KSB-9/2008.
(KSB-50/2006-2010.)
Jegyzőkönyv*
az Országgyűlés Kulturális és sajtóbizottságának
2008. május 20-án, kedden, 10 órakor
a Képviselői Irodaház V/512. számú termében
megtartott üléséről
Tartalomjegyzék
Helyettesítési megbízást adott *
Az elnök tájékoztató bejelentése *
Az Országos Rádió és Televízió Testület elnökének és tagjainak megválasztásáról szóló 30/2008. OGY-határozat kiegészítéséről (Gyuricza Péter) szóló határozati javaslat (H/5767. szám) *
Gyuricza Péter szóbeli kiegészítése *
A Magyar Távirati Iroda Zrt. éves jelentés 2007. szóló beszámoló (J/5356. szám) A Magyar Távirati Iroda Zrt. éves jelentés 2007. szóló beszámoló elfogadásáról szóló határozati javaslat (H/.... szám) A Magyar Távirati Iroda Zrt. 2007. évi gazdálkodásának ellenőrzéséről szóló jelentés (J/5544. szám) *
Vince Mátyás elnök (MTI) szóbeli kiegészítése *
Podonyi László (Állami Számvevőszék) kiegészítése *
Dr. Halasi Tibor, az MTI felügyelőbizottsága elnökének kiegészítése *
Dr. Bayer József, a TTT elnökének kiegészítése *
Vince Mátyás elnök (MTI) válasza *
Podonyi László osztályvezető (ÁSZ) válasza *
A gazdasági reklámtevékenység alapvető feltételeiről és egyes korlátairól szóló törvényjavaslat (T/5451. szám) (A bizottság feladatkörébe tartozó módosító javaslatok megvitatása) *
A mozgóképről szóló 2004. évi II. törvény módosításáról szóló T/5770. számú törvényjavaslat *
Nagyné Varga Melinda (Oktatási és Kulturális Minisztérium) szóbeli kiegészítése *
Sámuel Balázs (Oktatási és Kulturális Minisztérium) szóbeli kiegészítése *
Kérdések, hozzászólások, reagálások *
Határozathozatal az általános vitára alkalmasságról *
Elnököl: Dr. Pető Iván (SZDSZ), a bizottság elnöke
Dr. Jánosi György (MSZP), a bizottság alelnöke
Halász János (Fidesz)
Alexa György (MSZP)
Alföldi Albert (MSZP)
Bókay Endre (MSZP)
Halmai Gáborné (MSZP)
Dr. Schiffer János (MSZP)
Dr. Vitányi Iván (MSZP)
Gulyás Dénes (Fidesz)
Dr. Gyimesi Endre (Fidesz)
Kiss Attila (Fidesz)
Tellér Gyula (Fidesz)
Dr. Lukács Tamás (KDNP)
Helyettesítési megbízást adott
Bókay Endre (MSZP) Alföldi Albertnek (MSZP) - megérkezéséig
Alföldi Albert (MSZP) Bókay Endrének - távozása után
Fedor Vilmos (MSZP) Halmai Gábornénak (MSZP)
Lukács Zoltán (MSZP) Alexa Györgynek (MSZP)
Dr. Vitányi Iván (MSZP) dr. Schiffer Jánosnak - megérkezéséig
Dr. Cser-Palkovics András (Fidesz) Tellér Gyulának (Fidesz)
Kubatov Gábor (Fidesz) Gulyás Dénesnek (Fidesz)
Vincze László (Fidesz) Kiss Attilának (Fidesz)
Dr. Lukács Tamás (KDNP) dr. Gyimesi Endrének (Fidesz) - távozása után
Halász János (Fidesz) dr. Gyimesi Endrének (Fidesz) - megérkezéséig
Gyuricza Péter tagjelölt (Országos Rádió és Televízió Testület)
Vince Mátyás elnök (MTI)
Dr. Bayer József elnök (Tulajdonosi Tanácsadó Testület)
Dr. Halasi Tibor elnök (MTI Felügyelőbizottság)
Podonyi László osztályvezető (Állami Számvevőszék)
Gérnyi Gábor megbízott főosztályvezető (Nemzeti Fejlesztési és Gazdasági Minisztérium)
Nagyné Varga Melinda főosztályvezető (Oktatási és Kulturális Minisztérium)
Sámuel Balázs főosztályvezető (Oktatási és Kulturális Minisztérium)
(Az ülés kezdetének időpontja: 10 óra 09 perc)
DR. PETŐ IVÁN (SZDSZ), a bizottság elnöke, a továbbiakban ELNÖK: Tisztelt Megjelentek! Tisztelt Bizottság! Kérjük szépen, hogy az ORTT képviselői és mások között folytatandó tárgyalásokat a bizottsági ülésen kívül bonyolítsák le! (Zaj.) Köszönöm szépen.
Üdvözlöm a bizottság tagjait, a különböző napirendi pontokhoz érkezetteket, meghívottként, érdeklődőként, hivatalból jelen lévőként jelenlévőket.
Még napirend előtt kérném szépen a bizottság tagjait, különösen, ha ilyen sok meghívott van, akkor lehetőleg a kávézást úgy időzítsék, hogy a kávézás a bizottsági ülés kezdetére fejeződjön be, és ne akkor kezdődjön. Köszönöm szépen, ha ezt elfogadják.
A képviselőtársak megkapták a javasolt napirendet. Kérdezem a képviselőket, hogy észrevétel, javaslat van-e a napirendhez. (Nincs jelentkező.) Ezek szerint nincs.
Jelezni szeretném, hogy az egyebekből néhány dolgot a tételes napirend előtt szeretnék elővezetni technikai okok miatt. Miután a napirendhez észrevétel nem érkezett, kérdezem a bizottság tagjait, hogy ki az, aki elfogadja a javasolt napirendet - ez a határozatképesség felmérése is. (Szavazás.) A bizottság, amennyire ez követhető, Kiss képviselő úr mozgását nehéz megítélni, egyhangúan elfogadta a javasolt napirendet, és a bizottság határozatképes.
Az elnök tájékoztató bejelentése
Amit előzetesen szeretnék az egyebekből elmondani, az az, hogy a bizottság tagjai tudják, hogy ma délután 2-re látogatást terveztünk, előzetesen is bejelentve a Balassi Intézetbe. Úgy értesültünk, hogy a második legnagyobb parlamenti frakciónak frakcióülése lesz, ezért nem tudnak jönni. Azt viszont nem vállalom bizottsági elnökként, hogy - hogy is mondjam - féloldalasan jelenjen meg a bizottság a Balassi Intézetben. Ezért gondoltam, hogy ha ezt előre tisztázzuk, akkor lemondjuk a látogatást, majd valamilyen más időpontra tesszük, mert az a szerencsés, ha mindenki képviselve van a bizottságból a látogatásnál.
Kérem ennek tudomásulvételét. Csak azt kérem, hogy ilyenkor, ha valami ilyen halaszthatatlan közfeladat jön közbe, akkor előzetesen jelezzék, mert ez a bizottság munkáját érinti, de ez csak egy kérés volt, kötelezettség nincs.
Köszönöm szépen, ez tájékoztatás is a bizottság tagjainak, hogy ma délután elmarad a Balassi Intézetbe teendő látogatás.
Áttérünk most már a tételes napirendi pontok tárgyalására. Mint azt a bizottság tagjai tudják, a meghívottakból látható is, az ORTT testületének kiegészítésére érkezett javaslatról tárgyalunk. Külön is köszöntöm Gyuricza Péter jelölt urat. Kérem szépen, foglaljon helyet ott, ahol a napirendi ponthoz meghívottak helyet szoktak foglalni! (Gyuricza Péter helyet foglal az asztalnál.)
Üdvözlöm az ORTT részéről megjelenteket. Csak a jegyzőkönyv kedvéért mondom el, a bizottság tagjai tudják: ilyen kiegészítése az ORTT-nek emlékezetem szerint, amióta ez a rendszer működik, tehát a médiatörvény óta, nem volt, csak a mandátumok lejárta alkalmából volt, ha jól emlékszem, csere. Ezt azért érdemes elmondani, mert ebben az ügyben, mint nem olyan régen, az ORTT tagjainak megválasztásakor ezt volt módom elmondani, elég sajátos helyzetben van a bizottság. Az ORTT elnökjelöltjéről és tagjairól a bizottság nem szavaz, csak meghallgatja őket. Eddig az volt a gyakorlat, hogy az elnökjelölttől kérdeztek, és mindenféle diskurzus alakult ki az elnökjelöltek kapcsán, a pártok által jelölt ORTT-tagokhoz nem intéztek kérdést a bizottság tagjai. Mindezt elmondtam nem olyan régen, az új ORTT-tagok választásakor. Ez nem tilos, csak van egy parlamenti hagyomány, miszerint a frakciók jelölési jogosultságába tartozó jelölési ügyeket kölcsönösen tudomásul veszik a frakciók. Ezt csak a kívülállók, és a viszonylag nagy számú, üggyel folyamatosan nem foglalkozó jelenlévők kedvéért mondtam el. A bizottsági tagok tudják, a jelölt is tudja, hogy kérdezni lehet bármit, ami a parlamenti keretekbe beleillik, a meghallgatás kapcsán, szavazás azonban itt, ebben az ügyben a bizottságban nincs, a plénumon kell majd szavazni a jelölt elfogadásáról.
Még egyszer üdvözlöm Gyuricza Péter urat. Az életrajzát ott találják a képviselőtársak az asztalukon. Arra kérem a jelölt urat, hogy röviden mondjon néhány szót, amit fontosnak érez. Köszönöm szépen.
Gyuricza Péter szóbeli kiegészítése
GYURICZA PÉTER tagjelölt (Országos Rádió és Televízió Testület): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Kulturális Bizottság! Köszönöm a lehetőséget.
Ha a szakmai ars poeticámat egy szóval kellene összegezni, és itt a teremben néhányan vannak, akik a mikrofon másik oldaláról ezt talán igazolhatják, akkor azt mondanám, hogy a közszolgálat. A rádiózást, a médiával való napi gyakorlatot a Magyar Rádió szolnoki stúdiójában kezdtem vidéki riporterként, és ebből a "vidéki" nem pejoratív jelző volt az életemben. Ez volt az az időszak, amikor például a Magyarország holnap című riportműsor indult. Pontosan tudom, riporterként átéltem, hogy az élet, a közélet nemcsak a Bródy Sándor utca, a Szabadság tér és a Parlament háromszögében létezik, hanem azon túl is ott a tág világ. (Az ülésterembe érkezik dr. Vitányi Iván.) Tehát ilyen értelemben ott indult ez a fajta tevékenység, aminek alapján, az ott végzett munka alapján meghívtak a Magyar Rádióba dolgozni, a Krónika rovathoz kerültem. Ennek egy ideig főszerkesztő-helyettese is voltam, a Ráadás című napi aktuális közéleti, politikai háttérműsornak pedig főszerkesztője. Ezek mind országos műsorok voltak, valódi közszolgálatot jelentettek.
A Reggeli krónikát szerkesztve, annak műsorvezetőjeként kiemelt fontosságúnak tartottam, hogy a műsorban vendégek legyenek, tehát nemcsak a hallgatókat próbáltam megtisztelni azzal, hogy élőbeszéd hangzik el a rádióban, hanem a közéleti szereplők számára is megadni ezt a lehetőséget - és talán nem haragszanak, ha azt mondom, hogy ez alatt nemcsak politikusokat értek, hanem a műsorba a kultúra közreműködőit, szereplőit is rendszeresen meghívtam. Sőt, azon szerkesztők közé tartoztam, akinek a reggeli műsorsávba a vidéken dolgozó riporterek, kollégák rendszeresen küldtek anyagokat, és közreadtam vidékről szóló tudósításokat.
1997-ben a médiatörvény elfogadása nyomán lehetőség volt az országos földi sugárzású kereskedelmi csatornák indulására. Az MTM-SBS TV2 egyik alapítója vagyok, a Jó estét, Magyarország! cím és műsor fűződik a nevemhez az indulás éveiben. Erről a műsorról azt szeretném elmondani, hogy például 1998-ban 22 órakor magasabb volt a nézettsége, mint a 18 óra 30 perckor adásba kerülő Tények című műsornak. A kereskedelmi televíziók műsorszerkezetében ez nyugodtan nevezhető sikernek. Ezt a műsort például a Civil Parlament 2000-ben elismerésre méltatta. Ez, hogy egy országos kereskedelmi műsornak egy ilyen közszolgálati műsoreleme elismerést nyerhetett, ez számomra személyes siker is volt.
A TV2-ben a Jó estét, Magyarország! volt az első olyan műsor, amely azt a fajta interaktivitást próbálta bevezetni, amit ma már rendszeresen látunk a legkülönbözőbb televíziós csatornákon, tehát hogy a nézők sms-üzenetekben hozzászólhattak a műsorhoz, alakíthatták egy kicsit a szerkezetét.
1998-tól a Magyarország holnap című műsor főszerkesztője lettem, majd ennek szerkesztője és műsorvezetője is. Ez a műsor talán az édes gyermekem, vagy ez a szívem csücske. És hogy miként gondolkodom a közszolgálatról, engedjék meg, hogy néhány párosítást elmondjak, akik elfogadták meghívásomat ebbe a műsorba: Stumpf István és Kéri László, Kövér László és Kovács László pártelnökként, ez volt az egyetlen nyilvános párbeszédük, Járai Zsigmond és Surányi György, Boross Péter és Horn Gyula, Pálinkás József Glatz Ferenccel beszélgetett, Szili Katalin Dávid Ibolyával, Lengyel László Várszegi Asztrikkal, Rainer M. János Schmidt Máriával, Gerő András Hermann Róberttel, Márta István Törőcsik Marival. Ahogy itt a teremben szétnézek, a képviselő urak közül is volt ebben a műsorban vendégem. Ugyan vasárnap későn került a kereskedelmi lehetőségek és törvények alapján műsorba ez az adás, ennek ellenére azt kell mondjam, hogy a mai napig vannak, akik megszólítanak és emlékeznek erre a műsorra; halkan teszem hozzá: hiányolják ezt a médiafelületet.
Ebből a műsorból született kettő könyv, tehát a beszélgetéseket abban az értelemben értékesnek és aktuálisnak tartottuk és tartom mai napig is, hogy ezeket írásbeli formában is megörökítettük. Talán nem tekintik szerénytelenségnek, ha megmutatom (Felmutatja a könyveket.), ezekről a kötetekről van szó, amit 2002-ben egy másik könyv követett, ami szintén azt bizonyítja, hogy hogyan gondolkodom például a politikához való, vagy a politikai pártokhoz fűződő viszonyomról. 2002-ben Van választás címmel a választásokat megelőzően 21 politikussal beszélgettem, az akkori parlament valamennyi frakciójának képviselői, vezetői vállalkoztak erre a beszélgetésre. Hogy néhány nevet említsek: Csapody Miklós, Dávid Ibolya, Deutsch Tamás, Fodor Gábor, Herényi Károly, Isépy Tamás, Kovács László, Kuncze Gábor, Kupa Mihály, Lendvai Ildikó, Lentner Csaba, Pallagh László, Pokorni Zoltán és Szájer József.
Eljött az az idő 2003 végén, amikor a TV2-ből különböző okok miatt el kellett jönnöm. A különböző okok legfontosabbika talán az, hogy az a műsorszerkesztői elv, amit képviseltem, kezdett háttérbe szorulni. Ez volt az az időszak, amikor a kereskedelmi csatorna szakított azzal a ma már úgy mondják, tévhittel, hogy a közszolgálati csatorna volt a legnagyobb vetélytársa, és átállt arra a vágányra, amikor a kereskedelmi csatornák versenyét akarta megnyerni. Ha műsorhoz kell kötnöm, akkor ez a Big brother indulása volt. Ezt követően azok a fajta műsorok, az a háttérműsor a TV2 akkori vezetése számára háttérbe szorult, vagy legalábbis már nem volt annyira fontos.
Az ember persze nem szereti sajnáltatni magát, de azért annyit elmondok, hogy próbálkoztam utána a közszolgálatban elhelyezkedni. Annyi elégtételem van a dologgal kapcsolatban, hogy például az Este című műsor bevallottan a Jó estét, Magyarország! mintáját és modelljét követve jött létre a közszolgálati csatornán, éppen néhány olyan kollégával, akikkel a Jó estét, Magyarország!-ot készítettük rendszeresen a TV2-n.
Mindez egybeesett egy megkereséssel, ami a Miniszterelnöki Hivatalból érkezett. Elsősorban szakmai feladattal bíztak meg, és arra mondtam igent, mert a dolog újságírói része izgatott. A médiafigyelő és dokumentációs főosztályt irányítom, mi készítjük a lapszemléket, a hír- és háttérműsorok összefoglalóit, tehát ilyen értelemben azt mondom, hogy a munkámnak ma is legnagyobb része az újságíráshoz köt.
Mindezeken túl örülök, hogy néhány éve főiskolákon lehetőségem van tanítani médiaismereteket, államigazgatási ismereteket, tehát a fiatalabb nemzedékkel való foglalkozás ebben az értelemben napi elfoglaltság és nagy örömet jelent számomra.
Ha már könyvekről esett szó, akkor hadd tegyek említést arról, hogy az elmúlt másfél évben néhány kollégámmal lehetőségem nyílt arra, hogy a Kossuth-, Állami és Széchenyi-díjasok 1948-tól 2008-ig című kétkötetes almanachot elkészítsük. Ez már a nyomdában van, azért nem tudom még felmutatni, de hadd ragadjam meg az alkalmat, és a kulturális bizottság tisztelt tagjait június 11-én, a déli órákban a Parlament Delegációs termébe hadd invitáljam, akkor lesz ennek a könyvnek a bemutatója. Ha a Miniszterelnöki Hivatalon belül kell és lehet közszolgálatot keresni, akkor azt gondolom, hogy ez a könyv, vagy ez a kötet mindenképpen az lesz.
Természetesen, ha most azt kérdezik tőlem, hogy miért az ORTT, és mit keresek én az ORTT-ben, vagy mit szeretnék ott csinálni, akkor először is azt kell deklarálnom, hogy pontosan tudom, hogy az ORTT tagjainak többsége jogászokból áll. Ugyanakkor ezek a jogászok az elmúlt - most már mondhatom - évtized alatt megtanultak egy szakmát, az újságírói szakmát. Én úgy gondolom, hogy a másik oldalról indulva, a média oldaláról közelítve lesz lehetőségem arra, hogy azokat a szakmai tapasztalatokat, amelyeket eddig szereztem, ott tudjam kamatoztatni, hasznosítani, és esetleg egy olyan szempontot tudjak becsempészni a testület munkájába, amelyik indirekt módon azt fejezi ki, hogy olyan ember vagyok, aki látott már belülről stúdiót.
Tudom, hogy Magyarországon a médiakérdésben paradigmaváltás előtt állunk. Két ilyen kérdés van, az egyik a médiaszabályozás dolga, a másik pedig a digitális átállás. Én ezzel kapcsolatban most egy konkrét példát szeretnék elmondani, és ha ebben egy pici eredményt el tudok érni, akkor talán már nem éltem hiába. Azt gondolom, hogy az ORTT megítélésén lehetne javítani. Például az ORTT tudna abban segíteni, hogy a digitális átállással kapcsolatos szakkifejezéseket, tudnivalókat az emberek ismerjék. Ha ma egy közvélemény-kutatást végeznénk Magyarországon, azt hiszem, nagyon siralmas eredmény jönne. Egy hetilapból szeretném a következő mondatot idézni: a CESEN, ennek kapcsán az X-stream be is mutatta a vevőkészülékét, amely a felhasználók igénye szerint "on the mond" tölt le filmeket műholdról. Szerintem, ha ezzel kapcsolatban megkérdeznénk az embereket, hogy ez mit jelent, akkor azt hiszem, a többség azt mondaná, hogy fogalmam sincs, arról sem, hogy milyen nyelven van megfogalmazva ez a mondat, és hogy akkor most nekem mit is kell csinálnom. Azt szeretném az ORTT-ben képviselni vagy elérni, hogy például ebben a kérdésben ezeket a kifejezéseket, ha lehet, fordítsuk le magyarra.
Köszönöm, hogy meghallgattak, és természetesen, ha kérdéseik vannak, örömmel állok elébük.
ELNÖK: Köszönjük szépen. A bizottság tagjaié a szó. (Jelentkezésre:) Tellér képviselő úr!
TELLÉR GYULA (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Jelölt Úr! Nagy érdeklődéssel olvastam el a rövid életrajzi vázlatát, és nagy érdeklődéssel hallgattam a beszámolóját. Egy pontja különösen megragadott engem: az, hogy mikor és miért hagyta ott, vagy került ki az MTM-SBS Televízió főszerkesztői székéből.
A saját véleményemet mondom: ugye a kereskedelmi televíziók a nézettségért folytatott versenyükben egy sajátos utcába mentek be, amelyikből egyelőre, úgy látom, hogy nincsen kiút. Ez a sajátos utca az, hogy a nézettség növelésére ingererő-növeléssel törekszenek, az inger pedig a szexualitás, a brutalitás, a rombolás, a misztikum, a szadizmus és így tovább, és így tovább megjelenése és elharapózása a képernyőn.
Az a helyzet, hogy az Országos Rádió és Televízió Testület szerintem abban a helyzetben volt, vagy lett volna, hogy ennek a folyamatnak az útjába álljon, méghozzá a következő alapon: amikor az RTL Klub és az MTM-SBS Televíziók megkapták a frekvenciákat, akkor kötöttek egy úgynevezett műsorszolgáltatási szerződést. A műsorszolgáltatási szerződéssel kapcsolatban pedig igen határozott és világos tartalmi jellegű vállalásokat tettek arra nézve, hogy milyen jellegű csatornát fognak indítani és működtetni. Ezek a tartalmi vállalások világosan benne foglaltatnak a műsorszolgáltatási szerződések mellékleteiben, ha jól emlékszem, elsősorban a 3.1 számú mellékletben. Az Országos Rádió és Televízió Testületnek pedig, a törvényes kötelezettség szerint, ellenőrizni köteles a műsorszolgáltatási szerződésben foglalt ígéreteknek, vállalásoknak a teljesülését és szankcionálni, amennyiben nem teljesül.
Az Országos Rádió és Televízió Testület ezeknek a 3.1-es mellékleteknek, illetve az abban foglalt ígéreteknek az ellenőrzését vagy nem végezte el, vagy ez a beszámolóiból nem derült ki, és semmiképpen sem állta útját az ezektől a vállalt tartalmi kötelezettségektől való eltérésnek. Szerintem ilyen értelemben az Országos Rádió és Televízió Testület maga is hozzájárult annak a kevéssé áldásos helyzetnek a kialakulásához, amelyiknek a kezdőpontján a jelölt úr kiszállt ebből a játékból vagy ebből a működésből.
Az is kétségtelen, hogy úgy látom, hogy az Országos Rádió és Televízió Testületben mintha új szelek kezdenének fújni. Két olyan ORTT-határozatról is tudok, amelyik láthatólag éppen ennek az ingertelevízióvá válási folyamatnak a megállítására igyekszik, vagy megállítására törekszik.
A kérdésem eredetileg úgy hangzott volna, hogy hogyan ítéli meg a régi munkahelyének a működését ebből a szempontból, és a műsorszolgáltatási szerződésben vállalt kötelezettségek teljesítése vagy teljesülése szempontjából. Fel is teszem ezt a kérdést, de kiegészítem egy másikkal is. Hogyan fog állást foglalni azokban az esetekben, amikor mondjuk az ORTT, a jelenleg hatályos törvény szerinti ORTT hátralévő működési idejére még ezt a bizonyos szerződésben foglalt vállalások ellenőrzését végrehajtják, és ott ki fog derülni, hogy ezek a vállalások nem teljesülnek, és akkor szankcionálni kell? Vajon hogyan fog állást foglalni a régi munkahelyével kapcsolatban, van-e erre vonatkozólag valamilyen elhatározása, vagy valamilyen elképzelése? Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönjük. Gulyás képviselő úr!
GULYÁS DÉNES (Fidesz): Köszönöm szépen. Én annyit szeretnék kérdezni öntől, hogy az első diploma megszerzése 1981, majd látom, hogy van még egy diploma, amit '89-ben az ELTE-n szerzett meg, és az első szakmai gyakorlata is '89-től van. Én úgy érzem, bár nem tudom, hogy az ELTE szociológiai szaka hány éves... (Gyuricza Péter: Három.) Hároméves képzés. A szakmai gyakorlatában itt van valami, vagy nem volt, akkor semmiféle munkát nem végzett? Ez volna az egyik kérdésem - már úgy értem, szakirányú munkát, illetve az is érdekelne, hogy milyen munkát végzett, ha végzett.
A másik az, hogy milyen társadalmi szervezeteknek vagy pártnak volt a tagja vagy nem tagja, csak bedolgozója, mondjuk így, idézőjelbe téve. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Más jelentkezőt nem látok. Megkérem jelölt urat, hogy válaszoljon.
GYURICZA PÉTER tagjelölt (Országos Rádió és Televízió Testület): Köszönöm szépen a kérdéseket. Hátulról haladjunk, Gulyás képviselő úr kérdésére válaszolva: 1981-ben népművelőként végeztem, Békéscsabán népművelőként kezdtem dolgozni, utána a KISZ Szolnok megyei bizottságán kultúrfelelős voltam, és különböző kulturális rendezvényeket szerveztem, tehát ezzel kapcsolatos tevékenységet folytattam, majd az utolsó két évben az MSZMP Szolnok megyei bizottságán dolgoztam. Utána kerültem kapcsolatba a rádiózással, illetve kicsit párhuzamosan, mert külsősként publicisztikákat, könyvismertetéseket készítettem a szolnoki rádió részére, és azok akkor már adásba kerültek, és akkor kaptam lehetőséget, hogy ott állandó munkát végezzek.
Társadalmi szervezetnek és pártnak 1989 óta semmilyennek nem vagyok tagja.
Tellér képviselő úr kérdésére válaszolva pedig azt tudom mondani, hogy ha azt kérdezte volna, hogy kedvenc műsoraim közé tartozik-e az Igazság ára, akkor azt tudom mondani, hogy nem. (Derültség.) Azt is tudom mondani, hogy a TV2-vel való "szakítás" ilyen értelemben nekem fájdalmat okoz, de ez egy személyes érzés, ami a TV2 megítélését, vagy a TV2-höz való szakmai viszonyomat nem érinti, ma is dolgoznak ott általam nagyon sokra tartott és sokra becsült kollégáim.
Az viszont, hogy egy közszolgálati szerződésben mi szerepel, és ebből mennyi teljesül: úgy gondolom, hogy a szerződést be kell tartani, és ha ezzel kapcsolatban döntési helyzetbe kerülök én vagy az ORTT, akkor szerintem akkor járunk el helyesen, ha a törvény követelményének megfelelően fogunk cselekedni.
ELNÖK: Köszönjük szépen. Miután a bizottságnak nem kell semmiféle döntést hoznia, a jelenlegi diskurzus tárgya az, hogy a nyilvánosság képet kapjon a jelöltről, a napirendi pontot lezárom, köszönöm szépen jelölt úrnak a megjelenést, a feltett kérdésekre adott választ, és plenáris ülésen szavazás lesz jövő hét hétfőn az ORTT kiegészítéséről. (A napirendi pont tárgyalásához érkezett vendégek elhagyják az üléstermet.)
Áttérünk a következő napirendi pontra, a rövidség kedvéért mondom, az MTI ügyére. Az MTI-nek nincs ügye, ha ez félreérthető lenne, hanem az MTI éves beszámolója, az ehhez kapcsolódó számvevőszéki jelentés, illetve d) pontként az MTI Tulajdonosi Tanácsadó Testületétől érkezett javaslat megtárgyalása.
Megkérném az MTI-t képviselőket, hogy foglaljanak helyet, illetve az Állami Számvevőszék képviselőjét. (Helyet foglalnak az asztalnál.) Egyúttal, ha nem haragszanak, felsorolás nélkül üdvözlöm az MTI vezetőit, beleértve a Tulajdonosi Tanácsadó Testület képviselőit is és a Számvevőszék képviselőjét, és most már mondhatom azt, hogy a hagyományoknak megfelelően megkérem Vince elnök urat, hogy mondja el szóbeli kiegészítését.
Még mielőtt megszólalna, csak a jegyzőkönyv kedvéért és más jelenlévők kedvéért szeretném egyértelművé tenni, hogy a d) pont, aki előtt ott a meghívó, a d) pontot nem számítva a másik három alpontot összevontan tárgyaljuk, tehát a számvevőszéki jelentést, az MTI beszámolóját, illetve az egészről a parlament számára javasolt határozati javaslatot.
Vince elnök úré a szó.
Vince Mátyás elnök (MTI) szóbeli kiegészítése
VINCE MÁTYÁS elnök (Magyar Távirati Iroda Zrt.): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Kulturális és sajtóbizottság! Tisztelt Képviselő Urak! Tisztelt Meghívottak! Azzal kezdeném 2007-ről szóló beszámolómat, hogy álltuk a szavunkat annak érdekében, hogy az Országgyűlés még a tavaszi ülésszakán napirendjére tűzhesse az előző évi beszámolójának megvitatását. Azt vállaltuk, hogy egy hónappal előbb, mint a május 31-i határidő, benyújtjuk a beszámolóinkat, el is készültünk időre. Az Állami Számvevőszék is elkészült április 30-ig, így nincs akadálya annak, hogy először az MTI, mint rt. történetében már most, tehát a rá következő tavasszal döntsön a parlament plenáris ülése az előző évi mérlegbeszámolóról, illetve az előző évi jelentés elfogadásáról.
2007-ről általánosságban azt mondhatom, hogy egy nyugodtabb évet zártunk. A korábbiakhoz képest tavaly semmilyen rendkívüli esemény nem állított bennünket váratlan feladat elé, és az, hogy ez az év mentes volt rendkívüli eseményektől, számomra jó lehetőséget teremtett arra, hogy felkészüljek az elnöki pályázatra, és talán mondanom sem kell, hogy nagy örömömre szolgált, hogy a Tulajdonosi Tanácsadó Testület egyhangú javaslata alapján 2007-ben végül újabb öt évre megbízást kaptam az MTI vezetésére.
Az első ötéves elnöki periódus lezárása lehetőséget adna egy részletes ötéves mérleg megvonására, de ezt nem teszem; azért néhány összefoglaló megjegyzést persze megkockáztatok a 2002-2007-es MTI-s periódus máig ható eredményeiről, legalábbis arról, hogy ezt én az én helyemről hogyan látom.
Úgy gondolom, hogy a Magyar Távirati Iroda jelenleg stabilan áll a lábán, az MTI viszonyai konszolidáltak. Az elmúlt években helyreállítottuk a gazdálkodás egyensúlyát, tavaly immár a harmadik egymást követő évben szerény mérleg szerinti nyereséget produkáltunk. Kézzel foghatónak tartom a termékfejlesztés eredményeit, és sikerült eredményeket elérni a hírkiadás színvonalát, kiegyensúlyozottságát tekintve. Korrektül működnek a hírkiadásban az írásban is rögzített szabályokon nyugvó hibajavító mechanizmusok, van egy megújított OS-OTS-rendszerünk, amely rendezett és átlátható.
Azt gondolom, hogy az MTI-t, mint intézményt egy szakmailag felkészült, jó csapatszellemű felső vezetés irányítja, a cég belső viszonyairól is azt gondolom, hogy alapvetően kiegyensúlyozottak.
A vevőközpontúság az előző öt év egyik stratégiai fordulata, ezt végrehajtottuk, jól fejlődnek vevőkapcsolataink és erősödött az MTI-nek, mint egy megbízható cégnek, megbízható hír- és információszolgáltató cégnek a megbízhatósághoz kötődő imázsa.
Sikerült a menedzsment és a felügyelőtestületek viszonyát is normalizálni, ez egy korrekt, a közös célokat és a jövőt előtérbe helyező, együttműködő szellemű együttműködés a menedzsment és a felügyelőtestületek között.
Ezeket gondolom én tehát az előző öt év említésre méltó, fontosabb eredményeinek.
Ha visszatérek 2007-re, az önökhöz benyújtott éves jelentés főleg gazdasági mutatókra, számokra koncentrál, ezért itt és most szóban inkább néhány szakmai előrelépésünkről szólnék. Nyilván csak néhány dolgot tudok kiemelni, megpróbálok takarékoskodni az idővel.
Az egyik, amit említeni szeretnék, az az, hogy tavaly megújítottuk a hírkiadás alapelveit tartalmazó belső szabályzatunkat, amely a szakmai és közszolgálati tájékoztatási szabályzat nevet viseli, és felülvizsgáltuk a szerkesztőségi kézikönyvet is, ennek hatályba lépését azonban elhalasztottuk az idei év első felére, éppen azért, mert a pályázatomban szerkesztőségi területen sok változást irányoztam elő, és ezeket az elképzelt változásokat az idén folyamatosan léptetjük életbe. Például jelzem, hogy idén májusi kezdettel az első szakaszaként a változásoknak az MTI agyközpontja, a news room egy új munkarendben dolgozik, és majd az ő munkájuk segítésére is fontos, hogy az új szerkesztőségi kézikönyv is hamarosan életbe legyen léptetve, ez meg fog történni.
Kiemelném az MTI kincsei közül az adatbázisainkat és az archívumainkat. Én kulcskérdésnek tekintem ezek fejlesztését és a hozzájuk való hozzáférés szélesítését, részben a nagyközönség számára is. Erről a pályázatomban is szóltam, és az MTI most formálódó, a 2008-2012-es évekre szóló középtávú stratégiája fog majd részletesebb iránymutatást adni.
Ez az archívumi terület 2007-ben egy eléggé eseménydús évet zárt: épületfelújítás, költözés, a legfontosabb szakmailag az automatikus kódolási rendszer, az AKR folyamatos üzembe állítása volt. Ezt úgy tudnám elmagyarázni, hogy ez egy alapvetően saját fejlesztésű, nagy tudású szoftver, amely a kiadott híreinkre automatikusan tematikus és területi kódokat rak, és ily módon bármely MTI-hír a kulcsszavak alapján gyorsan visszakereshető az adatbázisból, de ez az AKR nagy előnyt jelent abból a szempontból is, hogy a kereskedelemben is segít az MTI-nek, hiszen a kulcsszavak alapján szinte tetszőleges témában tudunk válogatott MTI-híreket szállítani a vevőinknek.
Ugyancsak az adatbázisokhoz kapcsolódik egy hároméves európai uniós projekt, amit tavaly zártunk. Ennek keretében mintegy húszezer archív fotót digitalizáltunk és láttunk el képszöveggel. Ez egy nemzetközi projekt volt, olaszok, portugálok vettek rajtunk kívül részt benne, öt ország összesen, és mind az öt országban kiállítást is szerveztünk. Tavaly az MTI a nyilvánosság előtt egy másik fotókiállításon szerepelt elég sokat és elég jól, az MTI-fotó ötvenéves terméséből állítottunk össze még 2006-ban egy vándorkiállítást, ez tavaly fél tucat vidéki nagyvárosban vendégeskedett, és végül Erdélyben, Sepsiszentgyörgyön és Kolozsvárott is járt, ott fejeződött be, és nagy közönségsikert aratott.
Ha már a nagyközönséghez való viszonyunkat említem, akkor csak jelzem, hogy tavaly megjelent és kapható országszerte a Korképek című történelmi fényképalbum-sorozatunk negyedik kötete, ez a '48 és 1955 közötti időszakot mutatta be, és talán ez volt az, amelyik az eddigi legszélesebb sajtóvisszhangot keltette a Korképek kötetek közül.
Muszáj vagyok rögzíteni, de örömmel mondom, hogy 2007-ben nemcsak hogy nem marasztalt el bennünket az ORTT panaszbizottsága, hanem egyáltalán beadvány sem érkezett hozzá a Magyar Távirati Iroda ellen, szakmai munkája ellen, és a tavalyi évben bíróság sem kötelezett bennünket egyetlen sajtói helyreigazításra sem.
Jók a parlamenti pártokkal, a frakciókkal a kapcsolataink, rendszeressé váltak a pártok vezetőivel való háttérbeszélgetéseink a Nap-hegyen.
Említettem már a felügyelőtestületeinkkel való korrekt viszonyt. Ezt nemcsak az öt évre visszamenőleg tudom visszajelezni, hanem 2007-re vonatkozóan is, és a Tulajdonosi Tanácsadó Testülettel való együttműködés egyik kiemelkedő eredményének azt tartom, hogy külső szakértőket is bevonva elkészült egy, az MTI-vel majdan megköthető közszolgáltatási szerződés első tervezete. Ugye ez egy tervezet, egy megállapodástervezet, amely, ha van megfelelő politikai akarat, és persze megfelelő jogi háttér, akkor egy jó alap lehet arra, hogy a magyar állammal egy olyan megállapodást kössön a Magyar Távirati Iroda, amely túlmutat a hírügynökségi törvényen, adott esetben részletesebben szabályozhatja az MTI közszolgálati tevékenységét, és minden szempontból EU-kompatíbilissé vagy EU-konformmá teheti a nemzeti hírügynökség költségvetési finanszírozását.
Ugyancsak nagy eredménynek tartom, és a menedzsment nevében itt meg is köszönöm a TTT-nek, a Tulajdonosi Tanácsadó Testületnek, hogy azt a munkát, amit a hírügynökségi törvény korszerűsítése érdekében tavaly megkezdett, amely egy sokoldalú törvény-előkészítő, egyeztető munka volt, idén végül egy többpárti egyetértést tükröző anyaggá tudták gyűrni és gyúrni, egy törvénymódosító javaslattá formálódott, amely ugye ma már itt szerepel a Kulturális és sajtóbizottság napirendjén. Én ennek, még egyszer mondom, nagyon örülök és köszönöm.
Befejezésül, ha már a jogszabályi környezetünk ügyében egy kicsit a jövőbe tekintettem, egy kicsit a jövőbe tekintenék a piaci helyzetre vonatkozóan is. Nem tudok optimistán nyilatkozni, sajnos úgy tűnik, hogy tovább tartanak az MTI-re és általában a hírügynökségekre nézve kedvezőtlen piaci tendenciák. A nyomtatott sajtó, ugye az MTI egyik legnagyobb vevőszegmense komoly nehézségekkel küszködik. Úgy tapasztaljuk, hogy ma már nemcsak az úgynevezett minőségi lapoknál csökken a példányszám, és indult el egy elég rendes takarékossági intézkedéssorozat, de úgy látjuk, hogy a bulvárlapok piacán is megállt a korábban töretlen fejlődés. Persze a tisztelt képviselő urak a világsajtóból is láthatják, hogy ez nemcsak magyar jelenség, hiszen ez az internet által előidézett váltás, válság, ahogy a világsajtó híradásaiból látjuk, már az Egyesült Államok minőségi sajtóját is elérte.
10
PÉ 11 (Vince Mátyás)
Olvassuk, hogy olyan, eddig megingathatatlannak tűnő sajtóbástyák, mint a New York Times is veszteséggel zárta az utolsó negyedévét. Azt gondolom, hogy ez a kor folyamata, és ezt szükséges regisztrálni, és nagyon sok mindent nem tudunk ellene tenni, legfeljebb azt tudjuk mondani és jelezni, hogy az internet egyszerre átok és áldás a médiavilágban, mert például ha visszatérek az MTI-re, akkor az MTI legdinamikusabban növekvő vevőcsoportja épp az internetes lapok és az internetes hír site-ok vevőcsoportja. Tavaly az MTI ügyfeleinek száma ebben a csoportban több mint 60 százalékkal nőtt, és a forgalmat is tudtuk 20 százalékkal növelni.
Ugyanakkor ez a forgalomnövekedés sajnos, nem egyenlíti ki a hagyományos médiapiacokon elszenvedett veszteségeinket, tehát egy megújuló, dinamikus egyensúlytalanság az ebből a szempontból, amivel azt gondolom, hogy ha realisták vagyunk, számolni kell az elkövetkező években.
Mindent összevetve és visszatérve 2007-re, tavaly költségeink és ráfordításaink a tervben előirányzotthoz képest 1,5 százalékkal magasabban realizálódtak, bár egy kicsivel, egészen pontosan 80 millióval kisebbek voltak a költségeink is, mint 2006-ban. Az értékesítési bevételeink 3,4 százalékkal elmaradtak a tervezettől, de az év folyamán az, hogy az eredetileg tervezett szintre végül megemelték a költségvetési támogatásunkat, mindösszesen azt eredményezte, hogy el tudtuk érni végül is a tervezett, sőt a tervezettnél nagyobb, összességében 4,9 millió forintos mérleg szerinti eredményt.
Mindent összevetve tehát, a 2007-ről szóló jelentésünk és mérlegünk szerintem a könyvvizsgáló és a felügyelőbizottság szerint hűen tükrözi, hogy mit ért el és hol tart ma az MTI, ezért azt kérem a Kulturális és sajtó bizottság tisztelt tagjaitól, hogy a beszámolómat a tavalyi évről, továbbá a mérleget támogatólag terjessze elfogadásra a parlament plenáris ülése elé. Köszönöm a szíves figyelmüket.
ELNÖK: Köszönjük szépen. Mielőtt megadnám a szót Podonyi László úrnak, az ÁSZ képviselőjének, egyetlen megjegyzést tennék, ami nem tartozik a dolog érdemi részéhez, hogy a 19-tagú bizottságnak egyetlen nőtagja van, ami nem nagyon dicséri az Országgyűlésben a nők-férfiak arányát, de ha már van és jelen is van, akkor a megszólításnál ezzel érdemes számolni. Köszönöm szépen.
Akkor megadom a szót az Állami Számvevőszék képviselőjének, ha megjegyzést kíván tenni.
Podonyi László (Állami Számvevőszék) kiegészítése
PODONYI LÁSZLÓ (Állami Számvevőszék): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Az Állami Számvevőszék tizedik alkalommal végezte el az MTI Zrt. éves gazdálkodásának ellenőrzését. Jelen ellenőrzésünkben kitértünk 2002-2007 főbb eredményeire is, kapcsolódva az elnöki periódusra. Mint korábban elnök úr is jelezte, az Állami Számvevőszék is egy hónappal korábbra hozta a beszámolóját, hogy lehetőséget biztosítson a tisztelt tulajdonosnak a május 31-es határidőben történő beszámoló elfogadásához és a Cégbírósághoz való benyújtáshoz.
Az MTI Zrt.-re vonatkozó megállapításainkat jelentésünkben rögzítettük, most csak egy-két kiemelésre érdemes megállapítást mondanék el. Az MTI Zrt. sajátos jogi környezetében a szabályozás hiányosságaira visszavezethető kockázatok 2007-ben is fennálltak. A legnagyobb kockázatot a közfeladatok jelenlegi állami finanszírozása jelenti, mert nincs összhangban az uniós szabályokkal.
Az uniós szabályok megsértésének megállapítása vagy a társaságnak vagy a költségvetésnek okozhat a szabályok módosításával elkerülhető többletterheket. Kockázatokat hordoz ellenőrzésünk szerint továbbá az, hogy az MTI Zrt. stratégiai és éves üzleti tervezése az alapító, közgyűlési jogokat gyakorló Országgyűlés jóváhagyása nélkül történt. Mindez az Országgyűlés 2002. évi határozatának, azaz az Nht. és az alapító okirat módosításának újragondolása aktualitását jelzi.
Az MTI Zrt. 2007-ben nyereséges volt, a társaságnak az elmúlt öt év első két évében jelentős vesztesége keletkezett, az utóbbi három évben azonban a költségtakarékosságnak, az állami támogatásból megvalósított csoportos létszámleépítésnek, legfőképpen a növekvő összegű állami támogatásnak köszönhetően szerény mértékű nyereség volt. A saját bevétel aránya 60 százalékról a vizsgált időszak alatt 45 százalékra csökkent, miközben a működési támogatás 961 millió forinttal nőtt.
A lényegében változatlan külső szabályozási környezetben az ötéves elnöki időszak eredményei közé tartozik, hogy elkészült a szabályos és átlátható állami finanszírozást lehetővé tevő közszolgálati szerződés tervezete, és 20 százalékkal csökkent az átlagos állományi létszám. Ugyanakkor a saját bevételek folyamatos csökkenése, illetve a humánerőforrás-gazdálkodásban tervezett változások elmaradása továbbra is feladatot jelent a Zrt. vezetésének.
A társaság az elmúlt tíz évben jól élt az államilag támogatott csoportos létszámleépítés lehetőségével, 1998-ban 195, 2004-ben 418 millió forint állami támogatást kapott a társaság. A támogatási szerződések hiányosságai miatt azonban a létszámleépítések középtávon nem eredményeztek költségmegtakarítást. Az 1998. évi létszámcsökkenés csak átmeneti volt, 2002-2003-ban az átlagos állományi létszám már meghaladta az 1998. évit.
Ellenőrzési tapasztalataink alapján jelentésünkben az Országgyűlésnek, a kormánynak fogalmaztunk meg - ismételten a korábban említett jogalkotással és szabályozással kapcsolatban - javaslatokat, a TTT elnökének az elkészült szakértői modell hasznosítására hívtuk fel a figyelmet.
Végezetül javasoljuk az MTI Zrt. 2007. évi beszámolójának tulajdonos részéről való elfogadását. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönjük szépen. Kérdezem, hogy az MTI egyéb testületei, a felügyelőbizottság, illetve a TTT részéről kívánnak-e szólni? Ha igen, akkor jelentkezési sorrendben megadom a szót, tessék!
Dr. Halasi Tibor, az MTI felügyelőbizottsága elnökének kiegészítése
DR. HALASI TIBOR, az MTI felügyelőbizottságának elnöke: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! A felügyelőbizottság elnökeként rögzíteném, amit már Vincze elnök úr is megjegyzett, hogy a felügyelőbizottság megvizsgálta a mérlegbeszámolót, és megállapította, hogy ez a számviteli törvény szerint készült el, és így javasoljuk a tulajdonos részére annak elfogadását. Köszönöm szépen. (Megérkezik az ülésre dr. Lukács Tamás.)
ELNÖK: Köszönöm szépen. Akkor a TTT elnökének adom meg a szót.
Dr. Bayer József, a TTT elnökének kiegészítése
DR. BAYER JÓZSEF, a TTT elnöke: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! A TTT nevében megállapíthatom, hogy a beszámoló korrekt, tényszerű képet ad az MTI-ben végzett munkáról, tárgyilagosan feltárva a cég működésének gyengeségeit éppúgy, mint erős oldalait.
Ma elmondható az - és az elmúlt évi elnökválasztás kimenetele is ezt mutatja -, hogy az MTI-ben egy konstruktív, alkotó munka folyik, a stratégiai célok szem előtt tartásával egy nyugodt, hosszú távú építkezés zajlik. Ez szakmai alapokon történik, nagyon nagy mértékű konszenzus kíséri ezt a folyamatot, és ez tükröződik a beszámolóban is, a jövő évi tervekben is.
Ezért befejezésül csak annyit szeretnék hangsúlyozni, hogy az Állami Számvevőszék évente ismétlődő vizsgálatai nyomán az Nht. módosítása ismételten napirendre kerülő feladatnak mutatkozott, hiszen a törvény nagyon sok olyan elemet tartalmaz, amelyek részben ellentmondanak egymásnak, részben nem kompatibilisek számos más törvényi követelménnyel.
20
Nya 21 (Bayer)
Ennek alapján az Országgyűlés is határozatot hozott, kért egy előterjesztést annak idején a törvénymódosításról. Ezt a korábbi testület nem volt képes megadni, terméketlen belső viták, konfliktusok uralták a testületet.
A mostani testületen belül is vannak viták, de egy konstruktív együttműködés szellemében sikerült most egy konszenzusos anyagot a bizottság elé bocsátani, amit elküldtünk a házelnök asszonynak és elnök úrnak. Tudjuk, hogy ez további politikai egyeztetést fog igényelni természetesen, hiszen a testület csak javaslatot tehet, de mégis szeretném ennek a fontosságát kiemelni, épp a mondott okból, hogy nagyon sürget az, hogy EU-konform szabályozási és finanszírozási rendszert vezessünk be. Ez az egyik centrális eleme ennek a törvénymódosításnak, és azt gondolom, hogy ha ezt meg tudjuk tenni, akkor az MTI közszolgálati működése hosszú távon biztosítva, garantálva van.
Azt szeretném kérni a tisztelt bizottságtól, hogy ezt a testület által benyújtott törvénymódosítási javaslatot szíveskedjenek figyelemmel kísérni és gondosan tanulmányozni, szerintem sok hasznos javaslat van benne, olyanok is, amelyek korábban már megfogalmazódtak részletkérdésekben. Egészében véve azonban ez a fő kérdésekre koncentrál, és nyitva hagyja a teret a politikai egyeztetéseknek is természetesen, semmiféle olyan lezárt dolog nincs benne, ami miatt el kellene vetni.
Kérem a bizottságot, hogy a továbbiakban tűzze majd napirendre, és politikai egyeztetést folytasson erről a törvénymódosítási javaslatról. Véleményem szerint itt könnyebben kialakítható konszenzus, mint más törvények, a médiatörvény esetében, és érdemes lenne stabil és hosszú távon fenntartható alapokra helyezni az MTI működését.
Továbbá, befejezésül javaslom a testület nevében a bizottságnak az éves beszámoló elfogadását. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönjük szépen. Most a képviselőké a szó. Jánosi alelnök úr!
DR. JÁNOSI GYÖRGY alelnök (MSZP): Tisztelt Bizottság! Ismét egy megszokottan jó színvonalú, áttekinthető, rengeteg adatot, táblázatot tartalmazó, és a legfontosabb tendenciákat pontosan bemutató beszámolót kaptunk az MTI-től, amit köszönök. Ezt nem kellene elmondani, de itt, a Kulturális és sajtóbizottságban láttunk mi már olyan testületi vagy intézményi beszámolót, amiről mindez nem volt elmondható, ezért kezdtem ezzel.
Én is azt látom a beszámolóból, amit elnök úr mondott, hogy eredményes volt az a munka, amit 2007-ben az MTI-nél tapasztalhattunk, illetve láthattunk.
Két dolgot hadd emeljek ki! Az egyik lehet, hogy furcsa, de azt hiszem., mégiscsak jelent valamit az, hogy a 2007. évben semmiféle bejelentés, panasz nem érkezett az ORTT panaszbizottságához az MTI munkájával kapcsolatban, ami azért érdekes, mert mi politikusok látjuk, hogy az MTI azért minden hírforrásnál ott van, tehát nagy politikai eseményeknél éppen úgy, mint a szakmapolitikai eseményeknél, rendszeresen ad híreket, tudósít ezekről a történésekről. A mai médiavilágban, abban a kicsit indulatos, felfokozott politikai viszonyrendszerben, amiben élünk - hogy mondjam - tényleg eredményként könyvelhető el, hogy ilyen panasz az MTI-vel kapcsolatban nem érkezett az ORTT-hez.
A másik, amit szeretnék kiemelni, az az - és ez is ritka a közmédiumok világában -, hogy az MTI ismét nyereséges évet zárt. Ez nem mondható el nagyon más intézményekről, ráadásul olyan viszonyok közepette, hallottuk, hogy csökkent az árbevétel, megszorító intézkedéseket kellett az MTI-nél is végrehajtani. Tényleg eredményként könyvelhető el az is, hogy gazdasági szempontból nyereséges év volt a 2007. év.
Ehhez kapcsolódóan lenne két olyan kérdésem, amire elnök úrtól majd várnék választ. Tartalmazza a beszámoló, hogy csökkent az árbevétel, és noha nyereséges évet zárt az MTI, ez mégiscsak 80 millióval kevesebb volt, mint az előző évben. Kirajzolódik egy tendencia, ugye a hírpiac zsugorodása, amit megint csak tartalmaz a beszámoló, és ez a tendencia veszélyes lehet a jövőre nézve.
Azt hiszem, hogy nem véletlen, hogy amit a Tulajdonosi Tanácsadó Testülettől javaslatként kaptunk törvénymódosításra, annak az egyik kitüntetett eleme az, hogy a törvény hatalmazza fel a zrt.-t, hogy önállóan is folytathasson gazdasági, gazdálkodói tevékenységet, adott esetben más üzletágakban, más területeken, nyilván azért, hogy itt kieső bevételeket pótoljon. Az én kérdésem az, hogy ezzel kapcsolatban mik a tervei a zrt.-nek, milyen irányba mozdulna el egyéb gazdálkodási területre, hogy ezeket a kieső, és folyamatosan kieső bevételeket próbálja meg pótolni.
A másik kérdésem az, lehet, hogy rosszul emlékszem, akkor elnézést kérek, de mintha az egy évvel ezelőtti beszámoló kapcsán is szóvá tette volna az Állami Számvevőszék, hogy hiányzik az egységes vagyon-, illetve ingatlangazdálkodási terv a Magyar Távirati Irodánál. Az okaira kérdeznék rá, elnök úr, hogy mi az oka, hogy ez lassan készül, vagy nem készült el időben. Nyilván megvan ennek a maga oka, de szeretném, ha elnök úr ezt megosztaná velünk. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Gyimesi képviselő úr!
DR. GYIMESI ENDRE (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Tulajdonképpen az előttem szóló mondandójával túlnyomó részben egyetértek, egyetlenegy gondolatot leszámítva, már a nyereséges gazdálkodásra vonatkozót, hiszen ha ilyen növekvő tendenciájú állami támogatásban részesülnének az önkormányzatok, akkor valamennyien nyereségesek lennének. Én inkább ahhoz csatlakoznék, hogy veszélyes az a tendencia, hogy a korábbi 60 százalékról 45 százalékra esett vissza a saját bevétel aránya, és szeretném is kérdezni, hogy ugye ez a tendencia a jövőt illetően nem folytatódik.
Én a sok pozitívum után inkább néhány gondra szeretném felhívni a figyelmet. Az Állami Számvevőszék képviselője megállapította, hogy az alapító közgyűlési jogokat gyakorló Országgyűlés jóváhagyása nélkül készült mind a stratégiai terv, mind pedig az éves üzleti terv. Ezen közös erővel, nyilvánvalóan az Országgyűlésnek és nekünk változtatnunk kell.
Ami viszont probléma, és nem szívesen lennék az Állami Számvevőszék jelenlévő képviselője helyében, hiszen évről évre szinte papagájként ismételgetik a megállapításaikat, és a megállapítások nyomán, bár erőfeszítések vannak, de a következő évben még határozottabban ugyanezeket a gondokat elő kell szedni. Mire gondolok? Idézek a jelentésből: az MTI Zrt. elnöke részére 2007-ben az ÁSZ három javaslatot fogalmazott meg, mindegyik a korábbi évekből megismételt javaslat volt. Ezek az szmsz-szel, a humánerőforrás-gazdálkodással, a tervezéssel, ezen belül az ingatlangazdálkodással, illetve a terv hiányával voltak összefüggésben. A megismételt ÁSZ-javaslatok hasznosítására vonatkozó intézkedési tervpontok végrehajtására a megadott határidőre nem került sor. Én azt szeretném kérdezni, hogy vajon miért nem került sor, és az elnöki pályázatban fő célkitűzésként meghatározott elképzelések sem valósultak meg, a bevételek csökkentek, ahogy említettük, és vannak más dolgok is.
Csoportos létszámleépítésre két alkalommal került sor az MTI esetében, de aztán nem került sor a létszám zárolására, aminek az a következménye, hogy bár 500 millió forintot költött erre az MTI, ugyanakkor 2004 óta elindult egy újabb létszám-növekedési tendencia, tehát plusz 34-gyel nagyobb a létszám. Egyik oldalról ez természetesen öröm, a másik oldalról, a gazdaság más szereplőivel szemben talán egy kifejezetten szép eredmény, de számukra meg irritáló, hogy a bérkiáramlás, a bérkifizetés az elmúlt öt esztendőben a duplájára növekedett a megállapítás szerint.
30
PÉ 31 (Gyimesi Endre)
Csatlakozom Jánosi György gondolatához az ügyben, hogy elég markánsan jegyzi meg az ÁSZ-jelentés az ingatlangazdálkodással kapcsolatos hiányosságokat, mintegy ezer négyzetmétert említ, amit nem hasznosít semmilyen formában a szervezet. Ezt is szeretném kérdezni, hogy ezzel kapcsolatban készült-e egy újabb terv.
Természetesen mindezek nem befolyásolnak abban, hogy egyetértsek azzal, hogy színvonalas anyagot kaptunk, és az általános vitára való alkalmasságát nem vonom kétségbe az anyagnak. Köszönöm.
ELNÖK: Tellér képviselő úr!
TELLÉR GYULA (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Köszönjük szépen, illetve én magam köszönöm szépen a beszámolóját. Abból indulok ki a megjegyzéseimnél én is, amit Jánosi alelnök úr mondott, hogy tudniillik egyfelől igen örvendetes, hogy a Távirati Iroda gazdálkodása egyensúlyba jutott, másrészt azonban látnunk kell, hogy ez az egyensúlyba jutás a megnövekedett költségvetési támogatásoknak köszönhető nagymértékben, hogy a finanszírozásban a saját bevételek és a költségvetési források aránya hogyan módosul vagy hogyan változik.
Az, hogy mindez benne van a beszámolóban, az nagyon örvendetes, és természetesen örvendetes, hogy a részvénytársaság gazdálkodása egyensúlyba jutott. Itt azonban van egy olyan probléma, amire szeretném felhívni a figyelmet, a saját magunk figyelmét is, és az elnök úr figyelmét is. Tudniillik, ahogyan azt az Állami Számvevőszék jelentése is megállapította - mondjuk így -, hiába vagyunk tulajdonosok, miután az egyik legfontosabb tulajdonosi felügyeleti vagy részvételi funkciónkat nem tudjuk betölteni, nevezetesen a tervezésnek és a gazdasági és tartalompolitikai elhatározásoknak az alakításában semmiképpen sem tudunk benne lenni, hanem megkapunk egy beszámolót, és a beszámoló részeként megkapunk egy tervet, amit vagy elfogadunk úgy, ahogy van, vagy nem fogadjuk el, de akkor annak igen súlyos következményei vannak, mert megszüntetjük vele a részvénytársaságot.
A kérdésem a következő, hogy ebben a tendenciában, hogy tudniillik növekszik a költségvetési támogatás, vagy inkább a másik oldalában, hogy csökken, zsugorodik a saját bevétel, milyen perspektívák és milyen választási lehetőségek vannak? Ugyanis tudom, hogy az MTI Zrt. nem átlagos részvénytársaság, hiszen hiába nevezzük Zrt.-nek, a piachoz való viszonya nem ugyanolyan, mint egy kenyérgyárnak vagy egy cipőgyárnak. A kenyérgyár vagy a cipőgyár, ha zsugorodik a piac és a kereslet a termékei iránt zuhanásszerűen csökken, akkor erre különböző módon reagálhat. Mondjuk az egyik reagálás az, hogy zsugorítja saját magát, a másik reagálás az, hogy tevékenységet vált, és valami mással kezd foglalkozni, a kenyér és a cipő helyett mondjuk tévékészüléket kezd el gyártani, vagy valami mást csinál.
Nyilvánvaló, hogy egy közszolgálati intézmény a közszolgálati jellegéből fakadóan bizonyos - egy régi kifejezést használok - ellátási kötelezettséggel van megterhelve, ebből nem engedhet. Ennek következtében nem tud a gazdasági környezet változására ugyanolyan eszközökkel és ugyanolyan mértékben reagálni, mint ahogyan egy átlagos gazdasági vállalat reagál.
Az én kérdésem az, hogy milyen alternatívákban lehet itt gondolkodni? Nyilvánvaló ugyanis, hogy a közszolgálati feladat ellátásához, az ellátási felelősségnek való megfeleléshez egy bizonyos méretre szüksége van a Távirati Irodának, mert ha felszámolja a külföldi tudósító-hálózatát, felszámolja a vidéki tudósító-hálózatát, felszámolja a sajtófigyelő részlegét, stb., akkor nem fog tudni megfelelni a feladatának.
Tehát mekkora az a - mondjuk így - minimális szervezet és működések, amelyeknek mindenféleképpen működni kell, és akkor ezt valahogy össze kellene tudni hasonlítani a piaccal, hogy lássuk, hogy a problémában mi az, aminek a megoldása elkerülhetetlen, illetve hol húzódnak azok a határok, ahol voltaképpen a szervezet saját érdeke indítja a vezetőket arra, hogy minél nagyobb költségvetési támogatást próbáljanak meg szerezni.
Valahogyan ebben a kérdésben jó volna tisztán látni, ez a problémafelvetés és problémataglalás az én számomra a beszámolóból hiányzik.
Egy másik megjegyzésem, nekem egy másik hiányom is van, de előrebocsátom, hogy nekem is tetszik a beszámoló, tehát amikor kritikát fogalmazok meg, akkor ezen belül tessék ezt értelmezni vagy elfogadni, hogy a Magyar Távirati Iroda Zrt., bár most már üdvösen ilyen hírarányokra vonatkozó táblázatot örömmel láttam a beszámolóban, de valahogyan a saját tevékenységének a tartalmi részével nem foglalkozik, vagy ha igen, akkor annak csak azzal a részével, amelyik számszerűsíthető és szigorú értelemben véve statisztikává vagy táblázattá alakítható.
Mire gondolok? Igaz ugyan, hogy Vincze elnök úr a beszámolójában örvendetesnek nevezte azt, hogy semmilyen kifogás a hírekkel kapcsolatban nem merült fel. Ez nyilván jele valaminek. Tehát nem akarom ezt bagatellizálni vagy az ellenkezőjére fordítani, de attól, hogy nem érkeznek bejelentések, attól még egyáltalán nem biztos, hogy a hírszolgáltatás minden szükséges igénynek vagy kritériumnak megfelel. Gondolok itt arra, hogy a hírek megfogalmazása, az, hogy mi válik hírré és mi nem, az tulajdonképpen a valóságról alkotott képünket döntő módon befolyásolja, és ha itt nagyon nagy - tudom, hogy ez a legnehezebb kérdése az egész hírtermelésnek - az eltérés a fontos események és a hírek, illetve a fontos események és az ezeket tálaló híreknek a beállítottsága és esetleges objektivitás-hiánya között, akkor bizony, nem igazán jól felel meg a Távirati Iroda a saját működésének.
Örülök, hogy nem érkezett bejelentés, de emlékszem például a következő problémára, hogy a jelenlegi pápa tett egy nyilatkozatot, egy - mondjuk így - vallásfilozófiai jellegű vagy humán antropológiai jellegű nyilatkozatot, hogy tudniillik a tudomány az emberiség nagy problémáit nem tudta megoldani. Most ez egy olyan megállapítás, amelyikkel egyrészt tisztelettel jelentem, hogy én magam a legteljesebb mértékben egyetértek, mert azt hiszem, hogy igaz, de ha mondjuk az ember fellapozza Ortegának "A történelem, mint struktúra" című jeles tanulmányát, valamikor a '30-as évekből, szóról-szóra ugyanez a megállapítás benne foglaltatik, és mások is ezt kijelenthetik.
Ehhez képest a Magyar Távirati Iroda híreiben egy rövidebb és egy hosszabb változatban olyan felcímmel jelent meg ez a pápai nyilatkozat, hogy a pápa tudományellenes, a pápa a tudomány ellen nyilatkozik.
Ez az a probléma, amivel kapcsolatos önvizsgálatot a beszámolónak az ezzel kapcsolatos, most nem konkrétan ezzel a hírrel, hanem ezzel a típusú problémával, vagy az ilyen típusú problémákkal kapcsolatos beszámolóját hiányolom a beszámolóból.
40
Nya 41 (Tellér)
Újra el kell mondani, amit minden évben újra és újra elmondunk, hogy tudniillik a beszámoló, anélkül, hogy ebben a jelenlegi vezetése a Távirati Irodának a legkisebb mértékben is elmarasztalható volna, vagy akár csak szemükre lehetne valamit hányni, az a helyzet, hogy a hatályos törvény alapján készített beszámolóban a következő, megoldhatatlan problémák vannak.
Először is a beszámolónak van a Távirati Iroda működésének tartalmi kérdéseivel kapcsolatban egy mondata. Ugyanakkor ott van benne a mérlegbeszámoló, a gazdasági eredménykimutatás, és egyetlen szavazattal kell döntenünk ezek felett. Mi van akkor, ha mondjuk én vagy valaki ezt a hibát, ezt a hiányt, amit az előbb felemlítettem, olyan súlyosnak ítéli meg, hogy nem akarja elfogadni a tevékenységre vonatkozó beszámolót, de ugyanakkor semmi kifogása sincs a gazdálkodásról szóló beszámoló résszel? Akkor csak rossz döntést tud meghozni, mert vagy nem fogadja el, és akkor helytelenül dönt a gazdasági beszámoló tekintetében, vagy elfogadja, csak azért, hogy a gazdasági beszámolót mindenféleképpen elfogadhassa. Ez megoldatlan.
De pontosan ugyanilyen strukturális problémára hívja fel az ÁSZ-jelentés is a figyelmünket, hogy tudniillik egyszerre döntünk a beszámolóról és a tervről. Mi van akkor, ha én a beszámolót elfogadom szőröstül-bőröstül, de a tervvel kapcsolatban kifogásaim vannak? Megint csak rossz döntést hozhatok, mert vagy elfogadom az egyiket, és akkor lenyelem vele a másikat, vagy fordítva.
Úgyhogy ezek a problémák sajnos benne vannak a beszámolóban, és a törvénynek sok más problémája is van, de miután a bizottsági elnök úr azt mondja, hogy a jogszabályalkotással kapcsolatos megjegyzéseinket külön pontként tegyük meg, akkor én itt elhallgatok, és majd, ha sor kerül a törvénnyel kapcsolatos elemzésre, akkor fogok megszólalni.
Mindenesetre azt gondolom, hogy az az országgyűlési határozati javaslat, ami előttünk fekszik, tartalmaz egy olyan mondatot, amelyiket én tisztelettel vagy elhagyásra javaslok, vagy... Talán ez volna a legjobb, hogy hagyjuk el. Van ugyanis egy ilyen mondat az indoklásban, hogy a Magyar Távirati Iroda Zrt. eleget tett a hírügynökségi törvényben megfogalmazott feladatainak - itt vessző van, de akár kettőspont is lehetne -, hogy tudniillik hitelesen tájékoztatta a hazai és a nemzetközi közvéleményt. Én megelőlegezem a bizalmat, de a zrt. beszámolója sem ennek az alátámasztására, sem ennek a cáfolására elégséges információt az én számomra nem tartalmaz. Úgyhogy én ezt a mondatot tisztelettel elhagyni javasolom.
Amúgy a beszámoló tudomásulvételét, a mérleg és az eredménykimutatás jóváhagyását én is javaslom.
Megjegyzem még egyszer, hogy amikor a Tulajdonosi Tanácsadó Testület törvénymódosítási javaslatára fog sor kerülni a tárgyalásban, akkor ott szeretnék újra megnyilatkozni. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönjük szépen. Utóbbira majd akkor visszatérünk. Halmai Zsuzsa jelentkezett.
HALMAI GÁBORNÉ (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr, és köszönjük a beszámolót. Kollégáim már nagyon sok mindenről kérdeztek, a képviselőtársak sok problémára felhívták a figyelmet. Három rövid dologban szeretnék kérdést, megjegyzést megfogalmazni.
Az anyagban több helyütt volt, hogy van úgynevezett stratégiai terve az MTI-nek, ezen belül a gazdasági területhez fűződő hosszú távú elképzelés hiányzik.
Ugyanakkor a beszámoló nagyon jól látható tendenciákra hívja fel a figyelmet, amelyeket rögzítettek. Ilyen az internetes előfizetők piacának növelése, és ezen belül a hírszolgáltatás és az ezzel kapcsolatos gazdasági tevékenység aránya. Ilyen a kulturális intézmények megerősödő költése vagy szolgáltatásvásárlása. Ilyen az új szereplők megjelenése, a beszállítók megjelenése, ezek elég hangsúlyosan kaptak teret a beszámolóban.
Ezzel kapcsolatban azt szeretném kérdezni, hogy a következő időszak szakmai-stratégiai elképzelései hogyan, milyen módon próbálnak erre a folyamatra reagálni, azaz például a humánerőforrás későbbiekben való megtervezése mennyire reagál ezekre a tendenciákra, mennyiben alakítja át a belső humánerőforrás-térképet.
Azt is szeretném megkérdezni, hogy a kulturális intézményekkel kapcsolatban mennyire szolgáltatásjellegű, és mennyire gazdasági jellegű kapcsolat.
Valamint szeretném felhívni arra a figyelmet, amire kollégáim részben utaltak, és úgy fogalmaztak, hogy volt korábban a személyi területen egy csökkenés, aztán most egy növekedés. Van ebben tudatosság, hogy ezekre az új területekre a személyi növekedés kihat?
Arra a megjegyzésre, ami benne volt az anyagban, hogy ugyanakkor a karbantartásra kevesebb forrás jutott ebben az évben, vajon ez annak a műszaki-technológiai háttérnek a ma és a következő időszak színvonalára való alkalmasságát ez nem befolyásolja-e. Ezek lettek volna a kérdéseim. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönjük szépen. Schiffer képviselő úr!
DR. SCHIFFER JÁNOS (MSZP): A vita egy részéhez szeretnék hozzászólni, én azt gondolom, hogy nem szabadna hagyni, hogy elmenjünk mellette. Tellér képviselő úr talán a tavalyi beszámolónál is, de az idén is az egyik oldalról beszélt az objektivitásról, a másik oldalról behozott egy szubjektív tényezőt a beszélgetésbe. Azt gondolom, hogy azért hozott létre az Országgyűlés törvényben olyan testületeket, amelyek hivatottak mérni és megítélni a kiegyensúlyozottságot, a benyújtott panaszokkal kapcsolatos véleményt, és annak kapcsán pedig bizonyos következtetések levonását, hogy ezek az intézmények lássák el azt az értékelést, amit nagyon nehéz politikai testületekben. Mondom ezt ebben az épületben, bár már lassacskán húsz éve másra használjuk, de azért mégis, ebben az épületben szokás volt az, hogy politikai döntések előtt ilyen szubjektív minősítések kerültek bele, hogy jó volt-e a címe a cikknek, vagy rossz volt-e a címe a cikknek, vagy a cikk végén elég optimista volt-e, vagy nem volt elég optimista. Én azt gondolom, hogy ennek az értékelését azokra a testületekre kell hagyni, amelyek erre fel vannak jogosítva, és nem jó az, ha egy beszámoló elfogadásánál megkerülünk előzetes intézményeket, amelyek jogosultak és felhatalmazottak arra, hogy megítéljenek bizonyos tendenciákat, és itt hozunk be ilyen kérdéseket, mert olyan önkontroll-, illetve öncenzúra-mechanizmusokat indíthat el, ami semmiképpen nem egészséges, azt gondolom, egy ilyen nemzeti intézmény életében.
ELNÖK: Mielőtt Tellér képviselő úr jelentkezne, én is megszólalnék. Nem ismételem meg az előző években jegyzőkönyvbe mondott véleményemet, mert nem látok érdemi változást abban az értelemben, hogy képviselőként valami nagyon újat kellene mondanom az idei évben az előző évről szóló beszámolóról. Képviselőtársaim megtették a kiemeléseket, hogy miért érdemel dicséretet az MTI, illetve maga a beszámoló, ezeket én nem akarom megismételni. Annyiban hasonlónak látom a helyzetet, mint az előző évben, hogy amit az MTI megtehet, azt meg is teszi a nemzeti hírügynökség vagy Magyar Távirati Iroda működtetése érdekében, és abban a közegben, amellyel a mi bizottságunk foglalkozik - azt gondolom, hogy ez a vitából vagy a hozzászólásokból is kiderült -, az MTI egyértelműen a jól működő, és ha tetszik, közmegelégedésnek megfelelő intézmények közé tartozik, de ezt az előző években is elmondtam.
Annyit jegyeznék még meg, hogy - hogy is mondjam - a nemzeti hírügynökség léte az nem természeti törvény, hanem az egy politikai döntés, ha tetszik. Elvben dönthetne úgy is a magyar parlament, hogy nincs szükség a mai viszonyok között nemzeti hírügynökségre, és nem lenne a szónak abban az értelmében irracionális a döntés, hogy az emberek valószínűleg tájékozódni tudnának, de talán sok mindentől elesnének, amit az MTI ma nyújt.
Ezt azért érdemes kiemelni, mert az az előző évi beszámolóból is, az azt megelőző évi beszámolóból is, az azt megelőzőből is kitűnt, és feltehetően a bizottság tagjai ugyanúgy tudják, mint én, hogy alapvetően megváltozott az a környezet, amiben a nemzeti hírügynökség vagy az MTI működik, egészen máshogy tájékozódnak az emberek ma, mint tájékozódtak tíz évvel ezelőtt. Ha egyszer egy olyan politikai döntést hozott a Magyar Országgyűlés, és tart életben konszenzussal, hogy szükség van nemzeti hírügynökségre, akkor ennek megvannak az automatikus következményei.
50
PÉ 51 (Elnök)
Ha a piaci viszonyok változnak, a hírügynökség lehetőségei romlanak, akkor ez azzal jár véleményem szerint, hogy az állami támogatást növelni kell, ha a megfelelő színvonalon akarjuk működtetni a hírügynökséget.
Most mondhatnám azt - Gyimesi képviselő úrral nem vitatkozva, hanem ha tetszik, egyetértve -, hogy egy kicsit olcsóbb a nemzeti hírügynökséget viszonylag jó színvonalon működtetni, mint az önkormányzatokat európai színvonalon működtetni, mert az nagyságrendekkel nagyobb költségvetési többletet igényel, tehát a választás viszonylag egyszerű, ha ez lenne az alternatíva, de nyilván nem alternatíváról van szó. De én azt majdnem elkerülhetetlennek gondolom, ami a beszámolóból is kiderült az előző években is, és most is, hogy ha színvonalasan akarjuk működtetni mi, mint Országgyűlés az MTI-t, akkor valószínűleg az állami támogatás hányadának növekedni kell, mert a piaci bevételek nem tudnak az igények szerint növekedni.
A számvevőszéki észrevételekhez azt tudom mondani, hogy ez kevésbé - bizonyos elemek persze, és ezt a kollégáim is kiemelték - az MTI belső tevékenységét érintik, egy része parlamentet érintő ügy. Remélem, mert minden évben elmondom, és sajnos, minden évben újra meg kell ismételnem, hogy a parlament egyszer el fog jutni odáig, hogy elfogadja azokat a normákat, amelyek valóban a finanszírozásnak eurokonform normái lehetnek, és akkor talán ebben a kérdésben az Állami Számvevőszék is nyugodtan megszüntetheti az évente ismétlődő hasonló tartalmú észrevételeit.
Tellér képviselő úr megjegyzésével kapcsolatban, most már bizottsági elnökként említem, és nem képviselőként, hogy ezek a bizottsági határozati javaslatok, illetve Országgyűlés elé terjesztendő határozati javaslatok úgy készülnek, hogy mindig elővesszük az előző évit, mert ez a legegyszerűbb, és lehetőleg szó szerint megismételjük. Én a magam praxisában azt a gyakorlatot igyekeztem kialakítani, hogy az értékelő típusú megjegyzéseket a minimálisra szorítsuk, mert a legtöbb vita abban van, hogy valami tetszik-e vagy nem tetszik. Az MTI-beszámoló elfogadásáról szóló határozati javaslat is annyiban szó szerint megegyezik az előző évivel, hogy csak a számok változtak, illetve bekerült az egyetlen olyan mondat, amely a TTT törvénymódosítási javaslatára utalt.
A műfajnak megvannak a maga sajátosságai, ha az Országgyűlés közgyűlésként működik, akkor függetlenül az MTI beszámolójának mondataitól, azt a mondatot - és ezért szerepelt az előző beszámolókban is - tartalmaznia kell a józan ész szerint szerintem a beszámolónak, hogy az intézmény a törvényben megfogalmazott céloknak megfelel. Most ezt feketén-fehéren bizonyítani természetesen nem lehet, de még itt a bizottsági ülésen sem merült fel olyan szempont, hogy nem felelt meg az MTI a nemzeti hírügynökségről vagy a Távirati Irodáról szóló törvényben megfogalmazott feladatoknak, és ez nem abból állapítható meg, hogy mi szerepel a beszámolóban, hanem ennek vannak - nevezzük így - objektív kritériumai, ami nem azt jelenti az én normáim szerint, hogy nem érheti szó a ház elejét. Tehát ha panasz érkezett volna az ORTT-hez az MTI tevékenységével kapcsolatban, akkor is megfelelhetett volna annak a tájékoztatási kötelezettségnek, amit a törvény előír, így, hogy nem ez az egyetlen mérce.
Olyan kifogás ebben az évben, ha jól emlékszem, nem merült fel az MTI-nél - mint egyébként más évben már felmerült -, hogy valamilyen alapvető fontosságú hírről nem adott tudósítást. Ha sok ilyen lenne, ha alapvetően mást csinálna.
A Tellér képviselő úr által ma is említett mondjuk kereskedelmi televíziók a velünk kötött szerződéshez képest, akkor nyilván egy ilyen mondaton érdemes lenne vitatkozni. Tehát most csak bizottsági elnökként jeleztem, hogy miért szerepel ez a mondat, és miért javaslom a bizottságnak, hogy ennyiben ne változtassunk a határozati javaslaton.
Tellér képviselő úré a szó, bár láttam már az első alkalommal is a jelentkezést, de a folyamatosság csak megerősítette a felszólalási szándékát biztosan.
TELLÉR GYULA (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Először erre a bizonyos mondatra szeretnék röviden reagálni. Könnyen túltettem magam tavaly, tavalyelőtt ezen a mondaton, mert nem akartam elfogadni a határozati javaslatot. Ennek következtében majdnem mindegy volt számomra, hogy milyen mondatok szerepelnek benne. Most el akarom fogadni, de szeretném jó lelkiismerettel elfogadni, és ez a mondat egy kicsit ellene mond ennek a jó lelkiismeretnek.
Tehát újra azt javaslom, hogy ha az egész mondatot nem is hagyjuk ki, elfogadva elnök úr érvelését, hogy mi a helye vagy mi a funkciója ennek a mondatnak, akkor legalább a második felét hagyjuk el. Tehát ami a hiteles tájékoztatás állítására vonatkozik, és maradjon a mondat annyi, hogy a Magyar Távirati Iroda Zrt. eleget tett a hírügynökségi törvényben megfogalmazott feladatainak.
Ami Schiffer képviselő úr megjegyzését illeti, lehet, hogy nem volt világos, amit mondani akartam, megpróbálom röviden újra megfogalmazni. Én nem azt hiányoltam a beszámolóból, hogy egy konkrét esettel foglalkozzon, vagy kiváltképpen nem azt, hogy ennek az egy konkrét esetnek az én értelmezésem szerinti beállítása kerüljön be a beszámolóba, hanem azt, hogy az ilyen típusú probléma, amely a hírtermelés legfontosabb problémái közé tartozik, hogy az valamilyen módon, az ezzel való birkózás vagy akár sikeres, akár nem, tehát ez jelenjen meg valamilyen módon a beszámolóban. Ezt hiányolom a beszámolóból.
Azt pedig, hogy ki van hivatva rá, hogy ezzel a kérdéssel foglalkozzon, azt mind a ketten jól tudjuk. Először is hivatva van maga a Távirati Iroda Zrt., ahogyan minden vállalat, amelyik valamilyen termelőmunkát végez, saját belső minőségellenőrzést működtet, és ez a minőség-ellenőrzés vizsgálja és konstatálja, hogy nincsenek vagy vannak minőségi problémák. Megítélésem szerint ilyen minden bizonnyal van a Magyar Távirati Irodában is, és akkor ez a belső minőség-ellenőrzés vagy ennek a tapasztalatai minden további nélkül megjelenhetnének a beszámolóban.
A másik hivatott intézmény az Országos Rádió és Televízió Testület, amelyiknek a beszámolóiban újra és újra van egy fejezet a Magyar Távirati Iroda híranyagáról, ott is vannak statisztikák, csoportosítások, tendenciák felmutatása, stb. Én ezeket a fejezeteket meg szoktam nézni, és az az összbenyomásom, hogy arra a kérdésre, amit én most felvetettem, ezek az elemzések sem válaszolnak.
Tehát a probléma szerintem valóságos, adekvát megoldása pedig sem a beszámolókban, sem az ORTT-jelentésekben nem olvasható.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Akkor még mielőtt a képviselői megszólalásokat lezárnánk, a magam nevében azt tudom mondani, hogy nekem nagyon sokat megér, hogy Tellér képviselő úr támogassa a határozati javaslatot, hogy elfogadja, és ha egy félmondat azonosulási problémákat jelent, akkor én alkuképes vagyok a magam nevében, és majd a bizottság döntéséből kiderül, hogy más is így gondolja-e. Akkor egy félig-meddig tréfás megjegyzést tennék, hogy mint történész vagy volt történész tudom, hogy a történészek szövegeket néznek, az MTI történetének jövendő írója boldogan meg fogja állapítani, ha elfogadjuk képviselő úr javaslatát, hogy úgy látszik, hogy ebben az évben a kulturális bizottság vagy az Országgyűlés nem találta hitelesnek a tájékoztatást, mégis elfogadta.
60
Nya 61 (Elnök)
Tehát akkor én a magam részéről ezt ünnepélyesen jegyzőkönyvbe mondom, hogy nem erről van szó, hanem arról, hogy Tellér képviselő úr szavazata annyit ér, hogy ezt akár el is hagyhatjuk, mert valóban a mondat első fele - és ez már komoly megjegyzés -, ha nem is tételesen, de indirekt módon tartalmazza, hogy megfelelt a törvényben megfogalmazott feladatoknak, amiben ez a két kitétel is benne van.
Úgyhogy majd a módosító indítványt is figyelembe véve fogom feltenni szavazásra a javaslatot. Az már tényleg csak egy gyönge megjegyzés, hogy az indoklás szövege egyébként túl nagy - hogy is mondjam - értékkel a parlamenti gyakorlatban nem bír, módosítani egyébként a plénumon nem szokták, de vettem a képviselő úr javaslatát.
Elnézést, de Kiss képviselő úr jelentkezését elfelejtettem, és azért szólaltam meg. A képviselő úré a szó.
KISS ATTILA (Fidesz): Köszönöm szépen. Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Az MTI éves jelentéséről igen sok pozitívum hangzott el. Én azt gondolom, Tellér Gyula képviselőtársam is említette, és én is ehhez csatlakoznék, hogy ugyan részvénytársaságként működik az MTI, de azért mégsem egy ipari vagy egy kereskedelmi tevékenységről van itt szó, hanem egészen másról. Itt azért a tartalmi részek legalább annyira fontosak, mint egyébként a gazdaság, ami egyébként valóban dicséretes, hogy ebben a mai világban viszonylagos normális gazdasági működést tudott produkálni a cég a 2007. évben.
Ahogy a korábbiakban hallhattuk, az MTI igyekszik a változó sajtóstrukturálódásban megállni a helyét, és ugye nemcsak hazai, hanem világméretű problémákkal is szembesülünk, de én azt látom, hogy az MTI akkor látja el a feladatát jól, ha valóban nemcsak egy adott régióra, vagy mondjuk a fővárosra, vagy mondjuk csak fontosabb eseményekre korlátozódik az MTI nyíltsága, hanem minden másra. Ezt nemcsak én mondom, hanem az előző napirend kapcsán meghallgatott Gyuricza Péter újságíró is azt mondta, hogy az ország - idézem - nem a Bródy Sándor utca, a Szabadság tér és a Parlament közötti háromszögből áll, hanem nagyon sok minden másból is.
Ezt azért is mondom, mert azt valóban el tudom képzelni, hogy ha egy kormányzati szereplő vagy egy külföldi vendég Magyarországon jár, arról az MTI pontosan tudósít, vagy ha éppen a pápát idézik is, legalábbis a pápa mondatait idézik. Az más kérdés, hogy milyen körítéssel, milyen hozzáfűzött mondandóval, de én azt gondolom, hogy Magyarország valóban 19 megyéből, jó néhány régióból és háromezer-egynéhányszáz településből áll. Erre szeretném a hangsúlyt fektetni, egy picit alulnézetből, azért figyelmeztetném a tisztelt elnök urat és a vezetőséget, hogy az MTI-nek az is feladata, hogy a vidék Magyarországát, a vidék emberét, a vidéki településeket is bemutassa, ha van mit bemutatni nyilván.
Egy érdekes példát szeretnék hozni. Én a Hajdúságot képviselem itt a parlamentben, az Észak-hajdúságot ezen belül is, és Hajdúböszörmény polgármestere vagyok. Megkerestem az MTI-ben, a gyorskeresőben, hogy a városról, Hajdúböszörményről milyen fontos információkat találok, és egy 2006. március 13-i dátumot találtam. Ez a legfrissebb és egyben egyetlen hír a városról, amikor is Szélvihar okoz fennakadásokat az országban címmel egy nyilván két évvel ezelőtt egy fontos hírnek minősülő információt látok, ahol a város csak a tizenhatodik sorban szerepel valahol, hogy narancsról pirosra vagy pirosról narancsra vált a meteorológiai jelzés.
Nos, hát én azt gondolom, hogy a hírérzékenységet ott kellene valahol kezdeni, hogy egy vidéki települést - és tudom, hogy többen vagyunk vidéki képviselők is - azért egy harmincegykét-ezres várost nem hiszem, hogy két évvel ezelőttről lehet csak megtalálni, és ez a helyes, hogy egy két évvel ezelőtti hírben találom meg Hajdúböszörményt az MTI honlapján a keresési rovatban, és ott is teljesen jelentéktelen hír kapcsán, amikor csak az elmúlt egy évben, konkrét információkat tudok mondani, óvodát, iskolát, bölcsődét avatott a város, milliárdos nagyságrendű beruházásokkal. Nyilván más településekről is hasonló információk érkeztek. Utakat és nagyon sok minden mást lehetett a városról hallani. Az egy más kérdés, hogy sajnos az MTI tudósítóját, a debreceni tudósítót véletlenül ismerem, de látni még nem láttam a városban sohasem, egyetlenegy komolyabb rendezvényünk vagy átadás kapcsán sem, kivéve egyetlenegy alkalmat, amikor egy általános iskolát kellett a városnak bezárnia tavaly kényszerűségből a kormányzati megszorítás és egyéb más okokból. Ekkor az MTI tudósítója az első sorban ült a lakossági fórumon, tehát akkor nagyon érzékeny volt a hírekre. Más hír Hajdúböszörményről... Talán még egy gázrobbanás volt az idén tavasszal, talán az RTL Klubbal és a TV2-vel vetekedve a mikrofont nyomta a romok alól kiszedett, félhalott ember szájába a tudósító. Más hírt én nem találtam, illetve nincs a honlapon.
Tisztelettel felhívnám a figyelmét, és nem akarnám, Schiffer képviselőtársam említette, befolyásolni az MTI hírszerkesztését, de gondolom, hogy ennyi észrevételt tehet az ember, ha már a tulajdonos képviselői vagyunk. Tehát tisztelettel felhívnám az MTI figyelmét a vidéki tudósítóhálózat működtetésének fontosságára, hiszen az MTI nem Budapest, nem néhány ember vagy nem a kormány, és nem is az ellenzék honlapja, az az egész ország híreiről vagy a világ híreiről kellene, hogy szóljon, és itt nem találkozom ezzel. Nyilvánvaló, hogy biztosan anyagi okai is vannak ennek, hogy nem tud minden alkalommal ott lenni a tudósító, meg egyebek, de én azt gondolom, hogy azért az értékrendünkben az MTI-nél nem kellene a bulvársajtóban már elharapózott értékrend szerint gondolkodni, hogy csak ha vértócsák vannak, csak ha robbanás van, csak ha anyját, apját leszúrta és egyéb véres jelenetek vannak. Tehát ezt hagyjuk meg a bulvárnak, az MTI-nek azt gondolom, közszolgálati feladatai vannak, a pozitív, az előremutató, vagy akár a negatív irányát is természetesen le kell hozni, ezt nem is vitatom, de azért a pozitív, a jó példákat is be kellene mutatni az országról vagy az egyes településekről. Én ezt szeretném tisztelettel még egyszer kérni az MTI vezetésétől. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönjük szépen. Vince elnök úré a szó.
Vince Mátyás elnök (MTI) válasza
VINCE MÁTYÁS elnök (Magyar Távirati Iroda): Tisztelt Bizottság! Tisztelt Képviselő Hölgyek és Urak! Hátulról visszafelé, mint a rák mennék.
Először is köszönöm az összes megjegyzést, jegyzeteltem végig. Nem biztos, hogy mindegyikre ki fogok térni, de azért a legjelentősebbekre igyekszem kitérni.
Kezdeném Kiss képviselő úrnál. Én azt gondolom, hogy mindig abszolút értékelem a polgármesterek lokálpatrióta hozzáállását a saját helységük kapcsán, úgyhogy én tényleg el tudom képzelni, hogy viszonylag keveset foglalkoztunk Hajdúböszörménnyel ahhoz képest, amennyit megérdemelt volna, úgyhogy bizton fogok beszélni a debreceni tudósítónkkal.
Azt csak úgy viccesen jegyzem meg, hogy persze mindig a hírérték számít, és hogy óvodát avattak, annál biztos, hogy hírértékűbb lett volna, ha bölcsődét avattak volna. (Kiss Attila: Azt is avattunk!) Ha azt is avattak, akkor tárgytalan, sztornó. De mondjuk az egész biztos, hogy nem lehet és nem is lesz soha az MTI-nél uralkodó hírválogatási szempont, hogy muszáj tragédiának történnie, muszáj vérnek folynia. Tehát mi nem a bulvársajtó szerint megyünk, megvannak a saját szakmai standardjaink a hírérték tekintetében, és én azt gondolom, hogy nem könnyű, de igyekszünk a vidéki eseményeken is ott lenni, és tényleg nem tudok mást mondani, minthogy egyrészt van egy általános törekvésünk arra, hogy a kisebb településekről is, noha nincs tudósítónk, bevonjunk levelezőket, és lehet, hogy ebben a tekintetben kellene előrelépnünk Hajdú-Biharban is. Én köszönöm a figyelmeztetést, tehát abszolút nem gondolom, hogy messze állna tőlünk vagy az elveinktől, hogy a kisebb városok, kisebb települések ügyeiről hírt adjunk az MTI-ben.
Hogy mennyiben tud - ez Tellér képviselő úr többszöri megjegyzéséhez is kapcsolódik - egy beszámolóban a tartalmi elem megjelenni, ezen nekünk gondolkodni kell. Egyrészt biztos az, és ezért is jeleztem, hogy nem volt sajtó-helyreigazítási per ellenünk, illetve az ORTT-nél nem volt panasz ellenünk, én biztos vagyok benne, hogy ez nem azt jelenti, hogy mi hibátlanul végezzük a munkánkat, és azt sem jelenti, hogy adott esetben fajsúlyos kérdésekben nem tévedünk. Ez inkább annyit jelent, biztosan annyit jelent, hogy működtetünk egy korrekt hibajavító mechanizmust, ami nem biztos, hogy minden sajtóorgánumról elmondható.
70
PÉ 71 (Vince Mátyás)
Tehát folyton ösztönzöm és fogom a jövőben is ösztönözni a kollégáimat arra, hogy ha valami hibát észlelünk, akár magunk, akár kívülről van jelzés, hogy valami hibát követtünk el, azt ne szégyelljük helyreigazítani, ne szégyelljük javítani, és azt gondolom, hogy biztos, hogy ez a fajta erőfeszítésünk egyik eredménye, hogy kevés panasz van ellenünk. De ez az egész minőségi vonulat, én mondom, nincs erre nekem kapásból válaszom, hagyományosan ez nem része a beszámolónknak. Könnyen lehet, hogy inkább az ORTT-t lehetne esetleg megkérni, nem nekünk persze, hanem talán akár Tellér úrnak, akár a bizottságnak, hogy a vizsgálódását más irányba is terjessze ki. Azt tudom mondani, hogy ezen fogunk gondolkodni.
Halmai képviselő asszony felvetésére, egyrészt az apró kérdések közül elég gyorsan meg tudom válaszolni, hogy karbantartásra miért jutott kevesebb: muszáj voltunk takarékoskodni, de olyan karbantartási dolgokat halasztottunk el, ami az MTI alapműködését nem befolyásolta, tehát ezek épületek elsősorban, ami persze tudom, hogy adott esetben szintén problémás, de ha pénzhiány van, akkor valamelyik ujját az embernek meg kell harapnia.
Az biztos, hogy azon eddig szerencsére nem kellett takarékoskodnunk, hogy az infrastruktúra vagy az informatikai infrastruktúra tekintetében nem okozott egyelőre problémát a pénzhiány nekünk.
Hogy a kulturális intézményekkel kapcsolatban mennyire szolgáltató és mennyire piaci az MTI. Azt gondolom, hogy alapvetően piaciak vagyunk, a hírügynökségi törvény előírja, hogy mi ingyenes szolgáltatásra nem vagyunk kényszeríthetők. Ennek ellenére érezzük azt a problémát, hogy kulturális intézmények, kormányzati intézmények a mai világban, amikor kevesebb pénz áll rendelkezésükre, mint korábban, nagyon szívesen takarékoskodnak azzal, hogy lemondják a napi sajtót, aztán lemondják az MTI-sajtófigyelést. Ez nekünk egy olyan bevételkiesés, ami azon az oldalon, ahol lemondják a szolgáltatásainkat, sem jó, mert azt gondolom, az, hogy egy minisztérium vagy az, hogy egy országos főhatóság nap mint nap hozzájut az MTI által az országról és a világról szóló megbízható hírekhez, az nemcsak azért jó, mert az MTI azért pénzt kap, hanem azért is jó, mert az az intézmény, aki ezekre a hírekre előfizet, jobban eligazodik, tudása van a változó világról, és ez a minőségi munkája szempontjából fontos.
Tehát talán ennek a megjegyzésnek a kapcsán, és több egyéb ide konkludáló megjegyzés kapcsán hadd legyek egy picit optimista, ha nem is a piaci helyzettel kapcsolatban, de a törvényi környezetünk változásával kapcsolatban igen.
Akkor visszautalnék arra, hogy részben a bevezetőmben is mondtam, részben majd a tárgyalásra kerülő törvényváltoztatási javaslatban is szó van arról, hogy kellene az MTI és az állam képviselője között egy közszolgáltatási szerződést kötni. Egy ilyen közszolgáltatási szerződés nagyon sok problémára megoldást nyújthat, mert például ez éppenséggel előírhatja - most csak rögtönzök -, hogy az összes minisztérium kapja meg az MTI alap-hírkiadását, vagy elrendelheti egy ilyen közszolgáltatási szerződés, hogy az MTI köteles ilyen és ilyen jellegű kulturális híreket - mondjuk csak a hasamra ütök - az önkormányzatok számára egy szerződés keretében, és egy szerződés keretében rögzített térítésért, a vevő számára ingyenesen szolgáltatni. Tehát azt remélem, hogy egy új törvényi szabályozás adott esetben nagyon sok olyan, eddig problémaként, visszatérő problémaként számon tartott ügyben megoldást hozhat, amire eddig nem volt megoldás.
Természetesen még visszaugrok Pető képviselő úr megjegyzéséhez, hogy abban teljesen igaza van Pető képviselő úrnak, hogy az alkotmány nem írja elő, hogy egy MTI-t fenn kell tartani, annyit ír elő, hogy egy közszolgálati hírügynökséget fenn kell tartani, amit persze nem kell feltétlenül MTI-nek hívni, és nem kell természetesen feltétlenül annyi költségvetési pénzt rászánni, mint amennyi költségvetési pénzt az elmúlt években a magyar állam erre az intézményre szánt. De én szívesebben azonosulok Pető úrnak azzal a megjegyzésével, hogy ha színvonalat akarunk, akkor adott esetben több költségvetési pénzt kell hogy adjunk a hírügynökségnek, mint azzal a nagyon leegyszerűsített fiskális megközelítéssel, amit ne haragudjon az Állami Számvevőszék, de néha érzékelek, hogy mindig kimondva-kimondatlanul az van, hogy az már önmagában egy főbenjáró bűn, ha az MTI egyik évről a másikra több és nagyobb költségvetési támogatást igényel. Tehát az ÁSZ-nak a ténymegállapításai között mindig ott vannak az érzelmei, ez valahogy nincsen így jól, ha egyik évről a másikra adott esetben a színvonal fenntartása érdekében az MTI-nek több költségvetési pénzre van szüksége.
Visszatérve még Halmai képviselő asszony kérdésére: személyzeti fluktuáció. Egyet nem szabad elfelejtenünk, amit az ÁSZ itt figyelmen kívül hagyott, amikor sommásan a létszámhelyzetünket áttekintette. Volt egy, mi úgy hívtuk az MTI-ben, hogy patyolat-akció, a köznyelv vagy inkább a jogászi nyelv úgy hívta ezt, hogy a nem teljesen jogszerű kettős foglalkoztatás, illetve a színlelt szerződések felszámolása, ami eléggé széles körű volt a magyar tömegkommunikációban. Ezt a Magyar Távirati Iroda, igaz, a legutolsó lehetséges pillanatig kihúzva ezt a folyamatot, az amnesztia végső határidejéig kihasználva a lehetőséget, de végül rendbe tette, és jogszerűvé tette a foglalkoztatásokat, amelynek az az eredménye lett, hogy sajnos, több tucattal megnövekedett a jogszerűvé tétel miatt - a színlelt szerződéseket kellett kifehéríteni - a foglalkoztatottak száma, és azóta is nyögjük ennek anyagi terheit. De rögtön hozzáteszem, mert a kérdés végül is erre vonatkozott: azt gondolom, ha az MTI - és ezt Jánosi képviselő úr is kérdezte - a jóváhagyás előtt álló, amit egyrészt majd az MTI menedzsmentje is jóvá fog hagyni, tehát a felügyelő testületeink elé is be fogunk vinni, a 2008-2012-es stratégia. Itt egyértelműen külön fejezet lesz a humánerőforrás-stratégiáról. Valószínűleg az időszak végére egy kisebb, de ütőképesebb csapatnak kell az MTI-ben rendelkezésre állnia, amelynek a belső képzése, továbbképzése igen fontos lesz, mert a változó igényekhez csak egy megváltozott humánerőforrás-háttérrel tudunk alkalmazkodni. Így próbálunk a szakmai kihívásokra válaszolni.
Azt nem tudom megmondani, és akkor megint hadd jöjjön vissza az optimizmusom, hogy mi az ideális arány, hogy 45 vagy 55 vagy 35 százalék, amit az MTI a piacon megszerez és a maradék állami költségtérítés. Azt gondolom, hogy ez egy típusosan olyan dolog, amit egyrészt a tulajdonosnak úgy kell eldöntenie, hogy tárgyal és megállapodik a tulajdonában lévő céggel. Még egyszer mondom: most hadd legyek optimista, hogy majd az új törvényi szabályozás és annak alapján ez a közszolgálati szerződés sok minden gondot meg fog e tekintetben oldani.
80
Nya 81 (Vince)
(Bókay Endre az ülésterembe érkezik.) Így nem tudom megmondani, hogy mekkora az a minimális szervezet, amire szükség van. Természetesen igaza van Tellér képviselő úrnak, nem kenyérgyár vagyunk - bár egy kenyérgyárnak alighanem nem könnyű tévégyártásra átállni -, de mi megpróbálunk a profilunkba vágó, és ahhoz közel álló területeken, ahol fejlődési lehetőségeket látunk, növekedni. Ebben sokat segíthet, és ebben egyetértünk az Állami Számvevőszék megjegyzésével, ha használaton kívüli ingatlanainkat felszabadítjuk, pontosabban szólva megszabadulunk tőlük, és az új ingatlanstratégia jegyében a felszabaduló összegekből a saját fejlesztésünket tudjuk finanszírozni. Azért nem volt ingatlanstratégia, mert az előző öt év utolsó másfél évében én már nem akartam, hogy legyen. Most viszont lesz az új öt évre, a nagy stratégiával összefüggésben, oly módon, hogy a felügyelőbizottsággal, mint az ügyben kompetens felügyelőtestületünkkel egyeztetett ingatlanstratégiát szeretnék, hogy aztán öt évig ebben az ügyben rögzített és végül is felügyelőtestület által jóváhagyott sarokpontok alapján tudjon a cég mozogni, valószínűleg van egy kis mozgási lehetőség. Ha a gazdálkodásra lehetőséget ad a törvényi környezet, akkor azt gondolom, hogy tudunk olyan területeket is találni, amelyek az alaptevékenységünkhöz képest profitábilisabbak és nagyobb jövedelmet biztosítanak számunkra, még akkor is, ha azt nem tudom ígérni - és a pályázatomban, amit írtam, nem ígértem -, hogy tendenciájában afelé tudna haladni az MTI, hogy megállunk azon a ponton, ahol most vagyunk, és adott estben nem lesz több a költségvetés hozzájárulása az éves összbevételeken belül. Egyszerűen alap, ahogy az angol mondja, a korbiznisz, ott súlyos problémákkal küzdünk, és nincs semmilyen csodaszer, vagy a bölcsek köve nincs a zsebünkben. Egyszerűen azt gondolom, hogy ezt tudomásul kell vennünk, és a reakció az is lehet, amit már említettem, és szerintem itt be is fejezném, hogy igyekszünk létszám- és költségtakarékosan dolgozni. Tehát ha az állammal való szerződéses vagy szerződés nélküli alku nem teszi lehetővé számunkra, hogy adott esetben ezeket az arányokat fenntartsuk, akkor értelemszerűen az egyensúly fenntartása érdekében a létszámleépítés és a további költségtakarékosság eszközéhez kell nyúlnunk. Ha muszáj, megtesszük, ha nem muszáj, nem tesszük.
Köszönöm szépen, és elnézést kérek, ha fontos dolgokra nem válaszoltam, de igyekeztem az összes megjegyzésen végigszaladni. Köszönöm szépen a figyelmet.
ELNÖK: Köszönjük szépen. Kérdezem a Számvevőszék képviselőjét, hogy kíván-e reagálni.
Podonyi László osztályvezető (ÁSZ) válasza
PODONYI LÁSZLÓ osztályvezető (Állami Számvevőszék): Köszönöm. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! A saját bevétel és a támogatás arányának megjelenésére reagálnék csak röviden. Tényként megállapítjuk, mint a képviselők tájékoztatását szolgáló Állami Számvevőszék, és egyszer mint a tulajdonosoknak a közgyűlés, tehát kettős minőségében is van, tehát nekünk a hiteles tájékoztatást a feladatunk, és ehhez nem fűztünk megjegyzést, csak a tényt megállapítottuk, hogy van ilyen arány. Ahhoz, hogy a nyereséget, illetve ezt a működést fenn lehessen tartani az MTI-nél, ilyen állami támogatás van, tehát ez az egyik forráslehetőség.
A másik összefüggésben van az ingatlangazdálkodással. Az MTI részvénytársasággá alakulásakor a törvényhozás úgy döntött, hogy egy ingatlantartalékot, tehát az akkor szükségeshez képest egy jóval nagyobb ingatlantartalékot biztosított az MTI-nek. Ő ezzel többé-kevésbé jól élt, de még ott van neki egy tartalékban, eddig ebből is tudta fedezni a későbbi működését.
Ez a probléma is felveti annak a szükségességét, hogy a közszolgálati szerződés, tehát a feladatra lebontott közszolgálati szerződés szükséges ahhoz, hogy érdemben meg lehessen azt mondani, hogy az adott feladathoz mennyi pénz szükséges. Például csak azt tudjuk, hogy az előző évhez képest ennyi a változás. Összességében azt tudjuk mondani, hogy szabályos volt az MTI tevékenysége, nagy hibák nem voltak, a TTT megfelelőnek minősítette a működését, tehát összességében azt tudjuk mondani, hogy ez a támogatás kell, de pontosan nem tudjuk megmondani, hogy milyen feladathoz milyen támogatás kell. Tehát ez is felhívja arra a figyelmet, hogy az EU-előírásoktól függetlenül is elkerülhetetlen ez a közszolgálati szerződés. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönjük szépen. Szavazások következnek. Először a beszámoló általános vitára való alkalmasságáról szavazunk, majd a határozati javaslatról, az elhangzottaknak megfelelően először a módosító indítványról, mármint a határozati javaslathoz érkezett, szóban benyújtott módosító indítványról, utána pedig magáról a határozati javaslatról.
Akkor tehát kérdezem a bizottság tagjait, hogy ki az, aki az MTI 2007-ről szóló beszámolóját általános vitára alkalmasnak tartja. Aki igen, kérem, kézfelemeléssel jelezze! (Szavazás.) Úgy látom, hogy egyhangú, tehát a bizottság a beszámolót egyhangúan általános vitára alkalmasnak tartja.
Kérdezem a bizottság tagjait, hogy ki az, aki elfogadja Tellér képviselő úr szóban előterjesztett módosító javaslatát, most nem ismétlem meg, mert feltehetően követhető volt, módosuljon az indoklás szövege egy fél mondat elhagyásával. Aki ezt támogatja, az kérem, kézfelemeléssel jelezze! (Szavazás.) Úgy tűnik, hogy a bizottság egyhangúan elfogadja a módosítást, tehát ennek megfelelően az indoklásból kimarad ez a bizonyos fél mondat, a jegyzőkönyv pedig tartalmazza a megjegyzéseket, és a plenáris ülésen is el lehet mondani a megjegyzéseket.
Most formálisan a határozati javaslatról is szavaznunk kell. Akkor ki az, aki ezzel a módosítással a határozati javaslatot, a bizottság által benyújtandó parlamenti határozati javaslatot elfogadja? (Tellér Gyula: Bocsánatot kérek! Volna előtte egy kérdésem!) Tessék!
TELLÉR GYULA (Fidesz): Elnézést elnök úr, hogy közbevágok. Itt még egy napirendi pontról fogunk vitatkozni, amelyik érinti ennek a határozati javaslatnak egy részét, nevezetesen alulról a negyedik sorát, hogy napirenden van az MTI TTT-nek a hivatkozott törvény módosítására satöbbi, satöbbi. (Elnök: Világos.) Ez a szavazás ennek a mondatnak az elfogadását nem szabad, hogy jelentse, mert erről még nem vitatkoztunk. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Ez így van. Én a határozati javaslat érdemi részének azt értem, hogy a bizottság ilyen és ilyen feltételekkel azt javasolja az Országgyűlésnek, hogy fogadja el a beszámolót.
90
PÉ 91 (Elnök)
Ha a következő napirendnél az történik, amit én feltételezek, akkor egyúttal visszamenőleg módosítjuk az indoklás szövegét. Akkor tehát ennek értelmében most egyelőre tegyük zárójelbe a nyitott kérdést. Ki az, aki a határozati javaslatot elfogadja? Aki igen, kérem, kézfelemeléssel jelezze! (Szavazás.) A bizottság a határozati javaslatot is egyhangúlag elfogadta. Köszönöm szépen.
Akkor most ennek a napirendi pontnak a d) pontjaként rögtön egy ügyrendi javaslatot tennék, némi indoklással. Azért szerepel d) pont az MTI-beszámoló tárgyalása kapcsán, mert értelemszerű volt, hogy tartalom alapján idekerüljön a TTT által benyújtott törvénymódosítási javaslat. Az világos volt, hogy ha a parlamenti frakciók jelöltjei által elfogadott törvénymódosítás mögött nem feltétel nélkül ott maguk a parlamenti frakciók, vagyis esetleg felmerül, hogy módosító indítványokat javasolnak a törvénymódosításhoz, akkor praktikusan nincs értelme most ezt a javaslatot megtárgyalni, mert a parlament a nyári szünetig már nem tudja elfogadni módosító indítványok benyújtásával ezt a törvényjavaslatot.
Bizottsági előterjesztésként pedig nem tudjuk benyújtani, tehát úgy, ahogy a Tellér képviselő úr által is említett határozati javaslat hivatkozásában mondjuk. Nem érdemes benyújtani a TTT-javaslatát, hogy aztán ugyanazok a bizottsági tagok vagy maga a bizottság módosítsa, különösen hogy egy kétharmados többséget igénylő elfogadású törvényjavaslatról van szó.
Tehát a bonyolult mondatok után a dolog lényege az, hogy azt javaslom a bizottságnak, hogy a megismert javaslat alapján kezdődjenek a bizottság keretei mellett tárgyalások, ötpárti vagy a bizottságban képviselt pártok részvételével tárgyalások az MTI TTT által benyújtott javaslatról, és lehetőleg az őszi ülésszak során úgy tudjuk benyújtani bizottsági javaslatként, ha ez megoldható, hogy már a különböző frakciók által megtett észrevételeket is egyúttal benyújtjuk, tehát ne kelljen a bizottságnak vagy a frakcióknak módosító indítványokat benyújtani.
Magyarul: most azt a kérdést fogom feltenni a bizottság tagjainak, hogy ezt az ügymenetet ki az, aki el tudja fogadni. Tehát ne szakítsuk félbe a tárgyalását azzal, hogy a nyári szünet esetleg közbeiktatódik, hanem majd ősszel ötpárti egyeztetés után nyújtsuk be.
Először a megszólalások hangzanak el a jelentkezéseknek megfelelően ehhez a javaslathoz, és utána majd döntünk. Schiffer képviselő úr!
DR. SCHIFFER JÁNOS (MSZP): Nekem egy javaslatom van, és nem azért, hogy tiszteletkört tegyek, de nem is tartom formálisnak, hogy a bizottság mindenféleképpen fejezze ki az elismerését a TTT-nek, hogy ezt a javaslatot idehozta. Ebben a médiaügyekben általában nem szokásos egyhangú javaslat azt gondolom, megérdemli azt, hogy egy percre azt mondjuk, hogy megköszönjük a TTT-nek, és nem azért akasztjuk meg most, mert azzal az úttal, amit ők megfogalmaztak, szakmailag nem értünk egyet, hanem azokat az egyéb jogi és a parlamentben folyó folyamatokat is szeretnénk összhangba hozni, hogy ne legyen felesleges kör. Tehát én ezt mindenféleképpen fontosnak tartom, nehogy félreértés legyen.
ELNÖK: Tellér képviselő úr!
TELLÉR GYULA (Fidesz): Először elnök úr első megjegyzésére szeretnék reflektálni. Valóban ez volna a helyes eljárás, de ennek egy olyan következménye van akkor a szövegre, hogy akkor magát ezt az egész mondatot ki kellene hagyni, és valamilyen bizottsági javaslat formájában megfogalmazni, külön egy másik papíron, és ilyen módon segíteni a továbbhaladását ennek a törvényjavaslatnak vagy az MTI-ről való tárgyalásoknak. Ez az egyik megjegyzésem.
A másik megjegyzésem, hogy sajnálom, hogy Schiffer képviselő úr megjegyzését egy kicsit meg kell gyengítenem az én eszem szerint, ugyanis először is a TTT-nek kötelessége a törvénymódosítás előterjesztése. A hatályos törvényben ez a TTT nem tudom, talán az utolsó vagy az utolsó előtti feladatpontja között megvan.
Az, hogy valaki a törvényes kötelezettségének eleget tesz, ez nagyon helyes, de nem tudom, hogy külön köszönetet érdemel-e.
A másik dolog: ebbe most nem akarok belemenni, de szerintem ez a törvénymódosítási javaslat kevés. Tehát magának a törvénynek annyi problémája van, hogy Dunát lehetne rekesztene velük, és ez a törvénymódosítás alapvetően ezek közül a problémák közül egyre koncentrál - persze, többre, de mondjuk egynek van a legnagyobb súlya -, ez a bizonyos közszolgálati szerződés, az állami finanszírozás megalapozása, ellenőrzése, ellenőrizhetővé tétele, stb. De egyébként fel tudnék vetni még legalább hat olyan problémáját a törvénynek, ami okvetlenül megoldásra vár. Most nem akarom azzal untatni a tisztelt jelenlévőket, hogy belekezdek.
Ezért azt kellene mondani, hogy ezt figyelembe véve, tehát valami olyan szöveget kitalálni, hogy a TTT által benyújtott törvénymódosítási javaslatot is figyelembe véve, magáról a törvényről vagy a törvény újraalkotásáról ötpárti tárgyalást kellene kezdeményezni, és akkor ezek a problémák megoldódnak. Az, hogy a TTT nekivágott ennek a munkának, az örvendetes.
ELNÖK: Köszönjük. Lukács képviselő úr!
DR. LUKÁCS TAMÁS (KDNP): Tisztelt Elnök Úr! Azt hiszem, a probléma egyszerűen megoldható. A határozati javaslatnak az a mondata, hogy jelen országgyűlési határozati javaslat benyújtásakor a Kulturális és sajtóbizottság előtt napirenden van az MTI TTT-nek a hivatkozott törvény módosítására irányuló konszenzusos módosítási javaslata, ez a tényeknek megfelel, semmilyen minősítést nem mondunk róla. A mondat másik része elmarad, ezzel ezt a kérdést kezeltük.
A második megjegyzésem, hogy az elnök úr előterjesztésével teljes mértékig egyetértek, tekintettel arra, hogy igazából nekünk nem jogszabályokat kellene alkotni, hanem jogrendet. Márpedig vannak bizonyos olyan összefüggések, a médiatörvénnyel olyan összefüggései lehetnek akár egy MTI-törvénynek is, amely teljesen csomagban és együttgondolkodással és együtt kellene kezelni.
Ezért semmiképpen nem célszerű azt külön tárgyalni, különösképpen olyan fogalmakkal él a tervezet is, amely esetleg a médiatörvényt is érinti. Ezért azt gondolom, hogy tényleg az a rendje, módja, hogy próbáljuk meg, ha új médiatörvény lesz, hadd reménykedjek, akkor ebben az esetben az MTI-törvénnyel együtt legyen tárgyalva, mert meggyőződésem, hogy a jogalkotásnak ez a helyes rendje. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönjük szépen. Akkor megpróbálom összefoglalni az elhangzottakból következő teendőket. Tehát először az ügyrendi javaslatról kell dönteni, vagyis arról, hogy a napirendtől eltérően ne hozzunk most döntést a TTT által eljuttatott javaslatról, hanem az ügy megtárgyalását az őszi ülésszakra halasztjuk. Körülbelül ez az ügyrendi döntés.
Ezt követően úgy értelmezem, hogy nincs olyan nagy véleménykülönbség Schiffer és Tellér képviselő urak között, mert mind a ketten azt a tevékenységet, amit a TTT elvégzett, akkor is köszönetre méltónak - ha jól értettem, Tellér képviselő úr így fejezte be a mondatát - tartják, hogy ha még vannak teendők az üggyel kapcsolatban, és Schiffer képviselő úr sem mondott nagyon mást. De akkor ez egy meglehetősen formális, de nem lényegtelen aktus, hogy a bizottság megköszöni azt, hogy a TTT eljuttatta hozzánk a javaslatát, és szerintem ezzel az értékelő megjegyzéseket kizárjuk.
A harmadik - ha úgy tetszik - döntési feladata a bizottságnak, hogy az imént elfogadott határozati javaslat indoklását olyan formába hozzuk, ami megfelel a tényeknek.
100
Nya 101 (Elnök)
Erre a formára még visszatérek a másik két szavazás után. Azt már, ha tetszik, félig magánmegjegyzésként teszem hozzá, hogy ugye egyrészt a TTT már egyszer ilyen módon, hogy nem a totalitásra törekedett, hanem részfeladat megoldására, juttatott el hozzánk javaslatot, amit a bizottság el is fogadott és módosítottuk a hírügynökségi törvényt korábban. Én örök dilemmának tartom, hogy hogyan kell a parlamentnek működni, hogy a problémák teljes megoldása jegyében részfeladatokat nem hajlandó megoldani, és ezért a teljességre törekedve soha nem jut el bizonyos ügyek megoldásáig, lásd médiatörvény. Ez is egy lehetséges út és érvek szólnak mellette, de az is egy lehetséges megoldás, hogy korlátaink és politikai alkuképességünk ismeretében legalább addig jussunk el, ameddig egyet tudunk érteni, és a TTT javaslata, nyilván módosításokkal, erre a logikára épül most is. Majd eldöntjük, gondolom én, ötpárti tárgyalásokon, hogy mely keretek megvalósítására vagy kitöltésére törekszünk, de ez nem érinti az előbbi három döntési szituációt.
Tehát akkor az első az ügyrendi kérdés, hogy elfogadja-e a bizottság, hogy a napirendi javaslattól eltérően most bizottsági előterjesztésként nem kívánjuk benyújtani a TTT javaslatát, hanem ősszel kívánjuk a bizottság ülésén napirendre tűzni, és addig pártközi, illetve frakciók közötti tárgyalásokat indítunk útjára. Aki ezzel egyetért, az kérem, kézfelemeléssel jelezze! (Szavazás.) Ezt a bizottság egyhangúan elfogadta.
Kérdezem a bizottság tagjait, hogy ki az, aki egyetért azzal, az egyébként szóban így, úgy, amúgy már megfogalmazott, tehát már létező megállapítással, hogy megköszönjük a TTT-nek, hogy a javaslatát eljuttatta hozzánk. Aki ezzel egyetért, az kérem, kézfelemeléssel jelezze! (Szavazás.) Ezzel is egyetért a bizottság.
Ami pedig az imént elfogadott határozati javaslat szövegét illeti, azt javasolnám, hogy tényszerűen az szerepeljen csak az említett helyen, hogy jelen országgyűlési határozati javaslat benyújtásával egy időben az MTI Tulajdonosi Tanácsadó Testület a hírügynökségi törvény módosítására irányuló módosító javaslatot juttatott el az Országgyűléshez, amelyet a bizottság napirendjére kíván tűzni. Ebben benne van az MTI vagy a TTT felé irányuló azon gesztus, hogy foglalkozni fogunk a javaslattal, tehát ez már nem múlt el nyomtalanul, de nincsenek befejezett tények ez ügyben. Ha ezt a módosítást elfogadja a bizottság, akkor kérem, erről is szavazzunk, tehát az indoklása ennek módosul. (Szavazás. - Egyhangú.) Köszönöm szépen.
Ennek a napirendi pontnak a tárgyalását befejeztük, köszönjük szépen a megjelenést, a tájékoztatást.
Következik a gazdasági reklámtevékenység feltételeiről szóló törvényjavaslathoz beérkezett módosító javaslatok tárgyalása. (A napirendi pont tárgyalásához érkezett vendégek elhagyják az üléstermet. - Rövid szünet.)
Tisztelt Bizottság! Áttérünk a következő napirendi pont tárgyalására, tehát a gazdasági reklámtevékenységről szóló törvényjavaslathoz érkezett módosító indítványok szerepelnek a bizottsági ülés napirendjén.
Mint képviselőtársaim bizonyára észlelték, 84 darab módosító indítvány érkezett. A bizottságot arra fogom kérni, hogy szavazással döntsünk, hogy minden módosító indítványról véleményt kívánunk-e nyilvánítani, tudniillik tartalmi értelemben nagyon nehéz - hogy is mondjam - szelektálni, vagy pedig a legszűkebben értelmezetten a kulturális bizottság érdeklődési körébe közvetlenül kapcsolódó módosító indítványokról. Itt én csak egyhangú... (Tellér Gyula: Valaki szétválogatta már ilyen értelemben?) Személy szerint jelenthetem, hogy én igyekeztem. Nevezetesen arról van szó, hogy én úgy értelmeztem, miután közvetve és tágabban értelmezve a kultúrát, minden reklámtevékenységet érintő módosítás kulturális ügy, de szorosabban véve csak a médiatörvényt érintő módosító indítványokat ítéltem olyannak, amelyik speciálisan kulturális bizottsági. Ha valakinek van, ahogy szokás mondani, kiszemelt módosító indítványa, amit külön kívánna tárgyalni, akkor természetesen, ha a szűkebben értelmezett tárgyalási módot választjuk, akkor is bővíthetjük egy-egy módosító indítvánnyal, de általános elvként én azt javaslom, hogy ne szavazzunk az összes módosító indítványról a bizottságban. Természetesen itt nincs kisebbségi-többségi döntés, mert ha az ellenzék más álláspontot képvisel, akkor inkább a vitathatatlan megoldást választjuk.
Kérdezem akkor, hogy ki az, aki elfogadja, hogy szűkebben értelmezzük a bizottság érdeklődési körébe tartozó módosításokat. (Szavazás.) Úgy tűnik, hogy a bizottság elfogadta.
Én úgy láttam, hogy a 67., 68., és az ezekhez technikailag kapcsolódó 77. módosító indítvány az, ami szigorúan kulturális - mármint az ajánlási sorszám szerint mondom természetesen. A 67., 68. mind a kettő Balog és Mikola képviselő urak javaslata a médiatörvény módosítására, és az említett 77. pedig úgy jön a képbe, hogy a zárórendelkezések között tételesen a médiatörvény egy passzusát említi, mint hatályát vesztő, tehát formálisan az is ide tartozik.
Menjünk sorban! Ha közben észrevétel lenne, akkor nyilván arra kitérünk. Tehát kérdezem a kormány képviselőjét, hogy a... Egyrészt azt kérdezem elöljáróban, hogy van-e olyan pont, amivel kapcsolatban úgy érzik, hogy nem figyeltünk fel rá, és szigorúan kulturális bizottsági speciális érdeklődési körbe, a kultúrát szorosabban érintő körbe tartozik. Ha nincs ilyen...
GÉRNYI GÁBOR megbízott főosztályvezető (Nemzeti Fejlesztési és Gazdasági Minisztérium): Ilyet nem találtunk.
ELNÖK: Jó. Akkor tehát tulajdonképpen a válasz a három pontra közös, hiszen tartalmi értelemben összefüggenek. Kérdezem, hogy mi a kormány álláspontja a 67., 68., illetve az említett 77. módosító indítvánnyal kapcsolatban.
GÉRNYI GÁBOR megbízott főosztályvezető (Nemzeti Fejlesztési és Gazdasági Minisztérium): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Szeretném jelezni, hogy információnk szerint, a honlapra feltett információk alapján mind a 67., 68., mind a 77. módosító indítvány vissza lett vonva a tegnapi napon.
ELNÖK: Hogy is mondjam: most akkor ugye az a gyanú merülhet fel, hogy itt valami összekacsintás van, hogy három olyan módosítást szemeltem ki, ami már nincs is. Én a mundérom becsületének védelme érdekében azért, miután ön is azt mondta, hogy információja szerint, maradjunk a formális elemeknél, tehát tekintsük egyelőre élőknek ezeket a módosításokat, és akkor azt kérdem, hogy ha vannak, akkor a kormány egyetért-e ezekkel.
GÉRNYI GÁBOR megbízott főosztályvezető (Nemzeti Fejlesztési és Gazdasági Minisztérium): Köszönöm szépen, elnök úr. Tekintsük őket élőnek. Ha élők, akkor mind a 67., mind a 68., mind pedig a 77. esetében nem értünk egyet vele, és ehhez indoklásunk is lenne, amit dr. Hegedűs Márta elmond...
ELNÖK: Köszönöm szépen. Ha valaki igényt tart indoklásra, akkor majd jelzi. (Nincs jelentkező.) Ilyet nem látok.
110
PÉ 111 (Elnök)
Kérdezem a bizottság tagjait, hogy ki az, aki egyetért a módosító indítványokkal? (Szavazás.) 6 igen. Ki nem ért egyet? (Szavazás.) 10 nem.
Együtt szavaztunk a három módosító indítványról, de gondolom, világos, hogy ezek tartalmi értelemben teljesen összefüggenek. Köszönjük szépen. (Dr. Schiffer János: Egy kérdésem hadd legyen még!) Bocsánat, még egy kérdés lenne.
DR. SCHIFFER JÁNOS (MSZP): Azt kérdezem, hogy a 19-essel kapcsolatban mi a kormány álláspontja?
DR. HEGEDŰS MÁRTA ANIKÓ (Nemzeti Fejlesztési és Gazdasági Minisztérium): Információink szerint az is vissza van vonva, és azt sem támogatjuk.
ELNÖK: Köszönjük szépen. Akkor úgy tűnik, hogy egyelőre befejeztük. Reméljük, hogy a hosszú várakozás után vigaszt nyújtott a rövid jelenlét.
A mozgóképről szóló 2004. évi II. törvény módosításáról szóló T/5770. számú törvényjavaslat
Áttérünk a mai bizottsági ülésünk utolsó tervezett napirendi pontjára, a mozgóképről szóló törvény módosításáról szóló törvényjavaslat tárgyalására. Üdvözlöm az Oktatási és Kulturális Minisztérium képviselőit. Rövid indoklást szeretnénk kérni a benyújtott módosító indítványról. Azt kérném, hogy a technikai elképzelésekre is térjenek ki, értem ez alatt azt, hogy viszonylag kevés országgyűlési ülés van már hátra a nyári szünetig, tehát hogy a tervek szerint elfogadására számítanak, vagy mire számítanak? Köszönöm szépen.
Nagyné Varga Melinda (Oktatási és Kulturális Minisztérium) szóbeli kiegészítése
NAGYNÉ VARGA MELINDA (Oktatási és Kulturális Minisztérium): Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! A mozgóképről szóló törvény európai uniós szabályokkal való összehangolása teszi szükségessé a törvény módosítását. 2007. december 31-én lejár az a támogatási rendszer, program, ami az Európai Bizottság által jóváhagyott rendszer volt. Az Európai Bizottsággal több mint egy éve folyó intenzív egyeztetést tartunk, tágabb értelemben egyeztetünk a filmszakmával is. A "tágabb értelemben" azt jelenti, hogy nemcsak a szakmával, hanem a Magyar Mozgókép Közalapítvánnyal, a filmstúdiókkal és adószakértőkkel is.
Ez a módosítás a filmtörvény vívmányait, amely széles körű politikai és szakmai konszenzuson alapul, nem érinti, nem módosítja. Alapvetően három kérdéskört érint ez a módosítás, de ezen belül is a legfontosabb azoknak a feltételrendszereknek a pontosítása, amelyek a közvetlen támogatások intenzitását szabályozzák, mind a nehéz, mind pedig az alacsony költségvetésű filmek tekintetében. Most pedig átadom a szót kollégámnak, aki szakértőként vesz részt a törvény előkészítésében.
Sámuel Balázs (Oktatási és Kulturális Minisztérium) szóbeli kiegészítése
SÁMUEL BALÁZS (Oktatási és Kulturális Minisztérium): Tisztelt Bizottság! Ami elnök úr processzuális, tehát az eljárási részre vonatkozó kérdését érinti, április második felében nyújtotta be a magyar kormány a brüsszeli bizottsághoz, az Európai Unió bizottságához azt a kérelmet, amelynek melléklete volt többek között ez a törvényjavaslat is. A brüsszeli bizottság eljárására általában két hónapos határidővel számíthatunk, tehát két hónapos időtartammal számíthatunk. Ugyanakkor ez nem egy fix határidő, előfordulhat, hogy ennél hosszabb ideig hozza meg a döntését a bizottság, mert előfordulhat, hogy további kérdéseket intéznek a magyar félhez; egyébként kérdéseket intéztek az adókedvezmény-rendszerrel összefüggésben is.
Summa summarum: meglehetősen kevés a parlamenti ülésnap, az a kormány álláspontja, hogy június 9-én, amennyiben lehetséges, és amennyiben nem lesz módosító javaslat, akkor végszavazásra szeretnénk vinni a kérdést. Természetesen, ha a brüsszeli döntéshozatal addig nem ér el egy olyan fázisba, ami megalapozottá tenné ennek a törvényjavaslatnak az elfogadását, akkor feltehetően a döntéshozatalra már csak szeptemberben kerül sor.
Szeretném azt hangsúlyozni, hogy a tárca, illetőleg a kormány azért terjesztette be ezt a javaslatot, hogy lehetőség szerint elébe menjünk mindenfajta folyamatnak, tehát hogy aktívan megkövessük, ne utólag reagáljunk az eseményekre, hogy ezzel is időt nyerjünk, hiszen ez a filmszakma számára meglehetősen fontos kérdéskör.
A Pénzügyminisztérium fogja azt eldönteni a kormány részéről, illetőleg fog arra vonatkozó tájékoztatást adni, hogy a bizottsági döntéshozatal június elején milyen szakba jutott, hogy érdemes-e a magyar parlamentnek ezt a törvényjavaslatot elfogadni, illetőleg érdemes-e egyáltalán erről szavazni.
Bármilyen további kérdésre vonatkozóan örömmel állunk az önök rendelkezésére.
ELNÖK: Köszönöm szépen. A képviselőké a szó. Jánosi képviselő úr!
Kérdések, hozzászólások, reagálások
DR. JÁNOSI GYÖRGY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Jól látható, hogy néhány apróbb, ám nem jelentéktelen módosítás mellett három olyan kérdéskör van, amiben erőteljesebb módosítást eszközöl az indítvány a mozgóképről szóló törvényhez viszonyítva. Az egyik ez az értékhatár-csökkentés. Az eddigi egységes 500 millió forintról magyar filmek esetében 200-valahány millióra, illetve magyar koprodukcióban készülő művek esetében valamivel 500 millió alá hozza le a határt. Ez látszólag érzékenyen érintheti a magyar filmgyártást.
Az indoklás ugyan utal arra, hogy ezek az értékhatárok jobban megközelítik a tényleges gyártási költségeket, de ha kaphatnánk arról információt, hogy például az elmúlt évben magyar filmek átlagos költségvetése milyen volt, az akkor valószínűleg megnyugtatóbb lenne számunkra, mert akkor azt látnánk, hogy nem esik el a magyar filmipar komolyabb összegektől emiatt.
A másik ilyen jelentősebb módosítás az Unió által megkövetelt 80-20 százalékos szabály. Ez azt mondja ki, hogy koprodukcióban készülő filmek esetén a közvetlen, illetve a közvetett állami támogatásnak legalább 80 százaléka itthon kell hogy maradjon, itthon kell hogy felhasználásra kerüljön, tehát 20 százaléknál többet nem lehet kivinni. Ez kedvezőbb talán a mi számunkra, de van-e arról - megint csak ezt kérdezem - valamilyen adatunk, hogy eddig a megkapott állami támogatásoknak mekkora része hasznosult itthon koprodukciós filmek esetében, mert lehet, hogy ebből viszont előnyök származnak.
A harmadik jelentős módosítás a kulturális tartalomhoz kötés a támogatás esetében, ami azt sugallja, hogy minőségi alkotások vagy kulturális alkotások esetében alkalmazható ez a közvetlen, illetve közvetett állami támogatás. Itt a törvényben meg is van az a táblázat, az a pontokba szedett felsorolás, amilyen kritériumokat mérlegelni kell majd az egyes filmek esetében.
Nem bukkantam a törvényben nyomára annak, hogy ki fogja ezt a minősítést elvégezni. Tehát ki az, aki dönt majd arról, hogy ezeknek a szempontoknak megfelel avagy sem egy-egy filmalkotás? Itt egy pici aggályt hadd fogalmazzak meg, remélem, hogy sikerül majd eloszlatni a kételyeimet.
Itt az a-h) pontig felsorolt kritériumokból kettőt el kell érnie valakinek, aki ilyen támogatásra igényt tart. Bocsánat, ha furcsát mondok, de az én kérdésem az, végignézve ezeket a szempontokat, hogy ha valaki mondjuk egy eléggé véres Drakula-filmet készít, amit akár a horror kategóriába is sorolhatunk, az megfelel-e ezeknek a kritériumoknak az önök álláspontja szerint? Itt ugyanis történelmi helyszínek, történelmi személyiségek stb. kerülnek elő, ezért érdekes, hogy ez kellően differenciált-e, és ki fog minősíteni ebből a szempontból, mert - hogy mondjam - itt elég tágak ezek a kategóriák, és elég nagy teret engednek a szubjektív megítélésnek, és ebből a szempontból érdekes lehet az, hogy mi a válasz a kérdésemre. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Schiffer képviselő úr, majd Lukács képviselő úr!
120
DR. SCHIFFER JÁNOS (MSZP): Itt felmerülhet az a kérdés, hogy ha ennyire labilis az EU álláspontja, akkor miért kell ezt beterjeszteni. Vagy azt mondom, hogy azért kell beterjeszteni, amit Jánosi képviselő úr is mondott itt a minősítés kapcsán, hogy tulajdonképpen mit is szolgál a törvény ezen módosítása.
Ugye azt mindannyian elismerjük, hogy maga a filmtörvény óriási hatással volt a magyar filmkultúrára, a -gyártásra, és azt gondolom, hogy a költségvetés bevételeire is. De ezt veszélyeztette bizonyos fokig az EU-nak az a felszólalása, amelyik a támogatás rendszerét nem tartotta EU-konformnak. Erre született egy javaslat.
Mondhatnánk azt, hogy persze, ha szeptemberben kezdjük el tárgyalni, és már novemberben döntést hozunk, akkor is jó döntést hoztunk, ugyanakkor látni kell azt, hogy nem annyira a magyar filmek támogatása, hanem a Magyarországra jövő különböző befektetők és itt megvalósított filmek érdekében fontos az, hogy minél hamarabb induljon el ennek a törvénynek a vitája. Egyrészt ez egy jelzés az EU felé is, hogy elindult a módosítása a kifogásolt tételekkel kapcsolatban, másrészt pedig jelzés a befektetők irányába, hogy itt lesz egy megoldás, mert látszik az, hogy a tavalyi, Magyarországra jövő gyártás mennyiségével szemben idén sokkal kevesebb - és ez még jövőre is kihat - induló produkcióra lehet számítani.
Ez azért nagyon fontos, mert itt megjelentek nagybefektetők, és hoztak létre stúdiókat. Ez persze lehet az ő bajuk, hogy befektettek stúdiókba, de azt kell mondani, hogy az a szakmai háttér, amelyik miatt mondjuk Magyarországra jöttek a befektetők - ami nemcsak a művészetet tartalmazza, hanem azokat a szakmunkásokat is, akik nagyon értékesek, a kellékestől kezdve egészen a fodrászon át a világítóig -, az ő számukra is egy óriási hiányt jelenthet, ha jelentősen csökken a beérkező filmek megrendelése, tehát csökken a piac telítettsége.
Ezért fontos az, hogy elkezdjük ezt a vitát. Ha a helyzet úgy alakul, hogy nincs módosító javaslat, egy és kettő, addigra lezárul a vita valamennyire Brüsszelben, akkor már most meg lehet hozni a döntést, tehát a befektetők készen lesznek arra, hogy új produkciókat indítsanak, és azt gondolom, hogy ez fontos. A másik két kérdés kibírna feltehetően két-három hónapot, az sem teljesen kiegyensúlyozottan, de az jobban kibírná, de ez fontos lenne, hogy a piac ne törjön meg, és ne szokjanak át máshová ezek a nagy filmgyártók.
ELNÖK: Lukács képviselő úr!
DR. LUKÁCS TAMÁS (KDNP): Azzal a feltételezéssel élni, hogy nem lesz módosító indítvány, akkor megalapozott, ha a törvény-előkészítésbe a parlamenti pártokat bevonták. Ezért azt gondolom, hogy meg lehet próbálni ezzel a feltételezéssel élni, csak éppen nem biztos, hogy sikeres lesz. Tudniillik a parlamenti demokráciának azért más működési rendje van, más logikája van, tehát az, hogy van egy kormányzati szándék, az teljesen világos. Ha a kormányzati szándék az, hogy mondjuk ne legyenek módosító indítványok, akkor azt gondolom, hogy a törvény-előkészítés során igyekeznek az öt parlamenti párt konszenzusát megszerezni. Ennek hiányában vagy ezen feltétel hiányában azért állíthatom, mert biztos, hogy a mi pártunk részéről senki ebben részt nem vett, akkor innentől kezdve azt gondolom, hogy maga a feltételezés rossz kiindulópont.
Ráadásul még a második bizonytalanság, hogy vajon mikor dönt Brüsszel. Majd valamikor dönt. A brüsszeli bürokrácia megbízható, eléri legalább a magyarországi szintet, tehát ezt sem tudjuk. Én azt gondolom, hogy el kell dönteni, hogy jelen ülésszakban napirendre vegye, és valamikor majd, feltehetően ősszel folytatjuk azt a vitát, ami most itt elkezdődött, kérdések felvetődtek, és lehet, hogy akkor tisztábban is fogunk látni. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Tellér képviselő úr!
TELLÉR GYULA (Fidesz): Köszönöm a szót. Nekem egy kérdésem volna az előterjesztőkhöz, hogy egészen pontosan kik vettek részt a szakmai oldalról ennek a módosításnak az egyeztetésében, és milyen vélemények vetődtek fel, vagy hangzottak el a módosítás jelen formájával kapcsolatban.
ELNÖK: Más jelentkezőt nem látok. Tessék, a kérdésekre a válaszokat várjuk.
SÁMUEL BALÁZS főosztályvezető-helyettes (Oktatási és Kulturális Minisztérium): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! A kérdések sorrendjében haladva:
Jánosi képviselő úr feltette a kérdést a magyar filmek átlagos költségvetésével kapcsolatosan. Ennek a kérdésnek azért van jelentősége, mert az Európai Bizottság filmszakmai közleménye, az úgynevezett Communication azt az általános szabályt tartalmazza, hogy a filmalkotások 50 százalékban támogathatók az állam által, itt valamennyi állami támogatásról szó van. Két kivétel van: az úgynevezett nehézfilm és az alacsony költségvetésű film. Az alacsony költségvetésről nagyon lakonikusan annyit mond ez a bizonyos filmszakmai közlemény, hogy nemzeti sajátosságok figyelembevételével kell megállapítani. Kész, pont, nincs több. A Bizottság gyakorlata az, hogy ilyenkor, ha az 50 százalékos szabálytól el akarunk térni - márpedig itt ugye el akarunk térni, hiszen a hatályos szabályozás is 90 százalékban tartja támogathatónak az alacsony költségvetésű filmeket -, akkor megnézik, hogy az elmúlt három-négy évben mi volt a filmalkotások - és a különböző típusú filmalkotásokat különböző módon veszik figyelembe - számtani átlaga és mediánja, úgynevezett középértéke. Csak hogy egy példával érzékeltessem: a számtani átlagot gondolom, nem kell elmagyarázni, a mediánt talán igen, ez egy közgazdasági fogalom. Ha egy film 1 forintba kerül, ha egy másik film 2 forintba kerül, és ha egy harmadik film 18 forintba kerül, akkor ennek a számtani átlaga 7, hiszen 21 osztva 3-mal. Ha ennek a mediánját vesszük, az a középérték, az a 2-es, tehát a 2 forint lesz.
A Bizottság következetes gyakorlata az, hogy kimondva-kimondatlanul igyekszik lenyomni ezeket a gyártási költségvetéseket, tehát hogy minél kevésbé legyen a kivétel erős. Ezért kellett az 500 millió forintos értékhatárt is lehúzni.
A magyar filmek átlagos gyártási költségvetése az elmúlt négy évben körülbelül úgy alakult, hogy 200 és 290 millió forint között. Azt azért fontos megemlíteni, hogy nem lehet tendenciát vagy egységes tendenciát erre vonatkozóan mondani, a különböző évek különböző módon, eléggé hullámzóan alakultak. Csak egy példa: ha a mediánt vettük volna figyelembe, az olyan 160-180 millió forint lett volna. Viszont, ebből a szabályból legalábbis, ami most a törvényjavaslatban van, kivettük a tévéfilmeket, így sikerült relatíve az 500 millió forintos értékhatárt 237 millió forintra feltornászni úgy, hogy az elkövetkezendő időszakban, 2013-ig az inflációs rátával megegyező mértékben lehet emelni ezeket az értékhatárokat.
Koprodukcióknál ez az értékhatár, vagy ez a számítás úgy jött ki, hogy a 467 millió forint az elmúlt négy évben készült 17 darab filmalkotás mediánja volt. Hangsúlyozom: a mediánt mint középértéket nemcsak Magyarország esetén várják el, hanem a többi tagállam esetén is.
Természetesen ez nem egy vidám dolog, nem arról volt szó, hogy örömteli, tehát hogy magunktól, a kormány saját szándéka alapján kezdeményezte volna ezt a módosítást, erre az Unió rákényszerít bennünket, nincs más választás. De azt gondolom, hogy e tekintetben ez egy tisztességes kompromisszum. Ugyanis arról van szó, hogy ha nem egyezünk meg, nem találunk megoldást, akkor nincs filmes támogatási rendszer, se 237 millió forint, se 467 millió forint, semmilyen vonatkozásban.
Ugyanakkor - két adatot még hadd mondjak ennek kapcsán - megnéztük azt is, hogy a magyar filmek állami támogatásának az elmúlt négy évben mennyi volt az átlagos igénye. Azt mutatják az adatok, hogy körülbelül 50-55 százalék. Ez azért fontos, mert azt jelenti, hogy a magyar filmek állami támogatása tendenciájában pont az uniós 50 százalékos általános határnál van, és hozzáteszem azt, hogy a kivételek, mind az alacsony költségvetés, mind a nehézfilm kapcsán pedig biztosítják a kivétel lehetőségét.
130
PÉ 131 (Sámuel Balázs)
Még egyet szeretnék ennek kapcsán hangsúlyozni. Az úgynevezett nehéz film kategória, vagy a nehéz film státusza, hogy miért gondolja azt a magyar kormányzat, illetőleg miért gondolja azt a magyar hatóság, hogy ezek az alacsony költségvetési értékhatárok nem lesznek problematikusak, különösen a magyar film számára. Azért, mert a nehéz film kategória, ami annyit jelent, hogy a gyártási költségvetés nem térül meg a forgalmazás bármely formája által, ez pedig a magyar filmek 95 százalékára alkalmazható. Tehát a magyar filmek esetén nem volt arra szükség, hogy szakításra vigyük a dolgot az Unióval akkor, amikor egy uniós szabályok szerinti másik lehetőség biztosítja a magyar filmek kellő finanszírozását.
Röviden ennyit erről a bizonyos átlagos költségvetésről.
A második kérdése Jánosi képviselő úrnak ez a 20 százalékos szabály volt. Az említett filmszakmai közlemény azt mondja, hogy az államoknak, a tagállamoknak biztosítani kell azt, hogy az állami támogatások 20 százalékát, legalább 20 százalékát más helyen is elkölthessék, mint az adott tagállam. Közvetlen támogatások kapcsán... (Dr. Jánosi György: Legfeljebb?) E tekintetben egy kicsit korrekcióra szorul a képviselő úr által feltett kérdésben foglalt állítás. Tehát 20 százalékot kell biztosítani, hogy külföldön költsenek el. Tehát azt kell lehetővé tenni, hogy külföldön, nem lehet kényszeríteni senkit sem, hogy külföldön költse el, csak lehetővé kell tenni, hogy 20 százalékot a film gyártási költségvetéséből elkölthessen. (Megérkezik az ülésre Halász János.) Közvetlen támogatásoknál ez a szabály már a hatályos rendelkezések között szerepel, van egy úgynevezett 60 százalékos szabály, amelyet a támogató szervezet felemelhet maximum 80 százalékig.
A közvetett támogatásnál, tehát az adójogszabályok kapcsán vagy az adószabályozás kapcsán viszont ilyen idáig nem volt. Hangsúlyozom azonban, hogy ez nem azt jelenti, hogy nem lehetett külföldön költeni. Lehetett külföldön költeni, de adófizetési kötelezettséget Magyarországon kellett keletkeztetnie, különben nem lehetett igénybe venni az adókedvezményt.
Ezt próbáljuk most úgy átalakítani, hogy lesz filmgyártási költség, illetőleg közvetlen magyar filmgyártási költség, és a 80 százalék vonatkozásában írjuk elő, hogy közvetlen filmgyártási költség, akkor a teljes száz százalékhoz viszonyítható az adókedvezmény-csökkentés. Tudom, hogy ez bonyolultan hangzik, de igyekeztünk ezt az indokolásban is szépen leírni.
A harmadik kérdés a kulturális tartalom, ki minősít, illetőleg hogy általánosak-e vagy konkrétak-e ezek a kategóriák. Minősíteni közvetlen támogatás esetén a támogatást nyújtó szervezet fog, közvetett támogatás esetén pedig a támogatásra jogosultságot megállapító filmiroda vagy a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal Nemzeti Filmiroda Igazgatósága, ahogy hivatalosan elhangzik.
Az egyik legnehezebb kérdés ez a kulturális követelményrendszer volt. Nem tisztem minősíteni az Unió ezzel kapcsolatos elvárásait, de az feketén-fehéren világossá vált, hogy csak akkor hajlandóak jóváhagyni a magyar filmtámogatási programot, ha a jelenlegi rendszerhez képest valamilyen változást építünk be a rendszerbe. Sokan ezt úgy nevezik, hogy kulturális teszt. Én magam inkább jobban szeretem a kulturális követelményrendszer kifejezést, mert az a cél, hogy amire az állam támogatást ad, az valódi kulturális tartalommal bírjon. A különböző tagállamok különbözőképpen oldják meg ezt. A németek, angolok, máltaiak pontrendszerben, a hollandok, észtek 8 követelményrendszer közül kettőnek vagy háromnak az alkalmazásával.
Ha valaki azt a kérdést veti fel, hogy ezek a kategóriák nem túl általánosak-e, akkor azt tudom mondani, hogy de, rettenetesen általánosak, mint ahogy egyébként minden más európai tagállamban. A kultúra fogalma, a kulturális tartalom definíciója olyan tág kategória, amelyet ha most itt leülnénk és mondanánk három-négy szempontot, vagy valaki elkezdene három-négy általános szempontot mondani, a mellette ülő képviselő úr, asszony, szakértő nyugodtan hozzá tudna tenni még hármat-négyet. Aztán gyakorlatilag oda jutnánk, hogy lenne 70-80 általános szempont.
A lehetőségekhez képest igyekeztünk olyan kategóriákat használni, ami egyfelől kellően tág ahhoz, hogy megalapozhassa a kulturális tartalmat, másrészt kellően konkrét ahhoz, hogy az Unió ne kössön bele. Készek vagyunk természetesen eljuttatni a vonatkozó szabályokat, külföldi példákat, és azt látjuk, hogy más tagállamok esetén sem tudtak ennél igazán jobb rendszert kialakítani. Lehet vitatni azt, hogy nem szentségtörés-e a kultúrát pontozni. Nekem is vannak ilyen aggályaim, de még egyszer mondom: nem az volt a kérdés, hogy ez a szabályozás jó-e vagy sem, hanem hogy ha nem tesszük meg, akkor nincs magyar filmtámogatási rendszer, sem közvetlen, sem közvetett. Ez volt a bizottsággal kapcsolatosan a dilemma.
Lukács képviselő úr jelezte, hogy a kormányzat abban a téves feltevésben volt, hogy ha nincsenek módosító javaslatok. Nem ez volt a kiindulópont. A kiindulópont az volt, hogy minél hamarabb megoldjuk ezt a kérdéskört. A szakma úgy érzem, teljes mértékben mögöttünk áll. Természetesen a leghalványabb szándékunk sem volt arra vonatkozóan, hogy bármelyik képviselői jogosultságot korlátozzuk, tehát hogy az lett volna a kiindulás, hogy akkor tisztelt képviselők, ne tegyenek módosító javaslatokat. Nem erről volt szó. Az a cél, hogy minél hamarabb legyen. Természetesen nekünk figyelemmel kell lenni a brüsszeli döntéshozatali fórumra is, és természetesen azért hangsúlyoztam már az elején Pető elnök úr kérdésére, hogy magunk is érezzük ennek a kérdéskörnek a bizonytalansági tényezőjét. Nagy valószínűséggel az anyag - ahogy mondtam - 90 százalékig végleges. Ezt a 10 százalékot azért tartja fenn magának a kormányzat, mert nem a kormányzat a brüsszeli bizottság. Előfordulhat, ahogy az elmúlt egy év alatt előfordult, hogy többször merült fel olyan kérdéskör, amire odáig nem is számítottunk, és akkor kellett gyorsan, hirtelen korrekt választ adni.
Könnyen elképzelhető azonban, hogy nem lesz változás ezen az anyagon, merthogy állami támogatási szempontból ez az anyag reményeink szerint és a Pénzügyminisztérium álláspontja szerint is megfelelő. De erre garanciát nem tud senki adni. Viszont a szakmát szerettük volna ezzel segíteni, hogy minél hamarabb van olyan döntés, ami a brüsszeli bizottság számára is elfogadható.
Tellér képviselő úr pedig kérdezte, hogy mely szervezetekkel, kikkel egyeztettünk... (Tellér Gyula: És mit mondtak az illetők!)... és mit mondtak az illetők. Azt tudom mondani, hogy nagyon szerencsés volt az együttműködés a kormányzat és a szakmai oldal között. Nem az volt a cél ugyanis, hogy minél lehetetlenebb helyzetbe hozzuk a szakmát, hanem a szakmának is fel kellett mérnie és a kormányzatnak is fel kellett mérnie, hogy ebben a több mint egy éve tartó folyamatban arról van szó, hogy megőrizzük a filmtörvény által elért vívmányokat, és próbáljuk biztosítani a működés alapvető feltételeit a filmszakma számára.
Hogy mit mondtak? Ők is érzékelték azt, hogy mik az elvárásai a brüsszeli bizottságnak. Lehet ezzel vitatkozni, lehet azt mondani, hogy nem feltétlenül értünk egyet. Ez a javaslat azonban bírja a tágabb értelemben vett filmszakma támogatását.
Egyeztettünk a Magyar Mozgókép Közalapítvánnyal, adatokat kértünk, tájékoztatást kértünk a Nemzeti Kulturális Alaptól, a Magyar Történelmi Film Közalapítványtól. Olyan adószakértőkkel egyeztettünk, akik a nagy adóirodák kapcsán a filmszakmai adókedvezmény-rendszerben kompetensek, az Ernst & Young szakértőjével például, illetőleg egyéb, a filmszakma területén működő szakértőkkel, a Filmszakmai Kerekasztallal, a Magyar Filmszövetség főtitkára ezt meg is tudja erősíteni, Szomjas úr itt van, producerekkel, filmterjesztőkkel. Nem merült fel olyan aggály ezzel a tervezettel kapcsolatosan, az előzmények ismeretében, tudván arról, hogy miről van szó, amiről a filmszakma ne tudna, illetőleg azt ne tudná támogatni.
Azt gondolom, hogy összességében ez az anyag egy vállalható kompromisszumot jelent a magyar filmszakma számára, és a magyar filmtörvény vívmányait nem sodorja veszélybe. Ezen dolgoztunk több mint egy éve, ezt - ha úgy tetszik - a legjobb szándékkal mondom a tisztelt kulturális bizottság felé.
ELNÖK: Gulyás képviselő úr!
GULYÁS DÉNES (Fidesz): Köszönöm szépen. Azt szeretném kérdezni, hogy ha ezt Brüsszel visszautasítja, akkor azzal jár-e valami szankció, illetve hogy akkor mikor nyújtanak be újat? Van-e valami terv ezzel kapcsolatban?
Egyébként alapvetően végig az motoszkált a fejemben - és csak a véleményét szeretném hallani -, hogy itt mindenféle bizottságról beszélünk, aki majd elbírálja ezeknek a bizonyos produkcióknak a művészi értékét. Teljesen egyetértek önnel abban, és ezt gyakorlatilag az egyetemi tanári posztomon is észlelem minden vizsga alkalmával, hogy nem mérhető, nem pontozható egy művészi produkció, de valahol, ha egyáltalán megalakul egy ilyen - feltételezve azt, hogy mindig művészi produkcióról van szó a filmek esetében is -, alapvetően nem érzi-e azt, mert valahol én ezt érezni vélem, hogy az alkotmányban a művészetek szabadsága garantált, hogy bármi ilyen ítélet, amit egy művészi produkció fölött elmondunk, az nem ütközik-e az alkotmányban foglaltakkal ebben a tekintetben? Ez egy nagyon fontos kérdés, és nem ütközik-e egyáltalán már önmaga, hogy valakik, valamilyen - kapcsolódva Jánosi alelnök úr mondatához - szempontok szerint összeállítják ezt a testületet, amelyik majd ítél, ehhez hasonlatosnak érzem, ami a kezünkbe került a színházi törvény kapcsán, hogy ott is a miniszter úr a saját jogkörébe rendeli a színházak minősítésével kapcsolatos bizottságok kijelölését.
Tehát ezek számomra rendkívüli módon aggályosak, ha valóban a művészetek szabadságáról beszélünk. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Jánosi alelnök úr!
DR. JÁNOSI GYÖRGY (MSZP): Kapcsolódva Gulyás képviselő úrhoz, csak kontrollálni szeretném, hogy jól értettem-e mindazt, ami eddig elhangzott.
Úgy értettem, hogy ami most benne van ebben a törvénymódosítási javaslatban, azt nagy biztonság szerint el fogja fogadni Brüsszel, hiszen az eddigi tárgyalások ebbe az irányba mutattak. Tehát nem volt felesleges munka az, hogy ez most itt elkészült.
A probléma sokkal inkább akkor vetődhet fel, ha újabb szempontok jönnek elő azokon kívül, amelyeket itt most módosítani akarunk, mert semmi nem zárja ki, hogy még valamit észrevesznek a filmtörvényben, és azt előhozzák, és a bizottság erről dönteni fog.
Tehát azért kérdezem mindezt, mert ebből számomra az a logika következik, hogy ennek a törvénymódosításnak meg kellene kezdeni a parlamenti tárgyalását, el kellene indítani az általános vitát, de akkor nem kellene lezárni a nyári ülésszakban az általános vitát, ha újabb szempontok jönnek fel, akkor még mindig lehessen módosító indítványokat beadni, hogy meg tudjuk feleltetni azoknak a brüsszeli szempontoknak, előírásoknak. Viszont a vitát mindenképpen meg kellene kezdeni, pont azért, amit Schiffer képviselő úr mondott. Tudniillik a helyzet az, hogy január 1-jétől leállt az eddigi filmtámogatási rendszer. Tehát akik még regisztráltatták magukat, december 31-ig ők megkapják a folyósítást. De azóta áll a rendszer, mert senki nem tudja, hogy milyen támogatást kérhet, mit kaphat, és azért bizony, közeledünk már a nyárhoz. Tehát nekik jelzést kellene adni abba az irányba, hogy itt módosítás lesz ugyan, de lényegét tekintve jelentős mértékben nem fog változni a filmek állami támogatásának rendszere, főleg volumene nem, mert gondolom, ezért fogadta el a filmszakma, hogy ezeket a kompromisszumokat ő be tudja fogadni.
Tehát azt hiszem, akkor járunk el helyesen, ha megindítjuk az általános vitát, de június 9-ével nem zárjuk le, lehetőséget adunk még, hogy a brüsszeli döntés után módosítókkal összhangba tudjuk hozni a kinti döntést és az itteni módosítást.
ELNÖK: Halász alelnök úr!
HALÁSZ JÁNOS (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! A filmtörvény egy különösen érzékeny ügy. Talán nem véletlen, hogy az elmúlt évek során, mióta megszületett a bizottságunk, folyamatosan figyelemmel kísérte. Még külön albizottsági folyamatos munka zajlott, bizottsági jelentés készült, és éppen legutóbb tavaly novemberben volt ellenőrző albizottsági ülésünk, ahol beszéltünk arról, hogy mik is az aktuális teendők.
Azok a problémák, amelyekről most beszélünk már akkor mind elhangzottak itt. Fel vagyok háborodva, el vagyok képedve, hogy mi a francot csinált eddig a kormány? Miért most nyújtották be ezt a törvényt.
De ha már most benyújtották, és egyébként látszik, hogy nem tudják, hogy mit csinálnak, akkor legalább valóban ne zárjuk le. Kérem azt, hogy a törvény hatásával kapcsolatosan tárjanak már elénk valamilyen tanulmányt, anyagot, amely vonatkozik arra, hogy most azzal, hogy önök beterjesztettek egy törvényt, mit remélnek az elindult káros, filmszakmai, gazdasági értelemben a filmipar területén elindult káros folyamatokat hogyan fogja ellensúlyozni az önök által most beterjesztett, a filmszakma által nagy konszenzussal elfogadott törvényjavaslat?
ELNÖK: Köszönjük. Akkor válaszokat kérünk, esetleg ha a válasz része a bevezetőnek, akkor érdemes elmondani még egyszer.
SÁMUEL BALÁZS (Oktatási és Kulturális Minisztérium): Köszönöm szépen, elnök úr. Megint csak a kérdések sorrendjében mennék. Gulyás képviselő úr kérdezte, hogy mi lesz, ha nem fogadja el a brüsszeli bizottság. Akkor az, mint a jelenlegi helyzet, nincs filmszakmai támogatás, se közvetlen, se közvetett. Azt gondolom, hogy ez lenne a lehető legnagyobb tragédia, ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy a magyar filmtörvény vívmányai, ha nem is veszendőbe mennek, hanem egész egyszerűen az európai jogrend miatt nem folyósíthatók.
Azért azt fontos talán hangsúlyozni, hogy mi ennek a brüsszeli vizsgálatnak a lényege. Az Európai Unió bizottsága a különböző állami támogatásokat azért vizsgálja, hogy nincs-e versenytorzító hatásuk. Nem avatkozik-e be egyetlen tagállam sem a piaci folyamatokba, nem érinti-e esetleg ez a beavatkozás károsan a tagállamok közötti kereskedelmet? A kultúra speciális helyzetben van, mert kivételt jelent az uniós szabályok szerint is az állami támogatások tilalma alól, ugyanakkor a brüsszeli bizottság a brüsszeli jogszabályok, illetőleg az uniós jogszabályok alapján meg kell hogy bizonyosodjon, jóvá kell hogy hagyja a magyar állami támogatási programot.
Ez a folyamat tulajdonképpen azért húzódott el, mert ilyen mélységű vizsgálat Brüsszel részéről még nem volt. 2004-ben, amikor csatlakoztunk az Unióhoz, azt megelőzően egy hónappal lépett hatályba a magyar filmtörvény. Gyakorlatilag a magyar filmtámogatási rendszer egy létező programként csatlakozott az Unióhoz.
2005 decemberében, én úgy szoktam mondani, hogy egy fékezett habzású vizsgálata volt a rendszernek. 2006-ban módosult is a 2006. évi XLV. törvénnyel a mozgóképről szóló törvény, de ez egy kisebb volumenű vizsgálat volt.
2007 decemberében járt le a magyar filmtámogatási program, ami tulajdonképpen a magyar filmeknek adott állami támogatások jogi és financiális rendszerét jelenti. Ezt megelőzően mintegy kilenc hónappal, 2007 márciusában jelezte a magyar fél azt az igényét, hogy ő meg szeretné hosszabbítani ezt a támogatási rendszert. Mi nem akartunk változtatásokat, a kormányzat és a filmszakma nem akart változtatásokat.
Ahogy benyújtottuk a kérelmet, Brüsszel megvizsgálta ezt a kérelmet, és jelezte azokat az aggályokat, amelyeket ő problematikusnak tart. De ezt az eljárást nem úgy kell elképzelni, hogy Brüsszel tételenként elmondja, hogy mi a probléma. Brüsszel először kérdez, a folyamat, az idő telik. Aztán megint kérdez, mi igyekszünk választ adni, és megint kérdez. Eljuttatunk informálisan olyan tervezeteket, amelyek úgy gondoljuk, hogy választ adnak az ő problémáikra, kérdéseikre, és a filmszakmával közben folyamatosan egyeztetni kell, hogy ne érhesse az a vád a kormányt, hogy a filmszakma háta mögött kíván megállapodni olyan kérdésekről, amelyek leginkább a filmszakmát érintik.
Tudjuk, ha valaki, akkor a kormányzat és a filmszakma igazán tudja, hogy miről van szó, hogy egyáltalán a jövőben lehet-e majd pénzt adni, lehet-e bármilyen szinten finanszírozni a filmgyártást, illetőleg a mozgóképszakmai tevékenységet, bármilyen mozgóképszakmai tevékenységet természetesen, nemcsak a filmgyártást.
A kulturális követelményrendszer, alkotmányos sérelmet jelent-e adott esetben egy ilyen követelményrendszer kidolgozása? Az, hogy egy jogszabály megfelel-e az alkotmányossági követelményeknek, azt végső soron az Alkotmánybíróság jogosult eldönteni. Akkor, amikor szembesültünk azzal, hogy a brüsszeli bizottság azt az álláspontot foglalja el, hogy a jelenlegi kritériumok, szappanoperák, erőszaktartalmú művek, stb. kivétele az állami támogatási rendszerből, ami eddig is benne volt a törvényben, nem elégséges feltétele Brüsszel szerint annak, hogy az állami támogatások folyósítására a jövőben is sor kerülhessen, akkor figyelmünkbe ajánlották különböző tagállamok különböző módszereit. Két nagy módszer, módszercsoport van, ahogy említettem: a pontrendszer és a nem pontrendszer, hanem 8 szempont közül két-háromnak a kiválasztása.
Egyszerre kell megfelelnünk annak a követelménynek, hogy kialakítsunk egy jövőbeli rendszert, ami adaptálható a már elfogadott rendszerhez. Ez legyen világos, tehát hogy feleljünk meg a normavilágosság követelményeinek, hogy a filmszakma számára kellően tág keretet biztosítson ahhoz, hogy működni tudjanak, hogy ne legyenek ezek a keretek szűkek, hogy az Unió számára garantáljuk azt, hogy ezek a keretek ne legyenek túlságosan tágak, és mindeközben arra is kell figyelnünk, hogy a saját alkotmányos szabályainkat valamennyire betartsuk. Ne csak azt, hogy normavilágos legyen, hanem azt, hogy ne korlátozzuk azt, hogy valakinek vagy bármilyen kulturális tevékenységet mi, illetőleg a kormányzat, a jogszabály, a parlament restriktíven úgy szabályozna, hogy azt nem ismerné el valamifajta kulturális tevékenységnek.
Tehát azt gondolom, hogy nem feltétlenül arról van szó, hogy az állam abba kívánna beleszólni, vagy azt kívánná meghatározni, hogy mi minősül a művészeti élet szabadsága körébe tartozó kérdésnek. Nem arról van szó, hogy kulturális értékelését adná abból a szempontból egy mozgóképszakmai tevékenységnek, hogy az művészet-e, hanem arról van szó, hogy azt kell garantálnunk - nem utolsósorban uniós elvárásra, sőt elsősorban uniós elvárásra -, hogy az állami támogatások olyan célokra menjenek, olyan feladatokra, olyan tevékenységekre folyhassanak állami támogatások, amelyek kellő kulturális tartalommal bírnak. Tehát nem azt fogja meghatározni a törvény, hogy mi az, hogy kultúra, mi az, hogy művészet, nem ebbe kíván beleszólni a jövőben sem, hanem azt kívánja meghatározni, hogy az állami támogatások megítélése szempontjából mi minősülhet kellően kulturális tartalmúnak. Ebben én érzékelek némi különbséget, nem látok alkotmányossági aggályt, természetesen ez csupán az én véleményem, ettől még a Magyar Köztársaság Alkotmánybírósága adott esetben dönthet másként.
Hozzáteszem: a nemzetközi példák alapján sem tudunk nagyon mást kitalálni, márpedig úgy gondolom, hogy azért az Egyesült Királyság, a Német Szövetségi Köztársaság mondjuk jogállamiságát talán nem kérdőjelezi meg senki.
Jánosi képviselő úr kérdésére: igen, úgy gondolom, képviselő úr, hogy tökéletesen egyetértünk. Meg kell kezdeni ennek a törvényjavaslatnak a tárgyalását. Nyilván ezért terjesztette be a kormány, és a jövő fogja azt eldönteni, hogy adott esetben kell-e módosítani vagy sem. Előfordulhat, hogy kell módosítani, de az például nem érintené a filmtörvényt, hanem miniszteri rendeleti szinten is kezelhető. Tehát ebben tökéletesen egyetértek önnel, illetőleg a kormányzat álláspontja e tekintetben teljesen egybevág az önével.
Halász képviselő úr kérdésére: miért most? Azt hiszem, hogy a brüsszeli eljárás ismertetése kapcsán igyekeztem azt megvilágítani, hogy miről van szó, és hogy ez az eljárás miért húzódott el. Azt gondolom, hogy teljes egyértelműséggel adhatunk arra választ, hogy nem bármifajta politikai ok húzódott itt a háttérben, sokkal inkább arról volt szó, hogy a magyar hatóságok megpróbálták következetesen a magyar filmszakmai érdekeket képviselni. Közösen dolgoztunk a filmszakmával, többek között ez is magyarázza azt, hogy ők miért állnak a hátunk mögött e vonatkozásban. Ha ezt nem tennénk meg - ismételten mondom -, akkor az egész rendszert sodornánk veszélybe.
Mit remél a kormány ennek az előterjesztésnek az elfogadásától? Úgy gondolom, hogy ami itt fekszik a parlament előtt, változatlanul az az álláspontom, hogy ez egy ésszerű kompromisszum. Egyes elemeit érintően azt lehet mondani, hogy talán kedvezőtlenebb a hatályos szabályozáshoz képest, egyes-egyes elemeit tekintve azt gondolom, hogy lényegesen jobb, mint a hatályos szabályozás, például a nehéz filmek kapcsán. Összességében nem véletlenül mondtam azt, hogy a magyar filmek leginkább, ami talán azt gondolom, hogy igazán fontos, bár a bérmunkáról sem akarok megfeledkezni. Tehát a magyar filmek támogathatósága szempontjából nem jelent költségcsökkenést, Brüsszel abba nem szól bele, hogy mennyi pénzt ad a magyar állam. Biztosítja azt, hogy a magyar filmek általános forrásszükségletének megfelelő támogatási összeg jut továbbra is a magyar filmekre, illetőleg ahol ettől az 50-50 százalékos határtól nagyobb a finanszírozási igény állami támogatási szempontból, azt a nehéz film, illetőleg az alacsony költségvetés, mint kivételek révén garantálja.
A bérmunka kapcsán azt lehet mondani, hogy nyilván a kulturális követelményrendszer valamilyen módon szűkíti a támogatási jogosultság körét, de éppen az volt a bizottság célja, hogy csakis a kultúrára menjen állami támogatás. Nem az amerikai, az európai vagy a magyar filmipart akarja védeni a brüsszeli bizottság, hanem a kultúrát akarja preferálni a gazdasági vonatkozásokkal szemben. Elismeri az Unió, hogy a filmtámogatás nagyon kétarcú: van egy gazdasági és van egy kulturális vonatkozása is. Éppen ezért kerülnek a szabályok az Unióban is ilyen módon megfogalmazásra, és éppen ezért várják el tőlünk ezeket a feltételeket.
Összességében úgy gondolom, hogy a magyar filmszakma vívmányai, a filmtörvénnyel elért vívmányok nem kerülnek veszélybe, sőt: pontosan ez az előterjesztés garantálja azt, hogy ezek a vívmányok a jövőben is megőrződjenek. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm. Halász alelnök úr!
HALÁSZ JÁNOS (Fidesz): Köszönöm szépen tisztelt elnök úr! Ha jól értettem, azt hallottuk az imént, hogy a kulturális tartalom kérdése valamilyen módon csökkenti majd a bérmunkákat. Legyen kedves megmondani, hogy önök szerint milyen módon, milyen arányban, hogyan befolyásolja ezt, ennek kapcsán átgondolták-e ezt a kérdést, mit gondolnak erről?
SÁMUEL BALÁZS (Oktatási és Kulturális Minisztérium): Igen, elnézést kérek öntől, képviselő úr, mert a kérdésének ezt a részét gondolatban már kifejtettem önnek, csak ezt szóban nem tettem meg, úgyhogy ezt most meg is teszem. A kormányelőterjesztés egyébként bemutatta az ezzel kapcsolatos várakozásokat, illetőleg jóslásokat vagy elképzeléseket a jövőre nézve. Azt gondolom, hogy mivel egy kormány által elfogadott előterjesztésről van szó, nincs akadálya annak, hogy adott esetben, különösen egy parlamenti szakbizottság tagja, megismerje ezt a kormányelőterjesztést.
Ami ebben az előterjesztésben szerepel, az, hogy nagyságrendileg modelleztük, hogy körülbelül az elmúlt négy évben forgatott filmek alapján melyek azok a filmalkotások, amelyek nem kerülhetnének be a kulturális követelményrendszer körébe. Körülbelül azt tudjuk mondani, hogy olyan 15-20 százaléka, a bérmunkák kapcsán körülbelül 15-20 százaléka nem kerülne be. Ezek valóban olyan horror vagy horrorisztikusabb elemet tartalmazó vagy erőszakosabb elemet tartalmazó filmalkotások, amelyek még nem érik el a jelenlegi szabályozás szerint az 5-ös kategóriát, tehát ami egyértelműen kizárná a támogatásból őket, de a kulturális követelményrendszernek való megfelelést, azt az ingerküszöböt biztosan nem lépnék át.
Ez körülbelül számításaink szerint összességében államháztartási szinten nem jelentene bevételkiesést vagy bevételcsökkenést, mert amennyivel csökkenne az államháztartás bevétele az adókedvezmény miatt, az egyéb járulékokból származó bevételek kompenzálják a kieséseket, tehát érdemi, államháztartási szempontú bevételkieséssel vagy bevételnövekedéssel nem számolunk. Természetesen ezek becslések, és azt is figyelembe kell venni, hogy a jövőben azok a bérmunkák be tudnak lépni az így felmerülő 15-20 százalékos szabad kapacitás körébe, amelyek majd megfelelnek a kulturális követelményrendszer feltételeinek.
Természetesen a jövőbe teljes bizonyossággal senki sem lát, ez csak egy prognosztizáció, vélhető vagy várható nagyságrendekről tudtam beszélni.
ELNÖK: Köszönjük szépen. Halász alelnök úr!
HALÁSZ JÁNOS (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Ha jól értem, akkor a gondolatban történt kifejtés után most kaptunk egy kis szóbeli tájékoztatást is, ami nagy élmény, de gondolom, a kormány is szeretné azt az élményt átélni, hogy támogatást kapjon ez a törvény a parlamentben. Ahhoz akkor jó lenne, ha elénk tárnák az anyagokat, nemcsak így, a kérdések után. Ha minden igaz, most kiderült az, hogy a kormányelőterjesztésben - nagyon helyes, ha ez így van - szerepelnek számok, az az előterjesztés tartalmaz bizonyos számításokat, becsléseket. Ön most említette azt, hogy esetleg azt mi is megismerhetnénk. Legyenek kedvesek, ezeket küldjék már el, és majd utána szavazunk arról, hogy mit gondolunk ennek az egésznek az általános vitájáról, mert addig, amíg ezt nem kapjuk meg, ne haragudjanak, ez támogathatatlan számomra ebben a formában. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Schiffer képviselő úr!
DR. SCHIFFER JÁNOS (MSZP): Lehet, hogy a kormányzat is abban a hibás feltételezésben volt, hogy volt egy filmtörvény, amit közösen, minden párt elfogadott itt az előző ciklusban a parlamentben, és hogy ennek a törvénynek a további működési feltételei meglegyenek, az ahhoz szükséges változtatások olyan magától értetődően kerülnek befogadásra. Nyilvánvalóan aki egy kicsit később jön, és esetleg felizgatta magát előtte egy másik értekezleten, az ebbe úgy belepottyan, és másképpen reagál rá, de itt arról van szó, hogy ha a kormány ezt a javaslatát nem hozza be, akkor a filmtörvénynek az összes azon pozitív hatása, amelyeket olyan büszkén emlegettünk itt bizottsági üléseken, és az ellenzék képviselője, Halász képviselő úr is mindig olyan büszkén szokta mondani, hogy abban milyen jó konszenzust sikerült találni, hogy az a törvény akkor tulajdonképpen hatályát fogja veszíteni, mert pont a legfőbb része, az állami támogatások és az adókedvezmények része fog kiesni abból. Nem a kormány miatt, hanem az Európai Unió szabályozása miatt. Ebben volt egy hosszú, és aki nemcsak bizottsági ülésekre jár, hanem a sajtót is olvassa, az pontosan láthatta, hogy milyen vita alakult ki. Például az EU nem önmagától kapta fel a vizet ezen a magyar törvényen, hanem a konkurens országok itt a környéken jelentgették fel Magyarországot, hogy elhozták azokat az előnyöket, amelyek mondjuk 5-6-7 évvel ezelőtt mondjuk Romániában jelentkezett a filmgyártásban, hogy itt megfordult ez a tendencia, és olyan büszkén mondtuk, hogy hány milliárdos filmgyártással jelentkeztek itt különböző produkciókkal különböző filmgyártó cégek.
Tehát itt a tétel tényleg az, hogy akarjuk-e azt, hogy ez a törvény tovább tudjon működni azok között a keretek között, amit az Európai Unió lehetővé tesz, vagy nem, mert akkor nem hoz módosító javaslatot a kormány, és akkor a támogatás rendszere kikerül a filmtámogatás köréből. .
ELNÖK: Köszönjük szépen. A helyzet az, hogy Halász alelnök úr megszólalásából az tűnt ki, hogy ő addig, amíg ezeket az információkat nem kapja meg, nem tud állást foglalni az általános vitára való alkalmasságról. A teendők ennek kapcsán egyértelműek, a szavazás pedig majd megmutatja, hogy a bizottság egyéb tagjai hogyan szavaznak. Akkor öné a válaszadás joga!
SÁMUEL BALÁZS (Oktatási és Kulturális Minisztérium): Köszönöm szépen. Csak egyetlenegy mondat, elnök úr. Az elektronikus információszabadságról szóló 2005. évi XC. törvény alapján az előterjesztés megtalálható az OKM honlapján. Ez államigazgatási egyeztetés során kisebb mértékben módosult, de a kormány, amikor beterjeszt egy törvényjavaslatot, nem magát a kormányelőterjesztést szokta beterjeszteni, hanem csak a normaszöveget, illetőleg az indokolást, de az adatok az OKM honlapján rendelkezésre állnak. Ez már az államigazgatási egyeztetés során nyilvánossá vált. Ezt csak a teljes körű tájékoztatás érdekében láttam szükségesnek megjegyezni.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Ezt viszont bizottsági elnökként jegyzem meg, hogy ha tetszik, önkritikusan, parlamenti képviselőként, hogy a parlamenti képviselők szeretik, ha kiszolgálják őket, tehát mindig felmerül, minden törvényjavaslat vitáján, hogy a hatástanulmányokkal mi van. Ha én minisztérium lennék, akkor ezeket az ismereteket úgy értelmezném, hogy ami adat letehető a parlamenti képviselők asztalára, azt érdemes letenni, mert arra számítani, hogy a képviselők mennek utána az adatoknak, amelyek egyébként nyilvánosak, nem biztos, hogy érdemes.
Határozathozatal az általános vitára alkalmasságról
Tehát nem hiszem, hogy megoldhatatlan a feladat, és nem megoldhatatlan, amit Halász alelnök úr kért. Az általános vitára való alkalmasságról viszont most szavazunk. Tehát kérdezem a bizottság tagjait, ki az, aki általános vitára alkalmasnak tartja? Aki igen, kérem, kézfelemeléssel jelezze! (Szavazás.) 10 igen. Aki nem ért egyet? (Szavazás.) 5 nem. Aki tartózkodott? (Szavazás.) 2 tartózkodás.
Tehát a bizottság többsége általános vitára alkalmasnak tartja a javaslatot. A többségi vélemény elmondására Schiffer képviselő urat jelölte ki a többség, önként jelentkezés után, a kisebbségi véleményt pedig majd megismerjük, hogy ki mondja el. (Halász János: Esetleg elnök úr!) Én a többséggel szavaztam ebben az esetben, de nagyon megtisztel, hogy ha csatlakoztam volna a kisebbséghez, akkor ilyen elismerésben részesültem volna. (Derültség.) Ellenben erről jut eszembe, hogy az előző napirendi pont, az MTI kapcsán, ha nincs ellene kifogás, akkor a bizottsági határozati javaslatot én előadnám a parlamentben, ez egy rövid ismertetés. Köszönöm szépen.
Köszönjük szépen a tájékoztatást. A legközelebbi bizottsági ülés a mai ismeretek szerint két hét múlva lesz. A bizottsági ülést bezárom.
(Az ülés végének időpontja: 13 óra 30 perc.)
|
Dr. Pető Iván | |
|
a bizottság elnöke |
Jegyzőkönyvvezetők: Biczó Andrea és Ipacs Tiborné