KSB-16/2007.
(KSB-34/2006-2010.)
az Országgyűlés Kulturális és sajtóbizottságának
2007. október 30-án, kedden, 10 órakor
a Képviselői Irodaház V/569. számú termében
megtartott üléséről
Tartalomjegyzék
Napirendi javaslat*
Az ülés résztvevői*
A bizottság részéről*
Megjelent*
Helyettesítési megbízást adott*
Meghívottak részéről*
Hozzászóló(k)*
Elnöki megnyitó*
A napirend módosítása*
A napirend elfogadása*
Tájékoztató a németországi magyar kulturális évadról*
Erdődy Orsolya szóbeli kiegészítése*
Kérdések, hozzászólások*
Erdődy Orsolya válaszai*
Egyes adótörvények módosításáról szóló törvényjavaslat*
Az Országos Rádió és Televízió Testület 2006. évi költségvetésének végrehajtásáról szóló törvényjavaslat*
Az Országos Rádió és Televízió Testület 2008. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat*
Keller László szóbeli kiegészítése*
Dr. Wéber János szóbeli kiegészítése*
Kérdések, hozzászólások*
Keller László válasza*
Dr. Wéber János válaszai*
Döntés általános vitára való alkalmasságról*
Elnököl: Dr. Pető Iván (SZDSZ), a bizottság elnöke
Dr. Jánosi György (MSZP), a bizottság alelnöke
Alexa György (MSZP)
Bókay Endre (MSZP)
Halmai Gáborné (MSZP)
Lukács Zoltán (MSZP)
Dr. Schiffer János (MSZP)
Dr. Vitányi Iván (MSZP)
Dr. Cser-Palkovics András (Fidesz)
Gulyás Dénes (Fidesz)
Tellér Gyula (Fidesz)
Dr. Lukács Tamás (KDNP)
Helyettesítési megbízást adott
Alföldi Albert (MSZP) Bókay Endrének (MSZP)
Fedor Vilmos (MSZP) Halmai Gábornénak (MSZP)
Lukács Zoltán (MSZP) Alexa Györgynek (MSZP)
Halász János (Fidesz) Gulyás Dénesnek (Fidesz)
Dr. Gyimesi Endre (Fidesz) dr. Cser-Palkovics Andrásnak (Fidesz)
Kiss Attila (Fidesz) Tellér Gyulának (Fidesz)
Vincze László (Fidesz) dr. Lukács Tamásnak (KDNP)
Erdődy Orsolya, a Német Évad Programiroda vezetője (Oktatási és Kulturális Minisztérium)
Kerényi Dávid, a Német Évad Programiroda pénzügyi koordinátora (Oktatási és Kulturális Minisztérium)
Szatmári László főosztályvezető-helyettes (Pénzügyminisztérium)
Keller László, az ORTT költségvetési törvényjavaslatát előkészítő albizottság elnöke
Dr. Wéber János testületi tag (Országos Rádió és Televízió Testület)
(Az ülés kezdetének időpontja: 10 óra 04 perc)
DR. PETŐ IVÁN (SZDSZ), a bizottság elnöke, a továbbiakban ELNÖK: Tisztelt Bizottság! A bizottsági ülést elkezdjük. Kérek mindenkit, hogy foglaljon helyet!
Üdvözlöm a napirend tárgyalásán megjelenteket, képviselőket, és akik előadóként szerepelnek, azokat is.
A képviselőtársak megkapták a tervezett napirendet. A tervezett napirendhez szóbeli kiegészítésként a következőket szeretném mondani: az eredetileg 3. napirendi pontként szereplő áfatörvényhez kapcsolódó módosító indítvány nem érkezett, úgyhogy okafogyottá vált ennek a napirendi pontnak a tárgyalása. (Dr. Schiffer János az ülésterembe érkezik. - Zaj.)
Az általános figyelem súlyát érezve szeretném elmondani, hogy az Európai Tanács keretében 2001. november 8-án létrejött audiovizuális örökség védelméről szóló egyezmény kihirdetését tárgyalni fogja a parlament. Ha valaki hiányolná, hogy nem tárgyalja a bizottság, azért mondom, hogy ne legyen ebből vita, hogy magának az egyezménynek a tárgyalása már szerepelt a bizottság napirendjén, a kihirdetés egy olyan aktus, amit a bizottságnak nem kell, csak a külügyi bizottságnak megtárgyalni. Tehát ezért ne hiányolja senki a mi napirendünkről. Ha valakit érdekel a hivatkozás, hogy mikor tárgyaltuk, és mi volt a parlamenti határozat száma, akkor azt meg tudjuk mondani. (Folyamatos zaj.)
Mindezek előrebocsátásával kérdezem a bizottság tagjait, hogy kinek van észrevétele a tervezett napirendhez. (Nincs jelentkező.) Ilyet nem látok.
A kiküldött napirendi javaslatról az elhangzott kiegészítésekkel szavazunk. Aki egyetért a tervezett napirenddel, kérem, szavazzon, és ez egyúttal a határozatképesség próbája is. (Szavazás.) Ez azt jelenti, hogy ellenzéki oldalról ebben a pillanatban hatan vannak, ha nem változik a létszám; a kormányzati oldalról tízen.
A bizottság határozatképes, és a tervezett napirendet egyhangúan elfogadta.
Még egy utólagos megjegyzést engedjenek meg! Lehet - hogy is mondjam -, hogy túl igényes vagyok. Szóval, hogy ne legyen ez ügyben kérdés... (Tellér Gyula beszélget.) Nincs nagy sikerem. Tellér képviselő úrnak is jelzem, mert hátha, amikor aktuális, akkor újra el kellene mondanom. Tehát az ORTT költségvetéséről és költségvetési beszámolójáról csak akkor tud a bizottság tárgyalni, ha a költségvetési bizottság előadója megjelenik. A költségvetési bizottság eredetileg első napirendként tárgyalta volna, velünk párhuzamosan ezt a témát, de a bizottság elnökének javaslatára megváltoztatták a napirendi pontok tárgyalásának sorrendjét. Ezért, amikor elérkezünk az ORTT-ről szóló napirendi pontok tárgyalásához, akkor tájékozódunk, hogy hol tart a költségvetési bizottság, és ha nagyon messze még az ORTT-témától, akkor nem várjuk be őket, akkor hétfőn délre kénytelenek vagyunk egy újabb bizottsági ülés összehívni, mert nélkülük nem lehet tárgyalni ezt a témát.
Most már a technikai megjegyzés... (Tellér Gyula: Köszönöm szépen!) Elnézést, csak miután képviselő úrról sejtem, hogy érdekli az ügy, azért szóltam.
Tájékoztató a németországi magyar kulturális évadról
Üdvözlöm a Kulturális Minisztérium képviseletében megjelent Erdődy Orsolyát és Kerényi Dávidot, a napirendi pont előadóit, és kérem szépen, hogy a németországi évadról tartsák meg a tájékoztatót! Köszönöm szépen.
ERDŐDY ORSOLYA, a Német Évad Programiroda vezetője (Oktatási és Kulturális Minisztérium): Köszönöm szépen. Nem tudom, hogy be kell-e kapcsolni a mikrofont...
ELNÖK: Igen, mert gyorsírásos jegyzőkönyv készül, és nem mindig lehet hallani.
Erdődy Orsolya szóbeli kiegészítése
ERDŐDY ORSOLYA, a Német Évad Programiroda vezetője (Oktatási és Kulturális Minisztérium): Köszönöm szépen a lehetőséget, hogy bemutathatom itt önöknek a németországi magyar kulturális évadot.
Kerényi Dávid kollégámat azért hoztam magammal, mert elsősorban ő foglalkozik az irodában a pénzügyi kérdésekkel, a költségvetéssel, illetve a szerződések elkészítésével.
Mint ahogy azt önök bizonyára tudják, és nem kell itt bemutatnom, az Oktatási és Kulturális Minisztérium, illetve annak elődminisztériumai 2001 óta szerveznek kulturális évadokat a világ különböző országaiban. 2006-ban Németországra esett a választás, a németországi magyar kulturális évad 2006. március 9-én kezdődött, és 2007. december 2-áig tart. Nagy örömünkre a két ország államfője elvállalta a fővédnökséget az évad fölött.
Bizonyára sokakban felmerül a kérdés, hogy miért éppen Németországra esett a választás. Ugye a megelőző országok Franciaország, Olaszország, Anglia, Oroszország és Hollandia voltak, illetve most párhuzamosan zajlik már Kínában a magyar évad, illetve évszak. Több oka van, hogy 2006-ban miért kezdtünk el Németországban egy kulturális évadot. Legfőbb oka talán, hogy épül Berlin szívében az új magyar kulturális intézet, a Collegium Hungaricum, és a minisztérium vezetői úgy gondolták, hogy ezt az építkezést kísérjük végig programokkal, és használjuk fel az új épület elkészültét arra, hogy Németországban a magyar kultúrát újrapozícionáljuk. Ugyanis Németországban természetesen sok területen nagyon jól ismerik a magyar művészeinket, a magyar írókat, a magyar kultúrát általában, de az évad célja az, hogy elszakadjunk a puszta és paprika kliséktől, és hogy egyfajta innovatív, kortárs arculatát mutassuk meg a magyar kultúrának, valamint azt, hogy felnőtt egy új nemzedék. Természetesen Esterházy Péter, Nádas Péter, Szabó István jegyzett művészek Németországban, de be szerettük volna mutatni a fiatalabb generáció képviselőit is.
Ehhez nagyon jól párosult az a tény, hogy 2007 első felében Németország látta el az EU soros elnöki tisztét. Ebben az időszakban a németek sokkal több pénzt, energiát és odafigyelést fordítottak a kultúrára, és szerettünk volna mi is bekapcsolódni a magyar programokkal ebbe az áramlatba.
Mint ahogy azt már említettem, 2006 márciusától 2007 decemberéig tart a német évad. Ez kicsit rendhagyó, mert nem egy naptári évet ölel fel, ez az építkezés miatt van, tehát a Collegium Hungaricum építése miatt.
Ennek ellenére nagyon jól elkülöníthető két szakaszra oszlik a 2006. és a 2007. év. 2006-ban az volt az egyik célunk, hogy egy teljes palettát, egy nagyon színes palettát nyújtsunk a magyar művészetek minden ágáról, sok fiatal művésszel, valamint az 1956-os forradalom jubileuma volt egy fontos témánk, ugyanis Németországban szintén nagy kultusza van ennek az évfordulónak az odatelepült sok magyar miatt. 2007-ben már egy koncentráltabb koncepció szerint szerettünk volna jelen lenni német tartományokban, ugyanis azt gondoltuk, hogy válasszunk olyan tartományokat, akikkel Magyarországnak, a magyar művészeknek hagyományosan jó a kapcsolata, hogy történelmi okokra visszavezethető módon, szorosan érintkezzünk, de keresünk olyan tartományokat, amelyek szinte szűz terepek számunkra, tehát ahol még nem ismerik annyira jól a magyar kultúrát, vagy leragadtak a kliséknél. Ezért az "öt régió, öt téma" mottó alapján szerveztük a programjainkat. Itt egy rövid összehasonlítást láthatnak, hogy 2006-ban és 2007-ben hány magyar művész vett részt az évadban: 2007-ben a művészeknek szinte a duplája látogatott ki Németországba, és 2007-ben körülbelül 100 német városban, 156 helyszínen közel 200 programmal jelentünk meg.
A továbbiakban elsősorban a német évad 2007-es részéről szeretnék beszélni, hiszen az évadnak több kurátora is volt előttem, és én 2007. január 1-jétől vehettem át a Német Évad Programiroda vezetését, ami azt jelentette, hogy természetesen már egy kész koncepciót kaptam elődömtől, Méhes Mártontól, és a feladatok, a projektek elmélyítése és megszervezése volt az én, illetve az irodám feladata. Ha megnézik a térképet, hogy mely tartományokat választottuk, akkor viccesen azt mondhatnánk, hogy egy északit, egy délit, egy nyugatit, egy keletit és egy középső tartományt. Természetesen Baden-Württemberg és Thüringia azok a tartományok, amelyekkel régóta nagyon szoros kapcsolata van Magyarországnak és Észak-Rajna-Vesztfália - itt különösen Schleswig-Holstein azok, ahol tapasztalataink alapján nagyon kevéssé ismerték a magyar kultúrát -, Berlin meg természetesen a Collegium Hungaricum építése miatt volt egy fontos helyszín, és azért is, mert főváros. Ebben az öt tartományban voltunk jelen május 4-étől. A Collegium Hungaricum berlini bokrétaünnepe után, ami május 3-án és 4-én zajlott, Baden-Württembergben kezdtük meg a programsorozatunkat; ott a Kempelen Farkas médiatörténeti kiállítás köré szerveződtek a programok. Ez a kiállítás ezt megelőzően Budapesten, a Műcsarnokban volt látható, és meghívást kapott a karlsruhei Zentrum für Kunst und Medien múzeumba, ami egy nagyon rangos intézmény Baden-Württembergben. Ez alapján a kiállítás köré gondoltuk el ebben a témában megszervezni a többi programot, amelyben a stuttgarti magyar kulturális intézet munkatársai nyújtottak nekünk nagy segítséget; inspiráció és innováció, kultúra és tudomány, kultúra és gazdaság kapcsolata álltak a programok középpontjában.
A következő tartományunk júliustól kezdődően Thüringia volt. Egy nagyon szép téma és szép feladat állt itt előttünk feladványul, ugyanis ebben az évben ünneplik Európa-szerte Árpád-házi Szent Erzsébet születésének nyolcszázadik évfordulóját, különösen Olaszországban, Németországban és Magyarországon, és azon belül Thüringiában és Magyarországon nagyon hangsúlyosan, hiszen ezen a két helyen élt leginkább Árpád-házi Szent Erzsébet. (Dr. Lukács Tamás az ülésterembe érkezik.)
Nagy lehetőség és öröm volt számunkra, hogy Magyarország meghívást kapott, hogy alakítsuk ki közösen a harmadik tartományi kiállítást, ami Szent Erzsébet életéről szól, és Wartburg várában látható még most is. Ez azt jelenti, hogy magyar művészettörténészek és magyar intézmények vettek részt a koncepció kialakításában, írtak jelentős tanulmányokat a katalógusban, és Magyarország több intézményéből is láthatóak kiállítási tárgyak. Emellett ugyanakkor az volt a célunk, hogy bekapcsolódjunk minél több thüringiai fesztiválba, mint ahogy egyébként az egész évad során arra törekedtünk, hogy nagy németországi fesztiválokba kapcsolódjunk be. Így volt lehetőségünk olyan programsorozatokban részt venni, mint például a Kunstfest Weimar fesztivál, amelynek intendánsa, vezetője Mike Wagner, Wagner dédunokája, és ezen a fesztiválon Liszt Ferenc életműve ilyen módon mindig nagy szerepet kap, de ebben az évben még hangsúlyosabban voltak ott magyar művészek és magyar zeneszerzők programjai. Emellett természetesen más kortárs képzőművészeti kiállításokra vagy akár folklorisztikus rendezvényekre is sor került Thüringiában.
Schleswig-Holstein volt a harmadik tartomány, ahol megjelentünk. Azt hiszem, nem árulok el nagy titkot, ha azt mondom, hogy ez volt az én kedvenc programom, mert a magyarországi médiában is nagyon sokat lehetett olvasni erről a fesztiválról, és ez volt az a program, amit én 2005 óta, amikor a Német Évad Programirodába kerültem, mint programszervező, elkezdtem előkészíteni, és felvettem a kapcsolatot a Schleswig-Holstein Musik Festival iroda munkatársaival. Azóta egy nagyon jó szakmai munkakapcsolat alakult ki köztünk, és azt gondolom, hogy ez az a hely, ahova tanulni mentünk vagy mehettünk elsősorban, hiszen egy nagyon professzionális fesztiválról van szó, amelynek éves költségvetése 8 millió euró, de ebből összesen 1,7 millió euró az, amit a német állam, illetve tartomány bocsát a fesztivál rendelkezésére, a többi pénzt mind szponzori bevételekből, jegybevételekből szerzik meg. Azt gondolom, hogy ez az a hely, ahol valóban működik az arts and business, a kultúra és a gazdaság együtthatása, ilyen módon próbáltunk ellesni trükköket, tapasztalatokat, hogy hogyan tudják bevonni nemcsak Észak-Németországból, hanem Németország minden pontjáról a nagy intézményeket, cégeket. Ez a hét héten át tartó rendezvény, amelynek Magyarország volt a fő vendége 2007-ben, 43 helyszínen 146 programot, koncertet bonyolított le. A 43 helyszín azt jelenti, hogy nemcsak Schleswig-Holstein tartományban, hanem a határokon túl, tehát Dániában vagy Alsó-Szászországban, a szomszédos tartományokban is voltak koncertek. Ezeknek a koncerteknek körülbelül az 50-60 százalékát adták magyar művészek, magyar zenészek, de a többi koncerten is elsősorban magyar zeneszerzők műveit játszották.
A zenei fesztivál mellé évről évre párosul kísérő programként egy kulturális nyár, amelynek ebben az évben szintén Magyarország volt a témája, amelyhez kapcsolódóan kiállításokat rendeztek, és filmbemutatókat tartottak a tartományban. Itt adták ki - Schleswig-Holsteinben először Németországban - a Magyarország történetét bemutató CD-t vagy hangoskönyvet, amiből hoztam egy példányt megmutatni, amely egy híres német színész alámondásával és magyar zenei aláfestésekkel meséli el Magyarország történelmét.
Nagyon fontos számomra, amit a német évad több pontján próbáltunk beiktatni, hogy az ifjúság nevelését, a pedagógiai szempontokat is szem előtt tartjuk, és nagy öröm volt számunkra, hogy a Schleswig-Holstein zenei fesztiválon működik egy úgynevezett zenekari akadémia és kórusakadémia, ami talán a Mahler Zenekarhoz hasonlítható, tehát egy nemzetközi zenekar és kórus, ahova akadémista korú fiatal művészek nyerhetnek felvételt nagyon szigorú kiválasztás alapján. Emellett a fesztiválnak két díja is van: az egyiket egy kortárs fiatal zeneszerző szokta kapni évről évre, a másikat pedig egy fiatal művész. Ebben az évben egy osztrák ütős, Martin Grubinger kapta ezt a díjat, és a Danubia Szimfonikus Zenekar léphetett fel a koncerten vele közösen.
A negyedik, utolsó előtti tartományunk Észak-Rajna-Vesztfália, ahol a témát nyilván nem kell magyaráznom önöknek, hiszen többször hallhattak beszámolót Pécs, Európa kulturális fővárosáról. Nekünk itt az volt a célunk, hogy már 2006-ban, az Essener Lichtwochen esseni fényfesztivállal elkezdjük a pécsi művészek és a pécsi kultúra bemutatását a Ruhr-vidéken; ezt ebben az évben még jobban felerősítettük, és több nagy fesztiválon jelenhettek meg pécsi, illetve dél-magyarországi művészeink, így például az Essen Originalon, a Classic Festival Ruhron vagy a Bochum Totalon.
Az első és utolsó helyszínünk Berlin, ahol november 30-án és december 1-jén egy összművészeti fesztivál keretében avatjuk majd fel az új collegium hungaricumot, és ezzel egy időben zárul Németországban az Ungarischer Akzent. Szerettük volna ebben a két évben megváltoztatni a képet Németországban és Berlinben elsősorban a magyar kultúráról; újrapozicionálni a magyar kultúrát, amelynek a collegium hungaricum bizonyosan egyfajta szimbólumává válhat. Ebben az évben ezt úgy próbáltuk elérni, hogy szintén bekapcsolódtunk a nagy híres berlini fesztiválokba, mint például a múzeumok éjszakáján egy fontos helyszín volt még a régi magyar ház épülete, a nemzetközi irodalmi fesztiválon és az art fórumon is részt vettek művészeink, galériák.
Arra, hogy mennyire volt sikeres az évad, biztos, hogy most még nem tudunk pontos adatokat és véleményt mondani, ez véleményem szerint körülbelül egy fél év múlva ismertethető. Az biztos, hogy olyan együttműködéseket, kooperációkat indítottunk el, amelyeknek 2007 decemberében nem lesz vége, hiszen már most intenzíven együttműködünk, illetve az Oktatási és Kulturális Minisztérium együttműködik azokkal a fesztiválokkal, ahol most jelen voltunk, hogy 2008-ra, 2009-re és 2010-re is meghívjanak magyar művészeket.
Emellett elindítottunk a német évad keretében egy kulturális menedzserképző programot. Ennek az alapjait tettük le, tehát egy curriculumot alakítottunk ki, hogy egy német, tapasztalt alapítvány, a Bosch Alapítvány hogyan képzelné el, hogy Magyarországon olyan fiatalokat képezzen ki kulturális menedzserekké, akik majd német segítséggel és német tapasztalatokkal a Balkán felé közvetíthetnek, és szervezhetnek közösen programokat a Balkánnal; tehát ez a menedzserképző program is folytatódik 2008-ban.
Ezen kívül egy-két számot szeretnék önöknek elmondani, hogy például Baden-Württembergben a Kempelen Farkas kiállítás nagyon sikeres volt, mert Budapesthez hasonlóan körülbelül 20-22 ezer látogató vett jegyet a kiállításra, és nézte meg, vagy Észak-Rajna-Vesztfáliában a nagy fesztiválokat összesen körülbelül 30-35 ezer néző látogatta.
Ahogy már jeleztem, Schleswig-Holstein volt a legsikeresebb tartomány. Itt a zenei fesztiválra a jegyek 80-90 százalékban már elővételben elkeltek, és összesen 144 ezer látogató hallgatta a koncerteket. Körülbelül még 20 ezren látogatták a tartományban a többi kulturális programot, tehát a kiállításokat és a filmbemutatókat.
Itt még fontos megjegyeznem, ezt Magyarországon azóta is mesélem az itteni koncert- vagy fesztiválrendezőknek, hogy például Schleswig-Holsteinben nem ajándékoznak tiszteletjegyeket, tehát nagyon kevés az a szám, amit ingyen kiosztanak. A szponzorok nyilván kapnak egy meghatározott jegykontingenst, de ezen túl a barátok, ismerősök inkább mint támogatók vesznek részt, és egy kedvezményesebb jegyet vásárolhatnak, de azt gondolom, hogy így ténylegesen van jegybevétele a fesztiválnak, ami itthoni fesztiváloknál sajnos sokszor elmarad.
Nagyon röviden szeretnék néhány szót szólni a kommunikációról, hogy milyen eszközökkel próbáltuk elérni ezeket az eredményeket. Az előző, tavalyi évad programfüzeteihez képest, amelyek így néztek ki (Felmutatja.), 2007-ben próbáltunk konzekvensen kiépíteni egy logót, egy olyan arculatot, ami minden kiadványunkon végigment. Ezek a vonalkódok a német és a magyar zászló színei, amiket ezen a reprezentatív, nagy programfüzeten is végigvonultattunk, de emellett kiadtunk több, kisebb tartományokra lebontott kiadványt, amelyek jól használhatóak, mindenki egyszerűen a zsebébe teheti, és viheti magával a magyar programokat. Egyes koncertekre, városokra lebontva még képeslapok is készültek, amelyeket kiküldtünk a partnereinknek.
Szóróajándékokat is terveztünk természetesen, a melegebb német esti koncertekre, szabadtéri koncertekre egyfajta legyezőt, vagy nagyon népszerű volt a szélforgónk, amit Thüringiára és Schleswig-Holsteinre terveztünk elsősorban. Nagyon sok olyan újságcikk jelent meg, és olyan fotónk van, ahol gyerekek és idősek egyaránt játszottak, vagy sétáltak ezekkel a szélforgókkal, és ugye mindenhol megjelentek a német évad színei.
Emellett még vannak olyan ajándéktárgyaink, mint a hegyező, vagy a színes karkötő, amit szintén nagyon sok helyen, nemcsak Németországban, hanem Magyarországon is osztogattunk, tehát a Millenáris nyári rendezvényein, vagy gimnáziumokban, ahol előadást tartottunk a német évadról, vagy általában a kulturális évadokról.
Természetesen fontos, hogy a sajtóban is minél inkább, minél hangsúlyosabban megjelenjen az évad, ezért partneri kapcsolatokat, médiatámogatásokat próbáltak kialakítani kollégáim. Itt egyet kiemelnék: nagy öröm számomra, hogy a Malév Horizont című lapjában öt hónapon keresztül minden hónapban egy kétoldalas cikk foglalkozik a német évaddal. Úgy gondolom, hogy igazán nagyon sok Malév-utashoz juthat el így a kulturális évadok híre.
Megkértem kollégáimat, akik a kommunikációval foglalkoznak, hogy hasonlítsák össze a német évad megjelenéseit azokkal az évadokkal, amelyeket a Hungarofest szervezett, így a 2007-es megjelenésekről azt mondhatjuk el, hogy már most körülbelül az ötszörösénél tartunk, mint az ezt megelőző évadoknál, tehát 356 megjelenésünk volt. A német sajtó körülbelül hasonlóan aktív, még egy kicsit jobban is, ott nagyjából ötszáz megjelenésünk volt eddig, de a számszerűsítéshez legalább egy fél év kell, hiszen a schleswig-holsteini megjelenésekből még csak egy ízelítőt, előzetest kaptunk, ami ilyen hosszú (Felmutatja.), tehát ennyi újságcikk jelent meg, és mondom, ez csak egy előzetes válogatás, a végleges újságcikk-köteget majd csak a jövő év elején kaphatjuk meg.
Készítettem egy táblázatot is, ha érdekli önöket, hogy mennyi volt ebből a nyomtatott sajtó, az elektronikus megjelenés, a rádió és tévé, és egyéb megjelenés. Ez 289 darabszám Magyarországon, és ehhez jönnek az imázs jellegű megjelenések, a fizetett hirdetések, a bannerek a különböző honlapokon, mint az iWiW, az Index, a kultura.hu természetesen, tehát ez összesen, együttesen adja ki a 356 megjelenést.
Novemberben elérkezünk az évad zárásához, az utolsó megjelenésekhez. Ahogy említettem, Berlinben kétnapos összművészeti fesztivállal zárjuk a német évadot, Budapesten pedig az Uránia filmszínházban lesz egy záróünnepség, egy este, és a berlini zárással párhuzamosan Budapesten zajlik majd egy nemzetközi Liszt workshop, hét ország nagy kulturális és zenei fesztiváljainak képviselői látogatnak majd el Magyarországra. Ennek az a célja és oka, hogy már most el kell kezdenünk a 2011-es Liszt bicentenáriumot, kétszáz éves évfordulót szervezni ahhoz, hogy ebben Magyarország meghatározó szerepet játszhasson majd.
Nem véletlenül hagytam a végére a költségvetést, biztos voltam benne, hogy ez is érdekli önöket. Fontos elmondanom, hogy a németekkel minden programot olyan módon alakítottunk ki közösen, hogy a költségvetés legalább felét a német partnerek állták, és magukat a programokat is közösen terveztük, beszéltük meg velük. Hiszen az volt a célunk, hogy ne rájuk erőszakoljunk valamilyenfajta programsorozatokat, hanem ők mondják meg, hogy egy menüből, amit eléjük tártunk, melyek azok a művészek, programok, amelyek az ő városukban, az ő fesztiváljaikon a legnagyobb érdeklődésre számíthatnak.
Ez alapján a költségvetés a következőképpen alakult: ahogy az 2006 őszén több interjúban is, több ízben elhangzott, az Oktatási és Kulturális Minisztérium 300 millió forintot tervezett be körülbelül a németországi magyar kulturális évadra, ebből mi 281 milliót költöttünk el a dolgok mai állása szerint. Német partnereink, ha összeszámoljuk azt az infrastruktúrát, a koncerttermeket, színháztermeket, amiket a rendelkezésünkre bocsátottak ingyenesen, a személyzetet, illetve azt, hogy az utazási költségeket és a honorárium egy részét mindig ők fizették, valamint hogy a reklámkampányokban nagyon erősen részt vettek, és pénzzel beszálltak, így a német partnerek körülbelül 343 millió forinttal járultak hozzá az évadhoz.
Ez év januárjában Hiller István miniszter úr összehívta a Magyarországon lévő nagy német cégek vezetőit egy megbeszélésre, ahol bemutattuk a német évad programjait. Ez alapján körülbelül 20 millió forintot sikerült szponzori felajánlásokból, bevételekből beolvasztanunk a német évad költségvetésébe, és nagyon örültünk, hogy németországi nagy cégek, amelyek Magyarországon is jelentős leányvállalatokkal rendelkeznek, ilyen módon beszálltak a magyar kultúra finanszírozásába.
Köszönöm a figyelmüket, ennyit szerettem volna elmondani, és várom a kérdéseiket, megjegyzéseiket.
ELNÖK: Köszönjük szépen. A bizottság tagjaié a szó. Zsuzsa!
HALMAI GÁBORNÉ (MSZP): Köszönöm szépen a szót, és köszönjük szépen a nagyon színes és gazdag bemutatást. Azért is fontos, hogy a bizottságban hallottunk erről, hiszen maga a bizottság is, részben a költségvetés idején, de egyáltalán, a kulturális stratégia alakításában is újból és újból találkozik ezzel a témával, hogy mi a jelentősége annak, hogy Magyarország kulturális évadokban mutatkozik be.
A mai prezentáció is azt mutatta, hogy azon a küldetésen túl, amelyről azt gondolom, hogy mindannyiunk számára az derül ki, hogy nagyon fontos, ez pedig a magyar kultúra bemutatása külföldön - és nemcsak a klasszikus kulturális produkciók, hanem a jelenkori művészek bemutatásán keresztül is -, a másik jelentősége az együttműködések kialakítása hosszú távra, a harmadik jelentősége pedig az, amiről történt is említés, hogy ez milyen tanulságokkal bír a honi kulturális fejlesztésekre. Ebbe ugyanúgy beleérthető az, hogy ott milyen szponzorációs technikák működnek, amelyek nálunk még nem, vagy az, hogy milyen módszertannal mutatnak ott be termékeket, hogyan vonják be a közönséget, szóval sok-sok tanulság van.
Amellett, hogy gratulálok, és köszönjük szépen ezt a bemutatót, az az egy kérdésem lenne, hogy lesz-e ennek egy ilyen típusú tanulsága összefoglalva, mondjuk akár a bizottság számára. Én azt gondolom, hogyha azt terjesztjük az itteni mecénások, az itteni kulturális szolgáltatók körében vagy éppen a művészeti területen belül akár az alkotó közösségeknél, akár a bemutatóhelyeken, ennek lehet egy ilyen típusú továbbélése. Készül-e ilyen anyag? (Erdődy Orsolya: Igen, természetesen...)
ELNÖK: Egy pillanat türelmet kérek! Az a szokás a bizottságban, hogy először a kollégák felteszik a kérdéseket, és aztán együtt hangzik el a válasz, hogyha lehet. (Erdődy Orsolya: Bocsánat.) Bókay képviselő úr!
BÓKAY ENDRE (MSZP): Köszönöm szépen. Én is gratulálok ehhez, annál is inkább, mert Méhes Márton úr most Pécsett a kulturális főváros művészeti igazgatója, tehát van köztünk egy szerves kapcsolat. Egy picit én rákérdeznék erre, hogy az Essennel való kapcsolat során a pécsieknek hogy sikerült magukat bemutatni, tehát mennyire lett szerves ez a kapcsolat a két város között, hiszen 2010-ben valószínűleg egy jó és sikeres együttműködést kell kidolgoznunk.
A másik kérdésem az lenne, hogy ön említette - bár egy picit túllépett rajta - a gazdasági szféra bevonását, olyan értelemben, hogy ma Magyarországon van egy ilyen minőségi váltás. Mi Pécsen azon gondolkodunk, hogy a kultúrában azon a klasszikus formán kívül, amikor bejönnek egy előadásra, megnézik, elfogyasztják és hazamennek - elnézést ezért a szóért, ez talán nem való ehhez a művészeti ághoz -, van-e ilyen, hogy kulturális ipar, aminek létjogosultsága van, azon túl, hogy tudjuk, hogy a médiában, a szoftvergyártásban és egyebekben ma már mérik, és nálunk is mérik. Találkoztak-e ezzel a dologgal Németországban, és milyen módon lehetne ezt esetleg megoldani, ha találkoztak ezzel? Főleg Essen esetében érdekel ez minket, hiszen a kulturális fővárosoknál részben ezt a célt is szolgálták ezek a programok, hogy felhozzák, tehát átalakítsák a város imázsát. Ha erre valami pluszt tudna mondani, azt megköszönném. Ha nem, azt természetesen elfogadom, mert ön nem erre készült, tehát nem akarom ezt erőszakolni, de számunkra ez egy nagyon fontos kérdés, és én legalábbis a magam részéről minden létező lehetőséget megragadok, hogy ebben tájékozódjak, és információt gyűjtsek. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönjük szépen. Akkor most megadnám a szót, hogy reagáljon.
ERDŐDY ORSOLYA, a Német Évad Programiroda vezetője (Oktatási és Kulturális Minisztérium): Köszönöm szépen a kérdéseket. Természetesen úgy gondoljuk, hogy a német évad befejeztével készítünk egy összefoglaló beszámolót, egy tanulmányjellegű szöveget a tapasztalatokról, és ezt természetesen önöknek is el fogjuk juttatni, illetve azon gondolkozunk, hogy mely sajtóorgánumban lehetne ezt leközölni, illetve tervezünk egy olyan sajtótájékoztatót, inkább egy beszélgetést a magyar kulturális intézmények vezetőivel, megbízottjaival, akikkel megosztanánk ezeket a tapasztalatokat.
Az ön kérdéseire válaszolva, én azt gondolom, hogy Pécs, illetve a pécsi és dél-magyarországi művészek abszolút szervesen beépültek a Ruhr-vidéki programokba a városokban, tehát mi elsősorban tényleg a Pécsről és környékéről származó művészeket léptettük fel. Ilyenek voltak például Pavlovits Dávid, aki inkább szegedi, vagy Yonderboi, aki egész Németországban nagyon híres dj, és Pécsett jár gimnáziumba, de létrejött egy olyan cserekapcsolat is, ami a Pécsi Művészeti Gimnázium és egy Ruhr-vidéki zenei gimnázium együtteseire vonatkozik, egy ifjúsági fúvós együttes, amely Pécsett és a Ruhr-vidéken is fellépett. Ez a cserekapcsolat folytatódik a jövőben is, illetve már most van visszajelzésünk nagy fesztiválokról, akiknek nagyon tetszettek az ez évben fellépett magyar művészek: ilyen például a bottropi Orgel Akzent, ez tehát egy orgonasorozat, vagy a Bochum Total, ez egy könnyűzenei fesztivál. A Bochum Total vezetője például éppen a napokban volt Pécsett és Budapesten, és ő már most felvette a kapcsolatot azokkal az együttesekkel, amelyeket jövőre, illetve 2010-ig folyamatosan meghív.
Hogy a kulturális iparra kitérjek, ezt én megint csak leginkább Schleswig-Holsteinben tudtam tanulmányozni, kevésbé a Ruhr-vidéken, hiszen volt egy olyan megosztás is közöttünk, hogy a Ruhr-vidéki programokat elsősorban Méhes Márton, illetve a pécsi EKF iroda dolgozói látogatták, és kísérték végig. Schleswig-Holsteinben számomra az volt a szembetűnő és nagyon érdekes tapasztalat, hogy ők tényleg mindenféle épületet, mindenféle létesítményt használnak kulturális célokra, tehát a koncertek ott régi istállókban, magtárakban zajlanak, és olyan helyeken, van például egy 4 ezer fős csarnok, ahol délelőttönként teheneket árvereznek, és este például Lang Lang zongorázik ebben a csarnokban. Emellett ott is nagyon elterjedt az, hogy különböző ajándéktárgyakkal, illetve megvásárolható tárgyakkal népszerűsítsék a fesztivál programjait. Miután ez elsősorban inkább egy zenei fesztivál, és erre koncentrál, a zenén keresztül közelíti meg a gazdaságot, az ipart, és nagyon szoros együttműködést folytat a gazdaság szereplőivel is. Nem tudom, hogy ez elég volt-e; ennyit tudtam erre mondani.
ELNÖK: Tessék, Bókay képviselő úr!
BÓKAY ENDRE (MSZP): Köszönöm. Csak egy nagyon rövid megjegyzésem lenne. Erről az jutott eszembe, hogy általában a bankárokkal a művészetről, a művészekkel meg a pénzről lehet leginkább beszélni, úgyhogy valószínűleg ez köszön itt vissza. Köszönöm szépen. (Gulyás Dénes: Ez nem egészen így van.)
ELNÖK: Akkor erről most nem nyitunk új vitát, hogy a bankárokkal miről lehet beszélni. Nem látok ebben a pillanatban más jelentkezőt. Köszönjük szépen a tájékoztatót.
Ahogy előzetesen jeleztem, ez egy új műfaj a bizottság történetében, ha tetszik, ilyen típusú külön beszámolót a bizottság eddig még nem hallgatott meg. Remélem, hogy más, hasonló tartalmú programokról is lesz még alkalmunk meghallgatni. Még egyszer tehát köszönöm szépen az úttörő munkát és az érdemi beszámolót, tehát a beszámoló tartalmát is, és akkor azt szeretném kérni, hogyha írásos beszámoló készül az évadról, akkor azt a bizottság kapja meg, és a bizottság érdeklődő tagjai is jussanak ehhez hozzá. Köszönöm szépen.
ERDŐDY ORSOLYA, a Német Évad Programiroda vezetője (Oktatási és Kulturális Minisztérium): Köszönöm szépen a meghívást.
ELNÖK: A jegyzőkönyv kedvéért jegyzem meg, hogy a csatolt dokumentációt, amit most megkaptunk a beszámoló végén, a bizottság titkárságán megtekinthetik a képviselőtársak - most nem sorolom fel, a CD-t és az egyéb tárgyakat. (Gulyás Dénes: A legyezőt?) Legyezőt éppen nem látok (Derültség.), de ha képviselő úrnak ilyesmi iránt van vonzalma, akkor... (Gulyás Dénes: Kinőttem ebből, köszönöm. - Bókay Endre: Ilyenkor kedveskednek a képviselőknek, legalább karkötővel...) Amíg beérkeznek a többiek, jegyzem meg, hogy mi nem vagyunk elcsábítandó közönség, mert mi alanyi érdeklődők vagyunk, és érdeklődünk, úgyhogy mi biztosak vagyunk, bennünket nem kell csábítani.
Üdvözlöm a Pénzügyminisztérium képviselőjét, Szatmári főosztályvezető-helyettes urat, akit a bizottság tagjai már jól ismernek. Jeleztem, hogy az áfatörvényhez olyan módosítás, amely a bizottság érdeklődési körébe tartozik, nem érkezett, tehát azt levettük a napirendről.
Egyes adótörvények módosításáról szóló törvényjavaslat
Az egyes adótörvények című javaslathoz egy olyan módosító indítvány érkezett, amelyről úgy ítéltük meg, hogy a kulturális bizottság érdeklődési körébe tartozik, ez az ajánlási sorszám szerint az 5-ös, fideszes képviselők módosító indítványa. Meg is kérdezem rögtön, hogy a kormány ezt a módosító indítványt támogatja-e.
SZATMÁRI LÁSZLÓ főosztályvezető-helyettes (Pénzügyminisztérium): Jó napot kívánok! A kormány nem támogatja.
ELNÖK: Nem támogatja. Ugye ez a FEOR-számmal besorolt különböző foglalkozásokat érinti? (Szatmári László: Igen.)
Kérdezem a bizottság tagjait, ki az, aki a módosító indítványt támogatja. (Szavazás.) 6 igen. Időközben volt változás, de visszaváltozott az ellenzéki képviselők száma. Tehát a bizottság többsége nem támogatja, hatan támogatják. Ki az, aki nem támogatja a javaslatot? (Szavazás.) 9 nem. (Dr. Schiffer János: Én tartózkodom!) 1 tartózkodással a bizottság nem támogatja.
Kérdezem a bizottság tagjait, látnak-e olyan módosító javaslatot, amit tárgyalni szerettek volna, de nem került itt elő. (Nincs ilyen.) Ilyet nem látok. Megköszönjük a segítséget, és most két perc technikai szünet következik. (Rövid szünet.)
Tízperces, de tényleg kérem, (A megállt faliórára mutatva:) ne aszerint az óra szerint, hanem a tényleges - hogy is mondjam - idő szerint, most tíz perc múlva 11, hogy 11-kor folytatjuk a bizottság ülését, addigra ideérnek az előterjesztők. (Közbeszólás: Elfogadták az A-változatot.) Mi csak egy változatot ismerünk, de erről majd lesz szó. A bizottság hivatalosan egy változatot ismer, 11 órakor folytatódik a bizottság ülése.
(Szünet: 10.55 - 11.06)
Az Országos Rádió és Televízió Testület 2006. évi költségvetésének végrehajtásáról szóló törvényjavaslat
Az Országos Rádió és Televízió Testület 2008. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat
ELNÖK: Tisztelt Bizottság! Kedves Vendégek! A bizottsági ülést folytatjuk. Üdvözlöm az ORTT képviseletében megjelenteket, illetve a költségvetési bizottságot képviselő Keller képviselő urat, aki az illetékes albizottság elnöke, és Wéber János ORTT testületi tagot, akit azért említek név szerint, mert az ORTT elnöke - mint arról Wéber úr tájékoztatott - hivatalos elfoglaltság miatt távol van, és Wéber úr képviseli az ORTT-t.
A javaslatom az, hogy a költségvetési beszámolót, illetve magát a jövő évi költségvetési törvényjavaslatot együtt tárgyalja a bizottság; természetesen a szavazást a szokásoknak megfelelően elkülönítve bonyolítjuk le. Az általános vitára való alkalmasság ez ügyben a feladatunk, illetve ha van többségi, kisebbségi vélemény, akkor a bizottságnak ennek megfelelően előadókat is kell majd állítani.
Először Keller képviselő urat, alelnök urat kérném szépen arra, hogy tájékoztassa a bizottságot a javaslatról, aminek tegnap óta már száma is van: T/4216. számon fut a jövő évi költségvetési törvényjavaslat. Tessék parancsolni!
Keller László szóbeli kiegészítése
KELLER LÁSZLÓ, az ORTT költségvetését előkészítő bizottság alelnöke: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Bizottság! Az ORTT határidőben benyújtotta az általa elkészített 2008. évi költségvetési javaslatot, méghozzá két változatban. Ebből a két változatból érdemben az ORTT-s albizottság csak az úgynevezett A-változatot tárgyalta, amely tartalmában hasonló összetételű, mint a korábbi évek költségvetése, tekintettel arra, hogy a B-változat központi költségvetési ága nem lett kimunkálva - nem az ORTT, hanem a kormány által -, tehát gyakorlatilag féllábas, nem is volt értelme tárgyalni.
Az albizottság tegnap részletesen tárgyalt az ORTT javaslatáról, és ma a költségvetési bizottság 16 igen szavazattal, néhány tartózkodás mellett úgy döntött, hogy benyújtja a költségvetési javaslatát az Országgyűléshez. A tegnapi vitában, csak úgy, mint minden évben az ORTT költségvetése kapcsán, beszéltünk arról, hogy nem tudunk átlépni másképpen a korlátokon, a médiatörvény korlátjain, csak úgy, ha a rendkívüli finanszírozást az ORTT részére beépítjük a Műsorszolgáltatási Alap költségvetésébe egyik oldalon, kiadási oldalon, másrészt pedig a bevételeknél az ORTT számol ezzel az átcsoportosítással.
Hosszan beszéltünk a digitális átállásra vonatkozó teendőkről, illetve annak megjelenéséről a jövő évi költségvetésben. Mi úgy ítéltük meg, hogy az a tapasztalat, ami az ORTT-nél felhalmozódott mind pályázati rendszer, mind infrastruktúra tekintetében, kellő alapot adhat arra, hogy a digitális átálláshoz szükséges lépéseket is tudja vezényelni az ORTT; természetesen, ha az ötpárti megállapodásokon vagy a későbbiek során ettől más elképzelés alakul ki, akkor a költségvetés annak megfelelően kezelhető. Jelen pillanatban a Műsorszolgáltatási Alap költségvetésében a digitális átállásra vonatkozó törvényi kötelezettség szerepeltetve van, tehát ilyen szempontból megnyugtató a helyzet.
Összességében azt kéri a költségvetési bizottság, hogy a kulturális bizottság tartsa általános vitára alkalmasnak a benyújtott javaslatot, és a vita után pedig kéri, hogy támogassák az ORTT 2008. évi költségvetését. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönjük szépen. Csak kérdésként szeretném feltenni, még bizottsági ügyrendi szempontból, hogy a tavalyi évi költségvetés végrehajtását tárgyalta-e a költségvetési bizottság, és ez ügyben kaphatunk-e esetleg tájékoztatást, hogy ott mi volt az állásfoglalás. Ez más típusú ügy, tehát itt nem most ismerkedik meg a bizottság pontosan a háttérrel, de azért mégis érdekelne. Köszönöm szépen.
KELLER LÁSZLÓ, az ORTT költségvetését előkészítő bizottság alelnöke: Köszönöm szépen. Elnök Úr! Én csak arra voltam felkészülve, hogy a jövő évi költségvetésről tájékoztassam a testületet. Természetesen tárgyaltuk - még korábban, ha jól emlékszem, akkor két-három héttel ezelőtt, október 9-én - a zárszámadását. 16 igen szavazattal, 11 tartózkodás mellett a költségvetési bizottság a tavalyi év zárszámadását elfogadta, és majd nyilván valamikor a kulturális bizottság is napirendjére tűzi, mielőtt az Országgyűlésben tárgyalásra kerül.
ELNÖK: Ez már csak - hogy is mondjam - személyes tájékoztatás, ha tetszik, hogy most szerepel a napirenden, és ezt tárgyaljuk a jövő évi költségvetéssel összevonva, természetesen a két határozatot elkülönítve. Ezzel újra kiemeltem, hogy mindkét javaslat, tehát a tavalyi évi költségvetésről szóló T/4063. számú beszámoló, amit szintén a költségvetési bizottság terjeszt az Országgyűlés elé, és a jövő évi terv egyszerre szerepel a bizottság napirendjén. Kérem a képviselőket, hogy egyszerre szóljanak a kettőhöz hozzá, az általános vitára való alkalmasság megközelítésében, aztán majd külön-külön szavazunk. Köszönöm szépen.
A hozzászólások következnek... Bocsánat! Ha az ORTT részéről lenne megjegyzés, ez tényleg csak az én figyelmetlenségem, hogy ezt a kérdést nem tettem fel, akkor tessék parancsolni! Mind a két javaslatról szó van. Wéber úr!
Dr. Wéber János szóbeli kiegészítése
DR. WÉBER JÁNOS testületi tag (Országos Rádió és Televízió Testület): Köszönöm szépen. Ha kérdés van, akkor válaszolok rá.
Egészen röviden, egy bővített mondatban: mind a két anyag azt a helyzetet tükrözi, amelyet a bizottságok is, a parlament is, az ORTT is évek óta hurcol, a médiatörvénynek a bevételek túlelosztására vonatkozó szabályait. Ez évben mutattuk be először úgy az egyik változatban a költségvetési javaslatunkat, ahol ezt a túlelosztást a javaslat szerint a központi költségvetés pótolná, ez augusztus 31-i, a mi határidőnkben ez még elméletileg lehetséges volt. A mai költségvetési törvényjavaslatot ismerve az albizottság is és a költségvetési bizottság is elvetette ezt, tehát a korábbi évek metódusa szerint készült a költségvetés.
A 2006-os zárszámadásról annyit, hogy az átlagos évtől való eltérés néhány oka a választási év, ahol a monitoringszolgálat személyi költségei jelentkeztek bizonyos szakfeladatokban. Ennek a növekedése, ami nem egy átlagos évet tükröz, illetve még egy növekmény van, a választási eredmények után kialakult létszámbővülés miatt. Egy új frakció jelent meg a parlamentben, ennek mentén a testület egy taggal bővült, és ennek a folyományai jelennek meg az eltérésben. Összességében 53 millió forinttal maradt a testület belül, illetve ennyi összegű pénzmaradvány keletkezett, amelyet az idei feladatokra fordítanánk a javaslat szerint. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönjük szépen. Most következnek a képviselőtársak. Tessék parancsolni! (Jelentkezésre:) Cser-Palkovics képviselő úr!
DR. CSER-PALKOVICS ANDRÁS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Bizottság! Mind a költségvetés végrehajtásáról, mind a 2008. évi költségvetésről egyszerre szólnék.
Azt is lehetne mondani, gyorsan lezárva a dolgot, hogy a probléma a szokásos, az indokok a szokásosak, valószínűleg a szavazás is szokásos lesz; megoldás viszont mégiscsak egy új médiaszabályozásban kereshető és keresendő is. Hiszen, amikor azt mondom, hogy az indokok szokásosak, a tavalyi évi, és az azt megelőző évek vitája valószínűleg ugyanúgy lefolytatható lenne ezen a bizottsági ülésen, illetve akár a plenáris ülésen, amikor majd ez tárgyalásra kerül, mégpedig arról, hogy elfogadható-e az, hogy a testület az Alap költségvetési sorai között átcsoportosít, és tulajdonképpen azt követően ezt a parlamenttel, egy feles törvénnyel felülírja, lehetővé teszi egy egyébként kétharmados szabályozással szemben. Nem látok olyan új érvet, ami az elmúlt egy évben felmerült volna, ami erre a problémára, vagy kérdésre választ adna. Ezért természetesen felelős maga a médiatörvény, azt gondoljuk, hogy természetesen kormányzati felelősséget is lehet vizsgálni - évekre visszamenőleg, teszem hozzá rögtön -, és valahol az ORTT felelőssége is felmerül, hiszen pénzt vont ki a műsorszolgáltatási díjak csökkentésével, illetve az ominózus két kereskedelmi tévével kapcsolatos döntések sem szolgálták ennek a problémának a megoldását, sőt, még kísérletet sem tettek arra.
A megoldást az új médiaszabályozás jelenthetné. Mondjuk évek óta, mondja mindenki évek óta, és egy évvel ezelőtt is az volt az érv, hogy ezt most itt el kellene fogadni, és majd jövőre már remélhetőleg ez a probléma nem fog előállni. Eltelt az egy év, a probléma pedig ugyanúgy előállt. Reméljük, hogy a következő hónapokban a médiaszabályozás tekintetében előrehaladnak annyira az egyeztetések, tárgyalások, adott esetben a parlamenti munka, hogy ezt a kérdést jogi értelemben tényleg megnyugtatóan rendezni lehet.
Emellett most mégiscsak az a helyzet, hogy szerintünk egy jogsértő állapot legalizálására készülnek azok, akik ezt a végrehajtást, költségvetést ilyen értelemben támogatják.
Ami a 2008. évi költségvetéssel kapcsolatban még felmerül, hogy két változat készült, az ORTT két változatról döntött. A B-változat, ami természetesen plusz költségvetési forrást tett volna szükségessé, mégiscsak kevésbé jogsértő, vagy sokkal inkább jogszerű, mint az A-változat. Tehát én azért szeretném megkérdezni, hogy pontosan miért nem lett kidolgozva a B-változat, és miért nem vagyunk abban a helyzetben, akár a költségvetési bizottság, akár a kulturális és sajtóbizottság, akár pedig maga az Országgyűlés, hogy a két változat között egyébként dönthessen. Mert ha jól értem, nem vagyunk abban a helyzetben, bár az ORTT az A- és a B-változatot a maga részéről elkészítette, elfogadta, benyújtotta, de mégis csak az egyik van olyan kidolgozottsági szinten, hogy arról egyébként érdemben beszélni lehessen. Én nem látom ennek az indokát, sokkal inkább egy nagyon rossz gyakorlatnak a folytatását.
Röviden még néhány, az eddigiekhez képest szerintem kisebb jelentőségű kérdés. A digitális átállás kérdése ugyan fontos, de önmagában erre a problémára nem ad választ. Ami ebben megjelenik a költségvetésben, mint átállási, pályáztatási és egyéb kérdés, azt gondolom, hogy itt maga a digitális törvény szabályoz már sok mindent, tehát ott azért a nyitott kérdések egy része már nem nyitott, ami pedig nyitott, az egyrészt az eseti bizottság, másrészt a pályáztatás folyamán valószínűleg lezárható.
A végrehajtással kapcsolatban lenne két kérdésem. Az egyik, hogy az anyagban szerepel a műsorszolgáltatási díjaknál a Műsorszolgáltatási Alap bevételi oldalán előirányzat, és ahhoz képest - igaz, hogy nem nagy mértékű - elmaradás, és több helyen az van odaírva, hogy inflációs hatás. Ezt valaki kifejtené nekem, hogy ez pontosan mennyiben és hogyan jelent meg ezeknél a kérdéseknél? Még egy olyan kérdés merült fel bennünk vagy bennem, aminek az okát szeretném jogi, pénzügyi értelemben meghallgatni. A céltámogatások tekintetében, szintén a Műsorszolgáltatási Alap kiadási oldalán, szerepel előirányzatként egy összeg, ahhoz képest módosított előirányzatként egy jelentősen módosított előirányzat, és utána a teljesítésben pedig még az eredeti előirányzatot sem elérő teljesítés. Ennek pontosan mi az oka? Ezen belül két tételnél látszik ez a jelentős előirányzat-módosítás. (Tellér Gyula: A 8. oldalon van.) 8. oldalon van egyébként, és azon belül a 2. pontnál: céltámogatások, ott van egy nagyon jelentős előirányzat-módosítás, és aztán ahhoz képest van egy teljesítés, ami még az egyébként sokkal alacsonyabb előirányzatot sem éri el. Ennek mi a pénzügyi, jogi oka, lehetősége, hogy ez így kerülhetett itt megfogalmazásra?
Még egyszer: ezek technikai jellegű kérdések az alapproblémához képest, amivel minden évben szembesül az Országgyűlés, és amit lehet, hogy egyébként egy új médiatörvénnyel lehet megoldani, sőt biztos, de talán azért mégis felmerül kérdésként, hogy az A- és a B-változat közül miért csak az A-változat került kidolgozásra. Miért nem vagyunk abban a helyzetben, hogy egyáltalán érdemben egy szerintem kevésbé jogsértő megoldásról tárgyalhassunk - aztán persze dönthetett volna arról a kormányzati többség, hogy mit támogat és mit nem -, ettől a lehetőségtől miért lett az Országgyűlés és ezen belül a kulturális és sajtóbizottság is megfosztva? Köszönöm.
ELNÖK: Szerintem várjunk még, hátha más is hozzászól, és akkor együtt, az észrevételek és a kérdések ismeretében lehet válaszolni. Jánosi alelnök úr!
DR. JÁNOSI GYÖRGY (MSZP): Teljesen egyetértek Cser-Palkovics András képviselő úrral; az érvek, az indokok, a kifogások, az ellenérvek és valószínűleg a szavazás is nagyjából ugyanaz lesz, mint ahogy eddig megszoktuk, hiszen teljesen jogosan vetődik fel újra és újra ez a kérdés, hogy egy kétharmados médiatörvényt tulajdonképpen átlépünk egy feles törvénnyel akkor, amikor az átcsoportosításra itt lehetőséget adunk.
A szavazás várhatólag ugyanaz lesz, tehát én azt gondolom, hogy mi az általános vitára alkalmasnak tartjuk ezt a törvényt, de nem biztos, hogy módosító indítványok nélkül fogjuk elengedni, két új momentum ugyanis a korábbi évekhez viszonyítva feltétlenül befolyásolja az ORTT költségvetését. Az egyik valóban az, hogy ötpárti tárgyalások folynak, amelyek a médiatörvény újraalapozását és újrafogalmazását célozzák, és természetszerűleg, rögtön elmondom, hogy ez nemcsak a finanszírozás kérdésében próbál majd rendet tenni, hanem valószínűleg egy új típusú médiahatóság felállítását is napirendre fogja tűzni. Lesz tehát egyfajta váltás, egyfajta változás a médiahatóság működésében, és erre azért egy kicsit előre kell majd tekintenünk, gondolkodni kell azon, hogy a zökkenőmentes váltás vagy a zökkenőmentes átalakulás hogyan képzelhető el a költségvetési keretek között, ebben tehát mindenféleképpen valamilyen közös gondolkodást kell majd elindítanunk.
A másik ilyen új momentum: a digitális törvény elfogadása azt is jelentette, hogy például itt az ORTT költségvetésében most megjelenik egy 811 milliós keretösszeg a digitális átállás támogatására, segítésére, ezt azonban megint csak nem lehet függetleníteni az általános nagyköltségvetéstől, hiszen a jelenlegi formájában ott is megjelenik egy 660 milliós tétel a közszolgálati médiumok digitális átállásának támogatására. Az szinte biztos, hogy itt valamilyen összhangot kellene majd teremteni a kétféle forrás között, csak az ORTT - nem bántva senkit -, hadd mondjam, hogy állam az államban, ha elfogadjuk ezt a költségvetést, akkor azt csinál ezzel a 811 millióval, amit akar. Kormányzati, parlamenti oldalról nincs igazán ezzel kapcsolatban befolyásolási vagy beleszólási lehetőség, pedig mégiscsak kellene valami közös gondolkodás és valamiféle munkamegosztás a 600 millió forint és a 811 millió forint valamilyen célirányos, tudatos, tervezett vagy összehangolt felhasználásáról. Ezek azok a dolgok, amiken azt gondolom, hogy gondolkodnunk kell, és valamit valószínűleg tennünk kell, még egyszer mondom, a zökkenőmentes átállás és a különböző, ugyanazt a célt szolgáló, de más helyen lévő források összehangolt felhasználása érdekében. Még egyszer mondom, az általános vitára mi alkalmasnak fogjuk tartani, de azt hiszem, hogy van még közös teendőnk ezzel az ORTT-s költségvetéssel. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Lukács képviselő úr!
DR. LUKÁCS TAMÁS (KDNP): Tényleg felesleges mindig ugyanazt elmondani, de talán - hogy kicsit védjem a költségvetés tervezőit -, ha nagyon őszinték vagyunk, nem lehet tervezni. Az eddig elmondottakkal mindennel egyetértve, bekalkulálva azt is, hogy van egy alkotmánybírósági döntés, tehát elképzelés nincs arra vonatkozóan, hogyha nem jön létre megegyezés, az ORTT hogy és mint fog működni, mondjuk, 2008. február 28. után, alkotmánybírósági döntés következményeként, ilyen feltételrendszer mellett egyáltalán az a kérdés, hogy lehet-e bármit tervezni.
Jánosi György aggályát osztva, én azért nem tartom általános vitára alkalmatlasnak, mert ha bekerült volna olyan biztosíték a Műsorszolgáltatási Alapba, hogy most már a digitális törvény által meghatározott Műsorszolgáltatási Alap tervezete nem átcsoportosítható, tehát az előző évek gyakorlatából legalább ennyit tanultunk volna, hogy nem szabad felhasználás történik, mert nem tudjuk, hogy ez az állapot meddig történik, nem tudni, hogy mikor jön létre az új médiatörvény; ha az első negyedévben létrejönne, akkor rendezné ezt a kérdést, de mi van akkor, ha nem? Mi van akkor, ha az Alkotmánybíróság hatásai nincsenek rendezve? Azt kell mondanom, hogy futunk valami után, de az a kérdés, hogy ilyen biztosítékok nélkül ezt a törvényt szabad-e engedni, azzal nyugtatni magunkat, hogy majd módosító indítványokkal valamit tudunk csinálni. Bocsánatot kérek, ha előre tudom ezt a feltételrendszert, előre ismert a korábbi évek gyakorlatából ez a feltételrendszer, előre ismert a digitális törvény előírása, akkor csak úgy lett volna szabad ezt a törvényt beterjeszteni, hogy arra, amire a törvény előírta, felhasználható is legyen, és erre biztosítékot tartalmaz a törvény. Amíg erre nem tartalmaz biztosítékot, azt gondolom, hogy fordítva ülünk a lóra.
ELNÖK: A jelen lévő negyedik párt képviseletében megszólalva, sok mindennel egyetértve, ami itt elhangzott, egy dologban módosítanom kell az elhangzott véleményeket: máshogy lesz a szavazás, legalábbis ami engem illet, mint előző alkalommal volt.
Itt egy rövid tájékoztató megjegyzést kell tennem. Többször elmondtam itt bizottsági ülésen, hogy szerencsésnek tartom, hogy az ORTT beszámolója két műfajban kerül a parlament elé: a költségvetés, ha tetszik, tényekről szól, a beszámoló is és a tervezés is, és a tartalmi beszámoló külön kerül elénk. Tehát meg lehet azt csinálni, ami más, hasonló típusú beszámolóknál nehezen megoldható, hogy a költségvetés számszaki részét jóváhagyja a bizottság vagy a parlament, miközben súlyos kritikát mond esetleg a tartalmi elemekről.
Ezért én az elmúlt években azt a megoldást választottam, és a frakcióm is ezt a megoldást választotta, hogy az ORTT költségvetés-tervezetét, beszámolóját elfogadta, a tartalmi beszámolót az elmondott okok miatt nem. Ugyanakkor tavaly, a hasonló szituációban elmondtam, hogy én nem tudom a magam részéről elfogadni azt, hogy az ORTT működtetése kormányzati vagy kormánypárti feladat lenne. Bár ezt az előző évben is elmondtam, hogy átérezve természetesen az ügyben a felelősséget, megszavazom a költségvetés tervezetét, de nem érzem a kormánypártokat, vagy a kormányt hunyónak - nevezzük így - abban az ügyben, hogy kényszerhelyzetben vagyunk mindannyian az ORTT-költségvetés elfogadásakor a Műsorszolgáltatási Alapba átnyúló költségvetési elemek miatt. Ez ügyben nem voltam túlságosan sikeres, tehát az ellenzéket nem sikerült meggyőznöm arról, hogy nem kormánypárti feladat.
Nem tudok most mást csinálni, minthogy demonstratív módon jelzem, hogy nem érzem a kormánypártok feladatának azt, hogy biztosítsák az ORTT működését. Az ORTT költségvetését az ellenzék által delegált ORTT-tagok is költik - mármint az itt jelenlévő frakciók által delegált ORTT-tagok is költik -, nem is jelentéktelen mértékben. Én tehát nem szeretnék olyan látszatba keveredni, hogy miközben csak a kormánypártok biztosítják az ORTT pénzügyi működését, aközben az ORTT tevékenységében érdemben, a költségvetés költésében érdemben az ellenzéki pártok által delegált kurátorok is befolyással vannak a döntésekre. Nem tudok erre más megoldást, minthogy azt mondom, hogy ha nem értünk egyet abban, ahogy az ORTT működik, akkor szembesüljünk ezzel.
Azt hozzá kell tennem, hogy semmilyen eddigi demonstrációs szándék ORTT-ügyben nem volt sikeres, abban az értelemben sem - és ez most nem kormánypárti, hanem ellenzéki felelősség -, hogy amikor az ORTT beszámolójáról döntött a parlament, és az SZDSZ-frakció nem szavazta meg a beszámolót, akkor a nagyobbik kormánypárti frakció mindig olyan helyzetben volt az elmúlt években, hogy egyedül is meg tudta szavazni a beszámolót, mert az ellenzék - zárójelbe teszem, csak megjegyzem -, nem tudom, hogy demonstrációs okokból, vagy hanyagságból, de soha nem volt elegendő számmal jelen. Most, itt, a bizottságban is olyan helyzetben vagyunk egyébként - ezt is csak az egyértelműség kedvéért mondom -, hogy ha én tartózkodom, akár a költségvetési tervezet, akár a beszámoló ügyében az elmondott okok miatt, ennek praktikus következménye nincs, mert a bizottság mind a két tervezetet alkalmasnak fogja tartani az általános vitára. Akkor is így szavaznék, ahogy szavazok, ha mások lennének a bizottsági arányok, tehát mindenki itt lenne.
Most az egyéb elemekhez, a digitális átállással kapcsolatos költségvetési problémákhoz nem kívánok hozzászólni, mert ebben nincs érdemi véleménykülönbség, azt gondolom, Jánosi alelnök úr, vagy Cser-Palkovics képviselő úr megszólalása között, és csatlakozom hozzájuk, csak esetleg az aggályokat erőteljesebben fogalmazom meg az ORTT ez évi költekezési szokásainak ismeretében, még erőteljesebben fogalmazom meg, hogy az ORTT-ben digitális átállásra rendelkezésre álló pénzek hogyan is lesznek majd felhasználva.
Egyetlenegy dolgot szeretnék még elmondani. Abban nem értek egyet Cser-Palkovics képviselő úrral, hogy ha a másik verzió került volna elénk, csak az, vagy amellett döntene a többség, akkor az kevésbé lenne törvénysértő. Lukács képviselő úr arcán is látom, hogy már tudja, hogy mit fogok mondani: kicsit törvénysértő, nagyon törvénysértő ügybe talán nem érdemes a bizottságban hosszas vitákba belemenni. Azért mondom, hogy én fordítva látom a helyzetet, mint Cser-Palkovics képviselő úr, mert ha a médiatörvény logikája az, hogy ne kormányzati politikai szándékok pulzálásától váljon függővé a médiarendszer működése, hanem legyen normatív a támogatás, akkor ebből az aspektusból még mindig kevésbé rossz, ha tetszik, hogy az ORTT rendelkezésére álló, normatív alapon rendelkezésére álló pénzeken belül történik átcsoportosítás, még akkor is, ha ez törvénysértő, mintha a kormány, ha tetszik, pillanatnyi politikai ízlése alapján, vagy legalábbis ilyen feltételezéssel összeköthető döntési elképzelései alapján, kívülről mondanák meg, hogy mennyi pénz áll rendelkezésre médiaügyekben, legalábbis az ORTT-n belül. Azonban abban nem nagyon van vita, azt hiszem, a bizottságban, hogy ezt a jelenlegi szisztémát önmagában elfogadhatatlannak látjuk, és mindenki indokoltnak tartja az új médiaszabályozást ezt a területet érintően is.
Tehát még egyszer, összefoglalva: én mind a két tervezetre tartózkodó szavazást fogok produkálni, és erre fogom biztatni a frakciómat is. Az már nem a viszonylag szerény létszámú SZDSZ-frakción múlik, hogy ennek lesz-e következménye.
Ehhez még egy megjegyzést tennék. Ugye, mint a digitális átállási tárgyalás és az ötpárti médiatárgyalás résztvevője tudom, viszonylag sokszor merül fel a tárgyalások során, elsősorban ellenzéki oldalról, hogy milyen technikákat lehet annak érdekében alkalmazni, hogy kényszerhelyzet legyen az újraszabályozás ügyében. Csak úgy - hogy is mondjam - mellékesen jegyzem meg: ha az ORTT-nek nem lenne költségvetése, ha az ORTT költségvetési beszámolója nem lenne elfogadva, akkor egy újabb kényszerítő elem jelenne meg a nyilvánosság előtt az ügyben, hogy az újraszabályozás elengedhetetlen.
Ha jól tudom, illetve azt gondolom, hogy jól tudom, akkor különösebb következménye ezeknek a döntéseknek sem lenne, ugye automatizmussal tovább folyhatna az ORTT finanszírozása. Ha nincs elfogadott költségvetési beszámoló, annak sincs, ha nem tévedek, érdemi következménye szankcióértelemben, vagy valami van, de nem érdemi, de ez nem biztatás, ez csak egy vélemény. Köszönöm szépen.
Minden frakció részéről elhangzott az álláspont. Keller elnök úré a szó.
KELLER LÁSZLÓ, az ORTT költségvetési törvényjavaslatát előkészítő albizottság elnöke: Köszönöm szépen. Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Ezek után túl sok mondanivaló nem lehet, hiszen elnök úr szinte minden kérdést egyúttal meg is válaszolt azzal összefüggésben, hogy a saját véleményét elmondta.
Tavaly is hangsúlyoztam, és most is el kell mondanom, hogy az, hogy ilyen helyzet alakul az ORTT költségvetése kapcsán, az nem a kormányzat felelőssége. Lehet a kormányt sok tekintetben szidni, meg kritizálni, de ez nem kormányzati felelősség. Az Országgyűlés kompetenciájába tartozik az ORTT finanszírozása, és a törvényes működésének a biztosítása.
Cser-Palkovics képviselő úrnak arra a kérdésére, hogy miért nincs itt a B-változat: azért, mert időközben az Országgyűléshez benyújtotta a kormány a költségvetési törvényjavaslatot, amely nem tartalmazza azt az összeget, amit még javaslatként augusztusban megfogalmazhatott az ORTT, nevezetesen az 1,9 milliárd egyszeri költségvetési támogatást. Tehát, ha egyszer nincs bent a költségvetésben, akkor nem lehet ideterjeszteni egy másik költségvetést, aminek része lenne a központi költségvetésből való támogatásjuttatás.
Ami a törvényességet illeti: azt gondolom, nincs arról szó, hogy egyik törvényesebb, mint a másik, egyszerűen - úgy, ahogy azt elnök úr világosan elmondta - a Műsorszolgáltatási Alapnak mind a bevételi, mind a kiadási struktúrája kétharmados törvényben rögzített. Ha ettől eltérünk, akkor az adott esetben egyformán törvénysértő.
Egyébként van egy megoldás, hogy éppen törvényessé tegye az Országgyűlés, ugye egy kicsit élesebben fogalmazok annál, ahogy elnök úr fogalmazott: ha a politikai pártok az ORTT-delegáltakon keresztül egyetértésre tudnak jutni a Műsorszolgáltatási Alap bizonyos kiadásai tekintetében, azok felosztását tekintve kialakul a politikai konszenzus, akkor más sorok, más műsorszolgáltatási sorok vonatkozásában is illene kialakulnia a konszenzusnak.
Az nem megy szerintem, hogy ami kedvező a pártok számára, abban megteremtjük a kétharmados többséget a háttérben, ahol pedig szintén szükséges lenne megteremteni a konszenzust, ott pedig mutogatunk a kormányra és a kormánypártokra. Én azt gondolom tehát, hogy a Műsorszolgáltatási Alap kiadási tétele egységes egész, és a politikai felelősségnek annak kellene lennie, hogy minden sorra igaz legyen az, hogy vagy mindegyik sorra van konszenzus, vagy akkor egyikre se legyen, csak akkor ne menjünk a pénztárhoz - én ezt tudom nagyon markánsan képviselni.
Az inflációs hatással és a céltámogatásokkal kapcsolatban gondolom, hogy majd Wéber úr fog reflektálni a felvetésekre. Én az elnök úrnak azt a megközelítését, hogy ez nem kormánypárti és csak és kizárólag kormánypárti felelősség, hogy legyen az ORTT-nek költségvetése, persze osztom, mert az előbb is pont arra utaltam, hogy ez közös felelősségünk, de azt a helyzetet előidézni, hogy most lehet, hogy az a legjobb, ha nincsen költségvetés, én egy veszélyes iránynak tartom. Ilyen alapon akkor az élet sok területén lehet olyan példát mutatnunk, hogy ha nem akarjuk megoldani a problémát, akkor megengedhetjük magunknak, hogy nem oldjuk meg, ugyanakkor elvárjuk, hogy az iskolának legyen költségvetése, az önkormányzatnak legyen költségvetése, tehát elvárjuk az úgymond törvényes működést, mi meg, amikor a felelősséget fel kellene vállalni, akkor odébb toljuk, hogy ezt majd valaki megoldja helyettünk.
Ezt az álláspontot én nem tudom osztani, és éppen ezért a költségvetést előkészítő bizottság úgy is döntött, hogy függetlenül mindenféle, korábbi években elhangzott megjegyzéstől, amit nyilván most ugyanúgy a költségvetési bizottság megkap, hogy ezt felvállaljuk, mert egy rendezett folyamat mégiscsak jobb, mint az, hogy egy teljesen bizonytalan helyzet kerekedjen ki. Én ennyiben szerettem volna összefoglalni a választ a vitában elhangzottakra.
ELNÖK: Tessék parancsolni az ORTT nevében!
DR. WÉBER JÁNOS (Országos Rádió és Televízió Testület): Szeretném kérni, hogyha kifelejtenék valamit a jegyzetelés során, akkor a képviselő urak ezt jelezzék. Szerintem annyiban azért enyhébb a helyzet, hogy a testület nem törvénysértő módon költi el a költségvetését, hanem a költségvetéséről szóló törvény, amelyet a parlament alkot meg, nincs teljesen összhangban egy másik törvénnyel, az 1996. évi I. törvénnyel; mi azt a törvényt hajtjuk tehát végre a gazdálkodásunk során, amelyet a parlament nekünk meghatároz, mást nem tudunk. Azzal kapcsolatban pedig, hogy a médiatörvény e szakaszai valójában kétharmados többséggel módosíthatóak-e vagy kezelhetőek-e, azt gondolom, hogy ciklustól függetlenül mindegyik kormányoldal már belemotorozott ezekbe a szabályokba, amikor volt feles többsége a politikai irányvonaltól függetlenül, tehát a mindenkori kormányoldal ezen '97 vagy '96 óta apró finomításokat, változtatásokat végzett.
Ennek ellenére azzal egyet kell érteni, hogy ezt generálisan kell az új médiatörvényben megoldani, tehát mi, mint jogalkalmazók, vagy ennek a ma hatályos törvénynek a végrehajtói mást azért nem tehetünk, minthogy az aznap hatályos jogszabályok szerint próbálunk eljárni; ez vezet oda, hogy mi történjen a digitális átállásra megcélzott összeggel. Erről a digitális átállásról szóló törvény rendelkezett, tehát elmondta, hogy az az összeg, amelyet a médiatörvény 131. §-ában szabályoztak, most már nem kábelfejlesztésre, a műsorterjesztés mennyiségi fejlesztésére szolgál, hanem kizárólag digitális átállást szolgál. Hogy egy tervezett jogalkotás elfelejtette-e, hogy úgy mondjam, átcsoportosítani ezt a bevételt máshova - még a digitális átállásról szóló törvény -, tehát hogy ez a tudatos törvényhozásnak egy menete-e, vagy pedig úgy gondolta a törvényhozó, hogy a kábelhálózatok fejlesztése egy nagyon komoly érdemi eredmény, amit az ország elért ebben a szakaszban, tehát a '97 és 2007 közötti állapot nem összehasonlítható. Ott is úgy címkézte ezt meg a törvény, hogy nem használható másra, műsorra, erre, arra, hanem ezt a forrást el kell használni. Lehet, hogy egy picit cinikus, vagy inkább túl naiv megközelítés, hogy azt gondolta a törvényhozó, hogy ez a jelenlegi ORTT lesz a legalkalmasabb arra, hogy a digitális átállásnak ezt a finanszírozását levezényelje. Amíg mást nem mondanak nekünk, ezt mi el is hisszük magunknak legalábbis, de úgy gondolom, hogy a médiatörvénykezésben ezt az átmenetet el lehet varrni. Ma kénytelenek voltunk a ma hatályos jogszabályok szerint benyújtani egy javaslatot, és várni, hogy a 2008-as költségvetésünk elinduljon, amelynek megszakítása szintén egy adott pillanatban egy törvényhozói feladat lehet egy új médiahatóság vagy új médiarendszer felállításával egyidejűleg. Azt gondolom továbbá, hogy a digitális átállásnak bevételei is lesznek, és az kellő alapot tud ehhez nyújtani.
Az egyik részletkérdés az inflációs hatás. Azzal kellett szembesülnünk, hogy az előfizetői díjak tekintetében korábban sem lehetett azt mondani, hogy a költségvetés nagyon nagyvonalúan emelte ezeket a díjakat az inflációval; ez hosszú évtizedes folyamat, hogy elinflálódik a valamikori előfizetői díj, amely azért nagyon komoly összeg volt a metrójeggyel vagy a benzinárral vagy az egyéb díjakkal összehasonlítva, de 2007-ben adott költségvetési helyzetből adódóan elmaradt ennek a kipótlása. Az egyik céltámogatással igen nagy az eltérés, módosítva a tervezet és a valóság között, az eredeti terv és a valóság között nem annyira; ez a műszaki, technikai lebonyolításból adódik.
Ezek a kábelfejlesztések mindig utófinanszírozásúak, tehát meg kell tervezni, amikor a pályázatot kiírjuk, le kell terhelni, és félre kell tenni a pénzt, amikor szerződést kötünk, de már a nyerteseken múlik, hogy elkészülnek-e időben, minden hatósági engedélyt beszereznek-e. Most nem tudtam annyira gyorsan megnézni, de fejből emlékszem: ez egy olyan göngyölítés, hogy az előtte való évben viszont az áthúzódó összeg rendkívül megnövelte a tervezethez képest a kiadást, aminek az előző évi szerződés, illetve pályázat volt az oka vagy a forrása, tehát ez a nagyon látványos különbség ebből adódik. Ebből értelemszerűen következik, hogy 2007-ben egy igen komoly összeg lesz a kiadás, mert a 2006-os elmaradások 2007-től a befejezés, a jelentés és elszámolás után kifizetésre kerültek. Egy komoly pénzösszeg napi befektetéséről kell gondoskodnia az ORTT-nek, és egy komoly ilyen tartalékkal rendelkezik is, tehát a likviditása mindig biztosított volt. Ha nincs költségvetés, akkor, ahogy elnök úr mondta, ez egyik változat szerint a testület a tavalyi költségvetés arányos végrehajtása mentén a napi működését fenn tudja tartani.
Ha a 2006-os zárszámadás elfogadása nem történik meg, annak szerintem azért mások a következményei, tehát az súlyosabb dolog. De még egyszer mondanám: mi a 2006-os költségvetésünket azon törvény alapján végeztük, amelyet a parlament 2005-ben fogadott el, és nem szép, nem elegáns, de a médiatörvénnyel szembe menő átcsoportosítás ott történik meg első rendben. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönjük szépen. Képviselőként én csak egy megjegyzést tennék. Szerintem az a különbség az ORTT- és a - nevezzük így - általános költségvetés között, hogy a most éppen a parlament napirendjén lévő éves költségvetésben nyilvánvalóan egy kormányzati törekvés jelenik meg költségvetési formában, ami logikus, hogy az ellenzék számára tartalmi értelemben, és nemcsak számszaki értelemben nem elfogadható. Tehát iskolaügyben az ellenzék más oktatáspolitikát képvisel, tehát jogosan mondja, hogy nem támogatom a költségvetés iskolapolitikai és egyéb részeit sem. Egy kormánypárti képviselő, és mindenki elvben volt már az, vagy legalábbis ismeri a szituációt, természetesen nem ért egyet az éves költségvetés minden elemével, de abból a logikából kiindulva, és azáltal a logika által motiválva, amit Keller elnök úr itt mondott, mégis megszavazza az egészet, mert kell költségvetés, és tudja, hogy milyen következményei vannak, ha nincs.
Az ORTT annyiban különbözik, hogy az ORTT-ben nem kormányzati vagy kormánypárti médiapolitika valósul meg, hanem konszenzusos, vagy nem konszenzusos, hanem részelemekből összeálló tevékenység, amiben az ellenzék legalább olyan mértékig részesül, mint a kormánypártok. Tehát én - nem akarom azt mondani - tavaly már megfenyegettem az országot és az ellenzéket, hogy az nem logikus, ahogy viselkedik ebben az ügyben, de most mondhatnám kicsit erőteljesebben fogalmazva, hogy nem tartom elfogadhatónak - tavaly is használtam ezt a kifejezést -, ahogy itt demonstrálódik, hogy a kormánypártok felelőssége, hogy egy nem kormánypárti politika, az ORTT-n keresztül a médiapolitika hogyan valósul meg. Ezért érdemi különbséget látok, ha tetszik, a kétfajta szavazás között. Ennyi csak a megjegyzésem a saját álláspontom magyarázataként, a többi nem hiszem, hogy vita kérdése.
Lukács képviselő úr!
DR. LUKÁCS TAMÁS (KDNP): Egy rövid megjegyzés: lehet, hogy majd a jogalkotási vitában tanulságokkal szolgál, hogy minden elvi állásponttal egyetértek, gyakorlatilag mégis úgy néz ki, hogy most azt hallottuk, hogy a B-változat, amit az ORTT-ben konszenzussal terjesztettek elő, azért nem nyert beterjesztést ide, mert a kormány úgy döntött, hogy más költségvetést terjeszt be. Ezt a csapdát kell egy új szabályozásnál elkerülni, mert végül, itt akárhogy beszélgetünk, arról van szó, hogy a kormány döntött, beterjesztett egy költségvetést, és ezáltal kényszerpályára lökte azt, amit egyébként az ORTT javasolt volna, és mi meg sem ismerhetjük azt, hogy mit javasolt volna az ORTT.
ELNÖK: Most felmerül a kérdés, hogy ki reagáljon, mert itt sokaknak van más véleménye, de végül is a fő illetékes ebben az értelemben mégiscsak Keller elnök úr, aki szerintem egyértelműen elmondta, hogy mi az oka annak, hogy így alakult, de tessék, parancsoljon, elnök úr.
KELLER LÁSZLÓ, az ORTT költségvetési törvényjavaslatát előkészítő albizottság elnöke: Csak egy mondat, hogy úgy, ahogy elnök úr is jelezte, ezt a költségvetési bizottság nyújtja be az Országgyűlésnek, nem a kormány döntött így vagy úgy. Eleve az albizottságban, erre utaltam, a központi költségvetésben nem láttuk a fedezetét annak, amit a B-változatban megjelenített az ORTT. De az ORTT nem a kormánynak nyújtotta be az ő B-változatát, hanem az Országgyűlésnek, és ez a mi felelősségünk, és nem a kormányzat felelőssége.
Ilyen szempontból az ORTT még nagyon sok változatot benyújthatott volna egyébként, a döntő az, hogy a költségvetési és pénzügyi bizottság milyen javaslattal fordul az Országgyűlés felé. Ez nem a kormány álláspontját tükrözi, hanem a költségvetési és pénzügyi bizottság javaslata.
ELNÖK: Alexa képviselő úr!
ALEXA GYÖRGY (MSZP): Csak annyi, hogy ezen a logikán, merthogy egyébként persze költségvetési javaslatokat más intézmények és szervezetek is készítenek ilyenkor, ezek vélhetően általában többletigényeket fogalmaznak meg ahhoz képest, amit egyébként mondjuk adott esetben aztán a költségvetés lehetővé tesz. Működhetne úgy a költségvetési vita, hogy ez egy nagy halmazként ott van, és a végén elfogadnánk valamit, ami egyébként nem a kormányzat felelősségével bíró költségvetés, hanem mondjuk egy ilyen megfogalmazott vágyak gyűjteménye, csak aztán ki vállalná azért a felelősséget.
ELNÖK: Tisztelt Bizottság! Szerintem a vita további részét a plenáris ülésen nagy élvezettel lehet lefolytatni. (Derültség. - dr. Lukács Tamás: Éjjel kettőig is! - Alexa György: A nyilvánosság nagy érdeklődése közepette.) Hogy is mondjam, nem untatva a bizottságot, csak jelzem, hogy az ORTT-költségvetés logikája, ahogy azt Keller elnök úr is jelezte, arra épül, hogy a kormányzatnak ebbe közvetlen beleszólása, nagyon extrém eseteket nem számítva, nincs, de a gyakorlat is ez. A partnerek itt az Országgyűlés és az ORTT. (Dr. Cser-Palkovics András: Mégiscsak van kormányzati felelősség!) Kormányzati felelősség abban az értelemben van, hogy legyen szolgáltatás, közszolgáltatás és médiaszolgáltatás Magyarországon, de ezt az elemet nem fenyegeti veszély, tehát kormányzati beavatkozásra nem feltétlenül van szükség.
A kormányzati állásfoglalás elvben abban megmutatkozhat egyfajta értelmezésben, hogy a digitális átállás pénzeit sokféle helyre lehet telepíteni. Kitalálhatott volna a kormány olyan megoldást is, hogy kívülről odaadja az ORTT-nek a költségvetésben szereplő tételt, hogy egy helyen legyen az összes. Én hálás vagyok a kormánynak - ilyet még sosem mondtam talán életemben -, hogy nem ezt a megoldást választotta, mert a személyes nyugtalanságom ebben a pillanatban az, hogy az ORTT rendelkezésére álló pénzt felosztják ötfelé, és azt mondják, hogy mindenki nevezzen meg egy intézményt, amelyiknek a digitális átállását segíteni szeretné, és ezt konszenzussal elfogadják. Márpedig nem biztos, hogy ez az optimális megoldás, de most ebbe ne menjünk bele.
Szavazás következik, ha jól érzékelem, hogy nincs több hozzászólás. (Nincs jelentkező.)
Döntés általános vitára való alkalmasságról
Először, a logikai sorrendnek megfelelően, a költségvetési beszámolóról szavazunk, tehát a T/4063. számú, a költségvetési bizottság által elénk terjesztett javaslatról. Aki a javaslatot általános vitára alkalmasnak tartja, kérem, kézfelemeléssel jelezze! (Szavazás.) 9 igen. Aki nem? (Nincs ilyen.) Aki tartózkodott? (Szavazás.) 9 tartózkodás. Ez 9:9, a bizottság nem tartotta általános vitára alkalmasnak.
Ugyanez a kérdés a jövő évi költségvetési tervvel kapcsolatban. Aki általános vitára alkalmasnak tartja, az kérem, kézfelemeléssel jelezze! (Szavazás.) Ez 9. Aki nem? (Szavazás.) 8 nem. Aki tartózkodott? (Szavazás.) 1. Itt is ugyanaz a végeredmény, a szavazási számok eltérésétől függetlenül, tehát a bizottság nem tartja általános vitára alkalmasnak. (Alexa György: Te tartózkodtál?) Én tartózkodtam. (Alexa György: Ja, úgy már értem.)
Köszönjük szépen, hogy megjelentek. (A napirendi pont tárgyalásához érkezett vendégek elhagyják az üléstermet.)
Előadót kell a bizottságnak állítani, többségi és kisebbségi álláspont van. (Tellér Gyula: Nincs többségi és kisebbségi! - Jelentkezésre:) Cser-Palkovics képviselő úr a kisebbségi álláspont, és Jánosi alelnök úr a többségi. (Többen: Nincs többségi! - Cser-Palkovics András: A többségi az, hogy nem tartotta alkalmasnak.) Akkor is két álláspont jelent meg, ha nem is tartalmi értelemben, de akkor kisebbségi sincs...
DR. JÁNOSI GYÖRGY (MSZP): Javasolom, hogy két kisebbségi vélemény hangozzék el, mert egyik sincs többségben. (Derültség. - Közbeszólás: Vége az ülésnek?)
ELNÖK: Az ülést bezárom. Értelemszerűnek gondoltam, hogyha vége a napirendi pontoknak, akkor vége az ülésnek is.
(Az ülés befejezésének időpontja: 12 óra 01 perc)
|
|
Dr. Pető Iván |
Jegyzőkönyvvezető: Biczó Andrea és Várszegi Krisztina