KSB-9/2007.
(KSB-27/2006-2010.)
az Országgyűlés Kulturális és sajtóbizottságának
2007. június 5-én, szerdán, 9 óra 30 perckor
a Képviselői Irodaház V/569. számú termében
megtartott üléséről
Tartalomjegyzék
Napirendi javaslat *
Az ülés résztvevői *
A bizottság részéről *
Megjelent *
Helyettesítési megbízást adott *
Meghívottak részéről *
Hozzászóló(k) *
Elnöki megnyitó *
A napirend elfogadása *
A köziratokról, a közlevéltárakról és a magánlevéltári anyag védelméről szóló 1995. évi LXVI. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat *
A műsorterjesztésről és a digitális átállás szabályairól szóló törvényben meghatározott pályázati eljárás országgyűlési ellenőrzését szolgáló eseti bizottság felállításáról szóló határozati javaslat *
Az audiovizuális média szabályozásának reformjáról szóló határozati javaslat *
A műsorterjesztés és a digitális átállás szabályairól szóló törvényjavaslat *
A rádiózásról és televíziózásról szóló 1996. évi I. törvény jogharmonizációs célú módosításáról szóló törvényjavaslat *
Döntés az "Alkotmányértelmezés kérése az Alkotmánybíróságtól" tárgyú javaslatról *
Halász János szóbeli kiegészítése *
Hozzászólások *
Szavazás *
Tájékoztató a színházi vezetők kinevezése körüli vitákról, ezek várható szabályozási következményeiről *
Dr. Schiffer János szóbeli kiegészítése *
Dr. Schneider Márta szóbeli kiegészítése *
Konrád Antal hozzászólása *
Csizmadia Tibor szóbeli kiegészítése *
Dr. Gyimesi László hozzászólása *
Kérdések, hozzászólások *
Válaszok *
Elnököl: Dr. Pető Iván (SZDSZ), a bizottság elnöke
Dr. Jánosi György (MSZP), a bizottság alelnöke
Halász János (Fidesz), a bizottság alelnöke
Alexa György (MSZP)
Alföldi Albert (MSZP)
Bókay Endre (MSZP)
Halmai Gáborné (MSZP)
Dr. Schiffer János (MSZP)
Dr. Vitányi Iván (MSZP)
Dr. Cser-Palkovics András (Fidesz)
Gulyás Dénes (Fidesz)
Kiss Attila (Fidesz)
Tellér Gyula (Fidesz)
Vincze László (Fidesz)
Dr. Lukács Tamás (KDNP)
Helyettesítési megbízást adott
Alföldi Albert (MSZP) Bókay Endrének (MSZP)
Fedor Vilmos (MSZP) Halmai Gábornénak (MSZP)
Lukács Zoltán (MSZP) Alexa Györgynek (MSZP)
Dr. Gyimesi Endre (Fidesz) dr. Cser-Palkovics Andrásnak (Fidesz)
Kubatov Gábor (Fidesz) Gulyás Dénesnek (Fidesz)
Sonkoly Gábor (Önkormányzati és Területfejlesztési Minisztérium)
Gorjanac Radojka (Oktatási és Kulturális Minisztérium)
Dr. Sarkady Ildikó médiapolitikai főtanácsadó (Miniszterelnöki Hivatal)
Dr. Schneider Márta szakállamtitkár (Oktatási és Kulturális Minisztérium)
Csizmadia Tibor elnök (Magyar Színházi Társulás)
Dr. Gyimesi László elnök (Művészeti Szakszervezetek Szövetsége)
Konrád Antal elnök (Színházi Dolgozók Szakszervezete)
(Az ülés kezdetének időpontja: 9 óra 36 perc)
DR. PETŐ IVÁN (SZDSZ), a bizottság elnöke, a továbbiakban ELNÖK: Tisztelt Bizottság! A bizottsági ülést elkezdjük. Úgy tűnik, hogy határozatképes a bizottság. A kiküldött napirendi javaslat szerint hét napirendi pont megtárgyalására kerülne sor.
Technikai okok miatt, és részben képviselői igényeket is figyelembe véve sorrendcserét javaslok az eredeti javaslathoz képest.
Első napirendi pontként az eredetileg ötödiknek javasoltat javaslom, hogy tárgyaljuk, tehát magyarul és röviden a levéltári törvény módosítását, utána az eredeti terv szerint haladnánk, azzal a megjegyzéssel, amit a meghívóban is jeleztünk, hogy az eredeti 7. pontot, tehát a színházi ügyet határozott időpontra terveztük megtárgyalni, tehát akárhol tartunk, fél 12-kor megszakítanánk az ülést, ezt megtárgyalnánk, és utána folytatnánk, ha egyáltalán tart addig a bizottsági ülés.
Tehát akkor röviden összefoglalva, a napirendi javaslat az eredeti hét pont megtárgyalása, azzal a módosítással, hogy az ötödiket tárgyalnánk először.
Kérdezem, hogy a napirendhez van-e észrevétel. (Nincs jelentkező.)
Kérem, hogy a napirendről szavazzunk! Aki egyetért a napirendi javaslattal, kézfelemeléssel jelezze! (Szavazás.) A bizottság a napirenddel egyetért.
Üdvözlöm a kormány képviselőit az Önkormányzati és Területfejlesztési Minisztériumtól, illetve az Oktatási és Kulturális Minisztériumtól.
Az ajánlási pontok szerint haladnánk sorban a levéltári törvény módosításánál. A szokás az, miután ebben a felállásban még itt módosító indítványokról nem tárgyaltunk, hogy csak ha külön kérdés van, akkor kérünk indoklást, különben csak az egyértelmű nyilatkozatot, hogy a kormány támogatja-e a javaslatot.
Tehát akkor az 1. pontban - és ezt a továbbiakban nem mondom, mert az első három pontban ugyanezek a szerzők - Halász és Gyimesi képviselő urak javasolnak módosítást. Kérdezem a kormány álláspontját.
SONKOLY GÁBOR (Önkormányzati és Területfejlesztési Minisztérium): Az előterjesztő támogatja.
ELNÖK: Tehát a kormány támogatja.
Kérdezem a képviselők álláspontját. Ki az, aki a módosító indítványt támogatja? (Szavazás.) A bizottság egyhangúan támogatja.
A 2. ponttal kapcsolatban kérdezem a kormány álláspontját.
SONKOLY GÁBOR (Önkormányzati és Területfejlesztési Minisztérium): Az előterjesztő nem támogatja.
ELNÖK: Gyimesi képviselő úron kívül, aki nincs itt, illetve a módosító indítványnak ő a szerzője, még én magam is elkötelezettnek érzem magam az ügyben, tehát itt rövid indoklást kérnék ennél a pontnál.
Tehát a 2. pont az, amikor az önkormányzati levéltári tanácsnak egyetértési jogot javasolnak a képviselők. Csak azért kérem, mert maguk a képviselők, akik javasolták, nincsenek itt, hogy a jegyzőkönyv is tartalmazza az indoklást.
GORJANAC RADOJKA (Oktatási és Kulturális Minisztérium): Az indítványt azért nem támogatjuk, mert az önkormányzati levéltárak tanácsa társadalmi szervezet, mégpedig önkéntes tagságon alapuló társadalmi szervezet, tehát nem képviselheti az összes önkormányzati levéltárat teljességben, nem beszélve arról, hogy mi történik akkor, ha egyes levéltárak, miután intézményi tagságon alapul, kilépnek, így a szervezet maga csorbul.
Nem támogatható továbbá azért sem, mert az ügymenet nagyon rövid, szoros határidő betartásával történik, így egyszerűen az elintézés hosszú időt venne igénybe, és nem tudnánk tartani a határidőket. (Dr. Vitányi Iván az ülésterembe érkezik.)
ELNÖK: Köszönöm szépen. Szavazás következik. A kormány, az előterjesztő nem támogatja a javaslatot. Aki támogatja, kérem, kézfelemeléssel jelezze! (Szavazás.) 7 igen. Aki nem támogatja? Kérem, kézfelemeléssel jelezze! (Szavazás.) 10 nem. Tehát a bizottság többsége nem támogatja, de egyharmadnál többen támogatják.
A következő pontban kérdezem a kormány álláspontját.
SONKOLY GÁBOR (Önkormányzati és Területfejlesztési Minisztérium): Az előterjesztő nem támogatja.
ELNÖK: Kérdezem a képviselők álláspontját. Indoklást is lehetne kérni, de szerintem az előterjesztők is tudják, hogy miért nem támogatja a kormány. Ez nem a mostani törvénymódosítást érintő módosítás, de az előterjesztők szándéka egyértelmű. Ezt csak az érintett képviselők kedvéért rögzítsük.
Kérdezem a bizottság álláspontját. Ki az, aki a módosító indítványt támogatja? (Halász János az ülésterembe érkezik. - Szavazás.) 7 igen. Aki nem támogatja a módosító indítványt? (Szavazás.) 10 nem.
Az utolsó pont egy határidő-módosítás, a hatálybaléptetést érintő határidő-módosítás, amit én jegyzek. Kérdezem az előterjesztő álláspontját.
SONKOLY GÁBOR (Önkormányzati és Területfejlesztési Minisztérium): Az előterjesztő támogatja.
ELNÖK: Kérdezem a bizottság álláspontját. Ki az, aki támogatja? (Szavazás.) A bizottság egyhangúan támogatja.
Köszönjük szépen, több módosító indítvány... Elnézést. A már jól ismert szerzők, akiknek egyike meg is érkezett, 5. számú módosító indítványa. Kérdezem a kormány álláspontját.
SONKOLY GÁBOR (Önkormányzati és Területfejlesztési Minisztérium): Az előterjesztő nem támogatja.
ELNÖK: Indoklást itt most nincs, aki kérjen, úgy tűnik.
Kérdezem a képviselők álláspontját. Ki az, aki támogatja? (Szavazás.) 8 igen. Ki az, aki nem támogatja? (Szavazás.) 10 nem. Számra ugyanaz, mint az előbb, abban az értelemben, hogy a bizottság nem támogatja, de egyharmadnál többen támogatják.
Köszönjük szépen, akkor most érvényes az előbbi nagy jelentőségű kijelentésem, hogy nincs több módosító indítvány, és köszönjük szépen a segítséget. Ennek a napirendnek a tárgyalását befejeztük. (A napirendi pont tárgyalásához érkezett vendégek elhagyják az üléstermet.)
Azt javaslom, miután nem látom a digitális átállás illetékeseit... (Rövid szünet.)
Tisztelt Képviselőtársak! Itt ugye mindenki tudja, hogy az eredeti 1-4. pont, tehát négy napirendi pont tartalmi értelemben szorosan összekapcsolódik, a bizottsági módosító indítványok készülnek még, amelyeket a bizottsági ülést megelőzően többpárti tanácskozásokon egyeztettünk.
A technikai kivitelezéshez igazodva most újabb sorrendcserét javaslok, mert ez a módosító indítvány elkészült. A H/3119. számú, tehát az eredeti napirend szerint 3. pontban szereplő eseti bizottság felállításáról szóló országgyűlési határozati javaslathoz javaslunk bizottsági módosító indítványt, amelyben egyetért az a négy párt, amelyik egyetértett az egész üggyel.
Az első kérdésem, amiről formálisan is szavazunk, hogy egyetért-e a bizottság a sorrendcserével, tehát hogy előbb tárgyaljuk a 3. napirendi pontot, mint az azt megelőzőeket, a már elfogadott napirend szerint. Aki egyetért, az kérem, kézfelemeléssel jelezze! (Szavazás. - Egyhangú.) Tehát akkor annak nincs akadálya, hogy erről tárgyaljunk.
A képviselőtársak előtt ott van, úgy tudom, a bizottsági módosító javaslat, kiosztották. Ez, még egyszer mondom, a 3119. számú országgyűlési határozati javaslathoz benyújtott, nem érdemi tartalmú módosító indítvány, hanem, ha tetszik, technikai jellegű.
Kérdezem, hogy van-e valakinek a módosító javaslathoz észrevétele. Ugyanúgy, mint más hasonló alkalmakkor, egyszerre tárgyalunk arról, hogy tartalmában egyetért-e a bizottság a módosító javaslattal, tehát elfogadja, és arról, hogy benyújtsuk bizottsági módosító indítványként. Úgy tűnik, hogy nincs észrevétel. Akkor szavazásra teszem fel a kérdést... Egy pillanat! Még a kormány álláspontját megkérdezem a jegyzőkönyv kedvéért, és üdvözlöm egyúttal a kormány ezen napirendhez megjelent képviselőit.
DR. SARKADY ILDIKÓ médiapolitikai főtanácsadó (Miniszterelnöki Hivatal): Támogatjuk.
ELNÖK: A kormány támogatja a javaslatot. Kérdezem a képviselőket, hogy ki az, aki támogatja. (Szavazás.) A bizottság egyhangúan támogatja, tehát bizottsági módosító indítványként ezt a javaslatot benyújtjuk.
Az audiovizuális média szabályozásának reformjáról szóló határozati javaslat
A másik országgyűlési határozat következik, úgy tekintem, hogy a sorrendcserét a bizottság egy szavazással elfogadta, hogy a technikai feltételekhez igazodunk a sorrendnél.
Ez az a határozattervezet, amely kapcsán Tellér képviselő úr vetett fel az előző bizottsági ülésen észrevételeket. Ez a módosító indítvány azt igyekszik figyelembe venni.
Ugyanaz a helyzet, mint az előbb, hogy bizottsági módosító indítvány, amelyet egyúttal tartalmában is elbírál a bizottság, amikor arról dönt, hogy benyújtsuk-e bizottsági módosító indítványként.
Kérdezem a kormány álláspontját.
DR. SARKADY ILDIKÓ médiapolitikai főtanácsadó (Miniszterelnöki Hivatal): Támogatjuk.
ELNÖK: Kérdezem, hogy a képviselők kívánnak-e hozzászólni. (Nincs jelentkező.) Úgy tűnik, hogy nem.
Kérdezem, hogy ki az, aki a módosító indítványt támogatja. (Szavazás.) A bizottság támogatja, ezt is elfogadtuk.
Nem tudunk olyan körültekintően haladni, hogy a kezünkben legyenek a további tervezett bizottsági módosító indítványok. Most egy nem kivonulásra alkalmat adó technikai szünetet kérnék, hogy megnézzem, hogy állnak a módosító indítványok. (Rövid technikai szünet.)
Folytatjuk a munkát. Egyrészt önmagamat - hogy is mondjam - javítanom kell, és ennek következtében még egy szavazásra szükségünk van. A rádiózásról és televíziózásról szóló 1996. évi I. törvényhez nem érkezett módosító indítvány, illetve kapcsolódó módosító indítvány, de szerepel a napirenden. Ezt elfelejtettem az ülés elején jelezni, úgyhogy akkor most külön szavazással kérem, hogy a bizottság vegye tudomásul, hogy ez nem szerepel a napirenden. Kérek szépen egy szavazást, csak a szálak elvarrása érdekében! (Szavazás. - Egyhangú.)
A műsorterjesztés és a digitális átállás szabályairól szóló törvényjavaslat
Akkor most áttérünk a T/2909. számú törvényjavaslathoz többpárti egyeztetésen átment, bizottsági módosító indítványként benyújtandó javaslatok tárgyalására. A képviselőtársak kezében ebben a pillanatban, ha jól számolom, négy módosító indítvány van, és még továbbiakat írnak.
Igyekszem pontosan azonosítani, miután ezek nincsenek számozva, hogy melyikről szavazunk. Értelemszerűen, amennyire ezt képes vagyok jelezni, a számok növekvő rendjében haladunk.
Először a 94. § (1) bekezdéséhez kapcsolódóan a 47. § (2) bekezdés módosításáról van szó. (Közbeszólás: 39. §!) Az én kezemben még ilyet nem látok, de... (Többen: 39. § (2) bekezdés.) Bocsánat!
A 39. § (2) bekezdését módosító bizottsági módosító indítványról van szó. Kérdezem a kormány álláspontját.
DR. SARKADY ILDIKÓ médiapolitikai főtanácsadó (Miniszterelnöki Hivatal): Támogatjuk.
ELNÖK: Kérdezem a bizottság álláspontját. Ki az, aki támogatja? (Szavazás.) A bizottság támogatja.
Következik az, amit most osztottak ki, ha jól látom, a 42. § (3) bekezdésének módosítása.
Ugyanez a kérdés először a kormányhoz.
DR. SARKADY ILDIKÓ médiapolitikai főtanácsadó (Miniszterelnöki Hivatal): Támogatjuk.
ELNÖK: Ugyanez a kérdés a bizottsághoz. Ki az, aki támogatja? (Szavazás.) A bizottság egyhangúan támogatja.
A 47. §(2) bekezdése következik. Kérdezem a kormány álláspontját.
DR. SARKADY ILDIKÓ médiapolitikai főtanácsadó (Miniszterelnöki Hivatal): Támogatjuk.
ELNÖK: Kérdezem a bizottság álláspontját. (Szavazás.) A bizottság is egyhangúan támogatja.
A 49. § (7) bekezdésének módosítása következik. Kérdezem a kormány álláspontját.
DR. SARKADY ILDIKÓ médiapolitikai főtanácsadó (Miniszterelnöki Hivatal): Támogatjuk.
ELNÖK: A kormány támogatja.
Kérdezem a bizottság álláspontját. (Szavazás.) A bizottság is egyhangúan támogatja.
53. § (1), (2) bekezdést módosító javaslat. Kérdezem a kormányt.
DR. SARKADY ILDIKÓ médiapolitikai főtanácsadó (Miniszterelnöki Hivatal): Támogatjuk.
ELNÖK: A kormány támogatja. A bizottság álláspontját kérdezem. (Szavazás.) A bizottság is egyhangúan támogatja.
Megint egy pillanat technikai szünet következik, mert nem tudnak bennünket követni. (Rövid technikai szünet. - Az ülésterembe érkezik Bókay Endre.)
Tisztelt Bizottság! A hátralévő két javasolt módosító indítvánnyal menjünk tovább. Az első sorrendben a 8. § (4) bekezdéséhez kapcsolódik. Kérdezem a kormány álláspontját.
DR. SARKADY ILDIKÓ médiapolitikai főtanácsadó (Miniszterelnöki Hivatal): Támogatjuk.
ELNÖK: Kérdezem a bizottság álláspontját. (Szavazás.) A bizottság támogatja.
A következő módosítást átfutva, ez a 43. § (1), (2), (3), (4) bekezdés, és (6) és (7) bekezdés. Ebben több leírási hiba van. Úgy kérnék a bizottságtól támogatást, hogy az egyértelműen leírási hibákat utólag javíthassuk. Én a felfedezetteket sorolom, hogy egyértelmű legyen.
Az (1) bekezdéshez kapcsolódóan az első sor végén "amelyek" van "amely" helyett, négy "amelyek" közül egy, és egy felesleges zárójelet kinyit a módosító indítvány. A (6) bekezdésnél hiányzik egy "a" betű, tehát "jogosultságokat a digitális átállás által lehetővé tett", és az indoklásnál pedig indoklás a cím, és nem indokolás. Én ezeket vettem észre, de még egyszer átolvassuk majd gondosan, de ezek nem tartalmilag félreérthető elírások.
Kérdezem, az elhangzottakat figyelembe véve, hogy a 94. § (1) bekezdés alapján a 43. § felsorolt bekezdéseit módosító bizottsági módosító javaslatról mi a kormány álláspontja.
DR. SARKADY ILDIKÓ médiapolitikai főtanácsadó (Miniszterelnöki Hivatal): Támogatjuk.
ELNÖK: Kérdezem a bizottság álláspontját. Ki az, aki támogatja? (Szavazás.) A bizottság támogatja.
Ezzel tudomásom szerint a végére értünk a ma belátható bizottsági módosító indítványoknak. Köszönjük szépen a kormány képviselőinek áldozatos munkáját.
Áttérhetünk a következő napirendi pont tárgyalására. Egy pillanat technikai szünet, megint érdeklődök, hogy van-e még valami... (Rövid technikai szünet.)
Bocsánat, még egy! Kettőt megtárgyaltunk, de három van, úgyhogy még van egy. (Rövid technikai szünet.)
A 38. § (1) bekezdését érintő módosítás, ugyanazzal a megjegyzéssel, amit az előbb tettem, itt is van leírási apróság, az indoklásban egy felesleges 1-es sorszám szerepel. Jánosi György képviselő urat, ha már dicséretet kapott valaki, akkor őt illeti a dicséret.
Kérdezem a kormány álláspontját.
DR. SARKADY ILDIKÓ médiapolitikai főtanácsadó (Miniszterelnöki Hivatal): Támogatjuk.
ELNÖK: Kérdezem a bizottság álláspontját. (Szavazás.) A bizottság támogatja.
Most már többszörös garancia van arra, hogy senkinek a tarsolyában nincs egyeztetett javaslat. Egyébként ez is egyeztetve volt, csak technikai malőr történt, tehát egyeztetett bizottsági módosító javaslat. (Nincs jelzés.) Köszönöm szépen. Most már tényleg elbúcsúzunk... (Egyeztetés.) Egy pillanat! Még mindig merül fel kérdés. (Az elnök a bizottság munkatársával egyeztet.)
Az előbb, miután nem érkezett kapcsolódó módosító indítvány az úgynevezett médiatörvényhez, ezért levettük a napirendről. Most kiderült, hogy a bizottságnak a parlamenti előírások szerint állást kell foglalni kétharmadosság ügyében. Két lehetőség van: vagy konkrétan állást foglalunk, vagy azt mondjuk, hogy miután jogi természetű kérdésről van szó, ezt az alkotmányügyi bizottság hatáskörébe utaljuk, akik egyébként úgysem kívánnak - és nem is tudnak - ez alól a felelősség alól kibújni.
Tehát azt kérném, hogy most formális napirendre való visszavételről szóló szavazás nélkül, azt gondolom, hogy az a logikus, ha a kulturális bizottság nem kezd jogászkodni, tehát arról szavazunk, hogy az alkotmányügyi bizottság döntését ez ügyben tudomásul vesszük, illetve az ő hatáskörükbe utaljuk a kétharmadosság kérdésében történő állásfoglalást.
Aki ezzel egyetért, kérem, kézfelemeléssel jelezze! (Szavazás.) A bizottság egyetért ezzel, tehát akkor ez a bizottsági állásfoglalás.
Sokadik kísérletre sikerül megszabadulnunk a digitális átállástól... Köszönjük szépen. (A napirendi pont tárgyalásához érkezett vendégek elhagyják az üléstermet.)
Döntés az "Alkotmányértelmezés kérése az Alkotmánybíróságtól" tárgyú javaslatról
Áttérünk a következő napirendi pont tárgyalására, az eredeti napirend szerint 6. sorszámot viselő napirendi pont tárgyalására. Ez a Fidesz-képviselők kezdeményezése alkotmányértelmezés ügyében. Időkímélési okokból nem tájékoztatom a bizottságot, hogy hogyan is került ez elénk, ezt gondolom, Halász alelnök úr megteszi, miután feltehetően szóban úgyis ki szeretné egészíteni az írásos előterjesztést. Halász alelnök úr!
Halász János szóbeli kiegészítése
HALÁSZ JÁNOS (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Bizonyára emlékeznek, hogy április elején, amikor a színháztörvénnyel kapcsolatos bizottsági ülésünk volt, ott került szóba az alkotmányértelmezés kérdése. Akkor úgy fejeztük be a bizottsági ülést, hogy egy következő alkalommal erről a kérdésről külön beszélünk.
Miről is van szó? Arról van szó, hogy az alkotmány 70/G §-a kimondja, hogy a magyar állam támogatja a művészeti élet szabadságát. Ez egy olyan megfogalmazás, amely úgy gondoljuk - és akkor a bizottsági ülésen én el is mondtam -, hogy egyrészt nagyon fontos ügy, de fontos lenne tisztázni azt, hogy milyen jogszabályok, milyen jogszabályi keretek szükségesek, szükségesek-e egyáltalán ahhoz, hogy ez a jog maradéktalanul érvényesüljön.
Ezért mi megfogalmaztunk egy javaslatot, amelyet a bizottság elé hoztunk. Miért a bizottságnak kell, illetve érdemes erről tárgyalni? Egyrészt úgy gondolom, ahogy a múltkor is szóba került, hogy a dolog súlyát az adja meg igazából, ha a kulturális bizottság egésze foglalkozik és gondolkodik erről a dologról, ráadásul egy olyan témáról van szó, amely ügyben nem a napi politikai csatározásokat kell leképeznünk a bizottságban, hanem nagyon fontos elvi, kulturális jogokról, kérdésekről tudunk itt tárgyalni. A kulturális bizottság lehet az a szervezet, mint szervezet, aki ilyen alkotmányértelmezést kérhet az Alkotmánybíróságtól.
Egy levéltervezetet is mellékeltünk, amelyben szerepelnek azok a kérdések, amelyeket fontosnak vélnénk az Alkotmánybíróságtól megkérdezni. Ez a négy pontba szedett kérdéscsokor a következő. A művészeti élet szabadsága támogatásának az alkotmány 70/G. §-ában rögzítettek alapján melyek az állam e körben át nem ruházható kötelezettségei? A második kérdésünk, hogy köteles-e az alkotmány alapján az állam jogszabályban rögzíteni azt, hogy a művészeti élet szabadságának támogatását milyen feltételrendszer szerint valósítja meg. A harmadik kérdéscsokor három kérdés, de egymásból következnek. Köteles-e az állam jogszabályban meghatározni a művészeti élet szabadsága érvényesülésének garanciális szabályait? Köteles-e az állam e körben biztosítani a művészeti élet képviselői számára az önrendelkezési, illetve önszabályozási lehetőségek intézményesített szervezeti garanciáit? Amennyiben igen, úgy létrehozatala során milyen alkotmányos szempontokat köteles figyelembe venni? Van egy negyedik kérdés, ami pedig arról szól, hogy alkotmánysértő-e az a jelenlegi állapot, amelyben nincs jogszabályban meghatározva, hogy az állam a művészeti élet szabadságának tiszteletben tartására és támogatására vonatkozó kötelezettségeinek milyen szabályok szerint, milyen keretek között köteles eleget tenni.
Úgy gondoltuk, hogy ezekről a kérdésekről az Alkotmánybíróság véleményét megkérve ráadásul olyan helyzet is teremtődhet, amely a későbbi, kulturális területen történő jogalkotást is segítheti, és egyértelműbbé teheti, teszi. Kérjük tisztelettel, hogy vitassuk meg a bizottsági ülésen e témát. Kérjük, hogy ezt támogassák, és terjesszük az Alkotmánybíróság elé ezeket a kérdéseket valamilyen formában. Köszönöm a figyelmüket.
ELNÖK: Hozzászólások következnek. Jánosi alelnök úr!
DR. JÁNOSI GYÖRGY (MSZP): Tisztelt Bizottság! Állásponttal nagyon szívesen vitatkozom, kéréssel viszont nem. Én egyetértek azzal, hogy ezekben a kérdésekben kérje a bizottság az Alkotmánybíróság véleményét, annyit viszont javasolok, hogy határozottan jelezzük, hogy ezt a Fidesz kezdeményezésére teszi meg a bizottság. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Schiffer képviselő úr!
DR. SCHIFFER JÁNOS (MSZP): Az előbb is azt mondtuk, hogy nem akarunk jogászkodni; az Alkotmánybíróság a korábbi időszakban is elég sokszor határozta meg azt, hogy mi az ő játéktere, a hatalmi ágak megosztása kapcsán mi az, amiben ő állást foglalhat, és mi az, ami az Országgyűlésre vagy a kormányzatra tartozik, és ugyancsak határozatában állapította meg, hogy általánosságban nem kíván állást foglalni bizonyos kérdésekben.
Nem szeretném, ha az Országgyűlés egyik bizottsága olyan kérdéseket vetne fel, amit esetleg egy felkészült jogász jobb keretek közé tudna tenni. Ahogy az előbb is azt mondtuk, hogy a kétharmadosság kapcsán kérjük ki az alkotmányügyi bizottság véleményét, most is kérdezzük meg először őket, hogy a négy kérdést olyannak tartják-e, ami az Alkotmánybíróság elé való, mert nekem vannak kételyeim egyes kérdéseknél, amire azt mondom, hogy nem Alkotmánybíróság elé való kérdés. Ne fussunk bele egy olyan csapdába, amire azt mondják, hogy jó lenne, ha egy országgyűlési bizottság utánanézne, mielőtt kérdez. Ez egy javaslat különben.
ELNÖK: Lukács képviselő úr!
DR. LUKÁCS TAMÁS (KDNP): Azt gondolom, ha mindenki egyetért, akkor konkrétan meg kellene fogalmazni az aggályokat, mert a bizottság adja végül hozzá a nevét. Ha a legutolsó kérdésből indulok ki, az a legáltalánosabb kérdés, mert az utolsó kérdés foglalja keretbe az egészet. Azért van ez az intézmény fenntartva, hogy alkotmányértelmezést lehet kérni. Ehhez képest, ha esetleg változtatjuk a sorrendet, még azt is fel lehet vállalni, hogy azt mondja az Alkotmánybíróság, hogy ez a kérdés viszont már nem tartozik ebbe bele - ennek ki vagyunk téve -, de ha mi tudnánk a választ ezekre a kérdésekre, az adekvát, pontos és alkotmányjogilag megfelelő választ, akkor nem kellene kérdeznünk. Semmiféle kivetnivalót nem látok abban, ha esetleg olyan kérdést teszünk fel, amire az Alkotmánybíróság azt fogja mondani, hogy ez éppen nem tartozik hozzá, abban az esetben, ha annak megvan a logikája.
Azt gondolom, hogy ennek az volna a logikája, hogy egy biztos pont a legutolsó kérdés, és abból kellene a részleteket kifejteni. Ha valakinek más megoldási javaslata van, vagy másképp fogalmazná meg a kérdést, akkor azt most beszéljük meg, de ha ebben mindenki egyetért, akkor nem hiszem, hogy akadálya van annak, hogy a bizottság erről döntsön.
ELNÖK: Ha már itt minden párt képviselője megnyilatkozott, elmondanám, hogy az én álláspontom Jánosi képviselő úréhoz, alelnök úréhoz áll közelebb. Én eleve nem gondolom azt, hogy a parlament bizonyos tevékenységét illető körön túlmenően az alkotmányügyi bizottságot bíróságként vagy jogi szűrőként használjuk; nem erre van a parlament alkotmányügyi bizottsága, tehát én nem javasolom, hogy jogi szakértőként használjuk őket, még egyszer mondom. Azt a kockázatot természetesen minden jogalkotás kapcsán vállalja a parlament, aki igennel szavaz egy-egy törvényjavaslatra, hogy valamilyen alkotmányos kifogás felmerülhet. Ha az Alkotmánybíróság elutasítja a kérdést vagy a kérdések egy részét, nem hiszem, hogy itt bárkit presztízsveszteség érne.
Az a megoldás, amit Jánosi képviselő úr javasol, nevezetesen, hogy legyen egyértelmű, hogy a bizottság itt hozzásegíti a kérdésfeltevőket ahhoz, hogy az Alkotmánybíróság kifejtse az álláspontját, biztosítja a távolságtartást azok számára, akik ezt a kérdést nem feltétlenül tartják így indokoltnak feltenni, vagy fenntartásaik vannak azzal kapcsolatban. Az én szerény jogi ismereteim alapján ugyanakkor van olyan alkotmányértelmezés - fel is tudom mutatni a könyvet, mert Fogarasi Ági elővette, úgyhogy én könnyű helyzetben vagyok -, amely nem nagyon erőteljesen, de indokoltnak tartja azt a felfogást, hogy itt van bizonytalanság az alkotmányértelmezésben. Magyarul én ugyanazt képviselem, amit Jánosi képviselő úr, hogy egy kísérőlevélben jelezzük, hogy a Fidesz kezdeményezte, és a bizottság hozzájárult ahhoz, hogy a bizottság többletjogaival élve az Alkotmánybírósághoz eljusson ez a kérdés - így juttassuk el a kérdést.
Tellér képviselő úr!
TELLÉR GYULA (Fidesz): Köszönöm a szót. Kérdésem volna. Ez az aktus úgy bonyolódik le, hogy a bizottság küld egy levelet az Alkotmánybíróságnak, az Alkotmánybíróság pedig visszaír nekünk, és akkor esetleg azt, amit visszaírtak, megbeszéljük vagy megvitatjuk, vagy még előtte tartunk ezekről a kérdésekről valamilyen eszmecserét? Az is kérdés, hogy ez torkolljon-e a levéllel kapcsolatban valamilyen határozatba vagy nem, tehát nem látom teljesen világosan, hogy mi fog most történni.
ELNÖK: Lehet, hogy más következtetésre jut a Házszabály és egyéb jogszabályok alapján, de én azt gondolom, hogy megírjuk a levelet, elküldjük a kérdéseket, és ezzel a diskurzusnak ez a szakasza lezárul - én úgy értelmezem.
Én úgy értelmezem tehát, hogy miután ezeket kérdésként fogalmazta meg a Fidesz, most a már megfogalmazott kérdések kapcsán jogi kérdésekről, én legalábbis nem gondoltam, hogy a bizottságnak vitatkoznia kellene. A vége a dolognak számomra egyértelmű: az Alkotmánybíróság vagy visszaküldi, és azt mondja, amit Schiffer képviselő úr feltételez, vagy legalábbis ad rá esélyt, hogy ebben ő nem illetékes, nem kíván valamiért ezzel foglalkozni, vagy a kérdések egy részére mondja ezt - akkor nyilván felmerülhet, hogy valamilyen összefüggésben beszéljünk a kérdésekről -; vagy teljes egészében befogadja a kezdeményezést, és minden kérdésre valamilyen választ ad, igent, nemet, nyilván kifejtő indoklással. Ha egy ilyen döntés a birtokunkban van, akkor felmerülhet, hogy közös értelmezésbe szeretnénk-e belemenni vagy nem, vagy felkérünk szakértőket, hogy az ebből adódó praktikus következtetésekről fejtsék ki az álláspontjukat. De szerintem erről most nem kell dönteni, hanem a különböző változatok megismerése esetén nyilván újra felmerül, hogy mit tegyünk.
Halász alelnök úr!
HALÁSZ JÁNOS (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Válaszolva részben a kérdésekre is, én a következő menetét látom a dolognak. Ahogy elnök úr is mondta, elküldjük a kérdéseket, kapunk rá valamikor válaszokat, és akkor van értelme érdemben diskurzust folytatni a dologról, hisz ezek most kérdések, ahogy Jánosi alelnök úr is mondta.
A dolog, én köszönöm szépen a jelzést, hogy a Fidesz kezdeményezésére indult, de azt szeretném kérni, hogy írjuk úgy, hogy a Fidesz és a KDNP, mert ez közös gondolat volt, és közösen kezeltük. Tehát ha ezzel együtt küldjük tovább, ez azt gondolom, hogy teljes mértékben elfogadható.
Úgy kell feltenni a bizottságnak a kérést, ahogy az erre vonatkozó jogi szabályozás mondja, hogy határozott kérést kell megfogalmaznunk, nyilván ezt a kísérőlevélben megtesszük, hogy kérjük a tisztelt Alkotmánybíróságot, hogy, és meg kell jelölni az okot is, hogy miért kérjük ezt. Az viszont nagyon egyszerű mondat, hiszen az alkotmány 80. § (2) bekezdése azt mondja, hogy a Magyar Köztársaságban alapvető emberi jogokra és kötelezettségekre vonatkozó szabályokat törvény állapítja meg. Tehát magyarul az alapvető jogokkal kapcsolatosan törvényeket kell alkotni. Itt van az alkotmányban ez a pont, hogy a művészeti élet szabadságát biztosítja az állam, de erre vonatkozóan nincs törvény. Ezért, ez az az ok, ami miatt kérjük az értelmezést, és meglátjuk, hogy mit fog mondani az Alkotmánybíróság. Viszonylag egyszerű levezetés a dologban.
Ha ez a levél megérkezik az Alkotmánybírósághoz, utána nyilván tudunk beszélni az ügyről, úgy, ahogy elnök úr is mondta. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Alexa képviselő úr!
ALEXA GYÖRGY (MSZP): Amíg Halász képviselő úr nem kezdte el megérvelni a dolgot, én addig jobban támogattam ezt, különösen az utolsó mondatai, hogy a művészet szabadságáról nincs törvény. Egy csomó másról viszont, ami többek között a művészet szabadságát biztosítja, van.
Tehát én nem érzem úgy, hogy ez a terület egy szabályozatlan terület lenne, most gondoljunk akár a szabad véleménynyilvánítás megközelítésére, és még egy-két dologra!
Én magam egyébként hajlok arra, hogy egy ilyen előzetes kontrollként fogadjuk el Schiffer képviselő úr javaslatát, mert egyébként nem zárkózom el attól, hogy kérdéseket tegyünk fel az Alkotmánybíróságnak, bár az megint érv a rendszerben, hogy majd akkor utána lesz miről beszélgetni. Most azt mondom, hogy ha dönt az Alkotmánybíróság, akkor nekünk már nem nagyon van miről beszélgetni, ami nem azt jelenti, hogy én feszegetném, hogy most nyissunk vitát ezekről a kérdésekről, de az is egy helyzet lesz, ha az Alkotmánybíróság kifejti a véleményét. Azt gondolom, hogy azt az Országgyűlés tagjainak illik majd tudomásul venni. Köszönöm.
ELNÖK: Lukács képviselő úr!
DR. LUKÁCS TAMÁS (KDNP): Azt gondolom, hogy tényleg haladjunk tovább. Ha abból indulok ki, hogy a véleménynyilvánítás szabadságáról van kilenc darab alkotmánybírósági határozat... Nyilván az emberi jogi egyezmény is kötelezően írja elő, hogy a véleménynyilvánítás szabadságában korlátozni csak törvénnyel lehet. Tehát vagy a jogrend egészét tekintem, vagy a filmművészeti törvényt tekintem.
Viszont nagyon aktuálisnak tartom a kérdés felvetését, többek között a színházi törvény miatt. Ha én megírnám a levelet, akkor nemcsak arra hivatkoznék általánosan, hogy törvényben kell szabályozni, hanem arra is, hogy a jogalkotási folyamatban a jogalkotó alkotmányos eligazítást kér, hogy egy adott eseti dolog, hogy egy kormányzat milyen törvényt terjeszt elő, vagy pedig megállapítható alkotmányosan egy olyan alapjognak a korlátjai és határai, amiben az állami feladatok meghatározhatóak.
Ezért hivatkoznék a készülő, esetleges színháztörvényre. Mert az a kérdésfeltevés, hogy nincs szabályozva, ilyen szélsőségesen nem igaz, mert van filmtörvény. Tehát sokfélét fel lehetne sorolni, azt viszont a jogalkotónak, azt gondolom, kötelessége tisztázni, hogy egy adott törvényalkotás során mik azok a határok, az alkotmányos határok, amelyeken belül mozoghat, hiszen itt, éppen a finanszírozás kérdésénél nem biztos, hogy ugyanolyan feltételeket, vagy ugyanolyan logikával, vagy ugyanolyan alkotmányos logikával lehet élni, mint a filmtörvény esetén. Akkor mivel lehet élni? Ez jelzés a kormányzat felé is.
Tehát én abszolút időszerűnek, szükségesnek tartom, sőt a kísérőlevélben erre, a jogalkotó felelősségére, alkotmányos felelősségére utalnék az állásfoglalás kérése érdekében. Ez az igazi indoka.
ELNÖK: Halász alelnök úr!
HALÁSZ JÁNOS (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Isten ments, hogy személyemmel vagy érvelésemmel bárkit is felzaklassak! (Alexa György: Én jól bírom ezt!) A helyzet az, hogy nyilván az itt elhangzottak alapján az igazi kérdés a dologban nem az, hogy milyen kísérőlevelet írunk, hanem az, hogy az itt szereplő kérdéseket benyújtjuk.
Azt szeretném mondani még, hogy én azért azt komolyan gondolom, de szerintem ez a helyzet előállhat, ha az Alkotmánybíróság azt mondja, hogy ilyen vagy olyan esetben, a kérdések alapján törvényt kell alkotni, akkor igenis utána van közös munkánk, képviselő urak, hölgyek. Tehát nem arról van szó, hogy az Alkotmánybíróság értelmezi... Lehet olyan kérdés is ezek között, és utána nincs dolgunk, de ezek között van olyan kérdés is szerintem, amire ha olyan válasz születik, hogy törvényt kell alkotni, azt nyilván itt a bizottságban is kell majd előkészíteni.
Tehát ilyen értelemben én azt gondolom, hogy ez valóban egy folyamat indulása lehet. Ebben a tekintetben nyilván foglalkozunk vele, amennyiben az az álláspont születik.
Tényleg, a kísérőlevél ügyében az én esetleges sarkos megfogalmazásaim helyett aktualizáljuk a dolgot, akár úgy, ahogy Lukács képviselő úr mondta, tehát nyilván nem ez a fő kérdés. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Tellér képviselő úr!
TELLÉR GYULA (Fidesz): A következő megjegyzésem, vagy felvetésem van a levél egész problémájával kapcsolatban. Elég sok olyan vitában vettem részt, amelyik a kereskedelmi televíziók tartalmi sugallataival foglalkozik, és ezekben a vitákban újra és újra felmerült, hogy az egyéni szabadságjogok felől, vagy ha úgy tetszik, a szabadságjogok felől ez a kérdés nagyon erősen meg van támasztva.
Abból az irányból azonban, hogy vajon van-e a közérdek felől nézve korlátja az egyéni szabadságjogoknak, erre vonatkozólag az alkotmány nem ad eligazítást, holott a mindennapi életben meg, azt gondolom, hogy ilyen jellegű tapasztalatunk vagy ilyen jellegű felvetésünk bőségesen lehet. Én a nagy alapproblémát tehát ott látom, hogy az alkotmány az emberek halmazánál magasabb rendű társadalmi összműködést, mint olyat, nem tette védett jogtárggyá, és ennek következtében nem világos, hogy ennek a védett jogtárggyá nem tett összműködésnek a védelme érdekében, ami a társadalom lényegét alkotja, milyen, az egyéni szabadságjogokon ejthető korlátozás hozható létre vagy tehető fel. Még egyszer mondom, például a kereskedelmi televízióknak az elfogadott nemzeti értékeket szándékosan, mondjuk így, lealacsonyító és lealacsonyító összefüggésekbe helyező tartalmai és egy csomó más dolog - most el lehetne kezdeni sorolni, hogy mi minden tartalomról van szó -, amelyek szerintem a társadalmi összműködés zökkenőmentességét rontják vagy rombolják. Itt érzek tehát egy olyan konfliktust vagy problémát, ami alkotmányjogilag nincsen megoldva.
Egyetlenegy olyan alkotmánybírósági határozatot ismerek, ahol ez a bizonyos egyéni szabadságjog, tudniillik a véleménynyilvánítás szabadsága a közérdekre hivatkozva korlátozást szenvedhet. Emlékezzünk vissza rá, hogy a prostitúció nyilvános hirdetése sajtóban vagy más módon tilalom alá esik, méghozzá a közérdekre való hivatkozással, tehát a közérdek fogalma és lényege valahol ott lappang ezekben a dolgokban, mint ahogy az alkotmányban is ott lappang, de voltaképpen az igazi konfliktust itt érzem. Röviden tehát: egyfelől a társadalmi összeműködésnek, mint egy magasabb rendű létezőnek az érdekei és védelme, ami nincsen rendesen megfogalmazva sehol sem, másfelől az egyéni szabadságjogok működése, amely nagyon is meg van fogalmazva. Itt hogyan húzható meg a határvonal? Mi korlátoz micsodát? Mi van fölérendelve micsodának?
Azt mondom ugyanakkor, hogy talán ebben a levélben van egy olyan passzus, amelyikbe ez beleérthető, a második kérdésben, ahol arról van szó, hogy köteles-e az alkotmány alapján az állam jogszabályban rögzíteni azt, hogy a művészeti élet szabadságának támogatását milyen feltételrendszer szerint valósítja meg. Ha ezt a feltételrendszert nem csak anyagi értelemben vesszük, akkor talán beleérthető az is, amit én mondtam, én mindenesetre ezt döntő fontosságúnak vagy konfliktusnak érzem.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Több hozzászólót nem látok. Az elhangzottak alapján a következőt szeretném mondani. Nyilván az 1-4. pontig terjedő számozott kérdés az alapszöveg, amin nem változtatunk. A kísérőlevél, most bármilyen pontatlanul is hangzik ez a kifejezés, kétfajta értelemben érinti ezt a szöveget. Van egy - nevezzük így - preambulum, tehát egy felvezető szöveg a kérdéseknél szerves része a kérdésfeltevésnek, tehát azt magába a főszövegbe kellene beleírni. Készítünk egy tervezetet, és ha megfelel a kezdeményezőknek, akkor Halász alelnök úrral egyeztetjük, mert itt felmerült, hogy lehet az alkotmány 8. §-ára hivatkozni, amely tételesen is kimondja, hogy az alapvető szabadságjogok konkrétumait törvényekben kell szabályozni. Ez bőségesen elég, vagy legalábbis fontos hivatkozás arra, ha jól értem a kezdeményezőket, hogy miért is indokolt ezeket a kérdéseket feltenni. Van egy formális értelemben is kísérőszöveg, ami egy levél, amiben meg lehet írni azt, hogy a Fidesz, KDNP kezdeményezte, amely tehát a technikai körülményeket tartalmazza. Ha ez így elfogadható, akkor úgy érzem, hogy szavazhatunk mindezen feltételek ismeretében, hogy mielőtt a levél elmenne, Halász alelnök úrral egyeztetek. Szavazás következik.
DR. SCHIFFER JÁNOS (MSZP): Volt egy ügyrendi javaslatom, hogy először kérjük ki az alkotmányügyi bizottság véleményét. Te ezt nem támogatod, de azért azt gondolom, hogy erről illik szavazni.
ELNÖK: Szavazzunk róla, jogos.
Aki Schiffer képviselő úr javaslatát támogatja, hogy forduljunk először az alkotmányügyi bizottsághoz, az kérem, kézfelemeléssel jelezze! (Szavazás.) Hét. Aki nem támogatja ezt a javaslatot? (Szavazás.) Kilenc. Aki tartózkodik? (Szavazás.) Kettő.
A bizottság ezt a javaslatot nem támogatta.
Aki támogatja, hogy az Alkotmánybírósághoz továbbítsuk ezeket a kérdéseket az említett módon, az kérem, kézfelemeléssel jelezze! (Szavazás.) Tizenkettő. Aki nemmel szavaz? (Szavazás.) Egy. Aki tartózkodik? (Szavazás.) Hat.
A bizottság többsége támogatta, hogy az Alkotmánybírósághoz forduljunk ezekkel a kérdésekkel.
Köszönjük szépen. Az előre megbeszélteknek megfelelően fél 12-kor folytatódik a bizottsági ülés, mert határozott időpontra hirdettük meg annak a napirendi pontnak a tárgyalását; a meghívóban is ez szerepel, és a meghívottak is úgy jönnek. Aki részt kíván venni a bizottsági ülésen, az kérem, hogy pontosan érjen vissza.
(Szünet: 10.38 - 11.36)
ELNÖK: Tisztelt Bizottság! Kedves Vendégek A bizottsági ülést folytatjuk. Kérek mindenkit, hogy foglaljon helyet! Üdvözlöm a mai bizottsági ülés 7., és egyben utolsó napirendi pontjának tárgyalására érkezett érdeklődőket és hivatalból itt lévőket, persze a képviselőket is.
Akik csak ennek a napirendi pontnak a tárgyalására jöttek, azoknak mondom, hogy azért mondtam, hogy a bizottsági ülés folytatódik, mert hat napirendi pontot már megtárgyalt a bizottság. Ennek a napirendi pontnak, nevezetesen a színházi vezetők kinevezése körüli vitákról, és ezek várható szabályozási következményeiről szóló tájékoztatásnak, illetve megbeszélésnek a megtárgyalását határozott időpontra hirdettük a résztvevők könnyebb mozgásának biztosítása érdekében, nevezetesen hogy ne kelljen esetleg feleslegesen várni.
Még egyszer üdvözlök mindenkit. Hangsúlyozni szeretném, hogy nem először tárgyal a bizottság, ha érintőlegesen is, de mégis nem először tárgyal a leendő színházi törvényt érintő kérdésekről, és abban is egyetértés van a bizottságban, hogy nem is utoljára. Ezt azért érzem fontosnak hangsúlyozni, mert Schiffer képviselő úr javaslata a színházügyön belül egy jól körülhatárolható téma megtárgyalását javasolja, nevezetesen a színházi vezetők kinevezésének ügyét. Kérni fogom a bizottsági tagokat, hogy legyenek erre tekintettel, tehát ezen túlmenően a színházi törvény egyéb kérdéseit most ne vonjuk be a tárgyalásba.
Annyit még el kell mondanom, hogy természetesen meghívtuk a bizottsági ülésre az Oktatási és Kulturális Minisztérium szakállamtitkárát, akit üdvözlök, Schneider Márta asszonyt, már találkoztunk vele színházi ügy kapcsán. Itt van Csizmadia Tibor úr, a Színházi Társaság elnöke, Gyimesi László úr, aki bizottságunk ülésén viszonylag gyakran vesz részt, a Művészeti Szakszervezetek Szövetségének elnöke, és Konrád Antal úr, akit szintén így, úgy, amúgy nagyon sokan ismerünk, ő a Színházi Dolgozók Szakszervezetének elnöke.
A bizottsági tagok kaptak egy tájékoztatást az országgyűlési könyvtártól, amit külön köszönünk, "A színházi törvény előkészületei, II. rész" címmel. Megkapták a Színházi Dolgozók Szakszervezetének rövid levelét, illetve a Színházi Társaság elnökségének, ha tetszik, állásfoglalását, címében is állásfoglalásnak nevezik. Mindezt azért mondtam el, hogy világos legyen, a jegyzőkönyvből is kiderüljön, hogy előzetes tájékoztatást már kaptak a képviselőtársak.
Mielőtt Schneider Mártának megadnám a szót, a javaslattevő Schiffer képviselő urat kérdezem, hogy kíván-e valamit elöljáróban mondani.
Dr. Schiffer János szóbeli kiegészítése
DR. SCHIFFER JÁNOS (MSZP): Ezek után mit tehetek?
Tisztelt Bizottság! Egy részkérdésről van szó a színházi törvénnyel kapcsolatban, én azt gondolom ennek ellenére, hogy egy nagyon fontos részkérdésről van szó. Mondhatnánk azt is, hogy csak eljárásjogi kérdések ezek, de ha megnézzük az elmúlt időszakban a sajtóban megjelent cikkeket, vagy a legutóbbi szakmai tanácskozáson elhangzottakat is, sokkal jobban izgatja és vet hullámokat a kinevezés kérdésének problematikája. Ha végignézzük a szakmai anyagokat, amelyeket az előzetes koncepcióhoz kaptunk, ott is nagyon sokat foglalkoznak vele. Lehet azt mondani, hogy egyik része a szűk értelemben vett szakmai kérdésnek, hogy például a kinevezés alkalmazkodjon az évadhoz, a szerződésekhez, de azt gondolom, hogy van egy tágabb értelme is ezeknek a szakmai kérdéseknek. A szakszervezet azt mondja, hogy értékrend kérdése, ami külön vitára ad alkalmat, hogy vajon a fenntartó értékrendjének kell-e megjelennie mondjuk a kinevezés kapcsán, vagy pedig valami másnak. Ha visszautalok az abbahagyott bizottsági ülés utolsó napirendjére, ahol a művészi szabadság kérdéséről beszéltünk, akkor azt mondom, hogy azért sokkal komplikáltabb kérdés annál, minthogy egyszerűen elmehetünk mellette, mint ahogy a szakmai testület is utolsó pontjában a politikai elfogultság kérdését is behozza ebbe a kérdésbe.
Látszik az, hogy a kinevezés problematikája, amikor egy kicsit kiegyensúlyozottabb a helyzet, akkor nem jelentkezik. Ha végignézzük ezt a táblázatot, azt lehet mondani, hogy a szakmai bizottságok véleményét aránylag megfogadva nevezték ki a vezetőket a színházakba, és látszik az, az újságok is írják, hogy viharos közjátékokkal van tarkítva egy-egy igazgatóváltás - itt mondhatjuk akár Szolnokot, vagy Győrt, vagy Kaposvárt, vagy Sopront. Meg kellene, meg kell keresnünk, én azt gondolom, azt, hogy milyen eszközök... Tudom azt persze, hogy az abszolút eszközök nincsenek a kezünkben, mert van, ahol például közös megegyezéssel szűnt meg egy megbízás, ahol ugyancsak lehet látni azt, hogy bizonyos háttéralkuk voltak. De mégis azt kell keresnünk, hogy egy stabilabb rendje legyen annak, hogy hogyan kell egy színházvezetőt megbízni, milyen biztosítékai vannak annak érdekében, hogy se az esetleges tulajdon más értékrendje, vagy politikai álláspontja ne tudja befolyásolni azt, hogy egy színház szakmai tevékenysége hogy alakul, és ez stabilitást jelentsen.
Tehát én azért gondoltam, hogy ez egy olyan típusú kérdés, ami nemcsak egyszerűen arra vonatkozik, hogy milyen bizottságokat, szakmai testületeket hozunk létre a kinevezésnél, hogy a Kjt.-t vagy a közintézményekre vonatkozó jogi szabályozásokat vesszük figyelembe, vagy pedig elszakadunk ettől, természetesen már más típusú intézményekről van szó, ezek tiszta jogi kérdések. Ezek is nagyon fontosak, és itt is vannak hiányok, ugyanakkor azt gondolom, hogy végig kell tekinteni, hogy a művészi szabadság kérdése, a politikai befolyásolás lehetséges elkerülésének kérdése hogyan biztosítható, vagy biztosítható-e a törvényben, de azt gondolom, hogy nem egy vitanapot, vagy egy eszmecserenapot, hanem ez többet is igényel. Ez volt az indoka annak, hogy erről beszélünk, ezért javasoltam.
ELNÖK: Köszönjük szépen. Államtitkár asszonynak adom meg a szót.
Dr. Schneider Márta szóbeli kiegészítése
DR. SCHNEIDER MÁRTA kulturális szakállamtitkár (Oktatási és Kulturális Minisztérium): Köszönöm szépen. Elsősorban szeretnék egy kis áttekintést adni a színházigazgató vezetői kiválasztás rendjéről, módjáról, jogszabályi hátteréről, az intézményi körről, utána pedig néhány olyan elemét említeném a készülődő jogszabálynak a vezetőkiválasztás rendjéről, amely szakmai kritériumokat már körülbelül meg tudtuk fogalmazni. Ez ügyben természetesen a szakmai szervezetek képviselői részletesebb és alapos szakmai indokokat és érveket hoznak.
Elsősorban tehát arról beszélnék, hogy a színházigazgatók kinevezése az egyik fő témája volt annak a szakmai anyagnak, amelyet a Színházi Társaság készített a törvény előkészítése ügyében hatodik témaként. Mi az az intézményi kör, amelyről beszélünk? Ha csak a jogszabály alapján vesszük szemügyre a színházak körét, akkor igazán a színházigazgatói kinevezések jogi szabályozását csak azokban az esetekben ismerhetjük el, amely intézmény költségvetési intézményként működik, tehát az a színház, amely költségvetési intézményként működik. Ennek van egy eljárási rendje kialakult jogszabályok alapján.
Azon színházak számára azonban, amelyek nem költségvetési intézményként működnek, bár állam által birtokolt gazdasági társaság vagy önkormányzat által fenntartott gazdasági társaság, kht. vagy rt. formában működnek, a közalkalmazotti törvényből és a 150-es jogszabályból nem vezethető le a színházigazgatók kinevezési rendje. Mégis azt gondolom, hogy minden olyan intézményről és vezetőkiválasztásról kell beszélnünk, amely valamilyen formában az államhoz vagy az önkormányzathoz, magyarul az adófizetők pénzéhez köthető, tehát nemcsak azt az 50 költségvetési intézményt, amely az országban színházként működik, hanem azt a 19 nonprofit gazdasági társaságot is szemügyre kell vennünk, amelyek még színházként működnek, de nem költségvetési intézményként.
Tárcaszínházak esetében 2 költségvetési intézmény és 4 gazdasági társaság van; a kerületi önkormányzatok fenntartásában 2 intézmény és kht. áll; a Fővárosi Önkormányzat 6 költségvetési intézményt és 7 kht.-t működtet; a vidéki önkormányzatok, tehát a vidéki nagyszínházak, kőszínházak között 19 költségvetési intézmény és 2 kht. szerepel a sorban. Van 11 hivatásos vidéki bábszínház - mindegyik költségvetési intézmény -, 12 hivatásos önkormányzati szabadtéri színház, amelyből 4 kht. és 8 költségvetési intézmény, valamint van 4 hivatásos nemzetiségi színház, melyből 2 költségvetési intézmény és 2 kht.
Jelen szabályozási rend alapján a költségvetési intézmények vezetőinek kiválasztását a 150/1992. kormányrendelet határozza meg. Ez a kormányrendelet a közgyűjteményi, közművelődési intézményekre, illetve a művészeti intézményekre bizonyos tekintetben azonos, bizonyos tekintetben pedig eltérő szabályokat mond ki. A művészeti intézményeknél a magasabb vezető megbízásához szakirányú felsőfokú végzettséget ír elő, ötéves szakmai gyakorlatot, a megbízást legfeljebb ötéves időtartamra, határozott időre lehet kiadni, és a megbízáshoz pályázatot kell lebonyolítani.
A 150-es rendelet azt is tartalmazza, hogy mi az, amit a pályázatnak tartalmaznia kell: egyrészt a vezetői megbízás feltételeit, a kapcsolódó juttatásokat, a megbízás kezdő időpontját, a pályázati határidőt, amely nem lehet kevesebb, mint 30 nap, valamint biztosítani kell az intézményről mindazt a tájékoztatást, mindazt az információt minden pályázó számára, amely elengedhetetlenül szükséges a pályázat megírásához. Itt van egy lényeges kérdés: a 150-es kormányrendelet előírja azt, hogy a jogkör gyakorlójának, vagyis aki kiírja a pályázatot, az elbíráláshoz szakmai bizottságot kötelező felkérni, és a szakmai bizottság véleményezi a pályázatokat. Két kötelező eleme van a szakmai bizottság összeállításának, és mindez a közalkalmazotti törvényből vezethető le, mégpedig kötelező a Közalkalmazotti Tanács képviselőjét felkérni ebbe a bizottságba, és kötelező a reprezentatív szakszervezet képviselőit meghívni ebbe a bizottságba. Egyéb feltételt, egyéb kötelező elemet a jogszabály nem ír elő. A költségvetési intézmények, színházigazgatói pályázatok e szerint a metódus szerint zajlanak.
Szeretném még egy dologra felhívni a bizottság figyelmét, hogy a munkáltatói jogkör gyakorlója a jogszabály szerint a vezetői megbízást úgy adja ki, hogy a szakértői szakmai bizottság véleményét nemcsak kikéri, hanem azt a formát alkalmazza, hogy "figyelembevételével". Sok jogász van itt körülöttünk, akik el tudják mondani, hogy ez mennyire kemény vagy mennyire puha, mennyire ad lehetőséget a vezető, a munkáltatói jogkör birtoklója számára a kiválasztáshoz, de ez semmiféleképpen nem kötelező elem, hanem mérlegelendő. Ez az, amit jelen pillanatban a 150-es jogszabály előír.
A gazdasági társaságok, kht.-k esetében, mint mondtam, ilyen előírás nincs, mégis számtalan esetben láthatjuk és tapasztalhatjuk azt, hogy amelyik önkormányzatnál vagy fenntartónál kht.-k működnek színházként, ott többször előfordul a pályáztatás.
Természetesen az is előfordul, és az is gyakorlat, hogy a gazdasági társaságokra vonatkozó jogszabályok szabadságát felhasználva az igazgatói kinevezéseket nem pályáztatják, illetve ha már van igazgatói kinevezés, és lejárt, akkor azt szabad meghosszabbítani. A 150-es jogszabály erre nézve is különféle előírásokat tartalmaz. Ez a jelenlegi helyzet.
A különféle szakmai beszélgetések és tárgyalások alapján, valamint az elmúlt évek tapasztalata alapján néhány kérdés, azt gondolom, hogy központi kérdés leszögezhető, és már olyan állapotban van, hogy azt mondhatom, hogy ezek azok a kérdések, amelyekre a következő jogszabályalkotásnál választ kell adni.
Az első ilyen szakmai elvárás az lenne, hogy a vezetőkiválasztást szabályozó jogszabály ne kösse meg a fenntartó kezét, legalábbis olyan módon, amely nem ad mozgásteret a fenntartó számára, de olyan jogszabály legyen, és olyan feltételeket írjon elő, amely arra szorítja az eljárási rendet, hogy a lehető legtöbb, legalaposabb, és a legobjektívebb információval szolgáljon ahhoz, hogy a döntést meg lehessen hozni.
A másik ilyen alapkérdés a szakmai szervezetek véleményének kikérése, a szakmai szervezetek különféle nézőpontjainak a beemelése ebbe a döntési folyamatba. Nagyon sokszor megfogalmazódott az, nemcsak most, egy évvel ezelőtt, két évvel ezelőtt, három évvel ezelőtt, hogy a szakmai szervezetek nincsenek benne, legalábbis kötelező érvénnyel és kötelező jelleggel abban a szakértői bizottságban, amelyet fel kell kérni kötelező módon a fenntartónak. Ez ügyben, minekutána a jogszabály arra lehetőséget nem ad, hogy kötelezzük, vagy kötelezzék erre a fenntartót, az elmúlt évben, azt hiszem, hogy éppen 2006 tavaszán Bozóki András miniszter úr egy olyan levelet írt az önkormányzatoknak, a fenntartóknak, a színházakkal foglalkozó önkormányzatoknak, amelyben bizonyos ajánlásokat fogalmazott meg. Többek között ez volt az egyik ilyen téma, hogy azt az ajánlást fogalmazta meg, hogy a pályázati szakértői bizottságba az önkormányzatok kérjék fel a szakmai szervezetek képviselőit. Hogy ezek a szakmai szervezetek melyek legyenek, vagy a szakma nézőpontját kik tudják behozni ebbe a pályázati eljárásba, erre nézvést nyilvánvalóan viták, és szakmai viták folyhatnak, hiszen nem érdemes és nem szabadna megnevezni egyetlen szakmai szervezetet sem. Hiszen - legalábbis ez az én álláspontom - ha most azt mondjuk itt ki jogszabályban, hogy az a szakmai szervezet az, akkor meglehetősen megkötjük a kezünket a tekintetben, hogy ha változnak ezek a szakmai civil szervezetek, akkor ez problémát jelenthet. Azt azonban, hogy valamiféleképpen meghatározott, és előre előírt, és végiggondolt módon a szakma érdekei itt szerepeljenek, ezt mindenféleképpen fontosnak tartjuk.
A következő ilyen elem... - de mondom, hogy erről még sokat fogunk vitázni. A következő elem az az a felismerés, ami nem egy borzasztó nóvum, hogy tulajdonképpen a kinevezést nem a pályázat elbírálásánál kell kezdeni, hanem a pályázat kiírásánál. Tehát az a követelmény, hogy a fenntartó elvárásai, a színházi szakma véleménye, a színházi szakma elvárásai is fogalmazódjanak meg már a pályázati kiírásban, és nemcsak az elvárások, hanem a feltételek is. Éppen ezért itt megint csak kulcskérdés, hogy a szakmai érdekeket és a szakmai különféle kompetenciákat már a pályázati kiírás szövegezésébe és folyamatába érdemes és kellene bevonni.
A következő ilyen pont a pályázati kiírás, valamint a döntés időzítése. Minden vezetőváltásnál, és így különösen azoknál az intézményeknél, amelyek nem költségvetési év alapján működnek, hanem mint tudjuk, színházi évad alapján működnek, rendkívül fontos, hogy legyen átmenet, és legyen egy olyan időtartam, amelyben a régi és az új vezető együtt tudja az intézményt működtetni, legalábbis a tervezésnél az új vezető már be tud kapcsolódni ebbe a folyamatba. Pontosan ezért az a javaslat, illetve azon gondolkodunk, hogy ez az időpont meghatározott legyen, tehát egy januári, vagy egy augusztusi igazgatóváltás esetében megvan a lehetőség arra, hogy egy-egy évad egy-egy részét közösen tudják működtetni. Én azt gondolom, hogy igazság szerint a legjobb lenne a január, de ez megint csak egy olyan kérdés... A lényege igazán ennek a kérdésnek az, hogy legyen olyan időszak, amikor ketten képesek az intézményt látni, tervezni, illetve bizonyos folyamatokat lezárni.
A következő, amit már említettem, hogy ugye más az eljárási rend a gazdasági társaságok és a költségvetési intézmények tekintetében. A szakmai szervezetek... - azt gondolom, mi is úgy látjuk, hogy az lenne a követendő, hogy függetlenül a jogszabályi előírástól, és függetlenül a jogszabályi követelményektől, a nonprofit gazdasági társaságként működtetett intézmények esetében is nagyon hasznos lenne, ha pályáztatás, és ilyen szintű, és ilyen szakmai mélységű pályáztatás zajlana.
Mi körülbelül ezeket a főbb pontokat fogalmaztuk meg, amelyek alapján természetesen szeretnénk az elvárásokat végigtárgyalni a szakmai szervezetekkel, és majd, ha a megegyezés megszületett, vagy legalábbis közös álláspontra jutottunk, akkor mindezt jogszabály formájába foglalni.
Jelen pillanatban úgy látom, hogy a 150-es kormányrendelet módosítását szükséges végrehajtani, valószínűleg a legnagyobb részét, a szabályozás lényeges elemeit ebbe a jogszabályba tudjuk beletenni. Azt azonban, ami mondjuk nem 150-es hatáskör, tehát gazdasági társaságok kérdése, ott én most nem látom ennek a jogszabályi feltételeit, alapját, ott leginkább a szakmai követelmények megfogalmazását látom határozottan, de ezen is végig kell mennünk, és végig kell gondolni, hogy vajon van-e valami olyan jogszabályi lehetőség, amely a nonprofit gazdasági társaságokra is ki tudja terjeszteni ezt a szakmai elképzelést. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönjük szépen. Kérdezem, hogy a meghívottak közül kíván-e valaki szólni. Konrád úr!
KONRÁD ANTAL elnök (Színházi Dolgozók Szakszervezete): Egy mondatban szeretném tisztázni, hogy "az értékrendjüknek megfelelően" szerepel. Nem tudom, ha önöknek kiosztották, amit küldtünk, akkor ez ott olvasható. Semmiképpen nem az igazgató kinevezését gondolom értékrend szerint, sőt, minél inkább szeretném az igazgatóválasztást elválasztani a mindenfajta értékrendtől, kizárólag a közönség és a szakma alkujává vagy megegyezésévé tenni a helyben működő igazgató személyét. Viszont a realitások talaján maradva, és ismerve a viszonyokat, azt nem tudjuk elválasztani, hogy a mindenkori testületek, vagy bárki, aki pénzt ad valamire, az értékrendje szerint fogja támogatni a dolgokat. Tehát ne hunyjunk szemet e felett, vagy ne csináljunk úgy, mintha ez nem így lenne.
Tehát kifejezetten arról beszélek, hogy egyes produkciókat a működési támogatáson felül ki-ki megtámogathat saját értékrendje szerint.
Jelen pillanatban ennyit szerettem volna csak mondani, aztán ha még akad kérdés, akkor nagyon szívesen válaszolok. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm. Csizmadia Tibor! Bocsánat, a sorrend majdnem esetleges. Tessék!
Csizmadia Tibor szóbeli kiegészítése
CSIZMADIA TIBOR elnök (Magyar Színházi Társaság): Gyakorló színigazgatóként nem a jogszabály felől közelíteném a témát, arra megvannak a szakemberek, hanem onnan, hogy ebben az évben 38-an végeznek színészként két felsőfokú intézményben, és ebből 5 embernek van ebben a pillanatban konkrét állásajánlata. E közül az 5 közül is többnek fellépti díjas ajánlata van, tehát nem közalkalmazotti, havi fizetéses ajánlata, hanem valamelyik intézmény garanciát vállalt azért, hogy ő ott játszani fog, és amikor játszik, akkor fellépti díjat kap. Ez erről az oldalról nézve egy siralmas dolog, de elemzést igényel.
Az egyik legfontosabb érv ebben az elemzésben, hogy ez azért van így, mert azok az igazgatók, akik jelenleg vannak, akik a jövőben lesznek, nagyrészt el vannak foglalva azzal, hogy egyensúlyban tartsák a színházaikat, az új belépő igazgatók pedig azzal, hogy azokat az elvárásokat teljesítsék, amiket az önkormányzat eléjük tár. Magyarul nem tudnak azzal foglalkozni, amit sokat hangoztatunk, hogy a magyar színház alapja a társulati és a repertoárrendszer, nem tudnak azzal foglalkozni, hogy a társulataikat fejlesszék, és nem tudnak azzal foglalkozni, hogy ezt a repertoárt hogyan rakják ki - ezek ad hoc történnek meg.
Mivel a Magyar Színházi Társaság egy szakmai érdekvédelmi szervezet, természetesen erről az oldalról közelítünk ahhoz, hogy mi is a helyzet a színigazgatói kinevezésekkel. Nevezetesen, amikor ez a meghívó fogalmazódott, még nem volt szó arról, hogy bár fegyelmi tárgyalása folyt Konter Lászlónak Békéscsabán, de a hét vége azzal zárult, hogy közös megegyezéssel felmentették. Az új hét szakmai híre az, hogy Veszprémben vannak komoly problémák, és az is hír, hogy Győrben, miután elbúcsúztatták Korcsmáros Györgyöt, Forgács Pétert, akit azelőtt 90 napra, a fegyelmi eljárás idejére neveztek ki, most jogszerűen egy évre meghosszabbították, azzal együtt, hogy tudomásom szerint megkapta azt a pénzt, ami miatt Korcsmárost fegyelmi eljárás elé állították. Ezt csak azért mondom, hogy nagyon nehéz ilyen szituációban beszélni, és most megpróbálok a politikától elvonatkoztatni, tehát kifejezetten szakmai alapon mondom azt, hogy ezek a színházigazgatói megbízások, kinevezések, elvárások előkészítetlenek, és az előkészítetlenség, ahogy írtuk, pont a pályázat kiírásánál kezdődik.
Ahogy az államtitkár asszony mondta, amióta a 150-es rendelet megszületett, mindig gond, hogy hogyan is kell érteni, illetve abból hogyan kell levezetni a pályázat lebonyolítását, hogyan lehet úgy levezetni, hogy ez biztonságot adjon, jövőképet adjon, netán művészi programot adjon, mert a fenntartónak ez a legfontosabb, hogy tudjon egy olyan irányt meghatározni, amit elvár attól a színházvezetőtől. Ezt nyilván nagyon nehéz egy önkormányzati embernek úgy meghatározni, ha előtte nem konzultál szakmai szervezetekkel; azt mondja, hogy kettővel több operett legyen, ezt is el lehet fogadni, de például akkor látni kellene azt, hogy ez mibe kerül, tehát hogy az operett általában zenekarral megy, de akkor csináljunk fél play backet, szóval ebbe belemehetnénk részletesen.
Minden korban, az utóbbi 17 évben, született egy-egy állásfoglalás ezekkel a kinevezésekkel kapcsolatban, és ez jelzi azt, hogy már a '90-es évek közepén Babarczy László is írt egy olyan rövidebb dolgozatot, ami arról szólt, hogy miféle anomáliák vannak, tehát ennek megfelelően hogyan kellene a színházigazgatói kinevezéseket megoldani. Ahogy én ezt végigolvastam, tulajdonképpen nem látok erre semmiféle megoldási lehetőséget, legalábbis azóta nem történt semmilyen megoldás. Nem véletlen, hogy Bozóki miniszter úr írt egy ajánlást, ami egy sokkal puhább ajánlás, és a Színházi Társaság is most szükségét érezte, pont azért, mert látja, hogy körülötte csapkodnak a villámok, és ezek szakmai villámok. Hogy mindenki értse: amikor egy önkormányzat kinevez egy új embert, akkor azt nem lehet a szomszéd sarokból előrángatni, szóval az egy komoly előkészülés eredménye. Amikor állásfoglalásunkban az jelenik meg, hogy igenis, valamilyen formában a vezetői gyakorlatnak meg kell jelennie, akkor ez fából vaskarika, de nyilván mindnyájunknak megvan a tapasztalata arra vonatkozóan, hogyan lehet ezeket áthidalni.
Hadd mondjak egy angol példát, mivel a szakszervezet képviselője itt van. Az angol Equity-nek - az ottani színházi szakszervezetnek - csak az lehet tagja, aki színész. (Konrád Antal: Nálunk is.) De hogy lehet valaki színész? Ott úgy oldják ezt fel, hogy vannak ezek az utazó társulatok, amihez nem kell az Equity tagjának lenni, és azokon az utazó társulatokon keresztül lehet bejutni ebbe a szakmai körbe, tehát azt gondolom tehát, hogy igenis, van átjárás, és borzasztó fontos az a fajta vezetői tapasztalat, amely a munkáltatói jogokat gyakorolja. Pont azért - ezt látni kell -, mert a színházvezetés nem a lottó 5-ös, ez egy nagyon fontos feladat, 100, 120, 200, 300 ember munkáltatói helyzetét hozza létre, és igenis, ha anyagi változások vannak, akkor ez azt jelenti, hogy kezelni kell ezt a kérdést - státuszelvonás, dologi kiadások csökkenése, egyebek. Ebben a műsorterv már csak egy ajándék, az a legszebb része a dolognak, az egy alkotói munka lehet, az összes többi viszont egy borzasztó nagy felelősséggel járó döntéssorozat.
Még egyet hadd mondjak. Itt mindig arról beszélünk, hogy fenntartó. Hadd mondjam a konkrét számokat: Békéscsabán jelenleg az önkormányzat, a város és a megye együttes támogatásával a 2007. évben 18 millió forint, írd és mondd, 18 millió forint, ami azt jelenti, hogy a központi támogatás tizedét sem éri el. Valóban így van, nevezhetjük szakzsargonnal fenntartónak, de akkor legyen fenntartó az az önkormányzat, és érezze át annak felelősségét, hogy mit jelent, ha a színházon akar takarékoskodni. Van egy olyan összehasonlítás, most ez is bekerült a közgondolkodásba, hogy száz forintból mennyit fordítunk színházra, összehasonlítva, mondjuk, az oktatással. Tudom, hogy Egerben durván a teljes költségvetés 33 százaléka az oktatás, és ebben a színházra jutó támogatási összeg 4 ezrelék, tehát amikor a színházon akarunk megspórolni 10-20 millió forintokat, akkor az arányok borzasztóan eltolódnak. Ezt nagyon szeretném tudatosítani az általam is fenntartónak gondolt fenntartóban. Én inkább úgy gondolom a fenntartást, hogy pontosan tudja, ő a helyi nézőket képviseli, az az önkormányzat.
Úgyhogy én azt hiszem, hogy ezeket a szempontokat is érdemes figyelembe venni a leírtakon kívül, bár gondolom, hogy a leírtakat erősíti az, amit most mondtam.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Gyimesi László!
Dr. Gyimesi László hozzászólása
DR. GYIMESI LÁSZLÓ elnök (Művészeti Szakszervezetek Szövetsége): Köszönöm szépen, elnök úr, a szót, és köszönöm szépen a tisztelt bizottságnak a lehetőséget, hogy ezekről a kérdésekről beszélhetünk. Igyekszem nagyon fegyelmezetten betartani elnök úr bevezető szavait, mely szerint próbáljunk, vagy próbáljak kizárólag a témára koncentrálni, de attól tartok, hogy egy picit azért el kell távolodni ahhoz, hogy vissza lehessen érkezni magához a színházvezetői kinevezési kérdésekhez.
Az első gondolatom az, hogy jelenleg folyik egy színházi törvénynek nevezett jogszabálytervezet előkészítése, ezt a tisztelt bizottság már tárgyalta, felesleges lenne bármilyen szempontból kitérni erre. Ennek keretében a színházigazgatói kinevezések is napirenden vannak. Ezért én úgy gondolom, hogy minden ilyen vita természetesen segítheti ennek a jogszabály-alkotási folyamatnak az eredményességét, de aligha feltételezem azt, hogy az én gondolataim alapvetően eldöntenék azt, hogy milyen végeredményre jutnak ebben az előkészítők, illetve majd később elméletileg a jogalkotók.
Azonban azért merek a színházi törvényről beszélni először, mert ha színházról beszélünk, vagy bármilyen más közpénzfelhasználásról - márpedig itt erről beszélünk -, akkor a szereplők pozíciója és feladata, felelőssége egyáltalán nem közömbös.
Kollégám említette, más összefüggésben a közoktatást. Én említeném azt a roppant egyszerű tényt, hogy jelenleg se a színházak, se más művészeti ág tekintetében olyan eligazító jogszabály nem létezik, amely szakmailag mondana azzal kapcsolatban valamit, hogy kinek mi a dolga. Hangsúlyozottan szakmailag. Jogi értelemben természetesen tiszta a képlet, fenntartója van a színháznak, intézménynek nevezzük, vagy nonprofit gazdasági társaságnak, attól függ, hogy milyen formában működik, és az a furcsaság jelen van, szemben bármilyen más, egyébként állam által kötelezően előírt alapfeladattal - ez ugye önként vállalt feladata az önkormányzatoknak -, hogy ebben az esetben az állami költségvetés egy nagyon jelentős terhet vállal. Az általam ismert statisztikák szerint egyébként nagyjából 60 százalék környékén van az állami forrás, és nagyjából 20-20 százalék a saját bevétel és az önkormányzati hozzájárulás. Nyilván ez pontatlan, de nagyságrendileg körülbelül itt lehet az igazság, kis eltérésekkel.
Ha ebben tévedek, akkor is kétségtelen az, hogy az állami költségvetési szándékok egyértelműek, hogy színházi élet legyen Magyarországon.
Ehhez képest az önkormányzatok a saját teherbíró képességük szerint vállalják azt, amit vállalnak. Itt elérkezünk ahhoz a szereplőhöz, aki a mai témánk tárgya, a színházvezető. Nekem az első, nagy kérdésem, amire jogszabály aligha tud választ adni, de szakmailag is elég nehéz megfogalmazni, hogy a színháznak van igazgatója, vagy az igazgatónak van színháza. (Konrád Antal: Jogos!) Mert teljesen másról van szó mind a két esetben. Tudom, hogy egyébként a kérdés akár nagyon bután hangzik, és mind a két válasz igaz, hogy igen, igen, mind a kettő igaz. Azonban van itt több szereplő, és ezért ezek a kérdések a színházigazgatóknak nekiszegezve nem méltányosak, és nem egészen korrektek, hiszen az ő döntése ebben a két kérdésben végső soron alapvetően nem művészi, hanem költségvetési kérdéseken múlik.
A következő gondolat, amire át szeretnék térni, ami még tovább fokozza, legalábbis az én fejemben a zavart, hogy hogyan lehet összeegyeztetni a művészeti autonómiát, mint színházi autonómiát, mint művészeti ág autonómiáját egy intézményi autonómiával, ami gyakorlatilag egy tulajdonosi pozícióból joggal vezérelt intézmény, és hogyan lehet egyébként a színházigazgató személyes művészi autonómiáját ezzel a két autonómiával összehangolni. Szerintem rendkívül nehezen. Ha a színházi törvény ezt meg tudja oldani, akkor már érdemes az üggyel foglalkozni.
Végül: a jelenlegi szabályozás kárhoztatható természetesen, de azt azért ne felejtsék el, hogy 1992. óta ennek alapján működik Magyarországon egy egyébként önmagában fejlődő színházi rendszer, az intézmények száma nem nőtt, és nem csökkent. Én nem hiszem azt, hogy a jogszabályok villámgyors átírása szükséges lenne azért, mert néhány helyen olyan problémák merülnek fel, amelyeket hallottunk az előzőekben. Ezzel szemben nagyon komolyan megfontolásra és támogatásra méltónak tartom a Színházi Társaság által összeállított ajánlássort, ami a vezetői kinevezés rendjét illeti, hiszen ez nem tesz mást, mint segíti a fenntartót abban, hogy minél jobb döntést hozzon, és több szempontot igyekszik bevinni egy döntési folyamatba, tehát ez feltétlenül jó.
Végül egyetlenegy gondolat, hogy azért a "szakszervezet" szó is elhagyja az ajkaimat. Az államtitkár asszony által említett jogszabályi lehetőség, mely szerint a döntéshozó figyelembe veheti a szakszervezetek által megfogalmazott véleményt is, amikor a vezető kiválasztásáról van szó. Ez látszólag nagyon gyengének tűnik, hiszen egy figyelembevétel semmire nem kötelezi a döntéshozót, de az önkormányzat ilyen szempontból olyan döntéshozó, amelynek kizárólagos jogai vannak a vezetői megbízások tekintetében, tehát semmilyen más esetben sem lehet ezt a jogot korlátozni. Úgyhogy én úgy gondolom, hogy ennek a véleménytükröztetésnek, azaz a társulat véleményének a továbbítása a szakszervezeti képviselet biztosításával, illetve a közalkalmazottak képviseletével megfelelőnek tűnik. Köszönöm a figyelmet.
ELNÖK: Köszönjük szépen. A képviselőké a szó. Halász alelnök úr!
HALÁSZ JÁNOS (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Kedves Vendégek! Nagyon örülök, hogy erre a mai tájékoztatóra sor került, hiszen mikor legutóbb beszéltünk, akkor általában jártuk alaposan körül a színházi törvény előkészületének ügyét, helyzetét, és akkor államtitkár asszony említette, hogy mi az a hat munkacsoport, amelyben folyik a munka, és az egyik munkacsoport éppen a vezetői kinevezésekkel foglalkozott, foglalkozik.
Én most elő is vettem a jegyzőkönyvet, és felidéztem, hogy mi is ez a hat munkacsoport, és már azon gondolkodtam, hogy akkor mi lehet a következő tájékoztatónk témája, hiszen nagyon fontos, hogy így haladjunk előre a dologban. Szó volt a színházi struktúráról, a finanszírozásról, a munkajogról, az oktatásról, a vezetői kinevezésről és a gyermekszínházról. Azt hiszem, hogy ahogy most aktualitása találtatott a mai témának, a finanszírozás lehet egy következő aktuális téma a szeptemberi első ülésünkön, hiszen még a költségvetési törvény előtt, az új adótörvények előtt érdemes lesz beszélni róla. Tehát egyúttal tennék egy ilyen indítványt is, hogy egyfajta tájékoztatót akkor halljunk majd a dologról.
A mai tájékoztatóval kapcsolatosan én nagyon-nagyon köszönöm államtitkár asszony és az itt jelen lévő és véleményt mondó szervezetek képviselőinek a gondolatait, az anyagot is, amit kaptunk.
Azt hiszem, hogy fontos és példaértékű gondolkodni erről az ügyről, mikor színházi törvényről van szó. Államtitkár asszony beszélt a 150-es rendeletről, és ha jól értettem, előbb-utóbb ez a kormányrendelet módosulni fog. Készül most egy színházi törvény. Én arra lennék kíváncsi, hogy a színházi törvény elkészülte előtt van-e szándék ennek módosítására, vagy azzal esetleg összhangban történik majd meg ez a módosítás. Amennyiben ilyen módosításra készül a kormányzat, milyen egyeztetési folyamaton megy majd keresztül, mondjuk, az érintetteket tekintve a dolog? Az is fontos dolog lenne, hogy ha már módosítani akarjuk ezt a rendeletet, akkor megvizsgáljuk-e azt, hogy egyáltalán betartják-e ezt a rendeletet az érintettek már eddig is?
Talán az is mond valamit erről az egész ügyről, hogy mind az önkormányzatok, mind a kormány maga hogyan, s miképpen tartja be ezt a rendeletet. Én tiszteletben tartom, ha csak lehet, és ez itt közmegegyezés a bizottságban, hogy ha egy tájékoztatót hallottunk, akkor ilyen kérdésen túl nem nekünk kell most véleményt megfogalmazni; bár ha sok időnk van, és erre sor kerül, nyilván nekem is van véleményem, de van külön alkalmunk ezt megbeszélni. Nem árulok el titkot azzal, hogy a Színházi Társaság új vezetőjével, Csizmadia Tiborral nagyon hosszasan sikerült ilyen kérdésekkel is beszélnünk. Azt gondolom, hogy ezek a hatékony és jó ügyek, amikor sikerül szakmai háttérbeszélgetéseket is folytatnunk, és nagyon jó, hogy a bizottság pedig tájékoztatást tud kapni a folyamatokról. Köszönöm szépen a figyelmüket.
ELNÖK: Gulyás képviselő úr!
GULYÁS DÉNES (Fidesz): Köszönöm szépen. Végigolvastam ezt az összes irományt, ami itt van, és felvetődik bennem néhány gondolat; elsősorban talán olyan gondolatok, amelyek messzebbre mutatnak annál, mint amiről most szó van. Véleményem szerint valamilyen megállapodásra kellene jutnunk egy nagyon fontos kérdésben a színházi törvénnyel kapcsolatban, mindazokon a szempontokon túlmenően, amit Halász alelnök úr elmondott. Meg kellene találni annak módját, hogyan vonjuk be ebbe a munkába az oktatási bizottságot, ugyanis nekem az a szent meggyőződésem, hogy gyárthatunk remek színházi törvényt, kitalálhatjuk, hogyan lehet demokratikusan, jogkövető módon, mindenki művészi és emberi autonómiáját, a fenntartó elvárásait figyelembe véve színházvezetőket szerződtetni, de ha egy nagyon alapvető kérdést nem tisztázunk, akkor hiába történik meg mindez a munka. Én tehát mérlegelésre nagy tisztelettel felajánlanám annak lehetőségét, hogy legalább egy beszélgetés erejéig vonjuk be ebbe az oktatási bizottságot, ugyanis, ha nem két lábon áll ez a dolog, akkor húsz év múlva nem lesz kinek játszania annak a színháznak, amely művészeti területnek mi most megpróbálunk törvényt alkotni.
Itt nem a szakirányú művészképzésre gondolok elsősorban. Egy olyan általános képzésre gondolok, tulajdonképpen ki merem mondani, hogy szinte az óvodától kezdve az általános iskolai képzésen keresztül természetesen a középiskolai, plusz a szakirányú középiskolai képzésen keresztül a felsőoktatásig végig, egy olyan struktúra kidolgozására, amely a következő évtizedekben garantálja a közönséget annak a színháznak, aminek mi most megpróbálunk törvényt alkotni, hogy ne váljon feleslegessé az a munkánk, amit most végzünk. Az a meggyőződésem, figyelve a mai állapotokat, hogy ha ez a tendencia így folyik tovább... Hogy csak a zene oktatására térjek ki, ami nem témája most ennek a beszélgetésnek, de azt tapasztalom ma nagyon sok területen a magyar oktatásban, hogy kivész az a fajta igényes nevelés, a generációk hosszú távú felkészítése az életük végéig tartó időszakra, amely igényessé teszi őket a kultúra, a színház, a zeneművészet és általában véve a művészetek befogadására, sőt arra is, hogy igényeljék ezt a fajta kultúrát. Ennek a közoktatásban, a nemzeti alaptantervben való megjelenését nem látom jelen pillanatban. Az, hogy van egy zeneiskola, ami nagyon szép, nagyon jó, van szakirányú közép- és felsőoktatási képzés a művészetek területén, ez rendben van, mégis úgy érzem, hogy az emberektől és a tömegektől elszigetelődve jelennek meg a művészetet kedvelők különböző csoportjai. Márpedig azt hiszem, hogy akkor tudjuk igazán a társadalom részére értékesen megtartani magát a művészetet - legyen az színház, zene vagy képzőművészet -, ha az embereket gyerekkoruktól fogva ezt kívánóvá neveljük. Én ennek a vonulatnak a megbeszélését nagyon fontosnak tartom, és ez nem a mi bizottságunk feladata. Ez talán a legfontosabb, amit itt el szerettem volna mondani.
A kinevezésekkel kapcsolatban talán még annyi, hogy természetesen én akceptálom azt, hogy a fenntartónak is elvárásai fogalmazódjanak meg a kiírásban; azt definiálni kellene, hogy ezek milyen elvárások. Azt kellene elmondani, hogy a fenntartó elvárásai nem ütköznek-e például azzal az autonómiával, amiről beszéltünk, a művészek autonómiájával, vagy amiről itt az előző napirendi pont során még a szünet előtt beszéltünk az Alkotmánybírósághoz beadandó levél ügyében, hogy ezek művészi elvárások-e, hogy elvárható-e esetleg az önkormányzattól művészi elvárások megfogalmazása, ahol sokkal kevésbé vagy művészi szempontból alulképzettebb emberek ülnek, mint azok, akiket majd ők szerződtetni szeretnének. Ez egy nagyon fontos kérdés. Vagy egyszerűen ezek az elvárások csak a pénzügyi fegyelmet és a költségvetést betartandó támasztanak követeléseket?
A Magyar Állami Operaház főigazgatójának legfontosabb területe jelen pillanatban, ahogy a pályázatkiírásban olvastam, hogy őrködjön a költségvetés felett, ne lépje túl a színházi költségvetést, ami bizonyos értelemben szavatol egyfajta művészi autonómiát a színházban. Ezt tartom a legfontosabb kérdésnek. Államtitkár asszony nagyon helyesen mondta itt, hogy a pályázatot a munkáltatói jogkör gyakorolója által felkért szakmai bizottság véleményezi, de ennek véleményezési joga van, döntési joga természetesen nincs, hiszen vagy a szakminiszternek, vagy az önkormányzatnak van döntési joga. Azt is tisztázni kellene, hogy ha ez a szakmai testület feláll, és egy súlyosabb, szakmai szempontból elfogadható, illetve kívánatos véleményt mond, akkor hogyan lehet mégis rávenni a döntőt arra, magyarul hogyan lehet ezt a jogszabályt úgy megkeményíteni, hogy azon túl, hogy esetleg elbírálja, meghallgatja vagy elolvassa a jelentésüket, ne dönthessen mégis teljes szabadságban adott esetben egész más ember mellett. Ha jól értelmezem, akkor ennek a lehetősége nem zárja ki azt, hogy a véleményezők véleményét teljesen figyelmen kívül is jogosult hagyni a tulajdonos. Ezzel gyakorlatilag elképzelhető egy olyan abszurd helyzet, hogy ott van egy bizottság, elmondta, hogy mit gondolt, az nagyon szép és nagyon jó, okos emberek ott ülnek, és aztán majd a pályázatot kiíró úgy dönt, ahogy akar.
Tehát egy kicsit ezt ebben a formájában, még akkor is, ha a közalkalmazotti tanács és a szakszervezetek benne vannak, kirakatnak érzem. Tehát szerintem valamilyen megszorítás ebben feltétlenül szükséges.
Én nem nagyon szeretnék egyelőre mást mondani. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Lukács képviselő úr!
DR. LUKÁCS TAMÁS (KDNP): Megpróbálok nagyon röviden, mert tényleg... Azt a kérdést kell feltenni, hogy ha szociológiai értelemben, szervezéstudományi értelemben most nem színházról, hanem szervezetirányításról beszélünk, akkor vajon a vezetőkiválasztás és a vezetőpályáztatás rendszerében azonos módon kell-e feltenni, tehát mondjuk a Bábszínház esetében és az Állami Operaház esetében. Tehát a jogszabálynak azt kellene biztosítani, hogy az intézmény típusának megfelelő biztosítékok jelenjenek meg a pályázati kiírásban, majd a konkrétságában, a pályázati kiírásban kell ezt megfogalmazni. Tudniillik jó megoldás nincs. Azért nincs, mert egyetlen jó megoldás van, ha van egy társulat, és a tekintély alapján, az eddig végzett munkája alapján, emberi kvalitás alapján azt mondom, hogy vezesd. Ez volna a korrekt, tiszta, jó megoldás. Intézményeknél ez így nem megy.
Teljesen világos, hogy a művészi szabadságot, szociológiai értelemben a színházat úgy is kell tekinteni, mint egy közösséget. Tehát nagyon egyszerű volna a dolog - és most a hősidőkbe megyünk: van egy közösség, és azt mondja egy emberi kvalitásra, eddigi munkája és teljesítménye alapján, a tekintély alapján, hogy vezesd ezt a közösséget. Ez volna a legegyszerűbb. Amikor már intézményesül valami, ott már bizony emberi érdekek sérülnek, és bármilyen mechanizmust állítunk elő, bármilyen véleményezési folyamatot állítunk elő, az a veszélye, hogy érdekcsoportok alakulnak ki, és most nem elsősorban politikai érdekcsoportokra gondolok, és nem biztosítja a művészeteknek azt a szabadságát, ami kell a mozgáshoz, tehát a megújuláshoz folyamatosan.
Tehát az egész vezetőválasztás problémáját az egész struktúra problémájának kellene tekinteni, és nem biztos, hogy a jogszabálynak minden intézménytípusra ugyanazt a típust kell adni.
Egyetértek azzal, hogy alapvetően a pályázat kiírásánál, és intézménytípusoknál meg lehet húzni határokat, hogy hol milyen kötelező elemeket lehet bevinni, de én meg látom a másik oldalon ezeket a konfliktuskezeléseket, hogy nemcsak jogi és munkajogi kérdések fordulnak elő, hogy vajon a jogorvoslati rendszer ezekben a pályáztatás végéig megfelelő-e. Tehát itt például el tudom képzelni az egyeztető bizottságot, vagy olyan dolgot, amiben ezek a konfliktusok, a vezetőválasztás konfliktusai a végén kezelhetőek lennének.
Nem tudom, tehát ebbe jobban bele kellene mélyedni, de én látom a nonprofit kérdésnek egy megoldását, mégpedig ha állami pénzek kerülnek be valamibe, különösképpen egy kht.-ba, a jog ismeri a támogatási szerződések fogalmát. A támogatási szerződésben gyönyörűen elő lehet írni valamifajta... Tehát a támogatási szerződésbe be lehet vinni azt az elemet, hogy rendben, te állami pénzeket akarsz, rendben van, akkor viszont a vezető kiválasztásánál ezt az általam megállapított szabályt neked alkalmazni kell.
Majdnem minden ember egyetértek Csizmadia Tiborral, amit mondott, és azt hiszem, majd folytatjuk is ezt a beszélgetést, lesz rá alkalmunk. Azonban ott van a fenntartó kérdése. Igen, fel lehet így vetni, csak most szeretnék egy másik nézőpontot. Addig, ameddig az állami elvonás ekkora, amíg a visszaosztás ekkora... Az önkormányzat adna többet, vagy szeretne többet adni, ha többet hagynának nála. Itt ezért a bizottság nemrég, az előző napirendi pont megtárgyalása után úgy döntött, hogy az Alkotmánybírósághoz fordul, hogy mit jelent az, hogy a művészetet az állam támogatja, tessék már "alkotmánybírósági értelmezni" ezt. Ez már eligazíthat minket abban, hogy mi az, ami minimálisan állami feladat lehet.
Tehát itt a vezetőválasztás kérdése, ha csak erről tárgyalunk, és nem ezekről az összefüggésekről, akkor azt gondolom, lehet megoldás. Mert most van egy kormányrendelet, és ha itt-ott felmerülnek feszültségek, akkor gyorsan módosítsunk kormányrendeletet. Nem biztos, hogy megoldjuk. Ha viszont az elejére megyünk a konfliktusoknak, és a pályázat kiírásában próbáljuk kezelni a fellelhető konfliktusokat, intézménytípusoknak megfelelően, és a végén pedig, a konfliktusok kezelésére az egyeztetési mechanizmus... Tehát a jogi konfliktusok nyilván a bíróságra tartoznak, de lehetséges a végére olyan választottbírósági formának megfelelő konfliktuskezelést bevinni, és akkor azt hiszem, hogy ebben előrejutottunk, és talán jogbiztonság szempontjából is megnyugtatóbb megoldásokat tudunk találni.
ELNÖK: Halmai Zsuzsa!
HALMAI GÁBORNÉ (MSZP): Köszönöm szépen a szót. Nem véletlen, hogy mindenki, aki előttem szólt, akár az előterjesztők, akár a hozzászólók, nagyon komplex problémának tekintik ezt a mai napirendet, ezért én is néhány tágabb kitekintést hadd tegyek először.
Az egyik az, ami, azt gondolom, hogy sokkal messzebb vivő probléma, ez az önkormányzati rendszer problémája, a kulturális törvény problémája. Vannak olyan törvényeinek, amelyek 1990. óta élnek, és mindannyian tudjuk, hogy nagyon nehezen leképezhetők a mai állapotokra. Vannak olyan törvények, mint például a filmtörvény, amelyek most, később születtek már, és sokkal jobban tükrözik azt, hogy jelen pillanatban hol tartunk mondjuk egy szakmai területen, kulturális, színházi területen. Emiatt én nagyon fontosnak tartom azt, és azért is jó ez a mai tárgyalás is, és azért nagyon fontos, hogy több alkalmat is találjunk, hogy a színházi törvény ürügyén - amely meggyőződésem szerint egy hosszabb távú folyamatnak lesz az eredménye, egy közösen kidolgozott, jó színházi törvény - minél többször beszéljünk arról, hogy jelen pillanatban a kulturális területen, azon belül a színháznak mi lehet a szerepe.
Ahogy képviselőtársam is felvetette a korábbiakban, például együtt kellene az oktatás kérdéseivel beszélni erről. Praktikusan mondom azt, hogy jelen pillanatban ugyan nem a teljes rendszerben, de a fejlesztési oldalon ennek megvannak a csírái. A kompetenciaalapú oktatás, bár nem a Nemzeti Alaptantervben, hanem a fejlesztési programokban megjelenik, és azzal együtt jár, hogy a kompetenciaalapú oktatásnak, amelynek ma vannak gyakorlati helyei, kimondottan része a drámapedagógia, kimondottan része a kulturális tudások gyakorlatban való megtapasztalása. Ez lehet az a terület, amikor a felnövekvő nemzedéknek egy alapvető élménye az, hogy ő nemcsak fiatalkorában, hanem egész életén át olvas, színházba jár, magyarul egy élményszerű tudást szerez. Én azt gondolom, hogy ez egy jó gondolat, erről egyszer közösen beszélni, és talán az is jó gondolat, hogy az is lehet egy nyilvánossága annak, hogy beszéljünk a kulturális törvényről.
Praktikumokról szeretnék néhány szót szólni. Mint ahogy azt mondtam, hogy a megbeszélés is hasznos, azt gondolom, hogy mindkét, sőt mindhárom anyag is nagyon hasznos, amit a kormány oldaláról, amit a szakszervezet és a Színházi Társaság oldaláról is kaptunk, hiszen senki nem tiltakozott az ügyben, hogy amik ott le vannak írva, azok ne lennének helyesek, jók és követendők. Az előzőek tükrében bizony, amikor azt mondjuk, hogy valamilyen jogszabályt kötelezővé kellene tennünk, akár egy helyi önkormányzat számára, akkor szembekerülünk azzal a kérdéssel, hogy ha nincs tisztázva, hogy mi a joga, és mellette mi a kötelezettsége és a felelőssége, és emellé mit tesz az állam, akkor itt valóban úgy van, hogy jelen pillanatban csak ajánlásokat tudunk tenni.
Ezért azt gondolom, hogy törekedni kell ezeknek a jó javaslatoknak mindenféle jogszabályba való - legyen az kormányrendelet vagy más - beépítésére. Amíg ez nincs, folyamatosan élni kell a közfigyelem lehetőségével, aztán, ha ehhez társulhat az, mint ami megtörtént Bozóki András esetében, hogy további ajánlásokat fogalmazott meg, akkor tegyük ezt, de amit lehetőségünk van, akár a kormányrendeletbe beépíteni, én azt gondolom, hogy azt is tegyük minél hamarabb. Már csak azért is, mert amikor a korábbi szabályokról beszéltünk, akkor nem voltak ilyen fajta gazdasági társasági formák. A Gt. az előző évben rendelkezett például egy újfajta megközelítésről, amelyben azt mondja, hogy kht.-k ebben a formában nem működhetnek. Tehát előállt egy új helyzet, amire még nincsen jelen pillanatban adekvát válaszunk, holott mindenki tudja, hogy működtetési formától függetlenül a szakmaiság azt kívánja meg, hogy igenis, egy ilyen kinevezésnél a szakmai szervezeteknek is legyen valamilyen, legalább ajánlási lehetősége vagy véleménye. Legyenek ők azok, akik helyben, az ottani lakosság számára például egy szakmai véleményt is egyértelműen meg tudnak jeleníteni, mert ez esetben tudják akár őket is maguk mellé állítani. Ezt én nagyon fontosnak gondolom.
Utolsóként pedig: azt is nagyon fontosnak gondolom, többször beszéltünk arról is, hogy az új időszakban létrejövő jogszabályok természetes módon foglalkoznak például a mecenatúrával, annak lehetőségével, az adójogszabályok olyan irányú változtatásával, amely segítheti a művészeti élet minden területét. Nyilván itt is előre kell lépni, és ha szerencsések vagyunk, akkor ezeket majd a színházi törvényben vagy az azzal kapcsolatos szabályozásokban együtt meg tudjuk tenni, úgyhogy én azt gondolom, hogy egy köztes állomáson vagyunk, és minden, ami ma elhangzott, egy további feladatot jelenthet számunkra. Köszönöm.
ELNÖK: Gulyás Dénes!
GULYÁS DÉNES (Fidesz): Köszönöm szépen. Valóban örülök annak, hogy egyetértünk az oktatás fontossága ügyében. Én kifejezetten úgy érzem, hogy ennek a területnek az oktatása olyannyira fontos lenne a nemzeti alaptanterv szerint, hogy az, hogy lehet ezt tanulni valakinek, az kevés; szerintem kell, hogy tanulja mindenki, még akkor is, ha ez készségtárgy. Véleményem szerint a matematika is készségtárgy, mégsincs olyan általános iskola, ahol nem tanítanak matematikát. Szerintem ez a legfontosabb kérdés.
A másik: mind a két dolgozatban olvastam, hogy a pályázóknál megkerülhetetlen legyen a vezetői tapasztalat. Ezt egy kicsit aggályosnak érzem. Értem ezt az angliai példát, de Magyarországon nem nagyon vannak ilyen társulatok, még a Liliomfi idejében talán voltak, de azért ez most már nem annyira divat. Hol szerez valaki vezetői gyakorlatot, ha egyszerűen nem lehet vezető anélkül, hogy vezető ne lett volna? Nekem ez egy kicsit fából vaskarika; ezt szerintem nagyon nehéz megoldani, arról nem beszélve, hogy tudnék most néhány példát is mondani. Nem hiszem, hogy nektek ezeket el kellene mondani, biztos tudjátok, kikről van szó, akik a tájékán nem jártak a Vas utcának, és ahhoz képest egész jó színházat tudtak csinálni, tehát azért én ezt megfontolnám, mert úgy érzem, hogy olyan embereket is kizárnánk a színházcsinálás lehetőségéből, akik azért bizony nagyon rátermettek. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Vincze László képviselő úr!
VINCZE LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm szépen. Örülök ennek a vitának, mert egy kicsit elmentünk olyan irányba, ami az oktatáshoz kapcsolódik. Itt azért halkan megjegyezném, hogy azt a leendő közönséget csökkenti most a költségvetési törvény, akik az alapfokú művészeti oktatásban vesznek részt, mint képzésben. Tudjuk azt, hogy 20 százalékosan metszették vissza ezek normatíváját, pedig évekkel ezelőtt elindult egy szerencsés és jó folyamat, és itt nagyon igaza van Gulyás képviselő úrnak, hiszen ezek a gyermekek már a színházba is eljutottak, a legkisebb faluból is, akik részt vesznek a helyi zeneoktatásban, a színjátszó körben, a bábozásban vagy bármi egyébben, tehát fogékonyak rá, és valóban ott lehet a csírát fellelni.
A kompetenciaoktatással kapcsolatban nem akarok szakmai kérdésekbe belebonyolódni, de nem ez az a terület, ahol ez elsősorban megjelenik; lehet, hogy egy picit bele lehet suszterolni, de egészen másról volt szó. Ugyanakkor nagyon jó javaslatként elhangzott, hogy kellene az adójóváírás vagy adóból történő leírás lehetőségével jobban élni. Könyörgöm, most szorították összébb és zsugorították ennek lehetőségét! Nagyon kevés dolgot lehet most már az odaajándékozott pénzekből adók módjára leírni vagy visszaigényelni, és ott vergődünk a kötelező és nem kötelező feladatokkal önkormányzati szinten.
Azt gondolom, hogy nemcsak, mint a bizottság tagja, hanem, mint pedagógus is, rendkívül fontosnak tartom a kultúrát és a lélek ápolását, hiszen a saját gyerekeimen is láttam, hogy mit jelent az, hogy zenével találkoznak, mit jelent az, hogy a művészetek más ágaival találkoznak, hogy elmondanak egy verset, tehát ez óriási fontosságú, és tartok tőle, hogy pont ez a terület csorbul. Igaz, hogy bevételekre is szert kell tenni, de valahol azt nehéz megtalálni, hogy mi az a kényes egyensúly, amikor még színházi ügyekben és egyebekben a bevételt is figyelemmel kísérjük, és az egyik szempontnak tartjuk, és mi az, ami még a művészi és egyéb hatások tekintetében nem csorbul. Tudom, hogy nem könnyű így az igazgató helyzete.
Azt a kérdést, hogy az igazgatónak van színháza, vagy a színháznak igazgatója, engedjék meg, hogy ne én döntsem el, mert ehhez, úgy érzem, hogy sokkal-sokkal többet kellene okosodnom. Mindenesetre, mint vidéki ember, én nagy tisztelettel vagyok a budapesti és nem budapesti színházak irányában, és tudom azt magamról is, hogy lényegesen többször kellene eljutni, hát még azoknak, akik még nehezebb helyzetben vannak, és akár a jegyárak megfizetése is komoly gondot jelenthet számukra. Ebben kellene az önkormányzatoknak valahogy egy kicsit tüsténkedni, de amikor a költségvetés olyan, hogy egy iskolás gyereknél a saját bevételek a nullával egyenlők, egy színháznál pedig másképp alakulnak, nagyon nehéz összehasonlítani azt, amit igazgató úr mondott, hogy most mennyit kap az önkormányzat, és mennyit kap az iskola. Többet kellene adni Békéscsabán is, de nem akarok a védőügyvédjük lenni, mert valószínűleg oka van annak, hogy csak annyit bírnak kipréselni, kiszorítani ebben a rendkívül romló gazdasági helyzetben. Köszönöm. Jó munkát kívánok!
ELNÖK: Köszönjük szépen. Nem képviselő úr miatt, hanem azért, mert van némi aggály, hogy akkor többen hozzászólnak olyan kérdésekhez, amelyeket itt érintettek a felszólalások, kérném a képviselőtársakat, hogy maradjunk a vezető kinevezésének ügyénél, mert a színházi ügy oktatási kapcsolata, az adókedvezmények messze vinnének a mai napirendi ponttól. A további, ilyen tárgyú felszólalások megelőzése érdekében mondom, hogy lehetőleg maradjunk a szűkebb tárgynál.
Schiffer képviselő úr!
DR. SCHIFFER JÁNOS (MSZP): Szeretnék visszatérni a kinevezéshez, mert azt gondolom, hogy egy nagyon fontos kérdésről van szó. Az eddigi vitában talán Gulyás Dénes volt, aki megfogalmazta, hogy mi az a biztosítékrendszer, amely a művészi függetlenség feltételrendszerét is biztosítani tudja egy-egy kinevezett igazgató tekintetében.
Ne csukjuk be a szemünket! Itt volt az elmúlt időszakban egy pár olyan váltás, amelyik nem pont úgy zajlott le, ahogy a demokratikus szabályok meghatározták volna, látszott, hogy bizonyos politikai váltáshoz kapcsolódtak. Ez azért baj, mert ugyanakkor a színházi szakma, amikor a törvény készült, nagyon sokan fogalmazták meg, hogy tulajdonképpen itt egy aranyfedezet maradt - ezt Bálint András és Schilling Árpád is megfogalmazta a Merlinben folytatott szakmai vitán -, hogy az a színházi struktúrarendszer megmaradt, ezen változtatni kell, de ez egy nagyon meghatározó érték. Azt gondolom, ha ebbe a különben sem tökéletes - nem is lehet tökéletes - dologba a jogi szabályozások kapcsán belekeveredik a napi politika, akkor az nem jó, ezért óvnám a szakszervezetet is attól, hogy értékrendek bármilyen meghatározását odaadná a fenntartó kezébe.
Az jutott eszembe, hogy ha most Rockenbauer a miniszter, akkor csupa Wagnert játszana az Opera, utána jött a Görgey, aki szerette a kicsit könnyedebbet, tehát lehet, hogy csak Mozart-operákat játszottak volna, és nem tudom, hogy a Bozóki milyen operákat tűzött volna napirendre. (Gulyás Dénes: Ez jó kérdés.) Ugye? Tehát azt mondom, hogy nem szabad, mint ahogy hibás mondat az is, amit a szolnoki polgármester mond, hogy vidámságot és szórakoztatást hoz egy igazgató a színházba - ilyet nem szabad mondani egy politikus részéről. Persze, meg kell vitatni, ami Kaposváron történt, hogy az '56-os darab értékítéletét hogyan kell elvégezni, de hogy ebből olyan típusú személyi következmények jönnek, amelyek a végén nem következtek be, de mégis előremutattak, ezek hibás játékszabályok. Én azt érzem tehát, és tudom, hogy ez a nehéz feladata a minisztériumnak, hogy tulajdonképpen mehetne a normális rendben is a kinevezés, sőt, hadd mondjam azt, hogy én fontosnak tartanám egy polgármester kezébe odatenni azt, hogy ő hívjon meg valakit igazgatónak, mert azt mondja, hogy meghívom Peter Weiss-t, mert azt akarom, hogy olyan színház legyen, amit ő képvisel.
Akkor felvállalom értékében azt, hogy egy olyan színházat akarok, amelyik európai léptékben valami teljesen újat hoz ebbe a - direkt mondtam ezt a nevet, bocsánat, nem komolyan -, tehát olyat hozzon bele ebbe a színházi életbe, ami egészen más, mint ami itt eddig kialakult, és vállalja a felelősséget. De ehhez egy politikai kultúra kell, és én azt érzem, hogy ez a politikai kultúra hiányzik ma ahhoz, és nem tudom, hogy lehet-e pótolni a jogi szabályozás törvényi megfogalmazásával. Feltételezem, hogy nem lehet, de legalább csökkenteni lehet azokat a személyes, személyi beavatkozásokat, amelyek jeleit azért mindannyian látjuk az elmúlt időszakban.
ELNÖK: Gulyás képviselő úr, aztán Halász képviselő úr.
GULYÁS DÉNES (Fidesz): Azt szeretném kérdezni, János, hogy amit mondott, hogy vállalja a felelősséget azért... Tehát mi az, ami szerint lemérjük? Ugyanis mondtál egy nevet, de mondhatnánk más zseniális nevet is. Ő csinálhat egy olyan színházat, ami tényleg korszerű és jó, de most kicsit messzire ugrok innen, és azt mondom, hogy mi szerint értékelem, hogy ez most egy jó színház. Magyarul: valami szerint felelősségre vonható-e a polgármester vagy sem, ha mondjuk száz átlagember közül 85 nem azt szerette volna, holott az egy világhírűen jó produkció? Vagy apró kis példa: ma 100 cigány ember közül 95-en a Győzikét tartják a legnagyobb cigány művésznek, holott azért van még más is, akik tényleg...
Tehát ez egy nagyon nehéz kérdés, hogy felelősség, és mi szerint, milyen értékítélet szerint döntünk, hogy jó volt a döntés vagy sem.
ELNÖK: Schiffer János!
DR. SCHIFFER JÁNOS (MSZP): Tehát én azt gondolom, hogy pont ez a politikai felelősség kérdése. Egy sor európai nagyvárosban, mondjuk Bécs polgármesterének joga, lehetősége van arra, hogy meghívjon színházigazgatót, de a párizsi polgármesternek is joga van. Ez az én felelősségem, és természetesen nem akarok rákényszeríteni olyat, amire nincs vevő, ez természetes, de azt mondom, hogy ez egy politikai felelősség, és a politikai felelősségnek előbb-utóbb eljön az elszámolása.
ELNÖK: Halász alelnök úr!
HALÁSZ JÁNOS (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Lehet, hogy már teljesen felesleges, mert a mai tájékoztatás végén tartunk, de én azért szeretném önmérsékletre inteni kedves kollégáimat. Miért? Azért, mert ha arról beszélünk, hogy színházi törvény készül, és a színházvezető kinevezések rendjéről akarunk beszélni, akkor a vita elkerülése miatt ne tegyünk olyan megjegyzéseket, amiket Schiffer Jánostól hallottunk. Szerintem neki nincs igaza, és nem megyek bele ebbe a vitába most, ha megengedik. Emelkedjünk ezen felül, kedves képviselő úr! Ha nem tud, akkor vitassuk meg, de akkor még itt leszünk most sokáig. Hiszen most nem arról kell beszélnünk, hogy a politikai kultúra milyen Magyarországon. Most döbbenünk rá, hogy nincs, és akkor most kell változtatni ezen a rendeleten? És egy éve mi volt, meg két éve? Akkor volt politikai kultúra?
Tehát nem ez a kérdés. Az a kérdés, hogy ha egy új vezetői kinevezésről van szó, azt hogyan szabályozzuk. De beszélhetünk arról is, hogy most miért kellett Győrben, vagy itt, meg ott lépni, de ez szerintem nem a bizottságunk hatásköre. Ha fel akarjuk használni ilyen aktuálpolitikai csatározásra most ezt a napirendet, ám tegyük, de szerintem inkább ne.
Én ezért köszöntem nagyon államtitkár asszony felvetését, amiben benne voltak a dilemmák is. Az a dilemma, hogy ki reprezentatív szervezet. Ha szándékszunk előírni azt, hogy meg kell kérdezni a szervezetek véleményét, azt is át kell gondolni, hogy mely szervezetek ezek.
Az a dilemma, ami azzal kapcsolatos, hogy ha nonprofit gazdasági társaságként működik egy ugyanolyan szakmai szervezet, vagy intézmény, itt a kinevezési rend csak a szervezeti forma miatt miért más. Nagyon jó és fontos dilemmák ezek! De ha most ez valakinek azért jut eszébe, mert Győrben nem tudom, mi történt, akkor az egy szegénységi bizonyítvány - bocsánat.
Tehát ez a színházi törvény készülése miatt nagyon fontos, ezért örültem a kezdeményezésnek, így szólt, és ezért vagyok kíváncsi, hogy mit gondol államtitkár asszony, hogy ez ügyben mikor lehet eredményt elérni, hogyan lesz rendeletmódosítás, hogyan függ össze majd a törvény menetével. Ha most csak azért akarunk rendeletet módosítani, mert valami valahol a végeken nem tetszett, az nem jó, mert akkor a jövő héten megint módosíthatunk egy rendeletet. Ezért is értettem azzal egyet, hogy nem villámgyors rendeletmódosítás, hanem jól átgondolt dolog kell, és ebben nagyon fontos a szakmai szervezetek véleménye, egyébként más szakmai szervezet véleménye is, azoké, akik itt voltak, és még néhány olyan szervezet azért van, amely ehhez még hozzá tud tenni. A minisztérium ezt meg szokta kérdezni, tehát ez ügyben szerintem, e tekintetben legalábbis nyugodtak lehetünk. Köszönöm szépen, és bocsánat.
ELNÖK: Köszönjük. A meghívottaké a szó. Ki-ki, ha reagálni kíván... Konrád úr!
KONRÁD ANTAL: Látom, hogy ez egy botránykővé változott... Szeretném pontosan felolvasni ezt a három sort, amely erre vonatkozik: a mindenkori döntéshozóknak ugyanakkor meg kell adni a jogot, hogy értékrendjüknek megfelelően célzottan támogassák az egyes produkciókat a kirobbanó siker reményében, vagy vállalják ezzel az esetleges kudarc, sikertelenség, érdeklődéshiány kockázatát. Tehát magyarul azt írtam le, hogy ha valaki az értékrendjének megfelelően kíván támogatni művészetet, akkor osztozzon a bukásban, vagy a sikerben is. Tehát ne felelőtlenül támogasson, hanem igenis vállalja a felelősséget, hogy ő értékrend szerint támogat, függetlenül attól, hogy mely oldalról van politikailag szó. Tehát szeretném ezt világosan tisztázni.
A másik kérdés pedig, egészen röviden összefoglalva. Úgy gondoljuk, a legfontosabb lenne, hogy a közönség és a szakma viszonyát tisztázza a színházi törvény. Tehát ezért tartom fontosnak, hogy oktatási intézmények, helybéli művészeti civil szervezetek delegáltjait, választott képviselőit vonják be abba a művészeti tanácsadó testületbe, amely a politikának, a munkaadónak, vagy a pályázat kiírójának tanácsot ad abban a tekintetben, hogy kit válasszon, függetlenül attól, hogy pályáztatta-e az illetőt, vagy kinevezni óhajtja. A törvénynek, úgy gondolom, mindenféleképpen elő kell írnia azt, hogy a tanácsadó testület, amely szakmai, munkavállalói és közönségképviselőkből áll, legyen meg a lehetősége, hogy irányítsa valamelyest a munkáltatónak, a pályáztatónak a döntését.
Amit a legfontosabbnak tartok, és ami az egész dolog veleje: nincs ellenőrzés jelen pillanatban. A papír türelmes. Bárki bármit leír a pályázatban, és soha többet senki nem tudja tőle számon kérni és megkérdezni, hogy teljesítette-e azt, amit a papíron vállalt. Tehát ezt tartom a legfontosabbnak. Meg kell mondjam, Jordán Tamás nagyon tisztességesen minden évben összehívta a kuratóriumot, amely őt megválasztotta, illetve ajánlotta a minisztériumnak, és minden évben beszámolt arról, hogy mit teljesített abból, amit vállalt, és ezt követendő példának tartom minden színház területén, ahol közpénzt használnak fel. Igenis, évente üljön össze az úgynevezett tanácsadó testület - én tanácsadó testületnek neveztem jobb híján -, a közönség, a színház dolgozói, akiknek a bőrén ezt a dolgot végrehajtják, és értékeljék ezt a munkát, hogy mennyire felel meg azoknak az ígéreteknek, amelyek elhangzottak.
Ez volna a lényeg, többet nem is szeretnék erről mondani, úgy gondolom, minden benne van abban, amit leírtunk. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Tessék, Gyimesi László!
GYIMESI LÁSZLÓ elnök (Művészeti Szakszervezetek Szövetsége): Köszönöm szépen. Nagyon röviden: igazán izgalmas és értékes vita volt számomra annyiban, hogy én is részt veszek a színházi törvényt előkészítő szakértői bizottság munkájában, és nyilvánvalóan hasznosítani tudjuk ezeket a gondolatokat. Azt hiszem, a képviselő úr gondolata, ami a gazdasági társaságok és a közalkalmazotti intézmények közötti ellentmondás feloldására irányult, igen megfontolandó, hiszen valóban, amikor egy önkormányzat vagy állami szervezet létrehoz egy gazdasági társaságot, rendszerint száz százalékos tulajdonosként, akkor a vele kötött szerződésben miért ne írhatná elő azt a feltételrendszert, amelyet ön említett. Én magam ezt jogászként is, azt hiszem, hogy igencsak alkalmazható megoldásnak tartom, és ez leegyszerűsítené az egész kérdéskört, amiről beszéltünk.
Legalább ennyire fontosnak tartottam Halász képviselő úrnak azt a javaslatát, amely az első felszólalásában hangzott el, hogy miután akarata ellenére vagy tudatosan a bizottság elkezdett foglalkozni a színházi törvény különböző témáival, azt hiszem, hogy nagyon hasznos lenne, ha folyamatosan vizsgálná az egyes témákat, és ezek a beszélgetések itt nyilván az előkészítők számára is sok segítséget adhatnának.
Végül a harmadik megjegyzésem a jogszabály módosítására vonatkozik, mármint a vezetői kinevezésre vonatkozó jogszabály módosítására. Meg lehet tenni, lehet finomítani rajta, de az a határozott véleményem, hogy ez az egész kérdés komplex áttekintése hiányában csak kozmetikázásra lesz elégséges, noha ezt a kozmetikázást is lehet támogatni, és ez is javíthat azokon a pontokon, amelyek ma hiányosak. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönjük szépen. Csizmadia úr!
CSIZMADIA TIBOR elnök (Magyar Színházi Társaság): Úgy érzem, hogy a Színházi Társaság által leírt szövegben a bizonyos vezetői tapasztalat lehet, hogy félreérthetőnek tűnik. (Dr. Lukács Tamás: Valahol el kell kezdeni.) Ott a mondatok között van egy olyan, ami azt mondja, hogy a színházi rendszernek, mint egésznek a figyelembe vételét tekintsük vezetői tapasztalatnak. Mit jelent ez?
Ez azt jelenti, hogy sokszor pályáznak olyan rendezők vagy színész rendezők, akik egy-egy produkcióban gondolkodnak, és ez nagyon fontos, de egy évad, egy társulat, egy olyan rendszer, ami túl iktard, valahogy modellezni, és ez nyilván például a szakmai kuratórium egyik feladata, hogy ebben az ő tisztán lásson, és érzékelje, hogy kinek milyen vezetői tapasztalata van. Mondok egy példát: Novák Eszter többször pályázott sikertelenül. Van-e neki vezetői tapasztalata? Szerintem van, az, hogy a Honvéd Táncszínház prózai tagozatában ő egy művészeti vezetői vagy főrendezői pozíciót tölt be. Mi ez a gondolat? Annak felelőssége, hogy nem egy produkció minél magasabb színvonalú végigviteléről, hanem ezeknek a produkcióknak valamiféle láncolatáról van szó.
A régebbi időkben általában a főrendezőkből lettek az igazgatók, tehát ez is szerepel a dolgozatban; most ez sokkal bonyolultabb, tehát nem véletlen, hogy esetleg vitát generál ez a része, de igenis létezik ez a vezetői tapasztalat, még akkor is, ha ez nehezen definiálható. Ez pont azért került bele ebbe a dolgozatba, mert gondoljanak bele fordítva, hogy én napi szinten tapasztalom azt, hogy amikor egy-egy rendező dolgozik, nagyon kevés szerződtetett rendező van egy-egy társulatnál. Már az is szinte vezetői tapasztalatnak számít, amikor valaki rendez egy előadást, és azt mondja, hogy itt azokat a kompromisszumokat vállalom, ami a következő rendezésemben épp ellenkező előjelű lesz, tehát most én megcsinálom kvázi a gyerekdarabot - ne értsenek félre, nem pejoratív értelemben mondom -, azért, mert a következőkben Goethe Faustját fogom megrendezni. Tehát hogy ebben a rendszerben legyen egy ilyenfajta gondolkodás, hogy dolgoztam a társulat egyik felével, most fogok dolgozni a társulat másik felével. A fájdalmas az, hogy a mostani tendencia pont ennek az ellenkezőjére hat, tehát egyes darabokra szerződtetnek az igazgatók, és nagyon nehéz olyan embert találni, aki igazán tehetséges, aki a teljes folyamatot felügyeli, tehát szerződtetett társulati tagként van jelen. Aki így van jelen, az pillanatokon belül már egy kvázi főrendezői vagy művészeti vezetői helyzetbe tud kerülni, pont ezen keresztül, hogy rendszerben gondolkodik, és ezt egy nagyon-nagyon fontos szempontnak gondolom, még akkor is, ha nagyon nehéz definiálni. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Államtitkár Asszony!
DR. SCHNEIDER MÁRTA kulturális szakállamtitkár (Oktatási és Kulturális Minisztérium): Akkor én reagálnék néhány kérdésre, illetve gondolatra. Ahogy eddig is a filmtörvény esetében részleteiben mentünk végig a filmtörvény ügyein, azt gondolom, hogy ha ez a kérése a kulturális bizottságnak, akkor abban a témában, amelyben meghívnak, természetesen rendelkezésre állunk.
A 150-es egyeztetési folyamata, illetve, hogy a színházi törvénnyel párhuzamosan: azt gondolom, hogy igen, tehát itt most azért egy együttes munka folyik, aminek most ezt a részét persze kiragadtuk, és erről beszéltünk, de én úgy gondolom, hogy valóban nem kellene elhamarkodni a rendeletmódosítást, illetve jogszabályalkotást, hanem annak megfelelően módosítanánk, ami a törvény egészéből kijön.
Gulyás Dénes két olyan kérdést is érintett, azt gondolom, ami természetesen egy kicsit távolabb is mutat, mint a kinevezés. Az egyik az egész oktatás, nevelés, színházra nevelés kérdése. Csak azért osztanám meg ezt a kulturális bizottsággal, mert van információ ezzel kapcsolatban. Az önkormányzati fejezetnél lévő színházi pénzek egy részét, amelyet az úgynevezett független társulatok, alternatív társulatok számára osztunk el minden évben, ebben az évben egy olyan bizottság készítette elő magát a pályázati kiírást is, és ugyanaz a bizottság bírálta el, amely nóvum volt, de úgy gondolom, hogy szakmai szempontból rendkívül jó eredményt hozott, ugyanis ez alatt a pályázati eljárás időtartama alatt kiderült, hogy bizonyos dolgok nincsenek a helyükön. Leginkább a színházhoz kapcsolódó, de mégsem igazán színház, de a színházi nevelést, a drámapedagógiát középpontba állító szervezetek, intézmények és egyebek tágítják, egész egyszerűen kiszakítják ezt a pályázati keretet. Több szakember, több olyan szakmai anyag is elérkezett az előkészítés során hozzánk - azt hiszem, ha jól emlékszem, akkor talán éppen a Krétaköré -, akik azt mondják, hogy ne csak konkrétan a színházi és színházi intézményhez kapcsolható ügyekre figyeljünk, hanem nézzük meg a színház úgynevezett holdudvar-tevékenységét, amiben a művészeti ösztöndíjaktól kezdve éppen a drámapedagógiáig, a drámai nevelés kérdéséig sok minden hozzátartozik.
Pontosan emiatt és a kuratórium javaslatát megfogadva kivettük ezt a négy drámapedagógiai csapatot ebből a pályázati keretből, és lényegesen többet, majdnem a kétszeresét adta oda miniszter úr a miniszteri keretből ennek a négy csapatnak, tehát gyakorlatilag 25 millió forinttal megtoldotta ezt a keretet. Ez jelen pillanatban, 2007-ben, egy egyedi döntés. A 2008-as költségvetést már úgy kell elkészíteni, hogy ez a drámapedagógiai és színházi nevelés kérdés helyére kerüljön, tehát ne egy egyedi döntésen múljon az, hogy működik, nem működik, hanem ezt strukturálisan helyezzük el. Ezt csak azért mondtam, mert ezt abszolút lényeges kérdésnek tartom.
A másik, amelyet Gulyás Dénes érintett, és azt gondolom, Schiffer János még inkább hangsúlyozott, a fenntartó elvárása a színháztól, hogy van-e művészi elvárás, és ez milyen mélységben határozható meg. Pontosan azért, mert ennek olyan veszélyei vannak, mint amit Schiffer János mondott, én is úgy gondolom, hogy a szakmai kompetenciákat kell az eljárási rendbe leginkább belevinni, hiszen nem esztéta az önkormányzat egyik tagja sem, és nem is kell, hogy az legyen, egészen más gondolatoknak kell a fejében járnia, semmint egy ilyen kérdésnek, hogy most mennyibe kerül egy operett.
Pontosan azért, mert ez egy veszélyes út, a pályázati kiírásnál is, a pályáztatás egész folyamatában is a szakmai szempontok, a szakmai szereplők helyzetét kellene erősíteni, és ezen jár az agyunk, hogy hogyan lehet ezt erősíteni.
A másik ilyen, amit Schiffer János mondott, és ez megint csak alapkérdése az egész szabályozási rendszernek, ez az önkormányzat, az önkormányzatiság elve. Abban a helyzetben, ahogy most mi működtetjük a színházainkat, az önkormányzati fenntartású színházakat, más kereteket nem látunk, mint az önkormányzati törvény kereteit, ez pedig azt mondja, hogy nem egyéni felelősség van a döntésnél, hanem testületi felelősség.
Tehát bár azt mondja János, hogy van olyan természetesen, hogy van egy polgármester, Bécsben, akinek az egyéni felelőssége van meg, de azt a jogrendszer úgy biztosítja. Ez az önkormányzati törvény keretei között nem biztosított, az egyéni felelősség, az egyéni döntés felelőssége, csak a testületi döntés felelőssége. Itt megint azt mondom, hogy akkor e keretek között kell nekünk mozogni, vagy meg kell változtatni az önkormányzati törvényt.
Most ugye logikailag levezettem, hogy mit lehet tenni. Ha nincs erre szándék, hogy az önkormányzati törvényt módosítsuk, és a felelősségeket máshová telepítsük, akkor e keretek között próbáljuk meg azt az eljárási rendszert, és azokat a szereplőket bevinni ebbe a struktúrába, és ebbe a pályáztatási rendbe, ami a legjobb eredményt biztosítja számunkra. Nekem ennyi lett volna. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönjük szépen. Akkor annak ismételt hangsúlyozásával, hogy színházi törvény ügyben a bizottság folytatja a tevékenységét, köszönjük szépen a tájékoztatást, és akivel nem találkozunk, annak kellemes nyári szünidőt kívánunk.
Viszont látásra, a mai bizottsági ülést bezárom.
(Az ülés befejezésének időpontja: 13 óra 12 perc)
|
|
Dr. Pető Iván |
Jegyzőkönyvvezető: Biczó Andrea és Várszegi Krisztina