KSB-2/2008.
(KSB-43/2006-2010.)
Jegyzőkönyv*
az Országgyűlés Kulturális és sajtóbizottságának
2008. március 11-én, kedden, 10 óra 5 perckor
a Képviselői Irodaház V. emelet 569. számú tanácstermében
megtartott üléséről
Tartalomjegyzék
Helyettesítési megbízást adott: *
Elnöki bevezető, a napirend elfogadása *
Az Országos Rádió és Televízió Testület 2007. évi tevékenységéről szóló beszámoló (J/4871. szám) (Általános vita) (Első helyen kijelölt bizottságként) *
Az Országos Rádió és Televízió Testület 2007. évi tevékenységéről szóló határozati javaslat (H/.... szám) (Döntés bizottsági önálló indítvány benyújtásáról) *
Kovács György szóbeli kiegészítése *
A Magyar Köztársaság területén élő nemzeti és etnikai kisebbségek helyzetéről (2005. február - 2007. február) szóló beszámoló (J/4722. szám) (Általános vita) *
Németh Erika szóbeli kiegészítése *
b) Az Országos Rádió és Televízió Testület 2007. évi tevékenységéről szóló határozati javaslat (H/.... szám) (Döntés bizottsági önálló indítvány benyújtásáról)
Elnököl: Dr. Pető Iván (SZDSZ), a bizottság elnöke
Dr. Jánosi György (MSZP), a bizottság alelnöke
Halász János (Fidesz) a bizottság alelnöke
Alexa György (MSZP)
Fedor Vilmos (MSZP)
Halmai Gáborné (MSZP)
Dr. Schiffer János (MSZP)
Dr. Cser-Palkovics András (Fidesz)
Gulyás Dénes (Fidesz)
Tellér Gyula (Fidesz)
Vincze László (Fidesz)
Helyettesítési megbízást adott:
Alföldi Albert (MSZP) Fedor Vilmosnak (MSZP)
Bókay Endre (MSZP) megérkezéséig dr. Schiffer Jánosnak (MSZP)
Lukács Zoltán (MSZP) Halmai Gábornénak
Dr. Vitányi Iván (MSZP) dr. Jánosi Györgynek (MSZP)
Dr. Gyimesi Endre (Fidesz) dr. Cser-Palkovics Andrásnak (Fidesz)
Kiss Attila (Fidesz) Gulyás Dénesnek (Fidesz)
Dr. Lukács Tamás (KDNP) Vincze Lászlónak (Fidesz)
Kovács György elnök (Országos Rádió és Televízió Testület)
Németh Erika főigazgató (Miniszterelnöki Hivatal)
(Az ülés kezdetének időpontja: 10 óra 5 perc)
Elnöki bevezető, a napirend elfogadása
DR. PETŐ IVÁN (SZDSZ), a bizottság elnöke, a továbbiakban ELNÖK: Tisztelt Bizottság! Kedves Megjelentek! A bizottsági ülést elkezdjük.
Képviselőtársak megkapták a javasolt napirendet. A másodikként tárgyalandó ügyben, ha jól látom, a kormány elsőrendű képviselője nincs itt. Fölmerült, hogy esetleg cseréljük meg a két napirendi pontot, mert talán az rövidebb tárgyalást igényelt volna, de akkor maradunk az eredeti sorrendnél, ha a bizottság tagjai elfogadják a javasolt napirendet. Kérdezem, hogy van-e észrevétel a javasolt napirendhez. (Nincs jelentkező.) Ha nincs, akkor kérdezem a bizottság tagjait, ki az, aki elfogadja a javasolt napirendet. Aki igen, az tegye föl a kezét. (Szavazás.) Ránézésre határozatképesek vagyunk, reméljük, még futnak be képviselők, de a bizottság határozatképes.
Üdvözlöm az ORTT képviselőit, elnök urat. (Dr. Schiffer János megérkezik az ülésre.) A képviselők és az érintettek is ismerik az ilyen beszámolók tárgyalási rendjét, úgyhogy ennek megfelelően fel is kérem elnök urat, hogy adjon rövid szóbeli összefoglalót az írásban már kézbe vett beszámolóhoz. Köszönöm szépen.
Kovács György szóbeli kiegészítése
KOVÁCS GYÖRGY elnök (Országos Rádió és Televízió Testület): Köszönöm a szót, elnök úr. Köszöntöm a kulturális és sajtóbizottság tagjait. Ötödik alkalommal van módom itt ülni és az ORTT beszámolóját a bizottság elé tárni. Idén is elkészítettük a tavalyi évről szóló beszámolót, megújult külsővel és a szokásos minőségi tartalommal tárjuk az elmúlt év médiatörténetét a kulturális bizottság elé.
Rendhagyó évet zártunk. Azért mondom, hogy rendhagyó évet zártunk, mert a körülöttünk levő világ, a jogalkotás hogy úgy mondjam meglódult. Az Európai Bizottság elfogadta az audiovizuális médiaszolgáltatásokról szóló irányelvet. A magyarországi jogalkotás is a digitális világ kapcsán elindult, a parlament elfogadta a digitális átállásról szóló törvényt, és az Alkotmánybíróság is kiemelt figyelmet szentelt a médiaügyekkel kapcsolatos előterjesztések tárgyalása tekintetében.
Azt kell hogy mondjam, hogy ezek a jogi környezeti változások alapvetően befolyásolják és megváltoztatják az Országos Rádió és Televízió Testület eddig megszokott tevékenységét. Kiterjed a médiatörvény jogharmonizációs célú módosítása az Rttv. hatályának a módosítására, és értelemszerűen az Európai Gazdasági Térségről szóló megállapodásnak megfelelően a műsorelosztókat érintő vételkörzet-korlátozást megszüntette a jogszabály, és az egyes tulajdonosi követelmények módosítása is a közösségi jog szabályainak megfelelően megtörtént. Bekerült a fogyasztóvédelemmel kapcsolatos ügyek intézésének a módja és ennek a feltételrendszerének a biztosítása is.
A digitális átállásról szóló törvénynél azt kell hogy mondjam - most is és korábban is azt mondtam -, hogy az Országos Rádió és Televízió Testület üdvözli ennek a jogszabálynak a megszületését, még akkor is, ha számos ponton a közigazgatási egyeztetések vagy a korábbi egyeztetések kapcsán jó néhány kifogást és észrevételt fogalmazott meg. Azt gondoljuk, hogy ezek az észrevételek a végleges törvény szövegébe már bizonyos módon beépítésre és elfogadásra kerültek. Szigorodtak bizonyos olyan szabályok, amelyek ellen mi is mindig felléptünk és próbáltunk kifogásokat vagy kritikát emelni.
Érdekes szabályozás is történt a digitális átállásról szóló törvény kapcsán vagy annak keretei között. Egy moratórium került bevezetésre, 2008. december 31-ig a frekvenciák kiosztásának a lehetőségét a jogszabály megállította, tekintettel a digitális átállás bizonyos követelményeire és bizonyos szabadságának a megtartására. Újraszabályozta 2008. január 1-jétől a testület hatósági jogkörét, és azt kell hogy mondjam, hogy a testület által elfogadott változat került kizárólag szó szerint a jogszabályba. Ezzel az Alkotmánybíróság által előállított jogszabályi hiátus és probléma megszűnt, visszakapta a hatósági jogkörét minden tekintetben az Országos Rádió és Televízió Testület, a szankcionálás területén meglévő keveredés megoldódott és egyértelművé vált.
Említettem, hogy megjelent az audiovizuális médiaszolgáltatásokról szóló irányelv. Azt kell hogy mondjam, hogy jó néhány dologban lépett előre a jogalkotás a tavalyi évben, azonban számos olyan dolog van, amiben még előre kell lépni. Az uniós irányelveknek kettő év a hazai jogba való beültetésének a követelménye, tehát két év alatt kell ezt minden tagállamnak a hazai jogrendszerbe beépíteni, tehát van bőven teendő, és meg kell alkotni azt a jogszabályt, ami a most lévő ötpárti tárgyalások alapkövét képezi. Abban bízom tehát, hogy a digitális világ tartalomszabályozásának új rendszeréről folyó tárgyalásokban eredmény lesz, hiszen az infrastruktúra és a tartalomszabályozás kizárólag együttesen biztosíthatja azt az utat és a lehetőséget, hogy egy nagyon korrekt és normális átállás történik meg. (Halász János távozik az ülésről.)
A véleményszabadság helyzetéről a törvény szerint be kell a testületnek számolni. Ilyen a műsorszolgáltatás piaci helyzete, szintén a beszámolás tárgyát kell hogy képezze. Ezekről a beszámoló nagyon pontos, átfogó képet igyekszik nyújtani. A tulajdonosi változások, a tulajdonosi helyzet tekintetében minden olyan műsorszolgáltató, azt kell hogy mondjam, hogy 100 százalékos pontossággal ellenőrzésre kerül és a jelenlegi szabályokkal összevetésre kerül. Ezt is korrektül és pontosan bemutatja a beszámoló. Tehát ezek a lépések rendben, korrektül, a megszokott minőségben bemutatásra kerülnek.
Néhány alkotmánybírósági határozatról is kell szólni, ami időben és térben nagyon jól illeszkedik az egész átállás folyamatához, olyan kérdéseket szabályoz le, amelyeket a most folyó tárgyalások során feltétlenül figyelembe kell venni. Ilyen a külső és belső pluralizmus kérdése, ilyenek ezek a speciális követelmények, amelyeket kimondott az Alkotmánybíróság, hogy nem alkotmányellenes mindkét tulajdonosnak a fenntartása, és erről a NAMS is úgy vélekedik, hogy igen, ezt be kell tartani, be kell helyezni a jogszabályba, azonban a véleménybefolyásoló képesség határaihoz köti ezeknek a fenntartását és beépítését.
A műsorszolgáltatóknak összességében kell a műsorszámok tekintetében a kiegyensúlyozottságot teljesíteni, ez is alkotmánybírósági döntés. Itt is az az érdekes és lényeges kérdés, hogy a műsorszám jellegének megfelelően kell ezeket a kérdéseket megítélni és eldönteni. Azt kell hogy mondjam, hogy ezek a kérdések az Országos Rádió és Televízió Testület, valamint a hazai bíróságok jogalkalmazási lehetőségét és tevékenységét sínre tették, helyre tették ezeket a kérdéseket, és most már vitán felül állnak ezek a korábban számos alkalommal vitatott kérdések.
Panaszbizottság. Megsemmisítette az Alkotmánybíróság a Panaszbizottság úgynevezett egyéb panaszintézményét. Ezzel volt a legtöbb probléma tulajdonképpen, hogy egy látens módon jogot alkot egy testület, és a látens módon jogalkotás mellett a legnagyobb probléma az volt, hogy nem volt semmiféle jogorvoslatra lehetőség. Ezek a panaszbizottsági határozatok bekerültek a közvéleménybe, a műsorszolgáltatók megpróbáltak hozzá igazodni, és számos alkalommal azt kell hogy mondjam, hogy legalábbis vitathatók voltak ezek a döntések. Tehát ennek az alkotmányellenességének a megállapítása az ezzel kapcsolatos problémákat is hatályon kívül helyezte.
A közszolgálati műsorszolgáltatással kapcsolatban. Állami Számvevőszék vizsgálta kiterjedt módon minden intézménynél, nálunk is, a közszolgálati műsorszolgáltatóknál is az ezekkel kapcsolatos vizsgálati szempontokat. Pontosan szeretném idézni, ezért felolvasom. "Tehát hiányos a közszolgálatiság és az abból adódó feladatok, továbbá a feladatokhoz kötött források összehangolt meghatározása, ellentmondásos a kialakított szervezeti struktúra szereplőinek egymás közötti viszonya, rendezetlen a tulajdonosi jogokat gyakorló szervezet és az igazgatóság nélkül működő média-részvénytársaságok együttműködésének számos kérdése." Ez is az a kérdéskör és kérdéscsoport, ami megoldásra vár a tartalmi szolgáltatásról és a közszolgálati szabályozásról szóló törvény megalkotása során. Tehát még egyszer mondom, számos olyan dolog van, ami még előttünk áll és amit tenni kell.
Emberi méltóság, közösségek méltóságának védelme. Az Alkotmánybíróság két határozatában is foglalkozott vele. Ugyanaz a helyzet, megerősítette az ezzel kapcsolatos korábbi, akár úgy mondom, testületi lépéseket és hatásköröket. Kimondta, hogy nemcsak joga, hanem kötelessége is ezeket az intézményvédelmi feladatokat az Országos Rádió és Televízió Testületnek ellátni.
A kiskorúak védelme tekintetében arról számolhatok be, hogy a testület jogalkalmazói gyakorlata nagyon komolyan megállja a helyét, mintegy 90 százalékban nyerjük, sőt 90 százalék felett nyerjük ezeket a bírósági pereket. Szinte minden ilyen típusú határozatunk megtámadásra kerül a bíróságon, és 90 százalékban nyerjük ezeket a pereket. Azt kell hogy mondjam, hogy a növekvő számú bejelentések és vizsgálatok mellett ez a 90 százalék szerintem sikernek értékelhető.
Volt az elmúlt évben egy visszaeső műsorszolgáltató, amely a kiskorúak védelmével kapcsolatban számos esetben a testület részéről elmarasztalásra került. A Sláger Rádióról beszélek, a reggeli műsorsávjáról, ahol lakossági bejelentések, hallgatói bejelentések és az általunk észleltek is egybehangzóan azt fedezték fel, hogy bizony ebben a műsorsávban olyan tartalmú a szolgáltatás, ami leveri a lécet a kiskorúakra vonatkozó szabályozás tekintetében. Elkezdtük ezeket vizsgálni. Néhány szankció nem mozdította ki a műsorszolgáltatót ebből a helyzetből, és akkor elrendeltünk egy általános vizsgálatot. Azt kell hogy mondjam, hogy az általános vizsgálat eredményeként, a műsorszolgáltató vezetőivel való konzultáció eredményeként, a kiszabott kötbérszankciók eredményeként végül is a jogkövető magatartásra tudtuk terelni a szolgáltatót.
Műsorszolgáltatási Alapról engedjék meg, hogy szóljak néhány szót. Az elmúlt évben 2,2 milliárd forint támogatást osztott szét a testület: a periodikusan ismétlődő pályázatok mellett kulturális témájú gyerek- és ifjúsági televíziós műsorszámok készítésére 357 milliót, ismeretterjesztő műsorszámok 113 millió forint, dokumentumfilmek készítése 378 millió forint, színházi előadások televíziós közvetítése 178 millió forint. Itt megállnék egy pillanatra, mert azt gondolom, hogy a testület arra szánta el magát, hogy egy kihalóban, kiveszőfélben lévő műfajt megpróbál a televíziós képernyőkre visszacsempészni azzal, hogy a színházi közvetítések támogatását fölkarolja és célul tűzi ki. Akár a klasszikus színházi közvetítésről beszélek, akár ezek adaptációjáról, azt gondolom, hogy ez egy érdekes kezdeményezés. Ráadásként mind a televíziós szakmában, mind a színházi szakmában óriási sikerrel zajlott ez a pályázat. Fikciós műsorszámok sorozatára 85 milliót, archiválásra 30 milliót és televíziós műsorszámok teletextes helyi feliratozására 17 millió forintot költött az elmúlt évben a testület.
Néhány számot még engedjenek meg a végén. 12876 műsorórát ellenőrzött az elmúlt évben az Országos Rádió és Televízió Testület. Azt kell hogy mondjam, hogy ez soknak hangzik, de az összes műsorórához képest ez az 1 százalékot sem éri el, tulajdonképpen viszonylag kevés. Azonban azt kell hogy mondjam, hogy a tendenciák bemutatására, a tendenciák fölfedésére, a kirívó jogsértések megakadályozására alkalmat és lehetőséget nyújt ez a közel 13000 műsoróra. Ebből a műsorórából 8240 esetben merült föl a jogsértés lehetősége. Mondok egy elkeserítő számot. Amikor ezt a műsorórát 8 százalékkal megemeltük, a 8 százalék emelt műsorórából jogsértések vélelme 70 százalékos esetben merült föl. Ez elég elkeserítő, hogy a 8 százalékból további 70 százalékos esetben szóba kerül, hogy megsértette a médiaszabályokat bármelyik műsorszolgáltató. 2855 határozat született, és 713 szankcionáló határozat született, ami bírság vagy kötbér tartalmát tekintve az elmúlt évben 600 millió forintot jelentett. 236 panasz érkezett a Panaszbizottsághoz, 22 frekvenciapályázatban hirdettünk nyertest, és a bejelentés alapján működő műsorszolgáltatók száma 45-tel nőtt a tavalyi évben.
Köszönöm szépen. Nagyjából ezzel szerettem volna kiegészíteni.
ELNÖK: Köszönjük szépen. Mielőtt a képviselőtársaknak szót adnék, csak az egyértelműség kedvéért, bár a képviselők nyilván tudják, formálisan két külön ügyről tárgyalunk, az egyik az ORTT beszámolója, ennek elfogadása, a másik pedig egy határozati javaslat, amelyet a bizottságnak kell benyújtani a parlament számára. Az előző évek tapasztalata alapján tulajdonképpen három lehetősége van a bizottságnak. Általános vitára alkalmasnak tartja a beszámolót és elfogadja a beszámolót vagy elfogadásra javasolja; ennek megfelelő határozati javaslatot készítünk. A másik lehetőség, hogy általános vitára alkalmasnak tartja a beszámolót, de nem fogadja el a beszámolót, és a harmadik, hogy általános vitára nem tartja alkalmasnak a beszámolót és nem fogadja el. Negyedik variációt nem érdemes elmondani, mert az nem valószínű és nem reális, hogy általános vitára nem tartja alkalmasnak, de elfogadja a beszámolót.
Ezt csak azért bocsátottam előre, hogy később is egyértelmű legyen, hogy milyen lehetőségek vannak. Arra kérném a frakciókat, hogy miközben kifejtik a véleményüket, kérdéseket tesznek föl ez ügyben, akkor ennek megfelelően is nyilatkozzanak, hogy melyik változat felel meg az álláspontjuknak.
Tellér képviselő úr jelentkezett elsőnek.
TELLÉR GYULA (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Elnök Úr és Kovács Elnök Úr! Igyekeztem becsülettel végigrágni magamat ezen a vaskos köteten, és azt konstatáltam, hogy a korábbi évekhez hasonlóan igényes és igen-igen információgazdag beszámolót tartunk a kezünkben. Ha csak a legfontosabb témákat sorolom föl, a médiajog alakulásáról szóló beszámoló, a médiatartalmak problémái, a hírműsorok alakulása, a Magyar Távirati Iroda működésének bizonyos szempontú elemzése, az imént külön említett Panaszbizottsággal kapcsolatos kérdések. Majdnem azt mondom, hogy élveztem, ha a téma ezt megengedte volna, azokat az esetleírásokat, amelyek a beszámolóban részint mint panaszügyek, részint pedig mint peres ügyek szerepelnek. Bepillantást engednek ezek az esettanulmányok abba, hogy milyen hihetetlenül bonyolult jogi helyzet veszi körül egy-egy panasznak vagy egy-egy pernek a lefolyását, és hogy mennyire nem egyszerű az ORTT helyzete, mert szinte minden intézkedését perelik és megpróbálják visszaverni. Szó van a beszámolóban a pornográfia és az erőszak bemutatásának a helyzetéről, és ahogy hallottuk, a tulajdoni kérdésekről, a finanszírozás kérdéséről, a Műsorszolgáltatási Alap működéséről, és nagy örömmel láttam ugyancsak, hogy egy jeles kronológiát is kapunk a 2007-es esztendő médiaeseményeiről. Még egyszer mondom, mindezek a szokott magas színvonalát jegyzik az ORTT beszámolóinak.
Az is igaz azonban, és ezt se hallgathatom el, hogy bizonyos pontokon részben a médiák figyelése közben szerzett tapasztalataim alapján, részben olyan dolgok alapján, amelyek úgy gondolom, hogy hiányoznak ebből a beszámolóból, ezt a szép általános képet árnyalni szeretném kevésbé vigasztaló és kevésbé előnyös mozzanatokkal. Úgy gondolom ugyanis, hogy azokból a mozzanatokból, amelyeket most majd fel fogok sorolni röviden, egy olyan magatartás rajzolódik ki, egy rejtett magatartás, olyan értelemben rejtett, hogy magában a dokumentumban expressis verbis nincs benne, nincs megnevezve ez a magatartás, olyan magatartás bontakozik ki, amely az ORTT tevékenységével kapcsolatban a beszámoló eddig említett mozzanataiból kirajzolódó képet némileg megkérdőjelezi.
Kezdem mindjárt azzal, amit elnök úr a panaszeljárásról mondott. Csakugyan a panaszeljárás és főleg ez a bizonyos egyéb kategória, egyéb panaszok kategóriája egy sok problémát felvető, nem teljesen egyértelmű szabályozáson alapult vagy alapszik. Az is igaz azonban, hogy a hatályos médiatörvény szelleme megköveteli vagy igényli, hogy a médiarendszer legfontosabb szereplőinek a magatartása, illetve a jogai és lehetőségei a törvényben kapjanak valamilyen módon megjelenítést és szabályozást. Ez a bizonyos egyéb kategória szerintem ebből a szempontból az egyik legfontosabb kategóriája volt - mondhatjuk így - a hatályos médiatörvénynek, hiszen a nem kimondottan hírműsorokkal kapcsolatos megjegyzései a média fogyasztóinak - nem szívesen használom ezt a szót, mert ez túlságosan a piaci viszonyokra helyezi a hangsúlyt -, a média élvezőinek vagy elviselőinek ez adta meg a lehetőséget arra, hogy folyamatosan nemcsak hírműsorügyekben vagy nemcsak a tárgyi jellegű, tény jellegű műsorokkal kapcsolatban véleményt nyilvánítson. Ehhez képest túlságosan hamarinak tartom azt, ahogyan a panaszbizottságok, illetve az ORTT ez ellen az intézmény ellen elkezdett hadakozni, ahogyan a panaszbizottságok ügyrendjét saját maga megváltoztatta és ezt a fajta panasz kategóriát igyekezett kiküszöbölni, és már bocsánatot kérek, de egy kicsit nehezményezem azt a megjelölést, ami a beszámoló 132., 130. oldalán olvasható, hogy itt tulajdonképpen néptribunkodásról lett volna szó ezeknek a panaszoknak a benyújtásakor.
Azt gondolom, hogy bár az Alkotmánybíróság végül is ezt az intézmény felszámolta, megsemmisítette, erre az intézményre nagy szükség volt, és a megítélésem szerint az ORTT akkor járt volna el helyesebben, megértem, hogy meg akart tőle szabadulni, de akkor járt volna el helyesebben, ha megpróbálta volna tisztázni ennek az intézménynek a működési lehetőségeit, precizírozni az eljárási szabályokat, a tartalmi vonatkozásokat. Ugyanis ezt mint a saját mondókám kommentárjaként jegyzem meg, szerintem a műsoráramnak, a műsorfluxusnak a tényműsorokra vonatkozó részhalmazát hihetetlen sok szabály nagyon minuciózusan rendezi és szabályozza a kiegyensúlyozottság, a tárgyszerűség, a frissesség, satöbbi, satöbbi követelményei alapján. A többi műsort, most az angol kifejezést használom, mert jobb magyar kifejezést nem ismerem, tehát ez, amiről most beszélek, ez az úgynevezett non fiction része a műsorfluxusnak. A fiction részére a műsorfluxusnak tulajdonképpen ilyen minuciózusan kidolgozott szabályok nincsenek, és ezért volt ehelyett ez a bizonyos panaszintézmény.
Egy második megjegyzésem a pornográfiával kapcsolatos. A beszámoló nagyon sok érdekes információt és fontos információt közöl a pornográfiáról, de egy dologról nem beszél, arról, ami pedig itt a bizottság előtt nyilvánvalóvá vált, hogy a büntető törvénykönyv pornográfia-meghatározása és az ORTT által a saját használatra létrehozott pornográfiadefiníció igen fontos különbséget mutat, méghozzá olyan különbséget, amely engedékenyebb a televízióműsorokkal kapcsolatban. Csak emlékeztetek rá, hogy az ORTT pornográfia-meghatározásában az pornográf kép vagy bemutatás, amikor a genitáliák is látszanak. Nem akarom ezt a dolgot túlságosan részletezni, de eléggé nyilvánvaló, hogy pornográfia az is, amikor olyan jeleneteket mutatnak, amelyekben esetleg a genitáliák nem látszanak, de minden más igen. Az, hogy így van megszorítva a pornográfia fogalom, egyértelműen a pornográf jellegű tartalmak közlésében érdekelt kereskedelmi televíziók malmára hajtja a vizet.
Hasonló problémát látok a gyermekműsorok besorolási szabályainak a megsértésében. Nem abban, mert amit itt az elnök úr elmondott a vizsgálatokról és a besorolásokkal kapcsolatos intézkedésekről, azt elfogadhatónak tartom, csak az az érdekes, hogy nem nagyon van eredménye vagy nem nagyon volt eredménye ezeknek az ORTT-s beavatkozásoknak. Mindmáig, napig elözönlik a képernyőket olyan műsorok, amelyek alacsonyabb kategóriába vannak sorolva, mint ahová valók, és amelyek ennek következtében azt a bizonyos kritériumot, hogy a gyermeki személyiségfejlődésre ártalmas műsoroktól meg kell kímélni a gyerekeket, folyamatosan áthágják. Hiába ismétlődő és ismétlődő és ismétlődő szabályszegések ezek, valamilyen okból kifolyólag az ORTT az igazán nagy visszavágást legalább egyszer vagy kétszer demonstratív szándékkal megtakarította.
Emlékszem rá, elnök úrral cseréltünk már eszmét arról a problémáról, hogy mi az, hogy ismétlődő meg súlyos szerződésszegés vagy törvényszegés. Akkor is azt mondtam, és most is elmondom, ha az ORTT úgy érezte, hogy egy igazán kemény visszavágásra a törvény nem ad lehetőséget, akkor bizony az ORTT dolga lett volna a törvény ezen pontjának a tökéletesítését javasolni az Országgyűlésnek. Ez nemcsak lehetősége, hanem kötelessége is az ORTT-nek, ha az ORTT beszámolójáról szóló hatályos szabályokat elolvassuk, akkor ebben expressis verbis benne van, hogy ilyen kötelezettség terheli az ORTT-t.
Ami a gyermekműsorokat illeti, engedjék meg, hogy egy pillanatra felolvassak a kiskorúak védelmére vonatkozó szabályozó két bekezdést vagy két paragrafust, majd meglátják, hogy miért akarom ezt mondani. Tehát a kiskorúak védelmében az van, hogy egyes kategóriába kell sorolni ilyen és ilyen műsorszámokat, azt a műsorszámot, amely alkalmas a kiskorúak fizikai, szellemi vagy erkölcsi fejlődésének kedvezőtlen befolyásolására, különösen azáltal - itt a "különösen" szót most nagyon hangsúlyozom -, hogy a meghatározó eleme az erőszak, illetve a szexualitás, satöbbi, satöbbi. Ez a "különösen" szó azt jelenti, hogy az erkölcsi ártalom vizsgálata semmiképp se korlátozódhat az erőszakra és a szexualitásra, mert a különösen mögött ott vannak még más, a gyermeki személyiségfejlődésre erkölcsileg ártalmas egyéb tartalmak. Ugyanez a helyzet a következő paragrafussal, azt a műsorszámot hogy kell kategorizálni, amely alkalmas a kiskorúak fizikai, szellemi vagy erkölcsi fejlődésének súlyosan kedvezőtlen befolyásolására. Itt most megint az a különössel kezdődő passzus ott van.
Tisztelettel megkérdezem, hogy vajon a nyegleségnek a például bemutatása a televízióban, a dologtalan életmód például bemutatása a televízióban, a bűnözőkkel készített szenzációriportok és kvázi sztárriportok, amelyek mintegy piedesztára emelik azt a valakit, akiről a sajtóban olvashatjuk, hogy ilyen meg olyan súlyos ítéleteket kapott. Vajon a lopás kijelentése úgy a televízióban, ahogyan ezt láthattuk, hallhattuk egy műsorban? Vagy a másik ember iránti tiszteletlenségnek vagy erőszakosságnak a bemutatása? Például a másik ember intim szféráiba, érzelmi és egyéb intim szféráiba való belekotorászás, folytonos belekotorászás, amin egyébként a kereskedelmi televíziók egész műsorfolyamai alapulnak, vajon ez nem ártalmas-e a kiskorúak erkölcsi fejlődésére? Én azt mondom, hogy igen. Nagymértékben hiányolom ezeknek a problémáknak a vizsgálatát az ORTT tevékenységéből és a beszámolójából.
Egyébként ami még a gyermekműsorokat illeti, volt alkalmam letölteni egy igen kiváló tanulmányát a Műsorszolgáltatási Alapnak, az a címe, hogy a TV2 és az RTL Klub gyermeksávjának célvizsgálata. Igen elszomorító az a kép, amely ebből a tanulmányból kibontakozik. Ha jól nézem, két évvel ezelőtt készült ez a tanulmány. Nem látom, hogy ennek milyen következményei lettek arra a két televízióra, milyen súlyos következményei lettek arra a két televízióra, amelyről szó van. Az a gyanúm igen sokszor, hogy az ORTT harcol ugyan bizonyos határoknak a megvédése érdekében, de azzal a műsorszolgáltatói magatartással, amely ezeket a büntetéseket kvázi egy normális költségtényezőként kezeli és beleszámítja a saját gazdálkodásába, ezzel a magatartással úgy látom, hogy az ORTT nem tudott mit kezdeni, hogy itt az erőszak és a pornográfia egyébként is hogyan önti el a televíziókat. Nem tudom, hogy az ORTT fölvetette-e ezt, hogy mit tehetne, vagy ez az intézmény mit tehetne ez ellen, és próbált-e ellene tenni valamit.
További problémám, ezt is nem most említem meg először, de mindenféleképpen meg kell említeni, hogy az ORTT feladatai között ott van - kiírtam magamnak, mert fejből nem bírom megjegyezni - a rádió és televízió törvény, tehát a hatályos törvény 41. § (1) bekezdés i) pontjában foglalt feladat, amely azt mondja, hogy az ORTT-nek folyamatosan ellenőriznie kell a műsorszolgáltatási szerződésben foglaltak teljesülését. Miután a műsorszolgáltatási szerződéseket, legalábbis kettőt, az RTL-ét és a TV2-ét van szerencsém ismerni, és van szerencsém úgy tudni, hogy a mellékletei ezeknek a szerződéseknek pontosan ugyanolyan kötelező részei a szerződésnek, mint a szerződés fő szövege, ennek következtében vártam, hogy az ORTT beszámolójában, nemcsak ebben, hanem a korábbi beszámolókban is említés történik arról, hogy az RTL és a TV2 által a műsorszolgáltatási szerződés, bocsánat, már a pályázatban és aztán a műsorszolgáltatási szerződés megkötésekor tett ígéretek teljesüléséről valamit hallunk. Nota bene, nekem az a tapasztalatom elolvasván ezeket, a 2.1. mellékletek tartalmazzák ezeket az ígéreteket, azt látom, hogy se az RTL, se a TV2 ezeket az ígéreteket nem tartja be, amelyek a csatorna általános képére, jellegére, a fő irányultságára vonatkoznak, és nem is ellenőrzik, vagy ha történik ilyen ellenőrzés, akkor elnézést kérek, de ezeknek nem látom nyomát a beszámolóban.
Ugyanitt van még egy probléma. A költségvetésről ugyan most nem tárgyalunk, de mégis az ORTT politikájával kapcsolatba hozható vagy az ORTT-nek ezen bizonyos rejtett magatartásával kapcsolatba hozható az a sajátos helyzet, hogy az ORTT változatlan feltételekkel meghosszabbította a kereskedelmi műsorszolgáltatók szerződését, főleg a két nagyét. Ez azt jelenti, hogy tavaly is meg idén is ugyanannyit fizetnek a nagy kereskedelmi televíziók, ezzel szemben a reklámbevételeik pedig eléggé erőteljesen emelkednek, vagyis itt tulajdonképpen az ORTT lemondott egy jelentős jövedelemmennyiségről, jelentős jövedelemforrásról. Ugyanakkor évről évre azt látjuk, hogy az ORTT költségvetésében benne van az az engedély, hogy a Műsorszolgáltatási Alapból csoportosítson át a saját finanszírozására, a saját költségeire. Ha ezt a két rendszert összeillesztem egymáshoz, akkor tulajdonképpen az történik, hogy a Műsorszolgáltatási Alapba bekerülő mondjuk állami forrásból elvonok magamnak, és az ennek megfelelő összeget meg otthagyom a kereskedelmi televízióknál. Ez voltaképpen állami jövedelem átcsoportosítása a kereskedelmi televíziók javára.
Ugyanígy fölemlíthetnénk a koncentráció problémáját. Igaz, hogy most hivatkozhat arra az ORTT, hogy készül az új médiaszabályozás, és ez az új médiaszabályozás a médiakoncentráció kérdését új alapokra helyezi, a pusztán tulajdoni szabályozás mellett egyéb jellegű szabályozások is megjelennek, satöbbi. Csakhogy a koncentráció problémája nem idei vagy nem tavalyi probléma, hanem négy évvel, öt évvel, hat évvel, nem tudom, hány évvel ezelőtti probléma is. Eddig a problémának azt az oldalát, hogy a kereskedelmi televíziók tulajdonképpen annyira egyöntetű médiaüzenetet küldenek a nézőnek, hallgatónak, hogy voltaképpen hiába két vagy három vagy öt tulajdonosnak a tulajdonában vannak, úgy működnek, mintha egyetlen egy nagy tartalom-kibocsátó volna az egész. Ez tulajdonképpen egyfajta koncentrációs jelenség vagy koncentrációs folyamat. Azt az örvendetes megállapítást tehetem, hogy az egyik pontján a beszámolónak, amit most nem tudok hirtelen előkapni, ezt elismeri, hogy csakugyan így van ez a helyzet, de ha elismeri, korábban kellett volna tennie, hiszen az ORTT feladatai között a véleménymonopóliumok kialakulásának a megakadályozása, illetve ezeknek a lebontása kezdettől fogva szerepel.
Nem akarom túl hosszúra nyújtani a megjegyzéseimet, de még lehetne beszélni a hírműsorok kiegyensúlyozottságának a problémájáról, itt különösen a 106. oldalon lévő 21. táblázat nagyon elgondolkodtató, vagy érdekes mondjuk például az MTI-elemzés. Itt mégis kénytelen vagyok egy tartalmi megjegyzést tenni. Az MTI-elemzésben voltaképpen azt csinálja az ORTT vagy az, aki az elemzést végezte, hogy az MTI által kibocsátott híreket mint adottságot veszi, és ezeket a híreket csoportosítja, megnézi, hogy mennyit használnak föl belőle, milyen típusú híreket használnak föl belőle, és így tovább, és így tovább. De azt, ami szerintem a legfontosabb, hogy az MTI vajon azt a valóságterületet, amelyet hírekké fogalmaz, hogy mennyire jellemző módon jeleníti meg, és hogy vajon azok az elemi hírek, amelyeket megfogalmaz, torzítják-e vagy valamilyen eszmei, ideologisztikus átalakításon végigviszik-e ezeket a híreket vagy sem, ezzel nem foglalkozik. Én meg azt állítom vakmerően, hogy az MTI híreinek egy része ideologisztikusan feszített hír, tehát nem egyszerűen hír, hanem már bele van fogalmazva egy vélemény, egy kommentár pusztán a szóhasználaton keresztül.
Most hirtelen egy olyan példa jut eszembe, amibe legutóbb ütköztem bele, hogy a római pápa kijelentette, hogy a tudomány nem oldja meg az emberiség reménységének a problémáját. Ez egy vallásfilozófiai kérdés vagy egy általános történetfilozófiai kérdés. José Ortegáig, Gassettől kezdve nem tudom én kicsodáig az elmúlt száz év szerzői között olvastam többször ugyanerről a tételről. Hogy interpretálta ezt az MTI két hírben, milyen címmel? A pápa tudományellenességeként. Ez tipikusan az a dolog, amit vizsgálni kellene vagy vizsgálni kellett volna, hogy az MTI belefogalmazza-e a saját véleményét is valamilyen módon a hírekbe vagy pedig ettől tartózkodik. Szerintem az esetek egy részében nem tartózkodik.
Elnézést kérek, nem akarom még a saját jegyzeteimet se kimeríteni, nem is beszélve a tisztelt jelenlévőkről. A következőkben foglalom össze a dolgot. Úgy gondolom, hogy ezekben a jelenségekben, amiket megfogalmaztam, egy koherens magatartás tárul föl, tehát a panaszeljárás egyéb kategóriáinak a hamari kiiktatásában, az engedékeny pornográfia-meghatározásban, a gyermekműsorokkal kapcsolatos visszavágások nem elégséges erejében, egyáltalán a televíziók tartalmaiban, az erőszak és a szexualitás egyoldalú eluralkodásában, a televíziós műsorszolgáltatási szerződésekben foglaltak teljesülésének a nem ellenőrzésében, a törvényalkotási javaslatok elmaradásában, a rejtett pénzátcsoportosításban, a koncentráció problémájával való nem foglalkozásban egy olyan magatartást látok, amely a kereskedelmi televíziók számára kedvező megoldásokat választ ki minden egyes ponton. Nem elsősorban a nézőket és a magyar társadalmat képviseli ezekben a dolgokban, hanem valamilyen okból kifolyólag a nagyhatalmú kereskedelmi televíziók nyomásának enged.
Boldog lettem volna, és talán el se mondom ezt az egészet, ha maga az ORTT tudatosítja saját magában ezt a problémát, nem most hangzik el először, úgyhogy megtehette volna, és talán megpróbálja elmondani, hogy miért volt kénytelen ezt meg azt meg amazt a lépést lépni, hogy egy ilyen összkép alakuljon ki belőle. Ilyen mozzanata a beszámolónak nincs. Ezért a következőket szeretném mondani. Ezek a jellegzetességei az ORTT működésének kivétel nélkül mind a médiaközönség hátrányára és a kereskedelmi televíziók előnyére szolgáltak. Az ORTT a törvény szellemét képviselő offenzív magatartás helyett a törvény szűken értelmezett betűjét képviselő defenzív magatartást tanúsított. Ennek következtében a beszámolót a gazdag információtartalom - amivel kezdtem az eszmefuttatásomat -, a jó szerkezet, a világos stílus, még egyszer mondom, a gazdag információtartalom alapján általános vitára alkalmasnak tartom. A kereskedelmi televízióknak kedvező rejtett magatartáselemek miatt viszont elfogadásra nem javaslom. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönjük szépen. Kérdezem, hogy más hozzászóló van-e. (Halmai Gáborné jelentkezik.) Halmai Zsuzsa!
HALMAI GÁBORNÉ (MSZP): Köszönöm szépen. Az évek során most tényleg többedik alkalommal hallgattuk meg az ORTT beszámolóját, és mindig megvannak azok a tipikus körök, amelyekről beszélni szoktunk, a szabályozás hiátusai, azon belül a szabályozás keretén belül, hogy az ORTT milyen lehetőségekkel él, ahogy azt képviselőtársam is mondta. Én egyetlen egy dologra szeretnék rákérdezni, ez pedig a direkt támogatáspolitika, amelyhez összegek is járulnak. Azt gondolom, hogy ez valamiféle pozitív befolyásolás lehetősége arra, hogy nem tiltunk dolgokat, hanem támogatni próbálunk olyan ügyeket, amelyek elősegíthetik azt, hogy olyan műsorszámok szülessenek, kerüljenek képernyőre, amelyek általában közízlést, közszolgálatiságot és másfajta kulturális célokat szolgálhatnak.
Nagyon érdekes volt megnézni a Műsorszolgáltatási Alap egymás utáni évekbeli támogatását. Mondjuk a korábbi években a szépirodalmi művek támogatása, a kulturális történelmi témájú művek, gyermek- és ifjúsági tárgyú irodalmi művek, irodalmi művek adaptációja és a kábeltelevíziós hálózatok korszerűsítése volt a kiemelt cél. A mostaniban, amit a beszámolóban látunk, kulturális témájú, gyermek- és ifjúsági műsorszámok, ismeretterjesztő műsorok, dokumentumfilmek, színházi előadások, közszolgálati műsorszámok archiválása és a teletextes feliratozás voltak ezek a kiemelt célok.
Az is érdekes, hogy kétféle támogatás van, az egyik ezek a bizonyos speciális célok, amelyeket kiírnak, a másik pedig az egyedi támogatások összege. Van olyan év, mint az idei, ha jól számoltam, hogy gyakorlatilag majdnem fele a kiírt összegeknek az, ami egyedi támogatások formájában kerül ki. A kérdésem arra irányul, hogy mennyiben befolyásolja az egész éves beszámolóra való felkészülés, ezeknek a tipikus problémáknak a kiderülése és az előző évben a támogatásra került műsorszámok elemzése azt, hogy mondjuk a következő évben mik ezek a speciális célok. Ez az egyik kérdésem.
A másik pedig az, hogy az idei évben az egyedi támogatások között találtam ilyet, hogy regionális médiaközpontok stúdiófejlesztése például, vagy kistérségi kisközösségi televíziók szemléje. Mennyiben volt tudatos ez a tendencia? Nagyon határozottan gondolom azt, hogy a kereskedelmi televíziózás és általában a közszolgálati televíziózás mellett hosszútávon fel kell hogy értékelődjön a helyi televíziózás és a regionális műsorkészítés is, elsősorban azért, mert ez az, ami az emberek helyi ügyeit érinti, mutatja meg az ottani értékeket, és ezekhez kapcsolódik, és talán egy picit annyiban tudja befolyásolni általában a kulturáltságot, a közízlést, annak az arányát, hogy mi a fontos, a botrány, az erőszak vagy pedig meg lehet mutatni azokat az értékeket, amelyek helyben vannak, és azok ugyanannyira értékesek és érdekesek lehetnek. Magyarul egy hosszú távú szemléletváltásnak ez egy első, második, harmadik lépcsője lenne.
Lehet, hogy kicsit bonyolult volt a fogalmazás, de tulajdonképpen arra szerettem volna rákérdezni, hogy menyire tudatos ez a tervezés, és hogy az idei évben ez ügyben milyen elképzelések, tervek vannak. Köszönöm.
ELNÖK: Cser-Palkovics képviselő úr!
DR. CSER-PALKOVICS ANDRÁS (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Bizottság! Tisztelt Elnök Úr! A beszámolónak azt a részét, ami egy átfogó képet ad a médiahelyzetről Magyarországon, én is köszönöm, szerintem ez jól használható mindenkinek, aki akár ebben a bizottságban, akár máshol ezekkel az ügyekkel foglalkozni kíván vagy foglalkozik. Jól áttekinthető és nagyon sok információt tartalmaz, ami azt gondolom, hogy hasznosítható.
Itt több minden elhangzott már. Én egy olyan szempontra hívnám föl a figyelmet, ami szerintem lehet, hogy az ORTT-nek kevésbé fontos, bár remélem, hogy ez nem így van, de az biztos, hogy a parlamenti frakcióknak fontos, hiszen a médiaszabályozásról az ötpárti egyeztetések zajlanak. Ezért egy olyan szempontot vennék figyelembe ennek a beszámolónak a tárgyalásakor is, és kérném ebben az ORTT együttműködését is, hogy hol lehetnek azok a pontok, amelyek az ilyenkor, a beszámolóból fakadó következtetések levonásakor esetleg egy új médiaszabályozás tekintetében fontosak lehetnek. Tehát hol van arról szó, hogy például a szankciók tekintetében vannak szankciók, de talán azt nem mindig használja ki az ORTT, vagy hol van arról szó, hogy egyáltalán nincs is megfelelő szankció ebben a pillanatban a hatályos médiaszabályozásban, és célszerű lenne ezen gondolkodni, persze az Unió adta keretek között, hogy hol lehet ezt egy új médiaszabályozásban kicsit erőteljesebbé vagy hatékonyabb módszerektől vezérelve talán több eredményt elérni, mint amit tud. Tehát hol lehet arról beszélni, hogy az ORTT adott esetben nem használ ki minden lehetőséget, ami rendelkezésre áll, és hol van arról szó, hogy többet használna ki, ha rendelkezésére állna? Azaz egy új médiaszabályozásban hol van lehetőség ezeknek a szigorításoknak keretek között természetesen, de a bevezetésére? Ez ugyanis nagy segítséget jelentene azon politikai szereplők számára, akár politikusok, akár szakértők, akik ezeken az ötpárti egyeztetéseken részt vesznek.
Ennek a szellemében hoznék egy-két példát, ahol nekem hiányérzetem van a beszámolót olvasva. Azt kérném, hogy ne a hiányérzetről beszéljünk, hanem arról, hogy hol érzi az ORTT ebben adott esetben a saját feladatát, felelősségét, és hol érzi azt, hogy esetleg a jogalkotóknak lenne felelőssége az új szabályozás megteremtése esetén.
Az első kérdés mindjárt a kiegyensúlyozatlanság kérdése, ami egy örök visszatérő téma, illetve annak a kérdése, hogy mit tesz ez ellen az ORTT, egyáltalán milyen eszközök állnak a rendelkezésre, és azokat mennyiben veszi vagy mennyiben alkalmazza. Elsősorban a közszolgálati szolgáltatóknál jelentkező kiegyensúlyozottság vagy kiegyensúlyozatlanság tekintetében kérdezem azt. Itt a számok ugyanis azt mutatják, hogy ha akár még elfogadnánk ezt az egyharmad-kétharmad arányt, akkor is sajnos a közszolgálat sok esetben még ehhez képest is túlterjeszkedik.
Nagyon fontos és komoly kérdés, azt gondoljuk, a Nap-kelte ügye, amellyel kapcsolatban a legtöbb bejelentés érkezik a tudomásunk szerint, illetve ezt is sok helyen olvashatjuk. Nem látjuk, hogy itt valódi vizsgálatok folynának az ORTT részéről, arról nem is beszélve, hogy utána ezek valódi szankciókká pedig a legkevésbé szoktak megérni. Gondoljunk csak az összeférhetetlen műsorvezetőkkel kapcsolatos kérdésekre, amelyek most szűntek meg vagy szűnnek meg. Gyakorlatilag nem láttuk, hogy az ORTT ezek ellen fellépett volna.
Beszélt elnök úr a Sláger Rádió reggeli műsorának a tapasztalatairól, illetve problémáiról. Nem hiszem, hogy ebben az oldalak egyébként vitatkoznának egymással, hiszen ezeken az egyeztetéseken, amelyek zajlanak, ez általában mondjuk egy negatív példaként és a jövőben elkerülendő példaként szokott felmerülni. Itt utalt elnök úr arra, hogy miért álltak le ezek a vizsgálatok, illetve hogy esetleg egy pozitív elmozdulás a műsorszolgáltató részéről előállt. Ezt nem tapasztalom, ezért visszakérdeznék, hogy ez a vizsgálat pontosan miért is állt le, ha jól emlékszem, valamikor augusztus folyamán. Azóta visszaigazolják-e az elnök úr korábbi állítását, miszerint a műsorszolgáltató változtatott a korábbi nem túl jogkövető magatartásán, visszaigazolják-e ezeket adatok, tények ezt a megállapítást?
A másik, ami nagyon fontos kérdés szerintem, hogy a kereskedelmi televíziók esetében szerintem mindenki tapasztalja azt a gyakorlatot bizony gyermekműsorok környékén, amikor arra egyébként a lehetőséget ad a médiajogszabály, a reklámokban olyan tartalmakat is műsorelőzetes formájában reklámoz egyébként a két kereskedelmi televízió, ami bizony nagyon erőszakos jeleneteket vagy kiskorúak védelmét egyáltalán figyelembe nem vevő jeleneteket mutat, azaz olyan műsorok előzeteseit adják olyan műsorsávokban, amikor egyébként kiskorúak is nézhetik a televíziót, amelyek egészen biztos nem a kiskorúaknak valók. Természetesen ebben a szülőknek is van felelőssége és teendője, de azt gondolom, hogy van a médiaszabályozásnak és van az ORTT-nek is feladata. Ebben milyen lépések történtek, illetve milyen hatékonysággal? Megmondom őszintén, hogy nem látom túl hatékonynak, mert még egyszer, azt gondolom, hogy ez is politikai pártállástól teljesen függetlenül lehet egy tapasztalat, hogy sajnos ezek az erőszakos tartalmak megjelennek olyan műsorelőzetesek formájában olyan időszakokban, napszakokban is, amikor egészen biztos, hogy nem lenne ott a helye.
Az is látható, hogy növekszik azon műsorórák száma, amikor jogsértést talál az ORTT. Ez minek köszönhető? Alaposabb vizsgálatnak, vagy éppen a jelenleg is rendelkezésre álló szankciók nem kellő körültekintéssel vagy keménységgel, határozottsággal történő használatának? Megint abból a szempontból kérdezem, hogy az új médiaszabályozásnál mit lehet ezekből a tapasztalatokból tanulni.
Ami kimaradt a beszámolóból, én egy, a gyermekműsorok vizsgálatára vonatkozó elemzést tennék föl kérdésként. Mást is lehetne, és biztos, hogy lesznek olyan képviselőtársaim, akik ezt még föl fogják vetni. A gyermekműsorok vizsgálatánál, ha jól emlékszem, az ORTT 2006-ban vagy 2007-ben végzett egy elég alapos vizsgálatot, amelyet egyébként mindenkinek a figyelmébe ajánlok, mert egy nagyon jó elemzés és érdemes átolvasni, de a komoly megállapítások ellenére nem tudok arról, hogy az ORTT szankciókat alkalmazott volna elsősorban a két kereskedelmi csatorna hétvégi gyermekműsoraira vonatkozó megállapításokkal kapcsolatban. Kérdezném, hogy történt-e szankció, ha igen, akkor pontosan mi. Egészen biztos, hogy csak az én figyelmemet kerülte el, tehát azért kérnék erre egy visszautalást. Ezt a területet tartom egy nagyon fontos területnek, és ebben is egyébként az öt párt, az öt frakció a médiaegyeztetések során mint kiskorúak védelme és ennek a fontossága, egyetértett, ezért itt megint inkább a tapasztalatokra és az ajánlásokra lennék kíváncsi.
Ha még elő fog kerülni egy-két kérdés, akkor lehet, hogy újra szót kérek, de egyelőre ennyit szerettem volna. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Jánosi alelnök úr!
DR. JÁNOSI GYÖRGY (MSZP): Tisztelt Bizottság! Tisztelt Elnök Úr! Valóban így van, ötödik alkalommal beszélgetünk az ORTT beszámolójáról. Egyetértek ellenzéki képviselőtársaimmal a tekintetben, hogy ismét egy rendkívül színvonalas, átfogó, ugyanakkor konkrét problémákra is reflektáló, sokoldalú beszámolót kapott a bizottság alapul véve.
Ötödik éve beszélgetünk erről, és ötödik éve hangoznak el szinte ugyanazok a rituális mondatok. Ellenzéki oldalról általában az, hogy mi történt a két kereskedelmi csatorna koncessziós szerződésének meghosszabbítása során, minduntalan felvetődik az a probléma, hogy évről évre feles költségvetési törvénnyel felülírunk kétharmados médiaszabályozást a finanszírozás területén, szinte ugyanúgy vetődik fel minden évben az a probléma is, amit Tellér képviselő úr feszegetett, hogy a pornográfia területén nincs egészen összhangban a Btk. és a médiaszabályozás jelenlegi törvényi háttere. Szóval ezek újra és újra előjönnek. Úgyhogy engedtessék meg nekem, hogy erről az oldalról is elmondjak egy-két rituális mondatot, visszatérően az öt évre visszatekintve is.
Egy új elem nyilvánvalóan megjelent itt ennek a beszámolónak a környékén a beszámolási időszakra vonatkozóan, mégpedig az, hogy az Alkotmánybíróság sorra jelölte meg azokat a problémákat, amelyek nem is annyira az ORTT működésével kapcsolatos problémák, hanem inkább az ORTT működését megalapozó médiaszabályozással kapcsolatos problémák. Ezek világossá teszik, hogy nagyon sok tekintetben az Országgyűlés nem tolhatja át a felelősséget a testület működésére, hanem nagyon sok tekintetben bizony magára kell vállalni ezt a felelősséget. Mire gondolok? Arra, hogy annak idején, amikor megszületett a rádiózásról, televíziózásról szóló törvény, akkor az egy rítus volt az ötpárti tárgyalásokon akkor, hogy amiben nem tudott megállapodni az öt párt, azt áttolta feladatként a majdan létrejövő Országos Rádió és Televízió Testületre, hogy oldja meg a maga eszközeivel, a maga keretei között ezeket a problémákat. Itt van az első probléma, amire most az Alkotmánybíróság elég világosan, egyértelműen rámutatott, hogy egy látens jogalkotásra kényszerítette a törvény az Országos Rádió és Televízió Testületet, és ez bizony sok tekintetben, sok kérdésben kifogásolható.
Mint ahogy az Országgyűlés felelősségi körébe tartozik a finanszírozás elégtelensége is a médiatörvény szabályai szerint. Mivel a korábbi időszakban esély sem volt arra, hogy módosítsuk a médiatörvényt, ezért valóban évről évre egy feles törvénnyel mindig felülírtuk a médiatörvény finanszírozási szabályokra vonatkozó részét, de hát ez megint csak nagyjából az Országgyűlés felelőssége. Nagyon sok olyan probléma van még egyébként, ami visszavezethető erre a felelősségi körre.
Ugyanakkor sok kérdésben egyetértek az ellenzéki képviselőtársaimmal, amikor arról beszélnek, hogy ebben a lyukas mozgástérben vagy nagyon sok csapdahelyzetet jelentő hiányos mozgástérben sem használta ki azért mindig a meglévő eszközeit az Országos Rádió és Televízió Testület. Tényleg egyetértek Tellér képviselő úrral, hogy az MTI hírelemzésében bizony, hogy mondjam, előjönnek azok az anomáliák, amelyekről ő beszélt, vagy amit Cser-Palkovics képviselő úr mondott a gyermekműsorok kérdésében, amit bizony lehet, hogy kicsit komolyabban, erőteljesebben lehetett vagy kellett volna szabályozni. De hát nem mindig vannak meg ehhez az eszközei az Országos Rádió és Televízió Testületnek.
Még egyszer egy utolsó gondolat erejéig hadd utaljak, hogy nagyon sok kérdésben a mi felelősségünket nem tolhatjuk át az Országos Rádió és Televízió Testületre. Éppen ezért komoly feladat az, hogy most egy új médiaszabályozási rendszer kidolgozásánál tanulságként vegyük alapul azokat a problémákat, amelyek itt az asztalra kerültek, azokat a problémákat, amelyekre nagyon élesen és világosan hívja fel maga a beszámoló is a figyelmet. De mindezzel együtt a felelősség áthárítása elleni tiltakozás jegyében általános vitára alkalmasnak tartom ezt a beszámolót, annak elfogadását javaslom, és az elfogást támogató országgyűlési határozati javaslat mellett teszem le a voksom. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönjük szépen. Akkor önmagamnak adnám meg a szót, nem mint elnöknek, hanem mint egy párt képviselőjének. Részben ismételve, amit kollégáim elmondtak, annyiban rövidíteni szeretném a mondanivalómat, hogy nem ismétlem meg az előző években elmondottakat, hiszen nagyon sok mindenben újra el kellene mondani, amit az előző években elmondtam. Ez nem jelenti azt, hogy azoknak nincs igazuk, akik elmondják esetleg újra meg újra minden évben az előző évben fölvetett problémákat, hiszen annak is van funkciója, hogy hangsúlyozzuk, hogy a problémák megoldatlanok maradnak.
Tehát nem ismételve mondjuk az egy évvel ezelőtti beszámolónál elmondottakat, szeretném azért kiemelni, és ez nem az ORTT vagy a beszámoló fogyatékossága, hogy érdemes ilyenkor újra meg újra hangsúlyozni, hogy az ORTT rövidítés alatti intézmény egy sajátos intézmény. A beszámoló egy államigazgatási jellegű apparátus beszámolója és egy politikai delegáltakból álló testület beszámolója egyszerre. Ha a terjedelmét nézzük a beszámolónak, akkor a terjedelem nem jelentéktelen részben igazgatási jellegű tevékenységről szóló beszámoló, illetve bizonyos tényeknek a regisztrálása, igen színvonalasan, ezt minden évben elmondjuk. A beszámoló jellegéből adódik, hogy nem különül el a politikai delegáltak tevékenységének, illetve döntésének következménye mindig automatikusan az igazgatási jellegű tevékenységet végzők munkájának leírásától.
Kollégáimhoz hasonlóan hangsúlyozni szeretném, hogy mint az előző években is, ez a beszámoló is ugyanolyan színvonalas, talán még sok minden más is benne szerepel, ami az előző években nem, de ugyanolyan színvonalas, mint a korábbi években, és ahogy már máskor is mondtam, kézikönyvként is nagyon jól használható a magyar médiaviszonyok elemzéséhez. Tehát az elmondottak alapján a színvonala és sokoldalúsága miatt általános vitára a beszámolót mindenképpen alkalmasnak tartom.
Ugyanakkor az apparátus, tehát az államigazgatási jellegű tevékenységét és magának a testületnek a tevékenységét elkülönítve nem tudom elfogadni, mint az előző években sem, magát a beszámolót tehát támogatni nem tudom. A kifogásaim ugyanazok alapjában véve, mint az előző években voltak. Vannak olyan döntések, korábban született döntések, amelyeknek következménye továbbhúzódó, ezeket most nem ismételném meg, előző években elmondtam. Csak szeretném kiemelni, hogy nem tudom elfogadni továbbra sem az ORTT mint testület gyakorlatát a frekvenciaosztással kapcsolatban, amelyet nem átlátható szempontúnak érzek továbbra sem, hanem politikai elkötelezettség által nagyon sok esetben determináltnak, politikai alkuk és nem elfogadható politikai alkuk vagy más típusú alkuk következményének.
Nem tudom elfogadni a Műsorszolgáltatási Alap működésének a rendjét sem. Ha jól emlékszem a számokra, az arányok kicsit mások, mint amit Zsuzsa korábban mondott, de egészében véve nem jelentéktelen része - ezt korábbi évben is említettem - a Műsorszolgáltatási Alapból fölosztott pénzeknek, amit egyedi döntésekre fordítanak, és az egyedi döntések, ezt már más fórumon is szóvá tettem, egyre nagyobb hányada politikai értelemben determinált.
Hogy ne szépítsem a dolgot, a mostani beszámoló olvasásakor nem nehéz a tényszerű beszámolóból azt a következtetést levonni, hogy egyszerűen az ORTT politikai pártok által delegált tagjai egymás között fölosztottak bizonyos összegeket, és az általuk preferált, politikailag szimpatikusnak tekintett műsorszolgáltatóknak juttattak pénzeket esetleg olyan célokra, amelyek egyébként beleillenek látszólag az ORTT által képviselt médiapolitikai szempontokba. Az egyedi pénzfelosztás keretének közel fele négy meghatározott intézményhez került. A beszámolóból ez kiolvasható elég egyértelműen.
Hogy is mondjam, lehetne olyan elemeket említeni, amelyekre talán nem tér ki túlságosan erőteljesen a beszámoló. Én például ilyen elemnek gondolom azt, amivel az új médiaszabályozás kapcsán az ötpárti tárgyalásokon sokszor szembe kellett néznünk mint ténnyel, hogy szemben az eredeti médiatörvény szándékával, pártokhoz vagy politikai törekvésekhez igen-igen közel álló műsorszolgáltatók nagyon meghatározó szerepet játszanak akár a rádiózásban, akár a televíziózásban is. Ezzel kapcsolatban értékelő megjegyzések megjelenhetnének. Ez nem akar feltétlen kritika lenni, de ez tény, és részben meghatározza ma a magyar médiaviszonyokat, holott ezt eredetileg egyetlen parlamenti párt sem tartotta kívánatosnak. De igazán problematikusnak azt látom, hogy politikai értelemben, pártokhoz, politikai mozgalmakhoz vagy csoportosulásokhoz, oldalakhoz közel álló műsorszolgáltatók jelentős közpénzeket kapnak, ami semmivel nem indokolható, akkor, amikor a köz-műsorszolgáltatók esetleg alapvető gondokkal küszködnek vagy bizonyos tevékenységnek nem jut anyagi erő. Nem hiszem, hogy a jogalkotónak szándékában állt az, hogy politikai pártokhoz vagy csoportosulásokhoz tartozó műsorszolgáltatók közpénzekből legyenek fejleszthetőek.
Tehát ha a tartalmi elemeket nézem, ami még egyszer mondom, elválasztható a beszámoló egészének színvonalától és igényességétől, sőt éppen a beszámolóból olvashatók ki bizonyos tartalmi elemek, akkor megismétlem, amit mondtam, a beszámolót általános vitára alkalmasnak tartom, de a tartalmi kérdések ismeretében az ORTT tevékenységét - értem ez alatt a testület tevékenységét - egészében nem tartom elfogadhatónak. Ezért ugyanúgy fogok szavazni, illetve a frakcióm úgy fog szavazni, ahogy az előző években.
Nem szeretném részletesen elmondani mindazt, amit itt mások elmondtak, hogy annyiban is sajátos helyzet van, és ez talán ilyen direkt módon nem fogalmazódott meg, de azért a sorok között ott volt, hogy a parlamenti pártok az ötpárti tárgyalások során az ORTT eddigi működésének következményeit szeretnék vagy legalábbis szándékuk, hogy jogalkotásnál figyelembe vegyék. Bizony a tárgyalások során mások is meglehetősen kritikusak az ORTT eddigi tevékenységével kapcsolatban. Még egyszer mondom, nem szeretném, ha amikor ORTT rövidítést említek, akkor itt egybemosódna az ORTT mint igazgatási intézmény tevékenysége az ORTT mint politikai delegáltakból álló testület tevékenységével, mert a kettő számomra egyértelműen elkülönül. Köszönöm szépen.
Kérdezem, hogy van-e más jelentkező. (Nincs jelentkező.) Nem látok. Akkor elnök úrnak adnám meg a szót a reflexióra.
KOVÁCS GYÖRGY elnök (Országos Rádió és Televízió Testület): Köszönöm a szót. Megpróbálok végigmenni az elhangzottakon és bizonyos válaszokat mondani azokra a kérdésekre, amelyek felmerültek.
Felmerült a panaszügyek kapcsán, hogy az egyéb ügyek eltűnése komoly hiátussal jár és problémákat okoz, mert egy olyan szegmens tűnik el, a közvélemény számára nyitott szegmens, ami nagyon fontos és érdekes, és nemcsak a kiegyensúlyozottságról szól, hanem egyéb más műsorszolgáltatói tevékenységre is lehet mondani véleményt vagy képet alkotni. Azt kell hogy mondjam, hogy téved képviselő úr, amikor azt mondja, hogy eltűnik. Nem tűnik el, hanem állampolgári bejelentések keretében minden ilyen ügy a testület asztalára kerül. Tehát elkészült ennek következtében az az intézkedési terv, ami ezt rendezi, és bizony odakerül számtalan esetben. Utaltam is például a Sláger Rádió esetében, hogy nagyon sok állampolgári bejelentés érkezett a Sláger Rádió kiskorúakat sértő működése kapcsán, és ez is indikálta a testületet a tekintetben, hogy indítsa el azt az átfogó, minden napra kiterjedő rendszeres vizsgálatát. Tehát ez nem tűnt el a rendszerben, ez a lehetőség adott, csak másféle csatornára terelődött.
Pornográfia. A műsorelosztó az elmúlt évben döntött ennek kapcsán, és a következő felhívást fogalmazta meg a kábelszolgáltatók részére: tegyék meg a szükséges technikai és biztonsági intézkedéseket, hogy ezek a csatornák csak külön aktivitással legyenek hozzáférhetőek. Tehát föl van sorolva sok más lépés, amire azt gondolom, hogy előremutató megoldásnak tűnik a jelenlegi rendszerrel szemben, és nyilvánvaló, ennek van egy átfutási ideje. A digitalizáció ezt a megoldást nagyban segítené, és lehetővé tenné, hogy ezek a kábelszolgáltatók ezeket a műsoraikat oly módon tegyék közzé, ahogy a kibocsátó állam joghatósága előírja. Az a baj, hogy például Hollandiában előírják ugyanezeket a feltételeket, elindul a műsorszám, és amikor Magyarországra ér, akkor már csak a kábelszolgáltató megveszi a kártyát, beteszi, korlátlanul elosztja mondjuk a harmadik csomagban, és amikor a lakossághoz odaér ez a műsor, már ezek a feltételek nem kerülnek biztosításra. Ezek a legnagyobb problémák, hogy egy ponton megáll a rendszer, ott föladják ezekkel a feltételekkel, és Magyarország nem ezekkel a feltételekkel veszi át, a magyar műsorelosztó nem ezekkel a feltételekkel veszi át.
A gyermekműsorok besorolása és annak környékén lévő olyan előzetesek, amelyek sértik az ebben a műsorsában levő megjelenés lehetőségét. Azt kell hogy mondjam, hogy minden ilyen esetben - és ezt szó szerint kell érteni, minden ilyen esetben - az ORTT fellép, ugyanis az AGB vizsgálati adatai alapján nézzük, hogy melyik műsorszám besorolása, megjelenése mikor történik és ugyanennek a műsorszámnak az előzetese mikor fut le. Tehát az a törvényi feltétel, hogy a műsorszám és az előzetes mind a kettő osztja egymás sorsát, tehát ugyanakkor lehet az előzetest is lejátszani, mint amikor a műsorszámot, ugyanabban a műsorsávban, ez minden esetben vizsgálat tárgyát képezi, és minden ilyen eset lebukik és szankcionáljuk. Csökken ezeknek a száma, meg kell hogy mondjam. Van, de csökken a számuk.
Jogszabály-módosítást kellett volna kezdeményezni az Országos Rádió és Televízió Testületnek, mert van is ilyen kötelezettsége vagy ilyen lehetősége, hogy ilyeneket tegyen. Letettünk az asztalra egy kodifikált szöveget indokolással. Azt gondolom, annak nagyon-nagyon erős és jellemző vonása, hogy ez a szankciórendszer - és ezt Cser-Palkovics Andrásnak is szeretném mondani - nem tölti be ma a funkcióját, nem elég hatékony, nem alkalmas eszköz arra, hogy elrettentő legyen, hogy preventív legyen, hogy megelőző legyen, hanem tényleg úgy van, hogy a műsorszolgáltató tudomásul veszi, beépíti a költségei közé, számol vele, és a hatékonysága szinte nagyon alacsony.
Azt gondolom, hogy ebben a törvénytervezetben, amelyet mi letettünk az asztalra, olyan szankciórendszert gondoltunk, ami alkalmas, hatékony és eredményes eszköz lenne ennek a megoldására. Minden bizonnyal olyan kell, amelynek preventív tartalma is van, tehát elrettenti azt a szolgáltatót, aki gondolkozik azon, hogy megtegye vagy ne tegye, mert a megéri/nem éri kérdése merül föl. Megéri-e egy korai műsorsávban leadni egy erőszakos, egy pornográf vagy egy indokolatlan szexualitást tartalmazó műsorszámot? Persze megéri, vonzó, nézik, reklámtartalma mellette többet ér, sokkal nagyobb nézettséget ér el. Ezeket olyan szankciórendszerrel, amit letettünk az asztalra, nagyon határozottan állítom, hogy preventív módon meg lehetne előzni, sokkal jobban, mint a jelenlegi.
Van még egy. Ezeknek az ügyeknek a 99 százaléka bíróságon landol. Ha ezek a bírósági eljárások a jelenleginél valamelyest gyorsabb megoldásra jutnának, akkor még a műsorszolgáltató, még az a szerkesztő, még az a vezető, aki ott van, szembesülne azzal, hogy itt baj van, és a következő esetben meggondolná, hogy tesz-e ilyet. De sokszor már nincs ott az a szerkesztő, nem az a vezető, homályba és légüres térbe kerülnek ezek a szankciók, hiszen évek múlva érvényesülnek és érik el a jogerőt. Tehát egészen biztos, ezt a két dolgot mindenféleképpen az új jogszabályalkotás kapcsán megfontolandónak ajánlanám a jogalkotó számára.
Felvetődött az a "különösen" szó kapcsán, hogy vannak olyan műsorszámok, amelyek nemcsak az erőszak és nemcsak az indokolatlan szexualitás, hanem más romboló minták, a drog, az alkohol, a családi élet, satöbbi, tudnánk sorolni még tovább, hogy vannak olyan műsorszámok, amelyek a "különösen" fogalmába e kettő kiemelten kívül bőven beletartoznak. Számos alkalommal lépünk föl ez ellen. Csak egy konkrét példát hadd mondjak. Múlt héten szerdán elindult a TV2-n a Jakupcsek által vezetett műsorszám este valamikor későn, ami egyszerűen az emberi méltóságot sértő, a magánéletet oly mélyen kutató kérdéseket tesz föl, ami mindenesetre vizsgálatra érdemes. Csütörtök reggel a kollegáimmal megírtuk azt az előterjesztést, amelyet holnap fog tárgyalni, tehát szerdán fog tárgyalni a testület, hogy bizony ez is a különösön túlmenő, túlnyúló olyan típusú műsorszám, amelyet érdemes vizsgálat alá venni. Számos ilyen van. A tavalyi évben is számos ilyen volt.
A hatékonysága, a föllépés ellene. Két megoldás van. Az egyik műsorszolgáltatóval semmilyen módon nem lehet aláíratni a 2002-es médiatörvény módosítása kapcsán szükségessé váló szerződésmódosításokat. Itt arra gondolok, hogy azokat a kötbérszankciókat be lehessen emelni, amivel valamilyen módon, anyagi módon is föl lehet lépni az egyes jelenségekkel szemben. A másik műsorszolgáltató aláírta. Itt a TV2-től és az RTL-ről beszélek, az TV2-vel létrejött, az RTL-lel évek óta szándékosan nem. Ez egy polgári jogi aktus, akkor lehet szerződni, ha mindkét félnek egybehangzó az akarata. Itt nincs egybehangzó akarat, nem veszi át, tehát velük szemben csak a felfüggesztés mint lehetőség áll szemben. Számos esetben felfüggesztést, számos esetben kötbérszankciót róttunk ki ilyen, a különösen túlmutató témakörök esetében is.
Szerződésben foglaltak teljesítése. A TV2-vel félévente van egy beszámoló, ami a szerződés teljesítéséről szól, és az RTL-lel évente van egy beszámoló. A beszámolóban ezeknek a szerződésben rögzített vállalásoknak az ellenőrzése megtörténik. Volt olyan év, amikor 300-300 millió forint kötbérrel díjaztuk a szerződésben foglaltak be nem tartását. Volt olyan év, ahol kevesebbel, de volt olyan év, amikor több százmillió forinttal. Más kérdés, hogy a szerződés suta megfogalmazása következtében ezt a szankciórendszert az RTL-lel szemben nem sikerült érvényesíteni. Tehát van, azt jelzem, hogy nagyon komolyan és létező a szerződésben foglaltak teljesítése, évközben is ettől eltérően is, tehát nemcsak a féléves vagy az éves fordulók esetében.
Médiakoncentráció, jogszabály-módosítás. Ugyanaz a felvetésem vagy a válaszom, hogy letettünk. A jelenlegi szabályok nyilvánvalóan a közelgő digitális világban alkalmazhatatlanok, és látható, hogy a mai világban sem csont nélküli az alkalmazásuk. Tehát letettünk mi egy olyan médiakoncentrációval szembemenő szabályozást vagy azt karbantartó, kordában tartó szabályozást, amelyet szintén megfontolásra ajánlok az új jogszabály körül bábáskodók számára.
Azt, hogy a két kereskedelmi televíziót előnyben részesíti, rejtett módon enged a nyomásnak az Országos Rádió és Televízió Testület, azért szeretném elég nyomatékosan visszautasítani. Nincs kivétel sem a nagy kereskedelmi rádiók, sem a nagy kereskedelmi televíziók kapcsán sem. Azt szeretném alátámasztani akár a több százmilliós bírságokkal is vagy kötbérek kapcsán, hogy a velük szemben való fellépéseknél, ha megnézzük, a legnagyobb kötbérkirovás velük szemben történik. Tehát semmiféle nyomásgyakorlásnak nem engedünk még látens módon sem.
Támogatáspolitika tervezése, egyedi esetben a regionális médiaközpontok és a kisközösségi televíziók, szemle és egyéb támogatások. Azt kell hogy mondjam, hogy a támogatáspolitika kapcsán mindig komoly megfontolás tárgya, hogy évről évre a rendelkezésre álló pénzeknél a kötelező kűrökön kívül - a kisközösségiek, a nonprofitok, a kábelesek és egyéb ilyen, a törvényben előírt támogatás, ami meg van címkézve, hogy csak erre, kell fordítani pénzeket -, az azon túlmenően meglévő pénzek tematikus pályázatok kiírása esetén igen, nagyon komoly megfontolások vannak, hogy mik azok a célok, amelyeket a testület megpróbál a rendelkezésre álló viszonylag kevés pénzből megvalósítani. Látható, hogy évek óta a közszolgálatnak azokat a szegmenseit próbálja a testület támogatni - utaltam és kiemeltem például a színházi közvetítéseket, a gyerekműsorokat, a dokumentumfilmeket -, amelyekből a legnagyobb hiány van, és azt látjuk, hogy a televíziók nem képesek e nélkül a támogatás nélkül valamilyen módon önmaguktól ezeket a problémákat megoldani. Tehát hiánypótló szerepet próbálunk betölteni.
Az egyedi támogatások kapcsán itt többször fölmerült, hogy az mennyire politikai jellegű vagy a politikával valamilyen módon rokonságot mutató döntések sorozatából áll. Azt kell hogy mondjam, hogy a testület, ki kell mondani, a politika által létrehozott, a politikusok, politikai elit, a parlamentben frakcióval rendelkezők jelölnek és választja őket a parlament. Látható módon az oldalak egyike-másika nyilvánvalóan megszavazza a másik jelöltjét, tehát nincs távol a politikától. Az a dolog, hogy függetlenné válik, amikor megválasztják, és csak a törvénynek van alárendelve, senki ne gondolja, hogy ettől ez, ami a törvénybe bele van írva, valóban így fog történni. Egy baloldali, egy jobboldali, egy ilyen-amolyan politikai erő által odadelegált vagy jelölt és a parlament által választott személy nem fogja az ideológiát fogasra akasztani, mielőtt belép a testületi tárgyalóterembe. Sokszínű, bizony sokféle ideológiát képviselő személyekből áll, és gyárilag bele van kódolva a törvény szabálya és a megalkotás a létrehozás szabályai szerint, hogy bizony ebben a politika ott megjelenik. Nyilvánvalóan ezek a személyek az őket jelölőkkel még kapcsolatot is tartva próbálnak működni, számos példája és jelen van ennek, ezt nem lehet titkolni, ez a rendszer így működik.
Az, hogy ebben még van olyan, hogy két bizonyos politikai körök gondolatvilágához közel álló műsorszolgáltató kapott egyedi támogatásokból pénzt, azt jelzem, hogy ez a két politikai gondolkodásmódhoz közel álló műsorszolgáltató a parlamentben is előnyben részesült, nevezetesen a digitális átállásról szóló törvény effektív kimondja, hogy a négy éve működő hír- és közéleti tartalmat sugározó televízió az első multiplexben - két kereskedelmi televízióról beszélek, ne felejtse el senki - előnyben részesül. Ezek után azt, hogy ez a két televízió a digitális átállás kapcsán ehhez az előnyhöz, hogy teljesíteni tudja a feladatát, forrásokat kap az Országos Rádió és Televízió Testülettől, nem tartom ördögtől valónak. Jelzem, hogy idén csatlakozott ehhez a körhöz egy harmadik országos televízió, nevezetesen a Hálózat Televízió. Az idén a Hálózat Televízió is részesült ilyen forrásokban. A Hálózat Televízió forrásainak egy része, közel fele a helyi televíziókkal való kapcsolattartást szolgálja, a másik pedig a digitális világra való felkészülést szolgálja. Nem tartom ördögtől valónak, tekintettel arra, hogy ilyen világban élünk, hogy ezek a szervezetek, még ha közel állnak is bármely politikai gondolkodásmódhoz, bizonyos forrásokat kapjanak és részesüljenek benne, különösen akkor, ha ugyanezek a szervezetek egy digitális átállásról szóló törvényben kereskedelmi televízió mivoltuk ellenére kifejezett előnyben részesülnek.
Szankciórendszer. Próbáltam választ adni, hogy nagyjából mik azok a legsúlyosabb problémák, amelyekkel küszködünk.
Kiegyensúlyozottság kérdése. A közelmúltban indította el a testület a kiegyensúlyozottság kérdésének egy olyan vizsgálatát, ahol a véleménybefolyásra legszámottevőbb műsorszolgáltatók, köztük a közszolgálati műsorszolgáltatóknak éppen a reggeli műsorsávja és más ilyen országos televíziók is bekerülnek. Várom az eredményét, hogy mi történik. El kell hogy mondjam önöknek, hogy évek alatt nem lehetett a testületben többséget szerezni annak, hogy bizony ennek a feladatnak tegyünk eleget, ez fontosabb, mint hogy a Halls cukorka előtt volt-e reklámjelzés, mert itt mindenki azt érzékelte, hogy amit Pető úr is mond, ha a hozzá közel álló szellemiséget képviselő televízió vagy rádió terítékre kerül, és akkor ebből probléma van. Éveken keresztül nem tudtam elérni ezt, komolyan mondom, nem tudtam elérni, hogy bizony ennek a nagyon fontos szegmensének, hogy hogyan tesznek eleget ezek a műsorszolgáltatók a kiegyensúlyozottság alapkövetelményének, induljon tematikus vizsgálat. Azt kell jelezzem, hogy tavaly későn sikerült, tehát folyik ez a vizsgálat.
Összeférhetetlen műsorvezetők. Nem az ORTT fellépését igényli, hanem a műsorszolgáltatónak a közszolgálati műsorszolgáltatási szabályzatát sérti ez a dolog. Ezzel kapcsolatban tudomásom szerint el is indultak ezek az eljárások. A közszolgálati műsorszolgáltatói szabályzathoz csak az egyetértésünk szükséges, ami egyetértési jogot gyakoroltuk is. Ebben a közszolgálati műsorszolgáltatói szabályzatban olyan szabályok vannak, ahol a televízió vezetése korrekt módon ezeket ki tudja gyomlálni.
A gyerekműsorok környékén való előzetes. Utaltam rá, hogy minden esetben bukik.
Növekszik a jogsértések száma. Elmondtam, hogy jelentős mértékben mennyire nőtt a földi sugárzásra és a bejelentés alapján műsorszolgáltató műsorszolgáltatók száma. Jeleztem, hogy mennyivel emeltük a merítésünket, tehát a monitoringvizsgálatunkat. Azt tapasztaljuk mi is, hogy jelentős számban vannak jogsértések a rendszerben, de azt kell hogy mondjam, hogy ha a növekedést és a jogsértések számát összevetem, valamelyes enyhülő tendenciát tapasztalatunk például pontosan a kiskorúak védelme esetében is. Szemet szúró, bántó, egyetértek mindenkivel, aki azt mondja, hogy ezekben az esetekben természetesen föl kell lépni. De hogy csökken ezeknek a száma, a műsorszolgáltatók 2002 óta megtanulták a jogalkalmazó követelményrendszerét, a bíróság ítéleteiben rejlő döntéshozatalokat és követelményeket, és megpróbálnak hozzá alkalmazkodni. Persze nem mindenki és nem mindenkor, de ezek száma mégiscsak csökkenő tendenciát mutat. Azt gondolom, hogy e tekintetben a hatékonyságunk a 90 százalék pernyertességet is összevéve, és ugyanakkor belátva azt is, hogy azt mondtam, hogy az összes műsoroknak közel 1 százalékát közelíti meg az általunk vizsgált műsorórák száma, ez azonban mégiscsak kevésnek bizonyul. De ha európai összehasonlításban megnézem, nagyon kevés vagy talán nem is emlékszem olyanra, akár a francia CSA-t is, ahol személyesen is volt alkalmam egyszer tájékozódni, hogy ilyen módon, ilyen számban és ilyen mélységben vizsgálatok folynak. Tehát meg kell hogy mondjam, európai viszonylatban ez a szám, ez a fajta szankcióalkalmazás, egyebek, nem az utolsó helyen kullog, hanem kiemelkedő, és ez tényszerűen igaz.
A gyermekműsorok vizsgálata a két kereskedelmi reggeli műsorsávban. Nagyon sok esetben szankcionáltuk. Sajnálom, persze nem tartalmaz mindent egy ilyen beszámoló, de mi is látjuk, hogy azok a Manga típusú rajzfilmek és egyebek, amelyek megjelennek a kereskedelmi televíziók mondjuk fél 7, 7, 8 órai reggeli műsorsávjában, ezek nálunk megbuknak, ezeket szankcionáljuk. Láttuk már azt, hogy átkerülnek máshova, átkerülnek a Cool TV-re és egyéb helyekre. Azért van ennek eredménye. Lehet, hogy még mindig előfordul, lehet, hogy még mindig bedugnak olyan filmeket, de ez a figyelem a gyereksávra kiemelkedő. Az a fajta szankció-, illetve monitoringrendszer, ami a legjelentősebb, a nagyobb véleménybefolyással rendelkező műsorszolgáltatókat többször és más módon és sokféle műsorszámban veszi minta alá, azért kiszűri ezeket a legjelentősebb jogsértéseket.
Jánosi György, a jogalkotás problémái. Két dologra szeretnék ráerősíteni, hogy minek a csapdájában él és dolgozik ez a testület. Egy elavult jogszabály, technikai és tartalmi értelemben is egy elavult jogszabály csapdájában él és létezik ez a szervezet. Mondok egy példát vagy inkább kettőt. Itt a Viasat, hogy országossá minősítettük. Le van írva a mai hatályos jogszabályban, hogy ha eléri a vétel körzete a lakosság 50 százalékát, tehát a kábelhálózatok vételkörzetének összesítésével, akkor országossá kell minősíteni, függetlenül attól, hogy meg van-e vásárolva a harmadik csomag, függetlenül attól, hogy ki nézi. Egy 8-10 százalékos nézettséggel rendelkező televízióról beszélünk, és azt követelik tőle, hogy tessék minden este hírműsort adni. Egyszerűen meggondolandó, hogy kell-e a továbbiakban ilyen eszközökkel élni vagy ezekkel, mert nem azt mondom, hogy sajnálom, de olyan anyagi kiadásokat és olyan anyagi lehetőséget próbálunk tőle megkövetelni, amit képtelen teljesíteni, de a jelenlegi szabályozásban ez van, nem térhetünk el tőle, nekünk föl kell kellene lépni. Persze elindult a bíróságon a vita, satöbbi, közben folyik a digitális átállásról szóló törvény, látom a NAMS-ban, hogy ezek a kérdések nagyon korrektül és másképp fognak megoldódni, de mindenesetre ma még ezen elavult szabályok szerint kell fellépni.
Ott van a Petőfi Rádió ügye. Nagyon sokszor vitatott, a közszolgálat tartalmi vonatkozásai alatt ki mit ért. Legalábbis véleményes a Petőfi Rádió. A testület ezek között a hiányos közszolgálatra vonatkozó szabályozások között azt találta mondani, hogy nem felel meg a közszolgálati műsorszolgáltatás feltételeinek ez a dolog. Abban bízom és azt ajánlom, hogy a következő szabályozásban ennél sokkal korrektebb és zártabb rendszerben kell a közszolgálati megrendelés, teljesítés és ellenőrzés, finanszírozás és egyéb kérdéseket rendezni.
Politikai determináltságról beszéltem. Megjelenik nyilvánvalóan a frekvenciaosztásban is. Megjelenik a Műsorszolgáltatási Alap általi lehetőségek osztásakor is. Egyedi támogatásokban is nyilvánvalóan megjelenik. Tehát ez a rendszer nagyon átgondolandó, hogy hogyan lehet a jövőben. Azon mindig gondolkodom, hogy ha valamilyen szervezettől valamilyen feladatot elveszünk és odateszünk másnak, és ugyanilyen alapon próbáljuk a döntéshozókat fölállítani, akkor attól a világ nem lesz jobb, csak máshol lesz ugyanolyan rossz. Tehát valami olyan megoldást és lehetőséget kell végiggondolni, ami ezeket az anomáliákat kiszűrné a jövőben.
Vagy egyáltalán végig kell gondolni, hogy mit jelent az a támogatási pénz, amit mi folyósítunk és szétosztunk 2008-ban vagy ezt követő időszakokban, kell-e egyáltalán ily módon elvonni és újraosztani. Az elvonás és újraosztás mindig azzal jár, hogy újraosztás környékén esetleg fölmerülnek olyan problémák, amelyek nemkívánatosak, tehát az osztogatás valahol mindig becsatornázódik és másfajta gondolatvilággal nemkívánatos jelenségek ütik fel a fejüket. Meggondolandó, hogy ezek a pénzek a mai magyar médiavilágban tényleg hozzák-e azt az eredményt, amit várunk tőle, tényleg ettől sokkal jobb-e a műsorszolgáltatás és a benne rejlő műsorszámok, tényleg pótolhatatlan ez a pénz a műsorszolgáltatóknak, tényleg megváltozik-e egy szektort kivéve, a helyi műsorszolgáltatás tekintetében azt mondom, meg kell találni azokat a megoldásokat, amelyek a jövőben a korrekt, független működésüket biztosítja és az anyagi független működésüket is biztosítani. Itt látok egyedül olyan lyukat, amit a jövőben sem szabadna valamilyen módon elvetni, tehát megoldandó. De az, hogy mi kiírunk bizonyos tartalmakra pályázatokat, amit ne adj isten, éjjel 2-kor ad le a műsorszolgáltató, nem tudom, hogy mennyiben javítja a közérzetet és a közszolgálatiság étoszát.
Köszönöm szépen, hogy meghallgattak.
ELNÖK: Köszönjük szépen. Kérdezem a bizottság tagjait, hogy kíván-e még valaki észrevételt tenni. (Nincs jelentkező.) Nem látok ilyet, akkor szavazás következik. Először tehát az általános vitára való alkalmasságról szavazunk, utána a bizottság önálló indítványának tartalmáról.
Kérdezem a bizottság tagjait, ki az, aki általános vitára alkalmasnak tartja az ORTT tavalyi évről szóló beszámolóját. Aki igen, az kérem, kézfelemeléssel jelezze. (Szavazás.) Úgy tűnik, a bizottság egyhangúan általános vitára alkalmasnak tartja a beszámolót.
Mit tartalmazzon a bizottsági önálló indítvány? Ehhez tervezetet kaptak a képviselőtársak két verzióban. Ki az, aki azt támogatja, hogy azt javasolja a bizottság az Országgyűlésnek, hogy a beszámolót fogadja el? Aki ezt támogatja, kérem, kézfelemeléssel jelezze. (Szavazás.) 9. Ki az, aki azt javasolja az Országgyűlésnek, hogy ne fogadja el a beszámolót? Aki ezt támogatja, kérem, kézfelemeléssel jelezze. (Szavazás.) 8. Tehát a bizottság többsége a beszámoló elfogadását támogatja. Akkor ennek megfelelő határozati javaslatot készítünk elő azzal az indokolással, amit a képviselőtársak megkaptak, vagy bocsánat, nem kapták meg, de az előző évihez hasonló szöveggel, az indokolásban az szerepel, hogy a bizottság véleménye megoszlott ebben az ügyben, de a tartalma a döntésnek az, amit a bizottság hozott. (Kovács György jelentkezik.) Elnök úr?
KOVÁCS GYÖRGY elnök (Országos Rádió és Televízió Testület): Egy mondatot még, elnök úr. Lejárt a négyéves mandátumunk, nekem is. Szeretnék elköszönni a bizottságtól megköszönve a támogatást, a kritikai megjegyzéseket. Mindenkinek jó munkát kívánok!
ELNÖK: Köszönjük szépen. Gondolom, mondhatom a bizottság nevében, hogy további jó munkát, ha nem is feltétlenül ugyanebben a székben. Mi is köszönjük szépen az együttműködési szándékot, az szerintem vitathatatlan, hogy az ORTT elnöke együtt kívánt működni a bizottsággal, és bármilyen észrevétel, kívánság volt, mindenre kimerítő részletességű választ kaptunk, ha tartalmában a válaszokkal nem is mindig mindenki értett egyet. Köszönjük szépen. Kérjük, hogy a tagoknak is adja át ezt, függetlenül attól, hogy ki az, akit újraválasztanak, ki az, akit nem.
Bizottsági előadót kell kijelölnünk. Azt gondolom, hogy az MSZP-frakció jelölje meg majd, hogy ki az, aki a bizottság nevében a többségi álláspontot képviseli, a többi pedig a frakciók feladata. Köszönjük szépen. Kisebbségi? (Dr. Cser-Palkovics András: Ezt én elmondanám.) Akkor ezt a napirendi pontot lezárjuk. Köszönjük szépen még egyszer.
Áttérünk a következő napirendi pontra. A bizottsági ülés folytatódik. Megkérem a képviselőket, hogy aki részt vesz a bizottság ülésén, az maradjon. (Dr. Cser-Palkovics András távozik az ülésről.)
Tisztelt Bizottság! A bizottsági ülést folytatjuk. A bizottság napirendjén most a nemzeti és etnikai kisebbségek helyzetéről 2005. február és 2007. február közötti időszakról szóló beszámoló szerepel, az általános vitára való alkalmasságról kell a bizottságnak dönteni. Természetesen a bizottságot főleg a beszámoló 6. és 8. pontja érdekli közvetlenül, amely a hagyományőrzés, közösségi élet, művészeti tevékenység, illetve az anyanyelvi média szempontjairól számol be.
Megkérem a kormány képviselőjét, hogy ha szóbeli kiegészítése van, akkor azt röviden tegye meg.
Németh Erika szóbeli kiegészítése
NÉMETH ERIKA főigazgató (Miniszterelnöki Hivatal): Köszönöm szépen. Tisztelt Bizottság! A nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól szóló 1993. évi LXXVII. törvény 60/M. §-a írja elő a kormány számára, hogy kétévente kisebbségi jelentést kell készítenie a Magyarországon élő kisebbségek helyzetéről, és erről az Országgyűlésnek kétévente a kormány tehát beszámol. A megelőző beszámolót a Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Hivatal szerkesztette. Most először a Miniszterelnöki Hivatal Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Főosztálya készítette el beszámolót ugyanazzal a módszerrel, mint eddig. A beszámoló elkészítését széles körű információgyűjtés előzte meg, a társtárcáktól, a kisebbségi feladatokat ellátó szervezetektől kértünk be részanyagokat. Egyeztettünk a kisebbségi önkormányzatokkal, a kormányzati szervekkel, hogy a beszámoló mind teljesebb képet adjon az Országgyűlés számára. A kormány a beszámolót megtárgyalta, benyújtotta az Országgyűlésnek.
Szeretném arról tájékoztatni önöket, hogy ez a beszámoló egy picit más, mint az előző. A két évvel ezelőtti beszámoló, amelyet egyébként tavaly februárban tárgyalt az Országgyűlés, egy rendkívül terjedelmes, hosszú anyag volt 177 oldal szöveggel és 50 melléklettel. Most igyekeztünk egy rövidebb és egy lényegre törőbb beszámolót készíteni, egy áttekinthetőbb anyagot, amelyben szerkezeti változások is vannak.
Három részre bontva tárgyalja ez az anyag a kisebbségek helyzetét. Az első fejezet, a jelentés a nemzeti és etnikai kisebbségek helyzetéről kitér a kisebbségi önkormányzati rendszer működésének tapasztalataira, az anyagi támogatás többcsatornás rendszerére, a kisebbségi oktatás, közművelődés általános helyzetére és jogi hátterére, a kisebbségi civil szférára, hitéletre és a kisebbségekkel kapcsolatos széles körű nemzetközi kapcsolatrendszerre. Ebben a fejezetben található az, amire az elnök úr az imént utalt.
A beszámoló második fejezete most mellékletként szerepel, ez a nemzeti és etnikai kisebbségek helyzetéről szóló jelentéssel kapcsolatos melléklet, azonos szempontok szerint külön-külön tárgyalja az egyes kisebbségek, kisebbségi közösségek beszámolási időszakra vonatkozó tevékenységét. Természetesen ebben a részben minden kisebbségnél külön-külön találhatók a kultúrára vonatkozó részek.
A beszámoló harmadik részének a függelékei pedig nagyrészt táblázatok, táblázatos formában adnak részletes képet a kisebbségi terület beszámolási időszakra eső változásairól.
Mint említettem, tehát a Kulturális bizottság érdeklődésére számot tartó rész az első fejezetben található, sorba veszi a kisebbségi közösségek kulturális tevékenységének részterületeit, bemutatja az elmúlt két évben elvégzett feladatokat, eredményeket. A beszámolási időszakban a költségvetés kisebbségi kulturális célú támogatásai a Magyarországi Nemzeti és Etnikai Kisebbségekért Közalapítvány, a Magyarországi Cigányokért Közalapítvány és az Oktatási és Kulturális Minisztérium kezelésében voltak. A kisebbségi célú nevesített pályázati források mellett a Nemzeti Kulturális Alap és a Nemzeti Civil Alapprogram is nyújtott támogatásokat a kisebbségek részére.
A 2005. februárja és 2007. februárja közötti időszak jellemzője volt még, hogy folytatódott a kulturális autonómia kiteljesedését, szélesítését jelentő intézményesülési folyamat. Folytatódott az a pozitív tendencia, amelynek eredményeként az országos kisebbségi önkormányzatok kisebbségi intézményeket vettek át és hoztak létre, valamint fejlesztettek tovább. A bizottság számára fontos adat lehet, hogy a vizsgált időszakban támogatott 34 intézményből 22 szolgált kulturális célokat. Az alapított új intézmények közül szeretném kiemelni az Országos Roma Múzeumot, a Roma Könyvtár, Levél- és Dokumentumtárat, a Horvát Keresztény Gyűjteményt, a horvátok által beindított első internetes kisebbségi rádiót, a Croatica Rádiót, ami példa értékű médium, és a Ruszin Múzeumot.
Fontos változás, hogy a 2006. évi költségvetési törvényben megváltozott az intézményi keret felhasználásának mechanizmusa. Az intézmények működési célú támogatása átkerült az Országgyűlés fejezetébe és beépült az országos kisebbségi önkormányzatok támogatásába, azaz megszűnt az éves pályáztatás rendszere. Emellett az intézményi támogatás egy kisebb részének felhasználása továbbra is pályázati úton történhet.
A kisebbségek által fenntartott, működtetett oktatási, kulturális és tudományos intézmények munkatársai részvételével először 2006-ban Baján konferenciát szerveztünk, és e találkozón a tapasztalatok átadására, a jó gyakorlatok megismerésére, a kudarcok és sikerek feltárására teremtettünk fórumot. Ezt a bajai konferenciát 2007-ben - már a beszámolási időszakon túlmutató információt mondok - újra megszerveztük. Az ott elhangzottakat tartalmazó kiadványból most hoztam önöknek néhány példányt, azt hiszem, minden itt jelenlévő képviselőnek fog jutni belőle, ha nem, akkor még hozunk. Ez egy jó, átfogó képet ad arról, hogy milyen gondokkal, milyen sikerekkel és eredményekkel büszkélkedhetnek a hazai kisebbségek az intézmények tekintetében. Más kiadványt most nem hoztunk, de ha igényt tartanak rá a tisztelt képviselő hölgyek és urak, akkor egy tegnap elkészült kiadványból is fogunk önöknek juttatni, amely a Kisebbségi kalauz II. elnevezést viseli, ez pedig a tavalyi pályázati eredményeket mutatja be. Néhány sikeres pályázatot kiemeltünk, azokat részletesen bemutatjuk, egyébként pedig táblázatos formában szerezhetnek információt arról, hogy a rendelkezésre álló intézményi, illetve intervenciós és koordinációs keret felhasználása a tavalyi évben miként történt.
Szeretném megköszönni a tisztelt bizottságnak, hogy napirendre tűzte a kisebbségek helyzetéről szóló kétéves jelentést. Tisztelettel kérem önöket, hogy támogassák a beszámoló általános vitára való alkalmasságát, illetve országgyűlési elfogadását. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönjük szépen. Kérdezem a bizottság tagjait, ki szeretne hozzászólni. (Gulyás Dénes jelentkezik.) Képviselő úré a szó, tessék.
GULYÁS DÉNES (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Bizottság! A beszámoló ugyan átfogó áttekintést nyújt a magyarországi nemzetiségi és etnikai kisebbségek helyzetéről, és a vizsgált időszakban sok esetben elkendőzi a megoldandó problémákat, és csak ritkán illeti kritikával a szocialista kormányt, amely a 2005-ös költségvetési évet követő kettő esztendőben 1 milliárd forintot vont el ettől a területtől, 1 milliárd forinttal csökkentette a kisebbségek állami támogatását.
A települési önkormányzatokkal kapcsolatban a 2006. évi működési tapasztalatokkal kapcsolatban úgy fogalmaz a jelentés, hogy a változás eredményeként első ízben kapott valós értelmet a kisebbségi képviselet, hiszen a kisebbségi választói jegyzék alapján történő lebonyolítással a választás lehetősége azok kezébe került, akiket az alkotmány alapján valójában megillet a kisebbségi önkormányzat létrehozásának joga. Most a valóság ezzel szemben az, hogy a nemzeti és etnikai jogok országgyűlési biztosa számos kritikát fogalmazott meg az új törvényi rendelkezés tekintetében, melyeket részben a kormány jelentése is ismertet. A jelentés azonban nem foglalkozik érdemben a választói névjegyzékkel kapcsolatos legsúlyosabb problémával, melyet az ombudsman és a kisebbségi vezetés is számos alkalommal kifogásolt.
Egy idézet a kisebbségi ombudsman 2006. évről szóló beszámolójából: "Jelentősen csökkentette a kisebbségi választópolgárok regisztrációra való hajlandóságát az, hogy nem a közösségük tagjaiból álló bizottság előtt vallhatták meg identitásukat, hanem erről a jegyzőnek kellett írásban nyilatkozniuk. Tapasztalataink szerint ennek döntő szerepe volt abban, hogy 2006. június 15-ig mindössze 199 789 kisebbségi választópolgár kérte jegyzékbe vételét." Az ombudsman megjegyzi azt is, hogy a 2001. évi népszámlálás során 314 060 személy vállalta fel valamelyik nemzetiséghez tartozását. Több településen, ahol jelentős létszámú kisebbségi közösség él és eddig működött is kisebbségi önkormányzat, a regisztrált választópolgárok alacsony száma miatt nem lehetett választást kitűzni.
A kultúrával kapcsolatos kérdés, miután valójában egy kisebbség fennmaradása, mint ahogy egy nemzeté is, alapjában a kultúrájában gyökerezik. Szeretném idézni dr. Muszev Dimitrov Dancsó, a Bolgár Országos Önkormányzat elnökének véleményét, mely az Országgyűlés Emberi jogi, kisebbségi, civil- és vallásügyi bizottságának 2007. október 30-ai ülésén hangzott el. "Egy új szemlélet szükséges a finanszírozás tekintetében is. Most azt látjuk, hogy a rendszerben rengeteg szétaprózott, szétszórt pénz van, de igazából a nagy feladatokra mindig nehezen jut pénz, gondolok itt az intézményalapításra, intézmények átvételére, tehát a kulturális autonómia építésére." "Őszintén megvallva a mindennapi működésben kezdjük eléggé rosszul érezni magunkat, mindenben csak a túlbonyolítás van, ... csak azért is elfogadásra kerülnek a fejünk felett rendeletek, jogszabályok, és nincs előremozdulás. Abban látnék előremozdulást, hogy egy teljesen új szemléletet kellene az egész kisebbségi, nemzetiségi rendszerben kidolgozni, gondolok itt a jogalkotásra, az alanyok pontos meghatározására, a szavazás módjára, a feladatok tisztázására, hogy mit is kell csinálnia egy kisebbségi önkormányzatnak, akkor tud igazán a költségvetés, az államháztartás, a közjogi hierarchia részesévé válni egy kisebbségi önkormányzat."
Hasonló vélemény hangzott el ebben a kérdésben Ropos Márton úrtól, az Országos Szlovén Önkormányzat elnökétől is a Fidesz-KDNP frakciószövetség kisebbségi munkacsoportjának 2007. évi október 16-ai kibővített ülésén, mely szerint a Magyarországi Nemzeti és Etnikai Kisebbségekért Közalapítvány számára évek óta ugyanakkora összeg áll rendelkezésére, miközben az igények jelentősen megnőttek. Az OKM-es és az IHM-es pályázati lehetőségek is megszűntek, ezek hiányában az uniós pályázati lehetőségeket ajánlják a kisebbségek számára. Súlyos helyzetbe kerültek a nemzetiségi iskolák is, azokat a megszüntetés veszélye fenyegeti.
Ezekre a problémákra való tekintettel a jelentés elutasítását és vitára való alkalmatlanságát javasoljuk. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönjük szépen. Bókay képviselő úr!
BÓKAY ENDRE (MSZP): Elnök úr, köszönöm szépen a szót. Képviselőtársam fölolvasta ezt a nyilatkozatot. Nem lett volna rossz, ha ezt megkapjuk, mert számomra új kérdés, például említette, hogy megszűntek a pályázatok. Nem a kisebbségeknek tudomásom szerint, hanem mindenki számára, és szeretném, ha ön is megerősítené vagy meggyengítené ezt az állítást. Ezt azért hangsúlyozom, mert nem jó az, ha kisebbségi problémának tüntetünk fel olyat, amikor valami más kezdődött el az országban, tehát megindultak az uniós pályázatok, egészen más felépítése van a dolognak. Tehát nagyon rossz íze lennek, ha valamifajta kisebbségellenes politikát próbálnánk összehozni.
Hogy 1 milliárdot elvont az állam, sajnos nem tudom pontosan, honnan, hogyan. Nem azt mondom, hogy nem igaz ez az állítás, csak ezt jó lenne hozzátenni.
A másik oldalról azt szeretném elmondani, hogy nálunk például Pécs városában egy nagyon erős kisebbség él, talán az országban ez az egyetlen olyan nagyváros, ahol a kisebbségek szinte mindegyik ága megtalálható. Most német gimnázium van, horvát gimnázium van. Kitűnően működünk együtt a horvát kormánnyal, sőt a horvát kormány együttműködésével bővítettük a gimnáziumot, és a közös magyar-horvát kormányülésen döntöttek a továbbfejlesztésről, ami most egy második lépcsőben folytatódik. Tehát ezt nagyon szeretném hangsúlyozni, hogy itt a horvát gimnázium esetében például egy kitűnő nemzetiségi politika folytatódik. Ugyanígy azt hiszem, Pécsen van az egyetlen roma gimnázium, a Gandhi Gimnázium, és mindegyik ilyen típusú kisebbségi kulturális oktatási közegnek van egy folytatása az egyetemen, tehát egyetemi szakokon, romológiai szakon folytatódik ugyanígy. Tehát azért nem tartom, nem látom ennyire pesszimistának ezt a politikát.
A magam részéről azt nem tudom, mert most csak fölkaptam a fejemet, hogy ezek a dolgok, ezeknek a költségei hogyan szerepelnek, tehát mint oktatási költség szerepelnek vagy pedig úgy, mint egy kisebbségi önkormányzaton belüli költség. Most nagy valószínűséggel azért is kérdezem ezt, lehet, hogy persze ön konkrétan most erre nem fog tudni választ adni, de tendenciájában igen, hogy a német kisebbség esetében a németek átvették a gimnázium működtetését. Egy külön kulturális világuk van, egy egyesületük, és fantasztikusan jól működnek. A horvát gimnáziumnál nem történt meg ilyen. Most nemcsak az oktatáson belül, hanem a horvát színház. Pécs színházi életének egyik színfoltja a horvát színház, ami működik, költségvetésre kap a várostól és kap a központi keretből is. Esetleg az anyagi támogatások szétszórtságával ilyen értelemben egyet is tudok érteni, de valószínűleg ez azért történik meg, nem azért, mert a nemzetiségiek nem akarják, hogy átlássák, hanem egy-egy helyen a nemzetiségeknek, mint például Pécsen van színházuk, amit fönntartanak, másik helyen lehet, hogy a szlovákok esetében pedig az Alföld északi területen viszont nincs színházuk vagy nem rendelkeznek ilyennel. Képviselő asszony most nincs itt, de Szekszárdon meg a német színház működik és kitűnő színvonallal. Tehát egyik helyen igénylik, másik helyen nem igénylik. Ezt nem tartom rossznak, sőt nagyon jónak tartom.
Az önkormányzatok esetében, hogy az önkormányzati választásoknál ki vallotta magát nemzetiséginek, ki nem, én nagyon félek attól, nehogy olyan felhallással menjen ki bármi ezeknél a felméréseknél, hogy valamiféle negatívum érinti azt, ha valaki egy kisebbséghez tartozónak vallja magát. Ebben egészen biztosan tudjuk, hogy szó nincs erről, sőt nem rossz, mert egyfajta identitásközösséget teremt, ha a kisebbségek erősek. Én azért merem ilyen bátran mondani, mert például a németekkel, horvátokkal nagyon jó viszonyban is vagyok Pécs városában, látom, hogy egy sajátos kultúrközösségük van, és ugyanígy a bolgárok, lengyelek. Minél kisebb majdnem egy-egy ilyen nemzetiségi csoport, annál erősebb a közösségük, annál inkább összetartók, annál inkább a nemzeti ünnepeiket, klasszikus kulturális ünnepeiket megünneplik, sőt ezek a nemzetiségek egymás felé is nyitottak, és nagyon jó gyakorlatot mutattak be. Én inkább úgy érzem, hogy virágoznak ezek a dolgok.
Ha valaki azt kérdezi, hogy nem kapnak elég pénzt, és odamennék hozzájuk, megkérdezném, hogy kaptok-e elég pénzt, valószínűleg elég természetes lenne a válasz, hogy még el tudnánk képzelni bizonyos dolgokra forrásokat. De ez a kérdés már szerintem nem jó, és ne tegyük fel vagy ne próbáljunk olyan látszatot teremteni, mintha a kisebbségeknek ilyesféle értelemben a finanszírozása bármilyen módon is negatív tendenciát jelentene. Szerintem ellenkezőleg, pozitív tendencia, amit jónak és üdvözlendőnek tartok.
Köszönöm szépen, ennyit szerettem volna hozzáfűzni képviselőtársam megjegyzéseihez.
ELNÖK: Kérdezem, hogy kíván-e más ebben a pillanatban hozzászólni. (Nincs jelentkező.) Úgy tűnik, hogy nem. Akkor kérem szépen főosztályvezető asszony reagálását az elhangzottakra.
NÉMETH ERIKA főigazgató (Miniszterelnöki Hivatal): Köszönöm szépen. Először a kisebbségi választásról. A kisebbségi törvény 2005-ben módosult. Az itt ülő képviselő hölgyek és urak közül talán még sokan emlékeznek arra, hogy milyen hosszú egyeztetési folyamat előzte meg a kisebbségi törvény módosításának elfogadását, és talán arra is emlékeztethetem önöket, hogy eredetileg a kisebbségek joga lett volna az, hogy a regisztrációnál jelen legyenek. A hosszú egyeztetési folyamat eredményeként az lett a végeredmény, hogy a jegyzőnél kell a névjegyzéket összeállítani, és abban a kisebbségek nem vesznek részt. Amikor a kisebbségek képviselői ezzel szembesültek, akkor már egy olyan időpillanat volt, hogy két dolog közül lehetett választani: vagy 2006-ban nem lesz kisebbségi választás, megszűnik az önkormányzatiság, mert a ciklus vége felé tartott az Országgyűlés, vagy pedig elfogadják a hosszú viták, egyeztetések árán, a négy párttal való tárgyalások alapján kialakult helyzetet. Akkor egy emberi jogi bizottsági ülésen a kisebbségek országos képviselői közül elhangzott az a mondat, vissza lehet nézni a jegyzőkönyvekből, hogy az eredeti kormány-előterjesztés jobb lett volna, de már akkor ezen módosítani nem lehetett.
Azt, hogy a jegyzőnél ki regisztráltatja magát, senki sem vizsgálja, többszörösen védett, adatvédelmi törvény által védett jegyzékről van szó, amelybe a kisebbségek - ma ilyen a törvény - nem tekinthetnek bele, tehát hogy ki vallotta magát kisebbségnek. Azon, hogy az etnobiznisz jelensége megszűnt-e vagy nem, persze lehet vitatkozni. A törvényalkotói cél, a kormányzati szándék akkor az volt, hogy az etnobiznisz jelenségét megszüntessük, de nyilván mindenki tudta, hogy 100 százalékosan ezt nem lehet megszüntetni. Az etnobiznisz bizonyos értelemben csökkent vagy megszűnt, viszont új jelenségként jelentkezett az, hogy a független jelöltállítás lehetősége megszűnt, és a kisebbségi jelölőszervezetek állíthattak jelölteket. Így aztán az etnobiznisz áttevődött egy közösségi tevékenységgé, ha fogalmazhatok így, tehát a jelölőszervezetek állíthattak esetleg olyan jelölteket, akik a kisebbséghez nem tartozók.
Hogy ezen hogyan és miként lehet változtatni, ehhez szeretném elmondani, nem a kétéves jelentés tárgykörébe tartozó történet, mert 2007 utáni időszakról kell hogy szót ejtsek, ezért a Miniszterelnöki Hivatal kisebbségekért és nemzetpolitikáért felelős szakállamtitkársága létrehozott egy közjogi munkacsoportot, amelyben felkért szakértők és a kisebbségek által delegáltak azon dolgoznak, hogy a kisebbségi törvény lehetséges módosításait, éppen ezen anomáliák megszüntetését, ezt a munkát elvégezzék. Ugyancsak ez a közjogi munkacsoport foglalkozik a kisebbségek parlamenti képviseletével kapcsolatos előterjesztés megalkotásával. Ez a következő jelentésnek a napirendje lesz természetszerűen.
Az pedig, hogy csökkent-e a kisebbségi résztvevők száma, tehát magukon a kisebbségi választásokon való részvételi arány vagy jelöltségi arány, ez is attól függ, hogy honnan nézzük. Ha a népszámlálási adatokhoz viszonyítjuk, akkor azért szeretném azt elmondani, hogy a népszámlálási adatokban nemcsak felnőtt korú választójogosult állampolgárok vannak számba véve, hanem 18 év alattiak is és esetleg nem magyar állampolgárok is, akik a kisebbségi identitást megvallották ezen népszámlálás alapján. Tehát ezt a számot, a 2001-es népszámlálási adatot nem lehet összevetni azzal, hogy a 2006-os kisebbségi önkormányzati választáson mennyien vettek részt.
Egyébként a kisebbségi törvény módosításával maga a jogalkotó és az Országgyűlésben az akkori képviselők is úgy gondolták, hogy csökkenni fog a kisebbségi önkormányzatok száma, ehhez képest kétszázzal nőtt a kisebbségi önkormányzatok száma országosan. Azt hiszem, hogy a beszámolóban ezek a számok részletesen szerepelnek, de csak mondok néhány példát. 213 jelölőszervezet 16151 jelöltjére közel 200 000, magát a kisebbséghez tartozónak valló magyar állampolgár szavazott. 1452 településen 2049 települési kisebbségi önkormányzati választás lett kiírva, és 2045 települési kisebbségi önkormányzat alakult. Időközben persze mindig szűnnek meg önkormányzatok, most 2001 az aktuális szám. 57 területi önkormányzat alakult, ez egy új szint, ami szintén a kisebbségi törvénnyel lépett be. Tehát a kisebbségi közügyeket gyakorlók köre törvény adta jogként kiszélesedett, már csak a területi szint létrejöttével is. Valamennyi kisebbség tudott országos önkormányzatot alakítani, tehát semmiféle lehetőség és jog véleményem szerint nem csökkent e tekintetben, sőt az aktivitás növekedett.
Ami pedig a képviselő úr idézett mondatait, országos elnököktől idézett mondatokat illeti, ezek a mondatok ismertek számunkra, és szintén összefüggnek a 2005-ös kisebbségi törvény módosításával a tekintetben, hogy a kisebbségi törvény előírta a kormányzat számára, hogy alkosson rendeletet a kisebbségek gazdálkodásával kapcsolatban, és alkosson rendeletet a feladat alapú támogatás, feladat alapú finanszírozás megalkotására. Ezek a rendeletek 2008. január 1-jével léptek életbe. Az aktuális hozzászólás, amiről Muszev Dancsó úr azon az ominózus emberi jogi bizottsági ülésen beszélt, ezzel függ össze, hiszen nagy volt a bizonytalanság.
Talán emlékeznek, önök is részt vettek azon a szavazáson, amikor a kisebbségi törvény ezen az egy ponton módosult, hogy tudniillik nem központi költségvetési szerv az országos önkormányzat, mert így szerepelt a kisebbségi törvényben, viszont nem lehet összehozni a két dolgot, hogy önkormányzat is meg központi költségvetés is, ez lehetetlenség. Mi egész végig azon a véleményen voltunk, hogy az önkormányzatiság felé kell tolni a kisebbségi önkormányzatok működését, nemcsak azért, mert a nevükben benne van, mert így nem nehezítjük meg az életüket, és így tudnak ők sokkal jobban megfelelni a kisebbségi törvényben megadott jogaiknak vagy így tudják leginkább gyakorolni. Tehát akkor 2007. novemberben, nem tudom, novembert említett, azt hiszem, novemberi ülésről volt szó, tehát abban az időpillanatban még nagyon nagy volt a bizonytalanság, hiszen már ezeknek a rendeleteknek az országos önkormányzatok számára valamelyik változata vagy több változata is véleményezésre, kiküldésre került, és elég nagy volt a bizonytalanság.
Azóta azért már történt egy s más, majd amikor a következő kétéves jelentést tárgyaljuk a bizottságban, azt gondolom, akkor erre részletesen kitérhetünk. Most csak annyit, hogy a feladat alapú támogatással kapcsolatban is nagyon nagy volt a félelem, mert eddig fix összeget kaptak a kisebbségi önkormányzatok települési szinten, ez 640 000 forint, így híresült el a köznyelvben, ez a 640 000 forint került volna differenciálásra. Azonban a 2008-as költségvetésben ennél magasabb összeg áll rendelkezésre a települési és területi szintű önkormányzatok számára 75-25 arányban, 75 százalék fix összeg, 25 százalékra pedig pályázniuk kell.
Akkor, amikor a feladat alapú támogatásra vonatkozó rendelet bekerült a 2005-ös kisebbségi törvény módosításába, olyan nagy érdeklődés nem kísérte, mert a választójogi rész keltett nagyobb izgalmat minden érintett számára, mindenki csak arra figyelt. A törvény más egyéb tartalmi részeire nem igazán irányult figyelem. Most szembesült mindenki azzal, hogy ezt nem lehet megspórolni. Azt mondom most, hogy nem fog negatív dolog ebből kijönni, mert a kisebbségi önkormányzatok több mint kétharmada benyújtotta az igénylését a differenciált támogatásra. Az összegből egy fillér nem fog benne maradni a költségvetésben. Eddig, ha megszűnt egy kisebbségi önkormányzat, akkor a ráeső 640 000 benn maradt a költségvetésben, most pedig ha nem pályáztak önkormányzatok, márpedig nem pályáztak néhány százan, akkor is a rájuk eső rész is ezen igénylések alapján teljes egészében kiosztásra kerül. Tehát nagy valószínűséggel a kisebbségi önkormányzatok az eddigi 640 000 helyett, már akik pályáztak, mert akik nem pályáztak, azok megkapják az 550 000-et, de akik pályáztak, azok nagy valószínűséggel a tavalyi 640 000 felett magasabb összegekhez fognak jutni.
Az, hogy erről igénylőlapokat kell kitölteni és adminisztrációval jár, hát igen, sajnos minden dolog, amit bizonyítani kell, dokumentálni kell, ilyen munkával jár. De itt nem is ez a lényeg vagy nemcsak ez a lényeg, hanem az, hogy a mögöttes tartalom micsoda. Ebből láthatjuk azt, hogy a kisebbségi önkormányzatok helyi, területi szinten milyen értékes, milyen sok önkéntes munkával is járó kulturális, hagyományőrző, közéleti tevékenységet látnak el. Ha ennek a munkának a végére érünk majd valamikor május környékén, ha önöket érdekli, akkor nyilvánvalóan állunk rendelkezésre és szívesen adunk tájékoztatást arról, hogy ebből mi jött ki, mert ez sokkal több információval fog szolgálni mindannyiunk számára akár a kultúra tekintetében is, hogy mi mindennel foglalkoznak helyben településenként a kisebbségi önkormányzatok. Önök közül nyilván sokan olyan településen élnek, ahol önök is meggyőződhettek róla vagy meggyőződhetnek róla, hogy mi mindent tesznek az önkormányzatok. Most egy átfogó képet fogunk kapni erről.
Ami pedig a finanszírozást illeti, a kisebbségi terület mindig is egy többcsatornás finanszírozású terület volt. Nagyon nehezen nyomon követhető és nem összeadható sokszor az országos, tehát a Magyar Köztársaság költségvetéséből, hogy mi minden jut a kisebbségi területre. Ha a jelentés 17. számú függelékét önök megnézik, akkor ott van egy olyan táblázat, amelyben mégis megpróbáltuk kimutatni, hogy az Országgyűlés fejezetéből, a Miniszterelnöki Hivatal fejezetéből, miután 2005-2006-os jelentésről van szó, korábban az ISZCSM és az SZMM fejezetéből, valamint az OKM és az ÖTM fejezetéből milyen pénzek álltak rendelkezésre az önkormányzatok számára. Ha ennek a végösszegét megnézzük, akkor 2005-ben 7823 ezer forint, 2006-ban pedig 7173 ezer forint jutott.
Azt kell mondanom, hogy az a 1 milliárd, feltételezem a képviselő úr arról beszél, az egyenlő bánásmód, esélyegyenlőség fejlesztése egyedi feladatai cím alatt szerepel, ami 2005-ben 1 000 960 000 volt, 2006-ban pedig 949 millió. Ez a tétel viszont nem kifejezetten, nem tisztán és nem kimutathatóan kisebbségi célú pénzeszköz, ebben sok minden benne lehet. Ez egyébként a Szociális és Munkaügyi Minisztérium - korábban ISZCSM - fejezetében szerepelt. Itt van az SZMM-es kollega, lehet, hogy ő tudja, de lehet, hogy ő sem tudja, hogy pontosan mit fedett ez az egyenlő bánásmód, esélyegyenlőség-fejlesztés egyedi feladatai. Ezért nem gondolom, hogy tisztán a nemzetiségi, tehát a kisebbségi törvény hatálya alá eső tizenhárom hazai kisebbségtől való elvonást tudhatjuk be ennek, illetve ilyen szándékról nincs tudomásom, és biztosan nem is így volt az előző két évben sem és a mostani kormányzati időszak alatt sem.
Ami a Nemzeti és Etnikai Kisebbségekért Közalapítványt illeti, a Nemzeti és Etnikai Kisebbségekért Közalapítványnak most elnöke vagyok a tisztségemnél fogva, de korábban az Országgyűlés által delegált tagja voltam. Sajnos ezt kell mondanom, igen, ott egy változatlan összegről van szó, tehát évek óta 500 millió forinttal gazdálkodhat a kisebbségi közalapítvány. Ezt mindenki tudja és nyilvánvaló is, hogy ez a pénz nem elegendő. Azért nem elegendő, mert a kisebbségi közalapítvány alapító okiratában megjelölt célokra lehet pályázni minden egyes évben visszatérően, de legnagyobb problémát - és ez a kulturális bizottságra feltétlenül tartozik - a kisebbségi sajtófinanszírozása okozza. Van pályázat írott sajtóra, ez szintén szerepel a jelentés valamelyik mellékletében, egyre nagyobb az igény. Normálisan, most bocsánat a kifejezésért, tehát igazándiból az lenne a jó, ha megtehetnénk az, hogy kisebbségenként egy lap finanszírozását támogatja a közalapítvány, de erre már nem látok semmi reményt, mert egyre több kisebbségnek lesz kettő. A cigány kisebbség esetében most már öt lapnál tartunk, amire pályázik a cigány kisebbség a közalapítványnál. Szívem szerint azt mondanám, hogy igen, mindegyik lap olyan és olyan színvonalú, hogy támogatásra érdemes. Azokat az objektív mérőszámokat kell jól megtalálnunk, amelyek alapján az egyenlő bánásmód betartásával tudjuk finanszírozni ezeket a kisebbségi lapokat. Ha egy cigány kisebbségi pályázó megjelenik egy gyermeklappal, és azt hiszem, hogy itt nyugodtan lehet reklámozni is, a Glinka nevű lap egy olyan pótolhatatlan cigány kétnyelvű gyermeklap, amelyet feltétlenül támogatásra fontosnak tartok. Miután most már a közalapítvány rendelkezésére álló összeg kétharmada sajtótámogatásra megy el, nagyon nehezen tudjuk ezt az összeget növelni úgy, hogy a többi pályázati keretösszeg ne sérüljék.
Szeretném arról tájékoztatni önöket, ahogy az előbb említettem, hogy a szakállamtitkárság létrehozta a közjogi munkacsoportot, amely jogalkotási feladatokkal foglalkozik, és úgy létrehoztuk a finanszírozási munkacsoportot éppen azért, hogy ezt a többcsatornás finanszírozást nézzük meg, hogy hogyan tudjuk megváltoztatni, megszüntetni, átláthatóbbá tenni. Arról is szó van, hogy a közalapítvány az eddigi formájában vagy esetleg más formájában működjön tovább a jövőre, mert szeretnénk egy megnyugtatóbb finanszírozást a kisebbségi területen.
Ezzel függ össze szintén a közalapítványnál a nemzetiségi színházi találkozó léte. A nemzetiségi színházi találkozót is szinte egyedül a kisebbségi közalapítvány finanszírozza. Támogatást tudunk szerezni a kulturális tárcától vagy a Miniszterelnöki Hivataltól, de miután egyre színvonalasabb a kisebbségek színházi élete, és mára már tíznapos fesztivállá nőtte ki magát tizenegy nyelven, huszonegy műhely, amatőr és profik előadásában, ezért jó lenne megtalálni azt a forrást is, ahonnan ez a színházi találkozó megnyugtatóan finanszírozható lenne, hiszen ez is a magyarországi kulturális spalettát színesítő rendkívül fontos esemény.
Nem tudom, hogy képviselő úrnak válaszoltam-e mindenben. Köszönöm szépen.
A Bókay úr által elmondottakat csak azért szeretném megköszönni, mert ő mondott néhány pozitív példát, amit a környezetében tapasztalt. Igen, az elmúlt két évben és a tavalyi évben is történtek intézményátvételek, ebben élen jár a szlovák kisebbség, akik a legtöbb intézményt tartják fenn. Volt két olyan kisebbségünk, amelyek még nem rendelkeztek saját intézménnyel, az örmények és az ukránok. Ők is létrehozták a tavalyi évben a saját intézményüket. Úgyhogy a kulturális autonómia igenis szélesedik és igenis gazdagodik. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönjük szépen. Kérdezem a bizottság tagjait, hogy az általános vitára való alkalmasságról szavazhatunk-e. (Közbeszólások: Igen.) Úgy tűnik, hogy igen. Akkor kérdezem a bizottság tagjait, hogy ki az, aki a beszámolót általános vitára alkalmasnak tartja. Aki igen, az kérem, kézfelemeléssel jelezze. (Szavazás.) 10. Ki az, aki nemmel szavaz ugyanerre a kérdésre? (Szavazás.) 5. A bizottság többsége általános vitára alkalmasnak tartja a beszámolót.
Előadót nem feltétlen szükséges állítanunk, a bizottság álláspontját írásban átadhatjuk a parlamentnek. Köszönjük szépen.
Köszönjük szépen a tájékoztatást, ami bőségesen túlment a közvetlen kulturális jellegű kérdéseken, de természetesen örülünk, hogy okosabbak lettünk és tájékozottabbak. (Németh Erika: Köszönjük szépen.) Köszönjük szépen. Köszönjük a türelmüket azoknak, akik soká vártak arra, hogy sorra kerüljenek.
(Az ülés befejezésének időpontja: 12 óra 25 perc)
|
Dr. Pető Iván |
Jegyzőkönyvvezető: Földi Erika