KSB-17/2008.
(KSB-58/2006-2010.)
Jegyzőkönyv*
az Országgyűlés Kulturális és sajtóbizottságának
2008. október 14-én, kedden, 10 órakor
a Képviselői Irodaház V/569. számú termében
megtartott üléséről
Tartalomjegyzék
Helyettesítési megbízást adott *
A napirend elfogadása, a bizottság határozatképességének megállapítása *
A Magyar Rádió Közalapítvány 2007. április 1.-2008. február 29. közötti tevékenységéről szóló beszámoló (J/5057. szám) *
A Magyar Rádió Közalapítvány 2007. április 1.-2008. február 29. közötti tevékenységéről szóló beszámoló elfogadásáról szóló határozati javaslat *
Dr. Rangos Katalin szóbeli kiegészítése *
Dr. Bencze Izabella szóbeli kiegészítése *
Döntés általános vitára való alkalmasságról *
Döntés bizottsági önálló indítvány benyújtásáról *
A Hungária Televízió Közalapítvány működésének 2006. január 1-től 2006. december 31-ig terjedő időszakáról szóló J/4367. számú beszámoló *
A Hungária Televízió Közalapítvány működésének 2006. január 1-től 2006. december 31-ig terjedő időszakáról szóló beszámoló elfogadásáról szóló határozati javaslat *
Simkó János szóbeli kiegészítése *
Döntés általános vitára való alkalmasságról *
Döntés bizottsági önálló indítvány benyújtásáról *
A szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat (T/6374. szám) *
Dr. Gyenge Anikó szóbeli kiegészítése *
Döntés általános vitára való alkalmasságról *
Elnököl: Dr. Pető Iván (SZDSZ), a bizottság elnöke
Dr. Jánosi György (MSZP), a bizottság alelnöke
Halász János (Fidesz), a bizottság alelnöke
Alexa György (MSZP)
Halmai Gáborné (MSZP)
Lukács Zoltán (MSZP)
Dr. Schiffer János (MSZP)
Dr. Vitányi Iván (MSZP)
Dr. Cser-Palkovics András (Fidesz)
Dr. Gyimesi Endre (Fidesz)
Tellér Gyula (Fidesz)
Vincze László (Fidesz)
Dr. Lukács Tamás (KDNP)
Helyettesítési megbízást adott
Alföldi Albert (MSZP) Alexa Györgynek (MSZP)
Bókay Endre (MSZP) Lukács Zoltánnak (MSZP)
Fedor Vilmos (MSZP) Halmai Gábornénak (MSZP)
Kubatov Gábor (Fidesz) dr. Cser-Palkovics Andrásnak (Fidesz)
Gulyás Dénes (Fidesz) Halász Jánosnak (Fidesz)
Kiss Attila (Fidesz) Vincze Lászlónak (Fidesz)
Dr. Rangos Katalin elnök (Magyar Rádió Közalapítvány)
Dr. Bencze Izabella, az ellenőrző testület elnöke (Magyar Rádió Közalapítvány)
Simkó János elnök (Hungária Televízió Közalapítvány)
Székely Gabriella elnökségi tag (Hungária Televízió Közalapítvány)
Dr. Gyenge Anikó osztályvezető (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium)
Mihályfi László főosztályvezető-helyettes (Oktatási és Kulturális Minisztérium)
Dr. Hajagos Éva jogi referens (Oktatási és Kulturális Minisztérium)
Dr. Kiss Zoltán (Magyar Szabadalmi Hivatal)
(Az ülés kezdetének időpontja: 10 óra 03 perc)
DR. PETŐ IVÁN (SZDSZ), a bizottság elnöke, a továbbiakban ELNÖK: Tisztelt Bizottság! Kedves Vendégek, Megjelentek! A bizottsági ülést elkezdjük.
A képviselőtársak kézhez kapták a meghívót, ami a tervezett napirendet is jelzi. Mint azt bizonyára mindenki tudja, a 4. pont alatt tervezett adó- és járuléktörvények módosítása című napirendi pont okafogyottá vált, tekintettel arra, hogy az adó- és járuléktörvényeket a kormány visszavonta, tehát nem lehet ezeket módosítani. Ennek megfelelően a javasolt napirend értelemszerűen módosul.
Kérdezem a bizottság tagjait, van-e valakinek észrevétele a javasolt napirendhez. (Nincs jelentkező.) Ilyet nem látok.
A napirend elfogadása, a bizottság határozatképességének megállapítása
Ki az, aki a javasolt napirendet elfogadja? Aki igen, kérem, kézfelemeléssel jelezze! (Szavazás.) A bizottság a javasolt napirendet egyhangúan elfogadta, és egyúttal jelzem, hogy határozatképes is a bizottság.
Most még pontosabban és hivatalosan is üdvözlöm a Magyar Rádió Közalapítvány kuratóriumának elnökét, megjelent tagjait, illetve a felügyelőbizottság megjelent tagjait, elnökét.
A Magyar Rádió Közalapítvány 2007. április 1.-2008. február 29. közötti tevékenységéről szóló beszámoló (J/5057. szám)
A Magyar Rádió Közalapítvány 2007. április 1.-2008. február 29. közötti tevékenységéről szóló beszámoló elfogadásáról szóló határozati javaslat
Megkezdjük az 1. napirendi pont tárgyalását. (Az ülésterembe érkezik Halász János és dr. Gyimesi Endre.) Akik nem járatosak bizottságunk tárgyalási rendjében, azoknak mondom, hogy ugyan itt két alponttal, külön szerepel, hogy a kuratóriumi beszámoló általános vitára való alkalmasságáról döntenie kell a bizottságnak, illetve a bizottságnak egy határozati javaslatot kell a parlament elé terjeszteni, de természetesen egyben tárgyaljuk a két ügyet.
Megkérem a kuratórium elnök asszonyát, hogy rövid szóbeli kiegészítést tegyen az írásos beszámolóhoz.
Dr. Rangos Katalin szóbeli kiegészítése
DR. RANGOS KATALIN elnök (Magyar Rádió Közalapítvány): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelettel köszöntöm a bizottság tagjait.
Mindenekelőtt azt szeretném mondani, hogy ez a tárgyalt periódus, ami most önök előtt van, pontosan egy nappal korábban fejeződik be, mint amely napon én elkezdtem a kuratóriumi elnökséget. (Az ülésterembe érkezik dr. Vitányi Iván.) Mindazonáltal, megismerve elődeim munkáját, tisztelettel ajánlom az önök figyelmébe és elfogadására.
Azokat a kérdéseket, amelyeket ezzel kapcsolatban feltesznek, az előzetes felkészülésem alapján igyekszem megválaszolni majd, de még egyszer kérem a tekintetben méltányosságukat, hogy a periódus, amelyet mi elkezdtünk, mármint ez a kuratóriumi felállás március 1-jén kezdődik. Úgyhogy köszönöm szépen, elöljáróban ennyit kívántam mondani.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Kérdezem az ellenőrző testület elnökét, hogy kíván-e valamit hozzátenni. (Az ülésterembe érkezik dr. Lukács Tamás.)
Dr. Bencze Izabella szóbeli kiegészítése
DR. BENCZE IZABELLA, az ellenőrző testület elnöke (Magyar Rádió Közalapítvány): Köszönöm szépen. A magam részéről is csak csatlakozni szeretnék elnök asszony elfogadásra vonatkozó javaslatához. Akkor, amikor elkészítettük, az ellenőrző testület elkészítette a csatolt véleményt, egyébként mi is ebben a sajátos helyzetben voltunk, hogy új ellenőrző testületi tag és elnök lévén körülbelül kéthónapos rálátásunk volt nekünk is az ügyekre, ezért a mi véleményünk kialakításában alapvetően segítséget nyújtott az Állami Számvevőszéknek az a jelentése, amelyet abban a periódusban készített és lezárt. Tehát erre is alapozva, a korábbi ellenőrző testületi határozatokat is átnézve, magunk is azon az állásponton voltunk, hogy javasoljuk elfogadásra az előterjesztést. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönjük szépen. Akkor most szokás szerint a képviselőké a szó. (Rövid szünet után Tellér Gyula jelentkezik.) Tellér képviselő úr, úgy látszik, lelki nyomást érzett, hogy fel kell itt szólalni. Tessék parancsolni!
TELLÉR GYULA (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr, a szót. Én egy félig kérdés, félig állítás formájú megnyilatkozást teszek, ez pedig a következő: újra és újra keresztfélévekben történik a Magyar Rádió Közalapítvány kuratóriumi beszámolójának a benyújtása. Ez újra és újra lehetetlenné teszi a Magyar Rádió gazdálkodásának, például az adósságállomány keletkezésének és az adósságállomány leküzdésére tett intézkedéseknek az áttekintését. Igaz ugyan, hogy a beszámolóban a Rádió mérlegének, vagy a Rádió gazdálkodásának a legfontosabb adata, hogy tudniillik több mint egymilliárd forintnyi hiánya van, ez szerepel, de hogy ez hogyan jött létre, mi mindenből tevődik össze, és ennek következtében milyen stratégia szerint lehetne ezt az adósságállományt csökkenteni vagy eltüntetni, erre semmilyen szemléletet nem tudunk magunkban kialakítani.
Úgyhogy én pusztán ezért, formai okból nem kívánom elfogadni ezt a beszámolót, és tisztelettel kérem, vagy felhívom a kuratórium elnökségének a figyelmét, hogy tegyék lehetővé a Rádió gazdálkodására való rálátást azzal, hogy naptári, illetve gazdasági év szerint készítik el a beszámolójukat, vagy úgy is, ha ragaszkodnak ehhez a keresztféléveshez, akkor készítsék el kétféleképpen. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönjük. (Jelentkezésre:) Gyimesi képviselő úr!
DR. GYIMESI ENDRE (Fidesz): Csak egy rövid kérdésem lenne. A zenei együttesekkel kapcsolatban egy jelentős földindulás volt az elmúlt esztendőben, és mintegy egyharmados létszámcsökkentés történt ezen a területen, vannak még rendezetlen bírósági ügyek is, úgy tudom, ugyanakkor pedig elég jelentős számú kiegészítő zenésszel, énekessel is dolgoznak. Szeretném megkérdezni, hogy a helyzet normalizálódott-e, rendben vannak-e az ügyek. Köszönöm.
ELNÖK: Más jelentkezőt ebben a pillanatban nem látok. Megkérném elnök asszonyt, hogy tudása szerint válaszoljon.
DR. RANGOS KATALIN elnök (Magyar Rádió Közalapítvány): Köszönöm a szót. Ami a keresztféléves elszámolást illeti (Tellér Gyula: Pontosabban keresztéves, én mondtam rosszul.), a keresztéves elszámolást, ennek a logikáját magam sem értettem meg első pillanatban, illetve elfogadtam azt, hogy ezt feltételezhetően a kuratóriumok, mármint a civil kurátorok váltásához igazították annak idején, ugye az rendszeresen márciusban volt, én legalábbis erre következtettem utólag. Magam sem tartom ezt jónak, hiszen egyébként az itt jövendölt egymilliárdnál nagyobb hiányhoz képest a valóságos hiány 600 millió forint volt. A tervezett hiány azért alakult volna így, mert a digitális multiplexre irányuló pályázaton való részvétel, és az ehhez kötődő tervezés alakította így ki azt, hogy az öt általunk tervezett, a közrádió által tervezett csatorna munkaerőigénye és az azokhoz való jogdíjvásárlás - csak mondok olyan részletkérdéseket, amiktől a tervezés így alakult - vetette előre ezt a bizonyos hiányt, ami a valóságban 600 millió forint lett. De egyébként mindent, ami az átláthatóságot segítené, én magam is nagyon szívesen fogom kezdeményezni, ha ennek egyéb jogszabályi akadálya nincsen. Én is most szembesültem ezzel, hogy miért van ez így, és azzal zártam, hogy azért, mert vélhetően ahhoz a kuratóriumhoz kapcsolódott, és ha ennek ez a normális rendje, és mindig így volt, akkor feltételezhető, hogy ez volt a logika mögötte. Ha az egy normálisabb vagy a valósághoz jobban igazodó elintézési mód, akkor nincs akadálya annak, hogy januárban idecitáljanak bennünket, és újra elszámoljunk arról a lezárt tavalyi évről, ami mögöttünk van, és onnantól kezdve beállhat egy valóságosan év szerinti tervezés, ha ez segíti az átláthatóságot. (Tellér Gyula felé:) Rendben van ez így? (Tellér Gyula: Köszönöm szépen a választ.)
Ami pedig a zenei együtteseket illeti, az elmúlt fél év, ami mögöttem van gyakorló kuratóriumi elnökként, nagyjából ezzel telt, hogy a legtöbb találkozásom a zenei együttesekkel kapcsolatos problémákkal volt. Azzal szeretnék hízelegni magamnak, hogy mindent elkövetünk azért, ami nagyon sok valóságos, indokolható logika alapján működő törekvése a menedzsmentnek, hogy ez egy racionálisan működő, és nagyon jó művészeti színvonalon teljesítő, jókedvű gárda legyen. Ezek közül az első két feltételt, hogy racionálisan működtetett, jobban követett, és a XXI. századnak a zenei együtteseket illető művészeti menedzsment munkáját próbálják modellezni és követni, ezeket a törekvéseit lehet akceptálni. Miközben ezzel a próbálkozással és egy nagyon nehéz létszámcsökkentési munkával megbirkózott a menedzsment, a hangulat pacifikálása egyelőre nem sikerült száz százalékosan. Azon vagyunk, amennyire a kuratórium elnökségének erre befolyása lehet - hiszen azért ezek alapjában véve menedzsmenti kérdések, és nagyon vékony mezsgyén sétálhatunk mi be a menedzsment szuverenitásába -, hogy pacifikáljuk ezt a helyzetet, ami, azt hiszem, hogy azzal is segíthető, hogy azokon az igazán fájdalmas lépéseken, amelyek nagyon megviselték a zenekar és az énekkar tagjait, túl vagyunk már egy fél éve. Ami most előttünk áll, az annak az elfogadtatása, hogy ezek között a keretek között is lehet rendes művészeti alkotómunkát végezni; próbálkozunk.
ELNÖK: Köszönjük szépen. Kérdezem az ellenőrző testület elnökét, hogy kíván-e valami megjegyzést tenni. (Jelzésre:) Nem. Több hozzászólót nem látok. (Halász János távozik az ülésteremből.) A kulturális bizottság a művészeti együttesek ügyét külön is tárgyalta már az előző évben, a szokásos évi beszámolótól függetlenül, részben azért, mert ez nem a Rádió szó szerinti alaptevékenységéhez tartozó tevékenység, hanem elkülöníthető kulturális tevékenység, és a finanszírozása is sajátos. A bizottság kezdeményezésére a menedzsmenttől a kuratóriumi elnökségen keresztül tájékoztatást kértünk a tavalyi év óta bekövetkezett változásokról. Szó volt arról, hogy a bizottság esetleg újra foglalkozik a művészeti együttesekkel, de ez ügyben még nem született formális kezdeményezés, mindenesetre az írásos, bő tájékoztatót a képviselők a kezükben tartják.
A bizottsági döntések következnek. Elsőként tehát azt a kérdést fogom feltenni, hogy a kuratóriumi beszámolót általános vitára alkalmasnak tartja-e a bizottság, a következő kérdés pedig az lesz, hogy a tervezett határozati javaslatot elfogadják-e, amely tulajdonképpen egy érdemi mondatból áll, hogy a parlament fogadja el a kuratóriumi beszámolót. A szokásoknak megfelelően minősítések, jelzők nem szerepelnek az indoklásban sem, azért, hogy erről ne legyen vita. Másodikként a bizottság határozati javaslattal való azonosulására kérdezek rá a.
Döntés általános vitára való alkalmasságról
Döntés bizottsági önálló indítvány benyújtásáról
Az első kérdés, hogy a kulturális bizottság tagjai közül ki az, aki a Rádió kuratóriumának kezünkben lévő 2007. áprilistól 2008. februárig tartó beszámolóját általános vitára alkalmasnak tartja. Aki igen, kérem, kézfelemeléssel jelezze! (Szavazás.) Ez a bizottság döntő többsége; ha megengedik, most nem számolom össze. Aki nem támogatja? (Nincs jelentkező.) Aki tartózkodik? (Szavazás.) Három.
A bizottság általános vitára alkalmasnak tartja a beszámolót.
Aki a tervezett határozati javaslat Országgyűlés elé terjesztését támogatja, az kérem, kézfelemeléssel jelezze! (Szavazás.) Tíz. Aki nem támogatja? (Nincs jelentkező.) Aki tartózkodik? (Szavazás.) Kilenc.
A bizottság többsége a határozati javaslatot támogatta.
Köszönjük szépen a közreműködést mindenkinek, a jelenlétet annak, aki nem szólalt meg; még lesz alkalom, hogy lássuk egymást.
A Hungária Televízió Közalapítvány működésének 2006. január 1-től 2006. december 31-ig terjedő időszakáról szóló J/4367. számú beszámoló
A Hungária Televízió Közalapítvány működésének 2006. január 1-től 2006. december 31-ig terjedő időszakáról szóló beszámoló elfogadásáról szóló határozati javaslat
Megkérném a Hungária Televízió Közalapítvány részéről jelen lévőket, hogy cseréljenek helyet a Rádió képviselőivel. Ha az ellenőrző testületből valaki itt van... (Jelzésre:) Nincs. Akkor üdvözlöm elnök urat, üdvözlöm a kuratórium tagjait és azokat, akik jelen vannak még, és esetleg arcra nem ismerném őket a Duna TV, illetve a Hungária Televízió Közalapítvány részéről.
Megkérem elnök urat, hogy ugyanúgy, mint az előbb, rövid szóbeli kiegészítést tegyen.
Simkó János szóbeli kiegészítése
SIMKÓ JÁNOS elnök (Hungária Televízió Közalapítvány): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Bizottság! Tényleg rövid leszek, és csak egy pár perccel szeretnék hosszabb lenni, mint Rangos Katalin. Remélem, a szóbeli kiegészítés után ezt a pár perc pluszt indokoltnak fogják tekinteni.
2006. második félévétől ismerem a Hungária Televízió Közalapítvány és a Duna Televízió Zrt. működését, és ez év márciusától vagyok a kuratórium elnöke. Ha valamilyen kérdésük az ezt megelőző vagy tárgyidőszak első félévére vonatkozna, akkor segítségemre lesz kurátortársam, elnökségi tagtársam, Székely Gabriella.
A beszámoló tárgyát képező 2006-os év a zrt. elnökének a második éve volt, vagyis Cselényi Lászlónak a második éve volt. Ezt azért hangsúlyozom, mert a 2004-es év 518 milliós veszteségét követően 2005-ben egy szolid plusszal zárt a társaság, majd 2006-ban mintegy 30 milliós plusz volt a mérleg szerinti nyeresége a társaságnak, vagyis gyakorlatilag nullszaldós volt. Azt gondolom, hogy ez a fordulat okán is egy meglehetősen nagy teljesítmény, és a közszolgálati intézmények között is talán egy említésre vagy elismerésre méltó tény.
Mindezt hatalmas erőfeszítések árán érte el a televízió, miközben a Duna nem vesztett, hanem nyert nézőket, és nemcsak itthon, hanem természetesen a célcsoportjában, a legfontosabb célcsoportjában, határainkon túl.
Ezzel együtt is muszáj elmondanom, hogy 2006 végére a Duna Televízió felélte a tartalékait, a gazdasági és a munkaügyi szabályozók változásai és az egyre kritikusabb állami alulfinanszírozottság, mondhatnám úgy is, hogy a normatív finanszírozás hiánya minden kuratóriumi és menedzsment-erőfeszítés ellenére rendkívül nehéz helyzetbe hozta a társaságot. Talán szokatlan, hogy ezt én itt most felkiáltójellel mondom, hiszen az előbb hallottunk egy hiányszámot, és önök ismerik pontosan a Magyar Televízió hasonló adatait. Én a nullszaldónál is felkiáltójelet teszek, mert érzékeljük-érzékelem, hogy milyen lehetőségei, milyen tartalékai vannak a jövőre nézve az intézménynek.
A Duna Televízió Zrt. és a kuratórium gazdálkodása, én azt hiszem, azt is bizonyítja, hogy a közmédiumokban is lehetséges tételes, pontos, akár műsorpercekre lebontott költségkimutatás és -elszámolás, ezt egyébként meglehetősen régen követi a Duna Televízió, és valóban, itt lehet tudni az intézményen belül, hogy mi mennyi. Ezt egyébként az Állami Számvevőszék tárgyévre vonatkozó, tehát a 2006-ra vonatkozó részletes vizsgálata is igazolta, az ÁSZ szerint a gazdálkodás nemcsak törvényszerű, hanem átlátható és takarékos volt a Duna Televíziónál.
Magára az alapítvány működésére is a takarékosság jellemző, a költségvetés 2 százalékából gazdálkodik a mi kuratóriumunk. Ehhez csak annyi kiegészítést tennék, hogy ugye mi vagyunk a legnagyobb számú kuratórium, sok a határon túli kurátortársunk, és csak apró példaként mondom, hogy mondjuk a Kanadából érkező kuratóriumi tagtársunk költségtérítése és utazási költsége félmillió forint, tehát azért kicsit más léptékekben és méretekben kell számolni nálunk a kuratórium működését, mint mondjuk a másik két közalapítványnál.
Azt hiszem, hogy az alapító okiratban meghatározott módon végezte a munkáját a közalapítvány. Talán érdemes megemlíteni, hogy a médiatörvényben meghatározott főműsoridőre, illetve a napi műsorfolyamra vonatkozó különböző kvótákat meglehetősen pontosan betartja, vagy inkább azt mondanám, túlteljesíti a Duna Televízió. Csak néhány példát mondanék: a médiatörvény előírja, hogy a teljes műsoridő 50 százaléka legyen európai mű, a Duna Televíziónál ez 91 százalék; a teljes műsoridő 34 százaléka legyen magyar nyelvű, érthető módon a Duna Televíziónál ez 67 százalék; a teljes műsoridő 10 százaléka legyen öt évnél nem régebben készült, nem saját gyártású, hanem európai műsorszám, itt mintegy 21 százalék a teljesítés. Szóval azt gondolom, hogy ezek a számok bizonyítják, hogy az előírásokat meghaladóan teljesített ezen a területen a Duna Televízió.
A 2006-os évben volt az AGB-nek, az AGB Hungáriának egy hét országra vonatkozó nagyszabású, reprezentatív felmérése, és ennek csak néhány fontos megállapítását szeretném idehozni. A Duna Televízió, ezt sokszor elmondjuk, híd az anyaország és a külföldi nemzetrészek között, részben a szórványmagyarság között is, de ugye a híd akkor híd, ha legalább két pillére van. Ha nem vesszük figyelembe a magyarországi nézettséget, vagy csak a határon túli nézettséget vesszük figyelembe, akkor ez, nem tudom, mi a jó hasonlat, talán inkább gémeskút, de semmiképpen nem ez a hídszerep.
A 2006-os GFK-felmérések szerint, aki Magyarországon képes nézni a Dunát, az nézi, tehát itthon 2 millióan kapcsolnak naponta a Dunára. A Duna a második legnagyobb és legkedveltebb csatorna a Kárpát-medencében. Azt gondolom, hogy ez egy elég fontos szám. Az RTL Klub előzi meg egy százalékkal, és aki ismeri - és önök természetesen ismerik - a kereskedelmi médiumok és közmédiumok versenyét, ott nem nagyon kell indokolni, hogy ez milyen eredmény vagy milyen teljesítmény. Erdélyben ráadásul minden más csatornát megelőzően első helyen szerepel a Duna Televízió.
Van egy nem AGB-s, hanem a kolozsvári egyetem fiataljai által készített, majdnem reprezentatív felmérés - nem az, mert a számossága nem volt meg. A fiatal értelmiségiek között e szerint a kutatás szerint 37 százalékos a Duna nézettsége. Bárcsak itthon lenne közmédiumnak ilyen nézettsége a korcsoportban! Azt is kimutatta ez a kutatás, hogy a Duna a legfontosabb közszolgálati hírforrás a Kárpát-medencei magyarok számára. Önök azt tudják, hogy öt világrész 48 országában nézhető most már a Duna Televízió.
Benne van a beszámolóban, nem ismétlem, hogy számos európai elismerést, kitüntetést kapott az intézmény. Azt gondolom, hogy a kuratórium igyekszik szakszerűen, a médiatörvényben és az alapító okiratban megfogalmazottak szerint, éves üzleti terveket figyelembe véve együttműködni a menedzsmenttel; eddig ezt sikeresnek gondoljuk. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönjük szépen. A képviselőké a szó. (Jelentkezésre:) Jánosi alelnök úr, aztán Cser-Palkovics képviselő úr.
DR. JÁNOSI GYÖRGY (MSZP): Köszönöm a szót. Egy megjegyzés, illetve egy kérdés. A megjegyzés alapvetően pozitív, mert azt gondolom, ha a gazdálkodását nézzük a Duna Televíziónak, a többi közszolgálati intézményhez képest a leginkább rendben lévő, leginkább stabil, bár tudom, hogy most van némi probléma a finanszírozás területén, de ragaszkodjunk a 2006-os tárgyévhez, a beszámolóhoz. Valóban, más intézmények számára is példamutató, ahogy a pénzeszközökkel, a lehetőségeivel bánik a Duna Televízió.
Ugyanez a pozitív megjegyzés igaz, azt hiszem, a közszolgálatiságra, a közszolgálati jellegre, mert az is igaz - ez nem is annyira az én véleményem, azt hiszem, általában a nézők véleménye is -, hogy leginkább ez az intézmény az, amely nehezen vitatható módon látja el a közszolgálati feladatait, és a minőséget tekintve is azt gondolom, hogy sok tekintetben példamutató más intézmények számára.
Ami a kérdést illeti: ebben az évben, 2006-ban indult kísérleti jelleggel a Duna Televízió második csatornája, az Autonómia. Engem borzasztóan érdekel, hogy a kuratórium hogyan látja ennek a csatornának a helyzetét. Még direktebben akarok kérdezni: hogyan látja ennek a létjogosultságát? Volt-e értelme ezt elindítani? Mik esetleg a tervek a kísérleti jelleggel indult adás után ezzel a csatornával? Erről érdekelne a kuratórium véleménye. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönjük. Cser-Palkovics képviselő úr!
DR. CSER-PALKOVICS ANDRÁS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Bizottság! Tisztelt Elnök Úr! A beszámolóval kapcsolatban lennének tartalmi, és lesznek elvi kifogások is. Az elvi kifogás nem kimondottan erre az időszakra, hanem egy nemrégen történt eseménysorozatra hívná fel a figyelmet, amit azonban, miután ugyanarról az intézményről beszélünk, nem lehet egymástól elvonatkoztatni, még akkor sem, ha időben később történt, mint az a beszámoló, amiről most a bizottság tárgyal. Önmagában az okozza a problémát, hogy egy 2006-os beszámolóról 2008. végén tárgyal a bizottság és az Országgyűlés; ez ezeknek a beszámolóknak a tárgyalását némileg furcsa körülmények közé helyezi.
Amit szeretnék első körben megkérdezni, hogy erről az időszakról egy 2007-ben készített állami számvevőszéki jelentés, bizony, komoly kritikákat fogalmaz meg, mulasztásokat ró fel az alapítványnak és a televíziónak. Azt kérdezném, hogy ezekkel az állami számvevőszéki megállapításokkal - természetesen a vonatkozó időszak tekintetében - egyetértett-e az alapítvány, a kuratórium, illetve mi az álláspontja vele kapcsolatban; gondolok itt arra, hogy az Állami Számvevőszék egyértelműen megállapította, hogy a különböző szabályzatok nem pontosan határozzák meg a közszolgálati feladatokat. Nincsen olyan monitoringrendszer, kritériumrendszer, ami akár a közszolgálati műsorszolgáltatási szabályzat érvényesülését, akár pedig az elnöki pályázat időarányos érvényesülését lenne hivatva mérni, és ezt a célt szolgálná. Ezeket a kérdéseket felvetette az Állami Számvevőszék; kérdezem, hogy mi erről az önök véleménye.
Kérdezném azt is, hogy különböző nagyobb beruházásoknál van-e olyan, műszaki, pénzügyi okszerűséget, célszerűséget vizsgáló vizsgálat, ami külső áttekintést is ad, vagy külső felmérést is lehetővé tesz ezekkel a beruházásokkal kapcsolatban, valamint kérdeznénk a hírműsorok kiegyensúlyozottságának kérdését, hogy a televízió, illetve az alapítvány ezt milyen módon és hogyan méri, milyen monitoringrendszerben, milyen eljárási keretek között. Ezek lennének a tartalmi kérdések, még talán azzal kiegészítve, hogy mennyi pénzt és milyen célra adott az alapítvány magának a Duna Televíziónak, és ennek elszámolása milyen módon történt vagy történhetett meg, természetesen a tárgyév időszakában, hiszen erről ellentmondó hírek jutottak el hozzánk.
Ami pedig azt az eseményt illeti, amiről jeleztem az elején, hogy elvi kifogásunk is van a beszámolóval kapcsolatban, és egészen biztos, hogy mindaddig lesz is minden, ettől az alapítványtól érkező beszámolóval kapcsolatban, ameddig nincsen lezárva ez a bizonyos ügy, egy 2008. szeptember 26-i kuratóriumi ülésen történtekről szól, amikor a kuratórium egyik tagja, Juhos László az ellenőrző testület elnökéhez fordulva minősíthetetlen, elfogadhatatlan hangú észrevételeket tett. Csak azért nem idéznék belőle, mert egyrészt az Országgyűlés elnöke, másrészt a frakcióvezetők is megkapták az erről szóló levelet és beszámolót, és én ezeket nem tartom olyan szavaknak, amiket a magam száján kiadnék, úgyhogy inkább nem olvasom fel, hogy mik hangoztak el. Talán még ennél is felháborítóbb azonban, hogy azt követően Simkó János ülésvezető elnök ezt nemhogy nem tette szóvá, hanem ezt gyakorlatilag a véleménynyilvánítás és a szólásszabadság határain belüli mondatoknak tekintette, tekintve egyébként, hogy olyan szavak hangzottak el, amiért nem oly régen egy országgyűlési képviselő egyébként lemondott mandátumáról - majdnem szó szerint ugyanazokról a szavakról beszélünk. Ez olyan méltatlan és alkalmatlan viselkedést, hozzáállást mutat, hogy időben ugyan később járunk, mint a beszámoló, amit tárgyalunk, de azt gondolom, hogy ahol ilyen megtörténhet, és következmények nélkül történhet meg, ott valami egészen biztos, hogy nem működik jól a kuratórium működésében. A magunk részéről tehát ezt a beszámolót elfogadni és támogatni semmilyen módon nem tudjuk tartalmi okok miatt is, de ameddig ez az eljárás és ez az eset nem kerül kivizsgálásra, és ha szükséges, akár a fenntartó a szükséges döntéseket nem hozza meg, addig azt gondolom, hogy nincs is miről beszélni. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönjük szépen. Más hozzászólót nem látok, úgyhogy elnök úr reakciója következik az elhangzottakra.
SIMKÓ JÁNOS elnök (Hungária Televízió Közalapítvány): Elsőként Jánosi György alelnök úrnak köszönöm meg a reagálást a menedzsment nevében is. Ami az Autonómia csatornát illeti, az Autonómia csatorna valószínűleg szebb reményekkel indult; nem nagyon lehetett látni, hogy milyen finanszírozási helyzetbe kerül a Duna Televízió. Önmagában az, hogy egy közmédium, hasonlóan a többi médiaszereplőhöz, növekedésre ítélt, azt gondolom, hogy nem baj. Nem véletlenül született meg az Autonómia csatorna, azt hiszem, hogy az akkori kuratórium támogatásával. Természetesen elsősorban dokumentumfilmes műhelyként született akkoriban, azóta inkább talán egy más ritmusban ismétlő csatornaként üzemel. Ez tényleg felveti a csatorna funkcióinak vizsgálatát, de nagyon sok pozitív visszajelzés van, hogy más időben, akár ugyanazokat a programokat más csoportosításban ismét megnézhetik a nézők, vagy újabb közönségcsoportokhoz juthat el a Duna néhány programja.
Cser-Palkovics úr kérdéseire: ami az Állami Számvevőszék jelentését illeti, én ismerem ezt az állami számvevőszéki jelentést, és azt gondolom, hogy ez összességében a másik két közmédiumhoz képest is pozitív képet fest a Dunáról. Ami a kritikai megjegyzéseket illeti, azt természetesen a kuratórium tárgyalta, fontosnak is gondolja, a magáénak is tekinti, és elég sok kezdeményezésünk van ez ügyben. A másik két közmédium elnökségi tagjaival például közösen hozunk létre olyan munkabizottságot, amely ezt a kritériumrendszert közösen Dunára, Magyar Televízióra, Magyar Rádióra talán értelmezhetővé teszi. Bizonyára tudják, hogy ez nem egy egyszerű dolog. A monitoring bizonyos számosságokra, időtartamokra, szereplők azonosítására alkalmas, de tartalomelemzésre sajnos nem, márpedig egy médiumnál mégiscsak ez lenne a legfontosabb megközelítés. Csak jelezni szeretném, hogy itt egy nagyon izgalmas elméleti, szakmai kérdésről is szó van. Egyébként minden, az ÁSZ-jelentésben foglalt dologban kezdeményezése van a kuratóriumnak: a szabályzatokat pontosítani fogjuk, folyamatban van a közműsor-szolgáltatási szabályzat felülvizsgálata és módosítása is, és azt reméljük, hogy a kuratórium még ebben az évben döntést fog hozni.
Ami a filmeket vagy a kuratóriumi támogatásokat illeti, legutóbb és a tárgyévre vonatkozóan egy 42 milliós támogatást adott át a közalapítvány a Duna Televíziónak valóságfeltáró dokumentumfilmek készítésére, a Duna Televízió az MMK-val közösen ezt 100 millió forintra kiegészítette, így egy meglehetősen nagy, Magyarországon szokatlanul nagy összeg állt rendelkezésre, dokumentumfilmek készítésére, és plusz 8 milliót, elsősorban eszközhasználat címén, a Duna Televízió is hozzáadott ehhez az összeghez. Természetesen a kuratórium minden fillérről elszámoltatja a Duna Televízió menedzsmentjét. A következő kuratóriumi ülésünk már egy várhatóan záró időszak; amennyiben valamennyi film forgatása és bemutatása megtörtént, akkor ezt a kuratórium meg fogja tenni. Közbeeső monitoringok voltak, tehát előzetes tájékoztatásokat kaptunk már a zrt. elnökétől, hogy milyen művek készülnek és nagyjából milyen nagyságrendben.
Ami a szeptember 26-i kuratóriumi ülést illeti, igazán nem szándékozom elkerülni a választ, de tisztelettel kérem a képviselő urat, hogy legyen pontos információja erről az ülésről. Én azt gondolom, hogy ez nagyon szükséges lenne, mert így vélhetően el fogunk beszélni egymás mellett. Sajnos azt kell mondanom, hogy a napi sajtóban megjelent információk nem felelnek meg a valóságnak, és ez sajnos nem segíti ennek az ügynek a tisztázását. Nem felel meg a valóságnak, hogy nem figyelmeztettem azt a kurátortársunkat, aki megfeledkezett magáról - nem az említett kiszólás kapcsán, mert azt nem hallhattam. A mellettem ülő elnökhelyettesem - fideszes delegált képviselő - szintén nem hallhatta, mert olyan messze ült a teremben. Ismerni kellene a menetet. Tehát többször - és ez jegyzőkönyvben van - elég egyértelműen, világosan figyelmeztettem a képviselőtársat és a többi kurátort is a parlamentáris formák betartására, a kultúrált, az emberi méltóságot figyelembe vevő részvételre a kuratóriumi ülésen. Az valóban kérdés, hogy hogyan reagál egy elnök. Én nem fogok tudni kibújni a bőrömből, és azt gondolom, hogy ha a nyugodt, természetes hang megfelelő határozottsággal párosul, akkor ez teret nyerhet, vagy teret kell hogy nyerjen egy ilyen kuratóriumi ülésen.
Természetesen, gondolom, ezt senki nem gondolja komolyan, mélységesen elítéli egyébként minden kurátor azt, ha olyan kiszólás történik egy testületi ülésen, ami nem oda, máshová, sehová sem való.
ELNÖK: Mielőtt Cser-Palkovics képviselő úrnak megadnám a szót, csak jelzem, hogy most ennek a bizottságnak az elnöke is nehéz helyzetbe kerül, ha a napirenden nem szereplő ügyben indul érdemi vita.
A magam hozzászólása ehhez az ügyhöz annyi, hogy amikor váratlan helyzet adódik, akkor a mindenkori elnöknek az esetek jelentős részében improvizálnia kell, például ha nem hallja azt, amiről szó van, csak utólag figyelmeztetik. De itt most, a magam nevében csak azt kívánom mondani képviselő úrnak, hogy én megértettem, szerintem mindenki megértette azt, hogy a közelmúltban történtek visszamenőlegesen is befolyásolják a kuratórium alkalmasságáról vagy a beszámoló megfelelőségéről alkotott véleményt, de javaslom, hogy a tárgyévről essék szó, és ne a folyó évről, ami távolabb esik a dologtól.
Cser-Palkovics képviselő úré a szó.
DR. CSER-PALKOVICS ANDRÁS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Magam is úgy folytattam volna, hogy én azt kérem, hogy ezt az ügyet viszont vegye valamikor a bizottság a napirendjére, mert azt gondolom, hogy nem mehetünk el szó nélkül emellett, hiszen ott azért olyan dolgok történtek, amik minimum egy beszélgetést azért kellene, hogy maguk után vonjanak, úgyhogy egyrészt ezt indítványozzuk, ezt természetesen formai módon is meg fogjuk tenni. Ezt a levelet egyébként nemcsak mi, hanem tudomásunk szerint a házelnök és minden frakcióvezető is megkapta, én csodálkozom, hogy eddig ebben semmilyen lépés nem történt.
Ami a tárgyévet illeti, két kérdésem lenne még az átadott pénzeszközhöz, tehát amit a Duna Televíziónak adott át az alapítvány. Az egyik, hogy mikor adták át ezt a támogatási összeget, másrészt, ha jól értem, akkor ezzel az elszámolás még teljes egészében nem történt meg. Ha igen, akkor ez mikorra várható, és ennek, gondolom, hogy szerepelnie kell valamelyik beszámolóban majd, hiszen erről az alapítványnak is el kell számolnia azon keretek között, amikről itt most beszélgetünk. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Mielőtt megadnám elnök úrnak a szót, a bizottságra tartozó részre térnék vissza.
Minden képviselő, aki a bizottság tagja, megkapta - nevezzük így, hivatalosan fogalmazva - a vonatkozó anyagot. Tehát miután az ellenőrző testület elnöke, ha jól emlékszem, elküldte a bizottságnak a maga véleményét, elküldte az ellenőrző testület egy másik tagja az ellenvéleményét az Országgyűlés elnökének valóban, ahogy képviselő úr is mondta, az Országgyűlés elnöke pedig nekem, mint bizottsági elnöknek, és megkapták a frakcióvezetők is ezt a paksamétát. Én az összes bizottsági tagnak ezeket az iratokat, jegyzőkönyveket és leveleket eljuttattam, tehát ehhez mindenki hozzáférhetett.
Másrészt - látom, Lukács képviselő úr, hogy jelentkezik, úgyhogy majd megadom a szót - én azért nem kezdeményeztem, hogy a bizottság napirendre tűzze ezt az ügyet, mert semmi olyan javaslatot nem láttam, amit bizottsági értelemben kezelni tudnánk. A bizottságnak nincs hatásköre a társadalmi kurátorok delegálására és visszahívására, nincs kezdeményezési helyzetben a bizottság a kuratóriumi tagok státuszát illetően. Természetesen felvetheti valaki, hogy az elnököt, ha alkalmatlannak találja, hívja vissza a parlament kétharmados többséggel, erre elvben joga van, de ilyen kezdeményezéssel sem találkoztam, és nem is érezném a magam részéről szerencsésnek, ha a kulturális bizottság vagy a parlament az elnöklési metódus miatt eljárásokat kezdeményezne a kuratóriumi üléseken történtekkel kapcsolatban.
Ha formálisan is megkapom az előterjesztést, amit képviselő úr jelzett, hogy foglalkozzon a bizottság ezzel a kuratóriumi üléssel, akkor a szokásoknak megfelelően természetesen napirendre tűzzük az ügyet, addig szerintem most ezt zárjuk le, mert ez egy közelmúltbeli esemény.
Most megadom Lukács képviselő úrnak a szót, és utána elnök úrnak, hogy válaszoljon.
DR. LUKÁCS TAMÁS (KDNP): Köszönöm szépen. Még előtte jelentkeztem, mielőtt elnök úr az eszmefuttatását elmondta volna. Én is azt gondolom, hogy egy ilyen anyag kiküldése a képviselőknek nem jelenti azt, hogy a bizottságnak irattárazni kell, és ezzel a kérdést ad acta kell tenni. Zárójelben jegyzem meg, a jegyzőkönyv igazolja, hogy senki nem hallotta azt, amit mondott az a képviselőtársunk, aki lemondott a mandátumáról. A jegyzőkönyv nem tartalmazza, amit mondott, ennek ellenére a következményeket levonta, tehát nem hiszem, hogy ez védekezési alap lenne, hogy én nem hallottam, vagy a mellettem ülő nem hallotta. Itt az a kérdés, hogy azok a kifejezések elhangzottak-e, vannak-e olyan súlyúak, hogy ezt következmények nélkül ma egy közszolgálati kuratóriumban meg lehet tenni. Ez az alapvető kérdés, de kétségtelen tény, egyetértek az elnök úrral, hogy nem most, és nem ennél a napirendi pontnál, hanem akkor, amikor erre megfelelő előterjesztés lesz, tárgyalja a bizottság, és azt gondolom, hogy önmagában azzal a kitétellel, hogy ezzel a kérdéssel nekünk semmi dolgunk nem lenne, természetesen nem értek egyet.
ELNÖK: Hogy elnök urat megkíméljem ez ügyben a mostani választól, csak jelzem, hogy ugye ez egy kicsit messzebb menő kérdéseket vet fel, a társadalmi kurátorok ugyanis, mint azt a képviselőtársak jól ismerik, olykor senkitől nem függő személyek. Az adott társadalmi kurátort szerintem mindenkinek van szerencséje ismerni, jegyzőkönyvbe is mondom, én más reális zöldet nem ismerek, annak a szervezetnek más tagját, képviselőjét még soha életemben nem láttam. (Derültség.) Tehát az a különbség az országgyűlési képviselők és a társadalmi kurátorok egy része között, hogy az országgyűlési képviselő frakciótagként, ha személyében esetleg nem érzi úgy, hogy olyasmit követett el, ami miatt szerencsés, ha lemond, akkor feltehetően a környezete pressziót tud gyakorolni rá. Ugye nem tudom, de nem zárom ki, hogy az emlegetett országgyűlési képviselőnél is ez volt a helyzet, hogy nem feltétlenül csak saját elhatározásából jutott arra a következtetésre, hogy jobb, ha lemond. Adott esetben, amennyire én kívülállóként meg tudom ítélni a helyzetet, nevezzük így, egy szuverén emberről van szó, aki már sokszor vétette észre magát érdekes megszólalásaival. Tudom emlékezetből, hogy a Parlamentben is egy páholybeli megszólalása alkalmából figyelmeztetni kellett és a parlamenti belépőjét visszavonatták - nem tudom már, melyik frakció adott neki belépőt. Ennyit a körülményekről, a többi nem az én dolgom.
Ha kapok természetesen kezdeményezést, még egyszer mondom, akkor a bizottság majd napirendre tűzi az ügyet, megfelelő tájékozódás után nyilván tárgyalhatunk erről a kérdésről.
Elnök úrnak adom meg a szót, ha válaszolni kíván, illetve az e tárgyévre vonatkozó kérdésekre.
SIMKÓ JÁNOS elnök (Hungária Televízió Közalapítvány): A 42 milliós támogatási összegről megkérem Székely Gabriellát, hogy tájékoztassa a képviselő urakat.
SZÉKELY GABRIELLA (Hungária Televízió Közalapítvány): Ez az összeg semmiképpen nem tárgyalható ennek a beszámolónak kapcsán, mert 2007 nyarán valamikor - nem tudom a pontos dátumot - kötötte meg a szerződést a közalapítvány és a Duna Televízió. Ismerve a folyamatot - pályázatkiírás, a pályázati művek beérkezése, a forgatókönyvek elbírálása, a filmek leforgatása és az utáni elszámolás -, ez feltehetően ez év végén vagy 2009 elején lehetséges. Egyébként ez egy abszolút pontos elszámolás, és nem példa nélküli történet, hogy két fél pályáztat, összeteszi a pénzét, és ezzel sokkal nagyobb értékű pályázati forrást jelent a magyar dokumentumfilmnek, ami teljesen sanyarú helyzetben van Magyarországon; ezt talán képviselő urak legalább úgy tudják, mint én. Megszűntek azok a dokumentumfilm-bemutató fórumok - talán ez a szerencsétlen Duna az egyetlen, amelyik erre erején felül vállalkozik - arról a bizonyos magyar valóságról. Tulajdonképpen bármilyen politikai műsort néz az ember akármelyik televízióban, az ezekből a dokumentumfilmekből táplálkozik, az elmúlt 20, 25 és 30 év alatt gyártott dokumentumfilmek jelentik a történelemírásnak egy borzasztóan fontos szeletét ma Magyarországon.
Itt van egy nagy hiátus az elmúlt néhány évben. Ha valaki majd vissza próbálja keresni a konkrét szociografikus megközelítéseket, nem fog találni a magyar társadalomról, a magyar valóságról szóló olyan képet, amit az átkosban bizony meg tudtak teremteni maguknak a dokumentumfilmesek. Én azt hiszem, hogy ez egy hihetetlenül fontos társadalmi vállalása volt, azt kell mondanom, hogy elsősorban a közalapítványnak, mert ezt mi találtuk ki néhányan az elnökségben, hogy ha van erre tőkénk, mármint a közalapítványnak, akkor ne a bankban üljön, hanem igenis, ebből olyan maradandó érték váljék. Nagyon pontosan meghatároztuk a témát, hogy mai magyar valóságfeltáró film, mert portréfilmet iksz művészről nem lehet ebből forgatni, és semmilyen művészember lelkére nem vagyunk kíváncsiak ez ügyben, hanem konkrét magyar valóságfeltáró dokumentumfilmeknek kell készülni. Példa volt már erre egy-két alkalommal: az ORTT és az MMK írt ilyen közös pályázatokat elsősorban játékfilmes ügyben, aztán meg televíziós sorozatok ügyében. Azt kell mondanom, hogy szinte kivétel nélkül mindegyik igen sikeres volt. Van egy bejáratott módszer, hogy hogyan tud elszámolni az MMK-s vonal ezzel a pénzzel, és hogyan tud elszámolni a Duna ezzel a pénzzel. Gyártástechnikailag nagyon szépen követhető, hogy mi történt ezzel a pénzzel, és mi történt azzal a pénzzel. Köszönöm szépen.
Döntés általános vitára való alkalmasságról
Döntés bizottsági önálló indítvány benyújtásáról
ELNÖK: Köszönjük szépen. A vitát lezárom. Határozathozatal következik, ugyanúgy, mint az előbb: először a Hungária Televízió Közalapítvány 2006. évről szóló beszámolójáról szavazunk, általános vitára való alkalmasságról, utána pedig a parlament elé terjesztendő határozati javaslatról.
Aki a Hungária Televízió Közalapítvány beszámolóját általános vitára alkalmasnak tartja, az kérem, kézfelemeléssel jelezze! (Szavazás.) Tíz. Aki nemmel szavaz? (Szavazás.) Hét. Aki tartózkodik? (Nincs jelentkező.)
A bizottság többsége a beszámolót általános vitára alkalmasnak tartja.
Aki a határozati javaslat előterjesztését támogatja, az kérem, kézfelemeléssel jelezze! (Szavazás.) Tíz. Aki nem támogatja? (Szavazás.) Négy. Aki tartózkodik? (Szavazás.) Három.
A bizottság többsége a határozati javaslat előterjesztését támogatja.
Az előbb a Rádió beszámolójánál elfelejtettem megkérdezni, hogy ki képviseli a bizottságot előterjesztőként. Azt kérem, hogy az MSZP-frakcióból jelöljék meg azokat mindkét esetben, és a vita során képviselt kisebbségi álláspont előterjesztőjét is majd kérem, hogy ezt jelezzék. Az általános vitára való alkalmasságnál többségi, kisebbségi vélemény, és a bizottság határozati javaslatát, mint előterjesztőnek, képviselni kell; ott nincs ellenvélemény képviselete, tehát ennek megfelelően kérném, hogy az MSZP-frakcióból majd jelöljék ki a megfelelő embert. Köszönjük szépen a megjelenést, a beszámolót mindazoknak, akik a Hungária Televízió nevében voltak itt.
A szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat (T/6374. szám)
ELNÖK: Áttérünk a tervezett 3. napirendi pont tárgyalására, a szerzői jogról szóló törvény módosítására. Üdvözlöm a megjelenteket: a kormány képviselőjét és mindenkit, aki ez ügyben velünk szemben foglal helyet, mármint az asztal végén.
Az ismert szokásoknak megfelelően azt kérem főosztályvezető asszonytól, hogy röviden ismertesse a javaslat lényegét; bocsánat, osztályvezető asszony.
Dr. Gyenge Anikó szóbeli kiegészítése
DR. GYENGE ANIKÓ osztályvezető (Igazságügyi Minisztérium): Köszönöm szépen, elnök úr. Gyenge Anikó vagyok az Igazságügyi Minisztériumból, és az EU-jogi főosztályon a szerzői jogi kodifikációért felelős osztályt vezetem. Az önök előtt fekvő törvényjavaslat egy közepes terjedelmű módosítása a szerzői jogi törvénynek; eredetileg ennél jóval kisebbnek terveztük. A problémák, illetve az ügyek az elmúlt két év folyamán összeértek, és úgy tűnik, hogy most már be is érett annyira a normaszöveg, hogy önök elé terjeszthetjük.
Ennek a módosításnak alapvetően két vágánya volt: az egyik az európai közösségi jognak való minél teljesebb megfelelés igénye - itt is több szempont játszott szerepet -, a másik pedig, hogy az utóbbi években a joggyakorlatban több olyan probléma, illetve értelmezési nehézség is felmerült, amelyek beavatkozást igényeltek. Ezen a területen meg kell említeni a Szerzői Jogi Szakértő Testület rendkívül fontos tevékenységét, amely az elé kerülő konkrét vitás kérdésekben értelmezi a szerzői jogi törvényt, és ennek a munkának a során világított rá több olyan problémára is, amit nem feltétlenül a joggyakorlatban, hanem a jogalkotás szintjén kell megoldani.
Ebből a tervezetből most három olyan főtémát szeretnék kiemelni, ami talán különösen érdemes az önök figyelmére. Az első, és ez a tervezet legnagyobb része, a közös jogkezelés tárgyában benyújtott javaslat. Itt a történet egy nagyon szomorú üggyel kezdődik: Magyarország ellen egy kötelezettségszegési eljárás van folyamatban a közös jogkezelő szervezetek törvényi monopolhelyzetének biztosítása miatt. Az Európai Bizottság kifogásolja azt, hogy ez a törvényi biztosíték a közös jogkezelő szervezetek működésére összhangban áll-e a szolgáltatások szabad mozgására, illetve a letelepedés szabadságára vonatkozó közösségi jogi alapelvekkel. A kormány, egy nagyon hosszú szakmai vitát lefolytatva, végül arra a következtetésre jutott, hogy az Európai Bizottságnak ebben a szakaszban még nem kell eleget tennünk, mivel úgy tűnik, hogy a többi, hasonló helyzetben lévő tagállammal sem jut dűlőre a bizottság. Ahogy azt szoktam mondani, a belső piacot nem feltétlenül Magyarországon kell kizárólag felépíteni, tehát úgy lehet egységes belső piacot építeni, ha abban valamennyi tagállam részt vesz. Úgy tűnik, hogy a tagállamok a közös jogkezelés területén egyelőre nem kívánják elvégezni a liberalizációt, ami azt jelenti, hogy a tervezetben nincs olyan javaslat, ami a törvényi monopólium lebontására vonatkozna. Ebben a kérdéskörben valószínűleg tovább folyik majd a magyar állam ellen az eljárás, mi azonban azt gondoljuk, hogy célszerű eljutni az Európai Bíróságig annak érdekében, hogy egyértelmű és minden tagállam számára egyformán kötelező legyen az az álláspont, amit akár a tagállamok, akár a bizottság képviselnek ebben az ügyben. Lehetséges az, hogy ennek az lesz a kifutása, hogy a magyar jogszabályt mégis ki kell igazítanunk, de erre csak a későbbiekben fog sor kerülni.
Mindez azonban nem jelentette azt, hogy a közös jogkezeléssel kapcsolatban egyébként érzékelt problémákra a kormány közömbösen reagált volna. Több felvetés is érkezett az utóbbi években a közös jogkezeléssel kapcsolatban, hogy hogyan lehetne a rendszert transzparensebbé, a felhasználók számára is átláthatóbbá tenni, és ennek érdekében került be a javaslatba egy, a mainál sokkal részletesebb eljárásrend a közös jogkezelők díjszabásainak, általános szerződési feltételeinek a kialakítására vonatkozóan. Itt két-három elemet fel lehet villantani; az egyik az, hogy rendezésre kerül a törvényjavaslatban a jelentős felhasználó fogalma. Ez azért fontos, mert a jelentős felhasználókat kell bevonni a díjszabás-jóváhagyásba, tehát ők a tárgyaláson a másik fél.
Említést érdemel még az, hogy a szerzői jogi szakértőtestület mellett működő egyeztetőtestülethez fordulhatnak a vitatkozó felek. Ez egy kvázi választottbírósági rendben segítheti a megállapodás létrejöttét.
Harmadik elemként fontos itt hangsúlyozni azt is, hogy a miniszter által jóváhagyott díjszabással kapcsolatban két speciális jogorvoslatot is nevesít a javaslat. Az egyik egy közigazgatási jellegű jogorvoslat, közigazgatási bírósági jellegű jogorvoslat, amit kifejezetten a miniszteri jóváhagyó határozat ellen lehet igénybe venni, a másik pedig egy klasszikus polgári jogi jogorvoslat, itt a díjszabásnak az általános szerződési feltételként való megtámadhatóságát teszi teljesen egyértelművé a tervezet.
Az elmúlt két év folyamán felmerült az a nagyon fontos kérdés, hogy ezt a jóval bonyolultabb eljárásrendet, illetve a közös jogkezelőkkel kapcsolatos állami felügyeleti tevékenységet ki lássa el. Végül is az érintett kormányzati szervek arra a megállapodásra jutottak, hogy a kulturális tárca ebben a kérdéskörben visszavonul, kifejezetten csak a kulturális aspektusok érvényesítésében kíván a továbbiakban részt venni, és mind a díjszabás-jóváhagyásban, mind a felügyeleti tevékenység ellátásában a Magyar Szabadalmi Hivatal veszi át a vezető szerepet. Annak érdekében, hogy a miniszteri jóváhagyás jelentősége, súlya megmaradhasson, ezért ebben a kérdéskörben, tehát a díjszabás-jóváhagyásban az igazságügyi és rendészeti miniszter is részt fog venni. Tehát ennyiben alakul át a felelősségi rend a közös jogkezelő szervezetekkel kapcsolatban.
A második témaköre a tervezetnek, illetve most már törvényjavaslatnak az úgynevezett nyilvános haszonkölcsönzési jog. Ugye ez arról szól, hogy a jogosultak, jelen esetben az irodalmi és zenei szerzők a könyvek és a kották tekintetében jogdíjat kell, hogy kapjanak akkor, ha azokat nyilvános könyvtárakban kölcsönzik. Ez a jogdíj ma gyakorlatilag nem létezik a magyar jogrendszerben, egy olyan tág terjedelmű szabad felhasználást biztosít, a könyvtári olvasóknak szabad hozzáférést ezekhez a művekhez, amely viszont a közösségi joggal nem összeegyeztethető. Ez egy nagyon régi irányelvből fakadó kötelezettség, ugyanakkor csak az Európai Bíróság legutóbbi években kialakult esetjoga tette azt egyértelművé számunkra, hogy ezt a nagyon tág kivételt, kedvezményt nem tarthatjuk fenn, és annak érdekében, hogy egy újabb kötelezettségszegési eljárás elkerülhető legyen Magyarország ellen, a tervezet tesz egy javaslatot arra, hogy valamiféle jogdíjhoz jussanak a szerzők.
Természetesen itt nagyon sok kulturális aspektust is meg kellett fontolni, és felmerült az, mivel statisztikák azt mutatják, hogy a könyvtári olvasók nagyon nagy részben nyugdíjasok, illetve egyetemisták, és nem lenne kívánatos őket terhelni ennek a jogdíjnak a kifizetésével, hogy ezt milyen módon lehetne megoldani. Így a tervezet most arra tesz javaslatot, hogy ezt a díjat, ami nagyjából 200-300 millió forintnyi terhet fog jelenteni, a központi költségvetésből, majd az OKM költségvetéséből finanszírozzuk, és egy közös jogkezelő szervezeten keresztül, egy írói, illetve szerzői közös jogkezelő szervezeten keresztül juttassuk el a jogosultakhoz. Ez tehát a második érdemi pontja a tervezetnek.
A harmadik elem, amit én külön ki szeretnék emelni, az pedig az árvaművekre vonatkozó speciális szabályozás. Árvaműnek tekintjük azokat az alkotásokat, amelyek még szerzői jogi védelem alatt állnak, tehát nem járt le a szerző halála után a hetven év, viszont vagy nem tudjuk azt, hogy ki a jogosult, vagy pedig ismeretlen helyen tartózkodik. Ez a helyzet számos mű tekintetében elő tudja idézni azt, hogy egyszerűen nem lehet őket jogszerűen felhasználni, így vagy egyáltalán nem használják fel őket, vagy pedig jogsértés valósul meg, legalábbis formailag, hiszen kinek a joga sérül akkor, ha éppen nincs meg a szerző. Mindenesetre az összes nemzetközi és közösségi szabály tiszteletben tartásával ezt a helyzetet csak úgy lehet orvosolni, hogy egy speciális engedélyezési rendet vezetünk be, és ennek értelmében az ismeretlen helyen tartózkodó, vagy ismeretlen szerző helyett, mindaddig, amíg ez a helyzet fennáll, a Magyar Szabadalmi Hivatal lép be engedélyező szervezetként, de természetesen, ha felbukkan a szerző vagy ismertté válik, akkor lehetősége van a joga lehető legteljesebb körű gyakorlására. Nyilvánvalóan ilyen esetben már figyelemmel kell lenni a jóhiszemű felhasználó érdekeire is, de erre vonatkozóan egy kiegyensúlyozott rendet tartalmaz a tervezet.
Végül pedig pár szóban szeretnék csak szólni azokról az apró módosításokról, amiket még szintén elvégez a tervezet, itt elsősorban szabadfelhasználásokról van szó. Említést érdemel az az oktatási célú szabadfelhasználás, ami szándékaink szerint elsősorban az audiovizuális tartalmak oktatási óra keretében való aktív felhasználását fogja majd segíteni, illetve a tervezet tartalmaz egy korlátozást a magáncélú többszörözési szabadfelhasználásra vonatkozóan. Itt az illegális fájlcserélő rendszerekkel kapcsolatos alapvető szerzői jogi problémákra próbálunk egy részválaszt adni, tehát nem azt gondoljuk, hogy ez a korlátozás lenne az abszolút kizárólagos és egyetlen megoldási mód, de dolgozunk azon, hogy ez a jelentős probléma - és jelentős bevételkiesést okozó probléma - minél kisebbé váljon a jövőben.
Elöljáróban én ennyit szerettem volna mondani. Itt vannak a kollégáim a Kulturális Minisztériumból is és a Szabadalmi Hivatalból is, úgyhogy bármilyen kérdésre akár ők is tudnak válaszolni.
Így a végén szeretném tisztelettel kérni a bizottságot, hogy az előterjesztés általános vitára való alkalmasságát támogassák. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönjük szépen. Kérdésként is megfogalmazhatnám, amit mondani fogok, de állításként vagy ismertetésként fogalmazom meg. Megkeresett, mint bizottsági elnököt a Magyar Irodalmi Szerzői Jogvédő és Jogkezelő Egyesület, a képviselőtársaknak ezt a levelet is elküldtem, amiben azt kezdeményezték, hogy nyújtsunk be módosító indítványt ehhez a törvénytervezethez, nevezetesen ahhoz a ponthoz, ami az ön által is említett szerzői jogokhoz, irodalmi alkotások szerzői jogaihoz kapcsolódik, a kölcsönzött példányokhoz, és határidő-módosítást kérnek. Eredetileg, mármint a tervezet szerint 2010. december 31-e lenne a hatálybaléptetés, ők kérték a 2008-at, és ennek megfelelően az anyagi következményeket 2012 helyett 2010-től kívánják érvényesíttetni.
A képviselőtársak is tudják, de a jegyzőkönyv kedvéért érdemes rögzíteni, hogy én nem nagyon ismerek olyan ügyet, amiben a tíz magyar írói szervezet egyetértene (Derültség.); ebben az ügyben érdekes módon egyetértenek, illetve ez az egyesület a közös álláspontjukat képviseli. Ezért is gondoltam azt, hogy miután minden bizottsági taghoz eljutott a kezdeményezés, egy bizottsági módosítóindítvány-tervezetet tettünk le a képviselőtársak asztalára a kezdeményezéssel összhangban. Ez most az általános vitára való alkalmasságról szóló vita, de a témához szorosan hozzátartozik ennek a módosító indítványnak az esetleges elfogadása, amire persze később is lehetőség van. Én mindenesetre fel fogom majd tenni a bizottsági tagoknak a kérdést, hogy támogatják-e, és akkor, ha tetszik, kérdésként megfogalmazva a végén, hogy az egyesület leírása szerint eredetileg ezekről a határidőkről volt szó, amit mi most módosító indítványban esetleg javaslunk, ez menet közben módosult, mi szól az ellen, hogy ezek a korábbi időpontok lépjenek életbe, ha már ez a jogintézmény életbe lép. De akkor várjuk meg a többiek kérdéseit, hozzászólásait, és akkor egyszerre kérnék választ.
Tellér képviselő úr!
TELLÉR GYULA (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Előterjesztők! Azok közül a törvénymódosítási témák közül, amelyekről főosztályvezető asszony beszélt...(Jelzésre:) - rosszul neveztem meg?
ELNÖK: Helyesbítettem magam: osztályvezető asszony.
TELLÉR GYULA (Fidesz): Bocsánat, megelőlegeztem. Amiről tehát ő beszélt, azzal kapcsolatban voltaképpen egy témához szeretnék hozzászólni, ez pedig a díjszabás, a díjszabási feltételekkel kapcsolatos. Ha jól fogom fel a szerzői jog problémáját, akkor a szerzőijog-tulajdonosok a felhasználókkal olyasféle viszonyban vannak, ami erős analógiát mutat a munkavállaló és a munkáltató, tőketulajdonos közötti alkuval. A szerzőijog-tulajdonos itt a szerzemény vagy a mű felhasználójával, megjelentetőjével, sokszorosítójával, terjesztőjével, mint általában jelentős tőkeerővel rendelkező vállalkozásokkal áll alkuban, és ezek a bizonyos közös jogérvényesítő szervezetek ennek alapján erősen analóg pozícióban vannak ahhoz, ahogyan mondjuk a bértarifaalkuban egy szakszervezet fellép, és a vasmunkások vagy a textilmunkások bérérdekeit védelmezi. Úgy gondolom, hogy az ilyen típusú alkukban általában erős pozícióban a tőketulajdonos van, hiszen őrajta múlik, hogy mit jelentet meg és mit nem, és nagyon kiváló művek esetét leszámítva - most itt nemcsak irodalmi művekre gondolok, hanem jól értékesíthető valami más műre is - voltaképpen inkább az alkotók vagy a jogtulajdonosok versengenek azért, hogy az ő műveiket felhasználják, mintsem fordítva volna. Természetesen a fordított eset is előfordul, még egyszer mondom, a kiváló, jól hasznosítható művek esetében.
Az a helyzet, hogy amennyire én az ilyen típusú alkuk történetét látom, az elmúlt kétszáz év történelme részben arról szólt, hogy a gyenge helyzetben lévő alkupartner pozícióját hogyan lehetne olyan intézményekkel, garanciákkal körülvenni, amelyik ezt a gyenge pozíciót kiegyenlíti, tehát hogy valóságos erőviszonyok alapján menjen végbe a tarifaalku. Ami itt a törvénymódosításban az én számomra legszembetűnőbb, az az, hogy ez a törvénymódosítás a fordított folyamatot segíti elő, magyarán szólva a nagytulajdonost, a nagyfelhasználót hozza abba a helyzetbe, hogy ő hivatalosan részt vegyen ebben az alkuban, nevesítve van a szerepe, és meg van erősítve ebben az alkuban. Onnantól kezdve már nem egyszerűen arról van szó, hogy X.Y. festő vagy nem tudom, kicsoda alkuszik az ő művét felhasználóval, hanem egy nagyobb struktúrába bele van helyezve, ahol a nagyobb struktúrában az ellenoldal, tehát a tőkeoldal pozíciója meg van erősítve. Ezt az elmozdulást én eleve aggályosnak tartom. Aggályosnak tartanám in abstracto is, de különösen aggályosnak tartom, hogy ahogyan - már meg ne haragudjanak érte - a kormány előterjesztői általában szokták, nincs mellékelve olyan, az anyagi hatásokkal kapcsolatos elemzés vagy tanulmány, amely kimutatná, hogy most nekem igazam van, vagy nincs igazam ebben a feltételezésemben, hogy a tőkeerő oldalára áll az előterjesztő, és még jobban megnyomja a szerzőijog-tulajdonosok pozícióját, mint ahogyan az meg volt nyomva, vagy meg van nyomva mostanáig. Ez az első probléma.
A második probléma ugyanezzel kapcsolatban, hogy ezt a folyamatot, hogy tudniillik erőhelyzetbe hozni a tőketulajdonost, a szerzői jog fogalmi rendszerében végbemenő változások is alátámasztják vagy kifejezik - inkább talán ez a jó kifejezés. Eredetileg arról volt szó, hogy vannak egyrészt iparjogvédelem alá tartozó dolgok, találmányok, másrészt pedig voltak a szerzőijog-védelem alá tartozó dolgok. A két dolog között elemi különbség volt a kiindulópontban, mert az iparjogvédelem alá tartozó dolgok elidegeníthetők voltak, és talán mind a mai napig elidegeníthetők, a szerzői jog pedig olyan személyiségi jog, amely nem elidegeníthető. Na már most, egyszerre csak azon kaptuk magunkat, hogy különböző kormányrendeletek és jogszabály-módosítások ezt a két fogalmat elkezdték összevonni, és szellemi tulajdon néven kezelni, elfedve azt a nagyon fontos különbséget, ami továbbra is a személyiségi jog erőteljes összetevőjét tartalmazó szerzői jog alá eső dolgokkal kapcsolatos, a másik oldalon pedig az elidegeníthető szabadalmi jog alá tartozó dolgokkal. Ez megint nagyon lényeges, mert úgy gondolom, hogy ha a szerzőijogias felfogás elkezd háttérbe szorulni, a szellemi tulajdonjogias felfogás pedig elkezd előtérbe nyomulni. Esetleg az lesz ennek a folyamatnak a vége, hogy a szerzőijogias felfogás megszűnik létezni, és a szerzői jog alá tartozó dolgok ugyanúgy elidegeníthetővé válnak majd egyszer, mint ahogyan most a szabadalmi jog alá tartozók, ami - megint azt mondom - egyértelműen a felhasználó tőketulajdonos érdekeit fejezi ki. Különös jelentőséget ad ennek a dolognak az az összefüggés, ami a nemrégiben benyújtott polgári törvénykönyvvel kapcsolja össze ezt a szerzői jogot, ugyanis a hatályos polgári törvénykönyvben, nehogy ez a fogalmi csúszás végbemehessen, van egy külön fejezet a személyiséghez fűződő jogokról, és ott kitüntetett szerepe van a szerzői jog személyiségijogias megalapozásának. A jelenlegi polgári törvénykönyv ezt a megalapozást és ezt a rögzítő berendezést, amelyik ezt a fogalmi csúszást nem teszi lehetővé, egy elegáns mozdulattal kivette, kiszedte.
A harmadik probléma az intézményi átalakítással kapcsolatos, ami természetesen ugyanúgy a tőke - hogy is mondjam csak - érdekei felé mozdítja el ezt az egész konstellációt, hiszen azokat a szervezeteket, azokat a közös jogalkalmazó és jogkezelő szervezeteket - bocsánat, nehezen tanulom meg ezt a szót -, tehát a közös jogkezelő szervezeteket hozta erős helyzetbe, mint sajátos érdekvédő és érdekkifejező szervezeteket. Most egy olyan intézményi átalakulás zajlik, hogy ezek a szervezetek, többé-kevésbé szerintem szabadon is alkalmazható kritériumrendszereken keresztül elkezdenek erőteljesen függeni a nyilvántartásukon keresztül a Szabadalmi Hivataltól. Az a benyomásom, hogy a Szabadalmi Hivatal eleve, mint az iparjogvédelemre berendezett - hogy is mondjam csak - eredeti szabadalmi intézmény utóda, alapvetően az iparjogias szemlélet és az elidegeníthetőségi szemlélet alapján áll, ahol a tőke megszerezhette azt a sajátos szellemi tulajdont, ami az iparjogvédelem alá tartozott.
Nem részletezem tovább, mert az, hogy a Szabadalmi Hivatal milyen erős jogosítványokat kapott a közös jogérvényesítő, vagy bocsánat, jogkezelő szervezetek fölött, ez a konkrét szabályozásból eléggé világosan kitűnik, erre nem kell külön kitérni.
Tehát én azt gondolom, hogy számomra ez a folyamat, amit itt most megpróbáltam leírni, és ami a törvényben sok dimenzión keresztül kibomlik, ez a folyamat igen aggályos, nem tudom belátni, hogy a szerzőkre nézve ez milyen következménnyel járhat, és előre elnézést kérek, hogy egy szubjektív mozzanatot fogok beletenni ebbe az elemzésbe, amit itt próbálok adni. Én magam is szerző vagyok - műfordító és esszéista -, aki a szerzeményeimet, műfordításaimat még az antivilágban készítettem el, és arról, hogy a tőke, a vállalkozás milyen minősíthetetlenül fosztott ki engem, külön tudnék egy regényt írni, de ez, még egyszer mondom, egy szubjektív megjegyzés volt, nem ezen alapszik az elemzésem, ez csak egy személyes tapasztalati hozzájárulás.
Még egy problémát szeretnék megnevezni, ez nincsen szoros kapcsolatban - vagy talán van, csak nagyon bonyolult volna kimutatni - azzal a problémával, amit eddig megpróbáltam felrajzolni. Ez pedig a munkaviszonyban létrehozott alkotás szerzői jogának a problémája. Megint az antivilágból hozok példát, azért, nehogy véletlenül valakit megbántsak vele: nagyon emlékezetes a számomra, hogy kitűnőbbnél kitűnőbb szakértők, egy-egy szakma jelesei, akik benne voltak egy munkaszervezetben, a különböző elemzéseiket, szellemi termékeiket, mint munkaviszonyban keletkezett szellemi termékeket átadták az intézménynek. Eddig még talán rendben is lenne a dolog, de a folytatás már nincs rendben. Tudniillik utána az intézmény vezetője ezt a saját szellemi termékének tekintette, és tanulmányban, könyvben, cikkben, nem tudom már, micsodában a saját neve alatt publikálta, úgy, hogy még csak meg sem említette azt, aki az adatokat ténylegesen összegyűjtötte, az elemzést elvégezte, az összefüggéseket belátta, és így tovább, és így tovább. Az a gyanúm - bocsánat, nem gyanúm, tapasztalatom -, hogy ez a probléma továbbra is létezik, és az a sajnálatos megállapításom, hogy ezzel a problémával se a hatályos törvény, se a törvénymódosítás nem foglalkozik.
Annyi konklúziót vonok le, miközben úgy gondolom, hogy a haszonkölcsönzés - jól mondom a szót? - kérdése nagyon fontos, vagy például az árvaművek kérdése nagyon fontos és nagyon örvendetes, hogy itt megoldódik, az én számomra a kiinduló probléma tehát az egész tarifamegállapítás, az alku, satöbbi, satöbbi, és az azt körülvevő fogalmi, szervezeti változások annyira beláthatatlanok és annyira aggályosak, hogy én nem fogom elfogadásra javasolni, sőt, még általános vitára sem fogom javasolni, nem mintha a normaszöveg nem volna nagyon jól megcsinálva, tehát nem ilyenek az érveim. Köszönöm a figyelmet.
ELNÖK: Köszönjük. Halmai Zsuzsa, majd Lukács Tamás, utána Gyimesi képviselő úr.
HALMAI GÁBORNÉ (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Három rövid kérdést, megjegyzést szeretnék tenni.
Eredetileg a törvényjavaslat abból indult, és ezt az indoklásban is hallottuk, hogy a jogharmonizációval kapcsolatban történnek változások, vagy az ott felmerülő problémákat kezeli. Ugyanakkor számomra is izgalmas az a kérdés, amit Tellér képviselő úr felvetett, csak egy picikét másként fogalmaznék. Ugye most az új javaslat definiálja a jelentős felhasználó és felhasználói érdekképviselet fogalmát, és itt egy küszöböt is beemel, az egy százalékos küszöböt. A kérdés az, hogy van-e arra tételesen valamilyen előrejelzés, hogy ez milyen változásokat idéz elő, milyen típusú szervezeteket emel be a véleményezők körébe, és hogy van-e vagy volt-e arra nézve valamiféle megfontolás, hogy a szerzői érdekképviselet is módosulhasson. Ez az első kérdésem.
A második kérdésem a nyilvános haszonkölcsönzéssel kapcsolatos szabályozás újrafogalmazásához kötődik. Abszolút érthető az, hogy itt pontosítani kell, nemcsak az európai jogharmonizáció miatt, hanem egyébként is azt, hogy a művek haszonkölcsönzésben való továbbítása esetén ennek is van egy szerzői jogi következménye, de ahogy a tervezetből látjuk, ezt át fogja vállalni vagy át kell vállalnia az Oktatási és Kulturális Minisztériumnak. Megkérdezem, hogy ez éves szinten mekkora költségvetési kihatással bír, mi a tervezett költség, és mikortól és hogyan számoljunk vele.
A harmadik inkább egy megjegyzés, ami egy kérdéssel kapcsolódik össze. Én magam a kulturális bizottság tagjaként többször vagyok együtt szerzőkkel, alkotókkal. Ők azt fogalmazták meg több esetben is, hogy nem magával a törvénnyel van problémájuk, hanem annak a végrehajtásával. Ezért azt szeretném kérdezni, hogy a végrehajtásban történő változások, azaz más szervezethez történő átvitel mellett tervbe van-e véve az, hogy a végrehajtás szabályai is módosuljanak, pontosuljanak, és itt is elsősorban arra gondolok, hogy ez a pontosítás-módosítás tudja-e majd jobban segíteni az alkotók, szerzők helyzetét. Köszönöm.
ELNÖK: Lukács képviselő úr!
DR. LUKÁCS TAMÁS (KDNP): Megpróbálok röviden szólni, hiszen Tellér képviselő úr sok mindent elmondott, csak más oldalról érvelni mellette. Az alapproblémám koncepcionális kérdés, hogy nem jogszabályt, hanem jogrendet kellene alakítani. Ennek a szerzői jognak azért vannak olyan kapcsolódási pontjai, amiket azért érdemes végiggondolni.
Magának az előterjesztőnek - bocsánat a kifejezésért, finoman akarok fogalmazni - a meglehetősen ellentmondásos érvelésére szeretnék rámutatni.
Egyik oldalról, bár folyamatban lévő eljárás van, és ellentétes az európai uniós joggal, mégsem módosítunk, másik oldalról még nincs eljárás folyamatban, de már módosítunk, mert ellentétes az európai joggal. Az embernek az az érzése, hogy igazából nem egy szerkezetben és jogrendben gondolkodva, egy átgondolt törvényalkotás folyik, hanem talán vélem azt, meg nem bántva senkit, hogy lobbicsoportok tevékenysége révén születnek ilyen módosítások. (Dr. Cser-Palkovics András távozik az ülésteremből.)
Hogy ez mennyire így igaz mondjuk a jogrendi kérdésben, csak egy kitekintést mondok: nagyon nehéz lenne azt mondani, hogy magántársaságok részére jogerős bírói ítélet nélkül gyakorlatilag végrehajtás folyik a büntetőjog területén; a szerzői jog megsértése miatt a VPOP egész szervezeteket el fog adni magánszervezetek érdekébe, hatalmas állami költséggel. Ha jogrendben tekintem, nagyon végiggondolandó az, hogy hogyan is van ez, hogy a Ptk. rendszeréből kiemelem, ami egyébként klasszikusan mindig oda tartozott, és akkor találkozunk egy ilyennel, hogy nem bontom le ezeket a monopóliumokat. Vajon miért nem bontom le ezeket a monopóliumokat? Ha nem bontom le a monopóliumokat, akkor következik egy nagyon bonyolult díjszabási rendszer.
Ezért szeretném felhívni a kulturális bizottság figyelmét és felelősségét, hogy semmilyen körülmények között nem találom annak indokát, hogy a klasszikusan a kultúra területéhez tartozó szerzői jogokat elvigyék olyan területre, és elvegyék a kulturális tárcától, ami egyébként nem oda való. Bocsánatot kérek, de erre nem tudok mást mondani, minthogy ez nem egy átgondolt rendszer, hanem egy lobbista tevékenység eredménye. Ez aztán magát a rendszert is rendkívül bonyolulttá teszi. Az árvaművek kérdéskörét egy egyszerű letétkezelési szabállyal meg lehetne oldani. A jogrendszer egészében, ha logikusan gondolkodunk, abban az esetben mit csinál a jogrend, ha ismeretlen a jogosult, vagy ismeretlen helyen tartózkodik? A letétkezelés szabályait alkalmazza, és azzal a teljesítés megtörtént, függetlenül ilyen bonyolult rendszerektől. Azért ilyen bonyolult a díjszabási rendszer, mert a monopóliumokat nem bontjuk le.
Itt vannak még azok a kérdések, hogy ráadásul ezzel a módosítással értékeket veszítünk, mert valóban egy kultúrpolitikai kérdés is, hogy ki és hogyan, miért terhelhető. Ha a jogrendszer egészét tekintjük - most a büntetőjogi vetületéről és annak végrehajtásáról még nem is beszéltem, annak az egyeztetési eljárása abszolút nem működő rendszer -, és ha valóban hozzá kell nyúlni a szerzői joghoz, akkor azt gondolom, hogy mindezeknél a kérdéseknél a jogrendszer egészét kell tekinteni. Ezért azt gondolom, hogy amikor most arról szavazunk, hogy általános vitára alkalmas-e ez a törvénymódosítás, akkor határozott álláspontom, hogy nem, ezen összefüggések hiánya miatt és azon összefüggéssel is, hogy úgy gondolom, hogy a kulturális bizottságnak joga és kötelessége, hogy megvédje azokat a kulturális értékeket, és ne engedje azt, hogy elkerüljön egy olyan érték, aminek semmi, de semmi jogelvi megalapozottsága nincs, hogy a Szabadalmi Hivatalhoz átkerüljön. Ha erre egyetlenegy mondatot, értelmes magyarázatot kapnék, hogy a Magyar Szabadalmi Hivatal feladat- és hatáskörét megváltoztatják... - volt régen Szerzői Jogi Hivatal is, bocsánatot kérek, akkor ez egy világos pálya. Ehelyett most az van, hogy magán monopoltársaságok érdekeinek védelme érdekében látunk egy olyan törvénymódosítást, ami egyébként az egész jogrendszerrel nem függ össze. Ezért azt mondom, hogy egy kulturális bizottságnak, ha komolyan veszi a saját feladatát, erre azt kell mondania, hogy nem.
ELNÖK: Gyimesi képviselő úr!
DR. GYIMESI ENDRE (Fidesz): Köszönöm szépen. Ezek után tényleg csak nagyon röviden. Az egyik dolog, hogyha lesz általános vita és lesz törvény, akkor ezt a módosító javaslatot, amit az elnök úr kiosztott, mindenképpen támogatom az időpontok előbbre hozásával kapcsolatban.
A másik dolog egy elvi kérdés, amelyet Tellér Gyula is hosszan taglalt. Ezt a szerzői jogi törvénymódosítást a Magyar Szabadalmi Hivatal terjesztette be a kormányon keresztül. Aggályosnak tartjuk, hogy a Szabadalmi Hivatal lényegében előkészítője legyen azoknak a jogszabályoknak, amelyeket az Országgyűlés aztán már nagyon nehezen tud megváltoztatni, később pedig a Szabadalmi Hivatalnak kell alkalmazni a saját maga által előkészített szabályzatokat. Rendkívül fontosnak tartjuk tehát azt, és ez elvi kérdés, hogy a polgári törvénykönyv kösse meg a Magyar Szabadalmi Hivatal kezét is, legalábbis legyen keretek közé szorítva, és az új Ptk.-nak tartalmazni kell a szerzői jogra vonatkozó szabályokat. Csak ez a feltétele, hogy a jelen törvényjavaslatot támogatni tudjuk. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm. Jánosi alelnök úr!
DR. JÁNOSI GYÖRGY (MSZP): Szeretném előrebocsátani, hogy rendkívül sok zűrzavar van a fejemben, mégis elmondom, és a végén egyetlenegy kérdésem lesz: az, hogy sok butaságot beszéltem-e. (Derültség.) Az Európai Unióra mindig úgy nézünk, hogy ott csupa okos dolog születik, mi mindig el vagyunk maradva, és nekünk mindig igazodni, alkalmazkodni kell az ottani jogszabályokhoz. Ezzel kapcsolatban nekem az a véleményem, hogy a butaság határokon átnyúló fogalom, úgy, mint a televíziózás, és butaságot az Európai Unióban is kitalálhatnak. (Tellér Gyula: Sőt, a kettő szinonim! - Derültség.)
Valahogy nem tudok a haszonkölcsönbe adás című történet fölött napirendre térni. Én is szerzőféle vagyok; nem ez a dolog lényege, de mégis, ha ebből indulok ki, akkor valaki azért szerez valamit - legyen az esszé, tanulmány, zenemű, irodalmi alkotás -, hogy azt minél többen olvassák, hallgassák. Következésképp az én véleményem az, hogy ha valaki ilyenre adja a fejét, azt egyszer tisztességesen meg kell fizetni, aztán legyen mindenki boldog, ha minél többen hallgatják és olvassák. Valahogy ez a haszonkölcsönbe adás olyan, mintha valamiféle büntetés lenne, az után, hogy valaki kölcsönöz könyvet, vagy valaki elolvas bizonyos műveket, mert ezek után is fizetni kell a szerzőnek. Nekem ne fizessenek! Még egyszer mondom: az elején tisztességesen fizessék meg a dolgot, és aztán tényleg legyen mindenki boldog, velem együtt, hogy minél többen olvassák. De ha belegondolok alaposabban ebbe a haszonkölcsönbe adás ügybe, akkor itt mintha a törvény ez alá csak a könyvtárakat értené. Mi van az internet problematikával, ami egy kicsit modern dolog? Tudom, hogy a könyvtár meg egy avítt, megfogható fogalom. Teljesen rendben van, akkor fogjuk meg a könyvtárakat, de itt már azonnal felnyílik egy probléma, mert valahol olvastam, hogy a könyvtárba most már az emberek 30-40 százaléka nem azért jár, hogy könyvet kölcsönözzön vagy olvasson, hanem azért, hogy internetezzen. (Vincze László távozik az ülésteremből.) Ha kivesz egy verseskötetet, hazaviszi, akkor az után az államnak majd helyt kell állni, fizetni kell szerzői jogot, de ha valaki bemegy a könyvtárba, és az interneten kattint rá ugyanarra a műre, akkor azt regisztrálja valaki? De még egyszer mondom: ne menjen a könyvtárba, otthon felmegy az internetre, elolvas műveket. Az után ki fog fizetni?
Az a problémám, hogyha én következetesen végigviszem ezt a haszonkölcsönbe adás történetet, és internetre is kiterjesztem, az lesz a vége, hogy az államnak az inge-gatyája rá fog menni erre az egész történetre. Én értem, az internetnél úgy működik, hogyha valaki legálisan csinálja - mert egyébként a könnyűzenészeknek ez a legnagyobb problémája, hogy fogy a lemezeladás, hiszen az internetről töltögetik le -, felteszi az internetre, kifizeti a jogdíjat, akkor mi lesz, ha utána rákattintanak erre, és letöltik? Az ugyanaz, mintha könyvtárból kölcsönöznék. Szóval valahol itt mintha megállnánk félúton, vagy nem vinnénk következetesen végig egyfajta logikát, és ebből a későbbiek során szerintem egy csomó zűr fog keletkezni.
Szóval sok butaságot beszéltem?
ELNÖK: Akkor a zsűrié a szó. (Derültség.)
DR. GYENGE ANIKÓ osztályvezető (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium): Köszönöm szépen. Én öt éve járok ebbe a bizottságba, és mindig itt élvezem a legjobban a vitát.
ELNÖK: Ezzel mi is így vagyunk! (Derültség.)
DR. GYENGE ANIKÓ osztályvezető (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium): Ennél jobban nem szeretném minősíteni az elhangzottakat, szeretnék válaszolni minden felvetésre és kérdésre. Nagyon próbáltam jegyzetelni, de nem biztos, hogy mindent leírtam, bizonyos kérdésekben pedig nyilván a kollégák fognak válaszolni.
A legelsővel kezdve, és majd ezt kiegészítik az OKM-es kollégák, tehát a nyilvános haszonkölcsönzési joggal, illetve annak a hatálybaléptetésével kezdve: ugye ez egy 1992-es irányelv, amit nekünk 2004-ben át kellett volna ültetnünk, tehát a csatlakozásig kellett teljesíteni a jogharmonizációs kötelezettséget, és akkor úgy is tűnt, hogy megfelel, amit mi csináltunk, tehát egy nagyon széles körű szabadfelhasználást adtunk. Az Európai Bíróság esetjoga afelé mozdít minket, hogy változtassunk ezen a rendszeren. Az Európai Bíróság esetjoga egy végleges döntés, tehát ott nincs olyan lehetőség, hogy mi mégiscsak máshogy gondoljuk, amit ők kimondanak, azután már nincs fellebbezés.
Ebben különbözik a helyzet a közös jogkezeléssel kapcsolatos bizottsági felfogástól, mivel a Bizottság véleménye a tekintetben, hogy az, ami nálunk van jogszabályba foglalva, közösségi jogba ütközik-e avagy sem, az vitatható. A tagállam, illetve reményeink szerint több tagállam is el fog menni ebben a kérdéskörben az Európai Bíróságra, ami majd dönt akár a Bizottság, akár a tagállam, jelen esetben Magyarország javára, tehát ott is a Bíróság fogja kimondani a végső szót.
Emiatt én nem látom azt annyira ellentmondásosnak, hogy az egyik esetben azt mondjuk, hogy van egy közösségi jogi elvárás, ami nem is biztos, hogy közösségi jogi elvárás, csak a Bizottság értelmezi így a közösségi jogot, és annak nem teszünk eleget, pontosan annak érdekében, hogy Magyarországon több jogdíj jusson a szerzőknek, és ezek ne menjenek ki az országból. Emellett viszont van egy másik közösségi jogi, egyértelmű kötelezettségünk, amit nem lehet annál jobban megerősíteni, mint amennyire megerősíti az Európai Bíróság. Ott viszont azt a helyzetet kívánjuk elkerülni, hogy a Bíróság megállapítsa Magyarországgal szemben a kötelezettségszegést, és adott esetben még egy bírságot is kiszabjon Magyarországgal szemben a nyilvános haszonkölcsönzési jog nem biztosítása miatt, és akkor ugyanazt az összeget, amit most mi a jogosultaknak tudunk adni, azt az Európai Unió közös költségvetésébe kell kvázi büntetésként befizetnünk.
Tehát van emögött egy kormányzati átgondolás, van koncepció. Nyilván majd Jánosi képviselő úr felvetésére is fogok reagálni, de egyelőre akkor erről ennyit, hogy a két európai közösségi jogi kezdeményezés nem ugyanaz a fajsúlyú dolog, és mindegyikben megpróbáltuk a lehető legjobban figyelembe venni a kulturális érdekeket.
Az az általános felvetés, hogy a jelenlegi módosítás abba az irányba vinné el a szerzői jogi felfogást, ami az iparjogvédelemre jellemző, tehát hogy a jogátruházás lehetősége megnyílna, illetve ez a felfogás erősödne, erre én nagyon egyszerűen azt tudom válaszolni, hogy ennek nincs alapja. Sehol a törvényjavaslatban nincs arról szó, hogy a szerzők a jogaikat ne maguk gyakorolnák, és hogy ez átruházhatóvá válna a továbbiakban, sőt, kifejezetten arról van szó, hogy ők minél erősebben tudják ezeket a jogokat gyakorolni, és ezen egyébként az új Ptk. sem változtat. Az új Ptk.-ban nem szerepel az az 1959-es törvényben bevezetett egyetlenegy mondat, miszerint a szellemi alkotást a törvény védi, és a részletszabályokat az ágazati jogszabályok határozzák meg. 1959-ben volt egy nagyon rövid szabadalmi törvény, volt egy nagyon rövid és nem különösebben részletes szerzői jogi törvény, és akkor szükség volt arra, hogy egy erős pillérje legyen a polgári jogi anyajogszabályban a szellemi alkotások oltalmának.
Ez a rendszer 1999-ig, amíg az új szerzői jogi törvény hatályba nem lépett, elég sokat fejlődött, és a '99-es szerzői jogi törvény már tartalmaz egy olyan utalást, ami a '69-esben egyáltalán nem szerepelt, ezt fel is olvashatom: azokban a kérdésekben, amelyeket ez a törvény nem szabályoz, a polgári törvénykönyv rendelkezéseit kell alkalmazni. Ebből pedig az következik - és ez az új Ptk. hatálybalépésével sem fog változni -, hogy az a típusú anyajogszabály jelleg, ami most biztosított a Ptk. és az Szjt. viszonyában, az meg fog maradni, semmi nem fog változni.
A másik, ami képviselő úr felvetése szerint elsősorban a személyhez fűződő jogokhoz kapcsolja a szerzői jogot, szintén nem változik. Itt is egy nagyon hosszú jogalkotási folyamatnak egy fontos állomásán vagyunk, ugyanis a '69-es szerzői jogi törvény azt mondta ki, hogy a szerzői jogok megsértése esetén a Ptk.-ban foglalt személyhez fűződő jogi jogkövetkezményeket kell alkalmazni. Ez volt az az érdemi személyiségi jogi kapcsolat, ami összekötötte a két jogszabályt. A '99-es szerzői jogi törvény, tehát a ma hatályban lévő szerzői jogi törvény 94. §-a gyakorlatilag megismétli, és 2006. április 15-e óta még pluszszabályokat is tartalmaz a Ptk.-hoz képest. Tehát a 94. §-ban gyakorlatilag szó szerint ott vannak azok a szankciók, jogkövetkezmények, amelyeket a Ptk. általában a személyhez fűződő jogokkal kapcsolatban alkalmazni enged, vagyis itt egyszerűen a Ptk.-beli szankciórendszer beemelődött a szerzői jogi törvénybe, tehát ennek a kimondására sincs már szükség a továbbiakban. Sőt, továbbmegyek: a Ptk. előkészítése kapcsán ugye felmerült ennek a bizonyos sérelemdíjnak a bevezetése, ami egy új jogintézmény lesz a Ptk.-ban, és kifejezetten a személyhez fűződő jogsértések esetében kell majd alkalmazni. A szerzői jogi törvény, amikor majd a Ptké.-t, tehát a Ptk.-t hatályba léptető jogszabályt fogják benyújtani, fog tartalmazni egy olyan szabályt, ami módosítja a szerzői jogi törvénynek ezt a 94. §-át, és be fogjuk emelni azt az utalást, hogy a sérelemdíjra, tehát erre az új eszközre vonatkozó Ptk.-beli szabályokat is alkalmazni kell a szerzői jogi jogsértések esetében.
Tehát én semmiképp nem mondanám azt, hogy gyengül ez a kapcsolatrendszer, sőt, erősödik, illetve mindenképpen fenntartjuk ezt a viszonyt.
Az pedig, hogy a jogátruházás jogát... Tehát az a dogmatikai elv, hogy a magyar szerzői jog tagadja a jogátruházás lehetőségét. Az fel sem merül, hogy megváltoztassuk, és ezen nem változtat az, hogy az OKM-től a Magyar Szabadalmi Hivatalhoz fog tartozni a közös jogkezelő szervezetek felügyelete, mert ez nem a Szabadalmi Hivatal szintjén eldőlő kérdés hanem jogalkotási kérdés, amelyben ugyanúgy részt vesz a továbbiakban is az Igazságügyi Minisztérium és az Oktatási és Kulturális Minisztérium és a Szabadalmi Hivatal is. Tehát semmilyen szándék nincs arra, hogy a szerzői jog területén ilyenfajta radikális változás bekövetkezzen.
Azt talán itt már el lehet mondani, hiszen ez stratégiai célkitűzésként is megfogalmazódott, hogy a Magyar Szabadalmi Hivatal 2010-ig egy új, egységes iparjogvédelmi kódexet fog előkészíteni, amiben szintén nem szerepel a szerzői jogi törvény átalakítása, illetve ennek beemelése. Én azt gondolom, hogy ha erre a leghalványabb készség lenne a Szabadalmi Hivatalban, akkor egy egységes szellemi tulajdoni kódexre tettek volna javaslatot, tehát egy teljesen átfogó kódexre. De nem erről van szó, hanem különválasztottuk, és a szerzői jog még mindig külön van. Ennyit előzetesen erről.
Arra vonatkozóan, hogy a tervezethez miért nincs hatástanulmány: közvetlenül hozzá kapcsolt hatástanulmány valóban nincs, ugyanakkor maga az előterjesztés, tehát a törvény indokolása is tartalmaz egy utalást két tanulmányra. Az egyik a Miniszterelnöki Hivatal felkérésére született, és kifejezetten a közös jogkezelő szervezetek díjszabásait vizsgálta meg - ez egy rendkívül átfogó közgazdasági és jogi elemzés volt, ami hozzáférhető egyébként a Magyar Szabadalmi Hivatal honlapján -, a másik pedig a Magyar Tudományos Akadémia Jogtudományi Intézetében, az Infokommunikációs Jogi Centrumban született. Ennek is számos alkotója volt, és ezt a tanulmányt is, ami egyébként egy hazai jogi és nemzetközi közösségi jogi elemzés, szintén felhasználtuk. Mind a két tanulmány hozzáférhető, az anyag hivatkozik is rá; én azt gondolom, hogy hatástanulmánynak, illetve előkészítő tanulmánynak mindenképp lehet tekinteni ezt a két anyagot.
A munkaviszonyban alkotott művekkel kapcsolatban annyit szeretnék mondani, hogy ugyan ennek a javaslatnak nem tárgya a munkaviszonyban alkotott művek szerzői jogi helyzete, de azért azt tudjuk, hogy a szerzői jogi törvény rendelkezik ezekről az alkotásokról. Az Szjt. 30. §-a mondja ki azt, hogy a munkaviszonyban alkotott művek vagyoni jogai a munkaviszony erejénél fogva átszállnak a munkáltatóra, kivéve azt az esetet, ha a felek ettől eltérően állapodnak meg. Én úgy tudom - és ezt az Szjszt. gyakorlata is megerősíti -, hogy nagyon sok olyan eset van, egyébként különösen egyetemeken, amikor kifejezetten külön állapodnak meg a felek annak érdekében, hogy az alkotók az egyetemi fizetésükön túl is bevételhez juthassanak. Van egy olyan gyakorlat tehát, hogy ma már úgy írnak jegyzeteket, illetve úgy vesznek részt EU-projektekben egyetemi oktatók, hogy az nem tartozik az egyetemi alapkötelezettségeik közé.
Az, amit képviselő úr felvet, hogy a munkáltató, adott esetben egy egyetemi professzor úgy használja fel a művet, holott ahhoz semmiféle szellemi hozzájárulása nincs, hogy arra a saját nevét írja rá, az nem munkaviszony problémája, hanem egyszerűen egy általános szerzői jogi kérdés. Erre a jelenleginél erősebb eszközöket nem tudunk beleírni a törvénybe. Fel lehet lépni a névfeltüntetési jog miatt, az átdolgozási jog miatt, az integritásvédelem miatt és a többi, itt viszont azért azt is látni kell, hogy az emberek éppen egy munkaviszonyban, vagy ne adj' isten, egy ilyen egyetemi függelmi viszonyban eléggé ki vannak szolgáltatva a vezetőiknek, és nem indítanak eljárásokat sem. Egy egyetemi tanársegéd mérlegelheti azt, hogy kap-e egyáltalán állást még Magyarországon, ha beperli az egyetemi professzort azért, mert az úgymond lenyúlta az ő szellemi teljesítményét. Ez nem szerzői jogi probléma, azt mondom, hogy még nem is általános munkajogi probléma; ez egy olyan probléma, ami adott társadalmi környezetben morális kérdéseket vethet fel legfeljebb.
Képviselő asszony kérdezte, hogy a jelentős felhasználóval kapcsolatban, illetve a jelentős felhasználók érdekképviseleti szervezeteivel kapcsolatban milyen felméréseket végeztünk, illetve hogyan lőttük be ezt az 1 és 10 százalékot. Ezzel kapcsolatban el kell mondanom, hogy egy általános felmérést végeztünk: az összes közös jogkezelőt megkérdeztük arról, hogy ha a befolyó bevétel 1 százalékánál húzzuk meg a határt, akkor az ő számításaik szerint hány érdekvédelmi szervezet, illetve hány jelentős felhasználó lenne. Ezt végigjátszottuk 1százalékra, 2 százalékra, 4 százalékra és a többi, egészen fel 10 százalékig, illetve az érdekképviseleti szervezeteknél is megnéztük, hogy mi lenne 10, 20 és a többi százalékoknál. Úgy születtek meg ezek a százalékarányok, amelyek a tervezetben most vannak, hogy azt próbáltuk figyelembe venni, hogy valamennyi díjigény esetében legyen olyan felhasználói, illetve érdekvédelmi szervezet, amely jogosult a véleményezésre, tehát semmiképpen nem akartunk olyan magas százalékot, hogy a felhasználói oldal eleve kiessen, de nem akartuk azt sem, hogy túl alacsony százaléknál nagyon sok felhasználó legyen, és esetleg a vita ellehetetlenítse a díjszabások jóváhagyását. Ezek a számítások akár rendelkezésre is állnak.
A másik kérdés, hogy a haszonkölcsönzési joggal kapcsolatban milyen összegekre, teherre lehet számítani; ezt majd a Kulturális Minisztériumból érkezett kollégák megválaszolják. Azzal kapcsolatban, hogy a törvényhez a végrehajtási rendeletek átalakítására is sor kerül-e: természetesen, hiszen ellentétben állnának egymással. Módosításra kerül majd még egyszer a Szerzői Jogi Szakértő Testület működéséről szóló kormányrendelet. Mind az Szjszt.-nek, mind az egyeztető testületnek van egy eljárási szabályzata, ezeket is meg kell alkotni természetesen: ezeknek az előkészítése már most folyamatban van. Ha ezt a kérdést általánosabban is lehet értelmezni, hogy a végrehajtás érvényesülése érdekében mit teszünk, akkor itt meg kell említenem, hogy amikor a kormány elfogadta magát az előterjesztést, akkor elfogadott egy kormányhatározatot is. Sajnos, arról most nincs naprakész információm, hogy ez már megjelent-e a határozatok tárában, de két olyan feladatot is tűzött maga elé a kormány és a társfelelős szervek elé, aminek keretében fogjuk vizsgálni mind a filmesekre vonatkozó szabályozás megfelelő érvényesülésének feltételeit, illetve az előadó-művészek vonatkozásában is le fogunk folytatni 2009. december 31-éig egy általános vizsgálatot. Erre egyébként az apropót a védelmi idő meghosszabbításáról szóló irányelv tervezete adja, tehát dolgozunk ezen a rendeletek szintjén is, és egyébként hatástanulmányok is vannak előkészítés alatt.
Végül, Jánosi képviselő úr felvetésére reagálva: szerintem csak azért látszik ennyire aránytalannak a szöveg, mert most azt a részt nem érinti a módosítás, ami az internetes, illetve általában a digitális felhasználásokat szabályozza. (Dr. Gyimesi Endre távozik az ülésteremből.) A szerzői jogi törvény 2004. május 1-je óta tartalmaz egy olyan szabad felhasználást, ami, mondjuk úgy, hogy egy digitális megfelelője a könyvtári kölcsönzésnek, ez az úgynevezett dedikált terminálos szabad felhasználás. A gyűjtemények abban az esetben, ha egyáltalán képesek a digitalizációra - de most már egyre inkább képesek rá -, hozzáférhetővé tehetik a könyvtárban magában, terminálokon a gyűjteményüket; a már szerzői jogi védelem alól kikerült anyagok az interneten, tehát akár otthonról is hozzáférhetők. Erre a Magyar Elektronikus Könyvtár kiváló példa, ami az OSZK alatt működik, illetve amik még védelem alatt állnak, azok a könyvtárakban digitális úton hozzáférhetők.
Nemcsak a könyvtárak a kedvezményezettjei ennek a szabad felhasználásnak, hanem audiovizuális gyűjtemények is, és egyébként én úgy tudom, hogy éppen a NAVA pont ezekben a hónapokban pont azzal is foglalatoskodik, hogy a digitalizált gyűjteményét, ami egyelőre csak az úgynevezett NAVA-pontokon tehető hozzáférhetővé, kivigye, és az otthonokban is hozzáférhetővé tegye. Itt jön az, amikor pontosan megfelelünk annak, ami a haszonkölcsönzésre vonatkozik, mert ezt a szolgáltatását a NAVA is - és egyébként a szerzői jog általános szabályai alapján minden gyűjtemény - majd csak díjfizetés ellenében teheti meg. Tehát otthonról úgy fogjuk tudni nézni az audiovizuális anyagokat, hogy azért kell valamiféle díjat fizetni, és így összeér a két rendszer. Ugyanakkor én nem gondolom azt, hogy... (Közbeszólás: A költségvetés fizeti?) De, egyébként éppen a költségvetés fizeti ezt is, legalábbis az első időszakban. Én úgy gondolom, hogy az viszont nem ugyanez a kategória, hogy a zeneművek letölthetők az internetről, mert amikor a zeneművet letöltjük, azt általában örökre töltjük le, tehát az megmarad a számítógép merevlemezén vagy az iPodon, vagy akármelyik lejátszón, a könyvet viszont visszavisszük a könyvtárba (Tellér Gyula: Már aki...), és ez egy jelentős... Már aki, igen. Ez egy jelentős különbség, és ezt természetesen a szerzői jog is figyelembe veszi, tehát itt viszont van egy indokolt különbség.
Nem tudom, hogy kihagytam-e valamit, de a kollégák állnak rendelkezésre.
ELNÖK: Tessék parancsolni!
DR. HAJAGOS ÉVA jogi referens (Oktatási és Kulturális Minisztérium): Hajagos Éva vagyok az Oktatási és Kulturális Minisztérium jogi főosztályáról.
Csak néhány szóval szeretném alátámasztani azt a megoldást, ami többeknél egy furcsa lobbitevékenység végeredményeként jelenik meg, tehát azt, hogy a Szabadalmi Hivatalhoz kerülnek a felügyeleti jogok. Ez egy hosszabb egyeztetési folyamat eredménye volt a kormányzati struktúrán belül, nem akarok egészen visszamenni, de ez a bizonyos monopóliumkérdés volt az a pont, amit a kulturális tárca nem támogatott, tehát a monopólium feloldását, mert úgy gondolta, hogy esetleg problémát fog okozni ez a gyakorlatban, szétesik a közös jogkezelés rendszere. Tehát volt egy ilyen félelem, és úgy ítélte meg a minisztérium, hogy ezt így nem kívánja vállalni, a közös jogkezelés felügyeletét sem.
Ez volt a kiindulópont, utána természetesen változott - vagyis nem természetesen, hanem változott - a törvény. Ebben a kérdésben azonban a tárca vezetése nem változtatta meg az álláspontját, úgy gondolta, hogy ezt a fajta felügyeleti tevékenységet nem kívánja ebben a formában vállalni. Ugyanakkor a Szabadalmi Hivatal az elmúlt tíz évben, mint a szellemi tulajdonért felelős kormányzati hivatal, egyre több szerzői jogi hatáskört kapott törvényekben - nemcsak a saját elképzelései szerint, hanem a törvényekben ezek rögzítve voltak -, sok hatósági jellegű feladatot, mint ahogy például az árvaműveket a mostani bevezetés szerint, de egyéb hatósági jellegű munkát is végez a szerzői jog területén. Ezért alakult ki ez a megoldás, aminek az volt az indoka, hogy akkor a Szabadalmi Hivatal, mint egy ilyen hatósági munkát végző, szellemi tulajdonért felelős hivatal végezze ezt a fajta tevékenységet, a kulturális tárca pedig bizonyos szakmai hozzájárulással folyik bele ebbe a tevékenységbe, és nem egy ilyen hivatali nyilvántartó hatóságként.
Úgy gondolom, hogy ez egy jó kompromisszum volt, tehát a tárca nem lépett ki ebből teljes mértékben, hiszen a szakmai ismereteit, illetve azokat az információkat, amik a kulturális tárca számára fontosak, át tudja adni a felügyelet és a jogdíjközlemények jóváhagyása során is. Tehát nem vonult ki teljesen ebből a témakörből, csupán nem kívánta azokat az egyébként, mondjuk így, napi hatósági tevékenységeket végezni, ami talán egy minisztérium számára nem is biztos, hogy annyira fontos vagy megoldható a struktúráján belül, legalábbis ebből voltak problémák.
Amit még hozzá szeretnék ehhez tenni, az a jogdíjközlemények jóváhagyása. Előjött a közlemények esetében, hogy talán azért ilyen bonyolult, mert a monopólium nem szűnik meg. Nem gondolom, hogy ez lehet az indoka. Itt arról van szó, hogy a jelenlegi szabályozás, a gyakorlat valóban azt mutatta - azért mondom így, mert jelenleg még ez a mi tárcánknál van -, hogy éppen a viszonylag hiányos szabályozás miatt rengeteg probléma volt a jogdíjközlemények jóváhagyásánál. Azt, hogy kik a jelentős felhasználók, a jogszabály nem rögzítette eddig, csak alkalmazta. A tárca ebben, úgy gondolom, nagyon rugalmas volt, és sokkal nagyobb teret adott a jelentős felhasználóként bejelentkező különböző szervezeteknek. Ugyanakkor azt is látni kell, hogy itt csak a véleményalkotásra van lehetőségük, a jóváhagyás esetén nem kell megegyezésnek lenni ahhoz, hogy jóváhagyja a miniszter, illetve most majd az igazságügy-miniszter ezt a jogdíjközlemény-csomagot.
Ennyit szerettem volna a felügyeletváltozással kapcsolatban, és a kollégám a haszonkölcsönbe adás időpontjával kapcsolatban szólna.
MIHÁLYFI LÁSZLÓ főosztályvezető-helyettes (Oktatási és Kulturális Minisztérium): Kezüket csókolom, jó napot kívánok! Mihályfi László vagyok, az Oktatási és Kulturális Minisztérium kulturális örökségvédelmi és koordinációs főosztályának főosztályvezető-helyettese - bocsánat, de ez ilyen hosszú.
Ha megengedik, akkor elnök úr hatálybalépésre vonatkozó, és képviselő asszony költségszámításai tekintetében feltett kérdését a kérdésfeltevés idejét tekintve fordított sorrendben válaszolnám meg, mert elnök úrnak adandó válaszom úgy lesz teljesen értelmezhető, ha előtte áttekintjük a költségeket.
A nyilvános haszonkölcsönzési joggal kapcsolatos központi költségvetést terhelő források számításánál a könyvtári kölcsönzések számát vettük figyelembe. Három év adataiból összeállítva ez hozzávetőlegesen 36 millió kölcsönzést jelent Magyarországon. Ezt az összkölcsönzési számot szoroztuk meg olyan, tapasztalatokból szerzett, ily módon nagyságrendileg valószínűleg pontos, de alapvetően becslésnek kezelhető számokkal, amelyek a 36 milliós összkölcsönzési számot tovább bontják jogdíjköteles, illetve tovább bontják magyar jogdíjköteles művekre. A részszámítások alapján nagyságrendileg éves szinten 12 millió jogdíjköteles kölcsönzéssel lehet Magyarországon számolni.
Amennyiben a vonatkozó európai közösségi irányelvek, a bevett gyakorlat és számok megfelelő vonzatait tekintjük a magyar helyzetre, akkor a konkrét eurócentek átszámolásával kölcsönzésenként körülbelül 20, azaz húsz forint jogdíj kifizetése volna szükséges, ami a 12 milliós nagyságrendű kölcsönzési számmal számolva éves szinten 240 millió forint központi költségvetési kiadást jelent. (Dr. Lukács Tamás elhagyja az üléstermet.)
Nyilván ezek a számok csak a magyar szerzőkre vonatkozó számok. Természetes módon, amennyiben megkötődnek akár az Európai Unió más tagországaival az idegen nyelvű szerzők művei felhasználása tekintetében is a hasonló szerződések, akkor ez a központi költségvetési forrásigény nagyobb is lehet, bár a nemzetközi tapasztalat azt mutatja, hogy az egyes országok közötti hasonló megállapodások pénzügyi szempontból ki szokták oltani egymást, tehát előzetes számításaink szerint a központi költségvetésre gyakorlatilag ez többletterhet nem jelent.
Ami pedig a Magyar Irodalmi Szerzői Jogvédő és Jogkezelő Egyesület beadványát, és ez alapján elnök úr módosító indítványát illeti, a konkrét kérdésre, hogy mi szól a korábbi hatálybaléptetés, és akár a 2010-re tervezett kifizetések ellen: az az egy dolog, hogy a konvergenciaprogram a költségvetés sarokszámait olyan szinten rögzítette, hogy az Oktatási és Kulturális Minisztérium 2011-ig nem tudja vállalni ennek az összegnek a költségvetéséből történő kigazdálkodását. Ez a színtiszta igazság. Mindazonáltal, természetes módon, minél előbb lép hatályba ez a rendelkezés, és minél előbb történnének kifizetések, annál előbb teljesülhetne egy alapvető jogalkotói szándék, tehát szakmailag ezt a módosító javaslatot maximálisan támogatjuk, azzal - és itt kell visszacsatoljak az előző kérdésre adott válaszomhoz -, hogy mind a hatálybalépés és az előrehozás törvényalkotói döntés, mind az ehhez szükséges plusz költségvetési források megteremtése is. Abban az esetben tehát, ha akár a kulturális bizottság módosító indítványa kapcsán a törvényalkotó a korábbra hozott hatálybalépés és kifizetés mellett dönt, akkor tisztelettel kérjük, hogy ennek költségvetési forrását is teremtse meg. Köszönöm szépen.
ELNÖK: A Szabadalmi Hivatal álláspontja következik.
DR. KISS ZOLTÁN osztályvezető (Magyar Szabadalmi Hivatal): Köszönöm szépen, elnök úr. Én csak a Szabadalmi Hivatal érintettségével kapcsolatos hozzászólásokra szeretnék egészen röviden reagálni. Kiss Zoltán vagyok, a Szabadalmi Hivatal szerzői jogi osztályának vezetője.
Hajagos Éva az OKM részéről már lényegében elmondta, hogy az egész folyamatra miért és hogyan került sor, én viszont mégiscsak szeretnék egy picit a múltba visszakanyarodni. Pont Lukács Tamás képviselő úr említette a Szerzői Jogvédő Hivatalt, amely ténylegesen állami költségvetési szervként működött a '90-es évek közepéig. Akkor született meg egy olyan kormányrendelet, amely először szabályozta átfogóan a közös jogkezelés szabályait, többek között azt is, hogy csak egyesületi formában végezhető, gyakorolható ez a tevékenység. Indokolt volt tehát kivezetni az állami szervek köréből az Artisjust, illetve régi nevén a Szerzői Jogvédő Hivatalt, és az így, úgymond akkor felszabaduló állami feladatokat - ide tartozik a kormányzati nemzetközi szervezetekben való kormányképviselet, szerzői jogi szakértői testület működtetése, jogalkotásban való közreműködés - valahova telepíteni kellett, és akkor a Szabadalmi Hivatal tűnt erre a legalkalmasabbnak. Ez 2000-ben történt; akkor ez senkit nem zavart különösebben.
2004-ben bővült a hivatal hatásköre a jogdíjközleményekkel kapcsolatos eljárásban való véleményezési joggal. Itt már felmerültek olyan aggályok, hogy ez bizonyos felhasználói gazdasági lobbik érdekeit szolgálhatja, mivel az MSZH akkor a GKM felügyelete alá tartozott az akkori kormányzati struktúrában. Ezek az aggályok nem voltak valósak: soha egyetlen alkalommal nem valósult meg direkt beavatkozás, tehát az MSZH soha nem képviselt vagy jelenített meg ilyen felhasználói ipari lobbiérdekeket, a jelenlegi kormányzati struktúrában pedig az MSZH a tudománypolitikáért felelős miniszter alá tartozik, tehát még inkább, úgymond, távol kerültünk ettől a veszélytől vagy ettől a fajta gazdasági környezettől. Ahogy Hajagos Éva is említette, ez év februárjában az OKM minisztere írt levelet az IRM miniszterének, amelyben javasolta, hogy a kibontakozó új eljárási jóváhagyási rendben talán jobb helye lenne ennek a felügyeletnek a Szabadalmi Hivatalnál, tehát nem az MSZH kezdeményezte, ahogy magát a kormány-előterjesztést sem az MSZH dolgozta ki, hanem döntően az IRM. Az MSZH ebben társelőterjesztőként vett részt, harmadik helyi szereplőként. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönjük szépen. A bizottság tagjait kérdezem, hogy van-e még észrevétel. (Nincs jelentkező.) Ami a tervezett bizottsági módosító indítványt illeti, nyilván most itt nem folytatjuk le a vitát, mármint az észrevételekről, hogy honnan lehet erre pénzt teremteni; csak lábjegyzetként mondom, hogy ilyenkor szokták a képviselők azt mondani, hogy minisztériumi működési költségek, de ez most mindegy. (Derültség.)
Szavazás következik. A szokásoknak megfelelően, egyébként megköszönve a válaszokat, és azt gondolom - én a magam nevében mondhatom -, hogy ha már megdicsérte osztályvezető asszony a bizottságot, akkor viszontdicsérjük a jelenlévőket, mert szerintem azért nem mindig kapunk szakszerű válaszokat, legalábbis logikailag korrektnek tűnő válaszokat, hiszen van, amikor nem ilyen jellegűek a válaszok.
Döntés általános vitára való alkalmasságról
Miután kölcsönösen elégedettek vagyunk egymással, akkor most arról szavaz a bizottság, hogy a szerzői jogi törvénymódosítást alkalmasnak tartja-e az általános vitára. Aki igen, az kérem, kézfelemeléssel jelezze! (Szavazás.) Tíz. Aki nemmel szavaz? (Szavazás.) Egy. Aki tartózkodott? (Nincs jelentkező.) Ilyen nincs. (Vincze László: Én nem szavaztam!) Írásban majd kérjük leadni a szavazatokat. (Derültség.)
A bizottság általános vitára alkalmasnak tartja a javaslatot.
Bizottsági előadót lehet állítani, de nem feltétlenül szükséges. Miután feltehetően lesznek módosító indítványok, úgyis találkozunk még ebben a körben. Köszönjük szépen.
Ez már a bizottságra tartozik, hogy kérném a bizottságot, hogy ha van rá hajlandóság, akkor ezt a bizottsági módosító indítványt támogassa, amit még egyszer mondom, a megkeresésre fogalmaztunk. (Dr. Schiffer János: Most, mielőtt elkezdjük az általános vitát?) Miután én nem tudom előre, hogy mennyi ideig fog tartani az általános vita; lehet beadni bizottsági módosító indítványt később, ha van egy ilyen javaslat, hogy ne most döntsünk. (Jelzésre:) Úgy látom a kommunikációból, hogy vannak, akik nem most akarnak dönteni; akkor majd a módosító indítványok kapcsán döntünk a bizottsági módosító indítványról is. (A kormány képviselői felé:) Köszönjük szépen még egyszer.
Az "egyebek" között csak jelezni szeretném, hogy a jövő heti bizottsági ülés úgy alakulna a tervek szerint, hogy délelőtt a költségvetés általános vitára való alkalmasságáról tárgyal a bizottság, délután pedig az intézeti látogatás lenne a Balassi Intézetbe. Miután a költségvetés még nincs benyújtva, itt némi bizonytalanságot érzek a délelőtti bizottsági ülésben, de ha nem tárgyalnánk, akkor kifutnánk a határidőből. Ígéret szerint pénteken lesz. Én nem tudom ebben a pillanatban, hogy milyen konstrukciójú a tervezet; feltehetően ennyi idő alatt csak egy általános fűnyíróelvű kiadás- és bevételcsökkenéssel lehet számolni, ezért egyszerűbben áttekinthető a költségvetés, mintha vadonatúj lenne.
Köszönjük szépen a jelenlétet. Ha nincs más, akkor egy hét múlva találkozunk.
(Az ülés befejezésének időpontja: 12 óra 18 perc)
|
Dr. Pető Iván |
Jegyzőkönyvvezetők: Biczó Andrea és Várszegi Krisztina