a mezőnek és itt most például mögötte egy mozgó homokbuckát látunk, aminek a mozgását nagy erőfeszítéssel tudjuk csak mozgásban tartani, mert hajlamosabb a növényesedésre legelőállatok hiányában.
Ez a híres borókás, ami, ha éppen különféle okokból - vagy emberi beavatkozással, vagy saját magától - meggyullad, úgy ég, mint a zsír. És itt is egy jellegzetes, ezt szeretnénk majd önöknek bemutatni a Fülöpházi-homokbuckák területen, ahol nem kell megijedni az esőtől sem, mert nincsen sár olyan az altalaj. És szintén a nyáras borókás területről egy jellegzetes kép, itt már a Tisza-völgyhöz tértünk át, méghozzá a Tisza-völgyben három területen vagyunk érintve: az Alpár-Bokrosi öblözettel, a holtággal, illetve a Pusztaszeri és a Mártélyi tájvédelmi körzettel és akkor a tiszavirágról látnak a bal oldalon egy ábrát. És hogy ha a Tisza virágzik, akkor ép ökológiai állapotokat jelez, és mindig érdeklődve várják nemcsak a fotósok, hanem sok mindenki, a horgászok is sajnos, ezt az időpontot, mellette pedig a Szikrai holtágnak a területét láthatják.
Az európai édesvizekben körülbelül 15 ezer állatfaj él és ezeknek a felsorolását láthatják ezen a területen - nem is akarom ezzel untatni ezzel a társaságot, de hogy hogyan néz ki az Alpári nyílt ártér, a nyárigátas problémákról hallottak már, de majd ezt a kollegám kifejti ettől bővebben, hogy hogyan néz ki egy lápi hínár, mint egy nagyon-nagyon értékes élőhely. És itt van a híres parlagi vipera, most már újra visszakapta a nevét, mert a Rákosi-korszakban nem volt szabad Rákosi viperának hívni és ezért kénytelenek voltak átkeresztelni. Vannak ilyenek, nemcsak az utcákat, tereket és egyéb dolgokat kereszteljük át szívesen, tehát ő az a Rákosi vipera, ami fokozottan védett faj és külön program van a védelmére. A másik büszkeségünk a madarak közül a túzok és a túzokvédelem mind fajvédelmi oldalról és mindenféle szempontból, gazdálkodási oldalról is egy nagyon jelentős tevékenység.
Itt arról mutatunk be egy ábrát, hogyan változott a túzok állomány az utóbbi 30 évben a Duna-Tisza közén. Az 1970-es években 367 volt, és ez most a legutóbbi számlálás után még ettől is több - úgy tudom a madarászoktól -, jelentősen növekedett, kétféle tevékenységnek, az agrárkörnyezet-gazdálkodási programban megtervezett dolgoknak és természetesen a fajvédelmi-túzokvédelmi programnak köszönhetően. Essen szó az eleven fűnyírókról is, például itt merinókat látunk seregélyek gyűrűjében, mert ők nagyon fontos szerepet játszanak a legelőterületeink karbantartásában. Nem beszélve a magyar szürke marháról, amiből a nemzeti parki tulajdonban is jelentős állományok vannak, de hál' istennek nagyon erőteljesen terjed országos viszonylatban is. Az árvalányhajat bizonyára mindenki ismeri, ez is védett. A báránypirosító, amivel a juhászok annak idején megjelölték - ennek a nedvével, onnan kapta a nevét - a gyapját a birkáknak, ez nagyon fontos természetes színezőanyag volt; egy pár kép a növényvilágról, a tartós szegfű, ami szintén fokozottan védett növényfaj és egy olyan bennszülött faj, ami különös figyelmet érdemel.
Mert természetesen részt veszünk a globális folyamatokban is, az egész földre kiterjedő természetvédelemben, de a felelősségünk elsősorban az, hogy ami itt és csakis itt és sehol másutt a világon nem fordul elő, az helyez bennünket különösen felelős pozícióba. Ugyanilyen a mocsári kardvirág, ennek a termesztett változata, amit a virágboltban is lehet kapni, vagy a homoki kikerics vagy a sziki őszirózsa, a pozsgás zsázsa, a sóvirág és sorolhatnám még tovább.
Most jönnek a problémák, mi minden tud történni az ősgyepjeinkkel, amikor beszántják, felszántják, engedély nélkül hozzányúlnak azokhoz a természetes rendszerekhez, ami után már az invazív fajok az özönfajok, az idegenhonos fajok képesek, mondjuk a parlagfüvet mindenki ismeri, hogy mondjak egy példát. Aztán itt tessék megnézni a képet, hátul ott van az a gyönyörű eredeti homokpusztai környezet a teljes épségében és előtte pedig az az illegális lerakó, amivel mindenütt találkozunk, ahová csak kitesszük a lábunkat. De ez a leürítő, ami a kommunális szennyvíznek a leürítője egy szikes tóba vagy egy lápba, az sem vigasztalóbb látvány, hogy beszéljünk a problémákról és beszéljünk arról, hogy mivel küszködik itt a természetvédelem, amikor arról beszél, hogy vízkészlet-gazdálkodás és a folyamatok épsége.
Ezt a diát azért javasolták a kollegáim betenni, mert az alapvető problémát az okozza, hogy míg a bal oldali képen azt látjuk, hogy hogyan néznek ki az ökológiai helyzetek, tehát hogyan helyezkednek el az egyes élőhelyek a területen, addig a jobb oldali ábrán ennek az ingatlan-nyilvántartási kataszteri térképét látják, és ha a kettőt egymásra tudnánk tenni, abszolút kilóg az ökológiai helyzet a tulajdoni kataszteri helyzetből. És az élővilág olyan, hogy nem nagyon ismeri ezeket a mesterséges határokat és ez rengeteg problémát okoz, hogy akkor most fel lehet-e szántani vagy mit lehet ezzel a problémával kezdeni.
Ez is egy nagyon híres kép, ez az Alpár környéke - a privatizáció mivé tudja változtatni nagy hírtelen: bódék sorai jelennek meg és teszik tönkre -, ami már azóta egy kicsit változott, de privatizálták ezt a területet, és mivé változik egy pillanat alatt. Amúgy tájképi szempontból struccvágóhidat készültek építeni szintén egy értékes területen, aztán a madárvilágra vár az áramütés veszélye akkor, ha nem megfelelően építik ki ezeket a területeket.
A kultúrtörténeti értékek köréből most a kunhalmokat megemlítjük, amit nem akarok elmagyarázni, de aki nem ismeri, hogy Magyarországon van még épen - itt éppen elszántott formában található az alsó képen, a bal oldali alsó képen - egy olyan kultúrtörténeti érték, amit a pusztai nomád népek részben temetkezőhelyként, részben lakódombként, őrhalomként használtak és rejt magában egy csomó régészeti kincset. A tetején viszont ott van egy olyanfajta természetes talajtípus, ami őrzi az akkori növény és állatvilág, főleg a rovarvilág nagyon értékes fajait.
Itt a híres vaddohány vagy selyemkóró, amit méhészek hoztak annak idején méhlegelőnek, mert nagyon jó mézelő növény, viszont olyan jól érzi magát nálunk, nincs természetes ellensége, és ez adja a küzdelmeink javarészét. Vagy például ez egy leégett borókás, Kéleshalomban volt tavaly egy rendkívül nagy erdőtüzünk, ezt meséltem, hogy mennyi probléma van vele.
Csak felvillantásszerűen mutatnám - hogy ne vegyem el az időt a kollegámtól, aki a vízgazdálkodásról fog beszélni -, hogyan festenek az érzékeny természeti területek, az agrár-környezetvédelmi programban, hogy milyen terület van még benne. Sajnos nagyon kevés, mert igen kevés az erre fordítható támogatási összeg. Ebben a részben, ami a felső-kiskunsági puszták teteje, 34 nyertes pályázó ötéves szerződésben mintegy 6000 hektár területen 163 millió forint éves támogatáshoz jutott. Ez azt jelenti, hogy hektáronként közelítette - amit csak erre kaptak, és ebben nincs benne az egyszerűsített területalapú támogatás - 37 ezer forintot, és ez igen népszerűvé teszi egyébként ezt a programot, de nem tudjuk a megfelelő módon bővíteni.
Most itt van a híres Natura 2000. Azért nem mondom, hogy hírhedt, mert majd rájön a társadalom és Európa is, hogy ez a túlélési és megmaradási feltétel gazdasági szempontból is, de nézzük ennek csak éppen az összefoglaló részét. Az Európai Unió madárvédelmi irányelveinek élőhelyvédelmi irányelve alapján kötelező feladatként kellett kijelölni a 2004-es csatlakozásig ezeket a területeket Magyarországon is. Erről majd részletesen a bizottsági szakaszban lesz szó, ez csak a bevezetője. Ez adja együtt a Natura 2000 hálózatot, és itt jól látható, hogyan helyezkednek el a madárvédelmi és az élőhelyvédelmi területek a Duna-Tisza közén, illetve a Kiskunsági Nemzeti Park működési területén. Természetesen ezek a területek átfednek egymással is meg a védett területekkel is. Ez azt jelenti, hogy a védett területeink 90 százaléka benne van ebben a hálózatban, de azt is jelenti, hogy az összesen 2 millió hektár 40 százaléka nemzeti szinten is védett. Ezzel nem foglalkozom most részletesen, csak egy-egy számot mutatok, hogy 8, illetve 39 ilyen terület van, és hogy ez hogyan fest együtt és külön-külön.
Megköszönöm a megtisztelő figyelmüket, és átadom az előadás jogát - ha az elnök úr megengedi - Kákonyi Árpád úrnak, aki folytatná a tájékoztatást.
Dr. Kákonyi Árpád igazgatóhelyettes (Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóság) prezentációja
DR. KÁKONYI ÁRPÁD (Kiskunság Nemzeti Park Igazgatóság): (Előadását vetített prezentáció segítségével tartja meg.) Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Hölgyeim és Uraim! A térség vízgazdálkodási viszonyairól, vízháztartásáról szeretnék beszélni. Először azokat az általános ökológiai feltételeket és körülményeket sorolnám fel, amelyek predesztinálták ezt a területet, később pedig azokról a változásokról, amelyek az utolsó három-négy évtizedben voltak jellemzők, és az ezek következtében kialakult, meglehetősen sanyarú helyzetről.
Ez másfajta bemutatása az előbb látottaknak, csak arra szeretném ráirányítani a figyelmet, hogy a mi nemzeti parkunk kilenc különböző darabból áll, és ez rendkívül nehézzé teszi, hogy a kezelésünkben lévő, meglehetősen nagy, állami tulajdonban és nemzeti parki vagyonkezelésben lévő területen önálló vízgazdálkodást valósíthassunk meg. A területi széttagoltság ezt nagyon nehézzé teszi.
A Duna-Tisza köze domborzata. Mindenki, aki esetleg nem ismeri a helyszínt, azt gondolja, hogy ez sík terület. Ez nem sík terület, 178 méter a térség legmagasabb pontja, és így helyezkedik el. A hátságot durván a 90-es vagy 100-as tengerszint feletti magassággal le lehetne határolni, tehát a képen sötétzölddel jelölt területek a Duna, illetve a Tisza völgyei, és közöttük egy nagyon magas terület van.
A másik kép pedig a talajtípusokat mutatja be, de sajnos a projektor nem hozza ki annyira a kontrasztokat, de jól látható a számítógép színezetében, hogy melyek azok a homokterületek, amelyek - majd később bemutatom - jelentős szerepet játszanak. Ez az a kép, a TAKI feldolgozásában, amely azt mutatja, hogy vannak "ledugaszolt üveg" területek. Ez azt jelenti, hogy olyan szikes terület, ahol szinte semmilyen elszivárgásra nem lehet számítani, viszont a sárgával jelzett területeket "lyukas edény"-nek nevezte el Váraljai professzor úr. Ez pedig azt jelenti, hogy mértéktelenül nyelik el a vizet, ha erre módjuk és lehetőségük van, és ezek a talaj- és domborzati viszonyok meghatározzák a térség vízgazdálkodási viszonyait. Így működik körülbelül - erős túlzásban -, ez Duna-Tisza közének a keresztmetszete, és ez azt jelenti, hogy ezekben a felső területekben olyan önálló kis vízzárványok jöttek létre, amelyek utána az előbb említett talajviszonyok miatt lokális, intermedionális és regionális áramlási rendszereket indítottak el, és valamikor ez hozta létre azokat a viszonyokat, amelyeket majd később tudok bemutatni, hogy milyen magas volt a talajvíz.
A vízháztartásra lényeges kihatást gyakorló meteorológiai, éghajlati elemeket szeretném sorba venni. Ezek a nemzeti atlaszból származnak, és a sokéves átlagot - tehát nem az utolsó 40 év, hanem az előtte levő időszak jellemzőit - ábrázolják. Ezzel azt szeretném bemutatni, hogy milyen szélsőséges a mi területünk - minden szempontból kritikus.
A középhőmérséklet, a napos órák száma a legmagasabb az országban, ezek a vízháztartásban negatívan jönnek számításba. Az országban itt a legmagasabb a sugárzás, viszont a csapadék a legkisebb, tehát ami pozitív volna a vízháztartási mérlegben, az viszont negatív. Ebből adódnak azok a viszonyok, hogy az aszály is itt a legsúlyosabb. Ez a sokéves, százéves átlag szempontjából is ilyen mértéket mutat, de majd később látjuk, hogy ez hogyan változott.
Az eddig bemutatott környezeti feltételek alapján, annak révén mégis rendkívül jó vízviszonyok jöttek létre a Duna-Tisza közén, egészen mondjuk, a '60-as évek végéig, a '70-es évekig. A hidrológiai atlaszból származik a következő érték, akkor majdnem ezer tó országának lehetett nevezni a Duna-Tisza közét, mert 948 olyan állóvizet számoltak össze, ami érdemes volt a számolásra. Ebből 580 volt a 10 hektárnál nagyobb; aki ismeri a vidéket, tudja, hogy ebből mi maradt.
Ez a rendszer - ahogy az előbbi képen is látható volt - úgy működött, hogy bizonyos depressziókban a víz megmaradt, beszivárgott, elpárolgott, és esetleg csak egy túlfolyón, kaszkádrendszerben folyt tovább ezeken az ereken. Ezek az erek olyan természetes vízfolyások voltak, amelyek rendkívül rövid ideig, csak tavasszal működtek, és utána csordogáló erekké váltak, ennek a csatornázása megtörtént. Erre hivatkoztam az előbb, hogy a százéves éghajlati viszonyok olyan rendkívül kedvező talajvízháztartást eredményeztek, ami az országban a legjobb. Látható, hogy a talajvíz átlagos mélysége - 0 és 2 - itt a legnagyobb az országban. Tehát sem a Tiszántúlon, sem a Dunántúlon, sehol nem találunk olyan felszínközeli talajvízszintet, mint amilyen itt valamikor volt, ahogy látható, az '50-60-as években. A rossz talajviszonyok és a rossz vízgazdálkodású talaj mellett - itt a homoktalajra utalok - ez a magas talajvízszint biztosította azt az ökológiai és termelési potenciált, amely lehetővé tette az agrárgazdálkodást. Sajnos ennek a megfogyatkozásával számolunk. Tehát a meg nem változott feltételek rendkívül értékes, különböző jellegzetességű vizes élőhelyeket tették lehetővé.
Sokak számára a mi szikes vizeink és a tengervíz különbsége nem egészen világos. Ezen a képen látható, hogy mely ionok szerepelnek a klór, a hidrokarbonát, a nátrium mellett, a tengervíznél egészen mások azok a kation- és anion-összetevők, amelyek dominánssá válnak, és ez lényeges különbséget eredményez. Ezek a vizek - még mindig a változások előtti időszakról beszélek - olyan nagy kiterjedésű vizes élőhelyeket hoztak létre, amelyek nemcsak a nemzeti jogszabályok által védettek, hanem a ramsari egyezmény által a nemzetközi vadvízi területek érdekében védett területek vonatkozásában is öt ilyen nagy területről tudunk számot adni.
Sajnos ezek közül nagyon sok terület a kiszáradás szélére került, és nehezen tudja betölteni a szerepét. Ezek a szikes tavakat, már azt hiszem, az előző képen is láttuk. Az első szám a magyarországi, a másik pedig az európai uniós kód, a Corine kód, amibe sorolják ezeket a vizes élőhelyeket, és láttuk, hogy diverz fajban és egyedszámban is rendkívül gazdag területek. Itt vannak a változások, itt kezdődnek azok a diák, amiket a változásról szeretnék bemutatni, ez a Magyar Honvédségnek a történeti rekonstrukciója. Azt mutatja, hogy valamikor a múlt század közepe táján elindult egy olyan folyamat, ami a korábbi tartós és nagyjából kiegyenlített viszonyokat felborította. Látható, hogy a hőmérséklet elkezdett elég nagy ütemben növekedni és ezzel párhuzamosan a csapadék csökkenni.
Ez az 1870-től 2000-ig - mint látható -, a magyar Meteorológiai Szolgálat által készített ábra, ami már finomabb léptékben mutatja a legutolsó időszakot, itt látható, hogy az alig 10,5 fokos, Budapesten mért éves középhőmérséklet fölé ment, 11,5 fokra, ez nyilvánvalóan a vízháztartást rendkívül negatívan érintette.
Az aszályindex változásait mutató ábrán - a szegedi vízügytől kölcsönöztem, Pálfai Imre úr készítette - látható, hogy az egyes korszakokban hogyan változott. Arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy a legmagasabb érték is 10 alatt van; a következő dián a kecskemétit fogom bemutatni, látható, hogy ez mennyivel magasabb. A kilátásokat tekintve valamilyen mértékben még továbbra is úgy tűnik, hogy magasabbat kell választani. Ez az, ami a kecskemétit mutatja be és látható, hogy a kiugró értékek 14-es aszályindex felett vannak, a csapadék és a hőmérséklet függvényében. Látható még ezen a képen, hogy a '71 és 2000 közötti, tehát ez a bizonyos utolsó 30 év, ami ilyen rendkívül negatív volt, ez milyen mértékben fölötte van annak a sorozatnak, ami viszont a változások előtti időszakot jellemzi.
A következő szintén a Meteorológiai Szolgálattól kölcsönzött dia, és azt mutatja - az előbbi hőmérsékletekkel szemben -, hogy növekvő hőmérséklet mellett az éves csapadékösszeg csökkent, tehát két ellentétes tendencia közé szorul a vízkészlet. Ez a talajvízgörbéket ábrázolja, és azt próbálja bemutatni, hogy 1980-ig volt egy valamilyen átlag körül fluktuáló vízállásváltozás, és utána bekövetkezett egy egyértelmű tendencia. Vannak új kutak is, amik magasabbak, de a régi kutak egyértelműen csökkentek és még a szélsőségesen nagy 1999-es 2000-es vízállapotok sem tudták ezt helyreállítani. Ez egy speciális kút, a kiskunfélegyházi, ami talán jól reprezentálja a térséget, látható, hogy milyen tartományban mozog még mindig a talajvízszint, tehát nem tudta a 2000 évi állapot sem regenerálni és a feltételezett folytatás is valahol ebben a tartományban várható.
Van még szélsőséges pontja a Duna-Tisza közének - majd később egy térképen megmutatom, hogy hol -, ahol extrém mélységeket ért el a talajvíz. Itt látható, hogy milyen tartományban mozgott a változás előtti időszakban, és hol mozog manapság. Ladánybenén, illetve Borotán van a másik kút, itt látható, hogy a talajvízszint terep alatti mélysége, 2003 táján majdnem 14 méterrel volt a felszín alatt.
A problémákról, hogy mi miben látjuk a problémákat, mik vezethettek részben az időjárásnak a változásán kívül ennek a helyzetnek a kialakulásához. Mi azt gondoljuk, hogy esetleg talán túl sűrű a hátság csatornázása, esetleg talán a szükségesnél nagyobb keresztmetszetű, nagyobb kapacitású csatornák három évtizeden át való működtetése is közrejátszhatott ebben a kialakult helyzetben. Ezt azért tételezzük föl, mert a lefolyási viszonyokat mutató - a szintén nem általam, hanem a vízügyes államigazgatási szerv által készített - ábrán látható, milyenek voltak korábban a lefolyási viszonyok, milyenek most, és milyenek lesznek a feltételezhető jövőbeni lefolyási viszonyok. Tehát lehet, hogy a csökkenő lefolyás, ha változatlanul azokat a nagy keresztmetszetű csatornákat a régi üzemeltetési engedélyek szerint működtetjük, nehézségeket teremt.
Ennek kapcsán vetődik fel, hogy talán hatékonyabb vízmegőrzéseket kellene ezekben a csatornákban folytatni; azt hiszem, szerepel majd a dián is, hogy mindazokat az üzemeltetési engedélyeket, melyek ezeknek a működésére kihatnak, a mai helyzethez kellene igazítani. Itt a fülöpházi tavakat lehet látni egy nagyon szerencsés pillanatban, 2000-ben, amikor ezek feltöltődtek, és ebben a térségben sikerült megőrizni a vizeket. Ezek állami tulajdonban, nemzeti parki kezelésben vannak, és két és fél évig tartott utána a tavak léte, állapota. Azt gondoljuk, hogy ez volna szükséges ahhoz, mert a 8 aszályos évben vizet nem lehet megőrizni, főleg a hátság közelében, amikor a 9., vagy a 10. évben van víz, akkor kellene megőrizni és ez sajnos nem mindig sikerül.
A bal oldali képen látható zölddel a természeti területek elhelyezkedése és annak sűrű csatornahálózata, ami a Duna-Tisza közét jellemzi. Itt tudom azt illusztrálni, hogy sajnos egy csatorna egy-egy rövid szakaszán nem lehet hatékony vízmegőrzést folytatni, tehát térségi méretekben kellene érvényesíteni azt a törekvést, amit a későbbi diákon bemutatok.
Más problémák vagy jelenségek is kihatnak a vízkészlet-gazdálkodásra, ha olyan területen, ahol korábban homokpusztagyep volt és teljesen intakt volt a talajvízszint, mert a lágyszárúak csak a talaj fölső néhány centiméteres vízkészletét tudták használni, ha itt homokbánya, kavicsbánya vagy tőzegbánya, vagy bármilyen más célból megnyitom a talajvizet, akkor lehetőséget adok a párolgásnak, és szélsőséges esetekben egy négyzetméterről több mint egy köbméter víz el tud párologni. Tehát ezek is jelentős mértékben kihatnak a korábban érintetlen talajvízkészletnek az apasztására, fogyasztására. 1995-ben egy vizsgálat keretében mérték fel a Duna-Tisza közén a kutakat és akkor úgy találták, hogy több mint 100 ezer illegális, be nem jelentett kút van. Nem tudni, hogy ezek egyenként milyen mértékű vízkivétellel veendők számításba, de az biztos, hogy a vízkészlet-gazdálkodás nem tud számolni ezeknek a kutaknak az értékével.
A területhasználat. Ez a területhasználati térkép mutatja be zöld színnel az erdőt, és az a baj, hogy ezek nagyjából a nyílt homokpusztagyepek helyén jöttek létre. 4 százalékról 20 százalékra növekedett a térségben az erdők állománya és ezeknek a döntő része - az akácot és a feketefenyőt leszámítva - olyan nemesnyárasok, amik rendkívül sok, 900 milliméter vizet fogyasztanak. Ez is valószínűleg nagymértékben közrejátszott, mert a legmélyebb talajvízszint-süllyedési foltok tökéletesen egybevágnak az erdőfoltok helyzetével, helyszíneivel.
Ez az a VITUKI-s térkép, ami bemutatja, hogy hogyan változott 2001-re az '50-es vagy '60-as évek átlagától számítva a talajvízszint. Itt nagyon eufemisztikusan csak azt írják, hogy nagyobb, mint 3 méter ezeken a sűrű pontokon - ez Ladánybene környéke, ez pedig a Boróka környéke. De ez, mint láttuk, lényegesen több már 3 méternél; ez differenciáltabban így néz ki. Ez a 2002 évi eltérés, a befolyásolatlan időszak átlagától való eltérés, ez pedig a 2002 és a 2001 közötti, mely 2001-ben még az előző évi nagy belvíznek a hatásai miatt egy kicsit torz volt.
Emlékszünk még arra az ábrára, ami mutatta azt, hogy milyen közel volt a Duna-Tisza közén a felszínhez a talajvíz, itt van ez a 0,2, tehát a világoskék foltokat kell nézni '56, '60-ban, és hangsúlyozom, hogy 2001-ben egy nagyon belvizes év után a talajvízben épp akkor kellett volna a pozitív hatását érezni. De nemcsak az első vízadó rétegben van ez a probléma, hanem a réteg vízadókban is, mint látható, a mi vidékünkön markáns esetben egyértelmű és tendenciózus csökkenés van, tehát több méterrel, helyenként 15-20 méterrel csökkent a rétegvizek nyomása. Ezeket a változásokat - ahogy az előbb is próbáltam egyes diáknál megjeleníteni - elsősorban a melegedő, csapadékhiányos időjárásban lehet keresni, és részben a vízrendezés, az erdősítés is közrejátszott.
Amiről eddig nem beszéltem, hogy a térségben - Kiskunhalas, Kiskunmajsa térségében - jelentős szénhidrogén-kitermelés van, valószínűleg az is közrejátszott a kialakult helyzetben. A növekvő talajréteg- és termálvíz-kivétel, a mezőgazdaság sokkal intenzívebben, tehát területegységre vonatkoztatva sokkal nagyobb vízkészleteket használ fel a nagyobb eredmény eléréséhez, közrejátszottak az agrotechnikai változások, és ezek a bányák, halak, jóléti és egyéb tavak, amelyek épültek a Duna-Tisza közén.
Ez egy szikes tó káros szubcessziós fázisait mutatja be, ez még az első állapot, amikor még majdnem növénymentes a kiszáradt tó területe, majd elkezd benövényesedni, és a végén már látható, hogy komoly hozamot jelent. Ez annak is a következménye, hogy azt a sziksót, amit az igazgató asszony képén láttunk, részben elfújja a szél a kiszáradással, részben a csapadék lemossa 50-60 centire, tehát a felszín kiédesül, és egészen más növényzet települ meg rajta, mint ami ott jellegzetes volna. Ezt a képet láttuk már, én is idetettem - elnézést kérek -, ezzel szerettem volna illusztrálni, hogy a természetes vegetáció helyett a környezeti változások miatt olyan agresszív fajok jelennek meg, amelyek kiirtása rendkívül nagy erőket köt le, és az eredményessége nem mindig elsődleges.
Mit csinálunk? Mert nem nézzük tétlenül a folyamatokat. Néhány vizes élőhely-rekonstrukció helyét és módját szeretném a következőkben bemutatni. A pirossal jelölt területek a nemzeti parki mozaikok, a zölddel jelölteken pedig valamilyen vizes vonatkozású tájrehabilitáció történt. Ilyen rendkívül kis költségvetésű, és a vizes szakma jelenlévő képviselőitől elnézést kérek a műszaki szabatosság és egyéb vonatkozásban, de ezekre van pénzünk, ezekkel tudjuk megoldani ott, ahol állami tulajdonban, nemzeti parki kezelésben van, és a környezetben nem okozunk kárt. A következő képen látható, hogy az árvízvédelmi tevékenységből - amiben a nemzeti park jeles képviselői is részt vettek - a visszamaradt homokzsákokat másodlagosan fel tudjuk használni, és mi ilyen célra használjuk ezeket a műveket.
Ilyen elzárószerkezetekkel próbáljuk úgy megállapítani a szintet, hogy a környező területen a gazdálkodást ne veszélyeztesse, de a talajvizet a csatornák közelében olyan szinten stabilizálja, ami a védett növények fennmaradását esetleg lehetővé teszi. Itt is elnézést kérek a fóliáért, de azért van így kialakítva, hogy a túlfolyó víz ne tudja a földtöltést kikezdeni, és ennek nagyon könnyű egy ásóval aláásni, és így szinte centiméteres pontossággal be lehet állítani azt a szintet, amit a környezet eltűr vagy lehetővé tesz.
Amit mi igazából szeretnénk javasolni, a 2000-ben készített felvétel, mert nagyjából a pocsolyatérképhez rendkívül hasonló mintázatú vizek jelentek meg a Duna-Tisza közén. Itt van ez a nagyon-nagyon sok kis vízfolt, nekünk ez kedves helyzet volt, és az volna igazán jó a térség jövőjére vonatkozólag, hogyha ilyen esetekben, amikor ilyen kivételes vizek vannak, ezt mind meg lehetne őrizni, és beszivárgásra késztetve meg lehetne tartani. Így feltöltődtek egyes tavak ebben az állapotban - ez is 2000-ben készült felvétel - és a környezetvédelmi törvény 20. §, és a természetvédelmi törvény szakasza, mely mindkettő a vízkészlet megőrzésére vonatkozó szentencia, ezeknek sajnos csak ilyenkor lehet igazából megfelelni, és ekkor lehet azokat a kedvező vízállapotokat látni, amelyek a '60-as évek előtt a hátságon voltak tapasztalhatók. Szerencsére vannak együttműködő partnereink - ez a bajai vízügyi igazgatóság kezelésében lévő zsilip, amely a Kolon-tó vízszintjét szabályozza -, a maximális vízszint tartásával a Kolon-tó esetében mindazok a vízháztartási problémák elhárultak, amelyek korábban jellemezték.
Rendkívül költségesek azok a lehetőségek, amikor - ez a dömsödi árapasztó, egy kettős működésű csatorna - ezeket a korábbi vizes területeket egy meglévő csatornahálózati rendszer segítségével tudjuk tölteni. Ez a csatorna, ami a következő képen látható, egy magas vezetésű csatorna, melynek segítségével el lehet osztani a vizet a mély fekvésű területekre. Ezek a területek vízzel vannak elárasztva, amely egyébként egy gyep Apajpuszta térségében, csak ennek a szivattyúnak a működtetése rendkívül költséges a mai energiaviszonyok közepette. Ami másnak belvíz, a védett természeti területnek rendkívül szívesen látott vendég, amit mi gyakrabban szeretnénk tapasztalni. Ez teszi lehetővé azokat az ökológiai amplitúdókat, és növeli a diverzitást, mert a túlságosan konstans feltételek nagyon egysíkú növény- és állatvilágot tudnak generálni.
Azt szeretnénk, hogyha ezek a természetes tározók, amelyek körülbelül tízezer éve működtek itt a Duna-Tisza közén - és tározónak idézőjelben nevezném -, volnának azok a befogadók, amelyek lehetővé tennék a vízmegőrzést, amikor egyáltalán erre lehetőség van. Merthogy szükség lesz rá. Bizonyára ezt az ábrát is sok helyen látták már, hogy milyen szcenáriók vannak a jövőre vonatkozólag. Csak az átlaghőmérséklet emelkedésére szeretném felhívni a figyelmet, hogy mindazok a változások, amelyeket áttekintettem, a jövőben valószínűleg még sarkosabban elképzelhetők, tehát erre kell felkészülnünk.
A VAHAVA-ból néhány idevágó idézetet tüntettem fel, bizonyára tudják, hogy a minisztérium és a Tudományos Akadémia folytatta le ezt a projektet, azt hiszem 2006-ban volt a záródokumentáció, és a megállapításai különösen érvényesek a Duna-Tisza közére, mert itt sokkal szélsőségesebben lesznek tapasztalhatók azok a változások, amelyeket a Kárpát-medencére mindannyian már előirányoznak. Az az idézet is a VAHAVA-ból származik, hogy Magyarországon a mezőgazdasági károk 42 százaléka aszálykár, és mindössze 18 százalék a vízkár. Itt szerepel, hogy milyen sokat költünk ezekre a tevékenységekre, és ha ezt a számot is kihegyezzük a Duna-Tisza közére, akkor talán még polarizáltabb lenne ez a 2 százalékos érték, tehát nekünk különösen meg kellene ezeket fontolni.
A következő dián láthatók a korábban vízjárta területek: a Szappanos-tó Bócsa térségében. Ez a csatorna ebben az irányban csapolta le ezt a tavat, itt kutat létesítettünk a '80-as években, a talajvíz olyan mélyre szállt, hogy lehetetlen ilyenfajta pótlásokat itt előidézni, ezeknél csak a felszíni vízmegőrzés volna az egyetlen lehetőség. Amiben még lehetőséget látunk, a jól megtisztított használt vizek visszaforgatása. Tehát ha a nagyobb városok kellően megtisztított vizét helyben tartanánk, az talán új lehetőséget jelentene.
Vannak nem szerkezeti megoldások is, itt az a kormányrendelet van feltüntetve, ami nagyon pontosan előirányozza, hogy azokat a régi vízjogi engedélyeket, amelyek más feltételekre jöttek létre, és azok már gyökeresen megváltoztak, felül kellene vizsgálni, és a mai helyzethez kellene igazítani. Ennek sajnos nem látjuk a kellő ütemezésű megvalósítását, pedig van egy kormányhatározat is, amely rendkívül pontosan megállapítja, hogy a vízi létesítmények üzemrendjét felül kell vizsgálni - a társulati kezelésben lévőt is, a hátsági vízgazdálkodási koncepciót is. Nagyon egyértelmű fogalmazás van, de ez nem történt meg a kellő gyakorisággal.
Ami jövőbeni terv lehet, mert a hátságon maga a vízmegőrzés láthatóan nem hoz eredményt, egy olyan megoldás, ami a DVCS-ből vízpótlást hozna egy közbenső természetes magas tározóba és utána annak a segítségével ezekre a védett természeti területekre lehetne szétosztani. Ez egy tanulmányterv volt, amit a bajai vízüggyel és a holland DHV-val készítettünk PHARE-program keretében. A másik pedig egy 1996-ban készült terv, amely "D" betűkkel jelzi, hogy hat dunai regionális pótlási területet, és öt tiszai regionális pótlási területet irányoz elő.
Köszönöm a megtisztelő figyelmüket.
ELNÖK: Köszönjük szépen a tájékoztatót. Megkérdezem a bizottság tagjait, hogy az elhangzott tájékoztatóval kapcsolatban van-e kérdés. (Jelzésre.) Orosz Sándor!
Kérdések, vélemények, válaszok
DR. OROSZ SÁNDOR (MSZP): A tavak és halastavak értékelésénél szeretnék egy kicsit leragadni, hiszen a tavak természetes tározók. Fontos, hogy megfelelő gazdálkodási módszerrel a halastavak ugyanezt produkálják. Úgy értékeltem az egyik ilyen felsorolásban, hogy a halastavakat olyanként tartják itt számon, mint amelyik egyik felelőse annak, hogy ez a talajvízszint csökkenés bekövetkezett. Ennek - őszintén szólva - nagyon örülök, ha csak valamit félreértettem, akkor örülnék, ha ezt elmondaná, vagy ha valamilyen valós gazdálkodás miatt élvezi ezt a besorolást itt a halastó, akkor ossza ezt meg velünk. Jó?
ELNÖK: Lehet is rögtön válaszolni.
DR. KÁKONYI ÁRPÁD (Kiskunság Nemzeti Park Igazgatóság): Disztinkciót szeretnék vonni. Az olyan halastavak esetében, amik a talaj megnyitásában, tulajdonképpen a talajvízkészlet rovására történnek, vagy esetleg mélységi vizekkel, tehát mondjuk a felszín közelében 14 méteren nincsen víz, és 40 méterről fölhozzák a vizet, hogy halastavat csináljanak, ezekre vonatkozólag tettem a megjegyzést. Ott, ahol természetes felszíni vízbázis áll rendelkezésre, ott soha sehol senkitől nem tagadtuk meg, sőt támogattuk, és egyetértek képviselő úrral, hogy az rendkívüli mértékben hat a környezetére, a mikroklímájára. Tehát a DVCS közelében, ha valaki létesít vagy más olyan helyen, ahol a vízpótlás megoldott, akkor arra természetesen nem vonatkozik semmifajta tiltás.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Üdvözlöm a minisztériumok képviselőit. A bizottsági ülésnek azt a részét megkezdjük, ahol először az éghajlat-változási stratégia és a homokhátság dolgairól hallgatunk meg beszámolót, tájékoztatót a megyei önkormányzat, a KvVM előadóitól, utána a Natura 2000 programmal kapcsolatosan és aztán majd a bizottság még valamit kezdeményez.
Kérdezem, hogy a megyei önkormányzat részéről ki tájékoztat minket. Az a szokás nálunk, hogy akit ismerünk, az is szépen, hangosan bemutatkozik, hogy a jegyzőkönyvben rögzíteni tudjuk.
Dr. Kecskés László elnök (Bács-Kiskun Megyei Agrárkamara) tájékoztatója
DR. KECSKÉS LÁSZLÓ (Bács-Kiskun Megyei Agrárkamara): Köszönöm szépen a segítséget. Jó napot kívánok. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Tisztelt Hallgatóság! Dr. Kecskés László vagyok, a Bács-Kiskun megyei Agrárkamara elnöke és a Bács-Kiskun Megyei Közgyűlés képviseletében is a homokhátsági programmal kapcsolatos koordinációs feladatokat látom el. Ezért hárul rám az a feladat, hogy Várhelyi Gábor helyett, aki most nem tud itt lenni, köszöntsem önöket a homokhátságban és természetesen a későbbiek során - reméljük, hogy az időjárás is úgy alakul - lesz alkalom arra, hogy kimenjünk egy tipikus homokhátsági területre, éppen ezért a közgyűlés tisztelettel meghív mindenkit egy ebédre és egy igazi homokháti élményre a bizottsági ülés után.
A nemzeti éghajlat-változási stratégiával kapcsolatban nagy öröm volt számunkra, hogy ez ilyen konszenzussal elfogadásra került és ebben a stratégiában, ha átolvassuk, látható, hogy a homokhátsági program is benne szerepel. Az alkalmazkodási fejezetben találkozhatunk egy kis rövid leírással a homokhátsággal kapcsolatosan. Ez talán azért van, mert nagyon sok konferencián felmerült az, hogy az éghajlatváltozásról beszélünk tudományos szinten, de nekünk úgy tűnik, hogy itt a homokhátságban ez már itt van, érezzük a hatását.
Itt elhangzott előadás azzal kapcsolatosan, hogy milyen természeti és vízgazdálkodási vonatkozások utalnak arra, hogy a homokhátságban változások történtek. Néhány mondatot mondanék arra, hogy ennek vannak társadalmi és gazdasági vonatkozásai is, amelyek szintén máris érződnek a homokhátsági területen.
Szó esett arról, több dokumentumban jelezték azt, hogy a homokhátság elsőként veszélyeztetett a Kárpát-medencében ezen hatások révén, és éppen ezért valamit tenni kellene. A mi eszközrendszerünk az, hogy az éghajlat-változási stratégiába bekapcsolódjunk, elsősorban az alkalmazkodási területen lehetséges - erre majd egy kolleganőm mutatna egy példát, hogy 5 éven keresztül mivel próbálkoztunk elsősorban gazdasági, társadalmi területen.
A homokhátsági program nagyon-nagyon hosszú múltra tekint vissza, több évtizedes kutatómunka eredményeként számos dokumentum készült és ez a számos dokumentum nem csak feltárta a helyzetet - mint ahogy tetszettek hallani a vízgazdálkodási természeti szempontból, de társadalmi, gazdasági szempontból is készültek ilyen tanulmányok -, hanem bizonyos cselekvési programokat is felvázoltak ezek a dokumentumok.
Ahogy elnéztem, az elmúlt időszakban nagyon nagy összefogás volt, nemcsak a tudomány részéről, hanem a politika részéről is. Bármilyen fórumon, amikor megjelentünk, függetlenül attól, hogy ki milyen világnézetű, azt mondta, hogy homokhátság ügyben tenni kell és ki is állt mellette - ez öröm volt számunkra, hiszen amikor itt a térségünkben erről beszélni kellett, akkor egyetértés volt, ebben kivételesen nem volt vita, hiszen érezhető is volt, hogy itt ebben a dologban lépni kell.
Számunkra nagy öröm volt, hogy elkészültek ezek a dokumentumok és készítettünk egy információs anyagot a tisztelt jelenlévőknek; a végrehajtható megvalósíthatósági tanulmány elkészült azzal az indokkal vagy szándékkal, hogy gyorsan be lehessen kapcsolódni a 2007-2013-as időszak programjaiba és öröm volt számomra, amikor láttam az NFT II. első tervezetében, hogy a komplex programoknál egyetlenegy komplex program volt a homokhátsági program, ez ott szerepel. Gyorsan elkészült ez a tanulmány - vannak tanulmánykészítők is a körünkben, majd biztos szólnak róla - és utána vártuk, hogy majd döntés születik, aztán meglepve láttuk, hogy az Új Magyarország fejlesztési tervbe már nincs is benne a homokhátsági program, valahogy kikerült onnan, pedig komplex programként Brüsszelből is mondták, máshonnan is, hogy akkor lehetett volna ezt a komplex programot elfogadtatni.
Pénzügyileg nehéz helyzet támadt, miután az operatív programok elfogadásra kerültek, hiszen ha a komplex programra előzetesen kivesszük az összes Magyarország számára rendelkezésre álló forrásokból a lehetőséget a komplex programra, akkor később nincs az a problémánk, hogy az operatív programok külön-külön pénzdobozából kelljen elővenni a forrásokat és utána összehangolni. Utána ez szakmailag is nagyon nehéz dolog - majd erről beszélek, hogy nem is sikerült talán a mai napig -, hiszen egy eldöntött operatív programrendszerből azt mondani, hogy még kérünk pénzt egy komplex programra, nagyon nehéz dolog. Tehát csalódás volt, hogy ez a döntés akkor nem így született meg és lényegében meg is állt tavaly tavasz tájékán a program továbbvitele, és akkor jártunk körbe lobbizva - tényleg egy széles tudós társasággal, akadémikusokkal, minden oldalról a politikusokkal -, a minisztériumokat végigjárva, hogy menjen tovább ez a program.
Tudtuk, hogy van a tervezésre is forrás, hogy a tervezés továbbfolytatódjon. Hosszú ideig nem találtunk továbblépési lehetőséget, de utána született egy döntés, ami alapján létrejött egy tárcaközi bizottság, amelynek az volt a feladata, hogy egy kormánydöntést előkészítsen. Nagyon sok kollégával - akik itt is vannak - dolgoztunk együtt, gondolkodtunk azon, hogyan lehet ezekből a különböző pénzügyi dobozokból, operatív programokból összehangolt nagyprojektet létrehozni, és hogyan lehetne ezzel továbblépni. Néha már úgy tűnt, emlékszem legalább három olyan alkalomra, amikor már el is készült a kormány-előterjesztés, de aztán valahogy nem lett belőle igazából semmi, nem tudott a döntésig, illetve még az előterjesztésig sem tudott eljutni, megakadt adminisztratív szinten.
Azért mondtam ezt a történetet, hogy mi itt a megyében és a homokhátságon - amikor erről beszélünk, ez nemcsak egy megye, hanem Bács-Kiskun, Pest és Csongrád megyéről egyaránt beszélhetünk - kicsit tehetetlenek vagyunk ezzel a dologgal, hiszen kellene egyfajta döntés, hogy továbbléphessen a dolog. Hiszen azt mondtuk, hogy nézzük meg, mi kell egy ilyen uniós programhoz. Problémafeltárás, helyzetfeltárás, program? Ilyenek készültek, vannak, tovább lehetne lépni. Helyi partnerség van? Azt hiszem, maximálisan. Valamennyi partnerrel, aki itt van, erőforrásokat ajánlottunk fel, és vinnénk tovább. Források vannak? Hát 8 ezer milliárd forintról beszélnek, amit az Uniótól kapunk, abból talán erre is akadhatna, ha ügyesen terveződnének a dolgok.
Tehát döntés kellene a folytatáshoz. Az látszik, hogy 400 millió forint a KvVM költségvetésében van a tervezésre, tehát a döntés arról szólhatna, ha születik egy kormánydöntés, hogy konkrét tervek készüljenek. Mi azt javasoltuk, hogy nézzünk meg egy-egy térséget, és a térségen belül rendszereket tervezzünk. Legyen vízgazdálkodási rendszer, de ahhoz tegyük hozzá a gazdálkodókat is. Hiába visszük oda a vizet, hogyha a gazdák nem akarnak öntözni. Mert vannak öntözőfürtök, amelyek ott vannak, de nem öntöznek a gazdák. Tehát akkor nézzük meg, hogy mondjuk három település határában - amiről szó esett - a vízgazdálkodási rendszert hogyan lehet helyre tenni. Hogyan lehet a gazdálkodókat megnyerni ennek az ügynek? Itt integrálódik a vízgazdálkodási, a vidékfejlesztési, a területfejlesztési programrész.
Nagyon sok elemből tevődik össze, de ahogy mondtam, a helyi koordinációban erre a dologra készen vagyunk; és itt jön nemzeti éghajlat-változási stratégia kérdése. A NÉS is azt sugallja, hogy valami modellprogramot valahol ki kellene próbálni. A mi javaslatunk az, hogy próbálják ki rajtunk. Hiszen ha nálunk jött elő először ez a probléma a legerőteljesebben, akkor azt lehetne mondani, hogy a tervezés hadd menjen tovább, néhány modelljellegű térségben ezzel próbálkozzunk meg, tegyünk valamit, és akkor meglátjuk, hogy ez esetleg nagyobb léptékben hogyan vihető tovább.
Összefoglalva: nagyon fontos dolog, hogy mi készek vagyunk a decentralizált koordinációra is. Természetesen ez nem azt jelenti, hogy mi forrásokat akarnánk kezelni, hanem azt, hogy a szakmai munkát tudnánk koordinálni. Hiszen a nemzeti parkkal, a kamarával, a különböző önkormányzati szervezetekkel összefogva erre már példát adtunk, tehát azt gondolom, hogy ez a fogadókészség mindenképpen megvan.
Tehát a kérdésünk és a javaslatunk - ugye, itt a homokhátságról beszélünk, 63, vagy ha kicsit szélesebben veszem, 117 településről, 800 ezer emberről, azért ez óriási területet jelent, hiszen ha itt a természetvédelmi, a vízgazdálkodási részről beszélünk, nagyon sok emberről van szó -, itt arról van szó, hogy ezen a területen logikusan valóban víz nélkül nem lehet gazdálkodni. Magam kertészmérnök vagyok, pontosan érzem, hogy a kertészeti kultúrában víz nélkül értelmetlen versenyképes gazdálkodásról beszélni. Ezeket a kérdéseket meg kell oldani, ugyanakkor e területek jelentős része a homokhátságon van, valóban nem a legjobb minőségű terület. Ettől függetlenül tudunk a világban olyan területeket, ahol a vízellátást megoldották, és ezzel versenyképes termelést tudtak létrehozni.
Abban, hogy milyen irányban gondolkodjunk a társadalmi-gazdasági részt illetően, kérném az elnök urat, adjon lehetőséget arra, hogy a kolleganőm 10 percben bemutassa, hogy a kamaránál 5 éven keresztül egy 50-60 milliós projekt keretében s gazdálkodók részvételével milyen típusú tevékenységet végeztünk. (Elnök: Kilenc perc. - Derültség.) Kilenc perc, köszönöm szépen.
Bemutatom Nagy Lászlónét, aki a Bács Agrárház Kht. ügyvezető igazgatója, és ennek a homokhátsági programnak a koordinátora.
Nagy Lászlóné ügyvezető (Bács Agrárház Kht.) tájékoztatója
NAGY LÁSZLÓNÉ (Bács Agrárház Kht.): (Előadását vetített prezentáció segítségével tartja meg.) 2000-2007 között futó programról van szó, amiről szeretnék beszámolni. Talán ez a két számjegy ékesen bizonyítja, hogy kevés az a program ma Magyarországon, és kevés az a szervezet vagy gazdálkodói kör, akiknek megadatott, hogy hat éven át egy nemzeti forrásból támogatott program részese lehessen.
Vessünk egy pillantást a homokhátságra, az elnök úr említette, hogy három megyét érint: Pest, Bács-Kiskun és Csongrád megyét. A homokhátról talán annyit, hogy a szintén említett tanulmányban a tanulmányt készítők a homokháti területeket igen tágan értelmezték, illetve többféle minősítésű homokháti területek kerültek nevesítésre. Így fontosnak tartom, hogy a mi programunk szempontjából olyan homokháti területet vettünk figyelembe, amelyen az MTA által fémjelzett kis tájegységek szerepelnek. A térképen sárgával jelezve jól látható a felső részen a tiszaalpári homokhát, a kiskunsági homokhát, a kiskunsági löszös hát, a bugaci homokhát és a majsa-dorozsmai homokhát, ezekről beszélünk kis tájegységenként. Ha a területi lehatárolást kistérségi szinten vizsgáljuk, akkor 15 kistérséget érint a homokháti terület. Tehát mi tulajdonképpen 106 településsel dolgoztunk a hét éven át. Ezzel az oldallal nem szeretnék részletesen foglalkozni, mivel Kákonyi úr olyan jól bemutatta, és nálam sokkal részletesebben, hogy milyen természeti adottságok és milyen természeti folyamatok alakultak ki az elmúlt évtizedekben, ami tulajdonképpen megerősítette ezt a programunkat, és a természeti adottságokhoz való alkalmazkodóképesség elősegítését.
Még néhány számadatra hívnám fel a figyelmet. Látszik, hogy a homokháton él a népesség 5 százaléka. A népsűrűség igen alacsony, a '91-es népsűrűség a főváros nélkül nemzeti szinten, és a külterületi népesség aránya igen jelentős. Talán ez motiválta a kormányt az idevonatkozó határozata meghozatalánál, hogy külön erőket fordított a tanyás térségek, a tanyai gazdaságok életképességének megőrzésére; egyáltalán a tanyák megőrzésére, mint nemzeti európai értékre.
A termőföld hasznosításnak az az üzenete, hogy a homokháton 7-10 százalékban különböző művelési ágú területek vannak, kivételt képez az ültetvény, ez 35 százalékos nagyságrendet tesz ki az országos ültetvénykategóriákból.
Nézzük meg, hogy milyen elvek mentén működött a program, milyen elvek mentén kaptuk mi a támogatást ehhez a programhoz. Ez volt a partnerség, a nyitottság, a helyi közösségekre való támaszkodás, az innováció és az éves programok egymásra való épülése volt a megfogalmazott elvárás. Úgy gondolom, hogy egy echte vidékfejlesztési programról van szó. A 2001 és 2007 közepéig - tavaly év közepén zárult le a program - néhány adat, 45 projekt valósult meg, a partnerszervezetek száma éves szinten igen magas volt. A partnerszervezetek a mi megközelítésünkben azt jelentették, hogy mind az éves programok összeállításában, mind pedig a projektek megvalósításában aktívan részt vettek a partnerek. A végső kezdeményezettek száma azt jelenti, hogy a programban konkrétan valamilyen értékhez jutott gazdálkodói kör vagy a vidéki lakosságnak egy köre.
A program fő vonulata az alkalmazkodóképesség elősegítése a szárazságtűrő és alternatív növények mintaterületeinek a számával, mértük az eredményességet, elég szép képet mutat, rendezvények számával, bemutatók, képzések, kiadványok, marketingakciókat tartalmazott ez a program.
A partnerek közül azokat tünteti fel ez az oldal, akik azt lehet mondani, hogy 6 éven át végigkísérték a programot, nyilvánvalóan az előző számokból kiderül, hogy ennél jóval nagyobb volt az együttműködő partnerek száma.
A források 2003-ig a vidékfejlesztési célelőirányzatból voltak biztosítottak a számunkra, a nagyságrend látszik, hogy az három év alatt oszlott el és a területfejlesztési célelőirányzatból nyertük el a támogatást 2004-2006 között, az évenként benyújtott szakmai programjaink alapján azok elfogadást nyertek és így ítéltetett meg a támogatás.
Milyen célok voltak, amik mentén működnünk kellett? A szerkezetváltás, az alkalmazkodóképesség elősegítése, a homokháti gazdálkodók jövedelmi viszonyainak a javítása és a tanyai gazdaságok fenntartható fejlesztése - ezek a célok így önmagukban azt hiszem, hogy beszédesek. De talán a gyakorlatban is aprópénzre váltva, a tartalmi elemekről néhány szót.
Mivel a bizottság napirendje az aszálystratégia és a természeti adottságokban bekövetkezett változásoknak a tárgyalása, így elsősorban az alkalmazkodóképességre fókuszáltam itt a bemutatón, ez pedig a szárazságtűrő és alternatív növények terjesztése, gyakorlatának a segítése.
Miből állt ez a projekt? A projekt végighúzódott mind a program teljes időszakában. Évente 100 és 300 közötti mintaterületet működtettünk, ahol szárazságtűrő növényeket termeltek a gazdák. A szárazságtűrő növények kiválasztása a felsőfokú intézmények oktatói karának, a tápiószelei Agrobotanikai Intézet, és a gabonakutató intézet segítségével került kiválasztásra. Ez az egyik legbeszédesebb kép, a 2004 és 2005-ös mintaterületet tárgyalja; az évek során nem ugyanazok a növények szerepeltek, bővült, illetve szűkült a kör, voltak olyan növények, amik a termelési tapasztalatok alapján kikerültek, például ilyen volt a fénymag, vagy ilyen volt a "szarvasi energiafű", ami nem váltotta be a reményeket. Nagy elánnal indultunk neki és voltak olyan növénycsoportok, amik bekerültek, talán a listából nem nagyon látni, nem jól olvashatóan látszik, de a takarmánynövényekre fókuszáltunk, élelmiszer alapanyag-növényekben, vertikumépítésben is gondolkodtunk, és évelő növények is bekerültek a növény sorba.
A komplexitását a programnak abban látjuk, hogy a gazdák, akik felvállalták a mintaterületek működtetését, azok egy képzésben vettek részt, mert gyűjtötték a fenológiai adatokat, az időjárási adatokat és a termesztésre vonatkozó gazdálkodási adatokat; tehát itt elsősorban a változó költségek gyűjtésére került sor, ki tudtuk értékelni az egyes növények adatait, a kutató intézeti partnerekkel összefogva. Tehát volt egy képzési fejezete, a gazdák vállalták, hogy a mintaterületeken bemutatót tartanak. A bemutatók igen nagy érdeklődésre tartottak számot, itt például egy törkölybúza táblánál vagyunk Akasztón, akkor egy gyümölcsbemutató, homoktövis - azt hiszem, hogy ez rozs valamilyen támasztónövénnyel, tehát a köles. A bemutatókon a gazdálkodók saját maguk prezentálták a gazdálkodási tapasztalataikat. A bemutatóknak vagy a mintaterületeknek az eredményeit egy füzetsorozat keretében évről évre közreadtuk.
A szárazságtűrő növények fajtakínálatánál a kutató intézetek közreműködtek, nagy számú fajt és fajtát állítottak be kisparcellás kísérletekhez, szintén bemutatókat tartottak és napi kapcsolatot tartottak a gazdákkal a kihelyezett szaporítóanyagok tapasztalataiból. A tápiószelei intézetben ezt látjuk, ez pedig a Gabona Kutató Intézetben készült képsor, ahol a kutatók tartották a tájékoztatójukat, bemutatójukat. A füzetsorozat részeként itt is szintén közreadtuk a kutatók által ajánlott fajtákat.
Talán egy 2003-as projektről szólnék még, ami úgy gondolom, hogy a bizottság részére jelentőséggel bírhat, ez egy 2003-as dátumú szervestrágya-kezelés gyakorlatáról program, különösen a homokháti nitrát-érzékeny területek jelenléte miatt ezt igen fontosnak tartjuk. Jellemző talán, hogy 2003-ban, amikor egy pályázatot kívántunk meghirdetni, hogy az uniós tendereknek megfelelő trágyakezelést végző, folytató állattartó gazdaságokat bevonjuk ebbe a projektbe, akkor azt kellett tapasztalnunk, hogy mind az állategészségügyi állomás, mind a helyismerettel nem rendelkező falugazdászok, vidékfejlesztési menedzserek nem tudtak feltárni térségenként a különböző állattartó telepek szintjén olyan gazdaságokat, melyeket be lehetett volna mutatni.
Végül a pályázat kiírása nem arról szólt, hogy bemutató gazdaságokat keresünk, hanem csak arról lehetett szó, hogy találjunk három olyan gazdaságot, amely modellértékkel talán bemutatható a gazdák számára, és a jövőképet mutatja. Eltelt közben 4-5 év, és azt látjuk, hogy most már az EMVA támogatási kereteiből ezek a szervestrágya-kezelési problémák talán valamilyen szinten megoldódnak. Itt is mindig egy képzés, ismeretterjesztés indul el, szakavatott előadóval, utána pedig, például itt az újlengyeli sertéstelep trágyakezelési megoldását látjuk, ami megfelel az idevonatkozó szabványoknak, előírásoknak. A következő ábrán látható, amint a hígtrágyás kezelést mutattuk be a gazdálkodóknak Kiskunmajsán, és az idevonatkozó füzetünket is közreadtuk, ami - azt lehet mondani - népszerű formában tájékoztatta a gazdálkodókat arról, hogyan is járjanak el szabályosan, hogyha a trágyakezelésüket környezettudatos módon kívánják megoldani.
Mivel kilenc percet kaptam, nem tudom, mennyi telt el ebből. (Elnök: Tizenöt.) Igen. Tehát látható, hogy mivel negyvenegynéhány projektünk volt, nagyon sok szálon futott a programunk, és a komplexitást és az egymásra épülést talán az fémjelezte, hogy az állattartó gazdaságoknál elindultunk egy olyan irányban, hogy a kistermelők feldolgozzák a saját árujukat, és saját maguk kínálják. Itt fontos a minőségbiztosítási rendszer bevezetése az egyes gazdaságokban, fontosak a kockázatelemzések, tehát ilyen mélységig tudtunk eljutni a projektben. Elértünk egy olyan szintet a negyedik év végére, hogy a gazdálkodók képesek voltak összefogni, és kialakítani egy gazdaudvar-hálózatot, ahol a tanyai gazdaságok az interneten kínálják a termékeiket. Ez úgy működik, hogy "válasszon terméket, válasszon programot", tehát az idelátogatók tájékozódhatnak egyrészt arról, hogy mit tudnak megnézni ebben a térségben, illetve mit szeretnének vásárolni.
Azt lehet mondani, hogy a művet megkoronázta egy bemutatóterem megnyitása, ahol a gazdák kiállíthatják a termékeiket: a homokháti termékeket. Tehát ez az úgynevezett homokháti kapuház, mintegy a jövőkép előfutárának tekintjük ezt a bemutatótermet.
Köszönöm a figyelmüket.
ELNÖK:
DR. KECSKÉS LÁSZLÓ (Bács-Kiskun Megyei Agrárkamara): Köszönöm szépen a figyelmet, hogy a tisztelt bizottság meghallgatott minket. Zárásként csak annyit szeretnék a térségi szereplők nevében kérni a bizottságtól, támogassák azt, hogy ez a program folytatódhasson, a homokhátsági program megvalósítása elindulhasson, a továbbtervezés mehessen. Kérjük a bizottságtól, hogy támogassa ezt minden szinten, hiszen mi készek vagyunk arra hogy ezért tegyünk, és van azért sok tapasztalatunk is. Köszönjük, hogyha ezt a támogatást megkapjuk, valamennyi térségi szereplő nevében szóltam most.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönjük szépen a tájékoztatót. Hiányoltam a szárazságtűrő állatokról szóló tájékoztatót. Ilyen nincsen? Vagy ebben a programban nincs? (Közbeszólások. - Derültség.) Ezt komolyan kérdeztem. Szárazságtűrő állatról nem volt szó? Mert itt az alkalmazkodásról volt elsősorban szó. (Közbeszólások.)
NAGY LÁSZLÓNÉ (Bács Agrárház Kht.): Ha erre reagálhatnék, itt a takarmánytermelő növényekről volt szó, azt próbáltam megvilágítani, hogy a program jelentős mértékben erre fókuszált. Nyilvánvaló, hogy ez állattartó gazdaságot feltételez, a programnak része volt egy gyepre és kiegészítő takarmányozásra alapozott állattartó projekt. Itt a juhászatok, mint legeltető gazdaságok kerülhettek szóba, illetve voltak tejtermelő, illetve húsmarha-előállító gazdaságok ezekben a projektekben. Ezenkívül a mangalicatartáshoz kötődött több projekt, itt is a vertikumot teljesen végigvittük, a mangalicatartástól kezdve annak az állat-egészségügyi szabályain át egészen eljutottunk a mangalicafeldolgozásig és a marketingig, ahol itt a mangalicatartók szövetségével és a helyi - ásotthalmi - egyesülettel dolgoztunk együtt. A programban eljutottunk odáig, hogy címkézett termék jut a piacra a térségből.
ELNÖK: Köszönjük szépen. A következő előadó a KvVM képviselője, aki tízperces előadást tart.
Dr. Váradi József főosztályvezető (KvVM) tájékoztatója
DR. VÁRADI JÓZSEF (Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Kedves Kollegák! Váradi József vagyok, a központi vízügyi és környezetvédelmi igazgatóság főigazgatójaként a homokhátság és a nemzeti éghajlat-változási stratégia összefüggéseinek kapcsán mondanék néhány szót. Igyekszem rövidre fogni a mondandómat, lévén, hogy számos dolog mindabból, amit az ügyhöz tartozónak érzek, elhangzott.
Nagyon röviden, slágvortokban összefoglalnám azonban mindazokat a fontos csomópontokat, amelyek mentén a homokhátsági fejlesztések koordinációja, jelenlegi állása kialakult, és ahol tart. Az egyik ilyen lényeges elem, hogy a nemzeti éghajlat-változási stratégia nevesíti a homokhátságot, mint olyan területet, ahol a vízkészletekkel való gazdálkodás és a globális éghajlatváltozással kapcsolatos feladatok összehangolása meg kell hogy történjék. Rögzíti azokat a fontos paramétereket, amelyekről itt az előbb Kákonyi úr előadásából hallottunk, aki elmondta azokat az éghajlat-változási paramétereket, amelyek lényegében kikényszerítik vagy sürgetővé és fontossá teszik azt, hogy ezzel a kérdéskörrel komolyan és kiemelten foglalkozzunk. Azt is rögzíti a nemzeti éghajlat-változási stratégia, hogy a feladat megoldásnak egyik kulcskérdése a víz visszatartása, és a vizekkel való okszerű gazdálkodás, nevesül a takarékos vízfelhasználás.
A homokhátsági problémákról néhány, számokkal is alátámasztott tétel. Egyik, hogy 1990-ben kezdődött Pálfai Imre vezetésével annak a tudományos bizottságnak a munkássága, amely kimutatta, hogy a homokhátsági talajvízsüllyedés oka 50 százalékban a természeti körülményeknek, 25 százalékban a rétegvíz-kitermelésnek, 10 százalékban a művelésiág-váltásnak vagy a nem a környezeti és vízgazdálkodási állapotokhoz igazodó tájhasználatnak tulajdonítható, és 7 százalékban tulajdonítható a vízrendezésnek, a többi tétel az egyéb tényezők között szerepel.
Ez az 1990-es megállapítás vezetett oda, hogy 1995-ben országgyűlési és kormánydöntés született arról, hogy valamit tenni kell a homokhátsággal. Az 1995-ös döntés után a tárcák megkezdték azokat a munkálatokat, amelyek mentén a homokhátsági problémák orvosolhatók voltak vagy orvosolhatók lettek. Az egyik ilyen feladat, ami a vízügyi tárcára hárult, annak a munkának az előkészítése, hogy mit lehessen tenni a homokhátsági vízgazdálkodási kérdésekkel. Ekkor készült el az a tanulmány, amiről itt Kákonyi úr előadásában láttunk egy térképet. Nevesül, hogy a vízpótláshoz kilenc tájegységre osztotta fel a térterv a homokhátságot, és oda 41 szivattyúval - csővezetéken keresztül - évente 370 millió köbméter vízmennyiséget fel kell vinni ahhoz, hogy az akkor célkeresztbe helyezett talajvízpótláshoz, illetve talajvízszint-emeléshez szükséges vízmennyiség felkerüljön a homokhátságra.
Természetesen ennek a vízmennyiségnek egy része öntözési célú felhasználásra is megoldás lett volna. A 41 szivattyú összkapacitása 37 köbméter/szekundum lett volna. Az is kiderült egy elsődleges becslés kapcsán, hogy ez 100 milliárd forintos beruházást involvált volna '95-ös árszinten, és az is látszott, hogy a gazdálkodók számára az igénybe vehető víz ára rendkívül magas költséget jelentett volna. Ezért a kormányzat akkor ennek az első tanulmánynak az elkészítésekor úgy döntött, hogy ezt a nagy beruházást részleteire kell lebontani, és még egyszer át kell gondolni, de amit el kell kezdeni, az a vizek visszatartása. Erre a feladatra 1998-ban kezdődő program keretében a vízügyi szervezet 2003-ig 1,4 milliárd forintot költött, és ugyancsak hivatkoznék a Kákonyi úr előadására, aki megfogalmazta és bemutatott néhány példát arra, hogy a vizek visszatartása milyen módon tud hatékony lenni részben a helyi felhasználás, illetve a talajvízi táplálás okán.
A beruházásaink kapcsán, amelyek elsősorban a csatorna medreiben történő vízvisszatartásra irányultak, 2002-2003-ban megnéztük, hogy milyen hatása, milyen eredménye van ennek a típusú vízvisszatartásnak, és azt találtuk egy modellvizsgálat kapcsán, hogy a vízvisszatartás eredményeként a csatorna mentén - a csatorna jobb és bal partjától számított 2 kilométeren belüli - talajvízszint-emelés 2-10 centiméter magasságig terjed. Sokféle vizsgálatot végeztünk, nem akarom részletezni, nagyon hosszú ez a történet. De azt találtuk, hogy a talajvízszint-emelés ilyen típusú megoldása nyilván nem kellően hatékony.
Ez után, ebben az időszakban elkészítettünk egy második vizsgálati projektet, amelyik azt vizsgálta, hogy az időközben eltelt időszak kapcsán mi az oka a talajvízszint-változásnak. Ezt a vizsgálatot Tölgyesi István úr és a szakcsoportja végezte. Azt találta 2002-2003-ban, hogy a talajvízszint-süllyedés oka immáron 80 százalékban tulajdonítható az éghajlat-változási okoknak, csapadékszegénység, szárazság - csak utalok az előadásra itt a vízgazdálkodási ügyek kapcsán, elég részletesen bemutatta a dolgokat - és mintegy 20 százalékban tulajdonította csak emberi beavatkozásoknak.
Ennek két oka van. Az egyik az, hogy a rétegvíz-kitermelés jelentősen csökkent, az 1986-ban mért 280 ezer köbméter/napos kitermelés 1996-ra visszaesett 200-220 ezer köbméter/napos kitermelésre, tehát 10 éves időszakot figyelembe véve ez a vízkitermelés jelentősen csökkent - szükségképpen a vízárak emelkedése okán, ezt tudjuk. Jelentős beavatkozások történtek a területeken való vizek visszatartása iránt is. Némileg hízelgünk magunknak azzal, hogy az általunk elvégzett műszaki beavatkozások is hatottak.
E tanulmány kapcsán egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy a vízgazdálkodási beavatkozások hatóereje meglehetősen korlátozott, és tulajdonképpen ekkor kezdődött az az időszak, amikor az európai uniós pályázatok igénybevételével lehetett a célkitűzés az, hogy a homokhátság vízgazdálkodási állapotain változtassunk, és ennek kapcsán persze a területfejlesztésen is.
Egy dolgot ennek kapcsán szeretnék megemlíteni. Talán nem véletlen, hogy az immár 20 éves történelmére visszatekintő homokhátsági változások több tárca koordinációjában történtek az elmúlt, kerekítve 20 év alatt. Először a Közlekedési Hírközlési és Vízügyi Minisztérium volt a gazdája ennek a feladatkoordinációnak, később ez a koordináció az FVM kereteibe került át. Mondta akkor a vízügyi szolgálat azt, hogy ez nem vízügyes probléma, hiszen a homokhátság területfejlesztésének gondjai vízalapúak számos esetben, de térségfejlesztési, vidékfejlesztési, agrárgazdasági, közlekedés-, hírközlés-, tanya- és településfejlesztési okok miatt nem feltétlenül vízügyi indíttatású kell hogy legyen. Ekkor került át az FVM-hez a koordináció, majd később még az Önkormányzati és Területfejlesztési Minisztérium is volt gazdája a homokhátsági feladatok koordinációjának.
Ez önmagában azt jelzi, hogy a probléma összetettsége, bonyolultsága és a szakterületek koordinációjának igénye az első pillanattól kezdve napirenden volt a probléma megoldásánál. Ezért szeretném hangsúlyozni, hogy akkor, amikor 2004-ben döntés született arról, hogy nagyprojekt keretében kell megoldani a homokhátsági gondokat, akkor a nagyprojekt elkészítésére vonatkozó javaslatot a kormány elfogadta, és azt mondta - a 1067/2005. számú határozatában -, hogy a homokhátsági problémára nézvést egy tanulmányt kell készítenünk, előzetes megvalósíthatósági tanulmányt, lévén, hogy a homokhátsági kérdések megoldása rendkívül összetett, rendkívül bonyolult. Ezért ennek a kérdésnek a rendezésére egy olyan tanulmányt kell készíteni, ami ezt a számos összetartozó, és szakmailag összefüggő kérdéskört egyenszilárdságúvá rendezi.
Ennek a tanulmánynak az elkészítésére az ÁBKSZ Kht. és a Terra Stúdió nyert pályázatot, és 2007 elejére a tanulmány elkészült. Szeretném hangsúlyozni, hogy ez egy nagyon átfogó, rendkívül sokoldalú és számos elemzésével korszerű, mintegy ezeroldalas tanulmány. Ez a hátránya, mert egy ezeroldalas tanulmányt nagyon kevesen olvasnak el olyan mélységgel, hogy a tanulmányban foglalt minden elemet igyekezzenek kellő alázattal megérteni és átfogni. Szeretnék néhány dolgot mondani belőle.
A tanulmány 8 prioritást említ, ami mentén a homokhátsági ügyeket rendezni kell. A 8 prioritás mindegyike nagyon fontos, egyik sem mellőzhető. Ilyen a vidékfejlesztés, a településfejlesztés, a földhasználat-váltás, a vízgazdálkodás, a gazdaságfejlesztés, ami alatt a mezőgazdasági ipart kell érteni, a műszaki infrastruktúra - ebben van benne a közlekedés, az energia oda vitel, az információszolgáltatás, tehát az internet elérés és a vízi közmű: szennyvíz, ivóvízellátás, és idetartozik a humánerőforrás-fejlesztés és egyéb, például kutatási feladatok ellátása.
A 8 prioritást úgy ítélte meg a bizottság, hogy olyan összefüggő és szorosan kapcsolódó rendszert alkot, amelyiket egyenszilárdságúan, a homokhátság fejlesztésének egészére meg kell tudni oldani. Az összeg, amit a bizottság vagy a munka kapcsán a szerzők kihoztak, 178 milliárd forintba kerülő beruházás lett volna és ez volt az első olyan pontja a tanulmánykészítésnek, ami a döntéshozókat gondolkodásra késztette, hiszen 2007-ben a 178 milliárd forintos beruházási összeg, ráadásul komplex beruházás lévén, különböző operatív programból finanszírozandóan, nehezen volt hozzáférhető. Ezért azon kellett gondolkodni, hogy hogyan lehet a különböző operatív programokból ezt a komplexitást megtalálni.
Elkezdődött az a tárcaközi bizottsági munka, amire itt az előbb már utalás történt és pillanatnyilag ott tartunk, hogy az előkészítő munkákat figyelembe véve - és látva azt, hogy ennek a programnak egymással összeérő szakterületi fejlesztését kell megoldani - két mintaterületet javasolunk kiválasztani. Azért mondom, hogy javasolunk, mert egyelőre nincs tárcakonszenzus abban, hogy ez így is történjék, a jövő héten is tárcaegyeztetés fog történni abban, hogy ezt a többi tárca is akceptálja, amit egyébként a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium előkészített.
Ez a két tájegység talán nem véletlenül egyezik azzal a területtel, amit a Kiskunsági Nemzeti Park hatásterületének nevezünk. Mi ezt korábban - már az 1995-ös tanulmányban is - közép-homokhátsági területnek hívtuk, és a közép-homokhátsági terület vízpótlásának, vízgazdálkodásának '95-től mind a mai napig terjedő időszakra van egy elképzelt fejlesztési iránya, amiben döntően a természetvédelem itt bemutatott fejlesztési igényének kielégítése szerepel.
Fontosnak tartom, hogy ebben a kiválasztott tájegységben a természetvédelem, a természetvédelmi értékek vízkészletre alapozott megőrzése, és hozzáteszem, hogy erre a bázisra építkezve az ökoturizmus, a terület ilyetén való hasznosítása is megvalósulhat.
Mert mi azt mondjuk: önmagában az, hogy a fejlesztést elindítjuk, és várunk valamiféle befektetői szándékot, kevés. Ennek olyan motivációt kell tudni adni, ami láthatóvá teszi a beruházást, hogy milyen típusú a hasznosítás, milyen típusú az árbevétel. Kitérőként egy gondolat: a tanulmánynak, amit a Terra és az ÁBKSZ közösen készített, feladata volt, hogy mutassa ki a költséghatékonyságot. Tehát mutassa be azt, hogy egyrészt fenntartható a fejlesztés, másrészt megtérülő a beruházás. Szeretném mondani, hogy ez a tanulmány kimutatta, hogy 30 éves futamidőt figyelembe véve a beruházás megtérül a homokhátságon, feltételezve, hogy amit a tanulmány tartalmaz, az meg is valósul.
Ennek egyik eleme, a megvalósítás első fázisa lenne a közép-homokhátsági vízpótló rendszer, a másik a kecskeméti területre az alpári öntözőcsatorna és a Csukás-ér felújításával készülne egy olyan mintaprojekt, amelynek a vízhasznosítási elemei a vízvisszatartás, a kecskeméti szennyvíz hasznosítása és a vízpótlás az egyébként ma is meglévő alpári öntözőrendszer felújításával. Tehát ha úgy tetszik, ez a két mintaterület felölelné természetvédelmi, vízvisszatartási és öntözési célú vízgazdálkodási beavatkozásokat, és képes lenne megoldani azt a komplexitást, hogy vízvisszatartással, vízpótlással és szennyvízhasznosítással elégíti ki az igényeket.
Tehát úgy tűnik, hogy mindazt, ami felmerült kérdésként vagy javaslatként, ez a két projekt átfogóan képes bemutatni. Azt is hozzá kell tennem, hogy ez a két projekt - előzetes számításaink szerint - mintegy 7-7,5 milliárd forintot ölelne fel mindössze, és úgy tűnik, hogy ennek a munkának a beruházási fedezete megvan, rendelkezésre áll. Úgy tervezzük, hogy a tárcaegyeztetés, a tárcákkal való konszenzus megtalálása után a két mintaprojektről szóló kormány-előterjesztés benyújtható, és ez a két mintaterület szolgálna arra, hogy ennek kapcsán a homokhátság teljes területére szükséges fejlesztési projektek kidolgozása, megalapozása, előkészítése, struktúrájának, finanszírozásának konstrukciója megteremthető.
Ehhez azonban az kell, hogy a tárcákkal megteremtődjék a konszenzus, és akkor mindez meg fog történni hamarosan.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen, Váradi József. Kicsit sok volt a ha meg a -hető, de egyébként az előadás adott információt.
Az FVM részéről? (Közbeszólás: Nem állít előadót.) Nem állítanak előadót. És ha rámutatok valakire? Azért... (Közbeszólások.)
A Nemzeti Fejlesztési és Gazdasági Minisztérium részéről készült valaki? Van előadó?
Kovács Nagy Rita osztályvezető (NFGM) hozzászólása
KOVÁCS NAGY RITA (Nemzeti Fejlesztési és Gazdasági Minisztérium): Nem tudom, ki van jobban meglepve, hogy itt ma előadok, önök, vagy én. Engem Kovács Nagy Ritának hívnak, és a területfejlesztési főosztályról jöttem.
Nagyon szépen köszönjük a lehetőséget, hogy itt lehetünk, és az elhangzottakkal gazdagodhatunk. Egy kolleganőm jött velem, aki foglalkozik a homokhátsággal napi szinten, őt Schmidt Anitának hívják. Tagja vagyok annak a bizottságnak, amelyet a KvVM felállított tavaly ősszel. Bevallom őszintén, hogy ebben a bizottságban nem az volt a személyes tapasztalatom, hogy egy kicsit nem tudjuk, hogy mit akarunk azzal a forrással, amit egyébként beállítottunk az uniós források felhasználása érdekében előkészítési forrásként. Nekem, mint területfejlesztőnek mindenképp az a meglátásom, hogy figyelembe kell venni a társadalmi és demográfiai adatokat, mutatókat is, amelyek egyértelművé teszik, hogy valóban meg fog térülni az ilyen nagyságú beruházás. Tehát azt gondolom, ezt figyelembe kell venni.
Ha beleélném magam annak a helyében, aki egyébként itt egy termelő, és évtizedeken keresztül termelt sárgabarackot, ami a lesüllyedő talajvíz következtében most már nem tud megteremni, de mondjuk, áttérnék a szőlőtermesztésre, aminek esetleg még reális esélye van. Ez már önmagában egy élet munkájának tekintendő, és ha nekem gyerekem lenne, valószínűleg azt javasolnám neki, hogy legyen inkább informatikus vagy közgazdász, de ne nagyon termelő, mert nagyobb esélye van arra, hogy másutt egyébként könnyebben el tud helyezkedni. Ez már olyan kérdés, amivel foglalkozni kellene a vízügyi meg a természetvédelmi ügyek mellett.
Ettől függetlenül nálunk szerepel a homokháti speciális célprogram, amiről egyébként hoztam egy színes kiadványt, amely még megtalálható nálunk a főosztályon. Bevallom, személyesen nem vettem részt ebben a munkában, viszont van még néhány kollegám - idősebbek -, akik aktívan részt vettek benne. Bevallom őszintén, hogy minden helyi embertől, és minden olyan embertől, aki akár központi államigazgatási szinten ebben részt vett, csak jót hallottam a homokháti speciális célprogramról. Ezért merészkedtem a bizottság novemberi ülésén azt javasolni, hogy az előkészítő források egy részét próbáljuk már olyan projektekbe fektetni, amelyeket a helyiek azonnal éreznek a saját bőrükön. Utána kialakult, hogy akár mintaprojektként is működhetne ez tovább, majd egy idő után ez elhallgatott, megszűntek a bizottsági ülések, és talán áprilisban jött ki a KvVM-nek ez a két mintaprojektes elképzelése.
Azt gondolom, így is túlságosan sokat mondtam. Izgalommal várjuk az elkövetkező egyeztetést, és csak drukkolni tudok a helyieknek, hogy a homokháti célprogram - vagy valamilyen hasonló típusú mintaprogram - megvalósulhasson.
Köszönöm szépen. Ha esetleg van kérdésük, és tudok rá válaszolni, szívesen megteszem, de nem rabolom senkinek az idejét tovább.
ELNÖK: Köszönjük szépen. Az FVM semmilyen formában nem kíván szólni? (Közbeszólások.)
Azt tudnám mondani - hátulról kezdve -, hogy Kovács Nagy Ritától kevés információt kaptam. Talán úgy is összefoglalhatnám, hogy fogalmam nincs, mit akarnak csinálni. Vagy durva vagyok?
KOVÁCS NAGY RITA (Nemzeti Fejlesztési és Gazdasági Minisztérium): (Hangosítás nélkül.) Lehet, hogy nem jól fejeztem ki magam, bocsánatot kérek, most mikrofon nélkül megpróbálom hangosan mondani.
ELNÖK: Nem úgy van az, nem ússza meg, mert akkor arra fogunk hivatkozni.
KOVÁCS NAGY RITA (Nemzeti Fejlesztési és Gazdasági Minisztérium): Azt látom, és ezt most magánemberként mondom, hogy itt nagyon-nagyon sok megalapozott információra lenne szükség ahhoz, hogy valaki következetes döntést tudjon hozni. Viszont nagyon-nagyon fontosnak tartom, mindenféle tudás és információ birtoklásának hiányában is, hogy a döntés, ami megszületik, a lehető legtöbb érdekelt szereplő egyetértését vagy támogatását bírja. Nem vagyok érthető?
ELNÖK: De, értem. Azt látom, hogy a homokhátság ügyében rengeteg határozat van. Mindenféle, mintegy háromnegyed oldalon felsorolva, de a tettek szerények. Az előadás, amit hallottunk a projektről, az volt egy kézzel fogható dolog, hogy a szudáni fűvel különböző kísérletek folynak, ez az alkalmazkodás oldaláról közelít. Magam arra gondoltam, hogy valami teveféléről azért szeretnék hallani vagy tyúkról, libáról vagy valamiről. (Közbeszólások.) Például olyan kecske, amely feleannyit iszik, mint a nagypapája. Ez az egyik irány. De ez még mind az alkalmazkodás.
Amit én az anyagokból kiszűrtem, hogy van egy fontos dolog, a vízpótlás. Tehát lehet az egyik oldalról beletörődni, hogy akkor gazdálkodjunk annyival, ami van, és ebben tökéletesen egyetértek Ritával, hogy nyilván, ha nem megy az őszibarack, akkor adjuk-e fel, vagy nézzük meg, hogy hogyan tudnánk két nagy folyó között - mert erről van szó - ide vizet juttatni, és azt megtartani.
Váradi úr azt mondta, hogy megtartunk az éppen jelentkező vízből valamennyit, tehát nem hozunk, hanem azt megpróbáljuk megtartani. A korábbi előadásában elmondta, hogy az a csatornarendszer, ami van, az meg elviszi a vizet. Úgy értelmeztem, hogy a méretei, a struktúrája olyan, hogy inkább most már meg kéne vizsgálni, hogy mit lehet azzal kezdeni, mert ebből nem lesz víz, miközben azt gondolta, mindenki tudja, hogy az a baj, hogy nincs víz - tehát ezt kell megoldani. Van itt egy kiváló szakember körünkben (Juhos Lászlóra nézve.), de ő most nem kap szót, mert annyi időnk nincs, de a lényeg az, hogy a két nagy folyóból valamilyen technológiával vizet kell juttatni, ezt gondolom én, tehát ez lenne a cél.
A másik, hogy ezt a sok határozatot a tettek felé vigyük el. Azt olvastam, hogy az Új Magyarország fejlesztési programnak ez egy fontos eleme. Utána útközben lapozgattam - a kollegák a tanúk rá -, hogy milyen címszó alatt lehet, de nem találtam. A "h" betűnél kell nézni talán, a homokhátság vagy lehetne valami más körmönfont neve, de nincs; tehát amikor már a konkrét dolgokra fordul a dolog, akkor onnan elveszett a program, és nekem rosszul esett Ritának - olyan hosszú a neve, nem mondom ki - az a teljesen logikus kijelentése, hogy a megtérülés. Váradi úr azt mondta, hogy szerinte 30 év alatt megtérül. Én egyet tudok mondani, hogy közlekedési miniszter koromban, amikor előjöttek azzal, hogy Kecskemétre az autópálya, különösen Szegedre nem éri meg, nem térül meg, mert nem is mennek az autók - persze, hogy nem mentek, mert nem volt autópálya -, és akkor mindenféle anyagokat kértek, hogy mutassuk ki, hogy megtérül; akkor bebizonyítottuk, hogy megtérül.
Itt nem erről van szó, itt van egy térség, itt élnek emberek, ezeket nem lehet elvinni informatikusnak Amerikába, ezek itt élnek. Az, hogy nem őszibarackot, hanem szőlőt vagy másra kell áttérnie - eszembe jutott: pulykára, soha nem ivó pulykára - de valamit kell csinálni. Tehát azt a döntést nem hozhatja meg egy parlamenti bizottság, egy kormány, hogy ezt a térségeknek a fejlesztése nem éri meg, tehát olyan projektet kell kitalálni, amiben benne van az az érték is, hogy a vidék megtartó képessége. Az, hogy itt van egy kultúra, ide betette a kezét, a lábát - szóval betette -, nekünk az a dolgunk, hogy olyan körülményeket teremtsünk. A természeti értékek megőrzése is egy nagyon fontos tényező, de ahhoz is víz kell, tehát dönthetünk arról, hogy most már só evő kukacokat fogunk mutogatni, de az az ökológiai érték, ami itt van, azt kis meg kell őrizni, tehát ahhoz is víz kell és nekünk olyan kormányzati stratégiát kell lökdösünk, ösztönöznünk bizottsági szinten is, amely azt eredményezi, hogy itt víz legyen. (Jelentkezésre.)
Képviselő úrnak adok szót.
Képviselői hozzászólások, kérdések, vélemények
BALOGH JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm szépen elnök úr. Én is nagy tisztelettel köszöntök mindenkit. Elnök úr megelőzött. Tehát mint a térségben élő gazdálkodó és képviselő szólalok meg, azt látom, hogy nagyon rossz irányban haladunk és ezek az idegen hozzászólások, amit a hölgy részéről hallottam, engem nagyon felháborítottak.
Nézze, itt ezen a vidéken az életről van szó, a vízről! Bizonyára érezte már, amikor nincs a poharában víz, de jó lett volna - itt az emberek is így vannak ezzel, a növények is, meg az állatok is. Itt nem a megtérülésről kell hogy szó legyen, hanem arról, hogy ezt a vidéket, az itt élő embereket meg akarjuk menteni vagy nem és erre mondtam azt, hogy valószínűleg nagyon rossz irányba haladunk. A helyi előadóktól azt hallottam, hogy jó és tetszett az előadásuk, az idegentől nem. Azt javasolnám, hogy a továbbiakban, ezekben a szakértői bizottságokban az itt élő szakértők legyenek benne, érezzék át ezt a problémát, ők tapasztalják a bőrükön azt, hogy mi az, hogy nincs víz - ezt javasolnám. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Egyet azért: idegen itt nincs, hanem más helyről jött, akinek egyébként nagyon hálás vagyok, mert ritka őszinte hozzászólása volt, tehát az ebédre mindenképpen jöjjön el velünk. (Derültség.)
Megkérdezem a képviselő urakat, hogy ehhez a részhez ki kíván szólni. (Jelzésre.) Nagy Andor!
DR. NAGY ANDOR (Fidesz): Számos olyan kihelyezett bizottsági ülésünk volt már, amelyek alapján most már meg szeretném fogalmazni azt a majdnem hogy elvárásomat, hogy úgy megyünk el mindig ezekről a helyekről, hogy ne csak tanuljunk, hanem legyen valami eredmény is, mert nem olyan vicces dolog ez. Mert itt elröhögcsélünk, meg mondunk dolgokat, de azért itt - ahogy elhangzott az előadásokból - ez egy nagyon komoly probléma. Bár én most ellenzéki vagyok, de azért azt is belátom, ha egy tanulmány azt mondja, hogy 178 milliárdos programot kell indítani, hogy azért az nem egy egyszerű történet, az nem piskóta és értem a kormányzat logikáját, hogy megpróbál, ha nem is kifarolni, de egy olyan megoldás irányába elmozdulni, hogy valamit csináljunk is, de ennyi pénz nincsen. Azt gondolom, hogy az életben - ez a magánéletünkre is vonatkozik, meg egyébként is a problémákra -, amikor sok a probléma, akkor meg kell próbálni egyszerűsíteni a dolgokat, és kicsiben el kell kezdeni elindulni és a célprogram, amelyet látunk, az ezt az irányt veszi.
A két mintaprogramot nem tudom megítélni szakmailag, hogy az is ez az irány-e, megkérdezhetném azt is, hogy miért ez a kettő, miért nem egy, nyolc prioritást nem lehet felállítani. Az élet is olyan, hogy amikor rendet kell vágni, akkor az a legegyszerűbb, ha egy prioritás van, és azt válasszuk ki és menjünk el, mint amikor a kés a vajba bemegy egy irányba. Szerintem már az információk ehhez rendelkezésre állnak és itt a helyieket nem lehet tényleg figyelmen kívül hagyni - szerintem az irány valahol az, amit a célprogram megcélzott és akkor ahhoz a szakmai hátteret vagy segítséget kell megtalálni.
Én a témával most kezdtem el foglalkozni, tehát nem tudok érthetőbben fogalmazni, de valahogy ezt érzem, hogy ebben az irányban kellene noszogatnunk a kormányt; most egyelőre mi csak noszogatni tudjuk, a kormánypárti képviselőtársaimon pedig esetleg számon kérni. Itt a Környezetvédelmi bizottságban olyan emberek ülnek, akik - hogy úgy mondjam - ügyek érdekében össze tudnak fogni; itt nem a pártpolitikai dimenzió a legerősebb, hanem a tenni akarás az ott élő emberek, a természet, a környezetvédelem érdekében. Erre számos példát lehetne mondani a mi bizottságunk kapcsán, és ez is egy ilyen ügy lehet, hiszen az agrárkamara elnöke is elmondta, hogy itt helyben a pártok is egyetértenek, mert nincs más megoldásuk, egyet kell, hogy értsenek az emberek érdekében.
És valahogy úgy kéne innen elmennünk, hogy akár tegyünk egy javaslatot arra, hogy mi az a kicsi, ami irányában el lehet mozdulni, mert ha kicsiben megcsináljuk, és látják az emberek, hogy az nekik jó, a szakemberek látják, hogy az nekik is jó, a kormánynak nem kerül sokba, de fel tud mutatni valami sikert, akkor ki fog mozdulni a dolog abból a helyzetből, amiben van. Mert ha csak a számokat nézem meg a megtérülést, meg azt, hogy ez mennyire bonyolult - tehát egy ezeroldalas tanulmánynál tényleg sokszor az az érzése az embernek, hogy azt azért írják, hogy nehogy megértse valaki, meg minél többet írok, annál több pénzt tudok érte kérni. De amikor végrehajtási programot is kell csinálni, akkor megáll a tudás - szóval, hogy ne legyek túl hosszú, azt javasolnám, hogy ebbe az irányba menjünk el.
ELNÖK: Orosz Sándor alelnök úr!
DR. OROSZ SÁNDOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Úgy látom, hogy ez a megtérülés kemény visszhangot váltott ki. Hadd védjem meg Ritát, bár nincsen rászorulva, nagyon talpraesett és egyébként szerintem a lényeget is ő mondta ki, támogatja, amit helyben is akarnak, mert ezt is ő mondta ki.
De amikor a megtérülésről beszélünk, akkor az a baj, hogy egy, ma meglehetősen önkényesen kiválasztott közgazdasági szemléletnek megfelelő megtérülésről beszélünk. Mert ha figyelembe vesszük azokat a költségeket, amelyek annak eredményeként következnének be, hogyha itt nincs vízpótlás, akkor valamit kell kezdeni az itteni emberekkel. Ha azt a költséget is számba vesszük, akkor az, ami a mai egyszerű beruházási szemlélettel mondjuk, hosszú idő alatt megtérülő, vagy pedig vállalhatatlan beruházásnak tűnnék, akkor az hirtelen sokkal olcsóbb megoldás lesz, mint a másik.
Tehát nem lennék ennyire megtérülésellenes, csak jól vonjuk meg a számba veendő költségek és tényezők körét. Attól tartok azonban, hogy ez Magyarországon nem így van, és e tekintetben Rita pontosan fogalmazott. Már csak azért sem így van, mert itt van ez a nemzeti éghajlat-változási stratégia, amelyet elfogadtunk - minden országgyűlési képviselő, aki éppen ott volt -, ami e tekintetben, az itt tárgyaltak tekintetében is egészen jól fogalmaz, idézett belőle mindenki, aki laptopon dolgozott, meg időnként az is, aki nem, és ha megnézzük, hogy két héttel később mit csinált az Országgyűlés nagyobbik fele: ezzel homlokegyenest ellenkező energiapolitikát fogadott el. Tehát... Magyarországon vagyunk.
Nézzük azonban tovább! Láttunk egy előadást, amely arról szólt, hogy itt egy nagy lyukas lavór tetején ülünk, tehát sok-sok lyukas edény van ezen a területen. Ez csak azért tartozik a mondandómhoz, mert hosszú ideje - és talán ma is - azon folyik a vita, hogy vízpótlás vagy alkalmazkodás, és vannak alkalmazkodáshívők meg vízpótláshívők. Ez őrültség. Nyilván víz nélkül semmi nincs, tehát a vizet minden körülmények között pótolni kell, de alkalmazkodás nélkül a vízpótlás, hát ez a lyukas fenekű vödörbe való vízöntögetés! Tehát a dolog lényege, hogy nem vagy-vagy, hanem is-is.
Elnök úr is többször emlegette a kevesebbet ívó pulykát, minden pulyka kevesebbet ívó, minthogy a pulyka nem ívik, hanem tojik. (Derültség.) Egyébként iszik, bocsássanak meg, ívni a hal szokott - ezt csak a hangulat némi oldása kedvéért mondtam. A növények esetében a vízfogyasztás azért jobban szabályozható, tehát szárazságtűrő növényekkel érdemesebb foglalkozni, mint úgymond, szárazságtűrő állattal, mert az állat, ha nem kap vizet, akkor ugyanúgy, mint az ember, előbb-utóbb el fog pusztulni, merthogy kiszárad.
Tehát a vagy-vagy helyett is-is - gondolom én. Azt látom, hogy helyben leginkább ezt így is fogják fel. Ebben a mintaterületes megoldásban azért látok rációt - túl azon, amivel maximálisan egyetértek, amit Nagy Andor alelnöktársam megfogalmazott, hogy hogyan is tudott idáig alakulni -, nota bene, szerintem a 178 milliárd nem nagy ahhoz képest, amekkora itt a feladat. De az én is tudom persze, hogy erre in concreto, in direct ennyi nincs.
A nagyobb problémát abban látom, hogy miért is alkalmatlan a mai magyar politikai és gyakorlati közélet arra, hogy az egyébként - mondjuk így - jól megfogalmazott komplex programokat nem képes végigvinni. Hát, nem egy egyszerű ügy. A lokális vagy ágazati megközelítés - ha tetszik lobbi -, amikor a pénzszerzésről, forrásszerzésről van szó, ma még mindig hatékonyabb. Így alakulhatott ki az a helyzet - és nem ez az egyetlen ilyen ügy, és nemcsak a Duna-Tisza közi homokhátság komplex programja ilyen -, azt tapasztalom, hogy minden komplexnek nevezhető program ugyanerre a sorsra jutott. Akkor is, amikor a most lévők terveztek, akkor is, amikor mások terveztek. Ezen a helyzeten kell változtatni! Nem szeretném elvenni senkinek sem a kenyerét, de ebben az irányban azért az a fajta, a környezetvédelmi bizottságra jellemző magatartás, hogy időnként nem azt nézik, hogy milyen színű a pártja, hanem mi az ügy, amit meg akar valósítani, és ennek érdekében össze tudunk fogni. Na, ezt hiányolom a politika egyéb szintjein a komplex programok körül. Ezért van az, hogy kiürülnek, és aztán, ha az egészre nem tudunk megoldást, akkor részkísérleteket teszünk.
Ezzel együtt is, ha már kialakult ez a szituáció, azt gondolom, ezt a két mintaterületes ügyet jó lenne tényleg végigvenni, mert az emberek látni szeretnék, hogy az érdekükben tesznek is valamit.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen az elnökhelyettes urak, a képviselő úr kiegészítését. Annyit tennék még hozzá, hogy nyilván a teljességben kell gondolkodni, az öntözés technikáján is rengeteget lehet fogni, tehát egyáltalán nem mindegy, hogy milyen módon öntözünk, hogy csöpögtetünk vagy délután a napsütésben spriccelünk.
A bizottság majd ezt még értékeli, és a térséggel kapcsolatban kialakítjuk az álláspontunkat. Köszönjük szépen az előadóknak a készülést meg az őszinteséget, mert azért itt sok minden elhangzott, ami nem szokott elhangzani. Azt tudom mondani, hogy tárcaközi koordináció híján ez nem fog menni. Tehát az előadásban elhangzott, hogy egyszer a KvVM volt a vezetője, aztán az FVM, és egyik sem felettese a másiknak, tehát ezt tárcaközi ügyként kell megoldani, és akkor a Miniszterelnöki Hivatal koordinálja a munkát, amely kiosztja, és elvégzik a feladatot.
A másik téma, amivel foglalkoznánk - sajnos röviden, mert mindig úgy szokott lenni, hogyha kettőt veszünk, akkor a másikra kevesebb idő marad, a Natura 2000. Sokat hallunk róla, van anyagunk, elolvastuk, tehát készültünk, hogy hogyan indult, jó szándékkal, de elég sok félreértés van körülötte. Ezért kérném azokat, akik készültek ez ügyben. Mindenképpen ráveszem az FVM-et, hogy mondja el röviden az ez irányú véleményét. Kérem, hogy a sorrendet maguk határozzák meg.
Dr. Vajna Tamásné igazgató (KNP) tájékoztatója
DR. VAJNA TAMÁSNÉ (Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóság): Dr. Vajna Tamásné vagyok, a Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóság képviseletében, de a vagy húszéves környezetvédelmi és vízügyi minisztériumi múltam és a természetvédelemben végzett tevékenységem feljogosít arra, hogy én legyek ennek a témának a rövid előadója.
Mit jelent ez? Azt jelenti, tisztelt elnök úr, tisztelt bizottság és tisztelt jelenlévők, hogy hangsúlyozni kell: a Natura 2000 területek megállapítása európai uniós követelmény, tehát tagállami előfeltételként kellett - 2004. május 1-jével lettünk tag - kijelölni a 25 más tagországhoz hasonlóan ezeket a területeket, méghozzá nem közfelkiáltással és a természetvédelem érdekei szerint, hanem olyan előírások alapján, amelyeket az unó madárvédelmi irányelve...
ELNÖK: Most udvariatlan leszek. Az, hogy ez hogyan történt, kérem, ne mondja el. Aki nem tudja, majd utána olvas. Azt szeretném tudni, hogy most e körül milyen problémák vannak, melyek a napi kérdések, és hogy ez ügyben van-e nekünk dolgunk.
DR. VAJNA TAMÁSNÉ (Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóság): A napi probléma a végrehajtás, ami most kezdődött meg, mert megtörtént a kijelölés, megtörtént az Unió által ezeknek a területeknek a jóváhagyása; megtörtént a jogi szabályozás, méghozzá kormányrendeletek formájában. És miután ez a két tárca szoros együttműködésének az ügye: a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium és a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium, mint első helyi felelős, ezért az történt, hogy a Natura 2000 gyepterületekre vonatkozó kormányrendelet hatályba lépett, ami alapján a több mint 400 ezer hektárnyi gyepterületekre a 38 euró, ami most napi áron számolva nem egészen 10 ezer forint hektáronként és évente, hozzáférhetővé válik a magángazdálkodók számára. Tehát azok számára, akik vagy például tőlünk is bérelnek területet és azok számára, akik magántulajdonban tartanak ilyen gyepterületeket. Ez a végrehajtás áll előttünk, ennek a feltétele megteremtődött, mert a mezőgazdasági parcellaazonosító rendszerben, a MePAR-ban a kijelölés megtörtént, hozzáférhető és ez alapján ezeket az igényeiket a gazdák érvényesíthetik.
A nagy kérdés mindig az, amit nekünk is feltesznek itt a Kiskunságban, hogy akarjuk-e bővíteni, vagy kell-e bővíteni Bács-Kiskun megyében, illetve a Kiskunsági Nemzeti Park működési területén ezeket a területeket vagy nem. Újat nem jelölünk ki, de bővíteni szükséges. Megint csak nem saját elhatározásból, hanem a pannon biogeográfiai szemináriumon 2005-ben elhangzott uniós követelmény alapján; ez elsősorban honvédségi területeket jelent, a Kiskunságban nem okoz problémát.
Büszkék vagyunk arra, hogy a Kiskunsági Nemzeti Park működési területén a gazdák közül 2000 hektárt ajánlottak fel, kérték, hogy ők Natura 2000 terület legyenek. Ebből majdnem 800 hektár bizonyult alkalmasnak erre a területre - és ez a pozitív része a dolgoknak. A negatív része a dolgoknak az, hogy minden gazda, aki ezen a területen gazdálkodik, rendkívüli módon fél attól, hogy milyen újabb búst találtak ki a számára, ami akadályozza az ő gazdasági tevékenységét. Mi pedig azt mondjuk, hogy mihelyt megindul a kompenzációs kifizetés, rá fognak jönni, hogy ez nem bús, hanem újabb bevételi lehetőség az ő számukra. Ugyanis még valamit szeretnék elmondani, ami borzasztóan fontos.
Körbejártuk ma, hogy mi a fontosabb: a természetvédelem, a vízpótlás, stb., tessék megérteni, hogy ez egy rendszer mindenestül. A természet adja az alapokat a termőföldjével, a vizeivel, az ép környezetével és ezt használjuk akármiféle célra, és ha ezt nem rendszerszemléletben tesszük, akkor az nem helyes. A természetvédelem nem öncél, csak arról szól, hogy az ember, mint biologikum, mint társadalmi lény megtalálja-e a létfeltételeit ebben a harmadik évezredben, avagy sem. Eltelt egy emberöltő, mióta ezzel elkezdtünk foglalkozni a homokhátságban, én is tagja voltam azoknak a tárcaközi bizottságoknak, ezért tudom belülről is, meg kívülről is, meg vidékiként alulról is, ha arra akarok reflektálni. Erről szól az agrárharmonizáció, arról szól világszerte - Európában és Magyarországon -, hogy képesek vagyunk-e megtalálni egymás kezét és nemcsak a könyökét, mert eddig főleg ez jellemezte a területet, és képesek vagyunk-e friss forrást biztosítani ilyen nagyon nagyszerű komplex programokra. Mert eddig - bocsánat, csak kimondom - mindenki ott kukorékol a maga kis területén, abban a fajta ágazati szemléletben, amit meghaladt az idő és meghaladtak az ökológiai folyamatok.
Tehát azt szeretném mondani, hogy kommunikációban, nyitottságban, partnerségben abszolút együtt kívánunk működni minden térségi szereplővel, és igenis osztom, amit mondott a képviselő úr - ha én ezt megtehetem a jelen pozícióban -, hogy ez nem megy másképp, és utána várom a szíves kérdéseiket, mert itt vannak természetesen azok a kollegáim, akik a finom részletekre is tudnak válaszolni. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Azt kérdezem, hogy a Megyei Agrárkamara részéről, a Magosz részéről van valaki, aki szeretne szólni, az erdőgazdálkodás részéről. Ki szeretne szólni, a megye?
Dr. Kecskés László elnök (Bács-Kiskun Megyei Agrárkamara) tájékoztatója
DR. KECSKÉS LÁSZLÓ (Bács-Kiskun Megyei Agrárkamara): Dr. Kecskés László vagyok, a Bács-Kiskun Megyei Agrárkamara részéről. Nagyon röviden szeretnék csak hozzászólni olyan szemszögből, hogy a Natura 2000 területek jelentős részében magángazdálkodókat érint. Természetesen tudjuk azt, hogy ez egy szükségszerűség volt, hogy ki kellett jelölni, mert az Unió elvárja tőlünk, de szükségszerűségből az ökológiai környezetre vigyázni kell. Ezek a gazdálkodók ott élnek, gazdálkodnak azon a területen évtizede, az a megélhetésük és valami most történik, amikor kijelölésre kerül a terület. Még ez sem biztos, hogy probléma.
Az alapproblémát mi ott látjuk, hogy nem egyszerre történnek a dolgok, tehát a kiválasztás, a finanszírozás, egyéb dolgok, hiszen az Unióban mindig azt tanultuk - már, aki ezt tanulta -, ha a társadalom elvár valamit egy gazdálkodótól, akkor azt kompenzálja. És akárhogy is vesszük, mondjuk, lehet, hogy a gyepterületen kevés dolgot kell kompenzálni, mondjuk, egy szántó vagy más területen azért lehet, hogy ez egy több költséget jelentő dolog. Az a probléma, hogy az elején ez nem összehangoltan: szabályozásban, finanszírozásban történt és ily módon nem mindig látják az emberek, a gazdálkodók, hogy ez pontosan mit is jelent a számukra. Ez az egyik dolog, hogy nem is láthatják, hiszen majd most alakulnak ki a dolgok. Mindenki jót akar ebben a történetben, de menet közben alakulnak ki a dolgok, és ebben természetesen adódhatnak olyan problémák, hogy nem értik a gazdálkodók.
A másik az, hogy a gazdálkodók nagyon különbözőek Magyarországon. Vannak jól informált gazdálkodók és vannak információs árnyékban élő gazdálkodók. Tehát, ha nincsen olyan tanácsadói rendszer, amelyik eléri őket, hogy elektronikus bevallást vagy egyéb dolgokat így kell csinálni, és nem fogja meg a kezét Piri néninek vagy Józsi bácsinak, hogy most ez történik magával, és ha ez történik magával, akkor ez azt jelenti pénzügyileg, és hogy majd ezt kell csinálni technikailag. Tehát, ha nem magyarázzák el ezt nekik, nem kopogtatnak be, akkor nem érti, akkor megijed és lehet, hogy azt hiszi, hogy rossz, pedig nem is rossz neki - de lehet, hogy egyébként nem is feltétlenül jó ez a számára. Nagyon fontos dolog lett volna az, hogy egy megfelelő információ eljusson ehhez a gazdálkodói körhöz, és akkor azt gondolom, hogy kevesebb lenne az a probléma, ami felmerül.
Ebben a társadalomban is van egy probléma, hogy egyrészt óhatatlanul azt el kell fogadni a gazdálkodás területén, különösen, ha nem gyep, de most ez csak a gyepre vonatkozó probléma. A másik az, hogy egy pluszköltséget jelenthet, mert olyan dolgokra kell odafigyelni, amire korábban nem kellett. Ha pluszköltséget jelent, az lehet, hogy kompenzálható, de ezt el kell mondani a gazdáknak is és akkor ők meg fogják ezt érteni.
A másik az, hogy az ingatlanérték hogyan változik ezzel, hiszen, ha a rendszer egyszerre vezetődik be, akkor lehet, hogy ez egy értékesebb dolog. Egy értéktelen terület, amit egyébként sem tudna nagy áron eladni, lehet, hogy értékesebbé válik vagy nem lesz annyira értéktelen, esetleg meg tudja venni a nemzeti partner, akkor ne nyomott áron vegye meg, hanem olyan piaci áron, hogy az a szerencsétlen el tudjon valahova menni és meg tudjon élni belőle utána, mert neki váltania kell. Ezek mind olyan pénzügyi összefüggések, amelyek hogy ha kiszámolhatók, van elegendő forrás rá, kompenzálható az emberek számára, akkor ezt pozitívabban fogadják; tehát amit akartam mondani, hogy ha ez nem így történt, akkor valahol ennek az összehangolását, újragondolását meg kellene tenni. Most én olyanokról nem beszélek, hogy van olyan elnökségi tagunk, akinek Natura 2000 területe van egy telephelyen, épületek vannak rajta; hogy ott milyen madár- vagy élőhelyvédelem valósul meg, azt nem tudja, most örül neki, mert a pályázatnál ez pluszpont - egyébként épületek vannak rajta.
Tehát vannak ilyen tévedések is a rendszerben, de nem erről akarnék beszélni, hanem arról, hogy valahol ezt az összehangoltságot és valahogy szóba elegyedni a gazdatársadalommal nagyon fontos lenne, mert szerintem sok területen, különösen ezen a homokháti szegényesebb területen lehet, hogy ez egy lehetőség és nem egy fenyegetettség a gazdák számára. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Azt hadd kérdezzem meg, hogy van ebben a témában dolgunk megítélésed szerint, most, mint bizottságnak, vagy nincs.
DR. KECSKÉS LÁSZLÓ (Bács-Kiskun Megyei Agrárkamara): Azt gondolom, a bizottság a szabályozással kapcsolatban ezt az összhangteremtési javaslatát mindenképpen megteheti. Erre gondolok. Tehát a meglévő szabályozás, finanszírozás kérdését érdemes lenne újra az asztalra tenni, és végiggondolni. Itt nem arra gondolok, hogy újravizsgálni a területeket, mert azt szakmai szempontok alapján eldöntötték, s ezt kimondja az Unió is, de szakmai szempontokon túl társadalmi-gazdasági szempontok nem lehetnek.
De azt meg lehet tenni, hogy erre legyen elegendő finanszírozás, és legyen arra is finanszírozás, hogy ennek egyfajta tájékoztatása legyen, tehát az új, összehangolt jogszabályi rendszert követően legyen a gazdákhoz is elérő tájékoztatási rendszer, amely elmondja, hogy ez mit jelent, mit kell csinálni Józsi bácsinak, mit tehet még ezen a területen. Mert a nemzeti parknak szerintem hatósági feladatai és jogkörei vannak, hogy ejnye-ejnye, büntetek, de pénzügyi nincs. Tehát a pénzügyet erősítem, hogy legyen, mert ha megérti a gazda, hogy pénzt kap ezért, akkor rendben leszünk.
Tehát a magunk eszétől csak ezt tudjuk javasolni, hogy ezt érdemes legyen újra végiggondolni, hogy ezzel a témakörrel kapcsolatos szabályozási rendszerben hol vannak lyukak, hol vannak elmaradások, és esetleg ezt rendbe tenni.
ELNÖK: Azt mondtad, hogy lehet épületről is szó, és nyilván van, ami belekerült, van, ami nem - lehet, hogy gólya van a háztetőn. De a lényeg az, hogy olyan jelzések is jönnek felénk, hogy nincs ez kiforrva, hiszen a kihelyezett ülésnek is az a célja, hogy összeszedjük az információkat, hogy itt hogyan látják ezt az egészet. Tehát van az egyik része, hogy valaki azt kéri, nézze meg valaki, hogy a kijelölés mennyire volt megalapozott, nem jelöltek-e túl sokat vagy kihagytak-e valakit direkt, és így tovább, tehát van egy ilyen kör.
A másik, hogy bejegyezték-e, tehát a földhivatali bejegyzés hogy áll. Tehát ez probléma-e vagy nem. Én azzal indultam, hogy ez probléma, hogy a gazdák jelentős része még hivatalosan nem, csak abból tudja, hogy olvas róla, de a földhivatali rendezés nincs végigjátszva ez ügyben. Ez a másik kérdésem.
A harmadik pedig az, amikor azt mondják, hogy miért pont a gyep, mi lesz az erdővel, meg hogy ez kell-e, de ennek nyilván vannak pénzügyi okai. Át is adom a szót a kormánypárti alelnök úrnak, aki ehhez kicsit hozzátesz.
Képviselői hozzászólások, kérdések, észrevételek
DR. OROSZ SÁNDOR (MSZP): Nem tudom, hozzá tudok-e tenni. Annyit mindenképpen el akarok mondani, hogy nagyon egyetértettem, és értettem az igényét. Az, hogy ez a bizottság ma nem bizottság, egy másodrangú kérdés.
Lényegét tekintve egyes egyedül gyepre van Natura 2000 címén kifizetésre lehetőség a gazdák számára, és ez óriási feszültséget jelent. Mert mindenki azt gondolta, hogyha majd Natura 2000 lesz, akkor majd jön a "lóvé" - már bocsánat, hogy ilyen profán módon fogalmaztam. De ennek van egy másik oldala is. Nevesen, hogy pénz, támogatás, kompenzáció akkor van, hogyha van Natura 2000 besorolás miatti korlátozás, és ennek eredményeként valami kiesés. Mert ha nincs, akkor mire is kellene?
Itt engedjék meg, hogy egy vesszőparipámat itt is elmondjam. Hozzáteszem: kellene, mert ez rossz logika. Ez a rossz logika nem a mienk - nekünk vannak más rossz logikáink -, ez a rendszer egészének a rossz logikája. Nevesen nekünk az lenne az érdekünk - a magyar gazdáknak is, akik ez ügyben reménykednek -, hogy nem egy ilyen kompenzáló, többletköltség-megtérítő támogatásként működne a Natura 2000, hanem úgy, ahogy azt egyébként filozófiájában valamikor is gondolták. Nevesen, hogy ez egy olyan kérték, amelyet a tevékenységével előállít a gazda, ami a piacon értékesíthető termékek árában nem jelenik meg.
Ez azonban egy olyan társadalmi szolgáltatás - a tájra, a talaj-vízháztartásra gyakorolt hatás, és így tovább -, ami tehát nem jelenik meg az onnan letermelt értékekben, viszont a társadalomnak szükséges van rá, ezért azt kvázi megvásárolja, merthogy ő azt folyamatosan szolgáltatja. És amikor a gazdák arról gondolkodnak, hogy ha most akkor Natura 2000 lesz, akkor majd kapok pénzt, ezen a logikán gondolkodnak, és a mai magyar szabályozás óhatatlanul arra kényszerülne - gondolom, ez is az egyik oka annak, hogy úgy áll a szabályozás és a finanszírozás, ahogy -, hogy az európai uniós költségvetési logikának megfelelően korlátozni kell. De korlátozni csak akkor, ha egyébként ilyen programot elindít, ugyanis az Európai Unió nem kötelezte a Natura 2000 terület besorolással, hogy az kötelezően valamilyen támogatási jogcímet is jelentsen. Lehetőséget adott. Ha úgy tetszik, más célokra ugyanezek a gazdák - másfajta erőrendszerben - úgy gondolták, hogy ezt más célból, másképp is fizettetik ki. Ez az örök ellentmondás egyébként, hogy az agrár-környezetgazdálkodást vagy a növénytermesztést támogassuk, de azt hiszem, ezt éppen önöknek nem kell mondanom.
Summa summarum, tehát korlátozni kellene, ekkor keletkezne jogcím arra, hogy fizessen, de igazából kifizetéssel már le van fedve az összes többi jogcím. Tehát a jelenlegi szituáció - úgy látom - így néz ki. Tehát önmagában a Natura 2000 nem jelent korlátozást, és azért is lenne jó tiszta vizet önteni a pohárba, mert itt most igen szép helyen ülünk, de azért a természetvédelmi őrök - és elnézést kérek tőlük - is adtak lovat a gazdák alá, mert azt mondták: "Natura 2000? Majd azt fogsz itt csinálni, amit én mondok!". Nem tudom, találkoztak-e már ilyennel, én már igen. Ez viszont nem igaz. Ilyen jogosítványokat nem ad a Natura 2000.
Még egy dolgot szeretnék hozzátenni. Az igazgató asszony azzal kezdte, hogy megpróbálta elmondani, milyen területek is vannak itt. Szólt védettségi szintekről, területi kategóriákról, művelési ágakról, nota bene termőföldekről - itt valaki megemlítette, de a halastavat nem tette bele (Közbeszólások. - Derültség.), pedig az is az -, tehát a dolog lényege, hogy káosz van a területminősítések és ezek jogi következményei között. Például sokan most Natura 2000 alá kerültek, de önmagában, ha az korábban védett természeti terület vagy védett terület volt, hát annál komolyabb korlátozás, ahogyan az korlátozva volt, biztosan nem lesz. De ugyanazt nem lehet megjeleníteni Natura 2000-ként, mert akkor az összes többi gazda kardélre hányja Anikót és ezt az egész társaságot. Tehát nagyon óvatosan kell ezzel bánni.
Le kellene hűteni a vágyakat, hogy önmagában a Natura 2000 besorolás nem jelent többletkifizetést, a mostani szituációban ezt végig kellene beszélni, hogy konkrétan mit jelent, de ha pénz nincs, akkor korlátozni se akarja senki, ez a dolog másik fele. Attól függetlenül, ahol szükséges, a Natura 2000 besorolást szakmai alapon meg kell tartani, ahol nem szükséges, ott a megfelelő eljárással le kell venni.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Akkor az alelnök úr is azt mondja, hogy közvetlen feladatunk nincs, de azért azt a célt, amit kitűztünk, hogy tájékozódjunk a homokhátságon, hogy milyen Natura 2000-rel kapcsolatos problémák vannak, illetve mi a helyzet, ebből azért levonhatom azt a következtetést, hogy a tájékoztatás enyhén szólva hiányos volt ez ügyben a gazdák, a társadalom felé is. Mi most kaptunk e napirend kapcsán egy jó kis összefoglalót, amit lehet, hogy minden gazdának meg kellene kapnia, amit el akart mondani, hogy milyen elvek szerint, és akkor tudná mondani, hogy hoppá, de az övé ebbe hogyan került bele.
Tehát van itt dolog, de nem olyanfajta, amire azt mondanám, hogy most egy határozatot kellene hoznunk. Köszönjük szépen.
Bizottsági kezdeményezés egy országos aszályelleni stratégia kidolgozására
Még egy rövid napirendi pontunk lenne, az aszályellenes stratégiával kapcsolatban gondolkodik a bizottság. Megkérdezem, van-e valaki, aki ez ügyben szeretne megnyilatkozni a tárggyal kapcsolatos stratégia szükségességéről. Van törvény is, törvénybe iktattuk az aszálykérdéseket, vannak feladatok, rengeteg végrehajtatlan feladat van, és megítélésem szerint nincs az országnak aszálystratégiája, és ezt az útközben leesett eső sem törölte el, tehát amikor erre gondolok így május-június tájékán, akkor lehet, hogy éppen leesett egy kis csapadék.
Nem célzottan kérdezem, hogy van-e észrevétel, de ha valaki felteszi a kezét, szólhat. (Jelzésre.) Kolossváry úr, parancsolj!
Kolossváry Gábor főosztályvezető-helyettes (FVM) tájékoztatója
KOLOSSVÁRY GÁBOR (Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium): Köszönöm szépen. Kolossváry Gábor vagyok, a FVM vízgazdálkodási szakmai főtanácsadója. Tisztem szerint a három napirendi ponthoz voltam nevezve, ezért nem szóltam hozzá az első napirendhez, viszont van számos olyan szempont, amit gondolom, a nap folyamán még meg lehet beszélni.
Ami az aszálystratégiát illeti, mi 2003 előtt, 2003 év végére kidolgoztuk ezt az aszálystratégiát. Erre a kidolgozásra - Kecskés úr is részt vett a vitában - az Agrárkamara kapott megbízást az FVM-től, hogy országos szinten, négy helyszínen ezt a vitát társadalmi szinten lefolytassa. Ezek után mi kiegészítettük ezt a stratégiát, egy 20 pontos dokumentummá emelkedett ez a stratégia. Időközben megjelent az ENSZ 2003-as, illetve 2003-ban törvénybe iktatták az első nemzeti ENSZ egyezménynek a magyar jogszabályba illesztését; ezt követően a koordináció e tárgykörben valamennyi vízhiánnyal, illetve éghajlatváltozással, klímaváltozással kapcsolatban a KvVM-hez került. Mi ezt az összes dokumentumot átadtuk a KvVM-nek 2004 év közepén, ezt követően azonban nem állítottuk le a munkát, mert a már említett ÁBKSZ Kht.-n keresztül a 20 pontos aszálystratégiának a cselekvési programját is elkészítettük, sőt egy kormány-előterjesztés tervezetét is.
Időközben azonban úgy döntött a kormány, hogy a nemzeti éghajlat-változási stratégiát kell előtérbe helyezni, és azt kell parlamenti jóváhagyás elé vinni, ez megtörtént ez év elején. Ennél fogva azt gondolom, az ügy a tekintetben rendezett, hogy ennek keretében tervezzük az aszálystratégia megvalósítását is. Ami egy kicsit hátráltatja ezt a dolgot, az az, hogy elsősorban a nemzeti éghajlat-változási stratégia kibocsátás centrikusságot ír elő helyesen, hiszen ez a kiotói egyezmény, illetve egyéb kötelezettségeket ír elő Magyarországra. Ugyanakkor, amit elnök úr említett, a gazdálkodókat elsősorban a napi gazdálkodási problémák érintik, ezt viszont segítené az Uniónak azon bizottsági határozata, ami az elmúlt év végén, novemberben született, a vízhiány és szárazság kapcsán, hogy a vízgazdálkodást jobban kell integrálni a mezőgazdaságba.
Azt gondolom, hogy e tárgykörben a legközelebbi egyeztetéseinken egy kicsit fel tudjuk gyorsítani az aszálykérdésekkel. Pontosítani szeretnék, mert az aszály már egy következmény és egy több élettérre - gazdasági térre, társadalmi térre, szociális térre kiterjedő hatás, magával a vízhiánnyal és a szárazsággal vagyunk képesek foglalkozni. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen a tájékoztatót. Az lenne a javaslatom, mert megint az van, hogy ez a tárca, az a tárca, most ennek ez a fontosabb, annak az a fontosabb.
A bizottsági tagokkal egyeztetve azt fogja tenni a Környezetvédelmi bizottság, hogy a bizottság kezdeményez egy ötpárti egyeztetést a jövő hét hétfőre abból a célból, hogy az öt párt közösen lépjen fel annak érdekében, hogy megszülessen a Nemzeti aszályellenes stratégia, mert nem az aszálystratégia kell, hanem az aszály ellen kell stratégia, nyilván mindenki ugyanazt értette benne. Azt gondolom, hogy egy ilyen jelzés, hogy a Környezetvédelmi bizottság együttesen fellép, biztos vagyok benne, hogy csatlakozni fognak a parlamenti pártok. Ez nem csak mezőgazdasági ügy, ez egy szélesebb kérdés egészen az ökoturizmusig terjed, de látjuk ma már a világban, hogy mik történnek, a lajtos kocsi visszaállításától kezdve sok minden, a tűzvédelem kérdéséig is akár, tehát az aszályelleni stratégia sokkal átfogóbb ügy, mint ahogy én korábban gondoltam. Ezt a kezdeményezést megtesszük, ezt most elmondom önöknek, és azt remélem, hogy egyetértés lesz.
A korábbi napirendekre vissza fogunk térni a bizottságban, hogy mit tudunk tenni a homokhátság tekintetében. Nyilván a képviselők mindenki a maga területén megteszi, amit kell, de arra időt kell áldozni, hogy együttesen hogy tudunk fellépni a térség érdekében.
Köszönjük szépen, hogy itt lehettünk, megkaptuk a tájékoztatást és figyelni fogunk erre a nagyon fontos kérdésre, mert azt hiszem, hogy ez a probléma, ami most megjelenik a homokhátságon, ez az egész Kárpát-medence problémája. És azt a mondatot elfelejtettem, hogy az aszályelleni stratégia valójában egy Kárpát-medencei stratégiával kellene, hogy kibéküljön; ennek is megvan már a fóruma; tehát megvan a Kárpát-medencei magyarok fóruma, van egy albizottság, tehát oda is megfelelő időben be lehet vinni, és azt gondolom, hogy ezen az úton elindulva - nem csak az alkalmazkodás, hanem a megelőzés, illetve a vízpótlás területén is - lépéseket tudunk tenni.
Mindenkit arra bíztatok, hogy bármilyen gondolata, ötlete van, jó és rossz, többnyire tudják, azt a Környezetvédelmi bizottság korb@parlament.hu e-mail címére küldjék el, örömmel várjuk. Mondok egy példát: orosz.sandor@parlament.hu. Köszönöm szépen.
(Az ülés befejezésének időpontja: 12 óra 50 perc)
|
Katona Kálmán |
Jegyzőkönyvvezető: Ulrich Ferencné és Turkovics Istvánné