KSB-7/2007.
(KSB-25/2006-2010.)
az Országgyűlés Kulturális és sajtóbizottságának
2007. május 8-án, kedden, 10 órakor
a Képviselői Irodaház V/569. számú termében
megtartott üléséről
Tartalomjegyzék
Napirendi javaslat*
Az ülés résztvevői*
A bizottság részéről*
Megjelent*
Helyettesítési megbízást adott*
Meghívottak részéről*
Hozzászóló(k)*
Elnöki megnyitó*
A napirend elfogadása*
A rádiózásról és televíziózásról szóló 1996. évi I. törvény jogharmonizációs célú módosításáról (T/2908. szám)*
A műsorterjesztés és a digitális átállás szabályairól (T/2909. szám)*
Dr. Sarkady Ildikó szóbeli kiegészítése*
Kérdések, hozzászólások*
Döntés általános vitára való alkalmasságról, előadó állítása*
A közokiratokról, a közlevéltárakról és a magánlevéltári anyag védelméről szóló 1995. évi LXVI. törvény módosításáról (T/2910. szám)*
Dr. Szabó Krisztina szóbeli kiegészítése*
Kérdések, hozzászólások*
Döntés általános vitára való alkalmasságról, bizottsági előadó állítása*
Elnököl: Dr. Pető Iván (SZDSZ), a bizottság elnöke
Dr. Jánosi György (MSZP), a bizottság alelnöke
Halász János (Fidesz), a bizottság alelnöke
Alföldi Albert (MSZP)
Bókay Endre (MSZP)
Fedor Vilmos (MSZP)
Lukács Zoltán (MSZP)
Dr. Vitányi Iván (MSZP)
Dr. Cser-Palkovics András (Fidesz)
Dr. Gyimesi Endre (Fidesz)
Kiss Attila (Fidesz)
Tellér Gyula (Fidesz)
Vincze László (Fidesz)
Dr. Lukács Tamás (KDNP)
Helyettesítési megbízást adott
Dr. Vitányi Iván (MSZP) dr. Jánosi Györgynek (MSZP)
Halmai Gáborné (MSZP) Fedor Vilmonsnak (MSZP)
Alexa György (MSZP) Lukács Zoltánnak (MSZP)
Dr. Schiffer János (MSZP) Alföldi Albertnek (MSZP)
Gulyás Dénes (Fidesz) Halász Jánosnak (Fidesz)
Kubatov Gábor (Fidesz) Kiss Attilának (Fidesz)
Dr. Sarkady Ildikó médiapolitikai főtanácsadó (Miniszterelnöki Hivatal)
Dr. Szabó Krisztina osztályvezető (Önkormányzati és Területfejlesztési Minisztérium)
Dr. Sonkoly Gábor tanácsos (Önkormányzati és Területfejlesztési Minisztérium)
(Az ülés kezdetének időpontja: 10 óra 10 perc)
DR. PETŐ IVÁN (SZDSZ), a bizottság elnöke, a továbbiakban ELNÖK: Tisztelt Bizottság! Tisztelt Vendégek! A bizottsági ülést elkezdjük.
A bizottsági ülés javasolt napirendjét a képviselőtársak megkapták, három ügy szerepel a bizottság mai ülésének napirendjén, legalábbis a javaslat szerint, két médiaügyet érintő törvényjavaslat, az egyik az úgynevezett médiatörvény jogharmonizációs módosítása, a másik a digitális átállásról szóló törvény, és a harmadik javasolt napirend a levéltári törvény módosítása.
Kérdezem a képviselőtársakat, hogy a napirendhez van-e valakinek észrevétele, javaslata. Ilyet nem látok. Akkor kérdezem azt, hogy ki az, aki a javasolt napirendet... (Cser-Palkovics András: Egy megjegyzés!) Cser-Palkovics képviselő úr!
DR. CSER-PALKOVICS ANDRÁS (Fidesz): Köszönöm. Alelnök úr terjesztette volna elő, de még nem érkezett meg.
Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Egy kérésünk lenne, hogy az 1. és a 2. napirendi pontot cseréljük fel, hiszen technikailag végig arról volt szó, hogy digitális törvény, és utána jogharmonizáció. Egyszerű technikai jellegű kérés ez.
ELNÖK: Gondolom, ennek nincs különösebb akadálya. Én a kormány képviselőjével úgy állapodtam meg, hogy ő a maga mondanivalóját összevontan adja elő, tehát ez csak szavazási sorrendet jelent, gondolom, a vita együttes lefolytatásának sincs akadálya. (Nincs ellenvetés.)
Ennek megfelelően tehát kérdezem a bizottság tagjait, hogy ki az, aki a szavazási sorrendet felcserélve elfogadja a javasolt napirendet. (Szavazás.) A bizottság határozatképes, és a javasolt napirendet elfogadta.
A műsorterjesztés és a digitális átállás szabályairól (T/2909. szám)
Most külön is üdvözlöm a kormány képviselőit, és megkérem Sarkady Ildikót, hogy a két előterjesztéssel kapcsolatban röviden foglalja össze a mondanivalóját. Köszönöm szépen.
Dr. Sarkady Ildikó szóbeli kiegészítése
DR. SARKADY ILDIKÓ médiapolitikai főtanácsadó (Miniszterelnöki Hivatal): Köszönöm. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Amint az önök előtt is ismert, hiszen ebben a körben is volt már alkalmunk beszámolni róla, hogy Magyarország átfogó médiaszabályozási reform előtt áll, és ennek a szabályozási reformnak, most mondjuk úgy, kettő, talán inkább másfél alappillérét letettük önök elé. A kormány elfogadta a műsorterjesztésről és a digitális átállásról szóló törvény tervezetét, ezzel megteremtettük az átvitelrendszer, a műsorterjesztés piacának jogi környezetét.
A törvénytervezet a digitális átállás stratégiájának megfelelően az erős multiplex modell mellett teszi le a voksot. Ez azt jelenti, hogy az állam nem darabonként pályáztatja meg az egyes műsorszolgáltatókat, illetőleg műsortartalmakat, hanem úgynevezett multiplexeket, átvitelrendszereket, multiplex-üzemeltetést pályáztat, és a multiplex-üzemeltetőnek lesz lehetősége arra, hogy az egyes műsortartalmakra szerződéseket kössön.
Jelenleg három multiplex áll rendelkezésünkre. A 90 százalékos, legnagyobb lefedettségű multiplexre, amint azt önök is tudják, a tavaly november vége óta folytatott ötpárti tárgyalások eredményeként négypárti megegyezés született. A négypárti megegyezés tartalmazza azt, hogy a közszolgálatiságot preferáljuk, és amint arról én már önöknek referáltam, a kormány szándéka is ez, hogy ebben a globalizálódó világban a közszolgálatiságot, a magyar tartalmat, a magyar kultúra megőrzését és a magyar nyelvet támogassuk. Ennek keretében ezért a legnagyobb lefedettségű, 90 százalékos multiplexre előjoguk van a közszolgálati tartalmaknak, ugyan pályáztatás eredményeként, de automatikusan fel fognak kerülni erre a multiplexre.
A megállapodás értelmében szerződéskötési kötelezettség áll fenn a legalább négy éve működő hír- és közéleti műsorokat sugárzó tartalmakkal, illetőleg nem vettük el a lehetőséget, illetőleg biztosítani kívánjuk azt, hogy a jelenleg működő országos kereskedelmi televíziók abban az esetben, ha 2009. december 31-éig az analóg műsorszolgáltatásukat befejezik, akkor szintén helyet kaphatnak ezen a multiplexen.
Hangsúlyozni szükséges azt, hogy egyrészt médiafogyasztási szempontokból tartottuk megfontolandónak és kívánatosnak, hogy a lakosság, a médiafogyasztó a jelenlegi szolgáltatásokhoz való jutást megkapja. Hangsúlyozni szükséges azt is, hogy ez a törvény nemcsak a digitális átállás menetét és folyamatát szabályozza, hanem a műsorterjesztés eddig szabályozatlan piacát is törvényi szinten kívánja regulázni.
Az ötpárti tárgyalások eredményeként a pártok szükségesnek és indokoltnak tartották, hogy az elektronikus hírközlési törvény értelmében a frekvenciapályáztatást lebonyolító Nemzeti Hírközlési Hatóság pályáztatási folyamatát ellenőrizze. Az erre a célra létrehozandó, az Országgyűlés felügyelete alatt álló ad hoc bizottság az állásfoglalásait kétharmados többséggel hozza meg, és szakhatóságként fog működni, ebben a kérdésben tehát jogorvoslati lehetőséget az alkotmány szerint biztosítunk a határozataival szemben.
Szükséges azt is látni, hogy a digitális műsorterjesztésről szóló törvény beleilleszkedik abba a jogalkotási folyamatba, amely a következő fél évben kezdődik. Jelenleg, amint önök is tudják, a nemzeti audiovizuális médiastratégia kidolgozása van folyamatban, hiszen mindannyian tudjuk, hogy a tartalomszabályozás felülvizsgálata nagyon fontos kérdés, mondhatni, szinte fontosabb, mint az átvitelrendszer korszerűsítése, illetve jogi környezetének a megteremtése.
Azzal a nem titkolt szándékkal bocsátom önök elé most ezt a tervezetet, és lényegében a jogharmonizációs célú Rttv. módosítását is megtárgyalásra, hogy 11 év óta először, és ez a pártoknak köszönhető, megegyezés van a tekintetben, hogy erre a szabályozásra szükség van, és ezzel elkezdődik talán egy hazai médiareform.
Az Rttv. jogharmonizációs célú módosításával, ezzel a jogszabálytervezettel most egy régóta fennálló kötelezettségünknek tettünk eleget, hiszen most harmadízben kerül ez a jogszabálytervezet a parlament elé. Nyilvánvaló, hogy a vételkörzet-korlátozás az európai uniós rendelkezéseknek nem felel meg, mind a vonatkozó versenyirányelv rendelkezéseibe ütközik, mind pedig a vonatkozó hírközlési irányelvekbe. (Az ülésterembe érkezik dr. Vitányi Iván.)
Ennek megfelelően viszont szükséges volt, és ezért is jó, hogy a két törvény együttesen kerül a parlament elé, olyan tartalmi garanciákat megteremteni a digitális átállásról szóló törvényben, amelyik a médiapluralizmust, illetőleg a kultúra sokszínűségét biztosítja. (Az ülésterembe érkezik Bókay Endre.) Erre a hírközlésjogi irányelvek is lehetőséget adnak, hiszen pont ebből a két szempontból a hírközlési szervek részére is előírható különböző kötelezettség.
Köszönöm a figyelmüket, és visszaadnám a szót elnök úrnak.
ELNÖK: Köszönjük szépen a tájékoztatást. A képviselőké a szó, a két törvényjavaslat általános vitára való alkalmassága a bizottsági ülés témája. Tessék parancsolni! Észrevételek, kérdések, hozzászólások. Lukács képviselő úr!
DR. LUKÁCS TAMÁS (KDNP): Tegnap a KDNP képviselőcsoportja mind a két törvény napirendre tűzésénél tartózkodott, azért, mert a plenáris ülés nem alkalmas arra, hogy véleményünket kifejtsük egy ilyen szavazás során, azonban egy bizottsági ülésen a "nem" szavazatomat indokolni kell.
Kezdem az egyszerűbbel. Államtitkár asszonynak azzal a mondatával kezdem, hogy a tartalomszabály felülvizsgálata fontosabb kérdés még a digitalizálásnál is. Én azt gondolom, hogy ugyan a megállapodást nem írtuk alá, de jegyzőkönyvek igazolják, hogy a Kereszténydemokrata Néppárt mindenképpen a törvényhozásban érdekelt, de semmiféle olyan fajta kompromisszumok megkötésében, ami nem a nyilvánosság előtt, és nem a törvényhozás előtt folyik, nem érdekelt.
Azt gondolom, hogy ha a tartalmi szabályozás ilyen fontos, akkor a tisztességes eljárás, ugyanúgy, ahogy tartalmazza a megállapodás is, vagy tartalmazzák a jegyzőkönyvek is, ha együttesen kerül, és nem egy esetleges országgyűlési határozattal, ami betarthatatlan és számonkérhetetlen, hiszen mondjuk 1990 óta legalább száz ilyet felsorolunk, akkor nincsenek meg azok a jogi garanciák, és nincsenek meg azok a biztosítékok, amik tényleges tartalmi szabályozásra ösztönöznék a magyar parlamentet, és valóban egy médiapiaci szabályozásról, és nem egy törvényről beszélünk.
Kezdem az elsővel: az európai uniós jogharmonizációs kapcsolat gyakorlatilag technikai kérdés, ez ellen egyetlenegy kifogásunk van, hogy nem ez volt az ígéret. Az ígéret az volt, hogy a digitális törvény a médiatörvény módosításával együtt kerül a parlament elé, és azokat együtt láthatjuk, nem beszélve arról az alkotmányos aggályról, hogy egy egykettedes törvénynek lehet-e egy kétharmados törvény a háttértörvénye, vagy rendelkezhet-e úgy a törvény, hogy a kétharmados törvény csak akkor alkalmazható - amivel kapcsolatban azért vannak tartalmi kérdések -, ha az egykettedes törvény engedi. Ezt a kérdést azért vagyok kénytelen felvetni, mert nagy örömünkre szolgál, hogy amilyen alkotmányos aggályokat felvetettünk a tárgyalások során, azok közül már több kikerült a jelenleg parlament elé került törvényből. Úgy tűnik, hogy továbbra is hangoztatnunk kell azokat az alkotmányos kérdéseket, amelyek megoldása, úgy tűnik, hogy a jelen törvénytervezetben sem sikerült.
Ez egy alapkérdés. Ha nem jogszabályt alkotunk, hanem jogrendben gondolkodunk, és ha az elmúlt 15 évet vagy azokat a trendeket vesszük figyelembe, amely a magyar médiapiacon ma van, akkor el kell gondolkozni azon, hogy megfelelő jogalkotási dolog-e az, ha egy lényegében technikai jellegű törvénnyel előrerohanok. Azért ne felejtsük el, hogy egy izolált nyelvterületen élünk, ne felejtsük el, hogy az a bulvárosodási folyamat, ami elindult Magyarországon, valahol mindannyiunk felelőssége. Azt gondolom, hogy a helyes jogalkotási metódus az, ha nem hátrahagyjuk a tartalmi és nehéz kérdéseket, hanem a két kérdést együttesen kezeljük - ebben partnerek vagyunk. Abban nem vagyunk partnerek, hogy - ahogy a megállapodás is tartalmazza - a tartalmi kérdések teljesen homályos módon bekerüljenek valami országgyűlési határozatba, ami senkitől számon nem kérhető. Meggyőződésem, hogy majd a ciklus végén egymásra fogunk mutogatni, hogy miért nem született meg a médiatörvény. Semmi nem indokolja az ilyenfajta eljárást. Remélem, hogy az államtitkár asszony részéről csak nyelvi tévedés volt, amikor a parlamenti bizottságot szakhatóságnak nevezte, mert a törvényből ezt már így kikerült. Igaz, hogy ez a tárgyalási mód, hogy tegnap megkaptuk az anyagot, és ma itt határozunk érdemi kérdésekről. Ez is felveti azt a kérdést, hogy vajon megérdemeljük-e azt a presztízsveszteséget, ami a magyar parlamentet érte - a válaszom rá az, hogy megérdemeljük. Ilyen körülmények között, azt gondolom, ha ehhez mi asszisztálunk, akkor ezt megérdemeljük, mert ilyen törvényeket így tárgyalni, hogy hétfőn kapod meg, kedden szavazol, lehetséges, csak nem biztos, hogy tisztességes.
Visszatérve az előző dologra: szakhatóságnak nevezte államtitkár asszony a parlamenti eseti bizottságot. Hála istennek, a törvényben az volt, hogy a közigazgatási eljárás szabályai vonatkoznak a parlamenti eseti bizottságra, ez már kikerült, ezt a törvényességi észrevételünket megtettük, és nem tudunk mást csinálni, minthogy folyamatosan megtesszük a törvényességi észrevételünket, tudniillik ez a dolgunk. Azt gondolom, hogy a magyar parlament presztízsének védelme érdekében az nem lehetséges dolog, hogy a parlamenti bizottsági valami közigazgatási szerv ellenőrzése alá helyezzük; fordítva lehetséges. A törvény ugyan azt szándékozná, hogy a parlamenti bizottság ellenőrizze a közigazgatási szervet, de ha megnézzük a jogosítványokat és jogköröket, akkor ez tartalmilag egyáltalán nem felel meg ennek a kritériumnak.
Azt gondolom tehát, hogy amikor a Kereszténydemokrata Néppárt nevében mindkét törvényre nemmel kell szavaznom, akkor jelen esetben ez a fórum alkalmas arra, hogy megindokoljam a véleményemet. Továbbra is az az álláspontom, hogy alkotmányos és a magyar médiapiac érdekeit szolgáló törvényalkotásban érdekeltek vagyunk, és abban részt kívánunk venni, azonban olyanfajta törvényalkotási módozatokhoz, amely nem ezeken az elveken alapul, azt gondolom, hogy nem adhatjuk a nevünket.
ELNÖK: Köszönjük szépen. További észrevételek? Cser-Palkovics képviselő úr!
DR. CSER-PALKOVICS ANDRÁS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Bizottság! Azt gondolom, hogy ez előtt a bizottság előtt nem kell hangsúlyozni a digitális átállás tekintetében azokat a pozitív dolgokat, amit ez az átállás, mint lehetőség hordoz magában. Azt sem kell hangsúlyozni, hogy talán ez a terület lehet az, ahol a 2012-es időpont előtt jóval nem kullogunk Európában valami után, hanem valamit korán, lehetőségeinkhez képest nagyon korán tudunk átvinni. Ez egy fontos és mindenképpen támogatható elképzelés.
Az ötpárti tárgyalássorozatot, illetve a négypárti megállapodást tükrözi az a tervezet, ami múlt héten - ha jól emlékszem, pénteken - került futárpostával a kezünkbe. A tervezet tekintetében és egyáltalán az egyeztetések során a Fidesz a garanciális elemek meglétét tartotta a legfontosabbnak, hogy azok bekerülnek-e a törvénybe, és biztosítják-e azokat a garanciális elemeket, amiket mi szükségesnek tartottunk. Mik voltak ezek? Nagyon röviden: egyrészt a kétharmadosság kérdésének rendezése, tehát az, hogy a digitális átállásról szóló törvény legfontosabb részei kétharmados arányban kerüljenek elfogadásra, és ez a kétharmadosság kísérje végig egyébként nemcsak a törvény elfogadását, hanem azt követően a pályáztatás folyamatát is annak kiírásától egészen az eredményhirdetéséig, tehát a teljes szakaszát és a teljes folyamatát. Ez a törvényben megvalósult. Egyébként nem titok, hogy a tárgyalások során erre tett a Fidesz önálló elképzelésekből álló törvénytervezet-tervezetet is, de azt követően a kompromisszumok végül is a parlamenti eseti bizottsághoz vezettek, és ez került be a megállapodásba, illetve a Dtv. tervezetébe. Ez lenne a második pont, amit mi garanciális elemnek tartottunk, hogy mindenképpen legyen meg az a fórum, ahol a pályáztatás egész folyamatában egyfajta ellenőrzési lehetőség zajlik a nyilvánosság bevonásával - ez végül a parlament eseti bizottsága. Itt meg kell jegyezni, egy megállapodás része az, hogy az eseti bizottságról szóló országgyűlési határozati javaslat a Dtv. elfogadását megelőzően kerül a parlament által elfogadásra. Ez mintegy feltétele annak, hogy utána a digitális törvény is kétharmados szabállyal a négypárti megállapodásnak megfelelően átmenjen. Ez is egy garanciális elem, ez is bekerült a digitális törvénybe, és bekerült annak az alapját képező négypárti megállapodás szövegébe is.
A harmadik pont a tartalomszabályozás kérdése, ahol pedig azok, akik aláírták ezt a megállapodást - de remélem, hogy ebben a tekintetben bővebb ez a kör - kötelezettséget vállaltak arra, hogy a tárgyalásokat folytatják, és meghatározott időpontig az új médiatörvényt, ami tulajdonképpen a média tartalmi szabályozásának kérdéseit rögzítheti és oldhatja meg talán azokat a feszültségeket vagy azoknak legalább jelentős részét, ami ebben a mai szabályozásban benne van, ezt végigtárgyalják, azt követően pedig természetesen elfogadják. Ha ez megtörténik, akkor talán egy hosszú idő folyamatára kerülhet pont abban a tekintetben, hogy egy 10-11 éves procedúrát követően nemcsak egy technikai, hanem bizony egy tartalmi szabályozás tekintetében is előrelépés történhet. A Fidesz ezt látja a digitális törvénytervezetben, ezt látta a megállapodástervezetben is, amit egyébként aláírásával megerősített, és azt látjuk, hogy ha a következő napokban, hetekben a módosító indítványokkal - olyan módosító indítványokkal, amelyek minimum négypárti, közös módosító indítványként kerülnek beterjesztésre - tovább javítható ez a törvénytervezet, erre készen állunk természetesen, hiszen ez is a megállapodás részét képezte. Az, hogy többhónapos tárgyalássorozatot követően ma erről beszélhetünk, azt gondoljuk, hogy mindenképpen előremutató, és reményt mutat egyébként nemcsak a tartalomszabályozás, hanem lehet, hogy egészen más területek vonatkozásában is. Lehet, hogy máshol is így kellett volna zajlani vagy így kellene folynia a folyamatoknak, és akkor más területeken is előrébb tartanánk. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönjük szépen. Jánosi alelnök úr!
DR. JÁNOSI GYÖRGY (MSZP): Tisztelt Bizottság! Egy látszólag nem ide tartozó kérdéssel szeretném kezdeni. Azt hiszem, hogy van annak politikai üzenete, és van annak politikai jelentősége, hogy az elmúlt időszak eléggé éles politikai állóháborúja után bizonyos kétharmados törvényeket illetően a parlament legjelentősebb pártjai megegyezésre tudtak jutni, kellő bölcsességgel, kellő kompromisszumkészséggel. Azt hiszem, hogy ennek valóban van politikai üzenetértéke, és jó lenne, ha a jövőben erősödne az a tendencia, hogy ilyen horderejű ügyekben egy nyelvet tudunk beszélni, még akkor is, ha kemény viták után kompromisszummal zárulnak a tárgyalások.
Amit szeretnék mondani még, az az, hogy ebben, amit eddig elmondtam, én azt hiszem, hogy kitüntetett szerepe volt Sarkady Ildikónak és lelkes kis csapatának, akik - hogy mondjam - kellő toleranciával, türelemmel kezelték az ötpárti tárgyalásokat. Végül is az a magatartás, az a fajta politikai magatartás, ami ebben a kérdésben a kormány oldaláról megnyilatkozott, azt hiszem, döntő eleme volt annak, hogy sikerült megállapodni egymással.
Amiről beszélni szeretnék még, az az időtényező, és ezzel már egy picit Lukács képviselő úr mondataira is szeretnék reagálni.
Nagyon komoly elem az időtényező, és mind a két törvény esetében. Komoly elem, mert mindannyian tudjuk, hogy a médiatörvény bizonyos passzusait az Európai Unió kifogásolta, és az Európai Bíróság előtt van az ügy, amiben a várható ítélet egyértelmű: el fogják marasztalni Magyarországot, ha azt a bizonyos vételkörzet-korlátozási részt nem vesszük ki a médiatörvényből. Azt gondolom, hogy az egyetlen megoldás erre, az Európai Unióval folytatott vitára az, hogy módosítjuk ezt a törvényt, és kivesszük a nem odaillő elemeket, amelyek ráadásul nincsenek összhangban az Európai Unió irányelveivel sem.
De ugyanígy fontos az időtényező a digitális átállás kérdésében is, és ez az, amit megértettek a pártok az ötpárti tárgyalás során, hogy ha húzzuk az időt, nemcsak kullogni fogunk Európa után, és nemcsak bénítjuk a környező másik tíz ország digitális átállásának ügyét, hanem ha húzzuk az időt, akkor bizony értelmét fogja veszíteni ez a törvény. Mert mindannyian tudjuk, hogy jelen pillanatban a földfelszíni digitális sugárzás kérdései vannak napirenden, és azt is mindannyian tudjuk, hogy ez ma, a magyar lakosságnak a 25-30 százalék közötti részét érinti, azt a részét, amely még a műholdas vétellel, vagy a kábelrendszerekkel nem volt elérhető.
Mindannyian tudjuk, hogy hihetetlen tempóban folyik az ország bekábelezése, és itt minden hónap, minden félév olyan időveszteség, ami pótolhatatlan a következő időszakban. Tényleg iszonyú sebességgel zajlik a kábelrendszerek terjesztése, és ha késünk egy fél évet, egy évet, eljuthatunk oda, hogy már csak a lakosság 5-10 százalékos arányáról beszélhetünk, és akkor bizony a törvényben előírt pályáztatási rendszerben várhatjuk majd a pályázókat, de lehet, hogy nem lesz senkinek üzleti alapon érdeke abban, hogy beszálljon ebbe a fajta versenybe.
Azért is fontos ez a törvény - és ezt szeretném aláhúzni -, mert végre megpróbálja szabályozni a műsorterjesztés eddig meglehetősen szabályozatlan piaci rendszerét. Mindannyian tudjuk, hogy monopolhelyzet közeli állapotok alakultak ki sok területen a kábelrendszereket illetően, és nem véletlen talán, hogy ha a telekommunikációs szolgáltatási árakat figyeli valaki, az elmúlt időszakban azt látja, hogy a piaci verseny szinte mindenütt csökkentette az árakat. Egyetlenegy kivétel volt ez alól, a kábelszolgáltatás, ahol 20-30 százalékkal folyamatosan nőttek az árak.
Ezért is húztam alá az időtényezőt. Ezért is fontos, mert abban egyetértek Lukács képviselő úrral, hogy a tartalomszabályozás legalább olyan fontos kérdés, mint a digitális átállás megtervezése, de az időtényező, az idő szorításában azt gondolom, hogy jó és megfelelő megoldás született. Azt hiszem, egy országgyűlési határozat azért kellő garanciát ad arra, hogy azok a pártok, akik aláírták ezt a megállapodást, valóban elkötelezzék magukat arra, hogy a pályáztatás végéig közös akarattal, úgy, ahogy a digitális átállásról szóló törvényt, meghozzák a médiatörvény új tartalmi szabályozási elemrendszerét. Egyáltalán nem reménytelen ez, Lukács képviselő úr! Egyáltalán nem reménytelen, nemcsak azért, mert a digitális átállás kérdésében lehet látni, hogy megvan a nyitottság és a kompromisszumkészség a pártokban, hanem azért sem reménytelen, mert emlékeztetem mindannyiukat, hogy fél évvel ezelőtt beszéltünk az európai uniós médiairányelvekről, és annak magyarországi vonatkozásairól, és akkor is egy nyelvet beszélt mind a két oldal, amikor a tartalomszabályozás bizonyos kulcsfontosságú elemeit kitette az asztalra. Tehát én azt hiszem, nagyon közel vagyunk tartalomszabályozási kérdésekben is a megállapodáshoz, és mindez előkészíthető.
Én örülök annak tehát, hogy megszületett ez a négypárti megállapodás. Ebben a szocialista frakció is elvállalta a maga szerepét, és azt hiszem, mindent megtettünk annak érdekében, hogy ezek a kétharmados törvények a parlament elé kerülhessenek, és hogy megszülessen végre az a kétharmados törvénymódosítás a médiatörvényt illetően is, ami nélkülözhetetlen számunkra.
Én köszönöm csak mindenkinek a nyitottságát, a kompromisszumkészségét, azt hiszem, jó kompromisszum született, és természetesen folytatni kell ezeket az ötpárti tárgyalásokat, nemcsak a benyújtott módosító indítványok elkészülésekor, hanem a tartalomszabályozás előkészítésének ügyében is. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönjük szépen. A jelen lévő negyedik párt nevében, igyekezve nem ismételni az előttem szólókat, mondanám el az SZDSZ-frakció álláspontját.
A Miniszterelnöki Hivatal részéről folytatott koordináló, egyeztető munkát én is szeretném megköszönni. Azt gondolom, valóban mindannyian, pártállástól függetlenül csak méltányolni tudjuk azt a munkát, amit a Miniszterelnöki Hivatal szűk stábja ez ügyben végzett. Természetesen itt minden párt is, ha tetszik, dicséretet érdemel, hiszen mindenki kompromisszumkésznek mutatkozott. Szerintem a nyilvánosság nem is igazán ismeri a megállapodás politikai és médiaügyön túlmutató jelentőségét, hiszen valóban, ahogy itt többen elmondták előttem, nem rutinművelet a parlamentben a kétharmados törvényekben egyetértés. Tudtommal a határőrség és a rendőrség integrációja ügyében most van hasonló kialakulóban, de tudjuk, hogy a médiaügyek 16 éve a kölcsönös bizalmatlanság által befolyásolt ügyek. Tehát nem egyszerűen kétharmados ügyben született, úgy tűnik, kompromisszumos javaslat, hanem egy olyan területen született ötpárti, jobban mondva négypárti megállapodás, amely területet a rendszerváltás óta kölcsönös bizalmatlanság határozott meg.
Tartalmi kérdésekről én itt nem nagyon tennék említést, pusztán, reflektálva is arra, amit Lukács képviselő úr mondott, szerintem hazafias értelemben az az elkötelezett magatartás, amit a másik négy parlamenti párt mutat. Ma, aki ismeri ennek a területnek a működését, pontosan tudja, hogy a legdinamikusabban növekvő műsorterjesztő a határokon túlról dirigál, a DigiTV, amiről az imént Jánosi képviselő úr beszélt. Ez azt jelenti, hogy ha nem születik meg a tartalomszabályzást megelőzve ez a törvényjavaslat, illetve nem születik döntés, akkor egy külföldről vezérelt műsorszolgáltató, illetve műsorterjesztő teszi lehetetlenné a digitális átállás elképzelt módját Magyarországon.
Én nem szeretném itt az érdemi vitát lefolytatni Lukács képviselő úrral, pusztán, ahogy szokás mondani, a jegyzőkönyv kedvéért mondom, hogy a parlamenti pártok közül mindegyik szakértővel és politikussal képviseltette magát az ötpárti tárgyalásokon. Ami elhangzott itt, abból nekem úgy tűnik, hogy szerencsés lett volna, ha a KDNP is ezt a módszert követi, mert ami elhangzott, abból úgy tűnik, hogy vannak félreértések. Egy elemre térnék csak ki, erre a bizonyos eseti bizottságra, amely a pályáztatás egész rendszerét kontrollálja: itt nagyon rigorózusan arra törekedtek a pártok, és sokszor erős vitában voltak egymással, hogy olyan megoldást találjanak, amely közigazgatási jogosítványokat nem von el, és szigorúan a parlamenti ellenőrzési kereteken belül marad. Nem vont el szerintem semmilyen olyan jogosítványt a közigazgatástól a parlamenti eseti bizottság rögzített feladata, ami alkotmánysértő lenne, és különösen nem áll az az eset, amire a képviselő úr utalt, hogy esetleg a parlamenti eseti bizottság lenne valamilyen közigazgatási hivatalnak, szervezetnek alárendelve. Erre mondom azt, hogy valószínűleg a tájékozottság hiányának következményével van dolgunk, amikor azt hallottuk, amit hallottunk. Én tehát, még egyszer, a megállapodás jelentőségét hangsúlyoznám és azt, amit az előttem lévők már elmondtak, hogy remélem, hogy a parlamenti vita során a módosító indítványokban, ha ilyenek lesznek, egyet tudunk érteni, és nem lesz különösebb akadálya annak, hogy a négy párt egyetértése megmaradjon a továbbiakban is.
Nekem az elmúlt szűk időben, amióta a megállapodás megszületett, az a benyomásom, hogy akik megismerik a törvényjavaslat szövegét, és korábban bizalmatlanul kezelték a megállapodást, miután érdemben megismerik a szöveget, megnyugszanak, és kevesebb a kétség az ügyben, hogy üzleti alapon van-e esély a pályázat sikeres lefolytatásának. Én is elkötelezettnek érzem magam, illetve az SZDSZ-t a tartalomszabályozás ügyében. Valóban, abban igaza van Lukács képviselő úrnak, hogy egy parlamenti határozat - miután lefejezéssel nem tudják a képviselőket fenyegetni, ha nem hajtják végre a határozatot - abban az értelemben nem bír kötelező erővel, mintha már meglett volna a megállapodás, de szerintem indokolt, hogy a mostani szabályozás, éppen a bonyolultsága miatt, megelőzze a tartalomszabályozás kérdését. Miután mindannyian elkötelezettek vagyunk ebben az ügyben, tehát tartalomszabályozás ügyben, akiknek módunk van rá, a médiatörvény körülbelül megszületése óta mondjuk, hogy itt alapvető problémák megoldatlanok. Én is optimista vagyok, és remélem, hogy ha ugyanolyan jó szándékkal közelítenek a pártok az ügyhöz, mint a digitális átállás szabályozásához, akkor a magunk számára kitűzött határidőben megszületik ez a törvényjavaslat is. Köszönöm szépen.
További képviselői hozzászólások következnek, ha van rá igény. (Nincs jelentkező.) Ha nincs, akkor Lukács Tamás képviselő úrnak adom meg a szót.
DR. LUKÁCS TAMÁS (KDNP): Nem is feltételezem, hogy rossz szándékból, esetleg félreértésből, az államtitkár asszony azt mondta, hogy az eseti bizottság szakhatóságként jár el; közigazgatási eljárási törvényben jogászok számára ez egy meghatározott kategória, tehát azt is jeleztem, hogy remélem, ez csak egy nyelvbotlás volt. Azt is jeleztem, hogy igaz, hogy ezeken a tárgyalásokon, éppen a biztosítékok hiánya miatt, a KDNP szakértői szinten képviseltette magát, ugyanakkor jeleztem azt is, hogy mindazon észrevételek közül, amiket megtettünk a törvénnyel kapcsolatban és alkotmánysértőnek tekintettünk, hála istennek, a jelenleg benyújtott törvényből sok kikerült; sajnos, nem minden, tehát féltem a törvényt egy esetleges alkotmányossági kontrolltól.
ELNÖK: Tessék parancsolni! Kérem, hogy a kormány nevében reagáljon az elhangzottakra.
DR. SARKADY ILDIKÓ (Miniszterelnöki Hivatal): Köszönöm szépen. Mindenekelőtt megköszönöm az elismerő szavakat, mind Jánosi György, mind Pető Iván, mind Cser-Palkovics Andrástól kapott dicsérő szavakat. Azt gondolom, hogy valamennyien egy kemény munkán vagyunk túl, és azt gondolom, valóban csak így lehet Magyarország érdekében a jövőben a legfontosabb kérdéseket megtárgyalni. Ha ez példamutató, akkor remélem, hogy átveszik a példát más területek koordinálói is.
Azt gondolom, hogy érdemben nem kell válaszolnom a kérdésére, Lukács Tamás képviselő úrnak viszont szeretnék válaszolni, kiegészítve mindazt, amit már elnök úrtól, illetve a két képviselő úrtól hallottunk. Valóban nagyon fontos a tartalomszabályozás; mint mondtam, a tartalomszabályozás szinte fontosabb, mint az átvitelrendszer megteremtése, azonban itt mindazon túl, hogy Magyarországnak az európai uniós tagságból eredő kötelezettségei vannak, amennyiben Magyarország nem teremti meg nagyon gyorsan az átállás jogszabályi környezetét, ezzel akadályozzuk a szomszédos államok átállását is. Emellett pedig Magyarországnak 2012. január 1-jével le kell állnia a földi analóg sugárzásról; erre uniós rendelkezés van, erre az Unió tulajdonképpen valamennyi tagállama már elkötelezett, tehát ez meghatározta a médiaszabályozási reform menetét. Lehetett volna kezdeni a tartalomszabályozást 11 évvel ezelőtt, amikor megszületett a médiatörvény, hiszen egy gazdasági jellegű jogszabályt legalább 2-3 évente felül kell vizsgálni, aktualizálni kell a bekövetkezett változásoknak megfelelően, és mint mindannyiunk előtt ismert, ez nem történt meg. Tulajdonképpen az, amit ez a kormány tett, hogy a médiát stratégiai gondolkodásúvá tette, és a szabályozásban a korábbi tüneti kezelést - és ezt hadd hangsúlyozzam - felváltotta egy átfogó szemlélet, azt gondolom, hogy nagyon sokat tett a médiaszabályozásért. Látni kell tehát azt, hogy ez az egész szabályrendszer igenis, egy egységes egészet alkot, de meg kellett határoznunk azt a menetet, mégpedig a legfontosabb időrendi paraméterek alapján, hogy bizony, az átvitelrendszer korszerűsítésével kellett kezdenünk.
Nem nyelvbotlás volt, bizonyára ön is ismeri a megállapodás szövegét - akkor én ezt most beolvasnám, hogy mindannyiunk előtt ismert legyen. "A pályázatok érvényességéről és eredményességéről szóló hatósági döntés során - a bizottság jóváhagyására - a közigazgatási hatósági eljárásnak a szakhatósági hozzájárulásra vonatkozó szabályait kell alkalmazni. A bizottság a jóváhagyást kétharmados többséggel adhatja meg. A bizottság a jóváhagyást csak jogszabálysértés, valamint az eljárási szabálysértés - ideértve a pályázati kiírás szabályainak megsértését is - esetén tagadhatja meg." Nyilvánvalóan a képviselő úr előtt is ismert ez a rendelkezés - én erre próbáltam utalni.
Az ötpárti tárgyalásokat pedig, örömmel jelentem, hogy folytatni fogjuk. Az ad hoc bizottság ügyrendjének kialakítása érdekében csütörtökre már összehívtunk egy következő megbeszélést, és mivel ez a munkamódszer bevált, hogy valóban a médiaszabályozás terén mindent egyeztetni kívánunk, a tartalomszabályozási reform során is aktív együttműködésükre számítok. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönjük szépen. Szavazás következik. Először tehát az eredeti napirendi javaslatban másodikként szereplő digitális átállás szabályairól szóló javaslat általános vitára való alkalmasságáról szavazunk.
Döntés általános vitára való alkalmasságról, előadó állítása
Aki az általános vitára alkalmasnak tartja ezt a törvényjavaslatot, az kérem, kézfelemeléssel jelezze! (Szavazás.) Nem számolok, ez a bizottság döntő többsége. Aki nem ért vele egyet? (Szavazás.) Egy.
1 ellenszavazattal a bizottság általános vitára alkalmasnak tartja a javaslatot.
A második szavazás a jogharmonizációs célú médiatörvény módosítása.
Aki ezt a törvénymódosítási javaslatot általános vitára alkalmasnak tartja, az kérem, kézfelemeléssel jelezze! (Szavazás.) Ugyanaz a helyzet, mint az előbb. Aki nem ért vele egyet? (Szavazás.) Egy.
1 ellenszavazattal a bizottság általános vitára alkalmasnak tartja ezt a javaslatot is.
Lehet, hogy intőt kapok Lukács képviselő úrtól, de talán ez ügyben nem: informálisan megállapodtunk a bizottsági ülés előtt, hogy a bizottság többségi álláspontját ebben az esetben az MSZP előadója fogja a parlamentben képviselni - első helyen kijelölt bizottság vagyunk. Ennek megfelelően nagy választékunk nincs a kisebbségi előadó ügyében, evidensen adódik. Tehát a jegyzőkönyv kedvéért jelzem, hogy az MSZP adja a többségi előadót, és feltehetően Lukács képviselő úr lesz a kisebbségi előadó.
Köszönjük szépen, az ügyben még a részleteknél, tehát a módosító indítványok kapcsán, ha lesznek, találkozunk, mármint a kormány képviselőivel is. Köszönjük szépen. (A napirendi pont tárgyalásához érkezett vendégek távoznak az ülésteremből.)
Áttérünk a következő napirendi pontra, a levéltári törvény módosítására. (A napirendi pont tárgyalásához érkezett vendégek helyet foglalnak az asztalnál.) Hogy ne legyen homályos, és a jegyzőkönyvben is szerepeljen, ez csak bizottsági belső ügy, tehát a helycsere megtörténhet velem szemben, hogy Lukács Zoltán lesz a többségi vélemény előadója, úgyhogy Lukácsok egymás közt fogják intézni az ügyet. (Derültség.)
Üdvözlöm a kormány képviselőit, az Önkormányzati és Területfejlesztési Minisztérium képviselőit. A levéltári törvény módosításáról van szó. Egy rövid összefoglalást kérnék szépen, és utána itt is az általános vitára való alkalmasság a bizottság tárgyalásának kerete. Tessék parancsolni!
Dr. Szabó Krisztina szóbeli kiegészítése
DR. SZABÓ KRISZTINA (Önkormányzati és Területfejlesztési Minisztérium): Jó napot kívánok! Dr. Szabó Krisztina vagyok, az Önkormányzati és Területfejlesztési Minisztérium kormányzati iratkezelési felügyeleti osztályának vezetője, kollégám dr. Sonkoly Gábor, az ÖTM jogi főosztályának képviseletében.
Tekintettel arra, hogy a köziratokról, a közlevéltárakról és a magánlevéltári anyag védelméről szóló 1995. évi LXVI. törvény jelen módosítása nem egy nagy lélegzetű törvénymódosítás, kizárólag a 2006. év gyakorlati tapasztalatai alapján történő felülvizsgálatot, illetve a 2006. év során feltárt hiányosságokat, ellentmondásokat tartalmazó módosításokat tartalmaz, ezért meglehetősen röviden foglalnám össze, hogy melyek is azok a módosítások, amelyeket konkrétan tartalmaz a törvényjavaslat.
Először is az iratkezelési szabályzatok jóváhagyási rendjét kívántuk felülvizsgálni, az ellentmondásokat megszüntetni, amelyek a korábbi szabályozásban a levéltári törvény, illetve a 335/2005. számú kormányrendelet között álltak fenn. Az új szabályozás arra tesz javaslatot, hogy kizárólag a levéltári törvény tartalmazza az iratkezelési szabályzatok jóváhagyási rendjére vonatkozó szabályokat. A módosítás már megtette azokat a módosítási javaslatokat is, amelyekre a kormányzati szervezetek átalakítása miatt volt szükség, hiszen bár az Igazságügyi Minisztérium gondozásában született egy törvényjavaslat, ott kizárólag technikai módosításokra kerülhetett sor, maradtak azonban olyan szabályozási kérdések, amelyeket itt, a levéltári törvényben is rendezni kellett.
Ezen túl az önkormányzatok vonatkozásában egyértelműbb szabályozásra tettünk javaslatot, egyértelművé szeretnénk tenni, hogy az önkormányzatok iratkezelési szabályzatait a jegyző alkotja meg, illetve a javaslat rendelkezést tartalmaz az önkormányzati társulásokra nézve is, akik ezt követően a társulási megállapodásban rendelkezhetnek az iratkezelés szabályozásáról.
Röviden ennyit szeretnék a javaslatról elmondani, ismételve azt, hogy ezek a problémák a 2006. év gyakorlati tapasztalatai során merültek fel, tehát egy revízió, egy felülvizsgálat eredménye ez a törvénymódosítás. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönjük szépen.
Most szokatlan módon én szeretnék először megszólalni. Ugye viszonylag ritkán adódik alkalom arra egy levéltárosnak, hogy ugyanúgy, mint egy operaénekes vagy egy önkormányzati képviselő, szűkebb szakmai szempontokat képviseljen, de nem hinném, hogy itt levéltárosi elfogultság beszél belőlem, amikor kritikai megjegyzéseket teszek. Szóval én általános vitára alkalmasnak fogom tartani a törvényjavaslatot, de nem értek egyet a tartalmával, nem szűkebben véve ennek a törvényjavaslatnak a tartalmával, hanem ami ennek kapcsán exponálódik erőteljesen, nevezetesen azzal nem értek egyet, hogy a közokiratok kezelése egy ágazati minisztériumhoz került, ugye a nevében is benne van, Önkormányzati és Területfejlesztési Minisztérium. Közokiratok - hogy is mondjam - központi államigazgatási szerveknél, bíróságoknál, ügyészségeknél, köztársasági elnöknél, Országgyűlésnél is keletkeznek. Ennyiben tehát a minisztérium, az illetékes minisztérium elnevezéséből adódó feladatkör, és a közokiratok keletkezésének lehetősége nincs teljesen szinkronban.
Külön problémának érzem... - ez ugye nem ennek a törvényjavaslatnak a problémája, hanem egy 2006-os, az államigazgatás egészében az ügyköröket elrendező törvényjavaslatnak a következménye, csak ott sok egyéb ügy mellett döntött úgy e törvényjavaslat kapcsán az Országgyűlés, valószínűleg nem észrevéve azt, hogy ez is benne van a törvényjavaslatban, hogy a Területfejlesztési Minisztériumhoz került ez a, nevezzük így, ügykör.
További logikai probléma, ha tetszik, hogy az Országos Levéltár, amely más aspektusok alapján az iratkezelésért felel, az a Kulturális Minisztériumhoz tartozó intézmény, a Kulturális Minisztériumhoz tartozó egy intézmény van, ha tetszik, partneri kapcsolatban egy minisztériummal, ami nem kiegyensúlyozott erőviszonyokat jelez.
Magyarul és röviden: nemcsak az én személyes normáim, hanem ha tetszik, a levéltáros alapelvek szerint is az lenne a logikus, ha az iratkezelésben, a közokiratok kezelésében vagy a Miniszterelnöki Hivatal - tehát az egész államapparátus, államigazgatás fölött, vagy legalábbis koordinálásával megbízott hivatal -, vagy maga a Kulturális Minisztérium lenne az illetékes.
Ezt most nem a jelenlévőkkel kívánom megvitatni, csak jelzem a magam álláspontját, hiszen ők már egy adott helyzettel gazdálkodnak. Azt elfogadom, ami itt elhangzott, hogy ez egy 2006-ban kialakított jogi helyzet logikus következménye, csak ezt a helyzetet én nem tartom jónak. A helyzet megváltoztatására talán alkalmat teremt ennek a törvényjavaslatnak a parlamenti benyújtása.
Van a törvényjavaslatnak egy olyan része, ami nem szervesen tartozik a tartalmához, ez a Statisztikai Hivatal levéltárának megszüntetése, amelynek, túl azon, hogy tudom, hogy a Statisztikai Hivatal vezetése ezt talán kezdeményezte, de mindenesetre tudomásul vette, én semmiféle feltételét nem látom biztosítva. Ugye a magyar statisztikai rendszer - nyilván a társadalomtudományokban járatos kollégák ezt ugyanúgy tudják, mint én - európai rangú és múltú. Ez azt jelenti, hogy a Magyar Statisztikai Hivatal levéltárában 14 kilométernyi iratanyag van, ez 14 kilométer polcot igényel. Ha nem pusztán egy bürokratikus aktus, hogy ami eddig itt és itt volt, az most nem a Statisztikai Hivatal felügyeletével, hanem az Országos Levéltár felügyeletével marad ugyanott és marad ugyanúgy, akkor ez egy nagyon jelentősnek tekinthető változás, aminek semmiféle szakmai, költségvetési, szervezeti feltétele tudomásom szerint nincs tisztázva. Tehát jó lelkiismerettel ezt a - nevezzük így - bürokratikus aktust én nem tudom támogatni. Amennyire tájékozódni tudtam, a levéltáros szakma, illetve az Országos Levéltár ez ügyben kész helyzet elé lett állítva, nem folytak tárgyalások erről a kérdésről, tehát a törvényjavaslat másik eleme - szintén nem önöknek tett szemrehányás ez, pusztán ténymegállapítás - szerintem elhibázott, és jelen körülmények között nem támogatható.
Tehát én, általános vitára, még egyszer mondom, alkalmasnak fogom találni a törvényjavaslatot, abban bízva, hogy vagy ennek a javaslatnak a módosításával, vagy valamilyen technikai lehetőséget teremtve ez a furcsa és logikátlan megoldás, hogy a közokiratok kezelése, és a levéltári ügy az két, egymástól teljesen elváló terület, és nincs szimmetriában, ez megszüntethető lenne - mármint ebben a reményben mondom, amit mondok. Visszaállítható, jobban mondva megteremthető lenne egy olyan helyzet, hogy a közokiratok kezelése és a történeti értékű iratok megőrzésének garanciája harmonizáljon. Köszönöm szépen.
Képviselő úré a szó.
DR. GYIMESI ENDRE (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Tulajdonképpen örülök neki, hogy előttem Pető Iván szólt, hiszen egyetlenegy bevezető mondatát leszámítva - mivel ő általános vitára alkalmasnak tartja az előterjesztést - az összes többiben egyetértek, amit elmondott. A levéltáros szakma tiltakozik ez ellen a törvénytervezet ellen, sőt tiltakozik az ellen a módszer ellen is, ahogy ez történt a szakma megkérdezése, bevonása és a szakma véleményének bármilyen jellegű figyelembevétele nélkül.
A két legfontosabb elemet nem szeretném még egyszer megismételni, de utalni azért mégiscsak kell rá, hogy semmiképpen sem az Önkormányzati és Területfejlesztési Minisztérium kompetenciáját kívánjuk kétségbe vonni, de hogy egy főosztály egy esetleges felsőbb hatóság ellenőrzését valós módon megvalósítsa a jövőt illetően, én azt gondolom, hogy ez nonszensz, és nem oda való a feladat, hanem a Miniszterelnöki Hivatalba vagy a Kulturális Minisztériumba - teljesen egyetértek Pető Ivánnal. Még abban is egyetértek, hogy nem ez a törvény, amelynek szabályoznia kell a KSH, illetve levéltárának a megszüntetését, főleg nem úgy, hogy nem rendelkezem arról, hogy az a nagy mennyiségű iratanyag, ami történeti iratanyag, valóban szakszerű módon, a feltételrendszerrel együtt kerüljön végiggondolásra. Ez semmiképpen nem alapos és hozzáértő döntés-előkészítést jelez.
Lehetne tovább sorolni az indokokat, amelyek miatt ezt a tervezetet mindenképpen újra kell gondolni, és egy átdolgozás utáni visszahozni szükséges. Azt gondolom, hogy egy '95-ben született törvény, amelyet 2005-ben még egy kormányrendelettel meg is spékelünk, '97 elején, (sic!) nem igazán indokolt változatni rajta, de ha változtatunk, akkor annak szakszerűnek, alaposnak, körültekintőnek kell lenni, és mindenképpen a szakma bevonására és véleményének kikérésére lenne szükség. Az Országos Levéltár feladatkörét, hatáskörét úgy szűkíti, hogy közben a szakmai véleményét ki sem kéri. Új fogalmat vezet be, az önkormányzati hivatal fogalmát, amelyet nem kellően határol körül, hiszen ha megnézzük, a megyei önkormányzati hivatal meg a fővárosi benne van, de például a kerületi önkormányzatokat nem tudom, hogy hova soroljam ezen a területen, tehát nyilván nem volt végiggondolva ennek tartalma teljes körűen. Úgy gondolom, hogy a többcélú kistérségi társulások irattári anyagával valóban foglalkozni kell, de ez a törvény ilyen formájában, ami megengedő módon kezeli, hogy létrehozhat, rendelkezhet iratkezelési szabályzattal. Ez nem fogja kötelezővé tenni számukra azt, hogy ezt megalkossák, főleg jelen formájában, ugyanakkor nem kezeljük a kvázi régióknak már azért évek óta meglévő regionális munkaszervezetének az iratanyagát, amivel, ha már hozzányúlunk a törvényhez, akkor nyilvánvalóan nem megkerülhetetlen, hogy foglalkoznunk kell.
Összefoglalóan azért egy pozitív elemet is hadd emeljek ki a dologból. Fontosnak ítélem azt, hogy végre beépült a 2/8. pontba az, hogy az önkormányzati levéltárak véleményét ki kell kérni azon a területen, amihez igazából csak ők értenek, tehát nem az Országos Levéltár az, amely az iratanyaggal foglalkozik. Itt még egy kicsit enyhének is érzem ezt a szabályozást, tehát azt gondolom, hogy a törvénynek talán az egyetértési jogot kellene előzetes kikérés mellett megcéloznia, így lenne a vidéki levéltárak számára ez egzakt módon elfogadható. E pozitívum felsorolása mellett azonban azt hiszem, az előzőek egyértelműen azt támasztják alá, hogy az általános vitára nem tudjuk alkalmasnak tartani, szeretnénk, ha ezt visszavonnák, és a Kulturális Minisztériummal és a szakmai szervezetekkel való előzetes egyeztetések után visszakerülne elénk ez a törvény.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Tellér képviselő úrnak adom meg a szót.
TELLÉR GYULA (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Minden elhangzott abból, amit mondani szerettem volna.
ELNÖK: Köszönjük szépen. Akkor a viszontválasz joga a kormány képviselőjéé.
DR. SZABÓ KRISZTINA (Önkormányzati és Területfejlesztési Minisztérium): Pető Iván képviselő úr felvetéseire válaszul azt kell mondanom, részben egyet kell értenem azzal a felvetéssel, hogy nem feltétlenül az Önkormányzati és Területfejlesztési Minisztériumban van az iratkezelés felügyelete a legmegfelelőbb helyen, viszont a bíróságok, ügyészségek és egyéb szervezetek iratkezelésének felügyelete egyetlenegy tárcánál sem lenne megfelelő helyen.
Azt gondolom, hogy a köziratok kezelésének, szakmai felügyeletének mindenképpen két pólusa kell, hogy maradjon. Az egyik a levéltárak - a Magyar Országos Levéltár, illetve a megyei levéltárak -, akiknek az egyetértési, jóváhagyási és ellenőrzési jogát, azt gondolom, hogy a közigazgatásban egyetlenegy szerv sem fogja kiváltani, és nem is volt célja sem a 2005. évi törvénymódosításnak, sem ennek a törvénymódosítási javaslatnak, hogy a levéltárak e jogosítványait kurtítsuk, vagy pedig egyéb módon csökkentsük. Azt gondolom, hogy a kormányzati iratkezelési felügyelet azért került megalkotásra a 2005. év végén, hogy a közigazgatásban a köziratok kezelésének szakmai irányítását összefogja, ráadásul a kormányzati iratkezelési felügyelet illetékességi körébe kizárólag a központi államigazgatási szervek tartoznak, tehát a központi államigazgatási szervek vonatkozásában talán nagyobb eséllyel tud eredményeket elérni, mint a Magyar Országos Levéltár. A Magyar Országos Levéltár ellenőrzési joga ugyanis, ugye tudjuk, hogy nagyon régóta él, és ennek ellenére azért tapasztaljuk, hogy komoly problémák vannak központi államigazgatási szervek szintjén a köziratok kezelésével.
Tekintettel arra, hogy tárcánál került elhelyezésre ez a felügyelet, és kizárólag a központi államigazgatási szervek tartoznak az illetékességi körünkbe, azt gondolom, hogy a bíróságokkal, ügyészségekkel kapcsolatban - ismétlem magam - egyetlen tárcánál elhelyezve sem tudna megoldást nyújtani a felügyelet. Azt gondolom, hogy ez továbbra is a Magyar Országos Levéltár jogosítványába és jogkörébe tartozó kérdés marad, és kell is, hogy maradjon. Az Oktatási és Kulturális Minisztérium feladatkörébe tartozó levéltári felügyelet kérdésében azt gondolom, hogy nem én vagyok az illetékes, hogy képviselő úr felvetésére válaszoljak.
Ami a statisztikai levéltár kérdését illeti, az Oktatási és Kulturális Minisztérium 2005. évben elvi hozzájárulását adta a KSH levéltárának megszüntetéséhez. Tény és való, hogy az ezt követő időszakban további egyeztetések nem történtek ezzel kapcsolatban, a törvénymódosítás alkalmával azonban a KSH részéről érkezett észrevételként, hogy jelen törvény nyújtson lehetőséget a KSH levéltárának megszüntetésére. Ennek érdekében megállapodás született - hangsúlyoznám, hogy a Magyar Országos Levéltár bevonásával -, hogy ennek költségvonzatát a KSH fedezi, tehát ennek költségei a KSH költségvetéséből átcsoportosításra kerülnek az Oktatási és Kulturális Minisztérium fejezetébe, amellyel kapcsolatban a Pénzügyminisztériummal is megtörténtek a szükséges egyeztetések. Ezen túl, ahogy azt a részletes előterjesztés is tartalmazza, nyilvánvalóan további szakmai egyeztetésekre van szükség ahhoz, hogy ezt a deklaratív aktust a tényleges átadás-átvétel is követhesse, hiszen nyilvánvaló, hogy nem célunk a Magyar Országos Levéltárat olyan helyzetbe hozni, hogy az ön által említett 14 kilométernyi, meglehetősen rendezetlen iratanyag ebben a formában hozzá átkerüljön.
Gyimesi Endre képviselő úr felvetéseire válaszul: kihangsúlyoznám, hogy a törvénytervezet többszörösen egyeztetve lett mind a Magyar Országos Levéltárral, mind pedig a megyei levéltárakkal. Tehát távol álljon tőlünk, hogy a szakma megkérdezése nélkül egyetlenegy törvényjavaslatot is benyújtanánk a parlament elé.
Ezzel kapcsolatban nagyon nagy örömömre szolgál, hogy az egyetértési jogok rendjének megváltoztatásával kapcsolatos rendelkezéseket nem érte kritika, hiszen azt gondolom, hogy ez a lényegi eleme ennek az előterjesztésnek, és ezek voltak azok a legfontosabb problémák, amelyeket maguk a közfeladatot ellátó szervek, illetve egyes esetekben maguk a levéltárak jeleztek felénk, hogy orvosolni lenne szükséges a levéltári törvény módosításán keresztül.
Tehát hangsúlyoznám, hogy mind a Magyar Országos Levéltár, mind a megyei levéltárak észrevételeit figyelembe vettük.
Többek között a megyei levéltárak észrevétele alapján került be az ön által említett rendelkezés a törvénybe, miszerint a Magyar Országos Levéltár a területi és helyi államigazgatási szervekkel kapcsolatos egyetértési jogát kizárólag a megyei levéltárak véleményének figyelembevételével gyakorolhatja. Hiszen, ha önök levéltárosok, akkor tudják, hogy a Magyar Országos Levéltár egyetértési joga azért nem helyénvaló ebben a kérdésben, hiszen gyűjtőkörileg a megyei levéltárakhoz tartoznak ezek a szervek, tehát az Országos Levéltár mondaná meg ebben az esetben, hogy adott esetben egy ügykör hány éves megőrzési idejű, viszont a megyei levéltárak azok, akiknek ezeket az iratokat majd át kell venniük a megőrzési idő lejártával. Tehát konkrétan ők voltak azok, akik ezt a javaslatot megtették, és ezt természetesen figyelembe is vettük.
Hangsúlyoznám továbbá, hogy az előterjesztés éppen ezért a Magyar Országos Levéltár hatáskörét nemhogy nem szűkíti, hanem tulajdonképpen bővebb jogosítványokat ad a Magyar Országos Levéltárnak az eddigi törvényhez képest, hiszen az egységes iratkezelési szabályzatokat, amelyek az előbb említett területi és helyi államigazgatási szervek iratkezelését hivatottak szabályozni, a korábbiakban az Oktatási és Kulturális Minisztérium véleményezte. A gyakorlatban azonban olyan tapasztalatok kerültek felszínre, hogy nem érdemes ezeket az egyeztetési folyamatokat hárompólusúvá tenni, tehát a Magyar Országos Levéltárat, az Oktatási és Kulturális Minisztériumot, valamint az Önkormányzati és Területfejlesztési Minisztériumot is bevonni az egyeztetésbe, hiszen a megyei levéltárak véleményeinek becsatornázására nem volt alkalmas kellőképpen az Oktatási és Kulturális Minisztérium. Ez az előterjesztés éppen ezért, annak érdekében helyezi ezen egyetértési jogok gyakorlójává a Magyar Országos Levéltárat, hiszen bízunk abban, hogy a megyei levéltárak véleményét ők megfelelően fogják tudni a későbbiekben becsatornázni, mint ahogyan azt az Oktatási és Kulturális Minisztérium tette, és ezzel jóval egyszerűbbé is tesszük az iratkezelési szabályzatok jóváhagyásának a rendjét, hiszen kizárólag a Magyar Országos Levéltár és az Önkormányzati és Területfejlesztési Minisztérium szerepel egyetértőként e szabályzatok vonatkozásában.
Az önkormányzati társulások esetében valóban nem oldjuk meg teljes körűen a problémát ezzel kapcsolatban, viszont az önkormányzatoknak meglehetősen erőteljes alkotmányos alapjogaik vannak, amelyeket államigazgatási szerv meglehetősen szűk körben korlátozhat. Azt gondolom, hogy óriási lépés, ha kezdő lépésként felhívjuk a figyelmüket arra, hogy erre lehetőség van, ez az a jogi forma, ami lehetőséget nyújt arra, hogy a köziratok kezelésének alapvető szabályait, vagy legalább utaló szabályokat ezekbe a társulási megállapodásokba beletegyenek, hiszen a 2006. év gyakorlati tapasztalatai arra mutattak rá, hogy ők egyáltalán nem is gondolnak arra, hogy ilyen jellegű szabályozást nekik meg kellene alkotni.
Azt gondolom, hogy összefoglalóan ennyit szerettem volna elmondani, és köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönjük szépen. Szavazás következik általános vitára való alkalmasságról. Az ideiglenes távollévő képviselőket még megvárjuk. (Halász János: Biztos, ami biztos. - Derültség. - Rövid szünet.)
Döntés általános vitára való alkalmasságról, bizottsági előadó állítása
Tehát akkor ki az, aki a levéltári törvény módosításáról szóló törvényjavaslatot általános vitára alkalmasnak tartja? Aki igen, az kérem, kézfelemeléssel jelezze! (Szavazás.) Ez tíz fő, ha jól számolom. Ki az, aki nem? (Szavazás.) Ez, ha nem tévedek, 9 fő.
A bizottság 10 igennel, 9 nemmel általános vitára alkalmasnak tartja a javaslatot, a további sorsát az ügynek majd nyilván követjük.
Többségi és kisebbségi előadót kell állítania a bizottságnak. A kisebbségi előadó Gyimesi képviselő úr, a többségiről majd még egyeztetnek a kormánypártok, és utólag megadják. Nem a jövő héten tárgyalja a parlament ezt az ügyet, a jövő utáni héten.
A napirendi pontok tárgyalásának végére értünk, köszönjük szépen a tájékoztatást. (A napirendi pont tárgyalásához érkezett vendégek távoznak az ülésteremből.)
A legközelebbi bizottsági ülés időpontját meglátjuk, függően attól, hogy a digitális átállásról szóló törvényjavaslat ügyében - ennek két szakaszban van az általános vitája... (Az elnök a bizottság munkatársával egyeztet.) Tehát a jogharmonizációs törvénymódosítás egy szakaszban zajlik, majd meglátjuk, hogy valaki szorgalmazza-e, hogy azt hamarabb zárjuk le, mint a másikat, mert sok értelme nincs, nyilván együtt érdemes a két dolgot futtatni. Ha valami ok van rá, akkor a jövő héten tartunk bizottsági ülést.
A bizottság tagjai talán tudják, hogy a bizottság delegációval jelenik meg a Vajdaságban, tehát az Országgyűlés elnöke és a vajdasági illetékesek - így mondom az egyszerűség kedvéért - egyeztetése nyomán kapcsolat alakul ki a Magyar Országgyűlés és a vajdasági parlament megfelelő bizottsága között. Holnap, nem teljes létszámban, a tervezethez képest, de mindenesetre képviseltetjük magunkat, minden frakció. Lukács képviselő úr és jómagam, a Fidesz-frakcióból ketten is tudtommal, az MSZP-frakcióból Alexa képviselő úr, valamint Fogarasi Ágnes.
Köszönöm szépen, az ülést befejeztük.
(Az ülés befejezésének időpontja: 11 óra 20 perc)
|
|
Dr. Pető Iván |
Jegyzőkönyvvezető: Biczó Andrea és Várszegi Krisztina