KORB-9/2009.
(KORB-98/2006-2010.)
Jegyzőkönyv*
az Országgyűlés Környezetvédelmi bizottságának
2009. április 15-én, szerdán 14 óra 5 perckor
a Képviselői Irodaház 562. számú tanácstermében
megtartott üléséről
Tartalomjegyzék
Helyettesítési megbízást adott *
A környezetvédelmi és vízügyi miniszterjelölt kinevezés előtti meghallgatása *
Szabó Imre miniszter, miniszterjelölt szóbeli kiegészítése *
Szabó Imre miniszter, miniszterjelölt válaszai *
Szavazás a miniszterjelölt személyét illetően *
Elnököl: Dr. Orosz Sándor (MSZP), a bizottság alelnöke
Dr. Nagy Andor (KDNP), a bizottság alelnöke
Fetser János (MSZP)
Gyárfás Ildikó (MSZP)
Gyula Ferencné (MSZP)
Dr. Józsa István (MSZP)
Dr. Tompa Sándor (MSZP)
Balogh József (Fidesz)
Bányai Gábor (Fidesz)
Farkas Sándor (Fidesz)
Fehérvári Tamás (Fidesz)
Fülöp István (Fidesz)
Dr. Rétvári Bence (KDNP)
Velkey Gábor (SZDSZ)
Császár Antal (független)
Katona Kálmán (független)
Helyettesítési megbízást adott
Kis Péter László (MSZP) dr. Orosz Sándornak (MSZP)
Kránitz László (MSZP) dr. Tompa Sándornak (MSZP)
Winkfein Csaba (MSZP) Gyula Ferencnének (MSZP)
Fehérvári Tamás (Fidesz) érkezéséig Bányai Gábornak (Fidesz)
Fülöp István (Fidesz) érkezéséig Balogh Józsefnek (Fidesz)
Szabó Imre környezetvédelmi és vízügyi miniszter, miniszterjelölt (Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium)
(Az ülés kezdetének időpontja: 14 óra 05 perc)
DR. OROSZ SÁNDOR (MSZP), a bizottság alelnöke, a továbbiakban ELNÖK: Jó napot kívánok, hölgyeim és uraim! Javaslom, hogy kezdjük el munkánkat. Szeretettel köszöntök mindenkit, aki a környezetvédelmi bizottság mai ülésén megjelent. Megállapítom, hogy az ülésünk határozatképes, személyesen vagy képviseleti meghatalmazással 19 fő van jelen.
A határozatképesség megállapítása után javaslom elfogadni a napirendünket. Az előzetesen megküldött napirendi javaslatot tenném fel szavazásra, amelynek értelmében a környezetvédelmi és vízügyi miniszterjelölt meghallgatására kerülne sor Szabó Imre személyében, és a megszokott Egyebek napirend lenne a második. Kérdezem, hogy ezzel kapcsolatban van-e észrevétel, javaslat? (Nincs jelzés.) Amennyiben nincs, szavazásra teszem fel, hogy ki ért egyet azzal, hogy e szerint a napirend szerint haladjunk. Aki igen, kérem, jelezze. (Szavazás.) Ellene? Tartózkodás? Nincs. Megállapítom, hogy a bizottság egyhangúlag elfogadta a napirendet.
A környezetvédelmi és vízügyi miniszterjelölt kinevezés előtti meghallgatása
Az Országgyűlés elnöke átiratot írt a környezetvédelmi bizottság két alelnökének, dr. Nagy Andor úrnak és nekem, amiben tájékoztatott bennünket arról és megküldte azt a levelet, amelyben Bajnai Gordon miniszterelnök úr Szabó Imre környezetvédelmi miniszterré történő kinevezését javasolja. A házszabályunk értelmében a miniszteri kinevezés előtt az illetékes bizottság meg kell, hogy hallgassa a jelöltet. Nagy tisztelettel köszöntöm Szabó Imre miniszterjelölt urat. A levél számunkra nagy újdonságot nem jelentett olyan értelemben, hogy a miniszteri meghallgatásra a bizottság már több alkalommal sort kerített. Ismertek az ezzel kapcsolatos házszabályi előírások és szokások. Arra szeretném kérni az igen tisztelt bizottság tagjait, hogy a korábbi hagyományainknak megfelelően járjunk el. A házszabálynak megfelelően a jelölt életútjával és személyes programjával kapcsolatosan kérdezzünk, illetve nyilvánítsunk véleményt. Szeretném kérni, hogy lehetőség szerint röviden, és egyáltalán ne az általános álláspontok megismertetésével foglalkozzunk ezen a bizottsági ülésen, hiszen azzal jószerivel már mindenki tisztában van. Azt gondolom, hogy ennyi megértést egymás iránt elvárhatunk a mostani bizottsági ülésen is.
Az eljárásrendünknek megfelelően meghallgatjuk reményeink szerint rövid bemutatkozását a házszabály szerint a jelölt úrnak. Ezt követően nem osztanám külön kérdésekre és véleményekre, hanem lehetőség szerint egy körben a kérdéseket és a véleményeket, amelyekre reagál miniszter úr. Utána egy szavazással zárnánk ezt a napirendet. Amennyiben ezzel így ilyen formában egyetértés van, ellenvéleményt nem látok, akkor engedelmükkel megadom a szót Szabó Imre miniszterjelölt, miniszter úrnak. Parancsoljon!
Szabó Imre miniszter, miniszterjelölt szóbeli kiegészítése
SZABÓ IMRE környezetvédelmi és vízügyi miniszter, miniszterjelölt: Tisztelt Alelnök Urak! Tisztelt Bizottság! A személyes életutammal nem terhelném a tisztelt bizottságot, mert azt gondolom, hogy ez gyakorlatilag bárkinek hozzáférhető. Azt szeretném kiemelni, mert fontosnak tartom a mai napig is, amit az előző meghallgatásom apropójából elmondhattam, hogy az első olyan minisztere lehettem a környezetvédelmi és vízügyi tárcának, aki a bizottság tagjai közül került ki. Azt megelőzően is már több alkalommal részt vettem ennek a bizottságnak a munkájában.
Az egyik meghatározó eleme az életemnek az a 11 év, amit a Természetbarát Szövetség titkáraként dolgozhattam, több tisztséggel újraválasztva, és ennek a szervezetnek köszönhetem azt, hogy már a 90-es évek elején - ha úgy tetszik - megfertőződtem az úgynevezett "zöld ügyek" háza táján. A nemzetközi szövetségünk természetbarát akadémiájának az elvégzése... Bocsánat a kitekintésért, de képviselőtársam mutatja a tablón, hogy én már a bizottságnak is voltam tagja, kicsit több hajjal és kevesebb ősz betéttel.
Ennek köszönhettem, hogy megérintettek ezek a zöldügyek, a környezetvédelmi, természetvédelmi kérdések. Ennek a szervezetnek a keretében elvégezve ezt az akadémiát jutottam el odáig, hogy 1992-ben, amikor módosítottuk a szövetségünk alapszabályát, már akkor beleírtuk, hogy a Magyar Természetbarát Szövetség a fenntartható fejlődés eszméjét szolgálva terjeszti, és a társadalmi tudatformálásban aktív szereplő lesz, és így tovább.
Elég hosszú időt töltöttem el a civil mozgalmi keretek között, hogy eléggé érzékeny lehessek arra a körre és mentalitásra, amit a civilek képviselnek, ezért aztán a tárca természetes szövetségesnek tekintem a civil mozgalmakat. Az elmúlt 10 hónap azt bizonyította, hogy egy gyümölcsöző és jó együttműködés, ami a partnerség alapelemét figyelembe véve követ, akkor nagyon sok segítséget kaphat és szerezhet.
Ugyanezt tudom elmondani a másik - szintén életutamhoz köthető - olyan szövetségesi körről, amelyről első meghallgatásomkor is szóltam, ez pedig az önkormányzatok. Ez az a terület, ahol elvégeztem különböző feladatokat, hiszen városi képviselőként kezdtem politikai pályámat, és onnan következett utána a megyei közgyűlés, majd a közgyűlési elnöki feladat. Kifejezetten jó előiskolának tartom, hogy el tudtam tölteni több mint hat évet a Közép-Magyarországi Régió Fejlesztési Tanácsának elnökeként, hiszen ezeken a területeken nagyon sok ismeretet szereztem, amit most itt, a minisztériumhoz kötődő nemzeti fejlesztési kérdésekben jól tudok kamatoztatni. Ezért azt gondolom, hogy a szakmai kérdések tekintetében ezeket erősíteném meg, és ezeket az eszközöket szeretném a továbbiakban is használni és abszolút partnerségben, együttműködésben segíteni a környezetvédelem ügyét.
Sokszor elmondjuk, hogy ez egy olyan terület, amely lehetőség szerint, ha lehet ilyet mondani vagy kérni, mentes lehet a pártpolitikai csatározásoktól, főleg mivel hosszú távú stratégiai kérdések azok, amelyekben az elmúlt év is bizonyította, hogy nemcsak a bizottság tagjai, hanem a parlament egyes frakciói is jó partnerek tudtak lenni ezen ügyekben. Itt nemcsak a nemzeti éghajlatváltozási stratégiára vagy fenntartható fejlődési tanácsra gondolok, ami teljes konszenzus eredményeként jöhetett létre, majd a létrejöttét követően a kormány megbízásából alelnöke lehettem ennek a szerveződésnek. Nagy Andor alelnök úrral vagyunk szintén ebben a helyzetben, azt megelőzően pedig Katona Kálmán úr volt ebben a pozícióban, de tagként a tudomány képviselőivel nagyon széles társadalmi lefedettségben, egyházzal is együttműködve azt gondolom, hogy jó hátteret jelent a kormánynak és az ágazatnak. Azt gondolom, hogy a mindenkori kormányzatnak pedig a zöldlelkiismerete tud lenni ez a Nemzeti Fenntartható Fejlődési Tanács.
A törvényi kötelezettségből fakadó feladatainkon túlmenően - amelyekről én most viszonylag röviden szeretnék előzetesen szólni, természetesen kérdések esetén bővebben is kifejtem - stratégiai feladatunk egyik oldalról a Nemzeti Környezetvédelmi Program II-nek a benyújtása, amely elkészült. Az utolsó egyeztetések vannak, és kormány elé kerül. Ugyanilyen állapotban van a Nemzeti Környezetvédelmi Program III, amelynek egy-egy elemét már a bizottság is megismerhette, és szintén tárcaközi egyeztetés zajlik, tehát a tárca ennek az előkészítő munkálataival készen van. Ide tartoznak az ok a kérdések, és stratégiai kérdésként emelném ki a klímacsomaghoz kötődő feladatok és erre a következő időszakban elvégzendő intézkedések, és természetesen ide tartozik az is, hogy az EU-elnökségre való felkészülésben az előzetes szakmai felkészülés, szakemberek kiválasztása, képzése pedig azok a témakörök, amelyek a vízvédelemhez, biodiverzitáshoz és a klímavédelemhez kötődő kérdések megjelentek.
Folyamatos, állandó és azt gondolom, hosszú éveken keresztül a mindenkori minisztériumnak és miniszternek kiemelt feladata kell, legyen a tudatformálásban való részvétel. Azért mondom, hogy részvétel, mert meggyőződésem, hogy ebben a minisztérium tud lenni kezdeményező koordináló, tud lenni közvetítő és természetesen partner is, mint ahogy a mai délelőttünk alelnök úrral bizonyította. Ketten voltunk partnerei egy civil szervezet azon kezdeményezésének, amelyben a klímatörvény megalkotására tett kampányfelhívásánál kinn az utcán a Ferenciek terén kampányolhattunk nagykövet úrral, és a kampány célja természetesen, hogy egy klímatörvényt alkosson meg a Ház, és ennek a támogatására ezúton is szeretném kérni a tisztelt bizottság minden képviselőjének a részvételét és természetesen majd a támogatását is.
Tudatformálás területén azért szeretném továbbra is kiemelt feladatként is a civilekkel való együttműködést említeni, mert a pénzügyi és gazdasági válság eredményeképpen előállt helyzetben is úgy döntöttem, hogy a költségvetésben mind a civil oldal támogatására, mindpedig a tudatformálási programunk támogatására szánunk költségeket. A minisztérium és a hozzá tartozó intézmények területén a költségvetési tervezés időszakában a piramis elvét követtük. A területi szervezeteinknél a legkevésbé, és a tárca vezetése felé haladva leginkább csökkentettük a költségeinket. A kabinethez kapcsolódó költségek 45 százalékkal csökkentek az előző évi költségvetési számokhoz képest. Ezt azért említem, mert nem szeretnék olyan helyzetbe kerülni, amikor úgymond csak azzal magyaráznánk a költségvetési csökkentési tételeket, hogy a Vásárhelyi Tervhez kötődő fejlesztési költség átkerült természetesen egy célprogramba. Ez egyébként nagyon jelentős, ötmilliárdos tétel. Ezenkívül ránk is mint minden más tárcára vonatkozik az, hogy ebben az ügyben költségvetési megszorító intézkedéseket kellett végrehajtanunk. Ebben a témakörben szeretném előzetesen említeni, hogy ez évi feladataink között is és a válságkezelési programhoz kötődően az úgynevezett kvótaeladáshoz kötődő kérdések meghatározóak. Megjelent egyrészt egy 20 milliárd forintos tételben az első zárolási időszakánál a kvótaeladásból származó bevételek zárolása. Ez nem a tavaly eladott kvótáink zárolását jelenti, hanem az ez évre tervezett bevételeknek azt a részét, amit ebben az évben tervezünk behozni a zöldberuházási rendszerbe, kifizetni viszont a következő évre tervezzük, hiszen ebben az évben az új meglévő eladásokból terveink szerint el tudjuk indítani azt a zöldberuházási rendszert, amelynek a szabályozási, szervezeti feltételeivel teljes egészében kész vagyunk. Az új kormány megalakulását követően gyakorlatilag azonnal tudjuk indítani a zöldberuházási rendszerhez kötődő pályáztatást, a pályázati feltételek megjelentetését és természetesen a hazai forrásokkal és az ehhez kapcsolódó európai uniós forrásokkal kiegészítve megítélésünk szerint már ebben az évben jelentő széndioxid-megtakarítást tudunk elszámolni.
Ebben a témakörben változatlanul kérése a félnek, több egyeztetést folytattunk ebben, hogy zártan kezeljük az árakat és a szerződésnek megfelelően, amely a magyar eladásnak megfelelő szerződésnek felel meg, csak zárt ülés keretében tudjuk továbbra is tájékoztatni, erre viszont gyakorlatilag bármikor készen vagyunk.
Reményeink szerint - azért fogalmazok kicsit bizonytalanul - az elmúlt két hónapban lelassultak azok a tárgyalások, amelyek igen intenzívek voltak az előző időszakban. Ebben az évben is jelentős tételt tudunk értékesíteni a nemzetközi piacon. Változatlanul az előző és törvényi kötelezettségnek megfelelő feltételek mellett. Sem Szlovákia, sem Ukrajna példáját nem szeretnénk követni. A nagyobb tétel eladása érdekében nem kívánunk lazítani a feltételrendszeren, a törvényi kötelezettségek az irányadóak.
A zöldberuházási rendszeren túlmenően, amely nagymértékben hozzájárulhat már ebben az évben a hazai, elsősorban építőipari munkahelyteremtésekhez és lehetőségekhez, kezdeményeztük azt, hogy az úgynevezett nagyberuházások, kiemelt projektek tekintetében a projektgazda a pályázati kiírásoknál az élőmunka kötelezettségét írja ki és lehetőség szerint ennek a megjelenésével elsődlegesen az alacsonyan képzett, de munkahellyel nem rendelkezők foglalkoztatásába álljanak bele és teremtsen minél több munkahelyet ezekkel a tevékenységi körökkel is. Ez elsődlegesen az Új Magyarország Fejlesztési Tervhez kötődő forrásokra vonatkozik, az árvízvédelmi, a vásárhelyi, illetve azokra az árvízvédelmi beruházásokra, amelyek ebben az évben már indulnak és következő év jelentős fordulatot fog e tekintetben hozni, hiszen több beruházásunk vagy elindul, vagy ebben az elkövetkező kétéves ciklusban megvalósuláshoz érkezik.
A környezetvédelmi termékdíj újragombolását közösen simítottuk el. Azt kell, hogy mondjam, hogy eddig még nem látott mértékű és nagyságrendű egyeztetések sorozatán vannak túl kollégáim. Ha jól emlékszem, több mint ötszáz olyan szervezettel volt regisztrált találkozó emlékeztetővel ellátva, ahol mindenkinek az álláspontját és annak az egyeztetésnek kialakult helyzetet rögzítettük, és több külön munkacsoport foglalkozott szakmai keretben azzal, hogy hogyan és milyen módon tudunk megfelelni annak a kötelezettségnek, ami kifejezetten az adminisztrációnak egy nagyon jelentős csökkentését jelentené és a vállalkozók számára az adminisztratív terhek minimalizálását jelentené. E tekintetben elkészült a koncepcionális összefoglaló anyag, május 30. volt a határidő, és eddig a határidőig be is fogjuk nyújtani a kormánynak. Ennek a koncepcionális anyagát szeretném kérni, hogy a bizottság valamelyik elkövetkező ülései egyikén a tárca hadd jelenjen meg ezzel az elképzeléssel. Azt gondolom, hogy a környezetvédelmi termékdíjhoz hasonlóan itt is a most januárban életbe lépő könnyebbségek és a mostani változások hozzá tudnak járulni legalább is a válságkezelési intézkedésekhez.
E tekintetben még egy kérdésről szeretnék szólni, a hulladékok nyersanyagválságával kapcsolatos ügyekről. Ha jól emlékszem, pár hónappal ezelőtt Katona Kálmán képviselő úr hívta fel a figyelmet erre a kérdéskörre. Mi is folyamatosan a szervezetekkel egyeztettünk, konzultáltunk, hogy milyen megoldásokat találhatnánk ezekre az ügyekre. Egy kezdeményezést indítottunk útjára, melynek eredményként a Gazdasági Operatív Programban és a Közép-Magyarországi Operatív Programban kezdeményezünk változtatásokat. Egy erőteljesebb, fókuszált támogatást kellene beilleszteni a két operatív programba azért, hogy egyébként most a piacon nagyon nehezen eladható és nehezen mozdítható nyersanyagoknak az útját elő tudjuk segíteni, illetve a gazdálkodókat olyan helyzetbe tudjuk hozni, hogy a terheiket ne növeljük. Egyik oldalról ez azzal is együtt jár, hogy a begyűjtési rendszert a koordináló szervezeteknek könnyebben tudjuk segíteni, viszont azt is látjuk, hogy nagyon sok olyan önkormányzati cég van, amelyek nem vesznek részt a koordináló szervezetek munkájában, és ez komoly veszélyt jelent. Ez egy következő olyan feladatot jelent, hogy ezeknek a cégeknek a hálózati együttműködési lehetőséget tudjunk nyújtani abban, hogy minél több feldolgozott terméküktől korrekt, elfogadható piaci áron meg tudjanak szabadulni.
Az összes fejlesztési kérdésünkhöz tartozik az, hogy milyen módon tudunk gyorsítani a KEOP felhasználási lehetőségeit tekintve, és hogyan tudunk minél hamarabb olyan nagyberuházásokkal indulni, amelyek mind munkahelyteremtés, mind pedig vállalkozási gazdálkodás - főleg építőipari területen - jelentős változásokat hozzon. Ennek megfelelően a fejlesztési igazgatóságnál meghatároztunk egy szerkezetátalakítási rendet és a szerkezet átalakítását csak ettől az egy csomagtól már egy 3-4 hónapos gyorsítást tudunk elérni, illetve bevezettük a tárcánál annak a gyakorlatát, hogy a klímakvóta-eladási kérdések mellett a KEOP-hoz köthető fejlesztési kérdések is úgynevezett "egyheti-kétheti" állapotjelentési kötelezettséggel működnek, a tárca vezetését egyhetente, kéthetente kell tájékoztatnia azoknak, akik ebben a munkában részt vesznek. Ezeknek az eredményeképpen úgy ítélem meg, hogy a következő, 2009-2010-es időszak mint említettem, jelentős fordulatot, áttörést fog hozni. Ezzel összességében a 613,59 milliárd forint uniós forrást tudunk 2009-2010-ben felhasználni, lekötni. Ezt úgy ítélem meg, hogy még a magyar mezőgazdaság és költségvetés szempontjából is egy jelentős tétel, úgyhogy ezt kiemelten figyelemmel kell kísérnünk, és ez hozzá tud járulni a válságkezelés kérdéseihez is.
Zöldbeszerzés és zöld adórendszer a két téma, ami ennek az apropójából elő kell, hogy kerüljön. A zöld adórendszer kialakításán a kollégák hosszú idő óta, négy-öt éve dolgoznak a minisztériumban. Gyakorlatilag különböző csomagok készültek el és egyetlen feltételnek kell megfelelnünk, hogy a zöldadórendszer bevezetésével az adóterhelés összességében nem növekedhet. Egy teljes körű, átfogó adórendszer-változás keretében a tárca kész arra szakmai szempontból, felkészültség szempontjából, hogy partnere legyen a pénzügyi kormányzatnak és a kormányzati döntésnek megfelelően, amennyiben erre lehetőség nyílik, akkor ezt benyújtsa. Ugyanakkor azt is hozzá kell, hogy tegyem, hogy a közbeszerzések vagy zöld közbeszerzés címszó alatt megfogalmazott rendszert is kidolgoztuk, ezt is átnyújtottuk, ezzel is hozzá tudunk járulni ahhoz, hogy a bírálati szempontoknál ezek a tételek meg tudjanak jelenni.
Végezetül szeretném megköszönni azokat az együttműködéseket, azokat a lehetőségeket, amelyeket az elmúlt 10 hónap során kaptam vagy itt a parlament vagy a bizottság tevékenységében, vagy pedig civil akciókon vagy tudományos konferenciák szereplőiként akár előző elnök úr, akár alelnök uraktól, akár a bizottság tagjaitól. Azt gondolom, hogy a következő időszakban is ebben a tekintetben számítani lehet rám.
Köszönöm szépen a figyelmet.
ELNÖK: Köszönöm miniszterjelölt úr példaértékűen rövid, mégis tartalmas bemutatkozását és programismertetését. Tisztelt Bizottság! A kérdések, vélemények megfogalmazásának jött el az ideje. Önöké a szó. (Jelzésre:) Nagy Andor úr!
DR. NAGY ANDOR (KDNP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Miniszter Úr! Jelölt urat is mondhatnék, de szólítsuk inkább miniszter úrnak. Az egy évvel ezelőtti meghallgatást is azzal kezdtem, hogy Szabó Imrével mint emberrel semmi probléma nincs, sőt, az elmúlt egy év is azt erősítette meg, hogy olyan miniszterrel volt dolga a bizottságnak, nekem személyesen is, akit fel lehetett telefonon hívni, lehetett vele együttműködni. A környezetvédelem nemzeti érdek. Sok olyan ügyet vittünk itt a bizottságban is többpárti támogatással, ahol nem konfliktust kerestünk, hanem megoldásokat.
Miniszter úr mondta az elején, hogy ő az első olyan környezetvédelmi miniszter, aki a bizottság tagja is volt. Közben összeírtam magamnak néhány olyan dolgot, amiben még első. Hadd olvassam fel, mert érdekes lehet miniszter úrnak is. Az első MSZP-s környezetvédelmi miniszter 2002 óta. Ez az SZDSZ-nek volt sokáig a tárcája, amíg az SZDSZ ki nem lépett a kormányból, és az első olyan környezetvédelmi miniszter, aki kisebbségi kormány tagja. Ilyen se volt még. Az első olyan miniszter, akit egy éven belül kétszer hallgatunk meg. Ilyen se volt. Egy dolgot még felírtam, amiben viszont Persányival vannak első helyen. Az első olyan környezetvédelmi miniszter, aki kormányváltás idején a kormányban és a helyén is maradt. Ezt Persányi Miklós is tudta, amikor Gyurcsány Ferenc lett a miniszterelnök, tovább folytathatta a miniszteri pályafutását. Ezekben a dolgokban első miniszter úr.
Életútjára nem kérdeznék rá, mert azt korábban is elmondta meg most is, meg ismert is, és eleget teszek annak a felkérésnek is, amit alelnöktársam fogalmazott meg, hogy ne politizáljunk a mostani bizottsági ülésen, de formálisnak se szeretném tekinteni a miniszteri meghallgatást. Adjunk magunkra, én azért kérdeznék. Ha nem is életútjáról, de ha már itt van közöttünk, akkor az elkövetkező egy évre vonatkozóan is, és az elmúlt egy évvel kapcsolatban összefoglalóan szeretnék néhány kérdést feltenni.
A véleményem nagyon sommás. A Fidesz és KDNP-frakció tagjai nemmel fognak a végén szavazni. Nem a miniszter személye miatt, mert nem arról van szó, hogy feltétlenül alkalmatlannak találnánk erre a pozícióra, a helyzetet ítéljük meg úgy, hogy ennek az országnak nem egy régi-új kormányra, hanem egy választásra lett volna szüksége.
De jöjjenek a kérdések. Első kérdésem azzal kapcsolatos, ami véleményem szerint az egyik legnagyobb kihívás lesz az elkövetkező egy évben az egész kormány számára, az a válságkezelés. Mit jelent a válságkezelés a megválasztandó környezetvédelmi miniszter számára? Jelent-e újabb létszámleépítéseket, meg kell-e várni a költségvetést, lehet-e erről már valamit tudni, tud-e valamiféle tájékoztatást adni? Bajnai Gordon fogalmazott úgy, hogy egy évre kér mandátumot, ez egy válságkezelő kormány lesz. Mivel jár ez a tárca számára, ez lenne az első kérdésem.
Következő kérdésem az elmúlt egy évvel kapcsolatos. Miniszter úr hogy látja, van-e valami sikerélménye, amit el tud mondani, hogy egy év alatt megcsinált, van-e kudarcélménye, amibe bele akart vágni de nem vágott bele. Vagy belevágott és nem megy. Szívesen hallanék erről is néhány szót.
A kérdéseim többsége az elkövetkező időszakra vonatkozik. Ezeket két csokorra gyűjtöttem. Végignézve azt, hogy 2010-ig milyen teendők vannak, az egyik fajta teendő véleményem szerint az EU-s kötelezettségvállalásokkal kapcsolatos. Kettőt emelnék ki. Az egyik, hogy 2009 decemberéig van-e kötelezettségünk az ivóvízminőség javítására? 2,5 millió ember 400 település részben arzénos, részben más módon szennyezett vizét kellene minőségi állapotba hozni. Van-e erre pénz, a határidő tartható-e?
A másik a nem EU-konform szemétlerakókkal kapcsolatos. Majdnem 80 százaléka a magyarországi szemétlerakóknak nem felel meg az EU előírásoknak. El is kezdődött egy munka, hogy ezeket a szemétlerakókat kármentesítjük, felszámoljuk, illetve valamilyen logisztikai logika mentén próbáljuk meg elhelyezni. Hol tart ez a munka, lesz-e az önkormányzatoknak annyi pénzük, hogy kötelezzék arra őket, hogy ezeket a szemétlerakókat felszámolják?
A következő kérdésem részben összefügg azzal, amit mondott, hogy 619 milliárd forintot fogunk elkölteni 2009-2010-ben EU-s pénzt különböző nagyprojektekre, gondolom. A következőt szeretném kérdezni. Ma együtt voltunk ezen a klímatörvényes kampányúton. Milyen helyet kap a megújuló energia a gazdaságfejlesztésben? 82 milliárd forintot költünk el gázártámogatásra. Nem lenne-e ésszerű végre ezt a gázár-támogatási összeget, ami nagyságrendileg megegyezik azzal a pénzzel, amit 2007 és 2013 között költenénk el megújuló energiára és energiahatékonyságra. Abból a 619 milliárdból mennyi pénz lesz megújuló energiára? Ez lenne a következő kérdésem.
A termékdíj törvényt is felírtam. Erről sok mindent elmondott miniszter úr, miniszterjelölt úr, de a lényeget nem, hogy mi várható, mi lesz a megoldás. Sok egyeztetés van, tudom, én is részt vettem ilyenen, és mindannyian tudjuk, hogy az egész ügy több sebből vérzik, és sokan szeretnék a kabátot újragombolni. Mi lesz az irány?
Aztán amire szeretnék rákérdezni, hogy a víziközmű törvénnyel mi lesz? Véleményem szerint nemcsak a környezetvédelemnek, de más területeknek is egyik stratégiai fontosságú ügye, és nincs információm arról, hogy ennek a törvénynek az előkészítésében hol tartunk.
Szeretnék néhány ügyre is rákérdezni. Ezek közül kettőt emelnék ki. Mindkettő olyan, ami nem miniszter úr tevékenységéhez köthető közvetlenül, de érinti a tárcát. Az egyik a csepeli szennyvíztisztító ügye. Ez a volt fejlesztési miniszter területe. Ha jól emlékszem, 10 milliárd forintos büntetést róttak ki az országra. Jó-e az információm, hogy most már ez a büntetés kiszabásra került? Ha jól emlékszem, olyasmivel védekeztünk, hogy kifizetjük ezt a pénzt, de felhasználhatjuk máshol, például csatornázás céljára. Ha felhasználjuk máshol, az azt jelenti, hogy azt a pénzt most elbukjuk, vagy nem bukjuk el? Az ügyre magára nem is kérdezek rá, hogy miért büntettek meg, de kizártak egy pályázót leszámítva mindenkit a közbeszerzési eljárásból, ezért szabott ki ránk az EU büntetést.
A másik szentgotthárdi szemétégető ügye. Ez hol áll most? Ezt szeretném még megkérdezni.
Végezetül azzal zárom a hozzászólásomat, kérdéseimet, hogy miniszter úr is említette a 2011-es EU elnökség ügyét. Már itt az elkövetkező egy évben is fontos előkészítő munkálatokra lesz szükség, és mivel én részt veszek az ötpárti munkacsoport ülésein, amit a külügyminiszter, illetve külügyi bizottság kormánytagjai vezetnek, úgy tűnik, hogy konszenzus van abban, hogy a víz ügye szerepelni fog mint magyar prioritás. Talán szükségtelen, hogy elmondom, de azért támogassa miniszter úr is, mert személyes befolyása lesz az ügyre. Ez egy kitörési pont lehet a magyar mérnökök mind a környezetvédelemben dolgozó szakemberek számára, és olyan konszenzust lehet a vízügy kapcsán akár a parlamenten belül és parlamenten kívül is felállítani, amelyre kevés példa van a közelmúlt magyar történelmében. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Házszabály tiltja, hogy a levezető elnököt kritizálják, azt viszont nem tiltja, hogy a levezető elnök elismerő szavakkal illesse a hozzászólót. Köszönöm alelnök úrnak az ugyancsak példa értékű hozzászólását. Fülöp István úré a szó.
FÜLÖP ISTVÁN (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Miniszter úr említést tett a Vásárhelyi Tervről, picit vissza szeretnék térni rá. Általában azzal szoktam foglalkozni, ami túl azon, hogy országos érdek, a saját lakókörnyezetem szempontjából is fontos, és három víztározó is kialakításra vár a 2004-es törvény értelmében. Ami közvetlenül Mátészalka mellett található, az a szamos-kraszna-közi víztározó. Egyáltalán a Vásárhelyi Terv hol is áll, és 2004-ben egy kötelezést is elfogadtunk. Úgy érzem, hogy a szociálliberális kormány egyik kudarca, hogy ez a terv nem valósulhatott meg, ámbár nagyon sokat jártak a mi környékünkön, és az ott élő emberek igencsak elbizonytalanodtak. Olyasmit is éreznek, hogy mintha őket tennék felelőssé, hogy bizonyos tározó, mondjuk a szamos-kraszna-közi lelassult vagy nem valósult meg. Nem érzik azt az emberek, hogy a sok ígéretért ki a felelős. Nem tudtak mondani olyan embert, akihez az ottani polgármesterek, gazdák vagy ott élő emberek odafordulhatnának vagy számon kérhetnék a sok ígéretet. Egyáltalán hogyan áll most az ügy? Említette, hogy idén már valami folytatása következik. Konkrétan mi az ütemezés, jövőre mit akarnak megvalósítani, mennyi pénz van rá, egyáltalán hol áll?
Másik, amit még gaz előző ciklusban - nem, már ebben a ciklusban - említettem, az Ecsedi-láp és annak a rehabilitációjával kapcsolatosan. Ez igen fontos lenne az ott élő emberek számára, plusz a környezetvédelem is, hiszen olyan érték ment ott veszendőbe, amit azt hiszem, önök is szükségesnek tartanak. Akkor még Kis Zoltán volt az államtitkár, és ő fontosnak is tartotta ennek a visszaállítását. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Bányai Gábor.
BÁNYAI GÁBOR (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Miniszter Úr! Miután egy évvel ezelőtt is a kérdéseim arra vonatkoztak, ami elsősorban bennünket érint, ezzel kezdeném. Szeretném megjegyezni, hogy nagyon nehéz miniszter úrral találkozót egyeztetni, csak a titkárságával tudtam beszélni, de most itt az alkalom, meg tudom kérdezni. Egy éve ismeretes ön előtt is, hogy túl sok minden nem történt Homokhátság ügyében. Várható-e valamilyen áttörés, mert a regionális forrásokból finanszírozó Dél-Alföldi Regionális Tanács próbált allokálni, illetve a KEOP források csekély részére próbált intézkedéseket végrehajtani, de nem történt semmi. Attól tartok, hogy az idei esztendő, ami láthatólag aszályosnak tűnik egyelőre, nagyon komoly válságot fog okozni, és a klímaváltozás gazdasági válságot erősítő hatása meg fog nyilvánulni erősebben, mint bármikor. Kérem, hogy nyilatkozzon arról, hogy van-e esélyünk arra, hogy a nagyberuházások sorába előbb-utóbb bekerülhet a Homokhátság mint kiemelt komplex program, mert ez Budapestet is érinteni fogja, nemcsak azt a néhány megyét, amely ezt elszenvedi.
A másik kérdés, hogy megtudtam, hogy Szolnok és a szerb határ közötti szakaszon a Tiszának mindkét oldalán olyan ártéri túlerdősültség, zöldszennyezés alakult ki, amely komoly árvíz esetén a Tiszának az árterében olyan akadályt jelent az erdő, amit betelepítettek az elmúlt 25-30 esztendőben. Várható-e beruházás az ártér rendezésére, rehabilitációjára, mert egy nagy árhullám esetén a víz nem tud levonulni, és visszaduzzadhat és Szolnok alatt nagyon komoly gondokat fog okozni. Évente duplázódik a vadszőlő és vadkomló állománya, ami nagyon súlyossá teheti az árvizi kérdést, hál' Istennek eddig nem volt.
Hadd kérdezzem meg azt is, hogy mikor költözik Bajára a környezetvédelmi felügyelőség, nem azért, mert arra élünk, hanem mert felsőoktatás is van ezzel kapcsolatosan Baján, illetve nem túl szép dolog egy ekkora Duna-szakasznak a szerepét így lecsökkenteni, és az adott térség szerepét hátráltatni. Szegedre kell járni a lakossági ügyintézést elvégezni, miközben felsőoktatási képzés is csak Baján van Baranya, Bács-Kiskun és Csongrád megyék térségében. Ez egy fontos kérdés.
Szeretném még megkérdezni, hogy igaz-e az, hogy a tiszaroffi víztározó - lehet, hogy nem igaz a hír - a vízbeeresztő és vízleeresztő műtárgyai nem épültek meg, és ha egy árvíz lenne, egy nagyon komoly árvíz, csak gátszakadással lehetne elérni, hogy feltöltsük a nagyon impozáns tározót. Igaz-e a hír?
Várhatóan a 2009-10-es akciótervben szerepel a Homokhátsággal kapcsolatos kérdés. Van-e lehetőség, hogy 2010-13-as időszakban bekerül a Homokhátság mint kiemelt projekt, mert elkezdtük már 2006-ban? Erre a kérdésre szeretnék választ kapni.
CSÁSZÁR ANTAL (független): Rövid leszek. Én is meg szeretném köszönni miniszter úrnak a hozzáállását. Egy problémára szerettem volna kitérni, amiről nagyon keveset hallottunk, a megújuló energiáról, hogy a szél- és a vízenergiával kapcsolatosan különböző feltevések voltak. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Bízom benne, hogy miniszter úr hallotta, mert a jegyzőkönyvvezető nem biztos, hogy hallotta. Velkey Gábor úr.
VELKEY GÁBOR (SZDSZ): Tisztelt Miniszter Úr! Azzal szeretném kezdeni, hogy a Szabad Demokraták Szövetsége frakciója bizalmat szavaz a miniszter úrnak. A tartalomról. Nagyon sok minden elhangzott az előttem megfogalmazott kérdésekben. Egy érzést szeretnék megfogalmazni, ami kritikai felhangot is tartalmaz. Nagyon sok jó kezdeményezés fogalmazódik meg a bizottságban, és valóban tényleg spontán is a tekintetben, hogy a jövőnket hogyan képzeljük el stratégiai tervekben. A jövőképekben is könnyedén meg tudunk egyezni, de az a tapasztalatom, hogy mindig, amikor a megvalósulás elkövetkezik, akkor vereséget szenved a természetvédelem. Az elmúlt időszakban több olyan ügy volt, amikor egyértelműen vereséget szenvedtünk, ilyen például az erdőtörvényünk. Az erdőtörvényben a környezetvédelmi, természetvédelmi szempontok érvényesülése, a társadalmi részvétel szempontjainak az érvényesülése nehezen halad. Kitűnik az eddigi szavazások alapján, hogy kétséges érvényesíteni azokat a szempontokat, amelyeket én is fontosnak tartanék.
A termékdíj törvény elfogadása kapcsán az azóta bekövetkezett változásokban is visszalépéseket érzékelek. Ha válságkezelésről beszélünk, akkor azt a félelmemet is megfogalmazom, hogy a válságkezelési szempontok a gazdaságosság szempontjainak érvényesítését és a környezetvédelem mint hosszú távú szemlélet háttérbe szorulását eredményezheti. A válságkezelés ilyen értelemben tehát a válságkezelés időszakában tehát a tárca érzékenységi képessége kulcskérdés. E tekintetben érzek problémákat az elmúlt évben. Mondhatom, hogy korábban is éreztem, de e tekintetben a helyzetünk nem javult, ez halvány kritika szeretne lenni.
Ilyen például mégis csak erre vonatkozóan - és lenne ez ügyben néhány kérdésem - az energiapolitika ügye. Az éghajlatváltozási stratégia valóban nagyon jó anyag, valóban szükség lenne klímatörvényre, és közben a parlament elfogadott egy energiapolitikai koncepciót, amit reményeink szerint felül fog vizsgálni. A kérdés, hogy hogyan fog megvalósulni ebben a helyzetben a gyakorlatban.
A szélerőművek, lignitbányászás, mátrai erőműblokk, atomerőmű kérdése napi kérdés, amelyre válaszokat vár a közvélemény is, és napi válaszokat kell adnunk, amikor előkerülnek így-úgy előkészített határozatok, amelyek folyamatokat indítanak el. Eközben annak kimenetele kétséges, hogy azok a viták, amelyek szükségesek ahhoz, hogy a dolgok ténylegesen eldőljenek, nem zajlottak le. Inkább azt érzékelem, hogy a környezetvédelem vesztes, nem tudja eléggé érvényesíteni az érdekeit.
Kíváncsi vagyok arra, hogy mondjuk a mátrai erőmű blokkjának ügyében vagy a külszíni fejtésbővítés ügyében milyen irányba gondolkodik vagy az atomerőmű ügyében. Olvasom ebben az anyagban egy nyilatkozatra hivatkozva, hogy atomerőmű ne épüljön, de a meglévőt bővíteni kellene a növekvő energiaigények fedezésére, amely valóban politikus válasz, csak kevés konkrétumot és kevés jövőre vonatkozó utalást tartalmaz.
Jó munkát kívánok különben, és köszönöm a figyelmet.
ELNÖK: Nálam még Katona Kálmán és Rétvári úr van felírva. Vita alakult ki, hogy ki miben első. A teljesség igénye nélkül, Keresztes K. Sándor után a bizottság tagjából, Gyurkó Jánosból lett miniszter. Ligetvári Ferenc után a bizottság akkori alelnökéből, Turi-Kovács Bélából lett miniszter. Persányi Miklóst az a Fodor Gábor váltotta, aki korábban volt bizottsági tag. Akkor én még nem voltam itt, az biztos, viszont az, hogy saját dolgában szavazzon miniszteri meghallgatása során ez ilyen értelemben valóban első volt. Katona Kálmán.
KATONA KÁLMÁN (független): Tisztelt Miniszterjelölt Úr! Egyik az, hogy 10 hónapos minisztersége alatt a hatósági munka minősége fikarcnyit sem javult. A Pécsi Tudományi Egyetem kutatási jelentése azt írja, hogy a környezetvédelmi hatósági munka szétzilálódott. Én is többször felhívtam a figyelmet arra, hogy ez az egymásra rakott, nem összeszervezett, hanem egymás mellé vagy fölé szervezett hatósági munka nem hatékony, nagyon jelentős mai napig is az ügyirat-lemaradás, és fontos beruházások késnek emiatt.
Arra kérnék rövid választ - és bízom abban, hogy már elkészültek a tervek 10 hónap alatt -, sikerült-e már elindítani a tényleg hatékonyabbá tevő intézkedéseket?
A másik, hogy szembesültünk a Natura 2000 kapcsán elkövetett hibákkal. Ezek közül az egyik nagyon kirívó volt, az érintettek értesítésének az elmaradása, a kifüggesztések elmaradása. Miniszter úr, miért nem vette észre, amikor az előterjesztés odakerült aláírásra, mert nagyon kényes egyedi ingatlanokról, vagyonokról van szó, és egy-egy hiba olyan leértékelődést okozhat indokolatlanul, amelyet nagyon nehéz később helyrehozni. A másik része, hogy minőségi tájékoztatást kapjanak azok a folyómenti lakosok a Duna, Tisza tekintetében, akik ez ügyben érintettek, és szintén a kifüggesztésről kaptak-e értesítést?
Ötpárti törvényjavaslatot adtunk be a vízitársulatok ügyében. Ezt blokkolta a kormány, azt mondta a gazdasági bizottság ülésén, hogy nem egy hibátlan mű, de szerintünk olyan dolgokat kezelt volna, ami sürgős. Azt mondta a kormány képviselője a gazdasági bizottság ülésén, hogy május 1-jéig a kormány beterjeszti ezt a saját maga elkészítette, megfelelőnek tartott törvényjavaslatot, amely összhangban lesz a vízgazdálkodási törvénnyel és a víziközmű törvénnyel. Én feltételezem, hogy víziközmű törvény is lesz. Kérdésem az, hogy - mivel miniszter maradt a miniszter úr, tehát nem kell félni, hogy az új miniszter nem terjeszti be - bel lesz-e terjesztve május 1-jéig a vízitársulatok törvénye és a víziközmű törvény, erre Nagy Andor is rákérdezett.
A vízművállalatok összevonása elkezdődött. Ez nekem nem jó hír, mert azt gondolom, hogy az önkormányzatok kizárására megy egyik oldalon a játék. Azt kérdezném, hogy ez a privatizáció előkészülete, illetve egyetért-e azzal, hogy a vízműszolgáltató vállalatok privatizálva legyenek, különösen arra felhíva a figyelmet, hogy az isztambuli vízi világkonferencián számtalan előadó hangoztatta azt az álláspontját, hogy állami kézben kell, hogy maradjanak a vízművállalatok, amelyek még nyilván nem kerültek magánkézbe.
Képviselő urat atomerőművel kapcsolatban csak érintette a kérdést, én úgy konkretizálnám, hogy miniszter úr először tiltakozott. Másodszor miért fogadta el maga is azt a parttalan elvi jóváhagyást, amely még azt sem tudta meghatározni, hogy egy vagy két új blokkot akarnak? Blokk vagy blokkok, ez van beleírva. Mi korábban elfogadtunk a Környezetvédelmi Társasággal nagy összhangban egy olyan energiapolitikát, amelyben megfogalmaztuk, hogy mit kell a parlament elé terjeszteni a finanszírozástól a technológián keresztül a helyszínig, amiről aztán a parlamentnek döntenie kellett. Én úgy fogalmaznék - és ezt most mindnyájatoknak mondom -, hogy megszületett ezzel a döntéssel a négyes metró kis unokája. Az is úgy született meg, hogy pontatlanul, finanszírozás nélkül induljon valami. Furkálnak vagy nem furkálnak, de költenek rendesen. Én azt gondolom, hogy egy ilyen rossz parlamenti döntés milliárdokat fog elvinni kutatásra, előkészítésre, miközben, ha azt a döntést meghoztuk volna, mint például a finnek, hogy ez magántőkéből épül, akkor az előkészítésnek sem állami pénzből kéne készülnie.
Tehát miért változtatta meg azt az álláspontját, amit itt egyébként ebben a kiadványban fogalmazott meg, hogy bővítést igen, élettartam-hosszabbítást igen, újat nem? Miért szavazta meg ezt, illetve egyáltalán miért nem tiltakozott a tárca?
Az utolsó: úgy éreztem, hogy azt mondta, hogy a széndioxid-kvóta értékesítését továbbra is átláthatatlanul, a nyilvánosság kizárásával kívánja bonyolítani. Miért nem születik meg a miniszteri rendelet, amely meghatározza, hogy milyen feltételekkel, hogy lehet ezt a pénzt elkölteni, hiszen a szerződésben is benne van, hogy szabályozott körülmények között kizárólag zöld ügyekre, környezetvédelmi célokra lehet ezt a pénzt elkölteni átláthatóan. Én azt gondolom, a Magyar Köztársaságban az átláthatóság nagyon fontos.
Az utolsó kérdésem pedig ahhoz kapcsolódik, hogy ha itt kinéz az ablakon, azt látja, hogy szűkítik a Duna medrét. Van-e ebben a miniszter úrnak álláspontja? Az a rakpartbővítés, ami egy teljes sávval bővíti meg titokban a rakpartot, nyilván engedéllyel, de erről nem volt szó, korábban az UNESCO is szóvá tette, hogy nem lehet, tehát erről a bővítésről, amely a Margit-hídtól északra folyik és egyes híresztelések szerint tíz centiméterrel emeli meg a vízszintet az árvíz idején, van-e tudomása, és ha nincs, mit kíván tenni?
ELNÖK: Rétvári Bence úr!
DR. RÉTVÁRI BENCE (KDNP): Köszönöm szépen. Én egy ügyrendivel kezdeném. A klímát nem tudjuk lejjebb tekerni? Itt nálam nagyon hideg van és energiatakarékossági szempontból is jó lenne.
ELNÖK: Rossz hírem van: olyan ez, mint a magyar energiapolitika, központilag szabályozott. Egyelőre marad a hideg. (Derültség.)
DR. RÉTVÁRI BENCE (KDNP): Miniszter úr nagyon elegánsan megköszönte a bizottság vezetésének és tagjainak a munkáját, mi is hadd köszönjük meg az elmúlt tíz hónapban végzett munkáját a környezetvédelemért, ahogy ön mondta, ez a kormányzat lelkiismerete. Ez egy pártok feletti tárca, ezt valóban mindenki elmondta.
De én kicsit formabontóan két életúti kérdést is feltennék az ügyvezető miniszter miniszterjelölt úrnak. Az egyik, hogy a környezetvédelem ügyét tartotta-e annyira fontosnak az elmúlt három évben a kormányzat, hogy esetleg felkérték-e önt is miniszterelnöknek. Legalább egy sms-ben érkezett-e felkérés önhöz, amivel ezt a húszas listát bővítenék?
A másik, kicsit komolyabb kérdésem, hogy miniszter úrnak amúgy vannak-e offshore-érdekeltségei személyesen.
A tegnapi napon, ahogy végighallgattam Bajnai miniszterelnök úr programját, akkor még csak jelöltként, nem igazán tért ki a környezetvédelemre. Ahogy Velkey képviselőtársam is mondta, a válság volt a fő mondanivalója. Nagyon sok minden hangzott el, hogy a gazdasági válsággal, a munkahelyekkel kapcsolatban mit fog tenni, de amit miniszterelnök úr is sokszor nyilatkozott, hogy a zöld gazdaság fejlesztésére van szükség, az egyszer sem került elő. Hogy a környezetvédelmi szempontokat vagy divatos szóval élve, ökoszociális szempontokat kell az elszegényedés, a gazdaságélénkítés kapcsán akár az EU-s pénzek, akár a kormányzati politika homlokterébe helyezni, erről - én úgy emlékszem - egyszer sem szólt a miniszterelnök úr, és erre a témára semmilyen mértékben nem tért ki. Ez egy szomorú jövőképet jelent, és hogy ha a következő egy évben Bajnai Gordon vezeti a kormányzatot, akkor amennyit a programjában szólt a környezetvédelemről, ez valószínűleg a cselekedeteiben sem lesz másként. Egy óra állt a rendelkezésére, abból legalább pár percet szentelhetett volna a környezetvédelem ügyének, amikor mi mindnyájan arról vagyunk meggyőződve, hogy a gazdasági válságból is az egyik kimenet a zöld gazdaság fejlesztése.
A másik, ami már kétszer is elhangzott, a széndioxidkvóta ügye. Számomra igazából csak még kuszább lett a helyzet azok után, amit a miniszter úr mondott, hiszen nekem most úgy tűnik, hogy olyan pénzt zároltak, ami még be sem folyt, de várnak rá, hogy befolyjon. Az egyik nyilatkozatában azt mondta, hogy míg 2009-re korábban százmilliárdos nagyságú kvótabevételre számított, addig a gazdasági válság miatt ez alig lesz húszmilliárd. Hogy ha a leendő pénzt zárolták, akkor az egészet zárolták, ha a korábbit zárolták, akkor a hitelességünket vesztettük el és akár még visszafizetési kötelezettségünk is keletkezhet vagy legalábbis kevés bevétel folyik be hozzánk. Úgyhogy számomra nem volt megnyugtató, amit a felvezetőben mondott, bízom benne, hogy Katona Kálmán és az én kérdésemre is válaszolva, megnyugtató választ fog adni.
Az első kör sorát én is növelném. Ön az első olyan miniszter, akinek a hivatali ideje alatt elrendeltek szmogriadót. Elég nagy káoszba fulladt ez itt Budapesten, nem igazán volt felkészülve rá senki és mutogattak a kormányzatra, hogy a szállópor-határérték átlépése miatt történt mindez. Utána a kormányzat is korrigálta, a főváros is. De hogyan látja miniszter úr, mégis kit terhel az a felelősség, hogy egyrészt nevetséges helyzet alakult ki, mert senki sem tartotta be a rendeletet, aki nem akarta és ezért büntetést sem lehetett kiszabni, ami a jogszabályok karikatúrája, hogy ha valamit csak ajánlásként fogalmazunk meg és nem lehet betartatni, illetve kérdezem, hogy ha várhatóan előbb-utóbb előfordul egy ilyen helyzet, akkor már minden olajozottan fog-e működni.
A másik, levegőminőséggel kapcsolatos kérdésem pedig az, hogy a kamionstoppal mit szándékozik tenni. A szabályait a nyár végén lazította a kormányzat az akkori magas benzinárak miatt, ami 300 forint volt, most bár gyenge a forint, de a benzinárak mégis csak alacsonyabbak, illetve, amikor még alacsonyabbak voltak, azt mondta a kormányzat, hogy ezt a környezetvédelmi védettségi szintet csökkentő intézkedést, nevezetesen a kamionstop szűkítését és a kamionok közlekedési lehetőségeinek a tágítását azért tette, hogy ezzel a fuvarozóknak kedvezményes munkahelyeket mentsen meg. Azóta az ő helyzetük üzemanyag szempontból javult, de a kamionstop továbbra is laza. Várható-e, hogy itt egyfajta szigorítás lép életbe?
A megújuló energiaforrásokkal kapcsolatban a bizottságban is többször felvetődött és sok cikk is szól róla, hogy a szélenergia kapcsán egyes befektetői csoportok felvásárolták azokat a területeket, amelyek a leginkább szélfútta vidékei Magyarországnak, majd ott maximum az engedélyezési eljárásig jutottak el és utána ők nem is akarják felépíteni azokat a szélerőműveket, hanem ezeket a lehetőségeket - területet és az engedélyeket - akarják valamiféleképpen továbbadni. Ez az üzleti érdek, ez a felosztása az engedélyezési, felépítési folyamatnak hátráltatja azt, hogy Magyarországon elérjük azt a megújuló energiaszintet, ami kívánatos lenne, és amit vállaltunk is 2020-ig. Hogyan látja a miniszter úr, ez tényleg problémát jelent? A kormány hogyan tudja elősegíteni azt, hogy az vegye meg a területet, az szerezze meg az engedélyt, aki fel is akarja építeni a szélkereket, és üzemeltetni akarja?
Illetve szintén korábbi nyilatkozataiban főként a biomasszát nevezte meg, mint legfőbb, megújuló energiaforrást, és csak másod, harmad szinten a geotermikus energiát, bár tudjuk, hogy a házában is földhőcserélő berendezést működtet. Magyarországnak azért Izland után a legnagyobb lehetősége van az ilyesfajta földhőkitermelésre, hiszen tudjuk, hogy a földkéreg vastagsága negyedakkora, mint az átlagos. Miért használja ki Magyarország jobban ezt a földrajzi adottságát?
Utolsó kérdésem pedig az illegális hulladékok lerakásával kapcsolatos. Büszkén számolt be róla a tárca, hogy 2008-ban is 200 millió forintnyi bírságot szabtak ki, illetőleg az előző évben, 2007-ben gigantikus mennyiségű illegális szemétlerakóra bukkantak. Ez az embereket nagyon zavarja, a vidéken lakókat is, az erdőbe járókat is, kirándulókat is, és minden szempontból rossz. Ezt szerintem nem kell indokolni. Ugyanakkor azon túl, hogy ezeket a bírságokat kiszabták, számomra hiányzik, hogy mintha a jogszabályokon nem változtattak volna.
2007-ben lezajlott a teljes illegális szemétlerakó akció, de 2008-ban, míg a szabálysértési törvényt megszigorították, addig az oda hulladékot kiszállító gépjárművek befogadására nem biztosítottak olyasfajta lehetőséget, hogy a bíróságok kötelezésére elkobozzák, lefoglalják. Aki jár a természetben, az láthatja, hogy gumiabroncsokkal, építési törmelékkel, háztartási hulladékkal, mindennel találkozik az ember. Jó lenne, ha ez ügyben folyamatosan tennénk rendet, mert ebben mégis csak rendet teremtene Magyarországon a hulladékpiacon is és az erdőtörvény is. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Fetser János.
FETSER JÁNOS (MSZP): Tisztelt Miniszter Úr! Egy vélemény és két kérdés. Sajnos békés megyei képviselőként azt tapasztalom, hogy az ország hihetetlen módon több részre szakadt, és azok a területek, amelyek nehéz helyzetbe kerültek, a hulladék, ivóvíz, szennyvízkezelés és nagyon sok más területen hátrányban vannak. Hiszen ahogy Nagy Andor érintette például az ivóvíz területén, Békés, Csongrád körzetében jelen pillanatban most is arzénos a víz, és ahogy én tudom, ez a program már előkészítés alatt van, de nagyon komolyan csúszik. Ami számunkra, dél-békési emberek számára érthetetlen, hogy a környezetünkben hihetetlen értékes, geotermikus kincs található, amelynek a szabályozása olyan, hogy nem segíti a hatékony felhasználást, ezen a területen lehetne- nagyon gyorsan, látványosan előrelépni, hiszen a megújuló energiaforrások területén nagyon komoly lemaradásunk van, és itt több hozzászóló valamilyen formában ezeket a kérdéseket érintette.
Ami általános vélemény, és tegnap elhangzott a parlamentben, naponta tapasztaljuk, hogy a válságot kell kezelni. Én most már a második bizottsági ülést ülöm végig, és néha van olyan érzésem, hogy talán nem mindenki van tudatában annak, hogy ez a válság milyen drasztikus. Saját választókerületem példáját hadd mondjam el, ahol 10 és 20 százalék közötti a munkanélküliség. Pillanatnyilag 2000 ember álláshelye került veszélybe egy olyan mezőgazdasági területen, ahol a legnagyobb foglalkoztatók szinte az önkormányzatok, ha van egyáltalán munkahely, hiszen az autóipar területe került veszélybe, és nálunk a legnagyobb cég az Linamar, amely pillanatnyilag Békéscsabán és Orosházán több mint 800 ember foglalkoztatását, ha nem kap komoly segítséget, akkor nem tudja felvállalni. Ez egy tragédia, és mivel minden pártnak az elmúlt években benne volt a véleményében, hogy a kiadásokat kell csökkenteni, a meghallgatások során folyamatosan az tapasztalható, hogy újabb és újabb követelésekkel állnak elő egyes képviselők. Azt akarom mondani, hogy az a populista politika, amely alól szerintem egyik párt sem kivétel, egy gazdasági és foglalkoztatási csődbe rántja az országot, életveszélyes és nagyon nehéz helyzetbe sodorjuk ezzel magunkat. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Farkas Sándor úr.
FARKAS SÁNDOR (Fidesz): Tisztelt Miniszter Úr! Tegnap akármilyen figyelemmel hallgattam miniszterelnök úrnak még jelöltként a szavait, nem találtam olyan kormányprogramot, válságot kezelő programpontokat, véleményeket, konkrétumokat, ami alapján merném venni a bátorságot, hogy kérdéseket tegyek fel. Ezt azért is mondom, mert hallgattam képviselőtársaimat, és néhány képviselőtársammal egyetértve arra az elhatározásra jutottam, hogy csak elmondom a véleményem, mert egyszerűen ezeket a kérdéseket feltettük az elmúlt meghallgatás során, várhatóan feltesszük a következő miniszteri meghallgatás során is, mivel ezekre a kérdésekre, amelyek a bizottsági ülésen részt vevő képviselőtársaimat foglalkoztatják, ezekre ma erre válaszolni nem lehet. Szerintem egyéni véleményt lehet mondani, de hivatalos kormányálláspontot válságkezelő program nélkül nem lehet véleményt mondani. Ennek megfelelően, majdnem azt mondhatnám, hogy okafogyottá válik a mai ülés is, mert akkor lehet a jegyzőkönyv szerint ezekre visszatérni, amikor megvan a válságkezelő programja a kormánynak, és igenis most mondjuk el. Máskülönben jó, megkérdezzük egymást, feltesszük a kérdést, és nem akarom ebben az esetben bántani, de látjuk az idő rövidségét is, amire önök sokszor hivatkoztak. Nem látok arra lehetőséget, realitást, hogy ezekre a kérdésekre önök olyan választ adjanak, amelyek a megvalósíthatóságát megtegyék. Éppen ezért annyit szeretnék kérdezni öntől, hogy mit vállal az elkövetkező időre?
ELNÖK: Józsa István.
DR. JÓZSA ISTVÁN (MSZP): Köszönöm szépen. Nem leszek teljesen házszabályszerű, mert a miniszterjelölti meghallgatás igazából nem a miniszteri programról kell, hogy szóljon, hanem a személy alkalmasságáról, ezért a véleményemet az általa elmondottak támogatásával, illetve személyes alkalmasságként való feltüntetésébe csomagolom. Úgy gondolom, hogy sok képviselőtársam véleményében megfogalmazódott, hogy a válságkezelés egyik érdemi eleme lehet, ami a hazai adottságokkal is összhangban van, hogy a környezetvédelmi ipart, különös tekintettel az erre rendelkezésre álló uniós forrásokkal egy összehangolt rendszerbe, mondhatni egy nemzeti stratégia keretében kerüljenek fejlesztésre. Ismét hangsúlyozom, hogy a személyes alkalmasság megnyilvánulásának tekintem, hogy jelölt úr ezt a bevezetőjében kifejtette, és arra szeretném biztatni a MSZP munkacsoportja nevében, hogy ezt az irányt a parlamentben képviselje, és szeretnénk támogatni a személyének az elfogadását.
ELNÖK: Kíván-e még valaki szólni? Engedelmükkel, nekem is van lehetőségem. Szeretném egyrészt egyértelműsíteni Józsa István gondolatait. Elsősorban Farkas képviselőtársam gondolatára szeretnék reagálni. Itt nem a válságkezelő programról kell beszélnünk, hiszen a miniszterjelölt meghallgatásán az életútra, ágazatra és személyes programjára lehet rákérdezni. Tehát kiváló volt utolsó kérdése, Sándor, de itt is mondom, hogy ilyen körülmények között van helye mind a meghallgatásnak, mindpedig majdan a döntéshozatalnak. Én magam is osztom azok álláspontját, akik szép számmal a bizottság tagjai közül, párthovatartozásra való tekintet nélkül hitet tettek amellett, hogy a környezetvédelem ügye a válságkezelés menetében igen hangsúlyos szerepet kell, hogy kapjon, nem mint valami sajátos ágazatként értelmezett érdek, sokkal inkább gazdaságszerkezeti kérdés. Engedjék meg, mert talán nincs rá meghatalmazásom, hogy a megválasztott miniszterelnök szavait idézzem, de ő jelzett két dolgot. Nemcsak a pénzügyi, ha úgy tetszik, megszorító intézkedéseket tekinti válságkezelésnek, hanem tekinti például a gazdaságélénkítést, foglalkoztatás megtartását. Hogy ezek a programok hogy néznek ki, e tekintetben annyi nyilatkozatot tett, hogy erről vagy ezek részleteit nyilvánosságra hozzák. Nagyon bízom benne, hogy az a néhány gondolat, ami itt ma elhangzott, ebben szerepet fog tudni kapni. Persze nem lesz könnyű dolga egy környezetvédelmi miniszternek, ha majd az itt is felvetett, úgynevezett szociális gázártámogatás ésszerűbb felhasználására akként tesz javaslatot, amit én egyébként tudok támogatni, hogy ezt energiahatékonysági célokra használjuk fel. Akár szociális megfontolások közbevetésével is, de energiahatékonysági célokra és beruházásokra, befektetésekre használjuk sokkal inkább, sem mint az egyre inkább fogyó fosszilis energiapazarlók felhasználásának a támogatására. Tekintettel arra, hogy a jelölt úr hasonló gondolatokat fogalmazott meg személyesen is, azt tudom mondani, hogy egyébként ebbéli törekvését tudom támogatni.
Van még hozzászólás? (Nincs jelentkező.) Megkérem jelölt urat, hogy a helyzet adta rövidséggel válaszoljon, elsősorban is azért, mert volt néhány olyan felvetés, amelyik önmagában külön bizottsági ülés tartását és vitáját igényelné, ne vállalkozzon olyanra, amire láthatóan a keretek jelen pillanatban nem alkalmasak. Nem hiszem, hogy a szavazásnál a válaszadás mennyisége lesz a perdöntő.
Szabó Imre miniszter, miniszterjelölt válaszai
SZABÓ IMRE környezetvédelmi és vízügyi miniszter, miniszterjelölt: Köszönöm szépen. Megpróbálok távirati stílusban, de azért tartalmas válaszokat adni.
Költségvetési további megszorításokra a tárcát illetően nem számítok, és létszámleépítést nem tervezek. Az elmúlt egy évben apró sikerek, örömök is jellemezhették a munkát, és azt kell, hogy mondjam, hogy olyan kudarc, ami végérvényes, még nem történt, mert nem szeretnék feladni semmit, ezért aztán vannak olyan ügyek, amit szeretnék megvalósítani, de még nem jutottam el a megvalósítás fázisába. Egy rövid kitérővel erre még visszatérek.
Én sikernek ítélem meg azt, hogy a fővárosban először egy olyan szmogriadó került elrendelésre, amely az itteni lakosságnak az egészségét védi és sikernek ítélem meg azt, hogy annak ellenére, hogy a főváros vezetése és szakmai körei megpróbálták az első körben a kormányzatra tolni a felelősséget, ez nagyon rövid idő leforgása alatt lezárult. Mindenki megértette, hogy a minisztérium szabályozása arról szólt, hogy minden önkormányzatnak magának kell megalkotni azt a rendeletét, amelyben szabályozza azt, hogy ennek hogyan fog eleget tenni. A leghosszabb út is az első lépés megtételével kezdődik, mondják a bölcs kínaiak, én egy próbajáratnak fogtam fel ezt az első szituációt. Azt gondolom, hogy az a figyelemfelkeltés, ami egyébként megtörtént az én véleményem szerint, miszerint nem lehet csak és mindenkor vagy a kormányzatot vagy a fővárost mindenért felelőssé tenni, hanem az egyén felelőssége is benne van a dologban, az elvárható a főváros és az agglomeráció lakosságától is. Ez elvárható Berlin, London és más nagyvárosok lakosságától is, hogy e tekintetben egy olyan közösségi magatartásmintát válasszon, ami hozzájárulhat ahhoz, hogy élhetőbb legyen a város. Ha már a város közlekedési rendszere az elmúlt huszonvalahány évben nem úgy épült ki, ami zónákra osztotta volna a bejutási lehetőségeket vagy pedig külső parkolók tömkelegével lehetőséget adott volna a közösségi közlekedés használatára.
Egyértelműen sikeres ítélem meg azt, hogy eljutottunk odáig, hogy a Balatoni Halászati Zrt. többségi tulajdonban a tárcához került. Nagyon régóta húzódó problémáknak tudunk így meggyőződésem szerint véget vetni. Elsődlegesen a környezetvédelmi, az ökoturisztikai és a horgászati szempontok azok, amelyek a következő időszakban ezen a területen előtérbe kell, hogy kerüljenek. Az is egy jó lépés, hogy a Hortobágyi Halgazdaság pedig teljes egészében visszakerült a minisztériumhoz. Ezek rendezetlen ügyek voltak az elmúlt években, a Nemzeti Vagyonkezelőnél 50-50 százalék volt, illetve a Balatoni Halászai Zrt. esetében egyáltalán nem volt a minisztériumnak eszköze, lehetősége ezekben az ügyekben befolyást gyakorolni.
A magam részéről azt is sikeresnek tartom, hogy több kampányt tudtunk magunk is indítani, illetve több tudatformáló akciókban tudtunk részt venni társutasként, ha úgy tetszik, civil szervezetekkel együttműködésben, a Tudományos Akadémiával együttműködésben és így tovább.
Az előző felvezetőben hangoztatott partnerség, együttműködés, jó munkakapcsolat is egy olyan típusú dolog, amit talán eredményként lehet elszámolni. Szabályozási kérdésekben is voltak eredményeink és van egy félidős eredményünk, és rögtön szeretnék arra is kitérni, hogy erdőtörvény ügyben hogy állunk. A kormány által támogatott módosítók összegzését tekintve egyértelműen nyugodt lélekkel tudom azt mondani, hogy a természetvédelmi szempontok egyértelműen győztek azokkal a törekvésekkel szemben, amelyek az első körben mind a haszonbérbeadás ügyében, mind pedig a privatizáció előkészítése ügyében - ha úgy tetszik - tetten érhetők vagy beleértendők lettek volna a törvénybe. Azért mondom így, mert még az utolsó menetben nem könnyű egyeztetési sorozat után - nagy tisztelettel Gráf miniszter úr és csapata felé is mondom - a természetvédelmi szempontból fontos kérdés a mi javunkra dőlt el.
Ugyanakkor kudarc és ezt sem szeretném itt véka alá rejteni, hogy ma Magyarországon még mindig 19 erdészeti Zrt. működik, egységes szabályozása van az összes erdőnek, és nem tartom szerencsésnek azt sem, hogy piaci szempontok szerinti részvénytársasági formában kell ma az erdőgazdálkodást végezni Magyarországon. Meggyőződésem, hogy a nemzeti területen lévő erdőknek elsősorban közösségi, közjóléti és ökológiai funkciót ellátó közhasznú, zártkörű részvénytársasági formában kellene működnie. Ebben a körben külön szabályozás szerint más szempontoknak kell érvényesülni, nem pedig a gazdasági érdekeknek. Ebben az ügyben 40 százaléknál tartunk, ha szabad így fogalmazni. Miután a körülöttünk lévő országokban, Európa több államában, Lengyelországban, Szlovákiában, Oroszországban, sorban mondhatnám a nemzetközi példákat, ezt a kérdést már megoldották, szerintem csak idő és kitartás kérdése az, hogy ez Magyarországon is létrejöjjön.
Úgy mellesleg pedig pazarlásnak tartom azt, hogy a mai pillanatnyi pénzügyi és gazdasági kérdések közepette az állam kiadási területét nézve ennyi igazgatótanácsi, felügyelő bizottsági és még sorolhatnám, mi minden működik. A piacorientált vagy gazdasági szerkezetű és megközelítésű erdőgazdálkodás szempontjából is az ország területének megfelelően két ilyen bőven elegendő lenne.
Az is kudarc egyébként és egy picit visszatérek Katona Kálmán úrhoz, hogy nem a mi szabályozásunknak megfelelően és nem az én miniszteri rendeletemnek megfelelően indultak el ezek az ügyek. Ezek 2006-os áthúzódó ügyek, de nem érzékeltük időben azt, nem csináltunk olyan típusú rovancsot, hogy ennek a társadalmi fogadtatása mi lehet. Ez érvényes a nagyvízmű tervre is, bár azt hozzá kell, tegyem, hogy jelentős PR-csapatot mire értette képviselő úr, mert négy-öt kollégám van a tárcánál, aki kifejezetten ilyen típusú üggyel foglalkozik. A víztározókhoz kötődő tévedésekért még a miniszterségem előtt betervezett PR-csapat okolható, akik valóban megszállták a területet, képviselő úr most nincs jelen. Viszont pontosan azokra a kérdésekre, amelyekre az ottani gazdálkodók és az ott élők voltak kíváncsiak, nem tudtak igazából választ adni, mert igazából arra nem készítette fel őket senki. Nagyon sok kárt és feszültséget okozva egyébként az ügynek magának. Ezért aztán visszatérnék egy picit az eredményekhez. Az, hogy a tárca a Vásárhelyi Terv ügyében a tárcaközi bizottság vezetését magához tudta vonni és ki tudta mozdítani a holtpontról az egész ügyet, azt én eredménynek érzem, bár sokan óvtak tőle, hogy ne vállaljak ilyen típusú ügyeket. Meggyőződésem, hogy miniszteri tisztre kellett emelni azt, hogy legalább hat tárcát érintő feladatkör kellő politikai súllyal, koordinációval tudjunk kimozdítani a holtpontról. Ez megtörtént, a tárcaközi bizottság most már negyedik ülésénél tart, és képviselő úr, ha itt lenne, Fülöp István, akkor megmondaná, mert nemsokára ott fogunk találkozni. Államtitkári szinten minden tárca részt vesz ebben a munkában. Mi eljutunk egy állapotig, de meggyőződésem, hogy a végső döntéseket megelőzően a helyszínen az érdekeltekkel, önkormányzatokkal, civil szervezetekkel, gazdálkodókkal közösen megállapodunk arról, hogy hogyan és milyen feltételekkel tudjuk folytatni a munkánkat.
Azért nem tudok kötelezettséget vállalni, hogy hat évvel ezelőtt kint jártak a területen és mit ígértek, erről egyébként legendát és mendemondák szintjén már minden volt a égvilágon. Azt tudom mondani, hogy mi mit tudunk garantálni, vállalni, és abban az esetben, ha van támogatottsága helyi szinten, akkor el fog indulni a munka.
2009 decemberéig ivóvízminőséggel kapcsolatos kérdések. 2009 decemberére el kell végeznünk még a felszíni vizekhez kötődő pénzügyi tevékenységeket is. Mindkettő azt kell, hogy mondjam, folyamatban van. Több képviselő is jelezte az ivóvíz-minőségi kérdéseket. Tipikusan el kell, hogy mondjuk, hogy Magyarország nem fogja tudni tartani a határidőt, határidő-módosítást kell ebben a kérdéskörben kérni. A Nemzeti Fejlesztési Ügynökség tervezési időszakában rosszul mérte fel azokat a kormányzati vállalásokat, vállalóképességeket, amelyek ennek a programnak a végrehajtásához nélkülözhetetlenül szükséges. Azok a konstrukciók, amelyek területi szinten össze kellett volna, hogy álljanak, nem jöttek létre, ezért aztán az önrész csökkentésével a támogatási intenzitás növelésére van szükség, és egyébként pedig a programban haladékot kell kérni Magyarországnak is. Azt kell, hogy mondjam, ezt is kudarcomnak érzem, bár nem vagyok érte a felelős.
Víziközmű törvény vagy vízgazdálkodási törvény módosítása. Nem tudom, ki tett erre ígéretet, én egyértelműen csak a vízgazdálkodási törvény módosítását tudom vállalni, annak látom esélyét, hogy tavaszi időszakban a parlament el tudja ezt fogadni, ennek apropójából szeretném elmondani, hogy tulajdon szempontjából nem támogatok semmiféle privatizációt. Működtetés, üzemeltetés szempontjából viszont elengedhetetlennek látom, hogy üzemeltetői forrásbevonás ne történjen. Máskülönben nem úgy fogunk hasonlítani Izlandra, mint ahogy geotermikus energia szempontjából kéregvastagság okán, hanem azért, mert nem a gejzírek, hanem folyamatos csőrepedések okán leszünk a kitörések országa. Sajnálatos módon az elmúlt 20-25 év arról szólt, hogy mindenki természetesen, ahogy mondani szokták, tűréspontja alapján saját meghatározott álláspontot képvisel. A helyi politikától nem volt elvárható, hogy folyamatos díjemelkedéssel olyan alapot képezzen olyan fejlesztésre, felújítási, amortizációs alapot képezzen, amely elengedhetetlen lett volna, szükséges lett volna. Ennek következménye az, hogy ebbe a szektorba mindenképpen kell tőkebevonás. Mivel stratégiai kérdésről van szó, a tulajdon privatizációját ellenzem.
Egyetértek azokkal, akik a gázártámogatásnak az energia maximális felhasználása irányába való elmozdulásra helyeznek hangsúlyt, mi is ezt javasoljuk. Azt kell mondjam, hogy a szociális alapú gázártámogatás nem volt alkalmas arra, hogy klímatudatos társadalom alakuljon ki Magyarországon. Egy pazarló, energiafelhasználás szempontjából elfogadhatatlan rendszert tartott volna fenn. Én a magam részéről mind az összberuházási programon keresztül, mindpedig az Európai uniós források felhasználásával egyértelműen a lakossági és különböző épületeknek, közösségi épületek energia szempontjából való felújítását támogatnám, és természetesen itt szociális szempontok elfogadását támogatom.
Megújuló energia szempontból Nagy Andor nagyon széles kört érintett. Meg kell, hogy mondjam, hogy Rétvári Bence képviselő úr felvetése elgondolkodtató. Én magam őszintén szólva nem kaptam ilyen jelzést, hogy tőkeerős csoportok, szervezetek úgy vásároltak volna fel, hogy kifejezetten spekulációs céllal később eladnak. Ez gátolná a fejlődését, de az mindenképpen elgondolkodtató és lehet, hogy alátámasztja képviselő úr felvetését, hogy információim szerint 120 olyan hatósági engedéllyel rendelkező ügy van, amelyek bármikor indíthatnának beruházásokat, és ezek mégsem valósulnak meg. Itt szeretném csak megjegyezni, hogy én egyetlen ilyen cégnek sem a tulajdonosa sem kedvezményezettje nem vagyok. Offshore cégben sem tulajdonom, sem részesedésem nincs, és nem keresett meg senki miniszterelnök-jelöltnek. Ha valaki ezt megtette volna, annak nemet mondtam volna, mert nem tartom magam erre alkalmasnak.
Megújuló energiakérdések tekintetében pedig azt kell mondjam, ami nem nagyon került előtérbe, de Magyarország adottságainak leginkább megfelelő, az az, hogy a háztartási felhasználásnál a solar rendszerek beépítését mindenképpen támogatandónak tartom. A különböző hőcserélős rendszereket, a levegő hőcserés a földhőcserés rendszereket is kifejezetten pártolom. Erről személyes tapasztalatom is van. Több mint két éve üzemel nálunk egy földhőcserés rendszer, mind a hűtés, mind a fűtés szempontjából tökéletesen ellátja egy normál családi ház igényeit meleg vízzel, mindennel az égadta világon. Solar ügyben pedig majdnem minden háztetőn van annyi hely, amely alkalmas arra, hogy a melegvíz ellátás, vagy energiacsökkentés funkciót betöltse.
Csepeli szennyvíztisztító ügyénél valóban nem hozzánk tartozik, és valóban nem volt se ráhatásunk, se közünk az ügyhöz. Úgy tudom, hogy 10 milliárdos forrásmegőrzés egy tárgyalási szakaszban van. Nem zárult le teljesen ez az egyeztetés. Nyilván Magyarországnak az az érdeke, hogy ebből mentse, ami menthető, ne vesszen el a 10 milliárd forint. E tekintetben azt kell, hogy mondjam, hogy nekünk inkább az a fontosabb szempont, hogy a tízmilliárd forint ismét felhasználható legyen, a KEOP területén akár csatornázásra, akár ivóvíz-minőségi programként jöjjön vissza.
Szentgotthárd ügyében bejelentkeztünk ügyfélként a nemzeti park területi szervezeteihez, minden segítséget, támogatást megadtunk a civil szervezeteknek, a polgármester úrnak, szakmai, nemzetközi jogi és minden egyéb ügyben folyamatosan rendelkezésre álltunk. Haraszti szakállamtitkár úr most például velük van együtt Brüsszelben, tehát ő most is a rendelkezésükre áll. Ez is az a kérdéskör, amit érintettünk az új osztrák miniszter úrral, amikor itt járt. Eddigi szokásnak megfelelően először Magyarországra jött az új osztrák környezetvédelmi miniszter, kérte, hogy amennyiben mód és lehetőség van, akkor erre politikai nyomásgyakorlással próbáljanak meg segítségül lenni. Ez áll rendelkezésre, mert a hatóság az tartományi, a döntés Burgenlandban akar megszületni, illetve megszületett, és egy, a mi Alkotmánybíróságunkhoz hasonló, kormánytól független testület mondja ki a végső szót. Abban még bízhatunk, hogy itt a pénzügyi válság a befektetői csoportokat, illetve a céget, amelyik ezt meg akarja valósítani, esetleg egy kicsit elgondolkodtatja, 80 km-re Heiligenkreuztól több, mint két éve van kiadott engedély egy ugyanilyennek a megépítésére és abba nem kezdtek bele. Ezt is forszíroztuk, hogy talán meg kellene vizsgálni, hogy miért nem ott valósítják meg, ha oda van kiadott engedély. Ugyanakkor azt is hozzá kell tenni, hogy a tervezett beruházás az összes osztrák, magyar és európai szabványnak megfelelő tulajdonságokkal bír. Abban az esetben, hogy ha az összes fórumot és lehetőséget végigjártuk, akkor megtettük azt, amit - ahogy mondani szokták - a haza megkövetel. Csak bízni tudunk abban, hogy a partnerek is kicsit másképp állnak ehhez az ügyhöz.
A 2010-11-es EU-elnökséggel kapcsolatosan egy hármas elnökségről van szó, amiben az egyeztetések eredményeképpen a víz ügye, hogy így fogalmazzak, stabilan benne van. Mindenképpen szeretnénk, hogy a víz központi téma legyen, nemcsak Magyarország helyzete és a víz mint stratégiai ágazat okán is, hanem azért is, mert a magyar vízügyes szakma, a magyar vízügyes tudás Európában is egy elismert és a továbbiakban is központba állítható terület.
A Vásárhelyi-tervet félig érintettem már és miután a képviselő úr most nincs itt, azt tudom mondani, hogy az Ecsedi-láp ügyében feltett kérdésére annak idején Kiss államtitkár úr, majd ezt követően nemrégiben a parlamentben szintén ő adott egy választ, amit én nem tudok űberelni. Azt tudjuk mondani ebben az ügyben, hogy a vizsgálatoknak és a szakembereknek az eredménye azt hozta, hogy a mai állapotában az Ecsedi-láp nem vonható olyan típusú védelem alá, ami ezt indokolná.
Bányai Gábor elnök úrnak azt szeretném mondani, hogy 7,3 milliárdot sikerült rezerváltatni az úgynevezett pilotprojekt ügyében. Két ilyen projektet akarunk elindítani a Homokhátság ügyében. Ez 2010-ben az én ütemezésem szerint indul, és azt kell hozzátennem még, hogy egy külön tárgyalási kört kellett Brüsszellel lefolytatni az NFÜ igazgatóságának ahhoz, hogy ezt az engedélyt megkapjuk. Ugyanis ez az eredeti tervezett keretek között nem szerepelt, ezt az elmúlt évben még Bajnai miniszter úrral mint felelős miniszterrel egyeztettük végig és Abronics Andreával, aki az igazgatóságot vezeti, állapodtunk meg abban, hogy legalább ezek induljanak el mindenképpen, kvázi előkészítendő a következő időszaknak a fejlesztési lehetőségeit. Ez csak KEOP, ez 7,3, a ROP-os 6 projekt. Jó magyar szokás szerint, ha valami elindul, utána előbb-utóbb befejeződik. Bocsánat, így leegyszerűsítve mondom.
Nem tudok ilyen jó hírrel szolgálni a felügyelőség visszatelepítésére Baját illetően, én teljesen megértem azt a törekvést, amit a helyiek is és a képviselő úr is képvisel ebben az ügyben. Úgy ítélem meg, hogy felelőtlenség lenne részemről, hogy ha azt ígérném meg, hogy a következő évben ezt meg tudjuk oldani. Ha a későbbiekben lesz rá lehetőségem, akkor támogatom. (Derültség.) Én legalábbis a nagyzsilipeket láttam működni. Tehát, ha itt valamilyen oldal- vagy egyéb dolgokról lenne szó, azt meg tudom nézetni és mindenképpen vissza fogok jelezni. A földmunkákat első osztályúnak minősítették, tehát az, hogy ott valami szivárgás vagy valami egyebek jöjjön, ahhoz komoly gondnak kéne lenni.
Császár Antal képviselő úrnak köszönöm a nem könnyű egyeztetési folyamat minősítését. Ezt nem a magam nevében, hanem inkább a kollégáim nevében mondom, akik a tárcát képviselve a sokszor egymást is teljes egészében kioltó szakmai érdek-, lobbiügyekben, azt gondolom, hogy példaértékű munkát végeztek, de ez elsősorban az ő dicsőségük. A megújuló energiáról és a szélenergiáról már szóltam, arra most külön nem térnék ki.
"A válságkezelés, gazdasági szempontok erővel legyőzik a környezetvédelmi szempontokat" felvetésre pedig azt kell mondjam, hogy törekvés az valószínűleg lesz rá, de szerencsére nálunk elég jelentős törvények akadályozzák meg azokat a törekvéseket, amelyek arra irányulnak, hogy egyszeri alkalomra, a rendkívüli helyzetre való tekintettel át lehet lépni több mindenen. Hallottam olyan felvetést is, hogy a termékdíj megszüntetését is tervbe vették. Azt kell mondjam, hogy azt is törvény védi. Úgyhogy, ha az egészre kellene visszatérnem, azt mondom, hogy mind az EU keretirányelvei, mind az elfogadott törvényeink elég erős védelmet adnak e tekintetben és ez nem kifejezetten a mi tevékenységünkhöz kötődik, hanem az elődeinkéhez. Gyakorlatilag 1996-tól kezdődően Magyarország törvényhozási szempontból nagyon jól áll.
A mátrai lignit-szénerőművek és így tovább, az atomerőművek kérdésköre. Egyik oldalról nagyon nehéz helyzet van, hiszen Magyarország annyira kiszolgáltatott és olyan energiafüggőségben leledzik, hogy ebben az állapotban teljes körű és az önszempontokat érvényesítő gyors energiaátalakítást senki nem tud megígérni. Ezért erre én sem tudok ígéretet tenni, de realitásként kell kezelni, és arra kell az ilyen típusú üzemeltetőket rábírni, főleg a kvótaszabályozáson keresztül, hogy folyamatos beruházásokkal, minél kevesebb széndioxid-kibocsátást és egyébként minél hatékonyabb technológiák alkalmazásával minél hatékonyabb energiatermelést hajtsanak végre. Azért említem ezt, mert lehet üzemeltetésről beszélni az előzmény említése nélkül. Ha fél erdőnyi fát tüzelnénk, de ugyanúgy 25 százalékos hatékonysággal üzemel egy erőmű, akkor az még nem lesz környezetbarát erőmű. Folyamatosan kell e tekintetben az erőművekre, erőműveinkre nyomást gyakorolni. Nagy kérdés az atomerőmű további fejlesztésének az ügye. Magam részéről azt az álláspontot képviselem, hogy azokat az energiaracionalizálási számításokat elvégezni, amelyek azt mutatják, hogy az épületek átalakításával, az alternatív energiaforrások felhasználásával és a széles körben való elterjesztéssel együtt Magyarország olyan mértékben tudja csökkenteni a függőségét, kiszolgáltatottságát, hogy önállóan, atomenergia nélkül is hosszú távon tudja biztosítani az ország energiaellátását, akkor ebben a sorrendben támogatnám én az energia stratégiának megfelelő, környezetvédelmi szempontok érvényesítését.
Épületátalakítás, alternatív energiaforrások, nagyon jelentős energiaszükséglet csökkentés, ugyanakkor a szakértői anyagok pontosan azt jelezték, hogy mindez együttesen nem lesz elegendő, és ismereteim szerint azt szavaztam meg, hogy megkezdheti a kormányzat egy ilyen típusú döntésnek az előkészítését, magyarul nem összekötve ezzel a nem biztos, hogy teljesen pontos szövegezésű határozattal, hanem egy előkészítő feladatra adtunk felhatalmazást. Ez jelentős különbség még akkor is, ha az a jelentős támogatottság, ami ebben az ügyben kialakul, az nem véletlen, és nyilvánvalóan meghatározó a jövőjét illetően az ügynek. (Elnök: Hosszú még a távirat? Elnézést, hogy megkérdezem.)
Nem. Széndioxid kvóta ügyben azt tudom mondani, hogy én megítélésem szerint szabályozott körülmények között, gazdasági érdekeinket figyelembe véve egy zöldberuházási rendszer keretében pedig az elköltését teljes egészében nyilvánosan és átláthatóan fogjuk megoldani. Egyébként, ha a partnerek hozzájárulnak, nyilvánosságra hozzuk azt, amennyiért eladtuk, de a bizottság ezzel tisztában van. (Elnök: Elég sok volt a végén az előrehozott.) Igen, azt nézem, hogy elég jól állunk.
Farkas képviselő úr kérdésére (Derültség.) azt kell, hogy mondjam, amire kitértem, hogy a megvalósítás területén elmondtam, hogy mit vállalunk, amire azt mondtam, hogy nem, azt pedig természetesen nem. Egy valami kimaradt. A kamionstopra szeretnék annyiban visszatérni, hogy nem teljes körű volt a kamionstop. Kifejezetten telephelyre vagy lakóhelyre való visszatérését engedélyezte a magyarországi fuvarozóknak, és ha ott kellene ebben álláspontot kifejtenem, akkor ott is azt mondom, hogy szerintem egy fölösleges szabályozás, hogy pénteken este az országhatárnál meg kell állnia a magyar kamionosnak azért, mert hétvégére kamionstop van. Nem jöhet haza a telephelyére, nem mehet haza a családjához azért, mert mi kamionstopot akarunk fenntartani. Magyar kamionok, magyar telephellyel rendelkezők, nem akarom tovább folytatni, magyar apák, magyar anyák, magyar gyerekek... Komolyra fordítva, nem a Magyarországot tranzitforgalomként használó kamionosoknak adtunk enyhítést, kifejezetten a magyar telephelyre való hazautazáshoz. (Közbeszólások. - Elnök: Elnök nem engedett vitát, ha szükséges, a bizottság későbbi időszakban visszatér. Jelölt úr, a vége felé jártam a kérdéseknek.) Képviselő úr hozzászólására félig reagáltam ivóvízproblémák tekintetében. Egyetértek egyébként az általa elmondottakkal.
Szavazás a miniszterjelölt személyét illetően
ELNÖK: Nagyon szépen köszönöm, hogy 11 képviselő úr mondhatta el véleményét kérdésbe burkolva és expressis verbis is. Megítélésem szerint itt az idő a szavazásra. A kérdés akként hangzik, hogy támogatja-e a bizottság Szabó Imre környezetvédelmi és vízügyi miniszterré való megválasztását? Aki igen, az kérem, jelezze. (Szavazás.) 11 igen. Ki van ellene? (Szavazás.) 8. Tartózkodás nem volt. Megállapítom, hogy a bizottság 11 igen és 8 ellenszavazattal támogatja Szabó Imre környezetvédelmi miniszterré kinevezését. Köszönöm, jelölt úr. Az 1-es napirendi pont tárgyalását lezárom.
A 2-es napirend keretében bejelentem, hogy a jövő héten később kiküldött napirenddel, április 21-én, kedden, 13 órától tartjuk ülésünket. Tisztelt Bizottság! Megköszönve együttműködésüket, szavazataikat, a mai bizottsági ülést bezárom.
(Az ülés befejezésének időpontja: 16 óra 00 perc)
|
Dr. Orosz Sándor |
Jegyzőkönyvvezető: Dancsecs Dóra és Lajtai Szilvia