KSB-2/2009.
(KSB-68/2006-2010.)
Jegyzőkönyv*
az Országgyűlés Kulturális és sajtóbizottságának
2009. március 17-én, kedden, 10 órakor
a Képviselői Irodaház V/569. számú termében
megtartott üléséről
Helyettesítési megbízást adott *
Az Országos Rádió és Televízió Testület 2008. évi tevékenységéről szóló beszámoló (J/8670.) *
Az Országos Rádió és Televízió Testület 2008. évi tevékenységéről szóló beszámoló elfogadásáról szóló határozati javaslat *
Dr. Majtényi László szóbeli kiegészítése *
Dr. Majtényi László válaszadása *
Döntés az általános vitára való alkalmasságról *
Elnököl: Dr. Pető Iván (SZDSZ), a bizottság elnöke
Halász János (Fidesz)
Alexa György (MSZP)
Alföldi Albert (MSZP)
Bókay Endre (MSZP)
Fedor Vilmos (MSZP)
Halmai Gáborné (MSZP)
Dr. Schiffer János (MSZP)
Dr. Vitányi Iván (MSZP)
Dr. Cser-Palkovics András (Fidesz)
Gulyás Dénes (Fidesz)
Tellér Gyula (Fidesz)
Vincze László (Fidesz)
Dr. Lukács Tamás (KDNP)
Helyettesítési megbízást adott
Dr. Jánosi György (MSZP) Alexa Györgynek (MSZP)
Lukács Zoltán (MSZP) Halmai Gábornének (MSZP)
Dr. Cser-Palkovics András (Fidesz) dr. Lukács Tamásnak (KDNP) megérkezéséig
Kiss Attila (Fidesz) Tellér Gyulának (Fidesz)
Dr. Gyimesi Endre (Fidesz) Halász Jánosnak (Fidesz)
Fedor Vilmos (MSZP) dr. Schiffer Jánosnak (MSZP) megérkezéséig
Kubatov Gábor (Fidesz) Vincze Lászlónak (Fidesz)
Dr. Majtényi László elnök (Országos Rádió és Televízió Testület)
(Az ülés kezdetének időpontja: 10 óra 4 perc)
DR. PETŐ IVÁN (SZDSZ), a bizottság elnöke, a továbbiakban ELNÖK: Tisztelt Bizottság! Tisztelt Jelenlévők! A bizottsági ülést elkezdjük. Üdvözlöm a képviselőtársakat, a meghívottakat! Az előzetesen kiküldött napirendi javaslatban szerepel a polgári törvénykönyvről szóló törvényjavaslathoz beérkezett kapcsolódó módosító indítványok ránk tartozó vagy bennünket közvetlenül érdeklő részének megvitatása. Mi úgy ítéltük meg, hogy ilyet nem találunk, ezt a frakciók munkatársaival egyeztettük, és ennek alapján azt javaslom, hogy az eredetileg másodiknak tervezett napirendi pontot tekintsük okafogyottnak, és így marad az "egyebeken" kívül, ha lesz majd ilyen, az ORTT 2008-as beszámolójának megtárgyalása.
Kérdezem, hogy a javasolt napirendről van-e valakinek véleménye - mármint külön a napirendhez kapcsolódóan - javaslata, észrevétele. (Nincs jelentkező.) Úgy látom, hogy ilyen nincs. Kérdezem a bizottság tagjait, hogy ki az, aki a javasolt napirendet támogatja. (Szavazás.)
A bizottság a napirendet egyhangúlag elfogadta, és a bizottság szemmel láthatóan határozatképes. Most külön is üdvözlöm az ORTT elnökét és megjelent tagját, illetve munkatársait; ha jól látom, egy ORTT-tag jelent meg. Most már az elnök úr által is ismert gyakorlatnak megfelelően megkérem elnök urat, hogy szóbeli kiegészítést tegyen az írásos beszámolóhoz.
Az Országos Rádió és Televízió Testület 2008. évi tevékenységéről szóló beszámoló (J/8670.)
Az Országos Rádió és Televízió Testület 2008. évi tevékenységéről szóló beszámoló elfogadásáról szóló határozati javaslat
Dr. Majtényi László szóbeli kiegészítése
DR. MAJTÉNYI LÁSZLÓ elnök (Országos Rádió- és Televízió Testület): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselő Hölgyek és Urak! Tisztelt Karzat! Köszönöm szépen a szót. Valóban egy szóbeli kiegészítéssel készültem, ami egyúttal kötelességem is. Hadd kezdjem azzal, hogy a 2008. év az Országos Rádió és Televízió Testület életében, azt gondolom, hogy nem volt szokványos. Bár nekem ez az első, nem is teljes évem az Országos Rádió és Televízió Testületben, de azt gondolom, hogy egyrészt a körülmények is az átlagtól eltérőek voltak, másrészt pedig az Országos Rádió és Televízió Testület működésében is nagyon érdekes elemek jelentek meg, amelyről néhány szóban szeretnék önöknek szólni. Április 1-jén egy új testület jött létre. A jelen lévő Tirts Tamás hozzám hasonlóan új személy a testületben, a régiek, ha úgy tetszik, többségben maradtak, de azt mondhatom, hogy ez a testület, igyekezett új testületként működni.
Néhány, a tevékenységünk szempontjából fontos elemet szeretnék külön kiemelni. Azon túl, hogy az egész évet belengték a médiatörvény létrehozásával kapcsolatos hírek és híresztelések, hadd mondjam azt, hogy nem kis meghatódottsággal tudom azt felidézni, hogy az ORTT-nek dolgozó köztisztviselők és egyéb munkavállalók nagyon tisztességes és alapos munkát végeztek, miközben valamilyen szinten az ő egzisztenciájuk is kérdéses volt. Az évről szóló szóbeli beszámoló első fontos eleme nyilván nem független az én szakmai hátteremtől sem, de azt gondolom, hogy az ORTT mindenekelőtt egy jogalkalmazó szerv számos egyéb funkciója mellett, tehát mindenképpen érdemes és szükséges említeni azt, hogy a testület ebben az évben a jogalkalmazó tevékenysége során alkotmányos jogalkalmazás terén bizonyos értelemben egy új lapot nyitott a testület életében. Ennek egyébként előfeltétele volt az, hogy a 2007-es évben két olyan alkotmánybírósági döntés is megszületett, amely az Országos Rádió és Televízió Testület alkotmányos jogalkalmazó tevékenységének kereteit bizonyos fokig átírta.
Az Alkotmánybíróság megerősítette, hogy a médiatörvény 3. §-ának két nagyon fontos rendelkezése alapján az alkotmányos alapjogok médiabeli érvényesülése érdekében az Országos Rádió és Televízió Testületnek joga és kötelessége eljárni, és egy nagyon izgalmas új értelmezést adott, amely arra vonatkozott, hogy a személyiségi jogok védelme tekintetében is megvan az alkotmányos felhatalmazás az eljárásra, de nem az egyes individuumok jogainak védelme érdekében. Zárójeles megjegyzésként említeném, hogy ez egyébként az alkotmánybírósági döntés indoklásában és nem a rendelkező részben szerepel, tehát az ORTT-t betű szerint ugyan nem köti, mégis az ORTT a 2008-as évben ehhez az értelmezéshez igazította a maga tevékenységét. Ez azt jelentette, hogy bizonyos fokig alanytalanná tettük a személyiségi jogi jogsérelmeket, és nem azt néztük, hogy egyes individuumok jogai sérültek-e, hanem azt, hogy ez az általános kép, amelyet a televíziók és adott esetben a rádiók közvetítenek, illetőleg sugároznak az éterbe, egészében és részleteiben megfelel-e az alkotmányos értékeknek. Elég radikális és azt mondhatom, hogy szerintem szakmailag érdekes döntések születtek ebben a tekintetben, ezek részleteibe nem mennék bele, mert nem akarom a türelmüket igénybe venni, de az éves jelentés lényegében az elméleti fejtegetések után ezen ügyek részletezésére tér ki. Vannak egyébként áthúzódó ügyek, amelyeket részben, de talán nem teljes elvi mélységében dolgoztunk ki. Idetartoznak az sms-ek értékelései, tehát a képernyő alján futó nézői üzenetek, illetőleg a betelefonálós műsorok problémái, amelyek nagyon érdekes szerkesztői problémákat vetnek fel. Ebben szerintem lényeges dolgokat mondott ki a testület, de nem minden fontos dolgot; van, ami még erre az évre vár.
A második nagy téma a műsorszolgáltatókkal kialakult viszonyrendszer bizonyos tekintetben vett módosulásai. A műsorszolgáltatókkal egyrészt ebben az évben, ami szerintem hangsúlyaiban újdonság, a partneri viszony erősítésére nagyon komoly erőfeszítéseket tettünk. Minden közszolgálati műsorszolgáltatóval az Országos Rádió és Televízió Testület testületként is találkozott, és folyamatosak voltak az egyéb konzultációk is. Ezek a konzultációk egyébként kiterjedtek nemcsak a közszolgálati műsorszolgáltatókra, hanem a közszolgálati feladatokat ellátó egyéb műsorszolgáltatókra is. Ebben a tekintetben én azt gondolom, hogy nagyon sikeres volt az ORTT tudományos kutatóintézetének "A felelős műsorszolgáltatói magatartás krízishelyzetekben" című konferenciája, elég jelentős sajtóvisszhangot is kiváltott. Az egyik nagyon fontos problémának a válaszadását elősegítette, nevezetesen azt, hogy krízishelyzetekben Magyarországon - nem természeti katasztrófákról volt itt szó, hanem az utcai megmozdulások, adott esetben a zavargások médiabeli megjelenítéséről - ebben a vonatkozásban az egyik legnehezebb probléma a média társadalmi ellenőrzésének megoldatlansága.
Itt a kuratóriumi rendszer közismert anomáliáira szeretnék utalni. A testület 2008 májusában a jogalkotóhoz fordult a helyzet megoldatlanságát említve, és jogalkotói segítséget kért, ami ismert körülmények között, nem meglepően, nem történt meg. Amit a testület a saját hatáskörében megtehetett, azt igyekezett megtenni. 2009. január 13-án kiadtunk egy olyan közleményt, amelyből a kuratóriumi sorsolás rendszerének egy részletében, de fontos részletében változást jelentettünk be, ami azt jelenti, hogy a kuratóriumi sorsoláson egy szervezet nevében csak egy személy jelenhet meg, és nem tesszük lehetővé, hogy ugyanaz a személy sok társadalmi szervezetet képviseljen.
A következő nagyon fontos témakör, amely meghatározta a 2008-as évet, és talán még meghatározóbb lesz a következő két évre, a digitális átállással kapcsolatos feladatok ellátása. Itt igen nehéz jogalkalmazói döntések megoldására kell vállalkoznia az Országos Rádió és Televízió Testületnek, nevezetesen a 2007. évi LXXIV. számú digitális átállási törvény alkalmazására. Legnehezebb kérdéseinek az egyike a 26. §-ban foglalt rendelkezés, amely arról szól, hogy a meghatározó piaci befolyással rendelkező szolgáltatók továbbítási kötelezettsége 40 csatornahelyig fennáll, és ebben az Országos Rádió és Televízió Testületnek szakhatósági közreműködésben, de döntő szava van. Ha megnézzük ezt a törvényhelyet, akkor azt látjuk, hogy ennek alkalmazása rendkívül nehéz. Vagylagos feltételeket sorol fel a törvény, és ebben az évben meg is kellett oldanunk egy ilyen jogvitát, amelyet a Nemzeti Hírközlési Hatósággal együttműködve azt hiszem, hogy jogilag korrekten meg is oldottunk, de ennek a törvényhelynek az értelmezése nagyon komoly erőfeszítéseket igényel; ez egy olyan értelmezés, amely, ha úgy tetszik, demokrácia- és pluralizmuskonform értelmezés. Ez a 2009-es évben további feladatokat ró ránk, és ezzel kapcsolatban részben kutatásokat, részben szakértői közreműködéseket fogunk igénybe venni.
A digitális műsorszóró-hálózatok üzemeltetése tekintetében az ORTT a törvény szerint feladatot nem kap, noha Európában a tartalomfelügyelő hatóságoknak általában van ilyen feladatuk. Ami közismert nehézség, és amivel a 2009-es évben minden érdekeltnek foglalkoznia kell szerintem, azok a digitális földfelszíni sugárzással kapcsolatos nehézségek, az itt talán nem a legnagyobb körültekintéssel meghatározott továbbítási kötelezettségekből is fakadó piaci és jogi problémák, amely egyébként felveti azt a problémát, ami a következő megjegyzésemhez mindenképpen kapcsolódik, hogy a konvergens működés a Hírközlési Hatóság és az ORTT között elemi fontosságú. Ennek érdekében nagyon komoly erőfeszítéseket tettünk, és ez már a következő téma, amiről szólni szeretnék röviden: a társhatósági együttműködés.
A társhatósági együttműködés fejlesztésében a legfontosabb a Nemzeti Hírközlési Hatósággal való együttműködés. Azt gondolom, hogy a 2008-as év igen jelentős eredménye, hogy egy, igazából nem csak a törvényi kötelezettség legszűkebb értelmezésének megfelelő együttműködési megállapodást kötött a Nemzeti Hírközlési Hatósággal az Országos Rádió és Televízió Testület, ami egyébként törvényi kötelessége is volt, de ez egy igen tartalmas megállapodás. Én felírtam a legfontosabb pontjait, de úgy döntöttem - elnök úr is említette, hogy nagyon-nagyon hosszú bevezetőt azért ne mondjak -, hogy nem sorolom fel az együttműködés legfontosabb elemeit sem, de ha lesz rá vonatkozó kérdés, akkor természetesen megteszem. Benne van a mellékletben is az együttműködési megállapodás, illetve az értékelése is olvasható. Folyamatos a találkozás az ORTT elnöke és a Hírközlési Hatóság elnöke között - udvariatlan voltam, először a Hírközlési Hatóságot kellett volna említenem -, a tanács, illetőleg a testület közötti együttműködés is rendszeres, egyes tagok is találkoznak, a szakértői szintű együttműködés is folyamatos. Például, ami ugyancsak újdonság, a Nemzeti Hírközlési Hatósággal a 2009-es kutatási és konferenciaterveinket egyeztetjük, és nemcsak a Nemzeti Hírközlési Hatósággal, hanem a Gazdasági Versenyhivatallal is.
Pár szót a GVH-val való együttműködésről: ugyancsak elnöki szintű folyamatos kapcsolat van, a jogsértések értékelésében együttműködést folytatunk. A GVH egy igen komoly tanulmányt készített a hírközlési, illetőleg a médiapiac helyzetéről; érdemben egyeztettünk erről, azt gondolom, hogy kitűnő az együttműködés, és az együttműködés alapja tulajdonképpen az, hogy a gazdasági erőfölény, illetőleg a kiegyensúlyozott plurális tájékozottság esetleges megsértése két olyan jelenség, amely különbözik egymástól, de mint egy sínpár, egymással párhuzamosan fut. Ezzel azt akarom mondani, hogy ami rendszerint médiajogi értelemben a külső pluralizmus sérelme, az versenyjogi tekintetben pedig megengedhetetlen tőkekoncentráció. Ez nem egy az egyben való megfelelés, de kifejezetten párhuzamos a probléma, ezért igen fontos a GVH-val való együttműködés.
Intenzív együttműködést építettünk ki az ombudsmani hivatallal; én az összes ombudsmannal találkoztam, közös sajtótájékoztatókat is tartottunk. Éppen az asztalomon van az általános hatáskörű ombudsman egyik indítványa, és már korábban is eljártunk az általános hatáskörű ombudsman kezdeményezésére; az adatvédelmi biztossal közös vizsgálatot folytattunk, amely azért nagyon érdekes, mert a két hatóság hatásköre kifejezetten illeszkedik egymáshoz az én véleményem szerint. Igen nagy sajtóvisszhangot kapott "A nagy lehetőség" című műsor közös vizsgálata, illetőleg "Az igazság ára" című másik műsorszám vizsgálata. A nemzeti, etnikai és kisebbségi jogok országgyűlési biztosával ugyancsak intenzív az együttműködés, az Országos Rádió és Televízió Testület most egy brit metodológiát is figyelembe véve a kisebbségek, mindenekelőtt a cigányság médiabeli képének, megjelenésének vizsgálatát folytatja. Erről, ha lesz jövő évi beszámoló, akkor ott fogok részleteket elmondani. Az adóhatósággal is hasonló az együttműködés. A közpénzek hatékony behajtása terén a műsorszolgáltatási díjra kötelezettek adómoráljának javítását célozza az együttműködés. Kifejezetten hatásos volt, hogy éppen az olimpia előtt közös nyilatkozatot adott ki az adóhatóság és az Országos Rádió és Televízió Testület, és meg is ugrott a bevétel, tehát sikerült egy kicsit talán rá is ijeszteni a nem annyira szívesen fizetőkre.
A közép-európai együttműködésről még szeretnék beszélni. Ez meggyőződésem szerint különösen fontos. Kifejezetten az Országos Rádió és Televízió Testület, tehát a magyar fél kezdeményezésére nagyon intenzív együttműködés alakult ki a román társhatósággal, aminek, ha úgy tetszik, egyoldalú haszonélvezői vagyunk, hiszen a közép-európai médiapiac úgy néz ki, hogy Magyarországról Romániába, Csehországba és más környező országokba is áttelepülnek olyan médiaszolgáltatók, amelyek kizárólag vagy jelentős részben Magyarországra, magyar nyelven sugároznak adásokat - ez a határok nélküli televíziózás korszakában teljesen jogszerű. Az, hogy nemcsak, hogy együttműködés van, de egy együttműködési megállapodást is kötöttünk a román hatóságokkal, a magyar állampolgárok jogvédelme szempontjából nagyon fontos, és miután nem román nyelven sugárzó adók jönnek Debrecenbe, hanem a határ menti román városokra, például Nagyváradra költöznek át a magyar műsorszolgáltatók, ez nekünk kifejezetten előnyös.
Az együttműködés alapja Svédország és az Egyesült Királyság hasonló tárgyú együttműködése volt, annak az adaptációja. Az év végén, december 12-én írtuk alá ezt az együttműködési megállapodást. Az aláírás idején nálunk volt vendégségben a cseh médiahatóság, ebből csináltunk egy háromoldalú megbeszélést, amit aztán januárban Pozsonyban egy cseh-magyar-szlovák konferencia követett, aminek eredményeképpen reményeink szerint idén májusban Prágában létrejöhet egy közép-európai médiahatósági együttműködés. Ehhez hasonló együttműködések vannak a balti államokban, illetőleg a mediterrán térségben. Egyrészt a magyar médiafogyasztók jogainak érvényesítését fogja ez szolgálni, másrészt pedig a közép-európai hatóságok közös fellépését is lehetővé teszi az Európai Unióban, aminek mintája egyébként a skandináv együttműködés; ez a skandináv országoknak sok szempontból különösen előnyös.
Még annyit említenék, hogy a digitális átállással kapcsolatos források felhasználására, illetőleg az érintett közhatalmi szereplők médiapolitikai, közpolitikai lépéseinek egyeztetésére az ORTT egyeztető fórum létrehozására tett javaslatot, amelynek résztvevői lennének a Miniszterelnöki Hivatal, a Nemzeti Hírközlési Hatóság, a Gazdasági Versenyhivatal és az ORTT. Minden, együttműködésre felkért szereplő pozitív választ adott; ez is a közeljövőben kezdi el a működését. Nem jelentéktelen összegek állnak rendelkezésre az ORTT számláján a digitális átállás forrásaiként, és más állami szerveknél hasonlóképpen vannak ilyen források, tehát ezt érdemes együtt alkotni.
Nagy lépést tett az ORTT ebben az évben működése nyilvánosságának az erősítésében. 2008. szeptember 17-én úgy döntött a testület, hogy szó szerinti jegyzőkönyvet készíttet minden üléséről, és a szó szerinti jegyzőkönyvet az ORTT honlapján nyilvánossá teszi. Ugyancsak ezt a célt szolgálja egy számomra nagyon fontos és kedves döntés. Az ORTT működtet egy digitális adattárat, amely 2004-től 5 millió óra, évi 800 ezer óra, ebből máig 5 millió óra médiatartalmat rögzített. Ehhez egy rendkívül szofisztikált keresőrendszer tartozik, továbbá egy sor kiegészítő ismeret, például reklámidők felismerése, magyar zene, külföldi zene elkülönítése és még folytathatnám. Ez egy igen fejlett rendszer, és ez az ORTT hatósági működésének támogatását szolgálja, de november 27-én a digitális adattárat a magyar nyilvánosság számára is megnyitottuk, és újságírók, egyetemi hallgatók, jogkereső állampolgárok, politikusok érintettek, valamint műsorszolgáltatókat is szívesen látunk. Egy éven belüli műsorkérést gyakorlatilag percek alatt, egy éven túlit pedig 20 perces, félórás várakozás után tudjuk átadni megtekintésre az érintetteknek, és indokolt esetben másolatot is adunk. Ha például a tisztelt képviselő hölgyek és urak ebben érdekeltek lesznek, nagyon szívesen látjuk őket, és kiszolgáljuk.
Még egy fontos dologról szeretnék még említést tenni, ez a tudatos médiafogyasztás kampány, amely szintén a román-magyar együttműködés gyümölcse. Azt gondolom, hogy nagyon színvonalas spotokat készített a román médiahatóság európai uniós pénzből. Ezeket a médiaspotokat a két hatóság közötti jó kapcsolatra való tekintettel a román médiahatóság átengedte nekünk teljesen ingyen. Ezek a spotok az erőszak, a szexualitás és a félelem témakörét dolgozzák fel, és a közös üzenetük az, hogy ne a televízió nevelje fel a gyereket. Végeztettünk egy igen komoly felmérést, amelyből kiderül, hogy nemcsak a felnőttek, hanem a gyerekek is egész Európában Magyarországon néznek majdnem a legtöbbet televíziót, de az is lehet, hogy az első hely is a miénk, erre egészen pontos adatok nincsenek. A 14 év alatti korosztály tagjai több mint 3 órát ülnek naponta televízió előtt, és például nagyon ijesztő annak az aránya is, hogy a gyerekszobában ellenőrizetlenül ott vannak a televízió-készülékek, amely ellen csak a szülő léphet fel, a szülőt pedig fel kell világosítani. Ez egy sikeres kampány volt, nagyon jó volt a sajtóvisszhangja, és ha igaz, akkor tavasszal köztéri kampánnyal folytatnánk. Ennek sikerén felbuzdulva én nagyon remélem, hogy a tudatos médiafogyasztás témakörében más problémák, más közönség megszólításával az ORTT-nek még lesz lehetősége, hogy a névjegyét letegye.
Még akartam a 2009-es tervekről beszélni, de csak címszavakat mondok, ahol elindult a munka. Egy meghirdetett, precíz támogatáspolitika: az anyag gyakorlatilag nagyjából készen van, egyelőre nem fogadtuk még el. A frekvenciagazdálkodás elveinek pontos lefektetése törvényi kötelezettség, régi adósság; nagyon szeretném, ha ebben az évben megcsinálnánk. A 2009-es év legnagyobb feladata az országos digitális rádiófrekvenciák pályáztatásának munkája, ez egészen az év végéig folyamatosan munkát ad az ORTT-nek. Hasonlóképpen szívügyem a díjszabás, tehát a műsorszolgáltatási díjak elveinek kidolgozása, ami pedig többéves program, az pedig a digitális átállás stratégiája. Köszönöm szépen a figyelmüket.
ELNÖK: Köszönjük szépen. A képviselőké a szó. Úgy látom, hogy Halász alelnök úr jelentkezett először.
HALÁSZ JÁNOS (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Urak! Tisztelt Bizottság! Köszönöm szépen elnök úrnak az alapos szóbeli kiegészítést. Elnök úr említette a betelefonálós műsorszámokat is, a kiegészítésében is kitért rájuk. Engedje meg, hogy ezzel kapcsolatosan is tegyek fel egy kérdést. Egy átfogó elemzést készítettek ezekről a műsorokról, az interaktív és betelefonálós műsorszámokról - a beszámolóban a 65. oldalon írnak erről -, és ez az átfogó elemzés állapította meg, ahogy itt írják, hogy ezek a műsorok politikailag kiegyensúlyozatlanok és elfogultak voltak, de az ORTT igazából mégsem tett semmit, egy új kontrollvizsgálatot határoztak el, ami most valamikor 2009. januárra történő elhatározás volt. Azt szeretném kérdezni, hogy egyáltalán akkor mi volt ennek a korábbi vizsgálatnak az értelme, illetve hogyan gondolkodik elnök úr ez ügyben a folytatásról, ha esetleg a kontrollvizsgálat is hasonló helyzetet tár fel. Újabb vizsgálat lesz csak, vagy valami más is lehetséges?
A káros tartalmak kapcsán szeretnék két kérdést feltenni. A beszámoló megállapítja, hogy a híradókban közel 23 százalékos gyakorisággal fordulnak elő erőszakos, sokkoló képsorok, és hogy 2003 óta egyre több ilyen képsorral találkozhatunk - a 303. oldalon írnak erről a beszámolóban. Azt szeretném kérdezni, hogy milyen intézkedéseket tett az ORTT ebben a vonatkozásban. Még ehhez a témához kapcsolódóan: a gyermekműsorokat vizsgáló elemzés rengeteg törvénysértést tárt fel, ahogy írják a beszámolóban, eljárás azonban ezek miatt nem indult, szankciók nem születtek. Miért nem születtek szankciók, egyáltalán elnök úr hogy gondolkodik erről a témáról? Most a beszámolója végén is szóba került az ügy, és úgy gondolom, hogy nagyon fontos.
A testület a kormányzati marketing előtt - tavaly volt ez a szerintem dicstelen döntés - korlátlanul szabad utat nyitott, amikor az úgynevezett "Új Magyarország"-spotokat és korábban az egészségügyi nem tudom, micsodának a spotjait vetítették, és önök azt állapították meg, hogy azok közérdekű közleményként, reklámként történő közzététele nem valósít meg jogsértést. Én úgy látom, hogy ez akkor azt a helyzetet eredményezi, hogy így bármely kormány bármely módon, bármikor népszerűsítheti magát és tevékenységét ebben a kontextusban. Azt szeretném megtudni elnök úrtól, hogy ön személyesen is helyesnek tartja-e ezt a döntést (Dr. Majtényi László: Igen.), és hogy ez az állapot így kialakult.
A műsorszolgáltatási díjakkal kapcsolatosan szeretnék még kérdezni. A hírek azt tartalmazzák, vagy azt lehet hallani, hogy nagyon sokan fordulnak önökhöz műsorszolgáltatási díjaik csökkentése miatt, kérve azt, hogy önök csökkentsék a műsorszolgáltatási díjat. Támogatja-e elnök úr ezt az irányt, ezeket a dolgokat, ezeket a kéréseket? Van egy másik folyamat is, amely a műsorszolgáltatási jogosultságok elnyerésekor van jelen a rendszerben, ahogy én látom, ez pedig az, amikor nyilvánvalóan irreális ajánlatot tesznek pályázók, esetleg azért, mert ezzel az ajánlatukkal mások elé kerülnek. Ebben a folyamatban milyen lehetőségei vannak az ORTT-nek, mit tehet az ORTT ez ügyben? Bizonyára észleli elnök úr is (Dr. Majtényi László: Igen.), és tudunk konkrét példákat is mondani eben az ügyben, de most nem a különböző konkrét példákat akarnám előhozni, hanem általában érdekel az elnök úr és az ORTT álláspontja is az ügyben.
Elnök úr szóba hozta a média társadalmi ellenőrzését, és azt a derék ORTT-határozatot is elmondta, hogy ettől kezdve akkor egy civil szervezetet majd csak egy ember képviselhet. Én üdvözlöm ezt a lépést, hogy végre legalább ennyit észrevett az ORTT, hogy ezt ő is megteheti. Ezt mind azok után vették észre, ahogy hallom, hogy Hárshegyi János, a Rádió hivatásos MSZP-s elnökségi tagja egyébként 61 darab civil szervezetet képviselt megbízással korábban, kedves MSZP-s kollégák. Örülök, hogy nyitott szemmel járt az ORTT is ebben az ügyben, egy kicsit legalább tudott tenni ezért. Köszönjük szépen a kiegészítést, elnök úr, és várom majd a válaszait. Köszönöm.
ELNÖK: Tellér képviselő úr!
TELLÉR GYULA (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Elnök Úr! ORTT-elnök Úr! Képviselőtársaim! Megint egy impozáns kötetet kaphattunk a kezünkbe, ahogyan azt megszokhattuk, és ha az ORTT beszámolójának megítélésében kizárólag vagy elsősorban mennyiségi szempontokat kellene figyelembe vennünk, akkor máris azt mondhatnánk, hogy örülünk a beszámolónak, elfogadjuk és megszavazzuk. Ezt nemcsak a fizikai súlyára nézve állítom, hanem arra az igen gazdag tartalomra nézve, amely azt mutatja, hogy az ORTT igen intenzív, erőteljes figyelő munkát végez a törvényes kötelezettségeinek megfelelően, hogy áttekintése legyen a médiarendszerről, a médiarendszerben zajló folyamatokról - anyagiakról, tulajdoni viszonybeliekről, tartalmiakról -, és természetesen a beszámolóban ezen kívül igen jelentős részben foglalkozik az ORTT saját magával és a saját tevékenységével is. Senki se gondolja, hogy én ezt a súlyt kizárólag ironikus értelemben gondolom, bár van egy ironikus megjegyzésem, hogy ez az olvasnivaló talán meghaladja azt a terjedelmet, amit egy beszámolótól az ember elvár, mert egy csomó olyan ismeretet is közöl - médiaelméleti, módszertani és egyéb ismereteket -, amelyek nem biztos, hogy szükségképpen részét képezik egy ilyen beszámolónak. Ha jól néztem, akkor ez majdnem 600 oldal, és ha az ember úgy gondolja, hogy 50 oldalt tud megemészteni egy ilyen iratból egy napi munkával és egy napi olvasással, akkor is kétheti munka pusztán az áttekintése vagy ellenőrzése ennek a dokumentumnak. Tehát mondom, ez a dokumentum impozáns, és az ORTT tevékenységével kapcsolatban egy csomó olyan dologról nyújt igen dicsérendő és pozitív képet, amelyekről egyébként elnök úr a szóbeli beszámolójában is számot adott.
Én ezeket most nem kívánom elismételni, de két vagy három dologra mégis reagálok. Az egyik az ORTT az alapjogvédelmi kötelezettségei és lehetőségei, amelyek nagyon üdvözlendők, és azok a lépések is, amit az ORTT ebben az irányban megtett, vagy mondjuk - hogy a kezdete után rögtön a végére ugorjak - az a törekvés, hogy a médiatudatosság kérdését előtérbe hozza, s a tudatos médiafogyasztásra való nevelést vagy legalább a figyelemfelhívást bevegye a feladatai közé. Ezeket én igen fontosaknak és igen dicséreteseknek tartom, azt kell mondanom, hogy emellett azonban van egy másik olyan szempont, amire én a kritikai észrevételeimet fel szoktam fűzni, vagy amelyikre alapozni szoktam a kritikai észrevételeimet. Azt gondolom ugyanis, hogy a kereskedelmi médiumok, amelyek szükségesek, számtalan pozitív információt szolgáltató, nyújtó szervezetek, tehát semmiféleképpen sem kívánom sommásan megítélni vagy elítélni őket; a médiarendszernek vannak olyan kinövései, olyan mozzanatai, amelyek erősen negatív társadalmi hatásúak. Azt vizsgálom én általában, vagy azt szeretem vizsgálni, hogy a médiatestület ezeknek a negatív jelenségeknek a dinamikus terjeszkedésével szemben milyen tevékenységet fejt ki. Elnézést kérek a jelenlévőktől, hogy emlékeztetek rá, plenáris ülési felszólaláson is meg itt a Kulturális és sajtóbizottságban is felsoroltam, hogy szerintem milyen igen fontos, mondjuk jellegzetességek figyelhetők meg vagy voltak megfigyelhetők az ORTT tevékenységében, amelyek nem szolgálták ezt a bizonyos korlátállítást a kereskedelmi televíziózás, sőt újabban már a közszolgálati televíziózás működésében is.
Az első, hogy a médiumok - és ez alól most már sajnos a közszolgálati médiumok sem kivételek, elsősorban a közszolgálati televízió - vállalkozások, amelyek pénzből kulturális tartalmak közlése révén még több pénzt akarnak előállítani. (Dr. Cser-Palkovics András az ülésterembe érkezik.) Kialakult egy olyan szemlélet, a tényekre alapozott olyan gyakorlat, hogy minél inkább a közvélekedés, a közszokások, a közerkölcsök átlépésével kelti fel a figyelmet egy-egy műsor, annál vonzóbb, és annál inkább képes odaültetni a közönséget a képernyő elé. Azok a közvetlenül az emberi ösztönökre ható tartalmak, amelyek a brutalitást mutatják be, a szexualitást mutatják be, az erőszakot, a szadizmust, a zuhanásélményt, a száguldás élményt és így tovább, uralkodóvá válnak a kereskedelmi televíziók műsoraiban, mert ezekkel tudnak egy állandó közönséget lekötni, az állandó közönség nagysága pedig direkt módon meghatározza a reklámokért beszedhető jövedelmet, tehát itt egy eléggé egyszerű és közvetlen összefüggés van. Ez az az irány, amely felé a kereskedelmi médiumok túlterjeszkednek, és természetesen ez az irány társadalmilag káros. Amikor azzal próbál egy kereskedelmi televízió talán jópofáskodva, de talán komolyan is gondolva közönségsikert aratni, hogy "Lopok. Na és?", ki van írva a műsor címébe, és más ehhez hasonlók, a közmorált romboló képbemutatások, jelenetbemutatások és a többi, ez az az irány, amit az ORTT-nek vissza kell fogni a törvény betűjénél meg a törvény szelleménél fogva is.
Az én kritikám erre a bizonyos transzgressziós, tehát a morális korlátokat áthágó műsorok terjedésére vonatkozik. Az a tapasztalatom ugyanis, mint viszonylag aktív televíziónézőnek, hogy ha összehasonlítom a mai televíziókat és a mai televíziós műsorokat az 1998-1999-esekkel, 2000-esekkel, döntő eldurvulást lehet megfigyelni a műsorokban, a műsorok felfogásában, tehát ennek a bizonyos transzgressziós folyamatnak egy inflációs jellegét is meg lehet fogalmazni, de az ORTT ezt nem tudta megfékezni, szerintem legalábbis nem, hiszen az infláció ezt mutatja. A kritikai észrevételeim annak idején kiterjedtek az indokolatlan és változatlan feltételek melletti szerződéshosszabbításokra, arra, hogy az ORTT hozzájárul ahhoz, hogy állami pénzt csoportosítson át a kereskedelmi televíziók javára, ahelyett, hogy a fordítottjára törekedne. Ezeket a kérdéseket az ORTT költségvetésének tárgyalásakor mindig újra és újra előhozzuk és megvitatjuk. A mechanizmusokat most nem akarom külön elkezdeni ismertetni; egyszerűen a büntetéselengedések, az alacsony büntetések kiszabása, a változatlan feltételű szerződéshosszabbítás mind ilyen csatorna a pénzek átcsoportosítására.
Újra és újra elmondtam, mint kritikát, hogy szerintem az ORTT a kereskedelemi műsorszolgáltatók szerződéseiben foglalt feltételeket, azok teljesülését, jóllehet, az ellenőrzés törvényes kötelezettség, külön nevesítve is van, nem végzi vagy végezte kellő módon, hogy bizonyos szankciókat elengedett az ORTT, megítélésem szerint indokolatlanul. Vagy egy olyan pornográfia definíciót hozott be, ez egy különösen fontos dolog szerintem, amely definíció jóval enyhébben szabja meg azokat a feltételeket, amelyek között még nem tekintünk pornográfnak egy műsort, és ennek következtében a pornográfia annyira uralkodott a kereskedelmi televíziókban, hogy az szerintem egyébként már a büntetőjogi rendelkezésekbe is ütközött. Az ORTT működésében a kellemetlen panaszügyek önhatalmú redukálását is megfigyelhettük egy sajátos belső határozattal, amely redukálta a panaszügyeket a hír- és véleményközlési dimenzióra, holott az előbbiek alapján érkeztek más természetű panaszok is.
Végül megemlítettem a korábbi kritikámban, hogy a szükséges törvénymódosításokkal kapcsolatban a törvény felhatalmazza az ORTT-t, hogy ezeket a törvénymódosításokat nyújtsa be vagy terjessze elő, nem közvetlenül természetesen, mert ehhez joga nincsen, de kezdeményezze olyan instanciáknál, akik benyújthatnak törvényt. Az elmúlt időkben különösen a finanszírozás kérdéseinek elégtelen törvényi megoldása vagy éppen a szankcionálásra vonatkozó lehetőségek elégtelen törvényi megoldása volt ilyen módosítandó törvényhely vagy jogszabályhely, ahol az ORTT kezdeményezhetett volna. Nos, a következőt tudom ezekkel a dolgokkal kapcsolatban mondani - ezek mind negatív megjegyzések voltak -: az én összefoglaló kritikám az volt, hogy az ORTT ezekben a kérdésekben, pontosabban ezeknek a dimenzióknak egyes kérdéseiben úgy viselkedett, mintha nem médiahatóság volna, amelynek a törvényt és a törvény szellemét kellene érvényesítenie, hanem mintha a kereskedelmi televíziók érdekvédelmi szervezeteként működne. Ha én meghosszabbítom a szerződést, pénzt adok oda, és hagyom, hogy azt csináljon, amit akar a műsorban, teljesen nyilvánvaló, hogy a kereskedelmi műsorszolgáltatók érdekeit szolgálom. Az a helyzet, hogy ennek a kritikának, amely nem teljesen független a jelenlegi helyzettől, van egy sajátos, bonyolultnak látszó, de mégis nagyon egyszerű szociológiai összefüggése. A médiumok arra törekszenek, hogy ezt a bizonyos transzgressziós inflációt nyomják, mert ebből jön a bevételük, bizonyos politikai pártok, bizonyos politikai ideológiájú politikai pártok ezt könnyedén veszik, és engedik jogszabályokban, egyéb formákban, és ezért cserébe ezek a kereskedelmi televíziók vagy a kedvezményezettjei ennek a folyamatnak a hírműsoraikban, mondjuk így, féloldalas módon ezeket a politikai pártokat segítik. Van tehát egy ilyen összefüggés: a kereskedelmi televízió pénzre megy, transzgresszió, ezt bizonyos politikai pártok és politikai erők tűrik és támogatják, ezért cserébe megkapnak a hírműsorokban egy bizonyos finom féloldalasságot vagy támogatottságot.
Az a helyzet, hogy az Országos Rádió és Televízió Testületnek ezt a folyamatot meg kellene akadályoznia, tehát az ORTT tevékenységének arra kellene irányulnia, hogy ilyen összefüggés ne lehessen, ennek ellenére volt, és most nézzük meg, hogy mi a helyzet a jelen pillanatban ennek a beszámolónak az alapján, illetve annak alapján, amit az elmúlt esztendőről tudunk. Kérem szépen, visszaszorultak-e a transzgressziós műsorok, tehát a brutalitás, a szexualitás és így tovább? Nem szorultak vissza, és azt gondolom, hogy ennek a kérdésnek az a megfogalmazása, hogy ezt kizárólag ifjúságvédelmi szempontból vagy elsősorban ifjúságvédelmi szempontból vizsgálja az ORTT, nem helyeselhető. Megszűntek-e az indokolatlan szerződéshosszabbítások? Nem szűntek meg. Éppen Halász alelnök úr kérdezte, hogy mi a helyzet például a Tilos Rádió-szerződések meghosszabbításával. A Tilos Rádió olyan törvénysértéseket követett el a korábbiakban, amelyek alapján a szerződést nem lett volna szabad meghosszabbítani, az ORTT mégis meghosszabbította. Megszűnt-e az állami pénz átcsoportosítása a magánbirodalmak számára? Itt az Advertum Kft. mellett működő Gold rádiókra szeretnék utalni, ahol tudomásom szerint 100 millió forintos tartozása van ennek a - nem is tudom pontosan - vállalkozásnak, ami mint tulajdonos van ezek mögött a rádiók mögött. Mi a helyzet ezzel a 100 millió forinttal? Úgy tudom, hogy az ORTT felmondta a szerződést, de attól még a 100 millió forint nincs a zsebünkben, és úgy tudom, hogy hiába mondta fel a szerződést, mert a három rádióból kettő, mint kalózrádió, továbbműködik. Mi a helyzet? Tett-e ebben a kérdésben valamit az ORTT? Ez újabb pénzbüntetések kiszabásával már nem oldható meg, ez már rendészeti kérdés, mert ha egyszer az ORTT felmondta a szerződést, nincs joga tovább működni, és ha mégis tovább működik, akkor a következő lépés az, hogy odamegy a rendőrség, bezárja az épületet, lefoglalja az eszközöket, kitakarítja a házat és így tovább. Megtörtént ez, vagy kezdeményezte az ORTT ezeket a lépéseket? Tudomásom szerint sem. Egyáltalán az is kérdés ebben a pénzátcsoportosítási dologban, hogy mennyi függőben lévő behajtása van az ORTT-nek: mekkora összeg ez, hány eset, és hol tartanak ezek a behajtási kérdések. Ez döntő fontosságú, mert ahogyan azt mondom, hogy a transzgressziós infláció kérdésében nincs változás, az indokolatlan szerződéshosszabbításban nincs változás, a pénzátcsoportosításban sincsen változás.
Itt van a szerződések és kötelezettségek ellenőrzésének kérdése. Elhoztam magammal egy ORTT-dokumentum másolatát, amelyben az ORTT félévenként meghatározza, hogy a kereskedelmi televízióknak milyen beszámolási kötelezettségei vannak, és ebben igen szépen benne van - azt hiszem, hogy ez most éppen az RTL televízióval kapcsolatos ilyen felsorolás vagy bekérés -, hogy a 3.1. számú mellékletben tett vállalások szám szerint teljesítése. Utána megint nagyon figyelemreméltó részletességgel elősorolja a dokumentum, hogy a gyártásra vonatkozó előírások, a műsorszerkezetre vonatkozó előírások és így tovább hogyan teljesülnek - ezek mind mennyiségi jellegű jelentéskérések. Én a következőt mondom. Sajnos nem hoztam el magammal, mert szívesen felolvasnám, az RTL Klubnak is ez a bizonyos 3.1. melléklete és azt hiszem, még a 3.2. is idetartozik és a másik kereskedelmi televízióké is, az MTM-SBS televízió 3.1. mellékletét én kijegyzeteltem: családbarát, szelíd, az európai értékekre nyitott és így tovább televízió képét adják önbemutatásképpen a pályázatban, amire megkapták a frekvenciát, és ami részévé vált a szerződésnek, tehát ugyanúgy kötelező betartani, mint a szerződés 1. vagy 2. §-át. Na most az a helyzet, hogy hiába kéri be az ORTT ezeket a dokumentumokat és a benne lévő mennyiségi beszámolókat, mert közben azt látjuk, hogy sem az RTL Klub, sem az MTM-SBS nem olyan televízió, mint amilyennek leírta magát. Ezt kifogásoltam már évek óta, és ebben a kérdésben a beszámoló tanúsága szerint sincs változás, tehát itt sincs változás.
Más dolog az, hogy nemcsak a szerződéses kötelezettségeket, hanem a törvényes előírásokat is áthágják a televíziók. Itt van például a Cool televízió esete. Ez több vonatkozásban is érdekes, mert egyrészt hallottuk és olvastuk, hogy milyen kitűnő nemzetközi együttműködésekbe lép bele az ORTT egyebek közt a román médiahatósággal, és közben azt konstatáljuk, hogy már két éve vagy három éve - nem is tudom pontosan, mennyi ideje - nem történik semmi annak érdekében, hogy a Cool televízió kiváltképpen transzgressziós jellegű műsorait visszaszorítsák, betiltsák vagy móresre tanítsák. Ebben sincs szerintem döntő változás. Ami a szankcióelengedéseket illeti, amit mégiscsak megjegyeztem - Halász alelnök úr is említette, aki éppen nincs itt -, itt nemcsak az elengedésekről van szó, hanem a szankciók mértékéről is szó van; én megnéztem a dokumentumokat, és azt konstatáltam, hogy kiváltképpen alacsony összegű szankciókkal sújtják a jogsértőket.
A pornográfiadefinícióval kapcsolatban tudomásom szerint nincs változás, és egyebek közt talán ennek köszönhető, hogy mondjuk tegnap egész véletlenül este fél 10-kor kinyitottam az M2 televíziót, és éppen egy premier planos meztelen szeretkezésjelenetre kapcsoltam. Tisztelettel kérdezem, hogy akkor ez most beleütközik valamibe, vagy nem ütközik bele? Miért nem ütközik bele? Azért ütközik bele, mert ez nem művészi, hanem pornográfia; ez akkor is pornográfia, ha egy sztori van köré kerekítve, ezt nem lehet nem tudomásul venni. Én itt csak egy dologra hívom fel a tisztelt jelenlévők figyelmét. Én ezt a vitát már nagyon sokszor lefolytattam, és mindig arra szoktak hivatkozni, hogy a szexualitással kapcsolatos felfogás folyamatosan változik, és ezért a korlátokat nem szabad keményen kitűzni. Én pedig azt mondom, hogy minden társadalmi korlátozásnak a szexuális korlátozás az alapja őskortól kezdve; a társadalom azzal kezdődik, hogy korlátozzák a szexualitást. Ebben a kérdésben a szabadosság egyszersmind az ösztönök egyéb tekintetben való elengedését is jelenti, például az agressziójét. Nem vesszük észre, hogy az agresszivitás növekedése milyen módon van kapcsolatban a szexuális - mondjuk így - bemutathatóság kérdésével, és annak változásával. Természetesen ez mosolygásra ingerlő téma, mindenki tudja saját magáról, hogy min mosolyog.
A panaszügyek jogtalan redukálása nem szűnt meg, és továbbra is azt gondolom, hogy nincsen az asztalunkon a finanszírozással kapcsolatban törvényjavaslat, vagy nincsen az asztalunkon, mondjuk, például a pornográf műsorokkal kapcsolatban sem. Nem akarom végtelen hosszúságúra nyújtani a megszólalásomat, még hosszan szerettem volna egyébként beszélni a Magyar Távirati Iroda működésével kapcsolatos ellenőrzésről. Az a helyzet, hogy itt mindig újra és újra felmerül, hogy amikor a Magyar Távirati Irodától kérdezzük, hogy akkor tessék szíves lenni bemutatni a beszámolóban, hogy a saját hírgyártó tevékenységükkel kapcsolatban milyen elemzések készültek, akkor arra hivatkoznak, hogy ez az ORTT feladata, most meg tüzetesen elolvastam, hogy az ORTT hogyan elemez. Az ORTT ismét, azt mondom, hogy gondosan elemez mennyiségi dolgokat, de közben a következőre hívnám fel a figyelmét - most tulajdonképpen az MTI elnökének a figyelmét is egyszersmind fel kellene hívnom. Én az iraki háború egész menetét a szeptember 11-i toronymerénylettől kezdve nagyon alaposan figyeltem, és nagyon alaposan figyeltem két angol nyelvű híradó, a CNN-nek és a BBC-híradó ezzel kapcsolatos híranyagát és hírközlését. Azt kell mondanom, hogy miközben minden bizonnyal a számszerű elemzés semmilyen kivetnivalót sem találhatott az MTI hírszolgáltatásában, az MTI hírszolgáltatása egyoldalúbban tükrözte az amerikai pillanatnyi kormányálláspontot minden egyes pillanatban, mint ahogyan azt a CNN és még inkább, mint ahogyan azt a BBC tükrözte. Ezt elhallgatásokkal, témakiemelésekkel, átfogalmazásokkal, terminológiamegválasztásokkal érheti vagy érhette el a Magyar Távirati Iroda, és ezekre a kérdésekre, jóllehet, egy félmondatban találunk adatot arra magában a szövegben, hogy ilyen probléma létezik, de hogy ebből a szempontból vizsgálná az MTI működését az Országos Rádió és Televízió Testület, arra nem látok, és nem találok példát. Most az a helyzet, hogy eddig arról beszéltem ebben a bizonyos modellben, hogy transzgresszió, pénzszerzés, a pártok elviselik, tulajdonképpen erről a részéről beszéltem; most a honorárium részéről kellene beszélni, hogy tudniillik a kereskedelmi televíziók hírműsoraiban milyen aránytalanságok vannak azok javára, akik védelmezik vagy eltűrik a kereskedelmi televíziók ilyen jellegű működését. Erre most - elnézést kérek, de nem akarok tényleg túl hosszú lenni - nem fogok kitérni.
Még egy dologra muszáj kitérnem, ez a bizonyos médiatudatosság-hirdetés, ami itt megjelenik. Az a helyzet, hogyha ezt a médiatudatosság-hirdetést kiemelem a kontextusokból, önmagában nézem, akkor gratulálok az Országos Rádió és Televízió Testületnek, hogy ezt a hirdetést feltette, elindította, elkezdte figyelmeztetni a szülőket, hogy mi a helyzet, de azt is meg kell mondanom, hogy ugyanakkor a kontextustól nem lehet eltekintetni. Nem lehet eltekinteni attól, hogy az, hogy a kereskedelmi televízióktól óvni kell a szülőket, hogy a televíziók így tudnak működni, bizonyos mértékig, most mondtam el, az ORTT - hogy is mondjam csak - puhaságának következménye, mert ha mondjuk például a 3.1. szerződésfeltételeket kikövetelte volna, akkor ilyen műsorok nem lennének, vagy már rég más médiaszolgáltatók volnának, mert ezeket meg kellett volna szüntetni. Egyfelől tehát az ORTT elereszti ezeket a műsorokat, másfelől meg figyelmezteti a szülőket, hogy tessék vigyázni, nehogy ezek a műsorok neveljék a gyerekeket.
Egy hasonlat jut eszembe, József Attila mondta, hogy "Ügyeskedhet, nem fog a macska egyszerre kint s bent egeret". Az ORTT olyan macska, amelyik kint is megfogja az egeret, mert elengedi a kereskedelmi televíziókat, hogy ne legyen permanens konfliktusban velük, meg a szülőket is figyelmezteti - bent is megfogja az egeret -, hogy vigyázzatok, ne engedjétek, hogy a televízió nevelje a gyerekeket, és ezzel a lelkiismeretét tisztára mosta. Az a helyzet, hogy a kritikai szempontom szerint az ORTT nem tett eleget annak érdekében, hogy a kereskedelmi televízióknak ez a bizonyos transzgressziós inflációja ne nyomuljon előre, és ne menjen tovább. Ebben sok minden benne van abból, amit itt elmondtam. Én el tudom képzelni, hogy az ORTT bizonyos pontokon vagy sok ponton ezt megkísérelte, tehát törekedett erre a dologra, csak nem sikerült; ennek benne kellene lenni a beszámolóban. Benne kellene lennie a beszámolóban annak, hogy kérem szépen, mi látjuk, hogy ez és ez a probléma, ilyen és ilyen lépéseket tettünk annak érdekében, hogy ezt megakadályozzuk, és ilyen és ilyen okból kifolyólag ezek nem váltak valóra, vagy nem lettek hatásosak. Nincs benne ez a probléma a beszámolóban, aminek következtében azt gondolom, hogy amit én itt elmondtam, vagy nem igazán problémája egészében az ORTT-nek, vagy úgy gondolja, hogy ezt a konfliktust vagy ezeket a dolgokat nem kell nyilvánosságra hozni, tehát ez valami belső, saját ügy.
Egy hasonlattal szeretném befejezni, mielőtt az értékelésemet kimondom. Az összkép az, hogy óriási munka van abban, amit az ORTT csinál, de ennek a munkának az a vonulata, hogy az ORTT a szükségesnél, a lehetségesnél jobban kedvez a kereskedelmi televízióknak, jobban szolgálja őket, jobban elereszti őket, továbbra is valóság szerintem. Az a helyzet, hogy ha veszünk egy fazekat, amelyiknek mondjuk 10 ezer egységre osztjuk a felületét, és azt mondjuk, hogy a fazék 9 999 területegységen hibátlan, a zománca, minden tökéletes, de egy tízezreden van egy lyuk, és az alul van, akkor kifolyt a leves. Vagy hogy egy másik hasonlatot mondjak, ha van egy kisgyerekem, és a tizedik vagy tizenegyedik emeleten lakom, akkor mondjuk, ha ezer napon keresztül a gyerekem nem esett le az erkélyről, csak az ezeregyedik napon, akkor most jó munkát végeztem vagy nem. Vannak olyan dolgok, ahol a statisztikus érvényessége a törekvéseknek elégséges, és vannak olyan dolgok, ahol a statisztikus érvényessége nem elégséges. Szerintem ez, amiről beszélek, ehhez az utóbbihoz tartozik, és saját magam ennek következtében, míg ezt a dokumentumot vitára nagyon is alkalmasnak tartom, de elfogadásra semmiképpen sem. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönjük szépen. Alexa képviselő úr, utána Lukács képviselő úr, aki nem Lukács András - csak a sajtóban megjelent híradásokat szeretném pontosítani, hátha itt is úgy ismerik, mint Lukács Andrást -, hanem Lukács Tamás, de ez csak mellékes körülmény. Tegnap Lukács képviselő úr felszólalt a parlamentben, és több sajtótermékben Lukács Andrásnak nevezték. (Közbeszólás: Teljesen alaptalanul színésznek nézték a képviselő urat.) Ezt nem tudjuk megállapítani, de nem is ránk tartozik.
Alexa képviselő úr!
ALEXA GYÖRGY (MSZP): Én magam nem szeretnék hosszú lenni; úgy vélem, hogy a parlamenti vita majd azért nyújt számunkra lehetőséget több dologban a mélyébe belemenni. Azért szeretem Tellér képviselő úr ebben a témában kifejtett hozzászólásait, mert egy csomó gondolatomat igen sokszor nagyon pontosan, jól megfogalmazza, ha megenged nekem egy ilyen hízelgő megjegyzést. (Tellér Gyula: Ez volt a célom.) Nem feltételezem, hogy ez ad értelmet képviselő úr értelmének, de azért ez mégiscsak közös hasznosulásunkra szolgál, merthogy egyébként azzal a romlási folyamattal, ami a médiában lejátszódik Magyarországon - és kibővíteném azzal, hogy a világban -, annak minősítésével mi igen sokszor, sokban egyetértünk, abban nem mindig, hogy vajon az ORTT-e az a testület, amelyiken egyedül számon kérjük ezt a folyamatot. Ha egy picit karikíroznám, akkor vajon az általunk ismert demokratikus modellek egyik legnagyobb problémájának megoldását miért nem hordozza magában az ORTT működése? Erről beszélünk ugyanis. A véleménynyilvánítási szabadságtól kezdve a művészeti szabadságig, a kereskedelmi érdekekben kifejtett szabadságig, netán szabadosságig egy csomó olyan terület van, amiben azért a demokrácia korlátokat szab, hogy mily mértékben lehet ezeket korlátozni, merthogy ez a demokrácia, ugyanakkor ezek között több olyan elem van, ami életveszélyesen fenyegeti a demokráciát politikai és nem politikai típusú területeken egyaránt. Azt gondolom, hogy ez a demokrácia egyik legnagyobb dilemmája, hogy ezt hogy kezelje, hogy szorítsa korlátok közé, miközben egyébként a művészet és a szabad véleménynyilvánítás szabadságára megpróbál egyfolytában odafigyelni.
Az is igaz persze, hogy ideologikusan is viszonyulnak sokan ezekhez a kérdésekhez, és eltérő mértékeket, eltérő korlátokat látnának szívesen. Én azért azt a nemzeti vagy nemzetközi összeesküvést egy picit vitatom, amiben mondjuk a baloldaliak és liberálisok azért ilyen megengedőek, mert egyébként cserébe a hírműsorokban jobban bánnak velük, vagy akár a liberálisak ezért cserébe a hírműsorokban kapnának közvetlen szolgáltatást. Nyilvánvalóan nem mindegy, hogy milyen sapkával nézzük a magyarországi televíziók hírműsorait és egyéb műsorait, ismerjük el politikusként, hogy ez sokszor meg szokta határozni, hogy mit tartunk elfogultnak vagy elfogulatlannak. Meglehet, hogy a javunkra szóló tudósítást tartjuk objektívnek, és ami egyébként mondjuk esetleg számunkra nem annyira kedvező, azt meg úgy véljük, hogy elfogult. Én nem látom egyébként a kereskedelmi tévék hírműsorában ezt a típusú elfogultságot, őszintén szólva, kormányzati tevékenységekkel kapcsolatban meg végképp nem, de az ténykérdés, hogy néha én is úgy érzem, hogy az ORTT egy picit Szüszifosz módjára folytat harcot különböző jelenségek ellen, és még ha ezekből a jelenségekből egyiket-másikat sikerül is letörni. Azért itt sikerült eltüntetni műsorokat egyébként a képernyőről, és megakadályozni bizonyos színvonalon való megjelenéseket, de ez olyan, mint az erdőtűz, hogy aztán máshol támad egy pici lángocska, egy másik műsor formájában jelenik meg ugyanaz a színvonaltalanság vagy akár ugyanaz a társadalmi veszélyességű üzenet, mert ebben is egyetértünk, hogy ebben igenis van társadalmi veszélyesség. Nem az a lényeg, ha esetleg ezen vitatkoznánk, hogy a szexualitás és az agresszivitás között van-e egyenes összefüggés vagy nincs, lehet, hogy ezen vitatkoznánk képviselő úrral. A magyar televíziókban, és ez egyébként ténykérdés, az MTV műsoraira is hatással van a nem szép magyar beszédtől kezdve - és itt most nyelvhelyességre gondoljanak - a közönséges trágár megnyilvánulásokig, a színvonaltalan megjelenésig, tehát mondjuk úgy, hogy finoman szólva általánossá váltak különböző megjelenések. Én ezt elég borzalmasnak tartom. Persze látom, hogy a világban ugyanez a folyamat zajlik, van ennek sok oka egyébként, még olyan okai is vannak, amelyek önmagukban pozitívak; akár mondhatnám az informatika elterjedését, és hogy az milyen hatással van az emberek befogadóképességére, milyen módon lehet számukra üzeneteket közvetíteni. Lehetünk mi borzasztóan szigorúak a kereskedelmi tévékkel, bocsánatot kérek, a Magyarországon működő politikai pártokat ne hagyjuk már ki, akik az elmúlt évben egymással licitálnak azzal, hogy hogyan próbálják az emberek ingerküszöbét minél színvonaltalanabb megjegyzésekkel elérni. Akár mondhatnám példaként a miniszterelnök személyes agybeli felkészültségének megkérdőjelezését. Ez miről szól, ha nem arról, hogy erős megoldásokat kell alkalmazni ahhoz, hogy átjusson a médián, hogy elérje az emberek ingerküszöbét?
Cser-Palkovics képviselőtársam tegnap azzal a lepedővel hasonló célt akart elérni, más szempontból. Arra persze mindnyájunknak gondolni kell, nemcsak a médiáknak, nemcsak az ORTT-nek, hogy amit csinálunk, az a színvonal, ahogy megjelenünk, amit mondunk, amilyen tónusban mondjuk, nyilvánvalóan beépül a közbeszédbe, és egy kicsit összeadódik, tehát ez emelgeti a társadalom ingerküszöbét. Nyilvánvalóan, ha én legközelebb túl akarok valakit licitálni, akkor mondjuk nem fehér, hanem piros rongyot lobogtatok, vagy mondjuk, ha megkérik, hogy tegyem el, nem teszem el, mert belehajszolódik a média, és mi magunk is belehajszolódunk a dologba, hogy hogyan próbáljuk elérni az átlagpolgárt. Én ezért nem tudnám egyedül az ORTT-t felelőssé tenni ebben a folyamatban.
Mint mondtam egyébként, fogunk mi még részletesen vitatkozni erről a kérdésről, most csak azt indokolnám meg, hogy én a magam részéről miért fogadom el az ORTT beszámolóját. Azt látom, hogy egy átmeneti időszakban egy nem átmeneti működést produkált az ORTT, és ha elnök úr megengedi, akkor ebben személyesen kiemelném az ő részvételét. Aki már volt olyan szervezetnek az élén, aminek mondjuk úgy, hogy a vége is látszik, az tudja, hogy nem olyan egyszerű ám egyébként úgy fellépni ebben az időszakban, hogy akár csak a jogszabály-lehetőségeket megpróbálhassa megfelelően kihasználni: ehhez magabiztosság kell, ehhez erős elszántság kell ebben a dologban. Az, hogy egyébként meg az átmeneti időszakban elvégződött egy munka, de ennek a munkának még nincs eredménye, megint csak nem az ORTT felelőssége, gondolnám én, hanem azt gondolom, hogy egy picit megint csak a mi felelősségünk, picit visszarettenünk különböző esetleges szabályozási hatásoktól. Egy jó érdekérvényesítő csoportról van szó, mert ebben aztán nyilvánvalóan a média egységes, hogy az ő szabályozására borzasztóan semmi szükség nincs, tehát ebben politikai szimpátiától és kereskedelmi érdektől függetlenül teljesen egységes, ebben a hangulatban mi mégis megpróbáljuk őt szabályozni, mégis megpróbálunk szembemenni esetleg olyan folyamatokkal, amelyeket - lám, párthovatartozástól függetlenül - egyformán károsnak minősítünk. Majd meglátjuk, hogy mennyire lesz a történet sikeres.
Én azt gondolom, hogy az az aktivitás, az a magabiztos fellépés, és egyben ennek következtében az a felelősségvállalás is, amit az ORTT kialakított ebben az időszakban, mindenképpen dicséretes. Még részletesebb indoklásokkal ellátva a parlamenti vitában, de most mindenképpen elfogadásra ajánlanám képviselőtársaimnak a beszámolót. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönjük. Lukács képviselő úr!
DR. LUKÁCS TAMÁS (KDNP): Ígérem, megpróbálok a beszámolóról beszélni, vagy visszatérni abba a mederbe. Ami az első, hogy nem lehet vitatott, hogy általános vitára alkalmas a beszámoló, tekintettel arra, hogy a korábbiakhoz képest nemcsak vastagabb, hanem lényegesen színvonalasabb is, ugyanakkor nagyon érdekes a kérdés, amikor tartalmilag kell vizsgálni, hogy mi szól az igen mellett, és mi szól a nem mellett. Nyilván ez a megállapításom rögtön az igen mellett szólna, továbbá, ha csak formálisan tekintem, akkor az igen mellett szólna az az érv is, hogy azok a tagok, akiket delegáltunk vagy választottunk az ORTT testületébe, igennel szavaztak a beszámoló tekintetében. A kérdés az, hogy ez elegendő-e egy parlamenti vitában az igen szavazatra. Amikor dicsérem a beszámoló minőségét, akkor azt kell mondanom, hogy az is egy profizmus, amikor a kényes témákat a 600 oldalból legfeljebb fél oldalakban írom meg, és megoldási javaslatokat sem tartalmaz. Azt gondolom, hogy ezek az igazi kritikák, de itt is egy kicsit felmentő lennék: minden arra mutat, hogy új médiatörvény kell, mert a jelenlegi keretek között ez a médiahatóság minden erőlködése ellenére sem töltheti be a feladatát.
Kezdem talán ott, hogy teljesen mindegy, hogy igennel vagy nemmel szavazunk a beszámolóra. Egy parlamenti demokráciában mi a parlament kontrollfunkciója, ellenőrzési funkciója, amikor semmiféle nemcsak, hogy joghatás, hanem egyáltalán semmiféle hatás nincs, semmi nem múlik azon, hogy éppen egy képviselő vagy az egész parlament összessége adott esetben hogyan szavaz? Az is kiderül számomra a beszámolóból, hogy egyszerűen nem lehet olyan hatóságot fenntartani, aki egyszerre hatóság és pénzosztó; feladatmegosztásban ez egy nem fenntartható testület. Itt vannak a gyenge pontjai, mert rendben van, évek óta kínlódunk a kiskorúak kérdésével - zárójelben, többször is foglalkozik vele a beszámoló, éppen három: 45. oldal, 272. oldal, 238. oldalakon keresztül -, jó lenne egységben is látni. Igen ám, csak mi a tényhelyzet? Az a tényhelyzet, hogy Magyarországon, ahogy elnök úr a kiegészítésben rámutatott, egyik legrosszabbul állunk, és Gyökössy Bandi bácsit szeretném idézni, aki több mint 30 évvel ezelőtt megírta, hogy ne engedjük, hogy a szülőnek vetélytársa legyen a televízió. Nem sok minden történt harmincegynéhány év alatt, sőt a helyzet egyre rosszabb, és a digitális korra még fel sem készültünk. Ennyire átpolitizált szervezetet kevéssé lehet megismerni, mint a jelen beszámolóból megismerjük az ORTT-t. Itt az 5/9-edes szavazatra, az Új Magyarország spotra gondolok, a Tilos Rádió, 366. oldal, kétszeri nekifutással való, teljesen elvek nélküli szavazására, és amikor itt képviselőtársaim említik a kereskedelmi televíziókat, akkor meggyőződésem, hogy egy korábbi, szintén elvtelen döntés következményeit látjuk az egész digitalizálási folyamatban és a jelenlegi kereskedelmi televíziók pozíciójának folyamatában is. Amit rendkívül hiányolok tartalmi szempontból a beszámolóban, ez nyilván nem az az ORTT feladata, hogy nem jelzi a törvényalkotó felé, hogy ezzel a jelenlegi eszközrendszerrel ezeket a kérdéseket nem lehet tisztességesen megoldani.
Támogatáspolitika: igen rövid. Egyszerűen nem tudom belőle kihámozni a legjobb jóindulattal sem, hogy milyen elvek alapján történik, és a korábbi sajtómutyizó ORTT látszatát sem sikerült eloszlatni minden törekvés ellenére, sőt megjegyzem, kérdésként teszem fel talán, hogy vajon a tisztességes piaci versenyszabályoknak megfelelnek-e a kábelépítésekre adott támogatási összegek. Most a UPC-ről nem beszélek és az ott történt dolgokról, hanem egyszerűen a digitalizálási folyamat egységét nem bontják meg az ilyen típusú támogatások. Ez mennyiben jelent a versenyszabályokba történő beavatkozást? Felvetődnek kérdések, mindezt háromnegyed oldalban 600 oldalból megismerhetjük, csak ebből a háromnegyed oldalból a támogatás elveit nem ismerhetjük meg, az irányát, mert itt aztán minden előfordul. Egyetlenegy dolog, hogy ezek a tapasztalatok, azt gondolom, hogy arra valók, hogy a törvényalkotó mindezekből levonva egy új törvénynél ezeket a tapasztalatokat felhasználja, tehát azt gondolom, hogy ezek az új törvényben megoldandó kérdések, ezek az anomáliák, amik ma a beszámolóban így előjönnek, egy új médiatörvény megoldási alapját kell, hogy képezzék. Itt bizonyos értelemben azt mondom, hogy minden erőlködés és minden tisztességes szándék ellenére, amikor egy testület működési rendjében a párthovatartozást akként határozza meg, hogy ellenzék és kormánypárt szavaz, akkor ennyire átpolitizált intézményt ma Magyarországon ritkán lehet találni. Azt már nem is mondom, hogy egy frakció megszűnése mit jelent az ORTT életében. Azt gondolom, hogy ez így nem felel meg annak az alapvető jogalkotói célkitűzésnek, aminek egy médiatörvény esetében meg kellene felelnie. Nem is a megválasztás módja, hanem itt már a mandátum miatt, mert nem kötetlen a mandátum, és maga a mandátum kötöttsége okán is egy teljesen átpolitizált szervezetről van szó; a Tilos Rádió, a támogatáspolitika és az "Új Magyarország"-spotra vonatkozó, már többször elmondott kritikából vonom le ezt a következtetést.
Még egy hiányosságra szeretném felhívni a figyelmet, amely megint csak egy jó fél oldalas anyag az egész 600 oldalból, ez pedig a tartozások behajtására vonatkozó erőfeszítések, folynak is a perek, majd utána alkotmánybírósági hivatkozással fel is függesztenek pereket. Egyszerűen azt nem látom, hogy előbbre mozdultunk-e ezen a téren, hatékonyabb-e, mert azt tudom, hogy 540 millió forint a kintlévőség. Nem tudom az előző évhez képest viszonyítani azt, hogy előbbre léptünk ebben a dologban, vagy milyen eszközök kellenének ahhoz, hogy előbbre lépjünk. Például - és itt valóban nemcsak a médiatörvényről van szó - egy ORTT működésében nem kellene hozzányúlni a felszámolási törvényhez adott esetben, ha jogrendszerben gondolkodom. Nem kellene erősebb eszközöket adni az ORTT-nek az ilyen köztartozásokban? Ami azt gondolom, hogy tényleg botrányos, ez a Gold-csoport kormánygaranciával biztosított médiakiépítése, és ebben nem tudni, hogy az ORTT mennyiben asszisztál. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönjük szépen. Tessék, képviselő úr!
BÓKAY ENDRE (MSZP): Köszönöm, elnök úr. Egy kérésem lenne inkább elnök úrhoz. Rendszeresen járok Pécs-Budapest között autóval, és az autópályán Siófokig, főleg a rádió- és egyéb műsorszolgáltatások, mondjuk úgy, elég jó színvonalat elérnek, de miután letérek az autópályáról, egyszerűen mintha egy másik világba keverednék. Valószínűleg ez nemcsak Pécs-Budapest között van így. (Halász János: Pécs az egy másik világ. - Derültség.). Ha megengedik, végigmondom, és utána biztos, hogy önök is kapnak szót. (Halász János: Bocsánat!) Semmi baj. Van rádió, csak egyszerűen olyan - elnézést kérek - színvonaltalanok, semmi más nincs, mint slágerzene, vagy valaki megpróbálja összerakni a saját ízlése szerint, és nem akarom kimondani a rádiók nevét, de olyan, hogy valami gazdasági műsor, politikai, kulturális vagy egyéb elemzések vagy valamik egyáltalán bekerülnének egyáltalán ezekbe a helyi városi rádiók műsorába, erre példa nincsen. Azért különös ez számomra, mert ugyanakkor, amikor megnéztem a műsorok támogatottságát, akkor elsősorban azt írja elő a támogatáspolitikában, hogy ilyen típusú műsorokat támogat. Vagy nagyon csekély összegben, és azért nem tudnak ilyet csinálni - ezt meg kellene talán vizsgálni, hogy lehet-e ezt segíteni -, vagy nem arra használják fel, bár nem tudom, ennyire nem vagyok jártas, meg ebből a beszámolóból nem derül ki.
Nagyon szeretnék javasolni egy olyan lényeges előrelépést a kimondott zeneszámok közvetítése mellett, főleg a helyi rádiókban és egyéb helyeken megjelenjenek az egyéb, a ma a világban eligazítást segítő műsorszámok, amit az emberek meghallgatnak, mert a rádiózás egy háttérinformáció begyűjtését jelenti; nyilván merőben más, mint a tévé, de nagyon sokat lehetne segíteni ahhoz, hogy főleg ma ennek a világnak a mindennapi üzeneteit valahogy fel tudják dolgozni az emberek. Az újságolvasás visszaszorult, az internethasználat egy bizonyos körre szorult, de ott se igazából a közpolitikai vagy kulturális dolgokat keresik, hanem nagyon jól tudjuk, hogy mi az, amire elsősorban rákattintanak, és keresik. Nekem ez lenne nem is annyira kérdésem, hanem inkább javaslatom, hogy az ORTT műsorpolitikájában ezt próbálják elősegíteni. Néztem nagyjából, hogy a támogatottságból mennyi jut ezekre a dolgokra, de ez egy dolog.
A másik: az egyedi támogatásokkal kapcsolatban ilyen rendezvények merültek fel, itt 312-313 millió forint, amit erre fordítottak. Nem akarom kiemelni külön egyiket sem, de van olyan, hogy menő együttes koncertjére 10 millió forintos támogatást adunk. Biztos, hogy ez a járható út? Nem lehetséges az, hogy valaki, főleg ha ez nem termeli ki azt a bevételt, ami a megrendezéséhez kell... Tényleg azt tudnám kérdezni, hogy Magyarországon mi termeli ki? Azért lenne ezeket érdemes megnézni, mert én jónak tartom magát az egyéb támogatási elveket, nézzük meg ezeket, hogy egyáltalán mi az, ami ezek mögött van; érdemes, mert ha ezek nem, akkor jó, lehetséges, hogy ezt tényleg így kell csinálni, de az én véleményem azért merőben más. Köszönöm szépen, e két felvetést kívántam megtenni.
ELNÖK: Köszönjük szépen. (Fedor Vilmos: Zárjuk le a vitát! - Dr. Majtényi László: Ne válaszoljak? - Derültség.) Ez nem szavazással szokott eldőlni, a parlamentben vannak alapvető ügyrendi szokások, ha tetszik. Gulyás képviselő úr jelentkezett (Gulyás Dénes: Nem.) vagy nem jelentkezett, azt nem tudtam eldönteni, de ezek szerint ő sem. (Derültség.)
Én a magam nevében, mint a jelen lévő frakciók egyikének képviselője - most nem elnökként szeretnék megszólalni -, érdemi változást látok az ORTT működésében, és máshogy fogok szavazni, mint az előző években, ezt szeretném röviden indokolni. Nem csatlakoznék Tellér képviselő úrhoz, mert nem titok előtte sem, hogy én máshogy vélekedem nagyon sok mindenről; nem haszonelvűen, hogy hátha meghálálják, ha liberális álláspontot képviselek, hanem azért, mert más nézeteket vallok. Nem kimondottan médiaügyben, hanem általában is azt gondolom, hogy a társadalomban jelen lévő nagyon sok negatív jelenség, ha tetszik, elhárítása nem kimondottan hatósági eszközökkel oldható csak meg. Az egyenlő mércém, vagy legalábbis vélt egyenlő mércém az utcai megmozdulásokon tapasztalt negatívumokra ugyanúgy áll, mint a tömegkommunikációs eszközökön keresztül érvényesülő negatív hatásokra. Ha nem megengedhető eszközökkel akarják a nekem nem tetsző véleményeket vagy esetleg megnyilvánulásokat leállítani utcai megmozdulásokon, azt sem szeretem, és nem értek vele egyet, és ha tömegkommunikációs eszközöknél ugyanezeket az eszközöket, természetesen az adott területre alkalmaznák, nyilván azt se tudnám elfogadni.
Mint a készülő médiatörvény-tervezet ismerője, azt gondolom, hogy Tellér képviselő úr kívánalmainak az új médiatörvény-tervezet sem tud megfelelni. Nem akarok ennek részleteibe belemenni, inkább azt szeretném elmondani, hogy úgy látom, hogy az ORTT természetesen ebben az évben sem tudott nagyon sok problémát megoldani. Most ezeket nem szeretném sorolni, de egy nagyon fontos területen részben saját akaratából, vagy ha tetszik, az elnök úr hathatós közreműködésével, részben persze külső tényezők beavatkozásának következtében - az arányokat nem akarom pontosan megállapítani -, érdemi változás történt egyértelműen, nevezetesen a korrupciós vagy korrupciógyanús ügyek jelentősen csökkentek. Ott, ahol az ORTT tagjai pénzről vagy pénzhez kapcsolódó ügyekről dönthettek, jobb benyomást tesz rám a beszámoló és az ismereteim alapján az ORTT tevékenysége, mint eddig. Ebben az én benyomásom szerint elnök úrnak jelentős szerepe van, tehát nem hozhattak az ORTT-tagok olyan pénzosztó döntéseket, ahol, ha tetszik, mint egy évvel korábban, politikai meggyőződésük alapján osztottak pénzt politikai kedvezményezetteknek, vagy nem politikai meggyőződésük alapján kedvezményezetteknek osztottak pénzt. Ilyen számomra látható módon sokkal kevesebb van. Amiért azt mondtam, hogy ez nemcsak az ORTT-n belüli ügy, amiben úgy tűnik, hogy a parlamenti pártok egyetértettek, hogy ilyen ügyek voltak korábban, részben ehhez kapcsolódott, hogy frekvenciamoratóriumot rendeltek el, ha tetszik, a parlamenti pártok. Ez szűkítette az ORTT-ben az osztogatást, mármint frekvenciaügyekben a sokszor korrupciógyanús osztogatás lehetőségét - erre utaltam. Ezt csak azért emelem ki, mert erről eddig még nem esett szó. Ismert, hogy aztán a frekvenciamoratórium múlt év végével megszűnt. Ennek vannak bizonyos következményei, de ebbe most nem mennék bele, mármint a nagy kereskedelmi rádiók által jelenleg használt frekvencia körüli jogok bonyolultak, mármint a pályáztatás jogi bonyodalmai.
Amit szeretnék összefoglalóan elmondani, hogy én tehát az elmondottak miatt - miközben abban nincs vitánk sok mindenkivel, hogy sok negatív jelenség van az elektronikus médiarendszer működésében, amit az ORTT nem tudott megoldani, vagy nem is próbált megoldani - egészében véve én az elnök úr és az ORTT tevékenységét összehasonlíthatatlanul elfogadhatóbbnak tartom, mint az előző években. Az előző években a beszámoló el nem fogadásáról szóló szavazatomat vagy frakcióm szavazatát azzal indokoltam elsősorban, hogy a nagy kereskedelmi televízióknak adott hosszabbítás számomra elfogadhatatlan, és indokolatlan volt, és nem is tudtam magyarázatot kapni az eljárást. Ezt, miután elnök úr itt elmondta, és tény is, hogy ha személyükben van is kontinuitás az előző ORTT-testület működésével, vagy a kontinuitás a testület nagyobb részénél talán megvan, míg a kisebb részénél nincs meg, az elnök úr tevékenysége ez ügyben alapvetően más elvekre épül, és így az ORTT tevékenységét és gyakorlatát is alapvetően más elvek határozzák meg benyomásom szerint, mint az előző években. Erről engem a beszámoló is meggyőzött, tehát én a frakcióm nevében mondom, hogy ezt a beszámolót, szemben az előző évek beszámolóival, el fogom fogadni. Köszönöm szépen. Elnök úrnak mondom, hogy az fel sem merült, és ilyen javaslat sem hangzott el, hogy válasz ne hangozzon el.
Tellér képviselő úr!
TELLÉR GYULA (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Az elhangzottakból egyetlenegy dologra szeretnék reagálni. Nem állítottam, vagy ha így volt érthető, amit mondtam, akkor most pontosabban próbálok fogalmazni: minden kétséget kizárólag van érdekkapcsolat a kereskedelmi televíziók, a mondjuk így, a liberális szemléletű, ideológiájú pártok érdekei között, azt azonban nem mondtam, hogy ezt a liberális érdekű pártok kezdeményezték volna, és hogy az összefüggés okozati iránya olyan, hogy azért liberálisak, hogy aztán a hírműsorokon vagy más módon előnyökhöz jussanak. Viszont a fordított összefüggést határozottan állítom: a kereskedelmi televíziók a transzgresszió révén keresik a pénzüket, és aki ennek nagyobb teret enged - most mindegy, hogy milyen okból kifolyólag -, azt szeretik jobban, és ez a jobb szeretés megjelenik ebben az elemzésben is, megjelenik például a hírműsorokban. Köszönöm.
ELNÖK: Akkor, ha más jelentkező nincs, elnök úré a szó, és kérem, hogy válaszoljon a felmerült kérdésekre, illetve észrevételekre.
Dr. Majtényi László válaszadása
DR. MAJTÉNYI LÁSZLÓ elnök (Országos Rádió és Televízió Testület): Tisztelt Elnök Úr! Köszönöm szépen a szót. Hadd kezdjem azzal, amiért meggyőződésem szerint köszönettel tartozom. Kifejezetten szeretném megköszönni a médiahatóság gyakorlatát bíráló, illetőleg azt elfogadó vagy méltató képviselőknek azt, hogy nagyon felkészültek, tehát itt egy érdemi vita van, azt kell mondanom, hogy önök megtanulták a beszámolót, illetőleg folyamatosan figyelik a médiahatóság munkáját. Jó néhány parlamenti vitán már részt vettem, és ehhez egyébként nekem azt hiszem, van is fülem, és volt olyan eset, amikor azt kellett tapasztalnom, más bizottságban - lehet, hogy más pozícióban is voltam -, hogy a képviselők nem vették a fáradságot arra, hogy megtanulják azt a témát, ami napirenden van. Ez egy szerintem rendkívül örömteli dolog, abból a szempontból is, hogy mélységesen egyetértek Lukács képviselő úr azon megjegyzésével, hogy meg kell csinálni az új médiatörvényt. Az tehát, hogy önök ennyire ismerik a problémákat, reményt adhat arra, hogy ha majd újból az asztalon lesz a médiatörvény tervezete, ezek a tapasztalatok majd be is épülnek a médiatörvény új szövegébe. Nagyon sok nagyon fontos kérdést kaptam, és úgy gondolom, hogy igyekszem kérdésfeltevők szerint válaszolni. Hozzáteszem, hogy nagyon sok bírálattal, bíráló megjegyzéssel sok tekintetben egyetértek, akkor is, ha néha a bíráló megjegyzés hangszerelése szerintem nem teljesen méltányos, de mögötte nagyon sok megfontolandó szempontot éreztem, és nagyon sok mindenben sok igazság van ezekben a bírálatokban, ezt előzetesen szeretném megerősíteni. Hozzáteszem, hogy itt egy nagyon hosszú történetről van szó, azt mindannyian tudjuk.
Amit átfogóan szeretnék jelezni, mert legalább négy hozzászóló érintette, ez a támogatáspolitika kérdése. Az is lehet, hogy nem voltam teljesen pontos, vagy nem egészen világosan fogalmaztam. Ezt én a 2009. év feladatai között említettem, tehát a médiahatóság hiányosságának tartom, hogy 13 éves fennállása alatt meghirdetett, nyilvánosságra hozott támogatáspolitikával nem rendelkezik, annak ellenére, hogy ez a frekvenciagazdálkodással kapcsolatos mulasztással ellentétben nem törvényi kötelezettség, morális kötelezettsége a médiahatóságnak. Azt mondtam tehát, hogy van egy színvonalas szöveg, jelentős részekben egyébként Gyuricza tagtársam munkája, de az enyém is benne van és jó néhányunké is, amit ha úgy tetszik, még emésztünk, dolgozunk rajta, és szeretném remélni, hogy hamarosan el is készül, és el is fogadhatja végül is a testület. A támogatáspolitikával kapcsolatban egy visszatérő probléma az egyedi támogatás ügye, és Kiss képviselő úr... - nem vagyok benne biztos, hogy a nevét jól mondom. (Közbeszólások: Bókay!) Bocsánat, én átkereszteltem, elnézését kérem. Nem tudom, hogy a Bókayból hogy lesz Kiss, ez az én titkom marad örökre. (Bókay Endre: Van egy bátyám, biztos azért.) Igen, kis Bókay. (Derültség.) Azt szeretném itt említeni, hogy én a magam részéről ezeket a külön kereteket az első perctől fogva nagyon határozottan, nagyon élesen elleneztem, tehát én radikálisabban látom ezt a kérdést, mint Bókay képviselő úr. Részben a források csökkenése, részben talán az én ágálásom miatt is a korábbi 20 milliós keretet erre az évre 5 millió forintra csökkentettük. Én elvből soha semmit nem szavazok meg, tehát még olyan projektet sem szavazok meg egyedi keretben, amivel egyébként még egyet is értenék, mert az elvvel nem értek egyet.
A támogatáspolitikáról annyit azért hadd mondjak, hogy az én felfogásom szerint nem helyes, ha az ORTT, noha a törvény betűje ezt igazából lehetővé teszi azzal, hogy a kultúrát általában a támogatandó célok között említi - szerintem helytelenül - a törvény, nem helyeslem azt, hogy a rádiózáson és a televíziózáson kívül másra - nagyon röviden így fogalmazom - költsön. Esetleg határeseteket el tudok képzelni, de a támogatásnak a rádiózásra és a televíziózásra kell irányulnia, ide értve például a színházi közvetítéseket, tehát nekem például szívügyem a televíziós színházi közvetítés, de csak egy szavazatom van. Ennyit szerettem volna mondani a támogatáspolitikáról általában.
Halász képviselő úrnak az első igen lényeges felvetése az interaktív műsorokra vonatkozott, amiben azt hiszem, hogy a 2008-as év igen jelentős előrelépést hozott, hiszen több esetben éppen ezekben az alapjogi vizsgálatokban állapítottunk meg jogsértéseket. Hozzáteszem, és mondtam is, hogy ez a jogi munka egyáltalában nem lezárt, tehát még az elvek sincsenek teljesen kimunkálva, több modell lehetséges. Egy dolgot nyilvánvalóan figyelembe kell venni, hogy a szerkesztői beavatkozás meglehetősen korlátozott, vagy mondhatnám, nagyon korlátozott az élő, interaktív adásoknál. Vannak különbségek: a betelefonálós műsorokban egy pszichológiai érzék és valami előszűrés alapján, ha úgy tetszik, mondhatom azt is, hogy egyes mentális problémákkal is küszködő és gyűlölködő, de már irracionálisan gyűlölködő betelefonálókat jó eséllyel ki lehet szűrni, de vannak olyan médiarendszerek, ahol az ilyen interaktív műsorok 6-7 másodperces késéssel kerülnek adásba, ami lehetővé teszi már a műsorban a szerkesztői beavatkozást. Magyarországon nem ez alakult ki, ez egy adottság, ami nem is feltétlenül rossz, csak azt kell látni, hogy itt kiegyensúlyozottságot lehetetlen számon kérni, azt gondolom.
Ez átvisz egy általános problémára is, ami tulajdonképpen Halász úr következő kérdését is érinti, a híradók problémáját. Ezzel kapcsolatban ugyan a médiatörvény szövege kifejezetten értelmezhető úgy is, sőt alkotmánybírósági döntések is értelmezhetők úgy is, hogy belső pluralizmus, vagyis egyes híradók kiegyensúlyozottsága megkövetelhető. Nekem az az érzésem, hogy itt olyan gátak szakadtak át - és nem is biztos, hogy elméletileg is feltétlenül teljesen baj -, hogy hosszú távon megítélésem szerint sokkal inkább a külső pluralizmus, vagyis a médiarendszer egészének pluralizmusa az elérhető cél. Különösen a hírtelevíziók esetében eléggé nyilvánvaló, hogy a belső pluralizmusról igazából már nem lehet beszélni. Ami viszont nem ez a kategória, az a közszolgálati televíziók híradóinak pluralizmusa. Ha a jog akár hátrál is, vannak olyan pontok, ahol meg kell vetnie a lábát: ez a közszolgálatiság. A közszolgálati televízióban a hírműsorok irányzatossága teljesen elviselhető véleményem szerint. Nem állítom egyébként, hogy rádió, televízió ebben a tekintetben egy kényes ízlést ilyen szempontból kielégítene. Más kérdés egyébként, hogy a médiahatóság fellépési lehetőségei milyenek, különös tekintettel egyébként a közszolgálati műsorszolgáltatókra, ahol maga a médiatörvény nagyon korlátozza a médiahatóság fellépési lehetőségét. Jelentős részben ugyanis, lehet egy aktivista értelmezéssel ezen hajlítani, de alapvetően a törvény a közműsor-szolgáltatási szabályzatok és az ellenőrző testületek, a nagy kuratóriumok kezébe teszi a lehetőséget; nem mondom, hogy a médiahatóságnak itt nincs feladata, de a törvény érdekes módon a nem közszolgálati televíziók és rádiók közszolgálati műsorát adja hangsúlyosan a médiahatóság kezébe és nem a közszolgálatiakat. Egyébként, ami a híradókban a brutalitás jelenségét illeti, meg kell mondanom, hogy ez nekem is televíziónézőként élményem, hogy a híradók - itt most elsősorban nem a közszolgálatiakról beszélek - bulvárosodnak, és ha bulvárosodnak, akkor több erőszakot mutatnak a szükségesnél. Nagyon nehéz persze megmondani, hogy mennyi mutatható és mennyi nem, mert a világ brutális
Egyébként az ön által is idézett, és ez szilárd meggyőződésem, műsorfigyelő szolgálatunk Európában az egyik legjobb; nem csak mi látjuk így, hanem a külföldi partnerek is, akik ha Magyarországra, jönnek, el vannak alélva - lehet, hogy nem a leghivatalosabb kifejezést használom - a műsorfigyelő szolgálatunk rendszerétől, és maga a működése is tényleg nagyon színvonalas. Ők a 2008-as évre azt mondják, hogy az erőszakos eseményekről szóló megdöbbentő híranyag 2006-tól kezdve csökkenő tendenciát mutat - ez a 290. oldal közepén a második bekezdésben olvasható. Ezzel nem vonom kétségbe az ön élményének az adekvátságát, én is nézem a televíziót, és gyakran tapasztalom azt, amit ön szóvá tesz. Hozzáteszem, hogy az ember személyes dühöngése a televízió előtt azért olyan, hogy nyilván elviszi az én indulatom is a gondolkodásomat, ezért embereink ülnek, kezükben a szó átvitt értelmében a stopperóra, nézik, és ellenőrzik, és eléggé hitelesek ezek az adatok.
A következő probléma: meg kell mondanom, hogy egyetértek azzal a megjegyzésével, ha jól emlékszem, Halász képviselő úr mondta, hogy a panaszbizottság hatáskörét a jelenlegi joggyakorlathoz képest jobb lenne egy kicsit tágabban felfogni. A médiajog rejtelmeiben igazán elmélyedni csak az elmúlt évben volt időm. Nekem eléggé furcsa az, hogy érintettség hiányában például valamilyen értelemben magukat sértettnek érző nézők nem fordulhatnak a Panaszbizottsághoz. Jöhetnek hozzánk, és mi ezt úgy szoktuk akceptálni, hogy hivatalból indítunk ilyenkor vizsgálatot, de egy új médiatörvénynél vagy egy újfajta értelmezésnél lehetne ebben a tekintetben a panaszbizottságok vizsgálódási körét tágítani.
Ami a gyerekműsorokat illeti, ebben én nagyon jó szívvel - vagy elfogadja képviselő úr vagy nem - védeném az Országos Rádió és Televízió Testületet, illetőleg meg kell mondanom, hogy a mögötte dolgozó irodát, és azokat az osztályokat és kollégákat, akik a gyerekműsorokra specializálták magukat. Egyébként részt vettem a múlt év tavaszán egy konferencián, amely a klasszifikációval foglalkozott. Azzal a nagyon érdekes élménnyel jöttem haza, hogy levetítettek nekünk egy filmet, amit az egyes nemzeti delegáltaknak kategorizálniuk kellett a saját joguk és joggyakorlatuk szerint, és az a vicces, furcsa dolog, hogy csupa európai uniós tagállam képviselői ugyanazt a filmet megnézve a 12-18-ig kategóriába tették ugyanazt a mozidarabot. Én középutas voltam, tehát én azt mondtam, hogy ez 14 éves, ami egy kicsit eltér a magyar klasszifikációs rendtől, de megfigyelhető, hogy a skandinávok, hollandok nagyon megengedőek ezekkel a tartalmakkal szemben, míg az írek, az olaszok, tehát a latin, katolikus hátterű kultúrákban meg szigorúbbak. Én azt gondolom, hogy egy következetes joggyakorlat van ebben a tekintetben az ORTT-nél, ami természetesen együtt jár azzal, hogy néha egészen borzalmas tartalmakat látunk. Azok a japán rajzfilmek, amelyektől, úgy ahogy van, meg kellene szabadítani a televíziókat, nagyon erős erőszakosságot sugallnak; ez ellen persze lehet valamit tenni, de azért itt mégiscsak két elem van. Az egyik közeli kollégám mesélte, hogy egy konferencián, ahol többek között erről és a politikai tartalmakról volt szó, a kínai kolléga egyszerűen nem fogta fel, hogy minek nekünk ez a monitoringrendszer, és azt mondta, hogy van egy sokkal egyszerűbb megoldás: a stúdióban bent ül a hatóság képviselője, és lekapcsolja az adást. (Derültség.) Én meg azt mondom erre, hogy ez meg egy szabad ország, a szabadság viszont együtt jár olyan tartalmakkal, amelyeket nagyon nehezen viselünk el. Persze nem tudom, hogy megint egyezik-e az ízlésünk, de könnyen lehet, hogy nagyon nagy részben, de az ORTT csak utólag léphet fel, és rendszerint akkor, ha panaszt kap, vagy ha a monitoring feltár problémákat.
Elég nehéz azzal érvelni, hogy mi minden lenne, ha a médiahatóság a kiskorúak védelmében nem tenné meg azt, amit megtesz. Azt mondom, hogy van egy következetes joggyakorlat, eléggé szigorú ez a következetes joggyakorlat, hozzáteszem, hogy itt ül Tirts Tamás barátom, talán mondhatom, hogy kollégám a testületben, aki akkor,amikor büntetünk emiatt, már kiskorúaknak nem való tartalmak miatt szankcionálunk, rendszeresen bead egy módosítót, és emeli a tétet, és azt kell mondanom, hogy azt az esetek döntő részében meg is szavazzuk. Aki ezt belülről ismeri, nem lehet azt mondani, hogy falazunk a kiskorúak sérelmére médiatartalmakkal elkövetett személyiségrombolások ellen, hanem nagyon nagy következetességgel lépünk fel. Miközben megint csak az volt, hogy a monitoring azt állapította meg, hogy némi javulást lát a hétvégi gyereksávok tartalmát illetően, mégis múlt héten döntött a testület arról, hogy a most elkövetkezendő időszakban a nagy kereskedelmi televíziók és a közszolgálati televíziók hétvégi gyereksávját folyamatosan ellenőrizni fogja, és ha szükséges, akkor jogi lépéseket tesz a jogsértéssel szembeni fellépésre vagy szankcionálásra.
A következő téma a kormányzati marketing, amit Halász úr felvetett. Itt egyébként meg kell mondanom, hogy kifejezetten jogértelmezési nehézségek is vannak, nevezetesen az, hogy a politikai hirdetéseket, illetőleg a politikai tartalmú közérdekű közleményeket korlátozza a médiatörvény. Az én személyes álláspontom egyébként az, hogy minden olyan kormányzati hirdetés, közlemény, propaganda, amely magát a kormányt kifejezetten kedvező színben tünteti fel, nem megengedhető - ez már egy jogi értelmezés -, mert a kormányok mögött politikai pártok sejlenek fel, maguk a kormányok is nyilvánvalóan politikai aktorok, hiszen az uralkodó pártok vagy párt képviselője, de itt a törvényszöveg nem tökéletes. Én minden esetben következetesen az ön által felemlített esetekben a kisebbséggel szavaztam; még egyszer hangsúlyozom, hogy jogilag védhető a többségi álláspont is.
A következő a műsorszolgáltatási díjak csökkentése, és megkérdezte képviselő úr, hogy én támogatom-e: én egyetlen műsorszolgáltatásidíj-csökkentést eddig nem szavaztam meg. Egyébként vannak olyan műsorszolgáltatásidíj-csökkentési igények, amelyek mögött méltányolandó számítások és szöveges indoklások vannak, és nem zárom ki, hogy lehet olyan, amire én is rá fogok egyszer bólintani. Egészében nem helyeslem, éppen azért, mert közpénzről van szó, és van egy megfontolás, hogy akkor, amikor valaki valamit vállal, ez nem egy hatósági aktus, ez egy üzleti ajánlat, és én még olyan műsorszolgáltatót nem láttam, aki azzal fordult volna hozzám, hogy elnök úr, én nem is tudtam, hogy ez mekkora aranybánya. (Derültség.) Én úgy érzem, hogy indokolt lenne a műsorszolgáltatási díjunk felemelése, és erre teszek egy ajánlatot, ezért azt gondolom, hogy meg kell engedni, hogy valakik csődbe menjenek, ha olyan díjat vállaltak, amit nem tudnak teljesíteni, és ezért nagyon erősen díjcsökkentés-ellenes vagyok, eddig még soha nem szavaztam meg. Ami most előttünk van, azt már tudom, hogy nem fogom megszavazni, most is jött két kérelem. Nagyon fontos kérdés, amit felvetett, és itt elhangzottak cégnevek is, amelyekkel ez kapcsolatba hozható.
Mi van az irreális ajánlatokkal? Én ezt úgy mondom, hogy szédelgő, így volt régen a régi magyar polgári jogban, amikor korrekt számítások nem támasztják alá, hogy kitermelhető az a díj, aminek tényleg lehet olyan célja, hogy elvigye a frekvenciát egy olyan vállalkozó elől, aki meg reális ajánlatot tesz. Ez ellen a testület úgy védekezhet, hogy olyan pályázatokat ír ki - hozzáteszem, ilyen lehet a mostani analóg kereskedelmi rádiós pályázat is. Ebben nincs döntés, csak mondom, hogy mit lehet tenni. Lehet például azt tenni, hogy ajánlati limitet is meghatároz - természetesen gazdasági vizsgálatok után - a médiahatóság. A következő kérdés a média társadalmi ellenőrzése, amit Halász képviselő úr vetett fel. Egyébként tényleg annyit tettünk, amennyit megtehettünk, tehát magunk között szólva én még egy jogilag kétes, radikálisabb dolgot is támogattam volna, de amit a médiatörvény alapján jó szívvel meg lehet tenni, az végül is ennyi volt. Nem mondom, hogy ez nagyon sok, de a semminél több, vagyis hogy egy képviselő egy szervezetet képviselhet.
Rátérnék Tellér képviselő úr megjegyzéseire, hogy mennyire nehéz a kötet, a többi se szokott... Hogy mondjam, én híve vagyok a nem nagy bőbeszédűségnek. Nagyon sok mindent kihagytunk. Ezeknek természetük, hogy dagadnak, de képviselő úr, ha ombudsmani beszámolót tart a kezében, ha más hasonló jogállású szerveknek a beszámolóját tartja a kezében, nem könnyebbek azok sem. Egyébként szeretném jelezni, amit tulajdonképpen néhányan azért visszajeleztek, hogy ez egy teljesen új szerkezetű beszámoló a korábbiakhoz képest, és nagyon remélem, hogy nem hátrányára változott a beszámoló szerkezete.
Hozzáteszem, Tellér képviselő úr megjegyzésére meg kell hogy mondjam, hogy vannak pontok, amelyeket nem fogadok el, vannak pontjai, ahol nem fogadom el a kritikáját. Hozzáteszem, hogy nagyon sok találkozási pont is van az én felfogásom és a között a kritika között, amit a képviselő úr megfogalmazott, és adott esetben egy ilyen médiahatóságnál el is tudom képzelni, hogy nem is olyan nagyon rosszul tudnánk együtt is dolgozni, de erre szerintem nem nagyon fog sor kerülni. De van ez, amit vállaltak ezek a kereskedelmi televíziók, ez a 3.1. pont, ezt elolvastam többször is, és valóban egyetértek képviselő úrral, hogy fogalmazhatok úgy, hogy nem mondtak igazat. Családbarát, magas színvonalú szórakoztatás, európai értékek bemutatása. Itt azért vannak olyan dolgok, amelyeket nem látok a képernyőn, vagy azt kell mondjam, hogy látok, rendszerint olyan műsorsávban, amelyet az alvászavaros éjjeliőröknek tartanak fenn. Ezekben a televíziókban éjszaka néha nagyon színvonalas dolgokat lehet látni, például meg kell hogy mondjam, hogy a XXI. század című sorozatot nagyon szívesen nézem, nem tudom, hogy van vele képviselő úr. (Tellér Gyula: Én is alvászavarban szenvedek.)
Hogy '98 óta van egy eldurvulás, ez egyébként bizonyos fokig a szabadsággal jár együtt. Azért a Kádár-korszak televíziójáról ebben a tekintetben néhány jó dolgot el lehet mondani, ami egy nem szabad ország, sok tekintetben diktatórikus viszonyokat hordozó világában. Mondjuk én például a Duna Televízióban, ha tehetem, nézem vissza a Zsurzs Éva által rendezett Mikszáthokat, és meg kell mondjam, hogy rettenetesen irigylem azt, lehet, hogy ez nem a filmművészet legeslegelső vonala, de nagyon kulturált, nagyon jól közvetített, főleg a magyar kultúrát, Jókait, Móriczot, Különös házasság, meg Mikszáthot. Ezen jó lenne akár az ORTT támogatáspolitikájában változtatni.
Én egyébként soha nem szavazok meg büntetéselengedést. Amikor az iroda elénk hoz egy általában kereskedelmi televíziót elmarasztalni javasló határozattervezetet, elég vastagon szokott fogni ott a kötbér meghatározásánál a ceruza; ezeket mindig megszavazom. Hozzáteszem, hogy korlátozott a szankció eredményessége. Tehát azt, hogy például ezek a jelentések kimondanak dolgokat, én mint volt ombudsman fontosnak tartom, azt is, ami mellett nincs büntetés.
Hogy állami pénzek cégekhez kerüljenek, annak nagyon-nagyon ellenállok. Hozzáteszem - ezt most talán már nem is Tellér képviselő úr említette, hanem Lukács Tamás, de lehet, hogy még Tellér képviselő úr -, hogy a kábelszolgáltatóknál 2008-ban egyetlen kábelhálózat fejlesztésére, legalábbis április 1-jétől az ORTT nem adott egy fillért sem. Lehet, hogy rosszul emlékszem, de én így emlékszem. Itt voltak javaslatok, amelyek nem kerültek elfogadásra, de el tudom képzelni, hogy pontatlanul emlékszem.
A pornográfia problémájára egy mondat erejéig szeretnék visszatérni. A médiatörvénynél nem az ORTT pornográfiával kapcsolatos megengedő fogalomgyártásáról lehet csak szó, hiszen az úgynevezett negyedik kategóriás műsorokat, amelyek 18 éven felüliek, és csak esti műsorszámban mehetnek, úgy határozza meg a törvény, hogy ezek olyanok, amelyek az erőszakot, szexualitást közvetlenül és naturálisan ábrázolják. Tehát ezt még nem nevezi maga a médiatörvény pornográfiának. Tehát erőszak, szexualitás közvetlen, naturális ábrázolása. Lehet, hogy a törvény szövegéhez is hozzá kell nyúlni. Az öncélú, csak a szexus technikai részét ábrázoló jelenetek az úgynevezett ötödik kategória, vagyis ami nem adható, és büntetünk is. Nem vitatom, hogy néha kerül ilyen adásba.
Meg lehet kérdezni a kereskedelmi műsorszolgáltatókat, hogy rám számíthatnak-e mint érdekkijáróra. Nem fognak dicsérni, azt hiszem. (Tellér Gyula: Nem ez, elnök úr, hanem az ORTT-ről van szó, ami nem azonos ebben az esetben.) Igen. Azt gondolom, hogy van pozitív elmozdulás. Nekem az volt - mondjuk erre is vonatkozik - az elnöki programom, és itt megint Lukács Tamás egyik megjegyzésére szeretnék utalni, amellyel mélyen egyetértek, hogy távol a pártpolitikától, közelebb vinni a közpolitikához. Hogy ez nem mindenben sikerül, ez való igaz. Hozzáteszem, hogy nem biztos, hogy az új médiatörvény tervezete ebben a tekintetben sokkal jobb helyzetet hozott volna létre.
A Tilos Rádió ügyére, és amit említett képviselő úr, hogy a törvény világosan fogalmaz, ismétlődő vagy súlyos jogsértés esetén nem lehet meghosszabbítani. Én ezt különvéleményben le is írtam, és nem szavaztam meg a Tilos Rádió hosszabbítását. Hozzáteszem, hogy nem szavaztam, mert éppen nem voltam az ülésen, de a Mária Rádióval is ugyanez volt a helyzet, egy furcsa áttétellel, mert megvett egy frekvenciát, de hozzáteszem, hogy eléggé általános. Tehát én a Tilos Rádiót nem szavaztam meg, a Mária Rádiónál nem voltam ott. De elég gyakran felülemelkedik a testület ezen a szabályon, ezt el kell ismernem. Én helytelenítem.
Az Advertummal kapcsolatban ön eléggé határozottan bírálta az ORTT-t. Ez is egy olyan pont, ahol a testületet meg kell védenem. Az ORTT büntetett, többször büntetett, megszüntette a műsorszolgáltatási jogosultságát, és odáig elment az ORTT, hogy felszámolási eljárást indított. Ennél több jogi lehetősége a testületnek nincs. A következő cselekedetre jogosult hatóság a Nemzeti Hírközlési Hatóság. Kimentek, kikapcsoltak, valaki visszakapcsolta. Az NHH védelmében hadd mondjam, hogy rendőri segítséget is igénybe vettek. De az biztos, hogy az ORTT-nek azon túl, hogy odáig elment, hogy megvonta az engedélyt, és még felszámolási eljárást is indított, ennél több lehetősége nincs. A függőben lévő behajtások ügyét többen is kérdezték. Itt egy kollégám segített: 540 millió forint díjtartozást tartunk nyilván - ezt a 354., 355., illetve a 454. oldalon lehet megtalálni -, az Advertummal szemben pedig 105 millió forint követelése van az ORTT-nek. Egészében azt kell mondanom, hogy a pernyertességi arányunk rendkívül jó. Ugyan az hullámzik, hogy mennyi a kintlévőség, az én emlékeim szerint több lett 2009-ben, igazság szerint én ennek próbáltam utánamenni, tehát kevesebb kintlévőség folyt be, mint amire a testület számított 2008-ban, de ebben semmilyen mulasztást feltárni nem tudtam, egyébként pedig a pernyertessége egészen magas, 85-90 százalék körül mozog. Más kérdés, hogy vannak olyan műsorszolgáltatók, amelyek csődbe mennek szándékosan vagy egyébként, ott nyilván a behajtással vannak gondok.
A 3. mellékletről már beszéltem. Van egyébként most a kezünkben egy lehetőség, amiről nem tudom, hogy képviselő úr tud-e: napirenden van az RTL Klubbal a szerződés módosítása. Tessék majd rajtam számon kérni, ha lesz rá alkalom, én kifejezetten azon leszek, hogy próbáljunk olyan kikötéseket tenni; úgy néz ki, hogy hajlik a műsorszolgáltató egy átfogó áttekintésre a közöttünk létrejött szerződésben, hogy garanciák legyenek. A 3. pontban, amit képviselő úr szokott emlegetni, jogilag érvényesíthető és peresíthető vállalások kevésbé vannak. Ezek azok, amelyek ígéretek és be nem tartott ígéretek, de operacionalizálni nagyon nehezen lehet, mert olyan természetűek, hogy azt ígéri, hogy színvonalas, ön meg úgy érzi, hogy nem színvonalas, és önnek van igaza. Ahol százalékok vannak meghatározva, azt keményen számon kéri a testület, hozzáteszem, hogy a közszolgálatiságnak a törvényi fogalma is akadálya. Tudja, az ORTT perben áll a Magyar Rádióval, hogy a Petőfi közszolgálatú-e; most nem teljesen biztos, hogy meg fogjuk nyerni ezt a pert. Itt megint Lukács Tamás hozzászólására is utalok, hogy vannak törvényi problémák ebben a tekintetben.
A Cool TV-vel szemben folyamatosan fellépünk, az Európai Uniót is mozgósítjuk, a Bizottsághoz fordultunk, a magyar-román együttműködés egyik fontos része. A románoknak nincs műsorfigyelő szolgálatuk, a külön megállapodás szerint, miután van egy minket nagyon kedvelő magyar tagja a román bizottságnak, de az elnökkel is nagyon jó viszonyban vagyunk, küldjük kazettán magyar nyelven a panaszokat, és ők próbálnak valamit tenni. Innen nézve ez édeskevés, de ismerjük, hogy milyen világban élünk. Ebben a tekintetben ez az egész magyar-román együttműködés, ami egy nagyon nagy siker, jelentős részben ezt a célt szolgálja. Azt elfogadom, hogy a képernyőt látva ez egyszerűen nem köszön vissza, erre meg azt tudnám mondani, hogy még mi mindent látnánk azon a képernyőn. Egyébként a bírálatot helyesnek tartom, és ránk is fér, de az nem jelenti azt, hogy az ORTT ezekben az ügyekben ne lépne fel.
A panaszügyek redukálásáról már beszéltem. Az MTI-vel kapcsolatban is az van, hogy 13 éve van egy gyakorlat, ellátja ezt a munkát az ORTT, bár lehetne sokkal mélyebb, ezt a bírálatot elfogadom. Hozzáteszem, és ezt nagyon komolyan mondom, hogy például segítené a munkát, ha az iraki háborúval kapcsolatos megfigyelését a következő hasonló konfliktus esetén képviselő úr megosztaná akár velem, és erre vannak eszközeink, hogy vizsgáljuk. A médiatudatossággal kapcsolatos bírálatát, tisztelettel, nem fogadom el. Ebben semmi hipokritoszság nincs. Lefordítottam magamnak erősebben - udvariasan fogalmazott képviselő úr -, hogy ebben lát valami hipokrízist: egyfelől szemet hunyunk, eltűrünk, másfelől pedig alibiből valamit felmutatunk. Ez egy nagyon fontos eszköz, soha nem élt vele az ORTT, személy szerint is büszke vagyok rá, hogy ebbe belementünk, nagyon sikeres kampány volt. A szülő teheti a legtöbbet; sokkal többet tehet a szülő, mint az összes médiahatóság és szolgáltató együtt véve, ami a többi szereplő felelősségét egyébként nem érinti, de nagyon tisztességes megfontolásokból folytatta ezt a kampányt szerintem.
Egyébként pedig azért szeretnék utalni arra, hogy "Az igazság ára" című műsorra az ORTT egy olyan határozatot mondott ki, hogy a műsor alapeszméje sérti az alkotmányt, tehát nem lehet kijavítani. Lehet erre azt mondani, hogy nem ezért szűnt meg, hanem azért, mert rossz volt a nézettsége, de az ORTT kilátásba helyezte - engem hívott egyébként a műsorszolgáltató ebben az ügyben -, hogy minden egyes adás után újabb és keményebb és keményebb lépések jönnek, és megszűnt a műsor. Nemcsak "Az igazság ára", "A nagy lehetőség" is, amihez egyébként én különvéleményt fűztem, mert én túl szigorúnak tartottam egyébként a döntést, ezt szívesen elmondom majd. A Mónika-show-ra az ORTT rengeteg szükséges energiát költ, és most már nincs olyan Mónika-show, amit ne vizsgálnánk meg. Biztos elégtelen, amit csinálunk, de hogy sok mindent megteszünk, azt fenntartom.
Alexa képviselő úr megjegyzéseire idő hiányában sem reagálok, mert nem is igényli tulajdonképpen, és ha az embert, egy testületet alapvetően inkább elfogadó attitűddel értékelnek, arra nincs mit mondani, azon túl, hogy megköszöni. Lukács képviselő úr megjegyzéseit meg kell mondanom, hogy ezzel a régi fordulattal éljek, rendkívül építőnek tartom, és nagyon sok mindenben egyetértek. Abszolút egyetértek, ezt már mondtam, tehát ez ilyen "mi együtt voltunk katonák" dolog, mi értjük egymást félszavakból, sok politikai oktatáson ültünk egymás mellett (Derültség.). Amit a médiatörvény szükségességéről mond, azzal teljesen egyetértek, amit az átpolitizáltság veszélyeiről mondott - azt hadd fogalmazzak így, hogy veszélyéről -, azt teljes mértékben osztom. A kábelszolgáltatókról beszéltem, egyedi támogatásokról beszéltem, a támogatáspolitikáról beszéltem.
Még egy bíráló megjegyzésre, amit ugyancsak tisztelettel elhárítanék. Fölmerült, hogy az ORTT-nek is joga van törvénytervezeteket készíteni. Azt gondolom, hogy abban a helyzetben, amikor köztudott, hogy ötpárti kodifikációs munka folyik a médiatörvény teljes és átfogó reformjáról, akkor kizárólag zavarórepülés, amikor az ORTT akár részproblémákra törvényjavaslatokkal áll elő. Egyébként ez volt az oka annak, hogy készült az Országos Rádió és Televízió Testület Alkalmazott Kommunikációtudományi Intézetében egy komoly törvénykoncepció, amit meg kell hogy mondjam, már előttem megrendeltek, éppen azért nem helyeseltem, mert akkor, amikor a médiajog teljes reformja a parlament asztalán van, akkor a médiatestület szerintem fölöslegesen áll elő ilyenekkel. De mikor úgy tűnik, hogy lekerül a napirendről, akkor ez a lehetőség természetesen feléled.
Azt gondolom, hogy nagyjából válaszoltam a kérdésekre. Igen, úgy érzem, hogy válaszoltam a kérdésekre. Ha valami kimaradt volna, becsületszóra mondom, nem szándékosan felejtettem ki.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönjük szépen. Miután a vitát nem zártuk le, még csak nem is prognosztizáltuk, hogy mikor zárjuk le, ha valaki úgy érezné, hogy az elvárható módon nem kapott választ, vagy nem érintették a válaszban az általa fölvetetteket, akkor módja van még föltenni kérdést, de ismerve a bizottsági vita szokásait, a totalitásra nem törekszik senki, csak problémákat vetnek föl. (Nincs jelentkező.)
Úgy tűnik, hogy bizottsági szinten legalábbis a reagálásokat lezárhatjuk, és a szavazás következik. A jelenlévő kívülállóknak mondom, hogy a bizottságban az a szokás egy ideje, hogy a bizottsági tagok a parlament elé terjesztendő határozati javaslatot két változatban kapják meg. Ha a bizottság többsége igennel szavaz, tehát azt jelzi, hogy elfogadni javasolja a parlamentnek a beszámolót, arról is van egy határozati javaslat, illetve ha a bizottság többsége ennek az ellenkezőjét fogadná el, arra is van egy határozati javaslat. Tartalmi elemek szerényen vannak a határozati javaslatban, ez évek óta gyakorlat, mert az értékelés meglehetősen heterogén, még ha a szavazatok esetleg egy irányba mutatnak, akkor is.
Két szavazásra van szükség, az egyik az általános vitára való alkalmasság, erről szavazunk először, és a második, hogy a határozati javaslat hogy nézzen ki, mi legyen a tartalma, tehát hogy elfogadásra ajánljuk-e a parlamentnek, vagy pedig a többsége ennek az ellenkezőjét mondja, és aztán előadókat kell megnevezni a feleknek.
Döntés az általános vitára való alkalmasságról
Akkor először az általános vitára való alkalmasságról szavazunk. Kérdezem a bizottság tagjait, ki az, aki általános vitára alkalmasnak tartja az ORTT 2008-ról szóló beszámolóját. (Szavazás.) Ez a bizottság döntő többsége, kétharmadnál több. Aki nem? (Nincs jelzés.) Aki tartózkodott? (Nincs jelzés.) Ilyet nem látok. Akkor ez egy bevett parlamenti lehetőség, gomb nem nyomás, még ha a gomb itt nem tényleges, akkor is.
Akkor először azt a kérdést teszem föl, hogy ki az, aki azt a határozati javaslatot terjesztené a parlament elé, hogy fogadja el az Országgyűlés az ORTT beszámolóját. Aki ezt a változatot támogatja, tehát az elfogadás mellett van, az kérem, kézfelemeléssel jelezze. (Szavazás.) Ez 10. Aki az ellenkezőjét, tehát azt mondja, hogy ne fogadja el az Országgyűlés a beszámolót? (Szavazás.) Ez 5. Aki tartózkodott? (Szavazás.) 1. Tehát a bizottság többsége a beszámoló elfogadása mellett van, akkor gondolom, ennek megfelelően elfogadható a képviselőtársaknak az a tervezet, amit megismerhettek.
Előadót kell a bizottságnak prezentálni, miután mi terjesztjük be a parlament elé a határozati javaslatot. Az MSZP-frakció majd megnevezi az előadót, és kisebbségi előadót is megneveznek majd a kisebbségi véleményt képviselők, erre még van idő, két hét múlva kerül a parlament elé, de kérem, hogy jelezzék majd.
Köszönjük szépen a tájékoztatást, a jelenlétet.
Egy pillanat, a bizottsági ülésnek nincs vége. Az Egyebek között Halász alelnök úr szeretne szólni. Mielőtt nyilván érdemi dolgot kíván mondani, jelzem, hogy a következő bizottsági ülés időpontja nem egészen biztos, olyan sürgős feladatunk, amely miatt feltétlenül bizottsági ülést kellene tartani, nem látható. Az adótörvényeknek van egy mozzanata, ami majd eldöntik a frakciók, hogy indokolttá teszi-e, hogy adótörvényekről tárgyaljunk.
Akkor most Halász alelnök úré a szó.
HALÁSZ JÁNOS (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Bizottság! Az albizottságok kapcsán szeretnék csak némi információt mondani. Az Ellenőrző albizottságban a filmes kérdéskörben úgy váltunk el legutóbb, hogy ebben a félévben tartanánk ülést, ezért április végére terveznék egy ülést. Az Ellenőrző albizottságban a Kulturális Örökségvédelmi Szakszolgálat létrejötte, előző évi működése kapcsán úgy gondolom, hogy érdemes lenne egy másik ülést tartanunk. A Vidékfejlesztési albizottság ügyében pedig az Agóra-programok, Agóra-pólusprogramok állása, a kormányhatározatokban kulturális fejlesztésre adott támogatásoknak a helyzete, mikéntje, egy ilyen témában szeretnék a minisztériumtól tájékoztatást kérni és albizottsági ülést tartani, de csak oly módon, hogy a kollegáink, legalábbis a két nagy párt frakciószakértői egyeztetnék az időpontot, hogy olyan ülést tudjunk tartani, amikor tényleg itt is vagyunk és alkalmas, nyilván igazodva elnök úrhoz és a keddi naphoz, tehát időben, ahogy szoktuk. Ezt szerettem volna elmondani. Áprilisnál hamarabb nem lesznek ilyen ülések az én terveim szerint.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Még annyit tennék hozzá, hogy kérem a képviselőtársakat, hogy figyeljék a bizottságtól kapott e-mailen megküldött mindenféle információkat. Most például azért érzem fontosnak ezt elmondani, mert az Országgyűlés elnöke a Magyar Televízió kuratóriumi elnöksége és ellenőrző testülete közötti vita ügyében megkeresett, hogy tartsunk bizottsági ülést. Ez ügyben mindenféle hatóságoknak küldtünk tájékozódó levelet, és az erre adott válaszok igen-igen érdekesek. Bizottsági ülés egyelőre nem fenyegeti a kollégákat, úgyhogy olvassák a tájékoztatókat.
Köszönöm szépen.
(Az ülés befejezésének időpontja: 12 óra 38 perc)
|
Dr. Pető Iván |
Jegyzőkönyvvezetők: Várszegi Krisztina és Földi Erika