KSB-13/2009.
(KSB-79/2006-2010.)
Jegyzőkönyv*
az Országgyűlés Kulturális és sajtóbizottságának
2009. szeptember 29-én, kedden, 10 órakor
a Képviselői Irodaház 569. számú tanácstermében
megtartott üléséről
Tartalomjegyzék
Helyettesítési megbízást adott *
A Magyar Köztársaság 2010. évi költségvetéséről szóló T/10554. számú törvényjavaslat *
Az Állami Számvevőszék véleménye a Magyar Köztársaság 2010. évi költségvetési javaslatáról (10554/1. szám) *
Dr. Aradi Zsolt szóbeli kiegészítése *
Dr. Schneider Márta szóbeli kiegészítése *
Szilágyi Gyöngyi szóbeli kiegészítése *
Dr. Schneider Márta válaszai *
Döntés általános vitára való alkalmasságról *
A Magyar Köztársaság 2010. évi költségvetését megalapozó egyes törvények módosításáról szóló törvényjavaslat *
Dr. Aradi Zsolt szóbeli kiegészítése *
Döntés általános vitára való alkalmasságról *
Tájékozódás a művész szakmai nyugdíjakról szóló megkeresésekkel kapcsolatban *
Dr. Schneider Márta szóbeli kiegészítése *
Mihályi Gábor szóbeli kiegészítése *
Dr. Gyimesi László szóbeli kiegészítése *
Dr. Schneider Márta reflexiója *
Dr. Gyimesi László reflexiója *
Tájékozódás a Magyar Alkotóművészeti Közalapítvány és a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesülete helyzetéről *
Dr. Schneider Márta szóbeli kiegészítése *
Bauer István szóbeli kiegészítése *
Sári Csaba szóbeli kiegészítése *
Dr. Schneider Márta válaszai *
b) Az Állami Számvevőszék véleménye a Magyar Köztársaság 2010. évi költségvetési javaslatáról (10554/1. szám)
Elnököl: Dr. Pető Iván (SZDSZ), a bizottság elnöke
Dr. Jánosi György (MSZP), a bizottság alelnöke
Halász János (Fidesz), a bizottság alelnöke
Alexa György (MSZP)
Alföldi Albert (MSZP)
Bókay Endre (MSZP)
Fedor Vilmos (MSZP)
Halmai Gáborné (MSZ)
Dr. Vitányi Iván (MSZP)
Dr. Cser-Palkovics András (Fidesz)
Gulyás Dénes (Fidesz)
Kiss Attila (Fidesz)
Tellér Gyula (Fidesz)
Vincze László (Fidesz)
Dr. Lukács Tamás (KDNP)
Helyettesítési megbízást adott
Fedor Vilmos (MSZP) Alexa Györgynek (MSZP)
Halmai Gáborné (MSZP) dr. Jánosi Györgynek (MSZP) - megérkezéséig
Lukács Zoltán (MSZP) Alföldi Albertnek (MSZP)
Dr. Schiffer János (MSZP) dr. Vitányi Ivánnak (MSZP)
Dr. Cser-Palkovics András (Fidesz) Kiss Attilának (Fidesz) - megérkezéséig
Kubatov Gábor (Fidesz) Halász Jánosnak (Fidesz)
Dr. Gyimesi Endre (Fidesz) Gulyás Dénesnek (Fidesz)
Dr. Aradi Zsolt főosztályvezető (Pénzügyminisztérium)
Szilágyi Gyöngyi számvevő tanácsos, főtanácsadó (Állami Számvevőszék)
Dr. Schneider Márta kulturális szakállamtitkár (Oktatási és Kulturális Minisztérium)
Mihályi Gábor elnök (Magyar Táncművészek Szövetsége)
Dr. Gyimesi László elnök (Művészeti Szakszervezetek Szövetsége)
Bauer István elnök (Magyar Alkotóművészek Országos Egyesülete)
Sári Csaba, a kuratórium elnöke (Magyar Alkotóművészeti Közalapítvány)
(Az ülés kezdetének időpontja: 10 óra 08 perc)
DR. PETŐ IVÁN (SZDSZ), a bizottság elnöke, a továbbiakban ELNÖK: Tisztelt Bizottság! Tisztelt Jelenlévők! A bizottsági ülést elkezdjük. Kérek mindenkit, hogy foglaljon helyet! A szokásosnál hosszabb bizottsági ülésre számítva kérem a képviselőtársakat, hogy teremtsék meg a lehetőséget, hogy az ülést elkezdjük, de úgy látom, hogy ez együtt van. A képviselők megkapták a javasolt napirendet. Kérdezem, hogy ki az, akinek észrevétele van a javasolt napirendhez. (Nincs jelentkező.) Ilyet nem látok.
Aki elfogadja a javasolt napirendet, az kérem, kézfelemeléssel jelezze! (Szavazás.)
A bizottság határozatképes, és a javasolt napirendet egyhangúlag elfogadta.
Üdvözlöm a megjelenteket akár az 1. napirendi ponthoz jöttek, akár a további kettőhöz!
A Magyar Köztársaság 2010. évi költségvetéséről szóló T/10554. számú törvényjavaslat
Az Állami Számvevőszék véleménye a Magyar Köztársaság 2010. évi költségvetési javaslatáról (10554/1. szám)
1. napirendi pontként a jövő évi költségvetés általános vitára való alkalmasságáról kell döntenie a bizottságnak. Üdvözlöm a kormány és az Állami Számvevőszék képviselőit! Megkérem Aradi Zsolt urat, hogy röviden foglalja össze, amit össze szeretne foglalni. Köszönöm szépen.
Dr. Aradi Zsolt szóbeli kiegészítése
DR. ARADI ZSOLT (Pénzügyminisztérium): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Egy kicsit most hosszabb leszek, ha megengedik, mint a zárszámadáskor, ahol rövidnek kellett lennem, de azért igyekszem önmegtartóztató lenni. Most egymás után két napirend van, ami egymással igen szorosan összefügg, de ezek tudatosan vannak szétválasztva az Alkotmánybíróság döntése alapján, tehát már 2007 óta a költségvetési törvényjavaslat egy tiszta törvénynek a tervezete, és emellett külön jelenik meg a költségvetést megalapozó törvénymódosítások gyűjteménye, miközben az államháztartásról szóló törvény önmagában is előírja azt, hogy a két törvényjavaslatot egymással összehangolva, együtt tárgyalhatóan és nagyjából együtt elfogadhatóan kell előterjeszteni. (Dr. Lukács Tamás, Kiss Attila, Halász János és dr. Jánosi György az ülésterembe érkeznek.)
A 2010-es javaslat a költségvetésre és ezen belül a kultúra költségvetése egyrészt függ a gazdasági körülményektől: a mindenki által ismert gazdasági válságra van hangolva. Ahogy a 2008-as zárszámadáskor röviden említettem, 2008 ebből a szempontból még egy konszolidált évnek számított, hiszen az év egészében azok a tendenciák még nem érvényesültek, de 2009 - mint a 2010-es év bázisa - már egy jóval nehezebb év lesz, és 2010 ehhez képest viszonyítható. A 2010-es költségvetési törvényjavaslattal több feladatot kell megoldani. Egyrészt rövidtávon, 2010-ben, 2011-ben kezelni kell azt a válságot, amely a gazdaságban és a monetáris szférában jelentkezett, ennek megfelelő stílusú intézkedésekkel, de a közszférában is el kell kezdeni azokat a reformlépéseket, amelyek a hosszabb távú, középtávú megoldást adják az államháztartás működőképességének fenntartására, és meg kell tenni azokat a lépéseket is, amelyek pedig a gazdasági növekedés oldaláról segítik majd az államháztartás megfelelő kondícióinak kialakulását. A keret a GDP alakulása, ami ebben az évben várhatóan 6,7 százalékos csökkenést mutat, és a jövő évben további 1 százalék körüli csökkenéssel lehet számolni. Ez nyilvánvalóan az államháztartás elosztási lehetőségeit csökkenti, sőt ha továbbmegyünk - és erre is utalás van a törvényjavaslatban -, a további években a jövedelemcentralizációt tovább kell csökkenteni, és ehhez képest még jelentősebb ütemben az újraelosztás mértékét; ez az adatokból világosan látszik. Azok a reformlépések tehát, amelyeket most meg kell tenni, nemcsak egyszerűen egy évre szólnak, hanem a további éveket is megalapozzák. Ez összhangban van a konvergenciaprogrammal is, amely a hiány és az államadósság vonatkozásában megfogalmazza azokat a mutatókat, amelyet el kell érni.
Ami közelebbről érinti a költségvetést: mind az önkormányzati, mind a központi területen látható az, hogy a támogatások kiáramlását különféle módon meg kellett fékezni, és ezért mind a két területen a saját stílusának és jellegzetességeinek megfelelően kellett a támogatásokat csökkenteni. Így tehát például a központi területen mintegy 270 milliárd forintot vettünk ki az egész rendszerből, 267-et pontosan, ami nem azt jelenti, hogy pont ennyivel csökken ennek a területnek a támogatása, mert annak egy része más célokra visszamegy ugyanebbe a szférába, tehát például a 267 milliárdból 68 milliárd visszamegy: autópálya rendelkezésre állási díjakra 21 milliárd, uniós finanszírozásra 16 milliárd és így tovább. A forráskivonás tehát nem egyszerűen azt jelenti, hogy egy lineáris csökkentés érvényesül, hanem egy struktúraváltás is megtörténik.
Nagyon fontos, hogy a támogatás csökkentése nemcsak annyit jelent, hogy az eddigi ráfordítási lehetőségek szűkülnek, hanem ebben benne van az a támogatáscsökkentés is, amely a konstrukcióváltozásokkal függ össze, tehát például a járulékcsökkentéssel vagy az eho megszüntetésével, amely azt jelenti, hogy több költségterhet nem kell vállalni ezeken a jogcímeken az intézményeknek, ez a költség nem merül fel. Az alapok közül érdekes a Nemzeti Kulturális Alap forrása, amely egy új konstrukcióban jelenik meg, az 5-ös lottó játékadójában, annak 90 százaléka; ez 10 milliárd forintot hoz a Kulturális Alap számára közvetlen támogatás nélkül, ez tehát a korábbi automatizmust egy másik technikájú automatizmussal váltja fel, nem az alap rovására. Hasonlóképpen az önkormányzati területen is megvalósul egy forráskivonás, részben ugyanezen a jogcímen, tehát az állami elvonások megszűnésének megfelelően költségcsökkentésként, részben pedig különféle konstrukciókkal. Ahhoz, hogy a jövő évi költségvetési gazdálkodás biztonságos legyen, a költségvetés jelentős tartalékösszegeket tartalmaz, összesen több mint 300 milliárd forintot a központi költségvetésben és ezen kívül az önkormányzati területen is. Az általános tartalékból 57 milliárdot, céltartalékként 125 milliárdot - ami személyi juttatásokra szolgál sok-sok jogcímen, többek között a most folyó bértárgyalások eredményének finanszírozására -, stabilitási tartalékként a nevében foglalt jogcímre 79 milliárdot és kamatkockázati tartalékként 50 milliárdot. Ezek a tartalékok részben konkrét célt szolgálnak, részben pedig a költségvetés ismert bizonytalanságainak kompenzálására vagy a kockázat csökkentésére szolgálnak. Ami fontos, hogy a központi költségvetési szerveknél - és egyébként így a közmédiumoknál is - nincs létszámcsökkentésre elkülönített pénz, tehát nem számol a központi költségvetési területen létszámcsökkentéssel a költségvetés. Azt mondja, hogy az intézmények - egyébként ezt a költségvetési irányelvekből, köriratból már régen tudják -, ha létszámcsökkentést terveznek, azt saját hatáskörben teszik, és ezt év elejétől meg kell tenniük ahhoz, hogy a jövő évi előirányzataikból ki tudják gazdálkodni, mert meg tudják takarítani az adott munkavállalónak a saját béréből, de ehhez most központi támogatást nem kapnak.
Az önkormányzati területen szervezeti intézkedésekkel összefüggésben van pénz, 4,9 milliárd, amely erre a célra használható fel, és akkor mondom, hogy az önkormányzati területen van 22,8 milliárd forint bértartalék is ezen kívül, amit az előbb említettem a központi tartalékban; a kettő között van átjárás, mármint a központi tartalék irányából az önkormányzati irányába. Ami még nem kulturális specialitás: azok a bérügyek, amiről említést tettem. Most azzal számol a költségvetés, hogy 1 százalék nettó reálkereset-emelkedés legyen, de egy furcsa helyzet van: évtizedek óta hozzászoktunk, hogy a bérpolitika egy többletösszeg valamiféle elosztását jelenti illetményalapokon keresztül, pótlékemelésen keresztül, keresetkiegészítésen keresztül, szorzókon keresztül. Most egy sajátos helyzet van, mert más a konstrukció: van egy adócsökkentés, és a reálkereset-növekedésnek ez az alapvető forrása, miközben meg viszonylag kicsi infláció van, tehát ez egy új bérpolitikát igényel, nem a pénznek valamiféle mechanikus elosztását. Ez egy sokkal komplikáltabb helyzet, mint egy többletpénzt akár jól, akár rosszul elosztani. Ezek a bértárgyalások folynak.
Az előbb említettem, hogy a központi költségvetési szerveknél nem számolunk létszámcsökkentéssel. Ennek az az alapja, hogy az elmúlt években - 2006-ban, 2007-ben - jelentős szervezeti átalakítást csináltunk a központi költségvetési szerveknél: 80 milliárd forintot takarítottunk meg azon a rendszeren. Ezt most azért említem, mert erről elszámoltunk a 2007-es zárszámadásban, mint másfél év eredményével vagy következményével, de azért kérdéseket állandóan kapunk ezzel kapcsolatban, hogy hol van ez a pénz. Ez a pénz már nincs, tehát ezt a rendszerből örökre kiemeltük, ez a pénz meg van takarítva, nem áramlott vissza sehova. Ezt azért is mondom, mert néha van egy-egy újságban egy centire egymástól két állítás, hogy egyrészt megspórolták, másrészt visszaadták, tehát ez így nem stimmel. Mi úgy hívjuk, hogy szerkezeti változásként a költségvetés technikájával kivettük; az egy más kérdés, hogy egy másik terület pénzt kapott, ez a költségvetés átrendezése. Például a határőrség összevonása a rendőrséggel az egy dolog, egy megtakarítás, hogy aztán kap a rendőrség beszerzésre pénzt, az egy másik kérdés, ami nem történhetett volna meg szervezeti intézkedés nélkül, hasonlóképpen 17 ezer ember abból a szférából kikerült, tehát a valamikor 1 milliós költségvetési intézményi szféra most 730 ezer körül tart.
A másik a szabályozás kérdése. Itt egy picit átugrom az ÁSZ véleményére is. Ő felveti azt, hogy feszültségek tapasztalhatók vagy érzékelhetők a jövő évi költségvetési előirányzatok és a feladatok között a nagy intézményeknél. Ezzel kapcsolatban szeretném mondani, hogy a forráscsökkenés, azon kívül, hogy részben az adócsökkentés realizálásából adódik, másrészt azonban döntő részben nem az intézményektől jönnek el a pénzek, hanem a programokból, illetve szervezeti intézkedésekkel és szabályokkal megalapozhatóan. Ha tehát megnézzük például az oktatási és kulturális tárca költségvetését, akkor látjuk, hogy a csökkenés nem az intézményeknél, hanem a beruházásoknál, a felújításoknál, illetve a szakmai programoknál jellemző, tehát a feszültség alapvetően ez, de nyilván elsősorban nem az intézményeknél. A másik dolog, hogy fordítva is felfoghatjuk a dolgot, tehát ha úgy fogjuk fel a dolgot, hogy az intézmény saját magáért van, az egyfajta felfogás, de ha meggondoljuk, hogy az intézmény a közért és a szolgáltatást igénybe vevőkért van, akkor azt lehet mondani, hogy ezért nem sajnálni kell az intézményeket, mert ez a dolguk, hogy alkalmazkodjanak a megváltozott körülményekhez a köz érdekében. Idetartozik még a státusztörvény, aminek majd a másik napirendi pont kapcsán előjön egy speciális területre a tartalma, az pedig kifejezetten azt a célt szolgálja, hogy egy differenciált szabályozórendszerrel az intézményeket egy racionálisabb gazdálkodásra ösztönözze, és ne azt várják, hogy majd mindenre központi döntés történik, és minden úgy lesz, hogy valaki más majd megtakarítja a pénzt. A költségvetés tehát akkor tud csökkenni, ha csökkentik. A másik dolog pedig, hogy a gazdálkodás hatékonyságát megfelelő szabályozókkal kell az államnak egyértelműen megtámogatnia. Erre a státusztörvény tökéletesen alkalmas, de alapvetően függ attól, hogy az ágazati szabályozások és az intézmények ezt hogyan reagálják le. Az ÁSZ másik észrevétele, hogy vajon meg vannak-e alapozva hatástanulmányokkal és egyebekkel a költségvetések. Azt kell mondani, hogy igen; most még nem, de a státusztörvény tervezési rendszere pontosan ezt szolgálja. Azok a konstrukciók, amelyek ott le vannak írva, azt jelentik, hogy tervszerű, szervezett, átlátható gazdálkodás folyik az intézményeknél a hatékonyságon kívül. Még egyet teszek hozzá az átláthatósághoz: az az úgynevezett szakfeladatrend pedig, ami valószínűleg zsargonnak tűnik, magát az egész államháztartást teszi átláthatóvá, hogy mire mennyit fordít az állam és mások, tehát egy más típusú átláthatóságot fogunk biztosítani ennek révén a jövő évtől kezdődően.
Végül a médiáról, mert erről feltehetően nem fog beszélni az oktatási tárca: itt több ponton van változás a médiatörvény keretei között, tehát egy adott zsákban vagyunk benne, és a lehetőségekkel próbálunk élni. Az egyik dolog ismert, hogy a műsorterjesztési költségeket az államnak kell finanszíroznia - ez 15-16 milliárdos összeg -, és ezen a ponton a bázisszemléletet követtük jobb híján, hiszen a kormánynak nincs befolyása arra, hogy a médiaszolgáltatók e téren mit csinálnak, a médiatörvény előírja a számla kifizetését. Itt egy dolgot tettünk, illetve többet, bocsánat: a Duna TV-nél megemeltük a bázisszintre, 500 millió forinttal a sugárzási díjat, tehát ez az ez évi szintnek és a megkötött szerződéseknek nagyjából megfelel. Másutt nem nyúltunk ehhez hozzá, ugyanakkor egy olyan konstrukciót javasoltunk, hogy a megtakarítás 2010-ben a kormány közbejöttével visszaforgatható legyen. Közvetlenül ez nem lehetséges a médiatörvény alapján, és azt a megoldást sem tudtuk felajánlani, amit korábban, hogy a költségvetés általános tartalékán keresztül ezt elrendezzük. Ez tehát egy olyan konstrukció, amit természetesen az EU-nak be kell jelenteni, de a javaslatot megtettük.
A másik megoldás pedig a Magyar Televízió Közalapítvány támogatásának radikális csökkentése. 2004-ben elfogadtak egy reorganizációs tervet, amely összefüggött az új székház előkészítésével és az oda való költözéssel. Ennek a programnak ilyen értelemben vége van, úgy láttuk, hogy nem tudjuk tovább tartani ezt a szintű extra támogatást - tehát itt nemcsak az összegről van szó, hanem egyáltalán az extra támogatásról a többi közalapítványhoz képest -, és ezért ebből itt egy jelentős összeggel visszaléptünk. Ez a médiatörvénnyel összefüggő alapvető konstrukció és összegváltozás. Természetesen itt arról is szó van, hogy azért az elmúlt években a költségvetésiintézmény-szférában jelentős megtakarításokat realizáltunk, ezen a területen pedig nem, úgyhogy ezt most itt javasoljuk meglépni. Köszönöm a figyelmet.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Csak kérdezem, hogy érthetem-e úgy, hogy akkor a megalapozó törvényekről most már külön nem kíván felszólalni? (Dr. Aradi Zsolt: Ha majd megnyitjuk. Mondjam azt is?) Nem, akkor az eredeti felvezetés szerint az külön napirendi pont. Államtitkár asszonyt kérem szépen, hogy rövid tájékoztatást tartson, és utána a Számvevőszék következik.
Dr. Schneider Márta szóbeli kiegészítése
DR. SCHNEIDER MÁRTA kulturális szakállamtitkár (Oktatási és Kulturális Minisztérium): Köszönöm szépen. A kulturális ágazat 2010-es költségvetési helyzeténél, azt gondolom, hogy nemcsak a fejezeti költségvetésről érdemes beszélni, hanem egyéb olyan forrásokról is, amelyek összességében jelzik az ágazat államháztartásbeli szerepét. Ami a fejezetet illeti, a 2010-es költségvetés minimális mértékben kevesebb a kulturális ágazatot tekintve, mint a 2009-es költségvetés volt, azonban inkább a szerkezeti módosulások, a tartalmi kérdések azok, amelyek informatívak lehetnek; néhányat szeretnék felsorolni ezek közül a bizottság részére.
Az intézményi költségvetés, ahogy Aradi Zsolt elmondta, 3,6 százalékkal csökken. Ez tulajdonképpen azt jelenti, hogy azok a szerkezeti változások - teho és az egyéb adótörvény-változások -, amelyeket nem kell az intézményeknek a személyi bérbe beletenni, okozzák a csökkentést. Úgy érzékeljük, hogy intézményi szinten a foglalkoztatottság megtartását fogja jelenteni a támogatás összege. Ami szerkezeti változás, hogy a 2010-es évben nincs külföldi kulturális évad vagy egyéb olyan nagy program, ami az elmúlt években jellemző volt, azonban a 2010-es "Pécs 2010 Európa kulturális fővárosa" rendezvényei belépnek egy nagy összeggel, tehát gyakorlatilag ez az, ami programszerű támogatásban nagy összegként jelentkezik.
A fejezeti kezelésű előirányzatoknál az alapítványok, közalapítványok támogatása a 2009-es évivel egyezik meg pontosan, nominálisan. Azt mondanánk, hogy ez minden alapítvány esetében tulajdonképpen még egy pici növekedést is jelent, hiszen ezek is hordoznak személyi jellegű kifizetéseket, tehát ahol a szerkezeti változás kedvező, ott azt gondoljuk, hogy ez az alapítványok költségvetésében is kedvezően fog hatni. Egy közalapítvány esetében azonban, bár a 2009-es összeg szerepel - ez a Magyar Mozgókép Közalapítvány -, ez az összeg azonban nem felel meg annak, amit a négyéves szerződésben kötöttünk meg. A közalapítvány tudja ezt a helyzetet, ismeri ezt a helyzetet, és felkészül arra, hogy következő évi tervében, illetve a következő évek tervében ezt a helyzetet kezelni tudja.
A gazdasági társaságok esetében van egy 12 százalékos csökkenés. A gazdasági társaságok a kulturális szférában nem mondhatók a klasszikus gazdasági társaságoknak, hiszen itt nonprofit kft.-kről, de alapvetően művészeti intézményekről van szó. Azt gondolom, hogy bizonyos költségvetési támogatás átstrukturálását követően azért ez a működőképességet nem fogja zavarni. (Halmai Gáborné az ülésterembe érkezik.) Ami kimaradt a 2010-es költségvetésből - és ez többek között a salátatörvényben jelenik meg -, a kulturális szaktörvényben két kötelező feladat volt az elmúlt évtizedekben: az egyik a dokumentumvásárlási hozzájárulás, a másik pedig a továbbképzés, tehát a szakemberek továbbképzéséhez való hozzájárulás, támogatás. Ezt az intézkedést átmeneti intézkedésnek tekintjük, tehát egy évre javasoltuk a törvényből való kivételét. Ami viszont azt mondhatom, hogy megoldható másképpen, más formában, más forrásból, az alapvetően a továbbképzési támogatás. Belépnek olyan uniós források, nevezetten a TÁMOP, tehát a társadalmi megújulás operatív program, amelynek keretében több olyan jogcím van, amelyben a közművelődési dolgozók továbbképzése nem olyan összeggel, mint ami itt az ágazatnál szerepel, tehát 80-100 millióval, hanem lényegesen magasabb összeggel szerepel, szerepelhet, és több évre előre tervezhetővé válik.
A fejezeti kezelésű előirányzatok minden olyan determinációt, tehát olyan forrást, feladatot, amely szakmai determinációként jelenik meg, tartalmaznak, így tartalmazzák a Műszaki és Ipartörténeti Múzeumok működésének forrását, az egyházi és a magánlevéltárak támogatására forrást, az ODR, vagyis az Országos Dokumentumellátási Rendszer fenntartására forrást és egy EPSCO nevezetű - azt gondolom, a könyvtárosok tudják, hogy ez milyen jelentős - többéves szerződés forrását. Ami szakmai tekintetben nagyon fontos, a fejezeti források viszont nem adtak rá lehetőséget, hogy a minisztériumi forrásba tervezzük be, azok döntő része valamely más konstrukcióban megvalósul, megvalósulhat. Én rendkívül fontosnak tartom ezeken belül az úgynevezett nagy kultúraprogramot, amely 2007-ben indult, és 2008-ban a reneszánsz év, a reneszánsz túrák alkalmával folytatódott: 35 ezer diák látogatott el különféle közgyűjteményekbe, és 2009-ben 54 ezer diáknak volt erre lehetősége. Ezt a nagy kultúraprogramot szintén a TÁMOP-ból, tehát az uniós források keretéből meg tudjuk valósítani. A kulturális vidékfejlesztési uniós források lesznek alkalmasak arra, hogy a Kárpát-medencei Közművelődési Kerekasztallal az anyanyelv ápolását, fejlesztését, a kulturális örökség védelmét és az élő népművészet programot a 2010. évben folytathassuk.
Jelentős és nagyon lényeges fejezeti forrás új jogcímre áll rendelkezésre: az integrált közösségi szolgáltató terek működésének, működtetésének támogatására. Uniós fejlesztés ugyan, tehát az uniós források az infrastrukturális fejlesztést, illetve bizonyos működési támogatást biztosítanak, azonban ahhoz, hogy ezek a közösségi terek biztonságosan beinduljanak, szükségesnek látta a kulturális tárca azt, hogy ahogy elindul az IKSZT-k működése, három éven keresztül folyamatosan támogassuk közvetlenül - pályázati úton természetesen - az egyes közösségi tereket működési költségvetési támogatással. Folytatható lesz, és természetesen megint csak az ágazatnak kell helyt állni a "Közkincs" kulturális vidékfejlesztési program mögött is, és ami még fontosabb, hogy a négy évvel ezelőtt elindított Közkincs-hitelprogram fedezete is rendelkezésre áll a tárcánál. Ezen túl szeretném jelezni, ahogy Aradi úr is elmondta, hogy a Nemzeti Kulturális Alap forrása bővül: több mint 10 milliárd az, amire most a Nemzeti Kulturális Alap számíthat. Éppen ezért azokat a szakmai programokat, amelyeket továbbfejlesztésre és továbbműködtetésre javasolunk - és azt gondolom, hogy nem szabad az életrajzban lukakat hagyni -, szeretnénk a Nemzeti Kulturális Alap bizottságával, illetve kollégiumaival egyetértésben továbbra is meghirdetni. Ilyen lenne a nagykiállítási program, ilyen lenne az emlékházak, tájházak fejlesztésének programja, ilyen a Tengertánc és a PANKKK, a könnyűzenei ifjúsági klubok támogatásának programja.
Önkormányzatokon keresztül nyújtott kulturális támogatások: itt négy olyan, önkormányzati fejezeten keresztül nyújtott támogatás van, amiről szót kell ejtenünk. Az első, ami gondot, problémát okoz nyilvánvalóan, a területen önkormányzatoknak és intézményi szinten is problémát fog okozni: a helyi és megyei közművelődési, közgyűjteményi normatívák összevonása az üzemeltetés, igazgatás és sport normatívákkal. Ez nagy valószínűséggel a kulturálisintézmény-ellátási ügyekben gondot, problémát fog okozni. Én úgy vélem, hogy egyrészt szakmai segítséggel tudunk az elkövetkezendő időszakban, a következő évben segítséget adni, illetve a különlegesen hátrányos helyzetű önkormányzatok számára a fejezet elkülönít egy olyan összeget, amellyel direkt módon a nagyon nagy problémával küszködő önkormányzatokat tudnánk segíteni.
A következő ilyen normatíva, amely viszont azt gondolom, hogy jó hír, hogy az 5. számú melléklet tartalmazza a központosított előirányzatokat, amelyek között változatlan nagyságrenddel szerepel az önkormányzatok érdekeltségnövelő támogatása: itt a könyvtári, a közművelődési és a múzeumi támogatásról beszélünk, ugyanazzal az összeggel, mint 2009-ben. Ez azt jelenti, hogy többek között a hat éve működő Alfa-program a továbbiakban is ugyanazzal a támogatási összeggel folytatódhat. Az elmúlt időszakban 1,6 milliárd forint fordult az önkormányzati múzeumokra az Alfa-programon keresztül; ez azt jelenti, hogy több mint 60 gyűjtemény, általában kiállítás újult meg.
A következő az előadó-művészeti szervezetek támogatása, amely ebben az évben, a 2010-es évben már az új előadó-művészeti törvény szerint kerül a műhelyekhez, a különféle intézményekhez. Ha a 2008-as, 2009-es és a 2010-es évet számba vesszük, akkor a 2009-es év volt az, amely erre a területre 3,5 milliárdnyi pluszforrást tartalmazott. A 2010-es költségvetés 1,3 milliárddal kevesebbet tartalmaz, azonban a 2008-ashoz hasonlítva ez még 2,2 milliárddal több. A 2008-as évet természetesen azért jelzem, hiszen ez az az év, amelyet tulajdonképpen regisztrált az előadó-művészeti intézményrendszer, tehát ez az, amely a 2010-től kezdődő költségvetési támogatás alapját megadja. Az Előadó-művészeti Tanács a törvénynek megfelelően javaslatot tett miniszter úrnak a forrás felosztására, ezt miniszter úr elfogadta, és ez szerepel a költségvetési törvény javaslatában. Ami normatív alapon felosztható költségvetési támogatás, az látható az önkormányzati fejezetben, amit a törvény a Kulturális Minisztérium fejezetébe szán, az pedig megjelenik a Kulturális Minisztérium fejezetében. Az utolsó pedig: a 8. számú melléklet tartalmazza a 2009-es évihez hasonlóan a többcélú kistérségi társulások mozgókönyvtári és közművelődési feladatainak támogatását. Ez némileg csökken: 1 millió forint, ami elosztható. Köszönöm szépen, ennyi lett volna a kulturális ágazat 2010-es költségvetéséről a beszámoló.
ELNÖK: Köszönjük szépen. Az Állami Számvevőszék véleményét kérjük.
Szilágyi Gyöngyi szóbeli kiegészítése
SZILÁGYI GYÖNGYI (Állami Számvevőszék): Tisztelettel köszöntöm a bizottság tagjait! Szilágyi Gyöngyi főtanácsadó vagyok az Állami Számvevőszéktől. Mint ahogy önök is látják a már közreadott anyagban, az ÁSZ elkészítette a véleményét a 2010. évi költségvetési törvényjavaslat megalapozottságáról. Az ellenőrzésünk célja többek között az volt, hogy a törvényjavaslat megfelel-e az előirányzatok kialakítására közreadott tervezési köriratban foglaltaknak, a tervezésnél alkalmazott módszerek biztosítják-e az állami feladatellátás meglapozottságát, megalapozottan számszerűsítették-e a javaslatban és az előírásokban az EU-tól származó forrásokat, a társfinanszírozási követelményeket, és végül pedig a negyedik nagy alrendszer, a helyi önkormányzatok szabályozott forrásainak megalapozottságát biztosították-e a tervezés keretében végzett számítások. A 2010. évi költségvetési törvényjavaslat ÁSZ általi ellenőrzése az idő rövidségére tekintettel új módszerrel végződött. Augusztus 31-ig bezárólag kísérte nyomon a helyszíni ellenőrzés a tervezés folyamatát, áttekintettük a szeptember 11-én rendelkezésünkre bocsátott törvényjavaslatot ennek keretében. (Dr. Cser-Palkovics András az ülésterembe érkezik.)
Nehezítette a vélemény kialakítását egyrészt az, hogy a 2010. évi törvényjavaslatot, másrészt a 2010. évi költségvetést megalapozó törvények tervezetét, ezt az úgynevezett salátatörvényt párhuzamosan készítették az ÁSZ feladatvégzésével, és ahogy Aradi úr is említette, hatástanulmányokat, modellszámításokat szerettünk volna látni a változó munkaanyagokból. A véleményünket tehát a négy nagy alrendszerre készítettük el, és ez az új módszer egy tematikus dokumentációra épülő ellenőrzést jelentett, amikor is a tervezésre kötelezettek köréből rendelkezésünkre bocsátott dokumentumok és személyes konzultációk alapján végeztük a tervezési köriratban és a tervezést meghatározó jogszabályokban foglaltak szerinti munkaellenőrzést. A dokumentális ellenőrzéshez felhasználtuk a rendelkezésünkre bocsátott számszaki összesítőket, kimutatásokat, legvégső soron pedig az ellenőrzöttekkel közös jegyzőkönyvben rögzítettük az ellenőrzés során tapasztaltakat, amelyhez észrevételeket, kiegészítéseket fűzhettek. Ezt láthatják a véleményben is, mert minden fejezetnél szerepeltettük a kiegészítéseket.
A központi költségvetés ellenőrzési részét képezte a központi költségvetési szervek előirányzatainak és a fejezeti kezelésű előirányzatoknak a minősítése is, vagyis tulajdonképpen, hogy a tartalmi levezetések megfeleltek-e a tervezési köriratban és az Áht.-ban foglalt előírásoknak. A véleményünk alapvetően az volt, hogy a fejezetek az előirányzatokat és a létszámot az alapfeladatok ellátáshoz meghatározóan a prioritások figyelembevételével tervezték. Összességében azonban - és ez látható az elkészült véleményünket tükröző kötetből is - az érzékelhető, hogy a feladatok és a rendelkezésre álló források között feszültségek vannak, és feltételezhető, hogy év közben további intézkedések válnak szükségessé annak érdekében, hogy a forrásokból az előírt feladatok megvalósíthatók legyenek, illetve esetleg feladatelmaradások, feladatcsökkenések következhetnek be. Röviden így összegezném az ÁSZ véleményét. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönjük szépen. A képviselőké a szó.
Halász alelnök úr!
HALÁSZ JÁNOS (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Kedves Vendégek! A kiegészítéseket hallgatva leginkább államtitkár asszony véleményére voltam kíváncsi. Vártam volna arról is beszámolót, hogy hogyan küzdött az OKM, az Oktatási és Kulturális Minisztérium a költségvetési vita során; az eredményt látjuk, az szánalmas, de legalább hallhattunk volna arról, hogy a szándékuk nem a kultúra, a kulturális támogatások csökkentése volt, hanem fontosnak tartják ezt a területet. Úgy látom, hogy magában az OKM-ben dolgozók is lemondtak már arról, hogy csináljanak valami értelmes dolgot. Tulajdonképpen mit tudnak tenni? A kormányzati támogatáscsökkentéseket elfogadva próbálnak jó képet vágni ehhez az egész ügyhöz, márpedig nem kell jó képet vágni ehhez a költségvetéshez, és nem kellene a minisztérium jelenlegi vezetőinek sem. Ez sokat elárul arról, hogy mennyit érnek önök politikai értelemben - kultúrpolitikai értelemben is.
Mi az, amit látunk? Azt látjuk, hogy már a költségvetés egyeztetési folyamata is, az az egyeztetési folyamat, ami az Oktatási és Kulturális Minisztériumra van bízva, több sebből vérzett. Az ágazati szakmai csúcsegyeztető szervezetet úgy hívták össze, hogy gondolták, hogy tartanak pénteken egy ülést, és elküldték kedden a meghívót, mondván, hogy a 2010-es költségvetésről kellene egyeztetni, csak elfelejtették elkezdeni a költségvetés számait. Azzal a szervezettel is bohóctréfát űznek, amit önök hoztak létre mintegy legfontosabb ágazati szakmai egyeztető szervezetként; ettől kezdve nehéz tárgyalni komolyan arról, hogy mit is csinál a Kulturális Minisztérium. A költségvetésről látjuk azt, hogy a terülten érintett szakmai szervezetek majd' mindegyike nagyon komolyan tiltakozik. Nemcsak arról van szó, hogy lenne egy jó költségvetés, csak önök rosszul egyeztetnek; igazából azért nem akarnak egyeztetni, úgy látom, mert félnek ezektől a számoktól, és félnek szembesülni azzal, hogy amit csinálnak kulturális igazgatásban dolgozó emberekként, az a kultúrának árt. Örülök, hogy eljött államtitkár asszony - a zárszámadásnál nem nagyon képviselték magas szinten magukat a bizottságban -, mert legalább ilyenkor a parlamentben kénytelenek ezt meghallgatni, ha más formában menekülnek is ez elől.
A mostani beszámolóban azt hallottuk, hogy bizonyos területeken sem tudják ezt megtenni, ahol korábban önök azt ígérték, hogy három éven keresztül biztonságos finanszírozást nyújtanak. Ezt persze államtitkár asszony nem így mondta; egyedül a Mozgókép Közalapítvány támogatását említette, és azt mondta, hogy majd a közalapítvány felkészül ennek az ügynek a kezelésére, de önök az Operának is ígértek biztonságos finanszírozást, és úgy látom, hogy a művészeti intézmények minisztériumi fejezetében több százmillió forintos csökkenés van, és sorolhatnám. De én emlékszem még arra is, államtitkár asszony, amikor önök leültek a Magyar Mozgókép Közalapítvánnyal, nagy sajtónyilvánosság előtt aláírták a szerződést három évre, és elmondták, hogy milyen jó fejek önök - főleg a miniszter úr -, hogy ezt biztosítják ennek a területnek, és az újságok vagy az újságok egy része erről be is számolt. Most várom, hogy majd hasonló terjedelemben önök tartanak egy sajtótájékoztatót, elmondják, hogy mégsem olyan jó fejek, és az újságok majd ugyanolyan terjedelemben erről esetleg beszámolnak. Milyen jó lenne! Tudom, hogy ez nem működik, de legalább azt szívesen hallottam volna, és azt hiszem, hogy elvárhatta volna a terület, hogy itt most ön azt mondja, hogy bocsánat, nem pedig azt mondja, hogy majd a közalapítvány felkészül erre a helyzetre. Ilyenkor azt illik mondani véleményem szerint, államtitkár asszony - és ne haragudjon, hogy önnek kell mondanom, miniszter úrnak még szívesebben mondanám -, hogy bocsánat, akkor ezt ígértük, nem tudjuk teljesíteni. Azt majd mi mondjuk esetleg, hogy átverték az embereket, egyebek, nem kérem, hogy ezt mondják - mert egyébként ez történt szerintem -, de legalább mondják azt, hogy bocsánat - és ez sok-sok területre igaz.
Hallottuk a szóbeli kiegészítésnél, amit államtitkár asszony mondott, hogy minimális mértékben kevesebb ez a támogatás összességében, mint korábban - ez is egy szép megfogalmazás. Vajon milyen az, amikor maximális mértékben kevesebb? Illetve mit szól az a néhány fejezet, nem is kevés, akinél például a következő számok vannak. Az örökségvédelmi fejlesztéseknél tavaly még 943 millió forint volt a költségvetésben, most 200 millió forint a tervezet. Ők ezt vajon minimális mértékkel kevesebbnek érzik? Vagy a nonprofit kulturális szervezetek támogatása 190 millió forint volt tavaly, most 86,5 millió forint van beállítva. Ez is minimális mértékű csökkenés ön szerint, államtitkár asszony? Szerintem ez nem az, de sorolhatnánk még: nemzeti kulturális intézmények felújítása 340 millió forint tavaly, 20 millió forint van beállítva az idén, egyházi kulturális örökség értékeinek rekonstrukciója: 796 millió tavaly, nulla forint az idén, de van még itt sok tétel, 500-600 millió forinttal kevesebb tételek a nagy nemzeti közgyűjteményeknél, itt-ott. Én úgy hiszem, hogy ha elmondják azt, hogy mely területeken vannak önök szerint eredmények, akkor el kellene mondani azt is, hogy egyébként pedig mely fejezeteknél, mely sorokon, mely intézményeket érintően vannak szinte megoldhatatlan problémák, mert szerintem azok vannak.
A Nemzeti Kulturális Alapról is ejtettek önök szót, és ezt én köszönöm szépen. Arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy én úgy hallottam nagyon sokszor a Nemzeti Kulturális Alap elnökétől különböző konferenciákon, ahol sokszor együtt is vettünk részt, hogy ez a nagy vívmány, hogy az 5-ös lottó 90 százalékának játékadója lesz az NKA kerete, tulajdonképpen arra jó, hogy minden, ahogy volt eddig, tud működni, mert lesz hozzá elég forrás, meg még a Márai-program is. Most államtitkár asszonytól még hallunk újabb dolgokat. Önök szeretnék kérni a főbizottságot - ha jól értettem, nem nyomásgyakorlásról van szó, hanem egyszerű minisztériumi kérésről ennél a független alapnál -, hogy milyen jó lenne, ha befogadnánk a Tengertánc-programot, a PANKKK-programot, az emlékházprogramot. Ezek azok a programok, amelyek elindultak, működtek a minisztérium fejezetében néhány évig, ott kaptak támogatást. Az egy biztonság, amikor a minisztériumban egy soron szerepel egy adott terület megnevezve, és mögötte, hogy hány forintot biztosít a költségvetés támogatásként, de tavaly már ez a biztonság megszűnt, és úgy látom, hogy ezt nem is kívánják visszaadni ezeknek a programoknak. Tavaly már nem szerepeltek külön a költségvetésben, hanem a reneszánsz őrület áldozatai voltak, a szocialista reneszánszmázzal leöntöttek mindent: például a PANKKK-program is már a könnyűzene reneszánsza volt, a Tengertáncot is a reneszánsz programból finanszírozták, de most az nincs, most az NKA-hoz próbálják bepasszírozni. De hát micsoda magatartás ez? Én azt látom, hogy önöknek igazán nem fontos az, hogy kiszámítható, biztonságos kereteket teremtsenek, vagy nem tudják ezt megtenni, de az világos, hogy bizonytalanságban tartják ezeket a területeket is.
Na de mi van még, amiről hallottunk, és ami mellett nem lehet elmenni szó nélkül? Hasonló a Mozgókép Közalapítvány esetén tett biztonságos finanszírozási ígérethez: színháztörvény. A színháztörvénynél önök azt mondták, hogy 4 milliárd forinttal többet kap a szakma, majd kiderült, hogy ez nem lett igaz: 3,5 milliárd forint lett. Most kiderül, hogy ez már nincs így, mert most már megint 1,3 milliárd forinttal kevesebb a támogatás, és akkor önök ehhez hozzáteszik azt, hogy de egyébként 2008-hoz képest milyen jó fejek; 1997-hez képest meg biztos még jobbak. Ha azt tetszenek ígérni, hogy 4 milliárd forinttal több lesz, akkor legyen 4 milliárd forinttal több, vagy ne ígérjenek ilyet, vagy utána mondják azt, hogy bocsánat. Államtitkár asszony javára legyen mondva, most a számokat legalább pontosan feltárta itt előttünk, bár sokat nem lehetett tenni, mert ki tudtuk olvasni mi is a költségvetésből. De mi lesz az intézményekkel? Mi lesz az önkormányzatok által fenntartott zenekarokkal és énekkarokkal, ahol - ha jól látom a számokat - egy sokkal jelentősebb támogatáscsökkenés lehet a tavalyi évhez képest, mint ami korábban volt? De a színházakat is említhetnénk. Egyáltalán miért nem gondolkodtak el ennek a költségvetésnek a készítésekor azon, hogy az előadó-művészeti törvény finanszírozási része látszik, hogy már rossz - ezt mondtuk a törvény vitájában is. Lehet látni, hogy nem az értékeket preferálja elsősorban, hanem valami számítási módnak megfelel. Nem az a lényeg, hogy a dolgok legyenek rendben, hanem hogy a táblázatokat önök pontosan ki tudják tölteni; így kormányoznak, ez a probléma, ezért sincsenek rendben a dolgok.
Az meg külön érdekes - sajnálom, hogy nincs itt képviselőtársam, esetleg ő is elmondhatta volna pontosan -, hogy hogyan is volt az Előadó-művészeti Tanácsban az a munka, amivel kialakították a 7. melléklet színházi finanszírozási rendszerét, mert az Előadó-művészeti Tanácsra is van bízva, hogy a szorzószámok alakításával érdemben is alakítson az összegeken. Államtitkár asszony itt azt mondta - most akkor nem túlzok először -, ha jól hallottam, azt mondta, hogy az Előadó-művészeti Tanács javaslatot tett, és miniszter úr ezt elfogadta. Még jó, hogy nem úgy tetszett mondani, hogy kénytelen volt elfogadni a miniszter. Én úgy tudom, hogy az Előadó-művészeti Tanácsot önök összehívták, kaptak az Előadó-művészeti Tanács tagok valamilyen javaslatot - tehát nem ők ültek össze, és dolgoztak ki valamit -, és utána egyébként távszavazással kérték meg őket, hogy mondjanak véleményt. Még csak nem is merték azt megtenni, mert nagy viták voltak az ülésen, hogy amikor szavazni kell, akkor újra összeüljenek, és személyesen szavazzanak, hanem távszavazással kaptak önök egyfajta eredményt. Az is botrány, ahogy az Előadó-művészeti Tanácsot működtetik. Ez ugyanaz, mint a KÁSZT, ugyanaz, ahogyan az érintett szakmai szervezetek tiltakoznak, és igazából semmibe veszik a véleményüket, nem hallgatják meg őket. Szerintem ez a kormányzati magatartás nem tartható; így nyilván nem is lehet jól kormányozni, és jó költségvetést sem csinálni.
A normatívákról is volt szó. Államtitkár asszony már-már sajnálkozott, hogy lehet, hogy ez kevés lesz, az Állami Számvevőszék véleményében pedig hallhattuk azt, hogy ez feladatcsökkenéssel vagy feladatelmaradással járhat; nyilván erre is vonatkozott az ÁSZ véleménye. (Alexa György az ülésterembe érkezik.) Hát igen, mert az elmúlt években önök drámai módon csökkentették a megyei önkormányzatok és a települési önkormányzatok kulturális normatíváját, és most az, hogy a helyi közművelődési, közgyűjteményi feladatokra a települési önkormányzatoknak csak 390 forintot akarnak adni, miközben tavaly 1061 forint volt, olyan mérvű csökkentése a helyi kulturális támogatásnak, amit nem lehet elfogadni, ez nem maradhat így. A megyei önkormányzatok támogatása kapcsán is az alapnormatívának is majd' 20 millió forintos csökkenése megyénként, illetve a 350 forintos fejkvóta 150 forintra csökkentése azt eredményezi, hogy milliárdos nagyságrenddel kevesebb támogatást kapnak a megyei könyvtárak, a megyei levéltárak, a megyei közművelődési tevékenységük és a megyei múzeumok fenntartására az önkormányzatok, akik ezeket a rendszereket működtetik. Hogy ez hová vezet, azt sejtjük: végveszélybe sodorják egyáltalán az önkormányzatiságot és ezeknek az intézményeknek a működését. Ezért világos, hogy ez a költségvetés, amit most önök benyújtottak, nem maradhat így, ezen nagyon gyorsan változtatni kell, ha önök ezt elfogadják. Ez a költségvetés véleményem szerint az elmondott érvek alapján is általános vitára alkalmatlan, a kultúrának ártani fog. Szeretném felhívni arra a figyelmet, amit Aradi úr mondott. Ő azt mondta, hogy igen, költségvetési technikával kiveszik a pénzt innen-onnan. Így van, egy pénzügyi szakember elmondja, hogy mi hogyan készül, de a helyzet mégiscsak a következő: nem a Pénzügyminisztérium fogadja el a költségvetést, hanem az ott dolgozó kollégák fegyelmezetten elkészítenek egy javaslatot, többek közt aszerint is, hogy a kormány mit diktál, és a kormány benyújtja a parlament elé, de ezt az országgyűlési képviselők fogadják el, vagy nem.
Kedves Jelenlévők! A teremben ülő képviselőkön a sor. A kérdés az, hogy ők ezt a költségvetést, ezeket a csökkenéseket, a vidéki kultúra ilyen végveszélybe sodrását támogatni fogják-e, vagy nem. Nyilvánvaló, hogy döntően a szocialista képviselők, esetleg elnök úr itt mellettem, akik arra készülnek, hogy ezt a költségvetést támogatni kívánják, de ezt a költségvetést szerintem kultúrával foglalkozó szakpolitikus nem támogathatja. Én ezt szeretném kérni önöktől, és azt javasolni, hogy minden olyan költségvetési tételben, ahol drasztikus csökkenések vannak, bizottsági módosító indítvánnyal éljünk, találjuk meg a forrásokat már most, és próbáljuk elérni azt, hogy a kulturális ágazatban a kultúra területén legalább ezek a drasztikus csökkenések ne jelenhessenek meg. Köszönöm szépen a figyelmet.
ELNÖK: Köszönjük szépen. Tellér képviselő úr!
TELLÉR GYULA (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Képviselőtársaim! Tisztelt Vendégek! Egy általános megjegyzéssel szeretném kezdeni. Az a benyomás alakult ki bennem a bevezető szövegeket hallva, hogy a kormány tisztelt képviselői bizonyos értelemben leszegett fejjel vezetik fel nekünk ennek a két költségvetésnek a szerintük lényeges vonásait.
Mire gondolok? Arra, hogy a költségvetési törvényben benne van az, hogy mekkora bruttó hazai termék várható, hogy abból mekkora lesz a központosítható vagy központosítandó rész, hogy ebből az államháztartás, illetve azon belül a költségvetés számai hogyan alakulnak, ezen belül hogyan alakul az Oktatási és Kulturális Minisztérium költségvetése és aztán bizonyos intézményi leosztások. Ebben a tárgyalási módban egyetlenegy szó sincs róla, hogy az a bizonyos nehéz helyzet, amely a bruttó hazai termék alakulásával, mint kiinduló adattal jellemezhető, nincs egy szó se róla, hogy ez a helyzet hogyan jött létre, hogy netán van-e felelős, aki megakadályozhatta volna ennek a helyzetnek a létrejöttét, vagy urambocsá', esetleg saját maga járult hozzá az előidézéséhez. Az a helyzet ugyanis, hogy látszatra olyan, mintha új kormány volna, de nincs új kormány, hiszen ennek a kormánynak a miniszterelnöke az a személy, aki az előző kormányban a jelenlegi helyzet kialakulásához tevékenységével hozzájárult. Még egyszer mondom, vagy úgy, hogy maga mozdította elő a helyzet létrejöttét, vagy úgy, hogy nem tette meg azokat a szükséges intézkedéseket, amelyek a helyzet romlását vagy annak legalábbis egy jelentős részét elháríthatták volna. Ugyanarról a személyről van szó. Muszáj feltenni a kérdést, hogy miért az foglalkozik a helyzet kijavításával, aki a kár el nem hárításával azt mutatta, hogy nem igazán tud a folyamatokba beavatkozni vagy belenyúlni?
A második megjegyzésem vitatkozik államtitkár asszonnyal, vagy nem is tudom talán pontosan, hogy kivel, hogy tudniillik van hatásvizsgálat, és hogy a költségvetés nagyon jól áttekinthető. Szerintem nincs hatásvizsgálat, és a költségvetés nem tekinthető át jól. Hogy mire gondolok, amikor ezt állítom, azt mindjárt el fogom mondani. Ennek a költségvetésnek és benne az OKM-fejezetnek az általános jellemzője az elvonás. Az előbb említett logikai összefüggés végén a főszámok láthatók, így például az OKM-fejezet 3. oldalán azt olvashatjuk, hogy az intézmények támogatási előirányzata 215 milliárd 11,7 millió forint, amely a bázishoz képest 5 milliárd 98,3 millió forint összegű csökkenést mutat. Na most, idáig úgy néz ki a dolog, mintha világos volna, innentől kezdve azonban ez a világosság már nagyon sok esetben nem folytatódik; hogy pontosan hogyan nem folytatódik, arra mindjárt mondok egynémely példát. Így például ennek a költségvetési törvényjavaslatnak a 7. oldalán ott vannak a közgyűjtemények - harmadik cím -, a harmadik cím alá 18 közgyűjtemény tartozik, és az összesítő táblázatból megtudjuk, hogy összesen 236 millió forint elvonás éri ezt a területet. Hátul nézegettem a számokat, és nem találtam intézményi mélységű részletezését ennek a dolognak, ennek következtében az a benyomásom, hogy nem tudjuk, hogy mondjuk, a 236 millió forintos elvonásból mennyi éri mondjuk a Természettudományi Múzeumot, a Néprajzi Múzeumot vagy más intézményeket, és itt akkor nemcsak ez a probléma, hogy nem látunk tisztán. Az is probléma továbbá, hogy akkor kik lesznek azok, akik meghatározzák, hogy az elvonás hogyan oszlik meg az egyes intézmények között, mikor határozódik meg ez a bizonyos felosztása az elvonásnak, és ha ez egy későbbi időpontban általunk ismeretlen személyek által lesz meghatározva, akkor tulajdonképpen ki az, aki a költségvetést meghatározza, ki az, aki a költségvetést benyújtja, és tulajdonképpen mit fogadunk mi el. Az a benyomásom, hogy ha ez így marad, akkor voltaképpen ez nem költségvetés, hanem ez egy költségvetés tervezési fázisának az egyik állomása. De ha nem a közgyűjteményekről beszélünk, akkor mondjuk az egyéb kulturális alapítványoknál ugyancsak és több másik helyen csak göngyölt adatok vannak felsorolva, tehát ennek a költségvetésnek egy ilyen tervezési fázis jellege van.
Végül még egy megjegyzést szeretnék tenni, ez pedig az egyházi célú központi költségvetési hozzájárulások kérdése, ahol a számszerű részletezés - most a nagy számozás szerint mondom - a 2078. és a 2079. oldalon olvasható. Itt ilyen címek vannak, hogy egyházi közgyűjtemények és közművelődési intézmények, 64 millió forintos elvonás. Ideveszem, mert most az egyházak szempontjából nézem a dolgot, és nem választom szét a kulturális és az oktatási jellegű támogatásokat: a hittanoktatásból elvont 303 millió forint. Bizonyos egyházi alapintézmény-működésekből a személyi jövedelemadóval kapcsolatos kiegészítések 1 milliárd 300 millió forint. Az átadásokra nem került ingatlanok utáni járadék még növekszik is valamennyivel, itt tehát nincsen elvonás, ezzel szemben az 5000 lakosnál kisebb településeken szolgálatot teljesítő egyházi személyek jövedelempótléka 145 millió forinttal lesz kevesebb. Az egyházi kulturális örökség értékeinek rekonstrukciójára jutó összegek - ez a 2079. oldalon olvasható -, ha jól számoltam ki, miután itt nincsen megnevezve a 2010. évre előirányzat, nem tudom, hogy ez azt jelenti-e, hogy ott nincs előirányzat. Ha ezt jelenti, akkor az majdnem 800 millió forintos elvonás. Összesen ez a durva számolás több mint 2 milliárd forintos támogatásmegvonást jelent az egyházaktól, ha jól számoltam. Őszintén szólva, azt remélem, hogy nem számoltam jól, mert megdöbbent, hogy ha most ezt összehasonlítom megint ennek a fejezetnek a saját számozása szerinti 3. oldalán lévő szöveggel, amit az előbb felolvastam, hogy itt 5 milliárd forinttal lesz kevesebb a minisztérium intézményi támogatása, és abból 2 milliárd érinti az egyházakat, ez bizony megdöbbentő, és nem is értem egészen pontosan. Még egyszer mondom, abban bízom, hogy talán mellészámoltam valamit.
Összefoglalólag azt tudom mondani, hogy ez a költségvetés azzal, hogy nem megy le intézményi mélységekig az egyes számok meghatározásában, egy köztes fázisban áll meg a tervezett költségvetés és a végleges költségvetés között. Nem ez az első év, amikor ebbe a problémába beleütközünk, és ennek következtében már csak ezért sem gondolom elfogadni ezt a költségvetést, mert nem tudom, hogy mit fogadunk el. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönjük szépen. Alexa képviselő úr, Bókay képviselő úr, utána további képviselők, akiket látok.
ALEXA GYÖRGY (MSZP): Az eddigi hozzászólások megkönnyítik számomra, hogy véleményt alkossak erről az előterjesztésről, mert - ne bántódjanak meg az előttem szólók - tömény politizálás zajlik, nem a különböző fejezetcímekkel való szakmai vita: a múlt minősítgetése, az előterjesztő sértegetése és még egy pár dolog. Ez valószínűleg szót sem érdemel. Egy dolog jól látszik, hogy aki megteheti, az megpróbálja azt a könnyű pozíciót elfoglalni, hogy kezelje csak más a kialakult gazdasági válságot, vállalja a felelősséget azért, hogy a kialakult gazdasági válság magyarországi hatásait ellensúlyozó költségvetést beterjesszen.
Az egy kicsit naiv indíttatás, ami úgy csinál, hogy persze van egy gazdasági válság, persze ezt nyilvánvalóan a kormány okozta, vélhetőleg Amerikában is (Tellér Gyula: Óvatosabban fogalmaztam, ha jól emlékszem.), ugyanakkor viszont ne legyen csökkentés.
ELNÖK: Elnézést, képviselő úr: Alexa képviselő úré a szó. (Halász János: Tudjuk, elnök úr, halljuk is, csak mondjon már valamit.)
ALEXA GYÖRGY (MSZP): Én szívesen polemizálok Tellér képviselő úrral, és nem sért, ha közbeszól, úgyhogy csak nyugodtan, bármikor. Tehát van egy gazdasági világválság, ennek vannak magyarországi hatásai. A kormányzat megpróbál összerakni egy költségvetést, ami működőképesen tartja ezt az országot, ami fejlesztések számára továbbra is forrásokat biztosít, ami megpróbálja elrendezni, hogy ne álljanak meg területek, és akkor erre azt mondjuk, hogy egyébként persze úgy kellene kezelni ezt a válságot, hogy az sehol csökkentést nem okoz, tehát nehogy ez véletlenül megtakarítási hullámot indítson el a magyar önkormányzatoknál, mert akkor aztán vége van a világnak.
Én azt gondolom, hogy tüntetést szervezni és hirdetni egy ilyen költségvetési szituációban a legegyszerűbb történet. Az itteni hozzászólásoknak, ha nem haragszanak a képviselő urak - és különösen Tellér úr lepett meg ezzel -, nagyjából ezen a színvonalon játszódtak, tehát ilyen tüntetési felhívás alátámasztásán, de aztán ezzel a minősítést be is fejeztem, mert én kértem ki, hogy a minisztériumot jó pár mondatban próbálta ismét alelnök úr alázni. Én azt gondolom tehát, hogy ez egy kényelmes viselkedés az önök részéről; megteszik, megtehetik. Kormányzó képviselők nyilvánvalóan ezt nem tehetik meg, nem ígérgethetnek, nem sejtethetnek a jövő évre, hogy majd más világ lesz, egyébként egy valószínűleg nem változó nemzeti jövedelemből majd egy jobb elosztás lesz, nagy valószínűséggel még a Nap is alulról felfelé fog sütni. Ezt mi nem tehetjük meg, mert egyébként az ország működőképességét meg kell őrizni, úgyhogy én a magam részéről azt gondolom, hogy továbbra is játsszuk a saját szerepeinket, mi megpróbáljuk támogatni a kormányt és ezzel az országot, önök meg majd ellene szavaznak. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Bókay képviselő úr!
BÓKAY ENDRE (MSZP): Köszönöm szépen a szót. Én is másképp látom, mint az előttem szóló képviselőtársaim, mert azt mondom, hogy igenis, ennek a költségvetésnek talán hosszú idő óta először van filozófiája. Megfeledkezünk azokról az adótörvényekről, amelyeket korábban hoztunk be - nyár elején döntöttünk róla -, amelynek az volt a lényege, hogy csökkentjük a munkaadók és a munkavállalók járulékterheit, és mivel a bevételekről abszolút nem mondhatunk le, természetesen az áfa emelésével és a vagyonadó bevezetésével tulajdonképpen egy átrendeződés történt meg. Ennek elsődlegesen az volt az oka, mivel Magyarországon nagyon alacsony a ténylegesen munkában lévők száma - tehát 56 százalékos, szemben az európai 65 százalékkal -, hogy valahol a leglényegesebb pont, hogy ezt a létszámot növeljük, és a gazdasági válság ideje alatt megőrizzük a munkahelyeket, utána pedig e munkahelyek számának növekedésével új adófizetők kerülnek be a rendszerbe, és ezzel tudjuk az állam bevételeit növelni, anélkül, hogy az adóterheket a továbbiakban növelnénk.
Azt mondom, hogy ez egy közel ezermilliárdos átrendezést jelent - kiment a kormányzati előterjesztő, de biztos kiigazítanak, ha nem igaz -, ami azt jelenti, hogy az utóbbi 20 évben én nem emlékszem arányaiban, sem összegében egy ilyen léptékű átrendezésre. A másik oldal - és szintén az általános vitánál tartunk, tehát azért el szeretném ezt mondani - a szociális támogatások, hiszen azt tudjuk, hogy Magyarország nemzeti jövedelmét a tényleges erejéhez képest meglehetősen nagymértékben terhelték ezek a dolgok, a szociális és egyéb juttatások. Ezeknek az átrendeződése úgy kezdődött meg, hogy megindult egy "Út a munkához" nevezetű program, melynek keretében sok, immár 90 ezer ember került át a segélyezettek köréből a munkát végzők körébe, akik munkát végeznek, járadékot fizetnek és egyéb területeken. Ez a szám tehát egyre inkább úgy csökken, a segélyezettek létszáma és a segélyezésre fordított pénz, hogy közben a munkába bevont emberek száma és a járadékbefizetések pedig növekszik. Én ezt egy nagyon lényeges dolognak tartom.
Elhangzottak az önkormányzatokkal kapcsolatos megszorítások. Az önkormányzatok az elmúlt évben, tehát a 2009-es évben számottevően a válság terheiből igazából nem vállaltak fel. (Kiss Attila: Az önkormányzatok?) Igen, az önkormányzatok. Lehet majd utána is jó képet vágni, csak majd hozzászól a képviselő úr, és akkor elmondja. 6,7 százalékos nemzetijövedelem-csökkenés volt, és ebből tulajdonképpen még nem látjuk azt, hogy más területeken hol történt volna bármifajta csökkenés. Ehhez képest a kulturális ágazat 3,6 százalékos költségvetési csökkentéssel számol: én azt mondom ebben az esetben, hogy ez nem rossz. Nehezen tudom elképzelni azt, hogy a minisztérium dolgozói ilyen harcosan felvonulnának, és nem, mint fegyelmezett köztisztviselők dolgoznának, úgyhogy eléggé szenvtelen dolognak tartom azt, amit elnök úr mondott velük kapcsolatban, nem tartom túl korrektnek (Halász János: Alelnök. - Derültség.) Alelnök, bocsánat. (Halász János: Ennyit az igazságról. - Derültség.) Itt egy társamat idézem: lehet, hogy én már tudok valamit. Nem tartom jónak ezeket a címzéseket, mert igazából ők nem felelősek ezért. Ők felelős köztisztviselőként dolgoznak, és nekik nem harcolni kell (Halász János: Főleg a miniszter úr, tegyük hozzá.), hanem számokkal le kell írni, és ezekkel a számokkal kell gazdálkodniuk. Egyébként érdekes dolog, hogy pont a PPP-programhoz kapcsolódó kiadásokat éppen nem vetették fel, de nem biztos, hogy mindenben egyetértünk itt.
Örülök annak is, hogy a költségvetés nem fűnyíróelvszerűen történt meg, tehát nem egyszerűen vágtunk egy rendet, hanem strukturális átalakítások vannak a költségvetésen belül, ami a nyugdíjrendszert az előbb említettekkel együtt érinti. Hogy a tizenharmadik havi bért kénytelenek voltunk visszavonni, annak is van következménye, hiszen gyakorlatilag volt egy olyan kérdés a társadalom előtt, hogy vagy újabb munkahelyek csökkentéséről van szó, vagy a tizenharmadik havi bérek visszavételéről, és tisztelt képviselőtársaim, nyilván mindenki azt mondta, hogy a munkahelyek megőrzése a fontosabb. Nemcsak a közszférában zajlottak le ezek a tendenciák, hanem nagyon jól tudjuk, hogy bizonyos vállalkozások területén a dolgozók maguk álltak össze, és a munkaadójukkal, tehát mondjuk úgy, hogy tőkés kapitalista vállalkozókkal együtt döntöttek arról, hogy bizonyos jövedelemről lemondanak azért, hogy a munkahelyeiket megőrizzék. Én azt szeretném jelezni önöknek, hogy úgy beszéljünk ezekről az évekről és időszakokról, hogy 70 éve nem érte a világot ilyen gazdasági válság, tehát a 70 évvel ezelőtti dologhoz képest valami rendkívül ritka és negatív esemény történt. Én nem értek egyet Tellér Gyula képviselőtársammal, aki azt mondja, hogy nem tettek semmit. Az előbb felsoroltak borzasztóan komoly intézkedések voltak, és nagyon mélyreható változásokat indítottak el a magyar társadalomban, és azt is látjuk, hogy külföld előtt egyre inkább elismertté válnak ezek az intézkedések; tetszik nekünk, nem tetszik, ezt el kell ismernünk.
Mivel pécsi vagyok, ezért bele kell mennem olyan dologba is, amit itt leírtam magamnak, és egy dolgot szeretnék kérdezni az államtitkár asszonytól. Volt egy olyanról szó - és elnézést, képviselőtársaim, most tényleg nagyon hazalobbizok -, hogy vannak ezek a kiemelt nemzeti kulturális intézmények, és a Pécsi Konferencia- és Koncertközpont ezek körébe bekerül. Lehet, hogy eléggé ügyetlen vagyok, és nem vettem észre a számok között ilyen jellegű felvetést, de mivel ezt a konferenciaközpontot át fogjuk adni vélhetően szeptemberben, onnantól kezdődő finanszírozásban, erre ígéretet kaptunk a kormánytól annak idején, tehát ezt kérdezem, hogy ebben segítsen nekünk. A másik, kiemelem azt, hogy végül is teljesen logikusnak tartom, hogy nincs kulturális évad külföldön, hiszen a 2010-es kulturális fővárosi évad során olyan horribilis összegeket fordítunk most kultúrára, hogy a jól tudom, a tavalyi programokban sem volt ekkora összeg, amit a kultúra közvetlen finanszírozására fordítottunk volna. Tegyük hozzá, hogy rengeteg kulturális beruházás zajlott le, zajlik le nemcsak Pécs városában, más városokban is a kulturális főváros évad kapcsán. A nyertes mindenkit visz: Pécs igenis, szervezi ezeket a területeket. Egyrészt közvetlenül a régióban részt vevő városok kaptak ezekből a beruházásokból és programokból, másrészt pedig azok a nagyvárosok, akik korábbi pályázataikkal részt vettek a kulturális főváros programban, ott is jelentős megújulás zajlott. Ennek nem minden része tükröződik a költségvetésben, de ez nem baj. Ha esetleg a parlamenti hozzászólásokhoz, hogy ezt ki tudjuk kerekíteni, segítene a minisztérium is, hogy ezek a programok bekerüljenek, amik nem feltétlenül 2010-ben záródnak le, hanem lehet, hogy a 2011-es évben, vagy még hosszabb kihatásuk lesz - pontosan a beruházásokra gondolok. Elnök úr, köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Lukács képviselő úr, utána Gulyás képviselő úr.
DR. LUKÁCS TAMÁS (KDNP): Alexa képviselő úrnak címezném először, hogy elég felháborítónak tartom, hogy parlamenti bizottság ülésén politizálnak képviselők, de engedje meg, hogy amíg nem tiltják, addig politizáljunk, mint ahogy demokratikus államokban a parlamentben és a bizottságokban szokás politizálni. Nem tudom, hogy ez miért háborította fel annyira, mert utána vártam volna, hogy nagyon megalapozottan, és az Állami Számvevőszék és a Költségvetési Tanács anyagát is figyelembe véve megtörténik ezek után a szakmai jellegű hozzászólás, nem pedig a válságra történő általános hivatkozás. Ezért szeretnék idézni a Költségvetési Tanács költségvetésről szóló kockázatának I. fejezetéből, ami azt mondja, hogy vannak olyan részek a költségvetésben, amire az általános tartalék biztonságot nyújt, azonban jelentős részük éppen a központi kormányzat költségvetési döntésének következménye, ezeken a központi tartalékok már nem feltétlenül nyújtanak védelmet - mondja a Költségvetési Tanács. Nem tudom, hogy ezt politikai vagy szakmai jellegű megállapításnak méltóztatik minősíteni, de gondolom, ha már ilyen általánosságokról beszélünk, akkor nagyon kellene erről is beszélni.
Aztán a második kockázati tényezőnek sorolja fel a Költségvetési Tanács az előző, állami tulajdonú vállalatok veszteségességét. Most hagyjuk ezt a 75 milliárdot, inkább térjünk ki arra, hogy az önkormányzatok eladósodottságának veszélye máris 100 milliárd, tehát ha az általánosból indulunk el, akkor nem egy ellenzéki hang állapítja meg azt, hogy nincs már hová visszavonulniuk az önkormányzatoknak. Lehet, hogy furcsa lesz, és nem kell velem egyetérteni, de én ezt a költségvetést - és most politikai nyilatkozatot teszek - választási költségvetésnek tartom. Első hallásra ez egy szamárságnak tűnik, mert ugyebár két módon lehet választási költségvetést csinálni: az egyik, hogy intézményfinanszírozás helyett nem feladatokat finanszírozok, hanem többlet intézményfinanszírozást folytatok, ami utána a csókosoknak kiosztható - ez a tipikus választási költségvetés. Van viszont egy másik típusú választási költségvetés, amikor a feladatokat alátervezem, a feladat ellátáshoz szükséges pénzeszközöket, forrásokat nem biztosítom, viszont másnak kell végrehajtani, olyan szerveknek, adott esetben az önkormányzatoknak, akik nem tudják, tehát a feszültséget a lakossággal, az ellátatlansággal nekik kell viselni, és a politikai kockázatot nekik kell viselni. Ez is egy választási költségvetés. Úgy gondolom, hogy ezzel a költségvetéssel ezt az utat választották. Zárójel: hogy szakmailag alátámasszam, itt van a Költségvetési Tanácsnak a kockázatokról szóló fejezete, de el lehet olvasni az Állami Számvevőszék kockázatokról szóló fejezetrészét is. Ami az itt elhangzottakat illeti, nagyon érdekes dolog, hogy majd utána fogunk tárgyalni, és valamit a parlament meg fog szavazni az úgynevezett salátatörvényekről, hogy mik vannak a salátatörvényekben, de a nagyobbik probléma, hogy a parlament eddig is megszavazott törvényeket, ami a központi költségvetéssel a kormányzatra kötelezettségeket ró - csak a mi területünkről kettőt mondok: az előadó-művészeti törvényt vagy a digitális törvényt -, majd ezek után nem tesz eleget ennek. Bocsánatot kérek, önök szavazták meg, majd önök viselik annak következményeit, hogy nem tesz eleget a költségvetés annak, amit önök megszavaztak. Tudom, hogy politikai nyilatkozat, amikor figyelmeztettük önöket időben, hogy vigyázat, e törvény megszavazásának nincs meg a fedezete, ez egy fedezet nélküli költségvetés, fedezet nélkül sok mindent lehet csinálni.
Itt térek rá a következő dologra, mert nyilván ne keressem a költségvetésben például az Erkel Színház előkészítésének költségeit, de ha ilyet nem találok a költségvetésben, akkor tessenek már szólni a miniszterelnök úrnak, hogy ne ígérjen olyat, ami nincs a költségvetésben, vagy legalábbis az ő költségvetésében. Lehetséges, hogy közben kötöttek valami hasonló típusú szerződést, amit a Televízió székházbérlésével kapcsolatban kötöttek, de úgy gondolom, hogy ez már nem ennek a bizottságnak a hatásköre, hanem ezek törvényességi kérdések. Erről most nem tudunk tárgyalni, mert nincs benne. De ugyanez a problémám, hogy az EU-forrásokat se tessék említeni, mert ezt a költségvetési kereteken belül nem tudjuk tárgyalni; azért nem tudjuk tárgyalni, mert a feladatellátásnak, amit el kívánunk látni, folyamatosnak kell lennie. Biztosan állíthatom, hogy ezeket a feladatokat EU-pályázatból 2010. január 1-jétől nem lehet ellátni, mert ennyi villámpályázatot így kiírni EU-s szabályok betartásával lehetetlen. Ez azt jelenti, hogy az ön által felsorolt feladatok 2010. január 1-jétől nem lesznek ellátva. Lehet, hogy majd valami utófinanszírozással 2011-ben pályázatok útján el lehet látni, de akkor azt kell mondani, hogy uraim, eltávoztunk a pénztártól, egy évig szünetel ezeknek a feladatoknak az ellátása.
A második, megint csak az ÁSZ, illetve a Költségvetési Tanács anyagából szeretném idézni, hogy persze, világos, hogy a személyi kiadásoknál a járulékcsökkenéseknél bizonyos megtakarítás tervezhető a költségvetésben, de ne tessenek úgy csinálni, mintha ez az egészre igaz volna. Az itt megállapított anyagban ez 54 százalékban igaz, tehát mondhatom, hogy a fele részben igaz, amit állítanak, nem pedig az egészre lehet kivetíteni, ha a költségvetés nyelvén beszélünk. Azt gondolom tehát, hogy mindezek alátámasztják azon álláspontomat, hogy igenis, ez egy választási költségvetés, egy olyan választási költségvetés, ahol feladatelhárítás történik. Vagy nem látok el feladatokat, és arra hivatkozok, hogy majd EU-forrásokból, vagy pedig áttestálom a megvonásokat az önkormányzatra. A salátatörvényben is, ha egy kicsit előreszaladunk, nagyon kevés olyan tételt találunk a kulturális örökség tervezésének megváltoztatása tekintetében, számszakilag nem jelentős az az összeg, ahol feladatkiváltások vagy feladatmegoldások történnek. Ennek következtében - idézve még egyszer a Költségvetési Tanács véleményét - egy 100 milliárddal eladósodott önkormányzati rendszer ezeket a feladatokat nem fogja tudni ellátni. (Alexa György elhagyja az üléstermet.) Nyilván az ütközőpont a lakosság és az el nem látott feladatok között az önkormányzatoknál lesz, ezért állítom azt, hogy ez is egy választási költségvetés: a politika felülírta a feladat ellátáshoz rendelt összegeket és azt a költségvetési logikát, amikor a feladatokat kellene ellátni. Ennek következtében azt gondolom, hogy a képviselő egyetlenegyet tud tenni: egyrészt politizál, másrészt szavaz. Gondolom, ezzel kellőképpen meg is indokoltam a szavazatomat.
ELNÖK: Köszönöm. Gulyás képviselő úr!
GULYÁS DÉNES (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Sértegetés nélkül, hiszen senkit nincs szándékomban sértegetni: kár, hogy Alexa képviselő úr kiment. Ezek szerint - ő válságra hivatkozott - akkor 2004 óta válság van, mert azóta folyamatos elvonás van a kultúrától. Ha visszanézünk tavalyra, tavalyelőttre, maradványképzésnek keresztelt elvonások azért mégiscsak voltak, tehát én azt gondolom, hogy felesleges a válságra hivatkozni, hogy ezeket az elvonásokat most azért kell foganatosítani, mert most válság van, és meg kell teremteni a kilábalás fedezetét. Ugyanakkor pedig, még ha populizmussal is vádolhatnának talán ezért, azért 100 milliós végkielégítéseket felvesznek emberek ebben az országban, nem is egy, nem is kettő, és hányról nem tudunk még. Hány ilyen százmilliós csontváz fog kidőlni, miközben, ha azt nézzük, az alapfokú művészeti oktatásból 400 millió forintot elvettek? Nem volt válság 2005-ben, 2006-ban, akkor is volt elvonás; válságra ne hivatkozzunk.
Néhány tételt szeretnék konkrétan megkérdezni. Ugyanaz a probléma, amit Tellér képviselő úr felvázolt az előbb, hogy nem látok tisztán, hogy melyik intézmény mennyi pénzt kap; itt összevont tételek vannak. Például nem tudom, hogy az Operaház... - ahogy a miniszter úr megígérte 2007-ben, erről jó néhányszor beszéltünk, aztán természetesen kevesebb lett a pénz. Szeretném látni, hogy mennyivel lesz most kevesebb. Azon kívül azt szeretném megtudni, hogy ha tartható a Magyar Mozgókép Közalapítványnak az 5 milliárd 420 millió forintos támogatása, akkor az Operaházé, ha nem tartható, akkor miért nem tartható. A vári rekonstrukciókra szeretnék kérdezni, Szent György tér és Mátyás-templom. Ott látszik, hogy ott egy több mint 50 százalékos elvonás van. Ezzel az a problémám, hogy emlékszem, akkor én még ugyan nem voltam képviselő, de úgy emlékem, hogy az Orbán-kormány alatt erre egy vaskos tanulmány készült a vári rekonstrukciókról, aztán úgy emlékszem, hogy önök azt kidobták, és készítettek egy másikat. Ezek után meglehetősen felháborító az illetékes televízióbeli nyilatkozata, amikor azt mondta, hogy azért húzódik a dolog, és azért nem lesz kész, mert előre nem látható fizikai körülmények gátolják a rekonstrukciót. Én szeretném tudni, hogy mik ezek a fizikai körülmények. Azt gondolom, hogy ahol ennyi pénzről van szó, megengedhetetlen, hogy előre nem látható műszaki és fizikai következmények legyenek, hacsak nem földrengésről van szó - ez nagyon érdekelne.
Még egy kérdésem lenne. Itt is egy csomó összevont tétel van. A Budapesti Fesztiválzenekar alapítványának támogatásáról szeretnék hallani pontos tételeket, illetve a helyi önkormányzatok színházi támogatásánál, illetve a zenekarok támogatásánál a Telekom Zenekar támogatásáról szeretnék hallani pontos tételeket. Egyébként teljes mértékben egyetértek azzal, hogy ha nem látunk pontos számokat, akkor nagyon nehezen tudom elfogadni, nem érthető számomra, hogy mi mennyi. Én elsősorban ezekre a kérdésekre szeretnék valamilyen választ kapni. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönjük szépen. Halmai Zsuzsa!
HALMAI GÁBORNÉ (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Nem szaporítva, csak két megjegyzést téve a korábbiakhoz: természetesen azért ülünk itt, hogy politizáljunk, de nem azért, hogy minősítsünk. Az utóbbi két hozzászólásnál azt tartottam fontosnak, hogy a képviselő urak - Gulyás Dénes és Lukács képviselő úr is - kérdéseket tettek fel, hogy tisztábban lássunk; ennek van lehetősége és iránya. Egyetlen megjegyzést az utóbbihoz, hogy csak csökkenések történtek volna 2004 óta: ezt praktikusan a korábbi hozzászólások is cáfolták, mert az ugyan tényszerű, hogy most ebben az évben van csökkenés, de maga a filmtörvény pluszokat hozott a rendszerbe, ezt mindannyian tudjuk, és az ezzel kapcsolatos adókedvezmények is arra a területre pluszokat vittek, a Közkincs-program arra a területre igenis, hogy pluszokat vitt be. Lehet, hogy először magasabbra terveztük, aztán nem tudtuk annyira, de az előadó-művészeti törvény ezekre a terültekre pluszforrásokat vitt be; ezt csak a pontosítás kedvéért mondanám.
Összességében pedig azt szeretném elmondani - ez a két szám is elhangzott már itt -, hogy az előző évi 6,7 százalékos GDP-csökkenés és a mostani 2010-esben a tervezett, összességében a kettő együtt praktikusan azt jelenti, hogy közel egyhavi bevétellel kevesebbet lehet elosztani, mert ami bejön, abból lehet a kiadási oldalon költségvetést csinálni, vagy pedig magának a hiánynak a mértékét továbbnövelni. Ez valóban egy kérdés, amit el kell dönteni. Én nem szeretnék erre választ adni, csak ez a fejünkben legyen. Emiatt amikor én a költségvetést nézem, akkor azzal értek egyet, ha megpróbálunk a sorok mögött vagy a kérdéseinkre választ találni, másrészt pedig megnézni a dolgot rendszerében, és én ennek vagyok a híve. Ezt szeretném elmondani, és megjegyzésként is az előterjesztő vagy ez esetben a minisztérium felé rögzíteni, hogy én azt tartom nagyon fontosnak, amikor sorban végignézzük a különböző ágazaton belüli szakmai területeket, vagy megnézzük azt, hogy az egyes intézmények a következő évben mennyi költségvetési támogatást tudnak adni, hogy ne lehetetlenüljön el egyetlenegy működési forma sem.
Másodszor, amikor arról beszélünk, hogy a kulturális vidékpolitikában - ami speciálisan az én saját területem is - azzal a csökkenéssel, amellyel egyikünk sem ért egyet, és mindannyian úgy gondoljuk, hogy ezen változatni kellene, ennek belső rendszerében hogyan tudjuk mégis megtartani azt a kulturális közművelődési ellátási folyamatot, amelyben ott van a kistelepülésen a helyi szint, ott van egy kistérségi szakmai támogatási szint, ahol nem tűnik el a megyei módszertani szint, ahol a régió hozzá tud segíteni ahhoz, hogy mondjuk az európai uniós források ne csak elvben, hanem gyakorlatban is erre a területre bejöjjenek, és hogy ezt országosan hogyan tudja az ágazat vagy a módszertani központ megtenni. Ezt kell végignézni. Végig kell nézni azt, amire némely utalás történt, hogy mondjuk, ha elindítunk egy folyamatot akár a kulturális vidékpolitikában vagy akár a múzeumok területén ennek a területnek a megújítására - mert ez feltétele annak, hogy a jövőben ne csak kínálat, hanem kereslet is megjelenjen ezen az oldalon -, hogy az állampolgárok bemenjenek ezekbe az intézményekbe, hogy használják, és hasznos tudást szerezzenek, hogy ezt a folyamatot leállítjuk-e végleg, megszakítjuk egy évig, vagy legalább azt a szintet biztosítani tudjuk, ami a fennmaradása után, ha tényleg megindul egy növekedés, és tényleg nem egyhavival kevesebb forrást lehet elosztani, hanem ezen változatni lehet, hogy akkor ezek hogyan mennek tovább.
Ezért én azt szeretném mondani - értve persze, mert minden alkalommal meg vagyunk szólítva képviselők is, hogy itt nem lehet ezt megszavazni, de azért ennél kicsivel több most a felelősség -, hogy az a felelősség, hogy legyen egy olyan típusú költségvetés, ami ezen az éven is átviszi az országot, és ami véglegesen nem tüntet el, nem állít meg folyamatokat. Valamint, és ez a kultúrának bizony sajátja, itt ebben a körben, azt hiszem, nyugodtan említhetem a Maslow-i szükségletpiramist, amiben nagyon pontosan tudjuk, hogy amikor az embereknek alapvetően munkához való hozzáférés, fizikai szükségleteik vannak, akkor a kultúrának ahhoz kell őket hozzásegítenie, hogy ebben minél eredményesebbek legyenek, hogy igenis, ezt az alapvető feltételt meg tudjuk tartani. Ezért amikor mi gondolkodunk képviselőként azon, hogy egy ilyen költségvetést lehet vagy nem lehet, milyen belső szerkezetben lehet megszavazni, akkor alapvetően igenis, ezekről is szavazunk. Az, hogy mondjuk lecsökken 27 százalékra a munkáltatói járulékok köre, amit egyébként mindenki kívánt, mind a két politikai oldal, és azt hiszem, hogy nincs olyan ma Magyarországon, aki azt mondaná, hogy erre nincsen szükség, ez bizony ennyivel kevesebb bevételt generál; nemcsak a GDP csökkenése, hanem ezek is ennyivel kevesebb bevételt generálnak. Nagyon fontos az, hogy ezeket a bevételeket akkor egy más elosztásban hova tesszük vissza. Ezért én azt mondanám, hogy valóban nagy a felelősségünk, és ahhoz, hogy bármilyen javaslatot tegyünk - akár egyik oldal, akár másik -, feltéve, amelyet éppen egyébként Halász János alelnök úr mondott, hogy netán közösen, ennek az a kiindulópontja, hogy egy ilyen alkalommal sem egymást, sem az ebben bennünket segítő ágazatot, sem a jelenlegi vezetést nem minősítjük, hanem feltesszük a kérdéseinket, azokra választ várunk, és olyan rendszerben fogalmazzuk meg a javaslatainkat, ami mindannyiunk közös érdeke, aki itt ebben a teremben és ennél az asztalnál vagy itt a hátsó sorokban ülünk, hogy a kultúra megmaradjon azon a szinten, tudja teljesíteni azokat a minimumokat ez a költségvetés, ami az embereket ahhoz segíti hozzá, hogy ezt az évet is átvészeljék, hogy munkájuk legyen, hogy kompetenciákat szerezzenek a munkájukhoz, hogy azoknak a rétegeknek, akiknek van lehetősége kikapcsolódásra, az minőségi legyen, hogy megtartsuk a hagyományainkat, és hogy ezek a vidéki intézmények megmaradjanak, amelyek ezeket a hagyományokat őrzik. Igen, ezek azok, amikről lehet, kell és érdemes vitatkozni, és ennek szellemében lehet, és szerintem biztosan kell is a költségvetéshez valamilyen módosítási javaslatokat tennünk; nyilván mind a két fél meg fogja ezt tenni.
Én is hadd tegyek egy egyébként teljesen politikai megjegyzést, mert ez itt többször elhangzik ennél az asztalnál is, hogy igen, mindannyiunkat bánt - önöket is és engem is ezen az oldalon és a másik oldalon is -, hogy egy ilyen helyzetben, amikor ennyivel kevesebb a bevétel, maradhatnak-e érintetlenül olyan rendszerek - államiak vagy nem államiak, de mi itt az államiakért vagyunk elsősorban felelősek -, maradhatnak-e olyan szabályok, ahol meg lehet azt tenni, hogy szabályosan vagy a szabályok kikerülésével aránytalanul magas fizetések történnek. Ez mindkét oldalnak az érdeke, az ezzel kapcsolatos minden felvetést is mi meg fogjuk szavazni. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönjük szépen. Kiss képviselő úr!
KISS ATTILA (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! A költségvetéssel kapcsolatban néhány gondolat nekem is eszembe jutott, de még mielőtt a jegyzőkönyvek végképp rosszul őriznék meg az önkormányzatok elmúlt éves költségvetéseiről elhangzottakat, azért én azt elmondanám - tiszteletben tartva Bókay képviselő úr véleményét természetesen, ez is egy vélemény -, hogy a valóság azért nem volt ennyire szép és gördülékeny. 2007-ben kereken 3,5 százalékkal volt kevesebb az önkormányzatok költségvetése a 2006-os évhez képest, tehát a 2006-os évhez képest 3,5 százalékkal csökkent az önkormányzatok állami bevétele: ezek szja, átengedett bevételek, adó, egyéb bevételek voltak. 2009-ben, ebben az esztendőben az eredeti előirányzat 12,5 százalékkal csökkent, tehát amit eredetileg megkaptunk a Pénzügyminisztériumtól. Azt hiszem, hogy ebben az évben három vagy négy költségvetés beterjesztése volt, tehát erre az évre vonatkozóan a krokodilbőr vagy nem tudom, milyen táskában... (Tellér Gyula: Vízibivaly. - Derültség.) Vízibivaly, elnézést; találó ez is. A vízibivaly táskában három- vagy négyféle költségvetés volt; lehet, hogy ez egy ilyen találós kérdés volt, hogy melyik a helyes és melyik a jó. 12,5 százalékkal csökkent a végén elfogadott költségvetés az eredetihez képest, és akkor még nem beszéltünk az áfaemelkedés idei kis vicces hatásairól. Azt gondolom tehát, hogy aki azt mondja, hogy az önkormányzatokat nem érintették az elmúlt évek megszorításai, az ahhoz hasonló, amit államtitkár asszony mondott, hogy minimális csökkenések vannak bizonyos területeken.
Nézzük akkor a minimális csökkenéseket. Ami engem leginkább megdöbbentett a kulturális területet érintve, az alapfokú művészeti oktatásnál az a kis minimális, közel 50 százalékos csökkenés 860 millió forint/évről 460-ra: ez majdnem 50 százalék, 45 százalék körüli csökkenés. Nyilvánvaló, hogy azt miniszter úrtól már tudjuk, hogy ő nem tart fenn - mármint a minisztérium - iskolát, és ő így nem érzi, nem látja azokat a szülőket vagy gyermekeket, akik öt-hat éve zeneiskolába vagy művészeti iskolába járnak. Az idén, mármint 2010-ben majd azon fognak elgondolkodni a szülők, mondjuk, egy háromgyermekes családban, ahol minden gyermek általánosiskolás-korú, és zeneiskolába, művészeti iskolába, bármibe jár, lehet, hogy lesznek olyan családok, akik azt mondják, hogy a három gyerekből csak az egyiket fogjuk járatni, vagy ne adj' isten, egyiket sem. Nem tudom, hogy ezt ki fogja megmondani. A kormány fogja megmondani, hogy melyik gyermeknek lesz joga művészeti tanulmányokat folytatni, vagy erről is miniszter úr gálánsan lemond, és azt mondja, hogy ő nem tart fenn családokat sem, tehát a családokat nem ő tartja fenn, hanem azok a rossz szülők, és akkor ők mondják meg, hogy melyik gyermek járhat általános iskolába vagy művészeti iskolába, és melyik nem járhat? Hiszen ha azt nézzük, hogy a miniszter úr azt mondta, hogy nem ő tart fenn iskolákat, intézményeket, vagyis nem ő küld el pedagógusokat, akkor mondhatjuk azt is, hogy a családokat sem a miniszter úr tartja fenn, Hiller miniszter úr nem tartja fenn a családokat, tehát nem ő dönt arról, hogy melyik gyermek mehet művészeti iskolába, és melyik gyermek nem mehet művészeti iskolába.
Az egy külön érdekessége a történetnek, hogy a zeneiskoláknak évtizedes, lassan évszázados hagyománya van némelyik településen, de mondjuk a művészeti általános iskolai képzést pontosan önök vezették be '97-ben, ha jól emlékszem, tehát a '97-es, akkor működő Horn-kormány vezette be, és most önök konkrétan szétverik ezt az egyébként nagyon pozitív és nagyon jó kezdeményezést. Nem tudom, hogy a zeneiskolák és a művészeti iskolák ezt hogy élik túl, vagy a szülők hogy élik túl, mert nyilván lehet olyan is, hogy a művészeti és a zeneiskolák ötszörösére vagy tízszeresére emelik a tandíjat, vagy nem kellenek, vagy nem tudom, tehát sok mindent lehet itt azért elérni, de az kétségtelen tény, hogy ez a közel 50 százalékos - államtitkár asszony szerint minimális - elvonás vagy megvonás azért nem olyan érzékeny.
Egyébként más területen is lehet ezt látni, tehát akár a kulturális normatívákat, akár a megyei, akár a fővárosi vagy az egyéb települési normatívákat tekintve is olyan megszorítások vannak, amelyek eléggé érzékenyen fognak érinteni minden települést. Azt elfogadom, hogy válság van, és ilyenkor mindenkinek egy picit össze kell húzni a nadrágszíjat, mindenki próbáljon valamit tenni, csak az a bosszantó, hogy ezt a kormány általában nem szokta beismerni, illetve most jelen esetben is azt mondja, hogy nemzetközi válság van. Éppen Gulyás képviselő úr mondta, hogy 2004-ben még nem biztos, hogy volt nemzetközi válság, sőt még lehet, hogy Magyarországon sem volt válság, mégis csökkentek ezek a tételek. Azért azt ne felejtsük már el, hogy hét év alatt ennek a kormánynak, ennek a koalíciónak vagy ezeknek a pártoknak sikerült az országot tényleg a tönk szélére sodorni. Azért az kétségtelen tény, hogy ez így van, néhány MSZP-s képviselőn kívül ma már ezt mindenki tudja Magyarországon, ez tény, és be kellene vallani, hogy azért ilyen ez a költségvetés, mert az elmúlt években sikerült kedves szocialista képviselőknek - SZDSZ-szel időnként besegítve vagy egy-két ilyen kóborpárttal, akik már lassan megszűntek - tönkretenni az országot. Akkor egészen más a helyzet, mert akkor azt mondja mindenki, hogy jó, próbáljunk valamit tenni, de még most is az megy, hogy a nemzetközi helyzet egyre fokozódik - vagy ez egy régi duma volt, mindegy -, tehát hogy a nemzetközi válság hatása és ilyenek. Nem kell azért gyermeknek nézni teljes mértékben a magyar lakosságot, azért vannak felnőtt emberek is Magyarországon, nemcsak gyermekek. Ezt őszintén be kellene vallani, el kellene mondani, szembe kellene nézni velük. Na nem úgy, mint ahogy Balatonőszödön történt annak idején - bár akkor sem a lakossággal nézett szembe, aki szembenézett valamivel, hanem mással -, hanem őszintén elmondani, hogy hol tart az ország, ezt kik tették, kik hajtották végre, és most megpróbálnak valamit ennek érdekében jóvátenni, de most is a maszatolás megy, és a másikra való mutogatás. Ez nem jó így. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönjük szépen. Egyelőre több jelentkezőt nem látok. Akkor, ha jól értem, nem a költségvetés egészére irányultak a kérdések, hanem elsősorban a kulturális kérdésekre. Halász alelnök úr még jelentkezik. Még mielőtt a kormány képviselőjének, ÁSZ képviselőjének megadom a szót, Halász alelnök úr kért szót.
HALÁSZ JÁNOS (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Csak hogy a szocialista képviselőtársak szemében ne tűnjek már olyannak, hogy nem tudok kérdezni, itt azt hallottuk, hogy itt akkor viselkedik jól egy ellenzéki képviselő, ha kérdez, és ha azt nem tesszük, akkor valami baj van velünk. Nyilván akkor viselkednénk igazán jól, ha azt is gondolnánk mindenről, amit önök gondolnak a dolgokról, de mi máshogy gondoljuk, kedves képviselőtársak. Ez a példa mutatja azt is, és ezek a hozzászólások is mutatják, hogy mi a különbség demokráciafelfogásban közöttünk. Amikor ezt mondják, hogy a képviselő úr nem is kérdezett, csak politizált, miket csinált, miért nem úgy gondolja, ez nem demokratikus hozzáállás, képviselőtársak. Képviselők vagyunk, véleményt mondunk, ha kérdezünk, kérdezünk, ha nem, nem, ha durvábbak vagyunk, mint önök, akkor azok vagyunk, ha finomabbak és empatikusabbak vagyunk, akkor azok vagyunk. De miért ezzel foglalkoznak? Azért, mert nem mernek beszélni a számokról.
De néhány kérdés. Mi van az Óbudai Gázgyárral? Emlékszem, szocialista kormány és egy miniszterelnök jelentette be, hogy az Óbudai Gázgyár területén nagy múzeumi negyedet építenek. Legyenek kedvesek, válaszoljanak így az ebben a ciklusban beterjesztett utolsó költségvetésüknél - én remélem, hogy egy jó ideig nem lesz módjuk ilyen rossz költségvetést készíteni -, hogy mi van az Óbudai Gázgyárral, amit annak idején megígértek. Mi van a Divatcsarnokkal? Odaálltak többször önök, azt mondták, hogy kulturális célra fogják használni állami intézményként, mindezt sejtetve. Mi lesz ott most? Ott lesz valami múzeum, mondjuk a Műszaki Múzeum, vagy nem? Mi lett annak az épületnek a sorsa? Önök olyan szépeket mondtak róla. Mi van a formatervezés múzeumával? Megvalósul már? Hogy áll az a dolog? Arról is annyi mindent ígértek. Szeretném így a ciklus vége felé ezt is megkérdezni. Mi van a Gödörrel? "A Gödör sorsát rendezzük" - mondogatták. Mikor egyeznek meg a fővárossal így lassan egy évtized után? Sikerül el? Na, néhány kérdés: legyenek kedvesek, erre is válaszoljanak most. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönjük szépen. Lukács képviselő úr is kedvet kapott.
DR. LUKÁCS TAMÁS (KDNP): Én csak annyit szeretnék Halász képviselő úrnak mondani, hogy most a tárgy szerint a költségvetésről tárgyalunk, tehát ezeket a kérdéseket a Wallis-csoportnak szíveskedjék feltenni (Derültség.), ne pedig a minisztérium képviselőjének.
ELNÖK: Akkor államtitkár asszonyé a szó.
DR. SCHNEIDER MÁRTA kulturális szakállamtitkár (Oktatási és Kulturális Minisztérium): Köszönöm szépen. Mindenekelőtt köszönöm szépen a véleményeket és a kérdéseket. Nyilván Halász alelnök úr sajátságos kérdezési és véleményalkotási stílusát ismerem, ez nem lepett meg. (Halász János: Szokni kell, államtitkár asszony.) Én, mint köztisztviselő - és azt mondom, hogy fegyelmezett köztisztviselő -, átlépek a sértéseken, és a konkrét kérdésekre próbálok választ adni.
Nagyon örülök neki egyébként, hogy mindazokat, amiket elmondtam a költségvetés felvezetésénél, azokat a gondokat és problémákat, amiket jeleztem, Halász képviselő úr visszajelezte, mármint, hogy ő is ezeket látja; nagyon örülök. Pontosan: az MMK problémáját jeleztük, a nonprofit gazdasági társaságok problémáját jeleztem és még néhány egyebet. A tervezést a Kulturális Minisztérium a költségvetés adott keretei között végezte el, mégpedig úgy, hogy a tervezés szakmai alapon történt. Azt gondolom, hogy ha bocsánatot kérünk az MMK-tól, az tulajdonképpen sokat a filmes ügyeken nem segít. (Halász János: Nem az MMK-tól kell bocsánatot kérni, államtitkár asszony.) Elnézést, ezt mondta a képviselő úr. (Halász János: Nem ezt mondtam, államtitkár asszony!) De ezt mondta.
ELNÖK: Elnézést. A vitát a jegyzőkönyv kedvéért tagoltan kérem lefolytatni. (Derültség.)
DR. SCHNEIDER MÁRTA kulturális szakállamtitkár (Oktatási és Kulturális Minisztérium): Tehát úgy gondolom, hogy mindenhol, ahol azokat az ígéreteket vagy terveket nem tudjuk betartani - a kulturális kormányzat vagy éppen a kormányzat nem tudja betartani -, a bocsánatkérésen túl sokkal fontosabb az, hogy az együttműködést ajánljuk: minden esetben az együttműködést, és minden esetben a megoldások keresését. A tervezés is pontosan ez alapján történt, ahogy Halmai képviselő asszony mondta. Nemcsak az ágazati, nemcsak a fejezeti költségvetés kereteit és lehetőséget vettük figyelembe, hanem minden egyéb olyan forrást és olyan lehetőséget, ami még rendelkezésre áll. Ezt próbáltam elmondani, azt gondolom, hogy talán érthetően. Ebben tartjuk számon az NKA forrásbővülését, és ebben tartjuk számon az uniós források felhasználását.
Összességében, azt mondtam, hogy mindezekkel együtt a kulturális ágazat működőképessége biztosítható, és ezen túl bizonyos új programok, új ügyek beindítására is van lehetőség; lásd IKSZT-k működési támogatása. Ami a konkrét ügyeket illeti, a Kulturális Ágazati Érdekegyeztető Tanács ülését szóbeli tájékoztatásra hívtuk össze, írásbeli anyagot nem ígértünk, és nem is adtunk, és mindaddig nem adhatunk, és nem adhattunk az ágazati érdekegyeztetés számára, amíg a kormány erre engedélyt nem ad a kormányülés után - ez megtörtént. Ami az Előadó-művészeti Tanácsot illeti, az Előadó-művészeti Tanács egyrészt szakbizottságokban, tehát a zenei és a színházi szakbizottságban több alkalommal tárgyalta a költségvetést, valamint három körben tárgyalta a végső megoldási javaslatot. Több ezer adat az, amivel az Előadó-művészeti Tanács dolgozik. Természetesen nem azok a színházigazgatók, művészek vagy éppen önkormányzati vezetők generálják ezeket az adatokat, hanem az Előadó-művészeti Iroda rendelkezésre bocsátja az összes fellelhető adatot, és ennek különféle modellezése és a különféle megfontolások alapján lett az a végeredménye, amit a költségvetési törvényben láthatnak.
Beruházás. A beruházásokra vonatkozóan több képviselő úr is feltette ezt a kérdést. A vári rekonstrukciók, a Mátyás-templom és a Szent György tér rekonstrukciója az, amire ez a 400 millió forint rendelkezésre áll. 2010-ben a Mátyás-templom külső rekonstrukcióját fedezi ez az összeg, egyébként az egyéb fejlesztési források azoknál az uniós fejlesztéseknél az önrészt biztosítják, amelyek már elindultak, vagy éppen a döntés megszületett arról, hogy ezek a fejlesztések a továbbiakban elindulnak.
Kiss képviselő úr, és ha minden igaz, Lukács képviselő úr az uniós forrásokra kérdezett rá, hogy hogyan lehet az uniós forrásokat felhasználni azokra a szakmai programokra, amelyekre mi terveztük. A TÁMOP, tehát a társadalmi megújulási operatív program pályázati kiírások megszülettek. 2010-re vonatkozóan a tárca dolgozik pontosan azért, hogy azok a feladatok a TÁMOP-programokba tökéletesen illeszkedjenek, amelyekre úgy gondoljuk, hogy kell ott lennie forrásnak. Ilyen, mint említettem már, többek között a nagy kultúraprogram, de ilyenek az alapfokú művészeti oktatás hiányzó forrásai, tehát az alapfokú művészeti oktatás problematikáját is a TÁMOP-on keresztül, a kiírásokon keresztül tudja megoldani. A következőkre, az intézményi költségvetés működésére, azt gondolom, hogy Aradi Zsolt fog választ adni. Ami kérdés volt még, a Telekom, illetve a Budapesti Fesztiválzenekar költségvetési támogatása. A Telekom Zenekar a következő évben, vagyis a 2010-es költségvetési évben a zenekarok első kategóriájába fog tartozni, regisztrált nyilvántartásba vettük, a keretösszeg ezen a kategórián 1 milliárd 70 millió forint, és ez az Előadó-művészeti Tanács javaslata alapján fog felosztódni, aminek egyébként egy algoritmusát a költségvetés tartalmazza, mármint a százalékos elosztásokat, de a konkrét összeget csak egy későbbi fázisban tudjuk elmondani.
A Fesztiválzenekar az alapítványok soron szerepel, tehát a fejezeti költségvetés alapítványi sorai között. Mint mondtam, a 2009-es év nominális támogatási összege szerepel a 2010-es évben is. Ami a többi kérdést illeti, az Óbudai Gázgyár, a Divatcsarnok és a Gödör története: azt gondolom, hogy ez valóban nem a költségvetés része. A Divatcsarnok, ha jól látom, állami nagyáruház. Ez az az állami nagyáruház, amit most, ha minden igaz, perceken belül kinyitnak, és könyvesbolt lesz benne - ennyit tudok. (Halász János: Gratulálok!) Én úgy emlékszem, hogy ez egy olyan pályázat volt, amelyben a kulturális felhasználás, a kulturális hasznosítás pályázati cél volt; én most ennyit tudok róla mondani. A Gödör-problematika egy régen húzódó tengeri kígyó. Ugyancsak azt tudom mondani - ha a múlt évben kérdezte volna meg a képviselő úr, akkor azt mondtam volna, előtte való évben is ezt mondtam volna -, hogy a főváros és a minisztérium között folyamatos tárgyalások vannak. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Aradi úr, tessék parancsolni!
DR. ARADI ZSOLT (Pénzügyminisztérium): Köszönöm. Először a konkrét kérdés az egyházi támogatás összege volt, amelyre az a válasz, hogy 2009-ben 25,6 milliárd volt a főösszeg, most pedig 23,5 milliárd forint a 2010-es javaslat, vagyis 91,7 százalék az az egyházi támogatás, ami az oktatási és kulturális tárca költségvetésében soronként szerepel. Én úgy tudom, hogy ezt a soronkénti megjelenítést egyébként a hagyományoknak megfelelően az egyházak is elfogadják, hogy ez így jelenjék meg, és például nem összevontan. Ennek egy része determinált: a járadék determinált, tehát az egy számításnak az eredménye, az 1 százalékos felajánlás kiegészítése is egy számítás eredménye - erről a salátatörvényben szó van, hogy miért pont annyi -, a többi pedig döntés kérdése lehet, ezek determinált részek.
Az egyéb szakmai kérdésekre rátérve, a levezetésre, hogy miért pont így adjuk elő ezt a dolgot: ezt nem lehet másképp. Egy költségvetés nem tud másképpen szólni, minthogy a keletkező jövedelemből hogyan tudjuk levezetni azt, amire elköltjük a pénzt, milyen áttételeken keresztül tudjuk levezetni. Amikor a szakmai célok kerülnek sorra, akkor nemcsak szakmai célokról beszélünk, hanem költségekről is beszélünk, és akkor pedig, ha itt ezt nem vetjük össze a forrásokkal, azt jelenti, hogy olyanról beszélünk, ami adott mérték felett nincs, tehát ennek ez a technikája. Hogy hogyan alakul ki konkrétan az elvonás, az is egy többrétegű feladat: egy része olyan, ami automatikus, tehát erről úgy beszéltem, mint az eho-eltörlésről, illetve jövedelemarányos elvonás csökkentéséről. Ez számítás kérdése volt, tehát ezen nem volt vita. A normatívák és egyebek csökkenésének ez az egyik oka, hogy egyszerűen egy költség nem merül fel, tehát akkor nem kell annak a forrását sem megteremteni, tehát ez egy automatikus elem volt.
A másik elem nyilvánvaló, hogy a költségvetés tervezésénél arra figyelemmel kell lenni, hogy mik a determinált kiadások, és melyek, amelyek nem, és eszerint differenciált az elvonás, vagy nincs elvonás. Ezért mondtam azt, hogy a beruházások, felújítások, programok ezért tudtak sérelmet szenvedni, hiszen nem létező pénzt innen kellett kivenni elsősorban, és sokkal kevésbé az intézményektől. Nem biztos, hogy az intézményeknél erre a pénzre mindegyik esetben szükség van, de a feltételek olyanok, hogy egy éven belül nem lehet egy intézményi struktúrát sem belül, sem kívül minden további nélkül átrendezni. A maradvánnyal az a helyzet, hogy az nem elvonás, az a pénz megmarad, azokat a maradványokat januárban a Kincstár megnyitja. A kérdés nem ez, hanem az, hogy az annak megfelelő pénzt esetleg már eleve kivenni a költségvetésből. Vannak olyan költségvetési kultúrák, ahol a maradványt minden további nélkül otthagyják az intézményeknél, csak amikor felhasználja, az annak megfelelő folyó évi pénzt elveszi a rendszer. Mi nem ezt gondoltuk, hanem megtartani a pénzt, és majd szép lassan leépíteni. Ha ezt rázúdítanánk az intézményrendszerre, tehát minden további nélkül ez a maradványt felhasználható lenne, az 500-600 milliárd forint a felhasználás veszélyével fenyegetne. Ezt meg lehetett volna tenni úgy, hogy ezt az 500-600 milliárdot kivesszük eleve a rendszerből, és utána minden további nélkül felhasználható lenne; mi úgy gondoltuk, hogy ez a kulturáltabb megoldás.
A költségvetés struktúrája, hogy intézményi mélységű legyen-e. Most minden irónia nélkül mondom, az '50-es években tényleg így volt, tehát készült ilyen típusú költségvetés, láttam ilyet, én soha ilyet nem csináltam az elmúlt 40 évben, hogy ilyen készült intézményenként, sőt karonként egyetemeken készült ilyen költségvetés. Ez lehetséges, de akkor a parlamentnek még nehezebb helyzete van mint most, mert amikor a pluszt viszonylag könnyű odaítélni, de ha ilyen a struktúra, akkor a mínuszt is ugyanilyen mélységben kell odaítélni, akkor azt kell mondani, hogy ha az egy intézménynek adnak pénzt, akkor melyik az az intézmény, amelyiktől el kell venni. A központi költségvetési szervek száma ma 560, tehát akkor ennyi sor. Volt már ilyen egy-egy területen, például a rendőrség most egy soron szerepel a költségvetésben, az egyetemek is egy soron szerepelnek, de ezt meg lehet csinálni, és akkor aszerint 20-30 intézmény megjelenik, csak akkor ez egy más tárgyalási mód. Azt akarom mondani, hogy akkor ezt persze el lehet rendezni az államháztartásról szóló törvényben, hogy akkor ennek így kell lennie. Ezt ma nem írja elő az államháztartásról szóló törvény, hogy ez így legyen. Egyébként több olyan megjegyzést hallottam, amivel nagyon egyetértek: a feladat alapú költségvetés legyen a megalapozott költségvetés. Ez azért kellemes zene fülemnek, mert a státusztörvény erről szól - az átláthatóság, ez volt a harmadik szempont -, tehát nemcsak a költségvetési szerveknek, hanem az egész államháztartásnak a nem intézmény típusú, hanem feladat típusú struktúrája. Amit látnak, amit jóváhagynak ebben a költségvetésben, az nem az, hogy mire kapja, hanem az, hogy ki kapja - ez az intézményi címek sajátossága -, a pénz másik fele persze olyan, hogy mire, de azok között is ott vannak azok a szervezetek, és erre is vonatkozott kérdés, alapítványok, régi kht.-k, nonprofit gt.-k, amelyek, bizony, nem segítik a tisztánlátást a költségvetést illetően, mert a költségvetési szervről lehet látni, hogy mit csinál, a kht. pedig egy szám, az nem tud más lenni. Ha intézményenként megjelenne a költségvetésben, akkor lehetne látni a struktúráját, mint ahogy vannak olyan intézmények, például a minisztériumok, amelyek egyenként jelennek meg, és ott lehet látni, hogy mire költi; a kht.-k, még ha egyenként látnánk is őket, csak egy szám volna, tehát a gondolatot végig kell akkor vinni az egészen.
Művészetoktatásról úgy van szó, hogy eddig 5-10 százalék volt a térítési díj, és most a salátatörvény azt mondja, hogy 5-30 százalék; ez a következő napirendi pont témája. Ez az egyik oka a művészetoktatás támogatásának, hogy van egy térítésidíj-emelés eszerint számításba véve, a másik ok pedig, amiről már többször beszéltem, a járulék, eho csökkentése. Tehát valójában sem az intézménynek, sem a szülőknek nem kell megfizetni; azt mindannyian megfizetjük akkor, amikor a megfelelő támogatásokat finanszírozzuk. Azt hiszem, mindenre válaszoltam, de szívesen folytatom, ha valamit elblicceltem volna. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönjük szépen. Kérdezem, hogy az ÁSZ részéről kívánnak-e reagálni. (Jelzésre:) Nem. Köszönöm szépen. Ebben a pillanatban több jelentkezőt nem látok. Kérdezem, hogy szavazhatunk-e. Úgy tűnik, hogy igen.
Döntés általános vitára való alkalmasságról
Aki a jövő évi költségvetés tervezetét általános vitára alkalmasnak tartja, az kérem, kézfelemeléssel jelezze! (Szavazás.) Ha jól számolom, ez tíz. Aki nemmel szavaz? (Szavazás.) Kilenc.
A bizottság többsége általános vitára alkalmasnak tartja a költségvetés tervezetét.
Csak az érdeklődő kívülállók számára mondom - vagy kívülálló ebben az ügyben nincs, de bizottsági értelemben kívülálló -, hogy ebben az esetben írásban adják le a felek az álláspontjukat, és nem úgy, mint máskor, hogy ékesszólóan elmondják; azt majd a frakciójuk nevében teszik. Kérem is az oldalak képviselőit, hogy fogalmazzák meg lehetőleg rövid időn belül írásban az érveiket. Köszönöm szépen.
A Magyar Köztársaság 2010. évi költségvetését megalapozó egyes törvények módosításáról szóló törvényjavaslat
Áttérünk a 2. napirendi pont tárgyalására: a már többször emlegetett, parlamenti nyelven salátatörvénynek nevezett, ámde hivatalosan költségvetést megalapozó egyes törvények módosításáról szóló törvényjavaslat ugyancsak általános vitára való alkalmassága a téma. Megint megkérem Aradi főosztályvezető urat, hogy röviden foglalja össze a javaslat lényegét. Köszönöm szépen.
Dr. Aradi Zsolt szóbeli kiegészítése
DR. ARADI ZSOLT (Pénzügyminisztérium): Köszönöm szépen. Ez a törvényjavaslat azért van így most már 2007 óta, hogy ne keveredjenek a költségvetési számok, a más törvényeket érintő normaszövegek. Most így 41 darab, a szokásost meghaladó darabszámú szaktörvény módosításáról van szó, amiből - kiemelem - az egyik természetesen az államháztartásról szóló törvény szokásos, menetrendszerű módosítása. Ami ennek a bizottságnak az érdekeltségi körébe tartozik, azok közül most már megemlítem az egyházat, mivel erről röviden szó volt; ez a 0,5 százalék kiegészítésre való ráállás az 1 forint+1 forint megoldás helyett. A következő a kulturális örökség védelméről szóló törvény módosítása - ez a 25. §-ban van benne -, ami ilyen önkormányzati feladatokat, duplafeladatokat, adminisztrációs feladatokat csökkent. Idetartozik az említett művészetoktatási szabályozás módosítása, a legnagyobb terjedelmű pedig a muzeális intézményekről, nyilvános könyvtári ellátásról és a többi, 23. §-ban lévő törvény. Ennek van egy kultúrszakmai vonatkozása - bár pénzügyi összefüggései vannak annak is -, és van egy olyan szabályozási elem, ez a terjedelmesebb része, amely a státusztörvény alapján azokat a közgyűjteményeket, amelyek képesek piacszerűbben működni, és bizonyos szakmai autonómiával rendelkeznek - akár központiak, akár önkormányzati intézmények -, egy rugalmasabb, ugyanakkor felelősséggel is járó gazdálkodási formába emeli át a törvény felhatalmazása alapján. Ilyen formában most a kultúra egy nagyon fontos területén a hatékonyság irányába mozdul el ezen a közgyűjteményi területen. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönjük szépen. Államtitkár asszonyt kérdezem, hogy kíván-e szóbeli kiegészítést tenni. (Jelzésre:) Nem. Köszönjük. A képviselőké a szó. (Nincs jelentkező.) Akkor jobb híján szavazásra teszem fel a kérdést.
Döntés általános vitára való alkalmasságról
Aki az úgynevezett salátatörvényt, tehát a költségvetést megalapozó törvényt általános vitára alkalmasnak tartja, az kérem, kézfelemeléssel jelezze! (Szavazás.) Tíz. Aki nemmel szavaz? (Szavazás.) Kilenc.
A bizottság többsége általános vitára alkalmasnak tartja a javaslatot.
Köszönjük szépen a tájékoztatást. Áttérünk a következő napirendi pont tárgyalására.
Tájékozódás a művész szakmai nyugdíjakról szóló megkeresésekkel kapcsolatban
Következik a művész szakmai nyugdíjakról szóló megkereséssel kapcsolatban a napirend megtárgyalása. Államtitkár asszony marad a helyén. (A dr. Aradi Zsolttal beszélgető Tellér Gyulához:) Tellér képviselő urat megkérem, hogy ne akadályozza a bizottság munkáját szándékától függetlenül! (Derültség.) Amíg a helycsere megtörténik, hadd mondjam el, hogy a bizottságot részben a Magyar Táncművészek Szövetsége, részben a Művészeti Szakszervezetek Szövetsége kereste meg ezzel a problémával, úgyhogy megkérem a nevezett szervezetek képviselőit, hogy államtitkár asszony mellett foglaljanak helyet, hiszen itt az ő kezdeményezésükre kerül napirendre ez a téma. (Halmai Gáborné távozik az ülésteremből.)
Nehéz a bizottság tempóját kiszámítani kívülállók számára; az 1. napirendi pont után a másodiknál nyilván hosszabb tárgyalásra számítottak. Hadd mondjam el, hogy a problémát elvben a bizottság tagjai ismerhetik, minden, az érintett ügyben érkezett megkeresést megkaptak. Annyit talán érdemes elöljáróban elmondani - bár feltehetően az érdekképviseletek elmondanák -, hogy született még a nyári parlamenti szünet előtt egy képviselői indítvány, amelynek esetleges elfogadása, hogy is mondjam, okafogyottá tenné a megkeresést: ez két szocialista képviselő kezdeményezése. Ők nem a művészeti szakmai szempontok felől közelítették meg a problémát, hanem az egészségügyi alkalmazottak szempontja felől. Ennek a beadványnak van parlamenti száma, tehát ez egy élő indítvány - ennyi a képhez hozzátartozik.
Megkérem államtitkár asszonyt, hogy röviden foglalja össze a minisztérium álláspontját, és utána pedig a két érdekképviselet vagy szövetség képviselőit kérem rövid véleményre.
Dr. Schneider Márta szóbeli kiegészítése
DR. SCHNEIDER MÁRTA kulturális szakállamtitkár (Oktatási és Kulturális Minisztérium): Köszönöm szépen. Én tulajdonképpen egy általános tájékoztatást szeretnék adni, amit egyébként a háttéranyagban is leírtunk, amely tulajdonképpen arról szól, hogy a korhatár előtt nyugdíjazottak keresetkorlátjára vonatkozóan a művészeti ágazat bizonyos javaslatokkal élt, mégpedig olyan indokok alapján, amely a művész foglalkozás, a művész foglalkoztatottság sajátosságaira hívta fel a figyelmet.
Mi a probléma? Azt gondolom, hogy a probléma azok előtt világos, akik ismerik azt a lehetőséget, hogy a művész munkakörben foglalkoztatottak tulajdonképpen idő előtt úgynevezett művész szakmai nyugdíjba vonulhatnak: ez 25 évre tehető a pályakezdéstől kezdődően. Ez azt jelenti, hogy nagyon sok olyan művész, táncművész, énekes van, akik akár 45 éves koruktól már előrehozott nyugdíjban nyugdíjasként élnek, működnek. A nyugdíj azonban - pontosan azért, mert ez egy előrehozott nyugdíj, és nincs mögötte annyi szolgálati idő, annyi szolgálati év, mint a normál nyugdíj esetében -, ez a nyugdíjösszeg általában alacsony. Éppen ezért a művésznyugdíjas rákényszerül arra, hogy egyéb kereső foglalkozást végezzen: táncos művészek esetében leginkább a művészeti oktatói, pedagógusi pálya az, amely nyitva áll számukra. Ezzel a rendelkezéssel, ezzel a jogszabállyal azonban 2010-től az elé a választás elé áll a művésznyugdíjas társadalom, hogy vagy a nyugdíját veszi fel, és tizenkétszer a minimálbért keresi a kereső foglalkozásában, vagy a kereső foglalkozást választja, ez esetben viszont elesik a viszonylag alacsony, de mégis biztonságot jelentő művésznyugdíjtól is. A Művészeti Dolgozók Szakszervezete és a szakmai szervezetek azért keresték meg a parlamentet és a parlament kulturális bizottságát, hogy ez ügyben tájékoztassák őket, és jogszabályi felmentést kérjenek a törvény alól. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönjük szépen. Akkor először a Táncművészek Szövetsége képviselőjének, Mihályi Gábornak adom meg a szót.
Mihályi Gábor szóbeli kiegészítése
MIHÁLYI GÁBOR elnök (Magyar Táncművészek Szövetsége): Köszöntöm a kulturális bizottságot, elnök urat, alelnök urakat és a vendégeket! Nagyon köszönjük, hogy itt a költségvetés vitájában, előkészítésében az első pillanatban egy ilyen marginális kérdéssel is hajlandók foglalkozni. Én azt szeretném bizonyítani önök számára, hogy ez nem marginális kérdés, döntően a teljes táncművészetre vonatkozik, de hogy az érveim még erősebbek és világosabbak legyenek, ezért egy nagyon fontos területre koncentrálnék, ez pedig a művészeti oktatás.
Gyakorlatilag itt három intézményről van szó: a Táncművészeti Főiskoláról, a győri és a pécsi szakközépiskoláról. Ha az itt foglalkoztatott művész-tanárok száma, akik ebben az esetben szóba kerülnek, a harmincat eléri, akkor sokat mondok, tehát valóban egy marginális és banális kérdés lehet. Szeretném azonban felhívni a figyelmüket arra, hogy itt nem akármilyen tanárokról van szó, itt a táncművészet leendő elitjének a képzéséről van szó, ezt pedig nem tudják mások megtenni, mint az elit, tehát a szakmában olyan empirikus tapasztalatokat szerzett művészek - hogy csak két nevet hadd mondjak, hogy ez a nem túl nagy létszám is valami arcot öltsön -, mint például Szakály György Kossuth-díjas táncművész, aki a Táncművészeti Főiskola rektorhelyettese, vagy éppen Ulrich Dóra szintén Kossuth-díjas táncművész, aki a pécsi szakközépiskola művészeti igazgatóhelyettese. Ők olyan képességekkel rendelkeznek, amivel a főiskoláról kikerülő fiatal vagy középkorú tanárok nem rendelkeznek, nem tudják átadni. Engedjék meg, hogy egy kicsit érzelmi síkra tereljem a szakmainak tűnő gondolataimat: ők azok, akik a jövő Csipkerózsikáit és Spartacusait fogják számunkra kiképezni, tehát nem a szorzótábla megtanításáról van szó, hiszen arra bármilyen középfokú pedagógus képes, hanem arról, hogy a matematika bonyolultságát, a matematika összefüggéseit képes legyen az arra hivatott tehetség megtanulni, és kinyíljon az elméje, tehát itt előadóművész-képzésről van szó. Államtitkár asszony már tett említést arra, hogy itt egy valóban nagyon speciális helyzetről, a táncművészekről van szó, akik 25 év alatt futják be pályájukat. Szinte általános az egészségromlás, az ízületi kopás, és lássuk be, 25 év után már esztétikai kérdések is felmerülnek a színpadon, tehát egyszerűen képtelenek folytatni a pályájukat. A nyugdíj valóban megalázóan kevés, hiszen nem termelődik annyi ez alatt a rövid pálya alatt, tehát a foglalkoztatás egzisztenciális szempontból is elkerülhetetlen számukra. Ne ragadjunk le csak egzisztenciális kérdésnél, hanem mi szakmai kérdésről beszélünk, ez pedig az, hogy ők azok, akik képesek a jövő táncművészetét megalapozni. Ha ez nem történik meg, akkor a táncművészet várható módon le fog épülni, és az a világraszóló siker, aminek most még a birtokosai vagyunk, a jövőben megkérdőjeleződik.
Arról is szót ejtett az államtitkár asszony, és megerősíteném, hogy a bérük és a nyugdíjuk körülbelül azonos szinten van, tehát a döntésük annak a kérdése, hogy ha ugyanannyi a pénz, akkor mi a fenének dolgozzanak, vagy a másik lehetőség az, hogy elhivatottságból dolgoznak tovább, de akkor pedig az a szakmai probléma merül fel, hogy azt a szükséges óraszámot nem tudják megtartani. A balettművészet az, ami több százéves tradícióra hivatkozhat akár a színpad, akár az oktatás területén. Azok a szakértők, akik segítségemre voltak, és itt ülnek balra tőlem, szakmai tapasztalatukkal bizonyították, hogy ha el akarjuk érni, hogy egy balett-táncosból majd olyan sztár legyen, és olyan dicsőséget hozzon számunkra, akkor azt tíz óránál kevesebb heti óraszámban nem lehet elérni semmilyen körülmények között. Külön problémát okoz, hogy ezek a nagy tudású, mind művészetben jártas, mind pedig azért az intézmények igazgatásában is már gyakorlatot szerzett művészek vezetői pozíciót végképp nem tudnak ellátni. Éppen itt ül Bombicz Barbara művésznő, aki a győri szakközépiskola igazgatója, részmunkaidőben képtelen ellátni ezt a feladatát, de ugyanez vonatkozik a már említett Szakály Györgyre, aki rektorhelyettes, vagy éppen Ulrich Dórára, akinek szintén említettem a nevét, aki a pécsi iskola igazgatóhelyettese. Miközben ez valóban egy nagyon marginális kérdésnek tűnhet most itt ebben a szorításban, amiben élünk, de úgy gondolom, hogy ha az érveink elég erősek, akkor a kulturális bizottság a jövőre gondolva ezt a - költségvetést patikamérlegen sem mérhető módon terhelő - anyagi problémát képes megoldani, és a táncművészet segítségére sietni. Ebben kérjük az önök segítségét. Amennyiben kérdés van, természetesen vagy én, vagy ha lehetőséget biztosít rá az elnök úr, mert olyan szakmai a kérdés, aminek én nem vagyok tudója, akkor a két kollégám rendelkezésükre áll. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönjük szépen. Gyimesi elnök úr!
Dr. Gyimesi László szóbeli kiegészítése
DR. GYIMESI LÁSZLÓ elnök (Művészeti Szakszervezetek Szövetsége): Köszönöm szépen. A Művészeti Szakszervezetek Szövetsége képviseletében nagyon köszönöm elnök úrnak és a bizottságnak - megismételve Mihályi Gábor szavait -, hogy napirendre vették ezt a kérdést. Igyekszem semmit nem ismételni mindabból, amit kollégám elmondott; egyrészt mélyen egyetértek vele, másrészt nem lenne helyes ezzel terhelni a bizottságot.
Talán két konkrét tényt említenék meg. Az egyik, hogy nem feltétlenül kell a bizottságnak pontosan tudnia, hogy ez az úgynevezett művészeti szakmai nyugdíj kiket érint: táncosokat, énekeseket, fúvószenészeket, artistákat és színészeket, tehát nem a művészeti élet teljes körét, hanem azon belül egy viszonylag szűkebb réteget. Egyébként, akik szakmai nyugdíjban vannak ma, tehát ezt az állapotot szenvedik vagy élvezik - el lehet dönteni, hogy melyik -, nagyjából 800 főről beszélünk összességében, tehát nem egy hatalmas létszám, sőt egy elég jelentéktelen létszám.
A másik, hogy amikor ez a jogszabály megszületett, akkor e mögött egy nagyon erőteljes politikai és kormányzati szándék volt, hogy azokat az előnyöket csorbítsa, amelyeket olyan előrehozott vagy más korkedvezményes nyugdíjasok élveznek, amelyek közé a legkevésbé tartoznak ezek a művészek, tehát akik 90-100 százalékos nyugdíjjal tudtak hasonló vagy rövidebb-hosszabb szolgálati idő után nyugdíjat szerezni, és emellett tudtak továbbdolgozni. Ez a létszám ismereteim szerint messze többszöröse az általam említett művészlétszámnak, és ahogy Gábor mondta, egyébként maguk a művésznyugdíjak általában 20-25 éves szolgálati idő után az ennek megfelelő mértéket érik el, tehát ha egy nagyon-nagyon jó szakmai nyugdíjról beszélünk, akkor is csak 70-80 ezer forintról beszélhetünk, de ennél egyébként lényegesebben alacsonyabb az átlag. Ezt azért is tudjuk pontosan, mert nincs olyan év, hogy ne kellene tucatjával méltányossági kérelmeket továbbítani a nyugdíj-főigazgatósághoz, hogy valahogy javítsuk az idősebb kollégák helyzetét, akik egyébként már dolgozni sem tudnak.
Ez a két dolog indított bennünket arra, hogy konkrétan jogszabály-módosítást javasoljunk, de mielőtt erre rátérünk, még egy érvet hadd mondjak mindamellett, hogy ami a táncosokra igaz, az ugyanígy igaz egyébként azokra, akik nem tudják valamilyen fizikai, pszichikai ok miatt olyan mértékben vagy annyira folytatni a pályájukat, mint ahogy szeretnék, és valami mást kezdenek csinálni. Jó esetben a szakmában maradnak, tehát pedagógusok lesznek, vagy színháznál, zenekarnál, énekkarnál, tehát intézménynél, a szakmán belül maradnak, kevésbé szerencsés esetben pedig valahol teljesen máshol kezdenek valamit, méghozzá 45-50 éves korukban pályakezdőkként, tehát ha van is jövedelmük, ez a jövedelem egy pályakezdő jövedelme, akinek ennyi idős korában egy egészen más területen kell újrakezdenie az életét. Ez hihetetlenül terhelő, borzasztóan kiszolgáltatott helyzetet teremt. Ez a nyugdíj tehát, ami mögöttük van, egy biztonság arra, hogy éppen valamilyen összeghez hozzájutnak havonta, éppen ezért én június 28-án írtam azt a levelet, amikor nem tudtam, hogy a két képviselő már június 25-én beadta az erre vonatkozó javaslatát. Tisztelettel kérem, és gondolom, hogy kollégáim is ugyanezt kérik, hogy a bizottság fontolja meg, hogy valamilyen formában támogassa azt a törvényjavaslatot, ami a parlament asztalán van - ismereteim szerint egyébként a szociális bizottság ezt már tárgyalta, és támogatta, méghozzá a döntő többséggel -, mely szerint a nyugdíjtörvénynek ez az ominózus szakasza, amely ezt a kötelezettséget előírja, kerüljön hatályon kívül. Azt gondoljuk, hogy ez a megoldás lenne az, ami helyrebillentené azt az igazságot, aminek alapján egyébként ezek a kollégák ugyanúgy viselik az összes közterhet egyébként, mint bármilyen más nyugdíjas, ha foglalkoztatják őket. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönjük szépen. A képviselőké a szó. Hogy ne legyen félreértés: formálisan legalábbis nem erről a módosító indítványról tárgyalunk, de itt van az asztalon, tehát van egy technikai megoldás az elmondottakra. Mint azt jeleztem, ezt sem a táncosokra nem érvényes elkülöníteni, sem a 800 művészeti nyugdíjasra, hanem ennél sokkal tágabb kört céloz meg, vagy legalábbis következményeiben ér el. Akár képviselőként is feltehetném a kérdést, hogy azt most tudja-e valaki ebben a pillanatban, hogy ez hány embert érint így, de ez sem a szorosabban vett témánk, csak elvben megkérdezhető, vagy ha itt lennének a képviselők, akik beadták, biztos, hogy tudnának válaszolni.
Ha már képviselőként megszólaltam, azt gondolom, hogy itt ennél az asztalnál abban semmi vita nincs, hogy azok érvek, amelyeket elmondtak a művészeket érintően, meggyőzőek. Nem hiszem, hogy bárki is vitatkozna ezzel, hogy - hogy is mondjam - semmilyen értelemben nem elfogadható a művészeket érintően az a megoldás, ami ebből a törvényhelyből következik, hiszen senki nem vitatja, hogy egy balett-táncos, egy fúvós, egy énekes ugyanúgy 65 éves koráig változatlanul pályán maradhatna, mint mások. Ezt csak azért próbáltam elmondani, hogy erről talán ne győzködjük fölöslegesen egymást, nem nagyon hiszem, hogy itt bárki is ez ügyben vitatkozna, itt inkább a technikai megoldás a kérdéses, hogy az érintett művészek nyugdíjazásának kérdése különválasztható-e az egyéb területektől. Az a megoldási javaslat, ami nincs előttünk, de létezik a parlamentben, ezt nem teszi meg, hanem ennél jóval nagyobb kört érint.
Gulyás képviselő úr kért szót.
GULYÁS DÉNES (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Három pontot szeretnék említeni, ami talán nem igazán szakmai jellegű észrevétel; amit itt hallottunk, azokkal mindegyikkel egyetértek egyébként. Államtitkár asszony rövid szolgálati időről beszél, ami énekeseknél, táncosoknál, fúvószenészeknél és a többi valóban rövid szolgálati időt jelent, és tudom, hogy ez nem jogi kategória, mégsem az emberi meggondolás tárgyává illene vagy kellene tenni. Ahhoz, hogy ezt a rövid szolgálati időt egy énekes, egy táncos, egy fúvószenész teljesíteni tudja, a gyerekkorát arra kell áldoznia, hogy ezt teljesíthesse, mert egy fúvószenész, mondjuk, ötéves kora óta gyakorol, amíg a másik gyerek kint futballozik, és egy táncos nyolcéves kora óta ott emelgeti a lábát, hogy azt a húsz évet teljesíthesse. Tudom, hogy ezt nehéz jogi szempontból úgy értékelni, hogy szolgálati idő, de e nélkül a munka nélkül nem tudja a szolgálati időt teljesíteni.
A másik problémám az - és ez tulajdonképpen erkölcsi vagy morális kérdés is lehet -, hogy úgy gondolom, hogy a nyugdíj az egy szerzett jog, aminek egyoldalú megváltoztatása szerintem nem erkölcsös. A harmadik pontban pedig, azt gondolom, hogy azok a művészek, akik ebben a valóban meglehetősen alacsony nyugdíjban részesülnek, és ugyanakkor munkát vállalnak, fizetést kapnak, nyugdíjjárulékot fizetnek, és nyugdíjasokat tartanak el, bocsánatot kérek. Egy csomó olyan művész van, akinek esetleg nem is egy állása van még a nyugdíjas státuszán kívül, és bizony, ezekben az állásaiban nyugdíjjárulékokat fizet ki, mégpedig valószínűleg sok esetben több nyugdíjjárulékot fizet ki, mintha még egy nyugdíjast tartana el. Azt gondolom tehát, hogy végképp erkölcstelen az ő nyugdíját elvenni, ha ráadásul - mondjuk így, ezzel a szóval - nem ingyenélő a társadalombiztosítás kenyerén. A harmadik tétel pedig ez a 800 ember. Valóban nem tudjuk, ahogy elnök úr is mondta, hogy ez milyen pontokat érint még, de valószínűleg ez a 800 ember a művészeti területeken hozzávetőlegesen pontos adat, de ha 850, akkor sem hiszem, hogy ez egy olyan tragédia, és ha 750, akkor még kisebb tragédia. Ezek azok a pontok tehát, bár tudom, hogy talán szokatlan ilyen meggondolásokról a parlamentben beszélni, ahol általában számok meg tételek hangzanak el, de azt gondolom, hogy valaki a gyerekkorát rááldozza arra, hogy az legyen, ami, és utána egy szerzett jogot megváltoztat egy törvény, ráadásul úgy, hogy az illető még nyugdíjjárulékot is fizet, és ennek fejében ő nem kapja meg a nyugdíját; szerintem ez elfogadhatatlan. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Halász alelnök úr!
HALÁSZ JÁNOS (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Kedves Vendégek! A téma, azt gondolom - úgy van, ahogy elnök úr is mondta -, nem teher a bizottságnak, hanem feladat, és a parlamentben tart valahol az ügy tárgyalása, tehát érdemes erre koncentrálni. Azt is látnunk kell, hogy hogyan állt elő ez a helyzet; én nagyon sajnálom, hogy ez a helyzet egyáltalán előállt. Ezt lehetett tudni akkor is, amikor a parlament erről szavazott, hogy művésznyugdíjasok vannak, hogy ők ilyen helyzetbe kerülhetnek, mi nem is szavaztuk meg a parlamentben ezt a törvénymódosítást, ellenben, akik itt ülnek velünk szemben, szocialista képviselők, ezt megszavazták. Most itt az alkalom, hogy kijavítsuk ezt a hibát; itt az alkalom, hogy kijavítsuk ezt a hibát, képviselő urak! Önök szavazták meg ezt a törvényt, törvény ugyanis úgy jön létre Magyarországon, hogy nem valaki ideadja, és úgy kell lennie, hanem egy parlamenti többség megszavazza. Ehhez képviselők a nevüket adják, amikor megnyomják a gombot; van olyan képviselő önök között, aki más gombját is megnyomja, pláne. Szóval az a helyzet, hogy most itt az alkalom, hogy hatályon kívül helyezzük ezt a paragrafust. Ezzel segíthetünk a magyar kultúra ügyének, a táncművészeknek és az itt említett mintegy 800 művésznyugdíjasnak, merthogy nonszensz lenne, ha ez a helyzet így előállhatna. Azt is szeretném megkérdezni, hogy ahogy az államtitkár asszony anyagában van, államtitkár asszony elmondta itt a helyzetet, nem idézte azt a passzust, ami a háttéranyagban van itt nálam, amit írtak önök, hogy a tárca a bizottsághoz beérkező megkeresést megalapozottnak tartja, ennek figyelembevételével is a törvényjavaslatot támogatja, mármint azt a javaslatot, ami hatályon kívül helyezi az idézett szakaszt.
Szeretném megkérdezni államtitkár asszonyt két dologról. A történetiség miatt egyrészt arról is, hogy annak idején, amikor a kormányülésen tárgyalták ezt az előterjesztést, akkor a minisztérium ott lévő képviselője - nem tudom, hogy miniszter úr volt ott a kormányülésen vagy ki -, jelezte-e a kormánynak miniszter úr, hogy ez ilyen problémát okozhat az ő területén, amikor erről a kormányülésen tárgyaltak. Ez érdekelne, és nyilván a miniszteri munka megítélésében is segíthet nekünk ez a válasz, amit ön meg tud adni ez ügyben. Azt is szeretném megkérdezni, hogy mit jelent az, hogy önök azt írják, hogy támogatják a törvényjavaslatot, mert most a parlamentben egy illetékes bizottság már általános vitára alkalmasnak tartotta, ha jól értem. Itt mi most helyzetben leszünk, én javaslom, hogy mi magunk is foglaljunk állást az ügyben, hogy támogatjuk ezt a javaslatot, mármint a kulturális bizottság, de nagyon érdekelne, hogy mit jelent tartalmilag az, államtitkár asszony, amikor önök azt írták, hogy a törvényjavaslatot támogatják. Ha ez azt jelenti, hogy a kormány támogatja, akkor úgy vélem, hogy legalább ezt a hibát, amit elkövettek - mert önök követték ezt el -, kijavíthatjuk; nagyon örülnék, mi támogatjuk ezt. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Jánosi alelnök úr!
DR. JÁNOSI GYÖRGY (MSZP): Tisztelt Bizottság! Nem hiszem, hogy a kedves vendégeink azért jöttek, hogy itt meghallgassák Halász alelnök úr leckéztetését, ami a köztisztviselőknek vagy szocialista képviselőknek szól. Igaza van elnök úrnak: én azt hiszem, hogy itt az asztalnál nem ül olyan, aki ebben az ügyben ne próbálna segíteni, és ne próbálna megoldást találni erre a problémára.
A történeti hűség kedvéért azért hadd mondjam el, hogy annak idején, amikor valahol egy íróasztalnál megterveződött ez a rendszer, olyan nagyon nem gondolt bele ennek következményeibe senki sem. Akkor elvi alapon azért sokan egyetértettek azzal, ami a törvényben akkor szerepelt, miközben csökken a foglalkoztatottság, kicsit növekszik a munkanélküliség, és ezen belül igen jelentősen nő, sajnos, a pályakezdő munkanélküliség, akkor azért van abban ráció, hogy ha már valahol valakik megkapnak egy korkedvezményes nyugdíjba vonulási lehetőséget, és élnek ezzel, akkor hadd jöjjenek a fiatalok, nyissunk előttük is terepet, hadd jussanak lehetőséghez. Csak amikor íróasztalnál terveznek ilyet emberek, akkor bizony gyakran előfordul, hogy később szembesülnek azzal, hogy az élet ennél sokkal bonyolultabb és sokkal sokszínűbb.
Nem véletlen, hogy már a nyár elején felvetődött az, hogy ezzel így nincs minden rendben, sőt ezzel így nagyon sok probléma van. Igaz, hogy nagy a pályakezdő munkanélküliség, csak tudjuk, hogy az utóbbi tíz évben közös akarattal - Halász képviselő úrral, Pokorni képviselő úrral, másokkal együtt - borzasztó erősen támogattuk, hogy tolódjon el a fiatalok végzettségi, képzettségi struktúrája az egyetemi diploma felé. Özönlött a felnövekvő generáció túlsúlyos része, és kiderült, hogy bizony, vannak olyan területek, ahol nagyon is hiányos a felkészültség, és ahol egyszerűen nincs fiatal pályakezdő, aki szeretne belépni a munkaerőpiacra. Nem véletlen, hogy Kökény úrék találták ezt ki, mert az egészségügyi rendszeren belül, ha megnézzük az ápolókat, akkor bizony baromi nagy probléma van, tehát ha el is megy valaki jogszerűen nyugdíjba, nem tolonganak a helyére, ezért ott a visszafoglalkoztatás bizony nagyon sok szempontból alapvetően indokolt. De itt van a művészeti terület, ahol - nem akarom megismételni az érveket - azt gondolom, hogy teljesen evidens, hogy még akkor is, ha ez egy pici réteg, a világ sokszínűségéhez tartozik, amire érdemes adott esetben odafigyelni. Vagy - hogy még egy harmadik speciális színt mondjak ebből a sokszínűségből - amikor a rendőrök körében is a 25 év szolgálati év után elmennek fiatal emberek nyugdíjba, nem biztos, hogy akkora a tolongás, hogy jöjjenek, lépjenek a helyükre, miközben mi állandóan arról beszélünk a parlamentben, hogy erősíteni kellene a közbiztonságot, ami bizony létszámot is jelent, hogy erősödjön létszámban azoknak a köre, akik a közbiztonságot próbálják garantálni valamennyiünk számára. A rendőri körben tényleg 45-46 éves fiatal emberek el tudnak menni nyugdíjba, és bizony szükség lenne rájuk, hogy visszafoglalkoztassuk őket, mert ők is gyarapíthatják adott esetben - főleg vidéken - a rendőrségi létszámot, mert a bűnözés a nagyvárosban ismert volt, de most már sajnos vidéken is egyre erőteljesebben jelen van, csak nem voltunk erre felkészülve rendőrségi állományszámban. Ezt a sokszínűséget, azt hiszem, hogy most rendbe kell tenni, tehát ebben nincs vita közöttünk, de persze belső vita van, mert még mindig tartják magukat azok az álláspontok, hogy igen, de akkor mit mondunk a fiataloknak. Vagy univerzálisan ezt a jogszabályt kell támogatni, vagy akkor speciálisan bizonyos területeket ki kell venni ez alól, de ez egy nagyon nehéz dolog. Ha ebben a viták nem jutnak, nálunk legalábbis, nyugvópontra, akkor én biztos, hogy azon az állásponton leszek, hogy ezt a javaslatot, ami már a parlament asztalán van, támogatom, mert ha a klasszikus kérdést feltesszük, hogy csak azért, hogy tíz bűnös bűnhődjön, keveredhet-e közéjük egy tiszta, vagy inkább fusson tíz bűnös, hogy egyetlen tisztát se büntessünk, akkor én az utóbbi álláspontot vallom.
ELNÖK: Köszönjük szépen. Képviselő úr!
BÓKAY ENDRE (MSZP): Elnök úr, látom, hogy nemigen nyertem meg a tetszését a hozzászólásommal.
ELNÖK: De, kimondottan vártam.
BÓKAY ENDRE (MSZP): Halász alelnök úrnak szeretném megjegyezni, hogy nem fideszes képviselők adták be ezt a módosító indítványt, hanem szocialista képviselők; én, mint morális romhalmaz az ön szemében, szeretném erre felhívni a figyelmét. Nem értek egyet sem ezzel az érveléssel és semmivel, amit ön használ, különösen azért, mert nem viszi előre az ügyeket, és a közös gondolkodást. Másrészt természetesen támogatjuk ezt a fajta kérést, és azt hiszem, hogy amikor ennek a törvénynek a parlamenti vitája zajlott, kevesen gondoltak erre, hogy ezeknek a dolgoknak ilyesfajta következményei lesznek, és szerintem nem különösebben nagy bűn vagy hiba, amikor valakik látják, találkoznak az életnek ezzel a fajta visszajelzéseivel, ezt felismerik, elfogadják, és a törvényben érvényesítik. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönjük szépen. Nem tudom, hogy kíván-e valaki még szólni. Lukács képviselő úr jelentkezett; elnézést, nem vettem észre.
DR. LUKÁCS TAMÁS (KDNP): Bocsánat, nehogy gonoszkodó kérdésnek tekintsék. Hogy a kulturális tárcának mi az álláspontja erről, azt hiszem, világos, és gondolom, hogy egyet is értünk, de vajon a Pénzügyminisztérium nyilatkozott-e már erről a módosításról? Tudniillik innentől kezdve elképzelhető, hogy majd egy frakcióülés után önök mégiscsak másképp fognak szavazni, tehát én azt hiszem, hogy a kérdést mégiscsak az fogja eldönteni, hogy nyilatkozott-e már a pénzügyi tárca.
ELNÖK: Bizottsági elnökként annyiban nehéz helyzetben vagyok, hogy a megkeresésekre - bizottsági elnöki lehetőséggel élve - én tűztem napirendre ezt a kérdést, és szeretném lokalizálni az ügyet annyiban, hogy az szerepeljen a bizottság asztalán, ami szerepel. Nem rendelkezünk minden információval. Elénk fog kerülni a parlament rendje szerint a szocialista képviselők által benyújtott módosító indítvány; annak szerves része, hogy én is választ kapjak arra a kérdésre, amire nem tudok választ kapni ebben a pillanatban, hogy hány embert érint - rendőröket, tűzoltókat, katonákat és más korkedvezményeseket is beleszámítva -, ha egy ilyen generális rendelkezés születik, és akkor nyilván választ kapunk Lukács képviselő úr kérdésére is.
Szerintem az abban a pillanatban azért mégiscsak megtörtént, hogy a bizottság előtt exponálódott ez az ügy, szerintem mindenki megértette, ha eddig nem tudta volna, vagy nem értette volna, hogy miről van szó. Amikor a konkrét javaslat elénk kerül, akkor az itt elhangzottak ismeretében azt az alternatívát - ha az lesz az alternatíva, amit Jánosi képviselő úr az imént plasztikusan elmondott - mindenki fel tudja mérni, és ennek jegyében tud dönteni. Ha már erre terelődött a szó, hadd mondjam el, hogy amiket Gulyás képviselő úr elmondott - és ebben feltehetően mindenki egyetért -, hogy a művészeti hivatások itt valóban nem munkaidőben mérhetőek, hanem gyerekkortól készülnek rá, nem hiszem, hogy megbántom a rendőröket, ha azt mondom, hogy ez azért nem jellegzetesen rendőri pályát illető leírás volt, és szám szerint mégiscsak a döntő többséget ott érinti. Abban is egyetértés van szerintem a képviselők között - vagy legalábbis azt feltételezem, hogy egyetértés van -, hogy irreális a rendőrségnél ugyanez a nyugdíjkorhatár az esetek jelentős részében, és a következményei a rendőri állomány létszámában és mindenféle másban a társadalom számára nem kívánatosak, és más területeket is érint ez a dolog. Nyilván a legegyszerűbb az lenne, ha azt mondhatnánk, hogy ez az elkülönült terület jó lenne, ha elkülöníthetően megoldható lenne.
Amikor Lukács képviselő úr jelentkezett, megvallom őszintén, az előzmények - mármint az ő szokásos megnyilatkozásai - ismeretében azt feltételeztem, hogy azt fogja mondani, hogy itt alkotmányossági probléma merül fel, és valóban az, hiszen minden korkedvezményesre generális szabály áll ebben a pillanatban. Nem valószínű, hogy ha a korkedvezmény rendszere marad, akkor abból ki lehet emelni egy foglalkoztatási csoportot, mert a korkedvezmény rendszere általános. Én tehát ebben a pillanatban - hogy megtoldjam a Jánosi képviselő úr által jelzett problémát - úgy látom megoldhatónak a problémát az igazságosság jegyében is, ha tetszik, hogy a korkedvezmény rendszere változik meg, az pedig egy kicsit bonyolultabb történet lenne, vagy az történik, amit a képviselők, mármint a két szocialista képviselő javasol, hogy függetlenül mindentől eltörlődik ez az inkriminált paragrafus.
Halász alelnök úr jelentkezett.
HALÁSZ JÁNOS (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Megvárnám államtitkár asszony válaszát a kormány és a minisztérium álláspontjáról. Lenne majd egy javaslatom, de előbb talán akkor hallgassuk meg azt, ha lehetséges.
ELNÖK: Akkor államtitkár asszonynak adom meg a szót.
Dr. Schneider Márta reflexiója
DR. SCHNEIDER MÁRTA kulturális szakállamtitkár (Oktatási és Kulturális Minisztérium): Köszönöm szépen. Mindenekelőtt nem tisztem és nem is fogalmazhatok meg kormányzati álláspontot, hiszen ez a kérdés a kormány asztalára jelen pillanatban nem került, azonban a szakterület, tehát a kulturális szakállamtitkárság azt az érvanyagot és azt a problémát, amelyet a Művészeti Szakszervezetek Szövetsége, illetve a Táncművészek Szövetsége elénk tárt, azt valósnak, létezőnek vélte és véli. Éppen ezért ez után a bizottsági ülés után bármely döntés esetében - gondolom, hogy ezek után mondhatom azt, hogy támogató lesz a döntés - a kulturális terület feladata lesz, hogy a kormány elé készítsen egy megalapozó, döntés-előkészítő anyagot, amelyben azon túl, hogy érvanyag hangzik el, vagy érvanyagot vonultatunk fel, adatoknak, tényeknek, számoknak, hosszú távú lehetőségeknek vagy hosszú távú megoldási javaslatoknak is kell lenni. Mi jelen pillanatban, vagy én szakterületet képviselve, csak a kulturális ágazatot tekinthetem és csak a művészet problémáját és kérdését, nyilvánvalóan kormányzati szinten ez egy nagyobb kérdésbe fog belekerülni, éppen talán annak a módosító indítványnak a keretében, amit az előbb Jánosi György képviselő úr is mondott.
ELNÖK: Köszönjük szépen. Halász alelnök úr következik.
HALÁSZ JÁNOS (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Javaslatom lenne, mert ha jól értem, államtitkár asszony, nem azt mondja, hogy a tárca ezt támogatja, hanem a szakállamtitkárság támogatja (Dr. Schneider Márta: Igen.). Ez nem egészen az, amit írásban küldtek, de már ez is üdvözlendő. A kormány egyelőre ezt nem támogatja, mert egyeztetés alatt van. Ez a parlamentben elindul, lehetséges, hogy eltelik két-három hét, és odajutunk, hogy a kormány ezt a javaslatot nem fogja támogatni, és a művész szakmai nyugdíjasok ott állnak, lassan 2010. január 1., és nem oldódott meg a probléma. Ennek szerintem menjünk elé, nehogy ez történjen. Ez a forgatókönyv nem irreális; hogy akkor most ne mondjak olyat, ami a szocialista képviselőtársaim szerint az én számból felháborító, sértegető és miegymás, szóval maradjunk csak ebben, hogy ez nem irreális, hogy ez bekövetkezik. Ha jól értem elnök úr érveit is és az ő nem teljes biztonságát az ügyhöz való hozzáállásban, ez múlhat azon, hogy az egésznek a visszavonása nemcsak a 800 művész szakmai nyugdíjasra vonatkozik, hanem az imént említett tág körre. Én azt javasolnám, hogy a kulturális bizottság meg tud fogalmazni, és be is tud terjeszteni - vannak jó szakértőink -, bizottsági törvénymódosító javaslatot, és ezt indítványozom, mivel képviselőtársaim is, ahogy hallottam, egyetértenek ezzel. Nosza, akkor adjunk be módosító indítványt, ami szóljon arról, hogy ebből a paragrafusból kivételként kell kezelni a művész szakmai nyugdíjasokat, és akkor az elnök úr által említett probléma megoldódik! Nyilván ezt mindenki fogja támogatni a parlamentben, mindenki ezt mondja itt, hát akkor legyen ilyen javaslat. Pont olyan javaslat legyen, amilyenről beszélünk, hogy mindnyájan támogatjuk, nehogy az történjen, hogy mindnyájan támogatjuk ezt az ügyet, de ez a javaslat máshonnan jön, az tágabb, és a végén majd elvérzik az ügy. Én félek ettől, mert - és akkor most mégis így mondom - önök már csináltak sok ilyet. Azt gondolom tehát, hogy kellene egy olyan bizottsági javaslat - remélem, ez az utóbbi megjegyzésem majd nem riasztja el önöket, de ha kell, akkor Gulyás képviselő úr megismétli ezen megjegyzések nélkül, ha jól látom rajta -, hátha mellénk állnak ebben a javaslatban, és bizottsági javaslatként csak ezt a területet érintően beterjesztenénk, hogy véletlenül se lőjünk mellé - mondom ezt idézőjelben. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönjük. Gulyás képviselő úr!
GULYÁS DÉNES (Fidesz): Köszönöm szépen. Egy rövid tájékoztatást szeretnék kérni az ügyben, hogy ezek között a művészek között, akikre ez vonatkozik - énekesek, fúvószenészek, táncosok és a többi, és nyugdíjasok, és mellette dolgoznak -, jó néhány kitüntetett van, többek között olyanok is, akik még a rendszerváltás előtt lettek érdemes művészek. Akkor egy fillért nem kaptak ezért egy kézfogáson kívül - és ezek bizony néhány tízezer forint járadékot kapnak a nyugdíjuk mellé -, aztán jött a rendszerváltás, és akik aztán már kapnak pénzt is a kitüntetésükből, azok már nem esnek ebbe a kategóriába tudomásom szerint. Ezek két ponton, két ágon kapnak a nyugdíjfolyósítótól pénzt: egyszer nyugdíj jogon és egyszer járadékjogon. Ennek megszüntetése a járadékra is vonatkozna, az eredeti terv, ami ellen ez a javaslat szól, a járadékot is megszüntetné, vagy csak a nyugdíj részét? Ez az egyik kérdésem. Nem kevés művész van ugyanis, aki ezek közé tartozik.
A másik, hogy én egyetértek azzal, hogy jöjjenek a fiatalok, természetesen jöjjenek, dolgozzanak és énekeljenek, csak van itt egy nagyon nagy probléma, ami a rendőröknél nem analóg a művészeti területtel, hogy mondjuk a Zórándi Mari helyére nem jöhet egy fiatal, mert csak a Zórándi Mari tudja, amit ott tanítani kell, a rendőr pedig visszamehet, meggyőződésem szerint jóval magasabb fizetésért, mint amennyi a nyugdíja. De menjünk vissza egy pillanatra csak az én területemre, a Zeneakadémiára, ahol én tanítok jelen pillanatban, elnézést kérek, 73 ezer forint havi fizetésért! Azért menjen vissza? Szóval ezek olyan anomáliák, amik így tarthatatlanok, tehát én egyetértek tökéletesen Halász képviselő úrral abban, hogy egy bizottsági indítvány keretében, ha ebben mindannyian egyetértünk, akkor ezt írjuk alá, és próbáljuk meg kiharcolni; ez a mi területünk, a kultúra, akkor próbáljuk meg ezt a vonatkozó társadalmi rétegre kiharcolni. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönjük szépen. Az ember - most képviselőként szólok hozzá először - a parlamenti bizottságban meg egyáltalán parlamenti felszólalások ügyében sokéves gyakorlat után sajátos tapasztalattal rendelkezik arról, hogy mi értelme van, és mennyire nincs értelme megszólalni. Ki-ki elmondja a véleményét tapasztalatom szerint, ami vitának nem nevezhető, mert nem egymás meggyőzéséről szól a diskurzus az esetek többségében, részben pedig - ezt sokszor elmondják, különösen kívülállók - inkább előadásról van szó, mintsem érdemi diskurzusról. Én elmondtam a magam véleményét, hogy alkotmányossági problémát látok, ha egy hasonló státuszban lévő szituációból kiemelünk egy csoportot. Természetesen kulturális bizottságként látványos attrakciót hajtunk végre a jelenlévők tiszteletére, és erre én bármikor hajlandó vagyok, de ez nem biztos, hogy az eredményességgel azonos, mert ha valóban létezik az alkotmányossági probléma, akkor jogosan mondja, nem tudom, hogy hívják most a parlament megfelelő bizottságát, aki a rendőrök ügyében illetékes, hogy milyen jogon emeli ki a parlamentben bárki is a művészeket. Az elején ezt elmondtam, hogy ebben az ügyben nincs vita közöttünk, tehát akár Gulyás képviselő úr érvei, akár az érintett két érdekképviselet érvei és az ismert tények is egyértelműek. Ha ez megoldható, nem hiszem, hogy bárki is akadálya lenne itt a bizottságban annak, hogy kiemeljük a 800 embert érintően - az egyszerűség kedvéért így mondom - a művészeti nyugdíjak ügyét, és külön rendezzük. Még egyszer mondom, a kérdés számomra az, hogy a korkedvezményes nyugdíjak tömegéből kiemelhető-e ez az ügy, de ez csak képviselői fontoskodás, ha tetszik. Az itt megjelent érdeklődők tájékoztatására mondom el, hogy lehet egy bizottságban ilyesmit megcsinálni, és utána az ügynek semmilyen következménye nem lesz, mert alkotmányossági gond van belőle, de mi megtettük a gesztust. Én ennek gyakorlati értelmét így önmagában nem sokat látom.
Bizottsági elnökként azt vagyok kénytelen elmondani, hogy a napirend címe ebben a pillanatban a tájékozódás, és a többit most nem olvasom fel, tehát technikai értelemben az méltánytalan lenne az itt nem jelenlévő képviselőkkel, hogy most hirtelen megváltoztatjuk a napirendi pont tartalmát. Az az értelme vagy jelentősége annak, hogy van egy parlamenti számmal rendelkező indítvány, hogy mindenképpen tárgyalni fogja a bizottság azt az indítványt, és ha addig a képviselők meggyőződnek arról, hogy alkotmányosan korrekt ez a javaslat, amit Halász képviselő úr itt megfogalmazott, amely mindannyiunk szívéből szól, akkor ott mód van arra, hogy bizottsági módosító indítványként ehhez a generális javaslathoz megtegyük. Az egy más kérdés, hogy az Egészségügyi bizottság ehhez mit fog szólni, hiszen ők kezdeményezték az egészségügyi dolgozókra ezt a javaslatot. Bizottsági elnökként ez a mondanivalóm lényege. Most azt nem tehetem meg, hogy még szavazást is elrendeljek egy javaslatról, mert ez egy tájékozódó napirendi pontja a bizottságnak, mint ahogy a következő is, de ez nem zárja le a lehetőséget, hogy a javaslat érdemi részével a bizottság foglalkozzon. Köszönöm szépen.
Halász alelnök úr!
HALÁSZ JÁNOS (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Megértve elnök úr napirend-értelmezését és azt el is fogadva, azt szeretném kérni elnök úrtól, hogy akkor legyen kedves, jövő héten terjesszen egy olyan napirendi pontot a bizottság elé, amelynek nem az a címe, hogy tájékozódás a művész szakmai nyugdíjakról szóló megkeresésekkel kapcsolatban, hanem javaslat, előkészítés a művész szakmai nyugdíjakról szóló megkeresésekkel kapcsolatban, akkor a bizottság már javaslat-előkészítő üzemmódban lesz, és akkor itt szavazhatunk róla. Kérem elnök urat, kezdeményezem, hogy a következő bizottsági ülésen ilyen napirendre kerüljön sor. Egyúttal - és az nem holnap lesz, hanem vélhetően jövő héten vagy két hét múlva, nem tudom, hogy mikor lesz legközelebb bizottsági ülés, ezt elnök úr eldönti - a minisztériumnak van néhány nap ideje esetleg dolgozni, gondolkodni azon, felkészült jogászok vannak most itt a teremben is a minisztérium részéről, hogy az alkotmányossági problémákat esetleg hogyan küszöböljük ki. A szándék érthető. Azt szeretné a kulturális bizottság, ha jól értettem a képviselőtársaimat, hogy a művésznyugdíjasokra ne legyen érvényes ez a rendelkezés. Amikor ez napirenden lesz így, akkor meg tudjuk fogalmazni a javaslatunkat is. A minisztérium esetleg segíthet abban, hogy az alkotmányossági problémákat kiküszöböljük, mert ha valóban alkotmányossági problémát jelent az, hogy csak ezt a területet vagy ezeket az érintetteket emeljük ki a dologból - de nem vagyok benne biztos, hogy ez alkotmányossági probléma -, akkor is keressük a megoldást.
Én nem szeretem azt a hozzáállást, ahogy egyébként a kormány is kormányoz, az egész európai uniós magatartásunk ilyen, hogy feltartott kézzel odamegyünk: hát alkotmányellenes, akkor nincs mit tenni. Nem! Már most, ha felmerül az, hogy esetleg ez alkotmányellenes, keressük azokat a lehetőségeket, hogy hogyan találunk megoldást, mert megoldást kell találni, tehát ha jól értem, azt is mondjuk mindnyájan, hogy megoldást kell erre találni. Van megoldás: például a MAK-on és a MAOE-n keresztül a '92 előtt befizetett járulékok alapján vannak olyan segélykifizetések, amelyek művészekhez jutnak el. Nem feltétlenül akarom azt mondani, hogy e szervezeteken keresztül, de valamilyen szervezeten keresztül - akár ezen, akár másik szervezeten keresztül - meg lehetne találni a módját, ami akkor nem egy kivételezés, hanem például a mostani költségvetéshez beadott módosító javaslat, és már 2010-ben tudja kezelni ezt az ügyet úgy, hogy a költségvetésben helye lesz, törvényileg szabályozva lesz, és nem is sértjük alkotmányos értelemben ezt az egyébként rendelkezésben lévő, hibásan megszavazott törvényt. Javaslom tehát, hogy kezdjük el ezt keresni, ne csak arról beszéljünk, hogy esetleg alkotmányellenes, esetleg így nem lehet, úgy nem lehet, hanem úgy álljunk hozzá, hogy hogyan lehet ezt megoldani. Mi magunk ezt fogjuk kezdeményezni, amikor pedig lesz módunk ezt megoldani, akkor - ha addig önöknek ez nem sikerül - meg fogjuk tenni. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönjük szépen. Jánosi alelnök úr!
DR. JÁNOSI GYÖRGY (MSZP): Először csak egy mondat Gulyás képviselő úrnak. Nincs vitánk, igyekeztem pontosan fogalmazni: én a sokszínű világról és nagyon sokféle árnyalatról beszéltem, nem keverem össze a rendőri szakmát a művészeti szakmával, amitől persze érezhetek mind a kettő iránt ugyanakkora tiszteletet - ez csak egy megjegyzés volt.
Csatlakozva elnök úrhoz, azért itt húszéves politikai tapasztalatra hivatkozva hadd mondjam azt, hogy bizony, néha előfordul az, hogy különböző helyekről ugyanazt célzó kezdeményezések nem erősítik, hanem kioltják egymást; láttunk már mindannyian ilyen példát. Én azt mondom, várjuk már meg, hogy mi történik ezzel, ami most a parlament asztalán van, mert ha ennek sikerül zöld utat adni, ez elrendez minden problémát. Ha ott valami elakadás van, akkor érdemes elővennünk, és megnéznünk azt, hogy akkor speciálisan a művész szakma érdekében mi az, amit kulturális bizottságként mi javasolni tudunk, vagy meg tudunk tenni. Előttünk van egy javaslat, ami erre a problémára választ ad; én nagyon remélem, hogy ezt sikerül keresztülvinni. Az az én javaslatom, egyetértve elnök úrral, hogy akkor térjünk vissza erre a problémára, ha ez tényleg időszerű lesz, mert valami miatt nem fog menni a másik indítvány.
ELNÖK: Mielőtt Halász alelnök úrnak megadnám a szót, csak azt próbálom összegezni, hogy hol tartunk most a diskurzusban. Van egy parlamenti javaslat, amit a bizottságnak belátható időn belül meg kell tárgyalni. Elnökként jelzem, hogy az igényeknek és az itt elhangzottaknak megfelelően ezt a következő heti rendes bizottsági ülésen - nem a hétfői rendkívüli, hanem rendes bizottsági ülésen - napirendre tűzzük. Megkérjük a kormány képviselőjét, hogy ha lehetséges, akkor addig a kormány álláspontját, a Pénzügyminisztérium álláspontjának ismeretében, ha lehetséges - mondtam én, tudom, hogy nem az államtitkár asszony határozza meg a kormány döntéseinek menetrendjét -, de ha lehetséges, akkor ennek ismeretében lenne jó a bizottságban tárgyalni az ügyet, ha nem, akkor a képviselők a szokásos módon el tudják dönteni, hogy mit tegyenek. Az alternatívákat Jánosi alelnök úr világosan megfogalmazta. Ha akkor, amikor ezt a javaslatot tárgyaljuk, úgy tűnik, hogy nem garantált, hogy alkotmányosan korrekt, ha leválasztjuk ebből a művészeti nyugdíjasok ügyét, akkor van egy másik lehetőség, hogy generálisan, a javaslatnak megfelelően ezt a passzust kiszedjük a törvénytervezetből, ki-ki el tudja dönteni a megfelelő bizottsági ülésen, hogy mit tesz, és ki-ki nyilván ízlése, elképzelése és esetleges ismeretei alapján el tudja dönteni, hogy javasol-e a bizottságnak olyan módosító indítványt, amit esetleg az egész bizottság támogat. Ezek a lehetőségek, tehát a dolog érdemi része az, hogy nem speciális bizottsági ülést kell összehívni, hanem a következő rendes bizottsági ülésen napirendre tűzzük ennek a két képviselőnek a javaslatát, és minden eldönthető kérdést itt eldöntünk. Ez a mostani bizottsági ülés pedig, aminek ezt a napirendi pontját még egyáltalán nem kívánom lezárni, annyiban mindenképpen segítette a következő bizottsági ülés döntését, hogy, aki itt volt, az nyilván többet tud, és jobban látja magát a problémát.
Halász alelnök úr! (Halász János: Köszönöm, elnök úr szépen összefoglalta.) Akkor államtitkár asszonyé a szó, és utána természetesen az érintett, mármint a beadványt vagy álláspontot megfogalmazóké.
DR. SCHNEIDER MÁRTA kulturális szakállamtitkár (Oktatási és Kulturális Minisztérium): Ahogy elnök úr is mondta, nyilván kormányzati álláspontot a jövő keddi bizottsági ülésre nem tudok ígérni, de azt egészen biztos, hogy minekutána ez a módosító indítvány élő módosító indítvány, nagy valószínűséggel az SZMM, mármint a Szociális és Munkaügyi Minisztérium, illetve a PM a dologgal foglalkozik, és egy előzetes egyeztetést akkor az érintett tárcákkal lefolytatnánk.
ELNÖK: Köszönjük szépen. Akkor a bevezető megszólalások sorrendjében először a Táncművészek Szövetsége, utána pedig a szakszervezet következik.
Mihályi Gábor reflexiója
MIHÁLYI GÁBOR elnök (Magyar Táncművészek Szövetsége): Nagyon szépen köszönöm ezt a délelőttöt vagy ezt a néhány órát, hogy itt lehettünk. Örömmel tapasztalom, hogy politikai oldaltól, szakképzettségtől, kortól, nemtől és felekezettől függetlenül mindeni érti, hogy milyen fontos kérdésről van szó, és senkiben meg nem formálódott az, hogy ez egy banális kérdés, hanem egy stratégiai, fontos kérdésnek tekintették. Nagyon szépen köszönöm ezt a hozzáállást, és reményekkel telve fogunk innen elmenni, mert valami megoldás talán születik, ami vagy túlmutat a művészeti dolgozók nyugdíjasain is, vagy csak bennünket érint. Mi annak is nagyon örülünk, ha részünkre sikerül valami eredményt elérni. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönjük szépen. Gyimesi úr!
Dr. Gyimesi László reflexiója
DR. GYIMESI LÁSZLÓ elnök (Művészeti Szakszervezetek Szövetsége): Én is nagyon szépen köszönöm a lehetőséget és a tisztelt bizottság tagjainak a hozzáállását ehhez a számunkra igen fontos ügyhöz, és csak reménykedni tudunk, hogy sikerül megoldást találni; úgy tűnik, hogy ebben a készség mindenkiben megvan. Mi magunk, én személy szerint is csak azt tudom felajánlani, hogy ehhez természetesen bármilyen módon hozzájárulok az ismereteimmel.
Két apró megjegyzést hadd tegyek, talán azért, mert a számok nagyon könnyen rögzülnek. Én mondtam egy 800-as számot: ez a 800-as szám a szakmai nyugdíjba vonultak teljes létszáma, azonban ez nem azonos azzal a számmal, akiket foglalkoztatnak. Ezt csak megbecsülni tudjuk, de ez is butaság lenne, azonban feltehetően aligha haladja meg azért ennek az 50 százalékát, tehát itt valójában a 800-hoz képest is egy sokkal szűkebb csoportról van szó. A másik pedig egy tisztán jogi természetű megjegyzés: fiatalok kontra idősek, és a munkaerőpiac szempontjából mi a helyzet. A szakmai nyugdíjba vonultak, művészek öregségi nyugdíjat élveznek, tehát ha valaki le akarja őket cserélni - hogy világosan beszéljek - egy fiatalra bármilyen ok miatt, azt a mai munkajog szerint minden további lépés nélkül meg tudja tenni. Önmagában tehát a munkaerőpiacot az nem befolyásolja, hogy valaki nyugdíjban van, és foglalkoztatják, hiszen ha egy fiatalabbra van szükség, akkor azt tudják foglalkoztatni, ha pedig az idősebb nyugdíjasra van szükség, akkor rendszerint annak komoly szakmai okai vannak, és a művészeti életben ez nagyon tipikus. Még egyszer köszönjük a lehetőséget.
ELNÖK: A köszönetekre csak azt tudom mondani, hogy ez a dolgunk, és akkor visszatérünk az ügyre az említett javaslat tárgyalása kapcsán, amikor meghívjuk újra a kezdeményezőket, mert nyilván ott többet lehet majd tudni az ügyről. Annyival egészíteném még ki az eddig elmondottakat, hogy a bizottság munkatársait pedig majd megkérem, hogy további adatokat szerezzenek be egyáltalán a korkedvezményes nyugdíjazásról, és lehetőleg az Igazságügyi és Rendészeti Minisztériumot pedig a jogi problémákról vagy lehetőségekről próbálják megkérdezni, ha előzetesen ilyesfajta állásfoglalást lehet kapni.
Akkor köszönjük szépen. Találkozunk még, feltehetően egy hét múlva, de az nyilván még egy-két dologtól függ. Viszontlátásra! Köszönjük a türelmet, hiszen a napirendi pont tárgyalásáig várni kellett.
Tájékozódás a Magyar Alkotóművészeti Közalapítvány és a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesülete helyzetéről
Áttérünk a mai utolsó érdemi - mármint címmel megnevezett - napirendi pontra: tájékozódás a Magyar Alkotóművészeti Közalapítvány és a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesülete helyzetéről. Előzetes szóbeli egyeztetés alapján jeleztem, hogy a két szervezet részéről egy-egy képviselőt - ugyanúgy, ahogy az imént is - meghallgatunk, illetve a végén nyilván a reakcióját is meghallgatjuk. Megint csak tájékoztatásként hadd mondjam el, hogy az ügy a problémát ismerők számára régóta ismert. Ha jól emlékszem, a 2002-ben kulturális miniszterré vált Görgey miniszter úr tett olyan ígéretet, hogy ezt a problémát rendezi, de lehet, hogy már előtte is tettek ilyen ígéretet. Amikor Hiller miniszter úr utolsó miniszterjelölti meghallgatása volt a Bajnai-kormány megalakulásakor, akkor én ezt a témát tettem az asztalra, hogy mi az elképzelése ennek a problematikának a megoldására. Akik ismerik a problémát, azok tudják, hogy ilyen-olyan-amolyan ok miatt nem történt 2002 óta intézményes megoldás; nem azt mondom, hogy az akut problémákat nem próbálta meg kezelni a kormány, de intézményes megoldás nem született. Most a két érintett szervezet részéről megkeresés érkezett, hogy a probléma megoldatlan, azért van itt a bizottság asztalán, szintén tájékoztatás vagy tájékozódás szándékával ez a téma.
A képviselők megkapták a hozzánk beérkezett írásos anyagokat, a minisztérium tájékoztatóját is, de megkérem államtitkár asszonyt, hogy röviden foglalja össze a lehetőséget, vagy hogy mit lát lehetőségként. Köszönöm szépen.
Dr. Schneider Márta szóbeli kiegészítése
DR. SCHNEIDER MÁRTA kulturális szakállamtitkár (Oktatási és Kulturális Minisztérium): Köszönöm szépen. Azt gondolom, hogy ez a háttéranyag, amit a bizottság számára elküldtünk, talán elég érthetően összefoglalja, hogy 2009-ben a MAK, illetve a MAOE helyzetével mi a gond, mi a probléma, illetve merre látjuk a lehetséges megoldásokat.
A probléma tulajdonképpen nem 2002-től datálódik, hanem 1992-től, amikor a magyar Művészeti Alap megszűntével az akkori törvényhozás úgy találta jónak, hogy a Művészeti Alap vagyonát egy alapítvány vagy közalapítvány kuratóriumának kezelésébe adja, a Művészeti Alap tagokat pedig a Magyar Alkotóművészek Egyesülete fogja össze. Az elképzelés az volt, hogy a közalapítvány, mint vagyonkezelő szervezet, azért dolgozik, hogy az egyesület tagjainak a szociális, szakmai, nyugdíj és egyéb biztonságát szolgálják. A törvénymódosításra 2002-ben került sor, amikor a MAK céljait kibővítették, és már nem a MAOE egyesület tagjai voltak a kiválasztott kedvezményezettek, hanem szélesre nyitotta a kaput, és azt mondta, hogy minden alkotóművész, kvázi a közalapítvány azért működik, hogy az alkotóművészet és az alkotóművészek egészét szolgálja. Ehhez a lépéshez azonban az akkori kormány nem tett plusz vagyonelemeket, és ez az elkövetkezendő időszakban problémát okozott egyrészt a közalapítvány, tehát a MAK vagyonkezelésében, másrészt a MAOE, mint egyesület működésében.
Az elmúlt években arra történt folyamatosan valamilyen, jogszabálynak megfelelő, jogszerű megoldás, hogy hogyan lehetne a vagyont és a MAOE egyesületét, de ezen túl természetesen nemcsak az egyesület tagjait, hanem a magyar alkotóművészeket is valahogy egy ernyő alá vonni. Ennek különféle megoldási módozatai voltak. Az elmúlt években a jogszabály megengedte azt, hogy az egyesület - mint egyesület - a MAK-on keresztül kapjon támogatást, kapjon állami támogatást, és azt is, hogy a MAOE döntéshozói felügyelőbizottsági szinten, egyéb szinten, kuratóriumi szinten egészen közvetlenül szóljanak bele a közalapítvány vagyonkezelésébe, működésébe, az elmúlt évben, 2008-ban azonban ez az egyik megoldás, amelyik napjainkig működött. Ezzel párhuzamosan természetesen az a gondolat merült fel, hogy nem közalapítvány és egyesület, hanem egy szervezet, köztestület alatt működne tovább az alkotóművészek számára rendelt állami vagyon és az alkotóművészek szervezete, ami ilyen szempontból már több lenne, mint a MAOE egyesület, ennél tágabb kört ölelne fel. A köztestületi törvény kialakítására két évvel ezelőtt elkezdődött a munka, és egy kormánykabinet-előterjesztésig jutott ez a feladat. A kormánykabinet azonban akkor azzal adta vissza továbbdolgozásra és továbbgondolásra ezt az előterjesztést, hogy egyrészt sokkal részletesebb számításokat, hatástanulmányt, hatásvizsgálatokat kért, és természetesen azt is, hogy a szakmai szervezetekkel, a szakmai körrel minél mélyebben és minél alaposabban lehessen megtárgyalni ezt a kérdést, hiszen itt nem egyszerűen csak egy intézmény létrehozásáról vagy nem létrehozásáról van szó, hanem egy egész művészeti ágazat ügyéről lenne szó.
A 2008-as év azonban más problémát is elénk állított, ez pedig egy legfőbb ügyészségi, illetve fővárosi főügyészségi vizsgálat és egy belső ellenőrzési vizsgálat, amiről itt szóltunk. Közben a jogszabályok úgy változtak, hogy a közalapítvány a továbbiakban már közvetlenül a MAOE-t, mint egyesületet, tehát mint szervezetet nem támogathatja közvetlenül, az állami források nem folyhatnak így át a MAOE, az egyesület számára. Mindenféleképpen alapítóokirat-módosításra lesz és van szükség, és ezen túl még egyéb felszólamlást is tett az ügyészség, aminek az alapító okirat módosításával igyekszünk megfelelni. Ez az alapítóokirat-módosítás asztalon van, és tulajdonképpen most már az utolsó stádiumban tartunk. Nemcsak a MAOE és a MAK viszonyának rendezését tartalmazza az alapítóokirat-módosítás, hanem egy új nyugdíjszabályzatot is, amelyet a Pénzügyminisztériummal kellett véleményeztetnünk. Most tényleg azt kell mondanom, hogy ma megérkezett a Pénzügyminisztérium válasza a nyugdíjszabályzattal kapcsolatosan, tehát a jövő héten azt az egyeztetést, amit a MAOE-val és a MAK-kal az alapító okirat véglegesítése előtt ígértünk, meg tudjuk tartani.
Milyen problémát okoz a jelenlegi helyzet, tehát többek között az a jogszabályi helyzet, hogy a MAOE, illetve a MAK finanszírozása hogyan áll? Próbáljunk először a közalapítványra figyelni! Az elmúlt években és a következő évben is azt az állami kötelezettséget, amelyet az állam az alkotóművészek számára a nyugdíj-, nyugdíjszerű ellátás terén vállalt, maradéktalanul teljesíti, és az elkövetkezendőkben is maradéktalanul teljesíteni fogja. A közalapítvány azonban nemcsak nyugdíjat, nyugdíjszerű ellátást, szociális segélyt és egyebeket fizet, hanem van egy szervezete - tehát egy hivatali szervezete, amelyet működtet -, ezt is biztosítani tudjuk, és természetesen vannak olyan feladatai, amely a vagyonkezeléssel kapcsolatos, az alkotóházakkal kapcsolatos, fejlesztésekkel, beruházásokkal, tehát mindazzal kapcsolatos, amely a vagyont gyarapítani, és gazdaságosan hasznosítani célozza. Az erre szánható állami forrásokban már egészen biztos, hogy szűkén vagyunk, szűkén voltunk a 2009-es évben is, és a 2010-es év sem az, amely nagyberuházásokat, fejlesztéseket lehetővé tenne a közalapítványnak. Vannak azonban azért olyan lehetséges források, amelyeket ebben az évben, illetve a jövő évben is használni tud a közalapítvány. Egyrészt a 2009-es évben a nyugdíjakból nem kellett kifizetni az összes nyugdíjszerű ellátást, 84 millió forint maradvány képződött ebben az évben a közalapítványnál, és ezt természetesen szerződésmódosítással, illetve különféle tárgyalások eredményeként egészen biztos, hogy fel tudja használni a közalapítvány arra, hogy bizonyos beruházási problémákat kezeljen, illetve próbáljuk a MAOE-nak azokat a szakmai működési problémáit ezen keresztül is megoldani, amit a jogszabály engedélyez, természetesen a törvényesség keretein belül.
A következő évre vonatkozólag pedig azt gondolom, hogy az is egy jó hír, hogy az úgynevezett szerzett jogok kifizetésére a Pénzügyminisztérium által 370 - a pontos számot nem tudom -, több mint 300 millió forintot biztosított a pénzügyminiszter ezekre a szerzett jogokra. A szerzett jogok kifizetése azonban nem egy év alatt történik meg, nem is egy fél év alatt, hanem ez egy folyamatos ellátás, folyamatosan jelentkeznek be az érintettek, és folyamatosan kell a szerzett jogokat kifizetni. Éppen ezért erre az évre több mint 240 millió forint maradvány képződött, amit a Pénzügyminisztérium felhatalmazása alapján nyugdíjkifizetésre tud a közalapítvány 2009-ben, 2010-ben, illetve a további időszakban felhasználni. Ez a MAK költségvetési helyzete, amit el tudok mondani.
A MAOE, az egyesület: az egyesület működési problémája, állami támogatása valóban problémát jelent, problémát okoz. Említettem az előbb, hogy az elmúlt három évben a MAOE a közalapítványon keresztül kapta meg működési támogatását; ez 82 milliótól 116 millióig terjedt, attól függően, hogy melyik évben mi volt a feladat. A 2009-es év már nem tette lehetővé azt, hogy a közalapítványon keresztül támogassuk a MAK működését, éppen ezért meglehetősen - hogy úgy mondjam - problémásan, de mégis 30 millió forintot a fejezeti kezelésű előirányzatokból a MAOE működésére rendelkezésre tudtunk és tudunk bocsátani. Szeretném hangsúlyozni, hogy ez működési költség. Az az alapprobléma, hogy a MAOE-nak, mint egyesületnek működésiköltség-hiánya, problémája van, hiszen ez az egyesület egy tulajdonképpeni, úgy is mondhatnám, hogy intézmény, hiszen telephelye, székháza, 14 munkavállalója, telefonköltsége, mindenféle egyebe van, tehát egy jelentős működési költséggel dolgozik.
Ebben az évben, mint mondtam, a fejezeti kezelésű előirányzatokból működési költségre többet nem tudunk előirányozni, azonban a MAOE számára nyitva áll még ezen kívül két lehetőség, hogy támogatást szerezzen. Az egyik lehetőség az, hogy az NKA-miniszteri keret kész arra, hogy a MAOE szakmai tevékenységét, szakmai programját támogassa, hiszen az NKA arra ad lehetőséget, hogy a szakmai programokat támogassa, és miniszter úr ebben természetesen teljes mértékben nyitott. A másik forrás és másik lehetséges megoldás, hogy a közalapítvány is támogatni tudja nem a MAOE-t, mint szervezetet, mint egyesületet, de azokat a feladatokat, a művészek helyzetét segítő pályázatokat, alkotói támogatásokat, és mindazt, amely nem egyesületként, hanem egyénként, művészként kerülhet többek között a MAOE tagjaihoz. Ezt a MAK még a jelen költségvetési helyzetben is vállalni tudja. Ez a két megoldás van, amit a 2009-es évre tudunk javasolni, illetve ez a tulajdonképpeni maradványképzés jogszabály szerinti felosztása.
A következő évben - mert ez a 2009-es év -, a 2010-es évben, mindaddig, amíg új jogszabály nem születik meg, minket köt a Legfőbb Ügyészség verdiktje, ami pedig azt mondja, hogy a közalapítványt és az egyesületet külön kell támogatni az állami forrásokra tekintettel. A következő évben sem tudjuk azt a 100 milliós nagyságrendű működési támogatást biztosítani a MAOE-nek, mint ami az igény lenne; amúgy 150 millió volt az igény, de azt gondolom, hogy ezt nyilvánvalóan nem tudjuk biztosítani. A jelen körülmények között működési támogatásra a 2010-es költségvetésben 42-43 millió forint áll rendelkezésre. Szeretném összehasonlításképpen elmondani, hogy az összes többi kulturális, művészeti civil szervezet támogatására 52 millió forintot tudunk fordítani a 2010-es évben, és ugyanennyit tudtunk a 2009-es évben is fordítani, tehát ilyen tekintetben a MAOE támogatása nyilvánvalóan egy kiemelt támogatás.
Természetesen mindezeket a lehetőségeket és ezeket a problémákat a MAOE vezetőségének és a MAK kuratóriuma elnökének írt levélben jeleztük, hogy tárgyaljunk, működjünk együtt, és gondoljuk végig a 2009-es év megoldását és az elkövetkezendő évek megoldását is. Ami a köztestületi törekvés megvalósítását illeti, én azt gondolom, hogy ez nyilvánvalóan egy olyan stratégiai kérdés, egy olyan stratégiai döntés, ami, mint mondtam, nem egy egyesület és nem egy közalapítvány kérdése, hanem egy ágazat stratégiai döntés, amelyet végig kell úgy is számolni, és végig kell úgy is gondolni, hogy milyen elkövetkezendő hatások, milyen pénzügyi és egyéb hatások lesznek, amelyek ebből következnek. Ezen túl az elmúlt időszakban nemcsak pénzügyi hatásokat kell végiggondolni, és nemcsak ezek jelentkeztek kérdésként - és akkor most nem kezdem el mondani a gazdasági helyzetet, amely éppen nem a növekvő és a terjeszkedő helyzetet mutatja, hanem éppen a takarékosság és a gazdálkodás különféle takarékos intézkedésekre mutat -, hanem a szakmai kérdést is. Jelezte már más és több szakmai szervezet, többek között az Írószövetség is, hogy ők is a köztestület megvalósításában, mármint abban az irányban gondolkoznak, hogy saját maguk alakítanának köztestületet. Én úgy vélem, hogy egyrészt egy nagyon határozott és nagyon alapos szakmai beszélgetést, szakmai vitasorozatot kell elkezdenünk a köztestület létéről, működéséről, feladatairól és az alkotóművészek befogadásáról egyrészt, másrészt pedig egy a legalább öt évre előrevetíthető költségvetési kihatású hatástanulmányt kell elkészíteni, amely nélkül, azt gondolom, hogy parlament, illetve kormány elé ezzel a javaslattal nem fordulhatunk. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönjük szépen. Akkor a két szervezet képviselőinek adnám meg a szót, természetesen egymás után; látom, egymás közt már megegyeztek, hogy milyen sorrendben. Egy bemutatkozást is kérnék, mármint, hogy ki képviseli az adott szervezetet. Tessék parancsolni!
Bauer István szóbeli kiegészítése
BAUER ISTVÁN elnök (Magyar Alkotóművészek Országos Egyesülete): Bauer István vagyok, a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületének elnöke.
Tisztelt Elnök Úr! Alelnök Urak! Tisztelettel megköszönöm a jelenlévő képviselőknek, hogy még maradtak, és érdekli önöket a problémánk. Nagyon nehéz helyzetbe kerültem, mert az államtitkár asszony által elmondottak egy része meglepetésként ért, meg kell mondanom önöknek, az elmúlt időszak tárgyalásaival nem egészen pontosan egyeznek egyes elhangzott mondatok. Nagyon nehéz helyzetbe kerültem azért is, mert valamikor abban bíztam, hogy amikor önök elé kerülök, akkor egy köztestületi törvényről fogunk beszélgetni, illetve el fogom mondani azokat az érveket, amelyek arról szólnak majd, hogy miért érdemes ezt önöknek támogatni. Jelen helyzetben úgy látom, hogy erről le kell mondanom. Azért is le kell mondanom erről, uraim, mert az egyesület jelen pillanatban megszűnés előtt áll, tehát nem majd, nem ekkor, nem akkor, hanem abban a helyzetben van támogatásmegvonás következtében, hogy nem kapunk nullás adóigazolást, azok a pályázataink, amelyek beérkeznének szakmai munkára, nem érkezhettek meg, tehát a munkánk gyakorlatilag teljes egészében leállt, annyi van még, hogy majd a tartozásainkat valamilyen formában kifizetnénk, kifizethetnénk.
Amit államtitkár asszony, itt előtte a képviselők a költségvetéssel kapcsolatban megtárgyaltak, több pontot felírtam magamnak; majdnem úgy érzem, hogy szinte fölöslegesen. Egy-két mondatot engedjenek meg idézni, és aztán néhány dolgot azért mégis hozzátennék. "Nem lehetetlenül el egyetlen működési rendszer, intézmény sem." - Halmai Gáborné képviselő asszony mondta ezt a mondatot. Aradi úr mondta: "Nem lehet egy év alatt felszámolni egy intézményrendszert." - a miénket sikerült, nem is kellett hozzá egy év sem. Hogy pontosan érthető legyen, itt rendszeresen elhangzik az utóbbi időben a minisztérium részéről ez a mondat, hogy társadalmi szervezetek, összehasonlítva más társadalmi szervezetekkel. Kérem, mi nem egy társadalmi szervezet vagyunk, úgy általában. Ez a társadalmi szervezet nem azért jött össze, mert tíz ember összeállt - Magyarországon így működik -, és létre lehet hozni egy egyesületet, hanem ötezernégyszáz-valahány professzionális alkotóművészt a Magyar Népköztársaság Művészeti Alapjának megszüntetésekor ebbe a helyzetbe hoztak, hogy ebbe az egyesületbe kellett belépniük, hogy még fizessenek nyugdíjat, járulékot és egyebeket. Elnézést kérek attól, aki ezt tudja, de hadd mondjam végig, mert azért ez így fontos. Melléjük létrehoztak egy alapítvány azzal, hogy ezt az egyesületet és annak tagságát meghatározott állami feladatok ellátásával támogassa - hangsúlyozom, az állami feladatok ellátásához, tehát ezek nem egy egyesület általános feladatai, hanem állami feladatok.
Pontosítanám államtitkár asszonyt: nem 2002-ben változtatták meg ezt a helyzetet, hanem 1995-ben létrehoztak egy közalapítványt, '94-95 folyamán, amely már némi beállamosítást jelentett, a kurátortársak nem művészek voltak. Majd 1997. december 14-én jelent meg az akkori kormány búcsúajándékaként, az a döntés született, hogy kiszélesítik a tagságot, olyan értelemben, hogy ezentúl bárkit támogathat az a közalapítvány, ami addig csak ezt a meghatározott, a vagyont létrehozó, a járulékokat befizető kört támogathatta. Ez annyira hibás lépés volt, teljesen mindegy, már túl vagyunk ezen. Senkit nem akarok bántani, tehát nehogy valaki úgy érezze, hogy én valami politikai dologról beszélek, nem; látták talán a támogatók listájából, hogy szó sincs erről, mindenkit képviselünk, aki ma Magyarországon professzionális alkotóművész. A lényeg az, hogy ez egy hibás döntés volt, olyannyira, hogy 1998. február 20-án Horn Gyula miniszterelnök úr már kiadott egy kormányhatározatot, hogy ezt rendezni kell, és decemberben jött ki módosítás. Ezek után jött egy következő kormányzat, sikeres tárgyalásokat folytattunk a módosítások kapcsán egészen 2001-2002 fordulójáig, és akkor kaptunk egy ígéretet Orbán Viktor miniszterelnök úrtól, illetve Rockenbauer Zoltán miniszter úrtól, hogy induljunk el a köztestület irányába. Alkotmányjogászok és a többi, nem mondom végig, komoly embereket felkértünk, elkészült az első törvénytervezet, majd egy kormányváltás következett be, és nagy szerencsénkre Görgey Gábor felvállalta, ahogy elnök úr említette, ezt a köztestületi programot, majd újabb szerencsénkre felvállalta Hiller István, vagy talán nem is annyira. Nagyon örültem volna, ha miniszter úr itt ül mellettem; én jobban örültem volna, mint Halász úr, meg kell mondanom. Több mint két éve nem láttam miniszter urat, nem ír vissza válaszokat, nem találkozunk vele, nem egyeztet, és nem jelenik meg az egyesület egyetlenegy hivatalos fórumán sem, tehát innen üzenem neki, hogy szeretettel látnánk, amíg még miniszter, nagyon szívesen bármikor, és polemizálnánk vele, hogy hogyan is alakulhatott ki ez a helyzet, és hogyan hozhatott ilyen döntést. Erre is mindjárt rátérek, hogy mi ez a bizonyos döntés.
Ott tartottam, hogy elindult egy tárgyalási folyamat - miniszter úr kétszer lett miniszter, most lett harmadszor, harmadszori meghallgatásáról beszélt elnök úr, az utolsóról -: mind a két alkalommal megígérte azt, végigbeszéltük, szakmailag végignézte a minisztérium, amiről most államtitkár asszony beszélt, hogy most megint megnézi a minisztérium, hogy mit lehetne csinálni a mi ügyünkben. Mind a kettőnek a vége az lett, hogy köztestület, uraim, tehát mindenkinek, minden tárgyalásnak, minden szakértőnek az volt a véleménye, hogy máshogyan ezeket az állami feladatokat nem lehet ellátni. Azon lehetne vitatkozni, hogy más szervezetet is létre lehet hozni, de bocsánat, az nem az én dolgom, én ezt az egyesületet képviselem, ezt a közösséget, ennek van vagyona, feladatrendszere, ezeket a feladatokat ellátta, egyre szűkülő módon. Görgey miniszter úrral 143 millió forinttal indultunk, tavaly 116-tal fejeztük ezt be, közben volt még kisebb mozgás ebben.
De hogy mi is ez a konstrukció, hogy miről van szó? Arról van szó, hogy az állam újra meg újra megszabja azt az összeget, amit a közalapítványon keresztül nekünk juttat. Ez működött akkor is, amikor nem voltunk benne, működött akkor is, ha benne volt az egyesület nevesítve. Az egyesület '95-ben került vissza nevesítve az alapító okiratban, ami lehetővé tette, hogy meghívásos pályázat útján hozzájussunk ehhez a pénzhez. Ez a pénz nem nagy összeg volt, tisztelt képviselő urak. Tessék abba belegondolni, hogy 7 000 író, zeneszerzőről van szó. Alkotóművészekről beszélünk, mert az előadóművészeket, mindenki tudja, gratulálok a képviseletükhöz, mert eléggé erőteljesen, egészen máshogyan képviselik, de talán azért, mert munkahelyük van, talán hátterük van, talán máshogyan dolgoznak együtt. Alkotóművész az a jelző, hogy egyedül elvonul, és úgy dolgozik, tehát kevésbé lehet őket ilyen értelemben összefogni, de ehhez a szervezethez ragaszkodnak. Képző-, iparművészek és fotóművészek vannak közöttünk. Ez a társaság a magyar államtól, a Magyar Köztársaságtól egyrészt megkapta azt a lehetőséget, hogy a befizetett járulékainak... Illetve az elvonást, amit elvontak a Művészeti Alap idején, több mint 800 millió forintot zusammen, egyik pillanatról a másikra '84-86 között, nem is adták vissza soha - az Operát hozták rendbe, 500 milliót oda raktak: ez körülbelül 25-30 milliárd lenne ma, ha felszoroznánk -, tehát soha vissza nem kapta ezt a vagyonpótlást ez a tagság, csak elvették tőle, és ezt a vagyont olyan formában látszik visszaadni, hogy a járulékokra és egyébre hivatkozva nyugdíjat kapnak azok a kollégák, akik nyugdíjba mentek. Ez tavalyi évben 1 milliárd 550 millió forint volt a közalapítványnak, ebből azonban 1 milliárd 410 millió forint a nyugdíjra vonatkozó pénz. Tessék osztani, szorozni gyorsan! 100-150 milliós összegek jönnek ki, ami arról szól, hogy a magyar állam ennyit szán arra, hogy alkotóművészeket támogasson: ebből segélyek, ösztöndíjak, egyebek lennének kifizetve, na nem ennek a szűk körnek, hanem mindenkinek, aki ide bejelentkezhetne, de a szűk körnek sem elég.
Most azt hallották önök az államtitkár asszonytól - nyilvánvalóan nem az államtitkár asszony személyének szól a dolog, hanem magának a minisztériumnak, a miniszternek, vagy ha úgy tetszik, a kormánynak, mi személy szerint sokat tárgyalunk, tehát ez nem egy személyes ellentét közöttünk, de ő azon az oldalon ül, én pedig itt -, hogy egy bizonyos névtelen feljelentés kapcsán elindult egy ügyészségi vizsgálat a tavalyi évben, és ennek az lett a következménye, hogy előbb a Legfőbb Ügyészség írta át, hogy aggályosnak látják, hogy meghívásos pályázat, és miért csak így a MAOE egy szűk körben kap. Ezt megválaszoltuk, amit az ügyészség elhallgatott, majd született egy újabb névtelen feljelentése a Fővárosi Főügyészségnek, amely azt mondta, hogy megint aggályosnak tartja ezt, hogy MAOE, de most itt nem ebbe kötöttek bele, hanem azt mondták, hogy miért úgy szerepel az alapító okiratban, hogy MAOE tagsága, és ebbe belekötve azt mondták, hogy akkor a MAOE nem kaphat. Tetszenek érteni? Amikor tehát benne vannak önök a költségvetésben, hogy Parlament, akkor az önök munkatársainak - fűtés, egyéb, minden - ne legyen semmi: önök, képviselők, kapnak, ez teljesen jogos, de senki más önök mögött, tessenek dolgozni. Ennek az ügyészségi felszólalásnak, látásmódnak a következtében a minisztérium nem azt mondta, mint a mi szakértőink és bármelyik jogászunk, hogy ez egy blődség, ez egy olyanfajta jogi nézőpont, ami nem elfogadható. Meg is vitattuk az ügyészség képviselőjével, el is ismerték, hogy legalábbis érdekes ez a kérdés, miniszter úr ezt megelőzve azonban azt a döntést hozta, hogy a MAOE kikerült ebből, nem engedte, mint alapító - furcsa dolog -, tehát az alapító, miközben nem utasított, utasította a közalapítvány kuratóriumát, hogy ne írja ki az alapító okirat szerint kiírandó pályázatot a MAOE részére.
Tetszenek érteni? Tehát van benne, hogy ki kell írni megfelelő formában, van egy ügyészségi felszólalás, erre is igaz, aki jobban járatos - vannak itt olyan emberek, pontosan tudják -, ezt meg lehet válaszolni, aztán még meg lehet válaszolni, az alapítónak vannak lehetőségei. Nem ezt történt: miniszter úr azt mondta, hogy nem, miközben a MAOE szerepelt egy összeggel, ezt lehúzták, kikerültünk, és akkor itt elhangzik, hogy más társadalmi szervezetek közé odaraktak, és elhangzik az, hogy ennyit kapnak, annyit kapnak, és ahhoz képest még milyen sokat. Egyrészt szégyen, hogy a többiek ennyit kapnak, bocsánat, hadd mondjam ezt - megint teljesen politikai él nélkül szeretném hangsúlyozni -, elfogadhatatlan, érthetetlen, nevetséges, hogy ennyit kapnak egy demokratikusnak nevezett, magát demokratikusnak nevező köztársaságban. Ez egy dolog, de az meg külön nevetséges, hogy a két dolgot összemossák, és úgy hangzik el, hogy akkor mi még örüljünk, hogy így megszűnhetünk, ebben a formában. Nemcsak a vagyonunkat vették el, és nem pótolták vissza, hanem a teljes megszűnés szélére hozták ezt az egyesületet, aki a működését pontosan arra használja fel, hogy egyébként nem támogatott professzionális művészeket támogasson. Megkértem Módos Gábor fotóművészt, Bródy János dalszerzőt, szövegírót, zeneszerzőt, hogy jöjjenek el, képviseljék, hogy kikről van szó, tehát két neves művészkollégát; hozhattam volna a többieket és az aláírókat is, Csoóritól kezdve, ahogyan tetszik, Görgeyig bárkit. Úgy gondolja a magyar állam, hogy ezeknek az embereknek a hátterére nem kell semmit költeni.
Én azt kérném most itt, megállva egy pillanatra, hogy ha lehetséges - bár tudom, hogy ez csak egy tájékozódó meghallgatás -, elnök urakat, alelnök urakat arra kérném, hogy abban egységesen lépjenek fel, hogy ez a bizonyos költségvetés e tárgyban módosuljon. Ne hagyják, hogy ez a közeg, az egyesület, ez a háttér ilyen helyzetbe kerüljön, hogy a Magyar Köztársaságról azt mondhassuk el bárhol, hogy ilyen helyzetbe hoztak bennünket, hogy nekem erről magyarázkodnom kelljen azoknak az aláíróknak, Kossuth-díjas, Érdemes-, és a többi, Kiváló művészeknek, akik szétteszik a kezüket, és nem is értik, hogy mi történik, hogy lehet, hogy az ő utolsó kis bástyájuk ilyen formában megszűnik; nem mondom, hogy meg akarják szüntetni, de megszűnik. Miután miniszter úrtól választ nem kapok, kénytelen vagyok ezen keresztül - ezért indítványoztam ezt a meghallgatást - üzenni a miniszter úrnak, a kormány felé, hogy nem szeretnénk, ha ez bekövetkezne, márpedig most már itt állunk.
A következő évi támogatással kapcsolatban: bocsássanak meg, itt elhangzott, önök egymásnak mondanak a végkielégítésektől kezdve nagyon sok mindent. Én nem akarok ilyen demagóg dologba belemenni, hogy ezeket össze akarnám hasonlítani, nincs ennek értelme, de mint képviselők, azt valamennyien tudják, hogy az nem tétel - ugye, elhiszik nekem? én úgy érzem, és mi úgy érezzük, hogy a Magyar Köztársaságnak nem tétel - a 90 millió forint, ami itt elhangzott, hogy lehetetlen lenne a jövő évi költségvetésből biztosítani ennek a szervezetnek, hogy végigvigye a dolgokat. Olyan sanda gyanút fel sem mernék vetni, hogy hátha azért alakult ez az egész dolog, mert év elején megpróbáltuk a nyugdíjasoknak meg a feladatokra biztosítani azt a pénzt, és némi vita alakult ki a miniszter úr és közöttünk. Ez a vita persze latens vita, mert nem válaszolt, tehát ez olyan, hogy innen indulnak információk, onnan nem jönnek. Abba a kellemetlen helyzetbe kerül szakállamtitkár asszony, hogy neki kell számomra levelet írni miniszter úr nevében - így kezdődik. Én nem szoktam úgy íratni levelet, nagyon régóta vagyok elnök, és mindenkit megtisztelek azzal, hogy magam szoktam írni, és úgy szoktam írni, hogy én írom, tehát nem szoktam megkérni - öt alelnöke van az egyesületnek -, hogy ők írják helyettem alá azt, ami kellemetlen, hangsúlyoznám ezt a dolgot. Nem értjük a dolgot tehát, egyáltalán nem értjük. Nemhogy arról nem tudnék most beszélni, és meggyőzni önöket - még egyszer hangsúlyozom, és befejezem, és köszönöm a türelmüket -, hogy miért kellene köztestület, uraim, nem tudom, hogy miért kellene: itt van minden anyag és tizenvalahány év, nincs miről beszélni, nemhogy köztestületről nincs. Köszönöm szépen a türelmüket.
ELNÖK: Köszönjük szépen. Tessék parancsolni!
Sári Csaba szóbeli kiegészítése
SÁRI CSABA kuratóriumi elnök (Magyar Alkotóművészeti Közalapítvány): Köszönöm szépen a bizottságnak, elnök úrnak és képviselő uraknak, hogy meghívtak bennünket. Sári Csaba vagyok, a Magyar Alkotóművészeti Közalapítvány kuratóriumának elnöke. Nagyon röviden elmondanám, hogy két évvel ezelőtt, amikor az általam vezetett kuratórium elkezdte a tevékenységét, első határozata arról szólt, hogy a héttagú kuratórium minden tagja szeretné és támogatja, hogy az a fajta szervezeti változás létrejöjjön, ami a közalapítvány és az egyesület összeolvadását jelenti. Ezért vállaltuk el ezt a feladatot, és többen közülünk, a kuratórium tagjai közül hitet is tettek arra, hogy egy évre vállalják, átmeneti kuratórium szeretnének lenni, ennek a közalapítványnak az átmenetét szeretnék végigvinni egyik szervezeti formából a másikba. Azt is szeretném elmondani, hogy mielőtt ez az előbb említett kuratórium felállt, én az azt megelőző kuratóriumban is négy helyett öt évig voltam tag, illetve ott alelnök, és az akkori kuratórium a tevékenységét is gyakorlatilag folyamatosan végigkísérte ez a fajta szervezeti átalakulási kérdés, tehát ha most jól számolom, akkor idestova 7-8 éve szervezeti átalakulásról szó volt, azt megelőzően is, és erről én is pontosan tudok.
Hogy miért nem jött létre, és ennek miért lett az az eredménye, hogy ebből a héttagú kuratóriumból négy kurátor lemondott? Két kurátor ezek közül azért mondott le, mert azokat az intézkedéseket nem látta megvalósítva, amelyek a szervezeti átalakulást szolgálták volna. Ebben a helyzetben ez a kuratórium most majdnem, hogy csonka kuratórium formájában működik, de a jogszabályoknak megfelelően, tehát a lemondott kurátorok is természetesen végzik a munkájukat mindaddig, amíg meg nem változik a névsor. Végezzük a munkánkat, próbáljuk a vagyont megőrizni, illetve kezelni, de tesszük ezt olyan helyzetben, amelyben érezzük ennek az egész helyzetnek az abszurditását és irracionalitását. Gyakorlatilag, igaz, nem nagy, de két szervezetet tartunk fent. Igyekszünk minimalizálni ezeket a költségeket, de jól tudjuk, hogy ez nem egy gazdaságos működés. Nemcsak ez, hanem a történelmi előzmény is amellett szólt és szól ma is, hogy ezt a köztestületet valamilyen módon létre kellene hozni, de ha nem köztestületnek hívjuk, bárminek hívhatjuk, a lényeg az, hogy egy szervezeti formában működjön a jelenleg két szervezeti egység. Én úgy gondolom, hogy ezzel nagyon-nagyon sok problémát megoldanánk, talán nagyrészt azt is, ami miatt itt ülünk, ami esetleg finanszírozási kérdés, de leginkább azt a problémát, amivel most nem tudunk mit kezdeni, hogy jelenleg egy hatóság tiltására hivatkozva a közalapítvány nem láthatja el azt a feladatát, hogy az egyesületet, ahol a tagság van, támogatni tudja. Ezt a lehetetlen helyzetet is ez a szervezeti kettősség okozza. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönjük szépen. A szokásoknak megfelelően a képviselőké a szó. Halász alelnök úr!
HALÁSZ JÁNOS (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Kedves Vendégek! Jó, hogy tárgyalunk erről a kérdésről; jó lett volna, ha hamarabb is tesszük ezt. A helyzet teljesen méltatlan, és az utolsó órákban vagyunk, ha jól látom. Az elmúlt időszakban én próbáltam tisztázni magam is írásbeli kérdés formájában, hogy mi van a téma körül, és azt kellett látnom, a minisztérium nekem sem erőltette meg magát a válaszokban, de kiderült, hogy tulajdonképpen a szereplők áldozathozatala tartja még életben ezt az egész rendszert. A lemondott kuratóriumi tagok lemondtak, ennek ellenére mégis végzik a munkát, mert ha nem tennék, akkor összeomlana minden. A MAOE-nél kiderül, hogy a költségvetési támogatás most már csak a harmada vagy annyi része sem, mint a korábbi évben, a minisztérium azt várja el, hogy csonkítsák magukat. Én nem is értem, hogy miért kell ezt a helyzetet előállítani. A BKV-s végkielégítés jó példa, de nem élek ezzel, tudok én a kulturális tárcán belül is olyan ügyekről, amikor ezt a 120 milliót nagyon egyszerűen lehetne használni, miközben elpocsékolják. A kérdés, az igazi kérdés az, hogy akarnak-e még önök tenni valamit ezen a területen. Sokszor persze az jut eszembe, hogy jobb, ha nem is tesznek semmit, csak itt most nem ez a helyzet, itt nagyon kellene tenniük valamit. A probléma az, hogy az elmúlt években a szervezetek támogatásának megnyirbálásával nem mérték fel, hogy ez mivel jár, és amit itt hallottunk elnök úrtól, a helyzet az, hogy Magyarországon a kultúrán belül a művésztársadalom nagyon árnyalt, és én azt látom, hogy a kormányzat képviselői nem vették észre, hogy az alkotóművészek szervezetei milyen fontos küldetést töltenek be. Foglalkoztunk a színháztörvénnyel, sokat vitatkoztunk róla: nagyon rendben van, fontos terület, de az egy intézménnyel ellátott, intézményen keresztül, fenntartóval rendelkező ágazat. Ahogy itt hallottuk, az alkotóművészek esetében egész más a helyzet. Abban az esetben, amikor arról van szó, és az alkotmányban ez benne van, hogy a Magyar Köztársaság biztosítja a művészek alkotói szabadságát, de ezt nem töltjük meg tartalommal - és erre egyébként felhívtuk a figyelmet bizottsági ülésen is évekkel ezelőtt, kérvén, hogy ezzel ne csak jogászkodjunk, hanem tartalommal is töltsük fel -, akkor ez lesz, ami van.
Én egyrészt szeretnék kérni egy dolgot, államtitkár asszony. Ha jól látom, még most is az a helyzet, hogy önök nem a szervezetekkel összefogva, a kormányon belül képviselik a szakmaterület érdekeit, hanem a kormányon belül a PM-mel tárgyalva eljutnak valamire, és majd azt mondják a szervezeteknek, hogy eddig lehet elmenni, ez a helyzet. Változtassanak ezen a magatartáson, ezen változtatni kell! Szerintem a kormányzásban nagyon fontos dolog a partnerség: az, hogy a szervezeteket, a civil szervezeteket is partnernek tekintik. Tudom, ma már beszéltem róla, hogy önök nem tekintik partnernek még azt az ágazati szakmai egyeztető testületet sem, amit önök hoztak létre, de hátha ezen a területen más lesz a helyzet. Nagyon fontos lenne ez, mert eredményt akkor lehet elérni, ha megismerik a terület érintett képviselőinek a véleményét, és önök is ezzel felvértezve tudnak a kormányzaton belül akár a Pénzügyminisztériummal tárgyalni, és így elérni eredményeket. Az előbb ugyanez volt a helyzet a táncművészek nyugdíjainál. Nem véletlenül kérdeztem: miniszter úr a kormányülésen, amikor ezt tárgyalták, hogy elveszik-e a táncművészettől is a művészeti szakmai nyugdíjat, felszólalt, felhívta a figyelmet arra, hogy ez nem lesz így jó? Nem. Észre sem vette, hogy ez esetleg előfordulhat. Államtitkár asszony nem is válaszolt erre a kérdésemre. Ezek persze kekeckedésnek tűnnek, és mindig azt mondják itt - most már persze alig van szocialista képviselő, bizonyára ez is jellemző - szocialista képviselőtársaim, hogy én miért beszélek ilyeneket, de higgyék el, ezek az apróságok is hozzátartoznak az élethez, a demokrácia működéséhez, és nagyon sokat elárul a kormányzat működéséről, hogy hogyan zajlanak a folyamatok. Én azt látom, hogy nagyon-nagyon gyenge a kulturális kormányzat, és a kormányon belül nincs érdemi képviselete. Ez nagyon fáj nekem. Nem így gondoltuk mi sem, amikor Hiller István színre lépett hárommal ezelőtt, mert most már harmadjára miniszter talán, de ami mostanra kialakult, az a teljes elgyengülés, és ez nagyon nehéz.
Amit szeretnék kérni - ahogy elkezdtem a PM-ügyben, az alapító okirat módosításáról van szó -, hogy legyenek kedvesek, küldjél el nekem az alapító okirat módosított szövegét, amennyiben nem titkos; ha titkos, akkor is küldjék el. Tudom, hogy én nem mondhatok ilyet, de azt gondolom, hogy nem remeg bele a NATO-tagságunk - ahogy szokta mondani - az ilyen ügyekbe, ha ezt elküldik. Nagyon sokszor játszottuk ezt a játszmát itt, felesleges titkolózni, érdemes lenne ezt látnunk. Ami szerintem fontos, és beszéljünk arról - mert mégiscsak lesz kormányváltás, majd a választók eldöntik, hogy ki fog kormányozni -, én a következőt gondolom, mit kellene tenni, és azt most meg kell tenni, most. Rendbe kell tenni a szervezetek finanszírozását. Itt vitatkoztunk a költségvetési törvényről. Nem 42 millió forintnak kell lenni, ahogy államtitkár asszony ezt mondta, ez nincs megírva sehol, csak a kormány-előterjesztésben, a képviselők dönthetnek máshogy. Nem 42 millió forintra kell csökkenteni a nonprofit civil kulturális szakmai szervezetek támogatását, ahogy most tervezik ezen a soron, hanem meg kell emelni. Lesz ilyen módosító indítványunk, lesz ilyen, lehet szavazni úgy, a MAOE esetében is, rendbe kell tenni a szervezet támogatását. Amit államtitkár asszony mond, hogy az érintett szakmai szervezeteknek pedig tárgyalni kell a köztestület létrejöttéről, én ezt el tudom fogadni abban az esetben, ha az idén rendbe teszik ezt a finanszírozást, mert az egyik a biztonságos működés, ami kell, és nyilván a köztestület létrejötte. A köztestületet is elsősorban bizonyára azért akarják a szervezetek, hogy biztonságos legyen a működés, és az egy hosszú távú, kiszámítható, az alkotmánnyal, az imént említett passzussal szerintem összhangban lévő, fontos ügy lenne. De azt nem lehet megtenni, hogy a támogatást is megvonják, és é azt mondják, hogy majd tárgyaljanak. Tessék befogadni a módosító indítványunkat, legyenek kedvesek, fontos dolog lesz! Tehát két lépés: a szervezetek támogatását rendbe tenni az itt elhangzottak alapján, illetve a szervezetek elindíthatják, meg zajlik is, sőt törvénytervezetük is van a köztestületről, tehát azzal is érdemben foglalkozni kell, és nemcsak az egyik és nemcsak a másik, hanem mind a kettő kell. Talán még a költségvetési lépést önök meg tudják tenni. Lehet, hogy a köztestület már nem önökre marad, az sem baj, nem az a lényeg, hogy ki hozza meg, csak ne hagyjuk ellehetetlenülni ezt a területet. De ne feledjék, amit elnök úr mondott, mert ha bekövetkezik az ellehetetlenülés, akkor nem tudom, milyen szintről lehet majd folytatni egy új kormányzati munkát, ha úgy adódik. Köszönöm a figyelmüket.
ELNÖK: Köszönjük szépen. Akkor reakció következik.
DR. SCHNEIDER MÁRTA kulturális szakállamtitkár (Oktatási és Kulturális Minisztérium): Akkor néhány kérdésre válaszolnék. Mindenekelőtt azért, hogy nehogy így maradjon a dolog, ahogy Bauer István mondta, miszerint az ügyészség tulajdonképpen visszavonulót fújt az ügyben, hogy bizonyos ügyészségi problémákat vetett fel a MAK és a MAOE együttműködésével kapcsolatban, illetve szervezeti együttműködésével kapcsolatban, szeretném jelezni, hogy az ügyészség felhívta a MAK kuratóriumot, és felhívta a minisztériumot, tehát a minisztériumot, a minisztert, mint alapítót, hogy a működés törvényességének helyreállítása érdekében bizonyos intézkedéseket hozzon. Ezeknek egy része nyilvánvalóan alapító okiratban, szmsz-ben végrehajtható intézkedések, amelyek az ügyrendet, a működést, a működési módot, a MAOE és a MAK egymás közötti viszonyát érintik, de az alapkérdés az volt, hogy a MAK állami támogatást a MAOE-nek, mint szervezetnek, még meghívásos pályázat útján sem nyújthat, tehát ezt a passzust az alapító okiratból ki kell venni, és más megoldást kell találni. Ez tehát az alapkérdés. Miniszter úr az ügyészségi vizsgálatra természetesen reagált, és kifejezte a deregulációs szándékot, az alapító okirat módosítását, és természetesen a MAOE támogatását a MAK támogatásától elválasztva jelezte az elkövetkezendőkben. Csak azt szeretném mondani, hogy a törvényességnek megfelelően járunk és jártunk el.
Ami a jövőt illeti, illetve, hogy az alapító okirat módosítása nemcsak ebben a tekintetben érdekes, hanem jeleztem, hogy új nyugdíjszabályzat készül, nagyon örülünk, hogy a Pénzügyminisztérium ezt az új nyugdíjszabályzatot alapvetően elfogadta; vannak bizonyos kifogások, de ez megoldható. Ami az alapító okiratban foglaltatik, az éppen az új kuratórium felállítása, éppen azért, hogy az a helyzet a továbbiakban ne folytatódjon, hogy azok a kurátorok dolgoznak, akik tulajdonképpen lemondtak. Egy új kuratórium felállítását tartalmazza az alapító okirat, és minekutána a MAK közalapítványként bizonyos autonómiával rendelkezik - nagyon helyesen teljes joggal és hatáskörrel -, a MAK kuratórium és a MAK feladata lenne az, hogy dolgozza ki azt a köztestületi formát, hogy próbálja meg azokat a számításokat, természetesen nyilvánvalóan a tárca segítségével, nem egyedül. Ez még soha nem történt így, de mindenesetre a kuratóriumnak kell arra a döntésre jutni, hogy hogyan, milyen módon, milyen célok elérése érdekében, hogyan óhajtja a köztestületet megvalósítani, felállítani, és ennek milyen jogi, milyen pénzügyi és természetesen milyen szakmai következményei vannak. Mindig csak jogszabályokról, költségvetésről meg pénzről beszélünk, arról nem beszélünk, hogy a köztestület létének azért van szakmai indokoltsága, és ez az, ami a legfontosabb. Ez az, amit nekünk - a kuratóriummal közösen természetesen, a szakmai szervezetekkel - kell végigtárgyalni, mint ahogy az elmúlt években, akár a filmtörvény vagy az előadó-művészeti törvény megalkotása során bizony, hosszú, nemcsak hónapokat, heteket, hanem akár éveket igénybe vevő szakmai egyeztetésben voltunk. Csak akkor jöhet létre a köztestület, akkor működik, és akkor lehet jól működő köztestületet létrehozni, ha azt a szakma egésze konszenzussal el tudja fogadni, és meg tudja fogalmazni benne azokat a szakmai célokat, ami miatt szükség van köztestületre. Ez a lényeg. Az a lényeg, hogy azok a célok megfogalmazásra kerüljenek, és azt, mint köztestület, állami feladatként kell elfogadtatni, és akkor kezd el működni az új szervezeti egység. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönjük szépen. Természetesen az egyesület és a közalapítvány képviselője is szót kap, én csak szeretném megint elnökként jelezni, hogy annak nyilván nincs praktikus funkciója, hogy mindenki újra elmondja, amit eddig elmondott, itt az volt a cél, hogy a problémát a bizottság értse. Bizonyos, ha tetszik, dokumentumokat nyilván nem ismernek a bizottság tagjai, tehát például az ügyészségi álláspontot, amiben úgy látom, lényeges véleménykülönbség van, hogy mit kívánt az ügyészség, azt nem ismerjük ebben a pillanatban, tehát azt kérni is szeretném, hogy küldjék meg, és kapjuk meg, hogy ki-ki tájékozódhasson. Többet nem kívánok mondani. Azt kérem, hogy ennek ismeretében, hogy feltehetően ki-ki maga értékelni tudja az elhangzott szavakat, fölösleges ismétlésekbe ne bocsátkozzunk.
Bauer úré a szó.
Bauer István reflexiója
BAUER ISTVÁN elnök (Magyar Alkotóművészek Országos Egyesülete): Köszönöm szépen. Nem kívánok ismétlésbe bocsátkozni, elnök úr, csak a jegyzőkönyv miatt pontosítanék, tehát egy dolgot hozzátennék, ami nem hangzott még el: már 2003-ban az Állami Számvevőszék azt állapította meg, és határozatában a kormány tulajdonképpen kötelezte is erre a parlamentet, de ez nem történt meg, hogy a vagyonpótlás történjen meg, tehát kapják vissza a művészek azt a vagyont az alapítványba, amire szükségük van, valamint, hogy az alapító határozza meg a MAOE részére juttatott támogatást, és azon felül azt - ha erre lehetőség van -, hogy a kiszélesített kör kapja meg; ez az első.
A második, hogy az ügyészség ezt erősítette meg. Bocsánat, pontosítanám államtitkár asszony szavait, kénytelen vagyok: az ügyészség azt kifogásolta - még egyszer elmondom, ezt viszont még egyszer -, hogy a MAOE tagjai és nem úgy van benne, hogy a MAOE, tehát szó sem volt arról, hogy a MAOE-t kell kivenni, hanem ők maguk is arra tettek javaslatot, hogy az alapító úgy módosítsa, erre mi is így tettünk javaslatot, és akkor a dolog működik, bocsánat. Ez azért egy nagyon lényeges különbség, mert itt úgy hangzott el, mintha a MAOE, az ördög gyermekeként lenne benne, és ettől kezdve aztán a jogszabály nem teszi ezt lehetővé. Ennyit pontosítanék tehát.
A másik dolog pedig: egyetértek abban államtitkár asszonnyal abban - és erről beszélhettünk volna, ha beszélhettünk volna -, hogy miért fontos a köztestület. A köztestület természetesen most célnak tűnik az önök számára is a mi szánkból, államtitkár asszony és a minisztérium szájából is, természetesen mi tudjuk, hogy ez egy eszköz, tehát mi egy eszközt szeretnénk létrehozni a magyar kultúra és a magyar kulturális élet javára, sőt a magyar nemzet kulturális élete javára, ezt megint politikai hovatartozás nélkül bátran mondhatom. Csak egyetlenegy dolgot hadd említsek. Önök küszködnek most, mint képviselők, valamennyien a szlovák-magyar helyzettel, illetve ezzel a vitával, ami önökre hárul, mint a magyar nemzet képviselőire.
Szeretném jelezni, hogy nekünk Dunaszerdahelyen egy kitűnő kapcsolatrendszerünk van az ottani szlovák polgármesterrel, igaz, hogy Pázmány Péternek hívták azt az urat, amikor elkezdtük ezt a dunaszerdahelyi galériát létrehozni. Kitűnő magyar alapítványunk van, közösen működünk együtt - jövő héten, szerdán megyek hozzájuk -, szlovák művészekkel együtt is, mert a művészek meg az emberek, ezt biztos önök is tudják személyesen, azért úgy élnek, és jól érzik magukat együtt. Ha ezt lehetővé tennék, hogy ezek a dolgok működjenek, elágazódjanak, továbbmenjenek, akkor ebben nagyon sokat tudnánk segíteni, és önök, mint a kulturális bizottság tagjai, biztosan értik, hogy mire gondolok. Anélkül, hogy két külügyminiszter vagy miniszterelnök üzengetne egymásnak, ezt sokkal egyszerűbb szinten meg lehet oldani, csak akkor - ahogy itt alelnök úr szájából, elnök úr szájából elhangzott - biztosítani kell azt, hogy működhessünk, hogy elláthassuk a feladatunkat. Még egyszer arra kérem tehát önöket, alelnök urakat, elnök urakat, a bizottság tagjait, hogy ha tudnak, bármilyen formában segítsenek nekünk ebben, hogy talpon maradhassunk, és hogy ezt végrehajthassuk. Elnézést kérek, hogy az előbb indulatosabbnak hallatszott a hangom; nem az indulat mondatta igazából velem, hanem az, hogy egy valóban kétségbeesett helyzetben vagyunk, és nem látjuk azt, hogy hogyan tovább, és sajnos, segítséget nem kapunk per pillanat ebben. Köszönöm szépen, és köszönöm, hogy itt maradtak, meghallgattak, és lehetőséget adtak erre.
ELNÖK: Köszönjük szépen. Sári úré a szó.
SÁRI CSABA, a kuratórium elnöke (Magyar Alkotóművészeti Közalapítvány): Köszönöm szépen, én már ehhez nem tudnék hozzáfűzni semmit. Köszönöm a meghallgatást, és a figyelmükbe ajánlom az előbb elmondottakat.
ELNÖK: Köszönjük szépen. Nem szokás bizottsági ülések tanúságát összefoglalni; én nem is vállalkozom ilyesmire. Akik itt maradtak, azt gondolom, hogy ha eddig nem ismerték ki magukat a meglehetősen bonyolult ügyben, akkor most biztos, hogy többet tudnak. Az nyilvánvaló, hogy aki itt van, mindenki számára világos, hogy egy dolog a folyó költségvetési probléma, ami az interpretáció szerint a lét-nemlét küszöbére juttatta el az egyesületet. Egy másik probléma, ha tetszik, az ügy intézményes megoldása, amit már valóban nehezebb követni, hogy miért két szervezet és miért nem egy, és ha több mint tíz éve eldőlt, hogy köztestület - már legalábbis ebben konszenzus látszik lenni -, akkor mi az akadálya annak, hogy ez továbbgördüljön. Akik itt vannak, biztos, hogy meg tudják állapítani, hogy a két feladat vagy a két teendő különválasztható: az egyik technikailag mit jelent, a másik mit jelent.
Azt gondolom, hogy amit most ebben a pillanatban mi megtehetünk tájékozódás szintjén, azt megtettük, a továbbiak nyilván részben csak a bizottság további munkájától függnek. Köszönjük szépen, hogy türelmük volt megvárni, míg sorra kerülnek. Az érdeklődőknek és a személyükben az ügyet reprezentálóknak köszönjük a megjelenést. A bizottság folytatja - nem most, hanem egy következő bizottsági ülésen - a munkáját. Ez már nem a napirendi ponthoz tartozik: azért fogalmazok ilyen bizonytalanul, mert a parlamenti módosító indítványoktól függ, hogy hétfőn kell-e soron kívül bizottsági ülést tartanunk. Ha olyan módosító indítványok érkeznek, amelyek tágabb törvényekben a bizottság érdeklődési körébe tartoznak, akkor igen, ha nem, akkor kedden lesz valószínűleg bizottsági ülés. Köszönjük szépen mindenkinek a jelenlétet.
(Az ülés befejezésének időpontja: 14 óra 7 perc)
|
Dr. Pető Iván
|
Jegyzőkönyvvezető: Várszegi Krisztina