KSB-5/2008.
(KSB-46/2006-2010.)
az Országgyűlés Kulturális és sajtóbizottságának
2008. április 15-én, kedden, 10 órakor
a Képviselői Irodaház V/569. számú termében
megtartott üléséről
Tartalomjegyzék
Napirendi javaslat*
Az ülés résztvevői*
A bizottság részéről*
Megjelent*
Helyettesítési megbízást adott*
Meghívottak részéről*
Hozzászóló(k)*
Elnöki megnyitó*
A napirend elfogadása*
Az elektronikus információszabadságról szóló 2005. évi XC. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat (T/5396. szám)*
Dr. Sepsi Tibor szóbeli kiegészítése*
Kérdések, hozzászólások*
Döntés általános vitára való alkalmasságról*
A gazdasági reklámtevékenység alapvető feltételeiről és egyes korlátairól szóló törvényjavaslat (T/5451. szám)*
Gérnyi Gábor szóbeli kiegészítése*
Kérdések, hozzászólások*
Válaszok*
Döntés általános vitára való alkalmasságról*
Az Európai Parlament és a Tanács rendelettervezete az európai elektronikus hírközlési piacfelügyeleti hatóság létrehozásáról (COM(2007)699; 2007/0249/COD)*
Kőrösi Szabolcs Gábor szóbeli kiegészítése*
Kérdések, hozzászólások*
Kőrösi Szabolcs Gábor válasza*
Elnöki összefoglaló*
Tájékoztató a reneszánsz év programjairól, pályázatairól*
Dr. Schneider Márta szóbeli kiegészítése*
Rubovszky Rita szóbeli kiegészítése*
Kérdések, hozzászólások*
Dr. Schneider Márta válasza*
Elnököl: Dr. Pető Iván (SZDSZ), a bizottság elnöke
Dr. Jánosi György (MSZP), a bizottság alelnöke
Halász János (Fidesz), a bizottság alelnöke
Alföldi Albert (MSZP)
Bókay Endre (MSZP)
Dr. Schiffer János (MSZP)
Dr. Vitányi Iván (MSZP)
Gulyás Dénes (Fidesz)
Tellér Gyula (Fidesz)
Vincze László (Fidesz)
Dr. Lukács Tamás (KDNP)
Helyettesítési megbízást adott
Alexa György (MSZP) dr. Vitányi Ivánnak (MSZP)
Fedor Vilmos (MSZP) dr. Jánosi Györgynek (MSZP)
Halmai Gáborné (MSZP) dr. Schiffer Jánosnak (MSZP)
Lukács Zoltán (MSZP) Alföldi Albertnek (MSZP)
Dr. Cser-Palkovics András (Fidesz) Tellér Gyulának (Fidesz)
Kubatov Gábor (Fidesz) Vincze Lászlónak (Fidesz)
Dr. Gyimesi Endre (Fidesz) Gulyás Dénesnek (Fidesz)
Kiss Attila (Fidesz) Halász Jánosnak (Fidesz)
Dr. Sepsi Tibor kormány-főtanácsadó (Miniszterelnöki Hivatal)
Gérnyi Gábor megbízott főosztályvezető (Gazdasági és Közlekedési Minisztérium)
Dr. Számadó Tamás főosztályvezető-helyettes (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium)
Dr. Köncse Tamásné szakértő (Gazdasági és Közlekedési Minisztérium)
Kőrösi Szabolcs Gábor osztályvezető (Gazdasági és Közlekedési Minisztérium)
Dr. Schneider Márta kulturális szakállamtitkár (Oktatási és Kulturális Minisztérium)
Rubovszky Rita igazgató (Hungarofest)
(Az ülés kezdetének időpontja: 10 óra 08 perc)
DR. PETŐ IVÁN (SZDSZ), a bizottság elnöke, a továbbiakban ELNÖK: Tisztelt Bizottság! Tisztelt Megjelentek! A bizottsági ülést elkezdjük, üdvözlök mindenkit.
A képviselőtársak megkapták a javasolt napirendet, a javaslat szerint négy téma megtárgyalását tervezzük mára.
Kérdezem a bizottság tagjait, hogy a tervezett napirendhez van-e észrevétel. (Nincs jelentkező.) Ilyet nem látok.
Kérdezem, hogy ki az, aki a javasolt napirendet elfogadja. Aki igen, kérem, kézfelemeléssel jelezze! (Szavazás.) A bizottság határozatképes, az látszik, és a bizottság egyhangúan elfogadta a javasolt napirendet.
Ennek megfelelően az első megtárgyalandó ügy az elektronikus információszabadságról szóló törvény módosításáról szóló törvényjavaslat. Üdvözlöm a kormány képviselőjét. Azt kérem, hogy nagyon röviden foglalja össze a javaslat lényegét.
Dr. Sepsi Tibor szóbeli kiegészítése
DR. SEPSI TIBOR kormány-főtanácsadó (Miniszterelnöki Hivatal): Nagyon szépen köszönöm, elnök úr.
Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Sepsi Tibor vagyok, a Miniszterelnöki Hivatal főosztályvezetője.
Rögtön az elején azt szeretném tisztázni, hogy bár címe szerint elég sokféle tárgykört érinthetne ez a módosítás - merthogy ez a törvény az információszabadság számos vetületét szabályozza -, a Miniszterelnöki Hivatalt vezető miniszter általi előterjesztés oka az, hogy a törvény tekintetében csak egy típusú, egy témakört érintő módosítások fogalmazódnak itt meg. Ezek a jogszabályok nyilvánosságával, tehát a már elfogadott, kihirdetett jogszabályok nyilvánosságával kapcsolatos elemek, a hivatalos lapokra, tárcalapokra, illetve a jogszabálygyűjteményekre vonatkozó szabályozás újulna meg egy kis terjedelmű novellának köszönhetően.
A legfontosabb, mindenképpen kiemelendő eleme ennek a javaslatcsomagnak egyfelől az, hogy egy, a jelenleginél egységesebb hivatalos laprendszer kialakítását célozza, amiben a Magyar Közlöny szerepe megerősödik, és hasonlóan ahhoz a gyakorlathoz, hogy most már hosszabb ideje a hivatalos értesítő a Magyar Közlöny mellékleteként kerül kiadásra, voltaképpen a tárcalapokból a feltétlen közzétételt igénylő információtartalom is a Magyar Közlöny részévé válna, és a határozatok tára is a Magyar Közlöny részévé válna a jövőre nézve. (Az ülésterembe érkezik dr. Lukács Tamás.) Azok a szempontok a kormány álláspontja szerint, amik ezeknek a lapoknak a külön megjelentetését tették szükségessé - az eltérő hozzáférhetőségi, előfizetői kör -, mára megszűntek, nincs ok arra, hogy ne a Magyar Közlöny részét képezze ezen egyébként joghatással bíró, különböző információk közzététele, hozzáférhetővé tétele.
A másik fontos eleme ennek a módosításnak az, hogy azt a dilemmát, amit a hatályos jog ebben a törvényben, tehát az információszabadságról szóló törvényben úgy dönt el, hogy van ugyan kötelező, elektronikus formában történő közzététel, de a hiteles szöveg mindig a papíralapon kinyomtatott szöveg. Ez más országok gyakorlatát, a nyugat-európai gyakorlatot követve megváltozna, és a hitelesség, mint joghatás, a jövőre nézve az elektronikus formában megjelentetett Magyar Közlönyhöz kapcsolódna.
A harmadik tárgykör, ami szintén érintett ebben a témakörben: a Magyar Közlönnyel kapcsolatos ügyek, a kihirdetéssel kapcsolatos ügyek teszik szükségessé a javaslattételt, és ez viszont kétharmados tárgykör a tervezeten belül, a jogalkotási törvénynek egy rövid terjedelmű módosítása, amit egy alkotmánybírósági határozat, a 33/2008-as alkotmánybírósági határozat tesz szükségessé. Ebben a pillanatban a helyesbítések joghatása még a legvisszafogottabb AB-határozatértelmezés szerint is bizonytalanná vált, az Alkotmánybíróság megállapította a jogalkotói mulasztást ebben a történetben, a kormánynak tehát kötelessége volt ennek a tárgykörnek a szabályozására javaslatot tenni. Erre jó alkalmat adott az, hogy ebben a tárgykörben éppen előkészítés alatt volt egy törvénytervezet. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönjük szépen. Kérdezem a bizottság tagjait, hogy kinek van észrevétele. (Jelentkezésre:) Tellér képviselő úr!
TELLÉR GYULA (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Én részben néhány megjegyzést szeretnék tenni, de egyszersmind kérdésem is volna; egyben fogom a kettőt megtenni.
Az egyik, hogy vajon intézkedik-e ez a törvénymódosítás világosan arról, hogy a kétféle közlésnek, a papíralapú közlésnek és az elektronikus közlésnek az időpontja hogyan viszonylik egymáshoz: egybeesik szükségképpen a kettő, vagy pedig lehetséges eltolódás akár a papíralapú, akár az elektronikus javára? Ugye itt kereskedelmi érdekek merülhetnek fel, ha az elektronikus közlés későbbi, vagy pláne jóval későbbi, mint a papíralapú, akkor aki hamar hozzá akar férni a szöveghez, a jogszöveghez, az kénytelen lesz a papírformát megvásárolni. Tehát ez egy lényeges kérdés.
A második kérdésem a hitelességgel kapcsolatos, ez részben megjegyzésem is, hogy ugye bekapcsolom a számítógépet, rákeresek a megfelelő honlapra, és ott van előttem a szöveg. Ez a hiteles szöveg, mert ez elektronikus aláírással, dátumpecséttel satöbbi, satöbbi védve és hitelesítve van. De mi a helyzet akkor, amikor én ezt a szöveget kinyomtatom? Ugye nem vihetem mindig a hónom alatt a számítógépemet vagy a laptopomat, és ha történetesen valamilyen tárgyalásra megy az ember, és ott szüksége van a hiteles szövegre, akkor mi a helyzet. Úgy gondolom ugyanis - bár túlzottan nem értek a dologhoz, de úgy gondolom -, hogy azáltal, hogy egy nyomtatót közbeiktatunk, egy olyan hibaforrást vagy torzítási forrást iktatunk közbe, amelyik a hitelességet megkérdőjelezheti, nem szükségképpen, de megkérdőjelezheti. Ez a dolog hogyan áll, vagy hogyan van szabályozva?
A harmadik dolog a keresés. Leszámítva a nem hivatalos CD-jogász lemez közlési módját, ahol műfajonként, évenként és törvénysorszámonként vannak felsorolva a törvények, címmel együtt, ezért a keresést nagymértékben megkönnyítik és áttekinthetővé teszik. A többi keresőhelyen akkor tudok keresni, ha már eleve tudom, hogy melyik évben, milyen számú vagy jelzetű jogszabályt keresek. Mi lesz a helyzet a keresési technikákkal? Úgy látom, ezek nincsenek pontosan szabályozva, illetve a jelenleg még hatályos szövegben van egy olyan kitétel, hogy oldalhű módon kell közölni. Nem tudom pontosan, hogy mit jelentett eddig az oldalhű közlés; az én fogalmaim szerint ez olyan, mintha szkennelnék a papír alapú közlést, tehát a Közlöny oldala úgy van benne az elektronikus közlésben, mintha a papír feküdne előttem. Ilyet nem látok, nem találok sehol sem, tehát akkor az oldalhű valami mást jelenthet, de nem látom sehol sem megmagyarázva ezt a dolgot.
Végül van még egy kérdésem, ami tulajdonképpen nem annyira a módosítással, hanem magával az eredeti törvénnyel kapcsolatos; ha tud, akkor szíveskedjék rá válaszolni Sepsi úr. A hatályos törvény előírta, hogy egy egységes közadatkereső rendszert kell felállítani. Ha jól emlékszem, ez a törvény 2006. január 1-jén lépett hatályba. Most 2008 áprilisában vagyunk. Tisztelettel kérdezem, hogy megvan-e ez az egységes közadatkereső rendszer, ha igen, milyen jelzettel érhető el. Én nem találtam, meg kell mondanom, lehet, hogy az én hibám. Találtam egy olyat, hogy Nemzeti Digitális Adattár, de a Nemzeti Digitális Adattár honlapján nem volt megtalálható az egységes közadatkereső rendszer és az ahhoz való hozzáférés, hanem mint egy jövőbeli ígéretről beszél az ezen az oldalon olvasható szöveg, erről a bizonyos adattárról. A kérdésem az, hogy mi volt ennek a bizonyos egységes közadatkereső rendszernek, illetve a központi elektronikus jegyzék előállításának útjában álló akadály, ha igazam van és tényleg nincs ilyen.
Ezek volnának részben a megjegyzéseim, részben a kérdéseim.
ELNÖK: Köszönjük szépen. Más jelentkezőt nem látok, úgyhogy kérem szépen a reagálást.
DR. SEPSI TIBOR kormány-főtanácsadó (Miniszterelnöki Hivatal): Köszönöm szépen képviselő úr kérdéseit. Hitelesség, közzététel, hozzáférhetőség időpontja: konkrétan a megjelentetés időpontjára valóban nincsen szabály a törvényszövegben, de az értelmezési problémát mindenképpen megoldja, hogy egyértelművé teszi a szöveg azt, hogy elektronikusan kell kiadni a Magyar Közlönyt, ebből következően a joghatások csak a hiteles szöveg hozzáférhetővé tételétől állhatnak be. Azt már az alkotmány jogrendszere elintézi, hogy jól dokumentálható és a Magyar Közlöny papír alapú megjelenésénél jóval kevésbé vitatható a honlapon való közzététel időpontja; nyilván ez a nulladik dátum, amihez képest mindenféle joghatás beállásával kapcsolatos követelmény megállapítható, tehát a kihirdetés napja az a nap lesz, amikor a Közlöny honlapjára felkerül ez a szöveg. A törvény egyébként fenntartja az oldalhű másolatkészítési követelményt, ami pontosan azt jelenti, amit képviselő úr mondott, tehát mintha beszkennelték volna, ugyanolyan tördelésben, ugyanazzal az adattartalommal elektronikusan, mint kinyomtatva. Mivel a papír alapú hozzáférhetővé tétel és persze az értékesítés opcionális ehhez képest és utólagos, ezért nem lehet trükközni - fogalmazzunk így - a kereskedelmi érdekekre tekintettel a két időpont eltérésével, ez bizonyos. (Tellér Gyula: Bocsánat, elnök úr! Közben kérdezhetek, hogy ne menjünk tovább a gondolatmenetben.)
ELNÖK: Tessék!
TELLÉR GYULA ((Fidesz): Köszönöm szépen. A kérdésem az, hogy ha az elektronikus jelenik meg előbb és a papír alapú később, akkor az elektronikusat már eleve úgy közlik, mintha már az a papírnak a szkennelt változata volna?
DR. SEPSI TIBOR kormány-főtanácsadó (Miniszterelnöki Hivatal): Fordítva: a papír alapú lesz a kinyomtatott változata az elektronikusnak, merthogy az elektronikus hiteles.
TELLÉR GYULA (Fidesz): Jó, világos, tehát a kettő ilyenformán egybe fog esni.
DR. SEPSI TIBOR kormány-főtanácsadó (Miniszterelnöki Hivatal): Így van, oldalhűen, ami azt jelenti, amit képviselő úr mondott. Tehát ennyit az időponthoz és a hitelességhez.
Ha kinyomtatjuk ezt a digitális tőpéldányt vagy a vele azonos szöveget, akkor óhatatlanul egy nem hiteles szöveghez jutunk, hiszen a törvényszöveg magához az elektronikusan közzétett szöveghez köti a hitelességet. Megint csak egyértelműen tiszta meglátás, hogy abban a pillanatban, ahogy kinyomtatom, elvileg elképzelhető eltérés, akár egy rossz nyomtatóra, akár egy rossz számítógépre tekintettel. Bármely jogalkalmazó, köztük a bíróságok, a hatóságok abban lesznek majd érdekeltek, hogy ha vita alakulna ki a hatályos jog tartalma tekintetében... Lássuk be, azért a napi joggyakorlatban ez nem tipikus, mert mindenki tudja, hogy az állam tehet fontos lépéseket a jogszabályok nyilvánossága tekintetében, de elsősorban a kereskedelmi jogszabálytárakból tájékozódik mindenki, jogkövető polgár, hatóság, ügyész, bíró a jog tekintetében, és ritka az az eset, amikor a jogalkalmazás is ténylegesen visszanyúl a hiteles szöveghez, de lehet ilyen helyzet. Ha ilyen helyzet van, akkor eddig a Magyar Közlöny kinyomtatott példányát kapták elő a jogalkalmazók, ha biztosra akartak menni, ezek után egy ennél szerintem lényegesen könnyebb helyzetben vannak, merthogy egyszerűen csak fel kell barangolniuk a kormányzati portálra, és onnan elérhetik ezeket a hiteles szövegeket. Erre ez volna a válasz.
A kereshetőségi kérdések tekintetében ez a módosítás ezeket a változtatásokat elsősorban a Magyar Közlöny szövege tekintetében, tehát a mindenkor megjelenő új, hivatalos lapok tekintetében kívánja elérni. A hivatalos jogszabályok elektronikus gyűjteménye, a teljes jogszabályok elektronikus gyűjteménye ennek a törvénynek a hatályba lépése óta működik, így az állam is szolgáltat jogszabálygyűjteményt. Személyes megjegyzésem lenne ehhez, hogy azzal a tartalommal, abban a mélységben, ahogy a kereskedelmi szolgáltatók ezen a területen mozognak, tehát olyan kereshetőségi funkciókkal, ami egy profi felhasználónak kell, az állam vélhetően képtelen a jövőre nézve is ezeket a szolgáltatásokat biztosítani. Lényeg a lényeg: ebben a tekintetben előrelépést ez a törvényjavaslat valóban nem tartalmaz.
Ami a közadatkereső rendszert illeti, itt élnék azzal a lehetőséggel, amit jeleztem az elején, hogy mi csak ebben az egy részletkérdésben vagyunk előterjesztői a javaslatnak, úgyhogy én azt szeretném kérni, hogy a GKM-mel előzetes konzultáció után adhassunk írásban választ képviselő úrnak erre a kérdésére. (Tellér Gyula: Köszönöm, de legyenek szívesek...) Megtesszük!
Döntés általános vitára való alkalmasságról
ELNÖK: Köszönjük szépen. Úgy tűnik, hogy más hozzászóló nincs. Általános vitára való alkalmasságról dönt a bizottság. Kérdezem a képviselőket, hogy ki az, aki a javaslatot általános vitára alkalmasnak tartja. Aki igen, kérem, kézfelemeléssel jelezze! (Szavazás.) Úgy látom, hogy a bizottság egyhangúan általános vitára alkalmasnak tartja a javaslatot.
Köszönjük szépen a tájékoztatást, és akkor a jegyzőkönyvben szerepel ez az utoljára elhangzott ígéret is. (Dr. Sepsi Tibor: Köszönöm szépen.) Köszönöm szépen. (A napirendi pont tárgyalásához érkezett vendégek elhagyják az üléstermet.)
Áttérünk a 2. napirendi pont tárgyalására, a gazdasági reklámtevékenységről szóló törvényjavaslatra - rövidítve és egyszerűsítve. Üdvözlöm a tárgyaláson megjelenteket...
GÉRNYI GÁBOR megbízott főosztályvezető (Gazdasági és Közlekedési Minisztérium): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr!
ELNÖK: Itt is általános vitára való alkalmasság - bocsánat, még a bevezető szavak hadd hangozzanak el - a bizottság mai feladata, mármint az erről való döntés. Megkérem Gérnyi Gábor megbízott főosztályvezető urat, hogy rövid tájékoztatást adjon erről a javaslatról.
Gérnyi Gábor szóbeli kiegészítése
GÉRNYI GÁBOR megbízott főosztályvezető (Gazdasági és Közlekedési Minisztérium): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Engedjék meg, hogy bemutassam kollégáimat! Mellettem dr. Köncse Tamásné szakmai főtanácsadó asszony ül, valamint dr. Jármai Péter és dr. Elek Márton urak, akik részt vettek a törvény kidolgozásában.
Az expozéban annyit szeretnék elmondani, hogy az európai uniós szabályok módosulása, valamint a gyakorlat által felvetett problémák indokolják azt, hogy egy új reklámtörvényt terjesztettünk a parlament elé. Ennek szabályai csak a gazdasági reklámtevékenységre vonatkoznak, tehát a politikai és a társadalmi célú reklámok nem tartoznak a körébe.
Ugyanakkor a gazdasági reklám körében megengedi a törvény, vagy annak felhatalmazása alapján rendelet, hogy egyes áruk reklámjára, illetve egyes kommunikációs eszközökben való közzétételre speciális szabályokat állapítson meg.
A megtévesztő reklám a vállalkozások közötti kapcsolatra szűkül, magánszemély, miután kívül esik a gazdasági tevékenység körén, nem lehet megtévesztett. Módosul a reklám célzottjának a megnevezése is, az eddigi "fogyasztó" helyett "a reklám címzettje" került a fogalmak közé.
Korlátok közé kerül a direktmarketing, magánszemélyeket reklámmal megkeresni, történjen az bármilyen eszközzel, csak akkor lehet, ha az illetők ehhez előzetesen, személyes adataik rendelkezésre bocsátásával kifejezetten hozzájárultak. Róluk a reklámozó, a reklámszolgáltató, valamint a reklám közzétevője nyilvántartást köteles vezetni, tehát utánakereshető lesz, hogy vajon akit megkerestek, az a személyi adatait valóban rendelkezésre bocsátotta-e. Az érintett a hozzájárulását bármikor visszavonhatja.
A burkolt reklám nem jelenik meg külön a javaslatban, mivel az indoklás szerint annak tilalma a fogyasztóvédelmi törvény módosításába kerül. Itt tennék arról említést, hogy igazából itt tulajdonképpen egy törvénycsaládról van szó, a tisztességtelen kereskedelem szabályozásáról szóló törvényről, a reklámtörvényről és a fogyasztóvédelem szabályozásáról.
A magyar szabályok kategorikusan tiltják a dohány reklámozását, ez továbbra is bent marad a reklámtörvényben, de szűk körben kivételeket fogalmaz meg a javaslat. Az Egészségügyi Világszervezet keretegyezménye, amelyet Magyarország törvényként kihirdetett, szintén tiltja a dohány reklámozását, a promóciót és a szponzorálást is, viszont megengedi, hogy azok az országok, amelyeknek az alkotmánya megengedi a teljes tiltást, oldják valamilyen módon. Az Alkotmánybíróság még 2000-ben hozott határozatot arról, hogy a magyar alkotmányból nem vezethető le a dohányáruk reklámjának teljes, totális tilalma, így a javaslat megengedi a dohánytermékek forgalmazóinak szóló, szakmai célú reklámot, továbbá az európai gazdasági térségben előállított sajtótermékekben szereplő reklámot, amennyiben ezeket a termékeket a térségen kívül, tehát az Európai Gazdasági Térségen, Európai Unión kívül terjesztik.
Szintén kihelyezhető dohányreklám a dohányszaküzletekben, ha azt csak a betérők láthatják. Más üzletekben csak a dohányáru megnevezését, fotóját vagy a gyártó nevét lehet kihelyezni az elkülönített forgalmazási helyen. A reklám mérete nem lehet nagyobb az elkülönített hely területének 20 százalékánál, de legfeljebb - kőkeményen meg van szabva - 594-szer 841 milliméter méretű lehet.
A szabályok megszegéséért a reklámozó, a reklámszolgáltató és a reklám közzétevője együttesen, míg az okozott kár megtérítéséért hárman egyetemlegesen felelősek. Ez utóbbi azt jelenti, hogy a jogosult bármelyiküktől behajthatja a kártérítés teljes összegét.
Szabályszegéskor főszabályként a Fogyasztóvédelmi Hatóság jár el. Megtévesztő reklám esetén a Gazdasági Versenyhivatal, az összehasonlító reklámozás kapcsán keletkezett vitában pedig bíróság jár el a javaslat szerint.
Köszönöm szépen, ennyit szerettem volna mondani.
ELNÖK: Köszönjük szépen. Szokás szerint képviselőké a szó, szokás szerint kérdés, észrevétel egyszerre. (Jelentkezésre:) Ha nem érti félre a képviselő úr, akkor szokás szerint Tellér képviselő úré a szó.
TELLÉR GYULA (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Most másképp tenném, mint az előbb: először kérdéseim volnának, ha kaphatnék azokra választ, és ha utána, második rátában is megadja elnök úr a szót, szokás szerint, akkor fogom a megjegyzéseimet megtenni.
Az első kérdésem elég bonyolult, és nagyon szépen kérek mindenkit, hogy semmiféle provokatív jelleget ne tulajdonítson a kérdésemnek, bár sajnos lehet olyan értelmezése is. Ez pedig a következő: a 8. §-ban olvasom, ugye, az olyan reklámok tilalmát, amelyek a gyermek- és fiatalkorúak fizikai, szellemi vagy erkölcsi fejlődését károsíthatják. Itt szokás szerint főleg kétféle tartalom jön szóba: az egyik az erőszak, erőszakos jelenetek, brutális jelenetek, a másik pedig a szexualitás. Fölolvasom azt a passzust, a 8. § (2) bekezdését, amelyikkel kapcsolatban a kérdést feltenném: "Tilos az olyan gyermek-, illetve fiatalkorúaknak szóló reklám, amely alkalmas a gyermek-, illetve fiatalkorúak fizikai, szellemi vagy erkölcsi fejlődésének kedvezőtlen befolyásolására, különösen azáltal, hogy erőszakra, szexualitásra utal vagy azt ábrázol, vagy témájának meghatározó eleme az erőszakos módon megoldott konfliktus." A következő problémával kapcsolatban teszem fel a kérdésemet. Az a mondat, amit esetleg félre lehet érteni, úgy hangzik, hogy ezt a törvény előterjesztője vagy meggyőződésből írja, vagy pedig azért, mert az európai uniós szabályozás vagy más megfontolások egy ilyen szöveget kényszerítenek ki. Azért kérdezem ezt, mert ha meggyőződésből készül a szöveg és a törvényi előterjesztés, akkor a meggyőződés valószínűleg azt jelenti, hogy ezt a bizonyos rosszra nevelő hatást szeretném kiküszöbölni, illetve a jóra nevelő hatások ilyen jellegű keresztezését. Aki néz televíziót, az pontosan tudja, hogy miközben én le fogok közölni délután ötkor vagy hatkor, vagy akár délután kettőkor vagy háromkor egy ilyen tilalmakkal készült reklámot, aközben annak a televíziós műsorkörnyezete tele van erőszakkal, tele van szexualitással, a szexualitásra nemcsak utalnak, hanem ábrázolják is, és így tovább. Tehát a kérdésem a következő: ha ez egy komoly szándék, akkor a minisztérium ennek a szándéknak a megvalósítása érdekében fölvette-e a kapcsolatot azokkal az egyéb instanciákkal, például az ötpárti médiatörvény-előkészítő tanácskozás kormányoldali képviselőivel vagy résztvevőivel - akik közül történetesen ketten itt is vannak a teremben -, hogy ezt a kérdést általánosságban rendezzék? Mert hiába tartózkodik a reklám saját maga bizonyos dolgoktól az egyik oldalon, ha közben a televíziós műsorokban tilalom hiányában, szankciók hiányában a másik oldalon ezek a dolgok gátlás nélkül előjönnek. Tehát ez az egyik kérdésem.
A másik kérdésem a következő. Úgy látom, hogy ez a törvényszöveg egyrészt bizonyos általános szabályokat mond ki, másrészt ezeknek az általános szabályoknak egyes mozzanatait konkrétan is megnevezi. Általános szabály mondjuk az, hogy amit tilos előállítani, azt egyszersmind reklámozni is tilos, ugyanakkor tilt egy csomó más dolgot is. A kábítószer tudatosan maradt-e ki a törvényből - tehát a kábítószer reklámozásával kapcsolatos dolgok -, vagy pedig valami más okból, véletlen következtében? Ha tudatosan, akkor természetesen nagyon kíváncsi volnék rá, hogy melyek a szempontjai ennek a tudatosságnak.
Ami az alkoholfogyasztás reklámozásával kapcsolatos korlátozásokat vagy tilalmat illeti, a hagyományos reklámtilalmakban az alkoholfogyasztással kapcsolatban fel szokott bukkanni egy tilalmi pont, amit most megpróbálok emlékezetből rekonstruálni. Ez itt nincs benne. A kérdésem az, hogy vajon miért nincs benne. Ez pedig azt mondja, hogy tilos olyan reklám, ami az alkoholfogyasztást úgy állítja be, mint aminek pozitív, teljesítménynövelő, bátorságnövelő, egészségjavító vagy presztízsnövelő hatása volna. Más helyeken ez a szabály benne szokott lenni. Vajon ebből miért maradt ki?
Azután: "Az alkoholtartalmú ital reklámját a sajtótermék első borítólapjának külső oldalán, illetve a honlap esetén a nyitó oldalon tilos közölni." Mi a helyzet a televízióval és a rádióval? Vajon azokra majd a médiatörvény fog vonatkozni és annak a korlátozásai, vagy pedig ezek a korlátozások vonatkoznak azokra is? Mert akkor kellene valamit az elektronikus hordozók dolgában is mondani.
A kérdéseim ezek voltak, illetve mégis összevonom a kérdéseket és a megjegyzéseimet. A legfőbb megjegyzésem arra vonatkozik, ami a törvényjavaslat 15. oldalán található. Itt a 40. § azt mondja, hogy hatályát veszti, és az 1997. évi LVIII. törvénynek - ha jól tudom, ez volt a gazdasági reklámtörvény - hivatkozik egy csomó paragrafusára, hogy mi minden veszti hatályát. A következő oldalon a 42. § pedig azt mondja: hatályát veszti a gazdasági reklámtevékenységről szóló 1997. évi LVIII. törvény. Korrekt dolog-e először néhány részletét a törvénynek hatályon kívül helyezni, aztán egy következő paragrafusban az egész törvényt hatályon kívül helyezni? Ez a jogszabályalkotás technikájának megfelel, vagy pedig csak egy véletlen tévedés?
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönjük szépen. Jánosi alelnök úr!
DR. JÁNOSI GYÖRGY alelnök (MSZP): Tisztelt Bizottság! Én is elsősorban a médiaügyek szempontjából néztem át ezt a törvényjavaslatot. Tellér képviselő úrral nem értek egyet, mert nagyon kemény tiltások, előírások vannak a jelenleg is hatályos médiatörvényben, mégis nekem problémát okoz az összefüggés a készülő új médiakoncepcióval és médiatörvénnyel. Jó lett volna, ha összeérnek a kormányzati szándékok, hiszen a kormányzat egyik oldalán az a szándék megfogalmazódott, hogy egy új médiatörvényt kell készíteni, és ennek nyomán el is készült egy nemzeti audiovizuális médiastratégia, amelynek nyomán, amellyel párhuzamosan aztán el is indultak az ötpárti tárgyalások az új médiatörvény koncepciójának kidolgozását illetően. Ebben a nemzeti audiovizuális médiastratégiában világosan megfogalmazódott az, hogy a média területén a reklámozás különböző ügyeit döntő mértékben majd a gazdasági reklámtevékenységről szóló törvény keretei között kell elrendezni és az új médiakoncepcióban, médiatörvényben csak a szigorú, speciális médiareklám ügyeit kell elrendezni. Mindennek nyomán azt hitte volna az ember, vagy azt várta, hogy össze fog érni a két kormányzati szándék, hogy amikor elkészül nagyjából az új médiakoncepció és az új médiatörvény, akkor készül el és terjeszti a parlament elé a kormányzat a gazdasági reklámtevékenységről szóló törvényt is, hogy tényleg összesimítható legyen a két dolog. Persze nagyjából már látszik az ötpárti keretek között, hogy hogyan gondolkodunk a reklámtevékenység kapcsán a média világában, és ilyen szempontból összecsiszolhatónak tűnik a kettő. Tehát azt akarom mondani, hogy nekem nincs ellenemre ez a gazdasági reklámtörvény. Nem tartom persze kizártnak, hogy majd az új médiatörvénnyel párhuzamosan azért bizonyos pontokon az összecsiszolás érdekében módosítani kell az ügyet, de most úgy látom, ezek nagyjából összesimíthatók, csak itt a kormányzaton belüli kommunikációs zavart érzékeltem, ezt próbáltam meg szóvá tenni.
Ezen túlmenően azért nekem is vannak kérdéseim, most már inkább csak mint laikus állampolgárnak, mert médiavilágon kívüli ügy, amit mondok.
Az egyik kérdésem az, hogy értem a dm-levelek ügyét ebben az összefüggésben, és egyet is értek vele, hogy a direktmarketing-ügyeket itt korlátozni kell. Az én kérdésem az, hogy nem lehetne-e korlátozni azt az irdatlan mennyiségű gazdasági szóróanyagot, reklámanyagot, amivel teletömik az emberek postaládáját anélkül, hogy ők ezt akarnák, vagy örülnének neki, vagy szeretnék. Ezek komoly problémát okoznak lakótelepeken, csak úgy mondom, abszolút laikus szemmel, amikor öt órakor, fél hatkor megy haza mindenki, kilószámra húzza ki a postaládából, és azzal a lendülettel dobja is be a kukába, ami miatt aztán a kukában már nagyon kevés férőhely marad az előttünk álló időszakban. Ezek apróságok, de én azt gondolom, hogy érdemes lenne végiggondolni ezt is, hogy nem kellene-e szigorúbb korlátokat bevezetni.
A másik kérdésem az, hogy én ugyan utálok mindenféle lőfegyvert, mert én megrögzött pacifista vagyok, és azt is értem, hogy itt is a reklám területén tilalommal kell mindezt körbevenni, de azért mégiscsak van ebben az országban egy vadásztársadalom, nem is kis létszámú. Azt hiszem, hogy itt egy kicsit differenciáltabban lenne érdemes gondolkodni. Őket úgyis regisztrálják, amikor vásárolnak valahol, és lehet, hogy ők igényt tartanának olyan tájékoztató anyagokra, reklámanyagokra, amik segítségével esetleg fel tudják újítani a felszerelésüket vagy eszközrendszerüket. Ott nem lehetne-e ugyanazt csinálni, mint a dm-leveleknél, hogy aki viszont igényli, hogy ilyen fajta tájékoztatóanyagokat kapjon, az kaphasson ilyet, magyarul az ő számukra készülhessen valamiféle információs, reklámanyag.
Ezek azok az ügyek, amik nekem eszembe jutottak ebben az egész kérdéskörben, és érdekelne, hogy mi az előterjesztők válasza. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Mielőtt Tellér képviselő úrnak megadnám a szót, Gulyás képviselő úr a szó.
GULYÁS DÉNES (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Nagyon rövid leszek. Teljesen egyetértek azzal, amit Jánosi alelnök úr mondott. Ennél csak egy rosszabb van: ha nem a lakótelepek postaládáit dobálják tele, hanem mondjuk az én házam udvarát, és utána nekem kell összeszedni olyan anyagokat, amiket abszolút nem kértem. Ehhez még azt is hozzácsatolnám, hogy elkezdtem egy bosszús délutánon kiszámolni, hogy az elmúlt évtizedekben mennyi ilyet kaptunk, és bizony sok száz hektár erdőt öltek meg azért, hogy aztán azokat a papírokat mi a kukába dobjuk. Senkit nem érdekel szerintem, hogy az Auchanban olcsóbb a karaj, mint a Tescoban, vagy akit érdekel, az kapja meg, szerintem ez egy abszurd.
Az előző tételhez szeretnék kérdezni, tulajdonképpen felvilágosítást szeretnék kérni. Ugyanis itt az van, hogy módosul a reklám célzottjának a megnevezése is, az eddigi "fogyasztó" helyett "a reklám címzettje" kerül be a fogalomkörébe. Majd pedig utána jön az, hogy korlátok közé kerül a direktmarketing, tehát magánszemélyeket reklámmal megkeresni - és ez a gondolatjel közé írt néhány szó gondolkodtat engem el - történjen az bármilyen eszközzel, csak akkor lehet, ha az illetők ehhez kifejezetten hozzájárulásukat adták. Ha én otthon, a televízió előtt ülök, és nem szeretnék reklámot nézni, akkor én magánszemélynek minősülök-e, tehát kérhetem-e, hogy nekem ne legyen ez a reklám, vagy nem kérhetem. Ugyanis én célzott személy vagyok, és én nem kérem a reklámot, miközben valami műsort nézek. Ez lenne a kérdésem. Ugyanis az szerepel a szövegben, hogy bármilyen eszközzel, és a televízió az egy eszköz ahhoz, hogy olyan reklámot sugározzanak felém, amit én nem kívánok. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Mielőtt Tellér képviselő úrnak megadom a szót, ebbe a tárgykörbe én is belekapcsolódnék képviselőként.
Jánosi képviselő úr, és Gulyás képviselő úr, amit mondott, azt valamilyen módon én is szóba hoztam volna, így most némileg más oldalról hozom szóba. Én harmadik típusú lakóhelyen lakom, ahol többnyire nem lehet a lépcsőházakba bejutni, hanem a lépcsőházak előtt, a külső postaládába gyömöszölik be tömegesen, a lakók számától függetlenül a különböző tájékoztató újságokat. A dolog lényege ugyanaz, amit Jánosi képviselő úr mondott, hogy nem lehetett volna-e, nem merült-e fel az, hogy valami tilalmat fogalmazzanak meg, vagy kijelöljék azokat a helyeket, ahol ilyen típusú tájékoztatókat terjeszteni lehet, tehát az adott bolthálózatban, még azt is megengedem, hogy zárt térben postaládákban, de ezek az utcai gyűjtőládákba elhelyezett cédulák komoly - hogy is mondjam - környezetszennyezéssel és lakóhelypiszkítással járnak. Ugyanilyen az autók szélvédőjén elhelyezett reklám vagy reklámnak nevezett cédulák tömege. Miután itt a reklámozó maga azonosítható, mert feltehetően azért reklámozza magát vagy valamilyen termékét, hogy lehessen tudni, hogy kiről van szó, büntethető is elvben a dolog. Elképzelhető olyan válasz, hogy ez önkormányzati feladat lenne, azt sem zárom ki, de lehetne talán, mármint felmerül laikusként, és ugyanakkor a következmények elviselőjeként, hogy nem lehetne-e olyan általános tilalmat megfogalmazni, amelyik bizonyos területekről kizárja az ilyen típusú szóróanyagot.
Látja az ember, hogy vannak városvédők, akik szisztematikusan járják a várost, és a közlekedési táblák oszlopáról vágják le naponta vagy hetente az olykor több centi vastag, amatőr hirdetéseket. Közterület-felügyelet létezik, elvben a közterület-felügyelet büntethetné a nem megengedett hirdetéseket, ha erre például a reklámtörvényben kimondott tilalom lenne.
Máshol ugye védjegy létezik, ami a nem egészen legális termékekkel szemben megpróbál garanciát nyújtani arra, hogy aránytalanul olcsón, és bizonytalan eredetű termékeket ne hozzanak forgalomba. Reklámnál elvben ezek az illegális, vagy nem megengedett hirdetések ugyanilyenek, mint a védjeggyel, zárjeggyel nem ellátott termékek.
Magyarul, röviden, Jánosi és Gulyás képviselő urakhoz csatlakozva én is kérdezem, hogy ez ügyben merült-e fel valami.
Tellér képviselő úr!
TELLÉR GYULA (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. A saját jegyzeteimen átsiklottam, és a legfontosabb kérdésemet elfelejtettem feltenni, most megteszem.
A bevezető ismertetésben elhangzott, hogy a megtévesztő reklám tilalma csak - hogy is mondjam - vállalkozások között érvényes, mivel a gazdasági tevékenységi körön kívül esik a magánszemély - ha jól értettem, gyorsan igyekeztem följegyezni ezt a mondatot. Én ezt egyszerűen nem értem, hogy a magánszemély hogyan esne kívül, hiszen az egész reklámozás, vagy a reklámozás túlnyomó többsége azt a célt szolgálja, hogy én, mint magánszemély, vásároljak meg valamit, vegyek igénybe valamilyen szolgáltatást és így tovább, és így tovább. A vállalkozás oldaláról nézve pedig ez az ő gazdasági tevékenységének úgyszólván a legfontosabb mozzanata, mert ezzel biztosítja a piacot, saját magának a piacon való jelenlétet. Ennek következtében már ezt a szóbeli értelmezést sem értem istenigazából, hogy akkor a magánszemély miért esik kívül a gazdasági tevékenységen, de különösen nem értem, hogy megtévesztő reklámot velem szemben nem tilos alkalmazni e szerint a törvény szerint, más törvények szerint persze igen, de e szerint a törvény szerint nem. Nem értem, hogy miért nem. Egészen egyszerűen ezt a 2. §-t feleslegesnek érzem, mert a tilalomnak arra a relációra is érvényesnek kellene lennie, amelyikben a reklámozó, a reklámközlő nem tudom, kicsodák és énközöttem zajlik az információadás vagy a captatio benevolentiae, tehát a jóindulatom és a vásárlási vágyam megnyerése. Ezt egyszerűen nem értem. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönjük. Reakciókat kérünk szépen!
GÉRNYI GÁBOR megbízott főosztályvezető (Gazdasági és Közlekedési Minisztérium): Felkérem, akit sajnos elfelejtettem bemutatni, Számadó Tamás urat, az IRM-től, hogy kezdje meg a válaszadást.
DR. SZÁMADÓ TAMÁS főosztályvezető-helyettes (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium): Köszönöm a szót. Több olyan kérdés felmerült, amire én próbálok meg választ adni. Több képviselő részéről is lényegében ugyanolyan jellegű, típusú kérdések is voltak, amelyekre egyben lehet jól választ adni. Három ilyen kérdéskör van: egyrészt a médiatörvénnyel való összefüggés, illetve ennek kapcsán a jelen törvényjavaslat időzítése, másrészt a megtévesztés-fogyasztó-vállalkozás viszonylat, harmadrészt a direkt marketing kérdései. Mindhárom kérdés szorosan összefügg azzal, hogy jelen törvényjavaslat egy nagyobb törvénycsomag része, ezzel párhuzamosan került benyújtásra a fogyasztókkal szembeni tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat tilalmáról szóló törvény, illetve a fogyasztóvédelmi törvény átfogó módosítását megvalósító törvényjavaslat.
E törvénycsomag alapvetően egy közösségi jogi kötelezettségből ered, mégpedig a fogyasztókkal szembeni tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokat tiltó irányelv átültetésének kötelezettségéből. Ez az irányelv az, ami vállalkozás-fogyasztó viszonylatban a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokat, így különösen a megtévesztő gyakorlatokat szabályozza, és ennek kapcsán módosítja például az eddig a hatályos reklámtörvény mögött álló reklám irányelvet. Tehát a magyarázat arra, hogy a megtévesztő gyakorlatok kapcsán leszűkül a jelen törvényben a megtévesztés tilalma, az, hogy fogyasztó-vállalkozás viszonylatban a megtévesztést sokkal részletesebben és nagyon átfogóan szabályozza a másik törvényjavaslat, ugyanakkor a közösségi jog is külön megtart egy kevésbé részletes megtévesztéstilalmat egy külön irányelvben. Mivel az eljáró hatóságok is jelentősen eltérnek, hiszen míg a fogyasztó-vállalkozás viszonylatban a fogyasztóvédelmi hatóság alapvetően az eljáró hatóság, a vállalkozások közötti viszonylatokban eddig is és a hatályos reklámtörvény alapján is a Gazdasági Versenyhivatal, célszerű volt ezeket így, külön törvényjavaslatokban szabályozni. Tehát a válasz az, hogy a fogyasztó megtévesztése igenis szigorúan tilalmazott lesz egy másik, sokkal részletesebb tilalmakat megállapító törvényjavaslat keretében.
A következő, amiről beszélnék, megint csak ebben az összefüggésrendszerben, az olyan típusú általános tilalmak ebben a reklámtörvényben, mint a fiatalkorúak védelmét szolgáló tilalmak, az alkoholtermékek reklámozására vonatkozó tilalmak. Mi magunk is az előterjesztés során érzékeltük a médiatörvénnyel való kapcsolat szükségességét. Lényegében ez a rendszer a mostani hatályos reklámtörvény és a hatályos médiatörvény alapján is fennáll, hiszen van, ahol párhuzamosan fogalmazódnak meg ilyen típusú tilalmak a két törvényben. Ugyanakkor éppen a közösségi irányelv átültetésének kötelezettségére, ami miatt már késésben vagyunk, és látva, hogy a médiatörvényről haladnak ugyan a tárgyalások, de még nincs abban a fázisban, hogy tényleg összecsiszoltan lehessen egyszerre benyújtani a törvényjavaslatokat, erre az összefüggésrendszerre figyelemmel igyekeztünk úgy alakítani a mostani törvényjavaslatok szövegét, ismerve azt az audiovizuális médiastratégiában megfogalmazott igényt is, amivel a kormányzat részéről is maximálisan egyetértünk, hogy a felesleges átfedéseket megszüntetve az általános tilalmakat lehetőleg a reklámtörvényben szabályozzuk, és csak a speciális szabályok kerüljenek a médiatörvénybe. Ez az összecsiszolás álláspontunk szerint valóban megoldható. Azért is csak akkor lehet ezt látni, ha a médiatörvény rendszerének egésze előáll, hiszen az eljáró hatóságokat is megfelelően rendezni kell, de erről, legalábbis a hatályt meghatározó részében, álláspontunk szerint a törvényjavaslat már most megfelelően rendelkezik, tehát ilyen értelemben erre a médiastratégiában kitűzött szabályozási megoldási célra maximálisan figyelemmel vagyunk.
Itt kapcsolódnék még az alkoholtermékek reklámja kapcsán mondottakhoz. Itt kifejezetten a közösségi jogban, ami a média területén a reklámozásra is külön szabályokat állapít meg, szerepelnek ezek a fajta speciálisabb kitételek az alkoholtermékek tekintetében. Az új audiovizuális irányelvben is - ami tavaly került elfogadásra és ami az új médiatörvényben is az előbb mondottakra tekintettel átültetésre kerül - szerepelnek ezek, és arra az irányelvre is tekintettel lehet majd akkor jól összefésülni ezeket a fajta szabályokat.
Végül a direkt marketingről mondanék egypár szót. Valóban csak a címzett reklámküldeményekre vonatkozik ez a direktmarketing-korlátozás, illetve tilalom, tehát ezeket a szórólapokat, amelyekről itt szó volt - ennek kapcsán a GKM-nek visszaadnám a szót -, nem szabályozza. Ilyen értelemben a televíziós reklám a szórólapokkal rokon, hiszen nem egy konkrét címzetthez irányul, hanem mindenkihez, aki az adott televíziós adást nézi, tehát a direktmarketing-szabályok hatálya alá nem tartozik a televíziós reklám.
Köszönöm.
DR. KÖNCSE TAMÁSNÉ (Gazdasági és Közlekedési Minisztérium): Megkísérlek a kimaradt kérdésekre válaszolni. Tellér képviselő úr kérdezte, hogy a kábítószer miért nem szerepel ebben mint tiltott termékforgalmazás reklámja. Szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy a 10. § tiltja minden olyan árunak a reklámját, amelyet nem szabad forgalmazni, illetve nem szabad előállítani. A kábítószer is ebbe a kategóriába tartozik, és azért nincs nevesítve, mert ezenkívül még számtalan más olyan áru is lehet, aminél ez gondot okozna.
A legnagyobb vitát kiváltó dolog volt a kéretlen reklámok küldése. Valóban nem tartalmazza ezt a törvény; sokat gondolkodtunk, hogy hogyan lehetne megoldani, de végül is a közigazgatási egyeztetés során a vállalkozások, illetve a vállalkozókat képviselő szervezetek részéről olyan jelzések jöttek, amelyek arra utaltak, hogy ebből a tevékenységből számtalan kisvállalkozás és magánszemély él, tehát komoly foglalkoztatottságot jelent ezeknek az előállítása, szétküldése, satöbbi, ugyanakkor természetesen értjük a problémát és tudjuk, hogy ez nagyon nagy gondot jelent. A termékdíjról szóló törvény termékdíjkötelessé teszi ezeket a szórólapokat, de úgy látszik, hogy még így is megéri az adott cégeknek az ilyen fajta reklám. A legnagyobb gondot az okozná, hogy ha bevezetnénk ezzel kapcsolatban egy általános tilalmat. Egyrészt az ellenőrizhetősége, hiszen csak lakossági bejelentés alapján lehetne tetten érni azt, hogy kaptam ilyet, de azt nem tudnák tetten érni, hogy ki küldte és ki dobta be. Valóban megoldás lehetne bizonyos esetekben az, amit Jánosi képviselő úr mondott, hogy csak a forgalmazó helyeken lehessen ilyen szórólapokhoz hozzáférni, azoknak, akik ott vásárolnak, de megmondjuk őszintén, hogy ezzel a problémával nem tudtunk igazából mit kezdeni. Arról nem beszélve, hogy korábban volt egy alkotmánybírósági állásfoglalás is ezzel kapcsolatban, amely azt mondta, hogy biztosítani kell a szólásszabadságot, illetve az adott termékek forgalmazásáról szóló információk eljuttatását.
A másik kérdés, amit a lőfegyverekkel kapcsolatban Jánosi képviselő úr vetett fel, az volt, hogy miért nem juthatnak hozzá a vadászok például ezekhez az információkhoz. A 14. § (1) bekezdés a) pontja lehetővé teszi, hogy ezt a tilalmat ne alkalmazzák azok számára, akik a termék forgalmazásával vagy felhasználásával hivatásszerűen foglalkoznak; tehát ha egy vadász regisztrált, hivatásszerű felhasználó, akkor ő hozzájuthat ezekhez a reklámanyagokhoz vagy termékismertetőkhöz.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönjük szépen. A szólásszabadsággal kapcsolatban az a személyes véleményem, hogy ha nekem valakiről valamilyen véleményem van, és nagy, fekete betűkkel bárhova fölírhatom ezt a véleményt, az nem hiszem, hogy a szólásszabadságot ebben az esetben más szabályok fölé rendeli. De most nyilván nem érdemes itt jogi vitát folytatni, a reklámtevékenység és a szólásszabadság azért nyilván összehangolható úgy, hogy ne sérüljön a szólásszabadság. Én úgy értelmezem az itteni megszólalásokat, hogy kétfajta ilyen szóróreklámról esett szó. Az egyik, ami formálisan legális reklám, csak legfeljebb olyan helyre helyezik el, ahol károkat is okoz, ezek a postaládákba bedobott reklámok. Én szóba hoztam azt is, hogy valószínűleg ebből is sokan élnek, ahogy látom, vannak hivatásos terjesztők, akik olyan reklámokat terjesztenek, amely után valószínűleg nem adóznak, ami a hivatásosok tevékenységének korlátozását vagy olyan konkurenciát jelent, mint általában a nem adózott tevékenység az adózott tevékenység mellett. Én csak felvetettem a kérdést, hogy ezt nem kellett volna-e ebben a szabályozásban is külön tiltani, de jó, értettem a válaszokat. Köszönöm szépen.
Ha nincs több észrevétel, akkor... (Jelentkezésre:) Tessék parancsolni!
DR. SZÁMADÓ TAMÁS főosztályvezető-helyettes (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium): Egy kérdésre kimaradt a válasz, a hatályon kívül helyező rendelkezések tárgyában. Ez azért történt így, mert a dohányreklámra vonatkozó szabályok változása folytán az átmeneti szabályok úgy kerültek megoldásra, hogy bizonyos értelemben azok a szabályok, az anyagi szabályok, amik most hatályosak a dohányreklámra vonatkozóan, egy átmeneti ideig hatályban maradnak, ezért van egy későbbi hatályba lépésű szakasz, ami az átmeneti idő lejártával a teljes régi dohányreklámtörvényt hatályon kívül helyezi. Ugyanakkor ez a második szakasz a hatályba léptető rendelkezések között látható, később lép hatályba, tehát ilyen módon világos a kettő viszonya. (Tellér Gyula: Köszönöm szépen.)
Döntés általános vitára való alkalmasságról
ELNÖK: Köszönjük szépen. A bizottság tagjai számára teszem fel a kérdést, hogy ki az, aki - egyszerűen fogalmazva - a reklámtörvényt általános vitára alkalmasnak tartja. Aki igen, az kérem, kézfelemeléssel jelezze! (Szavazás.) 10 igen. A bizottság többsége általános vitára alkalmasnak tartja. Ki az, aki nem? (Szavazás. - Nincs ilyen.) Aki tartózkodott? (Szavazás.) 8 tartózkodás. Tehát a bizottság többsége általános vitára alkalmasnak tartja a javaslatot. Köszönjük szépen. (A napirendi pont tárgyalásához érkezett vendégek elhagyják az üléstermet.) Köszönjük szépen, viszont látásra!
Áttérünk a napirend 3. pontjára. Üdvözlöm szintén a Gazdasági Minisztérium képviseletében Kőrösi Szabolcs Gábor osztályvezető urat. Az Európai Parlament és Tanács rendelettervezete az európai elektronikus hírközlési piacfelügyeleti hatóság létrehozásáról. Ebben a pillanatban, illetve ezen a bizottsági ülésen tájékoztatót hallgatunk meg, egyszer már szerepelt ilyen európai uniós ügy bizottságunk napirendjén, és az itt elhangzottak alapján véleménytervezetet, illetve véleményt kell a bizottságnak írásba foglalni. A vita végén meglátjuk, hogy egyértelmű-e a bizottságban elhangzott vélemény vagy sem, mármint a vélemények, hogy magát a leírt változatot idehozzuk-e a bizottság elé, vagy megbíznak-e a bizottság tagjai bennünk, hogy összefoglaljuk az elhangzottakat úgy, ahogy itt kitetszik a megszólalásokból.
Most megadom a szót, rövid ismertetőt kérek, a képviselőtársak írásos tájékoztatást kaptak.
Kőrösi Szabolcs Gábor szóbeli kiegészítése
KŐRÖSI SZABOLCS GÁBOR osztályvezető (Gazdasági és Közlekedési Minisztérium): 2007-ben vált az összes uniós tagállam számára megismerhetővé az elektronikus hírközlés európai keretszabályozás reformcsomagja. Ez a reformcsomag gyakorlatilag minden releváns irányelvet érint, illetve a Bizottság célul tűzte ki egy úgynevezett európai elektronikus hírközlési és piacfelügyeleti hatóság létrehozását. Gyakorlatilag ezen irányelv-módosításoknak, illetve ezen rendelettervezet elkészítésének egy közös célja van, mégpedig a belső piac fejlesztése. Az Unió a gyakorlati problémát a belső piac kiteljesedésének hiányában látja, aminek alapvető indokaként az eltérő nemzeti jogalkalmazást említi meg. Fontos célkitűzés a páneurópai szolgáltatásokkal kapcsolatban megjelenő újabb igények kielégítése is, miszerint az EU, tehát határokon átnyúló szolgáltatásokkal kapcsolatos engedélyezések, illetve a páneurópai szolgáltatók kiválasztásában szükség van valamifajta koordinációra.
Ezen célok tudatában a Bizottság célkitűzése egy ilyen független hatóság létrehozása, amely az elvek szerint szorosan működne együtt a Bizottsággal, illetve a nemzeti szabályozóhatóságokkal. Alapvetően tanácsadó funkciókat látna el mind a nemzeti szabályozóhatóságok vonatkozásában, mind pedig a Bizottság vonatkozásában, egyrészt a nemzeti notifikációk és kötelezettség betartása tekintetében, másrészt pedig az európai uniós szabályozás konzekvensebb alkalmazása tekintetében.
Ez az új hatóság magába olvasztana már létező szerveket, név szerint az Európai Szabályozók Csoportját, illetve az Európai Hálózati és Információs Biztonsági Ügynökséget. Gyakorlatilag ez egy teljesen független, önálló jogi személyként jönne létre, és az Európai Parlamentnek tartozna felelősséggel.
Röviden ismertetném ennek a hatóságnak a feladatait. A tanácsadó feladatok egyértelműek mind a Bizottság, mind pedig a tagállami szabályozóhatóságok vonatkozásában. Egyrészt egy műszaki kompetenciafejlesztésben segítene a Bizottságnak, másrészt információkat gyűjtene, harmadrészt ez a jelzett ENISA, a Hálózati és Információs Biztonsági Ügynökség feladatait látná el.
Ugyanakkor minden tagállam számára a legfontosabb feladatok között megjelölte a Bizottság, hogy egyedi határozatokat hozna ez az új hatóság az európai telefonszámmezővel kapcsolatos engedélyek kiadásában, tehát ez hozzá tartozna, illetve a rádióspektrummal kapcsolatban önálló határozatokat hozna, valamint az ezzel kapcsolatos díjakat ő gyűjtené be és ő osztaná újra.
Még egy fontos feladatköre lenne ennek a hatóságnak, ez pedig a határokon átnyúló jogviták rendezéséhez adna a nemzeti szabályozóhatóságoknak ajánlást.
Nagyon fontos, és magyar tagállami szempontból is releváns kérdés ennek a hatóságnak a működtetési, illetve finanszírozási oldala. A Bizottság tervei alapján az első évben 20 milliós forrást allokálnának a hatóság működtetésére, ami alapvetően három forrásból jönne létre. Egyrészt a szolgáltatásnyújtásból beszedett díjak, másrészt a rádióspektrum, illetve az azonosítók engedélyezéséből befolyt díjak egy része, harmadrészt pedig a Bizottság költségvetéséből jutna forráshoz.
A magyar tárgyalási álláspont kialakítása az EKTB 15-ös munkacsoportjában történt, illetve az EKTB február 26-án elfogadta a magyar tárgyalási álláspontot, amit röviden ismertetnék. Alapvetően üdvözöltük a Bizottság által kitűzött célt, azaz a belső piac egységesebbé tételét, ugyanakkor felhívtuk arra a figyelmet, hogy vizsgálni kell egy ilyen hatóság létrehozásakor az arányosság, illetve a szükségesség követelményeinek való megfelelést, illetve a szubszidiaritást is. Alapvetően a szükségesség tekintetében nem is vitatkoznánk ezen uniós javaslattal, hiszen a páneurópai szolgáltatások megkívánják azt, hogy létrejöjjön egy ilyen hatóság, ugyanakkor nagyon fontos, hogy ez a bizottság a szabályozóhatóságokkal együttműködésben lássa el ezen feladatait.
Alapvetően mi úgy látjuk, hogy a hatóság semmilyen új hozzáadott értékkel nem rendelkezik, az eddig kialakult szervezeti rendszer fejlesztésével ezen feladatok tökéletesen elláthatók. Igazából nem látjuk az előnyét sem a piaci szereplők, sem a szabályozóhatóságok tekintetében, azon kívül a korábban már említett Európai Szabályozók Csoportja, illetve a Független Szabályozók Csoportja feladatain kívül sem vesz át több feladatot, és nem rendelkezik felhatalmazással olyan releváns kérdésekben, mint például a roaming-díjak.
Magyarország, illetve a többi tagállam számára is sokkal kritikusabb az, hogy egy nemzeti vagyon kizárólagossága alá tartozó frekvenciát a számmezők tekintetében gyakorlatilag ez a bizottság szedné be a használatért járó díjakat, és egy nem teljesen kimunkált rendszerben újra elosztaná őket. Tehát ez mindenképpen jelentős aggályokat vet fel. Aggályos az is, hogy egyrészt a nemzeti szabályozó hatóságok függetlenségét jelentősen megsérti, másrészt úgy látjuk, hogy a bizottságtó való nagyobb függéshez vezethet.
Tisztázatlan kérdés ezenkívül az egyéb nemzetközi szervezetekkel való együttműködése ennek az új szervezetnek. Itt említhetjük a ZEPT-et, illetve az ITU-t, amelyek a korábbiakban és jelenleg is az európai telefonszámmezővel kapcsolatos igazgatási feladatokat látják el, és gyakorlatilag párhuzamos hatáskörökről beszélünk, amit nem old fel ez a bizottsági javaslat.
A szlovén elnökség március 5-én általános megközelítésben tárgyalta ezt a rendelettervezetet és kérte a tagállamokat, hogy általánosságban fejték ki véleményüket. Röviden összefoglalva ezt a találkozót az elnökség megállapította a 26 tagállam felszólalása alapján, hogy nem támogatják a tagállamok ezt a bizottsági javaslatot, inkább a jelenlegi intézményrendszer továbbfejlesztését támogatnák, habár néhány tagállam további párbeszédre nyitott, ugyanakkor azt sem látják, hogy hogyan lehet megteremteni a szinergiát az új hatóság és a korábbi ENISA feladatkörei között.
Elég hektikusan zajlik a szlovén elnökség alatt a munka, kompromisszumos szövegjavaslatról még nem tudunk, ugyanakkor a bizottság előreláthatóan módosítja a korábbi javaslatát, és az európai szabályozók csoportjában is zajlik a munka egy másfajta megfogalmazásban megjelenő javaslat vonatkozásában.
ELNÖK: Köszönjük szépen. Jánosi alelnök úr!
DR. JÁNOSI GYÖRGY alelnök (MSZP): Tisztelt Bizottság! Én kifejezetten örülök a tájékoztató kritikai élének, mert nagyon komoly aggályaim és fenntartásaim vannak ezzel az előterjesztéssel kapcsolatban. A motívumot értem: való igaz, hogy a távzközlés-hírközlési piac az európai színtéren a növekedés negyedét adja. Ez hihetetlen komoly, és nyilvánvalóan lehet érzékelni, hogy egy nagy fejlődés előtt álló terület ez, ami az uniós belső piacok növekedéséhez nagymértékben hozzájárulhat. Láttam is az adatokban számokat, hogy milyen mértékű növekedés várható bizonyos feltételek mellett, ami elég jól jelzi a trendet és a tendenciát. Én azt is értem, hogy erre a területre oda kell figyelni, mert összefügg a lisszaboni egyezménnyel is, hiszen valóban a növekedés foglalkoztatást von maga után, ami az egyik kitüntetett európai cél manapság. Azt is értem, hogy ennek a növekedésnek bizonyos mértékben gátja, hogy széttöredezett a belső piac, mert önálló szabályozó rendszerek működnek a tagállamokban.
A megoldást azonban, amit javasol ez az anyag, én nem tartom jónak. Egy ilyen hatóság fölváltaná azt az európai szabályozó csoportot, amelyben ott voltak a nemzeti hatóságok képviselői, vezetői. Csak jelzem, hogy egyébként a Magyar Nemzeti Hírközlési Hatóság vezetője alelnöke ennek a szervezetnek jelen pillanatban, és azt sem titkolom el, hogy én kikértem az ő véleményét ebben az ügyben, ami egy kicsit összevág azzal, amit elmondok. Ez az eddigi szabályozó csoport konszenzussal működött. Az persze igaz, hogy az eddigi irányelvek nagyon szűkösek voltak, amiket a tanács vagy a bizottság létrehozott, öt alapvető irányelvet tartalmazott. Ennek túlságosan tág a mozgáskerete nyilvánvalóan, és ezen belül konszenzussal működött ez a csoport. Most itt egy olyan hatóság felállítása van napirenden, ami korlátozott jogkörrel rendelkezik ugyan, de bizonyos számmezők ügyében és egyéb ügyekben azért óhatatlanul jogokat von el a nemzeti hatóságoktól, következésképp ilyen értelemben az én számomra sérti a nemzetek szuverenitását az egész Európai Unió keretei között. Másrészt kétségünk ne legyen, hogy ha már létrejön egy ilyen hatóság, aminek bár korlátozott tartalmat szán az előterjesztés, az meg fogja találni a maga továbbterjeszkedésének a lehetőségeit, esélyeit. Én tehát rossz iránynak tartom ezt a megoldást.
Én inkább afelé mennék, hogy az irányelvek rendszerében kéne előrelépni, konszenzust keresni, differenciáltabbá tenni, figyelembe véve azt persze, hogy azért vannak a nemzeteknek önálló szabályozó rendszerei, mert ezek más törvényekkel is összefüggenek egy adott országon belül óhatatlanul. Tehát itt minden összefügg a médiatörvénnyel, a Nemzeti Hírközlési Hatósággal, a távközléssel és a többivel, itt egy komplett törvénycsomagról van szó, ezt nem olyan egyszerű átlépni, átírni. Mindenesetre én abban látnám a jó irányt, hogy ha az irányelvek rendszerét erősítenénk meg, abban próbálnánk egyre differenciáltabban előrelépni és ennek keretei között konszenzusra vinni a közös nevező irányába, amilyen mértékben és amilyen ütemben lehet, a nemzeti szabályozó rendszereket. Én félek ettől, szerintem sérti a nemzeti szuverenitást, és nehezen tudom elképzelni egyébként, hogy az Európai Parlament ehhez a nevét adná és áldását adná rá.
ELNÖK: Tellér képviselő úr!
TELLÉR GYULA (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. A megjegyzésem elején félig kérdésként teszem fel, hogy mi a státusza annak a dokumentumnak, amit kaptunk, amire oda van írva, hogy: "felelős minisztérium: Gazdasági és Közlekedési Minisztérium". Ugyanis ennek a dokumentumnak a tartalma és az előterjesztő által elmondottak között én igen jelentős eltérést gondolok. Ha jól értettem a szóban előadottakat, akkor nem támogatják ezt az európai uniós előterjesztést, de ennek az előterjesztésnek a 9-10. oldalán pedig ott van két oldal a kormány álláspontjáról, és bizony olyanok vannak benne a végén, mint az, hogy: "A tervezet hatálybalépésével keletkező jogharmonizációs kötelezettség a hazai elektronikus hírközlési szabályozás átfogó felülvizsgálatát teszi szükségessé." Azzal kapcsolatban pedig, hogy ezt egészen pontosan hogyan akarnánk módosítani, itt van egy-két szó kétségtelenül, hogy a vétójog kiterjesztése aggályos, de én úgy látom, a kormány álláspontja inkább az, hogy ezt a jogszabályt támogatja. Lehet, hogy rosszul értelmezem, majd meghallgatom az erre vonatkozó reagálást.
A másik megjegyzésem kapcsolódik - bár nem teljesen azonos - ahhoz a dologhoz, amit Jánosi alelnök úr mondott. Én úgy gondolom, hogy az Európai Unió létrejötte és egyre erősebb integrációja alapvetően két erő működésének következtében létezik és mozog. Az egyik erő a minél nagyobb egységes piac létére törekvő tőkeérdek, ami nyilvánvalóan annál hatékonyabban tud működni, minél nagyobb területre terjeszkedik ki, ha terméket gyárt, akkor a szérianagyságban rejlő gazdaságossági nyereséget akarja megszerezni magának, és így akar versenyképes lenni más óriási egységes piacokon szereplő tőkeerős vállalkozásokkal, szereplőkkel. A másik érdek, ami előre mozgatja ezt a folyamatot, megítélésem szerint egy viszonylag későn vagy később ébredt erő; ez pedig az európai bürokráciának az az érdeke, hogy a saját hatalmát a nemzetállamok döntési kompetenciájának rovására akár racionális, akár irracionális hivatkozások szerint kiterjessze és növelje. Nyilvánvaló, és ezt én megengedem, hogy mind a két erőben működnek racionális és elfogadható szempontok és mértékek is, amelyeknek engedni kell és amelyek szerint át kell rendezni a hazai belső viszonyokat. Ugyanakkor az is teljesen nyilvánvaló, hogy mind a két erő - mint ahogy az erők általában a társadalmi és a politikai viszonyokban addig terjeszkedik, ameddig hagyják őket és ameddig tudnak - messze túl akar terjeszkedni azon az érdekkörön, amelyik a vele szemben álló szereplők érdeke és érdekköre.
Ebben a dokumentumban voltaképpen nincs benne szerintem, vagy nincsenek benne azok a szociologisztikus és érdekekre vonatkozó fejtegetések, mint amik az élőszóban elmondott beszámolóban elhangzottak. Nem tudom ezek után, hogy mi a státusza ennek a dokumentumnak, hogy most ezt be fogja adni a minisztérium, vagy ennek alapján intézkedik tovább, vagy ez a mi tájékoztatásunkra szolgál, és akkor megint nem értem, hogy a két ismertetés vagy a két beszámoló között miért van ekkora eltérés.
Én tulajdonképpen egy olyan elemzést olvastam volna szívesen, amelyik az egységes piac és a piac fölé épülő egységes irányítási rendszer érdekei és logikája alapján rendszerezi az itt megfogalmazott követelményeket, ugyanakkor ezeket valamilyen módon a sajátos magyar érdekek alapján értékeli, és megpróbálja a jó kompromisszumnak a pontos határait kirajzolni. Akkor én arra igen tudtam volna mondani, vagy azt tudtam volna mondani, hogy talán itt mégis lehetne erre mozdítani, vagy azok a kényszerek, amik vannak, azok inkább abba az irányba mozdítják a dolgot.
Magam is - talán ez kitűnt abból, amit elmondtam - a kritikusok közé sorolom magam, és úgy gondolom, hogy ez az intézmény vagy felesleges, vagy ha létrejön és beolvasztja magába azokat a más, már meglévő intézményeket, amelyekről itt szó van, akkor bizony ennek az intézménynek a kompetenciáit nagyon alaposan és nagyon kritikusan újra kell gondolni, csak a másképpen el nem látható körre korlátozni, és a finanszírozás kérdését is ehhez kötve megoldani. Ilyen tervezet viszont nincs előttünk sajnos. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönjük szépen. Várom a választ.
KŐRÖSI SZABOLCS GÁBOR osztályvezető (Gazdasági és Közlekedési Minisztérium): Röviden válaszolnék. Valószínűleg nem az az előterjesztés van ön előtt, ami elfogadásra került. Tegnap este 8-kor, amikor egyébként a saját felkészítőmet készítettem, valóban én sem találtam, mert ebben az előterjesztésben nemcsak ez a hatóság szerepel, hanem az összes egyéb irányelvre vonatkozó magyar álláspont is. Megmutatom önnek...
TELLÉR GYULA (Fidesz): Akkor miért nem lehetett hozzáírni?
KŐRÖSI SZABOLCS GÁBOR osztályvezető (Gazdasági és Közlekedési Minisztérium): De, ebben benne van, megmutatom önnek, hogy hol található ez. (Egyeztetés.)
TELLÉR GYULA (Fidesz): Szerintem ezt utána is megtehetjük külön...
KŐRÖSI SZABOLCS GÁBOR osztályvezető (Gazdasági és Közlekedési Minisztérium): Benne van. Felolvasnám akkor konkrétan az összegzést, ami a magyar tárgyalási álláspontban szerepel: összességében a Bizottság által meghatározott célokat támogathatónak tekintjük abban az értelemben, hogy a hatóságok szabályozási gyakorlatában nagyobb konzisztencia szükséges, de az új európai hatóság javasolt feladat-és hatáskörei, valamint eljárási alapján nem látszik megalapozottnak, hogy hatékonyabban tudna hozzájárulni az egységes piac kialakulásához. Ezért javasoljuk a jelenlegi intézményrendszer továbbfejlesztésén alapuló költséghatékonyabb és kevésbé bürokratikus alternatíva megvizsgálását, mint elsődleges alternatívát a tervezet által felvázolt szervezetek részletesebb tárgyalása előtt.
ELNÖK: Egy pillanat, bocsánatot kérek, csak látom, hogy Tellér képviselő úr követni igyekszik. Két tájékoztatót kaptunk, az egyik a táblázattal kezdődő, vagy táblázatos, és most a kormány képviselője ebből idéz. (Derültség.) Folytassa, csak láttam, hogy Tellér képviselő úr nem találta. Tessék parancsolni!
KŐRÖSI SZABOLCS GÁBOR osztályvezető (Gazdasági és Közlekedési Minisztérium): Igen. Tehát az EKTB, mint jogosult fórum, február 26-án fogadta el azt az alapmandátum-tervezetet, ami alapján egyébként a szlovén elnökség alatt képviseljük a magyar álláspontot. Gyakorlatilag amit én most itt elmondtam, az benne van ebben az alapmandátumban, amit természetesen mind az EKTB, mind pedig a minisztérium meg tud küldeni a képviselő urak, illetve a tisztelt bizottság részére. Tehát ez egy elfogadott magyar tárgyalási alapmandátum, és az van benne, amit elmondtam, nagyjából-egészéből, tehát ezt mi sem támogatjuk. (Tellér Gyula: Köszönöm szépen.)
ELNÖK: Köszönjük szépen. Megpróbálnám a bizottság számára összefoglalni, hogy mi kerülne egy emlékeztetőbe, most nem - hogy is mondjam - az udvariassági és az ilyenfajta szövegekben alkalmazott formulákban igyekszem fogalmazni. Az én nyelvemen, ami elhangzott, az körülbelül úgy néz ki, hogy volt egy javaslat, ami magyarul megbukott, mert a tagállamok döntő többsége nem támogatja. A magyar álláspont lényegében ennek felel meg, most az udvariassági, mármint az ilyenfajta ügyekben alkalmazott udvariassági formulákat nem nézve még további jó ötleteket lehet kitalálni, hogy hogyan lehet általános irányelveket képviselni, ezt a magyar kormány is támogatja, de hogy nemzetek fölötti hatóság kapja meg ezeket az ügyeket, azt nem támogatja a magyar kormány sem, és ez szinkronban van a tagállamok döntő többségének álláspontjával.
Magyarul a kézhez kapott tájékoztató alapján, ha a bizottság ezzel egyetért, úgy fogalmaznánk meg a kulturális bizottság álláspontját, hogy a magyar álláspontot a kulturális bizottság tudomásul veszi, tehát a leírt álláspontot tudomásul veszi, értve ez alatt azt, amit az előbb elmondtam, hogy ne jöjjön létre olyan nemzeti intézmények fölötti hatóság, amely elvon jogköröket, és amely - most megint csak hétköznapi nyelven fogalmazva - az európai bürokráciát úgy erősíti, hogy jelentős pénzt is igénye vesz ehhez. (Tellér Gyula: Ez le lesz írva?) Le lesz írva, mint bizottsági álláspont, annak alapján, amit a tájékoztatóban írásban kaptunk. A bizottság egy véleménytervezetet vagy véleményt készít. Ha igénylik a képviselők, akkor a tervezetet idehozzuk és a bizottság megtárgyalhatja, ha, mint más alkalommal, elfogadják, hogy le tudjuk írni nagyjából azt, ami itt egybehangzóan elhangzott, akkor nem vennénk újra napirendre az ügyet. (Jelentkezésre:) Tessék parancsolni!
KŐRÖSI SZABOLCS GÁBOR osztályvezető (Gazdasági és Közlekedési Minisztérium): Csak röviden kiegészíteném: jelenlegi formájában nem támogatható. Tehát elképzelhető az, hogy valami csoda folytán egy teljesen átszervezett rendelettervezet kerül az asztalra, amit jelen pillanatban még nem valószínűsítünk, főleg nem a szlovén elnökség alatt. Tehát jelen formájában nem támogatható.
ELNÖK: Erre bizottsági elnökként csak azt tudom mondani, hogy a bizottság jelenlegi formájában, jelenlegi összetételében az előtte lévő javaslatot nem támogatja. Most ez tréfálkozás volt...
A bizottság tagjait kérdezem, hogy van-e igény arra, hogy a véleményt idehozzuk tervezet formájában, vagy pedig elfogadható, ha megfogalmazzuk... (Jelentkezésre:) Tellér képviselő úr!
TELLÉR GYULA (Fidesz): Azt javaslom, hogy a következő bizottsági ülés előtt kapjuk meg a tervezetet, olvassuk el, ha nincs megjegyzésünk, akkor ne foglalkozzunk vele, ha van, akkor tűzzük napirendre ott.
ELNÖK: Ezt elfogadva köszönjük szépen a tájékoztatást. A képviselőtársak a tervezetet e-mailen, legkésőbb a következő bizottsági ülésre szóló meghívóval együtt megkapják. Köszönjük szépen.
KŐRÖSI SZABOLCS GÁBOR osztályvezető (Gazdasági és Közlekedési Minisztérium): Köszönöm szépen. (A napirendi pont tárgyalásához érkezett vendégek elhagyják az üléstermet.)
ELNÖK: Amíg a helycsere megtörténik, és a minisztérium képviselői beülnek, mármint az Oktatási és Kulturális Minisztérium képviselői az utolsó napirendi ponthoz, addig gyorsan elmondom: előzetesen tájékoztattuk a képviselőtársakat, hogy hétfőn 12 órakor a bizottság ülést tart, de nyilván mindenkiben van annyi kreativitás, hogy rájött, hogy mivel az NKA-törvény általános vitája ma nem záródik le, okafogyottá vált a tervezett hétfői bizottsági ülés. Majd kedden, vagy attól függ, hogy mikor zárul le a Kulturális Alapról szóló törvény vitája, akkor kell a módosító indítványokról bizottsági ülést tartani.
Tájékoztató a reneszánsz év programjairól, pályázatairól
Üdvözlöm az Oktatási és Kulturális Minisztérium nevében megjelenteket, a reneszánsz év programjáról, pályázatairól várunk tájékoztatást. Meg is adom rögtön a szót Schneider Márta államtitkár asszonynak.
Dr. Schneider Márta szóbeli kiegészítése
DR. SCHNEIDER MÁRTA kulturális szakállamtitkár (Oktatási és Kulturális Minisztérium): Köszönöm szépen. Én is üdvözlöm a bizottság tagjait, és mindenekelőtt engedjék meg, hogy bemutassam - már amennyiben be kell mutatni - a Hungarofest régi-új igazgatóját, Rubovszky Ritát, aki január 1-jétől tölti be az igazgatói tisztet, tisztséget, és ebben a minőségében a reneszánsz programirodának is, hogy úgy mondjam, főnöke.
Ha jól emlékszem, a reneszánsz évről talán valamikor decemberben, a miniszteri meghallgatás alkalmával beszéltünk utoljára, akkor esett szó róla. Nagyon örülök, hogy most erre a tájékoztatóra, bizottsági ülésre sor kerül, hiszen az elmúlt három-három és fél hónapban nagyon sok kezdeményezés, program, pályázat indult el, van miről tájékoztatni a bizottságot.
A reneszánsz év szlogenje, mint ahogy talán láthatták a városban lévő plakátokon, TV-spotokon, a "Gondold újra!" Nem gondolom, hogy erről többet kellene beszélni, a pályázat és a reneszánsz év gondolatisága az, mint amit tavaly év végén miniszter úr is megfogalmazott: a széles értelemben vett kultúra jó ügyeinek újragondolása, bizonyos innovatív, új kezdeményezések felkarolása, illetve ösztönzése. Ennek különféle formái vannak és különféle formáit alkalmaztuk.
Egy lényeges kérdésre kitérnék. Amikor a reneszánsz évet elterveztük, akkor meghatároztunk egy százalékos arányt, ami most talán egy kicsit furcsának tűnik, de minden programot és pályázati koncepciót úgy fogalmaztunk meg, hogy elérjük azt a fiatal célközönséget, akik erre az innovatív, új kulturális tartalmakat felvonultató programsorozatra érzékenyek. Éppen ezért, nem elszakadva a reneszánsztól, nem elszakadva Mátyás királytól, hiszen ez adja az év gondolati tartalmát, tehát nem elszakadva a történeti, historikus hagyományoktól, de mégis inkább a jövőbe tekintve próbáltuk összeállítani az év programját. A százalékos arányt azért mondom el, mert körülbelül 40 százalék az, ahol úgy gondoljuk, hogy a visszatekintés és a történeti kérdések kerülnek előtérbe, és 60 százalékos arányban előre, a jövő felé néznénk, tehát az elkövetkezendő évek, évtizedek gondolatiságát tartottuk fontosnak.
A nyitó január 22-én történt meg, tehát a magyar kultúra napja 2008-tól a magyar kultúra napja 2009-ig tart ez az év, és a nagy programok, a nagy pályázatok az első negyedévben indulnak el. Az egyik legnagyobb rendezvénysorozat március 14-én indult útjára, a Budapesti Tavaszi Fesztivál, a legnagyobb összművészeti fesztiválunk arculatába és programjába hangsúlyosan bekerült a reneszánsz világa. Annál is inkább, mert egy nagy kiállítássorozat nyitó programját, az OSZK reneszánsz kiállítását a Tavaszi Fesztivál nyitó napjára tettük.
Itt mondanám el, hogy a "Négyszer a reneszánszról", amely tulajdonképpen öt nagy múzeumunk reneszánsz programjait tartalmazza, szakmailag is egy különleges eseménynek mondható. Annál is inkább, mert ez egy olyan egymásra épülő és az elmúlt két évben szakmailag nagyon tartalmasan és nagyon alaposan előkészített kiállítássorozat, amelyet nem egy intézmény, hanem négy intézmény valósít meg: az Iparművészeti Múzeum, a Budapesti Történeti Múzeum, az OSZK és a Nemzeti Galéria. A tematika is egymásra épül és a szakmai előkészítés is a múzeumok kurátorai között együtt történt meg. Sőt nemcsak a tematika egységes, hanem azt is elértük ezeknél a múzeumoknál, hogy a közönség felé is mint egy program fordulnak. Azt a lehetőséget sikerült megtalálni, hogy hogyan lehet négy múzeum jegyét a közönség számára egy blokkban átadni, mert ez egy szakmailag is értékes együttműködés kezdetét jelentheti.
A pályázatok. Az elmúlt két hónapban két ütemben jelentek meg a reneszánsz év pályázatai. Az első ütemben a közművelődési és a közgyűjteményi pályázatok mintegy 1,2 milliárd forintos, illetve egy kicsit nagyobb összegben, a második ütemben pedig március utolsó hetében 910 millió forintos nagyságrendben. A második ütem a művészetet és a tudományt helyezte a középpontjába. Tehát összesen az elmúlt két hónapban több mint 2 milliárd forint pályázati felhívás jelent meg, ami azt jelenti, hogy a pályázatok elbírálása után gyakorlatilag az egész évben ezek a pályázatok nagyon sok programot, eseményt, mozgalmat, rendezvényt generálnak és hoznak majd a nyilvánosság elé.
Nagyon sok pályázat van, de egyet szeretnék kiemelni ezek közül azért, mert úgy gondoljuk, hogy ez különösen nagy sikert aratott. Reneszánsz túrák Magyarországon címmel a második ütemben hirdettünk egy olyan pályázatot, ami szokatlan az eddigi programsorozatban. Tulajdonképpen az iskolák, szakiskolák és gimnáziumok számára, hogy úgy mondjam, iskolai osztálykirándulási programokat ajánlottunk, tehát megcéloztuk ezt a fiatal korosztályt. Ez fantasztikus hatást ért el, meg kell mondanom, mi is megdöbbentünk azon, hogy milyen nagy az érdeklődés. Már csak azért is, mert itt nemcsak egyszerűen arról van szó, hogy bizonyos pénzösszeget lehet pályázni osztálykirándulásra, hanem célzottan programokat is nyújtunk azon osztályok, iskolák számára, akik ezt a programot választják. Tehát a múzeumpedagógia teljes fegyvertárát fölvonultatva Budapest múzeumai, illetve a megyei múzeumok konkrét programokkal, ajánlatokkal, metodológiával, felkészült vezetőkkel segítik ezt a programot. Budapesten 16 múzeum 66 programját kínáljuk ebben a pályázatban, és a vidéki múzeumok, tehát a 19 megyei múzeum vállalta a szervezést, amelyek több mint 100 konkrét programot ajánlanak a diákok számára, ami tényleg egy nagyszerű dolog.
Az első ütem pályázatai körülbelül most zárultak le, április 21-én a digitális képkönyvtár bírálata zajlik, ezzel indul az első ütem pályázati bírálata, és májusra több mint 1,3 milliárdnyi pályázati összeget tudunk fölosztani, így elindulhatnak ezek a programok. Néhány adatot még hadd mondjak el, ami talán érdekes lehet, bár úgy látom, megkapták a bizottság tagjai az összefoglalót.
Rendkívül nagy érdeklődés mutatkozott a Szépművészeti Múzeum Medici kiállítása iránt; január 24-e óta több mint 80 ezer látogatót regisztráltak, és éppen a napokban beszéltem a főigazgató úrral, egészen biztos, hogy a 100 ezret meg fogja haladni a látogatószám, ami nagyon remek.
Az Iparművészeti Múzeum Beatrix hozománya kiállítása és a Nemzeti Galéria Mátyás király öröksége kiállítása is olyan látogatószámot produkált az első hetekben, ami nagyon nagy optimizmusra ad lehetőséget.
Melyek a következő fél év eseményei közül azok, amelyeket érdemes kiemelni? A közgyűjtemények területen természetesen nemcsak júliusig tartanak ezek a kiállítások, hanem megpróbáltunk olyan kiállítási programot összeállítani, hogy az év elején és az év második felében bemutatott kiállítások valahogy rímeljenek egymásra.
A visegrádi palota "Mátyás király és a reneszánsz" kiállítása szeptember 13-án nyílik, és egész évben látogatható lesz. Az Országos Műszaki Múzeum és a Közlekedési Múzeum is speciális programmal nyit szeptember 18-án, a műszaki tudományok reneszánsza "A bűvös pentagrammától a csillagokig" címmel nyílik meg.
Ami az utolsó nagy kiállítás, azt a Néprajzi Múzeum rendezi novemberben, november 14-én nyílik "Legendás lények, varázslatos virágok" címmel.
Ennek az év végi kiállítási sorozatnak a lezárásaként a Magyar Tudományos Akadémiával terveznénk egy háromnapos szakmai konferenciát, amely arról szólna, hogy a reneszánsz év milyen tudományos, milyen művészettörténeti és milyen egyéb eredményeket hozott. Azt gondolom, hogy ez egy fontos lezárása lehet a reneszánsz év tudományos, közgyűjteményi programjainak.
Ami még említésre méltó, és tulajdonképpen nem egy esemény, és nem egy program, az két beruházás, két olyan műemlék-beruházás, amely úgy gondolom, hogy mindenki számára izgalmas lehet.
Az egyik ilyen az esztergomi palota studiolója, itt nemcsak a falfestmények rekonstrukciójáról, restaurálásáról van szó, hanem a Vitéz János Studiolójának a teljes rendbehozataláról, a tető rendbehozataláról, ez egy 100 milliós nagyságrendű beruházás. Úgy reméljük, hogy valamikor november-decemberben a beruházás elkészül.
A másik, ami talán még inkább érdeklődésre tart számot, ez Kolozsváron a Mátyás király szobor rekonstrukciója. Azt kell mondjam, hogy nem ebben az évben kezdődött el az erről szóló tárgyalássorozat, hanem körülbelül egy évvel ezelőtt, vagy talán egy kicsit több is, mint egy évvel ezelőtt, az első magyar-román közös kormányülés határozata értelmében több programmal együtt ez lenne az a nagyszabású rekonstrukciós program, amelyet a magyar és a román kormány közös finanszírozásban valósít meg. Nem egyszerű feladat, meg kell mondjam, tehát nem szakmailag, a szakmai problémák miatt, hanem azért, mert rendkívül érzékeny kérdés a Mátyás-szobor Kolozsvár főterén, és nagyon örülünk, és én személy szerint is nagyon örülök neki, hogy Kolozsvár polgármestere az első tárgyalásokon nagyon nyitottnak mutatkozott, hogy segít és támogatja a rekonstrukció elvégzését. Úgy reméljük, hogy ebben az éven ez a program, ez a munka elvégezhető és megvalósul, de ennek nemcsak anyagi, nemcsak szakmai feltétele van, hanem meglehetősen sok politikai feltétel is van, aminek rendben kell lenni ehhez. Én reménykedem benne, hogy decemberben a kolozsvári Mátyás-szobrot fel tudjuk avatni.
Szeretnék csak egy zárójelest megjegyzést tenni. A Mátyás-szobrot úgy kell rekonstruálni, és úgy kell elvégezni a kőalapzat cseréjét és a szobor, illetve a mellékalakok rendbehozatalát, hogy a szobor nem mozdulhat el a főtérről. Ez meglehetősen problémás technikailag, de megoldható. Némiképp növeli a költségeket, de azt gondolom, hogy ez egy nagyon jogos és nagyon fontos alapfeltétel, tehát a szobor a rekonstrukció minden pillanatában ugyanott marad, még a mellékalakokat sem mozdítjuk el a felújítás időszakában.
Azt gondolom, hogy körülbelül ez az, amit szerettem volna elmondani, és nem tudom, elnök úr, ha Rubovszky Ritának adna szót, akkor esetleg még két-három gondolattal kiegészítené a tájékoztatót.
ELNÖK: Természetesen. Tessék parancsolni!
Rubovszky Rita szóbeli kiegészítése
RUBOVSZKY RITA igazgató (Hungarofest): Köszönöm szépen, elnök úr. Üdvözlöm a kulturális bizottság ülésének résztvevőit.
Én talán annyit tennék hozzá államtitkár asszony szavaihoz, hogy a reneszánsz programiroda, a Hungarofest Kht.-n belül működő reneszánsz programiroda az utóbbi három hónapban, tehát a reneszánsz év első negyedévében eléggé mélyreható kutatásokat végzett, hiszen mi is kíváncsiak voltunk arra a percepcióra, amelyet a minisztérium által szervezett, talán a rendszerváltozás óta első ilyen nagyszabású, belföldi kulturális tematikus évad ad a kulturális fogyasztóknak, illetve az intézményeknek. Megállapíthatunk a kutatások alapján, ami nagyon érdekes, azt hiszem, három dolgot. Az egyik az, hogy a kulturális fogyasztók lényegesen nagyobb számban értesülnek a reneszánsz évad eseményeiről utcai plakátokról, illetve internetről, mint ez általában szokásos. Úgy tűnik tehát, hogy az a törekvés, hogy a reneszánsz évad megszólítsa a fiatalokat - ez célja volt a minisztériumnak kezdettől fogva -, ez mindenképpen elérte a célját.
A második kutatási eredmény az, hogy a nagy múzeumokban, tehát a "Négyszer a reneszánszról" négy nagy múzeumában, az OSZK-ban, a BTM-ben, a Nemzeti Galériában és a Néprajzi Múzeumban mért eredmények azt mutatják, hogy ugyanolyan szórásban jönnek fel vidékről az emberek megnézni a kiállítást, mint a budapestiek. Ez nagyon lényeges, mert ez a vidék-budapesti arány ennyire 50-50 százalék az utóbbi tíz év, és az MK felmérései szerinti látogatószám-aránnyal nem egyezik, ez majdnem a kétszerese. Buszokkal jönnek fel vidékről, és nemcsak iskoláscsoportok, hanem különböző civil egyesületek, akik megnézik ezeket a kiállításokat. Az a cél tehát, az az eredeti cél, hogy a reneszánsz évad eljusson a vidékhez, és amiért sokkal több program van vidéken, mint Budapesten, az a felmérési eredményekből számítva még Budapesten is elérte a célját.
A harmadik érdekesség az, hogy a válaszadók - 4300 fős mintán mértünk eddig, amelyet dekódoltunk - közel 63 százaléka nő. Ez nagyon érdekes, még ennyire nem mértük mi sem, én sem egyébként ennyire pontosan, hogy mennyire nagy arányban kultúrafogyasztók a nők. Ez azt jelenti, hogy nem tévesztettük el, látják ezt a kicsit hippi-imázst egyébként, amelyet a reneszánsz évadnak adtunk, amiért értek is minket kritikák, de azért úgy tűnik a felmérésekből, hogy a 63 százalék kultúrafogyasztó nő szerencsésen rezonál a reneszánsz évad imázsára és programjaira egyaránt. Ez a célcsoport is célba talált.
Úgy tűnik tehát a méréseink alapján, hogy a közönség, a reneszánsz évad közönsége kiegyensúlyozott mértékben kistelepülésekről és nagyvárosokból való, tehát nemcsak a nagyvárosok elitközönségét szólítja meg a reneszánsz évad. Úgy tűnik egyébként, hogy minden mérés mentén a kultúrafogyasztók nagyobb százaléka rendelkezik érettségivel és felsőoktatási végzettséggel, illetve diplomával. A reneszánsz évadnak az a célja, hogy nemcsak a reneszánsz kort mutatjuk be, hanem innovatív, újszerű, a fiataloknak szóló kutatási eredményeket, kreatív műhelyeket is megszólít a minisztérium a reneszánsz évadon keresztül, tökéletesen kiderül a felmérésekből, hogy erre az emberek nagy százalékban rezonálnak.
Egy utolsó példát hadd mondjak önöknek. Megkérdeztük az emberektől például azt, hogy: ön szerint miről szól a reneszánsz év? A reneszánsz gondolatvilágának bemutatásáról, a magyarországi reneszánsz kor bemutatásáról, illetve a reneszánsz újjáélesztése, a kultúratámogatás Magyarországon? Ráadásul becsapós a kérdés, mert a reneszánsz gondolatvilága bemutatásának semmi értelme nincsen. Csupán azt szerettük volna mérni, hogy az emberek valóban historikus profilt akarnak-e adni a reneszánsz évnek, vagy pedig elfogadják azt, hogy a reneszánsz év valóban innovatív és a modern kultúra reneszánszáról is van szó. Az emberek 41 százaléka a harmadikat, tehát a legaktívabb célkitűzést választotta és 37 százalék megjelölte mind a két célt.
Én azt hiszem a szakmából nézve, hogy az első negyedév mérlege a reneszánsz évadban ilyen formán pozitívnak mondható.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönjük szépen. Halász alelnök úr!
HALÁSZ JÁNOS (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Államtitkár Asszony! Tisztelt Bizottság! Köszönjük szépen a tájékoztatót. Első alkalommal tavaly november 9-ére kaptunk időpontot, hogy itt sor kerül erre a tájékoztatóra, akkor a minisztérium ezt elhalasztotta egy decemberi időpontra. Akkor szóba is került ez, de már ott kaptunk ígéretet egy kimondottan a reneszánsz évről szóló ismertetésre. Örülök, hogy erre most sor került. Egy kicsit későinek tartom, ugyanakkor az megnyugtat és köszönöm, hogy államtitkár asszony itt van személyesen ezen a tájékoztatón. Megmondom őszintén, nem gondoltam rá, hogy ma itt találkozunk, de ez mindig öröm számomra. A tájékoztatást is köszönöm és az előzetes anyagot is.
Szó volt itt arról, hogy mérték azt, hogy miről szól a reneszánsz év. Tavaly, amikor a költségvetésben megláttuk ezt az összeget, én is föltettem ezt a kérdést magamnak, hogy miről szól a reneszánsz év: miniszteri propagandáról, kormánypropagandáról vagy pénzlopásról fog szólni? Azt kell mondanom, hogy voltak akkor hipotetikus válaszaim, de látván, hogy hogyan indult el ez a program és hallván államtitkár asszony tájékoztatását is be kell látnom, hogy nem volt teljesen pontos a kérdésfeltevésem, bár néhány ponton úgy látom, hogy még mindig van mit jelezni a minisztériumnak.
Az induláskor, és ezt már nem lehet javítani szerintem, tévedés volt azt a látszatot kelteni - én úgy láttam, ez a látszat keltődött miniszter úr részéről mindenképpen -, hogy itt egy új 4 milliárd forintos forrás áll a kultúra rendelkezésére a reneszánsz év programjai kapcsán. Mára kiderült, hogy korábbi pályázatok, amelyek fontos pályázatok a magyar kultúra és a Kulturális Minisztérium életében, a reneszánsz év keretében kerülnek meghirdetésre. Annak örülök, hogy meghirdetésre kerülnek, de látnunk kell, hogy olyan programok is benne vannak a reneszánsz évben, amelyek tavaly is voltak. Ilyen módon nincs külön 4 milliárdos pluszköltség, hanem ennek inkább körülbelül a fele van pluszköltségként jelen a reneszánsz évben, én ezt látom. De ha nincs is annyi új forrás, viszont ami van, az eljut az érintettekhez - az államtitkár asszony által elmondottak és a tájékoztató ezt mutatja -, akkor kezdhetünk megnyugodni, úgy látom, a reneszánsz év programjai kapcsán. Összeadtam a számokat, és ez itt 2,2 milliárd forint, ami a több ütemben még előttünk álló pályázati ütemről is szól, ami csak a pályázati keretösszegekből összejött szám. Nyilván ehhez hozzájön a négy nagy kiállítás és egyéb költségek meg a propaganda is. Biztos lesz majd alkalmunk később erről pontos kimutatást kapni - mondjuk az év vége felé -, hogy hogyan és mire is fordítódott a 4 milliárd forint. Ez fontos lenne a későbbiek miatt is.
Én azt látom - és volt egy korábbi kérdésem, hogy ez kormánypropaganda vagy minisztériumi vagy miniszteri propaganda lesz-e -, hogy az elején voltak nem túlságosan bizalomgerjesztő elemek; az az ominózus bulvárlapi mikulásos történet szerintem nem volt ízléses, és a megnyitó a Néprajzi Múzeumban mindenféle nagy csinnadrattával se sikerült annyira jóra. Ugyanakkor szeretném hangsúlyozni, hogy azóta úgy látom, hogy sokkal aránytartóbb lett a program, és a tekintetben különösen aránytartó, hogy a propagandájára közel sem költődik annyi, mint például a nagy könyvre, ahol ez az arány sokkal inkább fölborult. Persze 4 milliárd forint önmagában sok pénz, de nem annyira rossz ez a része az ügynek, mint amilyenre gondoltam, ezt be kell vallanom. Nem tudom megítélni, hogy ezt így kell-e csinálni vagy nem, és nehéz is megítélni, mert nem volt ilyen típusú program Magyarországon. A törekvés értékének látom, még ha összegereblyézett pénzekről is van szó ebben a programban, hogy próbál egy minisztériumi értelemben is új eszközrendszert bevezetni és azon keresztül a magyar kulturális élet szereplőit segíteni, fejleszteni. Ez szerintem egy fontos lehetőség ebben a dologban.
Az egy kérdés, hogy jövőre hogyan folytatódhat ez, hogy meglesz-e ez a forrás a kultúrára és tudunk-e új programban gondolkodni, mert nyilván jövőre nem reneszánsz évet hirdetünk. Nem is gondolom, hogy minden évben kell valami évet hirdetni, az igazán fontos az, hogy a forrás maradjon meg és kulturális értékeket gazdagítson. Erre szeretném biztatni a minisztérium jelenlévő képviselőit, bár nyilván erről a költségvetési részről majd a parlament fog dönteni.
Köszönöm szépen a megnyugtatónak szánt és a megnyugtatást részben el is érő tájékoztatójukat.
ELNÖK: Gulyás képviselő úr!
GULYÁS DÉNES (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Az elmúlt jó néhány hónapban, különösen a parlamenti költségvetési vitában számtalanszor találkoztunk azzal a kitétellel, hogy költséghatékonyság. Már többször elhangzott a mai ülés folyamán is, mindenki előtt ismeretes, hogy itt 4 milliárd forintról van szó. Én emlékszem arra, amikor a színházakról és azoknak a költséghatékony működéséről vitatkoztunk. Tulajdonképpen a személyes érintettség okán, hiszen az egyik produkcióban én is részt vettem, úgy tapasztaltam, hogy a költséghatékonyság nem működött abban a produkcióban, ugyanis az egy meglehetősen sok pénzbe kerülő produkció volt, amit szerintem költséghatékonyabbá lehetett volna tenni akkor, ha az nem egy helyen hangzik el. Egy iszonyatos ráfordítású, nagyon sok pénzbe kerülő produkcióról van szó. Azt gondolom, hogy öt nagyvárosban el lehetett volna ezt a produkciót adni egy befektetéssel, egy munkával, egy próbaperiódussal, egy rákészüléssel és esetleg utaztatással, ami által jobb, költséghatékonyabb lett volna a produkció. (Halász János elhagyja a termet.)
A költséghatékonyságnak arról az oldaláról pedig végképp nem esett szó sem a parlamenti költségvetési vitában, sem itt, amiről most megpróbálok szót ejteni, és nagyon kérem, hogy ne értsenek félre. Könnyen félreérthető lehetek talán, hiszen mint mondtam, én is részt vettem ebben a produkcióban, de ez egy általános jelenség ma Magyarországon, és nemcsak a reneszánsz évvel kapcsolatos. Ma Magyarországon egy közreműködő egy kulturális eseményben, egy színházban, egy operaelőadásban törvényszerűen nagyon rossz költséghatékonysággal működik. Engedjék meg, hogy elmondjam, hogy ebben a produkcióban, amelyikről én beszélek, a ráfordított órák számát - a tanulásra, a próbákra, a produkció létrehozására - elosztva a honoráriummal körülbelül 2800 forintos órabér jön ki, ami véleményem szerint több mint megalázó, különösen összevetve ezt azzal a költséghatékonysággal, amellyel a vendégművészek dolgoztak.
Szükségesnek tartom megjegyezni, hogy mind a három vendégművész világszínvonalú volt, tehát nem az ő teljesítményükkel vagy az ő anyagi megbecsülésükkel van problémám, de éppen ezt az iszonyatos kiadást lehetett volna enyhíteni azzal, hogy ezeket a produkciókat több helyen, több városban adjuk el, illetve adják el azok, akik ezt szervezik. Ennek azon kívül egyéb kulturális hozadéka lett volna, lévén egy olyan darabról szó, amelyik valóban érdeklődésre tarthat számot, mert egy olyan produkció, ami nem is tudom, hogy elhangzott-e Magyarországon egyáltalán. (Dr. Schneider Márta: A tavaszi fesztiválos produkció, ugye?) A tavaszi fesztiválos, igen. Az is egy érdekes kapcsolódás, hogy itt Mátyás királyról van szó és a magyar reneszánszról, és ez a darab nem igazán erről szól, de rendben van, a reneszánszról szól, természetesen átvitt értelemben, hiszen XX. századi zeneszerző nem tartozik a reneszánsz művészek közé, de a darabjának a tárgya igen.
A reneszánsz program ilyen módon való mobillá tételét, hogy ezzel el vagyunk-e késve vagy nem vagyunk elkésve, azt nem tudom, illetve azt sem igazából, hogy hány utaztatható produkció van, hiszen egy reneszánsz budapesti várost természetesen nem lehet utaztatni, egy kiállítást, gondolom, sokkal nehezebb utaztatni, mint egy kész produkciót.
Nagyon fontosnak tartom megemlíteni, hogy ha már ebben az országban jelen pillanatban minden a költséghatékonyságról szól, ugyanis semmire nincs pénz, akkor ez a költséghatékonysági szempont mennyire érvényesül a reneszánsz program keretében, és hogy erre valamilyen módon, amiről Halász alelnök úr is beszélt, egy végelszámolás kapcsán ejthetünk-e szót vagy kaphatunk-e tájékoztatást. Természetesen vannak információim, hogy mennyibe került ez a produkció, de ez nem publikus, tehát én nem fogom ezt továbbadni, de azt gondolom, hogy az utóbbi 25-30 évben, amiben én ezt a szakmát gyakoroltam, amíg gyakoroltam, ilyen kevéssé költséghatékony produkciót, mint ez volt, nem nagyon láttam. Tehát a spórolást, vagy a pénz - talán rossz szó - elherdálását hogyan lehetne megfogni, ez egy fontos kérdés, pláne így, a reneszánsz év kellős közepén hogy tudunk eljutni oda, hogy ez lehetőleg költséghatékonyabb legyen a résztvevők felé is, legyen kétirányú utca a költséghatékonyság. Ezt borzasztóan fontosnak tartom. Nagyon szépen köszönöm.
ELNÖK: Tellér képviselő úr!
TELLÉR GYULA (Fidesz): Köszönöm a szót. Halász alelnök úr felvetette, hogy abban a mintegy 4 milliárd forintos összegben, ami az egész reneszánsz év finanszírozási kerete, olyan pályázatok is meghirdetésre kerültek, amelyek amúgy is léteztek, és ha ezeket bevonjuk, akkor körülbelül a fele marad az összegnek. Azt is felvetette, hogy ha majd készül egy átfogó elszámolás a reneszánsz év teljesítményéről vagy teljesítéséről, hogy akkor ezek szerepeljenek külön.
Én még egy dolgot felvetek ezzel kapcsolatban, hogy megalapozott-e, vagy mennyire megalapozott az a gyanúm vagy érzésem, ezt most számokkal nem tudom alátámasztani, ezért is kérdés formájában és nem állítás formájában adom elő, hogy ugye a reneszánsz év finanszírozási forrásai formájában a kulturális terület olyan pénzeket kap vissza, amelyeket a költségvetés szigorítása révén éppen a kulturális területről vontak el. Vagyis annak a bizonyos elszámolásnak szerintem tartalmaznia kellene - és én kérem is, hogy ha készül ilyen elszámolás, akkor legyen benne egy ilyen adat vagy adatsor -, hogy mondjuk a kultúra területére 2006-ban vagy 2005-ben jutott összes forrás hogyan csökkent, ha csökkent, mondjuk 2008-ra, mekkora összeggel. Utána ezt a csökkenési összeget, ha van ilyen csökkenési összeg, hasonlítsuk össze azzal a bizonyos 2 milliárd forintos finanszírozással, ami mint új finanszírozási összeg jelenik meg a kultúra finanszírozásában. Ugyanis, ha az, amit én sejtek, igaz, akár egészében akár részében, akkor egyszerűen arról van szó, hogy elvettek valamit a kultúrafinanszírozásból, és azt egy külön feladat teljesítéséért visszaadják vagy visszaadták a kultúrának. Olyan ez, mintha nekem a fizetésem felét elvonnák, és aztán azt mondanák, hogy jó, visszakapod, ha a rendes munkádon kívül, amiért eddig egyébként az egész fizetésedet kaptad, ezen felül még ilyen, meg ilyen, meg ilyen feladatokat elvégzel.
Én a reneszánsz évet önmagában nézve, tehát most ettől az egész finanszírozási problémától eltekintve nagyon pozitív dolognak tartom, és igen, örömmel hallom azokat a sikereket, amelyek az ismertetésből kitűnnek. Ugyanakkor keserülném, ha annak a bizonyos sejtésnek igaza volna, és itt a kulturális intézményeknek, azok dolgozóinak, egyáltalán a kultúra területének egy olyan extra teljesítményéről volna szó, amelyik extra teljesítmény igazából nincsen megfizetve, merthogy olyan pénzzel fizetik meg, amit másért kellett volna már megkapni. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönjük szépen. Reakciókat várunk.
DR. SCHNEIDER MÁRTA kulturális szakállamtitkár (Oktatási és Kulturális Minisztérium): Köszönöm szépen. Halász képviselő úr elment, de ő vetette fel először, hogy év végén egy teljes beszámolót hozzunk a bizottság elé. Én ezt nagyon szívesen megteszem, és akkor ez egy olyan beszámoló lenne, amelyben költségvetési összehasonlítás és táblázatok szerepelnének. A program költségei, illetve azt gondolom, hogy akkor már arról is be tudunk számolni, hogy az a sok pályázat, és az a sok minden, amit előkészítettünk és lebonyolódott, az hogy érte el a célközönséget, hol működött jól és hol voltak azok, amiket nem biztos, hogy jól céloztunk meg vagy terveztünk. Tehát én ezt nagyon szívesen megteszem, vagy megtesszük gondolom. A kérdés a mikor. A reneszánsz év igazán 2009 januárjában zárul, de azt gondolom, hogy nincsen semmi gond, ha ezt ilyen év végi beszámolóként el lehet végezni.
Amit Halász képviselő úr mondott, ez valóban egy új eszközrendszer, amivel a kulturális kormányzat próbálkozik, ez tulajdonképpen egy évad, amit nem külföldön rendezünk meg, hanem itthon, Magyarország keretei között, illetve nyilvánvalóan a határon túl. Ez azt jelenti, hogy olyan nagyságrendű forrás áll rendelkezésre, aminek persze nyilvánvalóan egy része bizonyos programok újragondolása, ami tulajdonképpen áttöri az érdeklődés ingerküszöbét, és nemcsak szakmai eredményei vannak, tehát nemcsak szakmai programokban innovatív és újdonság, hanem azt gondoljuk, hogy a szélesebb közvélemény számára is láthatóvá, érezhetővé, érzékelhetővé válik ez a kulturális akció, mert azt mondhatom, hogy ez az. Úgy gondolom, hogy ez így van, és azt is érzékeltük, hogy a reneszánsz, mint hívó szó, rendkívül jól működik a közvéleményben, nagyon kellemes, jó, szép, innovatív dolgok kapcsolódnak hozzá, tehát jó érzelmek, pozitív ismeretek és pozitív érzelmek kapcsolódnak hozzá. Tehát ilyen szempontból, ha azt a kommunikációt is jól csináljuk, és én azt gondolom, köszönve a munkatársaknak, hogy jól csináljuk, hogy egyre több emberhez jut el a gondolatisága is az évnek.
Ki szeretném emelni azt is, amit itt Halász képviselő úr mondott, hogy természetesen ezt nemcsak mi csináljuk, hanem itt van egy nagy civil társadalom a dolog mögött, szakmai szervezetek, partnerintézmények, hazai partnerintézmények, akikkel dolgozunk, és ez rendkívül fontos.
Gulyás Dénes kérdésére, illetve gondolatára reagálnék. Igen, az egy örök probléma, nem igazán a reneszánsz év problémája, amit említett. Készül egy produkció, ez a Tavaszi Fesztiválnak egy produkciója. Most néztem meg, mert Pfitzner neve, meg kell mondanom, nem ugrott be; Palestrina, a cím igen, de a szerző neve nem volt olyan, ami rögtön beugrott volna. Tehát itt az a probléma, hogy van egy fesztivál, amelynek az egyik feladata az, hogy valamilyen különleges eseményt, művészeti csemegét hozzon a fesztivál ideje alatt, egy ilyet hívjon életre. Többek között ez a Kovalik-produkció fesztiválprodukció volt, ami csak akkor, csak ott, csak nekünk, csak ezen fesztivál közönségének szól. Ami a gondot okozza, az, hogy nyilván az lenne jó, ha ennek lenne továbbélése és el tudnánk adni még több helyre. Ez az örök dilemma a fesztiváloknál, hogy azt a szereplőgárdát, akit megnyert a fesztivál arra az időpontra, soha többé már úgy össze nem lehet állítani, vagy legalábbis nagyon nehéz. Ezzel együtt, minekután én a másik felemmel a Tavaszi Fesztivál támogató testületének a tagja vagyok és mint minisztérium a finanszírozásban is természetesen bőven részt veszünk, ez egy folyamatos kérés az iroda felé, hogy próbálja meg a fesztiválprodukciókat továbbmenedzselni, pontosan azért, hogy jobb költséghatékonyság legyen.
Jelzem, hogy az Őszi Fesztivál - ami alapvetően a fővárosra koncentráló kortárs művészeti fesztivál - most, ebben az évben pontosan a reneszánsz év kapcsán nemcsak Budapesten lesz látható vagy a programjai, hanem öt egyetemi városba kivisszük az Őszi Fesztivált. Azt szeretnénk, ha ez így is maradna, tehát az öt nagy egyetemi város csatlakozna majd nemcsak a reneszánsz év kapcsán az Őszi Fesztiválhoz, hanem majd az elkövetkezendő években is.
Tellér képviselő úrnak az adatsort eljuttatom, és megpróbálok egy összehasonlítással is élni, hogy hogyan áll a kulturális költségvetés.
Halász képviselő úr kijelentésével vagy óhajával, hogy a 4 milliárdos forrás maradjon meg a kulturális területen, én csak mélységesen egyet tudok érteni. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönjük szépen. Gulyás képviselő úr!
GULYÁS DÉNES (Fidesz): Köszönöm szépen. Csak egy rövid kérdés. Ha értettem, amit államtitkár asszony mondott, akkor ebből a 4 milliárdból ez a Pfitzner-produkció nem kapott egy fillért sem, hanem kizárólag a Tavaszi Fesztivál költségvetésében szereplő pénzből lett finanszírozva?
DR. SCHNEIDER MÁRTA kulturális szakállamtitkár (Oktatási és Kulturális Minisztérium): Magának a Tavaszi Fesztiválnak a finanszírozása a reneszánsz költségvetésből történt.
GULYÁS DÉNES (Fidesz): Tehát ha költséghatékonyabb lett volna a Pfitzner, az a reneszánsz évnek is jó lett volna.
DR. SCHNEIDER MÁRTA kulturális szakállamtitkár (Oktatási és Kulturális Minisztérium): Így van pontosan. Legyen így, hogy az elkövetkezendő időkben a fesztiválprodukciókat próbáljuk meg eladni, illetve forgalmazni. Egyébként komolyan mondom, hogy ez minden fesztivál számára probléma, hogy hogyan tudja forgalmazni a produkcióit.
GULYÁS DÉNES (Fidesz): Ne haragudjon, még csak egy apró kérdés. Tudom, hogy ezt nehéz megválaszolni. Különösen egy kiemelt esemény során, mint a reneszánsz év, legalább ezeken az alkalmakon nem lehetne-e megvalósítani a költséghatékonyságnak ezt a bizonyos kétirányú utcáját olyan, előadóművészekhez méltó gázsival, ami nem megalázó? Tudom, hogy ezzel hosszasan lehet vitatkozni és nagyon sokan vitatkoznak is, de kérem, higgye el, hogy az a szám igaz, amit én mondtam, és szeretném azt látni, hogy egy kezdő ügyvéd 2800 forintos órabérért milyen munkát végez el. Szóval itt muszáj, hogy a művész kollegáim szemével lássak és fejével gondolkodjak és értük is szót próbáljak emelni, mert bizony ez nagyon megalázó. Egyébként ugyanazzal a szereposztással, amit ön mond, valószínűleg nem nagyon lehetett volna ezt megcsinálni, viszont, ami lehet, hogy egy ilyen, tényleg nagyszerű rendezvénysorozatnak célja lehetne, azok a fiatal, frissen vagy néhány éve Zeneakadémiát végzett művészek bizony sokkal kevesebb pénzért, mint az előbb említett tényleg három kiválóság, aki eljött - és azért zárójelben megjegyzem, közel ugyanolyan jól -, megcsinálták volna a produkciót, a költséghatékonyságot javítva ezáltal. Tehát én azért látok utat erre, én is foglalkoztam fesztiválszervezéssel, meg utaztattam produkciókat, és tudom, hogy ez tudna így működni. Zárójelben csak ennyit, de egyszer egy megnyugtató választ szeretnék kapni, hogy ezek a gyakorlatilag megalázó gázsik, amiket a magyar fellépő művészek kapnak, lát-e valami lehetőséget arra, hogy előbb-utóbb orvosolva lesznek. Köszönöm.
DR. SCHNEIDER MÁRTA kulturális szakállamtitkár (Oktatási és Kulturális Minisztérium): Amit képviselő úr mond, az egy kicsit általánosabb probléma, mint a fesztivál vagy a reneszánsz év problémája. Nyilvánvalóan az alapprobléma, hogy hogyan tudjuk a művészeket úgy megbecsülni, hogy az viszonylag normális európai színvonal legyen, biztonságos, stabil és előre látható. Én most megelőlegezném azt, hogy ha az előadó-művészeti törvény - amely, ha minden igaz, néhány héten belül asztalra kerülhet -, ha az abban megfogalmazottakat végig tudjuk vinni az államigazgatáson, a törvényhozáson, akkor erre lehetőséget ad, tehát lehetőséget ad egy tisztességes javadalmazásra, átlátható, stabil, biztonságos, a művészek és a művészet területén dolgozók érdekét védő javadalmazásra.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönjük szépen a tájékoztatást. Nem cél, hogy addig üljünk itt, ameddig a bizottságban már csak mutatóban maradunk. A tájékoztatást megkaptuk, zárjuk le a tárgyalást, a napirendet. Találkozunk még más ügyekben, köszönjük szépen.
A legközelebbi bizottsági ülés valószínűleg jövő szerdán lesz. Köszönjük.
(Az ülés befejezésének időpontja: 12 óra 18 perc)
|
|
Dr. Pető Iván |
Jegyzőkönyvvezető: Biczó Andrea és Ferenc Zsuzsa