KSB-3/2008.
(KSB-44/2006-2010.)
Jegyzőkönyv*
az Országgyűlés Kulturális és sajtóbizottságának
2008. március 31-én, hétfőn, 11 óra 7 perckor
a Parlament földszint 1. számú tanácstermében
megtartott üléséről
Tartalomjegyzék
Napirendi javaslat: *
Az ülés résztvevői: *
A bizottság részéről: *
Megjelent: *
Helyettesítési megbízást adott: *
Meghívottak részéről: *
Hozzászóló: *
Megjelentek: *
Megnyitó *
A napirend elfogadása *
Elnöki tájékoztató *
A Országos Rádió és Televízió Testület elnökjelöltjének és tagjelöltjeinek választás előtti meghallgatása az Országgyűlés elnökének felkérése alapján *
Elnöki bevezető *
Dr. Majtényi László, az Országos Rádió és Televízió Testület elnökjelöltjének szóbeli kiegészítése *
Kérdések, hozzászólások *
Dr. Majtényi László, az Országos Rádió és Televízió Testület elnökjelöltének válaszai *
Elnöki zárszó *
1. Az Országos Rádió és Televízió Testület elnökjelöltjének és tagjelöltjeinek választás előtti meghallgatása az Országgyűlés elnökének felkérése alapján
Elnököl: Dr. Pető Iván (SZDSZ), a bizottság elnöke
Dr. Jánosi György (MSZP), a bizottság alelnöke
Halász János (Fidesz) a bizottság alelnöke
Alföldi Albert (MSZP)
Bókay Endre (MSZP)
Fedor Vilmos (MSZP)
Dr. Schiffer János (MSZP)
Dr. Cser-Palkovics András (Fidesz)
Gulyás Dénes (Fidesz)
Dr. Gyimesi Endre (Fidesz)
Kiss Attila (Fidesz)
Tellér Gyula (Fidesz)
Vincze László (Fidesz)
Dr. Lukács Tamás (KDNP)
Helyettesítési megbízást adott:
Kubatov Gábor (Fidesz) Gulyás Dénesnek (Fidesz)
Dr. Majtényi László, az Országos Rádió és Televízió Testület elnökjelöltje
Dr. Ladvánszky György, az Országos Rádió és Televízió Testület tagjelöltje
Szalai Annamária, az Országos Rádió és Televízió Testület tagjelöltje
Tirts Tamás, az Országos Rádió és Televízió Testület tagjelöltje
Dr. Tímár János, az Országos Rádió és Televízió Testület tagjelöltje
Dr. Wéber János, az Országos Rádió és Televízió Testület tagjelöltje
(Az ülés kezdetének időpontja: 11 óra 7 perc)
DR. PETŐ IVÁN (SZDSZ), a bizottság elnöke, a továbbiakban ELNÖK: Tisztelt Bizottság! Tisztelt Megjelentek! A bizottsági ülést megnyitom. Mielőtt a munkát elkezdenénk, tisztelettel üdvözlöm a megjelent jelölteket, az ORTT munkatársait és természetesen képviselőtársaimat is. Képviselőtársaim megkapták a mai ülés meghívóját és a napirendi javaslatot.
Egyetlen napirendi pontja van a mai ülésünknek: az ORTT-elnök, illetve az ORTT-tagok jelölése a bizottság ülésének a tárgya. Először - szokás szerint - a napirendről szavazunk. Kérdezem a bizottság tagjait, hogy a napirendhez van-e valakinek észrevétele. (Senki nem jelentkezik.) Ilyet nem látok. Kérdezem a bizottság tagjait, hogy ki az, aki a napirendi javaslatot megszavazza. Aki igen, kérem, kézfelemeléssel jelezze. (Szavazás.) A bizottság határozatképes, és a napirendi javaslatot elfogadta.
Mielőtt elnökjelölt úrnak megadom a szót, kell mondanom néhány mondatot, mert nem egy szokványos bizottsági ülésen vagyunk. Ez nem a bizottság ülésterme. Azért vagyunk itt, mert a parlament közelmúltban elfogadott Házszabály-módosítása, illetve Házszabály függelékének a módosítása nyomán bizonyos bizottsági ülésekről internetes, egyenes közvetítés van, és ez az ülésterem alkalmas ennek a technikai lebonyolítására. Elvben minden bizottsági ülés nyilvános, kivéve azokat, amelyek nem nyilvánosak - a kulturális bizottságnak ilyen ülése még nem volt -, de itt a nyilvánosság most mást jelent: az interneten keresztül egyenes közvetítésben nézhetik az érdeklődők a bizottság ülését. Ezért mielőtt még a tényleges tárgyra rátérnénk, tájékoztatásként mondanom kell néhány szót a mostani ülés tartalmáról, mert a jelenlévők, a képviselők és a jelöltek ismerik a szabályokat, de nem feltételezhetjük, hogy minden érdeklődő is ismeri azokat.
A parlament sokféle pozícióra sokféle jelöltet szokott meghallgatni, és a Házszabály alapján nagyon különböző eljárásokat szokott követni. Ez egy speciális eljárás, azt hiszem, más ehhez hasonló nincs a parlament gyakorlatában: az ORTT, tehát az adott testület elnökét - mint az talán a legismertebb ebben az ügyben - a miniszterelnök és a köztársasági elnök együtt jelöli, más ilyen poszt nem nagyon van tudomásom és emlékezeteim szerint. Ugyanakkor a parlament bizottságának ebben az ügyben nem kell döntést hoznia, csak meghallgatásra van kötelezve. Szavazni tehát az elnök személyéről, alkalmasságáról nem fogunk, ez a parlament plénumának a kötelessége, délután szavaz erről a Ház. Ugyanez a helyzet az ORTT-tagjelöltekkel, azzal a különbséggel, hogy őket nem a miniszterelnök és a köztársasági elnök jelöli, őket a parlamenti pártok jelölik.
A nézők és érdeklődők tájékoztatására el kell mondanom azt, hogy nagyon kevés kivétellel a parlament gyakorlata 1990 óta az, hogy ha ilyen szituáció van, hogy a parlamenti pártok jelölnek posztra embereket, úgy, hogy minden parlamenti párt jelöltje helyet kap egy adott testületben, vagy ha parlamenti bizottsági posztokra, esetleg parlamenti tisztségviselői posztra jelölnek a parlamenti pártok, akkor ezeket a jelöléseket a szokásjog alapján a parlamenti képviselők döntő többsége meg szokta szavazni. Itt tehát az elnök és az egyes jelöltek pozíciója között, ha tetszik, különbség van annyiban, hogy a szokásjog alapján feltételezni lehet, hogy a pártok jelöltjeit a pártok ebben az esetben is támogatni fogják.
Ezt azért érdemes előrebocsátani, mert amikor ilyen bizottsági meghallgatás volt négy évvel ezelőtt, akkor az elnökjelöltnek tettek fel kérdéseket a képviselők, a jelölteknek pedig - nyilván éppen az általam ismertetett háttér tudatában - nem. Tehát az esetleges kívülállók, az ügy iránt érdeklődők ne csodálkozzanak azon, ha most is ez lesz a gyakorlat! Ez nem diszkrimináció, hanem a realitásokra való reagálás, ami persze nem azt jelenti, hogy a jelölteknek nem szabad kérdést feltenni.
Ennyi tájékoztatás után még egyszer és külön is üdvözlöm az elnökjelölt urat, Majtényi Lászlót, valamint a jelölteket, akiknek a teljesség kedvéért most elmondom a nevét: Szalai Annamária, dr. Ladvánszky György, dr. Tímár János, Tirts Tamás és dr. Wéber János. Hivatalosan a jelölés után az, hogy melyik a jelölő párt, érdektelenné válik, még ha mi ismerjük is ezt a tényt, és a nézők előtt sem kell hogy titok legyen.
Az elnökjelölt úré a szó. Kérem, hogy ha a hozzánk eljuttatott szakmai életrajzban foglaltakon túl alapvető dolgokról kíván beszélni, akkor, tegye azt meg.
Dr. Majtényi László, az Országos Rádió és Televízió Testület elnökjelöltjének szóbeli kiegészítése
DR. MAJTÉNYI LÁSZLÓ, az Országos Rádió és Televízió Testület elnökjelöltje: Köszönöm szépen, elnök úr. Az elnök urat, az alelnök urakat, a bizottság tagjait, az ORTT tagjait és leendő tagjait, mindannyiukat üdvözlöm! Örülök, hogy itt lehetek, és nagyon nagy megtiszteltetés, hogy ezen a reggelen a bizottság rendelkezésére állhatok. Azt gondolom, az illendőség azt kívánja, hogy tegyek néhány megjegyzést.
Hadd kezdjem azzal, hogy megszokott rituáléja, rítusa van ezeknek a meghallgatásoknak, amelyek általában úgy kezdőnek, vagy egy bizonyos ponton úgy folytatódnak, hogy a jelölt kijelenti, hogy az elődei által kijelölt úton fog továbbmenni, és töretlenül folytatni fogja azt a munkát, amelyet az elődei végeztek. Azt hiszem, nem tiszteletlenség az ORTT korábbi vezetéseivel szemben, ha azt mondom, hogy nagyon sok tekintetben új helyzet van, új helyzet előtt állunk. Miközben tehát hangsúlyozom, hogy nagyon sok értékes tradíció fűződik az ORTT 12 éves munkájához, és ezeket az értékes tradíciókat természetesen tovább kell vinni, azt is hozzá kell tennem, hogy erre az új helyzetre új válaszokat kell adnunk, mindenekelőtt amiatt, mert a szabályozás indokai is változnak, és ha a szabályozás indokai is változnak, akkor a szabályozás filozófiája is, legalább részben, változni fog, mert változnia kell.
Mi az a legfontosabb elem, ami miatt jelöltként ezt most hangsúlyoznom kell önök előtt? Kétségkívül az, hogy itt van előttünk a digitális átállás, amely digitális átállás olyan következményekkel jár, hogy - mint mondtam - megváltoznak magának a szabályozásnak az indokai, a frekvenciaszűkösség, mint az egyik alapvető indok, megváltozik, azt kell mondjam legalábbis, hogy megváltozik, és a multiplexek működtetése esetén ez kétségkívül új helyzetet hoz.
Nem pusztán csak erről van szó, hanem annyiban is változik a helyzet, hogy a lineáris televízió mellett megjelenik az a fajta televízió, ahol a néző az általa megtekinteni kívánt műsort maga választja ki. Van egy technológiai konvergencia, amely abban nyilvánul meg, hogy elmosódottabbá válnak a korábban nagyon világos határok abban a tekintetben például, hogy mi tekinthető televíziónak és rádiónak. Tehát a korábbi definíciók bizonyos fokig képlékenyebbé, jelentős értelemben képlékenyebbé válnak. Van, lesz olyan televíziózás a közeljövőben, amelyben kényelmesen hátradőlve nézzük a programot, van, lesz interaktív televíziózás, van, lesz olyan, ahol a műsort magam fogom összeállítani. Megjelenik a mobiltelevízió. Mindez olyan technológiai változás, amelynek az ORTT működésére kétségkívül komoly kihatása lesz.
Nem véletlen, hogy napirenden van az új médiatörvény megalkotásának a szükségessége, és azt sem lehet természetesen nem megemlíteni, hogy magának az ORTT-nek a jövője is kétségessé vált az eltelt vitákban. Azt, hogy itt új dolgok előtt állunk, mindenki látja, és a döntéshozók is készülnek rá. Ismert a nemzeti audiovizuális médiastratégia és a digitális átállás stratégiája is, ezek úgyszintén alapvető változásokat jeleznek.
Ha megengedik, természetesen nem térnék ki azokra a bírálatokra, amelyek az ORTT-t érték. Egy megjegyzést azonban mindenképpen szeretnék tenni: hogy a leköszönő elnök úr az utolsó vagy az általam olvasott utolsó nyilatkozatában kifejezetten panaszolta az ORTT politikai befolyásoltságának a problémáját. Erre hadd mondjam azt, ha úgy tetszik, hadd tegyek egy ígéretet - amely ígéret legalábbis a törekvésre vonatkozik -: én minden erőmmel azon leszek, hogy az ORTT-t a pártpolitikától távol tartsam, ugyanakkor a közpolitikához, vagy ha fogalmazhatok így: a közpolitikákhoz viszont közel vigyem. Ez azért is világos és indokolt ígéret, hogy így mondjam, mert ha elolvassuk a médiatörvényt, akkor annak a szövegéből Napnál világosabb, hogy a jogalkotó a garanciák sorozatával kifejezetten arra tett nagyon erős törekvéseket, hogy a médiairányítást a pártpolitikától nagyon határozottan elválassza. Ez az ORTT tagjainak az esküszövegéből is és az egész alkotmányos rendből egyenesen következik.
Természetesen ismertem a médiatörvényt, foglalkoztam vele korábban is, de a felkéréskor, azt kell mondjam, nagyon figyelmesen elolvastam többször is, és természetesen tanulni is igyekeztem a szöveget. Azt kell mondanom, hogy ennek a szövegnek a tanulmányozása után én is azt gondolom - miközben hozzáteszem, hogy maguknak a médiatörvény bírálóinak nagyon sok tekintetben igazuk van, és nyilvánvaló, hogy nem is az eredeti szövegnek a hibájából következik ez -, hogy a médiatörvény felülvizsgálatára szükség van. Viszont azt is el kell mondanom, hogy én egy igen jelentős, ha úgy tetszik, jogállami potenciált látok ebben a törvényszövegben, olyannyira, hogy teljesen nyilvánvaló, hogy a rádiózásnak és a televíziózásnak a teljes alkotmányos és részleges törvényi felülvizsgálata ma is az ORTT feladata. Tehát azok a sajtómegnyilvánulások, amelyek arról szólnak, hogy az alkotmánybírósági döntések, amelyek kétségkívül visszametszették az ORTT hatáskörét, azok - elnézést kérek ezért a szóért, de több helyen olvastam ezt - impotenssé tették volna ezt az intézményrendszert, hiszen itt egy egész intézményrendszerről van szó, szerintem egyáltalában nem állnak. Ha problémát szeretnék ezzel kapcsolatban hangsúlyozni, akkor ez a probléma éppenséggel abban áll, hogy énnekem úgy tűnik, hogy sokkal inkább az omnipotencia veszélye világos ebből a szabályozásból, vagyis a hatáskörökkel kell nagyon-nagyon tapintatosan bánni, nem pedig a tehetetlenségével. (Megérkezik Fedor Vilmos.)
Ezzel kapcsolatban azt kell mondjam, a szakirodalmat olvasva, hogy van egy nagyon fontos motívum, amely engem kifejezetten megragadott, annyira, hogy azt hangsúlyozottan rokonszenvezve most idézném is önöknek. Az Egyesült Királyság szabályozási elveiben találjuk a legenyhébb beavatkozás alapelvét. Azt gondolom, hogy ez a legenyhébb beavatkozás elve rendkívül fontos, és egyáltalában nem jelenti azt, hogy az ORTT-nek, ha követi ennek a legenyhébb beavatkozásnak az elvét, konfliktuskerülőnek kell lennie.
Rólam tudható, hogy hosszú ideje alkotmányjoggal foglalkozom, és rendkívül izgalmas - nem véletlenül hangsúlyoztam ezt -, hogy a rádiózásnak és a televíziózásnak az alkotmányos és a törvényi felügyelete az ORTT kezében van. Ez természetesen nem egy abszolút hatalom, és nem is lenne alkotmányos, ha az ORTT ezzel kapcsolatos megállapításai nem lennének a nyilvánosság előtt, illetőleg a megfelelő jogi fórum, bíróság előtt megtámadhatóak, de a sajtószabadságot, a véleménynyilvánítás szabadságát, ezeknek az alapjogoknak az érvényesítését a törvény is jelentős részben az ORTT kezébe teszi le. Mármost ha ez így van, akkor egy nagyon kényes jogalkalmazói feladat előtt áll a testület akkor, amikor a versengő alapjogok közötti egyensúlyt kell keresnie. Az egyik oldalon ott van mondjuk az információszabadság, ott van a személyek méltóságának a védelme, külön hangsúlyozandó talán a privacy védelme, a gyerekek jogainak a védelme, a nők jogainak a védelme, a kisebbségi jogok védelme és az összes alapjog védelme, mert a törvény az összes alapjog védelmét az ORTT kezébe adja ebben a védelmi munkában. De a másik oldalon is alapjogok vannak, és itt az alapjogi korlátozásnak azt a szokásos technikáját kell alkalmaznunk, hogy egy alapjog csak annyiban korlátozható, amennyiben erre a korlátozásra a vele versengő alapjog érvényesüléséhez szükség van. Tehát a legenyhébb beavatkozás elve lényegében kéz a kézben jár az alkotmányos doktrínákkal, amelyek más szavakkal, de nagyon hasonlót vagy ugyanezt állítják.
Azt gondolom, hasonlóképpen kell kezelni a testület piacbefolyásoló hatásköreit is, hiszen ott is az van, hogy a durva beavatkozás nagyon sok diszfunkcióval jár. A piac építése nemzeti érdek, és nyilvánvalóan a költségvetésnek is meg az országnak is érdeke, hogy a műsorszolgáltatók olyan piacon működjenek, ahol a verseny egyrészt valóságos, másrészt ahol nem riasztja el őket a szabályozás vagy a jogalkalmazás. Miután annyira nyílt a piac, hogy országhatárokon is átléphetnek a szereplők, nem jó, hogyha a szabályozás és a jogalkalmazás olyan, amely a távozást ösztönzi; éppen hogy vonzóvá kell tenni a hazai piacot.
Talán mellékesnek tűnik a következő megjegyzés, de azzal is szembe kellett néznem, amikor erre a beszélgetésre készültem, hogy az én fogalmaim szerint az ORTT nagyon nagy költségvetéssel működik, nagyon jelentős pénzeszközök felett rendelkezik, és azt gondolom, semmi köze nincs a demagógiához, ha azt mondjuk, hogy egy szegény országban mindenkinek, aki közpénz felett rendelkezik, közpénzzel gazdálkodik, kötelessége - akár úgy is fogalmazhatnék - az ormánsági vagy a borsodi szegényekre is gondolni. Ez persze nem azt jelenti, hogy a magas kultúrát ne kellene akár bőkezűen is támogatni, de azt biztosan jelenti, hogy nagyon meg kell gondolni, hogy az adófizetők pénzét hogyan költsük, és nyilvánvaló, hogy a jövőben is nagyon szigorú szabályokra lesz szükség ezekben a kérdésekben.
Azt mondtam, hogy nem fogok az ORTT-t ért kritikákra reagálni, de azért az eddigi megjegyzéseim, ha látens módon is, mégis érintették ezeket a kritikákat. Azt gondolom, hogy amikor a közeljövőben hozzányúlunk a szabályozáshoz, akkor bizonyos szintű dereguláción is lehet gondolkodni, tehát lehet olyan médiatörvényben gondolkodnunk, amely az indokolatlan szabályozásokból valamit esetleg visszanyes. Nem szeretnék a részletekbe belemenni, bár vannak ezzel kapcsolatban elképzeléseim, de például azt mondanám, hogy a hipokrízisből vissza lehet venni. Vannak olyan szabályok, amelyeknek a betartatása gyakorlatilag lehetetlen, vannak olyan helyzetek, amelyekben a szabály nem teljesen konform a valósággal. Tulajdonképpen ezzel is összefüggésben folyamatosan értelmezni kell a közszolgálatiságot. Ez nem egy olyan egyszerű dolog, hogy ott van a törvényben valamiféle definíció, amely igen nehéz jogalkalmazási kérdéseket vet fel, hanem ha úgy tetszik, a precedensjog technikáit figyelembe véve, a törvénytisztelet keretei között és a törvénynek való megfelelés követelményét betartva - egyébként külföldi szabályozóhatóságok erről is sokat beszélnek -folyamatosan napirenden kell ezt tartani.
Itt van - ha úgy tetszik, ez egy örökzöld téma, de szerintem rendkívül fontos - a külső és belső pluralizmus szabályainak a kérdése, vagyis az, hogy mennyire kiegyensúlyozottak a műsorok, az egyes műsorszolgáltatók és az egész piac. A magyar Alkotmánybíróság egyik döntésének van egy olyan olvasata, olyan értelmezése, hogy ennek a kiegyensúlyozottságnak az egyes műsorszámokon belül is lehet alkotmányos tartalma; azt nem mondja az Alkotmánybíróság, hogy alkotmányos kötelezettség is, hogy műsorszámon belül legyen kiegyensúlyozottság vagy - az európai uniós szóhasználat szerint - pluralizmus, mindenesetre nem zárja ki ezt, míg van olyan német alkotmánybírósági döntés, amely a külső pluralizmus követelményéig megy vissza. Az ORTT gyakorlata a belső pluralizmus egyre tágabb értelmezésére mutat, amivel egyébként a magam részéről egyetértek. Világosabban fogalmazok: nem az egyes műsorszámokban kell a kiegyensúlyozottságot biztosítani.
Ha szabad a szabályozással kapcsolatban kritikai megjegyzést tenni, én azt gondolom, hogy a társadalmi szervezeteknek a médiafelügyeletben való részvétele nem igazán váltotta be az ehhez fűzött reményeket, tehát mondjuk az elővárosi üstdobosok egyesületének a médiafelügyeletben betöltött szerepe, én azt gondolom, nem igazán sikeres. Valószínűleg újabb megoldásokon kell gondolkodni. Hangsúlyt lehetne helyezni az önszabályozásra - ez igazából még nincs kipróbálva, és hátha többre megyünk vele -, ha úgy tetszik, ez is egyfajta deregulációs motívum lehet, és a nézők, illetve a fogyasztók közvetlenebb bevonására, ami a fogyasztói panelek alkalmazását jelenthetné.
Záró megjegyzésként megint azt mondom, hogy ez egy olyanfajta elnöki program, amelyet, úgy gondolom, túlzás lenne programnak nevezni, hiszen belülről nem ismerem az intézményt, de azt gondolom, hogy az ORTT-nek a jövőben az audiovizuális kultúrában, a stratégiaalkotás feladatában nagyon jelentős részt kell vállalnia. A döntési mechanizmusok folyamatos korszerűsítése, azt gondolom, ugyancsak indokolt lehet. Említettem a piaci tevékenységet, és azt gondolom, ez is olyan kérdés, amelyre már tulajdonképpen utaltam. A piacszabályozásnak a piac logikáját természetesen mindig figyelembe kell vennie - nem mondom, hogy ez eddig nem így volt -; vannak helyzetek, amikor a piacot korlátozni kell, de a piac törvényszerűségeit mindig figyelni kell ezeknél a korlátozásoknál.
Azt kell mondjam, hogy törvényi kötelezettség is, de egyúttal elnöki program is, hogy az ORTT-nek igen szoros együttműködésben kell lennie a Nemzeti Hírközlési Hatósággal és a Versenyhivatallal. Nekem az az intuícióm, hogy ez az együttműködés működni is fog. Biztosan van ezzel kapcsolatban egy jó előérzetem, és azt gondolom, hogy ennek semmilyen akadálya nem lesz, azt feltételezem, hogy az ORTT oldaláról semmiképp, de a másik fél, illetőleg a Versenyhivatal oldaláról - amellyel az együttműködés ugyancsak nagyon fontos - sem. És itt egyébként fel lehetne sorolni az Esélyegyenlőségi Hivataltól az Állami Számvevőszékig számos, az összes szóba jövő intézményt, amitől, ha megengedik, megkímélem önöket. Tehát a társhatóságokkal és a közös szabályozásban részes szervekkel törvényi kötelezettség is, de elnöki program is az együttműködés.
Végezetül egy dologra szeretnék még kitérni: az átláthatóság problémájára. Énrólam lehet tudni, hogy nagyon sokat foglalkoztam az információszabadsággal, az elektronikus információszabadság követelményével, szerepem is volt az ezzel kapcsolatos magyarországi jogalkotásban. Hadd mondjam azt, hogy miközben az átláthatóság az egyik legfontosabb alkotmányos érték, és jelentős mértékben az ORTT mostani működése, az eddigi működése is megfelelt az átláthatóság követelményének, ennek szerintem része az is, hogy a testület, illetőleg a testület vezetője folyamatos párbeszédben legyen az összes szereplővel, ideértve természetesen a legfontosabb szereplőt: a társadalmi nyilvánosságot, tehát minden döntést, minden állásfoglalást nyilvánosan és a nyilvánosság előtt is képviselni kell. Ehhez viszont még hozzáteszem, némileg szomorúan - tényleg elég sokat foglalkoztam ezzel -, hogy azt kell mondjam, a XVIII. századi európai eszmetörténetben és a XIX. századi magyar történetben, élt az az, azt kell mondjam, alaptalan illúzió, és itt mindenekelőtt Kossuth Lajos nevét szeretném megemlíteni, hogy a nyilvánosság megoldja a társadalmi problémákat, hogy a nyilvánosság elvezet az örök békéhez, hogy maga a nyilvánosság megteremti a társadalmi harmóniát, hogy maga a teljes nyilvánosság meg fogja szüntetni az összes háborút. A felvilágosítók gyakorlatilag mind ezt gondolták. Én most azt mondom, hogy a nyilvánosság a sine qua nonja a demokráciának, az elektronikus korban az összes elektronikus csatornát igénybe kell erre venni, de ez csak az egyik feltétele, és nem önmagában biztosítéka egy szabad és demokratikus társadalomnak.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönjük szépen.
A képviselőké a szó. (Halász János jelentkezik.) Halász alelnök úr jelentkezett először.
HALÁSZ JÁNOS (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Kedves Jelöltek! Ahogy Pető elnök úr mondta, nem szokványos a bizottsági ülésünk, de nemcsak a helyszínt tekintve nem szokványos, hanem az összetételt tekintve sem: még most sincs kormánypárti többség a bizottsági ülésen. De ez egy ilyen, kormányválságnak tűnő helyzetben talán velejárója is a dolognak. (Alföldi Albert közbeszól.) Ezzel együtt nem fontatlan a mai témánk, nyilván ezért is fontos, hogy a bizottsági ülést el tudtuk kezdeni, és tudjuk folytatni. Számunkra ez fontos dolog - öröm, hogy azért elegen voltunk.
Az imént hallott bevezetőben az elnökjelölt úr volt kedves beszélni a pártpolitika és a közpolitika kérdésköréről is, és megemlítette, hogy sokkal inkább vagy hogy leginkább a közpolitikához szeretné a munkát közel vinni, és nem a pártpolitikához. Az ön ismert következetessége és felkészültsége, azt gondolom, nagyon fontos lesz ebben a munkában, és ahogy én ismerem a jelölteket, az ő munkájukat vagy eddigi munkáját, szerintem harmonikus együttműködésre talál majd a testület e tevékenységében is - kívánom is, hogy ez így legyen, ez nagyon fontos dolog.
Értelemszerűen szóba került a médiatörvény is. Engedjen meg, elnök úr, két kérdést, amely ehhez tartozik; az egyik közvetlenül is, az személyesebb, a másik egy nagyobb horderejű témával kapcsolatos. A médiatörvény 34. §-a azt mondja az ORTT-ről és a testületről, hogy: "A testület tagjává az a büntetlen előéletű, felsőfokú végzettségű magyar állampolgár választható, aki legalább ötévi szakmai gyakorlattal rendelkezik. Szakmai gyakorlatnak tekintendő különösen a tájékoztatási, a műsorszerkesztési és -készítési, a műsorszolgáltatási, a távközlési, a frenvenciagazdálkodási, továbbá az ezekkel összefüggő műszaki, jogi, igazgatási, gazdasági, kulturális, tudományos és közvélemény-kutatási tevékenység.". Az ön szakmai önéletrajzát is megkaptuk, ismerjük a szakmai tevékenységét. Ön megbecsült szakembere több területnek, de ezek a területek inkább más irányultságúak, mint amelyek eddig megszokottak voltak az ORTT-ben, vagy amelyek itt a törvény paragrafusában is felsorolásra kerültek.
Említette az elnökjelölt úr az új helyzetet. Osztom ezt a nézetet, a magyar média valóban egy korszakos átalakulás küszöbén áll, e tekintetben a jogalkotás is változik, zajlik egy nagyon fontos folyamat, és ez tartalmi, jogi és sok értelemben új helyzetet fog hozni. Sok alapjogot is érint ez a kérdés, ahogy azt ön is mondta, de azért mégsem kizárólag egy ombudsman jellegű tevékenységet kíván az ORTT-elnöki feladat - ez nyilván természetes mindnyájunknak. Azt szeretném megkérdezni öntől mint jelölttől, hogy hogy gondolja, nem hiányzik-e majd a többéves szakmai, médiaszakmai tapasztalat ebben a munkában. Azért is érdekes ez, mert ráadásul - és lehet, hogy ez előny a dologban - egy olyan testülettel dolgoznak majd együtt, mert hát itt mégiscsak együtt tevékenykedik egy testület, amelyből többen hosszú évek óta dolgoznak ezen a területen. Lehet, hogy ez segítség is, de érdekelne, hogy ön személyesen hogy gondolkodik erről. Ez fontos lenne a véleményalkotásban.
A másik kérdés egy olyan üggyel kapcsolatos, amely szerintem az előző ORTT egyik legfontosabb, ha nem a legfontosabb döntése volt, és kérdezném, hogy mit gondol ön róla: a kereskedelmi televíziók műsorszolgáltatási szerződésének a meghosszabbítására gondolok. Nyilván ismert ön előtt is, hogy az előző testület - ha mondhatom így - idő előtt hozott olyan döntést, miszerint kereskedelmi televíziók műsorszolgáltatási szerződését változatlan feltételekkel meghosszabbította. Ezt rengetegen vitatták, vitattuk. Máig elfogadhatatlannak tartom ezt a döntést, mert azt hiszem, hogy nagyon-nagyon sok olyan elem volt ebben, amely nem kellően tisztázott a mai napig sem. Nem véletlen, hogy itt, a parlamentben is, a bizottságban is sokat vitatkoztunk erről, és párthovatartozástól függetlenül alakultak a vélemények. Ráadásul tudjuk, két olyan televízió műsorszolgáltatási szerződésének a meghosszabbítása volt ez, amelyek a legnézettebbek, ilyen módon vélhetően a legnagyobb befolyással bírnak a hétköznapokban is, és véleményem szerint társadalmi értelemben is jelentős alakító, befolyásoló tényező az, ami az ő birtokukban van. Ilyen döntést meghozni másik 40 műsorszolgáltatási szerződés meghosszabbításával a nyári szünet előtti utolsó ülésen, szinte puccsszerűen, úgy gondolom, nem lehet. Azt szeretném megkérdezni, hogy ön mint elnök ezt az eljárást, egy ilyen jellegű eljárást elfogadhatónak tart-e, mit gondol erről az eljárásról és erről az ügyről tartalmi értelemben is. Ez ügyben is fontos lenne számomra a válasza.
Köszönöm szépen a figyelmüket. (Dr. Majtényi László: Köszönöm szépen. - Megérkezik dr. Schiffer János.)
ELNÖK: Köszönjük.
A bizottság tagjai ismerik a gyakorlatot. Tájékoztatásként mondom el, hogy az a szokás, hogy megvárjuk a kérdéseket és észrevételeket, és egy bizonyos idő után adjuk meg az elnökjelölt úrnak a szót. (Tellér Gyula és dr. Lukács Tamás jelentkezik.)
A következő jelentkező Tellér képviselő úr volt, utána Lukács képviselő úr következik.
TELLÉR GYULA (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Elnök Úr és Elnökjelölt Úr! Mint leendő ORTT-elnöknek, amennyiben a parlament megválasztja - és ezt nagyon valószínűnek tarthatjuk -, igen nagy hatalom lesz a kezében, nemcsak a feladatait tekintve, hanem az ORTT belső döntéshozatali mechanizmusát tekintve is. Ha egy pillanatra elfogadjuk azt a megfigyelésemet, hogy az ORTT sok kérdésben - nem állítom, hogy mindegyikben, de sok kérdésben -, mondjuk így: politikai oldalanként szavaz, ebben a szavazási mechanizmusban az elnöknek döntő, a szó szoros értelmében döntő pozíciója van, mert ha az egyik oldalra áll, akkor a döntés annak az oldalnak fog kedvezni, ha a másik oldalra áll, akkor a döntés annak az oldalnak fog kedvezni. Ennek következtében - még egyszer mondom - igen nagy hatalom adatik meg a leendő elnöknek is, mint ahogyan a leköszönő elnöknek is ilyen nagy hatalma volt. Ez a hatalom az új törvény hatálybalépéséig mindenféleképpen meglesz. Hogy pontosan mikor lesz az új jogszabály hatálybalépése, illetőleg a jelenleginek a hatályvesztése, nem tudhatjuk; szeretnénk, hogyha ez minél hamarabb bekövetkezne, de nem zárhatjuk ki, hogy akár egy évre vagy akár egy évnél is messzebbre tolódik. Ezzel a helyzettel kapcsolatbank szeretnék feltenni két kérdést.
Az egyik kérdés kapcsán előrebocsátom a következőt: az elnökjelölt úr mint adatvédelmi biztos, ha jól fogtam fel a tevékenységének a súlypontját, egyrészt védte az egyéneket, az egyének integritását a túlzott közületi, állami, hivatali beavatkozásokkal szemben, másrészt pedig védte az egyént a hivatalok saját információiból való kirekesztése ellen. Valahogy tehát mindig a hivatallal, az állammal vagy valamilyen ehhez hasonló intézményi szereplővel szemben álló érdekű, már amikor ez szembenállást jelent, egyént védte - hogy milyen sikerrel, azt ne firtassuk! -, nyilvánvaló, hogy a jelen körülmények között az adatvédelemnek azzal a koncepciójával szemben, amely valamikor 1991 táján alakult ki, és hogyha jól emlékszem, akkor a Szabad Demokraták Szövetsége részéről éppen Pető elnök úr volt az egyik előadója az ezzel kapcsolatos törvénynek. Ott elhangzott például az, hogy a különböző adatokat, mint amilyen a személyi szám, a személyi igazolvány száma, a Taj-szám, és még nem tudom én milyen adatok, nem szabad összekapcsolni, mert aki összekapcsolja, és együttesen birtokolja ezeket az adatokat, túlzottan nagy információs előnyhöz és túlzottan nagy hatalomhoz jut. Mellékesen jegyzem meg, hogy most szinte nincs olyan élethelyzet, ahol ne kapcsolnák össze ezeket az adatokat. Ezt csak zárójelben jegyeztem meg, hogy ez a küzdelem - mondjuk így: - egyelőre nem áll teljes győzelemre.
A kérdésem a következő: el tudja-e képzelni, elnökjelölt úr, hogy nem egyszerűen az egyéneket védi a náluknál nagyobb erőkkel, az előbb felsorolt intézményekkel, instanciákkal szemben, hanem éppen ellenkezőleg: a közösséget védelmezi az egyénekkel vagy más, partikuláris érdekű szereplőkkel szemben. Az előbb, a bevezető előadásában örömmel hallottam a "nemzeti érdek" kifejezést például azzal kapcsolatban, hogy nemzeti érdek a piac építése, hogy valóságos verseny legyen, és így tovább, és így tovább. Nem hangzott el viszont a nemzeti érdek fogalma alá sorolható más nemzeti érdek, amely pedig a médiarendszerben nagyon is jelen van: ez a médiák által kibocsátott tartalmakkal és azok esetleges korlátozásával kapcsolatos nemzeti érdeket jelenti, hiszen - mondok egy saját példát - a televíziók egy része folyamatosan bocsát ki olyan információt, amelyik a közízlést, az általánosan elfogadott morális szabályokat sérti, újra és újra áthágja ezeket a korlátokat, méghozzá tudatosan hágja át újra és újra az ebből az áthágásból, az ebből a transzgresszióból eredő feszültségérzés, feszültségélmény előidézésére, mert ez az egyik vonzóereje a kereskedelmi televízióknak. Az én kérdésem az, hogy el tudja-e képzelni az elnökjelölt úr, hogy a közérdeket védelmezi az ilyen jellegű partikuláris törekvésekkel szemben, és ha igen, vajon milyen esetekben tudja ezt elképzelni? Ez az egyik kérdésem.
A másik kérdésem némileg ellentmond az elnökjelölt úr azon álláspontjának, hogy az ORTT-t illetett kritikákkal nem kíván foglalkozni. Énrám nézve ez a visszafogottság szerencsére nem kötelező, ezért a kérdésem némileg ebbe az utcába megy bele. Meggyőződésem - ezt többször elmondtam, és adatokkal és tényekkel többször alá is támasztottam -, hogy az Országos Rádió és Televízió Testület az elmúlt években bizonyos igen fontos kérdésekben úgy viselkedett, mint hogyha a kereskedelmi televízióknak a kvázi érdekvédelmi szervezete lett volna. A biztonság kedvéért felsorolok néhány ilyen esetet, hogy ne a levegőbe beszéljek. Ilyen eset a bizonyos kereskedelmi televíziókat érintő jelentős jövedelemelengedés, miközben maga az ORTT és a közszolgálatimédia-rendszer forráshiányos, következésképpen ezt a forráshiányt állami forrásból vagy állami kiadásokból fedezték; magyarán szólva az egyik oldalon az ORTT összegeket, jelentős összegeket adott oda a kereskedelmi televízióknak, és miután ezeknek az összegeknek a helyében valamekkora hiány keletkezett, azt állami pénzből pótolta. Nem túlságosan nagy leegyszerűsítése a dolognak, ha azt mondjuk, hogy ez állami pénzeknek a magántelevíziók vagy magán-médiaszolgáltatók részére való átcsoportosítása.
Aztán ilyen - emlékezhetnek rá, sokan vannak, akik már hallották tőlem ezeket a mondatokat, de újra és újra elmondom ezeket, mert amíg a helyzet nem változik, addig ezeknek a mondatoknak funkciója van - az ORTT által elfogadott pornográfiadefiníció, amely a hatályos Btk. pornográfiadefiníciójánál teljesen nyilvánvalóan kevesebb korlátot szab, enyhébb kategoriális rendszert teremt, aminek következtében a médiumok olyan pornográf tartalmakat sugározhatnak, amelyek a Btk.-ba beleütköznének, de az ORTT elengedte őket, mert a saját definíciója szerint nem ütköznek szabályba.
Szó volt a panaszügyekről. A panaszügyekkel kapcsolatban annyit jegyzek meg, hogy az történt, hogy egy hosszú folyamat eredményeképpen az úgynevezett egyéb panaszokat - amelyek tehát pontosan azokra a dolgokra vonatkoznak, mint amelyekről most beszélek - felvonta a testület hatáskörébe, a testület pedig az elmúlt négy esztendőben olyan döntési többségben volt, hogy ezeket általában meg tudta oldani a számára valamelyest módon kedvezményezett kereskedelmi televíziók javára.
Ilyen a műsorszolgáltatási szerződésekben foglalt egyes, igen fontos ígéreteknek, fogadalmaknak, magyarán szólva szerződéses tételeknek a nem ellenőrzése és a szerződésnek való eleget tétel kikényszerítésének az elmulasztása. Itt különösen a műsorszolgáltatási szerződéseknek a 3.2. és a 3.1. mellékletéről beszélek, amelyekben például a két nagy kereskedelmi televízió világos ígéretet tett - és most nem a törvényes, betartandó paraméterekről van szó, arról, hogy hány perces lehet valami, hanem az egész csatorna jellegére vonatkozólag tett világos ígéretről -, az RTL Klub például arra, hogy kimondottan családi televíziót, családbarát televíziót fog csinálni, aminek nagyon sok részlete ki van fejtve ebben a mellékletben, vagy hogy például az RTL Klub arra hivatkozott, hogy ő az Európai Unióhoz való csatlakozás kérdéseiben fogja támogatni a magyar televíziónézőket a csatlakozás szellemisége és a szabályismeret tekintetében; egyébként a családbarátságot ugyanúgy megígérte a másik televízió is. Ha az ember végignézi az Országos Rádió és Televízió Testület éves beszámolóit, akkor azt látja, hogy az, hogy ezeket az ígéreteket - amelyeknek az ellenőrzésére a hatályos médiatörvény évente kötelezi az ORTT-t -ellenőrizte volna, hogy kritikai észrevételeket fogalmazott volna meg, és lépéseket tett volna arra, hogy kikényszerítse a szerződésben foglalt ígéretek teljesítését, nem történt meg.
Megjegyzem azt, amit Halász alelnök úr már megjegyzett, hogy a szerződéseket változatlan feltételek mellett hosszabbították meg, ami teljesen nyilvánvalóan a folyamatos transzgressziós tartalomszolgáltatás egyfajta elismerése vagy honorálása volt, nem beszélve arról az anyagi kedvezményről, amit ez jelentett. A kérdésem az, hogy az elnökjelölt úr, amennyiben az Országgyűlés megválasztja elnökké, folytatni kívánja-e ezt a kereskedelmi televíziók kvázi érdekvédelmi szervezetekénti működését az Országos Rádió és Televízió Testületnek, vagy pedig a rendelkezésére álló időben, amely minden bizonnyal nem hosszú, de mégis egy valamilyen időtartam, megpróbálja reparálni ezeket a fogyatékosságot, például megpróbálja a kereskedelmi televíziók csatornaígéreteit megvizsgálni, számon kérni és kikényszeríteni, hogy legalább most, ha csak egy fél évre is, ha csak egy évre is, de a kereskedelmi televíziók igenis tartsák be a szerződésüket.
Végül egy harmadik kis kérdésem is van - ez az én személyes kíváncsiságomból fakad, és elnézést kérek mindenkitől. Az elnökjelölt úr nyilatkozataiban - sokféle interjúját és írását elolvastam - gyakran szerepel a jelenlegi magyar államrend kapcsán a harmadik köztársaság kifejezés. Tisztelettel kérem, mondja meg, hogy melyik ön szerint a második. Köszönöm szépen.
ELNÖK: (Dr. Lukács Tamás és Bókay Endre jelzésére:) Lukács Tamás képviselő úr következik, őt Bókay képviselő úr követi.
DR. LUKÁCS TAMÁS (KDNP): Mindenekelőtt két dolgot szeretnék előrebocsátani. Egyrészt három kérdést írtam össze, amelyek nagyjából el is hangzottak, csak szeretném konkretizálni azokat. Másrészt pedig engedjék meg, hogy a protokolláris szabályokat átlépve tegeződve tegyem fel a kérdéseket, mert úgy gondolom, egy bizottsági meghallgatás sem színjáték, nekünk pedig nagyon régi az ismeretségünk, ami viszont nem ment fel az alól, hogy felvessem az általános elvi és filozófiai kérdésekben lehetséges egyetértést vagy ellentmondást.
Azt gondolom, az ORTT elnökének szerepköre nagyon is operatív irányítás, és nem az általánosságok szintjén mozog. Ezért sajnáltam azt, hogy a kezdeti bevezető után elmaradt az ORTT azon bírálata, amelyben már bizonyos konkrétumokat is hallhattunk volna, tudniillik ebből derülne ki számomra vagy esetleg a bizottság tagjai, illetve az érdekeltek számára, hogy a rendelkezésre álló időben milyen változtatást tart szükségesnek.
Az első, amit Tellér képviselő úr már érintett - ezért hagyom az elvi megalapozását a kérdésnek, legyen konkrét a kérdés! Idézem a jelölttől: a pártpolitikától távol tartva a közpolitikához közelebb vinni. Ez a szavazási mechanizmus alkalmas-e arra, hogy ezt a célt el lehessen érni? És rögtön mellékapcsolok egy másik kérdést, hogy amennyiben a piaci kérdéseket, a piac törvényszerűségeit kell figyelembe venni, és történt korábban egy olyan döntés, amely nemcsak megkérdőjelezhető és erősen vitatható, hanem alapvetően meg is határozza a jelenlegi piaci helyzetet - a két kereskedelmi televízió meghosszabbításáról van szó -, akkor azokkal az elnökségi tagokkal, akik korábban részt vettek ebben a döntésben, kíván-e valamilyen módon a piac szabályai szerint eljárni, vagy a piacba való beavatkozást szükségességét látja-e ebben a kérdésben, illetve milyen eszközökkel lehetséges ez a beavatkozás, azért, hogy valóban a piac szabályainak megfelelően tisztességes és monopolmentes piac alakulhasson ki? Ráadásul - megint csak a pártpolitikától távol - azzal a döntési mechanizmussal, amely korábban volt, esetleg személyi átfedésekkel, de ugyanazokkal az emberekkel kell esetleg más döntést meghozni; erre lát-e lehetőséget?
A harmadik kérdés pedig az, hogy az előfeltételek megfogalmazásánál, ami tényleg kimaradt, mint hogyha akár személyében, akár másképp, akár a testület ellenérdekelt lehetne abban, hogy miközben a parlament alkotmányos mulasztás állapotában van abban a kérdésben, hogy a médiatörvényt 2007. december 31-éig meg kellett volna alkotni, erről országgyűlési határozat született, eközben megszületett a médiatörvény módosítása, hogy tiszta jogi helyzetet teremtsünk abban a kérdésben, hogy az ORTT mandátuma hogyan alakul a jövőre vonatkozóan. Tehát az új törvény hatálybalépésével személyében vagy testületileg lehet ellenérdekelt a fél. Azt gondolom, hogy ezért mondjuk egy nagy ívű elnöki elképzelést nagyon nehéz lenne számon kérni és egyáltalán felvázolni, mert nem tudjuk, hogy mennyi az az idő - Tellér képviselőtársam azt mondta, hogy ő egy évet valószínűsít. Úgy gondolom, éppen ezeket az iteratív döntéseket kellene meghozni vagy végiggondolni, amelyek azt szolgálják, hogy miközben a digitális pályázatok megindulnak, ezen a piacon ne zűrzavar alakuljon ki, hanem még a törvény hiányában is valamennyire rend legyen. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönjük. Bókay képviselő úr következik. Kérem, hogy Lukács képviselőtársam kapcsolja ki a mikrofonját. (Megtörténik.)
BÓKAY ENDRE (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelettel köszöntök mindenkit! Elnézést kérünk, de frakciónk minden hétfőn 10 órakor ülést tart, ezért érkezünk úgy, mint az orgonasíp, egymás után, mert bizottsági üléseket is döntéseket készítünk elő. Tisztelettel elnézést kérünk ezért öntől, ez nem udvariatlanság, és nem a dolognak szól, csak egy kicsit összecsúszott a szervezés. Kérem, ezt fogadja el tőlünk.
A másik megjegyzésem, hogy ismerem az ön munkáját. Ami publikációt beadott, annak természetesen csak a töredékét olvastam, de az olyan tartalmi világot ábrázol előttünk, amely miatt számomra rendkívül megnyugtató, hogy önt kérték fel erre a feladatra. Tudom, hogy ez egy udvarias gesztusnak tűnik, de igaz, és mindenképp el akartam mondani ezt itt, a köz előtt. Rendszeresen végigolvasom az írásait, és az a következetesség, amely hosszú idők óta kíséri az ön munkáját, számomra mindenképpen garancia, hogy a testület élén is nagyon magas színvonalon fogja betölteni ezt a funkciót.
Ami a kérdéseket illeti, mindenki belerejti a kérdésekbe egy kicsit a véleményét is, meg sugallja is, hogy mit szeretne, mit válaszoljon neki az elnökjelölt úr. Egy picit hasonlót teszek én is, amiért előre elnézést kérek öntől.
Ami a szakmaiságot illeti, az én véleményem az, hogy ez egy testület, annak az élére kerül ön, és a legfontosabbnak azt a tartalmi, szellemi örökséget tartom, amit ön ápol és gondoz, hogy az érvényesüljön. Minden más dologban vannak nyilván munkatársak, akik segítenek. Nekem nagyon szimpatikus az ORTT munkájában, hogy évente kiadja ezt az összefoglaló könyvet, és ha lehet, megkérem, hogy hadd kapjunk belőle mi is, mert általában csak kölcsön szoktuk kérni azokat. Ezek nagyon jó összefoglaló anyagok. Én tehát azt javaslom, hogy ebben a munkában mindenképp támaszkodjanak az elődökre, mert egyetemeken, főiskolákon, médiaszakokon mindenütt használják ezeket az anyagokat, és mind a piacelemzéssel kapcsolatban, mind a tartalommal, a műsorszolgáltatókkal, az éppen működő médiaközegekkel, tehát mind a rádió- és a televíziótestülettel nagyon színvonalasan foglalkoznak ezek az anyagok, tehát igen jók. Ez nem is kérdés, hanem egy kérés, hogy ezt mindenképpen tartsák meg.
A másik - és elnézést kérek, hogy nem voltam itt az ön által tartott bevezető alatt -, hogy a digitalizáció egy más világot fog feleleveníteni előttünk, de én utánanéztem egy-két anyagnak, és nem igazán az történik, amit mi az ilyen brossúrákban leírtunk. Ez alatt azt értem, hogy mindenki azt mondja, hogy micsoda műsorválasztási szabadsága lesz az egyes egyénnek, és Tellér Gyula képviselőtársammal egyetértek bizonyos fokig abban, hogy ez nem fog feltétlenül érvényesülni. Mindenesetre az a lehetőség meglesz az egyén számára, a családok, közösségek számára, hogy ha bizonyos műsort nem akarnak nézni, akkor ahelyett más műsorokat tudnak behozni, tehát olyan programokat tudnak a maguk számára választani, amelyek nem biztos, hogy egy ilyen nagyon határozott, kemény regulációs funkciót követelnek meg a testülettől.
Én a magam részéről ezzel nem is nagyon értek egyet, megmondom őszintén, inkább a társadalmi befogadóközeget kell olyan szintre emelni, hogy bizonyos műsorokra ne legyen fogadókész. Ez alatt azt értem - és talán ha erről megosztaná velünk a gondolatait, illetve ha már megosztotta, akkor elnézést kérek! - hogy ha van egy dilemma: a kereskedelmi televíziók nyilván bevétel alapján működnek, az ő számukra az a legfontosabb, hogy mely műsorok milyen nézettségűek; azok a műsorok hozzák a reklámból a bevételeket és a jövedelmeket a televízió számára, ugyanakkor ezek ma még nem a legmagasabb tartalmat tükrözik. Itt tehát van egy dilemma, amelyet valamilyen módon fel kell oldani; valószínű, hogy végérvényesen nem lehet megoldani, de egyfajta egyensúlyt nyilván lehet teremteni. Hogy ezt az egyensúlyt az ember milyen eszközökkel teremti meg? Egy rossz időket idéző tiltással a magam részéről nem nagyon értenék egyet, viszont más típusú, színvonalas műsorokkal igen, és tudjuk, hogy a külföldi televíziók, a különböző tévécsatornák - most nem tudom, hogy illik-e felsorolni őket vagy sem - is olyan színvonalas szakmai anyagokat közvetítenek, amelyek az embert egyszerűen lenyűzik, az ember úgy nézi őket, és amelyeket az oktatás során is nagyszerűen fel lehet használni. Ebben a dologban hogyan kíván ön eljárni, milyen gondolatai vagy elképzelései vannak ezekben a dolgokban? Én ezt tartom az egyik leglényegesebb funkciójának.
Az internet előrehaladásával ezek a távok nyilván kiszélesednek, nő a választék, jobban beleszólhatunk ezekbe a dolgokba, és ezért is tartom nagyon fontosnak, hogy egy olyan szakmai tudás próbálja meg ezeket szabályozni, amely semmiképp sem gátolja akár az internetes televíziózást, ami sokkal szélesebb lesz, vagy ezeknek a tartalmi megjelenését, hanem pontosan bátorítja, tehát lehetővé teszi, hogy az egyén is szóljon most már a közösséghez, nem úgy, mint eddig volt, hogy mindig meghatározott csatornáknál egy sorban állás után tehette meg, hanem ismerjük azokat a csatornákat, amelyeket feltesznek. Az is nagyon jó, hogy bizonyos televíziók a műsoraikat úgyszintén kiteszik az internetre, és az ember ma is megnézhet azért jó néhány ilyen műsort. Tehát jó lenne, ha ez is bátorításra kerülne, hogy az ember vissza tudja keresni ezeket, és több csatorna is éljen vele.
Röviden ennyit szerettem volna mondani, és remélem, hogy a megválasztása után mint ORTT-elnököt üdvözölhetjük majd a bizottsági üléseinken. És mivel biztos, hogy még egyszer nem szólok hozzá, sok sikert kívánok a várható munkához is. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönjük. (Dr. Cser-Palkovics András jelzésére:) Cser-Palkovics képviselő úr!
DR. CSER-PALKOVICS ANDRÁS (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Bizottság! Tisztelt Jelöltek! Tisztelt Majtényi Úr! Elsősorban önhöz tenném fel a kérdéseket, de ahogy az utolsó mondatok elhangzottak, csatlakoznék Bókay képviselőtársam véleményéhez, annyiban mindenképpen, hogy a leendő testületnek jó és eredményes munkát kívánok, illetve egy együttműködést - azt gondolom, hogy erre szükség van, főleg akkor, hogyha egyébként az új médiajog-alkotási folyamat zajlik éppen, és remélhetőleg hamarosan véget is ér.
Ezzel kapcsolatos az első kérdésem, amelyet nem udvariatlanságot teszek fel, hanem mert azt gondolom, fel kell tenni ebben a helyzetben. Hiszen jogilag persze nincs átmeneti helyzet, mert egy hatályos médiaszabályozás van, abból kell kiindulni, de tudjuk, hogy zajlanak az ötpárti egyeztetések, azok egyfajta állapotban vannak, nagyon nehéz megmondania, hogy ebből mikor lesz új médiaszabályozás, de feltételezzük azt a mindenki által óhajtott célt, hogy ez minél hamarabb megtörténik. Ezért tenném fel a kérdést úgy, hogy hány évre vállalta ön a felkérést, hiszen tudjuk - itt is szóba került már -, hogy a parlament elfogadott egy törvényt, amely törvény kiterjed arra az eshetőségre, hogy viszonylag hamar sor kerül az új médiatörvény vagy médiaszabályozás parlament általi elfogadására, ami egy új helyzetet jelenthet, természetesen nem biztos, hogy jelent, de jelenhet, például a felügyelet vonatkozásában. Beszéltek-e bárkivel ez ügyben, felmerült-e ez a kérdés, és erről önnek mi a személyes véleménye? Még egyszer mondom: nem udvariatlanságnak szántam a kérdést, hanem mert azt gondolom, hogy ebben a helyzetben ezt fel kell tenni.
Két más jellegű kérdésem is lenne. Az egyik: beszélt az alapjogok védelméről és annak a fontosságáról a média tekintetében, és tudjuk, hogy ezzel a területtel is vannak problémák, de egyéb gondok is vannak ezen a területen. Ön is beszélt a kiegyensúlyozottság vagy éppen a kiegyensúlyozottság hiányának a kérdéséről, de beszélhettünk volna a közszolgálat kérdéséről, a kiskorúak védelme tekintetében is beszélhettünk volna sok problémáról. Mi azt láttuk, és az ORTT-beszámolóknál akár itt, a bizottsági vitákban, akár pedig a parlament plenáris ülésén az jött elő sok esetben, hogy a problémákban általában egyetértettek a bizottság tagjai, akár azt is mondhatnám, hogy frakció-hovatartozástól függetlenül, de a megoldásokban nem mindig érzékeltük az ORTT kemény, elkötelezett és főként határozott fellépését. Például a kiskorúak védelme tekintetében volt egy nagyon jó elemzés, amely tényleg jó elemzés, érdemes tanulmányozni, de nem látjuk, hogy utána az a gyakorlatba, az ORTT gyakorlatába át lett volna ültetve, és hogy azon a területen valami nagy dolgok történnének, vagy legalább a törvényi lehetőségeket, a keretek adta lehetőségeket kihasználva mozogna az ORTT például ezen a területen. Ezért én azt kérdezném az elnökjelölt úrtól, hogy megválasztása esetén meri-e majd akár a legsúlyosabb szankciókat is alkalmazni a műsorszolgáltatókkal szemben a sorozatos, esetleges sorozatos törvénysértések tekintetében. Mert bizony azért voltak és vannak is a hatályos médiatörvényben olyan szankciók, amelyeket nem alkalmaz az ORTT, pedig lehet, hogy a visszatartó erejüket tekintve komolyabbak lennének a most alkalmazott szankcióknál. Ez természetesen összefügg részben a kereskedelmi tévék szerződéseinek a kétséges meghosszabbításával, hiszen itt általában pont az a probléma, hogy sorozatos törvénysértéseket követően került sor ezeknek a szerződéseknek a meghosszabbítására, amit követően visszatartó erőről bizony nagyon nehéz beszélni. Azt kérdezem tehát, hogy ezt hogy látja, és alkalmazhatónak tartja-e akár a legsúlyosabb szankciókat is.
Harmadrészt egy konkrét, akár napi ügynek is tekinthető dolog: mint leendő ORTT-elnök törvényesnek tart-e ön olyan kormányzati támogatásokat a média világában, mint például az a 200 millió forint, amelyet az egyik kereskedelmi televízió pályáztatás nélkül az uniós pályázatokat egy tévésorozatban tovább népszerűsítő tájékoztató sorozatra költött - még egyszer: 200 millió forint közpénzről van szó, médiatámogatásról van szó. A hatályos médiatörvénynek megfelel-e ön szerint ez a támogatás, és kíván-e ezek ellen a támogatások ellen mint ORTT-elnök a testület élén különböző konkrét lépéseket megfogalmazni? Gondolok itt erre a konkrét ügyre is, de gondolok a hasonló jellegű támogatások összességére is.
Előre is köszönöm szépen a válaszokat.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Más jelentkezőt nem látok, képviselőként most én szólalnék meg.
Előrebocsátom, hogy az elnökjelölt úr megválasztását, parlamenti megválasztását - a frakcióm nevében is jelzem ezt - támogatom. Munkássága és az itt elmondottak alapján a nyilvánossággal kapcsolatos álláspontja egészében véve számomra, illetve frakciónk számára olyan, amelynek az alapján azt feltételezzük, hogy az a szellemiség, amit az ORTT élén képviselni kíván, támogatandó.
Részben a mai ülés sajátossága miatt -, hogy nem szokványos módon nyilvános ez az ülés - tartom érdemesnek elmondani azt, amit az elnökjelölt úr, illetve az ORTT-tagjelöltek tudnak, a bizottsági tagok is tudnak, de a nyilvánosság előtt talán nem árt hangoztatni, hogy én úgy értelmeztem az elnökjelölt úr itteni expozéját, mint egy szándéknyilatkozatot, annak ismeretében, hogy az ORTT elnöke általában a hivatalokat vezető elnökökhöz képest korlátozott jogokkal rendelkezik. Értem ez alatt azt, hogy az ORTT jelentős részben testületi döntéseket hoz, ahol az elnök olyan típusú egyszemélyi döntéseket sokkal korlátozottabb mértékben tud hozni, mint mondjuk akár egy önkormányzati hivatal élén álló ember, akár egy más, közigazgatási típusú feladatokat végző hivatal élén álló ember. Bizonyos kérdések kapcsán természetesen különválasztom azt, hogy az elnökjelölt úr álláspontját kérdezik képviselőtársaim, ez egy ilyen meghallgatás során nyilvánvalóan indokolt, de talán úgy is érthető volt a kívülállók számára a kérdés, mint ha azt lehetne feltételezni, hogy az ORTT elnöke vagy elnökjelöltje egy személyben alapvetően új karaktert tud adni az intézménynek. Ez jogi értelemben nem lehetőség. Korrigálni természetesen nyilván lehet az ORTT működését, ha bizonyos kérdésekben - ahogy itt szóba is került - a politikai pártok által jelölt tagok között patthelyzet alakul ki, akkor jelentősen megnő az elnök jogosítványa, de egyébként az meglehetősen korlátozott.
Még egy megjegyzést tennék - ez talán érdemes arra, hogy elhangozzék. A parlament éppen ma fog döntést hozni az ORTT tavalyi éves beszámolójáról. Ennek kapcsán hangzott el a parlamenti nyilvánosság előtt az ORTT előző elnökének a politikai befolyásoltsággal kapcsolatos nyilatkozata. Én, megvallom, máshogy értelmeztem, mint az elnökjelölt úr; a politikailag determinált döntéseket feszegető kérdést az elnök úr - mármint az előző elnök úr - úgy kezelte, hogy a politikai befolyásoltság adottság. Tehát nem elítélően és minősítve értékelte azt, hanem adottságnak tekintette. Míg, ha jól értem, az elnökjelölt úr épp ellenkezőleg kíván fellépni, a politikai befolyásoltságot lehetőleg nem kívánja adottságnak tekinteni, és ellenkező irányba kívánja kifejteni a tevékenységét vagy befolyását.
Köszönöm szépen.
Ha nincs több jelentkező a bizottság tagjai közül (Senki nem jelentkezik.), akkor megadom a szót az elnökjelölt úrnak.
Dr. Majtényi László, az Országos Rádió és Televízió Testület elnökjelöltének válaszai
DR. MAJTÉNYI LÁSZLÓ, az ORTT elnökjelöltje: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Úgy gondolom, hogy nem kell feltétlenül összehoznom tematikailag a kérdéseket, tehát többé-kevésbé haladhatok a kérdésfeltevések sorrendjében. Bár lesz, ahol több képviselő úr - hölgyek nem is kérdeztek - által feltett kérdéseket mégis összehozok, de alapvetően sorrendben szeretnék haladni.
Az első kérdező Halász alelnök úr volt, akinek az első kérdése az én kompetenciámra vonatkozott. Egyáltalán nem tartom a kérdést indokolatlannak vagy udvariatlannak, a legtermészetesebb igény, hogy egy ilyen kérdés megfogalmazódjék, és kötelesség, hogy az ember válaszoljon rá. A kérdést természetesen feltettem magamnak is, és meg kell mondjam, nem gondolkodás nélkül mondtam igent a felkérésre. Azt is elmondhatom, hogy volt már nagyon megtisztelő felkérés, amit elhárítottam, nem is kifejezetten, de talán bizonyos értelemben kompetenciaproblémák miatt is - hogy ezek mit voltak, azt talán nem részletezném.
Biztos nem lenne illendő összehasonlítani a saját előéletemet másokéval, tehát tényleg annál maradnék, hogy én magam miért tartom magam alkalmasnak, hiszen ha nem tartottam volna magam erre alkalmasnak, nyilván nemet mondtam volna. Hozzáteszem, hogy nagyon sokat veszítek is ezzel az igennel, különösen ha meg is választanak, tehát azt mondhatom, bizonyosan nem arról van szó, hogy valamiféle előnyökért vállaltam el a jelölést.
A saját kompetenciámat azzal tudom indokolni, hogy gyakorlatilag évtizedek óta - nem csak azóta, mióta a közéletben vagy a nyilvánosságban egyáltalán részt veszek - mindig volt valamilyen közöm a médiához, és a tudományos tevékenységem is számos ponton kapcsolódik a médiához. Jelesül kézikönyvet írtam Adatvédelem és sajtó címen, és talán nem nagyképű, ha azt mondom, hogy - persze többekkel együtt - az elektronikus információszabadság atyja, azt mondhatom, egyik atyja vagyok; hiszen ha az Eötvös Károly Intézetben nem találjuk ki, hogy egy ilyen törvényre szükség lenne, akkor ma a Magyar Köztársaságnak nem lenne ilyen törvénye. Tehát a kommunikációs jogokkal, amelyek itt az alapvetően fontos jogterületek, én meglehetősen behatóan foglalkoztam.
Hadd idézzem Kemény Zsigmondot, aki azt mondja: el kell döntenünk, hogy szóvirágok gyártói vagyunk, vagy pedig gyakorlati eszmék birtokosai. Azt gondolom, hogy a sajtószabadságról nekem személy szerint is vannak gyakorlati eszméim, de hozzátartozik, hogy magam is számos újságíró műfajban írtam, igaz, az írott médiában. Két magyar napilapnak, a Magyar Hírlapnak és a Népszabadságnak voltam hosszú ideig újságombudsmanja, és ez az újságombudsmani tevékenység kifejezetten arról szólt végig, hogy a sajtónak mit szabad és mit nem szabad.
Úgyhogy azt gondolom, hogy rendelkezem a felkéréshez elengedhetetlen szakmai előélettel és személyes kompetenciával, és azt is mondhatom - hadd fogalmazzak így! -, hogy hajlott korom ellenére tanulékony is vagyok. Senki nem volt itt, aki mindent tudott volna, és tudok olyan elnököt az ORTT eddigi elnökei között, aki amikor elnök lett, nagyon keveset konyított hozzá, és nagyon megtanulta. Nekem tényleg a korom miatt is van előéletem, amely szerintem erre alkalmassá tesz, tehát úgy gondolom, a törvényi követelményeknek is megfelelek. A saját személyes értékítéletem természetesen az, hogy megvan ez a szükséges kompetencia.
A második kérdésére nagyon egyszerűen tudok válaszolni, egyébként ezt a kérdést többen is felvetették, úgyhogy ezeket a kérdéseket hadd vonjam össze! Arról van szó, hogy az ORTT egy eléggé rapid megoldással meghosszabbította a kereskedelmi televíziók műsorszórási engedélyét, és ezt ön kifogásolja. Én erről úgy tudok nyilatkozni mint újságolvasó magyar állampolgár, hiszen nekem erről természetesen nem volt több információm, mint bárki másnak. Azt tudom mondani, hogy én ezt ingerültséggel vettem tudomásul. A részletekről pedig nyilván nem tudok többet mondani, hiszen nem is mondhatok. Abban sem vagyok biztos, hogy ön mindent tud, vagy hogy a teremben jelen lévők mindent tudnak, erről tehát nem tudok ennél többet mondani. Egyébként ez egy aktuális probléma, hiszen a digitális átállásról szóló törvényben is találunk ilyen szabályokat a masteri megoldásban. Ezen is túl vagyunk. Az sem biztos, hogy hibátlan döntés volt.
Tellér képviselő úr megjegyzései közül - hogy oldjam a helyzetet - hadd vegyem előre a köztársaság számozását, mert engem is foglalkoztat ez a probléma. Nem teljesen idetartozik, de ha a képviselő úr feltette a kérdést, az udvariasság azt követeli, hogy válaszoljak rá. Meg kell mondjam, hogy egyszerűen egy konvenciót követek. A harmadik köztársaság számozása nem vitathatatlan. Meg akarom nevezni, hogy az eddigi köztársaságok közül erről beszélek, amely harmadik köztársaságnak és a jogállami forradalom által létrehozott alkotmányos rendszernek én nagyon határozott híve vagyok. Teljesen nyitott a kérdés. Ha nem alkotmányjogilag közelítjük meg a kérdést, akkor 1849 is, a Debreceni Országgyűlés is felmerülhet első köztársaságként. A trónfosztás megtörtént, az államforma kérdésében nem döntöttek, tehát a királyság pro forma megmaradt. Hihetetlenül erős voltak a Mészárosék, nagyon erős volt a republikánus érzület. Nem jogászként - én jogász vagyok - első köztársaságként szóba jöhet akár a debreceni Nagytemplomban megtörtént trónfosztás is, de jog szerint nem. A második az 1918. november 16-án, Károlyi Mihály által kikiáltott népköztársaság - ez is lehetséges számozás -, amely nevében ugyan népköztársaság, de valójában tényleg egy köztársasági fordulat volt. Merőben formailag az 1919. március 21-ei tanácsköztársaság is szóba jöhet, de ez - hogy mondjam? - a jogállami kritériumoknak nem felel meg. A következő lehetséges dátum az 1946-os I. törvény, amely a köztársaság... Ez több persze háromnál.
Én ebben a vitában, meg kell mondjam, opportunus vagyok. Miután az uralkodó a harmadik köztársaság megnevezés, és én erről akarok beszélni ezekben az írásokban, arról, amely 1989-ben kezdődött, ezért használom ezt a kifejezést.
Nagyon fontos kérdéseket tett fel Tellér képviselő úr. Az egyik, amit a szakirodalomban úgy is neveznek, hogy immúnis témák, tehát olyan közösségi problémák, amelyeket a közszolgálati rádiók és televíziók egyszerűen negligálnak. Ön felsorolt néhányat, amelyek kapcsán persze vitatható, hogy mennyire negligálják mondjuk a határon túli magyarok helyzetének a folyamatos figyelemmel kísérését. Hozzáteszem, hogy erre Magyarországon van egy közszolgálati televízió, amelynek alapvető tematikája a határon túli magyarok problémáinak a bemutatása és a számukra nyújtott tájékoztatás is.
Van egy kérdéscsoport, a közízlés, és én ezt hadd fordítsam le úgy, hogy itt valószínűleg mindenekelőtt a bulvár problémájára gondolt a képviselő úr. Ennek bizonyos értelemben egy alkérdése a pornográf tartalom a televíziók képernyőjén. Ezzel kapcsolatban a képviselő úr bírálatot fogalmazott meg az ORTT vonatkozásában. Általában hadd jelezzem azt, hogy egyszerűen ízlésbeli megfontolások alapján sem mennék bele az ORTT korábbi tevékenységének az ostorozásába, ha megengedik. Egyébként a dolgot kétarcúnak tartom - most nagyon sokat olvastam -, tehát pozitív tradíciói is vannak az ORTT-nek. Ami az ORTT-nek a pornográf tartalommal kapcsolatos megengedhetetlenül megengedő magatartását illeti - ez értelmes volt, csak tautologikusan hangzott -, ezzel kapcsolatban viszont, engedje meg, bizonyos értelemben meg kell védenem az ORTT-t, hiszen a tavalyi évről szóló beszámoló, amely most van az Országgyűlés előtt, egy nagyon hosszú, részletes fejezetben mutatja be az ORTT fellépését ezek ellen a pornográf tartalmak ellen, abban az összefüggésben, hogy miként lehetne a gyerekeket megóvni ezektől a tartalmaktól. Nyilvánvalóan vannak olyan tartalmak, amelyeket nem lenne jó a gyerekek számára elérhetővé tenni. Ugyancsak ismert, hogy a digitális átállásról szóló törvény ezzel kapcsolatban egy további türelmi időt adva nyújt technikai lehetőséget a tartalomszűrésre, mindenesetre az ORTT az Európai Unió szervein keresztül a holland társhatóságnál fellépett ezekben az ügyekben. Hogy ezen túl többet kellett volna-e tennie, azt ebben a pillanatban én nem tudom megítélni, de az az igazság, hogy tett, tehát nem lehet azt mondani, hogy tétlen lett volna ebben a kérdésben.
A közízlés védelme az egyik legnehezebb probléma, amiről tényleg órákig lehetne beszélni. Itt két probléma van. Ha személy szerint engem megkérdezne - de ennek tényleg nincsen semmilyen relevanciája -, én nagyon boldog életet tudnék élni a bulvár nélkül. Ugyanakkor azt gondolom, hogy természetesen nincs jogunk bármilyen módon elítélni vagy megítélni azokat az embereket, akiknek napi táplálékuk a bulvár. De az ön szavaiból sem azt olvasom ki, hogy a bulvárral szemben általános háborút kellene folytatni, hanem, úgy hiszem, a kirívó esetekre gondol, amelyek akár közösséget, akár személyt érintenek. Hozzáteszem, hogy az én felfogásomban a közösség jogainak a sérelme és a személyek jogainak a sérelme jelentős mértékben összekötődik, tehát ahol közösségi sérelemről beszélünk, ott rendszerint meghatározott személyek sérelmét is meg lehet állapítani. Mindazonáltal nyilvánvalóan vannak közösségi jogok, például a kisebbségi jogok, amelyeket lehet sérteni. Tehát a kollektív jogsérelem létezik, igen gyakran, és ez a sérelem az esetek döntő többségében kéz a kézben jár individuális sérelmekkel.
Megemlítette, hogy jövedelmet, illetve állami bevételt engedett el az ORTT kereskedelmi televízióknak. Volt egy nagyon nagy port felvert ügy, amelyben egy kereskedelmi rádió spórolt meg nagyon sok pénzt az ORTT-n és közvetlenül az adófizető polgárokon. Én erre általános választ tudok adni, mert mindez általam részleteiben nem ismert; itt szerződéseknek, és nem minden esetben nyilvános iratoknak az ismeretéről van szó, tehát csak az elveket tekintve tudok válaszolni. A magam részéről jogászként azt mondom, hogy a törvényeket be kell tartani, a szerződéseket is be kell tartani, és ha a köz pénztől esik el azért, mert a köznek járó pénzt egy kereskedelmi társaság nem fizeti be, az nem helyeselhető, és nem is tolerálható - a részleteket ugyanakkor természetesen ismerni kell.
És akkor visszatérek arra, hogy itt van egy vita, amelyet ön is említett, és amelyet Pető elnök úr is szóba hozott egy kicsit más összefüggésben: hogy mekkora hatalma van az ORTT elnökének. Valóban, abban az esetben, amikor a blokkok szerint egy... Nagyon remélem, hogy ez a blokkosodás nem abszolút szabály. Hozzáteszem, hogy az én első munkahelyem a rendszerváltás után a Magyar Köztársaság Alkotmánybírósága volt, és az Alkotmánybíróság tagjait ugyanúgy pártok jelölték, sőt szabadkártyával az állampárt is bejuttatott három bírót az Alkotmánybíróságra, és nagyon hasonló szabályok szóltak a testületi függetlenségről. Az egy nagyon - hogy úgy mondjam - kegyelmi időszak volt a köztársaság életében, az én személyes életemben biztosan. Igazi, izgalmas jogi problémáknál - az első Alkotmánybíróságról beszélek - az esetek nagyon nagy hányadában szinte nem lehetett tudni, hogy ki honnan jött, jogi problémákat vitattunk meg. Én személy szerint egy olyan bíró főtanácsadója voltam, akivel a világnézetem nem egyezett, és a legnagyobb békében, úgy tudtunk együtt dolgozni, hogy az ügyeknek majdnem a teljes hányadában véleményegyezés volt közöttünk. Szerintem tehát nem fátum ez a tömbös szavazás. A másik kérdés viszont az, hogy ha az ORTT történetét megnézzük, ha visszapillantunk egy kicsit, akkor azt is elég gyakran lehetett tapasztalni, hogy a tömbök együtt igen sokszor könnyedén leszavazzák az elnököt, nem ritka az ilyen szavazási eredmény sem. Miután arról beszéltem, hogy a pártpolitikától a magam részéről eltávolítani szeretném az ORTT-t, azt mondhatom, hogy én az elnöki szavazatomat biztosan nem fogom pártbefolyásra felhasználni, erre ígéretet tehetek.
Lukács Tamás régi barátom, századtársam volt a 37. Budapesti Forradalmi Ezredben, és évfolyamtársam volt (Közbeszólás: Az kemény volt! - Derültség.) Az kemény volt. A kérdésére áttérve itt az a furcsa helyzet állt elő, hogy amikor nekem igent kellett mondanom a felkérésre, nem tudtam, hogy kik lesznek a testület tagjai, következésképpen egyrészt nagyon rövid időm volt a válaszadásra, másrészt pedig egyáltalán nem volt kivel beszélgetnem, megismerkednem, koncepciókat egyeztetnem - ez tehát ezután következik. Én azt gondolom, illetve azt remélem, hogy ebben a kollégiumban, amely kollégium az ORTT tagjait jelenti, lesz egy szakmai és emberi együttműködés, amelynek az alapja az én - remélhetőleg délután - leteendő esküm, mert annak alapján képesnek kell lennünk együttműködni. Hozzáteszem, hogy nekem az eddigi életemben soha nem ideológiai választások nehezítették a munkakapcsolataimat, egyáltalán nem, hanem a - hogy mondjam? - szakmai és az emberi megbecsülés, ami reményeim szerint lehet kölcsönös. Tehát nagyon remélem, hogy a személyes együttműködés jó lesz.
A kereskedelmi televíziókkal kapcsolatos véleményemet nagyjából jeleztem. Itt tényleg egy dolog biztos: hogy nagyon fontos az értékek képviselete, és van olyan közszolgálati televízió, amely például a kulturális misszióját nagyon-nagyon magas színvonalon teljesíti, és sajnálatosan alacsony a nézettsége. Egyébként még hozzáteszem, hogy nem hiszem azt, hogy nincs átjárás a tömegkultúra, a bulvár és a magas kultúra között, tehát nem igaz szerintem az, hogy a bulvár fogyasztói örökre elzárják magukat a magas kultúra elől. Akár a szimpla olvasni tudás és a... A képernyőn minden megjelenik, a bulvár is és a magas kultúra is. Azt kell mondjam - személyes ismeretség alapján is mondom -, hogy a magas kultúra és a bulvár fogyasztása között van átjárás, és abban sem vagyok egészen biztos, hogy akik a bulvárt ostorozzák, soha nem ülnek le, és a szem rágógumijaként nem fogyasztják ugyanazt a bulvárt, amit egyébként nyilvánosan ostoroznak. Én is vagyok úgy, hogy fáradtan lezöttyenek a tévé elé, és nézek valami butaságot. Nem szabad megsérteni azokat, akiknek ez a szellemi táplálékuk.
Bókay képviselő úr megjegyzéseire: én az előadásomban tulajdonképpen határozottan utaltam a deregulációból, illetőleg a szabályozottságból való helyenkénti visszavétel lehetőségére, és azt mondtam, hogy a testületnek szerintem meg kell fontolnia a legenyhébb beavatkozás elvének az alkalmazását. Sokkal inkább érzem a felelősséget a túlhatalomra, mint azt, hogy ezek után az alkotmánybírósági döntések után az ORTT-nek nincs lehetősége fellépni.
Hogy konkrétumot is mondjak: az, hogy a magyar sajtótól - van ilyen döntése az ORTT-nek is, de egészen a bírói felülvizsgálatig és a Legfelsőbb Bíróság döntéséig van ilyen döntés - megkövetelik azt, hogy az elhangzottak tárgyadekvátak, igazak legyenek, szerintem teljesen tarthatatlan. A pápa halálakor az egyik hírtelevíziót a testület is meg a bíróság is elmarasztalta, hogy korán jelentette be a pápa halálát, fél órával korábban. Nem tudom megítélni, hogy mekkorát tévedett az adott televízió, de önmagában az a tény, hogy elhangzik egy információ, amelyről utóbb kiderült, hogy nem igaz, szerintem nem lehet az elmarasztalás alapja, ha egyébként az adott médium mindent megtett azért, hogy korrekt legyen a tájékoztatása. Ma a magyar bírói gyakorlat úgy fest, hogy ha a NASA bejelenti, hogy a Hold összeütközik a Marssal, ezt leadja egy magyar rádió vagy egy magyar televízió, és az ütközés elmarad, akkor el lehet marasztalni a médiumot. Tehát van egy objektív felelősség. A mélykádári korból van egy legfelsőbb bírósági döntés, amit azóta is követnek - ez szerintem teljes mértékben elfogadhatatlan.
Hadd mondjak egy másik példát! Volt olyan ügy - ez egy olyan téma, amely engem különösen érint -, amelyben az ORTT is és a bíróság is megállapította azt, hogy egy műsorszolgáltató a személyes méltóságát sértette valakinek. Arról az esetről van szó, amikor egy kislány az édesanyja védelmében a legsúlyosabb bűncselekményt követte el az apjával szemben, és erről nem megfelelően tudósított egy kereskedelmi televízió. A kereskedelmi televízió jogásza végig arra hivatkozott, hogy nem kérdezték meg az érintettet, akinek a védelmében büntetést szabott ki az ORTT, majd ezt jóváhagyta a bíróság. Itt van egy szál, amely arról szól, hogy kiskorúról van szó, de egyébként azt az elvet nagyon megfontolandónak tartom, hogy a vak bácsit akkor kell átvezetni az úttesten, ha ő is át akar menni, mert lehet, hogy ezen az oldalon akar maradni. Tehát amikor személyiségijog-sérelemről van szó, akkor az érintett, illetőleg az érintett törvényes képviselőjét mindenképpen meg kell kérdezni szerintem.
Van még számos téma, ilyen magának a közszolgálatiságnak az értelmezése, amelyben talán érdemes megfontolásokat tenni.
Cser-Palkovics képviselő úr megkérdezte, hogy hány évre vállaltam. Természetesen tisztában voltam a helyzettel, és azt is hozzáteszem - már mondtam ezt -, hogy magam, ha megválasztanak, elég sokat fel is adok. Az én szilárd meggyőződésem az - adatvédelmi biztosként is ezt mondtam, de nagyon sok helyzetben elmondtam -, hogy ha az ember elvállal egy közhivatalt, akkor a jutalom magának a közhivatalnak az ellátásában van, és amikor az véget ér, akkor az érintett menjen, amerre a szeme lát. Tehát az, ami egyébként, meg kell mondanom, a magyar közjogban újabban gyakorlat, hogy újabb és újabb megtiszteltetést kapnak olyanok, akik már az előzőre is érdemtelenek voltak - mondjuk a szakma tudja róluk -, az egy nagyon rossz gyakorlat. Én semmiféle újabb stallumot vagy... Tehát ez nem jog, hanem kötelesség, ez szilárd meggyőződésem. Hozzáteszem, hogy hivatalban lévő adatvédelmi biztos voltam, másfél évem volt hátra, amikor leírtam, és egy külföldi konferencián is elmondtam, hogy mélységesen ellenzem az újraválaszthatóságot. Továbbmegyek: mélységesen ellenzem azt is, hogy ha valakit egy parlamenti tisztségre megválasztanak, őt a parlament egy bizonyos időtartamon belül egy másik tisztségre is megválassza. Több szempontból is ezt gondolom: egyrészt ez az egyik legfőbb garanciája egy intézmény függetlenségének, másrészt a rotáció feltétlenül indokolt ezekben a pozíciókban.
Arra a 200 milliós pályázatra pedig megint csak azt tudom mondani, hogy egy olyan szerződés ügyében, amelyet én nem láttam, nem tudok állást foglalni. Az általános elvemet ezzel kapcsolatban már a bevezetőmben is mondtam azt illetően, hogy a közpénzekkel való gazdálkodásról úgy általában mit gondolok, amit természetesen a konkrét ügyekben is érvényesíteni kell.
A legsúlyosabb szankció alkalmazása - bocsánat, ezt a kérdést kihagytam. Én azt gondolom, a szankciók arra vannak, hogy azok reális fenyegetést jelentsenek. Ugyanakkor van itt egy bizonyos vita - nem tudom, hogy látszólagos vagy valóságos vita-e -, hogy én azt mondtam, hogy nagyon rokonszenves a legenyhébb beavatkozás, ami azt jelenti, hogy nem mindig a legnagyobb bunkót kell forgatni a jogsértővel szemben. Van egy nagyon izgalmas lélektani része is ennek a dolognak. Azt gondolom, hogy van egy hoci nesze vagy valamilyen szerződéses jellegű motívum a büntetés kiszabása és a büntetés befizetése között. Van egy súlyos jogsértés, a súlyos jogsértés miatt az arra hivatott szerv büntetést állapít meg, a büntetést a jogsértő befizeti, és folytatja a jogsértést, mert azt gondolja, hogy ezzel a dolog el van intézve. Lehet, hogy egy olyan fellépés, amely látszólag enyhébb, adott esetben hatékonyabb lehet. Én tehát azt mondhatom a kérdésére, hogy egy lépcsőzetes és árnyalt megközelítést javaslok, ami természetesen nem zárja ki azt, hogy ha az indokai fennállnak, a legsúlyosabb szankció legyen alkalmazva.
Pető Iván elnök úr kérdésére még egyszer szeretném leszögezni, hogy lehet, hogy félreértettem Kovács úr nyilatkozatát. Én azt gondolom, hogy nem lehet adottságnak elfogadni egy alkotmányos intézmény, egy alkotmányos jogalkalmazó intézmény esetében a politikai befolyást. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy a testület tagjainak a világnézetüket otthon kellene hagyniuk, az szerintem hasznos is. Meggyőződéses ember sokkal méltányosabb döntést tud hozni, mint egy meggyőződés nélküli ember.
Köszönöm szépen a figyelmet.
ELNÖK: Köszönjük szépen.
Megint csak a nyilvánosság kedvéért mondom, félig-meddig tréfásan, mert nem biztos, hogy az ilyen típusú utalások mindenki számára egyértelműek - gondolok itt az elmúlt időszakban felnőtt korosztályokra -, hogy a Forradalmi Ezredre való utalás nem egy önkéntes civil szerveződésre utalt (Derültség.), hanem, ha jól értem, a sorkatonai szolgálatra, ahova nem önként mentek ez emberek. Hátha van, aki úgy érzi, hogy kompromittáló volt a megjegyzés.
Komolyra fordítva a szót: kérdezem a bizottság tagjaitól, hogy van-e még kérdés, észrevétel. (Senki nem jelentkezik.) Miután nem látok jelentkezőt, kérdezem az ORTT-tagjelöltektől, hogy kíván-e valaki szólni. (Senki nem jelentkezik.) Úgy tűnik, hogy nem. Köszönöm szépen.
A nézők és az érdeklődők tájékoztatására hozzáfűzöm, hogy itt olyan típusú döntést hoz a parlament, amely úgynevezett egyszerű többséggel hozott döntés, tehát nem a parlament kétharmada, hanem a jelen lévő képviselők fele plusz egy fő szavazata kell a tagok és az elnökjelölt megválasztásához.
Gondolom, a bizottság tagjai nevében is mondhatom - bár a választási eredményt nem ismerjük -, hogy a megválasztandó jelölteknek gratulálunk, az ORTT további munkájához, akármeddig is tart az, sok sikert kívánunk, és az álmok és remények megvalósulását kívánjuk, legalábbis akinek az elképzeléseiben az álmok és a remények találkoztak, azok nevében mondhatom, hogy ezek megvalósításához sok sikert kívánok a leendő testületnek együtt.
A bizottsági tagok értesítést kapnak a továbbiakról. A héten kihelyezett albizottsági ülés lesz Pécsett az európai kulturális főváros jegyében, de az érintettek ezt tudják.
A mai ülésnek vége. Viszontlátásra!
(Az ülés befejezésének időpontja: 12 óra 52 perc)
Dr. Pető Iván
a bizottság elnöke
Jegyzőkönyvvezető: Molnár Emese