KORB-22/2008.
(KORB-79/2006-2010.)
az Országgyűlés Környezetvédelmi bizottságának
2008. október 7-én, kedden, 13 órakor
a Képviselői Irodaház 562. számú tanácstermében
megtartott üléséről
Tartalomjegyzék
Helyettesítési megbízást adott*
Dr. Fülöp Sándor, a jövő nemzedékek országgyűlési biztosának tájékoztatója*
Dr. Fülöp Sándor tájékoztatója*
A Magyar Köztársaság 2007. évi költségvetésének végrehajtásáról szóló törvényjavaslat (T/6133. szám) (A bizottság feladatkörébe tartozó módosító javaslatok megvitatása)*
A vasúti közlekedésről szóló 2005. évi CLXXXIII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat (T/5723. szám) (Módosító javaslatok megvitatása)*
Bizottsági vélemény készítése a Házszabály 134/B. §-ának (4) bekezdése alapján:*
Javaslat - Az Európai Parlament és a Tanács irányelve a 2003/87/EK irányelvnek az üvegházhatást okozó gázok kibocsátási egységei Közösségen belüli kereskedelmi rendszerének továbbfejlesztése és kiterjesztése tekintetében történő módosításáról [COM(2008)16; 2008/0013/COD]*
Javaslat - Az Európai Parlament és a Tanács határozata az üvegházhatást okozó gázkibocsátásnak a 2020-ig terjedő időszakra szóló közösségi kötelezettségvállalásoknak megfelelő szintre történő csökkentésére irányuló tagállami törekvésekről [COM(2008)17; 2008/0014/COD]*
Javaslat - Az Európai Parlament és a Tanács irányelve a szén-dioxid geológiai tárolásáról, valamint a 85/337/EGK és a 96/61/EK tanácsi irányelv, a 2000/60/EK, a 2001/80/EK, a 2004/35/EK és a 2006/12/EK irányelv és az 1013/2006/EK rendelet módosításáról [COM(2008)18; 2008/0015/COD]*
Javaslat - Az Európai Parlament és a Tanács irányelve a megújuló forrásokból előállított energia támogatásáról [COM(2008)19; 2008/0016/COD]*
Dr. Szerdahelyi György észrevételei*
A környezetvédelmi termékdíjról, továbbá egyes termékek környezetvédelmi termékdíjáról szóló 1995. évi LVI. Törvény módosításáról szóló törvényjavaslat (T/6437. szám) (Általános vita)*
Dr. Erdey György szóbeli kiegészítése*
Dr. Erdey György válaszaadása*
Borsányi-Bognár Levente válaszadása*
Borsányi-Bognár Levente válasza*
További kérdések, hozzászólások*
Szavazás a törvényjavaslat általános vitára való alkalmasságáról*
Tájékoztató a Parlagfűmentes Tárcaközi Bizottság 2007. évi munkájáról, illetve a 2008. évi helyzetről*
Kérdések, vélemények, észrevételek*
Dr. Klein Andrásné hozzászólása*
Elnököl: Katona Kálmán (MDF), a bizottság elnöke
Dr. Orosz Sándor (MSZP), a bizottság alelnöke
Dr. Nagy Andor (KDNP), a bizottság alelnöke
Gyárfás Ildikó (MSZP)
Gyula Ferencné (MSZP)
Dr. Józsa István (MSZP)
Kis Péter László (MSZP)
Kránitz László (MSZP)
Dr. Tompa Sándor (MSZP)
Winkfein Csaba (MSZP)
Bányai Gábor (Fidesz)
Császár Antal (Fidesz)
Farkas Sándor (Fidesz)
Fülöp István (Fidesz)
Dr. Rétvári Bence (KDNP)
Helyettesítési megbízást adott
Fetser János (MSZP) Dr. Orosz Sándornak (MSZP)
Gyula Ferencné (MSZP) megérkezéséig Gyárfás Ildikónak (MSZP)
Kis Péter László (MSZP) távozása után Gyula Ferencnének (MSZP)
Kránitz László (MSZP) távolléte idejére Dr. Józsa Istvánnak (MSZP)
Winkfein Csaba (MSZP) távolléte idejére Dr. Tompa Sándornak (MSZP)
Balogh József (Fidesz) Bányai Gábornak (Fidesz)
Farkas Sándor (Fidesz) távolléte idejére Császár Antalnak (Fidesz)
Velkey Gábor (SZDSZ) Katona Kálmánnak (MDF)
Dr. Fülöp Sándor, a jövő nemzedékek országgyűlési biztosa
Dr. Kerékgyártó János főosztályvezető-helyettes (Közlekedési, Hírközlési és Energiaügyi Minisztérium)
Dr. Szerdahelyi György vezető főtanácsos (Közlekedési, Hírközlési és Energiaügyi Minisztérium)
Dr. Nemes Csaba főosztályvezető (Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium)
Dr. Erdey György szakállamtitkár (Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium)
Borsányi-Bognár Levente főosztályvezető-helyettes (Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium)
Péterfia Éva főosztályvezető-helyettes (Egészségügyi Minisztérium), a Parlagfűmentes Magyarországért Tárcaközi Bizottság elnöke
Dr. Gólya Gellért főosztályvezető-helyettes (Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium Élelmiszerlánc-felügyeleti Főosztály)
Dr. Klein Andrásné (Parlagfűmentes Magyarországért Egyesület)
Huszka Péter referens (Közlekedési, Hírközlési és Energiaügyi Minisztérium)
(Az ülés kezdetének időpontja: 13 óra 09 perc)
KATONA KÁLMÁN (MDF), a bizottság elnöke, a továbbiakban ELNÖK: Tisztelt Bizottság! Az ülésünket megkezdjük. Határozatképesek vagyunk.
A kiküldött napirenddel kapcsolatban én nem javaslok módosítást. Megkérdezem, hogy a napirenddel a bizottság egyetért-e. Aki egyetért, kérem, szavazzon! (Szavazás.) Köszönöm szépen. Tizennégy.
Dr. Fülöp Sándor, a jövő nemzedékek országgyűlési biztosának tájékoztatója
Szeretette köszöntöm dr. Fülöp Sándort, a jövő nemzedékek országgyűlési biztosát. Ez élete első bizottsági tájékoztatója. Az volt az elképzelés, hogy 20 percben tájékoztatja a bizottságot az eddigi tevékenységéről, és nyilván a további elképzelésekről. Azt szeretnénk, hogy a jövőben rendszeresen találkozzon a biztos úr a bizottsággal, és ez kölcsönösen így lesz.
Megkérlek téged, hogy tájékoztasd a bizottságot.
Dr. Fülöp Sándor tájékoztatója
DR. FÜLÖP SÁNDOR, a jövő nemzedékek országgyűlési biztosa: Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Bizottság! Valóban ez az első, talán még időben jövő beszámolóm a bizottság számára; most még talán megfelelő visszajelzéseket kaphatok, ha nem jó irányban indultunk el.
Az Országgyűlés az ombudsmantörvényt tavaly novemberben egy viszonylag erős tényállás-feltárási jogosítvánnyal, viszont gyenge intézkedési jogkörrel bíró új biztossal egészítette ki. Ezekből az erősségeinkből, illetőleg gyengeségeinkből próbáljuk a tevékenységünket megformálni. Két törekvés adódik ezekből: a hálózatépítéssel próbáljuk a gyengeséginket megerősíteni, az erősségeinket pedig az ügyek és témakörök lehető legalaposabb tisztázásával próbáljuk meg kiaknázni. Tisztázás és hálózatépítés, ezek tehát az alapjelszavaink.
A hálózatépítésről hadd mondjak egy-két szót. Az elmúlt három és fél hónapban elég sok irányban próbáltuk a jövő nemzedékek országgyűlési biztosának irodája és a partnereink között a kapcsolatot kiépíteni, megerősíteni, és örömmel számolhatok be önöknek arról, hogy mindenhol nyíltan és készségesen fogadtak minket, úgyhogy ez ígéretes a jövőre nézve. Több nagy csoportja van a partnereinknek.
A civilek az első csoport, a civil társadalom. Néhány nappal a megválasztásom után - ennek egy kicsit gesztusértéke is volt -, június 5-én egy elég nagy értekezletet sikerült összehívnunk civil szervezetekkel, mintegy 26 szervezet képviseltette magát, és egy elég komoly, háromórás munkaértekezlet sikeredett ebből. A sajtónyilvánosság, a honlap tartozik ehhez a blokkhoz.
A második blokk a szakma, ahol nyilvánvalóan az elsődleges partnerünk az Országos Környezetvédelmi Tanács, ahol - szintén örömmel jelenthetem - már névtáblánk van. Ezt illő szerénységgel az elnökségben oldalt tettük, de azért ott vagyunk minden egyes ülésükön, szorgalmasan jegyzetelünk, és ha lehet, akkor hozzá is szólunk. (Dr. Józsa István megérkezik a bizottság ülésére.) Az egyetemi műhelyekkel, Debrecennel, a Pázmány egyetemmel fölvettük a kapcsolatot, rendszeresen hívnak minket konferenciákra. Ezeket nem szeretjük visszautasítani, muszáj haladni a korral.
A gazdaság. Természetesen egyénileg is szeretnek felkeresni minket különféle gazdasági érdekcsoportok, ez természetes. A Gyáriparosok Országos Szövetségének Környezetvédelmi Kamarája megkeresett, a KÖVET megkeresett minket, és a hulladékosok, a hulladékgazdálkodási egyesülés is egy elég komoly anyagot adott be, amelyet már meg is beszéltünk.
Az állami szervezetekkel kapcsolatban nyilván a legfontosabb kapcsolatunk maga az Országgyűlés Környezetvédelmi Bizottsága. Többször találkoztunk, beszéltünk is a bizottság több tagjával rendezvényeken, és ezeket mind kihasználtuk, hogy visszajelzéseket kapjunk a munkákról, és most is ez történik. Ezen túlmenően szerencsés helyzetben vagyunk, mert mind az Országgyűlés elnöke, mind a köztársasági elnök úr környezetvédelmi ügyekben aktív, éberen figyelik a folyamatokat, ezért velük és az apparátusukkal is folyamatosan tartjuk a kapcsolatot. A Nemzeti Fenntartható Fejlődési Tanácsban pedig állandó meghívott leszek, sőt, a regionális konferenciáikon minden egyes alkalommal előadóval egészítjük ki a programot, ez a jelenlegi megállapodás. A kormányzattal egyébként az IRM-mel volt közvetlen kapcsolatunk egy jogszabály-előterjesztéssel kapcsolatban, amelyről majd néhány szóban szintén beszámolok önöknek, illetőleg természetesen a Környezetvédelmi Minisztériummal. Most már meg sem tudom számolni, hány látogatás, megbeszélés - formális, informális - van mögöttünk. És a legfontosabb, hogy a felügyelőségek igazgatóinak, igazgatóhelyetteseinek, jogászainak értekezletein is ott vagyunk, ott alakul a joggyakorlat, és annak nagyon jó, ha tanúi tudunk lenni.
Az Alkotmánybíróság: Lenkovics tanár úrral, Bihari tanár úrral cseréltünk eszmét. Az ügyészség: tegnap a főügyészhelyettesek értekezletén vettem részt. Nagyon sok együttműködési lehetőségünk van az ügyészséggel, amelyek megsokszorozhatják a lehetőségeinket a szakértők ügyében, ezeket beszéltük meg. Az iratküldéssel és akár konkrét ügyekkel kapcsolatban is együttműködhetünk. Tervezzük, hogy a bíróságokkal, Kaposvári úrral is felvesszük a kapcsolatot, ezt már megbeszéltük, de még nem került rá sor.
A nemzetközi kapcsolatok szintén fontosak, mivel a környezetszennyezés nem áll meg az országhatárokon. Itt önként adódó megoldás, és ezt már ki is használtuk, a Regional Environmental Center, a REC szentendrei központjában töltöttünk egy napot. Nekik 17 regionális nemzeti irodájuk van, tehát ők ablak a világra. Ezt bűn lenne nem kihasználni, gyhogy a programjainkat, az esetleges üzeneteinket rajtuk keresztül is remekül tudjuk majd terjeszteni. Nemzetközi szinten pedig egy olyan programot igyekszünk még elindítani minden évben egy konferenciával, amelynek a munkacíme "The Future Generations Speak", adjunk szót a jövő nemzedéknek - valami ilyesmi lenne -, amelyben a legkiválóbb tudósok nyilatkoznának arról, hogy ők hogy látják, mi a víziójuk a jövő nemzedékek helyzetéről, esetleg ha kicsit a fantáziánkat eleresztjük, hogy milyen üzenetet továbbítanak mihozzánk a jövő nemzedékek igényeiről.
A külső hálózatépítést nyilván a belső hálózatépítés is kell hogy kövesse. Itt nagyon sok fejleményről tudok önöknek örömmel beszámolni. Nulláról indítottuk a stáb felépítését, és néhány héten belül megleszünk harmincöten, sőt, a szerződésesekkel egy picit többen is. Harmincöt fővel már lehet eredményeket produkálni.
A belső hálózatépítésnél még két dolgot engedjenek meg, hogy megemlítsek. Nagyon fontos, hogy ezt a fantasztikus lehetőséget, hogy négy ombudsman együtt dolgozzon, megfelelően kihasználjuk a kisebbségi ombudsmannal a kisebbségi területeken tapasztalható környezetszennyezés terén az adatvédelmi ombudsmannal a környezeti adatokhoz való hozzáférésben, az általános ombudsmannal pedig számos, inkább megszámlálhatatlan közös területünk van. Használjuk ezt a lehetőséget, és fogunk hozni egy közös állásfoglalást is egy nagyon fontos témában, ezt tervezzük, akár már a héten is kijöhet.
A belső hálózatunk, a belső szervezetünk felépítésével, működésével kapcsolatban már kaptunk szakmai oldalról kritikát, amit igyekszünk megszívlelni. A törvény retroaktív magatartást, panaszokra való válaszadást ír elő kötelezően, a társadalom viszont proaktív, előreható magatartást is elvár tőlünk, és ennek is meg kell felelnünk. Ezért igyekeztünk úgy felépíteni a belső munkamegosztást és a főosztályok kialakítását, hogy a jog főosztályon - nyilvánvalóan ez a kötelező feladatunk -, a legnépesebb főosztályon kívül legyen egy környezetpolitikai főosztály is, amely a témákat megpróbálja egy picit szabadabban fölkarolni, amelyek a jövő nemzedékek szempontjából fontosak lehetnek. Találkozni fogunk az ő kezdeményezéseikkel, és remélem, hogy kedvező visszhangot fog kelteni.
Néhány adatot az eddigi ügyforgalmunkról: 110 körül van a beérkezett ügyek száma, amiből 60 érdemi, tehát 60 ügy van konkrétan a kollégák kezén. Az elutasított ügyek között olyan jelentős ügyek voltak, mint például a Kánya-hegy - egy évig lehet panaszt tenni, és három évnél is idősebb volt már az ügy sajnos -, vagy a Holcim, ahol bírósági eljárás van folyamatban. A Holcim cementgyár esetében Tát-Nyergesújfalunál elsősorban a bírósági eljárás zárja ki, másodsorban pedig amiatt, hogy korábban abban az ügyben én ügyvédként eljártam, nem lenne elegáns, ha bármilyen módon abban fellépnénk.
Az egyéb ügyek közül, ahogy a sajtóból arról már bizonyára értesültek, a Tubes-ügyben a beavatkozás mellett döntöttünk, és nem utolsó sorban a szakmai és egyéb hálózat segítségével igyekszünk a tisztázás, a második jelszó szellemében eljárni. Elég komoly háttértanulmányokat készítünk a nem ionizáló sugárzásról. Ezzel sokan úgy vannak, hogy nem tudjuk, hogy egy ilyen adótoronynak vagy radarnak milyen hatása van. Tudjuk, hogy nem nukleáris sugárzás, tehát olyan nagy vész nincs, de nem tudjuk, hogy mik a hatások, ne is törődjünk vele. Ennél azért lényegesen több adat áll már rendelkezésünkre. Ezt mi igyekszünk összegyűjteni, a perben is beadni, és a szélesebb nyilvánosság számára is lehetőséget adni, hogy egy kicsit az ügy kapcsán jobban megismerkedjenek ezzel a témával. Fontos ezt tisztázni.
Egyéb jogi kérdések, például az előzetes döntéshozatali eljárás az Európai Bírósággal szintén tisztázásra várnak, azon is dolgozunk, de ezek kicsit unalmasabb dolgok. A szerencsi szalmaégető ügyében szintén köbméterben mérhető anyagot dolgozunk fel, többen dolgozunk az ügyön. Világörökségi ügyekben, az M0-ással kapcsolatos állattartási ügyekben, a szegedi élményfürdő ügyében, és még nagyon sok más, helyi vagy regionális szinten nagy port felvert ügyben dolgozunk.
Utoljára még egy jogszabály-tervezettel kapcsolatos munkánkat hadd ismertessem meg önökkel. Két hátsó gondolat van e mögött: egyrészt az, hogy nagyon fontos az - említettem -, hogy egy közös állásfoglalás készülődik, várhatóan mind a négy ombudsman ebben az ügyben hallatni fogja a szavát. Ez a közigazgatási eljárási törvény módosítása, és azon belül is az ügyféljogok visszavétele, az ügyfél fogalma meghatározásának egy korlátozottabb, szűkebb megoldása, ami ellen a környezeti demokrácia érdekében mi szót kívánunk emelni, és ehhez a többi három ombudsman hozzájárulását, támogatását is bírjuk. Tehát az egyik oka az lenne, hogy ezzel a konkrét témával itt előhozakodom, hogy mielőtt az ombudsmani állásfoglalás kijön, első kézből, legelőször, az a helyes, úgy illik, ha a parlamenti bizottság, a környezetvédelmi bizottság értesül erről a témakörről. Reméljük, hogy nagy port fog felverni az ombudsmani állásfoglalás. Ha ebben a reményünkben csalatkoznánk, az baj lenne. A másik dolog pedig az a titkos remény, hogy esetleg itt is néhány képviselő urat sikerül az igazunkról legalább részben meggyőzni.
A közigazgatási eljárási törvénnyel az a problémánk, hogy az ügyfél fogalmát -, amely úgy szól, hogy "jogát, jogos érdekét az adott ügy érinti" - egy "közvetlenül" szócska beiktatásával készül a jogalkotó ködössé, korlátozhatóvá tenni. Úgy látjuk, hogy a dolog... Azt hiszem, azzal kellett volna kezdenem, hogy a pozitív oldala a dolognak az, hogy lehetőségünk van, adott a jogalkotó, a törvényelőkészítő elég időt arra, hogy ezt széles körben megvitassuk, ezért őket köszönet illeti. Egy másik pozitívum, amely ugyan az esetünkben negatívumba fordult át, hogy széles körű szakmai vita és anyaggyűjtés előzte meg a törvényjavaslat megalkotását, és sok helyütt érezni, hogy kiváló gyakorlati szempontú változtatásokra fog sor kerülni. Igen ám, de a közigazgatásnak, mint minden szakmának, megvan a saját maga önös érdeke, mégpedig az, hogy az ügyfelek minél kevesebb plusz, az ő értelmezésükben esetleg fölösleges fáradságot, munkát okozzanak. Ezért aztán a szakma felől, azt kell mondjam, nem politikai üzenete van az ügyféljog megnyirbálásnak, hanem sajnos kifejezetten szakmai, és ezért a politikai oldalhoz fordulunk, hogy lássák meg ebben a nagyon komoly politikai csapdát. Ha számolunk, 40 ezer civil szervezet jogairól van szó, az legalább félmillió, nem is akármilyen szavazó. Véleményformáló szavazókról van szó, helyi véleményformálókról, opinion makerekről, úgyhogy ők kell hogy érdekeljenek minket ebben a körben, és bizony ez az ő arculcsapásuk, az ő jogaiknak a visszavétele, és nincs is igazán indoka, a világ nem errefele halad.
Az anyagban, az állásfoglalás tervezetében soroljuk, hogy az Aarhusi Egyezmény, különféle európai irányelvek kifejezetten már a jelenlegi helyzetben is megkérdőjelezik a magyar ügyféljogot. Ennek a további szűkítése mindenképpen egy hallatlanul veszélyes dolog lenne nemzetközi jogi szempontból is. Köszönöm, ha ezzel kapcsolatban, amikor fölmerül, esetleg ezeket a szempontokat a politikai viták, eszmecserék során fölvetik. Ennek a részleteit, az állásfoglalást természetesen meg fogjuk küldeni a bizottságnak, mihelyst a másik három kolléga a hozzájárulását, aláírását is bírom.
Ennyi lenne, remélem, hogy az időkeretben benne maradtam. Köszönöm szépen, hogy egy ilyen hallatlanul fontos témákat tárgyaló ülésen az én beszámolómra is sort tudtak keríteni.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Azt tudom ígérni, hogy a következő üléstől a biztos úrnak már lesz egy saját táblája (Derültség.), és amikor erre jár - és úgy vettem észre, hogy az érdeklődés megvan -, akkor a saját táblájához ülhet. Ez lesz az első lépés. De ugyanolyan lesz, mint a képviselőké, egyelőre még nem zöld lesz a tábla, hanem ez a típus. (Derültség. - Dr. Fülöp Sándor át akar ülni egy másik székre.) Ne menj még el! Az alelnök úr már nyújtózkodik, hogy kérdezne. Az a menet, hogy beszámoló, utána kérdés, aztán válasz.
DR. NAGY ANDOR (KDNP): Köszönöm szépen. Nem tudtam, hogy szabad-e kérdezni, de gondolom, azért jött az ombudsman úr, mert kérdéseket is lehet feltenni.
Köszönjük szépen a tájékoztatót. Látszik, hogy komoly erőfeszítéseket tesz - ahogy ön fogalmazott -, hogy a belső és külső hálózatépítésben eredményeket érjen el. Egy új hivatal esetében, ezt átéltem többször is, nem egyszerű megteremteni a munkafeltételeket, és nagyon fontos ahhoz, hogy professzionális és érdemi munkát tudjunk végezni, hogy a háttér rendben legyen. Ezzel teljesen egyetértek.
Említette, hogy mintegy 100 ügy futott már be a hivatalhoz, ebből 60 érdemi, és néhány ügyet elutasítottak. Én szeretnék konkrétan rákérdezni, hogy a Holcimmal kapcsolatos ügyben mit kifogásoltak. Értem, hogy mivel bírósági eljárás van, ezért az üggyel nem tudnak érdemben foglalkozni. Adna-e nekünk egy tájékoztatást arról, hogy hol tart a Holcim beruházása jelenleg, illetve mi a per tárgya?
Érdekelne a Tubes-ügy kapcsán, mivel úgy döntött, hogy beavatkozóként részt vesznek, hogy hogy látja a pozíciókat. Erről is megköszönnék egy rövid tájékoztatást.
Szeretnék rákérdezni arra, hogy a Rába szennyezése kapcsán bármiféle bejelentés érkezett-e a hivatalhoz. Valószínűleg nem, hiszem említette volna. De ha nem érkezett, és tájékozott abban, hogy hol tartunk, érdekelne a véleménye arról, hogy ott milyennek látja a helyi környezetvédők, természetvédők pozícióját az osztrákokkal szemben. Köszönöm szépen.
ELNÖK: További kérdések? Orosz Sándor alelnök úr.
DR. OROSZ SÁNDOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Én is azzal kezdem, hogy végtelen örömömre szolgál, hogy nem valami kötött, jogilag előírt rendben kíván beszámolni a jövő nemzedékek országgyűlési biztosa a környezetvédelmi bizottságnak, hanem amikor úgy látja, hogy van olyan kérdés, amelyben jó megosztani a véleményét és kikérni mások véleményét - most mások alatt a környezetvédelmi bizottságot értem -, akkor idejön. Ezt a proaktivitást irányunkban továbbra is kérem, én személyesen is.
Néhány általam gondolt kérdést érintett az alelnöktársam. Azt szeretném még megkérdezni, hogy a 60 érdemi körülbelül hogy néz ki -, mert szó volt róla, hogy melyek azok, amelyek valamely ok miatt, bár kezdeményezés történt, mégis ombudsmani értelemben el kellett utasítani -, milyen jellegűek, mik a tapasztalatok. Nyilván nem konkrét ügyek érdekelnének, hanem hogy az ügyekből levonható-e valamilyen következtetés, tapasztalat.
Örömmel veszem, hogy négy erre hivatott ember egy fontos ügyben összefog, annak pedig külön örülök, hogy a jövő nemzedékek országgyűlési biztosa egyfajta erjesztője ennek a folyamatnak, mert úgy tűnt számomra, hogy Fülöp úr volt a kezdeményezője ennek a bizonyos ügynek. Ha pontatlanul értelmeztem... (Dr. Fülöp Sándor: Ez így van.) Nehogy olyat mondjak valahol máshol, ahol megsértődik más ombudsman, ezért tegye a helyére, amit gondol. Azt gondolom, hogy valóban egy fontos ügy az ügyféljogok kérdése, két értelemben is. Az egyik: egyfajta politikai összefüggésről beszélt Fülöp úr, van azonban egy másik politikai megközelítés is. Nyilván minden egyes frakcióban ülnek beruházásgyorsításban érdekelt országgyűlési képviselők, az ő számukra azok a szakmai, közigazgatási érvek, amelyek az IRM-ben is megjelenhettek, jól csengenek. Azt gondolom, hogy van azért a politikusok között is meggyőzendő, nem kevés, mert az a fajta összefüggés, hogy félmillió véleményhordozó választó, ez nagyon fontos, nekünk tetszik adott esetben, de nem biztos, hogy mérvadó azok számára, akik számára az a választói létszám, szavazói létszám összegezve lesz fontos, hogy egy-egy beruházással mennyi nyerhető meg. Nyilván nem ugyanaz a minőség ez a kettő, csak szeretném tudatosítani, hogy itt, mint általában a környezeti ügyekben, nem feltétlenül frakciók mentén lesznek véleményhasadások, hanem akár frakciókon belül is. Én személyesen szimpatizálok a közös állásfoglalás kiadásának gondolatával is, a mögötte lévő tartalommal pedig természetesen, de örülök, ha majd kapok még érveket, hogy ezt próbáljam meg propagálni a saját frakciómban, mert más frakcióknál majd az itt helyet foglaló más képviselők fogják propagálni. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. További kérdező? Ildikó, parancsolj!
GYÁRFÁS ILDIKÓ (MSZP): Én is szeretnék kérdezni a biztos úrtól, minekutána említette is, hogy az elmúlt néhány hónapban nagyon nagy energiát fektetett abba, hogy a külső és a belső hálózatépítés területén eredményt tudjon felmutatni, és nagyon-nagyon sok civil szervezettel, állami szervezettel találkozott, és regionális szinten is tájékozódott a hivatalokban. Emlékszem arra, amikor a legfőbb ügyész úr számolt be a végzett munkáról a környezetvédelmi bizottság előtt, már akkor is megfogalmazódott, hogy nagyon jó lenne - hiszen itt alapvetően többek között jogi kérdésekről is van szó -, ha a környezetvédelmi szakjogászképzés területén sikerülne az elkövetkezendő időszakban előrelépni, hiszen az ügyészség berkein belül is, ha jól emlékszem, körülbelül 15-20, e szakterülethez igazán értő jogász dolgozik.
Szeretném megkérdezni, hogy igen mozgalmas néhány hónap után, és az elért eredmények birtokában hogyan látja, kell-e ezen a területen előrelépni, szükség van-e a szakjogászképzés erősítésére vagy nem. Köszönöm.
ELNÖK: További kérdés? (Senki sem jelentkezik.) Én még azzal egészítettem volna ki az előző kérdést, hogy sikerült-e megfelelő szakjogászokat felvenni, de miután előzetesen tájékozódtam, azt tudom elmondani - mielőtt a választ meghallgatjuk -, hogy a jó kiválasztási technikának, amelyet a biztos úr alkalmazott, egyik fényes bizonyítéka, hogy a mi parlamenti ösztöndíjasunk, Henrietta, aki nagyon jó kis anyagokat állított össze nekünk egy évig, a bizottság segítsége nélkül, pályázati úton bekerült a biztos úr csapatába. Sok ismert név van még, az egyik egy általunk ismert - az egyik oldalról veszteség, mert a minisztériumot nagy veszteség érte -, Gábor, ott bújik meg hátul, ez pedig, azt hiszem, a kormányzati... (Közbeszólás.) Akkor csak hasonmás van. Baranyai Gábor, aki mindig fel szokott minket "homályosítani" uniós ügyekben. Az egyik oldalról örülök, hogy odament a hivatalhoz, a másik oldalról sajnálom. Ha néhány gondolatot hallanánk arról, hogyan sikerült a csapatot összeállítani, azt gondolom, az is segítene nekünk.
Ha nincs kérdés, akkor hasonló technikával kérjük a választ, mint a beszámolót.
DR. FÜLÖP SÁNDOR, a jövő nemzedékek országgyűlési biztosa: Köszönöm szépen a kérdéseket. A Holcim ügyében, ugyan nem tudunk vele foglalkozni a folyamatban levő közigazgatási per miatt - a polgári per nem akadályozná meg -, de éppen az ügy tárgya miatt, a környezeti hatások vizsgálata, a hatásvizsgálati eljárásban született másodfokú döntést vitték bíróság elé a felek, tehát ha ebben bármilyen állásfoglalást kiadnánk, akkor adott esetben a bírósággal kerülhetnénk konfliktusba, ezt pedig a törvény kizárja.
Ugyanakkor - ismerem az ügyet - igazából, ami szerintem ebben nagyon-nagyon fontos, s messze túlmutat egy ügy tanulságain, hogy volt öt alternatíva, és a helyi, a Dorogi-medence közösségei, különösen a táti és az esztergomi önkormányzatok a másik négy alternatívát elfogadták volna. Tehát ők nem azt a típusú ellenállást fejtették ki, hogy akkor semmi, egy porszemcsével sem több, de a négy másik alternatíva a Dorogi-medencén legalább néhány kilométerrel kívül esett. A konfliktusnak ez a lényege, és ebben sajnos egy jottányit sem közeledtek az álláspontok. Ez egy két-két és fél éve húzódó fájdalmas konfliktus, és azt kell szomorúan megállapítanom, hogy az alternatívák nem voltak valós alternatívák, vagyis nem dolgozták ki vagy nem vették figyelembe, hogy ebben a beruházó tudott volna reagálni. Mi környezetvédők figyeljünk és bízzunk abban, hogy előbb-utóbb ebben az ügyben megoldás születik, amit az összes fél megelégedéssel tudomásul vesz. Volt zöldmezős és négy barnamezős megoldás ebben a körben, nem kell ecsetelni, hogy már csak azért is a többi alternatíva jobb lett volna, de végül is a beruházónak joga van hozzá, hogy kívülről válassza ki.
Más kérdés, hogy már rég működhetne az a cementgyár, és termelhetné a hasznot. Nem gondolom, hogy gazdasági szempontból ez így célszerű.
Ami a Tubest illeti, a folyamatban levő közigazgatási perben a felperesek, azaz a lakossági szervezetek és az önkormányzat a létesítési engedély hatályon kívül helyezését szeretnék elérni a határozatot meghozó alperessel szemben. Szekeres úrral beszéltem ebben az ügyben. Nagyon nagyra becsülöm azt, hogy igyekszik, amennyire lehet, az ellenérdekű felet is meghallgatni, és ebben az esetben is, amennyiben most a szeptemberi tárgyaláson nyernek, akkor is készek lettek volna további tárgyalásokra, egyeztetésekre.
A nem ionizáló sugárzásokkal kapcsolatban már szóltam, az ügyben egy további kérdés viszont az, amiről sok információ szintén nincs még a birtokunkban, az a tettyei ivóvízbázis védelme.
A Rába-szennyezésben valóban nem érkezett bejelentés, itt természetesen hivatalból is figyelemmel kísérjük az ügyet, és azért jó, hogy nemcsak jogászok, hanem környezeti szakértői háttérrel rendelkező kollégák is dolgoznak nálunk. Valószínűleg legelsősorban a víz, az ivóvíz és az állóvizek minőségével kell majd foglalkoznunk. A Rába habzásánál szakértőktől tudom, hogy azért esztétikailag is rendkívül zavaró a habzás, bár a vízminőséget ez nem mindig érinti, ezzel együtt vannak olyan szennyezőanyagok, amelyek más helyről jönnek. Ezek ugyan habzást nem okoznak, viszont a vízminőség, a halak és vízi élővilág számára nagyobb károkat okoznak. A környezetvédelmi miniszter úrral is többször beszéltünk, és ami szakmai segítséget tudtunk, felajánlottunk.
A hozzánk érkező panaszok nagyjából három csoportba sorolhatók. Ezekkel kapcsolatban: az első csoport a klasszikus környezetállapotra (pl. természeti területek, élővizek állapota leromlására) vonatkozó ügyek, ezekből csak néhány érkezett. A második csoport a környezetszennyező beruházások (pl. autóutak, hulladékégetők), ezekkel kapcsolatban néhány tucat panasz érkezett, míg a legtöbb panasz a harmadik csoportba sorolható, a kis helyi ügyek csoportjába. Természetesen a panaszirodaként is működő hivatal a helyi szomszédságokban felmerülő környezeti konfliktusokat nem becsülheti le, nem szabad ezeket úgynevezett "tyúkpereknek" nevezni. Mindenkinek joga van ahhoz, hogy panaszt tegyen, ha ott, a kistelepülésen a szomszédságában lévő tevékenységek zavarják. Ezen eljárásokat nem fogjuk lekicsinylően kezelni.
A Ket.-el kapcsolatban Orosz úr elmondta az észrevételét. Valóban ez a szempont is gyakran felmerült a megbeszéléseink során. Amikor Draskovics úr volt kedves fogadni, ezt a kérdést átbeszéltük, valóban ez volt az első érv. Azt viszont el tudjuk mondani, hogy ha késedelmet is okoz az országban évente folyó több százezer engedélyezési eljárásból csupán néhány százalékban van civil részvétel, arról nem is beszélve, hogy ezek közül abban a néhány ügyben, ahol valóban a civilek jelentős késedelmet okoznak, kérdés, hogy mi az időveszteség. Ha néhány hónappal csúszik az engedély vagy utána, ha egy elhúzódó helyi konfliktus akár évekig visszafogja? A kártérítési perek, polgári perek jogi vonzatát ismerve azt gondolom, olcsóbban megússzuk, ha az ilyen ügyeket már az engedélyezésük során alaposan kitárgyaljuk. Hadd említsek meg egy kollégiumot, tréfásan G8-aknak nevezzük, az ebbe tartozó nagykövetek közül 2-vel sikerült már találkoznom. A G8 egy informális asztaltársaság, akik a külföldi beruházások 85 százalékát képviselik, és határozottan nem szeretnék, illetve elleneznének minden olyan lépést, amely az eljárási garanciák csökkentéséhez vezetne. Köszönöm a kérdést, és kérem a képviselő urak támogatását a Ket. ügyében az ügyféli jogok védelmében.
A belső hálózattal kapcsolatban a képviselő asszony tett fel kérdést a szakjogászképzéssel kapcsolatban. A 35 kollégánkból jelenleg négyen végzik. Ezt nagyon fontosnak tartjuk. Még egy lépés - ez talán nem csak játék a szavakkal -, hogy nemcsak környezetvédelmi szakjogászokra, hanem a környezet védelmére szakosított jogászokra is szükség volna. Az ügyészségen már vannak, de milyen nagyszerű lenne, ha a bíróságokon is lennének olyan bírók, akiknek egyrészt van egy környezettudatos énképük, másrészt olyan referádájuk, amelyekben ezek az egyébként többnyire hallatlanul bonyolult, és műszaki, jogi, biológiai és egyéb természettudományos tudást egyszerre igénylő témák szerepelnek. Ez egy nagyon fontos témakör.
A végére a jutalomkérdés, hogy hogy áll össze a stáb. Egy picit akkor dicsekedhetek is. Valóban sikerült a főosztályok élére országos, vagy talán még inkább nemzetközi hírű szakembereket megnyerni. A környezetjogászokat Babai Belánszky Tamás, korábbi nyolcéves ügyészi gyakorlattal rendelkező, de a civil szervezetek között jegyzett környezetvédelmi jogász vezeti, a környezetpolitikai főosztályunkat Zilinszky János tanár úr, a nemzetközi főosztályunkat a már említett Baranyai Gábor, illetőleg a koordinációs főosztályunkat az a Zombor Ferenc, akivel szerencsém volt együtt ülni a bizottság előtt. Róla azt lehet elmondani mindenképpen, hogy mindent tud, amit a belső kapcsolatépítésről lehet, ő hosszabb ideig dolgozott az ombudsmani hivatalban, tehát fantasztikusan nagy segítséget jelent. Itt egyetlen egy kérdés van, hogy hogyan tudjuk ezeket a kiváló szakembereket olyan helyzetbe hozni, hogy folyamatosan a legjobb teljesítményt tudják nyújtani. Most nekem emiatt fő a fejem. Soha nem lehet az ember nyugodt.
Köszönöm szépen az érdemi kérdéseket és a lehetőséget.
ELNÖK: Ha nincs további kérdés, akkor az eddigiekhez hasonló együttműködés jegyében köszönöm szépen a beszámolót, és további jó munkát kívánok.
DR. FÜLÖP SÁNDOR, a jövő nemzedékek országgyűlési biztosa: Köszönöm szépen.
ELNÖK: A 2. napirendi pont előtt el szeretném mondani, hogy 10-én lesz a Nemzeti Fenntartható Fejlődési Tanács alakuló ülése. A jogszabálynak, amely ezt létrehozta, mi voltunk az egyik gazdái. A pártok Nagy Andort, Ékes Józsefet, Tóbiás Józsefet, Velkey Gábort és engem delegáltak. A törvény azt mondja, hogy társelnököt ad az ellenzék. A négy ellenzéki delegált úgy állapodott meg, hogy az első évben én leszek a társelnök, a második évben pedig Nagy Andor úr. Azt gondolom, így a bizottságunk erősen van képviselve a Fenntartható Fejlődési Tanács munkájában. (Gyárfás Ildikó: Ki az elnök?) Szili Katalin az elnök. A kormány a miniszter urat delegálta, az Akadémia pedig Láng professzor urat, és Szili Katalin az elnök. Megfelelő szinten delegált az Akadémia is, a szakszervezetek és a civilek is, tehát úgy tűnik az indulásból, hogy akár egy jól működő tanács is lehet belőle. Ezt azért mondtam el, mert ha a végére teszem, az egyebekhez, akkor nem biztos, hogy mindenki hallja, mert a végén már nincs szavazás.
A Magyar Köztársaság 2007. évi költségvetésének végrehajtásáról szóló törvényjavaslat (T/6133. szám) (A bizottság feladatkörébe tartozó módosító javaslatok megvitatása)
A 2. napirendi pont a Magyar Köztársaság 2007. évi költségvetésének végrehajtásáról szóló törvényjavaslat. Ebben mi nem találtunk olyan javaslatot, amelyet nekünk meg kell tárgyalnunk. Andor, ti sem? (Dr. Nagy Andor nemet int.) Ha a bizottság tagjai részéről nincs ilyen javaslat, akkor ezt a napirendi pontot lezárjuk.
A vasúti közlekedésről szóló 2005. évi CLXXXIII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat (T/5723. szám) (Módosító javaslatok megvitatása)
A 3. napirendi pont a vasúti közlekedésről szóló törvényjavaslat. Kérem szépen a tárca képviselőit, foglaljanak helyet!
Mielőtt a napirendi pontot elkezdjük, azt gondolom, mondhatom azt, anélkül, hogy egyeztettünk volna, hogy a bizottságunk nevében kifejezzük részvétünket a vasúti baleset áldozatainak családtagjai, hozzátartozói felé.
Most kérem szépen, hogy mutatkozzanak be az urak, szépen, hangosan, és mondják hozzá a pozíciójukat, hogy milyen színekben vannak!
DR. KERÉKGYÁRTÓ JÁNOS (Közlekedési, Hírközlési és Energiaügyi Minisztérium): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Hadd mutassam be a kollegámat, dr. Huszka Péter tanácsos urat a Közlekedési, Hírközlési és Energiaügyi Minisztériumtól, illetve jómagam dr. Kerékgyártó János főosztályvezető-helyettes vagyok, szintén a Közlekedési, Hírközlési és Energiaügyi Minisztériumtól.
ELNÖK: Köszönöm szépen. A módosító indítványok közül, ami a környezetvédelmi bizottság számára érdekes -, természetesen ehhez lehet hozzátenni, ha van bárkinek kérése -, az az 1., 2., 16., 18., 19., 20., 33., 34., 41. Majd mondom sorban, hogy melyeket javasolom megtárgyalni.
Az 1. módosító indítvány Fónagy János képviselő úr indítványa. Megkérdezem a kormány képviselőjét, hogy az indítvánnyal kapcsolatban mi az álláspont.
DR. KERÉKGYÁRTÓ JÁNOS (Közlekedési, Hírközlési és Energiaügyi Minisztérium): Nem támogatjuk.
ELNÖK: Megkérdezem, hogy a bizottság részéről ki támogatja Fónagy János indítványát. Kérem, aki támogatja, szavazzon! Nekem most kettő kezem van. (Szavazás.) Tíz igen. Ellene? (Szavazás.) Hét. Tartózkodás? (Szavazás.) Kettő. Támogattuk. Köszönöm szépen.
A 2. számú módosító indítvány Molnár Béla - volt bizottsági társunk -, dr. Latorcai János, Fónagy János képviselő urak indítványa. A kormány álláspontja?
DR. KERÉKGYÁRTÓ JÁNOS (Közlekedési, Hírközlési és Energiaügyi Minisztérium): Nem támogatjuk.
ELNÖK: A kormány nem támogatja. (Dr. Orosz Sándor: Van egy kérdésem.) Az alelnök úr kérdez.
DR. OROSZ SÁNDOR (MSZP): Fónagy képviselőtársunk jegyzi ezt is, és jegyzi az előbb a bizottsági többség által támogatott 1-est is. Ez a kettő nem pontosan egyezik. Tudom, hogy nem önök az előterjesztők, egyiket sem igazán támogatták, de mégis hogy van az, hogy ugyanaz a fogalom az egyik helyen bővebben, a másik helyen pedig szűkebben van meghatározva? Ezek támogathatók együtt is?
DR. KERÉKGYÁRTÓ JÁNOS (Közlekedési, Hírközlési és Energiaügyi Minisztérium): Szabad válaszolnom?
ELNÖK: Természetesen. Azért fizetjük. (Derültség.)
DR. KERÉKGYÁRTÓ JÁNOS (Közlekedési, Hírközlési és Energiaügyi Minisztérium): Köszönöm. A kormányzati oldal azért sem támogatta ezeknek a fogalmaknak a törvénybe történő beillesztését, mert ebben a pillanatban még a vasúti szakterületen sincs pontos és teljes körű egyetértés abban, hogy hogyan célszerű a Ptk.-val párhuzamosan definiálni ezeket a fogalmakat. Egyébként a Ptk. jelenlegi fogalomrendszerében értelmezhető, illetve működik a rendszer, hiszen így működik évtizedek óta. Ezért sem javasoljuk a kormányzati oldalról támogatni, mert még túl sok a lehetőség ebben, túl sok a szakmai vélemény. Köszönöm.
ELNÖK: Az álláspontom az, hogy pontosan az a feladat ebben, hogy határozzuk meg, hogy a bezárása ebből a szempontból fontos lenne-e, ha lenne. Nem lett volna mindegy a parlagfű-mentesítés szempontjából sem. Alelnök úr, parancsoljon!
DR. OROSZ SÁNDOR (MSZP): Minél szofisztikáltabban akarjuk ezt kifejezni, annál biztosabb, hogy nem fog sikerülni különösen akkor, amikor a szakma is vitatkozik annak tartalmán. Ha az a célja elnök úrnak, amit megfogalmazott konkrétan a parlagfűnél, elég nekem, hogy ha van helyrajzi szám, a többi nem érdekes.
ELNÖK: Nem itt kell ezt megvitatni. Nagyon nagy gondot okozott, hogy mi van kizárólagosan állami tulajdonban, és ezzel a területtel kapcsolatban a meglévő tulajdonviszonyokkal sem tudtunk mit kezdeni. Mindegy. Lényeg az, hogy Fónagy képviselő úr tett egy javaslatot, a kormány nem támogatja. Aki támogatja, kérem, szavazzon! (Szavazás.) Tartózkodás? (Nincs jelzés.) Ellene? (Szavazás.) Köszönöm. 10 igen, 9 nem szavazattal a bizottság támogatja a javaslatot.
A 16. pont a 15. oldalon. Kérdezem a kormány képviselőjét.
DR. KERÉKGYÁRTÓ JÁNOS (Közlekedési, Hírközlési és Energiaügyi Minisztérium): A kormány nem támogatja. (Közbeszólás: Miért nem?)
DR. OROSZ SÁNDOR (MSZP): Miért nem, az lenne a kérdésem?
DR. KERÉKGYÁRTÓ JÁNOS (Közlekedési, Hírközlési és Energiaügyi Minisztérium): Két komolyabb indoka van, amiért nem támogatja. Az egyik maga a terminológia, nem szükséges determinálni egy termék marketingnevét. A másik pedig, amiért nem javasoljuk törvényi szinten szabályozni, hogy az áruszállítás támogatására ma Magyarországnak az EU-s támogatásra vonatkozó jogszabályok alapján van lehetősége, amit meg is tettünk, és ez egyszerű notifikációs eljárással 2011 decemberéig engedélyezett. Azonban mi úgy találjuk, hogy mivel a támogatás nem határozatlan időre szól, hanem négy évre kaptuk, úgy gondoljuk, hogy az évenkénti költségvetési törvényben definiált támogatási összeg elég jogcím lehet, hogy a támogatást biztosítsuk.
Az már jogi kérdés, és Európai uniós joggal foglalkozó szakjogász mérlegelése szükséges hozzá, hogy behajtható-e úgy a törvényben négy év múlva, hogy az engedélyezés lejár, vagy pedig pótolni kell négy év múlva. Mi azt gondoljuk, hogy ebben a formában nem támogatjuk.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Nem sikerült meggyőzni. Kérem, hogy szavazzunk! Ki az, aki támogatja Molnár Béla, dr. Latorcai János és dr. Fónagy János képviselő úr indítványát? (Szavazás.) 10 igen. Ellene? (Szavazás.) 5 nem. Tartózkodás? (Szavazás.) 4 tartózkodás. A bizottság elfogadta az indítványt.
Következik a 16. oldalon a 18-as. A kormány álláspontja?
DR. KERÉKGYÁRTÓ JÁNOS (Közlekedési, Hírközlési és Energiaügyi Minisztérium): A kormány nem támogatja.
ELNÖK: Most már együtt kérdezzük alelnök úrral, hogy miért nem támogatja. (Dr. Józsa István: Ez olyan, mint amit a hírközlésnél csináltattunk. - Derültség.)
DR. KERÉKGYÁRTÓ JÁNOS (Közlekedési, Hírközlési és Energiaügyi Minisztérium): Mi azt gondoljuk, ha ezt szükséges rendezni, akkor külön törvénymódosításban szükséges rendezni valamennyi vasúti ingatlan kizárólagos és nem kizárólagos állami tulajdonát, illetve szolgalmi és egyéb jogok kérdését. Ebben is tartjuk azt az álláspontot, ami az 1-2. módosító indítványnál volt.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Kérdezem, hogy ki az, aki támogatja az indítványt. Kérem, szavazzunk! (Szavazás.) 10 igen. Ellene? (Szavazás.) 9 nem. A bizottság támogatja az indítványt.
A 19-es indítvány következik, Molnár Béla, dr. Latorcai János és dr. Fónagy János képviselő urak indítványa. A kormány álláspontja?
DR. KERÉKGYÁRTÓ JÁNOS (Közlekedési, Hírközlési és Energiaügyi Minisztérium): Nem támogatjuk.
ELNÖK: Kis indoklást kérnénk.
DR. KERÉKGYÁRTÓ JÁNOS (Közlekedési, Hírközlési és Energiaügyi Minisztérium): Egyrészt kívül esik a törvény szabályozási körén a vasúti pálya előtti részek, illetve azok tartozékainak definiálása, másrészt nincs egységes szakmai álláspont sem. Nem célszerű a törvényi szintű szabályozása.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Aki támogatja a 19. számú indítványt, kérem, szavazzon! (Szavazás.) 10 igen. Ellene? (Szavazás.) 6 nem. Tartózkodás? (Szavazás.) 3 tartózkodás. A bizottság támogatja az indítványt.
A 20. indítvány következik. A kormány álláspontja?
DR. KERÉKGYÁRTÓ JÁNOS (Közlekedési, Hírközlési és Energiaügyi Minisztérium): A kormány nem támogatja.
ELNÖK: Ezt miért nem támogatja?
DR. KERÉKGYÁRTÓ JÁNOS (Közlekedési, Hírközlési és Energiaügyi Minisztérium): Ezt a törvény már magában is szabályozza, nem szükséges a kiegészítés hozzá.
ELNÖK: Úgy érti, hogy ez ismétlés?
DR. KERÉKGYÁRTÓ JÁNOS (Közlekedési, Hírközlési és Energiaügyi Minisztérium): Ezt már valahol tartalmazza a törvény, nem szükséges kiemelni, csak a saját célú pályát. A mai szabályozás szerint a vágányhálózat és azt az országos hálózattal összekötő szakaszok mind nyílt hozzáférésűek, nem szükséges külön definiálni.
ELNÖK: Van valakinél törvényjavaslat, nemcsak a módosító, hanem a törvényjavaslat? (Dr. Szalóki Gyula átnyújtja az iratot dr. Orosz Sándornak.) Egy kis türelmet kérek! (Rövid szünet.) Arról győztek meg, hogy ismétlés van, a módosító indítvány tulajdonképpen a törvényt ismétli meg.
Azt kérem, hogy aki ezt a módosító indítványt, a 20-ast támogatja, szavazzon! (Szavazás.) Nyolc. Aki nem támogatja! (Szavazás.) Tizenegy. Nem támogatja a bizottság.
A 33. Gazda László, Kiss Ferenc, Szép Béla, dr. Szanyi Tibor javaslata. A kormányálláspont?
DR. KERÉKGYÁRTÓ JÁNOS (Közlekedési, Hírközlési és Energiaügyi Minisztérium): Támogatjuk.
ELNÖK: Van kérdés? (Közbeszólások: Nincs.) Aki támogatja a 33-ast, kérem, szavazzon! (Látható többség jelentkezik.)
A 34-est a kormány?
DR. KERÉKGYÁRTÓ JÁNOS (Közlekedési, Hírközlési és Energiaügyi Minisztérium): Támogatjuk.
ELNÖK: A bizottság? (Látható többség jelentkezik.)
A 41-est a kormány?
DR. KERÉKGYÁRTÓ JÁNOS (Közlekedési, Hírközlési és Energiaügyi Minisztérium): Támogatjuk.
ELNÖK: A bizottság? (Látható többség jelentkezik.) Támogatja. Köszönjük szépen a segítséget.
Bizottsági vélemény készítése a Házszabály 134/B. §-ának (4) bekezdése alapján:
Az uniós energiacsomag következik. Kérem a kormány képviselőit, hogy foglalják el a helyüket! Köszönjük szépen az anyagokat. Mindenki előtt ott az anyag, amit megkaptunk a tárcától, amely segített megérteni. Elkészítettünk egy tervezetet, amelyet bizottsági javaslatnak gondolunk. Megkaptátok a tervezetet, ugye? (Dr. Szerdahelyi György és dr. Nemes Csaba bólintanak.)
A jegyzőkönyv kedvéért kérem szépen mondani a neveket, hátha változott a beosztásotok!
DR. NEMES CSABA (Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium): Nemes Csaba, KVVM, főosztályvezető.
DR. SZERDAHELYI GYÖRGY (Közlekedési, Hírközlési és Energiaügyi Minisztérium): Szerdahelyi György, KHEM.
ELNÖK: Egy nyelvtani javaslat volt, hogy a vonatkozó kiterjesztését hagyjuk ki, de azt majd kijavítjuk. Képviselő urak, van javaslatotok, vagy kérdezhetem a kormány képviselőit? (Nincs jelzés.)
Az a kérdésem, hogy azzal a javaslattal kapcsolatban, amit a bizottság elkészített, van-e észrevételetek.
DR. NEMES CSABA (Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium): Köszönöm szépen. Én átnéztem az anyagot, és ha szabad nekem így mondanom, nagyon jónak tűnik, és előremutató ez a javaslat.
Egy dologgal kiegészítenénk: a múlt héten beszéltünk arról, hogy október 20-áig szeretné a francia elnökség eldönteni ezt a kérdést, de úgy tűnik a legújabb információ szerint, hogy nem fog sikerülni, tehát lesz időnk, hogy egy kifinomultabb álláspontot tudjunk kihozni a végén az egész ügyről.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Szerdahelyi úr!
Dr. Szerdahelyi György észrevételei
DR. SZERDAHELYI GYÖRGY (Közlekedési, Hírközlési és Energiaügyi Minisztérium): Köszönöm szépen én is, elnök úr. Részemről sincs különösebb észrevétel, csak annyit szeretnék megjegyezni, hogy két dologban nyilván nekem nem áll módomban hozzászólni vagy nyilatkozni, az egyik, hogy a kormány tűzze napirendre - ehhez nyilván kormánydöntés szükséges -, és abban, hogy a költségvetésben nagyobb keretek legyenek. Mi ezen teljes mértékben rajta vagyunk, de ez szintén nem az én lehetőségem.
ELNÖK: Természetesen a kérdést nem úgy kellett érteni, hogy ti most pénzt adtok vagy nem, hanem hogy szakmai kifogás van-e, mert végül is a bizottság azt javasol, ami jólesik neki, de nem szeretnénk szakmai hibát véteni. Ez a lényege. Úgy tudom, hogy az energetika iránt fokozott érzékkel bíró bizottsági tagok is támogatják. (Dr. Józsa István: Én hozzá is szólnék, ha nincs ellenetekre.) Akkor jelezd! Józsa István szót kap.
DR. JÓZSA ISTVÁN (MSZP): Köszönöm szépen. Nem volt nehéz kiharcolni. Úgy gondolom, hogy az Uniónak ez az energiacsomagja nagyon nagy jelentőségű, viszont meglehetősen bonyolult, és ebből adódóan elvileg vitára is okot adó javaslat. Ahogy az előző hozzászólásban is elhangzott, az Unió tagállamai között is jelentős vita van. Sajnos erre az energiacsomagra is valahol igaz az az angol mondás, hogy a puding próbája az evés. Már a határozati javaslat megfogalmazása is elnök úr részéről azt bizonyítja, hogy rendkívül bonyolult témáról van szó. Szeretném kiemelni, hogy nagy jelentőségű a hazai megújuló energia napirendre tűzése is, viszont ez a szó mintha hiányozna. Ezzel azt hiszem, hogy lehetne egy határozott lépést tenni az előremozdulás irányába. Azt viszont nem egészen értem, hogy milyen származtatás alapján került bele száz meg ezermilliárd a bizottsági véleménybe.
Nagyon jónak tartom, ha a bizottság ösztönzést ad az ez irányú támogatások kifizetéséhez, de milyen származtatás alapján, azt nem ismerem. Magam részéről egyébként támogatandónak tartom.
ELNÖK: Beírjuk ezt a szót, hogy megújuló energia. Arról szavazzunk, hogy az indítványt el tudjuk-e fogadni. Aki egyetért az indítvánnyal, kérem, szavazzon. (Szavazás.) A bizottság egyhangúlag támogatta. Köszönjük szépen a kormányzati segítséget.
Következő napirendi pontunkhoz kérem - balról jobbra vagy jobbról balra -, hogy mutatkozzanak be. (Derültség.)
DR. ERDEY GYÖRGY (Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium): Dr. Erdey György szakállamtitkár vagyok, a kollégáim dr. Gosztonyi Ádám főosztályvezető, illetve Borsányi-Bognár Levente főosztályvezető-helyettes.
ELNÖK: Többszöri kérésre sem kaptam meg azt az uniós határozatot, amelyre ez a törvénytervezet folyamatosan hivatkozik. A rosszallásomat szeretném kifejezni, nem is értem, hogy miért nem kaptuk meg? Kérem szépen, hogy államtitkár úr vezesse fel a tervezetet.
Dr. Erdey György szóbeli kiegészítése
DR. ERDEY GYÖRGY (Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium): Köszönöm, elnök úr. Annyiban szeretnék reflektálni elnök úr szavaira, hogy általában uniós szokásjog az, hogy amikor még abban a stádiumban voltunk, akkor nemigen került ki az az irat, amit a Bizottság a tagország számára kézbesített, egyébként az előterjesztésben természetesen a közismert eljárás alapvonalait megfelelően próbáltuk ismertetni, de szent ígéretet teszek arra, hogy el is fogjuk juttatni. Még egyszer köszönöm szépen a szót.
Tisztelt Bizottság! Engedjék meg, hogy három csoportba szedjem a mondandómat. Kezdeném azzal, hogy a termékdíjas szabályozás 1995 óta létezik. Meglehetősen előremutató módon Magyarország érzékelte azt a problémát, hogy a majdani uniós tagságunkra fel kell készülni, és ezen a területen lépéseket kell tenni, mert az Unió környezetvédelmi politikájában egy rendkívül markáns területet képvisel a hulladéktéma. Találkozva a hazai zöldmozgalmak és közvélemény igényeivel, egyetemben a kormányzati vezetőkkel, a nemzeti mechanizmusok keretében az ipar, gazdaság vezetőivel, sikerült olyan kompromisszumot kötni, aminek alapján Magyarországon elindult egy rendszer, és azok ma is működő hulladékgazdálkodási rendszerek, amelyek már a '90-es évek közepétől egyre masszívabb fejlődési irányt vettek.
A törvény hatályba lépett 2006 júliusában, az Európai Bizottság pedig egy kötelezettségszegési eljárást indított Magyarország ellen. Az eljárást arra alapozta, hogy véleménye szerint a magyar szabályozás sérti a társulási szerződésnek a versenysemlegességre vonatkozó szabályait, ennél fogva egy diszkriminatív szabályozás, és ezt alapvetően két elemben fogalmazta meg. Az egyik arról szólt, hogy a Bizottság véleménye szerint a hazai szabályozás diszkriminál a belföldi gyártók és a szállító között a külföldi hátrányára. A másik szempont pedig az volt, hogy indokolatlan differenciálást tartalmaz, nevezetesen a díj tekintetében az italfajtánkénti különbségeket tartalmazza. Ennek a bevezetőben említett magyarázata megvolt, hiszen azokban az alku folyamatos, a különböző nemzetközi szektorokkal nagyjából ebben lehetett megegyezni. Körülbelül egy éven keresztül vitában voltunk a Bizottsággal pro és kontra hangzottak el érvek és ellenérvek. Végül is az összes körülmény mérlegelését figyelembe véve az a döntés született, hogy konzultálni fogunk a Bizottsággal egy lehetséges törvénymódosítás érdekében.
Egyetlen egy mondatot engedjenek meg ezzel kapcsolatban, hogy mi volt az a fő szempont, amely elbillentette a mérleg nyelvét. Amennyiben a vita nem vezet eredményre, úgy a Bizottság bíróság elé viszi a kérdést. A bírósági eljárás kimenetele legalábbis kétséges volt, és amennyiben Magyarország veszít ebben az eljárásban, az egy prognosztizálható húsz-egynéhány milliárdos fizetési kötelezettséget eredményezett volna. Úgy gondolom, hogy ennek a kockázatát nem lett volna szabad vállalni. A konzultációk eredményeképpen kialakult egy javaslat. Nagyon röviden, pár gondolat erejéig magának a javaslatnak a lényegét ismertetném.
A javaslatnak alapvetően két eleme van. Az egyik vonulat ennek az impeachment eljárásnak a kezelése, nevezetesen azoknak a diszkriminatív rendelkezéseknek a kiiktatása a rendszerből, amelyeket az Unió kifogásolt. Ehhez hozzá jött még, tulajdonképpen teljesen racionális megfontolásból, számos olyan szabály, amelyet a jogalkalmazási gyakorlat vetett fel, amelyet hosszú időn keresztül az MGYOSZ követelt, illetve az eljáró hatóságok munkájában merült föl - a környezetvédelmi hatóságok, a Vám- és Pénzügyőrség, az APEH -, tehát ezek mind olyan technikai típusú szabályok, amelyek mintegy ráépültek az alapkonstrukcióra. Hiszen az alapkonstrukció nem más, mint olyan szabályozást produkálni, amely az impeachment eljárás megszüntetését eredményezi.
A szabályozásnál arra törekedtünk, hogy a lehető legegyszerűbb, és a Bizottság aggályait triviális módon kezelő megoldásokat találjunk, ezért a következő elvi alapokon épült föl a törvény: a termékdíj független a csomagolás tartalmától, egységnyi csomagolás után minden belföldi, külföldi gyártó egyforma termékdíjat fizet. Ilyen szempontból még a diszkrimináció árnyéka sem vetődhet a szabályozásra. A következő elem, hogy megszűnik a részleges újratöltésnél elérhető teljes mentesség, és a ténylegesen újratöltött után van teljes mentesség e rendszer szerint. A harmadik jelentősebb elem, hogy a tervezet a visszagyűjtést, mint a mentesség legbiztosabb módszerét helyezi előtérbe. Ez egy kvázi betétdíjrendszer első csírája ebből a szempontból.
Egyébiránt maga a javaslat ezekkel az elemekkel teljes összhangban van a 2008. június 17-én elfogadott, a Bizottság és az Európa Parlament által is megerősített új hulladék-keretirányelv rendelkezéseivel, amely a korábbi hulladékhierarchiát tovább finomította, és a három elemből egy ötelemes rendszert épített fel, amelynek az élén a hulladékkeletkezés megelőzés és az újrahasználat áll, tehát ilyen szempontból ez a szabályozás ennek a rendszernek teljesen megfelel.
A javaslat vitája során erős indulatokat váltott ki a termékdíjtétel, amivel kapcsolatban szeretném azt megjegyezni, hogy mai formájában ez a javaslat enyhébb fizetési kötelezettségeket tartalmaz az érintettek számára, mintha a 2005-ös szabályozáshoz nem nyúlunk hozzá. Ezt nagyon pontosan kell látni, hogy a termékdíjtétel nem nőtt, hanem csökkent ebben az új szabályzásban. Szeretném hozzátenni azt is, hogy a viták megerősítették a tárcát abban az érzésében, hogy a több mint tízéves termékdíj-szabályozás filozófiája megér egy újragondolást, ezért ígéretet tettünk az egyeztetés utolsó fázisában arra, hogy ez év októberétől megindul egy olyan kommunikáció az összes érintett részvételével - ide értve a gazdasági szereplőket és a civil mozgalmakat is -, amely áttekinti ennek a több mint tízéves szabályozásnak az eredményeit és hátulütőit, és megfogalmaz új szabályozási javaslatokat. Egy kormánydöntés értelmében 2009. május 31-ig ezt a munkát el kell végeznünk.
Zárásképpen annyit szeretnék mondani, hogy ilyen szempontból ez a törvény -, ha úgy tetszik - egy ideiglenes szabályozás, kettő esztendőre szól, amint a tervezetből ez kiderül, és az elsődleges célja a kötelezettségszegési eljárás elkerülése az említett okok miatt. Köszönöm szépen a szót.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Orosz Sándor alelnök úr kíván szólni.
DR. OROSZ SÁNDOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Azt mondják, hogy egy jó kezdő mondattal föl lehet hívni a mondandónkra a figyelmet. Sokat gondolkodtam, hogy ennél a törvényjavaslatnál tudnék-e ilyet mondani. Nem biztos, hogy megtaláltam, de azzal szeretném kezdeni, hogy ez a törvényjavaslat, amely előttünk van, nem jó, de támogatjuk. Szeretném a mondatomnak mind a két elemét megindokolni.
Nem jó, mert... (Közbeszólás: Kell a pénz.) Majd az is közte lesz, de másként, mint ahogy gondolod, képviselőtársam. Szeretném fölhívni a figyelmedet -, ha már így közbeszóltál - arra, amit a szakállamtitkár úr elmondott, nevesen, hogy ha most nem nyúlunk hozzá a törvényhez, akkor több a költségvetési bevétel, mintha most hozzányúlunk a törvényhez. De erre majd visszatérek.
Valahol itt van a "nem jó" egyik indoka. Nem jó, mert ez a törvényjavaslat sem tud változtatni azon a helyzeten, miszerint egy, még a Horn-kormány időszakában - és talán egyedül akkor - hulladékgazdálkodási céllal létrejött intézmény kizárólag költségvetési bevételi oldal, vagy legalábbis a kormány nagyobbik hányada és a parlament nagyobbik hányada minden egyes esetben ennek tekintette és tekinti. Ezen nem változtat ez a törvényjavaslat, bár kétségtelen, hogy a gazdasági szereplők számára fontos eleme lehet az is, hogy egyébként pedig az e címen befizetendő összeg csökken.
Ezzel van összefüggésben az a másik ok, amely miatt azt mondjuk, hogy nem jó: nem ösztönöz eléggé az egyébként az indoklásban is megjelenő betétdíjas rendszer kialakítására és elterjesztésére. Van még egy nem elhanyagolható ok: nem csökkenti érzékelhetően azt a rendkívül terjedelmes adminisztrációs terhet, amely a termékdíjas szabályozás kapcsán az adóalanyokat jelenleg is terheli.
Mégis támogatjuk. Azért támogatjuk, mert eredendően jó cél, és a jelenlegi "nem jót" egy picit javítja. Nem elhanyagolható az elfogadhatóság és támogathatóság mellett, hogy a régi törvény kizárólag az újratöltést favorizálta, míg a mostaniban sokkal nagyobb terjedelemmel van jelen az anyagában való újrahasznosítás támogatása. Mindenképpen támogatandó azért is, mert végre megérett az idő az új termékdíj törvényre, és merek így fogalmazni, hogy esélye van egy új, az akár most elhangzottakat határozottabban figyelembe vevő új szabályozás megkezdésének. Persze, ez csak egy remény, mert egyfajta elégedetlenség megmarad ennek a törvényjavaslatnak az elfogadása után is.
Az Európai Unió öt fokozatban határozta meg a hulladék direktívában a sorrendet, az újrahasznált és újrahasznosított dolgokra gondolok én itt. Én azt gondolom, hogy különös tekintettel az E1 és E2 tételek nem túl magas tételére, lényegét tekintve ez az, amit talán ösztönzésre lehet használni, itt ez az anyagában való újrahasznosítás, és ugyanazt a mentességet kell, hogy élvezze, mint az újratöltés. Ilyen módosítások végiggondolását mindenképpen fontosnak tartjuk, és most az általános vitára való alkalmasságát megszavazzuk, ismereteim szerint hasonló állásponton van volt koalíciós partnerünk is. Már beszéltünk róla, és a módosító javaslatok megvitatása, végiggondolása az esetleges elfogadását követően a törvényjavaslat végleges elfogadását, támogatását hozhatja.
ELNÖK: Köszönöm. (Jelzésre.) Nagy Andor képviselő úr.
DR. NAGY ANDOR (KDNP): Ellentétben Orosz Sándor úrral, én nem tartom jónak a törvényt, és nem is támogatom. Megpróbálok néhány olyan szempontot elmondani, ami miatt nem megfelelő módon nyúlunk hozzá most a törvényhez. Nem is vitatom, hogy itt eleget kell tenni az Európai Unió elvárásainak. Senki nem akarja természetesen, hogy Magyarországot elmarasztalják és 20 milliárd forintra megbüntessék.
Ahogy alelnök úr is elmondta, ebben az országban rengeteg vita zajlik azóta, hogy 1995-től van ez a termékdíj törvény, és lehet, jól sejtem, önök is belátják, hogy vissza kellene menni az alapokhoz, de úgy érzem, hogy azt a megoldást, amelyet önök kívánnak megvalósítani, hogy most ideiglenesen fogadjuk el törvényt két évre, majd ősszel kezdjük el azt a folyamatot, és majd valamikor 2009 tavaszán készítsünk egy jó változatot, amire talán Orosz Sándor is azt fogja mondani, hogy azért nem jó, mert dogmatikailag helytelen.
Azt kellene csinálni, hogy tegyünk eleget az Európai Bizottság kérésének, vegyük ki a diszkriminatív dolgokat, de ha már hozzányúlunk a törvényhez, ne azt a megoldást válasszuk, hogy lesz két évre ideiglenes törvényünk, mert nem tudjuk, milyen reakciót vált ki. Elolvastam az Országos Környezetvédelmi Tanács állásfoglalását, és hozzám is eljöttek természetesen olyan érdekképviseleti szervezetek, akik ebben érdekeltek.
Az egyik kifogás az OKT állásfoglalása, amely szerint a mostani rendszerünk az 1995-ös termékdíj törvény preambulumának sem felel már meg. A jelenleg hatályosnak ma már eleve úgy lehet értelme, ha már termékdíjról szól, hogy ezt fordítsuk környezetvédelmi célra. A VPOP szedi be 2008 januárjától a termékdíjat, tehát a költségvetés rendszerében információm szerint mintegy 8-9 milliárd forint, ami ebből bejön, és a tárca ebből nem lát semmit. Érzek egyfajta koncepciós zavart. Én azt mondom, hogy három célkitűzést szeretnének egyszerre támogatni, és ezt a hármat megítélésem szerint nem lehet egyidejűleg preferálni.
A másik ilyen célkitűzés az, hogy növelni próbáljuk a begyűjtés és az újratöltés arányát, a harmadik pedig az, hogy a betétdíjból befolyó bevételeket valamennyire növeljük. Ha jól emlékszem, önök azt mondták, hogy nem emelkedik a termékdíj, de szeretném elmondani, hogy a mellékletben én mást láttam. Cáfoljanak meg, ha nincs igazam, de elmondanám, hogy mit olvastam ki a mellékletből.
Visszatérve erre a három célkitűzésre, én úgy érzem, hogy ezt a három utat egyidejűleg nem lehet járni. Szerintem ki kellene jelölni egy utat, egy fő utat. Annyi idő eltelt a szelektív hulladékgyűjtési rendszer bevezetése óta, hogy én nem tudom, hogy lehet most visszatérni a betétdíjas rendszerhez. Azt állítom, hogy ezt a három dolgot egyidejűleg nem lehet egy törvényi szabályozásban kezelni.
Úgy fogalmazott talán az államtitkár úr is, de benne van az általános indoklásban is, hogy egyszerű és átlátható viszonyokat teremtene, de amit én olvasok, az nem erre utal. Most is arra kérem önöket, hogy cáfoljanak meg, ha nem mondok igazat. A mellékletből ugyanis kiderült, hogy van két újabb kategória, az E1 és az E2, azt hiszem, "egységes 1" és "egységes 2", a H kategória mellé. Azt, hogy ki melyik kategóriába tartozik, én nem értem. Ki kicsoda? Ebben segítsenek eligazodni, hogy ezt hogyan kell értelmezni! Ráadásul - és azt hiszem, ezt is az Országos Környezetvédelmi Tanács említette meg -számításokkal nem igazán támasztották alá, hogy a H termékdíj-tételek mértéke jogosan van-e megállapítva.
Ezek alapján azt állítom, hogy ez a rendszer egyáltalán nem egyszerűsödik, mert ahogy én nem értem, úgy majd azok sem fogják érteni, hogy ki az E1, ki az E2, akikre vonatkozik. Amit hallok, főleg a kisvállalkozóktól, az az, hogy kijön hozzájuk a VPOP, behajtja tőlük teljesen váratlanul ezt az adót, nem is tudták, hogy ilyen fizetniük kell, a könyvelőjük nem tájékozott, alkalmazniuk kellene egy olyan szakembert, aki átlátja ezt az egész rendszert. Életszerűtlen az egész, szerintem nem jó.
A másik állításuk, amelyet szintén szeretnék cáfolni - valahol talán ki is mondják, vagy legalábbis állítják -, hogy a lakosság is, és az ipar is jobban jár a mostani módosítással. Miért nem igaz az ez szerintem? Van a törvénynek egy melléklete, amely az itt szereplő díjtételeket 10 százalékkal megemeli, túl azon, hogy behozzák ezt az E1 és E2 kategóriát. Ez valójában egyfajta burkolt adóemelés. Ha megteszik a 10 százalékos adóemelést, akkor szerintem nem igaz az, hogy nem növekszik a termékdíj, hiszen ezzel a 10 százalékos emeléssel lehetőség nyílik a jelenlegi 8-9 milliárd helyett mintegy 15-16 milliárdot bevennie a költségvetésnek a VPOP közreműködésével. Ez tehát egy adóemelés, és adóemelést mi elvből nem fogunk támogatni, mert azt gondoljuk, hogy a magyar gazdaság nem bír el már további adóemeléseket, adócsökkentésekre lenne szükség, illetve másfajta motivációra.
Azért sem jó a termékdíjnak ez a fajta növelése, mert logikus, hogy ha a gyártó több termékdíjat fizet majd, akkor át fogja hárítani a fogyasztóra. Mi mást tehetne? Nem fogja lenyelni, mert nem keres rajta annyit, hogy el tudjon könyvelni még egy 10 százalékos veszteséget.
Végezetül - aztán be is fejezem - az önkéntes betétdíj kérdéskörére szeretnék reagálni. Ezt is nagyon nehezen tudom elképzelni. Ha jól tudom, van vagy negyvenezer kiskereskedő ebben az országban, és legalább tizenegy áruházlánc. Ha ez a dolog önkéntes, és nem kötelező, az azt jelenti, hogy lesz, aki majd vállalja, hogy ha a boltjába behoz valaki mondjuk üveget, ne adj' isten, PET-palackot, akkor azért fizet, de lesznek olyanok, akik ezt nem tudják megtenni, mert nem olyan a boltjuk kialakítása. Nem tudom, felmérték-e, hogy ennek mekkora a gazdasági hatékonysága vagy társadalmi hatékonysága, eléri-e azt a kívánatos hatást, amit, feltételezek, önök is szeretnének. Mert nem elvetemült emberekkel van dolgunk, csak nem tudom, hogy ez az életben azt a hatást váltja-e ki, amit szeretnének.
Összességében azt mondom, hogy nem jó a törvény, szerintem így nem is szabad támogatni, nem jó az a megoldás, hogy most ideiglenesen egy rossz törvényt - (Dr. Orosz Sándorhoz:) mert az te is elismerted, hogy ez így nem jó - elfogadunk. Csináljuk meg egyidejűleg az egész rendszer újragondolását egy olyan konszenzus mentén, amelyet talán ki lehetne alakítani ebben az országban, és tárgyaljuk meg az Európai Bizottsággal, hogy adjanak még haladékot, mert a szándék megvan bennünk, és csináljuk meg végre azt a felülvizsgálatot, amelyet - ezt mindenki elismeri - már rég meg kellett volna valamennyiünknek tenni. Köszönöm a figyelmet.
DR. JÓZSA ISTVÁN (MSZP): Lehet kérdezni?
ELNÖK: Természetesen. Józsa István, aztán Császár Antal, mert egy ellenzéki, egy kormánypárti.
DR. JÓZSA ISTVÁN (MSZP): Köszönöm szépen. Én nem akarok ehhez a mélyen szántó vitához most kapcsolódni, amely most száll felettünk, mellettünk, közöttünk, csak egy kérdésem lenne. Ha jól értelmeztem az államtitkár úr szavait arról, hogy mit vállaltunk, akkor a törvény benyújtását vállaltuk, nem? Akkor annak eleget tudunk tenni, és úgy van egy ideig. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Császár Antal képviselő úr.
CSÁSZÁR ANTAL (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Szeretnék Nagy Andor képviselőtársamhoz csatlakozni, és egy kérdést szeretnék feltenni.
A tájékoztatással kapcsolatban, hogy ki köteles termékdíjat fizetni, óriási problémák vannak. Több olyan információt kaptam, hogy a vállalkozások nem tudják regisztráltatni magukat, de a Vám- és Pénzügyőrség mindenkit arra ösztönöz, hogy igenis regisztráltatni kell magukat, olyan vállalkozásoknak is, amelyek nem kötelezettek termékdíj fizetésére. A tájékoztatásban nagy gondot látok, mivel én is próbáltam a körzetemben utánajárni megyei szinten, azaz régiós szinten, hogy valami információt gyűjtsünk be, mivel a könyvelőknek ki volt adva, hogy regisztráltatni kell a vállalkozásokat, de nem tudták megmondani, hogy kit kell regisztráltatni. Ezzel kapcsolatban az lenne a kérésem, hogy szélesebb körben kellene tájékoztatni a választópolgárokat. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Kérdés, hozzászólás?
DR. RÉTVÁRI BENCE (KDNP): Én csak röviden, az egyik részletre kitérve szólnék. Pontosan hasonló cipőben járó kereskedőkkel beszéltem, akik elmondták, hogy 140 oldalas táblázatokkal rohangálnak a VPOP felé, és ők a betétdíjat szinte már csak azért akarták, hogy ne kelljen ilyen táblázatokkal elszámolniuk. Igazából óriási nehézséget jelent a kiskereskedelmi egységeknek, hogy ezekkel elszámoljanak, nyilván tartsák. Mikor várható, hogy ez egyszerűsödik?
Elővettem a július 14-ei környezetvédelmi és vízügyi minisztériumi kommünikét, amely még másról szólt, mint a mostani törvényjavaslat. Azt kérdezném, hogy az abban leírtakat -, miszerint nyolc év múlva a palackok fele újratölthetővé válik - a jelenlegi javaslat hogy szolgálja, hiszen itt csak egy önkéntes rendszert vezet be. Azt írták, hogy az újratölthető csomagolásra támogatási rendszert fognak bevezetni, mosógépekre, mosó berendezésekre, gépsorokra. Ez hol látható? Hol látható az, hogy a zöld forintok zöld célra is fognak hasznosulni, és kvázi megpántlikázottként kerülnek be a költségvetésbe, nem pedig teljesen más helyre kerülnek? Illetőleg a lakosság ösztönzése a szelektív hulladékgyűjtésre, amely szintén megjelent az eredeti tervekben, hogyan valósul meg forintokra, jogszabályokra, paragrafusokra bontva a mostaniban? Köszönöm.
ELNÖK: További kérdés, észrevétel? (Nincs jelzés.) A magam nevében azt mondanám, hogy én a kvázi betétdíjnál jobban szeretem a betétdíjat. Ez a "kvázi" ebben a témakörben, azt gondolom, nem helytálló.
A másik, hogy azt gondolom, annál egyértelműbb és világosabb beismerése annak, hogy az előterjesztő is tisztában van ennek az anyagnak a gyengeségével, nincs, mint az, hogy azt mondja, hogy amint elfogadtuk, hozzálátunk egy rendes, átfogó rendezéshez. Azt gondolom, arra pedig nem lehet magyarázatot adni, hogy 2006 őszétől 2008 őszéig nem volt idő erre a munkára. Tehát ennek alapján azt tudom mondani, hogy nem támogatjuk ezt a törvényt, ez az egyik fele. A másik Velkey képviselő úr megbízása. Talán jobb lenne, ha államtitkár úr azt mondaná, hogy legyen munka kommunikáció helyett. Ha mi elkezdünk egy kommunikációt, akkor feltételezem, hogy már el is kezdődött, ma, 7-én. A munka pedig el fog kezdődni, de még egyszer ismétlem, szomorú, hogy ilyen helyzetbe kerülünk, mert másik dolog, hogy az uniós elvárások nem teljesítése kárt tesz nekünk. Köszönöm szépen. Ha nincs több hozzászólás, akkor kérném szépen a válaszokat.
DR. ERDEY GYÖRGY (Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium): Azzal, hogy nem jó a szabályozás, többé-kevésbé tudok azonosulni, mert ennél sokkal jobbat tudunk, de ha ég a ház, a tüzet el kell oltani, aztán utána kijavítjuk vagy kénytelenek vagyunk újat építeni. Ahogy elnök úr mondta, ha csak kommunikációt mondtam volna, akkor a munkát is odasorolom, mert ezt a rendszert elejétől a végéig szakértői szemmel kell újragondolni, és arra az elkövetkező háromnegyed évben bőven elégnek kell lenni, hiszen úgy gondolom, az összes szereplő együttműködést tanúsít ebben a témában, és nem az a szereposztás, hogy addigra ez fizetési kötelezettséget von maga után. Egy dologban kell egyetértésre jutni az államnak, mert ez is egy olyan terület, ahol Magyarországnak mint tagországnak kötelezettségei léteznek. Ez egyrészről. Következménye van annak, ha nem teljesíti az ország ezeket a kötelezettségeket.
Túl az uniós kötelezettségeken úgy gondolom, ez nagyon komoly társadalmi feladat, amiben mostanáig az a kívánatos együttműködési kötelezettség nem volt meg, amitől ez működőképes lett volna. Még egyszer szeretném hangsúlyozni, hogy ebből jó törvény akkor lesz, ha bizonyos alapelvekben van megállapodás, és ebben mindenki meghozza a saját áldozatát. Úgy gondolom, ez döntő kiindulási pont, és ilyen szempontból egyetértek ezzel, hogy jellegét tekintve igazából a tűzoltás dominanciája érvényesül ebben a törvényben. Nagyon-nagyon sok észrevétel hangzott el kormánypárti és ellenzéki oldalról is. Abból egy pár dologra reagálnék.
Ami az adminisztrációs terhek kérdését illeti, ehhez a törvényhez kapcsolódik egy vhr., és az adminisztrációs terhek csökkentését egyértelműen ebben a vhr.-ben szeretnénk rendezni, de már megvan a törvényjavaslat is, amely tartalmaz olyan elemeket, amelyek egyértelműen csökkentik az adminisztrációs terheket.
Nagy Andor képviselő úr a célrendszer tekintetében vetette fel, hogy cél a szelektálás, a begyűjtés, illetve az újratöltés.
Az a baj, hogy ellentét a szabályozó és az érintettek körében is, hogy ez csak úgy lehet működőképes, ha fel lehet vázolni egy 8-10-12 éves pályát, ami támogathatóvá teszi az összes szereplő számára, hogy melyik irányba haladjunk. Ilyen szempont a jelenlegi, asztalon fekvő törvényjavaslat, amely különböző komponensek keverése.
Az E1, E2 fogalmát a 12. § meg is magyarázza, egyik az egyéni, másik a kereskedelmi. Ilyen téren nem változik valószínűleg. (Közbeszólások.) 2000 óta most először így a helyes. (Dr. Orosz Sándor: Van, ami nem változik.) Egész más díjtételekkel számol az a tervezet. Az lehetővé tett volna egy effajta támogatási rendszert, ami ebből a dokumentációból kiolvasható. Ez a tervezet alapvetően más díjtételekre épül, ennél fogva úgy gondolom, hogy nem lehet értelmes támogatási rendszert ebből az összegből kidolgozni. Még annyit szeretnék jelezni, hogy alapfilozófiájában a termékdíjrendszer a költségvetési bevétel növelését célozta meg. Természetesen voltak periódusok, amikor rosszul értelmezett indokok alapján ez céllá emelkedett, de a '95-ös törvény alapfilozófiájából az következik, hogy akkor működőképes a rendszer, ha a termékdíj mértéke, költségvetési bevétele évről évre csökken, mert akkor hatékony, akkor működik jól a rendszer, akkor több a teljesítés, akkor hatékony a hulladék-visszagyűjtés, a hasznosítás és így tovább. Azt hiszem, hogy ehhez az alapfilozófiához kell visszatérni az elkövetkezendő időben.
Vita volt arról a benyújtás előtt az utolsó pillanatig, hogy ez most egy évre szóljon, vagy két évre. Nagy Andornak abban teljesen igaza van, hogy ha látható, hogy ez egy ideiglenes rezsim, és elhatározott cél és szándék, hogy a revízió megtörténjen, akkor miért kell kétéves szabályozást bevezetni. Az utolsó percben született meg a döntés, hogy talán mindnyájunkat jobban sarkall a munka időbeli elvégzésére, ha egy két évre szóló, nyilvánvalóan nem minden szempontból eredményt hozó szabályozást hatályban tartunk. A jövő év során semmi akadálya nincs annak, hogy ugyanezen bizottság ugyanebben a témában egy sokak konszenzusát élvező törvénnyel kapcsolatban mondja el a véleményét, és talán még az is elképzelhető, hogy a mondatok nem úgy kezdődnek, hogy "nem jó, de támogatom", "nem jó és nem támogatom", hanem "jó, és ezért támogatom".
Arra kérném meg Borsányi Levente kollégámat, hogy a számmisztikáról pár dolgot még mondjon el, mert ez a középpontjában volt az egyeztetési folyamatnak.
Borsányi-Bognár Levente válaszadása
BORSÁNYI-BOGNÁR LEVENTE (Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium): Nagy Andor úr vetette fel, hogy a díj mértéke csökken vagy növekszik. Azt kell látni, hogy a jelenleg hatályos szabályozás százalékban határozza meg a díjfizetési kötelezettséget, nem nominálértékben. Amikor most azt mondom, hogy például egy másfél literes PET-palacknál 0,25 forint a díj mértéke, ez százalékban értendő, tehát ha 100 százalékkal beszorzom, akkor ez 1,25 forintot is jelenthet. Ehhez képest a jelenlegi díjmérték nominálértékben kerül meghatározásra, ahol a gyártóknak 1,80, a kereskedőknek pedig 3,50 kerül kialakításra. Ez azt mutatja -, ami korábban is elhangzott, az államtitkár úr mondta el -, hogy a jelenlegi rendszer rendkívül diverzifikált díjmértékei egységesítésre kerülnek. Ennek bizony vannak olyan szektorai, ahol a díjmérték drasztikusan csökken, hiszen sokkal magasabb volt a fizetendő termékdíj-mérték, és vannak olyan szektorok -, ha az egész ágazat fizetési kötelezettségét nézem -, ahol növekedést jelent, és sokkal nagyobb mértékű növekedést, és a szektorokon belüli egyes kötelezetteknek, attól függően, hogy milyen pozíciót foglaltak el, lehet, hogy növekszik vagy csökken a díjfizetési kötelezettségük. Így néz ki nagyjából a díjmértékek változása.
Jelen pillanatban a szabályozás azt mondja, hogy egy-egy kötelezett díjfizetési mértékét mindig az előírt újrahasználati aránytól való elmaradás mértéke határozza meg, százalékpontonként növekvő mértékben. Ez mondjuk egy ásványvízgyártót, aki nem teljesíti az újratöltési arányokat, tehát újratölthető csomagolásban nem hoz forgalomba ásványvizet, jelen pillanatban 1 forint 75 fillér fizetési kötelezettség terheli. Ennek a gyártónak a jövő évben 1 forint 80 fillért kell fizetnie. Ugyanakkor, ha ezt egy üdítőitalgyártóra vizsgálom meg, aki nem teljesíti az újrahasználati követelményeket, nála a díjfizetési kötelezettség ugyanezt a kétliteres PET-palackot tekintve 4 forint környékén mozog jelen pillanatban a fizetési kötelezettsége, ez csökken le 1,80-ra. Tehát nagyon változó a díjmérték egy-egy vállalkozónál ágazatokon belül is, és ágazatok között is.
ELNÖK: Ha a válaszok kielégítették, akit kielégítettek, én csak azt borítékolom - arra kérem a tárcát, hogy az elkövetkezendő évben cáfoljon meg -, én azt állítom, hogy 2010-ig, ha ezt a törvényt elfogadjuk, nem lesz átfogó termékdíjtörvény. Akkor le fog állni minden, hiszen két évig sem történt semmit. Azt mondhatnám, hogy amikor azt hangsúlyozza az államtitkár úr, hogy tűzoltásról van szó, ez pedig egyenesen... Aki ismeri a történteket, annak ilyet nem illett volna mondani, hiszen tudjuk, hogy volt elegendő idő. Talán nem volt meg hozzá a politikai akart, de egy biztos, hogy nem született meg. Két év után azt mondani, hogy most tűzoltás miatt fogadjuk el ezt az egyébként a '95-ös filozófiával nem összeegyeztethető törvényjavaslatot, azt mondom, nem helytálló.
Egy dolgot még nem értek, és erre szeretnék választ kapni, hogy hogy fog ettől a törvénytervezettől az erdőből eltűnni a szemét, az út széléről a PET-palack. Még az sincs benne, amit Andor említett, ezért én már nem ismételtem, hogy az így befolyt összeget mondjuk PET-palackkereső kutyák kiképzésére fordítjuk, és azok szépen összehordják. (Derültség.) Valami konkrétum kellene, hogy hogyan tisztulunk meg. Ez egy nagyon kemény társadalmi kérdés, mert borzasztó, ahogy a város kinéz. Ha erre kapunk választ, akkor utána szavazunk.
Borsányi-Bognár Levente válasza
BORSÁNYI-BOGNÁR LEVENTE (Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium): A jelenlegi díjmértékek mentén ezért próbálta az előterjesztésben a tárca egyre növekvő mértékben a levonást, mint egy ösztönző mértéket szerepeltetni. Eleinte 55 százalék körül mozgott a levonás mértéke az ipar kérését, illetve javaslatait is figyelembe véve, ez ment fölfele a környezetvédelmi szempontok szerint 85 százalékra, amit Orosz alelnök úr is említett a beszédében. 85 százalékkal próbáljuk ösztönözni, tehát a jelenlegi díjtétel 85 százalékát visszaadná a tervezet szerint a költségvetés abban az esetben, ha valaki visszagyűjti és hasznosítja a forgalomba került, és aztán hulladékká váló csomagolást. Az ösztönzés mértéke mindig a teljes díjmértéktől függ, és mivel nem túl magas a díjmérték, próbáltuk a levonást, a visszaigénylést minél magasabb százalékban megadni. Ez által próbáltunk valami - hogy úgy mondjam - értéket teremteni a hulladéknak. Hiszen a termékdíjlevonásból, amit vissza lehet kapni, esetleg finanszírozni lehet a gyártóknak vagy a kereskedőknek, hogy ösztönözzék a lakosságot, hogy ezt visszajuttassák hozzájuk, hiszen ha már visszajutott, akkor akár az alumíniumdobozról, akár a PET palackról elmondható, hogy az már egy értékes nyersanyag, amelynek már értéke van, és eljuttatható a hasznosítókhoz, eljuttatható a világpiacra.
Itt visszautalnék arra, amit a szakállamtitkár úr mondott, hogy alapvetően nagyon fontos dolog az, hogy akarjuk-e csinálni, és van-e konszenzus ebben, hogy megmozdul a gyártó, a lakosság, az államigazgatás, és megvan-e az egyetértés, vagy csak próbálunk vitatkozni azon, hogy ki mit nem csinál.
ELNÖK: Van még hozzászóló?
További kérdések, hozzászólások
FARKAS SÁNDOR (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Azt gondolom, valami megoldást kellene keresni erre, mert beszélhetünk mi itt a termékdíjról, ha épp a visszagyűjtés nem működik. Most teljesen mindegy, hogy erdőről, teljesen mindegy, hogy kerékpárútról van szó... Nyugodtan mondhatom, hogy meg kell nézni az ország keleti részén lévő folyók árterét: megdöbbentő az, amit egy tavaszi vagy nyári ár lehoz, nem Magyarországról, de akkor is bennünket szennyez jelentős részben. A feliratról lehet tudni, hogy melyik országból jönnek ezek a PET-palackok, amelyek szó szerint uszályszerűen árasztják el többek között a Köröst is, és a Tiszát is.
Azt gondolom, hogy ebben egyetlen megoldás van. Ugyanazt a módszert kellene alkalmazni, mint amit a MÉH telepeken a vasgyűjtés során alkalmaztunk. E szerint aki a palackokat beszolgáltatja, kap érte pénzt. Ha mi ezt nem csináljuk meg, bármit lehet tenni, ennek nem lesz anyagi értéke, ami kézzelfogható. Mert ha csinálunk bizonyos társadalmi akciókat, összegyűjtjük az erdőben meg itt meg ott, az komolytalan. Ennél sokkal súlyosabb ez a helyzet, és el kell menni egy olyan javaslat felé, ahol nem tudom megmondani az értékét, de olyan értéket képezne, amiért megérné összeszedni, ahogy érdekes módon a sörösüvegeket összeszedik. Elnézést, de a hajléktalanok egy része, és mindenki, aki boltban vásárol, tudja, hogy ez betétdíjas termék, visszaviszi. Ugyanezt kell csinálni a PET palackkal is, különben ez károkat fog okozni, ha elássák, és majd az unokáink megtalálják. Ez nem megoldás. Azt javaslom, hogy valahogy errefelé haladjon a dolog. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Orosz Sándor alelnök úr kíván szólni.
DR OROSZ SÁNDOR (MSZP): Nem kívánnám megelőlegezni nemcsak a későbbi parlamenti vitát, hanem az új szabályozás kialakítását célzó megbeszéléseket sem, de annyi bizonyos, hogy amit Farkas képviselőtársam mondott, elvileg azt szolgálná egy jól működő betétdíjas rendszer. Nem kutyákat kell kiképezni, hanem megfelelő anyagi érdekeltséget gerjeszteni. Ne haragudjanak, de a gazdag ember eldobja a 10-20 forintos üvegeket, de sajnos van a társadalmunknak olyan rétege, aki ezt összeszedi és kéregetés helyett ezzel kiegészíti a saját anyagi lehetőségét. Amennyire én saját gyermekkoromra emlékszem, ez nem feltétlenül csak a hajléktalanok, hanem a gyerekek nevelése, illetve zsebpénzzel való ellátása szempontjából is sokkal pozitívabb. Éppen azon folyik a vita, hogy ez még sajnos nincs benne ebben a mostani törvényjavaslatban. Hogy pontosan miért, ezt még én se tudom, de mindenképpen látszik, hogy megnyerhető itt több minden, ha a jelenlegi törvényjavaslat szerint simán visszagyűjtik és nem törődnek azzal, hogy újratöltik vagy miként hasznosítják újra, és teljesítik a visszagyűjtési arányt, ami változatlanul szerepelt a korábbi jogszabályokban, akkor meg lehet nézni a "H" díjtételeket. Ha abban a mennyiségben újratöltik akkora mennyiségben, akkor a műanyag palack esetében a teljes díjtétel adott esetben 15 forintba kerül.
Nem igazán látszik, de a jelenleg leírt szöveg szerint meg 11 plusz a fölötte levőnek a 85 százalékát, ha anyagában hasznosítják újra. Elvileg ez a kettő mutat a betétdíjas rendszerhez. Azt gondolom, nemcsak az újratölthető a betétdíjas, hanem a nem újratölthető is betétdíjas, és mert úgy gondolom, hogy ebbe az irányba érdemes elmozdulni sok egyéb más dolgot is figyelembe véve, ezért is fogom javasolni, hogy legyen egyenlőség e tekintetben a jelenlegi törvényben.
Azért kértem szót, mert egyrészt a kutya engem őszintén szólva zavar, mert (Közbeszólás.) az ember legjobb barátját ne akarjuk erre a munkára befogni, bár vissza is hozza. Nagyon bízom abban, hogy egyébként a minősítési azonosság, de szándékbéli különbség ami itt megjelenik, azon a platformon fog jövő év május-júniusában alakulni, hogy minősítési és szándékazonosság is lesz. Ezt a reményemet hadd mondom el talán csak azért is, mert hosszú évek óta ismét szocialista miniszter ül a környezetvédelmi tárca élén.
Szavazás a törvényjavaslat általános vitára való alkalmasságáról
ELNÖK: Megértettem a figyelmeztetést, a kutyát visszavonom és halakkal helyettesítem. (Derültség.) Aki a törvényjavaslatot általános vitára alkalmasnak tartja, kérem, szavazzon! (Szavazás.) 10 igen. Aki nem támogatja, kérem szavazzon. (Szavazás.) 9 nem. Megállapítom, hogy a bizottság támogatta a törvényjavaslat általános vitára való alkalmasságát.
A többségi előadónak Orosz Sándor képviselő urat, kisebbségi előadónak pedig Nagy Andor képviselő urat javaslom. A korábbi kritikák ellenére tudjuk mi, hogy működnek a tárcák. Köszönjük szépen a munkát.
Azt kérném, Éva - ahogy kezdeni szoktuk -, hogy mondja el mindkettejük a nevét, és akkor beírjuk a jegyzőkönyvbe.
PÉTERFIA ÉVA (Egészségügyi Minisztérium): Péterfia Éva vagyok, a Parlagfűmentes Magyarországért Tárcaközi Bizottság elnöke.
DR. GÓLYA GELLÉRT (Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium): Dr. Gólya Gellért vagyok, a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium Élelmiszerlánc-felügyeleti Főosztályának helyettes vezetője.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Gondolom, Éva kezd.
PÉTERFIA ÉVA (Egészségügyi Minisztérium): Köszönöm szépen. Köszönöm, hogy itt lehetünk, és elmondhatjuk a Parlagfűmentes Magyarországért Tárcaközi Bizottság munkájával kapcsolatos tevékenységeinket.
Orosz képviselő úrtól megtanultam az előző napirendi pontnál, hogy érdemes egy nagyon frappáns bevezető mondattal kezdeni, úgyhogy az enyém úgy hangzana, hogy a parlagfűmentesítés érdekében elvégzett munka rendkívül sok volt a 2007. évben is, de még mindig nem elegendő. Az eredmények jól érzékelhetők, de még nem átütőek. És hogy melyek azok az eredmények, és melyek azok, amelyekben nem tudtunk igazán átütő hatást elérni, ezt most gyorsan elmondanám önöknek.
Elmondhatjuk, hogy 2004 és 2007 között a parlagfű összpollenszáma is, és a napi maximumérték is folyamatosan csökkent, csakúgy, mint azoknak a napoknak a száma, amikor több mint 100 darab parlagfűpollen volt a levegőben. Elindítottunk 2007-ben országos szinten egy "parlagfűmentes ház" akciót, amely azért indult, mert a picike önkormányzatok sokkal inkább a meggyőzés eszközét szerették volna alkalmazni és használni a parlagfűmentesítésben, mint a hatósági eszközöket, így aztán Geszti Péter ötlete alapján elindult a "parlagfűmentes ház" akció. Ebben 2007-ben 1556 település vett részt, ami az összes létező településnek több mint a fele. Azt mondhatjuk, hogy kifejezetten eredményesek voltak ezek az akciók.
Kifejezetten eredményesek voltak a hatósági ügyintézések is, megemelkedett 2007-ben a büntetési tétel, mégpedig akkorára, hogy a kommunikációval kapcsolatos kutatások alapján az ötmillió forintra emelt büntetési tétellel már csak az emberek negyede értett egyet, míg korábban alapvetően egyetértettek az emberek a büntetési tétel kétmillió forintos magasságával. Ez kellő visszatartó hatással is volt, annál is inkább, mert ötmillió forintos bírságot azóta sem szabott ki egyik hatóság sem ebben az ügyben.
Az állami területekre 2007-ben már sokkal nagyobb figyelem esett, de ennek a fokozása elengedhetetlen. Kiemelném a Honvédelmi Minisztérium területeit, ott voltak a legmagasabbak és a legjobbak ezek az eredmények, de azt kell hogy mondjuk, hogy elindult és megjelent már a nemzeti parkokban is a parlagfű és a parlagfűvel való fertőzöttség, természetesen különösen ott, ahol bolygatják a talajt. Ezért kiemelt figyelmet kell szentelni azokra a területekre is, amelyekre eddig nem koncentráltunk, vagy sokkal kevesebb figyelmet szenteltünk, például az erdőkre, de ezt tudjuk, és ezt a folyamatot elindítottuk. (Dr. Józsa István távozik a bizottság üléséről.)
Meg kellett oldanunk azt, hogy a növényvédelmi hatóságok mind az önkormányzatok esetében, mind pedig az FVM esetében pontosabb és relevánsabb adatszolgáltatást nyújtsanak már a szezon közepén. Ez 2007-ben már elindult, és azt kell hogy mondjuk, hogy számos javítás történt a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztériumban a parlagfűszerveren, illetve ismételten elindult a kézi adatgyűjtés is, hogy pontos és megfelelő adatokat adhassunk, és elindult az önkormányzatok esetében is a rendszeres és folyamatos adatszolgáltatás.
A 2007. évről szól a beszámoló, és a 2007. évben kezdtük el azt, hogy a tarló kezelésére sokkal nagyobb figyelmet szentelünk, az intézkedési tervben ekkor volt jelen elsőként a tarlóprogram, és a tarlóval kapcsolatos tevékenységek elindultak a 2007. évben. Azt mondhatjuk, hogy kiteljesedni 2008-ban teljesedtek ki, de eredményeink már 2007-ben is vannak ezen a területen. A 2008. évi beszámolónál ezt sokkal pontosabban és precízebben tudjuk majd önökkel ismertetni, remélhetőleg a tavaszi ülésszakon.
Továbbra is problémát jelent a területek tulajdonosainak felkutatása. Nyilván nem a közérdekű védekezés esetén, hiszen amikor nem kell felkutatni a terület tulajdonosát, addig az ügyintézésig ezzel nincs is semmi baj. Utána vannak a gondok és a problémák, csakúgy, mint az osztatlan közös tulajdonok tekintetében és esetében, továbbá a külföldi személyek tulajdonában lévő földterületek esetében, és azokban az esetekben, amikor azt vélelmezzük, hogy befektetési céllal vásárolt telkekről beszélünk, ahol maguk a telkek nem hasznosulnak, vagy csak később hasznosulnak.
Problémát jelentenek a téves bejelentések is. A közigazgatási hivatalok adatai alapján a bejelentéseknek mintegy 40-50 százaléka téves bejelentés. A rendkívül gazos, elhanyagolt területek kerülnek felszámolása környezetvédelmi és egészségvédelmi okokból is fontos, de a vonatkozó jogszabályok nem teszik lehetővé, hogy ugyanolyan szigorral járjanak el ezzel kapcsolatban a hatóságok, mintha parlagfüvet találnának az adott területen.
Mik voltak a céljaink? Célunk volt, hogy három éven belül parlagfűmentes lesz a Balaton, a Tisza-tó és a Velencei-tó, ezt tűztük ki 2004-ben. Ma azt kell hogy mondjuk, hogy a Tisza-tó és a Velencei-tó esetén érdemi eredményeket tudtunk elérni, jelentősen, mérhetően csökkent a parlagfű pollenkoncentrációja is, és a környezet sokkal rendezettebbé vált. Sajnos ugyanezt a Balaton területén nem tudtuk elérni. Ennek számos oka van, azt is vizsgáltuk, az egyik maga a területi nagyság, a másik a települések együttműködésének képessége, készsége és hajlandósága - ott sokkal inkább eltérnek már az érdekviszonyok -, a harmadik pedig a tulajdonviszonyok mássága. A Balatonnál egész más tulajdonviszonyok vannak, sok benne a zárt kert, és sok benne az osztatlan közös terület is. Tehát a Balaton, a Tisza-tó és a Velencei-tó esetében azt tudjuk mondani, hogy körülbelül kétharmad arányban teljesítettük a vállalást, a Tisza-tó és a Velencei-tó igen jelentős tisztulást és javulást mutat, a Balaton sajnos nem.
Azt mondtuk, hogy az ország egész területén évenként 10-20 százalékkal kívánjuk csökkenteni a pollenkoncentrációt, ezt elértük a 2007. évig. A 2008-as esztendőben a Parlagfűmentes Magyarországért Egyesület kérésére ezt a célkitűzést háttérbe soroltuk, és a fő célkitűzés az lett, hogy hosszú távon a pollenkoncentráció kevesebb legyen mint 30 darab egy köbméternyi levegőben. Sikerült eddig elérnünk, hogy a növényvédelmi kérdés mellett ágazatközi programban a környezet- és humán-egészségügyi szempontok is érvényesüljenek e területen.
Azt mondhatjuk, hogy mostanáig nyolc tárca közreműködésével érte el azokat az együttműködéseket, amelyeket elért. A koordinációs bizottságok felállítása óta a területen a munka hatékonysága fokozódott mind az önkormányzatok, mind pedig az együttműködésben részt vevő más hatóságok tekintetében. Sok esetben javult a tájékozottság is és egymás tájékoztatása az intézkedő és a parlagfű-mentesítésben részt vevő tárcák és területi szervek között.
Elmondhatjuk, hogy célunk az volt, hogy az ellenőrzés hatékonyságát fokozzuk. Ez részben eredményes volt. Folyamatosan nő az ellenőrzések és intézkedések száma, de rendkívül nagyok a különbségek ezen a területen. Ez nem feltétlenül a fertőzöttséggel függ össze, hanem a munkát végző személyek egyéb leterheltségével.
A MÁV és a közútkezelő területeinek gyommentesítésére sokkal több figyelmet fordítanak, mint tették ezt korábban, de még mindig nem elegendő ez a munka, amely ezen a területen zajlik. A főbb vonalak a MÁV esetében sokkal rendezettebbek lettek, mint korábban voltak. Azt mondhatjuk, hogy az autópályák azok, ahol egyértelmű eredményről lehet beszélni. Nyilván a vonalas infrastrukturális létesítmények közül inkább a főútvonalak, mint kisebb utak azok, amelyek kedvezőbb hatást nyújtanak.
A beruházásoknál a megbolygatott talajú területek mentesítési kötelezettsége rendkívül fontos, és erre kötelezettségük is van a beruházást megkezdetteknek. Pályázatot is indítottunk, és néhány pályázati kiírásban már szerepel, hogy a beruházások esetén a beruházás ideje alatt is folyamatosan rendben kell tartani a területet. Ez komoly gondot okoz, sok helyen van ez elhanyagolva.
Azt gondolom tehát, hogy jelentős az a munka, amit elvégeztünk. Jelentősek azok a hatósági intézkedések mind darabszámban, mind területi nagyságban, amelyeket sikerült felderíteni, és amelyekben sikerült tényleges intézkedést hozni. Nyilván nem lesz elegendő, nyilván ez kevés, és ezt elmondhatják nyugodtan önök is, ez valóban így van. Ugyanakkor nem lehet csak azt venni, hogy egy hatósági ügyintézésnek milyen olyan típusú következménye van, ahol a jogkövető magatartás betartása már megvalósul és eredményes. Azok az intézkedések és a talajvédelmi igazgatóságok 2007-ben hoztak, messze tovább mutat annál, mint az, hogy hány bírságot szabtak ki, és mekkora összeg a beszedett bírság mennyisége.
A magam részéről az allergiás betegek szempontjából sokkal fontosabbnak tartom a bírság összegénél és a nagyság területénél, hogy a parlagfű valóban szoruljon vissza Magyarország területéről. Eltűnni nyilván nem fog, mert az lehetetlen, de jelentős és érdemi csökkentésére vannak lehetőségek. Sajnos, ez is hosszú távú, hiszen az egészségügyi programoknak ugyanúgy, mint a környezetvédelmi programoknak szemléletváltással kell együtt járniuk. Itt is érvényes az, hogy mindenkinek meg kell tenni a maga kötelességét. Természetesen az államnak is. Az állam kötelessége ezen a területen a jogszabályalkotás, a megfelelő jogbiztonság megteremtése, továbbá az, hogy saját területeit mentesítse. Mindkét terület esetében lehet önkritikát gyakorolni, hiszen a jogszabályok az elmúlt négy esztendőben minden évben változtak, amely azt jelenti, hogy folyamatosan tanulni, odafigyelni, újítani kellett minden hatóságnak, aki ebben a tevékenységben részt vett, és a hatósági ügyintézés mértékét is lehet növelni. A tárcaközi bizottságban helyet foglaló mind a nyolc tárcának az az érdeke és az a feladata, hogy a feladatok nőjenek, bővüljenek, a hatósági intézkedések száma gyarapodjon. Nagyon fontos, hogy az önkormányzatok is végezzék el a saját kötelezettségeiket, és a tulajdonosok is végezzék el a saját kötelezettségeiket.
Az önkormányzatok esetében 2007-ben még nem tudok nagy eredményeket felsorakoztatni, de a 2008. évi beszámolóban már el fogjuk tudni azt mondani, hogy az új minisztérium új vezetése sokkal nagyobb hangsúlyt fektet az önkormányzatok hatósági ügyintézésére, és mintegy 200 százalékkal nőtt a hatósági ügyintézések volumene, területe amellett, hogy tovább növekedett a parlagfűmentes akcióban részt vevő önkormányzatok száma. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak.
ELNÖK: Köszönjük szépen. Képviselő urak!
Kérdések, vélemények, észrevételek
DR. OROSZ SÁNDOR (MSZP): Ha máshonnan nem, a környezetvédelmi bizottság munkatervéből minden képviselőtársam hallott már arról, hogy Allergia-Parlagfű Kerekasztal. Köszönöm a tárcaközi bizottság elnökének a beszámolót. Annyi kérdésem lenne, hogy a jövő évi tervezés hogy áll, mikor lesznek kész terveik? Egy kevés hozzászólásom lenne. Először a marketingmunka kapcsán hallottam egy némettől, nota bene halas marketingről, közösségi marketingről volt szó, ha valaki hiányolta volna a mai halas hozzászólásomat. Egy német úrral csodálatos területen voltunk, és azt mondta, hogy tudjátok, a marketing munka az olyan, hogy áldozol rá, fizetsz, fizetsz, sokat fizetsz, még többet fizetsz, és amikor már teljesen legatyásodtál, és eleged van mindenből, na, akkor nem szabad abbahagyni, mert utána jön meg az eredménye.
Ez kicsit hasonlatos ez ahhoz a munkához, amiről számot adott most a 2007. és 2008. évek beszámolóiban a tárcaközi bizottság. Legalább három szinten kell a dolgot nézni. Egyik a konkrét munka. A konkrét munka vonatkozásában igenis eleget kell tennünk a munkájukat végző emberek természetes igényének, nevezetesen ne vitassuk el, hogy ezt a munkát elvégezték. Természetesen mindig megvan a helye, hogy ezt kell-e csinálni vagy azt kell, de ha elhatározottan ezt megcsinálták, akkor azt nem szabad megkérdőjelezni.
A másik az eredmény. Itt ebben a dologban az eredmény értékelése rendkívül cseppfolyós. Lehet mérni a levegő parlagfű-koncentrációjában, annak sok-sok mutatójában. Vélhetőleg e tekintetben van olyan nézet, hogy csak az az eredmény, amikor már nincs, vagy nagyon-nagyon kevés. Az is igaz, hogy meghatározott pollenszám fölött teljesen mindegy az érintettek számára, hogy 50 vagy 240. E tekintetben tehát mindig relativizálódik, hogy mi is az eredmény, ugyanakkor ahhoz, hogy el lehessen jutni 30-ig, 10-ig vagy ez alá, olyan helyzetet kell teremteni, hogy csökkenjen. Ez az elvégzett munka szempontjából eredmény, de az érintettek szempontjából ez nehezen élhető meg eredményként.
Itt jön a harmadik, hogy mindezekről milyen szubjektív élmények vannak. Nagyon jó, hogy a tárcaközi bizottság egyre gyakrabban összeül, és jó, hogy van kerekasztal, és sok-sok fórum keletkezik arra, hogy erről beszéljünk, mert az előbb említett okok miatt egy allergiás beteg, és az értük leginkább szorongó közvetlen hozzátartozók, a velük foglalkozó egyesületek mindaddig azt fogják szubjektíve közvetíteni, hogy elégtelen, elégtelen, elégtelen, elégtelen. Ha ezekből az elégtelenekből azt a következtetést vonjuk le, hogy, amit csinálunk, abba kell hagyni, az súlyos tévedés volna. Tehát kellő türelemmel kell lenni, hogy a szubjektív élmények milyen következményre vezetnek.
Azt szeretném javasolni, elnök úr - ugyan erre én sem voltam figyelemmel a napirend meghatározásakor, és a képviselőtársaim zöme is elment -, hogy, ha úgy tetszik, úgy foglaljon állást a bizottság, hogy a parlagfűmentes Magyarországért programot folytatni kell. Foglaljon úgy állást, hogy bár sajnálatos módon megszűnt az évente való kormányzati beszámolási kötelezettség, igényelje ezt a beszámolást a környezetvédelmi bizottság. Harmadikként javasolnám -, ha kötelezzük magunkat, hogy javasoljuk -, hogy 2009-ben is lehessen az adó egy százalékát a parlagfűmentesítési programok céljaira felajánlani. E tekintetben úgy olvastam, hogy lesz dolog. Ezt a három javaslatot szerettem volna megfogalmazni a végén. Ha döntés nem is lesz, de legalább a vélemények elhangozhatnak, hogy egyetértenek-e vele, vagy sem. Köszönöm.
ELNÖK: Technikailag a következő ülésen, mert azt gondolom, az a korrekt, ha megfelelő létszámban vagyunk, különben csak beszélgethetünk róla.
Andor, parancsolj!
DR. NAGY ANDOR (KDNP): Köszönöm szépen a szót. Azért javasoltam, hogy foglalkozzunk ezzel az üggyel, mert én sajnos szenvedek a parlagfűallergiától, és minden évben rettegek, amikor már tudom, hogy közeledni fog. Nem tudom, hányan vagytok, vannak így ebben a teremben, akik tudják, hogy miről beszélek. El tudom képzelni azokat a településvezetőket és politikusokat is, akik ezt nem ismerik, és nyűgként élik meg ezt az egész parlagfűmizériát. Ez a parlagfűbetegség igazából nem betegség, mert átmenetileg van csak abban a pollenidőszakban, amikor a pollenkoncentrátum eléri azt a mennyiséget, hogy ezt kiváltja.
Látom a számokat, hogy legalább kétmillió ember szenved ilyen allergiás betegségben, 20-24 milliárdot költünk, ami egy jó üzlet annak, aki ilyen gyógyszereket gyárt. Parlagfűnagyhatalom lettünk, mert ötmillió hektáron van parlagfű. Már az is eszembe jutott kínomban, hogy lehet, hogy nem is irtani kellene, hanem eladni a parlagfüvet, ha már ennyi van. (Közbeszólás.) Nem véletlenül vezetem fel ezt a dolgot, mert nem véletlenül fordul ez meg emberek fejében.
Most túl vagyunk a parlagfűszezonon, és én is viccelődök rajta, de amikor jön az a négy-öt hét - nem tudom, lehet, hogy most már kevesebb -, akkor nagyon szörnyen érzem magam. Amikor elmegyek az orvoshoz, mindig mondja, hogy ilyenkor menjek el. Már az is megfordult a fejemben, hogy emigrálok, amikor nagyon padlón vagyok (Derültség.), mert a fene egye meg, hogy ebben az országban nyáron mindig jön egy olyan időszak, amikor jól érezhetném magam, akkor vannak a szabadságok... Van, amikor megengedhetem magamnak, hogy tengerpartra menjek vagy hegyekbe, erre a két helyre küld az orvos, merthogy ott nincs, de abból a kétmillió emberből hány teheti ezt meg? Vagy megteheti-e mondjuk a magyar gazdaság azt, hogy ebben az időszakban elhúzzanak innen a munkaképes emberek?
Én azt érzem az ön beszámolójából, még akkor is, ha ön úgy éli meg, hogy sokat dolgoztak - mert én úgy nézem a világot, hogy abban az öt hétben tüsszögök-e vagy nem tüsszögök -, hogy ez a helyzet gyakorlatilag tíz év óta nem javult. Teljesen szubjektív, amiről beszélek, de az én egyéni esetemben és a családtagjaimon nem látok semmi javulást. Önön is azt veszem észre, ahhoz képest, amit mondjuk két éve láttam, hogy egy kicsit kilátástalanabbnak éli meg a dolgot. Lehet, hogy most épp beteg...
PÉTERFIA ÉVA (Egészségügyi Minisztérium): Bocsánat, táppénzen vagyok, betegállományban, és 39 fokos lázam van, így jöttem el a bizottság elé.
DR. NAGY ANDOR (KDNP): Akkor azt láthatom, azt érzem itt a levegőben. Meggyőződésem, hogy amíg nem lesz ebben a kormányban egy olyan ember, aki parlagfűallergiás, ebben az ügyben nem fogunk elérni eredményt, mert aki nem tudja, hogy miről van szó, az ezt egy nyűgnek éli meg. Javaslom, hogy a következő kormányban legyen feltétel, hogy az érintett tárcákból legalább egy államtitkár legyen parlagfűallergiás. (Derültség.) Akkor lehet, hogy valami személyes motiváció is lesz.
Félretéve a viccet, említette, és Orosz Sándor is nagyon intelligensen... (Dr. Orosz Sándorhoz fordulva:) Te szenvedsz egyébként ettől?
DR. OROSZ SÁNDOR (MSZP): Igen.
DR. NAGY ANDOR (KDNP): Türelmesen elmondta, hogy ez egy hosszú távú történet. Mi ez a hosszú táv? Mondja már meg őszintén, hogy mikortól hosszú táv! Ön már elég régóta csinálja ezt a munkát lelkiismeretesen, látja a rendelkezésre álló eszközöket, a kényszerkaszálás hatékonyságát, a büntetési eszközök hatékonyságát, a motivációkat. Mit gondol, mikor jutunk el - hogy konkrét legyen - a 30 darab/levegőköbméter szintre? Mennyi év az? Ezt az egy kérdést tenném fel, mert igazából csak keseregni tudok.
Most már túl vagyok a szezonon, tehát most nem vagyok annyira kiakadva, mert egyébként ordítani tudnék, hogy miért nem lehetett már éve óta valamit ezen a területen úgy csinálni, hogy legalább az ismerőseim azt mondják, hogy nekik jobb. Találkoztam már emberrel, aki azt mondta, hogy neki elmúlt, és ilyenkor mindig reménykedem, hogy egyszer ez bekövetkezik, de én egyéni stratégiákat látok, ki ehhez az orvoshoz megy, ki a másikhoz, és nem érzem a társadalmi elkötelezettséget. Hiába vannak szervezetek - és ezt személyes példákon keresztül mondom -, én olyan emberrel még nem találkoztam, aki lelkesen jött volna, hogy "te, figyelj, most már annyi mindent csináltunk, jövőre el fog tűnni, vagy két év múlva el fog tűnni". Nem látom még ezt a részét az egész történetnek. El vagyok keseredve.
ELNÖK: Antal!
CSÁSZÁR ANTAL (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Nagy Andor képviselőtársamnak szeretném mondani, hogy próbáltunk mi olyan kísérletet tenni, hogy ezt a rendszert, amelyet mi szeretnénk, a jövő évi tervezetbe be is tudják venni, hogy a feldolgozást is tudják támogatni. A parlagfű egyesületre hivatkozom, nagyon fontos lenne, hogy ne csak elvben támogassuk, hanem a gyakorlatban is tudjunk tenni érte. Azt a rendszert szeretnénk bevezetni, amellyel kapcsolatban most beadtunk egy pályázati lehetőséget, hogy ezt a parlagfüvet feldolgozzuk, mivel ez nemcsak Magyarország problémája, hanem az egész Európai Unióban van parlagfű. Most van egy kísérletünk, ki van kísérletezve, hogy mit lehet belőle előállítani. Nem önkormányzati dolgozókkal, közhasznú munkásokkal kellene összegyűjtetni ezt a terméket, hanem vállalkozásban. Ezzel kapcsolatban kérném is a segítséget, hogy minden megyében vagy régióban legyenek olyan kapcsolattartók, akik kijelölik azokat a helyeket, ahol parlagfüves a terület. Nekünk ígérvényünk van több mint hét megyében, hogy igenis felállnak olyan vállalkozások, akik ennek az időbeni levágásával és összegyűjtésével foglalkoznak. Azt szeretném, ha ez a jövő évi tervezetben benne lenne, hogy támogatják ezt a feldolgozási lehetőséget. Köszönöm. (Dr. Nagy Andor: Parlagfűpálinkát is lehetne előállítani. - Derültség) Ha visszatérünk a melléktermékére, akkor vetekszik a cukornáddal a cukortartalma.
ELNÖK: (Jelzésre.) Az elnökhelyettes asszony szólna? Amíg kijön az asztalhoz, addig alelnök úré a szó.
DR. OROSZ SÁNDOR (MSZP): Képviselő úr, kívánom, hogy legyen sok vállalkozásban sikeres, de e tekintetben inkább abban reménykedek, hogy alapanyag-hiány miatt ezt a vállalkozást nem sikerül beindítani. (Derültség.)
ELNÖK: Tessék, parancsoljon!
Dr. Klein Andrásné hozzászólása
DR. KLEIN ANDRÁSNÉ (Parlagfűmentes Magyarországért Egyesület): Dr. Klein Andrásné vagyok a Parlagfűmentes Magyarországért Egyesület elnökhelyettese, és tudom, hogy Orosz úr szónoklatai tényleg nekem szóltak, és egyet is értettem vele, de Nagy Andor úrral ellentétben én nem két éve tudnék ordítani, hanem tíz éve, és próbálom magam visszafogni. Szokták mondani, hogy a jó neveltetésem ilyenkor már csődbe jut, és tényleg úgy érzem. Az elmúlt tíz év óta ugyanis olyan információk hangzanak el hivatalosan, amiket tényleg vérlázítónak érzek. Így van, hogy egyszerűen eredmény nincs. Nem vonom kétségbe az emberek munkáját, hangsúlyozom, nem ülnék egy napig sem Péterfia Éva helyén, nagyon sok problémája van biztos, de eddig még soha nem hallottam tőle ezt az elkeseredett hangot, amit ma, és tudjuk, tényleg ő is úgy látja, hogy nem tudja ezt a dolgot megoldani évek óta.
Császár úrnak az évek óta tartó javaslatával sehogy sem tudok azonosulni, mert addig támogatnám borzasztóan minden erővel és azon túl is, hogy a begyűjtésig megtörténjen a dolog, utána nem tudok azonosulni az elképzeléssel. Égetésre az energia miatt nem alkalmas, a belőle kivonandó anyag kozmetikához nem alkalmas, fertőtlenítő hatása nem olyan mértékű, az adatok pedig nagyon alacsony szinten állnak ahhoz, hogy ennek az érdemi részéről beszélni lehessen.
Állandó probléma, hogy a parlagfű allergia nagyon súlyos betegség. Soha nem esik szó a terhesekről, hogy mi van egy terhes nővel, aki parlagfűre allergiás. Nem kívánok ebbe belemenni, én gyógyszerész vagyok, de ha lenne itt kolléga, ettől visítana. Nem véletlen, hogy a parlagfűről ilyen kiemelten próbálunk beszélni, és ne üssük el azzal a témát, hogy külföldön is nő az allergiások száma. Igen, de nem mindegy, hogy ki mire allergiás. Nem mindegy, hogy feketehimlős vagyok vagy bárányhimlős. Ég és föld.
A parlagfű-allergia nagyon súlyos elváltozást okoz a szervezetben, ami évek alatt nagyon komoly asztmához vezet. Egy fűallergiásnak ilyen problémája nincs. Egy fűallergiást antihisztaminnal kezelnek, egy parlagfű-allergiást szteroiddal. Amikor egyetemre jártam, a szteroidot a terhesek közelébe sem engedték. Ma a terhesnek is azt adja fújásra, ami egy fokkal gyengébb mellékhatásokat eredményez, mint egy tabletta, na de hát van mellékhatása. Próbáljunk meg futtatni egy osztályt. Futtassuk őket a parlagfű-szezonban és futtassuk őket télen. Én most szeretnék egy ilyet csináltatni, most tárgyalok több emberrel, hogy nézzék meg, milyen rossz a légzésfunkciója egy gyereknek, aki allergiás. Amikor megszületik egy gyerek, akkor közel 80 százalékban lesz allergiás, ha anyja, apja az. Hát hova jut ez a nemzet?
Itt nem arról van szó, hogy én most háborgok a parlagfű ellen meg a munka ellen, de ha perspektívában nézzük, a nemzet egészsége a tét. Másfél millió allergiás ember van ma Magyarországon. Magyarország, ahogy Nagy Andor úr mondta, nem tud hova menni parlagfű-szezonban. Ettől voltam elkeseredve évek alatt, hogy azt eredménynek kommunikáltuk, hogy 10 százalékkal csökkent a pollenkoncentráció. Tessék már számolni, elindulunk 800-ról, és arról ne beszéljünk, hogy ennek döntő oka az időjárás, ez a 10 százalék hogy alakul? De mondjuk, hogy hússzal csökken, mikor érjük el azt a mennyiséget, ami eredmény az emberek szempontjából?
Úgy érzem, nem elég a tárcaközi bizottság ereje, nem elég az a lehetőség és ügymenet, ami jelenleg rendelkezésre áll, és miután az Alkotmány is biztosítja a magyar lakosságnak az egészséges élethez való jogot, tehát az állami szerepvállalás növelése minden áron szükséges még annak az árán is, hogy erre építsünk ki egy külön hálózatot. Maximálisan megértem az önkormányzatokat, a földművelésügyi minisztériumot. A környezetvédelmi minisztérium és a miniszterelnöki hivatal munkájából semmit nem láttam. A földművelésügyi tényleg belepusztul, amennyit tud, mindent megtesz fizikálisan meg felkészültségénél fogva, de hát nem elég az ő munkája, és azok az emberek, akikre ez rá van osztva a földhivatalokban, a növényvédelem, a más munkájának rovására vagy erején hány emberrel dolgozzon?
Át kell gondolni ezt az egész parlagfű-kérdést, nemcsak a szezonban kell kapkodni és látni a parlagfű-tengert, amikor csak áll az ember és azt mondja, ezzel mit lehet kezdeni. Télen is ugyanolyan intenzitással kell dolgozni ahhoz, hogy itt eredményt elérhessünk. Az, hogy 2008-ban a szlogen az volt, hogy a pollenkoncentráció csökken, az sem jött be, mert az idén még ez is emelkedett.
Elnézést kérek Orosz úrtól, mert tudom, hogy segíti a témát és nem egyszer jó szándékkal mondja nekem, hogy értsem meg, hogy dolgozik mindenki rajta. Más meg értse meg azt, hogy nekünk meg az a feladatunk, hogy az emberek egészségét megvédjük, és a jelen feltételek ezt nem teszik lehetővé. Nagyon szépen köszönöm.
ELNÖK: Én csak együttérzésemet tudom kifejezni, szerencsére én ebben nem vagyok benne, de azért próbáljunk valamit kifundálni, hogy mit lehet csinálni. Én nem így hallottam ezt, azért valami csökkenés van, és ha 10 százalék van, akkor utána 20 kell, hogy legyen, gondolom én, tehát valamilyen cselekvési program kellene. Ez meg is akart halni valamikor, most újra feléledt, és indul tovább a kormányoldalról. A költségvetésnél kell erre nekünk nagyon odafigyelni, aztán meg nem tudom, hogy ez az 1 százalék elegendő-e, nem hiszem, hogy ezt pótolni kellene, ez egy egészségügyi kérdés.
Az, hogy kéregetünk, és - óvatos leszek - hány kutya- és hány halbarát a másik százalékát merre teszi, az nem politikai stratégia, hanem társadalmi kérdés.
Nekünk azt kellene, hogy a költségvetésben ennek hol legyen ugyanúgy helye, mint a bicikliútnak, autópályapénznek, ugyanúgy kellene, és főleg akkor, ha érintettek vannak, azt hiszem, össze lehet szedni. Ebben lehet egy ötpárti javaslat, hogy legyen ennek sora, ahol oda van írva egy szám. Mennyi van most odaírva? (Péterfia Éva: Eddig 953 millió forint volt, most 860 millió forint, másfél milliárdot még soha nem költött parlagfű-mentesítésre a tárcaközi bizottság.)
ELNÖK: Még a büntetéseket is arra fordítjuk, amikor valakit megbüntetnek, parlagfűmentesítésre?
PÉTERFIA ÉVA (Egészségügyi Minisztérium): A büntetések visszakerülnek.
ELNÖK: Én nem akarok ebben okos lenni, azt gondolom, hogy van itt két jártas ember, és itt van a kormány ez ügyben, tehát valamit ki kellene fundálnunk, amit a bizottság tud támogatni. (Dr. Tompa Sándor: Van két érintett alelnököd.) Azt mondom, hogy ilyen szempontból akár jól is állhatnánk. Van egy jó javaslat arra, hogy kormány ne alakulhasson parlagfűallergiás tag nélkül - szerintem ez a legjobb a mai javaslatok közül (Derültség.) -, de még egy kicsit köré lehetne építeni valami konkrétumot.
PÉTERFIA ÉVA (Egészségügyi Minisztérium): Szeretnék válaszolni. (Dr. Orosz Sándor jelentkezik.)
ELNÖK: Egy pillanat, Sándor hadd mondjon előtte valamit!
DR. OROSZ SÁNDOR (MSZP): Elnézését kérem, elnök asszony, de az elnök úr megjegyzésére azt mondanám, hogy én az egy százalékot nem koldulásnak tekintem. Itt az az alapkérdés, hogy akinek a dolga, az tudjon róla, és végezze el, ez pedig a földtulajdonos, a földhasználó. Ő van abban a törvényes és tényhelyzetben, hogy megakadályozza a parlagfű kinövését vagy virágzását. Az egy százalék önmagában nem többletfelajánlás, ez a költségvetés számára egy tervezési technikai szám - ezt azért sikerült már megtanulni -, tehát azt jelenti, hogy minimum annyit erre kell fordítani. De ha csak annyit fordítunk, akkor az kevés, akkor is, ha egyébként nyilván nem lehet állami költségvetésben tervezni a földtulajdonos költségeit, mert az nem itt jelenik meg. Azért fontos mégis az egy százalék, mert az emberek ezen keresztül is tudják, hogy dolguk van, és számonkérési helyzetet is teremt. Számonkérési helyzetet teremt az állammal szemben, és számonkérési helyzetet teremt a szomszéddal szemben, hogy "te, ide figyelj, parlagfűellenes felajánlások vannak, te meg hagyod, hogy itt nőjön a kertben?". Azt gondolom, hogy nem pusztán egy pénzbeszerzési technika az egy százalékos adófelajánlás, hanem a parlagfűmentesítésben is fontos közvélemény-alakításnak is az egyik eszköze. Én ezért is ragaszkodnék hozzá, hogy lehessen az adó egy százalékát erre a célra továbbra is felajánlani.
ELNÖK: Én megértettem, de ettől függetlenül azt gondolom, hogy ez egy eszköz, úgy kell érteni, és van az államnak feladata, hogy nyúljon a zsebébe. (Dr. Orosz Sándor: Így van.)
Akkor most adok szót.
PÉTERFIA ÉVA (Egészségügyi Minisztérium): Köszönöm szépen. Orosz úr azt kérdezte, hogy hogy állnak a 2009. évi tervek. A 2008. évi munkák és adatok feldolgozása számításaink szerint október végéig, november elejéig befejeződik, és december elejére elkészülnek a 2009. évi tervek. Vélhetően sokkal korábban, mint ahogy a költségvetés elfogadásra kerül, de mindenképpen azt megelőzően.
Nagy Andor képviselő úrnak azt szeretném mondani a "bizottság legjobb javaslatára", hogy nem biztos, hogy az orvosnak át kell esnie azon a betegségen, amelyet gyógyít, lehet, hogy meg tud gyógyítani olyan típusú betegséget is, amelyben nem szenved. De tájékoztatom Nagy Andor képviselő urat, hogy az FVM szakállamtitkára, és az Egészségügyi Minisztérium szakállamtitkára is allergiás, tehát ezt a javaslatukat a kormány a javaslat meghozatala előtt teljesítette. (Derültség.)
ELNÖK: Bocsánat, Andor a következő kormányra gondolt, és mivel ő allergiás, azt hiszem, egyértelmű... (Derültség.)
PÉTERFIA ÉVA (Egészségügyi Minisztérium): Azt is szeretném elmondani, hogy sajnos az allergiások száma évről évre nő a nyugati civilizációban. Az egészségügy oldaláról, bármekkora is a parlagfű koncentrációja, azt mondhatjuk, hogy évről évre mintegy 10 százalékkal nő. Úgyhogy, ha emigrálni tetszene véletlenül egy tengerparti országba, izraeli kutatások szerint bármelyik déli országba, és ott hosszabb ideig él, akkor az allergiája -, ha az életmódján nem változtat - változni fog, attól fogva az olajfa pollenjére lesz majd allergiás, ami a déli területekre vonatkozik. (Dr. Nagy Andor: Én már kinéztem egy jó országot.) Arra kell vigyázni, hogy ne termesszenek olajbogyót benne. (Derültség.) Azt kell hogy mondjuk az egészségügy oldaláról, hogy az allergia a nyugati civilizáció betegsége, Magyarországon, és egyre növekvő tekintetben az Európai Unióban is fontos a parlagfűprobléma, de a parlagfűprobléma önmagában nem oldja meg az allergia kérdését, mint a költözés sem. Ha északra tetszik költözni, akkor a fenyő és annak pollenje okozza az allergiát a skandináv országokban; persze azt hosszú éven keresztül folyamatosan szívni kell.
A kérdése még az volt, hogy hány év alatt jutunk el oda, hogy parlagfűmentes, vagy elviselhető pollenszintű, pollenkoncentrációjú legyen az ország. Azt kell hogy mondjam, hogy Ausztria tíz év alatt érte ezt el. Abban az esetben, ha a képviselőtársa indítványát elfogadjuk, és üzletet csinálunk Magyarországon a parlagfűből, akkor sohasem fogjuk elérni (Derültség.), mert akkor az lesz az alapvető érdeke a társadalomnak, illetve a vállalkozások érdeke lesz, hogy legyen minél több parlagfű, hogy a vállalkozás ki tudjon bontakozni. Ha ettől eltekintünk, és nem támogatunk állami pénzből parlagfűre épülő vállalkozásokat, akkor az eredmény bizonyára sokkal hamarabb fog bekövetkezni, mint így. Köszönöm szépen. (Dr. Klein Andrásné jelentkezik.)
ELNÖK: Parancsoljon!
DR. KLEIN ANDRÁSNÉ (Parlagfűmentes Magyarországért Egyesület): Egy mondatot nem tudok megállni, de ígérem, többet egy szót sem. Való igaz, hogy van, ahol az olajbogyóra allergiásak, van, ahol a fenyőre, van, ahol bizonyos gyógyszerekre, tehát az allergia, mint ilyen, nem szüntethető meg. Hangsúlyozni szeretném azonban, hogy életmódváltozással a parlagfűallergia nem szüntethető meg. A pallagfűallergia akkor szüntethető meg, ha a parlagfű pollenjével nem lép kapcsolatba. Hiszen minden javaslat is erre mutat, amikor azt mondjuk, hogy ne szellőztessen, gyakran mosson hajat, zárt helyen tartózkodjon, ez mind arra mutat - és jogosan -, hogy a pollennel való érintkezést lecsökkentse.
Tehát a mi feladatunk annak megteremtése, hogy Magyarországon a parlagfűpollen koncentrációja olyan szintre csökkenjen le, ami orvosilag nem ártalmas. Az, hogy jelen pillanatban ettől nagyon távul vagyunk, tény, azonban azt, hogy távlati cél, nem tudom elfogadni, mert hat-hét év alatt nem jutottunk kellőképpen előre ezen az úton. El kell döntenünk, hogy egy olyan utat válasszunk, amelyen öt-hat év alatt ez megoldható, ezért az állami szerepvállalás növelését megkerülhetetlennek tartom, és ehhez megkerülhetetlennek tartom egy stáb felállítását (Fülöp István távozik a bizottság üléséről.), amely télen kétszer olyan intenzitással dolgozik, mert nyáron csak a büntetés van, ami nem megoldás.
BÁNYAI GÁBOR (Fidesz): Bocsánat, télen mit kell csinálni?
DR. KLEIN ANDRÁSNÉ (Parlagfűmentes Magyarországért Egyesület): Felkészülni a nyárra, tehát az intézkedéseket foganatosítani, és a gazdákkal való olyan mértékű kapcsolatfelvételt, hogy ne érje őket váratlanul a dolog. A gazda ismeri a parlagfüvet, szemben a lakossággal, amely továbbra sem ismeri, és minden négyzetcentiméterért meg kell küzdenünk.
BÁNYAI GÁBOR (Fidesz): Ötmillió hektár van megfertőzve.
DR. KLEIN ANDRÁSNÉ (Parlagfűmentes Magyarországért Egyesület): Nagyjából igen, hiszen a földművelésügyi csinált tavaly és idén...
PÉTERFIA ÉVA (Egészségügyi Minisztérium): Ez nem egzakt szám.
DR. KLEIN ANDRÁSNÉ (Parlagfűmentes Magyarországért Egyesület): Ez nem egzakt szám, de azt mondhatjuk, hogy ötmillió hektár erősen fertőzött, ezt ti írtátok le.
ELNÖK: A kaszinót felfüggesztem. Sándor, parancsolj!
DR. OROSZ SÁNDOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Csak azért kértem még egyszer szót, mert úgy látom, hogy az itt maradt képviselőtársaimat - egyébként nota bene határozatképesek is vagyunk - érdekli a téma. Említettem, hogy a környezetvédelmi bizottság támogatja a parlagfű-kerekasztal működését. A következő ülésünk 15-én 13 órakor kezdődik ugyanitt, minden képviselőtársunkat nagy szeretettel várunk és fogadunk. Ott ilyen kaszinónak nevezhető vitaformára is adott esetben lehetőség nyílik. Nyilván most a bizottsági ülést tovább ezzel a kérdéssel nem érdemes nyújtani, és hát itt az alkalom, ismerkedjenek meg a kerekasztal más résztvevőivel, beszéljünk erről a témáról. Köszönöm.
ELNÖK: Itt elhangzott egy javaslat, tudunk határozni közben. Egy kis számolás. Egyik úgy szól, hogy folytatni kell ezt a munkát, másik, hogy a beszámolót a tárcaközi bizottság évente tartsa meg a bizottságnak. A harmadik pedig, hogy a bizottság azt támogatja, hogy a 2009. évi költségvetésben legyen benne az 1 százalékos felajánlás lehetősége. Jó így? (Közbeszólás. - Derültség.). Ezt a hármat foglaljuk határozatba. (Közbeszólás.) Erről szavazunk, aki ezt támogatja, kérem, hogy szavazzon. (Szavazás.) A bizottság egyhangúlag támogatta a javaslatokat.
A bizottsági ülés után és a parlagfű kerekasztalnál fogjuk megbeszélni, hogy cukrot csináljunk-e a parlagfűből vagy mást (Derültség.), de azért van ennek határa azt gondolom, főleg azok után, hogy lázas betegen jött el az elnök asszony. Én azért azt gondolom, hogy sajnos ez egy hálátlan dolog, próbáljunk meg a továbbiakban kerekasztalnál megegyezni abban, hogy mit tudunk együttes bizottsági munkával tolni ezen a parlagfű ügyön.
Köszönöm szépen önöknek a munkát, és biztatom önöket, hogy mindig mindenkit keressenek meg a témával kapcsolatban, a mi bizottságunk ebben partner volt és partner lesz. Jövő kedden 13 órakor lesz ülés. Köszönöm szépen.
(Az ülés befejezésének időpontja: 16 óra 23 perc)
|
|
Katona Kálmán |
Jegyzőkönyvvezetők: Takács Aliz és Dancsecs Dóra