KSB-16/2009.
(KSB-82/2006-2010.)
Jegyzőkönyv*
az Országgyűlés Kulturális és sajtóbizottságának
2009. október 20-án, kedden, 10 órakor
a Képviselői Irodaház V. emelet 569. számú termében
megtartott üléséről
Tartalomjegyzék
Helyettesítési megbízást adott *
A Magyar Köztársaság 2010. évi költségvetését megalapozó egyes törvények módosításáról szóló törvényjavaslat *
A társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat *
Művész szakmai nyugdíjak ügye *
Dr. Kökény Mihály szóbeli kiegészítése *
Varga Ágnes szóbeli kiegészítése *
Dr. Major Mária szóbeli kiegészítése *
Dr. Kökény Mihály reflexiója *
Döntés általános vitára való alkalmasságról *
A Magyar Köztársaság területén élő nemzeti és etnikai kisebbségek helyzetéről (2007. február -2009. február) szóló beszámoló *
Németh Erika szóbeli kiegészítése *
Döntés általános vitára való alkalmasságról *
b) Művész szakmai nyugdíjak ügye
Elnököl: Dr. Pető Iván (SZDSZ), a bizottság elnöke
Dr. Jánosi György (MSZP), a bizottság alelnöke
Alföldi Albert (MSZP)
Fedor Vilmos (MSZP)
Halmai Gáborné (MSZP)
Dr. Schiffer János (MSZP)
Dr. Vitányi Iván (MSZP)
Gulyás Dénes (Fidesz)
Tellér Gyula (Fidesz)
Helyettesítési megbízást adott
Alexa György (MSZP) dr. Jánosi Györgynek (MSZP)
Bókay Endre (MSZP) Halmai Gábornénak (MSZP)
Lukács Zoltán (MSZP) Fedor Vilmosnak (MSZP)
Dr. Vitányi Iván (MSZP) megérkezéséig dr. Schiffer Jánosnak (MSZP)
Halász János (Fidesz) Gulyás Dénesnek (Fidesz)
Dr. Gyimesi Endre (Fidesz) Tellér Gyulának (Fidesz)
Dr. Kökény Mihály előterjesztő (MSZP)
Varga Ágnes főosztályvezető-helyettes (Szociális és Munkaügyi Minisztérium)
Dr. Major Mária vezető főtanácsos (Pénzügyminisztérium)
Németh Erika főigazgató, főosztályvezető (Miniszterelnöki Hivatal)
Koleszár Katalin (Pénzügyminisztérium)
(Az ülés kezdetének időpontja: 10 óra 12 perc)
DR. PETŐ IVÁN (SZDSZ), a bizottság elnöke, a továbbiakban ELNÖK: Tisztelt Bizottság! Tisztelt Jelenlévők! A bizottsági ülést elkezdjük. Kérnék szépen mindenkit, hogy foglaljon helyet! Üdvözlöm a megjelenteket! A képviselőtársak megkapták a mai bizottsági ülésre szóló meghívót. A negyediknek tervezett napirendi ponthoz nem érkezett olyan módosító indítvány, amely bizottságunk közvetlen érdeklődési körébe tartozna, tehát ez okafogyottá vált. A harmadiknak jelzett ponthoz érkezett két módosító indítvány, ami a kulturális bizottság érdeklődésére számot tarthat, ennek megfelelően azt javaslom a várható vitaidővel számolva, hogy a javasolt napirendi pontok sorrendjét változtassuk meg, és elsőként a 2010-es költségvetést megalapozó törvényjavaslathoz érkezett módosító indítványokról tárgyaljunk, utána pedig maradjon az eredeti sorrend. Elnézést kérünk azoktól, akik hiába várnak, de reméljük, hogy ez nem jelent hosszú várakozást, és a bizottság még nem fogadta el a javaslatomat, úgyhogy várjuk meg a döntést.
Kérdezem a bizottság tagjait, hogy van-e valakinek észrevétele - a most itt elhangzott javaslattal együtt - a javasolt napirendhez. (Nincs jelentkező.) Ilyet nem látok.
Kérdezem, hogy ki az, aki a javasolt módosítással elfogadja a napirendet. Aki igennel szavaz, az kézfelemeléssel jelezze! Elég kevesen vagyunk, úgyhogy a határozatképességet is szeretném számolni. (Szavazás.) Tizenhárom.
A bizottság határozatképes.
Következik a Magyar Köztársaság 2010. évi költségvetést megalapozó egyes törvények módosításáról szóló törvényjavaslat; a kormány képviselője Koleszár Katalin. Az 1. és a 2. módosító indítvány az ajánlási sorszám szerint ugyanahhoz a paragrafushoz érkezett: az 1. Cseresnyés Péter, Vígh Ilona és Lanczendorfer Erzsébet módosító indítványa, amelyben a szöveg egy részének elhagyását javasolják, a 2. pedig csak egy szűkebb szöveg elhagyását javasolja ugyanabból a paragrafusból.
Kérdezem a kormány álláspontját először az 1. pontról.
KOLESZÁR KATALIN (Pénzügyminisztérium): A kormány nem támogatja.
ELNÖK: Kérdezem a képviselők véleményét.
Kérdezem, hogy ki az, aki támogatja Cseresnyés Péter és társai módosító indítványát. (Szavazás.) Négy. Aki nem támogatja? (Szavazás.) Kilenc.
A bizottság többsége nem támogatja.
A következő, elhangzott 2. pont a foglalkoztatási bizottság javaslata. Kérdezem a kormány álláspontját.
KOLESZÁR KATALIN (Pénzügyminisztérium): A kormány ezt sem támogatja.
ELNÖK: Kérdezem a képviselők álláspontját.
Ki az, aki támogatja? (Szavazás.) Ez is négy, csak más kezekkel.
A bizottság többsége ezt sem támogatja. Köszönjük szépen a segítséget.
Áttérünk a következő napirendi pontra: hivatalos megfogalmazás szerint a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény módosítása - Vidorné Szabó Györgyi és Kökény képviselő urak módosító indítványa.
Üdvözlöm Kökény képviselő urat az előterjesztő nevében! Azért vezettem úgy fel a szöveget, hogy hivatalos megfogalmazás szerint ez a megtárgyalandó ügy, mert a kulturális bizottságot a művészeti szakmai nyugdíjak kapcsán érinti külön ez az ügy. Csak az esetleg korábbi bizottsági ülésen jelen nem lévők tájékoztatása kedvéért mondom, hogy a bizottság egy korábbi ülésén a művészeti szakmai nyugdíjak ügyét külön tárgyalta, és foglalkoztunk ezzel a kérdéssel; azt is tisztáztuk a bizottsági ülés előtt, hogy az ügy a kormány részéről közvetlenül nem az Oktatási és Kulturális Minisztériumhoz, hanem a szociális ügyekkel foglalkozó minisztériumhoz tartozik.
Még annyit tájékoztatásként - mint a képviselők, megkapták levélben is -, hogy a nyugdíjfolyósító igazgatóságot is megkerestük, és tájékozódó adatokat kértünk; kaptunk ismereteiknek megfelelő választ, amiből az abszolút számok, már legalábbis a legfontosabb abszolút szám, hogy körülbelül hány embert érint ez az ügy, kitetszik. Az elmondottakból kitűnik, hogy a két ügyet, tehát Kökény képviselő úrék általános megoldást javasló módosító indítványát, illetve a művészeti szakmai nyugdíjak ügyét természetesen együtt tárgyaljuk, bár itt a) és b) pontként van megjelölve a napirenden.
Kökény képviselő úré a szó.
Dr. Kökény Mihály szóbeli kiegészítése
DR. KÖKÉNY MIHÁLY előterjesztő: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Vidorné Szabó Györgyi képviselő asszonnyal közösen benyújtott javaslatunk egy nagyon rövid törvénymódosítás, és alapvetően arra irányul, hogy változtassunk az előrehozott nyugdíj mellett végzett munka szabályozásán, jelesül a javaslat azt célozza, hogy a korhatár alatti nyugdíj mellett végzett munkának ne legyen keresetkorlátja; mint ismeretes, ez jelenleg a minimálbér.
Csak röviden indokolnám ezt a javaslatot, amely egyébként a mai napon - várhatóan 21-22 óra tájékán - az Országgyűlés plenáris ülésén az általános vita örömében is részesül. Az volt a helyzet régebben, hogy a szabályozás feltételei arra ösztönöztek, hogy a biztosított, ha megvolt a szükséges szolgálati ideje, mielőbb elmenjen nyugdíjba, ezért lépett be a keresetkorlát, azonban időközben az előrehozott nyugdíjazás szabályai lényegesen - hadd ne részletezzem most - szigorodtak. Már meg kell szüntetni az illetőnek a jogviszonyát, tehát nem kérheti a nyugdíjazást, csak úgy, ha a biztosítási viszonyt megszünteti; az adóviszonyok is megváltoztak e tekintetben, és más problémák, gondok jelentkeztek, elsősorban az azáltal, hogy 2010. január 1-je után egy átmeneti időszak is véget ért, tehát nincs senki számára mentesség.
A javaslatunkat elsősorban az motiválta, hogy úgy láttuk, komoly gond jelentkezhet különböző intézményeknél, elsősorban oktatási és egészségügyi területen. Azért, hogy kisebb keresetű oktatási, egészségügyi dolgozók a szolgálati időt megszerezték, inkább nyugdíjba mennek, és nem vállalják a minimálbér melletti munkát, ezzel gondot okozva fontos intézmények működésében és működőképességének fenntartásában. Tudom természetesen, hogy van a dolognak elágazása, művészeti nyugdíjak és még jó néhány más ágazat területén. Úgy látjuk, hogy azzal, ha most a keresetkorlátot feloldjuk, azt is megtesszük, hogy egy kiskaput vagy ellenösztönzést megpróbálunk kezelni az adó- és járulékelkerülő magatartásban, jelesül a foglalkoztatás után az adót, járulékot befizetik, mert egyébként pedig az a tapasztalat, és az is várható, hogy ha így marad minden, akkor jó néhányan a feketemunkát vagy a szürkegazdaságot választják, és különböző technikák vannak. Más kérdés, hogy bizonyos végrehajtási, egyéb szabályokat is szigorítani kell.
Összességében úgy látjuk, hogy nem indokolt ez a korábbi korlát, nem szükséges ezt már fenntartani. Azt is gondoljuk - tudva persze, hogy vannak foglalkoztatáspolitikai ellenérvek -, úgy látjuk, hogy nagyobb érdek fűződik ma ahhoz, hogy ezt a korlátot megszüntessük, például azért, hogy egyébként a szürkegazdaság felé ösztönzésben a költségvetésben, tb-, pénzügyi alapoknál bevételkieséssel kellene számolni, tehát inkább hozna a költségvetés számára, mint vinne. Miután az előnyugdíjazás szabályait egyébként szigorítottuk, nem jelent visszalépést az időközben szigorodó szabályozásban, tehát ezért gondoltuk, hogy indokolt a korlát feloldása. Kérjük a bizottság támogatását is abban, hogy az általános vitára alkalmasságot állapítsák meg. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönjük szépen. Azt javaslom, hogy mielőtt a képviselők kifejtenék az álláspontjukat, a jelenlévőket még hallgassuk meg, tehát a Szociális és Munkaügyi Minisztérium képviselőjét, és ha még van más kormányhivatal vagy illetékes hivatal, akkor azt is.
Tessék parancsolni! Ha jól tudom, akkor Varga Ágnes főosztályvezető asszony.
Varga Ágnes szóbeli kiegészítése
VARGA ÁGNES (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): Nyugdíjbiztosítási területen dolgozó főosztályvezető-helyettes; a kollégám a Pénzügyminisztérium tanácsosa. Tudok rövid kormányzati álláspontot is mondani és egy hosszabb, indokoló verziót. A rövid: a kormányzati álláspont röviden az, hogy ezt a módosító indítványt nem lehet támogatni.
Bővebben: a kormányzat arra törekszik, hogy ezen a területen ezzel a problémával kapcsolatban kompromisszumos megoldás alakuljon ki. A tárgyalópartnerünk ebben az esetben elsősorban a kormányzó párt frakciója. Ezek a tárgyalások nem zárultak le. Kompromisszumos szakmai javaslatot készített a Pénzügyminisztérium és a Szociális és Munkaügyi Minisztérium; ez is, valamint a 10077. számú önálló képviselői indítvány is az asztalon van, és ezek a tárgyalások még nem zárultak le.
Ami miatt azt kell mondanom, hogy az előrehozott korai nyugdíjak melletti keresőtevékenység esetén a nyugdíj folyósításának korlátozására szükség van, az a következő. '96-ban döntött az Országgyűlés arról, hogy felemeli a nők és a férfiak öregséginyugdíj-korhatárát egységesen 62 évre; ez a férfiak esetében két év korhatáremelést jelentett, a nők esetében hetet. Ma már egységes nők és férfiak számára az öregségi korhatár, ennek ellenére a nyugdíjba vonulás korcentruma nem egészen két évet emelkedett ezen időszak alatt. Miért? Azért, mert átmeneti szabályként lehetővé vált az, ami korábban egyáltalán nem volt ismeretes a magyar nyugdíjrendszerben, hogy azok, akik a munkaerőpiacon foglalkozási nehézségekkel küzdenek, és a korhatár előtt állva már rendelkeznek magas szolgálati idővel, azok számára igénybe vehető legyen előrehozott nyugdíj a rájuk irányadó emelkedő korhatárhoz képest két évvel korábban. Azt kalkuláltuk akkor - én már abban a tervezésben is részt vettem -, hogy a nyugdíjba vonulók mintegy 40 százaléka fog ezzel a kedvezménnyel élni, és 60 százalékuk örülni fog, ha van munkája, és a korhatárig dolgozni fog, mert ez magasabb nyugdíjakat eredményez. Ezzel szemben tavaly a nyugdíjba vonulók 94 százaléka valamilyen formában korhatár előtt ment nyugdíjba. Ez a nagyon puha szabályozás minden korhatáremelést tönkretesz.
Állandó kritika tárgya a magyar korhatár-emelési gyakorlat, azzal, hogy megengedi azt, hogy az, aki kedvezménnyel, foglalkoztatási nehézségekre tekintettel igénybe veheti a korai nyugdíjat, közben a nyugdíjazást követő időponttól korlátlanul keresőtevékenységet folytathat mellette. Ez a nyugdíj céljával ellentétes praxis, gyakorlat. A nyugdíj elvileg azoknak a juttatási formája, akik olyan betegek vagy olyan idősek, hogy már nem tudnak a munkaerőpiacon megfelelő keresőtevékenységet folytatni; e keresőtevékenység pótlására, befizetésekkel arányos juttatást jelent a nyugdíj.
Amikor ez a javaslat a parlament elé került 2006-ban, nevezetesen, hogy annak, aki korai nyugdíjat kér, ezzel egyidejűleg kelljen megszüntetnie a munkajogviszonyát, és a korhatár betöltéséig korlátlan nagyságú kereset mellett ne folytatódhasson nyugdíjának a folyósítása, akkor ezt két lépcsőben terveztük meg. Először - 2006-os döntésről beszélek - a 2008. január 1-jét követően nyugdíjazottakra kellett alkalmazni a szabályt, majd két, sőt három év felkészülési időt hagyva 2010. január 1-jétől minden korhatár alatti nyugdíjasra alkalmazni kellene ezt a szabályt. Akik 2008. január 1-je óta mentek korai nyugdíjba, megszüntették a jogviszonyukat, és figyelniük kell, hogy a nyugdíj mellett mekkora kereseteket érnek el: ha az egy évre vonatkozó keretösszeget elérik, akkor az ő nyugdíjuk folyósítását szüneteltetni kell az év végéig.
Most az a helyzet alakulna ki, hogy ebben a kérdésben egy jelentős fordulatszerű visszalépés történne; én ezt károsnak gondolom. A nyugdíjban lévők egyharmadát érinti a korai nyugdíjas állomány, és én azt gondolom, hogy a foglalkoztatási hatások ágazati jellegűek, strukturális jellegűek, és nem a nyugdíjrendszer teszi tönkre ezen a területen a foglalkoztatási helyzetet. Ami pedig a művészeket illeti, valóban kis létszámot érint az előadóművészek esetében a korai nyugdíj. A Nyugdíj-biztosítási Főigazgatóság hozzávetőleges kalkulációt tudott mondani arra vonatkozóan, hogy hány olyan nyugdíjas előadóművész van, aki rendszeresen keresőtevékenységet folytathat: ez ezres nagyságrend, tehát körülbelül ez az a létszámnagyságrend, akit érinthet ez a bizonyos korlátozás. Hozzátenném, hogy amennyiben vállalkozási formában folytatja nyugdíja mellett ezt a tevékenységet, akkor nem vonatkozik rá ez a szabály, tehát gyakorlatilag az alkalmazotti, illetve köztisztviselői jogviszonyban foglalkoztatott művésznyugdíjasokat érintheti ez a szabályozás. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönjük szépen. Akkor, ha jól tudom, a Pénzügyminisztérium részéről következik hozzászólás.
Dr. Major Mária szóbeli kiegészítése
DR. MAJOR MÁRIA (Pénzügyminisztérium): Igen, nagyon szépen köszönöm. Dr. Major Mária vagyok a Pénzügyminisztériumból. Egyetlenegy kiegészítő információt szeretnék elmondani. Ismeretesek előttünk az indítványt megalapozó számítások, amikre részben a nyugdíjbiztosító, részben az Állami Számvevőszék bizonyos kalkulációi alapján támaszkodnak. Mind a két szakmai megközelítés elsősorban a nyugdíjas foglalkoztatási kört vizsgálta, és azt nem, hogy a lépés milyen nyugdíjba vonulási érdekeltséget teremt. Körülbelül 200 ezer fő az az érintett, aki - ha ez az eredeti módosító indítvány megvalósulna - a jövő évben gondolkozhatna azon, hogy nyugdíjba megy, vagy pedig továbbdolgozik.
Erre a döntésre, hogy nincs keresetkorlát, biztos legalább 10 százalék úgy döntene - minimum, hallottuk, hogy sokkal rosszabbak ma az arányok -, hogy nyugdíjba megy. Ez önmagában egy 10-15 milliárdos nyugdíjkiadási többletet jelent, ezzel szemben a járulék-bevételi többlet nem jelent kompenzációt, tehát ha az a politikai döntés születik, hogy erre a lépésre kerüljön sor, akkor ennek nagyon komoly nyugdíj-biztosítási kiadási többlethatása van. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönjük szépen. A képviselőké a szó. Schiffer képviselő úr jelentkezett.
DR. SCHIFFER JÁNOS (MSZP): Csak egy kérdésem lenne. A Pénzügyminisztérium képviselője azt mondta, hogy ha ez a módosítás életbe lép, akkor jövőre mennyien választanák. Úgy tudom, hogy a javaslat azt mondja, hogy aki 2008 előtt ment el. (Dr. Major Mária: Teljes körűen eltörölné. - Varga Ágnes: Az még az első változat, igen.) Bocsánat, igen.
ELNÖK: Akkor lennének további kérdések is. Én is a magam nevében kérdeznék: legalábbis én, laikusként megkülönböztetem azt, hogy általános nyugdíjszabályok alapján kik próbálnak korkedvezményesen nyugdíjba menni, és azt is tudjuk, hogy vannak olyan foglalkoztatási vagy foglalkozási körök, ahol korkedvezmény van. A művészeti nyugdíjasokat - ahogy az a bizottság korábbi ülésén szóba került -, ebbe a körbe soroljuk, tehát azokat a táncosokat, azokat a fúvósokat, azokat az énekeseket, akik, hogy is mondjam, természet adta tényezők miatt nem mehetnek a szokásos időben nyugdíjba, hanem korkedvezménnyel mehetnek nyugdíjba. Olyan megoldás nem lehet-e - és ha jól értem, akkor Kökény képviselő úrék javaslatát is ez motiválta vagy valami ilyesmi -, hogy aki természeti adottságok vagy természet adta körülmények miatt már nem tudja a régi foglalkozását, az másfajta tevékenységet folytasson? Itt a művészek oktatnak elsősorban, tehát őket valószínűleg a kifizetőhely nem tudja a jelenlegi szabályok szerint fizetni; ha jól értem, akkor hiába is mennének vállalkozóba át alkalmazottból.
Nem lehet-e valami olyan speciális foglalkoztatási szabályokat találni, ami erre a körre problémát jelentene? Amennyire én emlékszem, ezt a szabályt, amit a képviselő úrék javaslata szeretne megszüntetni, részben a rendőrségi visszafoglalkoztatás miatt is fogadta el az Országgyűlés: eléggé közismert - hogy is mondjam, napi sajtó szintjén közismert -, hogy korkedvezménnyel nyugdíjba mennek, majd ugyanazt a foglalkozást űzik tovább, már nyugdíj melletti fizetésért. Ez a művészekre vagy másokra nem feltétlenül áll. A rövid kérdés tehát, amit elmondtam, hogy lehetne-e speciális szabályokon gondolkodni. Képviselő úrék javaslata nem erről szól, csak ha azért, mert túl általános a javaslat, a kormány álláspontja az, hogy nem elfogadható, akkor nyilván valami speciális megoldáson érdemes gondolkodni; de akkor várjuk meg a többi képviselő kérdését vagy észrevételét, és utána kérnénk választ.
Gulyás képviselő úr!
GULYÁS DÉNES (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Szeretném leszögezni, hogy ez egy olyan indítvány, amivel egyet is érthetünk, és nagyon sok benne az olyan elem, ami nagyon rokonszenves számomra, de ezt megkérdőjelezi az indoklásban leírt legutolsó mondat, amely úgy szól, hogy "A módosító javaslat a jelzett körülményekre, valamint a válságkezelés elősegítésére figyelemmel átmenetileg a jogegyezmény hatályon kívül helyezését célozza.". (Dr. Vitányi Iván az ülésterembe érkezik.) Ez az "átmenetileg" szó, ami engem aggaszt, ugyanis átmenetileg mondjuk állomásozott itt a szovjet hadsereg 50 évig, tehát az "átmenetileg" nem határoz meg olyan időkeretet, ami biztonságérzettel tölthetné el azokat a művészeket vagy rendőröket, orvosokat, ápolókat és a többi, akikre ez vonatkozhat. Szeretnénk, hogy az "átmenetileg" helyett legyen meghatározva valamiféle időkorlát. Különben úgy érzem - azzal együtt, hogy alapgondolatával teljesen egyetértek -, hogy ez az egyetlen szó tulajdonképpen okafogyottá is tehetné a vitát az egészről, mert ha megszavazzuk, és önök azt mondják, hogy akkor ez egy hónapig, fél évig vagy egy évig tartott, akkor utána minden visszaáll az eredeti helyre, és még mondhatják azt is, hogy ezt maguk is megszavazták. Ha tehát ez az "átmenetileg" szó itt marad, akkor nem szívesen szavazom ezt meg.
Kettő: engedjék meg, hogy a művészek speciális helyzetéről azért valamit, két mondatot mondjak. Itt állandóan elhangzik az a mondat, hogy a művészek szolgálati ideje. Kérem szépen, a művészek szolgálati ideje úgy néz ki, különösen a táncosoknál, aztán a hangszeres zenészeknél, hogy ahhoz, hogy ezek a művészek ezt a 25 év szolgálati időt teljesíteni legyenek képesek, 20 évet feláldoznak a gyerekkorukból. Ezt valamilyen módon honorálnia kellene az illetékes tárcának vagy ennek a törvénymódosító javaslatnak, ugyanis ezt nem tudja teljesíteni az a művész, aki gyerekkorában focizás helyett nem gyakorolt; ha focizott, akkor lehet, hogy jó futballista lesz, de hogy jó táncos nem lesz, az biztos.
A másik, hogy a művészek esetében itt azt írják, hogy az egyes szakmákban - különösen a speciális szakértelmet, szaktudást, gyakorlatot igénylő munkakörökben, mint például az egészségügyi, oktatási ágazatban - munkaerőhiányt eredményezhet. Az egész biztos, hogy a művészeknél munkaerőhiányt fog eredményezni, ugyanis a táncos, az énekes, a fúvószenész és a színész, amikor a szakmáját gyakorolja, akkor gyakorol napi 4-5 órát, készül az esti koncertjére, és nem fog elmenni tanítani. Ha vesszük az én másik munkahelyemet, a Zeneakadémiát, és ott a tanárok nagy része majd úgy dönt, hogy inkább nem tanít, ugyanis a fizetés olyan kevés, hogy kétségessé teszi az egész ügy értelmét, akkor egyszerűen nem lesz, aki tanítson. Nem lesz olyan képzett táncos, muzsikus, énekes, aki az egyetemen tanítani képes ezt azoknak a fiataloknak, akik a szakmára és a pályára készülnek, hiszen éppen azért tanítanak ezek az emberek az egyetemen, mert a pályán - gyerekkoron keresztül való felkészülés folyományaként - eltöltöttek majd' három évtizedet, és attól lettek olyanok, hogy tanítani képesek a következő generációt.
Még egyvalamit szeretnék hozzátenni. Természetesen értem én a pénzügyi meggondolásokat, de egy vonulatot azért mégis hiányolok ezekből az indokokból. Mindig pénzekről hallunk és mindenféle olyan hatásokról, amit egy intézkedés kiválthat. Kérem, nagyon sok művésznek azért alacsony a nyugdíja - higgyék el, 38 éve ott dolgozom -, mert amikor fizetést kellett volna emelni nekik ezelőtt 25-30 évvel, akkor egy más világban éltünk, és azt mondták, hogy az illető művész úgyis megkeresi a pénzt külföldön, és nem emeltek neki nyugdíjat, nem emeltek neki fizetést. Ennek alapján aztán baromi kevés lett a nyugdíjuk, megalázóan kevés, amit szerintem ezzel a törvénnyel sújtani, ezzel az elvárással, hogy akkor nem kapják meg a nyugdíjukat, szerintem megengedhetetlen. A másik, hogy egy szerzett jog a nyugdíj, bocsánatot kérek. Ezt a szerzett jogot azzal, hogy mondjuk a minisztérium elzárkózni látszik ettől a kérdéstől, egy oldalon szeretné megváltoztatni, és szerintem ez elfogadhatatlan.
A másik dolog, hogy ráadásul azoknak a művészeknek, akik kint pénzt kerestek - higgyék el, szó szerint tudom önöknek idézni az idevonatkozó mondatokat, amiket az Interkoncertből kaptunk - úgynevezett kötelező felajánlást kellett, hogy tegyenek. Ugye, milyen szép elnevezés? Nettó feles elszámolásban, kötelező felajánlásban vették el a művészek pénzét, illetve pénzének nagy részét, tehát amikor az a hír terjedt a művészekről, hogy milliomosok, az hazugság, nem igaz; ott is elvették a pénzüket, itt is el fogják venni a pénzüket. Kérem szépen ez - ráadásul, még egyszer mondom, összevetve azzal, hogy egész gyerekkoruk másról szól, mint egy idézőjelbe tett "normális" gyereké - túl nagy sújtás a művészekre, ezért is indokolt szerintem külön kezelni ezt a kérdést.
Aztán még egy kérdésem van. Mi a minisztériumok álláspontja azzal, kapcsolatban, hogy nemcsak nyugdíjról van itt szó, hanem különféle pótlékokról? Például én érdemes művészi pótlékot kapok a nyugdíjfolyósító intézettől, mivel én még akkor lettem érdemes művész, amikor ezért még csak elvtársi kézfogás járt, pénz nem; ma már jár érte pénz, azt megkapják, és utána rendben való, hogy nem kapnak pótlékot. Tessék mondani, mi lesz ezzel a pótlékkal? Erről egyetlen szót nem tudunk. Tehát ha a nyugdíjamat, mondjuk, elveszik, akkor a pótlékot meghagyják, vagy a pótlékot is elveszik, mert azt a nyugdíjfolyósítótól kapom? Azért jó néhány művész van így. Ez egy fehér folt ebben a törvényben, nincs róla szó. Azt gondolom, hogy bár itt említést tettek önök arról, a járulékfizetéssel kapcsolatban is elhangzottak mondatok, de az a nyugdíjas, aki majd azt mondja, hogy kérem szépen, én akkor inkább sétálok az erdőben vagy a belvárosban, felveszem a nyugdíjam, és otthagyom az állásomat, az az ember nem fizet be a költségvetésbe járulékokat. Ott azért pénz kiesik, nem?
Azt gondolom, hogy alapvetően a másik erkölcstelensége - ha ezt az erős szót lehet használni -, ha már a szerzett jog egyoldalú megváltoztatását említettem az előbb, hogy jó néhány művész, aki dolgozik a nyugdíja mellett, nagyon sok nyugdíjjárulékot fizet be. Számomra teljesen elfogadhatatlan az, hogy mondjuk egy művész, aki dolgozik, minimum kettő, vannak olyanok is, akik három nyugdíjast tartanak el vagy akár csak egyet havonta. Emellett megvonni azoknak az embereknek a nyugdíját, akik egyébként más nyugdíjasokat tartanak el, ez is teljesen elfogadhatatlan. Számomra ez a törvénymódosítás támogatható, ha az "átmenetileg" szó helyett valami meghatározató időtartam lenne, tehát valamit mondjunk, mert ez lebegteti az egész lényegét, értelmét. Számomra ez az egy szó teszi homályossá a módosítást. Köszönöm szépen, ennyit szerettem volna mondani.
ELNÖK: Köszönjük. Jánosi alelnök úr!
DR. JÁNOSI GYÖRGY (MSZP): Szellemekkel hadakozhatunk; én is nagyon szívesen vitatkozom a kormány igen tisztelt képviselőjével, de itt nekünk arról kell döntenünk, hogy támogatjuk-e azt, amit Kökény képviselő úrék előterjesztettek, avagy sem, és én messzemenően támogatom a képviselő úr által előterjesztett indítványt. Az "átmeneti" engem nem zavar; kifejezhetném reményemet is, hogy úgy járunk ezzel is, mint a szovjet hadsereggel, mert akkor 40 évig marad a rendszer, úgyhogy azt gondolom, hogy akik itt ülnek ebben a teremben, ez azok számára igen megnyugtató.
Félretéve a tréfát, azért sem zavar az "átmeneti", mert 20 év politikai tapasztalat alapján mondom, hogy egy rossz rendszert, ami most van, sokkal könnyebb politikailag, mint egy majdani jó rendszert újra rosszá tenni, mert akkor az újra törvénymódosítást igényel, és az nem olyan egyszerű folyamat, ezt mindannyian ismerjük. Mindezzel én csak azt akartam mondani, hogy én támogatom a képviselő úrék előterjesztést, és bízom abban is, hogy a kormány jobb belátásra térül majd itt a parlamenti vita során. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Zsuzsa, tessék!
HALMAI GÁBORNÉ (MSZP): Köszönöm a szót. Azt gondolom, hogy aki itt ül a bizottságban, mindenki a megoldást keresi, és azért is fogjuk támogatni ezt a javaslatot, mert ha van egy ennél jobb variáció, ez kiindulópont lehet annak megszavazásához kapcsolódó módosítóként. Ezért fontosak azok a kérdések, amiket a kollégák már felvetettek, hogy három dolog vagy irány van, ami ezt pontosíthatja, javíthatja, amiben közben is gondolkodtunk.
Az egyik a mérték megszavazása: itt a minimálnyugdíj egy évi mértéke felett van. Ennek lehet más változata - 150 százalék, 200 százalék -; ez az egyik irányú gondolkodás, amiben elindultunk. A másik az, ami szintén elhangzott már előttem, hogy lehet, hogy sokkal jobban járunk mindenféle szempontból és az összes számok szempontjából is, hiszen ha megnézzük a speciális élethelyzeteket, annak idején, ami miatt a korábbi rendszer hibái kiütköztek, hogy általános szabályozás volt, mondjuk a rendőrségnél, és nemcsak az fért bele, aki ténylegesen veszélyes munkakörben dolgozott, hanem annál sokkal többen.
Én azt gondolom, hogy azon a területen és ezen a területen is azért az elég jól körülhatárolható, hogy hány embert és kiket érint, akik valóban nem tudnak ebből kitörni a saját megoldásuk szerint, és itt láttuk is a számokat abban a levélben is, amit Barát Gábor írt nekünk, meg abban is, ami a mi bizottságunk területét érintő konkrét szám, ami nem egy olyan magas. Akár ebben az irányban is el tudnánk indulni, és ezt mi szívesen támogatnánk, de azt fontosnak tartom elmondani, hogy ahogy a képviselő úrék módosító javaslatához is vélhetően lesz pontosítás, mi azt szeretnénk kérni a tárcáktól, hogy a mi területünkön is segítsék azt, hogy olyan javaslatot tudjunk tenni, amely megoldja a területen a művészek problémáját, és ugyanakkor a lehető legkisebb gondot okozza a rendszernek. Köszönöm.
ELNÖK: Schiffer képviselő úr!
DR. SCHIFFER JÁNOS (MSZP): Úgy hiszem, itt az a probléma, hogy amikor ez a korábbi lehetőség generálissá vált, akkor az a rendszerváltás után bizonyos foglalkoztatási kérdéseket is akart megoldani, hogy legyen egy biztos ellátásuk azoknak, akik kikerülnek a munkaerőpiacról, ezért nem kellett a nyugdíjba menetel évét elérni, hanem, ha bizonyos szolgálati viszonya volt, akkor elmehetett. Ilyen szempontból, ha ezt a célt nézem, és azt az eredményt, hogy az, aki elment, mégis ott ül az íróasztalánál, ugyanott, ahol eddig, akkor azt mondom, hogy pici ellentmondást tartalmaz, ugyanakkor azért picit, mert az ÁSZ azt mondja, hogy az államháztartás szempontjából irreleváns a dolog, tehát nem okoz gondot. Én elfogadom most ebben a percben, nem vitatkozom az ÁSZ véleményével - amikor igen, de ezt biztos sok módon be lehet bizonyítani -, ugyanakkor ez a rendszer nem tette lehetővé azt, hogy azokat a különbségtételeket is megoldja, amelyek más törvényekből fakadtak, akár a rendőrségnél, akár a röntgenorvos kérdésénél, akár balett-táncosnál és lehet folytatni, tehát azoknál, akik bizonyos jogszabályok alapján mehettek el hamarabb nyugdíjba.
Azért érdekes ez, mert azt mondom, hogy jó, elmentek nyugdíjba. Azzal azért vitatkoznék, hogy a nyugdíj fő célja az, hogy akik már nem tudnak dolgozni, vagy olyan betegek és egészségkárosodást szenvedtek, azoknak legyen valami ellátása - ez elhangzott félig-meddig ma is és a szociális bizottság előtt is. Azt gondolom, a nyugdíjnak más feladata is van: hogy biztonságot nyújtson azoknak az embereknek, akik bizonyos időt dolgoztak, ami a törvényben meghatározott, és utána valamilyen szinten a finanszírozásuk biztosítva legyen; azt nem akarom mondani, hogy gond nélkül éljenek, mert pontosan tudjuk, hogy a nyugdíjak milyen mértéket képviselnek, de mégis egy szociális biztonságuk legyen. Én ezt tartom fontosabbnak, és nem azt, hogy leírjuk azokat, akik nyugdíjba mentek.
Ha a törvény - ami persze később vagy akkor - különböző módosításokat tett volna, és figyelembe vette volna ezeket a kérdéseket, akkor azt gondolom, hogy nem kellene ezen nagyon vitatkozni, mert alapvetően azt elismerem, hogy aki valamilyen számítással elmegy nyugdíjba, de nem a munkakör miatt, hanem bizonyos összegyűjtött évek miatt, az ne üljön ott tovább, ha elment nyugdíjba, tehát ne tartson fenn egy munkahelyet olyannal szemben, aki nem talál munkahelyet. Mivel azonban ez a generális megoldás született meg, ezért a rendszer most nem képes kezelni ezeket a problémákat a balett-táncostól kezdve, a röntgenorvosról itt nem sok szó esett, de az egészségügyben dolgozó egyes területek problémáit sem. Ezért én azt mondom, hogy ez ma célravezető, azzal a pici lebegtetéssel, amit Gulyás képviselő úr mondott és kifogásolt. Nyilvánvaló, hogy itt a rendszer teljes rendbetételére van szükség, de figyelembe véve azt, hogy amikor elmentek nyugdíjba, akkor ez a szabályzat nem volt, főleg ez a visszamenőleges hatása, azt gondolom, hogy még az alkotmány szempontjait is egy kicsit figyelmen kívül hagyja. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönjük szépen. Azt javaslom, hogy először a minisztérium képviselői reagáljanak, és utána Kökény képviselő úr, mint előterjesztő.
VARGA ÁGNES (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): Pető elnök úr azt kérdezi, elképzelhető-e, hogy valamilyen speciális szabály legyen kialakítható az előadóművészek esetében, és ez biztos elszólás volt, de foglalkoztatási szabályt mondott. Én örülnék, ha az lenne, és nem nyugdíjszabály lenne, ugyanis felvetődik az, hogy van-e alkotmányos lehetőség arra, hogy valakit meggátoljanak abban, hogy munkatevékenységet folytasson, és munkajövedelemre tegyen szert: ilyen alkotmányos lehetőség, hogy ezt valaki meggátolja, nincsen, ez a szabály nem is erről szól. Ez a szabály azt mondja, hogy ha valaki többet keres, mint a minimálbér, több munkajövedelemre tesz szert tartósan, akkor a nyugdíja folyósítását szüneteltetik. Az ő státusza nyugdíjas marad, tehát továbbra is nyugdíjasbérlettel utazhat a villamoson, minden tekintetben nyugdíjas marad, a nyugdíj folyósítása szünetel az év végéig.
Én azt gondolom, hogy léteznek foglalkozási nyugdíjak. Most direkt kigyűjtöttem: az Európai Unió tagországai közül a többségben nincsen a művészek számára ilyesmi, néhány országban van. Ez nem azt jelenti, hogy például Németországban, ahol az előadóművészeteket intézményesen nagyon komoly állami támogatás illeti meg, nincsen művésznyugdíj; az intézmények, a szakszervezetek, a kamarák hozzák létre azokat a tőkefedezeti nyugdíjalapokat, amibe az állami finanszírozású opera, a nemzeti színház, a nemzeti kulturális intézmények befizetnek, ugyanúgy, mint a művészek, és ez a többletjárulék-fizetés az, ami megalapozza ott a művészi nyugdíjakat. Mindez Magyarországon most pillanatnyilag nem így van.
(Bombicz Barbarához:) Véletlenül tudom, hogy mi a művésznővel egy évben születtünk, nevezetes születésnapot fogunk ünnepelni rövidesen. Én leghamarabb 2023-ban, 63 éves koromban mehetek nyugdíjba. Ez egy előrehozott nyugdíj lenne a 65 éves öregségi korhatárhoz képest, ezért én majdnem 10 százalékkal kevesebb nyugdíjat fogok kapni, mint amennyit kikalkulálnak nekem, tehát amikor itt arról beszélünk, hogy mi az igazságos és mi a nem igazságos, akkor egyrészt ezt a fajta aránytalanságot is figyelembe kell venni. Van, aki 20 évig fizeti a járulékot, és 40 évig járadékot kap; én a fordítottjában fogok részesülni, és nem tudom, hogy jut-e nekem majd 20 év járadékosként; reméljük. De nemcsak ezt a fajta összehasonlítást kell megtenni, hanem meg kell tenni azt az összehasonlítást is, hogy egy fiatalabb kolléga jövőre kéri táncművészként az öregségi nyugdíjazását, és ő 2008 utáni nyugdíjasként továbbra is esetleg viselné ennek következményeit, tehát nyilvánvaló, hogy a bizottság abban érdekelt, hogy a korlátozással kapcsolatos teljes szabály szűnjön meg. Ez Gulyás képviselő úr kérdésére is válasz: bár az indokolásban átmeneti jelleggel van felvetve a szabály alkalmazása, maga a módosítás visszamenőleg és előremenőleg is egy tartós állapotot rögzít, nincsen időbeli korlát benne, csak az indokolás említ ilyet. A hosszú tanulmányi idő és a szolgálati idő olyasmi-e, amit a statútuma szerint nyugdíjpolitikáért felelős tárcáknak honorálniuk kell? Én úgy gondolom, hogy mód lehetne arra, hogy mind az alkotóművészek, mind az előadóművészek számára speciális tőkefedezeti nyugdíjalapok jöjjenek létre, ahol a munkáltatók és a művészek befizetése alapján mód lenne arra, hogy többlet-járulékfizetéssel ténylegesen megalapozhatók legyenek a juttatások.
Ami a szerzett jogok elvitatását illeti, a jogokat járulékfizetéssel szerezzük, de be kell következnie még két feltételnek: be kell tölteni az életkort, és legalább 15 év szolgálati idővel kell rendelkezni ahhoz, hogy valaki teljes értékű öregségi nyugdíjra tegyen szert. Amikor a nyugdíj folyósítását szüneteltetni kell, ha valaki megfelelő második karriert tud felépíteni, és képes arra, hogy olyan keresetekre tegyen szert, ami meghaladja a bérminimumot, akkor szerintem egy olyan illetményrendszer javítását kellene kialakítani, ami pont az oktatásiintézmény-vezetők, igazgatók, rektorok esetében nem kalkulál azzal, hogy az a művész, előadóművész feltételezhetően nyugdíjra is szert tesz, és csak ehhez képest kell megállapítani az illetménye nagyságát. Ez egyébként elvezet a hiányszakmákban dolgozó egészségügyi dolgozókhoz is, akikkel kapcsolatban az intézmények előszeretettel alkalmazzák azt a módszert, hogy a nyugdíj mellett csak akkora illetményeket állapítanak meg nekik, amik a közalkalmazotti illetménytáblában rájuk vonatkozó szabályoknál kicsit nagyobbak.
Megértem én, hogy a munkáltatónak van egy efféle bérpolitikája, azzal viszont nem tudok egyetérteni, hogy mindezt a fajta bérnehézséget vagy bérfeszültséget a nyugdíjalapnak kell pénzügyileg finanszírozásában megoldani. Pillanatnyilag most abban a helyzetben vagyunk, hogy a nyugdíjrendszer szigorításai nemcsak a nyugdíjkorhatár előtt állókat érintették, amit az elmúlt két kormányzati ciklusban általában alkalmazott a kormányzat, hanem most már konkrétan a nyugdíjasokat megillető szolgáltatásokat is le kellett rontani: meg kellett szüntetni a tizenharmadik havi nyugdíjat, és egy olyan indexálási szabályt kellett bevezetni, ami hosszú távon igen kedvezőtlen hatással van a nyugdíjszolgáltatásokra. Most egy ilyen korlátlan könnyítést kialakítani igen kockázatos.
Ezzel megpróbálnék érinteni egy olyan kérdést, amelyet Schiffer képviselő úr vetett fel, hogy végül is az államháztartás szempontjából neutrális, ha valaki korai nyugdíjat vesz igénybe, és emellett dolgozik. Egyáltalán nem neutrális; egyáltalán nem neutrális, a többletkiadást maga a nyugdíj okozza, a nyugdíjtömeget az államháztartás megfizeti. Ha úgy dolgozna tovább, hogy nyugdíjat nem vesz igénybe, ez lenne egy nulla eredőjű játék. (Gulyás Dénes: Nyereséges. Járulékokat fizet.)
ELNÖK: Csak aki szót kap, annak a megszólalása számít. (Derültség.) Tessék parancsolni!
VARGA ÁGNES (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): Ez egy rossz számtan, ha valaki azt bizonygatja, hogy államháztartási többletkiadást nem okoz az, hogy valaki igénybe veszi a kedvezményes korai nyugdíj lehetőségét, és emellett tovább folytatja a keresőtevékenységét; a nyugdíj kifizetése a többlet, ha nem dolgozna, akkor pedig nem maradnának üresen ezek az álláshelyek. Olyan nincsen, hogy a nyugdíjaslétszám egyharmadának megfelelő létszám munkahelye, ha ő feláll onnan, üres marad; betöltik a fiatalabbak, a még nem nyugdíjazottak. Államháztartási veszteség nem történik abból, hogy ez a kör nyugdíjfolyósítása esetén komoly döntés hoz, eldönti, hogy munka vagy nyugdíj, és a nyugdíjat választja.
Ami pedig a röntgenorvost illeti, ez egy nagyon rázós téma, ugyanis a röntgenorvosok az egészségkárosító munkakörülmények miatt úgynevezett korkedvezményes nyugdíjban részesülnek, ami utólag kompenzálja az ő elszenvedett egészségkockázataikat és egészségveszteségüket. Azt megcsinálni, hogy ő korai nyugdíjban részesül, majd ugyanebben a körben foglalkoztatják, tovább rongálva az egészségét, szerintem ez az, ami alkotmányos problémákat feszeget: az izotóp laboros asszisztens tovább foglalkoztatása és a röntgenes egészségügyi szakdolgozók tovább foglalkoztatása.
Halmai képviselő asszonynak arra a felvetésére, hogy olyan megoldást kellene találni, ami a foglalkoztatási eltéréseket differenciáltan kezeli: ehhez teljes nyitottsággal áll hozzá az összes érintett szerv, tehát az Oktatási Minisztériummal megkezdjük a tárgyalást. Már készítettünk egy kitekintést az Európai Unióban ezen a területen folytatott praxisra; megpróbálnánk ezzel kapcsolatban alapos egyeztetést és kidolgozó munkát végezni. Én ezt lehetségesnek tartom. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Tessék parancsolni!
DR. MAJOR MÁRIA (Pénzügyminisztérium): Igyekszem nagyon röviden kiegészíteni, és nem egy klasszikus pénzügyminisztériumi hozzászólást tenni, hogy ne érjen az a vád, hogy csak pénzről tudok beszélni, mint pénzügyminisztériumi képviselő. Erre egyrészt feljogosít az, hogy a családomban, famíliánkban vannak művészek, tehát gyerekkorom óta végigkísértem olyan életpályákat, olyan élethelyzeteket, ami ezt a speciális foglalkozást és hivatást végigkíséri, másrészt pedig több mint 30 éve foglalkozom korkedvezményes speciális nyugdíjak kérdésével, és rendre, rendszeresen felelevenednek azok a szakmai viták, amelyek az egészségkárosító, speciális foglalkoztatási és élethelyzetekkel, a nyugdíjjal és az egésznek a kezelésével kapcsolatosak.
Amikor hivatalosan a Pénzügyminisztériumból nyilatkozik valaki, akkor természetesen az a dolga, az a rusnya dolga, hogy a költségvetést, pénzügyi kiadásokat, pénzügyi mérlegeket - mennyi járulékot fizetett, mennyi szolgáltatást vesz ki a kasszából - mérlegelje. Nem lehet azonban eltekinteni attól, hogy általában a világon - és így Magyarországon is - nem lehet azt nézni, hogy ha egy ember az eredeti élethivatását nem tudja ellátni, de a munkaerőpiacon talál magának megélhetést biztosító munkát, akkor a nyugdíj lépjen be szolgáltatásként, és amellett keressen és dolgozzon. A nyugdíj elsődlegesen a tartósan már munkát vállalni nem képes korosztályoknak van, ezért van a korhatár mindig vizsgálva, és a korhatár emelve. Természetesen nem a bismarcki 70 éves korhatárban gondolkodunk, és tényleg azok számára, akik már öngondoskodásra is képtelenek, nem ilyen nyugdíjrendszer lebeg még a Pénzügyminisztérium szeme előtt sem természetesen, és természetesen nagyon fontos, hogy az a nyugdíj megélhetést is biztosítson, de korhatárnak, a nyugdíjnak valahol mégis egy ilyen üzenete van.
Az elmúlt hónapokban az a szakmai megtiszteltetés ért - akkor még nem a Pénzügyminisztériumban, hanem az Igazságügyi és Rendészeti Minisztériumban dolgoztam -, amikor a rendőrök speciális helyzetét vizsgáltuk, és ott is foglalkoztatáspolitikai és nem nyugdíjpolitikai megoldás született. Kialakításra került egy olyan speciális bérpótlék, amely arra ösztönzi az érintetteket, hogy maradjanak a hivatásukban, maradjanak a szakmában, és ne meneküljenek egy szolgálati nyugdíj irányába. Én úgy gondolom, hogy kell és lehet speciális élethelyzeteket keresni és vizsgálni, akár foglalkoztatáspolitikai, akár speciális nyugdíjról van szó, persze ahhoz speciális finanszírozást is kell rendelni, szabályokkal. Sehol a világon nem lehet egyenkabátban kezelni a különböző élethelyzeteket, egyet viszont látni kell: az alap társadalombiztosítási rendszer viszont egy ilyen általános megközelítést ad. Lehet speciális rendszerekben gondolkodni, de akkor annak többfajta speciális feltételét - és sajnos ehhez a finanszírozás is hozzátartozik - biztosítani kell. Volt egy érdemi kérdés, és a kollegina hangosan nem említette meg: az érdemes művészek pótléka és az ehhez hasonló jellegű különböző pótlékok, elismerések nem kerülnek korlátozás alá, csak a klasszikus értelemben vett nyugdíj - ezt szeretném Gulyás képviselő úrnak válaszolni.
Még azt szeretném hangsúlyozni, hogy természetesen mindig konkrét politikai érdekérvényesítési képességtől is függ, hogy a speciális szabályokba mi kerül be. A művésznyugdíjak esetében is a különböző időszakokban a tárgyalást nagyban nehezítette, hogy a speciális kedvezmények - engedtessék meg, hogy ezt mondjam, biztos nem mindenki ért vele egyet - szélesebb körben vannak meghúzva, mint azt a speciális életpályák hoznák. Senki nem vitatja a fúvósművész, a táncművész vagy a cirkuszművészet bizonyos ágaiban dolgozók nagyon speciális élethelyzetét, de azért ma a művésznyugdíj ennél szélesebb spektrum, és ez óhatatlanul mindig ilyen egyéb alkuk tárgyává válik, és ilyenkor mindig a rusnya pénz is szóba kerül, és közbeszól. Én úgy gondolom, hogy megvan a politikai és a szakmai szándék az érintett minisztériumokban arra, hogy tisztességes, érdemi válaszok szülessenek azokra az élethelyzetekre, amikről itt is említés történt. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönjük szépen. (Dr. Kökény Mihályhoz:) Képviselő urat kérdezem, hogy várjuk meg az összes kérdést, összes választ, és a legvégén szól hozzá, vagy most. (Dr. Kökény Mihály: A legvégén. Köszönöm.) Akkor Gulyás képviselő úr következik.
GULYÁS DÉNES (Fidesz): Köszönöm szépen. Csak röviden szeretnék reagálni arra, amikor elhangzott az európai gyakorlat, és hogy az Unióban ez így van. Azt azért szeretném megjegyezni, hogy a művészek esetében azért a helyzet mégiscsak az, hogy az a művész, aki Nyugat-Európában 25 évet dolgozott, a bankbetétje kamataiból játszva megél, úgyhogy ezt ne hasonlítsuk össze, jó? Pontosan tudom, hogy milyen gázsik vannak Nyugat-Európában vagy Amerikában, milyen jogdíjak vannak például eladott lemezek után, és milyen jogdíjak azok, amiket mondjuk egy magyar művész a televíziótól kap, illetve nem kap éveken keresztül, úgyhogy ez az összehasonlítás nem igazán jó.
Még csak egy másodperc az "átmenetileg" szóval kapcsolatban, alelnök úr. Az az igazság, szóval én azt nem mondhatom az APEH-nek, hogy én most átmenetileg nem fizetek.
ELNÖK: De.
GULYÁS DÉNES (Fidesz): Csak akkor kapok a fejemre kettőt, ugye? Tehát nekem ez továbbra is problémám.
ELNÖK: Az más.
GULYÁS DÉNES (Fidesz): Egyébként köszönöm a választ, én ezt értem, hogy az érdemes művészi pótlék megmarad, de akkor erre is vonatkozik az "átmenetileg", mert egyszer csak azt gondolják, hogy akkor nem marad meg, és akkor nem marad meg. Továbbra is az "átmenetileg" szó helyett meg kellene határozni valamilyen időintervallumot. (Varga Ágnes: Nem része a nyugdíjnak.) Átmenetileg. Aztán majd jön, hogy része lesz, mert egy cégtől kapjuk. Jó, mindegy, értem én, amit ön mond. Az "átmenetileg" a Magyar értelmező kéziszótár szerint, nem kell elmondanom, hogy mit jelent, tehát én azt gondolom, hogy a törvénynek ez az egyetlen olyan pontja, amit én továbbra is nehezményezek. Egyébként - amivel kezdtem - azt gondolom, hogy ez támogatandó; ha ebben valami megoldást tudunk találni, akkor egyértelműen támogatandó. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Kökény képviselő úr!
DR. KÖKÉNY MIHÁLY előterjesztő: Köszönöm szépen. Tisztelt Bizottság! Amikor ezt a javaslatot a nyár folyamán kialakítottuk, és az Országgyűléshez benyújtottuk, nem gondoltuk, hogy a nyugdíjrendszer egészével kapcsolatos viták zsilipje nyílik ki, miközben eszünk ágában nem volt, hogy ezzel a javaslattal - és kérem, hogy a tisztelt bizottság is így kezelje ezt - itt mi valamennyi, a nyugdíjrendszer foglalkoztatáspolitikával közös torzulását, feszültségét tudjuk megoldani. Igen, kétségtelen, hogy ilyenkor mindenféle vita felnyílik. Ez a javaslat nem erről szól, hanem meggyőződésem szerint egy, a bevezetés időszakában minden szempontból indokolt, de a közbülső szabályozások miatt részben vagy némileg túlhaladottnak vélt korlát feloldását céloztuk meg.
Értem én természetesen az összes észrevételt és szándékot ezzel kapcsolatban, a kormány álláspontját is, ezzel együtt néhány megoldást nyugdíjpolitikai szempontból én nem tartok nagyon kezelhetőnek. Az egyik az, hogy foglalkoztatáspolitikai eszközökkel persze lehet a különböző ágazatok eltérő sajátosságait - pótlék, egyéb - kezelni, nyugdíjpolitikánál viszont, hogy itt maradjon, itt máshogy legyen a keresetkorlát, ezt én alkotmányossági szempontból veszélyesnek tartom.
Amit Gulyás képviselő úr felvetett ismételten, az "átmenetileg" kifejezés használatát, ezzel - lehet, hogy nem a legszerencsésebb módon - azt akartuk jelezni, magyarázva a javaslatunkat, hogy ezt a javaslatunkat a foglalkoztatási problémák és a válság körülményei szülték. Nyilván, ha a nyugdíjrendszer átfogó szabályozására valahol, valamikor újra sor kerül, akkor elképzelhető, hogy más eszközökkel lehet kezelni ezeket a gondokat. Ezzel együtt szeretném elmondani, hogy az indokolás semmilyen módon - sem most, sem egyébként később - nem része a normaszövegnek, tehát a normaszöveg az, amiről az Országgyűlés, majd nyilván módosító indítványok esetleges benyújtásával, elfogadásával együtt határoz. Hogy ez a javaslat mennyire felhívás a keringőre, mennyire nem, mennyire növeli meg az előrehozott nyugdíjba vonulási kedvet, erről eltérőek a vélemények. Én azt hangsúlyoznám, amit a bevezetőben is mondtam, hogy változtak a szabályozás feltételei egyik oldalon.
Most csak azt emelném ki, hogy korábban a személyi jövedelemadóztatásnál a nyugdíjat nem kellett összevonni a mellette szerzett keresettel; ez is változott, és vannak egyéb szigorítások is, ugyanakkor elfogadom azt, hogy lehetnek nem pontosan bemérhető pénzügyi hatások. Elfogadva tehát bizonyos szempontokat, készek vagyunk kompromisszumra, hozzáteszem, hogy most nyilván általános vita keretében a bizottságnak is, mint ahogy az első helyen kijelölt bizottságnak is, e szöveg alkalmasságáról kellett és kell döntenie, ezért nyilván majd a részletes vita és a módosító indítványok kapcsán lehet ezt kezelni. Miután itt is többször felvetődött, hadd mondjam el, hogy előterjesztőként látok arra lehetőséget, hogy olyan megoldást alakítsunk ki, hogy a 2008 előtt előnyugdíjba vonultak tekintetében ne lépjen hatályba a korlátozás 2010-től, hiszen ők voltak azok, akik nem tudhatták, hogy egy ilyen szabályozás van, 2007 után korhatár alatti nyugdíj mellett dolgozóknál pedig a keresetkorlát egy emelt mértékben nyerjen meghatározást. Egy ilyen típusú kompromisszum elképzelhető - nyilván a parlamenti tárgyalás további szakaszában -, de azt mondanám, hogy a tisztelt bizottság figyelmét az indokaim alapján is a benyújtott javaslatra hívnám fel, és ezért azt kérem, hogy az elmondottak alapján az általános vitára bocsátást támogassák a szavazataikkal. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönjük szépen. Nem szeretném újra kinyitni a vitát, én csak a magam szavazatát szeretném indokolni. Függetlenül attól, hogy itt is meggyőző szavak hangzottak el az ügyben, hogy a nyugdíjrendszer finanszírozhatatlan - nevezzük így egyszerűen, amit hallottunk -, ezt többé-kevésbé tudjuk. Én azt nem találom megoldásnak, hogy további ösztönző rendszerek lépjenek életbe, mint ahogy azt hallottuk, és mint ahogy az valójában működik is, hogy hamarabb menjenek az emberek lehetőleg nyugdíjba, mint ahogy a korhatár alapján kellene, és ebben érdekeltek legyenek.
Én azt gondolom, hogy olyan megoldás lenne elfogadható akár a kultúrát érintően, akár mást érintően is, ami figyelembe veszi a specialitásokat. Nem tudok más kifejezést vagy plasztikus kifejezést erre, ami a kulturális bizottságot érinti, minthogy ahol vágják a fát, ott hullik a forgács. A művészeti nyugdíjasok, akiknél senki nem vitatja - most nem szeretnék itt újra minden tényt ismertetni -, hogy a balett-táncos az énekes és a többi nem azért megy a szokványos korhatár előtt nyugdíjba, amiért más keresi esetleg ennek a lehetőségét, hanem ennek megvannak a nagyon határozott, ha tetszik, természeti okai. Ők annak esnek áldozatul, legalábbis én így értékelem, hogy sok visszaélés történik ezzel a dologgal, és hogy a nyugdíjrendszer úgy egészében véve úgy működik Magyarországon, ahogy működik.
Amikor azt kérdeztem, hogy lehet-e speciális megoldásokat találni, akkor olyasmire gondoltam, hogy én, mint parlamenti képviselő, tiszteletdíjat kapok, és a tiszteletdíj mellett nyugodtan lehetek nyugdíjas, minden összeférhetetlenség nélkül kapom a nyugdíjamat. (Varga Ágnes: Nem.) De, kapom a nyugdíjamat. (Varga Ágnes: 2010-től már nem.) Az, hogy én 2010-től mit csinálok, az az én magánügyem (Dr. Schiffer János: Még van rá egy hónap.), de eddig így volt, és vannak olyan jövedelmek, amelyek 2010 után is összeegyeztethetőek a nyugdíjjal, tehát nem hiszem, hogy ez technikailag megoldhatatlan. Nyilván nem egy általános szabályról van szó, hanem ezekről a speciális foglalkozásokról. Nem ugyanaz elkezdeni tanítani egy gyakorló operaénekesnek vagy fúvósnak akkor, amikor nyugdíjba megy, mint annak, aki addig egyfolytában tanított. Én látom itt, ha tetszik, a társadalmi érdekeltséget is abban, hogy esetleg ez világos legyen, hogy itt nem pusztán arról van szó, hogy néhány embernek szeretnénk kedvezni, és itt lobbizás folyik bizonyos csoportok érdekében; lehet, hogy ez máshogy látszik más pozícióból.
Most ezt az egész szöveget csak azért mondom, hogy jó lelkiismerettel ezt a javaslatot, amit képviselő úrék benyújtottak, én, mint nyugdíjas vagy leendő nyugdíjas - aki tudja, hogy hátrányok következnek abból, hogy ha finanszírozhatatlan a nyugdíjrendszer -, nem tudom megszavazni. Ugyanakkor a lelkem másik felével meg azt sem tudom elfogadni, hogy azok, akik itt a kulturális bizottság előtt - mint ennek a rendszernek a kárvallottjai - szerepeltek, továbbra is hátrányt szenvedjenek, vagy legalábbis ne élvezzék annak az előnyeit, aminek esetleg kellene. Ha másnak nincs megjegyzése, akkor szavazhatunk.
Döntés általános vitára való alkalmasságról
A kérdés - ahogy a javaslattevő képviselő úr is hangsúlyozta - egyelőre arról szól, hogy általános vitára a bizottság tagjai közül ki tartja alkalmasnak a javaslatot.
Aki általános vitára alkalmasnak tartja, az kérem, kézfelemeléssel jelezze! (Szavazás.)
A bizottság döntő többsége általános vitára alkalmasnak tartja.
További szavazásra nincs szükség. Én tartózkodtam az elmondottaknak megfelelően, de ez nem befolyásolja a bizottság döntését. Köszönjük szépen. Ha az bekövetkezik, amiről itt szó esett, hogy esetleg kapcsolódó módosító indítványok vagy módosító indítványok formájában jobb javaslatok érkeznek, akkor még találkozunk. Köszönjük szépen. A bizottságnak előadót kell állítani.
DR. KÖKÉNY MIHÁLY előterjesztő: Elnök Úr! Csak azt jelezném, hogy a tárgyalásra ma 21 óra 30 perc körül kerül sor.
ELNÖK: Az ügy elkötelezettjeit az ilyesmi nem szokta befolyásolni. Akkor kérdezem, hogy ki lesz itt - akkor így kérdezem -; ez nem hivatalos kérdés. (Rövid tanácskozás.) Akkor legfeljebb az a sajnálatos eset fog előállni, hogy a bizottság előadót nem fog állítani; nem hiszem, hogy ezért bennünket fegyelmivel sújtanának. Egyelőre nem tud a bizottság előadót állítani. Köszönjük szépen.
Áttérünk a következő napirendi pont tárgyalására. Megkérem a kormány képviselőit, hogy foglaljanak helyet! Következik a Magyar Köztársaság területén élő nemzeti és etnikai kisebbségek helyzetéről szóló beszámoló a 2007. február és 2009. február közötti időszakot érintően. Azt kérném, hogy nagyon röviden, néhány szóban foglalják össze, amit különösen kiemelendőnek tartanak, és utána a bizottság az általános vitára való alkalmasságról dönt.
Tessék parancsolni!
Németh Erika szóbeli kiegészítése
NÉMETH ERIKA (Miniszterelnöki Hivatal): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Bizottság! Tisztelt Képviselő Hölgyek és Urak! Köszöntöm önöket! Akkor a hosszú felvezetőt mellőzném, ahogy elnök úr kérte. A beszámolót nyilván olvasták és látták; hasonló szerkezetben készült, mint két évvel ezelőtt, és ugyanazzal a módszerrel széles körű információgyűjtést folytattunk a minisztériumok és az érintettek körében. A kulturális bizottság érdeklődésére számot tartó rész a 4. pont alatt található az I. fejezetben, a kulturális autonómia működése című részben: itt tér ki a beszámoló a finanszírozás, az oktatás, a tudományos és művészeti tevékenység, a közművelődés, hagyományőrzés, örökségvédelem területén elért eredményekre, az anyanyelvű média és a hitéleti tevékenység jellemzőire, valamint a kisebbségi, civil szervezetek helyzetére.
A függelék 10. számú táblázatára szeretném felhívni a figyelmüket, mert az ad pontos képet az országos önkormányzatok által 2007-2008-ban fenntartott intézményekről. A két évvel ezelőtti beszámoló tárgyalásakor a bizottságban elmondtam, hogy az akkori beszámolási időszakban 34, az országos önkormányzatok által átvett és működtetett intézményről beszéltünk, és ebből 22 szolgált kulturális célokat; mára már 45 ilyen intézmény van, és ebből 14 oktatási intézmény, 31 a kultúra területével foglalkozó intézmény. Ami a bizottság szempontjából fontos és kiemelendő, hogy a kulturális autonómia kiteljesedését szolgáló tevékenység tehát folytatódott, és mára már nincsen olyan országos önkormányzat, amely ne rendelkezne önálló, általa fenntartott intézménnyel, ugyanis a beszámolási időszakban alakította meg az örmény kisebbség az Örmény Kulturális Dokumentációs és Információs Központot, és hasonló elnevezésű intézményt alapított az ukrán kisebbség is.
A jogszabályváltozásokról csak annyit szeretnék mondani, hogy a kisebbségi önkormányzatoknak az elmúlt két évben volt először lehetőségük arra, hogy a 2008. január 1-jén életbe lépett differenciált feladat alapú támogatási rendszerrel kapcsolatos pályázatokat nyújtsanak be. A kisebbségi önkormányzatok által benyújtott pályázatok további információkat szolgáltattak számunkra azzal kapcsolatban, hogy helyi, települési szinten milyen tevékenységek azok, amelyek a leginkább lefoglalják a kisebbségi önkormányzatokat. Ebből azt tudom önöknek elmondani, ami talán ebből a beszámolóból nem jön ki, hogy a legaktívabb tevékenység a kisebbségi önkormányzatok részéről a hagyományőrzés és a kultúra ápolása. Én azt gondolom, hogy ez a kisebbségi és a többségi társadalomnak is jó, hiszen helyben színesedik az élet, színesedik a világ, és ezek olyan értékteremtő és értékőrző tevékenységek, amelyek a kultúra szempontjából, azt gondolom, mindannyiunk számára nagyon fontosak.
Szeretném megköszönni, hogy a bizottság napirendre tűzte ennek a jelentésnek a tárgyalását, és ahelyett, hogy szaporítanám a szót, átadnám önöknek a kérdezés lehetőségét, és kérem, hogy támogassák ennek a jelentésnek az általános vitára való alkalmasságát. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönjük szépen. Akkor én is átadom a szót a képviselőknek. Akinek kérdése, észrevétele van, az kérem, jelezze! (Nincs jelentkező.) Úgy tűnik, ilyen nincs.
Döntés általános vitára való alkalmasságról
Akkor általános vitára való alkalmasságról szavazunk. Kérdezem a képviselőtársakat, hogy ki az, aki a beszámolót általános vitára alkalmasnak tartja.
Aki igennel szavaz, az kérem, kézfelemeléssel jelezze! (Szavazás.) Tíz. Aki nemmel szavaz? (Szavazás.) Négy.
A bizottság tehát általános vitára alkalmasnak tartja a javaslatot.
Kérdezem, hogy kíván-e a bizottság előadót állítani. (Nincs jelzés.) Akkor ki-ki majd frakciója nevében vagy képviselőként mondja el a véleményét. Köszönjük szépen a tájékoztatást.
NÉMETH ERIKA (Miniszterelnöki Hivatal): Elnök úr, ha megengedi, egy mondatot hadd mondjak. Hoztam néhány példányt a tavalyi évben benyújtott pályázatokról. Amennyiben ez az önök informálását segíti, akkor kérem, hogy vegyenek innen el ebből. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönjük szépen. Legközelebbi bizottsági ülés mához egy hétre lesz; a dolgok jelen állása szerint a költségvetéshez beérkező kapcsolódó módosító indítványok, egyebek lesznek napirenden.
(Az ülés befejezésének időpontja: 11 óra 24 perc)
|
Dr. Pető Iván
|
Jegyzőkönyvvezető: Várszegi Krisztina