KSB-13/2006.
(KSB-13/2006-2010.)
az Országgyűlés Kulturális és sajtóbizottságának
2006. november 14-én, kedden, 10.30 órakor
az Országgyűlés Irodaháza 569. számú tanácstermében
megtartott üléséről
Tartalomjegyzék
Napirendi javaslat *
Az ülés résztvevői *
A bizottság részéről *
Megjelent *
Helyettesítési megbízást adott *
Meghívottak részéről *
Hozzászólók *
Általános bevezető *
A napirend elfogadása *
A Magyar Rádió parlamenti közvetítésére vonatkozó javaslatának áttekintése - az Országgyűlés alelnökének felkérése alapján *
Elnöki bevezető *
Gellért Kis Gábor tájékoztatója *
Képviselői kérdések, hozzászólások *
Parrag Gábor tájékoztatója *
Szadai Károly tájékoztatója *
Gellért Kis Gábor reflexiói, válaszai *
Elnöki összegzés *
A Magyar Köztársaság 2007. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat (T/1145. szám) *
Az Állami Számvevőszék véleménye a Magyar Köztársaság 2007. évi költségvetési javaslatáról (1145/1. szám) *
A Magyar Köztársaság 2007. évi költségvetését megalapozó egyes törvények módosításáról szóló törvényjavaslat (T/1296. szám) *
Dr. Aradi Zsolt tájékoztatója *
Szabóné Farkas Katalin tájékoztatója *
Závecz Ferenc szóbeli kiegészítése *
Dr. Aradi Zsolt szóbeli kiegészítése *
Képviselői kérdések, hozzászólások *
Dr. Aradi Zsolt válaszai, reflexiói *
Závecz Ferenc válaszai, reflexiói *
További kérdések, hozzászólások *
Szavazás a törvényjavaslatok általános vitára való alkalmasságáról *
Egyebek *
1. A Magyar Rádió parlamenti közvetítésére vonatkozó javaslatának áttekintése - az Országgyűlés alelnökének felkérése alapján
2. a) A Magyar Köztársaság 2007. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat (T/1145. szám)
(Általános vita)
b) Az Állami Számvevőszék véleménye a Magyar Köztársaság 2007. évi költségvetési javaslatáról (1145/1. szám)
3. A Magyar Köztársaság 2007. évi költségvetését megalapozó egyes törvények módosításáról szóló törvényjavaslat (T/1296. szám)
(Általános vita)
4. Egyes pénzügyi tárgyú törvények módosításáról szóló törvényjavaslat (T/1297. szám)
(Általános vita)
Elnököl: Pető Iván (SZDSZ), a bizottság elnöke
Dr. Jánosi György (MSZP), a bizottság alelnöke
Halász János (Fidesz), a bizottság alelnöke
Alexa György (MSZP)
Bókay Endre (MSZP)
Fedor Vilmos (MSZP)
Halmai Gáborné (MSZP)
Lukács Zoltán (MSZP)
Dr. Schiffer János (MSZP)
Dr. Vitányi Iván (MSZP)
Dr. Cser-Palkovics András (Fidesz)
Gulyás Dénes (Fidesz)
Dr. Gyimesi Endre (Fidesz)
Tellér Gyula (Fidesz)
Vincze László (Fidesz)
Dr. Lukács Tamás (KDNP)
Helyettesítési megbízást adott
Alexa György (MSZP) távolléte idejére Halmai Gábornénak (MSZP)
Alföldi Albert (MSZP) dr. Jánosi Györgynek (MSZP)
Lukács Zoltán (MSZP) távolléte idejére Fedor Vilmosnak (MSZP)
Kiss Attila (Fidesz) Halász Jánosnak (Fidesz)
Dr. Lukács Tamás (KDNP) Vincze Lászlónak (Fidesz)
Gellért Kis Gábor, a Magyar Rádió Közalapítvány Kuratóriumának elnöke
Szadai Károly, a Magyar Rádió Közalapítvány Kuratóriumának elnökhelyettese
Parrag Gábor frekvenciagazdálkodási igazgató (Nemzeti Hírközlési Hatóság)
Dr. Aradi Zsolt főosztályvezető (Pénzügyminisztérium)
Szabóné Farkas Katalin osztályvezető (Állami Számvevőszék)
Závecz Ferenc fejlesztési és gazdasági szakállamtitkár (Gazdasági és Közlekedési Minisztérium)
Szatmári László főosztályvezető-helyettes (Pénzügyminisztérium)
(Az ülés kezdetének időpontja: 10 óra 30 perc)
PETŐ IVÁN (SZDSZ), a bizottság elnöke - a továbbiakban ELNÖK: Tisztelt Bizottság! Tisztelt Megjelentek! A bizottsági ülést elkezdjük. Üdvözlök mindenkit.
A kiküldött napirendi javaslat szerint négy téma megtárgyalását kezdeményeztem. A felsorolást most mellőzöm, a képviselőtársak megkapták a javaslatot. Kérdezem a bizottság tagjait, a napirendhez van-e valakinek észrevétele, javaslata? (Senki sem jelentkezik.) Ilyet nem látok. Ki az, aki a javasolt napirendet elfogadja? Aki igen, kérem, kézfelemeléssel jelezze! Egyúttal ez a határozatképességet is jelzi. (Szavazás.) A bizottság a napirendi javaslatot egyhangúlag elfogadta. A bizottság határozatképes.
A napirend kiegészítéseként javaslatot szeretnék tenni. A képviselőtársak tudják - az érdeklődök nem biztos, hogy követik -, az Alkotmánybíróság határozatának megfelelően a korábbi években a költségvetési törvény részét képező kiegészítő törvénymódosítások most külön szerepelnek a parlament napirendjén. Két, a költségvetéshez szorosan kapcsolódó, de alkotmányossági okok miatt elkülönült törvényjavaslat itt nálunk is külön napirendi pontként szerepel. Azt szeretném javasolni, a vitát együtt folytassuk le - ha a képviselőtársak ezzel egyetértenek -, természetesen az általános vitára való alkalmasságról külön kell szavaznunk. Van-e valakinek kifogása az ellen, hogy a költségvetést megalapozó egyes törvényeket és az egyes pénzügyi tárgyú törvényeket a költségvetéssel együtt beszéljük meg, hiszen az esetleges észrevételek is összekapcsolódnak? (Senki sem jelentkezik.) Úgy látom, ilyen kifogás nincs, akkor ezt a tárgyalási módot a képviselőtársak ezek szerint elfogadják.
Szokás szerint egyebek kapcsán lennének bejelentenivalók.
Az elfogadott napirendnek megfelelően elsőként a Magyar Rádió parlamenti közvetítésére vonatkozó javaslatról tárgyalunk. Megkérem a Magyar Rádió Közalapítvány Kuratóriumának elnökét és helyettesét, foglaljanak helyet a napirendi pontok előadóit megillető helyen. Egyúttal üdvözlöm őket.
Mielőtt megadnám a szót, miután a bizottság tagjai között sokan vannak, akik első ciklusukat töltik a parlamentben, hadd legyen egyértelmű számukra és az érdeklődő kívülállók számára is: A Kulturális bizottság azt a gyakorlatot követi most már több cikluson át, hogy a részvénytársaságok elnökeit nem hívja meg a Kulturális bizottságba, tekintettel arra, hogy a tulajdonost a kuratórium képviseli. Egy olyan típusú ügyről van szó, amelyben szintén döntő a kuratórium álláspontja. A kuratórium kereste meg a magyar parlamentet a parlamenti ülések rádióközvetítésének ügyében. Az ügy többször szerepelt már ilyen-olyan formában - ha nem is a bizottság tételes napirendjén, de - a parlament napirendjén. A Házbizottság döntésének megfelelően kérik a Kulturális bizottság állásfoglalást, illetve javaslatát ebben az ügyben. Formálisan a Házbizottság mondja ki a végső szót a témában.
Még annyit előzetesen szeretnék megjegyezni: a képviselőtársak megkapták a Rádió elnökének írásos nyilatkozatát és az ORTT írásos tájékoztatóját is a frekvenciahasználat ügyében. Ennyi bevezető után megadom a szót Gellért Kis Gábor elnök úrnak, hogy röviden foglalja össze az ügy lényegét.
Köszönöm szépen.
Gellért Kis Gábor tájékoztatója
GELLÉRT KIS GÁBOR, a Magyar Rádió Közalapítvány Kuratóriumának elnöke: Jó napot kívánok! Tisztelt Bizottság! Átmeneti megoldásról van szó. Az eredeti törvényben szerepelt az, hogy a keleti normás URH-frekvenciákon - az OIRT-frekvenciákon - 2005. február 1-jéig lehet műsorszolgáltatási tevékenységet végezni, ez tavaly lejárt. Emlékezetes, hogy akkor a parlament - egy nagyon gyors menetben - egy esztendővel meghosszabbította ennek az engedélynek a lejáratát. Az összes szereplőnek köszönetet kell mondanom utólag is a rugalmasságért, a gyorsaságért egyaránt. Mindazonáltal nyilvánvaló, hogy 2006. február 1-jétől az OIRT-frekvenciákon a regionális és nemzetiségi adásokat nem sugározhatjuk.
Meg kellett keresni azt a megoldást, amely kielégíti a régiós igényeket, valamint az etnikai és kisebbségi műsorok sugárzására vonatkozó igényeket egyaránt. Hosszas előzetes tapogatózások, tájékozódások végén a Nemzeti Hírközlési Hatóság, illetve az ORTT közreműködésével sikerült megtalálni azt a megoldást, hogy Marcaliból, illetve Szolnokról sugárzott középhullámon tudjuk teljesíteni törvényi kötelezettségeinket. Ugyanakkor és egyidejűleg ez azt jelenti, hogy a parlamenti közvetítések Rádióban kialakult rendje megváltozik.
Szeretném emlékeztetni a bizottság tagjait - a részvénytársaság elnökének tájékoztatásában ez szerepel -, a Duna Televízió egyik hangcsatornáján változatlanul közvetíteni fogja a Magyar Rádió a parlamenti üléseket, továbbá az interneten is élő közvetítést ad ezekről. De azokon a hullámhosszokon, amelyeken a középhullámú regionális nemzetiségi műsorok vannak, valóban nem lesz parlamenti közvetítés. Voltaképpen ezt az elhatározásunkat a kuratórium elnöksége és maga a testület is egyöntetűen támogatta.
Még egyetlen megjegyzést engedjenek meg. Arról van szó a napirendben, hogy a Magyar Rádió parlamenti közvetítésére vonatkozó javaslat áttekintése szerepel. Egészen természetes, hogy a kuratórium elnöksége az alapítót ezekről a változásokról tájékoztatja. Mindazonáltal a törvény maga csak közvetítési kötelezettséget ír elő, azt nem, hogy ezt mi módon teszi a Rádió. Úgy gondoljuk, figyelemmel a jövőre, a digitális rádiózás közeli bekövetkeztére, ez a megoldás átmeneti, de nem terhelhető meg a parlamenti közvetítésekkel. Szakmailag - és azt gondolom, talán politikailag is - ez a helyes megoldás, és erről a döntésünkről tájékoztattuk a tisztelt Házat és a Házon keresztül a bizottságot.
Én a bevezetőben ennyit gondoltam elmondani.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Elnökhelyettes úr hozzá kíván fűzni valamit? (Szadai Károly: Köszönöm, nem.) Köszönöm szépen. Akkor a képviselőké a szó!
Cser-Palkovics képviselő úr!
Képviselői kérdések, hozzászólások
DR. CSER-PALKOVICS ANDRÁS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. (Gellért Kis Gáborhoz:) Elnök úrnak pedig köszönöm szépen a tájékoztatást.
A mi álláspontunk ebben a kérdésben egy kicsit eltér. A problémát természetesen mindenki érzékeli, és valamilyen megoldásra szeretne jutni. De mindenképpen olyan megoldást kell találni, ami továbbra is hozzáférhetővé teszi a lehető legszélesebb rétegek számára, hogy a parlamenti közvetítést hallgathassák. Úgy érezzük, ez a megoldás, amiről itt szó van - még ha ez átmeneti jellegű is, amit természetesen adott esetben tudomásul lehet venni -, nagyon sokakat kirekeszt abból a lehetőségből, hogy a közvetítést rádión keresztül hallgatni tudják, figyelemmel tudják kísérni a parlament munkáját. Gondolom, abban egyetértünk, hogy az internetes megoldás az ország lefedettségét tekintve nem teljes értékű megoldás. A kábeles megoldás sem, hiszen körülbelül 52-54 százalék közötti a kábellel behálózott, illetve lefedett terület. Nagyon sok olyan háztartás maradna, akik effektíve ezzel a megoldással - ahogyan ön fogalmazott, elnök úr - átmeneti jelleggel is, de nem tudnák a parlament közvetítéseit hallgatni. Az, hogy napközben van esetleg több, más jellegű összefoglaló, ennek nagyon örülünk, de ez azért az élő közvetítés nyomon kísérését nem váltja, nem válthatja ki.
Abban persze egyetértünk, hogy ez más tevékenységek rovására nem mehet - gondolok itt akár a Bartókra, akár a regionális kérdésekre, amit szintén felvetett elnök úr -, ezért azt kellene először eldönteni, hogy magának az Országgyűlésnek meg kellene fogalmaznia az igényeit, amelynek a teljesítését kéri önöktől. Azt kell megvizsgálni, hogy a mai törvényi szabályozásba mi fér bele és mi nem. Ha ezek az igények kielégíthetők a mai törvényi szabályozás szerint, akkor azt kell tenni, ha nem, akkor pedig törvénymódosítással kell a megoldást megtalálni. Úgy érezzük, ez megteremthető.
Hangsúlyozni szeretném, természetesen nem kizárólag a Rádió feladata és felelőssége ennek a megoldásnak a megtalálása. Meg kell nézni, mit tud ebben segíteni az ORTT a Rádiónak. Ebben egy közös gondolkodást természetesen felajánlunk, ezt a megoldást kell megtalálni. Egyetértve azzal, hogy a jövőben lesz olyan időpillanat, amikor ez a kérdés remélhetőleg meg fog oldódni. De addig olyan átmeneti megoldást kellene találni, ami továbbra is biztosítja azt, hogy mindenki - bárhol is lakik ebben az országban - nyomon szeretné követni a parlament élő közvetítését, azt Rádión keresztül folyamatosan megtehesse.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Jánosi alelnök úr!
DR. JÁNOSI GYÖRGY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Bizottság! Nem vagyunk egyszerű helyzetben. Amit Cser-Palkovics képviselő úr elmondott, azzal én lényegét tekintve egyetértek. Ugyanakkor azonban azt hiszem, tisztelnünk kell a Rádió vezetésének és a kuratórium elnökségének az önállóságát bizonyos kérdések eldöntésében, megítélésében.
Ha szó szerint a törvényből indulunk ki, akkor a törvény azt mondja, hogy "A közszolgálati műsorszolgáltatók elnökei a 71. § (a) pontjában foglalt jogkörükben gondoskodnak az országgyűlési ülések folyamatos közvetítésének rendjéről." Elvitatkozhatunk, mit jelent a folyamatosság. Egy biztos: nem feltétlenül jelenti az élő közvetítés kötelezettségét. A folyamatos közvetítés tartalmazhatja azt is, hogy folyamatosan tudósít a parlamentben történekről, akár összefoglalókkal, akár magazinműsorokkal.
Vitatkozhatunk erről, de még egyszer mondom, az én számomra is az lenne a megnyugtató és lehetővé tenné, hogy a fölösleges politikai vitákat elkerüljük, ha az ORTT által rendelkezésre bocsátott középsávon - mindaddig, amíg a digitalizáció ránk nem köszönt - tudósítana, és lehet, hogy abban a formában, ahogyan ezt a közszolgálati televízió megteszi. A közszolgálati televízió is egyfajta mércét jelenthet, mind a kettő közszolgálati műsorszolgáltató, óhatatlanul összemérjük a kettőt, akarva-akaratlanul. Azt hiszem, valóban az lenne a megnyugtató, ha hasonlóan a közszolgálati televízióhoz, a középsávon közvetítést adna a parlament üléseiről, akkor elébe mehetnénk a teljesen felesleges politikai vitáknak. Aztán a törvény módosítására sor kerülhet, akkor majd össze kell dugnunk a fejünket, és végiggondolni, hogyan pontosítjuk adott esetben a törvényben ezt a "folyamatos" jelzőt, hogy az valóban egyértelmű és mindenki számára megnyugtató legyen.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Halász alelnök úr!
HALÁSZ JÁNOS (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Én nagyon örülök Jánosi György konstruktivitásának. Azt gondolom, ez olyan ügy lehet, amiben tényleg érdemes együttműködni, de néhány gondolatot figyelmükbe ajánlanék.
Az egyik persze az, hogy a közszolgálati televízió valóban csak egyfajta mérce lehet mindnyájunk számára, mert a közszolgálatiság és a magyar közszolgálati tévé köszönőviszonyban sincs egymással, de ez most nem ide tartozik. Ami ide tartozik, az, hogy a jelenlegi közvetítési rendből kell kiindulnunk. Valóban a törvény azt írja elő, folyamatosan kell biztosítani azt, amit biztosítani kell. Nyúlhatunk a törvényhez, de az politikai vitához fog vezetni. Képzeljék el azt a helyzetet, amikor önök ellenzékben vannak, mi kormányon, és erről a kérdésről beszélünk. Mi lenne az önök véleménye akkor? Kérem, próbáljunk úgy állni ehhez az ügyhöz, ahogy annak idején megszületett ez a dolog! Van ennek egy szokásjoga, a rádió élőben közvetíti. Próbáljuk ezt megőrizni! Ne nyúljunk a törvényhez - bár a törvény megoldás lehet -, ezáltal a jelenlegi kialakult helyzet sérülne.
Azt hiszem, van mód arra, ahogy eddig is volt ebben az ügyben, hogy együttműködjünk. Ha megengedik, én Jánosi György véleményéből azokat a dolgokat ragadnám ki, amelyek az együttműködés felé visznek ebben a dologban. Úgy látom, nem akkora az ügy, amit önmagában csak a Rádió elnökére szabadna hagyni. Nem véletlen, hogy elnök asszony kérte a Kulturális bizottság állásfoglalását. Szeretném kérni, ebben a rövid állásfoglalásban legyen benne az, hogy a jelenleg kialakult rendszer ne sérüljön az új helyzetben.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Tisztelt Bizottság! Képviselőként én is elmondanám a véleményemet. Mint azt bejelentettem korábban bizottsági ülésen, azért kértem, hogy a kuratórium elnöke és elnökhelyettese együtt jelenjenek meg a bizottsági ülésen, hogy legyen nyilvánvaló: az egyébként politikai értelemben sok tekintetben eltérő álláspontot képviselő kuratóriumi elnökségi tagok ebben az ügyben közös álláspontot képviselnek, mint az itt el is hangzott elnök úr bevezetőjében. Én azt feltételeztem, nem politikai értelemben közelítjük meg ezt az ügyet, mármint abban az értelemben, hogy más lesz az ellenzéki és más lesz a kormánypárti álláspont. Nem hiszem, hogy bárki is politikai megfontolásból tenne itt javaslatot, alakítaná ki vagy képviselné a maga álláspontját.
Én a magam vagy az SZDSZ álláspontját úgy tudnám megfogalmazni, hogy az önáltatásnak nem látom sok értelmét. Attól, hogy a lakosság jelentős része számára hallhatatlan módon közvetítik a magyar parlamentet, nem jut el a magyar parlamenti rádióközvetítés az emberek jelentős részéhez, már jó ideje. Azt a félreértést jó lenne ennek az ügynek kapcsán eloszlatni, hogy eddig bárki, amikor bekapcsolta a Magyar Rádió valamelyik adását, hallhatta a magyar parlamentről a hiteles, folyamatos közvetítést. A legtöbb, Magyarországon forgalomban lévő adó már jó ideje nem alkalmas arra, hogy a magyar parlamenti közvetítést azon fogni lehessen. Feltehetően mások is ugyanazt tudják, hogy a legtöbben nem hallgatják úgy a parlamentet, mint mondjuk egy koncertközvetítést, hogy leülnek a rádió elé és hallgatják folyamatosan a magyar parlament műsorát, hanem időnként - autóban vagy alkalmilag - hallgatva rádiót, belehallgatnak. A legtöbb autórádió már nem alkalmas arra, hogy a parlamenti közvetítést hallgatni lehessen. Ez az egyik megközelítési szempontom.
A másik megközelítési szempontom - ha tetszik kritikai jellegű, nem a Rádiót szeretném ezzel kritizálni, hanem illúzió abban az értelemben is - szerintem él, hogy az egyenes közvetítéssel letudható a parlamenti beszámoló. Véleményem szerint az újságíró feladata - rádiós újságíróról, írott sajtóról és televíziós újságíróról is beszélek - egyrészt tudósítás, másrészt pedig - nyilván az újságírás szabályainak megfelelően - értékelő megjegyzések közzététele. Az a benyomásom, hogy az egyenes közvetítés nem mindenki számára fogható adásával a felelősséget részben elhárítják a közszolgálati médiumok ebben az ügyben. Sokkal kevesebbet foglalkoznak a parlamentben napirenden lévő érdemi témákkal az egyenes közvetítésre hivatkozva, mint az hangsúlyozottan vagy súlypontozva szerintem a közszolgálati tájékoztatásnak megfelelne. Nem is beszélve arról, hogy - és ezzel nem a saját, ebben a pillanatban is folytatott tevékenységünk jelentőségét akarom megnövelni, de - a plenáris ülésekről folyó egyenes közvetítés gyakorlatilag kiiktatta a bizottsági ülésekről szóló érdemi tudósításokat. Viszonylag ritkán fordul elő, hogy érdemben tájékoztatást kapjon a közönség - akár a televízión, akár a rádión keresztül - a bizottsági üléseken folyó tevékenységről. Ennek feltehetően mindannyiunkra nézve súlyos következményei vannak. Értem ez alatt azt, hogy a parlament plenáris ülésén uralkodó hangnemet gondolják a parlamenti munka érdemi tevékenységének, és a bizottságban folyó - olykor sokkal higgadtabb hangú, kevésbé populáris - megnyilvánulásokat nem élvezheti, ha egyáltalán ez élvezhető, nem hallhatja, nem ismerheti meg a közönség.
Én - ha személyes álláspontomat mondhatnám - az egyenes közvetítést nem tartom igazán praktikus dolognak, a parlamenti plenáris ülés jelentős része a lakosság számára nem érthető beszédről szól, miközben a lakosságot irritálja a sokszor minősíthetetlen hangnem. Az a legközérthetőbb eleme a parlamenti tevékenységnek, amikor a képviselők egymást vagy egymás nézetét szidják. Amikor törvényekről úgynevezett szakpolitikai megnyilvánulásokat lehet hallani, azt feltehetően nem lehet érteni, hiszen olyan részkérdésekről esik szó az esetek nagy részében, ami előzetes ismeretek vagy kiegészítő tájékoztatás nélkül nehezen értelmezhető.
Ha nem lenne egyenes közvetítés a parlamentben, és az lenne a közszolgálati rádió, illetve televízió feladata, hogy érdemben és hitelesen tudósítson arról, ami a parlamentben plenáris ülésen vagy bizottsági üléseken folyik, akkor talán a parlament érdemi tevékenységéről reálisabb képet lehetne alkotni, hiszen nagyon kevesen vannak, akik folyamatos hallgatással vagy tévénézéssel ismerkednek a tevékenységünkkel.
Vannak ugyanakkor a parlamenti ülésnek olyan kiemelt pillanatai, amelyeket sokkal részletesebben - akár hangbejátszással - is érdemes a közönséggel megismertetni. Nyilvánvaló, az interpellációk, kérdések időszaka, napirend előtti felszólalások, amelyek aktuálpolitikai vagy nagyon aktuális ügyekről szólnak, azok ilyenek. Itt álláspontom szerint nem a folyamatos közvetítés, hanem a differenciált beszámolás, tudósítás lenne szerencsés.
Nekünk mint bizottságnak valamilyen javaslatot kellene tennünk ez ügyben. Az itt elhangzott nyilatkozatok alapján meglehetősen nehéz helyzetbe kerülnénk, ha egységes javaslatot kellene megfogalmazni, passzolnánk az ügyet, ha jól értem az elhangzottakat, ez lenne a közös nevező. Csak jelzem, hogy véleményem szerint ennek a folytatása az lenne, hogy akikhez passzoljuk az ügyet, azok körülbelül azt írnák vissza, hogy természetesen boldogan állnak a parlament rendelkezésére, ha egyenes közvetítést szeretne, teremtsék meg ennek a pénzügyi feltételeit. Ismerve a Magyar Rádió, a Magyar Televízió és a közszolgálati műsorszolgáltatók pénzügyi helyzetét, abban nem vagyok biztos, ha erre többletforrásokat lehet biztosítani a költségvetésből, akkor az a legjobb megoldás, ha a parlamenti egyenes közvetítések valamilyen módon való biztosítására adna a parlament külön költségvetési keretet. Nem is biztos, hogy a parlament elfogadottságát ez feltétlenül erősítené.
Én tehát a kuratóriumi elnökség által tett javaslatot elfogadhatónak tartom. A lehetőségek akár a költségvetési, akár a frekvencia-lehetőségek, akár a fogyasztói szokások ismeretében. A törvénynek formálisan eleget tesz a parlament, ha ezt a javaslatot elfogadja. Egyébként nem kevésbé formálisan - mint az eddigi gyakorlatot ismerve, amikor még egyszer mondom, formálisan ugyan volt folyamatos közvetítés, de a lakosság jelentős része számára nem feltétlenül elérhető helyen.
Gyimesi képviselő úr, majd Tellér képviselő úr jelentkezett!
DR. GYIMESI ENDRE (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Sok tekintetben valóban megfontolandó és figyelemre méltó, amit elnök úr mondott. Én egy másik szemponttal szeretném bővíteni a vitát. Úgy érzem, alapvető kötelességünk az, hogy a legszélesebb közvélemény számára - ha lehet - lehetőséget biztosítsunk a parlamenti közvetítések hallgatására. Ha változtatunk a megszokott renden, célszerű lenne, ha kikérnénk az Országgyűlés véleményét arról, hogyan fogalmazza meg igényeit ezzel kapcsolatban. Mindaddig, amíg ez nem történik meg, én úgy ítélem meg, hogy nem egy esetben hirdetett meg az ORTT elfekvő frekvenciákat.
Kezdeményezzük azt, hogy vizsgáljuk meg annak lehetőségét, hogyan tudjuk ezen a vonalon akár ingyenesen is bővíteni a lehetőségeinket, és kezdeményezzük azt, hogy szabadon elfekvő frekvencián ezek a közvetítések megvalósíthatók legyenek. Köszönöm a figyelmet.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Tellér képviselő úr!
TELLÉR GYULA (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Azzal szeretném kezdeni, hogy szerintem döntő különbség van a közvetítés, a tudósítás és a tájékoztatás fogalma között. Ha a törvény a folyamatos közvetítésről szól, akkor folyamatosan kell közvetíteni. A tudósítás és a tájékoztatás nem felesleges, de nem gondolom, hogy pótolhatja a közvetítést. Most egy pillanatra felejtsük el azokat a reáliákat, amelyek a folyamatos közvetítéssel szemben felmerültek. Próbáljuk körvonalazni azt az ideát, amit ez a törvényhely és a mögötte lévő törvényalkotói szándék kifejez. Az idea az, hogy először is aki akar - teljesen mindegy, hogy ez 30 ezer, 60 ezer vagy egymillió ember - folyamatosan és azonos időben hozzáférni a parlamenti közvetítéshez. Ez az egyik dolog.
A másik dolog: Az tényleg helytálló, hogy a parlamenti eszmefolyamot, verbális folyamot folyamatosan érteni valószínűleg speciális tudást, készültséget igényel sok esetben, talán a hétköznapi tapasztalat nem elegendő. De ez az idea az én számomra azt is tartalmazza, hogy valamilyen módon meg kellene tanítani - bocsánat, a "meg" talán túl erős követelmény -, valamilyen módon tanítani kellene a közönséget arra, hogy értse, mi zajlik a parlamentben. Nemcsak a közvetítést kellene eliminálni, éppen ellenkezőleg, ki kellene egészíteni, meg kellene fejelni egy, a parlamenti folyamat megértésére alkalmas tudással.
Én a reáliák nagyon nagy kényszerítő erejét nem ismerem el, bár ha egyszer a reália saját magától elkezdte kiszorítani a parlamenti közvetítést, akkor egy idő után elég kényelmes dolog azt mondani, hogy kérem szépen, már eddig is ez volt, akkor törődjünk bele, és adjunk még kevesebbet.
Én amellett teszem le a voksomat, hogy a folyamatos közvetítést valamilyen módon biztosítani kell. Sőt azokkal a szempontokkal, amelyeket itt az előbb elmondtunk, a tájékoztatást és a tudósítást is valamilyen módon mellé kellene venni.
Egy-két érvet mondok el még. Az egyik: nagyon kevés olyan politikai folyamat van ma Magyarországon, amelyikről közvetlen tapasztalatot szerezhet a választópolgár. Nagyon kevés ilyen politikai folyamat van, mert minden más politikai folyamatot valamilyen médium közvetítésével - most a közvetítés szót nem az eredeti bemutatás értelmében, hanem a közvetettséget létrehozás értelmében mondom -, közvetítő hatásán keresztül észlelhetünk. Ez az egyetlen olyan folyamat, amelyiket a maga közvetlenségével látni, tapasztalni vagy hallani lehet. Ezt nem kellene feladni!
A másik dolog, hogy itt vajon tisztán technikai kérdésekről van-e szó, vagy politikaiakról is. Mindenkinek a jóhiszeműségét készséggel elhiszem és tudomásul veszem. Minden bizonnyal a technikai oldal problémái vezettek oda, hogy egyáltalán erről a kérdésről beszélnünk kell. De azt nem mondhatjuk, hogy a parlamenti közvetítéshez való hozzáférés, ennek a hozzáférésnek a bizonyos közönségrészekre és bizonyos eszközbirtoklás feltételére való leszűkítése nem rendelkezik politikai tartalommal. Persze nagyon is rendelkezik azoknak megfelelően, amit az előbb mondtam.
Én amellett vagyok, ami itt már elhangzott, meg kellene keresni a lehetőségét anyagi oldalon, frekvencia oldalon, hogy ez a közvetítés-kérdés a törvény eredeti elképzeléseinek és szavainak megfelelően mehessen végbe.
ELNÖK: Többen is jelentkeznek, csak a félreértések elkerülése végett mondom, hogy közvetítés a tervek szerint is lenne. Erre mondtam, hogy formálisan a törvény követelményének a Rádió Kuratórium Elnöksége által küldött javaslat is megfelel. Eddig is formálisan felelt meg a gyakorlat a közvetítésnek. Nem abban van a vita közöttünk, hogy legyen-e közvetítés vagy sem, hanem abban, hogy milyen technikával, milyen elérhetőséggel legyen.
Jelentkezett Schiffer képviselő úr. Parancsoljon!
DR. SCHIFFER JÁNOS (MSZP): Tisztelt Bizottság! Elhangzott, hogy vizsgáljuk meg a bővítés lehetőségét. Az a könnyebbik út, hogy azt mondjuk, a technika lehetőségeit kezdjük vizsgálgatni. Én fontosabbnak tartanám azt, hogy vizsgáljuk meg a tartalmát, hogy mire van szükség. 1995-ben hozták a törvényt. Akik emlékeznek rá, az első ciklusban nem volt olyan bizottsági ülés, ahol legalább három kamera ne lett volna bent. Ma nincsenek itt a kamerák, mert átalakult a közönségigény is. Ha megvizsgálná valaki még, hogy ez a 30 vagy 60 ezer ember, akit elér ez a sugárzási rendszer, milyen más eszközt tud elérni, az interneten vagy a Duna Televízión keresztül, akkor nem tudom, hány ezerrel csökkenhet ez a szám.
Azt kell megnézni, az elmúlt tizenkét vagy tizenegy évben milyen módosulás ment végbe a politikai, illetve a médiaigényekkel kapcsolatban. Azt gondolom, jobbat teszünk, ha ezt a nehezebbik utat választjuk majd egykor, tudom, ez sokkal nehezebb, mert a médiatörvény módosítását igényli. Ez a pici kis technikai - abszolút nem politikai - kérdés is mutatja azt, hogy hozzá kellett volna és kellene nyúlni ehhez a törvényhez. Amikor ezt a parlament jóváhagyta, egész más helyzet volt technikailag is, politikailag is és társadalmilag is.
Én azt gondolom tehát, a nagyobb szeletet kellene nekünk felvállalnunk, és nem azt, hogy most látszólagosan becsapjuk önmagunkat, keresünk valahol egy frekvenciát és azon sugározzuk a parlamenti közvetítést. Pénzt dobunk ki az ablakon, holott az egész kérdést kellene megoldani és rendbe tenni.
ELNÖK: Mielőtt Vincze képviselő úrnak megadom a szót, jelzem, hogy a Nemzeti Hírközlési Hatóságtól is van itt meghívott. A képviselői megszólalások után azt kérném, hogy a technikai lehetőséget a laikusok számára foglalja össze. Köszönöm szépen.
Vincze képviselő úr!
VINCZE LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Urak! Nekem egész más tapasztalatom van a folyamatos közvetítést illetően. Az előző időszakban folyamatosan élő közvetítést lehetett hallani a parlamenti munkáról. Valóban vannak olyan részek, amelyeket ismeret híján kevésbé lehet érteni. De aki folyamatosan hallgatja a közvetítéseket - még a Csongrád környéki egyszerű juhászember is -, érdekes módon olyan visszajelzést ad, amit talán még az itt ülőknek is érdemes lenne megfontolnunk, hogy mennyire érti - vagy mennyire nem érti - azt a munkát, amit mi a parlamentben végzünk. Lehet, hogy néha jobban érti, mint mi - bocsánat, nem akarok senkit megbántani. Van rá nagyon komoly igény. Lássuk be, hogy vidéken még mindig van olyan tanyavilág, ahol még villany sincs. Szinte a rádió az egyetlen kommunikációs eszköz, sajnos, még itt tartunk. Kíváncsiak a képviselő urak, hölgyek munkájára. Bizony amikor például egy agrárkérdést tárgyalnak, nagyon is otthon vannak benne az abban foglalatoskodó parasztemberek. Vagy ha oktatási vagy bármely egyéb kérdést tárgyalunk, igenis beleilleszkednek az ott élő emberek is, és azért még - elnézést kérek - nem mindenütt van internet-elérhetőség.
Én tudom, hogy efelé kell haladni, adja Isten, hogy ettől ne zárjuk el a vidéket, de nem lehet ezeket a csapokat, amiket eddig jól működtek, egyik percről a másikra elzárnunk, még ha technikai és anyagi akadálya is van. Áldoznunk kell erre, mint ahogy áldozunk a budapesti vagy esetleg a vidéki közlekedés egy részére - bár ezt már vitatom, hogy mennyit és hogy -, ugyanúgy áldozni kell a folyamatos, élő rádióközvetítésre is. Mindent el kell követnünk, hogy ez megtörténjen, a kuratórium elnök urának is, a bizottság elnökének, nekünk bizottsági tagoknak és mindenkinek, aki ebben kompetens.
Higgyék el, nem lehet leszűkíteni csak napirend előtti dolgokra, interpellációkra és egyéb dolgokra, amikor egy szűkített politikus réteg mondja el a nem is kevésbé politikától túláradó mondandóját. Erre is szükség van, de szükség van arra is, amikor szakmai részletkérdéseket képviselő kollégák tárgyalnak - tárgyalunk.
A tömegek megítélése, hogy ki hogyan érti meg. Én azért másképp látom, kedves elnök úr, állítom, valaki hat osztállyal jobban lát részletkérdéseket, mint adott esetben az országgyűlési képviselők. Nagyon sokat lehet tanulni tőlük, egyszerű emberektől is. Azt gondolom, a rádió tradicionálisan olyan eszköz, amit nem visszafejleszteni kellene ilyen vonatkozásban, hanem megtartani azokat az értékeit, amelyek eddig is jellemző módon megvoltak.
Ugyanakkor azt is tapasztaltam parlamenti jegyzőként is, meg egyébként éjszakai adást is hallgatva rádióközvetítésként az előző időszakban a parlamentből, hogy bizony okos szakmai, három-négyszavas vagy mondatos kommentálások történtek, hogy most ezt ezért mondja a képviselő, vagy ilyen típusú a vita egyik oldalán a dolog vagy a másik oldalán. A jobb megértést ez iszonyatos módon és jól szolgálta. Nem látok ebben problémát, hogy az élő közvetítést egy pici kommentárral alátámassza, de az élő közvetítéshez ragaszkodnunk kell. Higgyék el, ez nagyon fontos dolog. Az, hogy most itt Schiffer képviselő úr behatárolta, hogy háromezren vagy 30 ezren hallgatják... Nagyon sok ember, aki például éjszakai műszakban dolgozik, például egy vagyonőr, folyamatosan hallgatja. Sőt készül rá, hogy adott képviselő urat meg fogja hallgatni, mert az ő képviselője. Érdekes dolgok ezek. Annál is inkább fontos, ha már a bizottsági ülésről nem közvetítenek semmit, legalább a parlamenti munkánkat nyugodtan ki kell tenni a kirakatba, jót vagy rosszat, majd az emberek eldöntik, minősítik, hogy ki hogyan és mint áll hozzá vagy mennyit fejlődött a parlamenti, képviselői munka az évek során. Én ajánlom a folyamatos élő közvetítést, és amellett tenném le a voksomat.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Tisztelt Képviselőtársak! Parlamenti bizottsági ülésen érdemes viszonylag szűk körben tisztázni, hogy olyasmiben ne egymás mellett beszéljünk, amiben esetleg nem állunk egymással szemben. Gondolok itt arról, hogy nem az a vitakérdés - mint azt próbálom exponálni -, hogy legyen-e folyamatos közvetítés a parlament tevékenységéről vagy ne legyen. Személyes véleményem szerint sok hátránya van a folyamatos közvetítésnek, de ez a személyes vélemény. Házbizottsági ülésre a frakció nevében én járok. Házbizottsági üléseken fontos szempont, hogy adásidőben van-e valami vagy nem, holott a magyar parlament Házszabálya ilyesmit nem ismer. A képviselők tevékenységét és időbeosztását mégis befolyásolja, hogy egyenes adásban közvetítenek-e a megszólalásukról vagy nem. Elvben ugye a mondanivaló fontosságát nem az határozza meg, hogy egyenes adásban megy-e a televízióban egy képviselő megszólalása vagy sem. De tudnék még említeni - és már említettem - hátrányait a folyamatos közvetítésnek, de ez a személyes álláspontom.
Azt senki nem javasolta formálisan, hogy szűnjön meg a folyamatos parlamenti közvetítés. A vita azon van, hogy milyen technikai lehetősége legyen a folyamatos közvetítésnek. Én magam megpróbáltam jelezni, hogy eddig is meglehetősen szűk körhöz jutott el, és ezután is. Nem vitás, ha ezután más technikával lenne a folyamatos közvetítés, ezután is viszonylag szűk, bár technikai értelemben az eddigieknél jóval szélesebb körhöz juthat el. Nem kérdés, hogy másokhoz, és az sem kérdés számomra - Vincze képviselő úr felszólalására mondom ezt képviselőként és nem bizottsági elnökként -, valószínű, valóban azok közül az emberek közül, akik kevés más információhoz jutnak, az eddigi lehetőséggel sokan éltek. Ezután nyilván, ha más lehetőség lenne, ők kevésbé tudnának váltani. De senki nem akarja - még egyszer mondom -a parlament tevékenységét eltitkolni a nyilvánosság elől. Senki nem gondolja azt - legalábbis nem hiszem, hogy itt ülnek olyan emberek vagy a képviselők között lenne olyan -, aki ne abban a hitben végezné képviselői munkáját, hogy az a legfontosabb tevékenység az országban, amit ő csinál, ezért a legszélesebb nyilvánosságra tartozik.
Ahogy javasoltam, mielőtt a kuratóriumi elnök úrnak, illetve elnökhelyettes úrnak megadnám a szót, a reagálásokra - ha több képviselői hozzászólás nincs - megkérném a Hírközlési Hatóság illetékesét, hogy a technikai kérdésekről adjon rövid tájékoztatást. Azt talán nem kell külön hangsúlyoznom, hogy mi laikusok vagyunk, tehát a laikusoknak kérek tájékoztatást.
Köszönöm szépen.
PARRAG GÁBOR frekvenciagazdálkodási igazgató (Nemzeti Hírközlési Hatóság): Jó napot kívánok! Parrag Gábor vagyok, a Nemzeti Hírközlési Hatóság frekvenciagazdálkodási igazgatója. Azt kell mondanom, a helyzet technikailag rettenetesen rossz. A Magyar Rádiónak a Kossuth-műsor sugárzására a középhullámú sávban négy adóberendezésre van lehetősége jelen pillanatban. Ezzel az ország teljes területe a nappali órákban ellátható. Az éjszakai órákban rosszabb a helyzet, ekkor már csak 85-90 százaléka sugározható. A Kossuth-műsor ultrarövid-hullámú sávban - az úgynevezett 70 MHz-es OIRT-sávban - történő sugárzását, amelyet ebben az évben februárban be kellett volna fejezni, 90 százalék körüli ellátottsággal biztosítja az Antenna Hungária. A Petőfi-műsor sugárzására egy tizenhét adóból álló hálózat szintén 90 százalékos ellátottságot biztosít, és a Bartók-műsort körülbelül 73 százalékos lakossági ellátottsággal biztosítják.
Akkor, amikor szóba került a 70 MHz-es sáv leállításának a szükségessége - több évvel ezelőtt természetesen, hiszen ez körülbelül tíz év óta ismert -, az ORTT-vel együttesen tettünk egy javaslatot a Kossuth-műsor 100 MHz-es sávban történő sugárzására, ott, ahol a Petőfi- és a Bartók-műsor is kisugárzásra kerül, és amelyre vevőkészülékeket is lehet kapni. A helyzet már akkor is nagyon nehéz volt. A Kossuth-műsor sugárzásához egy 42 adóból álló hálózatot kellett tervezni, ahol az adóteljesítmények kis értéke miatt kellett ilyen sok adóból álló hálózatot készíteni. Ezzel sem sikerült csak körülbelül 70 százalékos ellátottságot biztosítani.
További olyan frekvenciák, amelyekkel bármely önálló műsort az ultrarövid-hullámú sávban sugározni lehetne földfelszíni sugárzással, gyakorlatilag nem tudunk biztosítani. És ez nem rosszindulat vagy nem lustaság, egyszerűen nincs lehetőség olyan frekvenciákat találni, amelyekkel az előbb említett ellátottságot megközelítő értékeket is el lehetne érni. A kereskedelmi műsorok számára biztosított hálózatok is kisebb ellátottsággal működnek.
A középhullámú sávban a körzeti műsorok kisugárzására természetesen működik egy hálózat, és a Magyar Rádió által elfogadott, velünk együtt kidolgozott javaslat még egy két adóból álló hálózatot nagy nehezen össze tudott hozni abból a célból, hogy bizonyos regionális műsorok kisugárzásra kerülhessenek. Ezzel gyakorlatilag az összes olyan technikai lehetőség, ami ebben a pillanatban rendelkezésre tud állni, kihasználásra került.
Természetesen akkor, amikor a digitális rádióműsor-szórás megindul, változhat és javulhat a helyzet a földi műsorszórás területén is. A digitális műsorszórás megindításának jelen pillanatban nincsenek frekvenciagazdálkodási akadályai. Vevőkészülék-probléma van, mint ahogy elnök úr nagyon pontosan említette, jelenleg szinte az ország egész területén elméletileg vehető 70 MHz-es sáv vételéhez szükséges vevőkészülékek száma is ma már lecsökkent. Nekem nincsenek pontos adataim, de valamelyik sajtótermékben olvastam egy felmérést, körülbelül a lakosság 10 százaléka rendelkezik még olyan vevőkészülékekkel, amelyekkel ezt a korábban használt frekvenciasávot venni lehet.
A korábbi időszakban előírás volt, hogy a vevőkészülékekben, autórádiókban legyen olyan készülék, amelyik mindkét sáv vételére alkalmas. Ez a kereskedői-gyártói gesztus ma már megszűnt, több mint tíz éve nem nagyon lehet olyan vevőkészülékeket vásárolni, amivel mindkét sávot lehet venni. A lakosság - miután a programok jó része a 100 MHz-es sávban került kisugárzásra, a zenei, kereskedelmi műsorok ott voltak - nem igazán törekedett arra, hogy ilyen készülékeket vegyen, a kereskedelem pedig nem nagyon forszírozta ezt a dolgot.
Ez a jelenlegi helyzet, ami természetesen nagyon sajnálatos, hiszen bővíteni lehetne a Magyar Rádió sugárzásait, de technikailag sajnos ez nem tud megtörténni. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Ha nincs több képviselői hozzászólás, akkor először Szadai elnökhelyettes úrnak adom meg szót, utána pedig elnök úrnak.
SZADAI KÁROLY, a Magyar Rádió Közalapítvány Kuratóriumának elnökhelyettese: Köszönöm szépen. Látható, a dilemma abban áll, hogy a Magyar Rádió működését a jogszabályok úgy határozzák meg, hogy lényegében lehetetlenné teszik a közszolgálati feladatok teljesítését ebben a vonatkozásban. Az egyetlen kitörési pont volt az, amit megtalált a kuratórium elnöksége. Elmegyünk egy olyan irányba, amit a médiatörvény egyébként - szerencsére vagy sem - nem szabályoz. De ha nekünk a három országos URH-adó valamelyikén kell közvetítenünk a parlamentet - természetesen az Országgyűlés hozhat minket olyan helyzetbe, hogy ez bekövetkezzék -, akkor az látható, hogy az Országgyűlés munkájának tervezhetetlensége miatt - természetesen a Magyar Rádió számára tervezhetetlen - lényegében az lesz a parlamenti adó. Akkor lesz országos URH, fogható a magyar parlament működése, minden szó, a szavazások is egyébként, hiszen itt nemcsak arról van szó, hogy a napirend előtti vagy az érdekesebb felszólalásokat kell közvetítenie a Magyar Rádiónak, hanem mindent, a költségvetési szavazás nem tudom hány módosító indítványát, az azokról szóló szavazásokat is. De az az adó akkor megszűnik más adóként működni értelemszerűen. Műsorújságban megjelentetni gyakorlatilag lehetetlen, hiszen a nyomdai átfutás miatt ez nem megoldható.
Az a probléma merül fel - és elnézést, hogy csak a problémákról beszélek ebben a körben, ez egy tágabb problémát is érint -, ha nekünk nem volna kötelességünk a reklámpiacon részt venni, akkor ez nem jelentene gondot. De minthogy a Magyar Rádió köteles megjelenni, viszont bevételeinek jelentős része - és remélhetőleg egyre nagyobb része - a reklámpiacról származik, akkor feladhatnánk ezt a pozíciónkat. Így viszont ez lényegében eladhatatlan terméket állít elő. Értelemszerűen nem ez a cél. Nem az a cél, hogy a Magyar Rádió a parlamenti közvetítések szüneteiben akár reklámokat sugározzon. Azt viszont a képviselőknek, illetve az Országgyűlésnek látnia kell, hogy ez esetben le kell venni a Magyar Rádió válláról azt a terhet, hogy a reklámpiacon megküzdjön olyan kereskedelmi csatornákkal, amelyek most már több mint 170-180-an vannak, akik a reklámpiacból élnek. Számunkra ez egyébként sokkal elfogadhatóbb lenne, mint bármi más, örülnénk neki, ha nem kellene a reklámpiacon részt venni, ez volna az ideális.
Így tehát, ha jól értem, összefoglalva: az a helyzet áll elő, hogy a három országos URH-csatornaadó közül az egyiket parlamenti adóvá kell tenni. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Gellért Kis Gábor elnök úr!
Gellért Kis Gábor reflexiói, válaszai
GELLÉRT KIS GÁBOR, a Magyar Rádió Közalapítvány Kuratóriumának elnöke: Köszönöm szépen. Tisztelt Bizottság! Nem szeretném az ülést terhelni olyan adatokkal, információkkal, amelyek azonban szükségesek ahhoz, hogy valóságosan megítéljük a parlamenti közvetítések helyzetét, tágabb kontextusba helyezném. Egyszerűen arról van szó, hogy ha csak a médiatörvény óta eltelt valamivel több mint tíz esztendőt tekintjük, a magyar lakosság kulturális fogyasztása - azon belül a médiafogyasztás, no még azon belül a rádióhallgatási szokások - radikálisan megváltoztak. Az a gyanúm, hogy a jelenlévők viszonylag szerény információkkal rendelkeznek a rádiózási szokásokat illetően, pedig talán nem volna tanulság nélküli a tárgy megítélése szempontból, ha ilyen információkkal rendelkeznének. Én szívesen állok mindenki rendelkezésére, és akkor talán meggyőzőbbek volnánk.
Nyilvánvaló, hogy az információszabadság mindenkit megillető alkotmányos joga kiterjed arra is, hogy a törvényalkotás házában mi történik. Szeretném, ha nagyon rövid szakmai megfigyelést vagy tapasztalatot meghallgatnának. A televízió közvetíti a parlament üléseit. Nyilván a képviselő urak, hölgyek akkor is néztek parlamenti közvetítéseket, amikor még nem voltak parlamenti közvetítések, vagy előfordul, hogy képviselőként néznek ilyen műsorokat, ennek minden szépségével, izgalmával - és tegyük hozzá -, olykori unalmával együtt! De ott van a kép! Ott vannak azok a képviselők, akik bent ülnek az ülésteremben, újságot olvasnak, figyelnek, bármi mást csinálnak. Ugyanez a rádióban - tessék elhinni! - elviselhetetlen, egyszerűen hallgathatatlan, kontraproduktív. A rádióban egy nyolc másodperces szünet, amikor nem történik semmi, megöli a hallgató figyelmét.
Tudom, ezek szakmai dolgok, csak szeretném, ha végiggondolnák, amikor ezekről a dolgokról beszélnek, beszélünk, hogy az élő, egyenes közvetítés mivel jár. Az-e a cél, hogy leszoktassuk a magyar hallgatót a parlamenti közvetítésekről? Akkor nyilvánvalóan szükséges ragaszkodni ahhoz, hogy ilyenek legyenek, akár olyan módon is, amiről az elnökhelyettes úr az imént beszélt.
Azért gondoltunk arra, hogy a tájékoztatási szabadsághoz fűződő jogok nem sérülnek akkor, ha hiteles, a közszolgálatiságnak, a pártatlanságnak megfelelő összefoglalók kerülnek műsorba időről időre. Ez megfelel a normáknak - és tessék megnézni azokat a vitákat, amelyek a médiatörvény előkészítésekor lezajlottak -, megfelel a törvényalkotói szándéknak. Pusztán az élő közvetítésnek egy korábban kialakult rendjéhez ragaszkodni a szokásjog alapján azért nem racionális, mert a közönség - aminek elvileg szól ez az adás - egészen mást vár, mint amilyen volt akár tíz esztendővel ezelőtt is. Az állampolgárok ebbéli szokásaira is érdemes figyelmet fordítani.
A közvetítés, tudósítás, tájékoztatás hármasság, amire Tellér képviselő úr utalt. Ez igazán meggondolandó, csak az a véleményem, hogy nincs köze ahhoz, amiről itt szó van. Ez nagyon fontos dolog. Kérdés azonban, hogy a közvetítés önmagában minden olyan információt, ami a közélet dolgainak megértéséhez szükséges, magában hordoz-e. Vannak efelől kétségeim. Az élő közvetítés mintha önmagáért helytállna, mindaz, ami ott elhangzik, elégséges a teljes körű tájékozódáshoz, az önmagában kevés.
Hitelesnek természetesen hiteles, de a hitelesség nem attól következik be - ezt azért szeretném mondani, mert úgy hangzik el, mert akkor belemehetünk szakmai kérdésekbe, amelyek engem igen foglalkozatnak -, hogy a közvetítés úgy jelenik meg, legyen szó rádióról, televízióról, ahogy az élőben láttatja magát, akkor úgy mutatkozik, mintha az volna maga a valóság. Pedig az egy közvetített valóság, annak minden terhével együtt. Ezek jelentős különbözőségek, nem akarok ebbe most belemenni. Ne gondoljuk azt, hogy az élő közvetítés akadálytalanul, magyarázatlanul jut el a hallgatóhoz, nézőhöz, az több információval szolgál, mint adott esetben egy szakmailag nagyon jól megszerkesztett összefoglaló.
Végezetül: Szeretném felhívni a figyelmet az utolsó mondatra, amelyet Parrag Gábor úrtól hallottunk, hogy a digitális átállásnak műszaki akadályai ez idő szerint nincsenek. Szeretném elmondani, hogy Európa néhány országában, például Angliában, a költségvetés jelentős pénzekkel támogatta, a mai napig támogatja a digitális készülékek, rádiókészülékek terjesztését, fogyasztását.
Mire kell áldozni? Arra-e, hogy közkeletű kifejezéssel élne a Szokol-rádiók hallgathatóságát kitoljuk időben ki tudja meddig, vagy arra-e, hogy megpróbáljuk a hallgatókat, nézőket egy olyan technológiai váltás irányába terelni, amely valóban az információszabadság kiteljesedését hozza meg. Számomra ez nem kérdés.
Nagyon szépen, illő tisztelettel arra kérem a bizottságot, hogy a kezdeményezésben foglalt megoldás mellett támogassa a javaslatunkat. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Tisztelt Bizottság! Bizottsági elnökként meglehetősen nehéz helyzetben vagyok. Formálisan ugyan feltehetném szavazásra a kérdést, hogy a kuratóriumi elnökség által a bizottsági tagoknak eljuttatott javaslatot ki az, aki támogatja és ki az, aki nem. De feltehetően senki nem változtatott a már egyszer megfogalmazott véleményén. A kérdésre adott válasz nem lenne kérdéses.
Bennünket arra kért a parlament Házbizottsága, hogy foglaljunk állást ebben a kérdésben. Én nem tudok más megoldást, mint hogy megpróbáljuk összefoglalni az elhangzottakat, amit - ha tréfálkozni lenne kedvem - azzal kezdenék, hogy mindenki ismer olyan embert, aki hallgatott már rádión parlamentet, ami nem változtat azon a tényen, hogy hogyan lehet parlamenti közvetítést hallgatni ma Magyarországon, és hogy ennek milyen perspektívája van.
Komolyabbra fordítva a szót - ez csak részben egy mellékes reakció Vincze képviselő úr megjegyzésére -, az ORTT adatai szerint 30 ezer körül van... (Vincze László: Schiffer úr mondta!) ... Schiffer úr az információt az ORTT tájékoztatójából vette, amit írásban megküldtek. De ez mellékes, mert én is azt mondtam, olyan ember ez a 30 ezer ember, akik más úton nehezen jutnak információhoz, és ha technológiai váltás következne be, akkor ők valószínű nem jutnának hozzá a parlamentről szóló tudósításokhoz.
Lehetőségként leírni csak azt tudjuk, hogy vagy a parlament ugyanazt a megoldást választja, amit egyszer már választott, hogy az úgynevezett keleti URH-sugárzást tovább hosszabbítgatja addig, ameddig el nem következik a várt jövő és digitálisan mindenki hozzá nem jut a parlamenti lehetőségekhez. Vagy azt az elvi lehetőséget javasoljuk, amit Szadai elnökhelyettes úr említett - nem javaslatként, hanem mint gyakorlati lehetőséget -, hogy valamelyik létező nyugati URH-lehetőséget bocsátják a parlamenti közvetítések rendelkezésére. Zárójelben jegyzem meg, hogy amikor utoljára a keleti URH-lehetőséget a parlament meghosszabbította, akkor a magyar kulturális életben igen jelentős mozgalom indult az ügyben, nehogy már elvegye a parlament a maga számára a kultúraközvetítés szempontjából alapvető jelentőségű Bartók Rádiót. A Petőfi Rádió pedig a technikai értelemben leginkább fogható adás ma Magyarországon. Ott is nehéz lenne, ha a parlamenti közvetítések számára vennénk vagy vetetnénk igénybe a Petőfi Rádió lehetőségét. Nehéz lenne lemosni a parlamentről, hogy önös érdekeit tartja szem előtt a kultúraközvetítés meg más információközvetítés rovására.
Csak mint elvi lehetőséget tudjuk leírni a bizottságban elhangzottak alapján, ez egy elvi lehetőség, hogy a másik három mai közvetítési lehetőség valamelyikének rovására legyen parlamenti közvetítés. Azt a tényt természetesen nyilván egy ilyen összegzésben le kell írni, hogy a parlamenti képviselők álláspontja az, hogy a parlamenti egyenes adásra, tehát a parlament teljes ülésének - plenáris ülésének - egyenes közvetítésére igényt tartanak a képviselők. Ennél többet én ebben a pillanatban nem látok közös nevezőként kihozhatónak a bizottsági ülésből. Más kérdés, hogy mit kezd ezzel a parlament Házbizottsága, de ezt majd meglátjuk.
Az írott változatát mindannak, amit én itt most szóban röviden megpróbáltam összefoglalni, miután leírjuk, eljuttatjuk a képviselőtársakhoz kontrollálásra, hogy megfelel-e többé-kevésbé az itt elhangzottaknak. Egyetlen szempontot hagytam ki: Gyimesi képviselő úr javaslatát, miszerint a - nevezzük így - "kóbor" frekvenciák összegyűjtésére tett javaslatot. Az itt elhangzott tájékoztató alapján azt gondolom, hogy erre választ kaptunk, erre nincs lehetőség, ezt ezért nem említettem. Azt, hogy a költségvetés a digitális átállásra milyen lehetőségeket tud biztosítani, arra mindjárt áttérünk a költségvetési törvényjavaslat tárgyalása kapcsán.
Köszönöm szépen, hogy rendelkezésünkre álltak. Tartok tőle, hogy a Házbizottságban esetleg lesz tetemre hívás ez ügyben. Köszönjük szépen a tájékoztatást. (A napirendi ponthoz érkezett meghívottak távoznak a bizottság üléséről.) Viszontlátásra!
Áttérünk a következő napirendi pontok távozására.
A Magyar Köztársaság 2007. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat (T/1145. szám)
Ahogy jeleztem, a következő három napirendi pont tárgyalását összevonva bonyolítanánk. Megkérem a Pénzügyminisztérium, az Állami Számvevőszék és a Kulturális Minisztérium illetékeseit, foglaljanak helyet itt velem szemben. Következik a 2007. évi költségvetés, a költségvetést megalapozó egyes törvények és a pénzügyi tárgyú törvények módosításának általános vitára való alkalmasságáról a tárgyalás. Míg a sorok átrendeződnek, hadd jegyezzem meg, hogy a képviselőtársak a költségvetési törvényt nem hagyományos, nyomtatott formában viszonylag könnyen elérhették, hagyományos, nyomtatott formában a frakciók megfelelő számú kötetet kaptak. Áll ez az összefoglaló kötetre. A részköteteket a képviselők viszonylag későn - ha nem tévedek, a tegnapi napon - kaphatták meg, amit csak azért érdemes megjegyezni, mert például az Oktatási és Kulturális Minisztérium elképzeléseinek részletesebb bontása fejezetkötetből látható át, amennyire ezt a képviselők át tudták tekinteni, ez rendelkezésükre áll.
Üdvözlöm a kormány képviselőit. Először a költségvetésről, ha kérhetném, általánosságban, viszonylag röviden, aztán a kulturális költségvetésről nyilván hosszabban.
Tessék parancsolni!
DR. ARADI ZSOLT (Pénzügyminisztérium): Aradi Zsolt vagyok, a Pénzügyminisztérium főosztályvezetője. Igyekszem röviden. Igen nagy feladat áll előttünk. Két törvényjavaslat formájában jelenik meg az a kezdeményezés, ami korábban egyetlenegy kötetben és a költségvetési törvényjavaslat részeként, költségvetési törvényjavaslatként tárgyalható volt. Most egy tiszta költségvetési törvényjavaslat fekszik előttünk, és emellett egy általunk költségvetési "salátának" nevezett másik törvényjavaslat, amelyik korábban is azt a szakmai nevet viselte, hogy a költségvetési törvényt megalapozó egyéb törvények. Az Alkotmánybíróság határozata alapján kellett így eljárnunk.
Mind a két törvényjavaslat tartalmi alapja a konvergenciaprogram, ennek szeptemberi aktualizált változata. Mint ismert, minden év decemberében el kell készíteni a konvergenciaprogram aktualizált változatát. Ennek egy újabb tárgyalására és változatának elkészítésére került sor szeptemberben, aztán nem érinti a továbbiak rendjét.
A költségvetési törvényjavaslat indokolásának a 313-314. oldalán szerepelnek azok az eltérések, amelyek ehhez a szeptemberi konvergenciaprogram-dokumentumhoz képest a törvényjavaslatban a számokban megjelennek. Anélkül, hogy azt részletezném, mondhatom, hogy ezek az eltérések számszakilag nem jelentősek.
Ami a másik kapcsolódás a konvergenciaprogramhoz az az újdonság, hogy a költségvetési törvényjavaslat elején nemcsak az ez évi - mármint a 2007. évi - kiadások, bevételek és hiánymutatók szerepelnek, hanem megfogalmazódnak azok a követelmények is, amelyek alapján a konvergenciaprogram a további években haladni tud, tehát benne vannak azok a követelmények, hogy az államháztartás elsődleges egyenlege nulla, illetve pozitív értékekkel 2008-ban, 2009-ben és 2010-ben mennyi legyen.
A két törvényjavaslat közötti további kapcsolat az, hogy a "salátatörvényben" szerepelnek azok az államháztartási törvény módosítására irányuló javaslatok, amelyek a költségvetési fegyelem erősítését szolgálják, és ilyen alapon segítik a törvényjavaslatban foglaltak megvalósítását.
A legjelentősebb mutatók alakulását két szakaszra lehet osztani a következő években. Az egyik a 2006-tól 2009-ig, a másik pedig a 2009 utáni időszakban ahogy alakulnak az államadósság, a GDP, a reáljövedelmek, az infláció, illetőleg a hiány, ezek közül a hiány alakulása a legmarkánsabban követhető. A 2006. év végére várható 10,1 százalékos hiány rohamosan csökken. Úgy szoktuk zsargonban jellemezni, hogy "orrnehéz" módon alakul a hiány, ebből a jövő évre már 6,8 százalék jut, 2008-ra 4,3 százalék, 2009-re pedig 3,2 százalék. Ez igen kemény követelményt jelent mindkét időszakban. Ennek a forrása egyrészt a bevételek növelése - ez jellemzi a 2006-ot és a 2007-et -, utána pedig elsősorban a kiadások szűkítése, természetesen GDP-arányosan. Ennek a költségvetési szigornak a jegyében készült el a 2007-es költségvetés.
Hogy a számok realizálódni tudjanak és ezek a kiadások ezen a szinten alakulhassanak, ehhez számos reformot kellett elindítani az államháztartásban, ennek a területeit mindannyian jól ismerjük: az egészségügy, a nyugdíjrendszer, a közoktatás, a felsőoktatás, az önkormányzatok és a közigazgatás intézményrendszere, illetve az illetményrendszerek területén. Természetesen ezek nem egyforma sebességgel haladnak, de mindegyiknek az a célja, hogy részben forrásokat teremtsen a közszféra finanszírozásához és feladataihoz, részben megragadja azokat a költséggeneráló folyamatokat, amelyek miatt többek között a finanszírozhatatlan kiadások keletkeznek, és egyúttal a szolgáltatások javítása is ezeknek a reformoknak a feladata.
A reformok előrehaladásától függően a törvényjavaslat előirányzatai már érvényesítik a hatásokat jellemzően természetesen a benyújtott törvényjavaslatok szerint, és nyilván majd aszerint alakul a valós helyzet, ahogy a törvények azt majd diktálni fogják.
Nagyon fontos eleme a törvényjavaslatnak, hogy nagy összegű tartalékokat tartalmaz. Új típusú tartalékokat is, nemcsak egyszerűen az összegek magasak. Vannak szokásos tartalékok, tehát az általános tartalék 42 milliárd forinttal, a céltartalékok, személyi többletkifizetésekre, létszámcsökkentésre stb. 49 milliárd forint. De van új típusú is, például a teljesítményösztönzési keret, ami az új illetményrendszerekre való átállás kapcsán kerül majd felhasználásra, ez négymilliárd forint. Teljesen új az úgynevezett fejezeti egyensúlyi tartalék, ez 79 milliárd forint összegű a fejezetek körében, aminek az a funkciója, hogy ha az államháztartási folyamatok összességében vagy az egyes tárcáknál nem a tervezetnek megfelelően alakulnak, akkor ezeket a tartalékokat terhelik a kiadások. Ha a tervezetnek megfelelően alakulnak a folyamatok, akkor viszont a tárcák ezekhez a pénzekhez a kormány döntésével hozzájuthatnak. Az egyes ágazatokon megjelenő kiadási lehetőségek valójában alacsonyabbak, mint ami ezeknek a tartalékoknak a felhasználása esetén lesz. Ezenkívül van a központi egyensúlyi tartalék, 50 milliárd forint összegben. Egyelőre úgy néz ki, hogy fenn kell tartani a maradványképzési kötelezettséget, viszont a kormány szándéka az - ugyanis ez hatalmas összeg, 550 milliárd forint -, hogy ez fokozatosan leépüljön anélkül, hogy az egyensúlyt veszélyeztetné.
Nagyon fontos eleme a költségvetési törvényjavaslatnak az EU-támogatások megjelenése és összegének rohamos növekedése. Az egyik mellékletből kiderül, hogy már 2007-ben igen kedvező arányok alakulnak ki a számokban az Európai Unió részéről jövő támogatások és a saját, EU irányába menő befizetés tekintetében. Konkrétan 460 milliárd forint az, ami társfinanszírozás mellett bejön az országba. Ezzel szemben áll egy 715 milliárd forintos befizetés az Európai Uniónak. Ugyanakkor rendszeren kívül, tehát költségvetésen kívül a mezőgazdasági területen 490 milliárd forint bevétel várható.
A normaszövegben a szokásos szövegek, előírások mellett most érdekes a kulturális területet érintően a médiaszabályozásnak az a változtatása, hogy az előfizetési díj néven ismert teher - amelyet a korábbi kormány átvállalt minden azt megfizetőtől - olyan értelemben változna, hogy meghatározott gazdálkodói körben ez a teherátvállalás megszűnne, és ezt az APEH beszedné. Tehát a médiatörvényben annak idején előírt fizetési kötelezettséget a közszférára, illetve a lakosság körére nézve a kormány továbbra is átvállalja, de a vendéglátói, szállodai körre nem. Végül a normaszövegnek érdekes eleme még a közbeszerzési értékhatárok meghatározása, amely összegek ebben az évben, 2007-ben sem változnak.
A másik, "saláta" törvényjavaslatról röviden csak annyit szeretnék beszélni, ez huszonnégy darab törvényt tartalmaz, viszonylag nagyobb terjedelemben és néhány előírás tekintetében ezen kívül még néhány egyéb törvényt is módosítana. De látható, hogy ez nagyságrendileg kevesebb - mintegy fele -, valamelyik évben több mint ötven törvénymódosításra irányuló javaslat volt. Ezek közül meghatározó természetesen az államháztartásról szóló törvény módosítása. Mindenekelőtt a közép- és hosszú távú kötelezettségvállalások szabályozása tekintetében, a Kincstár fokozott szerepeinek biztosítása különféle eszközökkel azon a téren, hogy a költségvetés az eredeti előirányzatok szerint tudjon alakulni, és a végrehajtás fegyelmét ezek az eszközök biztosítanák.
Köszönöm szépen.
Gondolom, az Állami Számvevőszék véleményére talán majd külön reagálok.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Igen, ha indokoltnak látja, külön reagál. (Dr. Aradi Zsolt: De tudok egyben is, csak nincs mire, ha nem mondja el!) Nem hiszem, hogy ezen érdemes vitatkozni. Az Állami Számvevőszék véleményét nyilván ismerik, a bizottság tagjai is ismerik, sőt mondhatom bátran az elmúlt sokéves tapasztalat alapján, hogy használják is képviselők, vissza is köszön az országgyűlési vitában. Az ÁSZ képviselője mindjárt megszólal, csak a képviselők tájékoztatására mondom, hogy a formálisan negyedik - ebben az ügyben a harmadik - napirendi pont az egyes pénzügyi tárgyú törvényekről szóló törvényjavaslat nem kapcsolódik egészen szorosan a költségvetéshez. Bennünket mint Kulturális bizottságot csak periférikusan érint. De ha költségvetési ügyben az előadók elmondták véleményüket, megkérném Szatmári urat, arról is szóljon néhány szót, azt hiszem, ő képviseli ezt az ügyet.
Most az ÁSZ képviselőjéé a szó, utána a kulturális tárcáé!
Szabóné Farkas Katalin tájékoztatója
SZABÓNÉ FARKAS KATALIN (Állami Számvevőszék): Szabóné Farkas Katalin vagyok. Nagyon röviden szeretnék csak néhány szót mondani. A 2007. évi költségvetési törvényjavaslatról az ÁSZ elkészítette a véleményét. Akkor kapta meg az ÁSZ a törvényjavaslat első kötetét, amikor az a parlamenthez benyújtásra került, így a véleményalkotásnál a fejezeti indokolások még nem álltak rendelkezésünkre.
A központi költségvetéssel kapcsolatosan a bevételeket az Állami Számvevőszék az előző évekhez viszonyítva szerényebb mértékű kockázattal illette, körülbelül plusz-mínusz kétszázalékos eltérés lehet az áfa, az szja és a regisztrációs adó tekintetében. Azokkal az adókkal kapcsolatosan, amelyeket jelenleg az Alkotmánybíróság tárgyal, az ÁSZ nem tud kockázatot mondani, ennek körülbelül 80 milliárd forint a tervezett összege.
Pozitív, hogy 2007-ben 2006-hoz viszonyítva nem nőtt az előirányzat-módosítási kötelezettség nélkül túlteljesíthető előirányzatok száma, és ezek összege általában a 2006. évi eredeti előirányzati szinten került megtervezésre.
A konvergenciaprogrammal kapcsolatosan bemutatott intézkedésekben jelentősen a létszámleépítésből adódó megtakarítások jelennek meg. Nem látszik az állami feladatellátás szervezeti kereteinek felülvizsgálata, a feladatellátás teljesítménykövetelményeinek meghatározása.
Szintén pozitív dolog, hogy prioritást élveztek az Európai Unióból érkező források és azok hazai társfinanszírozásának tervezése. Itt azonban az a véleményünk, hogy az uniós támogatások igénybevétele és a felhasználás garanciája elsősorban az, hogy az intézményrendszer hogyan működik.
Az előzőhöz visszatérve - gondolom, itt lesz a véleménykülönbség - a feladatellátás szervezeti kereteinek felülvizsgálatával kapcsolatban az ÁSZ megfogalmazott egy javaslatot a kormányzat részére. Még annyit elmondanék, hogy helyszíni ellenőrzést végeztünk az OKM-nél - amelynek megállapításairól a függelékben számolunk be - és a Nemzeti Kulturális Alapnál, az pedig a részletes megállapításokban szerepel.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. A koreográfiából úgy tűnik, a kulturális tárcát Závecz Ferenc államtitkár úr képviseli.
Megadnám a szót, tessék parancsolni!
Závecz Ferenc szóbeli kiegészítése
ZÁVECZ FERENC, az Oktatási és Kulturális Minisztérium fejlesztési és gazdasági szakállamtitkára: Jó napot kívánok! Mindenekelőtt szeretném megköszönni az Állami Számvevőszék munkatársainak a segítségét ebben az időszakban éppúgy, mint az előzőekben, harmonikus együttműködés jellemezte a tárcán belüli működést. Néhány részlettel kiegészíteném az Aradi úr által elmondottakat.
Amit nagyon fontosnak tartok kiemelni: Sok előzetes félelem kapcsolódott ahhoz, hogy a két tárca, a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma és az Oktatási Minisztérium összeépítése során a kultúra pozíciói gyengülnek. Azt gondolom, ez a költségvetés jól mutatja, hogy ez a félelem nem volt megalapozott. Hozzá kell tennem, komoly figyelmet igényel, tekintettel elsősorban a közoktatási feladatok súlyára, volumenére és a felsőoktatás érdekérvényesítő képességére, hogy a kultúra pozíciói egészében a tárca költségvetésén belül megőrizhetők voltak.
Fontos szerkezeti változás, hogy az igazgatási kiadások csökkennek, jelentős részben a 2118-as kormányhatározatként ismert előírásnak megfelelő szervezeti átépítések a költségvetés szerkezetében is megjelennek. Jóllehet nominálisan az igazgatási kiadások növekedni látszanak, de ha valaki a részletezésből követi, milyen költségvetési testek kerülnek beépítésre ebbe az igazgatási költségvetésbe, akkor látszik, hogy az igazgatási feladatok volumene csökken, a szakmai feladatokra fordítható kiadások volumene nő.
Nagyon fontos momentum - és ez az egyik bázisa volt az egész tervezési folyamatnak -, hogy az önkormányzati zenekarok támogatása, illetve a színházi támogatás mértéke abszolút megmaradt. Ez részben kifejezi azt a fajta kultúrairányítási akaratot, hogy ezt az eddig jól működő struktúrát - miszerint nem egy lábon áll ez a finanszírozás, és nem kívánja elveszíteni érdekeltségi momentumait, ösztönözve az önkormányzatokat arra, hogy minél nagyobb összegekkel támogassák saját kulturális intézményeiket, mert ennek függvényében jutnak központi támogatáshoz is az ÖTM-fejezeten keresztül, de a mi tárcánk irányításával -, ezt az érdekeltségi alapot megőriztük, hozzuk ebben a költségvetésben.
Fontos megemlíteni, igazából nincs szakmai meggyőződésünk ellen a konvergenciakritériumok teljesítésének az a fajta leképezése, amely megjelenik a költségvetésben egy, az OKM költségvetése egészére nézve 12 milliárd forintot meghaladó egyensúlyi tartalék képzésében, amelyről főosztályvezető úr az előbb már említést tett. A tárca-költségvetés végrehajtása során olyan fegyelmező eszköz, amelyre nekünk végig tekintettel kell lennünk. Abban az esetben, ha a tárca-költségvetést nem tudnánk végrehajtani - elszaladnánk a kiadási oldalon vagy rosszul teljesítenénk bevételi oldalon, hogy ez a konvergenciakritériumok egészének megfeleljen -, úgy ehhez a tartalékhoz nem juthatunk hozzá. Tehát az ebben a tartalékban szereplő összegek normális, kiegyensúlyozott gazdálkodás esetén a tárca-költségvetés részét képezik, egyébként szükség is van rájuk. Ez gyakorlatilag azokat az összegeket tartalmazza, amelyeket a 2006-os költségvetés analóg sorainak összehasonlítása mentén esetleg valaki hiányolhatna bizonyos sorokon.
Szólnom kell arról, hogy a költségvetés szerkezetének címrendi felsorolása erősen megváltozik, ez nyilván nagyon feltűnő változás. A változtatás célja korántsem az, hogy bárki elől - különösképpen nem az Országgyűlés és a képviselők elől - rejteni kívánná a tárca a belső szerkezetet, de egy pillanatig sem kívánom titkolni, hogy egy belső rugalmasság létrehozása célja volt ennek a változtatásnak. Ez a rugalmasság elsősorban azért szükséges, mert az intézményi gyakorlatban teljességgel eluralkodott azon magatartás, amely szerint az intézmény számára rendelkezésre bocsátandó száz százalékig, sőt általában, ha csak lehet ezen felül az intézmény kifeszíti - jellemző módon egyébként bérrel determinált kiadásokra -, majd, ha bármi történik - legyen az viharkár, bármilyen más vis maior eset, esetleg jogszabályi változtatásból fakadó feladattöbblet -, akkor a tárcához, majd a tárca ennek nyomán a központi költségvetéshez fordul pótlólagos forrásokért. Ezért szükséges a sorokon belül magunknak is tartalékot képeznünk, ennyiben kétségtelenül hasonló magatartást követünk mi is az intézményeink irányítása során, mint amelyeket a Pénzügyminisztérium a tárcák egyfajta rövid pórázon tartásával követ.
A szervezetrendszer átalakítása jóllehet nem folyik látványosan, de nem állt meg, nem is teszünk le erről. Ennek során a legkevesebb - és ez a kulturális szervezetrendszer egészét érinti -, közel tíz százalékos létszámleépítést végre kell hajtani, az intézményi költségvetésekben kiváltképp, már nincsenek tartalékok, beruházási vagy dologi kiadások frontján. Az intézményrendszer az élő erővel összefüggő kiadásokra gyakorlatilag kifeszítette a lehetőséget, mozgásszabadságot csak ezen belül lehet és tudunk teremteni.
Említést kell tennem egy olyanfajta, gyakran felmerülő illúzióról, amely azzal függne össze, hogy a tárca irányítása arra törekedne, az intézményrendszer infrastruktúrájának összevonása során még plusz másfél takarítónőt és egyharmad gépkocsivezetőt megspórolva hatalmas megtakarításokat állítson elő. Nyugodt szívvel mondhatom, lényegében ez a fajta infrastrukturális extenzív megspórolási lehetőség az intézményrendszerben kimerült, igenis a szakmai munkát végző teljesítmény hatékony felhasználása irányába kell elmozdulnunk. Ez a művészi intézményekre éppúgy vonatkozik, mint a közgyűjteményekre.
Nagyon komoly munkát fordítunk a potenciális fejlesztési források épeszű és hatékony leforgatásának előkészítésére. Ez területi értelemben is országosan sok utazást, egyeztetést igénylő feladat, nagyon hiszünk abban, hogy ez meghozza a maga gyümölcsét, és az európai uniós forrásokat éppúgy, mint a központi költségvetés keretében rendelkezésre álló fejlesztési és beruházási forrásokat jól tudjuk ide telepíteni.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Nem látom Szatmári főosztályvezető-helyettes urat. Akkor megkérem Aradi Zsoltot, hogy a harmadik tárgyalandó napirendi ponthoz tegye meg kiegészítését.
Dr. Aradi Zsolt szóbeli kiegészítése
DR. ARADI ZSOLT (Pénzügyminisztérium): Szatmári úrnak másik bizottságba kellett mennie. Annyiban térnék vissza az ÁSZ megjegyzéseire, hogy elsőként köszönöm a támogatást, amit az Állami Számvevőszék például a javaslataiban, de az észrevételeiben is adott. Most kiemelte a kolléganő azt a javaslatot, a kormány gondoskodjék arról, hogy a szervezeti átalakulások a kormányhatározatnak megfelelően valósuljanak meg. Valóban ez egyik alapvető feltétele annak, hogy azok a számok, amelyek a költségvetési törvényjavaslatban szerepelnek, valósággá tudjanak válni.
Ami szíven ütött, az néhány más megjegyzés ebből a szövegből, és erre szeretnék finoman reagálni és pontosítani a megjegyzéseket. Ez elsősorban az intézkedések hatásának, tartalmának differenciálására és a fűnyíró-elvre vonatkoznak. Azt hiszem, bizonyítani tudjuk, hogy egyrészt soha nem jellemző a kormányzati intézkedésekre a fűnyírás... (Halász János: Jaj! Jaj! - Hangos derültség.) Attól függ, hogy milyen szeleteket veszünk ki. Nyilvánvalóan nem lehet utca-házszám mélységben meghozni az intézkedéseket. De most különösen nem így van. Például a minisztériumi létszámcsökkentés átlaga 22 százalék volt, és ez a létszámcsökkentés tíz alattitól kezdve 40 százalékot megközelítőig terjedt. Végrehajtott intézkedésről van szó, tehát nem egy megálmodott valamiről. Ezen belül, hogy ez az eredmény kijött, ez ismét nem annak az eredménye, hogy különféle számokat írtunk különféle minisztériumokhoz, hanem másképpen kezeltük a vezetőket, a nagy minisztériumokat és a kis minisztériumokat, másképpen azokat a minisztériumokat, amelyeknél több volt az úgynevezett ellátó létszám és szellemi támogató létszám, más minisztériumoknál másképp alakult, máshogy azokat, amelyeket átszerveztek és akiket nem szerveztek át. Mondtam pár példát arra, hogy mennyire differenciált a hatás ezekben az ügyekben.
A végrehajtást illetően - hogy tényleg ez valósuljon meg, ami a mostani tervekben szerepel - a kormány illetékes szervei monitoringozzák a folyamatot. Hónapról hónapra nézzük, hogy az egyébként még le sem járt határidők teljesülnek-e vagy nem teljesülnek, és mit kell tenni annak érdekében, hogy a feladatok megvalósuljanak, legalábbis azzal a tartalommal, ahogy ott vannak, nem feltétlenül betű szerint. Ami hátravan, az sokkal hosszabb távú feladat, tehát az állami feladatvállalás szűkítése és az állami feladat-megoldás korszerűsítése az egyik óriási feladat, a másik pedig az illetményrendszerek körében a teljesítményösztönzés, ez természetesen a szervezetek működésére is jellemző. A teljesítményösztönzés az az elem, amelyiknek még hozzá kell járulnia a szolgáltatások javításához, a szervezeti átalakulásokon kívül.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Azt javaslom, hogy a szívére vigyázzon, mert nem az Állami Számvevőszék lesz itt, aki a legszívrehatóbban fog megszólalni... (Derültség a teremben.) ...De ezt csak óvatosságból mondtam, nem szeretném, ha baleset következne be a bizottsági ülésen.
A képviselőké a szó!
Halász alelnök úr!
Képviselői kérdések, hozzászólások
HALÁSZ JÁNOS (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Kedves Vendégek!
A mai napon a jövő évi költségvetési törvény, az ahhoz kapcsolódó törvények általános vitára való alkalmasságáról van szó itt a bizottságban. Az a kérdés, hogy általános vitára alkalmasnak tartjuk-e ezeket a törvényeket. A Fidesz-frakció nevében mondom, nem tartjuk általános vitára alkalmasnak ezeket a törvényeket.
Van egy alapkérdés az ügyben - az előttem szólók részben érintették -, ez pedig az, hogy van egy kormányhatározat, amelyet 2006 nyarán adtak ki, mely szerint a kulturális intézményrendszer nagyon jelentős, drasztikus átalakítására, átszabására, bizonyos értelemben tönkretételére készül a kormány. Erről tárgyaltunk a parlament Kulturális bizottságában is, és reményeink szerint tárgyalni fogunk még róla, hiszen így egyeztünk meg erről a dologról. A minisztérium is ígérte, hogy mielőtt ténylegesen véglegesítik ezt az anyagot, arról véleményt mondhatunk. De már előzetesen a most érvényben lévő kormányhatározatról itt a bizottságban a parlamenti képviselők elmondták, hogy ez veszélyezteti a kulturális alapszolgáltatásokat, és sok pontjában végrehajthatatlan rendelet.
Akkor beszéltünk arról, hogy vajon a költségvetési törvény hogyan lesz majd összhangban ezzel az új struktúrával, amit elképzeltek és máig nem alkottak meg. Érdekes a helyzet. 2007. január 1-jétől a kulturális kormányzat szándékai szerint egy új állami kulturális intézményrendszeri struktúra áll föl, és most benyújtják a 2007. január 1-jétől érvényes költségvetési törvényt, ami bizonyára ezt az új struktúrát kívánja finanszírozni. Én nem látok semmilyen összhangot a dologban, de az még hagyján, ha én nem látok semmilyen összhangot, de azt látom, hogy a kulturális tárca illetékesei is csak a sötétben tapogatóznak. Ez nagyon nagy baj. Teljes a bizonytalanság a kulturális finanszírozás és az intézményrendszer további működésének tekintetében is a kulturális élet szereplői, az érintettek körében is. Azt látom, hogy ez a költségvetési tervezet, ami jövő évre a kulturális állami támogatásokat igyekszik valamilyen módon meghatározni, sokkal inkább a szereplők kiéheztetéséről szól és nem valódi támogatásról.
Azt kell látnunk, hogy a költségvetés szöveges részében is leírtakról azt lehet mondani, többnyire mindannak az ellenkezője igaz, mint amit a tisztelt kormány leírt ebben a törvényben. Nézzünk két példát, ami a kulturális területet érinti. Idéznék ebből a szövegből. Ezt írják, hogy "A központi beruházások között tovább folytatódnak a korábbi években megkezdett rekonstrukciós munkák." A múzeumi rekonstrukciókra 2007-ben 167 millió forint jut, míg több mint kétmilliárd - tehát 2000 millió - forint jutott erre tavaly. Óriási a csökkenés, óriási! Ilyenkor beszélni arról, hogy folytatódnak a rekonstrukciós munkák, az legalábbis megszépítése a dolognak! Arról van szó, hogy a rekonstrukciós munkákat lefékezik, gyakorlatilag leállítják.
Egy másik gyöngyszem: "Továbbra is kiemelt szempont nemzeti örökségünk megőrzése." - írják ebben a szöveges részben. Nézzük, miről van szó! Itt van az Alfa-program, emlékeznek rá, egy átfogó múzeumi program, amely nemzeti örökségünk megőrzését is célul tűzte ki. Ez még annak idején körülbelül egymilliárd forintos kerettel indult, már az idén alig volt benne támogatás, és jövőre is jó, ha 250 millió forint rendelkezésre áll, tehát a negyedrésze lett annak, mint amennyi volt! Mi lett volna, ha nem kiemelt szempont nemzeti örökségünk megőrzése?
Azt mondják, kiemelt szempont nemzeti örökségünk megőrzése! A költségvetésben szerepelt a Nemzeti Örökség Program, amire 2002-ben közel kétmilliárd forintot szánt a magyar állam, ez évről évre csökkent, még tavaly is 300 millió forintos volt ez a keret. Tudják, hogy hány forintot irányoznak elő jövőre erre a célra? Nulla forintot! Megszüntetik! Mi lenne, ha nem lenne kiemelt szempont nemzeti örökségünk megőrzése? Mi lenne akkor vajon a Nemzeti Örökség Programmal? Ezért mondom azt, hogy mindannak az ellenkezője igaz, mint amit leírtak ebben a törvényben.
Hallgattam itt a hozzászólókat. Amikor Závecz Ferencet hallgattam, eszembe jutott egy vicc, amit nyilván mindnyájan ismernek: A Vörös téren, Moszkvában, általános iskolás gyerekek a tanító nénijükkel sétálnak. Előkerül egy focilabda, focizgatnak a fiúcskák, belefeledkezvén a játékba, egyszer csak az egyikőjük egy erős ballábas lövést ereszt meg. A labda megy, megy, betöri az egyik ablakot, beesik az ablakon. Mindenki megrémül, megáll, csendben figyel. Néhány pillanat múlva az ablakban - labdával a kezében - maga Vlagyimir Iljics Lenin jelenik meg. Kedvesen mosolyog, és egy mozdulattal visszadobja a labdát. A gyerekek elkapják, örülnek, és a tanító néni elmondja nekik: "Látjátok, gyerekek, milyen rendes elvtárs Lenin elvtárs? Visszaadta a labdát, pedig le is lövethetett volna bennünket."
Azt mondta Závecz Ferenc, hogy a színházi támogatások és az önkormányzati énekkari, zenekari támogatások megmaradnak. Milyen rendes minisztérium ez a minisztérium, pedig nulla forint is lehetne és teljesen meg is szüntethetné ezt a támogatást. Mint ahogy teszik például az artmozi-támogatással. Mennyi volt ez tavaly? Az ígéreteket nem tartották be, de legalább az százmillió forint volt. Nem marad meg, nulla forint lesz az artmozi-támogatás.
Átnéztem a költségvetési címrendet. Való igaz, ahogy Závecz Ferenc mondja, legalább valaki elmondja a kormányzat részéről, hogy a címrend drasztikusan megváltozik. Ezt egyébként tavaly is így csinálták, ez egy szokásos szocialista szemfényvesztés, hogy minél nehezebben lehessen követni azt, hogy kevesebb pénzt adnak. Mindjárt mondok erre néhány példát.
Átnéztem ezeket a rovatokat. Nemcsak az artmozi-hálózat fejlesztési támogatása válik nulla forinttá egyik évről a másikra - nem marad meg, nulla lesz -, hanem ilyen rovat például "A nemzeti kulturális örökség digitalizálása és telematikai fejlesztés", "A világörökség értékeinek bemutatása, fejlesztése", "A közgyűjtemények modernizációja", "A székesfehérvári Nemzeti Emlékhely rekonstrukciójának folytatása" - az előbb éppen beszéltek arról, milyen nagy rekonstrukciók folynak -, ott például nulla forint lesz egyik évről a másikra a támogatás. De a Civil Társadalomfejlesztési Programot régen megszüntették, a nemzeti etnikai kisebbségek kulturális feladatainak támogatását régen megszüntették, a Nemzeti Örökség Programról beszéltem. Tavaly még talán 260 millió forintot fordítottak erre a témára év közben, de jövőre már nulla forint szerepel a tervekben és sorolhatnám! Én tizenkét helyet találtam, ahol nulla forinttá válik egyik évről a másikra a támogatás.
Találtam tizenkilenc olyat, ahol önök pénzt vesznek el, például a közgyűjteményektől, a művészeti intézményektől, a múzeumi rekonstrukciótól - említettem, 2,7 milliárd, tehát 2700 millió forint helyett 167 millió forint. De pénzt vesznek el egyéb kulturális tevékenységi beruházásoktól, az örökségvédelmi fejlesztésektől 750 millió helyett 400 millió forint. "A külföldi kulturális intézetek bővítése, rekonstrukciója, kiépítése" rovat is jelentősen csökken. Pénzt vesznek el a közhasznú társaságok közhasznú feladatainak támogatásától, a Magyar Mozgókép Közalapítványtól és sorolhatnám. Tizenkilenc ilyen rovatot találtam.
Van nyolc olyan rovat, ahol reálértéken csökkentik a támogatásokat. Ilyen például a helyi önkormányzatok hivatásos zenekari és énekkari támogatása vagy a színházak, bábszínházak támogatása. Ilyeneket találhatunk még több helyen, de ha összeadjuk, ez 39 tétel.
Nem akarok igazságtalan lenni, nagyon kerestem, melyek azok a rovatok, ahol nőnek a támogatások. Harminckilenc volt, ahol vagy megszűnt, vagy pénzt vettek el, vagy reálértéken csökkent, és kettő volt, ahol emelték a támogatási soron az állami hozzájárulást. Mi volt ez a kettő? Nézzünk a dolog mélyére!
Az egyik a "Vári rekonstrukció" keret, amely 300 millióról 763 millió forintra, 463 millió forinttal emelkedett. Ahogy említettem, ugyanilyen típusú "Kulturális tevékenység beruházása" keret ott van rögtön mellette, az persze 670 millióval csökken. Az egyiket csökkentik 670-nel, a másikat emelik 463-mal. Ha ezeket összevonjuk, máris mondhatjuk azt, hogy általában jelentősen csökkentik - vári rekonstrukció emelkedése ide vagy oda - a kulturális tevékenység beruházásait. Hagyták volna úgy, ahogy tavaly volt! Akkor sokkal több jutott volna ilyen célú támogatásokra. Nem beszélve arról, ehhez még hozzá téve az előbb említett múzeumi rekonstrukciókat, ahol több mint 2,5 milliárd forinttal csökken a keret.
Azt hiszem, ez az emelkedés így önmagában nézve lehet, hogy valóban azon a rovaton plusz pénz, de máshonnan ez nagyon hiányzik. De a könyvtári és közművelődési érdekeltségnövelő támogatás is egy érdekes rovat. Tavaly 500 millió forintot szántak erre, jövőre 710-et terveznek, ez 210 millió forintos emelkedés. De ne felejtsük el, hogy közben "A jövő könyvtára" címen éppen 175 millió forintot elvonnak. Tehát ez a 210 millió forintos pluszt 175-tel csökkentem - mert azt ugyanígy a könyvtártámogatásnál megszüntetik -, már csak 35 millió forint pozitívum. De az 500 millióhoz képest ez éppen az inflációkövetésre elég.
Találtunk egy rovatot, ahol legalább reálértéken nem csökken a támogatás, hanem éppen szinten marad. Gratulálok önöknek hozzá, egyet sikerült találni ebben a költségvetésben a sok-sok tétel között. Persze ennek is örülünk. De akkor mondják ezt, hogy ez a helyzet, ez a valóság, mert amit önök mondanak vagy ide leírtak, annak többnyire az ellenkezője igaz, és ez a baj! Miért kell átverni már megint és még mindig mindenkit? Miért folytatják a hazudozást? Tudjuk - bevallották -, ezt tették korábban. De itt lenne az alkalom, legalább beszéljünk már a számokról úgy, amit azok mutatnak.
Ezt láttam ebben a költségvetésben a címrendet nézve, de azért még engedjenek még néhány megjegyzést. Nagyon érdekes a "Színházak támogatása" keret, és jellemző a szocialista kormányra. A pályázati támogatási keretben a színházak pályázati támogatása keret 943 millió forint, úgy, mint tavaly volt, tehát reálértéken csökkentik a támogatást, ez azt mutatja, hiszen az inflációt nem követi, pedig ki kell fizetni mindenkinek a különböző emelkedő fenntartási költségeket. A színházak pályázati támogatása blokkba beemelnek egy új, "Alternatív színházi és táncszínházi társulatokat befogadó műhelyek" támogatást 137 millió forinttal, és az összes többit pedig csökkentik. A végeredmény ugyanannyi marad, bevezetnek egy új rovatot, és az összes többi támogatási keretet - a szabadtéri színházak, nemzetiségi színházak, színházi vállalkozások, alternatív színházak és így tovább, ezeket mind - csökkentik. A kiemelt alternatív színházi műhelyeknél is, a kiemelt alternatív tánc- és mozgásszínházi műhelyeknél a legjelentősebben csökkenti a támogatást: az egyiknél 20, a másiknál 25 százalékkal a tavalyi évhez képest. Ezeket nevezik önök kiemeltnek. Ami kiemelt, az már jól nem jár, itt is lehet látni, mert a legnagyobb csökkenést ők szenvedik el. De ha már ezt a helyes utat követik, hogy a befogadó műhelyeket is támogatni akarják, akkor miért a többiektől veszik el? Miért nem a kulturális tárca igazgatási kiadásaiból veszik el ezt a 137 millió forintot? Ilyen módosító indítványt fogok is megfogalmazni, hogy legyen ez így. De ne a többiek kárára! Kérem szépen, micsoda viselkedés ez? Ráadásul éppen a kiemeltektől vennék el a jelentősebb összegeket. Azt hiszem, teljesen felesleges munka a minisztériumban, hogy ezzel foglalkoznak.
De megnézhetjük a Művészetek Palotájával kapcsolatos helyzetet is. Ne menjünk el szó nélkül a dolog mellett, mert mindig azt szokták mondani, ez egy olyan program, amit még a polgári kormány idején kezdtünk el, és a szocialista kormány fejezett be, tehát erről nem illik beszélni, ha jó, ha rossz, amikor jó, mindenki ünnepel, amikor rossz, az mindenkinek a sara. Ez nem igaz, kérem szépen! Nem igaz, mert 2002 után a szocialista kormány teljesen átírta a Művészetek Palotájával kapcsolatos ügyet és témakört. Egyrészt két évvel később készült el, mint ahogy előkészítettük 2002-ben, mert az készen lett volna már 2003-ra, de csak 2005-re készült el a szocialista kormány jóvoltából. Másrészt teljesen új konstrukciós szerződést kötöttek, és a korábbi körülbelül 30 milliárdos bekerülési költség egyes hírek szerint száz, végül a minisztérium bevallása szerint több mint 70 milliárd forintra rúgott. Tehát 30 helyett több mint 70-be került, hirtelen, ahogy jött a szocialista kormány. Ráadásul korábban egy tízéves visszafizetési konstrukció volt életben, ha 2003-ban átadjuk, már eltelt volna belőle három év, pedig még csak majd most kezdik el törleszteni, de nem tíz, hanem harminc éven keresztül.
Erre mondom azt, hogy ez nagyon nagy bűn a magyar állami kulturális finanszírozásra nézve, mert nem lehet harminc évig ilyen mérvű elkötelezettséget vállalni. Azt hiszem, ez teljesen volt. A szocialista kormány írta át a feltételeket, miatta került sokkal többe, és miatta fizetünk sokkal tovább sokkal több közpénzt erre a programra. Megjegyzem: nem az ott folyó munkával kapcsolatosan fogalmaznám meg a bírálataimat, mert az ott folyó magas színvonalú szakmai munkát sokkal inkább dicsérnünk kell, nagyon fontos programok folynak ott. De miért ilyen fizetési szerkezeti konstrukciót állítottak föl? Nagyon helytelen.
De mehetünk tovább! Nézzük meg a Magyar Mozgókép Közalapítvány helyzetét! Mit is ígértek a filmtörvényben, amit mindnyájan elfogadtunk a parlamentben, hangsúlyozom: mindnyájan elfogadtunk a parlamentben? Ahhoz kapcsolódott egy olyan miniszterelnöki ígéret, miszerint szépen fölmenő rendszerben hol négy-, hol hat-, hol nyolc-, majd pedig évi tízmilliárd forintot adnak a Magyar Mozgókép Közalapítványnak. 2006-ban már tízmilliárd forint volt az ígéret. Emelkedést ígértek és drasztikus csökkenés lett évről évre. És micsoda problémában van ez a közalapítvány!
Emlékszünk, sokat beszéltünk róla: az elmúlt években úgy próbálták az ígéreteiket betartani, hogy mindig kevesebb támogatást adtak, és megengedték a közalapítványnak, hogy éven túli kötelezettségvállalással éljen. Legutóbb már többmilliárd forintos ilyen kötelezettségvállalással élhetett a közalapítvány. Arról van szó tehát, hogy ezt az éven túli kötelezettségvállalást mindig a következő évi támogatási keretből tudta jóváírni. Miközben jelentős éven túli kötelezettségvállalása van a Magyar Mozgókép Közalapítványnak, az állami támogatása évről évre csökken, elérjük azt a pontot, amikor gyakorlatilag az éven túli kötelezettségvállalás - bevállaltak tavaly erre az évre többmilliárd forintot - és az idei állami támogatás jó, ha megegyezik egymással. Alig néhány százmillió forinttal több! Gyakorlatilag oda jutunk, hogy nem lesz valódi támogatása a magyar filmszakmának! Most már efelé haladunk, mert ez a 4,6 milliárd forint - ahhoz képest, hogy milyen éven túli kötelezettségvállalásai voltak - gyakorlatilag azt jelenti, ha ez így marad, a magyar filmgyártásnak búcsút inthetünk. Persze közben történik a háttérben egy dolog, mégpedig a filmvagyon átadása, átjátszása a Magyar Mozgókép Közalapítványnak. A Mafilm Rt. és a Magyar Filmlaboratórium Kft., aminek kapcsán az aranyrészvényeivel európai jogharmonizációs problémák vannak, és most itt a szöveges részben a mozgókép-törvényt is módosítják ebben az ügyben. De az a kérdés, amennyiben a Magyar Mozgókép Közalapítványhoz kerül, illetve náluk van ez a filmvagyon, nem lesznek-e arra kényszerítve, amit már az első pillanatban mondtunk - mondtam -, amikor a filmvagyon közalapítványhoz történő átadásáról volt szó, hogy nem lesznek-e arra kényszerítve, hogy akár előnytelen konstrukcióban is el kelljen adniuk ezt a filmvagyont azért, hogy egyáltalán magyar film készülhessen? A finanszírozási helyzet - ahogy az állam magára hagyja a magyar filmszakmát, erre gondolok - ezt eredményezheti, és ez nagyon nagy probléma. Sajnos, a számok ezt mutatják.
Nagyon szomorú lennék, ha ez bekövetkezne. Amikor a filmtörvényt közösen elfogadtuk, az a nagy felfutás elindult a magyar filmszakmában, aminek tanúi lehettünk az elmúlt években, nem kellett volna, hogy ezt a finanszírozási problémát hozza magával. De a szocialista kormány ígéretét megszegte, évről évre kevesebb pénzt adott és ide jutottunk. Ettől persze még jönnek a külföldi partnerek, vannak befektetések. A filmtörvénynek bizonyos részei, amiben módosító indítványok révén is nagyon kedvező környezet lett, az a része működik, de ki készít majd ezután magyar filmet és milyen támogatásból? Hol van az az állami szerepvállalás, amit korábban e tekintetben megígértek? Úgy látom, ez nagyon nagy probléma.
Ha megnézzük az alapítványok támogatását! Átírták a címrendet, ahogy bevallotta Závecz Ferenc. De miért? Miért kell bizonytalanságot okozni különböző szervezeteknek? Amikor azt mondják, hogy "alapítványok támogatása", a költségvetésben nevesítetten szerepelt az alapítványok támogatásának összevonása. Minimum két probléma van vele: Az egyik az, hogy míg korábban a Magyar Alkotóművészek Közalapítvány, a Magyar Könyv Alapítvány, a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesülete, az '56-os Közalapítvány, a Politikatörténeti Alapítvány, a Holokauszt Közalapítvány, a Terror Háza Múzeumot Működető Közalapítvány, az Európai Utas Alapítvány és a Budapesti Fesztiválzenekar Alapítvány - ezek voltak a kulturális tárcánál az alapítványi témában támogatottak külön soron, biztonsággal. Most megszűnik az ő nevesítésük a törvényben, és csak annyi szerepel, hogy "alapítványok támogatása". Bizonytalanabb helyzetbe kerülnek ezek a közalapítványok. Míg a költségvetés garantálta, amikor a parlament megszavazta a költségvetést, az adott támogatást, ha azt szabályosan felhasználják, a minisztériummal szerződést kötnek, egyebek.
Most mi történik? Az, hogy talán majd a szocialista többség megszavazza ezt a törvényt, de a minisztérium kénye-kedvének kiszolgáltatottak az alapítványok, közalapítványok, és ezután majd a miniszter kap egy hatáskört arra, hogy elossza az itt lévő keretösszeget az alapítványok, közalapítványok között. Mi országgyűlési képviselők korábban - mivel fontos szervezetekről, dolgokról van szó - adtunk a dologban egyfajta felhatalmazást, már aki adott abban a formában, ahogy ez történt, de mindenképpen a parlamentnél volt egy döntési jog, az most átkerül a miniszterhez. Azt hiszem, ez nem a demokratikus fejlődés irányába mutató lépés. Ez aggasztó!
Nézzük meg! Abban az esetben, ha a tavalyi alapítványi támogatásra fordított és a most összevont összeg között pozitív lenne a különbség az idei összeg javára, mondjuk az infláció emelkedvén, akkor már csak az a kérdés, hogy mennyire bízunk - vagy nem bízunk -egy szocialista miniszterben, meg persze még sok más kérdés is van a demokratikus játékszabályokat tekintve.
De az összeg kevesebb, kérem szépen! Hölgyeim és Uraim, 2,8 milliárd, azaz 2800 millió forintot szánnak erre, míg tavaly ennél sokkal több összeg volt, körülbelül 60 millió forinttal kevesebbet akarnak adni 2007-ben, mint adtak 2006-ban. A címrendet átírtuk persze! Közben, ha valaki veszi magának a fáradságot, összeadja a dolgokat, kiderül, hogy kevesebb támogatást adunk. Inkább ne vonják össze a címrendeket, azt javaslom, akkor talán egyrészt követhetőbb, demokratikusabb marad a rendszer, és még a szervezetek támogatása is jobban megmarad. Szerintem ez sokkal helyesebb lenne.
Vannak még érdekes dolgok a törvényben. Ne legyünk igazságtalanok, mondjuk el azt is, hogy van egy olyan elem, amely a könyvtári fejlesztésben egy új lehetőséget nyit meg. Ez a többcélú kistérségi társulások mozgókönyvtári feladatainak ellátásával kapcsolatos úgymond normatív rovat, amely azt mondja, hogy "könyvtári szolgáltató helyenként 1,3 millió forintot" - az újságíróknak mondom, nem 1,3 milliárdot szánnak erre összesen, hanem 1,3 millió forintot darabonként, szolgáltató helyenként. Ha jól tudom, Magyarországon 155 többcélú kistérségi társulás van. Ha kiszámoljuk, ha mindenütt csinálnak ilyet, akkor is ez egy százmilliós tétel és nem milliárdos tétel.
Nézzünk a dolog mélyére! Azzal, hogy ilyen történik kényszerből, nem biztos, hogy jót teszünk a kistérségekben. Ott, ahol eddig van egy kis könyvtár, van egy helyiség, ahol könyvek vannak, és ebbe a helyiségbe néha bemegy egy kolléga, aki ott kölcsönöz a helyben lakó érdeklődőknek, és esetleg ott ő helyben lakva még segíti is az érdeklődést fölkelteni. Ehelyett mi történik? Jön majd egy könyvtárbusz, dudál és olyankor fölkelti az érdeklődést, hogy ő itt van. Amikor nincs ott, akkor éppen nem tud dudálni, tehát az érdeklődést kelti föl, mint az a kolléga, aki nap mint nap ott él. Némi szakmai hátrány ebben, lássuk be, van. Másrészről elvész az a közösségi tér, az a hely, ami eddig a magyar kultúra ügyét szolgálta, ahol kötetek voltak. Azt hiszem, ezt is meg kell gondolni, amikor erre gondolunk. Nem szabad ész nélkül mozgókönyvtári rendszert kiépíteni. A mostani rendszer pedig ezt preferálja. Azt hiszem, ezzel a magyar kulturális ellátórendszer sérülhet.
Van egy másik oldala a dolognak. Vannak olyan települések, ahol nincs jelenleg sem könyvtári helyiség és kolléga sincs. Oda eljutnak ezek a könyvtárbuszok. Ez nagyon jó, helyes, pozitív dolog és ezzel egyet is értek, ez egy előnye lehet ennek a rendszernek, ennek az elemnek. Végre valami, ami jó lehet! Csak azt nem látja senki, mert ilyen vizsgálatok nem készültek - és nem is kaptunk ilyet, amikor kérdeztük ezt akár írásbeli kérdésben -, hogy vajon az a hátrány, amit az előbb elmondtam ez ügyben, és az az előny, amivel ez jár kétségtelenül, hogyan viszonyul egymáshoz? Ilyen háttéranyagok is kellenének ahhoz, hogy ezt jó szívvel bevezethessük. Azt látom, hogy ezek hiányoznak, sőt nagyon nagy probléma.
Úgy látom, hogy a mai magyar kulturális irányítás nincs birtokában a kellő információknak ahhoz, hogy megalapozott és jó döntéseket hozzon, nem látom ennek nyomait, és ez nagyon nagy probléma. Azt látom, hogy egészen eddig ez a kormányon lévő erőket egyáltalán nem zavarta. Ez nagy gond, látszik is ezen a költségvetésen. Egy olyan költségvetés, amely a kulturális intézményeket, szervezeteket sokkal inkább kiéhezteti, ezáltal azt hiszem, egy majdan a kulturális állami intézményrendszert drasztikusan átalakító végleges kormányrendelet elfogadását is sokkal inkább így erőből költségvetési diktátumokkal majd lenyeleti a rendszer szereplőivel. Nem helyes ez, mert nem kiteljesedni tud a magyar művészvilág, a magyar közművelődési ágazat, a magyar kultúra, hanem önök béklyót kötnek rájuk.
Nem kellene, hogy ez így legyen. Legyenek módosító indítványaik! Nekünk lesznek, és bízunk benne, lesz ehhez támogatás is a parlamentben, és akkor talán ez a költségvetés egy kicsit jobb lesz. A jelenlegi formájában általános vitára alkalmatlannak tartjuk.
Nagyon szépen köszönöm a figyelmüket.
ELNÖK: Köszönjük szépen. Halmai Zsuzsa!
HALMAI GÁBORNÉ (MSZP): Köszönöm szépen a szót. Talán pontosan azért most jelentkeztem, mert volt néhány dolog, amiben egyetértünk Halász képviselő úrral és meglehetősen sok, amiben nem. Nyilván van köztünk egy alapvető szemléleti különbség is, ami egyik oldalról természetes kormányzat és ellenzék oldaláról. A másik oldalról meg én azt gondolom, az irányok megítélésében is nagy különbség van közöttünk.
Azt illetően, hogy elégedettek-e lehetünk a tárca költségvetésével, természetesen én is azt mondom, amit ön, hogy "nem", hiszen talán abban is egyetértünk, hogy a társadalom kulturális állapota - és ebben alapellátó-rendszerek, művészeti intézmények szerepe - nagyon nagy a társadalom jövője szempontjából, szerintem is meghatározó. Eddig ebben abszolút egyetértünk.
Amiket ön mondott, hogy nézzük meg, milyen változások történnek a szférában, abban már vannak köztünk különbségek. Azt illetően is, hogy az átalakítások egy része még csak nem is reform, hanem egyszerűen egy racionálisabb működés feltételeinek a kialakítása, amit én a mai körülmények között minimálisnak gondolok. Nemcsak azért - és nem keresve, nyilván annak is megvan másutt a helye -, hogy hogyan értünk el idáig, milyen az államháztartási hiány, tudunk-e emiatt lehetőséget teremteni arra, hogy befektetni tudjunk a jövőbe, ez egy nagyon fontos kérdés. Alapvető racionalitások megtétele - mint ahogy az megtörtént általában a minisztériumok átszervezésénél, mindjárt a kormány-átalakításhoz, hogy központosított beszerzések legyenek, egyforma informatikai rendszerek működjenek, most bizonyos területeken, a tárcán belül is megtesszük - egy minimum és előremutató gondolkodási mód.
Természetesen ezek után el kell kezdeni keresni egyenként - ahogy ön is tette -, melyik területnek hol vannak a lehetőségei. Én azzal a kijelentéssel, hogy "hagyták volna úgy", abszolút nem értek egyet, részben az előbbiekben mondottak miatt, meg azért sem, mert én úgy gondolom, ami nem "úgy" maradt, abban is vannak előrelépések is a negatívumok mellett. Akkor most mondom, hogy az én szemüvegemben a költségvetés - mint ahogy az előző évben és az az előtti évben is, ahogy ezt a hozzászólásaimban is jeleztem - ma a kultúrát sokkal szélesebben helyezi el a társadalom egészében. Számtalan olyan terület van, amit korábban szaktárca-szinten kezeltünk, és ma már ezt nem tehetjük meg. Az infokommunikáció fejlődésével, a digitalizálás megvalósításával van egy csomó olyan rendszer, amelynek a kiépítése alapvetően szükséges, és az első időszakban egyébként a tárca kezdte el telematikai fejlesztések során, de ma már az IHM-ben - vagy az új GKM-ben - ennek helye és forrásai vannak. Amikor én például ezen a területen kutakodtam a költségvetésben, akkor természetesen megnéztem azt is, hogy ha itt nincsenek erre források, akkor ott vannak-e? És egészen konkrétan ilyen sorokat ott találtam. Az egy másik és szakmai kérdés lehet, hogy ilyenkor az-e a dolga a képviselőnek, hogy próbáljon meg tárcák között átcsoportosítani, vagy az-e a dolga, hogy ott nézze meg, az a működtetés ide irányul-e vagy ne, de hogy ilyenek vannak, ez tényszerű.
A másik, amit képviselő úr konkrétan említett, az Önkormányzati és Területfejlesztési Minisztérium keretében van ez az ön által csupán könyvtárbusznak ide hozott történet, ami abszolút nem így van. Ezt megelőzően azokon a településeken, ahol ugyan vegetált vagy működött valamilyen kiskönyvtár, előfordult, hogy egy évben 30-40 ezer forint állománygyarapítási pénzük volt és nem több. A jelenlegi rendszer alapvetően nemcsak mozgókönyvtárat, hanem könyvtári szolgáltató helyek kialakítását is jelenti, és praktikusan ez így volt a gyakorlatban is. A mi saját kistérségünkben tizenöt olyan kistelepülés van, ahol nem volt nyilvános könyvtári ellátás vagy átalakult, helyben oldotta meg. Nekünk nincs is könyvtárbuszunk! Felújításra kerültek a fejlesztő támogatások és a normatíva segítségével olyan többfunkciós helyi közösségi terek, ahol ma az az 1 millió 300 ezer forint a szakmai szolgáltatáson túl - ami azt jelenti, hogy három-ötszöröse a dokumentum-ellátásnak csak a helybe odavitt pénze is, és akkor még nem beszélek a szolgáltatásról, mert könyvtárközi kölcsönzésben számtalan lehetőség van - évi 800 ezer forintja marad a településnek arra, hogy ott legyen könyvtáros, legyenek másfajta fejlesztések. Én tehát ezt abszolút nem így gondolom. Nyilván megérett - és van is ilyen vizsgálat -, ezt át kell tekinteni. Csak azért nem ilyen egyszerű, ahogy ezt képviselő úr mondta.
De ugyanígy kerestem azt is, hogy az ÖTM-ben milyen más kapcsolódási lehetőség van még. Ilyen például az, ami mindannyiunk állandó problémája volt az előző években és most is: nagyon átalakult az rendszer, ahol például a rendezvények és a kulturális fesztiválok finanszírozása van. Nyilvánvalóan keresi az ember a forrásokat, hogy ott van-e a tárca költségvetésében vagy nincs. Bár itt nincs, de én megnéztem a másik fejezetet és konkrétan utána is kérdeztem annak, hogy van néhány kiemelt fesztivál, amely támogatott, és körülbelül 900 millió forint - ez tényszerűen szerepel is annak a területnek az előterjesztésében - be fog kerülni a régiókba, ahol a területfejlesztési tanácsok, a regionális idegenforgalmi bizottságok a tavalyi évinél két-háromszor több pénz tudnak majd arra fordítani, hogy abba ilyen típusú rendezvények és fesztiválok bekerülhessenek. Megint azt mondom, nem vagyok elégedett semmivel, de hogy ez ott jelen van, ez tényszerű.
A lehetőségeket írtam magamnak sorba. Van még néhány lehetőség például abban a bizonyos salátatörvényben is, ahol az előző ciklusban nagyon sokat foglalkoztunk vidékfejlesztéssel - volt is egy ilyen munkacsoportunk - és azon belül a kulturális ügyek területével. Egy ilyen munka végeredménye az, hogy ma például az adótörvényekben egészen konkrétan lehetőség van a falusi turizmuson belül is arra, hogy a helyi - mondjuk - kézműves szolgáltató műhelyek adókedvezményt kapjanak évi 400 ezer forint keretéig arra, hogy ők ott helyben ezt a szolgáltatást fejlesszék, kínálják. Kicsi a pénz, egyszerűen csak egy irányt jelöl, hogy nem feltétlen itt és ebben a költségvetésben, hanem máshol lehet a dolgot egy picit előrébb vinni. Megint csak azt mondom, nem kellett volna úgy hagyni, ahogy ön mondta, mert akkor itt sem tartanánk.
Van egy nagyon nagy kérdés, és ezt államtitkár úr is említette, persze mi is állandóan keressük a lehetőséget meg a forrást, hogy mit tudunk mi kezdeni az Európai Unióval? Magában az ÁSZ-anyagban is benne van az, hogy bár tényszerűen nem előkészítésre, de európai uniós finanszírozás önrészére van egy összeg a tárca keretein belül, aminek azért nagy a jelentősége, mert - mint tudjuk - az Európai Unió nem önálló politikaként kezeli ezt a területet, hanem az ország belügyének tekinti, ugyanakkor társított forrásokat ad ehhez. Ez jelen pillanatban az EMVA-ban - az Európai Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Alap - adja meg ezt a lehetőséget. Jelentősen megemelte az EMVA-tengelyeken belül a 4-est, ahol benne van a revitalizáció utóélete, benne vannak az ifjúsági házak, a települések központjának a felújítása, a kulturális fejlesztések, esetenként még az Alfa-program bizonyos típusú folytatása is, tehát olyan fajta lehetőségek, amelyeket ott meg lehet pályázni. Ha ott meg lehet pályázni, itt meg lehessen hozzá önerőt biztosítani. Persze oda is kell erre figyelni, mert amikor azok a pályázatok kiíródnak, akkor itt nyilván a mi szakmai területünknek is nagyon kell arra figyelni, ha itt nem tudtunk rá forrásokat biztosítani, akkor ott erre valamilyen lehetőség legyen.
Azon túl, hogy mindig kevés a pénz, amit az elején is mondtam, másfajta dilemmák is vannak. Ezek közül a dilemmák közül hadd említsem csak az egyiket, ami nagyon fontos, és ezt képviselő úr is említette. Igen, mindig fontos kérdés az, hogy amikor egy területre egy viszonylag nagyobb összeg odakerül, az összeg vagy támogatás megemelésével együtt idézőjelbe téve - itt úgy hangzott el -, meg tudjuk-e határozni jó időben és mindjárt az elején a teljesítménykövetelményeket. Magyarul, hogy az a későbbiekben is racionálisan legyen felhasználva.
Két áttételes gondolat jutott erről az eszembe. Az egyik maga az Opera-támogatás volt, tényleg volt olyan, hogy egyik évről a másik évre nagyságrendi plusz pénz keletkezett, de attól még nem lett ott racionálisabb a működés, aztán amikor utána ebből meg kevesebb lett, azt már úgy lehet aposztrofálni, hogy tönkreteszik. Nem így van! Született egy befektetés, és annak a befektetésnek nem jött meg az a fajta hatása, hogy egy racionálisabb működés és magasabb minőségi lehetőség vagy elvárás is legyen.
De egy kicsit ugyanilyen a Művészetek Palotája vagy - hogy nagyon messze ne mutogassak - előtte a Nemzeti Színház ügye, ami ugyanilyen konstrukció volt. Nem az a kérdés, hogy ki hány év alatt építette, mert mindig újra és újra kellett gondolni a konstrukciót, kinek-kinek a saját felelőssége szerint.
Azt is szeretném elmondani, mert azt gondolom, én soha nem fogom szó nélkül hagyni, hogy amikor általában képviselő úr minden esetet és minden alkalmat kihasznál arra, hogy elmondja a hazug kormány, a hazug képviselő, azt, hogy "önök megint hazudtak", ez nem így van. Ha ezt mondanánk, akkor aki először hazudott, az akkor hazudott, amikor 400 százalékos béremelést ígért az egészségügyben, most meg ott szenvedünk a reform elején. De ez csak azért volt mellékes megjegyzés, mert én kikérem magamnak minden alkalommal, amikor bármely témát tárgyalunk, hogy képviselő úr ezzel a felvezetéssel elfedje a dolgokat. Nagyon fontos és nagyon érdemes beszélni mindig az egyes tételekről.
Nagyon érdemes beszélni arról, hogy nyújtsunk-e be közös módosító indítványokat, készüljön-e közös filmtörvény, reményeink szerint készüljön-e a médiatörvénynek majd közös módosítása. Időnként tényleg vannak erre példák, hogy képesek vagyunk együtt dolgozni, csak ennek a megalapozása nem abban van, hogy még nem beszéltünk semmilyen részletről, de azt már elmondtuk háromszor, hogy a másik hazudik.
Ezt azért szerettem volna elmondani, mert a mostani időszakban én úgy gondolom, ahogy képviselő úr mondta, lesznek módosító javaslatok, nyilvánvalóan a mi oldalunkról is születnek majd módosító javaslatok. Részben azért, mert hiányolunk tételeket, úgy ahogy önök is, részben azért, mert úgy gondoljuk, ha még mellé teszünk magyarázó, kiegészítő szövegeket a költségvetés részletes vitájában vagy a kapcsolódó módosító indítványoknál, akkor tudjuk egy kicsit jobbá tenni ezt a költségvetést - amellyel egyébként nem vagyunk elégedettek -, ennek nem lehet ez az alapja.
Ami miatt én magam egyébként mégis azt gondolom, hogy általános vitára alkalmas ez a költségvetés, az talán az az elvi megfontolás, ahonnan elindultam a hozzászólásom elején. Én magam is huszonöt évig egészen konkrétan a kultúrában dolgoztam kistelepüléstől intézményig minden szinten. Azt láttam, nagyon fontos, hogy a mi szakmaterületünkön is megszülessenek azok a pozitív üzenetek, amelyek szólnak a kistelepüléseknek, az intézményeknek, és amelyek két dolgot kell, hogy megvitassanak: Az egyik dolog, számtalan olyan kihívás van ma, amely nem a pártoktól függ, hanem tényszerűen vannak ezek a kihívások. Ezek például az infokommunikáció terjedése és ezzel a tudáshoz való hozzáférés és a kulturális esélyekhez való hozzáférés iszonyatosan nagy szétválása: kistelepülés, főváros, kis intézmény, nagy intézmény között. Ez egy nagyon komoly kihívás, amire közösen kell reagálni.
Olyan üzeneteket kell a területen lévő, a szakmában dolgozó kollégák felé küldeni, nem várhatják el azt, hogy - megint csak egy picit idézem képviselő urat - ha már egyszer odaadtuk, akkor adjuk oda jövőre is meg azután is, meg emeljük meg, és ha itt megemeltük... Mindenki tudja egy költségvetésnél, hogy amit valahol megemelünk, annak a másik oldalon bevételi forrásának kell lenni, és a bevételi forrást is meg kell jelölni valamilyen módon.
Az alapfilozófiám az, hogy a kultúra esélyteremtő, a kultúra esetenként egyébként a gazdaság egyik motorja is lehet - piciben és nagyban -, be kell oda vinni a kollégákat. Arra a másik kihívásra, ami azt mondja, hogy élhet-e a kultúra a maga várában és azt mondani, hogy rám nem hatnak a társadalmi körülmények meg a gazdasági élet változásai, ma mindenki tudja őszintén, hogy nem lehet. A mi saját kollégáinknak felkészülteknek kell lenni a digitalizálás terén, érteniük kell az infokommunikációs eszközök és csatornák használatához, hogy ezt is közvetítőként használják. Felkészülteknek kell lenniük abban, hogy az európai uniós lehetőséget erre a területre is behozzák, mert akkor lesz egy icipicivel több esély. Igazából ennek a lehetőségeit keresem a költségvetésben, nagyon keveset találtam is, és ami részünkről módosító indítvány lesz, az ebbe az irányba fog hatni, hogy ezeknek a száma egy kicsit nagyobb legyen.
Köszönöm.
ELNÖK: Gyimesi képviselő úr!
DR. GYIMESI ENDRE (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Ahogy hallgattam államtitkár urat, az a régi mondás jutott eszembe, hogy "álláspontunkat az ülésrend határozza meg". Nyilván ha államtitkár úr művészeti vagy művelődési, közművelődési intézményben vagy önkormányzatnál dolgozna, akkor nem vetemedett volna olyan túlzó kijelentésre, hogy "a kultúra pozíciói nem gyengültek".
A kultúra pozíciói ezzel a költségvetéssel jelentős mértékben gyengülnek. Amit önök takarékos költségvetésnek mondanak, ez egy alultervezett, maradványelven megvalósított költségvetés, mondhatom azt - és erre utalt Halász János -, hogy zavaros is. Sok esetben tudatosan zavaros, tehát sok kérdést homályban hagy. Utalhatnék az egyéb kulturális intézmények vagy egyéb kulturális alapítványok összevonására. Jószerivel nem tudja az adott központi kulturális intézmény, hogy milyen költségvetéssel gazdálkodhat majd. Ez nonszensz, nem beszélve arról, hogy amikor az országgyűlési képviselő gombot nyom, szeretné tudni, hogy mire adja az áldását.
Ehhez kapcsolódik az, hogy szeptember 7-én egyhangú szavazással döntöttünk úgy, hogy tárgyalásra alkalmatlan, és kérjük vissza az átszervezésre vonatkozó tervezetet, három héttel ezelőtt kérdeztem rá elnök úrtól, ő sem tudott még semmit ezzel kapcsolatban. Nem tudom, hogy lesz 2007-ben költségvetés. Én feltételezem, hogy a Kulturális Minisztérium nem akarja ezt elszabotálni, csak még küszködik a feladat súlyával és ezért nem kapkodja el.
Néhány dologra utalnék. Halász János már fölmentett az alól, hogy részletesen a számokra kitérjek meg nagyon el is ment az idő. Nagyon sajnálom a szemben ülő kormánypárti képviselőtársaimat, hogy védeniük kell ezt az egyébként védhetetlen kulturális költségvetést.
A közgyűjtemények majdnem tíz százalékkal kapnak kevesebbet, a művészeti intézmények hat százalékkal. Az örökségvédelemről szó volt, felét sem kapja a korábbiakban. A filmszakma 10-15 százalékkal kap kevesebbet ebben a rendszerben. Nem akarok a részletekbe más területen elmélyedni, mint az önkormányzati szférában, mert erről nem esett szó.
Egy kis kitérő, de ide tartozik, hogy a 2007-es évi költségvetésben elmaradt az önkormányzatok gazdálkodásának átfogó reformja. Megint nem történt lényeges változás a feladat- és hatáskörök elhatárolása tekintetében. A 2006. évi augusztusi gázenergiaár-emelés, a szeptemberi kedvezményes áfa-kulcs eltörlése - ezek mind-mind jelentős mértékben már a 2006-os és főleg a 2007-es költségvetésben az önkormányzatok számára rendkívül súlyos kiadás-növekedést eredményeznek. Ehhez hozzájárul most ebben a költségvetés-tervezésben a személyi jövedelemadó helyben maradó részének 10 százalékról 8 százalékra való csökkentése. Nem tudják kigazdálkodni az önkormányzatok, amelyek a legnagyobb intézményfenntartók és kulturálisintézmény-fenntartók. Ehhez hozzájárul az illetékek esetében a nagyvárosoknál a 8,5 százalékos elvonás. Ehhez hozzájárul a 2006. áprilisi bérfejlesztés szintrehozása, amit szintén nem kaptak meg állami forrásból az önkormányzatok. Ezek mind szűkítik a mozgásteret. Akárhogy nézzük, nem valósul meg az a dolog sem, ha normatívát vonunk el ebben a költségvetésben, akkor feladatot is elvonnánk az önkormányzatoktól.
A szociális intézmények normatívája jelentős mértékben csökken. Tudniuk kell, hogy egy helyi vezetőnek döntenie kell majd az idősek otthona támogatása és a kultúrház támogatása között a következő időszakban. Nem akarok távolabbra menni, rendkívül sok olyan plusz költség merül fel a közlekedés támogatásával kapcsolatban és egyéb más támogatásokkal kapcsolatban, amelyek szűkítik a kulturális mozgásteret az önkormányzati hálózatban.
Csak az EU-forrásokra szeretnék utalni. Utófinanszírozás van, ezt valakinek előtte ki kell fizetni. Az önkormányzat a saját költségéből vagy hitelből fizeti ki, addig sem tud kulturális területre plusz eszközöket mozgósítani. Mindezek fényében mondom azt, hogy nagyon alultervezett a kulturális költségvetés.
Ezzel kapcsolatban néhány szám a normatív hozzájárulások esetében. A helyi közművelődési és közgyűjteményi feladatok 2005-ben 1227, 2006-ban 1166, most 2007-ben 1135 forint/fő. Folyamos, állandó csökkenés, amely további kivonást eredményez az önkormányzati gazdálkodásból a kultúra területén. Az alsó és felső tagozatok normatívájának csökkenése azzal jár, hogy nagyon sok kisiskola fog megszűnni az országban. Kapcsolódok ahhoz a mozgókönyvtári vitához, ami volt: ha megszűnik a könyvtári ellátás és megszűnik az iskolai ellátás is, ez a kisfalvak számára kulturális tekintetben is a véghez való közeledést jelenti.
Az alapfokú művészeti oktatás esetén a zeneművészeti ág normatívája látszólag szinten marad, de bejött egy plusz rendelkezés, ez csak abban az esetben adható meg, ha legalább heti öt óra van az órarendben. Igen ám, de ez általánosan négy óra ebben az esetben. Abban a pillanatban, ha ez négy óra, csökken a normatíva 70 ezer forintot. Van egy nagyon furcsa dolog a szöveges részben: ha külön jogszabályban meghatározottak szerinti minősítési követelménynek nem tesznek eleget, az egyébként megállapítható normatív hozzájárulás 80 százaléka jár. Hogy fogunk fél éven belül 750 intézményt minősíteni? Nyilván nem tudunk, akkor a 80 százalékos normatívát tudjuk adni. Ez végét jelentheti a képző- és iparművészeti, valamint a táncművészeti oktatásnak.
Szó esett a könyvtári, artmozi-hálózat és múzeumok támogatásáról. Erre a keret 2006-ban összesen 900 millió forint volt. Most 210 millió összesen. Csak egy helyen jelenik meg, a könyvtári és közművelődési támogatás növekszik 500-ról 710-re, csak közben 100 millió elvonás kerül az artmozi-hálózatból és 300 millió a múzeumok szakmai támogatásából.
A színházak támogatása szinten marad az előbb említett gáz- és energiaárak emelkedésével, önök valamennyien tudják, és ebben államtitkár úrral tökéletesen egyetértek, hogy az intézmények költségvetésében már nincsenek tartalékok, nem lehet az érdemi munka csökkentése nélkül ezeket az összegeket kivonni.
Mindezeket figyelembe véve - és még számtalan más dolog lenne, de nem kívánom az időt húzni - jelen pillanatban ez a kulturális költségvetés véleményem szerint nem alkalmas az általános vitára. Őszintén remélem, hogy kormánypárti képviselőink nagyon sok pozitív javaslatot tudnak elfogadtatni majd a parlamentben, ami javítani fogja ezt.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Más jelentkezőt nem látok, akkor frakcióálláspontot képviselve képviselőként én is megszólalnék. Én - nem lesz meglepetés - általános vitára alkalmasnak fogom találni a költségvetési törvényjavaslatot meg az ehhez kapcsolódó egyéb törvényjavaslatokat. Nem tudom a kulturális területet különválasztani a költségvetés egészétől. Természetesen kulturális bizottsági tagként önmagában ezt a kulturális költségvetést támogatni nem tudnám, hiszen azt tudom erről a kulturális költségvetésről, amit mindenki más - feltehetően a kormány képviselői is -, hogy ennek az intézményrendszernek a megfelelő színvonalú működtetésére, pláne fejlesztésére ez a kulturális költségvetés nem alkalmas. De évek óta elmondom, hogy ez az intézményrendszer ebből a költségvetésből, ami ma Magyarországon rendelkezésre áll - értem ez alatt a tavalyit, a tavalyelőttit, az azt megelőzőt is -, nem működtethető. Olyan intézményrendszerbeli változás egyelőre nem következett be, ami más intézményrendszer működtetését lehetővé tenné.
Azért támogatom a költségvetési törvényjavaslat általános vitára való alkalmasságát, mert azt gondolom, a konvergenciaprogramnak nevezett keretnek ebben a pillanatban nincs alternatívája. Ha Magyarország nem veszi komolyan a konvergenciaprogramot, akkor sokkal rosszabb helyzetbe kerül nemcsak a kulturális terület, hanem az egész magyar népesség életkörülményeit meghatározó minden eleme a magyar pénzügyi rendszernek. Most az okokra nyilván nem érdemes itt bőven kitérni, nyilván mást és mást mondanánk az okokról. Az, hogy a magyar költségvetés túlköltekezik évek óta - mondjuk durván 2000 óta -, nem nagyon lehet vitakérdés, valamit kell ezzel az üggyel kezdeni. A bevételeket növelni, a kiadásokat pedig csökkenteni kell, ez a két legkézenfekvőbb megoldás. Erről a főosztályvezető úr is szólt néhány szót, de mindannyian erről jócskán rendelkezünk ismeretekkel. Én olyan területét a költségvetési kiadásoknak, ahonnan radikálisan lehetne átcsoportosítani a kulturális terület javára, nem látok. Nem hiszem, hogy olyan javaslatok nagy számban a parlament elé kerülnek, amelyek bármilyen más területről a kulturális terület javára át tudnának csoportosítani forrásokat, és nagyságrenddel az igényekhez közelítve tudnának kulturális forrásokat felszabadítani. Ha nagyon kellemetlennek és nagyon kényszerítőnek is érzem a kereteket, de a keretekből kiindulva nagyon kénytelen a költségvetés egészéhez viszonyulni.
Nem hiszem, hogy a Kulturális bizottságban erről sok szót érdemes vesztegetni, de az Állami Számvevőszék véleménye is azt jelzi, bár ez a költségvetés sokkal megalapozottabb, mint az előző éviek voltak, de mindannyiunkban, akik ismerjük a magyar közéletet, van jócskán aggodalom, hogy ez a nagyon feszített ütemű költségvetésihiány-csökkentés tartható-e a következő években. Akármilyen fogalmazódnak meg azok az ellenzéki kritikák, amelyek keveslik a kultúrára fordított pénzt, ha a sallangokat, politikai jellegű megjegyzéseket zárójelbe teszem, lehántom az egészekről, feltehetően mindannyiunk ízlésével találkoznak abban az értelemben, hogy mi mindenre lenne jó pénzt fordítani. Én ennek reális lehetőségét egészében véve nem látom. Azt is nyilván érdemes elmondani: kiderült az elmúlt években, néhány ígéret megalapozatlan volt, például a filmtámogatási rendszert ilyennek gondolom. Nyilván lehetne még mást mondani. Lehet és nyilván politikai értelemben nem is haszontalan ígéreteket és lehetőségeket szembeállítani egymással és emiatt felelősöket keresni vagy rámutatni arra, hogy az ígéretek felelőtlenek voltak, de ez nem változtat azon a tényen, ami a költségvetés mozgásterét meghatározza.
Én tehát amikor igennel szavazok a költségvetés általános vitára való alkalmasságáról, nem azért szavazok igennel, mert úgy ítélem meg, hogy akár a közgyűjteményi rendszer működtetése, akár a művészeti élet támogatása a jövő évben ideális vagy jobb lesz mint ebben az évben, hanem azért, mert a konvergenciaprogramot olyan keretnek tekintem, amit nem lehet fölrúgni, és máshol mobilizálható forrásokat érdemben nem látok.
Még egy megjegyzést tennék az előttem felszólaló képviselő úrra is részben reagálva. Mint régi parlamenti képviselő a költségvetési viták kapcsán mindig az az érzésem, mintha két Magyarország lenne: van egy központi költségvetési Magyarország meg egy önkormányzati Magyarország. Önkormányzati aspektusból képviselő úr mint polgármester számos olyan dolgot elmondott, amit mindannyian elmondanánk, nemcsak mint polgármester, ha polgármesterek lennénk, hanem mint a helyi kultúra, helyi közművelődés stb. elkötelezett hívei. Itt is ugyanaz a probléma, hogy a központi költségvetés, a kulturális tárca kiadásaiból nem nagyon látok átcsoportosítási lehetőségeket önkormányzati finanszírozási ügyekben. Lehet, hogy rosszul értettem, amit képviselő úr mondott, én nem megvalósuló önkormányzati finanszírozási reform elmaradásában nem azt látom következményként, hogy így akkor nem jut sokkal több pénz az önkormányzatoknak a központi költségvetésből, hanem feltehetően egy önkormányzati finanszírozási reform más módon működtetné a nem bővebb lehetőségeket, mint amelyek egyelőre rendelkezésre állnak. Ennek a reformnak nyilván egyik fontos eleme lenne, hogy az önkormányzati rendszerben 3200 önálló önkormányzat működik-e, vagy pedig az önálló önkormányzatok milyen intézményrendszerrel harmonizáltathatóak. De ennek a részleteibe nem érdemes belemenni.
Továbbra is azt gondolom, amit az elmúlt években: ez a kulturális intézményrendszer ekkora költségvetési keretből, ami rendelkezésre áll, csak olyan módon finanszírozható, hogy hihetetlen nagy belső feszültségek keletkeznek. Ebből a szempontból csak egy mellékmondatban reagálnék a Művészetek Palotája ügyre. Az, hogy valamit hosszú visszafizetési ciklussal érdemes-e törleszteni vagy röviddel, ez gazdaságossági kérdés. Nem feltétlenül az a jobb megoldás, ha öt év alatt fizetnek vissza valamit, lehet jobb megoldás - ezt magánemberként is ki-ki tapasztalhatja -, ha harminc év alatt vagy hosszú távon fizeti vissza, pláne ha többé-kevésbé becsülhető az, hogy a kulturális költségvetés számára mi mit jelent. Én szándékosan nem megyek bele most itt politikai jellegű vitákba, de mindannyian tudjuk, hogy amikor a Művészetek Palotájának állami terheit tervezték, akkor a működtetés költségeit kifelejtették a tervezésből. A működtetés költsége az akkori kulturális költségvetésnek durván tíz százaléka. Azt a magyar kulturális intézményrendszer finanszírozása nehezen viseli, hogy tízszázaléknyi kulturális kiadást hirtelen másra kell fordítani. Nincs vagy nem volt ennyi tartalék a kulturális költségvetésben.
Egészében véve azt gondolom, ha ezzel a költségvetéssel azt lehetne elérni, hogy nagyon nem kívánatos szinten, de kiszámítható a kulturális költségvetés, akkor én azt előrelépésnek tartanám. Az előző évek legnagyobb problémájának - amennyire én az intézmények működését ismerem - azt éreztem, túl azon, hogy összmennyiséget nézve kevés volt a pénz, a kiszámíthatatlanság jelentette a legfőbb gondot. Tehát az előre tervezett kiadásokhoz képest, amelyek nagyon feszítettek voltak az előző években is, az, hogy évközben tartalékolni kellett, hogy nem számolhattak az előre tervezett kiadásokkal, az okozta a legtöbb gondot. Nem optimális természetesen, ha kevés pénzből kell gazdálkodni, de ha a kevés pénz annyi, amennyit a költségvetés tervez és nem kell az utolsó negyedévben vagy a második félévben akár tízszázaléknyi pénzt visszatartani a tervezetthez képest, az már előrelépés lenne. Nem azt mondom, hogy ez az álmok világa a finanszírozás költségvetésből tükröződő szintjén.
Abban egyetértek az ellenzéki képviselőtársakkal - meg a kormánypártiakkal is -, a bizottsági ülésen kiderült, ebben egyetértés van, hogy intézményi reform nem az, amit ez a bizonyos 2118-as kormányrendelet tervezett. Nyilván jobb és kényelmesebb lenne akár kormánypárti képviselőként is a költségvetésről beszélni, ha pontosan tudnánk, mi is lesz a megvalósítása, vagy hogyan nézne ki az intézményrendszer ezen kormányrendeletnek megfelelően. De a költségvetés hamarabb került elénk, mint ennek a kormányrendeletnek a minisztériumi végrehajtásáról szóló elképzelés. Egészében véve azt gondolom, hogy az sem változtat a kulturális költségvetés globális keretén. Olyan átfogó intézményi reform biztos, hogy ebből a kormányrendeletből vagy ennek a minisztériumi végrehajtásából nem bontakozik ki, ami azt az alapvető problémát megoldaná, hogy nagyobb intézményrendszert kell eltartani, nagyobb költségvetési igényeket kell kielégíteni, jóval nagyobbakat, mint amire a kulturális költségvetés egésze lehetőséget teremt. Ezzel kapcsolatban nemcsak hogy forradalmi megoldási javaslatokkal nem találkozik az ember évek óta - ellenzéki és kormánypárti oldalon sem -, hanem szinte semmilyen javaslattal.
Valóban jogos a színházak költségvetését, az artmozi-hálózat költségvetését kifogásolni. Zárójelben megjegyzem, hogy az Oktatási és Kulturális Minisztérium államtitkára jelezte, a tartalékolás sok helyen a költségvetési összehasonlításban hiányzó pénzeket rejti, legalábbis azok kerültek oda, és ezek rendelkezésre állnak, ha a költségvetés marad a tervezett kereteken belül. De ez most csak egy zárójeles megjegyzés.
Egészében véve én alapvető problémának azt látom, hogy olyan elképzelést, amely a jelenlegi intézményrendszerrel szemben egy finanszírozható intézményrendszert tudna fölmutatni, egyik oldalon sem látok megfogalmazni. Ez áll szorosabban véve a kulturális költségvetésre, és a bizottság szempontjából ide tartozó közszolgálati médiarendszer finanszírozására is. Most a tartalmi elemekről - hogy ki mennyire elégedett a műsorszolgáltatók tartalmával - nyilván nem érdemes beszélni.
Összefoglalva az SZDSZ álláspontját és személyes álláspontomat is: minden fenntartással együtt is - amit az imént elmondtam - én a legmagasabb rendű szempontnak azt érzem, hogy kiszámítható költségvetése legyen az országnak, ne csak ebben az évben, hanem a következő években is. Ehhez a konvergenciaprogramot olyan keretnek tekintem, ami minden kellemetlenségével együtt is támogatandónak ítéli - mármint a mi szempontunkból, a magam szempontjából - ezt a költségvetést.
Köszönöm szépen.
Cser-Palkovics képviselő úr!
DR. CSER-PALKOVICS ANDRÁS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Bizottság! Kedves Vendégeink! Én néhány szóban a média-finanszírozásról szólnék itt a költségvetés általános vitájakor, természetesen csak fő pontokban, nem belemenve a részletekbe. Látható, hogy a mostani költségvetés is abból indul ki, amiből a korábbiak is ezen a területen, soha nem volt ez a kérdés megnyugtatóan megoldva a költségvetésben. Az ebben rejlő lehetőségekkel - mondjuk úgy - a költségvetés előterjesztői most is éltek.
Egyrészt bizonyos tételek hiányoznak, bizonyos tételek pedig összegszerűségében emelkedtek, szeretnénk tudni, pontosan mi annak a tartalma. Ha arról beszélünk, hogy egy megszorító költségvetés vagy a területek alultervezettek - mondjuk úgy, hogy takarékosabb gazdálkodásra rászorítottabbak -, akkor ennek igaznak kell lennie a média területére is, hiszen ott sem kis pénzekről, költségvetési támogatásokról van szó. Ott van rögtön a műsorterjesztési költségek az első fejezetben, ami nem egyértelmű, miért és milyen szerződés alapján pont ennyi, amennyi szerepel. Ki kötötte ezt a szerződést az Antenna Hungáriával? Volt-e erre felhatalmazása, hiszen ez egy hosszú távú szerződés, Hogy arról már ne is beszéljek, jó lenne, ha egyszer össze tudnánk hasonlítani azt a szerződést, amit az Antenna Hungária a kereskedelmi televíziókkal kötött, lehet, hogy nagyon érdekes lenne a két szám egymás mellé téve.
A Magyar Televíziónak most már évente juttatott plusz juttatás kérdése is felmerül elsősorban azért, hogy miért ugrott e cím több mint a duplájára, hiszen 2005-ben ez 3,5 milliárd forint volt, aztán 4,4 milliárd forint volt 2006-ban, most pedig közel 9,5 milliárd forintról beszélünk. Azt lenne jó tudni, pontosan mi annak az oka, hogy ez megugrott. Főleg annak tükrében, hogy egyrészt szerintem az itt az EU-normákkal való problémák is föl fognak merülni előbb-utóbb, és könnyen lehet visszafizetési kötelezettsége a Magyar Televíziónak, ami majd újabb problémákat fog fölvetni. Másrészt pedig tudjuk, az előzőekben is voltak olyan célok megjelölve, amelyek sajnos az előző években nem teljesültek. Gondoljunk csak arra, hogy 2005. évben bizonyos plusz pénzeket azért kapott a Magyar Televízió, hogy az M3-as csatorna meginduljon. Ehhez képest se csatorna, és azt lenne jó tudni, hol a pénz, amit erre szántak.
Ott az üzemben tartási díj, most ennek alkotmányossági-törvényességi kérdéseire nem térnék ki, ennek a vitának a kapcsán ennek nem lenne értelme. Látható, hogy ennek mértéke ugyanaz, mint tavaly, semmilyen módon nem emelkedik, egészen biztos, ez újabb problémákat fog felvetni. Nem találjuk a Nemzeti Audiovizuális Archívumot. Hogy ez benne van-e vagy csak mi nem találjuk? Ha egyáltalán nincs benne, ennek az okát jó lenne tudni. A Miniszterelnöki Hivatalban felállt a Médiapolitikai Kabinet, volt is alkalmunk a képviselőivel találkozni. Hol van ennek az a költségkerete, ami a működését biztosítja ennek a kabinetnek? Különös tekintettel arra, hogy nagyon fontos munka vár erre a kabinetre, gondoljunk akár a médiatörvénnyel kapcsolatos jogalkotásra, akár pedig a digitális átállással való kapcsolatra. Pont ezért végezetül azt is szeretném megkérdezni, hogy 2007-es költségei a digitális átállásnak megjelennek-e valahol a költségvetésben, és ha igen, akkor milyen tartalommal, milyen összegszerűséggel?
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Egyelőre nem látok további képviselői hozzászólót, akkor megadnám a szót a kormány képviselőjének jelentkezési sorrendben a válaszadás lehetőségét.
Aradi Zsolt, parancsoljon!
Dr. Aradi Zsolt válaszai, reflexiói
DR. ARADI ZSOLT (Pénzügyminisztérium): Elnök úr mint képviselő a lényegét elmondta - többek között - annak, amit szerettem volna. Egy kicsit konkrétabban fogalmaznék annyiban, hogy ha összehasonlítjuk a 2006-os és 2007-es előirányzatokat, akkor arra kell gondolnunk, hogy a 2006-os előirányzatok mögötti feladatok és intézmények működése és megvalósítása a megtakarításra irányuló intézkedések mellett is 10,1 százalékos hiányt eredményez. Magyarul: ez az intézmény- és feladatrendszer, valamint az ezen a módon működő intézmény- és feladatrendszer nem finanszírozható, ez a konvergenciaprogramból teljesen világosan kiderül. Amikor úgy kezdtem, hogy a költségvetés a konvergenciaprogram szeptemberi változatára épül, akkor erre utaltam. Azt is lehet mondani, a feladat pedig az, hogy az egész rendszert - tehát a feladatrendszert, az intézményrendszert, a működési rendszert - vissza kell szabályozni egy finanszírozható szintre. Úgy is lehet fogalmazni: nagyon sokszor beszélünk jó feladatokról, amelyek mögött azonban pénz nincs, és akkor ezek a feladatok nem tudnak megvalósulni.
Ami a 2118-as kormányrendeletet illeti. Nem vitatható, hogy az nem egy államháztartási reform vagy reform értékű lépés, nem is a kulturális terület az, amelyik a határozat által a leginkább érintve van. Olyan különös összegek ennek kapcsán kiemelésre a tárca költségvetéséből nem is kerültek. Hangsúlyozni szeretném, amikor a 2118-as kapcsán az előirányzatokat a törvényjavaslat, a kormány csökkentette - akár 2006-ban, akár 2007-re vonatkozóan javasolja -, akkor elsősorban nem a szakmai feladatokra jutó előirányzatokat csökkentette, hanem elsősorban a szellemi támogató és a fizikai támogató tevékenységre jutó létszámokat és előirányzatokat, sokkal kevésbé a szakmai előirányzatokat. Az intézményi üzemméretek növelése volt a célja elsősorban ezeknek a javaslatoknak, amelyekhez persze csatlakoztak más javaslatok is.
Azt megmondani - ez egy következő kérdés -, hogy mi volna a célszerű prezentáció, akár a kulturális tárca, az egész költségvetés tekintetében, elég nehéz feladat. Ennek a tárcának a költségvetése több mint 600 milliárd forint. Mi volna az a jogcímszám vagy sorszám, intézményszám, ami a költségvetését ennek a tárcának áttekinthetővé tenni? A nagyságrend, a fontosság vagy a parlament döntési igényei egy-egy jogcím esetén. Úgy gondolom, nehéz lenne most azt mondani, mely igények jogosak a külön megjelenítésre és melyek nem. Igen nehéz helyzetbe kerülnénk, ha ezt a 625 milliárd forintos költségvetést úgy osztanánk fel sorokra, hogy az mindenki megelégedését szolgálja.
Ami a Televíziót illeti. Itt egy zsákban táncolunk, teljesen világos a médiatörvény kapcsán, valóban nincs megoldva a finanszírozás. A növekedés abból a tételből adódik, amit képviselő úr mondott, tehát a műsorszórási vagy műsorterjesztési költségek növekedése. Itt egyszerű kötelezettsége van a költségvetésnek, hogy kifizesse ezeket a költségeket azoknak a számláknak az alapján, amelyeket az Antenna Hungária benyújt, illetve amelyeket az egyes közmédiumok auditálnak. Ők mondják meg, hogy ezek a szolgáltatások teljesültek-e. A mi kísérleteink arra, hogy ezek fajlagos árait olyan értelemben felül tudjuk bírálni, hogy azok valótlan költségeket tartalmaznának, nem vezettek eredményre. Mi is ismerjük ezeket a híreket, hogy más áron számolnak különféle médiumoknak és közmédiumoknak sugárzási díjat, de ezt mi nem tudjuk bizonyítani. Hozzáteszem, persze, a finanszírozási rendszer olyan értelemben nem ösztönzi a cégeket, hogy a megtakarítás nem az övék. Itt kifizetési kötelezettség van.
A radikális emelkedést a Televízió során a NAVA beemelése jelenti, amiatt, hogy az eltűnt a kulturális tárca költségvetéséből, és átkerült a Televízió közalapítványához, ott került felhasználásra. Ott eltűnt, itt pedig egyszer csak megjelent egy tétel. Egyébként ezt az összeget nem növeltük. Pontosan abból a meggondolásból hagytuk el a NAVA-t - és a reorganizációs keretet is -, hogy európai uniós szemmel nézve ez a támadás ne érhesse a ház elejét. Egyéb lényeges konstrukciós változás nem történt, olvasható a normaszövegben, hogy itt áfa-visszatérítés megfizetése válik szükségessé, mármint annak törvényi előírása, hogy egyértelmű legyen a helyzet, bizonyos áfa-visszaigénylés összegét a költségvetés számára vissza kell fizetni a Televíziónak is meg a többi közmédiumnak is juttatnia. Ezen az alapon többletforráshoz nem juthat.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Még mielőtt Závecz úrnak megadom a szót, megkérdezem, az Állami Számvevőszék képviselője kíván-e reflektálni? (Szabóné Farkas Katalin: Köszönöm, nem.)
Akkor Závecz Ferenc urat illeti a szó!
Závecz Ferenc válaszai, reflexiói
ZÁVECZ FERENC, az Oktatási és Kulturális Minisztérium fejlesztési és gazdasági szakállamtitkára: Csak nagyon röviden szeretnék. A Művészetek Palotája-kérdést nem lehet szó nélkül hagyni, ez egy végtelen előkészítetlen állapotban lévő beruházás volt 2002-ben, nem is véletlen, hogy nem lehetett befejezni. Nem 30, hanem 50,4 milliárd forintra volt tervezve a kiadási oldala. Itt csak a finanszírozás elhúzása jelent többletterheket. Nagyon sok munkába került magának a beruházásnak a normális befejezése és az intézmény sínre állítása, amelynek a működései költségei nem voltak megtervezve, hasonlóképpen a Nemzeti Színházé sem. A két tétel együtt több mint 4 milliárd forint. Azt gondolom, nagy eredmény, hogy sikerült a beruházásokat befejezni, a Nemzeti Színház beruházási problémáit is elvarrni, amiben személyesen is részt vettem és sikernek tekintem. A két intézmény vezetése is jól működik, és minden támogatást megérdemelnek.
Csupán egy számot szeretnék még ezen túl a figyelmükbe ajánlani. A NAVA-tételtől megtisztított fejezeti kulturális kiadási tételek összege 2006-ban 55 milliárd forint, 2007-ben 54,5 milliárd forint, mindössze fél milliárddal csökkent. Ha ehhez hozzátesszük azt a fejezeti egyensúlyi államháztartási tartalékban szereplő 2,7 milliárd forintot, amelyet fegyelmezett gazdaság esetén kulturális célokra fordíthatunk, 57,2 milliárd forintos összeg áll szemben az előző év 55 milliárd forintos összegével. Ezt azért muszáj mondanom, mert ezek a kivonások, amelyek itt nagyon hosszan elhangzottak, azt a képet keltették, mintha itt valami tízmilliárdokkal szűkebb költségvetésről beszélnénk. Ez nem fedheti el azt a tényt, hogy a reálértéket közelítő finanszírozást feltételez, ami komoly strukturális változtatásokat nem tesz lehetővé ebben az évben.
Egy pillanatig sem próbáltuk azt a képet kelteni, ezért minden ilyen célzást vissza is szeretnék utasítani, hogy komoly szerkezeti reformokat egy reálértéken megtartott költségvetés mellett végre tudunk hajtani. Az a célunk, hogy ennek a működtetése megfelelő színvonalon folyjék a továbbiakban, és az intézményrendszert fel tudjuk készíteni fejlesztési források befogadására. A fejlesztési források befogadása viszont - és ebben tudom, vannak viták - alapvetően nem állami gyámkodást igényel. Ezt helyi, intézményi szintről lehet indítani. A mi feladatunk annyi lehet - és erre törekszünk is -, hogy a helyi menedzsereket, az önkormányzati kollégákat, az önkormányzati intézmények vezetőit is, nem kizárólag a közvetlen állami fenntartású intézmények menedzsmentjeire koncentrálva, felkészítsük a kollégáinkat a fejlesztési források lehívását lehetővé tevő pályázati munkára, illetve arra a reporting monitoring munkára, amely ezeknek a forrásoknak a felhasználásához párosul.
Aradi úr tett róla említést - zárásként szeretném megemlíteni -, nagyon komolyan dolgozunk azon, hogy a szükséges önerő biztosításának mechanizmusai és a rendelkezésre állása azoknak a településeknek, intézményeknek is lehetséges legyen, amelyek önerejükből ezt kigazdálkodni nem képesek, illetve a fenntartóik nem rendelkeznek olyan tartalékokkal, hogy a saját fenntartói forrásaik terhére ezeket az önerőket biztosítani tudják.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Halász alelnök úr!
További kérdések, hozzászólások
HALÁSZ JÁNOS (Fidesz): Köszönöm a szót. Závecz államtitkár úr mostani hozzászólásában arról beszélt, úgy látja, ez a kulturális költségvetés nem az a költségvetés, amely a kulturális területen reformot megalapozó költségvetés lehet. Érdekelne, hogy akkor most lesz reform vagy nem lesz reform? Mi van a kormányrendelettel és az abban megfogalmazott drasztikus átalakításokkal? Ezt most akkor megnyugtatásként vehetjük, hogy a költségvetésből azt lehet látni, mégsem teszik meg, amit kormányrendeletbe foglaltak és szeretnének megtenni, mert még máig nem vonták vissza, ezért csak jelen időben mondhatom. Megjegyzéseiből arra utaltam, mintha esetleg akkor mégis a kormányrendelet megváltozik és visszatáncol. Kíváncsi lennék, hogy ezt jelentette-e ez az egy-két mondata?
Halmai Gáborné jelezte, hogy ő majd minden alkalommal visszautasítja azt, ha itt valaki azt mondja, hogy önök nem mondanak igazat. Kedves Képviselő Asszony! Én ígérem önnek, hogy minden alkalommal, amikor azt látom, hogy ígéreteiket nem teljesítették, és úgy látom, az fontos dolog, azt szóvá teszem. Amikor azt látom, hogy az igazsággal köszönőviszonyban sincs az, amit mondanak, akkor azt is szóvá fogom tenni. Egyúttal azt is ígérem, mint ahogy eddig is tettük, hogy amennyiben olyan javaslatok kerülnek az asztalra - akár a miénket befogadva, akár önök által, a kormány által megfogalmazva -, amelyek a magyar kultúra ügyét szolgálják, akkor abban támogatólag együtt kívánunk működni. Az örökségvédelmi törvény igen nagy lélegzetű módosítása az előző ciklusban, a filmtörvény létrejötte - amelyet egyhangú szavazással fogadtunk el, nagyon sok közös módosító indítvány, bizottsági módosító indítványok is voltak -, és tudnánk még több jó példát mondani. Ígérem, hogy ez is így marad.
Szeretném a figyelmébe ajánlani, hogy amennyiben itt azt hallja, hogy azt mondjuk, a szocialisták hazudtak, és ön ezt mindig kikéri érzékenyen, nagyobb hitele lenne az ön ilyen típusú "kikérem magamnak" megjegyzésének, ha ezt Balatonöszödön is megtette volna, amikor Gyurcsány Ferenc ott az önök frakciója előtt - ahol nyilván ön is ott volt -, azt mondta, hogy önök hazudtak éjjel-nappal, meg azt is mondta, hogy nem csináltak semmit négy évig. Vagy esetleg kikérte volna nőként magának azokat az ordenáré szavakat, kifejezéseket, amiket szintén használt... (Schiffer János: Nem az oktatási bizottság ülésén vagyunk, hogy oktassuk képviselőtársunkat!) ...Ha ott is megtörténik magamnak ez a "kikérem magamnak, sokkal hitelesebb lesz az itteni "kikérem magamnak" öntől.
Egyébként pedig azt javaslom, hogy amikor támogatásokról, költségvetésről beszélünk, fontos, hogy a számokról pontosan beszéljünk. Vitatkozhatunk, nem biztos, hogy egyformán látjuk, melyiknek mi a hatása és így tovább. De amikor azt mondjuk, hogy az Opera költségvetése nagyságrenddel változott vagy nagyságrendi változás történt ott, nézzük már meg, nem így van. 2001-ről 2002-re durván 2 milliárd forintról 6 milliárd forintra változott az Opera költségvetése, ez háromszoros. Azt tetszett mondani, hogy nagyságrendi. A nagyságrendi azt jelenti, hogy míg nagyságrendben 2 milliárd az egyes helyi érték, ha nagyságrendről beszélünk, akkor minimum 10 milliárd forintnak kellett volna lenni. Akkor igaz lenne, amit ön mondott, hogy nagyságrendi változás történt. A nagyságrendi szó ezt jelenti.
Ebben a helyzetben ha számokról beszélünk, ezekben jobb, ha pontosak vagyunk. Egyébként amikor a számokról beszélünk, például a mozgókönyvtáraknál, akkor én fontos dolognak tartom, kiderült, hogy a kistérségi társulások mozgókönyvtári feladatainak támogatása valóban olyan, hogy nemcsak mozgókönyvtári feladatokat támogat. Derék dolog ez, csak az a baj, hogy kevés ez az összeg, 1,3 millió forint. Ez többcélú kistérségi társulásban legalább 6-8 település van, van ahol sokkal több. Jó, ha településenként 200 ezer forintról beszélünk, amennyiben nem mozgókönyvtár és esetleg nem mozgókönyvtárra használják föl a mozgókönyvtári feladatok támogatását. Semmi baj nincs ezzel, csak legalább emeljünk akkor ezen az összegen. Bízom benne, hogy partner tud lenni képviselő asszony is azon módosító javaslatunkban, amely ennek az összegnek az emelését célozza, hogy valóban lehessen mozgókönyvtárat is csinálni, és valóban a helyi kistelepüléseken esetleg bizonyos kulturális funkciómegőrzést is lehessen ezzel segíteni. Ez a támogatás édeskevés!
Fontos lenne még most, amikor átcsoportosíthatunk egyik fejezetből a másikba, bizottsági módosító indítványokat megfogalmazni, viszont szeretném jelezni a tisztelt bizottságnak, hogy a Fidesz-frakció részéről lesznek olyan indítványaink, amelyeket nemcsak a Fidesz-frakció nevében vagy egyéni képviselőként nyújtunk be, hanem ide a bizottság asztalára hozzuk, és kérjük szépen, vitassuk meg, hogy közös bizottsági módosító indítványok lehessenek. Még a benyújtás előtt fontosnak tartanánk, hogy beszéljünk arról, mik azok a közös pontok - ha már ilyen szép szavakat mondok önök is -, csak minden évben ezt csinálják, és aztán így hagyják a költségvetést. De hozzunk ide módosító indítványokat, hogy derüljön ki. Az Operánál például mi van? A múlt héten mindenki nagyon támogatta. Akkor például mi lesz az ő költségvetésével és így tovább. Lesznek ilyen, a bizottsági módosító indítványt célzó előkészítő anyagaink. Kérjük szépen, hogy azt majd támogassák, ne mondják azt, hogy nincs honnan.
Köszönöm szépen a figyelmüket.
ELNÖK: Halmai Zsuzsa!
HALMAI GÁBORNÉ (MSZP): Köszönöm szépen. Ígérem, nem leszek hosszú. Köszönöm a választ, de néhány dologban nyilvánvalóan nem fogunk egyetérteni. Csak egy kicsit pontosítani szeretnék a mozgókönyvtári szolgáltatóhely-ellátásnál egy település után jár a kistérségnek, nem összesen jár, hanem egy település után jár. Ha ez tizenöt település, akkor tizenötször annyi. Ilyen azelőtt nem volt. (Halász Jánoshoz:) Ha az ön szavaival élnék, akkor hagyjuk úgy, ahogy régen volt. Most van! De ha plusz forrást akarunk, akkor annak meg kell mondani a másik oldalát.
A nagyságrendhez is szeretnék egy mondatot mondani. Mindannyiunk számára fontos - ezt többször elmondtuk -, az Opera olyan nemzeti intézmény, ami az ország egészére fontos. De amikor én nagyságrendet mondtam, akkor például arra is gondolhattam - és miért ne gondoltam volna -, hogy egy ekkora összeg mondjuk húsz városi intézmény éves költségvetési támogatása, és az bizony egy nagyságrend a kultúra területén. Tehát beszéljünk akkor egymással őszintén, tisztességesen - és ennyit Öszödről is, ott nagyon őszinte volt a miniszterelnök úr, és egyébként amit gondoltunk, azt szóvá tettük, képviselő úr, csak ez nem tartozik önre.
ELNÖK: Halász alelnök úr!
HALÁSZ JÁNOS (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. (Halmai Gábornéhoz:) Köszönöm szépen a pontosítását, képviselő asszony, a mozgókönyvtár kapcsán, ez ügyben szeretnék majd külön konzultációt is folytatni önnel, azt hiszem, ez fontos lenne. Egyúttal majd erre a konzultációra elviszem magammal a mai bizottsági ülés jegyzőkönyvét is, ahol ön mondta, hogy az Opera támogatása nagyságrendi változáson ment keresztül. Persze nyilván értette azt is, hogy ez máshol mit jelent, de majd meglovagoljuk ezeket a szavakat együtt, hogy éljek ezzel a képzavarral!
Fontos lenne az, hogy amikor ide hozzuk a bizottság elé egy következő alkalommal a javaslatainkat, amelyek majd közös bizottsági módosító indítványokat céloznak, akkor ténylegesen támogassák azt. Én megint kihasználom az alkalmat, hogy szólhattam arról, eltérően az eddigi helyzettől, tanulván abból, hogy önök mindig szép szavakat mondanak, akkor pedig, amikor szavazni kell a dologról, ellenkezően teszik azt. Ide hozzuk a bizottsági ülésre a módosító indítványainkat, és itt ki fog derülni, hogy önök mint bizottság hajlandók-e támogatni azokat vagy sem. Nem a parlament nagy létszáma mögé bújva, a frakciófegyelemre hivatkozva kell majd ott szavazni kulturális támogatásokról, hanem itt a Kulturális bizottság tagjaként, a magyar kultúra javáért dolgozó emberként. Kíváncsi vagyok, hogy akkor milyen eredmény születik. Nagyon bízom benne, hogy legalább a bizottságban - ahogy eddig - ezután is tudunk majd együtt dolgozni.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Cser-Palkovics képviselő úr jelentkezett, de előtte még én szeretnék reagálni. Szerintem egyelőre hagyjuk a biankó elkötelezettségeket a módosító indítványok támogatása ügyében. Láttam én már olyan ellenzéki elosztást, amely a minisztériumi működési költségeket körülbelül tízszer osztotta el, a Televízió támogatását nem tudom, hányszor. Láttam olyan módosító indítványokat, amelyek egészségügyi vagy gazdasági jellegű kiadások rovására más, egyébként nagyon szimpatikus területek támogatását próbálták megoldani. Mindannyian ismerjük a költségvetés szavazásának a működési mechanizmusát. A kormánypárti képviselők és az ellenzéki képviselők a végén egyetlen gombnyomással döntenek a költségvetésről, amelybe nagyon sok olyan szavazási részelem beleszövődik, amögött eltűnik, amit esetleg a képviselők lelkesen támogatnának. Várjuk meg, hogyan néznek ki azok a módosító indítványok, amelyek mögé kormánypárti támogatást kér majd az ellenzék.
Nem szeretnék most mindenre reagálni, de a nagyságrendre még reagálnék. Halász alelnök úr matematikus végzettségű, én magyartanári végzettségű vagyok. Matematikai szempontból a nagyságrend mást jelent, mint köznyelvi értelemben. Amikor képviselő asszony köznyelvi értelemben azt mondta, hogy nagyságrenddel nőtt az Opera költségvetési támogatása, én úgy értettem, az előző előtti kormányzati ciklusban. A mondanivalója az volt, hogy nagyságrenddel növekvő támogatási lehetőség nem járt együtt érdemi működési változással, alapvetően ez volt a mondanivaló. Köznyelvi értelemben a nagyságrend egyszerűen azt jelenti, amit képviselő asszony meg képviselő úr is mondott, hogy ha 4-ről 6 milliárd forintra nő valamilyen intézmény költségvetési támogatása, az nem szépségflastrom, hogy köznyelvi szóhasználatot említsek. Érdemi vita ebben az ügyben nem volt, legfeljebb szóhasználatban, és nem dehonesztáló volt a nagyságrend, hanem éppen ellenkezőleg, arról szólt, hogy jelentősen nőtt az Operaház kiadása, ez nem a mostani ciklusra volt értendő. Én itt ültem folyamatosan, tehát úgy érzem, nem kormánypárti szemüvegemen keresztül hallottam - hogy ilyen szép képzavart mondjak -, amit mondtak. (Derültség.)
Cser-Palkovics képviselő úr!
DR. CSER-PALKOVICS ANDRÁS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Csak egy nagyon rövid kérdésem vagy felvetésem lenne. Halász alelnök úr az első hozzászólásában beszélt az intézményi adatok hiányáról, illetve az abban rejlő problémáról. Erre én nem kaptam igazán megnyugtató választ a válaszok során. Ezek technikai jellegű problémákat is felvetnek, például a módosító indítványok benyújtása tekintetében, mihez képest lehet módosító indítványt benyújtani. Ha nem szerepel semmi, ahhoz képest viszonylag nehéz módosító indítványt benyújtani.
Hadd mondjak egy példát: a székesfehérvári Nemzeti Emlékhely tekintetében - amit egyéként alelnök úr szintén nevesített is az elején - 2006-ban 150 millió forint volt a támogatás, most és a következő években is mindenhol - ha akarom nullának, ha nem akarom nem nullának, mindenesetre - kihúzásnak értelmezhető jelet látunk. Mihez képest lehet mondjuk akkor a módosító indítványt benyújtani? Ez technikai jellegű kérdés. Kérem, bár jobb lett volna, ha ott szerepelnek számok, akkor ezt a kérdést most nem kellett volna föltenni. Miután ilyen módosító indítványok benyújtása előttünk áll, ezért úgy gondolom, mindannyiunk közös érdeke, hogy erre választ kapjunk, de nem látom most pontosan, mihez képest lehet módosító indítványt benyújtani, mondjuk a székesfehérvári Nemzeti Emlékhely esetében ez jelenleg nulla forintot, csökkenő támogatást, 150 millió forintot vagy esetleg növekedő támogatást jelent?
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Závecz úr?
ZÁVECZ FERENC, az Oktatási és Kulturális Minisztérium fejlesztési és gazdasági szakállamtitkára: Köszönöm szépen. Két kérdés is elhangzott. A 2118-assal kapcsolatban azt szeretném mondani: a 2118-asban foglaltakat nem tekintjük átfogó intézményi reformnak, ez el is hangzott itt, úgy tudom, ebben többé-kevésbé egyetértés is van. Ez nem akadályoz meg bennünket abban, hogy a célrendszeréből a pozitívakat megpróbáljuk megvalósítani. Ha szükséges, akkor az eredeti határozatban leírt pontos forma megőrzésével vagy megváltoztatásával élünk, például itt a bizottságban elhangzott észrevételek beépítésével, az intézményi véleményeket figyelembevételével is. Ez kétségtelenül azzal jár, hogy a tárca - ha az eredeti határidőket nézem - késésben van ennek a kormányhatározatnak a végrehajtásával. Hitünk és meggyőződésünk szerint az a munka, amit végzünk a háttérben, hozzá fog járulni ahhoz, hogy - bár késedelemmel, de megvalósítván az eredeti célokat, lehetőség szerint nem sérti sem az intézményi, sem pedig a kulturális célokat - olyan megoldásokat találjunk, amelyek egyetértéssel és konszenzussal végrehajthatók.
A címrendre vonatkozóan Aradi úr válaszolt a kérdésre. De hadd mondjam el, a kulturális tárcának ötvenet meghaladó társasága és közvetlenül fenntartott intézménye van, húszat meghaladó alapítvány mint szervezet és más szervezetek finanszírozásában is részt vesz. A közvetlenül finanszírozott szervezetek köre meghaladja a százat. A finanszírozott feladatok köre ennél még számosabb.
Rendkívül erősen érzékelhető az intézmények arra való törekvése, hogy önálló országos költségvetési címsorrá váljanak. Ha számukra nem kielégítő, akkor persze pont az ellenkező irányú mozgást szeretnék, olyan közös cím alá törekszenek, ahol év közben forrásokat nyerhetnek. Ez tehát egy kétirányú játék. Módosító indítványokat tisztelettel az általunk megadott címrendi felbontáshoz igazodva javasolunk tenni. Szeretném megismételni: 52,1 milliárd forint jó elköltéséért felelünk, és igyekszünk gondos gazda módjára törődni ezzel a dologgal. Ez azt jelenti, hogy belül mozoghatnak persze a feladatok, de ez a pénz nem tűnik, nem tűnhet el, ez a mi a felelősségünk. Amennyiben egyes feladat vagy egyes intézmény kiemelt támogatását önálló költségvetési sorrá merevítéssel gondolná valaki megoldani, akkor tisztelettel csak utalni tudok főosztályvezető úr által elmondottakra: az OKM tárca felsőoktatási, közoktatási és kulturális intézményhálózata és feladathálózata oly mértékben szerteágazó, hogy minden jó szándék mellett ennek a szükségrészletezése áttekinthetetlen helyzetet eredményezne.
Nem akarnék kitérni a kérdés érdemére. Ez az év nem a nagy beruházások éve, nem állítjuk, hogy az. Arra törekszünk - minden pikírt megfogalmazás ellenére is -, hogy a megindított beruházások olyan mértékben tudjanak folytatódni, hogy az eredetileg célul tűzött programok ne kerüljenek veszélybe, sőt ha lehet, akkor ezek javításra kerülhessenek az időközben bekövetkezett változtatásokkal. Ezen felkészülés során - elmondtam ma már, újra el kell mondanom - a pályázati források felkészítésére, illetve a pályázati források befogadására kell felkészítenünk egyébként a beruházóinkat is.
Köszönöm szépen. (Megérkezik Szatmári László.)
ELNÖK: Tisztelt Képviselőtársak! Cser-Palkovics képviselő úrról tudom, hogy székesfehérvári kötődésekkel rendelkezik, a példa nyilván általános igényű volt, de mégis konkrét. Az jutott eszembe erről, hogy korábban más típusú volt a költségvetési címrendszer a kulturális költségvetésben, de ez nem akadályozta meg a képviselőket abban, hogy fantáziájukat eleresztve a János-hegyi Kilátóig bezárólag konkrét választókerületi intézmények működési vagy felújítási támogatását javasolják. Nem kell, hogy a képviselők fantáziáját röghöz kösse a költségvetés struktúrája, legfeljebb a szavazási következmények előre kalkulálhatóak. De ez a helyi kötődésű szimpatikus javaslatokat egyáltalán nem szokta akadályozni. Ez már nem kormányzati aspektusú, hanem képviselői aspektusú megjegyzés.
A három javaslat általános vitára való alkalmasságát lezártnak tekintem. Megjegyezve azt - most már Szatmári főosztályvezető-helyettes úr jelenlétében -, hogy a bizottság érdeklődése nyilván a költségvetési és a szorosan ahhoz kapcsolódó törvényjavaslathoz kapcsolódott. Tekintsük úgy hogy az egyes pénzügyi tárgyú törvények módosításához nem volt képviselői észrevétel. Ez nem változtat azon, hogy szavazni az általános vitára való alkalmasságról tudunk. Főosztályvezető-helyettes úrnak mondom, hogy világossá vált, hogy másik bizottságban is elkötelezettsége volt, ideiglenes távolléte nem akadályozta a bizottság működését.
Szavazás a törvényjavaslatok általános vitára való alkalmasságáról
Sorban szavazva: először a jövő évi költségvetés tervezetéről szavazunk. Ki az, aki általános vitára alkalmasnak tartja a 2007. évi költségvetés tervezetét? Aki igen, kérem, kézfelemeléssel jelezze! (Szavazás.) Tizenegy. Ki az, aki nem tartja általános vitára alkalmasnak? (Szavazás.) Hat. A bizottság általános vitára alkalmasnak tartja.
Aki a költségvetést megalapozó egyes törvények módosításáról szóló javaslatot általános vitára alkalmasnak tartja, kérem, kézfelemeléssel jelezze! (Szavazás.) Tizenegy. Ha nem tévedek, akkor az ellenpróba eredménye is kiszámítható. Ki az, aki nem! (Szavazás.) Ez ugyanannyi, mint az előbb, tehát hat. A bizottság általános vitára alkalmasnak tartja.
Ki az, aki az egyes pénzügyi tárgyú törvények módosításáról szóló törvényjavaslatot általános vitára alkalmasnak tartja? (Szavazás.) Ez tizenegy. Ki az, aki nem? (Szavazás.) Hat. A bizottság általános vitára alkalmasnak tartja.
Köszönöm szépen az érdeklődést.
Még egyebek röviden tárgyalandóak lennének. (Bókay Endre: Ügyrendi hozzászólásom lenne!) (Egyeztetés.) Elnézést, az előző ciklus rossz beidegződése... Tíz kormánypárti tag van, ha erre utalt képviselő úr. (Bókay Endre: Igen, erre. Köszönöm szépen.) Erre mondják azt, hogy az ember rutinból behajt az egyirányú utcába, amikor megváltoztatják a forgalmi rendet. A kétkezi szavazás lehetősége ellen egy újabb érv, hogy túlosztjuk a kormánypárti lehetőséget... Tehát akkor a szavazások eredménye mindhárom törvényjavaslat általános vitára való alkalmasságánál tíz igen, hat nem. Azt hangsúlyoznám, hogy kormánypárti képviselő hívta fel a figyelmet arra, hogy az előző ciklus kormánypárti képviselőivel számoltam. Tehát a lényeg az, hogy tíz kormánypárti képviselő van.
Először elmondanám, hogy én mit kívántam az egyebek között tárgyalni. Képviselőtársak megkapták a parlament elnöke által írt levelet. A Közszolgálati Televíziós Kerekasztal közérdekű beadványt intézett - egyebek között - a parlamenthez. Cser-Palkovics képviselőtársammal együtt jelen voltunk egy nagyjából ugyanezen közeg más címszó alatt - médiaparlament címszó alatt - összehívott megbeszélésén. A parlament elnöke azt kérte, hogy a bizottság tűzze napirendjére a beadványt.
Én bizottsági elnökként úgy ítélem meg, hogy a beadvány érdemi részével a bizottság foglalkozik, még akkor is, ha nem a beadvány vagy sokak ízlésének megfelelően, nevezetesen a költségvetési törvény kapcsán a pénzügyi lehetőségeket elvben tárgyalja a parlament, az ORTT beszámolója kapcsán pedig az ORTT tevékenységét tárgyalja a parlament. Javaslatom az lenne - Jánosi alelnök úrral egyeztetve -, hogy a média albizottság tárgyalja az elképzelést. Ettől függetlenül elnök asszonynak én a magam nevében azt a választ tudom elküldeni, amit itt elmondtam, hogy a Kulturális bizottság rendszeresen foglalkozik a beadvány tárgyát képező igényekkel. Más kérdés, hogy mi a következménye. Tegnap szavaztunk az ORTT beszámolójáról, amiben benne foglaltatik egyebek között a pályázati lehetőségekről szóló beszámoló is. Ezt a parlament - plenáris ülésen - nem jelentéktelen többsége tudomásul vette. Megváltoztatni ezt nyilván nem fogja. De a média albizottság megfelelő keretet teremt arra, hogy az érintettek meghívásával tárgyaljon az ügyről.
Cser-Palkovics képviselő úrral feltehetően egybehangzóan tudunk beszámolni arról, hogy az úgynevezett médiaparlamentben igények fogalmazódtak meg. Nem biztos, hogy a lehetőségekkel feltétlen számolva, nyilván nagyjából ugyanezek az emberek nagyjából ugyanezt mondják el más intézmény nevében.
Ha ez így elfogadható, ezt kérem tudomásul venni. Alelnök úr jelzi mindjárt, hogy mikorra javasolja összehívni az albizottság ülését.
DR. JÁNOSI GYÖRGY (MSZP): Csak egy gyors előzetes egyeztetés alapján úgy tűnik, hogy a jövő héten kedden délelőtt úgyis üléseznie kell a bizottságnak. Azt gondolom, délután, ha mindenkinek megfelelő a média albizottság tagjai közül, találkozhatunk. Amúgy is van más olyan ügy is, amit már kértek, hogy kerüljön napirendre, és akkor ezeket meg tudnánk egyben tárgyalni.
Annyit hadd tegyek még hozzá mindahhoz, amit az elnök úr mondott: azért is jó, ha beszélünk ezekről a médiaparlamentben elhangzott ügyekről, mert emlékeim szerint nagyon komoly kritika vette körül kormányoldalról is a Műsorszolgáltatási Alap pályázati rendszerét, gyakorlatát. Hátha meg tudunk fogalmazni olyan szempontokat, amelyeket adott esetben akár az ORTT is figyelembe vehet, amikor működteti majd a Panaszbizottságát.
ELNÖK: Köszönöm szépen. A meghívottak miatt jó lenne fix időpontra kitűzni az albizottság ülését, még ha csúszás sem teljesen zárható ki, de akkor erről a képviselőtársak értesítést kapnak.
Gyimesi képviselő úr!
DR. GYIMESI ENDRE (Fidesz): Az egyik mondandómat képviselőtársam már elmondta, akárhogy számoltam - bár nem voltam matematikus -, én csak tízet számoltam itt szemben, de ezt vegyük le a napirendről.
A másik dolog, amit szeretnék kérni, hogy a következő esztendőben a kormányhatározat értelemében első felelős miniszterelnökünk, Batthyány Lajos 200. évfordulója lesz és annak ünnepségsorozata. Miután ez a születésnap február 10-ére, tehát az év elejére esik, és úgy tűnik, bár ígérte a miniszter úr, hogy élére áll a dolognak, de igencsak vontatottan halad ennek az előkészítése. Szeretném kérni a bizottságot, hogy egy tájékoztatást december második felével vagy az új ciklus első ülésén kapjunk az előkészületekről, hogy áll a Batthyány-emlékév megünneplése.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Erről formális szavazás nem kell. Én bizottsági elnökként írok a miniszter úrnak, és a minisztérium parlamenti kapcsolatokért felelős munkatársa itt ül, rajta keresztül ez ügyben tájékoztatást kérünk hivatalosan is. (Fedor Vilmos: Érdemes Kodállyal együtt!)
Igyekszem majd általánosan fogalmazni, hogy a jövő évben kiemelt évfordulók megünneplésének előkészülete hogy áll? Kodály és Batthyány is szerepel valamilyen módon a levélben.
Halász alelnök úr jelentkezett!
HALÁSZ JÁNOS (Fidesz): Köszönöm szépen. Két dolog, elnök úr. Az egyik, hogy mikorra tervezzük a szokásos évi miniszteri meghallgatást? Többnyire december első felében szokott sorra kerülni. Ez ügyben mire számíthatunk? Azért is érdekes, mert akár több ilyen kérdésfelvetés ott rögtön miniszter úrtól meg is kérdezhető. Ez ügyben szeretném kérni, legyenek kedvesek a szükséges egyeztetést lefolytatni.
A másik a - nevezzük így röviden - vidékfejlesztési albizottság. Személyes konzultációk után szeretném, ha még ebben az évben tudnánk tartani egy ülést. Európa kulturális fővárosa téma kapcsán miniszteri biztos úr - ha jól idézem pozícióját - írt nekünk, a múltkori ülésen kaptuk meg levelét. Jó lenne őt elhívni, tájékozódni egy kicsit, feleleveníteni azt a gondolatot, hogy egy mindenkit visz! A direkt kérdéskörében is nyilván Fedor képviselő úrral tudunk egyeztetni, és ezt a kérdéskört inkább kérdések szempontjából körbejárni. Ez fontos lenne, és olyan munkamódszert követve, mint filmügyben az ellenőrző albizottság követett, azzal talán bizonyos értelemben bizottsági eredményt is el lehet érni ebben az ügyben. Ez szerintem fontos lenne. Szeretném ilyen szellemben vinni ezt a munkát. Számítsanak a bizottsági tagok még egy ülésre, ezt szerettem volna mondani.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Vegyük úgy, hogy ami hangosan elhangzott, az már faktum, tehát a minisztérium parlamenti összeköttetésért felelős munkatársát kérem, hogy a miniszteri meghallgatás időpontját egyeztessük. A többi meg tájékoztatás volt.
A költségvetési törvény tárgyalása nem szorosan bizottsági feladat, úgy alakul, hogy jövő kedden elvben már a módosító indítványokkal foglalkozik a bizottság, erre számítsanak képviselőtársak. Az albizottsági ülés tervezésekor is érdemes azzal számolni, hogy viszonylag sok módosító indítványra hangzott el itt ígéret.
További jó munkát kívánok mindenkinek!
A bizottsági ülést bezárom.
(A bizottsági ülés befejezésének időpontja: 14 óra 10 perc)
|
|
Pető Iván |
Jegyzőkönyvvezető: Egriné Ambrus Andrea