KSB-19/2008.
(KSB-60/2006-2010.)
Jegyzőkönyv*
az Országgyűlés Kulturális és sajtóbizottságának
2008. október 28-án, kedden, 10 órakor
a Képviselői Irodaház V/569. számú termében
megtartott üléséről
Tartalomjegyzék
Helyettesítési megbízást adott *
A Magyar Köztársaság 2009. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat *
Az Állami Számvevőszék véleménye a Magyar Köztársaság 2009. évi költségvetési javaslatáról *
Dr. Aradi Zsolt szóbeli kiegészítése *
Hámoriné Maróti Györgyi szóbeli kiegészítése *
Závecz Ferenc szóbeli kiegészítése *
Döntés általános vitára való alkalmasság tárgyában *
A Magyar Köztársaság 2009. évi költségvetését megalapozó egyes törvények módosításáról szóló törvényjavaslat *
Dr. Aradi Zsolt szóbeli kiegészítése *
Döntés általános vitára való alkalmasság tárgyában *
A szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény módosításáról szóló törvényjavaslathoz benyújtott módosító indítványok megtárgyalása *
Elnököl: Dr. Jánosi György (MSZP), a bizottság alelnöke
Alexa György (MSZP)
Bókay Endre (MSZP)
Fedor Vilmos (MSZP)
Halmai Gáborné (MSZP)
Dr. Schiffer János (MSZP)
Dr. Vitányi Iván (MSZP)
Dr. Cser-Palkovics András (Fidesz)
Gulyás Dénes (Fidesz)
Dr. Gyimesi Endre (Fidesz)
Kiss Attila (Fidesz)
Tellér Gyula (Fidesz)
Vincze László (Fidesz)
Dr. Lukács Tamás (KDNP)
Helyettesítési megbízást adott
Alföldi Albert (MSZP) dr. Schiffer Jánosnak (MSZP)
Alexa György (MSZP) dr. Jánosi Györgynek (MSZP) - megérkezéséig
Fedor Vilmos (MSZP) Halmai Gábornénak (MSZP) - megérkezéséig
Lukács Zoltán (MSZP) Alexa Györgynek (MSZP)
Halász János (Fidesz) Dr. Gyimesi Endrének (Fidesz)
Kubatov Gábor (Fidesz) Gulyás Dénesnek (Fidesz)
Dr. Lukács Tamás (KDNP) dr. Cser-Palkovics Andrásnak (Fidesz) - megérkezéséig
Kiss Attila (Fidesz) Vincze Lászlónak (Fidesz) - megérkezéséig
Dr. Aradi Zsolt főosztályvezető (Pénzügyminisztérium)
Hámoriné Maróti Györgyi főcsoportfőnök-helyettes (Állami Számvevőszék)
Závecz Ferenc fejlesztési és gazdasági szakállamtitkár (Oktatási és Kulturális Minisztérium)
Dr. Gyenge Anikó osztályvezető (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium)
Dr. Hajagos Éva jogi referens (Oktatási és Kulturális Minisztérium)
Bornai Tibor (Artisjus Magyar Szerzői Jogvédő Iroda Egyesület)
(Az ülés kezdetének időpontja: 10 óra 10 perc)
DR. JÁNOSI GYÖRGY (MSZP), a bizottság elnöke, a továbbiakban ELNÖK: Szép jó napot kívánok mindenkinek, köszöntöm a bizottság tagjait, köszöntöm a kormány képviselőit és köszöntöm vendégeinket.
Eredetileg kiküldtük a mai ülés napirendi pontjait, ehhez képest egy módosítást szeretnék javasolni. Mivel a Nemzeti Civil Alapprogramról szóló törvény módosításához nem érkezett olyan módosító javaslat, ami a bizottság hatáskörébe, illetve feladatkörébe tartozik, ezért négy napirendi pontot tárgyalnánk meg. Elsőként a Magyar Köztársaság költségvetését az ehhez kapcsolódó állami számvevőszéki véleménnyel együtt, másodikként a költségvetést megalapozó egyes törvények módosítására vonatkozó javaslatot, harmadikként a szerzői jogról szóló törvény módosításáról szóló törvényjavaslatot, az ehhez benyújtott módosító indítványokat, és végül a negyedik napirendi pontunk az egyebek lenne.
Kérdezem a bizottság tagjait, van-e kérdés, észrevétel a javasolt napirenddel kapcsolatban. (Nincs jelentkező.) Úgy látom, nincs.
Kérdezem a bizottság tagjait, hogy elfogadják-e a javasolt napirendet. Aki igen, az kézfelemeléssel szavazzon! (Szavazás.) A bizottság egyhangúlag elfogadta a napirendet.
A Magyar Köztársaság 2009. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat
Az Állami Számvevőszék véleménye a Magyar Köztársaság 2009. évi költségvetési javaslatáról
Soron következik tehát a Magyar Köztársaság 2009. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat, és az ehhez kapcsolódó állami számvevőszéki vélemény megvitatása. Itt az általános vitára való alkalmasságról kell a bizottságnak döntenie.
Köszöntöm megjelent vendégeinket: Hámoriné Maróti Györgyi főcsoportfőnök-helyettest, Aradi Zsolt főosztályvezető urat a Pénzügyminisztérium részéről és Závecz Ferencet az Oktatási és Kulturális Minisztérium részéről.
Kérdezem vendégeinket, van-e szóbeli kiegészítésük az előterjesztéssel kapcsolatban. (Jelentkezésre:) Aradi Zsolt főosztályvezető úr, parancsoljon!
Dr. Aradi Zsolt szóbeli kiegészítése
DR. ARADI ZSOLT főosztályvezető (Pénzügyminisztérium): Tisztelt Bizottság! Az előttünk lévő törvényjavaslat egy új változat, amelyet az eredeti határidőre, tehát a szeptember végére benyújtott tervezet visszavonásával együtt történt meg a benyújtása október közepén, ez az egyik megjegyzés, a másik pedig az, hogy ez is egy, a hagyományoknak most már megfelelően tiszta törvény, tehát csak a költségvetésről szól, és ezért szerepel külön napirendi pontként mindazoknak a törvényjavaslatoknak a beterjesztése, amelyek ezt a költségvetési törvényjavaslatot megalapozzák.
A költségvetési törvényjavaslat előirányzatait eredetileg is és most is egyrészt a konszolidáció jegyében állítottuk össze, tehát a konvergenciaprogramban meghatározott mutatók és folyamatok elérése céljából, aminek természetesen megvolt a következménye, részben a gazdasági növekedés, részben a beruházások, a fogyasztás alakulása. Ez megindította 2008 elejére a pozitív folyamatokat is, de az időközben a pénzpiacokon bekövetkezett, ismert jelenségek miatt új tervezetet kellett kidolgozni, és ezek a feltételek a következőkben is, még napjainkban is változnak.
A napjainkban is változó feltételekhez igazodó új előirányzatokat nem egy újabb költségvetési törvényjavaslattal kívánjuk lereagálni, hanem költségvetési módosító indítványokkal, aminek megvan az eljárása is és a gyakorlata is. Tehát most tárgyalásra változatlanul ezt az előttünk lévő törvényjavaslatot, kötetet terjesztjük elő.
Nagyon fontos az első lépés, ami a szeptemberben benyújtott tervezethez képest jelentkezett, ami már egyértelművé teszi azt, hogy ebben a tervezetben az elsődleges egyenleg már pozitív, tehát több mint egy százalékos, 1,4 százalékos elsődleges egyenleg szerepel, és csak azért zár hiánnyal az államháztartás, mert van egy 4,3 százalékos kamatfizetési kötelezettség. Tehát azt a tervet, amit a konvergenciaprogram tartalmazott, hogy átváltunk az elsődleges egyenlegben pozitívra, már az előttünk lévő kötet is teljesíti.
A konvergenciaprogramhoz képest annyit előreléptünk, hogy még 3,2 százalékos GDP-arányos hiánnyal dolgoztunk, ebben az előttünk lévő tervezetben már csak 2,9 százalék a hiány az előbbi 1,4 és 4,3 százalék különbözeteként. Azt meg kell mondani, hogy ezzel együtt 2008-ban, 2008 májusában, a márciusi állapotok szerint felmért helyzet az, hogy a maastrichti kritériumokat az előttünk lévő tervezet igyekszik megközelíteni, de a 2008-as mérés még azt mutatta, hogy egyetlenegy kritériumot sem tudunk teljesíteni. A 2,9 százalékos mérce a hiányban viszont már megfelel ennek a helyzetnek, tehát a 2009-es javaslat már tudja azt, amit elvárnak tőlünk, méghozzá anélkül, hogy bármiféle kedvezményes számítást itt igénybe vennénk. Természetesen ez azt is jelenti, hogy néhány prioritást kellett képezni, és több olyan terület nincs az EU és az inflációt követő nyugdíjfejlődésen kívül, ami prioritásként, jelentős prioritásként lenne felfogható, mert nem fér bele a költségvetésbe.
A struktúrához még hozzátartozik, hogy elég sok vitát vált ki az állami működési kiadások magas volta, sőt, egyáltalán az emelkedése. (Az ülésterembe érkezik dr. Lukács Tamás.) Fel kell hívnunk arra a figyelmet, hogy az állami működési kiadás egy összeadás eredménye, és egy olyan statisztikai szám, amely mögött meg kell nézni azt a tartalmat, ami ezekben a kötetekben benne van. Tehát az állami működési kiadás nem azonos az igazgatási és a testületi, önkormányzati kiadásokkal (Az ülésterembe érkezik Bókay Endre.), hanem számos egyéb terület - védelem, rendőrség, kutatás és egyéb hasonló, büntetés-végrehajtási kiadás is - szerepel benne. Ezzel együtt tehát, ezt figyelembe véve az igazgatási kiadások, közvetlen igazgatási kiadások nem növekednek, hanem csökkennek, ide értve a testületi kiadásokat is, és ez igaz a központi területre is, és igaz az önkormányzati területre is. Ha megnézik ezt a sort a számokban, akkor az önkormányzati területen növekedést látnak a 2008-as számokhoz képest, ami azonban a 2008. évi számok utólagos beépítéséből adódik. Tehát valójában a szorosan vett államigazgatási kiadások nem emelkednek 2009-ben, a már benyújtott törvényjavaslatban sem 2008-hoz képest.
Nyilván sok vitát vált az is ki, hogy a támogatások a központi területen bizonyos csökkentések figyelembevételével, beszámításával alakultak ki, és erre a másik támadási pont a fűnyíróelv érvényesítése. Ha ezt megnézzük pontosan, hogy hogyan történt, akkor azt kell mondani, hogy ez nem áll, egészen más támogatáscsökkentések valósultak meg az intézményi pénzeknél és a központi kezelésű pénzeknél, és a központi kezelésű előirányzatokban is differenciált csökkentés valósult meg, sőt, voltak mentesített területek is. Tehát azok az arányok, amelyek az ágazatok és a tárcák között kialakultak, egy olyan differenciált elvonási rendszer mellett alakultak ki, amelyet, ha fűnyírónak nevezünk, akkor azt lehetne mondani, hogy igencsak megsértődne az a kerttulajdonos, akinek a füvét olyan módon nyírnák, mint ahogy mi a költségvetésben a meglévő előirányzatokat átrendeztük.
Ebből a szempontból kiemelném a 2118-as kormányrendelkezést, amelyet sokan úgy minősítenek, hogy elhíresült: a zárszámadásban bemutattuk, hogy lényegében megvalósult, elszámoltunk róla részletesen. Tartósan megközelítőleg 50 milliárd forint, tehát minden évben 50 milliárd forint megtakarítást jelent az államháztartás számára, ami ugyancsak azt mutatja, hogy a költségvetés tervezése bizonyos pontokon igen célzottan történik, természetesen azzal, hogy mindenütt reálfolyamatokkal van megalapozva a támogatás csökkentése.
Nagyon fontos felhívni a figyelmet a tartalékok rendszerére, amelyről helyesen állapította meg az ÁSZ, hogy van olyan tartalék, amelynek megvan a célja, az más jellegű, és vannak azok a tartalékok, amelyek valóban a peremfeltételek alakulásától függően használhatóak fel. Ilyen például az általános tartalék, ilyen a stabilitási tartalék és ilyen az a fejezeti tartalék, amely mögött pillanatnyilag nincs előirányzat, hanem ha azok mögé is keletkeznek források, akkor valósíthatóak meg célok.
A szabályokat illetően ki kell emelnem, és egyúttal utalnék az év közbeni intézkedésekre, tudniillik arra, hogy létszámcsökkentés központi elhatározással nincs a költségvetésben, nincs számításba véve, sem előírva nincsen, közvetetten a számokban nincs. Előirányzat és normaszöveg csak arról szól, hogyha tárcák, intézmények, felügyeleti szervek mégis úgy gondolják, hogy a feladatellátás racionalizálásakor vagy más okból létszámot csökkentenek, akkor ennek többletköltségeihez az állam hozzájárul, de ilyen rendelkezés nincs számításba véve a költségvetésben.
Speciális terület a médiafinanszírozás a költségvetésben. Itt nem haladtak előre, legalábbis nyilvánosan nem, törvényalkotásban nem, vagy azokban a folyamatokban, ahol a kormány számára valamilyen előirányzatokat újként be kellett volna tervezni a költségvetésbe. Itt minimális változásokkal számoltunk, tehát az eredeti, szeptemberben benyújtott tervezetben még 1,8 milliárdot adtunk meg a digitális átállás feladataira, de mivel ezek a célok nem konkretizálódtak, ezt az átdolgozás során kivettük. Itt arra hívom fel a figyelmet, ami még nincs benne a költségvetésben 2008-hoz képest: az a 660 milliós előirányzat, amely szintén a digitális átállásra szolgál ebben az évben; jövőre nincs, ellenben az várható, hogy a vendéglátóhelyek, szállodák által fizetett előfizetési díj összege emelkedik, tehát lehet, hogy eléri 2009-ben az 1 milliárd forintot - ez fizetési fegyelem kérdése is. Szabályt nem változtattunk. A 660 millió kivételével, tehát a 660 millió növekménye tisztán többletforrás, közvetlenül befolyik a közmédiumokhoz, abban az arányban, ahogy azt a médiatörvény előírja.
Nem változott az a szabály sem, amelyik azt mondja, hogy a műsorterjesztési, műsorszórási költségeket az állam fizeti; ezt inflációval növelve terveztük, tehát ez egy növekmény, és ezt a tényleges szükségletnek megfelelően a költségvetés a jövőben is megfizeti. A médiatörvényben két másik rendelkezésre hívom fel a figyelmet. Az egyik a közbeszerzési értékhatárok: ezek nem változnak 2008-hoz képest, viszont a parlament előtt van a közbeszerzési törvény módosítása, és attól függően, hogy azt mikor fogadják el, ha elfogadják, akkor ezek az értékhatárok és egyáltalán az értékhatárok rendszere megváltozik, és akkor bele kell nyúlni a költségvetési törvénybe; ha ebben az évben megváltozik, akkor magában a költségvetési törvényben ebben az évben, vagy pedig jövőre, tehát az elfogadás időpontjától és persze a tartalmától függően. A másik egy rutinrendelkezés: a mozgóképtörvénnyel összefüggően értékhatárt kellett megjelölni a költségvetésben, hogy mik azok az értékhatárok, ameddig a különféle kedvezmények figyelembe vehetők, és ezeket az értékhatárokat tartalmazza a költségvetési törvény. Köszönöm a figyelmet.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Megkérdezem Hámoriné Maróti Györgyi főcsoportfőnök-helyettest, kíván-e szóbeli kiegészítést tenni az állami számvevőszéki jelentéshez. (Hámoriné Maróti Györgyi: Igen, egy nagyon rövidet.) Parancsoljon!
Hámoriné Maróti Györgyi szóbeli kiegészítése
HÁMORINÉ MARÓTI GYÖRGYI (Állami Számvevőszék): A különleges helyzet miatt egy picit eltér a szokástól az Állami Számvevőszék véleménye, illetve az ezzel párhuzamosan benyújtott, Fejlesztési és Módszertani Intézetünk által készített, makrogazdasági prognózisokról szóló tanulmány.
A törvényjavaslat előterjesztési folyamatának az előírásoktól való eltéréséből következően elég sajátos helyzet állt elő az idén a költségvetés véleményezésében, és ezért a mi véleményünket is egy kényszerű kettősség jellemzi, miután a vélemény kialakítása alapvetően a szeptember 5-ig tartó helyszíni ellenőrzés során szerzett tapasztalataink, valamint a szeptember 29-én a PM által rendelkezésünkre bocsátott költségvetési törvényjavaslat alapján történt. A kormány azonban ezt a törvényjavaslat visszavonta, új törvényjavaslatot dolgozott ki, és nyújtott be az Országgyűlésnek. Ezt az új javaslatot, az előirányzatainak megalapozottságát helyszíni vizsgálattal újra nem tudtuk megvizsgálni, és ennek megalapozottságáról helyszíni ellenőrzés alapján már nem volt lehetőség meggyőződni, ezért a költségvetésről szóló ÁSZ-vélemény úgy készült el, hogy az új költségvetési dokumentum alapján áttekintettük az összefoglaló megállapításainkat és javaslatainkat, és az új javaslatnak megfelelően ezeket aktualizáltuk. A vélemény mellékleteként azonban megjelentettük mindazokat a megállapításokat és tapasztalatokat, amit a helyszíni ellenőrzés során a tervezési munka folyamatáról kialakítottunk, és ezt is a megalapozott vélemény kialakításához az Országgyűlés rendelkezésére bocsátjuk. Ugyancsak az Országgyűlés munkáját segítendő készítette el a Módszertani Intézet a makrogazdasági kockázatok elemzéséről ezt a tanulmányát, amelyben szintén figyelembe vette az új törvényjavaslatban benyújtott legfrissebb számokat, és ennek ismeretében mutatja be a legfontosabb makrogazdasági változásokat és hatásokat, amelyek jóval nagyobb kockázatra utalnak, mint amit a költségvetési javaslat számaiban tükröz.
Néhány dolgot azért kiemelnék az anyagból. A legfontosabb megállapítás talán az, hogy a tervezési folyamat az idén sem mindenben felelt meg a vonatkozó jogszabályi előírásoknak, amit a tervezés utolsó szakaszában bekövetkezett változások valamilyen mértékben indokolnak. Ami évek óta visszatérő probléma, és most is kifogásoltuk, hogy a törvényjavaslatban nem található összegző tájékoztatás a hosszú távú kötelezettségvállalásokról, hiányoznak a három évre kitekintő főbb előirányzatok összefoglaló bemutatásai, illetve ami a helyzetből adódik, hogy a pénzügyi válság hatásai ma még erősen kiszámíthatatlanok, tehát ennek számszerű hatásaival nem tudtunk számolni. Mindezek alapján az ÁSZ véleménye szerint elengedhetetlen a bevételek óvatos tervezése, és a kiadások csökkentése. Azt érzékeltük, hogy a kiadások csökkentése elsősorban az úgynevezett felülről nyitott, előirányzat-módosítás nélkül túlteljesíthető előirányzatoknál következett be, amit mindenképpen kicsit kockázatosnak ítélünk.
Mindezek alapján az ÁSZ első számú javaslata a tartalékképzés emelése: javasoljuk a magasabb tartalékok képzését. Még egy nagyon fontos kérdést szeretnék kiemelni: az ÁSZ változatlanul szükségesnek ítéli meg a költségvetési tervezési szabályozás korszerűsítését, megújítását, és javasoljuk a nemzetgazdasági tervezési rendszer kialakítását. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen én is. Megadom a szót Závecz Ferenc államtitkár úrnak az Oktatási és Kulturális Minisztérium képviseletében. Parancsoljon, öné a szó.
Závecz Ferenc szóbeli kiegészítése
ZÁVECZ FERENC fejlesztési és gazdasági szakállamtitkár (Oktatási és Kulturális Minisztérium): Jó napot kívánok! Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Azzal kezdeném, hogy a benyújtott, majd visszavont és újra benyújtott költségvetés összeállításánál alapvetően az Állami Számvevőszék által javasolt módszertan alapján igyekeztünk haladni. Hogy egy élő példát is mondjak, amire Aradi úr is utalt, hogy ez egy tiszta költségvetési törvény, tehát például a helyi önkormányzatok 7-es fejezetében az előadó-művészeti törvény végrehajtásának forrásául, többletforrásául szolgáló 3,7 milliárd forint megjelenik, miközben egyébként a törvény maga éppen a parlament előtt van, és döntésre vár a kérdés. Tehát a költségvetést megalapozó törvények, illetve a költségvetési törvény viszonya így a kultúrán belül is, például ezzel a példával követhető.
Ahogy főcsoportfőnök asszony említette, nemcsak azért, mert az Állami Számvevőszék ezt javasolta, hanem mert a makrogazdasági helyzet erre kényszerítette általában az államháztartásért felelősöket, így a tárca tervezőit, nekünk is kiadáscsökkenést kellett tervezni. Ez azonban mégiscsak relatív, mert ha a 2008. évi főszámokkal hasonlítjuk össze a kultúrára akár más fejezetekben, akár az Oktatási és Kulturális Minisztérium fejezetében megjelenő főösszegeket, akkor határozott növekedést lehet tapasztalni, ami pontosan megfelel azoknak az elhatározásoknak, amelyekről az elmúlt két évben önöknek is, részben tervezési, részben pedig zárszámadással összefüggő meghallgatások alkalmával be tudtunk számolni. Ezek többsége az "Új tudás - műveltség mindenkinek" program célrendszeréhez köthető, még egyszer mondom, OKM-fejezeten belül is, illetve más tárcának a számait megemelően is.
Az OKM-fejezeten belül direkt módon intézményi támogatásként, illetve fejezeti sorokon belül kulturális feladatra megtervezett támogatási összeg összességében 59 milliárd 139,7 millió forint, amelyet kiegészít kulturális célú beruházási előirányzat, amelynek az összege 743 millió forint, és azt gondolom, joggal számíthatjuk ide a statisztika szempontjából a tárcán belül az egyházi feladatok finanszírozásán belül megjelenő egyházi közgyűjtemények működésének finanszírozására, illetve az egyházi kulturális örökség értékeinek rekonstrukciójára megtervezett összegeket. Az előző 716 millió forint, a második pedig 796,8 millió forint.
Ezek összegek tehát a 2008. évi eredeti előirányzatokhoz képest - hangsúlyozom, az eredetiekhez képest, amelyeket év közben azért kiegészítések még megnöveltek, de ezt majd a 2008. évi zárszámadásnál látjuk, hogy mekkora lesz a végső összeg - növekedést mutatnak. Ennek a növekedésnek van is helye.
Az előirányzati számok növekedése a következő fősorokon valósul meg. Az egyik nagy tételt már említettem, ez az előadó-művészeti törvényhez kapcsolódó fedezetnövekmény 3,7 milliárd forint értékben. Szeretném itt mondani, hogy a tárcához tartozó, közvetlenül tárcaintézményként funkcionáló szervezetek számára nem különítettünk el többletforrást, tehát az előadó-művészeti törvényhez kapcsolódó többletforrás egészében a helyi önkormányzatok fejezetben található.
4 milliárd 429 millió forint felhalmozási célú előirányzat jelenik meg a fejezeti soron, ebből központi beruházásként 1 milliárd 449 millió forint szerepel, a többi tehát intézményi, illetve pályázati forrásként, vagy projekthez kötődő forrásként jelenik meg. Ez azt jelenti, hogy körülbelül egyharmada a beruházási-felhalmozási többlet-előirányzatnak csupán, ami fejezeti döntéshez kötődik, az összes többi decentralizált. Szeretném mondani, hogy annak a többes célrendszernek, amelynek egy rendkívül kiemelt, és ebben a körben ismereteim szerint teljes konszenzust élvező célja a helyi fenntartók, önkormányzatok által működtetett kulturális intézmények - és ezt most értsük széles értelemben - fenntartása, támogatása. Ez az összeg, ez a jócskán 3 milliárd környéki összeg ezeknek a céloknak a teljesítését szolgálja, és elképzeléseink szerint, bízva abban, hogy mindenki más is támogatja ezt, egy nagyon széles spektrumban, nagyon széles fenntartói körben kerülhet elterítésre, magyarul nem nagy, több száz milliós csomagokban, hanem sokkal inkább a gyakran komoly nehézségekkel, fenntartási nehézséggel küzdő kisfenntartók problémáinak, kulturális intézmények problémáinak megoldására szolgál.
Hasonlóképpen a közkultúra, kulturális vidékfejlesztés és kisebbségi kultúra fejezeti soron megjelenő 2 milliárd 760 millió forint, ami az előbb elmondott összeg mellett értelmezendő, ez helyben megvalósítandó kulturális, most már működési és programtámogatási, nem beruházási és felhalmozási, hanem működési és programtámogatási célokat szolgál.
És végül még egyetlen nagyobb tételt szeretnék megemlíteni, mert fontos, bár szám szerint nem a legnagyobb tétel, ez 710 millió forint többlet, ami a helyi önkormányzatok által fenntartott nyilvános könyvtárak állománygyarapításához, illetve a közművelődési infrastruktúra fejlesztéséhez a költségvetésbe beállított többletfedezet. (Az ülésterembe érkezik Kiss Attila.)
Még két tételről röviden hadd számoljak be önöknek, és utána örömmel válaszolok kérdésre, ha részletinformációt szükségesnek látnak.
Az egyik tétel a beruházási sorokon, a 2009. évi tervezett előirányzatok közötti beruházási sorokon megjelenő, rendkívül szerény összeg magyarázata, amely azzal függ össze, hogy a kormány döntésétől függően, de az előkészítés során mindenféleképpen egy rendkívül erős átcsoportosítást hajtottunk végre, és lehetőség szerint 2008. év végén még olyan beruházásokat végrehajtunk, legalábbis kötelezettségvállalásba vesszük, tehát elindítjuk a beruházást, amelyek egyébként áthúzódtak volna 2009-re. Kétségtelen, hogy ez a tétel - több milliárd forintról beszélünk - rendkívül erősen függvénye a pénzpiaci folyamatok hatásainak, itt tehát még döntésről, végeredményről nem tudok önöknek beszámolni, de fontos, hogy lássák, hogy a 2009. évi kulturális, illetve felsőoktatási beruházási sorok egy része nem azért üres, mert azokra a tételekre nem gondoltunk, hanem mert inkább hamarabb szerettük volna lefinanszírozni.
Egy nagy, önmagában nagy tétel, amelynek a technikája is érdekes: a Művészetek Palotája konstrukcióval kapcsolatos törlesztés, illetve szolgáltatásvásárlás soron a 2008. évi 8,8 milliárd forinttal szemben 7,3 milliárd forintot találnak a javaslatban, amelynek az a magyarázata, hogy a finanszírozási konstrukció első éveiben eléggé mozog a törlesztési összeg, később ez egy egyenletes törlesztésre beáll, tehát 2009-2010 lesz az a két év, amelyben ez a fluktuáció megváltozik. A tavalyi és az idei költségvetési évben az ezen a soron megtervezett előirányzatokból rendre maradvány képződött. Ez tudható volt, hogy maradvány képződik, a finanszírozási technika szerint ezt a maradványt mindig a következő évben finanszíroztuk le. Tehát most lesz az az év, 2009, amelyben ez a maradvány, a 2008. évi maradvány, ami egyébként 1,7 milliárd forintot tesz ki, majd a kormány döntésétől függően kiegészíti ezt a 7,3 milliárd forintos eredeti előirányzatot a 2009. évi költségvetésben, így tehát a két összeg együtt 9 milliárd forintos, egyébként szükséges törlesztést tesz lehetővé. Ezt azért mondom, mert valószínűleg valaki meg is kérdezné, és jól tenné, ha megkérdezné, hogy ez még 285 forintos euró esetén is elég lenne ennek a törlesztésnek a teljesítéséhez, tehát nincsen alultervezve a sor, még akkor sem, ha a 2009. évi eredeti előirányzat alacsonynak tűnik.
Ez tehát mondom, egy technika, ami az évek közötti fedezetmozgatással függ össze, nincs benne semmi hókuszpókusz, úgy tudjuk, úgy számoljuk, és a szolgáltató számításai is alapot nyújtanak erre, hogy 2010-től kezdve ez már egyenletesen, szinte pontosan megtervezhető, és abban az esetben legfeljebb a forint/euróárfolyam mozgása befolyásolja ezt a számot, hiszen ez euróban nominált szerződés, mármint a Művészetek Palotája szolgáltatásvásárlási szerződése.
Röviden tehát ennyit, és jelzem még egyszer, hogy örömmel válaszolok kérdésekre, ha tudok részletinformációval szolgálni.
ELNÖK: Köszönöm szépen a szóbeli kiegészítéseket. Megnyitom a vitát. Ki kíván hozzászólni a bizottság tagjai közül? (Jelzésre:) Elsőként Tellér Gyula képviselő úr.
TELLÉR GYULA (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr; illetve nem tudom, hogy most alelnök úrnak szólítsam-e, vagy elnöklőként elnöknek.
Alelnök Úr! Képviselőtársaim! Tisztelt Előterjesztők! Nem tartom irigylésre méltónak azoknak a helyzetét, akik most költségvetést készítenek, és költségvetést terjesztenek be. Aradi Zsolt főosztályvezető úr bevezetőjéből is kitűnt, hogy annak a költségvetési változatnak, de inkább azt mondanám, hogy helyzetnek, amelyikben jelen pillanatban vagyunk, bonyolult előtörténete van. Először az eredeti határidőre, szeptember végére benyújtottak egy költségvetést, ennek a költségvetésnek a tüzetes vizsgálatát az Állami Számvevőszék elvégezte, véleményt készített róla, de már itt is volt egy probléma, hogy az egyes fejezetekkel kapcsolatos részletes véleményét, ha jól tudom, nem tudta elkészíteni. Az általános megállapítások ezzel a változattal kapcsolatban úgy szólnak, hogy azt a gazdasági növekedést, amelynek alapján a bevételi oldalt meg lehet tervezni, és meg lehet állapítani, túl optimistán tervezte a költségvetés, a különböző forrásbevonási lehetőségeket optimistán ítélte meg, ráadásul a kiadási oldalon túl kevés és elégtelen változás következett be.
Az én megítélésem egy kicsit más ahhoz képest, mint amit Závecz államtitkár úr elmondott. Én azt gondolom, hogy az OKM költségvetése inkább szinten maradt, mintsem bővült volna, és az általános adatokból sajnos megint nem állapítható meg igazán világosan és egyértelműen, hogy a minisztériumi költségvetésnek mekkora része jut a kultúrára, és mekkora része jut az oktatásra. Belátom, hogy ezek nem is mindig választhatók el egymástól élesen, de most már évről évre homályosan látunk ennek a két finanszírozási területnek a viszonyával kapcsolatban. Az a helyzet, hogy közben kitört ez a bizonyos pénzügyi válság az Egyesült Államokban, elkezdett begyűrűzni, és készült október közepére egy második változata a költségvetésnek, mert kiderült, hogy azok a számok az új gazdasági vagy pénzügyi makrohelyzetben nem tarthatók sem a bevételi oldalon, sem a kiadási oldalon. Ezzel az új változattal kapcsolatban megint, úgy gondolom, hogy a növekedési prognózis még mindig túlzott volt, vagy túlzott - nem tudom, hogy múlt időben vagy jelen időben beszéljek-e róla, mert a papír itt van előttünk, mintha erről vitatkoznánk, de közben már ennek a módosulása is folyamatban van -, tehát a növekedési prognózis továbbra sem tartható. Ráadásul itt olyan tételek is hiányoznak a költségvetésből, amelyek pedig nagyon fontos tételek, így például a Magyar Nemzeti Bank által végrehajtott kamatemelésnek az adósságfizetésre gyakorolt nem jelentéktelen hatása nem jelenik meg a költségvetésben, ugyanakkor a zsugorítás csakugyan nem fűnyíróelv szerint van elosztva, mert például a szociális területet szinte sorscsapásszerű elvonás éri.
Az a helyzet, hogy erről a költségvetésről kellene vitatkoznunk, csakhogy az elmúlt néhány napban - (Alexa György: Órában!), és ez nem hibája az előterjesztőknek -, a klasszikus kabarétréfa szerinti megnevezésben, fokozódott a helyzet, és most már azok a számok vagy azok az előrebecslések és számok sem látszanak stabilnak lenni, amelyek a benyújtott költségvetésben vannak. Közben újabb drasztikus elvonásokról érkeznek hírek, tizenharmadik havi fizetés, nyugdíj vagy megvonásáról, vagy megvágásáról és így tovább. Az egyik szájból az egyik órában elhangzik, hogy a kormány nem tekinti presztízskérdésnek egy új költségvetés benyújtását, aztán egy idő múlva meg azt halljuk, hogy nem nyújt be a kormány új költségvetést, tudniillik a mostani változathoz képest, hanem majd módosító javaslatokkal oldja meg ezt a helyzetet. Most tisztelettel megjegyzem, hogy ez a kijelentés, hogy nem nyújt be új költségvetést a kormány, majd módosító javaslatokkal megoldja, gyakorlatilag lehetetlenné teszi a költségvetés feletti vitát, tudniillik nem tudjuk, hogy mi a kormány álláspontja. Most itt van előttünk egy irat, amelyikkel kapcsolatban meg van engedve - nincs konkretizálva -, hogy bármelyik pontján módosulhat, ennek következtében ez egy absztrakt költségvetési konstrukció, amely fölött vitatkozni kell.
A tegnap esti hírekben, ha jól emlékszem, Bajnai Gordon szájából volt hallható, amikor megkérdezték tőle, hogy mi az a tabuk nélküli költségvetés, hogy a tabuk nélküli költségvetés az tabuk nélküli költségvetés, magyarán szólva, nincs olyan tétele a költségvetésnek, amelyik módosíthatatlan volna méltányossági, politikai, ilyen, olyan, amolyan alapon vagy szempontokból. Ennek következtében én abszurdnak érzem a vitát egy olyan szövegről, amelyikben jelentős módosulások történhetnek, de nem tudjuk, hogy hol fog történni a jelentős módosulás, tehát voltaképpen kiüresedett ez a költségvetés, most már ez egy absztrakt konstrukcióvá vált, mert nem tudjuk, hogy mi lesz a valósága holnap, holnapután vagy azután. Ehhez annyit teszek hozzá, hogy ha ez a költségvetés tovább módosul - márpedig ez elég erősen valószínűsíthető -, akkor én azt is erősen valószínűsíthetőnek tartom, hogy ez azoknak a kapcsolódó törvényeknek a sorsát is érinti, amelyekről egyébként itt egy következő napirendi pontban kellene beszélnünk, vagy kellene vitatkoznunk.
Az én fő mondanivalóm ezzel a költségvetési törvényjavaslattal kapcsolatban annak a bizonytalanságnak a konstatálása, ami részben a helyzetben, részben a szövegben van, és ami szerintem érdemben nem vitathatóvá teszi ezt a javaslatot. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen én is. Alexa György képviselő úr!
ALEXA GYÖRGY (MSZP): Hát nincs könnyű helyzetben az ellenzék nyilvánvalóan (Derültség és taps a Fidesz oldalán. - Gulyás Dénes: Bravó!); mentségére váljék, hogy a kormányzat sincs könnyű helyzetben (Gulyás Dénes: Így már jobb.). Azt gondolom, Tellér képviselő úr hitelesen vázolta az elmúlt hetek költségvetéssel kapcsolatos történeteit, ezen különösebb vitatkoznivalóm nem is lehet. Más szempontból hasonló válságszerű tünetek vagy akár válság az elmúlt évtizedekben, igen örvendetes módon, azért nem sújtotta még a sokszor nehézséggel küszködő magyar gazdaságot sem, tehát ez egy rendkívüli helyzet. A rendkívüli helyzetből nyilvánvalóan fakad néhány rendkívüli megoldás, és ténykérdés, hogy fakadnak belőle bizonytalanságok. Az egy kérdés persze, hogy ezek a bizonytalanságok érintik-e effektív a kulturális költségvetést. Az nyilvánvalóan nem nagyon pozitív, hogy a kulturális költségvetés messze nem a legnagyobb hányada az éves költségvetésnek, tehát mindannyian szerettük volna, meg szeretnénk, ha sokkal nagyobb hányadot ölelne fel. De az is látszik, hogy ebben az esetben nem ez az a terület, ahol mondjuk további megtakarításokat jelentős mértékben el lehetne érni.
Tehát ilyen értelemben teljesen elfogadom azt, amit Tellér képviselőtársam mondott, és az külön jólesik egyébként, hogy a felsoroláson kívül - hogy mondjam - nem "verte ránk" ezt a történetet, magyarul objektívan próbálta a helyzetet, a sok külső körülménnyel együtti következményeket megfogalmazni. Én azt gondolom, hogy magában a kulturális költségvetésben jelentős változás nem várható, függetlenül attól, hogy egyébként új költségvetés lesz-e, vagy pedig a dolgok jelenlegi állapota szerint beérjük a második régivel, és ezt módosító javaslatokkal fogjuk úgymond alkalmasabbá tenni egy magyar valuta és magyar gazdaság védelméről szóló intézkedési sorozattal; mert azért ennek a dolognak ez a tétje.
Azt még hadd mondjam, hogy nem könnyű a helyzetünk, és azt gondolom, ellenzékinek sem könnyű ilyenkor lenni, ezért örültem, hogy némi derültséget váltott ki a megjegyzés (Gulyás Dénes: Némi?), de azért komolyan is gondolom, mert egy picit eltörpíti a korábbi években akár fajsúlyos ellenzéki kritikák megfogalmazásának értelmét az a helyzet, amiben külső okok miatt az ország jelen pillanatban van.
Tehát azt gondolom, hogy egyébként a kulturális költségvetés nagy nyirbálásokra nem számíthat a kormányzat részéről (Elnök: Sőt!), azért nyilvánvalóan a módosító javaslatok majd bizonyos átcsoportosításokat kezdeményezhetnek, és akkor azon majd elvitatkozunk, meg szavazunk róla, hogy akarjuk-e őket vagy nem. De úgy gondolom, hogy azért ez egy tárgyalható történet, és a vitára való alkalmasságáról is lehet véleményt mondani, természetesen azzal a belátással, hogy egyébként egy ilyen külső körülményrendszerben van ez az egész. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Lukács Tamás képviselő úr!
DR. LUKÁCS TAMÁS (KDNP): Megpróbálok rövid lenni. Nem hiszem, hogy olyan helyzetben vagyunk, hogy a hagyományos logika szerinti vagy a demokratikus gyakorlat szerinti költségvetésről kellene véleményt mondanunk. Az kétségtelen tény, hogy ez egy teljesen új helyzet. Hogy ezt mennyire kellett volna, vagy lehetett volna előre látni, nyilvánvaló, hogy bizonyos szempontból valami előrelátás lehetett volna, azonban azt gondolom, hogy a válság nagyságát, kimenetelét és lefolyását nemhogy ebben a teremben, de talán még komolyabb helyen sem ül ember, aki pontosan tudná.
Ugyanakkor van a költségvetés tervezhetőségének egy másik része, ami viszont speciális; mondjuk ki: kisebbségi kormányban kellene elfogadtatni ezt a költségvetést. Ez a két tényező alapvetően tervezhetetlenné teszi, hogy egy kicsit azt mondjam, nem mindegy, hogy mi nem igaz. Azonban ez legyen a költségvetési bizottság gondja elsősorban, meg az alkotmányügyi bizottság gondja, de nem hiszem, hogy ez a költségvetés ilyen körülmények között általános vitára alkalmas lehetne, hiszen honnan és milyen módon kívánja megszerezni hozzá a többséget. Persze nem az én gondom, tudom, hogy nehéz ellenzékinek lenni, de legyen a kormánypárt gondja, hogy honnan szerzi meg a többséget. (Alexa György: Jólesik ez az aggódás, komolyan!) Persze nem a kormánypártért, azért már rég nem aggódom, az ország miatt aggódom. Azért ez másfajta aggódás.
De térjünk vissza egy kicsit a kulturális részre! Meglepően érdekes logikát tapasztalok, ami számomra megint csak elfogadhatatlan. Egy meg nem lévő törvénynek megelőlegezek 3,7 milliárd forintot, egy meglévő törvénytől pedig elveszem, merthogy nem használták fel. És miért nem használták fel a digitális átállásra a pénzt? Azért nem használták fel, mert nem tetszettek időben megalkotni a kormányrendeletet. Érdekes logika, egy kisebbségi kormányzatban pedig azt kell mondani, hogy bátor. Nem vak ez a ló, csak bátor! - mondhatnánk, hogy egy meg nem lévő törvényre betervez. Úgyhogy én arra biztatom képviselőtársaimat, hogy nosza, ha itt van ez a 3,7 milliárd, akkor azt gondolom, hogy akkor járunk el tisztességesen, ha ugyanerre a feladatra az önkormányzatoknak szétosztjuk ezt a pénzt. Úgyhogy javaslom is képviselőtársaimnak, hogy ha ilyen gavallér a kormányzat, hogy meg nem lévő törvényre betervez... Meg kell mondanom, egy kicsit a parlamentarizmus logikájával is ellenkezik, de ez a tétel egyik része. A tétel másik része, hogy ha törvényi kötelezettség van például a digitális átállásra, akkor azt miért tetszenek törölni - vagy lehet, hogy a kormányzat számára mégsem olyan fontos már a digitális átállás, hiszen ha lemaradtunk sok mindenben az európai vagy környező államoktól, akkor miért ne ebben maradnánk le még jobban. Ezek olyan alapvető kérdések.
Én nagyon örülök, hogy nem a fűnyíróelvet alkalmazták az ismételten beterjesztett költségvetés esetén. Az abból is látszik, mert az egyházi 108-as, 109-es tételnél azért meg kell mondanom, hogy keresve sem találnék a törvényben olyat, ahol közel 30 százalékos különbözetet egy-két hét alatt el tudtak végezni. Persze mondhatják azt, hogy akkor hasonlítsam össze a 2008-as egyházi közgyűjtemények dolgával - tudom, hogy ennek a kormánynak ez nem egy fontos dolog, ez egy mellékes dolog, de közben volt egy alkotmánybírósági határozat is, talán ha ezt is figyelembe vennék. Persze arra nem kell tartalékot képezni, hogy majd azt a bizonyos 2,5 milliárdot perrel fogják az egyházak visszaszerezni az alkotmánybírósági döntés nyomán, erre miért tartalékolnának, majd ráérnek gondolkodni a per jogerős befejezését követően.
Tehát egyetértek azzal, hogy külső és belső okok miatt egy kisebbségi kormány a jelenlegi válsághelyzetben sem jobb, sem rosszabb költségvetést nem tud beterjeszteni, azonban költségvetési tervezés szempontjából, szakmailag abszolút elfogadhatatlan. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Bókay képviselő úr, utána Gyimesi képviselő úr, Halmai Gáborné és Gulyás Dénes képviselő úr.
Parancsoljon, Bókay képviselő úr!
BÓKAY ENDRE (MSZP): Elnök úr, köszönöm szépen. A magam részéről nagyon rövid leszek. Felmerült az, hogy érdemes-e egyáltalán ezzel a költségvetéssel foglalkozni. Ha nem készítjük el, és nem állunk mögé, még azzal a tudattal is, hogy esetleg másfél-két hónap múlva átírjuk a számokat és javítunk, akkor szerintem egyszerűen nincs semmiféle iránytű, akkor nem tudjuk, hogy mit csináljunk, és csak a bizonytalanságot növeljük. (Közbeszólás: Ez a helyzet.) Nem ez a helyzet! Ehhez a helyzethez pontosan azzal járulunk még inkább hozzá, ha azt mondjuk, hogy nem tudunk költségvetést csinálni, nem tudunk elfogadni semmiféle irányszámot, és nem tudunk semmiféle olyan mutatókkal dolgozni, amikre azt mondjuk, hogy kérem szépen, most ezekre lehet tervezni. Egyébként a kulturális ágazatot érintő költségek meglehetősen biztosak, stabilak, azzal együtt, hogy én nem tartom olyan nagy bűnnek, hogy ma azt mondjuk, hogy a színháztörvény nincs még elfogadva, a parlament nem adta rá az áldását, de a költségvetésben van rá elkülönített keret. Ez önmagában nem tartalmaz különösebb... (Közbeszólások az ellenzék soraiból.) Én ezt azért tartom furcsának, akkor... (Dr. Schiffer János: Akkor megkérdeznék, hogy hol van.) Bocsánat! Én is meghallgattam mindenkit, hadd kérjem meg önöket, hogy szintén tegyék meg ezt, és megteszem én is ugyanígy, legalábbis nem fogok közbeszólni.
Hogyha nem lenne benne ez a költség, akkor azt mondanák önök, hogy kérem szépen, önök hoznak egy színháztörvényt, a decemberi időszakra tervezik elfogadni, akkor lenne a végső szavazás, de mivel biztosítják azokat a feltételeket, amit a színháztörvényben előírnak. Hogyan tudják biztosítani? Ez egy csapdahelyzet: ha benne van, az is baj, ha nincs benne, az is baj. Én ezzel a gondolkodással ilyen értelemben nem értek egyet.
A többség kérdésére, hogy hogyan lesz, én úgy látom most, és cáfoljanak meg nyugodtan, hogy ma parlamenti pártok a parlamentben sokkal felelősebben gondolkodnak ezekről a dolgokról, és tudják azt, hogy ami ma a világban van - a pénzügyi válság mögöttünk -, az nem teszi lehetővé, hogy az ország költségvetés nélkül maradjon. Itt bármiféle rövidtávú győzelem az ország bukását jelentené, tehát én ebben maximálisan bízom, és erre látok is esélyt, tehát ilyen értelemben nem a többség kérdéséről, nem egy párt sikeréről van szó, hanem az ország talpon maradásának szolgálatát jelenti a költségvetés elfogadása.
Abban biztosak vagyunk, hogy utána módosítani kell a számokat. Csak egyetlen gyakorlatot hadd mondjak, amikor az OTP részvényei két héttel ezelőtt csütörtökön majd' bebuktak. Mindenki nagyon jól tudja, hogy a kereskedés egész nap teljesen normális viszonyok között folyt a tőzsdén, és az utolsó öt percben dobták be az OTP-részvényeket, és majd' belebukott az egész pénzintézet, és pontosan azzal a céllal, hogy másnap reggelre az árakat leverjék. Ilyen ez a pénzügyi világ, tehát percről percre változik. Azért hangsúlyozom ezt, mert ez nem a kormány hibája, és erre nem lehet felkészülni, hanem ez annak a világnak a hibája, ami körülöttünk működik, és ez nem egyedül Magyarországra hat ilyen értelemben, hanem az összes többi országra; nemcsak a kisebbekre, hanem a nagyobbakra is egyaránt. Ezekkel az általános gondolatokkal vagy megjegyzésekkel inkább, mert nem tartom annak, azt ajánlom, hogy a költségvetést általános vitára javasoljuk, és továbbítsuk a parlament felé. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm én is. Gyimesi Endre képviselő úr!
DR. GYIMESI ENDRE (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Bizottság! Tellér képviselő úr hasonlatánál maradva, a kulturális bizottság egy átdolgozott költségvetéssel és egy átdolgozás előtt álló költségvetéssel abszurd drámát játszik, de ebben a köztisztviselők is szerepet kapnak, akik gúzsba kötve táncolnak. Nem könnyű az ő helyzetük ebben az esetben, hiszen megpróbálnak feladatuk magaslatán állni, de ebben az esetben nem nagyon sikerült a végeredmény. Mire alapozom ezt? A Napi Gazdaságban jelent meg Kovács Árpádnak egy nyilatkozata, miszerint a költségvetés funkcionális szerkezete nem változott, a tervezési tartalékokat minimálisan a duplájára kellene növelni, óriási kockázat a gazdaság makroszféra számaiban van, hiányzik a hatáselemzés.
Szeretnék az ÁSZ véleményéből néhány dolgot az önök figyelmébe ajánlani, hiszen minden mindennel összefügg, és a kulturális költségvetés, mint a sor végén álló, mindenképpen hatása alá fog kerülni. " A változások nem tükrözik azokat a problémákat, illetve kezelésük lehetőségeit, amelyek a törvényjavaslat visszavonását és átdolgozásának indokát jelentették" - írja az ÁSZ. "A reálfejlesztés és a pénzügyi tervezés intézményes összhangja nem biztosított. A visszatervezett előirányzatok megalapozottsága nem ítélhető meg, és a költségvetés tervezési rendszerének ÁSZ által évek óta szorgalmazott megújítása tovább nem halasztható." Folytathatom a sort, hiszen rengeteg dolog van az ÁSZ-jelentésnek szinte minden oldalán. "A helyi költségvetésben megalapozott központi források korábbi évekre jellemzett kiszámíthatatlansága mellett tapasztalható finanszírozási feszültségekhez járul az önkormányzatok eladósodása miatti kockázat. A helyi önkormányzatok támogatása a feladatok változásával és a konvergenciacélokkal összhangban reálértéken csökkent." - mindegyik változatban csökkent. Az önkormányzatok működtetik a legtöbb kulturális és művészeti intézményt; a helyi nagyvárosok, a vidék fővárosai azok, akik a kultúra többségét, a kulturális intézmény és a helyi civil szervezetek működését biztosítják. "A helyi önkormányzatok a közös feladatellátás, az ésszerűbb létszámgazdálkodás, a közszolgáltatások hatékonyabb megszervezését szolgáló helyi intézkedések mellett növekvő mértékben eladósodtak." Folytathatnám a sort, és még a helyi önkormányzatok fejezetéből semmit nem olvastam fel.
Ha ehhez hozzátesszük a saját kulturális költségvetésünket, akkor számos adatot tudunk felsorolni arra vonatkozóan, ha bázisnak a 2003-as esztendőt tekintjük, hogy mennyiben romlottak a kultúra pozíciói a legtöbb helyen. Itt említhetnék több témát e tekintetben: a művészeti intézmények támogatását, az örökségvédelmi fejlesztéseket, a számos közkincsprogramot, a kulturális intézmények támogatását, rengeteget; az egyházi gyűjteményekről már Lukács képviselő úr beszélt. Ha még tovább megyünk a helyi szintre, akkor azt tapasztaljuk, hogy önmagunkat csapjuk be, ha arról beszélünk, hogy növeltük abszolút értéken a helyi önkormányzatok mozgásterét, hiszen az a pluszforrás, ami látszólagosan a költségvetésben benne van, nem elegendő a 2008-as bérek szintre hozásához, és összességében reálértéken csökkent jelentős mértékben a költségvetés, nem beszélve az energia, a dologi kiadások és egyéb más egyebek tekintetében. Nyilván az önkormányzatoknak is majd mérlegelni kell, hogy vajon hol fogják meghúzni a nadrágszíjat, és itt a sor végén ismét megjelenik a kultúra, tehát nekünk e tekintetben felelősségünk van, és ezt a jelenlegi költségvetés-tervezetet nincs módunkban támogatni.
Azt remélem, hogy államtitkár úrnál csak nyelvbotlás volt az a 3,5 milliárd, hiszen Hiller úrtól mi 4 milliárdról tudunk. Reméljük, hogy ez így van, és én azt gondolom, hogy a következő időszakban még költségvetési ügyben kénytelenek leszünk találkozni, hiszen nem ez az utolsó költségvetés-tervezet, amit itt majd meg kell tárgyalnunk. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm én is. Halmai Gáborné!
HALMAI GÁBORNÉ (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Az asztal körül két témában már megnyilatkoztak a képviselőtársak: az egyik a költségvetés általános helyzete, Magyarország és a pénzpiaci válság, valamint annak hatásai, a másik pedig konkrétan a kulturális terület. Én határozottan azon a véleményen vagyok, hogy bizottságunk elsődleges feladata, hogy azért foglalkozzon a változások ellenére mégis érdemben a költségvetés elfogadásának lehetőségével, mert ezzel a kulturális területet megtartani, megerősíteni lennénk képesek.
Erre hadd mondjam példaként azt is, ami látszik ebből a tervezetből és a végszámokból is, hogy néhány prioritás igenis, nevesítésre került, és mellé számok is kerültek a költségvetésben. Például az a terület, ami az előző évben egy központi gondolat volt, hogy a válságtól függetlenül egy ország gazdaságának vagy jövőjének egyik záloga az, hogy miben látja a jövő fejlődési lehetőségeit, és itt határozottan kiemelésre került az oktatás és kultúra kérdése. Persze ma már ezt más fényben látjuk, mert amikor világgazdasági válság van, akkor mindenki arról beszél, hogy itt elsősorban munkahelyteremtésre, gazdaságélénkítésre és az ahhoz kapcsolódó hitelkonstrukciókra kell a hangsúlyt fektetni, én viszont határozottan azt gondolom, hogy nem okafogyott az a megállapítás, amely generálta az "Új tudás - műveltség mindenkinek" program elindítását. Ez a logika pedig az volt, hogy egy, a változó körülmények között is a munkaerőpiacon alkalmas, alkalmazkodni képes humán-erőforrás lehet az egyik nagyon fontos tényező abban, hogy a következőkben meg tudjuk-e állni a helyünket a versenyben. Ennek a számai látszanak a költségvetésben, és én most nem az oktatási, hanem kimondottan a kulturális területre szeretnék néhány pontban figyelmet irányítani.
Lehet azt mondani, és tényszerű is, hogy amikor a főösszeg emelkedik, ennek a főösszegnek az emelkedése éppen ezen programpontok mellett jelenik meg, például abban, hogy az előadó-művészeti törvénynek, igaz, hogy nem 4 milliárdnyi, mint ahogy az október 10-i állapotban volt, hanem 3,7 milliárdnyi forrás meg van jelölve. Ez nyilvánvalóan annak a munkának, annak az együttes gondolkodásnak az eredménye, ami az előző évekről áthozva azt jeleníti meg, hogy ha nemcsak az állam fogalmazza meg, hogy milyen kulturális jövőképet kíván, hanem ebbe bevonja a szakmát, bevonja az önkormányzatokat, bevonja az érintetteket, és egy hosszú távon látható és kiszámítható, törvénnyel garantált konstrukciót hoz létre, ez a terület számára előnyös.
Tehát én ezt a kérdést, amit önök itt többen felvetettek az asztal körül, hogy jó-e, hogy ott van ez az összeg a költségvetésben, azt mondanám, hogy jó, sőt, az előző alkalommal, éppen az előadó-művészeti törvény kapcsán Halász János képviselő úr kérdezte azt, hogy milyen rossz ez a felvetés, hogy még nincs törvény, és nyilván nem is lesz benn a költségvetésben. Most képviselőtársaim láthatják, hogy még ebben, a második költségvetésben is szerepel ez a tétel. Azt gondolom, a kulturális bizottság feladata az, hogy mindenféle kompromisszumok mellett segítse azt, hogy ez a törvény megvalósuljon, és ez a tétel ott maradjon a költségvetésben.
Arra is szeretném felhívni a figyelmet, hogy amikor a klasszikus sorokon keressük azt, hogy van-e forrás a költségvetésben mondjuk a tárgyi és szellemi kulturális örökség megőrzésére, a szakmai színterek felújítására és fenntartására, még ebben a költségvetési sorban is vannak plusz tételek. A kulturális vidékfejlesztésre, arra, hogy az önkormányzatok helyben, akár a művelődési házaik, akár a gyűjteményeik felújítására, megtartására és esetleg működtetésre is találnak-e forrásokat, tételesen fel tudom sorolni, hogy ezek a költségvetési tételek ott vannak ebben a második körös költségvetésben is.
Lehet erről vitatkozni és érdemes is. Lehet, hogy nem ezek a jó prioritások, de amikor azt fogalmazom meg, hogy az oktatás minősége mellett borzasztóan fontos az, akármelyik Magyarországon, a mai Magyarországon is, hogy a kultúrának meglegyenek a bástyái az alkotás, az előadó-művészet oldalán, a befogadás intézményeinél, azok szakmai, eszközbeli, infrastrukturális hátterének biztosításában, akkor azt gondolom, hogy nekünk ezen dolgozni, ehhez képest javaslatokat tenni, megfogalmazni, esetleg változtatásokat eszközölni a költségvetésben, ez a dolgunk alapvetően. Azt gondolnám, hogy lehetne még más prioritásokat is kiemelni, de azt, hogy ezek a prioritások most, ebben a költségvetésben benne szerepeltek, az eredetiben is, és nem ugyanazzal az összeggel, de még mindig benne vannak a mostani, az október 15-én benyújtott költségvetésben is, ezt én határozottan eredménynek gondolom. Azt gondolom, hogy azzal, ha most ezt a tervezetet továbbvisszük a támogatásunkkal, egyben amellett teszünk hitet, hogy fontosnak tartjuk, hogy amíg a költségvetésben akármelyik más soron arra kényszerül az állam, hogy takarékos legyen, hogy további ésszerűsítéseket tegyen, a kulturális területen nyilvánítsuk ki, hogy ne tegye ezt, mert mi alapvetően fontosnak gondoljuk, hogy ennek a területnek a számai legalább ezen a szinten megmaradjanak.
Én nem más miatt, nem amiatt, mert nincsenek kételyeim azt illetően, hogy kell-e változtatni - lehet, hogy kell még -, de belső arányaiban a gazdaságfejlesztés mellett az oktatás és a kultúra változatlanul kiemelt szereppel bírjon bármelyik következő költségvetésben, én ezek miatt gondolom azt, hogy a vita megkezdését, az általános vitára való alkalmasságot érdemes támogatni, és ezek mellett a területek mellett érdemes a vita bármelyik szakaszában érvelni a parlamentben is. Én emiatt gondolom a magam részéről, és gondolom, a mi oldalunkon a többi képviselőtársam is meg fogja szavazni az általános vitára való alkalmasságot. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Gulyás Dénes képviselő úr!
GULYÁS DÉNES (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Eléggé furcsa ez a helyzet, hiszen szinte szükségszerűen kellene beszélni itt a tételekről, amiket olvashatunk, ugyanakkor teljesen egyetértek Tellér Gyulával, hogy voltaképpen igazán nincsen miről beszélgetnünk, mert nem lehetünk biztosak abban sem, hogy amiben megállapodunk, az majd nem változik. Képviselőtársaim mindenféle hasonlatokat használtak, csapdahelyzetről beszéltek, felelős gondolkodásról, iránytűkről. Azért van szükség a költségvetésre, mondta Bókay képviselő úr, hogy valamilyen iránytű legyen. De kérem szépen, ha ez egy rozsdás iránytű, akkor zátonyra fogunk futni! Milyen felelős gondolkodásról beszélt? Én azt gondolom, hogy most már több mint hat éve szocialista kormány van, ide jutott az ország, hogy ez a krízishelyzet, ami most itt az utóbbi néhány hétben előállt, olyan módon rázza meg a gazdaságot, a pénzügyi helyzetet, az embereket és az egész társadalmat, ami szerintem példátlan Európában. A jobban felkészült országokat nem sújtja ennyire ez a krízis.
Azon kívül a költségvetésre bizonyára természetesen szükség van, csak szeretném emlékeztetni önöket, hogy ha jól emlékszem, talán Lendvai Ildikó volt az, aki nem is olyan régen azt mondta a televízióban, hogy akkor megy tovább a tavalyi költségvetés, ha nem lesz költségvetés. Bocsánat, az önök frakcióvezetője ezt mondta!
Ezen kívül, engedjék meg, ha már a színházi törvény is szóba jött - (A kormánypárti képviselők közbeszólásaira reagálva:) szó szerint ezt mondta -, a miniszter úr valóban 4 milliárdot mondott, bár ezt is furcsa körülmények között mondta, hogy ha nem nyerik meg a szakma támogatását, akkor nem lesz 4 milliárd, most már csak 3, és nem értettem pontosan, 5-ről vagy 7-ről beszélünk a színházak esetében. Nem látunk tisztán! Mi a garancia arra, hogy tisztán fogunk látni a következő, esetleg... Mert azt hiszem, Veres úr vagy Bajnai Gordon mondta, hogy akkor majd lesz még egy, egy másik költségvetés. Akkor hány lesz? Bocsánatot kérek! (Közbeszólás: Minden hónapban egy!)
Azonkívül, elnézést kérek, vannak nagyon meggondolkodtató tételek ebben. Látok itt egy olyat, hogy "Húszéves a köztársaság" programhoz nyújtott támogatás. Mi lesz ez a program? Mennyibe kerül? Kik fogják csinálni? Kik bírálják el a pályázatokat? - mert gondolom, pályáztatás lesz. Ha megnézzük ezen a tételen az előző években nyújtott támogatást, akkor kiderülhet abból szinte teljesen tisztán, hogy usque 2 milliárd 800 millió, vagy 3 milliárd forint lesz a köztársaság programjára. Még a reneszánsz év kapcsán sem látunk tisztán, hogy hol tartunk most a reneszánsz évvel, mennyi ment arra el. És akkor itt van egy ilyen, szinte fantomtétel. Egyetértek azzal, életemet és véremet a köztársaságért, hogy erre költeni kell, na de 3 milliárd forinthoz közeli összeget?! Miközben azért tisztelettel megjegyzem, ami szerintem rendkívül fontos és nagyon helyes, hogy ez a tétel bele van véve, az EU-elnökség kulturális megjelenése. Ez nagyon helyes, hogy van, csak nem 30 millió forinttal kellene, hanem mondjuk 300 millióval, mert ez viszont rendkívüli fontosságú. Én azt gondolom, hogy a 30 millió forint erre nagyon-nagyon, elfogadhatatlanul kevés.
Aztán a múzeumrekonstrukciós program, ugye. Nézzék végig! Milyen az a kiszámítható..? Mindig az jut eszembe, amit Hiller miniszter úr mond az Operaház támogatása kapcsán, hogy kiszámítható támogatás az évi 5 milliárd 300 millió. Igen, azt tudom kiszámítani, hogy 2010-ig 40 százalékos elvonás lesz a stabil 5 milliárd 300 millióval. De nézzék végig! A múzeumi rekonstrukció 2003 óta folyamatosan és drasztikusan csökken. Ez az a kiszámíthatóság?
Szóval azt gondolom, hogy ha ez az iránytű, amit Bókay képviselő úr mond, hogy valamihez igazodnunk kell, akkor marha nagy baj van. Az egésznek a hitele erősen megkérdőjelezhető, éppen annak kapcsán gondolom ezt, amit az első felszólaló, Tellér Gyula képviselőtársam mondott. Tehát nekem súlyosan aggályos ez, és én azt gondolom, hogy ez így nem támogatható. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm. Vincze László képviselő úr!
VINCZE LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót. Mielőtt még felmentenénk kormánypárti képviselőtársainkat, én nem piszkálódásképpen, de azért egy pici emlékeztetőképpen elmondanám, hogy jól emlékszem, mikor hat évvel ezelőtt prominens politikusok mondották kormánypárti oldalakról, hogy gyenge államra van szükség, hiszen majd a piac mindenféle dolgot meg fog oldani.
Na már most, ahhoz képest sem a kultúrában nem oldódtak meg a piacosítással a dolgok; nyilván valamiféle piacra persze mindenütt szükség van, de úgy tűnik, hogy még a banki szférában sem, hiszen az államnak a közpénzekből kell zsebbe nyúlnia világszerte, és itt nálunk is majd, annak érdekében, hogy valamilyen módon ezek a dolgok nagyjából a helyükre kerüljenek. Ugyanakkor mulaszthatatlan késedelemben szenvednek a kormánypártok a tekintetben, hogy az euró bevezetésével kapcsolatosan az elmúlt hat évben szinte nem történt semmi; ezt nem én találtam ki, lehetne idézni prominens szakértőket gazdasági vonalon és mindenütt másutt. Most ennek következményeit lehet majd sajnálatos módon tapasztalni, hiszen a köztisztviselők, a nyugdíjasok, a vállalkozók, a gazdák - és mivel itt a kulturális bizottságban vagyunk, a kultúra területén tevékenykedők, a kultúra munkásai, segítői és az egész intézményrendszere - fogják a levét meginni részben a válságnak, részben pedig, és nem is kis részben, a kormányzati teszetoszaságnak, ami sajnos már utánunk van, és a "hogyan tovább előre"-ről kell majd beszélnünk. Természetesen mentőöveket dobálnak felénk, amiből komoly eladósodás lesz hozadékként; talán még a dédunokám is fogja fizetni.
A kultúrával kapcsolatosan elmondanám, hogy aggódom, hogy a helyi önkormányzatok hogyan fogják a költségvetésüket a kultúra vonatkozásában összeállítani, hiszen ők egy logika szerint gondolkoznak, és ez egy elég vastörvény, amit már eddig is alkalmaztak, hogy kötelezően előírt feladat és nem kötelező feladat. Sajnos, az utóbbiba sorolják a kultúrával kapcsolatos mindenféle tennivalót, főleg a mostani finanszírozási helyzetben, ami majd várható lesz, és valakik itt arra is utaltak, hogy akár néhány havonta fog majd ez a költségvetés változni a helyzet tükrében. Veszélyben látom a kulturális munkahelyeket, a helyi múzeumok dolgát az ottani személyzettel együtt. Már így is fél munkaidőben foglalkoztatnak, múzeumban, kiállítóteremben vagy művésztelepen embereket, és tényleg csak a lelkesedés meg az ügybuzgalom tartja még ott őket. Ha teljesen megszűnik ezeknek a félállású embereknek a munkabére is, akkor tartok tőle, hogy egy az egyben be lehet csukni az intézményt, és előfordulhat, hogy utána majd a megélhetési, mondjam azt, hogy bűnözők vagy akárkik, fogják majd birtokba venni. Nagyon szélsőséges dolog, amit mondtam, nem szeretném, ha ez így történne.
Ugyanígy a kulturális rendezvényeknek, amik felépültek az évtizedek alatt hagyományőrző alapon is, némi kis finanszírozása, lehetősége mindig adott volt. Tartok tőle, hogy ebben a gazdasági helyzetben nem lehet már csak arra apellálni, hogy majd valahogy összeguberálják a rendezvényre a rendezvényszervezők a lakosságtól és innen-onnan, a vállalkozóktól, akiknek egy része majd nyilván bedobja a törülközőt ebben a gazdasági helyzetben, és áldoznak a kultúrára többet és még többet. Itt most egy dolog a biztos, hogy minden teljesen bizonytalan, és késlekedésben van a költségvetés több tekintetben. Azt gondolom, hogy erről nálam sokkal komolyabb szakemberek nyilatkoztak, én kevésbé hozzáértőként csak ezeket az aggályokat próbáltam megfogalmazni, természetesen nem az itt ülő kormánypárti kisebbségi képviselők nyakába varrva elsősorban a felelősséget, de ez alól ki sem térve, hiszen megosztott arányban részben a világgazdaság, részben pedig főleg az euró be nem vezetése miatt a mostani kormánypárt felelőssége - vagy pártok, hiszen azelőtt pártok voltak - is fennáll, és itt most picit nagyobb odafigyelésre van szükség a jövőt illetően. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm én is. Kérdezem a bizottság tagjait. (Jelzésre:) Még vannak hozzászólók. (Jelzésre:) Fedor Vilmos képviselő úr!
FEDOR VILMOS (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Szeretnék visszatérni oda, ahol elindult a vita, Tellér képviselő úrhoz, mert szerintem egy viszonylag mértékadó pozíció volt, ami azt jelenti, hogy azért én nem mosnám össze a felelősség dolgát, hogy most ki, hol és mit csinált. Én nem vagyok gazdaságpolitikus, de vélhetően, ami kirobbant, az nem Magyarországon robbant ki, következésképp többféle módon lehet reagálni; szerintem egyféleképpen nem lehetne reagálni talán, hogy ezt mi a bizottságban ne tudjuk megvitatni, hogy egyébként most jól lépünk, vagy nem jól lépünk.
Én azt gondolom, hogy vannak ennek felelős bizottságai, nem a kulturális bizottság elsősorban, illetve van egy felelős kormány, amelyre azt kell mondanom önöknek, hogy ugyan ez az oldal kormányoz, de lehetne teljesen másképp, és ugyanolyan váratlanul érte volna azt a kormányt is az, ami bekövetkezett. Én inkább azért aggódom, ha aggódom valamiért, hogy a kulturális ágazat pozíciói, amit azért kiharcoltunk, és ebben minden képviselőnek benne van a munkája, ellenzéki és kormánypárti képviselőknek is, lehetőség szerint ne romoljanak olyan mértékben, amely már azt feltételezhetné - és itt utalok a zalaegerszegi Gyimesi képviselő úr hozzászólására -, hogy veszélyben az önkormányzatok által történő kultúrafinanszírozás, magyarul komoly sérelmek érhetik az intézményeket. Én azt látom, hogy ebben a módosított előterjesztésben, amit most vitatunk, még jók a kultúra pozíciói. Mondom ezt azért is egyébként, mert azt gondolom, hogy ez a mi felelősségünk, és meggyőződésem, hogy egy nagyon mély, elhúzódó gazdasági válságot is talán a kultúra lehetőségeivel, eszközeivel lehetne mérsékelni.
Elnézést kérek, hogy mindig visszatérek a kultúrához, de azt gondolom, hogy ma már a kultúrának egy egészen másfajta felfogásáról beszélünk sokszor, sok helyen, függetlenül attól, hogy ki milyen pártban van, tehát megszűnt az a fajta szerep, ez a maradékelv - emlékszünk még rá -, hogy ami maradt, az a kultúráé, és minden más előbb volt. Ebből kimozdultunk, és szerintem azt kellene erősíteni önmagunkban is, hogy ez a bizottság képes arra, hogy a kultúra pozícióit megőrizze, mert meggyőződésem, hogy nagyon komoly szerepe lehet a következő hónapokban.
ELNÖK: Vitányi Iván képviselő úr!
DR. VITÁNYI IVÁN (MSZP): Érdekesnek tartom a társadalom reagálását, a magunkét is, hogy mennyire nincs veszélyérzetünk a válsággal kapcsolatban. Én már öregember vagyok, és ezért emlékszem például a '30-as évek válságára. Apám, bár úri középosztályhoz tartoztunk, állás nélkül volt, éppen ültünk a szobában, az utána következő utódját a hivatalban az írnok meggyilkolta, és este a rádió bemondta, hogy Hitler hatalomra került Németországban, és akkor apám azt mondta, hogy ebből még nagy baj lesz - így néz ki egy válság.
Átéltünk utána sok másik válságot, azok sem voltak mind könnyű dolgok. A válság természetes dolog; ha azt hisszük, hogy a válság rendkívüli, tévedünk. Az emberi társadalom sztochasztikus szerkezete úgy van megépítve, hogy a válságok szükségszerűek. Annyit tudunk róla - nemcsak Marx Károly mondta ezt, hanem mondták mások is, mondjuk a Kondratyev-ciklusok -, hogy úgy van a társadalom megépítve, hogy minden 50 év alatt legalább két válság van, minden négy válságból legalább egy nagyon súlyos; ez a dolog természetes. Most nem tudjuk, benne vagyunk; hosszú idő óta nem voltunk, most benne vagyunk.
Amióta, mint kulturális szolga élem át ezt a dolgot, mindig úgy láttam, hogy minden kormányzat első dolga válság esetében a kultúrától elvenni azt a pénzt is, ami van. Ezt átéltem Rákosi alatt, azt racionalizálásnak hívták, átéltem Kádár alatt, átéltem az elmúlt 18 évben is néhányszor. Egy kivétel volt ebben történelmileg, Klebelsberg Kunó. Egy másik kivétel van pillanatnyilag, a mai. Szinte csodálattal nézem... (Közbeszólás: Ezt nem hasonlítanám össze!) Hát mely pénzügyi kormányzat nem mondja ilyenkor, hogy mi a túrónak annyi színház, mi a túrónak annyi népművelési intézet vagy kultúrház, mi a túrónak annyi kiállítóhelyiség, mi a túrónak annyi fesztivál? Vegyünk el belőle, és kész lesz a dolog. Viszonylag jók a kultúra pozíciói.
Én nem tudok mást csinálni, mint imára kulcsolom a kezemet, és azt kérem, adja a jóisten, hogy ez így maradjon, hogy ne jöjjön olyan, még nehezebb helyzet, amelyikben a kultúra ennél sokkal nehezebbet tud tenni, mert látom - hogy mondjam - ennek a törvénynek az érvényesülését, és még nem vagyunk a végén.
ELNÖK: Köszönöm. (Jelentkezésre:) Tellér képviselő úr!
TELLÉR GYULA (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Az igen tisztelt kormányoldali képviselők érvelésében újra és újra visszatér egy olyan mozzanat, amire reagálni szeretnék. Ez a mozzanat, ha én jól értem a megnyilatkozásokat, azt állítja, hogy mi a költségvetés általános vitára való alkalmasságának a megszavazásával rögzíteni tudjuk egyszer s mindenkorra a kulturális költségvetés főösszegét, meg az egyes tételeit, és ha esetleg rosszabb idők jönnek, mint amik most vannak, ezzel akkor is megmentettük a kulturális költségvetést abban a formájában, amiben most van.
Gyakorlatilag ezt az érvelést mondták el többen is, vagy talán mindenkinek volt egy ilyen mozzanat az érvelésében. Én ezt, különösen annak a fényében, amit tegnap Bajnai Gordon szájából hallottam, megalapozatlannak tartom, vagy nem tartom eléggé biztos állításnak. Bajnai Gordon ugyanis, amikor egy újságíró feltette neki a kérdést, hogy mi az, hogy tabuk nélküli költségvetés - bocsánat, hogy most ismétlem saját magamat -, akkor Bajnai Gordon azt mondta, hogy a tabuk nélküli költségvetés az tabuk nélküli költségvetés. Ez azt jelenti, hogy nincs olyan tétel, amihez ne lehetne hozzányúlni, nincs olyan tétel a kulturális költségvetésben sem, vagy az OKM költségvetésében sem, amelyikhez ne lehetne hozzányúlni. És hogy mi az, amihez hozzá fognak nyúlni kormányoldaliak vagy a kormányoldal módosító javaslatok formájában, azt még a kormányoldaliak sem tudják pontosan, de hozzá fognak nyúlni ahhoz, hogy egy bizonyos nagyságú elvonást teljesíthessenek, meg még az is lehet, hogy ahhoz az elvonáshoz képest egy még nagyobb elvonást fog kelleni teljesíteni.
Tehát az, hogy mi most megszavazzuk az általános vitára való alkalmasságot, azzal a magánjellegű hitünkkel vagy meggyőződésünkkel, hogy mi most nem az egész törvényt, hanem különösen a kulturális részét, vagy az OKM tárca alá tartozó részét szavaztuk meg, vagy szavazzuk meg - szerintem tévedésen alapul ez az érvelés. Nem látom a mi szavazatunknak - amelyiket ráadásul az egész költségvetés alkalmasságára mondunk ki - egy ilyen kulturális költségvetést rögzítő vagy védelmező hatását vagy mozzanatát. Hozzá kell tennem, hogy még ha volna is egy ilyen mozzanat, akkor is, mi most nem külön a kulturális költségvetésről vagy a kulturális tárca kultúrát érintő költségvetéséről szavazunk, hanem az egészről.
ELNÖK: Köszönöm. (Jelentkezésre:) Schiffer János képviselő úr, utána pedig Kiss Attila.
DR. SCHIFFER JÁNOS (MSZP): Nem tudom, hogy Tellér képviselő úr mondandójából mi a következmény, mert fel kell tenni utána a kérdést: és akkor mi történik? (Tellér Gyula: Elmondtam az első percben.) Azt sem tudom, hogy miért csodálkozik azon, hogy tabukról beszél mondjuk a kormány egyik minisztere. Tessék mondani: nem tabu volt az Egyesült Királyságban az, hogy bankot pedig nem államosítunk? Ez a tabu két hét alatt megszűnt, és államosítottak bankokat. (Tellér Gyula: Ez hogy jön ide?) Nem tabu volt az Egyesült Államokban az, hogy nem szól bele az állam a gazdaság folyamataiba, a pénzügyi folyamatokba? Most 700 milliárd dollárral belelépett. Ezek mind tabudöntögetések, és ezzel szembesülnie kellene mindenkinek itt az asztal körül, hogy igenis egy olyan világban élünk, ahol tabuk dőlnek meg. Nem olyan lassan, mint mondjuk az állam szerepét a kilencvenes években ugyancsak nem erősítő Fidesz politikája változott, hogy aztán egy erősebb állam irányába ment el, hanem itt egyik hétről a másik hétre változik meg ez a dolog. Merkel kancellár asszony három héttel ezelőtt elképzelhetetlennek tartotta azt, hogy mintegy 500 milliárd euróval belép a német bankrendszerbe, és ugyancsak bankokat vásárol. Tehát egy ilyen helyzetben vagyunk.
Most arra a kérdésre adnám meg a választ, Tellér képviselő úr kérdésére, hogy miért fontos az, hogy ezt a költségvetést legalább elindítsuk az általános vitára: mert tabuk dőlhetnek meg abban a percben, ha bizonytalanság van, mondjuk a magyar költségvetéssel kapcsolatban. Ha a külsők, akik ugye próbálták az OTP-t, próbálják a forintot bedönteni, azt veszik észre, hogy itt abszolút bizonytalanság van, azt veszik észre, hogy pártpolitikai harcok mentén folyik a költségvetés kérdése, és nem a gazdaság rövid távú stabilizálása érdekében, akkor azt mondják, hogy itt lehet valamit keresni, itt nagy pénzeket lehet keresni azzal, hogy bedöntjük a forintot, vagy bedöntjük az OTP-t.
Ezzel szemben a kormányzat tevékenysége az, hogy stabilitást teremtsen, biztosítsa azt az eszközparkot, amivel meg tudja állítani ezeket a manipulációkat. Ennek egyik része az, ami a nemzeti csúcson is, mint üzenet, megfogalmazódott, az azóta elindult ötpárti tárgyalások is, hogy ebben a kérdésben nem pártpolitika van, hanem egy fontos cél van, hogy a gazdaság, a költségvetés a 2009-es évben működőképes legyen. Az, hogy ebbe majd módosítások jöhetnek be, akár negatívan, akár pozitívan, ez egyik sincs kőbe vésve, ez elképzelhető. Volt az elmúlt húsz évben olyan, amikor a költségvetést év közben változtatták, különböző kormányok tették ezt már meg, és ettől nem dőlt össze a köztársaság költségvetése. Tehát én azt gondolom, hogy emiatt fontos.
Az is fontos, hogy legalább lássuk a kulturális számokat. Tehát ha van egy törvényjavaslat, ami elindul, lehet látni, és az ehhez való módosítás már mindenféleképpen valamit ad, tehát visszavenni általában sokkal nehezebb, mint emelni, valamit beletenni. Ezért is fontos például, amit nem értettem, hogy miért kifogásolja képviselő úr, hogy szerepel a 3,7 milliárd a színházi törvényre. A múltkori vitában valaki itt megkérdezte az ellenzéki képviselők közül, hogy szerepel-e ez a pénz, és jogosan kérdezte meg, mert ha azt mondom, hogy egy új rendszert hozok létre, és nem rakom be hozzá a pénzt, akkor az a rendszer nem fog tudni működni, tehát szerepelnie kell a költségvetésben. Nyilvánvalóan, ha a törvényt - mármint a színházi törvényt - nem fogadja el a parlament, akkor az a pénz ott marad majd a tartalékban, így is van ez tervezve. Tehát én nem értem azt a kifogást, hogy ez az összeg miért szerepel. A másik az, hogy miért nem 4 milliárd. Aki megnézte a törvényt, ugye 2010-ben lép életbe a teljes finanszírozás rendje, tehát a 2009 egy átmeneti év, ezért kevesebb forrás elég az átmeneti rendszer beindítására.
Azt gondolom, hogy mind a két dolog szempontjából fontos ezen törvény parlamenti vitájának a megindítása, egyrészt fontos egy kifelé üzenet, hogy van egy költségvetési tervezet, ami tárgyalható, ami módosításokkal elfogadható, másrészt fontos az, hogy látjuk a kulturális fejezet számait, és ehhez képest való módosításnál argumentálni tudunk, hogy ha ez véletlenül negatív, mit tenne. Eddig szerencsére, ahogy Vitányi Iván is mondta, nem történt meg ez. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Kiss Attila képviselő úr!
KISS ATTILA (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Köszönöm szépen. Én értem Tellér Gyula képviselőtársamat, de nem is erről szeretnék beszélni elsősorban, hanem inkább gondolatának vagy mondandójának azon elemét emelném ki, ami arra vonatkozott, hogy valóban mi itt a kulturális bizottságban elsősorban azért a kultúráért aggódunk, vagy legalábbis szeretnénk, ha minél jobb pozíciói lennének, de itt most nem a kulturális tárca vagy a kulturális terület költségvetéséről tárgyalunk, hanem a Magyar Köztársaság 2009. évi költségvetésének vitára való alkalmasságáról tárgyalunk. Akármennyire is fontos a kultúra, itt az egész költségvetésről van szó.
Egy ilyen helyzetben, amikor jó néhányan azért városvezetők is vagyunk mindkét oldalról vagy minden oldalról, akkor, amikor nem lehet azt tisztán látni, hogy 2009-ben a településeknek milyen költségvetése van, a személyi jövedelemadó visszaosztásától kezdve a normatívák, minden bizonytalan, azt gondolom, hogy igen nagy merészség lenne itt most nagy optimistán azt mondani, hogy hurrá, a kultúra az tabu, emiatt most megszavazunk bármit is, ráadásul én sem azt látom, hogy mennyire tabu lenne. Azt pedig, hogy mondjuk Klebelsberghez hasonlítjuk a mai helyzetet vagy a mai kultúravezetést, azért egy kicsit megmosolyogtatónak tartom, de természetesen tisztelem a más véleményt. (Vitányi Iván: Csak abban, hogy nem csökkentette a felére.) Azzal is lehet vitatkozni, hogy mi alakult ki a világban, milyen válság vagy honnan jött, és milyen hatással van az országunkra; egy dolgon azért nem lehet vitatkozni, hogy Magyarország messze a legreménytelenebb helyzetben van nemzetközi hitelminősítők és más intézetek véleménye szerint. Ezt nem Varga Mihály, a Fidesz vagy nem tudom, milyen válságkeltő szakértők vagy nem tudom, kik mondják: független nyugati vagy amerikai szakértők mondják, hogy Izland után Magyarország az, amelyiknek a legnagyobb segítségre lehet szüksége, ahogy az IMF-fel sem a semmi miatt kellett megállapodnunk. Ne legyen így, és ne legyen probléma, de sajnos, a tények, a nemzetközi vélemények ezt mondják, ezt mondatják; azért vakok ne legyünk, ne hunyjuk be a szemünket, és ne csukjuk be a fülünket. A tények ezt mutatják, tehát innentől kezdve én azt gondolom, hogy nagyon nagy bátorság lenne erre a költségvetésre azt mondanunk, hogy ez alkalmas az általános vitára. Ezer sebből vérzik, és tartok tőle, hogy ez az állítólagos jó kulturális rész is - ami még egyszer hangsúlyozom, szerintem nem az, de valaki azt mondja, hogy ez nagyon pozitív és nagyon kellemes - a december huszonvalahányadiki végszavazáson még karcsúsodni fog. Bár még egyszer mondom: sem az országban kialakult válság elmélyülését, a kultúra területén főleg nem kívánom, és gondolom, egyikünk sem kívánja, hogy így legyen, de tartok tőle, hogy amilyen kapkodás és amilyen dilettantizmus mutatkozott meg a kormány részéről az elmúlt néhány hétben, ez javulni nem fog. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Lukács Tamás képviselő úr!
DR. LUKÁCS TAMÁS (KDNP): Nem szorosan a témához kötődik, de nagyon sok helyen politikai kérdésként felmerül, és úgy állítják be, hogy az ellenzéknek költségvetést kellene megszavazni a kisebbségi kormánynak. Fel kell tennem egy-két kérdést, hogy vajon, ha ezt az együttműködést kívánná a kisebbségben lévő kormánypárt, akkor mikor fogják az ellenzéki javaslatokat nem elfogadni, legalább napirendre venni. Nagyon érdekes politikai kultúra, hogy rámutatok az ellenzékre ebben a helyzetben. Egyetértek Vitányi Ivánnal: valóban nem Magyarországról indult ki ez a kór, de bocsánatot kérek, vannak olyanok, akik egy vírusfertőzés esetén legyőzik azt, mert a szervezetük erős, és vannak olyan szervezetek, sajnos, mi vagyunk azok, akik a kormánypárt eddigi tevékenysége miatt a leggyengébbek. Nem véletlen, hogy minket támadnak: a leggyengébb láncszemet támadják.
Továbbmegyek: miért szavaznám meg én ezt a költségvetést, amikor együttműködést kérnek tőlem, arra viszont nem méltatnak, hogy bármikor információhoz juthassak az IMF-tárgyalásokról, mint parlamenti képviselő. Attól félek, hölgyeim és uraim, hogy az IMF-tárgyalásokon a szerződés mégis létrejön, holott egyetlen más európai ország nem él ezzel. Ez nagyon rossz üzenet a világnak, és mindent fordítva csinálunk, mint az európai uniós államok; mindent. Az európai uniós államok már a reálgazdasági válságra készülnek fel, mi pedig nem ezt csináljuk. Ebben az esetben attól félek, hogyha mégis létrejön - remélem, hogy nem - ez az IMF-szerződés, ebben a pillanatban nagy ára lesz, és átírhatjuk a költségvetést. Majd az IMF megmondja, hogy milyen költségvetést csináljunk, és lehet, hogy fel fogják áldozni önök a kultúra fejezetet is, ha az IMF így kívánja.
Bocsánatot kérek, de beszéljünk már világosan és tisztán, és ha felelősségről beszélünk, akkor világosan határozzuk meg a felelősség vonalait. A felelősség nem arról szól; a felelősség magatartásunk következményének a vállalásáról szól. Amikor vállalták önök a kisebbségi kormányzást, akkor vállalták annak a magatartásnak a következményeit; amikor bizalmi szavazást kért a miniszterelnök úr, akkor önök vállalták, akik itt ülnek, annak a magatartásnak a következményeit. Így jutott ide ez az ország. Most ne kérjék azt, hogy ezt a felelősséget önöktől bármilyen módon átvegyük, és ha már kérik, akkor legalább annyira méltassanak, hogy legalább információkhoz juttassanak, és legalább arra méltassanak, mert semmit nem tudunk az IMF-tárgyalásokról, hogyha valamiről ebben a kérdésben tárgyalni akarunk, akkor nem kell elfogadni a véleményünket, de legalább vegyék napirendre. Ha megnézzük a parlament gyakorlatát, akkor eszük ágában sincs napirendre venni, miközben a médiában azt harsogják, hogy teljes nagy összeborulás van ebben a helyzetben, csak ez mentheti meg az országot. Nem: csak a hitelesség menthetné meg az országot.
ELNÖK: Fedor Vilmos képviselő úr!
FEDOR VILMOS (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Már gondolkodtam, hogy érdemes-e egyáltalán hozzászólni. Mondjuk azt, hogy volt egy ilyen gondolatkísérlet, hogy megpróbáltunk egy szakmai területen valami párbeszédet kezdeményezni, ami így sikerült, ahogy sikerült. Én továbbra is azt mondom, hogy van egy tabu, ha már tabukról beszéltünk, létezik egy tabu, hogy tudniillik a költségvetést az ellenzéknek soha nem szabad támogatnia. Ilyen a világon sem volt. Nyilván most sem azt kérte a kormánypárt, senki nem azt kérte, hogy a költségvetést támogassák; azt kértük, miután ez egy szakmai bizottság, hogy a kultúra pozícióit - és erre utaltunk többen -, amit ma látunk, nekünk az a dolgunk, hogy igyekezzünk megőrizni. Ennyi; semmi másra, azt gondolom, hogy nem gondoltunk, és semmi mást nem kértünk.
Ha már szóba került az önkormányzati működés, akkor hadd mondjam el, mert az a félő ugyanis, hogyha a kultúra kap mély sebeket egy országos költségvetésben, akkor - Kiss Attila képviselő úr nagyon pontosan mondta - a helyi képviselő-testületekben nagyon nehéz lesz megőrizni a kultúra pozícióit, onnan kerülnek majd az elvonások a színházból, abból az ágazatból, nem mondom tovább. Ezért tartottam volna fontosnak, hogy utána egy tabuval kevesebb lehetett volna. Volt egy ilyen gondolatkísérlet, de ide jutottunk. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Kérdezem a tisztelt bizottság tagjait, hogy lezárhatom-e a vitát. Kíván-e még valaki hozzászólni? (Nincs jelentkező.) Úgy látom, hogy nem. Akkor megadom a szót az előterjesztőknek, ha reagálni kívánnak.
Aradi Zsolt főosztályvezető úr!
DR. ARADI ZSOLT főosztályvezető (Pénzügyminisztérium): Két nem ironikus megjegyzést tennék. Az egyik, hogy aki itt ül, senki nincs irigylésre méltó helyzetben; azt hiszem, erről kölcsönösen biztosíthatjuk egymást. A másik, hogy elhangzott, hogy egyes hozzászólások szerint nem alkalmas általános vitára a tervezet, de ehhez képest másfél órája ez folyik. Még megjegyezném, hogy az Állami Számvevőszék elnöke is alkalmasnak tartotta általános vitára a tervezetet; azt nem mondta, hogy javasolja megszavazni így, ahogy van. Ennek kritikája és a részletei elhangzottak, de általános vitára alkalmasnak tartotta.
Visszatérve arra, hogy miről volt most itt szó: egy csomó olyan konkrétum elhangzott, ami előrevivő. Azt mondom, hogy már mióta folyik itt az általános vita, sőt azt kell mondanom, hogy jó néhány kérdésben a részletes vita. Ezek az ügyek, amelyek itt elhangzottak, éppen hogy elő fognak jönni, vagy előjöhetnek a részletes vita kapcsán, akár a helyi kultúra több eleme, akár az előadó-művészeti törvény, amiről hála istennek, elhangzott, hogy nem ugyanaz 2009-ben, mint 2010-ben a finanszírozás szempontjából, vagy a digitális átállás ügye. Arról tudni kell, hogy ha a közmédiumok globális módon vannak finanszírozva, akkor az egy döntés kérdése, hogy vajon külön jogcímen még finanszírozódnak-e, vagy sem.
Tehát egy költségvetésiszerv-szerűen finanszírozott - ugye nem így van - közmédiumnál egy új feladat valóban külön tematikus finanszírozást igényel, de ha nem így van, hanem gazdasági társaság formájában működnek, és nem közvetlen állami felügyelet alatt, akkor azt kell mondani, hogy az üzleti tervükben vagy a költségvetésükben ez is benne van. Akinek nem így van, tehát a nagy televíziónak a támogatása, ott viszont a jogcímei között, tehát a 9,5 milliárdos jogcímen belül tételesen megjelenik az, hogy vállalnia kell a digitális átállás költségeit vagy annak egy részét is. Mindenesetre nincs rá külön, ezen kívül is külön támogatás.
Vagy a fűnyíróelv. Ugye az is nagyon fontos, szeretném megjegyezni, hogy már az első benyújtott tervezet sem a fűnyíróelv alapján változott. Ilyen konkrét ügy az egyházzal kapcsolatos vitatott többlettámogatás.
Az is elhangzott, hogy senki nem lehet biztos benne, hogy a továbbiakban így marad ez a kialakuló tervezet. Ez így van, erre nincs garancia, de sosem volt úgy, hogy a benyújtott tervezetet fogadta volna el a költségvetés, tehát nem az az egyetlen bizonytalansági pont, hogy vajon azok a módosítók, amelyeket kormányoldalról majd előterjesztenek, az a vége, hiszen rengeteg egyéb módosítóval is fogunk még találkozni.
Ami például ilyen nekem, ahogy Tellér képviselő úr mondta, a kamatemelés vajon benne van-e. Benne van, mármint benne lesz. Nyilvánvalóan a kormánynak ezzel foglalkoznia kell.
A tabukat illetően az való igaz, hogy a tabunélküliség jelentheti azt is, hogy minden terület érintett lesz a forráskivonásban, de az eddig nyilvánosságra került javaslat kifejezetten koncentrál, nem az érintettek körét, hanem a témáját, tematikáját illetően. Nem biztos, hogy ez a vége, hiszen szerdán dönt erről a kormány, utána készül el a javaslat, de a mai megoldás nem ez, hogy minden területet érinteni fognak az intézkedések.
Nagyon fontos megjegyzés volt a kapcsolódó törvények ügye is. Valóban így van, ez egy alapvető felismerés, hogy a költségvetés nem egyszerűen egy számtenger, amiben össze-vissza lehet írni a számokat, hanem mögé kell tenni azokat a szabályozásokat, amelyek generálják ezeket a költségeket, amelyeket aztán a költségvetési tervezéskor realizálni kell.
Az Állami Számvevőszék elnökének nagyon fontos intelme és kritikája volt, hogy a szerkezet változik-e a költségvetésekben. Azért azt látni kell, hogy magában a költségvetésben már csak önmagában a szerkezetet nagyon nehéz változtatni, a megalapozó törvények azok, amelyeket az év során, vagy az évek során alkotnak, és más jogszabályok természetesen, amelyek hozzák magukkal azokat a költségeket, amelyeket utána meg kell finanszírozni.
Még egy megjegyzés: a költségvetés megalapozása nemcsak ágazati törvényeken és más jogszabályokon múlik, hanem más pénzügyi jogszabályokon is. Most került a parlament elé a költségvetési szervek jogállásáról és gazdálkodásáról szóló törvényjavaslat, aminek pontosan az az egyik mondanivalója, hogy a költségvetés számszakiságától próbáljunk elszakadni, és ne higgyük azt, hogy a költségvetés számainak a jóváhagyásával vagy változtatásával önmagában rendbe lehet hozni magát a költségvetést, hanem a mögötte lévő reálfolyamatokat is szabályozni kell ahhoz, hogy végül is kialakuljon egy elfogadható költségvetés.
Azt gondolom, hogy a hozzászólások és a majd' kétórás vita alapján az általános vitára való alkalmasság pozitívan ítélhető meg. Köszönöm.
ELNÖK: Ha jól figyeltem, a vitában az Állami Számvevőszéket nem szólította meg senki, de azért megkérdezem... (Hámoriné Maróti Györgyi jelzésére reagálva:) Nem kíván reagálni.
Závecz Ferenc államtitkár úré a szó.
ZÁVECZ FERENC fejlesztési és gazdasági szakállamtitkár (Oktatási és Kulturális Minisztérium): Nagyon rövid szeretnék lenni. Nem konkrétan ennek a vitának az eredményét, hanem a költségvetési törvény nagy vitájának eredményét a mi ágazatunknál, a felsőoktatásban körülbelül százezer ember várja, a közoktatásban legalább kétszázezer, a kultúrában legalább ötvenezer, ugyanúgy egyébként, ahogy a saját munkatársaink is. Mert lehet azt mondani, hogy ez a táblázat nem a végső, és akár az én munkatársaim, akár a PM-ben dolgozó kollégák, de főként az intézményeknél dolgozó kollégák próbálnak élni, tervezni, béremelést szétosztani, ha van fedezet rá, akkor jutalmakat elosztani, felújítást tervezni és így tovább. Ezért nagy tisztelettel mindenkit arra kérek, hogy legyen rájuk, ránk tekintettel annyiban, hogy a megalapozó számokat, táblázatokat megismerhessük, és a parlament tudjon ebben döntést hozni. A folyamat elhúzódása az intézményi, a végrehajtó szinten egészen katasztrofális hatású lehet.
Döntés általános vitára való alkalmasság tárgyában
ELNÖK: Köszönöm szépen.
Tisztelt Bizottság! Úgy hiszem, döntési helyzetben vagyunk. Ha ez így van, akkor kérdezem a tisztelt bizottság tagjait, hogy ki az, aki általános vitára alkalmasnak tartja a beterjesztett költségvetési javaslatot. Aki igen, az kérem, most kézfelemeléssel szavazzon! (Szavazás.) Ez 9 igen. Ki az, aki nem? (Szavazás.) Ez 9 nem.
Megállapítom tehát, hogy a bizottság nem tartja általános vitára alkalmasnak a költségvetési törvényjavaslatot.
Szokásainknak megfelelően írásban kell a bizottság véleményét eljuttatni a költségvetési bizottsághoz. Itt most nem lesz többségi és kisebbségi vélemény, itt két kisebbségi vélemény van... (Az elnök a bizottság főtanácsadójával egyeztet.) Én azt gondolom, hogy két kisebbségi vélemény van, mert senkinek sincs többsége. Ezért kérem a két oldalt, a kormányoldalt és az ellenzéki oldalt, hogy holnap délután 15 óráig szíveskedjenek leadni az írásos véleményt ide, a titkárságra, hogy továbbítani tudjuk azt a költségvetési bizottságnak. Köszönöm szépen. Ezzel az 1. napirendi pontot lezártam.
Térjünk át 2. napirendi pontunkra! A Magyar Köztársaság 2009. évi költségvetését megalapozó egyes törvények módosításáról szóló törvényjavaslat előterjesztői ugyanazok. Megkérdezem Aradi Zsolt főosztályvezető urat, kíván-e szóbeli kiegészítést tenni az előterjesztéshez.
Dr. Aradi Zsolt szóbeli kiegészítése
DR. ARADI ZSOLT főosztályvezető (Pénzügyminisztérium): Felhívnám a figyelmet arra, hogy mi az, ami talán a legfontosabb ebben a csomagban. Ennek a léte azt teszi lehetővé, hogy a költségvetési törvény vitája ne keveredjék ezzel a széles témakörrel. Ez 18 törvény módosítását jelenti az itteni tervezet szerint. Ezen belül az államháztartásról szóló törvény foglalkozik a kiállítási garanciával, ahol - hogy mondjam - életszerűbbé teszi a jelenlegi helyzethez képest a szabályokat. A másik három a muzeális intézményekről, a kulturális örökségvédelemről és a mozgóképről szóló törvény módosítását jelenti.
Az első kettő ezek közül az igazgatási díjak miniszteri hatáskörbe rendeléséről szól, ilyen értelemben technikai, a mozgóképről szóló törvény módosítása pedig kifejezetten szakszerűségi pontosításokat tartalmaz. Végül a muzeális intézményekről szóló törvény változtatja ugyanennek a törvénynek a mellékletét, ahol a Közlekedési és a Műszaki Múzeum összevonása kerül rögzítésre. Ennyi, köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm. Závecz Ferenc államtitkár úr kíván-e kiegészítést tenni?
ZÁVECZ FERENC fejlesztési és gazdasági szakállamtitkár (Oktatási és Kulturális Minisztérium): Köszönöm, nincs kiegészítésem.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Tisztelt Bizottság! Megnyitom a vitát ennek a napirendi pontnak az esetében is. Ki kíván hozzászólni? (Nincs jelentkező.) Úgy látom, hogy senki. Ebben az esetben lezárhatom a vitát, reagálásra most nincs szükség, döntetnünk kell újfent az általános vitára való alkalmasság tekintetében. (Rövid szünet, a távol lévő képviselők visszatérnek az ülésterembe.) Végül is oly mindegy; bocsánatot kérek a bizottság tagjaitól a szünetért.
Döntés általános vitára való alkalmasság tárgyában
Kérdezem a bizottság tagjait, hogy ki az, aki általános vitára alkalmasnak tartja az indítványt. Aki igen, az kérem, kézfelemeléssel jelezze! (Szavazás.) Kilenc. Aki nem tartja általános vitára alkalmasnak? (Szavazás.) Ugyancsak kilenc. Lukács képviselő úr nemmel szavazott, vagy tartózkodott? (Jelzésre:) Nemmel. Rögzítettük: 9 nem szavazat.
A bizottság nem tartotta általános vitára alkalmasnak a törvényjavaslatot.
Ezzel kapcsolatban nem kell írásos véleményt adnunk, és felszólalnunk sem kell a parlamentben, kivéve, ha valaki feltétlenül kívánna, de mivel nem hangzott el hozzászólás, ezért azt gondolom, hogy felszólalás sem fog elhangozni a parlamentben. Ezt a napirendi pontot is lezárom, és azt javaslom a bizottságnak, hogy most tartsunk tíz perc szünetet (Moraj.), mivel 31 módosító indítványt kell megtárgyalnunk a szerzői jogvédelemről, és további bizottsági módosító indítványokra is teszünk javaslatot, ráadásul az egészségügyi okok és az emberi méltóság védelme is fontos szempont.
(Szünet: 12.02-12.15 óráig)
ELNÖK: Tisztelt Bizottság! Kérem, hogy mindenki foglaljon helyet, folytatnánk a munkát.
Soron következik a szerzői jogról szóló törvény módosításáról szóló törvényjavaslathoz benyújtott módosító indítványok vitája. Köszöntöm az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium képviseletében dr. Gyenge Anikó osztályvezetőt, ő lesz segítségünkre a kormány álláspontjának tolmácsolásában.
Mindenki megkapta az ajánlást, amely tartalmazza a módosító indítványokat; ezen mind végig kell mennie a bizottságnak.
Az 1. pontban dr. Kupper András képviselő úr módosító indítványa szerepel. Kérdezem a kormány képviselőjét.
DR. GYENGE ANIKÓ osztályvezető (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium): Tekintettel arra, hogy ezt a paragrafust nem nyitja meg a törvényjavaslat, ezért Házszabály-ellenes a módosító javaslat, így nem tudjuk támogatni.
ELNÖK: Köszönöm. Azért azt gondolom, akkor járunk el helyesen, ha a bizottság szavaz róla.
Kíván-e valaki hozzászólni? (Nincs jelentkező.) Úgy látom, nem.
Ki támogatja a módosító indítványt? (Szavazás.) 7 igen. Ki az, aki nem támogatja? (Szavazás.) 9 nem. A bizottság tehát nem támogatja.
A 2. pontban dr. Rubovszky György képviselő úr indítványa. A kormány álláspontja?
DR. GYENGE ANIKÓ osztályvezető (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium): Ezt a módosító javaslatot sem támogatjuk, méghozzá azért, mert ebben az esetben a haszonkölcsönzési jogdíjak felosztásánál éppen az erre vonatkozó közösségi irányelv ad lehetőséget arra, hogy akár másképpen is felosszák a jogdíjat a közös jogkezelők., és ez a szabály a közös jogkezelő, illetve az egyesület önrendelkezési joga körében meghagyja ezt az eltérési lehetőséget; tehát akár úgy is feloszthatják, hogy minden szerző megkapja a saját jogdíját, akár ettől el is térhetnek. Úgyhogy a mi javaslatunk összhangban van a közösségi joggal.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Kíván-e valaki hozzászólni? (Nincs jelentkező.) Nem.
Ki támogatja a módosító indítványt? (Szavazás.) 7 igen. Ki az, aki nem támogatja? (Szavazás.) 9 nem. A bizottság nem támogatja.
A 3. pontban Révész Máriusz képviselő úr indítványa szerepel. A kormány álláspontja?
DR. GYENGE ANIKÓ osztályvezető (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium): Ezt a módosító javaslatot támogatja a kormány, azzal, hogy esetleg megfontolandónak tartjuk egy olyan kapcsolódó módosító javaslat benyújtását majd, ami összevonná az összes műtípust, és nem lenne különböző műtípusok szerint felsorolva az átvétel szabad felhasználása. Tehát alapvetően egyetértünk vele.
ELNÖK: Köszönöm. Remélem, lesz, aki tolmácsolja majd Révész képviselő úrnak a kapcsolódó módosítóra vonatkozó javaslatot.
Ki támogatja az indítványt? (Szavazás.) A bizottság egyhangúan támogatja.
A 4. pontban Pettkó András képviselő úr, valamint több képviselő módosító javaslata szerepel. A kormány véleménye?
DR. GYENGE ANIKÓ osztályvezető (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium): Ezt a módosító javaslatot azt gondolom, hogy igazából összevonva kellene értékelnünk az 5-ös ponttal, mert a kettő közvetlenül összefügg egymással.
A kormány álláspontja az, hogy ezt a módosító javaslatot nem lehet támogatni, méghozzá azért, mert egy olyan jogi bizonytalanságot, egy jogértelmezési problémát próbálunk ezzel tisztába tenni, ami a módosító javaslatok megszavazása esetén továbbra is fennmaradna a jogrendszerben, és az messzebb menő következményekkel járna, mintha ez a szöveg benne maradna.
ELNÖK: Köszönöm. Vélemény van-e? (Nincs jelentkező.)
Ki támogatja a 4-es módosító indítványt? (Szavazás.) 7 igen. Ki az, aki nem támogatja? (Szavazás.) 9 nem. A bizottság nem támogatja.
Ki támogatja az 5-ös számú módosító indítványt? (Szavazás.) 7 igen. Ki az, aki nem támogatja? (Szavazás.) 9 nem. A bizottság nem támogatja.
A 6-os pontban dr. Rubovszky György képviselő úr javaslatáról a kormány álláspontját kérdezem.
DR. GYENGE ANIKÓ osztályvezető (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium): Ezt a módosító javaslatot, ami az árvaművekre vonatkozó speciális engedélyezési rendszer bevezetését akadályozná meg, a kormány nem tudja támogatni, éppen azért, mert a javaslatnak ez az egyik kulcseleme, és egy nagyon progresszív lépés lenne, ha ezt Magyarország megtenné
ELNÖK: Köszönöm szépen. Vélemény, észrevétel? (Nincs jelentkező.) Nincs.
Aki támogatja a módosító indítványt, az kérem, kézfelemeléssel jelezze! (Szavazás.) Nyolc igen. Aki nem támogatja? (Szavazás.) Kilenc nem.
A bizottság nem támogatja.
A 7. pont ugyancsak dr. Rubovszky György képviselő úr indítványa.
Kormány?
DR. GYENGE ANIKÓ osztályvezető (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium): Szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy ez a módosító javaslat tartalmát tekintve megegyezik az ajánlási sor 11., 14., 15., 17., 23., 24., 25., 26. és 28. pontjaival. Minden esetben a Magyar Szabadalmi Hivatal hatáskörét cserélné vissza a javaslat a kultúráért felelős miniszter hatáskörére. Ezt a kormány nem tudja támogatni.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Kérdezem a bizottságot, hogy szavazhatunk-e csomagban erről a javaslatról, természetesen, ha van vélemény, annak meghallgatása után. (Nincs ellenvetés.) Köszönöm szépen.
Lukács Tamás képviselő úr!
DR. LUKÁCS TAMÁS (KDNP): Fordítva kérném akkor a kormány álláspontját, hogy a Magyar Szabadalmi Hivatal jelenlegi jogi rendezés szerinti hatásköre módosul-e abban az esetben, ha ezt a feladatot és ezt a hatáskört a Szabadalmi Hivatalhoz helyezik, mert az, hogy nem támogatja, rendben van, csak valami logikát szeretnék, hogy a lobbiérdekeken túl milyen más, jogilag megfontolható érdekek vannak, hogy a Szabadalmi Hivatalnál van.
ELNÖK: Schiffer János képviselő úr!
DR. SCHIFFER JÁNOS (MSZP): Lenne egy kérdésem, mert pontosan nem értem ezt a Szabadalmi Hivatal konstrukciót. A Szabadalmi Hivatal, ha jól tudom, a Gazdasági Minisztériumhoz tartozik.
DR. KISS ZOLTÁN (Magyar Szabadalmi Hivatal): A tudománypolitikáért felelős tárcához.
DR. SCHIFFER JÁNOS (MSZP): Akkor van az IRM-nek egy jogosítványa, van a Kulturális Minisztériumnak egy jogosítványa, tehát kvázi három tárca között bonyolódik ez a kérdés, míg, ha a jelenlegi formációt követnénk, akkor maradhatna egy formációban, tehát a Kulturális Minisztériumnál: ott is lehet valami hivatalt találni, mondjuk az Örökségvédelmi Hivatalt, amelyik ezt a dolgot kezelné. Nem lenne egyszerűbb? Mitől jó az, hogy most három tárcához tartozik? Amennyire ismerjük a tárcák közötti egyeztetés mechanizmusát, általában az nem gördíti, hanem egy kicsit lassítja a folyamatokat.
ELNÖK: Más jelentkezőt nem látok. Parancsoljon, a kormányé a szó.
DR. GYENGE ANIKÓ osztályvezető (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium): Köszönöm szépen. Ha megengedik, akkor visszafelé kezdek el válaszolni a feltett kérdésekre. Azt hiszem, most már ötéves tapasztalattal - ami persze nem túl sok, de a napi gyakorlatban ez mégiscsak komoly tapasztalatokat jelent - ezen a területen éppen elmondható az, hogy a három felelős szervezet között kifejezetten jó, sőt példaértékű az együttműködés, mivel tényleg napi kapcsolatban és minden problémát alaposan megbeszélve tudjuk kidolgozni a javaslatokat, vagy akár oldjuk meg a napi problémákat.
A javaslat érdemben nem változtat azon a hármas felosztáson, ami eddig is jellemezte a szerzői joggal kapcsolatos tevékenységeket. Ezt általában úgy lehet jellemezni, hogy az igazságügyi és rendészeti miniszter a felelős - én azt hiszem, hogy most már több mint tíz éve - a szerzői jogi szabályozás kidolgozásáért első helyen, ehhez képest a kulturális tárca a kulturális aspektusok érvényesítésében érdekelt, természetesen a funkciójából kifolyólag elsődlegesen. Itt voltak eddig a közös jogkezeléssel kapcsolatos felügyeleti és díjszabás-jóváhagyási feladatkörök is, amik azonban tipikusan hatósági jellegű feladatokat jelentenek. Ez nem az elmúlt évben kezdődött, hanem azt lehet mondani, hogy már hat-hétéves folyamatról van szó, és ez már önök által is elfogadott jogszabályokban is megjelenik. A Magyar Szabadalmi Hivatal profilja bővült, és ahogy ezt valószínűleg önök is tudják, ma a szellemitulajdon-védelem általános hatáskörrel rendelkező kormányhivatalaként működik a Szabadalmi Hivatal, tehát a portfóliója ma is jóval tágabb, mint amit a neve sugall, és a szerzői jogra is kiterjed, hiszen a szellemitulajdon-védelembe nemcsak az iparjogvédelem, hanem a szerzői jog is beletartozik.
A mai hatáskörök között szerepel az önkéntes műnyilvántartás vezetése, a szerzői jogi szakértőtestület titkársági feladatainak ellátása, de ide sorolható Magyarországnak összes, szerzői joggal foglalkozó nemzetközi szervezetben való képviselete. El kell mondanom, hogy a 2011-es magyar elnökség folyamán is az Európai Unió tanácsában úgy fognak lezajlani a munkacsoporti megbeszélések, hogy az iparjogvédelmi és szerzői jogi munkacsoportokban az Igazságügyi Minisztérium és a Szabadalmi Hivatal egymás közt megosztva fogja ellátni az elnöki funkciókat. Ennek nagyon egyszerűen az az oka, hogy a két szervezetnél vannak meg azok a szakmai és anyagi feltételek, amelyek biztosítják ezeknek a feladatoknak a megfelelő szintű ellátását. Sajnos, kiderült az utóbbi időben, hogy a kulturális tárcánál ennek elsősorban az anyagi feltételei nem biztosítottak, és a kulturális miniszter maga tett javaslatot arra 2008 tavaszán, hogy a közös jogkezeléssel kapcsolatos hatósági jellegű feladatokat más kormányzati szerv lássa el a jövőben. Ő maga a Magyar Szabadalmi Hivatalt javasolta, ugyanakkor természetesen vannak olyan feladatok, mint például a díjszabás-jóváhagyás, ahol egyszerűen nem lehet egy kormányhivatali szintű szervre bízni a végső döntést, ezért ezen a ponton az igazságügyi miniszter fogja átvenni a kulturális tárca feladatait. Ez semmiképp nem jelenti azonban azt, hogy a kulturális tárca alapvető kulturális érdekvédelmi, illetve kulturális szakmai érdekképviselő szerepe kiszorulna ebből a rendszerből. Az önök előtt fekvő javaslatban is, minden olyan ponton, ahol erre szükség van - például a díjszabások jóváhagyására vonatkozó eljárásban -, a véleményezési szakaszban meg fog jelenni a kulturális tárca, illetve a közös jogkezelők felügyeletében továbbra is megmarad az a joga, hogy jelezzen visszásságokat, aminek aztán természetesen eredménye lehet az, hogy a felügyelő szerv el fog járni.
Többször is elhangzott már ebben a vitában, hogy azáltal, hogy a Szabadalmi Hivatalhoz kerül a közös jogkezelő szervezetek felügyelete, a kormány részéről egy filozófiaváltás is bekövetkezne, ezt azonban az Igazságügyi Minisztérium részéről én mindenképpen cáfolni szeretném. Nincs szó arról, nincs is tervben, és szándékaink szerint nem is lesz erről szó, hogy a Szabadalmi Hivatalhoz való feladatátcsoportosítás esetleg a szerzői jogban olyan gyökeres változásokat indukálna, mint a vagyoni jogok átruházhatóvá tétele, a személyhez fűződő jogok visszaszorulása és a többi; erre nincs szándék és nincs is terv. Röviden ennyit szerettem volna ezzel kapcsolatban mondani, és ha szükséges, akkor természetesen a kollégáim akár a kulturális tárca, akár a hivatal részéről állnak rendelkezésre.
ELNÖK: Kívánnak-e kiegészítést tenni mindehhez?
HAJAGOS ÉVA (Oktatási és Kulturális Minisztérium): Hajagos Éva vagyok az Oktatási és Kulturális Minisztérium jogi főosztályáról. Én már 15 éve dolgozom ezen a területen, és valóban, ahogy a kolléganőm is mondta, 10 év alatt fokozatosan elkerült a Kulturális Minisztériumból a szerzői joggal kapcsolatos hatáskör és feladatkör a közös jogkezelő szervezetek felügyeletének kivételével. Ez egy furcsa helyzetet teremtett, és valóban, amikor ez a mostani változás elindult, a mostani jogalkotás, annak folyamatában éppen a közös jogkezelés monopóliumának megszüntetése kapcsán merült ez fel, hogy ezt a feladatot ebben a formában nem kívánja a tárca vállalni.
Azt kell látni, hogy ez a hármas megosztottság az elmúlt időszakban végig megvolt, anélkül, hogy a kulturális tárcának érdemben túl sok lehetősége lett volna; a jogalkotás, vagy például a nemzetközi szervezetekben való részvétel hiánya miatt nagyon kevés mozgástere volt. Ez a hatósági jogkör viszont, úgy ítéltük meg, nem biztos, hogy jó, ha minisztériumi szinten intéződik, tehát ez egy hivatali, hatósági eljárás keretében hatékonyabb lenne.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Ha további vélemény nincs, döntsünk, és akkor csomagban döntünk.
Kérdezem a tisztelt bizottságot, hogy ki támogatja a 7-es és az ezzel összefüggő többi ajánlási pontban jelzett módosítóindítvány-csomagot. Aki igen, most emelje fel a kezét! (Szavazás.) 9 igen. Ki az, aki nem támogatja? (Szavazás.) 9 nem. A bizottság tehát nem támogatja a javaslatot... (Az elnök a bizottság főtanácsadójával egyeztet.) 9:9-nél nincs meg a többség a támogatáshoz... (Dr. Schiffer János: Elcseréljük a költségvetésre! - Derültség.) A magántanácskozmányt kéretik abbahagyni!
A következő a 8-as pont, illetve az előzőeken felbátorodva itt is csomagszavazást javaslok a tisztelt bizottságnak, mert ezzel összefügg a 9-es, a 10-es, a 12-es, a 13-as és a 16-os ajánlási pontban szereplő indítvány is. Kérdezem ezekről a kormány álláspontját.
DR. GYENGE ANIKÓ osztályvezető (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium): Köszönöm szépen, elnök úr. Röviden annyi a kormány álláspontja, hogy ezt nagyon határozottan nem támogatjuk, de ha megengedi, akkor ennél a módosítónál szeretnék egy kicsit részletesebben is szólni, hogy megvilágítsam ennek a kérdéskörnek a hátterét.
ELNÖK: Kérdezem a bizottságot, hogy igényli-e ezt valaki, mert én azt gondolom, hogy látjuk, hogy a csomag miről szól: arról a kizárólagosságról akarja - hogy mondjam - levenni a figyelmet, ami területenként egy-egy közös jogképviseletet teremt elő a törvény szelleme szerint, ezt akarja feloldani ez a módosítóindítvány-csomag. Ha igényli valaki, akkor részletesebb kifejtés megtehető... (Többen: Szavazzunk!) Én is azt gondolom. Köszönjük szépen a felajánlást, de látja mindenki, hogy miről van itt szó.
Ha vélemény, hozzászólás nincs, akkor valóban szavazzunk. (Nincs jelentkező.)
Ki az, aki támogatja ennek a csomagnak az elfogadását? Aki igen, most szavazzon! (Szavazás.) A bizottságban senki sem támogatja ezeket az indítványokat.
Ezzel együtt a 9-esről is döntöttünk, döntöttünk a 10-esről is, a 11-esről már korábban döntöttünk, a 12-esről most döntöttünk, a 13-asról most döntöttünk. A 14-es, 15-ös, 16-osról is döntöttünk, sőt a 17-esről is korábban, úgyhogy soron következik a 18-as ajánlási pontban szereplő indítvány, amit Varga László és Hajdu Attila képviselő urak nyújtottak be. Kérdezem erről a kormány álláspontját.
DR. GYENGE ANIKÓ osztályvezető (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium): Köszönöm szépen, elnök úr. Itt is azt javasolnám, hogy a 18-as és a 19-es pontról együtt döntsön a bizottság. Ugyanakkor előzetesen azt gondolom, hogy a kormány nem támogatja ezt a javaslatot, de felhívom a figyelmet arra, hogy a betoldás, a 16. § (6) bekezdés semmilyen utalást nem tartalmaz a szerzői jogi törvényben a megfelelő mérték megállapítására. Itt valószínűleg a képviselő urak elnézhettek egy hivatkozást a törvényben, úgyhogy így nincs értelme. Lehet, hogy más bekezdésre kellett volna hivatkozni, és akkor tudnánk is támogatni, de így egyelőre nem tudjuk, hogy mi a szándék vele.
ELNÖK: Értem. Sajnos külön kell szavaznunk a két indítványról, noha ugyanarra a passzusra vonatkoznak, de más a megfogalmazás, az egyik iratokat vesz ki, a másik adatokat emel be.
Úgyhogy ha nincs vélemény, akkor döntsünk ezekről az indítványokról. (Nincs jelentkező.)
Ki az, aki támogatja a 18-as pontban jelzett módosító javaslatot? Aki igen, most szavazzon! (Szavazás.) A bizottság ezt nem támogatja egyharmaddal sem.
Ki az, aki támogatja a 19-es pontban jelzett módosító indítványt? Aki igen, most szavazzon! (Szavazás.) A bizottság ezt sem támogatja egyharmaddal sem.
A 20-as pontban Pettkó András képviselő úr és más képviselők módosító indítványt fogalmaznak meg. A kormány álláspontja?
DR. GYENGE ANIKÓ osztályvezető (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium): Ezt a módosító javaslatot sem támogatjuk, mivel a díjszabás-jóváhagyási eljárás kiegyensúlyozottságának megtartását szolgálná a mi szövegünk, ez pedig attól ellépést jelentene, úgyhogy nem tudjuk támogatni.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Vélemény van-e? (Nincs jelentkező.)
Ki támogatja a 20-as módosító indítványt? (Szavazás.) A bizottság nem támogatja.
A 21-es pontban Hajdu Attila képviselő úr módosító javaslata szerepel. Kormány?
DR. GYENGE ANIKÓ osztályvezető (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium): Ez egy technikai kiigazítás, úgyhogy ezt tudja támogatni a kormány.
ELNÖK: Köszönöm. Vélemény, észrevétel van-e? (Nincs jelentkező.)
Ki támogatja az indítványt? Aki igen, kézfelemeléssel szavazzon! (Szavazás.) 9 igen. Ki az, aki nem támogatja? (Szavazás.) 2 nem. Ki az, aki tartózkodott? (Szavazás.) 6 tartózkodás. Ez azt jelenti, hogy a bizottság nem támogatja a módosító indítványt, mert nem kapta meg az 50 százalék plusz egy szavazatot. (Fedor Vilmos: 2:7 volt, ezért nem támogatja. Bocsánat!) Igen, így van! (Fedor Vilmos: 6-ot mondott elnök úr. - dr. Schiffer János: De költő, nem matematikus! - Derültség.)
A 22-es pont dr. Rubovszky György javaslata. A kormány álláspontja? (Közbeszólás: Benne volt a csomagban!) Ez nem volt benne a csomagban, ez más. Kérdezem a kormány álláspontját, a 22-esnél tartunk.
DR. GYENGE ANIKÓ osztályvezető (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium): Mivel ez egy ma is létező jogorvoslat teljesen egyértelművé tételét szolgáló szöveg lenne a törvényjavaslatban, ezért ennek a kihúzását a jogbizonytalanság miatt nem tudjuk támogatni.
ELNÖK: Tehát a kormány nem támogatja. Vélemény? (Nincs jelentkező.)
Ki az, aki támogatja ezt az indítványt? (Szavazás.) 6 igen. Ki az, aki nem támogatja? (Szavazás.) 9 nem. A többi tartózkodás, tehát a bizottság nem támogatja, 3 tartózkodás volt.
A 23-asról döntöttünk, a 24-esről döntöttünk, a 25-ösről, 26-osról döntöttünk.
Következik a 27-es, Hajdu Attila módosító javaslata. Kormány álláspontja?
DR. GYENGE ANIKÓ osztályvezető (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium): Ez egy olyan módosító javaslat, amit az Alkotmánybíróság nemrég született határozatának nyomán nyújtott be a képviselő, miszerint a jogalkotásra csak azok a szervek lehetnek jogosultak, akik az alkotmányban kifejezetten nevesítve vannak. Tekintve, hogy a Szabadalmi Hivatal nem szerepel ezek között, ezért az összes társ-jogalkotói, tehát egyetértési jogos hatáskörét a Szabadalmi Hivatalnak ki kell gyomlálnunk a jogrendszerből, és a szerzői jogi törvényben ez a módosító javaslat végezné el végeredményben ezt a javítást.
ELNÖK: Következésképp?
DR. GYENGE ANIKÓ osztályvezető (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium): Támogatjuk.
ELNÖK: Támogatja a kormány. Vélemény, észrevétel van-e? (Nincs jelentkező.)
Ki támogatja az indítványt? (Szavazás.) A bizottság 10 igen szavazattal támogatja a javaslatot.
A 28-ast már megszavaztuk, a 29-es következik, dr. Rubovszky György képviselő úr javaslata. A kormány véleménye?
DR. GYENGE ANIKÓ osztályvezető (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium): Először azt szeretném mondani, hogy a 29-es és a 30-as szintén összekapcsolódik, a két módosító javaslat a nyilvános haszonkölcsönzési jogi jogdíj kifizetését hozná két évvel előbbre, mint ami a kormány szándéka volt. Tekintettel arra, hogy a költségvetés keretszámai 2012-ig rögzítettek, ezért ezt a kormány nem tudja támogatni.
Ugyanakkor viszont, mivel a 29-es módosító javaslat csak a nyilvános haszonkölcsönzési jog hatályba léptető rendelkezését hozná két évvel előbbre, a 30-asban lévő módosítók viszont az ezt érintő átmeneti szabályokat, ezért a két dolog csak együtt értelmezhető. Tehát ha az a szándéka a bizottságoknak vagy az Országgyűlésnek, hogy az egész rendszer kerüljön két évvel előbb bevezetésre, akkor mind a két módosító javaslatot támogatni kell. Ezzel összefüggésben, gondolom, akkor ugyanezt lehet mondani a bizottság által benyújtani kívánt módosító javaslatra is, de a kormány nem támogatja a költségvetés okán.
ELNÖK: Világos, értem. Vélemény, észrevétel van-e? Schiffer képviselő úr!
DR. SCHIFFER JÁNOS (MSZP): Költségvetésben a 2010-es költségvetést érinti ez a dolog, tehát nem a 2009-est.
DR. GYENGE ANIKÓ osztályvezető (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium): Valóban nem, viszont a költségvetés keretszámai 2012-ig vannak meghatározva, tehát ezek között kell mozognunk.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Nekem is lenne egy kérdésem. Miért kell a kettőt együtt megszavaznunk? A 29-es csak hatálybaléptetésről rendelkezik, a 30-as a kifizetés módjáról, szóval nem értem az összefüggést a kettő között.
DR. GYENGE ANIKÓ osztályvezető (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium): Nagyon egyszerűen tudom elmondani. Ha a hatálybaléptetést hozzák előbbre, 2009. január 1-jére, és nem módosulnak az átmeneti szabályok, akkor az azt fogja jelenteni, hogy adatokat 2011-től kell gyűjteni, és kifizetés 2012-től lesz. Ha fordítva csinálják, akkor 2012-ben fognak hatályba lépni a szabályok, azok, amelyek alapján önök azt szeretnék, hogy 2009-től legyen adatgyűjtés, illetve 2010-től legyen kifizetés. Ez az utóbbi lényegében a kormány célját is szolgálná, hiszen 2012-ben lépnének hatályba a szabályok, de így nincs semmi értelme, és ezért most elnézést kérek. Érthető így?
ELNÖK: Abszolút érthető. (Derültség. - Gulyás Dénes: Csak egyet nem értünk.) Igazából a döntés összefügg azzal is, hogy terveztünk egy bizottsági módosító indítványt beadni, de az csak a 30-asnak felel meg, viszont most én megértettem, hogy ehhez a 29-es elfogadása is szükséges. Tehát most arról is döntünk, hogy ha elfogadjuk ezt a kettőt, akkor a bizottság nem ad be önálló bizottsági indítványt, hanem egyértelműen támogatja ezt a két indítványt. Ha a bizottságban valaki úgy gondolja, hogy ezeket mi ne támogassuk, és inkább bizottsági indítványként adjuk be, akkor ezt most jelezze. (Tellér Gyula: De át kellene akkor fogalmazni a bizottsági indítványt.) Azt át kell fogalmazni, egyébként pedig így egyszerűbb a dolog, ha a bizottság mind a kettőt elfogadja. Nyilván most ez el fog dőlni; ha ezt a kettőt nem támogatja a bizottság, akkor a végén elővesszük a bizottsági indítványt, és ha támogatja, akkor az okafogyottá vált, én azt gondolom.
Kérdezem a tisztelt bizottságot, hogy ki az, aki támogatja a 29-es és az ezzel összefüggő 30-as módosító indítványt. Aki igen, kérem, kézfelemeléssel jelezze! (Szavazás.)
A bizottság egyhangúlag támogatja a két indítványt.
31. pontban Hajdu Attila képviselő úr indítványa - és ez az utolsó módosító javaslat. Mi a kormány álláspontja erről?
DR. GYENGE ANIKÓ osztályvezető (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium): Ez is csak egy technikai kiigazítás, úgyhogy ezt is támogatja a kormány.
ELNÖK: Vélemény, észrevétel van-e? (Nincs jelentkező.)
Aki támogatja az indítványt, az kérem, kézfelemeléssel jelezze! (Szavazás.)
A bizottság 10 igennel támogatja az indítványt.
Nagyon szépen köszönöm. Az előterjesztő képviselőit kérem, hogy még maradjanak egy percig, mert két bizottsági módosító indítványt készítettünk elő. Ezek közül az egyik most okafogyottá vált, mert a bizottság támogatta az ennek megfelelő, sőt annál jobb javaslatot, van azonban egy másik indítvány is, amit kiosztottunk a képviselő uraknak - remélem, ez megvan -, amely igazából egy kicsit összefügg az általunk korábban elfogadott két módosító indítvánnyal is, mert azt cizellálja. Ezzel kapcsolatban kérés érkezett hozzánk, hogy Bornai Tibor az Artisjus képviseletében kapjon szót. Nyilvánvalóan, ha a bizottság megszavazza, hogy szót kap, akkor ő tud majd válaszolni a kérdésre.
Kérdezem a bizottságot, hogy egyetért-e azzal, hogy most adjunk szót Bornai Tibor úrnak. Aki ezzel egyetért, az kérem, kézfelemeléssel jelezze! (Szavazás.) Köszönöm szépen.
(Bornai Tibor felé:) Arra kérem, Tibor, hogy valamelyik mikrofon közelében foglaljon helyet.
BORNAI TIBOR (Artisjus Magyar Szerzői Jogvédő Iroda Egyesület): Köszönöm szépen a szót, de én egy elfogadással előbbre izzítottam, és az olyan módon alakult, ahogy én szerettem volna, tehát nem húznám itt senkinek az idejét, hogy visszamenőleg valamit bizonygassak, amit már itt nagy szeretetben mindenki megszavazott; pedig jókat mondtam volna. (Derültség.) Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönjük. Tibor, maradjon még, mert Tellér képviselő úrnak volt kérdése. (Tellér Gyula felé:) Parancsoljon!
TELLÉR GYULA (Fidesz): Köszönöm a szót. Az előterjesztőkhöz volna kérdésem, hogy ha vajon ez a kulturális célokra fordítandó rész, amivel csökkenteni kell a bevételt, belekerül a szabályzatba, akkor nem vész-e el a közös jogkezelőnek az az önkéntessége, hogy ő ilyet vagy csinál, vagy nem csinál. Végül is a tagok beleegyezésével a jövedelemnek akármelyik részét fordíthatják egy közösen elhatározott célra, tehát ezt nem tiltja a törvény, akkor sem, ha ez nincs benne. A kérdésem ennek a fordítottja, hogy vajon nem válik-e kényszerré akkor, hogyha ez a szabályozás bekerül. Ez a kérdésem. (Dr. Gyimesi Endre távozik az ülésteremből.)
ELNÖK: Köszönöm szépen. A kormány képviselőjét kérdezem először.
DR. GYENGE ANIKÓ osztályvezető (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium): Köszönöm szépen, elnök úr. Mi most itt a törvényjavaslat előterjesztőiként vagyunk jelen, ezt a módosító javaslat önök kívánják benyújtani, ha jól értem. Én elsőre, és azt hiszem, hogy mivel ezzel a problémakörrel elég régóta foglalkozunk, talán most is mondhatom azt, hogy ez a kormány álláspontja, ezt a módosító javaslatot nem kívánjuk támogatni, és nagyon nagy részben azért, amit képviselő úr is elmondott.
Azt tudni kell, és akkor most muszáj elmondanom azt, amit az előbb végül is nem volt szükséges elmondani, hogy Magyarország ellen folyamatban van egy kötelezettségszegési eljárás a közös jogkezelő szervezetek egyes gyakorlatai miatt. Ami a Bizottság eljárását elindította, az egy olyan panasz volt, ami egy magyar közös jogkezelő szervezet ellen érkezett be a Bizottsághoz. Ez a magyar közös jogkezelő szervezet - nem az itt megjelentek szervezetei, most nem kívánom megnevezni - egy olyan közös jogkezelő szervezet, aki jelentős mennyiségű külföldi jogdíjat is beszed, nem osztotta fel ezeket a jogdíjakat a jogosultak számára, és így a külföldi jogosultak sem kapták meg az őket megillető jogdíjakat vagy legalábbis ezek egy részét, hanem a Magyarországon letelepedett szerzők számára osztották fel.
Azt tudni kell, és ezt nyilván önök is nagyon jól tudják, hogy a közös jogkezelés elsődleges feladata nem a szociális és kulturális támogatás. Az egy örvendetes tény, hogy van ilyen gyakorlata a közös jogkezelő szervezeteknek, ez azonban egészséges határok között kell, hogy mozogjon, és természetesen mivel ezek a szervezetek egyesületi formában létezhetnek Magyarországon, ezért az egyesület a saját tagjai tekintetében, a tagjai saját pénzére vonatkozóan rendelkezhet arról, hogy kulturális, illetve szociális célokra ezek a jogosultak nem kívánják megkapni a pénzüket, hanem felajánlják a szociálisan vagy kulturálisan hátrányosabb helyzetben élők számára. Ez azonban soha nem jelentheti azt, hogy olyan jogosultak ne kapják meg a pénzüket, akik nem értenek egyet az ilyen kulturális célú felhasználásokkal. Azt teljesen biztosan állíthatom, hogy a hatályos szerzői jogi törvény, illetve a hatályos egyesülési törvény, ami a közös jogkezelő szervezetekre vonatkozó háttérszabályozás, lehetővé teszi ezt a típusú kulturális, illetve szociális célú felhasználást, de mondom még egyszer, abban a keretben, amit az egyesülési jog is lehetővé tesz. Ezen túlmenni pontosan azért nem lenne célszerű, mert ezzel újra kiváltatnánk olyan külföldi jogosulti csoportok nemtetszését, akik azért elég hatékonyan lobbiznak Magyarország ellen európai fórumokon.
Úgyhogy azt gondolom, hogy ezt a piaci nyugalom megőrzése vagy visszaszerzése érdekében nem lenne célszerű ebben a formában támogatni. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm. Bornai Tibor urat kérdezem, kíván-e reagálni, hiszen a javaslat tőlük érkezett.
BORNAI TIBOR (Artisjus Magyar Szerzői Jogvédő Iroda Egyesület): Nem kívánok reagálni, köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Ha jól értettem, akkor lényegében ez a tevékenység, amit a módosító indítvány javasol, megvalósulhat, de csak azután, hogy ha aki kéri, annak a jogos részét az egyesület keretei között kiutalták, ily módon aki lemond róla, az felhasználható ilyen kulturális vagy egyéb szociális célokra. Tehát nem zárja ki maga a törvény ennek a lehetőségét.
DR. GYENGE ANIKÓ osztályvezető (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium): Igen, ez teljesen pontosan így van. Talán azzal egészíteném ki, hogy ez nem feltétlenül úgy történik meg, hogy kiszámolja a közös jogkezelő szervezet az adott szerző számára, hogy 36 forint, és utána dönt arról, hogy erről lemond-e. Ezeknek a szervezeteknek vannak belső szabályzataik, amelyeket az egyesület önrendelkezés keretében elfogad, és ha ebben a szabályzatban ők maguk általában előre úgy rendelkeznek, hogy bizonyos összegeket félretesznek, és nem osztanak fel, akkor ez természetesen minden további nélkül lehetséges.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Azt gondolom, képben van mindenki, és az is érzékelhető volt, hogy az Artisjusnak fontosabb volt az, hogy az előző két módosító indítványt fogadjuk el, és nyilván annak keretei között azért ilyen típusú tevékenység megvalósulhat. Én azt gondolom, hogy dönthetünk.
Kérdezem, hogy ki az, aki egyetért azzal, hogy egy ilyen módosító indítványt bizottsági módosító indítványként adjunk be. (Szavazás.) Úgy látom, hogy senki.
Azt gondolom, hogy a feladatunk végére értünk. Van-e valakinek olyan módosítóról tudomása, amit nem tárgyaltunk meg? (Nincs jelzés.) Úgy látom, hogy ilyen nincs. Köszönöm szépen, ezt a napirendi pontot lezárom. Köszönöm szépen a kormány, a hivatal közreműködését. (A napirendi pont tárgyalásához érkezett vendégek elhagyják az üléstermet.)
Áttérünk az utolsó napirendi pontunkra, az egyebekre. Egyebek között nekem egy bejelentenivalóm van. Kérek mindenkit, úgy készüljön, hogy jövő héten kedden nagy valószínűséggel bizottsági ülést tartunk majd, de nyilván erről az értesítést időben minden bizottsági tagnak kiküldjük.
Másvalakinek van-e bejelentenivalója egyebek között? (Nincs jelentkező.) Akkor ezt a napirendet is lezárom, és ezzel együtt a bizottsági ülést is. Köszönöm mindenkinek a megjelenést.
(Az ülés befejezésének időpontja: 12 óra 53 perc)
|
Dr. Jánosi György
|
Jegyzőkönyvvezető: Biczó Andrea és Várszegi Krisztina