KSB-4/2008.
(KSB-45/2006-2010.)
Jegyzőkönyv*
az Országgyűlés Kulturális és sajtóbizottságának
2008. április 8-án, kedden, 10 órakor
a Képviselői Irodaház V/569. számú termében
megtartott üléséről
Tartalomjegyzék
Helyettesítési megbízást adott *
A napirend elfogadása, határozatképesség megállapítása *
A Nemzeti Kulturális Alapról szóló 1993. évi XXIII. évi törvény módosításáról szóló törvényjavaslat (T/5395. szám) *
Dr. Schneider Márta szóbeli kiegészítése *
Dr. Harsányi László szóbeli kiegészítése *
Döntés általános vitára való alkalmasság tárgyában *
Döntés képviselői önálló indítvány tárgysorozatba-vételéről, általános vita: A dombóvári Szigeterdőben álló Kossuth-szoborcsoport történeti emlékhellyé nyilvánításáról szóló határozati javaslat (H/5205. szám) *
Tóth Gyula szóbeli kiegészítése *
Radnainé dr. Fogarasi Katalin szóbeli kiegészítése *
Dr. Schneider Márta szóbeli kiegészítése *
Döntés a javaslat tárgysorozatba-vételéről *
Döntés általános vitára való alkalmasság tárgyában *
Fedor Vilmos napirend utáni hozzászólása *
Elnököl: Dr. Pető Iván (SZDSZ), a bizottság elnöke
Dr. Jánosi György (MSZP), a bizottság alelnöke
Alföldi Albert (MSZP)
Bókay Endre (MSZP)
Fedor Vilmos (MSZP)
Halmai Gáborné (MSZP)
Lukács Zoltán (MSZP)
Dr. Schiffer János (MSZP)
Gulyás Dénes (Fidesz)
Dr. Lukács Tamás (KDNP)
Helyettesítési megbízást adott
Alexa György (MSZP) dr. Schiffer Jánosnak (MSZP)
Alföldi Albert (MSZP) Fedor Vilmosnak (MSZP) - megérkezéséig
Dr. Vitányi Iván (MSZP) Halmai Gábornénak (MSZP)
Halász János (Fidesz) Gulyás Dénesnek (Fidesz)
Dr. Gyimesi Endre (Fidesz) dr. Lukács Tamásnak (KDNP)
Dr. Schneider Márta kulturális szakállamtitkár (Oktatási és Kulturális Minisztérium)
Dr. Harsányi László elnök (Nemzeti Kulturális Alap)
Tóth Gyula (MSZP)
Radnainé dr. Fogarasi Katalin főtitkár (Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság)
(Az ülés kezdetének időpontja: 10 óra 04 perc)
DR. PETŐ IVÁN (SZDSZ), a bizottság elnöke, a továbbiakban ELNÖK: Tisztelt Bizottság! A bizottsági ülést elkezdenénk. Kérek szépen mindenkit, hogy foglaljon helyet! (Zaj. - Rövid szünet.)
Tisztelt Bizottság! Üdvözlöm a bizottság tagjait, a bizottsági ülésen hivatalból megjelenteket, illetve az érdeklődőket.
A képviselőtársak megkapták a meghívót, a javaslat szerint két ügyet kívánunk megtárgyalni.
Kérdezem, hogy a napirendi javaslathoz van-e észrevétel. (Nincs jelentkező.) Úgy tűnik, hogy nincs.
A napirend elfogadása, határozatképesség megállapítása
Kérdezem a bizottság tagjait, hogy ki az, aki egyetért a javasolt napirenddel. Ez egyúttal a határozatképesség ellenőrzése is. (Szavazás.) A bizottság egyhangúan egyetért, és a bizottság határozatképes.
Elsőként a javaslatnak, illetve most már elfogadott napirendnek megfelelően a Nemzeti Kulturális Alapról szóló törvény módosításáról szóló törvényjavaslatot tárgyaljuk. Üdvözlöm a tárgyalásra érkezetteket - elnézést, hogy nem sorolok fel mindenkit, a megszólaláskor úgyis kitűnik majd, hogy ki van jelen.
A szokásoknak megfelelően megkérem Schneider Márta államtitkár asszonyt, hogy a minisztérium álláspontját röviden foglalja össze, utána Harsányi elnök urat is megkérem, hogy ha kiegészítést vagy észrevételeket kíván még tenni, akkor tegye meg. Köszönöm szépen.
Dr. Schneider Márta szóbeli kiegészítése
DR. SCHNEIDER MÁRTA kulturális szakállamtitkár (Oktatási és Kulturális Minisztérium): Köszönöm szépen. Üdvözlöm a bizottság tagjait.
A Nemzeti Kulturális Alapról szóló törvény itt látható, olvasható módosítása, azt gondolom, hogy meglehetősen jelentős lépés az NKA életében, már csak azért is, hiszen 1993 óta, amikor is az Országgyűlés létrehozta az NKA-t, tulajdonképpen ilyen típusú járulékbővítési, járulékátrendezési csomag nem került napirendre.
Azt gondolom, hogy ennek a törvénymódosításnak az alapgondolata az, hogy az elmúlt években megfigyelhető kulturális fogyasztási szokások átrendeződése, a technika, illetve a technológia változása miatt szükségessé vált, hogy az NKA járulékait is áttekintsük, és bizonyos módosításokra tegyünk javaslatot.
Az elmúlt évek folyamán, 2006-ban és 2007-ben azt a tendenciát figyeltük meg, figyelte meg az NKA, hogy a befolyó járulékok nem érték el a tervezett mértéket, gyakorlatilag csökkenő tendenciát mutattak. Az elvégzett elemzés, költségvetési és járulékelemzés pedig azt mutatta, hogy bizonyos termékkörök esetében, amelyeket mi '93-ban határoztunk meg, gyakorlatilag nincs járulékbefizetés, viszont kimaradtak olyan szolgáltatások, termékek, amelyek az elmúlt években léptek be erre a területre, ezeket viszont nem éri el az NKA járulékoltatása.
Éppen ezért egy olyan átfogó törvényjavaslatra tettünk kísérletet, amely az NKA-járulékok három elemét érinti.
Az egyik ilyen elem, hogy bizonyos szolgáltatások, termékek körét, amelyek nem érték el azt a befizetési járulékszintet, amely már érdemessé teszi a járulékoltatásra, illetve látnivaló, hogy teljesen erről a piacról kifutnak, meghatároztuk, és arra tettünk javaslatot, hogy az NKA ne járulékoltassa ezeket a szolgáltatásokat, termékeket.
A második körben arra tettünk javaslatot, hogy azon termékek szolgáltatások körének NKA-terheit csökkentsük, amelyeket tulajdonképpen a kulturális értékteremtés szempontjából kiemelten fontosnak tartunk. Ez a második csomag, amelyre javaslatot tettünk.
A harmadik, és azt gondolom, hogy talán ez a legfontosabb és legérdekesebb kör, ez pedig az, hogy bizonyos új szolgáltatások és új termékek esetében a járulékoltatásra tettünk javaslatot.
Azt gondolom, nem kell hosszan ecsetelni és indokolni, hogy az a járulékoltatott kör, ami most bekerült, az miért került az NKA járulékoltatásának homlokterébe. Nyilvánvalóan az elmúlt években a mobiltelefon-szolgáltatáson keresztül történő adatátvitelből származó tevékenység, amely rendkívül bővülő tevékenység, '93-ban még gyakorlatilag nem volt, ez bekerült a járulékoltatott körbe.
Ezen kívül, megint csak a technológia fejlődése nyomán az internet-hozzáférés és -ellátás szolgáltatása kerülne a járulékoltatott körbe.
A harmadik termékcsoport pedig tulajdonképpen a dizájn, a formatervezés értékeit hordozza, ilyen például a bútor, ez az a termékcsalád, amely a járulékoltatott körbe bekerülne.
Úgy gondoljuk, hogy ezzel a módosítással egyrészt gyakorlatilag az NKA termékeit, szolgáltatásait aktualizáljuk, és azt gondoljuk, hogy az elkövetkezendő néhány évben ez így maradhat. Nyilvánvalóan látható, hogy az NKA járulékoltatását folyamatosan felül kell vizsgálni, pontosan azért, mert rendkívül gyorsak ezek a technológiai, technikai változások, és folyamatosan gondozni, figyelemmel kísérni kell a szolgáltatásokat és a termékek körét.
Úgy véljük, hogy az elkövetkezendő egy-két évben remélhetőleg ehhez nem kell hozzányúlni, a járulékokhoz, de feltétlenül szükséges, hogy évről évre készüljenek olyan tanulmányok, olyan elemzések, amelyek pontosan kimutatják, hogy vajon azokat a járulékokat, azokat a termékeket értük-e el, amelyeket szándékoztunk, és olyan mértékben-e, ami - most idézőjelbe teszem - igazságos lehet. Ez a törvénymódosítás központi kérdése. Ezen túl néhány pontosító javaslatot tettünk, amikre az elmúlt években felhívták a figyelmünket, hogy erre szükség lehet.
Az államigazgatási egyeztetésen nagyon sok kérdés és sok, azt nem mondom, hogy probléma felmerült, de nyilvánvalóan sok nyitott kérdés volt, ezeket megnyugtatóan meg tudtuk oldani az elmúlt hetekben, tehát úgy gondoljuk, hogy a törvénymódosítás a parlamenti elfogadásra készen áll. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönjük szépen. Kérdezem Harsányi elnök urat, hogy kíván-e megjegyzéseket tenni az elhangzottak után. (Jelentkezésre:) Igen. Tessék parancsolni!
Dr. Harsányi László szóbeli kiegészítése
DR. HARSÁNYI LÁSZLÓ elnök (Nemzeti Kulturális Alap): Csak egy mondattal szeretném kiegészíteni, hogy a javasolt szolgáltatások járulékkörbe vonásával, jelen esetben az internet-szolgáltatásnál és a mobiltelefon-adatátvitelnél áll helyre az a technológiasemleges terhelés, ami az európai uniós normáknak megfelel, hiszen a rádiózás-televíziózás szolgáltatás eddig is az országos és regionális műsorszórás járulékkörbe tartozott. Ezt végig figyelembe vettük, hogy ilyen normákat ne sértsünk, sőt, ezzel helyreállítsuk az esetleg hiányzó problémákat. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönjük szépen. A képviselőké a szó. (Jelentkezésre:) Lukács Tamás képviselő úr!
DR. LUKÁCS TAMÁS (KDNP): Megmondom őszintén, hogy tegnap kaptuk meg az anyagot, tehát mondjuk az, hogy az éjszakai órákban pontos tanulmányozás alá vetettem volna, ez az állítás nem igaz. Amit az első olvasatra láttam, abból egy-két szempontot szeretnék mondani, és esetleges módosító indítványok befogadására javaslatot tenni.
Nem biztos, hogy túl következetes, bocsánatot kérek, ha felületesen olvastam. Ha a mobilszolgáltatóknál a pornográf szolgáltatást 25 százalék adóval sújtják, akkor felmerül a kérdés, hogy az internet esetében miért nem. Tehát nem látom azt a következetességet benne, amit megint csak a szektorsemlegesség kívánna.
Egy másik kérdést vetek fel, ami tudom, hogy nagyon nehéz. Ha Magyarországon a nem jogtiszta adathordozók másolása ekkora nagyságrendű, akkor bölcs dolog-e, hogy adathordozók között esetleg a CD-k magasabb kulccsal vannak, mint más adathordozók, ahol gyakrabban fordul elő a nem jogtiszta dolgok megszerzése.
Ezek mind olyan dolgok, amiben valamifajta egyensúlyt kellene teremteni, hogy ez a járulékfizetés egyben alkalmas legyen arra is, hogy a nemkívánatos dolgokat visszaszorítsuk. Bocsánatot kérek, mondom, első olvasat, ha valamelyik állításom nem egészen fedi a valóságot, de azt gondolom, hogy ezeket a szempontokat azért érdemes végiggondolni, és ezért azt gondolom, hogy az indítványt mindenképpen támogatni fogjuk.
Azt, hogy kell-e sürgősséggel tárgyalni, a sürgősségre érvet nem hallottunk még, de azt gondolom, hogy itt azért vannak olyan szempontok, például hogy a digitális törvény már megvan, és a digitális törvénnyel milyen egyéb szolgáltatások fognak bejönni, hogy ezek át lettek-e vezetve ezen a rendszeren, hogy ne kelljen egy fél év múlva újra elővenni ezt a törvényt. Nem tudom, hogy ezek a szempontok végig lettek-e gondolva, tehát én ezzel a kitétellel támogatom a napirendre vételt.
ELNÖK: Halmai Zsuzsa!
HALMAI GÁBORNÉ (MSZP): Köszönöm szépen a szót. Én csupán hangsúlyt szeretnék adni annak, hogy nagyon fontosnak gondolom, hogy ez a módosítás mostanra elénk került. Nemcsak azért, mert azok az érvelések, amelyeket hallottunk, azok valóban azt mutatják, hogy vannak most már a törvényben olyan dolgok, amelyek a technológia változása miatt elévültek, hanem azért is, merthogy a járulékkörökben voltak olyan területek, ahol feleslegesnek tűnő adminisztráció viszonylag kevés forrást biztosított a Nemzeti Kulturális Alap számára. A másik oldalon pedig az új technológiával bizony bekerültek olyan termékkörök is, amelyek eddig nem voltak a járulékoltatás alanyai.
De nem ezt szerettem volna kiemelni, hanem azt, ami miatt én nagyon fontosnak tartom, hogy a törvény módosításával ezeken túl, ezek igazságosabbá tételén túl van egy belső szerkezeti változás is, például az, hogy némely termékek esetében csökken a járulék mértéke, és ezek a dolgok éppen azon termékkörök, amelyeket egyébként is támogatni szeretnénk. Ugye mindenki tudja, hogy a kulturális járulék magát a kulturális terméket is járulékoltatja. Azzal, hogy most itt javasolt járulékkulcs-csökkenések is vannak, egy kicsit nagyobb teret, nagyobb levegőt ad bizonyos termékeknek, a gyermek- és ifjúsági képeskönyveknek például, amiről én azt gondolom, hogy nagyon fontosak a kultúra szempontjából.
Szeretném azt is kiemelni, hogy a Nemzeti Kulturális Alap az egyik legfőbb forrása annak, hogy azokra a kulturális szolgáltatásokra, amelyekre a költségvetés más forrásaiból viszonylag kevés pénz jut, itt támogatást nyerhessenek. Vannak olyan új területek, amelyeknek a dolgával évek óta küszködünk, például az utóbbi években a kistelepülésektől az országos szintekig megnövekedett az igény a különböző kulturális jellegű fesztiválokra, amelyeknek a hátterében forrás nagyon szűkösen volt.
Azt gondolom, hogy ha ez a módosítás átmegy, és ezzel további forrásokhoz jut a Nemzeti Kulturális Alap, akkor lehetőség lesz arra, hogy a bizottságban, a főbizottságban olyan területekre is felhívjuk a figyelmet - természetesen tudom, hogy maga a bizottság dönt ezekről, hogy milyen területeken nyit meg új forrásokat a kollégiumon belül -, amelyek eddig nem nagyon voltak támogathatók.
A kultúra szerencsére nagyon színes, változik és nagyon gazdag, ezért én komoly jelentőségét látom annak, ha ezek a források részben az eddigi forrásokat erősítik, támogatják meg, vagy lehetőséget adnak arra, hogy minél több támogatási rendszerben az áthúzódó finanszírozásra is legyen mód, azaz tudjunk távlatosan tervezni, vagy tudjanak a szervezetek távlatosan számítani erre a támogatási lehetőségre, másrészt pedig ezek az új témák is bekerüljenek. Én ezek miatt tartom nagyon fontosnak, hogy ez a módosítás most megszülessen, és emiatt támogatom is. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm. (Jelentkezésre:) Képviselő úr!
GULYÁS DÉNES (Fidesz): Köszönöm szépen, csak nagyon röviden. Lukács Tamás képviselő úrral teljesen egyetértek. (Az ülésterembe érkezik Alföldi Albert.) Azt gondolom, hogy ha itt a sürgősséggel való tárgyalás is felmerül, ahhoz képest nagyon későn kaptuk meg ezt az anyagot, ez valóban átrághatatlan ilyen rövid idő alatt. A parlament nem dolgozik teljes fordulatszámon, tehát bőséggel megkaphattuk volna ezt az anyagot jóval előbb is, és akkor talán felelősebben lehetne "döntögetni". Ettől eltekintve egyébként támogatom. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Schiffer képviselő úr!
DR. SCHIFFER JÁNOS (MSZP): Tisztelt Bizottság! 1993-ban hozta létre az Országgyűlés az NKA-t,'96-ban módosította, de azóta nem módosította a szabályozórendszert, tehát azt gondolom, hogy épp ideje volt annak, hogy ezzel foglalkozzunk.
Talán emlékeznek a képviselőtársak is, hogy múltkor volt egy beszélgetés az NKA-ról, ahol a hangkazetta merült fel. Akkor kérdeztem, hogy ki az, aki használ, aztán a gyorsíró kolléganők rögtön mondták, hogy ők igen, de lassacskán már egyedül vannak, akik ezt az eszközt használják. Tényleg teljesen új eszközök jöttek be, és ha megnézzük a forrásait is, 2005-ben 9,6 milliárd forint volt az NKA forrása, és ez lement évi körülbelül 1-1,5 milliárd forinttal. Itt nemcsak arról van szó, hogy változott az eszközhasználat, hanem ennek hatására csökkent a bevétele, tehát nem tudja úgy ellátni a feladatát. Ez is indokolja azt, hogy persze, nem itt kellene sürgősnek lennünk, hanem korábban, az előkészítésnél, de mivel itt egy járulékbeszedési mechanizmusról van szó, ami nem direkt, közvetlenül hat, ezért van a javaslat arra, hogy sürgősen tárgyaljuk, hogy minél hamarabb lehessen indítani a folyamatot, mert ennek kihirdetésre, bevezetésre kell kerülnie, és a pénz majd talán csak az év vége felé kezd el csordogálni, mármint ez a pluszbevétel. Tehát én ilyen szempontból el tudom fogadni, még ha nem is örülök a sürgősségnek, de el tudom fogadni.
Egy kérdésem lenne. Halmai Zsuzsa is felvetette azt, hogy a pluszforrások lehetőséget adnak új programok, vagy úgynevezett fehér foltokkal kapcsolatos programok indítására. Azt is mondta Halmai képviselőasszony, hogy befolyásolni lehet. Itt a befolyásolási lehetőséget keresem. A 3. § azt mondja, hogy a nagybizottság dönt a támogatások elosztásáról a kollégiumok között. Van-e valami mechanizmus, ami a bizottság és az úgymond kultúrpolitikai irányítás között a programok megfogalmazását nemcsak magánjellegű kezdeményezésként, hanem azt mondom, hogy elfogadott programként is megjelenítik? Köszönöm szépen.
A magam részéről, képviselőtársaim is támogatják azt, hogy általános vitára sor kerüljön, és hogy a törvény minél hamarabb módosításra kerüljön.
ELNÖK: Köszönjük. Bókay képviselő úr!
BÓKAY ENDRE (MSZP): Köszönöm szépen a szót. Nagyon üdvözlöm ezt a törvényi változást, ami most megtörtént, és különösen kiemelném azt, hogy nagyon sok gondot okoz, amikor szervezünk egy-egy nagyobb rendezvényt, hogy azt miből és hogyan finanszírozzuk. Közismert, tudjuk, hogy általában ez a turisztikához kapcsolódó alapprobléma, amit itt fel tudok hozni, hogy ha valahol megjelennek a vendégek, akkor ott a rendezvény, amiért igazán eljönnek, az valamely kulturális, illetve ehhez kötődő rendezvény. Viszont ennek a rendezvénynek úgymond a haszna vagy a bevétele - szállás, étkezés - elsősorban olyan szolgáltatóknál csapódik le, akik általában nemigen vesznek részt ennek a finanszírozásában. Mindig felmerül, hogy az államnak kell támogatni ezeket a rendezvényeket, és hogy milyen forrásokból tesszük meg ezt, hogyan, és ahogy képviselőtársam az előbb elmondta, bizony ez a 9,6 milliárd forintos bevétel, amit a Kulturális Alap kezelt ezidáig, ez folyamatosan csökken. Ez természetesen azért csökkent, mert azok a korábban idejét múlt szolgáltatások, mint a kazetta és egyebek, elvesztették azt a szerepet, azt a jelentőséget, amit betöltöttek ebben a finanszírozásban. Nagyon üdvözlöm azt, hogy most ezt átalakítjuk, és azzal is teljesen egyetértek, ahogy államtitkár asszony elmondta, hogy ezt évente elemezzük egy-egy tanulmány keretében, és annak megfelelően próbáljuk hozzáigazítani, mert bizony ezek komoly bevételt, vagy úgy is mondhatnám, hogy komoly bevételkiesést jelentett a kulturális ágazat finanszírozásához.
Külön azért üdvözlöm, végül is ez nem volt meglepetés, mert amikor Hiller István miniszter úr felvázolta a miniszteri programot, akkor ő jelezte, hogy különböző módszerekkel megpróbálja bevonni a magántőkét, illetve különböző forrásokhoz juttatni a kulturális ágazatot, hogy ne csak esetleg kizárólag a közvetlen állami támogatásra építsék a működésüket, hanem ezeket az alapokat megerősítve, ennek a finanszírozásával aktívabban részt vegyenek az ilyen programok finanszírozásában.
Az NKA jól működik, kritika igazából se a működésével, se a pályázati rendszerével kapcsolatban - úgy értem, komoly kritika - nem hangzott el, tehát ez egy nagyon jó rendszer, és meglehetősen társadalmasított, ha szabad ezt a kifejezést használnom, tehát a tevékenysége széles körű, és maga a rendszer működése pedig meglehetősen pozitív tapasztalatokat jelentett eddig.
Az én véleményem az, hogy ha megjelennek a finanszírozásban ezek a szolgáltatások, ez azt is jelenti a mi számunkra, hogy a kulturális termékekre, tehát a művészeti és magasabb igényű kulturális termékekre több pénz fog jutni, tehát ez egyfajta szinergetikus hatást is ki fog fejteni. Ez azt jelenti, hogy annál színvonalasabb termékeink lesznek, és ez kvázi visszahat majd a bevételek növekedésére is, hiszen ha az internetes szolgáltatások és a mobiltelefonos szolgáltatások színvonalát emeljük, az nem biztos, hogy rossz, sőt, kimondottan pozitívan fog hatni. Tehát én ezt a részét azért eléggé üdvözlöm, és nagyon jónak tartom ezeknél, hogy meg fognak történni, és egy tanulmány esetén erre is ki kellene térnünk, hogy egy magasabb finanszírozás hogyan hat vissza esetleg ilyen értelemben, nem közvetlenül, hanem közvetett módon a bevételi lehetőségre.
Egy kérdésem lenne az államtitkár asszonyhoz. Végignéztem itt az anyagot, igazából egy szám van benne, hogy körülbelül 2-2,5 milliárd forint kellene ahhoz, hogy a könyvtári, a nagyrendezvények és egyebek finanszírozására több pénz, több bevétel jusson, hogy ezeknek a színvonalát tudjuk emelni. Tudnak-e olyan számokat mondani, hogy ezek a szolgáltatások mennyivel emelik meg a bevételi lehetőségünket, történt-e esetleg valamifajta kapcsolatfelvétel a telefonos szolgáltatókkal? Biztos, hogy ők nagyon pontosan tudják regisztrálni ezeket, és ez mindjárt az adminisztrációt és a nyilvántartást is megkönnyítené, hogy milyen forgalmat, milyen várható bevételeket jelentenek ezek az internetes, telefonos és egyéb szolgáltatókon keresztül befolyó összegek.
Gyakorlatilag, ha jól értem, a törvény az elfogadást követően, ha jól emlékszem, a 46. napon kerül kihirdetésre, tehát ez azt jelenti, hogy már az idei évben megjelenhetnek ezek a pluszbevételek, és akkor érdemes úgy, hogy a Kulturális Alap erre fel is készül, hogy esetleg a második félévben ilyen típusú forrásokkal tud finanszírozni. Mert sokszor megtörténik az, a mi esetünkben, Pécs esetében is, hogy mondjuk a kulturális programokat a város előfinanszírozza, és egy várható pályázati elkötelezettségnél ezt szívesebben megteszi, mert tudjuk azt, hogy mondjuk egy nyári rendezvényre esetleg, igaz, hogy később, tehát szeptemberben, de megkapja a forrásokat, ami az adott rendezvény színvonalát jelentősen megemelné.
Tehát ez az én kérdésem, mellette pedig azt mondom, hogy nagyon szimpatikus a program, és amit miniszter úr vállalt, annak a teljesítésében most lépésről lépésre haladunk előre, és majd ehhez fog csatlakozni várhatóan az egyszázalékos törvényünk is. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönjük szépen. Államtitkár asszonyé, illetve elnök úré a szó, a kérdésekre választ kérünk szépen.
DR. SCHNEIDER MÁRTA kulturális szakállamtitkár (Oktatási és Kulturális Minisztérium): Köszönjük szépen, majd megosztozunk elnök úrral a válaszokon.
Lukács Tamás képviselő úrnak a sürgősségre vonatkozó kérdésre: már elhangzott, hogy pénzügyi törvénynek minősül, és a 46. napon lép hatályba a törvény. Ez azt jelentené, hogy minél hamarabb kerül napirendre, minél hamarabb fogadjuk el, akkor az év utolsó negyedévében már bizonyos járulékok befolyhatnak az NKA pénztárába, ami rendkívül fontos lenne.
Ami az internet és a pornó kérdését illeti, Kiss Zoltán szakértő úrral egy rövid konzultációt folytattunk. Úgy gondoljuk, hogy igen, ebben még van lehetőség, tehát ezen akár képviselői indítvánnyal érdemes és kell is tovább dolgoznunk, úgyhogy Zoli már gondolkozik is rajta.
Halmai képviselő asszony gondolataival tökéletesen egyetértünk, valóban azokat a fehér foltokat kell leginkább - hogy mondjam - megoldanunk, amik az elmúlt években felmerültek az NKA működése kapcsán. Valamint a kollégiumok, tehát a szakmai kollégiumok, minekutána a bevétel folyamatosan csökken, ezért, hogy úgy mondjam, eléggé kiéhezett állapotban vannak, tehát nyilvánvalóan a kollégiumok támogatását is növelni kell. Én nagyon lényeges kérdésnek tartom azt, hogy a törvény már engedi, hogy az NKA bevételeiből az áthúzódó, többéves elköteleződések is megvalósíthatók legyenek.
Pontosan ugyanígy, ahogy a törvény előterjesztése fogalmaz, nagyon fontos a fesztiválfinanszírozás, amelynek van egy szakma által elfogadott, az NKA és a turisztikai államtitkár úr által is elfogadott koncepcionális változata. Ha ezt meg tudnánk oldani, tehát a fesztiválok stabil, biztonságos finanszírozását, természetesen szakmai alapon, akkor azt gondolom, hogy az elkövetkezendő néhány évben ez a terület is nyugvópontra juthatna.
A bevételek nagyságrendjét tekintve igen, valóban meglehetősen nehéz pontos adatokhoz hozzájutni, hiszen bizonyos esetekben ezek gazdasági vagy versenytitkok, vagy nem tudom, hogyan fogalmazódik a dolog, de mindenesetre meglehetősen nehéz szétszálazni ezeket az adatokat. Ezzel együtt én nagyon pozitívan értékelem azt, hogy az egyeztetések során az internet-szolgáltatók, illetve a telefonszolgáltatók nyitottan álltak a gondolathoz és a kérdéshez, és az egyeztetések során elfogadták ezeket a szempontokat, ez mindenféleképpen nagyon üdvözlendő dolog.
A konkrét összegre térve, körülbelül olyan 3 milliárd forint/éves NKA-járuléknövekedést prognosztizálunk mindhárom területre összességében, és természetesen azt reméljük, hogy ahogy az internet-szolgáltatások és a telefónia növekszik, úgy ezek a bevételek dinamikusan növekedni fognak.
Laci!
DR. HARSÁNYI LÁSZLÓ elnök (Nemzeti Kulturális Alap): Megpróbálok minden nyitott kérdésre valamilyen választ adni.
Ez a pornográf adóztatás egy nehéz dolog. Azt kell tudni a tisztelt bizottságnak, hogy amikor az Apeh beszedi ezeket a járulékokat, nincs más lehetősége, mint valamilyen jelzőszámrendszeren keresztül teljesített bevallásokat ellenőrizni vagy elfogadni. Ezek vagy szolgáltatási termékjegyzékek, vagy vámstatisztikai, vagy vámnómenklatúrák. Ahol van szétválasztási lehetőség, ott a Kulturális Alapnak ez a melléklete ezt megteszi. Az a gyanúm, hogy az internetnél nincs ilyen. A mobilnál van, mert az egy emelt szintű díjszabással különválasztható, az internetnél legalábbis bizonytalan vagyok, hogy az internet-szolgáltatás, amelyik egyetlen jelzőszámon létezik, szét tudja-e valamilyen módon szálazni azt ellenőrizhetően, ne is menjünk bele a fogalmi részébe, hogy mi minősül pornográfiának. Egyszerűen mi egy számlát kapunk, ahol a szolgáltatás egységesen, egyetlen jelzőszámon van rajta, tehát nincsenek műfajilag szétválasztott részek.
A dolog érdekes természetesen. Ha lehet a bizottságtól ilyet kérni, egy kis türelmet, mert tudjuk, hogy a Központi Statisztikai Hivatal az EU-előírásoknak megfelelően átáll majd egy új nómenklatúra-rendszerre, amit nekünk is használni kell. Mi azért nem gondolnánk, hogy most ezzel foglalkozzunk, mert akkor használnánk teljesen új nómenklatúrát, ami egyébként tartalmilag ugyanezeknek fog megfelelni, ha az Apeh is ezt a nómenklatúrát használni képes, hiszen az Apehhel nekünk szorosan együtt kell dolgoznunk, ő a beszedője minden járuléknak. Mi az elnök úrral felvettük a kapcsolatot, az Apeh elnökével, és megegyeztünk abban, hogy amennyiben az Apeh elfogadja általában az adózással és az állammal kapcsolatos kötelezettség teljesítésénél ezt az új nómenklatúrát, akkor természetesen a törvényben ez a melléklet megigazításra kerül, már itt a jelzőszámok szintjén.
Az adathordozókulcsoknál nem nyúltunk hozzá mindenhez. A DVD valóban 3 százalékos kulccsal járulékolódna, adózna eszerint, sok minden más adathordozó pedig 2-vel. Itt a következőt tettük - nem nagyon látszik a szövegből, mert itt is szenvedtünk egy csomót magukkal a nómenklatúrákkal: az üres adathordozókat kihagytuk, tehát azok nem fognak járulékot fizetni. Azoknál az adathordozóknál, amelyek felvételt vagy adatállományt tartalmaznak, ott a megkülönböztetést két okból hagytuk meg. Egyrészt azért, mert a felvételtartalmú, jelen esetben DVD egy sokkal komplexebb szolgáltatást és lehetőséget nyújt, mint egy sima adathordozó, ez voltaképpen egy tartalmi megkülönböztetés. Ez volt az alapgondolatunk, hogy ehhez ebben a pillanatban nem nyúlunk hozzá. Bizonytalan ennek a kulturális tartalma, külön elemzést érdemelne, hogy a DVD-piacon mi az, amit annak minősítünk, és mi az, amit nem. Nyilvánvalóan nem tudom ebben a pillanatban megmondani, hogy ebből mekkora bevétele van a Nemzeti Kulturális Alapnak, csökkenő, nemcsak a kalózmásolások miatt egyébként, hanem egyszerűen a szokások változnak. A fiatal korosztály már nem foglalkozik DVD-vel, ott MP3-letöltés, fájlcsere, mindenféle van, nem nyúltunk végül ehhez hozzá.
Véleményem, véleményünk szerint a digitális átállás a televíziós műsorszórásnál, műsorközlésnél, -szolgáltatásnál nem érinti sem a Kulturális Alap eddigi járulékbeszedési szerkezetét, sem a most javasoltakat, mert azok az eszközök és azok a szolgáltatások változatlanul megmaradnak tartalmilag. Technológiailag váltás van, sőt, bizonyos értelemben mi a versenytársakat - ezt említettem - beemeltük a járulékfizető körbe, tehát az internet-szolgáltatást, a mobilon keresztüli televíziózást, rádiózást, ezzel szerintem helyreállítottunk egy eddig nem volt lehetőséget.
Schiffer képviselő úr kérdezte, hogy a törvény módosításában, ahol is a bizottság lenne a döntéshozója annak, hogy különböző, már beérkezett összegek hogyan oszlanak meg a kuratóriumok között, hogyan biztosítható a kulturális politika lehetősége és akarata. Két dologra szeretném felhívni a figyelmüket. 2006-ig ez így volt, tehát 1993 és 2006 között a bizottság volt... Ugye itt miről van szó? Arról van szó, hogy év közben olyan döntés kell, hogy szülessék, hogy a 17 kollégium között az egyik kollégium valamilyen maradványpénzét áttesszük a másik kollégiumhoz. Azt hiszem, hogy ez nem olyan súlyos kulturális politikai kérdés, ahol egy miniszteri döntést kellene megvárni. Azt tudom önöknek mondani, hogy 2006 óta működik ez a rendszer, hogy a miniszter úr szignója kell, hogy ez a sokszor technikai jellegű döntés megszülessen. Nem életszerű egyrészt, nagyon sok nehézséget okoz nekünk a folyamatos működésben, nem azért, mert ellentét alakul ki, hanem egyszerűen az eljárások elhúzódnak. Eddig is és ezután is a miniszter lehetősége - miután minden döntésünket megkapja - megvan, hogy a maga, nem is vétójogával, mert érdekes módon a törvény ilyet nem mond ki, de akaratérvényesítésével, ha ilyen van, érvényt szerezzen. Én nem látok ebben problémát, azt hiszem, itt egy folyamatos működés feltételeinek visszaállításáról van szó.
Könyvek, fesztiválok, Bókay képviselő úr kérdésében. Mi azt reméltük, már tavaly év végétől, a Nemzeti Kulturális Alap bizottsága és a minisztérium vezetése, hogy előbb-utóbb ez a törvénymódosítás létrejön. A reményeink most is megvannak, a parlament fog dönteni. Mivel azért ennek az elköltésével kapcsolatosan meg kell teremteni különböző formákat, például kidolgozás alatt van a fesztiválokkal kapcsolatban egy regisztrációs rendszer, amelyhez hozzá tudunk csatolni a jelenleginél körülbelül kétszer nagyobb támogatást 2009-től, de szeretnénk, ha ez nem ugyanabban a szisztémában lenne.
Tárgyalásokat folytattunk a könyvkiadókkal és a könyvtárakkal is, ilyen tárgyalásokra készülünk a magyar írószervezetekkel a könyvkiadók által Márai-programnak nevezett - nem biztos, hogy ez lesz a neve, bár nem egy rossz név ez - jelentős könyvtámogatási program NKA által történő tartós finanszírozásáról, tehát nem egy évről, hanem tartós finanszírozásról van szó, ez 1-1,5 milliárd önmagában. Ezeknek az előkészületei megtörténtek, és bizalmi elven, hogy az Országgyűlés pozitívan fogja ezt a javaslatot elfogadni, olyan stádiumba szeretnénk ezt elvinni, hogy ebben az évben, a második félévben ezeket a programokat el is indítjuk már, remélve bizonyos bevételnövekedést.
Államtitkár asszony is említette, hogy ha sikerül döntésre jutni, és a 45 napos hatálybalépés után ez a törvény élni fog, akkor az utolsó negyedévben már járulékbevételekről lehet beszélni, de azért nem... Itt élünk mindannyian, ebben az országban, minden ilyen módosításnak van egy felmenő sávja, mondhatnám nagyon finoman, amíg hozzászoknak a befizetők, hogy nekik fizetniük kell, az nem olyan gyors történet. Tehát azt nem szabad várni, hogy ennek az évnek az utolsó negyedévében a remélt jövő évi bevétel 25 százaléka megérkezik a számlánkra, de valamennyi ebből megérkezik. Nyilván kell egy nagyon udvarias tárgyalást folytatni az Apeh elnökével, hogy esetleg a jövő évben az ellenőrzési elképzeléseikben azért nézzék meg, hogy ezek az új járulékoltatások működnek-e.
Azt hiszem, igyekeztem röviden válaszolni, remélem, kielégítő volt. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Mielőtt Lukács képviselő úrnak megadom a szót, a sürgősségről csak annyit, hogy formálisan ez legfeljebb véleménynyilvánítás, a parlament tegnap döntött arról, hogy sürgősséggel tárgyalja, tehát ez már megváltozhatatlan. Egy pontosítást azonban kénytelen vagyok elmondani: nem tegnap lehetett hozzáférni az előterjesztéshez, hanem péntek óta hozzáférhető. Hogy is mondjam: a parlamenti praxisból tudjuk, hogy a képviselők három-négy napnál sokkal többen nem szánnak, és nem is tudnak szánni egy-egy törvényjavaslat tanulmányozására, de a parlament gyakorlatából sajnos - és ebben egyetértek képviselő úr bírálatával - tudjuk, hogy a sürgősség és az úgynevezett sima ügyek között nagy különbség nincs, mert az esetek jelentős részében összecsúsznak az ügyek.
Tehát én azt javaslom, ha szabad kérnem, hogy a sürgősség vitatását most mellőzzük, ez már faktum, hogy sürgősséggel tárgyalja a parlament, illetve a kulturális kormányzat, illetve a Kulturális Alap indoka, hogy miért szeretnék minél hamarabb a döntést a parlament részéről látni, az pedig elhangzott. Ezt a témát javaslom kivenni a tárgyalásból.
Lukács képviselő úr, utána Gulyás képviselő úr.
DR. LUKÁCS TAMÁS (KDNP): Elnök úr a számból vette ki a szót, úgyhogy jelen körülmények között teljesen mindegy, hogy valami sürgős-e vagy nem, gyakorlatilag a parlament előtt nincsenek törvények, tehát akár simán is mehetne, ugyanaz a sorsa, mintha sürgősséggel jön, de tényleg kár több szót vesztegetni erre.
Pornókérdésben azért hadd mondjam, hogy én azt gondolom, hogy az EU-irányelv szektorsemlegességének a jelenlegi szabályozás ilyen módon nem felelne meg, akkor sem, ha itt bizonyos kulcsokban egyezne. Ezért azt gondolom, hogy egy olyan módosítás kellene, amely azt mondja, hogy 0,8 százalékos a kulcs, amennyiben pornószolgáltatást nem végez. Ha nincs külön kulcsa, ahogy a távbeszélőnél van, akkor, miután Magyarországon önbevallás van, akkor önbevallásra kell késztetni az internetes szolgáltatót, hogy hány százalék az, amelyik 25 százalékos. Ez felelne meg a szektorsemlegességnek, és azt gondolom, hogy egy ilyen módosító indítvány volna következetes az egész dologban. De nyilvánvaló, hogy ehhez azzal az ismerettel kellene rendelkezni, hogy van-e EU-s szabályozás, tehát van önálló kulcsa vagy nincs önálló kulcsa, de semmi nem indokolja, hogy az internet-szolgáltatás, ami gyakoribb, ott ez a kedvezmény járjon, ami a távközlésnél nincs meg. Tehát én azt gondolom, hogy ilyen módosító indítvány a jelenlegi rendszerbe is befogadható, ha 0,8 százalék ez a kulcs, abban az esetben így lehetne. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Gulyás képviselő úr!
GULYÁS DÉNES (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Azt szeretném kérdezni, illetve tisztelettel kérni önöktől, hogy miután itt 600 millió forintos kiesésről van szó, durván 600 millió forintról, nem egészen 600 millióról, és kaptunk egy listát a járulékkulcs-csökkentésben érintett termékekről és az abból való kivonással érintett termékekről, hogy ezekről, amik ezen a listán vannak, adjanak egy szakmai indoklást, hogy miért ezek. Itt vannak olyan tételek, hogy 45 millió, 24 millió, 11, 14, 13 millió, azért ezek nagyon komoly tételek, és milyen meggondolás alapján lettek ezek a tételek erre kijelölve. Erről szeretnék, ha lehet... Azt gondolom, hogy erről igazán akkor lehet vitát folytatni, ha minden olyan meggondolás, ami önöket vezérelte ebben, az a rendelkezésünkre áll. Tehát ha lehetne ezen a héten megkapni ezeket az indoklásokat, hogy miért ez a - most hirtelen nem tudom megszámolni, hány tétel, de - jó néhány tétel, és milyen megfontolás alapján ezek kerültek ide. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Harsányi elnök úr!
DR. HARSÁNYI LÁSZLÓ elnök (Nemzeti Kulturális Alap): Elvi indoklást nem nehéz adni, a tételes indoklás elég problematikus lenne. Ugye két dologról van szó. Ha jól értettem, képviselő úr nem kér indoklást a tekintetben, hogy miért csökkentettük a kulcsokat kulturális termékeknél, mert akkor át is ugranám ezt a témát, ez az első táblázat, ez a nagyobbik része egyébként. (Gulyás Dénes: Az is érdekel, tehát mind a kettő. Bocsánat.) Jó.
Itt, amit mondtam, az az indok. Voltaképpen a Kulturális Alap eredeti filozófiája az volt 1993 óta az önadózó jelleg felől, mert hiszen valamikor az ezt megelőző, bár össze nem hasonlítható kulcsok, amik sújtották a különböző kulturális terheket, giccsadó meg ezek, az e helyébe lépő kulturális járulék lehetőleg ne a kulturális termékek és szolgáltatások területén valósuljon meg, hanem azoknál a piaci tranzakcióknál, amelyek kultúrafelhasználók.
Ennek ellenére bennmaradt '93 óta egy sor termék, itt a könyv, itt a hangfelvétel, itt a film, videó, ezek terjesztése, nem sorolom fel. Egy lépésben nem gondolnánk, túl nagy az összeg, kihajózni ezt a rendszerből, és itt javasoltuk az 50 százalékos vagy egyharmadnyi csökkentést. Ebből egy nagyon komoly tétel van, a könyvé, ha megnézi képviselő úr, önmagában 180 millió forintos csökkentés, hiszen meg kell feleznünk ezt a bevételt. Ezt azért gondolnánk, és feltétlenül javasolnánk elfogadni, mert a könyvpiacon lévő járulékcsökkenés összefügg azzal a Márai-programmal, amellyel a magyar könyvkiadást, könyvvásárlást segíteni akarjuk, tehát a 180 millió forró pénzként a kiadóknál marad. Ezzel szemben a Nemzeti Kulturális Alap csökkenteni kívánja a könyvkiadóknak nyújtott közvetlen támogatását, és egy könyvtári és írói alkotói támogatás felé mozdulna el.
A többi tétel ezeknek a korlátozottan versenyképes területeknek a piaci pozícióját kívánja megerősíteni - itt most az első tábláról beszélek.
A második kör a járulékkörből való kivonás, ami ugye kevesebb, közel 200 millió. Erre is mondhatjuk, hogy egy jelentős összeg, és az is, de ez nagyon sok apró tételből tevődik össze, majd kitérek arra az egyre-kettőre, ami nem tekinthető aprónak. Úgy ítéltük meg, hogy ezeknek a termékeknek vagy szolgáltatásoknak a forgalma csökkenő, és nem gondoljuk, hogy a törvényhez nagyon sokszor szabad hozzányúlni évente. Az a prognózisunk, hogy ezek eltűnőben vannak a piacról, vagy olyan alacsony járulékbefizetés keletkezik rajtuk, ami messze nem éri meg, hogy úgy mondjam, azt az igazgatási és előállítási költséget, amibe kerül.
Már most van talán két vagy három olyan tétel, ami közel áll a kulturális ügyekhez, például ez a szobrocska kerámiából. Ezt azért hagytuk ki, mert más típusú szobrok nem kerültek be a rendszerbe járulékoltatásra, és úgy gondoltuk, hogy akkor ezt is kivesszük. Ez 45 millió, ha jó ez az összeg, ez a legnagyobb tétel benne. A többi tétel valahol tízmillió körül van, vagy az alá fog csökkenni. Még egy kivétel van, a videókazetták, DVD-k kölcsönzése. Meggyőződésem, hogy ez a 24 millió egy, két vagy három év múlva a nulla felé fog menni, ez a kölcsönzési piac minden elemzés szerint bezáródik.
Tehát itt a tételes elemzés borzasztó nehéz lenne, de ha ragaszkodik hozzá képviselő úr, akkor megpróbálhatunk valamit ebben, mert ezeknek a piaci értéke nagyon viszonylagos és nagyon nehezen ítélhető meg. Általában az volt tehát az alapelvünk, hogy kimenő tételek egy, kettő: olyanok, amelyeknek a bevétele a 10 millió forintot éves szinten nem éri el, az egész termékcsoportnak, vagy prognosztizálhatóan egy-két év múlva ez alá csökken, és egy-két nagyobb tételnél pedig a dolog kulturális jellege miatt javasoltuk ennek a tételnek az elhagyását.
ELNÖK: Tisztelt Bizottság! Én - hogy is mondjam - mint nem kormánytisztviselő, a magam nyelvén megpróbálok Gulyás képviselő úr kérdésére válaszolni. Hétköznapi nyelven ezt ebben a körben úgy fogalmazták meg, hogy a könyvesszakma többet fizet be, mint amennyit visszakap, tehát amit imént elnök úr elmondott, az nagyjából így nézett ki, és ez - hogy is mondjam - kulturális szempontból irracionálisnak tűnt. Ezen az irracionalizmuson enyhít az a történet, amit az elnök úr elmondott, ő más szavakkal mondta el ugyanezt.
A kivont termékeknél pedig az a helyzet, amiről talán kormánytisztviselők kevésbé beszélhetnek, hogy pénzügyi racionalitási szempontból nem nagyon szeretik ezt a külön járulékrendszert. Mert amikor képviselőként bármelyikünk is azt mondja, hogy bürokratikus a magyar adó- és járulékrendszer, és senki nem tudja pontosan, persze az illetékesek tudják, hogy hányféle papírt kell kitölteni, és hányféle módon kell adózni, és járulékot fizetni, akkor erre a pénzügyi kormányzat többnyire azt a választ szokta adni, hogy össze kell vonni a különböző adókat és járulékokat, és ilyen javaslatok szoktak is időről időre megjelenni.
Tehát az a törekvése ennek a javaslatnak, hogy valahogy mérlegelje azt, hogy az adminisztráció, adó- illetve járulékadminisztráció arányban van-e a bevétellel, az részben erre a pénzügyi szempontból, illetve adózási szempontból racionális megfontolásra reagál. Ezeket a kis szobrokat és más dísztárgyakat forgalmazók azért nem - hogy is mondjam - gigantikus cégek, amelyek számítógéppel viszonylag könnyen adminisztrálhatják az ilyen fajta termékek adózását. Ez nagyon sokszor éppen kiskereskedőket, vagy olyanokat sújt, akiket esetleg mentesíteni kellene a bürokrácia alól.
Én tehát a magam nyelvén így tudom megfogalmazni azt, amit a javaslat mögött ismerek és tudok. Azért is éreztem ezt elmondandónak, mert tudomásom szerint a Nemzeti Kulturális Alap tárgyalt, illetve ismertette az elképzeléseit nemcsak kormánypártokkal, hanem az ellenzéki pártok bizonyos képviselőivel is, és mindezt a hátteret, amit én is itt érintettem, elmondták, tehát hogy nem a kis tételek megszüntetése, illetve csökkentése mögött ez az elképzelés is ott van. Illetve azt lehet tudni, még egyszer mondom, hogy a kulturális kormányzat törekvése a Nemzeti Kulturális Alap racionális működtetése érdekében nincs mindig teljes mértékben harmóniában a pénzügyi racionalitási megfontolásokkal, amelyek magát az alapot is tulajdonképpen egy extra bevételi forrásnak és a pénzügyi kormányzat racionalizálási elképzeléseit nem egészen figyelembe vevő elképzelésnek gondolják, és ez nem politikai jellegű, hanem ha tetszik, egy pénzügyi meg egy kulturális szemléletű megközelítés közötti különbségre épülő állandó vita.
Tehát ez is ott van a mostani javaslat mögött, amit én éppen ezért támogatok. Minden pénzügyi rációval és adóegyszerűsítéssel kapcsolatos elképzelés ismeretében is azt gondolom, hogy ma Magyarországon a kultúra támogatásának a legbiztosabb forrása az, ha egy normatív szabály alapján képződő pénzt lehet a kultúrára fordítani, és nem a költségvetés általános pulzálásától függ az, hogy mennyi kultúrára fordítható pénze van a Nemzeti Kulturális Alapnak.
Döntés általános vitára való alkalmasság tárgyában
Döntési helyzetben van a bizottság, az általános vitára való alkalmasságról döntünk. Itt, ha jól értem, szóban mindenki jelezte, hogy az általános vitára való alkalmasságot támogatja. Lesznek módosító indítványok, de azokra majd visszatérünk.
Kérdezem tehát a bizottság tagjait, hogy ki az, aki a NKA-törvény módosításáról szóló törvényjavaslatot általános vitára alkalmasnak tartja. Aki igen, kérem, kézfelemeléssel jelezze! (Szavazás.) A bizottság egyhangúan általános vitára alkalmasnak tartja.
Kérdezem a bizottság tagjait, hogy ragaszkodik-e valaki ahhoz, hogy a bizottság előadót is állítson, ami jelen esetben azt jelentené körülbelül, hogy elmondja valaki a bizottság tagjai részéről, hogy támogatjuk a kormány javaslatát, általános vitára alkalmasnak tartja a bizottság. Természetesen minden frakció elmondja a felszólalásában, ez egy rítus, az esetek jelentős részében nincs véleménykülönbség a frakciók között. (Bókay Endre: Vállalom!) Az a kérdés, hogy legyen-e egyáltalán, vagy pedig frakciószínekben elmondja ki-ki a véleményét. (Többen: Legyen!) Jó, akkor Bókay képviselő úr jelentkezett, hogy ő a bizottsági álláspontot elmondja. Köszönjük szépen.
Köszönjük szépen a tájékoztatást, és akkor a módosító indítványok kapcsán találkozunk.
Áttérünk a következő napirendi pont tárgyalására. Üdvözlöm Tóth képviselő urat, és kérem, hogy az előterjesztők között foglaljon helyet. (Tóth Gyula helyet foglal az asztalnál.) Államtitkár asszony marad, és üdvözlöm Radnainé dr. Fogarasi Katalin asszonyt, a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság főtitkárát.
Mielőtt a képviselő urat megkérem előterjesztésének rövid szóbeli indoklására, szeretném jelezni a bizottságnak, hogy egy formális szavazást is kérnék a bizottságtól majd az ügyben, hogy a parlament elnöke levelet írt, amiben felteszi a kérdést, hogy a bizottság kíván-e a történelmi emlékhelyekről előterjesztést benyújtani a parlamentnek, vagy azt tartanánk-e jobbnak, ha a minisztérium szokásos kormányzati előterjesztést nyújtana be. Ez kapcsolódik a témához, de Tóth képviselő úr javaslata ettől függetlenül elbírálható. A válaszlevél megírásához szeretném ismerni a bizottság álláspontját.
Tóth képviselő úré a szó. Tessék parancsolni!
Tóth Gyula szóbeli kiegészítése
TÓTH GYULA (MSZP): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Wild László műemlékvédelmi szakmérnök, aki manapság éppen a Margit híd felújításának tervein dolgozik, és akinek elképzelései alapján alakították át a Duna-korzót, a Vörösmarty teret, a Váci utca egy részét, a Károlyi kertet és az Oktogont, ez év március 15-én Dombóváron, ünnepi beszédében a következőképpen fogalmazott: a Horvay-szoborcsoport végleges likvidálása előtt csoda történt. Mint lenni szokott a legtöbb esetben, egyetlen lelkes személyiség, Antal István, Dombóvár akkori tanácselnöke Dombóvár részére megmentette, megszerezte a monumentális, az ország első felelős kormányának tagjait ábrázoló, az 1848-as forradalomnak és azt követő szabadságharcnak emléket állító szobrokat. Jótett helyébe jót ne várj! - mondja a szólás. Antal Istvánt közpénz elherdálása címén felfüggesztették állásából.
Tisztelt Kulturális és Sajtóbizottság! Arról a szoborcsoportról van szó, amelyet Schiffer képviselőtársam akár fel is tud mutatni önöknek (Dr. Schiffer János felmutatja a fotőt.), és amelyből egy-egy példányt naptár formájában a bizottság tagjainak nagy tisztelettel ajánlok. Arról a szoborcsoportról van szó, amelyet 1927. november 6-án gróf Aponyi Albert ünnepi beszédével avattak az előtte Országház, azt követően pedig, a mai nevén Kossuth Lajos téren. Arról, az országban egyetlen, az első felelős magyar kormány tagjait ábrázoló szoborcsoportról, amelyet a múltat végképp eltörölni akarók kíméletlenül lebontottak és a rákoskeresztúri köztemető bejárata mögé szállítottak.
A csoda az volt, hogy bár az Esti Hírlapban ezt meghirdették, nem sírkövesek és nem útépítők birtokába került, hanem a Dél-Dunántúl földrajzi középpontjába, három megye határán, Somogy, Tolna, Baranya megye határán, találkozási pontján Dombóvárra, abba a városba - akkor természetesen még községbe -, amely történelme szerint sem, lokálpatriotizmusa szerint sem elhanyagolható kisváros. Ennek a kisvárosnak a Szigeterdőben található ősparkjába kerültek a szobrok, Horvay János Kossuth-szoborcsoportja. Arra a településre, amely - az elmúlt évi kutatások, pontosabban leletfeltárások igazolják - Dél-Dunántúl legrégebben lakott települése, mindössze 26 ezer éve lakják Dombóvárt és környékét. Oda, ahol a park megújulásának előkészítése már több ütemben elkezdődött. Ez azt jelenti, hogy az említett Wild László újrakomponálja a Kossuth-szoborcsoportot, erre a megbízást már megkapta, e hónap végén ez birtokunkban van, és amelyet érdemesnek tart arra Dombóvár város többségének, meggyőződésem, véleményével, hogy az Országgyűlés ezt a szigeterdei Kossuth-szoborcsoportot, Horvay János megmaradt alkotását előbb történeti emlékhellyé, később pedig nemzeti emlékhellyé nyilvánítsa.
Ehhez kérem a tisztelt bizottság, tisztelt képviselőtársaim támogatását. Elnök úr, köszönöm.
ELNÖK: Köszönjük szépen. A jegyzőkönyv kedvéért mondom, hogy a képviselőtársak írásban megkapták a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság véleményét. Mielőtt megadnám a képviselőknek a szót, ha megengedik, akkor államtitkár asszonynak, utána pedig, vagy fordított sorrendben, tetszésük szerint, Radnainénak adnám meg a szót, ahogy szeretnék. Tehát még egyszer mondom: a bizottság tagjai ismerik az írásos véleményüket, úgyhogy csak rövid szóbeli összefoglalást kérnék. Radnainé dr. Fogarasi Katalin asszonyé a szó.
Radnainé dr. Fogarasi Katalin szóbeli kiegészítése
RADNAINÉ DR. FOGARASI KATALIN főtitkár (Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság): Tisztelt Bizottság! Köszönöm szépen a szót és a meghívást. Ott van önöknél a mi véleményünk. A mi véleményünk elsősorban Katona Tamás történész szakvéleményét tükrözi. Katona Tamás a helyszínt nagyon jól ismeri, számos alkalommal tartott ott megemlékezést. Bizottságunk messzemenő erkölcsi támogatását élvezi ez a beadvány, de azt gondolom, hogy elöljáróban lényeges lenne egyrészt azt eldönteni, hogy tényleg kik az előterjesztők általánosságban ebben a témában, másrészt államtitkár asszony ki fogja egészíteni és el fogja mondani, hogy kétéves előkészítő munka áll Bizottságunk mögött e tárgykörben, hiszen a 2005. évi kulturális örökségvédelmi törvény módosítása Bizottságunk nevében is ezt hivatott tükrözni. Történt egy változtatás, addig Nemzeti Kegyeleti Bizottságként működtünk, azt követően Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottságként, és az elmúlt két évben a Kulturális Örökségvédelmi Hivatallal együttműködve történt egy előkészítő munka, és ennek az utolsó fázisában áll a Bizottság, ami a minisztérium előtt áll. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Államtitkár asszonyé a szó.
Dr. Schneider Márta szóbeli kiegészítése
DR. SCHNEIDER MÁRTA kulturális szakállamtitkár (Oktatási és Kulturális Minisztérium): Köszönöm szépen. Azt gondolom, hogy ez az előterjesztés és ez a téma most már rendkívül aktuális hiányosságra hívta fel a figyelmet. Ez a hiányosság, meg kell mondjam, a törvény, az örökségvédelmi törvény hiányossága. Az örökségvédelmi törvény ugyanis, amely kimondja a történeti emlékhely, illetve a nemzeti emlékhely fogalmát, valamint azt, hogy hogy minősülhet valami történeti emlékhelynek országgyűlési határozattal, mi minősíthet nemzeti emlékhelynek. Törvény minősíthet nemzeti emlékhelyeket a történeti emlékhelyekből. Ezen túl az örökségvédelmi törvény egyéb kapaszkodót, egyéb eljárási rendet, egyéb szabályokat nem rögzít. Ez nyilvánvalóan egy jogszabályi, jogi hiátus, amelyet úgy gondoljuk, hogy mindenféleképpen be kell tölteni.
Mi a jelenlegi helyzet? Minekutána egyetlenegy törvény van, amely nemzeti emlékhellyé nyilvánította a Hősök terét, illetve a Hősök terén lévő követ, ez egy 2001-es törvény, amely kimondta a Hősök tere nemzeti emlékhellyé nyilvánítását, ez még az örökségvédelmi törvény módosítása előtt történt meg. Amikor az örökségvédelmi törvény a történeti emlékhely és a nemzeti emlékhely fogalmát gyakorlatilag a törvénybe bevezette, de pontosan az eljárási szabályok hiátusa miatt gyakorlatilag nem készült előterjesztés. Kezdeményezések természetesen történtek, de előterjesztés, kidolgozott előterjesztés nem készült arról, hogy mi az, ami történeti és nemzeti emlékhely.
Ezért rendkívül fontos képviselő úrnak ez a javaslata, hiszen ez egy konkrét emlékhellyé nyilvánítási procedúrát indít meg. Minekutána az örökségvédelmi törvénynek nemcsak itt van hiányossága, hanem néhány örökségvédelmi rendelkezést módosítani kell, lényegesen módosítani szükséges, ezért elkezdődött a minisztériumban az örökségvédelmi törvény módosításának munkálata. Ha jól végezzük a feladatunkat, akkor májusra készen tudunk lenni egy olyan törvénymódosítási javaslattal, amelynek egyik eleme, és egyik lényeges eleme a történeti emlékhellyé és a nemzeti emlékhellyé történő nyilvánítás pontos és részletes szabályai, az eljárási rendben valamilyen szabály kimondása. Úgy gondolom, vagy úgy gondoljuk a szakemberekkel együtt, hogy ennek akkor van értelme, ha a nemzeti emlékhely vagy történeti emlékhely valamihez kapcsolódik, valamilyen eszköz, valamilyen kivétel, valamilyen eljárási szabály, valamilyen forrás kapcsolódik esetleg hozzá. Mindezek jelen pillanatban, a jelenlegi örökségvédelmi törvényben nincsenek meg.
Közben, éppen a Kegyeleti Bizottsággal együttműködve, a Kegyeleti Bizottság egy előterjesztéssel élt a minisztérium felé, amelyben több történeti emlékhellyé, illetve nemzeti kegyeleti emlékhellyé nyilvánításra tett javaslatot. Minekutána ez egy másfél oldalas felsorolása ezeknek a javasolt emlékhelyeknek, emlékműveknek, azt kértük az Örökségvédelmi Hivatal elnökétől, a Kegyeleti Bizottságtól, hogy ezeket szakmailag indokolja meg, és egy olyan előterjesztés készüljön, amely tulajdonképpen számunkra, törvény-előkészítők számára is segítséget ad, hogy mi az, amit törvényben kell szabályozni, milyen kritériumok azok, amelyek alapján kimondhatjuk egy-egy emlékhelyről, hogy történeti emlékhely, vagy nemzeti kegyeleti emlékhely.
Ez a munka jelenleg folyik, és az előbb mondtam, reméljük, hogy ebben a félévben ezt be is tudjuk fejezni. Határidőket azért nem szeretek mondani, mert az (Elnök: Be kell tartani...) mindig egy kis gondot okoz, ha ne adj' isten nem tudjuk teljesíteni, de természetesen nekünk van kormányzati programunk, és nekem természetesen van határidőm, ami időszak alatt le kell tenni a törvénymódosítási javaslatot.
Ennyit szerettem volna hozzáfűzni, ezt is csak az önök döntésének megkönnyítése érdekében.
ELNÖK: Köszönjük szépen. Jánosi alelnök úr jelentkezett.
DR. JÁNOSI GYÖRGY alelnök (MSZP): Köszönöm. Tisztelt Bizottság! Én a magam részéről egyetértek Tóth Gyula képviselő úr előterjesztésével, indítványával. Egyrészt azért, mert figyelemfelkeltő, figyelemfelhívó jellegű, felhívja a figyelmet egy-egy helyi közösség erőfeszítéseire, amivel megpróbál megőrizni a jövő számára történeti, kultúrtörténeti értékeket, másrészt pedig azért, mert élővé próbálja tenni ezt a törvényt. Élővé próbálja tenni, mert biztos vagyok abban, hogy ha elindul ez a folyamat, amiről államtitkár asszony is beszélt, akkor nagyon sok olyan kincsre bukkanhatunk még országszerte, ami valódi tartalommal tölti meg ezt a törvényt.
Tehát egyetértek az előterjesztéssel, támogatom, de rögtön hozzáteszem, hogy egyetértek Radnainé dr. Fogarasi Katalin levelével is, hogy egy kicsit átfogóbban is érdemes végiggondolnunk a kulturális örökség védelméről szóló törvényt. Valóban úgy van, ahogy itt elhangzott a kormányzati oldal részéről, hogy két kategóriát jelenít meg ez a törvény.
Az egyik a nemzet történelme és fejlődése szempontjából kiemelkedő történeti, illetőleg kegyeleti jelentőséggel bíró helyszíneket, emlékeket jelöli meg, amit országgyűlési határozattal lehet megállapítani, és ezen belül, szűkítve a kört, megállapítja a nemzeti emlékhelyek körét is, amit viszont már törvény kell, hogy szabályozzon. Érdemes átfogóbban végiggondolnunk, úgy, ahogy itt elhangzott, ezt az egészet, mégpedig két szempontból is. Az egyik - nem biztos, hogy pontos a fogalom -, hogy történeti és kegyeleti emlékhely. Amit Tóth képviselő úr előterjeszt, az felhívja a figyelmet arra, hogy lehet, hogy érdemes pontosítani, és a történetit kiegészíteni kultúrtörténeti - hogy mondjam - fogalommal is, sőt, lehet, hogy ha közösen gondolkodunk, akkor még a kultúrtörténetit is érdemes tovább bontani, akár vallástörténeti, tudománytörténeti vagy művészettörténeti jellegűvé.
A másik pedig, ami miatt érdemes végiggondolni, és ez az, amire igazán a főtitkár asszony levele felhívja a figyelmet, hogy nyilvánvalóan érdemes két kategóriát is végiggondolni egy, az egész nemzet szempontjából kiemelkedő jelentőségű történeti, kegyeleti, illetve nemzeti emlékhely köré, és érdemes talán végiggondolni a helyi közösség számára kitüntetett jelentőséggel bíró ügyeket is.
Éppen ezért én nagyon egyetértek azzal, hogy hamarosan tárgyaljunk meg egy olyan előterjesztést a kormány oldaláról, amely ezeket a fogalmakat pontosítja, körvonalazza, és elsőként a kormányzat próbálja meg valóban élővé tenni ezt a törvényt, hogy aztán további kezdeményezések is helyet kaphassanak.
Tehát Tóth képviselő úr indítványát úgy támogatom, hogy javaslom a tárgysorozatba vételét, és javaslom azt is, hogy általános vitára alkalmasnak tartsuk, de javaslom, hogy az Országgyűlés akkor tűzze majd napirendre, amikor a kormány oldaláról megkapunk egy átfogóbb előterjesztést, akár annak kiegészítéseként Tóth képviselő úr javaslatát is párhuzamosan napirendre vehetjük, és én nagyon remélem, hogy akkor mindenki támogatni fogja ezt. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm. (Jelentkezésre:) Gulyás képviselő úr!
GULYÁS DÉNES (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Én is hasonlóképpen vélekedek, hiszen államtitkár asszony és elnök úr szavaiból is az derül ki, hogy nincs az a kritériumrendszer, vagy az a jogi háttér megfogalmazva, aminek alapján valamit valamivé nyilvánítani lehetne.
Azt gondolom, hogy ebből a felsorolásból, amit a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottságtól kaptunk, van jó néhány még, ami esetleg erre igényt tarthatna, erre a minősítésre. Tehát én azt gondolom, hogy az eljárás szempontjából is egyszerűbb lenne, ha először megszületne az a fajta kritériumrendszer, aminek alapján valamit nyilváníthatunk valamivé. Ha ennek parlamenti vita, vagy törvénymódosítás, vagy bármilyen más jogi eljárás az útja, akkor először azt kellene meglépni, és akkor talán ezeknek a többi emlékhelyi minősítésre jogosult - mondjuk így - emlékhelyeknek a jogi státusa is egy kalap alatt megoldódna, és nem kellene esetleg tételenként végigmenni, ami egy nagyon hosszú eljárási procedúra szerintem. Ez volna talán az egészségesebb megoldás.
Úgy érzem, hogy jelen pillanatban meg akarunk oldani valamit, amire nincsen szabályzó. Ezt én egészségtelennek - ez rossz kifejezés -tartom, tehát nem tartom helyes lépésnek. Egyszerre gondolom ezt jónak, egyszerre tárgyalni az összes felmerülő objektumokat, amit ennek lehetne minősíteni. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönjük. Mielőtt még egy Tolna megyei kötődésű képviselő jelentkezne, én is elmondanám a magam véleményét.
Nyilván Tóth képviselő úr, aki rutinos képviselő, nem érti félre: itt nem magának az alkotásnak az értékéről folyik a vita, és ki-ki a maga álláspontját nem ehhez viszonyítva fogalmazza meg. Hogy még egyértelműbb legyen: én képről ismerem ezt a szobrot, és szerintem nem állok egyedül azzal, sőt, tudom, hogy nem, mert az általános értékelés is azt mondja, hogy a jelenlegi Kossuth-szobor, amit felállítottak ennek a helyére, az sokkal gyengébb művészeti értelemben, mint ez a szobor. Szerencsére az már nem jutott senkinek az eszébe, hogy visszaszállítsák a mostani Kossuth térre ezt a szobrot, mert az egy következő barbár tett lett volna, most már együtt élünk a jelenlegi Kossuth-szoborral, de aki megnézi ezeket a képeket, és megnézi a mostani szoborcsoportot, az látja, hogy tényleg van különbség.
Az sem kétséges, legalábbis számomra, hogy minden lokális törekvést az Országgyűlés szintjére emelő képviselői törekvés nagyon szimpatikus, és a helyi közösség érdekeit emeli egy magasabb szintre, de ez az én megfontolásomban már másfajta következtetésekhez vezet, mint amit esetleg Jánosi képviselő úr itt elmondott. Tehát ha mindenki, aki a maga választókerületében ilyen-olyan-amolyan indokolt alapon fontosnak vélt dolgot kívánna az Országgyűlés szintjére emelni, akkor érdekes helyzetbe kerülne az Országgyűlés. Pontosabban arra gondolok, hogy ha most elfogadnánk mi bizottságként, vagy esetleg az Országgyűlés képviselő úr javaslatát, nem kétséges számomra, hogy minden egyéni országgyűlési képviselőnek lenne hasonló javaslata. Hogy a magam példájával jöjjek, és egy hasonló sorsú képzőművészeti alkotással: eléggé ismert, hogy a Wallenberg-szobrot, jobban mondva emlékművet, ami viszonylag nem messze innen, a Szent István parkban áll, azt is lebontották, illetve elvitték. Miután egy kígyót szorongató férfialakról van szó, tehát még csak nem is Wallenberg - hogy is mondjam - személyét megjelenítő alakról, egy gyógyszergyár előtt tették le, merthogy kígyó-gyógyszertár, gyógyszerügy (Derültség.), valamilyen módon kapcsolódik. Tehát ennyiben - hogy is mondjam - van párhuzam a két szobor sorsában, és vannak még ilyen művészeti alkotások Magyarországon. Nekem is lenne olyan ötletem, amit elő tudnék adni, és minden képviselőnek lenne hasonló ötlete, és ha nem gondoljuk azt naivan, hogy egy ilyen nemzeti vagy történeti emlékhellyé nyilvánítás pusztán szimbolikus aktus, hanem esetleg mindenkinek az az elképzelése - helyesen egyébként -, hogy valamilyen támogatást is a helyszín - hogy is mondjam - méltóvá formálása érdekében elképzel ehhez a dologhoz, akkor elég érdekes helyzet alakulna ki.
Mindez egy kicsit, hogy is mondjam, más oldalról megközelítve erősíti azt, amit Jánosi alelnök úr, vagy akár Gulyás alelnök úr mondott, hogy addig, amíg nincs teljesen... (Gulyás Dénes: Nem tudok valamiről? - Derültség.) Alelnököt mondtam, bocsánat, akkor mindketten képviselők, és Jánosi képviselő úr alelnök is, de a dolog érdemi részén ez nem változtat, hogy én is azt szeretném mondani, hogy csak egy általánosabb elképzelésbe beillesztve érdemes szerintem egyedi ügyekről dönteni.
Még egy dolgot tennék hozzá, hogy ugye maga a kulturális örökség védelméről szóló, általunk elfogadott 2001-es törvény, ahogy szokták mondani, a jogalkotó szándéka szerint, ha én jól értem, nem egyedi műalkotások védelméről szólna, tehát kimondottan hangsúlyozza a törvény, hogy helyszínekről van szó. Az én értelmezésem szerint a törvény szó szerinti szövege az, ugye az indoklásban benne van, de az indoklást nem szokás hivatkozásnak tekinteni, de tételesen a szándékot jelzi, hogy nem anyagiasult tételek - hogy is mondjam - emlékhellyé nyilvánításáról, vagy helyszínekről van szó, vagy dolgokról van szó a törvény vagy a jogalkotó szándéka szerint. Tehát ha nagyon szigorúan vennénk a törvény szövegét, akkor nem magát a műalkotást minősítenénk történeti helyszínné vagy jelentőségű üggyé, hanem az erdőt vagy azt a fizikai környezetet, és ha jól értem, akkor nem ez a szándék. Tehát ez is beleillik abba, amit János alelnök úr mondott, államtitkár asszony is mondott, és a hivatal vezetője is mondott, hogy egy tágabb összefüggésbe illesztve, talán még a törvény szövegét is módosítva érdemes ezt az ügyet vizsgálni.
Tehát, hogy összefoglaljam mondanivalómat, minden rokonszenvem képviselő úr törekvéséé, a konkrét ügyé, mert a szobor tényleg jelentős, és nem lokális jelentőségű, de az elmondottak miatt formális dolognak tekinteném, ha most itt tárgysorozatba vennénk, vagy általános vitára alkalmasnak tartanánk a javaslatot, mert történni akkor sem valószínű, hogy történne bármi is.
A magam részéről azt tudom mondani, hogy ha elénk kerül az ügy, akkor én támogatom egy tágabb környezetbe beillesztve a javaslatot, ha belefér abba a normarendszerbe, amit ennek alapján jogszabályba tud a minisztérium foglalni. Hogy a következő alpontot is előre jelezzem, ha jól értem az eddigi megszólalásokat, akkor abban egyetértés van, hogy ne a kulturális bizottság kíséreljen meg amatőr módon javaslatot tenni történeti emlékhelyek kijelölésére, hanem ezt államigazgatási úton, megfelelő szakértői háttér alapján majd véleményezni szeretnénk. Ez a személyes álláspontom, de az eddigi megszólalásokból ezt veszem ki. Köszönöm szépen.
Zsuzsa jelentkezett.
HALMAI GÁBORNÉ (MSZP): Köszönöm szépen a szót. Nagyon sok minden elhangzott már, ami valóban arra irányítja rá a figyelmet, hogy milyen jelentőségű ez az előterjesztés. Itt szó volt arról, hogy van ennek egyfajta kegyeleti jelentősége, van egyfajta helyi közösségekben a kulturális értékekre, a történeti hagyományokra, a kegyeletre irányuló figyelemfelkeltés is. Azt gondolom, hogy azért jelentős maga a történet, amit képviselő úr számunkra szűkebb és tágabb körben már elmondott, hogy nem egyszer, hanem többször fordult elő az Dombóváron, hogy olyan figyelmet fordítottak erre a szoborcsoportra vagy ennek üzenetére, ami túlmutat azon, amit más közösségek meg szoktak tenni. Az eredeti alkalommal a polgármester úr, aki akkor tanácselnök volt, és a szobrot megmentette úgymond Magyarország és Dombóvár számára, aztán a későbbiekben, amikor ennek méltó helyet próbáltak találni, és a mostani kezdeményezésben is, amikor nem elsősorban azért fordult ide képviselő úr, hogy pénzt vagy pénzforrásokat keressen, hanem hogy ezt a fajta megbecsülést mindenki számára nyilvánvalóvá tegye. Azt gondolom, hogy ez sok egymásra épülő, olyan teljesítmény, ami figyelmet érdemel, tehát ilyen szempontból szimbolikus, ahogy azt képviselőtársaim is elmondták már.
Az is nagyon lényeges, hogy egyben felhívta a figyelmet arra, amit államtitkár asszony is mondott, hogy van egy törvényhelyünk, amiben nem elég pontosan van megfogalmazva az, hogy mit értünk kegyeleti, történeti emléken, nemzeti emlékhelyen, és hogy ebben akár új kategóriákat is lehet nyitni, mint például a kultúrtörténeti emlék, ahogy Jánosi alelnök úr is elmondta.
Én tehát ugyanúgy, ahogy az előttem szólók, azt gondolom, hogy talán a támogatásunkkal ezt a szándékot, ezt a figyelemfelkeltést tudjuk megerősíteni, egyben párhuzamosan javasolni azt, hogy ha elkészül egy ilyen fajta előterjesztés, aminek az egyik része nyilvánvalóan a törvénybeli pontosítása és kibővítése ezeknek a fogalmaknak, a mögöttes kritériumok megfogalmazása, a másik oldalról a már említett levélben is felsorolt emlékhelyek mellett nyilván ebben az első körben foglalkozik a hivatal magával a dombóvári előterjesztéssel is. Így a támogató szándékunkkal valóban elősegítjük azt, hogy ha nem is most azonnal, de belátható, nagyon rövid időn belül, és az első körben ez az emlékhely is nagyon pontosan megfogalmazva megtalálhatja majd a saját szerepét. Szerintem ehhez a bizottság biztosan tud támogatást adni. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönjük szépen. Fedor képviselő úr!
FEDOR VILMOS (MSZP): Nagyon röviden, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Én azért szeretném megköszönni az előterjesztőnek ezt a javaslatát, mert elindíthat egy folyamatot, amit nagyon fontosnak tartok. Amikor nagyon sok kistelepülés kutatja-keresi a múltját, összefoglaló nevén identitását, ami meghatározza az ember viszonyát a saját közösségéhez, és szoktuk mondani, hogy lehet házakat meg tereket építeni, de valójában a múltunkból kellene merítkeznünk, és az nem pénz kérdése, és nem házaké, sokkal bonyolultabb rendszer, amit identitásnak, egymáshoz fűződő viszonynak, nyelvnek, gondolkodásnak, érzéseknek, sok mindennek nevezünk. Ilyen szempontból nekem tényleg egy fontos jelzés volt, amit képviselő úr elmondott, merthogy azt gondolom, az azért mindenképpen méltánylandó, hogy volt egy tanácselnök, Zsuzsa utalt rá, aki annak idején, amikor sokan nem gondoltak erre, úgy gondolta, hogy mondjuk a mindennapok szemétdombjára - nem merek keményebben fogalmazni - kihajigált szobrokat hazaviszi, a hóna alá veszi és megmenti az utókornak. Tehát azt gondolom, ez 1959-ben vélhetően nem akármilyen cselekedet volt egy tanácselnök részéről. Ez a település, akkor még kistelepülés elkezdte ápolni, gondozni ezt az egészet, és most eljutottak oda, hogy egy ilyen parkot létesítsenek.
Mindenképpen érdemes elgondolkodni, de én is azon a véleményen vagyok, és a főtitkár asszony segítségét kéri majd a bizottság, hogy valóban készüljön egy előterjesztés, mert még valamire ráirányította a figyelmet: hogy nagyon sok mindent még nem oldottunk meg. Tegnap, amikor képviselőtársammal beszélgettünk, én is emlegettem azt, hogy kultúrtörténeti emlékhely, mert például egy ilyen emlékhely lehet az, ahol először hangzott el magyar nyelven színielőadás, de ilyen emlékhely lehet például Széphalom, ami nem szerepel itt semmilyen emlékhelyként, az meg is lepett egyébként, hogy kimaradt, és gondolom, még lehet ilyen, mert... (Gulyás Dénes: Égi zene, Akadémia, Liszt Ferenc.) Sok olyan dolog van, amit nagyon fontos lenne, hogy megmentsünk. Tudniillik vannak települések és vannak önkormányzatok, ahol nem igazán foglalkoznak ezzel. Általában személyekhez kötődik ez a munka, fel-felbukkanak emberek, képviselők, akik úgy érzik, hogy nekik fontos, ők keresik-kutatják a település múltját. Jó lenne ebbe valamifajta rendszert vinni, és legalább szabályozni, hogy mégis mit tekinthetünk valóban olyan értéknek, amire vigyáznunk kell, hogy az utókor számára is láthatóvá, érinthetővé tehessük ezeket. Van a tárgyi, meg van a szellemi örökség, Dénesre nézek: nyilván zenei örökségünk is van, hogyan lehet ezeket megfogalmazni.
Mondok valamit, főtitkár asszony, amire szeretném felhívni a figyelmét. Az elmúlt évtizedekben, a rendszerváltozás utáni időszakról beszélek, hatalmas iparok omlottak össze ebben az országban. Meglehetősen későn reagált az örökségvédelem arra, hogy mi lesz az ipar emlékhelyeivel, emlékműveivel, mert ugye nagy többsége, mára látjuk, az enyészeté lett. Úgy tűnnek el iparágak, ipari kultúrák a környezetünkből, hogy senki nem szól egy szót sem. Miután magánkézbe került, hogy csak egyet említsek önnek, mondjuk a Diósgyőri Vasmű, amelyik annak idején Mária Terézia korában jött létre, és ma magánkézben van, beolvasztanak mindent, tehát eltűnik valami, ami soha nem pótolható. Ebben milyen lehetőségek vannak? Azt gondolom, ezt az ipari történetet, a közelmúlt történetét meg kell őriznünk, és beleértem azt az időszakot is, amire majd - egyebekben talán még kapok szót az elnök úrtól - szeretném a képviselők figyelmét felhívni. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönjük szépen. Most más jelentkezőt nem látok, úgyhogy ha Fedor képviselő úr szót kíván kapni, akkor...
FEDOR VILMOS (MSZP): Az egy másik ügy, napirenden kívül.
ELNÖK: Akkor Tóth képviselő úr, ha kíván reagálni az elhangzottakra.
TÓTH GYULA (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Önt szeretném idézni, és számomra megtisztelő, ha rutinos képviselőnek tart. Értem, hogy miről van szó, és természetesen a bölcs döntést, amely abba az irányba hat, hogy a kezdeményezés nem volt hiábavaló, a város nevében is mondhatom, hogy elfogadom. Mi természetesen nem fogjuk feladni, mert ha ezt tettük volna korábban, akkor ma már nem létezne ez a szoborcsoport, teljesen függetlenül akár a bizottság, akár az Országgyűlés döntésétől. Ha már vállaltuk, és jó szívvel vállaltuk a Horvay-féle Kossuth-szoborcsoport megőrzését, akkor minden feltételt biztosítunk arra, hogy a jövő is büszke legyen arra, amire annak idején a célzás bizonyos tekintetben már megtörtént. Ennyit és nem többet, és köszönöm szépen a támogató véleményeket és a - idézőjelben - megvilágosító gondolatokat is. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Államtitkár asszony, vagy főtitkár asszony, ha kívánnak valamit... (Jelzésre:) Nem kívánnak szólni. Majd a következő alpontnál esetleg adódik...
Döntés előtt állunk. Még egyszer világossá szeretném tenni, hogy konkrétan most az adott ügyben tárgysorozatba-vételről és általános vitára való alkalmasságról külön-külön kell döntetnünk, és akkor külön egy szavazást kérnék - csak akkor ahhoz még felszólalások elhangzanak -, hogy a bizottság a minisztériumtól kér-e ez ügyben döntést, mármint előterjesztést az ilyen típusú ügyek kezelésére, vagy pedig mi magunk kívánunk foglalkozni ezzel.
Döntés a javaslat tárgysorozatba-vételéről
Először most a tárgysorozatba-vételről kérdezem a bizottság álláspontját, hogy ki az, aki Tóth képviselő úr javaslatát tárgysorozatba kívánja venni. Aki igen, az kérem, kézfelemeléssel jelezze! (Szavazás.) Ez a bizottság egyértelmű többsége. Aki tartózkodik? (Szavazás.) Ez a bizottság kisebbsége, tehát a bizottság tárgysorozatba veszi.
Az általános vitára való alkalmasságról külön kell dönteni. Ki az, aki a tárgysorozatba-vétel után általános vitára alkalmasnak tartja a javaslatot? Aki igen, kérem, kézfelemeléssel jelezze! (Halmai Gáborné: Pontosítani szeretném!) Igen? Tessék!
HALMAI GÁBORNÉ (MSZP): Azt szeretném pontosítani, hogy azért tartottuk fontosnak jelezni, hogy ebből tárgysorozat legyen, mert utána tisztázni kell, hogy ezt az előterjesztést támogatjuk, vagy az ennek kapcsán kialakult kormányzati előterjesztést. Mi azt gondoljuk, hogy a kormányzati előterjesztésre várunk ez ügyben, ami nagyon fontos, és nyilván fontos az is, hogy ez belátható határidőn belül ide kerüljön, a bizottság elé, és a bizottság támogatásával a parlament erről érdemben tudjon tárgyalni.
ELNÖK: Köszönjük szépen. A kérdést mégiscsak egyféleképpen tudom feltenni, tehát a kommentárt nem tudom a kérdésbe belefoglalni, de - hogy is mondjam - a következő szavazás kapcsán még szívesen hangsúlyozom, hogy úgy tűnik, a dolog érdemi részében egyetértés van a bizottságban.
Döntés általános vitára való alkalmasság tárgyában
Most az általános vitára való alkalmasságról van szó. Kérdezem, hogy a bizottság tagjai közül ki az, aki a javaslatot általános vitára alkalmasnak tartja. (Szavazás.) A bizottság többsége nem tartja alkalmasnak... Ha még lassabban mondom a mondatot, akkor lehet, hogy mégis... (Derültség.) Tehát a bizottság többsége nem tartja általános vitára alkalmasnak a javaslatot. Azt már csak a jegyzőkönyv kedvéért, és nem a statisztika kedvéért mondom, hogy nem tartalmi értelemben nem tartja alkalmasnak, hanem eljárási értelemben. Köszönöm szépen.
Csak hogy világos legyen - és én örülök, ha képviselő úr itt van, mármint Tóth képviselő úr, mert ez nem szűken a kulturális bizottság ügye csak -, az a kérdés, hogy az elnök asszony, mármint a parlament elnöke levelet írt nekem, részben a téma kapcsán, nem szorosan az ügyhöz kapcsolódva, hogy elvben a törvényjavaslat parlamenti hatáskörbe utalja a történeti emlékhelyek kijelölését, míg a nemzetieket törvénnyel kívánja szabályozni. Miután nem részletezi maga a törvény, tehát a kulturális örökség védelméről szóló törvény az eljárást, elvben felmerül, hogy a történeti emlékhelyek kijelölését egy bizottsági indítvánnyal is lehetne kezdeményezni. Az elnök asszony azt a kérdést tette fel a levélben, hogy a bizottság kíván ez ügyben kezdeményező lenni, vagy pedig az illetékes minisztérium legyen a kezdeményező, tehát szokásos kormányzati előterjesztéssel kerüljön a parlamentbe.
Mint azt a bevezetőben, illetve saját véleményemként megfogalmaztam, szerintem szakapparátusi háttér nélkül a bizottság legfeljebb csak amatőr ismeretekkel foglalkozhatna ezzel az üggyel, és ha kinek-kinek van sok jó ötlete, mint az itt a bizottsági ülésen is kiderült, mint a képviselő úr javaslata önmagában is ezt tanúsítja, akkor is valószínűleg egy átfogó, szakapparátusi háttérrel kidolgozott minisztériumi előterjesztés alapján tudjuk ezt érdemben megtárgyalni. Mondom én, a magam véleménye ez, de ha a bizottság ezt támogatja, akkor az elnök asszonynak, mármint a parlament elnökének ilyen értelmű válaszlevelet írnék.
Ennyi, ami a döntés mögött áll. Azt gondolom, hogy bizottsági elnökként azt, ami elhangzott itt a bizottsági ülésen az előző alpont alapján, úgy foglalhatom össze, hogy képviselő úr kezdeményezését önmagában, a konkrét ügyön túl is úgy méltányolták a bizottság tagjai, és államtitkár asszony is, hogy felhívta a figyelmet arra a képviselő úr, hogy itt egy sürgős megoldandó feladat van, mert egy törvény végrehajtása gyakorlatilag áll, és ezt a bizottság tudja nyomatékosítani, illetve az itteni megszólalások ezt nyomatékosították is.
Akkor most Fedor képviselő úré a szó.
FEDOR VILMOS (MSZP): Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Különféle...
DR. SCHIFFER JÁNOS (MSZP): Lezártuk az előzőt?
FEDOR VILMOS (MSZP): Lezártuk?
ELNÖK: Nem, még szavazás van.
FEDOR VILMOS (MSZP): Én másról fogok beszélni.
ELNÖK: Bocsánat, ez nem volt világos. (Jelentkezésre:) Akkor Jánosi alelnök úr.
DR. JÁNOSI GYÖRGY alelnök (MSZP): Mindenképpen azt támogatjuk, ahogy elmondtam, hogy a tárca hozzon előterjesztést a törvény módosításáról, és arra kérem az elnök urat, hogy ha ez a döntés megszületik, és levelet ír a házelnök asszonynak, akkor ebben a levélben azt is jelezze elnök úr, hogy noha a többség a tárgysorozatba-vételét javasolta a konkrét ügynek, a napirendre tűzést akkor döntsük el, amikor a tárca ezt az előterjesztést a parlament elé hozza. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Jó. Köszönöm szépen. Ha a többség úgy szavaz, ahogy most feltételezzük, akkor ez a levél így fog megszületni.
A forma kedvéért kérdezem a bizottságot, hogy egyetértés van-e abban, hogy kormányzati előterjesztés szülessen a kulturális örökség védelméről szóló törvény történeti, illetve nemzeti emlékhely, de itt különösen a történetin van a hangsúly - hogy is mondjam - eljárási és konkrét helyszínkijelölései ügyében. Aki ezzel egyetért, az kérem, kézfelemeléssel jelezze! (Szavazás.) A bizottság egyetért, tehát Jánosi alelnök úr javaslatát is figyelembe véve ilyen levelet írunk elnök asszonynak, és ezt persze megküldjük államtitkár asszonynak, illetve a minisztériumnak is.
Fedor képviselő úr a napirendhez kapcsolódva, de...
Fedor Vilmos napirend utáni hozzászólása
FEDOR VILMOS (MSZP): Államtitkár asszony, ha még tudnak maradni egy pillanatra. Két percre venném igénybe az idejüket.
Nem nagyon szoktunk ilyeneket csinálni, átadtam egy kiadványt. Miskolcon a héten pénteken megnyílik egy magángyűjtemény, egy magánkiállítás. Az illetővel nem akarok foglalkozni, rengeteget dolgozott, egy dizájnstúdiót vezet, és 30 éve gyűjt. Valószínűleg ilyen múzeum másutt nem nagyon látható, ahol ennyi minden van együtt. Mi az, ami különleges, és értékes? Azért is hozom szóba, mert valószínűleg ezek hosszú ideig nem lesznek láthatóak. A legértékesebb a Kárpát-medence népviselete. Ilyen gyűjtemény, ha ma minden múzeumi gyűjteményt összeadunk Magyarországon, akkor sem jönne létre. 310 eredeti ruhát lehet látni, a legidősebb 170 éves. Itt látható többek között a kalotaszegi fekete menyasszony, ami Trianon után rövid ideig volt viselet, és láthatók olyan ruhák, amelyek vélhetően a legalaposabb gondoskodás mellett is körülbelül húsz évet "élnek" még, húsz év után kifakulnak, és gyakorlatilag többet nem lehet látni.
Ez a gyűjtemény, vagy ez az elképzelés szerepelt Miskolc pályázatában, amit az Európa kulturális fővárosa pályázatra írtunk, és nagy örömünkre szolgál az, hogy saját erőből, városi erőből és magánadakozásokból jöhetett létre ez a kiállítás. Én mindenkit szeretettel invitálok Miskolcra, mert 310 egész alakos, beöltöztetett babát valóban nem nagyon lehet látni. Amikor elkészül a teljes kiállítás, akkor több mint 800 lesz, tehát ez azt jelenti, hogy kezd, ahogy szoktuk mondani ott magunk között, a kínai agyaghadseregre hasonlítani, amikor ezt felállítjuk egymás mellé. Ami fantasztikus, hogy ez nemcsak a magyar, hanem a Kárpát-medence egészének népviseletét mutatja, azaz megtalálható a sokác, a bunyevác, a szlovák, a szász és mindenki, egészen Gyergyóig, mindenféle népviselet.
Úgyhogy szeretném meghívni a bizottság tagjait, elnök úr, külön is, ha nem tervezünk bizottsági látogatást, nézzék meg.
Még egy olyan területe van ennek a kiállításnak, ami mindenképpen figyelemreméltó, hogy olyan ásványokat lehet látni Erdélyből, amelyekhez ma már nem lehet hozzáférni, hiszen az a bányászati eljárás, amellyel korábban dolgoztak, megszűnt, ma már mélyben robbantják ezeket a köveket, és ezek nagyon mélyen voltak találhatók, egészen kivételes gyűjtemény.
Gondolom, a mesterségek utcája és sok minden más érdemes arra, hogy együtt megnézzék, és én szívesen ajánlom mindenki figyelmébe, aki érdeklődik a magyar népi kultúra értékei iránt. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönjük szépen. Képviselő úr nem fogja félreérteni, amit mondok, mert én ismerem képviselő urat más kalappal a fején, alpolgármester úr lokálpatrióta és kultúra iránti elkötelezettségét, de formálisan a bizottsági ülés napirendjébe nehéz egy ilyen felszólalást beleilleszteni. Elvben az egyebek között...
FEDOR VILMOS (MSZP): Egyebekben.
ELNÖK: Ha lett volna ilyen javaslat az ülés elején, hogy legyenek egyebek, akkor lehetett volna.
FEDOR VILMOS (MSZP): Elnézést kérek.
ELNÖK: Tulajdonképpen örömmel hallottam, amit hallottam, és örömmel hallottam, hogy államtitkár asszony figyelmébe is ajánlotta képviselő úr, amit elmondott. Én ismerem máshonnan, közvetlenül is elmondta képviselő úr.
Csak azért érzem fontosnak, hogy ezt elmondjam, hogy ez ne legyen precedens a bizottsági ülésen, hogy itt a végén ki-ki a maga választási körzetének a fontosabb kulturális rendezvényeire illetve megnyilvánulásaira felhívja a figyelmet. Köszönöm szépen, nem értjük félre egymást, gondolom.
Ha nincs több megszólalás, a bizottsági ülést befejeztük. A legközelebbi bizottsági ülés a jövő héten lesz, és úgy tűnik, hogy utána következő héten is lesz. Ezt csak azért érzem fontosnak mondani, mert mostanában ritkábban volt bizottsági ülés, tehát kérem, számoljanak vele, hogy a következő hetekben lesz, ha más nem, az NKA-törvényhez módosító indítványokat várunk, de más napirendi pontot is tervezünk.
Mindenkinek minden jót kívánok!
(Az ülés befejezésének időpontja: 11 óra 45 perc)
|
Dr. Pető Iván
|
Jegyzőkönyvvezető: Biczó Andrea