KSB-6/2006.
(KSB-6/2006-2010.)
az Országgyűlés kulturális és sajtóbizottságának
2006. július 11-én, kedden, 10.00 órára
az Országgyűlés Irodaháza 569. számú tanácstermébe
összehívott üléséről
Tartalomjegyzék
Helyettesítési megbízást adott
Az Országos Rádió és Televízió Testület 2005. évi tevékenységéről szóló beszámoló (J/44. szám)
Kovács György, az ORTT elnöke tájékoztatója
Kovács György válaszai, reflexiói
1. Az Országos Rádió és Televízió Testület 2005. évi tevékenységéről szóló beszámoló (J/44. szám) (Általános vita, országgyűlési határozati javaslat előkészítése) (Első helyen kijelölt bizottságként)
2. Egyebek
Elnököl: Pető Iván (SZDSZ), a bizottság elnöke
Dr. Jánosi György (MSZP), a bizottság alelnöke
Halász János (Fidesz), a bizottság alelnöke
Alexa György (MSZP)
Alföldi Albert (MSZP)
Bókay Endre (MSZP)
Halmai Gáborné (MSZP)
Dr. Vitányi Iván (MSZP)
Ékes Ilona (Fidesz)
Gulyás Dénes (Fidesz)
Kiss Attila (Fidesz)
Dr. Kontrát Károly (Fidesz)
Tellér Gyula (Fidesz)
Vincze László (Fidesz)
Dr. Lukács Tamás (KDNP)
Helyettesítési megbízást adott
Fedor Vilmos (MSZP) Halmai Gábornénak (MSZP)
Lukács Zoltán (MSZP) Alexa Györgynek (MSZP)
Tatai-Tóth András (MSZP) dr. Jánosi Györgynek (MSZP)
Dr. Gyimesi Endre (Fidesz) Halász Jánosnak (Fidesz)
Dr. Kontrát Károly (Fidesz) távolléte idejére Vincze Lászlónak (Fidesz)
Kovács György, az Országos Rádió és Televízió Testület elnöke
Dr. Hajas Barnabás jogi referens (Országgyűlési Biztosok Hivatala)
Dr. Weiszenbergerné dr. Dobos Márta, az Országos Rádió és Televízió Testület főigazgatója
Dr. Török Bernát titkárságvezető (Országos Rádió és Televízió Testület)
Vékony Éva sajtószóvivő (Országos Rádió és Televízió Testület)
Láng Szilvia parlamenti titkár
Dr. Ladvánszky György, az Országos Rádió és Televízió Testület tagja
Dr. Dömény Péter, a Műsorszolgáltatási Alap igazgatója
Tóbiás Ildikó, a Műsorszolgáltatási Alap gazdasági igazgatóhelyettese
(Az ülés kezdetének időpontja: 10 óra 00 perc)
PETŐ IVÁN (SZDSZ), a bizottság elnöke - a továbbiakban ELNÖK: Tisztelt Bizottság! A bizottsági ülést elkezdjük. Üdvözlöm a megjelenteket, az ORTT elnökét, az ORTT tagját - ha jól látom, egy tagját -, az ORTT munkatársait, az érdeklődőket és természetesen a bizottság tagjait.
A mai bizottsági ülésnek egyetlen tervezett napirendi pontja van, az ORTT tavalyi évről szóló beszámolójának megvitatása. Kérdezem a bizottság tagjait, a napirendi javaslathoz van-e valakinek észrevétele vagy javaslata? (Senki sem jelentkezik.) Ilyet nem látok, akkor a napirendről szavazunk.
Aki elfogadja a javasolt napirendet, kérem, kézfelemeléssel jelezze! (Szavazás.) A bizottság láthatóan határozatképes, a napirendet egyhangúlag elfogadtuk.
Az Országos Rádió és Televízió Testület 2005. évi tevékenységéről szóló beszámoló (J/44. szám)
Mielőtt az érdemi tárgyaláshoz hozzákezdenénk, és elnök úrnak megadnám a szót, miután a bizottságnak sok új tagja van, hadd jelezzem, nem evidens, hogy milyen technikával tárgyaljuk az ilyen típusú beszámolókat. Sokszor kerül a bizottság elé beszámoló. Az egyik lehetséges mód, hogy előre határozati javaslattervezetet készít a bizottság apparátusa többfajta változatban, és az itteni vita függvényében A vagy B verziót fogadunk el. Az eddigi gyakorlat nem ez volt, hanem - hacsak valamilyen rendkívül sürgős parlamenti plenáris tárgyalás nem indokolta - a tárgyalás után az itt elhangzottak és az itteni szavazás alapján készítettük el a parlamentnek benyújtandó határozati javaslatot.
Most is ezt a módszert választanánk. Ki-ki elmondja a véleményét, a végén szavazunk - hiszen ezt a beszámolót el kell fogadnia a bizottságnak, vagy elvben elutasíthatja -, és ennek megfelelően javaslatot tesz a plénumnak, hogy a plénum milyen magatartást tanúsítson. Amikor mindezen túl vagyunk, egy következő bizottsági ülésen már érdemi vita nélkül csak a határozati javaslat szövegét - most már megszövegezve - fogadja el, illetve veszi tudomásul a bizottság. Ezt csak azért tartottam fontosnak elmondani, hogy ne legyen kérdéses senki számára, technikai értelemben hogyan zajlik a beszámoló megtárgyalása, illetve elfogadása. Ha mindenki számára egyértelmű, hogy ebből mi adódik, akkor továbbléphetünk.
Még egyszer üdvözlöm elnök urat. Kérem, hogy röviden - annak tudatában, hogy a képviselők elvileg kézben tartják a beszámolót - foglalja össze a múlt évi beszámolóval kapcsolatos legfontosabb mondanivalót. Köszönöm szépen.
Parancsoljon!
Kovács György, az ORTT elnöke tájékoztatója
KOVÁCS GYÖRGY, az Országos Rádió és Televízió Testület elnöke: Köszönöm, elnök úr. Tisztelettel köszöntöm elnök urat, a képviselő hölgyeket és urakat.
A 2005. évi beszámoló fekszik előttünk az asztalon, az ORTT tevékenységét érintően. Előrebocsátom, hogy ez az év rendhagyó év volt sok ok miatt. Jó néhány olyan kérdés került terítékre, ami az idő múlásával meghatározó időszakonként kerül csak elő. Ilyennek említeném elsősorban azt, hogy a korábban kötött műsorszolgáltatási jogosultságok hosszabbításának időszaka érkezett el, és ezek a kérdések túlnyomó többségében 2005-ben kerültek a Testület asztalára. A szóbeli kiegészítésem kapcsán fogom érinteni ezt a kérdést.
Alapvetően három nagyon fontos tematika van, amiről szeretnék beszélni. Az egyik a kiegyensúlyozott tájékoztatás követelménye, a másik a véleménynyilvánítás szabadságának a helyzete, a harmadik pedig az ezeket érintő olyan fontos döntések, ORTT-határozatok, illetve bírósági határozatok, amelyek 2005 során nagymértékben befolyásolták az ORTT ez irányú álláspontját és tevékenységét.
Elöljáróban le kell szögeznem, hogy Magyarországon az 1996-ban felállított médiarendszer mára kiteljesedett. A véleménynyilvánítás szabadsága alapvetően korrektül működik az országban. Azt lehet mondani, e tekintetben a dolgok rendben vannak, még ha térben és időben talán nem minden helyen és nem minden pillanatban érvényesül úgy, ahogyan azt a médiatörvény alapvetően elképzelte és előírta. Ebben van szerepe az Országos Rádió és Televízió Testületnek, hogy ezeken a pontokon a jog adta lehetőség keretein belül beavatkozzék, és próbálja a jogkövető magatartásra bízni az e tekintetben jogsértést elkövető műsorszolgáltatókat.
2005. évben is havonta rendszeresen nyilvánosságra hoztuk a kiegyensúlyozott tájékoztatás követelményével kapcsolatos felméréseinket. Minden hónapban a politikai és a civil élet szereplőivel a legautentikusabb műsorszolgáltatók tekintetében felméréseket készítünk. Ezeknek a felméréseknek az a céljuk, hogy mindenki szembesüljön azzal a ténnyel, ebben a kérdéskörben a számszerű mérések mit mutatnak.
A másik ilyen eszközünk az egyedi hatósági eljárások keretében történő vizsgálat és témavizsgálatok. Szép számmal került sor ilyenre 2005. évben is. Néhány alkalommal néhány műsorszolgáltatót a Testület elmarasztalt. Alapvetően a véleménynyilvánítás szabadsága és a kiegyensúlyozottság keretébe tartozó ügyek szerencsére nem nagy számban fordulnak elő. Azonban néhány olyan ügy is van, ami a közvéleményt, akár a parlamenti képviselőket is megmozgatja, a plenáris üléseken is beszélnek róla. Ezekben az ügyekben az ORTT minden esetben eljár, és álláspontunk szerint a megfelelő intézkedéseket megteszi. Szerencsére ezen ügyek száma az összes jogsértéshez képest viszonylag elenyésző. Ugyanakkor kifejezetten fontos és határozott figyelmet kell rá fordítani, mert az alkotmányos alapelvek sérelmével is jár, és ezek a legfontosabb tematikák, amelyekkel az ORTT-nek foglalkoznia kell.
Számos olyan bírói döntés és kontroll született az elmúlt időszakban, ami ezt a kérdést említi. Az emberi jogok és az emberi méltóság védelme tekintetében az ORTT gyakorlata, joggyakorlata is folyamatosan módosul és változik. A 2005. évben és az azt megelőző időszakban indult személyiségi jogsértések kapcsán a Testület álláspontja az volt, hogy határozottan fellép ezekben az ügyekben, és a személyiségi jogok megsértése kapcsán indít eljárásokat a műsorszolgáltatókkal szemben. Az elsőfokú bírósági eljárások során folyamatosan elbuktuk ezeket a pereket. A bíróság első fokon arra mutatott rá, hogy ezek alanyi jogi természetű kérdések, tehát elsősorban a sérelmet szenvedettnek van joga fellépni érdekeinek védelme érdekében. Amennyiben a bírósági eljárás eredményre vezet, természetesen az ORTT-nek a hatósági jog eszközeivel módja, lehetősége, sőt kötelessége eljárni ezekben az ügyekben.
Szerencsére a másodfokú bíróság tisztázta ezeket a kérdéseket, és az ORTT folyamatos fellépése következtében ezek a perek másodfokra kerültek. A másodfokú bíróság rámutatott arra, hogy az emberi jogi kérdéseket, az emberi méltóság védelmével kapcsolatos ügyeket nem lehet összekeverni a személyiségi jogok kérdésével, ezek nem szinonimái egymásnak, nem felcserélhetők. Az alkotmányos jogok tekintetében az alapelvi védelem a személyiségi jogok kérdésében néhány kiemelt területen érvényesül, az emberi jogok és az emberi méltóság védelme viszont alkotmányos alapjogi kötelezettség, ami nemcsak feladata, hanem kötelessége az ORTT-nek. Visszaadta ezeket az ügyeket az első fokra, és az elsőfokú bíróság megismételt eljárás keretében rámutatott arra, hogy az ORTT-nek kőkeményen el kell járnia ezekben az ügyekben. Személyiségi jogvédelem esetén a nyertes perek esetén, tehát a sérelmet szenvedett nyertesség esetén természetesen kötelezettségünk eljárni, de az alkotmányos alapjogvédelem az ORTT Testületének feladatát kell, hogy képezze. Azt gondolom, az ORTT következetes fellépése következtében a bíróságon is tisztázódtak ezek az alapjogvédelmi kérdések, és ma már ezekben a kérdésekben számos ügyben - a bíróság elvi iránymutatása mentén - járunk el és végezzük ezeket a feladatokat.
A véleménynyilvánítás szabadságának kérdése. Tisztult néhány kérdésben a kép, ami itt a bizottságban is jó néhány esetben felmerült, így például a műsorszámon belüli kiegyensúlyozottság kérdésében. A másodfokú bíróság rámutatott arra, előfordulhat, hogy egy műsorszámon belül a kiegyensúlyozottság nem biztosított. Egyik fél képviselője fejti ki a véleményét, akkor jár el jogszerűen a műsorszolgáltató, ha a nézőt, hallgatót tájékoztatja arról, utal arra, hogy a múlt adásban vagy a következő adásban viszont az érintett, releváns, más véleménnyel bírók is kifejthetik ebbéli álláspontjukat. Azt gondolom, ez a kérdés e tekintetben változott, javult. Az ORTT eljárását is nagymértékben befolyásolják ezek a bírói visszaigazolások, a bírói joggyakorlat és ítéletek.
A műsorvezetői szerepvállalás kérdése. Számos esetben komoly jogvitában állunk műsorszolgáltatókkal, hogy hol van a műsorvezető véleménynyilvánításának határa. Mikor lehet egy műsorvezetőnek olyan módon fellépnie, hogy esetleg véleményét, álláspontját megpróbálja tükrözni éppen a vele szemben ülő interjúalannyal szemben? Ezekben az ügyekben mi mindig kifejtettük abbéli álláspontunkat, hogy a műsorszolgáltató és a műsorvezető e tekintetben véleményt, álláspontot, magyarázatot nem fűzhet, kizárólag a műfaji sajátosságoknak megfelelően, elkülönített műsorszámokban igen, de ott akkor nem. A bíróság egyértelműen az ORTT álláspontját visszatükröző ítéletet hozott. Kimondta, csak azokkal a releváns véleményekkel, közismert tényekkel, nyilvánosságra hozott adatokkal szembesítheti a vele szemben ülő interjúalanyát, színesítheti a műsorvezetést és egyebeket, amelyek egyébként nem a saját véleményét, hanem az egyéb más releváns álláspontok ismertetését tartalmazzák. Ezek a kérdések nagymértékben befolyásolták a műsorszolgáltatók ebbéli szerepvállalásának és tevékenységének a határait.
Még egy nagyon fontos kérdés! Pont egy panaszbizottsági döntés alapján az utóbbi időben több esetben felmerül, több panaszos sérelmezi, hogy bizonyos fontos közérdeklődésre számot tartó események vagy hírek kimaradnak a tájékoztatásból. Ezeket a kérdéseket vizsgálta a bíróság a bírói eljárásban, és arra az álláspontra jutott, hogy a szerkesztői szabadság és az információhoz való jutás alapjoga e tekintetben nem ütközhet. Ott van a szerkesztői szabadság határa, ahol az információhoz való fog lehetősége vagy esélyei sérülnek. Minden esetben a műsorszolgáltatónak, a szerkesztőnek el kell döntenie azokat a kérdéseket, hogy melyek azok a tematikák, témák, hírek, események, amelyek esetén - ha kimaradnak a műsorszámból és a tájékoztatásból - az információhoz való jog sérelmet szenved. Az ORTT is ezen eljárások mentén vizsgálta és ítélte meg ezeket az ügyeket.
Műfaji változások. Folyamatosan megújul tartalmilag is és minden tekintetben a műsorszolgáltatás. Számos olyan új műsorelem került 2005-ben a műsorszolgáltatók palettájára, ami - pestiesen szólva - talán "leveri a lécet": szembesítő show, Mónika-show, Balázs-show és minden más olyan műsorszám, ahol az emberi méltóság védelme és a kiskorúak védelme tekintetében számos intézkedést és fellépést kellett foganatosítani. Ezeknek a műsorszámoknak már a besorolásával van elsősorban problémája a Testületnek. Ma azt gondoljuk - és a meghozott határozataink is ezt támasztják alá -, jó néhány műsorelem, tematika kizárólag este 9 óra után kerülhetne képernyőre. Folyik a vita a műsorszolgáltatókkal. A bírósági joggyakorlat tekintetében a kiskorúak védelmével kapcsolatos hatósági intézkedések kapcsán jelentős mértékben nyerjük a bíróságon a pereket, 93 százalék körül van a pernyertességünk ezekben az ügyekben. Egyébként átlagban 87-88 százalék az ORTT határozatainak kedvezően záródó bírósági szakasza, tehát 87 százalékban az ORTT határozatainak adnak általánosságban igazat, és a kiskorúak védelmével kapcsolatban 93 százalék a pernyertesség.
Gyűlöletkeltő és kirekesztő tartalmak miatti kérdések. Nagyon fontos alkotmányos alapjogokat érintő kérdés. Szerencsére itt is egy-egy eset fordul elő ezekkel kapcsolatban. Rendszeresen és határozottan fellép az ORTT. Azt merem mondani, a fellépés eredményeként a gyűlöletkeltő, kirekesztő tartalmak tilalmára vonatkozóan kevés a jogeset. A kiskorúakkal kapcsolatban pedig a 2002 óta hatályba lépett törvénymódosítás óta a jogesetek száma - bár nem látványosan, de - folyamatosan csökkenő tendenciát mutat. A beszámoló részletesen elemzi, hány esetben, mikor és milyen szankciók alkalmazásával lépnek fel ezekben az ügyekben.
A véleményszabadsághoz tartozik, nagyon fontos alapvető kérdés a közszolgálati televíziókkal kapcsolatos 2005. évi döntés, ami a csatornák további indításának a lehetőségéről szólt. Mindkét televízió benyújtotta erre vonatkozó igényét, hogy műholdas műsorszolgáltatás keretében szeretne újabb csatornákat indítani. Mind a Magyar Televízió Rt., mind a Hungária Televízió Közalapítvány Rt., tehát a Duna Televízió is ilyen kérelemmel fordult a Testülethez. A Testület mindkét esetben - a médiatörvény számos rendelkezését értelmezve - azt állapította meg, elméletileg nincs akadálya, hogy a közszolgálati televízió újabb, akár tematikus csatornákat indítson, ennek megfelelően mindkét televízió igényét befogadta, és feljegyezte a nyilvántartásba a műholdas műsorszolgáltatási jogosultságot. Csak kiegészítésképpen jegyzem meg, hogy a Magyar Televízió mind a mai napig nem indította el ezt a műsorszolgáltatását. A Duna Televízión elindult a műsorszolgáltatás, és - tegnapi vagy tegnapelőtti hír - ma már a háztartások körülbelül tíz százaléka képes ezeket a szolgáltatásokat kábeltelevízió útján venni, és az egyéb műholdon való vétel lehetősége eszköztől függően bárki számára biztosított.
Rendhagyó volt az év - jeleztem a beszámolóm elején is - a kereskedelmi műsorszolgáltatási jogosultságok megújítása kapcsán. Nagy vita volt a Testületben, és hosszú folyamat eredményeképpen jutott el oda a Testület, hogy a két kereskedelmi televízió szerződését végül is változatlan feltételek mellett meghosszabbította. A kérdés kapcsán szeretném az önök tudomására hozni, hogy a Testület álláspontja szerint a médiatörvény ide vonatkozó rendelkezései rendezetlennek tekinthetők. Nincsenek kimondva olyan egyértelmű és világos paraméterek, ami a megújítással kapcsolatos jogvitát mindenféleképpen lezárná és rendezettnek tekintené. A törvény nagyon kevés eligazítást ad.
Két gondolatot emelek ki ebből. Azt mondja, hogy amennyiben súlyos vagy ismételt szerződésszegést követ el a műsorszolgáltató, nincs helye a megújításnak. A súlyos fogalom körében a törvény egyetlenegy kapaszkodót mond. Azt állítja, hogy súlyos törvényszegés - és nem szerződésszegést mond, hanem törvényszegést, de a velük kötött műsorszolgáltatási szerződés ezt az esetet már szerződésszegésnek minősíti, ez a konkrét eset pedig - az, amennyiben a díjfizetési kötelezettségének nem tesz eleget. Ez a két műsorszolgáltató hajszálpontosan az előírt műsorszolgáltatási díjat minden egyes alkalommal rendben megfizette.
A másik törvényi kívánalom az ismételt szerződésszegés. Ebben a kérdésben a nyelvtani értelmezésen túl nincs más eligazítása a törvénynek. A Testület azt mérlegelte, hogy ennek a törvényi előírásnak a teljesítése során milyen értelemben veszi figyelembe az ismételtség fogalmát. Magyarul arra gondolok, hogy a médiarendszer egészére vonatkoztatva értelmezte ezt a kérdést. Jelzem, hogy ma Magyarországon - az ORTT hatósági tevékenysége következtében - nincs olyan műsorszolgáltató, amelyik bármilyen jogsértést - legyen az a legkisebb bármilyen súlyú - legalább kétszer nem követett volna el a hét-nyolc éves időtartam alatt. Azt gondoljuk, a jogalkotónak nem lehetett az a szándéka, hogy az a műsorszolgáltató, aki a nyolc-tíz éves periódus első évében mondjuk egy reklámjelzést elfelejt kirakni, majd a hetedik-nyolcadik évben ugyanez emberi mulasztásból még egyszer előfordul, ki kell zárni a piacról, mert olyat követ el, ami nem jogosítja fel a további műsorszolgáltatás folytatására. Nyilvánvaló, hogy nem ez volt a jogalkotó szándéka az ismételtség fogalmának bevezetésével.
A Testület arra az álláspontra helyezkedett, hogy az ismételtség fogalmát a törvény 112. paragrafus (1) bekezdés b) pontja szerinti terminológiát kimerítő műsorszolgáltatókra állapítja meg, azaz ez az a terminológia, amikor a jogsértések fokozatos alkalmazása elve következtében valaki eljut odáig, hogy a figyelmeztetéstől, az anyagi szankciótól a képernyő-elsötétítésen keresztül már nincs más eszköze a Testületnek, csak az utolsó figyelmeztetést bevetni, amit ha még egyszer ki kellene szabni a törvény értelmében, úgy szól, hogy egyértelműen a szerződésbontás következik. Ki se kell szabni, ha már a díjszabás feltételeit nem teljesíti, az szerződésbontással jár, de az ismételtségnek ezt a fokát tekintette a Testület annak, ami kizárja a műsorszolgáltatási jogosultság további folytatásából. Jelzem, volt olyan műsorszolgáltató, akit e tekintetben kizártunk, illetve van is olyan műsorszolgáltató, aki ilyen jogsértést elkövetett. Nyilvánvalóan ők nem számíthatnak a jövőben arra, hogy jogosultságuk folytatásához a Testület a hozzájárulását fogja adni.
Még egy kérdés tartozik ehhez a körhöz, nevezetesen az, hogy a műsorszolgáltatók nagy többsége 1997-ben, 1998-ban kötötte meg a műsorszolgáltatási szerződéseket. Az az álláspontom, hogy 1997-98-ban az akkori összeállítású Testületnek a műsorszolgáltatók tudomására kellett volna hoznia, hogy a hosszabbítás feltételeit akár a szerződésben rendezett módon megállapítani, hogy milyen módon, milyen feltételek mellett fogja számon kérni a Testület ezeket a törvényben szereplő, álláspontunk szerint viszonylag pontatlan előírásokat. Nem történt meg ennek a kérdésnek a rendezése. Nyolc évvel a szerződések megkötése után azt mondani valakinek, hogy azért, mert így viselkedtél - amit ugyan nem tisztáztunk előre, hogy miként kellett volna viselkedni -, kizárunk a jogosultság további folytatásából. Szerintem a jogbiztonság vagy a vállalkozás folytatásának elvét is sértette volna a Testület, ha utólag állapítja meg, mik azok a feltételrendszerek, amelyek mentén lehet tovább folytatni ezeket a jogosultságokat.
Panaszügyek. Az ombudsmanhelyettessel vita folyt, és az a konkrét ügy is, ami a kulturális bizottság meghívójában szerepel, az is azt a vitát térképezte föl vagy vázolta elénk, hogy az ORTT eljárása, amikor a kiegyensúlyozottság kérdésében a 4. paragrafus (1) bekezdése alapján eljár a Panaszbizottság, akkor olyan döntést, határozatot hoz, ami ellen jogorvoslatnak van helye. Az egyéb, a kiegyensúlyozottság körébe nem tartozó panaszügyeket a hatóság az ügyrendjében szabályozza. A hatóság úgy szabályozta, hogy ezekben az ügyekben a Panaszbizottságnak véleményalkotási jogköre van, véleményt nyilvánít. Ez a vélemény a Testület által sem felülvizsgálható, és ellene bírósági jogorvoslatnak helye nincsen.
Az ombudsmanhelyettes egy konkrét ügy kapcsán kifogásolta az ORTT ügyrendjét és az így kialakított eljárást. Azt mondta, hogy a jogbiztonság és az alkotmányos elvek figyelembevételével nem lehet ma egy jogállamban olyan eljárást folytatni, ahol az érintett fél felülvizsgálati kérelemmel nem élhet semmilyen fórumhoz, mert kiüresedik, nincs fóruma a felülvizsgálatnak.
Megint a törvény több pontját összevetve a Testület kitartott eredeti álláspontja mellett, hogy ez az eljárás szabálya, és a törvény felhatalmazta a panaszeljárás rendjének kialakítására, illetőleg nem tartotta alkotmányellenesnek ezt a kérdést. A bíróságig ment a vita, és a Legfelső Bíróság ítélete ma azt mondja ki, hogy nem alkotmánysértő az ORTT Panaszbizottságának az eljárása, ugyanis jogot és kötelezettséget nem keletkeztetnek ezek a vélemények, a dolog egyértelműen nem alkotmánysértő.
Ugyanakkor magam egyetértek Takács Albert úrnak azzal a felvetésével, amit ebben a vizsgálatról készült jelentésében megfogalmaz, hogy a parlament fontolja meg, fenn kívánja-e tartani a jövőben ezt a rendszert, hogy a törvény módosítása kapcsán egyértelműsíti és rendezi ezt a kérdést. Magam is "billegek" ebben a kérdésben. Azt gondolom, egy jogállamban egy hatóság mellett működő Panaszbizottság tevékenysége látens módon mégiscsak jogot alkot, látens módon olyan iránymutatást és véleményeket ad, amelyhez igazodik a szektor. Meggondolandó legalábbis, hogy ez a dolog fenntartható-e a jövőben, vagy más módon kellene szabályozni ezt a kérdést. Jelzem még egyszer, alkotmánysértő mivolta a Legfelső Bíróság ítélete szerint nem áll meg.
Életbe lépett a közigazgatási hatósági eljárási törvény az elmúlt évben, a Testület kialakította a hozzá való viszonyát, szabályzatait és eljárási rendjét ennek megfelelően alakította ki. Ennek következtében a régóta húzódó bizonytalanság - hogy a műsorszolgáltató az eljárás mely szakaszában kapcsolódhat be - tisztázódott. Ma a Ket. szabályai szerint az ellenőrzés alá vont műsorszolgáltató már a hatósági ellenőrzés korai szakaszában kifejtheti az álláspontját, a Testület már ennek birtokában hozhatja meg a döntéseket. Ezt abszolút pozitív és jó változásnak tartom.
A peres ügyekre utaltam, a pernyertességet említettem.
A Műsorszolgáltatási Alapról szeretnék néhány szót szólni. 2005. évben jelentős tematikával és forrásokkal, pályázat-kiírásokról döntött a Testület. Kiemelném az '56-os forradalom méltó megünnepléséhez való hozzájárulást, azt a pályázatot, ami ennek keretében született, határon túli filmműhelyeknek, rádiós műhelyeknek kiírt pályázatot, a Magyar Mozgókép Közalapítvánnyal közösen kiírt televíziós filmes támogatásról szóló pályázatot és a környezetvédelem témájában született 120 millió forintos keretösszegű pályázatokat.
Még egy nagyon fontos kérdés volt - és tulajdonképpen nagyjából befejezném -, a műsorszórási célú frekvenciagazdálkodás témakörben került szóba a Magyar Rádió frekvenciatartományainak, műsorszolgáltatási lehetőségeinek kérdésköre. Nemzetiségi és parlamenti műsorok kapcsán vetődött fel, hogy milyen módon és hogyan lehetne ezt a kérdést megoldani. A nemzetiségi önkormányzatok képviselőivel tárgyalva a Testület oda jutott, szerette volna elérni, hogy a legkorszerűbb sávban a legnagyobb elérést és lehetőséget biztosító 100 MHz-es URH-sávban, FM-sávban próbáljon lehetőséget biztosítani ezeknek a műsorszámoknak és feladatoknak az ellátása kapcsán. A Magyar Rádióval folytatott tárgyalások eredményeképpen azonban a közszolgálati feladat-ellátásokat is figyelembe véve a Testület úgy határozott, hogy a Magyar Rádió rendelkezésére bocsátja a marcali és szolnoki középhullámú frekvenciát - ami országos lefedettséget jelent -, amennyiben Szolnokon a jelenleg használt középhullámú sáv adóberendezésének módosítására sor kerül. Jelenleg Marcaliban ez a dolog teljesen működőképes. Talán év végére úgy tűnik, a szolnoki adás, műsorszórás korrekt feltételei megvalósulnak. A Testület ezzel kvázi utat és teret nyitott a parlamenti közvetítések és a nemzetiségi műsorok sugárzásának, jelzem, hogy teljes egyetértésben a nemzetiségi önkormányzatok és a Magyar Rádió képviselőivel.
Néhány szót a digitális műsorszórási frekvenciákról. Genfben lezárultak a frekvencia-felosztási táblázatról szóló nemzetközi egyeztetések és tárgyalások. Magyarország nyolc darab multiplex szolgáltatás igénybevételére kapott lehetőséget. Az ORTT 2005-ben kialakított irányelveihez képest ezt a nyolc darab országos lefedettséget biztosító multiplexet határozottan eredményként értékeljük. Nyolc darabot mi a legfelső határnak tűztünk ki célul a kormányzat számára, amikor tárgyalások folytak erről, hogy képviseljünk. Azt mondtuk, legalább hét-nyolc multiplexet jó volna elérni. Nyolc darabot sikerült, abszolút sikernek érzem televíziós műsorszolgáltatás terén, és három darab országos lefedettséget biztosító multiplex egyeztetésre került sor. Sikeres tárgyalásoknak tartjuk.
A választásokat megelőző időszakban került a parlament elé az Informatikai és Hírközlési Minisztérium törvénytervezete, ami az infrastruktúra szabályozásáról szól. Az ORTT e tekintetben partnerként vett részt ebben a tevékenységben. Voltak vitás kérdések. Mi azt az álláspontot képviseljük, hogy ma Magyarországon feltétlenül szükség van az infrastrukturális szabályozás előkészítésére. Arra biztatnám a parlamentet, hogy foglalkozzon vele, tűzze napirendjére, hozza meg ezeket a döntéseket annak érdekében, hogy a szektor fejlődése az infrastrukturális szabályozásból adódó hiányosságok ne emeljenek gátat. 10
la/11 (Kovács)
Tulajdonképpen nagyjából még egy feladatról szeretnék beszélni. Alkalmazott Kommunikációs Intézet. A hatóság létrehozott egy néhány főből álló olyan intézetet, ami a munkáját segítené, alapkutatások elvégzésére kapott felhatalmazást. Ezt másfél éven keresztül eredményesen folytatta, majd ezen alapkutatások eredményeit felhasználva 2005-ben az ORTT Testülete kizárólag azt a feladatot bízta a szakapparátusra, hogy a médiatörvény változásával kapcsolatos törvénymódosítási javaslatot készítsen és állítson össze. Összeállt egy kilencfős grémium. Mára azt tudom jelezni önöknek, hogy egy nagyon komoly szakmai anyag készült az Országos Rádió és Televízió Testület gondozásában, illetve a szakértői személyek közreműködésével. Most fekszik a Testület előtt ez a törvénytervezet, folyamatosan tárgyaljuk. Egyébként a teljes nyilvánosság bevonásával folyt ez a munka, az eredmények folyamatosan megjelentek az interneten. A szakapparátus folyamatosan konzultált a gazdasági élet szereplőivel, reklámszakemberekkel, televíziós műsorszolgáltatókkal, érdekképviseleti szervezetekkel. Azt vizionálom, hogy szeptember végére előáll egy olyan, szakmai alapokon készült médiatörvény-tervezet, amiről ma azt gondolom, hogy nyugodt lélekkel fogjuk tudni letenni a politika asztalára. Nem a mai változatot, hangsúlyozom, hanem folyamatosan változót, de szeptember végére egységes egésszé fog összeállni.
Ennyit szerettem volna szóban kiegészítésként, a legfontosabb kérdéseket megemlítve elmondani és tájékoztatni önöket. Természetesen bárkinek bármilyen kérdése van, igyekszem pontosan, szakszerűen segíteni a munkájukat. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönjük szépen. Tisztelt Bizottság! A képviselőké a szó. A szokásoknak megfelelően egy kört csinálunk, hogy ki-ki egyszer elmondhassa a véleményét, illetve feltehesse a kérdését, utána az elnök urat megkérjük, hogy válaszoljon és utána további kérdések következhetnek.
Még egy technikai megjegyzést tennék: az alelnök urakkal - mint a legutóbbi bizottsági ülésen jeleztem - közös kötelezettségünk van, tehát legkésőbb 13 órakor szeretnénk a bizottsági ülést befejezni, ahogy más hasonló alkalommal is. Ez nem azt jelenti, hogy kötelező, hogy egyig tartson a bizottsági ülés, de ez a legvégső határidő, ameddig jó lelkiismerettel maradni tudunk. Halász alelnök úr jelentkezett először.
HALÁSZ JÁNOS (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr, tisztelt Bizottság, tisztelt Kovács Elnök Úr! Egy beszámoló van előttünk, erről kell tárgyalnunk. Ez az ORTT 2005. évi tevékenységéről szóló beszámoló. Erről kell állást foglalniuk a képviselőknek a vita után, ezt a beszámolót megkaptuk, elolvastuk. Én azt látom, hogy éppen a legfontosabb kérdésekre nem ad választ. Ezért most kérdéseink is lesznek.
Azt mondta elnök úr, rendhagyó volt ez az év, és jelezte, hogy elsősorban azért, mert a műsorszolgáltatási szerződés meghosszabbítására most került sor. És beszélt is erről a dologról a szóbeli kiegészítésében. Tisztelt Elnök Úr! Én úgy látom, hogy ez az év szégyenletes volt. Nem rendhagyó volt, szégyenletes volt. Szégyenletes volt, amit művelt az ORTT, szégyenletes volt, hogy gyanús sürgősséggel, tisztázatlan körülmények között hosszabbítottak szerződéseket. Az országos kereskedelmi televíziók szerződéshosszabbítását szinte puccsszerűen, a nyári szünet előtti utolsó ülésen úgy hosszabbították meg, hogy korábban önök is még néhány héttel azelőtt azt mondták, hogy majd ősszel térnek rá erre a kérdésre, ráadásul sok tíz más műsorszolgáltatási szerződés meghosszabbításával együtt, csomagban kezelték ezt az ügyet. Ez mind olyan elem, amely alapján a legkevesebb, hogy szégyenletes ez a döntés, amit önök hoztak. Ráadásul a körülményeket mi szerettük volna tisztázni.
Ön említette a szóbeli kiegészítésében, egész pontosan azt mondta, hogy "rendezetlennek tekinthető a médiatörvény ebben a tekintetben". Nohát, kedves elnök úr, emlékezzen rá, 2005 tavaszán benyújtottunk, jó magam is jegyeztem egy médiatörvény-módosító javaslatot, amely több ponton éppen a médiatörvénynek azon pontjait igyekezett módosítani, amelyek a kereskedelmi televíziók szerződéshosszabbításával kapcsolatos pontok. Szerettük volna tisztázni a helyzetet. Mind az ismételt szerződésszegés tekintetében egzakt, konkrét olyan megoldást adtunk volna, amely nem nyelvi bűvészkedésre késztette volna utána az ORTT-t és ráadásul az időbeli meghosszabbítás korlátait tekintve is egy egyértelműbb törvényi szabályozás lett volna, mert az mégiscsak képtelenség, hogy 2005-ben döntöttek önök arról, hogy majd 2007-től meg lehet hosszabbítani és meg is hosszabbítják már 2005-ben 2007-től a műsorszolgáltatási szerződéseket. Ilyen normális esetben nem fordul elő az életben, ilyet csak az ORTT tud produkálni. Szégyenletes, elnök úr, ez a 2005-ös év, én csak ezt tudom mondani.
Szeretnék rátérni két témára ezekkel a szerződéshosszabbításokkal kapcsolatosan. Az egyik az elmaradt haszon kérdése, a másik pedig az ön által is említett digitalizáció kérdése. Véleményem szerint előnytelen szerződést kötöttek önök, hiszen a műsorszolgáltatási díjfizetést változatlan mértékűen hagyták a következő szerződésekben is. Azaz nem kell semmivel sem többet fizetni a kereskedelmi televízióknak, pedig a korábbi években is ezt lehetett látni, hogy az éves reklámbevételük évről évre emelkedett. Én úgy látom, volt lehetőség arra, hogy olyan szerződést kössenek, amely ráadásul az itt ön által is említett Műsorszolgáltatási Alap lehetőségeit, az egész magyar médiarendszer finanszírozásának lehetőségeit erősítette volna. De láthatóan önök nem így döntöttek, én szeretném megkérdezni, hogy készültek-e a szerződéshosszabbítások előtt médiapiaci, reklámpiaci elemzések, és ha igen, azok mit tártak a Testület elé.
Ön szerint mennyi lesz ebben az évben, illetve az elkövetkező évben a két nagy kereskedelmi televízió reklámbevétele? Csökkenni fog vagy szinten marad vagy esetleg növekedni fog ön szerint? Mit jósolnak az előrejelzések 2012-re, mint az ORTT elnöke, ha nem készültek ilyen jelentések, bár tudomásom szerint készültek, de ha nem készültek, akkor is bír némi tudással erről a kérdésről - remélem legalábbis.
És azért az egy érdekes kérdés, hogy milyen elemzést, előterjesztés tett javaslatot a műsorszolgáltatási díj változatlanul hagyására? Önök döntöttek, nyilván megalapozottan. Mi volt az az elemzés, ami alátámasztotta azt, hogy változatlan műsorszolgáltatási díjjal kell megkötni ezt a szerződést? Milyen tanulmányra alapozva döntöttek önök erről így? És szeretném megkérdezni, hogy volt-e ettől eltérő javaslat a Testület előtt műsorszolgáltatási díj tekintetében.
A törvény úgy fogalmaz, hogy megújítható a műsorszolgáltatási szerződés. Nem megújítandó, nem ezt írja a törvény, hanem megújítható, feltételes módban fogalmaz. Ilyenkor nyilván felmerülhet az a kérdés, hogy akkor lehet esetleg pályázatot kiírni, nem kötelező meghosszabbítani, csak lehet. Akkor esetleg pályázatot is lehet kiírni, hogy kiválasszák a jobb jelöltet, hogy egyáltalán választani lehessen. Mérlegelte-e az ORTT új pályázat kiírását a két földfelszíni országos kereskedelmi jogosultság vonatkozásában? Milyen elemzések tettek javaslatot e lehetőség elvetésére? Mert ha jól látom, önök ezt elvetették? Mi alapján tették ezt? Voltak elemzések, javaslatok vagy csak a hasukra ütöttek vagy valami egész más működött a dologban?
20.aa 21- (Halász JánosA digitalizációt elnök úr említette. Azt hiszem, nem hagyhatjuk figyelmen kívül e tekintetben sem ezt a dolgot. Kezelik-e a meghosszabbított szerződések a földfelszíni digitális átállás kérdését? Költői a kérdés, tudjuk, hogy sajnos nem kezelik. Persze, könnyű ezt kimondanunk, mert ezt ön már megválaszolta 2005. szeptember 7-én. 2005. szeptember 7-én ugyanebben a teremben rendkívüli ülést, meghallgatást kezdeményeztünk mi, ellenzéki képviselők, éppen e témával kapcsolatosan, ahol körbejártuk ezeket a kérdéseket. De azóta még inkább lehet látni, mennyire feszítő ez az ügy. Ön, elnök úr, állandóan hangoztatta a szerződésmódosítás előtt, milyen fontos kérdés a digitalizáció kérdése a kereskedelmi televíziók szerződése kapcsán is. Mondott olyat is, hogy a hosszabbítás előtt tisztázni kell ezt a kérdést a csatornákkal. Miért nem folytattak tárgyalást a két kereskedelmi csatorna digitalizációban folytatandó szerepéről a hosszabbítás előtt? Miért nem? Minden nyilatkozat, minden szép szó ellenére miért nem tették meg ezt? Megkérdezném, miért nem képezte a megállapodás és a szerződéshosszabbítás részét a csatornák digitalizációban való részvétele? Ha ön szerint ez tényleg ilyen fontos, akkor hogy lehet, hogy szó nélkül elmentek ezen ügy mellett?
Tisztelt Elnök Úr! Az ORTT a döntését úgy hozta meg, hogy egy tag azt ellenezte, nem fogadta el, nem szavazta meg. Végig az egész folyamatban fölhívta az önök figyelmét az ezzel kapcsolatos problémákra. Azóta látjuk, az ombudsman is és a Legfőbb Ügyészség is jelezte jogi aggályait, kifogásait a dologgal kapcsolatosan. Én mégis úgy látom, önökről lepereg minden ésszerű fölvetés. Önök szinte körmük szakadtáig ragaszkodnak a döntésükhöz. Ne feledjük el, hogy a döntés kapcsán volt olyan tag, akinek volt még módosító javaslata is, de önök minden olyan ellenvetést, ami felvetődött a szerződéshosszabbítással kapcsolatosan, lesöpörtek az asztalról.
Talán nem is véletlen, hogy a szerződéshosszabbításokkal kapcsolatosan is a Heti Világgazdaságban megjelent egy elemző cikk. Ennek szerzője szerint az ORTT a legrosszabb teljesítményt nyújtó államigazgatási szerv, ahogy a cikkben jelzik, az ORTT döntéseit szakmaiatlanság, koncepciótlanság és kimutatható lobbiérdekek érvényesítése jellemzi, a címből ez tükröződik. Elnök úr, mi a véleménye erről, ez a cikk érinti önöket. Mi az ön álláspontja erről a kérdésről, a cikkben megfogalmazott véleményről?
Ne feledjék el, kedves ORTT-tagok, hogy önök az Országgyűlés bizalmából, szavazatai alapján ülnek ott, ahol ülnek. Az Országgyűléstől kapták a mandátumukat. Ez a dolgok rendje, ez a törvényi rend. Én úgy látom, ez a Testület - ezen döntése alapján is - nem érdemli meg már az országgyűlési képviselők bizalmát. Országgyűlési képviselő vagyok magam is, Debrecen követe a parlamentben, nem első ciklusban már. Nem azért küldenek bennünket az emberek... Több, mint 70 százalékos részvétel volt a választáson. Kaptunk bizalmat képviselők, ki itt, ki ott. Nem azért küldenek bennünket, hogy szó nélkül elmenjünk ilyen dolgok mellett. Lehet ezt erőből, kedves kormánypárti képviselők, leszavazni, lehet a fülüket befogni, nem meghallani a dolgot, fejüket homokba dugni, nem érdemes!
Látnunk kell, hogy itt olyan szégyenteljes működés folyik, amely után ki kell mondani, a képviselők bizalma megingott a Testületben. A Testületnek az ilyetén való működése szerintem elfogadhatatlan.
Én most fogalmaztam meg kérdéseket is, nyilvánvaló, következnek majd válaszok - remélem, hogy következnek majd a válaszok, és minden kérdésemre következnek majd a válaszok. Kérem tisztelt elnök urat, a válaszaival tegyen kísérletet a bizalom helyreállítására.
Köszönöm szépen a figyelmüket.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Akkor tartjuk magunkat ahhoz a szokáshoz, hogy oldalak váltják egymást. Látom Tellér képviselő urat, most Jánosi alelnök úr jelentkezik. Utána, ha más frakció képviselője kíván megszólalni, frakciónként igyekszem mindenkinek szót adni.
Jánosi alelnök úr!
DR. JÁNOSI GYÖRGY (MSZP): Köszönöm a szót. Tisztelt Bizottság! Tisztelt Kovács Elnök Úr! Elnézést, hogy mindjárt a vita elején ilyennel terhelem a bizottságot, de hadd kérjem meg Halász alelnök urat, ne általánosítson túl! Ne mondjon ilyet, hogy a Testület nem érdemli meg az országgyűlési képviselők bizalmát! Hagyja meg a jogot és lehetőséget arra, hogy legyenek olyan országgyűlési képviselők, akiknek a bizalma megvan a Testület és a Testület működése iránt.
Mindaz, amit alelnök úr elmondott, felvet bizonyos értelemben egy módszertani kérdést. Egy-egy ilyen beszámoló kapcsán, illetve a beszámolóhoz fűződő bizottsági vita kapcsán mindig érdemes tisztázni a játékszabályokat. Érdemes tisztázni azt, hogy mire kell kiterjednie egy beszámolónak, milyen kérdésekben vannak kötelezettségeik a vita során a bizottság tagjainak, mit van joguk vitatni, mi az, amit adott esetben - kitüntetett joggal - nem vitathatnak vagy nem kérdőjelezhetnek meg.
Az ilyen játékszabályok tekintetében azt gondolom, a médiatörvény eléggé pontos eligazítást ad. Pontosan rögzíti például azt, hogy a Testület éves beszámolójának mire kell kitérnie, és ezzel jelzi azt is, hogy mi az, amit nekünk, a bizottság tagjainak meg kell vitatnunk. Vegyük sorra ezeket, mert a törvény 43. paragrafusa pontosan rögzíti ezeket!
"A Testület minden év március 1-jéig az Országgyűlésnek megküldi a megelőző évi tevékenységére vonatkozó beszámolóját. A beszámolóban különösen értékelnie kell
kezdeményezi a törvény esetleges módosítását."
Tisztelt Bizottság! Ennyit tartalmaz a törvény a beszámoló kötelező tartalmára vonatkozóan. Innentől joggal vetődik fel a kérdés, hogy nekünk mit kötelességünk megvitatni, és mi az, ami adott esetben nem feltétlenül a mi hatáskörünkbe vagy jogkörünkbe tartozik.
Itt rögtön hadd szögezzek le valamit! Azt gondolom, a törvény értelmezése nyomán konkrét szerződések tartalmát illetően nem biztos, hogy nekünk vannak jogaink és kötelességeink. Az sem feltétlenül tartozik a kötelezettségi körünkbe - következésképp a jogkörünkbe -, hogy például a Műsorszolgáltatási Alapnál kiírt pályázatok elbírálása során szóvá tegyük, ki kapott ennyit, ki nem kapott annyit, ki miért kapott, ki nem kapott. Lehet, hogy az sem tartozik a feladatkörünkbe, hogy amikor a frekvenciákra pályázatokat ír ki az ORTT, akkor nekünk abba legyen beleszólásunk, hogy miért ez kapta meg a frekvenciát, miért nem az kapta meg a frekvenciát.
Azt gondolom, a gazdálkodás bizonyos kérdéseit illetően sincsenek kötelességeink, következésképpen nincsenek jogaink sem. Szeretném mindannyiunk figyelmébe ajánlani, a törvény egyértelműen kimondja, hogy a gazdálkodás helyzetét az ORTT esetében az Állami Számvevőszék kötelessége ellenőrizni és ezzel kapcsolatban állást foglalni. 30
la/31. (Jánosi)
Mindezekből az én számomra az következik, hogy konkrét szerződések tartalmát vagy Műsorszolgáltatási Alapnál pályázatok ügyét mi ne nagyon vitassuk meg. Persze véleményünk lehet, hál' Istennek demokrácia van. Véleménye mindenkinek lehet, csak mindannyiunk figyelmét szeretném felhívni, hogy a véleményalkotásban semmivel sincs több jogunk, mint annak a televíziónézőnek, aki otthon, olvasva a híreket dünnyög a konyhaasztalnál, hogy miért hosszabbították meg ezzel, amazzal a szerződést, miért kapott a Műsorszolgáltatási Alapból ez vagy amaz pályázati pénzeket. Semmivel nincs több jogunk nála. Felelősségünk viszont nagyobb. Mert amíg ott a konyhaasztalnál nem ülnek a sajtó képviselői, mint itt ebben a teremben, a mi vitánkat nyomon követi a sajtó. Következésképpen azt gondolom, hogy ezzel a felelősséggel mindannyiunknak szembe is kell nézni. És mindenki úgy szólaljon meg ezekben az ügyekben, amelyben, még egyszer mondom, lehet, hogy semmivel sincs több jogunk, mint bármilyen más hétköznapi embernek, úgy szólaljon meg tehát, hogy mindig kontrollálja magát, hogy mennyire erős benne a szereplési vágy, mennyire él vissza azzal a lehetőséggel, amit itt a nyilvánosság megad nekünk. Természetesen ez nem a vélemény korlátozása, csak szeretném mindannyiunk figyelmét felhívni arra, hogy játékszabályok alapján mi az, ami kötelességünk a beszámoló megvitatása kapcsán, és mi az, ami csak egyéb véleményalkotási jog, amivel bárki más élhet, de nem igazán tartozik a mi kötelességünkbe.
Zárásként egy gondolatot hadd mondjak, a beszámolót alaposan végignézve, meghallgatva a szóbeli kiegészítést, azt mondom, ez a beszámoló megfelel a törvényi előírásoknak, a törvényi kötelezettségeknek és én a bizottság tagjainak elfogadásra ajánlom. Köszönöm szépen a szót.
ELNÖK: Köszönjük szépen. Tellér képviselőt előjegyzésbe vettem, hogy szépen fogalmazzak. Most Lukács képviselő úrnak adom meg a szót, aki egy harmadik frakciót képvisel, utána én a negyedik jelen lévő frakció nevében elmondanám a véleményt, és utána további képviselők természetesen szót kapnak.
DR. LUKÁCS TAMÁS (KDNP): Tisztelt Elnök Úr! Elnézést kérek, rendhagyó módon most először a Jánosi képviselő úrnak szeretnék válaszolni, mert az általa kifejtettek úgy gondolom, hogy tévesek, de egyben megalapozatlanok is. A 43. szakasz nyelvtani értelmezésére: ott van, egy különösen szó, ami azt jelenti a magyar nyelv értelmezése szerint, hogy különösen akkor ezeknek kötelezően benne kell lenni. Ezen kívül, ha ezt összeveti a médiatörvény 31. szakaszával, akkor egyáltalán a beszámolási kötelezettségnek semmi értelme nem lenne, hogy ha az adott szervezet életében jelentős tényeket nem tartalmazna a beszámoló, és úgy gondolom, hogy egy első ízben kétséges körülmények közötti meghosszabbítás, a frekvenciák meghosszabbítása olyan jelentős esemény, amit a beszámolónak kötelezően tartalmaznia kell. Mert hangsúlyozom, hogy a "különösen" azt jelenti, hogy csak a kötelező elemeket határozza meg, de azon kívül minden jelentős eseménynek a beszámoló részének kell lennie.
És szeretném először a beszámoló pozitív részeit kiemelni. Azt gondolom, hogy ami a kiskorúak védelme vagy ami jelenség, a bulvárosodás címén a magyar médiapiacon van és az ORTT tevékenységéről szóló beszámoló kiegészítéséből is kiderül, hogy lépéseket tette-e, én azt gondolom, ezek szükséges lépések, de nem elégségesek. És különösen hiányolom, hogy ezekről a pozitív eredményekről a médiapiaci szereplők sem értesülnek, a nyilvánosság előtt ezeket a joggyakorlatot alakító eseti döntések kevésbé ismertek. Tehát én azt gondolom, hogy ezeknek a védelmi feladatát, ha ellátja az ORTT, ezekben az esetekben szükséges volna, hogy a médiapiac szereplői és a közönség is megismerhesse annak érdekében, hogy a médiagyakorlat eszerint alakulhasson, mert ezek főleg etikai tartalmú kérdések és legalább olyan súlyúak az etikai tartalmú kérdések, mint más jogi kérdések.
Azonban egyetértve a Halász képviselő úrral, megalapozatlannak és tévesnek tartom a frekvenciák meghosszabbításáról szóló döntést, mégpedig a következők szerint. Egy szervezetnek minden országban, ahol médiahatóság működik, a médiapiacot és a média-joggyakorlatot és etikai gyakorlatot alakító szervként kell működnie. Ha a médiatörvény lehetőséget ad, hogy a műsorszolgáltató kérelmére meghosszabbítható a szerződés, akkor ezek a szempontok, amiket most a szóbeli kiegészítésben hallhattunk, úgy gondolom, hogy nagyon kevesek. Azért kevesek, mert azért korábban volt egy jogerős bírói döntés, amely már az alappályázat döntését is megkérdőjelezte. Volt egy harmadik induló is, azt végigfuttatták, abból született egy jogerős döntés. Ilyen körülmények között most azt mondhatjuk, hogy egy műsorszolgáltató, amely egy jogerős döntés alapján nem biztos, hogy korrekt és fer módon szerezte meg a műsorszolgáltatási jogosultságot, most nem biztos, hogy korrekt és fer módon még a meghosszabbítást is megszerzi.
Ez a döntés az ORTT presztízsét nem növeli, hanem jelentős mértékben csökkenti és etikai értelemben is csökkenti. A döntés nem volt bölcs. Mert a médiatörvény által adott időpontban, egy olyan időpontban született, ami felveti annak a lehetőségét, hogy politikai döntés született. Külön elemzést érdemelne, hogy a két műsorszolgáltató ezt meghálálta-e. A politikai oldalaknak ezt az elemzést érdemes lenne elvégezni. Nem szerencsés, ha az ORTT magára vonja annak a lehetőségét, hogy politikai szerepet játszik.
Ami a 107. szakasz értelmezését illeti, nemcsak a legfőbb ügyész vagy az ombudsman álláspontjának az ismertetése maradt el a beszámolóból vagy a szóbeli kiegészítésből, hanem erre is azt mondhatom, hogy a jogértelmezés téves és megalapozatlan.
A jogalkalmazónak lehetősége van, ha kételyei merülnek fel a jogalkotói szándékot illetően, hogy jogalkotóhoz forduljon autentikus jogértelmezésért. Tehát minimálisan elvárható lett volna, hogy ebben az esetben, amikor az ismételt szabálysértés kérdésének a tartalmi elemét próbálja kifejteni, akkor autentikus jogértelmezést kér. Ez pedig adott esetben az Országgyűlés. Tehát lehetősége lett volna, hogy nem nyelvtani úton, mert úgy nagyon egyszerű, ha a harmadikos elemista gyereknek elmondják, hogy mi az az ismételt, akkor azt gondolom, hogy legfeljebb azon lehet vitatkozni, hogy ismételten ugyanolyan jogsértést kell elkövetni vagy a jogsértések halmazából minden jogsértés egyben ismételt jogsértés-e. Ez lehet vita tárgya, de az nem lehet vita tárgya, hogy a magyar nyelvben az ismételt mit jelent. És miután a törvény vagylagosan fogalmaz, még azt sem kell vizsgálni, hogy ez az ismételt jogsértés súlyos vagy nem súlyos, mert bármelyik megállapítása esetén, bármelyik kritérium megléte esetén nem lehet meghosszabbítani.
Tehát azért az első pályázat körülményeivel kapcsolatos legfelsőbb bírósági döntést, az ombudsmani állásfoglalást, a legfőbb ügyészségi állásfoglalást követően úgy gondolom, hogy ez a döntés olyan horderejű, ami megkérdőjelezi az ORTT presztízsét a továbbiakban. Mennyire fogadhatják el, erkölcsi alapon mennyire fogadhatják el az ő irányítási szerepét a médiapiacon, amikor ez a döntés a nyilvánosság előtt nagyon nehezen védhető vagy nagyon nehezen magyarázható meg. Ez pedig egy olyan súlyú kérdés, ami az egész beszámolót teszi kérdőjelessé.
Mert hiába találunk benne pozitív elemet, még egy dologra szeretnék reflektálni. A legfelsőbb bírósági ítéletre. Ez nem zárja ki, hogy a Takács Albert ombudsmanhelyettes által felvetett alkotmányossági aggályokat nem fogja a legfelsőbb bírósági ítélet megoldani, számos olyan ítélet mutatkozik, ahol az alkotmánybírósági döntés és a legfelsőbb bírósági döntés egymástól eltér.
A jövőre vonatkoztatva azt gondolom, hogy alkotmányossági aggály, ha ilyen értelmezés születik egy jogalkalmazó részéről, hogy mi az ismételt és ez alapján születik. Tudniillik amire nem lehet magyarázatot adni az az, hogy ez a piac valóban úgy működött, ahogy a '97-es pályázat után elképzelték. Itt kell behoznom azt a legfelsőbb bírósági jogerős döntést, ami már maga az első pályázatnak a korrektségét megkérdőjelezte. Ha nem úgy működött, akkor lehetséges-e olyan döntést hozni, hogy ezeket a piaci szereplőket - másokat kiszorítva - előnyben részesítse, vagy pedig szükséges a magyar médiapiacnak, hogy kiegyensúlyozott piac irányába mozduljon el? Tehát annyira megkérdőjelezi a döntés megalapozottságát, jogosságát és főleg etikai tartalmát, ami, azt gondolom, hogy nem véletlen, hogy a közvéleményben ilyen hatást váltott ki, és nemrég Halász képviselőtársunk idézte a HVG véleményét, nagyon nehezen védhető. És ha a jövőben az ORTT erre megfelelő magyarázatot, érdemi választ nem tud adni, akkor az egész intézményrendszernek a presztízsét veszélyezteti. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönjük szépen. Akkor, ahogy jeleztem, én most a negyedik jelen lévő frakció nevében mondom el az SZDSZ álláspontját, és utána aztán a képviselők kapnak szót.
Mielőtt a beszámolóra kitérnék, a szokásoknak és a helyzetnek megfelelően én is az előttem szóló képviselők által érintettekre reflektálnék. Ha egybecseng a tartalmi kérdésekről az álláspontom mások álláspontjával, az nem biztos, hogy azt jelenti, hogy ugyanolyan nyelvi eszközöket alkalmazok a ténymegállapítás során, mint a kollégáim, akik előttem szólaltak meg. Szerintem a tárgyalás végén érdemes ítéletet hirdetni és előre morális vagy akár másfajta jelzőkkel spékelt ítéletet nem szerencsés hirdetni - mondom ezt Halász alelnök úrnak szánva. Ebben tehát nem értek vele egyet, ha lesz is olyan tartalmi elem, amiben a véleményünk egybevág.
Jánosi alelnök úrral - és nem a szimmetria kedvéért mondom ezt, hanem a véleményem miatt - viszont abban nem értek egyet, hogy mi is a bizottság kötelezettsége az ilyen beszámolók tárgyalása kapcsán. Ilyen típusú ügyben van némi hagyománya a kulturális bizottságnak, nemcsak az ORTT beszámolója kerül elénk, hanem a közszolgálati médiumok kuratóriumainak a beszámolója is. Azért említem azt, mert ott a helyzet még bonyolultabb, mint itt. Formálisan a kuratóriumi beszámolók a kuratórium tevékenységével foglalkoznak, mégis az a parlamenti gyakorlat és a bizottsági hagyomány is, hogy a kuratóriumi beszámolók kapcsán az adott intézmény egészének tevékenységét mérlegeli a parlament. Hiszen ezek az intézmények ilyen-olyan-amolyan formában a parlament felügyelete alatt állnak, tehát a parlament, amikor álláspontot alakít ki, nemcsak a bizottság, hanem a plenáris ülés is és határozatot hoz egy-egy beszámolóról, akkor az intézmény egészének működéséről hoz határozatot. Én abszurdnak érezném, ha - most némileg karikírozva a helyzetet - helyesírás-külalak és formai jegyek alapján mérlegelnénk csak az ilyen beszámolókat. Szerintem a parlamentnek az a kötelessége, hogy az adott intézmény tartalmi tevékenységét is vizsgálja. A kuratóriumok, érdemben például a műsorszolgáltató tevékenységének tartalmi részével nem foglalkozhatnak, tehát nem szólhatnak bele műsorpolitikába. Amikor a parlamenti képviselők állást foglaltak az elmúlt időszakban kuratóriumi beszámolókról, akkor viszont az állásfoglalásban mindig ott volt, hogy törvényesnek tartják-e az adott intézmény tevékenységét, tehát magyarul tartalmi kérdéseket mérlegeltek.
Ennek alapján én úgy értelmezem, mint ahogy eddig is így értelmeztem az ORTT beszámolóját, hogy itt minden tartalmi kérdést mérlegelnünk kell. Ennek megfelelően egyebek között a műsorszolgáltatási jogosultság meghosszabbítását és más tartalmi kérdéseket is, és erről is szavazunk akkor, amikor az ORTT beszámolóját elfogadja a bizottság, illetve elfogadásra javasolja a parlamentnek vagy nem.
Áttérve most már tartalmi kérdésekre, ahogy Halász alelnök úr is említette, az előző parlamenti ciklus bizottsága érdemben tárgyalta a frekvenciahosszabbítás ügyét 2005. szeptember 7-én, és érdemben foglalkozott az ORTT tevékenységével a számvevőszék vizsgálata kapcsán. Én tehát sok mindent nem ismételnék meg, ami akkor elhangzott. Néhányunk jelenléte folyamatos, tehát fölöslegesnek érzem, hogy mindent elmondjak, amit korábban már elmondtam. Talán az is mellőzhető időkímélési megfontolásból, hogy a beszámoló pozitív elemeiről vagy a korrekt és számomra elfogadható elemeiről itt külön nyilatkozzak, már előző évben is elmondtam, hogy az ORTT beszámolói évről évre precízebbek és olyan jellegű adatokat tartalmaznak, amelyek nem pusztán egy ilyen kötelező gyakorlat kapcsán érdekesek, amikor egy beszámolót el kell fogadni, hanem az egész magyar médiahelyzet tanulmányozásához szerintem bárki számára is nélkülözhetetlenek.
De kiemelten három kérdést érintenék, ami miatt ezt az ez évi, illetve a tavalyi évről szóló beszámolót nem tudom elfogadni. Nevezetesen ez a három kérdés a kereskedelmi tévék frekvenciájának meghosszabbítása, a másik a Műsorszolgáltatási Alap működése és a harmadik az Alkalmazott Kommunikációtudományi Intézet tevékenysége. Nem túlságosan részletekbe menve tényleg csak hivatkozom a tavalyi szeptember 7-i bizottsági ülés jegyzőkönyvére, amit ott a frekvenciahosszabbításról elmondtam, azt továbbra is fenntartom. Én - és ez részben egybecseng az előttem szólók által elmondottakkal - két alapvető problémát láttam a frekvenciahosszabbításnál: az egyik a feltételek változatlanságát jelenti anyagi értelemben, és mindjárt mondok egy másikat, ami a változatlansághoz tartozik, és a másik pedig az előttem szólók által már szintén említett digitalizálással kapcsolatos kritériumokat jelenti. Ami persze, ha tetszik, a feltételek változatlanságába is besorolható. Nem térek ki a részletekre, akik itt ültek a bizottsági ülésen, emlékezhetnek, akik nem, azok visszakereshetik, hiszen az ülés jegyzőkönyve nyilvános. Az ORTT jogi képviselője itt kifejtette a maga álláspontját, hogy milyen érvek szóltak a változatlan feltételek mellett. Engem ezek az érvek nem győztek meg akkor sem, azóta az ombudsman, Takács Albert úr által felvetett kérdések csak megerősítettek a korábbi meggyőződésemben. Őt, nem hiszem, hogy azzal lehetne vádolni, hogy bármilyen politikai megfontolás vagy személyes megfontolás motivált volna akkor, amikor jogi aspektusból kifogásokat fogalmazott meg. És most függetlenül attól, hogy hogyan zárult le jogi értelemben az általa kifogásolt ügyek sora, tartalmi értelemben nyilván az ember nem teheti zárójelbe azt, amit ő képvisel.
40.
aa 41-50 (Elnök)Nem tudom elfogadni, hogy változatlan feltételek mellett kellett ezeket a szerződéseket meghosszabbítani. A változatlan feltételek között - miután külön kiemelt kérdés - a digitalizálás ügyének kimaradását a szerződésből fontosnak tartom. A változatlan feltételek mögött természetesen elsősorban az anyagi kondíciókra is gondolok, mint ezt korábban is kifejtettem. Az általam ismert dokumentumok, amelyeket az ORTT korábban a bizottság rendelkezésére bocsátott, nem győztek meg arról, hogy alaposan és körültekintően megvizsgálták annak lehetőségét, hogy anyagi értelemben lehet-e a feltételeket szigorítani. Más aspektusból: az egész magyar közszolgálati médiarendszer működésének feltételeit lehet-e a bevételek növelésével javítani.
Az általam ismert adatok alapján meggyőződésem, hogy a reklámbevételek - tehát a két kereskedelmi televízió bevétele - jóval nagyobb, mint azt korábban, tíz évvel ezelőtt tervezték, és jócskán megalapozott volna egy olyan lehetőséget, hogy anyagi értelemben szigorítsák - ha tetszik, emeljék - a tarifát, és ebből a magyar közszolgálati televíziót, illetve egyebek között az ORTT működését is biztosítani lehessen.
Amire tavaly nem tértem ki, az a mostani beszámolóból kitűnik - és ez is a változatlan feltételeit érinti a szerződésnek -, a beszámoló 206. oldalán szerepel, hogy a köznyelvben csak RTL Klubnak nevezett televíziót működtető tulajdonossal kapcsolatban az ORTT kezdeményezte 2003-ban, hogy jogharmonizációs célú törvénymódosítások következményeit emeljék be a szerződésbe. A beszámolóból az derült ki, hogy azóta is tárgyalások folynak a jogharmonizációs célú törvénymódosítások RTL Klub általi honosításáról - nevezzük így -, de a beszámoló szerint az egyeztetés folyamatban van.
Van-e ennek nyoma - kérdés formájában is megfogalmazom - az új szerződésben, hiszen ésszerű lett volna, hogy az új szerződésben már kötelező legyen, amit addig az RTL Klubot működtető cég nem akart elfogadni. Ennyit röviden, nyilván jóval bővebben lehetne beszélni erről az ügyről.
A frekvenciahosszabbításról, ami valóban nem csak egy eleme a tavalyi évi tevékenységnek, de senki nem volt, aki bagatellizálta volna az ügyet, hiszen mindannyian tudjuk, a magyar televíziós piaci helyzetet ez a szerződés alapvetően meghatározza. Csak hogy ne legyen félreérthető, én egyrészt nem látom a politikai motivációt a döntésben, tehát nem is hiszem, hogy eredményes lehet bármiféle politikai hasznot kimutatni a szerződéshosszabbítás, szerződésmódosítás következtében. Egyetlen politikai felhangú motívumot látok, de ezt az ORTT elnöke korábban jelezte, mármint amikor tárgyalt erről a bizottság. Amikor rigorózusan lejárt volna a határidő, akkor előre kalkulálhatóan választási időszak lett volna Magyarországon, az ez évi tavaszi választásokról van szó.
Engem ez ügyben meggyőzött az ORTT elnöke, hogy szerencsésebb politikai értelemben nyugodtabb időszakban ilyen típusú döntést meghozni. Azt a vádat is meg lehetett volna fogalmazni, ha ugyanezt az aktust bonyolítja le az ORTT, hogy akkor csinálják a frekvenciahosszabbítás ügyét, amikor a politika másra figyel vagy az érintettek másra figyelnek. Én ezt, hogy hamarabb döntöttek, amit a jog nem tilt, mint a legvégső időpont lett volna, ezt önmagában nem kifogásolom - illetve nem kifogásolom, fogalmazzunk kategorikusan. Mint ahogy abban is hajlok az ORTT álláspontjának elfogadására, hogy nincs olyan törvényi előírás, amely alapján bárki is határozottan azt mondhatná, hogy a két kereskedelmi televízió olyan tevékenységet folytatott, ami miatt kizárható a frekvenciahosszabbítási pályázatból, azon a módon, ahogy ez lezajlott.
Amit Lukács képviselő úr mondott. Visszautalva a tíz évvel ezelőtti frekvenciaosztási döntésre, az szerintem jogi értelemben biztos nem állja meg a helyét, hogy megalapozatlan vagy illegitim lett volna a döntés, akkor nem működhetett volna tíz éven keresztül ez a két televízió. Tehát itt a gyakorlat legitimálta a helyzetet. Mind tudjuk, jogi értelemben ez úgy oldódott meg - mert az SZDSZ nevében én is többször képviseltem azt az álláspontot - annak idején, még egy másik személyi felállású ORTT a frekvenciaosztásnál nem járt el - fogalmazzunk így - körültekintően. Jogi értelemben tehát úgy oldódott meg az ügy, hogy megszűnt a peres fél és nem volt felperes, tehát lezárult az ügy. Ezt csak a teljesség kedvéért említem meg. Én mindaddig nem fogadtam el az ORTT beszámolóját, ameddig ez az ügy jogi értelemben nem zárult le, mert valóban bizonytalannak éreztem az egykori frekvenciaosztást. De a két ügyet nem kapcsolnám össze!
A mostani helyzetben szerintem nem vitatható az, hogy a két országos kereskedelmi televízió pályázata nem lett volna kizárható. Ennyit a pályázatról, illetve a frekvenciahosszabbításról!
Ami a Műsorszolgáltatási Alapot illeti! Az ember sokféle mendemondát hall, maga a bizottság is foglalkozott lényegében az Alap tevékenységével a Számvevőszék beszámolója kapcsán, és meglehetősen abszurd ügyek kerültek a bizottság elé. Ez nem rigorózusan a tavalyi év része. De az mindenképpen a tavalyi év része, hogy a Műsorszolgáltatási Alap igazgatóját rövid úton eltávolították, aki nem túl régen tevékenykedett az Alapnál. Azóta a Műsorszolgáltatási Alap igazgatóhelyettesét eltávolították, ami mégsem nevezhető szokványos ügynek. Nyilván másként ítéljük meg az okokat. Én amennyire át tudom tekinteni, amikor tavaly eltávolították a Műsorszolgáltatási Alap igazgatóját, nem vitatta senki, hogy ő adott esetben személyesen nem volt érintett, csak a felelőssége alapján távolították el. Hogy mindenki értse, miről beszélek! Összehívott valaki pályázók egy részével egy megbeszélést, ami helytelen volt az ORTT Testület egy részének állásfoglalása alapján. De ebben nem vett részt közvetlenül a Műsorszolgáltatási Alap igazgatója. Azóta leváltották a Műsorszolgáltatási Alap pályáztatással foglalkozó helyettes vezetőjét egy ugyanolyan típusú ügyben, abban az értelemben, hogy a felelősség őt terhelte ebben az esetben, de a vezetőre nem hárították tovább a felelősséget.
Az egész ügynek - túl azon, hogy egy beszámoló kapcsán tételesen jó, ha ilyesmi is ismert - annyi az általánosabb jelentősége, és ebben nyilván a vélemények eltérhetnek, hogy a Műsorszolgáltatási Alap tavaly leváltott vezetője rendet próbált teremteni az eléggé kaotikus Műsorszolgáltatási Alap ügyében. A számvevőszéki beszámolóból kiderül, hogy először készült pályáztatási terv az ő működése idején. Először kezdődött meg az, hogy át lehessen tekinteni a pályázókat cégek szerint. Sokak véleménye szerint ez bizonyos érdekekbe ütközött. Ez önmagában is elég arra, hogy én a Műsorszolgáltatási Alap működésével kapcsolatban lássak sok olyan okot, ami miatt a beszámolónak ezt a formáját nem tudom elfogadni. Ehhez hozzátenném, a beszámolóból is kitűnik, hogy a pályázaton kívüli egyedi támogatási ügyek száma meglehetősen nagy, ezeket tételesen is sorolja a beszámoló. Ezek az egyedi támogatási ügyek, ahol még csak áttételesen sem állítható az, ami a pályáztatásnál, ahol csak áttételesen lehet esetleg befolyásolni a pályázatok eredményét, az egyedi támogatások nem ilyenek. Ha valaki megnézi az elbírált pályázatokat és elbírált összegeket, akkor erősen vitatható, hogy az ORTT Műsorszolgáltatási Alap tevékenységével feltétlenül szinkronban van-e, amit egyedi támogatással eldöntöttek. 50
la/51. (Elnök)
És még mindehhez hozzátenném - vagy a véletlen műve vagy nem a véletlen műve, ezt nem akarom megítélni, de az ügy szempontjából mindegy is -, hogy éppen egy mai napilapban jelent meg olyan információ, amit egyébként elvben már sok mindenki ismerhetett volna, és az elnök úr, tudom, hogy ismeri, miszerint a Magyar Televízió elnöke a televízió kuratóriumi ülésén hangsúlyozottan büntető jogi felelőssége tudatában azt a kijelentést tette, hogy a Magyar Televízió azért esik el bizonyos, a Műsorszolgáltatási Alap által meghirdetett pályázatoktól, mert az ORTT tagjai által javasolt műsorkészítőket nem fogadta be, illetve nem támogatta. Ez olyan súlyú kijelentés, amit nyilván, amikor éppen ilyesmiről tárgyalunk, nem lehet figyelmen kívül hagyni. Tudom a bürokratikusnak nevezhető tényeket, hogy ez ügyben tárgyalások, illetve levélváltás zajlik az ORTT és az MTV illetékesei, tehát kuratórium és elnöke között, feltehetően, ahogy a mai újságcikkből is kitűnik, a Magyar Televízió elnöke tudja, mit beszél. És nemcsak a korábbi levélváltásban, illetve nyilatkozatban, hanem a mai újságcikkben is tartja az állítását. Tehát ez a másik ok, ami miatt én ezt a beszámolót nem tudom elfogadni, a Műsorszolgáltatási Alap körüli, számomra át nem látható, illetve amennyiben átlátom, annyiban nem elfogadható történések.
A harmadik elem, ez nyilván a másik kettőhöz képest jelentéktelen, az az Alkalmazott Kommunikációtudományi Intézet ügye. A bizottság tagjai, akik régebben tevékenykednek a bizottságban, tudják, hogy az ORTT költségvetésének évenkénti elfogadása, illetve a beszámoló tárgyalása annyiban mindig nyögvenyelős, hogy az ORTT a médiatörvény által meghatározott bevételekből nem tudna rendesen működni, és ezért az évenkénti költségvetés elfogadása kapcsán mindig felhatalmazást ad a parlament, hogy az elkülönített Műsorszolgáltatási Alapból átcsoportosíthatóak pénzek. Ugyanakkor amikor korlátozott az anyagi lehetőség - ami persze valószínűleg egy örök állapot -, amikor nehézségek vannak, akkor egyrészt kérdés, hogy indokolt-e feltétlenül egy ilyen típusú intézet létrehozása, ezt én nem tudom megítélni, nem is akarok, annyiban persze indokolt, hogy nyilván szükség van az ORTT tevékenységét ismerve, ha tetszik, elméleti megalapozásra és a nemzetközi tendenciák figyelésére, de ami számomra elfogadhatatlan, az a beszámolóból derül ki. A beszámoló 295. oldalán szerepel az, hogy a tavalyi évben a költségvetése az Alkalmazott Kommunikációtudományi Intézetnek 140 millió forint volt, ebből 70 millió forintot fordítottak az elnök úr által itt említett törvényelőkészítő szakértői bizottság munkájára, amit nem tudok és nem is akarok megítélni, mármint, hogy ez arányos, nem arányos. Azt, hogy törvény-előkészítés indokolt, azt egyértelműnek tartom és bízom abban, hogy amit az elnök úr mondott, azt szeptemberben üdvözölhetjük majd, de ebből a beszámolóból kiderül, hogy ugyanannyit fordított ez az intézet működési költségekre, mint amennyit az érdemi tevékenységre, és ezt én elfogadhatatlannak tartom. Ez önmagában nyilván nem lenne ok arra, hogy azt az álláspontomat, amit elmondtam, hogy nem fogadom el a beszámolót, fenntartsam, de ez egy elem, mindenképpen a másik kettő, sokkal fontosabb elem mellett. Köszönöm szépen.
További felszólalók következnek. Tellér képviselő úr elsőként jelentkezett, utána váltva kormánypárti és ellenzéki képviselők jönnek.
TELLÉR GYULA (Fidesz): Köszönöm szépen elnök úr a szót. Azt gondolom, jó is, ha az ember egy kicsit később jut szóhoz vagy kap szót, hiszen nála okosabb emberek pontosabban és precízebben megfogalmaznak sok mindent abból, amit ő maga is gondol vagy mondani szeretne. Némileg leegyszerűsödik az ember dolga.
A megszólalásomat én is azzal kezdem, hogy Jánosi György alelnök úrnak a felszólalására reagálok röviden. Az Országos Rádió és Televízió Testületről a törvény 31. §-a a következőket mondja: itt a feladatok meghatározásáról van szó. "Az Országos Rádió és Televízió Testület védi és előmozdítja a szólásszabadságot a műsorszolgáltatók piacra lépésének elősegítésével, a tájékoztatási monopóliumok lebontásával és újak létrejöttének megakadályozásával, a műsorszolgáltatók függetlenségének védelmével, figyelemmel kíséri a sajtószabadság érvényesülését, stb. stb., és erről tájékoztatást ad az Országgyűlésnek". A 32. § pedig azt mondja, hogy a Testület az Országgyűlés felügyelete alatt álló önálló jogi személy. Magyarán szólva a tevékenységét az Országgyűlés felügyeli. Na már most, a médiatörvény előírja azt, hogy hogyan kell pályáztatni a frekvenciákat. Igen minuciózusan előírja, hogy mit kell a majdani műsorszolgáltatási szerződéseknek tartalmaznia. Eléggé nyilvánvaló, ha az Országgyűlés felügyeli az Országos Rádió és Televízió Testület tevékenységét, akkor például azt is vizsgálnia kell, hogy betartják-e, illetve az ORTT betartatja-e a műsorszolgáltatási szerződésekben foglalt feltételeket, ígéreteket, definíciókat stb. Márpedig ezt a felügyeletet másképp végezni nem tudjuk, minthogy a szerződésbe tételesen belenézünk.
Például most mindjárt mondok egyet, és ez egyszersmind kérdés Kovács György elnök úr felé is, hogy ugye a műsorszolgáltatási szerződések tartalmaznak több mellékletet. Ezek a szerződések részét képezik, méghozzá olyan módon, hogy ezeknek a betartása pontosan ugyanolyan fontos eleme a szerződés működésének, mint a szerződés fő szövegében megfogalmazottaknak a betartatása. Van az úgynevezett 2/1-es melléklet, ahol a két nagy kereskedelmi műsorszolgáltató nagyon világos definícióját adja, hogy ők milyen televíziók lesznek. Az egyik országos televízió, főleg a családi jelleget, a meghittséget, a mindennapi élet információinak a sugárzását tartja fontosnak, a másik ilyen tételeket is tartalmaz, de ugyanakkor az európaiságot, az európai társadalomban való részvételhez szükséges ismereteknek a sugárzását adja elő. Két eléggé világos és határozott jelleg bontakozik ki ezekből a mellékletekből. Tisztelettel kérdezem, vizsgálta-e valaha az ORTT azt, hogy ezek az általános ígéretek, amelyek a két televízió jellegére vonatkoznak, hogy ezek teljesülnek-e.
60.
aa 61-70 Tellér GyulaEzek az ígéretek pontosan ugyanolyan fontos részei a szerződésnek, műsorszolgáltatási szerződésnek, mint akármelyik másik tétel. Itt pedig bizony ahhoz, hogy ezt a kérdést mi egyáltalán fölvethessük, amihez szerintem az Országgyűlés kulturális bizottságának és magának az Országgyűlésnek is joga van, ehhez bizony a szerződést tételesen kell ismerni, és tételes kérdéseket kell feltenni a szerződéssel kapcsolatban. Ezt csak előrebocsátom.
Az én kérdésem ugyancsak a műsorszolgáltatási szerződések meghosszabbításával kapcsolatos. Ebből elmondtak egy párat. Én egy általános kérdést szeretnék először megfogalmazni. Ahhoz, hogy az eszmecserében igazán jól tudjak részt venni, erre az általános kérdésre kellene először választ kapnom. Az általános kérdés pedig a következőképpen hangzik. Amikor az ORTT számára felmerült a probléma, hogy meg kell hosszabbítani vagy nem kell meghosszabbítani, meghosszabbítsa vagy ne hosszabbítsa meg például a két nagy kereskedelmi televízió műsorszolgáltatási szerződését, milyen körülményeket vizsgált, mint olyan körülményeket, amelyeknek a konkrét tartalmát tekintetbe kell venni a döntés meghozatalakor.
Ennek mellékkérdése, alkérdése az, hogy a körülmények vizsgálatát milyen szakértők végezték el, vagy az ORTT milyen szakértői vizsgálatok alapján, szakértői munkák alapján értékelte ezeket a körülményeket és helyzeteket.
Hogy az én általános kérdésem egy kicsit konkrétabb környezetbe is kerüljön, még elmondok valamit. Az Országos Rádió és Televízió Testületnek az előbb felolvastam a feladatait. Itt egyebek között még egyszer mint igen fontosat mondom, hogy a Testület védi és előmozdítja a szólásszabadságot... a tájékoztatási monopóliumok lebontásával és újak létrejöttének megakadályozásával.
Az én kérdésem a következő. Itt szó volt a szerződéshosszabbítás feltételei között a műsorszolgáltatási díj azonos mértékű megmaradásáról, és arról, hogy milyen jövedelem marad el. De itt egy másik szempont is felvethető ugyanezzel a tétellel kapcsolatban. Elhangzott, azt hiszem, Halász János alelnök úr megszólalásában, hogy szakértői vélemények alapján milyen reklámbevétel-növekedés várható. Jelen pillanatban a két nagy kereskedelmi televízió - ha jól ismerem a számokat -, az összes reklámbevétel 80 százalékát kapja.
Nagy kérdés, nekem van erre válaszom, de szeretném, ha Kovács elnök úr is válaszolna vagy ő mondaná ki azt, amit én gondolok. Vajon monopóliumnak vagy duopóliumnak lehet-e tekinteni azt, hogy a két kereskedelmi televízió az összes reklámköltés 80 százalékát elviszi - tudniillik az elektronikus médiumokra vonatkozóan. Ha ez monopóliumnak vagy duopóliumnak értékelhető, akkor a műsorszolgáltatási szerződések meghosszabbításában figyelembe vette-e ezt a tényt, hogy ez egy duopólium vagy szerintem más tekintetben még monopóliumnak is tekinthető. Ugyanakkor a médiatörvény 31. paragrafusának ezeket az előírásait, hogy a tevékenységében a tájékoztatási monopóliumok felbontása és újak létrejöttének megakadályozása fontos szerepet játszik.
Egy másik megjegyzés. Elhangzott a digitalizációra vonatkozóan is kifogás a szerződéshosszabbítással kapcsolatban. Én itt újra a monopólium-problémát említem fel. Azt gondolom, a két nagy kereskedelmi televízió műsorszolgáltatási szerződésének meghosszabbítása olyan, a monopolhelyzetet segítő akció vagy aktus, amelyik a majdan bevezetendő digitalizáció szempontjából is döntő előnyöket nyújt ennek a két nagy televíziónak. Nemcsak azért, mert a frekvenciák ott vannak náluk, hanem - még az előzőekkel összefüggésben is - ha két nagy televízió elviszi a kereskedelmi televíziók fő bevételi forrásának, a reklámköltéseknek a 80 százalékát, akkor kinek lesz annyi pénze, hogy majd beszálljon a digitális médiarendszerbe, és új piaci szereplőként a megnövekedett műsortovábbítási lehetőségekkel élni tudjon. Teljesen nyilvánvaló, hogy itt a monopólium elleni előírás és a szerződéshosszabbítás nagy problémákat vet fel.
Egyéb problémák is vannak, amiket én ebben az általános kérdésemben pontosan vizsgálandónak tartok. Szó volt a szerződésszegésekről, illetve a törvénysértésekről. Az a helyzet, hogy Kovács elnök úr igen fontos szempontot mérlegelt itt előttünk a beszámolójában. Ez a szempont a médiapiac stabilitásának a szempontja. Ha e mögé tesszük azt az általa említett bizonytalanságot, ami a médiatörvény szövegének előírásaiban van, akkor itt is van egy olyan probléma, hogy nem lehet ajtóstul rontani a házba, és nem lehet rögtön fölszámolni az egész médiarendszert, csak azért, mert kétszer vagy háromszor - vagy ismételten - megsértették a médiatörvény előírásait, illetve a saját szerződésük előírásait.
Ennek a dolognak is van egy másik oldala. Ha a szerződést erre hivatkozva meghosszabbítjuk. Utólag ráütjük a pecsétet, és azt mondjuk, az összes szerződésszegés vagy az összes médiatörvény-sértés, amit ez a két műsorszolgáltató elkövetett, az a törvény keretein belül tolerálható. Én nem gondolom, hogy ez így volna.
Ha fogalmi bizonytalanságok vannak, azt pedig Lukács képviselő úr elmondta már, hogy a beszámoló feladatai között - amiket Jánosi alelnök úr felolvasott -, ott benne van, hogy kezdeményezi a törvény esetleges módosítását. Mi akadálya volt vagy lett volna a törvény éppen ilyen, az ORTT működését bizonytalanná vagy lehetetlenné tevő törvényhely módosítására, például a 2004-es beszámolóban javaslatot tenni? Azt hiszem, nincs ilyen javaslat.
A következő problémám a koncentrációellenes harc mellőzése. Ezt konkrét esetekben már elmondtam.
Elmondtam a profilok vizsgálatát, amit szerintem ugyancsak el kellett volna végezni. Még egy következő szempontot vetek föl, ebben az általános kérdésekben, hogy mit vizsgált az ORTT, illetve vizsgálta-e azokat a konkrét feltételeket, amelyeket én itt felsorolok. Ez pedig a következő. Ha jól tudom, a médiaszerződések meghosszabbítása úgy működik, hogy ugyan tavaly július 20-án hosszabbította meg az ORTT a két nagy kereskedelmi televízió szerződését, de az az öt év, amivel meghosszabbította, 2007. július 9-én jár le, tehát attól a július 9-ei dátumtól érvényes öt esztendő. Itt marad a tavaly július 20-a és a 2007. július 9-e között két olyan esztendő, amikor biankó csekket kapott a két nagy televízió arra, hogy az ő működésük korrekt. Nem tudom, mi lesz akkor, ha megint elkövetik az ismételt szerződésszegéseket. Akkor ezektől megint eltekint az ORTT, de most már arra hivatkozva, hogy miután eddig eltekintettem, mostantól kezdve már nem tehetem azt, hogy ne tekintsek el ezeknek a szerződésszegéseknek a szankcionálására. 70
la/71. (Tellér)
Tehát röviden összefoglalva, a kérdésem az, hogy milyen körülményeket vizsgált az ORTT a meghosszabbításkor. Azokat a körülményeket, amelyeket én itt felsoroltam, vizsgálta-e, ha igen, milyen szakértői vélemények alapján, és azokhoz hozzá lehet-e valahogy jutni? Egyelőre ennyi a kérdésem. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Csak tájékoztatásként mondom, hogy a bizottsághoz, amikor tavaly szeptemberben tárgyaltuk a frekvenciaszerződés-hosszabbítás ügyét, két kötetben küldött dokumentációt az ORTT. Ezt az új képviselők nem tudják automatikusan, de ez hozzáférhető utólag is. Ennyiben már van dokumentáció, ami a bizottsági tagok rendelkezésére áll. Most a kormánypártból Jánosi alelnök úrnak adnám meg a szót.
DR. JÁNOSI GYÖRGY (MSZP): Köszönöm a szót. Az első megszólalásomban természetesen némi iróniával karikíroztam, ez azonban a lényegen, amit mondani szerettem volna, semmit nem változtat. Változatlanul az az én kérdésem, hogy meddig mehetünk el. Milyen mélységekig túrhatunk, nyúlhatunk le egy viszonylag autonóm módon, jogokkal felhatalmazott Testület működési területébe.
Hogy ne legyen félreértés, hadd mondjak rögtön egy konkrét példát. Törvény szabályozza a Magyar Tudományos Akadémia életét is. Ezt Tellér képviselő úrnak mondom. Következésképpen az illetékes parlamenti bizottságnak jogában áll minden ténykedését az akadémiának ellenőriznie, kontrollálnia. Mert abban az akadémiai törvényben is benne van a tudományos kutatás szabadságának kérdése, a tudományos műhelyek monopóliumának ügye, annak elkerülése, stb. stb. És azt hiszem, hogy ezekkel a kérdésekkel a politikának foglalkoznia is kell. De abban már bizonytalan vagyok, hogy elmehet-e a politika addig, hogy az akadémia ilyen-olyan szerződéseit el kezdi kutatni, feltárni, vizsgálni. Elmehet-e addig, hogy határozottan kiáll, hogy a hadtörténeti kutatások elnyomottak a magyar tudományos élet rendszerében? Elmehet-e addig, hogy kevesli a mikrobiológiai kutatásokra szánt pénzt és harcosan zászlót lobogtatva beszél erről egy parlamenti bizottsági ülésen vagy magában a parlamentben? Az én kérdésem tehát az, hogy meddig mehetünk el. És én komolyan gondolom, hogy médiaügyben, az ORTT beszámolója ügyében azok nagyon komoly tartalmi politikai kérdések, hogy a véleménynyilvánítás szabadsága biztosított-e, megtett-e ezért mindent az ORTT. Bizony nagyon komoly politikai kérdés, hogy a kiegyensúlyozott tájékoztatás rendben van-e és megtett-e mindent ezért az ORTT. Az emberi jogok védelme érdekében megtett-e mindent a rendelkezésre álló eszközökkel vagy amit Tellér képviselő úr mond, a monopóliumok kialakulását kellő eszközökkel akadályozta-e meg avagy sem. Ezek valódi politikai kérdések, ezek ránk tartoznak, és ezt Pető elnök úrnak mondom ez nem külalak, meg fogalmazás, meg helyesírás. Ezek valódi politikai kérdések. De a kérdésem változatlanul megint az: meddig mehetünk ennél tovább? Lehet-e, szabad-e? És ezek valódi kérdések, mert azt hiszem, hogy nem véletlenül alakult úgy a médiatörvény, hogy a politikának, a parlamenti pártoknak megadatott a jog, hogy delegáljanak autonómiával felruházott szakértőket az ORTT Testületébe. Lehet véleményünk nagyon sok mindenről, de bocsánatot kérek, adott a lehetőség, hogy a politikai pártok ezt a véleményüket fogalmazzák meg az általuk delegált ORTT-tagoknak és próbálják meg érvényre juttatni az ORTT Testületi ülésén. Ez a lehetőség adott. De akkor minek duplázunk?
Egyrészt delegálunk oda szakértőket autonómiával felhatalmazva, megvan a velük való kontakt és véleménycsere lehetősége, és még akkor pluszban ráteszünk, hogy a parlamenti bizottság, meg a parlament is ugyanazokat a kérdéseket mérlegeli, ellenőrzi? Bizony előfordul az a helyzet, ami most előfordult - elnézést kérek az elnök úrtól, mert nem akarok ilyen mélységekig elmenni -, hogy az egyik parlamenti párt, adott esetben az SZDSZ szembefordul azzal az általa delegált médiapolitikai szakértővel, aki ott ül az ORTT-ben és akivel nyilván konzultáltak bizonyos politikainak minősülő kérdésekben. És azon a Testületi ülésen az SZDSZ által delegált médiaszakértő megszavazza a szerződések meghosszabbítását, nyilván alaposan mérlegre téve ilyen-olyan szakmai politikai érveket. Majd egy bizottsági ülésen az SZDSZ politikusa vele szembemegy és azt mondja, hogy nem jó döntés született a szerződés meghosszabbításakor. Ez egy faramuci, furcsa helyzet, de rávilágít arra, hogy meddig mehetünk mi el ebben az ügyben.
Szóval én azt gondolom, hogy ezeket tényleg érdemes mérlegre tenni, mint ahogy Tellér képviselő úr mondja, a monopólium kérdését. Félreértelmezünk valamit, képviselő úr, ez az én meggyőződésem. Mert az, amiről ön beszél, ez nem monopólium, mert ha az lenne, akkor magával az egész médiatörvénnyel lenne baj. Ki kéne dobni a sutba az egészet. Akkor, amikor azt mondta, hogy a szabadon felhasználható két országos hatókörű földfelszíni frekvenciát pályázat útján oda kell adni valakinek. Mert miután a pályázat útján ezt két cég elnyerte, abban a pillanatban, ha úgy tetszik, monopóliumba került, persze. De amikor mi monopóliumellenes szabályokról és védelemről beszélünk, akkor az arról szól, hogy vigyázzunk, hogy például a két nagy országos kereskedelmi televízió hátterében a tulajdoni szerkezet nehogy úgy alakuljon, hogy átfedés jön létre, és egyszer csak kiderül, hogy mind a kettő valakinek valahol a kezében van. Vagy ugyanezt elmondhatom regionális frekvenciákra, helyi frekvenciákra. Nehogy az a helyzet álljon elő, hogy egy tulajdonosi kör túlsúlyos szerepet kap ezekben az ügyekben. No, ez a monopólium az én értelmezésem szerint.
Ha egy törvény megadja a jogot, a lehetőséget, hogy a két országos frekvenciát pályázaton győztes cég tíz év múlva opciós jogot kap, hogy öt évre meghosszabbítsák a szerződést, és ennek csak annyi a feltétele, hogy ezt neki előre, időben be kell jelentenie, (Tellér Gyula (Fidesz): Nemcsak annyi!) illetve, hogy annyi feltétele van, hogy megsértette a szerződésben foglaltakat súlyosan vagy ismételten, akkor ne beszéljünk ebben az ügyben monopóliumról. Egyébként pedig azt gondolom, ha már a szerződés meghosszabbításánál vagyunk, én is egyetértek az elnök úrral, indokolt volt, hogy valamivel korábban született meg ez a döntés. Azért is indokolt, mert innentől kezdve az öt év is korábban fog lejárni, amire meg lehetett hosszabbítani. (Halász János (Fidesz): Sajnos nem, rosszul tudod, egy napot sem rövidül.) Tehát itt nagyon nem vétettünk. De világos. Én azt gondolom, akkor is el kellett volna kerülni azt, hogy a választási kampány kellős közepén történjék meg ez. De itt megint a médiatörvénnyel van baj, ha úgy tetszik, amikor mi az ORTT-n keresztül kérjük számon a szerződéshosszabbítást.
Mert tényleg ezek a feltételek benne vannak, az opciós joga annak, aki korábban tíz évvel ezelőtt elnyerte, benne van, de az a joga például az ORTT-nek nincsen benne, hogy módosíthatja az anyagi feltételek vonatkozásában a korábbi szerződést. Így aztán az ORTT hiába teszi meg azt, hogy ajánlatot tesz, javaslatot tesz a díj emelésére, az én tudtommal ez megtörtént, csak kőkeményen elhatárolódtak ez elől az érintettek. Nyilván látták a médiatörvényt. És ha nincs megegyezés, és perre megy a dolog, én majdnem biztos vagyok abban - bár ehhez Lukács képviselő úr jobban ért, mert ő szakképzett jogász -, hogy a televíziós társaságok nyerték volna a pert. Mert az ő opciós joguk - még egyszer mondom - benne van, de az ORTT-nek a szerződésmódosításra vonatkozó joga nincs törvényileg rögzítve. És akkor ki vállalta? Akkor meg azért piszkáltuk volna az ORTT-t. Én azt gondolom, hogy valóban itt a probléma gyökere valahol az, hogy a médiatörvénnyel van baj. Pontatlan. Hézagok vannak benne. Többféle értelmezés van benne.
És, hogy akik itt ülnek, legalább őket felmentsem az ORTT-tagok közül, ugye, amikor arról beszélünk, hogy szerződésszegés, ismételt, súlyos, akkor itt nem törvényszegésről beszélünk, mert az általában tilos. Hanem annak a szerződésnek a megszegéséről, amit tíz évvel ezelőtt kötött az ORTT a műsorszolgáltatókkal.
80.
aa 81-90 Jánosi György folyt.Ha abban a szerződésben hiba van, mert abban csak az van benne, hogy a súlyos szerződésszegés egy esetben áll fenn, ha nem fizeti a díjat, akkor ne őket kérjük számon, hanem azokat, akik tíz évvel ezelőtt ültek az ORTT-ben. A jogfolytonosságot persze vállalniuk kell, csak személy szerint én egy kicsit őket azért hadd mentsem fel.
Azt gondolom, innentől kezdve a szerződés keretei között kell értelmezni ezen túl mindent, úgy persze, hogy a törvény segítséget ad ehhez az ORTT-nek, és pontosabban értelmezi azt, amit kell. Megérett az idő valóban a törvénymódosításra, és pontosan értelmezi azt, amit kell.
Tellér képviselő úrral szemben én nem számon kérem az ORTT-től, hogy most miért nem hozta ide a komplett törvénymódosítást, mert azt gondolom, ez egy nagyon alapos, nagyon kemény munka. Én inkább örülök annak, hogy folyik ez a munka, és hogy ahogy elnök úr mondta, szeptemberre az asztalunkra kerülhet egy szakmailag megalapozott törvénymódosító javaslat. Abban talán egyetérthetünk, mindig jobb, ha az ORTT, egy szakmai grémium hoz ide törvénymódosítási javaslatot, mint adott esetben a kormány, mert akkor rögtön politikai céltábla lesz, és azonnal olyan politikai szakadékok keletkeznek, amelyek a normális működés feltételét megszabó törvényt ellehetetlenítik, mint ahogyan ez sokszor megtörtént az elmúlt időszakban.
Köszönöm szépen, elnök úr. (Dr. Jánosi György kimegy a teremből.)
ELNÖK: Ékes Ilona képviselő asszony!
ÉKES ILONA (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Új képviselő vagyok, de civilként magam is éreztem, hogy a médiatörvénynek milyen sok hátránya van, és az értelmezései nem egyértelműek. Emiatt sokat küszködtünk. A Fidesz delegáltját viszont az ORTT-ben rendre leszavazzák. Ezért is kérdezném meg azt, nem értem, elnök úr, miért tartalmazza a beszámoló azt a mondatot: "Az emberi méltóság védelmében született - a Fővárosi Ítélőtábla által meghozott - döntések a Testületi joggyakorlatot erősítő képet mutatnak."
Közismert, hogy az ORTT mintegy kilenc évig nem volt hajlandó alkalmazni a médiatörvény 3. paragrafus (2) bekezdésében foglalt szabályt, ezzel hozzájárulva ahhoz, hogy a különböző médiumok ma már kimutatható, jelentős kárt okoznak az emberi jogok sérelme területén és tévénéző gyermekek személyiségfejlődésében.
Azt is szeretném megkérdezni, a beszámolóban szerepel, hogy az RTL Klub műsorainak szereplőivel megalázóan bánik, fenyegeti azokat, a kibeszélő show-képviselő tartalma, az ORTT fellépése ellenére, mit sem változott, az RTL Klub műsorszolgáltatási szerződése továbbra sem tartalmazza a kiskorúak védelmére vonatkozó jogharmonizációs törvénymódosítást. Kérdezem, nem kellett volna ezen kérdések rendezését a szerződéshosszabbítás feltételéül meghatározni?
Tisztelt Elnök Úr! A HVG-ben néhány hónappal ezelőtt a szerződéshosszabbítások kapcsán megjelent elemző cikk szerzője szerint az ORTT a legrosszabb teljesítményt nyújtó államigazgatási szerv, döntéseit szakmaiatlanság, koncepciótlanság és kimutatható lobbiérdekek érvényesülése jellemzi. Önnek mi erről a véleménye?
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Tisztelt Bizottság! Nem erőltetve, hogy kormánypárti és ellenzéki képviselők váltsák egymást. Jánosi képviselő úr kiment. Csak a jegyzőkönyv kedvéért vagy általános tájékoztatásul mondom, hogy távolabbról közelítve az ügyhöz, az ORTT tagjait és a kuratóriumok tagjait - legalábbis az eredeti szándék szerint - a pártok jelölik, és abban a pillanatban, ahogy a parlament egésze megválasztja őket, független emberré válnak. Lehet, hogy informális vagy formális kapcsolat van az úgynevezett delegáló pártok és a tagok között, de - mint ahogy a parlamenti képviselők sem visszahívhatók - a tagok sem visszahívhatók, hanem megválasztják őket egy adott időszakra.
Ilyen alapon az ORTT tagjai saját álláspontjukat, legjobb meggyőződésüket képviselik, nem pártálláspontot képviselnek. Ettől függetlenül természetesen ismerem, hogy az SZDSZ által a parlamentnek javasolt és parlament által megválaszott ORTT-tag milyen álláspontot képviselt az ORTT-ben az adott frekvenciahosszabbítás-ügyben. Csak tájékoztatásként mondom, ő terjesztette be azt a javaslatot, amire Halász képviselő úr is utalt, nevezetesen, hogy a döntés előtt további tárgyalások folyjanak a két műsorszolgáltató és az ORTT között. Ő úgy döntött, hogy miután ezt a javaslatát senki nem támogatta, az volt az alternatívája, hogy vagy elutasítja - mint a Fidesz által javasolt képviselő tette a hosszabbítást -, vagy pedig ilyen keretek között megszavazza azt, hogy legyen hosszabbítás. Ő az utóbbi megoldást választotta. Ez egyfajta reagálás egy adott helyzetre. Itt most azonban nem ezt vitatjuk. Ezt csak annak kedvéért mondtam el, hogy Jánosi képviselő úr felvetette azt a kérdést, hogy mi a kapcsolat az ORTT-tagok és az ORTT-tagokat jelölő pártok között. Még egyszer mondom: nincs utasító, végrehajtó viszony. Semmiképpen nem kell, hogy egybeessen az álláspont, de ráadásul az adott esetben akceptálom azt, amit az ORTT-tag - akit az SZDSZ jelölt - képvisel.
Az eredeti listához visszatérve, ha nincs kormánypárti képviselő, Gulyás képviselő úr következik!
GULYÁS DÉNES (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Azt szeretném kérdezni - rövid leszek, igyekszem -, ha jól tudom, az ORTT feladata az is, hogy figyelemmel kísérje, az egyes műsorszolgáltatók tájékoztató és hírműsorai mennyiben kiegyensúlyozottak. Miközben a beszámolójában ilyen megállapításokat tesz, minthogy a Danubius Rádió és a Sláger Rádió hírműsoraiban a kormány a megszólalások több mint 80 százalékát birtokolta - ez az 50. oldalon olvasható -, a 16 óra című műsort kormányzati dominancia jellemezte, ez 83 százalék volt. Ez a 63. oldalon van. Miért nem lépett fel a Testület a kirívó kiegyensúlyozatlansággal szemben?
A 145. oldalon olvasható a Cool TV-vel kapcsolatos Hungarikum című műsor, ahol rögzítésre kerül, hogy hány alkalommal, milyen módon sértette meg ezzel a műsorszámával a televízió a médiatörvényt, súlyos törvénysértéseket észlelve, míg a műsorszolgáltató a magyar joghatóság alá tartozott, addig a Testület miért nem szankcionálta a jogsértést, súlyához igazodó szankcióval?
Miután a műsorszolgáltató kikerült a magyar joghatóság alól, miért nem indította meg a határokon átlépő televíziózásról szóló Európai tanácsi egyezményben meghatározott eljárást műsorszám magyarországi terjesztésének felfüggesztése érdekében?
Egy utolsó kérdés: volt-e valamilyen szerepe az ORTT-nek a Cool TV kitelepítésével, áthelyezésével kapcsolatban?
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Kiss Attila! (Dr. Jánosi György visszajön a terembe.)
KISS ATTILA (Fidesz): Elnök úr! Köszönöm szépen. Kedves Vendégek! Az ORTT 2005. évi tevékenységéről szóló beszámolóról tárgyalunk, és nyilván ez egy vaskos anyag, sok mindenről lehet beszélni. Lehetne arról beszélni, hogy 2000 és 2005 között több ezer jogsértés történt a két nagy médium részéről. Lehetne sok érdekes dologról beszélni, de úgy látom, most elsősorban a frekvencia, a két vezető médiapiaci szereplő - az RTL Klub, illetve a TV2 - fenntartóival kapcsolatos vita zajlik egy ideje. Nem véletlenül, hiszen valóban, ahogy Tellér képviselőtársam is utalt rá, a magyarországi reklámpiac, az elektronikus médiapiac 80, egyesek szerint 90 százalékát uralja ez a két televízió. 90
aa 91-
De az valószínűleg helyes lenne, ha például a parlament ezt a problémát megoldaná. Itt már felmerült az - talán Lukács képviselőtársam mondta -, hogy miért nem javasolja az ORTT. Azt gondolom, egy beszámolóban szerepeltetni egy problémát, a kiegészítésben ezt hangsúlyosan megjelentetni, mint ahogy elnök úr ezt megtette, ez pont arról szól, hogy felhívja a parlament figyelmét a dologra. Szerintem egyébként a választók által diktált felelősség bennünket sokkal inkább arra kell, hogy ösztönözzön, hogy mondjuk egy tízéves működés után egy törvény - amelyet egyébként folyósón és mindenféle kisszobában külön-külön politikai hovatartozástól függetlenül szidunk, legtöbbet talán azok, akik ezt hozták, amennyire tudom, egymás közötti beszélgetésekből kiderül, sapkától függetlenül - egy csomó passzusának megváltoztatására van egyetértés. Azt gondolom, az a lényeges, egyébként aztán majd ez az egyetértés ne párthovatartozástól függően zúzódjon szét vagy ne jöjjön létre, hanem az, hogy meg tudjunk a dologban egyezni.
Időnként az ORTT-től kezdve néhány más szervezetet, amelynek működését a törvény határozza meg, én magam áldozatnak is látom. A tíz éve gyakorlatban működő, egyébként nyilvánvalóan jó szándékkal megfogalmazott, esetleg bizonyos dolgokat előre nem látó akkori honatyák áldozatainak. Mint ahogy az önkormányzati törvénytől kezdve sok más ilyen törvény van, amiket meghozott annak idején jó szándékkal a parlament, és egyébként illett volna idejekorán ezek felülvizsgálatát elvégezni, és aztán a politikai megosztottság miatt ez nem játszódott le. Szerintem nekünk kellene ezen túllépni.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Halász alelnök úr, és ha nincs több jelentkező, akkor elnök úrnak adnám meg utána a szót.
HALÁSZ JÁNOS (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Alexa Képviselő Úr! Ön azt mondta, a Fidesz nem szavazott meg jogharmonizációs célú médiatörvény-módosítást. Azt is mondta, hogy mint ebben a ciklusban képviselővé vált ember, kíváncsisággal figyelte eddig a bizottság ülését. Tisztelettel kérem, tekintse át az előző ciklusban történt szavazásokat, médiatörvénnyel kapcsolatos eredményes szavazásokat is. A parlament honlapján önnek is rendelkezésére áll ez a lehetőség mint országgyűlési képviselőnek. És akkor láthatja, amit most mondott ezzel kapcsolatban, az nem állja meg a helyét.
Egészen pontosan 2002 nyarán, az akkori kormányváltás után, éppen az általam is jegyzett egyéni médiatörvényre vonatkozó képviselői módosító indítványt mind a Fidesz, mindenki más a parlamentben megszavazta, és ez a módosító indítvány egy jogharmonizációs, az Európai Unió irányelveivel összhangban kidolgozott javaslat volt. Ezt a javaslatunkat egyébként 2000-ben, 2001-ben is benyújtottuk, akkor nem kapta meg a kétharmados többséget, mert az akkori ellenzéki képviselők a magyarországi médiahelyzetre hivatkozva nem adták szavazatukat az uniós jogharmonizációs célú médiatörvény-módosításhoz. Ez volt a helyzet, az akkori parlamenti jegyzőkönyvekben ez szintén megtalálható. Kérem, ezt is nézze meg.
De ezután, 2002-ben, a kormányváltás után már a szocialista többség is adta a szavazatát, a Fidesz ugyanúgy támogatta ezt a javaslatot, tehát volt olyan - egyébként talán ez volt az egyetlen abban a ciklusbeli - médiatörvény-módosítás, amely európai uniós jogharmonizációs célú volt, amit a Fidesz és más is támogatott, és így ez sikeres is volt. Kérem, ha a Fideszt bírálni akarja, akkor azt ne ilyen valótlan állítással tegye.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. A tények kedvéért említsük meg, hogy a kábelterjesztés limitálását érintő szabályban - hogy egy terjesztő milyen hányadot tarthat kézben - az Európai Unió eljárást indított Magyarország ellen, és ebben a dologban az előző ciklusban, ha jól emlékszem, háromszor próbálta meg a kormánykoalíció módosítani a médiatörvényt. Ennyiben Alexa képviselő úr pontosan fogalmazott.
De az a része, amit Halász képviselő úr mondott, hogy egy átfogó, európai uniós harmonizációs törvénymódosítást elfogadott a parlament kétharmaddal, ez áll.
Köszönöm szépen.
Kovács elnök úré a szó!
Kovács György válaszai, reflexiói
KOVÁCS GYÖRGY, az Országos Rádió és Televízió Testület elnöke: Köszönöm a szót, elnök úr. Megpróbálok végigmenni, és a vita politikai részére nem kívánok reagálni. Előrebocsátom, Kiss képviselő úr hozzászólásához nem kívánok hozzátenni egyetlen gondolatot sem, mert a dolog olyan pályára téved, ami nekem nem szakmám, és nem feladatom, hogy ezeket a kérdéseket értékeljem.
Halász képviselő úr! Kezdem megszokni, hogy bizonyos jelzőket használ alelnök úr, de azért ezt annyira nem szokom meg... (Halász János: Része a magyar nyelvnek!) ..., hogy ne utasítsam vissza. ... (Halász János: Akkor most majd nem lesz benne része!)... Azt gondolom, ezek a jelzők az ORTT 2005-ös tevékenységével összefüggésben kizárólag azon a politikai vitán megítélt, ami az egész teremben ma körülbelül két és fél órája zajlik a műsorszolgáltatási szerződés hosszabbítása kapcsán, enyhén szólva érthetetlen számomra. Más is történt tavaly, nemcsak a kereskedelmi televíziók szerződésének módosítása. Sok más minden. Nem biztos, hogy ez olyannyira érdekli a jelenlévő tisztelt képviselő hölgyeket és urakat. Értem, mert fontos kérdésről van szó, értem a politikai töltetét és jellegét, nem kívánok rá reagálni. (Közbeszólás: Miért nem?)
Miért nem tett az ORTT törvénymódosítást? Egy dolog miatt nem tett: önök megelőzték az ORTT-t. Talán Halász képviselő úr is jegyezte ezt a módosítást. Nem lennék olyan büszke rá, mint ön. Nagyon rövid idő alatt, szakmai alapokon is támadható módon a minősége nem érte el azt a szintet, hogy itt ezt lehessen tárgyalni. Ezt bármikor képes vagyok ülés közben is, mellette, utána is... Igen, de hogy nem kapott többséget, annak szakmai okai voltak. Nem érte el azt a színvonalat. Egyetértve mindazokkal a kérdésekkel, amit ön megpróbált behozni, az a módszer, ahogy ide került, egyetértek mindenkivel, aki nem támogatta azt a fontos normaszöveg-javaslatot, amit ide tárt a bizottság elé.
A díjemelés kérdése. Miről szóltak a tanulmányok? Elküldtük a tanulmányokat, képviselő úr, tavaly ősszel. Ezen tanulmányok egyike egymondatos fordulattal említi azt, hogy a szinten tartása - vagy legalábbis emelése - indokolt lenne, szól a tanulmány. Körülbelül hét-nyolc tanulmány volt, azonban csak egy tanulmány foglalt állást, aki a díjemelés mellett, de a szinten tartás mellett is állást foglalt.
Digitális átállás, szerződések. Minden olyan szerződés tekintetében, amit önök - bármelyikük, képviselő hölgyek, urak - kifogásoltak, hogy miért nem emeltük be a szerződésmódosításba. A törvény arról szól, hogy egy hatályban lévő szerződést meghosszabbítunk vagy nem hosszabbítunk meg. Nem arról szól, hogy újra kell tárgyalni a nyolc évvel ezelőtti szerződéses jogviszonyt, díjat emelünk vagy nem emelünk, betesszük a digitális átállás problémáit, mit teszünk a monopolellenes szabályokkal. Képviselő úr, előre jelzem, összekeveri a gazdasági monopóliumot és a tájékoztatási monopóliumot. Két külön dologról van szó. Jánosi képviselő úr elég jól rávilágított erre a kérdésre.
A Legfőbb Ügyészség és az ombudsman észrevétele. Igen, van egy Testület Magyarországon, amit egy kétharmados törvény létrehozott, felhatalmazta döntések meghozatalára bizonyos kérdésekben. Még egy dolgot kimondott a törvény, ezeknek a Testületeknek a tagjai csak a törvénynek vannak alárendelve, nem utasíthatók tevékenységükben. Azt gondolom, amikor az ombudsmanhelyettes úr azt fogalmazta meg, hogy indítványozza, újból vizsgáljuk felül a szerződéshosszabbítás kérdéskörét, ezen törvény passzusát egyértelműen átlépte vagy nem vette figyelembe. Azt gondolom, a függetlenség azt jelenti. Természetesen a parlament, az ombudsmanhelyettes, bárki véleményt, álláspontot közölhet, de a felügyelet sem jelenti azt, hogy közvetlenül utasítást adhatna bárki a meghozott döntés megváltoztatására. Nincs ilyen jogköre ma Magyarországon senkinek. Ezt az Alkotmánybíróság egy konkrét határozatában ki is mondta, ahol az ORTT a legfőbb ügyészt és sok más ilyen jogállású szervezetet vont vizsgálat alá, és ezt a megállapítást az Alkotmánybíróság egy határozatában megtette. 110
la/111 (Kovács)
Lukács képviselő úr, köszönöm, hogy vannak pozitív észrevételei is. Nem volt a teremben, de talán az egyike azoknak, aki a kicsit túlterjeszkedett politikai vitán túl általánosságban is megpróbálta megközelíteni a kérdéseket. Téves és megalapozatlan hosszabbítás, szólt a hozzászólása. Az a helyzet, hogy ez egy opciós jog. Amikor egy műsorszolgáltató elnyer egy tízéves jogosultságot, megkapja azt az opciót, hogy a törvény bizonyos feltételek megléte esetén lehívhatja ezt az opciót. Amikor ezt az opciót lehívta és Halász képviselő úr szerint, ideje korán, akkor azt szeretném kérni képviselő úr, legyen kedves a médiatörvény idevonatkozó passzusait felcsapni, megnézni a velük kötött szerződést. Egyértelműen nem határozza meg, hogy mikor, egyet határoz meg a médiatörvény, hogy meddig van joga a műsorszolgáltatónak ezt a lépést kezdeményezni. Emellett a szerződés ehhez a kezdeményezéshez társít egy kötelezettséget és azt mondja, ha a műsorszolgáltató kezdeményezte a szerződés hosszabbítását, akkor az ORTT-nek 60 napja áll rendelkezésre, hogy e kérdésben nyilatkozzon. A 60 napot szerintem át is léptük. De ezek a kötelezettségek egyrészt a törvényből, másrészt a szerződésből fakadnak. Ideje korán, ezt nem tudom értelmezni. Kérhette bizony. Azt mondja meg, hogy 14 hónappal a szerződés lejártát megelőzően, mint végső időpont, addig nyújthatja be. Ha ezt elmulasztja, elúszott a hajó.
Az, hogy megalapozatlan és téves? Nézzük meg az európai szabályokat. Ezek a műsorszolgáltatók multinacionális cégek több helyen üzemeltetnek hasonló televíziós csatornákat több országban a tartalom tekintetében. Látjuk, hogy a német RTL és sok más műsorszolgáltató konzervműsorokat, ugyanezeket sugározza német nyelven. Még a díszlet is, minden teljesen egyforma. Sokban nem különböznek egymástól, mégis ennek ellenére Európában egyetlen egy műsorszolgáltatás sem lett hosszabbításból kizárva, mindenütt hosszabbítottak.
A díjkérdésekre még egy összehasonlítást szeretnék mondani: a Magyarországon kialkudott koncessziós díj európai viszonylatban a harmadik legmagasabb díj. Talán Svédország és Anglia előzi meg, amelyek gazdasági helyzetüket, a vételkörzetüket, a nagyságukat, a bevételszerző képességüket tekintve nem is hasonlíthatók össze Magyarországgal.
A presztízst nem növeli. A közvélemény által ez a két televízió a legnézettebb televízió. Magasan vezetnek. Nem tudom, hogy a lakosság presztízsére gondolt-e vagy a politikai oldal presztízsére gondolt-e, de a lakossági presztízsről azt gondolom, hogy az emberek túlnyomó többsége ezt a két kereskedelmi televíziót nézi. (Közbeszólás az ellenzék oldaláról: Mert nem tud mást.) Nem mondom azt, hogy nem tud mást.
ELNÖK: Bocsánat, elnök úr, kérném a képviselőtársakat, hogy ne zavarják a felszólalást. Már csak azért se, mert az örökbecsű szavak nem kerülnek jegyzőkönyvbe, nem lehet hallani, ha nem mikrofonba szólnak. Tehát elnök úr, öné a szó.
KOVÁCS GYÖRGY, az Országos Rádió és Televízió Testület elnöke: Néha azt érzem, hogy az a vita, hogy a kereskedelmi televízió hogy működik egy adott országban az a duális médiarendszer - legalábbis - megkérdőjelezése. Ma a világon mindenütt a kereskedelmi televíziózás így működik, mint Magyarországon. Semmi különbség nincs közte. Hiú ábránd azt gondolni, hogy ha ezt a szerződést nem hosszabbította volna meg az ORTT, akkor megpályáztatja és a következő két kereskedelmi televízió másként viselkedett volna. Sehol Európában nem viselkedik másként. Ezek bevétel-orientált piaci szereplők, bizony ezeknél az a probléma, hogy két darab frekvencia van országosan. 2012-ben lesz az analóg lekapcsolása, ma még ez bizonytalan, de ez a szerződés 2012-ig tart, az analóg lekapcsolásáig. Azzal egyetértek, hogy duopólium van, kétségkívül egyetértek, de ez egy tényhelyzet és ez úgy alakult ki, hogy a frekvenciaszűkösség kapcsán, 1996-ban, amikor a médiatörvény rendezte ezeket a kérdéseket, nem látszott további országos frekvencia vagy csatornakészlet összeállításának esélye. Így maradt az a megoldás, hogy a Magyar Televízió megkapta az egyik földit, kapott hozzá egy másik műsorszolgáltatási lehetőséget és két kereskedelmi televízió indítására volt lehetőség. Nem volt több. Bizony duopólium alakult ki, és azt, hogy ez így alakult ki, ennek fizikai okai vannak, egyszerűen nincs más. Ha ön, képviselő úr egy cégnek a píárszakembere lenne, hova helyezné a hirdetését? Ahol eléri a célközönséget, ahol a nézők látják a hirdetését, ahol eléri az üzenet a befogadót. Nincs más platform, olyan a közszolgálat, amilyen, a kereskedelmi a legnézettebbek, a műholdas televíziók pedig evickélnek és bukdácsolnak, és abból élnek, ami bevételt a kábeltelevíziós szolgáltató megoszt közöttük. Reklámpiaci részesedésük elenyésző. Egyszerűen törvényszerűen ez következett be 1996-ban ezekből a szabályokból következően, amit mindenki megszavazott, kivéve talán az akkori Kisgazdapárt képviselőit.
Ezeket a következményeket látni lehetett előre. Nem látok más utat a kivezetésre, csak azt látom, hogy a digitalizáció kapcsán olyan törvénymódosítások kerülnek napirendre, ahol ez a duopólium lebontásra kerül, ahol valódi verseny és valódi piac alakul ki, ahol a közszolgálati műsorszolgáltató megerősítést nyer és garantált finanszírozást kap, és megkapja azokat a lehetőségeket, hogy visszaszerezze azokat a helyzeteket, amiben korábban volt vagy legalábbis megközelítőleg. De ehhez bizony ezek az utak vannak. Lehet ezt a mai rendszert szidni, lehet azt mondani, hogy az ORTT hosszabbított vagy nem hosszabbított. Tényszerűen, a fizika adta kereteken belül ma ez a lehetőség. Ezért szorgalmazom, és ezért tartom kiemelt fontos feladatnak, hogy a médiatörvényben azok a módosítások, amelyek a digitalizációt előrehozzák, abban valami egyezség, konszenzus jöjjön létre, mert akkor lesznek ezek a kérdések kezelhetők és előremozdíthatók.
Nagyjából a lényeget elmondtam. Ha bárkinek a reagálását nem érintik az általam elmondottak, akkor kérem, jelezzék.
ELNÖK: Köszönjük szépen. Szeretnénk lezárni a bizottsági ülést. Elhangzott több alkalommal is, hogy a bizottsági ülésnek nem az a célja, hogy meggyőzzük egymást kölcsönösen, vagy addig maradjunk, míg meg nem győzzük egymást. Természetesen megvonni a szót senkitől nem kívánom. Azt javaslom, hogy mielőtt még a képviselőtársaknak lehetőséget adok, hallgassuk meg a Takács ombudsman úr irodájának munkatársát, mivel az ombudsman úr jelezte, hogy nem tud jelen lenni. Tessék parancsolni, dr. Hajas Barnabás úr, az Országgyűlési Biztos Hivatalából.
DR. HAJAS BARNABÁS (Országgyűlési Biztos Hivatala): Köszönöm szépen a szót. Először is szeretném megköszönni a tisztelt elnök úrnak és a tisztelt bizottságnak, hogy lehetőséget kaptunk arra, hogy a mai ülésen részt vehessünk. Mindenekelőtt szeretném jelezni, hogy az országgyűlési biztosok és az ORTT közötti több éves munkakapcsolat igen aktív. Azt lehet mondani, hogy bár szakmai vitáktól nem mentes, teljesen korrekt és példamutató más állami szervezetekkel összehasonlítva. Tehát mindössze azt lehet mondani, hogy igen szigorú szakmai vitákat folytatunk és nagyon példamutatóan. Szeretném megköszönni, hogy Kovács elnök úr több olyan kérdést is felvetett, amit az országgyűlési biztosok, elsősorban Takács Albert helyettes ombudsman a médiatörvény módosítására vonatkozó javaslataiban megfogalmazott. Így például a műsorszolgáltatási szerződés megújításának részletes szabályai a teljesség igénye nélkül, valamint az úgynevezett egyéb, nem a kiegyensúlyozott tájékoztatásra vonatkozó panaszok elintézése módjainak részletes szabályai. Emellett tisztelettel szeretném jelezni a bizottságnak, hogy az országgyűlési biztos 2003 óta számos alkalommal különböző javaslatokat tett a médiatörvény módosítására. 120.aa 121- Hajas Barnabás folyt.Erre sajnos eddig nem került sor.
Ami miatt azonban szót kértem, az első hallásra talán hangsúlybeli kérdés, én azonban ennél mélyebbnek látom. Az országgyűlési biztos jelentésében nem utasította, hanem mindösszesen kezdeményezte az Országos Rádió és Televízió Testületnek, hogy tekintse át újra a műsorszolgáltatási szerződés megújítása során hozott döntést. Az ombudsmanok eszközrendszerében - ha egyáltalán hierarchiát fel lehetne állítani - ez az egyik legfinomabb eszköz, ez semmiképpen nem értelmezhető utasításként. Meglátásunk szerint semmiképpen nem értelmezhető akként, hogy ezzel az Országos Rádió és Televízió Testület tagjai függetlenségét próbálta volna az ombudsman bármi módon csorbítani.
Természetesen a bizottság folyamatosan a jövőben is tájékoztatást fog kapni az ORTT-vel kapcsolatos együttműködésünkről, tevékenységünkről. Mindenképpen szeretném ismét kifejteni abbéli örömömet, hogy számtalan olyan kérdést jelölt meg Kovács elnök úr is, amelyben a médiatörvény módosítása - leginkább annak szükségessége - tekintetében úgy tűnik, egyetértés uralkodik az ORTT, valamint az országgyűlési biztos között.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. A bizottság tagjai tudják, de nem biztos, hogy az ORTT elnöke, illetve az ORTT tagja tudja - és Hajas úr sem biztos, hogy tudja -, hogy a parlament elnöke ezt a bizonyos panaszbizottsági ügyet megküldte a bizottságnak. A bizottság tagjai tehát írásban kézhez kapták Takács úr véleményét, illetve az ezzel kapcsolatos dokumentumokat. A parlament elnöke arra kérte a bizottságot, hogy alakítson ki véleményt ebben az ügyben. Az ORTT beszámolójának napirendre tűzésekor jeleztük is a bizottság tagjainak, számoljanak ezzel az üggyel is, tehát tartsák számon ezt az ügyet.
Az már személyes megjegyzésem, ahogy a bizottsági ülésen is kitűnt, az elmúlt legalább tíz évben, amióta a médiatörvény hatályba lépett, sokféle javaslat érkezik a parlamentbe és fogalmazódik meg a médiatörvény módosítását illetően. Az esetek döntő többségében - most nem nagyon fogok pontosan fogalmazni - körülbelül azon álláspont alakul ki, hogy miért pont ebben az ügyben módosítsuk a médiatörvényt. Annyi módosítandó szempont fogalmazódott meg, hogy eddig még csak olyan ügyekben sikerült módosítani a törvényt, ami valamiféle külső kényszer nyomán jött létre, nevezetesen az európai uniós jogharmonizáció miatt. Én tehát reális esélyt - főleg annak ismeretében, amit itt elnök úr mondott, hogy a törvényjavaslatot, ami az ORTT-ben készül, szeptemberben igyekeznek elénk terjeszteni - arra, hogy most érdemben pont ezen a ponton nyúlunk hozzá a törvénymódosításhoz, nem látok. Ennek megfelelő választ fogunk írni a parlament elnökének. Aztán reméljük, szeptemberben már többet tudunk az ügyről.
Képviselők jelentkeztek még hozzászólásra. Ha jól láttam, először Tellér képviselő úr!
Parancsoljon, képviselő úr!
TELLÉR GYULA (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Azt gondolom, az volna a jó, ha idővel, energiával és ésszel győznénk, mert tulajdonképpen most lehetne elkezdeni a finomabb vitát az általános kérdéseken túl. Viszont éppen most fogyunk ki az időből mindenféleképpen, és talán az energiából is meg a kedvből is.
Egy dologra szeretnék reagálni abból, amit Kovács elnök úr mondott, bizonyos értelemben arra, amit Jánosi György alelnök úr mondott. Itt láthatóan az ORTT magatartásával kapcsolatos várakozásokban - egyik oldalról, az én oldalamról -, és az ORTT cselekvései lehetőségeivel kapcsolatban a másik oldalról, Kovács elnök úr, illetve Jánosi György alelnök úr részéről jelentős különbség, ütközés van, és valószínűleg a vita legtöbb kérdésének ez van a gyökerében.
Én ugyanis úgy gondolom, hogy például az az alkotmányos rendelkezés, hogy a tájékoztatási monopóliumok megakadályozására kétharmados törvényt kell hozni, ugyanakkor a hatályos médiatörvényben is több helyen szó van a tájékoztatási monopóliumok lebontásának kötelezettségéről, ezt mint általános felhatalmazást kell értelmezni arra, hogy az ORTT vizsgálja meg, mi a tájékoztatási monopólium. Ha ő saját maga ebben a kérdésben nem tud dönteni, mert nincs abban a helyzetben, hogy a törvényt felülvizsgálja vagy a törvényt olyan módon értelmezze, átértelmezze, ami az ő lehetőségeit meghatározza, akkor ebben a kérdésben neki valamilyen módon tiszta helyzetet kellett volna teremtenie. Vagy az Alkotmánybírósághoz kellett volna fordulnia, hogy az Alkotmánybíróság szíveskedjék a tájékoztatási monopólium - egyáltalán a médiatörvénnyel kapcsolatban a monopólium - kifejezést értelmezni. Vagy pedig az Országgyűléshez kellett volna fordulni. Még egyszer mondom, én ezt nem követeltem, és itt tisztelettel megjegyzem Jánosi György alelnök úrnak, nem követeltem azt, hogy módosítsa a médiatörvényt vagy nyújtson be médiatörvény-módosítási javaslatot az ORTT. Emlékeztettem ugyanarra a paragrafusra, amit ő felolvasott, hogy ebben szerepel, a d) pontban, hogy különösen mit kell tennie az ORTT beszámolójában, kezdeményezi a törvény esetleges módosítását.
Ha előre látható, hogy például a kereskedelmi médiumok szerződésszegéseinek - esetleg törvényszegéseinek - szankcionálására az a fogalomrendszer, amelyik a törvényben van, nem alkalmas, elégtelen, túl sok kibúvót vagy túl sok értelmezési bizonytalanságot ad, ugyanakkor ott van a kötelezettség, hogy a szerződésszegéseket és a törvényszegéseket fülön kell csípni és szankcionálni kell. Ebből az én felfogásom szerint - bocsánat, lehet, hogy túl megyek azon, mint amit az ORTT lehetségesnek gondol - az következett volna, hogy azokat a jogszabályi akadályokat, amelyek a törvény érvényesítésének vagy a szerződésben foglaltak kellő értékelésének és kikényszerítésének akadályai, ezeket el kell hárítani. És miután az elhárításhoz az eszköztár rendelkezésre áll - hiszen az ORTT feladatai között benne van -, esetleg kezdeményezi a törvény módosítását...
Nem értem, hogy akkor ez miért nem történt meg. Miért nem tudjuk pontosan, mi a monopólium? Ennek következtében miért nem tudjuk pontosan megítélni, hogy a két nagy kereskedelmi televízió - monopólium, duopólium - problémáját hogyan kell értékelni? Miért nem tudjuk pontosan, hogy a szerződésszegésekben mi az ismételt jelleg és mi a súlyos jelleg, ennek következtében nem tudjuk világosan a szankciókat alkalmazni. El kellett volna hárítani ezeket az akadályokat, és akkor abban a pillanatban ez az egész szerződéshosszabbítási probléma a bizonytalanságok nélkül bizonyosan megítélhető volna. Megítélhető volna, hogy vajon a súlyos szerződésszegés megtörtént-e azok szerint a fogalmak szerint, amiket az Országgyűlés vagy az Alkotmánybíróság rendelkezésre bocsát, és akkor a szerződéshosszabbítás kérdése nem maradna egy ilyen - bocsánatot kérek, senkire se, inkább csak a törvényszövegre és a helyzetre mondom - mocsárszerű, zavaros helyzet, nincsenek világos kontúrok. A nem világos kontúrokban nem az ORTT engedékenysége, hanem a kereskedelmi televíziók ügyessége és ereje az, amelyik belekapaszkodik, és nem akarja engedni feladni a saját pozícióit.
Ebben a kérdésben, úgy érzem, az ORTT tehetett volna többet, mint amennyit tett. Az én kérdéseim pontosan erre a többletcselekvésre vonatkoznak. 130
la/131 (Tellér)
Semmit sem követeltem, én csak bemutattam, hogy a törvény által adott feladatok, az eszközök tökéletesítésére vonatkozó lehetőségek és a végeredmény között milyen ellentmondások vannak. Továbbra is felvetem, hogy a két nagy kereskedelmi televízió szerződései olyan ígéreteket tartalmaznak, amelyek ezeknek a televízióknak a működési irányaira vonatkoznak. Ezeket a működési irányra vonatkozó ígéreteket önmagukban kellene vizsgálni. Az önmagukban való vizsgálat azt jelenti, hogy nem egy műsorszám szerződésszegő vagy törvénysértő jellegét kell vizsgálni, hanem, hogy az egész műsorfolyama az illető műsorszolgáltatóknak megfelel-e a szerződésükben tett ígéretüknek. Szerintem ilyen vizsgálat lefolytatható. Látszólag ezek nagyon puha dolgok, amelyek körül nagyon erőteljes viták folytathatók. Én viszont azt gondolom, hogy éppen ellenkezőleg, miután ezek a szerződésmellékletek annyira bőségesek és annyira világosan határozzák meg azt, hogy milyen műsorfolyamot akar a két televízió produkálni és annyira evidens, hogy nem azt produkálja, hogy ezen az alapon meg lehetett volna támadni.
Innentől kezdve két percre egy kicsit továbbmegyek annál, mint amiről a vita szól. Hogy hát bizony lett volna más megoldás is. Szerintem a jogalapja a szerződés nem meghosszabbításának megvolt, új pályázat kiírását meg lehetett volna tenni, az új pályázatban oda lehetett volna adni, ha a legjobb pályázatot ez a két televízió nyújtja be, oda lehetett volna adni nekik a frekvenciát azzal a különbséggel, hogy újra lehetett volna meghatározni a műsorszolgáltatási díjat és újra meg lehetett volna határozni azokat a körülményeket, amiken keresztül a tartalom is ellenőrizhető, szankcionálható. Tehát a zavaros régi helyzet helyett egy új helyzetet lehetett volna teremteni. Ezzel a lehetőséggel nem élt az ORTT ez teljesen nyilvánvaló. Nem akarom tovább igénybe venni a tisztelt jelenlévők figyelmét. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Gulyás képviselő úr!
GULYÁS DÉNES (Fidesz): Rettenetesen repül az idő, bár nem kaptam választ a Cool TV-vel, a Sláger Rádióval és a Danubius Rádióval kapcsolatos kérdésemre, Ékes Ilona sem az ő kérdésére, de azt láttam, hogy Lukács képviselőtársam időt kért, úgyhogy én tulajdonképpen új kérdést nem szeretnék feltenni, csak erre vártam volna a választ.
ELNÖK: Lukács képviselő úr jelentkezett? (Közbeszólás: Nem, időt kért, azt jelezte, hogy fogy az idő.) Akkor megadom a szót Kovács elnök úrnak.
KOVÁCS GYÖRGY, az Országos Rádió és Televízió Testület elnöke: Köszönöm szépen a szót elnök úr. Gulyás képviselő úrnak a kiegyensúlyozottsággal kapcsolatos kérdésére. Számszerű méréseket folytatunk a hírműsorokat ellenőrizzük, az egészen biztos, hogy a Sláger és a Danubius Rádió nem az a két műsorszolgáltató, aki Magyarországon a hírműsorával a legnagyobb befolyást tudja a hallgatókra gyakorolni. De kétségkívül tény, hogy a felmérések mutatnak bizony aránytalanságokat. Amikor viszont tartalmilag elkezdünk elemezni néhány esetet, ez a néhány eset van, amikor visszaigazolja és fellépünk és van, amikor nem igazolja vissza, mert azok az arányok nem biztos, hogy csak a 60: 40, 80: 20, 50:50 megjelenések és említések kapcsán fogalmazható meg. Tartalmi vizsgálattal lehet eldönteni, amikor ez eldől, akkor minden esetben el is járunk ilyen kérdésekben.
Ami a Cool TV-t illeti, és a határokon átnyúló televíziózásról szóló egyezmények kapcsán miért nem lépünk fel. Ez egy romániai műsorszolgáltató és az egyezménynek van egy különös szabálya, amelyik azt mondja, hogy amennyiben még folyik a műsor, addig van jogunk fellépni. Néhány hét alatt leadták ezt a műsort, jogi alapunk a fellépésre nem volt, ennek ellenére előttem fekszik most egy levél, amit a legutóbbi Testületi ülésen hozott a Testület, hogy a román médiahatóságot felkeressük és felhívjuk arra a figyelmet, hogy ezek a tartalmak, amelyek sértik a magyar nemzetet, a magyar nemzet történelmi személyiségeit, a vallási érzületet és egyebeket, ezekre hathatósan figyeljenek oda és szerezzenek érvényt arra, hogy ilyen cselekmények ne legyenek. Ez a jogi lehetőségünk, ezt tárgyaltuk a legutóbbi ülésen. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Határozathozatal következik, utólag foglaljuk írásba a határozatot. Általános vitára alkalmasságról kell dönteni és arról, hogy elfogadja-e a bizottság a határozati javaslatot. Először arról szavazunk, hogy általános vitára alkalmasnak tartja-e a bizottság az ORTT beszámolóját. Ki szavaz igennel? (Szavazás.) Ez tíz fő, a bizottság többsége. Aki nem? (Szavazás.) Ez kilenc fő. Tehát a bizottság általános vitára alkalmasnak tartja a javaslatot. Ennek megfelelően fel lehet tenni a másik kérdést, hogy a határozati javaslatban, amit be fogunk nyújtani, ki az, aki a beszámolót elfogadásra javasolja. (Szavazás.) Ez kilenc. Tehát a bizottság kisebbsége. A másik szavazásnak már nincs értelme így, de azért felteszem a kérdést. Ki nem fogadja el a beszámolót? (Szavazás.) Tíz szavazat. Tehát ennek megfelelőn előkészítjük írásban is a határozati javaslatot. Meglátjuk, hogy a nyári szünet előtt lesz-e bizottsági ülés, illetve van-e esély, hogy a parlament napirendjére tűzze ezt az ügyet. Valószínűleg nem, tehát a következő bizottsági ülés, amikorra az írásba foglalt javaslatról formálisan döntünk, valószínűleg ősszel lesz. Köszönjük szépen a tájékoztatást. Viszontlátásra.
(A bizottsági ülés befejezésének időpontja: 13 óra 00 perc)
|
|
Pető Iván |
Jegyzőkönyvvezetők: Egriné Ambrus Andrea és Lajtai Szilvia