KSB-4/2007.
(KSB-22/2006-2010.)
az Országgyűlés Kulturális és sajtóbizottságának
2007. március 13-án, kedden, 9 órakor
a Képviselői Irodaház 569. számú tanácstermében
megtartott üléséről
Tartalomjegyzék
Helyettesítési megbízást adott
A 125. éves MTI - Éves jelentés 2005. című beszámoló
A 125. éves MTI - Éves jelentés 2005. című beszámoló elfogadásáról szóló határozati javaslat
A Magyar Távirati Iroda Rt. 2005. évi gazdálkodásának ellenőrzéséről szóló jelentés
Dr. Podonyi László kiegészítése
Dr. Boglutz István kiegészítése
Döntés általános vitára való alkalmasságról
Az Országos Rádió és Televízió Testület 2006. évi tevékenységéről szóló beszámoló
Döntés általános vitára való alkalmasságról, előadók állítása
Elnököl: Dr. Pető Iván (SZDSZ), a bizottság elnöke
Dr. Jánosi György (MSZP), a bizottság alelnöke
Alexa György (MSZP)
Alföldi Albert (MSZP)
Fedor Vilmos (MSZP)
Lukács Zoltán (MSZP)
Dr. Schiffer János (MSZP)
Vitányi Iván (MSZP)
Gulyás Dénes (Fidesz)
Kubatov Gábor (Fidesz)
Tellér Gyula (Fidesz)
Vincze László (Fidesz)
Dr. Lukács Tamás (KDNP)
Helyettesítési megbízást adott
Halász János (Fidesz) Tellér Gyulának (Fidesz)
Bókay Endre (MSZP) Alexa Györgynek (MSZP)
Fedor Vilmos (MSZP) dr. Schiffer Jánosnak (MSZP)
Halmai Gáborné (MSZP) Lukács Zoltánnak (MSZP)
Lukács Zoltán (MSZP) Alföldi Albertnek (MSZP)
Dr. Csel-Palkovics András (Fidesz) Vincze Lászlónak (Fidesz)
Dr. Gyimesi Endre (Fidesz) Gulyás Dénesnek (Fidesz)
Kiss Attila (Fidesz) Kubatov Gábornak (Fidesz)
Vitányi Iván (MSZP) dr. Jánosi Györgynek (MSZP)
Vince Mátyás, a Magyar Távirati Iroda elnöke
Dr. Bayer József, a Tulajdonosi Tanácsadó Testület elnöke
Gyarmati László, Tulajdonosi Tanácsadó Testület elnökhelyettese
Dr. Halasi Tibor, a felügyelőbizottság elnöke
Dr. Boglutz István, felügyelőbizottság elnökhelyettese
Dr. Podonyi László, az Állami Számvevőszék igazgatóhelyettese
Kovács György, az Országos Rádió és Televízió Testület elnöke
(Az ülés kezdetének időpontja: 9 óra 07 perc)
DR. PETŐ IVÁN (SZDSZ), a bizottság elnöke, a továbbiakban ELNÖK: Tisztelt Bizottság! Jó napot kívánok mindenkinek! Üdvözlöm a bizottság tagjait, és a mai napirendi pont tárgyalására megjelenteket.
Képviselőtársaim megkapták a napirendi javaslatot. Mielőtt a napirendi javaslathoz hozzászólnának esetleg, illetve szavaznánk erről, hadd szóljak előre, hogy az MSZP képviselőcsoportja jelezte, hogy hozzávetőlegesen délben frakcióelfoglaltságuk lesz, tehát az a cél, hogy addigra befejezzük a bizottsági tárgyalást.
Ha a napirendhez valakinek van észrevétele, kérem, hogy tegye meg! (Nincs jelentkező.) Ilyet nem látok.
Az előre kiküldött napirend - nagyon összefoglalva - két témát javasol megtárgyalni. Az egyik az MTI ügye, így nevezem most, hiszen nem ügye van az MTI-nek, hanem beszámolója, és módosítani kell az MTI létrehozásáról szóló parlamenti határozatot. A másik pedig az ORTT 2006-os tevékenységéről szóló beszámoló, mármint ez a 2. napirendi pont.
Kérdezem a bizottság tagjait, hogy ki az, aki elfogadja az előre kiküldött javaslatot. Aki igen, az kérem, kézfelemeléssel jelezze! (Szavazás.) A bizottság határozatképes, és egyhangúan elfogadta a napirendi javaslatot.
Most külön is üdvözlöm az MTI vezetőit, illetve a Számvevőszék képviselőjét, és természetesen az MTI-beszámoló, illetve a létrehozásról szóló parlamenti határozat tárgyalására érkezetteket, így a TTT elnökét külön is, és más testületek - most hadd ne soroljam fel az MTI-ben tevékenykedőket - tagjait.
A 125. éves MTI - Éves jelentés 2005. című beszámoló
A 125. éves MTI - Éves jelentés 2005. című beszámoló elfogadásáról szóló határozati javaslat
A Magyar Távirati Iroda Rt. 2005. évi gazdálkodásának ellenőrzéséről szóló jelentés
Először a hagyományos elemét tárgyaljuk az MTI-témának, nevezzük így, a 125 éves MTI 2005-ös évről szóló beszámolóját.
Tájékoztatásként mondom, még nem minden bizottsági tag vett részt ilyen típusú tárgyaláson: formálisan külön alpontja a tárgyalásnak maga a beszámoló, külön alpontja a tárgyalásnak a Számvevőszék minden évi beszámolót kísérő MTI-ről szóló jelentése, és külön alpontja a beszámolónak a bizottsági határozati javaslat, amit minderről be kell nyújtanunk a parlamentnek, hogy parlamenti határozat szülessen. Valójában azonban ez egyetlen napirendi pont, tehát a mondanivalót nyilván egyszerre érdemes megfogalmazni, hiszen az egész beszámolónak, illetve számvevőszéki jelentésnek a végső következménye a parlamenti határozati javaslat.
Tellér képviselő úr!
TELLÉR GYULA (Fidesz): Kérdésem volna. Hogyan szavazunk? Mindegyik pontról külön, vagy összesen egyben?
ELNÖK: Összesen egyben, úgy, hogy általános vitára alkalmasnak tartja, ennyiben külön, aztán magáról a határozati javaslatról, hogy elfogadja-e a bizottság a határozati javaslatot, vagy nem fogadja el, jobban mondva abban az értelemben elfogadja-e, hogy elfogadja az MTI beszámolóját az évről. (Az elnök a bizottság munkatársával egyeztet.) Az egy külön téma, gondolom, az egyértelmű, hogy az alapszabály, vagyis a parlamenti határozat módosítása az MTI-ről az egy külön, az eddigiektől elkülönülő napirend. Nem tudom, így világos-e.
Csak jelzem, hogy Tellér képviselő úr még a bizottsági ülés előtt egy elírásra felhívta a figyelmet, ami nem az MTI-t érinti, hanem a bizottságot. A határozati javaslat indoklásában egy évszám elírásra került, de ezt majd annak idején mondom, nem félreérthető, legfeljebb zavaró.
Akkor annak rendje s módja szerint Vince Mátyás elnök úrnak adom meg a szót, hogy az írásos beszámolót szóban egészítse ki.
VINCE MÁTYÁS, az MTI elnöke: Köszönöm szépen, elnök úr. Én egy kilencperces beszéddel készültem, remélem, ez egy kellő méret.
Tisztelt Bizottság! Tisztelt Képviselő Urak! Tisztelt Meghívottak! Elnöki tevékenységem harmadik évéről, 2005-ről benyújtott beszámolóm alaphangját az a tény adja meg, hogy hivatalba lépésem évében, 2002-ben örökölt, majd további két éven át folyamatosan mérséklődő, de veszteséges gazdálkodásból sikerült végre kitörnünk, 2005-re helyreállítottuk az MTI gazdálkodási egyensúlyát, mérleg szerinti nyereséget értünk el, még ha mértéke - 6,5 millió forint - szerény is.
Ennek alapját az a program képezte, amelyet egyfelől 2002-ben írt pályázatomban, valamint az arra épülő, a 2004-2007-es évekre elfogadott stratégiában rögzítettünk.
A menet közben tapasztalt változások megkövetelte rugalmasság keretein belül pályázatom és e program következetes végrehajtásán dolgoztam végig 2005-ben munkatársaimmal együtt. Mielőtt részleteiben kitérnék a 2005-ös évre, röviden emlékeztetnék azokra a legfontosabb külső és belső feltételekre, amelyek megszabták mozgásterünket.
Az MTI piaci környezetében folytatódtak azok a nemzetközileg is jellemző folyamatok, amelyek hagyományos piacaink zsugorodását, részbeni megszűnését eredményezték. Az ellenőrzött, komoly hírek iránti fizetőképes kereslet továbbra is folyamatosan csökken, és ez különösen igaz az általános külpolitikai hírekre. Az is említésre méltó trend, hogy az MTI médiapiaci vevői közül több jelentős, országos hírbegyűjtő hálózatot épített ki, így megteremtődött annak az alapja, hogy az MTI teljes hírskáláját lefedő konkurensek megjelenjenek a magyar piacon. Az MTI-nél ezért olyan új piacok kerültek előtérbe - így az internetes portálok, kisrádiók, az üzleti szféra -, amelyek igényeit csak újfajta szolgáltatásokkal és termékekkel lehet kielégíteni, azt azonban tudomásul kell vennünk, hogy az új szolgáltatásokból származó bevételeink egyelőre nem fedezik kieső bevételeinket. Ennek következtében a jövőben is csak az az út járható, hogy maximális kereskedelmi erőfeszítéseket teszünk egyrészt, másrészt takarékoskodunk kiadásainkban, harmadrészt számítunk ara, hogy tulajdonosunk, a parlament, a helyzetet megértve, és a közszolgálatiságnak a hírügynökségi törvényben rögzített és eddig elért szintjének megőrzése érdekében megfelelő éves támogatásban részesíti az MTI-t. Ez utóbbi tekintetben 2005 ügyében panaszra nem lehet okunk: a 2 milliárd forintos alaptámogatáson felül 50 millió forintot kaptunk a határon túli magyar sajtó hírellátására, továbbá év közben még 80 millió forintot a működési támogatás kiegészítéseként.
Ami az MTI belső környezetét illeti, 2005. évi tevékenységünkre hatott az előző évben végrehajtott nagy csoportos létszámcsökkentés, amelynek keretében - csak emlékeztetni szeretnék rá - munkatársaink 27 százalékától váltunk meg. Ez értelemszerűen a vezetőségnek lökést adott arra, hogy előrelépjen a munkaszervezet ésszerű átalakításában, a feladatok átértékelésében. 2005-öt már csökkentett létszámmal kezdtük, és ez alig változott az év folyamán. 2004. december 31-én 334 fő, 2005. december 31-én pedig 332 fő volt az MTI alkalmazotti létszáma. Az év elején léptettük hatályba az új szmsz-t. Ennek egyik fontos eleme volt, hogy létrehoztuk a hírszolgálati ügyeletet, a news roomot, amelynek fő feladatául a szerkesztőségek közötti folyamatos koordinációt, a több szerkesztőség együttműködését igénylő vezető témák kezelésének összehangolását, valamint a nagy médiapartnerekkel való kapcsolattartást szabtuk.
2005 második felében váltást hajtottunk végre az általános szakmai alelnöki poszton, majd a belpolitikai főszerkesztőség élén. A személycserék a stratégiai szemléletváltás nyomán keletkezett konfliktusok, feszültségek feloldását is elősegítették. Pozitívan hatott a munkavégzés feltételeire, hogy 2005 nyarán az Országgyűlés megújította felügyelőtestületeink, a TTT és az fb összetételeit. Az új személyi összetételű testületekkel zavartalan a menedzsment együttműködése: megszűntek az energiafecsérlő viták, az idegőrlő feszültségek, és valóban alkotó, érdemi munkát tudunk végezni, már csak azért is, mert úgy tűnik, hogy konszenzus van a tekintetben, hogy a szakmai problémákat szakmai megközelítésben kell és lehet csak korrektül rendezni. Még a szakmai területen maradva elmondanám, hogy a belpolitikai főszerkesztőségben az említett főszerkesztőcsere, valamint az egyik főszerkesztő-helyettesi poszt átmeneti megszüntetése nyugodtabbá tette a szerkesztőség légkörét, így a kollektíva 2005 őszén már zavartalanul tudott felkészülni a 2006-os év legfontosabb szakmai feladatára, az országgyűlési és az önkormányzati választások tudósítására. A 2005. év egyben azt is bizonyította, hogy a létszámleépítés nyomán számbelileg meggyengült belpolitikai főszerkesztőség, ezen belül a parlamenti rovat megfelelő személyi átcsoportosítás révén megbízhatóan el tudta látni a feladatát, annak ellenére, hogy sokan féltek a színvonalcsökkenéstől.
A külpolitikai főszerkesztőség életét elsősorban a külföldi tudósítói posztokat érintő változások befolyásolták. Gazdasági okokból 2005 közepén megszüntettük a római posztot. 2005 őszén három külföldi tudósítói posztra - Belgrád, Berlin, Washington - pályázatot írtunk ki. A pályáztatás rendszerében fontos változás volt, hogy első alkalommal tettük nyitottá, vagyis nem csak MTI-dolgozók számára elérhetővé a tudósítói pályázaton való részvételt. A három poszt egyikét egy ilyen külsős kolléga nyerte, aki sajnos tragikusan korai halála miatt már nem tudta átvenni a feladatot. A többi szerkesztőségről most nem szólnék, inkább rátérnék a másik alelnöki területre.
A gazdasági alelnök alá tartozó területek is a stratégiai tervben lefektetett céloknak megfelelően végezték munkájukat; pénzügyi bizonytalanságok, például az üzleti tervünkben szereplő 100 milliós támogatás körüli bizonytalanság - végül 80 milliót kapott az MTI a 100 millió helyett - nehezítették a feladatok ütemezését. Akadtak olyan feladatok, amelyeket csak részben tudtunk elvégezni: fejlesztésre 2005-ben csak a legszükségesebb területen költöttünk, a beruházásra fordított összeg az előző évinek csupán egyharmada volt. Ami a közvetlen elnöki hatáskörbe tartozó szervezeti egységeket illeti, az szmsz módosítása után a teljes kereskedelmi és marketingtevékenység - mindkettőt igazgatóság végzi - közvetlen elnöki felügyelet alá került, ezzel is jelezve e két terület kiemelt stratégiai fontosságát.
A korábbi évekhez képest 2005-ben többet költöttünk marketingre, és azt gondolom, hogy ez érthető is a szűkülő piacok által determinált helyzetünkben.
A kereskedelmi igazgatóság jelentős erőfeszítéseket tett a romló piaci környezet hatásainak ellensúlyozására, de ennek ellenére 2005-ben nem sikerült elérnünk az előző évi piaci árbevétel szintjét, az MTI belföldi értékesítésből származó bevétele egy év alatt több mint 100 millió forinttal mérséklődött.
Nagy médiapartnereink nehéz gazdasági helyzetükben, annak érdekében, hogy kiadásaikat csökkentsék, igyekeztek szűkíteni előfizetéseik terjedelmét, és ez értelemszerűen bevételcsökkenéssel járt. E bevételkiesést csak részben tudtuk új, kis előfizetők felkutatásával, partnerré tételével ellensúlyozni. Ugyanakkor eredménynek könyvelem el a korábbi MTI-s nagy hírszolgáltatási csomagok 2005. évben szélesebb vevői körben gyakorlattá vált megbontását, hiszen ez egy régi rossz beidegződés végleges felszámolását jelentette, és így szolgáltatásainkat sokkal testre szabottabban tudjuk árulni partnereink számára.
Megemlíteném még, hogy a beszámolás évében, 2005-ben a kereskedelmi igazgatósághoz átkerült a médiafigyelő osztály. Ez a részleg az, amelyik a jogszerűtlen hírfelhasználás felszámolásában igyekszik eredményeket elérni, és következetes munkájuk révén már 2005-ben is sikerült jó néhány új előfizetőt szereznünk.
Tisztelt Bizottság! A 2005-ös év gazdálkodásának további adataiba természetesen azért nem szeretnék belemenni, mert az adatokat, a számokat részletességgel az önök előtt lévő éves jelentés, és a mérleg tartalmazza.
Végül csak annyit szeretnék mondani, megvonva a beszámoló tárgyát képező 2005-ös év mérlegét, hogy azt állítom, hogy 2005-re, elnökségem harmadik évére a menedzsment és a munkatársi gárda együttes munkájával sikerült egy gyökeres fordulatot végrehajtani a nemzeti hírügynökség életében, hiszen nemcsak 2005-ben zártunk nyereséggel - és ezt már a számok ismeretében most mondhatom -, hanem 2006-ot is mérleg szerinti nyereséggel zárta az MTI.
Ennek a munkának az elismeréseként, és a további munkához szükséges biztatásként is azt kérem, fogadják el beszámolómat a 2005. évről, a mérleget, valamint az fb és a könyvvizsgáló ahhoz kapcsolódó jelentését, és kérem, támogatólag terjesszék a parlament plenáris ülése elé. Köszönöm figyelmüket!
ELNÖK: Köszönjük szépen. Most megadom a szót Podonyi László úrnak, a Számvevőszék részéről, és utána, ha kívánnak szólni, az MTI működésében alapvető szerepet játszó testületek képviselőinek adok szót.
Dr. Podonyi László kiegészítése
DR. PODONYI LÁSZLÓ, az Állami Számvevőszék igazgatóhelyettese: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Az Állami Számvevőszék részéről csak nagyon röviden összefoglalnám, hogy mik azok a visszatérő problémák, illetve pozitív változások, amiket a nyolc éve folyó részvénytársasági ellenőrzésünk alapján fontosnak tartunk.
Visszatérő problémát jelent a törvényi szabályozás szintjén, hogy a hírügynökségi törvény és az MTI alapító okiratának felülvizsgálata 2006-ban is elmaradt, illetve az Országgyűlés Kulturális és sajtóbizottságának 2005-ben megkezdett jogszabály-felülvizsgálati munkája nem folytatódott. Tehát mi összefoglalóan ezt tartanánk a szabályozás részről visszatérő problémának.
Korábban feltártuk, hogy a 1996-97-ben kialakított speciális tulajdonosi joggyakorlás felülvizsgálatra szorul, az Európai Unióba való belépésünk óta az MTI finanszírozása mindenképpen változtatásra szorul, nincsenek kellő mélységben meghatározva a támogatás feltételei, illetve aktuálisan az MTI Rt. alapító okiratának módosítása nem történt meg. A mai bizottsági ülésen örömmel látjuk, hogy legalább a technikai módosítások megtörténnek, és nem kerül abba a helyzetbe az MTI, hogy a Cégbíróság esetleg megszüntesse ezt az zrt.-vé alakulást.
A társaságnál visszatérő problémát látunk abban, hogy a szervezeti rend átfogó felülvizsgálata elmaradt. Ez 2005-re szól. Itt meg kell jegyeznem, mindjárt az aktualitás miatt, hogy 2006-ban viszont, az adótörvények változásához kapcsolódva ezek egy része megvalósult. A társaságnak tett ajánlásaink közül visszatérő probléma, hogy ugyan mindig készülnek intézkedési tervek, és ezek nagyobb része megvalósul, de ez soha nem volt teljes körű, és egy-egy területen - ingatlan, humánerőforrás részen - el is maradt.
Pozitívumként kell kiemelnem a társaság tevékenységéből, hogy a 2002-2003-2004-ben felhalmozott 450 millió forintos veszteség 2005-re, ha szerény mértékben is, pozitívvá vált, ez 6,5 millió forint, és várhatóan a 2006. év után is szerény nyereség mutatkozik. Ehhez mindenképpen hozzájátszott a 111 fős csoportos létszámleépítés, tehát ennek az eredménye itt megmutatkozik, illetve a bizonyos területeken történt költségracionalizálás.
Az Állami Számvevőszék elnöke a plenáris ülésen javasolni fogja az MTI beszámolójának elfogadását. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönjük szépen. Bayer József urat kérem, hogy valamilyen...
DR. BAYER JÓZSEF, a Tulajdonosi Tanácsadó Testület elnöke: Semmit sem kívánok hozzátenni az írásos előterjesztéshez.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Akkor kérdezem, hogy a felügyelőbizottság nevében kíván-e valaki szólni.
DR. HALASI TIBOR, a felügyelőbizottság elnöke: Köszönöm szépen. Ugyancsak írásban beadtuk az álláspontunkat.
ELNÖK: Köszönjük szépen.
Akkor a képviselőtársaké a szó. Mielőtt a jelentkezőknek megadnám a szót, a számvevőszéki jelentésre, mint a szóban is kiemelt elemre visszatérnék, mert a bizottsági tevékenységet is érinti az elhangzott szöveg, és az írott szöveg is.
A jelen lévő képviselők nagyobb része az előző ciklusban nem volt a bizottság tagja, vagy egyáltalán nem volt képviselő, ezért mondom el hangosan is, meg a jegyzőkönyv kedvéért is, hogy a Számvevőszék évről évre ismétlődő észrevételeit alapjában véve úgy ítéltük meg, hogy két fő részből ál.
Az egyik része az, amivel ma a következő napirendi alpontban foglalkozunk, tehát az alapszabály módosítása.
A másik egy kicsit bonyolultabb, és ha tetszik, a politikát jobban érintő elem, a közszolgálatiság tartalmát, egyéb irányítási testületeket, és más kérdéseket érintő észrevételek. Az utóbbi elemet ítéltük meg úgy, hogy a parlament kulturális bizottságában foglalkozni kell ezzel az üggyel, mert kétharmados törvénymódosítást igénylő elemei vannak, míg a ma tárgyalandó ügy olyan, amelyre az MTI-től vártunk javaslatot, hiszen jelentős részben technikai jellegű kérdésekről van szó.
Az előző ciklusban, hogy rövidre fogjam a reagálást, a bizottságban egy albizottságban foglalkoztunk a Számvevőszék észrevételeire alapozva ezekkel a tartalmi kérdésekkel, és egy bizonyos - hogy is mondjam - részét a munkának el is végeztük a ciklus végéig, ameddig viszonylag könnyen előre lehetett haladni politikai egyetértésben. Nevezetesen mondjuk olyan kérdésekben, hogy szükség van-e az MTI-re, mint nemzeti intézményre, ha nem is feltétlenül így fogalmaztunk, és más általános elvekig viszonylag könnyedén eljutottunk. Amikor tartalmi kérdésekben tovább kellett volna haladni, akkor már látszott, hogy nézetkülönbségek lesznek. Nem azért nem folytattuk a törvénymódosítás előkészítését, mert féltünk attól, hogy esetleg kiderül, hogy a parlamenti pártok nem értenek egyet, hanem azért, mert az új kormány megalakulásával a médiaszabályozási elképzelés más irányt vett, mint az korábban kitűnt.
Az új kormányprogramban tételesen is szerepel, hogy a kormány a közszolgálatiságot kívánja általánosan szabályozni. Egyébként a bizottsági tárgyalás során az előző ciklusban is kiderült, hogy az MTI Számvevőszék által is kifogásolt közszolgálatisági - hogy is mondjam -, az MTI tevékenységének közszolgálati szempontú megközelítése kevés speciális elemet tartalmaz. Ugyanez a közszolgálatisággal kapcsolatos probléma merül fel az összes közszolgálati médiumnál, tehát a rádiónál, a televíziónál. Ennyiben tehát logikus is az, hogy az MTI-re szűkíteni a közszolgálatisággal kapcsolatos, közpénzekből finanszírozáshoz kapcsolódó szabályozást nem lenne szerencsés, és technikailag is nehéz lenne megvalósítani.
Ugyanazokkal a problémákkal kell a többi, még egyszer mondom, közszolgálati médiumnál megküzdeni. Szerepel a kormányprogramban a közszolgálatiság szabályozása, ha tetszik, vagy ezzel kapcsolatos jogalkotási elképzelés, tehát ezért nem folytattuk az MTI elkülönített, ilyen típusú törvénymódosításának kidolgozását. Nagyjából ez az, amit nem képviselőként, hanem bizottsági elnökként a Számvevőszék észrevételére el tudok mondani. A házi feladat egyik felét, remélem, teljesítjük ma, illetve ennek nyomán majd a parlament teljesíti.
A másik észrevételre ugyanazt tudom mondani, amit az utolsó alkalommal, amikor az MTI beszámolóját a parlament tárgyalta: remélni tudom - ez nem jött be ebben az esetben, de most is csak megismétlem a szöveget -, hogy a következő beszámolónál talán már ezt a jogos kifogást sem kell meghallgatnunk parlamenti képviselőként közösen, mert a közszolgálatiság ügyét képes lesz a parlament szabályozni. Meglátjuk; nyilván nehéz ügy, kétharmados döntés szükséges hozzá, tehát nem könnyű egyetértésre jutni, hiszen nemcsak politikai megfontolásból, hanem, ha tetszik, politikai, filozófiai alapon is komoly különbség van a pártok között abban a kérdésben, hogy ki mit ért a közszolgálatiságon.
Még egyetlen mondat. Vince elnök úr itt kiemelte, hogy a korábbi időszakkal szemben most a TTT-vel milyen harmonikus a menedzsment együttműködése, amit mi sem bizonyít jobban, minthogy a TTT - amely többpárti testület, tehát pártok delegálják a TTT tagjait, mint azt a jelenlévők tudják - a ma elénk kerülő módosítást egyhangúlag támogatta már, sőt annak kidolgozásában is jelentős szerepet játszott. Valószínű, ezt csak hozzáteszem az előbbi mondandóm kiegészítéseként, hogy a TTT-ben is több nehézség merült volna fel, ha politikai nézeteket érintő tartalmi kérdéseket is elénk kellett volna terjeszteni. Az MTI működését érintő szabályzatoknak csak azokat a tételeit módosítjuk most, vagy javasoljuk módosítani, amelyek tényleg technikai jellegűek, és a TTT a menedzsment javaslatából jó néhányat félretett, amiben valószínűleg nagy véleménykülönbség lett volna, tehát miközben optimistán azt mondom, hogy remélem, hogy a közszolgálatiság szabályozásában talán belátható időn belül a parlament tud döntést hozni, óvatos vagyok, mert azért ezekben a kérdésekben kétharmados többséget nem könnyű teremteni.
Most a képviselőké a szó. Az alapszabályt érintő módosítást nem számítva a beszámoló minden kérdéséhez hozzá lehet szólni.
Tellér képviselő úr.
TELLÉR GYULA (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Azt gondolom - és véleményem szerint egyetértünk abban, amit most mondok -, hogy a Magyar Távirati Iroda a Magyar Köztársaság, a magyar állam egyik legfontosabb intézménye. Azt gondolom ugyanakkor, hogy a beszámoló és a Magyar Távirati Iroda beszámolóból kitűnő tevékenysége ennek a fontosságnak a jegyében készült el, illetve ennek a fontosságnak a jegyében zajlik. A beszámoló egyébként a beszámolóhoz előírt formai követelményeknek mindenben eleget tesz, ezért előrebocsátom, hogy én a magam nevében azt javasolom, hogy az általános vitára való alkalmasságot ismerjük el és szavazzuk meg.
Problémáim a második kérdéssel, a beszámoló elfogadásra való javaslatával kapcsolatban vannak. Itt elhangzottak már egyrészt az Állami Számvevőszék képviselője, másrészt pedig a bizottság elnöke részéről azok a jogi problémák, amelyek az Országgyűlés tulajdonosi funkciójának jogi megfogalmazásából erednek. Ezeket én úgy tudnám összefoglalni, hogy bár a Magyar Távirati Irodáról szóló törvény, illetve a Magyar Távirati Iroda alapításáról szóló országgyűlési határozat az Országgyűlést jelöli meg, mint a részvényesi jogok gyakorlóját, azonban azok a szabályok, amelyek alapján az Országgyűlés eleget tehetne e feladatának, ezek talán nem is szavakban, hanem de facto olyan mértékben korlátozzák az Országgyűlést jogai gyakorlásában, hogy ez szerintem folyamatos problémákat kell, hogy felvessen, hiszen az Országgyűlés ilyen jellegű tevékenysége nagyrészt utólagos elfogadásokra irányul, márpedig a részvényesek egy átlagos részvénytársaságban ennél jóval több jogosítvánnyal és beleszólási lehetőséggel rendelkeznek a részvénytársaság működésébe. Persze tudom, hogy a Magyar Távirati Iroda nem rendes részvénytársaság, mondjuk, pontosan ugyanúgy, ahogy a közszolgálati médiumok részvénytársasági formája sem rendes részvénytársaságokat fed. Hogy csak egyetlenegy fontos vonatkozását említsem ennek a dolognak, egy részvénytársaságban elvileg a tőke akarna hasznosulni a maga vajára, ezeket a részvénytársaságokat azonban egy régebbről ismert kifejezéssel ellátási felelősség terheli, és az ellátási felelősség erősen ellentmond a tőkehasznosulás tipikusan részvénytársaságias szempontjának. Ez a konfliktus itt is bele van építve ebbe a szabályozásba, mégis azt gondolom, hogy a részvényesi jogok gyakorlásának módjára csakugyan erőteljesebb és világosabb szabályokat kellene beállítani. Ezek azok az általános keretproblémák, amelyek némileg abszurddá teszik az Országgyűlésnek a részvénytársaság beszámolójával, illetve működésével kapcsolatos lehetőségeit.
Jelen pillanatban azonban van egy másik abszurd mozzanat - erre is mindenféleképpen fel kell hívni a figyelmet. Ez az abszurd mozzanat abban áll, hogy most 2007-et írunk, és 2007-ben kellene elfogadnunk egy, a 2005-ös beszámolóhoz mellékelt és a 2006-os esztendőre szóló üzleti tervet. Azt hiszem, egyetértünk abban, hogy ez abszurd, és tulajdonképpen teljesen formális. Nem is tudom hirtelenjében, hogyan kell viselkedni egy ilyen helyzetben, amikor a jövő a múltba van tolva, és mint már megtörténtről kellene vele foglalkoznunk. Ezt az abszurditást nem tudom, hogy mi idézi elő. Mi idézi elő, vagy mi idézte elő azt a helyzetet, hogy a Magyar Távirati Iroda beszámolójának és a beszámolóval együtt benyújtott üzleti tervének megítélése nem történhetett meg egy olyan időpontban, amikor ennek még volt értelme, hogy ez miért történt, és hogy hol van a mulasztás. Nem tudom; bár jó volna kideríteni, már csak azért is, hogy ilyen helyzetbe még egyszer a bizottság ne kerüljön.
Van egy további megjegyzésem a beszámoló tartalmával kapcsolatban, ez a következő: őszintén meg kell mondjam, hogy nem vagyok abban a helyzetben, hogy közvetlen tapasztalatok alapján ítéljem meg a beszámolót és a beszámolóban foglaltakat. Illetve csak részben vagyok abban a helyzetben, hiszen a könyvvizsgáló, illetve a felügyelőbizottság által is elfogadott és alátámasztott gazdasági beszámoló pozitív eredménye - már tudniillik a 2005-ös év pozitív eredménye - a korábbi évek veszteségeihez képest mindenféleképpen egy biztató és elismerésre méltó mozzanat.
A beszámolóval kapcsolatos ítéletalkotás nagy mértékben az Állami Számvevőszék által a beszámolóhoz kötelezően benyújtott jelentés megállapításain alapul. Ezeket a megállapításokat én nem kívánom elismételni, hiszen ezek nagyon világosan és nagyon határozottan benne vannak az állami számvevőszéki jelentésben, egyfelől annak az összefoglaló részében, másfelől pedig a részletes részében.
Az a helyzet, hogy miközben úgy gondolom, hogy a beszámoló eleget tesz az általános vitára való alkalmasság kritériumainak, a tartalmi elfogadását azonban a magam és az ellenzék nevében nem javaslom.
Nagyon egyszerűen meg tudom indokolni, hogy miért. Itt előttünk fekszik az asztalon az országgyűlési határozati javaslat tervezete, amelyet most el kellene fogadnunk. Ez a javaslattervezet az indoklásban, az indoklás (4) bekezdésében tulajdonképpen összefoglalja az Állami Számvevőszék jelentésének a legfontosabb mozzanatait, vagy azt kell mondanom, hogy a legfontosabb kritikai mozzanatait, és ezekből a kritikai mozzanatokból én magam azt a következtetést vonom le, hogy a beszámolót tartalmi okokból elfogadásra nem javaslom. Köszönöm szépen a figyelmet.
ELNÖK: Köszönjük szépen. Jánosi alelnök úr!
DR. JÁNOSI GYÖRGY (MSZP): Tisztelt Bizottság! A magam részéről elfogadom a beszámolót, és természetszerűleg azt javaslom, hogy az Országgyűlés is fogadja mindezt el. Rögtön hozzáteszem, hogy a magam részéről az országgyűlési határozati javaslattal is messzemenően egyetértek.
Sok szempontból jogos mindaz a probléma, amit Tellér képviselő úr felvetett, de ilyenkor mindig bennem motoszkál a kisördög, és ahogy az ORTT-nél is tavaly elmondtam, itt most az MTI-beszámoló kapcsán is szeretném elmondani: nagyon nehéz a politika felelősségét átruházni olyan testületekre vagy részvénytársaságokra, mint amilyen maga a Magyar Távirati Iroda is.
Bizonyos szempontból valóban abszurd a helyzet, hiszen egy 2005. évi beszámolót kell elfogadnunk, ezzel együtt egy 2006. évi üzleti tervet. De rögtön tegyük hozzá: a Magyar Távirati Iroda, eleget téve a kötelezettségének, 2006 májusában benyújtotta ezt a beszámolót. Arról, azt gondolom, a Távirati Iroda nem tehet, hogy a politikai pártok 2006 tavaszán egészen mással voltak elfoglalva, ugye készültek a választásokra, így befejezvén az Országgyűlés tevékenységét, tényleg nem volt idő, lehetőség igazán arra, hogy ezt a beszámolót átnézzük. Persze megtehette volna az Országgyűlés, hogy 2006 őszén napirendjére veszi ezt a kérdést, de ugyanolyan abszurd helyzet lett volna, év vége felé ezt megtárgyalni, mintha most tárgyaljuk meg.
Abban is van egy pici vitám Tellér képviselő úrral, hogy hogyan gyakorolja az Országgyűlés részvényesi vagy tulajdonosi jogait, vagy hogyan nem tudja ezt megtenni. Szeretném elmondani, hogy annak idején, amikor a törvényt elfogadtuk, mindenki számára világos volt, hogy az Országgyűlés delegáltjai útján gyakorolja ezeket a tulajdonosi, részvényesi jogokat, hiszen ezért állította fel magát a TTT-t, a nevében is benne van, a Tulajdonosi Tanácsadó Testületet. Azt gondolom, hogy zökkenőmentes az együttműködés a részvénytársaság vezetői és a Tulajdonosi Tanácsadó Testület között, ahol megvan a parlamenti frakciók által delegált szakembereknek a lehetősége, hogy befolyásolják a részvénytársaság működését, hiszen azt gondolom, hogy nem lenne célszerű ennél továbbmenni a politikai pártok és a parlamenti frakciók oldaláról, amikor gyakorolni akarja a tulajdonosi jogait.
A magam részéről tehát a politika felelősségét is látom ebben a dologban, mint ahogy a politika felelősségét látom abban is, hogy az Állami Számvevőszék által már többedíziglen megfogalmazott problémák megoldására valószínűleg az alapszabály módosítása mellett a törvény módosítására is szükség lenne, hiszen ekkor tudnánk ezeket kiküszöbölni, vagy ezeknek valamilyen úton-módon elébe menni. Tehát ebből a szempontból is nagyon nehéz a politikai pártoknak, a parlamentnek a felelősségét átruházni a Magyar Távirati Irodára. Inkább itt is azt mondom, amit az ORTT-nél és más ügyekben is korábban elmondtam, hogy nekünk kellene nekilátni megpróbálni megegyezni, végiggondolni azt, hogy mit tudunk tenni közösen azért, hogy az Állami Számvevőszék jogos kifogásaival ne találkozzunk ismételten a jövőben.
Meg is van erre a lehetőség, és ez a zárógondolatom, amit szeretnék elmondani, hiszen most már nyilvánosság előtt is közismert, hogy a kormány felhatalmazásával és egyetértésével folynak az ötpárti médiatárgyalások a médiaügyeket érintő törvényi szabályozás átalakítás terén. Nemcsak a digitális átállásról van itt szó, hanem a médiatörvény átfogó módosítása is napirenden van. Azt gondolom, hogy ebbe a folyamatba érdemes becsatornázni majd a hírügynökségi törvény módosítását is, hiszen abban valószínűleg előbb lesz majd megtalálható az ötpárti konszenzus, mint mondjuk a médiatörvény átfogó módosításában, bár a magam részéről azt sem tartom reménytelennek, hiszen én magam is úgy veszek részt ezeken a tárgyalásokon, hogy kompromisszumra, megállapodásra próbálunk törekedni a médiavilágot érintő szabályozást illetően.
Én a magam részéről tehát azt felajánlom mindenképpen, hogy erre az ötpárti tárgyalásra becsatornázom a hírügynökségi törvény módosításának kérdését is, és ezt különösen örömmel teszem akkor, ha ebben partnerre találunk a TTT-ben, ahol olyan szakemberek ülnek, akiket valóban politikai pártok delegáltak. Ha náluk megfogalmazódik egy olyan törvénymódosítási javaslat, amit ott adott esetben közösen el tudnak fogadni, ez megadja az esélyt a parlamenti pártok számára is, hogy konszenzussal próbáljuk meg ezt a törvénymódosítást előterjeszteni. Tehát ebben az ügyben én partnerséget szeretnék kérni a TTT-től is, mert látok esélyt arra, hogy együttműködve meg tudjuk oldani a jövőben ezt a törvényi módosítást. Köszönöm szépen a szót, elnök úr.
ELNÖK: Még mielőtt Tellér képviselő úr reagálna, a jelen lévő harmadik párt képviseletében én is elmondanám az álláspontunkat, utána további hozzászólásoknak természetesen van helyük.
Szóval, nem ismételve, amit Jánosi alelnök úr mondott, csak jelzem, hogy miben értek egyet vele. Ami az indoklásban, illetve a Számvevőszék jelentésében szerepel kifogásként, az valóban nem az MTI mulasztása, ha tetszik, hanem parlamenti mulasztás. Annyiban egészíteném ki, amit Jánosi képviselő úr mondott, hogy az 1998 és 2002 közötti ciklusban, ha jól emlékszem, egyetlenegyszer fogadtak el MTI-beszámolót, tehát három évig nem is tárgyalta a parlament, és még ilyen technikai indokok sem voltak, mint hogy országgyűlési és önkormányzati választások - hogy is mondjam - kötötték le a politikusok érdeklődését.
Tehát erre van precedens, ami nem teszi ugyanakkor okafogyottá Tellér képviselő úr kritikáját, csak a kérdésre a következtetés, hogy mi is adódik ebből következtetésként. Amikor mi itt az előző parlamenti bizottságban az MTI-törvény módosításáról tárgyaltunk, akkor erőteljesen felvetődött, hogy helyes-e ez a speciális megoldás, ami az MTI-t tényleg egyedi intézménnyé teszi, hogy egy részvénytársaság közgyűlése a magyar parlament plenáris ülése. Abban egyetértek Tellér képviselő úrral, hogy reálisan azt várni, hogy a magyar parlament MTI-közgyűlésként viselkedik, mint egy részvénytársaság, nem helyes, bár nyilvánvalóan az megszokott működési rendje a magyar parlamentnek, hogy a képviselők érdeklődésüknek megfelelően egy-egy ügyet visznek, és a frakciók az ő álláspontjukra, szakmai ismereteikre építve alakítják ki a maguk álláspontját. Ez a megoldás azonban, amely az MTI egyedisége, hogy a parlament részvénytársasági közgyűlésként működik, mindenesetre erősen átgondolandó. Sokféle alternatíva merült itt fel az albizottsági ülésen: legyen egy albizottság valamelyik bizottsághoz kapcsolva, amelyben a parlament több bizottságának képviselői is részt vesznek, egy állandó bizottság, amelyik ezt a feladatot elvégzi, a közgyűlést meg tudja tartani, és mindenféle más lehetőség is felmerült. Itt is beleütköztünk azonban abba, hogy ennyiben az MTI nem egyedi, hogy ugyanez az irányítástechnikai vagy szervezéstechnikai megoldás felmerül a többi közszolgálati intézménynél is, hiszen az sem optimális - feltehetően nem térünk el a napirendtől, ha megállapítom -, ahogy a Magyar Televízió vagy a Duna Televízió, Hungária Televízió Rt. vagy a Magyar Rádió és a parlament kapcsolata alakul, tehát, hogy egy kuratórium, kuratóriumi elnökség filterként a parlament és az adott intézmény közé van iktatva, és a parlament érdemben nem tárgyalja az intézmény tevékenységét, csak a kuratórium beszámolóját, amely jelentős részben nem is az intézményről, hanem a kuratóriumról magáról szól. Itt tehát nem egyedi megoldást kell találni az MTI-nél, hanem valószínűleg ezt az egész kérdést együttesen kellene áttekinteni a Jánosi képviselő úr által is említett törvénymódosítások kapcsán.
Én a magam, illetve az SZDSZ-frakció nevében azt tudom mondani, hogy a beszámolót nemcsak általános vitára alkalmasnak tartjuk, hanem el is fogadjuk. Egy sajátos aspektusú érvelést kívánok itt előadni. Abban nem egészen értek egyet Tellér képviselő úrral, hogy az MTI a magyar társadalom legfontosabb intézményei közé tartozik, ami nem az MTI tevékenységének leértékelését jelenti, hanem éppen arra szeretném felhívni a figyelmet - ezt Vince elnök úr szóban is érintette, és az MTI beszámolói visszatérően érintik -, hogy alapvetően megváltozott az MTI, ha tetszik, működési környezete. Ma a hírügynökségi jelentésekhez és a legfontosabb információkhoz ezer más úton hozzájuthatnak az állampolgárok, és bárki más, aki hírfogyasztó vagy információfogyasztó. Most nem szeretném ezt részletesen ismertetni, hiszen mindenki feltehetően ismeri a helyzetet, és szeretjük, nem szeretjük, vagy az MTI szereti, nem szereti, de ez a Nemzeti Hírügynökség helyzetét alapvetően megváltoztatta - erről itt esett szó a szóbeli beszámolóban is és a beszámolóban magában is. Annak, hogy az MTI ilyen körülmények között továbbra is színvonalasan végzi a munkáját, és kiemelkedő szerepet játszik, szerintem az MTI dicséretét kell kiváltania. Az, hogy üzleti értelemben pozitív mérleggel zár az MTI, még akkor is komoly teljesítmény, ha tudjuk, hogy nem jelentéktelen mértékben az állami támogatástól függ a végső gazdasági eredmény, de nem kizárólag - ezzel nem akarom egyáltalán leértékelni mindazt, amit az MTI tett azért, hogy hatékonyabban gazdálkodjon az elmúlt években.
Van egy nagyon fontos tartalmi elem, amit a közszolgálati rádió és televízió tevékenységének, illetve nyilvános kritikájának ismeretében érdemes elmondani. Bár az MTI tevékenységével kapcsolatban is fogalmazódnak meg tartalmi kritikák, hogy helyesen számolt-e be valamiről, jól fordított-e valamilyen külföldi sajtóban megjelent, Magyarországot érintő cikket és így tovább, de összehasonlíthatatlanul kevesebb a bármilyen oldalról érkező kifogás az MTI tartalmi tevékenységét illetően, mint bármilyen más közszolgálati médiummal kapcsolatban, holott mennyiségi értelemben, ha tetszik, az állampolgárok gyakrabban kerülnek kapcsolatba az MTI által közvetített információkkal, mint bármilyen más, közszolgálati tevékenységet végzővel. Tehát én éppen azért tartom elfogadásra érdemesnek a beszámolót, mert megváltozott körülmények között az MTI sikeresen áll és állt át az új körülményekre, tehát gazdálkodási, szervezeti értelemben nagyon komolyan reagált a megváltozott körülményekre, tartalmi értelemben pedig, ha nem is minden esetben tökéletesen, de amennyire egy intézmény megfelelhet annak a kívánalomnak, hogy közszolgálati tevékenységet elfogulatlanul végezzen, ezt az MTI, én úgy ítélem meg, hogy teljesítette. Éppen ezért, még egyszer mondom, nemcsak általános vitára tartom alkalmasnak a beszámolót, hanem támogatom, illetve támogatjuk is.
Tellér képviselő úrnak adom meg a szót.
TELLÉR GYULA (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Ha jól számoltam, négy olyan pont van, amire reagálni szeretnék. Az első Jánosi alelnök úr első mondatait érinti, ha jól értettem ezeket a mondatokat. Ha jól értettem, hogy ő azt mondja, hogy az Országgyűlés tulajdonosi ellenőrzése a Tulajdonosi Tanácsadó Testületen keresztül valósul meg, mivel az Országgyűlés választja ennek a Tulajdonosi Tanácsadó Testületnek a tagjait. Ha jól értem, és ha tényleg így gondolja Jánosi alelnök úr, akkor ezzel kapcsolatban azt a megjegyzést teszem, hogy szerintem abból, hogy az Országgyűlés választja a Tulajdonosi Tanácsadó Testület tagjait, nem vonható le az a következtetés, hogy ez a Tulajdonosi Tanácsadó Testület az Országgyűlés szerve volna, és ennek következtében az Országgyűlés nevében és valamilyen, az Országgyűlésből származó funkcióban lépne fel. Ez a Tulajdonosi Tanácsadó Testület ugyan az Országgyűlés által választtatik, de onnan leválik, és önálló, illetve a pártösszetételnek megfelelően tulajdonképpen egy politikai tanácsadó és ellenőrző funkciót végez, és ez nem az Országgyűlés helyett vagy az Országgyűlés nevében zajlik megítélésem szerint.
A másik dolog, amit Pető elnök úr mondott: én csakugyan úgy gondolom, hogy a jelentés elfogadásának körülményei és azok a jogi körülmények, amik itt körülveszik a Magyar Távirati Irodát, ezek következményei nem háríthatók át a Magyar Távirati Irodára. A legkevésbé sem tehet róla a Magyar Távirati Iroda, hogy egy ilyen jogi környezet veszi körül, tehát az Állami Számvevőszék jelentésének azok a mozzanatai, amelyek erre a bizonyos jogi keretre vonatkoznak, nem róhatók fel semmiféleképpen sem a Magyar Távirati Irodának, és én szándékom szerint ezt nem is tettem. Ezzel szemben az Állami Számvevőszék jelentésében hosszasan sorjáznak azok a megállapítások, amelyek a kádergazdálkodástól kezdve a gépkocsihasználat fontos szabályozásáig és még egy csomó kérdéstől egy más csomó kérdésig terjednek, amelyek viszont felróhatók a részvénytársaság, illetve a Magyar Távirati Iroda vezetésének.
Én ezekre a mozzanatokra hivatkoztam, amikor úgy ítéltem meg, hogy miközben a benyújtott iratot általános vitára alkalmasnak tartom, ugyanakkor a beszámoló elfogadását nem javaslom. Ez volt a következő megjegyzésem.
Volt közben még egy negyedik is, de annak a fontossága szerintem elillant időközben.
Ennyiben reagálok elnök úr és alelnök úr megjegyzéseire, és még egyszer mondom, hogy ennek a bizonyos országgyűlési határozati javaslat indoklási részének a (4) bekezdése pontosan tartalmazza azokat az érveket, ha szabad így mondanom, amelyek alapján én a Fidesz, illetve az ellenzék nevében a beszámoló elfogadását nem javaslom. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Schiffer képviselő úr!
DR. SCHIFFER JÁNOS (MSZP): Tisztelt Bizottság! Bizonyos fokú ellentmondást érzek Tellér képviselő úr állásfoglalásában. Azt mondta az első fordulóban is, hogy tartalmi okok miatt nem fogadja el a beszámolót, és hivatkozott az Állami Számvevőszék megállapításaira, illetve azokra a jogi ellentmondásokra, amelyek jelen vannak, például arra, hogy a 2006-os üzleti tervet 2007-ben fogadjuk el. (Tellér Gyula: Annak nincs szerepe, az csak abszurd helyzet.) Igen. Ezek a dolgok azonban abból fakadnak, hogy az eredeti szándéktól eltérően, a létrejött kompromisszumok hatására még mindig túl erősen kötődik az Országgyűléshez a Magyar Távirati Iroda. Én túlmennék Jánosi képviselő úron is, azt mondanám, azt szeretném, ha nem pártdelegáltak lennének, akik képviselnék az MTI-ben a tulajdonosi jogokat, hanem szakmai delegáltak lennének. Sokkal jobban el lehetne kerülni azokat a konfliktusokat, amelyek most jelen vannak, amelyek mindig érződnek, mindegyik médiánál, persze van, ahol erősebben, van, ahol kevésbé, hogy minél távolabb legyenek a parlamenttől, az Országgyűléstől, a pártoktól ezek a médiák. Jelzem, azok a gondok, amelyeket Tellér képviselő úr felvetett, nem az MTI vezetésének vagy a Tanácsadó Testületnek a gondjai, általuk generált gondok, hanem a parlament, a parlamenti pártok által meg nem oldott feladatok.
Tehát ha valamikor továbblépünk ezen törvényeknél, azt hiszem, minél kevésbé kellene részvényesi jogokat adni a magyar parlamentnek, és minél jobban a szakmai kontrollt kellene megteremteni. Ez vezethet oda, hogy nem fog négyévenként, nyolcévenként vagy tizenkét évenként állandó konfliktust okozni egy-egy médium kérdése.
Az, amit most második körben mondtál, hogy gépkocsi, meg satöbbi, erre a Számvevőszék megtette a javaslatát. Én azt gondolom, azt kell elfogadni, hogy azokat a gazdasági problémákat, amelyeket a Számvevőszék úgymond feltárt, amelyek nincsenek konkrétan vagy jól intézve, ezeket pontosítsa az MTI, de ezt megint nem tartalmi kérdésnek tartom az MTI tevékenységében, amikor az átadás részkérdés.
Egy dolgot szeretnék, mivel nemcsak sajtó-, hanem kulturális bizottság is vagyunk. Szeretném kiemelni, és megköszönni az MTI-nek a Korképek sorozatát. Felszabadította az archívumot az MTI az elmúlt években, és tényleg óriási kincs, ami ott fotóban van, az egyre jobban jön ki, és elérhetővé válik mindenki számára. Én ezt egy nagyon fontos tevékenységnek tartom, ezért köszönöm is a vezetésnek, hogy ezt elindította.
ELNÖK: Jánosi alelnök úr!
DR. JÁNOSI GYÖRGY (MSZP): Csak egy percre venném igénybe mindenki figyelmét, és amit mondani szeretnék, elsősorban a jegyzőkönyv kedvéért szeretném elmondani.
Lehetnek viták egy párton belül is. Csak egy mondatára reagálnék Schiffer képviselő úrnak. Azt mondta, hogy ő azt szeretné, ha nem pártdelegáltak lennének a TTT-ben, hanem szakértők. Én figyelmesen elolvastam azokat a személyi javaslatokat, amelyeket annak idején a parlamenti frakciók tettek a TTT összetételére vonatkozóan, és állíthatom, hogy valamennyi párt szakértőt delegált a TTT-be...
DR. SCHIFFER JÁNOS (MSZP): Szakmai delegálást mondtam, nem pártdelegálást.
DR. JÁNOSI GYÖRGY (MSZP): Én tudom, de úgy volt érthető, amit képviselő úr mondott, hogy politikai delegáltak vesznek részt a TTT-ben. Az itt ülő TTT-tagok védelme érdekében mondom el, hogy ők szakértőként kerültek be a frakciók által javasolt módon a TTT-be. Köszönöm, csak ennyit szerettem volna, tényleg a jegyzőkönyv kedvéért.
ELNÖK: Tisztelt Bizottság! Ehhez a témához annyit, hogy az előző ciklus parlamenti bizottságában erre a kérdésre is kitérünk az egyeztetések során, és úgy tűnt - nem jutottunk a tárgyalások végére -, hogy eléggé közel jutottunk ahhoz az állásponthoz, mármint a parlamentben képviselt pártok képviselői, hogy vegyesbizottság lenne a legszerencsésebb. Az MTI-nél ez viszonylag könnyen megoldható, legalábbis erre a következtetésre jutottunk. Tehát azt, hogy politikai pártok delegáljanak szakértőket, azt nem zártuk ki.
Az más kérdés, hogy a tapasztalatokat mindenki úgy összegezte, hogy a pártdelegáltak - nem az MTI-nél, mert akkor még más volt a TTT összetétele, mint most, de más kuratóriumokban, és a jellege a testületnek hasonló - sokszor nem szakmai, hanem politikai szempontokat képviselnek. Erőteljes volt ebben a tárgyalásban az az álláspont, hogy legalább a pártok maguk - hogy is mondjam - ne képviseljék azt az álláspontot, ami a magyar közéletben és nyilvánosságban erőteljesen jelen van, hogy a párt az egy, ha nem is formálisan, de gyakorlatilag illegitim, senkit nem képviselő intézmény.
Az MTI kapcsán abban is egyetértettünk, hogy viszonylag könnyű olyan szakmai delegáltakat verbuválni, akik valamilyen módon az MTI állandó használói. Tehát akár a közszolgálati műsorszolgáltatóktól, akár gazdasági életben tevékenykedőktől, akik az MTI híreit vagy információit fogyasztják, könnyű olyan tagokat - hogy is mondjam - normatív alapon delegáltatni, akik egy ilyen Tulajdonosi Tanácsadó Testület vagy más típusú részvénytársasági közgyűléshez, egy felügyelőbizottsághoz hasonló testületben szintén jelen lehetnének. Ezt csak tájékoztatásnak szántam, és egyáltalán nem arról van szó, hogy bármiféle döntés született volna.
Mielőtt megadnám az MTI, illetve a Számvevőszék képviselőinek a reagálásra a lehetőséget, hadd említsem meg, hogy a határozati javaslatban, amiről majd szavazni fogunk, két elírási hibát is felfedeztünk, jobban mondva az egyiket Tellér képviselő úr, a másikat pedig a bizottság munkatársa. Csak azért említem, hogy ne kelljen erre másoknak kitérniük.
Az indoklás (1) bekezdésének utolsó teljes sorában az szerepel, hogy 2005. évi üzleti terv, mintha a 2005. évi üzleti terv jóváhagyásáról lenne szó. Ugyan az is abszurd, ahogy Tellér képviselő úr jelezte, hogy most hagyjuk jóvá a 2006. évit, de mégiscsak egy kicsit - hogy is mondjam - szebb, mintha a 2005. évit hagynánk jóvá.
Az utolsó bekezdésben pedig, valószínűleg a leíró úgy akarta szépíteni a helyzetet, hogy 2005-re datálta a mai ülést. Az szebb lett volna, de 2007-et írunk, tehát ott is egy dátumelírás van.
Ezek után elnök úrnak adom meg a szót, ha reagálni kíván.
VINCE MÁTYÁS, az MTI elnöke: Köszönöm szépen, elnök úr, a szót. Röviden kívánok reagálni az elhangzottakra.
Voltak az MTI 2005. évét tekintve pozitív megjegyzések, csak a legutóbbit emelném ki. Köszönöm Schiffer úrnak a Korképeket dicsérő megjegyzéseit, illetve a fotóarchívumunkkal kapcsolatos munkára vonatkozó elismerését.
Valóban a fotográfia a hír mellett az MTI-nek, mondjuk úgy, a másik lába, amin állunk, és persze ezen kívül még ott vannak az adatbázisaink is, de magam is az intézmény vezetőjeként nagy figyelmet fordítok és fogok a jövőben is fordítani a fotográfiára, hiszen ez üzletileg sokkal kevésbé van problematikus helyzetben, és úgy tűnik, hogy a fotópiacon van az MTI-nek több keresnivalója, mint a politikai hírek piacán.
Ami a negatív megjegyzéseket illeti, azok értelemszerűen két csoportra oszthatók. A egyik, amely a jogi környezetre vonatkozik: ebben azt gondolom, hogy én mint a szabályozás tárgya definiálom saját magamat, és nem gondolom, hogy ebben az ügyben nekem mondandóm lenne. Ami az érdemi negatív megjegyzést illeti, ami Tellér képviselő úr részéről hangzott el, nevezetesen, hogy a határozati javaslatban is szó van arról, hogy az ÁSZ milyen problémákat látott az MTI-ben, ez ténykérdés, az MTI-vel minden évben foglalkozó jelentés tartalmazza a negatívumokat. Ebben a határozati javaslatban annyi szerepel, hogy ismét megállapított az ÁSZ visszatérő hiányosságokat a belső szabályozásban, illetve a szabályok végrehajtásában. Az MTI abban a szerencsés vagy szerencsétlen helyzetben van - inkább nem minősítem -, hogy kivételes vállalatként a magyar vállalati szférában az Állami Számvevőszék évente egyszer kötelezően megvizsgálja, tehát minden évben fogadjuk az Állami Számvevőszéket, az Állami Számvevőszék minden évben hihetetlen precizitással megnézi a könyveinket, átvilágítja a tevékenységünket. Megmondom őszintén, hogy én meg lennék lepve, ha egyszer olyan jelentést tennének le, amelyben semmi szabálytalanságot vagy problémát nem találnának, mert ez szerintem a lehetetlenséggel egyenlő. Nem tud semekkora szervezet, pláne egy ekkora szervezet, mint az MTI, minden ízében és minden tekintetben oly módon működni, amely ezer százalékban megfelelne a jogszabályoknak vagy egyéb előírásoknak.
Elismerve a saját hibáinkat, két dolgot jegyeznék meg. Én azt gondolom, hogy intézkedési tervet készítettünk a hibák felszámolására, amelyeket részben tudtunk is teljesíteni határidőre, és mindösszességében azt gondolom, hogy ezek a feltárt hiányosságok az én személyes véleményem szerint nem olyan súlyúak, amelyek - megint csak hangsúlyozom, ez a személyes véleményem - indokolnák, hogy az éves beszámolót a parlament ne fogadja el. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönjük szépen. A Számvevőszék képviselőjéé a szó.
DR. PODONYI LÁSZLÓ, az Állami Számvevőszék igazgatóhelyettese: Nincs kiegészítenivalóm, köszönöm szépen.
ELNÖK: TTT?
DR. BAYER JÓZSEF, a Tulajdonosi Tanácsadó Testület elnöke: Nincs kiegészítésem.
ELNÖK: Felügyelőbizottság? Alelnök úr, parancsoljon! Valamilyen mikrofonos helyre kellene ülnie.
Dr. Boglutz István kiegészítése
DR. BOGLUTZ ISTVÁN, a felügyelőbizottság elnökhelyettese: Boglutz Istvánnak hívnak. Tíz éve már, hogy a felügyelőbizottságban dolgozom. Egyetlenegy mondatot engedjenek meg a Tellér képviselő úr által mondottakra, aki nálam bizonyára sokkal jobban tudja, hogy mi egy mérleg és a mérleg elfogadása a tulajdonos részéről. Ha egy mérlegbeszámolót a tulajdonos nem fogad el, akkor ez azt jelenti, hogy az a mérleg nem stimmel, nem igaz, mert a mérlegelési kérdés, a döntési helyzet ilyenkor abban áll, hogy megvizsgálom a mérleget, hogy igaz vagy nem igaz, stimmelnek-e a számoszlopok vagy nem, a tartalma stimmel, vagy nem stimmel. A mérleg elfogadása egy tulajdonos részéről nincs kapcsolatban azzal, hogy a cégben egyébként vannak működési problémák vagy változtatásra szoruló strukturális problémák és így tovább, tehát ha a tulajdonos azt mondja, hogy a mérlegbeszámolót nem fogadom el, akkor a tulajdonosnak azt is meg kell mondania, hogy miért nem, mi nem stimmel ebben, hiszen ez a saját mérlege, a saját cége tevékenységét összesítő mérleg. Ráadásul, ha a tulajdonos a mérleget nem fogadja el, akkor az azt jelenti, hogy az a cég nem működhet tovább, ha nincs elfogadott mérlege, ha nincs elfogadott mérlege, akkor azt a céget a cégjegyzékből törölni kell, és a Cégbíróság törli is előbb-utóbb. Persze az más kérdés, hogy egy ilyen céget, amelynek az Országgyűlés a tulajdonosa, a Cégbíróság soha az életben nem fogja törölni, mint ahogy négy évig nem volt elfogadott mérlege, és mégsem törölte, pedig más céget réges-rég törölt volna. Azt szeretném tehát javasolni vagy kérni nagyon nagy tisztelettel, hogy ha a mérlegbeszámolót a tulajdonos egyik képviselője nem fogadja el, akkor meg kellene mondani, hogy a mérlegbeszámolóval mi a probléma, mert különben nem értelmezhető a nem elfogadás. Köszönöm szépen a türelmet.
ELNÖK: Tellér képviselő úré a szó.
TELLÉR GYULA (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Az ülés elején megkérdeztem, hogy hány szavazással fogunk a beszámoló felett szavazni - az elnök úr azt mondta, hogy egy szavazással. A mérleg az egy dolog, az Állami Számvevőszéknek a szervezetre és egyéb működési problémákra vonatkozó megállapítása egy másik dolog, de én a kettőre együtt az el nem fogadást tudom javasolni, nem a mérleg hibái vagy a mérleggel kapcsolatos kifogásaim, hanem a másik oldallal kapcsolatos kifogásaim miatt. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Tisztelt Bizottság! Tisztelt Megjelentek! Ha tetszik, a béke kedvéért hadd jegyezzem meg, hogy a parlament sokféle beszámolót tárgyal, ez a bizottság is két típusút, jobban mondva az MTI-t és a közszolgálati médiumokat figyelembe véve három típusút. Az ORTT beszámolója, amely a következő napirendi pont lesz, az egyetlen olyan beszámoló a parlament előtt, ahol a tartalmi és a számszaki beszámoló különválik. Amit Boglutz alelnök úr mondott, tehát technikai értelemben megvalósítható, az más kérdés, hogy összekapcsolódik tartalmi értelemben, tehát ott lehetséges az, hogy valaki nem fogadja el a számszaki beszámolót, de a tartalmi tevékenységgel egyetért, vagy fordítva, vagy egyiket sem, vagy mind a kettőt - most nem akarom az összes variációt felsorolni. Tény, és ennyiben Tellér képviselő úr álláspontjának legitimitását vagy politikai indokoltságát csak megerősíteni tudom, hogy van hagyománya abban a parlamentnek, hogy nem fogadják el a képviselők az MTI beszámolóját. A parlament egésze többségi döntéssel dönt, tehát önmagában az, hogy egy frakció, több frakció vagy az ellenzék nem fogadja el a beszámolót, nem jár azzal együtt, hogy veszély fenyegeti az MTI létét. Itt azért, ha valaki csak ezt a vitát hallgatta volna végig, akkor is világos lehet számára, hogy sajátos műfajról van szó. A parlamentben többnyire politikai álláspont alapján közelítik meg a szakmai ügyeket is, és itt meghatározó, hogy ki van ellenzékben, ki van kormánypárton, és az MTI helyzete is sajátos, ahogy most Boglutz úr is mondta. Valóban hagyományos, jogi értelemben az MTI már nem létezne a '98-2002-es időszak alapján, mert nem volt elfogadott beszámoló és nem volt elfogadott üzleti terv sem, tehát szavazhatunk szerintem. Mindenki mérlegeli mindazt, ami itt elhangzott, és a plenáris ülésen is nyilván lehet majd mérlegelni.
E napirendi pont - a még hátralévő pontot nem számítva - lezárásaként, először arról szavazunk, hogy az MTI beszámolóját általános vitára alkalmasnak tartja-e a bizottság, majd azt követően a határozati javaslatról szavazunk tartalmi értelemben is, elfogadva vagy nem elfogadva a határozati javaslatot, amelyben az MTI beszámolójának elfogadását javasoljuk a tervezet szerint a parlament számára.
Döntés általános vitára való alkalmasságról
Aki az általános vitára alkalmasnak tartja az MTI beszámolóját a 2005-ös évről, az kérem, kézfelemeléssel jelezze! (Szavazás.)
Úgy tűnik, hogy a bizottság egyhangúlag általános vitára alkalmasnak tartja.
Aki a határozati javaslatot is támogatja, az kérem, hogy emelje fel a kezét! (Szavazás.) Tíz igen. Aki nem fogadja el a határozati javaslatot? (Nincs jelentkező.) Aki tartózkodott? (Szavazás.) Hét.
A bizottság többsége a határozati javaslatot elfogadja, általános vitára pedig egyhangúlag alkalmasnak tartja.
Köszönjük szépen az eddigieket.
Áttérünk a következő alpontra, az MTI alapításáról - az egyszerűség kedvéért mondom így - szóló parlamenti határozat módosítására.
Míg tisztázódik, hogy ki vezeti fel az MTI részéről az ügyet, hadd mondjam el, amit a képviselőtársak tudnak, de a jegyzőkönyv kedvéért röviden elmondom, hogy némi egyeztetés nyomán az MTI elkészítette azt a tervezetet, ami előttünk fekszik. Ezt, mint azt a képviselőtársak az indoklásban is olvashatják, az MTI TTT, amely tehát többpárti, parlamenti párti delegáltakból álló testület, egyhangúlag támogatta, az MTI menedzsment eredeti javaslatát részben megszűrve, kizárólag technikai jellegű módosításokat javasolnak. Ezt a javaslatot megküldték a parlamentnek, tehát hivatalos parlamenti dokumentummá vált.
A bizottság munkatársai annyit tettek, hogy a parlament jogi osztályával véleményeztették, illetve még egyszer megnéztük a javaslatot. A képviselőtársak kaptak egy olyan változatot is, amely - hogy is mondjam - nyomdatechnikai eszközökkel is jelzi, hogy a TTT és az MTI által megküldött eredeti javaslathoz képest a parlamenti apparátus milyen módosításokat javasol. Aki átnézte, láthatja, hogy nem tartalmiak ezek a módosítások, hanem részben technikai jellegűek, részben pedig bizonyos kihagyások pótlása és pontosítások kerültek be.
Azt szeretném csak jelezni, hogy ez nagyon sokszor megszűrt javaslat abban az értelemben, hogy politikai tartalmú, vagy az MTI működését alapvetően érintő javaslatok nem szerepelnek ebben a módosításban. Ha nagyon egyszerűen akarok fogalmazni, akkor olyan módosításokat tartalmaz, amelyek az MTI cégszerű működéséhez nélkülözhetetlenek, és mint a Számvevőszék képviselője itt fogalmazott más összefüggésben, ha ezeknek a módosításoknak egy részét nem vezetjük át az MTI alapító okiratán, akkor az MTI, legalábbis jogi értelemben, nem működhetne tovább, nem felelne meg a társasági törvény követelményeinek. Ennyit röviden.
Ha jól látom, a TTT elnöke kíván szóbeli kiegészítést tenni. Tessék parancsolni!
GYARMATI LÁSZLÓ, a Tulajdonosi Tanácsadó Testület elnöke: Tisztelt Képviselő Urak! Tisztelt Bizottság! Nemcsak az MTI kommunikációs és társadalmi környezete változik, de a jogszabályi környezete is. Pontosabban szólva a külső körülmények változásához időnként a jogszabályi környezetet is át kell alakítani. Az elmúlt évek tapasztalatai alapján hamar kiderült, hogy a nemzeti hírügynökségi törvényben, vagy az alapító okiratban hol vannak olyan problematikus elemek, amelyek nehezítik a működést, vagy kétértelműségeket teremtenek, és emiatt folyamatos nézeteltéréseket is okoznak, mind a TTT-n belül, mind pedig a TTT és a cég viszonyában, de egyáltalában a cég helyzetében.
Ezért korábban is történtek részünkről kezdeményezések, de meg kell mondani, hogy az elmúlt időszakban a testületen belül nem sikerült konszenzust kialakítani a nemzeti hírügynökségi törvény módosítását illetően, ezért négy eltérő módosítási javaslat érkezett a bizottsághoz és az Országgyűléshez, amivel érthető okokból nem sokat tudott kezdeni aztán a bizottság sem, és az Országgyűlés sem.
Az alapító okirat tekintetében sem létezett igazán konszenzus, még szoros értelemben vett technikai kérdésekben sem tudtunk egyetértésre jutni. Ez igen sajnálatos volt.
A TTT mai működését nagyobb mértékben a szakmaiság határozza meg, és ezért fontos kérdésekben konszenzusra tudunk jutni. Remélem, hogy nemcsak az alapító okirat módosítása kérdésében, hanem a nemzeti hírügynökségi törvénnyel kapcsolatos módosítások tekintetében is feltételezhető a nagyobb konszenzusképesség. Ezt most csak előrebocsátom, nem ezzel kívánok foglalkozni: dolgozunk azon, hogy egy egységes állásfoglalást fogalmazzon meg, vagy előterjesztést hozzon be a bizottság elé a testület az Nht.-vel kapcsolatban is, azzal együtt, hogy tudjuk, és számon is tartjuk, hogy hogy állnak most a szabályozási előkészületek.
Ami az alapító okiratot illeti, azért került sor arra, hogy csak ezeket a technikai módosításokat terjesszük elő, mert egyrészt ezek elengedhetetlenek, régóta esedékesek, másrészt erről messzemenő tartalmi javaslatokat azért nem volt érdemes tenni, mert azok mind egyben érintik a nemzeti hírügynökségi törvény módosítását is, és ezért érdemes azokat az NHT módosításával egy csomagban, vagy együttesen, összefüggésben tárgyalni.
Ez az oka annak, hogy most ide ezeket a legfontosabb technikai jellegű módosításokat hoztuk be. Például szükség lenne arra, folyik egy olyan szabályozási munkálat az MTI-ben, hogy a finanszírozás EU-konformmá tételét, összefüggésben a közszolgálatiság új fogalmával, és azzal, hogy hogyan válasszuk szét az egyes tevékenységeket az MTI-ben, valahogy megoldjuk. Erre tanácsadó cégek mindenféle előterjesztéseket tesznek, számításokat végeznek. Megoldható az rövidesen, hogy már a költségvetési törvényben másként szerepeljen az MTI állami támogatása, de természetesen nem lehet független attól, hogy más médiacégekkel kapcsolatban hogyan gondolkodik az Országgyűlés, és milyen szabályozási változásokat szeretne előidézni.
Ezért nem építettük bele, nem szabtuk be az alapító okiratba az ezzel kapcsolatos javaslatainkat. Ezek most tényleg azokat tartalmazzák, amelyekkel kapcsolatban az eddigi működés bebizonyította, hogy elengedhetetlenek, amelyek a tárgyi és a jogszabályi változások miatt bekövetkezett elengedhetetlen változtatásokat tartalmazzák. Bízom abban, hogy a tisztelt bizottság, a tisztelt képviselő urak is így látják ezt, és az alapító okiratnak ezek a múlhatatlanul szükséges változásai támogatást nyernek. Köszönöm a figyelmüket.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Mielőtt a vita elkezdődne, szeretném jelezni, hogy az úgynevezett technikai javaslat, tehát amelyben nyomdatechnikai eszközökkel is jelezzük, hogy milyen módosulást javaslunk az MTI által benyújtott szöveghez képest, abban az általános indoklás a korrekt, a tisztázott változat, de ami a parlamentnek benyújtandó, ott megint csak technikai okok miatt véletlenül kimaradt egy oldal. Tehát az indoklásban az MTI javaslatához képest módosulás történt, de ez parlamenti, ha tetszik, belső ügy, és a kísérőlevél sok tartalmi elemét átemeltük az indoklásba.
Ez ebben a - még egyszer mondom - technikai jellegű segédanyagban korrekten szerepel, bárki, aki elolvasta, láthatja, ott van előtte. A tisztázott változatban, tehát ami szokásos parlamenti formulában készült, még nincs száma, abban véletlenül egy oldal kimaradt. Csak hogy ne legyen félreértés, ez nem módosulás a javaslathoz képest.
A képviselőtársaké a szó. Tellér képviselő úr!
TELLÉR GYULA (Fidesz): Azt gondolom, hogy ezek a technikai módosítások szükségesek. Tudomásul véve, hogy a politikailag esetleg kényes tételek eleve nem szerepelnek benne, én ezt elfogadásra javaslom.
ELNÖK: Köszönjük szépen. Akkor esetleg megmentendő másokat, nem szükséges hozzászólni (Derültség.), tehát a szavazás feltehetően jelzi azt, amit Tellér képviselő úr is mondott. Valóban itt sajátos helyzetben van a bizottság, hiszen - ha abban lehet is vita Jánosi és Tellér képviselő urak között, hogy képviseli-e a parlamenti pártokat vagy nem - mégiscsak azért több politikai álláspontot képviselő TTT-tag, jobban mondva, valamennyi TTT-tag egyetértett ebben a módosításban, tehát ez nem egy államigazgatási intézmény, nem a kormány előterjesztése vagy esetleg politika által befolyásolt javaslat, technikai jellegű javaslatról van szó.
A szavazásnál tartunk. Úgy teszem fel a kérdést, hogy természetesen az MTI javaslatára épülő parlamenti apparátus - így nevezem az egyszerűség kedvéért - által korrigált változat az, amit mi a parlamentbe benyújtunk. Aki ezt a határozati javaslatot támogatja, az kérem, kézfelemeléssel jelezze! (Szavazás.)
A bizottság egyhangúlag támogatja a határozati javaslatot.
Ennél a pontnál és az előző pontnál is előadókat kell állítani a bizottságnak, a különbség az, hogy itt egyhangú döntés született, tehát itt nincs ellenzéki vagy kormánypárti álláspont, lehet ugyanaz a kormánypárti előadó is, tehát itt javaslatot kérnék. Vegyük az előző pontot, az MTI beszámolóját. Ott a többségi álláspontot Schiffer úr fogja képviselni, a kisebbségi álláspontot Tellér képviselő úr, és ennél a javaslatnál kérdezem, hogy elfogadják-e, hogy Schiffer képviselő úr képviselje ezt, praktikus szempontokat figyelembe véve, hiszen ugyanakkor tárgyalja a parlament, természetesen egymást követően, ezeket a napirendi pontokat. (Nincs ellenvetés.) Nagyon szépen köszönjük az MTI-t képviselőknek, hogy megjelentek. Hétfőn este lesz a parlamenti vita - ezt csak előzetes tájékoztatásként mondom -, akkor szerepel a parlament napirendjén az MTI.
Ha a képviselőtársaktól ígéretet kapok, hogy délre befejezzük az ülést, akkor ötperces technikai szünetet tartunk.
(Szünet: 10.33 - 10.42)
Az Országos Rádió és Televízió Testület 2006. évi tevékenységéről szóló beszámoló
ELNÖK: Az ülést folytatjuk. Az ORTT 2006. évi beszámolója következik.
Üdvözlöm az ORTT elnökét és munkatársait, akik nem az asztalnál ülnek.
Az előző napirendi pont tárgyalása után, gondolom, már csak jelezni érdemes, hogy két alpont szerepel a bizottsági ülés napirendjén, tehát külön alpontként szerepel a hagyományoknak megfelelően maga a beszámoló, a beszámoló általános vitára való alkalmasságáról fogunk majd szavazni, és külön alpontként szerepel a bizottság határozati javaslata, amelyről szintén külön szavazunk. Szemben az előző napirendi ponttal, itt nem fogalmaztunk meg előzetesen határozati javaslatot, aminek technikai okai vannak: az ORTT beszámolójánál számszaki elemeket nem kell a határozati javaslatba foglalni. Majd arra fogom kérni a bizottságot, hogy az itteni állásfoglalás függvényében hatalmazzon fel arra, hogy az elhangzott vélemények ismeretében a többségi álláspontnak megfelelő határozati javaslatot fogalmazzunk meg. Tehát magyarul bizalmat kérek, hogy meg tudjuk fogalmazni a többségi álláspont javaslatát.
Ennyi technikai bevezető után még egyszer üdvözlöm elnök urat, és kérem szépen, hogy a szóbeli kiegészítést a 2006-os beszámolóhoz tegye meg.
KOVÁCS GYÖRGY, az Országos Rádió és Televízió Testület elnöke: Köszönöm a szót, elnök úr.
Tisztelt Képviselő Urak! Az Országos Rádió és Televízió Testület a törvénynek megfelelő határidőben benyújtotta a parlament számára a J/1960. számmal jelzett, 2006. évi tevékenységéről szóló beszámolót.
Ebben a beszámolóban a törvény szerint alapvetően három kérdésre kell fókuszálni: a tájékoztatással, véleményszabadság helyzetével kapcsolatos ügyekre, az emberek méltóság- és szabadságkorlátjára, a kiskorúak védelmére, a reklámpiac gazdasági helyzetére és a monopolhelyzetek alakulására az elmúlt évben, tehát a monopóliumellenes szabályok bizonyos fajta alakulására és betartatására.
A beszámoló ennél lényegesen több dolgot próbál megmutatni, és az elmúlt évi tevékenységet ismertetni önökkel, és természetesen a parlament minden választott képviselőjével. Az évek óta megszokott minőségben próbáltuk önök elé tárni az elmúlt évi tevékenységről szóló beszámolót.
Azt kell mondani, hogy a 2006. évben alapvetően nem történt változás a korábbi évek médiarendszereihez képest, a véleménynyilvánítási szabadság kiterjedt módon jelen van, hétköznapjaink részévé vált, stabilan működik az országban.
A tavalyi évben 104 új vezetékes és műholdas műsorszolgáltató kezdte meg a működését, amit a jelentés alapján nyilvántartásba vettünk, és működnek, továbbá 32 földi frekvencián működő műsorszolgáltató eredményesen pályázott, és a testület a pályázat eredményeképp megkötötte velük a műsorszolgáltatási szerződést.
A tájékoztatási ügyek kapcsán szólni kell az elmúlt év egyik meghatározó eseményéről, az országgyűlési és helyhatósági választásokról. Az az igazság, hogy a műsorszolgáltatók e tekintetben a mi rálátásunk és meggyőződésünk szerint az elmúlt időszakhoz képest alapvetően jobban vizsgáztak. A választáson induló pártok programjainak ismertetésére mindenütt esély és lehetőség volt, a kiegyensúlyozott tájékoztatási gyakorlat az évek folyamán kikristályosodott, és az ORTT alapvetően nem találkozott a választási alapelveket súlyosan sértő, vagy a médiatörvényt súlyosan sértő esetekkel.
A 2005. évi választási eljárási törvény módosítása 2006-ban éreztette az ORTT vonatkozásában is a hatását, nevezetesen tisztultak azok az eljárásjogi kérdések, amik a választási bizottságok és az ORTT közötti munkakapcsolat során a korábbi években problémákat, ügyek oda-vissza labdázását okozták. Ezek a kérdések mára teljesen nyilvánvalóvá és világossá, működőképessé tették a rendszert.
Hozzájárulhatott ehhez a viszonylag normalizálódó helyzethez az, hogy az Országos Rádió és Televízió Testület 2006-ban is aktualizálta és nyilvánosságra hozta a választási kódexét. Vita is volt ennek kapcsán, hogy egy ilyen szervezet egyáltalán miért tesz ilyen lépéseket, és utána miért próbál jogon kívüli eszközökkel erre a szektorra valamilyen módon befolyást gyakorolni. Látva a korábbi évek tapasztalatait, vagy ügyeit ismerve, azt gondolom, hogy a választási etikai kódex, a jelenlegi joganyag az ORTT álláspontját is tükröző eljárási gyakorlattal kiegészítve méltó módon szolgálta a választási eljárás médiavilágban kifejeződő tükörképének talán a hitelességét, vagy a pontosságát, vagy a javulását. Tehát mindenféleképpen azt gondolom, hogy a hatása egyértelműen pozitív volt. Nem kötelező erővel volt kiadva ez az ajánlás, ez egy, a médiatörvény hiányosságait pótló műnek került a szakma kezébe.
Az elmúlt évben a Magyar Rádió parlamenti és nemzetiségi műsorainak sugárzása kapcsán kicsit éles helyzet alakult ki. A 60-70 megás sáv leállása után elsősorban, mint ismeretes, a nemzeti frekvenciafelosztási táblázat értelmében, a nemzetközi egyezmények alapján továbbra a 60-70 megás sávban műsort sugározni nem lehetett. Magyarország ezt egy évvel meghosszabbította, mert nem jöttek létre azok az esélyek korábban, amelyek ennek a leállítását lehetővé tették volna. Ez az egy év arra elegendő volt, és elégségesnek bizonyult, hogy létrejöttek azok a megállapodások és alkuk a Magyar Rádió vonatkozásában, amik alapján a Magyar Rádió középvonalú sávban egy országos lefedettséggel bíró műsorszolgáltatási jogosultságra tett szert. Ezen nemzetiségi műsorok sugárzása a marcali és szolnoki adók segítségével az egész országot lefedő módon, a nemzetiségek, az önkormányzatok, a képviselők teljes megelégedésére rendben folyhat.
A parlamenti közvetítések kapcsán pedig internetes és műholdas műsorok szórási és elosztási lehetőségeket választotta a Magyar Rádió, ismeretem szerint a parlament Házbizottságának támogatásával.
Még néhány esemény, amiről érdemes szólni egy beszámoló kapcsán, ami talán a műsorszolgáltatókat állította, mondjuk a jelentősnél nagyobb kihívás elé. Most az augusztus 20-ai történések mindenki által ismert, közismert eseményeire utalok, az augusztusi vihar médiaprezentációjára. Azt gondolom, hogy volt olyan műsorszolgáltató, aki ezt korrekt és profi módon meg tudta oldani, jelen volt, és nagyon korrektül tudósított. Más műsorszolgáltató esetében a testület úgy látta, hogy közigazgatási eljárás lefolytatását rendeli el, és kicsit mélyebben próbál megismerkedni a műsorszolgáltató magatartásával. Volt olyan műsorszolgáltató, aki ezt a bulvár bizonyos eszközeivel próbálta bemutatni - a testület elég határozottan próbált ez ellen fellépni és ezt szankcionálni.
Más a helyzet a szeptemberi zavargások kapcsán. Ott is kiemelkedő kihívás elé állította az elektromos médiában dolgozó újságírókat a szeptemberi zavargások médiaképeinek előállítása - itt már kevésbé volt sikeres bizonyos értelemben egy műsorszolgáltató tevékenysége. A testület a Hír TV kapcsán megállapította a kiegyensúlyozottság sérelmét, és még egy médiatörvénybeli előírást: mérlegelés alapján úgy döntött, hogy a Magyar Köztársaság alkotmányos rendjének tiszteletben tartását felhívó médiatörvénybeli passzus megsértését is megállapította. El kell mondanom ennek kapcsán - értelemszerűen bírósági szakba került az ügy a műsorszolgáltató keresete alapján -, hogy az első fokú bíró úgy döntött ebben a kérdésben, hogy a 4. § (1) bekezdése alapján a kiegyensúlyozott tájékoztatás hiányát állapította meg, tehát osztotta az ORTT álláspontját, az alkotmányos rend tiszteletben tartását felhívó médiatörvény passzusában viszont a mérlegelés alapján azt állapította meg, hogy a műsorszolgáltató ezzel kapcsolatban nem szegte meg az ide vonatkozó szabályt. Azt gondolom, hogy az első fok folytatódik tovább másodfokon, de szerettem volna tájékoztatást adni ebben a kérdésben.
Még egy dolog, hogy az emberi méltóság védelme kapcsán 2006-ban is sokat tisztult a kép. A bírói eljárások leverték azokat a cölöpöket, amik az ORTT mint hatóság eljárásait, tehát a cselekvés határvonalait megszabták. Egy dolog, ami számunkra érthető ugyan teljes egészében, de kedvezőtlenül zárult, nevezetesen a kereskedelmi televízióknál folyó olyan, hölgyek vagy férfiak nevével illetett délutáni show-kra utalok, amibe úgy csalják be az áldozatokat, hogy megtévesztik őket. Ez ellen a megtévesztő eljárás ellen próbált az ORTT fellépni, és a bíróság - a magam legnagyobb sajnálatára - úgy döntött, hogy a testület nem avatkozhat be a műsorszolgáltató polgári jogi egyéb jogviszonyaiba, nekünk a képernyőn folyó műsorokat kell megítélni, amit egyébként teszünk is, csak szerettük volna ezeket a megtévesztő és talán aránytalan kötelezettségeket rovó szerződéseket is vizsgálat tárgyává tenni. Sajnos a bíróság ebben nem osztotta az ORTT álláspontját.
Számos esetben folyamatosan lép fel a testület a kiskorúakra vonatkozó, a 2002. évi XX. törvény előírásainak betartása érdekében. Azt szeretném jelezni, hogy változatlanul 90 százalék feletti arányban nyerjük ezeket a bírósági pereket, tehát szinte kizárólag minden esetben az ORTT álláspontját osztja másodfokon is az eljáró bíróság, mindenekelőtt azonban el kell mondani, hogy továbbra is nehézséget okoz a pornográfia fogalmának tisztázása és értelmezése, európai viszonylatban is teljesen eltérő és kultúránként is eltérő ennek a fogalomnak a tartalommal való kitöltése. Azt gondolom, hogy az összes körülményeivel és mérlegeléssel kell megállapítanunk ezeknek határvonalait, és úgy tűnik, hogy a bíróság az ORTT-nek ezt a tevékenységét nagyon magas szinten osztja, és egyetért vele.
A pornográfia kapcsán 2006-ban megpróbáltunk fellépni az elosztóhálózatokon megjelenő pornográf tartalmú műsorok kapcsán is. Az az álláspontunk, hogy a médiatörvény az elosztóhálózatokon is tiltja az ilyen típusú tartalmak továbbítását, tehát a határokon átnyúló televíziózás keretében az egyezményben Magyarországnak bizonyos lépései vannak arra, hogy az ilyen tartalmakat sugárzó műsorszolgáltatókkal szemben egyeztetetési eljárások és egyebek mellett és azok eredménytelensége esetén a testület esetleg az elosztóknál ezeket a műsorokat le tudja állítani. Megpróbálunk ugyanakkor egy másikfajta módszertant is: az elosztóhálózatok üzemeltetőivel megtalálni azt a módot, ahol talán önálló előfizetés esetében külön csatornán, illetőleg technikai módon megvédhetően a kiskorúakat, tehát egyfajta kóddal védhetően valamilyen módon konszolidált helyzet alakuljon ki ebben a kérdésben is. Ezek az egyeztetések most folynak, ennek végeredményéről most még sem tudok számot adni, mert éppen a napokban és a hetekben folynak ezek az irányok.
Az Európai Unióban a televíziós irányelvek revíziója folyik. Azt gondolom, hogy ez egy jó évet követően fog Magyarországra is bizonyos jogalkotási feladatokat róni. Pillanatnyilag látható, hogy az Európai Unióban ezek az alapszabályok alapvetően a technológiasemlegesség talaján fognak megvalósulni, lineáris és nem lineáris szolgáltatásokra és eltérő szabályozások mentén próbál az Európai Unió bizonyos lépcsőzetes szabályozási elveket bevezetni. Ez jelentős, azonban a hazai jogalkotásra háruló feladat is - mert ezek a szabályok a hazai jogalkotásnak is jelentős kaput és teret hagynak -, hogy ezeket a lépéseket a hazai jogba is átültessék, illetve ezektől eltérő módon is szabályozhassák.
Tavaly a genfi konferencia befejeződött, és ez már egy kicsit a jövőről szól, hogy Magyarország nyolc televíziós és három rádiós multiplex indítására kapott lehetőséget. Nagyon jelentősnek ítéli a testület is, magam is ezeket a tárgyalásokat. Mi magunk úgy gondoltuk, a kormányzatot arra biztattuk, hogy a tárgyalásokra úgy induljon el, hogy legalább hét-nyolc ilyen televíziós multiplex megszerzését tűzze ki célul, és ebből nyolc valóssággá válása ezt a fajta elgondolásunkat véleményem szerint visszaigazolta, hogy megalapozott volt. Ennek a jövőbeli, illetve inkább már ma nagyon fontos volna ezekkel a kérdésekkel okos, értelmes konszenzusok mentén a médiaszabályozás újragondolása és újrafogalmazása, mert ennek hiánya valószínűleg oda vezet, hogy Magyarország a környező államokhoz és Európához képest is egyre jobban lemarad, a mi lehetőségeink szűkülnek, beszűkülnek. Nyilvánvalóan ezen a torz piaci képen, ami ma Magyarországon az elektromos médiaszektort jellemzi - ami mindannyiunk által ismert, hogy 60 százalékos nézettséggel rendelkező két kereskedelmi televízió uralja a piac több mint 90 százalékát -, azt gondolom, hogy a digitalizációval és a korrekt és ésszerű és okos szabályozás és a piac megnyitása mentén nagyon-nagyon lehetne változtatni. Egy kiegyensúlyozott, normálisan működő versenypiacot lehetne teremteni, ahol a tartalmak is valóban és érdemben tudnának egymással versenyezni, és a műsorszolgáltatók és a műsorszolgáltatást nyújtó szervezetek is komoly versenypiacnak lennének kitéve, szemben a jelenlegi, viszonylag korlátozott és szűk piaci hatásokkal.
Új technológiák meg is jelennek ma már Magyarországon is; az IT TV, tehát az internetprotokoll alapú műsorszolgáltatás Magyarországon is elkezdett működni. Az ORTT ezt a kábeles elosztóhálózatokhoz hasonlóan kezeli, ezeket az internetprotokoll alapú hálózatokat is nyilvántartásba veszi, és a működése során az ide vonatkozó szabályokat nyilvánvalóan érvényesíteni fogja, de alapvetően műsorelosztást valósítnak meg.
Még nagyon röviden szólnék a közszolgálati televíziók új csatornáinak helyzetéről. Komoly vitát váltott ki testületen belül is a Magyar Televízió harmadik csatornájának, és a Duna Televízió újabb csatornájának indítása. Az egyik, a Duna Televízió a közigazgatási eljárási törvény szabályozása szerint, mert akkor már hatályba lépett, kezdte a működést, a Ket. szabályai szerint a bejegyzés hatályos, de a bíró a bírósági eljárás keretében felfüggesztheti a hatályba léptetését ennek a közigazgatási határozatnak. Ez nem történt meg, tehát a Duna Televízió jogszerűen folytatja a második csatornáján a műsorszolgáltatását.
A Magyar Televízióval viszont még a korábbi államigazgatási eljárási törvény szabályai voltak érvényben, ott a kábelszolgáltatók megtámadták a közigazgatási határozatot. Első fokon éppen tegnap, vagy talán négy napja fejeződött be a per, és az eljáró bíró a perelhetőség hiányára hivatkozva utasította el a kábelszolgáltatók keresetét. Nyilvánvalóan ennek is folytatása lesz másodfokon.
A műsorszolgáltatók tulajdonosi helyzetében beállott változásokat az anyag részletesen tárgyalja. Nem volt olyan kiemelkedő esemény, amiről itt külön a kiegészítésben számot kellene adni.
Az ORTT támogatáspolitikája a Műsorszolgáltatási Alapon keresztül valósul meg. A 2006. évben szépirodalmi művek bemutatására készülő televíziós műsorszámok támogatására 310 millió forint keretösszeggel írtunk ki pályázatot. Kulturális, illetve történelmi témájú televíziós műsorszámok készítésére 263 millió forint áll rendelkezésre, gyermek- és ifjúsági tárgyú irodalmi művek televíziós adaptációjára 248 millió forint. Hazai zenei témájú rádiós műsorszámok sorozatára 80 millió forintot pályáztatott a testület, irodalmi művek rádiós adaptációjára 20 millió forintot. Jogi ismeretterjesztő műsorsorozat készítésére 20 millió forintot szánt a testület, a kábeltelevízió-hálózatok korszerűsítésére, digitalizációra, tehát a digitalizációt is magában foglaló korszerűsítésére pedig 180 millió forintot pályáztatott a testület.
Még egy mondat, és azzal be is fejezném: az ORTT a korábbi években, talán ebben a bizottságban is többször megfogalmazódott felvetés kapcsán, hogy ne csak kritizáljuk a '96. évi I. törvényt, hanem próbáljunk meg érdemben is hozzájárulni a jogalkotáshoz, benyújtotta a parlament számára a szakértői testület által készített médiatörvény-tervezet normaszövegét, valamint általános és részletes indoklását. Érdemben is próbáltuk ezt a viszonylag patthelyzetben lévő témát kimozdítani a holtpontról. Bízom abban, hogy a szabályozásnak jó néhány pontja mintaként szolgálhat, vagy beépül a szabályozási tervbe a közeljövőben.
Ennyit szerettem volna mondani.
ELNÖK: Köszönjük szépen. A képviselőké a szó. (Gulyás Dénes: Kérdezni is lehet?) Kérdezni és hozzászólni ugyanabban a blokkban lehet, csak jelentkezéssel. Tessék, képviselő úr!
GULYÁS DÉNES (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Említetted a pornográfia kérdését. Általában az ifjúság, a kiskorúak védelme szempontjából fontosnak tartom, természetesen nemcsak a pornográfia, hanem mindenféle olyan erőszakos cselekmény megjelenítése mellőzését a tévében, ami a gyerekeket, a kiskorúakat nagyon érzékenyen érintheti. Én úgy érzem, hogy nem folytat eléggé aktív tevékenységet a pornográfia ellen az ORTT, hiszen ha ezt törvény tiltja, akkor egyszerűen nem hiszem, hogy ne lenne módja vagy lehetősége az ORTT-nek mindezeket a csatornákat megszüntetni, vagy legalábbis felkérni arra, hogy a törvénysértő tevékenységet ne folytassák. Ezzel kapcsolatban még azt sem igazán értem, hogy ha van erre egy törvény, ami ezt tiltja, akkor ezek a csatornák hogyan kerülhetnek be a magyar piacra, egyáltalán hogyan sugározhatnak ilyen tartalmú műsorokat.
A másik: az ezeknek a kóddal való levédésével kapcsolatban volna egy megjegyzésem. Attól, hogy valamit kóddal levédünk, és csak egy bizonyos korosztályon túliak juthatnak hozzá ezekhez a műsorokhoz, attól még a törvénysértés ténye megvalósul. Tehát nem tudom, hogy ez mennyiben lenne megoldás. Ez az egyik kérdés, ami felmerült bennem.
A másik pedig, hogy mennyire elfogadható az, ami az 54. oldalon olvasható, az egyharmad kormány, egyharmad kormánypárt, és egyharmad ellenzék jelenléte, hiszen ez gyakorlatilag kétharmad kormánypárt és egyharmad ellenzék jelenlétét feltételezi, és ez semmiképpen nem nevezhető kiegyensúlyozottságnak. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Tellér képviselő úr - szakítva a hagyományokkal, hogy egy pártból egymás után a hozzászólók ne kövessék egymást.
TELLÉR GYULA (Fidesz): Elnézést kérek, én természetesen megvárom...
ELNÖK: Megadtam most a szót. Tessék!
TELLÉR GYULA (Fidesz): Köszönöm szépen. Először a dicsérő szavakkal kezdem. Átnézve - sajnos betűről betűre el nem olvasva, de alaposan átnézve - az ORTT beszámolóját: igen információgazdag, és a figyelmes olvasónak, vagy a figyelmes áttekintőnek jó bepillantást enged egyrészt a ma működő médiarendszerbe, másrészt pedig abba, hogy az ORTT milyen pontokon van abban a helyzetben, hogy ezt a médiarendszert szabályozza, segítse, illetve a kellemetlen kinövéseket megpróbálja lenyesegetni. Ilyen értelemben az ORTT beszámolója sok információt nyújt, jó és élvezetes olvasmány.
Vannak azonban olyan, újra és újra visszatérő problémák, amelyek a beszámoló mögötti tevékenységgel kapcsolatban bizonyos fenntartásokra indítják az embert. Én nem akarom ezeket most elkezdeni részleteiben elmondani, hiszen ezekről már folytattunk vitát, és úgy érzem, hogy azokhoz a vitákhoz képest döntően új mozzanatot nem tudnék most elmondani, tehát el tudnám mondani a korábbi tételeket. De mégis, a korábbi tételekből egy dolgot újra és újra el kell mondanom, mert úgy érzem, ez annyira fontos, hogy nem lehet napirendre térni, vagy én legalábbis nem tudok napirendre térni felette.
Ez pedig a következő - egyébként Jánosi alelnök úrral ezzel a kérdéssel kapcsolatban annak idején volt vitánk -, tulajdonképpen két kérdés is:
Az egyik kérdés a két nagy kereskedelmi televízió működése, és a két nagy kereskedelmi televízió által sugallt tartalomvilág problémája. Ez a tartalomvilág ugyanis szerintem számos olyan mozzanatot tartalmaz, és nemcsak az éjszaka vetített filmekben, hanem a nappali, különböző beszélgetős műsorokban, és egyéb műsorokban, amely szerintem a mai magyar társadalom kulturáltságát, kulturális egységét, ha úgy tetszik, morális közmegegyezését bontogatja-rontogatja, és ez nem eltűrhető. De különösen nem eltűrhető ez akkor, ha ezt nemcsak úgy általánosságban hasonlítjuk össze a magyar társadalom valamilyen intuíció alapján megállapítható vagy elképzelt megszövöttségével, megszervezettségével, hanem ha ennek a két nagy kereskedelmi televíziónak - zárójelben jegyzem csak meg, hogy bizonyos más kereskedelmi televíziókra is érvényes, amit mondok, csak az ismereteim itt a legjobban megformáltak - a tartalmi fluxusát azzal az ígérettel hasonlítjuk össze, amelyet a két nagy kereskedelmi televízió a pályázatkor, a frekvenciapályázatkor, és a pályázat elnyerése után a szerződésben, a műsorszolgáltatási szerződésben tett.
A műsorszolgáltatási szerződéseknek van egy olyan melléklete, amelyben az egyik és a másik nagy televízió is elmondja, hogy ő milyen televízió akar lenni, tehát milyen tartalmi világot ír körül, milyen tartalmi világot sugároz. Az egyik televízió saját magát, ha jól emlékszem, családi televízióként definiálja, a másik televízió pedig emellett az Európára való nyitottság és az Európával való tudással kapcsolatos ismeretek közvetítését említi meg, mint sajátosságot. Ezek a szerződésmellékletek nemcsak olyan értelemben részei a szerződésnek, hogy oda vannak csatolva a szerződéshez, hanem olyan értelemben is, hogy ugyanolyan kötelező erejű részei a szerződésnek, mint a szerződés fő szövegében lévő definíciók. Ha a két nagy kereskedelmi televízió tartalmi világát ezekkel az ígéretekkel hasonlítjuk össze - tehát nem külön vizsgálunk egy műsorszámot, és annak vizsgáljuk az ilyen, olyan, amolyan szempontból való tolerálhatóságát vagy nem tolerálhatóságát, hanem az egész műsorfolyamra tett ígérete az egész műsorfolyam tartalmával -, akkor azt kell mondani, hogy döntő mértékben eltér a ténylegesen megvalósuló műsorfluxus az említett mellékletben tett ígéretektől.
Én nem tudom, és ezért határozottan nem merem állítani, hogy vajon az ORTT - azon kívül, hogy az egyes műsorszámokat vizsgálja a műsorfigyelő szolgálatában, értékeli, és ha szükséges, szankcionálja -, vizsgálja vagy vizsgálta-e valaha is ezt a különbséget, amit itt az előbb leírtam, tehát hogy mit ígért saját magáról az egyik vagy a másik televízió, és aztán amit csinál, az ehhez az ígérethez hogyan viszonyul. Itt volna ugyanis az egyik legfőbb lehetőség arra, hogy ezeknek a televízióknak a nemkívánatos tartalmait vissza lehessen szorítani, és joggal lehessen visszaszorítani, hiszen nem valamilyen légből kapott mérce az, amit alkalmazna az Országos Rádió és Televízió Testület ezekkel a műsorszámokkal vagy műsorfolyamokkal szemben, hanem egy olyan megkérdőjelezhetetlen mérce, amit saját maguk állítottak fel saját maguk számára, éppen azért, hogy elnyerhessék a frekvenciát annak idején. Ez az én számomra egy olyan alapvető problémája az Országos Rádió és Televízió Testület működésének, ami felett nem tudok napirendre térni, és nem tudom azt mondani, hogy ha tavaly ezt már megvitattuk, akkor most idén ne legyen erről szó, hanem valami másról legyen szó. Én úgy érzem, hogy ez egy sarkalatos pontja az Országos Rádió és Televízió Testület megítélésének, vagy legalábbis az én számomra az, miközben - még egyszer mondom - más pontokon úgy gondolom, hogy az Országos Rádió és Televízió Testület sokat dolgozik, és sok hasznos dolgot is csinál.
Ehhez egy adalék: itt Gulyás képviselő úr már megemlítette a pornográfia kérdését. A pornográfiáról van egy definíció a hatályos büntető törvénykönyvben, ugyanakkor a pornográfiával kapcsolatban olvasok egy definíciót, amelyet az ORTT saját határozata tartalmaz. Az ORTT azt mondja a testület 1494/2002. (X.17.) számú határozata alapján, hogy "pornográfiaként minősíthető, amennyiben a szexualitás ábrázolása során az összes alábbi jellemző szempont jelen van" - itt most jön egy felsorolás, és a felsorolásnak az a lényege, hogy csak akkor minősíti az Országos Rádió és Televízió Testület az illető műsorszámot pornográfnak, ha az itt lévő összes kritérium jelen van. Az egyes kritériumokat nem fogom felolvasni, csak az utolsót olvasom fel: "a nemi szervek felnagyított, durván kihangsúlyozott módon kerülnek ábrázolásra", vagyis az Országos Rádió és Televízió Testület szerint csak akkor pornográf egy műsor, ha a genitáliák abban jól láthatóan, hangsúlyozottan kiemelésre kerülnek. Ez az értelme az én számomra ennek a határozatnak. Sajnos nincs itt nálam a büntető törvénykönyv, ezért nem tudom bemutatni annak hatályos szövegét, de a büntető törvénykönyv hatályos szövegében ez a fajta megszorítás - vagy nem is tudom, minek nevezzem -, hogy csak akkor pornográf valami, ha abban a genitáliák formálisan is be vannak mutatva, nincs benne.
Magyarán szólva az Országos Rádió és Televízió Testület határozata felülírja a büntető törvénykönyvet, ami önmagában is elég abszurd. De milyen értelemben írja felül? Úgy, hogy egy olyan kritériumot tesz bele, amelynek következtében azok a műsorok, amiket a büntető törvénykönyv pornográfnak minősítene, nem minősülnek pornográfnak, és ennek következtében feltételezem, hogy az Országos Rádió és Televízió Testület nem is indít eljárást pornográfia miatt. Ezt én úgy értelmezem, hogy miután itt abban, hogy mit tekintünk pornográfnak, voltaképpen egy olyan megszorítás van, hogy sokkal több minden keresztül megy az ORTT szűrőjén, mint ami keresztülmegy a Btk. szűrőjén, ennek következtében ez a szabályozás egyértelműen a kereskedelmi televíziók pornográfiával kapcsolatos határkitolási törekvéseinek támogatásaként értelmezhető. Most el lehetne kezdeni más tételekkel is vitatkozni, amelyek ebben a beszámolóban vannak, azok sem jelentéktelenek, de úgy érzem, hogy ez egy olyan központi kérdés, ami miatt én a beszámoló elfogadását nem tudom támogatni.
Van egy másik probléma is, erre Kovács György elnök úr a saját beszámolójában utalt is: ez a koncentráció és a monopolhelyzetek problémája. Ez megint egy olyan dolog, hogy ugyan elhangzott a szóbeli beszámolóban az a remény, hogy azt a túlkoncentráltságot, amit jelen pillanatban a médiastruktúra mutat éppen megint ennek a két nagy kereskedelmi televíziónak a javára, majd a digitalizáció meg fogja oldani, csakhogy éppen ez a túlkoncentráltság nem tegnap jött létre és nem is tegnapelőtt, hanem már három-négy évvel ezelőtt jelen volt. A médiakoncentráció szerintem nemcsak tulajdoni, hanem tartalmi kérdés, ami azt jelenti, hogy milyen tartalom hány nézőhöz jut el, és aki nagyon sok nézőhöz vagy egy bizonyos határ feletti mennyiségű nézőhöz tudja eljuttatni a maga egynemű tartalmait, az monopolhelyzetben van. Ráadásul szerintem a két nagy kereskedelmi televízió, szinte azt mondhatom, hogy ha a tartalom világát nézzük, akkor egy televízió, mert amit az egyik úgy ítél meg, hogy azzal jó sok nézőt lehet odavonzani, és berakja a Való Világot, akkor jön rögtön a másik, és berakja ugyanazt a Big Brother formájában, tehát egymástól veszik el a legfontosabb tartalmi mozzanataikat, éppen a verseny miatt. Úgyhogy formálisan két televízióról van szó - vagy háromról, mert az ATV-t is ide lehet venni meg még másikat is -, és akkor a tulajdoni alapon nézett koncentráció mintha nem is volna olyan súlyos, csak éppen a tartalmi alapon nézett koncentráció pedig abszolút.
Az a helyzet, hogy ez a másik olyan probléma, amivel úgy érzem, hogy az Országos Rádió és Televízió Testület - jóllehet erre vonatkozólag talán még az Alkotmányban is van utasítás, hogy ezzel a kérdéssel meg kell birkózni - nem birkózott meg, illetve az a törvényjavaslat, amiről Kovács elnök úr beszélt, az általam ismert utolsó előtti, előtti, előtti valamelyik változat ezzel már elkezdett foglalkozni, ezzel foglalkozik. Tehát megint azt mondom: nem ma jött létre a médiakoncentrációnak az a formája és az az állapota, amelyikről az előbb beszéltem.
Ha a két dolgot összekapcsolom, hogy van egy formális, vagy tulajdoni viszony, vagy szervezeti viszony szerint két-három, vagy iksz számú ilyen jellegű televízió, amelyek azonban egy nagyon egynemű műsorfluxust zúdítanak a nézőkre, ugyanakkor ez a műsorfluxus pedig olyan problémákat vet fel, mint amit az előbb a szerződés és a szerződés nem teljesítése között mondtam, akkor ez a két probléma voltaképpen egy nagy problémává egyesül. Ezt az egy nagy problémát mintha az Országos Rádió és Televízió Testület ebben a formában, ahogy én elmondtam, nem... - hogy is mondjam csak, óvatosan fogalmazok, mert ugye nem ismerem az Országos Rádió és Televízió Testület belső ügyintézését, és a benne mozgó tartalmakat, de itt csak a végeredményből tudok kiindulni. A végeredmény azt mutatja, hogy ezt a kérdést, ennek a kérdésnek a kezelését vagy fel sem vetette a saját maga számára, vagy ha felvetette is, megoldani mind mostanáig nem tudta, vagy nem sikerült.
Ez az, amiért én az Országos Rádió és Televízió Testület beszámolóját nem tudom támogatni, a sok, amúgy külön-külön figyelemre méltó vagy támogatandó mozzanat ellenére sem. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Alexa képviselő úr!
ALEXA GYÖRGY (MSZP): A magam részéről először is üdvözölni szeretnék egy-két törekvést, ami az ORTT részéről kibontakozott. Ilyennek tartom azt, hogy rendkívüli események kapcsán megjelenő tájékoztatások minőségével foglalkozik, ami egy eléggé ingoványos talaj, mindannyian tudjuk, mindenfajta szempontból, de megpróbál érvényesíteni általános szabályokat, legyen az bár egy rendkívüli, előre nem látott vihar, vagy egy rendkívüli utcai esemény.
Azt gondolom, hogy jó úton jár az ORTT, ha ezekben a kérdésekben merészel véleményt nyilvánítani. Annál is inkább, mert nagyon érdekes, amit Tellér képviselőtársam mondott, és nagyon kézenfekvőnek is hangzik, hogy mi a forrás, mi a kályha: az a szerződés, az a pályázat, mivel azt a jogot az illető elnyerte. Elvileg nagyon egyszerű a dolog, nem kellene semmi mást, csak ezt állandóan számon kérni rajta vagy rajtuk. Ugyanakkor meg azt látom, hogy a televíziók gyakorlatában nagyon-nagyon gyorsan bebizonyítaná az adott tévé, hogy neki mennyi családi indíttatású, családoknak szánt műsora van.
A másik pedig, bebizonyítaná két perc alatt, hogy egyébként ő nem tért le arról a pályáról, hogy Európa országait bemutassa, akár az Európai Unió működését bemutassa, és a többi, és a többi.
Magyarul: ezt én megnyerhetetlen vitának látnám az ORTT szemszögéből. Ezért én, ha javasolhatok, inkább azt az utat javasolnám, hogy az ORTT - bár úgy látom, hogy a szükséges bírósági támogatást egyes esetekben nem bírja megkapni ehhez - az egyes műsorok vizsgálatát és azok tartalmát próbálja vizsgálni. Mert egyébként, főleg az időpontok dolgában, tehát a délutáni időpontok dolgában az adott műsortípus, amit az ORTT is kifogásolt, számtalanszor olyan típusú tartalmakkal jelenik meg, amelyek, azt hagyjuk, hogy én felnőtteknek sem ajánlanám, demokrácia ide, demokrácia oda, de gyerekeknek pedig semmiképpen nem. Tehát például az ilyen típusú műsorok beszorítása egy olyan időtartamba, amely ennél egy szűrtebb nézőközönséget feltételez, ami persze nagyon komoly kereskedelmi érdekeket sért ezeknél a televízióknál. A magam részéről tudom sajnálni. Ezzel szerintem folyamatosan próbálkozni kell.
Az is érdekes ugye, hogy úgy látszik, hogy egy tartalomalapú koncentráció alakul ki. Én siralmasnak tartom egyébként azt a fajta kereskedelmi televíziós hozzáállást, hogy ha az egyik csatornán mondjuk horrorfilmet vetítenek, akkor azt ők egy horrorfilmmel próbálják versenyeztetni. Tehát ha az egyik csatornán bugyuta beszélgetős műsor van, akkor bugyuta beszélgetős műsorral próbálják meg ellenpontozni. Ezt én a magam részéről siralmasnak tartom, ugyanakkor ez van.
Ezzel viszont már nem látom úgy, hogy az ORTT-nek ezzel kellene kezdenie bármit, vagy tudna bármit kezdeni. Magam csak abban bízom, hogy vannak ezen a piacon most is olyanok, akik ennél igényesebben, nem ekkora nézettséggel bírva, de igényesebben próbálnak megjelenni, és az új technológiák megjelenésével pedig megjelenhetnek olyanok, akik igényesebb felfogásban próbálnak versenyezni ezekkel a megoldásokkal.
Tehát nem látom úgy, hogy... Ezeknek a műsoroknak egy részéről egy perc alatt nem dönthető el, vagy inkább azt mondanám, hogy nem megnyerhető egyik-másik műsor esetében a vita, hogy a bugyutaságával együtt családi műsornak nevezhető-e vagy nem, egy másik esetben pedig mondjuk, ahol igazából nem túl mély információközlés folyik, hogy mondjuk közzel bír az Európai Unióhoz, vagy akár a európai élethez vagy nem. Ezek nem nagyon megnyerhető viták. Oly mélységben kellene belemenni a tartalomba, ahol már megint megjelenik az ízlés, és egy csomó minden más olyan szempont, amelyet semmilyen jogszabály igazából megfogni nem tud.
Az egy más kérdés, hogy ha ezekben megjelennek támadható tartalmak. Ha mondjuk például egy bizonyos, Magyarországon belüli kisebbség túlreprezentált egy műsorban, és ebben a túlreprezentáltságban általában negatív szereplőként van bemutatva, mint példa. Tehát az már egy érdekesebb kérdés, hogy lehet-e ezzel valamit kezdeni, vagy olyan típusú emberi kapcsolatok, olyan típusú emberi viszonyok kerülnek bemutatásra, kellőképpen túlhangsúlyozva, amit kiskorúaknak talán nem biztos, hogy üdvös látni.
Úgyhogy én inkább erről az oldalról keresném a megfogás lehetőségét, és egyébként a cél az, hogy valahogy el kellene takarítani abból az időtartományból, amikor egyértelmű, hogy fiatal korosztályok ezt látják. Az biztos persze, hogy sok felelősségük van a szülőknek, de a nagy magyar családmodellben könnyen előfordulhat, hogy a gyerek előbb ér haza, mint a szülő, és ha nem rak lakatot a televízióra, akkor ezek a műsorok számára nézhetővé válnak. Köszönöm szépen. Sikerült nem bekapcsolnom a mikrofont...
ELNÖK: Köszönöm. Nem baj, jó hallható volt.
Képviselőként én is elmondanám a véleményem. Azzal kezdeném, amit már az előző hasonló beszámoló kapcsán is elmondtam, hogy az ORTT éves beszámolói messze többet tartalmaznak, mint egyszerű, automatikus beszámolást egy éves tevékenységről.
Nem hiszem, hogy túlzás, ha azt mondom, hogy gyakorlatilag kézikönyvként használhatóak az ORTT éves beszámolói, és számos olyan információ található meg ezekben a beszámolókban, amely kapcsán biztos vagyok benne, hogy hosszú évek múlva is, aki ilyen ügyekkel foglalkozni kíván, az alapvető információkat ezekben a beszámolókban találja meg.
Most nem részletezném tovább az ezzel kapcsolatos dicséreteket, nem sorolom fel, hogy mi mindenre tér ki a beszámoló, ami nem lenne - formálisan legalábbis - törvényi kötelezettség, de ez most már hosszú évek óta minden évben elmondható. Éppen ezért gondolom azt, hogy érdemes megemlíteni talán ennek kapcsán néhány kritikai elemet is, amely nem magának az ORTT-nek a kritikája, hanem inkább a beszámoló kritikája, ha tetszik, nem feledve azt, hogy ezek nem törvényi kötelezettségek, amelyeket most hiányosságként említenék. Én úgy látom most már évek óta, ezt korábban nem említettem, hogy nincs igazán eldöntve, hogy ezek a beszámolók leíró jellegűek-e, tehát bizonyos történéseket, eseményeket leírnak, bizonyos adatokat közölnek, vagy pedig milyen mértékig elemző a beszámoló. Bizonyos esetekben elemzést is tartalmaz - sajtószabadság, az itt már felmerült néhány kérdés ügye -, más esetekben viszont, ahol szerintem indokolt lenne az elemzés, majd erre visszatérek, és csak az ORTT lenne talán képes arra, hogy ezt az elemzést elvégezze, és a beszámoló egyéb részeivel összhangban lenne az elemzés, ott nem szerepelnek alapvető szempontok. Bizonyos esetekben, erre is majd visszatérek, szerintem az előző beszámolóban említett tények ebben a beszámolóban nincsenek pontosan benne, vagy legalábbis nem követhetőek az előző évben készült beszámoló nyomán, hogy a tárgyévben mi a helyzet - erre is majd pontosan visszatérek.
Hogy ne rébuszokban beszéljek, mondok néhány példát. A formális kötelezettsége az ORTT-nek a reklámpiacról való beszámoló. A megfelelő fejezetcím "Műsorszolgáltatás gazdasági helyzete, pénzügyi feltételeinek alakulása", és e cím alatt számol be az ORTT a reklámpiaci helyzetről. Nyilvánvaló, hogy a magyar médiarendszer ismeretében nem a reklámpiac az egyetlen, működést meghatározó pénzügyi és gazdasági feltétel. Hogy még érthetőbb legyen, amit mondok: már máskor is elmondtam bizottsági ülésen, hogy legtöbbször csak az országos közszolgálati médiumok politikai befolyásolási szándékairól esik szó. Ismereteim szerint az önkormányzati finanszírozású médiumoknál a politikai befolyásolás sokkal direktebb és brutálisabb, mint az országos médiumoknál. Nyilván ebből a szempontból egyáltalán nem mellékes, hogy a magyar elektronikus médiarendszer milyen mértékben épül közpénzekre - akár központi, tehát országos médiumok, akár a helyi médiumok. Ha valaki most idegenként elkezdi olvasni ezt a beszámolót, akkor az a látszat alakulhatna ki, mintha a magyar médiarendszer jelentős része kereskedelmi forrásokból lenne finanszírozva, holott közismereti tény, legalábbis ebben a körben nyilván, hogy jelentős részben közpénzekből, önkormányzati pénzekből, illetve a közszolgálati médium más állami forrásokból finanszírozott. Magyarul és röviden, ebben a bizonyos fejezetben én örömmel vettem volna - tudom, hogy nem kötelezettsége az ORTT-nek -, ha egy olyan elem is szerepel benne, hogy hogyan is néz ki ez a médiarendszer közpénzek szempontjából, és hogyan is alakulnak a pénzügyi feltételek ebből az aspektusból. Más szempontból is érdekes ez: nyilván magának a rendszernek a stabilitását is érinti, ha közpénzektől függ jelentős részben vagy nem jelentéktelen részben a rendszer, akkor nyilván a költségvetés pulzálása meghatározza akár az önkormányzati finanszírozású médiumok anyagi helyzetét is.
Aztán egy más típusú, ilyen jellegű észrevétel, ehhez képest jelentéktelen ügy, hogy nem következetes bizonyos értelemben a beszámoló. Nem tudom pontosan, milyen okok miatt, de ez tényleg nem a többi mondandómmal azonos súlyú megjegyzés, hogy a miskolci szemle leírása olyan, mint egy ismeretterjesztés, tehát minden bemutatott alkotás tartalma részletesen leírt - mondjuk, vannak itt '93-ban vagy nem tudom, mikor bemutatott filmek -, aztán van egy másik szemle, ahol szintén felsorolják, hogy milyen ORTT-támogatású alkotásokat mutattak be, és ott nincs tartalmi leírás. Ez tehát nem abban az értelemben kifogás, mint az előző, hogy kíváncsi lennék, hogy mi van az állami pénzekkel ezen a területen, de nehéz erre magyarázatot találni, hogy most miért kell tartalmi értelemben leírni azokat az alkotásokat, amelyeket az ORTT támogatásával készítettek, más esetekben pedig miért nem. Ez - mondjuk így finoman - véletlenszerűnek tűnik, hogy mi került ebbe a beszámolóba.
Amit más értelemben hiányolok, és ez már számomra komolyabb ügy: az előző évi beszámolóban az ORTT által működtetett, nevezzük így, részben elkülönült intézmények költségvetéséről többet lehetett tudni. Ha jól emlékszem, mondjuk, az Alkalmazott Kommunikációtudományi Intézet tevékenységénél szerepelt - és ez a pénzügyi beszámolóban, úgy emlékszem, nem szerepelt, vagy lehet, hogy ez a törvény-előkészítő szakértői bizottságnál szerepelt -, hogy milyen arányban a működésre és milyen arányban pedig az érdemi tevékenységre fordították a költségvetést. Ezeknél az intézményeknél most nehezebben áttekinthető az, hogy mennyibe került ez az ORTT-nek, ha tetszik, miközben a tevékenységről természetesen lehet olvasni. Egyáltalán a beszámolóból - lehet, hogy ez már a tárgyévet meghaladja - nem világos, amit nem a beszámolóból tud az ember, hogy szakértői testületek is működnek az ORTT mellett, ezeknek mi a szerepe, mi a funkciója, hogyan is alakul ezeknek az említett és nem említett testületeknek a sorsa.
Ami az eddigieknél fontosabb észrevételem, és ennek alapján a beszámoló elfogadását nem támogatom nagyon más érvekkel, mint az eddig elhangzottak, az elsősorban két elem, ami nem előzmény nélküli, mármint részemről - az előző évben is kifogásoltam. Az egyik fő kifogásom a frekvenciaelosztási pályázatok ügye. Az előző évben a két országos kereskedelmi tévé frekvenciaelosztását kifogásoltam, de mást is. Most ebben az évben, ha tetszik, általánosabban fogalmazva azt kifogásolom, és ez folyamatosan meghatározza az ORTT tevékenységét, hogy én nem látok médiapolitikát a szó jó értelmében a frekvenciapályáztatásnál. Nem ismerek olyan szempontrendszert, úgy tudom, nincs is, amelyet az ORTT képes lett volna - most itt nem a felelősséget akarom lokalizálni - megfogalmazni, hogy milyen szempontokat képvisel, amikor felszabaduló vagy rendelkezésre álló frekvenciahelyet vagy más frekvenciákat megpályáztat. Feltehetően érthető, amit mondok. Tehát indokoltnak tartja-e, hogy közszolgálati jellegű műsorokat vagy olyan jellegű műsorszolgáltatást erősítsen, amely nem a legkommerszebb és leginkább a kereskedelmi bevételekre koncentrál, hanem ennél valamivel igényesebbet és így tovább.
Tehát magyarul a legáltalánosabb kifogásom, ami még nem lenne ok arra, hogy ne fogadjam el a beszámolót, hogy most már viszonylag hosszú múltja van az ORTT-nek, nem látom azt - és még egyszer mondom, nem akarom a felelősséget lokalizálni -, hogy valamiféle médiapolitikai lenne a frekvenciapályáztatás mögött.
Ami viszont ennél súlyosabb, és a nem elfogadást indokló szempont, az az, hogy mi is történik valójában a frekvenciaelosztásnál. Talán nem szentségtörés, ha megfogalmazom azt az állítást, hogy az a vélelem él az ezzel foglalkozó köztudatban, hogy a végső döntés sokszor sajátos alkuk tárgya. Tehát azok, akik a végső döntést meghozzák, "ha te elfogadod az általam támogatott pályázót, akkor én elfogadom az általad támogatott pályázót" alapon szoktak többségi döntést hozni, ami önmagában sem jó, de különösen akkor tetten érhető, ha az ORTT által meghirdetett pályázatot a pályázatok benyújtása után testületi többségi döntéssel megváltoztatják. Ebben az évben - jobban mondva a tárgyévben - egy ilyen fajta változtatásra sor került. Erről a beszámoló ebben a formában, ahogy én itt interpretálom, természetesen nem számol be, de szerintem a beszámoló hiányossága, most az általam megfogalmazott állítástól függetlenül, hogy érdemben, tartalmi értelemben nem ismerteti azt, hogy mikor milyen típusú tartalommal hirdették meg a bizonyos frekvenciákat.
Hogy röviden össze tudjam foglalni, amit mondani kívánok: a budapesti 103,3-es meghirdetett frekvenciáról beszélek konkrétan, ahol is az ORTT meghatározott tartalommal hirdette meg a frekvenciát, de a döntés előtt, amikor már beérkeztek a pályamunkák, akkor, ha jól tudom, ORTT-tag javaslatára többségi döntéssel eltekintettek az eredeti pályázati kiírási szemponttól. Valakik, akik ebben a közegben nem voltak túlságosan ismertek, végül is elnyerték ezt a frekvenciát, majd nagyon rövid időn belül eladták, vagy átengedték másoknak. Hogy nevén nevezzem, ez a Magyar Nemzet és a Hír TV által közösen működtetett, vagy működtetendő, mert ha jól tudom, még nem működik, Lánchíd Rádió. Szerintem, ha ilyesmi történhet, az elfogadhatatlan.
Más esetekben úgy tudom, előfordul az, hogy feltételezhető, természetesen nem bizonyítható, hogy nem tartalmi értelemben nem felelnek meg a pályázók a meghirdetett frekvencia tartalmi meghirdetésének, hanem nem születik, ha tetszik, politikai megállapodás szokásos osztozkodásban, és ezért eredménytelenséget kénytelen kimondani az ORTT bizonyos pályázatoknál. Ezt feltehetően elnök úr nem érti félre, meg a jelen lévők nem értik félre, ez nem az ORTT, mint - hogy is mondjam - igazgatási intézmény működését érinti, hanem van egy politikai delegáltakból álló testület, amely meghatározza az ORTT működését. Én azt, hogy ilyen alapon osztogassanak, vagy éppen ne osszanak frekvenciát, nem tudom tudomásul venni, és természetesen nem tudom elválasztani a tavaly született, kereskedelmi tévéket érintő frekvenciahasználati hosszabbítástól.
Ugyanilyen alapú a kifogásom, ha tetszik, a Műsorszolgáltatási Alappal kapcsolatban, ezt az előző év kapcsán elmondtam. A Műsorszolgáltatási Alap pénzeinek nem jelentéktelen részét, vagy mondhatnám, túlnyomó részét pályázati úton osztja el az ORTT. Hogy pályázati úton is lehetnek - hogy is mondjam - sajátos döntések, abba nem megyek bele, mert ez más területeken is érvényes, de vállaltan pályázaton kívüli egyedi döntésekkel is a Műsorszolgáltatási Alap pénzét osztja az ORTT. Ha az a feltételezés áll, hogy nem megengedett alku zajlik a háttérben, akár politikai alapú, akár gazdasági előnyöket feltételező, vagy más, nem kívánatos elemeket feltételező alku, akkor ha egyedi döntésekkel dönt a testület ilyen fajta ügyekben, akkor biztos, hogy nagyobb az esély az ilyesmire, mintha pályázati eszközökkel osztanának.
Ha már a Műsorszolgáltatási Alapnál tartunk, akkor ez egy komoly tartalmi kifogás, ami tavaly is felmerült. A Számvevőszék egy korábbi vizsgálata - hogy is mondjam - erősen kritizálta nem elnök úr időszakában az ORTT Műsorszolgáltatási Alap tevékenységét, de mind a mai napig egy olyan összefoglaló beszámolót, amelyből kiderülne, hogy mi is történt a Műsorszolgáltatási Alap műsorkészítésről, tehát akár filmkészítésről, akár műsorkészítésről szóló döntései nyomán, én nem ismerek. Tehát értem ez alatt azt, hogy ugye többnyire televíziós műsoroknál egy befogadó nyilatkozat kell. Nyilván a tájékozódást segítené, ha olyan kimutatást lehetne egy ilyen éves beszámolóban kapni, hogy egyáltalán ez milyen mértékben működik, mennyiben tesznek eleget a műsorszolgáltatók a korábbi kötelezettségeiknek, vagy előfordul-e, hogy nem. Azt is épp a Számvevőszék beszámolójából lehet tudni, hogy nem minden esetben csinálják meg azt az alkotást, amire támogatást kapott korábban az ORTT-től egy-egy alkotó.
Mindezekről a problémákról, legalábbis ismereteim szerint, összefoglaló beszámoló még egyik éves beszámolóban sem kapott helyet. Most néhány szám, és néhány megjegyzés persze utal korábbi időszakokra is.
Tehát ez a két fő oka, a Műsorszolgáltatási Alappal való gazdálkodás áttekinthetősége, illetve említett problémája, és a frekvenciaelosztás, ami miatt én nem tudom elfogadni a beszámolót.
Ezen túlmenően egyetlen elemet talán még érdemes megemlíteni, amit tavaly is szóvá tettem, hogy ugye az az előző évben számomra abszurdnak tűnt, hogy a frekvenciahosszabbítás megtörtént a két kereskedelmi televízióval, ugyanakkor ugyanabban a beszámolóban szerepelt, hogy az RTL Klubbal, ami ugye hivatalosan RTL Zrt. most, folyamatosan a szerződés módosításáról kell, hogy az ORTT tárgyaljon. Az előző évben szerepelt, hogy még nem fejeződött be ez a tárgyalás, a médiatörvény időközbeni módosításai következtében kellene megállapodni az RTL-lel. Ebben az évben is szerepel, azt megtaláltam, hogy itt még vannak nyitott kérdések, de tételesen még annyi sincs erről, mint az előző évben. Tehát hogy mi is a megállapodás problémája... - most itt nem mennék bele a részletekbe, aki tudja, hogy miről van szó, az tudja, aki nem, annak pedig nem mondanám itt el a részleteket.
Tehát az ismertetett okok miatt a beszámolót nem tudom elfogadni, de általános vitára természetesen alkalmasnak tartom.
Bocsánat, hogy itt még két szót mondok: érvelésem eléggé eltér a kollégák, végkövetkeztetésekben esetleg hasonló álláspontjától. Csak egyetlen elemet említek: ez a háromszor egyharmados politikai műsorfelosztás egy bevett formula, ami szerintem sem jó. Csak egy friss példát mondok: engem tegnap szerepeltetni kívántak egy tévéműsorban, hogy a népszavazásról nyilatkozzak, közszolgálati televízióról van szó. Mivel ellenzéki képviselő nem volt hajlandó megjelenni, ezért kormánypárti képviselő sem szólalhatott meg. Elképzelhető egy más alapon működő közszolgálati politikai műsorarányosság, nevezetesen az, hogy a megszólalás fontosságát veszi figyelembe a műsorszolgáltató, és nem az arányosságot. Én hihetetlenül fontos dolgokat mondtam volna, tehát azt feltételezem, hogy ilyen alapon bekerültem volna a műsorba.
Engem sújtott itt ennek a mechanikus megoldásnak a következménye - természetesen vegyék a mondanivalómnak azt a részét tréfásnak, amit tréfásnak szántam -, de egyébként ez egy bevett dolog, hogy ha mechanikus arányokat alakítanak ki, akkor ezt a háromharmados arányt alkalmazzák. Amióta egyáltalán ilyesmit mérnek az elmúlt tíz évben a médiatörvény hatályba lépése óta, azóta azért a legtöbb műsorszolgáltató, pláne a közszolgálatiak ezt alkalmazzák, tehát ezt én nem kifogásolom, még akkor sem, ha rettenetes hátrányokat szenvedek emiatt.
Nyilván itt pornográfia ügyben hosszú vitákat lehet folytatni. Én megvallom őszintén, nem annyira a kereskedelmi televíziók pornográfiába belecsúszó műsorait tartom elsősorban kifogásolhatónak, hanem ha már erről szó esik, akkor azt - de úgy emlékszem, hogy erről már volt szó a bizottságban -, hogy kódolás nélkül tisztán pornográf műsorokat sugárzó adásra van Magyarországon lehetőség, ami sokkal inkább sérti a nemzetközi normákat és az írott szabályokat, mintsem az, hogy esetleg művészi alkotásokat és pornográfiát nem tud esetleg élesen elválasztani egymástól az ORTT. A bizottságban szóba került, hogy milyen okok miatt, de abszurd megoldás az, hogy kábelhálózatokon, egyébként napközben jámbor utazási műsorokat sugárzó csatornán - amire feltehetően a legtöbb magyar fogyasztó beállítja a tévékészülékét -, ha nem megfelelő időben nyitja ki, vagy kapcsol arra a csatornára, akkor kódolás nélkül olyan pornográf műsorokat talál, ami más országokba csak kódoltan juthat el. Én ezt sokkal súlyosabb problémának érzem, mint ahogy Tellér képviselő úr a problémát jelezte. Most idő hiányában más részletekre nem térnék ki, lényegében elmondtam mindent, amit ez ügyben fontosnak tartottam. Köszönöm szépen.
Jánosi képviselő úr, alelnök úr.
DR. JÁNOSI GYÖRGY (MSZP): Meglehetősen kísért a legutóbbi ORTT-beszámoló nyomán kibontakozott vita - nagyjából hasonló elemekkel találkozunk most is. Ígérem, hogy nem fogom elmondani mindazt, amit akkor elmondtam, de az alapkérdés számomra változatlanul az - és azt gondolom, hogy ezt kell mérlegre tenni, amikor döntünk az elfogadásról -, hogy meddig tart az ORTT autonómiája. Hol van az a határ, ahol ezt az autonómiát még elismerjük, és hol van az, amin túl már azt mondjuk, hogy ebbe a politikának bele kell nyúlnia, ebben a politikának véleményt kell mondania, akár úgy is, hogy nem fogad el egy beszámolót? Ez a legfontosabb kérdés, én azt gondolom, és ez az, amiben soha nem tudjuk, én úgy érzem, pontosan meghúzni a határt.
Sok minden szóba került itt, és sok mindent az ORTT felelősei körébe tolunk, pedig lehet, hogy nem az ORTT-t illeti meg ez a típusú felelősség. Kezdem példákkal: Műsorszolgáltatási Alap támogatási rendszere. Hol van a határ az autonómián belül? Tegye a szívére a kezét mindenki, és mondja meg őszintén: nem fordult még vele soha elő, hogy valaki pályázati úton az ORTT Műsorszolgáltatási Alapjához fordult, és próbált keresni politikai kapcsolatot, hogy politikai erőt, politikai támogatást gyűjtsön magának? Tegye mindenki a szívére a kezét! Találkozott-e már olyannal, hogy valaki nem nyer egy pályázaton megfelelő támogatást vagy pénzt az ORTT-től, és panasszal azonnal a politikát keresi, és próbál ilyen csatornán jogos vagy jogtalan sérelmének valamilyen úton-módon elégtételt tenni? Szabad-e ilyenbe a politikának belemennie? Ez alapvető kérdés. Az én álláspontom az, hogy nem szabad. Ez a kérdéskör a szakmai autonómia kérdéskörébe tartozik. Amiben viszont én azt gondolom, hogy a politikának felelőssége van, és igenis, ebben el kell mondania véleményét, az az, hogy milyen irányú támogatások, pályázatok valósulnak meg az ORTT-nél. Ha kifogásoljuk az ORTT támogatási rendszerét a Műsorszolgáltatási Alapon keresztül, akkor hadd mondjam azt, hogy én pedig teljes mértékben egyetértek azokkal az irányokkal, amelyek ebben a támogatásban a beszámolási időszakban meghatározták az alap működését. Ugye, valamennyien egyetértünk abban, hogy fontos, hogy szépirodalmi művek bemutatására készülő televíziós műsorszámokat támogasson az ORTT? Azt hiszem, igen. Ugye, egyetértünk azzal, hogy hazai kulturális, illetve történelmi témájú televíziós műsorszámok készítését támogassa az ORTT? Igen. Egyetértünk azzal is, gondolom, hogy hazai alkotók gyermek- és ifjúsági tárgyú irodalmi műveinek adaptációját támogassa - és nem folytatom. Én azt gondolom, hogy akkor járunk el helyesen, ha ezekben az elvekben foglalunk állást, és vagy támogatjuk az ORTT törekvéseit, vagy felhívjuk a figyelmét, hogy aránytalan, pontatlan, másra is szükség lenne, de azt, hogy ki kap támogatást és ki nem, és hogy ezt politikailag hogyan transzformáljuk vita tárgyává, én azt gondolom, hogy valahogy messze el kellene kerülnünk. Hol van még ez a határ? Mi az, ami még az ORTT felelősségi körébe tartozik és mi az, ami nem?
Másik példa: pornográfia. Alapvetően egyetértek sok mindennel, csak nézzünk szembe valamivel, amit egyébként elmondott az elnök úr is, és benne van a beszámolóban: a Legfelsőbb Bíróság is rámutatott a fogalmi meghatározás problémáira. Elővehetjük a büntető törvénykönyvet; abban ilyeneket találunk majd, hogy szexuális ingerkeltés célja, ilyeneket találunk, hogy a nemi aktus nyílt ábrázolása és a többi, ugyanakkor másik törvényi meghatározás szerint viszont a legmagasabb korosztály számára még törvényesen sugározható műsorban olyan meghatározás van, hogy a szexualitás közvetlen, naturális ábrázolása, tehát ha valaki ilyet tesz, akkor az tulajdonképpen még törvényes, csak a tizennyolc éven felüli korhatárba kell tenni. Ember legyen a talpán, aki a kettőt összehozza, és képes meghúzni világosan a határt. Persze ismerjük a szélsőséges példákat - elnök úrnak tökéletesen igaza van, Tellér képviselő úrnak is -, tudjuk, hogy melyek azok a csatornák, ahol nem is kell nagyon mérlegelni, mert ránéz az ember, és pontosan tudja, hogy az pornográf műsor. Egyébként jogos az a felvetés, hogy ebben az esetben, azt hiszem, az ORTT-nek meg kellene tennie a szükséges lépést, amire a törvény lehetőséget ad. Nagyon sok olyan elmosódó határ van ebben a kérdésben is, ami hihetetlen nehéz, és én csak becsülöm azt a kísérletet, hogy ha más törvényi jogszabályokban a Legfelsőbb Bíróság által is elismert módon nincs pontos, jól használható meghatározás, megpróbálja legalább a saját hatáskörben valahogy ezt előállítani, hogy valami támpont, mérce, iránytű legyen akkor, amikor egy-egy döntést meghoz, de tényleg nagyon nehéz itt a határokat meghúzni. Megint itt van a kérdés, hogy mennyire utalható akkor az ORTT felelősségi körébe mindez, amit mi adott esetben a saját ízlésünk szerint számon kérünk, de még sincs pontos mérce vagy fogalmi meghatározás a szélsőséges példáktól eltekintve, hogy világos álláspontként az ORTT döntést hozzon ezekben az ügyekben. Ez hihetetlen nehéz. Hol van ez a határ? Meddig tart az autonómia? Nézzünk magunkba! Ahogyan a parlament, ahogyan a pártpolitika viselkedik az egész társadalomban, politikai színtéren a parlament keretei között, ne csodálkozzunk, hogy ez begyűrűzik a társadalom minden szegmensébe, és begyűrűzik az ORTT-be is.
Annak idején, amikor a médiatörvény megszületett, vannak tanúk rá, az volt a kiindulópont - biztosan hibásan -, hogy a politika ezt nyitottan kezeli, és az együttműködési készségre ráerősítve találja meg a megfelelő megoldásokat, ezért jöttek be bizonyos kétharmados szabályok, de ma már világosan látszik, hogy ha a nagy politikában, a pártpolitikában nem az együttműködési készség vezérli a politikai gondolkodást, hanem valami egészen más, a betartás politikája, akkor ne csodálkozzunk azon, hogy az ORTT, ahova pártok delegáltak embereket, gúzsba kötve táncol. Mert való igaz, nem szakmai kompromisszumok vezérlik például a frekvenciák odaítélésének kérdését, hanem politikai alkuk - nevezzük nevén a dolgot.
Ebben a helyzetben, miután így viselkedik a nagypolitika, így viselkednek a pártok, az ő delegáltjaik pontosan ugyanígy viselkednek az ORTT-ben. Nincs kompromisszumkeresés, nincs együttműködés-keresés, politikai alku van vagy működésképtelenség, ez a kettő. Egyik sem jó, egyetértek elnök úrral. Egyik sem jó, de ha emiatt azt mondjuk, hogy nem fogadjuk el az ORTT beszámolóját, akkor magát a parlamentet sem fogadjuk el, sőt, ha egy beszámoló el nem fogadásával azt mondjuk, hogy az ORTT-t fel kell oszlatni, akkor én azt mondom, hogy először a politika oszlassa fel saját magát, a parlamentet oszlassa fel. (Tellér Gyula: Egyetértünk! Azonnal!) Mert az csak következmény, ami az ORTT-ben történik. (Tellér Gyula: Végre!) Ki tehető mindezért akkor felelőssé? Újra és újra ezeket kérdezem. (Tellér Gyula: Új választásokat azonnal!)
Azt gondolom egyébként, hogy ha az elmúlt beszámoló vitája nyomán én támogattam, és a szocialista képviselők támogatták az ORTT beszámolóját, akkor ezt is támogatom, mert azt rögtön hadd tegyem hozzá, hogy mindemellett, minden probléma, minden fogyatékosság, hiányosság mellett ezt a beszámolót én színvonalasabbnak tartom, mint azt, amiről legutóbb vitatkoztunk. Mert pontosabban, célzatosabban, kihegyezettebben történik meg a beszámoló, nagyon odafigyelve arra, hogy mi a kötelezettsége, törvényben előírt kötelezettsége a beszámoló kapcsán az ORTT-nek.
Lehetnek persze igényeink, kérhetünk olyan részleteket is, amiket törvény ugyan nem ír elő, de minket érdekelhet, de akkor azt kérésként kell megfogalmazni az ORTT felé, és azt hiszem, nem számon kell kérni, hogy az hiányzik, mert egyébként, amit a törvény előír, úgy látom, hogy annak megfelel ez a beszámoló. Éppen ezért én az általános vitára is alkalmasnak tartom, és elfogadásra is javaslom.
ELNÖK: Szerintem elnök úr reagálását várjuk.
KOVÁCS GYÖRGY, az Országos Rádió és Televízió Testület elnöke: Köszönöm a szót, elnök úr. Tiszteletben tartva a megcélzott befejezési határidőt, röviden szeretnék szólni.
Először is azt gondolom, hogy a műsorszolgáltató tévedett, amikor a kiegyensúlyozottságra hivatkozással nem fogadta el egy politikai szereplő jelenlétével az interjú elkészítését.
ELNÖK: Jó, ez mellékes...
KOVÁCS GYÖRGY, az Országos Rádió és Televízió Testület elnöke: A műsorvezetőnek ilyen esetben, mint ahogy a Legfelsőbb Bíróság pont a tavalyi évben rámutatott, ellenpontozni kell, és szembesíteni kell ilyenkor a politikai szereplőt a másik oldal releváns nézetével és véleményével. Tehát ez alapján megtagadni... - valami gond volt a műsorszolgáltatónál, ezt csak visszautalásképpen.
Pornográfia. Alapvetően mindenkivel egyetértek. Mindannyian tudjuk, tényleg nagyon könnyen el lehet dönteni, hogy mi az, ami pornográf, és mi nem, az esetek 95 százalékában. Néhány esetnél lehet csúszkálni, de nem ez a jellemző. A kereskedelmi televíziókkal szemben a pornográf tartalmak vonatkozásában nagyon-nagyon ritkán merülnek fel jogsértések, ez abszolút vizsgálat tárgyát képezi rendszeresen. Elvétve fordul ilyen eset elő, a bíróságok is egyedi mérlegeléssel állapítják meg, nem a büntető törvénykönyv fogalmi elemeiből kihasználva, az a büntetőjogilag releváns vetületét tartalmazza a pornográfiának, itt médiajogi tartalmi megközelítésben kell bizonyos kérdéseket megközelíteni. A testület kapta a felhatalmazást a XX. törvényben, hogy az 5-ös kategóriára, és minden egyes kategóriára vonatkozó tartalmi kritériumokat töltse ki a határozatával, tartalommal. Ez megszületett. Én magam azt gondolom, hogy eligazítást nyújt bárki számára a pornográf tartalmak egyértelmű és korrekt meghatározására. Persze viták mindig vannak, mert a műsorszolgáltatónak az az érdeke, hogy ez egy áru, nézőt vonzó, piaci értékkel bíró jelenség, még ha este 9 vagy 10 óra után is kerülhet adásba, nyilvánvaló, hogy piaci értéke, és nézővonzó, és a reklámértékkel bíró időtartamot hosszabbítja meg az ilyen típusú ügyekkel. Még egyszer mondom: szerencsére kevés ilyen konkrét eset fordul elő.
Ami a határon túlról érkező ilyen típusú tartalmakkal kapcsolatban elmondható: két olyan esetet ismerek eddig Európában, ami megpróbált fellépni az ilyen típusú tartalmak ellen. Az egyik Anglia. Az Európai Bíróságon sikerrel védte meg az álláspontját, még a dekóderek forgalmazását is betiltották az Egyesült Királyságban. Nincs ilyen. Ugyanakkor Lengyelország ugyanezt az utat járta, és látható, hogy a fiatal demokráciák kevésbé tudják az érdekeiket érvényesíteni, elbukott ezzel a kezdeményezéssel. Ez nem veszi el a személyes kedvemet attól, hogy megpróbáljuk ezt a rendelkezésünkre álló utat végigjárni.
Nincs döntés, hogy a testület mit választ és mit nem. Amikor a XX. törvény vitája zajlott, ebben a teremben, itt is felmerült annak a lehetősége, hogy kell-e ez az abszolút tiltás, az 5-ös kategória, vagy meg kell határozni azokat az elemeket, amelyek mentén ez mondjuk a XXI. században mégiscsak hozzáférhető ez. Kell-e kötelezni a személyeket, hogy menjenek le a videótékába, vagy vásároljanak ilyen típusú tartalmakat, vagy meghatározott kritériumok mentén mégiscsak bizonyos, már nemcsak televízióról beszélünk, hanem bizonyos tartalmat elérni és szolgáltatni képes eszközökön keresztül ezek megjelenjenek. Mert ma már nemcsak a televízió, ma már a telefonunk is alkalmas a televíziós adás vételére, a hűtőszekrényből is a televíziós tartalmak áradnak. Szóval ma már mindenféle eszközön, interneten és bárhol elérhetők, néhány kattintással ezek a termékek. Tehát valószínűleg korszerű szabályozását kell ennek a rendszernek megoldani.
Mindemellett érvényben van egy hatályos szabályozás, és mi megpróbálunk ennek érvényt szerezni a rendelkezésre álló eszközrendszerünkkel.
Monopolhelyzetek problémája. Kétségkívül a két kereskedelmi televízióról van szó. Beszéltünk gazdasági típusú, reklámpiac típusú monopolhelyzetről, és természetesen ez összecsúszik a tartalmi monopóliummal. Az, hogy a nézettsége 60 százalék, és 90 százalékos reklámpiacot birtokol és fog, ez egyben tartalmi monopóliumot is jelent. A '96. évi I. törvény kettő darab országos kereskedelmi televízió indítására adott lehetőséget, és belekódolta ezt a fajta tartalmi viszonyt. Ugyanakkor pici elmozdulás látható az utóbbi években, hogy ezeknek a televízióknak, vagy országos rádióknak a nézettsége és hallgatottsága némileg csökken, és rendeződik át egy bizonyos értelemben inkább a helyi műsorszolgáltatásokra, mintsem hogy a körzetire. A körzetiek vannak a legnagyobb gondban, ott a befogadó körzet hiánya okozza a legnagyobb problémát, nem találja meg a befogadó körzetét. A helyi könnyebb, mert helyi ügyekről, helyi politikáról, kultúráról, közéletről szól, azt mindenki nagyon szereti, mert mindenki lokálpatrióta legalább annyira, hogy ezeket nézik és hallgatják. A nagyok meg, ugye viszik azt a műsorszerkezetüket, ami mindannyiunk által ismert.
Azt azért nem merném mondani olyan biztosan, mint Tellér képviselő úr mondja, hogy a közszolgálati vállalásaik hogy állnak ennek a két nagy kereskedelmi televíziónak. Legutóbbi emlékeim... (Tellér Gyula: Nem a közszolgálati, hanem egyáltalán...) Ezt megtestesíti a közszolgálati vállalásban, szerintem össze van adva a kettő. A közszolgálati vállalásokat, legutóbbi emlékeim szerint az egyik kereskedelmi televíziónál már nem állt módunkban szankcionálni, mert láthatóan teljesítette. Mindenben, ami szankcionálható volt, éveken keresztül több száz milliós szankciót alkalmazunk, és bizony azokat a vizsgálati módszereket, amit ön hiányol, mi folyamatosan és rendszeresen évente alkalmazzuk, évente beszámoltatjuk a kereskedelmi műsorszolgáltatókat, sőt az egyiket félévente, mert a szerződése úgy szól. Ezekben az arculatról, a vállalásaikról, a közszolgálati tartalmakról, a 3.1-es és a 3.2-es mellékletről percre, darabra, forintra el kell számolniuk.
Pető úr hozzászólásában a beszámoló hiányosságaira utalt, és tényleg fajsúlyosabb és kevésbé fajsúlyos kérdések is napirendre kerültek. Amik kevésbé fajsúlyosak, arra azt mondom, hogy köszönöm szépen, és minden képviselőnek a megszólalásában, ami pozitívum volt, ezúton is szeretném megköszönni.
Néhány jellemzési tétel, meg a helyieknél a helyi önkormányzatokkal való összefonódás és egyebek: igen, ez egy nagyon reális probléma. Úgy néz ki a helyi televíziózás vonatkozásában, hogy 50 százalékát a működési költségeiknek a helyi önkormányzatok biztosítják, 30 százalékánál - átlagot mondok - az ORTT pályázatai jelentik a működési forrásokat, és 20 százaléka a piaci részesedés. Nem jó a kép. És még egy anomáliára utaló jelenség van: amikor színeváltás van az önkormányzatnál egy választásnál, egyes felmérések szerint 60-70 százaléka, más felmérések szerint 80 százaléka a helyi médiumok vezetőinek megváltozik. Tehát valami másra is, nem csupán anomáliákra, működésbeli zavarokra utalnak ezek a jelenségek. Látható, hogy nyilván az húzatja a zenét, aki fizetni tudja ennek az árát.
Nem várható ebben mindaddig elmozdulás, amíg valamiféleképpen független pólusokat nem lehet bevonni. A mi pályázataink célja - ami hír-, sport- és magazinműsorok tekintetében évek óta a legsikeresebb vállalkozása az ORTT-nek -, hogy ilyen esetben próbáljuk egy kicsit legalább a helyi önkormányzatokkal való összefonódás szempontjából a legérdekesebb, legrelevánsabb műsorokat távolabb húzni egy kicsit az önkormányzattól azzal, hogy ezeket a műsorokat mi szeretnénk döntő többségében finanszírozni. Ez a forrás még idén is a rendelkezésünkre áll, meg is emeltük a tavalyi évhez viszonyítva, pont ilyen megfontolásokból indíttatva.
Frekvenciagazdálkodások ügye. Én azt mondom, hogy sajnálom, hogy a beszámolóból nem látszik bizonyos frekvenciagazdálkodási politika, de számos esetben speciális karakterisztikával közműsor vagy nonprofit jelleggel, vagy például piacon lévők erősítése és a szerepük javítása céljából, hálózatba kapcsolódás vagy vételkörzet-bővítés céllal írunk ki pályázatokat. Számos esetben figyelemmel vagyunk arra, hogy a helyi médiapiac mennyire telített, mennyi az ottani forgóeszköz, ami közműsor vagy nonprofit jellegű vállalkozás, és jó néhány frekvenciát adunk vissza az NHH-nak azzal a céllal, hogy nem kívánjuk megpályáztatni, mert ott azon a területen már nem kell további olyan feltételeket teremteni, ami a médiarendszer esetleges fejre állását, bukását vagy ellehetetlenülését okozza.
A Jánosi képviselő úr által elmondottakból egy elemet emelnék ki. Bizony tény, hogy az ORTT nem úgy működik, hogy teljesen függetlenné tudja tenni magát a körülötte lévő hatásoktól. Bizony ezek a kölcsönhatások, egymásra hatások működnek az ORTT-n belül is, próbálják a tagok, elnök, bárki más ezeket a hatásokat valamelyest csillapítani vagy fékezni, de ezek a kölcsönhatások kétségkívül léteznek. Azt gondolom, hogy a relatív frekvenciabőségre, amit egy digitalizáció hozhat, ezekben a kérdésekben alapvető változásokra szükség van, el kell gondolkozni, hogy hogyan tovább ilyen esetekben, és miként lehet ezeket a kérdéseket kezelni. Nem riadnék vissza attól sem, hogy a pályáztatási tevékenységet, mint olyat, a csatornához jutást ebben a relatív bőségben, szemben az objektív szűkösséggel, át kellene gondolni, hogy milyen megoldásokkal kell a jövőben ezekkel a kérdésekkel eljárni. Itt erre esély és lehetőség kínálkozna. Köszönöm szépen a figyelmüket.
ELNÖK: Köszönjük szépen. Nyilván nem lezárva az ügyeket, hiszen a bizottság sokszor, sokféle összefüggésben foglalkozik ezekkel az ügyekkel, tekintettel a részben önként vállalt időkorlátra, a szavazáshoz jutottunk el.
Döntés általános vitára való alkalmasságról, előadók állítása
Először, mint ahogy már jeleztem és az előző napirendi pontnál tettük, magának a beszámolónak az általános vitára való alkalmasságáról szavazunk.
Kérem a képviselőtársakat, hogy aki az ORTT 2006-ról szóló beszámolóját általános vitára alkalmasnak tartja, az kérem, kézfelemeléssel jelezze! (Szavazás.) Tíz igen. Aki nem tartja általános vitára alkalmasnak? (Nincs jelentkező.) Ilyen nincs. Aki tartózkodott? (Szavazás.) Hat tartózkodás.
A bizottság a beszámolót általános vitára alkalmasnak tartja.
Miután írásos javaslat nincs a határozati javaslatra, ahogy azt előre jeleztem, úgy fogom feltenni a kérdést, hogy ki az, aki elfogadásra ajánlja a beszámolót, és utána természetesen a többi kérdést is felteszem.
Aki a beszámolót elfogadásra ajánlja, és ilyen értelmű határozati javaslat megfogalmazását javasolja, az kérem, kézfelemeléssel jelezze! (Szavazás.) Kilenc igen. Aki nemmel szavaz? (Szavazás.) Hat nem. Aki tartózkodott? (Szavazás.) Egy tartózkodás.
A bizottság többsége az elfogadást támogatja.
Ahogy előre jeleztem, az elhangzottakat valamilyen nagyon rövidített formában az indokolásba belefoglalva, ennek megfelelően készítjük el a határozati javaslatot, amit a bizottság nevében benyújtunk. Ez már informális jóváhagyást igényel, hogy akkor felhatalmazást kapunk-e a bizottság munkatársával együtt arra, hogy ezt a bizottság elé terjesztés nélkül benyújtsuk az Országgyűlésnek. Ez a kérdés. Előzetesen jeleztem, hogy ez így van. (A bizottság tagjai egyetértően bólogatnak.) Köszönöm szépen.
Előre kellett volna bocsátanom - ez már csak egy utólagos megjegyzés, nem az ORTT-hez kapcsolódik -, hogy én egy héttel ezelőtt ezt a bizottsági ülést a jövő hétre ígértem. Nem rajtam múlt, hogy most tartottuk meg, de talán nem hátrány, hogy most megtartottuk. A jövő héten nagy eséllyel a Duna Televízió vagy Hungária Televízió Részvénytársaság beszámolóját fogjuk megtárgyalni a bizottsági ülésen, és miután az MTI beszámolója, illetve törvényjavaslata és ez a javaslat is a jövő héten a parlament ülése elé kerül, és ha módosító indítványok vannak, akkor természetesen azokról is tárgyalunk, tehát olyan időpontot kell találnunk, amikor ennek van realitása. Ez a napirendi pont talán az ORTT munkatársait is érinti: jövő héten kedden, inkább a délutáni órákban mintsem a délelőtti órákban lesz a parlament napirendjén.
Köszönöm szépen még egyszer a megjelenést, a segítséget. További minden jót kívánok!
(Az ülés befejezésének időpontja: 12 óra 16 perc)
|
|
Dr. Pető Iván |
Jegyzőkönyvvezető: Biczó Andrea és Várszegi Krisztina