KSB-11/2006.
(KSB-11/2006-2010.)
az Országgyűlés Kulturális és sajtóbizottságának
2006. október 31-én, kedden, 10.00 órakor
az Országgyűlés Irodaháza 569. számú tanácstermében
megtartott üléséről
Tartalomjegyzék
Napirendi javaslat: *
Az ülés résztvevői *
A bizottság részéről *
Megjelent *
Helyettesítési megbízást adott *
Meghívottak részéről *
Hozzászólók *
Általános bevezető *
A napirend elfogadása *
Javaslat Az Európai Parlament és a Tanács irányelve a tagállamok törvényi, rendeleti vagy közigazgatási intézkedéseiben megállapított, televíziós műsorszolgáltató tevékenységre vonatkozó egyes rendelkezéseinek összehangolásáról szóló 89/552/EGK tanácsi irányelv módosításáról *
Dr. Sarkady Ildikó tájékoztatója *
Dr. Zachar Balázs tájékoztatója *
Képviselői kérdések, hozzászólások *
Dr. Sarkady Ildikó reflexiói *
Dr. Zachar Balázs reflexiói *
Elnöki összefoglaló *
A gazdasági reklámtevékenységről szóló 1997. évi LVIII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat (T/1139. szám) *
Dr. Hegedűs Márta tájékoztatója *
Szavazás általános vitára való alkalmasságról *
Egyebek *
1. Javaslat Az Európai Parlament és a Tanács irányelve a tagállamok törvényi, rendeleti vagy közigazgatási intézkedéseiben megállapított, televíziós műsorszolgáltató tevékenységre vonatkozó egyes rendelkezéseinek összehangolásáról szóló 89/552/EGK tanácsi irányelv módosításáról (COM(2005) 646; 2005/0260/COD)
(Bizottsági vélemény készítése a Házszabály 134/B §-ának (4) bekezdése alapján)
2. A Magyar Tudományos Akadémiáról szóló 1994. évi XL. törvény módosításáról szól törvényjavaslat (T/1065.szám, új/átdolgozott változat a T/1029. szám helyett)
(Tatai-Tóth András, Vitányi Iván és Göndör István (MSZP) képviselők önálló indítványa)
(A bizottság feladatkörébe tartozó módosító javaslatok megvitatása) - Nem érkezett módosító indítvány
3. A gazdasági reklámtevékenységről szóló 1997. évi LVIII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat (T/1139. szám)
(Általános vita)
4. Egyebek
Elnököl: Pető Iván (SZDSZ), a bizottság elnöke
Dr. Jánosi György (MSZP), a bizottság alelnöke
Alexa György (MSZP)
Bókay Endre (MSZP)
Fedor Vilmos (MSZP)
Halmai Gáborné (MSZP)
Lukács Zoltán (MSZP)
Tatai-Tóth András (MSZP)
Dr. Vitányi Iván (MSZP)
Dr. Cser-Palkovics András (Fidesz)
Gulyás Dénes (Fidesz)
Tellér Gyula (Fidesz)
Vincze László (Fidesz)
Dr. Lukács Tamás (KDNP)
Helyettesítési megbízást adott
Halász János (Fidesz) Tellér Gyulának (Fidesz)
Alexa György (MSZP) távolléte idejére Fedor Vilmosnak (MSZP)
Alföldi Albert (MSZP) Halmai Gábornénak (MSZP)
Bókay Endre (MSZP) távolléte idejére dr. Jánosi Györgynek (MSZP)
Kubatov Gábor (Fidesz) Vincze Lászlónak (Fidesz)
Dr. Gyimesi Endre (Fidesz) dr. Cser-Palkovics Andrásnak (Fidesz)
Kiss Attila (Fidesz) Gulyás Dénesnek (Fidesz)
Dr. Sarkady Ildikó politikai főtanácsadó (Miniszterelnöki Hivatal)
Dr. Zachar Balázs kormány-főtanácsadó (Miniszterelnöki Hivatal)
Vári Péter kormány-főtanácsadó (Miniszterelnöki Hivatal)
Dr. Hegedűs Márta tanácsos (Gazdasági és Közlekedési Minisztérium)
(Az ülés kezdetének időpontja: 10 óra 05 perc)
PETŐ IVÁN (SZDSZ), a bizottság elnöke - a továbbiakban ELNÖK: Jó napot kívánok! Tisztelt Bizottság! Tisztelt Meghívottak és Érdeklődők! A bizottsági ülést megnyitom.
A bizottsági ülésre kiküldött meghívóban három téma szerepel napirendi javaslatként. Ebből az akadémiai törvény módosítása okafogyottá vált, mert tegnap a parlament döntött. Az eredeti javaslatot - most már szokás szerint - megint kiegészítenénk egyebekkel, néhány nem napirendre tűzendő technikai jellegű ügyet praktikus lenne megbeszélni, amikor az érdemi témákat lezártuk.
Kérdezem a bizottság tagjait, a napirendi javaslathoz kinek van észrevétele? (Senki sem jelentkezik.) Ha ilyen nincs, akkor kérdezem a bizottság tagjait, ki fogadja el az előterjesztett napirendi javaslatot? Aki igen, kézfelemeléssel jelezze! (Szavazás.) A bizottság a napirendi javaslatot egyhangúlag elfogadta. A bizottság határozatképes.
A meghívónak megfelelően az első napirendi pont az Európai Parlament és a Tanács irányelve a tagállamok törvényi, rendeleti vagy közigazgatási intézkedéseiben megállapított, televíziós műsorszolgáltatók tevékenységére vonatkozó egyes rendelkezéseinek összehangolásáról szóló meglévő tanácsi irányelv módosításáról.
A bizottság először tárgyal ilyen európai uniós ügyet, ezt képviselőtársak tudják. Az előzményeket időben megkapták. A legutolsó módosításról szóló kormányálláspontot is megkapták a képviselőtársak a múlt héten. Ennek ismeretében a tárgyalásnak akadálya nincs.
Üdvözlöm a kormány megjelent képviselőit, Sarkady Ildikó politikai főtanácsadót, Zachar Balázs kormány-főtanácsadót és Vári Pétert, az ő címe nem szerepel a papíromon, de majd kiderül. Annyiban nem szokványos a felállás, hogy a Miniszterelnöki Hivatalon belül most alakult egy médiaügyekkel foglalkozó "csoport" - bár talán a hivatalos státusza nem ez -, s miután a kulturális bizottsággal gyakran fognak találkozni azok, akik ezt a munkát végzik, most mindhárman eljöttek és bemutatkoznak. Sarkady Ildikót és Zachar Balázst jól ismerhetik a bizottság régi tagjai. Vári Péterrel is találkozhattak az előző ciklusban is - bár akkor még az Informatikai és Hírközlési Minisztériumot képviselte -, de a bemutatkozásra átadom a szót Sarkady Ildikónak.
Dr. Sarkady Ildikó tájékoztatója
DR. SARKADY ILDIKÓ politikai főtanácsadó (Miniszterelnöki Hivatal): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Köszönjük szépen az első közös munka alkalmát, mert azt gondolom, az elkövetkezendő időszakban többször fogunk találkozni. Azáltal, hogy Magyarország csatlakozott az Európai Unióhoz, mind az audiovizuális médiaszabályozás, mind pedig a digitális átállás kapcsán több egyeztetési feladatunk lesz a jövőben.
Bemutatom én is a két kollégámat, mindketten kormány-főtanácsadók. A Miniszterelnöki Hivatal kabinetjén belül jött létre ez a kis csoport. Igazán még fejlődésben vagyunk, hiszen az Informatikai és Hírközlési Minisztérium helyettes államtitkársága foglalkozott annak idején - majdnem negyven fővel - a digitális átállás témakörével, és a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumában is főosztályi szinten foglalkoztak az audiovizuális médiaszabályozás kérdéseivel.
Megváltozott hazánkban a médiaszabályozás, nemcsak azért, mert mi így döntöttünk, hanem azért, mert az Európai Unió ilyen irányba halad. Önálló hírközlési csomag lépett hatályba, és úgy tűnik, az audiovizuális médiaszolgáltatás tartalma is megváltozóban van, hiszen az Európai Bizottság pillanatnyilag is felülvizsgálja a '89-es irányelvet. Ezért mi úgy gondoltuk annak idején - amikor én ezt a megtisztelő felkérést kaptam -, hogy "két lábra" helyezzük a hazai médiaszabályozást is. Ugyanakkor ez a "két láb" elválaszthatatlan egymástól, hiszen nem lehet elkülönülten kezelni - engedjék meg ezt a hasonlatot - a szoftver- és a hardverkérdéseket. A tartalom és a hordozó, az eszközrendszer abszolút összetartozik, tehát együtt kell dolgoznunk, ugyanakkor mind a két terület sajátosságait figyelembe kell vennünk.
Ez most az első alkalom arra, hogy lássuk, a közös munka hogy kezdődik. Ezzel a bevezetéssel át is adnám a szót Zachar Balázs kollégámnak.
ELNÖK: A formalitás kedvéért én adom meg a szót Zachar Balázsnak. Azok számára mondom, akik eddig nem találkoztak Zachar Balázzsal, az előző ciklusban a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumában foglalkozott elsősorban médiaügyekkel és médiajogi ügyekkel.
DR. SARKADY ILDIKÓ politikai főtanácsadó (Miniszterelnöki Hivatal): Kiegészítésként mondanám, Vári Péter pedig az Informatikai és Hírközlési Minisztériumban a digitális átállás stratégiájával foglalkozott, szintén főosztályvezető volt. Köszönöm.
Dr. Zachar Balázs tájékoztatója
DR. ZACHAR BALÁZS kormány-főtanácsadó (Miniszterelnöki Hivatal): Köszönöm szépen. Tisztelt Bizottság! Az előzőleg kiküldött összefoglaló anyagból is nyilvánvalóan kiderült, a mai ülés fő témája ennek a bizonyos - röviden határok nélküli televíziózásról szóló - irányelvnek a módosítása, illetve az ezzel kapcsolatos hazai álláspont kialakítása.
Először röviden arról beszélnék, hogy ez az irányelv-módosítás jelenleg milyen fázisban van az Európai Unióban, ezen belül hazánknak milyen feladatai vannak. Ezt követően röviden ismertetném, melyek azok az általunk leginkább fontosnak tartott kérdések, amelyekben Magyarország álláspontja különösen kiemelkedő lehet, és jelentős ennek a további kialakítása, illetve, hogy az irányelv jövőbeni elfogadásának lehetséges ütemterve miképpen alakulhat.
Az irányelvtervezet - mint elhangzott - eredetileg az 1989-es 552. számú irányelv egyszeri módosítása, ezt követően pedig a jelenlegi felülvizsgálati, módosítási folyamat közepén tart. Ennek célja, hogy szabályozza az Európai Unió területén, a tagállamokban folyó televíziós műsorszolgáltatás harmonizált szabályrendszerét, amelyet valamennyi tagállamnak követnie kell.
A mostani módosítás célja, hogy az elmúlt években láthatóvá vált technológiai fejlődés miatt áttekintse azokat a legfőbb csomópontokat, amelyek mentén az irányelv felülvizsgálatára, megújítására szükség van. Ennek megfelelően a következő jó néhány évre megpróbáljon egy jövőt is kiálló szabályozási modellt alkotni, amelyet valamennyi tagállam el tud fogadni. A módosított irányelvet tavaly decemberben terjesztette elő az Európai Bizottság, amely az elmúlt jó néhány hónapban a Tanács Audiovizuális Munkacsoportjában képezte vita tárgyát. A következő szakaszban már az Európai Parlament is bekapcsolódik az irányelv felülvizsgálatának munkájába.
A tanácsi munkacsoporton belül a kormányzati álláspontot az ide vonatkozó hazai jogszabályok, illetve kormányhatározat alapján alakítottuk ki, az audiovizuális szakértői csoport részvételével, amelynek tagjai az audiovizuális politikában, illetve szabályozásban érintett tárcák szakértői. Ezt követően minden egyes tanácsi munkacsoportülésre külön mandátum készült, ennek megfelelően képviselte a tanácsi munkacsoport magyarországi képviselője a magyar álláspontot.
A következő állomás a most novemberben sorra kerülő Miniszterek Tanácsülése, amelynek célja, hogy az irányelvről úgynevezett általános megközelítést fogadjon el. Ennek lényegében a fő funkciója, hogy kijelölje azokat a fő pilléreket, amelyek alapján majd tovább folyhat a következő félévben az irányelv felülvizsgálata. Ezektől a pillérektől nyilvánvalóan a későbbiekben már nem nagyon lehet eltérni. Ennek feltétele persze az, hogy minimális konszenzus jöjjön létre a kulcskérdésekben a tagállamok között. Erre a későbbiekben még visszatérek, hogy mennyi esély van ennek a konszenzusnak a létrejöttére.
Elmondanám azokat a fő pontokat, amelyek álláspontunk szerint Magyarország számára is különösen fontosak, és amelyekkel kapcsolatban értelemszerűen a kérdések, illetve további témák is felmerülhetnek. Az irányelv mostani módosításának egyik fő célja, hogy áttekintse azt a szabályozási tárgykört, amelyek szabályozása a következő években szükséges, vagyis meghatározza azt a hatályt, amelyet az irányelv a későbbiekben szabályozni fog. Meghatározza azokat a szolgáltatásokat, amelyek a szabályozás hatókörébe tartoznak.
A jelenlegi irányelv alapján az úgynevezett klasszikus vagy hagyományos televíziós műsorszolgáltatások kerültek szabályozás alá, míg a jövőben - éppen azért, mivel látható, hogy az átalakuló médiapiacon egyre nagyobb súlyt és szerepet kapnak azok a hagyományosnak már nem tekinthető televíziószerű szolgáltatások, amelyek nem illenek bele a mostani szabályozás definícióiba, ezért - meg kell keresni több olyan definíciót, illetve szolgáltatás-meghatározást, amely alapján megfoghatók ezek az úgynevezett új típusú médiaszolgáltatások.
Az irányelv jelenlegi állapotában úgy tűnik, ez a bizonyos hatálykiterjesztés korlátozott jellegű lesz, ami azt jelenti, hogy az eredeti elképzelésekhez képest - amelyek meglehetősen tágra nyitották volna az új szolgáltatások körét, amelyek a szabályozás hatálya alá tartoznak - ez inkább szűkebb lesz. Az internetes, az online alapú szolgáltatások csak korlátozott mértékben kerülnek be a szabályozás hatálya alá. Nevezetesen arról van szó, hogy azon új típusú szolgáltatások esetén, amelyek esetében a néző vagy a felhasználó határozza meg a hozzáférés helyét és idejét - vagyis az úgynevezett ondiman vagy lekérhető szolgáltatások -, ezek be fognak kerülni a szabályozás hatálya alá. Itt azonban feltétel lesz az, hogy ezek a típusú szolgáltatások is televíziószerű, televízióval használatos vagy televízióra jellemző tartalmakat sugározzanak. Vagyis nem általában terjeszti ki a szabályozás hatályát valamennyi online vagy internetes jellegű tartalomra, hanem feltétel az, hogy ezek a tartalmak televízióban is megjelenhessenek szokásos módon. Ez a meghatározás látható módon még nem teljesen kiforrott és kikristályosodott, hosszú viták előzték meg.
Épp az volt a kérdés - és itt oszlott meg a tagállamok álláspontja -, hogy célszerű-e, szükséges-e az ilyen típusú internetes, online alapú szolgáltatások esetében túlságosan tágra nyitni a szabályozás kapuját, és mindent beengedni a szabályozás hatálya alá, vagy sokkal inkább indokolt egy korlátozottabb, szűkebb és végrehajtható, jogilag is alkalmazható szabályozás kialakítása. Mivel a többségi vélemény az volt, hogy ha túlságosan tágra nyitjuk a szolgáltatások körét, s ezáltal beemelünk a szabályozás ernyője alá túlságosan széles kört, akkor nem leszünk képesek olyan típusú jogi aktusokat, jogi szabályokat alkotni, amelyek hatékonyan végrehajthatóak lesznek, ehelyett lex imperfecta, végrehajthatatlan szabályozás alakul ki. Ennek megfelelően a mostani szabályozás tervezete szerint korlátozott körben a televíziószerű ondiman vagy lekérhető szolgáltatások kerülnek majd a szabályozás hatálya alá.
Itt még csak annyit jegyeznék meg röviden, hogy az internet alapú szolgáltatások esetén ma sem nélkülözünk szabályokat tagállami szinten. A legtöbb tagállamban létezik már bizonyos fokú minimális szabályozásuk ezeknek a szolgáltatásoknak, amelyek elsősorban a büntetőjog, illetve a polgári jog területén, valamint az elektronikus kereskedelmi szolgáltatásokat szabályozó jogszabályok területén jelennek meg Ezek bizonyos minimális törvényi vagy egyéb jogszabályi kötelezettségeket tartalmaznak arra nézve, milyen módon lehet esetlegesen fellépni az ilyen típusú szolgáltatások esetén akkor, ha ezek jogellenes tartalmakat közvetítenek a felhasználók felé.
A következő kérdéskör, amiről érdemes beszélni, az úgynevezett joghatóság kérdése. Ez lényegében azt jelenti, milyen elvek alapján kell eldönteni azt, hogy adott szolgáltatóra mely tagállam jogát kell alkalmazni. E tekintetben az egyik kulcskérdés a származási ország elvének figyelembevétele. Az európai uniós közösségi jog egyik alappillére az, hogy általában a szolgáltatások területén a származási ország elvének alapján állunk, vagyis ha egy adott szolgáltató a letelepedés helye szerinti ország jogának megfelel, ennek megfelelően folytathat tevékenységet az Unió többi tagállamában is.
Ez az audiovizuális médiaszabályozás területén úgy jelent meg, hogy a jelenlegi irányelv egyik alappillére: az úgynevezett sugárzás helye vagy a székhely, illetve azon ország joga szerint, ahol a szerkesztői döntések születnek - összefoglalva a származási ország elve szerint kell elbírálni egy adott szolgáltatót, annak az államnak a jogát kell alkalmazni az adott szolgáltatóra, annak az országnak a joghatósága, nemzeti hatósága jogosult eljárni ezzel a szolgáltatóval szemben.
Felmerült azonban több tagállam részéről annak az igénye, hogy olyan esetekben, amikor az adott szolgáltató - jelentős részben vagy teljes egészében - egy másik ország területére sugározza a műsorát, kivételként lehessen alkalmazni a vételi állam jogát is, tekintettel arra, hogy itt olyan fontos kulturális érdekek sérülhetnek, amelyek a vételi ország jogában kiemelkedő jelentőséggel bírnak.
Itt szintén kompromisszum körvonalai látszanak kirajzolódni, tekintettel arra, hogy a Bizottság szerint egyrészt a származási ország elvétől eltérni nem lehet, mert lényegében ez az uniós közösségi jog egyik alappillére, ilyen értelemben ennek az irányelvnek is egyik legfontosabb oszlopa. Másrészt azonban valamilyen módon figyelembe kell venni azokat az érdekeket is, amelyek bizonyos kulturális jelentőséggel bírnak, amelyek jellemzően kisebb tagállamok számára fontosak akkor, amikor az ő területükre nagyszámú külföldről származó műsor érkezik, amelyek esetleg nem mindig felelnek meg az ő jogrendszerüknek.
Magyarország, illetve a magyar kormány e tekintetben azt az álláspontot képviseli: tekintettel arra, hogy a többi szektorban következetesen kiállunk a származási ország elve mellett, illetve tekintettel arra, hogy Magyarországról is történik sugárzás külföldi ország területére - jellemző módon a külföldön, illetve határon túl élő magyarság számára -, fontos az, hogy továbbra is megmaradjon az irányelvben a származási ország elve, és továbbra is ezt az alapelvet kövessük, ez az alapelv határozza meg a joghatóság meghatározásának szabályait.
Ennek megfelelően tehát az a kompromisszum, amely szerint továbbra is a származási ország elvén áll az irányelv, viszont bizonyos esetekben, amikor bizonyítható, hogy egy székhely megválasztása azzal a szándékkal történt, hogy adott szolgáltató megkerülje az egyébként rá vonatkozó joghatóság vagy az általa célországként választott ország jogát, ebben az esetben kivételként alkalmazhatók bizonyos intézkedések a fogadó ország vagy a vételi ország részéről. Ezek azonban csak kivételes körben, meghatározott garanciák és az arányosság figyelembevételével történhetnek meg.
Álláspontunk szerint ez a kompromisszum vagy eszközrendszer alkalmas lehet arra, hogy egyrészt továbbra is tiszteletben tartsa a származási ország elvét, ugyanakkor kiemelkedően fontos jogsérelmek esetén mégis segítséget nyújtson a sérelmet szenvedett vételi ország számára annak érdekében, hogy felléphessen az ilyen csalárd magatartást tanúsító vagy joghatóságot megkerülő szolgáltatókkal szemben.
A következő kérdés, amiről érdemes néhány szót szólni: a reklámszabályok módosulása az új irányelv szerint. A jelenlegi irányelvben meglehetősen sok mennyiségi - és nemcsak minőségi - jellegű rendelkezés található a reklámok elhelyezésére, minőségére, mennyiségére tekintettel. A módosítás célja az, hogy ezeket a szabályokat egyszerűsítse, ugyanakkor bizonyos mértékben könnyítéseket is alkalmazzon, mert a tagállamok többsége nem akarja azt, hogy túlságosan bénítólag hasson az európai médiapiacra a túlságosan merev reklámszabályok alkalmazása. Ennek megfelelően bizonyos mennyiségi könnyítések, egyszerűsítések lesznek.
Alapelv marad az, hogy a hagyományos televíziós műsorszolgáltatások körében óránként húsz százalékos reklámmennyiség lesz megengedett. Ugyanakkor lehetővé válik az úgynevezett termékelhelyezés, vagyis az az eset, amikor egy műsorszámban megjelenik - jellemzően népszerűsítési céllal - valamely termék, szolgáltatás logója vagy maga a termék, anélkül, hogy konkrétan egyébként klasszikus reklámról beszélhetnénk. Ezek egyébként jellemzően az amerikai filmekből már ismert megoldások. Engedélyezésük azért vált szükségessé, mert az Európai Bizottság, illetve a jogalkotó nem szeretné, hogy ezen szabályozási hiányosság vagy joghézag fennmaradása miatt esetleg hátrányos helyzet alakuljon ki az európai műsorokkal szemben. Vagyis fölösleges olyan típusú jelenség ellen küzdeni, ami egyébként is jellemzően jelen van az európai műsor- és filmgyártásban. Ily módon az az álláspont nyert többségi támogatást, hogy ezt a termékelhelyezést bizonyos korlátozásokkal, szabályokkal engedélyezni kell. Az alapelv azonban az, hogy mind a műsorszám elején, mind pedig a műsorszám végén közölni kell a nézővel azt a tényt, hogy az adott műsorszám ilyen típusú termékelhelyezést tartalmazott, amely nyilván reklámozási célokat szolgál.
Fontos kérdésként érdemes még beszélni az európai művek támogatása szabályozásának alakulásáról. A jelenlegi irányelvben a hagyományos televíziós szolgáltatások tekintetében bizonyos százalékok, illetve arányok vannak meghatározva, hogy milyen arányban kötelező európai műveket, illetve független gyártásban készült műveket sugározni a hagyományos televíziós műsorok tekintetében. Itt a kérdés az volt, hogy az új típusú médiaszolgáltatások esetében - ahol nem beszélhetünk hagyományos műsoridőről, mert ahogy mondtam, itt adott műsorcsomagból választ a néző, és nem egy adott műsorfolyam kerül automatikus módon sugárzásra - nyilvánvalóan nem lehet műsoridőhöz kötni az európai művek arányát. Ugyanakkor viszont kötelező jelleggel konkrét mértéket sem lehetett meghatározni a tagállamoknak a tekintetben, hogy az új típusú médiaszolgáltatásokban milyen mértékben legyen kötelezően meghatározva az európai művek aránya.
Jelenleg az az - inkább csak deklaratív jellegű ösztönzést tartalmazó - kitétel szerepel az irányelv-tervezetben, miszerint ezen új típusú médiaszolgáltatások esetében is a tagállamokban elő kell segíteniük az európai művekhez való hozzáférését. Hogy ezt milyen eszközökkel oldják meg, ez már a tagállami hatáskör kérdésébe tartozik. Vannak olyan tagállamok, ahol e tekintetben már elöl járnak, meglehetősen szigorú, illetve konkrét mennyiségi jellegű kvótákat vetettek ki ezen új típusú médiaszolgáltatások tulajdonosaira is. A tagállamok többségében azonban ilyen típusú rendelkezések még nincsenek. Nyilvánvalóan a későbbiekben Magyarország számára mérlegelési lehetőség lesz, hogy milyen módon kívánja majd ezen új típusú médiacsomagokban kötelezővé tenni az európai művek arányát.
Végezetül az irányelv egyik fő jellemzőjeként azt szeretném még hangsúlyozni, hogy a két típusú szolgáltatáscsoport szabályozásának különbsége leginkább abban fogható meg, hogy míg a hagyományos televíziós műsorok esetében továbbra is megmarad az előbb említett rendelkezések többsége, illetve bizonyos mennyiségi, illetve minőségi szabályokat fog tartalmazni az irányelv, addig az új típusú médiaszolgáltatások esetében csak a szükséges minimális szabályozásokat kívánja tartalmazni az irányelv. Tehát az előbb említett reklámszabályok tekintetében csak bizonyos garanciális jellegű szabályokat kíván alkalmazni, ami azt jelenti: minden esetben közölni kell, hogy az adott szolgáltatás felhasználója reklámot lát és reklámmal találkozik, az azonosítás követelményének minimális feltétele megjelenik.
Bizonyos termékek, szolgáltatások körében tiltott lesz a reklám az új típusú média esetében is, tehát a gyógyszerek, dohánytermékek esetében mindenképpen erről van szó. A kiskorúak védelmére vonatkozó rendelkezések lényegében ugyanolyan szigorúsággal megjelennek az új típusú médiaszolgáltatások esetében is, és ezen rendelkezések megsértése esetén lesz lehetőség bizonyos körben ezen új típusú szolgáltatások vételének korlátozására is.
Összességében most leginkább ennyiben indokolt összefoglalni az irányelv fő tartalmát. Nyilván ha lesznek kérdések, azokra majd egyenként is válaszolunk.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Mielőtt képviselőtársaknak megadnám a szót, annyit érdemes előrebocsátani, hogy ilyen típusú tárgyalás még nem volt a bizottságban. Itt nem az általános vitára való alkalmasságról kell a bizottságnak dönteni. Attól függ, hogy milyen vélemények jelennek meg itt a bizottságban. Ha a vélemények többé-kevésbé egy irányba tartanak, akkor - ha a képviselőtársak ehhez hozzájárulnak - egy olyan típusú összefoglalót készítünk, mint amilyet a költségvetés, illetve a zárszámadás kapcsán szokás készíteni, tehát hogy a bizottságban ilyen és ilyen vélemények jelentek meg. Ha valami vélemény karakteresen eltér esetleg a többségétől, akkor nyilván ennek megfelelően majd eldöntjük, hogy ezt hogyan jelenítjük meg. Ennek értelmében itt most - eltérően a költségvetési és zárszámadási véleménytől - gondolom, nem feltétlenül szükséges többségi és kisebbségi álláspontot, ellenzéki és kormánypárti álláspontot elkülöníteni. Azt, hogy itt a bizottsági ülésen megjelenő véleményeket hogyan prezentáljuk az európai ügyek bizottságának, azt nyilván nagymértékben meghatározza, hogy mennyire tartanak egy irányba a megjelenő vélemények és esetleg mennyire térnek el egymástól.
A képviselőtársaké a szó! Tellér képviselő úr!
Képviselői kérdések, hozzászólások
TELLÉR GYULA (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Igen nagy érdeklődéssel olvastam ezt a módosító irányelvet. Igen tartalmasnak, gazdagnak, ugyanakkor sok tekintetben már jól kialakultnak és érvényesnek gondolom. Mégis van vele kapcsolatban pár megjegyzésem, ezeket szeretném elmondani.
Először mondok néhány dicsérő szót. Szerintem igen lényeges mozzanata ennek a szabályozásnak, hogy hogyan gondolkodik és gondoskodik az egyes országokban zajló szabályozásról. Egyrészt azzal, hogy a származási ország elv szigorúságán rést enged - méghozzá nagyon jó helyen engedi a rést -, másrészt pedig, hogy a szabályozó hatóságok függetlenségét hogyan igyekszik biztosítani, illetve hogy a szabályozó hatóságok egymással, illetve a bizottsággal való kapcsolatát hogyan rendszeresíti. Ezzel megindít egy olyan kiegyenlítődési folyamatot - és kölcsönös ellenőrzési folyamatot is -, amelyet mindenféleképpen üdvösnek és üdvözlendőnek gondolok. A két dolog, amit itt felemlítettem, szerintem a legnagyobb erősségei az itt olvasható szövegnek.
Most inkább néhány olyan problémát szeretnék fölvetni, ami úgy érzem, a szöveggel kapcsolatban továbbgondolásra érdemes. Hogyan lehet a szövegben esetleg olyan változtatásokat ejteni, amelyek ezeknek a megjegyzéseknek a figyelembevételére alkalmasak?
Olyan általános jellegű megjegyzéssel szeretném kezdeni, amit majd monomániásan mindig emlegetni fogok, amikor médiatárgyalások lesznek a bizottságban. Szerintem minden médiaszabályozásnak az első és legfontosabb tárgya annak a hatásnak a szabályozása, amit a médiarendszer a nézőkre, a hallgatókra, a társadalomra gyakorol. Természetesen ettől a pillanattól kezdve ezt folyton finomítani kell, hiszen a médiarendszer is egy agregátum, meg a társadalom is egy agregátum, amire hat a médiarendszerből kijövő hatás, tehát itt folytonos finomításokra van szükség. De ez a jogszabályokra is vonatkozik: ezeket a finomításokat a jogszabályoknak is folyamatosan el kell végezniük.
Az én nagy kérdésem elsősorban az, hogy a médiarendszerből kijövő hatással kapcsolatban megfelelő vagy elegendő küszöböt tartalmaz-e az esetleg nem kívánatos hatásokkal szemben? Egyről már beszéltünk: arról, hogy ha más ország területére irányuló adásokban olyan tartalmak jelennek meg, amelyek a fogadó országban valamilyen kulturális vagy gazdasági érdeket sértenek, akkor itt lehet küszöböket állítani.
Én két másik dolgot fogok most hirtelenjében megemlíteni. A sokféle küszöb mellett, amelyik ebben a szövegben szerepel, tehát a kiskorúak védelmére vonatkozólag, vagy a reklámokban a gyógyszer-, kábítószer-, robbanóanyag-forgalmazás stb., tehát megvannak a küszöbök. Van azonban egy olyan dolog, amit én nem értek, és ezt talán kérdés formájában is fölvetem. Ha jól emlékszem, a mi általunk megkapott szöveg 14. oldalán a reklámokkal kapcsolatban vastag betűvel - azt hiszem, a Tanács módosító indítványa - azt mondja, hogy "Az audiovizuális kereskedelmi kommunikáció - ez az, amit közönségesen reklámnak szoktunk nevezni - nem sértheti az emberi méltóságot." Ugyanezt a klauzulát nem látom általában a műsortartalmakkal kapcsolatban kijelentve. Márpedig úgy gondolom, ha ott kijelentenénk, akkor itt feleslegessé válna, és sokkal általánosabb érvényűvé válna ez a fajta tilalom vagy szabályozási elem.
A másik, ide is vonható probléma, amit szeretnék megemlíteni, a reklámszabályozás mennyiségi paramétereire vonatkozik. Értem én azokat az érveket, amelyek azt mondják, hogy világverseny is van a reklámozás tekintetében, és a túlságosan merev vagy szűkre vont szabályozás esetleg versenyhátrányba hozza az európai műsorszolgáltatókat. Zárójelben jegyzem meg: nem igazán értem, hogyan, milyen mechanizmuson keresztül kellene, hogy ez megvalósuljon, tehát inkább kételyeim vannak ennek az érvnek a megalapozottságával kapcsolatban. De mindenesetre úgy gondolom, túl nagy az a tér, amit a reklám elfoglalhat a műsorfolyamban. Az, hogy órától óráig húsz százalék lehet a reklámidő, ez már szerintem túl van azon a küszöbön, ahol nézhetetlenné válik a műsor vagy a műsorfolyam. A műsorokat harmincpercenként meg lehet szakítani reklámmal, amely reklám nem egy reklám, és nem egy pillanatra villan föl, hanem gyakorlatilag megszakítja a műsorfolyamot. Ugyanakkor visszaélésszerű is ezek elhelyezése, hiszen jól tudjuk, hogy a kalandfilmnek vagy a sorozatnak a legizgalmasabb pillanata az, amikor megszakítják. Ahol a spontán figyelem az emberben pszichológiai törvényszerűségek alapján a legintenzívebbé, legerősebbé válik, oda teszik be a reklámot, hogy azzal a spontán figyelemmel ne a történetet folytassuk tovább, és ne épüljünk belőle és ne a morális erőink növekedjenek, hanem a kereskedelmi ismereteink és felbuzdulásunk erősödjön.
Úgy gondolom, ezek a paraméterek - amiket ez a szöveg is tartalmaz - már túl van azon a küszöbön, amely szerintem nézhetetlenné és élvezhetetlenné teszi a műsorokat. Már nem arról van szó, hogy van egy műsorfolyam, amelyikbe bele van helyezve reklám, hanem arról van szó, hogy van egy nagy reklámoztatási folyam, amelyiket a műsorszolgáltató vagy a reklámoztató pszichológiailag megtámaszt máshonnan vett ingertípusokkal, például egy kalandfilmmel vagy valamilyen más ingerrel. Ezt nagyon alaposan újra kellene gondolni.
Ugyanilyen fontosnak tartom az európai műalkotásokkal kapcsolatos szabályozást. Túlságosan puhának tartom. Látható, hogy itt nagyon hosszú határidők vannak megengedve. Azt lehet mondani, a jámbor óhaj formáját öltik ezek a szabályozási részek, amikor azt mondjuk, "ha lehetséges", "ha a feltételek megvannak" stb., tehát számtalan kibújási lehetőséget ad.
Megint felhívom a figyelmet arra, én az utóbbi időben kimondottan tanulmányozási céljából rendszeresen nézem a kereskedelmi televíziók műsorait. Döbbenten tapasztalom, körülbelül van tíz-tizenöt film, amelyik mindegyik kereskedelmi televízión végigmegy. Mindig újabb és újabb tizenöt van. Magyarán szólva: nincs választék. Úgy néz ki, mintha az a tulajdon szerinti sokféleség, amit ráadásul a médiatörvény is előír és támogat, egyszersmind választékbőséget is jelentene. Tisztelettel jelentem, óriási tévedés! Nincsenek erre vonatkozóan adataim, de az a gyanúm, hogy ha mögénézünk ezeknek a folyamatoknak, akkor két vagy három nagy amerikai filmforgalmazó és ezek mögött egy-két nagy filmgyár húzódik meg, ezek szórják szét a saját műsoraikat, és jelenik meg nálunk úgy, mintha médiapluralizmus volna. Holott ebben a tekintetben gyakorlatilag annak a valaminek - amit véleménymonopóliumnak szoktak nevezni - sajátos változata, nem kimondottan a logikai vélemények világában, hanem a világábrázolás, a társadalomábrázolás vagy a szórakoztatás dimenziójában ez jelenik meg.
Úgy érzem, hogy Európának, Magyarországnak az ellen való védekezése teljességgel elégtelen. Nem is veszi észre a magyar társadalom, hogy ez milyen óriási problémát jelent. Bocsánatot kérek, mert valószínűleg most már nagyon sokat beszélek, de mégis muszáj ezt elmondanom. Itt bizonyos tartalomtípusok jelennek meg, mert azok a tartalomtípusok fogják majd a hirdetéshez a megfelelő nézettséget biztosítani, és ezekkel a tartalomtípusokkal töltik fel a magyar társadalmat és a társadalom tagjainak a fejét. Most mondom - miután a társadalom aggregátum -, vannak olyan nézőcsoportok, akik kritikai viszonyt tudnak kialakítani maguk között és ezek között a tartalmak között. Én azt állítom, hogy a magyar társadalomnak talán a nagyobb része az, amelyik ilyen viszonyt nem alakít ki, hanem elemi ösztönzővé válnak benne azok a magatartástípusok, amelyek ezek a műsorok vagy filmek közvetítenek. Itt sokkal határozottabb és erőteljesebb védekezést valósítanék meg.
Nagyon sok mindent szeretnék még mondani, de talán máskor is lesz alkalom rá. Még egy-két megjegyzést a definíciókkal kapcsolatban. Itt van például a reklámprobléma. A reklámproblémát nagyon alaposan körüljárni látszik a szöveg, mégis van egy vagy két lyuk ezen a dolgon. Ismeretes, hogy az elektronikus technika fejlődése következtében megjelent az úgynevezett virtuális reklám. Brazíliából közvetítenek egy futballmeccset, ahol a brazil közönség számára valamit jelentő hirdetésekkel vannak tele a hirdetőtáblák. Nálunk meg tudják csinálni azt, hogy olyan jelet tesznek bele ebbe a közvetítésbe, hogy ugyanazokon a hirdetőfelületeken magyar vagy a magyarokat érdeklő hirdetések jelennek meg. Ez a probléma meg sincs nevezve a szövegben, nem hogy a rá vonatkozó szabályozásnak akárcsak az elemeire is rábukkannánk.
Ugyanilyen helyzet, nem tudom, mi pontosan a szakmai neve: Például a futballpályán zajlik a mérkőzés, de a kép úgy van fölvéve, hogy van egy viszonylag szabad égbolt, és azon egyszer csak megjelennek különböző hirdetések. Ezt egyszerűen megtiltanám. Ez megint ahhoz a problémához tartozik, hogy most műsort közvetítek és az visz hirdetéseket, vagy egy hirdetésfolyamot közvetítek, és közé beteszek egy kis futballmérkőzést a biztonság kedvéért, hogy mégis nézzék a műsort. Ezeket a problémákat nem látom kezelve a szövegben.
Bizonyos zavart is látok. Az európai eredetű műsorok időbeli, illetve költségbeli részarányával kapcsolatban jelentést kell készítenie a műsorszolgáltatóknak. Ott az egyik jelentés kétévente kell, hogy készüljön, a másik jelentés meg négyévenként kell, hogy készüljön. Szerintem egységesíteni kellene, kétévenkénti készülésre. Elnézést, hogy most az oldalszámot nem tudom pontosan megmondani, de könnyen utánakereshető.
Végül mondom a legfontosabbat, amivel szeretném is befejezni. A magyar Alkotmány 61. paragrafusa kimondja, hogy a véleménymonopóliumot el kell hárítani, nem szabad, hogy ilyesmi létrejöjjön. Azt gondolom, a véleménymonopólium nem úgy, ahogy azt a hatályos médiatörvény szabályozza, tulajdoni alapon jön létre, vagy nem ez a fő szempont, hanem érdekalapon jön létre, és azonosan érdekelt műsorszolgáltatók műsorfolyama tökéletesen egy irányba mutathat akkor is, ha tulajdonilag teljesen különböző tulajdonoscsoportokhoz tartoznak. Én csak azt említem meg, hogy az RTL Klub műsorai és a TV2 műsorai milyen hihetetlen egyöntetűséget mutatnak mint műsorfolyam, függetlenül attól, hogy azt hihetjük, a tulajdoni oldalon nincsen koncentráció.
Miközben ez a tervezet az indokolásaiban foglalkozik azzal a problémával, hogy a technikai fejlődés, a platformok konvergenciája stb. hogyan jön be a szabályozásba, nem foglalkozik azzal a problémával, hogy valamilyen módon gondoskodni kellene róla, hogy amikor áttérünk a digitalizációra, akkor a digitális platformokból ne szerezhessen egyetlenegy tulajdonosi csoport vagy műsorszolgáltató olyan részesedést, hogy azzal megint létre tudjon jönni egy olyan monopolszerű helyzet, mint ami - valljuk be - a mai magyar médiapiacon van. Ezt mindenképpen elmondandónak gondoltam.
Köszönöm szépen a figyelmet. Elnézést, hogy ilyen hosszan szóltam.
ELNÖK: Alexa képviselő úr!
ALEXA GYÖRGY (MSZP): Jó napot kívánok! Szeretettel köszöntöm vendégeinket! Igen sok mindennel egyetértek, amit Tellér képviselő úr elmondott. Megállapításai jelentős részében néhány dologból én magam más következtetést vonok le, de azokat a veszélyeket, amiket felvázolt, magam is valós veszélyeknek tartom. Különösen Magyarország esetében érzem elég sokszor kiszolgáltatottnak magunkat. Azt gondolom, ezért is kell megtenni mindent saját nyelvünk és saját kulturális értékeink megőrzése érdekében.
Nyilvánvalóan ebben a szabályozásban számunkra az európai művek preferált megjelenítése jelentheti a segítséget. Más szempontból nekünk fontos lenne, ha ezen belül is valamilyen logikán pozitív diszkrimináció érhetne bennünket. Ez a valamilyen logika nyilvánvalóan a kisebb országok, kisebb nyelvek logikája lehet. Egyébként éppen ezért azt én is fontosnak tartom, hogy magának az európai művek megjelenésének ne írott malaszt legyen a szabályozás, hanem számon kérhető, szigorú garanciákkal bíró.
A más országok területén sugárzásról... Amikor ezt olvastam, két dolog jutott eszembe. Az egyik a mi érdekünk - ebben a körben kimondható -, a Duna TV. A másik, amiben hasonló az álláspontom az önökével - a korábbi vitákra, vagy inkább azt mondanám, beszélgetésekre hivatkozva - mondjuk a Cool TV. A helyzet a következő: ha az egyiket szorongatom, a másik is fájni fog. Magyarul: kellő óvatossággal kell eljárni. Valószínűleg a "mi fontosabb" logikája. Én adott esetben például a mi nemzeti érdekeink szempontjából a Duna TV helyzetének erősítését fontosabbnak tartom.
A műsortartalmak nem sérthetik az emberi méltóságot, teljesen rendben van. Ez a reklám kapcsán került szóba. Látni kell, hogy a reklámmennyiségeknek korlátot szab a fogyasztók szintje. Valóban, ez jó példa volt, lassan már úgy tűnik, hogy a reklámok közötti átfedések egy-egy műsorfolyam. De ez egyébként sokak esetében az átkapcsolást okozza. Nyilvánvalóan keresik a tűrésküszöböt a kereskedelmi televíziók, de ha elvétik a mértéket, akkor saját nézettségük fogja kárát látni. Ilyen értelemben ebbe szabályozással - a szerepelteken túl - belefolyni nem látom hatékonynak. Van ebben csomó olyan dolog, amit nem szabad a piacra bíznunk, még akkor is, ha számolunk a piac realitásaival. És vannak olyan dolgok, amiket nyugodtan a piacra bízhatunk, mert egyébként ki fogja végezni azokat, akik mondjuk már 80 százalék reklámot sugároznak, és 20 százalék tartalomnak nevezhető valamit.
A párhuzamos műsorok közötti átfedésnek van egy technikai, racionális oka: ezek nagyon sokszor lefutott sorozatok, amelyeknek különböző etapjait viszonylag olcsón, csomagban meg lehet vásárolni vagy cserélgetni lehet. Valóban jár úgy az ember, hogy ugyanannak a sorozatnak három különböző korszaka megy különböző adókon. A néző el fogja dönteni, hogy ott marad-e. Nem gondolom, hogy ezzel kezdeni lehet valamit.
Én egyébként a TV2 és RTL Klub példában látom: az eredendő ok az, hogy az e mögött álló, máshol is működő műsorszolgáltató csoportok gyakorlatilag az adott országra vonatkozó licenceket valósítanak meg. Így jönnek létre egyébként döbbenetesen egymásra hasonlító vetélkedőktől kezdve döbbenetesen egymásra hasonlító sorozatok. Adott esetben a két egymással vetélkedő adó pedig megpróbálja a másik műsor ellentettjét a maga módján megcsinálni, kicsikarni ezzel a maga számára valamifajta nézettséget. Ez egyébként számomra éppen nem azt bizonyítja, hogy ők ketten valamifajta monopóliumot hoztak létre - meglehet, erősebbek a többieknél, nem vitatom, ez ténykérdés -, hanem éppen azt bizonyítja, hogy ők a maguk módján egymással vetélkednek. Elég lehangoló egyébként, hogy az egyik nem nagyon értékes műsort egy másik nem nagyon értékes műsorral próbálják überelni. Ezt nézőként elég lehangolónak tartom, de igazából ez egyfajta verseny.
A virtuális reklámok dolga. Amennyire tudom, igazából egyfajta reklám van, amit élesen elutasít mindenki: amikor nem tudom, hogy reklámot nézek. Ezek a kis kockák a filmek közé becsempészve, ami pszichés alapon helyez el különböző... Amennyire én tudom, ez egy tiltott történet. Más szempontból az, hogy egyébként az illető Coca-Colát iszik, Marlborót szív és az asztalra ki van téve a csomag, ezek nem nyomon követhető dolgok igazából... Nem beszélve arról, hogy olyan típusú hatósági fellépést követelnének, ha ezt igazából komolyan veszem, ami körülbelül olyan nevetséges helyzetet eredményezne például a dohányzással kapcsolatos reklámok terén... Humphrey Bogart filmjeiben akkor ki lehetne satírozni a cigarettát, holott ő egy olyan hős, aki így ragadt meg bennünk, kétségtelenül káros szokás képviselőjeként.
Azt üldözni, azt szabályozni, amit úgysem nagyon tudunk üldözni és úgysem nagyon tudunk szabályozni, igazából nem kellene. Azt viszont nagyon fontosnak tartom, hogy hangsúlyosan megjelenjenek a mi érdekeink ebben a szabályozásban. Európai szabályozás révén nyilvánvalóan nem mondhatjuk azt, hogy a mi érdekeinket tessék megjeleníteni, hanem megkereshetjük azokat az Európán belül föllelhető érdekeket, amelyekre hivatkozva bizonyos garanciákat elhelyezhetünk.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Jánosi alelnök úr!
DR. JÁNOSI GYÖRGY (MSZP): Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Én látok reményt arra, hogy egy irányba mutasson a gondolkodásunk ebben az ügyben. Én is támogatnám, ha sikerülne közös nevezőként megfogalmaznunk egy olyan álláspontot, ami segíti a kormány munkáját az európai színtéren az egyeztetések során. Én is abból indulok ki, hogy jónak tartom ezeket az irányelveket. Kellően pontosan szabályoz bizonyos területeken, viszont kellően rugalmas is ahhoz, hogy ne váljék túlszabályozottá a terület. Egy-egy ilyen irányelvnél ugyanis mindig fönnáll a veszélye annak, hogy a különböző tagországok saját problémáikat viszont akarják látni az irányelvrendszerben, megpróbálják ezt beletenni, és emiatt aztán teljesen túlszabályozottá válik a dolog, ami nagyon sokak számára rugalmatlan és használhatatlan lesz majd az irányelvek terén.
Próbálok a keretek között maradni. Úgy fogom fel, hogy ez az irányelvrendszer egy keret. Keret, amit aztán kinek-kinek - tagországokról beszélek - saját szabályozásával kell pontosabbá tenni, kiegészíteni. Az irányelv maga is jelzi, hogy egyáltalán nincs ellenére, ha még szigorúbban szabályoznak különböző országok a saját jogi kereteik között, mint ahogy ő maga azt előírja. De próbálok maradni az irányelveknél, és én látok valamit, amit talán a kormány figyelmébe ajánlhatunk akkor, amikor képviseli a magyar álláspontot.
Látom az irányelveknél, hogy vannak bizonyos prioritások, amelyek megfelelnek az európai uniós törekvéseknek. Az egyik ilyen az európai integritás megőrzése, megerősítése, ami jól nyomon követhető, tetten érhető az irányelvben. Az is nyomon követhető, látható - mert hát ilyen a világ -, hogy a piaci mechanizmusok, a gazdasági élet szereplőinek bizonyos prioritásai, gondolok itt a reklámszabályozás terére, jelen vannak. Ezzel együtt kell élnünk, benne van, tudomásul veszem.
Nekem azonban egy picit hiányzik egy nagyon fontos európai uniós szempont ebből az egész irányelvből. Ez az európai szempont, amit sokszor hangsúlyoznak, de a gyakorlatban nagyon nehezen lehet érvényre juttatni: a nyelvi, kulturális sokszínűség megőrzése, védelme és megerősítése az európai színtéren. Én ezt nagyon fontosnak, végiggondolandónak tartom. Nem egyszerűen csak arról van szó, hogy a kis országok érdekeit védeni kell a tagállamok körében, védeni kell a nemzeti kulturális jelentőségünket. Ez általában is igaz, általában európai alapelv a nyelvi, kulturális sokszínűség védelme, megerősítése. Ezt a szempontot érdemes lenne a kormánynak még egyszer végiggondolni akkor, amikor az irányelveket átnézzük, mert lehet majd találni olyan pontokat, ahol ez a nagyon fontos uniós alapelv az irányelvek szintjén is visszaköszönhet ebben a rendszerben.
Két dolgot mondanék, ami esetleg segítheti ezt. Érdekes, hogy ugyanazok a problémák jöttek elő Alexa képviselő úr, Tellér képviselő úr gondolatában is. Itt van a származási ország elve. Mélységesen egyetértek, hogy ez nagyon fontos alapelv, és ameddig lehet, ragaszkodjunk ehhez. Nyilván bizonyos kivételeket nem fogunk megúszni, ezt engedni kell. Nemcsak a Duna Tévéről van szó, hanem méltányolni kell például a Deutsche Welle törekvéseit, amelyik a német kultúrát próbálja őrizni, megerősíteni, megismertetni széles körben. De igaz ez, természetesen, a Duna Televízióra is, amely a határon túlra irányul, sugároz, és a magyar kultúra életben tartása az egyik legfontosabb célja a határon túli magyarság körében.
Felvetődött azonban a Cool TV problémája. Azt gondolom - és itt van az egyik olyan javaslat, ami összecseng Tellér képviselő úr javaslatával -, hogy akkor, amikor erről a problémáról vagy a határon túlnyúló sugárzó rendszerekről beszélünk, akkor nem egyszerűen az emberi méltóság problémáját kellene megerősíteni - az is nagyon fontos! -, hanem a nemzeti méltóság problémáját. Ez fontos alapelv lehet akkor, amikor ebben a témakörben mozgunk. Lehet, hogy érdemes lenne végiggondolni, amikor származási ország elvéről és más országba irányuló sugárzásról beszélünk, akkor lehet, hogy az alapelvek szintjén meg lehet fogalmazni, hogy az emberi és a nemzeti méltóságot nem sértheti az ilyen típusú adás. Az összes többi maradhat. Ezzel ott vagyunk a Cool TV problémájánál. Ezzel nagyon fontos jelzést adhatunk, mert lehet, hogy ez nemcsak a mi problémánk, hanem más európai országok számára is egyfajta gondot jelent ez. Egyébként akkor rögtön különbséget is tettünk a Duna TV, illetve e között. A Duna Televíziót védenünk kell, itt viszont egy fontos jelzést érdemes tenni az Unió felé, hogy erre a problémára vigyázzunk.
A másik dolog, ami talán összefügg azzal, amiről itt beszélek: erősíteni, védeni kellene a nemzeti, nyelvi, kulturális sokszínűséget Európában. Ez ahhoz a ponthoz kapcsolódik, amelyik ugyan nem lineáris szolgáltatók körében is megemlíti az európai alkotások védelmét a műsorkínálatban, hogy valamilyen kontingens erejéig utalni kellene arra, hogy ott azért fel kell mutatni az európai alkotásokat. Nem kerülne semmibe, ha mi javasolnánk azt, hogy itt, amikor a nem lineáris szolgáltatókról beszélünk, ne csak az európai alkotásokról beszéljünk, hanem a saját nyelvű, nemzeti alkotásokról is, erre is érdemes odafigyelni. Tudom, hogy ezt aztán ki-ki a maga országában szabályozhatja majd, de gesztus értékű, jelzés értékű lenne az európai uniós irányelvek szintjén is - éppen a nemzeti sokszínűség védelme, megerősítése érdekében - megemlíteni ezt az irányelvrendszert.
Uram bocsá!, én még azt sem tartom kizártnak, hogy az európai alkotások a saját nyelvű, nemzeti alkotások mellett még a közszolgálati tartalmakat is próbálnák erősíteni. Azokat is próbálnák erősíteni, hogy jelenjen meg az is a nem lineáris szolgáltató kör gondolkodásmódjában. Ezek egymást erősítő fogalmak. Én nagyon sok európai médiatörvényt ismerek, és általában amikor a közszolgálatiságot szabályozzák, az első helyen mindig ott van a saját kultúra, saját nyelv védelme, őrzése. Ezek egymást erősítő fogalmak lennének. Azt gondolom, ez még belefér az irányelvrendszerbe.
Ha ezeket megtennénk, akkor én azt gondolom, mi magunk is hozzájárulnánk ahhoz, hogy tényleg ne csak írott malaszt maradjon ez a nyelvi kulturális sokszínűség védelme az Európai Unión belül, hanem meg is tudjon jelenni ezekben az irányelvekben. Egyébként én támogatom és teljes mértékben egyetértek a magyar álláspont javaslattal. Azt gondolom, ezek a kiegészítések, amelyekről mi itt beszélünk, csak erősíthetik, javíthatják és még markánsabbá tehetik a magyar álláspontot.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Lukács képviselő úr, utána Halmai Zsuzsa!
DR. LUKÁCS TAMÁS (KDNP): Azon gondolkodom, miután mindenki egyetért mindenkivel, talán majd egyszer, amikor a magyar médiatörvényhez hozzá kell nyúlnunk vagy meg kell alkotnunk, akkor hasonló alapállásból tudunk egymással tárgyalni, hiszen ez a probléma átvezet oda. Ez az első megjegyzésem.
A második pedig: Végig kell gondolni azt, hogy az európai uniós alkotmány kudarcán nyilván a magyar állampontot akkor alakítjuk ki helyesen, ha olyan álláspontot tudunk elfogadtatni ezekben a tartalmi kérdésekben, amivel legalább többséget tudunk szerezni Európában. De ez nem azt jelenti, hogy az adott álláspontot - jó előre - gyengítsük le az elfogadás érdekében. Azok az országok eredményesek, akik elég karakteresen jelenítik meg a saját álláspontjukat, és megpróbálnak partnert szerezni ahhoz az állásponthoz.
Ezeket a problémákat most azért nem akarom ismételni, mert mindegyikkel egyetértek. Valóban a magyar érdek szempontjából nem véletlen ez a négy kiemelés. Azt hiszem, jól sikerült ez a négy kiemelés, a visszajelzések is ezt mutatják. Az is kérdés, hogy - saját szakmám, a jog területéről mondom - új típusú problémákhoz új típusú megközelítések szükségesek. Az a probléma, hogy mi az, ami a normatívával szabályozható és megfogható, és mi az, ahol akármit teszek, bármit tehetek a normával, nem fogom tudni megfogni. Hogy érthető legyen: nyilván egy focimeccs közvetítése nem a közszolgálat része, nem mindegy, hogy Borsodi Ligát nézek vagy angol bajnokságot... (Derültség.)
Ez a normatíva is a kérdés alapkérdése, amivel az a problémám, amikor sejtjük, nem tudjuk pontosan... Digitális korszak... Lehet, hogy aki technikailag érti, az nem tudja nekem elmagyarázni pontosan. Mi is fog történni velük? Nyilván ez egy új típusú kihívás, amire új típusú válaszok kellenek.
A másik oldal azonban már nem a normatíva kérdése, és az európaiság, magyarság kérdéskörre átvezet. Azt is tudnunk kell: beszéltünk mi itt tisztességesen piacról, az a piac már rég elmúlt, és különösképpen a média területén elmúlt. Ez nem egy olyan típusú piac, ami ugyanúgy szabályozható, fogyasztóvédelemmel, egyebekkel. Az Európai Unióban nagyon szabályozott piacok vannak. A médiapiac nem ez a piac.
Van az a szociológiai kifejezés, hogy amerikanizálódás. Itt azzal kell szembenéznünk: beszéltünk európai gyártásról, európai műsoridőről, ezek nem európaiak lesznek. Éppen ezért értek egyet Jánosi képviselőtársammal, hogy ahol ezek viszont megfoghatók a normatíva területén - pontosan ezek, például nyelv... Ugyanakkor szembe kell néznünk azzal is, hogy ha ma végiggondoljuk az európai államokat, nagyjából ehhez a törekvéshez Ausztriában vagy Lengyelországban úgy gondolom, partnert fogunk találni. Nem fogunk partnert találni az anglikán államok között vagy Belgiumban ezekhez a törekvésekhez. Bár Belgiumban talán a nyelvhez tudunk találni azonos álláspontokat.
Azt gondolom, ennek a grémiumnak nyilván nem az a szándéka, lehetősége, hogy a ennek az anyagnak a szakmai részleteit tudja kezelni. Ha olyan erős támogatást kap a magyar kormány vagy a delegáció ezekre a tárgyalásokra, hogy van egy bizottság, a kulturális bizottság nagyjából ezekben a kérdésekben egyező állásponttal, ez erősíti a pozíciónkat. Ezért van jelentősége, hogy ezt a bizottság elé hozták, és nem azért, hogy nekilássunk és hozzá nem értően a részletkérdéseket megoldjuk. Azért tartom jó ötletnek, hogy ide került - nemcsak az egyetértések nyomán -, Tellér képviselőtársam meg a többi hozzászólás eszenciáját, kivonatát abban érzem, hogy ezeket a pontokat az anyagban erősíteni kell. Akkor majd tárgyalási pozícióban lehet, hogy kell engednem az összes állam elfogadása érdekében, de mégis azért kell ezeket erősebbé tenni az anyagban, mert abban az esetben tudok jobban partnert szerezni, ha nagyon világosan és nagyon keményen van megfogalmazva az álláspontom, ha nagyon logikus. Itt van az a kérdés, ami a joghatóság, a határon túli magyarok kérdésében megkerülhetetlen Magyarország számára, és az európai művek támogatásának kérdése, ahova ha a nyelvet bevisszük, ehhez szintén tudunk partnereket szerezni.
Még egy dolog, amivel nem tudom, mit lehet kezdeni: a reklámok kérdése. Mindenkinek ez a legfájóbb, mert abban a pillanatban, ha a reklám ilyen szabályozása megengedett lesz, a közszolgálatiságot nyugodtan elfelejthetjük. Nem hiszem, hogy ilyen reklámszabályozás mellett elvárható... Lehet persze azt mondani, hogy kapcsolj át másik reklámra... Komolyan, automatikusan szoktam átkapcsolni, csak az a baj, hogy akkor a másik kereskedelmi tévén ugyanakkor van a reklám. (Derültség.) Lehet, hogy a digitalizálás megoldja ezt a problémámat, hogy nem kell reklámot néznem. De azt is látni kell - visszatérve a Tellér Gyula által elmondottakhoz -, hogy annyira bonyolult rendszer, itt például ha az oktatási reformról beszélünk, nem megkerülhető az a kérdés, hogy előbb-utóbb nem tesszük be az oktatásba ezt a kérdést. Én már gondolkoztam a "Hogyan védekezzünk a reklámok ellen?" című tantárgy oktatásán. (Derültség.)
Biztos, hogy ma a hagyományos oktatási rendszer nem lesz alkalmas, hogy erre felkészítsen embereket. Nem lehet számon kérni a médiaszabályozáson vagy a médiapiacon olyan dolgokat, a magyar oktatási rendszerben végig kellene ezt gondolni, hogy az audiovizuális oktatás erősítése már általános fokon szükséges volna. Akkor tudja kezelni ezeket a problémákat, különben le fogják tarolni ezek a problémák és fogyasztó emberré teszik, akinek aztán végképp nem kell gondolkodnia.
Még egyszer köszönöm ezt a napirendre tűzést. Hajrá képviselő urak, akkor ugyanezzel a hozzáállással a magyar médiatörvénynél is!
ELNÖK: Képviselő úr hálájának jelentőségét nem csökkenti, hogy kötelező napirendre tűzni... (Hangos derültség.) Gondolom, a hölgyeknek is köszöni, ha észrevételeket tesznek, akkor Halmai Zsuzsa következik!
HALMAI GÁBORNÉ (MSZP): Köszönöm szépen a szót. Nagyon sok minden elhangzott, nem szeretném ismételni, ezek nagy részével egyetértek. Én két nagy csoportba foglalnám azt, mi az, amit még tehetünk. Az egyik az, hogy megerősítünk dolgokat ebben a szabályozásban, és a képviselőtársak erre konkrétan is megtették a javaslataikat. A magyar nyelv és kultúra, valamint az európai kulturális sokszínűség megerősítése azok a célok, amelyeket egyértelműen felvállalhatunk. Ugyanakkor a másik oldalon olyan dolgunk is lehet, amiben azt mondjuk, garanciákat adni, hogy bizonyos területeken ne szabaduljon el ez a piac. Ilyen például a reklámtevékenység.
Ezért én még egyszer három konkrét pontra szeretném felhívni a figyelmet, akár szövegszerűen is javaslatot tenni. Képviselőtársaim többhelyütt mondták már a származási ország elvének fenntartását, tehát ezt én is támogatnám.
A reklámügyben konkrétan benne van az anyagban, hogy "A tárgyalási álláspont szerint a gyermekműsorok reklámokkal való megszakításának abszolút tilalmát kívánja elérni a magyar kormány." Azt gondolom, ha erre erősítünk rá, akkor ez egy teljesen konkrét dolog, akkor nemcsak a reklám egy szeletével tudunk itt megbirkózni, hanem kimondottan a gyermekek védelmének elősegítéséért dolgozunk.
A legnagyobb terület, amit minden hozzászólásban próbáltunk megerősíteni, ez a magyar nyelv és kultúra védelme. Az anyagban a 35. pontban van szó arról, hogy az európai művek védelme hogyan szólna. Ide lenne egy szövegszerű javaslatom, bár tudom, hogy nem mi vagyunk a javaslattevők, csak a szelleme miatt mondanám el. Úgy fogalmaz ez a passzus, hogy "A nem lineáris audiovizuális médiaszolgáltatások potenciálisan részben a lineáris médiaszolgáltatások helyére léphetnek. Ennek megfelelően lehetőség szerint támogatnunk kell az európai alkotások terjesztését és készítését." Én ezt úgy erősíteném meg vagy úgy bővíteném ki, hogy "... ennek megfelelően lehetőség szerint támogatniuk kell a saját nyelvű nemzeti és európai alkotások készítését és terjesztését." Nagyon fontos a "saját nyelvű" és a "nemzeti".
Ugyanígy a következő részben képviselőtársaim említették, hogy a garanciákat a közszolgálatiságban látják, és nemcsak Magyarországon, gondolom én, hanem a többi európai országban is, hiszen általában a közszolgálati műsorszolgáltatók azok, akiknek érdekük a saját nyelven való megszólalás, a saját kultúra kiemelt terjesztése, valamint a közszolgálati hírek lévén a pontos tájékoztatás. Ezért ugyanebbe a passzusba, a 35-ösbe be lehetne emelni a következő szakaszba. "... és a közszolgálati tartalmak révén aktívan hozzá kell járulniuk a kulturális sokszínűség előmozdításához."
Ez két olyan szövegszerű javaslat, amit egyébként képviselőtársaimmal is egyeztettünk, amelyet ha képviselni lehet, az eredeti célokhoz közelebb jutunk majd közösen. Egyébként minden előttem szóló megszólalását támogatom.
Köszönöm.
ELNÖK: Tisztelt Bizottság! Képviselőként megpróbálom én is összefoglalni a véleményemet. Úgy tűnik - de ez nem a mostani bizottsági ülésen szerzett ismeret -, hogy a kulturális bizottság médianormáival nem lenne különösebb probléma... (Hangos derültség.)... most nagyon általánosan fogalmazok természetesen, nem a politikai ízű véleménykülönbségekről beszélek, amelyek természetesen léteznek. Minden önhittség nélkül azt feltételezem, hogy itt a kulturális bizottságban bizonyos kulturális ismeretekkel rendelkező és kulturális igényeket megfogalmazó képviselők ülnek.
Azt nem érzem meglepőnek, hogy nagyjából egyetértünk abban, milyen lenne mondjuk a televízió, ami eljut a közönséghez. A kérdés az, hogy milyen eszközökkel lehet ezt elérni. Én úgy értelmezem a helyzetet, hogy az Európai Unió normáival kapcsolatban az a probléma, hogy - ha tetszik, jogfilozófiai értelemben - mire van joga és mire nincs joga az Európai Uniónak, de áll ez az egyes országokra is.
Feltehetően mindenki ugyanolyan ismeretekkel rendelkezik ez ügyben, hogy az aczéli kultúrpolitika valójában nemes szándékkal - hogy az emberek ne nézzenek túl sok televíziót - csak bizonyos napokon engedte meg, hogy televíziós adás legyen Magyarországon. Nem hiszem, hogy vitatható lenne akár az itteni vélemények alapján is, hogy emögött valami humánus szempont is meghúzódott. Most tegyük ebben a pillanatban zárójelbe azt, hogy véleménymonopólium volt, de bizonyos kulturális ideológia jegyében - nem politikai ideológia jegyében - valóban nemes szándéknak nevezhető, ha csökkenteni akarjuk a tévénézésre fordított időt. Ezt csak példának hoztam arra, hogy ha valakinek, egy szabályozó testületnek a hatalma nem korlátozott, vagy önmaga nem korlátozza a szabályozás lehetőségeit, akkor sokféle módon próbálhatja megvalósítani esetleg az emberek szándékával szemben is a maga jó szándékát.
Ha jól értem, az Európai Unió szabályozásának - és ez áll az egyes európai uniós országokra is - az az alapelve, hogy valamilyen magasabb rendű és nagyon konkrét hivatkozási alap kell arra, hogy az emberek döntési szabadságát és a piac szabadságát korlátozni lehessen. Monopólium elleni korlátozások megengedettek az Európai Unióban, ilyen alapon a versenyt lehet korlátozni, bizonyos versenyszabályokat lehet alakítani. Nyilván humanitárius - vagy ha tetszik - emberi jogi szempontok alapján lehet korlátozni, kiskorúak védelmére hivatkozva lehet korlátozni, egészségügyi normák jegyében lehet korlátozni - a reklám korlátozható, a dohányzás stb. tiltásával -, de bizonyos határon túl nagyon nehéz - jogfilozófiai értelemben - hivatkozási alapot tartalmazni, hogy miért korlátozza bárki is a reklámidőt. Ha az emberek nem akarják nézni azt a sok reklámot, akkor nem nézik.
A televíziónál és rádióműsor-szolgáltatásnál mindeddig az az alapelv, hogy egy véges termékről van szó, a csatornák lehetősége véges, ilyen alapon állami jellegű eszközökkel ennek a terméknek a használata szabályozható. Ha jól értem a helyzetet, körülbelül most vagyunk a végénél ennek a korszaknak, mert lassan nem lesz véges termék a csatornalehetőség. Tehát az a jogfilozófiai alapelv, hogy itt az államnak vagy a hatóságnak ilyen hivatkozási alapon korlátozási lehetősége van, az a veszély fenyeget, hogy megszűnik.
Az a mindenki által ismert vicc jut az ember eszébe, amikor a kulturális bizottságban jó szándékú médiaszabályozásról esik szó, hogy a cserkész jó cselekedet, hogy akarata ellenére is átkíséri az út másik oldalára a cserkész vagy úttörő - ki milyen kultúrában nevelkedett - a delikvenst.
Tellér képviselő úr hivatkozott arra, hogy hogyan látja ő a magyar fogyasztót. Valóban feltehetően a magyar fogyasztó nem akarja azt a kulturális terméket fogyasztani, amit itt ennél az asztalnál a döntő többség szeretne vele fogyasztatni. Arra hivatkozva, hogy mi jót akarunk, és nemesek a szándékaink, amikor ilyen meg ilyen szabályokat akarunk bevezetni - ez azért kevés ahhoz, hogy megalapozott legyen a korlátozás.
Egyetértek szinte minden itt elhangzott véleménnyel tartalmi értelemben, hogy milyen szándékot lenne jó megvalósítani egy ilyen európai uniós irányelvvel, akkor azt az aggodalmamat fogalmazom meg, hogy a közös jó szándékunk kinyilatkoztatásán és az ilyen kívánságok megfogalmazásán túl belefoglalható-e jogi értelemben egy ilyen szabályozásba mindaz, amit mi szeretnénk.
Jánosi képviselő úr említette a nemzeti méltóság ügyét. Most abszolút példát hozok, de nem zárom ki, hogy a Tenkes kapitányában a labancok nevetségessé tétele bizonyos esetekben sérti a nemzeti méltóságot. De nyilván lehetne itt jócskán hivatkozni a kulturális termékekre, ami egyik nemzet aspektusából beleillik az adott kultúrába, a másik nemzet aspektusából pedig sérti az adott kör önérzetét. Nyilván általánosabb elvekről és tendenciózus műsorokról van szó. De olyan szabályozást, amely minden ilyen problémát eleve kizárna vagy megoldhatná magát a problémát, a fölvetett problémát és a szándékot, amiben egyetértünk, meg tudná valósítani, megvallom őszintén, nehezen tudom elképzelni. El tudom képzelni, hogy finomíthatóak azok az eszközök vagy kívánalmak, amelyek az előttünk lévő, már megfogalmazott szövegben szerepelnek, de ebben az ügyben nem nagyon vagyok optimista. Az itt elhangzott megfogalmazásokban sem látom azokat az eszközöket, amelyek a kívánt célt radikálisan - vagy nem radikálisan - megvalósítani lennének képesek.
A reklámidő merült fel itt a legerőteljesebben, mert az elfogadhatónak tartott reklámidő emelkedik. Ez nem egy természeti törvényre épülő szabály, hogy 20 százalék legyen, mint ahogy a 15 sem az volt. Valószínű, életszerűbb az, ha tudomásul vesszük, hogy a kereskedelmi televíziók kereskedelmi alapon működnek, és legalább ennek megfelelő szabályok valósulnak meg. Egyetértek Tellér képviselő úrral meg mindenkivel, hogy sok a reklámidő a televízióban, és élvezhetetlenné válnak az igényesebb műsorok. Csak mire hivatkozva lehet a reklámidőt korlátozni? Ha azt mondjuk, hogy arrafelé halad a világ, hogy nem korlátozott a frekvencialehetőség, akkor mire hivatkozva lehet azt mondani, hogy éppen csak 20 százalék lehet a reklámidő? Alexa képviselő úrral egyet kell értenem, hogy ezt valószínűleg a műsorszolgáltatók józan belátása korlátozza radikálisabban és nem a formális előírás.
Az, hogy rögzítsük valamilyen formában az itt elhangzott szándékokat - mármint hogy milyen kulturális normákat tartunk kívánatosnak -, azzal nem vitatkozom, rendben van, csak ennek eszközrendszerét továbbra sem látom kibontakozni, a korábbiakkal összevetve sem.
Köszönöm szépen.
További hozzászólások? Tellér képviselő úr!
TELLÉR GYULA (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Egyrészt kezdek fölbátorodni az itt elhangzott megszólalások jelentős egy irányba mutatása alapján, hogy a szöveg mögötti bizonyos problémákkal is foglalkozzunk. Pető elnök úrnak csak egyetlenegy megjegyzésére szeretnék reagálni. Egyfelől csakugyan a ma uralkodó európai gondolkodás mindenfajta választási kényszert igyekszik kiiktatni, és azt mondani, hogy az egyén szabad, azt csinál, amit akar. Szerintem ugyan van olyan szempont, ami alapján ez a választási szabadság korlátozható volna, csak ez a szempont az elmúlt évtizedekben egyre kevesebb és kevesebb figyelmet kapott. Ez a szempont pedig az, hogy az ember társadalomban él, és a társadalom nem egyszerűen emberek halmaza, egymásmellettisége, hanem egy, az emberekből épített szerkezet, az emberekből épített működés, és az egyén boldogsága attól is függ - méghozzá egyre nagyobb mértékben, minél komplexebb egy társadalom, talán annál inkább -, hogy ez az együttműködés milyen jó minőségű. Az érdekellentéteket, a konfliktusokat hogyan tudja megoldani? Hogyan tiszteli egyik ember a másikat? Hogyan uralkodik az önzés mellett az együttműködésre való készség, a felelősség, a szorgalom stb.
Azt, hogy a társadalom mint emberekből épült, de olyan tulajdonságokkal rendelkező szerkezet, amelyiknek a tulajdonságait nem lehet közvetlenül az egyénekből levezetni, hanem magából a magasabb struktúrából erednek ezek a tulajdonságok, hogyan lehetne elérni, hogy ez a társadalom minél jobban működjön. Itt van egy sajátos szemléletbeli ugrás, amit el kellene végezni, hogy ennek a bizonyos magasabb rendű valaminek, az emberekből épült szerkezetnek saját külön fontos érdekei vannak, amin keresztül valósul meg az ember legtöbb érdeke. Ezt a kapcsolatot fel kellene ismernénk. Ha ezt a kapcsolatot felismernénk, akkor mernénk ennek a kapcsolatnak az érdekében - vagy ennek a magasabb működésnek az érdekében - az alacsonyabb szintre kényszeríteni. Most is merünk, mert például a gyilkosságot, a rablást, a lopást elítéljük, ami ennek a működésnek a rombolója vagy akadályozója, de már egy csomó "finomabb" összefüggést egyszerűen figyelmen kívül hagyunk.
Európa ilyen szempontból beteg, mert nem meri vagy nem tudja a saját ilyen jellegű felépítettségét definiálni és védelmezni, és azok a súlyos társadalmi zavarok, amiket a televízió hírein keresztül látunk - mondjunk Franciaországban, a randalírozó, mert perspektívátlan és mert kevéssé művelt és mert emberileg kevéssé kidolgozott és feldolgozott személyiségekből álló tömeg végrehajt -, az nem utolsó sorban annak is köszönhető, hogy egy ilyen kulturális fegyverletétel zajlik a társadalomban, és pontosan a kényszerítéstől való tartózkodás már misztikus vagy mítikus tartózkodás, ami visszaüt ezekben az asszimilálhatatlanná és integrálhatatlanná váló közösségben.
Egyfelől azt gondolom, ha az egyének szintjére helyezkedik az ember, akkor az a logikus következtetés, amit elnök úr vont le, de szerintem ez csak az egyik szempont, aminek alapján a társadalmat, és ezen belül például a televízió szerepét meg lehet ítélni. De ugyanezt elmondhatjuk az iskoláról meg egy csomó más dologról is.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Nem kell minden kérdésben egyetértenünk, feltehetően ez a vita többször ismétlődik közöttünk. Én Tellér képviselő úr által elmondottakkal - mármint abban az értelemben, hogy jó lenne bizonyos, ha tetszik, a társadalmi kohéziót erősítő normákat erőteljesen megjeleníteni - idáig egyetértek. Hogy milyen eszközök állnak ez ügyben a közhatalom rendelkezésére, mondjuk például a televíziós műsorszolgáltatás szabályozásánál, abban valószínű nem fogunk egyetérteni. Én azt gondolom, hogy Magyarországon vannak lehetőségek, mondjuk a Duna Televízió. Ez nem azt jelenti, hogy a műsor tartalmával, minden elemével egyetértek. De abban nem nagyon lehet vita, hogy olyan kulturális értékeket próbál közvetíteni, amelyek többé-kevésbé megfelelnek Tellér képviselő úr normáinak is. Nevezzük így, hogy a társadalmi igény ezek befogadására szerény, legalábbis a nézők választási lehetősége nyomán kialakított szokások szerint, nem nagyon választják az ilyen tartalmú műsorszolgáltatást. Persze, hogy ez egy komoly probléma. Ebből lehet olyan következtetést levonni, hogy kialakítunk egy kötelező műsorstruktúrát - nyilván nem így gondolja Tellér képviselő úr sem -, ami alapjában véve igényességében hasonlít a Duna Televízióhoz. Erre mondtam ezt, hogy "hétfőn adásszünet van", hogy az emberek járjanak moziba és beszélgessenek egymással, nekem erről mindig ez jut az eszembe... Ezt hihetetlen nehéz társadalmi problémának érzem én is. Erre mondtam azt, hogy az Európai Unió - ha tetszik - milyen jogfilozófiai megfontolásokra építve szabályozhat, korlátozhat, rendelhet el vagy tehet kötelezővé dolgokat. Ez egy bonyolult társadalomban, amelyik alapjában véve a szabadság elvére épül, nem olyan könnyen megoldható probléma.
A kulturális bizottságban alapkérdések megvitatására nem nagyon van lehetőség, és nem is biztos, hogy egyetértenénk, ha sok idő lenne, akkor sem. Ez az európai uniós szabályozás biztos, hogy alkalmasabb ilyen kérdések - legalábbis - jelzésére, mint egy költségvetési törvény vagy egy szokványosnak nevezhető törvényjavaslat. Azt gondolom tehát, bármennyire is látszólag távol vagyunk bizonyos szövegszerű javaslatoktól, nem felesleges ilyenfajta diskurzus erről az ügyről.
Többen is jelentkeztek. Tatai-Tóth képviselő úr!
TATAI-TÓTH ANDRÁS (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Csak egy nagyon rövid megjegyzést szeretnék tenni. Ha jól értem ezt az előterjesztést, akkor 2012-től a digitális műsorszolgáltatás azt jelenti, hogy ha akarom, átlépem a hirdetést, és folytatom a film nézését, ha pedig akarom, akkor az egyperces hirdetést is akár egész nap nézem, mindig visszakapcsolok rá? A reklám szabályozásával valóban - különösen amikor ilyen távoli jövőben érvényesülő irányelv megvitatásáról van szó - lehet, hogy nem célszerű azon vitázni, hogy 15 vagy 20 perces lehet egy óra alatt a hirdetés, mert ez elveszítette már a jelentőségét.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Lukács képviselő úr!
LUKÁCS ZOLTÁN (MSZP): Köszönöm szépen. Nagyon röviden, itt a vége felé már. Még egyszer a kereskedelmi televíziók műsorstruktúrájához és tartalmi kérdéseihez. Azt gondolom, amiről itt mi beszélünk - struktúra és tartalmi ügyben -, az egy közszolgálati televízió esetén értelmezhető, kereskedelmi televízió esetén nehezebben értelmezhető, mert ezek gazdasági társaságok, gazdasági vállalkozások. Azt szoktam mondani, ha majd az RTL Klub piackutatása azt mutatja, hogy két és fél millióan szeretnének Liszt-zongoraversenyt hallgatni 20 óra 15-kor, akkor Liszt-zongoraverseny lesz. Addig pedig Barátok közt lesz nagy valószínűséggel, mert az eladható, és ezeknek a televíziós társaságoknak bevételt hoz. Azért szövetkeztek, és azért hoztak létre kommunikációs társaságot, hogy bevételt hozzanak. Mint ahogy mi is nyitnánk itt a Jászai Mari téren egy trafikot, akkor azért árulnánk gumicukrot, hogy bevételt hozzon ez nekünk. És nagyon megsértődnénk, ha valaki azt akarná mondani, hogy innentől kezdve csak töltött savanyú cukorkát árusíthatunk. Ebből adódóan szerintem ezen túl is léphetnénk.
A reklámról mindenki beszélt. Egy aspektus, csak azért, hogy elhangozzék: A reklám olyan irdatlan globális piac és olyan globális iparág, aminek a magyar piac nagyon elenyésző részét képezi. Most audiovizuálisról beszéltünk, de van csak audio- és van csak vizuális, és ha ebbe belemennék, hosszú történet lenne. Európai szinten is nagy valószínűséggel azok lesznek leginkább ráhatással erre, akik abból a reklámpiacból jóval nagyobb szelettel bírnak, mint Magyarország. Legyünk őszinték, ha a globális reklámpiacon megnézzük az elosztásokat, Magyarország nagyon hátul van, mondhatni, hogy elenyésző.
Még egy dolog a reklám miatt, mielőtt teljesen elítélnénk. Valóban idegesítő és tartalmi szempontból lehet szidni, amikor Poirot felügyelő éppen lecsap a gyilkosra, akkor a Dosia hatásairól kell értekeznünk. De nézzük meg azt a részét is, hogy a reklám nem önmagában csak egy egyperces élmény a televízió képernyőjén. Rengeteg embert tart el a reklámipar. Vagyis a reklám fogyasztást generál, a fogyasztás termelést, a termelés pedig munkahelyeket meg munkalehetőséget! Mielőtt un block elutasítanánk a reklám jelentőségét, most a példámra visszatérve: lehet, hogy mi nem örülünk, hogy a Dosia-reklámot nézzük, de az, aki a Dosia csomagolóüzemében van, és e miatt a reklám miatt x-szel több darabot adnak el belőle, abból lesz még abban a hónapban három darab éjszakai műszak és 20 ezer forinttal több fizetés, akkor ez is annak a reklámnak hatása, és nemcsak az, hogy nekem megszakították az esti filmemet. Ezeknek a dolgoknak több aspektusa van. Csak azért mondtam, hogy hangozzék el ez is, mert eddig a reklám ügyében csak valamifajta szembenállás volt. Persze vannak ilyen aspektusai meg olyan aspektusai.
A reklám a gazdaságnak egy nagyon fontos tényezője, és a reklám hatásai is a gazdaságnak nagyon fontos tényezői. Az, hogy a reklámot mennyire korlátozzuk, annak egy bizonyos szint után nemcsak kulturális és egyéb ilyen típusú következménye van, hanem gazdasági következményei is vannak, azt meg szintén nem lehet figyelmen kívül hagyni.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Bókay képviselő úr!
BÓKAY ENDRE (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Néhány rövid megjegyzésem lenne csak az eddig elhangzott vitához. Az egyik: érzékeljük, hogy a technikai fejlődések mindig messze megelőzik azokat a társadalmi fejlődéseket, amelyek bekövetkeznek, illetve ezt követik. Ehhez volt hasonlatos például a mobiltelefonok rendszere, illetve ennek kiépítése.
A magam részéről azt javasolnám, leginkább olyan szabályzatokat hozzunk, amelyeken a későbbiekben - miután a digitalizálás a tévé területén elterjed - lehet utána változtatni, és folyamatosan azokhoz a társadalmi igényekhez igazítani, amelyeket kivált ez a változás. Valószínű, azért is félünk, mert a várható változások következményeit nem ismerjük, és nem tudjuk még, mi lesz, hogy fog kialakulni, hogyan alakítja át a világot, Európát, az angolszász közösségeket.
Hiányolom azt - és lehet, hogy ez a saját ismereteimből fakad -, hogy nem tudok arról, nem olvastam olyan tanulmányt, ami ezeket az elemzéseket elvégezte volna, tehát azt mondaná, hogy várhatóan ilyen és ilyen társadalmi változások fognak bekövetkezni, és ezek így hatnak az egyén, a közösség mindennapi életére. Én sokkal jobban figyelembe vennék ilyen típusú előzetes felméréseket, szociológiai elemzéseket.
A mi félelmünknek talán van egy nagyobb hátsó oka is. Én ezt abban látom, hogy Magyarországon különösen sokat néznek tévét az emberek, és egyre kevésbé élnek közösségi életet. A civil szervezetek, a civil társadalom szervezettsége meglehetősen gyenge. Míg egy északi-európai társadalomban sokkal többen élnek társasági életet, és sokkal kevesebben néznek tévét, tehát nem függnek annyira a központi üzenetektől.
Úgy érzékelem, a mi hozzászólásaink is elsősorban arra a koncepcióra épültek, hogy a társadalom nagyobb része az információkat és a mindennapi élethez szükséges dolgokat a tévén és tömegmédián keresztül szerzi meg, és eszerint alakítja ki a saját életét és a saját normáit.
Egyetértek azzal, amit Lukács képviselő úr mondott, hogy az oktatásnak igen jelentős szerepe van ebben, hogy felkészítse a társadalmat a kritikai attitűdre, amikor azt mondja, hogy ezeknek a dolgoknak a befogadását vagy fenntartással vagy elutasítással fogadom el.
Végül nekem van még egy kérdésem, amire valószínű senki nem tud választ adni. Mi eddig csak a nagy szolgáltatókról beszéltünk, az RTL Klubról, a TV2-ről. De mi lesz a kábeltelevíziózással, ami a nagyvárosokban most kialakult? Ezeket milyen módon fogják érinteni ezek a változások? Vagy úgy, ahogy most Tellér képviselőtársam elmondta, hogy megszűnnek, vagy pedig át fognak alakulni, és valami más szolgáltatórendszert fognak felvenni, ami az ott élőket - akár nagyvárosban, akár kisvárosban - mégiscsak szolgálja valamilyen formában. Látjuk, hogy szükség van ezekre a tévékre, illetve helyi rádiókra is.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönjük szépen. Összegzés helyett Sarkady Ildikónak, illetve Zachar Balázsnak adom meg a szót, hogy reagáljanak. Amikor elhangzanak a szakértői vélemények, akkor térjünk rá arra, hogy mi is legyen a végkicsengése a bizottsági ülésnek.
DR. SARKADY ILDIKÓ politikai főtanácsadó (Miniszterelnöki Hivatal): Köszönöm, elnök úr. Én mindenképpen nagyon örülök annak, hogy az európai uniós audiovizuális médiaszolgáltatás irányelv felülvizsgálata és a magyar álláspont kialakítása kapcsán most a hazai médiaszabályozás elvei, különböző szociológiai és oktatási szempontok is felmerültek. Ezek olyan megfontolandó megállapítások, amelyeket a kormányprogramban szereplő Nemzeti Audiovizuális Médiastratégia kialakítása során figyelembe kívánunk venni. Nagyon jó, hogy készül jegyzőkönyv, mert ezek olyan szempontok, amelyek mindenképpen meghatározzák majd azt, hogy hazánkban az uniós irányelvek alapján milyen irányt vehet a médiaszabályozás.
Előre kell bocsátanom - ahogy már itt hallottuk -, nem indulhatunk ki a 10-15 évvel ezelőtti médiapiacból és médiaszabályozási környezetből. A bevezetőben jeleztem azt: a világban is és Európában is kettévált a szabályozás iránya, ugyanakkor mégis konvergál, vagyis egymásra hatással fejlődik tovább. Azt gondoljuk, kitüntetett szerepe van a nemzeti kultúra és a magyar nyelv terjesztésének, ismertetésének és megőrzésének. A hazai médiaszabályozás jövőjében a közszolgálatiságnak meghatározó szerepet kell adnunk, meghatározó jogi szabályozási környezetet kell létrehoznunk. Ezért nagyon fontos az, hogy most mit fogunk képviselni Európában. Valóban azokat a pilléreket lerakhassuk, hogy a tagállami keretek között aztán messzemenőkig érvényesíthessük azokat a szempontokat, amiket most önök is elmondtak.
Teljesen egyetértek azzal, hogy karakteres magyar álláspontot kell képviselni, valóban nem olvadhatunk bele abba a globális környezetbe, ami minket körülvesz. A lehető leginkább érvényesítenünk kell azokat a kulturális és nemzeti hagyományokat, amelyeket itt mindannyian vallunk.
A reklámról egy kicsit! A mai napig is - mert ez volt a korábbi szlogen - a média finanszírozási alapját a reklám teremti meg. Valóban lehet, hogy túl vagyunk egy korszakon, de azért azt is el kell mondanom, hogy a reklámipar mindent megtesz annak érdekében, hogy a digitális átállás kapcsán a reklámok ne kerüljenek le a képernyőről. Lehet, hogy mire Magyarországon a földi analóg sugárzás lekapcsolásra kerül 2012. január 1-jével, már újabb technikai vívmányoknak lehetünk a tanúi. Valóban azt gondolom, minden iparág és mindenki harcolni fog a saját igazáért, és megtalálja azt a módot, amennyire lehetősége adódik majd, hogy a saját érdekeit képviselhesse.
Az irányelv nekünk egy iránymutatást ad. Óriási felelőssége van a tagállami szabályozásnak, és valóban üdvözlendő lenne, hogy amikor a hazai médiaszabályozást gondoljuk át a készülő Nemzeti Audiovizuális Stratégia alapján, akkor hasonló konszenzusra jutnánk, mint most.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönjük. Zachar Balázs!
DR. ZACHAR BALÁZS kormány-főtanácsadó (Miniszterelnöki Hivatal): Köszönöm szépen. Röviden reagálnék az egyes konkrét észrevételekre, illetve javaslatokra.
Tellér képviselő úr említette, hogy az emberi méltóság kérdése nem jelenik meg egyértelműen a szabályozásban, csupán a reklámozás területén. Itt valóban az általános hatályú rendelkezések között - amelyek valamennyi audiovizuális műsorszolgáltatásra vonatkoznak - konkrét tilalomként az a típusú rendelkezés jelenik meg, amely a faji, nemi, nemzetiségi alapon történő gyűlöletkeltést tilalmazza. Ezen belül az emberi méltóság mint olyan külön kategóriaként nem kerül megfogalmazásra. A vita - amikor ezt a cikket tárgyaltuk, illetve amikor a tagállamok képviselői jelen voltak - leginkább a szólásszabadság kontra különböző emberi értékek védelme körül csúcsosodott ki. Egyébként bővült ez a kör, mert korábban szűkebb volt. Ez volt a kör, amelyben kompromisszum mutatkozott.
Ugyanakkor utalnék az irányelv másik rendelkezésére, amely a válaszadás jogát tartalmazza, és minden egyéb más - enyhébb - jogsérelem esetében kötelező lehetőségként ott van, lehetőséget kell biztosítani a sértett fél számára, hogy az őáltala sérelmes közlésre vonatkozóan válaszadási jogot kapjon. Valóban ilyen értelemben az emberi méltóság kérdése talán kevésbé konkrétumokban megjelenő védelmet kapó érték az irányelvben, mint a többi, előbb említett kérdés.
A reklámidő kapcsán a 20 százalék sok vagy kevés... Csak röviden arra utalnék - ezt még egyszer nem ismétlem -, hogy a szubszidiaritás elve alapján a tagállamok az irányelv által nem szabályozott területeket saját maguk szabályozhatják, szigorúbb szabályokat is alkalmazhatnak, nyilvánvalóan van lehetőség arra, hogy ha a tagállam ezt kívánja, akkor szigorúbban szabja meg a reklámkorlátot. Ugyanakkor utalnék a közszolgálati televíziók szerepére, amelyek egyre több tagállamban igen komoly bástyákkal rendelkeznek a médiapiacon, vagy legalábbis komoly védelmet kapnak mind jogrendszer, mind pedig egyéb, pénzügyi-gazdasági szinten. Sőt vannak olyan modellek, ahol egyértelműen reklámmentesek, reklámot nem sugározhatnak a közszolgálati televíziók. Vannak különböző példák, amelyek ma Magyarország előtt is lehetőségként előttünk állnak.
Az európai művek kérdése, túl puha-e vagy sem a jelenlegi szabályozás... Azt kell mondanom, a klasszikus, hagyományos televíziós műsorszolgáltatások tekintetében meglehetősen szigorú a szabályozás a tekintetben, hogy a mostani kvóták betartását, amelyek szerepelnek az irányelvben, szigorúan figyelemmel kíséri az Európai Bizottság. A kétéves jelentésben alaposan áttekinti azt, hogy milyen módon érvényesülnek ezek a kvóták a tagállamokban.
Magyarország a közelmúltban szerepelt első ízben, belépésünk óta teljes jogú tagként a most megjelent jelentésben. A Bizottság felhívja a figyelmet arra, hogy sok tekintetben Magyarországnak határozottabban kellene fellépnie az európai művek védelme, illetve megjelenítése érdekében. Talán önök előtt is ismert az a struktúra, amely szerint az érintett törvény alapján az ORTT határozza meg azokat a további irányelveket, amely alapján az egyes műsorszolgáltatóknak be kell tartaniuk ezeket a kvótákat, vagy éppen mentesülhetnek ez alól. Itt még valószínűleg lesz további feladat e tekintetben, mert nem úgy tűnik, hogy a Bizottság számára minden szempontból kielégítő lenne a magyar gyakorlat.
Ugyanakkor viszont nagyon óvatosan kell eljárni - és itt kanyarodnék át a nemzeti művek, illetve az adott tagállam nyelvén készülő művek kérdésére -, gyakorlatilag természetesnek tekinti az Európai Unió, hogy az európai műveken belül minden tagállam teljes joggal és teljes intenzitással védi a saját kultúráját, és ezt a jogát el is ismeri. Ugyanakkor minden esetben meg kell találni azt az egyensúlyt, amely az európai művek - és ezen belül a nem nemzeti európai művek - megfelelő szintű képviselete, illetve terjesztése a közösségen belül, illetve az adott nemzeti tagállamok kultúrájához, nyelvéhez tartozó művek között fennáll, fenn kellene állnia. Ha ez az egyensúly túlságosan megborul és azt tapasztalhattuk, kizárólag adott nemzeti művek erőteljes preferálásáról van szó, miközben a többi európai állam területéről származó művek kiszorulnak az adott ország médiapiacáról, akkor ez legalább olyan mértékű problémát jelenthet az Európai Bizottságnál, mint ha kizárólag csak nem nemzeti európai művekkel töltenénk meg a televíziós műsorok kínálatát.
Itt egy országnak minden esetben törekednie kell arra, hogy ezeket a lehetőségeket megragadja és teljes mértékben kihasználja, de itt van egy egyensúlyi elv, amelyet szintén figyelembe kell venni.
A reklám és a virtuális reklám kérdésére csak annyit mondanék: Valóban nem minden esetben tud még az irányelv egyértelmű választ adni arra, hogy a virtuális reklámokat hogyan kezelje. Alapelvi szinten az jelenik meg, hogy minden új típusú reklámszolgáltatásra érvényesek azok az általános garanciális jellegű rendelkezések, amelyek arról szólnak, hogy a reklámnak minden esetben azonosíthatónak kell lennie, tehát a nézőnek tudnia kell azt, hogy reklámot lát. Ezen túlmenően pedig ha egy olyan reklámtechnikáról van szó, amely csak az adott tagállamban alkalmazható, vagyis futólag kerül elhelyezésre egy reklámfelület egy adott műsorban, akkor nyilvánvalóan ott is az adott tagállam jogának kell megfelelnie. Értelemszerűen egy Európán kívülről származó műsor esetében is érvényesülnie kell - a virtuális reklám esetében is - az európai irányelvben szereplő garanciális jellegű rendelkezéseknek.
Hogy az európai művek arányára vonatkozó jelentős két- vagy négyévente jelenik-e meg egyik és másik szolgáltatás esetében? Az volt a megfontolás a Bizottság, illetve a Tanács részéről, hogy a nem lineáris szolgáltatások esetében annyira képlékeny még a szabályozás jövőbeni terjedelme vagy mélysége, annyira nem tudjuk még, hogy pontosan miképpen lesz átültethető az új típusú szolgáltatások esetében az európai művekre vonatkozó szabályozás, hogy egyelőre elég, ha négyévente van jelentéskészítési kötelezettség, tekintettel arra, hogy egyébként is meglehetősen "puha" ez a mostani szabályozás. Mivel nincsenek kötelező kvóták ebben a tekintetben, ezért nincs is egyelőre értelme annak, hogy ilyen gyakori jelentéskészítési kötelezettség legyen. Ugyanakkor ez még nem jelenti azt, hogy a későbbiekben nyilván ne lehetne ettől majd eltérni.
Alexa képviselő úr által jelzett két kérdéskör. Teljesen jól mutatott rá, hogy a Duna TV és a Cool TV kapcsán milyen megfontolásra, milyen óvatossággal kell képviselni a származási ország elvével kapcsolatos álláspontot. Valóban mi is ezen az állásponton voltunk, amit a bizottság több tagja is kifejtett, e tekintetben teljes az egyetértés.
A termékelhelyezéssel kapcsolatban annyit elmondanék, hogy ott is érvényesül bizonyos tilalom. Noha lehetőség van termékelhelyezésre, de a dohány és a vényre kapható gyógyszerek esetében ugyanúgy tilalmas a megjelenítés. Egy cigaretta- vagy gyógyszermárka felismerhetően nem jelenhet meg akkor sem, ha ez egy teljesen ártalmatlan filmben a történet részeként szerepel, bizonyos korlátozás tehát e tekintetben is érvényesül, nem teljes a liberalizáció ebből a szempontból.
A nemzeti alkotások megjelenéséről már beszéltem, hogy itt van egy meglehetősen kényes egyensúly, amire mindenképpen figyelni kell.
Lukács képviselő úr jelezte, hogy az oktatás kérdése mennyire fontos. Amit a Bizottság legutóbb kiadott, még nem jelent meg, azonban a legutóbbi javaslat kapcsán éppen ez a "media literacy" vagy médiaműveltség kérdése bekerült az irányelvbe olyan szempontból, hogy ebben a bizonyos jelentésben, amit a tagállamoknak időről időre el kell készíteniük, ki kell térni az adott tagállamban a médiaműveltség területén alkalmazott eszközökre, az elért eredményekre is. Noha az irányelv nem szól konkrétan arról, hogy a médiaműveltség területén kell-e alkalmazni kötelező eszközöket, de vannak egyéb közösségi jogi ajánlások - tehát nem kötelező jogszabályok -, amelyek részletesen tárgyalják a médiaműveltség szerepét, illetve annak fontosságát, és ezt Magyarország is minden esetben támogatta.
A gyermekműsorok megszakításának tilalmával kapcsolatban. Itt mi továbbra is következetesen kívánjuk képviselni ezt az álláspontot. Az, hogy ebben a későbbiekben mennyire találunk szövetségeseket, az majd még ki fog derülni, de valóban ez is egy olyan álláspont, amelyben - ahogy önök is mondták - fontos az, hogy határozottan lépjünk fel, és a későbbiekben meglátjuk, hogy ehhez találunk-e megfelelő partnert.
A konkrét szövegjavaslat kapcsán. Mi nyilván most nem tudtuk lejegyzetelni, de ha a későbbiekben megkapjuk írásban, akkor tudunk róla beszélni. Ugyanakkor mégis azt mondom, ugyanarra hivatkoznék, amit korábban mondtam, hogy a nemzeti jellegű, illetve a saját nyelvű alkotások esetében, mivel ez úgy látom, a 36. pont preambulum, indokolási vagy kommentár jellegű rendelkezés, nem zárható ki, hogy ilyen típusú kiegészítést tegyünk. Ugyanakkor a normaszövegben már jóval óvatosabban tudunk csak eljárni, és minden esetben nagyon erősen meg kell indokolni, hogy ha új típusú rendelkezéssel kívánjuk kiegészíteni. De természetesen minden javaslatot meg kell fontolni ezzel kapcsolatban.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönjük szépen.
Tisztelt Képviselőtársak! Csak hogy egyértelmű legyen: az európai ügyek bizottságában minden parlamenti frakció képviselve van. Ugyan idő hiányában arra nincs mód, hogy ha a bizottság munkatársaival megpróbáljuk összefoglalni az itt elhangzottakat, hogy azt visszahozzuk a bizottság elé, hogy mindenki szó szerint egyetért az összefoglalóval. De talán az biztosítékot jelent, hogy a vélemények egy része többé-kevésbé egy irányba tartott, másrészt pedig a parlamenti vélemény végső formáját az európai ügyek bizottsága alakítja ki. Ki-ki még a maga frakcióján belül külön is felhívhatja a figyelmet azokra a szempontokra, amelyeket itt képviselt.
Improvizálva részben az elhangzottak alapján, úgy ítélem meg, hogy konkrét szövegszerű javaslat egyrészt Tellér képviselő úr javaslata, amelyik azt mondja, az emberi méltóság mint követendő szempont általános elvként is helyes lenne, ha megjelenne, ne pusztán a reklámokról szóló szövegrészben. Jánosi képviselő úr a nemzeti méltóságot mint számon tartandó szempontot említette. Halmai Zsuzsa konkrét szövegszerű javaslatot mondott el élőszóban a 35. pont kapcsán, és felmerült a médiaműveltség mint tételesen nem szereplő szempont, amit esetleg figyelembe kellene venni szövegszerűen is az irányelveknél.
A többi véleményt úgy tudnám improvizálva összefoglalni, ha az a választóvonal a véleményeknél, hogy támogatják-e vagy elutasítják-e a bizottság tagjai az adott európai uniós irányelv-tervezetet, akkor támogató az összkép, észrevételekkel és bizonyos hangsúlyok erőteljes megfogalmazásával. Most ezeket a hangsúlyokat nem sorolnám fel, mert ebben tényleg elég egyértelmű volt a bizottság álláspontja.
Ha ebben a szellemben összefoglaljuk az itt elhangzottakat, ha tetszik, felhatalmazást kérek a bizottságtól, hogy ebben így járjunk el. Ez elfogadható-e formális szavazás nélkül. (A képviselők bólogatnak.) Úgy tűnik, hogy ez így rendben van.
Még egyszer mondom, felhívnám a képviselőtársak figyelmét, hogy a saját frakciótársaikon keresztül az európai ügyek bizottságában hívják fel a figyelmet arra, hogy mit is éreznek a maguk részéről fontosnak.
Köszönjük a tájékoztatást, a segítséget, a bemutatkozást. Valóban találkozunk még! Ezt a napirendi pontot lezárjuk. Viszontlátásra! (A napirendi ponthoz érkezett meghívottak távoznak a bizottság üléséről.) Evidensnek tekintem, hogy a bizottság tagjai megkapják ezt az összefoglalót nagyon rövid időn belül, tehát az esetleges hiányosságokat felfedezve még külön felhívhatják frakciótársaik figyelmét, hogy mit nem éreznek teljesen megfelelően hangsúlyosnak.
Áttérünk a következő napirendi pontra, a gazdasági reklámtevékenységről szóló módosító törvényjavaslatra. Üdvözlöm a kormány képviselőit. Tegnap szavazott a parlament a napirendre tűzésről. Akik figyeltek, talán még emlékeznek a miniszter ajánlására is, és ha nem olvasták esetleg az indokolást, arra is emlékezhetnek ezen az úton.
Azt kérném a kormány képviselőitől, nagyon röviden ismertessék a javaslat lényegét.
Köszönöm szépen.
Dr. Hegedűs Márta tájékoztatója
DR. HEGEDŰS MÁRTA tanácsos (Gazdasági és Közlekedési Minisztérium): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Bizottság! A jelen törvénymódosításnak jogharmonizációs kötelezettség teljesítése a konkrét indoka, az ehhez szükséges szabályozásmódosításokat tartalmazza. A módosítási kötelezettség két ponton jelentkezett: az egyik az általános dohányreklám-tilalomra vonatkozó szabályozásra vonatkozott. Ez alól az általános dohányreklám-tilalom alól négy kivétel van a jelenlegi szabályozásban. A hatályos rendelkezések között a nemzetgazdasági szempontból jelentős eseményre vonatkozó kivételi lehetőséget az Európai Bizottság véleményében kifogásolta. Ennek megfelelően a magyar kötelezettségvállalás teljesítése érdekében ezek a rendelkezések hatályon kívül helyezésre kerülnek a törvénymódosítás során.
A másik pedig, szintén az Európai Bizottság álláspontjára hivatkozva, a szponzoráció és a dohányárukra vonatkozó szponzoráció tekintetében egy külön tilalom megjelenítése van a törvényben. Az összes egyéb szakasz mind a szponzoráció mint külön fogalom és rendelkezés megjelenítése miatt szükséges.
Ennyit szerettünk volna mondani elöljáróban.
ELNÖK: A bizottságnak az általános vitára való alkalmasságról kell döntenie? Zsuzsa?
HALMAI GÁBORNÉ (MSZP): Én egy nagyon rövid kérdést szeretnék megfogalmazni. A gyakorlatban a nemzetgazdasági érdekre vonatkozó tiltás megszüntetése hány esetben volt? Volt-e ilyen gyakorlat?
ELNÖK: Van-e más kérdés, hozzászólás? (Senki sem jelentkezik.) Ha nincs, a kormány képviselőjét illeti a szó!
DR. HEGEDŰS MÁRTA tanácsos (Gazdasági és Közlekedési Minisztérium): Ennek a kivételi szabálynak az érvényesülése kizárólag a Forma 1-gyel kapcsolatban volt, semmilyen egyéb esemény nem volt.
Szavazás általános vitára való alkalmasságról
ELNÖK: Köszönjük szépen. Több hozzászólásra nem látok jelentkezőt. Kérdezem a bizottság tagjait, ki az, aki a törvényjavaslatot általános vitára alkalmasnak tartja? Aki igen, kérem, kézfelemeléssel jelezze! (Szavazás.) Köszönöm, a bizottság egyhangúlag általános vitára való alkalmasnak tartja a törvényjavaslatot.
Miután többen sietnek, gyorsan áttérek az egyebekre. Többszöri módosulás után az Operaház bizottsági napirendi pontként jövő héten szerepel, november 7-én, a múltkor bejelentettekkel szemben, mert az Operaházon belül megállapodtak, hogy a zenei igazgató távolléte miatt elhúzódó bizottsági ülés kedvezőtlenebb lenne, mintsem az, hogy nincs itt a zenei igazgató. Jövő héten ebben a bizottsági helyiségben lesz az Operaház ügyében egy tájékozódó bizottsági ülés. Ez formálisan nem meghallgatás, az Operaház vezetőit hívtuk meg a bizottsági ülésre, ide értve a szakmai és munkavállalói érdekképviseleteket.
A másik bejelentenivalóm az, hogy kaptam az ORTT-től egy levelet, ma érkezett, legalábbis hozzám, ami jelzi, hogy a digitális vételre alkalmas úgynevezett setboxokat "osztogatnak", önként jelentkezőket kérnek, akik ahol tévét néznek, ott bizonyos műszaki paramétereknek megfelelnek. Akit érdekel, a bizottság titkárságán megtalálható a levél, aki digitálisan szeretné nézni, amit hagyományosan is nézhet, az jelentkezzen! Továbbítjuk az igényeket az ORTT-hez!
Van még egy kötelezettségünk, ez a parlamenti rádióügy, a képviselőtársak megkapták. Ez házi feladat, hogy erről milyen véleményt alakítsunk ki. Ez a november 7-ét követő bizottsági ülésen tűzöm napirendre, ahogy említettem, a Rádió Kuratóriuma Elnökének és Elnökhelyettesének meghívásával, az információkat a képviselőtársak már megkapták.
Képviselő úr?
TELLÉR GYULA (Fidesz): A múltkor volt egy vakmerő kérésem, hogy az operaházi beszélgetés elé kapjunk valami előkészítő iratot, meg talán valamilyen sajtógyűjtést is. Mi a helyzet?
ELNÖK: Valamilyen szöveg érkezett, most emlékezetből nem tudom pontosan megmondani, mi. De utánanézek! Lehet, hogy az időpontváltozás miatt nem kapták meg képviselőtársak, bár amikor beérkezik az ilyesmi, akkor el szoktam juttatni.
A sajtóösszeállításra az Országgyűlési Könyvtártól kaptunk ígéretet, akkor ez sürgős lenne, mert mához egy hétre van bizottsági ülés. Mi eljuttatjuk a képviselőkhöz, csak holnap munkaszüneti nap van, viszonylag hamar kellene megkapnunk. Utánanézek, hogy ami jött, megérkezett-e.
További jó munkát kívánok mindenkinek!
A bizottsági ülést bezárom.
(A bizottsági ülés befejezésének időpontja: 12 óra 20 perc)
|
|
Pető Iván |
Jegyzőkönyvvezető: Egriné Ambrus Andrea