KSB-11/2007.
(KSB-29/2006-2010.)
az Országgyűlés Kulturális és sajtóbizottságának
2007. június 12-én, kedden, 12 órakor
a Képviselői Irodaház V/569. számú termében
megtartott üléséről
Tartalomjegyzék
Napirendi javaslat *
Az ülés résztvevői *
A bizottság részéről *
Megjelent *
Helyettesítési megbízást adott *
Meghívottak részéről *
Hozzászóló(k) *
Elnöki megnyitó *
A napirend elfogadása *
A köziratokról, a közlevéltárakról és a magánlevéltári anyag védelméről szóló 1995. évi LXVI. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat *
A Magyar Távirati Iroda Zrt. 2006. évi tevékenységéről szóló beszámoló *
A Magyar Távirati Iroda Zrt. 2006. évi gazdálkodásának ellenőrzéséről szóló jelentés *
A Magyar Távirati Iroda Zrt. 2006. évi tevékenységéről szóló beszámoló elfogadásáról szóló határozati javaslat *
Vince Mátyás szóbeli kiegészítése *
Dr. Podonyi László szóbeli kiegészítése *
Dr. Bayer József szóbeli kiegészítése *
Dr. Halasi Tibor szóbeli kiegészítése *
Kérdések, hozzászólások *
Vince Mátyás válaszai *
Dr. Bayer József válaszai *
Döntés általános vitára való alkalmasságról, előadók állítása *
Tájékoztatás a Magyar Rádió műsorstruktúrájának átalakításáról *
Dr. Schiffer János szóbeli kiegészítése *
Gellért Kis Gábor szóbeli kiegészítése *
Szadai Károly szóbeli kiegészítése *
Kérdések, hozzászólások *
Gellért Kis Gábor válaszai *
Elnököl: Dr. Pető Iván (SZDSZ), a bizottság elnöke
Dr. Jánosi György (MSZP), a bizottság alelnöke
Halász János (Fidesz), a bizottság alelnöke
Halmai Gáborné (MSZP)
Dr. Schiffer János (MSZP)
Dr. Vitányi Iván (MSZP)
Dr. Cser-Palkovics András (Fidesz)
Gulyás Dénes (Fidesz)
Tellér Gyula (Fidesz)
Vincze László (Fidesz)
Dr. Lukács Tamás (KDNP)
Helyettesítési megbízást adott
Alexa György (MSZP) dr. Jánosi Györgynek (MSZP)
Alföldi Albert (MSZP) dr. Schiffer Jánosnak (MSZP)
Bókay Endre (MSZP) Halmai Gábornénak (MSZP)
Fedor Vilmos (MSZP) dr. Pető Ivánnak (SZDSZ)
Lukács Zoltán (MSZP) dr. Vitányi Ivánnak (MSZP)
Kubatov Gábor (Fidesz) Gulyás Dénesnek (Fidesz)
Dr. Gyimesi Endre (Fidesz) dr. Cser-Palkovics Andrásnak (Fidesz)
Kiss Attila (Fidesz) Halász Jánosnak (Fidesz)
Sonkoly Gábor tanácsos (Önkormányzati és Területfejlesztési Minisztérium)
Dr. Szelezsán Erika vezető tanácsos (Önkormányzati és Területfejlesztési Minisztérium)
Vince Mátyás elnök (Magyar Távirati Iroda Zrt.)
Dr. Bayer József, a Tulajdonosi Tanácsadó Testület elnöke (Magyar Távirati Iroda Zrt.)
Dr. Halasi Tibor, a felügyelőbizottság elnöke (Magyar Távirati Iroda Zrt.)
Dr. Podonyi László igazgatóhelyettes (Állami Számvevőszék)
Gellért Kis Gábor elnök (Magyar Rádió Közalapítvány)
Szadai Károly elnökhelyettes (Magyar Rádió Közalapítvány)
(Az ülés kezdetének időpontja: 12 óra 12 perc)
DR. PETŐ IVÁN (SZDSZ), a bizottság elnöke, a továbbiakban ELNÖK: Tisztelt Bizottság! A bizottsági ülést elkezdjük. Üdvözlöm a megjelenteket, a képviselőket és a kormány képviselőit, az érdeklődőket egyaránt.
A bizottsági ülésre előzetesen kiküldött meghívóban javasolt napirend értelemszerűen módosul, miután a 3. és a 4. pontban jelzett két előterjesztéshez nem érkezett kapcsolódó módosító indítvány, tehát azokról nem kell tárgyalnunk.
Kérdezem a bizottság tagjait, hogy az így megmaradt három napirendi ponthoz van-e észrevétel. (Nincs jelentkező. - Az ülésterembe érkezik Halmai Gáborné, mobiltelefonját az asztalra ejti. - Halász János: Hangsúlyos belépő....)
Amennyiben nincs, akkor kérdezem, hogy ki az, aki a javasolt napirendet elfogadja. Aki igen, kérem kézfelemeléssel jelezze! (Szavazás.) Észrevettük, üdvözöljük a képviselő asszonyt... (Derültség.)
Ennek megfelelően az 1. napirendi ponttal kezdünk, az egyszerűség kedvéért a levéltári törvénynek nevezett törvénytervezethez érkezett kapcsolódó módosító indítvánnyal. Üdvözlöm a kormány képviselőit. Egy kapcsolódó módosító indítvány érkezett, Jauernik képviselő úrtól.
Kérdezem a kormány képviselőjét, hogy támogatja-e.
DR. SZELEZSÁN ERIKA (Önkormányzati és Területfejlesztési Minisztérium): Az OKM-mel egyeztetett tárcaálláspontot tudunk képviselni, és természetesen egyetértünk vele, támogatjuk.
ELNÖK: Köszönjük szépen. Kérdezem, hogy a képviselők közül kíván-e valaki észrevételt tenni. (Nincs jelentkező.) Nem.
Ki az, aki a módosító indítványt támogatja? Aki igen, kérem, kézfelemeléssel jelezze! (Szavazás.) A bizottság egyhangúan támogatja a módosító indítványt. Hosszú várakozás után rövid akció. Köszönjük szépen a közreműködést. (A napirendi pont tárgyalásához érkezett vendégek elhagyják az üléstermet. - Rövid szünet.)
A Magyar Távirati Iroda Zrt. 2006. évi tevékenységéről szóló beszámoló
A Magyar Távirati Iroda Zrt. 2006. évi gazdálkodásának ellenőrzéséről szóló jelentés
Tisztelt Bizottság! Kedves Vendégek! Üdvözöljük az MTI 2006. tevékenységéről szóló beszámolóhoz érkezetteket. Ha megengedik, nem sorolok fel mindenkit név és pozíció szerint. Meg is kezdenénk a napirendi pont tárgyalását. A képviselők megkapták a beszámolót, az Állami Számvevőszék ehhez készített beszámolóját, jelentését. Szokás szerint egyszerre tárgyaljuk a beszámolót és az Állami Számvevőszék jelentését, illetve a javasolt parlamenti előterjesztést, ami természetesen csak tervezet, hiszen nem ismerjük a bizottság véleményét.
Külön is köszöntöm Vince elnök urat, és megkérem - elnézést még egyszer, hogy a többieket név szerint nem említem -, hogy ha szóbeli kiegészítést kíván tenni, amit feltételezek, akkor tegye ezt meg. Köszönöm szépen.
Vince Mátyás szóbeli kiegészítése
VINCE Mátyás elnök (Magyar Távirati Iroda): Köszönöm, elnök úr.
Tisztelt Kulturális és Sajtóbizottság! Tisztelt Képviselő Hölgyek és Urak! Tisztelt Meghívottak! Mindenekelőtt engedjék meg, hogy ezúton is megköszönjem, hogy az MTI tavalyi évről szóló beszámolója már most, a korábbi években megszokottnál jóval hamarabb a tisztelt Ház napirendjére kerül. Jó lenne ezt a jövőben is folytatni, ezért az MTI nevében szívesen felajánlom, hogy akár egy hónappal a május 31-i törvényi határidőt előrehozva, elkészítjük és beadjuk éves mérlegünket és beszámolónkat. Ha ugyanezt az Állami Számvevőszék is megteszi a saját jelentésével, akkor még könnyebben lesz lehetőség arra, hogy a jövőben az MTI előző évét már a tavaszi ülésszakon tárgyalhassa a parlament.
Mondandómat összefoglalóan azzal kezdem, hogy sokféle paraméter szerint értékelve is jó évet zárt a nemzeti hírügynökség. Akár a szakmai, akár a gazdasági teljesítményt, akár az MTI közvélemény előtti szereplését vesszük, a 2006. évet illetően nem lehet szégyenkeznivalójuk sem az MTI-s dolgozóknak, sem az MTI-t felügyelő testületeknek, sem a cég menedzsmentjének.
Az MTI 2006. évi szakmai munkájában a legfontosabb feladatot a tavaszi országgyűlési, illetve az őszi önkormányzati választások jelentették. Ezzel egyidejűleg június 30-ig kellett felszámolnunk a kettős jogviszonyokat foglalkoztatási gyakorlatunkban.
Változatlanul kiemelt cél volt 2006-ban a középtávú stratégiánkból fakadó piaci fordulat stabilizálása, egyidejűleg eleget kellett tennünk közszolgálati kötelezettségeinknek, és törekednünk kellett a piaci igények gyors, hatékony kielégítésére, új, piacképes termékek és szolgáltatások kialakítására.
Örömmel jelenthetem, hogy az MTI a tavalyi év legfontosabb belpolitikai eseményei kapcsán komoly szakmai problémák nélkül teljesítette feladatát. A választások kapcsán híreinket, fotóinkat az egész hazai tömegtájékoztatás használta, és a választási időszak MTI-s munkájára nem érkezett komoly panasz sem az MTI-hez, sem az ORTT-hez. A tulajdonost képviselő Tulajdonosi Tanácsadói Testülete a választási munkánkat határozatban elismerendőnek minősítette. Ez többek között azért is nagy szó, mert az MTI külön, írásban rögzített választási alapelvek, a pártokkal egyeztetett választási kódex alapján a magyar sajtóban egyedülálló mélységben és terjedelemben tudósít a kampányidőszak eseményeiről, és a választásokkal összefüggő valamennyi fejleményről. Ez hihetetlenül nagy munkát, egyben sok hibalehetőséget jelent, és természetesen nem rutinszerűen végzett tudósítói feladatokat, hiszen választások csak négyévente vannak. Ráadásul tavaly a munkát olyanok végezték túlnyomórészt nálunk, akik négy évvel ezelőtt, vagy a korábbi választási periódusban még vagy nem voltak MTI-sek, vagy nem volt akkora tapasztalatuk, hogy ezt a nagy szakmai kihívást jelentő munkát elvégezzék. Természetesen nagy felelősséget rótt a szerkesztőségek vezetőire, akik tavaly is bizonyították rátermettségüket.
Mindehhez hozzáteszem, hogy az őszi választási események tudósításának feladatait az MTI munkatársi gárdája számára korábban ismeretlen teendőkkel gyarapították az utcai rendbontások, továbbá az olyan rendkívüli események, mint például az augusztus 20-ai budapesti természeti katasztrófa, amellyel kapcsolatban az MTI friss hírei az egész sajtó forrásaként szolgáltak a kritikus órákban, napokban. Ami az MTI gazdálkodását illeti, szintén elégedetten mondhatom a tulajdonos képviselőinek, hogy az MTI gazdálkodásában beállt fordulat nem torpant meg, a 2005. év után a 2006. év is szerény nyereséget hozott, ami természetesen a szigorú költséggazdálkodásnak, a takarékos működésnek, az állami támogatásnak és az MTI-termékek jó értékesítésének köszönhető.
Még mielőtt belemennék a gazdálkodás részleteibe, egy picit visszaugranék a szakmai munkához. Nevezetesen arról szeretnék szólni, hogy az MTI 2006-ban tovább erősítette munkakapcsolatait a parlamenti pártok sajtórészlegeivel, és nyugodtan mondhatom, hogy mindegyikükkel korrekt viszonyban vagyunk, a felmerülő problémákat a szakmai szabályoknak és saját belső előírásainknak megfelelően kezeljük. Szakmai munkánk színvonalát jelzi, hogy 2006-ban sem az ORTT Testülete, sem az ORTT Panaszbizottsága nem hozott elmarasztaló határozatot az MTI ellen, továbbá 2006-ban közölt egyetlen hírünkkel kapcsolatban sem volt sajtó-helyreigazítási kötelezettségünk.
Ami a hírügynökség menedzsmentje és a parlament által delegált felügyelőtestületeink, az FB és a TTT közötti viszonyt illeti, az a tavalyi évben az én nézőpontomból korrekt és kiegyensúlyozott volt. Az MTI elnökeként a testületi üléseken rendszeresen módom volt beszámolni a hírügynökség fontos és aktuális ügyeiről, a testületek pedig részben munkaterveik alapján, részben az aktuális ügyek által generálva ellenőrizték működésünket. A testületek által megfogalmazott javaslatokat munkánkban figyelembe vettük, a szakmai munkánkra vonatkozó fontos észrevételeket pedig - azok súlyának megfelelően - a saját szabályaink szerint kezeltük. Szerintem ez a hozzáállásunk is segített abban, hogy az MTI a hírügynökségi törvény előírásainak megfelelve, objektíven, kiegyensúlyozottan, pártatlanul tudta végezni munkáját 2006-ban.
Visszatérve a gazdálkodási viszonyainkra, említeném, hogy a tervezett értékesítési, azaz piaci bevételünk 2006-ban közel 2 milliárd forint volt, ezt a tervhez képest 8 százalékkal túlteljesítettük, így a tényleges bevétel 156 millió forinttal meghaladta a tervezettet, illetve, ha a 2005-ös tényszámot vesszük alapul, akkor annál 85 millió forinttal volt magasabb a piaci bevételünk. Összességében az éves mérleg szerinti eredményünk a tervezett mérték körül, 8,4 millió forint lett, és hozzátenném, hogy 2006 már a második nyereséges éve az MTI-nek három év vesztesége után. Mivel az egy-egy nagyobb előfizető lemondásából származó bevételkiesést csak a kisebb előfizetők számának növekedésével tudjuk némileg ellensúlyozni, ezért továbbra is stratégiai kérdés az MTI-nél a rugalmas csomagokat kínáló tarifarendszer fenntartása, a jóváhagyott díjszabás kereskedelmi célok elérése érdekében történő rugalmas alkalmazása. Az árbevétel adatok alapvetően visszaigazolják az utóbbi évek termékfejlesztését.
Egy újabb témához érve mindenképpen szólni akarok az MTI imázsáról. Az MTI elég ritkán szerepel a hírek alanyaként, de 2006-ban, a nemzeti hírügynökség alapításának 125. évében az évforduló jó alkalmat teremtett arra nekünk, hogy ünnepséggel, a nyilvánosságnak szóló kiadványokkal, rendezvényekkel emlékezzünk meg az alapításról. 2006 januárjában, csak emlékeztetnék, a parlamentben, a felsőházi teremben tartottunk ünnepi emlékülést. Az MTI internetes honlapján az évforduló alkalmából az MTI múltját és jelenét bemutató aloldalt nyitottunk, amely mindmáig elérhető. Összekapcsoltuk a 125. évfordulóval az MTI Fotó megalakulásának 50. évfordulóját is; erről ősszel a Néprajzi Múzeumban sikeres fotókiállítással emlékeztünk meg. Ez a kiállítás azóta vándorkiállításként látható volt már Szegeden, Debrecenben, Miskolcon, 2007-ben utazik tovább más helyszínekre; jelenleg Esztergomban látható, majd Győrbe, Pécsre megy, és nagy valószínűséggel Erdélyben is bemutatkozik majd.
Folytattuk az MTI nagysikerű Korképek fotóalbumának kiadását. A tavalyi kötet természetesen 1956-ról szól, és cégtörténeti kutatómunkával feldolgoztuk azt is, hogy milyen szerepet játszott az '56-os forradalom és szabadságharc időszakában az MTI. Munkánk eredménye jelenleg is látható az MTI internetes honlapján. Az '56-os forradalom 50. évfordulója alkalmából a programok, megemlékezések bemutatása mellett háttéranyagok és dokumentumok egész sorát adta ki az MTI, és a nemzetközi visszhang is nagy teret kapott hírkiadásunkban. Biztos vagyok tehát abban, hogy az MTI imázsát javító akciók, rendezvények, kiadványok a hírügynökség hétköznapi munkáját is segítik, de legalább annyira segítik annak a számunkra nagyon fontos célnak az elérését, hogy újabb és újabb generációk ismerjék meg a Magyar Távirati Iroda nevét, az MTI betűszót, mint a hitelesség és a megbízhatóság szimbólumát.
Mindent összevetve, a 2006-os beszámolónk és mérlegünk hűen tükrözi, hogy mit ért el, hol tart ma a Magyar Távirati Iroda. Ezért kérem a kulturális és sajtóbizottság tisztelt tagjait, hogy beszámolómat a 2006. évről, a mérleget, valamint az FB és a könyvvizsgáló ahhoz kapcsolódó jelentését támogatólag terjesszék a parlament plenáris ülése elé. Köszönöm a figyelmüket.
ELNÖK: Köszönjük szépen. A Számvevőszék nevében ezek szerint Podonyi László igazgatóhelyettes úr kíván megszólalni. Mielőtt megadnám a szót, az elnök úr megköszönte, ha tetszik, a bizottságnak, hogy ilyen gyorsan napirendre tűzte a tavalyi évről szóló beszámolót. A dicsőséget csökkentendő megemlítem, hogy a Számvevőszék a maga jelentésének kísérő levelében úgy értelmezi a törvényt, hogy a parlamentnek minden év május 31-éig el kell fogadni a beszámolót. Az eddigi praxissal szemben tehát nem az MTI-nek kell május 31-éig megküldeni a beszámolót, hanem a parlamentnek kell eddig elfogadni a beszámolót, vagyis azt a felajánlást, hogy ha ilyen gyorsan napirendre tűzzük, akkor gyorsan elkészítik a beszámolót, ha tetszik, nem is teljesen önként, de vettük, és akkor ezt a határidőt fogjuk figyelembe venni. E mögött a gyors napirendre tűzés mögött is ez a számvevőszéki vélemény áll, amit a parlamenti apparátus megerősített, úgyhogy akkor itt informálisan - ha mondhatom ezt - egyetértettünk abban, hogy mi gyorsan napirendre fogjuk tűzni, ha gyorsan megkapjuk a beszámolót, a Számvevőszék pedig ezek szerint nyilván vállalja, hogy a törvényes határidőig a maga beszámolóját is elkészíti. Köszönöm szépen, hogy ezt elmondhattam. Most a számvevőszéki véleményt kérjük.
Dr. Podonyi László szóbeli kiegészítése
DR. PODONYI LÁSZLÓ igazgatóhelyettes (Állami Számvevőszék): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Természetesen az Állami Számvevőszék alkalmazkodik a határidőhöz, és egy hónappal korábban el tudja készíteni jelentését. Az ÁSZ a törvényben kapott felhatalmazása alapján kilencedik alkalommal elvégezte az MTI Rt. ellenőrzését, és az erről készült megállapításokról a jelentésünket benyújtottuk a parlamentnek. A részletes megállapításainkat az ÁSZ-jelentés tartalmazza, most csak néhány fontosabb területre szeretném felhívni a tisztelt bizottság figyelmét.
Az MTI gazdálkodása 2006-ban eredményes volt, az előzetes, tervbe vett adatok szerint realizálódott az eredménye. Az összes értékesítési bevétele, a piaci bevételei 2005-höz képest minimálisan nőttek. Ez az ötéves trendben egy fordulót követ, mert öt év alatt csökkentek a piaci bevételei, 2006-ban ez a csökkenés megállt. Tehát összességében, arányaiban még csökken a bevétel, de 2006-ban volt egy trendforduló, erre érdemes a figyelmet felhívni.
A társaság elmúlt öt évének első három évében keletkezett jelentős vesztesége az utóbbi két évben a költségtakarékosságnak, az ésszerű humánerőforrás-gazdálkodásnak és a növekvő összegű állami támogatásnak - ami igen fontos - köszönhetően szerény mértékű nyereségre változott. A korábbi árbevétel több mint felét kitevő saját bevétel aránya csökkent, amit az állami támogatások pótoltak.
Ismételten szeretném a tisztelt bizottság figyelmébe ajánlani, mint sokszor már korábban, hogy az MTI Rt. sajátos jogi környezete társasággá alakulása óta a lényegekben nem változott, a szabályozás hiányosságaira visszavezethető kockázatok továbbra is fennállnak, habár jelen helyzetben, köszönhetően a megfelelő bizottságokban részt vevő személyeknek, ez a kockázat jelenleg kisebb, de teljesen nem múlt el.
A működésre adott támogatások jelenlegi rendszere nincs összhangban az uniós követelményekkel, a probléma megoldását célzó javaslatainkat jogszabályokban még nem érvényesítették.
Végezetül szeretném tájékoztatni a tisztelt bizottságot, hogy a Számvevőszék javasolja az MTI 2006. évi beszámolójának elfogadását, mind a mérleget, mind az eredménykimutatást. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Kérdezem a Tulajdonosi Tanácsadó Testület elnökét, hogy kíván-e kiegészítő megjegyzéseket tenni. Bayer József úr!
Dr. Bayer József szóbeli kiegészítése
DR. BAYER JÓZSEF elnök (Tulajdonosi Tanácsadó Testület): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Annyit szeretnék csak megjegyezni, vagy hozzátenni az elhangzottakhoz, hogy a Tulajdonosi Tanácsadó Testület is napirendre tűzte, megtárgyalta, megvitatta alaposan az elnök úr beszámolóját, a pályázatában foglalt stratégiai célok teljesülését, és ennek alapján elfogadta az éves beszámolót.
Ami a sokat emlegetett szabályozási környezet változását illeti, a TTT kezdeményezte az alapító okirat szükséges módosítását, amiben egy alapvető konszenzust sikerült kialakítani, és köszönjük a kulturális bizottság támogatását és a parlament támogatását, mert a legfontosabb változtatásokat sikerült keresztülvinni.
Hasonló előkészítő munka zajlik a hírügynökségi törvény módosításával kapcsolatban is. A TTT a felügyelőbizottsággal együtt rendkívüli módon figyelemmel kíséri az Európai Unió szabályaival konform finanszírozás kérdését. Ezt folyamatosan napirenden tartjuk, és bízunk abban, hogy ebben rövidesen változást sikerül elérnünk, az Állami Számvevőszék sürgetésével összhangban. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönjük szépen. Kérdezem, hogy a felügyelőbizottság nevében kíván-e valaki észrevételeket tenni. Tessék parancsolni!
Dr. Halasi Tibor szóbeli kiegészítése
DR. HALASI TIBOR, a felügyelőbizottság elnöke (Magyar Távirati Iroda): Köszönöm szépen. A leírt jelentésünkhöz kiegészítést nem kívánok tenni. A felügyelőbizottság ajánlja a tulajdonosnak a mérlegbeszámoló elfogadását. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönjük szépen. A bizottság tagjaié a szó, ha észrevételeket, kérdéseket, bármit szeretnének megfogalmazni. Tessék! Jánosi alelnök úr!
DR. JÁNOSI GYÖRGY (MSZP): Tisztelt Bizottság! Előrebocsátom, hogy a kormányoldal, a szocialista frakció bizottsági képviselői támogatják a beszámoló elfogadását. Örömmel vesszük azt a hatékony működést, amiről szól a beszámoló, azt a precizitást, pontosságot, amivel más közszolgálati testületeknek is példát mutatnak, én azt hiszem.
Nem is erről szeretnék beszélni, sokkal inkább az Állami Számvevőszék jelentésében arról az ismételten megfogalmazott figyelemfelkeltő gondolatsorról, amely a tulajdonos felelősségét jelöli meg, nevezetesen hogy most már többedik alkalommal jelzi az ÁSZ, hogy módosítani kellene a nemzeti hírügynökségről szóló törvényt, ezzel összhangban az alapító okiratot, pusztán azért, hogy rugalmasabban tudjon alkalmazkodni a hírügynökség a korszak új kihívásaihoz, és hatékonyabbá váljék a működése.
Örömmel mondhatom, hogy nagyon jelentős és fontos ötpárti tárgyalássorozaton vagyunk túl, és minden remény megvan arra, hogy a digitális átállásról szóló törvényt a kétharmadnál jóval nagyobb arányban fogadja el a parlament. Sikerült a pártoknak megállapodni abban is, hogy a médiatörvény tartalomszabályozási részének haladéktalanul nekilátnak, és megpróbálják év végéig ezt elkészíteni.
Minden remény megvan arra, hogy ezeknek az ötpárti tárgyalásoknak a keretei között, amint ez megtörténik, lehetőség nyíljék az MTI életét szabályozó hírügynökségi törvény ötpárti módosítására is, és azt hiszem, hogy ezzel végre akkor a bizottság a tulajdonosok nevében eleget tud tenni annak az óhajnak, amit teljes joggal fogalmaz meg az Állami Számvevőszék, immár többedik alkalommal. Én azt hiszem, ennek valóban van esélye, és megkönnyítjük ezzel az MTI munkáját is.
Én köszönöm a szóbeli kiegészítéseket is, tanulságos volt sok szempontból, és a bizottság minden tagja számára elfogadásra javaslom a beszámolót. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönjük szépen. Halász alelnök úr!
HALÁSZ JÁNOS (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Kedves Vendégek! A szóbeli kiegészítést megköszönve szeretném jelezni, hogy természetesen a megkapott, elnök úr által jegyzett éves jelentést is elolvastuk, az elnöki beszámolót is elolvastuk. Engedjék meg, hogy néhány megjegyzést fűzzek ehhez!
Szeretném azt is mondani, hogy az ilyen nagylelkű elnöki felajánlások, és az elnök úr megjegyzése is a végén, nehogy oda vezessenek, hogy előbb fogadjuk el itt a bizottságban az éves jelentést, mintsem az az év letelne. Dicséretes dolog ez a sietség, de van egy határ. Mint ahogy a valóság szépre festésének is van egy határa, és kérdés, hogy az MTI ez ügyben hogyan viselkedett az előző évben.
Először is, amit a beszámolóban látunk, sok ponton nagyon dicséretes, komoly, fontos eredmény. Hangsúlyosan szerepel elnök úr anyagában, érhetően, hiszen 50 éves évfordulója volt tavaly az MTI Fotó megalakulásának, az ezzel kapcsolatos szakmai anyagok itt hangsúlyosan szerepelnek, és ez egy olyan ügy, amely azt gondolom, hogy méltán kap fontos szerepet, fontosabbat, mint a korábbi években, az MTI munkájában.
Az elnöki beszámolóban jelzik azt is, hogy piaci értelemben a fotó területen komoly a verseny, illetve nehéz az előrelépés, nehezebb esetleg, mint más területen, az érthető külső okok miatt, bár a 2006-os év nyilvánvalóan, főleg az 50 éves, 1956-os évforduló kapcsán is kiemelt volt értékesítés szempontjából.
Ezt mind értve, megköszönve szeretném jelezni, hogy ezzel együtt az a véleményem, véleményünk, hogy ne tegyenek le a fotóról, még ha nehéz is üzletileg versenyezni másokkal, de továbbra is nagy kincs, akármilyen erős is a digitalizáció, sőt azzal együtt nagy kincs, hogy a nemzeti hírügynökség foglalkozik ezzel a területtel. Én úgy látom egyébként, hogy ez ügyben az MTI vezető testületei, menedzsmentje is elkötelezett, és ez fontos és jó dolog.
A beszámolóban olvashatunk egy olyan mondatot, amely új, és hangsúlyos mondat, a korábbi évekhez képest is új és hangsúlyosabb. Azt írja elnök úr, hogy az MTI egyik legnagyobb, komoly piaci erővel is bíró értéke a megyei tudósítóhálózat. Ez így van, és szeretném üdvözölni az MTI-nek és elnök úrnak is azt a törekvéseit, amely az elmúlt időszakban már kicsit megmutatkozik, hogy a megyei tudósítóhálózat nem árvagyerekként éli életét az MTI-n belül, hanem kellő figyelmet kap az önök részéről.
Valóban komoly piaci erővel is bír, és nagyon fontos, hogy az ország egészére kiterjedjen a nemzeti hírügynökség figyelme, és a nemzeti hírügynökség addig marad nemzeti hírügynökség, amíg ez így lesz - ez nagyon fontos, és köszönöm, hogy ez a mondat is szerepel ebben az anyagban.
Azt írják, hogy egyrészt 18 megyeszékhelyen van tudósítójuk, és két megyeszékhelyen - Borsod-Abaúj-Zemplén megyében és Csongrád megyében - másodtudósító is van. Szeretném megkérni, hogy röviden indokolnák, hogy miért ebben a két megyében van - nyilván lehet ennek története -, mi indokolja, hogy csak ebben a két megyében van, és van-e olyan törekvés, hogy esetleg ebben a két megyében se legyen, vagy esetleg van olyan törekvés, hogy e két megyén túl máshol is legyen másodtudósító. Erről szeretnék érdeklődni.
Elnök úr minőségi sajtóval kapcsolatos írásbeli megjegyzését osztom, amelyet a 4. oldal lap alján jegyez, amit a minőségi sajtó képviselői miatt inkább nem idézek most itt. Külön üdvözlöm elnök úrnak az 5. oldalon szereplő második mondatát, amikor ebben az esetben nem festi szebbre a valóságot a valóságnál: azt írja, hogy a kormányzati költségvetési megszorítások is egyértelműen kedvezőtlen hatással voltak az MTI árbevételére. Végre valaki nem reformnak mondja a megszorítást! Gratulálunk, elnök úr, ehhez a világos beszédhez! A gratuláció, persze, nemcsak ilyen pikírten kell, hogy megjelenjen. Az 5. oldalon hosszasan írnak arról, hogy az előfizetők megtartása ügyében milyen erőfeszítéseket tesznek, és milyen folyamatok zajlottak 2006-ban ezen a területen. Azt hiszem, ez egy nagyon nehéz, nagyon naprakész munka kell, hogy legyen a cégnél, és ezt a feladatot is jól oldják meg - ezt mutatja egyértelműen a cég eredménye is. Egy ilyen, több szempontból is mozgó piacon ez egyáltalán nem könnyű, és nyilvánvalóan ez a menedzsment, illetve az MTI-vel dolgozó munkatársak eredménye, és ehhez is gratulálunk.
Szeretnék kérdezni az Állami Számvevőszék javaslata alapján, illetve az összegző megállapításokban található dolgokról, amely összefügg némely ponton elnök úr írásos beszámolójával is. Az ingatlangazdálkodási tervről ír az ÁSZ az összegző megállapításokban, amikor is javasolja az MTI Rt. elnökének, hogy alkossa meg a társaság egységes ingatlangazdálkodási szabályzatát és az egységes középtávú ingatlangazdálkodási tervet. Hogyan áll ez az ügy? Mit gondol erről az elnök úr? Egyúttal megköszönném, ha az egri iroda eladásával kapcsolatos indokokat, helyzetet, az ottani további működés irányait megosztaná velünk. Az egri iroda eladása a 6. oldalon szerepel az elnöki beszámolóban.
Az anyagban írnak rögtön a 2. oldalon arról, hogy a Magyar Távirati Iroda sokoldalú és pártatlan beszámolóival, fotóival milyen megkerülhetetlennek bizonyult az egész hazai sajtó és média számára. Lehet, hogy megkerülhetetlennek bizonyultak az egész hazai sajtó és média számára, és nem vitatkozom azzal, hogy az MTI sokoldalú, és bizonyára voltak pártatlan beszámolói, de hogy az MTI 2006. évi egész munkája nem minősíthető pártatlannak, abban biztos vagyok, ez a véleményem. Szerintem igenis több ponton, többször, olyan ügyekben hibázott az MTI, amikben nem hibázhatott volna, ezért ennél a mondatnál sokkal nagyobb visszafogottságot vagy árnyaltságot vártam volna elnök úrtól. Biztos voltak ribizlifesztiválok vagy hasonló programok, amikről nagyon pártatlanul számoltak be, de például 2006 októberében, a 23-ai események után, amikor a külföldi lapokban megjelent véleményeket az MTI szemlézte, az egy egyoldalú és a kormányzat részére egyértelműen pozitív beállítódás és szemlézés volt. Egyáltalán nem lehet például október 24-ére mondani, hogy pártatlanul dolgoztak volna azon a napon; nagyon nagyot hibáztak, ha finom vagyok.
Hasonló esemény ezzel az eseménnyel összefüggésben: Brüsszelben zajlott egy meghallgatás, amellyel kapcsolatban elnök úr jelzést is kapott a parlament emberi jogi bizottságának elnökétől is, hiszen például erről az eseményről - ahogy az emberi jogi bizottság elnöke is jelezte önnek - a Magyar Távirati Iroda közel sem számolt be olyan módon és terjedelemben, ahogy máskor azt megteszi más események kapcsán. Ha csak ezt a két momentumot is említem - bár erre lehet, hogy vannak, akik azt mondják, hogy ha csak kettő ilyen momentum van, akkor minden rendben van -, én szeretném azt mondani, hogy ha csak ez a kettő probléma merül fel, akkor is nagy a baj az MTI-nél, éppen ezért ezt a beszámolót mi nem tudjuk elfogadni. Ez a mondat, hogy mintha önök egész évben mindenben tökéletesen, pártatlanul számolnának be az eseményekről, egyszerűen nem igaz, elnök úr, tehát ez részünkről már ezért sem fogadható el.
Szóba került itt a Magyar Távirati Irodával kapcsolatos jogi szabályozás kérdése, és én is úgy látom, hogy jó példa a most zajló digitális átállással kapcsolatos jogalkotási folyamat arra, hogy ebben az ügyben is közösen gondolkodjunk, és a parlament megtegye azokat a szükséges lépéseket, amelyek előkészítése egyébként már elkezdődött. Emlékszünk rá, többen ott ültünk az előző parlamenti ciklusban egy olyan előkészítő bizottságban, ahol tulajdonképpen számba vettük, hogy a nemzeti hírügynökségi törvény módosítása kapcsán mik azok az ügyek, amelyekről közösen tudunk gondolkodni, és nagyon sok ilyen pontot találtunk. Részben talán ennek is az eredménye, és volt egy kényszer is, hogy a nagyon szükséges változásokat, amelyeket kellett, a parlament megtette bizonyos jogi környezetmódosításban, de nyilván várat magára egy véleményem szerint átfogó nemzeti hírügynökségi törvénymódosítás. Ez ügyben - a tartalmi beszámolóval kapcsolatos véleményünk megtartása mellett - szeretném jelezni önöknek, hogy nyitottak vagyunk, készségesen gondolkodunk együtt a másik négy parlamenti párttal, és vesszük figyelembe, tekintjük jó kiindulópontnak a különböző MTI-s testületekben és a menedzsmentnél megfogalmazott, ezzel kapcsolatos véleményeket. Köszönöm szépen a figyelmüket.
ELNÖK: Köszönjük szépen. Mielőtt még további képviselőknek adnám meg a felszólalási lehetőséget, azon pártok képviselői következnek, akik még nem szólaltak meg ebben az ügyben. (Nincs jelentkező.) Nem látok más jelentkezőt magamon kívül, úgyhogy két mondatot én is szeretnék mondani az SZDSZ-frakció nevében.
Ebben az évben sajátosan alakul az MTI és a kulturális bizottság, illetve a parlament kapcsolata. Rajtunk kívül álló - legalábbis jelentős részben rajtunk kívül álló - okok miatt három év beszámolóját tárgyalja ebben az évben a kulturális bizottság, és az előző két év beszámolója kapcsán alapjában véve elhangzott minden, ami az MTI jelenlegi, illetve az elmúlt időszakbeli tevékenységét érintően érdemben elhangozhatott. Elnök úr már akkor is jelezte, hogy az előző években látható kedvező változás az MTI-ben a 2006-os évre is érvényes lesz. Tehát itt most dokumentálódik is az, amit elvben már tudhattunk. Én érdemben újat mondani nem tudok, és nem is kívánok az előző, néhány hónappal ezelőtti beszámoló megtárgyalása kapcsán elmondottakhoz képest.
Jelezni szeretném, hogy az SZDSZ-frakció a beszámoló elfogadását támogatni fogja, miután - ráadásul azt azért érdemes az előző bizottsági ülésről felidézni, amit mindenki tud, hogy részben jogi probléma is, hogy - nem tud mást csinálni a parlament, ha az MTI-t meg akarja őrizni, mint intézményt, mint elfogadja a beszámolót, hiszen a tartalmi beszámoló, meg a számszaki beszámoló az egyetlen dokumentum. Ha formálisan nem fogadná el a parlament, tehát valamilyen olyan jellegű megfontolás alapján, amit Halász alelnök úr itt elmondott, mindenki a tartalmi kifogásait, vagy egyéb észrevételeit addig erősítené, hogy nem tudja elfogadni a beszámolót, akkor egy olyan részvénytársasággal lenne dolgunk, amelyiknek a tulajdonosai nem fogadják el a beszámolót, és végső soron ez a felszámoláshoz vezetne. Nyilván ez senkinek nem áll szándékában, a parlamenti logikából következően a kormánypártok fogadják el az esetek többségében a beszámolót, és az ellenzék a maga kritikai észrevételeit pedig jogi következmények nélkül, ámde annak tudatában, hogy az MTI létét nem fenyegeti az ilyen vélemény, nem szavazza meg a beszámolót, vagy legalábbis nem első eset, hogy nem szavazzák meg a beszámolót.
Ez csak felhívja arra a figyelmet, amit a Számvevőszék is kiemelt, és mindannyian tudunk, hogy az MTI-ről szóló hírügynökségi törvény több problémával küzd. Elhangzott már az előző, hasonló témájú bizottsági ülésen is, az előző években is, hogy meglehetősen abszurd az a rendszer, hogy a parlament az MTI ügyében mint közgyűlés működik, és nevezzük nevén, formális, hogy a parlamenti képviselők döntő többsége, aki magának az MTI-nek a tevékenységét sem ismeri részleteiben, közgyűlésként határoz ebben a kérdésben.
Itt csak megerősíteni tudom, amit mások előttem már elmondtak, hogy nyilatkozatok alapján is tudni lehet, és valóban az előző parlamenti ciklusban a kulturális bizottság kereteiben folyó hírügynökségi törvény módosításáról szóló tárgyalásokon is kitűnt, hogy abban közös a szándék, hogy a mai viszonyoknak, és a realitásoknak megfelelően módosítsuk a hírügynökségi törvényt. Az még nem egészen világos, hogy ennek mi lesz a technikája, hiszen az európai uniós normákkal nem konform támogatási rendszer ugyanígy áll az összes közszolgálati médiumra, és a szabályok legtöbbike - kivéve természetesen a nagyon konkrét, az MTI működését konkrétan befolyásoló szabályokra - általánosan érvényes a közszolgálati médiumokra. Tehát az egyik lehetőség az, hogy a közszolgálati médiumok esetleges külön szabályozásába kerüljön be az MTI is, a másik lehetőség pedig természetesen az eddigi technika, hogy külön hírügynökségi törvény legyen. Majd az egyeztetések kapcsán nyilván kiderül, hogy melyik mennyire elfogadható, illetve ki számára elfogadható, de az alapelveinkben legalábbis úgy tűnik, hogy nincs alapvető véleménykülönbség, és ez jogi, ha tetszik, vagy jogtechnikai kérdés, amiről az imént beszéltem.
Én is remélem, hogy ezt, ha nem is ebben a naptári évben, hiszen ebben a naptári évben a pártok szándéka szerint a tartalomszabályozásra koncentrál a médiaszabályozás, de a következő évben a közszolgálati médiarendszer szabályozásának, vagy újraszabályozásának részeként az MTI évente ismétlődően felvetett szabályozási problémáit talán meg lehet oldani.
Itt még egy elemet érdemes kiemelni, amire a Tulajdonosi Tanácsadó Testület elnöke utalt a kiegészítésében, és amit a bizottság tagjai elvben szintén ismerhetnek, hogy a politikai értelemben egyszerűbb módosítások után a politikai értelemben bonyolultabb, és talán nagyobb erőfeszítést, mármint egyetértés érdekében nagyobb erőfeszítést igénylő módosítások ügyében a Tulajdonosi Tanácsadó Testületben is egyeztetés folyik. Én a magam nevében - és azt gondolom, hogy ebben sincs a parlamenti pártok között érdemi véleménykülönbség - a legegyszerűbbnek természetesen és a legszerencsésebbnek is azt tekinteném, ha a Tulajdonosi Tanácsadó Testületben jutnának közös nevezőre a pártok által jelölt tagok, amit a korábbi döntéshez hasonlóan parlamenti képviselők, és a parlamenti bizottság, majd maga a parlament magára nézve egyeztetett álláspontnak elfogadna. De gondolom, annak sincs akadálya, hogy két színtéren folyjon egyeztetés, és az MTI-t érintő speciális szabályok valahol találkozzanak a közszolgálati médiumokat érintő általános szabályozással. Talán ezt is érdemes itt rögzíteni, mármint ezt a tényt, hogy van esély arra, hogy a két oldalról érkező, különböző aspektusban ugyanazt a tárgyat érintő szabályozási törekvések találkozhatnak.
Tehát összefoglalva az elmondottakat, én a magam, illetve az SZDSZ-frakció részéről a 2006-os tevékenységről szóló beszámolót, illetve az ehhez kapcsolódó, bizottságunk által tervezett határozati javaslatot támogatom. Köszönöm szépen.
A jelentkezés sorrendjében: Schiffer képviselő úr jelentkezett először, utána Tellér képviselő úr.
DR. SCHIFFER JÁNOS (MSZP): Tisztelt Bizottság! Én remélem, hogy nem egyszerűen csak az biztosítja, hogy elfogadja az Országgyűlés a beszámolót, hogy ez a lét-nemlét kérdését határozza meg a részvénytársaság életében, hanem azért, mert látszik - és elég gyorsan láttuk egymás után két év, illetve három év beszámolóját -, hogy milyen stabilitást ért el az MTI. Jelentősek azok az adatok, amelyeket az ÁSZ és a részvénytársaság beszámolója is adott, és az is, hogy sajtó-helyreigazítási perek száma csökkent: tavalyelőtt kettő volt, egyben visszaléptek, a másikban az MTI-nek adott igazat a bíróság, tavaly pedig egyetlenegy ilyen dolog nem volt. Úgy hiszem, hogy ez az, ami egy objektív mérce, ami mutatja azt, hogy pártos vagy pártatlan egy sajtószervezet. Azt gondolom, hogy a pártosságot vagy pártatlanságot is jobb, ha nem pártok állapítják meg, bár a Tanácsadó Testület képviselői mégis pártok által delegáltak, de talán nem annyira elfogultak, hogy amennyiben úgy érzik, hogy szakmailag valamit helyre kell tenni, akkor ezek elemezések, értékelések alapján teendők meg, akár október 23-a, vagy egyéb ügyekben.
Az egy picit jelzés, és azt gondolom, elgondolkodtató, hogy a bizottsági elnök jelzése a meg nem elégedettségéről, egy hírről való információadás... A kérdés az, hogy ezt most mint a bizottság testületi döntését közvetítette-e, mert akkor azt gondolom, hogy ez igaz, és egy testületi döntést lehet közvetíteni. Ha a bizottsági elnök, mint politikus keresi meg az MTI-t, azt gondolom, hogy ez már egy kicsit veri a lécet, tehát nem hiszem, hogy jó lenne, ha ebben az épületben így lenne, hiszen talán a falakban még benne van az, hogy le lehet szólni egy-egy szerkesztőségbe, és kifejezni a nemtetszésünket. Én nem hiszem, hogy ez jó út. Azért van a Tanácsadó Testület, hogy szakemberek vigyázzanak arra, hogy pártatlanul próbálják a híreket közvetíteni, és amennyiben érzik, elsősorban a Tanácsadó Testület szakmai jelzése a fontos, és nem annyira kellene politikailag, hatalmilag beleszólni a tevékenységbe, mert az soha nem visz jó útra.
Úgyhogy én még egyszer azt mondom, nem ahogy az elnök úr mondta, hogy el kell fogadni, mert különben a részvénytársaság megszünteti tevékenységét, hanem azért gondolom, hogy jó szívvel mondhatjuk azt, hogy az a munka, amit az elmúlt három évben mutatott az MTI, az pozitívan értékelhető, és jó szívvel elfogadható.
ELNÖK: Köszönjük. Tellér képviselő úr!
TELLÉR GYULA (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Vincze Mátyás elnök úrnak egy kérdést szeretnék feltenni, amit fontosnak tartok. Ebben az éves jelentésben igen meggyőző és igen fontos tények tárulnak elénk, amelyek csakugyan amellett szólnak, hogy ezt a jelentést, annak közgazdasági tartalmát és mindazt, ami az MTI gazdálkodására utal, fogadjuk el, talán valóban nemcsak azért, hogy a lét vagy nemlét kérdését döntsük el, hanem azért, mert ezek meggyőző adatok. Van azonban egy másik terület, amelyről az információkat már múltkor is hiányoltam, és most a kérdésem ezzel kapcsolatos.
Ha jól fogom fel, akkor a Magyar Távirati Iroda is úgy működik, mint egy termelővállalat: vannak inputjai, bizonyos termelőberendezései, és sajátos terméket, híreket állít elő, és ezeket piacon értékesíti. Ahogyan egy termelővállalat a saját termékeivel kapcsolatban folyamatosan ellenőrzést végez, folyamatos visszajelzésre törekszik, ami a termékei minőségét, jellegét, a piaci igényeket illeti, úgy gondolom, hogy a Magyar Távirati Iroda is végez, végeztet a saját termékére, termékeire - vagy összefoglalóan arra az információfolyamra, információfluxusra nézve, amit kibocsát - vizsgálatokat, kutatásokat. Akár úgy, hogy van egy saját szervezeti egysége, amely éppen arra hivatott, hogy ilyen visszajelzéseket adjon a szervezet vezetésének, vagy külső szakértőkkel, külső intézetekkel végeztet ilyen munkát.
Az én kérdésem erre vonatkozik: egyrészt tehát, hogy vannak-e ilyen szakértői vagy saját belső vizsgálati eredmények, dokumentumok, szakértői vélemények, és ha igen, akkor ezek pontosan milyen módszerrel készülnek, milyen témákat vizsgálnak, és nem utolsósorban az a kérdésem, hogy hol lehetne ezekhez a vizsgálati jelentésekhez, vizsgálati dokumentumokhoz hozzáférni. Úgy gondolom ugyanis - nem ellentmondva annak, sőt bizonyos értelemben alátámasztva azt, amit Halász alelnök úr mondott -, hogy az MTI tevékenységéről való információszerzésünknek ez egy döntő fontosságú mozzanata lehetne, kellene, hogy legyen, amiből a Távirati Iroda tevékenységének legfontosabb oldalára, a tartalmi oldalára vonatkozóan tudnánk információt szerezni. Kíváncsian várom elnök úr válaszát.
ELNÖK: Képviselőként még egyszer megszólalnék, mert lehet, hogy félreérthető volt, amit mondtam, és ezt szeretném egyértelművé tenni.
Amikor azt mondtam, hogy el kell fogadni a parlamentnek az MTI beszámolóját, nem azt akartam jelezni, hogy kényszeredetten, de támogatom az elfogadást, hanem azt szerettem volna jelezni, hogy az ellenzék a maga kritikai álláspontját annak jegyében tudja úgy megfogalmazni, hogy nem fogadja el a beszámolót, hogy tudja, hogy a kormánytöbbségnek pedig el kell fogadni, mert ennek ilyen és ilyen következményei vannak. Azt ki-ki mérlegelheti, és nyilván ebben nem fogunk egyetérteni, hogy az érv, amit a nem elfogadás mellett felhoz az ellenzék, megalapozottnak tűnik-e vagy sem. Én is voltam ellenzéki, tehát tudom, hogy valamikor megalapozottabb és hiteles, ha tetszik, az érvelés, ha politikai megfontolásból valamit jelezni kívánok, és valamikor az embernek kétségei vannak afelől, hogy kifelé ez hiteles-e.
A konkrét esetben, ha már Schiffer képviselő úr szóba hozta - egyetértek Schiffer képviselő úrral -, most egy kis öniróniával mondhatnám azt, hogy én is elégedetlen vagyok az MTI-vel. A parlament kulturális bizottságában mindig hihetetlen fontos dolgok történnek, és az elnök tevékenysége különös jelentőségű, mégis rendkívül ritka, hogy az MTI fotósa megjelenik a bizottsági ülésen, és engem fényképez (Derültség.), tehát akkor most én reklamálhatnék a saját ízlésem alapján, hogy itt rosszul mérlegelnek. Azt gondolom, hogy általános alapelv, hogy nem szerencsés, ha a parlamenti képviselők és parlamenti bizottsági elnökök a maguk nevében, tartalmi szempontok alapján, olyan módon kifogásolják egy közszolgálati intézmény tevékenységét, hogy valamiből keveset mutattak, mert ez ízlés kérdése, ez rá van bízva a megfelelő jogi szabályozás szerint az adott intézményre. Ennél a nevezetes eseménynél valóban, ha tetszik, mennyiségi és hangsúlybeli kifogás merült fel, de ebben nem fogunk egyetérteni; nem azért mondom el a véleményemet, mert azt hinném, hogy meg fogok győzni bárkit is az ellenzéki képviselők közül.
Még egyszer, csak, hogy egyértelmű legyen, tehát jó lelkiismerettel támogatom a beszámoló elfogadását, és nem kényszerhelyzetben - ne legyen félreértés. Köszönöm szépen. Halász alelnök úr!
HALÁSZ JÁNOS (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Kedves Vendégek! Ma mégsem azért jöttünk ide, hogy a parlament bizottsági elnökeinek magatartásáról vitatkozzunk. Ezt persze megtehetjük most is meg máskor is, de az alapkérdés a következő, hogy vajon a Magyar Távirati Iroda a 2006. decemberi brüsszeli emberi jogi meghallgatás kapcsán a kellő és szokásos terjedelemben tájékoztatta-e, mondjuk így, a közvéleményt vagy akiket szokott, vagy nem. Ez a kérdés, elnök úr és képviselő úr, maguk meg egész másba kapaszkodnak.
Ne tévesszék el a célt, legalább most ne! A helyzet az, hogy a Magyar Távirati Iroda ebben az esetben nagyon rosszul végezte a munkáját. Ez a baj, nem az, hogy valaki ezt szóvá teszi, kérem szépen. Köszönöm a figyelmüket.
ELNÖK: Köszönjük. Nem látok más jelentkezőt, úgyhogy elnök úrnak adom meg a szót, illetve másnak is, ha az elnök úr mellett szeretnének válaszolni a felmerült kérdésekre. Tessék parancsolni!
VINCE MÁTYÁS elnök (Magyar Távirati Iroda): Köszönöm a szót, elnök úr. Először Tellér képviselő úr konkrét kérdésére válaszolnék. Képviselő úr nagyon pontosan jelezte, hogy az MTI is annyiban tipikus termelővállalat, hogy termékeket, szolgáltatásokat állít elő, ezt a piacon értékesíti, és értelemszerűen folyamatosan ellenőrzi e termékek, szolgáltatások piaci fogadtatását, nagyon sokféle módon - talán nem is tudom mindegyiket felsorolni.
Képviselő úr is jelezte, hogy azért ez egy speciális dolog, amit az MTI előállít, akár a hírre, akár a fotóra gondolunk. Kezdeném talán azzal, hogy napi folyamatos visszajelzésünk van a termékünk fogadtatását és minőségét illetően az előfizetőinktől, tehát mi nem az a fajta termelővállalat vagyunk, akinek félévente vagy évente a nagyvevői körében kérdőíves felmérést kellene rendeznie azért, hogy megtudja, hogy a nagyvevőinek vagy akár a kisebb vevőinek mi a véleménye a szolgáltatásról. A termék specialitásából adódóan erre a termékre folyamatosan - mondhatnám: valós időben, "real time" - visszajelzést kapunk az előfizetőktől vagy telefonon vagy e-mailen, és adott esetben a vevőink kérik, hogy mit várnak még tőlünk. Pont ennek a minőségbiztosításnak a jegyében hoztuk létre egyébként a news roomot két évvel ezelőtt az MTI szervezetében, amelynek egyik kiemelt feladata a vevőinkkel való kapcsolattartás és a vevőigények folyamatos visszacsatolása, mondjuk így; ha vállalatszerűen tekintek az MTI-re, a vevőigény visszacsatolása a termelésre. Ez a news room minden reggel azzal kezdi a munkáját, hogy az előző napi munkát áttekintve tételesen számba veszi, hogy milyen reklamáció, milyen visszajelzés érkezett az MTI-hez. Tehát én azt gondolom, hogy a hírkiadás speciális jellege miatt ez a fajta azonnali visszacsatolás létezik, és jól működik az MTI-ben.
A másik, amit tudok mondani, hogy az ORTT hivatalból minden évben egyszer végez egy vizsgálatot, amelyben áttekinti az MTI hírkiadását, ezt az MTI is minden évben megkapja, és megkaphatja gondolom bárki más is, aki kéri, de ha képviselő úr kívánja, akkor természetesen ezt, illetve azokat az anyagokat, amelyeket még említeni fogok, én nagyon szívesen átadom.
Képviselő úr is jelezte, hogy kétféleképpen lehet mondjuk piacfelmérést, piackutatást végezni. Az egyik saját, házon belüli munkatársakkal, a másik pedig házon kívüli intézményekkel. Az előbb említett napi, meg végül is folyamatos szakmai visszajelzésen kívül nekünk van egy egész pici, háromfős marketingigazgatóságunk, pontosabban három plusz egy fős. Ez a marketingigazgatóság viszonylag korlátozott büdzsével működik, de ennek ellenére saját erőből végez vevőelégedettségi kutatásokat, illetve korábban, két évvel ezelőtt egy nagyon széles, és elég sok pénzbe kerülő vevőelégedettségi kutatás végeztünk, illetve három évvel ezelőttről van egy nagyon nagy anyagunk, ami az MTI híreinek elfogadottságát, az MTI-vel kapcsolatos közbizalmat, az MTI, mint intézmény elismertségét vizsgálta, részben általában az egész intézmény tekintetében, részben szolgáltatásokra lebontva. Ezt is szívesen a képviselő úr rendelkezésére bocsátom.
A TTT egyetlen alkalommal végzett az én időmben ilyet: egy külső munkatársat, és egy külső vállalkozót bízott meg egy konkrét ügyben tartalomelemzéssel, amit aztán a Tulajdonosi Tanácsadó Testület megvitatott. Ha már szóba hoztam a Tulajdonosi Tanácsadó Testületet - hiszen az képviseli a tulajdonost elsősorban az MTI felé -, a Tulajdonosi Tanácsadó Testület minden hónapban ülésezik, minden hónapban módja van arra, hogy az előző hónapban, mondjuk az MTI munkájában, vagy az MTI szakmai munkájában fellelhető hiányosságokat szóvá tegye. Ahogy ezt a szóbeli kiegészítésemben is jeleztem, én azt gondolom, hogy ezeket rendre tudomásul vesszük, és rendre kivizsgáljuk, ha panasz érkezik, és a saját szakmánk szabályai szerint intézkedünk is. Úgyhogy én körülbelül ezt tudnám képviselő úr konkrét kérdésére válaszolni.
Ami a többi megjegyzést illeti, én köszönöm a pozitív megjegyzéseket, köszönöm a néhány bíráló megjegyzést is. Nyilván az MTI jól felfogott érdeke, hogy odafigyeljen a bírálatokra, és a maga munkájában a megalapozott bírálatokat figyelembe vegye. Ide sorolom az ÁSZ részéről elhangzott néhány felvetést, de természetesen nemcsak erre szűkíteném le, volt további olyan megjegyzés is, amit jó szívvel bezsebelek, még ha negatív is. Ilyen például az a megjegyzés, amelyben a vidéki tudósítók ügyét feszegette Halász alelnök úr, és akkor talán egy picit kitérnék Halász alelnök úr konkrét kérdéseire.
Volt egy levélváltásunk, ami a vidéki tudósítói hálózatra vonatkozott, mert Halász úr korábban - és nemcsak egyedül ön - vitatta, hogy a vidéki tudósítói hálózatunknak milyen a helyzete. Mi azt állítottuk, és ma is azt állítjuk, hogy fejlesztjük ezt a hálózatot, de volt olyan vád, hogy mi ezt visszafejleszteni akarjuk. Én ezt még egyszer megerősítem, hogy igenis a Magyar Távirati Iroda eltökélt szándéka, hogy az ország egészére kiterjedjen ez a tudósítói hálózat, ez erős legyen, és ez lehetőleg minél több vidéki, Budapesten kívüli hírrel lássa el az MTI olvasóközönségét és előfizetőit.
Tehát a fejlesztés a cél, nem a visszafejlesztés, ezt alá tudom támasztani egy másik kérdésre adott válasszal. Azért van még csak két megyében, mert ennél a két megyénél kezdtük, ez két nagy megye, Borsod-Abaúj-Zemplén, illetve Csongrád, de szándékunk van legalább három-négy további nagy megyében másodtudósítót állandóan foglalkoztatni, tehát ez egy deklarált célja az MTI-nek, tehát e tekintetben képviselő urat meg tudom nyugtatni.
Az ingatlanokkal kapcsolatos két kérdésére vonatkozóan: az egyszerűbb az egri iroda. A tavalyi évben volt egy vevőjelölt rá, és az egri tudósítóval megállapodtunk, hogy ő otthon is tudja végezni a munkáját, tehát a felügyelőbizottság elé vittük az ingatlan értékesítésének a szándékát, ahogy ezt előírja a nemzeti hírügynökségi törvény, a felügyelőbizottságtól a felhatalmazást megkaptuk, és ez az egy ad hoc jellegű, amúgy egy kis, emlékeim szerint 12 millió forintos ingatlanértékesítés egy egyedi engedély alapján megtörtént.
A felügyelőbizottság akkor is kérte és kérdezte, és más alkalmakkor is napirenden van az MTI ingatlangazdálkodásának az ügye. Én ezt végül is, mivel ez a kérdés tulajdonképpen az elmúlt két évben többször is napirendre került, én kértem az álláspontom megértését a felügyelőbizottságtól, és ezt tudom mondani a tisztelt kulturális és sajtóbizottságnak is. Egy elnöki periódus negyedik vagy ötödik évében nem látom értelmét egy középtávú ingatlanstratégiának. Annak értelmét látom, akárki lesz az MTI elnöke a következő periódusban, idén december 1-jétől kezdheti a következő elnök - vagy én, vagy más - a munkáját. Én azt gondolom, hogy az új elnöknek lesz és legyen feladata viszonylag hamar, elnöki periódusának az elején egy ilyen középtávú, átfogó, sokoldalúan végigvitatott ingatlanstratégiát elkészíteni, és természetesen ehhez a felügyelőtestületek egyetértését is megszerezni.
A végére hagytam a legkényesebb kérdést, Halász úr szakmai kritikáját. Azt kell mondjam, hogy én tiszteletben tartom Halász úr véleményét, de hangsúlyozottan csak véleményként tudom elfogadni, amivel a saját véleményemet tudom - már ha én beszélek, akkor nyilván ezt teszem - elsősorban szembeállítani. Én úgy gondolom, hogy az MTI alapvetően pártatlanul, sokoldalúan, a hírügynökségi törvény szellemében, objektíven tudósított a 2006. év folyamán, még akkor is, ha konkrétan kettő, vagy akár 12 ügyben hibát is vétett, hogy ha mérlegre tesszük, hogy a konkrét ügyben valóban pontosan és minden tekintetben a tárgyilagosság és az előbb említett főszabályok szerint járt el.
Én azt gondolom, hogy ez a vita egy örök vita, ez a többi közmédium kapcsán is mindig felmerül, hogy lehet-e egy-egy műsorszám, egy-egy közlés, vagy akár kettő, vagy öt, vagy tíz alapján egy egész műsorfolyamot vagy egy egész éves hírkiadást, hogy úgy mondjam, minősíteni. Erre nekem az a válaszom, hogy nem lehet. Én azt gondolom, hogy ha 12 vagy 24 alkalommal is követtünk el hibát, az önmagában nem ok arra, hogy a munkánkat valaki ne tekintse objektívnek. Illetve én még fontosabbnak tartom azt - mert szerintem ez az egyik legfontosabb elem, és erre a beszámolómban is utaltam -, hogy alapvetően az a kérdés, hogy ilyenkor, ha egy panasz vagy egy probléma felmerül, milyen módon és milyen formában jár el az intézmény, az intézmény szakmai vezetése, miután értesül a panaszról.
A konkrét ügyben én azt tudom mondani, vegyem előre talán a másodikat, a brüsszeli meghallgatás ügyében én úgy gondolom, hogy akkora terjedelemben számoltunk be róla, amely terjedelemben nekünk a saját szakmai szabályaink szerint be kellett erről számolni. Én ezt az ügyet Balog Zoltán úrnak egy levélben a magam részéről megválaszoltam, és azt gondolom, hogy a lovagiasság szabályai szerint ezzel az ügy lezárult. Még azt is hozzáteszem, hogy tettem olyan megjegyzéseket a levelemben, hogy egy-két helyen a konkrét tudósításokban fogalmazhatott volna másképpen is az MTI, és ezért elnézését kértem.
A 2006. novemberi események, hogy a másik konkrétumra visszatérjek, megint egy kicsit sajátos a dolog. Ez egyébként ebben az ügyben, ha emlékeim nem csalnak, a Tulajdonosi Tanácsadó Testület részéről is elhangzott kifogásként, hogy a külföldi sajtószemlék, úgymond egyoldalú képet festettek, és a kormányzat javára idézgettünk a külföldi sajtóból. Azt gondolom, hogy ezt akkor is megmagyaráztuk, most is megmagyarázzuk, mert Halász úr talán nem mondta, de a mai Magyar Nemzetben én is olvastam, hogy a CNN és a BBC tudósításának megjelenését hiányolta elsősorban az akkori és a mostani kritika is. Erre szakmailag azt tudom válaszolni, hogy az MTI-ben az a tradíció - persze ezen lehet vitatkozni, hogy rossz tradíció, de mind a mai napig ez a tradíció -, hogy mi sajtószemlét, külföldi visszhangokat alapvetően majdnem kizárólag csak print médiából közlünk, tehát mi nem figyeljük se a CNN-t, se a BBC-t, se a BBC internetes változatát az esetek zömében. Lehet, hogy ezen változtatni kell, de azt gondolom, hogy abban a konkrét esetben a szakmai szabályaink szerint jártunk el.
Végül: úgy gondolom, és értelemszerűen nem tudok mást mondani, mint ragaszkodni a saját leírt és elmondott anyagaimhoz vagy a kiadott anyagokhoz, hogy alapvetően úgy érzem, hogy 2006-ban a hírügynökségi törvény szelleme és betűje szerint végeztük munkánkat, még akkor is, ha lehet, hogy nem kevésszer, nem tudok számot mondani, egy-egy konkrét tudósításban hibát vétettünk akár egyik, akár másik politikai oldal javára vagy kárára. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönjük szépen. Kérdezem a Tulajdonosi Tanácsadó Testület, felügyelőbizottság, Számvevőszék megjelent illetékeseit, hogy kívánnak-e reagálni valamire. Ha igen, akkor Bayer Józsefé a szó. Tessék!
DR. BAYER JÓZSEF elnök (Tulajdonosi Tanácsadó Testület): Röviden csak annyit szeretnék mondani, hogy természetesen az itt felvetett kérdések a Tulajdoni Tanácsadó Testület ülésein is rendre előjönnek. Valóban az a helyzet, hogy a testület soros ülésein mindig áttekinti a hírszolgáltatás bizonyos problémáit, tehát vissza-visszatér, megvitatja azokra.
Nem az a kérdés, hogy egy olyan hírügynökségnél, amelyben naponta ötszáz hír jelenik meg, előfordul-e hiba - előfordul ez a BBC-ben, előfordul a Reutersnél, előfordul a CNN-nél -, hanem az a kérdés, hogy létezik-e egy olyan korrekciós mechanizmus, amely az ilyen hibákat helyre teszi. Ez állításom szerint létezik az MTI-ben, mégpedig nem is egyszerűen saját intézményi hagyományainál és különleges erényeinél fogva, hanem azért, mert a nemzetközi hírügynökségi gyakorlatban vannak olyan elvek és olyan belső szerkesztői és kontrollmechanizmusok, amelyeket az MTI is rendre alkalmaz.
A felvetett konkrét észrevételre csak annyit szeretnék megjegyezni, hogy ritkán adódik egy ország életében olyan konfliktusos periódus, mint amilyen az elmúlt ősz volt, ami mindenképpen egy kicsit felkészületlenül ért, és azt kell mondani, hogy lehetetlen egy ennyire kiélezett helyzetben minden fél kívánságainak megfelelő hírszolgáltatással élni. Hozzáteszem, hasonló szemrehányásokat konkrétan akkoriban más oldalról is kaptunk, azt kell mondani tehát, hogy az ilyen típusú felvetések természetesen mindig okkal adódnak, és jogosak az észrevételek. A kérdés az, hogy az ilyen hibák ténylegesen ismétlődően, módszeresen, egy oldalra húzó módon fordulnak-e elő, illetve, hogy van-e egy olyan belső kontrollmechanizmus, amely a valóban minősített hibákat ki tudja szűrni. Azt állítom, hogy létezik ilyen az MTI-ben. Köszönöm szépen a figyelmet.
ELNÖK: Köszönjük szépen. Kérdezem, hogy az érintettek részéről a megjelentek közül van-e másnak észrevétele. (Nincs jelzés.) Úgy tűnik, hogy nincs. A határozathozatalhoz érkeztünk el. A bizottsági tagok tudják, a kívülállók tájékoztatására mondom, hogy két külön döntést kell hoznia a bizottságnak: az egyik magának a beszámolónak az általános vitára való alkalmasságáról szól, a másik pedig a parlament elé terjesztendő határozati javaslatról. Először tehát az MTI beszámolójának általános vitára való alkalmasságáról szavazunk.
Döntés általános vitára való alkalmasságról, előadók állítása
Aki alkalmasnak tartja a beszámolót az általános vitára, az kérem, kézfelemeléssel jelezze! (Szavazás.) Tíz. Aki nem tartja alkalmasnak? (Nincs jelentkező.) Aki tartózkodik? (Szavazás.) Kilenc.
Most a képviselők előtt lévő parlamenti határozati javaslatról szavazunk. Aki a javaslatot támogatja, az kérem, kézfelemeléssel jelezze! (Szavazás.) Tíz. Aki nem támogatja? (Szavazás.) Egy. Aki tartózkodik? (Szavazás.) Nyolc.
Köszönöm szépen. Ha van a határozati javaslathoz módosító indítvány, akkor ez ügyben még találkozunk; az előrejelzés szerint itt a bizottságban ilyen szándék nincs. Köszönjük szépen. Legközelebb találkozunk.
A bizottsági ülés folytatódik. A bizottságnak előadót kell állítania. A többségi előadó Schiffer képviselő úr, kisebbségi előadó Tellér képviselő úr. Hogy mikor lesz a tündökletes szereplés, azt még nem tudjuk. Köszönjük szépen mindenkinek.
Tájékoztatás a Magyar Rádió műsorstruktúrájának átalakításáról
Következik a mai bizottsági ülés utolsó napirendi pontja, a Magyar Rádió műsorstruktúrájának átalakításáról szóló tájékoztatás. Addig is, míg itt a technikai átállás megtörténik, két dolgot szeretnék mondani, mielőtt Schiffer képviselő úrnak megadnám a szót. Ő kezdeményezte ezt a napirendi pontot, jobban mondva, hogy tűzzük napirendre ezt az ügyet. Itt felmerült, hogy ki tartson tájékoztatót. Szeretném egyértelművé tenni, újra jegyzőkönyvbe is elmondom, amit a bizottság tagjainak egy része elvben tud, hogy a kulturális bizottságban mindeddig, amióta én bizottsági elnök vagyok, de az elődeim is azt az álláspontot képviselték, hogy a közszolgálati médiumok részvénytársasági elnökeit nem hívjuk meg a bizottságba, ők a menedzsmentet képviselik.
A médiatörvény éppen azért hozta létre a kuratóriumot, hogy a tulajdonost ők képviseljék, hogy elkerüljük azt a helyzetet, ami a médiatörvény létrejötte előtt szokásos volt, hogy - most nem keresve jobb kifejezést - raportra hívják a közszolgálati médium menedzsmentjének vezetőit, és tartalmi értelemben is útmutatásokat próbáljanak megfogalmazni a képviselők. Tehát eddig is tartottam magam ahhoz, és ezután is tartani szeretném magam ahhoz, hogy minden lehetséges eszközzel kerülöm, hogy a kulturális bizottságban politikusok tartalmi kívánalmakat fogalmazzanak meg, közvetlenül, ha tetszik, presszionálva a közszolgálati médiumokat.
Ez az eset annyiban tér el a szokványostól, hogy most itt nem tárgyalandó okok miatt - és ezt a szó szoros értelemben mondom, hogy nem tárgyalandó - a Magyar Rádió kuratóriuma meglehetősen régen nem készítette el a szokásos éves beszámolóját, tehát nem tudott beszámolni arról sem, ami a Rádió életében valóban fontos változás, hogy alapvetően új struktúrában sugározzák a műsort, és ez már régóta előkészület alatt áll. Ez az egyik ok, ami miatt azt gondolom, hogy indokolt, hogy itt egy tájékoztatást kapjunk.
A másik ok, hogy valóban nem szokványos részletkérdéseket érintő műsorrendváltozásról van szó, hanem olyasmiről, ami alapvetően változtatja meg a közszolgálati rádió tevékenységét, és mint az ügyben érintett bizottság, jó, ha ismeretekkel rendelkezünk.
Ezért választottam azt a megoldást, hogy a kuratórium elnökét kértem a tájékoztatásra, az alelnök úrral együtt, jelezve azt, hogy itt nem politikai jellegű ügyről, hanem szakmai ügyről van szó. A kormánypártok által jelölt elnök, és az ellenzék által jelölt alelnök együtt kíván beszámolni, jobban mondva tájékoztatni, és - ezt megint csak a jegyzőkönyv, illetve az érdeklődők kedvéért mondom el - eljuttatták hozzánk a menedzsment, ha tetszik, tájékoztatóját, amely a tartalmi kérdéseket ismerteti a bizottság tagjaival. Tehát a három közszolgálati rádió műsorstruktúrájának elemeit és gyakorlati részeit megismerhették a bizottság tagjai írásban. Ez az, amit bevezetőként szerettem volna mondani az eljárásról. Tartalmi kérdésekben egyébként, mármint műsorpolitikai kérdésekben, szintén a semmiféle érdemi joggal nem rendelkező kuratóriumi elnök ül itt, és az alelnök fog, reméljük, itt ülni mindjárt.
Schiffer képviselő úr következik.
Dr. Schiffer János szóbeli kiegészítése
DR. SCHIFFER JÁNOS (MSZP): Köszönöm szépen, bár elnök úr szinte mindent elmondott, ami indokolta azt, hogy én ezzel a kérdéssel forduljak a bizottság elnökéhez, illetve a Rádió vezetéséhez, bár egy kis ellentmondás van, mert itt tényleg szakmai kérdésről van szó. Tehát azt gondolom, hogy nem a politikailag delegált kuratóriumi elnöknek, alelnöknek kellene csak, hanem azt gondolom, hogy egy-egy szakmai műhely vezetőjének az elképzelésekről beszélni, mivel egyértelműen nem politikai kérdésről van szó, hanem azt gondolom, hogy a Rádió struktúrájának átalakításáról. Hogy mutassam is, vagy mondjam is, az ok, ami kiváltotta belőlem, hogy ezzel a kérdéssel foglalkozzak, Hámori miniszter úr kérdése volt, aki feltette nekem a kérdést egy helyen, hogy most mi fog történni a Rádióban, és mi lesz. Mondtam, hogy nem nagyon pontosan tudom. Azt mondta, hogy lehet, hogy a bizottság tagjai ezt nem tudják. Tehát nem politikai oldalról, hanem egy szakmai kérdés merült fel, az, hogy lássuk azt, hogy egyáltalán milyen átalakításra kerül sor.
Ahogy megkaptuk az anyagot, ebből nagyon sok minden látszik. Azt gondolom, hogy időben is türelmesek voltunk, vagy rátartottunk a dologra, mert február környékén, amikor az első információk megjelentek, akkor elég sok kérdés és kétely merült fel az átalakításnál. Ahogy látszik, az elmúlt időszakban ennek igazi folytatása nem volt, tehát látszik az, hogy itt van egy átalakítás, amely struktúrákat, új szervezeteket fog érinteni, és reméljük azt, hogy azok a feszültségek, amelyek korábban voltak, ennek mentén el fognak csendesedni, és nem lesz olyan probléma, hogy a Rádióban dolgozóknak tiltakozniuk kell, vagy aggodalomra lesz okuk, mint ahogy azt sok újságcím jelezte a korábbi időszakban.
Ezért gondoltam azt, hogy váltsunk egy pár szót erről, illetve kapjunk tájékoztatást, hogy a most már tulajdonképpen életbe lépett új műsorstruktúra milyen menten fog alakulni.
ELNÖK: Köszönjük szépen. (Az ülésterembe érkezik Szadai Károly.) Üdvözlöm az alelnök urat, aki dramaturgiai értelemben jól időzített, mert éppen a kuratóriumi elnökséget képviselőknek adom meg a szót. Először elnök urat kérem meg, hogy ha az írásos tájékoztatót szeretné kiegészíteni, tegye ezt meg, és utána, ha alelnök úr kíván még ahhoz kapcsolódni, akkor szintén megadom majd a szót. Tessék parancsolni!
Gellért Kis Gábor szóbeli kiegészítése
GELLÉRT KIS GÁBOR elnök (Magyar Rádió Közalapítvány): Köszönöm szépen. Jó napot kívánok a bizottság tagjainak! Őszintén örülök, hogy itt lehetünk, és ebből az alkalomból, mert amiképpen ezt én a kezdeményezésre történt levelemben jeleztem, úgy tekintem, magát a kezdeményezést, hogy az alapító érdeklődik az általa alapított intézmény sorsa felől. Minden egyébtől eltekintve, amely aggodalmakat, törvényességi és más jellegű aggodalmakat is figyelembe vesz, azt gondolom, hogy ez rendjén való dolog.
Egyszersmind szeretném tájékoztatni a bizottságot, hogy bár késedelmesen, de tegnapi ülésünkön a kuratórium elfogadta az országgyűlési beszámolókat, azokat, amelyekkel adósak voltunk. Ezt még a héten természetesen megkapja az Országgyűlés elnöke, értelemszerűen a bizottság elnöke is, és így a bizottság tagjai is. Ezzel, remélem, valamelyest törlesztettünk az adósságunkból. Akkor, amikor arra sor kerül, akkor más szempontból is lesz alkalom beszélni.
A kérdés az, hogy miért vált szükségessé a műsorstruktúra ilyetén mértékű átalakítása, ahogy ez, most már múlt időben beszélhetünk róla, bekövetkezett. Egymásra rakódó okai vannak ennek, gazdaságiak, szakmaiak egyaránt, és ha úgy tetszik, van ennek, nem kis részben, erkölcsi tartalma is.
Előbb akkor engedjék meg, hogy a gazdaságiakról beszéljek! Tudvalévő, hogy a Magyar Televízióval együtt a Magyar Rádiót is hiánnyal alapította az alapító 1996-ban, amelyet, ha úgy tetszik, egyfajta könyvelési trükkel tüntettek el, holott az akkori gazdasági társaságokról szóló törvény is tiltotta, hogy hiánnyal gazdasági társaságot hozzanak létre, de így történt. Ennek leküzdése az előző menedzsmenteknek is problémát okozott, de kicsit sem javított, és az időközben kialakult finanszírozási rend sem javított - most a Magyar Rádióra térek - a közmédium pénzügyi állapotain. Hol jobban, hol kevésbé konszolidált viszonyok között gazdálkodott, de átlátni ezt a gazdálkodást ez idő szerint, vagy eddig még senkinek nem sikerült, ide értve az Állami Számvevőszéket is. A "mihez képest?" kérdésére nem lehetett válaszolni.
Amikor egyöntetű támogatással javasoltuk Such Györgyöt a részvénytársaság elnökének, akkor ebben nem kis részben szerepet játszott az a fajta merészség, ami csak egy kívülállót jellemezhet, egy olyan embert, aki soha nem volt részese azoknak a belső struktúráknak, amelyek a Magyar Rádiót voltaképpen, rendszerváltás ide, rendszerváltás oda, folytatólagosan jellemezte. Such György és - most már hozzáteszem - csapata elég nagy merészséget tanúsított akkor, amikor a hitbizományoknak azt a rendjét, amely a Magyar Rádiót jellemezte, elkezdte felszámolni. Ennek során az is kiderült, hogy korántsem biztos az az evidenciának tetsző állítás, vagy korábban annak tetszett állítás, hogy az előző évhez képest alul van finanszírozva a közmédium, de hogy szükséges-e, valóban indokolt-e 1400 embert foglalkoztatni azon feladatok ellátásához, amelyek a Magyar Rádiót éltetik, erre nem volt válasz. Ez a menedzsment azt feltételezi vizsgálatok alapján, nem megalapozatlanul, hogy bizony, jelentős túlfoglalkozatás van, és ezt a létszámállapotot fel kell számolni, meg kell szüntetni, jelentős számban el kell küldeni embereket. Az a bérmegtakarítás, ami így létrejön, olyan pluszt eredményezhet, amely stabilizálja a közmédium gazdálkodását - ez tehát az egyik. Elnézést kérek, de nagyon felszínes, amit mondok, sokkal mélyebbre lehetne, sőt kellene ásni ahhoz, hogy minden érthetővé váljék, tehát szívesen válaszolok a kérdésekre, ha kell.
A másik és az eddigiektől nem elválasztható tétel magára a műsorra, illetőleg a hallgatóságra vonatkozik. Médium közönség nélkül nincs, legalábbis értelmetlen, vagy lehet valakinek a passziója, de azt tegye a saját pénzén és ne közpénzen. Egy közmédium, országos közszolgálati műsorszolgáltató akkor értelmes, akkor indokolható, ha van közönsége. Nem tudjuk, és most már aligha tudjuk meg a továbbiakban, hogy mennyi szerepe volt a plurális médiapiac kialakulásának abban, hogy a Magyar Rádió olymértékben veszített teret az elmúlt 11 esztendőben, ahogy ez bekövetkezett, mennyi volt ebben a természetes lemorzsolódás, átszokás, és mennyi annak a következménye, hogy olyan mérhetetlenül konzervatív volt a Magyar Rádió műsorpolitikája, mint amilyen.
Vannak a jelenlévők között, akik tudják, hogy én nem vagyok teljesen új ebben az intézményben, 1970 augusztusában ott kezdtem dolgozni. Amikor eljöttem a Rádióból 1978-ban, akkor ugyanaz volt a műsorstruktúrája, mint amikor a kuratórium elnökségi tagjaként, később elnökeként visszatértem; címek változtak, struktúrák nem. Nem tudjuk, hogy mennyi szerepe volt ennek a konzervativizmusnak abban a hallgatói vesztésben, ami bekövetkezett, de tény, hogy ez bekövetkezett, és a nagyságrendje milliós. (Cser-Palkovics András távozik az ülésteremből.) Ha mi, akik felelősek vagyunk azért, hogy a Magyar Rádió betöltse azokat a funkciókat, amelyeket a törvény neki szán, akkor azt gondolom, hogy igenis, ezekre a szempontokra első rendben figyelnünk kell, és változtatnunk kell, ha közösen úgy gondoljuk, hogy változtatni szükséges. Ez bekövetkezett, megkapta a szükséges felhatalmazást és biztatást a menedzsment arra, hogy a változtatást megtegye, és ilyen előzmények után következett be az a változás, amelyet dokumentációként a bizottság rendelkezésére bocsátottunk, éppen azért, hogy képük legyen a Magyar Rádió törekvéseiről, az átalakulás irányáról.
Ezen belül néhány markánsabb mondatot mondok, és a magam részéről lezárnám a témát. Az, hogy a Kossuth rádió egy sokkal inkább életközeli, információs, a közéletet a mai médiafogyasztási, kultúrafogyasztási szokásoknak megfelelően feldolgozó rádióvá alakul, ami nem azt jelenti, hogy egy "news top" típusú rádió lesz belőle, de tény, hogy ilyen irányba mozdul el, az információk frissessége, feldolgozásának rövidsége, frappáns közlése az, amely jellemzi, ez a Kossuth új arca. A Petőfi megcélzott közönsége a 19-38 év közötti korosztály, a Bartók pedig bevallottan egy elit rádió, amely nem pusztán klasszikus zenét közvetít, ennél többet, és az értelmiség számára másfajta tartalmakat közvetítő adó is.
Miért szükséges ez az átalakulás? Azért - most elsősorban a Kossuthról fogok beszélni -, mert a Kossuth hallgatóinak körében az 50 év alatti hallgatóság úgyszólván kimutathatatlan. Nem hiszem, hogy közszolgálati rádió ezt a helyzetet elfogadhatja, és ha hozzávesszük azt a sajnálatos biológiai tényt, hogy évente 30 ezerrel csökken a hallgatósága természetes módon, mert ennyien halnak meg az idősebb korosztályból, akkor ez az irány mindenképpen ijesztő, és talán már késő is hozzányúlni a műsorfolyam szelleméhez, tartalmaihoz. Azt gondolom, hogy a bevezetőben és nagyon-nagyon rövid összefoglalásként ennyit mindenképpen szükség volt elmondani, és gondolom, hogy elnökhelyettes úr, ha szót kap, akkor a maga módján kiegészíti az eddig elhangzottakat. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Szót kap, úgyhogy tessék parancsolni!
Szadai Károly szóbeli kiegészítése
SZADAI KÁROLY elnökhelyettes (Magyar Rádió Közalapítvány): Köszönöm. A magam módján megpróbálom kiegészíteni. Azokat a tényeket valóban érdemes rögzíteni, hogy a Magyar Rádió lényegében elvesztette a hallgatóit - nemcsak a Petőfi és a Bartók. A Bartók konkrétan 0-0,1 százalék körüli hallgatottsággal rendelkezett. A Petőfi a legjobb időszakaiban teljesített 5 százalék körül, és a Kossuth rádiónak ugyan voltak, vannak is még olyan műsorai, amelyekre azt lehet mondani, hogy piacvezetők - egy konkrétan ilyen volt, a Krónika -, ezen kívül egyébként, és az este 6 óra utáni időszakban lényegében nem hallgat szinte senki sem rádiót, Kossuth rádiót főleg nem.
Az a kérdés merült fel, hogy a magyar közszolgálati rádió, amely a közszolgálati médiumok közül amúgy is egy kicsit mindig mostohagyermek volt, a teljes jelentéktelenségbe fog süllyedni, vagy sem. Több kísérlet volt a Magyar Rádió megújítására, ezt nyugodtan mondhatom. Talán nem voltak ennyire látványosak, mint amennyire most látványos, és ezeket a tendenciákat - most óvatosan próbálok fogalmazni - nem tudták ezek a kísérletek megfordítani, de még nagyon megakadályozni sem. Ennek csak részben oka az, hogy egyébként 170-200 körüli rádióállomás van Magyarországon. Az is ténykérdés - ezt egyébként nemrég egy konferencián hallottam, szinte hihetetlen, de ott empirikusan alá volt ez támasztva -, hogy 7 millió ember hallgat egyébként rádióműsort Magyarországon, és ebből a Magyar Rádiónak igen szerény volt a részesedése. Úgy látom, hogy azok a változások, amelyek az elnökválasztás után elindultak, és most már lassan egy éve, hogy elnököt választottunk, az új műsorstruktúra lényegében most kerül bevezetésre. Egy anyagi konszolidációs folyamat közepén vagyunk, ezért is csúszott a műsorstruktúra bevezetése; egyszerűen nem lehet egyszerre ennyi mindent megcsinálni, szinte lehetetlen. Három alapelvet fogalmazott meg az elnök és a kuratórium elnöksége, én magam személyesen is ezt a három alapelvet biztos, hogy számon fogom kérni a menedzsmenten.
Az első a demokratikus jogállam iránti elkötelezettség, a másik a társadalmi szolidaritás megteremtése és erősítése - példákat is fogok mondani -, a harmadik pedig egy kulturális identitás megteremtése és szolgálata. Szeretném hangsúlyozni, hogy itt alapvetően a magyar kultúráról beszélünk, ilyen értelemben tehát egy Kárpát-medencei identitás megteremtéséről van szó.
Engedjék meg, hogy példákat mondjak! A demokratikus jogállam iránti elkötelezettség jelenti például azt, hogy a közélet minden fontos eseményéről a Magyar Rádió tudósítani kíván, az Országgyűlés munkájáról is. Amennyire tudom, tárgyalások folynak az országgyűlési bizottságok közvetítésének lehetőségéről is. (Dr. Schiffer János: Hogy még tovább csökkenjen a hallgatottság?) Ez legyen inkább az önök problémája.
Azt is jelenti, hogy annak a közösségnek, amelynek mindannyian tagjai vagyunk, fontos, hogy valamiféle társadalmi kohézióval rendelkezzünk, legalábbis megítélésünk szerint, és az elnök hitet tett emellett, és mondom még egyszer, én magam ezt személyesen is számon fogom kérni. Ez azt jelenti, hogy nem mondhatunk le azokról a hallgatókról, és azokról sem, akik egyébként nem hallgatják a Magyar Rádiót, de mégis a társadalomnak olyan csoportjai, amelyek egyébként elszenvedői voltak egyfajta kulturális felsőbbrendűségnek, amely a magyar médiát korábban jellemezte. Hogy példát mondjak erre, olyat, amely talán nem bánt senkit: a rádiókabaré rendszeresen tréfát űz nőkből, a nők elleni erőszakból, a kisebbségekből, a cigányokból. Ez az utóbbi, a legeslegutóbbi időkig megtörtént. Tehát olyan műsorszámokat tűzött napirendjére a rádiókabaré adott esetben, amely a Norvégiából, konkrétan Malmőből hazaérkező bálnavadász romákon viccelődött, tehát hogy ők lényegében csak a segélyért utaznak ki, aztán pedig a segélyért jönnek vissza. Szerintem a magyar közszolgálati médiumokban ennek nem lehet teret adni.
Azt remélem, hogy a kulturális identitásnak, ennek a Kárpát-medencei kulturális identitásnak az ápolása, megteremtése különösebben nem szorul magyarázatra.
Három fő adója van a Magyar Rádiónak, ebből egy egy beszélő rádió mégiscsak, a Kossuth, alapvetően kevés zenével, információs sávokban gondolkodva, ami azt jelenti, hogy van két olyan időszak a hétköznapokban, amikor az autóban ülőket kell megpróbálni kiszolgálni, reggel és délután, a köztes időszakokban pedig mindazokat, akik egyébként otthon vannak, vagy a munkahelyükön hallgatják a rádiót, azzal a szándékkal, hogy információhoz jussanak.
A Petőfi valóban egy zenei rádió lesz, már az, a 18-39 éves korosztálynak. Azt kell mondjam, hogy lényegében alig van a Petőfin más, mint zene. (Gulyás Dénes: Feltűnt...) Nagyon fontos tudni, hogy ez alapvetően nem a kereskedelmi rádiókban hallgatható zene. Aki hallgatja a Petőfit, az pontosan tudja, hogy miről van szó. Nem a kereskedelmi rádiókban hallgatható zene, pontosan ellenkezőleg, azt gondoljuk, hogy azt az alternatívát kínálja a Petőfi, amit egyébként a másik oldalon csak a Sláger és a Danubius kínál. Ennek alternatíváját kell a Petőfin adni, és egy sokkal igényesebb, lényegesen magasabb, azt kell mondjam, hogy sok esetben művészi színvonalú könnyűzenei adó lesz a Petőfi. Gondolom, azon sem kell ebben a bizottságban vitatkoznunk, hogy a popzenének van olyan területe, amelyet a művészet körébe szoktunk sorolni.
A harmadik pedig a Bartók. A Bartók rádió megmarad a klasszikus zene és a magas kultúra rádiójának, alapvetően sokkal-sokkal több zenével, sokkal-sokkal kevesebb beszéddel.
A visszajelzések érdekes módon két adó esetében, amiről én tudok visszajelzéseket, és figyelek fórumokat is és blogokat is ebben az ügyben, két adó esetében abszolút pozitívak, a Petőfi és a Bartók esetében, a Kossuth esetében kevésbé elégedettek a hallgatók. Ez annak is köszönhető, hogy kevésbé alakult ki még azért az a struktúra, amit ott az elnök, illetve a kuratórium elfogadott.
Ezen kívül is vannak még a Magyar Rádiónak olyan intézményei, amelyek fontosak, a művészeti együtteseket említhetném. Volt szerencsém most a művészeti együtteseket kétszer is megnézni az elmúlt két hétben, egyszer Bécsben egy Háry János előadást, az énekkar, a zenekar és a gyermekkórus lépett fel, és Wagnert a Művészetek Palotájában. Azt kell mondjam, hogy a Magyar Rádiónak világszínvonalú művészeti együttesei vannak, amelyeket mindenképpen meg is akar, meg is szeretne őrizni. Ez azonban nem könnyű, tekintve, hogy az Országgyűléstől kapott támogatás 700 millió forint egy évben. Jelenleg csak a bérköltsége a három művészeti együttesnek 720 millió forint, tehát még sokkal többet költünk a művészeti együttesekre, mint amennyit egyébként erre kapunk.
Azt hiszem, hogy amit szerettem volna, elmondtam mindent. Ha kérdésük van, akkor kérem, ne habozzanak feltenni!
ELNÖK: Köszönjük szépen. Mielőtt a képviselőknek adnám meg a szót, még egyszer felhívom a figyelmet arra, amire mindig van hajlamunk, hogy képviselői jogunkkal visszaélve, ha tetszik, akaratlanul is, presszionáljuk az intézményeket. Elvben mi adjuk a pénzt, mármint az Országgyűlés a Rádió működésére. Jó lenne elkerülni azt a látszatot - nem ez a gyakorlat természetesen, de egészében véve most itt a parlamentről, nem kormánypártról, nem ellenzékről beszélek, és a megszorításokat most nem kívánom elmondani -, hogy a műsorstruktúrához fűzött képviselői megjegyzések teljesítése, kielégítése lenne bármiféle feltétele a Rádió finanszírozásának. Itt ízlésbeli dolgokról is szó van. Most nem kívánom megismételni a bevezetőmben elmondottakat, meg a sok év alatt ismertté vált tényeket, hogy azért alakult ki ez a rendszer, aminek millió és egy hibája van, de mégis abban az egyben szerintem rendjén való, hogy nem közvetlenül a parlament fogalmazza meg a Rádió és a Televízió műsoraival kapcsolatos kívánságokat, hanem még a kuratóriumnak is csak igen-igen megszorítva van lehetősége bármilyen tartalmi kérdésben, műsorszolgáltatási ügyben kívánságokat megfogalmazni.
Természetesen a képviselők azt kérdeznek, amit akarnak, és olyan véleményt mondanak, amit akarnak, csak ezt fontosnak éreztem elmondani, mert nem lenne jó, véleményem szerint persze, ha az menne ki a bizottsági ülés rezüméjeként, hogy ilyennek és ilyennek kellene lennie a Magyar Rádiónak ahhoz, hogy elégedettek legyenek a képviselők, és ennek ilyen meg ilyen következménye lehet.
Képviselő hölgyé és uraké a szó. Gulyás képviselő úr jelentkezett először.
GULYÁS DÉNES (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Bizottság! Tisztelt Vendégek! Valóban, én itt néhány kérdést összeírtam, és úgy érzem, hogy amit kérdezni szeretnék, az még akkor is, ha ez a 700 millió forint ebben benne van, természetesen a műsorstruktúrára vonatkozik. Hiszen azt szeretném tisztázni, hogy a Rádió művészeti együttesei mennyi pénzt kapnak. Ha nem kapnak annyit, amennyi kell, az a műsorstruktúrára is kihatással van, hiszen éppen mint itt az előbb elhangzott, világszínvonalú együttesekről van szó, amelyek, ha nem kapják meg a megfelelő támogatást, akkor ugyanezt a világszínvonalat nem fogják tudni tartani, ergo egy rosszabb minőségű együttessel ugyanezt a remek műsorstruktúrát már nem lehet fenntartani. (Halmai Gáborné elhagyja az üléstermet.) Tehát úgy érzem, hogy nem válik el azért annyira.
Azt szeretném először kérdezni, hogy a Rádió művészeti együttesei kapnak-e a Rádió saját költségvetéséből 700 millió forintot, vagy pedig csak azt kapják, amit a költségvetésben külön soron szereplő módon kapnak a költségvetéstől. Ez az egyik kérdésem.
Aztán, úgy érzem, hogy amit a Petőfi rádió szinte zenés rádióvá való válásáról mondott, azok a zenék, amik ott elhangzanak, az azért nem válik el annyira élesen a különböző, nagyon könnyű zenéket sugárzó rádiócsatornáktól. Such György elmondta, valószínűleg itt utalás is történt erre, hogy az 50 év alatti hallgatók nagyon kevesen vannak, és valószínűleg erre vonatkozott Such Györgynek az az utalása, hogy nem akar nyugdíjasrádiót csinálni - valahol ezt nyilatkozta, ha jól emlékszem, szinte szó szerint. Az is a struktúrához tartozik, hogy elnézést kérek, de azért ezeknek a nyugdíjasoknak is jár a közszolgálatiság, tehát azért nekik is hiányozhat valami ebből a struktúrából. Azon kívül úgy érzem, hogy a Kossuth rádióból a családdal foglalkozó műsorok kimaradnak, illetve nagyon kevés van; arról is tudunk, hogy rengeteg felháborodott levél érkezik a struktúraváltással kapcsolatban. Megkapják-e a műsorszerkesztők ezeket a leveleket? Azon kívül, úgy vettem észre, hogy a sportcélú közvetítések, tehát a sporttal foglalkozó műsorok is egyre ritkábbak, illetve leginkább egy-kétperces összefoglalókba sűrűsödnek.
A Bartók rádióra vonatkozólag pedig azt hallottuk, hogy 1 százalékos a hallgatottsága. (Szadai Károly: 0,1 százalék!) Akkor még inkább igazam van, azt hiszem, hogy azért nulla, mert "gagyisodik" a Bartók rádió, elnézést kérek. A Bartók rádióban - éppen ma hallgattam, amikor jöttem be, mert minden nap hallgatom, nálam ez foglalkozási ártalom - egyre kevesebbszer fordul elő, hogy egy teljes művet adnának elő: előadják az izgalmas tételt, mert az gyors és hangos, tehát előadják a népszerű tételt. Azt gondolom, hogy a Bartók rádiónál ez valóban egy olyan stílustörés, ami szerintem megengedhetetlen, ha már az a neve, hogy Bartók Béla - Béla nélkül, bocsánat.
Egy másik kérdés ezzel kapcsolatban: ha nulla a hallgatottsága a Bartók rádiónak, akkor a sok vitát kiváltott Vasárnapi Újság, aminek azért nem volt nulla a hallgatottsága, mégis úgy érzem, hogy a Vasárnapi Újság sterilizálva lett, ezáltal még kevesebben hallgatják jelen pillanatban... Azon kívül rendkívüli módon zavaró az, hogy például a Rádióújság az amerikai sztárok fotó-, találkozóhelyévé válik, ezt nem tartom nagyon helyesnek. Én még jó néhányszor szerepeltem a Rádió éjszakai műsoraiban, ahol élőműsor volt még akkor. Azt hiszem, hogy ez az európai országok gyakorlatában meglehetősen bevett szokás, hogy az éjszakai rádióműsorokban élőműsorok vannak, és ott aktuális kérdésekről beszélgetnek emberek, de úgy vettem észre, hogy most egyre több konzervműsort sugároznak az éjszakai műsorokban. Ezt természetesen meg lehet magyarázni financiális okokkal is, én ezt nem vonom kétségbe.
Ezen kívül egy másik kérdést szeretnék feltenni, hogy önök szerint a rádió elnökének mennyi, törvényben előírt - ha van ilyen - idő áll rendelkezésére ahhoz, hogy egy országgyűlési képviselőnek a hozzá intézett levelére válaszoljon. Mennyi idő áll rendelkezésére? Még egy rendkívül fontos kérdésem van. Én szinte alig lelem fel a Magyar Rádió közszolgálati műsoraiban azt a fajta műsorfolyamot, amely egyfajta Kárpát-medencei kulturális identitástudat kialakítását célozná. Tudom, hogy ez sok kérdés volt most így egyszerre, csak egyszerre szerettem volna ezeket feltenni. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak.
ELNÖK: Gyűjtsük össze az észrevételeket, ha van mit összegyűjteni, és akkor egyszerre válaszolhatnak. Schiffer képviselő úr!
DR. SCHIFFER JÁNOS (MSZP): Az egyik csak egy kis kérdés, hogy a "Ki nyer ma?" műsornál van egy kérdőjel. Ez mit jelent? Lesz vagy nem lesz?
A másik: a művészeti főszerkesztőség kettéválasztásánál az volt az indok, hogy a kulturális újságírás és az irodalmi adaptáció készítése két külön feladat. A kérdésem az, hogy látja-e már az alelnök úr vagy az elnök úr, hogy adaptációk milyen mértékben készülnek a következő időszakban, tehát találkozunk-e feldolgozásokkal az irodalom területén a Rádió műsorában.
A harmadik pedig az, hogy volt egy belső tiltakozás is, volt egy kétszáz, különböző oldalon tevékenykedő értelmiség által aláírt levél, hogy az ott felvetett problémákra a struktúra megadja-e a választ, tehát megnyugtató-e a válasz, vagy pedig maradnak-e érzéseik szerint olyan pontok, amelyek még felmerülhetnek, mint konfliktustényező.
ELNÖK: Jánosi alelnök úr!
DR. JÁNOSI GYÖRGY (MSZP): Köszönöm. Én is csak egy kérdést szeretnék feltenni, bár egy kis felvezetővel. Nyilvánvaló, és azt hiszem, hogy jól értettem Gellért Kis elnök úr szavait, hogy az elmúlt 10-15 évben folyamatosan egyre erőteljesebb versenyhelyzetbe került a Kossuth rádió. Mindannyian tudjuk, hogy megnyílt a médiapiac, megnyílt a rádiózás rendszere, és nyilvánvaló, hogy a finanszírozási problémák mögött az is állt, hogy nemcsak a struktúra maradt változatlan a rádióban, hanem valószínűleg azért a reklámbevételei is kedvezőtlenül alakultak. Azt hiszem, mostanában jött rá a Rádió arra, hogy ebben a versenyben meg kell próbálni helytállni, nemcsak azért, hogy megszólítson másfajta rétegeket is, hanem azért is, hogy a reklámtortából egy kicsit nagyobb szeletet kapjon. Nyilvánvaló, hogy tisztán költségvetési forrásokból rádiót fenntartani nem lehet.
Mindezek után az a kérdésem, bár lehet, hogy korai a kérdés, hogy érezhető-e már valami mozgás a reklámozók körében, a reklámpiacon, várható-e itt elmozdulás, kalkulált-e valamivel a Rádió vezetése, valamilyen célt megjelölt-e, hogy a reklámbevételek alakítását hogyan tervezik a következő időszakban. Köszönöm.
ELNÖK: Halász alelnök úr!
HALÁSZ JÁNOS (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Kedves Vendégek! A világon sok helyen van közszolgálati rádió; vannak országok, ahol hallgatottak, bizonyos értelemben akár piacvezetők is, és vannak országok, ahol kevésbé. Önök most azt mondják nekünk, hogy Magyarországon a közszolgálati rádió hallgatottsága már olymértékben csökkent az elmúlt időszakban, hogy az nem tűrhető tovább, és önök üdvözlik azt a változást, ami most a rádióban történik, mert hátha ez a folyamat megváltozik. Ha jól értettem, erről mindketten beszéltek.
A kérdésem az, hogy ami most a Rádióban történik azért, hogy több hallgatójuk legyen, az a folyamat önök szerint nem téveszti-e szem elől a közszolgálatiságot. Nem érzik-e esetleg azt, hogy ha a kelleténél nagyobb hangsúlyt kap a piaci szemlélet, és az új hallgatók megnyerése, a közszolgálatiság és a meglévő értékek ebben a folyamatban háttérbe szorulnak? Egyáltalán ki az, aki önöknél, a Magyar Rádiónál megmondja, hogy mi közszolgálati és mi nem? Mi lenne, ha definiálnák ezt nekünk? Kaptunk egy anyagot. Ezt az önök által megválasztott elnök úr írta, ha jól gondolom. Ez - ha nem ő írta, akkor is - a Rádióból került ide (Gellért Kis Gábor bólint.), és ebben szerepel egy olyan mondat, mindenféle felvezetés után, hogy "emellett természetesen mindig fontos, hogy közszolgálati céljaink, alapértékeink világosak legyenek". Lapozgattam, hátha kifejtik, de nem szerepel itt ez a dolog. Nem gondolják esetleg, hogy a közszolgálatisággal most is csak dobálózunk, dobálóznak, és mindenki csinálja, amit akar?
Alelnök úr beszélt az esélyegyenlőség fontosságáról. Ugye három témát említett alelnök úr, és jelezte, hogy ő ezt személyesen is nagyon számon fogja kérni, ha ezek a dolgok nem teljesülnek. Az esélyegyenlőség ezek között volt. Beleérthető-e az esélyegyenlőség kategóriájába az idős hallgatók hallgatói szokása? Egyáltalán, mondjuk az 50 év feletti magyar állampolgárok beleértendők-e abba a kategóriába, ha esélyegyenlőségről beszélünk? Tehát az ő rádióhallgatási szokásaik figyelembe veendők-e az esélyegyenlőség kapcsán?
Azért kérdezem ezt, mert ami történt a Rádióban, illetve ez az anyag is itt ír erről, illetve elnök úr is említette, kicsit elnézést kérve, egy bizonyos folyamatot, önök az elöregedésről írnak, és az elöregedést önök a Rádió hallgatói korösszetételében mindig negatív, vagy az esetek többségében, vagy inkább, ahogy tetszik, de negatív elemként jelenítik meg, holott ez szerintem nem tehető meg. Tehát nem szabad így tekinteni erre a dologra. Ezért kérdezek erről az ügyről.
Mit gondolnak arról, hogy van egy műsor, egy piacvezető műsor - Krónika -, és van egy adó, a Kossuth adó, ahol most nagy változások vannak. Önök szerint ezekkel a változásokkal együtt jár az is, hogy korábban nem tapasztalt, hallható technikai hiányosságok jelennek meg tömkelegével az adásban? Vagy inkább úgy kérdezem, hogy miért fordulhat ez elő. Ezen a területen is változtattak valamit? Tegnap este, az Esti Krónikában hatszor indítottak rá, duplázódott a szöveg. Hatszor. Korábban nem volt ilyen. Vagy inkább úgy kérdezem: miért járnak ezzel az átalakulással ezek a hibák? Mert így az átalakulás, és sok más, meg ilyen típusú hibák is, nem erősítik ezt a folyamatot.
Azt hiszem, mint országgyűlési képviselők, akiknek választóik vannak, és akinek elmondják az emberek, hogy mit gondolnak arról, ami most a Rádióban történik, az jelzés önöknek is. Én szeretném elmondani, hogy bár statisztikailag, ahogy elnök úr mondta, 50 év alatti Kossuth rádióhallgató gyakorlatilag kimutathatatlan, én Debrecenben, a választóim körében találkoztam az elmúlt időszakban többel is, 50 év alattiakkal. Értem én, hogy ez egy statisztikai egyéb dolog, de azért... Az ő véleményük most erről az új folyamatról az, hogy na, most ők már nem nagyon fogják inkább hallgatni. De biztos van olyan is, és lehet, hogy többen, akik meg azt mondják, hogy na, majd csak ez után fogják hallgatni.
Önök szerint ez a folyamat mikortól mérhető? Jánosi alelnök úr kérdezte, hogy vannak-e már eredmények. Én kicsit kibővíteném a kérdést a tekintetben is, hogy mikortól várható eredmény önök szerint, és mire számítanak. Nyilván arra számítunk, hogy hallgatottabb legyen, de hasonlítsuk össze - és akkor visszatérek az előző kérdésemre: arra lennék kíváncsi, azt fejtsék ki, legyenek kedvesek, hogy megéri-e esetleges értékek elvesztése a hallgatószám-növekedést, vagy egyáltalán a két dolog dinamikája hogyan függ össze, hogyan gondolkodnak erről. Az elnök úr hogy gondolkodik, vagy mit mond önöknek erről? Ez mindenképpen érdekelne.
Elnök úr mondta, hogy egy jelentős létszámleépítés zajlik a szervezetnél. Az ön felvezetése elég világos volt, és mondta azt, hogy ez bérmegtakarítással fog járni. A konkrét összeget tudják-e önök? Üzleti terv készült, elmondták önöknek, hogy ez mit jelent, az éves bérköltség hány százalékát lehet így megtakarítani, ebben az évben ez jár-e megtakarítással, vagy esetleg többletköltséggel jár az elbocsátások végkielégítése miatt, de a jövő évre vonatkozóan ez béroldalról milyen nagyságú, forintösszegű, és milyen százalékos, bértömeghez viszonyított százalékos megtakarítással jár. Ha erről hallhatnánk még! Köszönöm szépen.
ELNÖK: Bizottsági tagként megszólalva: ez nagyon nehéz műfaj, amiben most benne vagyunk, akarva-akaratlanul is, hiszen olyasmiről beszélünk, amihez formálisan nagyon kevés közünk van, abban az értelemben, hogy a kuratórium, szerintem közmegelégedésre, megoldotta a rádióelnök megválasztásának ügyét. Akik régebben ülnek a bizottságban, vagy átlagos tájékozottságú emberek, tudják, hogy a közszolgálati médiumoknál a kialakított rendszer következtében elnököt választani nem könnyű. Azért kezdem innen, mert amennyire ismerem a körülményeket, a Rádió jelenlegi elnöke a pályázatában lényegében leírta mindazt, amit itt az elnök, illetve az alelnök úr elmondott. Tehát a kiinduló helyzetet nagyjából azokkal a szavakkal és ismeretekkel jellemezte, mint ami itt elhangzott, és az elképzeléseket is nagyjából abban a keretben fogalmazta meg, mint ahogy itt ismertették velünk. Illetve ami nem is a konkrétumaiban, de mondanivalójában a három közszolgálati adó tartalmi változásaiból kiderült, vagyis hogy ezt elnökké választása előtt, illetve a sikertelen elnökválasztás után, és a sikeres elnökké választás előtt és után is elmondta, hogy a közszolgálatiság fontos feltételének tekinti azt, hogy legyenek érdemben kimutatható hallgatók, és itt bizony alapvető korosztályi problémák vannak, és így tovább.
Nem akarom itt részletezni, mert mindenki nagyjából annyit tud erről, mint amennyit én, tehát ismertetésre nincs szükség, csak pusztán a leírás kedvéért mondom el, hogy adott egy helyzet, megválasztottak egy elnököt, olyan programmal, amilyen programmal, és az elnök megvalósítja nagyjából azt a programot, vagy legalábbis úgy tűnik, hogy afelé megy, megvalósítja azt a programot, amit ígért. Innen kezdve természetesen számos olyan kérdés megfogalmazható, amelyeket itt kollégáim megfogalmaztak, hogy kimutathatóak-e ilyen és ilyen anyagi következmények, miért vannak technikai jellegű hibák, és így tovább. Tehát ezek jogos, és azt gondolom, a parlament kulturális bizottságában indokoltan feltehető kérdések, de vannak olyan kérdések, amelyekben én legalábbis nem veszem magamnak a bátorságot, hogy a személyes véleményemet, ha tetszik, számon kérjem, mert nem értek a dologhoz, ha tetszik, szakmai értelemben. Azt remélem, és feltételezem, hogy szakmai indokok alapján dönt úgy a menedzsment, hogy mondjuk teljes operákat ad-e, vagy mint az ismertetőből kiderül, hetente egyszer a Metropolitan szokásos közvetítésével elegendő teljes műveket leadni. Vagy a hallgatottság elemzéséből, és nemzetközi tapasztalatok alapján, mit tudom én, minek alapján, szakmai alapon úgy döntenek, hogy a mai hallgató nem tud teljes zenekari műveket befogadni, hanem bizony egy kicsit populárisabban kell még a komolyzenét is közvetíteni. Ebben nekem nincs - hogy is mondjam - személyes ízlésemen túlmenően szakmailag megalapozott véleményem, mint ahogy más kérdésekben sem. Én 60 év feletti vagyok, tehát ha tetszik, tipikusan rádióhallgató célközönség voltam eddig, nem érzem egyelőre vesztesnek magam, mert még aktív vagyok, tehát reggel hallgatok rádiót, meg autóban hallgatok rádiót.
Ennyiben nem biztos, hogy tipikusan a vesztesek közé tartozom, mert az életmódom nem biztos, hogy olyan, mint az itt sajnálatosnak tekintett vesztes 60 év felettiek, magyarul a tartalmi kérdésekbe én a magam részéről nem kívánok beleszólni, de a személyes véleményemet megfogalmazva elmondanám, hogy én az idők változását olyasmi kapcsán is érzem, hogy olyan feszítő kérdéseket tesznek fel, mint a művészeti együttesek kérdése. Én azt nem tekintem természeti törvénynek, hogy a Magyar Rádiónak kell, hogy legyen zenekara, énekkara, tánczenekara - nevezzük a Stúdió 11-et annak -, gyerekkórusa, mert a Magyar Rádió tevékenységéhez, a műsorszolgáltatáshoz ez nem tartozik szervesen hozzá. Ez egy, ha tetszik, adminisztratív vagy bürokratikus intézkedés volt, sokfajta értelemben technikailag szerencsésen, hogy egy nagy intézményhez kapcsolták ezeket a művészeti együtteseket, de valljuk meg, önmagától nem attól jó a Rádió-énekkar, Rádió-zenekar vagy a Rádió-gyerekkar, hogy az a Rádióé, hanem azért, mert ennek megvannak a szakmai feltételei. Ha valamilyen döntés kapcsán úgy dönt a kulturális kormányzat, hogy ezek nagyon fontos művészeti együttesek, ami szerintem vitán felül áll, és ezekre szüksége van az országnak, akkor ezt bárhol, bármilyen technikával biztosítani lehet, ha megfelelő pénzügyi feltételeket teremtenek, és ha nem teremtik meg ennek a feltételeit, akkor ezek működőképességével kapcsolatban mindazok a kérdések felmerülnek, amik felmerülnek.
Nem látom logikailag az indokát annak, hogy mi indokolja, hogy a Rádiónak a maga költségvetéséből - ami szerintem szerény ahhoz, hogy minden igényt kielégítő közszolgálati műsorszolgáltatás legyen -, erre a célra kell fordítania a költségvetés által megcímzetten adott 700 millión kívül. Nem tudom, hogy erre miért lenne szükség. Miért a Rádió feladata az, hogy ezeket a művészeti együtteseket életben tartsa? Azt gondolom tehát, hogy ez egy átgondolandó kérdés. A Rádió nyilván nem kezdeményezheti az ezekkel kapcsolatos változásokat, ez, ha tetszik, kultúrpolitikai megfontolás. Ma egészen más típusú feladatokat lát el egy közszolgálati rádió abban a helyzetben, amit alelnök úr itt elmondott, hogy hány rádió létezik ma Magyarországon, mint akkor, amikor gyakorlatilag egy rádió volt Magyarországon, és úgy találták ki - ha nem tévedek, az '50-es évek elején valamikor -, hogy ezeket a művészeti együtteseket éppen a Rádióhoz csatolták. Én azt gondolom tehát, hogy itt tényleg alapvetően megváltozott sok tekintetben a közszolgálati rádió működési feltételrendszere valamilyen értelemben, általam nem ismert szakmai megfontolás alapján - abban az értelemben, hogy én nem ismerem ezt a szakmát igazán, mert azt gondolom, hogy ez is egy szakma -, és nyilván reagálni kell ezekre a változásokra. A művészeti együtteseket csak példaként hoztam fel.
Én tehát műsortartalmi kérdésekben nem kívánok véleményt nyilvánítani, hogy mi a jó, mi a nem jó, mi a helyes, mi a nem helyes. Azokat a kérdéseket én is jogosnak érzem, amelyek talán még koraiak - ismerve itt a dátumokat, hogy mikor kezdődött az új műsorstruktúra -, hogy ennek hatásait a parlament kulturális bizottsága tartsa számon. Mi itt amellett vagyunk ugyanis elkötelezettek, ha tetszik, hogy szükség van közszolgálati műsorszolgáltatásra, és a két dolog nyilván együttesen számít, nevezetesen, hogy hallgatóság is legyen, és hogy a tartalom valami olyasmi legyen, amit jó lelkiismerettel tudunk vállalni. Ha igaz az - és nem biztos, hogy abban egyetértek Gulyás képviselő úr feltételezésével, hogy mi az oka -, hogy nulla és az éppen észlelhető között van a Bartók hallgatottsága, akkor akármennyire is tiltakozik a magyar komolyzenei társadalom, nevezzük így, ha ez csak a művészek és nem a hallgatóság ügye, mert nincs hallgatóság, akkor valamit ez ügyben nyilván tenni kell. Nem akarom ezt tovább folytatni. Én egyelőre érdeklődve figyelem a kísérletet.
Az is jogos, amit Schiffer képviselő úr felvetett, hogy ha a magyar kulturális elit, nevezzük úgy, az irodalomhoz kapcsolódó kulturális elit a nagyon megosztó politikai különbségek ellenére egyszerre tiltakozik valamilyen ügyben, akkor nyilván egy kultúrával foglalkozó képviselőnek jó tudni, hogy ezzel kapcsolatban mi az ábra. Amennyire én utána tudtam ennek érdeklődni, itt megélhetési ügyről van szó tudomásom szerint. Aránytalanul sok mindenkit foglalkoztatott a Magyar Rádió kulturális rovata, amit nem tud eltartani abban az esetben egy közszolgálati intézmény, ha a társadalombiztosítást és egyéb járulékokat is fizetni kell. Úgy tűnik, hogy a politikai különbségek olykor eltűnnek, ha egzisztenciális szempontokról van szó. Ezeket valamilyen módon nyilván itt a kulturális bizottságban érdemes számon tartani, de ez más típusú ügy, mint az, hogy most én abban az ügyben nyilatkozzam, hogy hány óra irodalmi művet kell felolvasni egy héten a rádióban, hány dramatizált irodalmi művet kell előadni és így tovább. Ezért tehát én a magam részéről a beszámolót vagy tájékoztatást érdeklődve hallgatom, egy csomó kérdésre nyilván jó lenne választ kapnunk vagy érdemben választ kapnunk, de egy csomó kérdést szerintem nem kell feltétlenül megválaszolni, mert nem a kulturális bizottság illetékességi körébe tartozik. Én az aktuális ügyek közül, megmondom őszintén, legégetőbbnek, ha tetszik, a művészeti együttesek sorsát látom, mert itt tényleg lét és nemlét kérdéséről van szó az esetek egy részében, és ez nem a Rádió belügye, és nem is a Rádión múlik ebben a pillanatban az, hogy mi lesz a Rádió-énekkarral, a Rádió-zenekarral.
A korábban elmondottakból még egy elemet kifelejtettem, hogy ez a Rádiót is komolyan sújtja, ami más intézményeket sújt, hogy egy időben, ha tetszik, a kultúrpolitika is azt sugallta, hogy a művészek menjenek el vállalkozónak, és egyéni vállalkozóként legyenek nem alkalmazottak, miközben alkalmazottak. Majd, szerintem helyesen egyébként, az adóelkerülő magatartást megszüntetendő, azt sugallja - illetve nemcsak sugallja, hanem kívánja - a gazdaságpolitika, hogy az álvállalkozásokat szüntessék meg, de ennek komoly anyagi következményei vannak az érintettekre is és az intézményekre is. Amennyire tudom, a Rádió művészegyütteseinél ez brutális következményekkel jár, egzisztenciákat érint, és nem a Rádió döntésén múlik, hogy van-e olyan flexibilis költségvetése, hogy belefér az, hogy a hatvanvalahány tagú Rádió-énekkar iksz százaléka - (Gellért Kis Andor: Nyolcvan.) volt, de ez most mindegy, nem érdekes, a nagyságrend az érdekes - most hirtelen vállalkozóból alkalmazottá válik, és ennek költségvetési következményei vannak. Ez nem Rádióügy. Ezt csak azért említem meg, mert ez számomra most fontosabb, és az illetékességünkbe illő kérdésnek tűnik, mint a konkrét műsorpolitikai kérdések, amihez én legfeljebb csak ízlés alapján tudok hozzászólni. Köszönöm szépen.
Halász képviselő úr, alelnök úr!
HALÁSZ JÁNOS (Fidesz): Elnézést, elnök úr. Két témában szeretném még a véleményemet elmondani. Amit ön említett, az egyik az irodalmi vagy művészeti főszerkesztőség átalakítása kapcsán a Schiffer képviselő úr által is mondott széleskörű véleménynyilvánítás az értelmiség részéről. Én igaztalannak érezném, ha ezt csak így hagynánk, és csak annyi vélemény hangzana el a kulturális bizottságban, hogy mint kiderült, csupán egzisztenciális oka volt ennek a dolognak. Bocsánat, ha leegyszerűsítem azt, amit ön mondott, de tulajdonképpen ezt az egy indokot hangsúlyozta elnök úr. Biztos vagyok benne, hogy ez egy leegyszerűsítése volt az ügynek, mert azért itt sokkal többről is volt szó és van szó, azt hiszem. És ne vitassuk el, hogy művészemberek azt gondolják, hogy ezzel az átalakítással a művészi értékek megjelenése sérülhet esetleg a Magyar Rádióban. Meglátjuk, hogy hogyan lesz. Lehet, hogy igazuk lesz nekik! Én látok - vagyis nem látok, mert ez rádió -, hallok, vannak ilyen jelek is véleményem szerint. Ezt szerettem volna elmondani, mert alapvetően megváltozott az ezzel kapcsolatos struktúra a Magyar Rádióban, ahogy én olvastam.
A másik téma a művészeti együttesek kapcsán felvetett kérdéskör. Egy kicsit továbbgondolnám, mert elnök úr, volt oly kedves, jelezte egy kicsit már, hogy megoldás felé is kellene vinni a dolgot. Ha én jól értem, kísérletbe kezdve, mi történhet. Történhet az, hogy azt mondja majd a kulturális kormányzat, illetve a költségvetés megszavazásának végén a parlament, hogy az az összeg, amit a Magyar Rádió művészeti együttesei kapjanak, az ne a Magyar Rádióhoz kerüljön, hanem mondjuk legyen az Oktatási és Kulturális Minisztérium fejezetében, onnan kapjon támogatást ez az ügy, ezek a szervezetek, és ezt az összeget ne kapja meg a Magyar Rádió, hiszen nem ő lesz a fenntartója. Gondolkodom azon, hogy milyen megoldást lehetne találni. Lehet, hogy ez egyszerű, mert most a Rádió művészeti együtteseiről van szó, lehet, hogy a Fesztiválzenekarhoz hasonló alapítványi formában működnének, erre van jó példa, hogy az OKM-től erre az alapítvány Fesztiválzenekar hogyan kap támogatást. Tehát ha ebbe belekezdünk, akkor ezt érdemes átgondolni. Biztos van másfajta megoldás is. Csak azt kérem, hogy ha ilyen irányba megyünk el, akkor figyeljünk arra oda, hogy ne kapjon kevesebb támogatást a Magyar Rádió ilyen értelmű művészeti csoportos tevékenysége, mint amennyit most kapott.
Ahogy halljuk a Rádiótól, kapnak támogatást, a költségvetéstől is, és még a Magyar Rádió is hozzátesz egy összeget. Van egy összeg, amiből működik a zenekar, az énekkar. Ez ne legyen kevesebb, ha a támogatási struktúráját átalakítjuk, vagy átalakítják, akiknek ezt át kell alakítani. Erre szerettem volna már most felhívni a figyelmet. Ez nyilvánvalóan, ha ilyen irányban indul, nem a Rádió kizárólagos felelőssége, hanem adott esetben a parlamenti képviselőké, illetve a döntést előkészítő kormányzaté. Köszönöm a figyelmet.
ELNÖK: Erre még - bocsánat, hogy húzódik az idő - reagálnék. Én azt gondolom, hogy ebben az ügyben a kívülálló hallgató nehezen tudná - mármint aki itt ezt az ülést hallgatja - pártalapon, ha most nem lennének előismeretei, "belőni" a szereplőket. Itt ül a kuratórium elnöke és elnökhelyettese, kormánypárti-ellenzéki jelöltként, akik közös álláspontot képviselnek. A viszonyunkban az általuk elmondottakhoz, meg a változásokhoz, és az itt megszólaló képviselők által felvetett problémákban politikai alapon nehéz lenne szerintem különbséget tenni. Amikor én megszólaltam ebben az ügyben, nem a kormányt képviseltem. Tehát magyarul azt szeretném egyértelművé tenni, hogy fogalmam sincs, hogy tervez-e valamit a kulturális kormányzat ebben az ügyben. Azt szerettem volna jelezni, hogy szerintem az egy legitim megoldás, ha tetszik, hogy azt mondja a kultúrpolitika, hogy a magyar irodalmat, a magyar komolyzenei életet ilyen és ilyen technikával kívánom finanszírozni, nevezetesen megrendeléseket adatok a Rádiótól, nem közvetlenül politikai megfontolású megrendeléseket íróknak: írók, írjatok műveket, és ezért kaptok pénzt.
Működtetek zenekart, nemcsak Fesztiválzenekart, nemcsak intézményekhez kapcsolódó zenekart, mint az Operaház és a vidéki színházak, ha ilyen van még, hanem mondjuk a Rádió zenekarát is, vagy valami mást is. Ennek egy technikája, hogy ne közvetlenül a költségvetési intézménytől, mármint az állami költségvetéstől, a kulturális költségvetéstől kapják a pénzt, hogy a Rádión keresztül, egy ilyen közvetítőn keresztül, ami politikai értelemben, vagy más értelemben semleges, juttatom el ezt a pénzt, csak érdemes akkor ezt világossá tenni. Tehát ha irodalmi műsorokon keresztül finanszírozzák a kulturális élet szereplőit, akkor ez legyen világos, hogy ez nem a Rádió műsorszolgáltatását szolgálja elsősorban, vagy egy modern közszolgálati rádió műsorszolgáltatását, hanem, ha tetszik, egy finanszírozási módja a magyar kultúrának. Ha a Rádió énekkarát, zenekarát, satöbbit, satöbbit kívánom életben tartani, mert az egy alapvető értéke a magyar kulturális életnek, akkor legyen világos, hogy ez nem egy rádiófeladat, ezeknek az intézményeknek az életben tartása, hanem a kultúrpolitikának egy döntése, hogy ezeket az intézményeket fontosnak érzi. Azért látom problematikusnak a helyzetet, mert ha egy elnöke a Rádiónak valamilyen szakmai megfontolásból úgy dönt, hogy az irodalmi műsorokat így meg így át kívánja alakítani, és így tovább, változtatni kíván ilyen és ilyen megfontolás alapján sok mindenen, akkor nem pusztán a Rádió közfeladatait, vagy a Rádió műsorszolgáltatási szempontjait kell, hogy mérlegelje, vagy ennek a következményét elviselni, hanem az irodalomfinanszírozás következményeivel szemben, vagy a kultúrafinanszírozás szempontjaiba ütközik bele.
Amennyire feltehetően mások is ismerik, hozzám is nyilván ugyanolyan jellegű, ha tetszik, tiltakozások jutnak el. A Rádión kérik számon, hogy az énekkar miért nincs úgy finanszírozva, a zenekar miért nincs úgy finanszírozva, mint ahogy kellene, és nem a kulturális költségvetésen, holott azt gondolom, hogy a Rádió műsoridejének igen szerény részét teszi ki a kulturális együttesek műsorainak közvetítése. A Rádió renoméját természetesen javítja, ha Wagner-esteket lehet a Rádió művészeti együtteseire építeni, mert ezt kevesen tudják ma Magyarországon produkálni, de csak azt szerettem volna a viszonylag hosszan elmondottakkal jelezni, hogy itt nem pusztán műsorstruktúráról van szó, hanem, ha tetszik, kultúrpolitikáról van szó. Világossá kellene tenni - ezt minden politikai elfogultság nélkül, és kormánypárti státuszomtól függetlenül mondom -, hogy általában a magyar kultúrában mit kívánunk, vagy mit kíván az aktuális döntési helyzetben lévő tenni a finanszírozásnak ezekkel a sajátos intézményekhez kötődő módjával, és ezeket érdemes különválasztani a műsorpolitikától, mert ezek más kérdések.
Úgy látszik, sikerült a vitát élénkítenem, a szándékom ellenére. Jánosi alelnök úr, utána Schiffer képviselő úr.
DR. JÁNOSI GYÖRGY (MSZP): Csak egy perc. Nagyrészt egyetértek mindazzal, amit elnök úr elmondott, de egy ponton nem. Ugye a gondolatmenete az volt elnök úrnak, hogy ne a Rádió költségvetéséből kelljen irodalmat - hogy mondjam - támogatni, finanszírozni, ezeket le kellene választani. Ezen a ponton azért nem értek egyet, mert a rádiózásnak van egy olyan műfaja, ami hihetetlen komoly értéket képviselt mindig, és nagyon szeretném, ha ez megőrződne, és ezt hangjátéknak, rádiójátéknak hívják. Azt gondolom, ez akkor igazán jó, a televízióban látható szappanoperákhoz viszonyítva, ha e mögött egyszerre van irodalmi érték is, egyszerre van színészi teljesítményérték is, és megőrződik az a sajátos műfaji érték, amit csak a rádió tud, a hangjáték és a rádiójáték. Csak ennyit szerettem volna kiegészítésként.
ELNÖK: Bocsánat, hogy még Schiffer képviselő úr előtt reagálok. Ebben nincs vita közöttünk, csak váljon külön az, hogy mi az, amit tényleges tevékenységre ad a Rádió, tehát akár hangjátékra, és ez ne abban az értelemben finanszírozás legyen - legalábbis az a benyomásom -, mint amibe beleütközött a Rádió, amikor korszerűsíteni akarta a műsorstruktúráját. Félreérthető volt, valószínűleg, amit mondtam, tehát a lényeget illetően egyetértünk.
Schiffer képviselő úr!
DR. SCHIFFER JÁNOS (MSZP): Én is ehhez szerettem volna kapcsolódni. Azt gondolom, hogy itt nem egyszerű finanszírozási kérdésről, hanem műhelymunkáról van szó, és ez volt az irodalmi szerkesztőség kapcsán felmerült óvás, vagy aggodalom oka is, hogy nem véletlenül alakult ki a Rádió-zenekar, és a Rádió-énekkar a Rádió mellett. Ez történelmileg nemcsak Magyarországon van így, hanem minden nagy kulturális országban a rádiók mellett ott voltak a zenekarok, mert egy időben nem lehetett másképpen élőzenét adni a rádióban, mint saját zenekarral.
Aztán ezek az együttesek megmaradtak, értéket képviseltek. Azért, mert a technika könnyebbé teszi, azt gondolom, hogy ezeknek a műhelyeknek, amelyek kialakulnak, hangsúlyozni kell, hogy a Rádió-zenekarnak a Rádió szolgálatán kívül egy sajátos zenei küldetése is van, és ugyanúgy az irodalmi szerkesztőségnek is. Nem véletlenül voltak nagyszerű főszerkesztői az irodalmi főosztálynak, mert azt az űrt töltötték ki, ami a nyomtatott könyv és a feldolgozott, mondjuk, televíziós játékok vagy egyebek között van, hogy juttattak el irodalmat nagyon széles rétegekbe. Természetesen megváltozott a világ, ugyanakkor azonban erre a típusú műhelymunkára szükség van, ezért örültem annak, hogy maga az átalakítás nem azt mondta, hogy feloldódik az irodalmi szerkesztőség, hanem csak kettéválik. Ezért volt a kérdésem is az, hogy mit lehet látni, hogy adaptációk hogy készülnek, mert nagyon fontos ezeknek adaptációknak a készítése, és azt gondolom, hogy pont ez a közszolgálatiság egyik fontos területe, hogy hogyan kerülnek itt sugárzásra. Csak zárójelben mondom, hogy én egy időben foglalkoztam iskolák hangzóanyaggal és filmmel való ellátásával, és döbbenetesen nagy értéket tudtunk akkor még kazettára átmásolni, ahol a világirodalom legszebb dolgai kerültek feldolgozásra a Rádióban, és jutottak el az iskolákba. Azt mondom tehát, hogy ez egy fontos műhelyterület volt, aminek átalakítása természetesen indokolt a megváltozott viszonyokkal, de nem finanszírozási kérdés csak önmagában. (Jelentkezés a meghívottak soraiban.)
ELNÖK: Elnézést, de ez egy kötött műfajú bizottsági ülés, tehát ha nem sértő - jobban mondva, ha sértő, ha nem -, most csak a bizottság tagjai és a meghívottak, mármint az előadóként meghívottak kapnak szót, de diskurzusra ez ügyben jócskán van lehetőség máskor is. Most a meghívottaké a szó. Szadai alelnök úr!
SZADAI KÁROLY elnökhelyettes (Magyar Rádió Közalapítvány): Köszönöm szépen. Nem tudunk 700 millió forintot hozzátenni a művészeti együttesekhez; mi saját erőből hozzá tudunk tenni 250-300 millió forintot, attól függően, hogy ez hogy van, de ezt sem bírjuk nagyon. A művészeti együtteseket különben nem adjuk oda olyan nagyon egyszerűen, azok azért fontosak nekünk is. Örülnénk, ha megváltozna a finanszírozás rendszere, de annak nem örülnénk, ha ez egy einstand lenne, mert azért nekünk fontosak a művészeti együttesek, hiszen ahogy mondtam, ennek olyan értéke van, amit nehéz anyagiakban kifejezni.
Elnök úrral pedig mélyen egyetértek, és ha a bizottság a magáévá tenné ezt az álláspontot, attól meg kifejezetten boldog lennék. A finanszírozást alapvetően át kell gondolni, mert így máshonnan vonunk el pénzt, és a Rádió művészeti együtteseivel való együttműködés, fogalmazzunk úgy, nem mindig problémamentes. Mondjuk, nehéz nekik azt megmondanunk, hogy azért azt szeretnénk, hogy amit megtanulnak és előadnak, azt például feljátszanák nekünk is, ez ugyanis nem szabály, nem evidencia, ami, mondjuk így, érdekes legalábbis, tehát az nincs meg nekünk adott esetben.
Nagyon sok olyan társadalmi csoport van, amely kérdésként elhangzott, hogy ők vajon vesztesei lesznek-e a Magyar Rádió átalakuló műsorstruktúrájának. Azt reméljük, hogy nem, egyáltalán nem. Általában is a gondolkodásunkat abban az értelemben meg kell változtatni, hogy szerintem helytelen, ha műsorketrecekben gondolkodunk. Ez azt jelenti, hogy van egy környezetvédelmi műsor egy héten kétszer vagy háromszor, de azt nem hallgatja senki más, csak az, akit érdekel a környezetvédelem. Mi viszont azt gondoljuk, az elnökségben feltétlenül - szeretnénk, ha a rádiósok is így gondolnák -, hogy a rádió műsorait általában egy ilyen szemléletnek át kellene hatnia, amely nemcsak a környezetvédelem, hanem még számos más fontos kérdésre, mondjuk így, közszolgálati kérdésre, erre is mindjárt kitérek, tekintettel van. Ez beemeli abba a műsorfolyamba, abba a közgondolkodásba, ami a Rádiót kell, hogy jellemezze, tehát olyan hírek is tudnak hírműsorba kerülni, amelyek a környezetvédelemről szólnak adott esetben.
Volt néhány konkrét kérdés is a határon túliak vonatkozásában. Most itt megnéztem a sávokat: nekünk van egy műsorsávunk minden nap, amely erről szól, csak határon túliak, vidék Magyarországa és ilyen kérdésekről, de nem feltétlenül jó, hogy vannak a sávok, mert gettósítják a hallgatóságot. Ez azt jelenti, hogy felkel az ember, meghallgatja a neki tetsző műsort, és utána kikapcsolja a rádiót. Azok, akiket egyébként ez a probléma, mondjuk így, nem ér el, azok nem tudnak róla, nem értesülnek róla, hogy vannak környezetvédelmi problémák, ha egyébként nem hallgatják meg a környezetvédelmi félórát. Azt kell mondanom, hogy ez jellemző volt korábban a Magyar Rádióra, hogy elszigetelt csoportokban, műhelyekben dolgoztak. Ez egy kicsit igaz volt a művészeti főszerkesztőségre is, hogy amikor rájuk nyitottuk az ajtót, és megkérdeztük, hogy mit csinálnak, mondták, hogy ők itt az elitkultúrát ápolják, és amikor kérdeztük, hogy azt hányan hallgatják, azt válaszolták, hogy ők azt nem tudják megmondani, ami egyrészt nagyszerű, másrészt pedig kétségbeejtő.
Azt gondoljuk, hogy azzal, hogy itt most meg tudom mondani, hogy egy nap hányszor van kulturális műsor, sokszor, és hány percnyi műsor van - azt is meg tudom mondani: sok perc, majdnem két óra, de minden nap, a hét végén talán még több is -, ez azt jelenti, hogy mindenki jobban jár ezzel. Egyrészt van egy sáv, amit biztosan meg kell ezzel a műsorral tölteni, azt meg kell rendelni a szerkesztőségtől, ők elő fogják tudni ezt állítani reményeink szerint, és az biztos műsorba fog kerülni, tehát nem készülnek olyan műsorok, amelyek például nem kerülnek műsorba, és ez is fontos. Ennek a másik fele az elnök úr által említett, mondjuk így, furcsa finanszírozás, ami azt jelenti, hogy elkészítünk műsorokat, és soha nem kerülnek adásba, de kifizetjük őket a szerzőnek is, szerkesztőnek is, dramaturgnak, mindenkinek. Jó esetben ezek egyébként bekerülnek a Rádió digitális archívumába, rossz esetben nem, hanem ott vannak a szerkesztőségben a polcon - ahogy mondom, a polcon. Nem hiszem, hogy felelős vezető, bárki ebben az országban a nevét adná ahhoz, hogy így folyjék a közpénzek felhasználása - azt hiszem, hogy ez nem helyes.
Egy nagyon fontos kérdés megválaszolásával, azt hiszem, adósok vagyunk, nemcsak mi, azt hiszem, önök is kicsit, és ez a Halász képviselő úr által említett közszolgálatiság definíciós probléma. Bevallom őszintén, hogy nemrég szembesültem Tihanyban a Média Hungárián azzal, hogy ez probléma. Egy beszélgetésben azt vettem észre, hogy ugyanott tartunk, ahol tartottunk 1990-ben és egy kicsit utána: arról beszélgettek a résztvevők, hogy vajon mi a közszolgálatiság. Bocsánat, én azt hittem, hogy ezen már túl vagyunk. (Halász János: Dehogyis!) De ha nem vagyunk túl rajta, akkor nem fontossági sorrendben, de azt gondolom, hogy alapvetően egy szakmai adósság a közszolgálatiság definíciója, egy kicsit ilyen értelemben tehát feltétlenül a Magyar Rádió problémája - nekünk van erre egy válaszunk, és arra is mindjárt kitérek majd -, és attól tartok, hogy ez ennek a bizottságnak is problémája.
Hogy mi a közszolgálatiság a Magyar Rádióban, arról nagyon röviden tudok beszélni: az, amit a 29 vagy 31 ember elfogad a kuratóriumban, az a közszolgálatiság pontosan, amikor minden évben elfogadjuk a közszolgálati beszámolót. Azt gondoljuk, hogy az a közszolgálatiság: az ott elhangzó kollektív tudás, érzés, bölcsesség, a jogszabályok által szorított keretbe. Ezt kell nekünk az elnöki pályázaton és az elnöki beszámolónál számon kérni. Lehet egyébként, van néha az az érzésem, hogy rossz úton járunk, vagy tettünk lépéseket rossz irányba, ezt nem vonom kétségbe, de azt kell mondjam, hogy ezektől igyekeztünk megszabadulni.
Most olyan példát fogok mondani, ami lehet, hogy önöknek nem annyira fog tetszeni. Azt gondolom, hogy ilyen volt például a sport bizonyos értelemben. A sport a Magyar Rádióban, hasonlatosan sok más műfajhoz, a sportközvetítés egy sajátos szimbiózisban élt a sportolótársadalommal. Ez azt jelenti, hogy a Magyar Rádió újságírója alkalmazottja volt adott esetben az adott sportszövetségnek is. Mondjuk nem ő maga, hanem mondjuk a bt.-je. Az a műsorvezető, aki egyébként elutazott közvetíteni egy rendezvényt... Mert az is kérdés, hogy el kell-e utazni Ausztráliába, közvetíteni egy teniszversenyt - ez a kedvenc példám, szerintem nem. Akkor az a következő kérdés, hogy ki fizette az útját, mert egyébként mi nem, és mégis ott volt az ember a mikrofonnal a pálya szélén, és mondta, hogy ki adogat. Amit egyébként, azt hiszem, hogy én legalább három tévécsatornáról, és még számtalan internetes oldalról pontosan tudtam követni. Ennek a hozzáadott értéke a közszolgálatisághoz mondjuk erősen vitatható. Jegyzem meg zárójelben, hogy nem tudom, emlékeznek-e önök magyar teniszezőre, aki főtáblára jutott egy Grand Slam versenyen. Én nem emlékszem ilyenre. (Közbeszólás: Taróczy Balázs!) Mondjuk az utóbbi tíz évben, akkor így mondom.
Ettől függetlenül természetesen nem kívánjuk mondjuk a sportot száműzni a Magyar Rádióból, mert van számos olyan sportrendezvény, amelynek helye van, és kell is, hogy helye legyen a Magyar Rádióban, de nem ebben a kontextusban, engedjék meg, hogy ezt mondjam, és nem ebben a személyi viszonyrendszerben.
Három megjegyzést még. Hangjátékból biztos, hogy több lesz. Biztos, hogy több lesz új hangjátékból, nem is a régiek ismétlése lesz gyakoribb, hanem új adaptációk fognak készülni, ez teljesen biztos, tehát erre apparátus van, igény van, a műsorstruktúrában benne van. Ennek nagyon örülünk, hogy ez így van.
Soha nem mernék Gulyás képviselő úrral komolyzenei kérdésben vitatkozni, de azt hiszem, hogy még beszélgetésbe elegyedni sem nagyon ez ügyben, de könnyűzenei kérdésben azt kell mondjam, hogy biztosan téved képviselő úr. Ez, amit a Magyar Rádió a Petőfin csinál, határozottan és egyértelműen annak a kereskedelmi, olcsó, gagyi, hallgathatatlan, értéktelen könnyűzenének az alternatívája, olyan magyar előadókkal, akiket nem lehetett hallani korábban sehol máshol, csak most nálunk lehet. Ez egyébként komoly problémája ennek a területnek, a kultúra ezen területének, hogy a rádiók, a kereskedelmi rádiók nem játszanak magyar előadókat, csak nagyon-nagyon ritkán, akkor is a legkönnyebben fogyaszthatót, a legolcsóbbat, a legigénytelenebbet. A Petőfi Rádió szerkesztése, úgy tűnik, hogy abba az irányba megy, hogy az igényesebb, művészi ambícióval fellépő, és alternatívát kínáló könnyűzenét fogja felkarolni, legalábbis ezt reméljük. A visszajelzések egyébként ebbe az irányba mutatnak, hogy ez jó irány.
Azt kell mondjam, hogy sajnos minden kritikát el kell fogadjuk, amely arról szól, hogy az átállás milyen elképesztő - elképesztő -, és ha nem az lenne a szerepem, ami, akkor a képviselő úrénál sokkal elképesztőbb példákat tudnék mondani. Az is hajmeresztő volt, én is hallottam a saját fülemmel, de ennél rémesebb dolgok is tudnak történni. Megjegyzem, anélkül, és azt külön köszönöm, hogy itt politikai kérdések nem merültek fel, és én sem érzékeltem valamiféle politikai megosztottságot itt a különböző kérdések kapcsán, azt kell mondjam, hogy kifejezetten politikai jellegű szerencsétlenségek, de olyanok, hogy már nem is említem őket direkt. Hajmeresztő! Egy hete megy az új struktúra, azt hiszem, hogy még egy hetet legalább várjunk, mielőtt a torkuknak ugranánk.
Én azt remélem, hogy a nyár végére - bár ez az időszak pont, a nyár ilyen értelemben talán nem a legszerencsésebb - tudunk mondani hallgatottsági adatokat, azt reméljük. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Elnök úr!
GELLÉRT KIS GÁBOR elnök (Magyar Rádió Közalapítvány): Köszönöm szépen. Igyekszem kronológiában haladni, de értelemszerűen, ha olyan kérdéshez érek, amelyet mások is érintettek, akkor arra kitérek.
Szadai Károly az imént már válaszolt Gulyás képviselő úrnak arra a kérdésére, hogy kapnak-e a művészegyüttesek a Magyar Rádiótól pénzt. Persze, kapnak, és ha még azokat a technikai költségeket is hozzászámoljuk, amelyek egyébként elkerülhetetlenül, mondjuk a zenekar mozgásával együtt járnak, az énekkar utaztatásával és egyebekkel, akkor ez a hozzájárulás nem 300, hanem 500 millió forint. Mindösszesen tehát a Magyar Rádió művészegyüttesei, minden költséget idevéve, 1,2 milliárd forintot kapnak a Magyar Rádiótól, ebben 700 millió a támogatás. Ez a három művészegyüttes. (Gulyás Dénes: Ezt nem a Rádiótól kapják, hanem a költségvetéstől. - Elnök: A Rádió kapja címkézve.) 700 milliót kap a költségvetéstől a művészegyüttesekre, és 500 milliót rákölt a saját pénzéből, a saját költségvetéséből a művészegyüttesekre. Akkor most egy összehasonlító adatot mondok: a filharmónia, vagy a Fesztiválzenekar 400, illetve 500 millióval kap többet, és ott nincsenek énekkarok, nincs gyerekkórus. Ezek az arányok. Ez nyilvánvalóan megmutatkozik a bérekben is.
Hogy még egy lépéssel megtoldjam, bár erről én már itt, úgy emlékszem, hogy két esztendővel ezelőtt szóltam, hogy a Magyar Rádión belül pluszfeszültséget teremt az, hogy a művészegyüttesek más művészegyüttesekkel összevetett jövedelmei, bérezése alacsonyabb azokénál, de a Rádión belül élvezett jövedelmük magasabb a velük mondjuk egy időben kezdett prózai kollégák fizetésével. Ez egy olyan belső feszültség is, amit e pillanatban nem tudunk feloldani, csak jelzem, hogy van, és erre igazán jó a kérdés, amit Pető elnök úr feltett, hogy azon kívül, hogy ez tradícióként megmarad nekünk, van-e magyarázata, van-e egyáltalán ennek valamilyen racionális alapja, hogy a Magyar Rádió ezeket az együtteseket fenntartja. Magyarán, és akkor megpróbálok egy kicsit sarkosabban fogalmazni: a magyar kulturális politika, és azt gondolom, nemcsak a kormány, alapvetően az Országgyűlés, és ezen belül szakbizottságként ennek a bizottságnak is feladata eldönteni, hogy hány, a világban versenyképes szimfonikus zenekart akar eltartani ez az ország. Ez egy döntés kérdése. A Magyar Rádió ezt a döntést tudomásul veszi. Azt nem nagyon lehet elfogadni, hogy ilyen aránytalanságok előfordulhatnak, és ezek az aránytalanságok értelemszerűen kényszereket is szülnek, és ezek a kényszerek nyilvánvalóan rossz megoldásokhoz vezetnek. Ezt kérem a továbbiakban ekként is végiggondolni!
Petőfi és a nyugdíjasok. Igen, én is kapok telefont, goromba telefonokat. Ez egyébként válasz lesz Halász alelnök úr kérdésére is, az egyenlőtlenség kérdésére. Nem tudunk olyan rádióadót működtetni, hiába van három országos csatornánk, amely mindenkihez egyformán képes szólni, amely a magyar lakosságot szociológiai értelemben, tehát korban, földrajzilag, végzettségben, érdeklődésben, kultúrában és miegyébben, minden szempontból megragadja. Ilyen rádióadó nincs, nem is lehet csinálni. El kell dönteni, hogy melyik rádióval milyen csoportot, célközönséget akarunk elérni. Ha úgy tetszik, ami most történik, és ez a műsorsávokban realizálódik, hogy arculatot kapnak az egyes adók: meghatározott célközönséghez szólnak, és ha Petőfi ennek a 18-39 éves korosztálynak szól, az nem az 50 év felettiek negligálását jelenti, hanem azt, hogy van egy tiszta profilja ennek a rádiónak. Nem hiszem, hogy az 50 év felettiek, a közélet iránt érdeklődők, akik egyébként zömmel hallgatják a Kossuthot, a magaskultúra iránt érdeklődők a Bartókot, azok ettől sokkal esélytelenebbnek vélnék magukat. A műsorsávokból kitetszik, hogy igenis, a Kossuthon van családoknak szóló műsor, és a szerkesztők, bizony, megkapják azokat a leveleket, amelyeket hallgatók küldenek nekik, tehát erről minden alkalommal tájékozódnak.
A Vasárnapi Újsággal kapcsolatban: nem hiszem, hogy itt különösebb meglepetést fogok okozni akkor, amikor elmondom, hogy a Vasárnapi Újság korábbi szerkesztőségének csaknem teljes stábja elvonult a Lánchíd Rádióhoz - ez nem tud zökkenők vagy hatás nélkül maradni egy műsorra. A Vasárnapi Újságról ennyit gondoltam mondani. A Bartókról: képviselő úr, tényleg nehéz Bakfark után lantot fogni, és egy nagy pályát befutott operaénekessel komolyzenei ügyekben vitába keveredni, nem is zenei ügyben fogok most vitatkozni, hanem olyan emberként, aki a médiapiacot valamelyest ismeri, és erről fogok beszélni.
Nagyon kevés ma már azon hallgatók száma az egész populációban, de még a rádióhallgatókon belül is, akik programszerűen hallgatnak rádiót, akik azt mondják, hogy most akkor Schubert zongoraverseny van, leülünk, és ezt hallgatjuk. Nem mondom, hogy nincs ilyen, persze van, és nem szabad ezt a hallgatót sem figyelmen kívül hagyni, de oly csekély a számuk, hogy ezt a médiafogyasztáson belül megvalósult vagy kialakult változást mindazoknak, akiknek köze van a programkészítéshez, figyelembe kell venniük. Nem lehet eltekinteni attól, hogy bizony, ahogy a Bartók megtette korábban, hogy egy Mozart-sorozatban csaknem a teljes életművet leadta, ami bravúr a maga módján, és ezt egyébként visszamenőleg is helyesnek tartom, de abból a szempontból, hogy magunkhoz tudjuk-e kötni a célközönséget, kétséges a sikere. Ezzel számolni kell.
Az a helyzet, hogy a kultúra soha nem volt és ma sem statikus eleme az életünknek, ez mindig mozgékony, ennélfogva a kultúra által reprezentált értékvilág is folyamatosan változik, és ha a rádió vezetői közszolgálati módon akarnak viselkedni, ezt nem hagyhatják figyelmen kívül. Az alkalmazkodás nem azt jelenti, hogy alantas igényeket kell kiszolgálni, de ha az alkalmazkodást olyan fokon elutasítják, hogy a kultúrafogyasztás, szűkebb értelemben a rádiófogyasztás változásait nem veszik figyelembe, az súlyos szakmai hiba. Ez történt a Bartók esetében. Ilyen értelemben azt kell mondanom, hogy a klasszikus zenei kínálat nem "gagyisodik" azzal, hogy egy-egy nagyobb zeneművet tételekre bontva, vagy csak egy-egy tételben, egy egyébként ismeretterjesztő szempontból nem is érdektelen műsor keretében adunk le, amelynek során más zeneművekkel együtt olyan plusz ismeretekhez jut a hallgató, amihez egy-egy zenemű közvetítése során nem jutna, tehát ez egy másfajta rádiózást feltételez, és én azt gondolom, hogy helyes az az irány, amit a Bartók vett.
A Rádióújsággal kapcsolatban azt mondanám, hogy bármilyen különös, ez alapvetően gazdasági kérdés. A műsorújságok kivétel nélkül nyereséges printvállalkozások; az egyetlen kivétel ez alól a Magyar Rádió által kiadott RTV Részletes. Hogy ez miért történt így, miért nem, ez egy külön regény, és ezt engedelmükkel most nem fogom elmondani, de tény az, hogy ez a fajta kétségtelen bulvárosodás, ami megjelenik, mondjuk, mindjárt a lap címoldalán, azzal függ össze, hogy szeretnénk attól a 20 vagy 30 millió forintos veszteségtől megmenteni a Magyar Rádiót, amely a lap kiadása miatt évente éri. Ilyen egyszerű a magyarázat, nem kell emögött más tartalmakat keresni.
SZADAI KÁROLY elnökhelyettes (Magyar Rádió Közalapítvány): Bocsánat. Én ezzel nem értek egyet; ezt teljesen komolyan mondom. Ami a műsorújságban van, azzal én mélyen nem értek egyet, ezt le kell szögeznem. Szerintem annak nem ebbe az irányba kellene mennie. Köszönöm szépen, csak ennyit szerettem volna mondani.
GELLÉRT KIS GÁBOR elnök (Magyar Rádió Közalapítvány): Abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy egyikünknek sincsen köze ehhez a dologhoz, tehát véleményünk ugyan van róla, de befolyásolni nem tudjuk, és egyikünk sem akarja. Azt gondoltam, hogy erre ki kell térni, de így helyes, ha ez így egyszerre jelenik meg.
Éjszakai élőműsorok: valóban, eleinte külön műsor ment a Petőfin és a Kossuthon éjszaka, aztán ezt nem tudta finanszírozni a Rádió, ez a helyzet, és emiatt következett be az a változás, amelyet képviselő úr is érzékel. Én nagyon remélem, mert ez egy nagyon érdekes funkció, amelyet az éjszakai rádiózás, az interaktív rádiózás betölt, hogy ez visszatér a rádió életébe. Ha ezt úgy tudnák szerkeszteni, hogy az egyes adók a maguk profiljának megfelelően tudnának éjszakai műsort sugározni, én leszek a legboldogabb. Természetesen, miután nem köztisztviselő a rádió egyetlen vezetője sem, a köztisztviselőkre kötelező 30 napos válaszadási határidő nem vonatkozik az elnökre, de azt gondolom, hogy ez egyszerűen szervezési probléma. Sajnálom, ha így van, én magam akkor ezt el fogom mondani az elnöknek, hogy érezze magára kötelezőnek ezeket a normákat.
A Kárpát-medencei identitásról Szadai Károly eleget beszélt. A "Ki nyer ma?", Schiffer képviselő úrnak mondom, megmarad. Az is kérdés volt, hogy adaptációk lesznek-e: lesznek. Itt van egy pont, ahol a képviselő urak között kialakult vitához érünk, a művészeti főszerkesztőség; nem az irodalmi szerkesztőség, a művészeti főszerkesztőség kérdése. Pető elnök úr azt mondta, hogy itt egzisztenciális kérdésről volt szó. Persze, arról volt szó, és emögött egy rendkívül hatékony lobbierő is felvonult, egy olyan lobbierő, amely a művészeti főszerkesztőség vezetői által viszonylag könnyen és gyorsan megszervezhető volt. Tiszteletreméltó, kiterjedt kapcsolataink vannak a magyar szellemi életben, barátságok, akár üzleti viszonyok is, egyik sem rosszabb a másiknál, és megtörtént ez az elég különös jelenség - csodának azért nem nevezném -, de azért egyetlen kérdés nem volt feltéve ezzel kapcsolatban, hogy hogyan is épül fel ez a rádió, hogy van neki három adója. És akkor van egy főszerkesztőség, a művészeti, amely sem ehhez, sem ahhoz, sem amahhoz nem tartozik, csak úgy van. Szóval szervezetileg, illetve a Rádió eredeti felépítésében ez a két dolog nem stimmelt. Hogy miért így alakult, nagyon egyszerűen meg tudom mondani. A bevezetőmben említett, és kárhoztatott hitbizományok rendszere alakította ezt ki. Ez így volt már ezelőtt 30 esztendővel is, úgyhogy ebben semmi újdonság nincsen. Ez most megváltozik.
Akkor ezzel kapcsolatban egy súlyosabb problémáról is szeretnék beszélni, ez pedig az a kérdés, amelyet az elnök úr érintett: az állami mecenatúra, illetőleg a Rádió munkamegosztása. Igen, az úgy nagyon jól hangzik, hogy amennyiben a hangzó irodalmat támogatni óhajtaná a magyar kultúrpolitika, akkor ezt kitüntetetten, erre a célra félretett pénzből, azt átadva a Magyar Rádiónak tegye meg. Vonatkozik ez a zenére is adott esetben.
Én azonban azt gondolom, hogy a Magyar Rádió mindenkori vezetése, illetőleg az a tulajdonosi testület, amely a közszolgálatiság megvalósulását, vagy meg nem valósulását felügyeli, úgy együttesen, amíg ez a struktúra létezik, elég kell legyenek ahhoz, hogy eldöntsék, hogy az állami mecenatúra adott pillanatban ezen a platformon, tehát a Rádió platformján mit tud hatékonyan közvetíteni. Az ugyanis nem magától értetődő, hogy azt mondja a kultúrpolitika, vagy bárki, aki erre pénzt ad, hogy akkor én több Jókait szeretnék hallani, mert nem biztos, hogy a hallgató is több Jókait szeretne hallgatni. Tehát e mögött azért van egyfajta felkészültség, szakmai tudás, hogy az adott platformon mi az, ami a leghatékonyabban és a leghasznosabban közvetíthető, mert nem Jókai értékvolta kérdéses, nem kérdéses, hanem az, hogy ez az adott közegben úgy hangzik-e, ahogy a közszolgálati rádiónak hangoznia kell. Még egyszer mondom: hallgatókat feltételezve.
Így tehát az állami mecenatúra az intézményen keresztül tud csak megvalósulni, és nem önmagában, és én örülök, hogy ez szóba jött, de azt azért mindenkinek tudnia kell - és akkor itt a legsúlyosabb kérdéshez érek el, amit Halász képviselő úr elkezdett feszegetni, Károly már válaszolt rá részben -, a közszolgálatiság problémájára. Szeretném felhívni a figyelmet, hogy az Európai Unió ugyanúgy küszködik ezzel a problémával, és minden ország, amely számára ez egyáltalán problémát okoz, mert van olyan ország, ahol ez egyáltalán nem probléma. Anglia ilyen. Ott azt mondják, hogy public, és akkor ők pontosan tudják, hogy ez mit jelent. Mi ezt lefordítottuk, egy furcsa magyar szóalkotással, anélkül, hogy az elmúlt tizenvalahány évben ennek a törvényalkotásban használható definícióját adta volna maga a törvényalkotó. Lehet tőlünk ezt számon kérni! Meg is lehet próbálkozni azzal, hogy próbáljunk akkor mi magunk, akik ezzel vagyunk megbízva, egy olyan definíciót alkotni, amely a jog számára használható.
Egy dolgot azonban akkor sem tehetünk meg, ha valamennyien tudjuk, hogy milyen tartalom... Maga a médiatörvény példálózó jelleggel közöl műsorszolgálati műsortípusokat, hogy legyenek hírek, dokumentumok, foglalkozzunk a kisebbségekkel satöbbi, satöbbi. Ha azt tenné a törvényalkotó, hogy felsorol nyolcvan ilyen tartalmat, akkor bizonyos, hogy lesz valaki, aki másik nyolcvanat mellétesz, és nem biztos, hogy ugyanabban meg lehet állapodni, egy tételszerű felsorolásban. A közszolgálatiságot, mint fogalmat kellene meghatározni. Abban nem jutottunk dűlőre. Én magam megpróbálkoztam ezzel, de ez egy másik kaland volt. Az a gyanúm, hogy ez nem olyan egyszerű, sőt, szinte lehetetlen is.
És ezért helyes az, amit Szadai Károly mondott, hogy igen, ez a testület, amely ez idő szerint arra van felhatalmazva, hogy a Rádió mindenfajta törvényes működését - ide értve a közszolgálati tartalmak közvetítését is - felügyelje, ez határozza meg. Nem tudunk ennél ebben a pillanatban pontosabbat. És ha valaki ezzel a fogalommal dobálózik, és ezt Halász képviselő úr egyébként okkal, ironikusan hozta elő, azt gondolom, hogy az illető - ez legfeljebb reá jellemző, ennél többet nem lehet mondani, mert minden ilyen fogalom alkalmas a revolverezésre. Minden ilyen fogalom alkalmas kirekesztésre, hogy mi az és mi nem, és így tovább, és így tovább.
Amivel még adós vagyok, Gulyás képviselő úrnak a sportműsorok ügyében. Nyilvánvaló, hogy az, ami itt megjelenik a műsorsávokban, ezek ugyan bizonyos tartalmaknak helyet adnak, de egyúttal irányt is szabnak. Közöttünk sincs mindig egyetértés. Jellegzetesen ilyen a sportügy. Nem az a része, amelyet Károly példaként elmondott, teniszügyben - egyébként időközben eszembe jutott, hogy Szávai Ágnes idén felkerült Párizsban a főtáblára, csak a konkrétság kedvéért, de ez egy mellékes szál -, hanem az, hogy mi szerepe van a sportnak a közszolgálatiságban. Csak úgy jelzem előre, hogy a jövő évi rádiós büdzsé tervezésekor már eldöntetett, hogy 150 millió forintot a Magyar Rádió a pekingi olimpia közvetítésére félretesz. Magyarán nem lesz elhanyagolva a jövő év legnagyobb sporteseménye a Magyar Rádióban.
Az sem igaz, hogy érdemben csökkent volna a műsoridő. Átsrukturálódott, és ez kétségtelenül igaz. Nem vagyok benne biztos, hogy ez jó. Ugyanis ez egy folyamatos dilemma, hogy meglévő pozíciókat feladjunk vagy sem. Ott, ahol a hallgatók egyébként rendszeresen megjelennek, ott érdemes-e olyan változásokat bevezetni, amelyek a meglévő hallgatóságot, vagy annak nagyobb részét csalódottá teszik. A sport ilyen ügy. Nem vagyok maradéktalanul meggyőzve - és ezzel már lassan a végére érek -, lehet ugyan, hogy az őszön már lesznek olyan hallgatottsági adatok, amelyek valamit kimutatnak, de azért, ha komolyan vesszük magunkat - és én szeretném komolyan venni magunkat - egy új adóstruktúra elindítása után minimum egy év szükséges ahhoz, hogy igazán pontos következtetéseket ennek a változásnak az irányáról, sikeréről, sikertelenségéről le lehessen vonni. Annál rövidebb idő orientálni talán orientálhat, de pontos információkat biztos, hogy nem szolgáltat.
A létszámleépítésből származó megtakarítások. Az a kérdés, hogy végül is milyen mértékű lesz ez a létszámleépítés. Ebben a pillanatban szándékokról tudok beszámolni, mert volt egy program, ezt rádión belül önkéntes távozási programnak keresztelték el, amelynek keretében két etapban összesen 170-180 ember ment el. Ennyi, nagyjában-egészében, és be van jelentve a Munkaügyi Főfelügyelőségen egy jelentős csoportos létszámleépítés, összesen öt etapban, egy nagyobb és négy egyenlő arányban kisebb létszámleépítésről van szó. Elnézést kérek mindenkitől, ha itt most nem mondok számokat, ne is várjanak tőlem, mert attól függ, hogy mennyit tud finanszírozni a Rádió, azért mondtam, hogy bizonytalanok vagyunk. Egy dolgot tudni kell, hogy ma úgy vagyunk, hogy akiknek távozását tervbe vette a menedzsment, azok maradása minden hónapban 75 millió forintba kerül - ennyi a bérköltsége ezeknek. A távozásuk értelemszerűen a felmondással, végkielégítéssel együtt jelentős összeg, 1,5 milliárd forint.
Hogy mennyi forrást lehet erre előteremteni, és ez hogy megy végbe, szeretném közölni, hogy ez némiképpen a jelenlévőkön is múlik. Ez egy olyan részletkérdés, amit gondolom, hogy itt most nem érdemes taglalni, de a lényeg az, hogy amennyiben a közszféra elbocsátásaira elkülönített keretből a Rádió egészben vagy nagyobb részben részesülhet, akkor ez a létszámleépítés teljes egészében és még az idén megvalósulhat. A megtakarítás mértéke, még egyszer mondom, attól függ. Én nagyon szeretném, vagy az lenne az optimális... - most hadd ne mondjak kerek összeget, csak mindenki számoljon. A részvénytársaság évente 6,5 milliárd forintot költ csak bérre. 1400 embert foglalkoztatunk. Ha az a szám, amelyet célként az üzleti terv tartalmaz - 400 fővel, mintegy 30 százalékkal csökkenteni az alkalmazottak számát -, megvalósul, értelemszerűen nagyjából ennek a bérköltségnek a 25-30 százalékára rúg. Ha ezt hitelből kell megfinanszírozni - ez is egy esély -, akkor nyilvánvalóan a megtakarítás egészében nem használható fejlesztésre, digitalizációra, béremelésre, mindarra, amire szeretnénk, és amire szükséges volna használni, hanem akkor hiteltörlesztésre kell fordítani, és csak a második-harmadik évben hozza meg azt a várt eredményt, amit szeretnénk minél hamarabb a magunkénak tudni.
Csak egy apró momentumra szeretnék kitérni. Nem hiszem, hogy olyan sok képviselő úr számára nyilvánvaló volt az a példa, amit Szadai Károly mondott, hogy zenei felvételek nincsenek meg. Miről van szó? A példa, amit mondok, a közelmúltból való. A Magyar Rádió bérmunkában, a saját stúdiójában vette fel és játszotta fel a Sorstalanság filmzenéjét, Morricone zenéjét, és ez a Magyar Rádiónak nincs meg. (Szadai Károly: Most már CD-n megvan, mert megvettük.) Ilyen példákról van tehát szó, csak hogy világos legyen a dolog.
Egy dologgal vagyok még adós. A bevezetőmben azt mondtam, hogy gazdasági, szakmai és végül erkölcsi kötelezettségek is jelentős mértékben közrejátszottak abban, hogy ezt a változást meg kellett csinálni. Erről az utóbbiról fogok beszélni. Erkölcsi kötelezettség volt a változás azokkal szemben, akik a Magyar Rádióban megmaradtak, akik csinálják a műsort, mert botrányosan rossz, ha úgy tetszik, versenyképtelen fizetésért dolgoztak, nem ritkán özönvíz előtti technológiai körülmények közepette, sok-sok bizonytalansággal, és a hallgatókkal szemben, mert azokat a tartalmakat közvetíteni, amelyek egy túlhaladott állapotot tükröztek, azt gondolom, nemcsak pénzkidobás, hanem szakmai tiszteletlenség, és erkölcsileg is enyhén szólva kifogásolható. Én tehát ilyen szempontból is megalapozottnak és helyesnek gondolom ezeket a változásokat, és ha egyáltalán erről szó lehet, szeretném megnyugtatni a bizottságot afelől, mint alapítót, vagy mint az alapító képviselőjét és szakmailag rendelt testületét, hogy jó irányba megy a Magyar Rádió. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönjük szépen. Ha nincs nagyon erélyes tiltakozás, akkor a bizottsági ülést lezárnám, annak jelzésével, hogy legjobb reményünk szerint szeptemberben újra találkozunk. (Nincs ellenvetés.) A Rádió kuratóriuma elkészíti, illetve részben már elkészítette a beszámolóit, tehát akkor egyrészt a most elhangzottaknak bizonyos részben egy kontrolljára is lehetőség van, másrészt meg a diskurzus tovább folytatódhat ugyanezekről a kérdésekről, legfeljebb az az előnyünk, hogy nem nulláról indulunk hosszú idő után ennek a bizottságnak az összetételét tekintve, hanem előzményekkel lehet beszélni ezekről a kérdésekről.
Az erélyes tiltakozást nem vélem felfedezni, úgyhogy akkor a bizottsági ülést lezárom. A mai ismeretek szerint a nyári szünet előtt ez az utolsó bizottsági ülés, de ezt nem határozottan állítom, azért mondtam, hogy a mai ismeretek szerint. Ha így lenne, akkor legalábbis e keretek között mindenkinek kellemes pihenést és minden jót kívánok, a kuratóriumi elnökségi tagoknak pedig köszönöm szépen a tájékoztatatás. Viszontlátásra!
(Az ülés befejezésének időpontja: 15 óra 28 perc)
|
|
Dr. Pető Iván |
Jegyzőkönyvvezető: Biczó Andrea és Várszegi Krisztina