KSB-3/2009.
KSB-69/2006-2010.
Jegyzőkönyv*
az Országgyűlés Kulturális és sajtóbizottságának
2009. április 14-én, kedden, 17 óra 10 perckor
a Parlament főemelet 58. számú tanácstermében
megtartott üléséről
Tartalomjegyzék
Helyettesítési megbízást adott *
Határozatképesség megállapítása *
Dr. Hiller István oktatási és kulturális miniszterjelölt tájékoztatása *
Képviselő kérdések, észrevételek, megjegyzések *
Dr. Hiller István oktatási és kulturális miniszterjelölt válaszadása, reagálása *
Elnököl: Dr. Pető Iván (SZDSZ), a bizottság elnöke
Dr. Jánosi György (MSZP), a bizottság alelnöke
Halász János (Fidesz), a bizottság alelnöke
Alexa György (MSZP)
Alföldi Albert (MSZP)
Bókay Endre (MSZP)
Fedor Vilmos (MSZP)
Halmai Gáborné (MSZP)
Lukács Zoltán (MSZP)
Dr. Schiffer János (MSZP)
Dr. Vitányi Iván (MSZP)
Dr. Cser-Palkovics András (Fidesz)
Gulyás Dénes (Fidesz)
Dr. Gyimesi Endre (Fidesz)
Tellér Gyula (Fidesz)
Vincze László (Fidesz)
Dr. Lukács Tamás (KDNP)
Helyettesítési megbízást adott
Kubatov Gábor (Fidesz) Gulyás Dénesnek (Fidesz)
Kiss Attila (Fidesz) Halász Jánosnak (Fidesz)
Dr. Hiller István oktatási és kulturális miniszterjelölt
Dr. Schneider Márta kulturális szakállamtitkár
Arató Gergely oktatásért felelős államtitkár
Csák Ferenc kultúráért felelős államtitkár
Gyimesi László dr., a Művészeti Szakszervezetek Szövetsége elnöke
Földiák András, a KKDSZ elnöke
Dr. Koncz Gábor, a Magyar Kultúra Alapítvány igazgatója
(Az ülés kezdetének ideje: 17 óra 10 perc)
DR. PETŐ IVÁN (SZDSZ), a bizottság elnöke, a továbbiakban ELNÖK: Jó napot kívánok! Tisztelettel üdvözlök mindenkit az Kulturális és sajtóbizottság mai ülésén. Külön tisztelettel üdvözlöm Hiller István miniszterjelölt urat, akit nem először, és előreláthatólag nem utolsó alkalommal hallgat meg bizottságunk. A bizottság tagjai ismerik az ilyenkor szokásos eljárást, ugyanis a Házszabály szerint a tervekről, a továbbiakról lehet kérdezni miniszterjelölt urat, a kérdések az eddigi tevékenységet ezúttal nem érinthetik.
Határozatképesség megállapítása
Mielőtt rátérnénk a meghallgatásra, a határozatképesség megállapítása következik. A megbízások szerint Gulyás Dénes képviselő úr helyettesíti Kubatov Gábor képviselő urat, és Halász János alelnök úr helyettesíti Kiss Attila képviselő urat. Megállapítom, hogy a bizottság határozatképes.
A kiküldött meghívó szerint a mai napon egyetlen napirendi pontot tárgyalunk meg, az oktatási és kulturális miniszterjelölt kinevezés előtti meghallgatása következik a Házszabály vonatkozó rendelkezése alapján. Megkérdezem, hogy a bizottság elfogadja-e a napirendi javaslatot. (Szavazás.)
Megállapítom, hogy a bizottság a napirendi javaslatot egyhangúlag elfogadta.
Ezek után rátérünk a meghallgatásra. Miniszterjelölt úr, parancsoljon!
Dr. Hiller István oktatási és kulturális miniszterjelölt tájékoztatása
DR. HILLER ISTVÁN oktatási és kulturális miniszterjelölt: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Engedjék meg, hogy azzal kezdjem beszámolómat, hogy az éves tevékenységről, ahogy minden évben rendszeresen beszámoltam, megígérhetem, hogy továbbra is rendszeresen az önök rendelkezésére fogok állni. Most nem arról fogok önöknek beszámolni, hogy lesz-e változás az Oktatási és Kulturális Minisztérium összetételében, szerkezetében, hanem a kulturális feladatokról, tevékenységről fogok szólni elsősorban, de annyit elmondhatok elöljáróban, hogy nem kívánok változtatást végrehajtani, nem tervezek semmilyen változtatást.
Vannak megkezdett programok, vannak előttünk álló feladatok, amelyek megvalósítása és befejezése a feladatunk, más tekintetben pedig némelyek előkészítése az elkövetkezendő egy évben a kulturális politika meghatározó prioritásai. Az a koncepció, amely a Magyar Köztársaság kulturális politikáját, az általam követett irányokat jelzi, amely 2006 őszén elkészült, és amelyet közzétettünk, azt a továbbiakban is vallom és vállalom, ezért kérem, engedjék meg, hogy koncepcionális kérdésekről a bevezetőmben ne szóljak. Ha kérdéseik vannak a koncepcióval kapcsolatban, szívesen válaszolok majd rájuk. Olyan konkrétumokról szeretnék szólni, amelyek meghatározóak, amelyek fontosak, amelyeknek, mint mondtam, a befejezése, végig vitele, vagy éppen előkészítése országunk számára meghatározó fontossággal bír.
Tisztelt Képviselő Asszonyok és Urak! Azt állítom önöknek, hogy az évtized közepére, második felére egyértelműen kiderül, hogy Magyarországnak a legjobb arca, amit mutatni tud a világnak és önmagának, ez a kultúra, a művészet és a tudomány. (Megszólal egy mobiltelefon.) Máris telefonálnak, hogy ezt megerősítsék. Ezért mindazokat a pontokat, amelyek ezt szolgálják, szerintem kötelességünk tovább vinni és megerősíteni, ezért konkrétan néhány kérdésről szeretnék szólni. Azokról a kérdésekről, amelyekről nem szólok, értelemszerűen, ha önöknek vannak felvetései vagy kérdései, akkor kívánok rá reagálni.
A kulturális vidékfejlesztés az ország kulturális politikájában meghatározó rész és fejezet. Az az európai uniós pénzből kiírt pályázat, amely több évtized után a legnagyobb számban és a legátfogóbban alakíthatja a magyar vidék, ezenkívül elsősorban a kis-, illetve kisebb települések, az ötezer lakos alatti magyar települések kulturális életét, ez az integrált közösségi szolgáltató terekről szóló pályázat, amelyet meghatározónak tartok. Úgy gondolom, hogy ennek sikerre vitele közös érdek. Csak olyan számokat szeretnék mondani, amelyek azt bizonyítják, hogy mekkora az érdeklődés erre a pályázatra. Az ezerhez közel van a beadott pályázatok száma, ugyanis 960 település pályázott, ami azt jelenti, hogy a fejekben, a tervekben, az elképzelésben - miközben ismert az ország egyéb helyzete -, a települések, a vidék, a kistelepülések világa számol a kultúrával. Ennek a pályázatnak az elbírálása folyamatban van, majd utána a megvalósítás következik, hogy egyszerűen fogalmazzak, a multifunkcionális közösségi terek, a művelődési házak korszerűsítése és felújítása valamivel több, mint 20 milliárd forint erejéig valósul meg az országunkban. Úgy gondolom, hogy mivel itt nem építészeti csodákban, hanem praktikus épületekben kell gondolkodni, ismerve a bürokráciát, 2010 közepére, második felére országunkban sok tucat, majd 2011 elejére százas nagyságrendben megújult kistelepülési művelődési házak lesznek.
Szeretnék szólni a magyar kultúra külföldi bemutatása és a külföldi kultúra hazai fogadása témakörében több olyan dologról, amelyet folytatni, illetve megvalósítani kívánunk. Januárban mintegy kétéves előkészület után megkezdődött a New York-washingtoni magyar kulturális évad, amelyet értelemszerűen valamikor az év végén, decemberben kell értékelnünk. Arról számolhatok be önöknek, hogy az első durván negyed év tapasztalatai úgy az amerikai - pontosabban, New York-i és washingtoni - sajtóban, mind az itthoni sajtóban kiemelkedőek és pozitívak. Azok a sikerek, amelyeket ezen évad keretén belül művészeink, és persze a szervezők elértek, az országunk megítélése szempontjából igen fontos.
Továbbra is rendelkezésre áll az az összeg, amely lehetővé teszi, hogy ősszel, szeptember második felétől rövidebb ideig, de koncentrációjában hasonló fontosságúnak ítélve magyar kulturális fórumot rendezzünk Japánban. Ennek az összes előkészülete megtörtént és folyik. Hasonlóan lényeges, és a magyar kultúra megítélése szempontjából fontos, hogy annak apropóján, hogy 100 éves a magyar régészet, Egyiptomban, a világhírű kairói egyiptomi régészeti múzeumban rendezünk kiállítást erről a témakörről. Itt szeretném elmondani, hogy ez országunk imázsának, megítélésének aprónak tűnő, de fontos szelete. A kiállítás Tutanhamon állandó kiállítása előtt lesz, így egész egyszerűen nem, vagy csak bonyodalmas lesz megnézni úgy Tutanhamont, hogy valaki ne pillantson rá a magyar régészet 100 évéről szóló kiállításra.
Hasonlóan folytatjuk a nagy kiállítások sorát. Az előkészítésen és a szerződéskötésen túl a megvalósítás fázisába került a Szentföld kincseit bemutató nagykiállítás, amely a Szépművészeti Múzeumban júniustól lesz látható. Egyedülálló módon holt-tengeri tekercsek érkeznek Magyarországra, és számos olyan kincs, amelyet a jeruzsálemi Izrael Múzeum őriz. Legutóbb is és ősszel is, találkozva az orosz kulturális miniszterrel, arra lesz módunk, hogy Oroszországból, elsősorban a Puskin Múzeum világhírű műveiből impresszionista főművek kiállítás érkezik valamikor 2010 közepén Magyarországra.
Hasonlóképpen szeretnék szólni bizonyos infrastrukturális beruházásokról, amelyek országunk érdekében állnak, de a magyar kultúra, illetve a Magyar Köztársaság külföldi értékeit is gyarapítják, illetve állítják helyre. A Magyar Köztársaság legértékesebb külföldi műemléke a Római Magyar Akadémia, ezen belül is a Borromini által tervezett és készített loggia, amely Rómában is egyedülálló; pontosabban harmadmagával álló, mert három olyan hely van Rómában, mint ez. Arról tudok beszámolni a tisztelt bizottságnak, hogy az elmúlt háromnegyed évben a tényleges kivitelezés, előtte nyilván a pénz előteremtése volt a feladat, de most már az utolsó fázisban van országunk legértékesebb külföldi műemlékének felújítása, ami május végére, június elejére elkészül. Olasz és magyar restaurátor szakemberek csodálatos munkája nyomán olyanná újítják fel, amilyen formában évszázadok óta nem volt látható. Ezzel a külföldi magyar beruházások egyik legnagyobbika fejeződik be, a Római Magyar Akadémia mintegy három és fél éven át tartó felújítása, amely ezzel az összeggel együtt 350-400 millió forint közötti tételre tehető.
Itt szeretném jelezni, hogy szükségét érzem előkészíteni, de vélhetően a 2010-es választásokig ezt befejezni nem lehet, a párizsi Magyar Intézet átalakítását. Ez egyrészt egy lehetőség, ott ugyanis közös bérleményben voltunk a Külügyminisztériummal. A Külügyminisztériummal való megállapodás alapján azonban a konzulátus onnan kiment, így lényegesen nagyobb tere maradt a Magyar Kulturális Intézetnek. Viszont nem praktikus az épület, nehezen lehet benne rendezvényeket szervezni, olyanokat, amelyek a mostani adottságoknak megfelelőek. Ez a felújítás 250 millió forint alatt nem fog megállni, de szükséges és érdekünkben áll ez is.
Más téma, de fontosnak tartom, ezért ebben véleményt és tanácsot is szívesen fogadok, és kérek is, mert továbbra is megoldatlan, tisztelt hölgyeim és uraim, a Nemzeti Kulturális Alap forrásbázisának korszerűsítése. Erről a bizottság előtt többször beszéltünk, amelyre nekem világos javaslatom volt. Úgy gondolom, hogy a 2008. évben lényeges veszteség nem érte a Nemzeti Kulturális Alapot, de a trendet, a tendenciát fel kell ismerni. Ha ez így marad változatlanul, két-három éven belül a magyar kultúra érzi ennek kárát, mert a Nemzeti Kulturális Alap súlyos anyagi nehézségekkel fog küzdeni, elsősorban a forrásbázis szerkezete miatt. Ha van kérdésük, szívesen válaszolok bővebben is. Több alkalommal beszéltünk már erről, és én most is többféle lehetőséget látok, olyat is, amely parlamenti együttműködést és összefogást igényel, mást viszont meg lehet valósítani miniszteri hatáskörben is, de az rövidebb távú.
Az elkövetkező egy évben a hazai, magyarországi kulturális nagyberuházások közül, amit terveztünk, három indul, illetőleg fejeződik be. Ez a szentendrei skanzen, a Szépművészeti Múzeum föld alatti terének kibővítése és korszerűsítése, valamint a Zeneakadémia egészének felújítása; a negyedik a budai vár volt, de ezt az ötletet megölték. A skanzent, amely az első nagy projekt volt a négy közül, a múlt héten átadtuk. Erről most nem kívánok részletesen szólni, majd az év végén beszámolok róla. A Szépművészeti Múzeum korszerűsítése és a Zeneakadémia felújítása több fázisban, ebben az évben megindul, és vélhetően mind a kettő 2011-re fejeződik be. Nem látok olyan akadályt sem a tervekben, sem a finanszírozásban, amely akadályát képezné a megvalósításnak. Úgy gondolom, mind a kettő sínen van.
A budai vár, ezen belül a Honvéd Főparancsnokság felújításának ügyéről szintén a beszámolóban kívánok beszélni, ez nem fog megvalósulni. A pénz rendelkezésre áll, az egész várra 10 milliárd forintnyi euró áll rendelkezésre. Az önkormányzat nem engedélyezte végül is a munkához való hozzálátást, így a Honvéd Főparancsnokság ugyanabban a romos állapotban fogja megérni a következő választást is, mint az elmúlt 69 évben az összest.
Az országunk előtt álló egyik legnagyobb kulturális feladat és nagy lehetőség az Európa kulturális fővárosa, Pécs 2010-es programja. Ez a napi sajtó és a szakmai érdeklődés középpontjában álló egyik kérdés a kulturális területen. Mint tudják, nemcsak 2010-re, hanem a felvezető évre, 2009-re is szerződéseket kötöttünk. Örömmel mondhatom önöknek, hogy az elmúlt napokban 65 ezer példányban ez az előttem álló programfüzet elkészült (Felmutatja.) - szívesen közreadom -, amely a 2009-es programokat mutatja be, a kulturális főváros programjait, és természetesen még ebben az évben a programok hiánytalanul meg is valósulnak.
Értelemszerűen a Pécs városával folytatott tárgyalások, ha nem is szünetelnek, de most egy sajátos állapotban vannak, hiszen a városnak nincsen polgármestere. A polgármester-választás időpontja ismert. A várossal és az apparátussal a kapcsolattartás haladéktalan, de polgármesteri döntéseket polgármester hiányában senki nem tud hozni. A 2010-es programok előkészítése a minisztérium részéről úgy financiális téren, mint a szerződések tekintetében ugyanabban az ütemben halad, mint a 2009-eseké tavaly ilyenkor; ott ilyen jellegű problémákat nem látunk.
Az elkövetkező néhány évben több fontos vizsgálat lesz e téren, hiszen Brüsszel tájékoztatást fog kapni a részletekről. Úgy gondolom, hogy nagyon szomorú, emberileg valóban tragikus körülmények mellett zajlik ez a szervezés, amelyekkel előre számolni sohasem lehet, de az életben ezek a történések benne vannak. A várossal való együttműködés és a kulturális főváros programjainak előkészítése a lehetőségek függvényében rendben van, és halad. Bármely részletről, ha kérdeznek, szívesen mondok többet is.
Végezetül úgy gondolom, beszélnünk kell arról is - és ez egy megfelelő alkalom erre -, amely ügy túlnyúlik a választási cikluson, de nem engedi az ügy, hogy csak 2010. után foglalkozzunk vele. 2011-ben Magyarország az Európai Unió soros elnöke, és az elnökség programjának, annak a fél évnek a tevékenysége, egyáltalán az első magyar soros elnökség kérdése az az én hitem szerint mélyen kell, hogy összekapcsolódjon kultúránk bemutatásával, más tekintetben pedig a különböző kulturális rendezvények magyarországi bemutatásával. Ezért a 2011-es európai uniós elnökség kulturális programjára a közeljövőben miniszterei biztost kívánok kinevezni, akinek kimondottan az a feladata, hogy ezzel a részével az ügynek foglalkozzon, előkészítse, és hogy kontinuussá tegye az előkészületeket. Azért miniszteri biztost nevezek ki, mert úgy látom, hogy a Kulturális Minisztériumból kell kiindulnia ennek az ügynek, amely átfog civil szervezeteket, más minisztériumokat, de természetesen önkormányzatokat is.
Ezt a munkát nem lesz elég elkezdeni majd valamikor 2010-ben, amikor választások vannak - legyen az parlamenti vagy önkormányzati választás -, mert akkor már senkit sem fog érdekelni 2011-ben az Európai Unió részéről, hogy 2010-ben Magyarországon választások voltak, merthogy minden európai demokráciában vannak választások, ettől függetlenül el kell látni ezeket a feladatokat. Úgy gondolom tehát, hogy ez egy nagyon jó alkalom számunkra. Nagyon sajátos ötvözetet képezhet a 2010-es Pécs, Európa kulturális fővárosa programegyüttes és a 2011-es magyar soros elnökség. A dolgokat - amelyek egyébként eredőjüket tekintve nagyon sok szempontból közös vonásokat hordoznak -, ha összekapcsoljuk, akkor ez az országunknak nagyon jó eredményeket fog tudni hozni.
Számos más terület, a kultúrához tartozó közvetlen, a minisztérium kulturális államtitkárságához, illetve a minisztérium egészéhez tartozó háttérintézmények, akár egyes intézmények vagy események is lehetnének a mai meghallgatás tárgyai. Minden kérdésre, amely ezzel, ezekkel kapcsolatos, természetesen szívesen válaszolok.
Arról kell még, elnök úr, tisztelt bizottság, beszámolnom, hogy az elmúlt hetekben az Oktatási és Kulturális Minisztérium tevékenysége folyamatos és zökkenőmentes volt. Nagyjából ugyanaz a munka folyt, mint bármikor, bármelyik év márciusában, áprilisában vagy májusában. A mai döntés, hogy tudniillik az országnak új miniszterelnöke van, a kulturális politikában, illetve az Oktatási és Kulturális Minisztérium tevékenységében egy folyamatosságot jelent, ezt sem a munkatársak, sem a kultúrában dolgozók, vagy éppen a kultúrát élvezni kívánók, mint politikai behatást, nem veszik észre; ez szerintem helyes és bíztató. Azt állítom önöknek, hogy a Magyar Köztársaság kulturális politikája az Unión belül is az egyik legprogresszívabb, nemzetközi megítélése pozitív, és számos tanácskozáson kérték és kérik a véleményünket, az állásfoglalásunkat.
Az elkövetkezendő időszak nagyon nagy valószínűséggel - legalábbis a felszínen - a válságkezelésé és nem a kultúráé. Ilyet az mond, vagy az ír le, aki egyébként a kultúra lényegét nem ismeri. A történet ugyanis párhuzamosan fut, ezért én fontosnak, társadalmunk és az ország szempontjából is meghatározónak tartom, hogy a kulturális projektek, tervek, a folyamatban levő ügyek rendjén befejeződjenek, hogy újak kezdődjenek, mert ez az élet természetes fejleménye.
Elnök úr, ezekről a kérdésekről szerettem volna beszélni, és ha kérdés érkezik, természetesen szívesen válaszolok valamennyire. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen, miniszterjelölt úr. Most a kérdések és vélemények következnek. Elsőként megadom a szót Halász János alelnök úrnak.
Képviselő kérdések, észrevételek, megjegyzések
HALÁSZ JÁNOS (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Hiller miniszter úrnak nem ez az első miniszteri kinevezés előtti meghallgatása a kulturális bizottság előtt, már sokszor meghallgattuk őt, és bár most elsősorban kérdezni lehet, a kérdéseinket fogalmazhatjuk meg számára, de, engedje meg, miniszter úr, hogy én azt mondjam, én már nem szeretnék kérdezni, én már nem akarok semmit sem megkérdezni öntől. Most is eljöttünk, hogy meghallgassuk önt, de én már nem akarok semmit sem kérdezni öntől, mert amit ön elért, az nem a magyar kultúra ügyét elősegítő dolog az én megítélésem szerint.
Nagyon szimpatikus, amikor arról beszél például, hogy a Nemzeti Kulturális Alap ügyében még segítséget is kér tőlünk, de, miniszter úr, önök kormányoznak most már nem is tudom, hány éve, ha eddig alkalmatlanok voltak arra, hogy ezt az ügyet megoldják, akkor ne önök akarják ezt most már megoldani! De mondom, szimpatikus ez a dolog, és nyilván fogunk is erről az ügyről beszélni, de mégiscsak furcsa ez a felvetés az ön részéről.
A kulturális vidékfejlesztésről is, mint fontos dologról beszél, aztán nem átall a Pécs, Európa kulturális fővárosa programról beszélni, mikor az egész egy bohóctréfába süllyedt a szocialista politikusok magatartása miatt, mind az országos, mind a helyi pécsi szocialisták miatt. Ne tessék a kulturális vidékfejlesztés eredményeiről beszélni ilyen háttérrel! Az Agora kórusokról már meg sem emlékezett itt!
A bevezetőjében, őszintén mondom, csodáltam azt a részt, vagy önt csodálom, amikor a külföldi kulturális bemutatkozásunkról beszél, mert látszik, hogy ez nagyon közel áll a szívéhez, nagyon melegen, hozzáértőn, talán lehet, hogy egy kicsit hosszasan is beszélt erről. Jó ezt hallani, de miniszter úr, erre a kis időre tényleg az a jó, ha nagy terveket önök már nem szőnek. Próbálják megvédeni azokat az intézményeket, amelyeket még nem tettek tönkre, amelyek még működnek, és próbálják megőrizni a működőképességüket! Ha abban tud ön segíteni miniszterként, hogy a magyar kulturális intézményrendszert nem teszik végleg tönkre - ebben a nem tudom hány hónapban, amely önöknek a kormányzásban még megadatik -, akkor azzal már jót tesznek.
Majd biztosan jön az év végi meghallgatásra, ott is nagy elánnal sok kérdést előre föltesz, hátha akkorra már eltelik annyi idő, hogy lesz egy kicsit kedve az embernek öntől kérdezni. De most, amire önök készülnek, amilyen illegitim kormány tagja ön, a be nem tartott ígéretei, a korábbi meghallgatásokon elmondott nagy ívű programjai és azok meg nem valósulása alapján, ne haragudjon, tisztelettel végighallgattuk, menjenek vissza a minisztériumba, tegyék a dolgukat, de kérdezni öntől én már nem akarok semmit. Köszönöm szépen. (Halász János távozik az ülésteremből.)
ELNÖK: Köszönöm szépen. További kérdések? Lukács képviselő úr, utána Tellér képviselő úr következik.
DR. LUKÁCS TAMÁS (KDNP): Tisztelt Miniszter Úr! Ami pozitív, arról azért nem beszélek, mert részben a múltban gyökerezik, másrészt kétségtelenül vannak eredményei is, ami pedig kudarc, csak szeretném felidézni önnek - ellenőrizheti a bizottsági jegyzőkönyvből -, hogy annak idején Pécs, Európa kulturális fővárosa kérdésében mit mondott. Egy kicsit csodálkoztam, hogy egy felelős miniszter ilyet mond, hogy tulajdonképpen nem tehet róla, mert az önkormányzati döntések miatt ment félre az egész ügy, most pedig olyat állít, ami nem igaz. Szíveskedjék konzultálni az önkormányzati törvényről, különösképpen a polgármesteri tisztség jogállásáról szóló törvényről, ugyanis az, hogy pillanatnyilag nincs polgármester, ez nem azt jelenti, hogy az önkormányzat képviselő-testülete ne működne, vagy ne működtethetne, hogy nem hozhatnák meg az önkormányzati törvény szerint azon döntéseket, amelyeket adott esetben meg kell hozniuk. Először megpróbált a sikertelenségtől elhatárolódni, és a bizottsági jegyzőkönyv ezt egyértelműen igazolja, amikor azt mondta, hogy az önkormányzati döntések miatt került Pécs abba a helyzetbe, amibe került, most pedig megint a körülmények áldozataként próbálja önmagát feltüntetni, mintha ehhez a történethez, a Pécs, Európa kulturális fővárosa kérdéséhez vajmi kevés köze volna.
A 2011-es elnökségre való készüléssel kapcsolatban engedje meg, hogy azt mondjam, nem biztos, hogy bölcs dolog, hogy a kormányváltás előtt úgy készüljenek fel, hogy nem konzultálnak másokkal, mert lehet, hogy teljesen más irányban gondolkodnak mások, ami érthető.
Viszont van egy dolog, amiről most nem hallottunk, ezért számomra majdnem formális, semmitmondó ez a meghallgatás. A kérdés úgy hangzik, hogy egy válságkezelő, ideiglenes, szocialista kormány miniszterelnöke, amikor önt felkérte, ön tett-e bármiféle ígéretet a válság kezelésére a kultúra területén. Erről vagy akar beszélni, vagy nem, vagy később meglátjuk, vagy nem, de ki tudja, hogy a mutyi politikának milyen következményei lesznek a kultúrában is. Ezt vagy elviselik a kultúra résztvevői, vagy nem, de azt gondolom, hogy erről a kérdésről, hogy a válságkezelésben ön milyen ígéreteket tett, nem hallottunk. Túl intelligens és okos embernek tartom önt ahhoz, hogy erről ne beszéljen. Mert, ha ez így van, én is azt mondom, tegyék önök is a dolgukat, és majd mi is tesszük a dolgunkat.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Tellér képviselő úr!
TELLÉR GYULA (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Miniszterjelölt Úr! Részint ebben a minőségében sem az első meghallgatásunk, és mint az előttem szólók céloztak rá, miniszterként is több ízben volt alkalmunk meghallgatni önt, és gyakran sokórás - eufemisztikusan mondom - eszmecsere alakulhatott ki a kérdezők és a miniszterjelölt, akkor miniszter úr között. Nem gondolom, hogy most el kellene kezdeni nyargalni olyan kérdéseken, amire annak idején taktikus, megkerülő válaszokat kaptunk az esetek legnagyobb részében, de egyetlen kérdésem azért volna a minisztérium költségvetésével kapcsolatban.
A minisztérium költségvetése 2008 kora ősze óta folyamatosan cseppfolyós állapotban van. Ha én jól tartottam számon, legalább három lépésben és három változat keletkezett belőle, de lehet, hogy közben a színfalak mögött még ezek is módosultak. Ráadásul a harmadik változat már nem tartalmazta a minisztériumi költségvetés szokásos felbontását fejezetekre, intézményekre, hanem csak - pontosan nem emlékszem rá, de mondjuk, hogy - nyolc sarokszámot tartalmazott összesen. A kérdésem az, hogy a jelen helyzetben mik az ön lehetőségei? Vár-e, és ha igen, milyen további forrásmegvonás vár a minisztériumra és a minisztérium költségvetésére? Köszönöm szépen.
ELNÖK: Képviselő asszony!
HALMAI GÁBORNÉ (MSZP): Köszönöm szépen a szót. Azt gondolom, az, hogy Magyarországon a kultúra milyen állapotban van, azt az ember tapasztalja, amikor vidéken jár, amikor találkozik nagyon jó és nagyon rossz példákkal is. Nagyon különleges az, amikor egymás melletti falvakban, ugyanolyan körülmények között jó és rossz példával is találkozni lehet. Ezért én azt gondolom, hogy amikor arról beszéltünk évekkel ezelőtt is már, hogy a kultúra közkincs, és ez meg is jelent egy programban, ennek nagyon komoly jelentősége volt, mert ahol ezekkel a lehetőségekkel akartak és tudtak élni, ott egy picit formálódott a helyi közösség, a nagyon sok helyütt egyre gyérülő humán háttér meg tudott erősödni, ott lehettek összekapaszkodások. Ezért a kérdésem egyik része arra irányul, hogy a Közkincs-program folytatásaként lehet-e számítani arra, hogy az úgynevezett Közkincs-kerekasztalok, amelyeknek ma már számtalan produktuma van - kistérségi fesztiválok, kiadványok, konkrét együttműködések láthatók a gyakorlatban -, a későbbiekben is tud-e támogatást kapni? Megjelent már a tavalyi évben, hogy a kistérség egy közművelődési és múzeumi területen is alkalmazást nyerő kollégával kibővülhet. Lesz-e ennek folytatása?
Ugyancsak ehhez kapcsolódóan én azt gondolom, hogy amikor fejlesztési időszakban vagyunk - és most a nemzeti fejlesztési terv 2. szakaszában vagyunk - rettenetesen fontos, hogy amikor kétévente megújulnak az úgynevezett akciótervek, ezekben helye legyen a kultúrának. A kultúrát a regionális Közkincs bizottságok képviselik, és ezen a területen én nagyon fontosnak tartom, hogy az ő munkájuk a későbbiekben meg tud-e erősödni, vagy legalább ezen a szinten meg tud-e maradni.
Még egy megjegyzésem lenne, ami nem is annyira kérdés, mint inkább egy információ. Beszéltünk arról, hogy milyen fontos lenne, és miniszter úr is említette az NKA forrásmegújítását. Tudjuk, hogy az előző időszakban az információtechnológia és egyáltalán az újfajta adathordozók és újfajta kulturális hordozók bevonása milyen fontos lenne erre a területre. Én azt gondolom, nem lenne haszontalan e téren a komoly, érdemi tárgyalásokat felújítani. Ezen a területen például a civil szervezetek megalakították az úgynevezett infokommunikációs koalíciót, és civil szervezetek közösen pályáztak TÁMOP-forrásokra azt illetően, hogy mindenütt a digitalizált kulturális értékek elérhetőek legyenek, vidéken is.
Pályáztak arra, hogy hogyan tudják az embereket eljuttatni odáig, hogy ezeknek az adathordozóknak a kezelésére önmaguk is alkalmasak legyenek, és hogy ott legyenek ezek a források minden településen. Nyilvánvalóan abban is partnerek lennének vagy lehetnének, hogy egyfajta közös gondolkodásban legyen érdemi kapcsolatunk ezzel a szférával, és próbáljuk meg formalizálni azt az előzetes megegyezést, hogy ők ugyan az ellen tiltakoztak, hogy kulturális járulék tárgyává tegyük ezeket a termékeket, de én azt gondolom, ha az ellen nem tiltakoztak, hogy ők finanszírozóként, támogatóként, mecénásként ezen a területen megjelenjenek, akkor ezeket a tárgyalásokat érdemes volna folytatni. Kérdezem, hogy van-e ezzel kapcsolatban valamilyen konkrét terv. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm. Alexa képviselő úr!
ALEXA GYÖRGY (MSZP): Tisztelt Miniszter Úr! Kedves Bizottsági Tagok! Nagyon én sem akarok kérdezni, bár valószínűleg ellenkező okból kifolyólag, mint azt hallottuk már. Azt gondolom, hogy ez persze az eltérő sapkából is fakad, de én azért másképp ítélem meg a minisztérium elmúlt időszakát és teljesítményét, mint ahogy itt utalást hallottunk erre. Ilyen értelemben én azt gondolom, az elmúlt időszak hitelesíti azt, számomra legalábbis, hogy el tudom képzelni, a miniszter úr még rosszabb költségvetési körülmények között is jól el tudja igazgatni ezt a minisztériumot, hiszen a 2006 óta elindított takarékossági programok kétségkívül nehéz helyzetbe hozták a Kulturális Minisztériumot is. Viszont én úgy látom, hogy a legfontosabb programok működőképesek maradtak, és szó nincs arról, hogy a kultúra valamifajta végveszélyben, katasztrofális állapotban lenne Magyarországon, számba véve persze azt a helyzetet, hogy az elmúlt 20 évben tapasztalhatjuk, hogy annyira kivételezett helyzetbe egyik kormányzati ciklus alatt sem volt a kultúra, mint ahogy mi, vagy a kultúrát szeretők azt szeretnénk.
Azt gondolom, hogy a kulturális életben mozgók is tudomásul veszik, hogy egy világgazdasági válság begyűrűzésekor további racionális döntések várhatók, de én azért fontosnak tartom, hogy meglevő, futó programok, azok a törekvések, amelyeket miniszter úr is említett, azok működőképesek maradjanak.
Nyilvánvalóan nem lesz könnyű dolga a miniszter úrnak ilyen körülmények között, és - ha nem bántódnak meg ellenzéki képviselőtársaim -, olyan ellenzékkel sem lesz könnyű dolga, amelyiknek konkrét 2-3 dologban föl van adva a labda, amiben nemhogy véleményt kérnek, hanem együttműködést is ajánlanak, és udvariatlan gesztus rá a válasz; érdemtelen, udvariatlan gesztusok ezek. Már magam is itt üldögélek ebben a bizottságban a megalakulása óta, a ciklus elején való megalakulása óta, és soha nem tapasztaltam, hogy a miniszter úr irányunkban, a bizottság irányában tanúsított viselkedése erre az udvariatlanságra okot adna. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönjük. Lukács Zoltán képviselő úr, aztán Gyimesi képviselő úr következik.
LUKÁCS ZOLTÁN (MSZP): Köszönöm szépen. Én magam sem kérdezni szeretnék, de el kell mondanom, ha bárki azt gondolja, hogy egy ország kulturális állapota a köztársaság kulturális miniszterétől függ, akkor az óriási tévedésben van. Egy ország kulturális állapota attól is függ, hogy mondjuk, a Magyar Köztársaság Országgyűlése Kulturális bizottságának tagjai milyen hangnemet használnak egymással egy ilyen meghallgatáson. Lehet ilyen cívis keresetlenséggel beszélni a miniszter úrral, és aztán elegánsan elmenni, ez is a kultúra egy bizonyos állapotát tükrözi, de semmiképpen sem a miniszteren vagy a minisztériumon múlik, hanem azt gondolom, hogy az egyéneken. Ha valaki ezt sugározza, és ezt gondolja megfelelő stílusnak, akkor persze az is a kultúra egy bizonyos szintjén mozog, de én nem gondolom, hogy a legmagasabb szintjén.
Egyébként valóban nehéz a helyzet. Én például tatabányai vagyok, mi nemrég adtuk át a felújított Jászai Mari Színház és Népházat, amely közel négymilliárdos kulturális beruházás volt, és csaknem a felét állami támogatásból tudta az önkormányzat megvalósítani. Ma azt gondolom, hogy a Dunántúl, de talán Magyarország egyik legszebb és legmodernebb színháza áll Tatabányán. Emellett úgy tűnik, hogy az Agora programban is sikeresek leszünk, hiszen a közművelődés háza is megújulhat, ami szintén egy nagyon szép kulturális teret fog létrehozni Tatabányán, és szintén komoly európai uniós és állami támogatással.
Sorban újulhatnak meg az iskolák, és lehet az akadálymentesítésükön is dolgozni. Egy teljes iskolát egy teljes új szárnnyal bővítünk, és talán át is adhatjuk a jövő évben, és csak tudunk azért úgy gazdálkodni, hogy a művészeti csoportjainkat támogatni tudjuk, és ebben is van természetesen állami segítség. Nagyon jó állapotban van a szimfonikus zenekarunk, táncegyütteseink, különböző művészeti csoportjaink, és azt gondolom, hogy állami, önkormányzati összefogással ezeket az ügyeket úgy-ahogy, de szinten lehet tartani. Ehhez természetesen az kell, amit tudni kell a városról, hogy kiegyenlített politikai viszonyok vannak a közgyűlésben, de ezekben a nagy ügyekben nincsenek ilyen típusú, ilyen stílusú hozzászólások. Ezekben a nagy ügyekben minden oldal együttműködik, és minden oldal közösen dolgozik, hogy ezekben a kulturális beruházásokban minél sikeresebbek legyünk.
Csak annyit szeretnék még elmondani, hogyha talán itt is túljutnánk ezen a stíluson, és egy kicsit közelebb tudnánk lépni egymáshoz ezekben az ügyekben, akkor lehet, hogy kevesebb kudarcról kellene itt beszélni, és egy kicsit több sikerről lehetne beszámolni. Persze, ha a cél az, hogy minél több legyen a kudarc, hogy minél több kudarcról lehessen beszélni, az is egyfajta cél, csak akkor - és itt visszatérnék a mondandóm legelejére -, nem biztos, hogy a miniszter, a minisztérium vagy a kormány, bármelyik hivatal az, amelyikben a hibát kell keresni. Biztos van bennük hiba, de először egy kicsit a saját házunk táján is körül kéne nézni.
Miniszterjelölt urat támogatni fogjuk, és további jó munkát kívánunk neki! Köszönöm.
ELNÖK: Csak hogy ne legyen aggodalom, hogy valakit nem vettem észre, Gyimesi képviselő úr következik, utána Schiffer képviselő úr, és Gulyás képviselő úr jelentkezett még.
DR. GYIMESI ENDRE (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Rövid leszek. "Nagy munkát vállal az magára, ki most kezébe lantot vesz..." - ismerjük a költő mondását. A kultúra jó sorsban ékesség, balsorsban menedék. Ebben a nehéz helyzetben, akkor, amikor az oktatási ágazatban is arról hallunk, hogy szakképzési pénzek zárolása történik, aminek alkotmányossági, törvényességi aggályai is vannak, a miniszterjelölt úr tud-e olyan pozíciót elfoglalni majd a kormányzatban, hogy megfelelő erővel és megfelelő súllyal tudja képviselni a kulturális ágazatot, amely évről évre egyre kevesebb forrásból gazdálkodik. Azt gondolom, egyikünk sem arra hivatott, hogy egy ágazat folyamatos leépüléséhez asszisztáljon, feltételezem, miniszterjelölt úr sem így vállalta a feladatot, hanem szeretne ebben az ágazatban sikereket elérni. Arra vagyok kíváncsi, miután mi nem ismerjük, ellentétben a szemben ülőkkel, a kormányprogramot, ebben a kormányprogramban milyen hangsúllyal szerepel a kultúra? Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönjük szépen. Mint mondottam, Schiffer képviselő úr következik, és a jelentkezők sora Fedor képviselő úrral bővült.
DR. SCHIFFER JÁNOS (MSZP): Tisztelt Bizottság! Tisztelt Miniszter Úr! Azt gondolom, egy év lehet nagyon hosszú is, attól függ, hol van az ember, s lehet nagyon rövid is, egy év alatt lehet nagyon nagy eredményeket elérni, és tönkre lehet tenni sok mindent. Azt hiszem, nyilvánvaló, hogy ebben az időszakban, amikor nemcsak egy év, mint belátható időszak van napirenden - és persze aminek a folytatása még nincsen pontosan meg hangszerelve -, azt gondolom, hogy ilyenkor nyitottabbnak kell lennünk, nem kell lezárni a folyamatot a végeredménnyel.
Mivel most nem egy egyszerű időszakban vagyunk, tehát nemcsak a 365 nappal kell terveznünk, hanem azzal is, hogy egy gazdasági válság közepén vagyunk - és ezt szeretném hangsúlyozni, hogy egy világgazdasági válság közepén vagyunk -, akkor itt sok minden történhet, és sok minden tönkremehet. Egy ilyen időszakban nem annyira új intézmények alakítása a cél - persze, ha megvan rá a forrás, akkor az sem baj -, hanem az, hogy az az intézményrendszer, amely létrejött Magyarországon, és ami megmaradt Magyarországon az elmúlt húsz évben, és szolgálja a kultúrát a múzeumoktól kezdve, a színházakon át a művelődési házak egy jelentős részéig, az megmaradjon. A cél az, hogy ezek meg tudjanak maradni, és egy boldogabb gazdasági körülmények között bővülni tudjanak, tovább fejlődni, de persze lehet hagyni, a körülményeknek kitenni őket, és így tönkremehetnek; a környező országokban például nagyon fontos kulturális intézményrendszerrel ez már megtörtént.
Azt gondolom, hogy idáig Magyarország ebben nagyon jó volt. A következő évnek csak az a feladata, hogy ebben a gazdasági helyzetben, amivel mindenkinek szembe kell néznie előbb vagy utóbb, mert becsukhatjuk a szemünket, és mondhatjuk azt, hogy itt van egy rossz kormányzat, és az az okozója mindennek, de tudomásul kell venni, hogy van egy gazdasági válság, s ebben a gazdasági válságban a források a kultúrára is csökkenni fognak. Ugyanakkor azt gondolom, hogy vannak feladatok, és miniszterelnök úr is elmondta, hogy az adórendszer módosítása a pénzügyminiszter kiválasztásánál is egyik szempont volt.
Azt gondolom, az NKA-nál végig kell gondolnunk, hogy vissza kell térni ahhoz az elképzeléshez, ami megfogalmazódott már itt a bizottsági ülésen is, hogy próbáljuk az adórendszerben elhelyezni valahol, és nem a járulékoltatási rendszerbe betenni az NKA-t, mert így talán stabilabb volna. Nem a lassacskán következetlen technikai fejlődéshez kell kötni, hanem az ország fejlődésének egy másik pontjához, hiszen, ha az ország fejlődik, akkor az NKA is fejlődik, és ha az adó nem emelkedik, akkor az sem emelkedik annyira.
Ugyanígy mondhatnám viszont azt is, bár most fogadtuk el a szerzői jogi törvényt, de a könnyűzenészek máris megjelentek, hogy anyagilag is részt vennének a mozgalom finanszírozásában, ha ott egy pontosításra sor kerülne, és nem zárkózott el az igazságügyi tárca sem, tehát gondolom, hogy ilyen feladatokkal is foglalkoznunk kell ebben az évben. Ugyancsak foglalkoznunk kell azzal, az ötpárti tárgyalások alapján már azt mondják, hogy egyszer így, egyszer úgy, de mégis egy kialakult médiatörvény kapcsán már nemcsak a zenészek fogalmazták meg az igényüket, hogy hogyan kellene módosítani az eddig kialakult törvényt, hogy a könnyű, a klasszikus és a népzene hogyan érvényesüljön a médiatörvényben, hanem a filmesek is megfogalmazták ezt a feladatot.
Azt gondolom, hogy az ötpárti tárgyalások után most már a kulturális terület is átvehetné a szakmai egyeztetési funkciót, amely a szakmával próbálná megkeresni azokat a megoldásokat, amelyek a médiatörvény szabályozásával a magyar kultúra fontos területeinek megoldást és támogatást találnának. Ugyanilyen azt gondolom, hogy a színházi törvénynél, ahol most alakul ki, és most jön létre egy új finanszírozási rendszer, gondolom, óriási erőfeszítéseket igényel - és nemcsak gondolom, hanem tudom is -, hogy a korábban tervezett forrásokkal szemben ez a törvény azt a mechanizmusát, azt a működési modelljét, amelyről azt gondolom, nagyon fontos, nagyon jó, és a szakma azóta is pozitívan igazolja vissza, hogy ennek legalább az a finanszírozási biztosítéka meglegyen, amelyik el tudja indítani ezt a törvényt azon az úton, amelyiken később, 2-3 év múlva fogja teljességében biztosítani azt a szakmai felépítést is, ami ebben a törvényben benne van.
Visszatérve, én azt gondolom, lehet itt arról beszélni, hogy milyen ez a kormány, illegitim-e, vagy mutyiznak-e, de ezek csak jelzők, amely jelzőket meg kell magyarázni. Úgy gondolom, hogy a kormány ma megválasztott miniszterelnöke és a megalakuló kormány a magyar alkotmányos szabályozásnak megfelelő, tehát nem illegitim. Azt gondolom, ha valaki azt mondja, hogy mutyiznak, akkor meg kell mondani, hogy ki mutyizik, és ha mutyizik, akkor el kell menni, és jól seggbe kell rúgni - már bocsánat -, vagy fel kell hívni a rendőrséget, ha olyat csinált, amit nem szabadna. (Gulyás Dénes: A kulturális bizottságban vagyunk!) Igen. A mutyizásra mondtam, hasonlóan.
Azt gondolom, fontos az, hogy egy-egy politikai irányzat meg tudja valósítani azt a célt, amit ő gondol, de ezt olyan módszerrel kell tennie, amelyik megfelel annak az alkotmányos rendszernek, amelyben élünk. A hataloméhség nem jó tanácsadó, a hataloméhség elronthatja a jó célok megvalósítását, és azt gondolom, nem kéne olyan sokszor hangsúlyozni azt, hogy ilyen helyzetben veszi át az új kormányzat a feladatokat, hanem azokat a feladatokat kell górcső alá venni, amelyeket meg akar oldani. Én azt hiszem, hogy jelen esetben tényleg az a cél, amit a miniszterelnök is megfogalmazott, hogy a szakmai kérdéseket kell megoldanunk, és ezek a szakmai kérdések azok, amelyek fontosak ma Magyarország számára.
ELNÖK: Gulyás képviselő úr!
GULYÁS DÉNES (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Bizottság! Tisztelt Miniszterjelölt Úr! Egy kicsit zavarban vagyok, mert itt tulajdonképpen az ön meghallgatása van, és az elmúlt néhány percben úgy éreztem, hogy Lukács képviselő úrhoz át kell, hogy vigyem az ellenőrzőmet, hogy beleírjon, mert arról van itt szó, hogy ki, milyen hangnemet használ, ha már a kulturális bizottságban vagyunk. Elnézést kérek, de ül itt közöttünk olyan képviselő, aki más helyett nyomott gombot, és még mindig itt ül, holott fideszes képviselő lemondott ezért. Akkor ez is a kulturális bizottsághoz tartozik, hogy ez kulturált viselkedés volt-e. Kérem, hogy ne személyeskedjünk, mert kontra lehet hozni példák százait.
Azzal a mondattal szeretnék csak miniszter úrhoz fordulni, hogy a tárca folyamatosságáról beszélt. Van itt néhány olyan pont, ami miatt engem egy kicsit aggodalommal tölt el ez a folyamatosság, nevezetesen a kiemelt nemzeti intézmények támogatottságáról, finanszírozásáról van szó. Többször elhangzott már a bizottsági üléseken, én is felvetettem ezt, miniszter úrnak azt az ígéretét, hogy megmarad például az Operaház támogatása, és már most 250 millió forinttal kevesebb. Ha a minisztérium működésének folyamatossága azt jelenti, hogy jövőre még kevesebb lesz, akkor aggódom emiatt. Ezt az adatot a Magyar Állami Operaház főigazgatójától kaptam legutóbb.
Lukács képviselő úr az új beruházásokról beszélt. Valóban nagyon dicséretes, hogy épülhet kultúrház meg színház, de tisztelt képviselőtársaim, ne tévesszük össze a kultúrát azzal, hogy épül egy épület, egy ház. Az nem a kultúra része, az az építőipar dolga. A kultúráról akkor kezdhetünk el beszélni, hogyha arról beszélünk, hogy ebben az épületben milyen programok lesznek. Nagyon szép dolog, hogy fölépül egy színház, fölépül egy kultúrház, de mi lesz ott a program?
Lehet, hogy furcsán fog hangzani, amit mondok, de én emlékszem az első bizottsági ülésre, ahol, mint képviselő részt vettem ebben a ciklusban, és ott azt a kérdést tettem fel akkor, hogy azt hiszem, tisztázni kellene azt, mit jelent ez a szó, hogy kultúra. Valóban tisztázni kellene, mert hogyha a kultúra támogatását az jelenti, hogy fölépült egy művelődési ház, és oda el fog menni valaki, valami - nem szeretnék most neveket meg műfajokat említeni -, akkor bizony kérdéses, hogy mit támogatunk akkor, ha annak adunk helyt. Képviselő úr, hidd el nekem, hogy lehet nagy dicsőség felépíteni egy kultúrházat, és nem szeretnék személyeskedni, de te is pontosan tudod, mindannyian tudják, önök is, amikor azt mondom, hogy bizony vannak ennek az úgynevezett területnek olyan részei, amely nem a kultúra épülését szolgálja, és én erről beszélek. Ez a kultúra. Nem az a kultúra, hogy építettem egy művelődési házat, már bocsánat, és erről kellene beszélni, mert én azt hiszem, hogy ez a fontos.
Az összekapaszkodás is megütötte a fülemet, amit Halmai Gáborné mondott. Ebben a kifejezésben, hogy összekapaszkodás, az van, hogy valami nagy baj ellenében össze kell kapaszkodnunk, hogy valami megvalósuljon a kultúra területén. Kérem szépen, ez a minisztérium dolga volna, hogy ne összekapaszkodva kelljen megoldani ilyen dolgokat, hanem olyan finanszírozásban, olyan körülményeket teremtve működjön a minisztérium, hogy ne összekapaszkodva valami ellenében, mint a hősök, akik valamit kibrusztolnak. Szerintem itt fogalomzavar van e téren, ezért aggódom is, és a miniszter úrtól erre választ is kérek. Elnézést kérek, semmi szándékom nincsen személyeskedni, de nem én kezdtem a személyeskedést azzal, hogy ki, milyen kulturáltan viselkedik a bizottságban.
Miniszter urat arra kérem, hogy nyugtasson meg a kijelölt nemzeti intézmények támogatásával kapcsolatban. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Fedor képviselő úr!
FEDOR VILMOS (MSZP): Köszönöm, elnök úr. Hölgyeim és Uraim! Tisztelt Miniszter Úr! Olyan sok mindent elmondtak már képviselőtársaim, hogy én inkább csak útjelzőszerűen sarokpontokat szeretnék mondani. Amikor először találkoztunk, első alkalommal úgy fogalmazott, hogy a kultúrpolitikát fel kell váltania az új kulturális politikának. Innen indultunk annak idején, és ennek olyan jelei voltak, mint a filmtörvény megszületése, amely teljes konszenzussal történt, mint az audiovizuális törvény, amit nagyon sajnálok, hogy nem sikerült konszenzussal elfogadni, de szintén azt gondolom, mérföldkő a magyar kulturális politikában, mint ahogy az is, hogy a maradékelvű finanszírozást - amit sokszor éreztem, mint kultúrával foglalkozó ember, különösen vidéken - felváltotta egy olyanfajta gondolkodás, amelynek középpontjába került a közművelődés intézményrendszerének megőrzése az elmúlt évben, amely talán először szerepelt az elmúlt húsz évben a kormánypolitika rangján és szintjén. Vagy fontosnak tartotta a kulturális kormányzat például a népművészet értékeinek megőrzését, ápolását, az amatőr művészeti mozgalmak támogatását, a kortárs könnyűzene támogatását. Odafigyelt a nemzeti intézményekre is, mert az Operaházban korábban - és ezt Gulyás képviselő úr pontosan tudja - elég tragikus helyzet volt. Ehhez képest nem mondom azt, hogy minden megoldódott, de talán némiképp csökkent a feszültség, mint ahogy egy összefogás is történt - itt el kell ezt is mondanom -, hogy együttesen, valamennyien mentettük meg a Rádió zenekarát és énekkarát. Ez megint egy példa arra, hogy igenis volt kulturális összefogás.
Amit még nagyon fontosnak tartok, hogy a kultúra téma lett az országban, a közbeszéd része lett, és ez a legfontosabb, az, hogy rengeteg település fesztiválokkal, a kultúra segítségével próbálja újrafogalmazni önmagát. Amiről szó volt az előbb, Gyimesi képviselő úr mondta, igen, ez egy hely, ahová menekülni lehet, egy hely, ahol az ember még jól érezheti magát, amit talán sikerült megőrizni a politika viharai közepette. Azt gondolom, hogy ezek mind-mind értékek, és bár vannak viták, de azt is látjuk, hogy fejlődik a kulturális ipar. Ma sokkal többen dolgoznak a kultúrában, mint bármikor korábban, hogy megváltozott a finanszírozás rendszere, hogy egy teljesen új elem például, hogy a központi támogatás figyelembe veszi azt, hogy a helyi önkormányzatok hogyan viszonyulnak a kultúra finanszírozásához.
Sajnálom, hogy nincs itt alelnök úr, Halász alelnök úr elment, mert például a társadalmi operatív program részeként hat város kap arra lehetőséget, hogy 1,7 milliárd forint összegben kulturális reprodukciót, kulturális beruházást valósíthat meg. Én tudom, hogy ez csak egy beruházás, de mégis azt gondolom, jól látszik az, hogy igenis van elmozdulás a korábbi támogatási rendszerhez képest. Aztán még olyanokról is beszámolhatok, remélem, nem fog meghazudtolni Gulyás képviselő úr, de tudtunk csinálni vele együtt Carmina Buranát Miskolcon, és képesek voltunk túllépni mindenfajta vitán, hiszen kultúráról beszéltünk, és kaptam tőle támogatást és segítséget. És azt gondolom, a legfontosabb, hogy a gazdasági válság mellett a kultúrát, mint menedéket próbáljuk megőrizni.
Befejezésül azt tudom mondani miniszter úrnak, hogy számíthat a támogatásunkra, de én azt kérem tőle, hogy támaszkodjon jobban a képviselőkre, és legyen több találkozásunk a kultúra ügyeiben. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Bókay képviselő úr!
BÓKAY ENDRE (MSZP): Elnök úr, köszönöm a szót. Elnézést kérek tisztelettel öntől, hogy a miniszter úr felvezetőjének végére értem be, de nehezen tudom lenyelni azt a kritikát, hogy az Európa kulturális fővárosa programja egy bohóctréfa. Ezzel nehéz vitatkozni, mert mit lehet erre mondani? Ha valaki megfogalmaz egy nagyon konkrét kritikát a személyi változásokkal, a beruházásokkal kapcsolatban, hogy nem ilyen programokat képzeltek el, nem ennyi pénzből, nem elsősorban komolyzenei rendezvényeket, hanem könnyűzenei rendezvényeket kellett volna beletenni, populárissá tenni vagy a magas művészet irányába elvinni, ezen lehet vitatkozni, de ilyen kijelentéssel nem lehet vitatkozni. Mivel azonban a városomról van szó, ezért nem tudom szó nélkül hagyni ezeket. Én tisztelettel arra kérem önöket, hogy mi, akik itt az asztal körül ülünk, egy országot képviselünk, egy országban vagyunk képviselők, ezért ne tegyünk ilyen kijelentéseket, mert semmiképpen sem tesz jót nem Pécs városának, az ország imázsának sem.
Néhány megjegyzést szeretnék tenni: az egyik az, hogy részletes tájékoztatást fog kapni a bizottság a Pécs kulturális fővárosról, elnök úrral megegyeztünk, és kértük, hogy napirendként kerüljön ide, a kulturális bizottság elé, ezért nem mennék bele különösebben és részletesen, és mert csak részben érinti a miniszter úr meghallgatását.
Két fejezete van ennek az egésznek, van egy beruházási fejezet, és van egy programfejezet. Ami a sajtóban napvilágot kapott, ezek a beruházási fejetek kritikái, elsősorban az, hogy 2010. január 1-jére jó néhány beruházás nem készül el. Igen, uraim, nem készül el, nem tudjuk megcsinálni. Nem Pécs nem tudja megcsinálni, hanem ennyi idő alatt nem lehet megcsinálni. Meg lehet építeni egy szociális bérlakásrendszert, de egy koncert- és konferenciaközpontot nem lehet. Meg lehet csinálni egy Zsolnay-gyár átköltöztetését, ha pusztán arról van szó, de maga a gyár egy élő organizmus, amely a kezdeti tervezésnél 25 ezer m2 volt, és ma 39 ezer m2. Kérdés számomra az, hogy meg lehetett volna csinálni határidőre, de akkor egy olyan minőségben. Számunkra előkérdés volt, hogy most hogyan dönt a város. Vagy belemegy abba, hogy elkapkod mindent, határidőre mindent megcsinál, és mindenki tapsol neki, vagy azt mondjuk, hogy hosszú távon építkezünk, és olyan kulturális intézményhálózatot alakítunk ki Pécsen, ami lehetővé teszi a minőségi váltást, nem csak a városban, hanem a régióban. Nézzük meg! Nincs az országban még egy ilyen színvonalú koncert- és konferenciaközpont; ezt nem lehet akárkikkel megépíteni. Ennyit erről magyarázatként, de ha igénylik, nagyon részletesen bele tudunk menni ezekbe a dolgokba, és egész részletesen megvitathatjuk önökkel.
A másik fejezetbe a programok tartoznak. Négy felvezető évet irányzott maga elé a város, és mind a négy évet megtettük. Szívesen vállalnám azt, hogy értékeljük akár más nagyvárosok hasonló kulturális programját, hogy hozott-e minőségi változást a város életébe, vagy sem, jelentett-e valamiféle kulturális pezsdülést, vagy sem, de akkor nézzük meg ezeket, és konkrétan elemezzük le ezeket az éveket. Nyugodtan ki merem mondani látatlanban is, hogy igen.
Egyetértek Gulyás Dénes képviselő úrral, aki azt mondja, hogy ne tévesszük össze, ha épül egy ház, hogy az maga a kultúra. Ez így igaz, ezzel teljesen egyetértek. A magunk részéről, a város részéről mi alternatív helyszíneket keresünk, illetve nem keresünk, hanem vannak ilyenek, léteznek ilyenek a városban, ami azt jelenti, hogy bizonyos tereket, amiket nem tudunk átadni határidőre, mint például a koncertterem, hogy az előkészített programok ne kerüljenek elhalasztásra vagy csúszásra, ezért mi Pécs városában más koncerthelyszíneket találunk. Legutóbb volt egy év végi meghallgatása a miniszter úrnak, ahol akkor is arról volt szó, hogy a székesegyházban több ezer ember előtt zajlottak koncertek hihetetlen minőségben, fantasztikus színvonalon. Egy adventi koncerttel nyitottunk, és egy sorozat volt. Ezeket nyugodtan ki lehet erre használni, és azt lehet mondani, hogy nézzük meg, hogy Pécs városa alkalmas-e erre a kulturális főváros címre. De addig ne mondjunk ilyen elnagyolt véleményt, amíg nem látjuk, hogy mi történt ebben a városban.
Fölvállalom azt, hogy a mi hibánk, hogy miért nem tájékoztatjuk a kulturális bizottság tagjait bizonyos dolgokról sokkal részletesebben, és nemcsak a bizottság tagjait, hanem az ország kulturális közvéleményét formáló elitét is. Én ezt nagyon sajnálom, ezt a hibát el is vállaljuk. Ugyanakkor a minisztériumtól nagyon komoly segítséget kaptunk. Nyugodtan mondhatom azt, hogy a város és a minisztérium között zökkenőmentes az együttműködés, illetve a minisztérium hátsó, mögöttes szervezetei, intézményei profi módon nyúltak hozzá, tehát a segítséget profi módon megkaptuk.
Végül egyetlenegy záró gondolatom van még: legyenek szívesek, mondjanak nekem egyetlenegy kulturális főváros rendezvényt, ahol személyi lemondások, konfliktusok nem tarkították a felkészülést és magát a kivitelezést. Egyetlenegyet legyenek szívesek mondani! Legutóbb, 30 nappal ezelőtt az isztambuli teljes szervezőbizottságnak azt hiszem, a kétharmada mondott le. Tudjuk, hogy mi van Linzben, mi volt Nagyszebenben, mi van Liverpoolban, ahol szintén lemondtak. Legyenek szívesek, hasonlítsuk össze! Az elvárásainkat is ehhez a nagyon nagynevű városokhoz hasonlítsuk, a hatalmas pénzösszeggel rendelkező városokkal hasonlítsuk össze, és azután ítéljük meg egy 150 ezer fős város rendezvénysorozatát. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönjük szépen. Kérem képviselőtársaimat, lehetőleg a miniszterjelölt meghallgatására koncentráljanak! Ha van erre igény, rendezünk egy képviselői fórumot, ahol kicserélhetik a gondolataikat, és kölcsönösen sértegethetik egymást, de nem biztos, hogy ehhez kellenek tagok. Nem Bókay képviselő úrra értem a sértegetést, csak a pécsi tevékenység részletes ismertetése nem ennek az ülésnek a részletes tárgya.
János alelnök úr!
DR. JÁNOSI GYÖRGY (MSZP): Nem kívánok foglalkozni a stílus- és hangnemvita elemeivel, de egy mondatot nem tudok megállni. Ha valaki a kérdések körében azt mondja, hogy itt már kérdezni sem érdemes, akkor erre én csak azt tudom válaszolni, hogy ehhez a megjegyzéshez már megjegyzést sem érdemes fűzni.
Sokkal izgalmasabb volt számomra az a beszélgetés, amit Gyimesi képviselő úr, Halmai Gáborné és Fedor Vilmos képviselő urak pedzettek meg, és ez a kultúra mély rétegét, az összkultúrát érintette. Ahogyan Gyimesi képviselő úr idézte, a kultúra sokszor menedék, vagy ahogyan Halmai Gáborné utalt rá, összekapaszkodás. Én azt hiszem, hogy a kultúrának ez egy olyan része, amelyik soha nem kap akkora nyilvánosságot, mint bizonyos látványos elemek, vagy a kiemelt nagy kulturális intézmények és együttesek, de mégis az a gyanúm, hogy az előttünk álló időszakban ez egyre fontosabb része lesz a kultúrának. Nagyon érdekes volt, amit Bajnai Gordon, most megválasztott miniszterelnök úr a zárszava végén mondott, hogy a válságkezelésnek vannak bizonyos tudati elemei és tudati feltételei. Itt jön elő a kultúra közösségi ereje, itt jön elő az a színtérrendszer, ami a közösségek számára érintkezési felületeket jelent a kis könyvtáraktól kezdve a művelődési házakon keresztül, a kulturális együttesekig, közegig.
Legyünk őszinték, nem dughatjuk homokba a fejünket, mindannyian tudjuk, hogy módosulni fog a költségvetés. Bajnai Gordon bejelentette, hogy azonnali intézkedésekre van szükség a pénzkiadási oldalon, korrekciókra. Én azt hiszem, akkor segítünk a legtöbbet kijelölt miniszter úrnak, ha megerősítjük ezt a részét a dolognak, hogy erre különösen figyeljen, hogy éppen egy válságos időszakban, a válságkezelés területén fontos, hogy itt maradjanak meg a források. A legkönnyebb persze ehhez hozzányúlni, mert ez nem kap sajtónyilvánosságot, de ha máshoz nyúlunk, az rögtön vita és egyéb kérdés lesz, viszont azt gondolom, hogy partnerségre számíthat a kulturális bizottságban is, hogy ezt a részét inkább erősíteni kellene, mert ez nagyon sokat segíthet az egész válságkezelő rendszerben, amivel most szembenézünk. Azt gondolom, hogy ebben valószínűleg nyitott lesz a miniszterelnök úr is, főleg, ha a tudati elemekre hivatkozunk, mert a közösségi kultúra, a közkultúra hihetetlenül fontos, ugyanis valahol itt kezdődik a kultúra minősége, és ha itt jók az alapok, akkor arra később lehet építkezni.
ELNÖK: Én is föltennék egy kérdést, nem mintha ez lenne a legfontosabb és legaktuálisabb, de mégis fontos. A Magyar Alkotóművészek Közalapítvány és a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületének ügye hosszú évek óta lezáratlan ügy. Az érintettek ennek jelentőségét nyilván nagyobbnak látják, mint a kultúra, vagy különösen az ország gazdasági helyzetének ismeretében az egész ország ügyei között amilyen helyet ez elfoglal, de mégis a miniszterjelölti meghallgatáskor fontos kérdésnek tűnik, hogy ezekkel az intézményekkel milyen elképzelése van a miniszter úrnak. Köszönöm szépen.
Más kérdést egyelőre nem látok, úgyhogy miniszterjelölt úré a szó.
Dr. Hiller István oktatási és kulturális miniszterjelölt válaszadása, reagálása
DR. HILLER ISTVÁN oktatási és kulturális miniszterjelölt: Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Különböző apropóból és kötelezettségekből fakadóan a negyedik miniszteri meghallgatásomon ülök, és hatszor voltam önök előtt év végi beszámolóval. Ez bizonyos tapasztalatot ad és bizonyos tapasztalatot nyújt, de természetesen nem az a három év, vagy az a 11 óra tapasztalata a fontos, amit volt szerencsém ilyenkor ezzel a bizottsággal eltölteni, hanem az a fajta gondolkodás, a kérdések mélysége, az absztrakciós képesség, egyáltalán az embernek az a csodálatos adottsága, hogy a konkréttól képes az általánosig eljutni, más esetben az általánosból levezeti a konkrétat. A természet úgy hozta létre, hogy ezt különböző egyének, különböző mértékben képesek végezni, és ez a sokszínűség szép. Van, aki mélyebbre lát, van, aki a felszínen mozog, de hogyha saját elhatározásából jó célt szolgál, akkor mindenesetre ez dicsérendő dolog.
Figyeltem az én meghallgatásomon kialakult vitát önök között. Én is képviselő vagyok, nem egyszerűen miniszterjelölt vagy miniszter, és minden alkalommal, amikor egyébként nem kell volna, akkor is terepen szereztem a mandátumomat. Egy szakmát képviselünk, és mi, a Magyar Országgyűlés képviselői, a kulturális bizottság tagjai, ki mélyebben, ki más megfontolásból, de természetesen közüggyel, politikával is foglalkozunk.
Volt, aki bántani akart, de sérteni nem tudott. Én politikával foglalkoztam hosszú időn keresztül, amikor ezt tanítottam, és amikor gyakorlom, és tudom, hogy ez nem a sértődések műfaja. Ha valaki tenni akar valamit, én igen, ezt akartam, és most is ezt akarom, és akkor különböző ellenvéleményeket föl kell, hogy vállaljon az ember, és leginkább egy ország aktuális politikai miliője, hangulata, az az aura, ami körülveszi, az határozza meg, hogy erről ki, hogyan, frusztráltan vagy ostobán, mélyebben vagy csak képességeihez képest, és aznap gyengén teljesítve mond róla véleményt. Ez nem politikai kategória, ezért én azt gondolom, érdemes kettéválasztani a politikai és a szakmai megjegyzéseket.
Egy parlamentáris demokráciában élünk, különböző gondolkodású szabad emberként. Különböző módon gondolkodunk egyénről, családról, csoportról, társadalomról, és éppen azért, mert mindannyian demokratának gondoljuk magunkat, nem kell azt mondani a másik véleményére, hogy az jobb vagy rosszabb. Eltérő az enyémtől, de tisztelem. Én mélyen tisztelem az önökét, bár nem értek vele egyet, de ismerem, és próbálom még jobban megismerni, hogy valódi véleményt alkothassak róla, és ennek megfelelően mondom el a véleményemet.
A politikai megjegyzésekre érdemes politikusként válaszolni és politikai érvekkel élni. Ez nem az ököl érve, ez a tisztelet érve, azé a tiszteleté, hogy tisztelem, amit mondasz, még akkor is, hogyha nem értek vele egyet. Önök most már jó régen nincsen kormányon, ezért értem a frusztrációt. Egy demokráciában majd biztosan eljön, amikor itt lesznek. A történet arról szól, hogy képesek vagyunk-e különböző gondolkodást megtestesítve egyébként egy ország céljaiért dolgozni. Erről szól a politikai történet, nem a kulturális szakmai történet; erről szól. Ezt most elég gyatrának, elég alacsony színvonalúnak látom, felületesnek, semmitmondónak, üresnek. Nem érzem sem az elmélyültséget, sem az elkötelezettséget. Még valami emléket a hozzáértésből néha szagolok, de már ezt is elborította valami más. Ezek nem egyénre szólóak. Én még nevet ki nem mondtam, nem is fogok, mert nem erről szól a történet, és nem erről szól a mondanivalóm. Egyébként meg nem én hallgatom meg önöket, hanem önök hallgatnak meg engem, csak közben engem úgy hallgatnak meg, hogy egymással beszélgetve vitatkoznak.
Azt gondolom tehát, hogy egyetlenegy megjegyzés kivételével, amely túlment egy határon, nincsen olyan mondat és gondolat, amit ne tudnék elfogadni, elfogadni abban az értelemben, hogy vitatkozom vele, különböző mértékben értek vele egyet, vagy nem értek egyet vele, de szerintem teljesen rendszeren belül van. Azt a leghatározottabban visszautasítom, hogy az a kulturális politika, amit én vezetek egy év megszakítással 2003 májusa óta - sajátos módon az Európai Unióban leghosszabban hivatalban lévő kulturális miniszter vagyok -, az nem Magyarország és nem a magyarság érdekét szolgálja. Ezt a leghatározottabban kikérem magamnak, visszautasítom, és hamisnak tartom, hazug gondolatnak. Az összes többi megjegyzésre, minthogy szakmai, szakmai választ kívánok adni.
Lukács képviselő úrral egyetértek, hogy nem konzultálni nem bölcs dolog, hiszen 2011-ről van szó. Persze, ezért nevezek ki miniszteri biztost, pont azért, hogy ne verdiktek legyenek, hanem neki az lesz a dolga, hogy tárgyaljon, beszéljen, kérdezzen, alkosson véleményt. Értelemszerűen nincs neki hatásköre, és nincs olyan financialitása sem, amiben eljárhat, de megfelelően előkészíteni különböző irányból jött véleményeket minél jobban, az igen. Kérem, fogadja el tőlem, hogy ezt el kell most kezdeni, mert 2011. hihetetlen gyorsasággal itt lesz.
Pécs dolgában lehet, hogy én nem fogalmaztam pontosan, de gondolom, föltételezi rólam, hogy az önkormányzati törvényt és annak megfelelő rendelkezéseit, tartalmát ismerem. Én azt neveztem egy sajátos, szubjektív oknak, ami mégiscsak az, ami három éven belül két polgármester halálát jelentette. Ezt emberileg az ember belekalkulálhatja, de ilyet az ember nem lát előre, viszont ez sajátos helyzeteket teremtett. Jogilag, képviselő úr, önnek teljesen igaza van, úgy igaz, ahogy mondja, de a valós életben, ön is tudja, hogy nem így megy. Nincs olyan, hogy egy ilyen nagyvárosnak, vagy bármely városnak két ilyen tragikus haláleset, ha megakasztja a döntési mechanizmusát, azt senki nem veszi észre, miközben a demokráciában valóban le van írva, hogy ilyen történhet.
Igaza van, csak tudja, ez olyan, mint amikor az 1970-es évek végén híres kísérletek folytak arról, hogy előállítsák a sejtet. Volt nekik plazmájuk, megvolt sejtmag, minden megvolt hozzá, amit egyébként leírtak, és persze úgy is nézett ki, mint egy sejt, de egy baj volt vele, az, hogy nem élt. Körülbelül ez a különbség itt is. Én eddig is vállaltam, és ezután is fogom vállalni mindazt, amit tettem, és nyugodtan hasonlítsák össze a terveket meg a megvalósulást, ez abszolút rendben van. E tekintetben azt gondolom tehát még egyszer, hogy a 2010-es kulturális főváros programrész egy jó hangulatú és nemzetközileg is elismerést kiváltó programegyüttes lehet az EKF programján belül.
Tellér képviselő úrnak két kérdése volt, kétféle felvetése. Kérem, engedje meg, hogy a forrásokkal kapcsolatos kérdését más kérdésekkel együtt tárgyaljam, tudniillik, hogy milyen lehetőségeim vannak, mert egyszerűbb ott tematikusan megválaszolni.
Nem az Oktatási és Kulturális Minisztérium költségvetése volt cseppfolyós, képviselő úr, hanem az ország költségvetése volt cseppfolyós, amibe egyébként beletartozik az OKM költségvetése is, meg az is, hogy értelemszerűen mi itt nem fogjuk tudni a világgazdasági és pénzügyi válság egészét részletesen megtárgyalni. De minthogyha itt történt volna valami, ami valóban 1929. óta nem volt. Valami miatt mégiscsak történt valami, ami miatt Németország, amelyik 2,4-es pozitívummal állította be a gazdasági fejlődését, az most mínusz 5-öt mond, következésképpen az egész cseppfolyós, ami körülöttünk zajlik.
Halmai képviselő asszony kérdésére, ami a Közkincs-kerekasztalokra vonatkozik, azt tudom mondani, hogy a program és a hitelprogram is folytatódik. Ebben az évben ez 220+50 millió forinttal, tehát 270 millió forinttal él; a Közkincs-kerekasztalok tevékenységét egyébként én is értékesnek tartom, valami olyasmiről szól, ami a kultúra sok rétegét mutatja. Jánosi képviselő úr beszélt a végén erről, hogy igazából ez az egésznek a lényege, hogy azt a magas színvonalú és szédületes teljesítményt, amelyet a művészek, egyének, csoportok létrehoznak, mennyire és hogyan lehet lebontani, eljuttatni, beitatni, ami ennek az egész szövetnek a sajátos tevékenysége. Egyik sem működik ugyanis a másik nélkül, mert ha nincsen az a fajta kvalitás és teljesítmény, akkor értelemszerűen nem tud hova beivódni, ha meg nincs meg az a szövet, amiről önök beszélnek, akkor nem tud levezetődni, eljutni oda, ahova ezt egyébként szánjuk.
Megjegyzem, azért azt csak el kell mondani, hogy Vitányi Iván fél élete azzal telt, hogy ezeket írta le. Tehát ha valaki itt két mondattal ezt el tudná mondani, az mégiscsak ő. Azt mondom, hogy ezeknek a formái változhatnak. Én a Közkincs programot, az Alfa programot olyan jó és modern dolgoknak tartom, amelyek nem csillognak két hónap alatt, de évek alatt eljutnak oda, ahová szántuk őket, mert idő kell az éréshez.
Igen, a Nemzeti Kulturális Alap forrásmegújításával kapcsolatban azt feltétlenül érdemes megfontolni, hogy milyen utat járunk. Kis adónemhez biztosan nem érdemes kapcsolni, inkább nagy adónemhez érdemes kapcsolni, de nagyon rizikós ez is, de hosszú távon kiszámítható. Tegyük fel, hogy az általános forgalmi adóhoz kapcsoljuk, annak megfelelő ezrelékét teszi ki. Most nagyon csillog, és azt lehet mondani, hogy ha emelkednek az áfa-bevételek, akkor értelemszerűen ez is emelkedik. Persze lehet aztán mondani, hogy négy év múlva megint módosítjuk, és lehet kiszolgáltatni a kultúrát ennek, de nem biztos, hogy így működik a rendszer. Lehet legyinteni is, hogy persze, már mióta gondolkodnak rajta!
Elmondtam az év végi beszámolómban - és kérem, hogy nézzenek utána -, azt, amit én és itt mások javasoltak, azt időközben Sárközy és a franciák megcsinálták. Nem ezt a mintát vették át, mert szerintem nem tudták, de ugyanazt az irányt vették, a média és a digitalizáció korszerűsítési bevételeiből kultúrát gyarapítani. Tessék megnézni! Óriási volt az ellenszél, egyébként pedig működik a rendszer. De mondom, nem ez az egyedüli út. Én e tekintetben szívesen konzultálok, de a konzultációnak nemcsak az a lényege, hogy én kérdezek, hanem az, hogy akkor máshonnan is jön vélemény. Ha nem jön, akkor nem jön, mert nem az önöké a felelősség, hanem az enyém, és akkor meg fogom oldani; nincs is ezzel semmi probléma.
Lukács képviselő úr és Gulyás képviselő úr véleményére: nem hiszem, hogy a művész úrnak nagy meglepetést fogok okozni, de én Lukács képviselő úr véleményét vallom. Értem, amit mond, hogy ott kezdődik a kultúra, a magyar művészeti teljesítmény, hogy mi a program. Egy művelődési házról meg egy színházról beszélt, és ön azt mondta, hogy az egy épület. De, képviselő úr, ön annyiszor aggódott az Erkel Színházért meg az Állami Operaházért, hogy csoda! Joggal. Ott is egy épületről van szó, aminek óriási tradíciója van, meg persze jövője is. Nem kell elválasztani a két dolgot, mert kell korszerűsíteni is, és kell megfelelő színvonalú program is. De nem fogunk tudni megfelelő színvonalú programot beletenni, hogyha kopott az infrastruktúra, és hiába van jó infrastruktúra, hogyha nem megfelelő a program. Szerintem a történet nagyjából ennyivel le is zárható.
Ha már itt tartunk, hadd ugorjak az ön kérdésére, az Állami Operaház állami támogatására. 5,3 milliárd forintra vállaltam garanciát. Egy dolog történt, a 13. havi bérek kiemelése, ami aztán egy szakszervezetekkel folytatott országos tárgyalás eredményeként - közösen ismert - megoldást nyert a bérkompenzáció révén. Így a következőről tudom önt tájékoztatni: az 5,3 milliárd forint él, és ennek a megoszlása, hogy valamivel több, mint 5 milliárd forint közvetlen támogatás jut az Oktatási és Kulturális Minisztérium költségvetéséből az Állami Operaházra. Ehhez jön hozzá, hogy a Kincstár a 13. havi bérkompenzáció keretében - és ez nemcsak az Operaházra vonatkozik, mert minden bérkompenzációt a Kincstár kezel - építi vissza azt a körülbelül 300 millió forintot, amely az Állami Operaházhoz jut 13. havi bérkompenzációként. Így ez együttesen 5,3 milliárd forint. A történetet el kellett mondanom, melynek végeredménye az 5,3 milliárd forint.
Nagyon köszönöm mindazoknak a kérdését vagy véleményét, akik támogatólag léptek fel, és azokét is, akik különböző törvényeket, így a médiatörvényt is a kulturális élet egészébe beépíteni javasolták. Jánosi képviselő úr, kérem, fogadja el a kultúra mély rétegeiről szóló véleményével kapcsolatban az egyetértésemet. Az előbb Halmai képviselő asszony gondolatai kapcsán utaltam is arra, hogy ebben én egyetértek önnel.
Az elnök úr kérdésére, ami a közalapítvány átalakítására, illetve az alkotóművészeti ügyekre vonatkozott, a következőt tudom mondani: 2008-ban a MAOE támogatása körülbelül 60 millió forinttal több. A probléma abból állt, és ebből lemondások is fakadtak, hogy nem látták biztosítva bizonyos tagok a köztestület létrehozásának ügyét és lehetőségét. Erről én személyesen és munkatársaim is valóban hosszú ideje tárgyalunk. Elsősorban egyébként nem a MAOE-val vagy a MAK-kal van, vagy volt a véleménykülönbség, hanem különböző szakvélemények között. Ami tény, hogy a Fővárosi Főügyészség, a Legfőbb Ügyészség vizsgálata szerint módosítani kell az alapító okiratot. Bizonyos jogszabályi rendezés kell, és a státusztörvény, amely időközben került elfogadásra, és amikor ezek a tárgyalások kezdődtek, még nem is volt, de időközben életbe lépett, ennek következtében vizsgálni kell a közfeladat ellátásának leghatékonyabb módját, de ebben, hogy köztestület is lehet, ebben benne van.
Elnök úrnak nagyon őszintén szeretném mondani, hogy e tekintetben az Igazságügyi Minisztérium és közöttünk jelenleg vita van. Mi a köztestületi formát jónak és megfelelőnek tartjuk, az Igazságügyi Minisztérium viszont lehetségesnek és nem ajánlottnak tartja. Ebben áll a vita, és elsősorban nem személyi, nem financiális oka van. Azt gondolom, és kérem egyben a válaszom elfogadását azzal, hogy az év végi beszámolómban majd kijelentő mondatokat is tudok mondani az üggyel kapcsolatban.
Itt térek vissza végül Tellér képviselő úr kérdésére, hiszen számos más felvetés is foglalkozott ezzel, Gyimesi képviselő úr hasonlóan. Gondolom, majd valamilyen parlamenti formában megbeszéljük a szakképzési pénzzárolás ügyét, de szeretném jelezni, hogy ez értelemszerűen a költségvetésben is a Szociális és Munkaügyi Minisztériumhoz tartozó olyan ügy, amely oktatási kérdéseket érint, de kulturális költségvetést nem. Csak jelzem, hogy olvastam, értem, amit mond, megtaláljuk a módját, hogy ezt megbeszéljük.
Az a következő kérdés, hogy a kormányzaton belül milyenek a kultúráért felelős miniszter lehetőségei és pozíciói, magyarul mit tudok elérni, mit tudok megőrizni. Abból, ami a költségvetés egészére vonatkozik, hogy tudniillik a költségvetés egészének átrendezése lesz, azt nem tudom sem ígérni, sem vállalni - egyébként nem is értenék vele egyet -, hogy van egy terület, vagy egy minisztérium - ez az OKM -, és azt mondjuk, hogy azt rezerváljuk, azt nem érintjük.
Lukács képviselő úr kérdésére: köszönöm, hogy föltételezi rólam, hogy tudok olyan taktikai választ adni, amivel elkerülöm azt a kérdését, amit egyébként nagyon könnyedén meg lehetne válaszolni. Ezért, tudja mit? Úgy taktikázok, hogy nem taktikázok, és aztán ezt könnyebb számon kérni. Nem tettem ígéretet. Egyébként nagyon könnyű volt nem tenni ígéretet, mert nem kérték, hogy ígéretet tegyek. Arról beszéltünk, de nem a kultúra költségvetésével kapcsolatban, hogy értelemszerűen az ország költségvetését módosítani kell. Amikor ezek a tárgyalások folynak, akkor tételezzék föl rólam, nem ez az első ilyen, amit csinálok, hogy a kultúra és az oktatás érdekeit messzemenőkig szem előtt fogom tartani, és az lesz a cél, hogy a legmegfelelőbb pozíciót elérjem.
Mit tudok elérni? Valószínűleg azok, akik kormányon vannak, azok azt gondolták, hogy én tudom a legtöbbet elérni. Azért gondolom, mert javasoltak ide. Én azzal, hogy Magyarországon a költségvetési egyensúly megmaradjon - ezek most talán felszínes mondatoknak tűnnek, de közben keményen kopogó mondatok -, egyetértek. Azzal, hogy Magyarországon a költségvetési hiány 3 százalék alatt maradjon, azzal én egyetértek. Értelemszerűen másfajta erőt jelent az, hogyha egy ország gazdasági fejlődése 2,4 usque 3 százalékos, így megtartani a 2,9-et, és egészen más, amikor mínusz 5 százalék, és úgy mondani, hogy megtartani a 2,9 százalékot. Ilyenkor ugyanis nagy nyomás van azon, hogy egyébként lazuljon a 2,9 százalék, amire valóban azt mondom, hogy nagyon-nagyon nehéz. Óriási a csábítás, de nem szabad!
Ezen a kereten belül a megkezdett programokat és olyasmiket, amelyek a kultúra mély rétegeit érintik, amelyeket nagyon könnyű kikapcsolni, és utána nagyon-nagyon hosszú ideig tart reparálni, azokat minden erőmmel óvni fogom, legyen az intézményrendszer, legyen az program, vagy éppenséggel az országunk megítélését alapvetően érintő, befolyásoló ügy. Ilyen, amit 2009-ről mondtam, hogy New York-Washington, ilyen 2010-ben az EKF, 2011-ben az európai uniós elnökség.
Én azt gondolom, hogy az a politikai apropó, hogy a miniszterelnök-váltással együtt az összes miniszter meghallgatása a bizottságok előtt megtörténik, az ebben az értelemben, a sajátosságok miatt egy útközbeni híradás is erről az évről, az első negyedévről szóló tájékoztató. Természetesen a munkatársaim, amennyiben ezt a bizottság szükségesnek tartja, az év végén pedig én, ahogy minden évben, az egész évről jövök számot adni. És mivel az élet mégiscsak úgy van, hogy elindul január elején, és befejeződik az év december végén, és az emberek így élnek, és az egész kultúra is így működik, ezt a mai alkalmat én is egy, a politika által létrehozott apropónak, kötelességnek tartom és tartottam, de az év egésze ettől még nem törik meg. Ennyit a kontinuitásról és a folyamatosságról. A bizottság minden tagjától, kormánypárti és ellenzéki képviselőktől az együttműködést eddig is kértem, ezután is kérni fogom. Hogyha hozzám kérés érkezett, akkor sohasem húztam vissza a kezem, és ezután sem fogom, mert a történet nem így működik, nem így él.
Végül engedjenek meg még egy megjegyzést, hogy mint bizottság úgy gondolom önökről, mindannyiukról, hogy a magyar kultúra és ennek az országnak az érdekét szolgálják, ezért dolgoznak, és ezért kutakodnak.
A válságkezelés idején - és ez az utolsó gondolat válaszként - milyen szerepet játszhat a kultúra? Első megközelítésben, felületesen azt lehet majd mondani, hogy nem a válságkezelő, úgynevezett válságkezelő stratégiai tárcák közé tartozik ez a tárca. Ez így van. Nyilván akut helyzetben a Pénzügyminisztériumnak, a Gazdasági Minisztériumnak - és nem sorolom tovább - kell ezeket a dolgokat elsődlegesen oldania. De, ha van, aki úgy gondolja, hogy válságot kultúra nélkül lehet oldani, annak köze nincsen a XXI. századhoz, annak fogalma nincs arról, hogy mi folyik ebben a világban.
Mélyen hiszek abban, és ezt a válságot én mélyebbnek látom, mint egy-két év, ha elfogadják tőlem, ez a történet, a komparatív történetírás elég világosan elmondja, hogy mit lehet és mit érdemes összehasonlítani a történeti folyamatok tekintetében, az időben. Nem úgy van, hogy megnézzük, mi volt 80 évvel ezelőtt, az hogyan alakult, és tudjuk, hogy két év múlva mi lesz, de az összefüggések, a folyamatok között vannak összehasonlítási lehetőségek. Amennyivel gyorsabb a globalizáció most, mint amennyire volt az univerzalitás, tehát az akkori fogalmak szerinti világegység, annyival mélyebb, és nem gondolom, hogy időben a lefutása rövidebb lenne.
A mi régiónkban hosszú távon kell tudni - szeretjük, vagy nem szeretjük - élni, és ezért azt állítom önöknek, hogy mivel nem gépek és automaták azok, akik ebben kényszeredetten részt vesznek, hanem hús-vér emberek, hogy egy idő csak, amíg egyre többen felismerik, hogy ilyenkor a kultúrának ember és ember között, ember és közösség között mekkora a jelentősége. Tudniillik az ember, az egyén és az állam közötti kapcsolatok nem egyszerűen csak jogilag szabályozható normák, hanem kizárólag kultúrával leírható viszonyrendszerek. Ezért én mélyen hiszek abban, hogy a kultúra a válságkezelés legmodernebb formája, csak nem a felületi karcolásokat tudja kezelni, hanem mélyebb rétegű sebesüléseket, és ez hosszabb és kevésbé látványos folyamat. Ehhez én a feltételeket, legyenek azok politikai vagy financiális feltételek, úgy gondolom, és tudom, hogy képes leszek biztosítani.
Elnök úr, nagyon szépen köszönöm.
ELNÖK: Köszönjük szépen. Ha további kérdés nincs... (Tellér Gyula jelentkezik.) Tellér képviselő úr bíztatásnak érezte szavaimat. Tessék!
TELLÉR GYULA (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Miniszterjelölt Úr! Sok mindenben igazat adok miniszterjelölt úrnak, hogy felületesek vagyunk, nem megyünk a részletekbe, készületlenek vagyunk, nem mélyedünk el, üres az a kérdésvilág, amelyet fölvetettünk, ezt előrebocsátom. A kérdésem viszont a következő: én azt kérdeztem miniszterjelölt úrtól nagy tisztelettel, hogyan fognak alakulni a minisztérium forrásai az elkövetkezendőkben, milyen mértékben zsugorodnak, vagy hogyan fognak alakulni. A mostani kérdésem, amelyet minden tiszteletem fenntartása mellett teszek fel: úgy érzi-e miniszterjelölt úr, hogy válaszolt erre a kérdésre?
ELNÖK: Parancsoljon!
DR. HILLER ISTVÁN oktatási és kulturális miniszterjelölt: A leghatározottabban igen. Igen, válaszoltam.
ELNÖK: Köszönjük szépen. A vita eldöntése vagy befolyásolja, vagy nem, de a szavazásban megtudjuk, hogy kinek, mi a véleménye. A kérdés, amiről szavazni kell, hogy a bizottság tagjai közül ki az, aki miniszterjelölt úr miniszteri kinevezését támogatja. Aki támogatja, azt kérem, kézfelemeléssel jelezze! (Szavazás.) Ez tíz fő. Aki nem támogatja? (Szavazás.) Hat fő.
A bizottság többsége tehát miniszterjelölt úr miniszteri kinevezését támogatja. Köszönöm szépen a jelenlétet. (Schiffer János jelentkezik.)
Schiffer képviselő úr következik, de ez már nem a miniszterjelölt jelenlétét kívánó ügy. Képviselő úr kérte, hogy a szavazás után néhány szót intézhessen a bizottság tagjaihoz.
DR. SCHIFFER JÁNOS (MSZP): Igen Tisztelt Bizottság! Gulyás képviselő úr felvetette azt a sajnálatos eseményt, amikor én hibát követtem el a parlamentben, és párhuzamot vont, de azt kell mondanom, hogy különbség van a két eset között, és erre a különbségre érzékenynek kell lenni. Én képviselőtársam mellett ülve, aki nem ért a helyére, és nem érte el a gombot, nyomtam helyette gombot, míg a Gulyás képviselő úr által említett képviselő egy jelen nem lévő képviselő helyett nyomta meg a gombot, azaz csalt. (Gulyás Dénes: A csalás centiméterek kérdése?) Én hibát követtem el, és ezt a hibát el is ismerem.
De azt gondolom erre, hogy milyen erkölcsi helyreigazítás az, ahol a párt elnöke a párt születésnapján szinte a tenyeréből eteti azt az újságírót, aki nyíltan antiszemita, aki nyíltan rasszista, rasszista cikkeket jelentet meg. Ezek az útmutatások számomra igazából nem érnek semmit.
ELNÖK: Köszönjük szépen. Miniszter úrnak a következő bizottsági ülésen meg kell jelennie. Köszönjük szépen a jelenlétet, és a következő bizottsági ülésen mindenkit tájékoztatunk. Az ülést bezárom.
(Az ülés befejezésének időpontja: 19 óra 8 perc)
Dr. Pető Iván
a bizottság elnöke
Jegyzőkönyvvezető: Bihariné Zsebők Erika