KORB-25/2009.
(KORB-114/2006-2010.)
Jegyzőkönyv*
az Országgyűlés Környezetvédelmi bizottságának
2009. október 6-án, kedden, 13 óra 10 perckor
a Képviselői Irodaház 562. számú tanácstermében
megtartott üléséről
Tartalomjegyzék
Helyettesítési megbízást adott *
A bizottság titkársága részéről *
A környezetvédelmi termékdíjról, továbbá egyes termékek környezetvédelmi termékdíjáról szóló 1995. évi LVI. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat (T/10745.szám) (Általános vita) (Első helyen kijelölt bizottságként) *
Dr. Erdey György szakállamtitkár (KVVM) szóbeli tájékoztatója *
Döntés az általános vitára való alkalmasságról *
Az agrárgazdaság 2008. évi helyzetéről szóló jelentés (J/10528. szám) (Általános vita) *
Az agrárgazdaság 2008. évi helyzetéről szóló jelentés elfogadásáról szóló határozati javaslat (H/10714. szám) (A Mezőgazdasági bizottság önálló indítványa) (Általános vita) *
Szabó Jenő (FVM) szóbeli kiegészítése *
Döntés az általános vitára való alkalmasságról *
b) Az agrárgazdaság 2008. évi helyzetéről szóló jelentés elfogadásáról szóló határozati javaslat (H/10714. szám)
(A Mezőgazdasági bizottság önálló indítványa)
(Általános vita)
Elnököl: Dr. Nagy Andor (KDNP), a bizottság elnöke
Dr. Orosz Sándor (MSZP), a bizottság alelnöke
Dr. Turi-Kovács Béla (Fidesz) a bizottság alelnöke
Gyárfás Ildikó (MSZP)
Dr. Józsa István (MSZP)
Kis Péter László (MSZP)
Dr. Tompa Sándor (MSZP)
Farkas Sándor (Fidesz)
Fehérvári Tamás (Fidesz)
Dr. Rétvári Bence (KDNP)
Császár Antal (független)
Helyettesítési megbízást adott
Fetser János (MSZP) dr. Tompa Sándornak (MSZP)
Gyula Ferencné (MSZP) Kis Péter Lászlónak (MSZP)
Kránitz László (MSZP) dr. Józsa Istvánnak (MSZP)
Winkfein Csaba (MSZP) Gyárfás Ildikónak (MSZP)
Balogh József (Fidesz) Fehérvári Tamásnak (Fidesz)
Bányai Gábor (Fidesz) Farkas Sándornak (Fidesz)
Velkey Gábor (SZDSZ) dr. Orosz Sándornak (MSZP)
A bizottság titkársága részéről
Dr. Szalóki Gyula parlamenti főtanácsos
Dr. Erdey György szakállamtitkár (Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium)
Borsányi-Bognár Levente főosztályvezető-helyettes (Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium)
Dr. Farkas Hilda főosztályvezető (Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium)
Szabó Jenő vezető főtanácsos (Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium)
Csépe Balázs tanácsos (Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium)
Dr. Vértes Csabáné vezető tanácsos (Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium)
Palotásné Gyöngyösi Ágnes főtanácsos (Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium)
Erős Veronika szakreferens (Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium)
Pintér István főosztályvezető-helyettes (Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium)
Lapos Tamás főosztályvezető-helyettes (Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium)
Sándor Gáborné környezetgazdálkodási referens (Nemzeti Fejlesztési és Gazdasági Minisztérium)
Dr. Bagi András szakmai tanácsadó (Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium)
Szabó Levente (Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium)
Dr. Bérczi Anna (Jövő Nemzedékek Országgyűlési Biztosának Hivatala)
Dr. Biczó Imre (Jövő Nemzedékek Országgyűlési Biztosának Hivatala)
Sztipán Orsolya (Országos Természetvédelmi, Környezetvédelmi és Vízügyi Felügyelőség)
Dr. Juhászné Halász Judit
Verő Krisztina
Csaszny Márton
Mucska Péter
Vámos György
Kecskés László (Biatorbágy Polgármesteri Hivatal)
Szekeres Viktor (Biatorbágy Polgármesteri Hivatal)
Szalay Sándor (OMSZ)
(Az ülés kezdetének időpontja: 13 óra 10 perc)
DR. NAGY ANDOR (KDNP), a bizottság elnöke, a továbbiakban ELNÖK: Jó napot kívánok mindenkinek. Ugyan még nem teljes a bizottsági ülésünk, de a határozatképesség megvan. Elkezdenénk bizottsági ülésünket.
Megállapítom, hogy a bizottság határozatképes, és megkérdezem képviselőtársaimat, hogy a napirendi pontokkal kapcsolatban - amiket előzetesen kiküldtünk - egyetértenek-e, aki egyetért, tegye fel a kezét. (Szavazás.) Egyhangú. Tehát nemcsak határozatképesek vagyunk, hanem elfogadtuk a napirendet is.
A környezetvédelmi termékdíjról, továbbá egyes termékek környezetvédelmi termékdíjáról szóló 1995. évi LVI. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat (T/10745.szám) (Általános vita) (Első helyen kijelölt bizottságként)
Rátérünk első napirendi pontunkra, amely a környezetvédelmi termékdíj módosításával kapcsolatos. Tisztelettel köszöntöm a KVVM képviselőit, dr. Erdey György szakállamtitkárt, valamint kollégáit.
Államtitkár urat arra szeretném kérni, hogy mutassa be a kollégákat, mert előzetesen nem kaptuk meg a neveket. A jegyzőkönyv számára nagyon fontos, hogy kik képviselik a tárcát, és meg is adom a szót államtitkár úrnak.
Dr. Erdey György szakállamtitkár (KVVM) szóbeli tájékoztatója
DR. ERDEY GYÖRGY szakállamtitkár (Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium): Köszönöm a szót, elnök úr. Hadd mutassam be Farkas Hilda asszonyt a hulladékos hosszú nevű főosztály vezetőjét és Borsányi-Bognár Leventét, aki ugyanezen az osztályon főosztályvezető-helyettes.
Ha megengedi a tisztelt bizottság, akkor a témát egy pár gondolattal felvezetném. Köztudomású, hogy a termékdíjas szabályozás több mint tízéves múltra tekint vissza. 1995-ös az alapjogszabály. Az elmúlt évek során kisebb-nagyobb finomításokon ment keresztül, 2004. január 1-jétől egy jelentősebb változás következett be, ami az alanyi kört pozícionálta a termelői és kereskedői oldalra. Ez számos kritika tárgyát képezte az elmúlt években, és ezért 2008-ban létrejött egy termékdíj munkacsoport, ami a kormányzati szereplők mellett a koordináló szervezetek, a termelői szervezetek, a kereskedők és a gazdasági érdekképviseletek tagjaiból állt. Megkezdődött a felülvizsgálat, aminek az első lépése az volt, hogy körülbelül tavaly október-november magasságában érezhető volt, hogy egy átütő erejű módosítás közép-, illetve hosszú távon képzelhető el, és ezt a helyzetet motiválta az akkor már jelentkező gazdasági válság, ezért a szereplők egy vészforgatókönyvben állapodtak meg. Nevezetesen abban, hogy a szabályozás legakutabb problémáit veszik górcső alá, és egy olyan törvényjavaslatot készítenek elő 2009-re, ami a lehetőségekhez képest az e szektort sújtó válságjelenségek mérséklésére alkalmas. Elmondanám, hogy a módosítás során milyen fő szempontokból indult ki ez a munka.
Az első egyértelmű és határozott célkitűzés az volt, hogy az érdekelteket terhelő adminisztratív terhek markáns csökkentése következzen be. A másik fő rendezőelv az volt, hogy a fizetési kötelezettség lehetőleg egy kötelezettnél való összpontosítása történjen meg, természetesen a szennyező fizet elv figyelemben tartásával. Itt jelezném, hogy a szabályozáshoz kapcsolódik egy kormányrendelet, a csomagolási hulladékokról szóló kormányrendelet, ami azért a kereskedői felelősséget árnyaltan közelíti meg. Erre majd később szeretnék egy mondat erejéig rátérni, de a fő csapásiránya alapvetően az egy kötelezettes rendszer előtérbe helyezése, magyarul a termelői felelősség egyértelműsítése.
A következő fő szempont a termékdíj köteles termékkörök felülvizsgálata volt. Erről azt lehet elmondani és a benyújtott törvényjavaslat ezt tartalmazza, hogy a termékdíj rendszer működése az elmúlt időszakban számos kézzelfogható eredményt hozott, és bizonyos termékkörök termékdíjjal történő szabályozása aktualitását vesztette részben uniós okok miatt, részben azért, mert a piaci mechanizmusok gyakorlatilag a kérdést megoldják. Például az elemek hasznosítása kizárólag piaci alapon 100 százalékban megoldott, nem kell olyan típusú állami rásegítő eszköz, mint amilyen a termékdíj, ami ösztönözné és terelné a dolgot ebbe az irányba.
Ha megengedik, akkor mindezen rendezőelvek alapján kiemelném a törvényjavaslat főbb tartalmi elemeit, amelyek az elmondott elveknek felelnek meg. A törvény alanyi hatálya változik, és az első továbbforgalmazó vevő termékdíj-fizetési kötelezettsége megszűnik a benyújtott törvényjavaslat szerint. A másik fontos dolog, hogy megszűnik a darab alapú fizetési kötelezettség, és a teljes szabályozás tömegalapú rendszerre tér át. Ez is a 2004-es szabályozást követően számos vita forrása volt. A társadalmi konzultációk egyértelműen abba az irányba terelték az ügyet, hogy minden szempontból úgy tűnik, hogy az elkövetkezendő két évben az a járható úgy, ha nem darab alapon, hanem tömegalapon történik az elszámolás ebben a kérdésben.
Következő fontos momentum, hogy koordináló szervezet útján teljesíthetnek azok a kis mennyiségű csomagolást forgalomba hozók, akik meghatározott volumen alatti anyagot hoznak forgalomba, és ez számukra egy nagy adminisztrációs teherkiváltással jár.
Számos olyan megoldást tartalmaz még a törvényjavaslat, amiből egyet emelnék ki, a mezőgazdasági termelői szervezeteknek lehetőségük van a díjfizetési kötelezettség átvállalására. Ez is egy markánsan megfogalmazódó igény volt, és értelemszerűen beépült a törvényjavaslatba. Ez is egy nagyon komoly adminisztrációs terhet kiváltó mechanizmust eredményez. Kötelességem még megemlíteni, hogy az időközi egyeztetések eredményeképpen az agrárkamarával született egy megállapodás. Ez ma még a törvényjavaslatban azért nem szerepel, mert szeptember 10-e körül sikerült pontot tenni a dolog végére. Ami az őstermelőket érinti, az is egy korábban nagyon markánsan megfogalmazódó igény volt, hiszen be kellett azt látni, hogy az őstermelők jelentős részben sem olyan informatikai háttérrel, sem olyan könyvelői tapasztalattal nem rendelkeznek, teljesen felesleges, hogy alkalmazzanak ilyen munkaerőt, egy átalányrendszer kerülne velük kapcsolatban bevezetésre, ami meghatározott árbevétel után egy átalányfizetést követően gyakorlatilag a termékdíj-fizetési kötelezettségüket letudná az adott esztendőre vonatkozóan. Ezt nyilván a parlamenti munka későbbi fázisában vagy bizottsági, vagy közös bizottsági javaslat formájában célszerű kezelni. A tárca teljesen fogadókész ennek a mechanizmusnak a bevezetésére. (Dr. Orosz Sándor megérkezik az ülésre.)
Még zárógondolatként annyit említenék meg, hogy természetesen nagyon hosszadalmas egyeztetés folyt a kérdésben, komoly vitákat követően szeptember közepére eljutottunk oda, hogy az érdekelt érdekképviseleti szervezetek tudomásul veszik ezt a szabályozási utat, hiszen pontosan látják, hogy ez olyan könnyítéseket tartalmaz, amihez képest a jelenleg hatályban lévő szabály 2010-ben és 2011-ben sokkal komolyabb terheket jelentene változatlanul, nem is beszélve a fizetési kötelezettség jelenleg hatályos törvényben szereplő változatlanul hagyásáról.
Köszönöm szépen, elnök úr. Lehet, hogy egy kicsit hosszabbra sikerült, de szükségesnek tartottam.
ELNÖK: Nem volt ez hosszú, kimerítő volt és köszönjük szépen a részletes tájékoztatást. Megnyitom ezzel a vitát, és szeretném rögtön magamhoz ragadni a szót és néhány észrevételt is tenni, illetve kérdezni is szeretnék. Három kérdést teszek majd fel a végén, amire kérném, hogy válaszoljanak.
A vendégeink és a bizottsági tagok is tudják, hogy itt a termékdíj törvénnyel rengeteget foglalkoztunk az elmúlt időszakban, és ez az egész termékdíj törvény több sebből vérzik. Ahogy államtitkár úr is elmondta, ugyan megnyugtató megoldás nem született, de legalább néhány akut problémára igyekeztek megfelelő választ találni és az információim szerint is ebben van egyfajta konszenzus.
Szeretném kiemelni azt, hogy az egész termékdíj törvény lelke valamikor 1995-ben az volt, hogy az ebből befolyó bevételeket környezetvédelmi célokra fordítjuk. Ez valójában a mai napig nem történik meg, tehát ha innen nézzük a dolgot, akkor nem lehetünk elégedettek azzal a megoldással, amit most államtitkár úr elénk terjesztett. Az egész termékdíj törvény - és ebben is egyetértés volt - megérett arra, hogy újragondoljuk és ezt a fő szempontot valamilyen módon előbb vagy utóbb visszacsempésszük a rendszerbe, mert ez volt, ahogy mondtam, valamikor az egésznek a szíve-lelke.
Államtitkár úr is mondta, hogy az elmúlt tizennégy évben többször ment át módosításon a termékdíj törvény. Több panasz is érkezett a bizottsághoz, hogy nagyon nehéz követni a változtatásokat, a rendszer valóban hihetetlenül bonyolulttá vált, és ezen a bonyolultságon most valóban igyekeznek valamit változtatni, és ez örvendetes. Az én emlékeim szerint már legalább hat éve van arra ígéret, hogy ezt a törvényt újragondoljuk és készül egy valamennyiünk számára elfogadható megoldás. Véleményem szerint ugyan ez a 2008-ban létrehozott bizottság tett kísérleteket erre, de ez az alapvető cél a mai napig még nem érvényesült. Ennek ellenére ezt a törvényjavaslatot egyébként a Fidesz és a KDNP támogatni fogja. Szeretnék néhány kérdést feltenni a jelenlévőkhöz és ezek a következők:
Első kérdésem a törvényjavaslat első számú mellékletével kapcsolatos, amely tartalmazza a csomagolás termékdíj tételeit. Itt joggal merül fel az az észrevétel, hogy mi indokolja azt, hogy 1995 és 2009 között a papír, a fa, a természetes textilanyagok, csomagolóanyagok termékdíj tétele 3 forintról 16 forint/kilogrammra növekedett úgy, hogy környezeti szempontból ezek az anyagok szinte a legveszélytelenebb, biológiailag is lebomló anyagoknak minősülnek. Ennek a mellékletnek a második pontja tér ki a kereskedelmi csomagolás esetében a díjtételekre. Itt az üveg 30 forint/kilogrammos díjtétellel szerepel. Ez azért szembetűnő, mert a melléklet első számú pontja az üvegre vonatkozóan 6 forint/kilogramm díjtételt tartalmaz, és joggal merül fel legalábbis bennem az a kérdés, hogy ez a kettősség nem megtévesztő-e vagy rosszul értelmezem a helyzetet.
A második kérdésem az úgynevezett hűtőközegek után fennálló kötelezettséggel kapcsolatos. Ez a módosítás megszünteti a hűtőközegek után fennálló kötelezettséget, itt viszont felmerül az a kérdés, hogy a légkondícionáló berendezések esetében ne legyen termékdíj. A hűtőszekrények esetében indokolt lehet az eltörlés, de annak a feldolgozása, az elektronikai hulladékfeldolgozás gyakorlatilag megoldott. A légkondícionáló berendezések mennyisége azonban dinamikusan nő, ezzel egyidejűleg elavulásuk is jelentkezik, és az ártalmatlanítás nem egyszerű dolog.
A harmadik kérdésem az egyeztetéssel kapcsolatos. Azt szeretném megkérdezni államtitkár úrtól, illetve kollégáitól, hogy a Magyar Gyáriparosok Országos Szövetségének, a lapkiadóknak meg az üdítőital-gyártók egyetértését is élvezi-e ez a törvényjavaslat. Még augusztusban írtak egy levelet, melyet ide is eljuttattak Gosztonyi Ádám főosztályvezető úrnak, és abban rengeteg kifogást fogalmaztak meg. Tájékoztatást szeretnék kérni, hogy jelenleg hol tartanak. Hozzám személyesen egyedül - ha jól emlékszem - a reklámhordozó papírok miatt érkezett észrevétel. Ezt kifogásolták nálam többen is, erre is szeretnék egy reakciót kérni, hogy itt hol tartunk.
Átadom a szót képviselőtársaimnak, kérem, aki kérdést szeretne feltenni vagy észrevételt tenni, jelezze. Köszönöm. (Jelzésre:) Orosz Sándor alelnök úré a szó.
DR. OROSZ SÁNDOR (MSZP), a bizottság alelnöke: Köszönöm a szót, elnök úr, és elnézést kérek minden jelenlévőtől a késésért. Az igazság az, hogy a múltkori bizottsági ülésen úgy álltunk fel, hogy lesz egy rövid bizottsági ülésünk egyrészt hétfőn, másrészt csütörtökön. Erre tekintettel szerveztem egyébként fontos programokat, és aztán csak így tudtam tolerálni, hogy ezzel a késéssel tudtam ideérkezni. Még egyszer elnézést az előterjesztőktől is.
Így tehát távollétemben nem tudom pontosan, hogy mik hangzottak el szóban, hagyatkoznom kell azokra az írásos előzményekre, amelyek előterjesztés formájában vagy más formában rendelkezésemre állnak. Én is azzal szeretném kezdeni, amivel elnök úr, nevezetesen az előzményekkel.
Jó egy évvel ezelőtt foglalkoztunk utoljára plenáris ülésen... Nem, pontatlanul fogalmazok, ilyen keretek között a plenáris ülésen a termékdíj törvénnyel. Azért mondtam, hogy pontatlanul, mert utána egy hirtelen törvénymódosítás erejéig vissza kellett térnünk még ez év elején. Most ezt félretéve az ezt megelőző időszak egyik terméke volt az, hogy látván, tudván a környezetvédelmi termékdíj-szabályozás problémáit, amelyek közül néhányat megemlített elnök úr is az expozéjában, olyan folyamat indíttatott útjára, amely megcélzott egy új szabályozást. Ezen szabályozás lényege az lett volna, hogy kapja vissza a hulladékgazdálkodás az őt egyébként jogosan megillető eszközét. Praktikusan az új szabályozás, a pénz arra fordítódjon, amilyen célból kivetik kérdéséről van tehát szó. Ez a törvényjavaslat e tekintetben - egyetértek elnök úrral - ezt nem tudja szolgálni. A mi alapvető hozzáállásunkat egyébként ez a hiányosság fogja a legvégén meghatározni.
A maradék kitűzhető célokat ha nézzük, osztom azt a vélekedést, hogy a mostani módosítással kialakuló adminisztráció - amihez persze még az is kell, hogy a végrehajtási rendeletek ehhez igazodjanak - ez az adminisztráció két okból jóval egyszerűbb lesz, mint a korábbi. Egyszerűbb lesz egyrészt, hogy jóval kevesebbek számára jelent manuális napi vagy heti vagy havi vagy valamilyen gyakoriságú ténykedést, és egyszerűbb lesz a tekintetben is, hogy a darabalapú termékdíj praktikus kiesése egyszerűbbé teszi az egyébként a kötelezettek körében fennmaradók eljárásrendjét is.
Már itt szeretném jelezni, hogy e tekintetben - halálprecízen akartam mondani, de nem találom - a mentességek, illetőleg kedvezmények körét meghatározó rendelkezés, amely örömteli módon a csomagolás esetében az anyagában való újrahasznosítási célt is preferálja, az egyszerűsítést egy picit keresztbeveri, hogy itt a visszagyűjtés után az anyagában való hasznosítás céljától teszik függővé, hogy 80, illetőleg 90 százalékos legyen a kedvezmény. Ez egy csak többletadminisztráción keresztül, ráadásul praktikusan meglehetősen nehezen értelmezhető és nyomon követhető többletadminisztráción keresztül lehetne érvényesíteni. A kevesebb több volna azt gondolom, tehát a 90 százalékos platformján az anyagában való hasznosítás támogatása éppen elegendő inspiráló erő tudna maradni a visszagyűjtés további támogatására. Nem kellene tehát ezt így megosztani. Ez egy mellékmondat kívánt lenni.
Egyszerűbb lesz tehát ez a rendszer, ezt a célkitűzést tudta teljesíteni a törvényjavaslat. Ne csökkenjenek az állami bevételek. Feltéve, de meg nem engedve, hogy állami bevétel és nem egy hulladékgazdálkodási eszköz, ezt a célt tudja teljesíteni. Itt szeretném jelezni, hogy információink szerint egyébként az e címen beszedendő összeg, termékdíj címén megszerzett összeget nem befolyásolja, hogy az országgyűlés elfogadja ezt a módosítást avagy nem fogadja el ezt a módosítást. De ezt kérdésként is teszem fel, hogy ezt az információt, amelyet egyébként a Pénzügyminisztériumból nyertem, igaz-e avagy sem.
A maradék célok között szerepel egyfajta igazságossági mozzanat megteremtése is. Meggyőződésünk szerint ha listázzuk, hogy ezzel a törvénymódosítással az érintettek közül ki nyer és ki veszít, a gazdasági erő alapján azt gondolom, hogy akik most elégedettek vele, ők mindenképpen nyernek vele. Akik zömében tudomásul veszik, azok viszont anyagilag is és bizonyos értelemben perspektívájában is veszítenek. Arra gondolok egyébként, hogy a gazdasági bizottság ezt az indítványt ismereteim szerint elég nagy többséggel támogatta. Igen, bizonyos gazdasági szempontoknak ez a törvényjavaslat igenis megfelel. Szociális megfontolásokat, már hogy foglalkoztatási szempontokat nem feltétlenül látom minden esetben érvényesülni. A magyar gazdálkodók mondjuk felesben jól járnak vele, de nekem most inkább azok felé húz a szívem, akik valószínűleg nem járnak ezzel jól, ilyen szempontból tehát nem tekintem teljesen maradék nélkül valónak ezt az igazságosság érvényesülését. Mindezeket figyelembe véve, és azt is látván az előzmények alapján, hogy nem kifejezetten pártpolitikai szavazás várható a törvényjavaslat dolgában, a Magyar Szocialista Párt Környezetvédelmi Munkacsoportjának az álláspontját tudom mondani, amely a meg nem valósult környezetvédelmi alapcélok miatt elutasító. Nevesen általános vitára a munkacsoport alkalmatlannak tartja, és ekként szavaz függetlenül attól, hogy más munkacsoportok más álláspontot alakítottak ki ebben a kérdésben.
Tájékoztatásul: mivel megbízást kaptam Velkey Gábor úrtól a Szabad Demokraták Szövetsége frakció képviselőjétől, tisztem bejelenteni, hogy nem támogatja az általános vitára való alkalmasságát a törvényjavaslatnak, ezért tehát személy szerint én két nemmel fogok szavazni. Köszönöm szépen a figyelmüket.
ELNÖK: (Jelzésre:) Turi-Kovács Béla alelnök úré a szó.
DR. TURI-KOVÁCS BÉLA (Fidesz): Vannak aggályaim a javaslattal kapcsolatban, de fegyelmezett frakciótagként nyilvánvalóan úgy fogok szavazni, ahogyan a frakció.
Az első kérdésem arra irányul, hogy a jogbiztonságnak mennyiben felel majd meg ez a módosítás, amit most éppen tárgyalunk, azaz az elkövetkezendő évben, de nem is években, hanem valószínűleg évben a hulladékos jogszabályok harmonizációja során nem kell-e ismét módosítani, nem lesz-e arra szükség, hogy itt egy újabb módosítás következzék. Ami viszont az én számomra azt jelenti, hogy kétségtelenül a gazdasági szereplők felkészülése, részvétele a gazdasági életben ettől némileg bizonytalanná válhat. Ez inkább kérdés és erre majd kérnék választ.
A másik kérdésem a következő. Az kétségtelen, maga a javaslat is utal arra, hogy a mintegy 2 és 4 milliárd forint körüli többletterhet fog ez majd jelenteni, egyes számítások szerint akár 6-8 milliárd forint is lehet. Kérdezem, hogy ez az árakban és a megjelenéseknél ott, ahol ezek majd visszaköszönnek, nem jelentenek-e bizonyos kedvezőtlen változásokat, amelyek esetleg majdnem bizonyosan visszajutnak egészen a nagyközönségig. Ez lenne a másik kérdésem.
Végül lenne még egy kérdésem, hogy mennyiben szolgálja ez a kis- és középvállalkozók érdekét, és mennyiben a nagyokét. Hogy viszonyulnak ezek egymáshoz, van-e erre vonatkozóan valami felmérés, számítás, ami igazolhatná, hogy nincs aránytalanság a nagyobbak javára, aránytalanság a kicsik kárára? Köszönöm szépen.
ELNÖK: Egyéb kérdések? (Nincs jelentkező.) Ha nincs, akkor arra kérem államtitkár urat és kollégáit, hogy az elhangzott kérdésekre adjanak választ.
DR. ERDEY GYÖRGY szakállamtitkár (Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium): Kollektíven megpróbálunk válaszolni. Próbáltam csoportosítani az összecsengő megjegyzéseket. Az egyik elnök úr által és Orosz alelnök úr által is felvetett téma ez a bizonyos visszaforgatás hulladékgazdálkodási célokra, kvázi alapképzés, nevezzük ahogy akarjuk. Ez a rendszer valóban így működött 1995-től, ha jól emlékszem, 2002-ig. Akkor volt egy államháztartási revíziója az elkülönített állami, akkor már célelőirányzatnak hívták őket, és ez az alap sok más alappal együtt megszüntetésre került. Az én szakmai véleményem egyezik elnök úréval és alelnök úréval, a kormányzati képviselői álláspontom meg az, hogy pillanatnyilag ez a hatályos szabályozás és nyilvánvalóan ehhez kénytelenek voltunk igazodni, egyébként pedig az előző rendszer valószínűleg számos esetben több eredményt tudott produkálni. Gondolom, hogy tovább ezt nem kell magyarázni.
A következő kérdés, amit Turi-Kovács Béla és elnök úr is feszegetett, hogy mi a stabilitása ennek a szabályozásnak. Abban kétségtelenül igazság van, hogy a hulladék keretirányelv miatt a hulladékgazdálkodási törvény jövő évi revíziója nem kerülhető meg, ez tervbe is van véve. Ez érintheti a termékdíjas szabályozást is, azonban nem ez az alapvető szempont, hanem az alapvető szempont az, hogy többek kimondták a hozzászólásukban a bizottság részéről meg magam is jeleztem, hogy nem kerülhető meg a termékdíj rendszer átfogó revíziója. Hogy ez 2010-ben vagy 2011-ben kell, hogy bekövetkezzen, ezt nem tudom megmondani. A hulladék keretirányelv direkt összefüggése nem mutatható ki, de ha jó szabályozást akarunk, akkor azonos röppályán kell futnia az új hulladékgazdálkodási törvénynek és a termékdíjas szabályozásnak is, mert ebből születik értelmes produkció.
Ezt én úgy aposztrofáltam, hogy közép-, illetve hosszú távon lehet ezt rendbe tenni. Ez a jelenleg benyújtott törvényjavaslat ma nem több, mint egy gyors reagálás olyan kihívásokra, amelyek részben a gazdasági válság hatására következtek be, részben pedig olyan társadalmi kezdeményezések váltották ki, amelyeknek utat kellett adni, mert a szabályozás több sebből vérzett.
Igazából nem nagyon értettem, hogy 2-6 milliárd többletteher kire hárulna. Jó, ezt megmagyarázzuk. A kis- és középvállalkozásokat érintően azt tudom mondani, hogy önmagától az adminisztratív tehercsökkentés döntően ezt a kört érinti. Van a törvényt kísérő kormányrendeletben egy olyan szabály, és most akkor ez a multinacionális cégek és a kis- és középvállalkozások közötti szabályozásbeli differenciát demonstrálja, ami arról szó, hogy visszavételi kötelezettsége csak az 500 négyzetméter feletti kereskedelmi egységnek lesz a jövőre nézve, ez pedig alapvetően úgy gondolom, azt a kört érinti, akinek ez nem csak lehetősége van rá, hanem kötelessége is. Ezek a nagy bevásárlóközpontok és társaik, de a sarki fűszeres meg a közepes élelmiszerbolt ilyen terhekkel nincs megrakva.
Az anyagában való hasznosítás kérdése, amit Orosz Sándor képviselő úr vetett fel, az MGYOSZ javaslata volt. Ezt mi elfogadtuk, mert szakmai szempontból az gondolom, hogy az anyagában történő hasznosítás és a más típusú hasznosítás között minőségi különbség van. Ez egyben demonstrálja azt is, amit elnök úr is kérdezett, hogy az MGYOSZ és mások által korábban megfogalmazott vélemények mára letisztultak. Én azt nem mondom, hogy a gyártók lelkesednek ezért a törvényjavaslatért, de van egy emlékeztető, hogy kínosan vigyáztunk arra, hogy milyen szófordulatot használjunk. Ebben az emlékeztetőben az volt az egyezményes megállapodás, hogy tudomásul veszik ennek a szabályozásnak a realitásait, magyarul abból indultak ki, hogy ez a szabályozás még mindig több hozadékkal jár az érintettek nagyobb számára - ez egy kicsit válasz Orosz Sándor úr észrevételére - mintha marad a jelenleg hatályos szabályozás.
Most arra kérném, hogy a 3-ból 16 forint ügyében Hilda, te, a hűtőközegek pedig egy jó, de elgondolkodtató javaslat. Parancsolj!
ELNÖK: Parancsoljon!
DR. FARKAS HILDA (Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselő Urak! A termékdíj tételek valóban évről évre növekednek. A termékdíjnak az a funkciója, hogy a kötelezetteket inkább a hasznosítás irányába terelje, tehát ez azt jelenti, hogy a termékdíjnak mindig magasabbnak kell lennie, mint az adott hulladékáramra vonatkozó kezelési költség, ezért a kezelési költségek begyűjtési és hasznosítási díjak függvényében a termékdíjnak mindig emelkednie kell, és ez várhatóan az elkövetkező időszakban is így lesz, ezért van ez az emelkedő tendencia. Akkor lesz ösztönző egy szabályozás, ha a másik megoldás olcsóbb. A kezelési díjnak mindig felette kell tartani. Ennyit az általános anyagárami díjemelkedésekről.
Ami pedig a kereskedelmi csomagolásra vonatkozó kérdést illeti, a kereskedelmi csomagolásokra külön díjtételek vannak, amint az látszik a mellékletben, amelyek jóval magasabbak, mint a sima anyagárami díjtételek, és ennek az az oka, hogy a kereskedelmi csomagolásokkal kapcsolatban egyrészt az újratöltésre ösztönzés még inkább hatékonyabb legyen, egy magasabb termékdíjjal, másrészt a műanyagok ugye mint szintén ebben a termékkörben szereplő, ezek használatát, az egyutas anyagok használatát visszaszorítsuk. Az, hogy az üveg 30 forint kilogrammonkénti termékdíjjal szerepel itt, ez is az újratölthetőség szempontjából lett ilyen szinten megállapítva. Mindenképpen a kereskedelmi csomagolásnál a magasabb üvegtermékdíj azt szolgálja, hogy az érintettek legyenek az ilyen italcsomagolásokat forgalmazók az újratöltésben, viszont lényegesen alacsonyabb a kereskedelmi üveg termékdíjára a kereskedelmi csomagolásnál, mint a műanyagoké, ez pedig szintén az egyutas műanyag palackok elkerülését szolgálja. Nekünk itt egyensúlyozni kell a termékdíj mértékében az elérni kívánt szándékoknak megfelelően.
BORSÁNYI-BOGNÁR LEVENTE (Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium): A hűtőközegek témájában elnök urat meg tudom nyugtatni, tudniillik már 2008-ra vonatkozó törvénymódosításnál a hűtőközegek, hűtőberendezések kategóriáját átalakította a Magyar Országgyűlés, és a hűtőberendezések kategóriáját áthelyezte az elektromos és elektronikai berendezések közé. Innentől kezdve a légkondícionáló berendezések, a hűtőberendezések az elektromos elektronikai berendezéseknél a háztartási nagygépek kategóriájába tartozna, így a hűtőberendezések, hűtőközegek kategóriában csak a hűtőközegek maradtak meg, ott is csak azok a hűtőközegek, amelyek alapvetően nagyon ózonkárosító anyagokat, CFC-k, HCFC-k. A CFC-k forgalmazása már évekkel ezelőtt megszüntetésre került, ahogy államtitkár úr is mondta, uniós rendeletek alapján. A HCFC-knek az alkalmazása az, amelyik az uniós jogszabályok alapján idén megszűnik, tehát jövőre már nem lehet forgalmazni, és ennek megfelelően a termékdíjas szabályozásnak ezen a területen már nincs feladata, hiszen nem lehet forgalomba hozni ilyen termékeket, amikre a termékdíj kivetésre került volna, és azt célozta, hogy ezt minél kevésbé forgalmazzák.
Többletterhek. Bocsánat visszalépek a többletterheknél még a hűtőközegekre, hogy a mínusz és a plusz érthető legyen. A hűtőközegek esetében a bevétel az 100-150 millió forintra csökkent ennek megfelelően az elmúlt évre, idei évben is nagyjából ez a bevétel várható. Ez csökken tulajdonképpen, ha jövő évben megszűnik a termékdíj-fizetési kötelezettség, de egyébként is nulla lenne a várakozásoknak megfelelően. Emellett viszont a termékdíj hatálya a gépjárművek, gumiabroncs hatályának bővítésével, motorkerékpárok, illetve a repülőgép gumiabroncsok, egyéb légijárművek gumiabroncsaira is kiterjesztve okozza azt, hogy többletbevétel várható. A 2-4 milliárdot azért írtuk ilyen nagy szórással, mert erre a területre is igaz a gumiabroncsnál a mentességi feltételek. Az, hogy mennyire veszik igénybe a gyártók a mentességi feltételeket, ez a gyártóktól függ.
DR. ERDEY GYÖRGY szakállamtitkár (Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium): Bocsánat, egy dolog kimaradt a reagálásomból. Orosz Sándor vetette fel, hogy az állami bevételek kérdése hogyan alakul. Én ezt ahányszor termékdíj törvény tárgyalása volt, minden egyes alkalommal próbáltam elmondani, hogy a termékdíj rendszer filozófiája nem arról szól, hogy legyen állami bevétel. Persze tervezhető ebből egy állami bevétel, mert nagyjából lehet tudni, hogy jövő évre ez hogy alakul, de ez a rendszer akkor funkcionál jól, ha egy öt éves átlagot veszek figyelembe, és az állam számára a bevétel évről évre csökken, mert ez azt jelenti, hogy többen szereznek mentességet, az pedig azt jelenti, hogy nagyobb arányban kerül hasznosításra, újrahasználatra. Szakmailag mindig is azt mondtuk, hogy Isten ellen való vétek költségvetésben súlyos bevételi forrásként a termékdíj bevételt előírni. Nyilván a költségvetési tervezés már csak olyan, hogy ha prognosztizálható egy bevétel, akkor nyilván ezt a bevételi oldalon feltüntetik, de még egyszer mondom, hogy a szabályozás célja és filozófiája nem az állami bevétel kérdése. Az egy más kérdés, hogy az ellenőrzés egyébként dicséretes javulása eredményeképpen a potyautasok száma egyre inkább felderítésre kerül, és ez önmagában egy többletbevételt fog eredményezni. Ezt nehéz prognosztizálni. Nyilván erre mond a Pénzügyminisztérium egy számot, ha nagyon akarunk, mi is mondunk egy számot, de nagyon egzakt módon ezt ma megsaccolni nem lehet. Köszönöm.
ELNÖK: (Jelzésre:) Orosz Sándor alelnök úr jelezte, hogy szeretne még egy megjegyzést tenni, erre lehetőség van.
DR. OROSZ SÁNDOR (MSZP) a bizottság alelnöke: Köszönöm. Amire én gondoltam, hogy precíz legyen a felvetés. A 8. §-a a törvényjavaslatnak tartalmazza a termékdíj törvény 5/E. §-ának átírását. Ennek a második és harmadik bekezdése foglalkozik az anyagában való újrahasznosítás céljából való begyűjtés esetén levonható mértékekről. Én mindössze - amivel egyetértek - ismerve az álláspontokat én ennél radikálisabb százalékokat is elképzelhetőnek tartanék, pusztán azt tettem szóvá, hogy adminisztratív megfontolásokból ha arra is külön gyűjtések, igazolások szükségesek, hogy az anyagában való visszagyűjtést követően milyen célra, mert a 90 százalékot akkor kapja, amikor az elsődleges használati célra történik az anyagában való újrahasznosítás. Azt gondolom, hogy ez a szabályozás adminisztratív terhekkel jár, ami egyébként könnyen áthágható, nehezen ellenőrizhető, ehelyett én helyesebbnek és indokoltabbnak tartanám azonos platformon legalább a 90 százalékot megadni az anyagában való újrahasznosítás céljából való visszagyűjtésre. Köszönöm.
Döntés az általános vitára való alkalmasságról
ELNÖK: Köszönöm szépen. Akkor most szavazásra fog kerülni a sor, és azt kérdezem képviselőtársaimtól, hogy aki ezt a termékdíjjal kapcsolatos törvénymódosítási javaslatot támogatja, általános vitára alkalmasnak tartja, kérem, tegye fel a kezét. (Szavazás.) Tíz. Aki nem tartja alkalmasnak? (Szavazás.) Nyolc. Az a történelmi pillanat következett be, hogy az MSZP saját ellenzékét is eljátszotta. Tartózkodás van-e? (Szavazás.) Nincs.
Megállapítom, hogy a bizottság 10 igen, 8 nem szavazattal támogatja az általános vitára való alkalmasságát.
Bizottsági előadót kell választanunk? (Közbeszólások.) Akkor én elvállalom a többségit. Kisebbségi? (Közbeszólások.-Derültség.) Orosz Sándor. Köszönöm szépen államtitkár úrnak és kollégáinak is a jelenlétet.
Az agrárgazdaság 2008. évi helyzetéről szóló jelentés (J/10528. szám) (Általános vita)
Áttérünk a második napirendi pont tárgyalására, mely a 2008. évi agrárjelentéssel kapcsolatos. Tisztelettel köszöntöm az FVM megjelent képviselőit. Előzetesen mi arról kaptunk értesítést, hogy Szabó Jenő vezető főtanácsos lesz itt, de látom kolléganője is érkezett. Kérem, hogy mutatkozzon be, hogy a jegyzőkönyvbe ezt tudjuk beírni.
DR. VÉRTES CSABÁNÉ (Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium): Vértes Csabáné vagyok a Mezőgazdasági Főosztályról és kérés esetén szívesen áll rendelkezésükre Erős Veronika kolléganőm, ő is a Mezőgazdasági Főosztályról. Köszönöm szépen.
CSÉPE BALÁZS (Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium): Csépe Balázs, Agrár-vidékfejlesztési Főosztály.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Kicsit megzavart a munkatársa. Összesen két hölgy, két férfi. Szabó Jenő vezető főtanácsos úrnak adnám meg a szót, kérem, hogy a napirendi ponttal kapcsolatosan tegye meg az észrevételeit.
Szabó Jenő (FVM) szóbeli kiegészítése
SZABÓ JENŐ (Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium): Röviden szeretném bemutatni magát a jelentést és jelentési kötelezettséget, tekintettel arra, hogy a kormány a költségvetést jóval a tervezett időpont előtt nyújtotta be a parlamentnek, ezért mi is előrehoztuk a jelentés benyújtási határidejét. Október 15-e lenne egyébként a kötelezettségünk, és mindjárt az elején szeretném megemlíteni, hogy ez az adatgyűjtéssel és szerkesztéssel járó meglehetősen nehéz munka egy hibát is szült, amit felfedeztünk, és ezt szeretném korrigálni mindjárt az elején. Utólagosan már nem tudtunk belenyúlni az anyagba. Ez a 113. oldalon éppenséggel a földtörvény módosításával kapcsolatos megjegyzés. Ott egy tervezet szövege maradt benn, nevezetesen a haszonbérleti szerződés minimális és maximális idejének a szabályozását szerette volna eltörölni, ez nem történt meg, így a hibáért elnézést kérve kérjük semmisnek tekinteni ezt a szakaszt.
Maga a jelentés 11-ik alkalommal kerül a parlament elé, és értelemszerűen fő feladata a 2008-as év folyamatainak a bemutatása, költségvetési ráfordításokkal való elszámolás, jövedelemviszonyokról történt beszámolás. Összefoglaló jelleggel annyit hadd mondjak, hogy a tavalyi év igencsak ellentmondásos volt az agrárgazdaság számára is, és természetesen megkerülhetetlen a világgazdasági válság, pénzügyi-gazdasági válság és annak következményei, de furcsa módon - ellentétben az iparral és szolgáltatásokkal - az agrártermékek, élelmiszertermékek esetében nem a piac drasztikus összeomlása okozta a válság negatív hatásait, hanem a pénzügyi források beszűkülése, a hitelforrások elapadása. Éppen ezért - mielőtt az eredményekre rátérnék - megemlítem, hogy a kormány pontosan a válság agrárgazdasági következményeinek tompítására elsősorban a hitelhez jutás lehetőségeit javító intézkedéseket tett. Négy ilyen konstrukciót is meghirdetett az agrárvállalkozások forráshiányának enyhítésére.
Az FVM a KSH közös felelősségével együtt nyújtja be ezt a jelentést, és elsősorban látleletet kíván adni és lehetőleg kerülve a véleményalkotást, tárja az országgyűlés elé azokat az adatokat, folyamatokat, amelyek a tavalyi évet jellemezték.
Összefoglaló jelleggel a pozitívumokat illetően annyit hadd mondjak, hogy 2008-ban a beruházások látványosan bővültek az országos átlaghoz képest. Az agrár-külkereskedelem ismételten kiemelkedő, jó teljesítményt nyújtott és a vállalkozások jövedelemhelyzete is javult. Hogy alátámasszam ezt a pozitív képet, a teljes kibocsátás 15 százalékkal nőtt és megközelítette a 2000 milliárd forintot. Ez folyóáron számolva. Volumenében pedig 27 százalékkal bővült a mezőgazdasági alapanyag-termelés nagyságrendje. GDP vonatkozásában csak kalkulációk vannak, 3,7 százalékot vetít előre a KSH, de ez kifejezetten csak a mezőgazdasági alapanyag-termelést és nem az agrárbiznisz teljes körét érinti. Hozzátesszük, hogy a növénytermesztésben az elmúlt két évben azok a nemzetközi folyamatok hatottak, amelyek az árrobbanás következményeit illetik, jóllehet a hazai élelmiszerfogyasztás 2008-ban a statisztikai adatok szerint stagnál, de a külkereskedelemben rendkívül dinamikus, közel 14 százalékos bővülés zajlott le, és az export elérte az 5,7 milliárd eurót, ezzel szemben 3,8 milliárd eurós import képződött.
A kivitel szerkezetében - és ezt az agrárgazdasági tanács állásfoglalása is megemlíti - romló feldolgozottsági fok kétségtelenül negatívuma ennek a helyzetnek, viszont a nemzetközi folyamatokból arra lehet következtetni, hogy igen erőteljes a fő piacainkon a válság következtében a termékszerkezet, illetve az élelmiszerfogyasztás szerkezetének az igényesebb termékektől való elfordulása. Mondhatnám azt is, hogy az alacsony feldolgozottságú termékek iránt nagyobb a kereslet. A szektorszerkezetet nézve igen erős a késztetés, hogy a nyugat-európai biodízel és egyéb biomassza hasznosító beruházások importéhségét Magyarországról is fedezni akarják. A ráfordítási szintjeink ugyanakkor, a mezőgazdasági termeléshez felhasznált ipari termékek árai meglehetősen dinamikusan nőttek, 15 százalékkal magasabbak voltak, és mivel ennél alacsonyabb volt az átlagos élelmiszerár-emelkedés, az agrárolló romlott. Különösen kedvezőtlen, hogy az átlagos tendenciákkal ellentétben a takarmányárak, illetve a műtrágyaárak rendkívüli módon megugrottak. Ebben a 15 százalékban a műtrágyaárak 60 százalékos növekménye is meghúzódik, ami természetesen azzal a következménnyel jár, hogy a műtrágya-felhasználás csökkent és ez az idei évi termelést is befolyásolja.
A beruházások esetében 24 százalékos a növekmény, ennek következtében a nemzetgazdasági beruházások 4,7 százalékát mondhatja magának az ágazat. Elsősorban a gépek, berendezések fejlesztését takarja ez a növekmény, és összefügg az európai uniós forrás felhasználásával. A mezőgazdasági munkaerő ráfordítása az évtizedes tendenciáknak megfelelően csökkent, ugyanakkor hozzá kell tennünk, hogy a KSH csak bizonyos szegmensét követi, adminisztrálja a mezőgazdasági foglalkoztatásnak, és a ráfordított munkaerő és nem fizetett munkaerő nagyságát is beszámítva úgy ítéljük meg, hogy a lakosság egynegyede érintett ma is a mezőgazdasági termék előállításában. Ezért törvényi kötelezettség a jövedelemkvalitás megteremtése távlati cél, hozzá kell tenni, hogy a bruttó átlagkeresetek 9,5 százalékkal nőttek, tavalyelőtt pedig 7,6 százalékkal, ezek jobb adatok, többletet mutatnak a nemzetgazdasági átlaghoz képest, mégis a mezőgazdasági nettó átlagkeresetek nem érik el a nemzetgazdasági átlag 75 százalékát.
Támogatások tekintetében 443 milliárd forinthoz közelít az a nagyságrend, amit az agrár-vidékfejlesztési támogatásokhoz előirányzott a kormány és a kifizetés pedig 426 milliárd forint. Itt az éves kifizetések 7,2 százalékos elmaradását elsősorban az Új Magyarország vidékfejlesztési program tervezettnél alacsonyabb felhasználása miatt következett be, de főleg ez az átcsúszás mindig egyfajta gondot és problémát jelent.
Az agrár-környezetgazdálkodási támogatások nagyságrendje 113 milliárd forint volt, a Nemzeti Vidékfejlesztési Terv 60 százalékát, melyet említettem, agrár-környezetgazdálkodási támogatásokra fordította a tárca. Az év folyamán meg kell említenem, hogy meglehetősen alacsony szintet ért el a mezőgazdasági hitelállomány, és 2000 milliárdos kibocsátásnak nagyjából 20 százalékát jelenti ez a hitelforrás nagyságrend, ami 375 milliárd forint volt.
A jövedelemhelyzet. Jövedelemhelyzet alakulásában társas vállalkozásoknál 58 százalékkal nőtt az előző évhez képest a jövedelemszint. Az APEH gyorsjelentése alapján értelemszerűen egy minta alapján készült számítás, és az APEH gyorsjelentését is megkapva azt kell hogy mondjuk, hogy a kettős könyvvitel vezetésére kötelezett vállalkozások üzemi eredménye 38 százalékkal nőtt és 115 milliárd forintot tett ki, és az adózás előtti eredmény pedig közel 25 százalékkal nőtt. Árnyoldala ennek a piaci helyzet alakulásának, hogy az élelmiszeripar veszteségessé vált, ágazati szinten veszteségessé vált. Maga az élelmiszeripar belső piaca rendkívül erős szorítás következtében évek óta zsugorodik, és itt jön be az a rendkívül nehéz kérdés, hogy a kiskereskedelemi láncok koncentrációs folyamata révén a rendkívül erős árnyomás nehezedik az élelmiszeriparra. A mezőgazdasági alapanyagtermékek világpiaci ára nagy hatást gyakorolt természetesen a hazai termelői árakra is, viszont másik oldalon a koncentrált kereskedelem megakadályozza, hogy az élelmiszeripar kvázi ezt a termékár- vagy nyersanyagár-növekedést valamilyen szinten a fogyasztóra áthárítsa.
Röviden ennyit szerettem volna mondani, és szeretném kérni, hogy a bizottság amennyiben általános vitára alkalmasnak ítéli, fogadja el.
ELNÖK: Köszönöm szépen, megnyitom a vitát, és arra kérném képviselőtársaimat, hogy aki kérdezni szeretne, jelezze. (Jelzésre:) Megadom a szót először alelnök úrnak, Orosz Sándornak.
DR. OROSZ SÁNDOR (MSZP) a bizottság alelnöke: Köszönöm a szót, elnök úr. Igazából az éves jelentések rendszere, ahogy kialakult, hogy tényleg használható információk sokaságát adja, üdvözlendő továbbra is, mint ahogy az is, hogy az agrárgazdasági tanács ezt megelőzően most is véleményezte és javaslatait megfogalmazva mind a jelentés, mind pedig az agrárgazdasági tanács álláspontja - úgy, ahogy ezt az agrárgazdaság fejlesztéséről szóló törvény előírja - bekerült az országgyűlés elé.
Maga a jelentés fő értékéhez azt tenném hozzá, hogy igyekszik neutrális lenni. Nem állítom, hogy minden esetben sikerül, de igyekszik neutrális lenni, ugyanis nem a jelentés dolga a minősítés. A minősítés az erre hivatott szerveknek meg mindazoknak, akik foglalkoznak vele és előre következtetéseket vonnak le. Ezek egyik lényeges értéke az, amit a 2008-as évről szóló jelentésben is hangoztatni szükséges - legalábbis szerintem -, hogy ez a következtetések levonására az esetek túlnyomó többségében alkalmas, a szükséges neutralitással kerültek csoportosításra.
Természetesen ez a fajta tényszerűségre törekvés adott esetben nem eredményezheti, hogy minden kizárólag csak a tényekből következő súlyának megfelelő terjedelemmel szabadna taglalni. Miért mondom ezt? Azért mondom ezt, mert van a magyar agrárgazdaságnak több ágazata, alágazata, ezek egyike például a halászat. (Derültség.) Ez ugyan az agrárgazdaság része és nagyon helyesen... (Közbeszólás.) Hát valahol elő kell jönnie. Az agrárgazdaság fejlesztéséről szóló törvény tehát jogosan tartalmazza a halászati ágazatot is, de azt nem árt, ha minden fórumon megemlítjük és tudjuk, hogy az Európai Unióban a közös agrárpolitika mellett létezik közös halászati politika, és a magyar halászat - szemben az agrárgazdaság többi magyarországi ágazatával - nem ehhez az agrárpolitikához, hanem a közösségi halászati politikához kapcsolódik. Ezért a jövőt illetően ez egy relatíve kicsinyke kis szervezet, mégis ehhez a nagy testvérhez való külön kapcsolódásra tekintettel indokolt ennek tényszerűvé tenni és az agrárgazdaság egyéb elemeinél tapasztalt megosztásnak megfelelően megjeleníteni ebben a jelentésben is. Magyarán nemcsak önmagában, hanem ehhez a közös halászati politikához való viszonyában is kell tudni értelmezni. Ez annál is inkább fontos, mert maga a jelentés nem vagy csak nagyon-nagyon beleolvasva foglalkozik azzal a problémával, ami érinti az egyébként környezetvédelmi bizottság dolgát és ügyét is, nevesen az ez év augusztus 31-ével lejárt extenzív halastavi gazdálkodás támogatása című agrár-környezetgazdálkodási támogatással. Ezt azért kell idehoznom, mert ma már mind az állami, mindpedig... rosszul kezdtem. Mind a civil szervezetek, mind pedig a hivatalos állami, természetvédelmi megközelítés valahogy akként szól, hogy a magyarországi biodiverzitás, ennek is fajsúlyosan egyébként a vizes élőhelyekhez kötődő madarak vonatkozásában, de természetesen nem kizárólag róluk van szó, letéteményese nem más, mint a magyarországi halgazdaságok léte és azok egyébként a korábbi években - mondom még egyszer ez évvel lezártak - a támogatása. A magyar kormányzat - és jogos a kormányzat kifejezés, hiszen mind a földművelésügyi, mind a környezetvédelmi, időnként a külügyminiszter úr is - élénken igyekszik segítséget nyújtani ahhoz, hogy ennek a programnak a folytatásához szükséges anyagi fedezet rendelkezésre álljon. Ez az anyagi fedezet egyébként rendelkezésre áll a tekintetben, hogy az ÚMVP-t úgy tervezték meg, hogy akkor kerül majd kifizetésre, de erre a DG-Agri erőszakos hatására nem kerülhetett mind a mai napi sor.
Az agrárgazdasági tanács azt az agrárdiplomáciai törekvést, amelyik változatlanul szeretné ezt a fontos program fontos finanszírozását elintézni, felkarolta, támogatta. Azt gondolom, hogy amiről nem beszélünk, az hiába van leírva a programokban, azt kevesebben forgatják, ezért itt és most szeretném felhívni a Környezetvédelmi bizottság figyelmét is arra, hogy valós természeti értékek elmúlásának veszélyét jelenti, ha ennek a programnak a finanszírozását nem sikerül megoldani. Még egyszer mondom, az ÚMVP magyar tervezésében ez benne volt, elvileg ez rendelkezésre áll, felhasználását programmódosítással el lehet intézni, a Magyar Kormány mindent megtesz annak érdekében, de a DG-Agri megkötötte magát. Ez azért is érdekes, és ezt tartalmazza az agrárgazdasági tanács jelentése, túl azon, hogy súlyos természeti következményekkel jár, úgy egyébként a halászati operatív program külön más soron és más technikákkal megfogalmazott ügyeiben céljait is veszélyezteti ennek a támogatásnak az elmaradása. Ezt szerettem volna kiegészítésül elmondani, mert ez az elővezetésben sem volt igazán jelen, ugyanakkor mindemellett a hozzászólásom elején jelzett értékeire tekintettel a 2008-as jelentést és az agrárgazdasági tanács véleményének országgyűlési megvitatását támogatjuk és elfogadását javasoljuk. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak.
ELNÖK: (Jelzésre:) Farkas Sándor képviselőtársamé a szó.
FARKAS SÁNDOR (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Immár nagyon sokadik alkalommal tárgyaljuk az agrárgazdasági jelentést a parlamenti falak között, illetve bizottsági ülések során. Valóban így van, és ezt csak megerősíteni tudom, hogy az agrárgazdaságról szóló jelentés mérete, volumene úgy érzem, hogy az elmúlt évekhez képest folyamatosan zsugorodik össze. Már csak azért is merem mondani, mert úgy érzem, hogy a magyar agrárgazdaság is hasonlóképpen zsugorodik össze és egyre kevesebb fér, egyre kevesebb oldalt lehet megtölteni, ha csak ilyen szerkezetű kérdésekben taglaljuk ezt a kérdést. Ezt azért merem mondani, mert azok a számok, amik az előadó, a minisztérium részéről elhangzottak, azok, ha nem ismernénk a magyar mezőgazdaság naturális helyzetét, akkor mindenki úgy fogná fel, hogy itt a kánaán, itt a nagy jólét, tökéletes dolgok. De aki minden nap megéli kicsiben, nagyban, erre mindig szoktam hivatkozni, lehet, hogy unásig már, ezt a tevékenységet, annak teljesen más a véleménye, nekem személy szerint kimondottan. Valóban elismerve azt, hogy a tavalyi évben kedvező időjárási viszonyok voltak, aránylag elfogadható termésmennyiség volt, de önmagában csak a növénytermesztésre igaz, az összes többi ágazatra nem. Mert ha megnézzük a statisztikai számsort főleg a második kötetben, de az első kötetben való hivatkozásokat is, mind arról szólnak, hogy mindenből kevesebb, kisebb, területben, naturális mértékben, termésátlagban, feldolgozásban. Ha most végignézzük az egész ágazatot, azt láthatjuk, hogy zsugorodik a magyar mezőgazdaság össze. Azt hiszem, ebben nincs vita közöttünk. Itt látom a felelősségünket, és itt látom az egész kérdés problémáját, hogy ezt miért engedjük? Tudom, hogy nem ennek a bizottságnak a hatáskörébe tartozik, valószínűleg nem is ennek a fórumnak, de engem ez most már nagyon komolyan aggaszt, amikor itt vannak a barátaink, akik mindig azt mondják, hogy Európában a legjobb termőhelyi viszonyokkal, legjobb termőfölddel, legjobb éghajlati körülmények között a magyar Kárpát-medence az, ami legmegfelelőbb a mezőgazdasági termelés szempontjából. Ugyanakkor viszont mi ezekkel a lehetőségekkel nem élünk, vagy az a megállapítás adott - most már magam sem tudom -, nézve az elmúlt évek tapasztalatát, azt tapasztaljuk, hogy gyakorlatilag a mezőgazdaság súlyát veszítve folyamatosan csúszik le ágazati rangsorokban. Mindenféle egyéb más adatot is hozzá lehetne tenni, tehetjük akár a foglalkoztatotti létszámot, a jövedelmi viszonyokat, ma is még 75 százaléknál tartunk az átlag magyar jövedelemhez képest. Ugyanakkor látjuk azt, hogy különböző átstrukturálódások vannak a különböző gazdasági társaságok, illetve őstermelők, egyéni termelők vonatkozásában, ami megint majdnem azt mondhatnám, hogy összehasonlíthatatlan a 2007 és 2008 közötti adatsorból. Mi történt, meg lehetne kérdezni. Miért van ez? Aki nem tudja, hogy miért, annak ez jó kérdés lehet.
Azt látom - és inkább talán amit korábban is a minisztérium, a mai kormányzat agrárvezetése kinyilatkozott, hogy igenis az állattenyésztést kell preferálni. Ezt már mindenki tudja Magyarországon, mi történt? Volt preferálva? A naturális mutatók alapján folyamatos csökkenés van. Állatlétszám, szarvasmarha, sertés 500 ezerrel csökkent 2007-ről 2008-ra. Juhállomány stagnál, de az egész állattenyésztés volumene gyakorlatilag folyamatosan csökken, és amikor arról van szó, hogy az előadó részéről elhangzott és ki is szeretném emelni, hogy tömegáru előállító országgá válunk. Miért? Gyakorlatilag arról volt szó, hogy a tömegárunak nagyobb piaca van. Tévedés. Ez óriási tévedés, megkérdezem én, hogy a legnagyobb külföldi partnerünk, Németország állítólag, onnan főleg sertéshúst és nem tudom még mit, sajtot hozunk be. Megkérdezem, hogy élősertést hozunk be Németországból? Akkor miről beszélünk? Nem, feldolgozott terméket. A magyar mezőgazdaság miért nem tud feldolgozott terméket kivinni? Azért, mert a 80-as évek, 90-es évek elején az egész feldolgozóipar szét lett verve. Miért nem teszünk annak érdekében, hogy ezen a helyzeten változtassunk? Miért nem próbáljuk azokat a támogatási formákat, amik vidékfejlesztésre és területfejlesztésre vonatkoznak? Szétvertük az összes kisvágóhidat. Szétvertük az összes kisebb tejüzemet, szétvertük az összes kismalmot, mindent, ami a helyben való foglalkoztatásnak, a helyben való élelmiszer magasabb szintű - nem tömegtermékként - feldolgozását eredményezte volna. Miért nem teszünk ez ellen valamit? Miért nincs ebben az anyagban - és ezt sajnálom, minden évben el szoktam mondani. Hogy van egy helyzetmegállapítás, ez rendben van. Nagyon kevés vagy - ahogy Orosz Sándor képviselő úr is mondta - nincs meg az a koncepció, ami alapján ennek az ágazatnak működni kellene. Nincs egy másik olyan ágazata a magyar gazdaságnak, ahol ennyi alapfeltétel biztosított. Föld, éghajlat, víz, kérdőjel (Derültség.), nem a halaktól sajnálom a vizet, csak egyáltalán, milyen aszály van ott ugye, illetve van egy bizonyos szaktudás, ami még megvan Magyarországon. Amikor a hitelről, a hitelezési feltételekről van szó, én erről külön regényt tudnék írni önöknek, hogy egy cég vezetőjeként milyen kálváriát kellett járnom ahhoz, hogy egyáltalán ezt az évet el tudjuk indítani úgy, hogy minimális hitelhez jusson a gazdaság.
Miért nem erről beszélünk? A jelentést tudom, hogy be kell terjeszteni, de nagyon hiányolom azt, hogy ezek a kérdések soha, nem hogy soha, de nagyon keveset vannak felvetve. Keveset akarunk ezzel foglalkozni, holott tudjuk azt, és valahol ebben az anyagban van vagy máshol olvastam, hogy körülbelül kétmillió ember valami módon kapcsolódik az agráriumhoz. Nemcsak őstermelő, hanem úgy is, hogy van egy hobbikertje, ahol van három gyümölcsfa, de azért már elmegy a növényvédőszer boltba és vesz egy csomag permetezőszert, és valamilyen módon bekapcsolódik ebbe a vérkeringésbe. Legnagyobb értékünk és hagyjuk, hogy ez elússzon. Erről majd a részletes vitában a parlamentben szeretnék szólni.
Említett egy számszaki hibát. Én most nem szeretnék kukacoskodni, csak meg szeretném kérdezni, hogy amikor átolvastam a második kötet 61. oldalát, két Nagy-Britannia szerepel a sertéshús-termelésben. (Közbeszólás. - Derültség.) Lehet, hogy sajtóhiba, nem kukacoskodni akarok, csak úgy feltűnt, hogy van két Nagy-Britannia, de nézegettem a többi oldalt, utána Egyesült Királyság van. Az, hogy Nagy-Britannia, Németország és ismét Nagy-Britannia, ezt nem értem, de ez csak ilyen szemtelen megjegyzés volt részemről.
Ugyanakkor szeretnék egy kicsit a Környezetvédelmi bizottsághoz kapcsolódó kérdéskörrel is néhány gondolatot foglalkozni, inkább már csak kérdést feltenni és nem húzni az időt. Tudjuk azt, hogy a bioenergetikai program milyen nagy sebességgel, széllel és erővel tört Magyarországra egy pár évvel ezelőtt. Ha minden igaz, 30 állattartó biogáztermelő telep van Magyarországon. Hogy pontosan hány épült meg, hányan kaptak támogatást, került beterjesztésre ez a pályázat, hány épült meg pontosan és hogyan működnek ezek, illetve hogy mi van a lágyszárú növények energiafű-termelési programjával, erről is dicshimnuszok zajlottak, hogy megoldja a magyar energiatermelés jövőjét. Erről is elég kevés viszonyszámot hallok, illetve úgy látom, hogy azok a nagy programok, amelyek különböző településeken indultak volna, már a felvásárlásnál tartottak, szerződéskötésnél tartottak, kiderült, hogy még a telepen egy kapavágás nem történt. Szeretném, ha ezzel kapcsolatban néhány gondolatot esetleg megosztana velünk és majd a részletes vitában erről külön szeretnék szólni. Ennyi kifogás után ne várják el tőlünk, hogy támogassuk az általános vitára való alkalmasságot. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. (Jelzésre:) Kis Péteré a szó.
KIS PÉTER LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Farkas Sándor hozzászólásához annyit szeretnék fűzni, hogy nyilván mint a bizottságban egyedüli olyan ember, aki közvetlenül éli meg a mezőgazdaság gondjait, problémáit, és talán hitelesnek is lehetne mondani, amit felvetett, ennek ellenére azt kell mondani a 2008. évi jelentés számaiból, megállapításaiból, hogy önmagához képest 2008 a mezőgazdaságban nem olyan sikertelen év volt. Most már megállapíthatjuk és valószínű, Farkas képviselő úr is visszaigazolja, hogy 2009. évről már megközelítőleg sem lehet sajnos ilyen jó képet festeni. Az előterjesztésben is részletesen elhangzott, hogy ez egy 1997-es évi törvény szerint 11. alkalommal kerül be, és ebből már nekem is volt szerencsém 8 évet figyelemmel kísérni.
Ha valaki úgy szemléli a mezőgazdaságot, hogy ez majd egyszer nekilendül és abszolút felfelé megy, akkor az erre ne számítson, éppen a mezőgazdaság kitettségéből adódóan ezek a hullámzások benne lesznek. Itt ugye az alapvető kérdés nyilván az időjárási viszonyok, és ha megnézzük a 8, de 11 évet is, hogy ez a hullámzás benne van. Természetesen ezen túlmenően lehetnek olyan időjárástól független gondok, problémák, amelyek még befolyásolják az ágazat helyzetét. Én mindenféleképpen - elismerve azt, hogy az ágazaton belül arányait tekintve nagyságrendbeli különbség volt akár a jövedelmezőség, akár a versenyképességi pozícióját nézve egy-egy ágazatnak - a magyar agráriumnak 2008-ban közel 2000 milliárd volt a kibocsátási volumene, és ez ahogy el is hangzott, ez 28 százalék körüli növekedést jelent. Lehet, hogy 2009-ben a 2008-hoz képest ugyanennyi visszaesés várható, de ne jósoljunk, mert nem ez a feladatunk. Azt fontosnak tartom azért, hogy a fejlesztés volumene is 27 százalékkal nőtt 2007-hez képest. Csak megjegyezném, hogy nem biztos, hogy 30 hektáros gazdaságnak 30 milliós gépet kell vásárolni, de ezen az ágon ne menjünk tovább, mert ez egy más dimenziója ennek a problémának. (Közbeszólás.) Csak én most arról az oldalról vetem fel, hogy kell-e egy 30 hektáros gazdaságnak 30 milliós gépet vásárolni, de hát ilyen a pályázati rendszer, és hogy ha pályázat, akkor miért ne, és még meg is nyeri.
Inkább azt tartom problémának - ami itt el is hangzott -, hogy 2008-ban az agrárolló mértéke jelentősen bővült, illetve szétnyílt az agrárolló mutató mértéke 84 százalékra. Az is igaz persze, hogy a 2008 végén kezdődő válság kapcsán a mezőgazdaság volt az, ahol leginkább kevésbé volt érezhető. Örök törvény, hogy enni mindig akarunk és mindig fogunk is, tehát ezt az ágazatot ilyen szempontból, még akkor is, ha a fogyasztás stagnált, nem érintette annyira. Az is pozitívum, és az agrárgazdaságban dolgozók mindenképpen büszkék lehetnek rá, hogy a csökkenő magyar GDP mellett az agráriumnak volt köszönhető az, hogy 2008-ban nem fordult negatívba ez a történet.
Az a jövedelemtömeg, amiről szó volt, hogy 100 milliárdot meghaladó, annak az eloszlása is igen egyenetlen. A társas vállalkozások nyilván nagyobb jövedelemre tudtak szert tenni, de ez a mezőgazdaság szerkezetéből is adódhat vagy adódik. Már többen hivatkoztak az agrárgazdasági tanács kötelezettségére, hogy a jelentés mellé ők is elmondják a véleményüket. Ez az agrárgazdasági tanács minden évben véleményt formál. Vagy akarjuk vagy nem figyelembe venni ezeket a figyelemfelhívásokat a következő időszakra, mindenképpen ki kell emelni azt a sommás megállapítását az agrárgazdasági tanácsnak, ami már itt érintésre került, hogy a mezőgazdaság jövedelmi viszonya annak ellenére, hogy közel 10 százalékos növekedés tapasztalható, a lemaradás mutatkozik a nemzetgazdaság többi ágazatához képest, és sajnos részben a mezőgazdaság helyzetéből adódóan tartós jelenség, és erről elmozdulni évek óta nagyon nehéz.
Nem húzva az időt, néhány gondolatot azért még szeretnék elmondani arra vonatkozóan, hogy most már 11. alkalommal mindig megtárgyaljuk a jelentéseket. Azért ezek a jelentések tárgyszerűek, adatokon alapulnak. Ilyen alapon nem értem elnök úr álláspontját. Arra mindenképpen alkalmas, hogy egy általános vitát lefolytassunk, azon lehetne vitatkozni, hogy ebből adódóan milyen következtetést vonunk le és nézőpontunk, álláspontunk szerint milyen irányba kellene tovább lépni.
Én is kifejezem azt, hogy a mi munkacsoportunk mindenképpen alkalmasnak tartja ezt a jelentést, de mielőtt befejezném, arra utalnék, hogy azzal is szembe kell nézni, hogy ennek az agráriumnak az alkalmazkodóképessége és készsége mint hiányosság tartósan fennáll, és ezt talán lehet mondani az elmúlt 20 év problémájának is. Azért ebben az ágazatban a tőkehiány, a szakmai felkészültség, a keresletorientált termelés hiánya, a lassú alkalmazkodás, a relatív alultámogatottság, a versenyképesség, a versenyképtelen üzemméretek, a közös értékesítési szervezet hiánya mind-mind olyan kérdés, amiben azt gondolom, hogy előre kell lépni. Az ebből adódó kitettségi problémák abban is megjelennek, amire szintén az agrárgazdasági tanács utal, hogy nem sikerült megakadályozni a piaci erőfölénnyel való visszaélést az ágazattal szemben. A tőkehiány és hatékonyság negatív hatásait az is fokozza, hogy az elmúlt két évtized eltérő koncentrációs folyamatai zajlottak le. Míg a mezőgazdaságra inkább a dekoncentráció volt jellemző, addig a feldolgozóiparra, nem beszélve a kereskedelmi oldalról pedig a koncentráció, tehát ilyen szempontból az ágazatból való jövedelemkiszívás lehetősége nagymértékben növekedett, tehát ezeket is látni kell. A politika felelőssége is az, hogy ezek figyelembevételével befolyásolja, hogy milyen irányba kell, hogy elmozduljon az agrárium, tehát még egyszer mondom, hogy általános vitára mindenképpen alkalmas.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Még Farkas Sándor szeretne szólni, tessék!
FARKAS SÁNDOR (Fidesz): Elnézést kérek, egy félmondat megjegyzés. Éveken keresztül hiányoltam és ezt most előbb elfelejtettem elmondani, hogy a lótenyésztés és lóágazattal kapcsolatos agrárgazdasági jelentésben foglaltakat. Ez most megvan benne, ha röviden is, de méltányolom. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Arra szeretném kérni az FVM képviselőit, hogy osszák fel egymás között, amennyiben szükséges, az elhangzottakat, és röviden válaszoljanak azokra.
CSÉPE BALÁZS (Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium): Akkor kezdjük a lágy-, fásszárúra vonatkozó kérdéssel. Kollégáimtól gyorsan telefonon megkérdeztem. Jelenleg azok az adatok érvényesek, amely a jelentésben van, az asztalon előttünk szerepel. A következő támogatási ciklus indulása 2010 tavaszán várható, jelenleg előkészítés és egyeztetés alatt áll mind a lágy-, mind a fásszárúakra vonatkozó támogatás. Tehát ez várható, hogy a szakma elé kerül.
SZABÓ JENŐ (Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium): Farkas Sándor képviselő úr felvetésére a statisztikai adatokból természetesen érezhetők a folyamatok. Az állattenyésztés helyzete valóban kritikusan alakult a hihetetlen gabonaár-növekedés és élelmiszerár-robbanás következtében is. Az ilyen takarmányárak mellett minden bizonnyal erőtlenek voltak a tárca beavatkozásai, de mindenesetre hogy sok lépésből álló sorozatról van szó, azt én szeretném írásban eljuttatni képviselő úrhoz, hiszen a nemzetközi folyamatok ellene hatnak az állattenyésztés helyzetének, illetve meggátolják azt ezek a szerény eszközökkel végrehajtott és az Unió által is engedélyezett nemzeti támogatások, ezek valóban ilyen méretű világpiaci árrobbanás árnyékában bizonyára kevésnek bizonyultak. Ez kétségtelenül így van. A tárca megpróbál tenni és az igyekezetet szeretném írásban átnyújtani képviselő úrnak.
Döntés az általános vitára való alkalmasságról
ELNÖK: Köszönöm, akkor szavazzunk. Aki az agrárgazdaság 2008. évi helyzetéről szóló jelentést általános vitára alkalmasnak tartja, kérem, tegye fel a kezét. (Szavazás.) Tizenegy. Aki nem? (Szavazás.) Hét.
Megállapítom, a bizottság 11:7 arányban általános vitára alkalmasnak tartotta a jelentést.
Előadót is kell állítanunk. Péter, elvállalod a többségit? (Kis Péter László: Igen.) A kisebbségit pedig Farkas Sándor képviseli. Köszönöm szépen az FVM képviselőinek, hogy jelen voltak.
Egyebek napirendi pont kapcsán mondanám, önök nyugodtan távozhatnak közben, hogy jövő héten kedden tartunk megint ülést, de nem egy órakor, hanem a tervek szerint kettő órakor. Ez biztos. Most azért kellett változtatni, mert okafogyottá vált a hétfői tárgyalás, és a csütörtökit vissza tudtuk tenni keddre. Menet közben derült ki. Kedden kettő óra a tervek szerint. Szép napot kívánok mindenkinek, köszönöm a jelenlétet.
(Az ülés befejezésének időpontja: 14 óra 43 perc)
|
Dr. Nagy Andor |
Jegyzőkönyvvezető: Dancsecs Dóra