KSB-8/2006.
(KSB-8/2006-2010.)
az Országgyűlés Kulturális és sajtóbizottságának
2006. október 4-én, kedden, 10.00 órakor
az Országgyűlés Irodaháza 569. számú tanácstermében
megtartott üléséről
Tartalomjegyzék
Helyettesítési megbízást adott
Az Országos Rádió és Televízió Testület 2005. évi tevékenységéről szóló beszámoló (J/44. szám)
Szavazás országgyűlési határozati javaslat elfogadásáról
Dr. Aradi Zsolt (PM) szóbeli kiegészítése
Závecz Ferenc szakállamtitkár (OKM) szóbeli kiegészítése
Hámoriné Maróti Györgyi (Állami Számvevőszék) szóbeli kiegészítése
Dr. Aradi Zsolt (PM) reflexiói
Závecz Ferenc (OKM) reflexiói:
Szavazás általános vitára való alkalmasságról
1. Az Országos Rádió és Televízió Testület 2005. évi tevékenységéről szóló beszámoló (J/44. szám)
(Országgyűlési határozati javaslat elfogadása)
(Első helyen kijelölt bizottságként)
2. a) A Magyar Köztársaság 2005. évi költségvetéséről szóló törvény végrehajtásáról szóló törvényjavaslat (T/881. szám)
(Általános vita)
b) Az Állami Számvevőszék jelentése a Magyar Köztársaság 2005. évi költségvetése végrehajtásának ellenőrzéséről (881/1. szám)
3. Egyebek
Elnököl: Pető Iván (SZDSZ), a bizottság elnöke
Dr. Jánosi György (MSZP)
Halász János (Fidesz)
Alexa György (MSZP)
Fedor Vilmos (MSZP)
Tatai-Tóth András (MSZP)
Dr. Vitányi Iván (MSZP)
Dr. Cser-Palkovics András (Fidesz)
Ékes Ilona (Fidesz)
Gulyás Dénes (Fidesz)
Dr. Gyimesi Endre (Fidesz)
Tellér Gyula (Fidesz)
Vincze László (Fidesz)
Dr. Lukács Tamás (KDNP)
Helyettesítési megbízást adott
Alföldi Albert (MSZP) dr. Vitányi Ivánnak (MSZP)
Bókay Endre (MSZP) Fedor Vilmosnak (MSZP)
Halmai Gáborné (MSZP) Alexa Györgynek (MSZP)
Lukács Zoltán (MSZP) dr. Jánosi Györgynek (MSZP)
Kiss Attila (Fidesz) Halász Jánosnak (Fidesz)
Závecz Ferenc szakállamtitkár (Oktatási és Kulturális Minisztérium)
Dr. Aradi Zsolt főosztályvezető (Pénzügyminisztérium)
Hámoriné Maróti Györgyi osztályvezető (Állami Számvevőszék)
(Az ülés kezdetének időpontja: 10 óra 00 perc)
PETŐ IVÁN (SZDSZ), a bizottság elnöke - a továbbiakban ELNÖK: Tisztelt Bizottság! Tisztelt Megjelentek! A bizottsági ülést elkezdjük. Üdvözlök minden bizottsági tagot, érdeklődőt és hivatalból megjelentet. Mondhatnám, hogy a rendes parlamenti munka kezdeténél vagyunk, de ezt csak némi fenntartással említem így. A parlamenti ciklus mindenesetre elkezdődik. Igaz, hogy lesz a héten rendkívüli parlamenti ülés is, de úgy tűnik, jövő héttől már normálisnak nevezhető üzemmenetben működik a parlament.
A képviselőtársak megkapták a bizottsági ülés meghívóját és az ebben javasolt napirendet. Szokás szerint először a napirendről szavazunk. Kérdezem a képviselőtársakat, van-e a napirendhez valakinek javaslata, észrevétele? (Senki sem jelentkezik.) Úgy tűnik nincs, akkor szavazunk a napirendről.
Ki az, aki a javasolt napirendet elfogadja? Aki igen, az kézfelemeléssel jelezze - ez egyúttal a határozatképesség ellenőrzése is. (Szavazás.) Köszönöm szépen, a bizottság határozatképes, egyhangúlag elfogadta a napirendi javaslatot.
Mielőtt az érdemi munkához hozzákezdünk, üdvözlöm Cser-Palkovics András képviselő urat, a Fidesz képviselőjét, aki bizottsági tagként először vesz részt a bizottság munkájában. Érezze jól magát, bár nem merem azt mondani, hogy hosszú ideig, mert a személycserék eddig viszonylag gyakoriak voltak. De bízunk abban, hogy most már stabil a bizottság személyi állománya.
Az Országos Rádió és Televízió Testület 2005. évi tevékenységéről szóló beszámoló (J/44. szám)
Az előre meghirdetett napirendi pontnak megfelelően első napirendi pontunk az ORTT 2005. évi tevékenységéről szóló beszámolóról szóló országgyűlési határozati javaslat elfogadása. Az érdeklődők - és az ügyet nem biztos, hogy követők - számára mondom, hogy a bizottság az ORTT jelentését érdemben megtárgyalta, a parlamenti és a bizottsági szokásoknak megfelelően a tárgyalás alapján megállapítható bizottsági véleményt rögzítettük. A mai bizottsági ülés feladata - hacsak nincs valami különös észrevétel - pusztán az, hogy a múltkor kialakult álláspontnak megfelelően elkészített határozati javaslatot - amit a parlament elé terjesztünk - a bizottság elfogadja, illetve erről szavazzon!
Kérdezem, kíván-e valaki valamilyen észrevételt tenni a megfogalmazott határozati javaslathoz, amit az Országgyűlés elé terjesztünk? (Senki sem jelentkezik.) Ilyet nem látok. A dolog érdemi részéről is szavazunk, és természetesen egyúttal arról is szavazunk, hogy a határozati javaslat technikai értelemben megfelel-e az elhangzottaknak. Megint csak ismertető megjegyzés, hogy nem a politikai logikának megfelelően szavazott a bizottság ebben az ügyben, hanem máshogy alakult a többség, ami a szövegből is kitűnik.
Szavazás országgyűlési határozati javaslat elfogadásáról
Kérdezem tehát, ki az, aki a határozati javaslatot ebben a formában elfogadja? Kérem, kézfelemeléssel jelezze! (Szavazás.) Tíz igen. Ki az, aki nem fogadja el? (Szavazás.) Kilenc nem. A bizottság a határozati javaslatot elfogadta.
Megint csak tájékoztató megjegyzés, hogy ez a határozati javaslat kerül az Országgyűlés elé, ahol természetesen a szokásos tárgyalási metódusnak megfelelően módosító indítványokat lehet tenni, tehát nem automatikus, hogy a parlament ezt változtatás nélkül elfogadja.
Azt az udvariatlanságot elkövettem, hogy nem üdvözöltem még a napirend kezdetekor az ORTT részéről megjelenteket, elnézést kérek, talán a szavazást ez nem befolyásolja, de udvariatlanság volt. Akkor ezt utólag megteszem, és köszönjük szépen, hogy jelenlétükkel még hitelesebbé tették ezt a formális döntést, de a múltkor érdemben tárgyaltunk az ügyről. Köszönöm szépen.
Bizottsági előadót kell állítanunk. Nyilván kisebbségi vélemény is van ebben az ügyben. Azt javaslom, miután most nem evidens, a bizottsági ülés végéig legyen erre javaslat. Az MSZP részéről Jánosi György a kisebbségi vélemény előadója.
Áttérünk a második napirendi pont tárgyalására, a 2005. évi költségvetési törvény végrehajtásáról szóló beszámoló, illetve ennek részeként az Állami Számvevőszék jelentésének tárgyalására. Üdvözlöm a napirendi pont tárgyalásához megjelenteket: Závecz Ferenc urat, akit még ebben a mostani beosztásában, szakállamtitkárként nem üdvözölhettünk a bizottságban. A Pénzügyminisztérium részéről pedig Aradi Zsoltot, akit szintén régen láttunk ezzel a "sapkával" a fején, de régi ismerősként üdvözlik azok, akik a parlamentben régen tevékenykednek, és munkatársaikat is, elnézést, ha nem sorolok föl most mindenkit. Természetesen üdvözlöm az Állami Számvevőszék képviselőit, Hámoriné Maróti Györgyi osztályvezetőt és munkatársait.
A tárgyalást megkezdjük. Aradi Zsolt fog a kormány részéről bevezető megjegyzéseket tenni. Tessék parancsolni!
Dr. Aradi Zsolt (PM) szóbeli kiegészítése
DR. ARADI ZSOLT (Pénzügyminisztérium): Köszönöm, elnök úr. Azzal szeretném kezdeni, hogy mi a zárszámadás célja. Több szempontot kell itt megfogalmazni. Az egyik szempont az, hogy ezzel a parlament elszámoltatja a kormányt arról, hogy a 2005. évi költségvetést hogyan hajtotta végre. Ezen belül számot ad arról, hogy az eredeti előirányzatokat, illetve a normaszövegben megjelenő előírásokat hogyan teljesítette, továbbá hogyan élt azokkal a felhatalmazásokkal, amelyeket a költségvetési törvény - vagy más törvények - a kormány számára megadtak. Ezek több esetben az eredeti előirányzatoktól való eltérést is lehetővé teszik.
A második szempont, hogy általában a jogszabályok előírásainak megfelelőek-e azok az intézkedések, amelyeket a kormány évközben tett. A zárszámadás további funkciója, hogy bemutassa azokat a folyamatokat, amelyek az államháztartás által finanszírozott területeken - jelen esetben a kulturális területen - folytak. Az is egy szempont, hogy hitelesen, a valóságnak megfelelően mutassák be az adatok, számadatok és egyéb információk is, amelyek a reálfolyamatokban lezajlottak. Végül a továbbiak szempontjából igen fontos, hogy mik azok a tanulságok, amelyek a zárszámadás alapján levonhatóak a továbbiakra nézve, tehát például a következő évi költségvetési törvény, illetőleg az államháztartási törvény vagy más törvények szempontjából is.
A benyújtás időben megtörtént, előzetesen az Állami Számvevőszéknek a tervezetet ugyancsak időben átadtuk. Nagyon fontos tulajdonsága ennek a törvényjavaslatnak, hogy - a korábbi évek gyakorlatától eltérve - tiszta törvény. Nem vállalkoztunk salátatörvény vagy törvényjavaslat benyújtására, amely olyan elemeket tartalmazhatott volna, amelyek esetleg kétségbe vonhatóak abból a szempontból, hogy nincs közük a zárszámadási törvényjavaslathoz.
Tartalmi szempontból a törvényjavaslat foglalkozik az alapvető államháztartási mutatókkal, jellemzően a kiadások-bevételek alakulásával, illetve a hiány bemutatásával. Foglalkozik azzal, hogy a korábban felhalmozott adósságokat az államháztartásból hogyan törlesztette a kormány, illetőleg az új hiányt hogyan finanszírozza.
Külön pontok foglalkoznak azzal, hogy az önkormányzatok, illetve a társadalombiztosítás alapjainak évközi folyamatai eredményeként milyen pénzügyi rendezések történtek. Azonkívül - szorítkozva a tiszta törvény követelményeire - néhány egyedi ügyet is elrendez a törvényjavaslat.
Nagyon fontos, hogy munkamegosztás van a törvényjavaslat egyes kötetei között. Vannak a szorosan vett pénzügyi kötetek, amelyek magát a törvényjavaslat normaszövegét, ennek általános és részletes indokolását tartalmazzák, illetőleg azt a számtengert, ami a pénzügyi folyamatokat bemutatja. Vannak a tárcakötetek - külön ezeken belül vagy ezek között a kulturális tárcáé, véletlenül egy kötetben a Pénzügyminisztérium fejezetével -, amelyek a szakmai folyamatokat mutatják be. Végül téma - az összefüggések miatt is - az Állami Számvevőszék jelentése, amelynek az egyeztetése külön is megtörtént az Állami Számvevőszékkel, és mind a kettőnk dokumentumai alakultak ennek az egyeztetésnek a nyomán. Úgy látjuk, hogy alapvető nézetkülönbség a kormány, illetve az Állami Számvevőszék álláspontja között nincs. Részletkérdésekben majd lehet vita.
Ami a tartalmat illeti. A törvényjavaslat indokolása - a számokra támaszkodva - bemutatja azt, hogy bár a gazdasági növekedés igen kedvező volt nemzetközi vagy legalábbis európai szinten a 2005. évben - tehát 4 százalékot meghaladó GDP-növekedés volt -, a költségvetésben már a törvényjavaslat kidolgozásakor és főleg elfogadása időszakában látható volt, hogy bizonyos feszültségek, kockázatok lesznek a törvény végrehajtása során. Ezért nagyon fontosak voltak azok az eszközök, amelyeket megfogalmazott a törvény arra nézve, hogy a kormány hogyan avatkozhat be az évközi folyamatokba annak érdekében, hogy végül is a hiány tartható legyen. Az adatokból kitűnik, hogy a pénzforgalmi hiány lényegében tartható volt, tehát a különféle intézkedésekkel - amelyek egyrészt a bevételi kockázatok elhárítását szolgálták, illetőleg a kiadási kockázatoknál tartalmaztak beavatkozási lehetőséget - a kormány élt, végül is a pénzforgalmi hiányt kordában lehetett tartani.
A fiskális folyamatok tehát úgy alakultak, hogy azok a folyamatok, amelyeknek esélyt adtunk - tehát hogy a bevételek nem a terv szerint alakulnak, a kiadások pedig egyes pontokon meghaladják majd a tervezettet -, ezek az esélyek sajnos bejöttek, de az eszközök és a felhatalmazások is megvoltak arra, hogy ezeket hogyan lehet ellensúlyozni, és ez meg is történt. A bevételeknél például a társadalombiztosítási járulék vetítési alapjának a szélesítése, az áfánál a kivetéses módszer alkalmazása stb. egyik oldalon. A kiadások oldalán pedig az államháztartási tartalékképzés lehetőségét kihasználtuk, illetőleg maradványképzési kötelezettséget írt elő a kormány. Ezek egyenlegeként és hatásaként végül is megfelelően alakultak a főszámok, miközben a struktúra mindegyik oldalon változott.
Az ágazati folyamatokat a törvényjavaslat számszaki és szöveges részei, az indokolások az úgynevezett funkcionális osztályozás alkalmazásával mutatják be, ez egy európai szinten is alkalmazott, azzal konform módszer. Ebből látszik, hogy többek között a kulturális kiadások hogyan alakultak. Azt látjuk, hogy a kultúra kiadásai nőttek, viszont érdemes arra is figyelemmel lenni, hogy a kiadások növekedésének a forrásául milyen elemek szolgáltak. Az látható - most nagyvonalakban -, hogy az intézmények saját működési bevételei nem tudtak nőni, sőt inkább csökkentek, és ezeket a kiadásokat növekvő mértékben az állami támogatás és külső források - EU-források vagy VÁTI-források - finanszírozták. Ez a működés szempontjából fontos tanulság.
A problémákat illetően röviden csak annyit, hogy az Állami Számvevőszék az általa vitatott folyamatok és gyakorlat mellett javaslatokat is megfogalmazott. Ezek nagy részét úgy látjuk, vagy tételesen reagálnunk kell majd ezekre a következő évek törvényalkotása vagy alacsonyabb szintű jogszabályok alkotása során, vagy pedig - ha nem is fogalmazta meg az Állami Számvevőszék tételesen javaslatként ezeket a feladatokat, de - a kifogásaira olyan módon mindenképpen reagálni fogunk, pozitív értelemben, hogy a napirenden lévő reformintézkedésekben és új szabályozásokban ezeket az elemeket majd megjelenítjük, olyan irányban, ahogy azt az Állami Számvevőszék megfogalmazta. Elfogadjuk például azokat a kifogásokat, és kijavításukra mindent megteszünk, ami az intézményi bevételek nem pontos tervezése terén vagy az intézményi adósságok növekedése miatt szükséges intézkedéseket megtesszük, és a szabályozásokat eszerint fogjuk korrigálni.
De ez már a következő időszak problémája. A magam részéről ezt a részt lezárom. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Kérdezem államtitkár urat, a tárca részéről most kíván-e megjegyzéseket tenni vagy inkább a vita kapcsán?
Závecz Ferenc szakállamtitkár (OKM) szóbeli kiegészítése
ZÁVECZ FERENC (Oktatási és Kulturális Minisztérium): Csak nagyon röviden! Aradi úr említett feszültségpontokat. Hadd fűzzem hozzá, a szövegből nagyon világosan kitűnik, hogy olyan feszültség is keletkezik, ami a működési kiadások és a beruházási kiadások aránytalanságának egyre fokozódó megjelenését hozta magával. Most nagyon komolyan dolgozunk a PM-es kollégákkal együtt azon, hogy a következő időszakot egy ilyen értelemben is visszabillenő arány jellemezze majd. Természetesen sok részlet adódik még, de általánosságban csak ennyit!
ELNÖK: Köszönöm szépen. Osztályvezető asszonyé a szó, ha az Állami Számvevőszék kíván szóbeli kiegészítést tenni! Tessék parancsolni!
Hámoriné Maróti Györgyi (Állami Számvevőszék) szóbeli kiegészítése
HÁMORINÉ MARÓTI GYÖRGYI (Állami Számvevőszék): Csak nagyon röviden! Az Állami Számvevőszék a 2005. évi költségvetés végrehajtása tekintetében eleget tett alkotmányos kötelezettségének, ellenőrizte a költségvetés végrehajtásáról készített zárszámadását, és a jelentést a törvényjavaslattal együtt beterjesztettük a parlament elé. Jelentésünk - a korábbi évekhez hasonlóan - két kötetből áll. Az első az ellenőrzés legfontosabb megállapításait, javaslatait tartalmazza - a jelentésben szám szerint 57 javaslat jelenik meg -, továbbá a zárszámadási dokumentum törvényességére, számszaki ellenőrzésére, valamint az államháztartás alrendszereire vonatkozó részletes ellenőrzési megállapításainkat tartalmazza.
A második kötetben jelenítettük meg a költségvetési fejezetekre vonatkozó észrevételeket, a belső kontrollrendszerek értékelését, az EU-támogatásokkal és az uniós tagsággal összefüggő kifizetéseket, illetve az államháztartáson kívüli feladatellátásra és az állami elkülönített pénzalapokra, a TB-alapokra és az önkormányzatokra vonatkozó megállapításainkat, illetve ebben is megjelenik 24 javaslat a jövőre vonatkozóan.
Ellenőrzésünk célja annak értékelése volt, hogy a költségvetés végrehajtása során érvényesültek-e a költségvetési törvény, illetve az államháztartási törvény és az annak végrehajtására vonatkozó kormányrendeletek és egyéb jogszabályok előírásai. Megvizsgáltuk azt, hogy a költségvetés végrehajtását bemutató adatok valósághűen tükrözik-e a pénzügyi folyamatokat, illetve hogy a zárszámadási dokumentum, annak előterjesztése megfelelt-e a vonatkozó törvényi előírásoknak.
A zárszámadás ellenőrzése során sor került valamennyi költségvetési fejezetnél, fejezeti jogosítvánnyal rendelkező költségvetési szervnél, az elkülönített állami pénzalapoknál és a TB-alapok kezelőinél, valamint 210 helyi önkormányzatnál és hét többcélú kistérségi társulásnál helyszíni ellenőrzésre.
Összességében elmondhatjuk, hogy a bevételi és kiadási főösszeg mintegy 80 százalékát ellenőriztük az adatok megbízhatóságát tanúsító pénzügyi szabályszerűségi ellenőrzés módszerével. Én most nem térnék ki a teljes költségvetési ellenőrzésre, hanem kifejezetten az e bizottság hatáskörébe tartozó, a 2005-ös költségvetésben még a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának ellenőrzéséről mondanék néhány szót.
A Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának igazgatását és fejezeti kezelésű előirányzatait vizsgáltuk. Az igazgatás két alcímből áll, amelyeket önállóan a financial audit, vagyis a pénzügyi szabályszerűségi ellenőrzés módszerével vizsgáltunk. Megállapítottuk, hogy mindkét szervezet beszámolója megbízható minősítést kapott, de a Hivatalnál és a Nemzeti Filmirodánál olyan szabályszerűségi hiányosságokat tárt fel a vizsgálat, amelyek a beszámoló megbízhatóságát nem befolyásolják, azonban indokoltnak találtuk az intézmények vezetésének figyelmét ezek kijavítására. Ezek elsősorban megbízási, illetve vállalkozási szerződések utólagos megkötése voltak, egy program használatba vétele nem történt meg, miközben rossz helyen tartották nyilván. Ebből is látható, hogy inkább szabályszerűségi problémák voltak, amelyeket azért tartottunk indokoltnak kiemelni, hogy a jövőben ezek a hiányosságok kijavításra kerüljenek.
A fejezeti kezelésű előirányzatok ellenőrzése során megállapítottuk, hogy a beszámolót a hatályos jogszabályoknak megfelelően készítette el a fejezet. Ez megbízható és valós képet ad, kivéve egy előirányzatból, a civil és nonprofit kulturális szervezetek támogatásából történő kifizetést, amelynél a feltárt számszaki hiba értéke meghaladta a lényegességi küszöböt. Itt az történt, hogy a félévi nem szabályos elszámolás ellenére megtörtént a harmadik negyedévi kifizetés is. Ez esetben az előirányzat célszerű felhasználását nem tudtuk megállapítani. Ezenkívül a fejezeti kezelésű előirányzatoknál probléma mutatkozott még a mérleg tekintetében, ahol a "Beruházások" soron a jogszabályokkal ellentétben tartósan tárgyi eszközöket mutattak ki, valamint néhány szabályszerűségi hiányosságot is találtunk, amelyre felhívtuk az intézmény vezetésének figyelmét. Ez főleg abból adódott, hogy a támogatások felhasználásának elszámoltatása során a szakmai főosztályok nem minden esetben követelik meg maradéktalanul a szerződésben, illetve a belső szabályzatokban foglaltak teljesítését.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönjük szépen. A képviselőtársaké a szó!
Halász alelnök úr!
HALÁSZ JÁNOS (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Kedves Vendégek! Két anyag van előttünk. Az egyik az Állami Számvevőszék jelentése, a másik pedig a kormány által beterjesztett úgynevezett zárszámadási törvény. Ahogy itt az imént hallottuk osztályvezető asszonytól, az Állami Számvevőszék által írt jelentésben ilyen fordulatok szerepelnek, hogy "gazdálkodási feszültség" - én most csak a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumára vonatkozó idézeteket mondom -, "jelentős probléma a gazdálkodásban", "finanszírozási problémák", "szabályszerűségi hiányosságokról" írnak, "csak részben teljesített követelményekről". Vagy írják azt, amiről itt is szó volt, hogy a beszámoló jelentéseket a NKÖM-nél és bizonyos helyen "korlátozó" minősítéssel látták el. Az utolsó idézet, ami arról szól, hogy "a belső szabályzatokban foglalt előírások teljesítését nem követelik meg maradéktalanul" a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumánál.
Sok zárszámadási törvényt tárgyaltunk már, és olvasunk évről évre állami számvevőszéki jelentést, de olyat, amiben ennyi, ilyen jellegű kitétel, negatív minősítés szerepelne, még nem láttunk. Ez az első ilyen. Ha csak ezt elolvasom, önmagában furcsa az, hogy mi történhetett 2005-ben a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumában.
Az ÁSZ-jelentés mellett előttünk van - megkaptuk - a zárszámadási törvény. Hosszan, talán 92 oldalon részletes indokolásban szerepel - Bozóki András aláírásával, vagy legalábbis nevével - a 2005. évre vonatkozó anyag. Mielőtt ebbe belekezdenék, szeretnék idézni önöknek egy beszédből. 2006. május 26., Balatonöszöd, Gyurcsány Ferenc mondja: "Nyilvánvalóan végighazudtuk az utolsó másfél-két évet. Teljesen világos volt, hogy amit mondtunk, az nem igaz. Hazudtunk reggel, éjjel meg este." 2006. május 26. Azt mondja Gyurcsány Ferenc, hogy másfél-két évet hazudtak végig nyilvánvalóan. Számoljuk csak a másfél évet - legyünk megengedőek! Ha másfél évet nézünk 2006. május 26-ától visszaszámolva, 2005 teljes egészében beleesik. Tehát a törvény tárgya, a 2005. évi gazdálkodás pontosan az az időszak, amit a szocialisták végighazudtak. Nem egyes szám első személyben mondta a miniszterelnök, most már az a kérdés, hogy Bozóki András is beleértendő-e ebbe a többes szám első személybe, amikor azt mondta, hogy "végighazudtuk".
Elolvastam ezt a 92 oldalt. Azt kell mondanom, szomorúan tapasztalom, hogy Bozóki András sem lógott ki a sorból. Ez az anyag oldalról oldalra hemzseg a félrevezetésektől. Az első oldal: "A tárca megkezdte egy átfogó kulturális stratégia kidolgozását." Közröhej, hogy ezt le merik írni! Emlékszünk, még Hiller István elkezdett egy kulturális stratégiát készíteni - többen írták ezt, voltak róla úgynevezett társadalmi viták -, aztán Hiller István távozása után jött Bozóki András, aki kidobta ezt a kulturális stratégiát, 2005 elején még Hilleré érvényes volt, csinált egy újat, tudjuk, hogy kiáltvány formában nagyon sok kulturális szereplővel, szinte mindenkivel összerúgta a port, nagy tiltakozások voltak emiatt, végül talán utolsó napjaiban még a Kulturális Közlönybe is beleerőltette, ott is megjelent. Azóta persze arról aztán csend van, hallgatás. Amikor kérdezzük most, akkor mi is van a kulturális stratégiával, azt halljuk, hogy az a Kulturális Közlönyben ugyan megjelent, de azt nem kell érvényesnek tekinteni, hiába jelent meg a Közlönyben, mondta itt miniszter úr a miniszteri meghallgatáson. Az igazságot is leírhatták volna a stratégiakészítés folyamatáról.
A 2. oldal: "A tárca meghirdette a PANK- és a Tengertánc-programot". Ha a Tengertánc-programnál megnézzük - de a PANK-programra is igaz ez -, úgy sugallják ezt, mintha teljesen új programok lennének, és micsoda előremutató, jó dolgok. A helyzet az, hogy egyetlen plusz forintot sem adtak ezekhez a programokhoz, hanem más területektől vették el, vagy a régi támogatásokat fizették ki új néven. Ez sem az igazságot írja le, hanem szépen elkeni, folytatják azt ezzel az anyaggal, mint amit csináltak korábban, amiről Gyurcsány Ferenc azt mondta, hogy végighazudták azt a másfél évet. Meg azt is mondta, hogy hazudtak reggel, éjjel meg este! Nem találtam napszakot, hogy jó napszakban olvassam ezt az anyagot.
A 3. oldalon írnak arról, hogy "A minisztérium évről évre támogatásban részesíti az országos jelentőségű kiemelt művészeti és kulturális rendezvényeket." Igen, minden évben adnak támogatást, csak helyesen ez valahogy így hangzott volna, hogy "évről évre kevesebb támogatásban részesítik" ezeket a programokat, mert ez az igazság. Miért nem ezt írták le? Nyilván nem akartak kilógni a sorból, Gyurcsány Ferenc megmondta, most meg itt látjuk leírva. Nagyon szomorú ez.
Nagy Könyv-programról írnak, ami egyébként inkább megbukott, mint nem. Ahol 350 millió forintot fordítottak reklámra, ennek nagy részét óriásplakát-reklámra fordították, miközben csak 100 millió forintot adtak a könyvtáraknak szakmai támogatásokra. Teljesen aránytalan program volt.
Folytathatnánk oldalról oldalra. Egy dolog biztos: a 2005-ös év a kultúra fekete éve volt, ha másra nem gondolunk, csak a 14 milliárd forintos maradványképzésre, ami ebben az évben öltötte ezt a méretet, amely a kulturális intézmények kiszámíthatatlan működését teljesen ellehetetlenítette. Ez ellen mindenki tiltakozott, máig ható károkat okozott a magyar kultúrának.
Úgy látom, ez az anyag, a 2005. évi zárszámadási törvény, amikor alkalmunk van azt mondani, hogy vessünk véget a kultúrában a hazugságoknak, ámításoknak és a hilleri bazi nagy bejelentéseknek. Eddig mindig ezt csinálták! Jó lenne, ha mindnyájan azt mondanánk, hogy ezt így nem lehet tovább csinálni, kellene valami olyan, ami tiszta, ami valóban a magyar kultúráról szól és ami épít - nem rombol, mint Bozóki András. Ha most együtt azt tudjuk mondani, hogy ezt elutasítjuk és máshogy akarjuk folytatni, annak mi nagyon örülnénk, ehhez szívesen várjuk a partnereket.
A magunk részéről - az elmondottak alapján is - teljesen elfogadhatatlannak és általános vitára alkalmatlannak tartjuk ezt a zárszámadási törvényt.
Köszönöm szépen a figyelmüket.
ELNÖK: Alexa képviselő úr!
ALEXA GYÖRGY (MSZP): A kulturális bizottság tagjaként nem nagyon örülök annak, hogy ha alapvetően nem azzal foglalkozunk, ami az adott napirend. Nyilvánvaló, be lehet gyűrűztetni a bizottság üléseire is a politikai lózungok tárházát, de felmerül, hogy értelmes dolog-e ez. Az első gondolatom nyilvánvalóan az, hogy vajon az öszödi beszéd feledteti-e akár mondjuk a fideszes kormányzat működésének negatív tapasztalatait, a kipukkadt megfigyelési botrányt... (Halász János: Elnök úr, arról beszéljünk, ami a napirend!) ...tizenkét állami gazdaság gyanús pritavizációját... (Halász János hangosan nevet.) ...a Nemzeti Színházzal kapcsolatos méltatlan hercehurcát és sok más dolgot! (Halász János Alexa Györgyhöz: Szánalmas vagy!) Valóban szánalmas az, Halász úr, hogy nem arról beszél, ami a napirend. Egyszerűen csak azzal akartam demonstrálni. (Halász János Alexa Györgyhöz: De te beszélsz másról, vedd már észre!)
ELNÖK: Alexa képviselő úré a szó!
ALEXA GYÖRGY (MSZP): Köszönöm. Azt gondolom, alapvetően azt kell vizsgálni, hogy a zárszámadás kultúrával foglalkozó része megfelel-e azoknak a célkitűzéseknek, amelyek a költségvetésben szerepeltek. Ilyen értelemben én egyébként megnyugtatóbbnak látom az Állami Számvevőszék által elmondottakat. Nyilvánvalóan a nagy számok törvénye alapján előfordulhatnak hibák és tévedések ekkora gazdálkodó szervezetek működésénél, nem gondolom, hogy ez önmagában olyan furcsa lenne.
Az inkább kérdés és inkább a kulturális bizottság elé való, hogy az egyik fő célkitűzést, a kulturális esélyegyenlőség segítését, az anyagilag hátrányos helyzetűek kultúrálódását, a vidéken élők kultúrához jutásának lehetőségét mennyire segítette a minisztérium költségvetése és költségfelhasználása.
Számomra azok a programok - a Tengertánc, az Alfa, a Közkincs -, amelyek egyébként száz százalékosan teljesültek például ebben a beszámolóban, de egyébként az egyéb szervezetek működéséről szóló beszámoló részek is azt bizonyítják, hogy alapvetően ez a fő cél teljesült. Én ezt tartom lényegesnek, és a szavazatomat ez fogja befolyásolni.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Gulyás képviselő úr!
GULYÁS DÉNES (Fidesz): Köszönöm szépen. Én a Magyar Állami Operaházzal kapcsolatos 9-9,5 sorhoz szeretnék néhány dolgot hozzáfűzni. Mindjárt az első sorban a modernizációs elképzelésekről beszél az iromány. Én azt gondolom, valamikor egyszer tisztázni kellene, hogy egy művészeti intézmény esetében mi jelent modernizációt. Én azt gondolom ugyanis, hogy Monteverditől Ligeti Györgyig több száz éves zenekultúra már elég modern, azt nem kellene modernizálni. Volt szerencsém egyébként olvasni a modernizációs tervet. Abban az a szó, hogy "művészet" vagy "zene" csak marginálisan szerepelt egy-két esetben. Modernizációs program az Opera esetében például a festő- vagy szobrászműhely szétverése volt, az Operaház egyik pontja, ami az Operaház üzemszerű működését nehezítette és drágította volna meg. Ha nem tudunk az ötödik emeletről leengedni díszleteket a színpadra, hanem ki kell menni előtte Pestlőrincre a raktárba.
Néhány dolgot szeretnék csak mondani. Jelen pillanatban 96 embert tettek utcára az Operaházban. 104 státus szűnt meg. A jelentésben szerepel előadásszám is. Tizennégy-tizenöt évvel ezelőtt ennek a számnak majdnem a dupláját játszotta az Operaház, és az előttünk álló szezonban mindösszesen 260 előadást terveznek. Az egyik alapvető probléma ebben az esetben az, hogy azt a 2004. decemberi megállapodást, amit Hiller István és Szinetár Miklós kötött, Bozóki miniszter úr nem tartotta be. Jelen pillanatban egymilliárd forint hiányzik az Operaház költségvetéséből. Ez is borzasztó és elfogadhatatlan. A másik, talán ennél is elfogadhatatlanabb az, hogy jelen pillanatban az Operaházban bércsökkentésen törik a fejüket a vezetők. Ez az információ egészen friss, nem kacsa, másfél-két órával ezelőtti információ. Szerintem ez egyszerűen példátlan és megengedhetetlen.
Az is példátlan és megengedhetetlen, hogy 20 millió forinttal tartozik - májusi-júniusi előadásokkal - az Operaház vendégénekeseknek. Ezt azért tartom fontosnak hozzáfűzni, hogy a vendégénekes nem azt jelenti, hogy az a színháznak valami úri passziója, hogy vendégénekeseket foglalkoztat. Nem! A színház azért foglalkoztat vendégénekeseket, mert vendégénekesek nélkül nem lehet kiállítani a repertoárt a színpadra. Természetesen ezek a vendégénekesek leadták a számlát a színházban, abban a pillanatban ők adó- és mindenféle fizetési kötelezettséggel tartoznak egy olyan pénz után, amit ők nem kaptak meg, és ennek a fizetési tartozási láncnak a végén egy központi költségvetési állami intézmény áll. Ez egyszerűen példátlan és megengedhetetlen. Itt nagyon fontosnak tartom megjegyezni, hogy én nem tartozom ezek közé az énekesek közé. Volt ugyan olyan, hogy nekem is nyolc hónapig tartozott az Operaház fellépti díjjal, de ebben az esetben nem tartozom közéjük.
Nagyon fontosnak tartom még azt elmondani, hogy ami a színházban kialakult az elmúlt időszakban a vezetésben - tapasztalhattuk Hegyi Árpád Jutocsa áldatlan tevékenységét a színházban, aki még addig sem jutott el igazán vezetői minőségében, hogy az énekesei és a művészei nevét megjegyezze, és tudja azt, hogy ki az, aki kinn áll a színpadon és énekel, hogy az illető éppen nyugdíj előtt álló többezredik előadását éneklő vagy pedig valami fiatal ember. Ezért nagyon fontosnak tartom, hogy ha valamikor elkezdenek gondolkodni azon, hogy ki legyen az, aki a színházat vezesse, legyen elsőrangú szempont az a gyakorlat, amit nem egy nyugat-európai színház bevezetett, mégpedig az, hogy mielőtt az illető felvenné a munkát, két szezonnal előbb már tudja, hogy ő lesz az igazgató, hogy legyen ideje megtanulni ezt a szakmát. Kérem, ne hamarkodják el, ha most Vass Lajos úr mandátuma lejár az Operaház élén, nehogy elhamarkodva nevezzenek ki valakit.
Ennek a művészeti intézménynek az a legfontosabb, hogy nyugodtan tudjon dolgozni! És nyugodtan azt a modernizációs tervet, ami szerintem fontos - de itt ne a zenéről beszéljünk! A modernizációs terv a művészeti intézmény esetében az lehet, hogy a megfelelő embert a megfelelő helyre kell tenni. A jó énekest a jó helyre, a jó zenészt a jó helyre, a jó karmestert, jó zenekari zenészt és jó igazgatót... Akkor maga a műfaj tudja alapküldetését betölteni és egyszersmind modern. Természetesen infrastruktúrát és épületet lehet modernizálni, de Mozartot, Verdit és Puccinit nem lehet modernizálni... (Derültség.) Nem lehet modernizálni! Én már láttam olyan törekvéseket, tudnék példát mondani magyarországi operaház, ez sajnos már nincsen, nem működik, ahol volt olyan Faust-előadás, ahol mást játszottak, mint ami a zenében van. Azt gondolom, ez megengedhetetlen, ettől nem lesz modern a színház, véleményem szerint.
Még egyszer szeretném elmondani, hogy miután az Operaház az egyetlen megmaradt intézmény az országban, ebben a műfajban az egyetlen, amely stabil társulattal, állandó programmal jelentkezik, az utolsó bástyája vagy mentsvára talán a magyar operaművészetnek, kiemelt helyen kellene kezelni ezt mindenféle tekintetben. Ezért szeretném megkérni itt Elnök urat, felhívni annak a fontosságára a figyelmet, amiről ugyan már volt szó, hogy a lehető legrövidebb időn belül hívjunk össze egy bizottsági ülést az összes érdekelt jelenlétében.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Ez az utóbbi megjegyzés elnöki reagálást igényel. Erre az egyebek között visszatérünk, minthogy szerepel napirendi pontként az "egyebek". Az összes érdekeltet - itt a közönséget is beleértve - nem tudjuk feltétlenül prezentálni, de még a szakmai ügyben érintett összes érdekeltet sem, de arra törekszünk egyébként - mint már erre volt precedens -, hogy a kulcsszereplők jelen legyenek.
Az ellenzék-kormánypárt váltó megszólalások hagyományát fenntartva, én képviselőként megszólalnék. Elnézést kérek azoktól, akik régebben tagjai a bizottságnak, sztereotip szövegem van a költségvetési zárszámadás tárgyalására, ezt nem is titkolom.
Ez sajátos műfaja a parlamentnek. A költségvetési beszámoló egyrészt számszaki beszámoló. Az Állami Számvevőszék jelen lévő képviselője elsősorban természetesen számszaki oldalról fogalmazta meg, amit megfogalmazott, és a számvevőszéki kritika jelentős részben is számszaki megközelítése a költségvetésnek. Zárójeles megjegyzésem, hogy amennyire én emlékszem az előző évi állami számvevőszéki kritikára, nem ez a legsúlyosabb kritika, sem az egész költségvetést illetően, sem a kulturális költségvetést illetően, ennél sokkal brutálisabb megjegyzéseket is láttam már korábbi számvevőszéki beszámolókban.
De nyilvánvaló, hogy ez csak az egyik eleme a költségvetésnek. Feltehetően mindannyian nagyjából hasonló ismeretekkel rendelkezünk. Tudjuk, hogy lehet számszakilag tökéletes beszámolót készíteni, amely mögött tartalmi értelemben elfogadhatatlan elemek vannak, és fordítva: lehet esetleg számszakilag nagyon súlyosan kritizálható beszámolót készíteni a költségvetésről, miközben - elvben legalábbis elképzelhető - a főbb tartalmi, jelen esetben mondjuk kultúrpolitikai elemekkel, amelyeket a költségvetés képvisel, többé-kevésbé elégedettek vagyunk. Amikor a költségvetési beszámolóról szavazunk, nem lehet különválasztani a formai részeket, ha ezalatt a számszaki elemeket nézzük és a tartalmi elemeket.
Azért sajátos ez a műfaj, mert a parlamenti logikából kiindulva természetesen egy adott kormány adott kultúrpolitikai elképzelést kíván az adott költségvetési évben megvalósítani, és ez optimális esetben is feltehetően nehezen egyeztethető össze az ellenzékben lévő pártok elképzelésével. Tehát amikor szavazunk egy költségvetési beszámolóról, akkor a parlamenti logika szerint nagyon ritkán fordulhat elő az, hogy az ellenzéki pártok támogató szavazatukkal erősítik a költségvetési beszámolót, hiszen tartalmi elemekről is szavazunk. A kormánypártok pedig a költségvetés tartalmi részei alapján is állást foglalnak, és nem az Állami Számvevőszék számszaki kritikái alapján mondanak ilyenkor véleményt. A költségvetési beszámolóról szóló szavazásnak tehát megvan a maga parlamenti logikája, hogy aktuálpolitizáljak, természetesen parlamenti képmutatás a szavazás erről az ügyről, hiszen előre eldöntöttnek tekinthető, hogy elfogadják a kormánypártok és - az említett okok miatt - nem fogadják el az ellenzéki pártok.
A költségvetési beszámoló - az én véleményem szerint - arra leginkább alkalmas, hogy mindenféle tanulságokat vonjunk le a beszámolóból. Itt részben szóban is elhangzott, részben magából a beszámolóból is kitűnik, hogy tanulság jócskán van. Én más formában ezt már sokszor megfogalmaztam, hogy a régi struktúrában a magyar kulturális intézményrendszer nem finanszírozható, és én ezt olvasom ki fő mondanivalóként a költségvetési beszámolóból, illetve abból a tényből, ami itt is elég világosan megfogalmazódott, hogy már a 2005-ös költségvetés elfogadásakor - finoman fogalmazva - érzékelhető volt, hogy feszültségek vannak a költségvetésben. Brutálisabban megfogalmazva: erős sejtéseik voltak azoknak is, akik a költségvetési javaslatot beterjesztették, hogy a bevételek szerényebbek, a kiadások pedig tetemesebbek lesznek, mint azt optimistán megfogalmazták.
Természetesen nem várom, hogy ezzel mindenki egyetértsen. Úgy érzem, nem a költségvetési beszámoló kapcsán, hanem a kormány választások óta megfogalmazott szándékai kapcsán elég világos, hogy a költségvetési beszámolóból adódó legfontosabb tanulságokat levonta a kormány. Arra most nem térnék ki, hogy minden esetben az intézményrendszert érintő döntések automatikusan következtek-e abból a következtetésből, amit a költségvetés korábbi metódusának tarthatatlanságából le lehet vonni. Erről volt külön bizottsági ülés, a bizottságban ki-ki kifejtette a véleményét, hogy a kormányban megfogalmazott kulturális intézményrendszert érintő változásokról mi a véleménye. De azt gondolom, nem merül ki ebben a konkrét intézkedéssorozatban mindaz, amit a költségvetési beszámolóból tanulságként le lehet vonni.
A tartalmi kérdéseken nyilván jóízűt lehet vitatkozni, én ennek részleteibe nem mennék bele. Amiket Halász alelnök úr példaként elmondott a hazugságról: ha ennyiből áll a leleplezni vélt nagy hazugság, akkor ez elég szerény. Ezek szokványos költségvetési beszámolói fordulatok, illetve költségvetési fordulatok. Nem mellékes, hogy a költségvetésen belüli átcsoportosítással milyen célokra fordítják a költségvetést, tehát azt mondani, hogy meglévő pénzeket neveztek át valamilyen címszó alatt - PANK- vagy Tengertánc-programra vették el a pénzt máshonnan -, ez nem hazugság, ez tény. Legfeljebb azt lehet mondani, hogy nem lett több a pénz ettől a kulturális intézményrendszerben, ami igaz, de ez egy más típusú probléma.
Az sem hazugság, hogy azt mondja a beszámoló, itt készül kulturális stratégia. Lehet azt mondani, hogy a kulturális stratégia nem volt időtálló, mert a miniszterváltással új kulturális stratégia készült, ez is egy más típusú, ha tetszik, elég kemény és megalapozott kritika, de ezt sem tekintem hazugságnak. Mint ahogy az sem hazugság, hogy rendezvényeket támogatott a költségvetés, miközben az állítás másik része, hogy esetleg kevesebb pénz jutott a költségvetésben erre a címre, az ettől még lehet igazság. Én ebben hazugságot nem látok. Természetesen mindannyian tudjuk, hogy politikai szövegeket lehet mondani, és gondolom, nem olyan nagy meglepetés senkinek, hogy képviselő úr milyen módon használja az öszödi beszéd címen elhíresült szöveget, gondolom, erre mindannyian számítottunk vagy számítani lehetett, és még fogjuk is még néha esetleg hallani, és a viszontválaszokat is fogjuk hallani, de ezeket én rituálénak tekintem, és nem tekintem olyan ügynek, mint megvilágosító erejű megjegyzést.
Egészében véve a magam álláspontjaként azt tudom mondani, hogy nem a költségvetési beszámoló által tükrözött folyamatok iránti lelkesedésem miatt, hanem részben azért, mert a költségvetési beszámolót a parlamenti logika szerint el kell fogadni, részben viszont - és ez már komolyabb érv - amiatt, mert úgy érzem, érdemben a beszámolóból adódó tanulságok következményei pozitív értelemben érzékelhetőek, én elfogadom a költségvetési beszámolót, és természetesen az SZDSZ-frakció is el fogja fogadni.
A pénzmennyiségre itt most nem tettem megjegyzést, ez nem azt jelenti, hogy lelkes vagyok. A kultúrára fordítható pénzügyi lehetőségekkel érdemben szembenézve világosan kell látni, hogy a lehetőségek - attól még, hogy szembenézünk a 2005-ös kiadási lehetőségek szerénységével - nem lesznek nagyobbak. De az a helyes, ha a realitásokkal nézünk szembe.
Köszönöm szépen.
Akkor most következik Lukács képviselő úr!
DR. LUKÁCS TAMÁS (KDNP): Azt gondolom, az első megjegyzésnek annak kell lenni, hogy gondolom, senkit nem ér meglepetés, ha a magyar parlament és annak egyik bizottsága politikai jellegű megjegyzéseket és vitát is folytat, mert mi volna a politikának a színhelye, ha nem a magyar parlament vagy a magyar parlamenten kívüli terület. Egy parlamenti bizottságnak nem hiszem, hogy fel lehet róni, ha politikai megjegyzéseket tesz, különösképpen, ha azt logikusan teszi. Ha az öszödi beszédben azt feltételeznénk a nagy számok törvénye alapján, hogy igazat mondott a miniszterelnök úr - hogy "hazudtunk" -, abban az esetben logikusan következik, hogy az általa megjelölt időpont erre a beszámolási időpontra is vonatkozik, és a hazugságot a jósló fájdalmaktól vagy a delphoi jós számaitól különböztessük meg. Hazugság ugyebár az, amikor a jobb tudomásom ellenére tényeket másképp állítok be.
A költségvetés szempontjából - szeretnék visszatérni oda - mi az a szempontrendszer, ami alapján ezt vizsgálni kellene. Térjünk vissza arra, hogy az Állami Számvevőszék a magyar parlament ellenőrzési jogát hivatott teljesíteni, ez a logikája az egésznek. Meglepetéssel hallottam, hogy az Állami Számvevőszék... Sajnos úgy gondolom, ez a törvény is módosításra szorulna, mert ha ebben az országban mindig és minden következmények nélkül, hangsúlyozom, következmények nélkül lehetséges, akkor olvashatunk és vitatkozhatunk arról, hogy stilisztikailag és műfajilag ez a számvevőszéki jelentés erősebben fogalmaz-e vagy a korábbi fogalmazott erősen. Az a probléma, hogy az állami számvevőszéki jelentéseknek nincs következménye. Ezért egy olyan válasz, hogy 76 hiányosságot megállapítanak, de majd figyelembe vesszük a jövőben és majd... Igen, tökéletesen ez a stilisztikai fordulat emlékeztet a későbbi Kádár-korra: "Elvtársak, hibák vannak, de a hibákat majd kijavítjuk!" Ahelyett, amikor megállapítja az Állami Számvevőszék - és ezt tartom súlyosnak -, hogy az előző évben is megállapítottunk valamit, és akkor itt mondja az Állami Számvevőszék, hogy ismételten ugyanazt a hibát kell megállapítanunk, amit az előző évben megállapítottunk.
Tessék akkor megmondani, hogy a magyar parlament az ellenőrzési jogát milyen módon gyakorolja, és mi értelme van, ha az előző évben leírta az Állami Számvevőszék valamiről, hogy kifogásolja, ugyanazt a hibát a következő költségvetési beszámolónál ismételten leírja? Szakmai vitákat lehet folytatni, az Állami Számvevőszék megállapítja, észrevételeket tesznek. De még azt sem vezetik keresztül a következő évben, amiben megállapodnak, amiben egyetértés van, azt gondolom, több mint hiba, mert itt nemcsak erről van szó, hanem az ország egészéről.
Ami viszont a mi bizottságunk hatásköre, amivel mindenképpen foglalkozni kellene, hiszen miről nem szól ez a történet, és mire lennék kíváncsi? Van a parlament által egy jóváhagyott költségvetés. Ezt a jóváhagyott költségvetést évközben - a számok nyelvén, most direkt nem idézek - jelentősen módosítják, és az a kiadási rész sem teljesül, amire módosították. Miközben - vegyünk egy összefüggést! - a bevételi oldalon, hogy a pénzforgalmi hiány tartható legyen, közben történik egy TB-emelés és egy áfa-emelés. Ez azt jelenti, hogy a kulturális intézményeinknél úgy csökken a kiadás teljesítése - még a módosítotthoz képest is -, hogy közben ezekben a kiadásokban nagyobb személyi jellegű kiadásokkal számolhattak, a bevételekkel pedig nem tudták ezt kompenzálni.
Itt az érdemi kérdés az volna, hogy a magyar parlament által a 2005-ös költségvetési törvényben elfogadott kiadási előirányzatokban meglévő programok 2005-ben mennyiben és miben sérültek. Miben lehet megfogalmazni a kiadáscsökkenést, és még a módosított költségvetési törvényben is a kiadáscsökkenést? Tehát honnan, mely intézményektől vonták el ezeket a pénzeket? És akkor lehet, hogy esetleg az Operaházra is tudunk értelmes választ adni.
Lassan én már úgy vagyok a költségvetési törvényekkel, teljesen mindegy, hogy nem igaz, nyugodtan be lehet írni számokat, és teljesen mindegy, hogy mi nem teljesül. A trükközésnek ezer módja van, például az inflációt szándékosan rosszul állítom be, és ebben a pillanatban lehet kiadást növelni vagy csökkenteni, 1990 óta a magyar parlament ismeri ezeket a trükköket.
Az alapvető probléma az, hogy a jövő évben, amikor igen komoly megszorítások várhatók, mi fog történni a kulturális területen? Ebből mi következik, hogy milyen lehetőségünk, mozgásterünk van, anélkül, hogy még látnánk a jövő évi költségvetést. Ebből a beszámolóból számunkra sok minden következik, és azt hiszem, sok jóra nem lehet számítani.
Ha a számokat nem hamisították meg, márpedig az Állami Számvevőszék jelentéséből pedig nem következik, hogy bármiben meghamisították volna, persze hamisítani úgy is lehet, és úgy is lehet nem igazat mondani, hogy jobb tudomásom ellenére tervezési hiányról vagy tényhiányról van szó. A hiány egyik lehetséges oka a rossz tervezés vagy a szándékosan rossz tervezés. Itt az érdemi kérdés a kulturális tárca tekintetében, hogy nem látjuk tisztán, hogyan érte el a minisztérium, melyek azok a programok, amelyek hiányt szenvedtek. Vagy beruházásokat halasztottak el, vagy... és sorolhatnám. Nem spóroltunk meg semmit, ha elhalasztották a beruházást, mert ebben az évben sem lesz meg az a beruházás, amit a magyar parlament elfogadott a költségvetési törvényben.
Itt a legsérülékenyebb ágazat - amelynek a legkevesebb mozgástere van - éppen a kultúra területe. Itt hajtják végre a legkönnyebben a költségvetési vágásokat a Pénzügyminisztérium szándéka szerint, mert nincs védekezési lehetősége, mozgástere, vagy nagyon kevés. A kulturális bizottságnak a beszámolónál az "igen", "nem" szavazatoknál ezt az alapvető dolgot kellene figyelembe venni és azt, hogy nem fogadható el olyan válasz, hogy az Állami Számvevőszék által megállapított hiányosságot majd kijavítjuk, miközben az Állami Számvevőszék olyan állapít meg, hogy már a múlt évben is leírtuk, és lehet, hogy az azelőtt lévőben is leírtuk. Lehet, hogy ez közös felelősségünk, az állami számvevőszéki törvényt módosítani kellene, úgy, hogy ne lehessen következmények nélkül hibákat elkövetni. Nyilván ahol olyan megállapításokat tesz az Állami Számvevőszék, nyilván ez törvényalkotói feladat, ott ne lehessen következmények nélkül ugyanazokat a hibákat elkövetni.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Bizottsági tagként egy politikai ízű megjegyzést hadd tegyek. Mintha képviselő úr azzal kezdte volna a felszólalását, hogy a politikai vitákat a parlamentben kell lefolytatni, hát hol máshol? Én ennél megengedőbb vagyok, lehet parlamenten kívül is, de bizonyos vitákat a parlamentben kell lefolytatni. Mintha lennének ettől eltérő vélemények is. Úgy vélem, a parlamentnek az egyéb fórumok nem alternatívái, hanem párhuzamosan működtethetőek. Amit képviselő úr mondani szándékozott - függetlenül pártjának meghatározó irányvonalától -, azzal egyetértek. Politikai jellegű vitáknak ennél az asztalnál és a kulturális bizottságnak a kulturális politika kapcsán is jócskán van terepe, a lényegében egyetértünk. Csak nem tudtam megállni, hogy ne tegyem meg képviselőként azt a megjegyzést, amit megtettem.
DR. LUKÁCS TAMÁS (KDNP): Egy mondatra szeretnék válaszolni. A jegyzőkönyvből nyilván kiderül, az "is" szót használtam. Ez a magyar nyelvben azt jelenti, hogy van olyan területe a politikának, ami a parlamentbe való, és van olyan területe, amit kultúrállamokban, akár a gyülekezési jogot - elnök úrnak mint liberálisnak, képviselőtársnak mondom -, azt gondolom, vannak olyan szabadságjogok, amiket nem lehet senkitől megtagadni.
ELNÖK: Ebben egyetértettünk és egyet is értünk, mint mondtam, csak nem a parlament helyett, hanem mellett. Ez meg az én véleményem, de nem hiszem, hogy teljesen egyetértésre fogunk jutni.
További hozzászólások? (Senki sem jelentkezik.) Akkor köszönjük szépen. Megadjuk a szót a hivatalok képviselőinek. Szeretném előtte világossá tenni, hogy az általános vitára való alkalmasságról szavazunk formálisan, természetesen ez a legfontosabb eleme a bizottsági állásfoglalásnak.
Először Aradi Zsoltnak adom meg a szót, utána a Kulturális Minisztérium képviselőjének.
Dr. Aradi Zsolt (PM) reflexiói
DR. ARADI ZSOLT (Pénzügyminisztérium): Köszönöm a szót. Csak néhány információt szeretnék adni, pontosan azért, hogy az általános vitában ezeket hasznosítani lehessen.
Tény, hogy a módosított előirányzatokhoz képest kevesebb lett a költségvetés kiadása és hiánya, de az eredeti előirányzatokhoz képest nem. A költségvetés eredeti előirányzataihoz képest több lett a teljesített kiadás, és a hiány is kisebb mértékű lett. Az eredetileg szétosztott pénzhez képest nem lett kevesebb a szétosztott pénz. Nehéz műfaj a költségvetés, mert ha a hiány nő, akkor az is probléma, ha a hiány ellentételezésére történik valamilyen intézkedés, akkor az is probléma. Ez egy valós feszültség.
A tanulságokhoz. Itt az Állami Számvevőszék kritikákat fogalmazott meg, és ezek jórészét mi elfogadjuk. Gond akkor lesz, ha ezeket a kritikákat megfogadjuk és valamit csinálunk. Nem biztos, hogy a kritika következménye az lesz, hogy azt mindenki szeretettel fogadja, amit ezekután meg kell tenni.
A maradványügyhöz azt szeretném mondani - nem vitatkozva egyébként Halász képviselő úrral, hogy ez nem egy jó dolog -, a maradványképeztetés káros az intézményekre, így mondta Halász képviselő úr, én ezt nem vitatnám. Csak azt szeretném mondani, viszont nem is ármány. Nem a Pénzügyminisztérium vagy a kormány ármánya a maradványképeztetés. Ennek egy múltbéli kellemes esemény a gyökere, tudniillik az, hogy volt egy nagy állami bevétel 2001-ben, és ez a pénz ott van bent az intézményrendszerben, a fejezeteknél. Önmagában ez kellemes folyamat, most gondot jelent, hogy ez a nagy pénz tervszerűen hogyan kezelhető, hogy ne "dőljön rá" az államháztartás adott évi forrásaira. Ma ez a pénz 550 milliárd forint, ez a GDP-nek 2,5 százaléka. Ha ezt nem tervszerűen használnánk fel, hanem egyszerűen felhasználódna, akkor ez nyilvánvalóan a deficitet kedvezőtlenül befolyásolná. Ezért szerepelt egyébként előreláthatóan a költségvetési törvényben - a 2006-osban is benne van -, hogy ezeket szinten kell tartani, mert ha nem, akkor a deficit magasabb lesz. Más kérdés, hogy már a 2006-os költségvetési törvényben benne van az is, hogy a kormánynak módja van - ha úgy alakul a helyzet -, hogy ezt a kötelezettséget mérsékelje. Ez is a tanulságokhoz tartozik, hogy tudjuk, ez nem egy kellemes folyamat, de csak fokozatosan tudjuk megoldani a problémát. Azt hiszem, azzal mi is egyetértünk, hogy ugyanazt csinálni - akár a kulturális területen, de az egész költségvetési intézményrendben - nem lehet. Csak azt kell látni, hogy mi mindenhez kell hozzányúlni: az állami feladatokhoz a szervezetektől kezdődően egészen odáig, hogy az intézmények hogyan működnek, tehát az intézmények működési módja, szervezése és üzemszerűsége - persze differenciáltan, mert nem minden intézmény egyforma, ez nagyon fontos dolog, hogy differenciált megközelítése - hogyan javítható.
Nagyon fontos, amire utaltam igen röviden: mi úgy ítéljük meg, hogy az Állami Számvevőszék elfogadhatónak tartja a zárszámadási törvényjavaslatot, azonkívül, hogy nem mondta, hogy "nem", azért van itt egy olyan fejezete a jelentés 20-21. oldalán, a "Zárszámadási dokumentum" címet viseli, ami utal arra a pozitív folyamatra, ami az elmúlt évekhez képest a zárszámadási törvényjavaslatokat jellemezte: külső-belső összhangja, pontossága javult, kedvezőbb képet mutat és így tovább, és az államháztartás előírásainak jellemzően megfelel. Nem önkényesen ragadtam ki, mert egy ilyen címet viselő fejezetből idéztem. Nyilván mindenfélét lehet egy ekkora papírból idézni, azt gondolom, ez a meghatározó.
Szeretném megerősíteni, hogy amit ebből tanulni lehet, az nagyon fontos a következő vitákban. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Államtitkár úré a szó!
Závecz Ferenc (OKM) reflexiói:
ZÁVECZ FERENC (Oktatási és Kulturális Minisztérium): Bármilyen profán, én itt szeretném megköszönni az Állami Számvevőszék munkáját és a kollégák odafigyelését. Saját kollégáim munkájának értékelésében azokat a megállapításaikat kell használnom, amelyek így szólnak, hogy "Az NKÖM Igazgatása zárszámadási adatai megbízhatóak. Az NKÖM Gazdasági Főigazgatóság zárszámadási adatai megbízhatóak. Az NKÖM fejezeti kezelésű előirányzatairól adott... a helyzetről összességében valós képet ad, kivéve a következőket..." Egy tétel jelenik meg itt, ez a kiadási főösszeg kevesebb mint egy ezredrészével kapcsolatos, egy 8 millió forintos tétellel, amit ezúton köszönünk. Egyszersmind azt is mutatja, hogy milyen mélységekig ment le az ellenőrzés. Ha a kollégák belelapoznak, említi ez a papír, hogy a financial audit módszerével készült az áttekintés, ami nagyon-nagyon részletes, tételekig lemenő ellenőrzést jelent, ha lefordítjuk, több ezer tétel megvizsgálását. Ennél a tételnél - amelynek a részleteibe ha kell, persze, belemehetünk - sem tartalmi kifogást, kétségtelenül elfogadandóan és általunk toleráltan szabályszerűségi hibát említ meg, aminek a kijavítására intézkedni volt szükséges. Ez egyébként megtörtént.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Osztályvezető asszony, ha kíván szólni? (Hámoriné Maróti Györgyi ingatja a fejét.) Köszönöm szépen. Akkor szavazás következik.
A bizottság arról szavaz, hogy a költségvetési beszámoló általános vitára alkalmas-e. Jelzem, ugyanúgy, mint majd a költségvetésnél, ez egy speciális parlamenti eljárás, írásban juttatják el a bizottságok a véleményüket a költségvetési bizottsághoz. Ezt előre jeleztük, tehát az ellenzék írásos véleményét külön és a kormánypártokét külön megkapják a költségvetési bizottságban. Ebből egy összefoglaló jelentés készül. Csendben teszem hozzá, hogy nem túl hangsúlyos eleme szokott lenni a beszámolónak a kulturális szférát érintő beszámoló, de a parlamenti vitában természetesen érdemi megjegyzésekre van lehetőség.
Szavazás következik.
Szavazás általános vitára való alkalmasságról
Ki az, aki általános vitára alkalmasnak tartja a 2005-ös évről szóló költségvetési beszámolót, kiegészítve az Állami Számvevőszék jelentésével? Aki igen, kérem, kézfelemeléssel jelezze! (Szavazás.) Ez tíz. Aki nem? (Szavazás.) Hét fő. A bizottság általános vitára alkalmasnak tartja.
Köszönjük szépen a tájékoztatást.
Áttérünk az "Egyebek" tárgyalására.
Szeretném, ha röviden végeznénk az egyebekkel. Egyebek címszó alatt vagy címszó nélkül is többnyire technikai dolgokról szoktunk beszélni. Ahogy Gulyás képviselő úr is említette, tételesen a bizottság tárgyalni fogja az Operaház ügyét, erre az utolsó bizottsági ülésen is kitértünk. Nem tudom pontosan a dátumot, október hónapban mindenképpen szeretnénk napirendre tűzni. Reálisan vagy 17-én... (Egyeztetés.) Az nem jó, mint most kiderült, államtitkár úr ez ügyben az egyik illetékes, vagy 31-én. Azért ilyen egymástól távol eső dátumokat említek, mert valószínű, hogy október 24-én nem praktikus bizottsági ülést tervezni, mert 23-a hétfői nap, akkor egy hosszú hétvége van, nem biztos, hogy a képviselőket könnyű összehívni, hacsak nincs parlamenti plenáris ülés. Azt hiszem, ebben nem nagyon tér el a véleményünk. Valószínű, hogy 31-én foglalkozhatunk az Operaház ügyével.
Ugyanezen a napon - előre jelzem, elsősorban képviselő úrnak, aki szakmai kapcsolatokkal rendelkezik -, hogy egy másik fontos napirendi pontról is tárgyalnunk kell. Megkapták a képviselőtársak, hogy először a bizottság elé kerül egy európai uniós ügy a határokon átívelő televíziózásról - nem akarom most hosszasan mondani -, és ennek a hónap közepére készül el a kormányzati elképzelést rögzítő anyaga, aminek alapján a bizottság tárgyalni tudja érdemben az ügyet. Először 31-én tudjuk - hacsak valami rendkívüli kényszer nincs - tárgyalni ezt az ügyet 31-e a határidő, de a bizottság munkatársai megkérdezték, még ráérünk 31-én tárgyalni. Ez szintén tájékoztatás volt. Magyarul - és ez az, amit én informális módon talán előre érdemes jelezni -, az Operaház ügyét zárt időkereten belül tudjuk tárgyalni, mert más tárgyalandó is van aznap. De a részletekre majd visszatérünk.
Ennyi az, amit én az egyebek között kívántam jelezni. Hogy a következő bizottsági ülést mikor tartjuk, azt ebben a pillanatban nem tudom megmondani és milyen napirenddel...
Jelezte Halász alelnök úr, hogy szólni kíván képviselő asszony. Parancsoljon!
ÉKES ILONA (Fidesz): Köszönöm szépen. Megkaptuk Rudi Zoltán beszámolóját a szeptember 18-ai eseményekről. Én szeretném kérni a sajtó albizottság összehívását. Itt egy csomó kérdés fölmerül, nagyon jó lenne tisztázni. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Nincs erre jogosítványom, hogy ilyesmi elé bármilyen akadályt gördítsek. Szeretném előre fölhívni a figyelmet, hogy a kulturális bizottságnak műsorügyekben szerény lehetőségei vannak. Véleményt nyilváníthatunk mindenről, de rossz precedens, hogy ha műsorkérdésekbe belemenne, akár a kulturális bizottság, akár az albizottság. Ennél tágabb ügyekben, a Televízió egyéb kérdéseiről, ami a bizottság hatáskörébe tartozik, nyilván érdemes belemenni. Én akkor - ha ez a javaslat elhangzott - azzal egészíteném ki, hogy ezt is tűzze napirendjére a média albizottság, a bizottság az ORTT sajnálatos eseményekkel foglalkozó média-tevékenységről szóló jelentését is. Újságokból tudjuk, hogy az ORTT-nek volt ilyen napirendje, és azóta is napirenden tartja az ügyet. Így nem egy intézményre redukálódik a megtárgyalandó ügy, hanem kicsit szélesebb perspektívára.
Úgy látom, ebben nem formális szavazással egyetértés mutatkozik.
DR. ALEXA GYÖRGY (MSZP): Elnök úr, bocsánat! Magyarul további tájékoztatást kérjünk.
ELNÖK: Két dokumentumról tudok én ez ügyben. Az egyik, amiről képviselő asszony beszélt, a Magyar Televízió elnöke készített egy jelentést, amit én megkaptam bizottsági elnökként és továbbítottam a képviselőkhöz. Az ORTT napirendjére tűzte az ügyet, és arról is készült egy írásos jelentés az ORTT apparátusában, amit nem kaptam meg, nem tudom, mások megkapták-e. De hivatalosan mindenesetre nem jutott el a bizottságba. Ezt hivatalosan kérni fogjuk. Ennek alapján lehet megtárgyalni a kérdést.
Az albizottság vezetőjének feladata, hogy a bizottsági ülés időpontját, napirendjét stb. előállítsa. Megkapja ki-ki a tájékoztatást, hogy mikor lesz az ülés.
Tellér képviselő úr!
TELLÉR GYULA (Fidesz): Azt szeretném megkérdezni, hogy egy bizonyos ügyet a média-albizottság tárgyal, akkor azt az ügyet a bizottság nem tárgyalja? Vagy pedig ez csak egy előkészítő fázis az albizottsági tárgyalás, arra, hogy valamilyen előre megrágott szöveget kapjon a bizottság?
ELNÖK: Nem a Házszabályt forgatom most, mondom, hogy nincs ilyen precíz rendelkezés a Házszabályban, tehát nincs igazán szabályozva ez a kérdés. Én ezt csak halkan jegyzem meg, hogy nem vagyok olyan nagy barátja az albizottság-alakításnak, mert ha igazán fontos ügy van, akkor azt többnyire a bizottság egésze kívánja tárgyalni, és akkor a dolog másik oldala meg úgy néz ki, hogy csak a nem fontos ügyek maradnak az albizottságnak. Most ez így természetesen némileg sarkítva van. Elvben az albizottság ülésein - ha nem tévedek - a képviselők részt vehetnek, csak a szavazati arányok nem módosulhatnak a bizottsági tagok esetleges részvétele révén.
Én első fordulóban azt javasolnám, ha szabad, hogy miután itt formális határozathozatalra - tekintettel az ügy jellegére, hogy nem bizottsági hatáskörbe tartozó intézményekről van szó, sem a Magyar Televízió műsorairól, sem a nem közszolgálati műsorszolgáltatók műsorairól mi nem tudunk állásfoglalást hozni, hanem nyilván véleménycseréről van szó, ezért próbáljuk meg az albizottságot kitágítani úgy, hogy egyszer kelljen tárgyalni a kérdésről. Magyarul: akit érdekel a téma, azt javaslom, bizottsági tagként jelenjen meg a tárgyaláson. Ha valami olyan konklúziója lenne az albizottsági ülésnek, ami a kulturális bizottság egészének döntését igényli, akkor ezt el lehet dönteni az albizottságnak.
(Egyeztetés.) Ági mondja, hogy filmtörvény végrehajtását vizsgáló albizottság működött az előző ciklusban. Ott volt olyan konklúziója az albizottság tevékenységének, ami a bizottság elé került. De a dolog természete ott más volt, mert egy törvény végrehajtásáról volt szó, és formálisan is a bizottság hatáskörébe tartozó döntést kellett hoznia a bizottságban. De azt javaslom, ha ez elfogadható, hogy első menetben próbáljuk meg azt, hogy az albizottságnak cseréljünk véleményt a konkrét kérdésről, ha úgy tűnik az ottani megszólalásokból és az ott kialakult véleményekből, hogy valamiért a bizottság egészének kell, akkor nyilván a bizottság egésze elé lehet terjeszteni. Nem ötleteket akarok adni, de a frakcióknak lehetőségük van a bizottság napirendjét formálni, a Fidesz-frakció bőségesen rendelkezik javaslattételi lehetőséggel, amit kötelező a bizottságnak figyelembe venni. Ezért nem formális az, amit mondok, hanem érdemi lehetőség. Az albizottság esetleges tanulságait aztán ki-ki maga megfontolás alapján hasznosítja.
Ha ez elfogadható válasz, akkor köszönjük szépen mindenkinek a jelenlétet.
A bizottsági ülést bezárom.
(A bizottsági ülés befejezésének időpontja: 11 óra 30 perc)
Pető Iván
a bizottság elnöke
Jegyzőkönyvvezető: Egriné Ambrus Andrea