KSB-5/2009.
(KSB-71/2006-2010.)
Jegyzőkönyv*
az Országgyűlés Kulturális és sajtóbizottságának
2009. május 19-én, kedden, 10 órakor
a Képviselői Irodaház 569. számú tanácstermében
megtartott üléséről
Tartalomjegyzék
Helyettesítési megbízást adott *
a) A Magyar Távirati Iroda Zrt. éves jelentése 2008. szóló beszámoló (J/9294. szám) b) A Magyar Távirati Iroda Zrt. éves jelentése 2008. szóló határozati javaslat
(H/.... szám)
c) A Magyar Távirati Iroda Zrt. 2008. évi gazdálkodásának ellenőrzéséről szóló jelentés (J/9456. szám) *
Vince Mátyás szóbeli kiegészítése *
Dr. Podonyi László szóbeli kiegészítése *
Dr. Bayer József szóbeli kiegészítése *
Döntés általános vitára való alkalmasságról *
A határozati javaslat elfogadása *
a) A Magyar Televízió Közalapítvány kuratóriumának 2006. január 1. - 2006. december 31. közötti tevékenységéről (J/4035. szám)
b) A Magyar Televízió Közalapítvány kuratóriumának 2006. január 1. - 2006. december 31. közötti tevékenységéről szóló beszámoló elfogadásáról szóló határozati javaslat (H/.... szám)
c) A Magyar Televízió Közalapítvány létrehozásáról szóló 18/1996. (III. 8.) országgyűlési határozat módosításáról szóló határozati javaslat (H/.... szám) *
Dr. Czeglédi László szóbeli kiegészítése *
Döntés általános vitára való alkalmasságról *
A határozati javaslat elfogadása *
Döntés az országgyűlési határozati javaslat módosításáról *
a) A Hungária Televízió Közalapítvány működésének 2007. január 1-jétől 2007. december 31-éig terjedő időszakáról szóló beszámoló (J/8984. szám)
(Általános vita)
(Első helyen kijelölt bizottságként)
b) A Hungária Televízió Közalapítvány működésének 2007. január 1-jétől 2007. december 31-éig terjedő időszakáról szóló határozati javaslat (H/.... szám)
(Döntés bizottsági önálló indítvány benyújtásáról) *
Simkó János szóbeli kiegészítése *
Döntés általános vitára való alkalmasságról *
Döntés bizottsági önálló indítvány benyújtásáról *
Elnököl: Dr. Pető Iván (SZDSZ), a bizottság elnöke
Dr. Jánosi György (MSZP), a bizottság alelnöke
Alföldi Albert (MSZP)
Fedor Vilmos (MSZP)
Halmai Gáborné (MSZ)
Dr. Schiffer János (MSZP)
Dr. Vitányi Iván (MSZP)
Dr. Cser-Palkovics András (Fidesz)
Dr. Gyimesi Endre (Fidesz)
Tellér Gyula (Fidesz)
Vincze László (Fidesz)
Helyettesítési megbízást adott
Alexa György (MSZP) dr. Jánosi Györgynek (MSZP)
Bókay Endre (MSZP) Alföldi Albertnek (MSZP)
Fedor Vilmos (MSZP) dr. Vitányi Ivánnak (MSZP) - megérkezéséig
Lukács Zoltán (MSZP) Halmai Gábornénak (MSZP)
Dr. Schiffer János (MSZP) Fedor Vilmosnak (MSZP) - távozása után
Halász János (Fidesz) dr. Gyimesi Endrének (Fidesz)
Kubatov Gábor (Fidesz) Vincze Lászlónak (Fidesz)
Gulyás Dénes (Fidesz) dr. Cser-Palkovics Andrásnak (Fidesz)
Kiss Attila (Fidesz) Tellér Gyulának (Fidesz)
Vince Mátyás elnök (Magyar Távirati Iroda Zrt.)
Vas Éva gazdasági alelnök (Magyar Távirati Iroda Zrt.)
Dr. Bayer József elnök (Tulajdonosi Tanácsadó Testület)
Dr. Halasi Tibor elnök (felügyelőbizottság)
Dr. Czeglédi László elnök (Magyar Televízió Közalapítvány kuratóriuma)
Simkó János elnök (Hungária Televízió Közalapítvány kuratóriuma)
Dr. Podonyi László osztályvezető (Állami Számvevőszék)
(Az ülés kezdetének időpontja: 10 óra 06 perc)
DR. PETŐ IVÁN (SZDSZ), a bizottság elnöke, a továbbiakban ELNÖK: Tisztelt Bizottság! Tisztelt Megjelentek! A bizottsági ülést elkezdjük. A képviselőtársak megkapták a mai bizottsági ülésre szóló meghívót, illetve a meghívó új változatát, amiben az eredeti meghívóhoz képest apróbb, de fontos módosítást javasoltunk a napirendben, ez a képviselőtársak kezében van, illetve ismerhetik.
Kérdezem a képviselőtársakat, hogy ki az, aki a javasolt napirendhez hozzá kíván szólni. (Nincs jelentkező.) Ilyet nem látok.
Ki az, aki a javasolt napirendet elfogadja? Ez egyúttal a határozatképesség ellenőrzése is. (Szavazás.) 18, a bizottság határozatképes, és elfogadtuk a napirendet.
a) A Magyar Távirati Iroda Zrt. éves jelentése 2008. szóló beszámoló (J/9294. szám)
b) A Magyar Távirati Iroda Zrt. éves jelentése 2008. szóló határozati javaslat (H/.... szám)
c) A Magyar Távirati Iroda Zrt. 2008. évi gazdálkodásának ellenőrzéséről szóló jelentés (J/9456. szám)
Üdvözlöm az MTI-t képviselőket, így összefoglalóan mondom, az MTI menedzsmentjének tagjait és a Tulajdonosi Tanácsadó Testület, valamint az ellenőrzéssel foglalkozó testület tagjait, illetve vezetőit.
A szokásoknak megfelelően megkérem Vince elnök urat... Ja, bocsánatot kérek, a Számvevőszék képviselője annyira a szélén ül, őt is üdvözlöm, miután a napirendben külön alpontként szerepel, természetesen nem feledkezünk meg arról, hogy a Számvevőszék képviselője is jelen van.
Először Vince elnök urat kérem meg, hogy egészítse ki az írásos beszámolót, majd a Számvevőszék képviselőjét. Tessék parancsolni!
Vince Mátyás szóbeli kiegészítése
VINCE MÁTYÁS elnök (Magyar Távirati Iroda Zrt.): Köszönöm szépen a szót. Szokásomhoz híven egy rövid kis írásos összefoglalót is készítettem, ezt lennék elmondandó.
Tisztelt Képviselő Hölgyek és Urak! Tisztelt Meghívottak! Tisztelt Kulturális és Sajtóbizottság! A tavalyi év második ötéves elnöki megbízásom első esztendeje volt, 2008-ban már új pályázatom vállalásai alapján végeztem a munkámat.
Az év egyik legfontosabb feladata az MTI 2008-2012-es évekre szóló stratégiájának elkészítése volt, hiszen a pályázati vállalásokat e stratégiai terv keretei közé kellett illeszteni. Ez a stratégia 2008 augusztusára elkészült, rögzítésre került az akcióterv, amely a stratégia végrehajtásával kapcsolatos legfontosabb akciókat tartalmazza, és természetesen elkészültek a részletes, dátumhoz kötött feladattervek is.
Rögzítve lett a feladatok között, hogy 2008-ban kiemelt feladat az MTI szerkesztőségi szervezeti és felelősségi rendjének átalakítása. Ez az átalakítás megtörtént, az MTI életében ez egy igen fontos változás. A szerkesztőségi munkát tavaly óta egyetlen főszerkesztő, Papp Pach Ferenc irányítja, a napi munka operatív vezetését két főszerkesztő-helyettessel osztja meg. Ez az új hírszerkesztési központ, ahogy mi házon belül nevezzük, a newsroom, itt vannak az egyes szerkesztőségek ügyeletes szerkesztői egy asztal körül, és együtt döntenek a több szerkesztőség összefogásával készülő anyagok feldolgozásáról, feladatuk a napi ügyek összehangolása, itt adják le a megrendeléseket. Mindent összevéve nyugodtan mondhatom, hogy ez egy korszakos változás az MTI hírgyártásának történetében. Ez a központosított irányítás és ez a megerősített koordináció nagyságrendileg jobb együttműködést tesz lehetővé a napi hírgyártásban, és sokan alátámaszthatják ezt az állítást, hogy évtizedes falakat rombolt le a szerkesztőségek között.
Egy másik kiemelkedő szakmai feladatunk 2008-ban a megyei tudósítói hálózat bővítése volt másodtudósítókkal. Ez is megtörtént, ; tavaly év végén, idén év elején álltak az új másodtudósítók munkába. Ezek a másodtudósítók általában megbízási szerződéssel kapcsolódnak az MTI-hez, a megyék nagyságától függően egy vagy két megyét fednek le tudósításaikkal. A bővítéssel, és ennek kapcsán a korábbihoz képest megemelt ráfordítással annak a régóta megfogalmazott igénynek tettünk eleget - ezt itt a Kulturális és sajtóbizottságban is többen kérték tőlünk -, hogy a közszolgálat keretei között bővítsük, erősítsük az MTI hírkiadását a vidék Magyarországáról, és ez jogos kérés, hiszen az ország Budapest-központúsága a médiában, a hírfelhozatalban is meglévő rossz történelmi örökség.
Az említett másodtudósítók belépése nyomán jóval több lett a nem budapesti hír a hírkiadásban, de hozzáteszem rögtön, hogy a vidéki hírek számának további növelése nem került le az MTI napirendjéről, sőt, küszöbön áll egy ezt elősegíteni hivatott újabb kezdeményezésünk, az önkormányzati sajtószolgálat, vagy rövidített nevén az ÖS.
Remélem, mivel ez a szolgáltatás csak most fog indulni, majd az ÖS eredményeivel a jövő évi jelentésemben dicsekedni tudok. Most elöljáróban annyit mondok, hogy ez az egész magyar médiának szóló újszerű szolgáltatás lesz, ennek keretében az összes, több mint 3200 magyar önkormányzat naponta akár tucatnyi hírrel is megjelenhet az interneten, egy MTI által biztosított honlapon.
Még egy harmadik fontos tavalyi szakmai előrelépésünket szeretném megemlíteni, ez a határon túli magyarság életéről szóló hírkiadások átszervezése, és ennek nyomán az ilyen típusú híreink számának közel megduplázódása volt. Ez az eredmény a tavaly januárban az MTI-be belépő új stratégiai alelnök munkájának egyik nagy eredménye.
Ami az MTI gazdálkodását illeti, ezek a számok részletesen megtalálhatók az önökhöz benyújtott éves jelentésben. Én csak annyit emelnék most ki, hogy sajnos tovább tartanak az MTI-re és általában a világban a hírügynökségre nézve kedvezőtlen piaci tendenciák. Sanyarú évek ezek a mi szakmánkban, de ennek ellenére azt tudom mondani, hogy az MTI stabilan áll a lábán, és tavaly immár a negyedik egymást követő évben mérleg szerinti nyereséget produkáltunk, ezúttal 6,5 millió forint értékben. Ha a gazdálkodásunk egyensúlyi helyzetét fenn akarjuk tartani - márpedig fenn akarjuk tartani, hiszen idei tervünk is pozitív szaldóval számol -, akkor a gazdasági válság nyomán érezhetően tovább mérséklődő piaci bevételeink arra kényszerítenek bennünket, hogy a költségekkel fokozottan takarékoskodjunk. Ennek a takarékosságnak a jegyében éppen most van folyamatban egy fájdalmas, 38 főre kiterjedő csoportos létszámcsökkenés, amelynek kereteiről a múlt héten sikerült megállapodnunk az üzemi tanáccsal, tehát rendezett, szabályozott keretek között tud ez a létszámleépítés megtörténni. Itt térnék ki röviden az Állami Számvevőszék tavalyi évünkről szóló jelentésére, amelyben az ÁSZ többek között kifogásolta, hogy az MTI a szervezeti struktúra átalakításával párhuzamosan nem hozott létszámcsökkentési intézkedéseket. Nos, íme, most megvalósul a létszámcsökkenés, és így vagyunk egy sor más ÁSZ-javaslattal, ajánlással is: ahogy lehetőségeink engedik, megvalósítjuk azokat. Köszönöm tehát az ÁSZ-jelentés észrevételeit, javaslatait.
Visszatérve még a szakmai munkára, azt tudom mondani, hogy az MTI az elmúlt években megkezdett tendenciát folytatva tavaly is erősítette a szolgáltatások és termékek választékát, azaz a Nemzeti Hírügynökség teljes napi kiadása mellett egyre több kicsi, a vevőigényekhez, elsősorban internetes igényekhez rugalmasan alkalmazkodó hírleválogatást, szolgáltatáscsomagot állít elő elsősorban a már üzemszerűen működő automatikus kódoló rendszer, szoftver segítségével. Ez egy saját, házilagosan, persze partnerekkel fejlesztett kiváló szoftver, amelyben mindenféle kulcsszóra, témaszóra tudunk hírleválogatást csinálni.
A pályázatomban többször hangsúlyoztam, hogy a KÖSZ-tközt jobban szolgáló és kiszolgáló MTI-t szeretnék a következő öt évben, és ennek megteremtése érdekében tavaly folytattuk a közvetlenül nagyközönségnek szóló termékeink piacra vitelét, például a Kor-képek fotóalbumot, a Fotós Szem folyóiratot, rendszeressé tettük megjelenésünket archív képeinkkel a fotókiállítási piacon, bővítettük a KÖSZ-tközt, a nagyközönséget érdeklő tartalmak kihelyezését internetes oldalainkra. Ezek közül kiemelnék egyet, az 1989-es MTI-hírek és -fotók folyamatos nyilvánosságra hozását. Ennek révén az MTI-honlapon a rendszerváltás folyamatát napról napra nyomon lehet követni, és aztán nyilván később ez a történészek számára egy hihetetlen kincsesbánya lesz, hiszen nemcsak az MTI saját adását, hanem az országos sajtószolgálat híreit is betesszük. Ha a képviselő urakat érdekli, jó szívvel merem ajánlani; ez egy nagyon izgalmas, napról napra bővülő összeállítás 1989-ről.
Általában fontos számunkra az archívumunk megóvása, digitalizálása és nagyközönség elé tárása, és ennek érdekében, hogy ehhez pénzt szerezzünk, jelentős erőfeszítéseket tettünk és teszünk. Kiemelnék egyet: 100 millió forintos pótlólagos költségvetési támogatást kaptunk tavaly, amit idén az első félévben tudunk felhasználni. E pénz nagyobbik részét egy nyitott archívumok projekt keretében az MTI két világháború közötti hírarchívumának digitalizálására és kereshetővé tételére, valamint értelemszerűen internetes nyilvánosságra hozására fordítjuk, illetve egy kisebbik részéből további 20 ezer MTI-s archív fotó internetre vitelét készítjük elő. Azt gondolom, hogy a két világháború közötti MTI-s hírek szinte teljes körű nyilvánosság elé tárása korszakos jelentőségű, szerintem párját ritkítóan gazdag kordokumentum-csomag lesz, egyszerűen hozzáférhető és kereshető mind a nagyközönségnek, mind a történészeknek.
A parlament pártjaival, a frakciókkal, úgy vélem, hogy változatlanul korrekt az MTI kapcsolata. Folytatódtak a háttérbeszélgetések a pártok vezetőivel a Naphegyen, és ugyanúgy, azt gondolom, hogy korrekt a kapcsolatunk - azt gondolom, hogy egy 2008-ról szóló beszámolónak erre is ki kell terjednie - a felügyelő testületekkel, tehát mind az FB-vel, mind a TTT-vel úgy gondolom, hogy az MTI menedzsmentjének kapcsolata kiegyensúlyozott volt 2008-ban. A 2008-as év kiemelkedő eseménye volt, hogy a TTT több egymást követő testületi ülésen megvitatta a hírügynökségi törvény módosítási lehetőségeit, és ritka dolog ez a legújabb kori magyar politikában, de konszenzusos módon, egyhangú szavazással elfogadta a javasolt módosításokat. Csak emlékeztetnék finoman rá, hogy ez a konszenzusos javaslat tavaly óta itt van önöknél a bizottság asztalán; én azt remélem, hogy előbb-utóbb mód lesz a javaslat megtárgyalására. E javaslat részeként vagy akár külön azt is remélem, hogy előbb-utóbb terítékre kerül az MTI finanszírozásának új alapokra helyezése egy közszolgálati szerződés és az úgynevezett Deloitte-modell alapján, ahogy azt az ÁSZ-jelentés is több helyütt szorgalmazza. Az MTI a hazai hírvilág piacvezető szolgáltatójaként továbbra is bírja a szakmai partnerek és a politika bizalmát, még akkor is, ha néha - hol jogosan, hol megalapozatlanul - kritikával illetik tevékenységét. Ehhez kapcsolódva örömmel mondom azért a statisztikát, hogy 2008-ban összesen csak egy panaszos beadvány érkezett az MTI szakmai munkájára az ORTT Panaszbizottságához, és ezt a beadványt mind a Panaszbizottság, mind pedig másodfokon maga az ORTT is elutasította. Tavaly bíróság sem kötelezett bennünket egyetlen sajtóhelyreigazításra sem, és az MTI nemzetközi presztízsét az jelzi, hogy az Európai Hírügynökségek Szövetsége, az EANA tavaly szeptemberi közgyűlésén személyemben az MTI elnökét választotta meg két évre a szervezet igazgatóságának elnökévé.
Mindent összevéve kérem a Kulturális és sajtóbizottság tisztelt tagjait, hogy a vita után beszámolómat a 2008. évről, továbbá a tavalyi mérleget támogatólag terjesszék elfogadásra a parlament elé. Kérem továbbá, hogy a beterjesztett határozattervezetet egy mondattal egészítse ki a bizottság, jelesül azzal, hogy az elért nyereséget az MTI Zrt. helyezze eredménytartalékba. A zrt. közgyűlésének, ugye, a parlament plenáris ülésének ugyanis a nyereség hovafordításáról is kötelessége dönteni. Köszönöm figyelmüket.
ELNÖK: Köszönjük szépen. Akkor most, ahogy jeleztem, kérem, hogy Podonyi László osztályvezető úr a Számvevőszék képviseletében egészítse ki a Számvevőszék jelentését.
Dr. Podonyi László szóbeli kiegészítése
DR. PODONYI LÁSZLÓ osztályvezető (Állami Számvevőszék): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Az Állami Számvevőszék tizenegyedik alkalommal végezte el a nemzeti hírügynökségi törvényről szóló felhatalmazás alapján az MTI Zrt. éves tevékenységének vizsgálatát. Jelentésünkben részletesen leírtuk megállapításainkat, én itt csak egy-két problémára, illetve megállapításunkra szeretném felhívni a figyelmet.
Lényeges, hogy a társaság 2008-ban megőrizte pénzügyi egyensúlyát, nyereséges volt, azonban itt hozzá kell tenni, hogy ezt részben azért érte el, mert ha csak egy százalékkal is, de tovább nőtt az olló az állami támogatás és a saját bevétel között, de hangsúlyozom, ki kell emelni, hogy a pénzügyi egyensúlyát, likviditását megőrizte.
A társaság összes költsége és ráfordítása 2008-ban 6 százalékkal haladta meg az előző évi tényadatokat, ezen belül amit kiemeltünk, hogy az anyag és személyi jellegű ráfordítások növekedése az átlagosnál kissé magasabb volt.
Lényegében változatlan külső szabályozási környezet mellett működik, működött. Itt újra szeretnénk felhívni a finanszírozási kockázatokra, a támogatási kockázatokra a figyelmet.
Mindenképpen előrelépés volt, hogy a közszolgálati szerződéstervezet elkészült, ezt igen megnyugtatónak tartjuk, sajnos az alapító még nem rendelkezett ennek az elfogadásáról.
A szintén korábban javasolt közszolgálati modellel kapcsolatos tevékenységben is előrelépés volt, egyelőre csak az utókalkulációnál használ ilyet a társaság, de ez mindenképpen előrelépést jelent a korábbi évekhez képest.
Szeretném kiemelni, hogy a társaság belső szabályzatai többségükben összhangban voltak a törvényi előírásokkal a vizsgált időszakban. Itt megemlítettük, hogy a közbeszerzési törvény érvényesülésénél találtunk hibát, javasoltuk is a társaságnak ennek a kijavítását.
Megemlíthetem, hogy 2008-ban jelentős előrelépésnek számít az ingatlangazdálkodásban lévő gazdálkodási lehetőségek feltárása, ezt is több év óta szorgalmaztuk, ez mindenképpen egy pozitív előrelépés.
Mint elnök úr is jelezte, a humánerőforrás-gazdálkodás területén hiányoltuk a létszám racionalizálását.
A korábbi javaslatainkból, mint már említettem, a támogatásfinanszírozási modell, amit korábban is jeleztünk, hogy végül is nincs teljesen összhangban az európai metodikával, ebben változás nem volt, tehát mi továbbra is ezt látjuk a legnagyobb kockázatnak.
Végezetül szeretném jelezni, hogy a vizsgálatunk alapján javasoljuk az MTI Zrt. 2008. évi beszámolójának elfogadását, mérleg- és eredménykimutatásának jóváhagyását, és a nyereség eredménytartalékba helyezését. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönjük szépen. Kérdezem Bayer József elnök urat, a Tulajdonosi Tanácsadó Testület elnökét, hogy kíván-e szóban hozzáfűzni valamit az elhangzottakhoz. (Dr. Bayer József: Igen, szeretnék pár szót szólni.) Tessék!
Dr. Bayer József szóbeli kiegészítése
DR. BAYER JÓZSEF elnök (Tulajdonosi Tanácsadó Testület): Tisztelt Bizottság! Tisztelt Képviselő Hölgyek és Urak! Az MTI Zrt. a TTT-nek és a felügyelőbizottságnak a felügyelete vagy ellenőrzése alatt úgy gondolom, hogy az Nht.-nak megfelelően végezte a munkáját az elmúlt időszakban. Az ÁSZ jelentése néhány olyan szokásos kritikát fogalmaz meg, ami évek óta visszatérő, és ami összefügg azzal, hogy az Nht. alapító okirata, illetve az Nht. törvény azt nem mindenben tartja megfelelőnek. Ezért is kezdeményeztük korábban az alapító okirat módosítását, ami meg is történt, a legszükségesebb mértékben legalábbis, és ezért tárgyaltuk meg és fogadtuk el konszenzussal az Nht. törvény módosítására vonatkozó javaslatot, ami a bizottság asztalán fekszik egy éve.
Magát a TTT-t több kritika érte az ÁSZ jelentése részéről. Az egyik az, hogy nem határozott az MTI hosszú távú stratégiai tervéről. Ez nem azt jelenti, hogy nem tárgyalta meg, de valóban nem hozott külön határozatot, tudomásul vette az MTI vezetésének erre irányuló törekvéseit, miközben természetesen kritikailag is próbálta az irányát befolyásolni. Ebből azt a következtetést szűrtem le, én magamra veszem ezt a kritikát, hogy ezen túl a TTT testülete olyan kérdésekben is, amelyekben csak tudomásul kell vennie egy-egy napirendi pontot, nem kell okvetlenül határozatot hoznia, határozatot fog hozni, hogy ne forduljon elő ilyen mulasztás.
A másik, hogy az alapító okirat módosítására vonatkozó javaslatot nem terjesztettünk az Országgyűlés elé. Azt szeretném erre mondani, hogy nem évente esedékes az ilyesmi, hanem akkor, amikor időszerű. Az alapító okirat módosítása persze folyamatosan időszerű, mert vannak vagyoni és egyéb változások, de amíg az Nht. módosítása nem történik meg, addig nincs mihez igazítani az alapító okiratot.
Annyit szeretnék még elmondani, hogy az ÁSZ kritikája jogos azzal kapcsolatban, hogy a Deloitte szakértői modellt kellene alkalmazni, hogy a közszolgálati és a nem közszolgálati funkciók elválasztása világos legyen, és ezért az MTI költségvetését áttetszőbben, áttekinthetőbben lehessen megcsinálni, és költségvetési támogatási igényt így benyújtani. Ráadásul ebben az van, hogy ugye nem is támogatásról van szó, hanem arról, hogy közszolgálati feladatok teljesítésére nyújt költségtérítést az Országgyűlés. Ez az, ami az Európai Unió előírásaival, versenyszabályaival konform lenne, és ha ez sokáig nem történik meg, akkor az MTI olyan veszélynek teszi ki magát, hogy konkurensek fel fogják jelenteni az Európai Uniónál. Ez egy olyan veszély, ami nem hárítható el, ezért én a magam részéről a TTT elnökeként is sürgetném azt, hogy az Nht. módosítása ilyen tekintetben mielőbb történjék meg.
Röviden már csak azzal szeretném a hozzászólásomat befejezni, hogy szerintem értékelendő teljesítménye az MTI-nek az, hogy meg tudta őrizni a tárgyilagosság, a fair race, a pártatlanság normáit, ami egyébként törvényi előírás is egy ennyire megosztott politikai légkörben, mint amilyen ma Magyarországon van. Természetesen kisebb-nagyobb hibák előfordulnak, de méltányolni kell az MTI vezetésének azt a törekvését, és erre garanciák vannak magában az MTI szmsz-ében is, és egész szervezetében, hogy sosem marad következmény nélkül egy-egy ilyen hiba, és hogy mindig igyekeztek kiküszöbölni azt a mechanizmust is, amelyik hiba elkövetésére módot ad, és nagyon gyorsan korrigálják a hibát. Minden nagy hírügynökség életében előfordulnak csúszások, egyébként 2008-ra, tehát a tárgyévre vonatkozóan nem tudok arról, hogy helyreigazítási igény vagy ilyesmi történt volna az MTI-vel szemben.
Méltánylandó továbbá az, hogy egy romló piaci helyzetben, amit minden hírügynökség megszenved, a sajtó ugye a gazdasági válság által is előidézett romló pozíciói miatt olyan utakat keres, amelyek a kis haszon-nagy forgalom elvét tartják szem előtt, megőrizve természetesen az MTI hírnagykereskedő jellegét, tehát nem személyi szolgáltatásokat nyújt, hanem kisebb portáloknak, más-más hírcsomagoknak a megsokasításával igyekszik a pénzügyi egyensúlyát fenntartani. Tulajdonképpen ebbe a sorba tartozik az is, hogy racionális létszámleépítéseket tervez, hogy rentábilisan fenn tudja tartani a működtetését. Nagyon méltányolandónak tartom az archívumok megnyitását, a fotóarchívum hasznosítását, és azt is, hogy a vidéki politikai hírek és a határon túli hírek tekintetében számszerűsíthető előrelépés történt. A news roommal egy korszerűbb hírügynökségi modellt vezettek be, és egy olyan új honlap előkészítése is folyamatban van, amely a közszolgálati feladatok kiszélesítését teszi lehetővé anélkül, hogy az MTI üzleti érdekeit sértené. Ezzel be is fejezném; köszönöm a figyelmüket.
ELNÖK: Köszönjük szépen. Kérdezem még Halasi Tibor urat, hogy kíván-e szóban megjegyzéseket tenni az elhangzottakhoz.
DR. HALASI TIBOR, a felügyelőbizottság elnöke (Magyar Távirati Iroda Zrt.): Köszönöm szépen. Én csak annyit erősítenék meg, hogy a felügyelőbizottság a mérlegbeszámolóhoz fűzött írásbeli véleményében a mérlegbeszámolót elfogadásra ajánlja. Ehhez szóbeli kiegészítést nem kívánok tenni. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönjük szépen. Akkor most a képviselőké a szó. Természetesen együtt tárgyalunk a határozati javaslatról, illetve az általános vitára való alkalmasságról, úgy, mint más években. Még mielőtt a képviselők megszólalnának - először Jánosi alelnök úr jelentkezett -, az elnök úrnak köszönöm szépen a megjegyzését, mármint, hogy egészítsük ki a parlamenti határozatijavaslat-tervezetet azzal az egy mondattal. Ez máskor szerepelni szokott a szövegben, tehát ez a mi figyelmetlenségünk, úgyhogy ezt automatikusan tudomásul vettük, és így kérem a hozzászólásokat, ennek ismeretében.
Jánosi alelnök úr jelentkezett, utána majd a többiek következnk.
DR. JÁNOSI GYÖRGY (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Megszoktuk már, hogy az MTI, illetve a Tulajdonosi Tanácsadó Testület a hasonló típusú intézmények és testületek között az egyetlen, amely az utóbbi években határidőre pontosan és rendben leadja a jelentését. Áttanulmányozva a jelentést, én a magam számára megállapítottam, hogy ez a beszámoló hasonlóan jó színvonalú a korábbi évekhez hasonlóan, és az ÁSZ-jelentés is megerősített abban, hogy a gazdálkodása rendben van. Ami hiba, hiányosság adott esetben felmerül, az nem mindig az MTI, illetve a Tulajdonosi Tanácsadó Testület hibájaként róható fel, de figyelnek az ÁSZ-jelentésre, és próbálják a gazdálkodás során betartani annak megállapításait. Jó látni azt is, hogy az MTI igyekszik nagyon rugalmasan alkalmazkodni a változó és bizony nem egyszer rossz irányba változó vagy nehézségeket magával hozó piaci körülményekhez, úgyhogy én köszönöm ezt a színvonalas beszámolót. Végül azt is meg kell még jegyeznem, hogy ez az intézmény, illetve testület az, amely rendkívül konstruktív a maga módján. Itt is szó volt róla ugyanis, hogy korábban már maga az MTI kezdeményezte az alapító okirat módosítását az ÁSZ-szal együttműködve, amit aztán mi a magunk részéről meg is tettünk, illetve egy fél évvel, háromnegyed évvel később maga az intézmény kezdeményezte a róla szóló törvény módosítását, azért, hogy a gazdálkodás és a finanszírozás megfeleljen az európai uniós normáknak és előírásoknak. Őszintén remélem, hogy ebben a ciklusban lesz még erejük a politikai pártoknak, hogy áttanulmányozzák ezt a törvénymódosítási javaslatot, és megtegyék a szükséges előterjesztést akár ötpárti alapon is. Példamutató volt az is egyébként, hogy a Tulajdonosi Tanácsadó Testület pártpolitikai preferenciáktól függetlenül, teljes konszenzussal alkotta meg ezt a javaslatot; azt hiszem, érdemes erre odafigyelnünk. Mindent egy lapra téve, én ezt a színvonalas beszámolót a bizottságnak elfogadásra javaslom. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönjük. Tellér képviselő úr!
TELLÉR GYULA (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Mindenekelőtt egy kéréssel szeretném kezdeni, ami talán szokatlan. Arra kérem a hátam mögött a munkáját szorgalmasan végző fotográfus urat, hogy miután az, hogy a hátam mögött és a fejem fölött csattogtatja a fényképezőgépét, igen zavar, legalább arra az időre, amíg megszólalok, szíveskedjék valahova máshová áttenni a munkapontját. Előre is köszönöm.
Tisztelt Elnök Úr! Elnök Urak! Vendégeink! Azzal kezdem, hogy csatlakozom Jánosi alelnök úr elismerő szavaihoz. Én is azt gondolom, hogy a beszámoló nem a terjedelme, hanem a precizitása, lényegre törése alapján ítélendő meg, és főleg a Magyar Távirati Iroda tevékenysége a róla szóló pontos és jó beszámoló alapján. Ebben a megjegyzésében Jánosi alelnök úrnak egyetértek, és magam is elismerő szavakat mondok. Azt is meg kell mondanom, hogy bizonyos körülmények, amelyek évről évre nem változnak, mindig újra és újra előhívnak bizonyos megnyilatkozásokat és bizonyos reakciókat, és ez alól a mostani esztendő se kivétel. Elnézést kérek mindenkitől, akik azokat a dolgokat, amiket elmondtam, részben vagy egészében már hallották tavaly, tavalyelőtt, de miután a helyzet nem változott meg, és miután nem hagyatkozhatunk arra, hogy egyszer már elmondtuk egy évvel ezelőtt, vagy egyszer már elmondtuk két évvel ezelőtt, ezért most is el kell mondani.
Az első ilyen megjegyzésem a következő alaphelyzetre vonatkozik. A beszámolónak alapvetően kétféle dimenziója van, mint ahogyan a Magyar Távirati Iroda tevékenységével szemben is alapvetően kétféle elvárás vagy kétféle feladatkitűzés fogalmazódik meg. Az egyik az, hogy azt a feladatot, tartalmi munkát, amivel meg van bízva, minél magasabb színvonalon végezze el, másik, hogy ezt a minél magasabb színvonalú munkát minél költséghatékonyabban teljesítse. Az a helyzet, hogy a beszámolónak ezzel a két dimenziójával kapcsolatban egyetlen szavazással kell döntenünk, ez évről évre újra és újra felmerül. Ha az egyik oldalon kifogásunk merül fel, de a másik oldalon nem, akkor az elé a dilemma elé kerülünk - az most mindegy, hogy melyik oldal melyik kategóriába esik -, hogy amit jónak tartunk, azt is el kell vetnünk amiatt, amivel elégedetlenek vagyunk, vagy éppen fordítva: el kell fogadnunk azt, amivel elégedetlenek vagyunk, csak azért, hogy ne vessük el méltatlanul azt, amivel meg vagyunk elégedve.
Előrebocsátom, hogy az én elégedetlenségem a tartalmi oldalon van; a számszaki oldalon, gazdálkodási oldalon inkább majd a végén, ha nem felejtem el, egy vagy két kérdést szeretnék feltenni, és kérni az elnök urat vagy a munkatársait, hogy válaszoljanak rá. Ami a tartalmi kérdést illeti, a Magyar Távirati Iroda - bocsánat, ezzel kellett volna kezdenem - szerintem az egyik legfontosabb magyar intézmény, és ilyenként nagyon igényesnek lehet és kell lenni vele szemben vagy a munkájával szemben. A Távirati Iroda azzal, hogy híreket, tudósításokat, adatokat, tényeket közöl, egy nagyon sajátos termelővállalatként működik, mert egyrészt abból, hogy ilyen híreket közöl, nagyon speciális dolgok következnek, másrészt mégis bizonyos alapvető hasonlóság vagy alapvető analógia van a Magyar Távirati Iroda, mint termelővállalat és más termelővállalatok között. Ezt az analógiát abban vélem felfedezni, hogy ha mondjuk egy autógyárat veszünk analógiának, az autógyár nemcsak azzal foglalkozik, hogy hogyan használja fel hatékonyan a rendelkezésére álló erőforrásokat, hanem azzal is, hogy minél magasabb színvonalú termékeket állítson elő, és a tevékenységének ez a része adja az értelmét az egésznek, ez a legfontosabb.
Namost, azt várnám én a magam naiv eszével, hogy egy éves tevékenységről szóló beszámoló ezt az oldalt, tehát a termékoldalt is nagyon alaposan tárgyalja, nagyon alaposan vizsgálja a saját termékeit és a saját termékeivel kapcsolatos problémákat. És most itt jön elő az a másik oldal, hogy itt nem autógyárról van szó, hanem valami egészen más dologról. Azt gondolom, hogy a Magyar Távirati Irodának az általa megtermelt információ segítségével valamilyen módon le kell fedni azt, ami van, le kell fedni a valóságot, és itt mindjárt nagyon fontos társadalomfilozófiai vagy ismeretelméleti problémák merülnek fel, hogy mi az a valóság, miben kell, és miben nem kell szorosan tapadni hozzá, és így tovább, és így tovább. Ezt szerintem a szakma művelői nálam sokkal jobban tudják, vagy kell, hogy tudják, hogy itt milyen vizsgálandó problémák vannak. Ezt a részét a saját tevékenységnek folyamatosan elemezni és vizsgálni kell, és az ezzel kapcsolatos megállapítások, törekvések, tervek ugyanúgy részét kell, hogy képezzék egy beszámolónak és a következő évre szóló tervnek, mint ahogyan a pénzügyi vagy az erőforrásokkal való gazdálkodási oldal kérdései itt kell, hogy szerepeljenek.
A másik dolog az, ugye, hogy itt vannak az egyes hírek, bár a Tulajdonosi Tanácsadó Testület elnökétől megnyugtató értelmezést vagy előadását kaptuk ennek a dolognak, én sokkal kevésbé vagyok ebben a kérdésben megnyugodott, nemcsak a valóság általános lefedésével kapcsolatban látok problémákat, hanem az egyes hírekkel kapcsolatban is. Ugye jól tudjuk, hogy az emberi gondolkodás ideologisztikus természetű, most az "ideologisztikus" szót a szó legáltalánosabb értelmében véve vagy fogva fel, tehát hogy az ember abba, amit lát, eleve az érdekeit, a világban elfoglalt helyét, pozícióját is belefogalmazza. Ez minden bizonnyal így van a Magyar Távirati Iroda hírszerkesztőivel, tudósítóival, és így tovább, és így tovább, és a legfontosabb vagy az egyik legfontosabb saját szakmai kérdés az, hogy az ebből eredő vagy eredhető torzításokat hogyan, milyen technikákkal, milyen módszerekkel lehet és kell kiküszöbölni ahhoz, hogy a törvényben előírt tárgyilagossági, objektivitási és így tovább, és így tovább kritériumokat teljesíteni lehessen.
Namost, az a helyzet, hogy a beszámolóban ezekkel a kérdésekkel nem találkozunk, ezekkel a problémákkal nem találkozunk, és itt emlékeztetek rá, hogy ezt, talán nem pontosan ilyen megfogalmazásban, mint most, tavaly is felvetettem, tavalyelőtt is felvetettem, és továbbra is nagyon kíváncsi vagyok, hogy a Távirati Iroda a saját termékeivel kapcsolatban milyen elemzőmunkát végez, milyen véleménnyel van, és így tovább, és így tovább.
Egy mellékes megjegyzés ezzel a dologgal kapcsolatban: az egyik ilyen jellegű felvetésemre valamelyik esztendőben, tavaly vagy tavalyelőtt azt a választ kaptam, hogy a Távirati Iroda ilyen jellegű termékelemzése az Országos Rádió és Televízió Testület dolga a médiatörvény előírásai alapján, és ezért nem foglalkozik a Távirati Iroda saját maga ezekkel a kérdésekkel. Azt kell mondanom, hogy engem ez a válasz a legkevésbé sem elégít ki, az előbb elmondtam, hogy miért, nem akarom megismételni.
A Távirati Iroda honlapjáról, vagy valahonnan máshonnan - elnézést kérek, hogy most hirtelen nem emlékszem rá, lehet, hogy az ORTT honlapjáról - letöltöttem egy elemzést, amelyik a Távirati Iroda hírtermelésével foglalkozik, és elolvastam persze azt az elemzést is, ami az Országos Rádió és Televízió Testület éves beszámolójában van. Ugye az elemzésnek alapvetően két dimenziója van: van egy kvantitatív dimenziója, ahol meg lehet számolni, hogy bizonyos hírek bizonyos kategóriák szerint hányszor fordulnak elő, és van egy kvalitatív oldala. A kvantitatív oldal mind a két elemzésben azt mutatja, hogy bizony a kiegyensúlyozottság kritériuma csak erős megszorításokkal mondható teljesültnek vagy megvalósultnak, ami pedig a kvalitatív elemzést illeti, ilyen nincsen. Tehát kvalitatív elemzéssel, azzal, hogy a híreket hogyan állítják be, milyen terminológiával fogalmaznak bele valamilyen érdeket vagy valamilyen ideológiai vagy politikai felfogást a hírekbe, ezzel kapcsolatban az elemzésekben semmi sincsen.
Ezzel szemben, miután ugye én magam nem rendelkezem ilyen elemzési eredményekkel, csak a benyomásaimra tudok hagyatkozni, de ezeket a benyomásokat mindenféleképpen el kell mondanom. Úgy gondolom, hogy a Magyar Távirati Iroda hírkészítési gyakorlatában vannak kényes témák, és ezeket a kényes témákat valamilyen módon úgy kezeli, hogy az eredmény nem a tárgyilagosság, a kiegyensúlyozottság, a minden irányban való teljességigény, és így tovább, és így tovább kritériuma szerint készül el. Ilyen témának tartom a Közel-Kelet politikai eseményeiről való tájékoztatást, Irak és Afganisztán ügyét, a palesztinai problémákat és kérdéseket. Ilyennek tekintem az itthoni kérdések közül a cigánysággal vagy a zsidósággal kapcsolatos kérdéseket, bizonyos, a magyar kultúrával kapcsolatos belső konfliktusokat, vagy éppen a határon túli magyarság kérdését. Nem akarok, bár bizonyos dolgokban konkrét ügyekről is van tudomásom, ezekkel nem akarok előrukkolni, mert nem akarok aránytalanságot vagy nagyon nagy aránytalanságot teremteni azzal, hogy egy bizonyos konkrétumot elmondok, a többi konkrétumot meg, ami esetleg a mérleg másik serpenyőjében van, azokat nem. Mégis, egyet el fogok mondani.
Ugye tavaly elmondtam, azt az abszurd hírszerkesztési problémát - most csak utalok rá röviden -, hogy a pápa azt a XX. századi társadalomfilozófiának, vagy talán már a XIX. századi társadalomfilozófiának a döntő felismerését, hogy a Descartes-i racionalizmus és az okstruktúrák felismerése nem eredményezte azt, hogy a világ problémái megoldódtak volna, tehát hogy a tudomány nem oldja meg teljesen, vagy nem oldja meg az emberiség minden kérdését vagy alapkérdését, ezt a megjegyzését a pápának úgy interpretálta a Magyar Távirati Iroda hírszerkesztője, hogy a pápa tudományellenes. Nem kommentálom ezt a dolgot.
Most pedig eljutott a kezünkbe egy tudósítás, itt van nálam valahol, de nem is érdekes elővenni, ahol egy a Gyurcsány-kormányt minősítő angliai cikknek egy olyan fordítása jelent meg, amelyik éppen a lényeget kihagyja, valószínűleg azért, mert talán kínosnak találta valakire nézve vagy a saját érdekeire nézve.
Az a helyzet, hogy az, hogy a Távirati Iroda hírtermelésének elméleti kérdései, és az, hogy hogyan birkózik meg a Távirati Iroda ezekkel a kérdésekkel, milyen céljai, célkitűzései vannak ebben a dologban, a beszámolóban nem jelenik meg, ez az én számomra kiélezi azt a dilemmát, amivel kezdtem, hogy tudniillik erőforrás-gazdálkodás az egyik oldalon, tartalmi kérdések a másik oldalon. Most megmondom előre, hogy én emiatt nem fogom elfogadni a beszámolót, annak ellenére, hogy elismerem a beszámoló erőforrás-gazdálkodási részének színvonalas és önmagában minden bizonnyal elfogadható részét.
Még egy megjegyzésem van, ez pedig a Tulajdonosi Tanácsadó Testület működésével kapcsolatos. Nem tudom, hogy van-e ilyen konszenzus, én mintha éreznék egy ilyet, hogy ez a Nemzeti Hírügynökségről szóló törvény - hogy is mondjam csak, hogy senkit se bántsak meg, de azért a lényeget kimondjam - egy rossz konstrukció, amelyik különböző szervezeteket hoz létre, és azok között a fontos döntési kompetenciákat össze-vissza telepíti, ugyanakkor az ebből eredő konfliktusokra nem gondol, és a végén - és ez a mondanivalóm lényege - a Tulajdonosi Tanácsadó Testületet, amelyet nagyon fontos döntési lehetőségekkel és döntésekkel ruház fel, semmiféle beszámolási kötelezettséggel nem terheli meg. Ennek következtében azt, hogy a testület elnöke itt számunkra mégiscsak elmondott valamit a testület munkájából, a jogszabály előírásaihoz mérten egy ajándéknak kell tekintenünk, mert ő erre nem volt kötelezve. De megfordítom a dolgot: én úgy gondolom, hogy ennek az ajándéknak magában a beszámolóban írásban kellett volna benne lennie, mintegy elismerve azt, hogy a Tulajdonosi Tanácsadó Testület nem felette lebeg mindenfajta politikának, Országgyűlésnek, nem tudom, micsodának, hanem igenis, bele van szőve és bele van kötve abba a viszonyrendszerbe, amelyikben vagyunk, és neki is számot kell adnia - remélhetőleg egy következő törvény alapján már jogszabály szerint is - saját tevékenységéről és gondolatairól.
Végül egy kérdést szeretnék megfogalmazni, megköszönve a türelmet, azt, hogy meghallgattak, és megköszönve a fotómesternek, hogy ő is türelmet tanúsított, hogy mi okozta, és mi okozza az exportbevételnek azt a drasztikus visszaesését, ami a beszámolóból kitűnik. Köszönöm szépen a figyelmet.
ELNÖK: Köszönjük szépen. Cser-Palkovics képviselő úr!
DR. CSER-PALKOVICS ANDRÁS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Én is azzal kezdeném, amivel Tellér képviselőtársam kezdte, hogy nagyon nehéz egy ilyen beszámolót tárgyalni, ahol a számok és a tartalom abban az értelemben elválnak egymástól, hogy a számok tekintetében a beszámoló egyértelműen pénzügyileg stabil, és számvitelileg is rendben lévő gazdálkodást takar. Ezt mindenképpen elismerjük mi is, főleg, ha összehasonlítjuk egyéb intézmények gazdálkodásával, és székházügyet sem látok az MTI-nél kibontakozni, ami tovább javítja a beszámoló gazdálkodásra vonatkozó részét, hiszen ha jól látom, akkor a következő egy-két évtized sincs pénzügyileg elúsztatva, mint egyéb intézmények tekintetében.
Amit kérdésként fogalmaznék inkább meg - a tartalommal kapcsolatos kritikát Tellér képviselőtársam elmondta -: önmagában, azt gondolom, hogy az úgynevezett fordítási hiba, még ha az nem is 2008-as, felvet kérdéseket, azzal együtt, hogy természetesen azt el lehet ismerni, hogy ahol dolgoznak, ott hiba is lehet, csak kérdés, hogy milyen hibának milyen következménye van. Kérdezném - hogy ne csak most ne legyen székházügy az MTI-nél, hanem a jövőben sem -, hogy van-e az MTI-nek ingatlangazdálkodási stratégiája, és ez mit mond az MTI ingatlanvagyonával kapcsolatban. Másrészt hogyan áll a vidéki tudósítóhálózat fejlesztésének kérdése, mert itt kevés előrelépés érzékelhető, ami persze nem jelenti azt, hogy nincs mögötte munka, ezért inkább nem kritikaként, kérdésként fogalmaznám meg, hogy ez hogyan áll. Ami viszont kritika, hogy nem látom az internet területén a hírügynökség kellő jelenlétét, sőt ebben a tekintetben kifejezetten alulreprezentáltnak tartom a hírügynökséget, és szerintem az internetes megjelenése is hagy kívánnivalót maga után. Készül-e fejlesztésre e tekintetben az MTI? Középtávon ugyanis akár a válság, akár az egyébként is törvényszerű, ezen a területen tapasztalható visszaesés tekintetében azt gondoljuk, hogy ez egy kulcskérdés lehet, és ez elvisz minket a stratégiai kérdések tekintetében ahhoz, hogy milyen stratégiával rendelkezik az MTI a következő évek tekintetében vagy akár hosszabb időre is. Elsősorban azért kérdezem ezt, hiszen a beszámolóból és a tavalyiból is az látszik, hogy az esetleges pénzügyi nehézségek tekintetében mindig csak a szükséges fejlesztések valósulnak meg, mintha nem látnánk a középtávú stratégiát alátámasztó, nagyobb jelentőségű és volumenű fejlesztések megvalósítását vagy elindítását. Kérdezném, hogy a stratégia és a fejlesztések, esetleges szükséges beruházások hogyan viszonyulnak egymáshoz az MTI esetében. Én magam a tartalmi kritikákat megismételni nem kívánom, azt gondolom, hogy azok egyértelműen elhangzottak, és azokkal magam is egyetértek, azt viszont még egyszer köszönöm, hogy legalább ingatlanügyekkel és székházügyekkel nem borzolják a magyar társadalom kedélyét. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönjük szépen. A képviselt harmadik frakció nevében az SZDSZ álláspontját, illetve személyes álláspontomat mondanám el röviden. Nem kívánom az előző években elmondottakat megismételni, mert lényegében ugyanazt tudnám mondani, mint tavaly, tavalyelőtt - hogy az előttem szóló kollégáim szavait csak kivonatosan ismertessem -, hogy a közszolgálati médiumok közül az MTI folyamatos tevékenysége a legmegbízhatóbb. Azt hiszem, ebben nem nagyon van vita, még ha kifogásokban vagy észrevételekben van is közöttünk véleménykülönbség, tehát ugyanazon vélemény alapján, amit tavaly is elmondtam, én a beszámolót és az éves jelentés elfogadását támogatom.
Néhány apróbb megjegyzést tennék. Az első bizottsági elnöki posztomból adódik. A TTT által elfogadott törvénymódosítási javaslatot a bizottság tagjai megismerték, csak bizottsági ülés napirendjére formálisan nem került. Egyrészt azért, mert a médiatörvény-tervezettel való ötpárti munka során olyan vélemény alakult ki, hogy addig, amíg egy átfogó médiatörvény nem születik, egy speciálisat, a Távirati Irodáról vagy Nemzeti Hírügynökségről szóló törvényt ne tárgyaljon érdemben a bizottság. Az a vélemény alakult ki, függetlenül az előzőtől - ami most már abban az értelemben okafogyottá vált, hogy ebben a pillanatban nincs napirenden új médiatörvény -, illetve az az álláspont mutatkozott, aminek alapján egyértelmű volt, hogy kétharmados egyetértésre nem lehet jutni a parlamenti frakciók között a Tulajdonosi Testület által előterjesztett javaslatban. Többet, illetve kevesebbet képzeltek el a képviselők, mint ami ebben a javaslatban van. Ez általában parlamenti munka szempontjából örök módszertani kérdés, hogy ha egy részkérdéssel foglalkozik egy módosító indítvány, akkor sokszor fordul elő az, hogy ennél sokkal bővebbet akarnak a képviselők, és minden lehetséges problémát meg akarnak oldani. A dolog lényege az, hogy az az évek óta visszatérő probléma, hogy az európai uniós normáknak nem felel meg az állami finanszírozás technikája, illetve címzése; ez nem az MTI-n múlik most már egy ideje, illetve a Tulajdonosi Tanácsadó Testületen, hanem a parlamenti konszenzusképtelenségen.
Még egy technikai jellegű megjegyzést tennék, nem mintha ez olyan nagyon fontos lenne, Tellér képviselő úr is csak mint lehetőséget említette. Ugye a nemzeti hírügynökségről szóló törvény elég pontosan kijelöli, hogy kinek kell beszámolót készíteni és hogyan kell készíteni. Én már megéltem olyan viszonyt ebben a bizottságban, amikor a Tulajdonosi Tanácsadó Testület és az MTI menedzsmentje között nagyon rossz volt a viszony. Ha ugye normaként fogalmaznánk meg itt olyasmit, ami a törvényben nem szerepel tételesen, akkor abban az esetben, ha nem jó a TTT és a menedzsment között a viszony, akkor ebből konfliktusok lehetnének. Magyarul: ez reakció kíván lenni arra, amit Tellér képviselő úr mondott, hogy mintegy elvárható lenne, hogy a TTT a maga írásos beszámolóját, amire, ahogy Tellér képviselő úr is mondta, nincs semmiféle törvényi előírás, tegye bele a menedzsment beszámolójába. Még egyszer mondom: ültem itt már, ebben a bizottságban, olyan időszakban, amikor ez megoldhatatlan lett volna a két intézmény közötti viszony alapján. Abban nincs véleménykülönbség közöttünk, hogy valóban, formálisan legalábbis a TTT nem tartozik a parlamentnek, az őt megválasztó parlamentnek beszámolási kötelezettséggel, és itt valami furcsaság mindenképpen van, de ezt nem írhatjuk mi elő, hogy a TTT tegyen egy ilyen beszámolót az MTI éves jelentésébe.
Még egy dolgot szeretnék elmondani az itt elhangzott észrevételek kapcsán, ezt már az előző években is elmondtam.
Nyilván vannak kérdések, amikben komoly véleménykülönbség van közöttünk. Én az MTI-nek és tevékenységének, hogy is mondjam, túlzás nélkül mondom, tisztelője vagyok, és nagyon fontosnak érzem az MTI tevékenységét, és örülök, hogy Magyarországon törvény garantálja a nemzeti hírügynökség működését, de az MTI problémái részben abból származnak, hogy a világ nagyon megváltozott ahhoz képest, amikor evidencia volt, hogy nemzeti hírügynökségnek létezni kell. Magyarul azt szeretném mondani, félreértés ne essék, én nem ezt szeretném, hogy ez legyen, de elképzelhető nemzeti hírügynökség nélkül is egy ország. Tehát ha az MTI nem lenne, akkor is hírhez juthatnának a magyar hírfogyasztók, akár a többi médium, akár a lakosság.
Ezt csak annyiban érzem fontosnak elmondani, nem az öncélú vita érdekében, hogy most a legfontosabb intézmények egyike-e egy olyan intézmény, amely nélkül is elvben el lehet képzelni a világot. Ez mellékes, mert én sem gondolom, hogy az MTI-re nincs szükség, hanem azért, mert az MTI tevékenysége nagyban függ attól, hogy a parlament, a költségvetés milyen elhatározásokat hoz. Tehát ha olyan kívánságok fogalmazódnak meg egy parlamenti bizottságban, hogy a tudósítói hálózatot bővíteni kell, vagy ilyen meg ilyen tevékenységét bővítenie kell az MTI-nek, akkor ez jelentős részben annak függvénye, hogy kap-e erre az MTI,akár az eddigi vagy korábbi technikával címzés nélküli pénzeket, akár az elvárt európai uniós normák alapján formális megrendeléseket. Tehát nem abban az értelemben független vállalat az MTI, mint egy autógyár, hanem jelentős részben költségvetéstől függő, és ezért is gondolom racionálisnak azt az európai uniós normát, amely címzett támogatásokat, tehát a támogatások megcímzését, megrendelési formáját kívánja meg a tagországoktól, különben nehezen kezelhető a dolog. (Az ülésterembe érkezik Fedor Vilmos.)
Tehát én is tudok olyan igényeket megfogalmazni a magam, vagy ha tetszik, a fogyasztóközönség nevében, amit örömmel látnék, de ha jól értem a helyzetet, és a számokból ez eléggé egyértelmű, hogy az MTI büdzséje sokkal szélesebb körű szolgáltatásokra nem elegendő. Amennyire én meg tudom ítélni, és a beszámolót végül is ezért fogadom el, a rendelkezésre álló források alapján évről évre azon törik a fejüket, hogy hogyan lehet a választékot színesebbé, érdekesebbé és fogyaszthatóbbá tenni, és ezzel mérsékelni a piaci hatások nem feltétlen kedvező következményeit.
Köszönöm szépen, a magam nevében ennyit szerettem volna elmondani. Ha nincs több megszólaló, akkor, aki a bevezetőben megszólalók közül reagálni kíván, azt kérem szépen, hogy abban a sorrendben, ahogy a szóbeli kiegészítéseiket megtették, reagáljanak az elhangzottakra. Először Vince elnök úr.
VINCE MÁTYÁS elnök (Magyar Távirati Iroda Zrt.): Köszönöm a szót. Azért volna Pető úrnak az MTI létéről elmondott gondolatkísérletéhez egy hozzátennivalóm. Természetesen tökéletesen igaz, hogy az MTI nélkül is van világ, vagy volna világ, vagy lehetne világ, mert abszolút nem törvényszerű, hogy egy nemzeti hírügynökséget pont MTI-nek hívjanak, és pont így működjön, ahogy működik, de emlékeim szerint van az alkotmányban egy passzus, amely előírja a közszolgálati tévé, a közszolgálati rádió üzemeltetésének kötelezettsége mellett egy közszolgálati hírügynökség létének vagy működtetésének a kötelezettségét is. Tehát valamit működtetni kell addig a pillanatig, amíg az alkotmányban ez benne van, de lehet másképpen is hívni.
Tulajdonképpen kérdést két helyről kaptam, Cser-Palkovics úrtól és Tellér úrtól. Azt akarom mondani, noha egyetértés volt köztük a tartalommal kapcsolatos kritikákban, én először is nem tudok egyetérteni, és ezt az is könnyűvé teszi, hogy konkrét formában és konkrét hírek kapcsán ezek a kritikák nem fogalmazódtak meg. Tehát én nem tudok azzal a megjegyzéssel mit kezdeni, hogy Irak és Afganisztán az MTI számára kényes, azzal nem tudok mit kezdeni, hogy a magyar kultúra kérdéseiben az MTI-nek kvázi nem tárgyilagos a hozzáállása. Ezek olyan állítások, amelyek - majdnem mondhatom is - az én szerencsémre a levegőben lógnak, és így nem is gondolom, hogy érdemes erről vitatkoznunk.
Azt viszont a másik oldalról tudom mondani, és ez Tellér úr fejtegetésére egy válasz, hogy ugye nem véletlenül volt múltkor az a válaszunk, hogy az ORTT az, ami a törvény által kötelezett arra, hogy az MTI-t tartalmilag vizsgálja. Az ORTT ennek minden évben eleget tesz, az ORTT az éves jelentésében ezt minden évben közzéteszi, és én azt gondolom, hogy talán nem ugyanazt az elemzést olvastuk, vagy nem ugyanazokat a részeit, én egyáltalán nem gondolom, hogy az az ORTT-elemzés elmarasztaló lenne a Magyar Távirati Iroda számára vagy szempontjából. Én azt úgy olvastam, és kollégáim meg tudnak ebben erősíteni, hiszen le is ültünk megvitatni, hogy az egy alapvetően jó bizonyítványt állít ki a Magyar Távirati Iroda szakmai munkájáról.
Visszatérve a hírekre és a hírek kezelésére: azt gondolom, és a politika oldaláról ez mindig felmerül, én mindig azt szoktam kérni, hogy tessék a konkrét hír ügyében reklamálni. Büszkék voltunk tavaly is, és büszke vagyok most is arra, hogy korrekt, gyors hibajavító mechanizmusokat üzemeltetünk, erre számtalan példát tudok felhozni. Tehát továbbra is azt kérem, hogy ha valami konkrét hírrel konkrét probléma van, vagy engem, vagy a helyetteseimet, vagy a főszerkesztőt keressék meg, és ígérem, hogy mi a szakma szabályai szerint meg fogjuk keresni a módját, hogy hogyan tudjuk a hibát kijavítani. Most konkrétan szó esett erről, én ezt nem pontosan tudom, abban az ügyben sem, amit Tellér úr említett, hogy a Gyurcsány-kormányról valahol megjelent egy cikk, és ön azt feltételezi, hogy nyilván azért nem szemléztük - nem tudom, hogy tényleg nem szemléztük-e (Közbeszólás: Fordítási hibát említett!), vagy fordítási hiba volt -, mert a Gyurcsány-kormányt bármilyen ügyben fedezni vagy védeni akarnánk. Én nem gondolom, hogy a Magyar Távirati Irodánál bárki így gondolkodna. Nincs okunk nekünk senkitől se félni - se Gyurcsány-kormánytól, se más kormánytól -; azt gondolom, hogy nekünk egy dologtól van félnivalónk, ha rosszul végezzük a munkánkat, és nem a törvényben rögzített szakmai szabályok szerint. Természetesen lehet olyan vélemény, amely egy-egy konkrét ügyben vagy egy-egy konkrét hír esetében elmarasztaló, de én nem tudok mást mondani, mint azt, hogy kérem, hogy akkor tessenek szólni, és meg tudjuk nézni, hogy milyen hibát vétettünk. Még azt is akarom mondani, hogy a beszámolómban én említettem, és Bayer úr, a TTT elnöke is említette, hogy az ORTT, amely panaszfórumként működik, és pontosan azért van létrehozva a Panaszbizottsága, hogy ha bárki, aki közmédiumokban olyat talál, ami az ízlését sérti, vagy nem tetszik, vagy szerinte a közmédium nem közszolgálati módon végzi a munkáját, akkor ott lehet panaszt tenni. Szerintem a Magyar Távirati Iroda munkáját kiválóan jellemzi, hogy egyetlenegy darab panasz volt rá, míg mondjuk a magyar királyi televízióra körülbelül 150-200 az éves penzum, ami a Panaszbizottság előtt megáll. Én azt gondolom, hogy ez az, ami jellemzi, és ez egyfajta beszámoló a mi tartalmi munkánkról.
Kérdésként fogalmazódott meg a székházügy. Igen, van jóváhagyott ingatlanstratégiája a cégnek, amely ingatlanstratégia öt évre, a 2008-2012-es elnöki periódusra szolgál. Ennek az a lényege, hogy ameddig egy normális költségvetési finanszírozásban van az MTI - mondjuk a jelenlegi helyzetét alapvetően normálisnak tudom minősíteni -, ez azt jelenti, hogy nem kényszerül az ingatlanjai eladására. Alapvetően a stratégia azt fogalmazza meg, hogy az az épület, amiben vagyunk, tartósan alkalmas arra, hogy ott maradjunk, és ami felesleges, részben a létszámcsökkentéssel felszabaduló terület, azt bérbe kell adni; ezt eddig is bérbe adtuk, ezentúl is bérbe adjuk. Ez egyébként egy olyan pluszjövedelem a cég számára, amely az államnak lehetővé teszi, hogy évente annyival kevesebbet rakjon be a zsebünkbe, amennyit nekünk évente az ingatlanhasznosítás hoz: ez 150 millió forint körüli nagyságrend egy évben. Most van egyébként egy földvári, használaton kívüli üdülőnk, amit egyszer a felügyelőbizottság elvben már jóváhagyott, hogy értékesíthetjük, de csak felhívom a figyelmet arra a szabályra, hogy mi ingatlant értékesíteni csak konkrét felügyelőbizottsági felhatalmazással tudunk, és egyelőre erre sincs meg az engedélyünk, tehát a földvári ingatlanra is vissza kell mennünk, ha ismét el akarjuk adni. Nincs amúgy szándékunk belátható időn belül ingatlant értékesíteni, mert teljesen rossz a piac. Van vidéken néhány helyen saját ingatlanunk, ahol tudósító irodák működtek, de egyelőre nem kívánjuk ezeket piacra vinni, és ha akarjuk, akkor nyilván elmegyünk a felügyelőbizottsághoz engedélyért.
A vidéki tudósítóhálózatra kitértem a beszámolómban, azt csak vissza tudom ismételni, hogy szerintünk az az előrelépés, hogy közel tíz helyen van másodtudósítónk, ez egy nagy előrelépés, és én ugyan nem hoztam magammal statisztikákat, de az MTI hírkiadásában is abszolút megjelent ennek visszatükröződése, hogy sokkal több a vidéki hír, és akkor említettem ezt az önkormányzati sajtószolgálatot. Még egyszer megerősítem, hogy az MTI többletráfordításokat végezve és a jövőben is tudomásul véve, hogy ez többletköltségeket jelent, kifejezetten primer célként kezeli, hogy a vidéki Magyarországról több anyaggal lássa el a magyar sajtót.
Stratégiánk van, ez az, amit a jelentésemben aposztrofáltam, hogy tavaly augusztusban elfogadtuk. Ez egy 50 oldalas dokumentum, amelyben külön humán stratégia, külön IT-stratégia, külön szakmai stratégia van, nem mennék bele most ennek a részleteibe, azt gondolom, hogy ez talán megnyugtatja Cser-Palkovics urat. Féléves munkánk van egyébként benne, ez egy kialakított stratégia, és természetesen ebből bontjuk le a feladatterveinket, és ennek alapján dolgozunk az elkövetkezendő öt évben, beleértve a középtávú fejlesztéseket is. Folytonos a termék- és szolgáltatásfejlesztés: ebbe beleértjük bizonyos termékek és szolgáltatások megszüntetését is. Épp most, a leépítés kapcsán kényszerülünk egy-két szolgáltatás és egy-két termék visszavonására a piacról, mert nincs kellő érdeklődés, illetve finanszírozhatatlanul drága.
Az internet egy fogós kérdés, ott nem egészen olyan gyorsan haladunk, ahogy gondoltuk, és elismerem a kritikát, hogy megújításra szorulna formailag is és tartalmilag is pár helyen az internetes megjelenésünk, a pályázatomban ezt be is vállaltam. Azt az egy mondatot hadd mondjam el, hogy ez egy hihetetlen nagy dilemma, hogy mi legyen kint az MTI internetes felületén. Az egyik végletet nem akarjuk, amit nagyon sok hírügynökség csinál, hogy semmi nincs - rengeteg hírügynökség a szigorúan nagykereskedőnek tételezi magát, és semmit nem rak ki egy prospektuson kívül -, a másik véglet pedig, abban is biztos vagyok, hogy nem megyünk bele, hogy versenytársai legyünk az indexnek vagy az origónak, a saját vevőinknek. A kettő között van valahol az igazság, ami persze elég széles a sáv. Fogunk próbálkozni, idén ősszel, jövő tavasszal ígérni tudom, hogy lesz egy megújult internetes felületünk. Az export visszaesését megmondja Vas Éva alelnök asszony, úgyhogy én köszönöm, és kérlek, Éva, hogy ezt válaszold meg te.
VAS ÉVA gazdasági alelnök (Magyar Távirati Iroda Zrt.): Köszönöm szépen. Nagyon rövid a válasz. Egyrészt ha egy sor helyről, ami ma már európai uniós tagország, eladunk híreket vagy bármilyen szolgáltatást, az már hazai forgalom, tehát ez egyszerűen egy statisztikai technika.
ELNÖK: Köszönjük szépen. Megkérdezem a Számvevőszék képviselőjét, hogy kíván-e észrevételt tenni.
DR. PODONYI LÁSZLÓ osztályvezető (Állami Számvevőszék): Köszönöm, elnök úr. Nem volt olyan felvetés, amire reagálnék.
ELNÖK: Akkor a TTT elnökét kérdezem meg.
DR. BAYER JÓZSEF, a Tulajdonosi Tanácsadó Testület elnöke (Magyar Távirati Iroda): Köszönöm a szót. Csak nagyon röviden szeretnék reagálni Tellér képviselő úr felvetéseire. Köszönjük az elismerő szavakat; amiket kritikaként megfogalmazott, azok is jogosak. Én csak arra a kérdésre szeretnék röviden válaszolni, hogy a hírügynökségi szolgáltatásoknak vagy a hírszolgáltatásnak az objektivitása nagyon fogós kérdés; azok a filozófiai kérdések, amiket ezzel kapcsolatban felvetett, teljes mértékben helyénvalóak, azt azonban nem tudom, hogy egy beszámolóba ezt bele lehet-e foglalni, mert ezek tudományos konferenciára illő kérdések. Volt is olyan tudományos konferencia, amelyik a hírszolgáltatás objektivitásával foglalkozott, a testület két tagja is részt vett benne, én magam az objektivitás és hírügynökségi tevékenység címmel írtam egy anyagot, amit szíves figyelmébe ajánlok; elküldöm önnek, ha érdekli. (Tellér Gyula: Köszönöm szépen.)
Ami a dolog gyakorlati részét illeti, és ami a hírügynökségi munkához szorosan tartozik, az MTI munkájához is tartozik, az a közszolgálati szakmai tájékoztatási szabályzatban realizálódik, amely előírja azt, hogy milyen szóhasználatot, milyen távoltartási, az objektivitást növelő gyakorlatot kell egy hírügynökségi munkatársnak gyakorolnia. Az ilyesmit meg kell újítani időnként. Például, amit ön felvetett, hogy hogyan tudósítunk a világ különböző tájain történt eseményekről, ott az epitheton ornansokat - amikkel jellemeznek egy-egy törekvést vagy egy politikai szervezetet - időnként meg kell változtatni, mert megváltozik a politikai korrektség szóhasználata nemzetközileg. Tehát erre azért az MTI figyelemmel van, és ezt időnként karbantartja, de teljesen természetes, hogy ezzel kapcsolatban időről időre kritika fogalmazódik meg, mert a valóság változik, és ez a kritika arra alkalmas, hogy a következő módosításba beépítsék, de ez önmagában véve nem dehonesztálja a hírügynökség munkáját, mert a világ minden részén így van ez.
Nagyon köszönöm azt az észrevételét képviselő úrnak, hogy az MTI az egyik legfontosabb magyar intézmény. (Tellér Gyula: Az egyik!) Igen, az egyik, természetesen... (Közbeszólás: Le tetszett most már rontani!) Bocsánat...Ez következik abból a filozófiai tételből, egy olyan korszerű, modern filozófiai alaptételből, hogy a világ mindaz, aminek esete fennáll, és a hírügynökségek nagymértékben meghatározzák azt, hogy minek az esete áll fenn. Ilyen szempontból tényleg nagyon jelentős az, hogy egy hírügynökség mekkora objektivitással végzi a munkáját, és az ezzel kapcsolatos kritika mindig jogosult.
De most ön azt hozta szóba, hogy ennek alapján a TTT-nek is be kellene számolni, és ilyen tartalmi kérdésekről is be kellene számolni, akkor erre az a válaszom, hogy nem biztos, hogy ebben konszenzust lehetne teremteni akár a TTT-n belül is, mert az ilyen kérdések a dolog természeténél fogva kontraverzek és vitathatók. Ebből az következhetne, hogy mondjuk nemcsak a TTT elnöke, hanem az elnökhelyettese is kell, hogy szót kapjon itt - volt is, hogy szót kértünk, amikor nagyon komoly vita volt az MTI körül -, és nem gondolom, hogy lehetne egy teljesen objektív és pártatlan tartalmi beszámolót készíteni.
Arra ügyelni kell viszont, hogy a dolog gyakorlati oldala, ez a közszolgálati szakmai tájékoztatási szabályzat, ennek a frissítése, modernizálása folyamatosan történjen, és a TTT törődik is ezzel. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Megkérdezem, hogy Halasi úr kíván-e reagálni.
DR. HALASI TIBOR, a felügyelőbizottság elnöke (Magyar Távirati Iroda Zrt.): Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönjük szépen. Kérdezem a képviselőket, hogy szavazásra készen állnak-e, illetve ülnek-e. (Fedor Vilmos: Abszolút!) Köszönöm szépen.
Döntés általános vitára való alkalmasságról
Először a beszámoló általános vitára való alkalmasságáról szavazunk. Kérdezem a bizottság tagjait, hogy ki az, aki az MTI 2008-ról szóló beszámolóját általános vitára alkalmasnak tartja. Aki igen, az kézfelemeléssel jelezze! (Szavazás.) 10 igen. Aki nem? (Nincs ilyen.) Aki tartózkodott? (Szavazás.) 8 tartózkodás.
Tehát a bizottság többsége a beszámolót általános vitára alkalmasnak tartja.
A határozati javaslat elfogadása
Az elhangzottak alapján az eredmény sejthető, de azért formálisan is megkérdezem, hogy a határozati javaslatot, amit a parlament elé kívánunk terjeszteni, azzal az egymondatos kiegészítéssel, amit itt elnök úr elmondott, és a korábbi években is szerepelt, ki az, aki elfogadja. (Szavazás.) Ez ugyancsak 10. Aki nem? (Szavazás.) 8 nem.
Tehát a bizottság többsége a határozati javaslatot elfogadta.
A bizottságnak előadót kell majd állítania. Azt kérem szépen, hogy nevezzék majd meg kisebbségi oldalról az előterjesztőt és az előadót, abban meg kell állapodnunk.
Köszönjük szépen a megjelenést és az elhangzottakat. (Zaj.) A bizottsági ülés folytatódik, a félreértések elkerülése végett mondom. (A napirendi pont tárgyalásához érkezett vendégek elhagyják az üléstermet.)
Helycsere következik, az MTI helyét a Magyar Televízió kuratóriumának képviselői foglalják el. (Rövid szünet. - Folyamatos zaj.)
Ahogy Szabad György elnök úr mondta, a magántanácskozmányokat kérjük befejezni, a bizottsági ülés folytatódik. (Zaj.) Tellér képviselő úrnak mondom, hogy a magántanácskozmányokat, ahogy Szabad György mondta, kérjük befejezni.
Várjuk türelmetlenül elnök urat, hogy foglaljon helyet és kezdje meg a beszámolóját. (Dr. Czeglédi László helyet foglal az asztalnál.)
a) A Magyar Televízió Közalapítvány kuratóriumának 2006. január 1. - 2006. december 31. közötti tevékenységéről (J/4035. szám)
b) A Magyar Televízió Közalapítvány kuratóriumának 2006. január 1. - 2006. december 31. közötti tevékenységéről szóló beszámoló elfogadásáról szóló határozati javaslat (H/.... szám)
c) A Magyar Televízió Közalapítvány létrehozásáról szóló 18/1996. (III. 8.) országgyűlési határozat módosításáról szóló határozati javaslat (H/.... szám)
Tisztelt Bizottság! A Magyar Televízió Közalapítvány kuratóriumának 2006-os naptári évről szóló beszámolója van előttünk, és ez a beszámoló, illetve ennek elfogadásáról történő döntés kiegészült egy alponttal, ami önállóan megtárgyalandó, de mégiscsak a Magyar Televízió Közalapítvány kuratóriumának tevékenységéhez kapcsolódik, nevezetesen a közalapítvány létrehozásáról szóló országgyűlési határozat módosítása, egy címváltozás regisztrálása; erről külön kell döntenünk.
Megkérem elnök urat, akit egyúttal üdvözlök, hogy - hangsúlyozom - röviden egészítse ki az írásos beszámolót.
Dr. Czeglédi László szóbeli kiegészítése
DR. CZEGLÉDI LÁSZLÓ elnök (Magyar Televízió Közalapítvány kuratóriuma): Tisztelt Bizottság! Köszönöm a meghívást. Ugyan egyedül vagyok, de nem vagyok félős: az a helyzet, hogy a Magyar Televíziónak nincs elnöke immár hosszabb ideje.
Amiről be kell számolnom, az írásbeli anyagot fenntartom, néhány mondattal egészíteném ki.
Azt kell mondanom, hogy a 2006. év a konszolidáció éve volt, ekkor teremtette meg a Magyar Televízió azt a gazdasági egyensúlyt, amely következtében lekerült a tartósan veszteséges vállalatok és cégek listájáról.
Az országgyűlési beszámolót nem volt egyszerű elfogadnunk, tizenkét alkalommal tárgyaltuk, és a szöveg számos kompromisszum eredménye. 2006-ban a kuratórium kilenc ülést tartott, az elnökség harminchárom ülést tartott, kívánatos ennek a fele lenne.
A 23. oldalon van egy grafika, amelyik 1997-től 2006-ig bemutatja, hogy hogyan gazdálkodott a Magyar Televízió, ez igen látványos.
A Magyar Televízió kuratóriuma munkaterv alapján dolgozik, ennek alapján a műsorpolitikát közvetlenül nem, csak a KMSZ érvényesülésén keresztül vizsgálja és jogosult vizsgálni.
Az MTI beszámolóját hallgattam, azért mentem ki, mert meg kellett néznem az adatokat, ugyanis az hangzott el rossz példaként - bár már megszoktuk, hogy a Magyar Televízió általában rossz példa -, hogy 150 helyreigazítási kérelem érkezett a Magyar Televízió ellen. Az igazság az, hogy valóban 109 érkezett 2006-ban, ebből 78-at tárgyaltak és csak ötben marasztalták el a Magyar Televíziót. Tehát a 150 így nem helytálló, de természetesen ma ebben az országban a rossz híreknek sokkal nagyobb terjedési sebessége van, mint a jó híreknek, de a tények tények, én még ezt tanultam.
Azért mondtam ezt az adatot, mert a KMSZ-en keresztül a tárgyilagos és kiegyensúlyozott műsorprogramot úgy tudjuk megítélni, ha a panaszok vizsgálatát górcső alá vesszük. Ebben az időszakban kilenc helyreigazítási kérelem érkezett, ez bírósági ügy, ebből egyben marasztalták el a Magyar Televíziót.
A 2006. év a választás éve volt, a 48. oldalon van egy grafika, amely azt bizonyítja, hogy a választásoknál kimagaslóan a Magyar Televízión keresztül kap és szerez információt ez a társadalom. Ezt azért szeretném aláhúzni, mert ez az év is választási év, a következő év is választási év, és amikor megkérdőjelezik a Magyar Televízió jelentőségét, akkor mindig ezekre az adatokra próbálok rámutatni.
Fontos volt ez az év egy másik szempontból is. Az is mindenki előtt ismert, hogy a Televízió történetében 2006-ban történt meg először, hogy három órás adásmegszakításra került sor, mert 2006. szeptember 18-án ostrom alá vették a Magyar Televízió épületét. Másnap reggel rendkívüli elnökségi ülést tartottunk, bejártuk a helyszínt - a megdöbbentő képeket mindenki ismeri. Azt követően feljelentést tettünk ismeretlen tettesek ellen, és egyúttal fordultunk az Országgyűlés elnökéhez, aki pár órán belül helyszíni szemlét is tartott, és az ORFK-hoz, mert úgy gondoltuk, hogy ilyennek nem szabadott volna előfordulni, és ezért a rendőri vezetés is felelősséggel tartozik. Az események során büntetőeljárás indult, ami jelenleg is folyik. Ezt követően a kárrendezés volt az egyik fő feladatunk, amire az Országgyűléstől sürgős és gyors segítséget kaptunk, amit ezúttal is köszönünk.
Fontos döntéseket hoztunk 2006-ban a székházüggyel összefüggésben is; úgy gondolom, hogy majd erre úgyis fog kérdést feltenni Cser-Palkovics képviselő úr, mint azt jelezte az MTI meghallgatása során. Ekkor sikerült azokat a döntéseket meghoznunk, amik felgyorsították a székház építésének ütemét, nevezetesen az ÁPV Rt.-vel és az MM Kft.-vel folyó perek lezárását, hisz ezek nélkül nem lehetett volna ezt felgyorsítani. Számos döntés született a székházzal kapcsolatban, ez csak a 2006. évi.
Mivel nincs itt az ellenőrző testület elnöke, ki kell térnem azokra a kifogásokra, amiket az ellenőrző testület a beszámolóhoz fűzött. Az ellenőrző testület alapvetően azt állapította meg, hogy törvényesen működött a kuratórium, ezzel egyetértek, néhány kifogására viszont úgy gondolom, hogy az a korrekt, ha válaszolok. Az szmsz módosítása: az szmsz módosítása jelenleg is napirenden van, közel húsz alkalommal tárgyaltuk. Két nehézsége van: egyrészt az erre jogosultak egy köre arra számított, hogy a médiatörvény életbe lép, és úgy gondolták, hogy ezzel várhatunk, egy másik, jelentősebb akadálya pedig az, hogy kétharmados szavazás kell ahhoz, hogy ez létrejöjjön. Én is két tervezetet készítettem már ezzel az szmsz-módosítással kapcsolatban; azzal együtt úgy gondolom, hogy nem hiábavaló ez a munka, valahol talán majd egyszer hasonlítják. Úgy gondolom, hogy ebben az évben talán tudunk olyan kompromisszumot kötni, amely mindenki számára megfelelő.
Kifogásolja az ellenőrző testület, hogy pályázatot írtunk ki a székház bérletével kapcsolatban. Erre azért került sor, mert nem 2006-ban kellett volna kiírni ezt a pályázatot az akkor hatályos közbeszerzési törvény szerint, hanem 2001-ben, de ez 2001-ben nem történt meg, és ezért úgy gondoltuk, hogy a székházügy olyan jelentőségű ügy, hogy minden lehetőséget és minden jogi kiskaput meg kell vizsgálnunk, és le kell zárnunk, hogy stabilan álljon ez a székházügy a jelen és a jövő vizsgálóbírói előtt is. Azért kellett a bérletre kiírni pályázatot akkor, mert 2001-ben nem írtak ki, és 2001 óta folyamatosan bérelte a területet a Magyar Televízió. Van egy olyan kritika, hogy a jegyzőkönyveket nem kapják meg időben. Én úgy gondolom, hogy ez az egyetlen kuratóriumi elnökség, ahol a kuratóriumi ülésen ott ülnek az ellenőrző testület tagjai, minden határozatot azonnal megkapnak, a jegyzőkönyveket pedig meg akkor, amikor elkészülnek, de nyolc-tízórás elnökségi ülések után bizony több hétbe kerül, sőt hónapokba is, amikor a jegyzőkönyvek elkészülnek, mert egyszerűen olyan a kapacitás.
Van egy olyan kritika is, hogy egyik kuratóriumi ülésről egy óráig nem vettünk fel jegyzőkönyvet. Nagy nehezen sikerült megtalálnom, hogy miről lehet szó. Ez akkor volt - a kuratóriumi ülés úgy kezdődik, ha új kuratórium alakul, hogy a közjegyző hitelesíti a mandátumokat -, amikor közben az emberek beszélgettek, hogy ki honnan jött, ami nem napirendi téma, hanem egyszerűen egy bemutatkozás. Ez történt; ez nem kuratóriumi ülés, de tanulva ebből, mindig megkérdezem egy ilyen alakuló ülésen, hogy kívánják-e azt is jegyzőkönyvezni, amikor egy ilyen kötetlenebb beszélgetésre sor kerül, hogy ki milyen szervezetet képvisel. Én úgy gondolom, hogy kötelességem azt megtenni, hogy a tisztelt kulturális bizottságot meghívjam az új székházba, ami egy európai szintű székház; a legnagyobb érv a székház ellen az, ha meglátogatnak bennünket. Én úgy gondolom, hogy ez a székház száz év múlva is fog állni, amikor már nem fogják tudni, hogy mi az, hogy kuratórium, mi az, hogy Czeglédi; talán azt tudni fogják, hogy mi a magyar parlament, és ha magyarul beszélnek ebben a városban, akkor valószínűleg ennek az épületnek döntő jelentősége lesz ebben. Köszönöm szépen. Várom a kérdéseiket.
ELNÖK: Köszönjük szépen. A képviselőké a szó. Cser-Palkovics képviselő urat látom jelentkezni.
DR. CSER-PALKOVICS ANDRÁS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Köszönjük a beszámolót, amit - rögtön az elején előrebocsátanám - nem fogunk támogatni. Ennek több oka is lehetne, de szerintem elég néhányról beszámolni. Egyrészt 2009 van, és 2006-os beszámolóról beszélünk; ez önmagában szerintem jelzésértékű. Másrészt az a konszolidáció, amiről elnök úr beszélt, azt jelenti, hogy 2006-ban összességében 13,5 milliárd forint extra adófizetői bevételt, különböző jogcímeken adott támogatást kapott a Magyar Televízió, ami egyrészt az európai irányelvekkel ellentétesnek tűnik, és ellentétesnek tűnik egyébként a hatályos médiatörvénnyel kapcsolatban is. Tudjuk, hogy sajnos egy ideig-óráig tartó konszolidációt eredményezett, mert a hírek szerint újra komoly több milliárd forintos hiány tapasztalható.
Beszélhetnénk még egyéb tartalmi kérdésekről is, de alapvetően aztán gyorsan eljutunk a gazdálkodás tekintetében a székházkérdéshez, ami önmagában szerintem megalapozza, hogy ez a beszámoló miért nem elfogadható. A székházügy tekintetében beszélhetnénk arról, hogy 115 milliárd forintba kerül, egy olyan időszakban, tudjuk, amikor ez óriási pénznek számít, és nemcsak most, ezekben a hónapokban, hetekben, hanem az előző években is szerintem mindenki számára egy horrorisztikus összeg. Ha azt mondjuk, hogy száz év múlva állni fog ez a székház, reméljük, hogy állni fog, de nehogy úgy járjunk, hogy száz év múlva még fizetni is fogjuk ezt a székházat, illetve annak költségvetési vonzata sajnos évtizedekre fogja meghatározni egyrészt a Magyar Televízió gazdálkodását, másrészt pedig a magyar államét is a dolog volumenére való tekintettel. Beszélhetnénk arról is, hogy hogyan jött létre ez a szerződés, hogyan és miként jött létre egy ilyen közbeszerzési eljárás, ami építést takar, de gyakorlatilag bérletről szól, hogy egy cégre volt kiírva, hogy ez a cég egyébként kihez, milyen vállalatcsoporthoz és kihez tartozik, hogy az a személy egyébként éppen ma milyen közfunkciót tölt be. A kérdés azonban mégiscsak kérdés marad alapvetően, hogy ha a Magyar Televízió vezetése szerint itt minden a legnagyobb rendben van, ha erre így és ebben a formában volt szükség, ha így és ebben a formában kellett új székházat létrehozni, aminek szükségességét egyébként senki nem vitatja, és biztos, hogy nagyon szép is, akkor is a mai napig miért nem kerültek nyilvánosságra a szerződések. Ha minden a legnagyobb rendben van, akkor miért nem ismerhette meg a nyilvánosság azt a szerződést, ami több tíz, vagy látjuk, hogy százmilliárd forintos adófizetői pénzből fog egyébként megvalósulni, illetve valósult meg? Akkor legalább már ez az egy kérdés van, és miután tudjuk, hogy ezek a szerződések nem nyilvánosak, viszont tudjuk, hogy egyébként milyen nagy problémákat okoznak, ezért önmagában csak ez az egy tétel igazolja, hogy ez a beszámoló miért nem elfogadható. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönjük. Jánosi alelnök úr!
DR. JÁNOSI GYÖRGY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Lehet, hogy én egy picit hosszabb leszek, ezért előre elnézést kérek mindenkitől. Az elmúlt években a bizottságban a szocialista oldalnak töretlen volt a lojalitása a Magyar Televízió beszámolóit illetően. Jóindulattal próbáltuk kezelni azokat a problémákat, amiket a beszámolók feltártak, és kellő lojalitással mindig támogattuk a beszámoló elfogadását. Szeretném előrebocsátani, hogy bennem ez a lojalitás megtört. Az én számomra elfogadhatatlan most már az, ami a Magyar Televízió háza táján, a kuratórium háza táján és környékén történik.
Elfogadhatatlan egyrészt az, hogy 2009-ben egy 2006-os beszámolót tárgyalunk, és azért elfogadhatatlan, mert ez már jelzi azt a problémahalmazt, ami igazában mára csúcsosodott ki a Magyar Televízióban. A teljes működésképtelenség, a teljes konszenzusképtelenség az, ami eljuttatta mára oda a Magyar Televíziót, hogy nincs elnöke, a sokadik kísérlet is kudarcot vall ebben az ügyben, Cégbíróság fenyeget, az Ügyészség vizsgálatot indít, hogy milyen jogosítványokkal rendelkezik a megbízott vezető, és lebénult maga az egész rendszer.
Persze arra a Magyar Televíziónak volt ereje, hogy a saját maga érdekében a saját képernyőjén kampányt indítson, ugye, amikor az ORTT a kereskedelmi szektorkoncessziós díjait vitatta, vizsgálta. Ebbe én nem akarok belemenni, ez az ORTT saját hatásköre, eldöntik majd ezt a kérdést úgy, ahogy eldöntik. De az, hogy egy duális rendszerben egy közszolgálati televízió - és majd ezt a Duna Televízió esetében is el fogom mondani - a saját maga érdekében kicsit ízléstelen kampányt indít, ez, én azt gondolom, hogy erősen megkérdőjelezhető. Tudom, ez nem a 2006-os beszámoló tárgyévéhez tartozik, de ott már mégiscsak jelződött az az egész problémahalmaz, ami ide vezetett, és ami mára teljesen tarthatatlanná tette a Magyar Televízió helyzetét.
Hogy a tárgyévhez tartozó ügyeket is felemlítsek, vagy ezekről is beszéljek, amelyek persze mind a mai napig tartanak, legalább két dolgot nekem is fel kell vetnem. Az egyik, igen, ez a székházügy. Azt gondolom, ezt is kellő lojalitással szemlélte sokáig sok mindenki a mi oldalunkon. Azt gondolom, hogy ez a lojalitás szükségképpen megint csak elfogyott. Tarthatatlan, ami a székház környékén történik, és azt gondolom, tarthatatlan az, amit Cser-Palkovics képviselő úr is felvetett, hogy a nyilvánosság mind a mai napig nem tudja ennek a szerződési háttérnek a részleteit. Lehet mindenféle üzleti titkokra hivatkozni, erre, arra, amarra, de egy biztos, hogy a Magyar Televízió közpénzekből gazdálkodik, és az, aki közpénzekből gazdálkodik, köteles minden részletre kiterjedően nyilvánosságra hozni azt, hogy mire használja fel ezeket a közpénzeket.
Lehet szerződni magáncégekkel, bármilyen céggel, de annak a magáncégnek és annak a bármilyen cégnek is tudnia kell, hogy ő most egy olyan intézménnyel köt szerződést, amely közpénzekből gazdálkodik. Tudomása kellett, hogy legyen, hogy igen, ezek olyan szerződések, amelyek megismerésére joggal tart igényt a magyar társadalom. (Vincze László - Tellér Gyula: Így van!) Erre mentséget nem nagyon lehet találni. Nem vagyok jogász, ebben az ügyben elnök úr biztos meg tud verni bármikor, de én azt gondolom, hogy egy egyszerű politikai igazság az, amit próbálok itt elmondani.
Van azonban egy másik dolog is, amiről érdemes beszélni, mert ez is máig ható következményekkel bír. Lehet beszélni arról, hogy konszolidálódott a Magyar Televízió helyzete. Az is igaz, hogy ebbe mindig újabb és újabb húszmilliárdokat kellett bevinni. Az én számomra valahol mégiscsak elfogadhatatlan az, ami még ma is áll, és amire igazán senkinek nem volt ereje a rendszerváltás óta. Hogy miről beszélek? Röviden statisztikai adatokat mondok. Ha jól tudom, a Magyar Televízióban mind a mai napig 1700 ember dolgozik, további 400-500 külső szerződéssel, külső megbízással szolgálja a Magyar Televíziót. Ha megnézzük a kereskedelmi szektort, csak a számok szintjén mondom az összehasonlítást, a kereskedelmi televízióknál 300-350 ember dolgozik. Ha most ehhez hozzátesszük azt, hogy ki milyen forrással gazdálkodik, akkor valljuk be, mondjuk az egyik kereskedelmi televízió piaci bevételeiből, 30 milliárdból működik egész évben a Magyar Televízió, 36 milliárd forintból. Most emlékeztetek megint a létszámra, amit mondtam. Indokolható egyébként, hogy egy jó és színvonalas közszolgálati televízió magasabb létszámmal dolgozzon, mert a minőségnek ára van. De ezt a minőséget sehol nem látjuk, valószínűleg azért, mert a közpénzekből felhasznált 36 milliárd forint döntő része bérjellegű kiadásra megy el, és arányaiban nem jut annyi a műsorgyártásra és a műsorkészítésre, mint akármelyik másik televíziónál.
Azt hiszem, hogy ezekben az ügyekben, amiket elmondtam, megvan a kuratóriumnak, a kuratórium elnökségének és a kuratórium elnökének is a felelőssége, és azt gondolom, hogy egyszer végre el kell, hogy jöjjön az idő, amikor ezzel a felelősséggel szembe kell nézni, nekünk is és az érintetteknek is. Éppen ezért én a magam részéről nem tartom elfogadhatónak a Magyar Televízió kuratóriumi beszámolóját.
ELNÖK: Köszönjük. Mielőtt Tellér képviselő úr szólna, a harmadik jelenlévő párt képviselőjeként elmondanám véleményem.
Viszonylag ritkán fordul elő, hogy végkövetkeztetésében egybeesik a pártok képviselőinek a véleménye ilyen ügyekben. Csak jelzem, hogy csatlakozom az előttem szólóhoz, én sem fogom támogatni, illetve frakcióm sem fogja támogatni a beszámoló elfogadását.
Tulajdonképpen struktúrája annak, amit mondani szeretnék, hasonlít ahhoz, amit Cser-Palkovics képviselő úr mondott. Önmagában az, hogy most tudjuk tárgyalni a 2006-os beszámolót, elég lenne ahhoz, hogy azt mondjam, hogy abszurd a helyzet, hogy 2009-ben 2006-ról szóló beszámolót tárgyalunk, akármennyire is nem elnök úron múlott, hanem, ahogy itt elmondta, a kuratóriumon belüli vitákon múlott, hogy nem tudták korábban előterjeszteni a beszámolót, de a 2007-es évről szóló beszámolóval is ugyanez a helyzet, hogy még nincs előttünk.
Tellér képviselő úr az előző napirendi pont vitája kapcsán elmondta, hogy milyen probléma, hogy a gazdálkodási és a tartalmi kérdéseket egyetlen szavazattal kell minősíteni. Én minden évben el szoktam mondani, hogy a kuratóriumi beszámolókkal az a nehézség, hogy magának az érdemi tevékenységnek az elbírálása nem szerepel a bizottsági tevékenységben. Tehát az, hogy - hogy is mondjam - a végtermék, ami megjelenik a néző előtt, mint televíziós tevékenység, a kuratóriumnak nem feladata, hogy azzal foglalkozzon, így érdemben a parlamenti bizottság elé sem kerül. Ugyanakkor más, korábbi évek beszámolói kapcsán már elmondtam, hogy nem tudok és nem is lehet egy közszolgálati médium tevékenységéről, kuratóriumának tevékenységéről úgy beszélni, hogy ne lássam mögötte, hogy az érdemi tevékenységet hogy végzik.
A kritikai megjegyzésekkel, amelyek elhangzottak, nyilván egyetértek, de szeretném megjegyezni, hogy amit az elnök úr itt mondott a gazdálkodás konszolidálásáról, én a műsorpolitikában, ha tetszik, látok akár 2006-ra, akár az azóta eltelt évekre a közszolgálatiság szempontjából érdemi előrelépéseket, tehát nemcsak kritikai megjegyzéseket szeretnék tenni. Az más kérdés, hogy ennek a - hogy is mondjam - nézői visszhangja milyen, abból a szempontból, hogy mennyien nézik a szerintem sokszor valóban igényes közszolgálati műsorokat, és azzal sem akarom a Magyar Televízió kuratóriumát - hogy is mondjam - vádolni, hogy ők tehetnek arról, hogy különböző megfontolások miatt többnyire az éjszakai órákban lehet csak olyan műsorokat látni, amelyek valódi közszolgálatiak, és amelyekben én érdemi előrelépést látok.
Abban talán különbözik a véleményem Cser-Palkovics képviselő úrétól, hogy a székházügyről hogyan is kell mérleget csinálni. Hogy is mondjam: mint ahogy a családok is mérlegelnek, amikor úgy döntenek, hogy esetleg hitelből, részlettörlesztéssel építenek, vagy valamilyen beruházást így valósítanak meg, gazdasági értelemben, ha egy hosszú törlesztésű technikával oldják meg a székházügyet, bármennyire is abszurdul nagynak tűnik a végösszeg, gazdasági értelemben sokszor kezelhetőbb, mintha egy összegben kellene kifizetni egy ilyen típusú beruházást. Tehát én önmagában azt, hogy a Televízió azt a konstrukciót választotta - most átfogó értelemben -, amiből a székházat létrehozták, nem tartom eleve elutasítandónak, de a nyilvánossággal kapcsolatos problémákban egyetértek az előttem elhangzott véleményekkel. Rövidre zárva a dolgot, az SZDSZ nevében azt tudom mondani, hogy mi sem tudjuk elfogadni a 2006-ról szóló beszámolót az elhangzottak miatt, illetve az el nem hangzott további részletkérdések miatt.
Most Tellér képviselő úré a szó.
TELLÉR GYULA (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Nagyon megkönnyebbedett a dolgom, mert amit mondandó lettem volna, már előttem legnagyobbrészt elmondták. Azt az alapkérdést döntő fontosságúnak látom, amit többen is felvetettek különböző aspektusból, és aminek az akut probléma voltát, mint aki hajdanában magam is a Televízió Közalapítvány kuratóriumának elnökségi tagja voltam, ott és akkor észleltem.
Nyilvánvaló volt, hogy a közszolgálati televízió műsorkészítői személyükben és költségigényükben is túl nagyok. Annak idején Peták István elnök úr egy szerintem igen jó pályázatot adott be, és azzal nyerte el az elnöki pozíciót, amelyben drasztikus létszámcsökkentést ígért. Újra és újra úgy merült fel a kérdés, hogy van egy bizonyos költségkeret, egy összeg, amit a magyar költségvetés a Televízió rendelkezésére tud bocsátani, és a Televíziónak ebben a költségkeretben el kell férnie, tehát úgy kell átalakítani a Televíziót, az összes tartalmi, szervezeti és személyi feltételeit, hogy e között a költség között elférjen. Az volt a 2,5 éves elnökségi tagsági működésem egyik fő tanulsága, hogy ezt sem a Televízió elnöke, sem a Televízió elnökén keresztül - mint aki ezt a pályázatába beleírta - a kuratórium elnöksége vagy maga a kuratórium nem volt képes elérni. Az az ellenállás, amit a Televízióban korábban kialakult csoportok, érdekstruktúrák a leépítéssel szemben tanúsítottak, erősebbnek bizonyult, mint az azt gondolom, hogy a pályázata benyújtásakor jó szándékú elnök törekvései, és erősebbnek bizonyult, mint a kuratórium elnöksége. Olyannyira, hogy - nincs jelen Peták elnök úr, és ezért óvatosan akarok fogalmazni, nehogy megbántsam őt - egy olyan benyomásom volt, és ezért magam vállalom a felelősséget, hogy ebben a konfliktusban, tehát ami egyfelől a Televízió meglévő érdekhalmaza között, másfelől pedig a kuratórium és a kuratórium által megválasztott elnök között húzódott, ebben az érdekkonfliktusban az elnök úr átállt a másik oldalra. Hogy már ne tudjuk rajta számon kérni, hogy miért nem építi le a Televíziót, elkezdett olyan konstrukciókat létrehozni, hogy ne kelljen bennünket informálnia a helyzetről, és ezért a problémát ne lássuk már tisztán. Azt látom, hogy ez a kérdés mind a mai napig nem oldódott meg, jóllehet, ahhoz a létszámhoz képest, ami a kiinduló helyzet volt, jelentős, talán két vagy háromezer főt is jelentő zsugorodás következett be, de az alapkérdés továbbra is fennáll és megvan.
Egy dologhoz csatlakozom megint. Jánosi alelnök úr azt találta mondani, ha jól értettem a szavait, hogy nem látszik meg a közszolgálati televízió műsorain az az óriási vagy legalábbis szerintünk igen jelentős nagyságú erőforrás, amivel gazdálkodnak, és amiből talán szerencsés esetben kenterbe verhetnék a kereskedelmi televíziók műsorkínálatát vonzóerőben, tartalmi mélységben és így tovább. Én egy magánjellegű megjegyzést fűzök hozzá. Sajnos, mint a Kulturális és sajtóbizottság tagja, abban a helyzetben vagyok, és ez az előző meghallgatásnál is kitűnt, hogy nekem nincsenek olyan eszközeim, hogy én közvélemény-kutatásokat, statisztikai elemzéseket és nem tudom, miket folytassak, kénytelen vagyok tehát elfogadni azokat az elemzéseket, amik készültek, ha egyáltalán készültek, és amelyek valószínűleg a tüzetes vizsgálatnál megint csak a kritikámat vonnák magukra. Ezért megint egy szubjektív megjegyzést kell tennem: én úgy gondolom, hogy a duális médiarendszer eredeti célkitűzésének, hogy majd a közszolgálati televízió és a közszolgálati műsorszolgáltatók a maguk tartalmi igényességével, színvonalával, műhelymunkájával, sok évtizedes felhalmozott tapasztalataival és így tovább magukhoz fogják hasonítani a kereskedelmi televíziókat, és megemelik azok színvonalát is, épp a fordítottja következett be. Itt tulajdonképpen eszmét kellene cserélni Pető Iván elnök úrral, hogy ő a közszolgálatiságban való előrehaladást pontosan milyen élményeire vagy milyen benyomásaira építi. Én úgy gondolom - nem zárom ki, vagy nem állítom, hogy nincsenek nagyon jó közszolgálati műsorok is -, hogy valahogy az egész Televíziónak van egy sodrása, egy hangulata, és ez a sodrás, ez a hangulat vagy ez az életsugallat, amely kijön a közszolgálati televízióból, ha mondjuk a tíz vagy tizenöt évvel ezelőtti helyzethez hasonlítom, bizony, sokkal közelebb van a kereskedelmi televíziókéhoz, mint a saját korábbi közszolgálati jellegéhez. Ezért én magam sem gondolom, hogy támogatnám a beszámoló elfogadását. Köszönöm.
ELNÖK: Gyimesi képviselő úr!
DR. GYIMESI ENDRE (Fidesz): Valamennyi előttem szólóval alapvetően egyetértek, így tényleg csak egy rövid kérdésem van. Minden fórum folyamatosan sürgeti azt, hogy a közalapítvány dolgozza át a szervezeti és működési szabályzatát - ez már többször elhangzott -, elsősorban a nyilvánosság tekintetében, hatáskörökben és egyebekben. Azt szeretném kérdezni, hogy ez miért nem történt meg, illetve mit tesz a kuratórium vezetése annak érdekében, hogy ez megtörténjen. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönjük szépen. Miután Tellér képviselő úr, hogy is mondjam, egy ilyen kvázi kérdést tett fel, én csak szeretném jelezni, hogy én sok olyan éjszakai vagy késő esti beszélgetésműsort ismerek a Magyar Televíziónál - nem mondom, hogy szisztematikus nézője vagyok -, ami szerintem a legszínvonalasabb közszolgálati műsorok közé tartozik. Az egyiknek a fiatal kérdezője szerintem az egyik legjobb magyar kérdező riporter, aki szemben az újságírók jelentős részével, nemcsak az előre leírt kérdéseit tudja feltenni, hanem reagálni is tud arra, amit hall. A magyar, ha tetszik, közéletre vagy a szélesebb értelemben vett társadalmi valóságra ebből a beszélgetésműsorból szerintem elég jó képet lehet alkotni, de vannak más ilyen beszélgetésműsorok is az mtv 2-n például. Én jónak tartom, de nem azt mondom, hogy ez mérce, csak Tellér képviselő úr kérdezte, hogy mit tartok jónak. A rendszerváltásra visszatekintő műsort, ami szerintem újszerű megoldásokat talált ki arra, hogy hogyan lehet egy múltbeli eseményre visszatekinteni, és tudnék mást is mondani. Nem vitatkozom persze közben azzal, hogy nagyon sok olyan műsor van, ami a kereskedelmi tévékkel részben kényszerből, részben talán más okokból versenyez.
Ha már megszólaltam, egyetlen dolgot szeretnék még mondani, talán mások nem voltak jelen, amikor ez elhangzott. Én úgy emlékszem, hogy amikor a székházügy először szóba került, vagy érdemben szóba került, és a létszámügyek kapcsán itt elhangzottak, akkor is szóba került, az akkori elnök, ha már Tellér képviselő úr egy korábbi elnököt emlegetett, az akkori, tehát Rudi elnök úr azt mondta, hogy addig, amíg nincs új székház, nem lehet elképzelni, hogy érdemben változzon a televízió létszáma. Ha tetszik, most kérdésként meg tudom fogalmazni, hogy az új székház elkészülése milyen létszámbeli következményekkel jár, tehát hogy ez a feltételezés, hogy majd egy épület fizikai tere önmagában megteremti azt, amit esetleg sokan igényelnének a televíziótól, az megvalósul-e.
Ha már itt ülnek a Duna Televízió kuratóriumának képviselői, akkor ennyiben a következő napirendi ponthoz is kapcsolódik, ha már itt a kereskedelmi tévéket emlegette Jánosi képviselő úr: azért van egy közszolgálati televízió, egy másik is, annak a létszámát össze lehet hasonlítani, ha nem is egy az egyben, de érdemes összehasonlítani a Magyar Televízióval.
Ha nincs más jelentkező, akkor elnök úré a szó, kérem, reagáljon a felvetett problémákra, észrevételekre.
DR. CZEGLÉDI LÁSZLÓ elnök (Magyar Televízió Közalapítvány kuratóriuma): Köszönöm szépen a szót, elnök úr.
Én nem kérek lojalitást, én objektivitást kérek. Mindenkinek megvan a maga felelőssége, én vállalom a saját felelősségemet, gondolom, a képviselő hölgyek és urak is.
Székházügy. 1999-ben kezdte eladni az akkori vezetés az ingatlanait, 2001-ben sikerült eladni a Televízió ingatlanvagyonát. Nem kritizálom azt a koncepciót, mert annak is volt egy végkifejlete, hogy majd az ÁPV Rt. felépíti az új székházat. Azt mindannyian tudjuk, hogy ez nem történt meg.
Ezt követően két választási lehetőség volt: vagy felépíti a Magyar Televízió a székházat, vagy bérli. Miután a Magyar Televíziónak se pénze, se vagyona nincs arra, és nem is volt, hogy ezt felépítse, nem is hozták ebbe a helyzetbe, egyetlen lehetősége maradt, bérelni.
Elnézést kérek, de itt információs gapek vannak, mert a közbeszerzés nem volt titkos, három forduló volt. Az MM Kft.-t az ÁPV Rt. nyilvános pályázaton próbálta értékesíteni. Három pályázat eredménytelen volt, a negyedik pályázatra vette meg az MM Kft.-t az a cégcsoport, amelyik később felépítette a székházat. Ha ez olyan borzasztó nagy bunda, és nagy üzlet lett volna, akkor valószínű legalább három-négy nagy cég jelentkezett volna erre. Csak ugye a Magyar Televíziónak már akkor is azt a hírnevét kellett megváltoztatni, hogy nem fizeti ki pontosan a számláit, ami 2005-2006-ban fordult meg.
Ezt követően egy másik frontot kellett megvívnunk, ugye, mert 2001-ben építési engedélyt kapott, a kiviteli tervek is elkészültek, ez körülbelül kétmilliárd forint értékű. Ha nem ezt a székházat és nem ott építjük fel, és nem követjük a két kormányhatározatot, a 2000-est és a 2004-est, akkor ezt a kétmilliárdot ki kellett volna dobnunk az ablakon, és nem tudjuk, hogy mennyi időt vett volna igénybe egy újabb székház.
Az nem tudom, mennyire tiszta a bizottság előtt, hogy a Szabadság tér 17. nem a Televízió tulajdona, és onnan el kell költöznie július 1-jéig, mert egyébként jóval több bérleti díjat kellene kifizetni, mint amennyit most fizetünk ki. Arról nem beszélve, hogy harminc helyen van a Televízió. Ugye nem kell azt különösebben indokolnom, hogy ha harminc helyről egy helyre költözik, az gazdasági racionalitás. Azt sem különösebben kell indokolnom, hogy a Tőzsdepalota nem televízió-székháznak épült, akkor is úgy volt, hogy csak egy-két évig lesz a Televízió székháza, aztán ott maradt ötven évig. Tehát mégiscsak az a racionalitás, ha egy olyan célra épülő épületbe megy be, amelyik funkcionálisan ennek a célnak felel meg.
Arra, hogy a bérleti díj sok vagy kevés, csináltunk összehasonlító adatokat, meg elemzés is készült. A Világgazdaság egy nagyon objektív cikkben megírta, hogy a 10,7 euró/négyzetméter azért azon a területen is az alsó kategóriába tartozik, nem a felső kategóriába. Az kétségtelen, hogy az épület nagyobb, mint amennyi a Magyar Televízió számára kell, de ez egy adott dolog volt. Azt a felelősséget nem vállaltuk fel, hogy kidobjuk a korábbi terveket és veszítsünk két-három évet egy újabb építési engedéllyel, nem volt realitása másnak, csak a bérletnek, ezt szeretném itt érzékeltetni.
Az, hogy negyven vagy ötven év alatt mennyi bérleti díjat kell kifizetni - annyi bérleti díjat, ahányszor használja. De a magyar államnak mindig megvan az a lehetősége, hogy leüljön és vegye meg, most is meg lehetne venni ezt a székházat, ha van erre valakinek pénze vagy forrása, és akkor nem negyven vagy hetven évet kell számolni, hanem annyi évet, amennyit egy bérletnél a bérbevevő a tulajdonosnak felajánl, hogy megveszi ezt az ingatlant. Ennek ma is nyitott a lehetősége, úgyhogy én úgy gondolom, hogy az nem helytálló, ha itt negyven-hetven éveket számolunk, mert nem tesszük mellé azt, hogy akkor mennyi a másik oldalon a haszna.
Közismert példa, hogy annak idején, amikor az indiánok eladták Manhattan szigetét az Amerikai Egyesült Államoknak, akkor, már nem emlékszem pontosan, 150 dollárért adták el, aztán kiszámolták, hogy az a tőke ma is jelentős összeg lenne, ha most kellene eladni. Tehát csak azt akarom mondani, hogy arányosan szemléljük a dolgokat, hogy mit kapunk a bérleti díjért, és a használat is egy érték. Ha van kérdés, akkor tovább tudom mondani ezt a székházügyet.
Úgy gondolom, azt is el kell mondanom, hogy úgy döntött az elnökség, éppen a viták okán, hogy hozzuk nyilvánosságra a szerződéseket, mi nem látunk ebben semmi titkot, egyhangú döntése volt az elnökségnek, hogy hozzuk nyilvánosságra, egyébként is a múlt évben úgy döntött az elnökség, hogy mindent hozzunk nyilvánosságra. Nem akarok példát mondani, kevés olyan intézmény van ebben az országban, aki az összes jegyzőkönyvét és mindent nyilvánosságra kíván hozni. Ebben van egy kis csúszásunk, pont az új székházba való költözés miatt, mert a kuratórium már elköltözött.
Azt mondja Jánosi alelnök úr, hogy nem értett egyet azzal, hogy a koncessziós díj ügyében a Magyar Televízió érvelt.
Tisztelt Képviselő Úr! Mi nem saját magunkért érveltünk, mi a Magyar Televízió működéséért érveltünk, mert a Magyar Televízió alapításától kezdve a '96-os médiatörvény nem vette figyelembe, nem is készített gazdasági elemzéseket, hogy milyen pénzből, milyen cél érdekében, milyen költségvetési keretből, milyen összegből tud gazdálkodni a Magyar Televízió. Az ÁSZ nagyon sokszor helyesen megállapította erről, hogy mindig alultőkésített volt. 2006-ban nem a korábbi éveknek megfelelően alakult, hogy mindig augusztus, szeptember végén rohangáltunk a különböző bizottságokhoz, hogy pótköltségvetést kapjunk, hanem az egész évet tudtuk tervezni, ez volt igazából az első év, amikor tudtunk tervezni egész évre. Azt, hogy ezért a Televízió a maga eszközeivel érvelt, én úgy gondolom, hogy helyesen tette, én is megtettem mindent annak érdekében, és a koncessziós díj annak idején azért alakult így ki, nem beszélve róla, hogy amikor a TV2 létrejött, akkor pont a Magyar Televíziótól vett el bizonyos forrásokat, azért alakult ki, mert ez is egyik forrása volt a köztelevízió finanszírozására. Ha ez csökken, és olyan érvekkel csökken, hogy most kevesebb a reklámbevétel, akkor ezt nem tartottuk igazságosnak, mert senki nem vetette fel, hogy akkor több koncessziós díjat kellene fizetni, amikor több volt a reklámbevétel. Arról nem beszélve, hogy a Magyar Televíziót a médiatörvény korlátozza a reklám területén, tehát nem azonos feltételek mellett küzdünk. Arról meg nem is beszélek, hogy az RTL Klub elég egyértelmű és elég elítélhető módon foglalkozott ezzel a témával, úgyhogy úgy gondolom, pontosan az objektív tájékoztatás kedvéért a Magyar Televíziónak is kellett foglalkoznia vele. Nem volt gusztustalan, nem foglalkozott vele túl sokat, de annyit kellett, amennyit az objektív és tárgyilagos információhoz szükséges volt. Elemzések: teljes mértékben egyetértek, amióta itt vagyok, nekem is állandó harcom az, hogy mennyiségi elemzéseket lássunk. Azt is meg lehet kérdőjelezni, mert minden mennyiségi elemzés megkérdőjelezhető, természetesen a mérés maga egy nagy filozófiaprobléma, hogy mit mérünk, milyen eszközzel. A mennyiségi elemzésre én többször tettem javaslatot, ebben kisebbségben maradtam, hogy egy öt fős bizottságot találjunk, akik közismert szakemberek - bár itt minden megkérdőjelezhető ebben az országban, de majdnem megkérdőjelezhetetlen szaktekintélyű emberek -, akik adjanak véleményt rendszeresen a Magyar Televízió működéséről. Ez a jövő kérdése, de ettől jóval nagyobb gond, amire az elnök úr is tett célzást, ez pedig a létszám.
Strukturális átalakítás, létszám kérdésében le vagyunk maradva. Reorganizációs terv készült. Kétségtelen, hogy abban is volt egy év, hogy a reorganizációt akkor lehet igazán a valósághoz közelíteni, amikor beköltözik a Televízió az új székházba, és tudja, hogy milyen berendezéssel, milyen technikai háttérrel dolgozik, mert a technikai háttér eléggé befolyásolja a létszámot. Mondok egy példát: az új archívum, ami egyébként világszínvonalú. Ott a technikai háttér, a számítógépes rendszer, a páratartalom ellenőrzése, a filmarchívum-részek tűz esetén gázzal való elárasztása azt teszi lehetővé, hogy a korábban ott dolgozó iksz számú személyzet helyett csak három emberre van szükség. Ez folytatódik, hisz ebben az évben azt írtuk elő, hogy a reorganizációs tervet úgy kell folytatni, hogy most már erre a székházra méretezve egy új struktúra álljon elő, és ennek alapján lehessen meghatározni a létszámot. A létszám kérdésében különböző adatok voltak, nyilvánvalóan a szakszervezetek ragaszkodnak ahhoz, hogy megmaradjon a létszám, vagy kevés leépítés történjen, de úgy gondoljuk, hogy nem lehet hasraütéssel meghatározni a létszámot, hanem csak egy humánpolitikai terv alapján, ami készül. Júliusban legjobb tudomásom szerint befejezik az átköltözést, és a szeptember egyik feladata - ha lesz elnök, ha nem lesz elnök -, hogy a humánpolitikai átvilágítás alapján meg lehessen határozni a már reálisan tervezhető eszközök alapján, hogy milyen létszámra van szüksége a Magyar Televíziónak. Természetesen ez is pénzkérdés, mert a leépítés pénzkérdés, de úgy gondolom, hogy az eddigi számításaink szerint részben ennek forrását teremti meg a két éven belül jelentkező megtakarítás az egy helyre való költözésre és a racionálisabb szervezésre, másrészt pedig ezt ki kell gazdálkodnunk.
Ez így igaz, hogy többször kapott pénzt a Televízió a létszámleépítése, de 2006 volt az az év, amikor meg kellett szüntetni az adótörvények módosítása alapján az úgynevezett külsős szerződéseket: az akkori közel 3 ezer emberből lett ez az 1700+300 vagy 400. Ez sok? Mi is úgy látjuk, hogy ezen kell változtatni, de ehhez részben, mondom, a strukturális átalakítás, részben a pénzforrás megteremtése szükséges, a harmadik lépés pedig az elnök. A hatodik pályázat előtt állunk; kétszer tudott állítani az elnökség kétharmados többséggel jelöltet elnöki pályázat alapján, de sajnos, a kuratórium ezt nem választotta meg, helyesebben akkor is kapott többséget a jelölt, de nem kapta meg a kétharmados többséget. Abban reménykedtünk, hogy a médiatörvénynek egy jó változata hatályba lép, de most úgy értesültem az elmúlt órákban, hogy ez nem korai remény.
Szmsz: egyet tudok csinálni, hogy én kitűzöm, és letettem két anyagot, hogy én hogyan gondolom az szmsz módosítását, de ehhez a kétharmados szavazati arányt kell biztosítani a kuratóriumban, és ezt rendkívül nehéz megtenni. Tudomásul kell venni, tisztelt kulturális bizottság, hogy mi frontvonalon vagyunk minden tekintetben, itt sokkal nehezebb megoldani dolgokat, és ha önök nem segítenek ebben, akkor ez a feladat még nehezebb. Nem tudom, mire nem válaszoltam még. (Tellér Gyula: Nekem egy kérdésem lenne.)
ELNÖK: Ha elnök úr befejezte, akkor Tellér képviselő úr.
DR. CZEGLÉDI LÁSZLÓ elnök (Magyar Televízió Közalapítvány kuratóriuma): Akkor készséggel, azt kérdezem, hogy ha valamire nem válaszoltam - koromnál fogva már feledékeny vagyok -, akkor szíveskedjenek segíteni.
ELNÖK: Tellér képviselő úr!
TELLÉR GYULA (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Tulajdonképpen nem tudom, hogy kitől kell kérdeznem, amit kérdezek. Mi az oka, hogy 2009-ben egy 2006-os beszámolót tárgyalunk? Hogy jött létre ez a helyzet? Nem látom ennek a hátterét. (Fedor Vilmos: Szerintem ezt hagyjuk.)
ELNÖK: Elnök úré a szó.
DR. CZEGLÉDI LÁSZLÓ elnök (Magyar Televízió Közalapítvány kuratóriuma): Azt tudom válaszolni erre, hogy 12 alkalommal tárgyaltunk, állandó szövegmódosítások voltak, és miután kuratóriumi ülés elé kell terjeszteni, hiába van 9 kuratóriumi ülés, két-három kuratóriumi ülés egy fél év. Ha mindig van szövegmódosítás, és hiába mondom azt, hogy most lezárjuk a szövegmódosítást, innentől kezdve, ha előterjeszt valaki egy szövegmódosítást, nem mondhatom azt, hogy nem vesszük figyelembe.
TELLÉR GYULA (Fidesz): És mi a helyzet a 2007-essel és a 2008-assal?
DR. CZEGLÉDI LÁSZLÓ elnök (Magyar Televízió Közalapítvány kuratóriuma): Ugyanez. A 2007-es elkészült. Minden decemberben, tehát az előző év decemberében én már kitűzöm elnökségi ülésen, hogy megbízzuk a szakértőket, hogy készítsék elő, ők januárban megcsinálják a tervezetet, március körül elkészül az első szöveg. Ha azt mondom, hogy a Televízió ostromát hányszor, hányféleképpen fogalmazták meg, és mennyi minden maradt ki belőle, mert nem szavazta meg a többség, akkor mondhatok így különböző kulturális műsorokról különböző megjegyzéseket; ez egy éles vita. Azért 32 emberrel kompromisszumot kötni kétharmadban... - sajnos, ezt kell tennünk, nincs más megoldásunk. Én mindig mondom, hogy nem a legjobb, de a realitások talaján kell állnunk.
ELNÖK: Köszönjük szépen. Akkor én is kiegészítő információkat tudok mondani. A 2005-ös beszámolót a bizottság megtárgyalta, de a plenáris ülésre még nem kerül, mert az emberi jogi bizottság fiókjában fekszik. Ezt a beszámolót, amiről most tárgyalunk, november közepén nyújtotta be a kuratórium. Itt annyiban az enyém a felelősség, hogy úgy gondoltam november közepén, miután a következő év, tehát ennek az évnek az elejére, márciusára ígérték a 2007-es beszámolót, az már mindegy a 2006-osnak, hogy 2009 elején tárgyaljuk-e, tehát gondoltam, hogy bevárjuk a következőt (Derültség.), de egy idő után, a várakozást megunva, napirendre tűztük. Itt a mi kimutatásunkban az információink alapján az szerepel, hogy az ellenőrző testület véleményére vár a beszámoló, tehát maga a kuratóriumi elnökség elkészítette - tulajdonképpen ennyi.
Hogy a Duna Televíziónál, illetve a Hungária Televízió Közalapítványnál ne merüljön fel a kérdés, a táblázatom alapján elmondom, hogy a 2006-os beszámolót megtárgyaltuk, ott a költségvetési bizottság fekteti a Duna Televízió, illetve a Hungária Televízió Közalapítvány kuratóriumi beszámolóját. Amit most fogunk tárgyalni, a 2007-est, 2009 márciusában nyújtotta be a kuratórium a Duna Televíziónak, tehát ott a 2007-est tárgyaljuk mindjárt, ez a helyzet. Azt nem tudjuk, hogy a plenáris ülésre mikor kerül, ennek nincs formálisan határideje; az biztos, hogy az MTI imént tárgyalt beszámolója még a tavaszi ülésszak elé kerül, méghozzá az utolsó ülésen fogjuk tárgyalni valószínűleg, június végén. Ennyit tudok én mondani. Elnök úr még kér szót. Tessék parancsolni!
DR. CZEGLÉDI LÁSZLÓ elnök (Magyar Televízió Közalapítvány kuratóriuma): Még egy mondatot szeretnék mondani. Közben azért arra is fel szeretném hívni a tisztelt bizottság figyelmét, hogy mi azért előterjesztettünk egy négyéves beszámolót 2003-2007-ig, amikor a korábbi elnökségnek letelt a ciklusa, tehát nemcsak ezt a beszámolót készítjük vagy készítettük. Erre ugyan törvény nem ír elő kötelezettséget, és rendszeresen tájékoztattuk az Országgyűlés elnökét különböző eseményekről, tehát nemcsak ez az évi beszámoló került az Országgyűlés elé, hanem mások is.
ELNÖK: Köszönjük szépen. A jegyzőkönyv kedvéért mondom, amit a bizottság tagjai tudnak: az Országgyűlés elnöke a Televízió által közvetlenül megküldött beszámolókat és különböző észrevételeket, akár a kuratóriumét, akár az ellenőrző testületét, amit megkap tehát az Országgyűlés elnöke, azt továbbítja a bizottság elnökének, a bizottság elnöke pedig továbbítja a bizottság tagjainak, tehát háttérismeretként ezek az észrevételek ott vannak a bizottság tagjainak a kezében.
Szavazások következnek, ezúttal három szavazásra van szükség. Formálisan nem esett szó a pótlólag napirendre került ügyről, ezt is csak a jegyzőkönyv kedvéért ismertetem. Ahogy egy mellékmondatban elhangzott, a kuratórium elköltözött a Szabadság térről az új székházba, ezt a közalapítvány létrehozásáról szóló országgyűlési határozat módosításában regisztrálni kell, tehát erről egy parlamenti határozatot kell elfogadni, ha a bizottság többsége egyetért.
Először a beszámoló általános vitára való alkalmasságáról szavazunk, utána arról, hogy a bizottság támogató vagy elutasító javaslatot nyújt-e be a parlamentnek a beszámolóról, és végül a, ha tetszik, a bürokratikus kötelezettségről, a címváltoztatást regisztrálásáról.
Döntés általános vitára való alkalmasságról
Először tehát az a kérdésem, hogy a bizottság tagjai közül ki az, aki általános vitára alkalmasnak tartja a beszámolót. Aki igen, az kézfelemeléssel jelezze! (Szavazás. - Közbeszólás: Mi a kérdés?) Ezzel kisebbségben maradtunk egyelőre... Tehát általános vitára alkalmas-e a beszámoló, így hangzik a kérdés. Aki egyetért azzal, hogy alkalmas, az kérem, jelezze! (Szavazás.) Bizonytalan többség, most már többség... (Derültség.) Tehát ez 10 szavazat. Aki nem? (Szavazás.) 6 nem. Tehát a bizottság többsége általános vitára alkalmasnak tartja a beszámolót.
A határozati javaslat elfogadása
Aki azt az álláspontot képviseli, ami az elhangzott véleményekből egyértelmű, ezért azt veszem előre, hogy olyan határozati javaslatot nyújtsunk be a parlamentnek, hogy ne fogadja el a beszámolót. Aki tehát ezt a javaslatot támogatja, kérem, kézfelemeléssel jelezze! (Szavazás.) A bizottság egyhangúan ezt az álláspontot képviseli. A képviselőtársak kezében van egy tervezet, annak értelemszerű módosításával ezt megtesszük.
Döntés az országgyűlési határozati javaslat módosításáról
És végül, de nem utolsósorban a Magyar Televízió Közalapítvány létrehozásáról szóló '96-os országgyűlési határozat módosítására egy határozati javaslat tervezete van a képviselőtársak kezében, ami a címváltozást regisztrálja.
Aki ennek a határozattervezetnek a benyújtását támogatja, az kérem, kézfelemeléssel jelezze! (Szavazás.) Ezt a bizottság támogatja, tehát benyújtjuk a parlamentnek, és azt kérném szépen a jegyzőkönyvben rögzíteni, hogy hangsúlyozottan kérjük a parlament vezetését, hogy a tavaszi ülésszakban ezt az utóbbi határozati javaslatot mindenképpen tűzze napirendre. (Dr. Cser-Palkovics András elhagyja az üléstermet.)
Elnök úrnak köszönjük szépen a látogatást, a meghívást az új székházba vettük, köszönjük szépen, a bizottságban majd egyeztetünk, és arra kérjük elnök urat, hogy majd beszéljünk róla, hogy mikor lenne ez aktuális. Köszönjük szépen.
DR. CZEGLÉDI LÁSZLÓ elnök (Magyar Televízió Közalapítvány kuratóriuma): Szeretném, ha erre sor kerülne, mert meggyőző. Többet mond, mint amit itt elmondtam. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönjük szépen. (A napirendi pont tárgyalásához érkezett vendégek elhagyják az üléstermet.)
a) A Hungária Televízió Közalapítvány működésének 2007. január 1-jétől 2007. december 31-éig terjedő időszakáról szóló beszámoló (J/8984. szám)
(Általános vita)
(Első helyen kijelölt bizottságként)
b) A Hungária Televízió Közalapítvány működésének 2007. január 1-jétől 2007. december 31-éig terjedő időszakáról szóló határozati javaslat (H/.... szám)
(Döntés bizottsági önálló indítvány benyújtásáról)
Áttérünk a 3. napirendi pont tárgyalására, a Hungária Televízió Közalapítvány 2007-es naptári évről szóló beszámolójára.
Üdvözlöm a kuratórium elnökét. Azt hiszem, nem szükséges bevezetőt mondani, megkérem elnök urat, hogy a beszámolót röviden egészítse ki szóban.
Simkó János szóbeli kiegészítése
SIMKÓ JÁNOS elnök (Hungária Televízió Közalapítvány kuratóriuma): Köszönöm szépen, elnök úr.
Tisztelt Bizottság! A 2007-es év az elmúlt négy évből az egyik legnehezebb éve volt a Duna Televíziónak, ez látszik a gazdálkodás eredményein is. Az elmúlt négy évből a Duna Televízió három évben pozitív nullával zárta a mérlegét, így a legutolsó, 2008-as évben is, a 2007-es évben volt ez a 392 milliós hiánya.
2008. március 1-jétől vagyok a Hungária Televízió Közalapítvány kuratóriumának elnöke, de azt gondolom, hogy ezt a beszámolót részben tisztesség, részben jogfolytonosság okán jegyzem, és négy apróságot szeretnék csak megjegyezni.
A 2007-es év volt az, amikor a költségvetési juttatás semmilyen módon nem kompenzálta azt a 2007-es, nagyjából 8 százalékos inflációt, amit természetesen nagyon erősen megérzett a Duna Televízió.
Ugyancsak a 2007-es év volt az, amikor éreztette hatását ugye a bizonyos színlelt szerződések megszüntetése, 170 embert vett fel állományba ekkor a Duna Televízió. Az állományhoz zárójelben szeretném elmondani, hogy valóban, ahogy itt a korábbi napirendnél elhangzott, egynegyede a Magyar Televízió létszámának, a mérlegfőösszegünk is egynegyede, tehát ez egy 8,5 milliárdosnál kicsit nagyobb részvénytársaság.
Ez is költséget jelentett, ugyanakkor pluszköltségeket jelentett a 2007-ben elnöki döntéssel meghozott létszámleépítés. Önök pontosan tudják, hogy a létszámleépítések az adott évben mindig pluszforrással járnak, hiszen végkielégítéseket kell fizetni, és pluszterhek vannak.
A 2007-es év volt az, amikor megszüntették a közmédiumok áfa-visszatérítési lehetőségét, plusz egy áfakulcsemelésre is sor került, és a 2007-es év volt az, amikor hosszú idő után először újra erőteljesen lehetett érezni az energiaárak emelkedését.
Ezzel együtt is ezt a beszámolót mind a könyvvizsgáló, mind a felügyelőbizottság elfogadta, a kuratóriumnak elfogadásra ajánlotta, és ezt követően a kuratórium elnöksége, majd a Hungária Televízió Közalapítvány kuratóriuma nagyon szigorú intézkedéseket léptetett életbe. Ezt követően valamennyi elnökségi ülésen a televízió gazdálkodása és szerződései napirenden voltak, én azt gondolom, hogy talán ennek is köszönhető, hogy 2008-ban újabb, egy körülbelül 10 millió forintos nyereséggel zárta az évet a Hungária Televízió Közalapítvány.
Nagyon sok mindent leírtunk a beszámolóban, ez egy kis televízió, méreteit és lehetőségeit illetően is, gondolom, hatását és fontosságát azonban nem érdemes csökkenteni. Azt gondolom, hogy most már hosszabb ideje valóban egy komoly kulturális mérce a Duna Televízió, legalábbis Európa sok helyén ezt így látják, Velencében, Párizsban, Londonban, Amszterdamban, legutóbb Lengyelországban.
Azt is szeretném elmondani, és ez lenne a zárómondat, hogy felélte a tartalékait ez a közintézmény. A műszaki berendezéseinek elavultsága 80 százalékos, össze nem hasonlíthatók, vagy nagyon is összehasonlíthatók a Duna Televízió műsorkészítőinek a jövedelmei a Magyar Televízióval. Én nem nagyon szeretem, amikor a kollégáim a Magyar Televízióval példálóznak, hiszen ez egy önálló intézmény, önálló entitás, saját magunkon belül kell tisztességesnek és normálisnak lenni, de azért vannak a médiapiacon bizonyos arányok és kialakult árfolyamok. Nagyon nehéz úgy versenyben maradni, és nagyon nehéz úgy valódi minőségi produkciót létrehozni, hogy most már hosszú-hosszú ideje tényleg mindent kicsavar magából ez az intézmény. Ez nem valamiféle ilyen kötelező sírás, higgyék el, ez a szakmám, megtanultam számolni, tudom, hogy mi mennyi a médiapiacon. Én azt látom, hogy ennél tovább nem nagyon mehet talán a Duna Televízió, nem sérülhet igazából tovább. Ha esetleg itt korábban elhangzott egy megjegyzés arra vonatkozóan, hogy foglalkoztunk a koncessziós díjak kérdésével, akkor erre nagyon röviden csak annyit, hogy a Duna Televízió szó szerint az életéért küzd. Ízlésről vagy etikai ügyekről természetesen lehet vitatkozni, hogy ezt túl vehemensen, túl erőszakosan vagy hogyan tette meg a zrt. elnöke, de azt gondolom, hogy nem szóvá tenni azt, hogy egy ilyen méretű intézménynél esetleg ilyen vagy várható anyagi veszteségek legyenek, azt gondolom, balgaság lett volna. Röviden ennyit, köszönöm szépen. Állok rendelkezésükre, várom a kérdéseiket.
ELNÖK: Köszönjük szépen. A képviselőké a szó. Tellér képviselő úr!
TELLÉR GYULA (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Elnök úr, igen rövid igyekszem lenni. A következő megjegyzésem van. Azt gondolom, hogy a Hungária Televízió Közalapítvány és a Duna Televízió - csatlakozva az utolsó mondatához - csakugyan kemény küzdelmet vív a talpon maradásáért és a megmaradásáért. Ha én jól látom, akkor ez a probléma főleg azért merül fel, mert olyan konkurensek léptek fel a piacon, akik a Duna Televízió pozícióját fenyegetik vagy megváltoztatják. Ha mondjuk én erdélyi lakos vagyok, akkor számomra a Duna Televízió az egyik lehetséges magyar nyelvű televíziós csatorna, amelyiket foghatok és nézhetek, és minden bizonnyal van még mellette nem tudom, hány, most nem akarok becslést mondani, de nem kevés, a Duna Televíziónak tehát valamilyen módon a saját létjogát igazolnia kell a műsoraival.
Most az a helyzet, hogy ebben a beszámolóban a közszolgálatiság teljesítéséről, különböző műsorarányi előírások teljesítéséről, sőt túlteljesítéséről sok biztató dolgot olvashattam, csak azt nem tudtam kiolvasni, hogy miben áll a versenyképessége vagy a versenytörekvése a Duna Televíziónak ebben a sajátos új médiahelyzetben. Ez az egyik megjegyzésem. A másik megjegyzésem, hogy nem látszik ebben a versenyben nagyon kedvező jelnek az, amit a beszámolóból is ki lehet olvasni, hogy tudniillik az erdélyi műsorkészítő műhelyekkel való kapcsolat intenzitása mintha lazulna vagy csökkenne, az erre fordítható összegek is csökkennek, és talán a műhelyekkel való egyéb szervezeti jellegű kapcsolatok is lazulnak. Most arra, hogy ebben a helyzetben mi volna a bölcsek köve, amelyik ezt a bizonyos élethalál-harcot eleve az élet oldaláról oldja meg, ezt nem látom a beszámolóban, egyáltalán ennek a sajátos versenyhelyzetnek a csínját-bínját nem látom a beszámolóban igazán jól felvázolva. Ez az egyik megjegyzésem.
A másik kritikai megjegyzésem - az elismerésekkel most nem akarok időt rabolni -, hogy a táblázatok általában nem mutatják a Duna Televízió tevékenységének időbeli mozgását, és ennek következtében kicsit a levegőben lógunk. Megtehetné az ember, hogy előveszi a 2006-os, a 2005-ös ilyen, olyan, amolyan beszámolókat, és saját maga számára elkezd ilyen összehasonlításokat készíteni, de elnök úr bizonyára tudja, hogy az ilyen mélységű elemző munka a kulturális és sajtóbizottsági munka lehetőségeit - legalábbis az én személyem esetében - meghaladja. Ez a másik dolog, hogy egy kicsit elmosódott a kép, amit ez a beszámoló az én számomra nyújt a televízió tevékenységéről és időbeli mozgásáról.
Végül itt is meg kell jegyezni azt, amit megjegyeztünk, vagy mások megjegyeztek a televízió beszámolójával kapcsolatban, hogy egy 2007-es beszámolóról vitatkozni, azt elemezni, annak persze van történeti érdekessége. Abban a funkcióban azonban, amiben megítélésem szerint a Kulturális és sajtóbizottság tevékenységének el kell helyezkednie, hogy tudniillik van egy folyamat, amelyiket módunk van figyelni, utána erről beszámolnak, azt rögtön, azon frissiben valamilyen módon megtárgyaljuk, értékeljük, viszonyulunk hozzá, hogy azt az éppen már zajló következő évi teljesítésben fel lehessen használni, ez a fajta elevensége a kulturális és sajtóbizottsági munkának teljesen meghiúsul azzal, hogy két-három évvel ezelőtti beszámolókról vitatkozunk. Arról a dimenziójáról már nem is beszélek, hogy ezek a beszámolók általában terveket is tartalmaznak, de már a tervek is a múltéi általában. Ezek a megjegyzéseim vannak. Én magam ezek miatt tartózkodni fogok a szavazáskor.
ELNÖK: Jánosi képviselő úr, utána Gyimesi képviselő úr.
DR. JÁNOSI GYÖRGY (MSZP): Bevallom férfiasan, bajban vagyok, amikor ezt a napirendet tárgyaljuk, két ok miatt is. Az egyik az, hogy elnök úrnak egy olyan tárgyévre vonatkozó beszámolóval kell azonosulnia, és képviselnie azt, amiért ő semmilyen felelősséget nem viselhet, hiszen ismerjük a történetet, de nekünk mégiscsak valahogyan minősítenünk kell előtte, az ő jelenlétében ezt a beszámolót. A bajaim egyik forrása ez.
A másik forrása az, hogy amikor egy ilyen beszámolót tárgyalunk, akkor óhatatlanul keverednek dolgok, keveredik egy kuratórium és egy kuratóriumi elnökség működésének megítélése, azzal, ami a Duna Televízió háza táján gyakorlatilag akár a kuratóriumi elnökségtől és a kuratóriumtól függetlenül is történik. Mindezt azért mondtam el, mert rögtön elöljáróban szeretnék valamit leszögezni. Én a Duna Televízió mostani kuratóriumi elnökének eddigi működéséről csak az elismerés hangján tudok szólni, és ezt muszáj vagyok rögzíteni, mint ahogy - a bajaim másik forrására válaszolva - én azt látom, hogy a Duna Televízió mostani kuratóriuma és kuratóriumi elnöksége minőségében összehasonlíthatatlanul színvonalasabban működik, mint adott esetben a Magyar Televízió. Ezeket el kellet mondanom, hiszen azt látni lehet, hogy a Duna Televízióban is néha nagyon éles, nagyon szenvedélyes viták zajlanak a kuratóriumban, de ott még felfedezhető a megegyezés igénye, a kompromisszumkeresés vagy akár a konszenzuskeresés igénye is, és azt gondolom, hogy ez az egész magyar politikai élet számára példamutató kell, hogy legyen.
Tehát mindezeket előrebocsátva szeretném jelezni, hogy a beszámoló elfogadását illetően én tartózkodni fogok ebben a kérdésben, mert ami nem a mostani kuratóriumi elnökre vagy a mostani kuratóriumra tartozik, abban a vonatkozásban nekem azért vannak problémáim és bajaim.
Ha a gazdálkodást nézzük, akkor itt is jobb a helyzet, mint a Magyar Televíziónál, egészen más - itt szó volt erről - létszámarányokkal, racionálisabb költségfelhasználással és sokkal jobb mérlegeredménnyel működik a Duna Televízió, mint a Magyar Televízió.
Mégis vannak kérdéseim, és ezeket őszintén teszem fel, mert kíváncsi leszek majd elnök úr véleményére. Megéri-e a Duna Televíziónak az Autonómia csatorna működtetése? Jónak tartja-e gazdálkodási szempontból? Hiszen, aki figyeli az Autonómiát, az nagyjából látja, hogy inkább egy ismétlőcsatorna. Megéri-e ennek a fenntartása, üzemeltetése?
Én látok olyan helyeztet egyébként, amikor ennek komoly értelme lehetne. A múlt hét végén a Vajdaságban volt egy határon túli magyarok televíziózási ügyeivel foglalkozó konferencia, amire sajnos nem tudtam elmenni, de láttam azokat az anyagokat, amik ott készültek a vita szándékával. Abban azért sok mindent elismernek a Duna Televízió működéséről, de azért pici hiányokat is megfogalmaznak. Például arra is utalnak, hogy hogyan lehetne jól felhasználni ezt a kettős struktúrát, hogyan lehetne az Autonómia csatornát igazán a határon túli magyarságnak szóló csatornává tenni, és egy picit magát a főcsatornát elvinni abba az irányba, hogy Európának Magyarország image-ét is bemutassa, tehát egy image-televízióvá is váljon, ne csak a határon túli magyaroknak szóló információkkal, hanem Magyarország értékeit a világnak, Európának bemutató szándékkal.
A kérdés ettől teljesen őszinte, és örömmel várom, hogy elnök úr hogyan gondolkodik az Autonómia csatorna ügyéről, mert mondom, nekem ezzel fenntartásaim vannak, mint ahogyan fenntartásaim vannak a Duna Televízió jelenlegi menedzsmentjével, vezetésével is. Most tudatosan nem hoztam szóba azt, mert úgy gondolom, ez még belefér a rendszerbe, hogy amikor öt párt itt kínlódott, és próbálta a médiatörvény új változatát napról napra csiszolgatni és konszenzus-, de legalábbis kompromisszumközeli állapotba jutott, azért a Duna Televízió heteken keresztül mindig időt szánt arra, hogy behívjon olyanokat a stúdióba, akik szapulták ezt a készülő médiatörvényt, de mondom, ez még belefér a rendszerbe.
Itt viszont, a koncessziós díjnál megint azt gondolom, hogy olyasmik történtek, és itt a Duna Televízió vezetője, Cselényi úr oldaláról, ami számomra azért nem igazán elfogadható. Nem tudom például, hogy elnök úr tud-e arról a levélről, amit Cselényi László írt Szili Katalin elnök asszonynak, a parlament elnökének, amiből csak az utolsó mondatot hadd olvassam fel: kérem tisztelt elnök asszony szíves közbenjárását, hogy az ORTT a kereskedelmi televíziók kizárólagos előnyszerzését célzó előterjesztést ne fogadja el. Őrült nagy baj lenne, ha egy közjogi méltóság egy független médiahatóságnál közbenjárna valamiért.
Egy picit hadd utaljak vissza arra, amit Czeglédi elnök úr mondott erről az ügyről. Nekem azzal nincs bajom, amikor egy erre hivatott kuratórium és egy kuratóriumi elnökség állásfoglalást alakít ki és jelzi a politika felé, akitől igazából a megbízását kapta, hogy az ilyen koncessziósdíj-ügyekkel óvatosan bánjon a politika. Ezzel nekem nincs bajom, ez a dolga egy kuratóriumnak és egy kuratóriumi elnökségnek, mint ahogy az is dolga, hogy tegye le a véleményét készülő médiatörvény-tervezetekkel kapcsolatban, de amikor egy menedzser-vezető kezd ilyen értelmű nyilatkozatokat tenni, ott én azt gondolom, hogy egy ilyen vezető ne lépjen a politika mezsgyéjére, mert ez másoknak a dolga. Mint ahogy megtette azt is egyébként Cselényi úr, hogy szombaton elment a Nap-kelte című adásba, és ott ugyancsak ebben a koncessziós díjban - hogy mondjam - olyan mondatokat mondott és közölt a nyilvánossággal, amik egy kicsit a korrupció gyanúját és árnyékát vetítették rá az Országos Rádió és Televízió Testületre; én azt gondolom, hogy ez tilos, azt gondolom, hogy ezt nem lehet. Tudom, hogy a kuratóriumnak és a kuratórium elnökségének korlátozottak az eszközei, hogy ilyen értelemben azért próbálja kordában tartani a televízió menedzsmentjét és vezetését, de mégis azt gondolom, hogy talán vannak arra eszközei, hogy olyan figyelmeztető jelzéseket adjon le, amik elgondolkodásra késztetik legalábbis a Duna Televízió közvetlen vezetését.
Szóval ezek számomra problémát jelentenek, és ezek miatt mondtam azt, hogy amikor majd az elnök úr felteszi a kérdést, hogy elfogadásra javasoljuk-e, akkor én a magam részéről tartózkodni fogok. Még egyszer aláhúzom, hogy ez a jelzés alapvetően nem a kuratórium jelenlegi elnökének és nem a kuratórium jelenlegi elnökségének és összetételű tagságának szóló jelzés. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönjük. Gyimesi képviselő úr!
DR. GYIMESI ENDRE (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Most már csak három rövid kérdés.
Az egyik az, hogy hogyan látja elnök úr a kuratórium saját felelősségét abban, hogy a tervezetthez képest több mint duplája lett a gazdálkodási hiány.
A másik dolog, ehhez kapcsolódva, amit ön is mondott, hogy a dolgozók bére a többi csatornához képest a legalacsonyabbnak számítható, ezzel szemben a menedzsment bére a legmagasabb. Ugye a közszolgálati televíziók közül a legmagasabb a menedzsment bére. A kettő között nem lát-e antagonisztikus ellentétet?
A harmadik kérdés pedig, hogy a nézettség, erről beszélt Tellér Gyula is, Magyarországon 2 százalék körüli, és bizony valóban nagy a harc, de ebben a helyzetben nem luxus-e az, hogy a határon kívüli műhelyek már a közvéleményhez fordultak, és a köztársasági elnökhöz és az Országgyűlés elnökéhez is, és a pártokhoz is, hogy úgy érzik, hogy méltatlanul háttérbe vannak szorítva vagy szorulva a Duna Televízió működésében. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönjük szépen.
Én a magam nevében most kilógok a sorból, ugye folyamatában nézem a beszámolókat. Amit Tellér képviselő úr mint technikailag nehezen megoldható képviselői feladatot említett, azt annyiban alkalmazom magamra, hogy mindig támogattam a Duna Televízió, illetve a Hungária Televízió Közalapítvány beszámolóját, mármint elfogadásra javasoltam az Országgyűlésnek, és én olyan változást, ami miatt ezt a folyamatos támogatást, elfogadást megtörjem, nem látok. Nyilván lehet kritikai megjegyzéseket tenni mindig, akár az elnök gyakorlatára, akár a műsorpolitikára, akár bármi másra, de én olyan törést nem látok, ami miatt a korábbi véleményemet megváltoztassam.
Most nem kívánok további részletekbe belemenni a rövidség kedvéért, tehát én támogatni fogom a beszámoló alkalmasságát az általános vitára, illetve azt, hogy a parlament fogadja el, mármint hogy ilyen határozati javaslat kerüljön elénk. Köszönöm szépen.
Alföldi képviselő úr!
ALFÖLDI ALBERT (MSZP): Elnézést kérek, hogy nem is annyira a beszámolóról, talán inkább a dolog érték és elvi részéről szeretnék egy néhány mondatot mondani.
A közelmúltban a mi falunkban nyílt egy nagyon szép kiállítás, aminek az a címe, hogy Ne dobjátok ki a nagypapát! Összegyűjtöttünk, -gyűjtöttek XIX-XX. századi családi portrékat, amiket szemétdombon találtunk, bolhapiacon, uram bocsá', házalóktól kezdetben csak a képkeretért összevásároltunk, és kiderült, hogy nagyon szép és értékes dolgokat dobtunk-dobnak ki. Ha van Magyarországon egy televízió, aki nem akarja kidobni a nagypapát, akkor az nem ugyanaz, mint a Győzike. Engedelmetekkel, miután két karral kell szavaznom, az egyikkel - mivel nincs itt a kollégám - tartózkodni fogok, de a másikkal el fogom fogadni a beszámolót. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönjük szépen. Elnök úré a szó.
SIMKÓ JÁNOS elnök (Hungária Televízió Közalapítvány kuratóriuma): Köszönöm szépen. Talán sorban és amennyire lehet, praktikusan, érzelem- és elfogultságmentesen, bár, tudják, azért ez egy kicsit úgy van, hogy előbb-utóbb az ember elkezd hasonlítani a kutyájára, és egy idő után, ha az ember sok időt eltölt a Duna Televízióban, akkor dunás lesz, és elkezd hasonulni egy kultúrához, egy szokásrendhez, egy légkörhöz, és nem könnyű bizonyos helyzetekben teljesen objektívnek maradni, különösen nehéz helyzetekben.
Tellér képviselő úrnak: ami a médiapiacon való dunás jelenlétet illeti, a Duna Televízió küldetése határon túlra szóló műsorszolgáltatás dominánsan, meghatározó módon; ebben Erdélyben piacvezető, Szlovákiában a második helyen áll. Ráadásul ez egy örök kérdés, hogy egy kulturális televízió - mert azért azt gondolom, a Duna mégiscsak az - hagyományos mérőeszközökkel és nézettségi adatokkal valóban jól jellemezhető-e, vagy egy másfajta mérést kellene alkalmazni, értelmiségi szegmenseket képezni, és ott megnézni a Duna szerepét és így tovább, egyetemisták körében és a többi. Azt gondolom, hogy ebben a Duna viszonylag jól áll, sőt egy idő óta saját maga állítja elő a közönségét. Most már valamennyi földrészen látható, és az egy külön mutatvány - majd az Autonómia csatornánál egy félmondattal erre visszatérek -, hogy a chilei magyaroknak és a csíksomlyóiaknak is megfelelni, és hogy Kassán is tetsszen a dolog, meg azért egy kicsit a skandináv államokban is. Nem nagyon lehet más utat választani ilyenkor, minthogy olyan kulturális dimenziókat próbál kitűzni a Duna célként, amire megvan a rezonancia.
Most itt a Duna filmkínálatáról és egyebekről nem akarok beszélni, mert azt gondolom, hogy ez különleges, ez nagyszerű, gondolom, ennek sokan örülnek, hogy Európa filmkínálatát egy jó keresztmetszetben lehet látni a Duna Televízióban, de még a kicsit esetlen vagy ügyetlen műsorok is máshogy néznek ki, ha az ember elmegy, mondjuk Eperjesre, és megnézi a Kívánságkosárt onnan. Itthon máshogy viszonyulunk hozzá, kicsit sületlennek tűnik a díszlet és a kommunikáció, de onnan, messziről egészen máshogy néz ki, és igen, ezek részben racionális, médiajelenségekkel leírható dolgok, részben pedig abszolút emocionális dolgok. Azt gondolom tehát, hogy ebben a versenyben a Duna nem áll rosszul; a kérdés persze az, hogy miben kell versenyeznie a Dunának. Én nem szeretném, ha az RTL Klubnak vagy a tv2-nek - de akár másokat is mondhatnék - versenytársa lenne a Duna. Nem pálya, nem mérték, nem összemérhető; más a dolga mind a két világnak, és őszintén szólva, én maradnék egyelőre a Duna partján. Ami az idősorokat illeti, itt ebben van utalás, de ez egy hagyomány, kialakult egy rend, és mondom, aláírtam ezt a dokumentumot, örököltem ezt a szokást, hogy mikor mit közlünk igazából. Azért hadd mondjam el, hogy 2005-ben a Duna minimális nyereséggel zár, 2006-ban mintegy 25-30 milliárdos nyereséggel zár, 2007-ben mínusz 400, és 2008-ban plusz 10 millió, tehát ez az, amit említettem, a négy évből háromban, és ebben az utolsóban is. Azt akarom csak mondani, hogy vigyázunk a közpénzre, akár kevés ez a közpénz, akár sok, nem mindegy, hogy mennyi. A Duna rendben van, ráadásul, amikor vesztesége van, akkor is teljesen átlátható. Az egyetlen olyan közmédium, amelynek az alapítványa átad pluszforrást a televíziónak például dokumentumfilm-gyártásra, az egyetlen olyan közmédium, amelyik, azt hiszem, hogy percre kimutatható műsorköltségekkel rendelkezik, tehát világos, átlátható valamennyi tevékenysége. Ezt meg lehet ítélni, hogy ez szükséges vagy jó, vagy kevésbé jó, de hogy itt nincs mutyi, nem visznek ki pénzeket, és nincsenek levajazva ügyek, az elég nagy biztonsággal állítható; a felügyelőbizottság se engedné, a meglehetősen vehemens ellenőrző testületünk se, de azt gondolom, hogy a könyvvizsgálói jelentések is erről szólnak.
Azt hiszem, hogy az, hogy mi mikor kerül ide, talán nem rajtunk múlik. Elfogadtuk a 2008-as mérleget most, 2009 féléve előtt, tehát tőlünk akár a 2008-as év is tárgyalható lenne viszonylag rövid időn belül. Talán ennek is volt egy kialakult rendje, lehet, hogy mi is gyorsíthatnánk valamin; nem tudom, egyelőre, min, de valószínű, hogy azonnal beterjeszthetnénk vagy beadhatnánk ezeket a dokumentumokat, és akkor a kulturális bizottság előtt előbb lehetne, és valóban egy csomó dolog aktuálisabb lenne. (Tellér Gyulához:) Én csak azt szeretném mondani, de tudom, hogy erre nekem nincs kompetenciám és kérésem se, hogy tegye meg, hogy inkább ellene szavaz vagy mellette szavaz, de ne tartózkodjon, mert azt gondolom, hogy átlátható ez a beszámoló. Ez csak privát győzködés, tudom, hogy ez egy képviselői lehetőség és jog, véletlenül se szeretnék belemenni, csak azt gondolom, hogy ez egy vállalható dokumentum, tehát nincs benne olyan, ami miatt ki kellene esetleg vonulni belőle, de természetesen ez az ön lehetősége és megfontolása.
Jánosi alelnök úrnak: lehet rólam tudni, hogy rádiós vezető voltam, és elég szigorúnak számítottam a Magyar Rádióban is, és ugyanezt próbálom érvényesíteni a Dunában is. A 2008-as évben nem engedtem a tervezett hiányt, egész egyszerűen nem járultam hozzá, és mindenkit meggyőztem a környezetemben, hogy elfogadhatatlan, hogy közpénzből ilyen legyen: akkor kevesebb produkció, kisebb műsor, mert ez sokunknak a pénze, ráadásul tényleg felelősséggel tartozunk érte. Nagyon szisztematikusan, hónapról hónapra beszámoltattuk az elnököt és a menedzsmentet; utáltak érte, higgyék el, nem látogatják a családjaink egymást, szóval a légkör nem mindig felhőtlen, félreértés ne essék, de lett valami eredménye, és azt gondolom, belátta a menedzsment is, hogy nem volt eddig ilyen a Duna Televízióban, hogy a kuratórium a tulajdonos képviselőjeként jelent volna meg, és úgy viselkedett volna. Itt majdnem, mint ahogy az látszik máshol is, a menedzsment vezette a parádét igazából, és én megpróbáltam ezt valamennyire megváltoztatni - ez nemcsak az én személyes érdemem, sok-sok kurátortársammal együtt -, hogy a megfelelő szerepeket játssza mindenki. Mi a tulajdonost képviseljük, a menedzsment a menedzsmentet képviselje, és ezek eltérő szerepek, és más a felelősségünk és más a dolgunk a Duna sikerében.
Autonómia csatorna. Többféle módon lehet ehhez viszonyulni, gondolom, sokan megengedhetjük magunknak, hogy azt mondjuk, amit gondolunk, mert akkor nagy bajba nem kerülhet az ember. Azt hiszem, hogy egy olyan időben született ennek az Autonómia csatornának a terve, amikor robbant a médiapiac, amikor nagyon sok minden történt hirtelen a piacon, és mindegyik médium, közmédiumok is akarták jelezni, hogy több aktivitásuk van. Ugye ez úgy indult - nem voltam még ott, de emlékszem a történetre valamelyest -, hogy ez egy dokumentumműhely lesz, egy olyan dokumentumműhely, ami a magyar dokumentumfilm-készítésnek egy igazi otthona. Aztán kiderült, hogy ehhez hihetetlen sok forrás kell, ez nem olyan egyszerű, így lassan átcsúszott egy ismétlőcsatorna dologba, amit lehet jól csinálni. Hogy is mondjam csak: ma már minden adó valamilyen ismétlési technikával dolgozik, bizony nézett vagy kevésbé nézett műsorokat más közönségcsoportoknak más időben újra leadnak, ez részben költségkímélő is. Az Autonómia most ezt próbálja csinálni, tehát egy jó ismétlési rendet próbálnak kitalálni, hogy értékes, fontos kulturális produkciók más szegmensekhez is eljuthassanak.
A csatorna működése, ha nagyon durván összeszámolunk mindent, és az összes rezsit, nincs 90 millió forint, tehát mérhetetlen, igazából a Duna költségvetésében nagyon szerény súlyt képvisel, vagyis azt nem lehet mondani rá, hogy drága vagy pazarló. De meggondolandó, hogy ha nem sikerült az eredeti célt kitűzni, akkor végül is merre menjen tovább ez a csatorna, és gondolom, hogy amennyi kompetenciánk erre lehet, ezt azért elég szigorúan szabályozza a törvény, de vannak szakmai beszélgetések.
Tényleg csak példaként említem önöknek, hogy nem ismerek olyan közmédiumot, ahol a menedzsment és a kuratórium együtt leült volna, és különböző bizottságokban átnéztek volna részterületeket, hogy mit kezdjen velük, például a határon túli stúdiókkal, ahol az Illyés Alapítvány mindenfajta ügyeitől kezdve tulajdoni átadások és az erdélyi politikai törések mind beszivárogtak természetesen az együttműködésekbe. Nem lazul ez az együttműködés, nyugodtan mondhatom a képviselő úrnak, és újabb és újabb erőfeszítéseket tesz a Duna. A Duna Televízió az, amelyik leülteti egymás mellé Tőkés Lászlót és Markó Bélát, a Duna Televízió az, amelyik ez azerbajdzsán-orosz konfliktusban a kisebbséget is fel meri vállalni, a Duna Televízió az, amelyik a kínai olimpia kellős közepén mer beszélni Tibetről, és nyíltan mer beszélni Tibetről. Szóval azt gondolom, hogy ezek a, talán kicsit civiles, vagy morális - nyugodtan mondom: morális - megközelítések fontosak a Duna életében. Persze, a politikai ellentétek beszivárognak mindenhová, a kolozsvári stúdiókba is és Marosvásárhelyre is és Székelyudvarhelyre is természetesen.
Nem szeretném kommentálni a zrt. elnökének a mozgását, sokfajta megítélése lehet ennek. Tehát - hogy mondjam - nyilván félti a Duna Televíziót, és miután egy extrovertált ember, erőteljesen és vehemensen fogalmaz, ez erősen át is jön, ez lehet, hogy sokakat sért. Amit Jánosi úr említett, a Szili Katalinnak írt levél, igen, az természetesen "túlmászik" azon, de én ezt nem akarom megítélni, mert azt gondolom, hogy nem a... Tehát ezt jelezheti esetleg a kuratórium, de igazából ez az elnök - hogy is mondjam csak - dolga, vagy éppen az elnök megítélése arról, hogy hogyan viszonyul egy Országgyűlés elnökének írt levélben különböző ügyekhez.
Azért vagyok ebben kissé körülményesebb, mert látom a másik oldalt, látom Cselényi László autonómiáját. Közel sem képviselünk azonos világot, de van egy olyan médiaelnök, most már második ciklusban, ugye először a magyar médiatörténetben - zárójel bezárva, ennek nincs olyan nagy jelentősége -, akit nem lehet csak úgy össze-vissza rángatni, tehát nem lehet azt mondani, hogy ez legyen az alelnököm vagy amaz legyen az alelnököm. És valamikor, azt hiszem, a médiatörvény születésénél valami ilyet szerettünk volna, hogy igen, legyen egy erős felhatalmazás, és utána, ameddig a ciklus tart, végezze el a dolgát, tartozzon felelősséggel, és kérjük számon, úgy, ahogy ez a rendszerben egyébként benne van vagy félig benne van. Tehát van egy másik oldala is. Lehet, hogy egyik oldalon Cselényi László talán irritál és sok, és túlságosan vehemens, ugyanakkor őriz egy erkölcsi-szakmai autonómiát, és mondom, még ha ez nem is mindig az én személyes, vagy a többi kurátortársam ízlésére való, talán tiszteletreméltó.
Gyimesi képviselő úrnak: én elég sok levelet kapok a legkülönbözőbb szervezetektől. Olyan panaszt, hogy a Duna nem biztosít teret egy szervezetnek, vagy nem foglalkozik vele eleget, ilyet nem kaptam, de szívesen tolmácsolok ilyen kéréseket. Tehát ha azt látja, hogy valaki valahol sérült, és a Duna nem tölti be a feladatát, ebben szívesen adunk jelzéseket.
Hogy mondjam: fura dolog ez, én nem szeretném megítélni, mert erre vannak fórumok, és most itt nem az a dolgom, azt hiszem, hogy a Duna Tévé menedzsmentjét megítéljem, merthogy ez igazából az elnök felelőssége. Majd ha ez a menedzsment nem jól teljesít, ha az új kulturális alelnök, akiről viszonylag keveset lehet egyébként tudni. Amit lehet tudni, én olvastam egyébként az alelnök asszony Hitelben tett korábbi nyilatkozatait, és ebben, már bocsássanak meg, van alany és állítmány, ez egy kulturált hozzáállás, és egy olyan értelmiséginek a megnyilvánulása, aki nézi Budapestről is, meg Párizsból is, meg máshonnan is a világot, akkor is, ha ő egy, a jobboldalhoz - vagy éppen ezért, mit tudom én - közelállónak vélt valaki. De hogy újra belecsússzunk valami olyasmibe, hogy ki kinek a felesége, ettől én nagyon szeretném távol tartani magam, szeretném a teljesítményén és a munkáján keresztül megítélni ezeket a vezetőket, és erre próbálom a kuratórium elnökségét is biztatni.
Az elnököt pedig elszámoltatjuk, tulajdonosként elszámoltatjuk, felelősséggel tartozik természetesen a személyi változásokért is. Arra kérem önöket, nézzék meg, hogy ez a nagyon érdekes összetételű elnökség, és nagyon érdekes összetételű kuratórium milyen döntéseket hozott az utóbbi időszakban, milyen szavazataránnyal, és ha ez önöket megnyugtatja, mármint ez az arány, vagy ez a biztonság, akkor szerintem nyugodtan fogadják el ezt a beszámolót, de ez az önök szíve joga. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönjük szépen.
Úgy látom, hogy elérkeztünk a szavazáshoz.
Döntés általános vitára való alkalmasságról
Először tehát az általános vitára való alkalmasságról szavazunk. Ki az, aki a Hungária Televízió Közalapítvány 2007-es beszámolóját általános vitára alkalmasnak tartja? Aki igen, az kérem, kézfelemeléssel jelezze! (Szavazás.) 10 igen. Aki nem? (Nincs ilyen.) Ilyen nincs, ahogy szóban jelezték. Aki tartózkodott? (Szavazás.) 4 tartózkodás.
Döntés bizottsági önálló indítvány benyújtásáról
Aki határozati javaslatnak azt javasolja, hogy fogadja el a parlament a beszámolót, az kérem, kézfelemeléssel jelezze! (Szavazás.) Három. Aki nemmel szavaz? (Szavazás.) Kettő. Aki tartózkodik? (Szavazás.) Kilenc.
A bizottság többsége tartózkodott.
Más kérdést nem tudok feltenni ez ügyben. Azt tehát nem javasoljuk, hogy tartózkodjon a parlament, hanem annak megfelelően azt javasolja a bizottság, hogy az legyen a határozati javaslat, hogy ne fogadja el a beszámolót az Országgyűlés. Köszönjük szépen az elnök úrnak, illetve a kuratóriumi elnökség tagjának, hogy megjelentek, és türelmesen vártak a sorukra, valamint az elmondottakat is köszönjük. Bizottsági ülést a jövő héten valószínűleg tartunk, mert van rá igény; hogy mit tárgyalunk, az majd kiderül.
(Az ülés befejezésének időpontja: 13 óra 11 perc)
|
Dr. Pető Iván
|
Jegyzőkönyvvezető: Biczó Andrea és Várszegi Krisztina