KSB-13/2008.
(KSB-54/2006-2010.)
Jegyzőkönyv*
az Országgyűlés Kulturális és sajtóbizottságának
2008. szeptember 16-án, kedden, 10 órakor
a Képviselői Irodaház V/569. számú termében
megtartott üléséről
Tartalomjegyzék
Helyettesítési megbízást adott *
A Magyar Köztársaság 2007. évi költségvetésének végrehajtásáról szóló törvényjavaslat (T/6133. szám) *
Az Állami Számvevőszék jelentése a Magyar Köztársaság 2007. évi költségvetése végrehajtásának ellenőrzéséről (6133/1. szám) *
Závecz Ferenc előterjesztése *
Koleszár Katalin (PM) szóbeli kiegészítője *
Tolnai Lászlóné (ÁSZ) szóbeli kiegészítője *
Závecz Ferenc szakállamtitkár válaszadása *
Tolnai Lászlóné (ÁSZ) válaszadása *
Döntés általános vitára való alkalmasság tárgyában *
Elnököl: Dr. Pető Iván (SZDSZ), a bizottság elnöke
Halász János (Fidesz), a bizottság alelnöke
Bókay Endre (MSZP)
Fedor Vilmos (MSZP)
Lukács Zoltán (MSZP)
Dr. Schiffer János (MSZP)
Dr. Vitányi Iván (MSZP)
Dr. Cser-Palkovics András (Fidesz)
Gulyás Dénes (Fidesz)
Dr. Gyimesi Endre (Fidesz)
Tellér Gyula (Fidesz)
Vincze László (Fidesz)
Dr. Lukács Tamás (KDNP)
Helyettesítési megbízást adott
Dr. Jánosi György (MSZP) dr. Schiffer Jánosnak
Alexa György (MSZP) Lukács Zoltánnak (MSZP)
Alföldi Albert (MSZP) Bókay Endrének (MSZP)
Halmai Gáborné (MSZP) Fedor Vilmosnak (MSZP)
Dr. Cser-Palkovics András (Fidesz) Vincze Lászlónak (Fidesz) - megérkezéséig
Kubatov Gábor (Fidesz) Gulyás Dénesnek (Fidesz)
Dr. Gyimesi Endre (Fidesz) Halász Jánosnak (Fidesz) - megérkezéséig
Kiss Attila (Fidesz) Tellér Gyulának (Fidesz)
Koleszár Katalin osztályvezető (Pénzügyminisztérium)
Tolnai Lászlóné osztályvezető (Állami Számvevőszék)
Závecz Ferenc fejlesztési és gazdasági szakállamtitkár (Oktatási és Kulturális Minisztérium)
(Az ülés kezdetének időpontja: 10 óra 07 perc)
DR. PETŐ IVÁN (SZDSZ), a bizottság elnöke, a továbbiakban ELNÖK: Tisztelt Bizottság! A bizottsági ülést elkezdjük, üdvözlök mindenkit. Tekintsük úgy, hogy ez az évadnyitó, első rendes ülés, hiszen tegnap egy "röpülést" tartottunk. Üdvözlöm a mai napirendhez megjelenteket.
Először a bizottság tagjait kérdezem, hogy az előre kiküldött napirendi javaslathoz van-e valakinek észrevétele, annak ismeretében, hogy a Kossuth- és Széchenyi-díjról szóló törvény, és a kitüntetésekről szóló törvényhez nem érkezett kapcsolódó módosító indítvány, tehát ennek tárgyalása okafogyottá vált. Magyarul érdemi napirendi pontként a 2007-es költségvetés végrehajtásáról szóló beszámoló általános vitára való alkalmassága maradt, illetve az egyebek, ahol a bizottság e félévi látható programjáról fogunk beszélni, ha erre van igény.
Tehát kérdezem, hogy van-e észrevétel a tervezett napirendhez. (Nincs jelentkező.) Ha nincs, akkor kérdezem, hogy ki az, aki a javasolt napirendet elfogadja. Kérem kézfelemeléssel jelezni! (Szavazás.) A bizottság a napirendi javaslatot egyhangúan elfogadta.
A Magyar Köztársaság 2007. évi költségvetésének végrehajtásáról szóló törvényjavaslat (T/6133. szám)
Még egyszer üdvözlöm a kormány, illetve az Állami Számvevőszék képviselőit. Aradi Zsolt főosztályvezető úr kimentette magát, nem véglegesen, csak parlamenti tárgyalás miatt nem tud itt lenni, de a kormány képviselteti magát.
A szokásoknak megfelelően először Závecz államtitkár urat kérem meg a kormány képviseletében, hogy röviden foglalja össze a mondanivaló lényegét, utána pedig a Számvevőszéktől Tolnai osztályvezető asszonyt kérem. Köszönöm szépen.
ZÁVECZ FERENC fejlesztési és gazdasági szakállamtitkár (Oktatási és Kulturális Minisztérium): Tisztelettel köszöntök mindenkit.
Nem kívánnék hosszú expozét tartani, annál is kevésbé, mert szerencsére az elmúlt évek jó gyakorlatában az Állami Számvevőszékkel való, mondhatom, hogy kreatív és inspiratív együttműködés keretében idén is úgy készült a beszámoló, egy nagy előrelépéssel, egy nagy közös előrelépéssel, amennyiben rendkívül sok intézményt magába foglaló teljes auditot hajtottunk közösen végre; ez mindkét szervezet részéről nagyon nagy erőket igénylő feladat volt. Jóllehet a szervezeteket és a fejezeti sorokat érintő auditoknak a módszertana különböző volt, három különböző módszertannal végeztük, hiszen nem lehet minden egyes tételt vizsgálni, ezzel együtt az elmúlt évek gyakorlatától eltérően az intézményi gazdálkodásnak eddig nem vizsgált tételeit is rendkívüli mélységben átnéztük. Ez azt eredményezte, és ez nem valamiféle előrevágás kíván lenni, hogy számos apró pontatlanságra, javítandó kérdésre derült fény. Ez a hétköznapi munkában is nagyon komoly előrelépéseket tesz majd lehetővé, hangsúlyozom, elsősorban az intézményi gazdálkodásban. A fejezeti soros gazdálkodással kapcsolatban - de ezt majd a kolléganő az Állami Számvevőszék részéről minősíti - azt kell mondjam, hogy a magunk részéről úgy értékeltük, hogy komoly kifogás nem merült fel.
Összefoglalóan tehát - és ezt most már némi megnyugvással mondom, mert a folyamat közben az ember azért soha nem lehet nyugodt - minden rendben van, de azért így visszatekintve 2007-re, a költségvetési törvény szellemében és annak az elhatározásai mentén tudtuk végrehajtani az év gazdálkodását.
Arról feltétlenül beszélni kell, hiszen az itt ülők mindegyike tudja, hogy rendkívül feszített tételekkel gazdálkodott mind a fejezet, mind az intézmények, nagyon-nagyon komolyan meg kellett gondolni minden utalványozónak, kötelezettségvállalónak, hogy mire költi az adófizetők pénzét, és rendkívüli mértékben megszigorodtak a szabályok is. Ezt mi magunk is tettük a tárca gazdálkodásában, a fejezeti szabályok, a fejezeti gazdálkodási szabályzat, az igazgatási gazdálkodási szabályzat és más szabályzatok szigorításával. Azért ezen a fórumon hadd mondjam el, hogy az egyes pénzügyi lépések, ellenőrzések kontrollingja, nyilvánosságra hozatala, előzetes és utólagos bejelentése, riportolása és így tovább, olyan elképesztő mennyiségű feladatot ró a pénzügyi operációkat végrehajtó apparátusokra, legyen bár intézmény, legyen bár fejezet - én ezt most Závecz Ferenc pénzügyesként mondom -, ami komolyan veszélyezteti magát az alapfeladati teljesítést.
Tudom, hogy ennek a fórumnak nem ez a célja, de mégis mondanom kell, hogy miközben létszámszűkítéseket hajtunk végre, ezek a dolgok, természetéből fakadóan, általában nem a szakmai apparátusokat találják meg először, hanem az infrastruktúrát, ami persze nem csak a pénzügyi területnek a humánerőforrását érinti, hanem a közgyűjteménynél a teremőrt, a portást, a takarítónőt, a karbantartót és persze a könyvelőt, pénzügyest és így tovább. És aztán mondhatnám intézménytípusonként, aközben a pénzügyi műveletekkel, költségvetési gazdálkodással, elszámolással, könyveléssel, bérszámfejtéssel - és megint hosszan sorolhatnám - foglalkozó apparátusok feladatainak a száma, különös tekintettel, még egyszer mondom: az ellenőrzésre, a beszámolóra, a kontrollingra, a nyilvánosságra hozásra, az üvegzsebtörvényre és így tovább, elképesztő módon megszaporodtak. Ennek fényében is azt kell mondjam, hogy minden probléma ellenére - mert probléma mindig van - elégedetten zárhattuk le a 2007. évi gazdálkodást, amit megerősített az Állami Számvevőszék összefoglaló jelentése is, miközben a szabályozásból fakadó viták vannak. Egyet hadd idézzek fel ezek közül, és a többit a jelenlévők megtalálják az előterjesztésben.
Nagyon jellegzetes és például a fejezet gazdálkodásának a minősítését érdemben befolyásoló vita az, amely a vagyontörvény következtében a tárcák mérlegéből, illetve eszközei közül kivezetni rendelt társasági üzletrészek sorsával kapcsolatos szakmai vita, hogy tudniillik az, milyen módon került kivezetésre, milyen módon került bevezetésre a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zártkörűen Működő Részvénytársaság könyveiben. Ez a vita egy percig sem szólt arról, hogy bármi eltűnhet, vagy bármi felszívódhat, könyveléstechnikai, illetve szervezetek közötti vagyontárgy átadás-átvételi, pénzügytechnikai és pénzügy-filozófiai vita áll a kérdések hátterében. Ilyen megállapítást nem keveset olvashatnak a jelenlévők is a zárszámadási törvényjavaslathoz fűzött állami számvevőszéki kommentárban és a saját jelentéseinkben.
Amennyiben kérdés merül fel akár ebben a vonatkozásban, akár más, hasonló természetű kérdésben, akkor örömmel állok a jelenlévők kérdései elé, és remélem, tudok információval szolgálni.
ELNÖK: Köszönjük szépen. Elnézést kérek a Pénzügyminisztérium képviselőjétől, Koleszár Katalin osztályvezető asszony is itt van; akkor mielőtt a Számvevőszéknek adnám meg a szót, ha ön kíván néhány bevezető mondatot mondani, tessék, parancsolni!
Koleszár Katalin (PM) szóbeli kiegészítője
KOLESZÁR KATALIN osztályvezető (Pénzügyminisztérium): Köszönöm elnök úr, igazából én a szokásomhoz hű lennék, és nem kívánok különösebb kiegészítést tenni a törvényjavaslathoz. Igazából, amit megjegyezni szerettem volna, az ismét csak a szokásos, tehát, hogy a Pénzügyminisztérium és a kormány határidőre teljesítette a jogszabályokban foglalt feladatát, a törvényjavaslatot benyújtotta, és az a törvényjavaslat a jó szokásokhoz híven csak a zárszámadásról szól.
A szakmai kiegészítést hallották, én igazából majd a kérdésekre válaszolok, amennyiben lesznek. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen. És akkor most tessék parancsolni, a Számvevőszék!
Tolnai Lászlóné (ÁSZ) szóbeli kiegészítője
TOLNAI LÁSZLÓNÉ osztályvezető (Állami Számvevőszék): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Néhány szóval szeretném a hangsúlyokra felhívni a figyelmet, hiszen az Állami Számvevőszék jelentése és a hozzákapcsolt függelék úgy gondolom, hogy nagyon sok kérdésre választ ad és a méretét tekintve is nagyon sok információt tartalmaz.
Ahogy az Állami Számvevőszéknek alkotmányos kötelezettsége, hogy minden évben a zárszámadási törvényjavaslatról véleményt fogalmazzon meg, ezt jelentés formájában teszi. Ez kiterjed a központi költségvetésre, az elkülönített állami pénzalapokra és az önkormányzati alrendszerre is. A központi költségvetés, melynek részét képezik a tárcák és így az Oktatási és Kulturális Minisztérium is. A központi költségvetés terén úgynevezett financial audit vizsgálatot végzünk, tehát ez egyéb pénzügyi szabályszerűségi ellenőrzés a hozzá kialakított módszertannal.
Az elmúlt évben, tehát 2007-re vonatkozólag a központi költségvetés kiadásainak 93 százalékát fedtük le azzal, amit Závecz úr említett, hogy az ÁSZ ellenőrzési kapacitását kiegészítették a fejezetek, pontosabban a fejezetek belső ellenőrzési apparátusával együttműködve végeztük ezt az ellenőrzést és így sikerült elérni azt, hogy a tavalyi 87 százalékról az idén 93 százalékra emelkedett az úgynevezett lefedettségi szint. Természetesen a több ellenőrzés igen eltérő képet mutatott, majd néhány szóval szeretném ismertetni, bár az OKM intézményeinek és fejezeti kezelési vizsgálatának eredményei elég részletesen, több tíz oldalon, a függelékben megtalálható. Tehát inkább megpróbálom tipizálni azokat a hiányosságokat, amelyek részben újak, részben visszatérőek.
Még néhány szót az ÁSZ ellenőrzési tevékenységéről. Vannak olyan fejezetek, ahol valamennyi intézmény és fejezeti kezelési előirányzatot az ÁSZ önmaga ellenőrzött, ezek a Miniszterelnökség, az Önkormányzati és Területfejlesztési Minisztérium, IRM, KVVM, EU integráció és a KSH fejezetek, a többi fejezetnél a fejezeti apparátusokkal együttműködve dolgoztunk.
Néhány témában, mondhatom azt, hogy célellenőrzést végzett az ÁSZ és ennek eredménye a megfelelő fejezeteknél bemutatásra került, így például a Köztársaság-tér 27. szám alatti ingatlaneladással kapcsolatos megállapítások vagy például a kormányzati negyed megvalósulásának folyamata és az ezzel kapcsolatos költségelszámolás.
Amit még feltétlenül érdemesnek tartok megemlíteni, megfogalmazta az ÁSZ azt, hogy a közpénzekkel való gazdálkodás törvényességi és hatékonysági kontrolljának 2007-ben sem volt meg teljes körűen a feltételrendszere és ezért ismételten felhívtuk a figyelmet a fejezeti belső kontroll-rendszerek működtetésére, az elszámolások és beszámolók megbízhatósága kockázatának csökkentése érdekében.
Elkülönített állami pénzalapok ellenőrzése. Erről azért mondanék egy-két mondatot, mert a bizottság hatáskörébe tartozik a Nemzeti Kulturális Alappal kapcsolatos megállapítások figyelemmel kísérése.
Az elkülönített állami pénzalapokat, miután szakmai törvényeik szerint kötelező könyvvizsgálattal kell minősíteni, ezért az Állami Számvevőszék az alapoknál úgynevezett egyéb szabályszerűségi ellenőrzést végez. A Nemzeti Kulturális Alapnál a 2007. évi beszámolót a felkért könyvvizsgáló tiszta záradékkal látta el, az ÁSZ apróbb megállapításokat tett. Például, amit szeretnék elmondani, hogy nagyon jellemző, és nem biztos, hogy pozitív folyamat, a határidő-módosítások, a nagyon gyakori határidő-módosítás. Hangsúlyozni kívánom, hogy ez az ellenőrzés megállapítása szerint szabályosan történt, de azért az az eset, hogy 5677 esetből 720 esetben kellett határidő-módosítást kezdeményezni és engedélyezni, ez mindenféleképpen figyelemreméltó, és esetleg a mögöttes dolgok vizsgálatát igényelheti.
Általános tájékoztatásként ennyit szerettem volna elmondani, most pedig a fejezet megbízhatósági ellenőrzésének eredményéről.
Az Állami Számvevőszék végezte az OKM-igazgatás, tehát maga a minisztérium financial auditvizsgálatát, amely tiszta minősítést kapott, úgynevezett figyelemfelhívó záradékkal - Závecz úr már utalt a vagyontörvénnyel kapcsolatos megfogalmazásokra. Valamennyi minisztériumnál figyelemfelhívást kellett megfogalmaznunk, mert jelen esetben, az OKM esetében a társasági részesedések kivezetésre kerültek, viszont nem kerültek be, tehát anélkül kerültek kivezetésre, hogy az MNV Zrt.-vel a megállapodás megköttetett volna. A függelék részletesen tartalmazza ennek a körülményeit, a megkereséseket, és az ezzel kapcsolatos erőfeszítéseket szeretném hangsúlyozni a tárca részéről, mert az MNV Zrt. oldaláról ebben az időszakban még nem volt fogadókészség, tehát ez indokolja, hogy figyelemfelhívó megállapítást fogalmaztunk meg, és ismételten hangsúlyoznám, ez egyébként tiszta záradékot, tiszta minősítő véleményt jelent.
A másik nagyon nagy terület, ahol az Állami Számvevőszék a korábbi évekhez hasonlóan financial auditellenőrzést végzett, a fejezeti kezelési előirányzatok. Itt is tiszta záradékot adhattunk, figyelemfelhívó megjegyzéssel, melynek alapvetően két oka volt: a mérlegsorok közül a befejezetlen beruházással, az Erzsébet téri beruházással kapcsolatos problémák, amelyeket nem sikerült rendezni, nem új probléma, de nem sikerült 2007-ben sem a tárcának rendezni. A másik: pénzforgalmi adatokból kifolyólag bizonyos támogatások elszámolása nem teljesen szabályszerűen történt, de mindezzel együtt is a kialakított kép a beszámolóról megbízható, valós volt.
Az intézetek közül a Balassi Intézetről szeretnék még egy párt szót ejteni. A Balassi Intézet, mint új intézet, szintén az Állami Számvevőszék által került auditálásra, korlátozó véleményt kellett megfogalmazni, tehát nem lehetett tiszta véleményt adni. Alapvetően ennek az volt az oka, hogy a beszámoló adatait hitelesen - leltárral, analitikával - nem lehetett alátámasztani, tehát nem lehetett a beszámoló mérlegadatainak valódiságáról teljes körűen meggyőződni.
Az intézmények közül több egyetemet szintén ellenőrzött az ÁSZ. Ennek én nem szeretném a részleteit elmondani - részletesen benne van a függelékben -, csak annyit, hogy nagyon sok, többféle, kifejezetten számviteli-pénzügyi hiányosságot találtunk, a leltár nem megfelelő alátámasztottsága, analitikák hiánya, pénztárakkal kapcsolatos elszámolás, nem szeretnék ennek részleteibe belemenni, mert úgy gondolom, hogy ez az intézmény saját megoldandó problémája, de több egyetemnél hasonló problémát talált az ellenőrzés.
Végezetül a korábbi évekhez hasonlóan javaslatokat fogalmaztunk meg, a javaslatok egy része a jelentésben került bemutatásra, amelyek részben a szabályozási feladatokat, részben azokat a javaslatokat tartalmazzák, amelyeket több tárca vezetőjének figyelmébe ajánlunk. A függelékben az OKM-fejezet vezetése részére is fogalmaztunk meg javaslatokat, amelyeknek a végrehajtása bizonyára segíteni fogja azt, hogy a jövőben a hasonló esetek kiküszöbölésre kerüljenek.
Köszönöm a lehetőséget.
ELNÖK: Köszönjük szépen. A képviselőké a szó. (Jelentkezésre:) Tellér képviselő úr!
TELLÉR GYULA (Fidesz): Köszönöm, elnök úr, a szót. Nekem voltaképpen egy kérdésem volna. 2006 júniusában, ha jól emlékszem az időpontra, született egy olyan határozat, amelyik egy sor kulturális intézményt összevont: könyvtárakat, múzeumokat, és így tovább, és így tovább. Ennek az összevonásnak az indoka hatékonyságnövelés volt.
Az a kérdésem, hogy kitűnik-e valahogyan ebből a zárszámadásból a tényleges hatékonyságnövekedés, és hogyan tűnik ki. Tehát ez számszerűsödik-e, vagy számszerűsíthető-e valahogyan, vagy pedig ez mondjuk benne marad abban az állapotban, hogy kevesebb intézmény lett, valószínűleg kisebb létszámmal. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Halász alelnök úr!
HALÁSZ JÁNOS (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Államtitkár Úr! Folytatnám Tellér képviselő úr gondolatmenetét. Az anyagot olvasva lehet látni, hogy az az ominózus 2006-os kormányrendelet és az abban foglaltak nem valósultak meg maradéktalanul, és ez a mostani anyag több ponton felveti azt a kérdést, hogy vajon hol áll most ez a dolog. Tehát az alapkérdés, hogy ténylegesen mi értelme volt ennek, és hasznos intézkedés volt-e. Megtett lépések esetében nyilván egy 2007-es zárszámadás tárgyalásakor jogosan felvetődő kérdés, de az anyagban látjuk azt, hogy több ponton nem lehet tudni, mi van.
Merthogy a Közlekedési Múzeum, a Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum, az Orvostörténeti Múzeum átkerült az OKM fejezetbe, de a Mezőgazdasági Múzeum nem. Ennek az átalakítási gondolatkörnek ez egy lépése volt, és ahogy itt írják az anyagban, az FVM 2007. június 4-i tájékoztató megkeresése alapján a Magyar Mezőgazdasági Múzeumot nem kívánja az OKM részére átadni, ezért a kormányhatározat módosítását kezdeményezi. Erre az érdekes helyzetre csak rá szeretnék világítani, hogy ha van egy kormány, annak van egy kormányhatározata, az a kormányhatározat kimond valamit - na most ezt nem akarnám minősíteni, hogy jó vagy sem. De ha jól látom, úgy működik a dolog jelenleg, hogy az egyik minisztérium mondhatja azt, hogy őt az nem különösebben érdekli, hogy a kormányhatározat mit tartalmaz, ő ezt nem akarja, és nem is hajtja végre és kezdeményezi a kormányhatározat módosítását - a kormány döntött, az egyik szerve semmibe veszi ezt a döntést. Hogy ha ez ilyen rendszerszerű működés, akkor hol vagyunk, ugye ez egy kérdés, milyen kormányzás is várható egy ilyen kormánytól, hát látjuk. De engem az érdekelne, hogy akkor most módosították-e azóta ezt a kormányrendeletet vagy azóta is érvényben van, ez nagyon komolyan érdekel; érvényben van-e az a kormányrendelet, azaz még most is át kellene-e adnia az FVM-nek ezt a múzeumot az OKM-hez.
Abban, hogy az OKM-hez tartozzanak ezek a korábban minisztériumi fenntartású múzeumok, van logika, nem véletlen volt ez a döntés, hogy ezt jól csinálták, nem csinálták, ezt a vitát nem érdemes kinyitni, de hát az mégiscsak furcsa, hogy a többi minisztérium igen, az egyik pedig azt mondja, hogy nem adja. Egyáltalán van-e a tárcán belül erről vélemény, az OKM hogy viszonyul ehhez a kérdéshez és mi a helyzet a kormányrendelet ügyében, ezt szerettem volna megkérdezni.
Az anyag ír az Ernst Múzeum Kht. átalakításáról is. Ez egy érdekes történet volt, akkor sok vitát kavart az, hogy tulajdonképpen a Műcsarnokot alakították át nonprofit gazdasági társasággá, csak mivel egyúttal összevonás is történt az Ernst Múzeummal, amely Kht.-ként működött vélhetően, így egyszerűbb volt az egészet végigcsinálni. Most mi a helyzet a Műcsarnok működését tekintve, illetve itt a két szervezet összevonása mennyiben szolgálta a szakmaiságot? Ez ügyben van-e a tárcán belül bármilyen tapasztalat is, vagy még korai ezt kérdezni, hiszen most a 2007-es évről beszélünk és tudom, hogy ez 2007 közepén zajlott. Egyáltalán 2007 végéig hogyan, és mint alakult a Műcsarnok és az Ernst sorsa szervezetileg, bizonyos értelemben tartalmilag.
A Nemzeti Színházról, a Filharmonikus Zenekarról, mint Kht.-ról is szól az anyag, merthogy úgy szólt korábban a helyzet, hogy költségvetési szervvé vagy nonprofit gazdasági társasággá történő átalakítás lehetséges és egy szakértői vélemény is készült - és ezt írják az anyagban, hogy a tárca módosító javaslatai alapján még további döntésre vár ez az ügy. Hogy áll ez az ügy most 2008. szeptember 16-án, Edit napján, mert már 2008. szeptember 16-a van, vagy már hagyják az egészet, úgyis kár lenne ezzel foglalkozniuk. Tehát ez érdekelne, hogy ne lógjon már a levegőben a két intézmény sorsa.
Hasonló helyzet az, amikor azt mondta ki a kormány, illetve a kormány illetékesei, hogy átadásra kijelölnek három olyan színházat, amelyik úgynevezett tárca-fenntartású színház: a Budapesti Kamaraszínház Kht.-t, a Játékszínt, mint kht.-t és a Pesti Magyar Színházat. És a Fővárosi Önkormányzat azt mondta, hogy ő nem kívánja ezt átvenni, azaz nem tervez strukturális változásokat - ahogy írják ebben az anyagban. Most hogy áll ez az ügy, folynak-e tárgyalások az önkormányzattal, tudomásul vette-e a tárca, a kormányzat, hogy az önkormányzatot mégsem lehet megerőszakolni, és akkor mit terveznek az intézményekkel? Erről az anyag nem ír, tulajdonképpen egy kicsit nyitva hagyja a kérdést. Gondolom nem nyitott a kérdés különösebben, de az anyag nem írja egyértelműen, hogy akkor ezt a történetet elfelejtettük, nem erőltetjük tovább, a jövő évet úgy tervezzük, hogy. Tudom, hogy ez a kérdés már nem biztos, hogy a zárszámadáshoz tartozik, de talán megéri a továbblépést fölvillantani.
Az anyag ír a Nemzeti Kulturális Alapról is. Itt a tájékoztatóban is hallhattunk felvetéseket, akár itt a határidő módosítást, egyéb kérdéseket. Én ugyanakkor szeretném megerősíteni azt, az anyagot tárgyalva és látva most már nem csak ezt az évit, hanem a folyamatos működését ennek az elkülönített állami pénzalapnak, hogy minden év azt mutatja, hogy egy nagyon jelentős pályázati mennyiséggel dolgozó szervezetről van szó, több mint 10 ezer pályázat érkezik, talán több mint 7 ezer nyertes pályázat is van, nyilván azzal kapcsolatosan sok-sok teendő. Emlékszünk, néhány évvel ezelőtt alakult és változott a szervezet, az alapkezelés, bővült a létszám, talán 29 új álláshellyel és egy valóban profi és önálló kezelő szervezete lett az alapnak. Azt szeretném mondani, hogy úgy látom, hogy ez mutatja azt, hogy így érdemes egy alapot működtetni. Tudjuk, vannak olyan alapok, amelyek nem működnek önálló kezelő szervezettel, szerintem az a hibás; és a Nemzeti Kulturális Alap példája mutatja, hogy így tud jól hasznosulni tartalmilag, szakmailag is és ráadásul pénzügyi értelemben is a vizsgálat azt mutatja, hogy inkább megnyugtató a dolog. Én most analóg a nemzeti célú alapprogramra gondolok, ahol nem ez a struktúra van és szerintem az nagyon változásért kiállt, hogy ott nem ez a struktúra van és ez egy tanulható példa más területeknek is.
Van nekem sok problémám az NKA-val a járulékoltatás nem időbeli átgondolása és az elmaradt, úgymond bevételei és így tovább, de most nem ezt gondolom feszegetni, hanem inkább pozitívan szeretnék szólni erről, mert a téma ezt is mindenképpen megkívánja. Szeretném mondani, hogy a Balassi Intézetről is szó van az anyagban, és hogy ha azt vizsgáljuk, hogy melyik terület kapcsán született talán a legtöbb - az ÁSZ által jelzett - probléma, illetve az ÁSZ által megfogalmazott teendők, ajánlások, ha a kulturális tárcát nézzük, akkor az egyik ilyen a Balassi Intézet, ahol hét pontban is szerepelnek esetleges teendők az intézet felé. Nem gondolnám, hogy ugyanakkor - elolvasván ezt és tudva, hogy hogyan működtek - olyan probléma lenne, amely a tartalmi működést alapvetően zavarná, ártana neki. Ez egy most átalakult struktúra volt.
Az, hogy ilyen módon alakították át, azzal kapcsolatban nem is voltak különösebben politikai viták, hiszen tartalmi előnyöket tartalmazhatott ez a fajta összevonás, mert egy összevonás volt, és ahogy a működés elindult, azt látom, hogy ott nem károkozás zajlik, hanem inkább építkezés. Ezzel csak a minisztérium illetékesének a figyelmét szeretném felhívni, hogy nyilván a pénzügyi szervezeti kérdéseket, ahogy itt szerepel, rendezni kell, de az, hogy az ott folyó munka inkább pozitív, azt látjuk, vagy én látom. Ezzel együtt egy-egy intézmény vezetőinél vagy egyéb kinevezéseknél lehet, hogy viták lehetnek közöttünk, az egy másik kérdés, de az, hogy ez egy nagyon fontos része egyébként a magyar kulturális életnek, illetve a Balassi Intézet ilyen módon történő megszervezése az egy jó lépés, az szerintem nem kérdés; a működtetésnél majd bizonyára az illetékesek jobban odafigyelnek, biztos, hogy megvannak a képességeik erre. Köszönöm szépen, ezt szerettem volna kérdezni, részben mondani.
ELNÖK: Köszönjük szépen. Más jelentkezőt nem látok.
A reakciókat kérnénk szépen. Szerintem válasszuk azt a sorrendet, amit a bevezetésnél.
Závecz Ferenc szakállamtitkár válaszadása
ZÁVECZ FERENC fejlesztési és gazdasági szakállamtitkár (Oktatási és Kulturális Minisztérium): Nagyon köszönöm a felvetéseket. Buta udvariasságnak hangzik, de azért jó ebben a bizottságban beszélgetni, mert itt részleteket is ismernek a jelenlévők - más bizottságokban is előfordul ez, de nem mindig jellemző - és az ember szívesen beszél azokról a kérdésekről, amikkel naponta tíz órában a kollegáival együtt foglalkozik.
Kezdeném akkor a 2118-as néven ismert kormányhatározattal, aminek egy módosítása született a tárca kezdeményezésére. Megmondom őszintén, hogy bennünk, kollegáimmal együtt, szakállamtitkár kollegáimmal együtt is, az az érzés van, hogy ez volt az a rendelkezés, amelyet például ezen a fórumon is több alkalommal - talán nem túlzás mondanom - kiveséztek a jelenlévők vagy kiveséztünk, mert hiszen ennek nagyon különböző megközelítései voltak, egyébként a minisztériumi apparátus és szakapparátus oldaláról is.
Azt gondoljuk, hogy részben azok az - ahogy az urak fogalmaztak - elmaradt intézkedések is abba a kategóriába tartoztak, amelyekben, talán nem túlzás azt mondani, egyfajta szakmai konszenzus kialakult, hogy talán mégsem az eredeti, elsőkörös szándék vinné tökéletesen előre a dolgot. Tehát a kormányhatározat egyébként OKM kezdeményezésű módosításában került sor mondjuk annak a lehetőségnek a megnyitására, hogy ne kelljen a Mezőgazdasági Múzeumot hozzácsatolni az OKM-intézményekhez. Ennek egyébként az volt az oka, a költségvetéstechnika azt eredményezte volna, hogy jelentős mértékben szűkül a finanszírozása az országos mezőgazdasági és vadászati múzeumnak - az egyébként logikus, hogy országos múzeum legyen egy helyen, mi szeretjük a legjobban, azt hiszem, ehhez egyébként kétség nem fér -, és nem volt szívünk, nem volt szívünk majd' 100 millió forintot elveszíteni a működési bázisából, pontosabban ezzel az operációval azt az állapotot előidézni, hogy ez a bázisból kiessen. Az utóbbi évek ugye nem arról voltak híresek, hogy az intézményi finanszírozási bázisokat jelentős mértékben lehetett volna mozgatni, komoly megtakarítás időszakában ez rendkívül konfliktusos tevékenység, ezért ezt a kockázatot nem mertük vállalni, és végső soron a múzeum vezetésével is egyeztetve és egyetértésben került sor arra a kezdeményezésre, hogy a kormányhatározat megváltoztatását kezdeményeztük ezen a téren.
A további említett esetek is ebbe a kategóriába tartoznak, tehát az OKM nem vette magának a bátorságot, mint ezt egyébként sem teszi, hogy a kormány döntésével ellentétes irányban mozogjon. Azt nem állítom, hogy mindig minden döntést update módon képesek vagyunk végrehajtani, ez apparátusi gyengeségből is fakad, de hosszú távon, esetleg némi határidőcsúszással tudjuk teljesíteni a kormány döntéseit. A 2118-as ennek egy nagyon összetett kérdése volt.
Teljes joggal vethető fel, és örülök is, hogy felvetették, Halász képviselő úr megkérdezte a Műcsarnok-Ernst Múzeum kérdéskörét. Egy harmadik szervezetet is hozzáfűznék, amivel relatíve kevesen foglalkoznak, egy úgynevezett képzőművészeti főosztály nevű szervezeti egység működött még hajdanán az MKM-ben, tehát a Művelődés és Közoktatási Minisztériumban, majd a minisztériumok szétválasztását követően ez ilyen virtuális szervezeti egységgé vált, miközben ennek voltak vagyontárgyai, például képzőművészeti alkotások, amelyek részben a Műcsarnokban, részben az Ernst Múzeumnál voltak, aztán később a Műcsarnoknál. Meg kell mondjam, tíz-tizenkét éves történetet kellett ennek kapcsán rendezni leltárastól, műtárgyastól, emberestől. Jelenthetem, hogy ennek a munkának a végén járunk, éppen a napokban terjesztettem elő államtitkár és miniszter uraknak a képzőművészeti főosztály megszüntető alapítóokirat-módosítási javaslatát, ami különben azt is jelenti, hogy ezzel a Műcsarnok és Ernst átalakulás is formailag, szervezetileg a végére ér.
Nagyon figyeltünk arra, ez egy nagyon fontos, kiemelt szempontunk volt az átalakítás során, hogy finanszírozásban, lehetőség szerint emberi erőforrásban a két szervezet ne sérüljön. Ez azt jelenti, hogy a vezetőket érintő változásra sor került, ott voltak konfliktusok, ez nem kérdés, de egyebekben sem státuszlétszám-elvonásra, sem pénzelvonásra nem került sor, és a mai információink szerint ma már annyira rendeződött ennek a három szervezetnek az integrációjából létrejövő új szervezet, a Műcsarnok Kht. élete, hogy most indul a nonprofit kft.-vé történő átalakulása, ami egyébként majdhogynem csak a papírokban néhány mondatváltozással járó történet, egyebekben a szervezet működését nem érinti. Nem is akarom azt a képet kelteni, hogy ez nem volt egy nehéz, és a résztvevők homlokára ráncokat és verítékcseppeket csaló folyamat, hasonlóképpen a mi apparátusunkban, de jelenthetem, hogy egész szépen végrehajtottnak a feladatot. Azzal a megnyugvással mondhatom önöknek, hogy végrehajtottuk, hogy a résztvevők, most már a benne lévők is azt igazolják vissza, hogy ebben a formában tudnak létezni, dolgozni, és ez nem akadályozza őket a szakmai feladataik teljesítésében, mondjuk például éppen aktuális feladat ugye a Velencei Biennálé, az arra való rákészülés és most épp a bonyolítás.
A Nemzeti Színház és a Nemzeti Filharmonikus Zenekar, Énekkar és Kottatár Közhasznú Társaság kérdésében rendkívül sokoldalú megközelítésre került sor. Egyébként például az Állami Számvevőszéknél dolgozó kollégák véleményét két alkalommal is kikértük ebben a történetben, hiszen a Nemzeti Színház esetében egy rendkívül komoly értékű vagyontárgyról van szó, az azon kevés közfeladatot végrehajtó társaság közé tartozik, ahol a társaság a saját maga vagyontárgyaként birtokolja az épületet, tehát benne van az eszközei között, a mérlege tartalmazza ezt a vagyontárgyat; illetve az esetleges átalakítás a Nemzeti Színház Zrt. esetében a beruházással még összefüggésbe hozható általános forgalmi adó utólagos elszámolásával magát a társaságot is forráshiányos helyzetbe hozhatja alkalmasint.
Egyszóval nagyon sok szempont felmerült az átalakítás vagy nem átalakítás kapcsán, és két vélekedés fogalmazódott meg a tárca vezetésében, pillanatnyilag itt tartunk.
Az első, hogy ha a közhasználatban státusztörvényként emlegetett, tehát a közfeladatot ellátó költségvetési szervek jogállásáról satöbbi, satöbbi szóló jogszabály kínál átalakulási lehetőséget ezeknek a cégeknek a számára egy olyan költségvetési intézményi formába, amely a művészeti intézmények által megkívánt rugalmasságot lehetővé teszi, akkor ezen az úton járva azt fogjuk javasolni, hogy ők alakuljanak át. Amennyiben nem haladunk előre a kodifikációban olyan mértékben, hogy megnyugtatónak látnánk a különös specialitásokkal bíró művészeti intézmények vonatkozásában az átalakulási szabályok megfelelőségét, illetve az átalakulást követően különösképpen a foglalkoztatási szabályok és a művészi teljesítmény elvárhatósága érvényesítésének szabályrendszerét... - ez ugye összefügg azzal, hiszen itt mindenki tudja, hogy közalkalmazottként vagy köztisztviselőként nagyon nehéz a művészeti teljesítményt számon kérni, hajdanán ez vezetett a nemzeti filharmonikusok társasággá alakításának gondolatköréhez.
Szóval, ha ez az út járható, mert a kodifikációban ennyire előrejutunk, akkor a tárca vezetésének valószínűleg az lesz az álláspontja, hogy ezen az átalakulási folyamaton mindkét szervezet essen át. Amennyiben nem, úgy anélkül, hogy hivatalosan megfogalmazott tárcaálláspont lenne, de azt gondolom, az itt ülőkre feltétlenül tartozik ez az információ, azt mondhatom, hogy kollégáim, és köztük magam is azt az álláspontot képviseljük, hogy ne erőltessük az átalakulást csak l'art pour l'art, csak azért, hogy mindenféleképpen átalakulás legyen. Ebben az esetben a nemzeti filharmonikusok a nonprofit társasági formába alakulnának át - újra mondom: szinte csak formális ez a lépés -, míg a Nemzeti Színház esetében nem javasolnánk a működési forma megváltozatását.
Még egyszer mondom: ez most nem deklaráció, és nem egy döntés elmondása, de feltétlenül egy vélemény; a kérdés erre irányult, és én erre igyekeztem válaszolni.
Mindegyik szervezet esetében, amiket eddig említettem, azt mondhatom, hogy mind 2007-ben, és különösképpen, ahogyan most látjuk a 2008-as számokat, nagyon figyeltünk, és persze minden csak múlt időben igaz, és nyugtával dicsérjük a napot, de pillanatnyilag úgy látszik, hogy normális és tisztességes forrásellátás biztosítható ezen szervezetek számára. Ez különösképpen megfontolandóvá teszi az esetleges szervezeti átalakulást és az azzal járó finanszírozási problémák elkerülését.
A három említett színházra vonatkozóan történt változás, nem annyira a főváros fogadókészségét illetően, amely persze megint számos tényezőtől determinált, tehát az ember őket is megérti, de mondjuk a magam helyén ülve mi jobban örülnénk egy ütemesebb előrehaladásnak ebben a kérdésben. Jogi értelemben a két társasági formában működő színház már nem az OKM portfóliójába tartozik, mert a vagyontörvény előírásainak megfelelően a Nemzeti Vagyonkezelő portfóliójába került. Ez nem változtat azon, hogy a 2008. évi költségvetés tervezésekor feladatfinanszírozással ezeknek a színházaknak a támogatását - hangsúlyozom: feladatfinanszírozási támogatását - az OKM biztosítani kívánja.
Erről két szót azért mindenféleképpen beszélni kell. A vagyontörvény életbelépését követően - jogi értelemben legalábbis - élesen elválik a működtetés, amely a fenntartóra hárul és a feladatfinanszírozás. Az Oktatási és Kulturális Minisztérium és szakapparátusának bármelyik részének a jövőben tehát a feladatfinanszírozással szükséges foglalkoznia, maguknak az MNV Zrt. portfólióba átkerült társaságoknak a back office-szal, a könyvelési rendszerével, kifejezetten a felújításokkal, karbantartásokkal, tehát kifejezetten a fenntartói típusú feladatokkal az új tulajdonosnak kell megküzdenie.
Nem történt még ebben a pillanatban ezeknek a büdzséknek a szétválasztása, mert ha nem dugjuk a fejünket a homokba, akkor azért nyilvánvaló csak ugyanaz a pénz lehet ennek a bázisa is, amit eddig az OKM fenntartóként és feladatfinanszírozóként egy személyben biztosított. Talán megbocsátható nekem az a tárcasovinizmus, hogy mi a tárca részéről nem szaladunk elébe annak, hogy pénzeszközöket máshova átadjunk még akkor sem, hogy ha azoknak a pénzeszközöknek ugyanaz a társaság lesz a végcímzettje. Nyilván én akkor vagyok nyugodt, ha mi utalunk, mert akkor hamarabb rövidebb úton jut oda a pénz, jóllehet nincs kétségem afelől egyébként, hogy a Vagyonkezelő Zrt.-től is eljutnak majd a fenntartási pénzek, ha ez idővel megosztásra kerül, de ez a feladat előttünk van. Tehát 2007-re, 2008-ra és a 2009-es tervekre azt tudom mondani, hogy ezek a támogatások körülbelül nominalitásukban megegyeznek, valamicskét tudtunk egyébként 2007-ről 2008-ra emelni éppen ezeknél a szervezeteknél, de ezek a pénzügyi tárgyalások még előttünk vannak.
Nem mondhatom intenzívnek a fővárossal folytatott tárgyalásokat e tekintetben. Hasonlóképpen nem intenzifikálódtak az Állami Számvevőszék által teljes joggal, most már többedik éve szóvá tett Erzsébet-téri gödör, mint befejezetlen beruházásként nyilvántartott dolog kérdésében; ennek is látjuk, hogy csak az a megoldása, hogy ha a főváros átveszi és kezdi ezt működtetni, de rendkívül összetett a kérdés. Miközben pénzügyesként és államigazgatásban dolgozó szakemberként minden alkalommal kényelmetlenül érzem magam, amikor ezekről a szabálytalanságokról beszélünk, aközben azt kell mondjam, hogy azért ennek nem ez a rákfenéje alapvetően. Tehát egy pillanatig nem vitatván az állami számvevőszéki megállapítást, magunk is hasonlót mondtunk, minden alkalommal jeleztük, hogy ez probléma, nem tagadjuk el, sokkal inkább azt látjuk problémának, hogy most oly módon finanszírozzuk az Erzsébet téri gödörnek a működését, ahogy ez semmiképpen nem jó. Tehát ennek nincs igazából a jelenlegi keretek között úgy igazán perspektívája, ez így marad évről évre és ez nem jó, abból nyilván többet ki lehetne hozni. A minisztérium ilyen értelemben nem intézményi üzemeltető, nem is lenne szabad magunkról azt gondolni, hogy mi ehhez értünk, meg ezt nekünk szabad csinálni, nem is gondoljuk magunkat ennek, ez egy ilyen befagyott állapotban van, a felelősségünket ez ügyben el kell vállalnunk és ez alól én nem is lépek el.
A Balassi Intézettel kapcsolatos figyelmet feltétlenül köszönöm és azt az elismerést is, hogy látszik, hogy sokat küzdünk azért, hogy rendezzük azt a sok kérdést, amit összetoltunk, ami most elég nagy problémahalmaznak látszik, azoknak a jelentős része eddig is probléma volt, csak különálló és önmagában kisebbek tűnő probléma. A Balassi Intézetnek a vezetése rendkívül sokat dolgozott, hogy ebben a tisztázásban előrejussunk, úgymint: magyar nyelvtanítás, külföldi ösztöndíjasok, kollégiumi működtetés, külföldi magyar kulturális intézeteknek a dolga, professzori ösztöndíjak bonyolítása, tehát számos olyan kérdés van, amelyek tematikailag összetartoznak, eddig külön-külön kezelésben kisebb problémának látszottak. Egy percnyi vitánk nem volt a számvevők megállapításaival, hogy mind a leltárakat, mind az eszközök felsorolását, és így tovább, rendezni kell, ez egyébként bizonyos minisztériumi leltárakra is igaz, amelyekre a központi szolgáltatási főigazgatóságnak történő eszközátadáskor derült fény. Ezekkel ütemesen haladunk és remélem, hogy a jelenlévők elhiszik nekem, hogy sok-sok konkrét javítandó szóvá van téve - részben a számvevőszéki jelentésben, részben a saját riportjainkban -, hiszek abban, hogy ez az előrehaladás jele, mert olyan dolgokat találtunk már meg, amelyek akár tíz éve rendezetlenek voltak és ezekkel ütemesen haladunk a feldolgozásban.
A Balassi Intézetnél nagyon jó esély van arra, hogy a következő évet már nyugodtabban, finanszírozásban is biztosabban kezdhesse, mert éppen a különböző tételek áthatása eredményezte azt, hogy alkalmasint egy forintról hárman gondolták azt, hogy az az egy forint az ő egy forintjuk és költhetik ide-oda. Ezért is fontos volt egyébként ezeknek a dolgoknak az összevezetése, és a 2008-as évben még ilyen likviditás-menedzselési feladataink nagy számban voltak, 2009-ben előreláthatóan ezek rendkívüli módon leszűkülnek, mert jól láthatók már a folyamatok. De jogos ezzel kapcsolatban a kritika, jogos a megállapítás, bízom abban, hogy egy év alatt ebben nagyon-nagyon sokat fogunk tudni előrelépni. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönjük. A Számvevőszék részéről van-e észrevétel?
Tolnai Lászlóné (ÁSZ) válaszadása
TOLNAI LÁSZLÓNÉ osztályvezető (Állami Számvevőszék): Köszönöm szépen. Úgy gondolom, hogy alapvetően nem kérdések fogalmazódtak meg. Závecz úr a szakmai oldalát teljesen körbejárta, én két dologra mégis reagálnék.
Az egyik a kormányzati átszervezés kérdése általában, amelyet Halász képviselő úr, alelnök úr vetett fel. Ezzel kapcsolatosan az ÁSZ jelentésben a következő került megfogalmazásra és engedjék meg, hogy ezt felolvassam, mert ilyen plasztikusan nem tudnám elmondani. "A központi költségvetési intézményrendszer átalakítása 2007-ben továbbfolytatódott, de az év végére sem zárult le. Az intézmények száma és a bennük dolgozók létszáma 2007-ben csökkent. A program megvalósítása azonban a tervezett ütemezéshez képest elhúzódik. Továbbra sem történt meg a költségvetési intézmények feladatainak és az ellátásukhoz szükséges forrásoknak az összehangolása." Ez egy nagyon komplex megfogalmazás, azt gondolom, hogy minden egyes szavának súlya van, és hogy mennyire a gyakorlatban alakulnak ezek a dolgok: említette a Mezőgazdasági Múzeum kérdését. A függelékben az FVM-nél a szőlészeti és borászati kutatóintézetek átadásával kapcsolatos eset van megemlítve.
Csak annyit mondanék, hogy a kormányhatározat, amely többször módosításra került - nyilván ezt az élet hozta, azok a problémák, amelyek itt elhangzottak Závecz úr előadásában, nyilván a többi fejezetnél is így voltak -, de a Szőlészeti és Borászati Kutatóintézetről azt állapította meg az ÁSZ, hogy a 2007. július 1-i határidővel szemben 2008 márciusában került átadásra az illetékes egyetemek részére. Tehát ezek valós problémák és az ÁSZ jelentés azt tudta megállapítani, hogy nem fejeződött be, tehát ezeknek a számszaki kihatásai ma még teljes körűen ilyen értelemben nem mutathatók ki.
A másik, amelyre reagálni szeretnék nagyon röviden, a Balassi Intézet. Úgy gondoljuk, hogy pontosan azért, mert ez egy új intézmény, nagyon sok kezdeti problémával - szintén elhangzottak ezek: az átszervezéssel, összeszervezéssel, összehangolódással kapcsolatosak - próbáltuk megfogalmazni a javaslatokat, amelyek ezt segítik és az ellenőrzött intézmény ezeket el is fogadta. Tehát az egyeztetett számvevői jelentésnek az eredménye az volt, hogy ezeket a javaslatokat elfogadták, tudtak vele azonosulni, tehát remélhetőleg meg is fogják oldani. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönjük szépen. Mivel pénzügyi jellegű, már a Pénzügyminisztériumot szorosabban érintő kérdés úgy érzem nem hangzott el, de ha kíván szólni, nem erőltetem.
KOLESZÁR KATALIN osztályvezető (Pénzügyminisztérium): Nem, nem. Esetleg csak annyit, hogy általánosságban ennek a kormányhatározatnak a végrehajtásáról az általános indokolás három oldalon - ha jól számoltam - beszámol, ahol a hatékonyságjavulásnak a pénzügyi kérdéseit, illetve létszámkérdéseit elég jól összefogja ez a beszámoló. A megtakarításokkal, többletbevételekkel, illetve többletráfordításokkal - nyilván ez a létszámcsökkenéshez kapcsolódik leginkább -, mert alapvetően pénzügyes megközelítés, míg a szakmai az egy másik megközelítés, de a pénzügyes megközelítés az általános indokolásnak jelentős részét képezi. Köszönöm. (Dr. Cser-Palkovics András megérkezett.)
ELNÖK: Köszönjük szépen. (Jelentkezésre:) Halász alelnök úr!
HALÁSZ JÁNOS (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Még három témában lenne felvetésem, egyúttal kérdésem is.
Szóba került az imént az Állami Számvevőszék részéről, hogy milyen dolgok nem teljesülnek esetleg határidőre. Csak kis színesként: a nagy anyagban, a törvényjavaslat fejezeti részében a 48-49. oldalon írnak a Magyar Nemzeti Filmarchívumról. Tudjuk, a filmtörvény, amit 2003 végén fogadtunk el egyhangúan a parlamentben, és 2004. április 1-jén lépett hatályba, tartalmazta, hogy a nemzeti filmvagyon vagyonkezelői joga át kell hogy kerüljön a Nemzeti Filmarchívumhoz. Itt a bizottsági üléseken is, mondhatnám azt, hogy évekig beszéltünk arról, hogy na, mikor kerül már erre sor. Most, ebben az anyagban is, itt, 2008-ban olvasom, mert most már nem is ültünk le ilyenről beszélni, de lehet, hogy le kellene, hogy nem került az ÁPV Zrt. részéről átadásra a Nemzeti Filmarchívum részére a nemzeti filmvagyon vagyonkezelői joga, holott a filmtörvény ezt előírja 2004. december 31-ei határidővel, ha jól emlékszem, lassan már négy éve. Mi a helyzet egyébként ezzel? Ha nem nagyon untatom magunkat, erre szerettem volna rákérdezni.
Van egy másik kérdésem, ami azt hiszem, hogy a későbbiekben még sokszor szóba fog kerülni: itt van az ÁSZ anyagában, a jelentésben, a 349. oldalon a szombathelyi színház előkészítésének és a kivitelezés első ütemének támogatása. Egyébként egy skandallum az egész, meg hihetetlen, de a helyzet az, hogy a kormány december 23-án, karácsony előtti, szenteste előtti napon a 2258/2007-es határozatában döntött, hogy a szombathelyi színház kapjon egymilliárd forintot, ezt átcsoportosították a helyi önkormányzatok támogatásai fejezeten belül a normatív hozzájárulások cím közoktatási kiegészítő hozzájárulások alcím terhére, és ezt a pénzt át is utalták Szombathelynek még december 31-e előtt, ahogy én ezt hallom. Ez 2007. december végén volt, egymilliárd forintot utaltakát. Szombathelyen semmilyen színház nem épül momentán, az egymilliárd forint ott van náluk. Meggyőződik-e valaki arról, azóta meggyőződött-e, hogy mire költik ezt a pénzt, van-e ott valami hatástanulmány, van-e egyáltalán a birtokukban olyan telek, ahová építeni akarják, mert még az is lehet, hogy ahová akarják, még csak nincs is a birtokukban. Mit csinálnak ők ezzel az egymilliárd forinttal?
Erről most kérdezzek, vagy majd interpelláljunk? Mit csináljunk ebben az ügyben? Mert érdekes lenne, hogy hová tűnik a kultúrára szánt egymilliárd forint, engem érdekelne, és ha már itt le van írva, ezért hozom szóba. Önmagában már ez a momentum azt mutatja, hogy én ezt az egészet nem tudom elfogadni, mert ahol ez így előfordulhat, hogy egymilliárd forintot év végén hirtelen találnak, és csak úgy átutalnak, és a magyar színházügy egészét semmibe veszik, és semmilyen egyeztetést nem folytatnak, hogy egyáltalán a színházak infrastruktúrájára kell költeni, vagy új színházat kellene építeni, ezt hogyan kellene csinálni. Szerintem ez nem elfogadható hozzáállás, de ennyi.
És van még egy kérdésem, ami az Iparművészeti Múzeumra vonatkozik. Az én emlékeim szerint 2007-ben állították fel az Iparművészeti Múzeum igazgatóját. Ez a 2007-es zárszámadásról szóló anyag, és a tárcafejezet 51. oldalán az Iparművészeti Múzeumról írnak. Én ezt most elolvastam újra, és nem láttam az ismertetőben arra vonatkozóan jelzést, hogy ott történt volna valami is év közben. Lehet, hogy máshol írnak erről, nem is ez a problémám. Hanem a kérdésem az, hogy ahogy emlékszem, az volt a probléma Takács Imre igazgató úrral, hogy számtalan pénzügyi és egyéb szabálytalanság történt az intézménynél, valami ilyesmit mintha mondtak volna. Már nagyon óvatos vagyok, mert itt mindenféle... Egyébként, ha jól tudom, a Munkaügyi Bíróság valamikor vissza is helyezte, aztán újra kirúgták aznap, vagy nem tudom, mi történt itt 2008-ban. De a lényeg, hogy 2007-ben - ha most vizsgálták az intézmény gazdálkodását, illetve a költségvetési pénzek felhasználásának szabályszerűségét, ez az anyag talán erre jó - mit találtak, volt-e ott probléma. Mert az anyag úgy ír az Iparművészeti Minisztériumról, mintha ott semmi ilyen probléma nem lett volna, de a hírek meg arról szóltak, hogy ott voltak problémák. Én kíváncsi lennék, Závecz úr, hogy lehet-e erről elmondani valamit, hogy mi a magyarázata annak, hogy az anyagban ezt nem említették meg, vagy ha megemlítették, akkor kicsit tájékoztasson, legyen kedves, arról, hogy hogyan látja ezt a helyzetet. Mert ha jól érzékelem, egyébként nem zárult még le az ügy, azért is merem megkérdezni, mert ahogy tudom, még folyik munkajogi per, vagy nem tudom, micsoda. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Akkor ismét a válaszoké a tér.
ZÁVECZ FERENC fejlesztési és gazdasági szakállamtitkár (Oktatási és Kulturális Minisztérium): A filmjogok kérdésében közös véleményünk nem változott, tehát továbbra is számos kezdeményezést teszünk annak érdekében, hogy a leírt jogszabályban megfogalmazott, és a szakmai meggyőződésünkkel egybecsengő feladatot végrehajtsuk. Mindezidáig a magunk részéről nem számolhatok be sikerről, rendkívül éles vitáink vannak e tekintetben. Meg kell mondjam azért, így teljesen magunk között: a filmszakma érintett képviselőinek a helyzet szülte opciók kihasználására irányuló szándéka és tevékenysége nem segíti ennek a folyamatnak a rendezését, de ez minket nem ment fel egyébként, tehát a kormányzati oldal egyik résztvevőjét sem menti fel a feladat végrehajtásának kényszere alól. Sajnos ez nem rendezett, nincs ezen mit takargatni, ez nekünk dolgunk.
A szombathelyi színház címszóval mozgatott pénzekről én nem tudok beszámolni, tekintettel arra, hogy teljesen fejezeten kívül mozogtak a helyi önkormányzatok vonatkozásában, de természetesen nincs arról szó, hogy ne lenne információnk az előkészítésről. Anélkül, hogy ennek a részleteit most el tudnám mondani, miután én nem az a szakállamtitkár vagyok, aki annak a részleteivel foglalkozott, de annyit azért el tudok mondani, hogy éles szakmai viták övezik a mi oldalunkról is a kezdeményezést, több vonatkozásban is. Egyik vonulata a beruházás, mint olyan, ami akár nem feltétlenül színházzal kellene, hogy összekapcsolódjon, tehát a beruházási kérdések, ennek a telepítettsége, és aztán az új színházi szervezet megjelenése. Ez kétségtelenül konfliktusokat gerjeszt, de ismert a tárca vezetésének az az álláspontja, hogy a színházi közösséget leginkább reprezentáló szakmai szervezet vélekedése nélkül nem is igazán kívánnánk álláspontot kialakítani. Ez az egyeztetés egyébként folyamatosan zajlik. Ha azt mondom, hogy volt tizenkettő ilyen, akkor nem mondtam sokat, lehet, hogy ennél több volt, úgy értem, hogy többé-kevésbé hivatalos, most a kávéházi beszélgetéseket ebbe nem számolom bele.
Az Iparművészeti Múzeumra vonatkozóan nem tudom felidézni, hogy a szöveg mit ír, de a tartalma biztosan az, hogy rendkívül komoly, nem anyagi kihatással járó szabályszerűségi problémahalmaz feltárására került sor. Magyarul nem azt találtuk, hogy eltűnt volna akárhány számítógép, de senki sem tudta, hogy megvan-e vagy nincs, aztán végül megvolt, és aztán folytathatom a szervezeti és működési szabályzat problémájával. Ha azt mondom, hogy az intézmény vezetetlen volt, akkor ezt teljes felelősségemmel mondom, ami egyébként semmit nem von le Takács Imre szakmai kvalitásaiból, és egyébként az általa szervezett szakmai események, kiállítások, rendezvények színvonalának elismeréséből. Ezt a közvélemény is megtette, a szakma is megtette, a minisztérium vezetése is ezen a véleményen van. Az intézmény vezetése, tehát ha most a menedzseroldalról nézem, a hivatali oldalról nézem, akkor tragikus volt, és ennek a hatásai szerencsére nem voltak tragikusak, de szabályszerűségi értelemben tizenkilenc ponton sérültek. Azt lehet mondani, sajnos, hogy ahány szabályzat létezik, az nem volt a helyén, nem volt rendben. Ez egyébként egy nagyon érdekes intézményműködési modell, ami azt mutatja, hogy felelősséggel dolgozó szakemberek sokszor akkor is normálisan képesek létezni egy szervezetben, ha nem mindenféle szabályokkal, és nem tudom, mikkel próbáljuk őket kényszeríteni, de azért hosszú távon semmiképpen nem megoldás.
Az intézmény új vezetése ezeket a leckéket is megkapta a szakmai tevékenységekre vonatkozó elvárások mellett és még egy harmadikat is. Anélkül, hogy ez most ígérhető lenne, nagyon szeretnénk, ha valamilyen komoly felújítási büdzsét tudnánk az Iparművészeti Múzeum környékére csoportosítani, amely nem csak a Lehner-épületnek a kétségkívül szükséges rekonstrukcióját - és hogy egy álmomat is mondjam: ha még a Lehnerék által sem befejezett ívnek a beépítését hátul, ami azt gondolom, egy gyönyörű fővárosi állami nemzeti projekt lehetne, célozhatná. De ugye még a Nagytétényi Kastélymúzeum éppen aktuális részbeni átvételével, védelmével, állagóvásával kapcsolatos teendők is a múzeum előtt állnak. Ott ugyanis, a kastélymúzeum egyik szárnyában, megszűnt annak a rehabilitációs foglalkoztató időskori ellátást biztosító intézménynek a működése, amely az SZMM intézményeként működött és végre megnyílt a lehetőség, hogy a Nagytétényi Kastélymúzeum egésze - az ingatlan egésze - egy kézben használva, az Iparművészeti Múzeum vezetésének hatáskörében szépüljön, és a funkcióját minél teljesebben ellássa.
Nos, mind a két intézmény rendkívül komoly felújítási büdzsét igényel, ennek a forrását ma még nem látjuk, de szándékunk van arra, hogy az Iparművészeti Múzeumot ezekkel a forrásokkal - akár hazai, akár uniós forrásokkal - ellássuk, ez nem kétséges. Az kétséges egyébként, hogy ilyen összerakott komplex feladattal képes-e teljes körűen megküzdeni az intézmény vezetése, végül is nem egy több száz fős operációról beszélünk, ez azt gondolom, rendkívül embert próbáló, nagyon komolyan csinálják a leckéjüket, és én bízom abban, hogy komoly támogatást tudunk nekik erre adni.
Nem készültem, hogy a munkajogi vonatkozások most hol tartanak, tehát lépések erre voltak mindkét oldalról, nem tudok pillanatnyilag beszámolni róla, de természetesen szükség esetén ezt az információt megadjuk. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Mivel további kérdésre, észrevételre szándékot nem látok, szavazás következik.
A szokásos kérdés, tehát a 2007. évi zárszámadási törvénytervezet általános vitára való alkalmasságáról szavazunk.
Döntés általános vitára való alkalmasság tárgyában
Aki a törvényjavaslatot általános vitára alkalmasnak tartja, kérem, kézfelemeléssel jelezze! (Szavazás.) 10. Aki nem! (Szavazás.) 8. A lényegen nem változtat, hogy a bizottság többsége általános vitára alkalmasnak tartja a törvényjavaslatot.
Köszönjük szépen a tájékoztatást, hiszen ez egy olyan típusú törvényjavaslat, ahol nem maga az általános vitára való alkalmasság az érdekes csak, hanem, hogy a kulturális szféra tevékenységéről lehet érdemben beszélni, és feltehetően ez ügyben találkozunk még, más ügyben szintén. Köszönjük szépen.
Áttérnénk az egyebekre. A képviselőtársak kaptak egy rövid tájékoztatást a fél évre előrelátható bizottsági tevékenységről, amit szóban egyetlen mondattal egészítenék ki, hogy amennyiben lehetőség van rá, az október 23-a utáni héten, amikor iskolai szünet van, akkor úgy tervezzük, hogy ha nem nagyon muszáj, nem tartanánk bizottsági ülést - ebben kérem mindenkinek az együttműködését.
Azt írjuk be az ilyen tervekbe, amit előre lehet látni. Jöhetnek be, mint ismeretes, olyan tervezetek, amelyeket ma még nem látunk és maradhatnak el olyan tervezetek, amelyeket legalábbis az előzetes tervekben feltüntettek, ez nem rajtunk múlik. Ami rajtunk múlik az az, hogy az itt is emlegetett Balassi Intézetben teendő látogatást jeleztük, az az előző fél évben elmaradt, tehát ezt gondolom, szerencsés lenne pótolni - itt is kiderült, hogy miért és mi értelme van ennek. Más észrevétel, ha van, akkor azt nyilván megteszik a képviselőtársak.
Természetesen az albizottságok és a bizottság mellett működő egyéb tevékenységek ebben a tervben nem szerepelnek, hiszen a megfelelő albizottságok elnökei saját hatáskörben tudják vinni ezeket a bizottságokat.
Szóban elhangzottak még meghívási szándékok, ezeket nyilván, ha lehet, akkor beillesztjük a programba, de ezek nem olyan súlyúak voltak, hogy írásban is rögzítsük.
Tellér képviselő úr, utána Gulyás képviselő úr, és ha van még észrevétel, akkor mások is.
TELLÉR GYULA (Fidesz): Elnök úr, szó volt róla, hogy az egyházi gyűjtemények finanszírozásával kapcsolatban tartanánk egy külön ülést és ráadásul ezt nem Budapesten, hanem valahol Kalocsán vagy nem tudom pontosan, hogy hol - ez továbbra is fennforog, vagy pedig sztornó?
ELNÖK: Hogy is mondjam, ez a szó volt róla, kicsit így eufemisztikus - meghívást kaptunk, tehát az érintettek kezdeményezték. Na most - ezt a magam nevében mondom -, én az ilyen kezdeményezéseket azzal szoktam elhárítani, hogy a bizottság lehetetlen helyzetbe kerülne, ha finoman szólva lobbitevékenységek jegyében ide-oda-amoda és pénzt kérő szándékokkal elutazna, vagy a bizottsági üléseket akár itt ilyesminek szentelnénk. Úgy ítélem meg, de lehet más vélemény is, hogy a tavalyi költségvetési tárgyaláskor a kormány részéről elég egyértelműen elmondták, hogy mi az egyházi közgyűjteményekkel kapcsolatos álláspont, ahhoz képest nem nagyon látom, hogy változott volna a helyzet, tehát én ezt képviselői hatáskörbe tartozó ügynek gondolom. A megkeresést mindenkinek szétküldtük, tehát amit kaptunk, azt a képviselő urak rendelkezésére bocsátottuk. Ha valaki ezt a kezdeményezést - hogy is mondjam - a maga nevében tájékozódásra kívánja felhasználni, természetesen mindenkinek jogában áll, de bizottságként nem érezném szerencsésnek ezt, mert, még egyszer mondom, nagyon sok olyan megkeresés érkezik, ami arra irányul, hogy a költségvetési vitában ügyeket támogassunk.
Gulyás képviselő úr!
GULYÁS DÉNES (Fidesz): Köszönöm szépen elnök úr. Indítványozni szeretném azt, hogy mielőtt a költségvetési viták megindulnak, hallgassuk meg a rádió elnökét, elnökségét, illetve a művészeti együttesek képviselőit, esetleg a kuratóriumot is arról, hogy az elmúlt években részükre megítélt pénz, illetve a rádióban azóta történt fejlemények fényében tisztán láthassunk majd a következő költségvetéssel kapcsolatos vitában. Egyébként körülbelül három héttel ezelőtt, amikor Boldoghy Kummert Péterrel - az ő kérésére - találkoztam, abbéli igényét kifejezte, hogy ő szeretné azt a koncepciót a Kulturális bizottság elé vetíteni, ami a rádió művészeti együttesével kapcsolatos - azt hiszem, mindenki előtt ismert az a helyzet, ami ott kialakult. A tisztánlátás érdekében és a következő évi költségvetés idevonatkozó tételei érdekében kérném, hogy adjunk alkalmat nekik arra, hogy itt elmondhassák, hogy mit gondolnak erről, illetve mi kérdéseket tehessünk fel.
ELNÖK: Hogy is mondjam: ennek a formája lehet... Ugye csak emlékeztetni szeretnék, hogy ez az ügy már szerepelt a bizottság előtt, én új fejleményről, megvallom őszintén, nem tudok. Tehát képviselő úr felvetése alapján, hogy ilyen nagyon hivatalos legyek, én csak azt tudom tenni, hogy írásbeli tájékoztatót kérek a Rádió illetékeseitől, hogy milyen történések vannak. A probléma szerintem ugyanaz, de ez az én magánvéleményem, mint amit tavaly a témával foglalkozó bizottsági ülésen láttunk, hogy a Rádió vezetése aspektusából ők műsorszolgáltató intézmény elsősorban, és nem kulturális együtteseket fenntartó intézmény, tehát a szűkös költségvetésükből elsősorban a műsorszolgáltatási kötelezettségüket tartják fenn, és az kultúrpolitikai kérdés, hogy mi a szándék a Rádió művészeti együtteseivel. Én ebben az ügyben, amit tavaly a bizottság megfelelő ülésén elég világosan lehetett látni, nem látok érdemi változást, és nem fogunk új információkat megtudni, legfeljebb a számokat ismerjük meg. Ez nem akadálya annak, hogy tartsunk bizottsági ülést, csak ugyanaz fog történni a jelek szerint, mint tavaly: a művészeti együttesek a Rádió vezetésével vagy tulajdonosát képviselő testülettel állnak szemben, ha tetszik, és úgy látom, nem azokon múlik az, hogy mi történik ebben az ügyben, hanem ez kultúrpolitikai döntést igényelne. Itt kicsit kívül áll a két fél tárgyalásain és konfliktusán a minisztérium maga. Ez tavaly többé-kevésbé kiderült a bizottsági ülésen. Tarthatunk bizottsági ülést, sok minden abból nem fog következni.
Első lépésben én azt javaslom, hogy fogadja el képviselő úr, hogy kérjünk egy írásos tájékoztatót az ez évi tényekről és a jövő évi előrelátható lehetőségekről, és azok ismeretében tartsunk esetleg ülést, ha ez indokolt. (Gulyás Dénes: Halász képviselő úr jelentkezett, bocsánat, én csak erre akartam reagálni.) Ezen az ügyön jussunk túl... (Halász János: Én is ehhez akarok szólni. - Gulyás Dénes felé:) Akkor képviselő úré a szó.
GULYÁS DÉNES (Fidesz): Köszönöm szépen. Én napi kapcsolatban vagyok a Rádió művészeti együtteseinek tagjaival. Történt azóta olyan fejlemény, ami újdonságként is szolgálhat, másodsorban értem, amit elnök úr mond ezzel az egész helyzettel, a működéssel és a mi felelősségünkkel, meg az egész kialakult szisztémával kapcsolatban, mégis, ha szorosan gondolkodom erről, akkor azt hiszem, hogy egy kulturális bizottságnak nem lehet mindegy az, hogy egy ilyen együttessel mi történik. Végül is kulturális értéket képvisel, amiről nekünk, ha már 900 millió forint közpénzről van szó, és állítólag 3-400 millió, ugye, amit külön soron kapnak, és állítólag, az elnök úr szerint 3-400 millió plusz pénzt kell belefektetni az együttesbe, akkor azt gondolom, hogy erről nekünk tudomásunk kellene, hogy legyen. Az elnök úr egyébként a kérésemre nem teljesítette azt, hogy számoljon el ezzel a pénzzel, ezzel a plusz 400 millióval, nem tudjuk, hogy miről van szó. A Rádió művészeti együtteseinek képviselői bent élnek magában az intézményben, naponta találkoznak olyan dolgokkal, amik az újdonság erejével hathatnak.
Azt hiszem, hogy a tisztánlátás érdekében... És még egyszer: mennyi költségvetési támogatásért küzdjünk a művészeti együttesek számára, ha még az előző évi elszámolást sem tudjuk? Tehát én egy ilyen beszélgetést hasznosnak tartanék, csak ennyit szerettem volna hozzáfűzni. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Akkor Halász alelnök úr erről.
HALÁSZ JÁNOS (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Én üdvözlöm az elnök úr javaslatát, hogy kérjünk tájékoztatást, és osztom azt a nézetet is, hogy valóban a kulturális tárca a struktúrából adódóan kívül áll ebben a helyzetben. De talán, éppen amiatt, hogy ilyen a helyzet, a parlamenti kulturális bizottság lehet az a színtér, ahogy volt is már, ahol fel lehet hívni a figyelmet arra, hogy a Rádióban kulturális érték is van. A parlament, mint a közalapítvány alapítója, és ilyen módon a zrt. is közvetlenebbül tartozhat a parlament egy szervéhez, mint a tárcához. Tehát én alkalmasnak tartanám ezt, és egyúttal ezt adott esetben szeretnénk kezdeményezni is, de elnök úr nyitottságát látva talán erre nem lesz szükség, hanem tarthatnánk egy ilyen ülést, fontosnak gondoljuk és kérjük szépen.
Szeretném üdvözölni, hogy az újonnan kinevezett külföldi kulturális intézetek igazgatóit is meghallgathatjuk, azt fontosnak tartjuk itt, ebben az anyagban.
A Balassi Intézetbe, ha jól tudnánk időpontot egyeztetni, fontos lenne szerintem mindnyájunknak elmenni.
Lenne kérdésem az előadó-művészeti törvénnyel kapcsolatban, mert ahogy én látom a történéseket, a szakmán belül mintha nem nagyon lenne igény rá. Sokan azt mondják most a színházi vezetők közül, olvastam nyílt levelet, egyebet, hogy ez a törvény nem kell, és nem is látom a kormány jogalkotási programjában, amit benyújtottak most szeptember elején, itt nálunk pedig szerepel, hogy október 22-e után, nyilván készül még, mert erről volt szó. Tudunk-e esetleg erről most többet? Mert az lehet egy nagyobb jelentőségű szakmai törvény a bizottságunk előtt. Én örülnék, ha most nem lenne, vagy úgy látom, hogy most nem olyan a helyzet, hogy ez jó, ha elindul, de szeretném kérdezni, hogy erről mit tudunk.
Hogy ne beszéljek sokszor: látom tájékoztatóként az Európa Kulturális Fővárosa Pécs 2010-es témát itt. Szeretném kérdezni, és örülök, ha ez a bizottság előtt valósulhat meg: emlékszünk, amikor jártunk Pécsett, a vidékfejlesztési albizottság, ott szóba került a dolog, és azért is lenne jó, mert közben napvilágot látott egy ÁSZ-jelentés, beomlott egy alagút... (Fedor Vilmos hangosan nevet.) .., nem tudom, annyi minden történt nyáron, hogy szerintem van mit meghallgatni. (Elnök: Erős lehűlés...) Erős lehűlés van Pécsett, bármi történik, szinte minden a dolog hátrányára van. Ha meleg van, az a baj, ha hideg van, az a baj - elnézést kérek Bókay képviselő úrtól, nem róla beszélek, de maga a téma inkább érdekel, hogy akkor bizottsági ülés keretében tesszük meg, vagy az albizottság összehívására figyeljek.
Szeretném jelezni az ellenőrző albizottságnak, hogy ha jól érzékelem, egy filmes témában szükséges lenne összeülnünk valamikor ebben a félévben, ahogy egyébként az szokott lenni, és az egyik téma az lehet, amit most Závecz úr is mondott, hogy végül mi lesz a filmvagyon átadásával. Ez lehetne egy fontos és aktuális napirend, mert a tárca sok mindenre nem jut magától, úgy látszik, nem árt felhívni a figyelmet parlamenti szinten is az ügyre. Köszönöm szépen, ezek voltak a felvetéseim.
ELNÖK: Hogy ne legyen félreértés: én semmilyen jónak és semmilyen rossznak nem akarok a megakadályozója lenni, attól igyekszem óvni a bizottságot, hogy ne induljon el egy olyan lavina, hogy a költségvetés tárgyalása előtt különböző zászlók alatt megkeresik a bizottságot, hogy foglalkozzunk egy-egy olyan üggyel, ami a költségvetés előtt esetleg valamilyen szférának, kulturális szférának a pozícióját erősítené - ugye említettem ezt az egyházi közgyűjtemény-ügyet, a Rádió-ügy is egy kicsit ilyen. De még egyszer mondom: ha van rá igény, akkor természetesen annak vállalásával, hogy esetleg mások is ötletet kapnak, hogy szeretnék a saját ügyüket a bizottság elé hozni pénzügyi megfontolásból, jogos pénzügyi megfontolásból esetleg, szóval ennek ismeretében is persze lehet bizottsági ülést tartani. Úgy tűnik, hogy akkor ebben meg tudunk egyezni, hogy először írásos tájékoztatást kérünk, és ha ez megvan, annak ismeretében tartunk egy bizottsági ülést - valóban speciális helyzet a Rádió kulturális szervezetei.
Ugye szerepeltetjük a színházi törvényt, mert amennyit én a dologról hivatalosan és nemhivatalosan tudok, az azóta előadó-művészeti törvénnyé - még ennél bonyolultabb a címe - változott törvénytervezet tehát kiterjed a zenére, a táncművészetre is. Folyik az egyeztetés a szakmai szervezetekkel, a szakma képviselőivel, és nem zárom ki, hogy végül is olyan döntés születik, hogy előterjesztés lesz belőle, de ez, ha jól értem, ebben a pillanatban még nem dőlt el. Valóban olyan léptékű elképzelésről van szó, ami a bizottság fél évi munkáját nyilván érdemben befolyásolja, tehát szerepeltetni is kell, nem kötelezettségből, hanem józan megfontolásból.
Schiffer János képviselő úrnak, ami az európai kulturális fővárost illeti. Egyrészt, hogy másra ne utaljak képviselő úr, tegnap elmaradt egy interpellációja ez ügyben, de ami késik, nem múlik, a jövő héten ez majd elhangzik. De mindenki magától is tudja - hogy is mondjam - az idő halad, a karaván pedig nem biztos, hogy olyan tempóban, mint ahogy az indokolt lenne. Tehát szerintem ez a bizottság egészét érintő ügy, legalábbis egy tájékoztatás az ügyben, hogy hogyan is állnak azok a beruházások, amelyeket albizottságként még ígéret formájában láttunk, és ha jól látom a helyzetet, akkor a szorosabban vett pécsi illetékességi ügyek - és most az autópályával nem gondolom, hogy nekünk külön foglalkozni kellene -nagyjából ugyanazon a szinten vannak. Lehet, hogy nem látható módon jelentős történések vannak, de a föld fölött kevés látszik ebből. (Közbeszólások.)
Ez nem csipkelődés, de 2010 az 2010 és 2008 utolsó negyedéve az pedig az utolsó negyedév. (Közbeszólások.) Nem hiszem, hogy ezt személyeskedésnek tekintené bárki is, ezt nyilván sokan megállapítottuk, még ezen az albizottsági ülésen is, hogy ez nem egy lokális ügy, hanem ez egy országos ügy, tehát a presztízsveszteség politikától független. Tehát ez mindenképpen indokolja, hogy az egész bizottság kapjon tájékoztatást, aztán nyilván meglátjuk, hogy az ellenőrzési albizottság viszi-e tovább az ügyet, magyarul, tehát nem látom, hogy most bármiben is vita lenne itt a bizottságban.
A munkatervet illetően kérdezve. Sorrendben először Schiffer képviselő úr nyilván a színházzal kapcsolatban és utána Bókay úr.
DR. SCHIFFER JÁNOS (MSZP): Ezúttal a Rádió kérdéseiről. Ha jól emlékszem, tavaly is közösen képviseltük azt az álláspontot, hogy a költségvetésnél valami mozduljon el az eredeti tervhez képest, sikerült. Egyetértenék azzal, hogy kérjünk egy írásbeli beszámolót mind a pluszpénz felhasználásról, illetve a jelenlegi helyzetről és az írásbeli beszámoló alapján döntsük majd el, hogy milyen formátumban kell nyílt napot tartani, vagy leülni egyes vezetőkkel és kiket kell meghívni erre.
Az előadó-művészeti törvényről. Nem vagyok hivatalos személy ebben az ügyben, de elég sokat mozogtam ebben a témában. Tegnap a szövetség a táncosokkal és a zenészekkel együtt tartott szakmai tanácskozást és azt a véleményüket fejtették ki, hogy fontos számukra a törvény és a nagy részével egyetértenek, szerdáig készítik el azokat a javaslatokat, amikben módosításokat kérnek. Nagyon átfogó a törvény, mert a munkajogi kérdésektől kezdve: előadás-szám és nézőszám normatívákon keresztül mindent akar szabályozni, ami egy kicsit komplikálttá teszi.
De az a levél, amit alelnök úr is jelzett, az egy szűkebb megjelenés volt és elég éles kritikát váltott ki a közvetlen kollegák részéről is. Azt mondták, hogy egy ilyen elitista magatartás volt a négy színházvezető részéről és az utána következő budapesti tanácskozáson már konstruktívabb és tényszerű javaslatokkal álltak elő és állnak elő. Úgy tudom, hogy szerdára valami elkészül, amit eljuttatnak a minisztériumba; azt is tudom, hogy 21-re a miniszter vállalta Pécsen, hogy valamit átad, hogy ez már a végleges, vagy pedig a véglegest megelőző ikszedik változat, arra nem tudok mit mondani. De azt gondolom, hogy fontos lenne - és nem érzem pártpolitikai ügynek -, hogy ez a törvény átmenjen. Mert ez egy költségvetési stabilitást is jelentene nem csak a meglévő intézményeknek - és én ezt tartom a legfontosabbnak -, hanem azoknak az intézményeknek, társulatoknak, akik ma nincsenek bent a stabil finanszírozás rendjében. Tehát ez egy áttörés lenne, ami nem egy vagy két éven belül, de éveken belül azt a struktúraváltást, amit sokszor fogalmaz meg a szakma - nem erőltetetten kívülről, hanem egy szerves fejlődés mentén tudná biztosítani. Tehát ez egy nagy lehetőség és azt is kérem itt a bizottsági kollegáimtól, hogy ezt próbáljuk úgy kezelni, hogy mi a legjobb megoldás ennek a törvénynek az elfogadásából, és hogy ez nem egyéb pártpolitikai ügy. Köszönöm.
ELNÖK: Gulyás Dénes képviselő úr!
GULYÁS DÉNES (Fidesz): Csak egy rövid mondat. Schiffer képviselő úrtól szeretném megkérdezni, hogy az, amikor a pluszpénzről beszélsz, most arról a pluszpénzről beszélsz, amit 200 millió pluszt kaptak a tavalyihoz képest, vagy amit az elnök úr még 3-400 millió pluszt. (Dr. Schiffer János: A költségvetési javaslathoz képest megemelt tavaly.) De az nem elég a számomra, mert az elnök úr nagyon sokszor említette, hogy ezeken felül még neki 300 millióba kerül, amiről soha nem láttunk elszámolást, tehát a tisztánlátás miatt kellene erről a pénzről tudnunk. Köszönöm szépen. (Bókay Endre jelentkezik.)
ELNÖK: Az az igazság, hogy itt a tematikai megszólalások miatt azt gondoltam, hogy előbb a rádió témakör legyen lezárva (Gulyás Dénes: Legyen lezárva a Rádió. Köszönöm szépen. - Halász János: Én a színházat akartam lezárni.), és akkor hagyjuk külön a pécsi kulturális főváros ügyet és rátérünk az egyéb témákra, elnézést.
HALÁSZ JÁNOS (Fidesz): Megköszönve Schiffer képviselő úr információit vagy tájékoztatását, elnök úrtól szeretném kérni, hogy ne engedjük elfelejteni azt, hogy amikor nyílt napot kezdeményeztünk és ott beszéltünk erről az ügyről, akkor szóba került, hogy a bizottságunk nem csak a szokásos formában találkozik majd az úgynevezett színház törvénnyel. Vagyis beterjesztik, és itt tartunk egy általános vitát, hanem már azelőtt lesz alkalmunk megkapni és beszélni a dologról valamilyen keretben pontosan azért, hogy az a fajta hozzáállás és szemlélet, amit Schiffer úr is mondott, hogy az ne egy ilyen szokásos pártpolitikai felállásban lefolytatott vita legyen a bizottságban, próbáljuk így intézni. Ehhez szerintem szükség lenne arra, hogy valóban megkeressenek bennünket is, főleg ha már egy nyílt nappal a bizottságunk részben hozzájárult ahhoz, hogy ez egy bizonyos értelemben nyilvános jogalkotási folyamat legyen, olyan, amit a parlament is jól be tud fogadni. Köszönöm.
ELNÖK: A magam nevében azt tudom mondani, hogy a rövid válaszom vagy reagálásom az, hogy nem szeretném - és eddig sem igyekeztem nem engedni - elfelejteni ezt a szempontot. A kicsit bővített válaszom az, hogy ha nagyon belátó vagyok, vagy nem is olyan nagyon belátó, csak belátó vagyok, azt kell mondanom, hogy a legbonyolultabb egyeztetés az, amikor egy nagyon körülhatárolt, de erős szakmai egyeztetés is folyik és a politikai egyeztetés - hogy is mondjam - egy más színtér, tehát nincs igazán optimális megoldás. Ha úgy kerül elénk, hogy a szakmával nem egyeztetik, akkor az sem szerencsés, ha a szakmával úgy egyeztetik, hogy már a politikusok az "áment" kimondták vagy éppen az ellenkezőjét, hogy ez elfogadhatatlan, az sem optimális megoldás, és - hogy is mondjam - az eklektikus megoldás sem szerencsés, mert nyilván mások a pártok kultúrpolitikusainak a szempontjai, mint a szorosabban vett szakma.
Azt tudom, hogy a tervezet - most szemben a korábbi időszakkal - már kodifikált formában van, igyekszem szorgalmazni, hogy ennek ellenére kerüljön a bizottság elé még a kormány-előterjesztési státusz előtt, mert nyilván az lenne a jó, hogy mielőtt a kormány vagy kormánykabinet megtárgyalja, azelőtt a bizottságban kiderüljön, hogy van-e olyan támogatásra esély, mint a filmtörvénynél - tehát ebben nincs vita közöttünk, ez a rövid válasz.
Most Bókay képviselő úr következik, tessék!
BÓKAY ENDRE (MSZP): Köszönöm szépen. Örülök ennek a felemelő pillanatnak. Azt javasolnám, hogy azért egy ilyen beszámoló keretében adjunk meg valamiféle szempontsort. Azt kérném a bizottságtól, hogy először is nagyon élesen válasszuk külön a beruházásokat és a programokat, mert két különböző dologról van szó: az egyik egy nagyon komoly: 34 milliárd forintos program, ez a beruházások; és 9,5 milliárdot fordítunk a kulturális programokra. Természetesen a bizottság mind a kettővel foglalkozhat, félreértés ne essék, nem szeretném különválasztani.
Annyit jegyeznék meg, hogy az ÁSZ vizsgálata a 2007 előtti időszakot vizsgálta és bizonyos dolgok nem feleltek meg teljesen a valóságnak. Ez egy másik bizottsági ülésen előkerült és ott többé-kevésbé ők maguk is elfogadták ezt a kritikát, de ez természetesen nem jelenti azt, hogy a programról nem kell tárgyalnunk, vagy nem kell beszélnünk. (Dr. Gyimesi Endre megérkezett.)
Egyetlen egy dolgot szeretnék megjegyezni, hogy azért itt egy nagyon komplex projektfinanszírozásról van szó, amit ebben az egész országban meg kell tanulnunk és ez nem csak Pécs kulturális fővárosánál jellemző: a csúszások és a nehézségek, hanem az összes ilyen típusú beruházásnál Magyarországon. Egész egyszerűen azért, mert én azt mondom, hogy a magyar társadalom szellemi kapacitása nem készült még fel egy ilyen összetett program fogadására, nem tudjuk még kidolgozni, nem ismerjük a technikáját. Tudjuk azt, hogy nagyon komoly problémát jelent az, hogy például egy villamosvonalat meghosszabbítsanak. Egy kulturális dolog esetében viszont ez megint más...
ELNÖK: Elnézést, hogy közbeszólok, de az érdemi vitát halasszuk akkorra, amikor a beszámoló van.
BÓKAY ENDRE (MSZP): Egy picit, mint pécsi, szeretném a saját városomat védeni ebben a dologban, egyébként köszönöm szépen.
ELNÖK: Itt is természetesen a bizottsági ülést megelőzi az, hogy az érdemi szereplőktől írásos beszámolót kérünk, ez evidens, és ahogy képviselő úr is mondta, nyilvánvalóan a program maga és a beruházási program különválik a beszámolókérésnél is.
Van még egy egyéb szempont is, hogy a kormányzati tevékenységről is érdemes külön beszámolót kérni, és a városi tevékenységről is, hiszen ez is elválaszthatatlan.
(Jelentkezésre:) Fedor képviselő úr!
FEDOR VILMOS (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Sokáig töprengtem azon, hogy szóba hozzam-e ezt a kérdést, de aztán úgy gondoltam, hogy itt is érdemes megszólalni az ügyben.
Jövő héten azonnali kérdést fogok intézni az érintett miniszterhez. Nyilván tudják képviselőtársaim, hogy néhány hete Miskolcon egy több mint százéves épületről leomló díszítőelem agyonütött egy embert. Látszólag túlléphetnénk az egészen, azonban az a megszólalás, amit utána hallottam az ide vonatkozó országos egyesület alelnök asszonyától, aki elmondta, hogy tulajdonképpen ez naponta nagyon sok helyen előfordul, mondjuk nemcsak Miskolcon, hanem Szegeden, vagy Pécsett (Bókay Endre: Erről azért nem tudok...), vagy Zalaegerszegen, vagy bárhol az országban, Budapesten tömegesen - a kérdés az, hogy hol történik meg a tragédia. A sajtó elég komolyan foglalkozik ezzel a kérdéssel, és ez Miskolcon hozzám tartozik, nyilván a kulturális örökség része az épített örökség.
A kérdés a következő: kormánydöntés van arra vonatkozóan, hogy az ipari technológiával létesített épületekre, egész pontosan, közkeletű szóval panelházakra vonatkozóan van olyan csomag, amely lehetővé teszi, hogy részben a kormány, részben a helyi önkormányzat, részben pedig a lakók támogatásával ezek az épületek megújuljanak. Érdemes lenne azon elgondolkodni, hogy a védett belvárosok esetében - minden nagyvárosban van ilyen -, ahol az önkormányzatnak egész egyszerűen nincs forrása felújítani ezeket az épületeket, lehetséges-e ez, hiszen kispénzű emberek, vagy nagyon sok esetben nyugdíjasok lakják a belvárosi házakat. Ez után sok helyütt érdeklődtem, Pécsett is így van, Budapest nagyon sok részén így van, Debrecenben, és nem lehet mit csinálni vele, miközben a törvény mindösszesen azt teszi lehetővé, hogy ha nem akarja a gazda felújítani a házát, azokat a házakat, ahol az ingatlan közvetlenül közterülettel határos, megteheti saját pénzén az önkormányzat, és jelzáloggal terheli az ingatlant. Ez rendben is lenne, csak ilyen forrása az önkormányzatnak pillanatnyilag nincs, ugye ez óriási gond. Ezt fogom a jövő héten felvetni, de azt gondolom, hogy mindenképpen érdemes lenne elgondolkodni, hogy mit lehet tenni. Miskolcon az történik most ugyanis, hogy rettenetesen megijedtek a tulajdonosok, és mindenki elkezdte leverni a díszeket, és ezzel mi nem nagyon tudunk mit kezdeni. Valószínűleg lehetne apró büntetéseket kiszabni, de valójában magánházakról van szó. Kötelezni arra, hogy valaki felújítsa a házát, nem lehet, pillanatnyilag a törvény szerint mi megtehetjük, mint mondtam, saját költségünkön.
Azon töprengtem, hogy miután itt védett városrészek vannak, és jelentős kulturális örökség tartozik ide, talán érdemes lenne majd ezzel foglalkozni.
Én megvárnám, hogy mi lesz a reakció, mit lehet ezzel kezdeni, de miután nagyon sok helyen nagyon sok önkormányzat ebben érintett, érdemes lenne ebben összefogni, és valami megoldást találni erre. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönjük szépen. Én azt gondolom, hogy mint minden évben, ez a hozzávetőleges féléves bizottsági munkaterv olyan, hogy nyitott, beleférnek a képviselői kezdeményezések, vagy képviselőcsoporti kezdeményezések, nyilván mindig van olyan aktuális ügy, ami ezt indokolttá teszi.
Kérdezem, hogy van-e még észrevétel. (Nincs jelentkező.) Jó, tehát akkor, csak hogy lezárjuk a felvetett kérdéseket, ami szerepel a munkatervben, az kiegészül a Rádió ügyének, a művészeti együttesek ügyének témájával, ebben is, az Európai Kulturális Főváros ügyben is írásos tájékoztató kérünk, és informálisan, mert arra van lehetőség, de akár formálisan is az előadó-művészeti törvény bizottsági tárgyalását a kormány-előterjesztési stádium előtt szorgalmazom, mást nem tudok mondani ez ügyben.
Előreláthatóan jövő héten a szokott időben, kedden bizottsági ülést tartunk. (Halász János: Mi a téma?) ORTT zárszámadás van, Szülőföld Alap, és nyilván a költségvetési beszámoló.
Azt hiszem, hogy formálisan nem gratuláltunk még, csak büszkék voltunk Gyimesi képviselő úrra, mint az év polgármesterére, úgyhogy szerepeljen a jegyzőkönyvben, gratulálunk, és örülünk, hogy itt a bizottságban dolgozik, még ha most a végére is ért ide. (Dr. Gyimesi Endre: Nagyon szépen köszönöm!) Köszönöm szépen.
(Az ülés befejezésének időpontja: 11 óra 47 perc)
|
Dr. Pető Iván
|
Jegyzőkönyvvezető: Turkovics Istvánné és Biczó Andrea